﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/13972. számú
törvényjavaslat
a büntetőeljárásról
Előadó:	Dr. Trócsányi László
igazságügyi miniszter
Budapest, 2017. február
2017. évi ... törvény
a büntetőeljárásról
Az Országgyűlés
a Büntető Törvénykönyv, illetve a nemzetközi jog által büntetendő bűncselekmények
elkövetőinek a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog érvényesülését biztosító, hatékony és
észszerű határidőn belül lefolytatott eljárásban történő felelősségre vonása céljából,
szem előtt tartva az igazság megállapításának igényét,
különös hangsúlyt fektetve a bűncselekmények sértettjeinek fokozott védelmére, valamint
jogaik érvényesítésére,
a funkciómegosztáson és rendeltetésszerű joggyakorláson alapuló eljárások biztosítása
érdekében,
Magyarország nemzetközi jogi és európai uniós kötelezettségeinek figyelembevételével,
az állam kizárólagos büntető hatalmának a büntetőeljáráson keresztül történő érvényesítése
céljából
a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I.	Fejezet
Alapvető rendelkezések
Az ártatlanság vélelme
1.	§
Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bűnösségét a bíróság jogerős ügydöntő
határozata meg nem állapítja.
Az alapvető jogok védelme
2.	§
(1)	A büntetőeljárásban tiszteletben kell tartani mindenkinek az emberi méltóságát.
(2)	A büntetőeljárásban mindenki számára biztosítani kell a szabadsághoz és személyi
biztonsághoz fűződő jogot.
(3)	A büntetőeljárásban alapvető jogot korlátozni csak az e törvény szerinti eljárásban, az e
törvényben meghatározott okból, módon és mértékben lehet, feltéve, hogy az elérni kívánt cél
kisebb korlátozással járó más eljárási cselekmény vagy intézkedés útján nem biztosítható.
A védelem joga
3.	§
(1)	A terheltnek a büntetőeljárás minden szakaszában joga van a hatékony védelemhez.
(2)	A terheltnek joga van ahhoz, hogy személyesen védekezzen, és ahhoz is, hogy a védelem
ellátására védő közreműködését vegye igénybe.
(3)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az e törvényben meghatározottak szerint
védőt biztosít a terhelt számára.
(4)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság köteles megfelelő időt és körülményeket
biztosítani a védelemre való felkészüléshez.
1
(5)	A terheltnek joga van ahhoz, hogy szabadlábon védekezzen.
(6)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság köteles a terheltet mentő és a büntetőjogi
felelősségét enyhítő körülményeket hivatalból figyelembe venni.
A büntetőeljárás alapja és akadályai
4.	§
(1)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság a tudomására jutott közvádra üldözendő
bűncselekmény miatt hivatalból megindítja a büntetőeljárást.
(2)	A bíróság - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - indítványra jár el.
(3)	Büntetőeljárás nem indítható, illetve a megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha az
elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a rendkívüli jogorvoslati eljárások és egyes
különleges eljárások esetét.
(4)	A (3) bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha az elkövető egy cselekménye több
bűncselekményt valósít meg, a bíróság azonban - a vád szerinti minősítésnek megfelelően - nem a
vádirati tényállás szerint megállapítható valamennyi bűncselekmény miatt állapítja meg a terhelt
bűnösségét.
(5)	Azzal szemben, akinek a felelősségét a bíróság szabálysértési eljárásban hozott
határozatával állapította meg, azonos tényállás mellett büntetőeljárás - a szabálysértésekről szóló
törvényben meghatározott perújítási eljárás lefolytatása előtt - nem indítható.
(6)	Törvény határozza meg azokat a további okokat, amelyek fennállása esetén büntetőeljárást
nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni vagy felmentő ítéletet kell
hozni.
Az eljárási feladatok megoszlása
5.	§
A büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönül.
Az ítélkezés alapja és vádhoz kötöttsége
6.	§
(1)	A bíróság vád alapján ítélkezik.
(2)	A bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl nem terjeszkedhet.
(3)	A bíróság csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet és csak olyan
cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz.
A bizonyítás alapvetései
7. §
(1)	A vád bizonyítására a vádló köteles.
(2)	A terhelt nem kötelezhető az ártatlanságának bizonyítására.
(3)	A büntetőeljárásban senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen
vagy önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.
(4)	A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.
(5)	Abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt, a bíróságot, az
ügyészséget és a nyomozó hatóságot nem köti a polgári, a közigazgatási, a szabálysértési, a
fegyelmi vagy más eljárásban hozott határozat, illetve az abban megállapított tényállás.
2
A büntetőeljárás nyelve és a nyelvhasználat joga
8. §
(1)	A büntetőeljárás nyelve a magyar. A Magyarországon élő, törvényben elismert
nemzetiségek tagjai a büntetőeljárásban a nemzetiségi anyanyelvüket használhatják.
(2)	Senkit nem érhet hátrány amiatt, hogy a magyar nyelvet nem ismeri.
(3)	A büntetőeljárásban mindenki jogosult az anyanyelvét használni.
(4)	A büntetőeljárásban a hallássérült, illetve a siketvak személy jogosult jelnyelvet használni.
A törvény hatálya
9.	§
A magyar büntető joghatóság alá tartozó ügyekben a büntetőeljárást e törvény szerint kell
lefolytatni.
II.	Fejezet
Értelmező rendelkezések
10.	§
(1)	E törvény alkalmazásában
1.	büntetés helyett alkalmazott intézkedés: a megrovás, a próbára bocsátás, a jóvátételi
munka és a javítóintézeti nevelés;
2.	értesítési cím: a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló
törvény szerinti értesítési cím;
3.	gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény:
a)	a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 372. § (6)
bekezdés a) pontja szerinti sikkasztás, ha azt költségvetési szerv vagy gazdálkodó szervezet részére
vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy a gazdálkodó szervezet
vagyonát érintő cselekményével követi el,
b)	a Btk. 373. § (6) bekezdés a) pontja szerinti csalás, ha azt költségvetési szerv vagy
gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult
személy a gazdálkodó szervezet vagyonát érintő cselekményével követi el,
c)	a Btk. 374. § (6) bekezdés a) pontja szerinti gazdasági csalás,
d)	a Btk. 376. § (6) bekezdés a) pontja szerinti hűtlen kezelés,
e)	a Btk. 377. § (2) bekezdése szerinti hanyag kezelés,
f)	a Btk. 396. § (4) bekezdés a) pontja és (5) bekezdése szerinti költségvetési csalás és az
ezzel összefüggésben elkövetett költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési
kötelezettség elmulasztása,
g)	a Btk. 403. § (3) bekezdése szerinti számvitel rendjének megsértése,
h)	a Btk. 404. § (3) bekezdése szerinti csődbűncselekmény,
i)	a bennfentes kereskedelem,
j) a bennfentes információ jogosulatlan közzététele,
k) a tiltott piacbefolyásolás,
l) a piramisjáték szervezése;
4.	gazdálkodó szervezet: a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott
gazdálkodó szervezet;
5.	hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa vagy élettársa, az
örökbefogadó és a nevelőszülő (ideértve az együtt élő mostohaszülőt is), az örökbe fogadott és a
3
nevelt gyermek (ideértve az együtt élő mostohagyermeket is), a testvér és a testvér házastársa vagy
élettársa, a házastárs, az élettárs, a házastárs vagy az élettárs egyeneságbeli rokona és testvére;
6.	információs rendszer: az adatok automatikus feldolgozását, kezelését, tárolását,
továbbítását biztosító berendezés, vagy az egymással kapcsolatban lévő ilyen berendezések
összessége;
7.	jogi képviselő: az ügyvéd és az ügyvédi iroda, ha
a)	a sértett, a terhelt, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt meghatalmazott képviselőjeként,
b)	a pótmagánvádló képviseletében,
c)	a tanú segítőjeként,
d)	pártfogó ügyvédként,
e)	ügygondnokként
jár el;
8.	kép- és hangfelvétel: a képet és hangot egyidejűleg rögzítő, folyamatos felvétel;
9.	képviselő: a törvényes képviselő, a jogi képviselő és az egyéb meghatalmazott képviselő;
10.	kézbesítési cím: a büntetőeljárásban részt vevő személy által megjelölt, a lakcímétől,
értesítési címétől, tényleges tartózkodási helyétől eltérő, a postai úton történő kapcsolattartásra
szolgáló cím;
11.	lakcím: a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény
szerinti lakcím;
12.	médiatartalom-szolgáltató: a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól
szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltató;
13.	nem természetes személy: a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott nem
természetes személy;
14.	rendfokozat: a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja esetében a viselt
rendfokozat, a rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos
katasztrófavédelmi szerv és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományának tagja
esetében a betöltött szolgálati beosztás besorolása és fizetési fokozata alapján meghatározott
rendfokozat;
15.	tényleges tartózkodási hely: az az ingatlan, ahol a büntetőeljárásban részt vevő személy
ténylegesen tartózkodik, ideértve a fogva tartás helyét, illetve a nem magyar állampolgár
szálláshelyét is.
(2)	Ahol e törvény a jogkövetkezményeket a törvényben meghatározott büntetéshez fűzi, ezen
a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételkeret felső határát kell érteni.
(3)	Hátrányosabb döntésnek, büntetésnek, intézkedésnek vagy erre irányuló indítványnak kell
tekinteni azt a döntést, büntetést, intézkedést vagy indítványt, amely további kötelezettséget állapít
meg, jogot korlátoz, illetve ezekre irányul.
(4)	Járásbíróság alatt a kerületi bíróságot is érteni kell.
(5)	E törvény alkalmazásában törvényes képviselőnek minősül a Polgári Törvénykönyvről
szóló törvény szerinti szervezeti képviselő is.
MÁSODIK RÉSZ
A BÍRÓSÁG, AZ ÜGYÉSZSÉG ÉS A NYOMOZÓ HATÓSÁG
III.	Fejezet
A bíróság
A bíróság feladata
11.	§
A bíróság feladata az igazságszolgáltatás. A bíróság ítélkezik és ellátja a büntetőeljárással
összefüggésben e törvényben meghatározott feladatokat.
4
Az eljáró bíróságok
12.	§
(1)	Elsőfokon jár el
a)	a járásbíróság és
b)	a törvényszék.
(2)	Másodfokon jár el
a)	a törvényszék a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekben,
b)	az ítélőtábla a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben,
c)	a Kúria az ítélőtábla hatáskörébe tartozó ügyekben.
(3)	Harmadfokon jár el
a)	az ítélőtábla azokban az ügyekben, amelyekben elsőfokon a járásbíróság járt el,
b)	a Kúria azokban az ügyekben, amelyekben elsőfokon a törvényszék járt el.
A bíróság összetétele
13.	§
(1)	Az elsőfokú bíróság - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - egyesbíróként jár el.
(2)	Az elsőfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, ha az egyesbíró az
ügyet a bíróság tanácsa elé utalta. A bíróság tanácsa elé utalt ügyben később egyesbíró nem járhat
el.
(3)	Az elsőfokú bíróság gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt három
hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, a tanács egy tagja a törvényszék gazdasági ügyszakának,
ennek hiányában a törvényszék polgári ügyszakának kijelölt bírája.
(4)	A másodfokú és a harmadfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.
(5)	A másodfokú és a harmadfokú bíróság gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény
miatt az ügyet a bíróság öt hivatásos bíróból álló tanácsa elé utalhatja, ha ezt az ügy
bonyolultságára, az eljárás ügyiratainak terjedelmére, a büntetőeljárásban részt vevő személyek
számára tekintettel, vagy egyéb okból szükségesnek tartja.
(6)	Az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve a tanács elnöke
helyett bírósági titkár is eljárhat az e törvényben meghatározott esetekben. A bíróság eljárására
meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági titkár eljárására kell alkalmazni.
(7)	Jogszabályban meghatározott esetekben, tárgyaláson kívül, a bíró irányítása és felügyelete
mellett bírósági ügyintéző is eljárhat. A bíróság eljárására meghatározott rendelkezéseket ilyen
esetben a bírósági ügyintéző eljárására kell alkalmazni.
A bíró kizárásának okai
14.	§
(1)	Bíróként nem járhat el,
a)	aki az ügyben ügyészként vagy a nyomozó hatóság tagjaként járt el, valamint az ügyben
eljárt vagy eljáró ügyésznek vagy a nyomozó hatóság tagjának a hozzátartozója,
b)	aki az ügyben terheltként, védőként, sértettként, feljelentőként vagy e személy segítőjeként
vesz, vagy vett részt, valamint e személy hozzátartozója,
c)	aki az ügyben tanúként, szakértőként, vagy szaktanácsadóként vesz, vagy vett részt,
d)	aki az üggyel összefüggésben titkos információgyűjtés engedélyezéséről döntött, tekintet
nélkül arra, hogy az így szerzett adatokat a büntetőeljárásban felhasználták-e,
e)	akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
5
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok kizárólag az ügyben eljáró bíróval szemben
jelenthető be.
(3)	Az (1) bekezdésben szabályozott eseteken kívül
a)	a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben a
vádemelés előtt nyomozási bíróként, vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában
eljárt,
b)	a másodfokú eljárásból ki van zárva az a bíró, aki az ügy elsőfokú, a harmadfokú eljárásból
pedig az, aki az ügy elsőfokú vagy másodfokú elbírálásában részt vett,
c)	a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró is, aki a
hatályon kívül helyező határozat vagy a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett
határozat meghozatalában részt vett,
d)	a perújítás elrendelése folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró is, aki a
perújítást elrendelő határozat vagy a perújítással támadott határozat meghozatalában részt vett,
e)	az egyszerűsített felülvizsgálati eljárást kivéve, a rendkívüli jogorvoslati eljárásból ki van
zárva az a bíró, aki a rendkívüli jogorvoslattal megtámadott határozat meghozatalában részt vett.
(4)	A (3) bekezdés esetén az ügy elbírálásából ki van zárva az a bíró is, akinek hozzátartozója
vett részt a megtámadott határozat meghozatalában.
(5)	A (3) bekezdés c) pontja esetén a megismételt eljárás alapján hozott határozat
felülbírálatából nincs kizárva az a bíró, aki a hatályon kívül helyező határozat meghozatalában részt
vett.
(6)	A (3) bekezdés d) pontja esetén a 637. § (1) bekezdés g) pontjában meghatározott okból a
637. § (5) bekezdése alapján elrendelt perújítás folytán megismételt elsőfokú vagy másodfokú
eljárásból nincs kizárva az a bíró, aki a perújítást elrendelő határozat meghozatalában részt vett.
(7)	Az (1) bekezdés e) pontja esetén önmagában nem kizárási ok, ha a bíró a sérelmére a
büntetőeljárásban részt vevő személy által az eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett bűncselekmény
miatt feljelentést tett.
(8)	A (3) bekezdés e) pontja esetén nem kizárási ok, ha az alapügyben a bíró olyan határozat
meghozatalában vett részt, amelyet a rendkívüli jogorvoslati indítvány nem érint.
A kizárás bejelentése
15.	§
(1)	A bíró a vele szemben felmerült kizárási okot, a tanács elnöke a tanács tagjával szemben
felmerült és a tudomására jutott kizárási okot köteles a bíróság elnökének haladéktalanul
bejelenteni.
(2)	A kizárási okot az ügyész, a terhelt, a védő, a sértett, továbbá a vagyoni érdekelt jelentheti
be.
(3)	A kizárás iránti bejelentést indokolni és a kizárási ok fennállását valószínűsíteni kell.
(4)	A (2) bekezdésben megjelölt személy a 14. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott
kizárási okot a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a
bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és ha azt három
napon belül bejelenti.
(5)	A (4) bekezdés szerint nem valószínűsített, valamint a nem indokolt bejelentést érdemi
indokolás nélkül el lehet utasítani.
(6)	A bírót az ügyelosztást végző vezetőjével szemben nem köti a törvényben meghatározott
titoktartási kötelezettség a 14. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott kizárási ok fennállása
esetén.
A kizárás elintézése igazgatási ügykörben
16.	§
6
(1)	A bíróság elnöke a tudomására jutott kizárási ok miatt a bíró kizárását hivatalból
kezdeményezi.
(2)	Ha a bíró a rá vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, vagy a más által bejelentett
kizárási ok esetén a kizáráshoz hozzájárult, a bíróság elnöke intézkedik másik bíró kijelölése iránt.
Ebben az esetben a kizárásról nem kell külön határozatot hozni.
A kizárás elintézése a bíróság által
17.	§
(1)	Ha a kizárás igazgatási ügykörben nem intézhető el, a bíró kizárása tárgyában a bíróság
másik egyesbírája az ügyiratok alapján határoz.
(2)	Ha a bíróságnak nincs olyan bírája, akire a kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a
másodfokú bíróság, ha pedig a kizárás iránti bejelentés a másodfokú bíróság valamennyi bírájára
vagy rájuk is vonatkozik, a harmadfokú bíróság határoz. Ha a kizárási ok az ítélőtábla mint
harmadfokú bíróság valamennyi bírájára vagy rájuk is vonatkozik, a kizárásról a Kúria határoz.
(3)	Ha a bejelentést nem a bíró tette, nyilatkozatát a döntés előtt be kell szerezni.
(4)	A kizárást kimondó, illetve az azt megtagadó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.
A kizárás egyéb szabályai
18.	§
(1)	Az a bíró, aki a személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be vagy a más által
bejelentett kizáráshoz hozzájárult, a bejelentés elintézéséig az ügyben nem járhat el. Minden más
esetben az érintett bíró továbbra is eljárhat és ügydöntő határozatot hozhat.
(2)	A kizárásra irányuló, nyilvánvalóan alaptalan bejelentés érdemi indokolás nélkül
elutasítható, és a bejelentés előterjesztője rendbírsággal sújtható.
(3)	A bíró kizárására vonatkozó rendelkezéseket a bírósági titkár, a jegyzőkönyvvezető és a
bírósági ügyintéző kizárására is megfelelően alkalmazni kell.
(4)	A kizárás tárgyában a bíróság soron kívül határoz.
Az elsőfokú bíróság hatásköre
19.	§
Elsőfokon a járásbíróság hatáskörébe tartozik annak a bűncselekménynek az elbírálása,
amelyet e törvény nem utal a törvényszék hatáskörébe.
20.	§
(1)	Elsőfokon a törvényszék hatáskörébe tartoznak a következő bűncselekmények:
1.	azok a bűncselekmények, amelyekre a törvény tizenöt évig terjedő vagy annál
súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását is lehetővé teszi,
2.	az emberiesség elleni bűncselekmények,
3.	a háborús bűncselekmények,
4.	az emberölésre irányuló előkészület, a gondatlanságból elkövetett emberölés, az erős
felindulásban elkövetett emberölés, a Btk. 164. § (8) bekezdése és (9) bekezdés c) pontja szerinti
testi sértés,
5.	az egészségügyi beavatkozás és kutatás rendje elleni bűncselekmények,
6.	az emberrablás, az emberrablás feljelentésének elmulasztása, az emberkereskedelem,
7
7.	az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése,
8.	az állam elleni bűncselekmények,
9.	a minősített adat és a nemzeti adatvagyon elleni bűncselekmények,
10.	a fogolyzendülés, a nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni
bűncselekmény,
11.	a korrupciós bűncselekmények,
12.	a nemzetközileg védett személy elleni erőszak,
13.	a terrorcselekmény, a terrorcselekmény feljelentésének elmulasztása, a terrorizmus
finanszírozása, a jármű hatalomba kerítése, a bűnszervezetben részvétel, a Btk. 322. § (2) bekezdés
b)	pontja szerinti közveszély okozása, a Btk. 323. § (2) bekezdés c) pontja és (3) bekezdés c) pontja
szerinti közérdekű üzem működésének megzavarása,
14.	a nemzetközi gazdasági tilalom megszegése, a nemzetközi gazdasági tilalom
megszegése feljelentésének elmulasztása, a haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés,
a kettős felhasználású termékkel visszaélés,
15.	a választás, a népszavazás és az európai polgári kezdeményezés rendje elleni
bűncselekmény,
16.	a Btk. 366. § (3) bekezdés a) pontja szerinti kifosztás,
17.	a Btk. 370. § (6) bekezdés a) pontja szerinti lopás, a Btk. 371. § (6) bekezdése szerinti
rongálás, a Btk. 372. § (6) bekezdés a) pontja szerinti sikkasztás, a Btk. 373. § (6) bekezdés a)
pontja szerinti csalás, a Btk. 375. § (4) bekezdés a) pontja és (5) bekezdése szerinti különösen
jelentős kárt okozó információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, a Btk. 377. § (2)
bekezdése szerinti hanyag kezelés, a Btk. 379. § (6) bekezdés a) pontja szerinti orgazdaság,
18.	a Btk. 385. § (4) bekezdés c) pontja szerinti szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó
jogok megsértése, a Btk. 388. § (3) bekezdés c) pontja szerinti iparjogvédelmi jogok megsértése,
19.	a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények,
20.	a pénzmosás,
21.	a katonai büntetőelj árás hatálya alá tartozó bűncselekmények,
22.	az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról,
valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről szóló
törvényben meghatározott kommunista bűncselekmények, valamint a nemzetközi jog szerint el nem
évülő bűncselekmények.
(2)	Ha a terhelt különböző bíróságok hatáskörébe tartozó bűncselekményeket követett el, a
törvényszék jár el.
Az elsőfokú bíróság illetékessége
21.	§
(1)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az eljárásra az a bíróság illetékes, amelynek az
illetékességi területén a bűncselekményt elkövették. A bíróságok illetékességi területét a bíróságok
elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló törvény határozza
meg.
(2)	Ha a bűncselekményt több bíróság illetékességi területén követték el, vagy az elkövetés
helye nem állapítható meg, az azonos hatáskörű bíróságok közül az jár el, amelyik az ügyben a
másikat megelőzve korábban intézkedett (a továbbiakban: megelőzés). Ha az elkövetés helye a
tárgyalás megkezdése előtt ismertté válik, az eljárást az ügyészség, a terhelt, vagy a védő
indítványára az a bíróság folytatja, amelynek illetékességi területén a bűncselekményt elkövették.
(3)	Az eljárásra az a bíróság is illetékes, amelynek az illetékességi területén
a)	a terhelt vagy
b)	a sértett
lakik, ha az ügyészség ott emel vádat.
8
(4)	Több terhelt esetében a terheltek egyikére illetékes bíróság a többi terhelttel szemben is
eljárhat, ha ez a hatáskörét nem haladja meg. Ha több ilyen bíróság van, a megelőzés alapján kell
eljárni.
(5)	A törvényszék székhelyén lévő járásbíróság, a Fővárosi Törvényszék területén a Pesti
Központi Kerületi Bíróság jár el a megye, illetve a főváros területére kiterjedő illetékességgel
1.	a közveszély okozása - kivéve a Btk. 322. § (2) bekezdés b) pontja szerinti közveszély
okozását -,
2.	a közérdekű üzem működésének megzavarása - kivéve a Btk. 323. § (2) bekezdés c) pontja
és (3) bekezdés c) pontja szerinti közérdekű üzem működésének megzavarását -,
3.	a radioaktív anyaggal visszaélés,
4.	a nukleáris létesítmény üzemeltetésével visszaélés,
5.	az atomenergia alkalmazásával visszaélés,
6.	a gazdasági csalás, az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás - kivéve a
Btk. 374. § (6) bekezdés a) pontja szerinti gazdasági csalást, valamint a Btk. 375. § (4) bekezdés a)
pontja és (5) bekezdése szerinti különösen jelentős kárt okozó információs rendszer
felhasználásával elkövetett csalást -,
7.	a pénzhamisítás,
8.	a pénzhamisítás elősegítése,
9.	a bélyeghamisítás,
10.	a költségvetést károsító bűncselekmények - kivéve a Btk. 396. § (4) bekezdés a) pontja és
(5)	bekezdése szerinti költségvetési csalást és az ezzel összefüggésben elkövetett költségvetési
csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztását -,
11.	a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása,
12.	a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények,
13.	a fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények,
14.	a tiltott adatszerzés és az információs rendszer elleni bűncselekmények
esetén.
(6)	A 20. § (1) bekezdés 22. pontjában meghatározott bűncselekmények miatt indított
eljárásban a Fővárosi Törvényszék jár el.
(7)	Ha a terhelt különböző bíróságok illetékessége alá tartozó bűncselekményeket követett el,
az a bíróság jár el, amely valamelyik bűncselekmény elbírálására az (5) vagy a (6) bekezdés szerint
illetékes.
(8)	Az elkövetőre illetékes bíróság illetékessége a bűnpártolóra és az orgazdára is kiterjed.
22.	§
(1)	A Magyarország határain kívül elkövetett bűncselekmény elbírálására az a bíróság
illetékes, amelynek a területén a terhelt lakik vagy tartózkodik.
(2)	Ha a terhelt a bűncselekményt Magyarország határain kívül követte el, és az eljárást a
távollétében folytatják, az a bíróság illetékes, amelynek a területén a terhelt utoljára lakott vagy
tartózkodott.
(3)	Ha az (1) és (2) bekezdésben foglaltak alapján az eljárásra illetékes bíróság nem
állapítható meg, a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság, a
törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben a Fővárosi Törvényszék jár el.
A hatáskör és az illetékesség vizsgálata
23.	§
A bíróság a hatáskörét és az illetékességét hivatalból vizsgálja.
Az eljáró bíróság kijelölése
9
24.	§
(1)	Az eljáró bíróságot ki kell jelölni a bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi
összeütközés esetén, valamint akkor, ha a bíróság kizárás miatt nem járhat el.
(2)	A kijelölésről
a)	a törvényszék másodfokú tanácsa határoz, ha az illetékességi összeütközés a területén lévő
járásbíróságok között,
b)	az ítélőtábla határoz, ha
ba)	a hatásköri összeütközés a területén lévő törvényszék és járásbíróság között, vagy
bb)	az illetékességi összeütközés a területén lévő törvényszékek vagy a területén lévő
különböző törvényszékekhez tartozó járásbíróságok között
merült fel.
(3)	A (2) bekezdésen kívüli esetben a kijelölésről a Kúria határoz.
(4)	Ha a kijelölés kizárás miatt szükséges, arról a kizárás kérdésében döntő bíróság a
kizárással egyidejűleg határoz.
IV.	Fejezet
Az ügyészség
Az ügyészség feladata
25.	§
(1)	Az ügyészség a közvádló.
(2)	Az ügyészség nyomoz, felügyeli a felderítés törvényességét, valamint irányítja a
vizsgálatot.
(3)	Az ügyészség előkészítő eljárást végez és a más szerv által végzett előkészítő eljárásban
ellátja az e törvényben meghatározott feladatait.
Az ügyészség jogai
26.	§
(1)	Az ügyészség indítványt és észrevételt tehet minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság
dönt.
(2)	Az ügyészség felügyeleti jogkörében
a)	a nyomozást vagy a feljelentés-kiegészítést a nyomozó hatóság önálló eljárására utalhatja,
b)	a nyomozó hatóság eljárásának törvényességét ellenőrzi,
c)	a nyomozó hatóság törvénysértő határozatát hatályon kívül helyezheti,
d)	megállapíthatja, hogy a nyomozó hatóság az eljárási cselekményt törvénysértően végezte
el, vagy törvénysértő intézkedést tett,
e)	a megállapított törvénysértés orvoslására a nyomozó hatóságot felhívja,
f)	az e törvényben meghatározott esetekben eljárási cselekmény elvégzését vagy határozat
meghozatalát engedélyezheti,
g)	a nyomozó hatóság határozata, valamint a gyanúsítás ellen bejelentett panaszt elbírálja,
h)	az eljárás elhúzódása miatt a nyomozó hatósággal szemben előterjesztett kifogást elbírálja,
i)	az eljárási cselekményeknél jelen lehet, a nyomozás ügyiratainak bemutatását kérheti.
(3)	Az ügyészség irányítási jogkörében
a)	megteheti a (2) bekezdésben meghatározott intézkedéseket,
b)	a nyomozó hatóságot eljárási cselekmény elvégzésére utasíthatja,
c)	eljárási cselekmény elvégzését megtilthatja,
10
d)	a nyomozó hatóság határozatát megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti,
e)	a nyomozó hatóságot határozat hozatalára utasíthatja,
f)	a nyomozó hatóságot az ügyészség határozatainak előkészítésére utasíthatja,
g)	eljárási cselekmény elvégzését vagy határozat meghozatalát előzetes jóváhagyáshoz
kötheti,
h)	a nyomozó hatóságot beszámolásra kötelezheti.
(4)	Az ügyészség irányítási és felügyeleti jogkörét, illetve a nyomozó hatóság eljárásának
önállóságát nem érinti, ha a nyomozás során egyes eljárási cselekményeket az ügyészség maga
végez.
(5)	Az ügyészség bármely ügyben magához vonhatja a nyomozást.
(6)	Az ügyész azokat a jogokat gyakorolja, amelyek azt az ügyészséget illetik, ahol az ügyész
működik. Eljárási cselekmény elvégzését kizárólag az eljáró ügyész felettes ügyésze tilthatja meg.
Az ügyész kizárása
27.	§
(1)	Ügyészként nem járhat el,
a)	aki az ügyben bíróként járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bíró hozzátartozója,
b)	aki az ügyben terheltként, védőként, sértettként, feljelentőként vagy e személy segítőjeként
vesz, vagy vett részt, valamint ezek hozzátartozója,
c)	aki az ügyben tanúként, szakértőként, vagy szaktanácsadóként vesz, vagy vett részt,
d)	akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok kizárólag az ügyben eljáró ügyésszel
szemben jelenthető be.
(3)	A perújítási eljárásból ki van zárva az az ügyész, aki az alapügyben a nyomozást
teljesítette, egyes eljárási cselekményeket végzett, vádat emelt, illetve a vádat képviselte.
(4)	Nem kizárási ok, ha az ügyész a hivatali hatáskörében tudomására jutott bűncselekmény
miatt feljelentést tett.
(5)	Az (1) bekezdés d) pontja esetén önmagában nem kizárási ok, ha az ügyész a sérelmére a
büntetőeljárásban részt vevő személy által az eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett bűncselekmény
miatt feljelentést tett.
(6)	Nem járhat el az ügyben - a Legfőbb Ügyészség kivételével - az az ügyészség, amelynek
a vezetőjével vagy vezetőhelyettesével szemben az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában szabályozott
kizárási ok merült fel.
(7)	Ha az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában szabályozott kizárási ok a főügyésszel vagy a
főügyészhelyettessel szemben merült fel, a főügyészség területén lévő járási ügyészség az ügyben
nem járhat el.
A kizárás bejelentése és elintézése
28.	§
(1)	Az ügyész a vele szemben felmerült kizárási okot köteles az ügyészség vezetőjének
haladéktalanul bejelenteni. A kizárási ok bejelentésétől kezdve az ügyész az ügyben nem járhat el.
(2)	A kizárási okot a terhelt, a védő, a sértett, továbbá a vagyoni érdekelt jelentheti be. Ebben
az esetben az ügyész a bejelentés elintézéséig az ügyben korlátozás nélkül eljárhat.
(3)	A kizárás iránti bejelentést indokolni és a kizárási ok fennállását valószínűsíteni kell.
(4)	A nem indokolt bejelentést érdemi indokolás nélkül el lehet utasítani.
(5)	A kizárásra irányuló, nyilvánvalóan alaptalan bejelentés érdemi indokolás nélkül
elutasítható, és a bejelentés előterjesztője rendbírsággal sújtható.
11
(6)	A megyei főügyészség területén lévő járási ügyészség ügyésze, vezetője, illetve a
főügyészségi ügyész kizárásáról a főügyész határoz. A főügyész, valamint a legfőbb ügyészségi
ügyész kizárásáról a legfőbb ügyész határoz. Ha a járási ügyészség ügyésze, vezetője, illetve a
főügyészségi ügyész kizárása iránti bejelentés egyúttal a főügyészt is érinti, a kizárásról a legfőbb
ügyész határoz.
(7)	Az ügyészség vezetője a tudomására jutott kizárási ok miatt az ügyész kizárását hivatalból
kezdeményezi.
(8)	A kizárásnak helyt adó határozat ellen, valamint a vádemelés után a kizárást megtagadó
határozat ellen panasznak nincs helye.
(9)	Az ügyész kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni az alügyész, az
ügyészségi fogalmazó, az ügyészségi megbízott és a jegyzőkönyvvezető kizárására is.
Az ügyészség hatásköre és illetékessége
29.	§
(1)	Az ügyészség hatáskörét és illetékességét általában annak a bíróságnak a hatásköre és
illetékessége határozza meg, amely mellett működik. Az ügyészség szervezetét törvény alapján a
legfőbb ügyész határozza meg.
(2)	A különböző ügyészségek illetékességébe tartozó bűncselekmények esetén az az
ügyészség jár el, amelyik a megelőzés szerint korábban intézkedett.
(3)	A legfőbb ügyész vagy a felettes ügyészség rendelkezése alapján az ügyészség olyan
ügyben is eljárhat, amelyre a hatásköre vagy az illetékessége egyébként nem terjed ki.
(4)	Az ügyészségek között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén az eljáró
ügyészséget a felettes ügyészség jelöli ki.
A kizárólagos ügyészségi nyomozás
30.	§
Kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt:
a)	a rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos
katasztrófavédelmi szerv és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által
elkövetett, nem katonai büntetőeljárásra tartozó bűncselekmény,
b)	a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja és a kormányzati szolgálati
jogviszonyban foglalkoztatott pénzügyi nyomozó által elkövetett bűncselekmény,
c)	a bíró, az ügyész, a bírósági titkár, az alügyész, a bírósági és ügyészségi fogalmazó, a
bírósági ügyintéző és az ügyészségi megbízott, a rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a Nemzeti
Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a kormányzati szolgálati jogviszonyban
foglalkoztatott pénzügyi nyomozó és a külföldi hivatalos személy ellen elkövetett, a Btk. 160. § (2)
bekezdés e) pontja szerinti emberölés, a Btk. 190. § (2) bekezdés e) pontja szerinti emberrablás,
hivatalos személy elleni erőszak, a Btk. 365. § (3) bekezdés f) pontja, illetve (4) bekezdés c) pontja
szerinti rablás,
d)	a bíró, az ügyész, a bírósági titkár, az alügyész, a bírósági és ügyészségi fogalmazó, a
bírósági ügyintéző és az ügyészségi megbízott által elkövetett bűncselekmény, valamint az
ülnöknek az igazságszolgáltatással összefüggésben elkövetett bűncselekménye,
e)	a mentelmi joggal rendelkező és a nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személy
ea)	által elkövetett bűncselekmény,
eb)	sérelmére elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, illetve nemzetközileg védett
személy elleni erőszak, és
ec)	működésével kapcsolatban ellene elkövetett más bűncselekmény,
12
f)	a hivatali vesztegetés, a hivatali vesztegetés elfogadása, a vesztegetés bírósági vagy
hatósági eljárásban, a Btk. 298. § (1), (1a) és (3) bekezdése szerinti hivatalos személy vagy külföldi
hivatalos személy vonatkozásában elkövetett befolyás vásárlása, a Btk. 299. § (1), (2) és (5)
bekezdése szerinti hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy vonatkozásában elkövetett
befolyással üzérkedés és a korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása,
g)	a nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény,
h)	az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról,
valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről szóló
törvényben meghatározott kommunista bűncselekmények, valamint a nemzetközi jog szerint el nem
évülő bűncselekmények.
V.	Fejezet
A nyomozó hatóság
A nyomozó hatóság feladata
31.	§
(1)	A nyomozó hatóság a bűncselekmények felderítése érdekében előkészítő eljárást és
nyomozást végez.
(2)	A nyomozó hatóság az előkészítő eljárás és a felderítés során önállóan, a vizsgálat során
az ügyészség irányításával jár el.
(3)	A nyomozó hatóság jogosult mindazon eljárási cselekmény elvégzésére és határozat
meghozatalára, amelyet törvény nem utal a bíróság vagy az ügyészség hatáskörébe.
(4)	Ha a nyomozó hatóság észleli, hogy olyan eljárási cselekmény elvégzése, illetve határozat
meghozatala szükséges, amelyről a döntés a bíróság, illetve az ügyészség hatáskörébe tartozik, erről
az ügyészségnek haladéktalanul beszámol.
(5)	A nyomozó hatóság az ügyészség utasításait határidőre teljesíti.
(6)	Az ügyészségi utasítások teljesítéséért a nyomozó hatóság vezetője felel.
(7)	Ha a nyomozó hatóság vezetője számára az ügyészségi utasítás jogellenessége
felismerhető, arra haladéktalanul köteles az ügyészség vezetőjének figyelmét felhívni. Ha az
ügyészség vezetője az utasítást ennek ellenére fenntartja, ezt a nyomozó hatóság vezetőjének - az
ügyészségi utasítás jogellenességével összefüggő indokolt álláspontját tartalmazó - írásbeli kérésére
írásba foglalja.
(8)	A nyomozó hatóság vezetője az ügyészségi utasítás ellen felettes szerve útján
előterjesztést tehet a felettes ügyészséghez. A felettes szerv az előterjesztést az arra vonatkozó
ténybeli és szakmai álláspontjának kifejtésével továbbítja a felettes ügyészséghez. Az
előterjesztésnek nincs halasztó hatálya.
(9)	A felettes ügyészség az előterjesztés alapján az ügyiratokat megvizsgálja és a vizsgálata
eredményéről, jogi álláspontjáról az előterjesztőt az előterjesztés hozzá érkezésétől számított
tizenöt napon belül írásban tájékoztatja.
A nyomozó hatóság tagjának kizárása
32.	§
(1)	A nyomozó hatóság tagjaként nem járhat el,
a)	aki az ügyben bíróként járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bíró hozzátartozója,
b)	aki az ügyben terheltként, védőként, sértettként, feljelentőként vagy e személy segítőjeként
vesz, vagy vett részt, valamint e személy hozzátartozója,
c)	aki az ügyben tanúként vagy szakértőként vesz, vagy vett részt,
d)	akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
13
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok kizárólag a nyomozó hatóság ügyben eljáró
tagjával szemben jelenthető be.
(3)	A nyomozó hatóságnak az alapügyben eljárt tagja is ki van zárva
a)	a perújítás során elrendelt nyomozásból,
b)	az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények nyomozásából.
(4)	Nem kizárási ok, ha a nyomozó hatóság tagja a szolgálati feladata teljesítése során
tudomására jutott bűncselekmény miatt tett feljelentést.
(5)	Az (1) bekezdés d) pontja esetén önmagában nem kizárási ok, ha a nyomozó hatóság
eljáró tagja a sérelmére a büntetőeljárásban részt vevő személy által az eljárása alatt, illetve emiatt
elkövetett bűncselekmény miatt feljelentést tett.
(6)	Nem járhat el az ügyben az a nyomozó hatóság, amelynek vezetőjével szemben az (1)
bekezdésben szabályozott kizárási ok merül fel. Ha a kizárási ok az országos illetékességű nyomozó
hatóság vezetőjével szemben merül fel, a nyomozást az ügyészség végzi.
33.	§
(1)	Ha a nyomozó hatóság tagja a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés
elintézéséig az ügyben korlátozás nélkül eljárhat.
(2)	A nyomozó hatóság tagjának kizárásáról a nyomozó hatóság vezetője, az utóbbi
kizárásáról a felettes nyomozó hatóság vezetője határoz. Az országos illetékességű nyomozó
hatóság vezetőjének kizárásáról az eljáró ügyészség határoz.
(3)	A nyomozó hatóság tagjának kizárására egyebekben a 28. § (1)-(5) és (7)-(8) bekezdését
kell alkalmazni.
(4)	A nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a
jegyzőkönyvvezető kizárására is.
A nyomozó hatóságok
34.	§
(1)	Általános nyomozó hatóságként a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására
létrehozott szervének nyomozó hatósági feladatok ellátására kijelölt szervei járnak el.
(2)	A Nemzeti Adó- és Vámhivatal végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt:
a)	nemzetközi gazdasági tilalom megszegése, nemzetközi gazdasági tilalom megszegése
feljelentésének elmulasztása, haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés, kettős
felhasználású termékkel visszaélés,
b)	vámellenőrzés alól elvont nem közösségi árura vagy jövedéki adózás alól elvont termékre
elkövetett orgazdaság,
c)	bitorlás, szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése, védelmet biztosító
műszaki intézkedés kijátszása, jogkezelési adat meghamisítása és iparjogvédelmi jogok megsértése,
d)	társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés, költségvetési csalás,
költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása,
jövedékkel visszaélés elősegítése,
e)	számvitel rendjének megsértése, csődbűncselekmény, engedély nélküli nemzetközi
kereskedelmi tevékenység,
f)	versenytárs utánzása,
g)	az a)-f) pontban meghatározott bűncselekményekkel összefüggésben elkövetett közokirat-
hamisítás, hamis magánokirat felhasználása, egyedi azonosító jellel visszaélés, bélyeghamisítás,
pénzmosás és a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása.
(3)	A külföldön lévő magyar felségjelű kereskedelmi úszó létesítményen vagy polgári légi
járművön a magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekmény miatt az úszó létesítmény, illetve
a légi jármű parancsnoka jogosult a nyomozó hatóságra vonatkozó rendelkezések alkalmazására.
14
A nyomozó hatóság hatásköre és illetékessége
35.	§
(1)	A nyomozó hatóságok hatáskörét és illetékességét jogszabály határozza meg.
(2)	Az általános nyomozó hatóság és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal között felmerült
hatásköri összeütközés esetén, valamint ha az általános nyomozó hatóság vagy a Nemzeti Adó- és
Vámhivatal hatáskörébe tartozó bűncselekménnyel halmazatban olyan bűncselekmény is
megvalósult, amelynek nyomozására e nyomozó hatóság hatásköre nem terjed ki, és az eljárás
elkülönítése nem célszerű, az eljáró nyomozó hatóságot az eljáró ügyészség jelöli ki. Az ügyészség
eljáró nyomozó hatóságként a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt akkor is kijelölheti, ha annak hatásköre
a bűncselekmény nyomozására egyébként nem terjed ki.
(3)	A nyomozó hatóságok a vezetőik megállapodása alapján az ügyészség jóváhagyásával egy
ügyben vagy ügyek meghatározott csoportjában közösen is végezhetik a nyomozást.
VI.	Fejezet
A büntetőeljárásban eljáró egyéb szervek
36.	§
(1)	Az előkészítő eljárásban a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított e törvényben
meghatározott szervek is eljárhatnak.
(2)	Az elkobzás és a vagyonelkobzás érdekében lefoglalt dolog vagy elektronikus adat, illetve
a zár alá vett vagyon (a továbbiakban: bűnügyi vagyon) kezelésében a bűnjel és a bűnügyi vagyon
kezeléséért felelős szerv törvényben meghatározottak szerint közreműködik.
(3)	A nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a
büntetőeljárásban eljáró egyéb szervek tagjának kizárására is.
HARMADIK RÉSZ
A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN RÉSZT VEVŐ SZEMÉLYEK
37.	§
A büntetőeljárásban a terhelt, a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, a
vagyoni érdekelt, az egyéb érdekelt és törvényben meghatározottak szerint az eljárás alá vont jogi
személy vesz részt.
VII.	Fejezet
A terhelt
A terhelt fogalma
38.	§
(1)	A terhelt az, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak.
(2)	A terhelt a nyomozás során gyanúsított, a vádemelés után vádlott, a büntetés, a megrovás,
a próbára bocsátás, a jóvátételi munka vagy a javítóintézeti nevelés jogerős ügydöntő határozattal
történő kiszabása, illetve alkalmazása után elítélt.
A terhelt jogai és kötelezettségei
15
39. §
(1)	A terhelt jogosult arra, hogy
a)	megismerje a gyanúsítás és a vád tárgyát, továbbá ezek változását,
b)	a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság megfelelő időt és körülményeket biztosítson
számára a védekezésre való felkészüléshez,
c)	a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyészségtől és a nyomozó
hatóságtól felvilágosítást kapjon,
d)	védelmének ellátására védőt hatalmazzon meg, vagy védő kirendelését indítványozza,
e)	a védőjével ellenőrzés nélkül tanácskozzon,
f)	vallomást tegyen, vagy a vallomástételt megtagadja,
g)	bizonyítékot terjesszen elő, indítványt és észrevételt tegyen, az utolsó szó jogán
felszólaljon,
h)	a tárgyaláson és a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés
tárgyában tartandó ülésen jelen legyen és az e törvényben meghatározottak szerint kérdéseket
tegyen fel,
i)	jogorvoslattal éljen,
j) az eljárás ügyiratait - az e törvényben meghatározott kivételekkel - teljes terjedelmében
megismerje,
k) egyezség megkötését, illetve ügyészi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezését
kezdeményezze.
(2)	A fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy
a)	megismerje a fogva tartásának okát és ennek változását,
b)	a fogva tartásáról egy általa választott személyt a bíróság, az ügyészség és a nyomozó
hatóság tájékoztasson,
c)	a védőjével, és ha külföldi állampolgár, az államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot
felvegye, vele személyesen, postai vagy elektronikus úton ellenőrzés nélkül érintkezzen,
d)	az általa választott személlyel a vádemelés előtt az ügyészség, azután a bíróság
rendelkezése szerint személyesen felügyelet mellett, továbbá postai vagy elektronikus úton
ellenőrzés mellett érintkezzen.
(3)	A terhelt köteles
a)	az eljárási cselekményeken a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság rendelkezéseinek
megfelelően az e törvényben meghatározottak szerint jelen lenni,
b)	a lakcímét, értesítési címét, tényleges tartózkodási helyét, kézbesítési címét, valamint ezek
megváltozását - a változást követő három munkanapon belül - az eljáró bírósággal, ügyészséggel
vagy nyomozó hatósággal közölni.
(4)	A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a terheltet a büntetőeljárásban történő
részvételének kezdetekor a jogairól tájékoztatja és a kötelezettségeire figyelmezteti. A tájékoztatás
kiterjed a költségkedvezmény indítványozásához való jogra és annak feltételeire, valamint az
anyanyelv használatához való jogra is.
(5)	Ha a terhelt fogva van, az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a terheltet a
jogairól írásban is tájékoztatja. A tájékoztatás kiterjed a fogva tartásnak az elrendeléséről szóló
határozat szerinti, illetve a törvényben meghatározott lehetséges végső tartamára, a fogva tartás
meghosszabbításának, fenntartásának és felülvizsgálatának szabályaira, valamint az e
határozatokkal szembeni jogorvoslathoz, illetve a fogva tartás megszüntetése iránti indítvány
benyújtásához való jogra is.
(6)	Az (1) bekezdés b) és e) pontja szerinti jog gyakorlása érdekében a bíróság, az ügyészség
vagy a nyomozó hatóság az eljárási cselekmény megkezdését vagy elvégzését legalább egy órára
elhalasztja, ha a terheltnek a védekezésre való felkészülésre, vagy a védővel való tanácskozásra az
eljárási cselekmény megkezdése előtt - a terhelt és a védő önhibáján kívüli okból - nem volt
lehetősége.
16
(7)	A (2) bekezdés d) pontja szerinti jog biztosítása során a bíróság vagy az ügyészség a
hozzátartozóval való érintkezést kizárólag a büntetőeljárás eredményessége, vagy más személy
életének, testi épségének védelme érdekében korlátozhatja vagy tilthatja meg. Az erről szóló
határozat ellen a terhelt és a védő élhet jogorvoslattal.
Terhelti jogutódlás
40.	§
Ha e törvény a terhelt hozzátartozójának vagy örökösének indítványtételi jogot biztosít, a
hozzátartozó vagy örökös jogaira a terhelt jogai irányadók.
VIII.	Fejezet
A védő
A védőként eljárni jogosultak köre
41.	§
(1)	Védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el.
(2)	Ügyvédjelölt védőként ügyvéd mellett vagy ügyvéd helyetteseként eljárhat
a)	a vádemelés előtt,
b)	a vádemelés után a járásbíróságon, valamint a törvényszéken azzal, hogy törvényszék előtt
perbeszédet nem tarthat.
(3)	A terhelt érdekében több védő is eljárhat, több terhelt érdekében ugyanaz a védő is
eljárhat.
A védő jogai és kötelezettségei
42.	§
(1)	A védő - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - teljeskörűen gyakorolhatja a terhelt
mindazon jogát, amely jellegénél fogva nem csak a terhelt személyéhez fűződik. A védő e jogokat
önállóan, védői jogokként gyakorolhatja.
(2)	A védő az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül jogosult arra, hogy
a)	jelen legyen az olyan eljárási cselekményen, amelyen a terhelt jelen lehet, vagy a terhelt
jelenléte kötelező,
b)	a törvényben meghatározott esetekben jelen legyen az olyan eljárási cselekményeken is,
ahol a terhelt nem lehet jelen vagy a terhelt jelenléte korlátozható,
c)	a védelem érdekében a jogszabályban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között
adatokat szerezzen be és gyűjtsön, és e célból a személy- és vagyonvédelmi, valamint a
magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvény alapján magánnyomozót vegyen igénybe.
(3)	A terhelttel közölt határozatot minden esetben közölni kell a védőjével is.
(4)	A védő köteles
a)	a terhelttel a kapcsolatot késedelem nélkül felvenni,
b)	a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben
felhasználni,
c)	a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a jogairól tájékoztatni, a
kötelezettségeire figyelmeztetni,
d)	a terheltet mentő, illetve a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni,
17
e)	akadályoztatása esetén - előre nem ismert elháríthatatlan akadály felmerülését kivéve -
helyettesítéséről gondoskodni, egyidejűleg az akadályoztatás tényéről az eljáró bíróságot,
ügyészséget vagy nyomozó hatóságot tájékoztatni,
f)	jogait úgy gyakorolni és kötelezettségeit úgy teljesíteni, hogy azzal a büntetőeljárás
időszerű lefolytatását ne akadályozza.
(5)	Ha a terhelt fogva van, az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a védő
személyéről és elérhetőségéről, valamint ezek megváltozásáról haladéktalanul, de legkésőbb a
terhelt befogadásakor, illetve a változásról való tudomásszerzést követő negyvennyolc órán belül
tájékoztatja a fogva tartást végrehajtó intézetet.
(6)	Ha a terhelt érdekében több védő jár el, a terhelt eltérő rendelkezésének hiányában vezető
védőnek a meghatalmazást elsőként benyújtó védőt kell tekinteni, a meghatalmazások egyidejű
benyújtása esetén a vezető védőt az eljáró nyomozó hatóság, ügyészség vagy bíróság jelöli ki. Az
ügyiratokat - ideértve az idézést és az értesítést is - a vezető védőnek kell kézbesíteni. Perbeszéd
tartására a vezető védő vagy az általa kijelölt védő jogosult. Jogorvoslati nyilatkozatra a vezető
védő vagy az általa kijelölt védő, ezek hiányában az eljárási cselekményen jelen lévő védő jogosult.
A védő kizárása
43.	§
(1)	Nem lehet védő
a)	a sértett, a sértett segítője, valamint ezek hozzátartozója,
b)	aki az ügyben bíróként, ügyészként, vagy a nyomozó hatóság tagjaként jár, vagy járt el,
valamint ezek hozzátartozója,
c)	aki a terhelt érdekével ellentétes magatartást tanúsított, vagy akinek az érdeke a terheltével
ellentétes,
d)	aki az ügyben szakértőként vagy szaktanácsadóként vesz vagy vett részt,
e)	aki az ügyben tanúként vesz vagy vett részt, kivéve, ha a 170. § (1) bekezdésének a) pontja
alapján nem volt kihallgatható, illetve ha a 173. § alapján a tanúvallomást megtagadta,
f)	aki az ügyben tanúként részt vett, vagy részt vevő - a terhelttől különböző - személy
segítőjeként vesz, vagy vett részt,
g)	aki az ügyben közvetítőként jár vagy járt el,
h)	aki az ügyben vagy az üggyel összefüggő más ügyben terheltként vesz vagy vett részt.
(2)	Több terhelt érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem
ellentétesek. A több terhelt érdekében eljáró védőt az eljárásból ki kell zárni, ha a terheltek között
érdekellentét áll fenn.
(3)	A védő kizárásáról - a vádemelés előtt az ügyészség indítványára - a bíróság határoz.
(4)	Ha a védő a kizárási okot maga jelenti be, a kizárási ok bejelentésétől kezdve az ügyben
nem járhat el.
(5)	A (4) bekezdésben foglaltakat kivéve a védő a kizárás elbírálásáig az ügyben eljárhat.
Kötelező védői részvétel az eljárásban
44.	§
A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha
a)	a bűncselekményre a törvény öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés
büntetés kiszabását rendeli,
b)	a terhelt személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés hatálya alatt áll, más ügyben
letartóztatás, előzetes kényszergyógykezelés hatálya alatt áll, valamint ha szabadságvesztést,
elzárást vagy javítóintézeti nevelést tölt,
18
c)	a terhelt hallássérült, siketvak, vak, beszédfogyatékos, más okból kommunikációképtelen,
vagy abban súlyos fokban korlátozott, továbbá - a beszámítási képességére tekintet nélkül - kóros
elmeállapotú,
d)	a terhelt a magyar nyelvet nem ismeri,
e)	a terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni,
f)	a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a terhelt indítványára, vagy azért mert
azt egyéb okból szükségesnek tartotta, védőt rendelt ki,
g)	e törvény erről külön rendelkezik.
Meghatalmazott védő
45.	§
(1)	A védelem ellátására meghatalmazást a terhelt, a terhelt törvényes képviselője vagy
nagykorú hozzátartozója, külföldi állampolgár terhelt esetén hazája konzuli tisztviselője adhat.
(2)	A meghatalmazott ügyvéd védőként akkor járhat el, ha - a (3) bekezdésben foglalt
kivétellel - eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát az eljáró bírósághoz,
ügyészséghez vagy nyomozó hatósághoz benyújtották.
(3)	A büntetőeljárásban az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános
szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési törvény) szerinti
rendelkezési nyilvántartásban (a továbbiakban: rendelkezési nyilvántartás) a védői meghatalmazásra
vonatkozó nyilatkozat csak a meghatalmazás elfogadásával és az elfogadó nyilatkozat rendelkezési
nyilvántartásban való rögzítésével érvényes.
(4)	A terhelt mind az általa, mind az (1) bekezdésben meghatározott segítő által
meghatalmazott védő meghatalmazását bármikor visszavonhatja.
(5)	A meghatalmazás hatálya - ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki - a büntetőeljárás
jogerős befejezéséig tart, és kiterjed a perújításra, a felülvizsgálatra, az egyszerűsített
felülvizsgálatra, a bűncselekménnyel összefüggő vagyon vagy dolog elvonására, adat
hozzáférhetetlenné tételére irányuló eljárásra, valamint a különleges eljárásokra is.
(6)	Ha a terhelt első kihallgatása után kerül sor a meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba
vételére, vagy a rendelkezési nyilvántartásba vett meghatalmazás módosítására, e nyilatkozatok az
eljáró bírósággal, ügyészséggel és nyomozó hatósággal szemben a bíróságnak, az ügyészségnek,
illetve a nyomozó hatóságnak történő bejelentéstől hatályosak.
Kirendelt védő
46.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság védő kirendeléséről határoz, ha a
büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, és a terheltnek nincs meghatalmazott védője. A
kirendelés alapján a védőként eljáró ügyvéd kijelölése az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó
hatóság székhelye szerint illetékes területi ügyvédi kamara feladata.
(2)	A kijelölés céljából a védő kirendeléséről szóló határozatot az (1) bekezdés szerint
illetékes területi ügyvédi kamarával is közölni kell.
(3)	A területi ügyvédi kamara a védő kijelölését olyan információs rendszer működtetésével
végzi, amely lehetőség szerint biztosítja a kijelölés azonnaliságát és a kijelölt védők tényleges
elérhetőségét.
(4)	Ha a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező és a terheltnek nincs védője, a bíróság, az
ügyészség vagy a nyomozó hatóság
a)	a terhelt idézése, előállítása vagy értesítése, továbbá a bűncselekmény elkövetésével
megalapozottan gyanúsítható személy gyanúsítotti kihallgatásra történő idézése vagy előállítása
esetén az idézéssel, előállítással vagy értesítéssel egyidejűleg,
19
b)	az a) pontban meghatározottakon kívül az eljárási cselekmény során nyomban
védőt rendel ki.
(5)	A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a büntetőeljárásban
védő részvétele nem kötelező, de a terhelt hatékony védelmének biztosítása végett azt szükségesnek
tartj a.
(6)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a terhelt jövedelmi és vagyoni
viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni és védő kirendelését indítványozza. A bíróság a
vádemelés után a terhelt indítványára védőt rendel ki.
(7)	A védő kirendelése, illetve kijelölése ellen nincs helye jogorvoslatnak. A terhelt -
indokoltan - más védő kijelölését indítványozhatja. Az indítványról az a bíróság, ügyészség vagy
nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyamatban van.
(8)	A kirendelt védő indokolt esetben indítványozhatja a felmentését a kirendelés alól. Az
indítványról az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás
folyamatban van.
(9)	A kirendelt védő a közreműködéséért díjra és költségeinek megtérítésére is jogosult.
47.	§
(1)	A vádemelés előtt a nyomozó hatóság, vagy az ügyészség a helyettes védőre vonatkozó
rendelkezések megfelelő alkalmazásával gondoskodik védő jelenlétéről az eljárási cselekményen,
ha
a)	a területi ügyvédi kamara a védő kijelöléséről a kirendelő határozat kézhezvételétől
számított egy órán belül nem gondoskodik,
b)	a területi ügyvédi kamara által kijelölt védő tekintetében a kijelöléskor a 43. § (1) bekezdés
a)-b) pontjában vagy d)-h) pontjában meghatározott kizáró ok állapítható meg, vagy
c)	a kijelöléskor a kijelölt védő szabályszerű idézése vagy értesítése a védő elérhetetlensége
miatt nem lehetséges, és az eljárási cselekmény elvégzése nem mellőzhető.
(2)	A vádemelés után a bíróság feladata a kirendelt védőként eljáró ügyvéd kijelölése, ha
a)	a területi ügyvédi kamara a védő kijelöléséről a kirendelő határozat kézhezvételétől
számított egy órán belül nem gondoskodik,
b)	a területi ügyvédi kamara által kijelölt védő tekintetében a kijelöléskor kizáró ok állapítható
meg, vagy
c)	a kijelöléskor a kijelölt védő szabályszerű idézése vagy értesítése a védő elérhetetlensége
miatt nem lehetséges, és az eljárási cselekmény elvégzése nem mellőzhető.
(3)	A (2) bekezdés b) és c) pontja esetén a területi ügyvédi kamara kijelölése a bíróság
kijelölő határozatával hatályát veszti.
(4)	Az (1) és (2) bekezdés esetén a védőt kijelölő határozatot a területi ügyvédi kamarával,
szükség esetén a területi ügyvédi kamara által kijelölt ügyvéddel is közölni kell.
A kirendelés hatálya
48.	§
(1)	A kirendelés hatálya a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, és kiterjed a perújításra, a
felülvizsgálatra, az egyszerűsített felülvizsgálatra, a bűncselekménnyel összefüggő vagyon vagy
dolog elvonására, adat hozzáférhetetlenné tételére irányuló eljárásra, valamint a különleges
eljárásokra is.
(2)	A kirendelés hatályát veszti, amikor a terhelt érdekében meghatalmazott védő a
meghatalmazását e törvény szerint benyújtotta, vagy a meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba
vételét bejelentették.
20
(3)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a meghatalmazás benyújtásakor, illetve a
meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételének bejelentésekor a meghatalmazott védőt
tájékoztatja a korábban eljárt kirendelt védő személyéről és elérhetőségéről.
(4)	A meghatalmazott védő haladéktalanul köteles tájékoztatni a korábban eljárt kirendelt
védőt arról, hogy a büntetőeljárásban meghatalmazott védőként jár el.
(5)	A tájékoztatás kézhezvételét követően a korábban eljárt kirendelt védő haladéktalanul
köteles a meghatalmazott védővel minden olyan adatot közölni és neki minden olyan ügyiratot
átadni, amely a védelem ellátásához felhasználható.
(6)	A bíróság és az ügyészség a meghatalmazott, illetve a korábban eljárt kirendelt védőt a (4)
és (5) bekezdésben meghatározott kötelezettség elmulasztása esetén az okozott bűnügyi költség
megtérítésére kötelezi és rendbírsággal sújthatja.
(7)	A védő kirendelése - az (1) és (2) bekezdés kivételével - akkor veszti hatályát, ha az
eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a védőt a kirendelés alól felmenti.
(8)	Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a 46. § (7)-(8) bekezdése alapján a
kirendelt védőt felmenti, és ezzel egyidejűleg új védőt rendel ki, a (3)-(6) bekezdés rendelkezéseit
megfelelően alkalmazni kell.
Helyettes védő kirendelése
49.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a védő helyettesítésére helyettes védőt
rendel ki, ha
a)	a védő az eljárási cselekményen szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg,
b)	távolmaradását alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy helyettesítéséről nem
gondoskodik,
c)	az eljárási cselekmény elvégzésének egyéb feltételei fennállnak, és
d)	az eljárási cselekmény elvégzése nem mellőzhető.
(2)	Az (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén a bíróság, az
ügyészség vagy a nyomozó hatóság akkor is helyettes védőt rendel ki, ha
a)	a védő a távolmaradását előzetesen kimentette, azonban helyettesítéséről nem
gondoskodott, és
b)	az eljárási cselekmény elhalasztása az eljárási cselekmény eredményes elvégzését
veszélyeztetné, vagy a büntetőeljárás lefolytatását jelentősen késleltetné.
(3)	Helyettes védő kirendelése esetén a bírósági eljárásban a terhelt védőjének távollétében
nem lehet befejezni a bizonyítási eljárást, a helyettes védő perbeszédet nem tarthat.
(4)	A helyettes védő kirendelésére a védő kirendelésére vonatkozó rendelkezéseket kell
alkalmazni azzal, hogy az eljáró védőt a kirendelő bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság jelöli
ki.
(5)	A helyettes védő kirendelésének hatálya a védő távollétében lefolytatott eljárási
cselekmény befejezéséig tart.
(6)	A helyettes védő díjára és költségeinek megtérítésére a kirendelt védőre vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni.
IX.	Fejezet
A sértett
A sértett fogalma
50.	§
21
A sértett az a természetes vagy nem természetes személy, akinek vagy amelynek a jogát vagy
a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette.
A sértett jogai és kötelezettségei
51.	§
(1)	A sértett jogosult arra, hogy
a)	bizonyítékot terjesszen elő, indítványt és észrevételt tegyen,
b)	a perbeszédek során felszólaljon,
c)	a tárgyaláson és a törvényben meghatározott eljárási cselekményeknél jelen legyen és az e
törvényben meghatározottak szerint kérdéseket tegyen fel,
d)	az eljárás őt érintő ügyiratait - az e törvényben meghatározott kivételekkel - megismerje,
e)	a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyészségtől és a nyomozó
hatóságtól felvilágosítást kapjon,
f)	az e törvényben meghatározottak szerint jogorvoslattal éljen,
g)	segítő közreműködését vegye igénybe,
h)	a bírósági eljárásban magánfélként polgári jogi igényt érvényesítsen, a nyomozás során erre
vonatkozó szándékát bejelentse,
i)	magánvádlóként, pótmagánvádlóként fellépjen.
(2)	A sértett bármikor jogosult nyilatkozni arról, hogy a bűncselekmény következtében
milyen testi, lelki sérelmet szenvedett, milyen vagyoni hátrány érte, illetve kívánja-e a terhelt
bűnösségének megállapítását és megbüntetését.
(3)	A sértett bármikor jogosult nyilatkozni arról, hogy a továbbiakban az eljárásban sértetti
jogait nem kívánja gyakorolni. A nyilatkozat nem zárja ki, hogy az eljáró bíróság, ügyészség, illetve
nyomozó hatóság a sértettet tanúként kihallgassa, és nem mentesít a (6) bekezdés a) pontjában
foglalt kötelezettségek alól. A sértett a nyilatkozatot bármikor visszavonhatja. Ha a sértett a
nyilatkozatot visszavonta, sértetti jogait a büntetőeljárásban a továbbiakban a visszavonástól
gyakorolhatja.
(4)	Ha a sértett a (3) bekezdés szerint nyilatkozatot tett, a bejelentett polgári jogi igényét vagy
az erre vonatkozó szándéknyilatkozatát visszavontnak kell tekinteni.
(5)	A sértett jogosult arra, hogy kérelmére tájékoztassák az őt érintő bűncselekménnyel
összefüggésben
a)	a letartóztatott terhelt szabadon bocsátásáról vagy szökéséről,
b)	a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt terhelt feltételesen vagy véglegesen történő
szabadon bocsátásáról vagy szökéséről, illetve a szabadságvesztés végrehajtásának
félbeszakításáról,
c)	az elzárásra ítélt terhelt szabadon bocsátásáról vagy szökéséről, illetve az elzárás
végrehajtásának félbeszakításáról,
d)	az előzetes kényszergyógykezelt elbocsátásáról vagy szökéséről,
e)	a kényszergyógykezelt elbocsátásáról, engedély nélküli eltávozásáról, illetve adaptációs
szabadságra bocsátásáról, valamint
f)	javítóintézeti nevelés esetén a fiatalkorú ideiglenes vagy végleges elbocsátásáról, a
javítóintézet engedély nélküli elhagyásáról, illetve a javítóintézeti nevelés félbeszakításáról.
(6)	A sértett köteles
a)	az eljárási cselekményeken - a szakértői vizsgálatot is ideértve - a bíróság, az ügyészség és
a nyomozó hatóság rendelkezéseinek megfelelően az e törvényben meghatározottak szerint részt
venni,
b)	a lakcímét, értesítési címét, tényleges tartózkodási helyét, kézbesítési címét, és - a változást
követő három munkanapon belül - ennek megváltozását az eljáró bírósággal, ügyészséggel vagy
nyomozó hatósággal közölni.
22
Sértetti jogutódlás
52.	§
(1)	Ha a sértett akár a büntetőeljárás megindítása előtt, akár azután meghal, helyébe egy
hónapon belül hozzátartozója, törvényes képviselője vagy a sértett által jogszabály, illetve
szerződés alapján eltartott személy léphet, és
a)	a polgári jogi igény érvényesítését kivéve gyakorolhatja a sértettet megillető jogokat,
ideértve a magánvádlóként, vagy pótmagánvádlóként történő fellépést, és
b)	vonatkozik rá az 51. § (6) bekezdés b) pontjában meghatározott kötelezettség.
(2)	Több fellépésre jogosult személy esetén az érintettek kijelölhetik maguk közül a sértetti
jogokat gyakorló személyt. Megegyezés hiányában az a személy gyakorolhatja a sértett jogait, aki
az eljárásban elsőként fellépett.
(3)	Nem természetes személy sértett megszűnése esetén helyébe egy hónapon belül a
jogutódja léphet.
A magánvádló
53.	§
(1)	A magánvádló az a sértett,
a)	aki könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás,
becsületsértés, kegyeletsértés vagy becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel
készítése, vagy
b)	amely magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés vagy
becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése
esetén a vádat képviseli, feltéve, hogy az elkövető magánindítványra büntethető.
(2)	Kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás és becsületsértés miatt az egyik
sértett feljelentésére megindított eljárásban - a cselekmények személyi és szoros tárgyi
összefüggése esetén - e törvény rendelkezései szerint magánindítványt előterjesztő másik sértett
viszonvádlóként jár el. Ahol e törvény a magánvádlóról rendelkezik, ezen a viszonvádlót is érteni
kell.
(3)	A becsületsértés és a rágalmazás közvádra üldözendő, ha bíró, ügyész vagy rendvédelmi
szerv tagjának sérelmére, annak hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt követik el.
A pótmagánvádló
54.	§
A pótmagánvádló az a sértett, aki vagy amely az e törvényben meghatározott esetekben
közvádra üldözendő bűncselekmény miatt a vádat képviseli.
A magánfél
55.	§
(1)	Magánfél az a sértett, aki vagy amely a bírósági eljárásban polgári jogi igényt érvényesít,
akkor is, ha az erre vonatkozó szándékát a vádemelés előtt jelentette be.
(2)	A sértett jogutódja magánfélként felléphet, ha a jogutódlás a sértett halála vagy
megszűnése miatt, illetve jogszabályi rendelkezés alapján következett be.
23
(3)	A polgári jogi igény érvényesítésére és elintézésére - a büntetőeljárás jellegéből adódó
eltérésekkel - a polgári perrendtartásról szóló törvénynek az e törvényben meghatározott
rendelkezéseit is alkalmazni kell.
56.	§
(1)	A büntetőeljárásban polgári jogi igényként az
a)	a kártérítésre,
b)	a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésére,
c)	a jogsértés abbahagyására, illetve a sérelmes helyzet megszüntetésére,
d)	a sérelmes helyzetet megelőző, illetve az eredeti állapot helyreállítására,
e)	az a)-d) pont hatálya alá nem tartozó, dolog kiadására vagy pénz fizetésére
irányuló követelés érvényesíthető, amely a vád tárgyává tett cselekmény közvetlen következtében
keletkezett.
(2)	A polgári jogi igényre a polgári perrendtartásról szóló törvénynek a kereseti kérelem
fajtáira és a keresethalmazatra vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kell.
(3)	A büntetőeljárásban nem érvényesíthető polgári jogi igényként az az igény, amely bírósági
úton nem érvényesíthető.
(4)	A költségvetést károsító bűncselekmények, valamint az állam sérelmére elkövetett más
bűncselekmény esetén polgári jogi igényként nem érvényesíthető az az igény, amely
érvényesítésére a polgári peres bírósági eljáráson kívüli egyéb eljárás - különösen közigazgatási
hatósági, adó-, valamint vámigazgatási eljárás - áll rendelkezésre.
(5)	Az ügyészség a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott feltételek
fennállása esetén érvényesíthet polgári jogi igényt.
(6)	A polgári jogi igény egyéb törvényes úton való érvényesítését nem zárja ki, hogy a sértett
magánfélként nem lépett fel.
X.	Fejezet
A vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt
A vagyoni érdekelt
57.	§
(1)	Vagyoni érdekelt az a természetes vagy nem természetes személy, aki vagy amely
a)	elkobozható vagy lefoglalt dolog tulajdonosa, vagy arra nézve a tulajdonjog valamely
tulajdonosi részjogosítványával rendelkezik,
b)	olyan vagyonnal rendelkezni jogosult, amelyre vagyonelkobzás rendelhető el, vagy
c)	olyan elektronikus adattal rendelkezésre jogosult, amelynek végleges hozzáférhetetlenné
tétele rendelhető el.
(2)	A vagyoni érdekelt jogosult arra, hogy
a)	az őt érintő körben bizonyítékot terjesszen elő, indítványt és észrevételt tegyen,
b)	a rendelkezési jogosultságával érintett dolgot, vagyont vagy elektronikus adatot
közvetlenül érintő eljárási cselekményen jelen legyen,
c)	az (1) bekezdésben meghatározott dolgot, vagyont vagy elektronikus adatot érintő
kényszerintézkedés okát és ennek változását megismerje,
d)	a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyészségtől és a nyomozó
hatóságtól felvilágosítást kapjon,
e)	az őt érintő körben jogorvoslattal éljen,
f)	az eljárás ügyiratait - az e törvényben meghatározott kivételekkel - az őt érintő körben
megismerje,
g)	segítő közreműködését vegye igénybe.
24
(3)	A vagyoni érdekelt a (2) bekezdés b) pontja alapján az eljárási cselekményen akkor lehet
jelen, ha indítványozta, hogy a rendelkezési jogosultságával érintett dolgot, vagyont vagy
elektronikus adatot közvetlenül érintő eljárási cselekményről értesítsék. A vagyoni érdekelt
értesítése mellőzhető, illetve az eljárási cselekmény helyszínéről eltávolítható
a)	ha ezt az eljárási cselekmény jellege vagy sürgőssége indokolja,
b)	a büntetőeljárásban részt vevő más személy védelmének biztosítása érdekében.
(4)	Ha a bíróság az elkobzást, a vagyonelkobzást, illetve az elektronikus adat
hozzáférhetetlenné tételét elrendeli, a vagyoni érdekelt az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését
követően igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti.
(5)	A vagyoni érdekelt köteles arra, hogy az eljárási cselekményeken a bíróság, az ügyészség
és a nyomozó hatóság rendelkezéseinek megfelelően az e törvényben meghatározottak szerint részt
vegyen.
Az egyéb érdekelt
58.	§
(1)	A büntetőeljárásban egyéb érdekelt az a természetes személy vagy nem természetes
személy,
a)	akinek vagy amelynek a jogára vagy a jogos érdekére a büntetőeljárásban hozott határozat
közvetlen hatással van, vagy
b)	aki vagy amely az őt érintő eljárási cselekménnyel összefüggésben az e törvényben
meghatározott jogosultsággal vagy kötelezettséggel rendelkezik.
(2)	Egyéb érdekelt különösen
a)	a feljelentő,
b)	a tanú,
c)	a kutatással érintett vagy a motozás alá vont személy,
d)	az adatszerző tevékenységgel érintett személy,
e)	a szakértői vizsgálattal, szemlével, felismerésre bemutatással érintett személy,
f)	a segítő,
g)	a szakértő és a szaktanácsadó.
(3)	Az egyéb érdekelt jogaira és kötelezettségeire az 57. § (2) és (5) bekezdésében
meghatározott szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(4)	A költségvetést károsító bűncselekmények, valamint az állam sérelmére elkövetett más
bűncselekmény esetén a jogszabályban meghatározott szerv a büntetőeljárásban egyéb érdekeltként
részt vehet.
(5)	Ha a (4) bekezdésben meghatározott szerv az eljárásban egyéb érdekeltként fellép,
jogosult arra is, hogy a jogszabály szerinti tevékenysége által meghatározott körben
a)	a bűncselekménnyel okozott kárra, vagyoni hátrányra vagy a bűncselekmény elkövetési
értékére vonatkozó adatokat bejelentse,
b)	bizonyítékot terjesszen elő, indítványt és észrevételt tegyen,
c)	közöljék vele azon határozatot, amelyet e törvény alapján a sértettel is közölni kell,
d)	a nyomozás során az eljárás megszüntetése ellen panasszal éljen.
XI.	Fejezet
A segítők
A segítők meghatározása
59.	§
25
(1)	A terhelt, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt e törvény szerinti jogainak és
jogos érdekeinek képviselete, illetve védelme, valamint az e törvény szerinti jogok gyakorlásának
vagy kötelezettségek teljesítésének elősegítése érdekében a büntetőeljárásban segítőként vehet
részt:
a)	a törvényes képviselő,
b)	a terhelt nagykorú hozzátartozója,
c)	a terhelt, a sértett és a tanú esetén a konzuli tisztviselő,
d)	a kényszergyógykezeléssel érintett terhelt házastársa vagy élettársa,
e)	a kiskorú, illetve a fiatalkorú gondozását ellátó nagykorú személy,
f)	a meghatalmazott képviselő,
g)	a támogató,
h)	a sértett és a feljelentő által megjelölt nagykorú személy,
i)	a tanú érdekében eljáró ügyvéd,
j) a kutatással érintett által megbízott, vagy a kutatáson jelen lévő, az ügyben nem érdekelt
nagykorú személy,
k) a motozás alá vont által megjelölt nagykorú személy,
l) a kézbesítési megbízott,
m) a Védelmi Programban részt vevő személy védelmét ellátó személy.
(2)	Nem lehet segítő,
a)	aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be,
b)	akivel szemben a bíróság jogerősen közügyektől eltiltást alkalmazott, ennek tartama alatt,
vagy
c)	akit a bíróság jogerősen gondnokság alá helyezett.
60.	§
A segítő jogosult arra, hogy a saját, valamint az általa segített személy büntetőeljárási jogairól
és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyészségtől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon.
A meghatalmazott képviselő
61. §
(1)	A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt helyett - ha e törvény nem ír elő
személyes eljárási kötelezettséget - az általa vagy a törvényes képviselője által meghatalmazott
képviselő is eljárhat.
(2)	A meghatalmazott képviselő a képviselt személy e törvény szerinti jogait gyakorolhatja.
(3)	A büntetőeljárásban meghatalmazott képviselőként
a)	az ügyvéd és az ügyvédi iroda,
b)	a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt hozzátartozója,
c)	a közigazgatási szerv, egyéb költségvetési szerv vagy gazdálkodó szervezet, illetve egyéb
nem természetes személy alkalmazottja a munkáltatójának tevékenységével kapcsolatos ügyekben,
d)	az önkormányzati szerv alkalmazottja a munkáltatója tevékenységével kapcsolatos
ügyekben, továbbá az önkormányzati szerv szervezeti és működési szabályzatában meghatározott
tisztségviselő, ha az eljárás - tárgya alapján - abba a szabályzatban meghatározott ügykörbe
tartozik, amelyben a tisztségviselő eljárni jogosult,
e)	a sértettek vagy sértettek egyes csoportjainak érdekképviseletére létrehozott közhasznú
szervezet,
f)	jogszabályban erre feljogosított személy
járhat el.
(4)	A meghatalmazott ügyvéd vagy ügyvédi iroda a helyettesítésével más ügyvédet vagy
ügyvédi irodát is meghatalmazhat.
26
(5)	A magánfél meghatalmazás útján történő képviseletére a polgári perrendtartásról szóló
törvénynek a meghatalmazottakra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
62. §
(1)	A meghatalmazást írásba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani. A
meghatalmazott képviselő - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - köteles az eredeti
meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát az első beadványához mellékelni, vagy ha erre
előbb kerül sor, első jelentkezése alkalmával az ügyiratokhoz csatolás végett az eljáró bíróságnak,
ügyészségnek vagy nyomozó hatóságnak átadni.
(2)	A meghatalmazást - a (3) és (4) bekezdésben foglalt kivétellel - közokiratba vagy teljes
bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.
(3)	A rendelkezési nyilvántartásban a meghatalmazásra vonatkozó nyilatkozat csak a
meghatalmazás elfogadásával és az elfogadó nyilatkozat rendelkezési nyilvántartásban való
rögzítésével érvényes.
(4)	Az ügyvédnek adott meghatalmazás igazolásáról jogszabály eltérően rendelkezhet.
(5)	A meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a
meghatalmazásból kitűnik.
(6)	Ha a meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételére, vagy a rendelkezési
nyilvántartásba vett meghatalmazás módosítására
a)	a sértett, a vagyoni érdekelt vagy az egyéb érdekelt első nyilatkozatának előterjesztése,
vagy
b)	a sértett, a vagyoni érdekelt vagy az egyéb érdekelt első idézése vagy értesítése
után kerül sor, e nyilatkozatok az eljáró bírósággal, ügyészséggel és nyomozó hatósággal szemben a
bíróságnak, az ügyészségnek, illetve a nyomozó hatóságnak történő bejelentéstől hatályosak.
63.	§
(1)	A jogi segítségnyújtásról szóló törvény alapján a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb
érdekelt kérelmezheti a pártfogó ügyvédi képviseletet.
(2)	Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság észleli, hogy a pártfogó ügyvédi
képviselet engedélyezésének feltételei a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt esetében
fennállnak, e személyt tájékoztatja arról, hogy pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezését a jogi
segítségnyújtásról szóló törvény alapján kérheti.
64.	§
(1)	A terhelt helyett az általa vagy a törvényes képviselője által meghatalmazott képviselő a
következő esetekben eljárhat:
a)	az ügyiratról készített kivonat vagy másolat átvétele,
b)	a terheltnek szóló ügyirat átvétele az azt küldőnél,
c)	az óvadék letétele,
d)	a biztosíték letétbe helyezése.
(2)	A terhelt meghatalmazott képviselőjeként
a)	az ügyvéd és az ügyvédi iroda,
b)	a terhelt nagykorú hozzátartozója
járhat el.
(3)	A terhelt meghatalmazott képviselőjére egyebekben a 61-62. §-t kell megfelelően
alkalmazni.
A támogató
27
65.	§
A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt (a továbbiakban együtt: támogatott személy)
részére a gyámhatóság által kirendelt támogató a törvény szerinti cselekvőképességet nem érintő
támogatott döntéshozatal elősegítése érdekében a büntetőeljárásban részt vehet.
66.	§
(1)	A támogató
a)	a támogatott személlyel egyidejűleg valamennyi eljárási cselekménynél - ideértve a zárt
tárgyalást is - jelen lehet, távolléte azonban az eljárási cselekmény elvégzésének, valamint a
büntetőeljárás folytatásának nem akadálya,
b)	egyeztethet a támogatott személlyel az e törvény szerinti nyilatkozat megtételének
elősegítése érdekében az eljárási cselekmény rendjét meg nem zavaró módon,
c)	a támogatott személy helyett nyilatkozattételre nem jogosult.
(2)	A támogató eljárási cselekményen való jelenlétéről kizárólag a támogatott személy
gondoskodik.
(3)	A támogató büntetőeljárásban történő részvételével kapcsolatban felmerült költség nem
bűnügyi költség, azt a támogatott személy előlegezi és viseli.
(4)	A támogatói minőséget igazoló gyámhatósági határozatot vagy tanúsítványt az első olyan
eljárási cselekménynél kell a bíróságnak, az ügyészségnek, vagy a nyomozó hatóságnak bemutatni,
amelyen a támogatott személy a támogatóval együtt megjelenik.
67.	§
(1)	A büntetőeljárásban a támogató nem vehet részt, ha
a)	a büntetőeljárás olyan résztvevője, valamint ennek olyan segítője, akinek érdekei a
támogatott személlyel ellentétesek,
b)	az ügyben bíróként, ügyészként vagy a nyomozó hatóság tagjaként járt vagy jár el,
valamint ezek hozzátartozója,
c)	az ügyben védőként, tanúként vagy szakértőként vesz, vagy vett részt,
d)	ez az eljárás érdekeit egyébként sérti.
(2)	A támogató kizárásáról az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság határoz, amely
előtt az eljárás folyik. E határozat ellen a támogató és a támogatott személy jogorvoslattal élhet.
(3)	Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a támogatót a büntetőeljárásból
kizárta, vagy a támogató és a támogatott személy között az (1) bekezdésben meghatározottakon
kívül érdekellentétet észlel, erről a támogatott tájékoztatásával egyidejűleg haladéktalanul
tájékoztatja a gyámhatóságot.
XII.	Fejezet
Büntetőeljárási cselekvőképesség
A terhelt büntetőeljárási cselekvőképessége
68.	§
A terhelt a büntetőeljárásban személyesen vagy - ha e törvény személyes eljárási
kötelezettséget nem ír elő - az e törvényben meghatározott esetekben meghatalmazott képviselője
útján a polgári jog szabályai szerinti cselekvőképességétől függetlenül eljárhat.
A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt büntetőeljárási cselekvőképessége
28
69. §
(1)	A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt személyesen vagy - ha e törvény
személyes eljárási kötelezettséget nem ír elő - meghatalmazott képviselője útján eljárhat, ha
a)	a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképességgel rendelkezik, vagy
b)	olyan cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, akinek a polgári jog
szabályai szerinti cselekvőképessége az eljárás tárgyára, illetve az egyes eljárási cselekményekre
kiterjedő hatállyal nincs korlátozva.
(2)	Személyesen vagy - ha e törvény személyes eljárási kötelezettséget nem ír elő -
meghatalmazott képviselője útján akkor is eljárhat
a)	a sértett a jóvátételhez szükséges hozzájárulás kérdésében, ha a jóvátétel tárgyáról,
b)	a vagyoni érdekelt, ha az 57. § (1) bekezdésében meghatározott dologról, vagyonról és
adatról
a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhet.
(3)	A távoltartás elrendelését a polgári jog szabályai szerint korlátozottan cselekvőképes
kiskorú sértett is indítványozhatja.
(4)	A tanúvallomás megtagadásának, illetve a szembesítéshez történő hozzájárulás kérdésében
a polgári jog szabályai szerint korlátozottan cselekvőképes kiskorú is személyesen jár el, e
nyilatkozatának megtétele előtt biztosítani kell számára, hogy törvényes képviselőjével
egyeztethessen.
(5)	A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt nevében - ha e törvény személyes
eljárási kötelezettséget nem ír elő - törvényes képviselője jár el, ha
a)	nincs büntetőeljárási cselekvőképessége,
b)	részére a cselekvőképessége érintése nélkül rendeltek törvényes képviselőt, kivéve, ha
személyesen vagy meghatalmazottja útján fellép, vagy
c)	nem természetes személy.
(6)	Az állam sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén az állam nevében az állami
vagyon felügyeletéért felelős miniszter jár el.
A magánfél eljárási cselekvőképessége
70.	§
A magánfélre a polgári perrendtartásról szóló törvény perképességre vonatkozó rendelkezéseit
kell alkalmazni.
A büntetőeljárási cselekvőképesség vizsgálata
71.	§
(1)	A büntetőeljárásban részt vevő személyek büntetőeljárási cselekvőképességét, valamint a
törvényes képviselőnek és a támogatónak ezt a minőségét, ha ezek iránt kétség merül fel, a bíróság,
az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja. A
bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja
azt is, hogy a törvényes képviselőnek az eljárási cselekményekhez esetleg szükséges külön
felhatalmazása igazolva van-e.
(2)	A büntetőeljárási cselekvőképesség, a törvényes képviselet, a támogatói minőség, illetve a
felhatalmazás igazolása nem szükséges, ha az köztudomású, vagy ha arról a bíróságnak, az
ügyészségnek, illetve a nyomozó hatóságnak hivatalos tudomása van.
A törvényes képviselő jogállása
29
72. §
(1)	A terhelt törvényes képviselője a büntetőeljárásban segítőként vesz részt, a jelenléti,
észrevételezési, felvilágosítás-kérési, indítványtételi, ügyirat-megismerési, valamint jogorvoslati
jogára a védő jogai irányadók.
(2)	A terhelt törvényes képviselőjét tájékoztatni kell a terhelt idézéséről és értesítéséről, a
védővel közölt határozatokat vele is közölni kell.
(3)	A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt törvényes képviselője a képviselt
személy e törvény szerinti jogait gyakorolhatja.
Az ügygondnok
73.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság ügygondnokot rendel ki, ha
a)	a törvényes képviselő a bűncselekményt az általa képviselt terhelttel együtt követte el,
b)	a törvényes képviselő érdekei az általa képviselt személy érdekeivel ellentétesek,
c)	a fiatalkorú terheltnek, illetve a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképességgel
nem rendelkező sértettnek, vagyoni érdekeltnek vagy egyéb érdekeltnek nincs törvényes
képviselője vagy a törvényes képviselő személye nem állapítható meg,
d)	a törvényes képviselő a jogainak gyakorlásában akadályozva van, vagy
e)	az őt érintő eljárási cselekmény időpontjában ismeretlen helyen tartózkodó sértettnek,
vagyoni érdekeltnek vagy egyéb érdekeltnek nincs sem törvényes képviselője, sem meghatalmazott
képviselője.
(2)	A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság ügygondnokként ügyvédet vagy
ügyvédi irodát rendelhet ki. A kirendelés hatályára az (1) bekezdés a)-d) pontja esetén a 48. § (1)
bekezdését, az (1) bekezdés e) pontja esetén a 49. § (5) bekezdését kell alkalmazni.
(3)	Az (1) bekezdés a) és b) pontja esetén a vádemelés előtt az ügyész, a vádemelés után a
bíróság a törvényes képviselőt kizárhatja az eljárásból.
(4)	Ha az ügygondnok kirendelésére okot adó körülmény az eljárás folyamán megszűnik, a
bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az ügygondnokot a kirendelés alól felmenti.
(5)	Az ügygondnokot a büntetőeljárásban - a (6) bekezdésben foglalt kivételekkel - a
törvényes képviselő jogállása illeti meg.
(6)	Az ügygondnok a képviselt személy e törvényben biztosított jogáról nem mondhat le,
közvetítői eljáráshoz, magatartási szabály vagy kötelezettség előírásához nem járulhat hozzá,
kivéve, ha ezzel az általa képviselt személyt nyilvánvaló károsodástól óvja meg.
(7)	Az ügygondnok a közreműködéséért díjra és költségeinek megtérítésére is jogosult.
NEGYEDIK RÉSZ
AZ ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEKRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
XIII.	Fejezet
A büntetőeljárásban részt vevő személyek joggyakorlására vonatkozó általános szabályok
Tájékoztatás, figyelmeztetés, kapcsolattartás
74.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság - e törvény eltérő rendelkezésének
hiányában - a büntetőeljárásban részt vevő személyt az őt érintő eljárási cselekményt megelőzően a
jogairól tájékoztatja és a kötelezettségeire figyelmezteti.
30
(2)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a büntetőeljárásban részt vevő személlyel
történő kapcsolattartás során törekszik arra, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személy a vele
közölteket megértse és magát megértesse.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott cél elérése érdekében a bíróság, az ügyészség és a
nyomozó hatóság a kapcsolattartás során
a)	egyszerűen és közérthetően fogalmaz,
b)	figyelembe veszi a büntetőeljárásban részt vevő személy állapotát és személyes jellemzőit,
valamint
c)	meggyőződik arról, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személy a vele szóban közölteket
megértette-e, ennek hiányában a közlést megmagyarázza.
A költségkedvezmény
75.	§
(1)	A terhelt, valamint a természetes személy sértett, vagyoni érdekelt és egyéb érdekelt jogai
érvényesítésének megkönnyítésére költségkedvezményben részesíthető, ha jövedelmi és vagyoni
viszonyai miatt a bűnügyi költséget vagy annak egy részét nem képes viselni.
(2)	Különösen indokolt esetben a nem természetes személy sértett, vagyoni érdekelt és egyéb
érdekelt is költségkedvezményben részesíthető, ha - különösen társasági formájára,
profitorientáltságára, tagjainak pénzügyi teljesítőképességére és annak a lehetőségére figyelemmel,
hogy utóbbiak biztosítani tudják-e az ehhez szükséges összeget - vagyoni helyzete az e törvény
szerinti jogainak gyakorlását kizárja.
(3)	Jogszabály meghatározhat olyan ügyet, amelyben a költségkedvezmény a terheltet, a
sértettet, a vagyoni érdekeltet vagy az egyéb érdekeltet a jövedelmi és vagyoni helyzetétől
függetlenül megilleti.
76.	§
A költségkedvezmény
a)	a terhelt esetén a kirendelt védő díjának és költségeinek állam általi előlegezésére és
viselésére,
b)	a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt esetén a pártfogó ügyvéd díjának és
költségeinek állam általi előlegezésére és a jogi segítségnyújtásról szóló törvényben meghatározott
esetekben viselésére,
c)	a magánvádló esetén a pártfogó ügyvéd díjának és költségeinek állam általi előlegezésére
és a jogi segítségnyújtásról szóló törvényben meghatározott esetekben viselésére,
d)	a pótmagánvádló esetén az ügyiratokról kért egyszeri másolat kiadására vonatkozó
illetékfeljegyzésre, továbbá a pártfogó ügyvéd díjának és költségeinek állam általi előlegezésére és
a jogi segítségnyújtásról szóló törvényben meghatározott esetekben viselésére
terjed ki.
77.	§
(1)	A költségkedvezményt a büntetőeljárásban részt vevő személy kérelmére jogszabályban
meghatározottak szerint a jogi segítségnyújtó szolgálat engedélyezi.
(2)	Ha a költségkedvezmény módosításának vagy visszavonásának lehet helye, a bíróság, az
ügyészség és a nyomozó hatóság tájékoztatja a jogi segítségnyújtó szolgálatot a költségkedvezmény
alapjául szolgáló feltételek megváltozásáról.
A nyelvhasználat biztosítása
31
78. §
(1)	Ha a büntetőeljárásban részt vevő, nem magyar anyanyelvű személy a büntetőeljárásban
az anyanyelvét, - törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott
körben - regionális vagy nemzetiségi anyanyelvét kívánja használni, - lehetőleg a jogi szaknyelv
megfelelő ismeretével rendelkező - tolmácsot kell igénybe venni.
(2)	Ha az anyanyelv használata aránytalan nehézségbe ütközne, a magyar nyelvet nem ismerő
személy által ismertként megjelölt más nyelv használatát kell tolmács útján biztosítani.
(3)	Ha a kihallgatandó személy hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell
kihallgatni, vagy a kihallgatás helyett írásbeli vallomást is tehet.
(4)	Ha a kihallgatandó személy siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell
kihallgatni.
(5)	Ha a kihallgatandó személy beszédfogyatékos, kérésére a kihallgatás helyett írásban tehet
vallomást.
(6)	Ha a kihallgatandó személy a (3)-(5) bekezdésben meghatározottakon kívül más okból
nem képes kommunikálni, vagy abban súlyos fokban korlátozott, jelnyelvi tolmács
közreműködésével kell kihallgatni, vagy a kommunikációt más megfelelő módon kell biztosítani.
(7)	Az e törvény szerint kézbesítendő ügyirat lefordításáról az a bíróság, ügyészség, illetve
nyomozó hatóság gondoskodik, amelyik a határozatot meghozta, vagy az egyéb ügyiratot
kibocsátotta.
(8)	Törvény eltérő rendelkezése hiányában a kézbesítendő ügyiratot nem kell lefordítani, ha
erről a címzett kifejezetten lemond.
Soron kívüli eljárás
79.	§
(1)	A büntetőeljárást soron kívül kell lefolytatni
a)	ha a terhelt személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés hatálya alatt
áll,
b)	ha abban tizennyolcadik életévét be nem töltött sértett vagy terhelt vesz részt,
c)	a Tizennyolcadik Rész szerinti megismételt eljárásban és
d)	a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején, az annak területén elkövetett 827. §-
ban meghatározott bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban.
(2)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az (1) bekezdés szerinti sorrend
figyelembevételével jár el, ha egyidejűleg több büntetőeljárást kell soron kívül lefolytatnia.
Az eljárás elhúzására alkalmas indítványok, nyilatkozatok elintézése
80.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság
a)	az elkésett,
b)	a törvényben kizárt,
c)	a nem jogosulttól származó, illetve
d)	a korábbival azonos tartalmú, alaptalan
indítványt vagy joghatás kiváltását célzó nyilatkozatot érdemi indokolás nélkül elutasíthatja.
(2)	Ha e törvény az indítvány vagy joghatás kiváltását célzó nyilatkozat érdemi indokolás
nélkül történő elutasítását lehetővé teszi, a határozat indokolása kizárólag az elutasítás okát, az
alkalmazott jogszabály megjelölését, és a (3) bekezdésben meghatározott következményekre történő
figyelmeztetést tartalmazza.
32
(3)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a büntetőeljárásban részt vevő személy által a (2)
bekezdés szerinti figyelmeztetést követően ismételten előterjesztett indítvány vagy joghatás
kiváltását célzó nyilatkozat elbírálása mellőzhető, és annak előterjesztője - feltéve, hogy az
indítvány vagy a nyilatkozat előterjesztése az eljárás elhúzására alkalmas - rendbírsággal sújtható.
(4)	A (3) bekezdést a bíróság eljárásában az ügyészségre is alkalmazni kell azzal, hogy
rendbírság kiszabása helyett az ügyészség vezetője tájékoztatható.
XIV.	Fejezet
Különleges bánásmód biztosítása a büntetőeljárásban
A különleges bánásmód megállapítása és általános szabályai
81. §
(1)	A természetes személy sértett és a tanú különleges bánásmódot igénylő személynek
minősül, ha a személyes jellemzői, vagy az eljárás tárgyát képező bűncselekmény jellege és
körülményei alapján
a)	a megértésben, a megértetésben,
b)	az e törvényben meghatározott jogok gyakorlásában vagy kötelezettségek teljesítésében,
vagy
c)	a büntetőeljárásban való hatékony részvételében
akadályozott.
(2)	A különleges bánásmódot megalapozó körülmény különösen
a)	az érintett személy életkora,
b)	az érintett személy szellemi, fizikai, egészségi állapota,
c)	az eljárás tárgyát képező cselekmény kirívóan erőszakos jellege, illetve
d)	az érintett személynek a büntetőeljárásban részt vevő más személyhez fűződő viszonya.
(3)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság
a)	az érintett személlyel történő kapcsolatba kerüléstől kezdődően hivatalból, vagy az érintett
indítványára vizsgálja, hogy különleges bánásmódot igénylő személynek minősül-e,
b)	a különleges bánásmód megállapításáról jogszabályban meghatározottak szerinti egyéni
értékelés alapján dönt,
c)	az érintett személy jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítését és
kíméletét, illetve védelmét biztosító intézkedéseket alkalmazhat, amelyekről az érintett személy
indítványára, vagy hivatalból dönt,
d)	elrendelheti, hogy a különleges bánásmód megállapításának kezdeményezésével és
vizsgálatával kapcsolatos ügyiratokat zártan kezeljék.
(4)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot igénylő személy
jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítése és kímélete, illetve védelme
érdekében a különleges bánásmódot megalapozó körülményeknek megfelelő, azokkal arányban álló
intézkedést alkalmaz. Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a különleges bánásmód körébe
tartozó intézkedés alkalmazása nem járhat a büntetőeljárásban részt vevő más személy eljárási
jogainak sérelmével.
(5)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság
a)	a különleges bánásmód megállapításáról,
b)	- ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a különleges bánásmód körébe tartozó
intézkedés alkalmazásáról, és
c)	a tanú különleges bánásmód megállapítása iránt előterjesztett indítványának elutasításáról
határozat hozatala nélkül dönt.
(6)	A nyomozó hatóság az (5) bekezdés c) pontja esetén az indítvány elutasításáról
haladéktalanul tájékoztatja az ügyészséget.
33
(7)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a sértett különleges bánásmód
megállapítása iránt előterjesztett indítványának elutasításáról határozatot hoz.
82. §
Külön döntés nélkül különleges bánásmódot igénylő személynek minősül
a)	a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy,
b)	a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényben
meghatározott fogyatékos személy, és az is, aki ilyennek minősülhet, valamint
c)	a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettje.
A különleges bánásmód visszautasítása
83.	§
(1)	A különleges bánásmódot igénylő személy - megfelelő tájékoztatást követően - a
különleges bánásmód megállapítását, illetve a különleges bánásmód körébe tartozó egyes
intézkedéseket visszautasíthatj a.
(2)	A különleges bánásmódot igénylő személy az egyes eljárási cselekmények elvégzésére,
illetve különleges bánásmód körébe tartozó intézkedés alkalmazására vonatkozó kötelező
rendelkezéseket nem utasíthatja vissza.
A különleges bánásmód felülvizsgálata
84.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot megszüntetheti,
ha a különleges bánásmódot megalapozó körülmények megváltozása folytán a különleges
bánásmód feltételei nem állnak fenn.
(2)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmód megszüntetéséről
a)	a sértett esetében határozatot hoz,
b)	a tanú esetében határozat hozatala nélkül dönt.
(3)	A nyomozó hatóság a (2) bekezdés b) pontja esetén az indítvány elutasításáról
haladéktalanul tájékoztatja az ügyészséget.
A különleges bánásmód körébe tartozó intézkedések
85.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot igénylő személy
jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítését és kíméletét az eljárás érdekeire
figyelemmel, lehetőség szerint az alábbi intézkedésekkel segíti elő:
a)	biztosítja, hogy az érintett személy a különleges bánásmódot megalapozó körülményekből
fakadó akadályok ellenére megfelelően gyakorolhassa az e törvényben meghatározott jogait, illetve
teljesíthesse kötelezettségeit,
b)	fokozott körültekintéssel jár el a kapcsolattartás során,
c)	a büntetőeljárás lefolytatása során fokozott körültekintéssel jár el az érintett személy
magánéletének kímélete érdekében,
d)	fokozott védelemben részesíti az érintett személy különleges bánásmódot megalapozó
körülményekkel összefüggő személyes adatait, így különösen az egészségügyi adatait,
e)	elősegíti, hogy az érintett személy segítő közreműködését vehesse igénybe,
34
f)	az eljárási cselekmények tervezése és elvégzése során az érintett személy személyes
igényeinek figyelembevételével jár el, és az érintett személy részvételét igénylő egyes eljárási
cselekményeket haladéktalanul folytatja le,
g)	az érintett személy részvételét igénylő eljárási cselekményt úgy készíti elő, hogy az
megismétlés nélkül elvégezhető legyen,
h)	biztosítja, hogy az érintett személy az eljárási cselekmény során, valamint az eljárási
cselekmény helyszínén a büntetőeljárásban részt vevő más személlyel szükségtelenül ne
találkozzon, különösen, ha a különleges bánásmódot e személyhez fűződő viszonya alapozza meg,
i)	az eljárási cselekményt az erre szolgáló, vagy arra alkalmassá tett helyiségben végzi el,
feltéve, hogy az érintett személy jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítése és
kímélete más módon vagy más intézkedéssel nem biztosítható,
j) kép- és hangfelvételt készíthet az érintett személy részvételét igénylő eljárási
cselekményről,
k) telekommunikációs eszköz útján biztosíthatja az érintett személy jelenlétét az eljárási
cselekményen.
(2)	A bíróság a különleges bánásmódot igénylő személy jogai gyakorlásának, kötelezettségei
teljesítésének elősegítése és kímélete érdekében a tárgyalásról vagy annak meghatározott részéről a
nyilvánosságot kizárhatja.
(3)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot igénylő személy
jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítését és kíméletét biztosító egyéb, e
törvény szerinti intézkedést is tehet.
86. §
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot igénylő személyt
védelemben részesíti,
a)	ha a büntetőeljárásban történő részvételével összefüggésben élete, testi épsége, személyes
szabadsága veszélyeztetett, illetve
b)	hogy az e törvény szerinti jogait és kötelezettségeit megfélemlítés és befolyásolás nélkül
gyakorolhassa, illetve teljesíthesse.
(2)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot igénylő személy
védelme érdekében a 85. §-ban meghatározott intézkedések mellett:
a)	telekommunikációs eszköz használata esetén elrendelheti az érintett személy
személyazonosságának megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságok technikai eszközzel történő
torzítását,
b)	eljárási cselekményről hang-, vagy kép- és hangfelvétel készítése esetén elrendelheti az
érintett személy személyazonosságának megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságait technikai
úton torzító másolat készítését,
c)	az e törvényben foglaltak szerint korlátozhatja a terhelt, illetve a védő jelenléti jogát az
eljárási cselekményen,
d)	korlátozhatja az érintett személy részvételével zajló eljárási cselekményen jelen lévő
személyek kérdésfeltevési jogát azzal, hogy kérdés feltevésének indítványozását teszi lehetővé,
e)	mellőzheti a különleges bánásmódot igénylő tanú szembesítését,
f)	hivatalból is elrendelheti az érintett személy személyes adatainak zárt kezelését,
g)	kezdeményezheti az érintett személy vonatkozásában személyi védelem elrendelését,
h)	az érintett személyt különösen védett tanúvá nyilváníthatja, illetve azt kezdeményezheti,
i)	kezdeményezheti az érintett személy Védelmi Programban részvételére irányuló
megállapodás megkötését.
(3)	A különleges bánásmódot igénylő személy védelmét biztosító intézkedés alkalmazása
esetén a különleges bánásmód megállapításának kezdeményezésével és vizsgálatával kapcsolatos
ügyiratokat zártan kell kezelni.
35
A különleges bánásmód körébe tartozó intézkedések különös szabályai
87.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a tizennyolcadik életévét be nem töltött
személy részvételét igénylő eljárási cselekmény esetén
a)	lehetőség szerint kép- és hangfelvételt készít,
b)	elrendelheti, hogy az eljárási cselekményen igazságügyi pszichológus szakértő is jelen
legyen,
c)	a büntetőeljárással összefüggésben biztosítja az Alaptörvényben, az 1991. évi LXIV.
törvénnyel kihirdetett gyermek jogairól szóló egyezményben, a gyermekek védelméről és a
gyámügyi igazgatásról szóló törvényben és más törvényekben megfogalmazott, gyermeket
megillető jogok hatékony érvényesülését.
(2)	A tizennyolcadik életévét be nem töltött tanú vallomása műszeres vallomásellenőrzéssel
nem vizsgálható.
(3)	A tizennyolcadik életévét be nem töltött tanú szembesítése csak a hozzájárulásával
rendelhető el.
88.	§
(1)	Tizennegyedik életévét be nem töltött személy részvételét igénylő eljárási cselekmény
esetén
a)	az eljárási cselekmény elvégzésére csak akkor kerülhet sor, ha az attól várható bizonyíték
mással nem pótolható,
b)	az eljárási cselekményt az erre szolgáló vagy arra alkalmassá tett helyiségben kell
elvégezni, feltéve, hogy az érintett személy jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének
elősegítése és kímélete más módon vagy más intézkedéssel nem biztosítható,
c)	ha ez az eljárási cselekmény eredményességét nem veszélyezteti, a nyomozás során a
nyomozó hatóság biztosítja, hogy az eljárási cselekményt minden alkalommal ugyanazon személy
végezze,
d)	a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárási cselekményről kép- és
hangfelvételt készít.
(2)	Tizennegyedik életévét be nem töltött tanú szembesítése nem rendelhető el.
(3)	A tizennegyedik életévét be nem töltött személy részvételét igénylő eljárási cselekmény
helyszínén a terhelt és a védő személyesen nem lehet jelen.
(4)	Ha a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatását a terhelt vagy a védő
indítványozta, a tanú részvételét igénylő eljárási cselekményen a bíróság, az ügyészség vagy a
nyomozó hatóság biztosíthatja az indítványt előterjesztő terhelt és védője személyes jelenlétét.
89. §
(1)	A 82. § c) pontja alapján különleges bánásmódot igénylő sértett esetén a nyomozás során
a)	a sértettet csak a vele azonos nemű személy hallgathatja ki, illetve a sértett jelenlétével
zajló más eljárási cselekményen az eljáró nyomozó hatóság részéről a sértettel azonos nemű
személynek is jelen kell lennie, valamint
b)	a nyomozó hatóság biztosítja, hogy a sértett részvételét igénylő eljárási cselekményt
minden alkalommal ugyanazon személy végezze.
(2)	A nyomozó hatóság az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérhet
a)	a sértett indítványára vagy hozzájárulásával,
b)	ha az eljárás eredményességének biztosítása ezt elkerülhetetlenné teszi.
(3)	A 82. § c) pontja alapján különleges bánásmódot igénylő sértett szembesítése csak a sértett
hozzájárulásával rendelhető el.
36
(4)	Ha a 82. § c) pontja alapján különleges bánásmódot igénylő sértett a tizennyolcadik
életévét nem töltötte be,
a)	az eljárási cselekményt az erre szolgáló vagy arra alkalmassá tett helyiségben kell
elvégezni, kivéve, ha az eljárási cselekmény ott nem hajtható végre, vagy a sértett jogai
gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítése és kímélete, illetve védelme más módon is
biztosítható,
b)	a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárási cselekményről kép- és
hangfelvételt készít,
c)	a sértett részvételét igénylő eljárási cselekmény helyszínén a terhelt és a védő személyesen
nem lehet jelen,
d)	a telekommunikációs eszköz alkalmazása során biztosítani kell, hogy a sértett kizárólag az
eljáró bírót, ügyészt, vagy nyomozó hatóság tagját láthassa,
e)	a vádemelés után a bíróság a sértett részvételét igénylő eljárási cselekményt kiküldött bíró
vagy megkeresett bíróság útján végezheti el,
f)	a sértett részvételét igénylő eljárási cselekményen jelen lévő személyek kérdésfeltevési joga
korlátozott, csak indítványozhatják kérdés feltevését,
g)	a nyilvánosságot ki kell zárni a tárgyalásnak arról a részéről, ahol a sértett részvétele az
eljárási cselekményen kötelező.
Különösen védett tanú
90.	§
(1)	A bíróság az ügyészség indítványára különösen védett tanúvá nyilváníthatja a különleges
bánásmódot igénylő tanút, ha
a)	vallomása kiemelkedő súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik,
b)	a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható, és
c)	személyének, illetve tanúként történt kihallgatásának felfedése esetén, a tanú vagy
hozzátartozója élete, testi épsége vagy személyes szabadsága súlyos fenyegetésnek lenne kitéve.
(2)	A bíróság különösen védett tanúvá nyilvánítást elrendelő határozata ellen nincs helye
fellebbezésnek, az indítvány elutasítása ellen az ügyészség és a tanú jelenthet be fellebbezést.
(3)	A különösen védett tanúvá nyilvánítás indítványozásával kapcsolatos ügyiratokat az
indítvány elbírálásáig az eljárás ügyiratai között zártan kell kezelni. Ha a bíróság a különösen védett
tanúvá nyilvánítást elrendeli - e Fejezet eltérő rendelkezése hiányában - a különösen védett tanúvá
nyilvánítás indítványozásával, a különösen védett tanúvá nyilvánítás előtt a tanú részvételével
végzett eljárási cselekményekkel, és a különösen védett tanú részvételével végzett eljárási
cselekményekkel kapcsolatos ügyiratokat az eljárás ügyiratai között zártan kell kezelni.
91.	§
(1)	A bíróság a különösen védett tanúvá nyilvánítást megszünteti
a)	a különösen védett tanú indítványára,
b)	hivatalból, vagy az ügyészség indítványára, ha a különösen védett tanúvá nyilvánítás
feltételei nem állnak fenn, vagy
c)	hivatalból, vagy a terhelt, a védő, illetve az ügyészség indítványára, ha a különösen védett
tanú olyan magatartást tanúsít, amely a különösen védett tanú intézményével nyilvánvalóan
összeegyeztethetetlen.
(2)	Az indítvány elutasítása, valamint a különösen védett tanúvá nyilvánítást az (1) bekezdés
a)	pontja alapján megszüntető határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.
(3)	A különösen védett tanúvá nyilvánítás megszüntetésével együtt a bíróság a különösen
védett tanúvá nyilvánítással kapcsolatos ügyiratok zárt kezelését is megszünteti.
37
92. §
(1)	A vádemelés előtt a különösen védett tanú részvételét igénylő eljárási cselekményen
kizárólag
a)	az ügyész, a nyomozó hatóság tagja,
b)	a jegyzőkönyvvezető, indokolt esetben a szakértő és a szaktanácsadó,
c)	a különösen védett tanú segítője, és
d)	az eljárási cselekménnyel szükségszerűen érintett más személy
lehet jelen.
(2)	A vádemelés után a bíróság a különösen védett tanú részvételét igénylő eljárási
cselekményt elsősorban megkeresett bíróság, vagy kiküldött bíró útján végzi el, amelyen a terhelt és
a védő nem lehet jelen.
(3)	Ha az nem jár a személye felfedésének veszélyével, a bíróság a különösen védett tanú
jelenlétét az eljárási cselekményen telekommunikációs eszköz útján is biztosíthatja. Ebben az
esetben a bíróság elrendeli a tanú személyazonosságának megállapítására alkalmas egyedi
tulajdonságok technikai eszközzel történő torzítását, és a jelen lévő személyek kérdésfeltevési joga
korlátozott, csupán indítványozhatják kérdés feltevését.
(4)	A különösen védett tanú részvételét igénylő eljárási cselekmény végzése során is
biztosítani kell, hogy a különösen védett tanú személye ne váljon megismerhetővé.
(5)	A különösen védett tanú kihallgatása során fel kell tárni és ellenőrizni kell a tanú
szavahihetőségét, tudomásának megbízható voltát, és azokat a körülményeket, amelyek vallomása
hitelt érdemlőségét befolyásolhatják. Az így szerzett adatokat a kihallgatásról készült
jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
(6)	Ha a különösen védett tanú jelenlétét a (3) bekezdés alapján telekommunikációs eszköz
útján biztosítják, a tanú megtagadhatja a vallomást olyan adatra nézve, amelynek ismeretében
személyazonosságára, lakcímére, értesítési címére, tényleges tartózkodási helyére lehet
következtetni.
(7)	A különösen védett tanú részvételét igénylő eljárási cselekményről írásbeli jegyzőkönyvet
kell készíteni, amelyet zártan kell kezelni. A jegyzőkönyvről kivonatot kell készíteni.
(8)	A jegyzőkönyvről készített kivonat a jelenlévők közül kizárólag a bíróság, az ügyészség,
illetve a nyomozó hatóság eljárási cselekményen jelen lévő tagjának nevét, a tanú különösen védetté
nyilvánításának tényét és az eljárási cselekmény leírását tartalmazza. Ha a különösen védett tanú
jelenlétét a bíróság a (3) bekezdés alapján telekommunikációs eszköz alkalmazása útján biztosítja, a
jegyzőkönyvről készült kivonat az elkülönített helyszínen jelenlévők közül kizárólag a 123. § (1)
bekezdés c) vagy d) pontjában meghatározott hatóság tagjának nevét, a tanú különösen védetté
nyilvánításának tényét és az eljárási cselekmény leírását tartalmazza.
(9)	Az eljáró bíró, ügyész vagy nyomozó hatóság tagja gondoskodik arról, hogy a különösen
védett tanú személyére, lakcímére, értesítési címére, tényleges tartózkodási helyére az eljárási
cselekmény végzése, illetve az eljárási cselekményről készült jegyzőkönyv kivonata alapján ne
lehessen következtetni.
93.	§
Ha az ügyészség különösen védett tanú vallomását, vagy a részvételével végzett más eljárási
cselekmény eredményét kívánja bizonyítási eszközként felhasználni, a bíróság figyelmezteti a
terheltet és védőjét, hogy
a)	a különösen védett tanúvá nyilvánítás megszüntetését kizárólag a 91. § (1) bekezdés c)
pontja esetén indítványozhatják,
b)	a különösen védett tanúhoz kérdések feltevését indítványozhatják, azonban a kérdések
közvetlenül nem irányulhatnak a különösen védett tanú személyének és tényleges tartózkodási
helyének felfedésére.
38
Személyi védelem
94.	§
(1)	Az eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság hivatalból vagy a különleges
bánásmódot igénylő személy indítványára kezdeményezheti, hogy a különleges bánásmódot igénylő
személy, illetve rá tekintettel más személy jogszabályban meghatározott személyi védelemben
részesüljön.
(2)	A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az indítvány előterjesztésétől
számított nyolc napon belül dönt a kezdeményezés tárgyában. A személyi védelem kezdeményezése
ellen nincs helye jogorvoslatnak. Az indítvány elutasítása ellen az indítvány előterjesztője élhet
jogorvoslattal.
(3)	A személyi védelemre vonatkozó ügyiratokat, az indítvány, az azt elutasító határozat,
valamint a személyi védelem elrendelése és megszüntetése tárgyában hozott döntés kivételével
zártan kell kezelni.
A Védelmi Programban való részvétel
95.	§
(1)	A jogszabályban meghatározott Védelmi Programban történő részvételre irányuló
megállapodás megkötését az eljáró bíróság, az ügyészség és az ügyészség egyetértésével a nyomozó
hatóság - a különleges bánásmódot igénylő személy hozzájárulásával - hivatalból, vagy a
különleges bánásmódot igénylő személy indítványára kezdeményezheti.
(2)	A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az indítvány előterjesztésétől
számított három napon belül dönt a kezdeményezés tárgyában. A döntés ellen nincs helye
jogorvoslatnak.
(3)	A Védelmi Programban részt vevő személyek büntetőeljárási jogait és kötelezettségeit a
Védelmi Programban való részvétel nem érinti. A Védelmi Programban részt vevő személy esetén e
törvény rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a)	a Védelmi Programban történő részvétellel kapcsolatos minden ügyiratot zártan kell
kezelni,
b)	a Védelmi Programban részt vevő személyt a védelmet ellátó szerv útján kell idézni, illetve
értesíteni, az ilyen személy részére kézbesítendő ügyiratot csak a védelmet ellátó szerv útján lehet
kézbesíteni,
c)	a Védelmi Programban részt vevő személy a büntetőeljárásban az eredeti természetes
személyazonosító adatait közli, a lakcímének, értesítési címének, illetve a tényleges tartózkodási
helyének közlése helyett a védelmet ellátó szerv címét jelöli meg,
d)	a Védelmi Programban részt vevő személy személyes adatait zártan kell kezelni,
e)	a Védelmi Programban részt vevő személy zártan kezelt személyes adatait és az ilyen
adatait tartalmazó ügyiratokat csak az ismerheti meg, illetve arról csak annak adható felvilágosítás,
akinek a részére a védelmet ellátó szerv ezt engedélyezte,
f)	a Védelmi Programban részt vevő személy megjelenésével, illetve közreműködésével
felmerült költség nem bűnügyi költség,
g)	a Védelmi Programban részt vevő személy védelmét ellátó személy minden eljárási
cselekményen jelen lehet, ahol a védett személy jelen van,
h)	a Védelmi Programban részt vevő személy megtagadhatja a vallomást olyan adatra nézve,
amelynek ismeretében az új személyazonosságára, az új lakcímére, értesítési címére, illetve
tényleges tartózkodási helyére lehet következtetni.
Egyes intézkedésekkel érintett más személyek
39
96. §
(1)	A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a terhelt jogai gyakorlásának,
kötelezettségei teljesítésének elősegítése érdekében a 85. § (1) bekezdésében meghatározott
intézkedéseket alkalmazhatja, ha a terhelt
a)	a tizennyolcadik életévét nem töltötte be,
b)	a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényben
meghatározott fogyatékos személy, vagy ilyennek minősülhet, vagy
c)	büntetőeljárásban részt vevő más személyhez fűződő viszonyára tekintettel az indokolt.
(2)	A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a tizennyolcadik életévét be nem
töltött terhelt jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítése érdekében a 87. § (1) és
(2)	bekezdését megfelelően alkalmazza.
(3)	Ha a terhelt a tizennegyedik életévét nem töltötte be, a bíróság, az ügyészség és a
nyomozó hatóság a terhelt jogai gyakorlásának, kötelezettségei teljesítésének elősegítése érdekében
a)	a 88. § (1) bekezdés d) pontjának rendelkezését alkalmazza,
b)	a terhelt szembesítését csak a hozzájárulásával rendelheti el.
(4)	Ha a személyi védelem alkalmazásának feltételei
a)	a sértett vagy a tanú segítője,
b)	a terhelt, a védő, a szakértő, a szaktanácsadó, a vagyoni érdekelt, ezek segítője,
vagy a felsoroltak valamelyikére tekintettel más személy vonatkozásában fennállnak, a 94. §
rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(5)	Ha a Védelmi Programban történő részvétel feltételei a terhelt vonatkozásában állnak
fenn, a 95. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(6)	A (4) és (5) bekezdés esetén az érintett védelme érdekében a bíróság, az ügyészség, illetve
a nyomozó hatóság a 85. §-ban meghatározott intézkedéseket alkalmazhatja.
XV.	Fejezet
A büntetőeljárásban kezelt adatok védelme
Az adatkezelés jogalapja és az adatvédelem
97.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a büntetőeljárás lefolytatása céljából
megismerheti és kezelheti mindazon személyes adatot, amely az e törvényben meghatározott
feladatainak ellátásához szükséges.
(2)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a büntetőeljárás lefolytatása céljából -
jogszabály által meghatározott módon és körben - megismerheti és kezelheti az olyan, törvény
alapján védett titkot és hivatás gyakorlásához kötött titkot (a továbbiakban együtt: védett adat),
amely e törvényben meghatározott feladatainak ellátásához szükséges.
98.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság gondoskodik arról, hogy a
büntetőeljárásban kezelt védett adat szükségtelenül ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson
illetéktelen személy tudomására, és a személyes adat védelme biztosított legyen.
(2)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság kizárólag törvény rendelkezései szerint
teheti lehetővé a büntetőeljárásban kezelt személyes adat és védett adat megismerését.
(3)	Ha az érintett adatkörre vonatkozó jogszabály másképp nem rendelkezik, a
büntetőeljárásban részt vevő személyek az e törvény rendelkezései alapján megismert személyes
adatot és védett adatot e törvény szerinti jogaik gyakorlásához vagy kötelezettségeik teljesítéséhez
szükséges mértékben és ideig kezelhetik.
40
(4)	A büntetőeljárásban kezelt személyes adatok és védett adatok - az eljárás befejezéséig -
kizárólag e törvény rendelkezései szerint törölhetők.
(5)	A büntetőeljárásban megismert személyes adatok - egyedi azonosításra alkalmatlan
módon - statisztikai célra felhasználhatók.
A személyes adatok zárt kezelése
99.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság indítványra elrendeli, hogy a sértett, a
vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt vagy ezek segítőjének a nevét, születési nevét, születési
helyét és idejét, anyja nevét, állampolgárságát, személyazonosító okmányának számát, lakcímét,
értesítési címét, tényleges tartózkodási helyét, kézbesítési címét, illetve elektronikus elérhetőségét
zártan kezeljék (a továbbiakban: zárt adatkezelés).
(2)	Az indítványt a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt vagy ezek segítője
terjesztheti elő.
(3)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a különleges bánásmódot igénylő személy
védelme érdekében a zárt adatkezelést hivatalból is elrendelheti.
(4)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb
érdekelt beleegyezésével mellőzheti egyes személyes adatok zárt kezelésének elrendelését.
(5)	A zártan kezelt személyes adatot csak az ügyben eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó
hatóság kezelheti, és azokat az érintett hozzájárulása nélkül csak
a)	az ügyben eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság részére,
b)	az áldozatsegítő szolgálat részére az áldozatsegítéssel kapcsolatos feladatok ellátása, és a
pártfogó felügyelői szolgálat részére a közvetítői eljárás lefolytatása céljából, az e feladatok
ellátásához elengedhetetlenül szükséges mértékben
lehet továbbítani.
(6)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság biztosítja, hogy a zártan kezelt személyes
adat az eljárás egyéb adataiból se váljon megismerhetővé.
(7)	A zárt adatkezelés elrendelését követően az eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság
a)	a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt zártan kezelt személyes adatait tartalmazó
ügyiratot, illetve bizonyítási eszközt zártan kezeli,
b)	a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt személyazonosságát az azonosításra
alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg, illetve
c)	a zárt adatkezelést - egyes személyes adatok vonatkozásában is - csak a sértett, a vagyoni
érdekelt és az egyéb érdekelt beleegyezésével szüntetheti meg.
(8)	A (7) bekezdés a) pontja alapján zártan kezelt ügyirat zárt adatkezeléssel nem érintett
részének megismerését az általános szabályok szerint kell biztosítani, így különösen az ügyiratról
készült olyan kivonattal, amely a zártan kezelt személyes adatokat nem tartalmazza.
(9)	A zárt adatkezelés nem akadálya annak, hogy a bíróság, az ügyészség és a nyomozó
hatóság, ha az a büntetőeljárási feladatainak teljesítéséhez elengedhetetlen, a zártan kezelt egyes
személyes adatokat a büntetőeljárási feladattal közvetlenül érintett ügyiraton feltüntesse és a zárt
adatkezeléssel érintett személy hozzájárulása nélkül továbbítsa.
(10)	A (9) bekezdés alkalmazása esetén a büntetőeljárási feladat teljesítését követően a
vádirat, az eljárást felfüggesztő vagy megszüntető határozat és az ügydöntő határozat kivételével az
ilyen ügyiratot a (7) bekezdés a) pontja alapján zártan kell kezelni.
XVI.	Fejezet
Az eljárás ügyiratainak megismerése és zárt kezelése
Az eljárás ügyiratainak megismerése
41
100. §
(1)	Az eljárás ügyiratait
a)	a terhelt és védője a terhelt gyanúsítotti kihallgatását követően,
b)	a sértett az őt érintő bűncselekménnyel összefüggésben és
c)	az egyéb érdekelt és a vagyoni érdekelt az őt érintő körben
erre irányuló indítványra ismerheti meg.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti megismerés joga az eljárás valamennyi ügyiratára kiterjed,
ideértve a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által beszerzett, illetve a büntetőeljárásban
részt vevő személyek által benyújtott, valamint csatolt iratokat és a további bizonyítási eszközöket
is.
(3)	Nem képezi az eljárás ügyiratainak részét az ügyészség és a nyomozó hatóság között a
felügyelet és irányítás gyakorlásával összefüggésben keletkezett ügyirat, különösen az ügyészségi
utasítás, nyomozási terv, határozat tervezet és az előterjesztés.
(4)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárás ügyiratainak megismerését
a)	a megvizsgálás lehetővé tételével,
b)	erre irányuló külön indítvány vagy hozzájárulás esetén az ügyirat tartalmáról felvilágosítás
adásával, tájékoztatás nyújtásával,
c)	saját részre történő másolat vagy felvétel készítésének lehetővé tételével,
d)	az ügyirat, valamint a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által az ügyiratról
készített kivonat vagy másolat kézbesítésével, illetve
e)	jogszabályban meghatározott egyéb módon
biztosítj a.
(5)	A megismerés joga nem érinti az eljárás zártan kezelt ügyirataira vonatkozó külön
rendelkezéseket, valamint az adatok zártan kezelésének kötelezettségét.
(6)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a megismerés jogát, illetve a (4)
bekezdésben felsorolt valamely megismerési módot az általa meghatározott ügyiratok tekintetében a
nyomozás befejezéséig az eljárás érdekeire figyelemmel - e törvény eltérő rendelkezésének
hiányában - korlátozhatja, amelyről határozatot hoz.
(7)	A megismerés joga, illetve a megismerésnek a (4) bekezdés d) pontjában meghatározott
módja nem korlátozható
a)	az olyan eljárási cselekményről készült ügyirat vonatkozásában, amelyen az indítványozó
jelen volt, vagy e törvény rendelkezései szerint jelen lehetett és
b)	a szakvélemény vonatkozásában.
(8)	A megismerés - indítványnak megfelelő - biztosítása ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(9)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság - e törvény eltérő rendelkezésének
hiányában - az indítvány előterjesztésétől számított tizenöt napon belül biztosítja az eljárás (2)
bekezdés szerint meghatározott ügyiratai közül azoknak a megismerését, amelyek vonatkozásában a
megismerést nem korlátozta.
101. §
(1)	Bíróság, ügyészség, közjegyző, bírósági végrehajtó, pártfogó felügyelő, megelőző
pártfogó felügyelő, nyomozó hatóság, közigazgatási hatóság, kormányzati ellenőrzési szerv, a
Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, a Nemzeti Védelmi Szolgálat, a katona
terhelt állományilletékes parancsnoka a törvényben meghatározott feladata ellátásához szükséges
mértékben és időtartamban megismerheti az eljárás ügyiratait. A megismerési jog a nyomozás
befejezéséig az eljárás érdekeire figyelemmel korlátozható. A megismerés korlátozása ellen nincs
helye jogorvoslatnak.
(2)	Törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel vagy európai uniós jogi aktussal
létrehozott szerv, a szerv ilyen jogforrásban meghatározott feladatainak ellátásához szükséges
mértékben és időtartamban az (1) bekezdésben foglaltak szerint ismerheti meg az eljárás ügyiratait.
42
(3)	Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott megismerési jog nem érinti az eljárás zártan
kezelt ügyirataira vonatkozó külön rendelkezéseket, a minősített adatok kezelésével kapcsolatos
rendelkezéseket, valamint az adatok zártan kezelésének kötelezettségét.
Az ügyirat zárt kezelése
102. §
(1)	A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az ügyiratok között elkülönítve, zártan
kezeli az e törvényben meghatározott ügyiratot.
(2)	A zártan kezelt ügyiratot az e törvény, valamint az eljáró bíróság, ügyészség eltérő
rendelkezése hiányában csak a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság ismerheti meg.
(3)	Az ügyirat zárt kezelése esetén a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság
a)	biztosítja, hogy a zártan kezelt ügyirat, illetve annak tartalma az eljárás egyéb ügyirataiból
és adataiból ne váljon megismerhetővé,
b)	az ügyiratok megismerését oly módon biztosítja, hogy az ne eredményezze a zártan kezelt
ügyirat megismerését.
XVII.	Fejezet
A minősített adat felhasználása
A minősített adat felhasználásának feltétele
103.	§
A minősített adat kezelésének szabályai nem képezhetik akadályát annak, hogy a
büntetőeljárásban részt vevő személyek eljárási jogaikat gyakorolják, kötelezettségeiket teljesítsék.
A minősített adat felhasználása a bíróság és az ügyészség által
104.	§
(1)	A büntetőeljárásban az eljáró bíró és ügyész személyi biztonsági tanúsítvány, valamint
titoktartási nyilatkozat és felhasználói engedély nélkül használhatja fel a büntetőeljárásban vagy a
büntetőeljárással összefüggésben keletkezett, illetve rendelkezésére bocsátott minősített adatot.
(2)	A minősített adat felhasználása során az eljáró bíró és ügyész rendelkezési jogosultsága az
e törvényben meghatározott feladatának végrehajtása céljából, az ahhoz elengedhetetlenül
szükséges mértékben kiterjed
a)	a minősített adattal kapcsolatos ügyintézésre, a minősített adat feldolgozására,
b)	a minősített adat nyilvántartásával kapcsolatos valamennyi tevékenységre,
c)	a minősítés megismétlésére,
d)	a minősített adat birtokban tartására,
e)	a minősített adat másolására, sokszorosítására,
f)	kivonat készítésére,
g)	a minősített adat fordítására,
h)	a minősített adat szerven belüli átadására,
i)	a minősített adat szerven kívülre történő továbbítására, szállítására.
(3)	A felhasználói engedély kiadására jogosult az eljáró bíró és ügyész részére további, a
minősített adat védelméről szóló törvényben meghatározott rendelkezési jogosultságot is biztosíthat.
A minősített adat felhasználása a büntetőeljárásban részt vevő személyek által
43
105. §
(1)	A büntetőeljárásban részt vevő személy személyi biztonsági tanúsítvány, titoktartási
nyilatkozat és felhasználói engedély nélkül használhatja fel azt a minősített adatot, amelyet az e
törvény alapján általa megismerhető ügyirat tartalmaz.
(2)	Az eljáró bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság a minősített adat felhasználására az (1)
bekezdés alapján jogosult személyt figyelmezteti, hogy a minősített adatot köteles megtartani,
valamint arra, hogy a minősített adattal visszaélést a Btk. büntetni rendeli. A figyelmeztetést
jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(3)	A minősített adat felhasználása során a büntetőeljárásban részt vevő személy rendelkezési
jogosultsága kiterjed a minősített adat
a)	birtokban tartására,
b)	jogai gyakorlása, kötelezettsége teljesítése, vagy feladata végrehajtása érdekében történő
feldolgozására.
(4)	A minősített adattal rendelkezésre jogosult a büntetőeljárásban részt vevő személy részére
további, a minősített adat védelméről szóló törvényben meghatározott rendelkezési jogosultságot is
biztosíthat.
A minősített adathoz történő hozzáférés biztosítása
106. §
(1)	A minősített adatot tartalmazó ügyirat kézbesítése, valamint a 105. § alapján történő
megismerésének biztosítása során a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság ellenőrzi, hogy
az érintett megfelel-e a minősített adat védelméről szóló jogszabályban meghatározott személyi,
fizikai, adminisztratív és elektronikus biztonságra vonatkozó feltételeknek.
(2)	A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a minősített adatot tartalmazó
ügyirathoz történő hozzáférést a titkos ügykezelésre fenntartott helyiségében, valamint az ügyben
tartott tárgyalás, nyilvános ülés, vagy ülés idejére a bíróság hivatalos helyiségében biztosítja, ha
a)	az érintett kijelenti, hogy nem felel meg a személyi, fizikai, adminisztratív és elektronikus
biztonságra vonatkozó feltételeknek,
b)	az érintett nem nyilatkozik, vagy
c)	a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság megállapítja, hogy az érintett a személyi,
fizikai, adminisztratív és elektronikus biztonságra vonatkozó feltételeknek nem felel meg.
(3)	A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a minősített adatot tartalmazó ügyirat
kézbesítése esetén a hozzáférést a (2) bekezdés alkalmazásával biztosítja. Ha a hozzáférés a (2)
bekezdés a)-c) pontja alapján csak a minősített adatot kezelő bíróságnál, ügyészségnél, vagy
nyomozó hatóságnál biztosítható, a címzett részére az ügyirat minősített adatot nem tartalmazó
kivonatát kell kézbesíteni.
(4)	A minősített adat védelméről szóló jogszabályban meghatározott minősített adatot kezelő
szerv esetén a személyi, fizikai, adminisztratív és elektronikus biztonságra vonatkozó feltételek (1)
bekezdésben meghatározott ellenőrzése mellőzhető.
XVIII.	Fejezet
Tájékoztatás a büntetőeljárásról
A nyilvánosság tájékoztatásának általános szabályai
107.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság tájékoztathatja a nyilvánosságot a
büntetőeljárásról.
44
(2)	A tájékoztatást a nyomozás befejezéséig a nyomozó hatóság erre feljogosított tagja és az
ügyészség, a bírósági eljárás során - a bíróság vádemelés előtti eljárását is ideértve - a bírák
jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényben erre feljogosított személy és az ügyészség
nyújtja.
(3)	Aki a nyilvánosság tájékoztatása céljából a bíróságtól, ügyészségtől vagy nyomozó
hatóságtól tájékoztatást kér - ideértve a kép-, hang-, vagy a kép- és hangfelvétel készítésére
vonatkozó engedélyt is -, indítványában köteles közölni a nevét, nem természetes személy esetén
megnevezését, valamint elérhetőségét és azt, hogy a nyilvánosságot hogyan - különösen mely
médiatartalom-szolgáltató vagy egyéb, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján
- tájékoztatja.
A nyilvánosság tájékoztatása a bíróság tárgyalásáról
108.	§
(1)	Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a bíróság tárgyalásáról a médiarendszer útján
tájékoztatást kapjon.
(2)	A bírósági tárgyalásról az (1) bekezdésben meghatározott célból kép-, hang-, vagy kép- és
hangfelvételt az egyesbíró vagy a tanács elnöke engedélyével, a bírósági tárgyaláson jelen lévő
személyről - a bíróság tagjain, a jegyzőkönyvvezetőn, az ügyészen és a védőn kívül - csak az
érintett hozzájárulásával szabad készíteni.
(3)	A hallgatóság számának korlátozása nem eredményezheti a nyilvánosság tájékoztatáshoz
való jogának sérelmét.
A nyilvánosság tájékoztatásának korlátai
109. §
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság megtagadja a tájékoztatást, illetve a kép-,
hang-, vagy a kép- és hangfelvétel készítésére vonatkozó engedély megadását, ha
a)	annak következtében a büntetőeljárásban részt vevő - különösen a különleges bánásmódot
igénylő - személy élete, testi épsége, egészsége, magánélethez fűződő joga közvetlen veszélynek
lenne kitéve,
b)	az a büntetőeljárásban részt vevő - különösen a különleges bánásmódot igénylő - személy
személyes adatainak védelméhez elengedhetetlenül szükséges,
c)	az elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a büntetőeljárásban részt vevő - különösen a
különleges bánásmódot igénylő - személy befolyás és megfélemlítés nélkül gyakorolja e törvény
szerinti jogait és teljesítse e törvény szerinti kötelezettségeit,
d)	az a minősített adat, továbbá zárt tárgyalás esetén a nyilvánosság kizárására okot adó
érdekek védelme érdekében elengedhetetlenül szükséges,
e)	annak megadása sértené a büntetőeljárás vagy az egyes eljárási cselekmény
eredményességét, valamint az eljárási cselekmény folyamatosságát vagy zavartalanságát.
(2)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a tájékoztatást, illetve a kép-, hang-, vagy a
kép- és hangfelvétel készítésére vonatkozó engedély megadását kizárólag az (1) bekezdésben
meghatározott okokból, az abban meghatározott célok eléréséhez vagy biztosításáig szükséges
mértékben és időtartamra tagadhatja meg.
(3)	A bíróság az (1) és (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával visszavonhatja a 108. § (2)
bekezdés szerinti engedélyt.
(4)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság válaszadás nélkül mellőzheti a tájékoztatás,
illetve a kép-, hang-, vagy kép- és hangfelvétel engedélyezése iránti indítvány elbírálását, ha annak
előterjesztője a 107. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tett eleget.
45
Az egyéb tájékoztatás
110. §
(1)	Az ügyiratok megismerésére és a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó
rendelkezésekben meghatározott személyeken kívül az eljárásról tájékoztatás annak adható, akinek
az eljárás lefolytatásához vagy annak eredményéhez jogi érdeke fűződik.
(2)	A vádemelés előtt az ügyészség vezetője, azután az eljáró bíróság elnöke - az ehhez
fűződő jogi érdek igazolása után - engedélyezi az ügyiratok megismerését vagy a kért tájékoztatás
megadását.
Szignalizáció
111. §
Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárása során olyan tényt állapít meg,
vagy körülményt észlel, amely miatt hivatalból további bírósági vagy közigazgatási eljárás, illetve
más eljárás kezdeményezésének vagy lefolytatásának van helye, e célból az eljárás
kezdeményezésére, illetve lefolytatására jogosult szervet tájékoztatja. A katona gyanúsításáról
tájékoztatni kell az elöljáróját.
XIX.	Fejezet
Jelenlét biztosítása az eljárási cselekményen
Az idézés és az értesítés
112. §
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság azt idézi, akinek a jelenléte az eljárási
cselekménynél kötelező, és azt értesíti, akinek a jelenléte nem kötelező, de azt a törvény lehetővé
teszi.
(2)	Akit idéznek, köteles az őt idéző bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság előtt
megjelenni.
Az idézés és az értesítés módja
113. §
(1)	Az idézés és az értesítés kézbesítés útján, kizárólag hangkapcsolatot biztosító elektronikus
úton, vagy a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság előtti megjelenés alkalmával szóban
történik.
(2)	A papír alapú idézést vagy értesítést zárt iratban kell kézbesíteni. Hirdetményben az
értesítettek neve nem közölhető.
(3)	Az idézést és az értesítést oly módon kell kézbesíteni, hogy azt a címzett legkésőbb az
eljárási cselekmény időpontja előtt öt nappal megkapja. A nyomozás során, ha az eljárási
cselekmény sürgőssége indokolja, az idézés és az értesítés oly módon is kibocsátható, hogy a
címzett azt az eljárási cselekmény időpontja előtt huszonnégy órával korábban kapja meg.
(4)	Ha az eljárási cselekmény sürgőssége indokolja, a terheltet érintő eljárási cselekmény
esetén a védő idézése, illetve értesítése oly módon is kibocsátható, hogy a védő azt az eljárási
cselekmény időpontja előtt két órával kapja meg.
46
(5)	Az idézett hozzájárulása esetén a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott időközön belüli
időpontra is kibocsátható idézés, illetve az értesített hozzájárulásával az eljárási cselekmény a (3) és
a (4) bekezdésben meghatározott időközön belül is megkezdhető.
Az idézés és az értesítés tartalma
114.	§
(1)	Az idézés, illetve az értesítés tartalmazza
a)	az idézést, illetve értesítést kibocsátó bíróság, ügyészség vagy a nyomozó hatóság
megjelölését, ügyszámát,
b)	azt, hogy az idézettnek hol, mikor, milyen minőségben kell megjelennie,
c)	azt, hogy az értesített hol, mikor, milyen minőségben jelenhet meg,
d)	a távolmaradás következményeire való figyelmeztetést.
(2)	Az idézett felhívható arra, hogy az ügyre vonatkozó iratain kívül a bizonyításnál
felhasználható feljegyzéseit vagy egyéb tárgyait hozza magával.
115.	§
(1)	Ha a címzett fogva van, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az idézéssel és az
értesítéssel egyidejűleg intézkedik a címzett átkísérése iránt.
(2)	A kiskorú idézéséről a gondozását ellátó nagykorú személyt azzal a felhívással kell
értesíteni, hogy gondoskodjon a kiskorú megjelenéséről. Ha a kiskorú a tizennegyedik életévét nem
töltötte be, a gondozását ellátó nagykorú személy útján kell idézni, illetve értesíteni. A kiskorú
idézését és értesítését a törvényes képviselőjével is közölni kell.
Az idézéssel és az értesítéssel szembeni mulasztás következményei
116.	§
(1)	Ha az idézett az idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt előzetesen, mihelyt az akadály a
tudomására jut, haladéktalanul nem menti ki, vagy ha ez már nem lehetséges, az akadály
megszűnése után nyomban, alapos okkal nem igazolja,
a)	a terhelt elővezetése, vagy a nyomozás során a terhelt előállítása rendelhető el,
b)	a tanú elővezetése rendelhető el, vagy rendbírsággal sújtható,
c)	a szakértő és a büntetőeljárásban részt vevő egyéb személy rendbírsággal sújtható,
és a felsoroltakat az okozott bűnügyi költség megtérítésére kell kötelezni.
(2)	Ha a 115. § (2) bekezdése szerint idézett kiskorú nem jelenik meg, és a gondozását ellátó
nagykorú személy nem igazolja, hogy a kiskorú meg nem jelenésében vétlen, a gondozását ellátó
nagykorú személy rendbírsággal sújtható, és a meg nem jelenéssel okozott bűnügyi költség
megtérítésére kell kötelezni.
(3)	Ha a védő az idézés ellenére nem jelenik meg, rendbírsággal sújtható, valamint az okozott
bűnügyi költség megtérítésére kell kötelezni.
(4)	A (3) bekezdés szerinti jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ha a védő
helyettesítéséről gondoskodott, vagy e kötelezettség teljesítése előre nem ismert elháríthatatlan
akadály jellege miatt nem volt lehetséges.
(5)	Ha az idézett önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy nem hallgatható ki, illetve az
eljárási kötelezettségeit nem képes teljesíteni, továbbá az eljárási cselekményről engedély nélkül
távozik, eljárási kötelezettségének teljesítése érdekében
a)	a terhelt elővezetése, vagy a nyomozás során a terhelt előállítása rendelhető el,
b)	a tanú rendbírsággal sújtható vagy elővezetése rendelhető el,
c)	a védő, a szakértő és a büntetőeljárásban részt vevő egyéb személy rendbírsággal sújtható,
47
és a felsoroltakat az okozott bűnügyi költség megtérítésére kell kötelezni.
(6)	Kizárólag hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton történt idézés esetén az (1)-(4)
bekezdés rendelkezései akkor alkalmazhatók, ha az idézést a bíróság, az ügyészség, illetve a
nyomozó hatóság - a felvétel hitelességét utólagosan bizonyítható formában - rögzítette.
(7)	Ha az ügyész a bíróság értesítésére nem jelenik meg, vagy olyan állapotban jelenik meg,
hogy az eljárási kötelezettségeit nem képes teljesíteni, illetve az eljárási cselekményről engedély
nélkül távozik, erről a bíróság az ügyészség vezetőjét tájékoztatja.
Előállítás
117.	§
(1)	Az előállítás a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható
személy személyi szabadságának átmeneti elvonása annak érdekében, hogy az érintettet eljárási
cselekmény elvégzése céljából az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság elé kísérjék és biztosítsák a
jelenlétét az eljárási cselekményen.
(2)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság eljárási cselekmény elvégzése érdekében elrendelheti
a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy előállítását, ha
idézésének feltételei fennállnak, azonban a megjelenés idézés útján történő biztosítása az eljárás
érdekeire figyelemmel nem célszerű. Előállítás esetén a 116. § (5) bekezdését megfelelően
alkalmazni kell.
(3)	Az előállítást a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerve,
illetve az általa folytatott nyomozás során a Nemzeti Adó- és Vámhivatal törvényben
meghatározottak szerint hajtja végre. Az előállítás érdekében az előállítást végrehajtó szerv
törvényben meghatározott intézkedést és kényszerítő eszközt alkalmazhat.
(4)	Katona előállítása az elöljárója útján is végrehajtható.
(5)	Az előállítás költsége nem bűnügyi költség, azt az állam viseli.
Elővezetés
118.	§
(1)	Az elővezetés az idézéssel szemben mulasztó személy személyi szabadságának átmeneti
elvonása annak érdekében, hogy az érintettet a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság elé
kísérjék, vagy biztosítsák az eljárási cselekményen való jelenlétét.
(2)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az idézéssel szembeni mulasztást követően,
az e törvényben meghatározott esetekben határozatával rendelheti el az elővezetést. Az elővezetést
elrendelő határozatot az abban megjelölt személynek a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság
az elővezetést végrehajtó szerv útján kézbesíti.
(3)	Az elővezetést a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerve
hajtja végre. Az elővezetést a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is végrehajthatja az általa folytatott
nyomozás során. A rendőr és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal eljáró tagja az elővezetés érdekében
törvényben meghatározott intézkedést és kényszerítő eszközt alkalmazhat.
(4)	Az elővezetést lehetőleg a napnak a hatodik és huszonnegyedik órája között kell
végrehajtani.
(5)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság rendelkezhet úgy, hogy az elővezetést az
érintett személy útba indításával hajtsák végre, ha megalapozottan feltehető, hogy az elővezetés
célja így is elérhető.
(6)	Ha feltehető, hogy az elővezetés a kitűzött határnapon észszerű időn belül eredményre
vezet, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság úgy is rendelkezhet, hogy a szabályszerű
idézés ellenére meg nem jelent terheltet azonnal vezessék elő. Ebben az esetben a bíróság, az
48
ügyészség és a nyomozó hatóság az elővezetés elrendelését a kitűzött határnapon utólag is írásba
foglalhatja.
(7)	Ha az elővezetés nem vezetett eredményre, az elővezetést elrendelő határozatot nem kell
kézbesíteni. Eredménytelen elővezetés esetén az elővezetés elrendelése az elővezetés költségének
megtérítésére kötelező határozat elleni jogorvoslatban sérelmezhető.
(8)	Katona elővezetése az elöljárója útján is végrehajtható.
(9)	Az elővezetés költsége nem bűnügyi költség. Az elővezetés költségének megtérítésére az
elővezetést elrendelő határozatban megjelölt személyt kell kötelezni. E határozat elleni
jogorvoslatnak halasztó hatálya van.
(10)	Eredményes elővezetés esetén az elővezetés költségének megtérítésére kötelező határozat
elleni jogorvoslatban kizárólag az elővezetés költsége sérelmezhető.
(11)	Eredménytelen elővezetés esetén az elővezetést elrendelő bíróság, ügyészség és nyomozó
hatóság a kötelezettet indítványára, különös méltánylást érdemlő okból mentesítheti az elővezetés
költéségének megtérítése alól, ebben az esetben az elővezetés költségét az állam viseli.
Elfogatóparancs
119.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a szabadságvesztéssel büntetendő
bűncselekmény esetén a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható
személy őrizetének elrendelése érdekében határozatával elfogatóparancsot bocsáthat ki, ha a terhelt
vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy
a)	tényleges tartózkodási helye ismeretlen, és a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedésekkel elérni kívánt célok biztosítása érdekében elfogása és őrizete indokolt,
b)	tényleges tartózkodási helye ismert, azonban a személyi szabadságot érintő bírói
engedélyes kényszerintézkedésekkel elérni kívánt célok biztosítása érdekében elfogása és őrizete
indokolt,
c)	külföldön van fogva tartásban, a nemzetközi elfogatóparancs, illetve európai
elfogatóparancs kibocsátásának feltételei fennállnak, és a terhelt, vagy a bűncselekmény
elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy Magyarországra történő átadása, illetve
kiadatása indokolt.
(2)	Aki ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, annak az elfogása, illetve a Magyarországra
történő kiadatása vagy átadása esetén az őrizetét kell elrendelni, és
a)	huszonnégy órán belül az elfogatóparancsot kibocsátó vagy az abban megjelölt más
ügyészség, illetve nyomozó hatóság,
b)	hetvenkét órán belül az elfogatóparancsot kibocsátó vagy az abban megjelölt más bíróság
elé kell kísérni.
(3)	Ha hatóság vagy hivatalos személy olyan személy elérhetőségéről szerez tudomást, aki
ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, erről a kibocsátó bíróságot, ügyészséget, vagy nyomozó
hatóságot tájékoztatja.
(4)	Az elfogatóparancs kibocsátása ellen nincs helye jogorvoslatnak. Ha az elfogatóparanccsal
érintett terhelt, vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy az
elfogatóparancsot kibocsátó bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előtt önként megjelenik, az
elfogatóparancsot vissza kell vonni, és az őrizetének az elrendelésére az (1) bekezdés b) pontja
esetén, vagy abban az esetben kerülhet sor, ha a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedés elrendelésének más oka is megállapítható.
(5)	Ha a terheltet elfogatóparancs alapján fogják el, az elfogását követően a bíróság, az
ügyészség vagy a nyomozó hatóság elé állításával kapcsolatban felmerült költség bűnügyi költség.
(6)	Az elfogatóparancsot haladéktalanul vissza kell vonni, ha
a)	az elrendelés oka megszűnt, vagy
b)	az eljárást megszüntették, illetve jogerősen befejezték.
49
(7)	Az elfogatóparancs visszavonásról vagy módosításáról az a bíróság, ügyészség vagy
nyomozó hatóság határoz, amely előtt az eljárás folyamatban van. A vádemelés előtt a nyomozó
hatóság által kibocsátott elfogatóparancsot az ügyészség is visszavonhatja vagy módosíthatja.
(8)	Ha az eljárás nem az elfogatóparancsot kibocsátó bíróság, ügyészség vagy nyomozó
hatóság előtt van folyamatban, vagy az eljárás során változik az ügyben eljáró bíróság, ügyészség
vagy nyomozó hatóság, és az az elfogatóparancs feltételei továbbra is fennállnak, az
elfogatóparancs visszavonása helyett az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság intézkedik
e körülmény körözési nyilvántartási rendszerben történő rögzítése érdekében.
(9)	Az elfogatóparancs visszavonása vagy módosítása ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(10)	Elfogatóparancs kibocsátása esetén vagy azt követően, törvényben meghatározott
feltételek fennállása esetén és eljárásban a bíróság nemzetközi elfogatóparancsot, illetve európai
elfogatóparancsot bocsáthat ki.
XX.	Fejezet
Telekommunikációs eszköz használata
A telekommunikációs eszköz használatának fogalma
120. §
(1)	Az eljárási cselekményen történő jelenlétre e törvény alapján kötelezett vagy jogosult
számára a jelenlét telekommunikációs eszköz útján is biztosítható (a továbbiakban együtt:
telekommunikációs eszköz használata).
(2)	Telekommunikációs eszköz használata esetén az eljárási cselekmény kitűzött, illetve az
ügyészség, nyomozó hatóság által megjelölt helyszíne és az ettől eltérő helyszín (a továbbiakban:
elkülönített helyszín) között az összeköttetés közvetlenségét és kölcsönösségét
a)	kép- és hangfelvétel, vagy
b)	folyamatos hangfelvétel
továbbítása biztosítja.
(3)	A (2) bekezdés b) pontja kizárólag
a)	a tanú kihallgatása,
b)	a tolmács jelenlétének biztosítása, illetve
c)	a nyomozás során a szakértő meghallgatása és a terhelt kihallgatása
céljából alkalmazható.
A telekommunikációs eszköz használatának elrendelése
121. §
(1)	A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság hivatalból vagy az eljárási
cselekményen jelenlétre kötelezett vagy jogosult személy által előterjesztett indítványra rendelheti
el a telekommunikációs eszköz használatát.
(2)	Nincs helye jogorvoslatnak a telekommunikációs eszköz használata iránti indítvány
elutasítása, valamint ha e törvény kivételt nem tesz, használatának elrendelése ellen.
(3)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az indítványra történő elrendelés esetén
haladéktalanul, egyébként az idézéssel egyidejűleg közli a telekommunikációs eszköz használatát
elrendelő döntését.
122. §
50
(1)	Ha a telekommunikációs eszköz használatának technikai feltételei fennállnak, az
ügyészség és a nyomozó hatóság a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel nem mellőzheti a
telekommunikációs eszköz használatát
a)	a különleges bánásmódot igénylő sértett jelenlétét igénylő eljárási cselekmény esetén,
b)	a fogva lévő, személyi védelem alatt álló vagy Védelmi Programban részt vevő tanú vagy
terhelt jelenlétét igénylő eljárási cselekmény esetén.
(2)	A telekommunikációs eszköz használatának elrendelése mellőzhető, ha
a)	a telekommunikációs eszköz használatával elérni kívánt cél más módon is biztosítható,
b)	a sértett, a tanú, vagy a terhelt személyes megjelenése az eljárási cselekmény jellege, vagy
annak eredményes elvégzése érdekében nélkülözhetetlen.
(3)	Ha a telekommunikációs eszköz használatának technikai feltételei fennállnak, a bíróság
csak különösen indokolt esetben mellőzheti a telekommunikációs eszköz használatát
a)	a különleges bánásmódot igénylő sértett jelenlétét igénylő eljárási cselekmény esetén,
b)	a fogva lévő, a személyi védelem alatt álló vagy a Védelmi Programban részt vevő tanú
vagy terhelt jelenlétét igénylő eljárási cselekmény esetén, valamint
c)	a letartóztatás meghosszabbítása vagy fenntartása tárgyában tartott ülésen.
(4)	A különleges bánásmódot igénylő sértett vagy tanú védelme esetén a bíróság a
telekommunikációs eszköz használatát akkor mellőzheti, ha más módon biztosítja a sértett vagy a
tanú védelmét.
(5)	A telekommunikációs eszköz használata csak a terhelt hozzájárulásával rendelhető el
a)	a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése tárgyában
tartott ülésen,
b)	az előkészítő ülésen
történő terhelti jelenlét biztosítására.
(6)	A vádlott a döntés közlésétől számított három napon belül indítványozhatja, hogy a
bíróság a vádlott személyes jelenlétét a tárgyalás kitűzött helyszínén biztosítsa. A bíróság a vádlott
indítványát akkor utasíthatja el, ha
a)	a vádlott személyes jelenlétének biztosítását e törvény kizárja,
b)	a vádlott vagy más személy védelme csak telekommunikációs eszköz használatával
biztosítható.
A telekommunikációs eszköz használata során jelenlévő személyek
123.	§
(1)	Telekommunikációs eszköz használata esetén az elkülönített helyszínen kizárólag a
következő személyek lehetnek jelen:
a)	az a személy, akinek a jelenlétét a telekommunikációs eszköz útján biztosítják,
b)	az a) pontban meghatározott személy védője vagy segítője,
c)	a nyomozó hatóság tagja, az ügyész, az alügyész, az ügyészségi fogalmazó, a bíró, a
bírósági titkár, a bírósági fogalmazó,
d)	fogva tartott személy esetében a fogva tartást végrehajtó intézetnek a fogva tartott személy
személyazonosságának megállapítására feljogosított dolgozója,
e)	fogva tartott személy esetében a terhelt őrzését ellátó személy,
f)	a szakértő,
g)	a telekommunikációs eszköz működését biztosító személyzet.
(2)	Az elkülönített helyszínen legalább egy, az (1) bekezdés c) vagy d) pontjában
meghatározott személynek jelen kell lennie.
Eljárási szabályok telekommunikációs eszköz használata során
124.	§
51
(1)	Telekommunikációs eszköz használata esetén az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó
hatóság
a)	a 123. § (2) bekezdésében meghatározott személy közreműködésével állapítja meg az
elkülönített helyszín címét, az ott jelen lévő személyek személyazonosságát és személyes adatait,
b)	a 120. § (2) bekezdés a) pontja esetén a technikai eszköz megfelelő alkalmazásával, egyéb
esetben a 123. § (2) bekezdésében meghatározott személy közreműködésével ellenőrzi, hogy az
elkülönített helyszínen jogosulatlan személy nem tartózkodik.
(2)	A telekommunikációs eszköz használata a büntetőeljárásban részt vevő személyeket
megillető kérdezési, észrevételezési, indítványtételi és egyéb eljárási jogok e törvény szerinti
gyakorlását nem érinti.
(3)	Ha a terhelt jelenlétét telekommunikációs eszköz útján biztosítják és a terhelt a védőjével
nem egy helyszínen tartózkodik, a terhelt és védője közötti tanácskozást legalább hangkapcsolatot
biztosító elektronikus úton kell lehetővé tenni.
(4)	Telekommunikációs eszköz használata esetén biztosítani kell, hogy az eljárási
cselekményen jelen lévő személyek a 120. § (2) bekezdés a) pontja esetén lássák és hallják, a 120. §
(2)	bekezdés b) pontja esetén hallják az elkülönített helyszínen jelen lévő személyeket. Az
elkülönített helyszínen tartózkodó személyek részére biztosítani kell, hogy az eljárási cselekmény
menetét érdemben követhessék.
(5)	Telekommunikációs eszköz használata során az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó
hatóság a különleges bánásmódot igénylő személy jogai érvényesítésének vagy kötelezettségei
teljesítésének biztosítása, illetve kímélete vagy védelme érdekében elrendelheti, hogy az érintett az
eltérő helyen jelen lévő terheltet ne láthassa, illetve hallhassa.
Jegyzőkönyv telekommunikációs eszköz használata esetén
125.	§
(1)	Az eljárási cselekményről készült jegyzőkönyvben - a jegyzőkönyv tartalmára vonatkozó
rendelkezések megfelelő alkalmazásával - rögzíteni kell
a)	a telekommunikációs eszköz használatának tényét és módját,
b)	annak a személynek a megjelölését, akinek a jelenlétét telekommunikációs eszköz útján
biztosítj ák,
c)	az elkülönített helyszín címét,
d)	az elkülönített helyszínen tartózkodó egyéb személyek nevét és azt, hogy az eljárási
cselekményen milyen minőségben vannak jelen.
(2)	Telekommunikációs eszköz használata esetén a felvételt rögzíteni kell.
A személyazonosság védelme telekommunikációs eszköz használata során
126.	§
A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság telekommunikációs eszköz használata esetén a
különleges bánásmódot igénylő személy védelme érdekében elrendelheti a személyazonosság
megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságok technikai eszközzel történő torzítását.
XXI.	Fejezet
Az eljárás rendjének biztosítását szolgáló intézkedések
A rendbírság
127. §
52
(1)	Az eljárás rendjének fenntartása érdekében, valamint az eljárási kötelezettségek
megszegése miatt az e törvényben meghatározott esetekben rendbírság szabható ki.
(2)	A rendbírság összege
a)	nem természetes személlyel szemben kiszabott rendbírság esetén húszezer forinttól
egymillió-ötszázezer forintig,
b)	védővel, jogi képviselővel, tolmáccsal vagy szakértővel, szakértői szervvel vagy testülettel
szemben kiszabott rendbírság esetén húszezer forinttól egymillió forintig,
c)	egyéb esetben ötezer forinttól egymillió forintig
terjedhet.
(3)	A rendbírság összegének megállapításakor a kiszabásra okot adó magatartás súlyát és
következményeit, így különösen a büntetőeljárás elhúzódásában való közrehatását, valamint annak
ismétlődő jellegét kell figyelembe venni.
(4)	Ha a rendbírság kiszabására okot adó magatartás a büntetőeljárás egy hónapnál hosszabb
ideig tartó elhúzódását okozta, a rendbírságot ki kell szabni.
(5)	Rendbírságot a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság szabhat ki.
(6)	A rendbírság végrehajthatósága elévül, ha egy év eltelt attól a naptól számítva, amikor a
rendbírság kiszabásáról rendelkező,
a)	nem ügydöntő végzés véglegessé vált, illetve
b)	az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által hozott határozat elleni panasz előterjesztésének
határideje - panasz előterjesztése nélkül - eltelt, vagy a határidőben előterjesztett panaszt az
ügyészség - a rendbírságot kiszabó rendelkezés hatályon kívül helyezése nélkül - elbírálta.
(7)	Az elévülési időbe nem számít bele a rendbírság megfizetésére adott halasztás vagy
részletfizetés ideje.
(8)	Az elévülést félbeszakítja a meg nem fizetett rendbírság végrehajtása iránt tett intézkedés.
A félbeszakítás napjával az elévülés ismét elkezdődik.
(9)	Nincs helye a rendbírság végrehajtásának, ha a (6) bekezdésben meghatározott naptól
számítva két év eltelt.
128. §
(1)	A rendbírság kiszabása ellen bejelentett jogorvoslatnak halasztó hatálya van.
(2)	A 18. § (2) bekezdése és a 28. § (5) bekezdése alapján kiszabott rendbírság kivételével a
természetes személlyel szemben kiszabott rendbírságot meg nem fizetése esetén a bíróság elzárásra
változtatja át.
(3)	A rendbírság elzárásra történő átváltoztatása esetén ötezer forint helyett egy napi elzárást
kell számítani. A rendbírság helyébe lépő elzárás száz napnál hosszabb nem lehet. Erre a
rendbírságot kiszabó határozatban az érintettet figyelmeztetni kell.
(4)	A rendbírságot elzárásra átváltoztató határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.
(5)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság által kiszabott rendbírság átváltoztatásáról a
vádemelés előtt a nyomozási bíró, azután a bíróság dönt.
(6)	A rendbírság és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtása érdekében az a bíróság
intézkedik, amelynek eljárásában az véglegessé válik. Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság
által kiszabott rendbírság végrehajtása érdekében az az ügyészség, illetve az a nyomozó hatóság
intézkedik, amelyik a rendbírságot kiszabta.
Testi kényszer alkalmazása
129.	§
(1)	Ha megalapozottan feltehető, hogy eljárási cselekmény biztosítása vagy elvégzése céljából
testi kényszer alkalmazása szükséges, erről az eljárási cselekményt elrendelő bíróság, ügyészség
53
vagy nyomozó hatóság rendelkezhet. A testi kényszer alkalmazásáról rendelkezhet az eljárási
cselekményt vagy a bizonyítási cselekményt végző bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság is.
Ha az, akivel szemben testi kényszert alkalmaztak, a testi kényszer alkalmazásának napjától
számított három napon belül indítványozza, a rendelkezést utólag határozatba kell foglalni, és azt
közölni kell az indítvány előterjesztőjével.
(2)	Testi kényszer a terhelttel, a sértettel, a tanúval, valamint az eljárási cselekményt
akadályozó személlyel szemben alkalmazható.
(3)	A testi kényszer alkalmazására a bíróság és az ügyészség, a rendőrség vagy a Nemzeti
Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagját veszi igénybe.
(4)	Kivételesen az eljárási cselekményen jelen lévő büntetés-végrehajtás hivatásos állományú
tagja is igénybe vehető testi kényszer alkalmazására, ez azonban nem terjedhet ki a bizonyítás
érdekében alkalmazott testi kényszerre.
XXII.	Fejezet
Kézbesítés
A kézbesítés módjai
130.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratát
a)	postai úton,
b)	az E-ügyintézési törvény szerinti hivatalos elérhetőség feltételeinek megfelelő, illetve
biztonságos elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségre elektronikus úton,
c)	személyesen,
d)	hirdetményi úton, vagy
e)	a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság kézbesítője útján
kézbesíti a címzett részére.
(2)	A címzett a neki szóló ügyiratot - személyazonosságának igazolása mellett - az azt
küldőnél is átveheti.
131.	§
(1)	Ha a sértettnek, a vagyoni érdekeltnek és az egyéb érdekeltnek meghatalmazott
képviselője van, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratát - a meghatalmazás
eltérő rendelkezése hiányában - a meghatalmazott képviselő útján kézbesíti.
(2)	Ha a cselekvőképtelen kiskorú vagy cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá
helyezett nagykorú természetes személy sértett, vagyoni érdekelt és egyéb érdekelt nevében a
törvényes képviselője jogosult eljárni, és nincs meghatalmazott képviselője, a bíróság, az ügyészség
és a nyomozó hatóság az ügyiratát a törvényes képviselő részére kézbesíti.
(3)	Az (1) és (2) bekezdés az idézésre nem alkalmazható.
(4)	Ha a büntetőeljárásban részt vevő személynek kézbesítési megbízottja van, a bíróság, az
ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratát kézbesítési megbízott útján kézbesíti a részére.
(5)	Ha a nem természetes személy sértettnek, vagyoni érdekeltnek és egyéb érdekeltnek nincs
meghatalmazott képviselője, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratát a sértett,
vagyoni érdekelt és egyéb érdekelt székhelyére, székhely hiányában a törvényes képviselőjének
kézbesíti. Ha a nem természetes személy sértett és egyéb érdekelt székhelyére a kézbesítés
sikertelen, a kézbesítést a törvényes képviselő részére is meg kell kísérelni.
(6)	Ha a címzett fogva van, részére az ügyiratot a fogva tartást végrehajtó intézet parancsnoka
útján kell kézbesíteni.
(7)	Ha a címzett katona, részére az ügyiratot az elöljárója útján is lehet kézbesíteni.
54
Kézbesítés postai úton, kézbesítési fikció
132.	§
(1)	A kézbesítés szabályszerű, ha a kézbesítendő ügyiratot a címzett vagy helyette a
jogszabály szerint átvételre jogosult más személy átvette.
(2)	A kézbesítendő ügyiratot szabályszerűen kézbesítettnek kell tekinteni
a)	a kézbesítés megkísérlésének napján, ha a címzett vagy a postai küldemények átvételére
jogszabály szerint meghatalmazott személy az ügyirat átvételét megtagadja,
b)	a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon, ha a kézbesítés
azért volt eredménytelen, mert a címzett vagy helyette a jogszabály szerint átvételre jogosult más
személy az ügyiratot nem vette át, ezért az „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza.
(3)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a (2) bekezdés szerint a kézbesítési fikció
beálltát nem állapítja meg, ha a kézbesítés a címzett helyett az átvételre jogosult olyan más személy
részére történt meg, akinek érdekei a címzettel ellentétesek.
(4)	Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az ügydöntő határozat, a vádirat,
vagy az eljárást megszüntető határozat kézbesítése esetén a (2) bekezdés szerint a kézbesítési fikció
beálltát megállapította, erről nyolc napon belül - egyszerű postai küldeményben - tájékoztatja a
címzettet, egyben ismerteti a kézbesítési kifogásra vonatkozó rendelkezéseket, és mellékeli azt az
ügyiratot, amelyre vonatkozóan a kézbesítési fikció beálltát megállapította.
(5)	Ha a címzett a bíróságnak, az ügyészségnek, illetve a nyomozó hatóságnak az elektronikus
levelezési címét bejelentette, a kézbesítési fikció beálltáról a tájékoztatást a címzett ezen
elérhetőségére is meg kell küldeni.
A kézbesítési kifogás
133.	§
(1)	A címzett és a címzett képviselője vagy védője a (3) bekezdésben meghatározott okból
kifogást terjeszthet elő annál a bíróságnál, ügyészségnél, illetve nyomozó hatóságnál, amelynek
eljárása alatt a kézbesítés történt
a)	kézbesítési fikció alapján kézbesítettnek tekintett ügyirat esetében a kézbesítési fikció
beálltáról,
b)	kézbesítési fikció alkalmazása nélkül kézbesítettnek tekintett ügyirat esetében a
kézbesítésről
való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül.
(2)	A kifogás benyújtásának a kézbesítési fikció beállta vagy a kézbesítés napjától számított
három hónap elteltével nincs helye. E határidő elmulasztása miatt nem lehet igazolással élni.
(3)	A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság akkor ad helyt a kifogásnak, ha a
címzett az ügyiratot azért nem vehette át, mert
a)	a kézbesítés a postai küldemények kézbesítéséről szóló jogszabály megsértésével történt,
vagy más okból nem volt szabályszerű, vagy
b)	az ügyiratot más, az a) pontban nem említett, önhibáján kívüli okból nem volt módja
átvenni.
(4)	A jogi képviselő és a védő részére történt kézbesítés kapcsán a kézbesítéssel szemben
kifogásnak a (3) bekezdés a) pontja alapján van helye.
(5)	A kézbesítéssel szemben a (3) bekezdés b) pontjában foglalt okból csak természetes
személy terjeszthet elő kifogást.
134.	§
55
(1)	A kifogásban elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés
szabálytalanságát igazolják, vagy a 133. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a
címzett részéről a hivatkozott okot valószínűsítik. A kifogás előterjesztésével egyidejűleg - ha az
lehetséges - el kell végezni a korábban elmulasztottnak tekintett cselekményt is.
(2)	A kifogás tárgyában az a bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság határoz, amelynek
eljárásában a kézbesítés történt. Ha a kifogást elkésetten terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat
nélkül el kell utasítani.
(3)	A 133. § (3) bekezdés b) pontjára alapított kifogást méltányosan kell elbírálni.
(4)	A kifogásnak az eljárás folytatására, továbbá a határozat teljesítésére, illetve
végrehajtására nincs halasztó hatálya. Ha azonban a kifogásban foglalt tények fennállása
valószínűnek mutatkozik, a bíróság, az ügyészség, továbbá a nyomozó hatóság az eljárásnak vagy a
határozat teljesítésének, illetve végrehajtásának felfüggesztését hivatalból is elrendelheti.
(5)	A kifogásnak helyt adó, valamint az eljárás, illetve a határozat teljesítésének, illetve
végrehajtásának felfüggesztése tárgyában hozott határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(6)	Ha a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a kifogásnak helyt ad, a
kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények hatálytalanok, és a kézbesítést, a megtett intézkedéseket,
eljárási cselekményeket - a szükséges mértékben - meg kell ismételni.
Kézbesítés hirdetményi úton
135.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság hirdetmény útján kézbesíti
a)	az ügyiratát az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt részére,
b)	az ügyiratát az elektronikus adat felett rendelkezni jogosult ismeretlen vagyoni érdekelt
részére,
c)	az értesítést, ha ezt az érdekeltek jelentős száma indokolttá teszi.
(2)	Hirdetményi kézbesítés esetén a hirdetmény tartalmazza, hogy a címzett az ügyiratot
melyik bíróságnál, ügyészségnél, illetve nyomozó hatóságnál veheti át.
(3)	A hirdetményt tizenöt napra közzé kell tenni
a)	a kézbesítést elrendelő bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság elektronikus tájékoztatásra
szolgáló honlapján, és
b)	a Kormány által rendeletben meghatározott közzétételi felületen.
(4)	Az ügyiratot a hirdetmény (3) bekezdés a) pontja szerinti közzétételétől számított
tizenötödik napon kell kézbesítettnek tekinteni.
(5)	Az (1) bekezdés a) pontja esetén a hirdetményt tizenöt napra a terhelt utolsó ismert
magyarországi lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye szerinti helyi önkormányzat
hirdetőtáblájára is ki kell függeszteni.
A kézbesítési megbízott
136.	§
(1)	Kézbesítési megbízott járhat el
a)	az e törvényben meghatározott esetekben a terhelt érdekében,
b)	a magyarországi lakcímmel, értesítési címmel, kézbesítési címmel nem rendelkező sértett,
vagyoni érdekelt és egyéb érdekelt érdekében, ha nincs magyarországi lakcímmel, értesítési
címmel, kézbesítési címmel vagy székhellyel rendelkező képviselője.
(2)	Kézbesítési megbízottként
a)	a terhelt érdekében a védője,
56
b)	a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt érdekében magyarországi lakcímmel,
értesítési címmel, illetve székhellyel rendelkező ügyvéd vagy ügyvédi iroda, továbbá más nagykorú
természetes személy vagy jogi személy
járhat el.
(3)	A terhelt, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt az eljáró bíróságnak,
ügyészségnek, vagy nyomozó hatóságnak a kézbesítési megbízottal kötött megbízási szerződés
csatolásával együtt jelentheti be, ha kézbesítési megbízott közreműködését veszi igénybe. A
megbízási szerződést teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba kell foglalni.
(4)	A terhelt a bíróság előtt szóban is megbízhatja a védőjét a kézbesítési megbízotti
feladatokkal, ennek elfogadása esetén a megbízási szerződést a bíróság jegyzőkönyvbe foglalja.
(5)	A kézbesítési megbízott feladata, hogy az eljárásban keletkezett, a megbízó részére
kézbesítendő ügyiratokat átvegye, és azokat a megbízó részére továbbítsa; e tevékenységért a
megbízóval szemben a polgári jog szabályai szerint felelős.
(6)	Az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettség megszegése esetén a terhelt kézbesítési
megbízottja rendbírsággal sújtható.
(7)	A terhelt, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt részére szóló, a kézbesítési
megbízottnak szabályszerűen kézbesített ügyiratot a kézbesítést követő tizenötödik napon a terhelt,
a sértett, a vagyoni érdekelt, illetve az egyéb érdekelt részére kézbesítettnek kell tekinteni.
(8)	A kézbesítési megbízottra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók olyan államban
lakóhellyel, tartózkodási hellyel vagy székhellyel rendelkező terhelt, sértett, vagyoni érdekelt és
egyéb érdekelt részére történő kézbesítés esetében, amely állam vonatkozásában nemzetközi
szerződés vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusa e rendelkezésektől eltérő, meghatározott
kézbesítési módokat tesz csak lehetővé.
XXIII.	Fejezet
A határidő és a határnap
A határidő és a határnap megállapítása
137.	§
(1)	A határidőt a törvény által meghatározott keretek között a bíróság, az ügyészség vagy a
nyomozó hatóság állapítja meg.
(2)	A határidőt órákban, napokban, munkanapokban, hónapokban vagy években kell
megállapítani.
(3)	Az órákban megállapított határidőt egész órákban kell számítani, és az azon percben
végződik, amelynek száma a kezdőpercnek megfelel. A napokban vagy munkanapokban
megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyre a határidő kezdetére okot adó körülmény
esik (a továbbiakban: kezdőnap). A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon
végződik, amelynek száma a kezdőnapnak megfelel, ha pedig a hónapban nincs ilyen nap, a hónap
utolsó napján.
(4)	Ha a határidő utolsó napja olyan nap, amelyen az eljáró bíróságnál, ügyészségnél vagy
nyomozó hatóságnál a munka szünetel, a határidő a következő munkanapon jár le.
(5)	A bíróságnak, ügyészségnek vagy nyomozó hatóságnak címzett beadvány benyújtásának
és az előttük teljesíthető eljárási cselekménynek a határideje a hivatali munkaidő végével jár le.
(6)	A határnapot a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság állapítja meg.
A mulasztás és következményei
138.	§
57
(1)	A büntetőeljárásban részt vevő személy és a bírósági eljárásban az ügyészség az
elmulasztott eljárási cselekményt - ha e törvény másként nem rendelkezik - többé hatályosan nem
teljesítheti, az elkésetten teljesített eljárási cselekmény hatálytalan. A bíróság, az ügyészség és a
nyomozó hatóság az elkésetten teljesített eljárási cselekmény hatálytalanságának tényéről az
érintettet tájékoztatja, kivéve, ha e törvény az elkésett eljárási cselekmény elutasítását vagy
tájékoztatás nélküli mellőzését írja elő.
(2)	A mulasztás következményei - az e törvényben meghatározott eseteket kivéve - előzetes
figyelmeztetés nélkül, maguktól állnak be. Ha a mulasztás következményei csak előzetes
figyelmeztetés esetén állnak be, az elmulasztott eljárási cselekményt a figyelmeztetésben megjelölt
idő alatt pótolni lehet.
(3)	Nem tekinthető mulasztásnak, ha a büntetőeljárásban részt vevő személyt, illetve a
bírósági eljárásban az ügyészséget az eljárási cselekmény teljesítésében elháríthatatlan akadály
gátolta.
(4)	A napokban, munkanapokban, hónapokban vagy években megállapított határidő
elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bíróságnak, az ügyészségnek, vagy a
nyomozó hatóságnak címzett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján az eljáró bíróság,
ügyészség, illetve nyomozó hatóság címére ajánlott küldeményként postára adták.
Az igazolási kérelem előterjesztése
139.	§
(1)	Ha a terhelt, a védő, a sértett és az egyéb érdekelt, valamint a bírósági eljárásban az
ügyészség, illetve az ügyész határidőt vagy határnapot önhibáján kívül mulasztott - ha e törvény
eltérően nem rendelkezik - igazolásnak van helye.
(2)	Az igazolási kérelmet az elmulasztott határidő utolsó napjától, illetve az elmulasztott
határnaptól számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás később jutott a mulasztó
tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a
tudomásszerzéssel, illetve az akadály megszűnésével kezdődik. Három hónapon túl igazolási
kérelmet nem lehet előterjeszteni.
(3)	Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket,
amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik. Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem
előterjesztésével együtt az elmulasztott cselekményt is pótolni kell.
Az igazolási kérelem elbírálása
140.	§
(1)	Az igazolási kérelemről a határidőt, illetve a határnapot megállapító bíróság, ügyészség
vagy nyomozó hatóság határoz. Jogorvoslati határidő elmulasztása esetén a jogorvoslat elbírálására
hatáskörrel rendelkező bíróság, vagy ügyészség határoz az igazolási kérelemről.
(2)	Az igazolási kérelmet a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság méltányosan bírálja
el.
(3)	Az igazolási kérelmet a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság érdemi indokolás
nélkül elutasítja,
a)	a 80. § (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott esetekben, továbbá
b)	ha a határidő elmulasztása esetén az igazolást kérő az elmulasztott cselekményt - a kérelem
előterjesztésével együtt - nem pótolta, holott az lehetséges volt.
(4)	Az igazolási kérelemnek az eljárás folytatására, vagy a határozat teljesítésére, illetve
végrehajtására nincs halasztó hatálya. Ha az igazolási kérelem valószínűsíti a mulasztó vétlenségét,
illetve azt, hogy az elmulasztott cselekmény pótlása megtörtént vagy megtörténik, az igazolási
58
kérelmet elbíráló bíróság, ügyészség, továbbá nyomozó hatóság az eljárást vagy a határozat
teljesítését, illetve végrehajtását felfüggesztheti.
(5)	Az igazolási kérelemnek helyt adó határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.
Az igazolás joghatásai
141.	§
(1)	Ha a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad,
a)	az igazolást kérő által pótolt cselekményt olyannak kell tekinteni, mintha azt az
elmulasztott határidőn belül teljesítette volna,
b)	az elmulasztott határnapon végzett eljárási cselekményt a szükséges körben meg kell
ismételni.
(2)	A megismétlés eredményéhez képest a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a
korábbi eljárási cselekmény, illetve határozat hatályban tartásáról, vagy teljes, illetve részleges
hatályon kívül helyezéséről is határoz.
Általános intézkedési határidő
142.	§
A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság - törvény eltérő rendelkezése hiányában -
a)	a bíróságnak, az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak címzett beadvány érkezésétől,
b)	az ilyen beadvány benyújtására nyitva álló határidő lejártától, vagy
c)	az intézkedésre okot adó egyéb körülmény bekövetkezésétől
számított legkésőbb egy hónapon belül megteszi a szükséges intézkedéseket.
XXIV.	Fejezet
Kifogás az eljárás elhúzódása miatt
143.	§
(1)	A terhelt, a védő, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt, valamint a bírósági
eljárásban az ügyészség az eljárás elhúzódása miatt kifogást terjeszthet elő, ha
a)	a törvény a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság részére az eljárás lefolytatására,
az eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidőt állapított meg,
azonban az eredménytelenül telt el, vagy
b)	a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság eljárási cselekmény elvégzésére határidőt
tűzött ki, amely eredménytelenül telt el, és a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a
mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetővé tett intézkedéseket.
(2)	A kifogást az ügyben eljáró bíróságnál, ügyészségnél, vagy nyomozó hatóságnál írásban
lehet előterjeszteni, kérve a mulasztás tényének megállapítását, valamint a mulasztó bíróságnak,
ügyészségnek, vagy nyomozó hatóságnak
a)	az (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetben az elmulasztott eljárási cselekmény
elvégzésére vagy határozat meghozatalára,
b)	az (1) bekezdés b) pontjában foglalt esetben az adott ügyben leghatékonyabb intézkedés
foganatosítására
történő utasítását.
(3)	A kifogást annak előterjesztője mindaddig visszavonhatja, amíg azt érdemben el nem
bírálták. A visszavont kifogást újból előterjeszteni nem lehet.
144.	§
59
(1)	Az ügyben eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a kifogást annak érkezését
követő nyolc napon belül megvizsgálja, és ha azt alaposnak tartja, a vádemelés előtt nyolc napon
belül, a vádemelés után egy hónapon belül megteszi a kifogásban sérelmezett helyzet
megszüntetése érdekében szükséges intézkedést, egyidejűleg a kifogás elintézéséről a kifogás
előterjesztőj ét tájékoztatj a.
(2)	Ha az ügyben eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a kifogást nem tartja
alaposnak, az ügyiratokat az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül a kifogásra vonatkozó
nyilatkozatával együtt felterjeszti a kifogást elbíráló bírósághoz, vagy ügyészséghez.
(3)	A járásbíróság mulasztásával szemben előterjesztett kifogást a törvényszék három
hivatásos bíróból álló tanácsa, a törvényszék mulasztásával szemben előterjesztett kifogást az
ítélőtábla három hivatásos bíróból álló tanácsa, az ítélőtábla mulasztásával szemben előterjesztett
kifogást a Kúria három hivatásos bíróból álló tanácsa, a Kúria mulasztásával szemben előterjesztett
kifogást a Kúria másik tanácsa az ügyiratok felterjesztésétől számított tizenöt napon belül
tanácsülésen bírálja el.
(4)	Az ügyészség mulasztásával szemben előterjesztett kifogást a felettes ügyészség, a
Legfőbb Ügyészség mulasztásával szemben előterjesztett kifogást a legfőbb ügyész, a nyomozó
hatóság mulasztásával szemben előterjesztett kifogást az ügyészség az ügyiratok felterjesztésétől
számított tizenöt napon belül bírálja el.
(5)	Ha a kifogást elbíráló bíróság, vagy ügyészség a kifogásban foglaltaknak helyt ad, a
mulasztó bíróságot, ügyészséget, vagy nyomozó hatóságot határidő tűzésével a 143. § (1) bekezdés
a)	pontjában foglalt esetben az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételére, a 143. § (1)
bekezdés b) pontjában foglalt esetben az adott ügyben leghatékonyabb intézkedés foganatosítására
hívja fel. A kifogást elbíráló bíróság a felhívásban - a 143. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt
esetet kivéve - az eljáró bíróságot meghatározott eljárási cselekmény elvégzésére nem utasíthatja.
(6)	A kifogást elbíráló bíróság vagy ügyészség a kifogást, annak alaptalansága esetén
határozattal elutasítja. A határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(7)	Ha a kifogás előterjesztője a büntetőeljárás ugyanazon szakaszában ismételten alaptalan
kifogást terjeszt elő, őt a kifogást elbíráló bíróság vagy ügyészség elutasító határozatában
rendbírsággal sújthatja.
(8)	A kifogás elbírálására egyebekben
a)	a bíróság mulasztásával szemben előterjesztett kifogás esetén a végzés elleni fellebbezés
elbírálására vonatkozó,
b)	az ügyészség és a nyomozó hatóság mulasztásával szemben előterjesztett kifogás esetén a
panasz elbírálására vonatkozó
rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
XXV.	Fejezet
A bűnügyi költség
145.	§
(1)	Bűnügyi költség a jogszabályban meghatározottak szerint
a)	az a díj vagy költség, amelyet a büntetőeljárásban, illetve a büntetőeljárással
összefüggésben az állam előlegezett,
b)	a terhelt, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt költsége, akkor is, ha azt az
állam nem előlegezte,
c)	a kirendelt védő, a törvényes képviselő és a meghatalmazott képviselő díja és költsége,
akkor is, ha azt az állam nem előlegezte.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontja szerinti bűnügyi költség különösen a tanú költsége, a szakértő,
és a szaktanácsadó díja és költsége, illetve a lefoglalt dolog szállításának és megőrzésének költsége.
60
XXVI.	Fejezet
Egyesítés és elkülönítés
146.	§
(1)	A bíróság a vádemelés után, az ügyészség és a nyomozó hatóság a nyomozás során
egyesítheti az eljárás azonos szakaszában folyamatban lévő ügyeket, ha azok együttes elbírálása -
különösen az eljárás tárgyára vagy a büntetőeljárásban részt vevő személyekre tekintettel -
célszerű.
(2)	A bíróság a vádemelés után, az ügyészség és a nyomozó hatóság a nyomozás során az
előtte folyamatban lévő ügyeket elkülöníti, ha a terheltek nagy száma vagy egyéb ok a büntetőjogi
felelősségnek ugyanabban az eljárásban történő elbírálását jelentősen megnehezítené.
147.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság hivatalból vagy indítványra határoz az
ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről.
(2)	A különböző bíróságok előtt folyamatban lévő ügyek egyesítése, vagy annak mellőzése
kérdésében az együttes elbírálásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság végzéssel
határoz, ha több ilyen bíróság van, a megelőzés az irányadó.
(3)	A különböző ügyészségek vagy nyomozó hatóságok előtt folyamatban lévő ügyek
egyesítése, vagy annak mellőzése kérdésében az együttes elbírálásra hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező ügyészség vagy nyomozó hatóság határoz, ha több ilyen ügyészség vagy nyomozó
hatóság van, a megelőzés az irányadó.
(4)	Az ügyek egyesítése, vagy annak mellőzése kérdésében a (2)-(3) bekezdésben
meghatározott bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság az egyesítés megfontolása céljából
megküldött ügy érkezését követő egy hónapon belül határoz.
XXVII.	Fejezet
Az elektronikus kapcsolattartás
148.	§
(1)	E törvény rendelkezéseit az elektronikus kapcsolattartás során az e Fejezetben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A büntetőeljárásban az elektronikus kapcsolattartás során kizárólag az E-ügyintézési
törvény 17. § (1) bekezdésének megfelelő nyilatkozat tehető.
Választható elektronikus kapcsolattartás
149.	§
(1)	Az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles büntetőeljárásban részt vevő személy vagy
a jogi képviselőnek nem minősülő képviselője - feltéve, hogy az elektronikus ügyintézéshez való
joga nem szünetel - az eljárás bármely szakaszában vállalhatja az elektronikus kapcsolattartást.
(2)	Az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó nyilatkozatot a büntetőeljárásban részt vevő
személy vagy képviselője az eljáró bíróságnál, ügyészségnél vagy nyomozó hatóságnál a 148. § (2)
bekezdése szerint teheti meg.
(3)	Az elektronikus kapcsolattartás vállalása esetében az eljárás folyamán - ideértve az eljárás
minden szakaszát, a rendkívüli jogorvoslatot, a bűncselekménnyel összefüggő vagyon vagy dolog
elvonására, adat hozzáférhetetlenné tételére irányuló eljárást, valamint a különleges eljárást is - a
büntetőeljárásban részt vevő személy, illetve képviselője köteles a bírósággal, az ügyészséggel és a
61
nyomozó hatósággal a kapcsolatot a 148. § (2) bekezdése szerint, elektronikus úton tartani és a
bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság is valamennyi ügyiratot elektronikus úton kézbesít a
részére.
(4)	Ha a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratot papír alapon kézbesíti, a
kézbesítéssel egyidejűleg a címzettet tájékoztatja arról, hogy - az elektronikus kapcsolattartás (2)
bekezdés szerinti vállalása esetén - a bírósággal, az ügyészséggel és a nyomozó hatósággal a
kapcsolatot a 148. § (2) bekezdése szerint, elektronikus úton is tarthatja.
(5)	Ha az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles büntetőeljárásban részt vevő személy
vagy a jogi képviselőnek nem minősülő képviselője a beadványát a 148. § (2) bekezdése szerint,
azonban az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó nyilatkozat hiányában nyújtotta be, az eljáró
bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság elektronikus úton figyelmezteti őt arra, hogy a
továbbiakban a kapcsolatot elektronikus úton az erre vonatkozó nyilatkozat (2) bekezdés szerinti
megtételével tarthatja.
Kötelező elektronikus kapcsolattartás
150.	§
(1)	Az E-ügyintézési törvény alapján elektronikus kapcsolattartásra kötelezett
büntetőeljárásban részt vevő személy - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - minden
beadványt kizárólag a 148. § (2) bekezdése szerint, elektronikus úton nyújthat be a bírósághoz, az
ügyészséghez és a nyomozó hatósághoz, és a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság is
elektronikus úton kézbesít a részére.
(2)	Mentesül a kötelező elektronikus kapcsolattartás alól
a)	a büntetőeljárásban részt vevő személy, ha elektronikus ügyintézéshez való joga szünetel,
és
b)	a védő és a jogi képviselő az eljárási cselekmény helyszínén, valamint az eljárási
cselekmény során részére adott eredeti meghatalmazás azonnali benyújtásakor.
Elektronikus kapcsolattartás a szakértővel
151.	§
(1)	Az E-ügyintézési törvény alapján elektronikus kapcsolattartásra nem kötelezett szakértő az
igazságügyi szakértői névjegyzékbe történő bejelentéssel, az igazságügyi szakértői névjegyzékben
nem szereplő, szakértői tevékenységre jogszabályban feljogosított szakértő a bíróság, az ügyészség
és a nyomozó hatóság részére történő bejelentéssel vállalhatja az elektronikus kapcsolattartást.
(2)	Ha a szakértő az E-ügyintézési törvény alapján elektronikus kapcsolattartásra köteles vagy
azt az (1) bekezdés szerint vállalja - a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével - a
szakvéleményét és egyéb beadványát az E-ügyintézési törvényben és végrehajtási rendeleteiben
meghatározott módon, elektronikus úton nyújthatja be a bírósághoz, az ügyészséghez és a nyomozó
hatósághoz és a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság is valamennyi ügyiratot elektronikus
úton kézbesít a részére.
(3)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a szakértő indokolt indítványára
kivételesen elektronikus kapcsolattartás esetén is engedélyt adhat a szakvélemény vagy annak egy
részének papír alapú benyújtására.
(4)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság papír alapon vagy egyéb adathordozón
bocsátja rendelkezésre a szakértő részére az ügyiratokat, ha annak papír alapú vagy egyéb
adathordozó útján történő bemutatása, megtekintése szükséges, erre különösen akkor kerülhet sor,
ha az ügyiratok nagy mennyisége miatt vagy az adathordozó jellegéből adódóan a digitalizálás
aránytalan nehézséggel járna vagy lehetetlen, valamint ha a bizonyítási eszköz valódisága vitás. Ha
a szakértő részére elektronikus úton kézbesített ügyirathoz e bekezdés szerinti ügyirat kapcsolódik,
62
a határidő számításának alapja a papír alapú vagy egyéb adathordozón rendelkezésre bocsátott
ügyirat kézhezvételének időpontja.
(5)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság felhívhatja a papír alapú kapcsolattartással
eljáró szakértőt, hogy a szakvéleményt adathordozón is nyújtsa be, ha azt elektronikus
kapcsolattartással eljáró büntetőeljárásban részt vevő személy részére kell kézbesítenie. A szakértő,
illetve a szakértői tevékenységet végző szerv felel azért, hogy a papír alapú szakvélemény tartalma
megegyezzen az adathordozón benyújtott dokumentum tartalmával.
A bíróságok, ügyészségek és nyomozó hatóságok egymás közötti és más szervekkel történő
elektronikus kapcsolattartása
152.	§
(1)	A bíróságok, az ügyészségek és a nyomozó hatóságok - a (2) bekezdésben meghatározott
kivétellel - egymással, valamint törvény alapján elektronikus ügyintézést biztosító szervvel,
továbbá a Kormány által kijelölt közfeladatot ellátó szervvel elektronikus úton tartják a kapcsolatot.
(2)	Kivételt képez az elektronikus kapcsolattartás alól, ha a kézbesítendő, illetve továbbítandó
bizonyítási eszköz papír alapú bemutatása, megtekintése szükséges; erre különösen akkor kerülhet
sor, ha az eredetileg papír alapú bizonyítási eszközök nagy mennyisége, illetve sajátos alakja miatt
azok digitalizálása aránytalan nehézséggel járna, vagy ha a papír alapú irat valódisága vitás.
A meghatalmazott védőre és jogi képviselőre vonatkozó rendelkezések elektronikus
kapcsolattartás esetén
153.	§
(1)	A meghatalmazás alapján eljáró védő és jogi képviselő elektronikus kapcsolattartás esetén
a bíróságnak, az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak benyújtott első beadványa
mellékleteként csatolja az elektronikus okiratként rendelkezésre álló vagy az általa digitalizált
meghatalmazást, kivéve, ha a védő vagy a jogi képviselő meghatalmazása a rendelkezési
nyilvántartásban a 45. § (3) bekezdésében, illetve a 62. § (3) bekezdésében foglaltaknak
megfelelően szerepel. A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság - ha e tekintetben alapos
kétsége merül fel - digitalizált meghatalmazás esetén az eredeti meghatalmazás bemutatására hívja
fel a védőt és a jogi képviselőt az egyezőség megállapítása érdekében.
(2)	A meghatalmazott védővel vagy jogi képviselővel eljáró, de saját személyében
elektronikus útra nem köteles büntetőeljárásban részt vevő személy a védői meghatalmazás vagy a
jogi képviselet visszavonására irányuló nyilatkozatát papír alapon is benyújthatja. A védői
meghatalmazás és a jogi képviselet visszavonásával egyidejűleg a büntetőeljárásban részt vevő
személy nyilatkozik arról, hogy a nyilatkozat benyújtását követően jogi képviselővel, illetve
védővel vagy jogi képviselő, illetve védő nélkül kíván eljárni.
(3)	Ha a büntetőeljárásban részt vevő személy a védői meghatalmazás vagy a jogi képviselet
visszavonását követően meghatalmazott védővel, illetve jogi képviselővel jár el, a védői
meghatalmazás, illetve a jogi képviselet visszavonásával egyidejűleg csatolja az eljáró új védő,
illetve jogi képviselő meghatalmazását.
A határidőre vonatkozó rendelkezések elektronikus kapcsolattartás esetén
154.	§
(1)	Ha a büntetőeljárásban a kapcsolattartás elektronikus úton történik, a napokban,
munkanapokban, hónapokban vagy években megállapított határidő esetén a határidő
elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz, az ügyészséghez vagy a
63
nyomozó hatósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján elektronikus úton
szabályszerűen benyújtották.
(2)	Elektronikus kapcsolattartás esetén a törvény által meghatározott, illetve a bíróság, az
ügyészség és a nyomozó hatóság által megállapított határidőbe nem számít bele az a nap,
hónapokban és években meghatározott, illetve megállapított határidő esetén az a lejárati nap, amely
során legalább négy órán át jogszabályban meghatározottak szerinti üzemzavar vagy üzemszünet
állt fenn.
Papír alapú okiratok elektronikus kapcsolattartás esetén
155.	§
(1)	Ha a beadvány melléklete nem elektronikus okiratként áll rendelkezésre, az elektronikus
kapcsolattartást vállaló büntetőeljárásban részt vevő személy és az elektronikus kapcsolattartásra
kötelezett (a továbbiakban: az elektronikus úton kapcsolatot tartó) köteles gondoskodni a papír
alapú melléklet digitalizálásáról és a papír alapú irat megőrzéséről.
(2)	A bíróságnak, az ügyészségnek és a nyomozó hatóságnak öt munkanap áll rendelkezésére,
hogy a papír alapú ügyiratot digitalizálja. Az ügyirat digitalizálásához szükséges időt - legfeljebb
azonban öt munkanapot - a határidő számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.
(3)	Ha a bizonyítási eljárásban a beadvány, illetve mellékletének papír alapú bemutatása,
megtekintése szükséges, az elektronikus úton kapcsolatot tartó mentesül az elektronikus benyújtás
kötelezettsége alól. A papír alapú benyújtást a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság
hivatalból és indítványra is elrendelheti.
Kézbesítés elektronikus kapcsolattartás esetén
156.	§
(1)	Ha a büntetőeljárásban részt vevő személy nem vállalja az elektronikus kapcsolattartást, a
papír alapú beadványát - feltéve, hogy azt elektronikus kapcsolattartással eljáró büntetőeljárásban
részt vevő személy részére kell kézbesíteni - a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság
digitalizálja és azt elektronikus úton kézbesíti a büntetőeljárásban részt vevő, az ügyirat
megismerésére jogosult másik személy számára.
(2)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a büntetőeljárásban részt vevő személy
részére - feltéve, hogy elektronikus kapcsolattartásra személyében nem köteles, vagy azt nem
vállalta - papír alapon kézbesíti az ügyiratot, ha az eljárásban jogi képviselője vagy elektronikus
kapcsolattartást vállaló egyéb képviselője útján jár el, de az ügyiratot nem a képviselő, hanem a
büntetőeljárásban részt vevő személy részére kell kézbesíteni, vagy a képviselő részére nem lehet
kézbesíteni.
Adatkezelés
157.	§
Az Országos Bírósági Hivatal, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság jogosult az
elektronikus úton kapcsolatot tartóknak az elektronikus kapcsolattartás biztosítása céljából hozzá
érkezett adatainak kezelésére.
Elektronikus ügyirat
158.	§
64
A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az elektronikus úton kézbesített ügyiratot
törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő, minősített, vagy
legalább minősített tanúsítványon alapuló elektronikus aláírással vagy elektronikus bélyegzővel
látja el. A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által készített, törvényben vagy
kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő elektronikus aláírással vagy
elektronikus bélyegzővel ellátott ügyirat közokirat.
Az elektronikus formátumban rendelkezésre álló ügyirat továbbítása
159.	§
(1)	A büntetőeljárásban részt vevő személy, valamint a bírósági eljárásban az ügyészség
indítványozhatja, hogy a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság az általa megismerhető
ügyiratot elektronikus formában az általa megjelölt elektronikus levelezési címre továbbítsa, ha az
ügyirat
a)	elektronikus formában,
b)	elektronikus okiratként, vagy
c)	a papíralapú okirat elektronikus másolataként
az eljáró bíróságnál, ügyészségnél, illetve nyomozó hatóságnál rendelkezésre áll.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az ügyirat továbbításáért nem kell illetéket
fizetni.
(3)	Az ügyirat akkor áll elektronikus formában rendelkezésre, ha a bíróság, az ügyészség,
illetve a nyomozó hatóság a papír alapú ügyiratot információs rendszer alkalmazásával szerkesztette
meg. Az elektronikus formában rendelkezésre álló, az (1) bekezdés szerint továbbított ügyirat nem
hiteles kiadmány.
(4)	Ha az ügyirat (1) bekezdés szerinti továbbítása nem teljesíthető, a bíróság, az ügyészség,
illetve a nyomozó hatóság az indítványozót az általa megjelölt elektronikus levelezési cím útján
tájékoztatja arról, hogy az ügyiratot a 100. § szerint ismerheti meg.
Az ügyiratok megismerése elektronikus hozzáférés biztosítása útján
160.	§
Az ügyiratok megismerésére és a másolat kiadására vonatkozó jogosultságok gyakorlása
érdekében a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyirat megismerésére jogosultak
számára az ügyiratokhoz való elektronikus hozzáférés lehetőségét jogszabályban meghatározottak
szerint biztosítja.
Az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megszegésének következményei
161.	§
(1)	Az elektronikus úton tett nyilatkozat hatálytalan, ha az a 148. § (2) bekezdésében
foglaltaknak nem felel meg.
(2)	Ha az elektronikus úton kapcsolatot tartó a beadványát
a)	nem elektronikus úton, vagy
b)	elektronikus úton, de nem e törvényben, illetve az E-ügyintézési törvényben és végrehajtási
rendeleteiben meghatározott módon
nyújtotta be, - ha e törvény másként nem rendelkezik - a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó
hatóság a panaszt, a felülbírálati indítványt, a kifogást, a fellebbezést, a felülvizsgálati indítványt és
a perújítási indítványt érdemi indokolás nélkül elutasítja, a beadványban foglalt egyéb nyilatkozat
pedig hatálytalan.
65
(3)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a 148. § (2) bekezdése szerint, elektronikus
úton benyújtott beadvány elintézését mellőzheti, ha azt az elektronikus kapcsolattartásra nem
köteles büntetőeljárásban részt vevő személy vagy a jogi képviselőnek nem minősülő képviselője
a)	a 149. § (5) bekezdése szerinti figyelmeztetés után és
b)	az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó, a 149. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozat
hiányában
nyújtotta be.
(4)	Ha az ügyirat azért nem kézbesíthető, mert az elektronikus úton kapcsolatot tartó az
elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges szolgáltatásokkal nem rendelkezik, a bíróság, az
ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratot papír alapon kézbesíti.
(5)	A (4) bekezdésben meghatározott esetben az elektronikus úton kapcsolatot tartó
rendbírsággal sújtható.
Áttérés papír alapú kapcsolattartásra
162.	§
(1)	Ha a terhelt, illetve a jogi képviselő nélkül eljáró büntetőeljárásban részt vevő személy
vagy jogi képviselőnek nem minősülő meghatalmazott képviselője vállalta, hogy a kapcsolatot
elektronikus úton tartja, utóbb, beadványának papír alapú benyújtásával egyidejűleg
indítványozhatja az eljáró bíróságnál, ügyészségnél, vagy nyomozó hatóságnál a papír alapú
eljárásra való áttérés engedélyezését. Az indítványban valószínűsíteni kell, hogy az indítványozó
körülményeiben olyan változás következett be, amely miatt az elektronikus úton történő eljárás a
továbbiakban számára aránytalan megterhelést jelentene.
(2)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a papír alapú kapcsolattartásra való áttérést
határozat meghozatala nélkül is engedélyezheti, az áttérés iránti indítvány elutasításáról rendelkező
határozatát az indítványozónak papír alapon kézbesíti. E határozat elleni jogorvoslat papír alapon is
előterjeszthető. A papír alapon benyújtott, az (1) bekezdés szerinti beadványt az áttérés iránti
indítvány elutasítása esetén is szabályszerűen benyújtottnak kell tekinteni, azt - az ismételten
alaptalan áttérés iránti indítvány előterjesztésének esetét kivéve - elektronikus úton nem kell
benyújtani.
(3)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság papír alapon tartja a kapcsolatot a
büntetőeljárásban részt vevő személlyel, illetve papír alapú kapcsolattartásra tér át, ha a
büntetőeljárásban részt vevő személy elektronikus ügyintézéshez való joga szünetel.
ÖTÖDIK RÉSZ
A BIZONYÍTÁS
XXVIII.	Fejezet
A bizonyítás általános szabályai
A bizonyítás tárgya
163.	§
(1)	A bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási
jogszabályok alkalmazásában jelentősek. A bizonyítás a büntetőeljárás járulékos kérdéseinek
elbírálásában jelentős tényekre is kiterjedhet.
(2)	A büntetőeljárásban a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a döntését valósághű
tényállásra alapozza.
(3)	A bíróság az ítélkezés során a tényállást a vád keretein belül tisztázza.
(4)	Nem kell bizonyítani azokat a tényeket,
66
a)	amelyek köztudomásúak,
b)	amelyekről az eljáró bíróságnak, ügyészségnek, illetve nyomozó hatóságnak hivatalos
tudomása van, vagy
c)	amelyek valóságát a vádló, a terhelt és a védő az adott ügyben, együttesen elfogadja.
164.	§
(1)	A vád bizonyításához szükséges tények feltárása, az alátámasztásukra szolgáló bizonyítási
eszközök rendelkezésre bocsátása, illetve beszerzésének indítványozása a vádlót terheli.
(2)	A bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítékot indítvány alapján szerez be.
(3)	Indítvány hiányában a bíróság bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles.
A bizonyítás eszközei
165.	§
A bizonyítás eszközei:
a)	a tanúvallomás,
b)	a terhelt vallomása,
c)	a szakvélemény,
d)	a pártfogó felügyelői vélemény,
e)	a tárgyi bizonyítási eszköz, ideértve az iratot és az okiratot is, és
f)	az elektronikus adat.
A bizonyítás törvényessége
166.	§
(1)	A bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása során e
törvény rendelkezései szerint kell eljárni.
(2)	Jogszabály elrendelheti a bizonyítási cselekmények teljesítésének és lefolytatásának, a
bizonyítási eszközök megvizsgálásának és rögzítésének meghatározott módját.
A bizonyítékok értékelése
167.	§
(1)	A büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden
bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási cselekmény. A törvény azonban
elrendelheti egyes bizonyítási eszközök igénybevételét.
(2)	A büntetőeljárásban fel lehet használni azokat a tárgyi bizonyítási eszközöket, amelyeket
valamely hatóság - jogszabályban meghatározott feladatainak ellátása során - a büntetőeljárás
megindítása előtt vagy azzal egyidejűleg készített, illetve beszerzett.
(3)	A bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító erejük.
(4)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a bizonyítékokat egyenként és
összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint
állapítja meg.
(5)	Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a
bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a (2) bekezdésben meghatározott hatóság
bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges
sérelmével szerzett meg.
67
XXIX.	Fejezet
A tanúvallomás
168.	§
(1)	Tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet.
(2)	Ha e törvény kivételt nem tesz, a tanú köteles vallomást tenni.
(3)	A tanú indítványára a megjelenésével felmerült költséget a jogszabályban meghatározott
mértékben az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság megállapítja és megtéríti. Erről a
tanút az idézésben, valamint a kihallgatásának befejezésekor tájékoztatni kell.
(4)	A tanú érdekében meghatalmazott ügyvéd járhat el, ha a tanú a jogairól való felvilágosítás
céljából ezt szükségesnek tartja. A tanút erről az idézésében tájékoztatni kell.
A vallomástétel akadálya
169.	§
(1)	A tanú vallomástételének akadálya
a)	a vallomástétel tilalma és
b)	a vallomástétel megtagadása.
(2)	A tanú vallomástételének akadályát figyelembe kell venni akkor is, ha az a
bűncselekmény elkövetésekor, illetve akkor is, ha a kihallgatásakor áll fenn.
(3)	A vallomástétel akadályaira vonatkozó rendelkezések megsértésével kihallgatott tanú
vallomása - az e törvényben meghatározott kivétellel - bizonyítási eszközként nem vehető
figyelembe.
A vallomástétel tilalma
170.	§
(1)	Nem hallgatható ki tanúként
a)	a védő arról, amiről védőként szerzett tudomást, vagy amit a terhelttel védői minőségében
közölt,
b)	az egyházi személy és a vallási tevékenységet végző szervezet vallásos szertartást
hivatásszerűen végző tagja arról, amire a hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn,
c)	akitől a testi vagy szellemi állapota miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás,
d)	a minősített adatról az, aki a titoktartási kötelezettség alól nem kapott felmentést.
(2)	A tanú kihallgatásának az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tilalma az annak
alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad. Ebben az esetben a tanú a titoktartási
kötelezettségének körébe tartozó bizonyítandó tényre nem hallgatható ki.
(3)	Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a minősített adat védelméről szóló
törvényben meghatározott minősítő a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság
megkeresésére dönt a felmentés megadásáról vagy a titoktartási kötelezettség fenntartásáról. A
felmentésre irányuló megkeresésben azonosításra alkalmas módon meg kell jelölni azokat a
kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik.
A vallomástétel megtagadása
171.	§
A tanúvallomást megtagadhatja a terhelt hozzátartozója.
68
172. §
(1)	Aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel
kapcsolatos kérdésben - a (2) bekezdés esetét kivéve - a tanúvallomást megtagadhatja, akkor is, ha
a)	a tanúvallomást a terhelt hozzátartozójaként nem tagadta meg, vagy
b)	a kérdéses bűncselekmény miatt
ba)	az eljárást vele szemben megszüntették,
bb)	vele szemben feltételes felfüggesztést alkalmaztak, vagy
bc)	büntetőjogi felelősségét már jogerősen elbírálták.
(2)	A tanúvallomást az (1) bekezdés alapján nem tagadhatja meg az, aki a kérdésre adott
válasszal önmagát olyan bűncselekmény elkövetésével vádolná, amely miatt
a)	az ellene tett feljelentést a 382. § (1) bekezdése alapján elutasították,
b)	vele szemben az eljárást a 398. § (2) bekezdés c) pontja vagy a 399. § (1) bekezdése
alapján szüntették meg,
c)	a Btk. Különös Része alapján a hatósággal történő együttműködése folytán nem büntethető,
d)	a 411. § (5) bekezdés a) pontjában meghatározott kötelezettség vállalásával egyezséget
kötött, vagy
e)	vele szemben az ügyészség a 404. § (2) bekezdés a) pontja alapján hozott határozatot, vagy
intézkedett.
(3)	A (2) bekezdés alapján tett tanúvallomásban közölt bűncselekmény miatt a megszüntetett
eljárás folytatása nem rendelhető el, és a tanúvallomás nem tekinthető a perújítás szempontjából új
bizonyítéknak. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra a tanúvallomás során feltárt
bűncselekményre is, amely nem képezte a tanú ellen korábban folyamatban volt büntetőeljárás
tárgyát, de a feljelentés elutasításának, a nyomozás, illetve az eljárás megszüntetésének a
tanúvallomással feltárt bűncselekmény esetén is bármely okból helye lenne.
173.	§
(1)	Aki foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva - a minősített adatra vonatkozó
titoktartási kötelezettség esetét ide nem értve - titoktartásra köteles, a tanúvallomást megtagadhatja,
ha a tanúvallomással a titoktartási kötelezettségét megsértené, kivéve, ha jogszabályban
meghatározottak szerint
a)	ez alól az arra jogosult felmentette, vagy
b)	a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság kérése alapján a titoktartási
kötelezettség alá eső adat továbbítása az adatkérés keretében megkeresett szervezet számára
kötelező.
(2)	A titoktartási kötelezettség a jogszabályban meghatározott ideig áll fenn, ha a tanú az alól
nem kapott felmentést.
174.	§
(1)	Ha a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszonyban álló személy a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-
szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, az ezzel
kapcsolatos kérdésben a tanúvallomást megtagadhatja, kivéve, ha a bíróság az információt átadó
személy kilétének felfedésére kötelezte.
(2)	A bíróság akkor kötelezheti a médiatartalom-szolgáltatót, valamint a vele
munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyt a számára a
médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétének
felfedésére, ha
69
a)	három évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos
bűncselekmény felderítése érdekében az információt átadó személy kilétének ismerete
nélkülözhetetlen,
b)	az ettől várható bizonyíték mással nem pótolható, és
c)	a bűncselekmény felderítéséhez fűződő érdek - különösen a bűncselekmény tárgyi súlyára
tekintettel - olyan kiemelkedő, amely az információforrás titokban maradásához fűződő érdeket
egyértelműen meghaladja.
(3)	A tanú vallomástételének az (1) bekezdésben meghatározott akadálya az annak alapjául
szolgáló jogviszony megszűnése után is fennmarad.
175.	§
(1)	A tanúvallomás megtagadásának jogszerűségéről az eljáró bíróság, ügyészség, illetve
nyomozó hatóság határoz.
(2)	Ha a tanú a vallomástétel akadályára hivatkozással megtagadja a vallomástételt, az ennek
helyt nem adó határozat elleni jogorvoslatnak halasztó hatálya van.
(3)	Ha a tanú a vallomástételt jogszerűen megtagadta, további kérdés hozzá nem intézhető, és
a tanú nem szembesíthető, kivéve, ha úgy dönt, hogy vallomást kíván tenni.
A tanúzási figyelmeztetés
176.	§
(1)	A tanút a nyomozás, valamint az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárás során az első
kihallgatásakor figyelmeztetni kell arra, hogy
a)	a tanúvallomást megtagadhatja, ha az azt megalapozó körülmények a kihallgatás vagy a
bűncselekmény elkövetésének idején fennállnak,
b)	ha vallomást tesz, köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani,
c)	a hamis tanúzást és a tanúvallomás bíróság előtti jogosulatlan megtagadását a Btk. büntetni
rendeli, és
d)	ha vallomást tesz, vallomása az adott vagy más ügyben bizonyítási eszközként akkor is
felhasználható, ha a vallomástételt a későbbiekben megtagadja [az a)-d) pont a továbbiakban
együtt: tanúzási figyelmeztetés].
(2)	A tanút folytatólagos kihallgatása esetén az (1) bekezdés a) pontja szerint akkor kell
figyelmeztetni, ha a mentességére vonatkozó körülményekben bekövetkezett változás miatt a
tanúvallomást megtagadhatja.
177.	§
(1)	A tanúzási figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát
jegyzőkönyvbe kell venni.
(2)	A tanúzási figyelmeztetés vagy a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének
elmaradása esetén a tanú vallomása - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - bizonyítási
eszközként nem vehető figyelembe.
(3)	A tanúzási figyelmeztetés vagy a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének
elmaradása esetén a tanú közlése vallomásként figyelembe vehető, ha a tanú a tanúzási
figyelmeztetés után a közlését fenntartja. A tanú e nyilatkozatát nem vonhatja vissza.
(4)	A tanúnak az ügyben korábban, vagy más ügyben tett tanúvallomása bizonyítási
eszközként akkor is felhasználható, ha a tanú a vallomástételt a későbbiekben megtagadja. Ennek
feltétele, hogy a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből a tanúzási figyelmeztetés és az arra adott
válasz egyértelműen kitűnjön.
70
(5)	Ha a tanút az ügyben korábban vagy más ügyben terheltként hallgatták ki, a terheltként
tett vallomása bizonyítási eszközként akkor használható fel, ha a vallomásról készült
jegyzőkönyvből a terhelti figyelmeztetés és az erre adott válasz egyértelműen kitűnik.
A tanú kihallgatása
178.	§
(1)	A tanúkat egyenként kell kihallgatni.
(2)	A kihallgatás megkezdésekor meg kell állapítani a tanú személyazonosságát. Ennek során
a tanúnak nyilatkoznia kell a következő adatokról:
a)	neve, születési neve,
b)	születési helye és ideje,
c)	anyja neve,
d)	állampolgársága,
e)	személyazonosító okmányának száma,
f)	lakcíme, értesítési címe, tényleges tartózkodási helye,
g)	kézbesítési címe, telefonos elérhetősége,
h)	foglalkozása.
(3)	Az eljárás azonos szakaszában a tanú folytatólagos kihallgatásánál a személyes adatokat -
ha azok nem változtak - nem kell rögzíteni.
179.	§
(1)	A tanú személyazonosságának megállapítása után tisztázni kell a vallomástétel lehetséges
akadályait, a tanú elfogultságára, illetve az ügyben való érdekeltségére utaló körülményeket. Az
ennek során feltett kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha a vallomástételnek akadálya
van, vagy a tanú arra hivatkozik.
(2)	A tanúval közölni kell a tanúzási figyelmeztetést és a kihallgatással kapcsolatos jogait.
(3)	A tanú kihallgatásánál jelen lehet az érdekében eljáró ügyvéd, aki a tanúnak felvilágosítást
adhat a jogairól, de más tevékenységet nem végezhet, és a vallomást nem befolyásolhatja. A
kihallgatást követően az arról készült jegyzőkönyvet megtekintheti, és észrevételeit írásban vagy
szóban előterjesztheti.
180.	§
(1)	A tanú a kihallgatása során a vallomását összefüggően előadja, ezután a hozzá intézett
kérdésekre válaszol. A tanú kihallgatása során - a tanú védelmére vonatkozó rendelkezések
figyelembevételével - tisztázni kell azt is, hogy a tanú az általa elmondottakról miként szerzett
tudomást.
(2)	Ha a tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, ennek okát tisztázni kell.
(3)	A tanú kérelmére a vallomásának egyes részeit szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni.
(4)	A tanúnak nem tehető fel olyan kérdés, amely
a)	a választ magában foglalja vagy a feleletre útmutatást tartalmaz,
b)	a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmaz, vagy
c)	valótlan tény állítását foglalja magában.
Írásbeli tanúvallomás
181. §
71
(1)	A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a szóbeli
kihallgatását követően vagy helyette írásban tegyen vallomást.
(2)	Az írásbeli vallomástétel engedélyezése esetén a tanú a vallomását
a)	saját kezűleg leírja és aláírja,
b)	minősített vagy legalább minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus
aláírásával látja el,
c)	elektronikus kapcsolattartás útján teszi meg, vagy
d)	bíróval, közjegyzővel vagy a törvényben meghatározott más személlyel hitelesítteti.
(3)	Ha a tanú írásban tesz vallomást, az írásbeli vallomásból ki kell tűnnie, hogy a tanú a
vallomást a vallomástétel akadályainak és a tanúzási figyelmeztetés ismeretében tette meg.
(4)	Az írásbeli tanúvallomás megtétele nem zárja ki, hogy utóbb a tanút, ha ez szükséges, a
kihallgatása céljából a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság idézze.
Intézkedés a kötelezettségeit nem teljesítő tanúval szemben
182. §
Ha a tanú az eljárási cselekménynél való közreműködést, illetve a vallomástételt a
következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, rendbírsággal sújtható és
az okozott bűnügyi költség megtérítésére kell kötelezni.
XXX.	Fejezet
A terhelt vallomása
183.	§
(1)	A terhelt vallomásának minősül a terhelt minden olyan, a büntetőeljárásban a terhelti
figyelmeztetés utáni, bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előtt tett, illetve ezeknek címzett
szóbeli vagy írásbeli közlése, amelyben a bizonyítás tárgyára vonatkozó tényt állít.
(2)	Ha a terhelt vallomást kíván tenni, a vallomástétel lehetőségét biztosítani kell.
(3)	A terhelteket egyenként kell kihallgatni.
(4)	A terhelt beismerése esetén - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - be kell szerezni az
egyéb bizonyítékokat is.
A terhelt személyazonosságának megállapítása
184.	§
(1)	A terhelt kihallgatása személyazonosságának és elérhetőségének megállapításával és
ellenőrzésével kezdődik.
(2)	A személyazonosság megállapítása során a terheltnek nyilatkoznia kell a személyét
azonosító és a vele való kapcsolattartást biztosító következő adatokról:
a)	neve, születési neve,
b)	születési helye és ideje,
c)	anyja neve,
d)	állampolgársága,
e)	személyazonosító okmányának száma,
f)	lakcíme, értesítési címe, tényleges tartózkodási helye,
g)	kézbesítési címe, telefonos elérhetősége.
A terhelti figyelmeztetés
72
185. §
(1)	Személyazonossága ellenőrzése után a terhelttel ismertetni kell a jogait és figyelmeztetni
kell arra, hogy
a)	nem köteles vallomást tenni, a vallomástételt, illetve az egyes kérdésekre történő
válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy
vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta,
b)	a vallomás megtagadása az eljárás folytatását nem akadályozza, és nem érinti a terhelt
kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát,
c)	ha vallomást tesz, bizonyítékként felhasználható, amit mond, illetve rendelkezésre bocsát,
d)	mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat, kegyeleti jogot hamis
tényállítással nem sérthet (a továbbiakban együtt: terhelti figyelmeztetés).
(2)	A terhelti figyelmeztetést a terheltnek a nyomozás, valamint az elsőfokú és a másodfokú
bírósági eljárás során történő első kihallgatásakor kell közölni.
(3)	A terhelti figyelmeztetést, valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszát
jegyzőkönyvbe kell venni. A terhelti figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz
jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt vallomása - a (4) bekezdésben meghatározott
kivétellel - bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.
(4)	A terhelti figyelmeztetés vagy a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének
elmaradása esetén a terhelt közlése vallomásként akkor vehető figyelembe, ha a terhelt
a)	az eljárás során korábban terhelti figyelmeztetésben már részesült és a folytatólagos
kihallgatása során védővel rendelkezik, vagy
b)	a terhelti figyelmeztetés után a közlését fenntartja.
Vallomástétel
186. §
(1)	Ha a terhelt vallomást kíván tenni, a terhelti figyelmeztetés közlését követően a terhelttől
meg kell kérdezni
a)	a foglalkozását,
b)	a munkahelyét,
c)	az iskolai végzettségét,
d)	a családi körülményeit,
e)	az egészségi állapotát,
f)	a jövedelmi viszonyait,
g)	a vagyoni körülményeit,
h)	a katonai rendfokozatát, a címzetes rendfokozatát és a kitüntetéseit.
(2)	A terheltnek módot kell adni arra, hogy a vallomását összefüggően előadhassa, ezután
kérdések intézhetők hozzá. Ha a terhelt vallomása a korábbi vallomásától eltér, ennek okát tisztázni
kell.
(3)	A terheltnek nem tehető fel olyan kérdés, amely
a)	a választ magában foglalja vagy a feleletre útmutatást tartalmaz,
b)	a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmaz, vagy
c)	valótlan tény állítását foglalja magában.
(4)	Ha a terhelt a vallomástétel megtagadását követően vallomást tesz, hozzá kérdés intézhető.
187.	§
(1)	A terheltnek az ügyben korábban, vagy más ügyben tanúként tett vallomása bizonyítási
eszközként felhasználható, ha a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből a tanúzási figyelmeztetés
és az arra adott válasz egyértelműen kitűnik.
73
(2)	A terheltnek más ügyben tett vallomása bizonyítási eszközként akkor használható fel, ha a
vallomásról készült jegyzőkönyvből a terhelti figyelmeztetés és az arra adott válasz egyértelműen
kitűnik.
XXXI.	Fejezet
A szakvélemény
A szakértő alkalmazása
188.	§
(1)	Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem
szükséges, szakértőt kell alkalmazni.
(2)	A büntetőeljárásban szakvéleményt az igazságügyi szakértőkről szóló törvény szerinti
szakértő vagy eseti szakértő (a továbbiakban: szakértő) adhat.
(3)	Jogszabály meghatározhatja azokat a szakkérdéseket, amelyekben meghatározott szakértő
jogosult véleményt adni.
A szakértő
189.	§
(1)	A törvény eltérő rendelkezése hiányában a szakértő alkalmazása kirendeléssel történik.
(2)	Ha a szakvélemény elkészítéséhez sürgős részvizsgálatra van szükség, e vizsgálat
kirendelő határozat nélkül, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság szóbeli rendelkezése alapján is
elvégezhető. Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság e rendelkezését tizenöt napon belül, írásba
foglalva megküldi a szakértőnek.
(3)	Az igazságügyi szakértőkről szóló törvény szerinti szakértői intézmény, szakértői intézet
vagy gazdasági társaság vezetője, illetve a szakértői testület elnöke a kirendelő határozat
kézbesítésétől számított nyolc napon belül tájékoztatja a kirendelőt az eljáró szakértő személyéről,
illetve az eseti bizottság tagjairól.
(4)	A kirendelő az eljáró szakértő személyéről, illetve az eseti bizottság tagjairól a kirendelő
határozat keltétől, illetve a (3) bekezdésben meghatározott esetben a tájékoztatás érkezésétől
számított nyolc napon belül tájékoztatja a terheltet, a védőt, a sértettet, egyéb érdekeltet - és ha a
szakértőt a bíróság rendelte ki - az ügyészséget.
(5)	Az eljáró bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság a szakértőt a kirendelés alól fontos
okból határozattal felmentheti.
(6)	A szakvélemény - ide nem értve a magánszakértői véleményt - előterjesztésének
határideje a két hónapot nem haladhatja meg. Ez a határidő a szakértőnek a határidő lejárta előtt
előterjesztett kérelmére egy alkalommal, legfeljebb egy hónappal meghosszabbítható.
190.	§
(1)	A terhelt és a védő szakértő kirendelését indítványozhatja, az indítványban megjelölheti a
szakértő személyét. Az indítványról a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság határoz.
(2)	A terhelt és a védő szakértőnek magánszakértői vélemény elkészítésére adhat megbízást,
ha
a)	a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a szakértő kirendelésére vonatkozó
indítványukat elutasította, vagy
b)	az ügyészség vagy a nyomozó hatóság nem az indítványukban megjelölt szakértő
kirendeléséről határozott.
74
(3)	Ha a terhelt vagy a védő indítványa olyan tény szakértő általi megállapítására vagy
megítélésére irányul, amelyet az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által kirendelt szakértő által
készített korábbi szakvélemény már vizsgált, magánszakértői vélemény elkészítésére akkor adható
megbízás, ha a terheltnek vagy a védőnek a 197. § (1)-(2) bekezdés szerinti eljárásra vonatkozó
indítványát elutasították. Ha a korábbi szakvéleményt a terhelt vagy a védő indítványában
megnevezett szakértő készítette, magánszakértői vélemény elkészítésére megbízás nem adható.
(4)	Ugyanazon szakkérdésre vonatkozóan a terhelt és a védő egy magánszakértői vélemény
elkészítésére adhat megbízást.
(5)	A terhelt, illetve a védő köteles nyolc napon belül tájékoztatni az ügyben eljáró bíróságot,
ügyészséget, illetve nyomozó hatóságot a magánszakértői vélemény elkészítésére adott
megbízásról, a megbízás megszűnéséről, a megbízott szakértő személyéről, valamint a
szakvélemény elkészítésének határidejéről. A tájékoztatásra előírt határidőt a megbízás, illetve a
megbízás megszűnésének napjától kell számítani.
A szakértő kizárása
191.	§
(1)	Szakértőként nem járhat el,
a)	aki az ügyben terheltként, védőként, továbbá sértettként, feljelentőként vagy ezek
segítőjeként vesz, vagy vett részt, valamint ezek hozzátartozója,
b)	aki az ügyben bíróként, ügyészként vagy a nyomozó hatóság nyomozási tevékenységet
ellátó állományának tagjaként járt vagy jár el, valamint ezek hozzátartozója,
c)	aki az ügyben tanúként, vagy tanú segítőjeként vesz, vagy vett részt,
d)	a halál oka és körülményei vizsgálatánál, továbbá a kihantolásnál az az orvos, aki a
meghalt személyt közvetlenül a halála előtt gyógykezelte, illetve a halál beálltát megállapította,
e)	a szakértői intézmény és a szervezet szakértője, valamint a szakértői testület tagja, ha az a)
pontban meghatározott kizáró ok a szakértői intézmény, a szervezet vagy a szakértői testület
vezetőjével szemben áll fenn,
f)	a gazdasági társaság tagja, ha az a) pontban meghatározott kizáró ok a gazdasági társaság
vezetőjével, vezető tisztségviselőjével szemben áll fenn, illetve, aki olyan gazdasági társaság tagja
vagy alkalmazottja, amelynek tagja vagy alkalmazottja az ügyben már korábban eljárt,
g)	akit az ügyben szaktanácsadóként vettek igénybe,
h)	akitől elfogulatlan szakvélemény egyéb okból nem várható.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában nem minősül a nyomozó hatósággal
hivatásos szolgálati viszonyban álló személynek az, aki a rá vonatkozó jogszabályok alapján nem a
nyomozó hatóság állományában teljesít szolgálatot.
(3)	A szakértő a vele szemben felmerült kizárási okot köteles a kirendelőnek haladéktalanul
bejelenteni. Gazdasági társaság, szakértői intézmény, szervezet, illetve szakértői testület kirendelése
esetén a bejelentést a kirendelt társaság vagy szerv vezetője útján kell megtenni.
(4)	A szakértő kizárásáról az eljáró bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság határoz.
(5)	A tanú vallomástételének akadályára vonatkozó rendelkezések a szakértőre is
értelemszerűen irányadók.
Szakértői vizsgálat
192.	§
(1)	A szakértő köteles és jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának
teljesítéséhez szükségesek, e célból
a)	az eljárás ügyiratait - a törvényben meghatározott kivételekkel - megismerheti,
b)	az eljárási cselekményeknél jelen lehet,
75
c)	a terhelttől, a sértettől, a tanútól, a vagyoni érdekelttől, az egyéb érdekelttől és az eljárásban
kirendelt szakértőtől felvilágosítást kérhet,
d)	a kirendelőtől újabb adatokat, ügyiratokat és felvilágosítást kérhet,
e)	a kirendelő felhatalmazása alapján a neki át nem adott tárgyi bizonyítási eszközt,
elektronikus adatot megtekintheti, megvizsgálhatja, mintavételt végezhet.
(2)	A szakértő a vizsgálat során személyt és tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus adatot
tekinthet és vizsgálhat meg, a személyhez kérdéseket intézhet.
(3)	Ha a szakértő olyan tárgyi bizonyítási eszközt vagy elektronikus adatot vizsgál meg,
amely a vizsgálat folytán megváltozik vagy megsemmisül, annak egy részét lehetőleg az eredeti
állapotban úgy kell megőriznie, hogy az azonosság, illetve a származás megállapítható legyen.
(4)	A kirendelő meghatározhatja azokat a vizsgálatokat, amelyeket a szakértőnek a kirendelő
jelenlétében kell elvégezni.
(5)	Ha a büntetőeljárásban több szakértő végez vizsgálatot, a szakértők az általuk elvégezni
kívánt szakértői vizsgálatról kölcsönösen értesítik egymást, az értesített szakértő a másik szakértő
által végzett vizsgálaton jelen lehet.
193.	§
(1)	A magánszakértői vélemény elkészítése során a szakértő a megbízó által rendelkezésére
bocsátott adatok, ügyiratok és tárgyak vizsgálata alapján ad szakvéleményt, továbbá személyt csak
az érintett hozzájárulása alapján vizsgálhat meg.
(2)	A magánszakértői vélemény elkészítésére megbízott szakértő eljárása nem
eredményezheti a kirendelt szakértő vizsgálatának késedelmét vagy aránytalan elhúzódását.
Közreműködési kötelezettség a szakértő eljárása során
194.	§
(1)	A megvizsgálandó személy testének sérthetetlenségét érintő szakértői vizsgálat csak a
kirendelő külön rendelkezése alapján végezhető.
(2)	A terhelt, a sértett és a tanú köteles a szakértői vizsgálatnak, illetve beavatkozásnak magát
alávetni, kivéve a műtétet és a műtétnek minősülő vizsgálati eljárást.
(3)	A sértett és a tanú köteles a szakértői vizsgálat elvégzését egyéb módon is elősegíteni.
(4)	A kirendelő külön rendelkezése alapján a terhelt, a sértett, a tanú, valamint a szemletárgy
birtokosa tűrni köteles, hogy a birtokában lévő dolgot a szakértő - akár az állag sérelmével vagy a
dolog megsemmisülésével járó - vizsgálatnak vesse alá.
(5)	A szakértői vizsgálattal okozott kárért - jogszabályban meghatározottak szerint -
kártalanításnak van helye.
(6)	Ha a közreműködési kötelezettségét nem teljesíti,
a)	a terhelt elővezethető és vele szemben testi kényszer alkalmazható,
b)	a sértett és a tanú elővezethető és rendbírsággal sújtható,
c)	a terheltet, a sértettet és a tanút az okozott bűnügyi költség megtérítésére kell kötelezni.
(7)	A magánszakértői vélemény elkészítésére megbízott szakértő eljárása során az (1)-(6)
bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók.
Az elmeállapot megfigyelése
195.	§
(1)	Ha a szakvélemény szerint a terhelt elmeállapotának hosszabb szakértői megfigyelése
szükséges, a bíróság - a vádemelés előtt az ügyészség indítványára - a terhelt elmeállapotának
megfigyelését rendelheti el. Az elmeállapot megfigyelésének elrendelése esetén a fogva lévő
76
terheltet igazságügyi megfigyelő és elmegyógyító intézetbe, a szabadlábon lévő terheltet a
jogszabályban meghatározott pszichiátriai fekvőbeteg-intézetbe kell beutalni. A megfigyelés egy
hónapig tarthat, ezt a határidőt a bíróság a megfigyelést végző intézet véleménye alapján egy
hónappal meghosszabbíthatja.
(2)	Az elmeállapot megfigyelésének elrendelése miatt bejelentett jogorvoslatnak nincs
halasztó hatálya, kivéve, ha a terhelt szabadlábon van.
(3)	A szabadlábon lévő terhelt elmeállapotának megfigyelése során a terhelt személyes
szabadsága az egészségügyről szóló törvényben meghatározottak szerint korlátozható.
(4)	Ha a terhelt az elmeállapot megfigyelése alól kivonja magát, a pszichiátriai intézet erről
haladéktalanul tájékoztatja az elmeállapot megfigyelését elrendelő bíróságot.
A szakvélemény előterjesztése és előadása
196.	§
(1)	Ha a vizsgálatban több szakértő működött közre, a szakvéleményben fel kell tüntetni,
hogy melyik szakértő milyen vizsgálatot végzett.
(2)	A szakvélemény szóbeli előadása előtt meg kell állapítani a szakértő személyazonosságát,
és tisztázni kell, hogy nincs-e vele szemben kizáró ok. A szakértőt figyelmeztetni kell a hamis
szakvélemény adásának következményeire. A figyelmeztetést, valamint a szakértőnek a
figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A szakvélemény előadása után a
szakértőhöz kérdéseket lehet intézni.
(3)	Bizonyítékként nem használható fel a terheltnek, a tanúnak és a sértettnek a szakértő előtt
tett azon közlése, amely a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, illetve a
vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó adatokkal kapcsolatos, illetve az eljárás
alapjául szolgáló cselekményre vonatkozik.
(4)	A magánszakértői vélemény előterjesztéséről, illetve előadásáról a terhelt, illetve a védő
dönt.
A szakvélemény értékelése és más szakértő alkalmazása
197.	§
(1)	Ha a szakvélemény valamely fogyatékossága miatt aggálytalanul nem fogadható el, így
különösen, ha
a)	nem tartalmazza a szakvélemény jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeit,
b)	nem egyértelmű,
c)	önmagával, illetve a szakértő rendelkezésére bocsátott adatokkal ellentétes, vagy
d)	a helyességéhez nyomatékos kétség fér,
a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság felhívására a szakértő felvilágosítást ad,
vagy a szakvéleményt kiegészíti.
(2)	Ha a szakértőtől kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett
eredményre, más szakértőt kell kirendelni. A szakértő kirendelésére irányuló indítványban, illetve a
kirendelő határozatban meg kell jelölni a korábbi szakvélemény elfogadhatóságával kapcsolatos
aggályokat.
(3)	Ha a szakértők véleménye eltér, az eltérést a szakértők egymás jelenlétében való
meghallgatásával lehet tisztázni.
(4)	Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott intézkedéseket követően újabb szakértő abban az
esetben rendelhető ki, ha az ugyanazon bizonyítandó tényre ugyanazon vizsgálati anyag
alapulvételével készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges
szakkérdésben továbbra is feloldhatatlan eltérés mutatkozik. Az így kirendelt szakértőnek abban a
kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza,
77
szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, illetve hogy az ügyben újabb szakvélemény
beszerzése szükséges-e.
(5)	Más eljárásban kirendelt szakértőnek a szakkérdés tárgyában készített szakvéleménye a
büntetőeljárásban szakvéleményként figyelembe vehető. A szakvélemény értékelésére az (1)-(4)
bekezdései értelemszerűen irányadók azzal, hogy a felvilágosítás kérésére, a szakvélemény
kiegészítésére vagy a szakértők párhuzamos meghallgatására a szakértő kirendelését követően
kerülhet sor.
198.	§
(1)	Az előterjesztett, illetve előadott magánszakértői vélemény akkor minősül
szakvéleménynek, ha a terhelt, illetve a védő a 190. § (2)-(4) bekezdésének megfelelően járt el.
Egyéb esetben a magánszakértői vélemény a terhelt, illetve a védő észrevételének minősül, a
szakértő pedig a szakkérdésre vonatkozóan tanúként nem hallgatható ki.
(2)	A szakvéleménynek minősülő magánszakértői vélemény értékelésére a 197. § (1)-(4)
bekezdései irányadók azzal, hogy a szakvélemény kiegészítésére vagy a szakértők párhuzamos
meghallgatására a szakértő erre irányuló megbízása vagy kirendelése alapján kerülhet sor.
(3)	A szakvéleménynek minősülő magánszakértői vélemény szóbeli előterjesztése esetén,
továbbá ha a felvilágosítás, a szakvélemény szóbeli kiegészítése vagy a szakértők párhuzamos
meghallgatása megbízás alapján történik, a szakértő köteles válaszolni a bíróság, az ügyészség,
illetve a nyomozó hatóság kérdésére is.
A szakértő díja
199.	§
(1)	A szakértő
a)	a szakértői vizsgálatért, a szakvélemény elkészítéséért, valamint a bíróság, az ügyészség,
illetve a nyomozó hatóság előtt idézésre történt megjelenésért díjra, továbbá
b)	az eljárásával felmerült és igazolt költségeinek megtérítésére
jogosult.
(2)	A szakértő díját a szakértő által benyújtott díjjegyzék alapulvételével, a szakvélemény
beérkezését, illetve a szakértő meghallgatása esetén a meghallgatást követően, de legkésőbb egy
hónapon belül a kirendelő határozattal állapítja meg.
(3)	A szakértői díjat megállapító határozatot a szakértővel, a terhelttel, a védővel, valamint a
bíróság határozatát az ügyészséggel kell közölni. A szakértői díjat megállapító határozat ellen a
felsoroltak élhetnek jogorvoslattal.
(4)	A szakértői díjat az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előlegezi, amelyik a
szakértőt kirendelte.
(5)	A magánszakértői vélemény elkészítésére megbízott szakértő díját és költségeit a terhelt,
illetve a védő előlegezi.
A szakértői kötelezettség megszegésének következményei
200.	§
(1)	A szakértő rendbírsággal sújtható és őt az okozott bűnügyi költség megtérítésére kell
kötelezni, ha
a)	a közreműködést vagy a véleménynyilvánítást a megtagadás következményeire történt
figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja,
b)	a szakvélemény előterjesztésére rendelkezésére álló határidőt elmulasztja, vagy
c)	egyéb kötelezettségét megszegi és ez az eljárás elhúzódását eredményezi.
78
(2)	Ha a szakvélemény előterjesztését a kirendelt gazdasági társaság vagy szervezet vezetője
által kijelölt szakértő mulasztja el, a rendbírság kiszabásának, illetve az okozott bűnügyi költség
megtérítésére kötelezésnek a kirendelt gazdasági társasággal, szakértői intézménnyel, szervezettel
vagy szakértői testülettel szemben van helye.
(3)	Ha a szakértő a tanú vallomástételének valamely akadályára hivatkozva tagadja meg a
véleményadást, az ennek helyt nem adó határozat elleni jogorvoslat elbírálásáig nem kötelezhető
közreműködésre.
A tolmács
201.	§
(1)	A szakértőre vonatkozó rendelkezések a tolmácsra is irányadók azzal, hogy tolmácsként a
jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy vehető igénybe. Ha ez nem
lehetséges, eseti tolmácsként kellő nyelvismerettel rendelkező más személy is kirendelhető.
Tolmácson a szakfordítót is érteni kell.
(2)	A tolmácsot a kirendelésével egyidejűleg figyelmeztetni kell a hamis tolmácsolás
következményeire.
XXXII.	Fejezet
A pártfogó felügyelői vélemény
202. §
(1)	A bíróság és az ügyészség
a)	büntetés vagy intézkedés alkalmazása,
b)	feltételes ügyészi felfüggesztés alkalmazása vagy
c)	közvetítői eljárásra utalás előtt
pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el. Pártfogó felügyelői vélemény beszerzését
törvény kötelezővé teheti.
(2)	A pártfogó felügyelői véleményt a pártfogó felügyelő készíti el.
(3)	A pártfogó felügyelő köteles és jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a
pártfogó felügyelői vélemény elkészítéséhez szükségesek, e célból az eljárás ügyiratait
megismerheti, a terhelttől, a sértettől, a tanúktól és az eljárásba bevont más személyektől
felvilágosítást kérhet. Ha ez feladatának teljesítéséhez szükséges, az ügyészségtől vagy a bíróságtól
újabb adatokat, ügyiratokat és felvilágosítást kérhet.
(4)	A szakértőre vonatkozó rendelkezéseket a pártfogó felügyelői véleményt készítő pártfogó
felügyelőre is alkalmazni kell azzal, hogy a 194-195. §, a 197. § (2)-(5) bekezdése, a 198-199. §
és a 200. § a pártfogó felügyelőre nem alkalmazható.
203.	§
(1)	A pártfogó felügyelői vélemény a terhelt személyiségét és életviszonyait jellemző tényeket
és körülményeket - így különösen családi körülményeit, egészségi állapotát, esetleges káros
szenvedélyeit, lakhatási körülményeit, iskolai végzettségét, szaktudását, munkahelyét, ennek
hiányában a foglalkoztatására vonatkozó adatokat, jövedelmi, vagyoni viszonyait - írja le, továbbá
bemutatja a feltárt tények, körülmények és a bűncselekmény elkövetése között fennálló kapcsolatot,
a bűnismétlés kockázatait, valamint a terhelt szükségleteit.
(2)	A pártfogó felügyelő a véleményben tájékoztatást ad a terhelt adottságainak megfelelő
munkalehetőségről, egészségügyi, illetve szociális intézményi ellátási lehetőségről, javaslatot tehet
a terhelttel szemben egyedi magatartási szabály vagy kötelezettség elrendelésére, és a bűnismétlési
kockázatok hatását enyhítő beavatkozások alkalmazására.
79
(3)	A bíróság vagy az ügyészség rendelkezése alapján a pártfogó felügyelői véleményben ki
kell térni arra, hogy a terhelt a kilátásba helyezett magatartási szabályok vagy kötelezettségek
teljesítését vállalja-e és képes-e teljesíteni, valamint arra, hogy a sértett hozzájárul-e a részére
adandó jóvátételhez.
XXXIII.	Fejezet
Tárgyi bizonyítási eszköz, elektronikus adat
A tárgyi bizonyítási eszköz
204.	§
(1)	Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan tárgy - ideértve az iratot és az okiratot is -, amely
a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, így különösen az,
a)	amely a bűncselekmény elkövetésének vagy a bűncselekmény elkövetésével
összefüggésben az elkövető nyomait hordozza,
b)	amely a bűncselekmény elkövetése útján jött létre,
c)	amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy
d)	amelyre a bűncselekményt elkövették.
(2)	Irat minden olyan tárgyi bizonyítási eszköz, amely műszaki, vegyi vagy más eljárással
adatokat rögzít, így különösen a papíralapú vagy elektronikus adatként létező szöveg, rajz, ábra.
(3)	Okirat az az irat, amely valamilyen tény, adat valóságának, esemény megtörténtének vagy
nyilatkozat megtételének bizonyítására készül, és arra alkalmas. Az okiratra vonatkozó
rendelkezések irányadók az okiratból készült kivonatra is.
Az elektronikus adat
205.	§
(1)	Elektronikus adat a tények, információk vagy fogalmak minden olyan formában való
megjelenése, amely információs rendszer általi feldolgozásra alkalmas, ideértve azon programot is,
amely valamely funkciónak az információs rendszer által való végrehajtását biztosítja.
(2)	Ahol e törvény tárgyi bizonyítási eszközt említ, azon e törvény eltérő rendelkezése
hiányában az elektronikus adatot is érteni kell.
XXXIV.	Fejezet
A bizonyítási cselekmények
206.	§
Bizonyítási cselekmény különösen a szemle, a helyszíni kihallgatás, a bizonyítási kísérlet, a
felismerésre bemutatás, a szembesítés és a műszeres vallomásellenőrzés.
A szemle
207.	§
(1)	Szemlét a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság rendel el és tart, ha a
bizonyítandó tény megismeréséhez vagy megállapításához személy, tárgy vagy helyszín
megtekintése, illetve tárgy vagy helyszín megfigyelése szükséges.
(2)	A szemlén fel kell kutatni és össze kell gyűjteni a tárgyi bizonyítási eszközöket, és
gondoskodni kell a megfelelő módon történő megőrzésükről. A szemle alkalmával a bizonyítás
80
szempontjából jelentős körülményeket részletesen rögzíteni kell, így különösen a szemletárgy
felkutatásának, összegyűjtésének menetét, módját, helyét és állapotát. A tárgyi bizonyítási eszközök
felkutatása, rögzítése és biztosítása során úgy kell eljárni, hogy az eljárási szabályok megtartása
utólag is ellenőrizhető legyen. A szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges, kép-, hang-, illetve
kép- és hangfelvételt, rajzot vagy vázlatot kell készíteni, és azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.
(3)	Ha a szemle tárgyát a nyomozás során egyáltalán nem, vagy csak jelentős nehézség,
illetve költség árán lehet a helyszínen megtekinteni, a szemlét az elrendelő szerv előtt kell
megtartani.
(4)	A szemle során szakértőt lehet alkalmazni.
A helyszíni kihallgatás
208.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a helyszínen hallgatja ki a terheltet és a
tanút, ha szükséges, hogy a bűncselekmény helyszínén vagy a bűncselekménnyel összefüggő más
helyszínen tegyen vallomást, mutassa meg az elkövetés helyét, a bűncselekménnyel összefüggő más
helyet, tárgyi bizonyítási eszközt, illetve a cselekmény lefolyását.
(2)	A helyszíni kihallgatás előtt a terheltet, illetve a tanút ki kell hallgatni arról, hogy a
kérdéses helyet, cselekményt vagy tárgyi bizonyítási eszközt milyen körülmények között észlelte,
és miről ismerné fel.
A bizonyítási kísérlet
209.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság bizonyítási kísérletet rendel el és tart, ha
azt kell megállapítani vagy ellenőrizni, hogy valamely esemény vagy jelenség meghatározott
helyen, időben, módon, illetve körülmények között megtörténhetett-e.
(2)	A bizonyítási kísérletet lehetőleg ugyanolyan körülmények között kell lefolytatni, mint
ahogyan a vizsgált esemény vagy jelenség megtörtént, illetve megtörténhetett.
A felismerésre bemutatás
210.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság felismerésre bemutatást rendel el és tart,
ha az személy vagy tárgy felismerése céljából szükséges. A terheltnek vagy a tanúnak felismerésre
legalább három személyt vagy tárgyat kell bemutatni. A terheltnek vagy a tanúnak - ha más
lehetőség nem áll rendelkezésre - felismerésre személy vagy tárgy kép-, hang, vagy kép- és
hangfelvételen is bemutatható.
(2)	A felismerésre bemutatás előtt azt, akitől a felismerés várható, részletesen ki kell hallgatni
arról, hogy a kérdéses személyt vagy tárgyat milyen körülmények között észlelte, milyen kapcsolata
van vele, milyen ismertetőjegyeiről tud.
(3)	Személyek bemutatása esetén az ügytől független és a felismerést végző által nem ismert,
továbbá a kérdéses személlyel a felismerést végző által megjelölt fő ismertetőjegyekben megegyező
tulajdonságú - így különösen vele azonos nemű, hasonló korú, testalkatú, bőrszínű, ápoltságú és
öltözetű - személyeket kell a kérdéses személlyel egy csoportba állítani. Tárgyak bemutatása esetén
a kérdéses tárgyat hasonló tárgyak között kell elhelyezni. A kérdéses személynek vagy tárgynak a
csoporton belüli elhelyezkedése a többitől jelentősen nem térhet el, és nem lehet feltűnő.
(4)	A bemutatást több felismerő személy esetében is külön-külön, egymás távollétében kell
végezni.
81
(5)	Ha a tanú védelme szükségessé teszi, a felismerésre bemutatást úgy kell végezni, hogy a
felismerésre bemutatott a tanút ne ismerhesse fel, illetve ne észlelhesse. Ha a tanú személyes
adatainak zárt kezelését rendelték el, erről a felismerésre bemutatásnál is gondoskodni kell.
A szembesítés
211. §
(1)	Ha a terheltek, a tanúk, illetve a terhelt és a tanú vallomásai egymással ellentétesek, az
ellentétet szükség esetén szembesítéssel lehet tisztázni. A szembesítettek a vallomásukat egymással
élőszóban közlik, ezután megengedhető, hogy a szembesítettek egymásnak kérdéseket tegyenek fel.
(2)	Ha a tanú vagy a terhelt kímélete, vagy védelme ezt szükségessé teszi, a tanú, illetve a
terhelt szembesítését mellőzni kell.
Műszeres vallomásellenőrzés
212. §
(1)	A nyomozás során a tanú és a gyanúsított vallomása műszeres vallomásellenőrzéssel
vizsgálható. A vizsgálathoz a tanú, illetve a gyanúsított hozzájárulása szükséges.
(2)	A műszeres vallomásellenőrzés során szaktanácsadó igénybevétele kötelező, aki
eljárásáról és megállapításairól a továbbiakban tanúként hallgatható ki.
Közös szabályok
213.	§
(1)	A bizonyítási kísérletre és a felismerésre bemutatásra a szemle szabályait értelemszerűen
alkalmazni kell.
(2)	A bíróság és az ügyészség a szemle, a bizonyítási kísérlet, a felismerésre bemutatás
lefolytatásához a nyomozó hatóságot is igénybe veheti.
(3)	A terhelt, a tanú, a sértett és más személy - így különösen, aki a szemle tárgya felett
rendelkezik, vagy azt birtokolja - a szemlének, a bizonyítási kísérletnek és a felismerésre
bemutatásnak köteles magát alávetni, a birtokában lévő tárgyat a szemle, a bizonyítási kísérlet,
illetve a felismerésre bemutatás céljából köteles rendelkezésre bocsátani. E kötelezettségek
teljesítésére a terhelt kényszeríthető, a sértett, a tanú és más személy kényszeríthető, illetve
rendbírsággal sújtható.
(4)	A szemléről, a bizonyítási kísérletről és a felismerésre bemutatásról - lehetőség szerint -
kép- és hangfelvételt kell készíteni.
HATODIK RÉSZ
Leplezett eszközök
XXXV.	Fejezet
A leplezett eszközök alkalmazásának általános szabályai
214.	§
(1)	A leplezett eszközök alkalmazása olyan, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a
magántitok, a levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogok korlátozásával
járó, a büntetőeljárásban végzett különleges tevékenység, amelyet az erre feljogosított szervek az
érintett tudta nélkül végeznek.
82
(2)	Leplezett eszközöket az erre feljogosított szervek a rájuk vonatkozó jogszabályokban
meghatározott bűnüldözési feladataik végrehajtása céljából kizárólag az e törvényben
meghatározott szabályok alapján alkalmazhatnak.
(3)	A (2) bekezdés nem érinti a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség terrorizmust
elhárító szerve által a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján bűnüldözési feladataik
végrehajtása céljából folytatott titkos információgyűjtést.
(4)	A büntetőeljárásban
a)	bírói vagy ügyészi engedélyhez nem kötött,
b)	ügyészi engedélyhez kötött, valamint
c)	bírói engedélyhez kötött
leplezett eszközök alkalmazhatók.
(5)	Leplezett eszköz akkor alkalmazható, ha
a)	megalapozottan feltehető, hogy a megszerezni kívánt információ, illetve bizonyíték a
büntetőeljárás céljának eléréséhez elengedhetetlenül szükséges és más módon nem szerezhető meg,
b)	annak alkalmazása nem jár az azzal érintett vagy más személy alapvető jogának az
elérendő bűnüldözési célhoz képest aránytalan korlátozásával, és
c)	annak alkalmazásával bűncselekménnyel összefüggő információ, illetve bizonyíték
megszerzése valószínűsíthető.
XXXVI.	Fejezet
Bírói és ügyészi engedélyhez nem kötött leplezett eszközök
215.	§
(1)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekményre vonatkozó
információk megszerzése érdekében titkosan együttműködő személyt vehet igénybe.
(2)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv tagja az eljárás valódi céljának
titokban tartásával a bűncselekményre vonatkozó információt gyűjthet, ellenőrizhet.
(3)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekmény megszakítása, a
bűncselekmény elkövetőjének azonosítása, illetve a bizonyítás érdekében sérülést vagy
egészségkárosodást nem okozó csapdát alkalmazhat.
(4)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv tagja a bűncselekmény
megszakítása, a bűncselekmény elkövetőjének azonosítása, illetve a bizonyítás érdekében a sértettet
vagy más személyt az életének és testi épségének megóvása céljából helyettesítheti.
(5)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekménnyel kapcsolatba
hozható
a)	személyt, lakást, egyéb helyiséget, bekerített helyet, nyilvános vagy a közönség részére
nyitva álló helyet, illetve járművet, vagy
b)	tárgyi bizonyítási eszközt képező dolgot
titokban megfigyelhet, a történtekről információt gyűjthet, valamint az észlelteket technikai
eszközzel rögzítheti (a továbbiakban: rejtett figyelés).
(6)	A rejtett figyelés érdekében a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv titkosan
együttműködő személyt is igénybe vehet.
(7)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekmény megszakítása, a
bűncselekmény elkövetőjének azonosítása, illetve a bizonyítás érdekében az információ forrásának
leplezésével a leplezett eszköz alkalmazásával érintett személlyel valótlan vagy megtévesztő
információt közölhet. Az információ továbbításához a leplezett eszközök alkalmazására
feljogosított szerv titkosan együttműködő személyt is igénybe lehet venni.
(8)	A (7) bekezdésben meghatározott leplezett eszköz
a)	terhelt vagy tanú kihallgatása, illetve bizonyítási cselekmény során nem alkalmazható,
b)	nem tartalmazhat a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet, és
83
c)	nem valósíthat meg fenyegetést vagy felbujtást, továbbá nem terelheti az érintett személyt
annál súlyosabb bűncselekmény elkövetése felé, mint amelyet eredetileg elkövetni tervezett.
XXXVII.	Fejezet
Ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszközök
Fizetési műveletek megfigyelése
216.	§
(1)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv az ügyészség engedélyével
elrendelheti, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben
meghatározott pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végző
szervezet (a továbbiakban: szolgáltató) meghatározott időszakban, a pénzforgalmi szolgáltatás
nyújtásáról szóló törvény szerinti fizetési műveletekkel kapcsolatos adatokat rögzítsen és őrizzen
meg, illetve azokat az elrendelőnek továbbítsa.
(2)	A fizetési műveletek megfigyelése különösen
a)	a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvény szerinti fizetési számlával
kapcsolatos valamennyi fizetési műveletre,
b)	meghatározott feltételeknek megfelelő fizetési műveletekre
vonatkozó adatok rögzítésére, illetve továbbítására irányulhat.
(3)	Az elrendelő a meghatározott adatok továbbítását haladéktalanul vagy meghatározott
határidő előírásával rendelheti el.
(4)	A fizetési műveletek megfigyelésének az alkalmazása legfeljebb három hónapra
rendelhető el, amely egy alkalommal az ügyészég engedélyével legfeljebb három hónappal
meghosszabbítható.
(5)	A fizetési műveletek megfigyelését elrendelő határozatban meg kell jelölni
a)	az érintett fizetési számla azonosítására alkalmas adatokat,
b)	a fizetési műveletek megfigyelésének a kezdő és befejező időpontját napban meghatározva,
c)	a továbbítandó adatok pontos körét,
d)	a feltétel meghatározását, ha az elrendelő meghatározott feltételhez köti az adatok
rögzítését, illetve továbbítását, és
e)	az adatok továbbításának módját és határidejét.
(6)	A szolgáltató a fizetési műveletek megfigyelése során az elrendelésről szóló határozatban
megjelölt adatokat az abban meghatározott módon és határidőben köteles rögzíteni, illetve
továbbítani.
217.	§
(1)	A fizetési műveletek megfigyelése keretében az elrendelő előírhatja, hogy a szolgáltató
meghatározott fizetési számlák vagy személyek közötti fizetési művelet vagy meghatározott
feltételnek megfelelő fizetési művelet teljesítését függessze fel.
(2)	A fizetési művelet teljesítésének a felfüggesztése
a)	belföldi fizetési művelet esetében az elrendelő tájékoztatásának napját követően legfeljebb
két munkanapig,
b)	nem belföldi fizetési művelet esetében az elrendelő tájékoztatásának napját követően
legfeljebb négy munkanapig
tarthat.
(3)	Az elrendelő a fizetési művelet felfüggesztése alatt megvizsgálja, hogy a felfüggesztett
fizetési művelet bűncselekménnyel összefüggésbe hozható-e. Ha a fizetési művelet felfüggesztésére
nincs szükség, közli a szolgáltatóval, hogy a fizetési művelet teljesíthető. Ha a felfüggesztett fizetési
művelet további nyomon követése szükséges, az elrendelő az ügyészség engedélyével más
84
szolgáltató tekintetében is elrendeli a fizetési műveletek megfigyelését és ezután közli a
szolgáltatóval, hogy a felfüggesztett fizetési művelet teljesíthető.
(4)	Ha az elrendelő megállapítja, hogy a fizetési művelettel érintett számlapénz vagy
elektronikus pénz tekintetében a zár alá vétel elrendelésének a feltételei fennállnak, elrendeli a zár
alá vételt.
(5)	A szolgáltató akkor teljesítheti a felfüggesztett fizetési műveletet, ha
a)	az elrendelő ezt engedélyezi, vagy
b)	a (2) bekezdésben meghatározott időtartam zár alá vétel elrendelése nélkül eltelt.
218.	§
(1)	A szolgáltató a fizetési műveletek megfigyelésének tényéről, az elrendelő határozatban
foglaltakról, a teljesített adattovábbítás tartalmáról, valamint a fizetési művelet teljesítésének
felfüggesztéséről másnak nem adhat tájékoztatást és köteles biztosítani, hogy mindezek titokban
maradjanak. A fizetési műveletek megfigyelésével érintett személynek a saját személyes adatai
kezelésére vonatkozó tájékoztatás iránti kérelme esetén olyan tájékoztatást kell adni, amelyből nem
derül ki, hogy a személyes adatainak továbbítására a fizetési műveletek megfigyelésének céljából
került sor. Erre a fizetési műveletek megfigyelésének elrendelésekor a szolgáltatót figyelmeztetni
kell.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti korlátozás az előkészítő eljárás befejezéséig, illetve a nyomozás
befejezéséig tarthat, kivéve, ha a korlátozás megszüntetése az érintettel szemben folytatott más
büntetőeljárás eredményességét veszélyeztetné. A korlátozás megszüntetését a szolgáltatóval
közölni kell.
A büntetőjogi felelősségre vonás elkerülésének kilátásba helyezése
219. §
(1)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv az ügyészség engedélyével
bűncselekmény elkövetőjével megállapodást köthet, amelyben számára kilátásba helyezi, hogy vele
szemben büntetőeljárást nem indítanak, illetve a folyamatban lévő büntetőeljárást megszüntetik, ha
az ügy, illetve más büntetőügy felderítésével, bizonyításával összefüggő információkat és
bizonyítékokat bocsát rendelkezésre, és a megállapodással elérhető nemzetbiztonsági vagy
bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonásához fűződő érdek.
A büntetőjogi felelősségre vonás elkerülésének kilátásba helyezése során feltételként szabható,
hogy az elkövető az állam közvetítésével, részben vagy egészben térítse meg azt a kárt, illetve
sérelemdíjat, amelynek megtérítésére a polgári jog szabályai szerint köteles.
(2)	Nem köthető megállapodás, ha az elkövetővel szemben olyan bűncselekmény miatt kell
büntetőeljárást folytatni, amellyel más életét szándékosan kioltotta vagy amellyel szándékosan
maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okozott. A megállapodást fel kell bontani,
ha a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv arról szerez tudomást, hogy az információt
szolgáltató személy ilyen bűncselekményt követett el.
(3)	A büntetőjogi felelősségre vonás elkerülésének kilátásba helyezéséről szóló
megállapodásban meg kell jelölni
a)	a bűncselekmény elkövetőjének azonosítására alkalmas adatait,
b)	annak a bűncselekménynek a Btk. szerinti minősítését és tényállásának rövid leírását,
amely tekintetében a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülését kilátásába helyezik,
c)	annak a bűncselekménynek a Btk. szerinti minősítését és tényállásának rövid leírását,
amely tekintetében az elkövető az információk és bizonyítékok rendelkezésre bocsátását vállalja, és
d)	az információk és a bizonyítékok rendelkezésre bocsátására vonatkozó
kötelezettségvállalást, valamint ennek módját, illetve
85
e)	ha ez a megállapodásnak részét képezi, a kár vagy a sérelemdíj megtérítésével kapcsolatos
adatokat.
(4)	Ha a bűncselekmény elkövetője a megállapodásban foglaltakat teljesíti, vele szemben
büntetőeljárás nem indítható, illetve a folyamatban lévő büntetőeljárást meg kell szüntetni.
(5)	Ha a megállapodás teljesítésére tekintettel az elkövetővel szemben nem indul
büntetőeljárás vagy azt megszüntetik, az állam téríti meg azt a kárt, illetve sérelemdíjat, amelynek
megtérítésére az elkövető a polgári jog szerint köteles, amennyiben azt az elkövető nem térítette
meg. A kár megtérítése, illetve a sérelemdíj megfizetése érdekében a leplezett eszközök
alkalmazására feljogosított szerv a sértettel titoktartási megállapodás megkötését kezdeményezheti,
illetve az ehhez szükséges iratokat elkészítheti.
(6)	Ha a kártérítésről, illetve a sérelemdíj megfizetéséről polgári perben kell határozni, az
ezek iránti igény jogalapját vélelmezni kell. A polgári perben az államot az igazságügyért felelős
miniszter képviseli. A polgári perben eljáró bíróság a kereset elbírálása előtt beszerzi a leplezett
eszközök alkalmazására feljogosított szerv nyilatkozatát a felperes sérelmére elkövetett
cselekményről, a cselekménnyel okozott kárról, illetve személyiségi jogsértésről. A nyilatkozat nem
terjedhet ki olyan tényre, amelynek alapján az elkövető személyére, illetve a büntetőjogi
felelősségre vonás elkerülésének kilátásba helyezésére vonatkozó indokokra lehet következtetni.
Hozzájárulással alkalmazott megfigyelés
220. §
(1)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv az ügyészség engedélyével, a sértett
írásbeli hozzájárulásával megfigyelést alkalmazhat
a)	uzsora-bűncselekmény, kapcsolati erőszak, illetve zaklatás bűncselekménye miatt, vagy
b)	olyan bűncselekmény miatt, amely fenyegetéssel valósul meg.
(2)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv az ügyészség engedélyével, a
felhívás, vagy a rábírni törekvés címzettjének írásbeli hozzájárulásával megfigyelést alkalmazhat
a)	bűncselekmény elkövetésére való felhívás esetén, ha a Btk. a bűncselekmény előkészületét
büntetni rendeli, vagy valamely cselekmény elkövetésére való felhívás bűncselekménynek minősül,
illetve
b)	ha a cselekményre való rábírni törekvés bűncselekménynek minősül.
(3)	A hozzájárulással alkalmazott megfigyelés során a leplezett eszközök alkalmazására
feljogosított szerv az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy hozzájárulásával - a nyilvános
vagy a közönség részére nyitva álló hely kivételével - az általa használt lakásban, egyéb
helyiségben, bekerített helyen, illetve - a közösségi közlekedési eszköz kivételével - az általa
használt járművön történteket technikai eszközzel megfigyelheti és rögzítheti, az ehhez szükséges
technikai eszközt ezeken a helyeken elhelyezheti.
(4)	A hozzájárulással alkalmazott megfigyelés során a leplezett eszközök alkalmazására
feljogosított szerv az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy által használt elektronikus
hírközlési szolgáltatás keretében, elektronikus hírközlő hálózaton vagy eszközön, illetve
információs rendszeren folytatott kommunikációt megismerheti, az észlelteket technikai eszközzel
rögzítheti, továbbá a kommunikációt lebonyolítók személyes adatait megismerheti.
(5)	A hozzájárulással alkalmazott megfigyelés alkalmazása legfeljebb negyvenöt napra
engedélyezhető.
(6)	A hozzájárulással alkalmazott megfigyelés alkalmazásáról szóló döntésben meg kell
jelölni
a)	az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy azonosítására alkalmas adatokat,
b)	az alkalmazás kezdő és befejező időpontját napban meghatározva,
c)	az ügy tárgyát képező bűncselekmény Btk. szerinti minősítését, valamint tényállásának
rövid leírását, és
86
d)	a leplezett eszköz alkalmazása helyének, illetve a megfigyelni kívánt eszköz vagy
szolgáltatás egyértelmű azonosítására alkalmas adatokat.
(7)	A hozzájárulással alkalmazott megfigyelés eredményének a felhasználására a 252-254. §
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
Álvásárlás
221. §
Az ügyészség engedélyével
a)	a bűncselekménnyel feltehetően összefüggésbe hozható dolog vagy annak mintája
megszerzésére vagy szolgáltatás igénybevételére,
b)	az eladó bizalmának erősítése céljából a bűncselekményre vonatkozó tárgyi bizonyítási
eszközt eredményező dolog megszerzésére vagy szolgáltatás igénybevételére ,
c)	a bűncselekmény elkövetőjének elfogása, illetve tárgyi bizonyítási eszköz biztosítása
érdekében dolog megszerzésére vagy szolgáltatás igénybevételére
irányuló színlelt megállapodás köthető és teljesíthető.
Fedett nyomozó alkalmazása
222. §
(1)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a szervhez tartozását, illetve kilétét
tartósan leplező, kifejezetten ilyen feladat ellátása érdekében foglalkoztatott tagját (a továbbiakban:
fedett nyomozó) a büntetőeljárásban az ügyészség engedélyével alkalmazhatja.
(2)	Fedett nyomozó
a)	bűnszervezetbe történő beépülés,
b)	terrorista csoportba vagy terrorcselekmény feltételeinek biztosításához anyagi eszközt
szolgáltató vagy gyűjtő, továbbá terrorcselekmény elkövetését vagy terrorista csoport tevékenységét
anyagi eszközök nyújtásával vagy egyéb módon támogató szervezetbe történő beépülés,
c)	álvásárlás,
d)	rejtett figyelés végrehajtása,
e)	a 215. § (7) bekezdése alapján az információ továbbítása, vagy
f)	a bűncselekménnyel összefüggő információk és bizonyítékok megszerzése
érdekében alkalmazható.
(3)	A fedett nyomozó az igénybevétel céljának eléréséhez szükséges időtartamra, legfeljebb
hat hónapra alkalmazható. Ha az elrendelés feltételei továbbra is fennállnak, a fedett nyomozó
alkalmazása az ügyészség engedélyével, alkalmanként legfeljebb hat hónappal ismételten
meghosszabbítható.
(4)	A fedett nyomozó alkalmazásáról szóló döntésben meg kell jelölni
a)	a fedett nyomozó alkalmazásának a (2) bekezdésben meghatározott célját,
b)	az alkalmazás kezdő és befejező időpontját napban meghatározva,
c)	az ügy tárgyát képező bűncselekmény Btk. szerinti minősítését, valamint tényállásának
rövid leírását, és
d)	ha a fedett nyomozó alkalmazásának eredményességéhez előreláthatóan szükséges, a 224.
§ (2) bekezdése szerinti bűncselekmény pontos megjelölését.
223.	§
(1)	Fedett nyomozó a bírói vagy ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazására
vonatkozó rendelkezések alapján más,
a)	bírói vagy ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszközzel együtt, vagy
87
b)	bírói vagy ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazásának biztosítása
érdekében
is alkalmazható.
(2)	Ha a fedett nyomozó alkalmazása során felmerül, hogy az alkalmazásának
eredményessége érdekében olyan tevékenység végzése szükséges, amely bírói vagy ügyészi
engedélyhez kötött leplezett eszköznek minősül, és az engedély a leplezett eszköz alkalmazása előtt
a 229. § vagy a 238. § alapján sem szerezhető be, a fedett nyomozó a bírói vagy ügyészi
engedélyhez kötött leplezett eszköz engedély nélküli alkalmazását megkezdheti.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság vagy az ügyészség engedélyét utólag
haladéktalanul be kell szerezni. Ha a bíróság vagy az ügyészség az utólagos engedélyezés iránti
indítványt elutasítja, az engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazásának eredménye
bizonyítékként nem használható fel és az így beszerzett adatokat haladéktalanul törölni kell.
(4)	A bíróság vagy az ügyészség az indítványt akkor is elutasítja, ha az engedély a fedett
nyomozó alkalmazása eredményességének veszélyeztetése nélkül, az engedélyhez kötött leplezett
eszköz alkalmazása előtt is beszerezhető lett volna.
224.	§
(1)	Nem büntethető a fedett nyomozó az alkalmazása során elkövetett bűncselekmény miatt,
ha annak elkövetése
a)	a fedett nyomozó alkalmazásának eredményességéhez, az alkalmazással elérni kívánt
bűnüldözési célhoz szükséges, és az alkalmazással elérni kívánt bűnüldözési érdek jelentősebb,
mint a fedett nyomozó büntetőjogi felelősségre vonásához fűződő érdek,
b)	a fedett nyomozó biztonságának biztosítása, lelepleződésének megakadályozása érdekében
szükséges, és a fedett nyomozó biztonságával, lelepleződésének megakadályozásával kapcsolatos
érdek jelentősebb, mint a fedett nyomozó büntetőjogi felelősségre vonásához fűződő érdek, illetve
c)	más bűncselekmény elkövetésének megelőzése vagy megszakítása érdekében szükséges, és
a bűncselekmény megelőzéséhez vagy megszakításához fűződő érdek jelentősebb, mint a fedett
nyomozó büntetőjogi felelősségre vonásához fűződő érdek.
(2)	Ha előrelátható, hogy a fedett nyomozó alkalmazásának eredményessége érdekében
valamely bűncselekmény elkövetése szükséges, a bűncselekményt a fedett nyomozó alkalmazásáról
szóló döntésben meg kell jelölni.
(3)	A fedett nyomozó nem követhet el más életének szándékos kioltásával járó, illetve
maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást szándékosan okozó bűncselekményt.
(4)	A fedett nyomozó mást bűncselekmény elkövetésére nem bírhat rá, és nem terelheti az
érintett személyt annál súlyosabb bűncselekmény elkövetése felé, mint amelyet eredetileg elkövetni
tervezett. Az álvásárlás önmagában nem minősül rábírásnak.
(5)	Ha a fedett nyomozó az általa elkövetett bűncselekmény miatt az (1) bekezdés alapján
nem büntethető, az állam téríti meg azt a kárt, illetve sérelemdíjat, amelynek megtérítésére a fedett
nyomozó a polgári jog szerint köteles. A kár megtérítése, illetve a sérelemdíj megfizetése érdekében
a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a sértettel titoktartási megállapodás
megkötését kezdeményezheti, illetve az ehhez szükséges iratokat elkészítheti.
(6)	Ha a kártérítésről, illetve a sérelemdíj megfizetéséről polgári perben kell határozni, az
ezek iránti igény jogalapját vélelmezni kell. A polgári perben az államot az igazságügyért felelős
miniszter képviseli. A polgári perben eljáró bíróság a kereset elbírálása előtt beszerzi a leplezett
eszközök alkalmazására feljogosított szerv nyilatkozatát a felperes sérelmére elkövetett
cselekményről, a cselekménnyel okozott kárról, illetve személyiségi jogsértésről. A nyilatkozat nem
terjedhet ki olyan tényre, amelynek alapján a fedett nyomozó személyére lehet következtetni.
225.	§
88
(1)	A fedett nyomozó alkalmazása során a foglalkoztató szerv a fedett nyomozó személyének
védelme, illetve nyomon követésének biztosítása, továbbá az eljárás leplezett jellegének biztosítása
érdekében a rá irányadó törvény alapján folytathat titkos információgyűjtést.
(2)	Az (1) bekezdés alapján folytatott titkos információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban
a rendőrségről szóló törvény, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény alapján végzett
titkos információgyűjtés felhasználására vonatkozó rendelkezések szerint használható fel.
A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv tagja és titkosan együttműködő személy
alkalmazása álvásárlás érdekében
226.	§
(1)	Az álvásárlás érdekében
a)	a leplezett eszköz alkalmazására feljogosított szerv tagja is alkalmazható, illetve
b)	a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv titkosan együttműködő személyt is
igénybe vehet.
(2)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv titkosan együttműködő személyt
akkor alkalmazhat álvásárlás érdekében, ha az álvásárlással elérni kívánt cél fedett nyomozó vagy a
leplezett eszköz alkalmazására feljogosított szerv tagja közreműködésével nem, vagy csak jelentős
késedelemmel érhető el.
(3)	A leplezett eszköz alkalmazására feljogosított szerv tagja és a titkosan együttműködő
személy álvásárlás érdekében történő alkalmazása esetén a fedett nyomozóra vonatkozó
rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
Fedőokirat, fedőintézmény és fedőadat felhasználása
227.	§
(1)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv az ügyészség engedélyével más
leplezett eszköz alkalmazása során
a)	a bűncselekmény felderítése, illetve bizonyítása érdekében valótlan adatot, tényt vagy
nyilatkozatot tartalmazó okiratot vagy közokiratot (a továbbiakban: fedőokirat) készíthet vagy
használhat fel,
b)	a bűncselekmény felderítése, illetve bizonyítása érdekében a rá irányadó törvények szerinti
fedőintézményre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával szervezetet hozhat létre és
tarthat fenn, illetve
c)	a bűncselekmény felderítése, illetve bizonyítása, továbbá a fedőokirat és a b) pont szerinti
szervezet védelme érdekében a közhiteles nyilvántartásokban valótlan adatot (a továbbiakban:
fedőadat) jegyeztethet be.
(2)	A fedőokiratot meg kell semmisíteni, illetve a közhiteles nyilvántartásokból a fedőadatot
törölni kell, ha arra a büntetőeljárás érdekében már nincs szükség.
Az ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának közös eljárási szabályai
228.	§
(1)	Az ügyészség a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv erre felhatalmazott
vezetőjének az indítványa alapján, az indítvány ügyészséghez érkezésétől számított hetvenkét órán
belül dönt a leplezett eszköz alkalmazásának engedélyezéséről.
(2)	Az indítványozás során meg kell jelölni, illetve meg kell küldeni
a)	a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv megnevezését, az előkészítő eljárás,
illetve a nyomozás elrendelésének időpontját, az eljárás azonosító számát,
89
b)	az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény Btk. szerinti minősítését, valamint
tényállásának rövid leírását, és a bűncselekmény gyanúját megalapozó vagy az annak lehetőségére
utaló adatokat,
c)	az alkalmazás törvényi feltételeinek meglétére vonatkozó valamennyi adatot,
d)	az alkalmazni kívánt leplezett eszköz megnevezését, illetve az alkalmazás
engedélyezéséhez szükséges adatokat, és
e)	az ügyészi engedély alapjául szolgáló döntést.
229.	§
(1)	Ha az ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazásának engedélyezése olyan
késedelemmel járna, amely a leplezett eszköz alkalmazásával elérendő célt jelentősen
veszélyeztetné, a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv erre felhatalmazott vezetője
az ügyészség döntéséig megkezdheti a leplezett eszköz alkalmazását.
(2)	A leplezett eszköz (1) bekezdés alapján megkezdett alkalmazása esetén a leplezett
eszközök alkalmazására feljogosított szerv erre felhatalmazott vezetője az alkalmazás
megkezdéséről hozott döntést követő hetvenkét órán belül indítványt tesz az ügyészségnek az
alkalmazás utólagos engedélyezése érdekében. Az ügyészség az indítványról az alkalmazás
megkezdéséről hozott döntéstől számított százhúsz órán belül dönt.
(3)	Az utólagos engedélyezés iránti indítványozás során meg kell jelölni az (1) bekezdésben
meghatározott feltételek fennállását megalapozó körülményeket is, továbbá az alkalmazás
megkezdéséről hozott döntés időpontját órában meghatározva.
(4)	Az ügyészség az indítványt akkor is elutasítja, ha
a)	az indítvány elkésett, vagy
b)	az engedély az ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazásának (1) bekezdés
szerinti megkezdése előtt is beszerezhető lett volna.
(5)	Ha az ügyészség az utólagos engedélyezés iránti indítványt elutasítja, a leplezett eszköz
alkalmazásának eredménye bizonyítékként nem használható fel, és az így beszerzett adatokat
haladéktalanul törölni kell.
230.	§
Az ügyészség által folytatott előkészítő eljárás, illetve ügyészségi nyomozás során az ügyészi
engedélyhez kötött leplezett eszközök engedélyezésével kapcsolatos feladatokat a felettes
ügyészség látja el.
XXXVIII.	Fejezet
Bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök
231.	§
A büntetőeljárásban a következő bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazhatók:
a)	információs rendszer titkos megfigyelése,
b)	titkos kutatás,
c)	hely titkos megfigyelése,
d)	küldemény titkos megismerése,
e)	lehallgatás.
232.	§
(1)	Információs rendszer titkos megfigyelése során a leplezett eszközök alkalmazására
feljogosított szerv bírói engedéllyel információs rendszerben kezelt adatokat titokban megismerhet,
90
az észlelteket technikai eszközzel rögzítheti. Ennek érdekében az ehhez szükséges elektronikus adat
az információs rendszerben, illetve a szükséges technikai eszköz - a nyilvános vagy a közönség
részére nyitva álló hely kivételével - lakásban, egyéb helyiségben, bekerített helyen, illetve - a
közösségi közlekedési eszköz kivételével - járműben, továbbá az érintett személy használatában
lévő tárgyban elhelyezhető.
(2)	Titkos kutatás során a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv bírói
engedéllyel - a nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló hely kivételével - lakást, egyéb
helyiséget, bekerített helyet, illetve - a közösségi közlekedési eszköz kivételével - járművet,
továbbá az érintett személy használatában lévő tárgyat titokban átkutathat, az észlelteket technikai
eszközzel rögzítheti.
(3)	Hely titkos megfigyelése során a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv bírói
engedéllyel - a nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló hely kivételével - a lakásban, egyéb
helyiségben, bekerített helyen, illetve - a közösségi közlekedési eszköz kivételével - járművön
történteket titokban technikai eszközzel megfigyelheti és rögzítheti. Ennek érdekében az ehhez
szükséges technikai eszköz az alkalmazás helyén elhelyezhető.
(4)	Küldemény titkos megismerése során a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított
szerv bírói engedéllyel postai küldeményt vagy egyéb zárt küldeményt titokban felbonthat, annak
tartalmát megismerheti, ellenőrizheti és rögzítheti.
(5)	Lehallgatás során a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv bírói engedéllyel
elektronikus hírközlési szolgáltatás keretében elektronikus hírközlő hálózat vagy eszköz útján,
illetve információs rendszeren folytatott kommunikáció tartalmát titokban megismerheti és
rögzítheti.
233.	§
(1)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazása során igénybe vett technikai
eszközt vagy információs rendszerben elhelyezett elektronikus adatot a leplezett eszköz
alkalmazásának befejezését követően haladéktalanul el kell távolítani. Ha az eltávolítás akadályba
ütközik, a technikai eszközt vagy az elektronikus adatot az akadály megszűnését követően kell
haladéktalanul eltávolítani.
(2)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazása során igénybe vett technikai
eszköz vagy adat elhelyezése, valamint eltávolítása érdekében
a)	a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv bírói engedélyhez nem kötött
leplezett eszközt alkalmazhat, illetve
b)	a leplezett eszközök alkalmazását végrehajtó szerv a rá irányadó törvény alapján titkos
információgyűjtést végezhet.
234.	§
(1)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök az öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb
szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény esetén alkalmazhatók.
(2)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök a három évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő, szándékosan elkövetett következő bűncselekmények esetén is alkalmazhatók:
a)	az üzletszerűen vagy bűnszövetségben elkövetett bűncselekmény,
b)	a kábítószer-prekurzorral visszaélés, az egészségügyi termék hamisítása,
c)	a szexuális visszaélés, a kerítés, a prostitúció elősegítése, a kitartottság, a
gyermekprostitúció kihasználása, a gyermekpornográfia,
d)	a környezetkárosítás, a természetkárosítás, az orvvadászat, a tiltott állatviadal szervezése, a
hulladékgazdálkodás rendjének megsértése,
e)	a zártörés kivételével az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények,
f)	a korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása kivételével a korrupciós
bűncselekmények,
91
g)	a választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény, a
harmadik országbeli állampolgár jogellenes foglalkoztatása, a tiltott szerencsejáték szervezése,
h)	a bennfentes kereskedelem és a tiltott piacbefolyásolás.
(3)	Bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök a szándékosan elkövetett minősített adattal
visszaélés, a hivatali visszaélés, a hivatalos személy elleni erőszak, a nemzetközileg védett személy
elleni erőszak, a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítása, a jogosulatlan pénzügyi
tevékenység és a piramisjáték szervezése esetén is alkalmazhatók.
(4)	Ha a Btk. a bűncselekmény előkészületét büntetni rendeli, a bírói engedélyhez kötött
leplezett eszközök az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bűncselekmények előkészülete miatt
indult büntetőeljárásban is alkalmazhatók.
A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök engedélyezése
235.	§
(1)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök a bíróság engedélye alapján, az abban
meghatározott keretek között alkalmazhatók.
(2)	A bíróság engedélye meghatározza, hogy az érintett személlyel szemben mely bírói
engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazható.
(3)	A bíróság
a)	az engedélyét meghosszabbíthatja,
b)	az engedélyét visszavonhatja,
c)	az engedélyét további leplezett eszközre kiterjesztheti, illetve
d)	a már engedélyezett leplezett eszköz további alkalmazását megtilthatja.
236.	§
(1)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának engedélyezéséről a bíróság
az ügyészség indítványa alapján határoz.
(2)	Az indítványnak tartalmaznia kell
a)	a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv megnevezését, az előkészítő eljárás,
illetve a nyomozás elrendelésének időpontját, az eljárás azonosító számát,
b)	a rendelkezésre álló, az alkalmazással érintett személy azonosítására szolgáló adatokat,
c)	az érintett személlyel szemben a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök
alkalmazásának tervezett kezdő és befejező időpontját napban és órában meghatározva,
d)	a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása feltételeinek fennállását
megalapozó részletes indokolást, így
da)	az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény Btk. szerinti minősítését, valamint a tényállás
rövid leírását, és a bűncselekmény gyanúját megalapozó vagy az annak lehetőségére utaló adatokat,
db)	a 214. § (5) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülését megalapozó adatokat, és
dc)	a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának célját,
e)	az alkalmazni kívánt leplezett eszköz megnevezését,
f)	információs rendszer titkos megfigyelése esetén az információs rendszer; titkos kutatás
esetén a helyiség, jármű vagy tárgy; hely titkos megfigyelése esetén a helyiség vagy jármű;
küldemény titkos megismerése esetén a feladás vagy az átvétel helyének, illetve a feladó vagy a
címzett; lehallgatás esetén az elektronikus hírközlési szolgáltatás vagy az eszköz, illetve az
információs rendszer egyértelmű azonosítására szolgáló adatokat.
(3)	Az indítványhoz csatolni kell az indítványban foglaltakat megalapozó iratokat.
237.	§
92
(1)	A bíróság az indítvány benyújtásától számított hetvenkét órán belül dönt. A bíróság az
indítvány alapján az engedélyt megadja, részben adja meg vagy az indítványt elutasítja.
(2)	A bíróság az engedélyt részben adja meg, ha engedélyezi a bírói engedélyhez kötött
leplezett eszközök alkalmazását, azonban határozatában egyes leplezett eszközök vonatkozásában
az alkalmazásra irányuló indítványt elutasítja.
(3)	Ha a bíróság a leplezett eszközök alkalmazását engedélyezi vagy részben engedélyezi, az
erről szóló határozatban meg kell jelölni
a)	a rendelkezésre álló, az érintett személy azonosítására szolgáló adatokat,
b)	a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának kezdő és befejező időpontját
napban és órában meghatározva,
c)	a bűncselekmény Btk. szerinti minősítésének megjelölésével, valamint a tényállás rövid
leírásával azt, hogy az alkalmazást milyen bűncselekmény miatt és milyen célból engedélyezi,
d)	azt, hogy mely bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazható, és
e)	a 236. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott adatokat.
Utólagos engedélyezés
238.	§
(1)	Ha a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának engedélyezése vagy az
alkalmazás kiterjesztésének az engedélyezése olyan késedelemmel járna, amely a leplezett eszköz
alkalmazásával elérni kívánt célt jelentősen veszélyeztetné, az ügyészség elrendelheti a titkos
kutatást, illetve a bíróság döntéséig, de legfeljebb százhúsz órára elrendelheti a leplezett eszköz
alkalmazását.
(2)	A leplezett eszköz (1) bekezdés alapján elrendelt alkalmazása esetén az ügyészség az
elrendelést követő hetvenkét órán belül indítványt tesz a bíróságnak az utólagos engedélyezés
érdekében. A bíróság az ügyészség indítványáról az elrendeléstől számított százhúsz órán belül
dönt.
(3)	Az utólagos engedélyezés iránti indítvány tartalmazza az (1) bekezdésben meghatározott
feltételek fennállását megalapozó körülményeket is, továbbá az elrendelés időpontját órában
meghatározva.
(4)	A bíróság az indítványt akkor is elutasítja, ha
a)	az indítvány elkésett vagy
b)	az engedély az alkalmazás (1) bekezdés alapján történő elrendelése előtt is beszerezhető
lett volna.
(5)	Ha a bíróság a leplezett eszközök vagy az indítványban megjelölt egyes eszközök
alkalmazásának utólagos engedélyezése iránti indítványt elutasítja, a nem engedélyezett leplezett
eszköz alkalmazásának eredménye bizonyítékként nem használható fel, és az így beszerzett
adatokat haladéktalanul törölni kell.
(6)	Ha a bíróság az utólagos engedélyezés iránti indítványt elutasítja, ugyanabból a célból,
változatlan indok vagy tényállás alapján bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazása az
(1)	bekezdés alapján ismételten nem rendelhető el.
(7)	A leplezett eszközök alkalmazásának utólagos engedélyezése esetén az alkalmazás kezdő
időpontját az (1) bekezdés szerinti elrendelés időpontjától kell számítani.
Az alkalmazás tartama és az alkalmazás meghosszabbítása
239.	§
(1)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása legfeljebb kilencven napra
engedélyezhető, amely alkalmanként legfeljebb kilencven nappal meghosszabbítható.
93
(2)	A büntetőeljárásban az érintett személlyel szemben bírói engedélyhez kötött leplezett
eszközök alkalmazása összesen háromszázhatvan napig engedélyezhető.
(3)	Ha a büntetőeljárásban az érintett személlyel szemben a leplezett eszközök alkalmazását
megszüntetik, és ezt követően a leplezett eszközök alkalmazását ismételten engedélyezik, a
leplezett eszközök alkalmazásának idejét össze kell adni és a (2) bekezdésben meghatározott
tartamot ennek megfelelően kell számítani.
240.	§
(1)	A leplezett eszközök alkalmazásának meghosszabbítására az ügyészség az alkalmazás
engedélyezett tartamának lejárta előtt legkésőbb öt nappal tesz indítványt, az indítványról a bíróság
a benyújtástól számított hetvenkét órán belül dönt.
(2)	A bíróság az alkalmazás tartamát meghosszabbítja vagy az indítványt elutasítja.
(3)	A bíróság az alkalmazás meghosszabbítása esetén megtiltja annak a leplezett eszköznek az
alkalmazását, amely vonatkozásában az alkalmazás törvényi feltételei nem állnak fenn.
(4)	A leplezett eszközök alkalmazásának meghosszabbítása esetén a befejezés napját az előző
engedélyben meghatározott befejező naptól kell számítani.
(5)	Az indítvány előterjesztésével egyidejűleg a korábbi engedélyezés óta keletkezett iratokat
is csatolni kell.
Az alkalmazás kiterjesztése
241.	§
(1)	Az alkalmazás kiterjesztésének lehet helye, ha a leplezett eszközök alkalmazásának az
engedélyben meghatározott befejező időpontjáig az érintett személlyel szemben
a)	az engedélyben nem szereplő más leplezett eszköz alkalmazása, illetve
b)	az engedélyben már megjelölt leplezett eszköz alkalmazásának folytatása információs
rendszer titkos megfigyelése esetén más információs rendszer; titkos kutatás esetén más helyiség,
jármű vagy tárgy; hely titkos megfigyelése esetén más helyiség vagy jármű; küldemény titkos
megismerése esetén más hely, illetve más feladó vagy címzett; lehallgatás esetén más elektronikus
hírközlési szolgáltatás vagy eszköz, illetve más információs rendszer vonatkozásában
szükséges.
(2)	Az alkalmazás kiterjesztéséről a bíróság az ügyészség indítványa alapján, a 236. § és a
237.	§ szerint dönt és ennek megfelelően módosítja a leplezett eszközök alkalmazására vonatkozó
engedélyét.
(3)	Az alkalmazás kiterjesztésére irányuló indítvány tartalmazza a kiterjesztéssel összefüggő,
a 236. § (2) bekezdés e) és f) pontjában meghatározott adatokat és a kiterjesztést megalapozó
körülményeket, továbbá ahhoz csatolni kell a kiterjesztést alátámasztó, a korábbi engedélyezés óta
keletkezett iratokat.
(4)	Az alkalmazás kiterjesztése nem érinti a leplezett eszközöknek az érintett személlyel
szembeni alkalmazásának a korábban engedélyezett vagy meghosszabbított befejező időpontját.
(5)	Az alkalmazás kiterjesztése és az alkalmazás meghosszabbítása egyidejűleg is
indítványozható.
Az engedély visszavonása és a leplezett eszköz alkalmazásának a megtiltása
242.	§
(1)	A bíróság felhívására a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv köteles a bírói
engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazása során megszerzett, a felhívás időpontjáig a
94
leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv rendelkezésére álló adatokat nyolc napon belül
bemutatni.
(2)	A bíróság az alkalmazás meghosszabbítására vagy az alkalmazás kiterjesztésére irányuló
indítványról hozott döntése során is vizsgálja a leplezett eszközök alkalmazásának törvényességét.
(3)	A bíróság a leplezett eszközök alkalmazásának engedélyét visszavonja, ha
a)	a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv az adatokat az (1) bekezdésben
meghatározott határidőn belül nem mutatja be,
b)	az engedély kereteit túllépték, vagy
c)	a leplezett eszközöket az alkalmazásra vonatkozó, az e törvényben meghatározott
rendelkezés megsértésével alkalmazták.
(4)	A bíróság megtiltja annak a leplezett eszköznek az alkalmazását, amely vonatkozásában az
alkalmazás törvényi feltételei nem állnak fenn.
(5)	Ha a bíróság
a)	a leplezett eszközök alkalmazására vonatkozó engedélyét visszavonja, az alkalmazás során,
b)	valamely leplezett eszköz alkalmazását megtiltja, a megtiltott leplezett eszközzel
megszerzett adatokat haladéktalanul törölni kell.
XXXIX.	Fejezet
A leplezett eszközök alkalmazásának közös szabályai
A leplezett eszközök alkalmazásának végrehajtása
243.	§
(1)	A leplezett eszköz alkalmazásáról jegyzőkönyvet vagy feljegyzést kell készíteni.
(2)	A fedett nyomozó eljárásáról készített jegyzőkönyvet vagy feljegyzést a fedett nyomozó
foglalkoztatására feljogosított szerv erre felhatalmazott vezetője írja alá. A jegyzőkönyvet, vagy a
feljegyzést oly módon kell elkészíteni, hogy abból a fedett nyomozó személyére ne lehessen
következtetni.
244.	§
(1)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a leplezett eszköz alkalmazását
maga hajtja végre, a leplezett eszközök végrehajtásában való közreműködésre kijelölt rendőri szerv
közreműködésével hajtja végre, vagy a leplezett eszköz alkalmazásához a nemzetbiztonsági
szolgálatokról szóló törvény által ilyen szolgáltatások végzésére kijelölt nemzetbiztonsági
szolgálatot veszi igénybe.
(2)	A nyomozó hatóság által alkalmazott leplezett eszköz alkalmazásának a végrehajtásában a
rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, illetve a rendőrség
terrorizmust elhárító szerve felkérésre közreműködik a rendőrségről szóló törvény szerint
hatáskörébe tartozó bűncselekmény miatt folytatott előkészítő eljárás és nyomozás során.
(3)	Az ügyészség által alkalmazott leplezett eszköz alkalmazásának a végrehajtásában
felkérésre közreműködik
a)	a nyomozó hatóság, valamint a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat
ellátó szerve, illetve
b)	a rendőrségről szóló törvény szerint hatáskörébe tartozó bűncselekmény miatt folytatott
eljárásban a rendőrség terrorizmust elhárító szerve.
(4)	Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok vagy a rendőrség terrorizmust elhárító szervének
hivatásos állományú tagja által elkövetett bűncselekmény miatt folytatott előkészítő eljárás vagy
nyomozás során bírói vagy ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszközt alkalmaznak, felkérésre az
érintett nemzetbiztonsági szolgálat, illetve a rendőrség terrorizmust elhárító szerve közreműködik a
leplezett eszköz alkalmazásának a végrehajtásában.
95
(5)	Az elektronikus hírközlési szolgáltatást végző szervezetek, valamint a postai
küldemények, vagy az egyéb zárt küldemények, továbbá az információs rendszerben tárolt adatok
továbbítását, feldolgozását, kezelését végző szervezetek kötelesek a leplezett eszközök alkalmazását
biztosítani és az alkalmazásra feljogosított szervekkel együttműködni.
A leplezett eszközök alkalmazásának megszüntetése
245.	§
(1)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv vezetője vagy az ügyészség a
leplezett eszközök vagy egyes eszközök alkalmazását megszünteti, ha
a)	nyilvánvaló, hogy további alkalmazásától nem várható eredmény, ideértve azt is, ha az
alkalmazás kiterjesztésének lenne helye, azonban az ehhez szükséges adatok nem állnak
rendelkezésre,
b)	nyilvánvaló, hogy az engedélyben meghatározott keretek között a leplezett eszköz
alkalmazása nem végezhető tovább,
c)	az engedélyben meghatározott célját elérte,
d)	az engedélyben megállapított vagy meghosszabbított tartam lejárt,
e)	az utólagos engedélyezés iránti indítványt a bíróság vagy az ügyészség elutasította,
f)	a bíróság a 242. § alapján az engedélyt visszavonta vagy egyes leplezett eszközök
alkalmazását megtiltotta,
g)	az előkészítő eljárásban elrendelt alkalmazás alatt az előkészítő eljárás határideje lejárt és a
nyomozást nem rendelték el, vagy
h)	az eljárást megszüntették, illetve a nyomozás határideje lejárt.
(2)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazásának megszüntetéséről rendelkező
határozatot meg kell küldeni a bíróságnak.
XL. Fejezet
A leplezett eszközök alkalmazása során megszerzett adatokra vonatkozó szabályok
A leplezett eszközök alkalmazása során megszerzett adatok törlése
246.	§
(1)	A leplezett eszközök alkalmazásának megszüntetését követő harminc napon belül az
annak során megszerzett adatok közül törölni kell
a)	a leplezett eszközök alkalmazásának céljával össze nem függő adatot,
b)	mindazon személyes adatot, amelyre a büntetőeljárás céljából nincs szükség, és
c)	a 346. § (2) bekezdésében meghatározott adat kivételével azon adatot, amelyet a
büntetőeljárásban bizonyítékként nem lehet felhasználni.
(2)	Ha a leplezett eszközök alkalmazásának végrehajtását nem maga a leplezett eszközök
alkalmazására feljogosított szerv hajtotta végre, az (1) bekezdésben meghatározott határidőt attól a
naptól kell számítani, amelyen a leplezett eszközök alkalmazásának eredményét tartalmazó
adathordozó, irat vagy annak kivonata a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szervhez
megérkezett.
A leplezett eszközök alkalmazása során megszerzett adatok bizalmassága
247.	§
96
(1)	A leplezett eszközök alkalmazásának engedélyezése, végrehajtása, illetve az annak
eredményeként keletkezett adatok felhasználása során gondoskodni kell arról, hogy az intézkedések
és az adatok illetéktelen személy számára ne váljanak hozzáférhetővé vagy megismerhetővé.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott követelmény érvényesítéséért az ügyben eljáró
leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv, ügyészség és bíróság felelős.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározott követelmény érvényesítése érdekében a leplezett
eszközök alkalmazására feljogosított szerv, az ügyészség vagy a bíróság, ha annak feltételei
fennállnak, a leplezett eszközök alkalmazásával összefüggő adatokat a minősített adat védelméről
szóló törvényben meghatározott szabályok szerint minősítéssel védheti.
248.	§
(1)	Ha a leplezett eszköz alkalmazásával kapcsolatos adatokat a leplezett eszközök
alkalmazására feljogosított szerv a minősített adat védelméről szóló törvényben meghatározott
szabályok szerint minősítette, a törvény szerinti felülvizsgálatot a leplezett eszköz alkalmazásának
megszüntetését követően haladéktalanul, azután kétévente el kell végezni.
(2)	Ha a leplezett eszköz alkalmazásával kapcsolatos adatokat a büntetőeljárásban minősített
adatként kezelik, a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság kezdeményezheti a minősítés
felülvizsgálatát vagy felülbírálatát.
A leplezett eszközök alkalmazása során keletkezett ügyiratok kezelése
249.	§
(1)	E törvény rendelkezései szerint az eljárás ügyiratainak részét képezik
a)	a leplezett eszközök alkalmazása során keletkezett bizonyítási eszközök, így különösen a
technikai eszközzel rögzített adatok, és
b)	a leplezett eszközök alkalmazására vonatkozó engedély.
(2)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv, illetve az ügyészség az (1)
bekezdésben meghatározott ügyiratok zárt kezelését is elrendelheti.
250.	§
(1)	Az ügyészség eltérő rendelkezése hiányában a leplezett eszközök alkalmazásának
befejezéséig az alkalmazás során keletkezett bizonyítási eszközök, különösen a technikai eszközzel
rögzített adatok és a leplezett eszközök alkalmazására vonatkozó engedély nem képezik az eljárás
ügyiratainak részét.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott bizonyítási eszközöket, illetve iratokat az alkalmazás
befejezéséig kizárólag
a)	a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv azon tagja,
b)	az az ügyész, ügyészségi vezető, illetve
c)	az a bíró, bírósági vezető
ismerheti meg, aki a leplezett eszköz alkalmazásával összefüggésben eljár.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározott bizonyítási eszközöket, illetve iratokat az alkalmazás
befejezéséig, törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében
a)	más bíróság, ügyészség vagy más leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv,
b)	a leplezett eszközök végrehajtásában való közreműködésre kijelölt rendőri szerv, illetve
c)	nemzetbiztonsági szolgálat
is megismerheti.
251.	§
97
(1)	Ha más büntetőeljárás eredményességét, illetve az ügyészségről szóló törvény, a
rendőrségről szóló törvény, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény vagy a
nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján végzett titkos információgyűjtés érdekét nem
veszélyezteti, a bírói engedélyben szereplő érintett személyt a bírói engedélyhez kötött leplezett
eszközök alkalmazásának a tényéről tájékoztatni kell
a)	az előkészítő eljárás befejezését követően, ha nyomozás nem indult, vagy
b)	a nyomozás befejezését követően, ha gyanúsítotti kihallgatására vagy vele szemben
vádemelésre nem került sor.
(2)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazásával összefüggő más adatról az
érintett személy nem tájékoztatható. Az ilyen adatra vonatkozó tájékoztatás iránti kérelem
teljesítését írásban, e rendelkezésre hivatkozva kell megtagadni.
XLI. Fejezet
A leplezett eszközök alkalmazásának eredménye
252.	§
(1)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazásának eredménye a (2) és (3)
bekezdésben meghatározott kivétellel annak a bűncselekménynek a bizonyítására és azzal az
érintett személlyel szemben használható fel, amely miatt és akivel szemben az alkalmazást a bíróság
engedélyezte.
(2)	Akivel szemben a bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazását a bíróság
engedélyezte, annak eredménye olyan bűncselekmény bizonyítására is felhasználható, amelyet az
engedélyben nem jelöltek meg, feltéve, hogy az eszköz alkalmazásának e törvényben meghatározott
feltételei ez utóbbi bűncselekmény tekintetében is fennállnak.
(3)	Annak a bűncselekménynek a bizonyítására, amely miatt a bírói engedélyhez kötött
leplezett eszköz alkalmazását a bíróság engedélyezte, az alkalmazás eredménye minden elkövetővel
szemben felhasználható.
(4)	A (2) és (3) bekezdésben meghatározott esetben a leplezett eszköz alkalmazásának
eredménye akkor használható fel, ha a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bírói
engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának megszüntetését követően harminc napon
belül az engedélyben meg nem jelölt személy, illetve bűncselekmény vonatkozásában az előkészítő
eljárás vagy a nyomozás megindításáról rendelkezik, illetve azt kezdeményezi. Erről a leplezett
eszközök alkalmazására feljogosított szerv a leplezett eszközt engedélyező bíróságot az ügyészség
útján tájékoztatja.
(5)	Ha a leplezett eszközök alkalmazásának végrehajtását nem maga a leplezett eszközök
alkalmazására feljogosított szerv hajtotta végre, a (4) bekezdésben meghatározott határidőt attól a
naptól kell számítani, amikor a leplezett eszköz alkalmazásának a (2) és (3) bekezdésben
meghatározottak szerint felhasználni kívánt eredményét tartalmazó adathordozó, irat vagy annak
kivonata a leplezett eszköz alkalmazására feljogosított szervhez megérkezett.
253.	§
(1)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazásának eredménye az engedélyben
meg nem jelölt személynek az engedélyben meg nem jelölt bűncselekménye vonatkozásában
kizárólag a más életének szándékos kioltásával járó bűncselekmények; az emberrablás; az öt évig
terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő, a Btk. XXIV. Fejezete szerinti állam
elleni bűncselekmény; a terrorcselekmény; a terrorizmus finanszírozása; vagy a szándékosan
elkövetett közveszély okozása bizonyítására használható fel, ha
a)	az eszköz alkalmazásának e törvényben meghatározott egyéb feltételei fennállnak,
b)	a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a büntetőeljárásban felhasználni
kívánt adat megszerzését követően nyolc napon belül az engedélyben meg nem jelölt személynek az
98
engedélyben meg nem jelölt bűncselekménye vonatkozásában az előkészítő eljárás vagy a
nyomozás megindításáról rendelkezik, illetve azt kezdeményezi, és
c)	a bíróság a (4) bekezdés alapján engedélyezi az engedélyben meg nem jelölt személynek az
engedélyben meg nem jelölt bűncselekménye vonatkozásában a leplezett eszköz alkalmazása
eredményének a felhasználását.
(2)	A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv az (1) bekezdés b) pontja szerinti
előkészítő eljárás vagy nyomozás megindítását követő három munkanapon belül kezdeményezi az
ügyészségnél a leplezett eszköz alkalmazása eredménye felhasználásának az engedélyezését. Az
ügyészség a kezdeményezéstől számított hetvenkét órán belül indítványozza a bíróságnál a leplezett
eszköz alkalmazása eredménye felhasználásának az engedélyezését.
(3)	A bíróság az indítvány benyújtásától számított hetvenkét órán belül dönt.
(4)	A bíróság akkor engedélyezi az engedélyben meg nem jelölt személynek az engedélyben
meg nem jelölt bűncselekménye vonatkozásában a leplezett eszköz alkalmazása eredményének a
felhasználását, ha
a)	a leplezett eszköz alkalmazása, illetve annak eredménye az (1) bekezdésben meghatározott
feltételeknek és
b)	a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv, valamint az ügyészség eljárása a (2)
bekezdésben foglaltaknak
megfelel.
(5)	Ha az (1) bekezdés b) pontja alapján elrendelt előkészítő eljárás vagy nyomozás során
bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz további alkalmazására van szükség, a korábbi bírói
engedélyben meg nem jelölt személynek az engedélyben meg nem jelölt bűncselekménye
vonatkozásában a bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazását a XXXVIII. Fejezet
alapján indítványozni és engedélyezni kell. Ha a bíróság a (4) bekezdés szerint engedélyezi az
engedélyben meg nem jelölt személynek az engedélyben meg nem jelölt bűncselekménye
vonatkozásában a leplezett eszköz alkalmazása eredményének a felhasználását, a 239. § (2)
bekezdésében meghatározott tartamot a felhasználni kívánt adat (1) bekezdés szerinti
megszerzésének időpontjától kell számítani.
(6)	Ha a leplezett eszközök alkalmazásának végrehajtását nem maga a leplezett eszközök
alkalmazására feljogosított szerv hajtotta végre, az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott
határidőt attól a naptól kell számítani, amikor a leplezett eszköz alkalmazásának az (1) bekezdésben
meghatározottak szerint felhasználni kívánt eredményét tartalmazó adathordozó, irat vagy annak
kivonata a leplezett eszköz alkalmazására feljogosított szervhez megérkezett.
254.	§
(1)	Bizonyítékként nem lehet felhasználni a bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz
alkalmazásának eredményét, ha
a)	az érintett olyan védőként eljáró személy, akivel szemben a 357. § alapján, vagy
b)	az érintett olyan hozzátartozó, akivel szemben a 343. § és a 357. § alapján
bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz nem lett volna alkalmazható.
(2)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazásának eredményét bizonyítékként
nem lehet felhasználni olyan adatra nézve, amelyre az engedélyben megjelölt személy a 170. § (1)
bekezdés b) és d) pontja alapján tanúként nem hallgatható ki, kivéve, ha a 170. § (1) bekezdés d)
pontjában meghatározott tanúzási akadály esetén az érintett a titoktartási kötelezettség alól
felmentést kapott.
(3)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazásának eredményét bizonyítékként
nem lehet felhasználni olyan adatra nézve, amelyre az engedélyben megjelölt személy a 173. §
illetve a 174. § alapján a tanúvallomást megtagadhatja, kivéve, ha
a)	az érintettet tanúként kihallgatták, és a titoktartás körébe tartozó adatra tanúvallomást tett,
b)	a 173. § esetén az érintettet az arra jogosult felmentette, vagy a titoktartási kötelezettség alá
eső adat továbbítása az adatkérés keretében megkeresett szervezet számára kötelező, vagy
99
c)	a bíróság a médiatartalom-szolgáltatót, valamint a vele munkaviszonyban vagy
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyt a számára a médiatartalom-szolgáltatói
tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétének felfedésére kötelezte.
(4)	A (2) és (3) bekezdésben meghatározott korlátozás nem akadálya annak, hogy a leplezett
eszköz alkalmazásának eredményét az engedélyben megjelölt személy által elkövetett
bűncselekmény bizonyítására használják fel.
255.	§
(1)	Fedett nyomozó alkalmazása esetén a végrehajtásról készített feljegyzést és a fedett
nyomozó alkalmazására vonatkozó ügyészi engedélyt kell az eljárás ügyirataihoz csatolni.
(2)	A fedett nyomozót tanúként kizárólag a fedett nyomozót foglalkoztató szerv
álláspontjának megismerését követően lehet kihallgatni. Fedett nyomozó tanúkénti kihallgatására,
vagy a személyes jelenlétét igénylő más bizonyítási cselekmény lefolytatására a vádemelés után
kizárólag az ügyészség indítványára és akkor kerülhet sor, ha vallomása más módon nem pótolható.
(3)	A fedett nyomozó a bíróság döntése nélkül különösen védett tanúnak minősül, ha
tanúkénti kihallgatása, vagy a személyes jelenlétét igénylő más bizonyítási cselekmény lefolytatása
szükséges. A fedett nyomozó különösen védett tanú minőségét a bíróság csak a fedett nyomozót
foglalkoztató szerv hozzájárulásával szüntetheti meg.
(4)	Ha a fedett nyomozó részére írásbeli tanúvallomás tételét engedélyezik, a fedett nyomozó
más módon leírt vallomását a fedett nyomozót foglalkoztató szerv azon tagja hitelesíti, aki a fedett
nyomozó alkalmazásának végrehajtására történő felkészítéséért, a fedett nyomozóval és az
alkalmazó szervvel való folyamatos kapcsolattartásért, valamint a fedett nyomozó védelméért
felelős. Akadályoztatása esetén ezen személy helyett a felettese jár el.
(5)	A fedett nyomozó alkalmazása eredményének bizonyítékként történő felhasználása során
minden szükséges intézkedést meg kell tenni a fedett nyomozó kilétének titokban maradása és
biztonsága érdekében.
(6)	Fedett nyomozónak a 222. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott célból történő
alkalmazása esetén az ügyészség a fedett nyomozó alkalmazásával kapcsolatos ügyiratok zárt
kezelését rendelheti el, ha
a)	az ügyészség a fedett nyomozó alkalmazásának eredményét bizonyítékként nem kívánja
felhasználni, és
b)	a fedett nyomozó alkalmazása tényének ismertté válása a fedett nyomozó életét, testi
épségét, személyes szabadságát közvetlenül veszélyeztetné.
(7)	A (6) bekezdés esetén a fedett nyomozó alkalmazásának eredménye bizonyítékként nem
használható fel, és az ügyiratok zárt kezelése az ügyészség engedélye nélkül nem szüntethető meg.
XLII. Fejezet
A titkos információgyűjtés és a büntetőeljárás kapcsolata
256.	§
(1)	Ha a büntetőeljárást az ügyészségről szóló törvény, a rendőrségről szóló törvény, a
Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény vagy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló
törvény alapján végzett titkos információgyűjtés adatai alapján indították meg, a büntetőeljárás
megindítását követően a leplezett eszközöket e törvény szerint kell alkalmazni.
(2)	A büntetőeljárás megindításakor a bírói vagy ügyészi engedélyhez kötött leplezett
eszközök alkalmazását e törvény szerint akkor is engedélyezni kell, ha előtte bírói, külső vagy
ügyészi engedélyhez kötött titkos információgyűjtést végeztek.
257.	§
100
(1)	A titkos információgyűjtés eredményéhez csatolni kell a titkos információgyűjtés
elrendelésének és lefolytatásának a törvényességét igazoló iratokat.
(2)	A bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés tényét a törvényszék elnöke igazolja.
Az igazolás tartalmazza a bíróság megjelölését, az engedéllyel érintett eljárás azonosító számát és
tárgyát, az érintett személy nevét, a titkos információgyűjtés engedélyezésére irányuló előterjesztés,
illetve az engedély kereteit.
258.	§
A bírói vagy külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eredménye bizonyítékként a
büntetőeljárásban akkor használható fel, ha a büntetőeljárás megindítására jogosult szerv a hozzá
való érkezéstől számított három munkanapon belül dönt a titkos információgyűjtés alapján a
büntetőeljárás megindításáról vagy annak a már folyamatban lévő büntetőeljárásban való
felhasználásáról.
A bírói vagy külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eredményének felhasználása
259.	§
(1)	Az ügyészségről szóló törvény, a rendőrségről szóló törvény vagy a Nemzeti Adó- és
Vámhivatalról szóló törvény rendelkezései alapján végzett, bírói engedélyhez kötött titkos
információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban bizonyítékként akkor használható fel, ha
a)	olyan bűncselekmény bizonyítására kívánják felhasználni, amely miatt e törvény szerint
bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának helye lehet,
b)	a titkos információgyűjtést folytató szerv a büntetőeljárásban felhasználni kívánt adat
megszerzését követően nyolc napon belül kezdeményezte a büntetőeljárás megindítását.
(2)	Ha a titkos információgyűjtést nem maga a titkos információgyűjtést végző szerv hajtotta
végre, az (1) bekezdésben meghatározott határidőt attól a naptól kell számítani, amikor a titkos
információgyűjtésnek az (1) bekezdés szerint felhasználni kívánt eredményét tartalmazó
adathordozó, irat vagy annak kivonata a titkos információgyűjtést folytató szervhez megérkezett.
(3)	Ha az ügyészségről szóló törvény, a rendőrségről szóló törvény vagy a Nemzeti Adó- és
Vámhivatalról szóló törvény alapján végzett titkos információgyűjtés adatai alapján a büntetőeljárás
megindítását az (1) bekezdés b) pontja alapján, megfelelő időben kezdeményezték, bizonyítékként a
kezdeményezés és a büntetőeljárás megindítása között végzett, bírói engedélyhez kötött titkos
információgyűjtés eredménye is felhasználható.
260.	§
(1)	A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény rendelkezései alapján végzett, külső
engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban akkor használható fel,
ha
a)	olyan bűncselekmény bizonyítására kívánják felhasználni, amely miatt e törvény szerint
bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának helye lehet, és
b)	a büntetőeljárásban felhasználni kívánt adat megszerzését követően a titkos
információgyűjtést végző nemzetbiztonsági szolgálat, illetve a rendőrség terrorizmust elhárító
szerve legkésőbb a büntetőeljárásban felhasználni kívánt adat megszerzését követő harminc napon
belül kezdeményezte a büntetőeljárás megindítását.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően a nemzetbiztonsági szolgálat, illetve a rendőrség terrorizmust
elhárító szerve legkésőbb a felhasználni kívánt adat megszerzését követő egy éven belül teheti meg
a feljelentést, ha
a)	a büntetőeljárás korábbi kezdeményezésével a törvényben meghatározott feladatának az
eredményességét veszélyeztetné, és
101
b)	a büntetőeljárásban felhasználni kívánt adat a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló
törvény rendelkezései alapján az érintett szerv feladatkörébe tartozó bűncselekményre vonatkozik.
(3)	Ha a titkos információgyűjtést nem maga a titkos információgyűjtést végző szerv hajtotta
végre, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott határidőt attól a naptól kell számítani, amikor a
titkos információgyűjtésnek az (1) és (2) bekezdés szerint felhasználni kívánt eredményét
tartalmazó adathordozó, irat vagy annak kivonata a titkos információgyűjtést folytató szervhez
megérkezett.
(4)	Ha az (1) bekezdés alapján kezdeményezik a büntetőeljárást, a nemzetbiztonsági
szolgálatokról szóló törvény rendelkezései alapján végzett, külső engedélyhez kötött titkos
információgyűjtés eredménye kizárólag az engedélyben megjelölt személy bűncselekményének
bizonyítására használható fel. Ha az engedély nem jelölte meg az érintett személyt, akkor a külső
engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eredménye bármely személlyel szemben
felhasználható.
HETEDIK RÉSZ
Adatszerző tevékenység
Adatkérés
261. §
(1)	A büntetőeljárásban a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság, illetve - törvényben
meghatározott esetben - az előkészítő eljárást folytató szerv bármely szervtől, jogi személytől vagy
jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettől adatszolgáltatást kérhet.
(2)	A vádemelés után az ügyészség a bizonyítási indítvány megtétele, bizonyítási eszköz
felkutatása és biztosítása érdekében adatszolgáltatást kérhet.
(3)	Az adatkérés keretében a büntetőeljárással összefüggésbe hozható,
a)	a szervezet birtokában lévő adat továbbítása,
b)	a szervezet birtokában lévő elektronikus adat vagy irat továbbítása, vagy
c)	a szervezet által teljesíthető tájékoztatás adása
kérhető.
(4)	Az adatkérés állami vagy helyi önkormányzati nyilvántartásban kezelt adat továbbítására,
illetve átvételére is irányulhat.
(5)	Az adatkérésre vonatkozó kérelemben meg kell jelölni
a)	az adatkérés e törvény szerinti feltételeit, célját,
b)	az adatszolgáltatás teljesítéséhez szükséges, annak tárgyának azonosítására szolgáló
adatokat, így különösen az érintett személy, tárgy vagy szolgáltatás adatait,
c)	a szolgáltatandó adatok körét és
d)	az adatszolgáltatás teljesítésének módját és határidejét.
262. §
(1)	A nyomozó hatóság és a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat
ellátó szerve, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító szerve kizárólag az ügyészség engedélyével
kérhet adatszolgáltatást
a)	az adóhatóságtól,
b)	a vámhatóságtól,
c)	az elektronikus hírközlési szolgáltatótól,
d)	a postai szolgáltatótól, illetve a postai közreműködői tevékenységet végző személytől vagy
szervezettől,
e)	a banktitoknak, fizetési titoknak, értékpapírtitoknak, pénztártitoknak vagy biztosítási
titoknak minősülő adatot kezelő szervezettől, ilyen adatra vonatkozóan,
102
f)	az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről
szóló törvényben meghatározott egészségügyi és személyes adatot kezelő szervezettől, ilyen adatra
vonatkozóan.
(2)	Az adatkéréshez szükséges engedély iránti indítványhoz csatolni kell az adatkérés
indokoltságát alátámasztó ügyiratokat.
(3)	Ha az adatkérés engedélyezése olyan késedelemmel járna, amely az adatkéréssel elérni
kívánt célt jelentősen veszélyeztetné, engedély nélkül is kérhető az adatszolgáltatás. Az
adatszolgáltatás nem tagadható meg az ügyészi engedély hiánya miatt. Ilyen esetben az ügyészség
engedélyét utólag haladéktalanul be kell szerezni. Ha az adatkérést az ügyészség nem engedélyezi,
az így beszerzett adatok bizonyítékként nem használhatók fel és azokat haladéktalanul törölni kell.
263.	§
(1)	Ha törvény ezt lehetővé teszi, az adatszolgáltatást kérő szerv a nyilvántartásból vagy az
adatállományból közvetlen hozzáféréssel veszi át a szükséges adatokat.
(2)	Az adatkérés keretében teljesítendő adatszolgáltatásra
a)	elektronikus úton teljesítendő kérelem esetén legalább egy, legfeljebb harminc napos,
b)	egyéb úton teljesítendő kérelem esetén legalább nyolc, legfeljebb harminc napos
határidő állapítható meg.
264.	§
(1)	Az adatkérés keretében megkeresett szervezet - ha törvény másképp nem rendelkezik -
köteles a kérelemben foglaltakat a megállapított határidő alatt teljesíteni vagy annak észlelését
követően a teljesítés akadályát haladéktalanul közölni. Az adatszolgáltatást hiányos vagy
töredékadatok esetén is teljesíteni kell.
(2)	Az adatkérés keretében megkeresett szervezet köteles a kérelemben foglaltakat - ideértve
különösen az adat feldolgozását, írásban vagy elektronikus úton való rögzítését és továbbítását -
térítésmentesen teljesíteni.
(3)	A rejtjelezett vagy más módon megismerhetetlenné tett adatot az adatkérés keretében
megkeresett szervezet köteles az átadás vagy a közlés előtt eredeti állapotába visszaállítani, illetve
az adatszolgáltatást kérő szerv számára az adat tartalmát megismerhetővé tenni.
(4)	Az adatkérés keretében csak annyi és olyan személyes adat szolgáltatása kérhető, amely az
adatkérés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges.
(5)	Ha az adatkérés eredményeként olyan személyes adat jut az adatszolgáltatást kérő szerv
tudomására, amely az adatkérés céljával nem függ össze, az adatot haladéktalanul törölni kell. Ha a
törlendő személyes adat eredeti iratban szerepel, az adatkérés céljával összefüggő személyes adatról
kivonatot kell készíteni és ezzel egyidejűleg az eredeti iratot az adatkérés keretében megkeresett
szervezetnek vissza kell küldeni.
(6)	Az adatkérés keretében az adatszolgáltatást kérő szerv birtokába került eredeti iratot
legkésőbb az eljárás befejezésekor az adatkérés keretében megkeresett szervezetnek vissza kell
küldeni.
(7)	Ha az adatkérésről történő tájékoztatás a büntetőeljárás eredményességét veszélyeztetné,
az adatszolgáltatást kérő szerv erre vonatkozó kifejezett rendelkezése alapján az adatkérés
keretében megkeresett szervezet a kérelem tényéről és a kérelemben foglaltakról, valamint az annak
során teljesített adattovábbítás tartalmáról másnak nem adhat tájékoztatást és köteles biztosítani,
hogy mindezek titokban maradjanak. A kérelemmel érintett személynek a saját személyes adatai
kezelésére vonatkozó tájékoztatás iránti kérelme esetén olyan tájékoztatást kell adni, amelyből nem
derül ki, hogy a személyes adatainak továbbítására az adatkérés céljából sor került. Erre az
adatkérés keretében megkeresett szervezetet az adatkérésre vonatkozó kérelemben figyelmeztetni
kell.
103
(8)	A (7) bekezdés szerinti korlátozás az előkészítő eljárás befejezéséig, illetve a nyomozás
befejezéséig tarthat, kivéve, ha a korlátozás megszüntetése az érintettel szemben folytatott más
büntetőeljárás eredményességét veszélyeztetné. A korlátozás megszüntetéséről az adatkérés
keretében megkeresett szervezetet tájékoztatni kell.
265.	§
(1)	Ha az adatkérés keretében megkeresett szervezet a kérelemben foglaltakat a megállapított
határidőn belül nem teljesíti, annak teljesítését alaptalanul megtagadja, vagy a 264. § (7)
bekezdésében foglalt kötelezettségét megszegi, rendbírsággal sújtható. Ha annak feltételei
fennállnak, a rendbírság kiszabása mellett az e törvényben meghatározott kényszerintézkedés is
elrendelhető.
(2)	Ha az adatkérés keretében megkeresett szervezet a kérelemben foglaltakat azért nem
teljesíti, mert azt törvény kizárja, a megkeresett szervezet birtokában lévő adat megszerzése
érdekében a megkeresett szervezetet érintő további eljárási cselekmény nem végezhető.
Feltételes adatkérés
266.	§
(1)	Meghatározott feltétel bekövetkezése esetére állami, helyi önkormányzati vagy
nemzetiségi önkormányzati szervtől, költségvetési szervtől vagy köztestülettől adatszolgáltatást
kérhet
a)	az ügyészség, illetve
b)	az ügyészség engedélyével a nyomozó hatóság, a rendőrség belső bűnmegelőzési és
bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító szerve.
(2)	A feltételes adatkérést legfeljebb három hónap időtartamra lehet kérni, amely
alkalmanként legfeljebb három hónappal ismételten meghosszabbítható. A feltételes adatkérés
legfeljebb egy évig tarthat.
(3)	Ha az (1) bekezdés alapján meghatározott feltétel a feltételes adatkérés időtartama alatt
bekövetkezik, a feltételes adatkérés keretében megkeresett szervezet megküldi a kérelemben
meghatározott adatokat az adatszolgáltatást kérő szervnek.
(4)	Ha a feltételes adatkérés időtartama a feltétel bekövetkezése nélkül eltelik, a feltételes
adatkérés keretében megkeresett szervezet törli az adatszolgáltatást kérő szerv kérelmében szereplő
adatokat.
(5)	A feltételes adatkérésre vonatkozó kérelemben meg kell jelölni
a)	az adatkérés e törvény szerinti feltételeit, célját,
b)	az adatszolgáltatás teljesítéséhez szükséges, annak tárgyának azonosítására szolgáló
adatokat, így különösen az érintett személy, tárgy vagy szolgáltatás adatait,
c)	a szolgáltatandó adatok körét,
d)	a feltételes adatkérés időtartamát,
e)	az adatszolgáltatás teljesítésének módját és határidejét, valamint
f)	azt a feltételt, amelynek bekövetkezése esetén az adatszolgáltatást teljesíteni kell.
(6)	A feltételes adatkérésre egyebekben az adatkérés végrehajtásának szabályait kell
alkalmazni azzal, hogy a feltételes adatkérés során a megjelölt feltétel bekövetkezése esetén az
adatszolgáltatás haladéktalan teljesítését is lehet kérni.
Adatgyűjtés
267.	§
104
(1)	Az ügyészség, a nyomozó hatóság, a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési
feladatokat ellátó szerve, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító szerve adatgyűjtést végezhet a
bűncselekmény gyanújának megállapítása céljából, illetve annak tisztázása érdekében, hogy
vannak-e bizonyítási eszközök, és ezek hol találhatók.
(2)	A vádemelés után az ügyészség a bizonyítási indítvány megtétele, bizonyítási eszköz
felkutatása és biztosítása érdekében adatgyűjtést végezhet, ehhez a nyomozó hatóságot is igénybe
veheti.
(3)	Az adatgyűjtés során
a)	az ügyészségről szóló törvényben, a rendőrségről szóló törvényben, illetve a Nemzeti Adó-
és Vámhivatalról szóló törvényben meghatározott nyilvántartásokból adatok gyűjthetők,
b)	a nyilvánosságra hozatal céljából készített vagy jogszerűen nyilvánosságra hozott
adatállományból, illetve forrásból adatok gyűjthetők,
c)	bárkitől felvilágosítás kérhető,
d)	kép-, hang- vagy kép- és hangfelvétel bemutatásával személy vagy tárgy kiválasztatása,
illetve azonosítása kérhető, illetve
e)	a bűncselekmény helyszínét meg lehet vizsgálni.
(4)	Az adatgyűjtést végző hatóság tagja az adatgyűjtésről feljegyzést készít.
(5)	Az adatgyűjtésről készült feljegyzésbe foglalt közlés vallomásként akkor használható fel,
ha azt az érintett terheltként vagy tanúként történő kihallgatása során fenntartja.
Egyéb adatszerző tevékenység
268.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság határozatával elrendelheti
a)	az ismeretlen helyen lévő dolog hollétének megállapítása, valamint ismeretlen eredetű
dolog azonosítása céljából annak a dolognak a körözését, amely bizonyítási eszköz,
b)	az ismeretlen helyen lévő dolog hollétének megállapítása, valamint ismeretlen eredetű
dolog azonosítása céljából annak a dolognak a körözését, amely elkobozható, vagy amelyre
vagyonelkobzás rendelhető el,
c)	a tanú vagy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személy körözését, ha a
személyazonossága ismeretlen,
d)	az ismeretlen helyen tartózkodó tanú vagy bűncselekmény elkövetésével megalapozottan
gyanúsítható személy körözését elérhetőségének megállapítása érdekében,
e)	holttest, holttestrész azonosítása érdekében annak a holttestnek, holttestrésznek a körözését,
amely bizonyítási eszköz.
(2)	A körözést vissza kell vonni, ha az elrendelés oka megszűnt. Az (1) bekezdés a), c) és d)
pontja alapján elrendelt körözést vissza kell vonni az eljárás megszüntetését, illetve jogerős
befejezését követően.
(3)	A körözés visszavonásról vagy módosításáról az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó
hatóság határoz, amely előtt az eljárás folyamatban van. A vádemelés előtt a nyomozó hatóság által
elrendelt körözést az ügyészség is visszavonhatja vagy módosíthatja.
(4)	Ha az eljárás nem a körözést elrendelő bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előtt
van folyamatban vagy az eljárás során változik az ügyben eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó
hatóság, és a körözés feltételei továbbra is fennállnak, a körözés visszavonása helyett az eljáró
bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság indokolt esetben e körülmény körözési nyilvántartási
rendszerben történő rögzítése érdekében intézkedik.
(5)	A körözés elrendelése, visszavonása vagy módosítása ellen nincs helye jogorvoslatnak.
269.	§
105
(1)	Az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a rendőrség belső bűnmegelőzési és
bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító szerve
a)	törvényben meghatározottak szerint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok
nyilvántartásából adattovábbítást kérhet,
b)	törvényben meghatározottak szerint az arcképelemzési nyilvántartás vezetéséért és az
arcképelemző rendszer működtetéséért felelős szerv arcképelemző tevékenységét veheti igénybe,
illetve
c)	törvényben meghatározottak szerint a Schengeni Információs Rendszerben rejtett
ellenőrzésre irányuló figyelmeztető jelzés elhelyezését rendelheti el.
(2)	A vádemelés után az ügyészség a bizonyítási indítvány megtétele, bizonyítási eszköz
felkutatása és biztosítása érdekében végezheti az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott
egyéb adatszerző tevékenységet.
270.	§
(1)	Az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a rendőrség belső bűnmegelőzési és
bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító szerve
szaktanácsadó közreműködését veheti igénybe, ha a bizonyítási eszközök felderítéséhez,
felkutatásához, megszerzéséhez, összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakismeret
szükséges. A vádemelés után az ügyészség a bizonyítási indítvány megtétele, bizonyítási eszköz
felkutatása és biztosítása érdekében vehet igénybe szaktanácsadót.
(2)	Ha a szaktanácsadó eljárása során a személy testének sérthetetlenségét érintő cselekmény
elvégzése szükséges, erről az ügyészség vagy a nyomozó hatóság külön rendelkezik.
(3)	Az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó rendelkezéseket a
szaktanácsadóra megfelelően alkalmazni kell.
(4)	A szaktanácsadó közreműködésének a tényét, a közreműködés módját és tartalmát az
eljárási cselekményről készült jegyzőkönyvben vagy feljegyzésben fel kell tüntetni.
(5)	A szaktanácsadó a közreműködésével végzett eljárási cselekményre vonatkozóan tanúként
hallgatható ki.
NYOLCADIK RÉSZ
A KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK
XLIII. Fejezet
A kényszerintézkedések alkalmazásának általános szabályai
271.	§
(1)	A kényszerintézkedés elrendelésekor, illetve végrehajtása során arra kell törekedni, hogy
annak alkalmazása az érintett alapvető jogának a korlátozását csak a legszükségesebb mértékben és
ideig eredményezze.
(2)	Súlyosabb korlátozással járó kényszerintézkedés akkor rendelhető el, ha a
kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél kisebb korlátozással járó kényszerintézkedéssel vagy egyéb
eljárási cselekménnyel nem érhető el.
(3)	A kényszerintézkedést az érintett kíméletével, a korlátozással nem érintett alapvető jogait
tiszteletben tartva kell végrehajtani. A kényszerintézkedés végrehajtása során figyelemmel kell
lenni arra, hogy az az érintetten kívüli személyt csak a legszükségesebb mértékben érintsen.
(4)	A magánéletet, illetve a tulajdonjogot korlátozó kényszerintézkedéseket lehetőleg a
napnak a hatodik és huszonkettedik órája között kell végrehajtani.
(5)	Biztosítani kell, hogy a kényszerintézkedés végrehajtása során ne kerüljenek
nyilvánosságra az érintett magánéletének a büntetőeljárással össze nem függő körülményei, illetve a
személyes adatai.
106
(6)	A kényszerintézkedés végrehajtása során kerülni kell a szükségtelen károkozást.
(7)	A bíróság és az ügyészség az általa elrendelt kényszerintézkedés végrehajtásához igénybe
veheti a nyomozó hatóságot.
272.	§
(1)	Kényszerintézkedés
a)	a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés és
b)	a vagyont érintő kényszerintézkedés.
(2)	Személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés
a)	az őrizet,
b)	a távoltartás,
c)	a bűnügyi felügyelet,
d)	a letartóztatás és
e)	az előzetes kényszergyógykezelés [a b)-e) pont a továbbiakban együtt: személyi
szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés].
(3)	Vagyont érintő kényszerintézkedés
a)	a kutatás,
b)	a motozás,
c)	a lefoglalás,
d)	a zár alá vétel és
e)	az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele.
A tetten ért elkövető elfogása
273.	§
A bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a
nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni, vagy ha erre nincs módja, a rendőrséget tájékoztatni.
XLIV. Fejezet
Az őrizet
Az őrizet feltétele és tartama
274.	§
(1)	Az őrizet a terhelt, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható
személy személyi szabadságának átmeneti elvonása.
(2)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság szabadságvesztéssel büntetendő
bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén a terhelt, vagy a bűncselekmény elkövetésével
megalapozottan gyanúsítható személy őrizetét rendelheti el
a)	tettenérés esetén, ha a személyazonossága nem állapítható meg,
b)	ha vele szemben személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés
elrendelése valószínűsíthető, vagy
c)	ha a tárgyaláson rendzavarást követ el.
(3)	Az őrizet a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés tárgyában
hozott döntéséig, de legfeljebb hetvenkét óráig tarthat.
(4)	Ha a körülmények nem változtak, a terhelt őrizete ismételten nem rendelhető el.
(5)	Az őrizet elrendelését megelőző hatósági fogva tartást az őrizet tartamába be kell
számítani.
107
(6)	Ha az őrizetet a nyomozó hatóság rendelte el, erről az ügyészséget huszonnégy órán belül
tájékoztatja. A (2) bekezdés c) pontja esetén a bíróság haladéktalanul tájékoztatja a rendzavarás
alapjául szolgáló bűncselekmény tekintetében hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
ügyészséget.
Intézkedés az őrizet elrendelése után
275.	§
(1)	Az őrizet elrendeléséről és a fogva tartás helyéről legkésőbb nyolc órán belül tájékoztatni
kell a terhelt által megjelölt nagykorú személyt.
(2)	Az őrizetet elrendelő bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság megtagadhatja az (1)
bekezdés szerinti személy tájékoztatását a büntetőeljárás eredményessége, vagy más személy
életének, testi épségének biztosítása érdekében.
(3)	A tájékoztatás megtagadása esetén biztosítani kell, hogy a terhelt más nagykorú személyt
jelölhessen meg, akit az (1) és (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával kell tájékoztatni.
(4)	Ha a tájékoztatás nyolc órán belül a (3) bekezdés alkalmazásával sem biztosítható, a
tájékoztatás megtagadása ellen a terhelt és a védő jogorvoslattal élhet.
(5)	A terhelt felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermeke, illetve az általa gondozott más
személy elhelyezéséről, valamint a terhelt felügyelet nélkül maradó vagyonának és lakásának
biztonságba helyezéséről az őrizetet elrendelő bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság
gondoskodik.
(6)	A katona őrizetének elrendeléséről az elöljáróját is tájékoztatni kell.
XLV. Fejezet
Személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések általános szabályai
Személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések célja és feltételei
276.	§
(1)	Szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban a terhelttel
szemben személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének,
meghosszabbításának és fenntartásának akkor van helye, ha
a)	a terhelt bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható vagy vele szemben
vádat emeltek, és
b)	a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés céljának eléréséhez ez
szükséges, és az elérni kívánt cél más módon nem biztosítható.
(2)	Személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés rendelhető el
a)	a terhelt jelenlétének biztosítása érdekében, ha
aa)	megszökött, szökést kísérelt meg, vagy a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság
elől elrejtőzött, illetve
ab)	megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, így különösen
megszökne, elrejtőzne,
b)	a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása érdekében, ha
ba)	a terhelt a bizonyítás meghiúsítása érdekében a büntetőeljárásban részt vevő vagy más
személyt megfélemlített, jogellenesen befolyásolt, vagy tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus
adatot, vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot megsemmisített, meghamisított vagy elrejtett, illetve
bb)	megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a bizonyítást veszélyeztetné, így különösen a
büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlítene, jogellenesen befolyásolna, tárgyi
bizonyítási eszközt, elektronikus adatot vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot megsemmisítene,
meghamisítana vagy elrejtene,
108
c)	a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében, ha
ca)	a gyanúsítotti kihallgatását követően az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatta,
vagy a gyanúsítotti kihallgatását követően elkövetett újabb, szabadságvesztéssel büntetendő
szándékos bűncselekmény miatt gyanúsítottként hallgatták ki, illetve
cb)	megalapozottan feltehető, hogy a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt
véghezvinné, az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatná, vagy szabadságvesztéssel
büntetendő újabb bűncselekményt követne el.
277.	§
(1)	Távoltartás a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának, illetve - ha ez a sértett
vonatkozásában állapítható meg - a bűnismétlés megakadályozása érdekében rendelhető el.
(2)	Bűnügyi felügyelet a terhelt jelenlétének biztosítása, a bizonyítás megnehezítésének vagy
meghiúsításának megakadályozása, illetve a bűnismétlés megakadályozása érdekében rendelhető el.
(3)	Bűnügyi felügyelet mellett távoltartás is elrendelhető.
(4)	Letartóztatás a terhelt jelenlétének biztosítása, a bizonyítás megnehezítésének vagy
meghiúsításának megakadályozása, illetve a bűnismétlés megakadályozása érdekében rendelhető el,
ha különösen
a)	a bűncselekmény jellegére,
b)	a nyomozás állására és érdekeire,
c)	a terhelt személyi és családi körülményeire,
d)	a terhelt és a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személy viszonyára,
e)	a terhelt büntetőeljárás előtt és az eljárás során tanúsított magatartására
tekintettel a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél
távoltartással, illetve bűnügyi felügyelettel nem biztosítható.
(5)	Előzetes kényszergyógykezelés a bűnismétlés megakadályozása érdekében rendelhető el,
ha megalapozottan feltehető, hogy a terhelt kényszergyógykezelésének van helye.
Személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések elrendelése
278.	§
(1)	A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendeléséről - a
vádemelés előtt az ügyészség indítványára - a bíróság határoz.
(2)	Távoltartás elrendelését a sértett is indítványozhatja. A sértett a távoltartás elrendelésére
irányuló indítványát a vádemelés előtt az ügyben eljáró ügyészségnél terjesztheti elő. Az ügyészség
a sértett indítványát az ügyiratokkal együtt haladéktalanul továbbítja a bíróságnak.
(3)	A bíróság a vádemelés előtt
a)	letartóztatás helyett távoltartást, bűnügyi felügyeletet, vagy távoltartást és bűnügyi
felügyeletet rendelhet el,
b)	az ügyész által indítványozott távoltartás helyett enyhébb magatartási szabályok előírásával
bűnügyi felügyeletet rendelhet el,
c)	bűnügyi felügyelet mellett távoltartást is, vagy bűnügyi felügyelet helyett távoltartást
rendelhet el,
d)	előzetes kényszergyógykezelés helyett távoltartást, bűnügyi felügyeletet, bűnügyi
felügyeletet és távoltartást vagy letartóztatást rendelhet el,
e)	az indítványozott magatartási szabálynál enyhébb vagy attól eltérő magatartási szabályt is
előírhat.
Személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések megszűnése és
megszüntetése
109
279. §
(1)	A bíróságnak, az ügyészségnek, és a nyomozó hatóságnak arra kell törekednie, hogy a
személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés a lehető legrövidebb ideig tartson.
(2)	A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés megszűnik, ha
a)	a tartama meghosszabbítás vagy fenntartás nélkül lejárt,
b)	a nyomozás határideje lejárt és vádemelésre nem került sor,
c)	az eljárást megszüntették vagy felfüggesztették,
d)	az eljárást jogerősen befejezték.
(3)	A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést meg kell szüntetni, ha
a)	az elrendelésének oka megszűnt,
b)	helyette más személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést rendeltek
el, vagy
c)	más ügyben a terhelt letartóztatását vagy előzetes kényszergyógykezelését rendelték el.
(4)	A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést meg lehet szüntetni,
ha a terhelt szabadságvesztést, elzárást vagy javítóintézeti nevelést tölt, vagy más ügyben
távoltartását, illetve bűnügyi felügyeletét rendelték el.
(5)	A terhelt őrizete ismételten elrendelhető, ha szabadlábra kerülésekor a személyi
szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének feltételei továbbra is
fennállnak, és a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést
a)	azért szüntették meg, mert a terhelt letartóztatását, vagy előzetes kényszergyógykezelését
más ügyben rendelték el, vagy
b)	a (4) bekezdés alapján szüntették meg.
(6)	A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést a bíróság szünteti
meg, és azt a sértett indítványára elrendelt távoltartás kivételével a vádemelés előtt az ügyészség is
megszüntetheti.
XLVI. Fejezet
Távoltartás és bűnügyi felügyelet
Távoltartás
280.	§
(1)	A távoltartás a terhelt szabad kapcsolattartását, és ennek érdekében a terhelt szabad
mozgáshoz és a lakóhely, illetve a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát korlátozza.
(2)	Távoltartás elrendelése esetén a bíróság magatartási szabályként előírja, hogy a terhelt
meghatározott személlyel - közvetlenül vagy közvetve - ne lépjen kapcsolatba, illetve ettől a
személytől tartsa távol magát (a továbbiakban: távoltartással érintett személy).
(3)	A bíróság a (2) bekezdésben meghatározott cél biztosítása érdekében magatartási
szabályként előírhatja, hogy a terhelt
a)	meghatározott lakást hagyjon el, és onnan maradjon távol, illetve
b)	a távoltartással érintett személy tényleges tartózkodási helyétől, munkahelyétől, az e
személy által rendszeresen látogatott intézményektől vagy egyéb helytől, különösen nevelési,
nevelési-oktatási-, vagy gyógykezelés céljából látogatott egészségügyi intézménytől,
vallásgyakorlása során látogatott épülettől tartsa távol magát.
(4)	A (3) bekezdés b) pontjának alkalmazása esetén, a magatartási szabályokat oly módon kell
előírni, hogy azok ne tegyék lehetetlenné a terhelt azon jogainak gyakorlását, amely jogokat a
távoltartással érintett személy vonatkozásában e magatartási szabályok érintenek.
(5)	Távoltartás elrendelése esetén a bíróság az elrendeléséről szóló véglegessé vált határozatot
kézbesíti
a)	az indítvány előterjesztője,
110
b)	a távoltartással érintett személy, és
c)	ha a távoltartás elrendelését a sértett indítványozta, az ügyészség
részére.
(6)	A távoltartás megszűnéséről, illetve megszüntetéséről a távoltartással érintett személyt is
tájékoztatni kell.
Bűnügyi felügyelet
281.	§
(1)	A bűnügyi felügyelet a terhelt szabad mozgáshoz és a lakóhely, illetve a tartózkodási hely
szabad megválasztásához való jogát korlátozza.
(2)	Bűnügyi felügyelet elrendelése esetén a bíróság előírja, hogy a terhelt
a)	a számára meghatározott területet, lakást, egyéb helyiséget, intézményt, vagy ahhoz tartozó
bekerített helyet engedély nélkül ne hagyja el,
b)	meghatározott jellegű nyilvános helyeket, nyilvános rendezvényeket, vagy meghatározott
közterületeket ne látogasson, illetve
c)	meghatározott időközönként és módon a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására
létrehozott szervénél jelentkezzen.
(3)	A bíróság a bűnügyi felügyelettel elérni kívánt célt biztosító további magatartási
szabályokat is előírhat.
(4)	A (2) bekezdés a) pontjának alkalmazása esetén a bíróság magatartási szabályként
meghatározza, hogy a terhelt a kijelölt területet, helyet milyen célból, különösen a mindennapi élet
szokásos szükségleteinek biztosítása, munkavégzés vagy gyógykezelés céljából, milyen feltételek
szerint hagyhatja el.
A távoltartás és a bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak megtartását biztosító
intézkedések
282. §
A távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak megtartását biztosító
intézkedés
a)	a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz, illetve
b)	az óvadék.
283.	§
(1)	A bíróság elrendelheti, hogy a távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet magatartási
szabályainak megtartását a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerve a
terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel ellenőrizze.
(2)	A bíróság elrendeli, hogy a bűnügyi felügyelet megtartását a rendőrség általános
rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerve a terhelt mozgását nyomon követő technikai
eszközzel ellenőrizze, ha a bűnügyi felügyeletet a letartóztatás tartama felső határának eltelte miatt
rendelte el.
(3)	Ha a terhelt a technikai eszköz működtetésében nem működik közre, az a magatartási
szabályok megsértésének minősül. Erre a terheltet a terhelt mozgását nyomon követő technikai
eszköz alkalmazásának elrendelésekor figyelmeztetni kell.
(4)	A bíróság a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz telepítésének feltételeit
annak elrendelésekor tisztázza.
284.	§
111
Az óvadék a bíróság által meghatározott pénzösszeg, amelynek célja a bíróság által elrendelt
távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet magatartási szabályai megtartásának, és a terhelt eljárási
cselekményeken való jelenlétének elősegítése.
285.	§
(1)	A terhelt vagy védője indítványozhatja, hogy a bíróság állapítsa meg az óvadék összegét,
és az óvadék letétele esetére
a)	letartóztatás helyett távoltartást, bűnügyi felügyeletet, vagy távoltartást és bűnügyi
felügyeletet rendeljen el,
b)	bűnügyi felügyelet helyett távoltartást rendeljen el,
c)	bűnügyi felügyelet és távoltartás esetén a bűnügyi felügyeletet szüntesse meg, vagy
d)	bűnügyi felügyelet, vagy bűnügyi felügyelet és távoltartás esetén enyhébb magatartási
szabályokat írjon elő.
(2)	Az óvadék megállapítására irányuló indítványban meg kell jelölni a letenni kívánt óvadék
összegét.
(3)	Az indítvány alapján a bíróság
a)	az óvadék megállapítására és enyhébb kényszerintézkedés elrendelésére, vagy enyhébb
magatartási szabályok előírására irányuló indítványt elutasítja, vagy
b)	megállapítja az óvadék összegét és az óvadék letétele esetére
ba)	enyhébb személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést rendel el,
bb)	az (1) bekezdés c) pontja esetén a bűnügyi felügyeletet megszünteti, vagy
bc)	enyhébb magatartási szabályokat ír elő.
(4)	A bíróság az óvadék megállapításáról a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedés elrendelésével, meghosszabbításával vagy fenntartásával, illetve a személyi
szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés megszüntetésére irányuló indítvány
elbírálásával együtt is rendelkezhet.
(5)	Ha a bíróság az indítványt elutasítja, a terhelt vagy védője az óvadék megállapítása iránt
ismételten akkor terjeszthet elő indítványt, ha új körülményre hivatkozik.
(6)	Óvadék nem állapítható meg
a)	előzetes kényszergyógykezelés elrendelése esetén, illetve
b)	a távoltartás esetén enyhébb magatartási szabályok előírása érdekében.
286.	§
(1)	Az óvadék tárgya pénz lehet, az óvadékot a terhelt vagy védője teheti le.
(2)	Az óvadék összege nem lehet kevesebb, mint ötszázezer forint, annak összegét a bíróság a
bűncselekmény tárgyi súlya alapján, a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére is
figyelemmel állapítja meg.
(3)	Fellebbezésnek az óvadék összegének megállapítása ellen is helye van.
287.	§
(1)	Az óvadékot az óvadékot megállapító határozat véglegessé válását követően, a véglegessé
válástól számított három hónapon belül lehet letenni. A letett óvadék nem vonható vissza.
(2)	Az óvadék letételének igazolását követően a bíróság rendelkezése alapján
a)	a letartóztatásban lévő terheltet haladéktalanul szabadon kell bocsátani, és a bíróság
határozatában meghatározott enyhébb személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedést az előírt magatartási szabályok szerint kell végrehajtani,
112
b)	távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet esetén a bíróság határozatában meghatározott
személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést, a meghatározott magatartási
szabályok alkalmazásával kell végrehajtani.
(3) Ha a terhelt vagy a védője az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem tette le
az óvadékot, óvadék megállapítása iránt ismételten akkor terjeszthet elő indítványt, ha új
körülményre hivatkozik.
288.	§
(1)	Az óvadék letevője elveszti a jogát a letett óvadék összegére, ha a bíróság a terhelt
letartóztatását
a)	a 293. § alapján, vagy
b)	az óvadék letételét követően tanúsított magatartása következtében
elrendeli.
(2)	Az óvadék letevője elveszti a jogát a letett óvadék összegére akkor is, ha a terhelt
letartóztatását azért nem lehet elrendelni, mert a terhelt elérhetetlenné vált.
(3)	Az óvadék elvesztését követően óvadék ismételten nem állapítható meg.
(4)	Az óvadék összegét az óvadék letevőjének vissza kell adni, ha a terhelttel szemben
alkalmazott személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés - az (1) és (2)
bekezdés kivételével - megszűnt, vagy azt megszüntették.
A távoltartás és a bűnügyi felügyelet tartama
289.	§
(1)	A vádemelés előtt elrendelt távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet az elsőfokú bíróság
tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb négy hónapig tart.
(2)	A távoltartást, illetve a bűnügyi felügyeletet a bíróság alkalmanként legfeljebb négy
hónappal meghosszabbíthatja.
(3)	A vádemelés előtt a távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet meghosszabbítása iránt
a)	az ügyészség,
b)	a sértett indítványára elrendelt távoltartás esetén a sértett vagy az ügyészség
a kényszerintézkedés tartamának lejárta előtt legalább öt nappal tesz indítványt a bíróságnak.
290.	§
(1)	A vádemelés után az elsőfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott távoltartás, illetve
bűnügyi felügyelet az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart.
(2)	Az elsőfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott,
valamint a másodfokú bíróság által elrendelt távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet a másodfokú
eljárás befejezéséig tart.
(3)	A másodfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy
fenntartott, továbbá a harmadfokú bíróság által elrendelt távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet a
harmadfokú eljárás befejezéséig tart.
(4)	Az elsőfokú vagy a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának hatályon kívül helyezése
és új eljárásra utasítása esetén a másodfokú vagy a harmadfokú bíróság által elrendelt vagy
fenntartott távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet a megismételt eljárásra utasított bíróságnak a
megismételt eljárásban a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, vagy fellebbezés esetén a
fellebbezés elbírálására jogosult bíróság 630. § (5) bekezdése szerinti döntéséig tart.
(5)	A másodfokú vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni
fellebbezés elbírálása után elrendelt vagy fenntartott távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet, a
113
lefolytatásra, vagy a megismételt eljárásra utasított bíróság tárgyalás előkészítése során hozott
határozatáig tart.
291.	§
(1)	Ha a vádemelés után, a bűnügyi felügyelet, illetve a távoltartás elsőfokú bíróság általi
fenntartásától, vagy elrendelésétől számítva
a)	hat hónap eltelt és az elsőfokú bíróság még nem hozott ügydöntő határozatot, az elsőfokú
bíróság,
b)	egy év eltelt, a másodfokú bíróság legalább hathavonta
a távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet indokoltságát felülvizsgálja.
(2)	A vádemelés után elrendelt, vagy fenntartott távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet
indokoltságát az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott határidőt követően a másodfokú bíróság,
ha az eljárás a harmadfokú bíróság előtt van folyamatban, a harmadfokú bíróság hathavonta
felülvizsgálja.
(3)	Ha az eljáró bíróság a bűnügyi felügyeletet, illetve a távoltartást a 290. § (2)-(4)
bekezdése alapján elrendelte, vagy fenntartotta, a (2) bekezdésben meghatározott hat hónapos
határidőt ettől az időponttól kell számítani.
A távoltartás és a bűnügyi felügyelet részleges feloldása és módosítása
292.	§
(1)	Ha a távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet tartama alatt a terhelt vagy a távoltartással
érintett személy életkörülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely miatt
a)	az előírt magatartási szabályoktól történő ideiglenes eltérés, vagy azok ideiglenes
felfüggesztése szükséges, a vádemelés előtt az ügyészség, azt követően, illetve a sértett indítványára
elrendelt távoltartást esetén a bíróság a távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet magatartási
szabályait hivatalból, vagy a terhelt, a védő és a távoltartással érintett személy indítványára
részlegesen feloldhatja,
b)	az előírt magatartási szabályok tartós vagy végleges módosítása szükséges, a bíróság a
távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet magatartási szabályait az ügyészség, a terhelt, a védő vagy a
távoltartással érintett személy indítványára módosítja.
(2)	A magatartási szabályok részleges feloldására vagy módosítására irányuló indítvány
esetén az annak elbírálására az (1) bekezdés alapján jogosult bíróság, vagy ügyészség
a)	az indítványt elutasítja,
b)	az indítványnak részben helyt ad, és a magatartási szabályokat részlegesen feloldja vagy
módosítja, egyebekben az indítványt elutasítja, vagy
c)	az indítványnak helyt ad, és a magatartási szabályokat részlegesen feloldja, módosítja.
(3)	A távoltartás magatartási szabályainak részleges feloldásáról és módosításáról rendelkező
határozatot közölni kell
a)	a távoltartással érintett személlyel is,
b)	az ügyészséggel is, ha a részleges feloldást vagy a módosítást a távoltartással érintett
személy indítványozta.
(4)	A bűnügyi felügyelet, illetve távoltartás magatartási szabályainak indítvánnyal egyező
részleges feloldása, módosítása ellen - az (5) bekezdés kivételével - nincs helye jogorvoslatnak. Az
indítvány elutasítása, vagy az indítványt elbíráló határozat elutasító rendelkezése ellen az
indítványozó terjeszthet elő jogorvoslatot.
(5)	Ha távoltartás magatartási szabályainak részleges feloldását, vagy módosítását a
távoltartással érintett személy indítványozta, az indítványnak helyt adó határozat ellen a terhelt és a
védő, a részben helyt adó határozat ellen a terhelt és a védő is jogorvoslatot terjeszthet elő.
114
(6)	Ha a bíróság a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés
elrendelésekor ezt nem zárja ki, a távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet alatt álló terhelt bíróság,
ügyészség, nyomozó hatóság, más hatóság vagy szakértő idézésével kapcsolatos megjelenési
kötelezettségének teljesítése, illetve ilyen értesítéssel kapcsolatos megjelenési jogának gyakorlása
érdekében az ahhoz szükséges időtartamra és mértékben a távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet
magatartási szabályaitól külön engedély nélkül is eltérhet. Ebben az esetben a terhelt köteles
a)	az idézésről vagy az értesítésről legkésőbb annak kézhezvételételét követő munkanapon az
idézés vagy értesítés megismerésének biztosításával együtt a magatartási szabályok megtartását
ellenőrző hatóságot tájékoztatni,
b)	az idézést vagy értesítést kibocsátó hatóság előtt történt megjelenését és annak időtartamát,
a megjelenését követő három munkanapon belül igazolni.
(7)	A (6) bekezdésben meghatározott tájékoztatási és igazolási kötelezettség elmulasztása a
magatartási szabályok megszegésének minősül.
A távoltartás és a bűnügyi felügyelet végrehajtása és magatartási szabályainak megszegése
293.	§
(1)	Ha a bűnügyi felügyelet, illetve a távoltartás elrendelése után állapítható meg, hogy a
személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés végrehajtásának feltételei nem
állnak fenn, így különösen, ha a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz nem telepíthető,
a terhelt őrizetét kell elrendelni, és a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedés tárgyában a bíróság új határozatot hoz.
(2)	Ha a terhelt a távoltartás, vagy a bűnügyi felügyelet magatartási szabályait megszegi,
rendbírsággal sújtható.
(3)	A magatartási szabályok ismételt vagy súlyos megszegése esetén a terhelt őrizete
rendelhető el, és
a)	a távoltartás magatartási szabályainak megszegése esetén a távoltartás mellett, vagy helyett
a terhelt bűnügyi felügyelete rendelhető el,
b)	a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazása rendelhető el,
c)	hátrányosabb vagy más magatartási szabályok megállapításának van helye, vagy
d)	a terhelt letartóztatása rendelhető el.
(4)	Ha a terhelt az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal
előzetesen nem menti ki, vagy az akadály megszűnése után alapos okkal nyomban nem igazolja,
rendbírsággal sújtható, vagy a (3) bekezdésben meghatározott intézkedések alkalmazása érdekében
őrizete rendelhető el.
A távoltartás és a bűnügyi felügyelet megszüntetése, valamint a magatartási szabályok
megváltoztatása
294.	§
(1)	A távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet megszüntetését, valamint enyhébb magatartási
szabályok megállapítását
a)	az ügyészség, a terhelt, a védő,
b)	a sértett indítványára elrendelt távoltartás esetén a terhelt, a védő, sértett
indítványozhatja.
(2)	A távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet megszüntetése, vagy az enyhébb magatartási
szabályok megállapítása iránti indítványt a bíróság érdemben megvizsgálja, és erről határozatot hoz.
Ha az indítványt nem az ügyészség terjesztette elő, a bíróság beszerzi az ügyészség észrevételét
vagy indítványát.
(3)	A bíróság az indítvány elbírálását
115
a)	mellőzi, ha a terhelt az elbíráláskor már nem áll személyi szabadságot érintő bírói
engedélyes kényszerintézkedés hatálya alatt, vagy más személyi szabadságot érintő bírói
engedélyes kényszerintézkedés hatálya alatt áll,
b)	a terhelt egyidejű tájékoztatása mellett mellőzheti, ha az indítvány előterjesztése és az
indítvány elbírálása között a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést
meghosszabbította, vagy fenntartotta.
295.	§
(1)	A bíróság a távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet meghosszabbítása vagy fenntartása
esetén hivatalból enyhébb magatartási szabályokat állapíthat meg, ha a személyi szabadságot érintő
bírói engedélyes kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél így is elérhető.
(2)	A bíróság az ügyészség indítványára a terhelt számára hátrányosabb magatartási
szabályokat állapíthat meg, ha a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél eléréséhez ez szükséges.
XLVII. Fejezet
A letartóztatás
296.	§
A letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat
meghozatala előtt.
A letartóztatás tartama
297.	§
(1)	A vádemelés előtt elrendelt letartóztatás az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése
során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart.
(2)	A letartóztatást a bíróság a letartóztatás elrendelésétől számított egy év elteltéig
alkalmanként legfeljebb három hónappal, ezt követően alkalmanként legfeljebb két hónappal
meghosszabbíthatj a.
(3)	A vádemelés előtt a letartóztatás meghosszabbítása iránt az ügyészség a letartóztatás
tartamának lejárta előtt legalább öt nappal tesz indítványt a bíróságnak.
(4)	A vádemelést követően a letartóztatás tartamára a bűnügyi felügyelet tartamára vonatkozó
rendelkezéseket a 298. §-ban meghatározott eltéréssel kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az
elsőfokú vagy a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetése után elrendelt vagy
fenntartott letartóztatás legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart.
A letartóztatás tartamának felső határa
298.	§
(1)	A letartóztatás legfeljebb
a)	egy évig tart, ha a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb,
b)	két évig tart, ha a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb,
c)	három évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél nem súlyosabb,
d)	négy évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél súlyosabb
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
(2)	Az (1) bekezdés nem alkalmazható,
116
a)	ha a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény
miatt van folyamatban eljárás,
b)	az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott letartóztatás esetén,
c)	ha az ügyben másod-, vagy harmadfokú bírósági eljárás van folyamatban.
(3)	Ha a terhelt a letartóztatás (1) bekezdés szerinti megszűnése után elrendelt bűnügyi
felügyelet magatartási szabályait megszegi, letartóztatása ismét elrendelhető. Ebben az esetben a
letartóztatás (1) bekezdés szerinti tartamát a letartóztatás ismételt elrendelésének napjától kell
számítani.
A letartóztatás végrehajtása
299.	§
(1)	A vádemelés előtt a nyomozó hatóság vagy az ügyészség, a vádemelés után a bíróság a
terhelt letartóztatásának elrendelése esetén haladéktalanul megteszi a 275. §-ban szabályozott
intézkedéseket.
(2)	Az ügyészség rendelkezése alapján a letartóztatást rendőrségi fogdában kell végrehajtani,
ha a nyomozási cselekmények elvégzése ezt indokolttá teszi, ennek tartama legfeljebb összesen
hatvan nap lehet.
(3)	A gyanúsított rendőrségi fogdában történő elhelyezése tárgyában hozott határozat ellen
panasznak nincs helye.
A letartóztatás megszüntetése iránti indítvány elbírálása
300.	§
(1)	A letartóztatás megszüntetése, illetve enyhébb, a személyi szabadságot érintő bírói
engedélyes kényszerintézkedés elrendelése iránt az ügyészség, a terhelt, illetve a védője terjeszthet
elő indítványt.
(2)	A letartóztatás megszüntetése, illetve az enyhébb személyi szabadságot érintő bírói
engedélyes kényszerintézkedés elrendelése iránti indítványt a bíróság érdemben megvizsgálja, és
erről határozatot hoz. Ha az indítványt nem az ügyészség terjesztette elő, a bíróság beszerzi az
ügyészség észrevételét vagy indítványát.
(3)	A letartóztatás megszüntetése iránt, ismételten azonos tartalommal előterjesztett indítvány
érdemi indokolás nélkül nem utasítható el, ha a letartóztatás elrendelése, meghosszabbítása vagy
fenntartása óta három hónap eltelt.
(4)	A bíróság az indítvány elbírálását
a)	mellőzi, ha a terhelt már nem áll személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedés hatály alatt, vagy más személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedés hatálya alatt áll,
b)	a terhelt egyidejű értesítése mellett mellőzheti, ha az indítvány előterjesztése és az
indítvány elbírálása között a letartóztatást meghosszabbította vagy fenntartotta.
XLVIII. Fejezet
Az előzetes kényszergyógykezelés
301.	§
(1)	Az előzetes kényszergyógykezelés a kóros elmeállapotú terhelt személyi szabadságának
bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt.
(2)	Az előzetes kényszergyógykezelésre az e Fejezetben foglalt eltérésekkel a letartóztatás
szabályait kell megfelelően alkalmazni.
117
(3)	Az előzetes kényszergyógykezelés elrendelése, meghosszabbítása, illetve fenntartása ellen
a terhelt házastársa és élettársa is jogosult fellebbezésre.
(4)	Az előzetes kényszergyógykezelés megszüntetése iránt a terhelt házastársa és élettársa is
indítványt terjeszthet elő.
(5)	A vádemelés előtt elrendelt előzetes kényszergyógykezelés az elsőfokú bíróságnak a
tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb hat hónapig tart.
(6)	Az előzetes kényszergyógykezelést a vádemelés előtt a bíróság legfeljebb hat hónappal
hosszabbíthatja meg.
(7)	Az előzetes kényszergyógykezelést végrehajtó intézet a vádemelésig az ügyészséget, a
vádemelést követően a bíróságot haladéktalanul tájékoztatja, ha az előzetes kényszergyógykezelés
megszüntetése indokolt.
XLIX. Fejezet
Kutatás, motozás
A kutatás
302.	§
(1)	A kutatás a büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében a lakás, az egyéb helyiség, a
bekerített hely vagy a jármű átkutatása. A kutatás információs rendszer, illetve adathordozó
átvizsgálására is kiterjedhet.
(2)	Kutatást akkor lehet elrendelni, ha megalapozottan feltehető, hogy az
a)	bűncselekmény elkövetőjének elfogására,
b)	bűncselekmény nyomainak felderítésére,
c)	bizonyítási eszköz megtalálására,
d)	elkobozható, illetve vagyonelkobzás alá eső dolog megtalálására vagy
e)	információs rendszer, illetve adathordozó átvizsgálására
vezet.
303.	§
(1)	A kutatást a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság rendeli el.
(2)	Ha a közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartandó kutatás közjegyzői vagy ügyvédi
tevékenységgel összefüggő védett adat megismerésére irányul, a kutatást a bíróság rendeli el. A
közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartott kutatáson ügyész részvétele kötelező.
(3)	Ha a kutatás elrendeléséhez szükséges bírósági határozat meghozatala olyan
késedelemmel járna, amely a kutatással elérni kívánt célt jelentősen veszélyeztetné, a kutatás a
bíróság határozata nélkül is végrehajtható. Ilyen esetben a bíróság határozatát utólag haladéktalanul
be kell szerezni. Ha a kutatást a bíróság nem rendeli el, annak eredménye bizonyítékként nem
használható fel.
304.	§
(1)	A kutatást elrendelő határozatnak tartalmaznia kell a kutatás célját és az elrendelését
megalapozó tényeket.
(2)	Ha ez lehetséges, a kutatást elrendelő határozatban meg kell jelölni azt a személyt,
bizonyítási eszközt, elkobozható vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot, információs rendszert vagy
adathordozót, aki vagy amely megtalálására a kutatás irányul.
305.	§
118
(1)	A kutatást - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az érintett ingatlan vagy jármű
tulajdonosának, birtokosának vagy használójának a jelenlétében kell végrehajtani.
(2)	A kutatás az érintett ingatlan, illetve jármű tulajdonosának, birtokosának vagy
használójának védője, képviselője vagy az általa megbízott nagykorú személy jelenlétében is
végrehajtható. Ha ilyen személy nincs jelen, akkor az érintett érdekeinek védelmére az ügyben nem
érdekelt, nagykorú személy jelenlétében kell a kutatást végrehajtani.
(3)	A kutatás megkezdése előtt ismertetni kell a kutatást elrendelő határozat tartalmát, és ha ez
lehetséges, a határozatot a helyszínen kézbesíteni kell.
(4)	Ha a kutatás meghatározott személy, bizonyítási eszköz, dolog, információs rendszer,
vagy adathordozó megtalálására irányul, akkor fel kell szólítani az érintett ingatlan, illetve jármű
tulajdonosát, birtokosát vagy használóját, illetve az általa megbízott személyt, hogy a keresett tárgyi
bizonyítási eszköz vagy személy hollétét fedje fel, illetve a keresett elektronikus adatot tegye
hozzáférhetővé. A felszólítás teljesítése esetén a kutatás csak akkor folytatható, ha megalapozottan
feltehető, hogy a kutatás során más bizonyítási eszköz, dolog, információs rendszer vagy
adathordozó is fellelhető.
(5)	A terhelt kivételével a kutatást akadályozó személy rendbírsággal sújtható.
A motozás
306.	§
(1)	A motozás a bizonyítási eszköz, az elkobozható, illetve a vagyonelkobzás alá eső dolog
megtalálása céljából a motozás alá vont személy ruházatának és testének az átvizsgálása. A motozás
során a motozás alá vont személynél található bármilyen dolog is átvizsgálható.
(2)	Motozást a terhelttel vagy az olyan személlyel szemben lehet elrendelni, akiről
megalapozottan feltehető, hogy bizonyítási eszközt, elkobozható, illetve vagyonelkobzás alá eső
dolgot tart magánál.
(3)	A motozást az ügyészség vagy a nyomozó hatóság rendeli el.
307.	§
(1)	Ha a motozás meghatározott dolog megtalálására irányul, akkor a motozás alá vont
személyt fel kell szólítani, hogy a keresett dolgot adja át. A felszólítás teljesítése esetén a motozást
nem lehet folytatni.
(2)	A motozás nem történhet szeméremsértő módon.
(3)	A testüregek átvizsgálását csak orvos végezheti, és a vizsgálat során egészségügyi dolgozó
is jelen lehet.
(4)	A motozásnál jelen lehet a motozás helyszínén tartózkodó, a motozás alá vont személy
által megjelölt nagykorú személy, feltéve hogy jelenléte az eljárás érdekeit nem sérti.
(5)	A késedelmet nem tűrő eset kivételével a motozást a motozás alá vont személlyel azonos
nemű személy végezheti, és a motozás során csak azonos nemű személy lehet jelen. A testüregek
átvizsgálását végző orvos, a vizsgálat során közreműködő egészségügyi dolgozó és a motozás alá
vont személy által megjelölt nagykorú személy a motozás alá vont személytől különböző nemű
személy is lehet.
(6)	A terhelt kivételével a motozást akadályozó személy rendbírsággal sújtható.
L. Fejezet
A lefoglalás
A lefoglalás elrendelése
308.	§
119
(1)	A lefoglalás célja a bizonyítási eszköz, illetve az elkobozható dolog vagy a
vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítása a büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében. A
lefoglalás a lefoglalás tárgya feletti tulajdonjogot korlátozza.
(2)	El kell rendelni a lefoglalást, ha annak tárgya
a)	bizonyítási eszköz, vagy
b)	elkobozható, illetve vagyonelkobzás alá esik.
(3)	Lefoglalni az ingó dolgot, a számlapénzt, az elektronikus pénzt vagy az elektronikus
adatot lehet.
309.	§
(1)	A lefoglalást a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság rendeli el.
(2)	A bíróság rendeli el a közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartott, a közjegyzői vagy
ügyvédi tevékenységgel összefüggő védett adatot tartalmazó bizonyítási eszköz lefoglalását.
(3)	A vádemelés előtt az ügyészség, azt követően a bíróság rendeli el
a)	a címzettnek még nem kézbesített postai küldemény vagy egyéb zárt küldemény,
b)	a címzettnek még nem továbbított, elektronikus hírközlési szolgáltatás során továbbítandó
közlés vagy küldemény, illetve
c)	a sajtószabadságról és a médiatermékek alapvető szabályairól szóló törvény szerinti
médiatartalom-szolgáltató szerkesztőségében tartott, e tevékenységgel összefüggő bizonyítási
eszköz
lefoglalását.
(4)	Ha a lefoglalás elrendeléséhez szükséges bírósági vagy ügyészségi határozat meghozatala
olyan késedelemmel járna, amely a lefoglalással elérni kívánt célt jelentősen veszélyeztetné, az
ügyészség vagy a nyomozó hatóság a lefoglalás elrendelésére jogosult döntéséig végrehajthatja a
lefoglalást, illetve megtilthatja a közlés vagy küldemény elküldését. Ilyen esetben a lefoglalás
elrendelésére jogosult határozatát haladéktalanul be kell szerezni. Ha a lefoglalás elrendelésére
jogosult a lefoglalást nem rendeli el, a lefoglalt bizonyítási eszközt vagy küldeményt az érintettnek
vissza kell adni, illetve az elküldésre vonatkozó tilalmat fel kell oldani.
310.	§
(1)	Nem lehet lefoglalni
a)	a terhelt és a védő közötti közlést vagy küldeményt, illetve
b)	a védőnek az ügyre vonatkozó feljegyzését.
(2)	A (4) bekezdésben meghatározott kivétellel nem lehet lefoglalni
a)	a terhelt és a tanúvallomás megtagadására jogosult személy közötti közlést vagy
küldeményt, illetve
b)	azt a bizonyítási eszközt, amelynek tartalmára a tanúvallomás megtagadható,
ha azt a tanúvallomás megtagadására jogosult személy őrzi.
(3)	A (4) bekezdésben meghatározott kivétellel nem lehet lefoglalni a tanúvallomás
megtagadására a 173. § alapján jogosult személynek a foglalkozása gyakorlása vagy
közmegbízatása érdekében használt helyiségében őrzött, e tevékenységével összefüggő iratot vagy
elektronikus adatot.
(4)	A (2) és (3) bekezdésben meghatározott esetben a lefoglalást el lehet rendelni, ha
a)	a bűncselekményt a lefoglalandó bizonyítási eszközre követték el,
b)	a lefoglalás tárgya a bűncselekmény eszköze,
c)	a lefoglalandó bizonyítási eszköz az elkövető nyomait hordozza,
d)	a tanúvallomás megtagadására jogosult személy az üggyel kapcsolatban megalapozottan
gyanúsítható tettességgel, részességgel, bűnpártolással, orgazdasággal vagy pénzmosással,
120
e)	a tanúvallomás megtagadására jogosult személy a lefoglalandó bizonyítási eszközt - a (2)
és (3) bekezdésben meghatározott rendelkezésre való figyelmeztetést követően - önként átadja,
vagy hozzáférhetővé teszi, illetve
f)	a tanúvallomás megtagadásra a 174. § alapján jogosult személyt a számára információt
átadó személy kilétének felfedésére kötelezte a bíróság.
A lefoglalás végrehajtása
311.	§
(1)	A lefoglalást
a)	birtokba vétellel,
b)	a megőrzés más módon történő biztosításával,
c)	az érintett őrizetében hagyással, vagy
d)	az elektronikus adat esetében a 315. § (1) bekezdésében meghatározott módon
lehet végrehajtani.
(2)	A lefoglalást akkor lehet az érintett őrizetében hagyással vagy a megőrzés más módon
történő biztosításával végrehajtani, ha
a)	a dolog birtokba vételre nem alkalmas,
b)	a dolog vagy elektronikus adat birtokosának, kezelőjének azok használatához fűződő
érdeke ezt indokolja, vagy
c)	más fontos ok ezt szükségessé teszi.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott esetben a lefoglalt dolog vagy elektronikus adat
kizárólag a lefoglalást elrendelő bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság hozzájárulásával adható
más birtokába. A hozzájárulás esetén a lefoglalt dolog megőrzésére az új birtokos köteles.
(4)	A kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló törvényben meghatározott
különleges védelemmel érintett dolog lefoglalása a védelem időtartamának leteltét követően
hajtható végre.
(5)	A lefoglalás végrehajtásának módjáról az elrendelésről szóló határozatban kell
rendelkezni.
(6)	A büntetőeljárás alatt a lefoglalás fenntartásának indokoltságát jogszabályban
meghatározottak szerint vizsgálni kell. Ha a lefoglalásra a továbbiakban az eljárás érdekében nincs
szükség, haladéktalanul intézkedni kell a lefoglalás megszüntetése és a lefoglalt dolog kiadása iránt,
vagy a lefoglalt dolog elkobzását kell indítványozni.
312.	§
(1)	A lefoglalás végrehajtása érdekében a dolog, illetve az elektronikus adat birtokosát vagy
kezelőjét fel kell szólítani, hogy a keresett dolog hollétét fedje fel, illetve az elektronikus adatot
tegye hozzáférhetővé. A felszólítás teljesítésének megtagadása esetén a keresett dolgot, illetve
elektronikus adatot kutatással vagy motozással kell felkutatni. Erre az érintettet figyelmeztetni kell.
(2)	Ha az érintett a felszólításnak nem tesz eleget, rendbírsággal sújtható, kivéve
a)	a terhelt,
b)	az a személy, aki a tanúvallomás megtagadására jogosult, illetve
c)	az a személy, aki tanúként nem hallgatható ki.
(3)	A terhelt kivételével a lefoglalást akadályozó személy rendbírsággal sújtható.
Az irat lefoglalása
313.	§
(1)	Az eredeti iratot akkor kell lefoglalni, ha
121
a)	az elkobozható,
b)	az a vagyonelkobzás alá eső vagyonnal kapcsolatos jogcímet vagy az azzal való
rendelkezési jogot igazoló okirat,
c)	az a bűncselekmény nyomait hordozza,
d)	előre meg nem határozható vagy jelentős mennyiségű iratot kell átvizsgálni, vagy
e)	a bizonyítás sikeressége érdekében ez feltétlenül szükséges.
(2)	Ha az eredeti iratra az eljárás során nincs szükség, arról a lefoglalást elrendelő technikai
lehetőségeire, illetve a lefoglalt irat mennyiségére tekintettel a legrövidebb időn belül másolatot kell
készíteni. Ilyen esetben az eredeti irat lefoglalása csak a másolat elkészítéséig, de legfeljebb két
hónapig tarthat.
(3)	Ha ez az eljárás érdekét nem veszélyezteti, a lefoglalt eredeti iratról a birtokosa részére -
indítványra - hiteles másolatot kell készíteni.
314.	§
(1)	Ha az irat birtokosa, illetve védője vagy képviselője szerint annak tartalmára a 172. §
alapján megtagadható a tanúvallomás és az irat tartalmának a megismeréséhez nem járul hozzá, az
iratot, illetve az azt tartalmazó adathordozót lezártan bocsátja a nyomozó hatóság vagy az
ügyészség rendelkezésére. Ilyen esetben a nyomozó hatóság, illetve az ügyészségi nyomozást
folytató ügyészségi szerv tagja az irat tartalmát nem ismerheti meg.
(2)	A nyomozó hatóság által folytatott nyomozás esetén az ügyészség, az ügyészség által
folytatott nyomozás esetén a felettes ügyészség a lezárt irat, illetve adathordozó tartalmának
megismerése után haladéktalanul dönt a lefoglalásról, vagy ha arra nem jogosult, a lefoglalás
elrendelése iránt haladéktalanul indítványt tesz a bíróságnak. Ha az ügyészség vagy a bíróság a
lefoglalást nem rendeli el, az irat sem a folyamatban lévő ügyben, sem más büntetőeljárásban
bizonyítási eszközként nem használható fel.
Az elektronikus adat lefoglalása és a megőrzésére kötelezés
315.	§
(1)	Az elektronikus adat lefoglalását
a)	az elektronikus adatról másolat készítésével,
b)	az elektronikus adat áthelyezésével,
c)	az azt tartalmazó információs rendszer vagy adathordozó teljes tartalmáról történő másolat
készítésével,
d)	az azt tartalmazó információs rendszer vagy adathordozó lefoglalásával, vagy
e)	jogszabályban meghatározott más módon
lehet végrehajtani.
(2)	A fizetésre használt elektronikus adat lefoglalását úgy is végre lehet hajtani, hogy az
elektronikus adattal olyan műveletet végeznek, amely az érintettnek az elektronikus adat által
kifejezett vagyoni érték feletti rendelkezési lehetőségét megakadályozza.
(3)	Az elektronikus adatként létező irat lefoglalására a 313-314. § rendelkezéseit is
megfelelően alkalmazni kell.
(4)	Az elektronikus adat lefoglalását úgy kell végrehajtani, hogy az a büntetőeljárás céljából
szükségtelen elektronikus adatra lehetőleg ne terjedjen ki, illetve az ilyen elektronikus adatot a
lefoglalás a legrövidebb ideig érintse.
(5)	Az elektronikus adatot tartalmazó információs rendszer vagy adathordozó akkor
foglalható le, ha
a)	az elkobozható, illetve vagyonelkobzás alá esik,
b)	az tárgyi bizonyítási eszközként bír jelentőséggel, vagy
122
c)	a bizonyítás érdekében az abban tárolt, előre meg nem határozható vagy jelentős
mennyiségű elektronikus adat átvizsgálására van szükség.
(6)	Ha ez az eljárás érdekét nem veszélyezteti, információs rendszer vagy adathordozó
lefoglalása esetén az elektronikus adattal rendelkezni jogosult kérésére másolatot kell készíteni az
általa megjelölt elektronikus adatról.
316.	§
(1)	A bűncselekmény felderítése, illetve a bizonyítás érdekében elektronikus adat
megőrzésére kötelezést lehet elrendelni. Az elektronikus adat megőrzésére kötelezés az elektronikus
adat birtokosának, feldolgozójának, illetve kezelőjének (a továbbiakban: megőrzésre kötelezett) az
elektronikus adat feletti rendelkezési jogát korlátozza.
(2)	Az elektronikus adat megőrzésére kötelezést a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó
hatóság rendeli el.
(3)	Az elektronikus adat megőrzésére kötelezést akkor lehet elrendelni, ha az
a)	bizonyítási eszköz felderítéséhez,
b)	bizonyítási eszköz biztosításához, illetve
c)	a gyanúsított kilétének vagy tényleges tartózkodási helyének a megállapításához
szükséges.
(4)	A megőrzésre kötelezett a határozat vele történő közlésének időpontjától köteles a
határozatban megjelölt elektronikus adatot változatlanul megőrizni és - szükség esetén más
adatállománytól elkülönítve - biztosítani annak biztonságos tárolását. A megőrzésre kötelezett
köteles az elektronikus adat megváltoztatását, törlését, megsemmisülését, továbbítását, az
elektronikus adatról másolat jogosulatlan készítését vagy az ahhoz való jogosulatlan hozzáférést
megakadályozni.
(5)	A megőrzésre kötelezést elrendelő a megőrzéssel érintett elektronikus adatot törvényben
vagy kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő, minősített vagy legalább
minősített tanúsítványon alapuló elektronikus aláírással vagy elektronikus bélyegzővel láthatja el.
(6)	Ha az elektronikus adat eredeti helyen történő megőrzése az érintettnek az elektronikus
adat feldolgozásával, kezelésével, tárolásával vagy továbbításával kapcsolatos tevékenységét
jelentősen akadályozná, az elrendelő engedélyével az elektronikus adat megőrzéséről annak más
információs rendszerbe vagy adathordozóra történő átmásolásával gondoskodhat. Az átmásolást
követően a megőrzésre kötelezést elrendelő az eredeti elektronikus adatot tartalmazó információs
rendszerre vagy adathordozóra a korlátozásokat részlegesen vagy teljesen feloldhatja.
(7)	Ahhoz az elektronikus adathoz, amelyet a megőrzésre kötelezés érint, a
kényszerintézkedés tartama alatt kizárólag a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság,
valamint a megőrzésre kötelezést elrendelő engedélyével a megőrzésre kötelezett jogosult
hozzáférni. Arról az elektronikus adatról, amelyet a megőrzésre kötelezés érint, a megőrzésre
kötelezett az intézkedés tartama alatt csak az elrendelő engedélyével adhat más részére
tájékoztatást.
(8)	A megőrzésre kötelezett köteles haladéktalanul tájékoztatni a megőrzésre kötelezést
elrendelőt, ha a megőrzésre kötelezéssel érintett elektronikus adatot jogosulatlanul megváltoztatták,
törölték, megsemmisítették, továbbították, átmásolták, megismerték, vagy ezek megkísérlésére
utaló jelet észlelt.
(9)	Az elektronikus adat megőrzésére kötelezést követően a megőrzésre kötelezést elrendelő
haladéktalanul megkezdi az elektronikus adatok átvizsgálását. Az átvizsgálás eredményeként a
megőrzésre kötelezést elrendelő dönt a lefoglalás végrehajtása más módjának az elrendeléséről
vagy a megőrzésre kötelezést megszünteti.
(10)	A megőrzésre kötelezés legfeljebb három hónapig tart. A megőrzésre kötelezés
megszűnik, ha a büntetőeljárást befejezték. A büntetőeljárás befejezéséről a megőrzésre kötelezettet
tájékoztatni kell.
123
317. §
A lefoglalt dolog megváltására, értékesítésére és elkobzására, valamint a lefoglalás
megszüntetésére és visszatartására vonatkozó rendelkezéseket az elektronikus adatra is megfelelően
alkalmazni kell.
A lefoglalt dolog megváltása
318.	§
(1)	Ha a dolog lefoglalására kizárólag vagyonelkobzás biztosítása érdekében került sor, és
annak kiadása iránt megalapozott igényt nem jelentettek be, az, akitől a dolgot lefoglalták,
indítványozhatja a dolog megváltásának elfogadását.
(2)	A lefoglalt dolog megváltásának elfogadásáról a vádemelés előtt az ügyészség, azt
követően a bíróság határoz.
(3)	A megváltás összegét az ügyészség, illetve a bíróság állapítja meg. A megváltás
összegeként a dolog becsült értékét kell megállapítani.
(4)	A megváltás elfogadására irányuló indítványt el kell utasítani, ha a
a)	megállapított összeget az érintett vitatja,
b)	megváltás összegének a megállapítása az eljárás elhúzódását eredményezné, vagy
c)	megváltás összegének a megállapítása aránytalan költséggel járna.
(5)	A megváltás elfogadására irányuló indítvány elutasítása ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(6)	A megváltás során kifizetett összeg a lefoglalt dolog helyébe lép. Ilyen esetben a
vagyonelkobzást a dolog helyébe lépő ellenértékre kell elrendelni.
A lefoglalt dolog értékesítése
319.	§
(1)	Ha az eljárás során a lefoglalt dologra a bizonyítás érdekében már nincs szükség,
hivatalból haladéktalanul meg kell vizsgálni, hogy a lefoglalás megszüntetésének van-e helye vagy
a lefoglalt dolog értékesíthető-e.
(2)	A lefoglalt dolog akkor értékesíthető, ha
a)	a lefoglalt dologra a bizonyítás érdekében már nincs szükség,
b)	a lefoglalás megszüntetésének nincs helye, és
c)	a lefoglalt dologgal kapcsolatban senki nem jelentett be megalapozott igényt.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a bíróság - a vádemelés előtt
az ügyészség indítványára - a lefoglalt dolog értékesítését rendeli el, ha a lefoglalt dolog
a)	gyors romlásnak van kitéve,
b)	huzamos tárolásra alkalmatlan,
c)	kezelése, tárolása, illetve őrzése - különösen a dolog értékére vagy az előreláthatólag
hosszú ideig tartó tárolására tekintettel - aránytalan és jelentős költséggel járna, illetve
d)	értéke a lefoglalás várható ideje miatt lényegesen csökkenne.
(4)	Ha a lefoglalt dologra a bizonyítás érdekében már nincs szükség, és a lefoglalás
megszüntetésének nincs helye, a bíróság - a vádemelés előtt az ügyészség indítványára - a lefoglalt
dolog értékesítését akkor is elrendelheti, ha a lefoglalt dologgal kapcsolatban bejelentettek
megalapozott igényt, és az értékesítéshez a megalapozott igényt bejelentő személy hozzájárult.
(5)	A vádemelés előtt a dolog értékesítését az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság is
elrendelheti.
(6)	A lefoglalt dolog értékesítéséből befolyt ellenérték a lefoglalt dolog helyébe lép. Ilyen
esetben az elkobzást vagy a vagyonelkobzást a dolog helyébe lépő ellenértékre kell elrendelni.
124
(7)	Ha a későbbi bizonyítás érdekében szükséges, a lefoglalt dolog értékesítése esetén a
dologból olyan mintát kell biztosítani, illetve a dologról olyan kép- vagy kép- és hangfelvételt kell
készíteni, amely az eljárás későbbi szakaszában kétséget kizáróan bizonyítja a dolog lényeges
tulajdonságait.
A lefoglalás megszüntetése és a lefoglalt dolog elkobzása
320.	§
(1)	A lefoglalást meg kell szüntetni, ha
a)	arra az eljárás érdekében már nincs szükség,
b)	a lefoglalt dolgot megváltották, az eredetileg lefoglalt dolog tekintetében,
c)	az eljárást megszüntették, vagy
d)	a nyomozás határideje lejárt.
(2)	Ha a lefoglalt dolog értéktelen, és arra senki sem tart igényt, azt a lefoglalás
megszüntetése után meg kell semmisíteni.
(3)	A bíróság által elrendelt lefoglalást a vádemelés előtt az ügyészség is megszüntetheti.
(4)	Ha a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik, vagy a közbiztonságot veszélyezteti,
a bíróság a lefoglalás megszüntetése helyett a lefoglalt dolog elkobzásáról határoz.
(5)	Ha a bizonyítás érdekében szükséges, a lefoglalt dolog elkobzása vagy megsemmisítése
esetén a dologból olyan mintát kell biztosítani, illetve a dologról olyan kép- vagy kép- és
hangfelvételt kell készíteni, amely az eljárás későbbi szakaszában kétséget kizáróan bizonyítja a
dolog lényeges tulajdonságait.
321.	§
(1)	A lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, aki a büntetőeljárás
tárgyát képező cselekmény elkövetésekor annak tulajdonosa volt és tulajdonjogával kapcsolatban
észszerű kétség nem merül fel.
(2)	Ha nincs olyan személy, akinek az (1) bekezdés alapján a dolgot ki kell adni és ilyen
személy az eljárás addig rendelkezésre álló adatai alapján sem állapítható meg, a dolgot annak kell
kiadni, aki a kiadása iránt megalapozott igényt jelentett be.
(3)	Ha olyan személy sincs, akinek a (2) bekezdés szerint lehetne a dolgot kiadni vagy ilyen
személy az eljárás addig rendelkezésre álló adatai alapján sem állapítható meg, a dolgot annak kell
kiadni, akitől lefoglalták.
(4)	Ha az eljárást azért szüntették meg, mert a cselekmény nem bűncselekmény, a lefoglalt
dolgot annak kell kiadni, akitől lefoglalták.
(5)	A terhelttől lefoglalt dolog a bíróság határozata alapján az állam tulajdonába kerül, ha az
kétségtelenül mást illet, és ennek a személynek a kiléte nem állapítható meg. Ha az ilyen személy
kiléte utóbb mégis tisztázódik, az érintett a dolog kiadását vagy az értékesítésből származó
ellenértékét igényelheti. Az igénylő kérelméről a polgári perrendtartásról szóló törvény szerint
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság határoz.
322.	§
Ha az eredetileg lefoglalt dolog már nem adható ki, a dolog értékesítéséből vagy
megváltásából befolyt ellenértéknek a kezelés, tárolás vagy őrzés költségével csökkentett összegét
kell az érintettnek kiadni. Ha a lefoglalás alaptalan volt, a dolog ellenértéke a kezelés, tárolás vagy
őrzés költségével nem csökkenthető. Erről a lefoglalás megszüntetéséről határozatot hozó bíróság,
ügyészség vagy nyomozó hatóság a határozatában dönt. A jogosult az ezt meghaladó igényét a
polgári jog szabályai szerint érvényesítheti.
125
A lefoglalt dolog visszatartása
323.	§
(1)	A terheltnek kiadandó dolgot a vele szemben megállapított pénzbüntetés, vagyonelkobzás
vagy bűnügyi költség biztosítására vissza lehet tartani, erről az ügydöntő határozatban kell
rendelkezni.
(2)	A lefoglalás megszüntetése esetén a terheltnek kiadandó dolgot a polgári jogi igény
biztosítására a magánfél indítványára vissza lehet tartani, erről az ügydöntő határozatban kell
rendelkezni.
(3)	A polgári jogi igény biztosítását szolgáló visszatartást meg kell szüntetni, ha a magánfél a
megállapított teljesítési határidő lejártától számított két hónapon belül nem kért végrehajtást, illetve
a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása esetén két hónapon belül a
polgári perben biztosítási intézkedés iránti kérelmet nem nyújtott be.
LI. Fejezet
Zár alá vétel
A zár alá vétel elrendelése
324.	§
(1)	A zár alá vétel a vagyonelkobzás vagy a polgári jogi igény biztosítása érdekében a zár alá
vétel tárgya feletti rendelkezési jogot függeszti fel.
(2)	Zár alá vétel rendelhető el
a)	a dologra,
b)	a számlapénzre és az elektronikus pénzre,
c)	a befektetési vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott pénzügyi eszközre,
d)	bármely más vagyoni értékű jogra, vagy
e)	bármely más vagyoni jellegű követelésre [az a)-e) pont a továbbiakban együtt: vagyon].
(3)	Zár alá vételt akkor lehet elrendelni, ha
a)	az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak
van helye, vagy
b)	annak célja polgári jogi igény biztosítása,
és megalapozottan lehet tartani attól, hogy a vagyonelkobzás végrehajtását, illetve a polgári jogi
igény kielégítését meghiúsítják.
(4)	Ha ingatlan elkobzásának van helye, a zár alá vételt el kell rendelni.
325.	§
(1)	Polgári jogi igény biztosítása érdekében zár alá vételnek a magánfél indítványára, az általa
megjelölt, a terhelt tulajdonában álló vagy őt illető vagyonra van helye. A zár alá vétel akkor is
elrendelhető, ha az 557. § szerinti polgári jogi igényt a bíróság a polgári perrendtartásról szóló
törvény szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak küldte meg.
(2)	A polgári jogi igény biztosítása céljából zár alá vételnek a vádemelés előtt a sértett
indítványára akkor van helye, ha a sértett a polgári jogi igény érvényesítésének szándékát
bejelentette és a bejelentés - a terhelt személyazonosító adatainak kivételével - az 556. § (2)
bekezdésben foglaltakat tartalmazza. Az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság - hiányos
indítvány esetén - a sértettet erről a zár alá vétel elrendelése iránti indítvány előterjesztésekor
tájékoztatja.
126
(3)	Ha a bíróság a nem jogerős ügydöntő határozatában vagyonelkobzást rendelt el vagy a
polgári jogi igénynek helyt adott, ennek biztosítására -a polgári jogi igény esetében a magánfél
indítványára, egyébként hivatalból is - az eljárás jogerős befejezéséig zár alá vételt rendelhet el.
326.	§
(1)	A vagyonelkobzás biztosítása érdekében elrendelt zár alá vétel kiterjedhet olyan vagyonra
is, amely nem képezheti vagyonelkobzás tárgyát, ha a zár alá vétel e vagyon megőrzését szolgálja
és a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyontól történő elkülönítése időigényes.
(2)	Az (1) bekezdés alapján elrendelt zár alá vétel a vagyon elkülönítéséig, de legfeljebb
három hónapig tarthat.
327.	§
(1)	A zár alá vételt a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság rendeli el.
(2)	A vádemelés előtt a bíróság rendeli el a zár alá vételt, ha
a)	annak célja a polgári jogi igény biztosítása,
b)	az a 326. §-ban meghatározott vagyont érinti, vagy
c)	a zár alá vétel tárgyának értéke a százmillió forintot meghaladja.
(3)	Az (1) bekezdés a) pontja esetén a sértett a zár alá vételre irányuló indítványát a
vádemelés előtt az ügyben eljáró ügyészségnél terjesztheti elő. Az ügyészség a sértett indítványát az
ügyiratokkal együtt haladéktalanul továbbítja a bíróságnak.
(4)	Az (1) bekezdés b) és c) pontja esetén az ügyészség tesz indítványt a zár alá vétel
elrendelésére.
(5)	Ha a zár alá vétel elrendelésére a bíróság jogosult és az elrendeléshez szükséges bírósági
határozat meghozatala olyan késedelemmel járna, amely a zár alá vétellel elérni kívánt célt
jelentősen veszélyeztetné, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a bíróság döntéséig elrendelheti
a zár alá vételt. Ilyen esetben a bíróság határozatát utólag haladéktalanul be kell szerezni. Ha a zár
alá vételt a bíróság nem rendeli el, a zár alá vétel feloldásáról rendelkezik és késedelem nélkül
intézkedik annak végrehajtása iránt.
A zár alá vétel végrehajtása
328.	§
(1)	Ha van olyan közhiteles nyilvántartás, amelyben a zár alá vett vagyont nyilván kell tartani,
a zár alá vételt a zár alá vétel tényének közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzésével kell
végrehajtani. Ha nincs olyan közhiteles nyilvántartás, amelyben a zár alá vett vagyont nyilván kell
tartani, a zár alá vétel végrehajtására a zár alá vett vagyon feletti rendelkezési jog felfüggesztését
érvényesíteni képes gazdálkodó szervezetet kell kijelölni. A zár alá vétel végrehajtása iránt
haladéktalanul intézkedni kell.
(2)	Az (1) bekezdés alapján a közhiteles nyilvántartást vezető szerv, illetve a kijelölt
gazdálkodó szervezet köteles a zár alá vételt haladéktalanul végrehajtani, és ennek megtörténtéről a
zár alá vételt elrendelő bíróságot, ügyészséget, illetve nyomozó hatóságot tájékoztatni.
(3)	Ha a polgári jogi igény biztosítása érdekében elrendelt zár alá vétel tárgya ingó dolog, és a
dolog megőrzése érdekében az szükséges, az (1) bekezdésben meghatározott intézkedés mellett a
zár alá vételt elrendelő bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság a dolgot birtokba veheti. Az így
zár alá vett dolog birtokba vételére a lefoglalás végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket
megfelelően alkalmazni kell.
(4)	A kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló törvényben meghatározott
különleges védelemmel érintett dolog zár alá vétele a védelem időtartamának leteltét követően
hajtható végre.
127
A zár alá vett vagyon megváltása
329.	§
(1)	Ha a zár alá vételt vagyonelkobzás biztosítása érdekében rendelték el és a zár alá vett
vagyon rendelkezésre bocsátása iránt megalapozott igényt nem jelentettek be, a zár alá vett vagyon
megváltásának elfogadását indítványozhatja az, aki a zár alá vétel elrendelésekor jogosult volt a
vagyon felett rendelkezni.
(2)	A zár alá vett vagyon megváltásának az elfogadásáról a vádemelés előtt az ügyészség, azt
követően a bíróság határoz.
(3)	A megváltás összegét az ügyészség, illetve a bíróság állapítja meg. A megváltás
összegeként a vagyon becsült értékét kell megállapítani.
(4)	A megváltás elfogadására irányuló indítványt el kell utasítani, ha
a)	a megállapított összeget az érintett vitatja,
b)	a megváltás összegének megállapítása az eljárás elhúzódását eredményezné, vagy
c)	a megváltás összegének megállapítása aránytalan költséggel járna.
(5)	A megváltás elfogadására irányuló indítvány elutasítása ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(6)	A megváltás során kifizetett összeg a zár alá vett vagyon helyébe lép. Ilyen esetben a
vagyonelkobzást a vagyon helyébe lépő összegre kell elrendelni.
(7)	Ha a zár alá vételt a polgári jogi igény biztosítására rendelték el, a zár alá vett vagyon
megváltására az (1)-(6) bekezdést kell alkalmazni azzal, hogy
a)	a zár alá vett vagyon megváltása a magánfél, a vádemelés előtt a sértett hozzájárulása
nélkül nem fogadható el, és
b)	a megváltás összege a magánfél, a vádemelés előtt a sértett által megjelölt követelés
összegét nem haladhatja meg.
A zár alá vétel feloldása
330.	§
(1)	A sértett vagy a magánfél a zár alá vett vagyon rendelkezésére bocsátását a polgári
perrendtartásról szóló törvény szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon
kezdeményezheti.
(2)	A zár alá vételt fel kell oldani, ha az (1) bekezdés alapján indult polgári eljárás során a
bíróság a zár alá vett vagyonnak a sértett vagy a magánfél rendelkezésére bocsátását elrendelte.
331.	§
(1)	A zár alá vételt fel kell oldani, ha
a)	elrendelésének oka megszűnt, kivéve, ha a zár alá vett vagyon feletti rendelkezési jogot
magának követelő személy a követelése érdekében két hónapon belül polgári eljárást indított,
b)	a büntetőeljárást megszüntették, illetve a nyomozás határideje lejárt, kivéve, ha a zár alá
vett vagyon feletti rendelkezési jogot magának követelő személy a követelése érdekében két
hónapon belül polgári eljárást indított,
c)	a zár alá vett vagyont megváltották, az eredetileg zár alá vett vagyon tekintetében,
d)	az eljárást vagyonelkobzás alkalmazása nélkül fejezték be, illetve a polgári jogi igényt
elutasították,
e)	a polgári jogi igény megítélése esetén a magánfél a megállapított teljesítési határidő
lejártától számított két hónapon belül nem kért végrehajtást,
128
f)	azt polgári jogi igény biztosítására rendelték el, a polgári jogi igény egyéb törvényes útra
utasításától számított két hónap elteltével, kivéve, ha a magánfél a polgári jogi igényét e határidő
előtt egyéb törvényes úton szabályszerűen már érvényesítette, vagy
g)	a magánfél visszavonta a polgári jogi igényt és két hónapon belül nem igazolta, hogy azt
egyéb törvényes úton szabályszerűen érvényesítette, vagy a sértett bejelentette, hogy a polgári jogi
igény érvényesítésének szándékától eláll, és a zár alá vétel fenntartásának más okból nincs helye.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontja esetén a zár alá vett vagyon feletti rendelkezési jogot magának
követelő személy a követelése érdekében két hónapon belül a polgári perrendtartásról szóló törvény
szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál polgári eljárást indíthat. Ha polgári
eljárás indul, a zár alá vételt akkor kell feloldani, ha a polgári eljárás során a bíróság a zár alá vett
vagyon feletti rendelkezési jogról döntést hozott vagy a polgári eljárást megszüntette. Ha senki sem
indít polgári eljárást, a zár alá vétel feloldását az annak elrendelését követő két hónap elteltével kell
végrehajtani.
(3)	Az (1) bekezdés a)-b), e) és f) pontja szerinti határidőt a zár alá vételt feloldó, a
nyomozást megszüntető, a polgári jogi igény megítélésére, illetve az egyéb törvényes útra
utasítására vonatkozó határozat közlésétől kell számítani.
(4)	Az 557. § szerinti polgári jogi igénynek a polgári perrendtartásról szóló törvény szerint
határkörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak történő megküldése esetén a zár alá vételt nem
kell feloldani.
332.	§
A zár alá vételt a vádemelés előtt az elrendelő, azt követően a bíróság oldhatja fel. A
nyomozó hatóság által elrendelt zár alá vételt a vádemelés előtt az ügyészség vagy a bíróság is
feloldhatja. A bíróság által elrendelt zár alá vételt a vádemelés előtt az ügyészség is feloldhatja.
LII. Fejezet
Vagyonkezelés a lefoglalás és a zár alá vétel során
333.	§
(1)	Az elkobzás és a vagyonelkobzás érdekében lefoglalt dolog vagy elektronikus adat, illetve
a zár alá vett vagyon kezeléséről a lefoglalás, illetve a zár alá vétel során a rendes gazdálkodás
szabályai szerint kell gondoskodni.
(2)	A lefoglalás és a zár alá vétel során gondoskodni kell arról, hogy a bűnügyi vagyon értéke
a természetes mértéknél nagyobb arányban ne csökkenjen.
(3)	A bűnügyi vagyon kezelése során csak olyan rendelkezés tehető, amelynek célja a
bűnügyi vagyon értékének a megőrzése.
(4)	A vagyonkezelés során tett intézkedés alapján átalakuló vagyontárgy az eredeti
vagyontárgy helyébe lép, arra a lefoglalás és a zár alá vétel külön határozat nélkül kiterjed.
334.	§
(1)	A bűnügyi vagyon, illetve a lefoglalt bizonyítási eszköz kezelésében jogszabályban
meghatározottak szerint a bűnjel és a bűnügyi vagyon kezeléséért felelős szerv közreműködik.
(2)	A bűnjel és a bűnügyi vagyon kezeléséért felelős szerv jogszabályban meghatározottak
szerint ellátja a bűnügyi vagyonnal, illetve a lefoglalt bizonyítási eszközökkel kapcsolatos
feladatokat, így különösen azok
a)	nyilvántartását,
b)	tárolását, őrzését, és
c)	kezelését.
129
(3)	A bűnjel és a bűnügyi vagyon kezeléséért felelős szerv törvényben meghatározott
esetekben minden olyan intézkedést köteles megtenni, illetve a döntésre jogosult bíróságnál,
ügyészségnél vagy nyomozó hatóságnál minden olyan büntetőeljárási döntést kezdeményezhet,
amely a bűnügyi vagyon, illetve a lefoglalt bizonyítási eszközök értékének megóvásához szükséges.
LIII. Fejezet
Elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele
335.	§
(1)	Az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele az elektronikus hírközlő hálózat
útján közzétett adat feletti rendelkezési jog ideiglenes korlátozása és az adathoz való hozzáférés
ideiglenes megakadályozása.
(2)	Az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételét akkor lehet elrendelni, ha az
eljárás olyan közvádra üldözendő bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban elektronikus
adat végleges hozzáférhetetlenné tételének van helye, és az a bűncselekmény megszakítása
érdekében szükséges.
(3)	Az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételét a bíróság rendeli el.
(4)	Az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele elrendelhető
a)	az elektronikus adat ideiglenes eltávolításával, vagy
b)	az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozásával.
(5)	Az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének teljesítésére kötelezett
tájékoztatja a felhasználókat a tartalom eltávolításának vagy a tartalomhoz hozzáférés
megakadályozásának a jogalapjáról. A tájékoztatás tartalmát külön jogszabály határozza meg.
(6)	Az elektronikus adat ideiglenes eltávolítása és az elektronikus adat megőrzésére kötelezés
együttesen is elrendelhető.
Az elektronikus adat ideiglenes eltávolítása
336.	§
(1)	Az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására az érintett elektronikus adatot kezelő, az
elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő
szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvényben meghatározott tárhelyszolgáltatót, illetve
tárhelyszolgáltatást is végző közvetítő szolgáltatót (a továbbiakban együtt: eltávolításra kötelezett)
kell kötelezni. Az eltávolításra kötelezett a határozat vele történő közlését követő egy munkanapon
belül köteles az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására.
(2)	Az elektronikus adat ideiglenes eltávolítását a bíróság megszünteti és az elektronikus adat
visszaállítását rendeli el, ha
a)	az elrendelésének oka megszűnt, vagy
b)	az eljárást megszüntették, kivéve ha a Btk. 77. § (2) bekezdése alapján az elektronikus adat
végleges hozzáférhetetlenné tétele elrendelésének lehet helye.
(3)	Az elektronikus adat ideiglenes eltávolítása a büntetőeljárás jogerős befejezésével
megszűnik.
(4)	Ha a bíróság a (2) bekezdés b) pontjában vagy a (3) bekezdésben meghatározott esetben az
elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét nem rendelte el, az elektronikus adat
visszaállítására kötelezi az eltávolításra kötelezettet.
(5)	Az elektronikus adat ideiglenes eltávolításáról és az elektronikus adat visszaállításáról
szóló határozatot az eltávolításra kötelezettel haladéktalanul közölni kell, amely a határozat vele
történő közlésétől számított egy munkanapon belül köteles az elektronikus adat visszaállítására.
130
(6)	Az (5) bekezdésben meghatározott határozatot az elektronikus adat felett rendelkezésre
jogosultnak akkor kell kézbesíteni, ha az eljárás addigi adatai alapján személye és elérhetősége
ismert.
(7)	A bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára az eltávolításra kötelezettet az
elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vagy visszaállítására vonatkozó kötelezettség
elmulasztása miatt rendbírsággal sújthatja.
Az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozása
337.	§
(1)	A kábítószer-kereskedelem, kóros szenvedélykeltés, kábítószer készítésének elősegítése,
kábítószer-prekurzorral visszaélés, új pszichoaktív anyaggal visszaélés, gyermekpornográfia, állam
elleni bűncselekmény, terrorcselekmény vagy terrorizmus finanszírozása miatt folyamatban lévő
büntetőeljárásban a bíróság elrendeli a felsorolt bűncselekménnyel összefüggő elektronikus adathoz
való hozzáférés ideiglenes megakadályozását, ha
a)	az eltávolításra kötelezett az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozó
kötelezettséget nem teljesítette,
b)	az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozóan a külföldi hatóság jogsegély
iránti megkeresése a megkeresés bíróság általi kibocsátásától számított harminc napon belül nem
vezetett eredményre,
c)	az eltávolításra kötelezett azonosítása lehetetlen vagy aránytalan nehézséggel járna, vagy
d)	ha az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozóan a külföldi hatóság jogsegély
iránti megkeresésétől eredmény nem várható vagy a megkeresés aránytalan nehézséggel járna.
(2)	A bíróság a határozatával az elektronikus hírközlési szolgáltatókat kötelezi az elektronikus
adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozására. A határozatot az elektronikus adat felett
rendelkezésre jogosultnak akkor kell kézbesíteni, ha az eljárás addigi adatai alapján személye és
elérhetősége ismert.
(3)	A bíróság az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozásának
elrendelését haladéktalanul közli a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósággal (a továbbiakban:
NMHH), amely a kényszerintézkedés végrehajtását szervezi és ellenőrzi.
(4)	Az NMHH az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozására
vonatkozó kötelezettséget bevezeti a központi elektronikus hozzáférhetetlenné tételi határozatok
adatbázisába, ezzel egyidejűleg a bíróság határozatáról elektronikus úton haladéktalanul tájékoztatja
az elektronikus hírközlési szolgáltatókat, amelyek a tájékoztatástól számított egy munkanapon belül
kötelesek az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozására. Ha valamely
elektronikus hírközlési szolgáltató a kötelezettséget nem teljesíti, az NMHH erről haladéktalanul
tájékoztatja a bíróságot.
(5)	Az elektronikus adat feletti rendelkezésre jogosult a határozattal szemben a kézbesítéstől
számított nyolc napon belül fellebbezést jelenthet be.
(6)	Az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozását a bíróság
megszünteti, ha
a)	a tárhelyszolgáltató teljesíti az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozó
kötelezettségét,
b)	az elrendelésének oka egyébként megszűnt, vagy
c)	a nyomozást megszüntették, kivéve ha a Btk. 77. § (2) bekezdése alapján az elektronikus
adat végleges hozzáférhetetlenné tétele elrendelésének lehet helye.
(7)	Az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozása a büntetőeljárás
jogerős befejezésével megszűnik.
(8)	Ha a bíróság a (6) bekezdés c) pontjában vagy a (7) bekezdésben meghatározott esetben
nem rendelte el az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét, az elektronikus adathoz
való hozzáférés ideiglenes megakadályozásának megszüntetését vagy megszűnését elektronikus
131
úton haladéktalanul közli az NMHH-val, amely az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes
megakadályozására vonatkozó kötelezettséget törli a központi elektronikus hozzáférhetetlenné tételi
határozatok adatbázisából, és ezzel egyidejűleg a kötelezettség megszűnéséről elektronikus úton
haladéktalanul tájékoztatja az elektronikus hírközlési szolgáltatókat, amelyek a tájékoztatástól
számított egy munkanapon belül kötelesek biztosítani az elektronikus adathoz a hozzáférést.
(9)	A bíróságnak az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozása
megszüntetéséről vagy megszűnéséről szóló határozatát akkor kell kézbesíteni az elektronikus adat
felett rendelkezésre jogosultnak, ha az eljárás addigi adatai alapján személye és elérhetősége ismert.
A bíróság e határozata ellen kizárólag az ügyészség élhet fellebbezéssel.
(10)	Ha valamely elektronikus hírközlési szolgáltató a hozzáférés újbóli biztosítására
vonatkozó kötelezettséget nem teljesíti, az NMHH erről haladéktalanul tájékoztatja a bíróságot.
(11)	A bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára az elektronikus hírközlési szolgáltatót
az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozására vagy a hozzáférés újbóli
biztosítására vonatkozó kötelezettség elmulasztása miatt rendbírsággal sújthatja.
Felhívás az elektronikus adat önkéntes eltávolítása érdekében
338.	§
Ha a büntetőeljárás érdekeit nem sérti, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az elektronikus
adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének elrendelését megelőzően felhívhatja az elektronikus
adat önkéntes eltávolítása érdekében a sajtószabadságról és a médiatermékek alapvető szabályairól
szóló törvény szerinti azon médiatartalom-szolgáltatót, illetve azon tárhelyszolgáltatót vagy
tárhelyszolgáltatást is végző közvetítő szolgáltatót, amelyik képes megakadályozni az elektronikus
adathoz való hozzáférést. A felhívás teljesítése nem kötelező, annak célja az elektronikus adathoz
való hozzáférés megakadályozásának a gyorsabbá tétele.
KILENCEDIK RÉSZ
ELŐKÉSZÍTŐ ELJÁRÁS
Az előkészítő eljárás célja és eszközei
339.	§
(1)	A büntetőeljárás az e Részben meghatározott feltételek esetén előkészítő eljárással
kezdődik.
(2)	Előkészítő eljárást a büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező ügyészség vagy
nyomozó hatóság folytathat.
(3)	A rendőrségről szóló törvény alapján a hatáskörébe tartozó cselekmény miatt a rendőrség
belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a rendőrség terrorizmust
elhárító szerve is folytathat előkészítő eljárást.
340.	§
(1)	Az előkészítő eljárás célja annak megállapítása, hogy a bűncselekmény gyanúja fennáll-e.
(2)	Előkészítő eljárás akkor folytatható, ha a rendelkezésre álló adatok a bűncselekmény
gyanújának megállapítására nem elegendőek és megalapozottan feltehető, hogy az előkészítő eljárás
lefolytatása alapján el lehet dönteni, hogy a bűncselekmény gyanúja fennáll-e.
(3)	Előkészítő eljárást
a)	a szerv hivatalból tudomására jutott,
b)	a feljelentés elutasítását követően a feljelentésben foglalt, vagy
132
c)	a az ügyészségről szóló törvény, a rendőrségről szóló törvény, a Nemzeti Adó- és
Vámhivatalról szóló törvény vagy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján végzett
titkos információgyűjtést követően a titkos információgyűjtést folytató szerv kezdeményezésében
foglalt
információk alapján lehet elrendelni.
(4)	A (3) bekezdés c) pontja esetében a 339. §-ban meghatározott szerv a titkos
információgyűjtést folytató szerv kezdeményezésének a hozzá való megérkezését követő hetvenkét
órán belül dönt az előkészítő eljárás elrendeléséről.
341.	§
Az előkészítő eljárás során az előkészítő eljárást folytató szerv a bűncselekmény gyanújának
megállapítása céljából
a)	a 215. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott leplezett eszközt,
b)	rejtett figyelést,
c)	a 216-218. §-ban meghatározott leplezett eszközt,
d)	a 221. § a) pontja alapján álvásárlást,
e)	a 222-225. § alapján fedett nyomozót, valamint
f)	bírói engedélyhez kötött leplezett eszközt
alkalmazhat.
342.	§
(1)	Az előkészítő eljárás során a Hetedik Részben meghatározott adatszerző tevékenységet a
(2)	és (3) bekezdésben meghatározott korlátozással lehet folytatni.
(2)	Az előkészítő eljárás során körözés nem rendelhető el.
(3)	Az előkészítő eljárás során a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv
adatkérés keretében adatszolgáltatást kizárólag
1.	az adóhatóságtól,
2.	a vámhatóságtól,
3.	a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4. § r) pontjában meghatározott
igazgatási szervtől,
4.	az elektronikus hírközlési szolgáltatótól,
5.	a postai szolgáltatótól, illetve a postai közreműködői tevékenységet végző személytől vagy
szervezettől,
6.	a banktitoknak, fizetési titoknak, értékpapírtitoknak, pénztártitoknak vagy biztosítási
titoknak minősülő adatot kezelő szervtől, ilyen adatra vonatkozóan,
7.	az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről
szóló 1997. évi XLVII. törvényben meghatározott egészségügyi és személyes adatot kezelő
szervezettől, ilyen adatra vonatkozóan,
8.	a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 28. §-a és 28/A. §-a
alapján vezetett nyilvántartásból,
9.	a polgárok személyi, lakcím és értesítési cím adatait tartalmazó nyilvántartásból,
10.	az útiokmány-nyilvántartásból,
11.	a bűnügyi nyilvántartási rendszerből, illetve a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok
nyilvántartásából,
12.	a szabálysértési nyilvántartási rendszerből,
13.	a központi idegenrendészeti nyilvántartásból,
14.	a menekültügyi nyilvántartásból,
15.	a körözési nyilvántartási rendszerből,
16.	a határrendészeti adatállományból,
133
17.	a közúti közlekedési nyilvántartásból,
18.	a vasúti járművekkel, a légi járművekkel, illetve a gépi meghajtású úszólétesítményekkel
kapcsolatos nyilvántartásokból,
19.	a cégnyilvántartásból,
20.	az ingatlan-nyilvántartásból,
21.	az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásából,
22.	a hitelbiztosítéki nyilvántartásból, és
23.	a házassági és élettársi vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásából
kérhet.
343.	§
(1)	Az előkészítő eljárás során bírói engedélyhez kötött leplezett eszközöket a bűncselekmény
gyanújának megállapítása érdekében, azzal a személlyel szemben lehet alkalmazni,
a)	aki a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet, illetve
b)	akiről megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető
személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontja alapján nem alkalmazható bírói engedélyhez kötött leplezett
eszköz
a)	a titoktartás körébe tartozó adatok megismerése céljából, azzal a hivatásánál,
foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles személlyel szemben, aki a 170.
§ (1) bekezdés b) pontja alapján tanúként nem hallgatható ki, vagy a 173. § alapján a tanúvallomást
megtagadhatná,
b)	a minősített adat megismerése céljából azzal a minősített adatot kezelő személlyel
szemben, aki a 170. § (1) bekezdés d) pontja alapján tanúkét nem lenne kihallgatható,
c)	a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy
kilétének megismerése céljából, azzal szemben, aki a tanúvallomást a 174. § alapján
megtagadhatná.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontja alapján az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személy
hozzátartozójával szemben leplezett eszközt kizárólag az elkövetőként szóba jöhető személy
hollétének, elérhetőségének megismerése céljából lehet alkalmazni.
(4)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának nem akadálya, ha az
kívülálló személyt elkerülhetetlenül érint.
Az előkészítő eljárás lefolytatása
344.	§
(1)	Ha az előkészítő eljárás a 234. §-ban meghatározott bűncselekmény gyanújának
megállapítása miatt van folyamatban, az előkészítő eljárás legfeljebb kilenc hónapig, egyéb esetben
legfeljebb hat hónapig tarthat.
(2)	Az előkészítő eljárást folytató szerv az előkészítő eljárást önállóan végzi.
(3)	A nyomozó hatóság, a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó
szerve, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító szerve az általa elrendelt előkészítő eljárás
elrendelését követő huszonnégy órán belül tájékoztatja az ügyészséget az előkészítő eljárás
szükségességét megalapozó adatokról, az alkalmazni kívánt leplezett eszközökről és a tervezett
eljárási cselekményekről.
(4)	A nyomozó hatóság, a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó
szerve, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító szerve az előkészítő eljárás során beszerzett
adatokról kéthavonta tájékoztatja az ügyészséget, illetve az ügyészség kérésére az előkészítő eljárás
során keletkezett ügyiratokat bemutatja.
134
(5)	Ha az előkészítő eljárás során beszerzett adatok alapján megállapítható a bűncselekmény
gyanúja, a nyomozást el kell rendelni. A nyomozást az ügyészség is elrendelheti.
(6)	Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által elkövetett
bűncselekmény miatt folytatott előkészítő eljárás során alkalmaznak bírói vagy ügyészi
engedélyhez kötött leplezett eszközt, e tényről tájékoztatni kell azon szolgálat főigazgatóját,
amelynek állományába az érintett személy tartozik.
(7)	Az előkészítő eljárásra a nyomozásra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni
kell.
345.	§
(1)	Ha az ügyben a nyomozást elrendelik, az addig keletkezett ügyiratokat és adatokat
szükség esetén a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságnak vagy ügyészségnek
haladéktalanul át kell adni.
(2)	Ha az ügyben a nyomozást elrendelik, az előkészítő eljárásban alkalmazott bírói vagy
ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása újabb engedély indítványozása nélkül
folytatható. Ebben az esetben az előkészítő eljárásban elrendelt ügyészi engedélyhez kötött leplezett
eszköz, illetve a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának tartamát az előkészítő
eljárásban alkalmazott leplezett eszközök elrendelésének időpontját alapul véve kell megállapítani.
(3)	Ha az ügyben a nyomozást elrendelik, szükség esetén a leplezett eszközök alkalmazását
végrehajtó szervet tájékoztatni kell a nyomozás elrendelésének tényéről és időpontjáról, továbbá
arról, hogy a leplezett eszköz alkalmazását a nyomozás során mely erre feljogosított szerv folytatja.
346.	§
(1)	Az előkészítő eljárást az ügyészség vagy az előkészítő eljárást folytató szerv megszünteti,
ha
a)	az előkészítő eljárás során beszerzett adatok alapján a bűncselekmény gyanúja nem áll
fenn,
b)	az előkészítő eljárás folytatásától nem várható eredmény, vagy
c)	az előkészítő eljárás határideje lejárt.
(2)	Az előkészítő eljárás megszüntetése esetén az annak során beszerzett adatok
büntetőeljárásban bizonyítékként nem használhatók fel.
347.	§
(1)	Az előkészítő eljárás során az az ügyészség rendelkezik hatáskörrel az engedélyezéssel
kapcsolatos és az e Fejezetben meghatározott ügyészségi feladatok (a továbbiakban: előkészítő
eljárás felügyelete) ellátására, amely nyomozás elrendelése esetén a bűncselekmény nyomozásának
felügyeletére vagy irányítására hatáskörrel rendelkezne.
(2)	Az előkészítő eljárás felügyeletére
a)	a nyomozó hatóság által folytatott előkészítő eljárás esetén a nyomozó hatóság eljáró
szervének a székhelye szerinti ügyészség,
b)	a rendőrség terrorizmust elhárító szerve által folytatott előkészítő eljárás esetén e szervnek
vagy területi kirendeltségének a székhelye szerinti ügyészség,
c)	a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve által folytatott
előkészítő eljárás esetén e szervnek vagy területi kirendeltségének a székhelye szerinti ügyészség
rendelkezik illetékességgel.
(3)	Ha az előkészítő eljárást az ügyészség folytatja,
a)	az ügyészség bármely nyomozó hatóságot annak illetékességi területén eljárási cselekmény
elvégzésére utasíthatja, illetve a nyomozó hatóság tagja a legfőbb ügyész kezdeményezésére a
135
nyomozó hatóság országos parancsnoka egyetértésével az előkészítő eljárás során határozott
időtartamra igénybe vehető,
b)	felkérésére az eljárási cselekmény elvégzésében közreműködik
ba)	a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, illetve
bb)	a rendőrségről szóló törvény szerint hatáskörébe tartozó bűncselekmény miatt folytatott
eljárásban a rendőrség terrorizmust elhárító szerve.
TIZEDIK RÉSZ
A NYOMOZÁS
LIV. Fejezet
Általános rendelkezések
Alapvető rendelkezések
348.	§
(1)	A büntetőeljárás - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nyomozással kezdődik.
(2)	A nyomozás felderítésből és vizsgálatból áll.
(3)	A felderítés során a megalapozott gyanú megállapításához szükséges mértékben fel kell
deríteni a bűncselekményt és az elkövető személyét, valamint fel kell kutatni és biztosítani kell a
bizonyítási eszközöket.
(4)	A vizsgálat során - szükség esetén bizonyítási eszköz beszerzése és megvizsgálása útján -
az ügyészség dönt a gyanúsítottal szemben folyamatban lévő nyomozás befejezésének kérdésében.
(5)	A nyomozást
a)	az eljárás megszüntetése, vagy
b)	a vádemelés
fejezi be.
Az ügyészségi nyomozás
349.	§
(1)	Az ügyészségi nyomozás során az ügyészség eljárására a nyomozó hatóságra vonatkozó
rendelkezéseket is megfelelően alkalmazni kell.
(2)	Ha az ügyészség nyomoz,
a)	az ügyészség bármely nyomozó hatóságot annak illetékességi területén eljárási cselekmény
elvégzésére utasíthatja, illetve a nyomozó hatóság tagja a legfőbb ügyész kezdeményezésére a
nyomozó hatóság országos parancsnokának egyetértésével a nyomozás során határozott időtartamra
igénybe vehető,
b)	felkérésére az eljárási cselekmény elvégzésében közreműködik
ba)	a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, illetve
bb)	a rendőrségről szóló törvény szerint hatáskörébe tartozó bűncselekmény miatt folytatott
eljárásban a rendőrség terrorizmust elhárító szerve.
(3)	Az ügyészségi nyomozás során az ügyészség és a nemzetbiztonsági szolgálatok
együttműködését a legfőbb ügyész és a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói megállapodásban
határozzák meg.
Áttétel
350.	§
136
(1)	Ha az ügyészségnek, illetve a nyomozó hatóságnak az ügy elintézésére nincs hatásköre
vagy illetékessége, az ügyet átteszi a hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező ügyészséghez
vagy nyomozó hatósághoz.
(2)	Az ügy áttételéről rendelkező határozatot az ügyészség és a nyomozó hatóság egyidejűleg
kézbesíti a gyanúsítottnak, a védőnek, a sértettnek, a feljelentőnek, a magánindítvány
előterjesztőjének és a vagyoni érdekeltnek. A határozat ellen nincs helye panasznak.
A nyomozás tartama
351.	§
(1)	A nyomozást a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni.
(2)	Ha a felderítés során a nyomozás elrendelésétől számított hat hónap eltelt, a nyomozó
hatóság bemutatja az ügyészségnek a nyomozás ügyiratait, egyidejűleg beszámol a nyomozás
állásáról. A nyomozó hatóság ezután a beszámolóját a felderítés során hathavonta küldi meg az
ügyészségnek.
(3)	A nyomozás határideje a gyanúsított kihallgatásától számított két év.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott határidőt az ügyészség egy alkalommal, legfeljebb hat
hónappal meghosszabbíthatja. E határozat ellen nincs helye panasznak.
Az ügyiratok megismerése
352.	§
(1)	A nyomozás során a 100. § rendelkezéseit folyamatosan és oly módon kell alkalmazni,
hogy a gyanúsított és a védő az eljárás valamennyi ügyiratát a vádemelés előtt legalább egy
hónappal, teljes terjedelmében megismerhesse, és indítványait, észrevételeit megtehesse.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott időköz a terhelt és a védő hozzájárulásával rövidíthető
vagy mellőzhető.
A bűncselekményből eredő vagyon visszaszerzése
353.	§
(1)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárás során minden szükséges intézkedést köteles
megtenni az elkobozható vagy a vagyonelkobzás alá eső dolog vagy vagyon felderítése és
biztosítása érdekében.
(2)	A vádemelés előtt az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság megkeresésére a nyomozó
hatóság vagyon-visszaszerzésért felelős szerve az e törvényben meghatározott feltételekkel vehet
részt az (1) bekezdés szerinti feladat ellátásában.
354.	§
(1)	A nyomozó hatóság vagyon-visszaszerzésért felelős szerve a megkereső ügyészség vagy
nyomozó hatóság rendelkezései szerint folytatja le az eljárását. Jogszabályban meghatározott
esetekben közös nyomozó csoportot lehet létrehozni.
(2)	A nyomozó hatóság vagyon-visszaszerzésért felelős szervének eljáró tagja eljárási
cselekményeket az elkobozható vagy vagyonelkobzás alá eső dolog vagy vagyon felderítése és
biztosítása érdekében végezhet, ennek során a nyomozás érdekeire figyelemmel köteles eljárni, a
megkeresőnél az általa célszerűnek tartott eljárási cselekmény elvégzését kezdeményezheti.
137
(3)	A nyomozó hatóság vagyon-visszaszerzésért felelős szerve az eljárása során lefoglalt
bizonyítási eszközt és a keletkezett ügyiratokat jogszabályban meghatározottak szerint átadja a
megkeresőnek.
(4)	A nyomozó hatóság vagyon-visszaszerzésért felelős szerve minden olyan adatot
megismerhet, amely az elkobozható vagy vagyonelkobzás alá eső dolog vagy vagyon felderítése és
biztosítása érdekében szükséges.
(5)	Ha a Btk. 75. § (1) bekezdés alkalmazásának lehet helye, a zár alá vételt elsősorban a
terhelt rendelkezése alatt álló vagyonra kell elrendelni.
A polgári jogi igény érvényesítése a nyomozás során
355.	§
(1)	A sértett a polgári jogi igény érvényesítésének szándékát a vádemelés előtt is bejelentheti.
Ha az ügyészség vádat emel, a sértett e bejelentését a vádirattal egyidejűleg továbbítja a bíróságnak.
(2)	Az (1) bekezdés szerint továbbított bejelentést úgy kell tekinteni, mintha a polgári jogi
igényt az eljáró bíróságnál terjesztették volna elő.
(3)	A sértett a vádemelés előtt bármikor bejelentheti, hogy a polgári jogi igény
érvényesítésének szándékától eláll.
(4)	A vádemelés előtt a sértett is indítványozhatja az 557. §-ban meghatározott ideiglenes
intézkedést, ha a polgári jogi igény érvényesítésének szándékát bejelentette, és a bejelentés - a
terhelt személyazonosító adatainak kivételével - az 556. § (2) bekezdésében foglaltakat tartalmazza.
Az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság - hiányos indítvány esetén - a sértettet erről az
ideiglenes intézkedés elrendelése iránti indítvány előterjesztésekor tájékoztatja.
LV. Fejezet
Leplezett eszközök alkalmazása a nyomozás során
356.	§
(1)	A nyomozás során leplezett eszközt az ügyészség és a nyomozó hatóság alkalmazhat.
(2)	A nyomozás során leplezett eszközt
a)	a bűncselekmény felderítése, bizonyítása,
b)	folyamatban lévő bűncselekmény megszakítása,
c)	az elkövető kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, felkutatása és elfogása, illetve
d)	a bűncselekményből származó vagyon felderítése, illetve visszaszerzése
érdekében lehet alkalmazni.
(3)	A nyomozás során a Hatodik Részben meghatározott valamennyi leplezett eszköz
alkalmazható.
357.	§
(1)	A nyomozás során a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközt azzal a személlyel szemben
lehet alkalmazni,
a)	aki a bűncselekmény elkövetésével a büntetőeljárás adatai alapján gyanúsítható, vagy
b)	aki az ügyben gyanúsított.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározottaktól eltérő személlyel szemben bírói engedélyhez
kötött leplezett eszköz akkor alkalmazható, ha megalapozottan feltehető, hogy e személy az (1)
bekezdésben meghatározott személlyel közvetlenül vagy közvetve bűnös kapcsolatot tart.
(3)	A (2) bekezdés alapján nem alkalmazható bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz
a)	a védővel szemben,
138
b)	a titoktartás körébe tartozó adatok megismerése céljából, azzal a hivatásánál,
foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles személlyel szemben, aki a 170.
§ (1) bekezdés b) pontja alapján tanúként nem hallgatható ki, vagy a 173. § alapján a tanúvallomást
megtagadhatná,
c)	a minősített adat megismerése céljából azzal a minősített adatot kezelő személlyel
szemben, aki a 170. § (1) bekezdés d) pontja alapján tanúkét nem lenne kihallgatható,
d)	a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy
kilétének megismerése céljából, azzal szemben, aki a tanúvallomást a 174. § alapján
megtagadhatná.
(4)	A (2) bekezdés alapján az (1) bekezdésben meghatározott személy hozzátartozójával
szemben leplezett eszköz kizárólag a 356. § (2) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott célból
van helye.
(5)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazásának nem akadálya, ha az kívülálló
személyt elkerülhetetlenül érint.
(6)	Ha a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által elkövetett
bűncselekmény miatt folytatott nyomozás során alkalmaznak bírói vagy ügyészi engedélyhez kötött
leplezett eszközt, e tényről - feltéve, hogy ez az eljárás érdekét nem sérti - tájékoztatni kell azon
szolgálat főigazgatóját, amelynek állományába az érintett személy tartozik.
LVI. Fejezet
A jegyzőkönyv és a feljegyzés
A jegyzőkönyv rögzítésének módjai, az eljárási cselekményről készített felvétel
358.	§
(1)	Ha e törvény másként nem rendelkezik, az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárási
cselekményről írásbeli jegyzőkönyvet készít.
(2)	Jogszabály elrendelheti az eljárási cselekményről egyidejűleg végzett jegyzőkönyvezés
mellett
a)	folyamatos hangfelvétel, vagy
b)	kép- és hangfelvétel
készítését.
(3)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság a jogszabályban meghatározott eseteken kívül
indítványra vagy hivatalból is elrendelheti az eljárási cselekményről egyidejűleg végzett
jegyzőkönyvezés mellett folyamatos hangfelvétel vagy kép- és hangfelvétel készítését.
(4)	Az eljárási cselekményről folyamatos hangfelvételt vagy kép- és hangfelvételt kell
készíteni az adott eljárási cselekménnyel egyidejűleg végzett jegyzőkönyvezés mellett, ha a
gyanúsított, a védő vagy a sértett ezt a költségek egyidejű előlegezésével indítványozza.
(5)	A folyamatos hangfelvétel, valamint a kép- és hangfelvétel az adott eljárási cselekmény
során történteket - a (6) bekezdésben foglalt esetek kivételével - megszakítás nélkül rögzíti.
(6)	Ha az ügyészség és a nyomozó hatóság fontos okból az eljárási cselekményt rövid időre
megszakítja, ennek tartamára a folyamatos hangfelvétel, illetve a kép- és hangfelvétel is
megszakítható.
A jegyzőkönyv formai és tartalmi követelményei
359.	§
(1)	A jegyzőkönyvben rögzíteni kell
a)	az eljáró ügyészséget vagy nyomozó hatóságot és az ügy számát,
139
b)	az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény megnevezését és a gyanúsított nevét, illetve -
azonosításra alkalmas - megjelölését,
c)	az eljárási cselekmény helyét és idejét,
d)	az ügyész, a nyomozó hatóság tagja, a jegyzőkönyvvezető és a tolmács nevét,
e)	a kihallgatott gyanúsított nevét, illetve - azonosításra alkalmas - megjelölését,
f)	a kihallgatott tanú és a meghallgatott szakértő nevét,
g)	az e törvényben meghatározott más személyes adatokat,
h)	az eljárási cselekményen jelen lévő egyéb személyek nevét és azt, hogy az eljárási
cselekményen milyen minőségben vannak jelen.
(2)	A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell
a)	az eljárási cselekmény menetét, az annak során történteket, valamint az egyéb, a bizonyítás
szempontjából lényeges körülményeket úgy, hogy a jegyzőkönyv alapján azt is meg lehessen
állapítani, az eljárási szabályokat megtartották-e,
b)	a gyanúsított és a tanú vallomását, valamint a szakértő véleményét,
c)	a bizonyítási eszköz bemutatásának megtörténtét, valamint azoknak az eljárás
szempontjából lényeges tartalmát,
d)	az eljárási cselekmény során tett indítványokat és észrevételeket,
e)	az eljárás rendjének fenntartása körében tett intézkedéseket, valamint az ügyészség vagy a
nyomozó hatóság által az eljárási cselekmény folyamán hozott határozatokat.
(3)	A jegyzőkönyvben a (2) bekezdésben foglaltakat röviden, a szükséges részletességgel kell
leírni. Ha valamely kérdés, kifejezés vagy kijelentés pontos szövege jelentős, azt szó szerint kell
jegyzőkönyvbe venni.
(4)	Bizonyítási eszköz ismertetése, valamint tárgyi bizonyítási eszköz csatolása esetében a
jegyzőkönyvben csupán ennek megtörténtére kell utalni.
(5)	Ha az eljárási cselekményen jelenlévők bármelyike az eljárás során felmerült valamely
körülménynek vagy ott elhangzott nyilatkozatnak jegyzőkönyvbe vételét indítványozza, ezt csak
abban az esetben lehet mellőzni, ha az ügyésznek vagy a nyomozó hatóság tagjának az illető
körülmény vagy nyilatkozat megtörténtéről nincs tudomása.
A jegyzőkönyv elkészítése, kiegészítése, kijavítása
360.	§
(1)	Az eljárási cselekményről a jegyzőkönyvet egyidejűleg kell elkészíteni.
(2)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság gondoskodik arról, hogy a gyanúsított, a tanú és a
tolmács a jegyzőkönyv aláírása előtt annak tartalmát megismerje. Ha a gyanúsított, a tanú és a
tolmács a jegyzőkönyv tartamának megismerését megtagadja, úgy kell tekinteni, mint aki a
jegyzőkönyv aláírását tagadta meg.
(3)	A jegyzőkönyvet az eljárási cselekményt végző ügyész vagy nyomozó hatóság tagja és a
jegyzőkönyvvezető aláírja.
(4)	A gyanúsított, a tanú és a tolmács a jegyzőkönyv minden oldalát aláírja. Ha a gyanúsított,
a tanú vagy a tolmács a jegyzőkönyv aláírását megtagadja, a megtagadás tényét és annak közölt
vagy ismert indokát a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
(5)	Folyamatos hangfelvétel vagy kép- és hangfelvétel esetén a felvételt az ügyiratok közé
kell csatolni.
(6)	Az ügyészség vagy a nyomozó hatóság elrendelheti, hogy a folyamatos hangfelvételről
vagy a kép- és hangfelvételről a különleges bánásmódot igénylő személy személyazonosságának
megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságait - így különösen alakját, arcképét, hangját -
technikai úton torzító másolat készüljön. Ebben az esetben az ügyiratok közé a torzított egyedi
tulajdonságokat tartalmazó másolatot kell csatolni és a folyamatos hangfelvételt, vagy kép- és
hangfelvételt zártan kell kezelni.
140
(7)	Folyamatos hangfelvétel vagy kép- és hangfelvétel esetén tájékoztatni kell az eljárási
cselekményen jelen lévő személyeket, hogy a felvételt - az eljárási cselekmény befejezésétől
számított nyolc napon belül - mikor és hol hallgathatják, illetve tekinthetik meg.
(8)	A jegyzőkönyv és a folyamatos hangfelvétel vagy a kép- és hangfelvétel tartalmának
eltérése esetén az eltérés okát tisztázni kell.
(9)	A jegyzőkönyvet az ügyészség vagy a nyomozó hatóság szükség esetén kijavítja vagy
kiegészíti, és arról az érdekelteket tájékoztatja.
(10)	Az eljárási cselekményt, illetve - ha ez később történt meg - a folyamatos hangfelvétel
vagy a kép- és hangfelvétel megismerését követő nyolc napon belül a jegyzőkönyv kijavítását vagy
kiegészítését indítványozhatják, akik az eljárási cselekményen jelen voltak.
(11)	A kijavítást a jegyzőkönyvben a kijavítás dátumának megjelölésével fel kell jegyezni,
vagy az indítvány elutasítását az ügyiratokban fel kell tüntetni. A kijavítást és a kiegészítést az
eljárási cselekményt végző ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja aláírja.
A feljegyzés
361.	§
(1)	Az ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja az intézkedéséről feljegyzést készíthet.
(2)	A feljegyzés tartalmazza az
a)	eljáró ügyészséget vagy nyomozó hatóságot és az ügy számát,
b)	intézkedés során jelen lévő ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja nevét,
c)	intézkedés helyét és idejét,
d)	intézkedéssel érintettek nevét,
e)	intézkedés során jelen lévő egyéb személyek nevét és azt, hogy milyen minőségben voltak
jelen,
f)	intézkedés menetének rövid leírását úgy, hogy a feljegyzés alapján azt is meg lehessen
állapítani, az eljárási szabályokat megtartották-e,
g)	utalást arra, hogy a feljegyzést az intézkedéssel egyidejűleg készítették-e, illetve az
egyidejűség elmaradása esetén a feljegyezés készítésének időpontját és körülményeit.
(3)	Az intézkedésről folyamatos hangfelvétel vagy kép- és hangfelvétel készíthető, ebben az
esetben a feljegyzést elegendő a (2) bekezdés a)-e) pontjában meghatározott tartalommal
elkészíteni.
(4)	A feljegyzést annak készítője írja alá.
(5)	A feljegyzést az azt készítő ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja szükség esetén kijavítja
vagy kiegészíti. A kijavítást vagy kiegészítést a feljegyzésen kell feltüntetni, vagy arról új
feljegyzést kell készíteni.
(6)	Az ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja jegyzőkönyv készítése helyett az eljárási
cselekményről az (1)-(5) bekezdés alkalmazásával feljegyzést készíthet, ha az eljárási
cselekményen terhelt, védő, tanú, vagy vagyoni érdekelt nem volt jelen.
LVII. Fejezet
Határozat a nyomozás során
A határozat tárgya
362.	§
(1)	Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság határozatot hoz
1.	az eljáró ügyészség, illetve nyomozó hatóság kijelöléséről,
2.	az ügyész vagy a nyomozó hatóság tagjának kizárásáról,
3.	az ügyek egyesítéséről, elkülönítéséről és áttételéről,
141
4.	a feljelentés elutasításáról,
5.	az eljárás felfüggesztéséről és a felfüggesztett eljárás folytatásáról,
6.	az eljárás megszüntetéséről és a megszüntetett eljárás folytatásáról,
7.	a büntethetőséget megszüntető egyéb okkal összefüggő feltételes ügyészi felfüggesztés
iránti indítvány elutasításáról,
8.	a közvetítői eljárás megtagadásáról,
9.	a védő kirendeléséről, a védőnek a kirendelés alóli felmentéséről és a kirendelt védő
díjának megállapításáról,
10.	a kényszerintézkedésekről,
11.	az előállítás és az elővezetés elrendeléséről,
12.	a körözés elrendeléséről, visszavonásáról és módosításáról, az elfogatóparancs
kibocsátásáról, visszavonásáról és módosításáról,
13.	a panasz elbírálásáról,
14.	a határozat kijavításáról,
15.	az igazolási kérelem elbírálásáról, az igazolási kérelemnek helyt adást követően a
megismételt eljárási cselekmény eredményéhez képest a határozat hatályban tartásáról, illetve teljes
vagy részleges hatályon kívül helyezéséről,
16.	a bűnügyi költség megállapításáról és viseléséről, továbbá az okozott bűnügyi költség
viselésére kötelezésről,
17.	a tanú és a szakértő mentességre történt hivatkozásának el nem fogadásáról,
18.	a szakértő kirendeléséről, kizárásáról, felmentéséről és díjának megállapításáról,
19.	a pártfogó felügyelői vélemény beszerzéséről,
20.	a szakértői vizsgálat során, a szemlén, a bizonyítási kísérleten és a felismerésre
bemutatáson közreműködésre kötelezésről,
21.	a támogató, illetve a törvényes képviselő kizárásáról,
22.	a különleges bánásmód megállapítása iránt a sértett által előterjesztett indítvány
elutasításáról, és a sértett vonatkozásában a különleges bánásmód megszüntetéséről,
23.	a személyi védelem kezdeményezésére irányuló indítvány elutasításáról,
24.	az ügyiratok megismerésének korlátozásáról, valamint valamely megismerési mód
biztosítására irányuló indítvány elutasításáról,
25.	a kézbesítési és az eljárás elhúzódása miatti kifogásról,
26.	az eljárási cselekmény, vagy a határozat teljesítésének, illetve végrehajtásának
felfüggesztéséről,
27.	a határozat hatályon kívül helyezéséről, vagy megváltoztatásáról,
28.	a papír alapú kapcsolattartásra való áttérés engedélyezése iránti indítvány elutasításáról,
29.	a rendbírság tárgyában hozott döntésről.
(2)	Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság más döntését vagy intézkedését is határozatba
foglalhatja.
A határozat tartalma
363.	§
(1)	A határozat bevezető részre, rendelkező részre, indokolásra és záró részre tagolódik.
(2)	A bevezető rész tartalmazza
a)	az ügyészség vagy a nyomozó hatóság megnevezését,
b)	az ügy számát,
c)	a bűncselekményt, amely miatt az eljárás folyik,
d)	az azonosításhoz szükséges adatokkal együtt annak megjelölését, akire a rendelkezés
vonatkozik.
142
(3)	A rendelkező rész tartalmazza az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság döntését, valamint
azt, hogy a határozat ellen van-e helye panasznak, illetve felülbírálati indítványnak, és azt az eljárás
mely résztvevője, hol és milyen határidőn belül terjesztheti elő.
(4)	Az indokolás az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság által megállapított jelentős
tényeket, a határozat alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését, továbbá
ezekkel összefüggésben az érdemi rendelkezés magyarázatát tartalmazza.
(5)	A záró rész tartalmazza a határozathozatal helyének és idejének megfelelő keltezést,
továbbá a kiadmányozásra jogosult ügyész, illetve a nyomozó hatóság kiadmányozásra jogosult
tagjának nevét és aláírását.
(6)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság a határozatot írásba foglalja.
(7)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság a határozatát jegyzőkönyvbe is foglalhatja, kivéve a
személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés elrendeléséről vagy megszüntetéséről szóló
határozatot. A jegyzőkönyvbe foglalt határozat csak a rendelkező részt és az indokolást tartalmazza.
A határozat közlése
364.	§
(1)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a határozatot azzal kell közölni, akit a határozat
valamely rendelkezése közvetlenül érint.
(2)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság a határozatát - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel -
kézbesítés útján közli.
(3)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság a jegyzőkönyvbe foglalt határozatát a jelenlévőkkel
kihirdetés útján közli.
A határozat kijavítása
365.	§
(1)	Ha a határozat elírást vagy számítási hibát tartalmaz, az ügyészség, illetve a nyomozó
hatóság a határozatát indítványra vagy hivatalból bármikor kijavíthatja.
(2)	A kijavítás nem változtathat a kijavított határozat érdemén. Nincs helye kijavításnak az
ügyészség, illetve a nyomozó hatóság ténybeli tévedése miatt.
(3)	A kijavító határozatot a kijavított határozatra és lehetőleg annak kiadmányaira is fel kell
jegyezni. A kijavító határozattal egyidejűleg a kijavítást feltüntető határozatkiadmányt is
kézbesíteni kell.
(4)	A kijavítás tárgyában hozott határozat ellen panasznak nincs helye, kivéve, ha az
ügyészség, illetve a nyomozó hatóság
a)	panasszal sérelmezhető határozat rendelkező részét javítja ki, vagy
b)	a határozat rendelkező részének kijavítása iránti indítványt utasítja el.
(5)	A kijavítás iránti indítványnak nincs halasztó hatálya a határozat elleni panasz vagy
felülbírálati indítvány előterjesztésére, továbbá a határozat teljesítésére, illetve végrehajtására.
A határozat megváltoztatása és hatályon kívül helyezése
366.	§
(1)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság a határozatát annak meghozatala után hivatalból is
felülvizsgálhatja, feltéve, hogy
a)	a határozat ellen nem jelentettek be panaszt, illetve nem terjesztettek elő felülbírálati
indítványt, vagy
b)	a határozat ellen bejelentett panaszt, illetve előterjesztett felülbírálati indítványt elbírálták.
143
(2)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság a hivatalbóli felülvizsgálat során megváltoztathatja a
határozatát, ha annak meghozatala során jogszabályt helytelenül alkalmazott.
(3)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság a hivatalbóli felülvizsgálat során hatályon kívül
helyezheti a határozatát, ha azt az e törvényben meghatározott kizáró ok ellenére hozta meg.
(4)	A megváltoztatásról vagy a hatályon kívül helyezésről rendelkező határozatot közölni kell
azzal, akivel a megváltoztatott vagy hatályon hívül helyezett határozatot közölték, továbbá azzal is,
akit a határozat megváltoztatott rendelkezése közvetlenül érint.
A határozat végrehajthatósága
367.	§
(1)	Ha e törvény kivételt nem tesz, a határozat teljesítésére, illetve végrehajtására a
panasznak, illetve a felülbírálati indítványnak nincs halasztó hatálya.
(2)	Kivételesen indokolt esetben a határozatot hozó, illetve a panaszt vagy a felülbírálati
indítványt elbíráló a határozat teljesítését, illetve végrehajtását a panasz elbírálásáig felfüggesztheti.
Eljárási cselekmény elvégzése határozat nélkül
368.	§
(1)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság halasztást nem tűrő esetben határozat hozatala nélkül,
a)	nyomban végrehajthatja az olyan kényszerintézkedést és elvégezheti az olyan bizonyítási
cselekményt, amelynek elrendelésére egyébként jogosult, illetve
b)	nyomban elrendelheti a terhelt előállítását, vagy a terhelt és más személy elővezetését,
valamint elfogatóparancsot bocsáthat ki.
(2)	Az eljárási cselekményről készült jegyzőkönyvben a halaszthatatlanság tényét és az ezt
megalapozó körülményeket fel kell tüntetni.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a
kényszerintézkedés, az előállítás és az elővezetés elrendelését, valamint az elfogatóparancsot
utólag, legkésőbb három munkanapon belül határozatba foglalja.
LVIII. Fejezet
Jogorvoslat a nyomozás során
A határozat elleni panasz
369.	§
(1)	A gyanúsított, a védő, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt az ügyészség vagy
a nyomozó hatóság vele közölt határozata ellen - ha e törvény kivételt nem tesz - a közléstől
számított nyolc napon belül a határozatot hozó ügyészségnél, illetve nyomozó hatóságnál panaszt
terjeszthet elő.
(2)	A feljelentő kizárólag a feljelentés elutasítása miatt, a vagyoni érdekelt és az egyéb
érdekelt a határozat közvetlenül rá vonatkozó rendelkezésével kapcsolatban terjeszthet elő panaszt.
(3)	A panaszt annak előterjesztője mindaddig visszavonhatja, amíg azt érdemben el nem
bírálták. A visszavont panaszt újból előterjeszteni nem lehet.
(4)	A Legfőbb Ügyészség határozata ellen nincs helye panasznak.
370.	§
144
(1)	A határozatot hozó ügyészség vagy nyomozó hatóság a panaszt annak érkezését követő
nyolc napon belül megvizsgálja, és ha azt alaposnak tartja, a határozatot hatályon kívül helyezi,
vagy megváltoztatja.
(2)	Ha a határozatot hozó ügyészség vagy nyomozó hatóság a panaszt nem tartja alaposnak,
az ügyiratokat az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül a panaszra vonatkozó
nyilatkozatával együtt felterjeszti a panaszt elbíráló ügyészséghez.
(3)	Az ügyészség határozata elleni panaszt a felettes ügyészség, a nyomozó hatóság határozata
elleni panaszt az ügyészség az ügyiratok érkezésétől számított tizenöt napon, az eljárást
megszüntető határozat esetén egy hónapon belül bírálja el.
(4)	Ha a panaszt elbíráló ügyészség a panaszt alaposnak tartja, a határozatot hatályon kívül
helyezi vagy megváltoztatja, ellenkező esetben a panaszt elutasítja.
(5)	A panaszt elbíráló ügyészség a 80. § (1) bekezdés a)-d) pontja esetén az előterjesztett
panaszt érdemi indokolás nélkül elutasítja.
(6)	A panaszt elbíráló határozatot a panasz előterjesztőjével - a határozat hatályon kívül
helyezése, illetve a megváltoztatása esetén azokkal is, akikkel a határozatot közölték - közölni kell.
(7)	A panaszt elbíráló határozat ellen további panasznak nincs helye.
(8)	A nyomozó hatóság őrizetet elrendelő határozata elleni panasz elbírálását mellőzni kell, ha
az ügyészség a terhelt személyi szabadságát elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés
elrendelésére indítványt tesz a bíróságnak.
(9)	Az ügyészség a panasz elbírálását mellőzheti, ha a panasszal sérelmezett helyzet a panasz
előterjesztésétől függetlenül megszűnt. Az ügyészség erről a panasz előterjesztőjét tájékoztatja. Ha
a panasz előterjesztője a tájékoztatás közlését követő nyolc napon belül ezt indítványozza, az
ügyészség a panaszt elbírálja.
371.	§
(1)	Ha a panaszt elbíráló ügyészség a sértettnek a feljelentés elutasítása vagy az eljárás
megszüntetése miatt előterjesztett panaszát elutasítja, a határozatában tájékoztatja a sértettet a
pótmagánvádlóként történő fellépés lehetőségéről, feltételeiről, valamint a pótmagánvádló jogairól
és kötelezettségeiről.
(2)	Ha az eljárást a 398. § (2) bekezdés e) pontja alapján szüntették meg, a tájékoztatás arra is
kiterjed, hogy a pótmagánvádlóként történő fellépés annak a bűncselekménynek a tekintetében
lehetséges, amely miatt az ügyészség az eljárást megszüntette.
(3)	Ha a feljelentést azért utasították el, vagy az eljárást azért szüntették meg, mert a
cselekmény nem közvádra üldözendő bűncselekmény, a határozatában az (1) bekezdésben
foglaltakon túl az ügyészség arról is tájékoztatja a sértettet, hogy a pótmagánvádlóként történő
fellépés helyett a magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt a vádat magánvádlóként
képviselheti.
(4)	A sértett a panaszát elutasító határozat kézbesítését követő egy hónapon belül léphet fel
magánvádlóként, és ha a magánindítvány hiányzik, a nyilatkozatát e határidőn belül pótolhatja. Ha a
sértett magánvádlóként lép fel, pótmagánvádlóként nem léphet fel.
(5)	Ha a sértett magánvádlóként lép fel, és az ügyészség a vád képviseletét nem veszi át, az
ügyészség a feljelentést a sértett nyilatkozatával és az ügyiratokkal együtt nyolc napon belül
megküldi a bíróságnak.
A gyanúsítás elleni panasz
372.	§
(1)	A gyanúsított és a védő a gyanúsítás, illetve a gyanúsítás változása ellen annak közlésekor
a gyanúsított kihallgatását végző ügyészségnél vagy nyomozó hatóságnál panaszt terjeszthet elő. Ha
145
a védő a gyanúsítás, illetve a gyanúsítás változásának közlésekor nincs jelen, a panaszt a gyanúsított
kihallgatásától számított nyolc napon belül terjesztheti elő.
(2)	Ha a gyanúsított kihallgatását végző ügyészség vagy nyomozó hatóság, illetve a panaszt
elbíráló ügyészség a panaszt alaposnak tartja, megteszi a panaszban sérelmezett helyzet
megszüntetése - különösen a gyanúsítás módosítása - érdekében szükséges intézkedést.
(3)	Ha a gyanúsítás közlésekor a bűncselekmény megalapozott gyanúja a gyanúsítottal
szemben nem volt megállapítható, a panaszt elbíráló határozatban az ügyészség megállapítja, hogy
a gyanúsítás törvényi feltételei nem álltak fenn.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott esetben a gyanúsított ezen minősége a panaszt elbíráló
határozat hozatalával megszűnik.
(5)	A nyomozó hatóság által közölt gyanúsítás ellen előterjesztett panasz elbírálását mellőzni
kell, ha az ügyészség a gyanúsítással egyező tényállás és minősítés alapján az őrizetbe vett terhelt
személyi szabadságát elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés elrendelésére indítványt tesz a
bíróságnak.
(6)	A gyanúsítás ellen előterjesztett panasz elintézésére egyebekben a határozat elleni
panaszra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A közvetítői eljárás során előterjesztett panasz
373.	§
A külön törvény szerinti közvetítői eljárás során
a)	a közvetítő kizárását megtagadó, vagy
b)	az igazolási kérelmet elutasító
határozat ellen előterjesztett panaszt az ügyészség a 370. § megfelelő alkalmazásával bírálja el.
A felülbírálat
374.	§
(1)	Felülbírálati indítvány terjeszthető elő
a)	a távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak részleges feloldására
irányuló indítvány elutasítása ellen,
b)	az elkobzás, illetve a vagyonelkobzás biztosítása érdekében alkalmazott lefoglalás
elrendelése ellen,
c)	a zár alá vétel elrendelése ellen, ha azt az ügyészség vagy a nyomozó hatóság rendelte el,
d)	a lefoglalt dolog értékesítésének elrendelése ellen, ha azt az ügyészség vagy a nyomozó
hatóság rendelte el,
e)	ha az ügyészség, illetve a felettes ügyészség elutasította azt a panaszt, amely
ea)	a házkutatás,
eb)	a motozás,
ec)	a címzettnek még nem kézbesített postai küldemény lefoglalásának,
ed)	a címzettnek még nem továbbított, elektronikus hírközlési szolgáltatás során továbbítandó
közlés vagy küldemény lefoglalásának, illetve
ee)	a sajtószabadságról és a médiatermékek alapvető szabályairól szóló törvény szerinti
médiatartalom-szolgáltató szerkesztőségében tartott, e tevékenységgel összefüggő bizonyítási
eszköz lefoglalásának
elrendelését sérelmezte,
f)	ha az ügyészség, illetve a felettes ügyészség elutasította a gyanúsított azon panaszát, amely
az ügyiratok megismerésének korlátozásáról, vagy valamely megismerési mód biztosítására
irányuló indítvány elutasításáról szóló határozatot sérelmezte,
146
g)	a 402. § (3) és (4) bekezdése szerint az eljárást megszüntető határozatnak a 402. § (2)
bekezdése alapján hozott rendelkezése ellen.
(2)	A felülbírálati indítványt az (1) bekezdés szerinti határozat kézbesítésétől számított nyolc
napon belül, a bíróságnál kell két példányban előterjeszteni. A felülbírálati indítványban meg kell
jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülbírálati indítvány irányul, továbbá az indítvány
előterjesztésének okát és célját.
(3)	Az (1) bekezdés d) pontja szerinti határozat ellen előterjesztett felülbírálati indítványnak a
határozat végrehajtására halasztó hatálya van.
(4)	A bíróság a felülbírálati indítványt az ügyiratok és az ügyészség észrevételének beszerzése
nélkül is elbírálhatja, ha ez a felülbírálati indítvány tartalma alapján lehetséges.
(5)	Ha a felülbírálati indítványról a (4) bekezdés alapján nem lehet dönteni, a bíróság a
felülbírálati indítvány egy példányának kézbesítésével együtt az ügyészségtől beszerzi az
ügyiratokat.
(6)	Az ügyészség az ügyiratokat a bíróságnak öt munkanapon belül megküldi és e határidőn
belül a felülbírálati indítványra észrevételt vagy azzal összefüggő indítványt tehet.
LIX. Fejezet
A nyomozás megindítása
A nyomozás megindításának alapja
375.	§
(1)	A nyomozás az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak a hivatali hatáskörében,
valamint az ügyésznek vagy a nyomozó hatóság tagjának a hivatali minőségében tudomására jutott
adatok alapján, illetve feljelentésre indul meg.
(2)	Nyomozást az ügyészség vagy a nyomozó hatóság rendel el.
(3)	Az ügyészség vagy a nyomozó hatóság tájékoztatja a sértettet a nyomozás elrendeléséről,
ha a sértett személye és elérhetősége ismert. A nyomozó hatóság az általa elrendelt nyomozásról
huszonnégy órán belül tájékoztatja az ügyészséget.
(4)	Késedelmet nem tűrő esetben bármely nyomozó hatóság végezhet eljárási cselekményt,
köteles azonban erről a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságot haladéktalanul
tájékoztatni.
A feljelentés
376.	§
(1)	Közvádra üldözendő bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést.
(2)	A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha törvény előírja, a köztestület köteles a
hatáskörében tudomására jutott, közvádra üldözendő bűncselekményt feljelenteni.
(3)	A (2) bekezdés szerinti feljelentésben meg kell jelölni a bizonyítási eszközöket,
egyidejűleg gondoskodni kell a bűncselekmény nyomainak, a bizonyítási eszközök, valamint az
elkobozható vagy vagyonelkobzás alá eső dolgok és vagyon megőrzéséről.
377.	§
(1)	Feljelentést az ügyészségnél vagy a nyomozó hatóságnál lehet tenni. A feljelentést más
hatóság és a bíróság is köteles fogadni, és azt a nyomozó hatóságnak, illetve a 29. § esetén az
ügyészségnek megküldeni.
(2)	Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság nyomban nyilvántartásba veszi a feljelentést,
akkor is, ha hatáskörrel vagy illetékességgel nem rendelkezik.
147
(3)	Ha személyesen tesznek feljelentést, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság figyelmezteti
a feljelentőt a hamis vád és a hatóság félrevezetésének következményeire. A személyesen tett
feljelentés során jelen lehet a feljelentő által megjelölt nagykorú személy, kivéve ha ez az eljárás
érdekeit sérti.
A magánindítvány
378.	§
(1)	Magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetén csak a jogosult indítványára indítható
meg vagy folytatható a büntetőeljárás.
(2)	Magánindítványnak kell tekinteni a magánindítvány előterjesztésére jogosult feljelentését
és bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja.
(3)	A magánindítványt attól a naptól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, amelyen
a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást szerzett.
(4)	Ha a nyomozás megindítását követően derül ki, hogy a cselekmény csak
magánindítványra büntethető, a magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell
szerezni. Ebben az esetben a (3) bekezdésben meghatározott határidőt attól a naptól kell számítani,
amelyen a magánindítványra jogosult a felhívásról tudomást szerzett.
(5)	Az elhunyt sértett hozzátartozója a még nyitva álló határidő alatt terjesztheti elő a
magánindítványt.
(6)	A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak
akkor van helye, ha a bűncselekmény közvádra üldözendő.
A feljelentés elintézése
379.	§
(1)	Az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a feljelentés megérkezésétől számított három
munkanapon belül megvizsgálja, hogy az ügyben a nyomozást el kell-e rendelni, vagy a feljelentés
kiegészítésének, a feljelentés elutasításának, illetve az ügy áttételének van-e helye.
(2)	Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a feljelentés elintézése során figyelembe veheti
azokat a tényeket, amelyek köztudomásúak, vagy amelyekről hivatalos tudomása van.
(3)	Ha a feljelentést a nyomozó hatóságnál magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt
tették, vagy olyan bűncselekmény látszik megállapíthatónak, amely miatt a vádat magánvádló
képviseli, a nyomozó hatóság a feljelentést haladéktalanul továbbítja az ügyészséghez.
(4)	Az ügyészség a feljelentés érkezésétől számított három munkanapon belül megvizsgálja és
dönt arról, hogy a magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt a vád képviseletét átveszi-e. Ha az
ügyészség a vád képviseletét átveszi, erről a sértettet tájékoztatja. Ha az ügyészség a vád
képviseletét nem veszi át, a feljelentést haladéktalanul megküldi a bíróságnak.
A feljelentés kiegészítése
380.	§
(1)	Az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a feljelentés kiegészítését rendeli el, ha a
rendelkezésre álló adatok alapján a nyomozás elrendeléséről, a feljelentés elutasításáról, illetve az
ügy áttételéről nem lehet dönteni.
(2)	A feljelentés kiegészítése során az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a feljelentőtől
felvilágosítás adását, iratok és adatok rendelkezésre bocsátását, valamint a kár, vagyoni hátrány,
adóbevétel-csökkenés, vámbevétel-csökkenés vagy a bűncselekmény elkövetési értékének közlését
148
kérheti. Ennek során az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság - ha azt korábban nem tette meg -
figyelmezteti a feljelentőt a hamis vád és a hatóság félrevezetésének következményeire.
(3)	Ha a büntetőeljárás megindítását a Btk. 3. § (3) bekezdése alapján a legfőbb ügyész
jogosult elrendelni, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a feljelentés kiegészítése során
gondoskodik a legfőbb ügyész döntésének beszerzéséről.
(4)	A feljelentés kiegészítésének határideje egy hónap.
A feljelentés elutasítása
381.	§
(1)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság a feljelentést elutasítja, ha a rendelkezésére álló
adatokból kitűnik, hogy
a)	a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény,
b)	a bűncselekmény gyanúja hiányzik,
c)	az elkövető büntethetőségét, illetve a feljelentett cselekmény büntetendőségét kizáró ok
állapítható meg,
d)	halál, elévülés vagy kegyelem folytán a büntethetőség megszűnt,
e)	a feljelentett cselekményt már jogerősen elbírálták.
f)	a magánindítvány, a feljelentés, vagy a legfőbb ügyésznek a Btk. 3. § (3) bekezdésében
meghatározott rendelkezése hiányzik,
g)	a feljelentett cselekmény nem közvádra üldözendő bűncselekmény,
h)	az ügy nem tartozik magyar büntető joghatóság alá.
(2)	Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a feljelentést elutasító határozatot kézbesíti a
feljelentőnek. A nyomozó hatóság a feljelentést elutasító határozatot huszonnégy órán belül az
ügyészségnek is megküldi.
(3)	Ha az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a feljelentést az (1) bekezdés g) pontja alapján
utasította el, a határozatában tájékoztatja a sértettet, hogy a magánvádra üldözendő bűncselekmény
miatt a vádat magánvádlóként képviselheti. A tájékoztatás kiterjed a magánvádlóként történő
fellépés feltételeire, a magánvádló jogaira és kötelezettségeire, valamint arra, hogy ha a
magánindítvány hiányzik, e nyilatkozatot pótolni kell.
(4)	A sértett a feljelentést elutasító határozat kézbesítését követő egy hónapon belül léphet fel
magánvádlóként, és ha a magánindítvány hiányzik, a nyilatkozatát e határidőn belül pótolhatja.
(5)	Ha a sértett magánvádlóként lép fel, és az ügyészség a vád képviseletét nem veszi át, a
feljelentést a sértett nyilatkozatával és az ügyiratokkal együtt nyolc napon belül meg kell küldeni a
bíróságnak.
382.	§
(1)	Az ügyészség a feljelentést elutasíthatja, ha a bűncselekmény elkövetésével
megalapozottan gyanúsítható személy az ügy, illetve más büntetőügy felderítéséhez, bizonyításához
hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági
vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan
gyanúsítható személy büntetőjogi felelősségre vonásához fűződő érdek.
(2)	Az (1) bekezdés alapján a feljelentés nem utasítható el, ha az együttműködő személy más
életének szándékos kioltásával járó, illetve maradandó fogyatékosságot vagy súlyos
egészségromlást szándékosan okozó bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható.
(3)	Ha az ügyészség a feljelentést az együttműködő személlyel szemben az (1) bekezdés
alapján utasítja el, az állam téríti meg azt a kárt, illetve sérelemdíjat, amelynek megtérítésére az
elkövető a polgári jog szerint köteles, feltéve, hogy az más módon nem térült meg. Ha a
kártérítésről, illetve a sérelemdíj megfizetéséről polgári perben kell határozni, az ezek iránti igény
jogalapját vélelmezni kell.
149
(4)	A polgári perben az államot az igazságügyért felelős miniszter képviseli. A polgári perben
eljáró bíróság a kereset elbírálása előtt beszerzi a feljelentés elutasításáról határozatot hozott
ügyészség nyilatkozatát a felperes sérelmére elkövetett cselekményről, a cselekménnyel okozott
kárról, illetve személyiségi jogsértésről. Az ügyészség nyilatkozata nem terjedhet ki olyan tényre,
amelynek alapján az elkövető személyére, illetve a feljelentés elutasításának indokaira lehet
következtetni.
LX. Fejezet
A felderítés
Jelenlét az eljárási cselekményeken a felderítés során
383.	§
(1)	A felderítés során az ügyészen, a nyomozó hatóság tagján és a jegyzőkönyvvezetőn kívül
csak az lehet jelen az eljárási cselekményen, akinek a jelenlétét törvény vagy kormányrendelet
lehetővé teszi.
(2)	A sértett a sérelmére elkövetett bűncselekménnyel összefüggésben jelen lehet a szakértő
meghallgatásánál, a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál. A sértett
értesítése kivételesen mellőzhető, ha ezt az eljárási cselekmény sürgőssége indokolja. A sértett
értesítése kivételesen mellőzhető, valamint az eljárási cselekményről kivételesen eltávolítható, ha a
különleges bánásmódot igénylő személy védelme más módon nem biztosítható.
(3)	A sértett mellett egy általa megjelölt nagykorú személy is jelen lehet azokon az eljárási
cselekményeken, amelyeken a sértett jelenléte kötelező, vagy amelyeken jelen lehet, ha ez az eljárás
érdekeit nem sérti.
(4)	A külföldi állampolgár terhelt, sértett vagy tanú indítványára a kihallgatásán, valamint a
részvételével tartott más eljárási cselekményen jelen lehet államának konzuli tisztviselője.
(5)	A támogatót és a konzuli tisztviselőt kivéve akinek a jelenlétét az eljárási cselekményen e
törvény lehetővé teszi, a gyanúsítotthoz, a szakértőhöz és a tanúhoz kérdéseket intézhet,
észrevételeket, indítványokat tehet. A kérdésfeltevés tilalmára, illetve a válaszadás megtiltására a
tanú és a terhelt kihallgatására, valamint a szakértő kirendelésére vonatkozó rendelkezéseket kell
megfelelően alkalmazni.
384.	§
(1)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárási cselekmény helyszínéről eltávolíthatja azt,
akinek a jelenléte az eljárást akadályozza és azt is, aki az eljárási cselekményen nem lehet jelen,
illetve a nyomozás elősegítése érdekében a büntetőeljárásban részt vevő személyt az eljárási
cselekmény helyszínén való tartózkodásra kötelezhet.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározottak érdekében testi kényszer alkalmazható, valamint
rendbírság szabható ki.
(3)	Rendbírsággal sújtható az is, aki az eljárás rendjét zavarja.
A gyanúsított kihallgatása
385.	§
(1)	Ha a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján meghatározott
személy megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, őt a nyomozó hatóság, illetve
az ügyészség a XXX. Fejezet szerint gyanúsítottként kihallgatja.
(2)	Őrizet esetén a gyanúsítottat a fogva tartása kezdetétől számított huszonnégy órán belül ki
kell hallgatni.
150
386. §
(1)	A bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy - elfogása, idézése,
előállítása, körözésének elrendelése, vagy vele szemben elfogatóparancs kibocsátása esetén - a
gyanúsítás közléséig kizárólag arra jogosult, hogy
a)	a gyanúsítotti kihallgatással kapcsolatos büntetőeljárási jogairól felvilágosítást kapjon,
b)	védőt hatalmazzon meg, vagy védő kirendelését indítványozza,
c)	védőjével ellenőrzés nélkül tanácskozzon.
(2)	A védő a gyanúsítás közléséig kizárólag arra jogosult, hogy az általa védett személlyel a
kapcsolatot felvegye és vele ellenőrzés nélkül tanácskozzon.
387.	§
(1)	Ha nincs védője, a gyanúsítottat vagy a bűncselekmény elkövetésével magalapozottan
gyanúsítható személyt a kihallgatását megelőzően - előállítása, őrizete esetén haladéktalanul -
figyelmeztetni kell arra, hogy védőt hatalmazhat meg, vagy védő kirendelését indítványozhatja.
Ezen indítványt a nyomozó hatóság vagy az ügyészség nyomban elbírálja.
(2)	Ha az eljárásban védő részvétele kötelező, a gyanúsított vagy a bűncselekmény
elkövetésével magalapozottan gyanúsítható személy figyelmét arra is fel kell hívni, hogy ha nem
hatalmaz meg védőt, a nyomozó hatóság vagy az ügyészség rendel ki védőt. Ha a gyanúsított vagy a
bűncselekmény elkövetésével magalapozottan gyanúsítható személy kijelenti, hogy nem kíván
védőt meghatalmazni, a nyomozó hatóság vagy az ügyészség nyomban védőt rendel ki.
(3)	Ha a gyanúsított vagy a bűncselekmény elkövetésével magalapozottan gyanúsítható
személy védőt kíván meghatalmazni, vagy a nyomozó hatóság, illetve az ügyészség védőt rendel ki,
a nyomozó hatóság vagy az ügyészség a védőt nyomban értesíti és a gyanúsítotti kihallgatást a védő
megérkezéséig, de legalább két órára elhalasztja. Ha a megállapított határidőn belül
a)	a védő nem jelenik meg, illetve
b)	a gyanúsított a védővel lefolytatott tanácskozás alapján a kihallgatás megkezdéséhez
hozzájárul,
a nyomozó hatóság vagy az ügyészség a gyanúsítotti kihallgatást megkezdi.
(4)	A nyomozó hatóság vagy az ügyészség az (1)-(3) bekezdés alapján tett intézkedéseit, és
ha ismert, a védő távolmaradásának okát a gyanúsítotti kihallgatás jegyzőkönyvébe foglalja.
(5)	A nyomozó hatóság vagy az ügyészség biztosítja, hogy a gyanúsított vagy a
bűncselekmény elkövetésével magalapozottan gyanúsítható személy a kihallgatása előtt, illetve
annak zavarása nélkül a kihallgatása alatt a védőjével tanácskozhasson.
388.	§
(1)	A gyanúsítottal a kihallgatása során a terhelti figyelmeztetést követően közölni kell a
gyanúsítás tárgyává tett cselekmény tényállását és annak Btk. szerinti minősítését.
(2)	A gyanúsítás közlését követően a nyomozó hatóság vagy az ügyészség figyelmezteti a
gyanúsítottat és a védőt arra, hogy a gyanúsítás ellen panasznak van helye.
389.	§
A nyomozás során
a)	be kell szerezni a gyanúsított bűnügyi előéletére vonatkozó adatokat, illetve
b)	gondoskodni kell a gyanúsítottra vonatkozó, az eljárásban figyelembe vehető külföldi ítélet
érvényének az elismeréséről.
A nyomozás ügyiratainak megküldése
151
390.	§
(1)	A nyomozó hatóság a gyanúsított kihallgatásától számított nyolc napon belül megküldi az
ügyészségnek a nyomozás ügyiratait, egyidejűleg beszámol a nyomozás állásáról, javaslatot tesz a
vizsgálat során szükségesnek tartott eljárási cselekményekre vagy a nyomozás befejezésére.
(2)	Ha a gyanúsított a bűncselekmény elkövetését beismerte, ügyészségi intézkedés vagy
határozat kilátásba helyezését, illetve egyezség megkötését kezdeményezte, a nyomozó hatóság
erről haladéktalanul beszámol az ügyészségnek.
LXI. Fejezet
A vizsgálat
Az ügyészség eljárása a vizsgálat során
391.	§
(1)	Az ügyészség a gyanúsított kihallgatása után a nyomozás ügyiratai alapján megvizsgálja,
hogy az ügyben van-e helye
a)	ügyészségi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezésének,
b)	egyezség kezdeményezésének,
c)	közvetítői eljárás lefolytatása céljából az eljárás felfüggesztésének,
d)	feltételes ügyészi felfüggesztésnek,
e)	az eljárás egyéb okból történő megszüntetésének,
f)	vádemelésnek,
g)	a vizsgálat keretén belül eljárási cselekmény elvégzésének,
h)	elkülönítésnek, egyesítésnek, áttételnek.
(2)	Az ügyészség a vizsgálat során az (1) bekezdésben meghatározott kérdésekben a
nyomozás határidején belül dönt.
Az ügyészség és a nyomozó hatóság kapcsolata a vizsgálat során
392.	§
(1)	A nyomozó hatóság a vizsgálatot az ügyészség irányítási jogkörében tett intézkedésének
megfelelően végzi.
(2)	A nyomozó hatóság a gyanúsított kihallgatása után - ha az ügyészség másképp nem
rendelkezik - önállóan elvégzi a 390. § (1) bekezdése szerinti javaslatában szükségesnek tartott
eljárási cselekményt.
(3)	A nyomozó hatóság a vizsgálat során önállóan elvégzi a gyanúsítás tárgyát érintő eljárási
cselekményt, ha
a)	azt késedelmet nem tűrő ok indokolja, vagy
b)	az az ügyész által elrendelt eljárási cselekményhez szükségszerűen kapcsolódik.
(4)	A nyomozó hatóság a vizsgálat során önállóan elvégzi az eljárási cselekményt, ha az
a)	a gyanúsítás tárgyát nem érinti, vagy
b)	a gyanúsítás tárgyává tett bűncselekmény más elkövetőjének felderítésére irányul.
(5)	A nyomozó hatóság a vizsgálat során önállóan elvégzett eljárási cselekményről a (2) és (3)
bekezdésben meghatározott esetben legkésőbb nyolc napon belül, a (4) bekezdésben meghatározott
esetben az ügyészség rendelkezése szerint, de legkésőbb három hónapon belül beszámol az
ügyészségnek.
Jelenlét az eljárási cselekményeken a vizsgálat során
152
393.	§
(1)	A gyanúsított és védője a vizsgálat során a szakértő meghallgatásán, a szemlénél, a
bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál jelen lehet, ha az eljárási cselekmény a
gyanúsítás tárgyát érinti.
(2)	A védő jelen lehet az általa, illetve az általa védett gyanúsított által indítványozott tanú
kihallgatásán és az ilyen tanú részvételével tartott bizonyítási cselekményen is.
(3)	A gyanúsított és a védő értesítése kivételesen mellőzhető, ha ezt az eljárási cselekmény
sürgőssége indokolja.
(4)	A gyanúsított és a védő értesítése kivételesen mellőzhető, valamint a gyanúsított és a védő
az eljárási cselekményről kivételesen eltávolítható, ha ezt a nyomozás érdekei szükségessé teszik,
vagy a különleges bánásmódot igénylő személy védelme más módon nem biztosítható.
(5)	A (3) és (4) bekezdésben meghatározott esetben az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a
gyanúsítottat és védőjét az eljárási cselekményről - ha e törvény a terhelt és a védő értesítését nem
zárja ki - utólag, legkésőbb nyolc napon belül tájékoztatja. Ha a gyanúsított vagy a védő a
tájékoztatás kézhezvételétől számított három napon belül indítványozza, az ügyészség, illetve a
nyomozó hatóság az értesítés mellőzését utólag határozatba foglalja és azt közli az indítvány
előterjesztőjével.
(6)	Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság biztosítja, hogy a gyanúsított az eljárási
cselekmény előtt, illetve annak zavarása nélkül az eljárási cselekmény alatt a védőjével
tanácskozhasson.
(7)	A vizsgálat során az eljárási cselekményeken való jelenlétre egyebekben a felderítésre
vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
LXII. Fejezet
Az eljárás felfüggesztése
Az eljárás felfüggesztésének okai
394.	§
(1)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság felfüggeszti az eljárást, ha
a)	az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, vagy
b)	az elkövető tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett
elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet részt.
(2)	Az ügyészség felfüggeszti az eljárást a közvetítői eljárás lefolytatása céljából, ha annak
feltételei fennállnak.
(3)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság felfüggesztheti az eljárást, ha
a)	az elkövető ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik,
b)	jogsegély iránti megkeresés más állam hatósága általi teljesítése szükséges,
c)	az eljárás lefolytatásához előzetes kérdésben hozott döntést kell beszerezni, vagy
d)	a gyanúsítottal szemben a gyanúsítás tárgyát képező cselekmény miatt bíróság előtt
büntetőeljárás van folyamatban.
(4)	Az ügyészség felfüggesztheti az eljárást, ha
a)	az a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás teljesítése érdekében szükséges,
b)	feltételes ügyészi felfüggesztésnek van helye,
c)	az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvényben
meghatározott konzultációs eljárás kezdődik,
d)	nemzetközi elfogatóparancs, illetve európai elfogatóparancs alapján más állam hatósága az
elkövető átadását vagy kiadatását elhalasztotta, vagy
153
e)	nemzetközi büntetőbíróság a joghatósága alá tartozó ügyben a magyar hatóságot a
büntetőeljárás átadása érdekében megkeresi.
(5)	Az eljárás felfüggesztésének a (2) bekezdés, valamint a (4) bekezdés a) és b) pontja
alapján a nyomozás során egy alkalommal van helye.
(6)	Az eljárás nem függeszthető fel
a)	a (2) bekezdés alapján, ha az ügyészség feltételes ügyészi felfüggesztést alkalmazott, illetve
b)	a (4) bekezdés b) pontja alapján, ha az ügyben közvetítői eljárás volt folyamatban.
(7)	Az eljárás felfüggesztése után - a (3) bekezdés a) pontját kivéve - a gyanúsított személyét
közvetlenül érintő eljárási cselekmény nem végezhető.
(8)	Ha az eljárás felfüggesztésének tartama alatt a felfüggesztés oka megváltozott, az
ügyészség és a nyomozó hatóság - az eljárás folytatásának elrendelése nélkül - új határozatot hoz
az eljárás felfüggesztéséről.
(9)	Ha az ügyészség vagy a nyomozó hatóság azért függeszti fel az eljárást, mert az elkövető
kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, a határozat közlésével egyidejűleg arról is
tájékoztatja a feljelentőt, a sértettet és a magánindítvány előterjesztőjét, hogy ha az eljárás
folytatásának elrendelése nélkül az eljárást elévülés miatt megszünteti, az eljárás megszüntetéséről
rendelkező határozatot részére akkor kézbesíti, ha ezt az eljárást felfüggesztő határozat
kézhezvételétől számított egy hónapon belül indítványozza.
A felfüggesztés tartama
395.	§
(1)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárást, ha
a)	a gyanúsított külföldön tartózkodik, legfeljebb hat hónapra,
b)	az eljárás lefolytatásához előzetes kérdésben hozott döntést kell beszerezni és az előzetes
kérdés eldöntése tárgyában az eljárás még nem indult meg, legfeljebb két hónapra,
c)	jogsegély iránti megkeresés más állam hatósága általi teljesítése szükséges, legfeljebb
tizenkét hónapra
függesztheti fel.
(2)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg
a)	a külföldön tartózkodó gyanúsítottnak a visszatérésre,
b)	az érdekeltnek az előzetes kérdés eldöntése tárgyában az eljárás megindítására
a felfüggesztés tartamával egyező határidőt állapít meg.
(3)	Az ügyészség a felfüggesztés tartamát és a (2) bekezdésben meghatározott határidőt
kivételesen, egy alkalommal,
a)	az (1) bekezdés a) pontja esetén legfeljebb két hónappal,
b)	az (1) bekezdés b) pontja esetén legfeljebb egy hónappal,
c)	az (1) bekezdés c) pontja esetén legfeljebb hat hónappal
meghosszabbíthatj a.
(4)	Ha a felfüggesztés tartama alatt az előzetes kérdés eldöntése tárgyában az eljárás
megindult, a 394. § (8) bekezdését megfelelően kell alkalmazni.
A felfüggesztett eljárás folytatása
396.	§
(1)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság - ha e törvény kivételt nem tesz - az eljárás
folytatását rendeli el, ha
a)	a felfüggesztés oka megszűnt,
154
b)	a 394. § (4) bekezdés e) pontja esetén a nemzetközi büntető bíróság alapokmányát
kihirdető, illetve alapokmányából fakadó kötelezettségek végrehajtásáról szóló törvény az eljárás
folytatását előírja, vagy
c)	a 394. § (3) bekezdésében, valamint a (4) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott okból
felfüggesztett eljárás folytatását szükségesnek tartja.
(2)	Ha az eljárást az ügyészség függesztette fel, kizárólag az ügyészség rendelheti el az eljárás
folytatását.
(3)	Az eljárás folytatását elrendelő határozat ellen nincs helye panasznak.
(4)	Az eljárás határozat hozatala nélkül folytatódik azon a napon, amelyen a felfüggesztés -
ügyészség vagy nyomozó hatóság által megállapított vagy az ügyészség által meghosszabbított -
tartama eltelt.
Egyéb rendelkezések
397.	§
(1)	A felfüggesztés tartama nem számít be a nyomozás határidejébe.
(2)	Az eljárás felfüggesztéséről, vagy folytatásáról szóló határozatot egyidejűleg kell
kézbesíteni a gyanúsított, a védő, a feljelentő, a sértett és a magánindítvány előterjesztője részére.
(3)	Ha a nyomozó hatóság függeszti fel az eljárást, vagy rendeli el annak folytatását,
határozatát a (2) bekezdésben meghatározottak szerint az ügyészséggel is közli.
LXIII. Fejezet
Az eljárás megszüntetése
Az eljárás megszüntetésének okai
398.	§
(1)	Az ügyészség és a nyomozó hatóság megszünteti az eljárást, ha
a)	a cselekmény nem bűncselekmény,
b)	nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt,
c)	a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem állapítható meg
bűncselekmény elkövetése,
d)	az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizáró ok állapítható
meg,
e)	halál, elévülés vagy kegyelem folytán a büntethetőség megszűnt,
f)	a cselekményt már jogerősen elbírálták,
g)	a feljelentés, vagy a legfőbb ügyésznek a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott
rendelkezése hiányzik,
h)	a magánindítvány hiányzik, és az a 378. § (4) bekezdése alapján már nem pótolható,
i)	a cselekmény nem közvádra üldözendő bűncselekmény, vagy
j) az ügy nem tartozik magyar büntető joghatóság alá.
(2)	Az ügyészség megszünteti az eljárást, ha
a)	a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem állapítható meg,
hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el,
b)	a büntetőeljárás átadása, vagy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi
együttműködésről szóló törvényben meghatározott konzultációs eljárás eredménye alapján a
büntetőeljárást más állam hatósága folytatja le,
c)	tevékeny megbánás, a feltételes ügyészi felfüggesztés keretében előírt magatartás
tanúsítása vagy a feltételes ügyészi felfüggesztés tartamának eredményes eltelte folytán, illetve a
törvényben meghatározott egyéb okból a büntethetőség megszűnt,
155
d)	megrovást alkalmaz, vagy
e)	olyan bűncselekmény miatt van folyamatban, amelynek az elkövetett jelentősebb súlyú
bűncselekmény mellett az elkövető felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége.
(3)	Ha a terhelt az eljárást megszüntető határozat ellen benyújtott panaszában a megrovás
alkalmazását sérelmezi, és az eljárás megszüntetésének más oka nincs, az eljárást folytatni kell.
(4)	Ha az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárást az (1) bekezdés i) pontja alapján
szüntette meg, a 381. § (3)-(5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
(5)	Az eljárást megszüntető határozat indokolása kizárólag az eljárás megszüntetésének okát
és az alkalmazott jogszabály megjelölését tartalmazza, ha
a)	az eljárást azért függesztették fel, mert az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt
megállapítható, és
b)	az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a felfüggesztett eljárást elévülés miatt szünteti meg.
(6)	Az (5) bekezdésben meghatározott határozat az eljárást felfüggesztő határozatra is
rávezethető, ha a feljelentő, a sértett és a magánindítvány előterjesztője nem indítványozta az
eljárást megszüntető határozat kézbesítését.
399.	§
(1)	Az ügyészség az eljárást megszüntetheti, ha a bűncselekmény elkövetésével
megalapozottan gyanúsítható személy vagy a gyanúsított az ügy, illetve más büntetőügy
felderítéséhez, bizonyításához hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az
együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint a
bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy vagy a gyanúsított büntetőjogi
felelősségre vonásához fűződő érdek.
(2)	Az (1) bekezdés alapján az eljárás nem szüntethető meg, ha az együttműködő személy más
életének szándékos kioltásával járó, illetve maradandó fogyatékosságot vagy súlyos
egészségromlást szándékosan okozó bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható.
(3)	Ha az ügyészség az eljárást az (1) bekezdés alapján szünteti meg, a 382. § (3) és (4)
bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
A megszüntetett eljárás folytatása
400.	§
(1)	Az eljárás megszüntetése - ha e törvény kivételt nem tesz - nem akadálya annak, hogy
ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassák.
(2)	Az eljárás folytatását az ügyészség rendeli el.
(3)	Az eljárás folytatását
a)	- ha az eljárást a nyomozó hatóság szüntette meg - a felderítés során a nyomozó hatóság,
illetve
b)	- ha az eljárást az ügyészség szüntette meg - a felettes ügyészség
is elrendelheti.
(4)	Az eljárás folytatásáról szóló határozat ellen nincs helye panasznak.
(5)	Az eljárás folytatását az ügyészség indítványára a bíróság rendelheti el olyan terhelt
esetén, akivel szemben az eljárást korábban megszüntették, ha a felettes ügyészség, illetve az
ügyészség
a)	panasz alapján, vagy
b)	az eljárás megszüntetésétől számított egy hónapon belül hivatalból
az eljárás folytatását nem rendelte el.
(6)	Ha a bíróság az eljárás folytatásának elrendelése iránti indítványt elutasította, változatlan
alapon az eljárás folytatásának elrendelése iránti ismételt indítvány előterjesztésének nincs helye.
156
A határozat közlése az eljárás megszüntetése esetén
401.	§
(1)	Az eljárást megszüntető határozatot és az eljárás folytatását elrendelő határozatot - a (2)
bekezdésben meghatározott kivétellel - egyidejűleg kézbesíteni kell a gyanúsított, a védő, a sértett,
a feljelentő és a magánindítvány előterjesztője részére.
(2)	A 398. § (5) bekezdése esetén az eljárást megszüntető határozatot a sértett, a feljelentő és
a magánindítvány előterjesztője részére nem kell kézbesíteni, ha ezt az eljárást felfüggesztő
határozat kézhezvételétől számított egy hónapon belül nem indítványozta.
(3)	Ha a nyomozó hatóság szünteti meg az eljárást, vagy rendeli el annak folytatását,
határozatát az (1) bekezdésben meghatározottak szerint az ügyészség részére is kézbesíti.
(4)	Az eljárást megszüntető határozat kézbesítésével egyidejűleg tájékoztatni kell a terheltet a
kártalanítási igényének jogalapjáról, arról, hogy választása szerint igényét egyszerűsített
kártalanítási eljárásban vagy kártalanítás iránti vagyonjogi perben (a továbbiakban: kártalanítási
per) érvényesítheti, az igény érvényesítésének határidejéről, a határidő kezdő időpontjáról és a
határidő elmulasztásának jogvesztő j ellegéről.
A bűnügyi költség az eljárás megszüntetése esetén
402.	§
(1)	Az eljárás megszüntetése esetén a bűnügyi költséget - a (2) bekezdésben írt kivétellel - az
állam viseli.
(2)	Az ügyészség az eljárás megszüntetése esetén a bűnügyi költség vagy egy részének
megfizetésére kötelezheti a gyanúsítottat, ha az eljárást
a)	tevékeny megbánás miatt,
b)	az eljárás feltételes ügyészi felfüggesztése tartamának eredményes eltelte miatt, vagy
c)	megrovás alkalmazásával
szünteti meg.
(3)	Ha a gyanúsított az eljárás megszüntetéséről szóló határozat ellen bejelentett panaszában a
bűnügyi költség viselésére kötelező rendelkezést is sérelmezi, és a felettes ügyészség a panasznak
nem ad helyt, úgy a gyanúsított a bűnügyi költség viselésére kötelező rendelkezés ellen felülbírálati
indítványt terjeszthet elő.
(4)	Ha a gyanúsított az eljárást megszüntető határozatnak kizárólag a bűnügyi költség
viselésére kötelező rendelkezését sérelmezi, a jogorvoslati kérelmet felülbírálati indítványnak kell
tekinteni. Ebben az esetben az ügyészség a felülbírálati indítványt az ügyiratokkal, továbbá az
észrevételével, illetve indítványával együtt három munkanapon belül továbbítja a nyomozási
bíróhoz.
403.	§
(1)	Kérelemre a bűnügyi költség megfizetésére halasztás, illetve részletfizetés engedélyezhető
a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás
végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 42. § (1) bekezdésében
meghatározott feltételek mellett és keretek között. Az ötvenezer forintot meghaladó bűnügyi költség
esetében a halasztás, illetve a részletfizetés a bírósági végrehajtó által foganatosított foglalás után
engedélyezhető, ha a foglalási jegyzőkönyvet a végrehajtó az ügyészséghez beterjesztette. A
ötvenezer forintot meg nem haladó bűnügyi költség esetén az ügyészség foglalási cselekmény
bevárása nélkül, a rendelkezésre álló adatok alapján legfeljebb két hónapi halasztást, illetve három
hónapi részletfizetést engedélyezhet.
(2)	A halasztás, illetve a részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya.
157
(3)	A kérelemről a bűnügyi költség megfizetésére kötelezésről rendelkező ügyészség határoz.
E határozat ellen nincs helye panasznak.
LXIV. Fejezet
Ügyészségi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezése
404.	§
(1)	Az ügyészség a nyomozás során bármikor közölheti a gyanúsítottal, hogy milyen, a (2)
bekezdésben meghatározott intézkedés alkalmazására vagy határozat meghozatalára lát lehetőséget
abban az esetben, ha a gyanúsított a bűncselekmény elkövetését beismeri.
(2)	Az ügyészség
a)	közvetítői eljárás céljából az eljárás felfüggesztését, illetve a közvetítői eljárás
eredményéhez képest az eljárás megszüntetését,
b)	feltételes ügyészi felfüggesztés alkalmazását és annak eredményéhez képest az eljárás
megszüntetését,
c)	a gyanúsított együttműködésére tekintettel - a 399. § (1) bekezdésében meghatározott
okból - az eljárás megszüntetését, illetve - a 382. § (1) bekezdésében meghatározott okból - a
feljelentés elutasítását, illetve
d)	vádemelés esetén a XCVIII. és C. Fejezetben meghatározott külön eljárás érdekében
szükséges intézkedések megtételét
helyezheti kilátásba, ha a felsorolt intézkedések vagy határozatok e törvényben meghatározott - a
bűncselekmény elkövetésének beismerésén, illetve az együttműködésen kívüli - feltételei
fennállnak.
(3)	Az ügyészség az intézkedés megtételét vagy a határozat meghozatalát
a)	a (2) bekezdés a)-b) és d) pontjában meghatározott esetben az ügy, illetve más büntetőügy
felderítésében, bizonyításában történő együttműködéshez,
b)	a (2) bekezdés c) és d) pontja esetén a sértett bejelentése szerint érvényesíteni kívánt
polgári jogi igény kielégítéséhez, illetve
c)	a (2) bekezdés b) pontja kivételével a feltételes ügyészi felfüggesztés keretében előírható
egyéb kötelezettség teljesítéséhez
is kötheti.
405.	§
(1)	A 404. § (1) bekezdése szerinti tájékoztatás tartalmazza az intézkedés vagy a határozat
ügyészség által tervezett érdemi tartalmát és - a bűncselekmény elkövetésének beismerésén kívül -
annak feltételeit is.
(2)	Az ügyészség a tájékoztatást írásban közli a gyanúsítottal. A tájékoztatás a gyanúsított
kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvbe is foglalható.
(3)	Az ügyészség az (1)-(2) bekezdésben foglaltak teljesítéséhez a nyomozó hatóságot is
igénybe veheti.
406.	§
(1)	A gyanúsítottat a kihallgatása során nyilatkoztatni kell arra, hogy az ügyészség által
kilátásba helyezett intézkedést vagy határozatot, továbbá annak feltételeit elfogadja-e. Ha a
gyanúsított a nyilatkozat megtétele előtt ezt indítványozza, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság
számára védőt rendel ki. A gyanúsítottat e jogára figyelmeztetni kell.
(2)	A gyanúsítottnak az (1) bekezdésben foglaltakra tekintettel tett vallomása és az annak
alapján beszerzett bizonyítási eszköz bizonyítékként nem használható fel, ha
158
a)	a gyanúsított a vállalt feltételeket maradéktalanul teljesíti, azonban az ügyészség
intézkedése vagy határozata a kilátásba helyezett intézkedéstől vagy határozattól eltér, vagy
b)	az ügyészség intézkedésének vagy határozatának kilátásba helyezése törvénysértő volt.
(3)	Az ügyészség nem köteles a kilátásba helyezett és a gyanúsított által elfogadott
intézkedést megtenni, vagy határozatot meghozni, ha a gyanúsított a vállalt feltételeket nem
teljesíti, vagy valótlan vallomást tesz. Ebben az esetben a gyanúsítottnak az (1) bekezdésben
foglaltakra tekintettel tett vallomása bizonyítási eszközként felhasználható.
(4)	A gyanúsított és a védő a nyomozás során bármikor közölheti az ügyészséggel, vagy a
nyomozó hatósággal, hogy a 404. § (2) bekezdésében meghatározott intézkedés alkalmazása vagy
határozat meghozatala érdekében a gyanúsított a bűncselekmény elkövetését beismeri. Ha az
ügyészség a kezdeményezéssel nem ért egyet, erről a gyanúsítottat és a védőt tájékoztatja, ellenkező
esetben az ügyészség eljárására a 404-405. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(5)	A gyanúsított és a védő (4) bekezdésben meghatározott kezdeményezése bizonyítékként
nem használható fel. Ha az ügyészség a (4) bekezdésben meghatározott kezdeményezéssel nem ért
egyet, arról nem tájékoztathatja a bíróságot és az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratokat sem
nyújthatja be a bírósághoz.
LXV. Fejezet
Egyezség a bűnösség beismeréséről
Az egyezség megkötése
407.	§
(1)	Az ügyészség és a terhelt a XCIX. Fejezet szerinti, egyezség esetén lefolytatandó eljárás
érdekében a vádemelés előtt egyezséget köthet a terhelt által elkövetett bűncselekmény
vonatkozásában a bűnösség beismeréséről és ennek következményeiről (a továbbiakban: egyezség).
(2)	Az egyezség megkötését a terhelt, a védő és az ügyészség egyaránt kezdeményezheti. Az
ügyészség a kezdeményezését a terhelt 385. § szerinti kihallgatása során is közölheti.
(3)	Ha az ügyészség nem ért egyet a terhelt vagy a védő kezdeményezésével, erről a terheltet
és a védőt tájékoztatja.
(4)	Ha a terhelt kezdeményezése alapján az ügyészség, vagy az ügyészség kezdeményezése
alapján a terhelt az egyezség lehetőségét nem zárja ki, az egyezség megkötésére irányuló eljárásban
a védő részvétele kötelező. Ha a terhelt nem kíván védőt meghatalmazni, az ügyészség
haladéktalanul védőt rendel ki, valamint gondoskodik arról, hogy a védő a nyomozás ügyiratait
megismerhesse.
(5)	Ha az egyezség nem jön létre, a (4) bekezdésben meghatározott védői kirendelés hatálya
az egyeztetés befejezéséig tart.
(6)	Az ügyészség a (2)-(4) bekezdésben foglaltak teljesítéséhez a nyomozó hatóságot is
igénybe veheti.
408.	§
(1)	Az egyezség megkötése érdekében az ügyészség, a terhelt és a védő a bűnösség
beismeréséről és - az egyezség tárgyát képező bűncselekmény tényállását és Btk. szerinti
minősítését kivéve - az egyezség tartalmi elemeiről egyeztetést folytathat. Az ügyészség a védővel
e kérdésekben a terhelt hozzájárulásával külön is egyeztethet.
(2)	Az ügyészség az egyeztetés megkezdésekor tájékoztatja a terheltet, illetve a védőt az
egyezség lehetséges tartalmi elemeiről és következményeiről.
409.	§
159
(1)	Ha az ügyészség és a terhelt az egyezség tartalmában megegyezett, az ügyészség a
gyanúsítotti kihallgatása során figyelmezteti a terheltet a tervezett egyezség következményeire.
(2)	Az ügyészség az egyeztetés eredményeként létrejött egyezséget a gyanúsítotti kihallgatás
jegyzőkönyvébe foglalja, amely az (1) bekezdés szerinti figyelmeztetést és a terhelt erre adott
nyilatkozatát is tartalmazza. A jegyzőkönyvet az ügyész, a terhelt és a védő együttesen írja alá.
(3)	A jegyzőkönyvbe foglalt egyezség az annak alapján folytatott eljárás célján túlmenően
joghatás kiváltására nem alkalmas.
(4)	Ha az ügyészség és a terhelt nem kötött egyezséget, a kezdeményezés, valamint az ezzel
összefüggésben keletkezett ügyiratok bizonyítékként, illetve bizonyítási eszközként nem
használhatók fel. Ebben az esetben az ügyészség az egyezség megkötésére irányuló
kezdeményezésről nem tájékoztathatja a bíróságot és az ezzel összefüggésben keletkezett
ügyiratokat sem nyújthatja be a bírósághoz.
Az egyezség tartalma
410.	§
(1)	A terhelt az egyezségben a büntetőeljárás alapjául szolgáló valamennyi vagy akár csak
egyes bűncselekmények vonatkozásában is beismerheti a bűnösségét.
(2)	Az egyezség tartalmazza az egyezség tárgyát képező
a)	bűncselekmény leírását és Btk. szerinti minősítését,
b)	bűncselekmény vonatkozásában a terhelt nyilatkozatát arról, hogy a bűnösségét beismeri,
és ennek érdekében vallomást tesz,
c)	büntetést vagy önállóan alkalmazható intézkedést.
(3)	Az egyezség tárgyát képező bűncselekmény tényállását és Btk. szerinti minősítését az
ügyészség állapítja meg.
(4)	Ha az egyezség büntetés kiszabására irányul, az egyezség a Btk. 83. §-a és 84. §-a
figyelembevételével tartalmazza azt, hogy az ügyészség, a terhelt és a védő milyen nemű, mértékű
vagy tartamú büntetést vesz tudomásul. Ha a Btk. lehetővé teszi, az egyezségben a büntetés
enyhítésére vagy a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések is figyelembe vehetőek.
(5)	A Btk.-ban meghatározott feltételek fennállása esetén az egyezség önállóan alkalmazható
intézkedés alkalmazására is irányulhat, ebben az esetben az egyezség tartalmazza azt, hogy az
ügyészség, a terhelt és a védő milyen nemű, mértékű vagy tartamú intézkedést vesz tudomásul.
411.	§
(1)	Az egyezség tartalmazhatja
a)	a mellékbüntetést,
b)	a büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható intézkedést,
c)	az eljárás megszüntetését, illetve a feljelentés elutasítását egyes bűncselekmények
vonatkozásában,
d)	a bűnügyi költség viselését, illetve
e)	a terhelt által vállalt egyéb kötelezettségeket.
(2)	A Btk.-ban meghatározott feltételek fennállása esetén az egyezség mellékbüntetés,
valamint büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható intézkedés kiszabására, illetve
alkalmazására is irányulhat, ebben az esetben az egyezség tartalmazza azt, hogy az ügyészség, a
terhelt és a védő milyen nemű, mértékű vagy tartamú mellékbüntetést, illetve intézkedést vesz
tudomásul.
(3)	Az ügyészség megegyezhet a terhelttel abban, hogy
a)	az eljárást megszünteti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek az elkövetett jelentősebb
súlyú bűncselekmény mellett a terhelt felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége, illetve
160
b)	a gyanúsított együttműködésére tekintettel egyes bűncselekmények vonatkozásában - a
399.	§ (1) bekezdésében meghatározott okból - az eljárást megszünteti, illetve - a 382. § (1)
bekezdésében meghatározott okból - a feljelentést elutasítja.
(4)	Az egyezség kiterjedhet arra is, hogy a terhelt a bűnügyi költség egészének vagy egy
részének viselése alól mentesül, amely esetben az egyezség szerinti bűnügyi költséget az állam
viseli.
(5)	Az egyezségben a terhelt vállalhatja, hogy
a)	az ügy, illetve más büntetőügy bizonyításához hozzájárulva az ügyészséggel, illetve a
nyomozó hatósággal jelentős mértékben együttműködik,
b)	a magánfél polgári jogi igényét, illetve a sértett előzetes bejelentése szerint érvényesíteni
kívánt polgári jogi igényt az egyezség jóváhagyásáról döntő előkészítő ülésig kielégíti,
c)	közvetítői eljáráson vesz részt, illetve
d)	az ügyészség által megállapított határidőn belül olyan egyéb kötelezettséget teljesít, amely
a feltételes ügyészi felfüggesztés keretében előírható.
(6)	A kényszergyógykezelés, az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges
hozzáférhetetlenné tétele nem képezheti egyezség tárgyát.
LXVI. Fejezet
A közvetítői eljárás
A közvetítői eljárás feltételei
412.	§
(1)	A közvetítői eljárás a gyanúsított és a sértett megegyezését, a bűncselekmény
következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő, a
gyanúsított, illetve a sértett indítványára, vagy önkéntes hozzájárulásukkal alkalmazható eljárás.
(2)	Az ügyészség közvetítői eljárás lefolytatása céljából felfüggeszti az eljárást, ha
a)	a gyanúsított, illetve a sértett a közvetítői eljárás lefolytatását indítványozza, vagy ehhez
hozzájárul,
b)	a gyanúsított a vádemelésig beismerő vallomást tett, és
c)	a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel
ca)	a bűncselekmény következményeinek jóvátétele várható és
cb)	a büntetőeljárás lefolytatása mellőzhető, vagy a közvetítői eljárás a büntetés kiszabásának
elveivel nem ellentétes.
(3)	Az eljárás közvetítői eljárás céljából történő felfüggesztésnek nem akadálya, ha a
gyanúsított a bűncselekménnyel okozott kárt, vagyoni hátrányt, vagy a bűncselekmény elkövetési
értékét részben vagy egészben már önként megtérítette, illetve a sértett által elfogadott módon és
mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.
Eljárás a közvetítői eljárást megelőzően
413.	§
(1)	Ha a gyanúsított vagy a sértett a közvetítői eljárás lefolytatását indítványozza, vagy ehhez
hozzájárul, de a közvetítői eljárás e törvényben foglalt feltételei nem állnak fenn, az ügyészség az
eljárás közvetítői eljárás céljából történő felfüggesztését határozat hozatalával megtagadja.
(2)	Ha a gyanúsított vagy a sértett a közvetítői eljárás lefolytatását indítványozza, az
ügyészség gondoskodik a gyanúsított vagy a sértett hozzájárulásával kapcsolatos nyilatkozat
beszerzéséről. Az ügyészség a nyilatkozat beszerzését követően határoz az eljárás közvetítői eljárás
céljából történő felfüggesztéséről vagy annak megtagadásáról.
161
(3)	Ha a sértett a gyanúsított kihallgatását megelőzően indítványozza a közvetítői eljárás
lefolytatását, az ügyészség a gyanúsítotti kihallgatást követően gondoskodik a hozzájárulással
kapcsolatos nyilatkozat beszerzéséről és
a)	a közvetítői eljárás céljából az eljárás felfüggesztéséről, vagy
b)	a közvetítői eljárás megtagadásáról.
(4)	Az ügyészség az eljárás közvetítői eljárás céljából történő felfüggesztéséről vagy annak
megtagadásáról rendelkező határozatát a közvetítői eljárást indítványozó, vagy ahhoz hozzájáruló
gyanúsítottal és sértettel közli.
414.	§
(1)	Közvetítői eljárás lefolytatása céljából az ügyészség az eljárást egy alkalommal, hat
hónapra függeszti fel.
(2)	Az ügyészség az eljárást felfüggesztő határozatot a közvetítői eljárás lefolytatására
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező pártfogó felügyelői szolgálattal is közli.
(3)	A gyanúsítottnak és a sértettnek a közvetítői eljárás során tett nyilatkozata az ügyben
bizonyítékként nem használható fel. A közvetítői eljárás eredményét nem lehet a gyanúsított terhére
értékelni.
(4)	A közvetítői eljárás részletes szabályait törvény állapítja meg.
Eljárás a közvetítői eljárásban létrejött megállapodást követően
415.	§
(1)	Ha a közvetítői eljárás során a sértett és a gyanúsított között a közvetítői eljárásról szóló
törvény szerinti megállapodás létrejött, a közvetítő a megállapodást megküldi az ügyészségnek.
(2)	Az ügyészség a megállapodást hatályon kívül helyezi, ha a megállapodás a közvetítői
eljárásról szóló törvénybe ütközik. Az ügyészség a határozatot közli mindazokkal, akik a hatályon
kívül helyezett megállapodást kötötték, valamint a közvetítővel.
(3)	Ha az ügyészség a megállapodás érkezésétől számított öt munkanapon belül nem
rendelkezik a hatályon kívül helyezésről, úgy kell tekinteni, hogy a megállapodást törvényességi
szempontból nem kifogásolta.
(4)	Ha a megállapodásban foglalt kötelezettség az eljárás felfüggesztésének tartama alatt nem
teljesíthető, az ügyészség a felfüggesztés tartamát legfeljebb tizennyolc hónappal
meghosszabbíthatj a.
(5)	Ha az ügyészség a felfüggesztés a 414. § (1) bekezdésében meghatározott tartamának
elteltét követően megállapítja, hogy a (4) bekezdésben meghatározott feltételek fennállnak, a
közvetítői eljárásban kötött megállapodás teljesítése céljából az eljárást egy alkalommal, legfeljebb
a felfüggesztés kezdő időpontjától számított két évig ismét felfüggesztheti.
(6)	Ha az eljárás felfüggesztésének tartama alatt a közvetítői eljárás befejeződött, és az eljárás
megszüntetésének vagy más okból történő felfüggesztésének nincs helye, az ügyészség elrendeli az
eljárás folytatását.
LXVII. Fejezet
A feltételes ügyészi felfüggesztés
A feltételes ügyészi felfüggesztés feltételei
416.	§
(1)	Az ügyészség határozattal felfüggesztheti az eljárást, ha a gyanúsított jövőbeni
magatartására tekintettel az eljárás megszüntetése várható.
162
(2)	Feltételes ügyészi felfüggesztésnek van helye, ha
a)	az eljárás olyan bűncselekmény miatt van folyamatban, amelyre a törvény háromévi,
különös méltánylást érdemlő esetben ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetés kiszabását
rendeli és
b)	a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a
feltételes ügyészi felfüggesztéstől a gyanúsított magatartásának kedvező változása várható.
(3)	A feltételes ügyészi felfüggesztésnek a (2) bekezdés alapján nincs helye, ha a gyanúsított
a)	többszörös visszaeső,
b)	a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
c)	bűncselekménye halált okozott, vagy
d)	a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt vagy a
szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a
szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, illetve próbára bocsátás vagy feltételes ügyészi
felfüggesztés tartama alatt követte el.
(4)	Ha feltételes ügyészi felfüggesztésnek van helye, az ügyészség az eljárást egy alkalommal
- években vagy években és hónapokban meghatározva - a Btk. Különös Része által meghatározott
büntetési tétel keretei között, de legalább egy évre függeszti fel.
A büntethetőséget megszüntető egyéb okkal összefüggő feltételes ügyészi felfüggesztés
417.	§
(1)	Az ügyészség hivatalból vagy a terhelt indítványára az eljárást a törvényben
meghatározott feltétel teljesítése érdekében egy évre felfüggeszti, ha a Btk. Különös Része a
terheltnek az eljárás megindulását követő magatartását büntethetőséget megszüntető okként
szabályozza, és a büntethetőség megszűnését eredményező magatartás várható.
(2)	Az (1) bekezdés alapján az eljárás nem függeszthető fel azzal szemben, aki a
bűncselekményt a korábban ugyanolyan bűncselekmény miatt alkalmazott feltételes ügyészi
felfüggesztés vagy az eljárás 488. § (2) bekezdése alapján történő felfüggesztése alatt követte el.
(3)	Ha a Btk. Különös Része a terheltnek az eljárás megindulását követő magatartását
büntethetőséget megszüntető okként szabályozza, feltételes ügyészi felfüggesztésnek a 416. § (2)
bekezdése alapján nincs helye.
Magatartási szabályok megállapítása feltételes ügyészi felfüggesztés esetén
418.	§
(1)	Ha az ügyészség a feltételes ügyészi felfüggesztéssel egyidejűleg magatartási szabály vagy
kötelezettség előírását tervezi, gondoskodik annak tisztázásáról, hogy
a)	a gyanúsított képes-e teljesíteni a tervezett magatartási szabályt vagy kötelezettséget,
b)	a gyanúsított a tervezett pszichiátriai vagy alkoholfüggőséget gyógyító kezeléshez
hozzájárul-e, és
c)	ha a jóvátétel lehetősége fennáll, a sértett a jóvátételhez hozzájárul-e.
(2)	Az ügyészség az (1) bekezdésben meghatározott körülmények tisztázása érdekében
pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el.
419.	§
(1)	Az ügyészség a 416. § (2) bekezdésében meghatározott esetben kötelezheti a gyanúsítottat
magatartási szabályok megtartására vagy kötelezettségek teljesítésére.
(2)	Az ügyészség a gyanúsított részére magatartási szabályként, illetve kötelezettségként
előírhatja, hogy
163
a)	a bűncselekménnyel okozott kárt, vagyoni hátrányt, az adóbevétel-csökkenés, a
vámbevétel-csökkenés összegét vagy a bűncselekmény elkövetési értékét térítse meg,
b)	más módon gondoskodjon a sértettnek adandó jóvátételről,
c)	meghatározott célra anyagi juttatást teljesítsen, vagy a köz számára munkát végezzen,
d)	előzetes hozzájárulása esetén pszichiátriai vagy alkoholfüggőséget gyógyító kezelésben
vegyen részt.
(3)	Az ügyészség a (2) bekezdésben meghatározottak közül több, illetve azokon kívül más
magatartási szabályt is megállapíthat vagy más kötelezettséget is előírhat.
(4)	Az ügyészség a feltételes ügyészi felfüggesztéssel egyidejűleg elrendelheti a gyanúsított
pártfogó felügyeletét.
(5)	Ha a bűncselekmény összegszerűen megállapítható kárt, vagyoni hátrányt, adóbevétel-
csökkenést, vagy vámbevétel-csökkenést okozott, vagy elkövetési értéke összegszerűen
megállapítható, és az az eljárás során nem térült meg, feltételes ügyészi felfüggesztés esetén az
ügyészség annak a megtérítésére vagy az eredeti állapot helyreállítására kötelezi a gyanúsítottat,
feltéve, hogy erre a gyanúsított képes és ehhez a sértett hozzájárul.
(6)	Az ügyészség az (5) bekezdésben foglalt rendelkezéstől csak különös méltánylást érdemlő
esetben térhet el.
Eljárás a feltételes ügyészi felfüggesztést követően
420.	§
(1)	A terhelt nem büntethető a feltételes ügyészi felfüggesztés alapját képező bűncselekmény
miatt, ha a 416. § alapján történt feltételes ügyészi felfüggesztés keretében előírt magatartást
tanúsította vagy annak tartama eredményesen eltelt, kivéve ha
a)	a feltételes ügyészi felfüggesztés elrendelése törvénysértő volt, vagy
b)	a (2) bekezdés alapján az eljárás folytatását kell elrendelni.
(2)	Ha az eljárás megszüntetésének vagy más okból történő felfüggesztésének nincs helye, az
ügyészség az eljárás folytatását rendeli el, ha
a)	a gyanúsított a feltételes ügyészi felfüggesztés ellen panasszal él,
b)	a gyanúsítottat a feltételes ügyészi felfüggesztés tartama alatt elkövetett szándékos
bűncselekmény miatt a feltételes ügyészi felfüggesztés tartama alatt gyanúsítottként hallgatják ki,
ideértve azt is, ha a megalapozott gyanú közlése a gyanúsított ismeretlen helyen vagy külföldön
tartózkodása miatt nem lehetséges,
c)	a gyanúsított a pártfogó felügyelet szabályait vagy a feltételes ügyészi felfüggesztésről
szóló határozattal előírt magatartási szabályokat súlyosan megszegi, illetve a kötelezettségét nem
teljesíti és az nem is várható.
(3)	Az eljárás folytatásának a (2) bekezdés c) pontja alapján történt elrendelése ellen
panasznak van helye.
(4)	A 417. § alapján alkalmazott feltételes ügyészi felfüggesztés esetén az ügyészség az
eljárás folytatását akkor rendeli el, ha
a)	a gyanúsított a büntethetőség megszűnését eredményező magatartást nem tanúsítja, és az
nem is várható, vagy
b)	a gyanúsítottat a feltételes ügyészi felfüggesztés tartama alatt elkövetett ugyanolyan
bűncselekmény miatt gyanúsítottként hallgatják ki, vagy ez a gyanúsított ismeretlen helyen vagy
külföldön tartózkodása miatt nem lehetséges.
LXVIII. Fejezet
A vádemelés
421.	§
164
(1)	Az ügyészség a vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával emel vádat.
(2)	A vádemelés miatt nincs helye jogorvoslatnak.
A vádirat tartalma
422.	§
(1)	A vádirat törvényes elemei:
a)	a vádlott azonosításra alkalmas megjelölése,
b)	a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírása,
c)	a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítése,
d)	az ügyészségnek a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására, vagy a kóros
elmeállapota miatt nem büntethető terhelt felmentésére vonatkozó indítványa.
(2)	A vádirat az (1) bekezdésben meghatározott törvényes elemeken túl tartalmazza:
a)	a vád tárgyává tett cselekményekkel, illetve részcselekményekkel összefüggő,
rendelkezésre álló bizonyítási eszközök megjelölését,
b)	az ügyészségnek az egyes cselekmények, illetve részcselekmények és a büntetéskiszabási
körülmények bizonyításával összefüggő bizonyítási indítványait,
c)	a bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó jogszabályok megjelölését, továbbá a
vádiratot benyújtó ügyészség hatáskörére és illetékességére vonatkozó rendelkezésekre való utalást,
d)	az ügyészség közlendőit,
e)	az ügyészség további indítványait.
(3)	Az ügyészség a vádiratban indítványt tehet a büntetés vagy intézkedés mértékére vagy
tartamára is arra az esetre, ha a terhelt az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését beismeri.
(4)	Ha a gyanúsított személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó
kényszerintézkedés hatálya alatt áll, és az ügyészség ennek fenntartását indokoltnak tartja, az erre
vonatkozó indítványát is tartalmazó vádiratot a kényszerintézkedés lejárta előtt tizenöt nappal
nyújtja be a bíróságnak.
Az ügyészség teendői a vádirat benyújtásakor
423.	§
(1)	Az ügyészség a vádemeléssel egyidejűleg gondoskodik arról, hogy a nyomozás ügyiratai
és a bizonyítási eszközök a bíróság rendelkezésére álljanak.
(2)	Ha a vádlott az eljárás során nem magyar anyanyelvét, - törvénnyel kihirdetett
nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben - regionális vagy nemzetiségi
anyanyelvét használja, a vádirat e vádlottra vonatkozó részét az általa az eljárásban használt nyelvre
kell lefordítani, és azt így kell a bírósághoz benyújtani.
(3)	Az ügyészség tájékoztatja a vádemelésről a terheltet, a védőt, a sértettet, a feljelentőt és a
magánindítvány előterjesztőjét.
Vádemelés egyezség esetén
424.	§
(1)	Ha az ügyészség és a terhelt egyezséget kötött, az ügyészség a jegyzőkönyvbe foglalt
egyezséggel azonos tényállás és minősítés miatt emel vádat.
(2)	Az ügyészség a vádiratban indítványt tesz arra, hogy a bíróság
a)	az egyezséget hagyja jóvá,
b)	az egyezség tartalmával egyező milyen büntetést szabjon ki, illetve intézkedést
alkalmazzon,
165
c)	az egyezség tartalmával egyező milyen egyéb rendelkezést tegyen.
(3)	Az egyezséget tartalmazó jegyzőkönyvet az ügyészség a vádirattal együtt nyújtja be a
bírósághoz.
TIZENEGYEDIK RÉSZ
A BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
LXIX. Fejezet
A bíróság eljárásának formái és a bírósági titkár eljárása
A bíróság eljárásának formái
425.	§
(1)	A bíróság tárgyalást tart, ha a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására
bizonyítást vesznek fel.
(2)	Az e törvényben meghatározott esetekben a bíróság nyilvános ülést, ülést vagy tanácsülést
tart.
(3)	A nyilvános ülésre az e törvényben megállapított eltérésekkel a tárgyalásra vonatkozó
rendelkezések az irányadók.
A bírósági titkár eljárása
426.	§
A büntetőeljárásban bírósági titkár járhat el a következő esetekben:
a)	védő kirendelése és a kirendelés alóli felmentése,
b)	adatkérés során,
c)	bűnügyi költség megállapítása,
d)	a költségkedvezménnyel kapcsolatos intézkedés,
e)	szakértő kirendelése,
f)	olyan határozat kijavítása vagy kiegészítése, amelyet bírósági titkár is meghozhat,
g)	a más bíróságoktól származó megkeresések teljesítése, valamint
h)	ha e törvény ezt lehetővé teszi.
LXX. Fejezet
Jelenlét a bíróság eljárásában
427.	§
(1)	A tárgyaláson, az ülésen és a tanácsülésen az egyesbíró vagy a tanács tagjai, és - ha e
törvény eltérően nem rendelkezik - a jegyzőkönyvvezető mindvégig jelen vannak.
(2)	A tanács tagjának elkerülhetetlen akadályoztatása esetén a tárgyaláson az ügydöntő
határozatot más összetételű tanács is kihirdetheti.
(3)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az ülés a terhelt, az ügyész és - ha a
büntetőeljárásban védő részvétele kötelező - a védő nélkül nem tartható meg.
(4)	A külföldi állampolgár terhelt, sértett vagy tanú indítványára a tárgyaláson és az ülésen
jelen lehet államának konzuli tisztviselője.
(5)	A bírósági eljárásban a védő részvétele - a 44. §-ban foglaltakon kívül - kötelező
a)	a törvényszék, mint elsőfokú bíróság előtt, vagy
b)	ha a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott.
166
A vádlott jelenléte a tárgyaláson
428.	§
(1)	A vádlott jelenléte a tárgyaláson kötelező, ha
a)	a tárgyaláson való jelenlét jogáról a 430. § (1) bekezdése szerint nem mondott le,
b)	a bíróság kötelezi a tárgyaláson való jelenlétre.
(2)	A bíróság akkor kötelezheti a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott vádlottat a
tárgyaláson való jelenlétre, ha
a)	ez bizonyítási cselekmény lefolytatása vagy szakértő meghallgatása érdekében szükséges,
vagy
b)	a vádlott kézbesítési megbízottja a 430. § (5) bekezdése szerint bejelentette, hogy a 136. §
(5)	bekezdésében meghatározott feladatának teljesítése önhibáján kívüli okból elháríthatatlan
akadályba ütközik.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontja szerinti végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
429.	§
(1)	Ha az eljárás több vádlott ellen folyik, a vádlott távollétében megtartható a tárgyalásnak az
a része, amely őt nem érinti. Ekkor a meg nem jelent vádlott védőjének távollétében a tárgyalásnak
ez a része akkor is megtartható, ha a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező.
(2)	A tárgyalás a vádlott távollétében megtartható, ha az eljárás során a vádlott
kényszergyógykezelésének elrendelése merülhet fel, és az állapota miatt a tárgyaláson nem jelenhet
meg, illetve a jogainak gyakorlására képtelen.
(3)	A tárgyalást a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent, szabadlábon lévő vádlott
távollétében is meg lehet tartani, a bizonyítási eljárást azonban - a (4) bekezdés esetét kivéve - nem
lehet befejezni.
(4)	A bíróság a vádlottat távollétében felmentheti, vagy vele szemben a büntetőeljárást
megszüntetheti, az erről szóló határozatot - a jogorvoslatról való tájékoztatás mellett - kézbesítés
útján közli a vádlottal és a védővel.
430.	§
(1)	A vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról a vádemelés után bármikor lemondhat, ha
a)	védővel rendelkezik, és
b)	a védőt megbízza a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával.
(2)	A vádlott az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot a bíróság előtt szóban, vagy a védője által
ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott okiratban teheti meg.
(3)	Ha a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemond, a jegyzőkönyvből vagy a
bírósághoz címzett iratból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a vádlott e nyilatkozatát a (4)-(7)
bekezdésben foglaltak ismeretében tette meg.
(4)	Ha a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemond, e nyilatkozatának megtételétől,
illetve bírósághoz érkezésétől kezdve a bíróság a vádlottnak szóló ügyiratokat - kivéve a
tárgyaláson való jelenlétre kötelező végzést és az idézést - a kézbesítési megbízott részére kézbesíti.
(5)	Ha a 136. § (5) bekezdésében meghatározott feladat teljesítése a kézbesítési megbízott
önhibáján kívüli okból elháríthatatlan akadályba ütközik, a kézbesítési megbízott ezt az akadály
felmerülésétől számított nyolc napon belül bejelenti a bíróságnak.
(6)	A kézbesítési megbízott az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettség megszegése
esetén rendbírsággal sújtható.
(7)	Ha a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott és őt a bíróság nem kötelezte a
tárgyaláson való jelenlétre, a tárgyalást a vádlott távollétében is meg kell tartani. Ebben az esetben a
bíróság az eljárást a meg nem jelent vádlottal szemben befejezheti.
167
431.	§
(1)	A vádlott az ügydöntő határozat kihirdetéséig bejelentheti, hogy a tárgyaláson jelen kíván
lenni, a bejelentés bírósághoz érkezésekor a 430. § (1) bekezdésében meghatározott nyilatkozat
hatályát veszti.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti bejelentésnek kell tekinteni, ha a vádlott olyan nyilatkozatot tesz,
amely értelmében a tárgyalás, illetve a bizonyítás lefolytatását, egyes bizonyítási eszközök
megvizsgálását közvetlenül figyelemmel kívánja kísérni, vagy abban tevőlegesen részt kíván venni,
különösen, ha vallomást vagy észrevételt kíván tenni, továbbá akkor is, ha vallomást vagy
észrevételt tesz.
(3)	Ha a vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson jelen kíván lenni, utóbb a tárgyaláson való
jelenlét jogáról ismételten csak a bíróság engedélyével mondhat le. Az engedélyezés tárgyában
hozott végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
(4)	Ha a vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson jelen kíván lenni, a bíróság ismertetheti a
vádlott távollétében tartott tárgyalásról készült jegyzőkönyv lényegét és elrendelheti a bizonyítás,
vagy a bizonyítás egyes részének ismételt lefolytatását.
A vádlott jelenlétének biztosítása
432.	§
(1)	Ha a vádlott jelenléte a tárgyaláson kötelező és szabályszerű idézés ellenére nem jelenik
meg, a bíróság
a)	elővezetés, vagy
b)	elfogatóparancs kibocsátása
útján intézkedik a vádlott jelenlétének biztosítása iránt.
(2)	Ha feltehető, hogy az elővezetés a kitűzött tárgyalási határnapon észszerű időn belül nem
vezet eredményre, az egyesbíró vagy a tanács elnöke elrendeli a meg nem jelent vádlottnak a
következő tárgyalási határnapra történő elővezetését.
(3)	Ha a bírósági eljárás során a meg nem jelent vádlott elővezetését már elrendelték,
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén elfogatóparancsot kell kibocsátani.
(4)	Ha a kitűzött új tárgyalási határnapra a vádlottat azért nem lehetett elővezetni, mert a
lakcíméről, tényleges tartózkodási helyéről ismeretlen helyre távozott, vagy ha az újabb tárgyalási
határnapig az elfogatóparancs alapján a vádlottat nem sikerült előállítani, a bíróság megállapítja,
hogy a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik, és a továbbiakban a C. Fejezet szerint jár el.
433.	§
(1)	A bíróság elfogatóparancsot bocsát ki, és a vádlott kiadatása vagy európai elfogatóparancs
alapján történő átadása iránti eljárást kezdeményez, ha
a)	a vádlott jelenléte a tárgyaláson kötelező,
b)	a vádlott a külföldi tartózkodási helyére kibocsátott szabályszerű idézés ellenére nem
jelenik meg, és
c)	a bíróság a 488. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazását nem tartja indokoltnak.
(2)	Ha a vádlott kiadatását, illetve európai elfogatóparancs alapján történő átadását
megtagadták, vagy a kiadatásra vagy átadásra nincs lehetőség, a bíróság - ha ennek feltételei
fennállnak - a büntetőeljárás átadását kezdeményezheti.
(3)	Külföldön ismert helyen tartózkodó vádlottal szemben elfogatóparancs kibocsátásának
nincs helye, ha a vádiratban az ügyészség szabadságvesztés büntetés kiszabására nem tett
indítványt.
168
A védő jelenléte a tárgyaláson
434.	§
Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a tárgyaláson a védő jelenléte kötelező, ha a
büntetőeljárásban védő részvétele kötelező.
Az ügyész jelenléte a tárgyaláson
435.	§
(1)	A tárgyaláson az ügyész jelenléte kötelező.
(2)	A járásbíróságon alügyész is képviselheti a vádat.
(3)	A járásbíróságon ügyészségi fogalmazó is képviselheti a vádat, kivéve, ha
a)	a bűncselekményre a törvény öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés
büntetés kiszabását rendeli,
b)	a vádlottat fogva tartják,
c)	a vádlott - a beszámítási képességre tekintet nélkül - kóros elmeállapotú.
LXXI. Fejezet
A tárgyalás nyilvánossága
436.	§
(1)	A bíróság tárgyalása nyilvános.
(2)	Az egyesbíró, illetve a tanács elnöke a tárgyalás szabályszerű lefolytatása, méltóságának
és biztonságának megőrzése érdekében, illetve helyszűke esetén meghatározhatja a hallgatóság
létszámát.
(3)	A tárgyaláson hallgatóként tizennegyedik életévét be nem töltött személy nem vehet részt,
az egyesbíró, illetve a tanács elnöke a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt a hallgatóság
köréből kizárhatja.
(4)	A bíróság hivatalból vagy az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, illetve a vagyoni érdekelt
és az egyéb érdekelt indítványára a nyilvánosságot az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről
indokolt határozattal kizárhatja és
a)	erkölcsi okból,
b)	különleges bánásmódot igénylő személy védelme érdekében,
c)	minősített adat és egyéb védett adat védelme érdekében
zárt tárgyalást rendelhet el (a továbbiakban: zárt tárgyalás).
(5)	A nyilvánosság kizárása az eljárás bármely szakaszában indítványozható.
437.	§
(1)	A zárt tárgyalás tárgyában hozott határozatot a bíróság nyilvános tárgyaláson hirdeti ki. A
zárt tárgyalás tárgyában hozott határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.
(2)	A bíróság a zárt tárgyalás elrendelése esetén is engedélyezheti, hogy az
igazságszolgáltatással összefüggő feladatokat ellátó hivatalos személyek a tárgyaláson jelen
legyenek. A külföldi állampolgár vádlott ellen, illetve a külföldi állampolgár sértett sérelmére
elkövetett bűncselekmény miatt indult eljárás során lehetővé kell tenni, hogy a tárgyaláson a
külföldi állampolgár államának konzuli tisztviselője, illetve törvénnyel kihirdetett nemzetközi
szerződés rendelkezése alapján a külföldi állam hatóságának tagja jelen lehessen.
(3)	Zárt tárgyalás elrendelése esetén a sértett, ha nincs képviselője, illetve a vádlott, ha nincs
védője, indítványozhatja, hogy a tárgyalás helyszínén tartózkodó, általa megnevezett személy -
169
kivéve a tárgyaláson kihallgatandó személyt - legyen jelen a tárgyaláson. Ha a bíróság a zárt
tárgyalást minősített adat védelme érdekében rendelte el, ilyen indítvány nem terjeszthető elő. Az
indítvány tárgyában hozott határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.
(4)	Ha a bíróság zárt tárgyalást rendel el, figyelmezteti a jelenlévőket arra, hogy a tárgyaláson
elhangzottakról tájékoztatást nem adhatnak, szükség esetén figyelmezteti őket a minősített adattal
visszaélés büntetőjogi következményeire. A figyelmeztetést a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
438.	§
(1)	A tárgyalást nyilvánosan kell folytatni, ha a zárt tárgyalás indoka megszűnt.
(2)	A bíróság a tárgyaláson hozott határozat rendelkező részét teljes terjedelmében,
indokolását pedig a (3) bekezdésben foglalt korlátozással akkor is nyilvánosan hirdeti ki, ha a
tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta.
(3)	A bíróság nem hirdeti ki nyilvánosan azokat a határozat indokolásának részét képező
adatokat, amelyek nyilvánosságra hozatala azon érdek sérelmét eredményezné, amelynek
védelmében a zárt tárgyalást a bíróság elrendelte.
LXXII. Fejezet
A tárgyalás vezetése, méltóságának megőrzése és rendjének fenntartása
A tárgyalás vezetése és méltóságának megőrzése
439.	§
(1)	A tárgyalást az egyesbíró, illetve a tanács elnöke vezeti, és e törvény keretei között
megállapítja az elvégzendő cselekmények sorrendjét.
(2)	Az egyesbíró, illetve a tanács elnöke ügyel a törvény rendelkezéseinek megtartására, és
gondoskodik arról, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személyek a jogaikat gyakorolhassák.
(3)	Az egyesbíró, illetve a tanács elnöke gondoskodik a tárgyalás méltóságának megőrzéséről,
ennek érdekében a tárgyalóteremből eltávolíttatja azokat, akik a tárgyalás méltóságát sértik.
(4)	Az egyesbíró, illetve a tanács elnöke rendre utasítja és rendbírsággal sújthatja azt, aki a
tárgyaláson jelen lévő személy emberi méltóságát oly módon sérti, hogy ez a tárgyalás
méltóságának a megsértését eredményezi.
A tárgyalás rendjének fenntartása
440.	§
(1)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke rendre utasítja és rendbírsággal sújthatja azt, aki a
tárgyalás rendjét vagy szabályszerű menetét zavarja.
(2)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke ismételt vagy súlyos rendzavarás esetén a tárgyalásról
a)	a rendzavarót kiutasíthatja, illetve kivezettetheti, illetve
b)	a hallgatóságot kizárhatja, ha a rendzavarás a hallgatóság körében merül fel.
(3)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke rendelkezhet úgy, hogy a tárgyalás rendjét vagy
szabályszerű menetét a (2) bekezdésben meghatározott módon megzavaró személy vagy hallgatóság
azon a tárgyalási napon nem térhet vissza a tárgyalóterembe.
(4)	A bíróság a kiutasított vagy kivezetett vádlott távollétében is folytatja a tárgyalást, de
legkésőbb a bizonyítási eljárás befejezése előtt a vádlottat ismét a bíróság elé szólítja, és ismerteti
vele a távollétében lefolytatott bizonyítás lényegét.
(5)	Ha a vádlott a (4) bekezdés szerinti esetben nem hagy fel a rendzavaró magatartással és
ezzel lehetetlenné teszi a tárgyalás jelenlétében való tartását, a tárgyalás a távollétében, védő
jelenlétében befejezhető.
170
Az ügyész és a védő rendzavarása
441.	§
(1)	Az ügyész rendzavarása esetén rendreutasításnak van helye. Ha az ügyész rendzavarása
miatt a tárgyalás nem folytatható, az egyesbíró, illetve a tanács elnöke a tárgyalást megszakítja, és
az ügyészség vezetőjéhez fordul más ügyész kijelölése érdekében. Ha más ügyész kijelölése
nyomban nem lehetséges, a tárgyalást el kell napolni.
(2)	A védő rendzavarása esetén rendreutasításnak van helye, ismételt vagy súlyos rendzavarás
esetén rendbírsággal sújtható, azonban a tárgyalásról nem utasítható ki, és nem vezettethető ki. Ha a
védő rendzavarása miatt a tárgyalás nem folytatható, az egyesbíró, illetve a tanács elnöke a
tárgyalást megszakítja. Ebben az esetben a vádlott más védőt hatalmazhat meg, vagy - ha a védő
tárgyaláson való jelenléte kötelező - más védőt kell kirendelni. Ha ez nyomban nem lehetséges, a
tárgyalást a rendzavaró védő költségére el kell napolni.
Bűncselekmény vagy fegyelmi vétség elkövetése a tárgyaláson
442.	§
(1)	A tárgyaláson történt, büntető- vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgáló rendzavarásról az
egyesbíró, illetve a tanács elnöke az illetékes hatóságot vagy a fegyelmi jogkör gyakorlóját
tájékoztatja.
(2)	Büntetőeljárás alapjául szolgáló esetben a bíróság elrendelheti a rendzavaró őrizetét.
Közös szabályok
443.	§
(1)	Kérelemre a rendbírság megfizetésére halasztás, illetve részletfizetés engedélyezhető a Bv.
tv. 42. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett és keretek között. Az ötvenezer forintot
meghaladó rendbírság esetében a halasztás, illetve a részletfizetés a bírósági végrehajtó által
foganatosított foglalás után engedélyezhető, ha a foglalási jegyzőkönyvet a végrehajtó a bírósághoz
beterjesztette. Az ötvenezer forintot meg nem haladó rendbírság esetén a tanács elnöke foglalási
cselekmény bevárása nélkül, a rendelkezésre álló adatok alapján legfeljebb két hónapi halasztást,
illetve három hónapi részletfizetést engedélyezhet.
(2)	A halasztás, illetve a részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya.
(3)	A kérelemről a rendbírságot kiszabó bíróság határoz. E határozat ellen nincs helye
fellebbezésnek.
LXXIII. Fejezet
A jegyzőkönyv és az ügyiratok megismerése
A jegyzőkönyv rögzítésének módjai, az eljárási cselekményről készített felvétel
444.	§
(1)	A bíróság eljárásáról jegyzőkönyvet kell készíteni.
(2)	E törvény elrendelheti az eljárási cselekményről
a)	egyidejűleg végzett jegyzőkönyvezés mellett folyamatos hangfelvétel, vagy
b)	kép- és hangfelvétel
készítését.
171
(3)	A bíróság a jogszabályban meghatározott eseteken kívül az eljárási cselekményre idézett,
vagy arról értesített ügyésznek, vádlottnak, védőnek vagy sértettnek az eljárási cselekmény előtt
legalább öt nappal előterjesztett indítványára vagy hivatalból is elrendelheti folyamatos
hangfelvétel, vagy kép- és hangfelvétel készítését.
(4)	A folyamatos hangfelvétel, valamint a kép- és hangfelvétel az adott eljárási cselekmény
során történteket - az (5) bekezdésben foglalt esetek kivételével - megszakítás nélkül rögzíti.
(5)	A bíróság ügydöntő határozatának meghozatala idejére a folyamatos hangfelvételt,
valamint a kép- és hangfelvételt megszakítja, egyéb határozatának meghozatala idejére
megszakíthatja. Ha a bíróság fontos okból az eljárási cselekményt rövid időre megszakítja, ennek
tartamára a folyamatos hangfelvétel vagy a kép- és hangfelvétel is megszakítható.
(6)	A jogszabályban meghatározott módon hitelesített kép- és hangfelvétel jegyzőkönyvnek
minősül.
A jegyzőkönyv formai és tartalmi követelményei
445.	§
(1)	A jegyzőkönyvben rögzíteni kell
a)	az eljáró bíróságot és az ügy számát,
b)	a vád tárgyát a bűncselekmény és a vádlott nevének, illetve - azonosításra alkalmas -
megjelölésének feltüntetésével,
c)	a bírósági eljárás helyét, a tárgyalás kitűzött és tényleges megnyitásának időpontját, eltérés
esetén annak okát, valamint a jegyzőkönyv lezárásának időpontját,
d)	a bíróság eljárásának formáját és azt, hogy az eljárás nyilvános-e,
e)	a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, valamint a jelen lévő ügyész, védő, tolmács,
szakértő és tanú nevét,
f)	a jelen lévő vádlott nevét, illetve - azonosításra alkalmas - megjelölését,
g)	az e törvényben meghatározott más személyes adatokat,
h)	az eljárási cselekményen jelen lévő egyéb személyek nevét és azt, hogy az eljárási
cselekményen milyen minőségben van jelen,
i)	azt, hogy hallgatóság jelen van-e.
(2)	A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell
a)	az eljárási cselekmény menetét és az annak során történteket úgy, hogy a jegyzőkönyv
alapján azt is meg lehessen állapítani, az eljárási szabályokat megtartották-e,
b)	a vádlott és a tanú vallomását, valamint a szakértő véleményét,
c)	a bizonyítási eszköz bemutatásának megtörténtét, valamint azoknak az eljárás
szempontjából lényeges tartalmát,
d)	az eljárási cselekmény során tett indítványokat és észrevételeket,
e)	a perbeszédet, a felszólalást, az utolsó szó jogán elhangzottakat,
f)	az eljárás rendjének fenntartása körében tett intézkedéseket, a korábbi eljárás
ismertetésének megtörténtét, valamint az ügydöntő határozat kihirdetésének megtörténtét,
g)	az ügydöntő határozat szóbeli indokolását.
(3)	A jegyzőkönyvbe lehet foglalni az eljárás során hozott végzéseket is.
(4)	Ha kizárólag írásbeli jegyzőkönyv készül, a (2) bekezdésben foglaltakat röviden, a
szükséges részletességgel kell leírni. Ha valamely kérdés, kifejezés vagy kijelentés pontos szövege
jelentős, azt szó szerint kell az írásbeli jegyzőkönyvbe venni.
(5)	Ha kizárólag írásbeli jegyzőkönyv készül, bizonyítási eszköz ismertetése, valamint tárgyi
bizonyítási eszköz csatolása esetében a jegyzőkönyvben csupán ennek megtörténtére kell utalni.
(6)	Ha kizárólag írásbeli jegyzőkönyv készül, és az eljárási cselekményen jelenlévők
bármelyike az eljárás során felmerült valamely körülménynek vagy ott elhangzott nyilatkozatnak
jegyzőkönyvbe vételét indítványozza, ezt csak abban az esetben lehet mellőzni, ha a bíróságnak az
illető körülmény vagy nyilatkozat megtörténtéről nincs tudomása.
172
(7)	Ha kizárólag írásbeli jegyzőkönyv készül, nem kell jegyzőkönyvbe venni a vallomásnak
vagy a szakvéleménynek azt a részét, amely a bíróság eljárásában korábban készült jegyzőkönyv
tartalmával megegyezik, ehelyett a korábbi jegyzőkönyvre kell utalni.
(8)	Ha a bíróság ügydöntő határozata elsőfokon vagy másodfokon jogerőre emelkedik,
rövidített jegyzőkönyvet lehet készíteni. A rövidített jegyzőkönyvnek csak az (1) bekezdésben
meghatározott adatokat, valamint a bírósági eljárásnak a (2) bekezdés a) pontjának megfelelő
leírását kell tartalmaznia.
(9)	Ha az eljárási cselekményekről kép- és hangfelvétel készül, a jegyzőkönyvből írásbeli
kivonatot kell készíteni, amely tartalmazza
a)	az (1) bekezdésben meghatározott adatokat,
b)	a vádlott és a tanú kihallgatásának, a szakértő meghallgatásának, a bizonyítási cselekmény
és a perbeszédek kezdő időpontját, és
c)	a bíróság által az eljárási cselekmény folyamán hozott nem ügydöntő végzéseket.
(10)	A (9) bekezdésben meghatározott esetben a jegyzőkönyv írásbeli kivonata tartalmazhatja
a (2) bekezdésben foglaltakat is a (4) bekezdésben meghatározott módon.
A jegyzőkönyv elkészítése, kiegészítése, kijavítása
446.	§
(1)	Ha az eljárási cselekményről kép- és hangfelvétel készül, a jegyzőkönyvvezető jelenléte az
eljárási cselekményen nem kötelező.
(2)	Az eljárási cselekményről az írásbeli jegyzőkönyvet rendszerint azzal egyidejűleg, de
legkésőbb az eljárási cselekmény időpontjától számított nyolc napon belül a jegyzőkönyvvezető
készíti el.
(3)	Ha az eljárási cselekményről jegyzőkönyvvezető mellőzésével kép- és hangfelvétel készül,
a jegyzőkönyv írásbeli kivonatát utóbb e felvétel alapján a (2) bekezdésben meghatározott határidőn
belül kell elkészíteni.
(4)	Ha a jegyzőkönyv nyolc napon belül nem készül el, az egyesbíró vagy a tanács elnöke az
ügyészt, a vádlottat és a védőt tájékoztatja a jegyzőkönyv elkészültének időpontjáról.
(5)	Folyamatos hangfelvétel vagy a kép- és hangfelvétel esetén tájékoztatni kell az eljárási
cselekményen jelen lévő személyeket, hogy a felvételt - az eljárási cselekmény befejezésétől
számított nyolc napon belül - mikor, hol és milyen módon hallgathatják, illetve tekinthetik meg. A
folyamatos hangfelvételre vagy a kép- és hangfelvételre az ügyiratok megismerésére és az azokról
történő másolat készítésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ahol e törvény valamely
körülmény vagy nyilatkozat jegyzőkönyvben történő rögzítését vagy feltüntetését írja elő, az alatt a
folyamatos hangfelvételen vagy a kép- és hangfelvételen történő rögzítést is érteni kell.
(6)	A folyamatos hangfelvétel vagy a kép- és hangfelvétel és az írásbeli jegyzőkönyv vagy a
jegyzőkönyv írásbeli kivonata tartalmának eltérése esetén az eltérés okát tisztázni kell.
(7)	Ha az írásbeli jegyzőkönyv vagy a jegyzőkönyv írásbeli kivonata az eljárási
cselekménnyel egyidejűleg készül, az hivatalból vagy az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, a
vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt által az eljárási cselekménnyel egyidejűleg tett megjegyzései
alapján, indítványra is kiegészíthető és kijavítható. Az erre vonatkozó indítványt - annak elutasítása
esetén - az írásbeli jegyzőkönyvben, vagy a jegyzőkönyv írásbeli kivonatában fel kell tüntetni. A
módosítás folytán szükségtelenné vált szövegrészeket úgy kell törölni, hogy a törölt szövegrész
olvasható maradjon.
(8)	Az írásbeli jegyzőkönyv, a jegyzőkönyv írásbeli kivonata, valamint a folyamatos
hangfelvétel vagy a kép- és hangfelvétel megismerését követő nyolc napon belül az írásbeli
jegyzőkönyv vagy a jegyzőkönyv írásbeli kivonata kijavítását vagy kiegészítését indítványozhatják
azok a büntetőeljárásban részt vevő személyek, akik az eljárási cselekményen jelen voltak. A
kijavítás vagy kiegészítés az írásbeli jegyzőkönyv vagy a jegyzőkönyv írásbeli kivonata
elkészítésétől számított tizenöt nap elteltével nem indítványozható.
173
(9)	A kijavítást és a kiegészítést az írásbeli jegyzőkönyvben vagy a jegyzőkönyv írásbeli
kivonatán a kijavítás dátumának megjelölésével fel kell jegyezni, vagy az indítvány elutasítását az
ügyiratokban fel kell tüntetni.
(10)	A bíróság az írásbeli jegyzőkönyv vagy a jegyzőkönyv írásbeli kivonata kijavítását
hivatalból is elrendelheti.
(11)	Az írásbeli jegyzőkönyvet és a jegyzőkönyv írásbeli kivonatát, valamint ezek esetleges
módosításait az egyesbíró vagy a tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető aláírja. Ha a tanács elnöke
az aláírásban akadályozva van, az írásbeli jegyzőkönyvet és a jegyzőkönyv írásbeli kivonatát
helyette - a helyettesi minőségének feltüntetésével - a tanács egyik tagja is aláírhatja.
A tanácsülésről készített jegyzőkönyv
447.	§
(1)	Ha a határozat nem egyhangú, a tanácsülésről írásbeli jegyzőkönyvet kell készíteni. A
tárgyalásról készített jegyzőkönyvben legkésőbb a tanácsülésen hozott határozat kihirdetésekor
rögzíteni kell, hogy a tanácsülésről jegyzőkönyv készült, vagy különvéleményt foglaltak írásba.
(2)	A tanácsülési jegyzőkönyvet, a kisebbségi véleményen lévő bíró különvéleményét és a
bíróság határozatának tervezetét zártan kell kezelni.
(3)	A tanácsülési jegyzőkönyvet és a kisebbségi véleményen lévő bíró különvéleményét csak
a fellebbezés vagy a rendkívüli jogorvoslat során eljáró bíróság, a fegyelmi eljárás során a szolgálati
bíróság, valamint ha büntetőeljárás indult, az eljáró ügyészség és bíróság tekintheti meg.
Az ügyiratok megismerése a bírósági eljárásban
448.	§
(1)	Az eljárás ügyiratait a bírósági eljárás során az ügyészség a 100. § szerint ismerheti meg.
(2)	Az ügyiratok megismerésének biztosítása nem veszélyeztetheti a tárgyalás folytonosságát
és a bíróság munkáját.
LXXIV. Fejezet
Határozathozatal a bírósági eljárásban
A bíróság döntései
449.	§
(1)	A bíróság az eljárása során
a)	ügydöntő határozattal,
b)	nem ügydöntő végzéssel, vagy
c)	határozati formát nem igénylő bírói intézkedéssel
dönt.
(2)	Az ügydöntő határozat ítélet vagy ügydöntő végzés.
(3)	A bíróság nem ügydöntő végzéssel határoz különösen
a)	a bíró kizárása,
b)	a védő és a szakértő kirendelése, felmentése,
c)	az elővezetés és a körözés elrendelése,
d)	az elfogatóparancs kibocsátása, visszavonása vagy módosítása,
e)	a vádlottnak a tárgyaláson való jelenlétre kötelezése,
f)	a vádlottnak a tárgyaláson való jelenlét jogáról való ismételt lemondásának engedélyezése,
valamint
174
g)	a zárt tárgyalás elrendelése
tárgyában.
(4)	Pervezető végzés az ügy bíróságra érkezését követően az ügy menetét megállapító, az
eljárási cselekmény előkészítésére irányuló vagy elvégzése érdekében hozott nem ügydöntő végzés,
így különösen
a)	az ügy tárgyalásra utalásáról szóló végzés,
b)	az előkészítő ülés, valamint a tárgyalás kitűzéséről, elhalasztásáról, elnapolásáról és
félbeszakításáról szóló végzés,
c)	az előkészítő ülésre, valamint a tárgyalásra történő idézésről és értesítésről szóló végzés,
d)	az ügyek egyesítése vagy elkülönítése tárgyában hozott végzés,
e)	a bíróság tanácsa elé utalásáról vagy ennek megtagadásáról szóló végzés,
f)	a tárgyalás vezetésének és rendjének fenntartása körében hozott végzés, kivéve a rendbírság
kiszabása, a költségek viselésére kötelezés vagy az őrizet elrendelése,
g)	a vádtól eltérő minősítés megállapításáról szóló végzés,
h)	a bizonyítási indítvány tárgyában hozott végzés.
A tanácskozás és a szavazás
450.	§
(1)	A bíróság tanácsa a határozatát tanácskozás után szavazással hozza meg. Ha a szavazás
nem egyhangú, a határozatot a többségi szavazat dönti el.
(2)	A fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően szavaz, az elnök utolsónak adja le a szavazatát.
Ha a büntetés kiszabása vagy az intézkedés alkalmazása kérdésében a szavazás nem egyhangú, a
szavazattöbbséget úgy kell megállapítani, hogy a legsúlyosabb jogkövetkezmény mellett leadott
szavazat a hozzá legközelebb esőt erősíti, és ahhoz kell számítani.
(3)	A kisebbségi véleményen lévő bíró jogosult az írásba foglalt különvéleményét a
tanácsülésről készült jegyzőkönyvhöz csatolni.
(4)	A tanácskozás és a szavazás titkos. A tanácskozáson és a szavazásnál az eljáró tanács
elnökén és tagjain kívül csak a jegyzőkönyvvezető lehet jelen.
(5)	Ítélethozatalnál a bíróság megállapítja a tényállást, és annak alapján dönt arról, hogy a
vádlott bűnös-e, és ha igen, milyen bűncselekményben, majd arról, hogy milyen büntetést kell
kiszabni, illetve milyen intézkedést kell alkalmazni, továbbá dönt arról, hogy milyen egyéb
rendelkezéseket kell hozni.
(6)	A tárgyaláson felmerült nem érdemi kérdések a tárgyaláson halk tanácskozásban is
eldönthetők.
A határozat részei
451.	§
(1)	A határozat - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - bevezető részből, rendelkező
részből, jogorvoslati részből, indokolásból és záró részből áll.
(2)	A bevezető rész tartalmazza
a)	a bíróság megnevezését,
b)	a bírósági ügyszámot,
c)	ha a bíróság a határozatot tárgyaláson hozta meg, a bírósági eljárás helyét, a bírósági eljárás
formáját, és azt, hogy az eljárás nyilvános volt-e,
d)	a határozathozatal helyét és idejét.
(3)	A rendelkező rész tartalmazza a bíróság döntését és az azonosításhoz szükséges adatokkal
együtt annak megjelölését, akire a rendelkezés vonatkozik.
175
(4)	Ha a határozatot kézbesítés útján közlik, a jogorvoslati rész tartalmazza azt, hogy a
határozat ellen van-e helye jogorvoslatnak, és azt az eljárás mely résztvevője, hol és milyen
határidőn belül terjesztheti elő.
(5)	Az indokolás a bíróság által megállapított, a döntés alapjául szolgáló, jelentős tényeket és
körülményeket, valamint a határozat alapjául szolgáló jogszabályokat tartalmazza.
(6)	A záró rész tartalmazza a határozathozatal helyének és idejének megfelelő keltezést,
továbbá az egyesbíró vagy a tanács elnöke, illetve a tanács minden tagja nevét és aláírását.
(7)	A vádemelést követően a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedésről rendelkező
határozat tartalmára az 555. § (2) bekezdés a) és b), továbbá a (3) bekezdés a) és b) pontjában
foglaltak is irányadók.
(8)	Ha a nem ügydöntő végzés elleni fellebbezésnek e törvény alapján halasztó hatálya van, az
erről való tájékoztatást a végzés jogorvoslati része tartalmazza.
(9)	Nem kell indokolni a pervezető végzést és a határozati formát nem igénylő bírói
intézkedést.
(10)	A jegyzőkönyvbe foglalt határozatnak nincs bevezető része és záró része.
A határozat írásba foglalása
452.	§
(1)	A jegyzőkönyvbe nem foglalt határozatot - ha e törvény eltérően nem rendelkezik -
legkésőbb a meghozatalától vagy a kihirdetésétől számított egy hónapon belül, ha hosszabb
indokolást igényel, két hónapon belül kell írásba foglalni. Ezt a határidőt a bíróság elnöke egy
alkalommal legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja. A határozat teljes írásba foglalásának
napját a határozat eredeti példányán fel kell jegyezni.
(2)	Ha a bíróság a határozatot kézbesítés útján közli, az (1) bekezdésben meghatározott
határidő kezdőnapja
a)	az a nap, amikor a jogorvoslati határidő jogorvoslat bejelentése nélkül telt el,
b)	az a nap, amikor valamennyi fellebbezésre jogosult jogorvoslati nyilatkozata megérkezett a
bírósághoz.
A határozat kijavítása
453.	§
(1)	Ha a határozat elírást vagy számítási hibát tartalmaz, a bíróság a határozat kijavítását mind
indítványra, mind hivatalból elrendelheti. A kijavítás nem változtathat a kijavított határozat
érdemén.
(2)	A kijavítást a határozatra és a kiadmányaira fel kell jegyezni. Ha a határozat kijavítását
megelőzően a hibás kiadmányt már kézbesítették, a kijavító végzést azoknak kell kézbesíteni,
akiknek a részére a bíróság a hibás kiadmányt megküldte.
(3)	A kijavítás tárgyában hozott végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, kivéve, ha a bíróság
a)	a fellebbezéssel sérelmezhető határozat rendelkező részét javítja ki, vagy
b)	a határozat rendelkező részének kijavítása iránti indítványt utasítja el.
(4)	A kijavítást elrendelő végzés ellen az ügyészség és az élhet fellebbezéssel, akire a
határozat vagy kijavítása rendelkezést tartalmaz, a vádlott esetén a védő is.
(5)	A kijavítás iránti indítványnak nincs halasztó hatálya a határozat elleni fellebbezés
előterjesztésére, illetve a határozat végrehajtására vagy teljesítésére.
(6)	Ha az elsőfokú bíróság határozata az (1) bekezdés szerinti hibát tartalmaz, a határozatot a
másodfokú bíróság is kijavíthatja a fellebbezést érdemben elbíráló határozatában.
A határozat közlése
176
454. §
(1)	A határozatot azzal kell közölni, akire rendelkezése vonatkozik.
(2)	Az ügydöntő határozatot, valamint az ügy áttételéről, a bíróság kijelöléséről és az eljárás
felfüggesztéséről hozott határozatot a sértettel is közölni kell. Az ügydöntő határozat közlésével
egyidejűleg a 51. § (6) bekezdésében foglalt jogáról a sértettet, illetve a sértett jogutódját
tájékoztatni kell.
(3)	A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása körében hozott határozat kivételével a
határozatot közölni kell az ügyészséggel.
455.	§
(1)	A határozatot a jelenlévőkkel kihirdetés, egyébként kézbesítés útján kell közölni.
(2)	A határozatot az egyesbíró vagy a tanács elnöke hirdeti ki, a kihirdetés során fel kell
olvasni a rendelkező részt, ismertetni kell az indokolás lényegét, és azt szükség esetén meg kell
magyarázni.
(3)	Az ügydöntő határozat kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező részét kézbesíteni kell a
jelen lévő fellebbezésre jogosultaknak.
(4)	Az ügydöntő határozat indokolást is tartalmazó kiadmányát akkor is kézbesíteni kell az
ügyész, a vádlott, a védő, és a sértett részére, ha velük a határozat rendelkező részét kihirdetés vagy
kézbesítés útján már közölték, egyébként a határozat indokolást is tartalmazó kiadmányát - ha a
határozat ellen a felsoroltakon kívül más fellebbezett - a fellebbezőnek kell kézbesíteni.
(5)	Jogszabály határozza meg, hogy a határozatot vagy a határozat tartalmáról szóló
tájékoztatást az e §-ban felsoroltakon kívül kinek kell megküldeni.
(6)	A magyar nyelvet nem értő vádlott részére a kihirdetés után az ítélet és az ügydöntő
végzés rá vonatkozó részét az általa az eljárásban korábban használt nyelvre le kell fordítani, és azt
a részére kézbesíteni kell.
(7)	Az ügydöntő határozat közlésével egyidejűleg tájékoztatni kell a terheltet a kártalanítási
igényének jogalapjáról, arról, hogy választása szerint igényét egyszerűsített kártalanítási eljárásban
vagy kártalanítási perben érvényesítheti, az igény érvényesítésének határidejéről, a határidő kezdő
időpontjáról és a határidő elmulasztásának jogvesztő jellegéről.
A határozatok jogereje, véglegessége és ennek tanúsítása
456.	§
(1)	A bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a
vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek
hiányáról. Az ügydöntő határozat a jogerőre emelkedését követően kizárólag rendkívüli
jogorvoslattal vagy különleges eljárás eredményeként változtatható meg.
(2)	Ha az ügydöntő határozat jogerőre emelkedik, az abban elbírált cselekmény miatt a
terhelttel szemben újabb büntetőeljárás nem folytatható.
(3)	Az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően kell a kiszabott büntetés vagy az
alkalmazott intézkedés végrehajtását megkezdeni, az abban foglaltakat teljesíteni, illetve a jogerőre
emelkedést követően állnak be az elítéléshez, a felmentéshez vagy az eljárás megszüntetéséhez
fűződő jogkövetkezmények.
(4)	A jogerős ügydöntő határozatban kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés
végrehajtását, illetve az abban foglaltak teljesítését az e törvényben meghatározott esetekben a
bíróság felfüggesztheti vagy félbeszakíthatja.
457.	§
177
A fellebbezés az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését abban a részben függeszti fel,
amelyet a fellebbezés folytán eljáró bíróság felülbírál. Az ügydöntő határozat részlegesen
emelkedik jogerőre, ha van olyan rendelkezése, amelyet a fellebbezés folytán eljáró bíróság nem
bírál felül.
458.	§
(1)	Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata azon a napon emelkedik jogerőre, amikor
a)	azt kihirdették, feltéve, hogy ellene e törvény a fellebbezést kizárja,
b)	a fellebbezésre jogosultak úgy nyilatkoztak, hogy az ügydöntő határozatot tudomásul
veszik, vagy a fellebbezést visszavonták,
c)	a fellebbezési határidő fellebbezés bejelentése nélkül telt el, illetve
d)	a fellebbezést elutasították vagy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ügydöntő
határozatát helybenhagyta.
(2)	A másodfokú bíróság ügydöntő határozata azon a napon emelkedik jogerőre, amikor
a)	azt meghozták, feltéve, hogy harmadfokú bírósági eljárásnak nincs helye,
b)	a fellebbezésre jogosultak úgy nyilatkoztak, hogy az ügydöntő határozatot tudomásul
veszik, vagy a fellebbezést visszavonták,
c)	a fellebbezésre nyitva álló határidő fellebbezés bejelentése nélkül telt el, illetve
d)	a fellebbezést elutasították vagy a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ügydöntő
határozatát helybenhagyta.
(3)	A harmadfokú bíróság ügydöntő határozata azon a napon emelkedik jogerőre, amikor azt
meghozták.
(4)	A büntetővégzés azon a napon emelkedik jogerőre, amikor
a)	a tárgyalás tartása iránti indítvány előterjesztésére jogosultak úgy nyilatkoztak, hogy nem
kérik tárgyalás tartását,
b)	a tárgyalás tartása iránti indítványt visszavonták, vagy
c)	a tárgyalás tartása iránti indítvány előterjesztésére nyitva álló határidő ilyen indítvány
előterjesztése nélkül telt el.
459.	§
(1)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően a
határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja az ügydöntő határozat jogerőre
emelkedésének a tényét és a jogerőre emelkedés napját (a továbbiakban: jogerősítési záradék).
(2)	Az ügydöntő határozat részleges jogerőre emelkedése esetén a jogerősítési záradékban fel
kell tüntetni azt a napot, amikor a határozat részlegesen jogerőre emelkedett, valamint azt, hogy a
határozat mely rendelkezése lett jogerős.
(3)	A jogerő megállapításáról tájékoztatni kell azokat a személyeket, akik a jogerőssé vált
ügydöntő határozat ellen fellebbezés benyújtására voltak jogosultak.
460.	§
(1)	A nem ügydöntő végzés a véglegessé válását követően - ha e törvény eltérően nem
rendelkezik - nem változtatható meg.
(2)	A nem ügydöntő végzés azon a napon válik véglegessé, amikor
a)	azt kihirdették, feltéve, hogy ellene e törvény a fellebbezést kizárja,
b)	a fellebbezésre jogosultak úgy nyilatkoztak, hogy a nem ügydöntő végzést tudomásul
veszik, vagy a fellebbezést visszavonták,
c)	a fellebbezési határidő fellebbezés bejelentése nélkül telt el, illetve
178
d)	a fellebbezést elutasították, vagy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság nem ügydöntő
végzését helybenhagyta.
(3)	A nem ügydöntő végzést a véglegessé válására tekintet nélkül kell teljesíteni, illetve
végrehajtani, kivéve, ha a nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés halasztó hatályát e törvény
kimondja.
(4)	Kivételesen indokolt esetben mind a nem ügydöntő végzést hozó, mind a fellebbezés
folytán eljáró bíróság felfüggesztheti a nem ügydöntő végzés teljesítését, illetve végrehajtását.
461.	§
(1)	A (2) bekezdésben meghatározott nem ügydöntő végzések esetében a véglegessé válást
követően az egyesbíró vagy a tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal
tanúsítja a nem ügydöntő végzés véglegessé válásának a tényét és napját (a továbbiakban:
véglegessé válási záradék).
(2)	Véglegessé válási záradékkal kell ellátni
a)	a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésről rendelkező végzést,
b)	a perújítási indítvány elutasításáról szóló végzést,
c)	a pótmagánvád elutasításáról hozott végzést,
d)	az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezéséről hozott végzést, és
e)	azt a végzést, amelynek teljesítésére, illetve végrehajtására a fellebbezés halasztó hatályát a
törvény kimondja.
462.	§
A bíróság a jogerősítési záradékot és a véglegessé válási záradékot indítványra vagy
hivatalból kijavíthatja vagy pontosíthatja, ha ezt az utóbb felmerült körülmények szükségessé
teszik. Az így kijavított vagy pontosított határozatot azoknak kell kézbesíteni, akiknek a részére a
bíróság a hibás kiadmányt megküldte.
TIZENKETTEDIK RÉSZ
A BÍRÓSÁG ELJÁRÁSA A VÁDEMELÉS ELŐTT
Általános eljárási szabályok
463.	§
A vádemelés előtt a bíróság feladatait elsőfokon a járásbíróságnak a törvényszék elnöke által
kijelölt bírája nyomozási bíróként látja el.
464.	§
(1)	A bíróság a vádemelés előtt dönt
a)	a bíróság hatáskörébe tartozó kényszerintézkedésekkel kapcsolatos indítványokról és
b)	az elmeállapot megfigyelésével kapcsolatos indítványról.
(2)	A bíróság a vádemelés előtt dönt
a)	a védő kizárásáról,
b)	a tanú különösen védetté nyilvánításáról,
c)	az ügyészség indítványára a 174. § alapján a tanúvallomást megtagadó személynek a
számára információt átadó személy kilétének felfedésére kötelezéséről,
d)	az európai és a nemzetközi elfogatóparancs kibocsátásáról és visszavonásáról,
e)	a felülbírálati indítványról,
f)	a rendbírság elzárásra történő átváltoztatásáról,
179
g)	a megszüntetett eljárás folytatásának a 400. § (5) bekezdése szerinti elrendeléséről, és
h)	az eljárás folytatásának elrendeléséről azzal szemben, akivel szemben a feljelentést a 382. §
(1)	bekezdése alapján utasították el vagy az eljárást a 399. § alapján szüntették meg, és az
ügyészség az indítványt az együttműködés megszegésére alapozza.
(3)	A bíróság ellátja a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásával
kapcsolatban a XXXVIII. Fejezetben meghatározott feladatokat.
(4)	A bíróság a vádemelés előtt a 355. § (4) bekezdésében meghatározott esetben a polgári
jogi igény érvényesítésére irányuló bejelentést és az ideiglenes intézkedés iránti indítványt a polgári
perrendtartásról szóló törvény szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak küldi
meg.
465.	§
(1)	A bíróság vádemelés előtti eljárására a bírósági eljárás szabályait az e Részben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A nyomozási bíró a törvényszék illetékességi területén lévő ügyészségek által folytatott
eljárás során jár el. Ha a törvényszék elnöke több járásbíróságon jelöl ki nyomozási bírót, akkor
meghatározza a nyomozási bírók illetékességét.
(3)	A bíróság vádemelés előtti eljárásában az ügyek egyesítésének vagy elkülönítésének nincs
helye, de a bíróság az azonos tárgykörben előterjesztett indítványokat együttesen is elbírálhatja,
illetve több döntésre irányuló indítványról több határozattal is dönthet.
(4)	A bíróság a vádemelés előtt az eljárást nem szüntetheti meg és nem függesztheti fel.
A bíróság eljárásának formái
466.	§
(1)	A bíróság ülést tart, ha az indítvány tárgya
a)	személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése,
b)	letartóztatás meghosszabbítása, és az indítványban a meghosszabbítás okaként a korábbi
határozathoz képest új körülményre hivatkoztak,
c)	a letartóztatásnak az elrendelésétől számított hat hónapot meghaladó meghosszabbítása,
d)	elmeállapot megfigyelésének elrendelése, vagy
e)	az eljárás folytatásának elrendelése, és az ügyészség az indítványát az együttműködés
megszegésére alapozza azzal szemben, akivel szemben a feljelentést a 382. § (1) bekezdése alapján
utasították el, vagy az eljárást a 399. § (1) bekezdése alapján szüntették meg.
(2)	A bíróság az ülést mellőzheti és az ügyiratok alapján dönt, ha
a)	a távoltartás elrendelésére irányuló indítványt a sértett nyújtotta be és megállapítható, hogy
a távoltartás elrendelésének a feltételei nem állnak fenn,
b)	az indítvány tárgya az eljárás folytatásának az (1) bekezdés f) pontja szerinti elrendelése, és
az együttműködő személy ismeretlen helyen tartózkodik,
c)	az indítvány tárgya az indítványtételkor alkalmazottnál a személyi szabadságot enyhébb
fokban korlátozó kényszerintézkedés elrendelése,
d)	a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés meghosszabbítására
irányuló indítvány elbírálása során a személyi szabadságot enyhébb fokban korlátozó bírói
engedélyes kényszerintézkedés elrendeléséről dönt, feltéve, hogy az ülés tartása más okból nem
kötelező, vagy
e)	az indítvány a törvényben kizárt, elkésett vagy nem az arra jogosulttól származik.
(3)	A bíróság a (2) bekezdés b) pontja alapján az ülést az ügyészség indítványára mellőzheti.
467.	§
180
A bíróság az ügyiratok alapján dönt a 466. § (1) bekezdésében fel nem sorolt ügyben, azonban
ilyen ügyben is tarthat ülést, ha ezt szükségesnek tartja.
A bíróság ülésének az előkészítése
468.	§
(1)	Ha a bíróság ülést tart, meghatározza az ülés időpontját.
(2)	Ha a terhelt őrizetben van, és az ügyészség által előterjesztett indítvány tárgya személyi
szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése, a bíróság az ülés időpontját
úgy határozza meg, hogy az ülés az őrizet határidejének lejártát megelőzően megtartható legyen.
(3)	Ha az indítvány tárgya letartóztatás meghosszabbítása, a bíróság az ülés időpontját úgy
határozza meg, hogy az ülés legalább a letartóztatás határidejét megelőző egy nappal megtartható
legyen.
(4)	Ha a távoltartás elrendelésére irányuló indítványt a sértett nyújtotta be, a bíróság az ülés
időpontját úgy határozza meg, hogy az ülés az indítvány bíróságra érkezését követő öt napon belül
megtartható legyen.
(5)	Ha az indítvány tárgya elmeállapot megfigyelésének elrendelése vagy az eljárás
folytatásának a 464. § (2) bekezdés h) pontja szerinti elrendelése, a bíróság az ülés időpontját úgy
határozza meg, hogy az ülés az indítvány bíróságra érkezését követő tizenöt napon belül
megtartható legyen.
(6)	Ha a bíróság a 467. § alapján tart ülést, a bíróság az ülés időpontját az ügyiratok alapján
történő döntésre rendelkezésre álló határidőn belül határozza meg.
(7)	Ha az indítvány tárgya személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés
és a bíróság a 467. § alapján tart ülést, a bíróság az ülés határnapját a (7) bekezdés alkalmazásával a
kényszerintézkedés határidejének figyelembevételével állapítja meg.
469.	§
(1)	Ha a 466. § (1) bekezdésében meghatározott indítványt az ügyészség terjesztette elő, az
ügyészség az indítvány előterjesztésével egyidejűleg a bíróságnak átadja a nyomozás ügyiratait. Ha
az ügyiratok terjedelme ezt indokolttá teszi, a bíróságnak az ügyiratokat az indítvány előterjesztését
megelőzően is át lehet adni.
(2)	Az ügyészség az indítvány előterjesztésével egyidejűleg indítványát megküldi a
gyanúsítottnak és a védőnek.
470.	§
(1)	Ha az indítvány tárgya letartóztatás vagy előzetes kényszergyógykezelés elrendelése, az
indítvány megküldését követően a gyanúsított és a védő számára biztosítani kell azoknak az
ügyiratoknak a megismerését, amelyekre az indítványban hivatkoznak.
(2)	Ha az indítvány tárgya a letartóztatás meghosszabbítása, az indítvány megküldését
követően a gyanúsított és a védő számára biztosítani kell azoknak az ügyiratoknak a megismerését
is, amelyekre az indítványban hivatkoznak és amelyek a letartóztatás tárgyában hozott legutóbbi
döntést követően keletkeztek.
(3)	Az ügyészség az (1) és (2) bekezdésben meghatározott ügyiratok megismerését a
védekezésre való felkészüléshez szükséges időben és módon - legkésőbb az ülés megkezdését
megelőző egy órával - köteles a terhelt és a védő számára biztosítani. Az ügyészség az (1) és (2)
bekezdésben foglaltak teljesítéséhez a nyomozó hatóságot is igénybe veheti.
471.	§
181
(1)	Ha az indítványt az ügyészség terjesztette elő, gondoskodik a gyanúsítottnak az ülésen
történő megjelenéséről.
(2)	Az ügyészség
a)	a védőt az ülés időpontjáról és helyéről értesíti, vagy
b)	a védőt idézi, ha az ülésen a jelenléte kötelező.
(3)	Ha az ülésen tolmács vagy más személy jelenléte szükséges, megjelenéséről az ügyészség
gondoskodik.
472.	§
(1)	Ha a távoltartás elrendelésére irányuló indítványt a sértett terjesztette elő, a bíróság az ülés
időpontjáról értesíti az ügyészséget, a sértettet és a védőt, egyúttal felhívja az ügyészséget, hogy a
terhelt megjelenéséről gondoskodjon. A távoltartás iránti indítványt a bíróság megküldi a terheltnek
és a védőnek.
(2)	Ha az ülésen tolmács vagy más személy jelenléte szükséges, a megjelenéséről a bíróság
gondoskodik.
473.	§
(1)	Ha a bíróság a 467. § alapján tart ülést, akkor az ülés időpontjáról értesíti az ügyészséget,
az indítványozót, illetve idézi azt, akinek a jelenlétét szükségesnek tartja.
(2)	Ha a bíróság a 467. § alapján tart ülést, akkor az indítványt megküldi
a)	az ügyészségnek, ha nem az ügyészség volt az indítványozó, illetve
b)	annak a személynek, akinek a jelenlétét szükségesnek tartja.
(3)	Az indítvány megküldésével egyidejűleg a bíróság határidőt állapít meg az indítványra
vonatkozó észrevételek előterjesztésére, illetve a (2) bekezdés a) pontja esetén az ügyészség részére
a nyomozás ügyiratainak megküldésére.
(4)	Ha az ülésen tolmács vagy más személy jelenléte szükséges, megjelenéséről a bíróság
gondoskodik.
Az ülés
474.	§
(1)	Az ülésen az ügyész jelenléte kötelező. Az ülésen ügyész helyett alügyész is eljárhat.
(2)	Az ülésen a terhelt jelenléte kötelező, ha az ülést a bíróság a 466. § (1) bekezdése alapján
tartja. A 466. § (1) bekezdés f) pontja esetén, ha a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, az ülés a
terhelt távollétében megtartható.
(3)	A védő jelenléte az ülésen kötelező, ha
a)	az indítvány tárgya elmeállapot megfigyelésének elrendelése,
b)	az indítvány tárgya előzetes kényszergyógykezelés elrendelése vagy
c)	a 466. § (1) bekezdés f) pontja esetén az ülést a terhelt távollétében tartják meg.
(4)	A védő az ülésen a (3) bekezdésben meghatározott eseteken kívül is jelen lehet.
475.	§
(1)	Ha az ülésen az indítványozó nem jelenik meg, azt úgy kell tekinteni, hogy az indítványt
visszavonta.
(2)	Az ülésen az indítványozó az indítványt szóban ismerteti és megjelöli az azt megalapozó
bizonyítékokat. A jelenlévőknek módot kell adni arra, hogy az indítványozó bizonyítékait - a XVI.
Fejezetben meghatározott rendelkezések alapján - megismerjék. Ha az értesített nem jelent meg, de
az észrevételét írásban benyújtotta, ezt a bíróság ismerteti.
182
(3)	A bíróság megvizsgálja, hogy az indítvány és az ülés megtartásának törvényi előfeltételei
fennállnak-e, nincs-e akadálya a büntetőeljárásnak, és az indítvány megalapozottsága iránt nem
támaszthatók-e észszerű kételyek. A 466. § (1) bekezdés a)-c) és e) pontja esetén a vizsgálat
kiterjed a gyanúsított személyi körülményeire is.
A bíróság eljárása az ügyiratok alapján
476.	§
(1)	Ha az indítványt az ügyészség terjesztette elő, az indítvány megküldésével egyidejűleg
átadja a bíróságnak a nyomozás ügyiratait.
(2)	Ha az indítványt nem az ügyészség terjesztette elő és e törvény eltérően nem rendelkezik,
a bíróság az indítványt megküldi az ügyészségnek és az ügyészség részére indítványának vagy
észrevételeinek előterjesztésére, illetve a nyomozás ügyiratainak átadására határidőt állapít meg.
(3)	A bíróság megvizsgálja, hogy az indítvány törvényi előfeltételei fennállnak-e, nincs-e
akadálya a büntetőeljárásnak és az indítvány megalapozottsága iránt nem támaszthatók-e észszerű
kételyek.
(4)	A bíróság az ügyiratok alapján - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az indítvány
bíróságra érkezését követő nyolc napon belül dönt.
(5)	Ha az indítvány tárgya zár alá vétel elrendelése vagy a zár alá vétel miatti felülbírálati
indítvány elbírálása, és a csatolt ügyiratok mennyisége jelentős, a bíróság az indítványról soron
kívül, de legkésőbb az indítvány bíróságra érkezésétől számított egy hónapon belül dönt.
(6)	Ha a bíróság a 466. § (2) bekezdése alapján az ülés tartását mellőzi és az ügyiratok alapján
dönt, határozatát az ülés megtartására rendelkezésre álló határidő alatt hozza meg.
A bíróság döntései
477.	§
(1)	Ha a 466. § (1) bekezdésében meghatározott indítványt az ügyészség terjesztette elő és a
bíróság az ülés megkezdését megelőzően megállapítja, hogy az ülés megtartásának a feltételei
hiányoznak, a bíróság az ügyiratokat határozat hozatala nélkül visszaadja az ügyészségnek.
(2)	Ha a vádemeléskor a vádemelés előtt benyújtott indítványt a bíróság feladatait a
vádemelés előtt ellátó bíróság még nem bírálta el, a bíróság az ügyiratokat átteszi ahhoz a
bírósághoz, amelynél az ügyészség vádat emelt. Az elsőfokon eljáró bíróság az áttett indítványt új
indítványként, tartalma szerint bírálja el.
(3)	A bíróság feladatait a vádemelés előtt ellátó bíróság határozata ellen bejelentett
fellebbezést akkor is e Rész rendelkezései szerint kell elbírálni, ha az ügyben vádat emeltek. A
fellebbezés elbírálását a fellebbező és - ha nem az ügyészség fellebbezett - az ügyészség egyidejű
tájékoztatása mellett mellőzni kell, ha az elsőfokú bíróság a tárgyalás előkészítése során a személyi
szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés fenntartása tárgyában már határozott.
478.	§
(1)	Ha az indítvány elbírálásának nincs akadálya, a bíróság nem ügydöntő végzéssel határoz,
amelyben az indítványnak helyt ad, részben ad helyt vagy azt elutasítja.
(2)	A határozat indokolása tartalmazza az indítvány lényegét, az eljárás alapjául szolgáló
cselekmény tényállásának rövid leírását és Btk. szerinti minősítését, az indítvány törvényi
feltételeinek fennállását vagy azok hiányára való utalást.
(3)	Ha a bíróság az indítványt végleges nem ügydöntő végzésével elutasította, változatlan
alapon újabb indítvány előterjesztésének nincs helye. Az ilyen indítványról való döntést a bíróság
183
mellőzheti, ez azonban nem akadálya annak, hogy a kérdésben újabb nem ügydöntő végzést
hozzon.
(4)	Ha a távoltartás elrendelésére vonatkozó indítványt a sértett nyújtotta be, és a távoltartás
elrendelésének a feltételei nem állnak fenn, a bíróság tájékoztatja az indítványozót arról, hogy a
hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvény szerinti ideiglenes
megelőző távoltartás elrendelését kezdeményezheti. Ha az indítványozó hozzájárul, a bíróság a
távoltartás elrendelésére vonatkozó indítványt az ideiglenes megelőző távoltartás elrendelésére
irányuló indítványként a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervének
megküldi.
479.	§
(1)	A (2) bekezdésben meghatározott kivétellel a határozatot az ügyészséggel, az
indítványozóval és azzal kell közölni, akire az rendelkezést tartalmaz.
(2)	Kizárólag az ügyészséggel kell közölni a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök
alkalmazásával kapcsolatban a XXXVIII. Fejezet alapján hozott határozatot.
(3)	A határozatot az ülésen kihirdetés útján kell közölni. Ha a bíróság az ügyiratok alapján
döntött, a határozatot az írásba foglalást követően haladéktalanul kézbesíteni kell. A (2)
bekezdésben meghatározott esetekben a határozatot kézbesítő útján kell kézbesíteni.
(4)	A bíróság az ügyészség útján kézbesíti
a)	a különösen védett tanúvá nyilvánítás tárgyában hozott határozatot a tanú részére, illetve
b)	az ügyvédi, vagy közjegyzői irodában tartandó kutatás elrendelése tárgyában hozott
határozatot a kutatással érintett személy részére.
(5)	A letartóztatást elrendelő határozat közlésével egyidejűleg az 51. § (6) bekezdésben foglalt
jogáról a sértettet tájékoztatni kell.
Jogorvoslat
480.	§
(1)	A bíróság határozata ellen fellebbezést jelenthet be
a)	az ügyészség,
b)	az indítványozó,
c)	az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, illetve
d)	a gyanúsítottal közölt határozat ellen a védő is.
(2)	Az ülésen közölt határozat elleni fellebbezést a kihirdetés után nyomban be kell jelenteni.
Az a fellebbezésre jogosult, aki a határozat kihirdetésén nem volt jelen, a fellebbezését az üléstől
számított három napon belül jelentheti be. Az ügyiratok alapján hozott határozat ellen a fellebbezést
a jogosult a kézbesítéstől számított három napon belül jelentheti be.
(3)	A letartóztatás elrendelésére irányuló indítvány elutasítása esetén - ideértve azt is, ha a
bíróság a letartóztatás helyett bűnügyi felügyeletet, illetve távoltartást rendel el - az ügyészség, a
terhelt, illetve a védő a jogorvoslati nyilatkozatával egyidejűleg indítványozhatja, hogy a
fellebbezést ülésen bírálják el. Erre a terheltet a jogorvoslati nyilatkozatok megtételekor
figyelmeztetni kell.
481.	§
(1)	A bíróság a határozat elleni fellebbezést a nyilatkozatok beérkezését, illetve a fellebbezési
határidő lejártát követően haladéktalanul, közvetlenül a fellebbezés elbírálására hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező törvényszéknek küldi meg.
(2)	A nyomozási bíró határozata elleni fellebbezést a törvényszék másodfokú tanácsa bírálja
el.
184
(3)	A fellebbezést a bíróság a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel tanácsülésen bírálja el.
(4)	A 480. § (3) bekezdése esetén a törvényszék másodfokú tanácsa ülést tart. A törvényszék
erre irányuló indítvány hiányában is ülést tarthat. Az ülés tartására a 474-475. §-t kell alkalmazni.
A fellebbezés elbírálásának nem akadálya, ha a terhelt az ülésen nem jelenik meg. Az ülésen a
letartóztatás elrendelését indítványozó ügyészségen működő ügyész vesz részt.
482.	§
Nincs helye fellebbezésnek
a)	a bíróság hatáskörébe tartozó kényszerintézkedések közül a 303. § (2) és (3) bekezdésével,
a 309. § (2) és (4) bekezdésével és a 314. § (2) bekezdésével kapcsolatos indítványokról hozott
határozat,
b)	a 253. § (4) bekezdése alapján hozott határozat kivételével a bírói engedélyhez kötött
leplezett eszközök alkalmazásával kapcsolatban a XXXVIII. Fejezet alapján hozott határozat,
c)	a rendbírság átváltoztatásáról rendelkező határozat,
d)	a tanú különösen védetté nyilvánításáról hozott határozat,
e)	a megszüntetett eljárás folytatásának a 400. § (5) bekezdése szerinti elrendeléséről
rendelkező határozat, és
f)	a felülbírálati indítvány elbírálásáról hozott határozat
ellen.
483.	§
(1)	Az e Rész alapján hozott határozatot a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel
fellebbezésre tekintet nélkül teljesíteni kell, illetve végre kell hajtani.
(2)	Halasztó hatályú
a)	a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés megszüntetése miatt
bejelentett ügyészi fellebbezés, ha a megszüntetést nem az ügyészség indítványozta, és
b)	a tanúvallomást a 174. § alapján megtagadó személynek a számára információt átadó
személy kilétének felfedésére történt kötelezése ellen bejelentett fellebbezés.
(3)	A bíróság mellőzheti a végleges nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés elbírálására
vonatkozó határozat hozatalát, ez azonban nem akadálya annak, hogy a kérdésben újabb nem
ügydöntő végzést hozzon.
(4)	Ha a törvény a bíróság nem ügydöntő végzése ellen a fellebbezést lehetővé teszi, az
elsőfokon döntést hozó bíróság a fellebbezés elbírálásáig kötve van a megtámadott nem ügydöntő
végzéséhez.
TIZENHARMADIK RÉSZ
A TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍTÉSE
LXXV. Fejezet
Intézkedések a vádirat alapján
Az ügyiratok megvizsgálása
484.	§
(1)	A bíróság az ügyiratok bírósághoz érkezését követő egy hónapon belül megvizsgálja, hogy
szükséges, illetve lehetséges-e
a)	az ügy áttétele,
b)	az ügyek egyesítése vagy elkülönítése,
c)	az eljárás felfüggesztése,
185
d)	az eljárás megszüntetése,
e)	a vádirat hiányosságainak pótlása iránt az ügyészt megkeresni,
f)	kényszerintézkedésről rendelkezni,
g)	a vádtól eltérő minősítés megállapítása,
h)	a bíróság tanácsa elé utalás, illetve
i)	büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás lefolytatása.
(2)	Ha az e Fejezetben vizsgált kérdésekben a határozat meghozatalához az ügyész, a vádlott,
a védő, illetve a sértett meghallgatása látszik szükségesnek, a 494. §-ban meghatározott döntéseket
kivéve a bíróság a határozatát az (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte után is
meghozhatja.
Áttétel
485.	§
Ha a bíróságnak az ügy elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet átteszi a
hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező bírósághoz.
Egyesítés és elkülönítés
486.	§
(1)	Ha a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt a próbára bocsátott ellen újabb eljárás
indul, vagy ha a próbára bocsátott ellen a próbaidő előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő
alatt indult eljárás, az ügyeket egyesíteni kell, és az újabb ügy elbírálására hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező bíróság jár el.
(2)	Ha az újabb eljárásban a vádlott bűnösségét a bíróság nem állapítja meg, illetve ha a
próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény esetén a próbaidő az ügyek együttes elbírálása előtt
eltelt, a bíróság az egyesített ügyeket elkülöníti.
(3)	A bíróság az (1)-(2) bekezdésnek megfelelően jár el, ha a vádlottal szemben korábban
indult büntetőeljárást a 488. § (2) bekezdése alapján felfüggesztette, azonban az ügyész a vádlott
ellen újabb vádat emelt.
Az eljárás felfüggesztése
487.	§
A bíróság felfüggeszti az eljárást, ha a vádlott tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény
elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt nem képes az e törvényben meghatározott jogait
gyakorolni és kötelezettségeit teljesíteni.
488.	§
(1)	A bíróság felfüggesztheti az eljárást, ha
a)	a vádlott ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik,
b)	a vádirat hiányosságainak pótlása, vagy eljárási cselekmény elvégzése iránt intézkedett,
c)	jogsegély iránti megkeresés más állam hatósága általi teljesítése szükséges,
d)	az eljárás lefolytatásához előzetes kérdésben hozott döntést kell beszerezni,
e)	az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvényben
meghatározott konzultációs eljárás kezdődik,
f)	nemzetközi elfogatóparancs, illetve európai elfogatóparancs alapján más állam hatósága a
vádlott átadását vagy kiadatását elhalasztotta, vagy
186
g)	nemzetközi büntetőbíróság a joghatósága alá tartozó ügyben a magyar hatóságot a
büntetőeljárás átadása érdekében megkeresi.
(2)	A bíróság egy évre felfüggesztheti az eljárást, ha
a)	a Btk. Különös Része a terheltnek az eljárás megindulását követő magatartását
büntethetőséget megszüntető okként szabályozza, és
b)	a büntethetőség megszűnését eredményező magatartás várható.
(3)	Az eljárás a (2) bekezdés alapján nem függeszthető fel, ha
a)	az ügyészség feltételes ügyészi felfüggesztést alkalmazott, vagy
b)	a 416. § (3) bekezdésében meghatározott ok áll fenn.
489.	§
(1)	A bíróság az Alkotmánybíróságnak a jogszabály, jogszabályi rendelkezés, közjogi
szervezetszabályozó eszköz vagy jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására,
továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló eljárását az
Alkotmánybíróságról szóló törvényben foglalt szabályok szerint hivatalból vagy indítványra
kezdeményezheti.
(2)	A bíróság a Kúriának az önkormányzati rendelet felülvizsgálatára vonatkozó eljárását a
bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényben foglalt szabályok szerint hivatalból vagy
indítványra kezdeményezheti.
(3)	Az Alkotmánybíróság és a Kúria eljárásának kezdeményezéséről a bíróság végzéssel
határoz, egyidejűleg az eljárást felfüggeszti.
490.	§
(1)	A bíróság az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását az Európai Unió
alapját képező szerződésekbe foglalt szabályok szerint hivatalból vagy indítványra
kezdeményezheti.
(2)	Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről a bíróság végzéssel határoz,
egyidejűleg az eljárást felfüggeszti. A bíróság a végzésben meghatározza azt a kérdést, amely az
Európai Unió Bíróságának előzetes döntését igényli, valamint - a feltett kérdés megválaszolásához
szükséges mértékben - ismerteti a tényállás és az érintett magyar jogszabályok lényegét. A bíróság
a végzését az Európai Unió Bírósága számára való kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatásul
kézbesíti az igazságügyért felelős miniszter részére is.
(3)	A bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló indítvány
elutasításáról végzéssel határoz.
491.	§
(1)	A bíróság az eljárást folytatja, ha
a)	az eljárás felfüggesztésének oka megszűnt,
b)	a 488. § (1) bekezdés g) pontja alapján történt felfüggesztés esetén azt a nemzetközi
büntető bíróság alapokmányát kihirdető, illetve alapokmányából fakadó kötelezettségek
végrehajtásáról szóló törvény előírja,
c)	a 488. § (2) bekezdése alapján történt felfüggesztés esetén
ca)	egy év eltelt,
cb)	a vádlott a büntethetőség megszűnését eredményező magatartást nem tanúsítja, és az nem
is várható, vagy
cc)	a vádlottal szemben az eljárás felfüggesztésének tartama alatt elkövetett ugyanolyan
bűncselekmény miatt vádat emeltek.
(2)	Ha az eljárás felfüggesztésének tartama alatt a felfüggesztés oka megváltozott, a bíróság -
az eljárás folytatásának elrendelése nélkül - új határozatot hoz az eljárás felfüggesztéséről.
187
(3)	A felfüggesztés tartamára és a felfüggesztett eljárás folytatására egyebekben az LXII.
Fejezet rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
Az eljárás megszüntetése
492.	§
(1)	A bíróság az eljárást ügydöntő végzéssel megszünteti, ha
a)	a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény,
b)	a vádlott gyermekkor miatt nem büntethető,
c)	halál, elévülés, kegyelem vagy törvényben meghatározott egyéb okból a vádlott
büntethetősége megszűnt,
d)	a vád tárgyává tett cselekményt már jogerősen elbírálták,
e)	az ügyész a vádat ejtette és magánvádnak vagy pótmagánvádnak nincs helye, illetve a
sértett magánvádlóként vagy pótmagánvádlóként nem lépett fel,
f)	a büntetőeljárás átadása, vagy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi
együttműködésről szóló törvényben meghatározott konzultációs eljárás eredménye alapján a
büntetőeljárást más állam hatósága folytatja le,
g)	az ügy nem tartozik magyar büntető joghatóság alá,
h)	olyan bűncselekmény miatt van folyamatban, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb
súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
(2)	A bíróság az eljárást nem ügydöntő végzéssel megszünteti, ha
a)	a feljelentés, vagy a legfőbb ügyésznek a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott
rendelkezése hiányzik,
b)	a magánindítvány hiányzik és az a 378. § (4) bekezdése alapján már nem pótolható,
c)	a vádat nem az arra jogosult emelte, vagy
d)	a vádirat - a hiányosságainak pótlására irányuló felhívás ellenére - nem, vagy hiányosan
tartalmazza a 422. § (1) bekezdésében előírt törvényes elemeket, és emiatt a vád érdemi elbírálásra
alkalmatlan,
e)	a vádirat - a hiányosságainak pótlására irányuló felhívás ellenére - nem, vagy hiányosan
tartalmazza a 422. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat.
(3)	Az eljárás megszüntetéséről a bíróság azzal a figyelmeztetéssel tájékoztatja a magánfelet,
hogy a polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti.
A vádirat hiányosságainak pótlása
493.	§
(1)	Ha a vádirat nem, vagy hiányosan tartalmazza a 422. § (1) bekezdésében előírt törvényes
elemeket, a bíróság hivatalból vagy indítványra, a hiányok megjelölése mellett végzésben felhívja
az ügyészséget a vádirat hiányosságainak pótlására.
(2)	Az ügyészség a vádirat hiányosságait az (1) bekezdésben meghatározott végzés
kézhezvételétől számított két hónapon belül pótolhatja.
(3)	Ha az ügyészség a vádirat hiányosságait a (2) bekezdésben meghatározott határidőn belül
nem pótolja, a bíróság a 492. § (2) bekezdés d) pontjában írt esetben megszünteti az eljárást.
(4)	A bíróság az (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával az előkészítő ülés megkezdése előtt
felhívhatja az ügyészséget a vádirat hiányosságainak pótlására, ha a vádirat nem vagy hiányosan
tartalmazza a 422. § (2) bekezdés a) pontjában előírt tartalmi elemeket. Ha az ügyészség a vádirat e
hiányosságait a (2) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem pótolja, a bíróság az eljárást a
492.	§ (2) bekezdés e) pontja alapján megszünteti.
Határozat a kényszerintézkedésekről
188
494. §
(1)	A bíróság hivatalból vagy indítványra határoz a személyi szabadságot érintő bírói
engedélyes kényszerintézkedés fenntartásáról, elrendeléséről vagy megszüntetéséről.
(2)	A bíróság a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés
elrendeléséről, illetve ha az indítványban a korábbi határozathoz képest a fenntartás okaként új
körülményre hivatkoztak, a fenntartásról ülésen határoz.
(3)	A (2) bekezdés szerinti ülésre a 468. §, a 470. § (1) és (2) bekezdését, valamint a 472-475.
§ rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni azzal, hogy az ülés megtartható az ügyész és a védő
távollétében, ha annak tárgya az elfogatóparancs eredményeként a bíróság elé állított vádlottal
szembeni, személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése.
(4)	A (2)-(3) bekezdés alkalmazásának nincs helye, ha a határozat előkészítő ülésen is
meghozható.
(5)	Az ügy áttételét elrendelő bíróság által fenntartott vagy elrendelt kényszerintézkedés
annak a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart, amelyhez az ügyet
áttették.
A vádtól eltérő minősítés lehetősége
495.	§
(1)	Ha megalapozottan feltehető, hogy
a)	a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéshez képest más bűncselekmény, vagy
további bűncselekmény megállapítására lehet alkalmas, illetve
b)	a vádirati minősítés szerinti bűncselekmény súlyosabban vagy enyhébben minősülhet,
a bíróság végzésével megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádtól eltérően hogyan
minősülhet.
(2)	Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény magánvádra
üldözendő bűncselekmény, az ügyésznek a vád átvételére vonatkozó nyilatkozatát nem kell
beszerezni.
A bíróság tanácsa elé utalás
496.	§
A bíróság az ügyet az előkészítő ülés befejezéséig a bíróság három hivatásos bíróból álló
tanácsa elé utalja, ha ezt az ügy bonyolultságára, az eljárás ügyiratainak terjedelmére, a
büntetőeljárásban részt vevő személyek számára tekintettel, vagy egyéb okból szükségesnek tartja.
A vádirat közlése
497.	§
A bíróság legkésőbb az ügyiratok bírósághoz érkezésétől számított egy hónap leteltekor
kézbesíti a vádiratot a vádlottnak és a védőnek. A bíróság felhívja a vádlottat és a védőt arra, hogy a
bizonyítás lefolytatására vagy a bizonyíték kirekesztésére irányuló indítványát legkésőbb az
előkészítő ülésen tegye meg.
Intézkedés eljárási cselekmény elvégzése iránt
498.	§
189
(1)	A bíróság hivatalból vagy az erre jogosultak indítványára intézkedik aziránt, hogy a
bizonyítási indítványban megjelölt bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.
(2)	A bíróság az (1) bekezdésben foglaltak teljesítése érdekében legfeljebb két hónapos
határidő megállapításával megkeresheti az ügyészséget. Az ügyészség megkeresése az erre jogosult
más személy bizonyítási indítványában megjelölt bizonyítási eszköz felkutatására és biztosítására is
irányulhat.
(3)	A bíróság beszerzi a vádlottra vonatkozó bűnügyi nyilvántartás és a központi
szabálysértési nyilvántartás adatait és hivatalból beszerezheti a jogszabállyal rendszeresített egyéb
közhiteles nyilvántartásnak a vádlottra, illetve a vád tárgyára vonatkozó adatait.
LXXVI. Fejezet
Előkészítő ülés
Az előkészítő ülés fogalma, időpontja és az azon jelen lévő személyek
499.	§
(1)	Az előkészítő ülés a vádemelés után a tárgyalás előkészítése érdekében tartott nyilvános
ülés, amelyen a vádlott és a védő a tárgyalást megelőzően kifejtheti a váddal kapcsolatos
álláspontját és közreműködhet a büntetőeljárás további menetének alakításában.
(2)	A bíróság a vádirat kézbesítésétől számított három hónapon belül előkészítő ülést tart.
(3)	Ha a védő a vádirat kézhezvételétől számított három munkanapon belül ezt indítványozza,
a bíróság az előkészítő ülés határnapját a vádirat kézbesítésétől számított egy hónapon túli
időpontra tűzi ki, feltéve, hogy a védő
a)	a nyomozásban nem vett részt, vagy
b)	igazolja, hogy a nyomozás ügyiratait a 352. § szerint önhibáján kívül nem ismerhette meg.
(4)	Az előkészítő ülés időpontjára vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni, ha a
vádlott részére az előkészítő ülésre szóló idézést külföldre kell kézbesíteni és a kézbesítéshez
szükséges idő az előkészítő ülés határidőn belül való megtartását nem teszi lehetővé.
(5)	Az előkészítő ülésen az ügyész és a vádlott jelenléte kötelező. Ha az eljárásban védő vesz
részt, az előkészítő ülés a védő távollétében nem tartható meg.
(6)	Ha az ügyben több vádlott van, az előkészítő ülés vádlottanként külön-külön, az ügyek
elkülönítése nélkül is megtartható.
500.	§
(1)	A bíróság az előkészítő ülésre a vádlottat és a védőt idézi és az előkészítő ülés
határnapjáról az ügyészséget értesíti.
(2)	Az idézésben a bíróság figyelmezteti a vádlottat arra is, hogy
a)	az előkészítő ülésen beismerheti a bűnösségét abban a bűncselekményben, amely miatt
ellene vádat emeltek, és a beismeréssel érintett körben lemondhat a tárgyaláshoz való jogáról,
b)	ha a bíróság a bűnösség beismerésére vonatkozó nyilatkozatot elfogadja, akkor a vádirati
tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését nem vizsgálja,
c)	ha nem ismeri be a bűnösségét a váddal egyezően, akkor az előkészítő ülésen előadhatja a
védekezése alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait, valamint bizonyítás lefolytatását,
illetve bizonyíték kirekesztését indítványozhatja,
d)	az előkészítő ülést követően a bizonyítás lefolytatására, illetve bizonyíték kirekesztésére az
520.	§ (1)-(3) bekezdéssel ellentétesen előterjesztett indítvány esetén a bíróság a tényállás
tisztázásához nem szükséges indítványt érdemi indokolás nélkül elutasíthatja, illetve a tényállás
tisztázásához szükséges indítvány eljárás elhúzására alkalmas előterjesztése miatt rendbírságot
szabhat ki.
190
(3)	A bíróság értesíti a sértettet az előkészítő ülés határnapjáról és figyelmezteti arra, hogy
polgári jogi igényét előterjesztheti.
(4)	Az idézést és az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy a kézbesítésük legalább tizenöt
nappal az előkészítő ülés előtt megtörténjen.
501.	§
(1)	Ha a vádlott az előkészítő ülésen nem jelenik meg, a bíróság az e törvényben
meghatározottak szerint intézkedik a vádlott megjelenésének biztosítása iránt.
(2)	Ha a meg nem jelent vádlott, védő, illetve ügyész megjelenése az előkészítő ülés
határnapján észszerű időn belül nem biztosítható, a bíróság az előkészítő ülést elhalasztja és az
előkészítő ülés új határnapját két hónapon belülre kitűzi.
Az előkészítő ülés menete
502.	§
(1)	Ha az előkészítő ülés megtartásának nincs akadálya, az előkészítő ülés megkezdése után a
bíróság felhívására az ügyész ismerteti a vád lényegét, megjelöli a vádat alátámasztó bizonyítási
eszközeit és előterjesztheti a 422. § (3) bekezdésében meghatározott indítványát.
(2)	A vádlott vagy - a vádlott hozzájárulásával - a védő indítványára a vád lényegének
ismertetése mellőzhető.
(3)	A bíróság ezután a vádlottat a XXX. Fejezet szerint kihallgatja. A bíróság a kihallgatás
megkezdésekor a terhelti figyelmeztetésen kívül figyelmezteti a vádlottat az 500. § (2)
bekezdésében foglaltakra.
(4)	A bíróság védőt rendel ki és az előkészítő ülést elnapolja, ha a vádlottnak nincs
meghatalmazott védője és
a)	a bíróságnak kétsége merül fel azzal kapcsolatban, hogy a vádlott a vádat, illetve az 500. §
(2)	bekezdésben foglaltakat és azok következményeit megértette, vagy
b)	a vádlott védő kirendelését indítványozza.
(5)	A (3) bekezdésben meghatározott figyelmeztetéseket követően a bíróság kérdést intéz a
vádlotthoz, hogy beismeri-e a bűnösségét a vád tárgyává tett bűncselekményben.
(6)	A bíróság tagjai az ügyészhez, a vádlotthoz, és a polgári jogi igény tekintetében a
magánfélhez kérdést intézhetnek. A vádlotthoz az ügyész, a védő, és a polgári jogi igény
tekintetében a magánfél is intézhet kérdést, az ügyészhez intézendő kérdésre a vádlott és a védő
indítványt tehet.
503.	§
(1)	Ha a vádlott a bűnösségét nem ismerte be valamennyi olyan bűncselekményben, amelyet a
vád tartalmaz, akkor a bíróság - az elfogadott bűnösséget beismerő nyilatkozat vonatkozásában az
521. § korlátai között - a vádról egységesen, tárgyalás alapján határoz.
(2)	Ha az elkülönítés egyéb feltételei fennállnak, a bíróság az ítélet kihirdetése érdekében
azon ügyet elkülönítheti, amelyben a vádlott a bűnösségét beismerte.
Eljárás a bűnösség beismerése esetén
504.	§
(1)	Ha a vádlott a bűnösségét beismeri, és a beismeréssel érintett körben a tárgyaláshoz való
jogáról lemond, a bíróság e tény, az eljárás ügyiratai, valamint a vádlott kihallgatása alapján
vizsgálja meg, hogy a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát elfogadja-e.
191
(2)	A bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának a feltételei a következők:
a)	a vádlott e nyilatkozatának természetét és jóváhagyásának következményeit megértette,
b)	a vádlott beszámítási képessége és beismerésének önkéntessége iránt észszerű kétely nem
mutatkozik,
c)	a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata egyértelmű és azt az eljárás ügyiratai
alátámasztják.
(3)	Ha a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállnak, a bíróság a vádlott bűnösséget
beismerő nyilatkozatát végzésével elfogadja. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
(4)	Ha a bíróság nem látja akadályát az ügy előkészítő ülésen való elintézésének, a vádlottat a
büntetéskiszabási körülményekre is kihallgatja.
(5)	A vádlott kihallgatását követően az ügyész, ezután a védő felszólalhat.
(6)	A bíróság az ítéletét az előkészítő ülésen is meghozhatja.
505.	§
(1)	Ha az ügy az előkészítő ülésen nem intézhető el, a vádlott és a védő a vádirati tényállás
megalapozottságát és a bűnösség kérdését nem érintő
a)	bizonyítás lefolytatására és egyéb eljárási cselekményekre vonatkozó indítványt,
b)	bizonyíték kirekesztésére vonatkozó indítványt
terjeszthet elő.
(2)	A vádlott és a védő az (1) bekezdésben meghatározott indítványában köteles egyedileg
megjelölni az indítvány előterjesztésének okát és célját. Ennek megfelelően a bizonyíték
kirekesztésére vonatkozó indítványnak tartalmaznia kell, hogy a más által előterjesztett bizonyíték
milyen okból nem fogadható el, míg a bizonyítás felvételére vonatkozó indítványban meg kell
jelölni, hogy az indítványozott bizonyítás mely tény igazolására irányul.
(3)	A vádlott, illetve a védő indítványára az ügyész észrevételt tehet és a (2) bekezdésben
meghatározottak szerint indítványt terjeszthet elő.
(4)	Ha a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, a bíróság a tárgyalást nyomban megtarthatja.
Eljárás a bűnösség be nem ismerése esetén
506.	§
(1)	Ha a vádlott a bűnösségét az előkészítő ülésen nem ismerte be, az eljárás folyamán a
későbbiekben a bűnösségét bármikor beismerheti.
(2)	Ha a bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatának elfogadását megtagadja, vagy
a vádlott megtagadja a válaszadást a bűnösség beismerésének kérdésében, azt úgy kell tekinteni,
hogy a vádlott a bűnösségét nem ismerte be. Ugyanígy kell eljárni, ha a vádlott a bűnösségét
beismerte, de a beismeréssel érintett körben a tárgyaláshoz való jogáról nem mondott le.
(3)	Ha a vádlott a bűnösségét nem ismerte be, megjelölheti a vádiratban szereplő azon
tényeket, amelyek valóságát elfogadja.
(4)	A vádlott és a védő előadhatja a védekezés alapjául szolgáló tényeket és ezek
bizonyítékait, valamint bizonyítás lefolytatására és egyéb eljárási cselekményekre vonatkozó
indítványt, továbbá a bizonyíték kirekesztésére vonatkozó indítványt terjeszthet elő.
(5)	A vádlott és a védő a (4) bekezdésben meghatározott indítványában egyedileg meg kell
jelölni az indítvány előterjesztésének okát és célját. Ennek megfelelően a bizonyíték kirekesztésére
vonatkozó indítványnak tartalmaznia kell, hogy a más által előterjesztett bizonyíték milyen okból
nem fogadható el, míg a bizonyítás felvételére vonatkozó indítványban meg kell jelölni, hogy az
indítványozott bizonyítás mely tény igazolására irányul.
(6)	A vádlott, illetve a védő indítványára az ügyész észrevételt tehet és az (5) bekezdésben
meghatározottak szerint indítványt terjeszthet elő, valamint tizenöt napon belül megjelöli a vádlott
és a védő által előadott azon tényeket, amelyek valódiságát elfogadja.
192
507. §
(1)	A bíróság a bizonyítékot hivatalból vagy indítványra kirekeszti, ha az ügyiratokból
egyértelműen megállapítható, hogy a bizonyíték felhasználása e törvénybe ütközik.
(2)	Ha a bizonyíték kirekesztésének kérdésében az ügy bonyolultsága miatt vagy az ügyiratok
tartalma alapján nem lehetséges határozni, a bíróság a határozathozatal előtt a kirekeszteni
indítványozott bizonyítékot megvizsgálhatja.
(3)	A kirekesztett bizonyítékot, illetve az azt tartalmazó iratot az ügyiratok közt zártan kell
kezelni.
508.	§
A bíróság a vádlott nyilatkozata alapján és az ügyész észrevételének meghallgatása után
a)	az 510. § (5) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával a tárgyalást nyomban kitűzheti, és
ha megtartásának nincs akadálya, azt nyomban megtarthatja,
b)	megállapíthatja a bizonyítás keretét és terjedelmét, valamint a bizonyítás felvételének
sorrendjét,
c)	mellőzheti a bizonyítást
ca)	az ügyész, a vádlott és a védő által valósnak elfogadott tények tekintetében,
cb)	az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú
bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
LXXVII. Fejezet
A tárgyalás előkészítésének egyéb szabályai
A tárgyalás kitűzése
509.	§
(1)	A bíróság legkésőbb az előkészítő ülés berekesztésétől számított egy hónapon belül
megvizsgálja a bizonyítási indítványokat, kitűzi a tárgyalás határnapját, és gondoskodik a tárgyalás
megtartásának feltételeiről, az idézésekről és értesítésekről.
(2)	A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségében kell tartani. Ha a bíróság
indokoltnak tartja, ettől eltérően rendelkezhet és a tárgyalást az illetékességi területén kívüli helyre
is kitűzheti.
(3)	Ha a lefolytatandó bizonyítási eljárás nagy terjedelme miatt nyilvánvaló, hogy az ügyet
egy tárgyalási napon nem lehet befejezni, a bíróság több vagy folytatólagos tárgyalási határnapot
tűzhet ki.
Idézés és értesítés a tárgyalásra
510.	§
(1)	A bíróság a kitűzött határnapra idézi azt, akinek a jelenléte a tárgyaláson kötelező.
(2)	A bíróság értesíti az ügyészt, továbbá - ha e törvény kivételt nem tesz - a szakértőt,
valamint azokat, akiknek a jelenlétét a tárgyaláson e törvény lehetővé teszi. Ha az ügyész a vádlott
szülői felügyeleti jogának megszüntetését indítványozza, a bíróság értesíti a gyámhatóságot és -
feltéve, hogy szülői felügyeleti jogot gyakorol - a másik szülőt.
(3)	A bíróság az idézésben vagy az értesítésben a sértettet, illetve a vagyoni érdekeltet felhívja
arra, hogy bizonyítási indítványaikat késedelem nélkül, a tárgyalás előtt tegyék meg.
193
(4)	A bíróság az értesítéssel, illetve az idézéssel egyidejűleg tájékoztatja az ügyészséget, a
vádlottat és a védőt arról, hogy a bíróság a kitűzött határnapon milyen bizonyítás felvételét tervezi.
(5)	A vádlottnak és a védőnek az idézést legalább nyolc nappal a tárgyalás előtt kell
kézbesíteni (a továbbiakban: tárgyalási időköz).
(6)	Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy a kézbesítése legalább nyolc nappal a
tárgyalás előtt megtörténjen.
Határozat a tárgyalás kitűzése után
511.	§
(1)	A bíróság - ha szükséges - a LXXV. Fejezetben szabályozott kérdésekben a tárgyalás
kitűzése után is dönt.
(2)	A bíróság a kitűzött tárgyalást fontos okból elhalaszthatja.
A bíróság jogköre
512.	§
(1)	Ha a bíróság tanácsban jár el, a tárgyalás előkészítése során az eljárás megszüntetéséről, és
a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésről a bíróság tanácsa határoz. A
bíróság tanácsa minden olyan kérdésben határozhat, amely egyébként a tanács elnökének jogkörébe
tartozik.
(2)	A tárgyalás megkezdése előtt a tanács elnöke határoz azokban a kérdésekben, amelyek az
(1)	bekezdés alapján nem tartoznak a bíróság tanácsának jogkörébe.
(3)	A tárgyalás előkészítése során bírósági titkár a következő esetekben járhat el:
a)	áttétel,
b)	egyesítés és elkülönítés,
c)	a vádirat hiányosságainak pótlása,
d)	a 487. §, a 488. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja, valamint (2) bekezdése alapján az
eljárás felfüggesztése,
e)	a vádirat közlése,
f)	intézkedés eljárási cselekmény elvégzése iránt,
g)	az előkészítő ülés, valamint a tárgyalás kitűzése és elhalasztása,
h)	idézés és értesítés.
A jogorvoslat kizárása
513.	§
(1)	A bíróság e Fejezet és a LXXV. Fejezet szerinti eljárásában nincs helye fellebbezésnek
a)	az eljárásnak a 488. § (1) bekezdés a)-b) pontja és a 489-490. § alapján történt
felfüggesztése, valamint a 489-490. §-ban meghatározott eljárás kezdeményezésére irányuló
indítvány elutasítása,
b)	a felfüggesztett eljárás folytatásának elrendelése,
c)	a vádirat hiányosságainak pótlása iránt tett intézkedés vagy ennek megtagadása,
d)	a határozat tudomásulvételét követően tett jogorvoslati nyilatkozat elutasítása
ellen.
(2)	A bíróság mellőzheti a végleges nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés elbírálására
vonatkozó határozat hozatalát, ez azonban nem akadálya annak, hogy a kérdésben újabb nem
ügydöntő végzést hozzon.
194
TIZENNEGYEDIK RÉSZ
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS
LXXVIII. Fejezet
A tárgyalás menete
A tárgyalás megnyitása
514.	§
(1)	A tárgyalást a vád tárgyának megjelölésével az egyesbíró vagy a tanács elnöke nyitja meg,
ezután a hallgatóságot a rend megtartására és a rendzavarás következményeire figyelmezteti. Közli
a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, az ügyész és a védő nevét.
(2)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke számba veszi a megjelenteket és megállapítja, hogy az
idézettek és értesítettek jelen vannak-e, ettől függően megvizsgálja, hogy a tárgyalást meg lehet-e
tartani.
(3)	Ha a vádlott jelenléte a tárgyaláson kötelező, és szabályszerű idézés ellenére nem jelenik
meg, a bíróság intézkedik a vádlott jelenlétének biztosítása iránt.
(4)	Ha feltehető, hogy az elővezetés a kitűzött tárgyalási határnapon észszerű időn belül
eredményre vezet, az egyesbíró vagy a tanács elnöke a lehetőséghez képest intézkedik, hogy a
szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent tanút azonnal vezessék elő.
(5)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke a távol maradt ügyészt vagy szakértőt a tárgyaláson
való megjelenésre hívja fel. Az ügyész felhívása az ügyészség vezetője útján történik.
(6)	A (2)-(5) bekezdés rendelkezéseit a folytatólagos tárgyalásra is alkalmazni kell.
515.	§
(1)	A bíróság az ügyész, a vádlott, illetve a védő meghallgatása után dönt a tárgyalás
megkezdéséről, ha olyan személy maradt távol a tárgyalásról, akinek a távolléte a tárgyalás
megtartását nem akadályozza.
(2)	Ha a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, az egyesbíró vagy a tanács elnöke felhívja a
tanúkat - a sértett kivételével - a tárgyalóterem elhagyására, és figyelmezteti őket az i gazolatlan
eltávozás következményeire.
(3)	A szakértőt csak akkor kell távozásra felhívni, ha ezt a bíróság szükségesnek tartja,
egyébként a szakértő a tárgyaláson annak kezdetétől fogva jelen lehet.
(4)	A tárgyalási időköz be nem tartása miatt a tárgyalást nem kell elhalasztani, ha a vádlott és
a védő egybehangzóan kéri a tárgyalás megtartását vagy ha a tárgyalás megtartásához hozzájárul.
(5)	Ha a büntetőeljárásban védő részvétele nem kötelező és a meghatalmazott védő a
tárgyaláson nem jelent meg, a tárgyalást akkor lehet elhalasztani, ha
a)	a vádlott ezt indítványozza és
b)	a meghatalmazott védő értesítése nem volt szabályszerű, illetve nem állapítható meg, hogy
az szabályszerű volt-e.
(6)	Ha a tárgyalás megtartásának akadálya van, a bíróság a tárgyalást elhalasztja.
516.	§
(1)	Az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett a tárgyalás megkezdése előtt
a)	indítványozhatja az ügy áttételét, egyesítését vagy elkülönítését,
b)	indítványozhatja az egyesbíró vagy a tanács elnöke, tagja, illetve a jegyzőkönyvvezető
kizárását, illetve
c)	más olyan körülményt jelölhet meg, amely a tárgyalás megtartását akadályozhatja, illetve
amelyet a tárgyalás megkezdése előtt figyelembe kell venni.
195
(2)	A vádlott, a védő és a sértett a tárgyalás megkezdése előtt az ügyész kizárását
indítványozhatja.
A tárgyalás megkezdése
517.	§
(1)	Ha az egyesbíró vagy a tanács elnöke megállapítja, hogy a tárgyalás megtartásának nincs
akadálya, és a tanú, illetve a szakértő elhagyta a tárgyalótermet, a bíróság a tárgyalást megkezdi.
(2)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke felhívására
a)	az ügyész ismerteti a vád lényegét, ha az az előkészítő ülés során nem történt meg, vagy ha
azt a sértett azért indítványozza, mert az előkészítő ülésen nem volt jelen,
b)	a jelen lévő sértett, illetve képviselője nyilatkozik arról, hogy érvényesít-e polgári jogi
igényt; ha a sértett polgári jogi igényt kíván érvényesíteni, az egyesbíró vagy a tanács elnöke
felhívja őt igényének ismertetésére, ezután a tanúként kihallgatandó sértett a tárgyalótermet
elhagyja.
(3)	A vádlott vagy - a vádlott hozzájárulásával - a védő indítványára a vád lényegének
ismertetése mellőzhető.
(4)	Ha a bíróság az előkészítő ülésen a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadta, a vád
ismertetése helyett a bíróság az erről hozott végzés lényegét ismerteti.
A tárgyalás folytonossága
518.	§
(1)	A bíróság a megkezdett tárgyalást az ügy befejezéséig lehetőleg nem szakítja meg. Ha az
ügy terjedelme miatt vagy egyéb okból szükséges, az egyesbíró vagy a tanács elnöke a megkezdett
tárgyalást legfeljebb nyolc napra félbeszakíthatja, a bíróság pedig - bizonyítás céljából, vagy más
fontos okból - a tárgyalást elnapolhatja.
(2)	Az (1) bekezdés esetén a tárgyalás folytatásának napját ki kell tűzni, kivéve, ha - az
elnapolás okára tekintettel - kétséges, hogy a tárgyalást hat hónapon belül folytatni lehet.
(3)	A tárgyalást ismétlés nélkül lehet folytatni, ha a tanács összetételében nem történt
változás, egyébként a tárgyalást meg kell ismételni. Ha a korábbi tárgyalási határnap óta hat hónap
eltelt, a tárgyalást az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára meg kell ismételni. A bíróság a
tárgyalást a tárgyalás korábbi anyaga lényegének ismertetésével ismétli meg.
(4)	Miután a bíróság a tárgyalás korábbi anyagának lényegét ismertette, figyelmezteti az
ügyészt, a vádlottat és a védőt arra, hogy az ismertetésre észrevételt tehet, illetve az ismertetés
kiegészítését vagy eljárási cselekmény ismételt elvégzését indítványozhatja.
A bizonyítási indítványok
519.	§
(1)	A bizonyítási eljárás során az ügyészség, a vádlott, a védő, a sértett, illetve az őt érintő
körben a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt indítványokat és észrevételeket tehet.
(2)	Az indítványozott bizonyításról és annak sorrendjéről az egyesbíró vagy a tanács elnöke
dönt.
(3)	Az ügyészség által indítványozott bizonyítás rendszerint megelőzi a vádlott és a védő által
indítványozott bizonyítás lefolytatását.
(4)	A bíróság mellőzheti a bizonyítást
a)	az ügyész, a vádlott és a védő által valósnak elfogadott tények tekintetében, vagy
196
b)	az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú
bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
520.	§
(1)	Az ügyészség, a vádlott, illetve a védő a tárgyalás előkészítése után - az (5)-(6)
bekezdésben meghatározott jogkövetkezmények nélkül - akkor terjeszthet elő bizonyítási
indítványt, ha
a)	az indítvány alapjául szolgáló tény, vagy bizonyítási eszköz az előkészítő ülést követően
keletkezett, vagy arról az indítványozó önhibáján kívül az előkészítő ülést követően szerzett
tudomást, vagy
b)	az indítvány valamely bizonyítási eszköz bizonyító erejének, bizonyítás eredményének
cáfolatára szolgál, feltéve, hogy ennek módja, eszköze csak a lefolytatott bizonyításból vált számára
felismerhetővé.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontja esetén az indítvány az annak alapjául szolgáló tényről, vagy
bizonyítási eszközről való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül terjeszthető elő,
egyidejűleg az indítványozó köteles a tudomásszerzés időpontját és az önhiba hiányát
valószínűsíteni.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontja esetén az indítvány a lefolytatott bizonyítástól számított tizenöt
napon belül terjeszthető elő, egyidejűleg az indítványozó köteles az indítványozott bizonyítás
utólagos felismerhetőségét, és a lefolytatott bizonyítás cáfolatára való alkalmasságát
valószínűsíteni.
(4)	A bíróság a bizonyítási indítványt abból a szempontból vizsgálja meg, hogy az
indítványozott bizonyítás a tényállás tisztázásához szükséges-e, majd elbírálja, hogy az indítványt
az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint terjesztették-e elő.
(5)	Ha az indítványozott bizonyítás nem szükséges a tényállás tisztázásához, az (1)-(3)
bekezdés rendelkezéseivel ellentétesen előterjesztett indítványt a bíróság érdemi indokolás nélkül is
elutasíthatja.
(6)	Ha az indítványozott bizonyítás lefolytatása nélkül a tényállás nem tisztázható, a bíróság
az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseivel ellentétesen előterjesztett indítványnak is helyt ad. Ebben az
esetben a bíróság - feltéve, hogy az indítvány előterjesztése az eljárás elhúzására alkalmas - az
ügyészség indítványa esetén tájékoztathatja az ügyészség vezetőjét, egyebekben rendbírsággal
sújthatja az indítványozót.
(7)	Az (1)-(6) bekezdés rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni a bizonyíték
kirekesztésre irányuló indítvány előterjesztése esetén is.
(8)	Az (1)-(7) bekezdés rendelkezéseit a sértett és a vagyoni érdekelt indítványára is
megfelelően alkalmazni kell az első olyan tárgyalási határnapot követően, amelyen a sértett, illetve
a vagyoni érdekelt jelen volt, vagy e törvény rendelkezései szerint jelen lehetett.
521.	§
(1)	Ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadta, a vádirati tényállás
megalapozottságára és a bűnösség kérdésére nem folytatható le további bizonyítás.
(2)	Az ügyészség, a vádlott és a védő az (1) bekezdés korlátai között indítványozhat
bizonyítást.
(3)	Ha a bíróság az (1) bekezdés korlátai között lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest
úgy látja, hogy a tényállás, illetve a Btk. szerinti minősítés változása folytán a bűnösséget beismerő
nyilatkozat elfogadásának nem lett volna helye, az erről hozott végzést az ügyészség és a vádlott
nyilatkozatának beszerzése után hatályon kívül helyezheti.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott esetben a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásáról
hozott végzéshez fűződő, e törvényben meghatározott jogkövetkezmények nem alkalmazhatók,
197
valamint az ügyészség, a vádlott és a védő tizenöt napon belül az 520. § (1)-(3) bekezdésben
meghatározott korlátok nélkül terjesztheti elő indítványait.
A vádlott kihallgatása
522.	§
(1)	A bizonyítási eljárás a vádlott kihallgatásával kezdődik. Ha a vádlott az előkészítő ülésen
vallomást tett, a kihallgatása mellőzhető.
(2)	A vádlottat rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai távollétében kell kihallgatni.
(3)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke hivatalból, továbbá az ügyész, vagy a vádlott védelme
érdekében a vádlott indítványára a vádlott kihallgatásának tartamára a tárgyalóteremből
eltávolíttatja azt a már kihallgatott vádlott-társat, akinek jelenléte a vádlottat a kihallgatása során
zavarná.
(4)	A vádlott - a tárgyalás rendjének zavarása nélkül - a tárgyalás alatt is tanácskozhat a
védőjével, de a kihallgatása közben ezt csak az egyesbíró vagy a tanács elnökének engedélyével
teheti meg.
(5)	Ha a vádlott személyes adatairól a nyomozás vagy a bírósági eljárás során korábban már
nyilatkozott, az ügyiratokban rögzített adatok egyeztetését a tárgyaláson kívül bírósági fogalmazó,
bírósági titkár vagy bírósági ügyintéző is elvégezheti, az egyesbíró vagy a tanács elnöke csak az
egyeztetés megtörténtét és az adatokban bekövetkezett esetleges változásokat rögzíti.
523.	§
(1)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke a terhelti figyelmeztetésen kívül a vádlottat
figyelmezteti arra, hogy a bizonyítási eljárás során kihallgatottakhoz kérdéseket intézhet,
indítványokat és észrevételeket tehet. A figyelmeztetés kiterjed arra is, hogy ha a vádlott nem tesz
vallomást, a terheltként tett korábbi vallomásának lényege ismertethető vagy felolvasható.
(2)	Ha az (1) bekezdés szerinti figyelmeztetést követően, a vádlott vallomást kíván tenni, az
egyesbíró vagy a tanács elnöke kérdést intéz a vádlotthoz, hogy a bűnösségét beismeri-e.
(3)	A vádlott a vádra vonatkozó, a védekezését is magába foglaló vallomását összefüggően
adhatja elő.
(4)	A bíróság tagjai után az ügyész, a védő, a sértett, valamint az őt érintő körben a vagyoni
érdekelt és a szakértő - ebben a sorrendben - kérdéseket intézhet a vádlotthoz.
(5)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke a kérdésre a feleletet megtiltja, ha a kérdés feltételét e
törvény tiltja, illetve megtilthatja, ha az ismételten ugyanarra a tényre irányul.
(6)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke gondoskodik arról, hogy a kérdezés módja a vádlott
emberi méltóságát ne sértse.
524.	§
(1)	Ha a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekményben a tárgyaláson ismerte be a bűnösségét,
a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására a 504. § (1)-(3) bekezdésének rendelkezéseit
értelemszerűen alkalmazni kell.
(2)	Ha a bíróság nem látja akadályát az ügy befejezésének, az egyesbíró vagy a tanács elnöke
a vádlottat a büntetéskiszabási körülményekre is kihallgatja, majd a bizonyítási eljárást
befejezettnek nyilvánítja.
A vádlott korábbi vallomása
525.	§
198
(1)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke hivatalból ismerteti, illetve az ügyész, a vádlott vagy a
védő indítványára felolvashatja, vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja a vádlott nyomozás
során és az előkészítő ülésen tett vallomásának lényegét a 429. § (3) bekezdése esetén, továbbá, ha
a vádlott a tárgyaláson nem kíván vallomást tenni vagy ismeretlen helyen tartózkodik.
(2)	A vádlott korábbi - az eljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett - vallomása
részeinek a lényege akkor ismertethető vagy olvasható fel, ha a vádlott vallomása a korábbi
vallomásától eltér.
(3)	A korábbi vallomás részeinek a lényege csak akkor ismertethető, ha az ismertetésben
foglalt tényekre és körülményekre a vádlotthoz kérdést intéztek, illetve a vádlott e tényekre és
körülményekre a tárgyaláson vallomást tett. Az egyesbíró vagy a tanács elnöke gondoskodik arról,
hogy az ismertetés a tényállás megállapításához szükséges mértékű legyen.
(4)	Ha a vádlott kihallgatását a bíróság azért mellőzte, mert a vádlott az előkészítő ülésen
vallomást tett, az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára az előkészítő ülésen tett vallomását
ismertetni kell.
A tanú kihallgatása
526.	§
(1)	A tanúk közül rendszerint a sértettet kell elsőként kihallgatni.
(2)	A tanú kihallgatása alatt a még ki nem hallgatott tanúk nem lehetnek jelen.
(3)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke a különleges bánásmódot igénylő tanú védelme
érdekében az ügyész, a vádlott vagy a tanú indítványára, illetve hivatalból a tárgyalóteremből
eltávolíttatja azt a vádlottat vagy a hallgatóság közül azt, akinek jelenléte a különleges bánásmódot
igénylő tanút a kihallgatása során zavarná. A bíróság a tanú vallomásának lényegét később a
vádlottal ismerteti.
(4)	A bíróság tagjai után az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, valamint az őt érintő körben a
vagyoni érdekelt és a szakértő - ebben a sorrendben - kérdéseket intézhet a tanúhoz.
(5)	A tanú kihallgatására az 523. § (5)-(6) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
A tanú korábbi vallomása
527.	§
(1)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke a tanúnak az eljárás során korábban tett vallomásának
lényegét hivatalból ismertetheti vagy az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára felolvashatja,
illetve a jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja, ha
a)	a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy az tartós külföldi tartózkodása miatt nem
lehetséges,
b)	a tanú a tárgyaláson a vallomástételt jogosulatlanul vagy a 171. §-ban meghatározott
esetben megtagadja,
c)	a tárgyalást az 518. § (3) bekezdése alapján meg kell ismételni,
d)	a tanú a 181. § alapján írásban tett vallomást, és a tanú tárgyaláson történő kihallgatását a
bíróság nem tartja szükségesnek.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül az egyesbíró vagy a tanács elnöke a
tanúnak a korábban tanúként tett vallomását indítványra felolvassa, lényegét ismerteti, vagy a
jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja, ha
a)	a tanú tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság nem tartja szükségesnek és
b)	a tanú kihallgatását a vádlott vagy a védő sem indítványozza.
528.	§
199
(1)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára vagy
hivatalból ismertetheti a tanú korábban tett vallomásának részeit, ha a tanú a történtekre nem
emlékszik, vagy ha a tárgyaláson tett és a korábban tett tanúvallomása között ellentét van.
(2)	A korábban tett vallomás részeinek ismertetésére csak akkor kerülhet sor, ha az
ismertetésben foglalt tényekre és körülményekre a tanúhoz kérdést intéztek, illetve a tanú e tényekre
és körülményekre a tárgyaláson vallomást tett. Az egyesbíró vagy a tanács elnöke gondoskodik
arról, hogy az ismertetés a tényállás megállapításához szükséges mértékű legyen.
A szakértő meghallgatása
529.	§
(1)	A 196. § (2) bekezdésében foglalt figyelmeztetést követően a szakértőt a tanú
kihallgatására vonatkozó rendelkezések értelemszerű alkalmazásával kell meghallgatni.
(2)	A szakértő a meghallgatása során az írásban előterjesztett szakvéleményét vagy
feljegyzéseit igénybe veheti, és szemléltető eszközöket alkalmazhat.
A szakvélemény lényegének ismertetése és felolvasása
530.	§
(1)	Az írásban előterjesztett szakvélemény lényegét az egyesbíró vagy a tanács elnöke
ismerteti vagy az ügyész, a vádlott, vagy a védő indítványára felolvassa, illetve a
jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja.
(2)	Ha a szakvélemény lényegének ismertetése vagy felolvasása után
a)	a 197. § (1) bekezdése alapján a szakértő meghallgatása szükséges, vagy
b)	az ügyész, a vádlott, a védő vagy a sértett a szakértőhöz kérdést kíván feltenni,
a tárgyalást el kell napolni, és a szakértőt a kitűzött tárgyalásra meg kell idézni.
Az iratok lényegének ismertetése és felolvasása
531.	§
(1)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke a tárgyaláson ismerteti a bizonyítás eszközéül szolgáló
iratok lényegét.
(2)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügyész, a védő vagy a vádlott indítványára
elrendelheti, hogy az iratok lényegének ismertetése helyett az iratok meghatározott részének
felolvasására kerüljön sor.
(3)	A tárgyaláson csatolt, valamint benyújtott iratokat az egyesbíró vagy a tanács elnöke a
tárgyalási jegyzőkönyvhöz mellékeli.
Az eljárási cselekményről készített felvétel felhasználása
532.	§
(1)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az eljárási cselekményről készített kép-, hang-, vagy
kép- és hangfelvételt a tárgyaláson hivatalból vagy az ügyész, a vádlott, illetve a védő indítványára
bemutathatja.
(2)	Ha a felvétel a terhelt vagy a tanú vallomását tartalmazza, a vallomást tartalmazó rész
bemutatására az 525. § és 527-528. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
Bírói szemle
200
533. §
(1)	A tárgyaláson az egyesbíró vagy a tanács elnöke mutatja fel a tárgyi bizonyítási eszközt.
Ha ez nem lehetséges, a tárgyi bizonyítási eszköz fényképét kell bemutatni, és ismertetni kell a
leírását.
(2)	A bíróság hivatalból vagy indítványra szemlét tart a tárgyalás keretében.
(3)	A bírói szemlét a bíróság vagy annak kiküldött tagja tartja.
Bizonyítás felvétele kiküldött bíró vagy megkeresett bíróság útján
534.	§
(1)	Ha a bizonyítás tárgyaláson nem végezhető el, vagy rendkívüli nehézségbe ütközik,
kiküldött bíróként az egyesbíró vagy a tanács egy tagja jár el, vagy - szükség esetén - azonos
hatáskörű más bíróságot keres meg. A bizonyítás felvételéről az ügyészséget, a vádlottat és védőjét,
valamint a sértettet tájékoztatni kell.
(2)	A megkeresett bírósággal közölni kell a vádlott, a védő és a sértett nevét és elérhetőségét,
a bizonyítás során tisztázandó tényállást, a kihallgatandó személyek nevét és elérhetőségét,
valamint azt, hogy milyen körülményekre kell őket kihallgatni. A megkeresett bíróság részére meg
kell küldeni azokat az ügyiratokat vagy az ügyiratok másolatát, amelyek a megkeresés teljesítéséhez
szükségesek.
(3)	A megkeresett bíróság a megkeresést egy hónapon belül teljesíti. Ha a megkeresett bíróság
a megkeresést egy hónapon belül nem teljesítette, a teljesítés akadályát a megkereső bírósággal
közli. Ha a megkeresés teljesítésére részben azonos hatáskörű más bíróság illetékes, a megkeresett
bíróság - a rá háruló bizonyítás felvétele után - az ügyiratokat az illetékes más bíróságnak küldi
meg, és erről a megkereső bíróságot tájékoztatja.
(4)	A kiküldött bíró és a megkeresett bíróság eljárásáról felvett jegyzőkönyvet a tárgyaláson
fel kell olvasni.
Az eljárás felfüggesztése
535.	§
(1)	Az eljárás felfüggesztésének a tárgyalás megkezdése után is helye van a 487. §-ban, a 488.
§ (1) bekezdésében, valamint a 489. §-ban és a 490. §-ban meghatározott okokból.
(2)	Ha a bíróság az eljárást a vádlott tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény
elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt vagy azért függesztette fel, mert a vádlott
ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, elkobzást, vagyonelkobzást, elektronikus adat
végleges hozzáférhetetlenné tételét rendelheti el, vagy a lefoglalt dolog állami tulajdonba vételéről
határozhat.
(3)	Nincs helye fellebbezésnek az eljárásnak a 488. § (1) bekezdés a)-b) pontja és a 489-490.
§-a alapján történt felfüggesztése, valamint a 489. § (1)-(2) bekezdésében, vagy a 490. § (1)
bekezdésében meghatározott eljárás kezdeményezésére irányuló indítvány elutasítása ellen.
Az ügy áttétele, egyesítés, elkülönítés
536.	§
(1)	A tárgyalás megkezdése után áttételnek csak akkor van helye, ha az ügy elbírálása a
bíróság hatáskörét meghaladja, katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik vagy a 21. § (5)-(6)
bekezdése szerint az ügy elbírálására más bíróság kizárólagosan illetékes.
201
(2)	Az ügyeket a 146-147. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetén a tárgyalás
megkezdése után is lehet egyesíteni vagy el lehet különíteni.
Határozatok tárgyaláson kívül
537.	§
(1)	Ha a bíróság tanácsban jár el, a tárgyalás elnapolása után, szükség esetén tanácsülésen is
határozhat
a)	az ügy áttételéről,
b)	az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről,
c)	az eljárás felfüggesztéséről vagy megszüntetéséről, valamint
d)	a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés fenntartásáról.
(2)	Az (1) bekezdésben fel nem sorolt kérdésekben, a tárgyaláson kívül a tanács elnöke
határoz.
(3)	A bíróság a tárgyalás elnapolása után a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedés elrendeléséről ülésen határoz. Az ülésre a 494. § (3) bekezdését kell
értelemszerűen alkalmazni.
A vád módosítása
538.	§
(1)	Ha az ügyészség - a vád tárgyává tett és azokkal összefüggő tények tekintetében - úgy
látja, hogy a vádlott
a)	más bűncselekményben bűnös vagy a vádirati minősítés szerinti bűncselekmény
súlyosabban vagy enyhébben minősül, a vádat megváltoztatja,
b)	más bűncselekményben is bűnös, mint amely miatt ellene vádat emelt, a vádat kiterjeszti.
(2)	A vád módosítása esetén az ügyészség újabb indítványt tesz a büntetés kiszabására, illetve
intézkedés alkalmazására, vagy a vádiratban erre vonatkozóan tett indítványát fenntartja.
(3)	Az ügyészség az (1) bekezdés esetén a tárgyalás elnapolását is indítványozhatja.
(4)	Az ügyészség a vádat legkésőbb az ügydöntő határozat meghozataláig módosíthatja.
(5)	A vád megváltoztatása esetén a bíróság a tárgyalást elnapolhatja, ha azt az ügyész vagy -
a védelem előkészítése érdekében - a vádlott, illetve a védő indítványozza.
(6)	A vád kiterjesztése esetén a bíróság a tárgyalást legalább nyolc napra a vádlott és a védő
együttes indítványára elnapolja, vagy hivatalból elnapolhatja, vagy azt az ügyet, amelyre a váda t
kiterjesztették, elkülöníti.
(7)	Az ügyet át kell tenni, ha a módosított vád elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja,
katonai büntetőeljárás hatálya alá, vagy a 21. § (5)-(6) bekezdésére figyelemmel más bíróság
kizárólagos illetékességébe tartozik.
A vád ejtése
539.	§
(1)	Az ügyészség ejti a vádat, ha a bizonyítás alapján arra a meggyőződésre jut, hogy
a)	a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény,
b)	a bűncselekményt nem a vádlott követte el, vagy
c)	a bűncselekmény nem közvádra üldözendő.
(2)	Az ügyészség az ügydöntő határozat meghozataláig ejtheti a vádat, a vád ejtését indokolni
köteles.
202
(3)	Ha a vád ejtése esetén a sértett pótmagánvádlóként történő fellépésének helye van, a
bíróság a tárgyalást elnapolja, és tizenöt napon belül kézbesíti a sértettnek az ügyészség vád ejtését
tartalmazó nyilatkozatát.
(4)	A bíróság a nyilatkozat kézbesítésével egyidejűleg tájékoztatja a sértettet a
pótmagánvádlóként történő fellépés lehetőségéről, feltételeiről, valamint a pótmagánvádló jogairól
és kötelezettségeiről.
(5)	Ha az ügyészség a vádat az (1) bekezdés c) pontjában foglalt ok miatt ejtette, a bíróság
arról is tájékoztatja a sértettet, hogy a pótmagánvádlóként történő fellépés helyett a magánvádra
üldözendő bűncselekmény miatt a vádat magánvádlóként képviselheti. A bíróság tájékoztatást ad a
magánvádlóként történő fellépés feltételeiről, a magánvádló jogairól és kötelezettségeiről, valamint
arról is, hogy ha a magánindítvány hiányzik, a sértettnek a nyilatkozatát pótolnia kell.
(6)	A sértett az (5) bekezdésben foglalt tájékoztatás kézhezvételét követő egy hónapon belül
léphet fel magánvádlóként, és ha a magánindítvány hiányzik, a nyilatkozatát e határidőn belül
pótolhatja. Ha a sértett magánvádlóként lép fel, pótmagánvádlóként nem léphet fel.
A bizonyítási eljárás befejezése
540.	§
A bizonyítási eljárás lefolytatása után, ha bizonyítási indítványt nem tettek, vagy azt a bíróság
elutasította, az egyesbíró vagy a tanács elnöke a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja, és
felhívja a jogosultakat a perbeszédek és a felszólalások megtartására.
A perbeszéd, a felszólalás és az utolsó szó joga
541.	§
(1)	Az ügyész és a védő perbeszédet tart, a vádlott, a sértett és a vagyoni érdekelt felszólalhat.
(2)	Ha a sértett és a vagyoni érdekelt érdekében több képviselő jár el, a felszólalást -
megegyezésük szerint - egyikük tartja.
(3)	Ha a védő nincs jelen a tárgyaláson, a perbeszédet a vádlott adhatja elő.
(4)	A perbeszéd írásban is benyújtható a bíróságnak. Ebben az esetben a perbeszédet
kézbesíteni kell az ügyészségnek, a vádlottnak és a védőnek.
(5)	Ha a perbeszédet írásban nyújtják be, a perbeszéd szóbeli előadásakor elegendő a
perbeszéd lényegének ismertetése.
542.	§
(1)	Ha az ügyész a vádlott bűnösségét megállapíthatónak tartja, a perbeszédében a
jogszabályokat is megjelölve indítványt terjeszt elő arra, hogy a bíróság
a)	a vádlottat mely tények alapján, milyen bűncselekményben mondja ki bűnösnek,
b)	milyen büntetést szabjon ki, illetve intézkedést alkalmazzon,
c)	milyen egyéb rendelkezést tegyen.
(2)	Az ügyész a perbeszédében a büntetés, illetve az intézkedés meghatározott mértékére nem
tehet indítványt.
(3)	Ha a bíróság az előkészítő ülésen fogadta el a bűnösséget elismerő nyilatkozatot, az
ügyész a perbeszédében a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására vonatkozó
indítványát a vádlott terhére nem változtathatja meg.
(4)	Az ügyész a perbeszédében a jogszabályokat is megjelölve, indokolt indítványt tesz a
vádlott felmentésére, ha a bizonyítás eredménye alapján arra a meggyőződésre jut, hogy
a)	nem bizonyított a bűncselekmény elkövetése, vagy az, hogy a bűncselekményt a vádlott
követte el, vagy
203
b)	a vádlott javára a büntethetőségét kizáró gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer,
fenyegetés, tévedés, jogos védelem, illetve végszükség állapítható meg.
543.	§
(1)	Az ügyész után a sértett és a vagyoni érdekelt felszólalhat.
(2)	A sértett kifejtheti a vád tárgyára vonatkozó álláspontját, és nyilatkozhat arról, hogy
kívánja-e a vádlott bűnösségének megállapítását és megbüntetését.
(3)	A magánfél a polgári jogi igényét érintő körben indítványt tehet, ezt indokolhatja,
távolléte esetén az előterjesztett polgári jogi igényt az iratokból kell felolvasni.
(4)	A vagyoni érdekelt a jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érintő körben indítványt tehet.
544.	§
(1)	A felszólalások után a védő perbeszéde következik.
(2)	Több vádlott esetén a perbeszédek sorrendjét az egyesbíró vagy a tanács elnöke határozza
meg.
(3)	A perbeszédek és a felszólalások után, azok sorrendjében viszonválaszoknak van helye. A
viszonválaszra további viszonválasz adható, utoljára a védő, illetve a vádlott szólhat.
(4)	A perbeszédek, felszólalások, illetve a viszonválaszok után, ha a vádlott hallássérült,
kérésére lehetőséget kell biztosítani számára a jegyzőkönyv elolvasására.
545.	§
Az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga a vádlottat illeti.
546.	§
(1)	Perbeszéd, a sértett felszólalása és az utolsó szó jogán előadottak közben a szót nem lehet
megvonni.
(2)	Ha a perbeszéd vagy az utolsó szó jogán előadottak az eljárás elhúzását célozzák, az
egyesbíró vagy a tanács elnöke az érintettet erre figyelmezteti, ismételt esetben a szót megvonhatja.
(3)	A perbeszéd, a sértett felszólalása és az utolsó szó jogán előadottak nem szakíthatók félbe,
kivéve, ha bűncselekményt megvalósító kifejezést foglalnak magukban vagy rendzavarást keltenek.
A bizonyítási eljárás újra megnyitása
547.	§
A bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt a bizonyítási eljárást újra megnyitja, ha ezt
a perbeszédekben, a felszólalásokban vagy az utolsó szó jogán elhangzottakban foglaltak miatt
szükségesnek tartja.
A tárgyalás elnapolása a vádtól eltérő minősítés lehetősége miatt
548.	§
Ha a bíróság a perbeszédeket, a felszólalásokat, illetve az utolsó szó jogán elhangzottakat
követően állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően
minősülhet, a tárgyalást a védelem előkészítése érdekében elnapolhatja, erre nézve az ügyészt, a
vádlottat és a védőt meghallgatja.
204
A határozathozatal és a határozat kihirdetése
549.	§
(1)	A perbeszédeket, a felszólalásokat, illetve az utolsó szó jogán elhangzottakat követően a
bíróság az ügydöntő határozat meghozatala céljából visszavonul. A határozathozatal során a
határozat rendelkező részét le kell írni, és azt a bíróság tagjai aláírják.
(2)	Az ügydöntő határozatot a meghozatala után nyomban ki kell hirdetni. A tárgyaláson
meghozott határozat - a bíróság tagjai által aláírt - rendelkező részének eredeti példányát a
tárgyalási jegyzőkönyvhöz kell fűzni.
(3)	Az ügydöntő határozat rendelkező részét az egyesbíró vagy a tanács elnöke állva
felolvassa és a jelenlévők állva hallgatják meg. Ez alól az egyesbíró vagy a tanács elnöke valamely
jelen lévő személy egészségi állapotára tekintettel kivételt tehet. A rendelkező rész felolvasása után
az egyesbíró vagy a tanács elnöke szóban elmondja az indokolás lényegét.
(4)	A kihirdetés után az egyesbíró vagy a tanács elnöke kézbesíti az ügydöntő határozat
rendelkező részét a jelen lévő fellebbezésre jogosultaknak.
550.	§
(1)	Ha az ügy bonyolultsága, a határozat nagy terjedelme vagy más fontos ok szükségessé
teszi, a határozat meghozatalára és kihirdetésére a tárgyalás nyolc, kivételesen tizenöt napra
elnapolható. A határozat kihirdetésének határnapját a tárgyalás elnapolásakor ki kell tűzni.
(2)	Ha a tárgyaláson a vádlott, illetve a védő a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, a
határozat a vádlott, illetve a védő távollétében is kihirdethető. E mulasztás miatt nincs helye
igazolásnak.
A jogorvoslati nyilatkozatok
551.	§
(1)	Az ítélet rendelkező részének kézbesítése után az egyesbíró vagy a tanács elnöke
nyilatkoztatja a jelen lévő fellebbezésre jogosultat, hogy
a)	az ítéletet tudomásul veszi-e,
b)	fellebbezést jelent-e be, vagy
c)	a nyilatkozattételre három munkanapi határidőt tart-e fenn.
(2)	A nyilatkozatok sorrendje a következő: az ügyész, a magánfél, a vagyoni érdekelt, a
vádlott és a védő nyilatkozata.
(3)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az (1) bekezdésben foglaltakkal egyidejűleg
felvilágosítást ad a fellebbezésre jogosultaknak az 583. § (3) bekezdésében, az 584. § (3)
bekezdésében és az 590. § (3) bekezdésében foglaltakról.
(4)	A kihirdetés útján közölt nem ügydöntő végzés esetén a jogorvoslati nyilatkozatok
sorrendjére a (2) bekezdés megfelelően irányadó azzal, hogy ha a végzés az egyéb érdekeltre
vonatkozik, az egyéb érdekelt az ügyész után tehet nyilatkozatot.
Határozat a kényszerintézkedésről
552.	§
(1)	Ha az ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedik jogerőre, a bíróság a személyi
szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésről nyomban határoz.
205
(2)	Az (1) bekezdés esetén a letartóztatás a 276. § (2) bekezdés a) és c) pontjában
meghatározott okokon kívül akkor is elrendelhető, ha az ítéletben kiszabott szabadságvesztés
tartamára figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.
(3)	A bíróság megszünteti a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedést, és a letartóztatás vagy az előzetes kényszergyógykezelés megszüntetése esetén
nyomban intézkedik a vádlott szabadlábra helyezése iránt, ha a vádlottat felmentette, próbára
bocsátotta, számára jóvátételi munka végzését írta elő, a vádlottal szemben nem szabott ki
végrehajtandó szabadságvesztést, nem rendelt el javítóintézeti nevelést, illetve a felmentés esetén
nem rendelt el kényszergyógykezelést, továbbá az eljárást megszüntette.
A tárgyalás berekesztése
553.	§
A jogorvoslati nyilatkozatok megtétele, valamint a kényszerintézkedésről szóló határozat
meghozatala után az egyesbíró vagy a tanács elnöke a tárgyalást berekeszti.
A bíróság teendői a határozat jogerőre emelkedését követően
554.	§
(1)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően
is dönthet
a)	a kézbesítendő határozat lefordításáról,
b)	a határozat kijavításáról, vagy
c)	a zár alá vétel feloldásáról.
(2)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően
dönt az (1) bekezdéssel kapcsolatban felmerülő bűnügyi költségek megállapításáról és viseléséről.
(3)	Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az (1) vagy a (2) bekezdés alapján nem rendelkezhet
egyszerűsített felülvizsgálatra tartozó kérdésről.
LXXIX. Fejezet
A polgári jogi igény érvényesítése és elintézése
Általános rendelkezések
555.	§
(1)	A polgári jogi igény érvényesítésére és elintézésére a polgári perrendtartásról szóló
törvény alapelveit kell alkalmazni azzal, hogy
a)	a vallomástétel tilalmára és a vallomástétel megtagadására vonatkozó rendelkezéseket a
magánfélre és a terheltre a polgári jogi igény érvényesítésével és elintézésével összefüggésben is
alkalmazni kell,
b)	az igazmondási kötelezettség megsértése és a jóhiszeműség követelményével ellentétes
magatartás tanúsítása esetén rendbírság kiszabásának nincs helye.
(2)	A polgári jogi igény érvényesítésére és elintézésére a polgári perrendtartásról szóló
törvény következő rendelkezéseit kell alkalmazni:
a)	értelmező rendelkezések,
b)	a pertárgy értékére vonatkozó rendelkezések,
c)	a pertársaságra vonatkozó rendelkezések, ha az érintett személyek a büntetőeljárásban
magánfélként vagy terheltként részt vesznek,
206
d)	a felek személyében történő változásra vonatkozó rendelkezések az 55. § (2) bekezdésében
meghatározott eltéréssel a magánfélre, illetve a perbeli jogutódlásra, a téves perlésre és a további
alperes perbevonására vonatkozó rendelkezések az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás
berekesztéséig a terheltre, ha a jogutód, illetve az újonnan megjelölt kötelezett is részt vesz
terheltként a büntetőeljárásban,
e)	a költségekre vonatkozó rendelkezések a polgári jogi igény érvényesítésével okozati
összefüggésben felmerült azon költségre, amely e törvény alapján nem bűnügyi költség,
f)	a beadványokra és a hiánypótlásra vonatkozó rendelkezéseit a polgári jogi igény
érvényesítésével összefüggő beadványokra.
(3)	A polgári jogi igény érvényesítése és elintézése során az eljáró bíróval és bírósággal
szemben a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott és e törvényben nem nevesített
kizárási ok is bejelenthető. A kizárás elintézésére egyebekben e törvényt kell alkalmazni azzal,
hogy
a)	a magánfél által a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott és e törvényben
nem nevesített okra alapított kizárás elintézését mellőzni kell,
b)	a más által a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott és e törvényben nem
nevesített okra alapított kizárás esetén a kizárást elintéző egyesbíró, illetve bíróság a kizárás
kimondása helyett határozatában azt állapítja meg, hogy a kizárási ok fennáll.
(4)	A polgári jogi igénnyel összefüggésben a terhelt meghatalmazottjaként a
büntetőeljárásban a védője járhat el.
(5)	A polgári jogi igény érvényesítése és elintézése során a bíróság hivatalból figyelembe
veszi az eljárás ügyiratait. Hiánypótlásnak kizárólag az eljárás ügyirataiból nem pótolható hiányok
esetén van helye.
(6)	A polgári jogi igény érvényesítése és elintézése során bizonyításnak az e törvényben
meghatározottak szerint van helye.
A polgári jogi igény előterjesztése és visszavonása
556.	§
(1)	A sértett a polgári jogi igényt az elsőfokú bíróságnál a tárgyalás előkészítése során, de
legkésőbb azon tárgyalási határnapon terjesztheti elő, amelyen jelen volt, vagy e törvény
rendelkezései szerint jelen lehetett. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye.
(2)	A polgári jogi igénynek tartalmaznia kell
a)	az eljáró bíróság, vagy az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság megnevezését és az ügy
számát,
b)	azon terhelt ismert természetes személyazonosító adatait, akivel szemben a sértett polgári
jogi igényt érvényesít,
c)	a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kérelmet, különösen a követelés
összegét vagy mennyiségét,
d)	a polgári jogi igénnyel érvényesíteni kívánt jogot,
e)	az érvényesíteni kívánt jogot és az ítéleti rendelkezésre irányuló kérelmet megalapozó
tényeket.
(3)	A magánfél az eljárás folyamán bármikor, a terhelt hozzájárulása nélkül is visszavonhatja
az előterjesztett polgári jogi igényt.
(4)	A polgári jogi igény visszavonása esetén a polgári perrendtartásról szóló törvényben a
keresettől elállásra meghatározott következményeket kell alkalmazni, kivéve, ha a magánfél
a)	a polgári jogi igény visszavonásakor bejelentette, hogy azt a továbbiakban egyéb törvényes
úton kívánja érvényesíteni, és
b)	a polgári jogi igény visszavonásától számított két hónapon belül igazolja, hogy a polgári
jogi igényét egyéb törvényes úton szabályszerűen érvényesítette.
207
(5)	A terhelt a magánféllel szemben viszontkeresetet nem indíthat, és ellenkövetelését nem
számíthatja be.
Ideiglenes intézkedés
557.	§
Ha a zsarolás, a csalás, illetve az uzsora-bűncselekmény elkövetési tárgya olyan, a terhelt által
lakott vagy a hozzájárulásával más személy által ingyenesen használt ingatlan, amelyben a
bűncselekmény elkövetését megelőzően a sértett lakott, és a polgári jogi igény az ingatlannal
kapcsolatos rendelkezési jogot vagy az ingatlan birtoklásának jogát is érinti, a magánfél
indítványában ideiglenes intézkedésként kérheti az ingatlan kiürítését és annak a magánfél
birtokába bocsátását.
A polgári jogi igény közlése
558.	§
(1)	Ha az előterjesztett polgári jogi igény alkalmas az elintézésre, a polgári perrendtartásról
szóló törvénynek a kereset közlésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2)	A polgári jogi igény érvényesítésére és elintézésére - a (3) bekezdésben meghatározott
kivétellel - a polgári perrendtartásról szóló törvénynek a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő
joghatásokra, valamint a perindítás joghatásainak beállására vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(3)	A keresetlevél előterjesztésének és a perindításnak a polgári perrendtartásról szóló
törvényben meghatározott joghatásai nem enyésznek el, ha
a)	a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja, vagy
b)	a magánfél az előterjesztett polgári jogi igényét visszavonja,
és a magánfél az ügy előzményére hivatkozással, az egyéb törvényes útra utasító határozat jogerőre
emelkedésétől, illetve véglegessé válásától, vagy a visszavonó nyilatkozat bírósághoz érkezésétől
számított egy hónapon belül az igényét egyéb törvényes úton szabályszerűen érvényesíti. A határidő
elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye.
A polgári jogi igény megváltoztatása
559.	§
(1)	Az előterjesztett polgári jogi igény megváltoztatásának az elsőfokú ítélet meghozatalát
megelőző tárgyalás berekesztéséig törvény eltérő rendelkezése hiányában akkor van helye, ha
a)	tényállítás megváltoztatása esetén a magánfél a korábbihoz képest olyan eltérő vagy
további tényre hivatkozik, amely önhibáján kívüli okból az előkészítő ülést követően jutott
tudomására, illetve következett be, vagy a tényre történő hivatkozás indokoltsága önhibáján kívüli
okból utóbb vált számára felismerhetővé,
b)	jogállítás, illetve kérelem megváltoztatása esetén azt az a) pont szerint megváltoztatott és a
megváltoztatott jogállítással, illetve kérelemmel közvetlen okozati összefüggésben álló tény
indokolja, vagy
c)	a polgári jogi igény megváltoztatását a vád módosítása vagy a vádtól eltérő minősítés
lehetőségének megállapítása indokolja és azzal okozati összefüggésben áll,
és a megváltoztatott polgári jogi igény ugyanabból a jogviszonyból ered.
(2)	A polgári jogi igény megváltoztatására egyebekben a polgári perrendtartásról szóló
törvénynek az érdemi tárgyalási szakban történő keresetváltoztatásra vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni.
208
A polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása
560.	§
(1)	A bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja, ha
a)	az eljárást megszünteti,
b)	a vádlottat felmenti és szabálysértési felelősségét sem állapítja meg,
c)	a polgári jogi igény érvényesítését e törvény kizárja,
d)	a magánfél a polgári jogi igényt elkésetten terjesztette elő,
e)	a polgári jogi igényt az 557. § alapján terjesztették elő, vagy az okozott kár vagy a vagyoni
hátrány megtérítése iránti igény az 557. § szerinti polgári jogi igény része,
f)	a magánfél e törvény rendelkezései alapján nem hallgatható ki tanúként, vagy a
vallomástételt megtagadta,
g)	a magánfél az eljáró bíróval vagy bírósággal szemben a polgári perrendtartásról szóló
törvényben meghatározott és e törvényben nem nevesített kizárási okot jelentett be, illetve a más
által bejelentett kizárás alapján a bíróság a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott
és e törvényben nem nevesített kizárási ok fennállását megállapította,
h)	a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezései szerint a kereset visszautasításának
lenne helye,
i)	a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezései szerint az eljárás megszüntetésének
lenne helye,
j) a magánfél és a terhelt a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott egyezség
jóváhagyását kéri,
k) a polgári jogi igény érdemi elbírálása jelentősen késleltetné az eljárás befejezését, vagy
l) a polgári jogi igénynek a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja.
(2)	A bíróság a polgári jogi igény érvényesítését az (1) bekezdés c)-j) pontjában
meghatározott ok felmerülése esetén haladéktalanul, egyébként az ügydöntő határozatban utasítja
egyéb törvényes útra.
(3)	A bíróság az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben a polgári jogi igény
érvényesítésének egyéb törvényes útra utasításával együtt a polgári jogi igényt és az ideiglenes
intézkedés iránti kérelmet a polgári perrendtartásról szóló törvény szerint hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező bíróságnak küldi meg.
(4)	A polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra kell utasítani akkor is, ha az (1)
bekezdésben meghatározott okok a polgári jogi igénynek csak valamely részét érintik.
LXXX. Fejezet
Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatai
Az ügydöntő határozat tartalma
561.	§
(1)	Az ügydöntő határozat bevezető részében kell feltüntetni a tárgyalási napok megjelölését
is.
(2)	Az ügydöntő határozat rendelkező része tartalmazza
a)	a vádlott előzetes fogva tartására vonatkozó adatokat,
b)	a vádlott nevét és a 184. § (2) bekezdés a)-f) pontjai, szükség esetén a 184. § (2) bekezdés
g)	pontj a szerinti személyes adatait,
c)	a bűncselekmény Btk., illetve az 1978. évi IV. törvény szerinti megnevezését az
alkalmazott törvényhely feltüntetésével - ideértve a bűncselekmény minősített esetének
megállapításakor a bűncselekmény alapesetét meghatározó törvényhelyet is -, a bűncselekmény
209
bűntetti vagy vétségi megjelölését, többrendbeli vagy folytatólagos bűncselekmény esetén ennek
megjelölését, gondatlan alakzat esetén ennek megjelölését, továbbá az elkövetői és elkövetési
alakzat megjelölését,
d)	az egyéb rendelkezéseket, és
e)	a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezést.
(3)	Az ügydöntő határozat indokolása tartalmazza
a)	a vádra történő utalást, a vád szerinti minősítést, szükség esetén a vádirati tényállás
lényegének ismertetését,
b)	a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket, a vádlott korábbi
büntetéseire vonatkozó adatok közül azokat, amelyek a határozat meghozatalakor jelentőséggel
bírtak,
c)	a bíróság által megállapított tényállást,
d)	azoknak a bizonyítékoknak a megjelölését, amelyekre a bíróság a döntését alapozta,
valamint annak rövid indokolását, hogy a bíróság a tényállás megállapításánál milyen
bizonyítékokat és miért vagy miért nem fogadott el,
e)	a bíróság által megállapított tényállás szerinti cselekmény minősítését,
f)	a határozat egyéb rendelkezéseinek és az indítványok, így különösen a bizonyítási
indítványok elutasításának indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével.
562.	§
(1)	Ha a kihirdetés vagy a kézbesítés útján közölt ügydöntő határozat ellen sem az ügyész,
sem a vádlott, sem a védő nem jelentett be fellebbezést, a határozat rövidített indokolása az 561. §
(3)	bekezdés a)-c) és e) pontjában meghatározottakból, valamint az alkalmazott jogszabályok
megjelöléséből is állhat. Ha a bíróság a büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként figyelembe
vette a büntetőeljárás elhúzódását, akkor a határozat rövidített indokolásában szerepelnie kell az
erre való utalásnak.
(2)	Ha a fellebbezés kizárólag a büntetésre, illetve az intézkedésre vonatkozó rendelkezés
ellen irányul, az ügydöntő határozat indokolása az 561. § (3) bekezdés a)-c) és e) pontjában és az
564. § (4) bekezdés a) és b) pontjában meghatározottakból is állhat.
(3)	Ha az ügydöntő határozat több bűncselekményről rendelkezik, a fellebbezéssel nem
érintett bűncselekmény tekintetében az indokolás az 561. § (3) bekezdés a)-c) és e) pontjában és az
564.	§ (4) bekezdés a) és b) pontjában meghatározottakból, valamint az alkalmazott jogszabályok
megjelöléséből is állhat.
(4)	Ha a bíróság elfogadta a terhelt bűnösséget beismerő nyilatkozatát és erre alapítva
állapította meg a terhelt bűnösségét, az ítélet indokolása az 561. § (3) bekezdés a)-c) és e)
pontjában meghatározottakból és a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat
elfogadására, valamint az alkalmazott jogszabályokra való utalásból is állhat. Ha a bíróság a
büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként figyelembe vette a büntetőeljárás elhúzódását, akkor
a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásáról szóló ítélet indokolásában szerepelnie kell az erre
való utalásnak.
(5)	Ha az ügydöntő határozat több vádlottat érint, az indokolás
a)	az (1) bekezdés alapján is írásba foglalható az olyan vádlott tekintetében, akivel szemben
az ügydöntő határozat elsőfokon jogerőre emelkedett,
b)	a (4) bekezdés alapján is írásba foglalható az olyan vádlott tekintetében, akire nézve a
bíróság elfogadta a bűnösséget beismerő nyilatkozatot.
(6)	Ha a fellebbezés kizárólag az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát
képező kérdésre, továbbá a polgári jogi igényre vagy a szülői felügyeleti jog megszüntetésére
vonatkozó rendelkezése ellen irányul, az ítélet indokolása az 561. § (3) bekezdés a)-c) és e)
pontjában és bűnösséget megállapító ítélet esetén az 564. § (4) bekezdés b) pontjában
meghatározottakból, valamint a fellebbezéssel megtámadott rendelkezés indokaiból és az
alkalmazott jogszabályok megjelöléséből is állhat.
210
Az ítélet
563.	§
A bíróság a vádról ítélettel határoz, ha a vádlottat bűnösnek mondja ki, vagy felmenti.
A bűnösséget megállapító ítélet
564.	§
(1)	A bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki, ha megállapítja, hogy bűncselekményt követett
el, és büntethető.
(2)	A bűnösséget megállapító ítélet rendelkező része tartalmazza
a)	a bíróság döntését arról, hogy a vádlottat bűnösnek mondja ki,
b)	a kiszabott büntetést, illetve az alkalmazott intézkedést, valamint az egyéb
jogkövetkezményeket,
c)	a bíróság által megállapított külön magatartási szabályokat, ha a bíróság a vádlottat
pártfogó felügyelet alá helyezi,
d)	azt, ha a bíróság a büntetés kiszabását mellőzi.
(3)	Ha a vádlott bűnösségét a bíróság próbára bocsátás ideje alatt vagy a próbára bocsátás
előtt elkövetett bűncselekmény miatt állapítja meg, a próbára bocsátást kimondó rendelkezést
hatályon kívül helyezi, a próbára bocsátást megszünteti és halmazati büntetést szab ki.
(4)	A bűnösséget megállapító ítélet indokolása tartalmazza
a)	büntetés kiszabása, intézkedés alkalmazása, vagy ezek mellőzése esetén e döntés indokait,
az alkalmazott jogszabályok megjelölésével,
b)	ha a bíróság a büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként figyelembe vette a
büntetőeljárás elhúzódását, akkor az erre való utalást is.
565.	§
(1)	Ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadta, a vádlott bűnösségét a
bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására és az eljárás ügyirataira
alapítja.
(2)	Ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az előkészítő ülésen fogadta el, nem
szabhat ki hátrányosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat hátrányosabb intézkedést, mint amelyet
a vádirat, illetve az 502. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítvány tartalmaz.
A felmentő ítélet
566.	§
(1)	A bíróság a vádlottat a vád alól felmenti, ha
a)	a cselekmény nem bűncselekmény,
b)	a bűncselekményt nem a vádlott követte el,
c)	nem bizonyított a bűncselekmény elkövetése vagy az, hogy a bűncselekményt a vádlott
követte el, vagy
d)	a vádlott javára a büntethetőségét kizáró gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer,
fenyegetés, tévedés, jogos védelem, illetve végszükség állapítható meg, vagy a büntethetőségét a
jogszabály engedélye zárja ki.
(2)	A felmentő ítélet rendelkező része tartalmazza a bíróság döntését arról, hogy a vádlottat a
vád alól felmenti.
211
(3)	Ha a kóros elmeállapota miatt felmentett vádlott kényszergyógykezelésének feltételei
fennállnak, a bíróság elrendeli a vádlott kényszergyógykezelését.
(4)	A felmentő ítélet indokolása tartalmazza az (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározottak
közül annak az oknak a feltüntetését is, amely a bíróságot az ítélet kialakításában vezette.
(5)	Ha a felmentés alapja gyermekkor vagy kóros elmeállapot, a bíróság elkobzást,
vagyonelkobzást, illetve elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét rendelhet el.
Az eljárást megszüntető végzés
567.	§
(1)	A bíróság ügydöntő végzésével az eljárást megszünteti, ha
a)	halál, elévülés, kegyelem vagy törvényben meghatározott egyéb okból a vádlott
büntethetősége megszűnt,
b)	a cselekményt jogerősen elbírálták,
c)	az ügyész a vádat ejtette és magánvádnak, vagy pótmagánvádnak nincs helye, illetve a
sértett magánvádlóként, vagy pótmagánvádlóként nem lépett fel,
d)	a büntetőeljárás átvétele, vagy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi
együttműködésről szóló törvényben meghatározott konzultációs eljárás eredménye alapján a
büntetőeljárást más állam hatósága folytatja le,
e)	az ügy nem tartozik magyar büntető joghatóság alá, vagy
f)	olyan bűncselekmény miatt van folyamatban, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb
súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
(2)	A bíróság nem ügydöntő végzésével az eljárást megszünteti, ha
a)	a feljelentés, vagy a legfőbb ügyésznek a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott
rendelkezése hiányzik,
b)	a magánindítvány hiányzik és az a 381. § (4) bekezdése alapján már nem pótolható,
c)	a vádat nem az arra jogosult emelte, vagy
d)	a vádirat nem vagy hiányosan tartalmazza a 422. § (1) bekezdésében írt törvényes
elemeket, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan.
(3)	A bíróság az (1)-(2) bekezdésben meghatározott ok észlelésekor nyomban megszünteti az
eljárást.
(4)	Az eljárást megszüntető végzés rendelkező része tartalmazza a bíróság döntését arról,
hogy az eljárást megszünteti.
(5)	Az eljárást megszüntető végzés indokolása tartalmazza az (1) bekezdés a)-f) pontjában
vagy a (2) bekezdés a)-d) pontjában meghatározottak közül annak az oknak a feltüntetését is, amely
a bíróságot a végzés kialakításában vezette, valamint az ezek alapjául szolgáló tényeket és
körülményeket.
(6)	A nem ügydöntő eljárást megszüntető végzés
a)	bevezető része tartalmazza az 561. § (1) bekezdésében meghatározottakat is,
b)	rendelkező része tartalmazza az 561. § (2) bekezdés a)-e) pontjában meghatározottakat,
c)	indokolása szükség szerint tartalmazza az 561. § (3) bekezdés a)-f) pontjában
meghatározottakat.
(7)	Ha az ügydöntő határozat kihirdetését követően, annak jogerőre emelkedése előtt válik
ismertté, hogy a vádlott meghalt vagy eljárási kegyelemben részesült, és a határozat ellen nem
jelentettek be fellebbezést, a bíróság a nem jogerős ügydöntő határozatát, vagy határozatának e
vádlottat érintő részét hatályon kívül helyezi, és az eljárást a vádlott halála vagy eljárási kegyelem
miatt megszünteti.
568.	§
212
Ha az ügyész ejtette a vádat és pótmagánvádnak lehet helye, az eljárás megszüntetésének nem
akadálya, hogy a sértettnek azért nem lehetett az ügyész vádejtését tartalmazó nyilatkozatát
kézbesíteni, mert ismeretlen helyen tartózkodott.
569.	§
(1)	Az eljárásnak az 567. § (1) bekezdés a) és f) pontja, valamint a (2) bekezdés b) pontja
alapján történt megszüntetése esetén a bíróság elkobzást, vagyonelkobzást vagy elektronikus adat
végleges hozzáférhetetlenné tételét rendelhet el.
(2)	Az eljárásnak az 567. § (7) bekezdése alapján történt megszüntetése esetén a bíróság a
korábbi ügydöntő határozat elkobzást, vagyonelkobzást, illetve elektronikus adat végleges
hozzáférhetetlenné tételét kimondó rendelkezését hatályában fenntartja.
Rendelkezés az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének a hozzáférés végleges
megakadályozásával történő végrehajtásáról
570.	§
A bíróság hivatalból vagy az ügyészség indítványára az elektronikus adat végleges
hozzáférhetetlenné tételének végrehajtását az elektronikus adathoz való hozzáférés végleges
megakadályozásával rendeli el, ha az elektronikus adathoz való hozzáférésnek a 337. § (1)
bekezdése szerinti ideiglenes megakadályozása volt elrendelve, és a hozzáférés megakadályozása
továbbra is indokolt.
A polgári jogi igény elbírálása
571.	§
(1)	A bíróság a polgári jogi igény érdemében ítélettel határoz.
(2)	A bíróság a polgári jogi igénnyel érvényesített jog fennállását érdemben elbírálja, ha
a)	a bíróság által megállapított tényállás a polgári jogi igénnyel érvényesített jog alapjául
szolgáló, a magánfél által előadott valamennyi tényt tartalmazza, és
b)	az érvényesített jog fennállása és az ez alapján a magánfél által megjelölt követelés összege
vagy mennyisége tekintetében a vita elkülöníthető és az 560. § (1) bekezdés k) vagy l) pontja áll
fenn.
(3)	Ha a bíróság az ítéletében megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár vagy vagyoni
hátrány összegét, illetve a bűncselekmény elkövetési értékét, az ezen összeg mértékéig előterjesztett
polgári jogi igényt a (2) bekezdésben foglaltakon kívül a követelés összegszerűsége tekintetében is
érdemben elbírálja.
(4)	A polgári jogi igény elbírálására a polgári perrendtartásról szóló törvénynek az érdemi
döntés korlátaira, a teljesítési határidőre és annak számítására vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(5)	A bíróság az ítéletnek a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezését a polgári
perrendtartásról szóló törvénynek az előzetes végrehajthatóságra vonatkozó rendelkezései szerint
előzetesen végrehajthatónak nyilváníthatja.
A szülői felügyeleti jog megszüntetése
572.	§
213
(1)	A bíróság hivatalból megszüntetheti vagy az ügyészség indítványára megszünteti a vádlott
szülői felügyeleti jogát, ha a vádlottat a gyermekének sérelmére elkövetett szándékos
bűncselekményben bűnösnek mondja ki.
(2)	A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott feltételek hiányában az indítványt elutasítja.
(3)	A bíróság a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti igény érvényesítését egyéb
törvényes útra utasítja, ha az indítvány elbírálása a büntetőeljárás befejezését jelentősen késleltetné,
vagy az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja.
A szabálysértés elbírálása
573.	§
(1)	Ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává tett
cselekmény szabálysértés, és ezért a vádlottat felmenti, a szabálysértést elbírálja.
(2)	Az (1) bekezdés esetében a bíróság elkobzást rendelhet el, és a polgári jogi igényt
érdemben elbírálhatja.
(3)	Ha a vádlottal szemben több bűncselekmény miatt emeltek vádat, és valamely vád
tárgyává tett cselekményről a bíróság megállapítja, hogy az szabálysértés, a bíróság e szabálysértés
miatt az eljárást megszüntetheti, ha a vád tárgyává tett más bűncselekmény mellett e cselekménynek
a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
A bűnügyi költség viselése
574.	§
(1)	A bíróság a vádlottat a 145. § (1) bekezdésében meghatározott bűnügyi költség viselésére
kötelezi, ha őt bűnösnek mondja ki, vagy szabálysértés elkövetéséért a felelősségét megállapítja.
(2)	A vádlottat csak azzal a cselekménnyel vagy a tényállásnak azzal a részével kapcsolatban
felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a bűnösségét vagy a felelősségét
megállapították.
(3)	A vádlottat nem lehet kötelezni annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely - nem az
ő mulasztása folytán - szükségtelenül merült fel, vagy amelynek viselésére a törvény alapján mást
kell kötelezni.
(4)	A bíróság a bűnösnek kimondott vádlottakat külön-külön kötelezi a bűnügyi költség
viselésére. Ha a bűnügyi költség vagy annak meghatározott része a bűnösnek kimondott vádlottak
szerint nem különíthető el, a bíróság a vádlottakat egyetemlegesen kötelezi a bűnügyi költség
viselésére.
(5)	A bíróság a bűncselekmény súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy
részének megfizetése alól a vádlottat mentesítheti.
575.	§
(1)	Ha a bíróság a vádlottat felmenti, vagy vele szemben az eljárást megszünteti, az állam
viseli a 145. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűnügyi költséget.
(2)	A vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén is kötelezni kell a vádlottat
annak a költségnek a viselésére, amely az ő mulasztása folytán merült fel.
(3)	A bíróság az eljárás megszüntetése esetén a bűnügyi költségnek vagy egy részének
megfizetésére kötelezheti a vádlottat, ha az eljárást azért szünteti meg, mert a Btk. Különös
Részében meghatározott, a terhelt magatartásától függő büntethetőséget megszüntető ok miatt a
vádlott büntethetősége megszűnt.
576.	§
214
(1)	Az állam viseli
a)	azt a költséget, amelyet a vádlottnak a 76. § a) pontja alapján nem kell megtérítenie, és
b)	azt a költséget, amely annak kapcsán merült fel, hogy a vádlott hallássérült,
beszédfogyatékos, vak, siketvak, illetve a magyar nyelvet nem ismeri, vagy az eljárás során
regionális vagy nemzetiségi nyelvét használta.
(2)	Ha a vádat az ügyészség képviselte, és a bíróság a vádlottat az 566. § (3) bekezdésében
meghatározott eset kivételével felmenti, vagy vele szemben az eljárást az ügyészség vádejtése miatt
megszünteti, az állam az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől számított egy hónapon belül -
jogszabályban meghatározott mértékben - megtéríti a vádlott költségét, továbbá meghatalmazott
védőjének díját és költségét.
577.	§
(1)	A bíróság ügydöntő határozatában az összeg meghatározása nélkül, illetve a díj arányos
részének meghatározásával megállapítja, hogy ki viseli a pártfogó ügyvédi díjat. A jogerős
ügydöntő határozatot hozó bíróság a pártfogó ügyvédi díj viseléséről a következő adatok nyolc
napon belüli közlésével tájékoztatja a jogi segítségnyújtás engedélyezése ügyében eljárt jogi
segítségnyújtó szolgálatot:
a)	a pártfogó ügyvédi díj viselésére vonatkozó döntés,
b)	a pártfogó ügyvédi díj viselésére köteles személy neve, lakcíme, értesítési címe, tényleges
tartózkodási helye, kézbesítési címe, anyja neve, születési időpontja, szervezet esetében elnevezése,
székhelye, nyilvántartó szerv megnevezése, nyilvántartási száma.
(2)	Azt a pártfogó ügyvédi díjat, amelynek viselésére a büntetőeljárásban részt vevő személy
nem kötelezhető, az állam viseli.
578.	§
(1)	Az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően nyomban előterjesztett kérelemre
az államot illető bűnügyi költség megfizetésére az egyesbíró, vagy a tanács elnöke halasztást, illetve
részletfizetést engedélyezhet a Bv. tv. 42. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett és
keretek között. Az ötvenezer forintot meg nem haladó bűnügyi költség esetén a rendelkezésre álló
adatok alapján legfeljebb két hónapi halasztás, illetve három hónapi részletfizetés engedélyezhető.
(2)	A halasztás, illetve a részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya.
(3)	A kérelemről a jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság határoz. E határozat ellen nincs
helye fellebbezésnek.
LXXXI. Fejezet
A fellebbezés
A fellebbezési jog
579.	§
(1)	Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú
bírósághoz.
(2)	Az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú
bírósághoz, ha azt e törvény nem zárja ki.
(3)	A végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai megfelelően
irányadók azzal, hogy nem ügydöntő végzés esetén
a)	nem alkalmazható az 583. § (3) bekezdése, valamint az 590. § (5) bekezdése és
b)	fellebbezésre jogosult az egyéb érdekelt is.
215
A fellebbezés korlátai
580.	§
(1)	Nincs helye fellebbezésnek
a)	a szülői felügyeleti jog megszüntetésére irányuló indítvány, valamint a polgári jogi igény
érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása ellen,
b)	az ítélet tudomásulvételét követően bejelentett fellebbezés elutasítása ellen,
c)	azon a címen, hogy a bíróság a vádlott távollétében hozott ügydöntő határozatot, ha a
vádlott jelenléte a tárgyaláson nem volt kötelező,
d)	a pervezető végzéssel szemben, valamint
e)	a határozati formát nem igénylő bírói intézkedéssel szemben.
(2)	Ha a bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, nincs helye
fellebbezésnek az ítélet ellen
a)	a bűnösség megállapítása, illetve
b)	a váddal egyező tényállás és minősítés
miatt.
(3)	Ha a bíróság végzése vagy intézkedése ellen nincs helye fellebbezésnek, az ügydöntő
határozat elleni fellebbezésre jogosult a bíróság végzését vagy intézkedését az ügydöntő határozat
elleni fellebbezésében sérelmezheti.
A fellebbezésre jogosultak
581.	§
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult
a)	a vádlott,
b)	az ügyészség,
c)	a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is,
d)	a vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen,
e)	a vádlott házastársa vagy élettársa a kényszergyógykezelés elrendelése ellen a vádlott
hozzájárulása nélkül is,
f)	a magánfél a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen,
g)	a vagyoni érdekelt a rá vonatkozó rendelkezés ellen.
A fellebbezés bejelentése
582.	§
(1)	Akivel az elsőfokú bíróság az ítéletet kihirdetés útján közli, a fellebbezését nyomban
bejelentheti, vagy erre három munkanapot tarthat fenn. E határidő elmulasztása miatt nincs helye
igazolásnak.
(2)	Ha az elsőfokú bíróság a nem ügydöntő végzést kihirdetés útján közli, a fellebbezést a
végzés kihirdetésekor kell bejelenteni.
(3)	A kézbesítés útján közölt ítélet ellen nyolc napon belül lehet fellebbezést előterjeszteni. Ez
a rendelkezés irányadó akkor is, ha az elsőfokú bíróság az ítélet rendelkező részét kézbesítés útján
közli.
(4)	A nem a kihirdetéskor bejelentett fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban
benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani.
(5)	Az ügyészségnek a (4) bekezdése szerint benyújtott fellebbezéséről az elsőfokú bíróság a
vádlottat és a védőt tájékoztatja.
216
A fellebbezés oka, tartalma és iránya
583.	§
(1)	Fellebbezésnek jogi és ténybeli okból van helye.
(2)	Fellebbezésnek van helye az ítélet bármely rendelkezése és az indokolása ellen.
(3)	Fellebbezésnek van helye kizárólag
a)	a kiszabott büntetés vagy az alkalmazott intézkedés neme és mértéke vagy tartama,
b)	az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezése, a szülői
felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt, illetve a polgári jogi igényt érdemben elbíráló
rendelkezése, vagy
c)	a felmentő ítélet indokolásának 566. § (4) bekezdése, valamint a megszüntető határozat
indokolásának 567. § (5) bekezdése szerinti tartalma
ellen is.
(4)	Az ügyészség a vádlott terhére és javára is, a vádlott és a védő csak a terhelt javára
fellebbezhet; az ügyészségnek a fellebbezésében meg kell jelölnie, ha az a vádlott terhére irányul.
584.	§
(1)	A fellebbezőnek meg kell jelölnie, hogy fellebbezését az ítélet mely rendelkezése, vagy az
indokolás mely része ellen terjeszti elő.
(2)	Ha a bíróság ítéletében a terhelt bűnösségét több bűncselekmény miatt állapította meg,
illetve több bűncselekmény miatt emelt vád alól mentette fel, vagy szüntette meg vele szemben az
eljárást, a fellebbezésből ki kell tűnnie, hogy az melyik cselekményre vonatkozó rendelkezést
sérelmezi.
(3)	A fellebbező az 583. § (3) bekezdése szerinti fellebbezését a későbbiekben nem
terjesztheti ki.
(4)	Ha a bejelentett fellebbezés nem felel meg az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseinek és annak
tartalma a bejelentéskor nem tisztázható, azt a felmentő, illetve az eljárást megszüntető rendelkezés
kivételével az ítélet valamennyi rendelkezése ellen bejelentettnek kell tekinteni.
(5)	A fellebbezésben új tényt állítani, illetve új bizonyítékra hivatkozni csak abban az esetben
lehet, ha a fellebbező valószínűsíti, hogy a fellebbezés alapjául szolgáló tény, vagy bizonyítási
eszköz az ítélet kihirdetését követően keletkezett, vagy arról önhibáján kívül az ítélet kihirdetése
után szerzett tudomást. A fellebbezésben olyan bizonyítást is lehet indítványozni, amelyet az
elsőfokon eljárt bíróság elutasított.
(6)	Az ügyészség és a védő a fellebbezést írásban indokolni köteles. Az indokolást az
ügyiratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, az ügyiratok felterjesztése után a másodfokú
bíróságnál - legkésőbb a másodfokú tanácsülést vagy tárgyalást megelőző tizenötödik napon -
lehet előterjeszteni.
(7)	Ha a (6) bekezdésben meghatározott határidőt az ügyészség mulasztja el, a tanács elnöke
az ügyészség vezetőjét erről tájékoztatja, a védőt mulasztása esetén a bíróság rendbírsággal
sújthatja.
585.	§
A magánfél a polgári jogi igényt az elsőfokú bíróság ítéletének a polgári jogi igényt érdemben
elbíráló rendelkezése elleni fellebbezésben és a másodfokú bírósági eljárás során a polgári
perrendtartásról szóló törvénynek a perorvoslatok és az azzal összefüggő eljárások során történő
keresetváltoztatásra vonatkozó rendelkezései szerint változtathatja meg.
Észrevétel a fellebbezésre
217
586. §
(1)	A fellebbezéssel érintettek az ügyiratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, az
ügyiratok felterjesztése után a másodfokú bíróságnál a fellebbezésre észrevételt tehetnek.
(2)	Az ügyészség, valamint a fellebbezéssel érintett vádlott vagy a védője észrevételében a
607.	§ (1) bekezdésében, valamint a 608. § (1) bekezdésében meghatározott hatályon kívül
helyezési okra akkor is hivatkozhat, ha nem fellebbezett.
A fellebbezés visszavonása
587.	§
(1)	A fellebbező a fellebbezését a másodfokú bíróság fellebbezést elbíráló határozata
meghozataláig visszavonhatja.
(2)	Az ügyészség fellebbezését az ügyiratok felterjesztése után a másodfokú bíróság mellett
működő ügyészség vonhatja vissza. Ha az ügyészség a fellebbezést visszavonja, és más nem
fellebbezett, az ügyiratokat a nyilatkozatával együtt visszaküldi az elsőfokú bíróságnak.
(3)	A vádlott javára más által bejelentett fellebbezést a fellebbező csak a vádlott
hozzájárulásával vonhatja vissza. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az ügyészség fellebbezésére.
(4)	A visszavont fellebbezést nem lehet újból előterjeszteni.
Az elsőfokú bíróság és az ügyészség teendői a fellebbezést követően
588.	§
(1)	A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett fellebbezést az
elsőfokú bíróság elutasítja. Az ismételten ilyen módon előterjesztett fellebbezést a bíróság érdemi
indokolás nélkül utasítja el.
(2)	Ha a fellebbezési határidő valamennyi jogosultra lejárt, az egyesbíró vagy az elsőfokú
bíróság tanácsának elnöke az ügyiratokat - a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség útján -
az ügydöntő határozat írásba foglalását követően haladéktalanul felterjeszti a másodfokú
bírósághoz.
(3)	Ha olyan eljárási szabálysértésre alapítottak fellebbezést, amelynek a körülményei az
ügyiratokból nem tűnnek ki, az egyesbíró vagy a tanács elnöke erről a felterjesztésben
felvilágosítást ad.
(4)	A másodfokú bíróság mellett működő ügyészség az ügyiratokat az indítványával egy
hónapon belül, különösen bonyolult vagy nagy terjedelmű ügyben két hónapon belül megküldi a
másodfokú bíróságnak. Kivételes esetben az ügyészség vezetője a határidőt további egy hónappal
meghosszabbíthatj a.
TIZENÖTÖDIK RÉSZ
A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS
LXXXII. Fejezet
A másodfokú bírósági eljárás általános szabályai
A másodfokú eljárásban alkalmazandó rendelkezések
589.	§
218
A Tizenegyedik, valamint Tizenharmadik-Tizennegyedik Részében megállapított
rendelkezéseket a másodfokú bírósági eljárásban az e Részben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A felülbírálat terjedelme
590.	§
(1)	A másodfokú bíróság - ha e törvény kivételt nem tesz - a fellebbezéssel sérelmezett
ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálja.
(2)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a
bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés
alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok
megtartását a bíróság arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett.
(3)	Ha a fellebbezést kizárólag az 583. § (3) bekezdés alapján jelentették be, a másodfokú
bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül.
(4)	Ha az elsőfokú bíróság ítélete több bűncselekményről rendelkezett, a másodfokú bíróság
az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett bűncselekményre vonatkozó rendelkezését, illetve részét
bírálja felül.
(5)	A másodfokú bíróság a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott esetben a fellebbezéssel
nem érintett bűncselekmény vonatkozásában is felülbírálja
a)	az elsőfokú bírósági eljárást és ennek során vizsgálja azon eljárási szabályok megtartását,
amelyek megsértése esetén a 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése alapján az
ítéletet hatályon kívül kell helyezni,
b)	a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni, vagy
vele szemben az eljárást meg kell szüntetni,
c)	a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést, továbbá
d)	a büntetés kiszabására, vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést.
(6)	Ha a fellebbezést az 583. § (3) bekezdés b) pontja alapján jelentették be, a másodfokú
bíróság a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést az (5)
bekezdés alapján akkor bírálja felül, ha a bűnösség megállapítására, illetve a bűncselekmény
minősítésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatja.
(7)	A (2) bekezdésben meghatározott esetben vagy ha a fellebbezést az 583. § (3) bekezdés a),
illetve b) pontja alapján jelentették be, a másodfokú bíróság hivatalból dönt az egyszerűsített
felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben, valamint a szülői felügyeleti jogra és a polgári jogi
igényre vonatkozó rendelkezésekről is.
(8)	Nem bírálható felül az ítéletnek az a felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése,
amely ellen nem fellebbeztek.
(9)	Ha az elsőfokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezett, a másodfokú bíróság - a
(4)-(8) bekezdés keretei között - az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett vádlottra vonatkozó
rendelkezését, illetve részét bírálja felül.
(10)	Ha ugyanazon bűncselekmény vonatkozásában több fellebbezésre jogosult jelentett be
fellebbezést és legalább egy fellebbezés az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnösség megállapítására
vonatkozó rendelkezését sérelmezi, a másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet és az
azt megelőző bírósági eljárást a (2) bekezdés szerint bírálja felül.
(11)	A másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett vádlottat felmenti, a
bűncselekményének enyhébb minősítése folytán törvénysértően súlyos büntetését, illetve a vele
szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedést enyhíti, vagy az elsőfokú bíróság ítéletének rá
vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és vele szemben az eljárást megszünteti vagy az
elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében is ugyanígy
határoz.
(12)	Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel nem érintett
vádlottra vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, vagy a fellebbezéssel nem érintett
219
vádlottat felmenti, és az elsőfokú bíróság által e vádlott tekintetében kiszabott büntetést
összbüntetésbe foglalták, a másodfokú bíróság az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül helyezi.
(13)	Az ítélet megalapozatlansága esetén az elsőfokú bíróságot a (11) bekezdés
alkalmazásával akkor lehet új eljárásra utasítani, ha ez a fellebbezéssel nem érintett vádlott
felmentését, a bűncselekmény enyhébb minősítése folytán a törvénysértően súlyos büntetés
enyhítését, vagy az eljárás megszüntetését eredményezheti.
Kötöttség az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásához
591.	§
(1)	A másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra
alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt
állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási
eljárást folytat le.
(2)	A másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a
határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja,
a)	ha a fellebbezést kizárólag az 583. § (3) bekezdés alapján jelentették be,
b)	az 590. § (5) bekezdése esetén az ítéletnek a fellebbezéssel nem érintett bűncselekményre
vonatkozó rendelkezése, illetve része tekintetében.
A megalapozatlanság és annak következményei
592.	§
(1)	Az elsőfokú bíróság ítélete teljes egészében megalapozatlan, ha
a)	az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást, vagy
b)	a tényállás teljes egészében felderítetlen.
(2)	Az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, ha
a)	az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg,
b)	a tényállás részben felderítetlen,
c)	a megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok
tartalmával,
d)	az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett.
593.	§
(1)	A másodfokú bíróság az ítélet részbeni megalapozatlanságát kiküszöböli, ennek során
a)	a tényállást kiegészíti, illetve helyesbíti, ha a helyes tényállás az elsőfokú bíróság által
lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás
útján megállapítható,
b)	az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli
következtetés vagy a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól
eltérő tényállást állapíthat meg, ha a vádlott felmentésének vagy részbeni felmentésének vagy az
eljárás megszüntetésének vagy részbeni megszüntetésének van helye,
c)	az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli
következtetés vagy az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által
megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett
vádlott bűnösségét állapíthatja meg.
(2)	A másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú
bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az elsőfokú bíróság
220
által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat
az (1) bekezdés b) pontja alapján felmenti vagy az eljárást megszünteti.
(3)	A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a helyesbített, kiegészített, illetve az
eltérően megállapított tényállás alapján bírálja felül.
(4)	Ha a megalapozatlanság nyilvánvalóan a 164. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettség
elmulasztására vezethető vissza, a megalapozatlanság következményei nem alkalmazhatók.
Bizonyítás a másodfokú bírósági eljárásban
594.	§
(1)	A másodfokú bírósági eljárásban bizonyítás felvételének a részbeni megalapozatlanság, az
eljárási szabálysértés kiküszöbölése érdekében, és akkor van helye, ha a fellebbezésben új tényt
állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak.
(2)	A másodfokú bíróság mellőzi a bizonyítás felvételét olyan tényre nézve, amely a bűnösség
megállapítását, a felmentést, az eljárás megszüntetését, a bűncselekmény minősítését, a büntetés
kiszabását, illetve az intézkedés alkalmazását nem befolyásolta.
A súlyosítási tilalom
595.	§
(1)	Az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését,
illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére
fellebbezést jelentettek be. Ez irányadó akkor is, ha a másodfokú bíróság bizonyítást vesz fel, és
annak eredményeként súlyosabb bűncselekmény állapítható meg.
(2)	A vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, ami a bűnösségének
megállapítására, bűncselekményének súlyosabb minősítésére, a büntetésének súlyosítására, illetve a
vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására, vagy az
ilyen intézkedés helyett büntetés megállapítására irányul.
(3)	Ha az elsőfokú bíróság a bűncselekmény miatt kiszabott büntetés vagy büntetés helyett
alkalmazott intézkedés mellett a vádlottat valamely bűncselekmény miatt emelt vád alól felmenti,
vagy vele szemben az eljárást megszünteti, a bűncselekmény miatt kiszabott büntetés vagy a
büntetés helyett alkalmazott intézkedés - ha a vádlott terhére a fellebbezést kizárólag a felmentés
vagy a megszüntetés ellen jelentették be - csak akkor súlyosítható, ha az ítélet felmentő vagy
eljárást megszüntető rendelkezése miatt bejelentett fellebbezés eredményes.
(4)	A súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés
hiányában nem szabhat ki
a)	büntetést azzal szemben, akinek az ügyét elsőfokon önállóan alkalmazott intézkedéssel
bírálták el,
b)	elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás,
kitiltás, a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, kiutasítás helyett szabadságvesztést annak
felfüggesztése mellett sem,
c)	felfüggesztett szabadságvesztés helyett végrehajtandó szabadságvesztést,
d)	végrehajtandó szabadságvesztés helyett hosszabb tartamú szabadságvesztést, annak
felfüggesztése mellett sem,
e)	az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetések számát meghaladó további büntetéseket,
ide nem értve a szabadságvesztés helyett alkalmazott büntetéseket,
f)	az elsőfokú bíróság által nem alkalmazott mellékbüntetést,
g)	lefokozás, szolgálati viszony megszüntetése helyett szabadságvesztést, annak
felfüggesztése mellett sem.
221
(5)	Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi
időpontjának későbbi időpontban történő meghatározását vagy a feltételes szabadságra bocsátás
lehetőségének kizárását a büntetés súlyosításának, az erre irányuló fellebbezést a vádlott terhére
bejelentettnek kell tekinteni.
(6)	Ha az elsőfokú bíróság az elkobzásról, a vagyonelkobzásról, illetve az elektronikus adat
végleges hozzáférhetetlenné tételéről a törvény rendelkezése ellenére nem rendelkezett, a tényállás
azonban a döntéshez szükséges adatokat tartalmazza, erről a másodfokú bíróság is határozhat abban
az esetben is, ha a terhelt terhére nem jelentettek be fellebbezést.
(7)	Ha az elsőfokú bíróság szabálysértés miatt alkalmazott jogkövetkezményt, e
jogkövetkezmény a másodfokú eljárásban akkor súlyosítható, ha a fellebbezés a felmentő
rendelkezés ellen irányul, vagy az a szabálysértés miatt alkalmazott jogkövetkezmény súlyosítását
célozza.
LXXXIII. Fejezet
A fellebbezés elintézése
A fellebbezés elintézésének előkészítése
596.	§
(1)	A másodfokú bíróság tanácsának elnöke
a)	intézkedik - szükség esetén - a hiányok pótlása, az ügyiratok kiegészítése, új ügyiratok
beszerzése vagy az elsőfokú bíróságtól felvilágosítás megszerzése iránt,
b)	az ügyiratokat visszaküldi az elsőfokú bíróságnak, ha a fellebbezéseket visszavonták,
c)	a vádlottnak és a védőnek kézbesíti a más által bejelentett fellebbezést és a másodfokú
bíróság mellett működő ügyészség indítványát,
d)	a vádlott vagy a védő fellebbezésének indokolását megküldi a másodfokú bíróság mellett
működő ügyészségnek, ha azt a másodfokú bíróság előtt terjesztették elő és közvetlenül még nem
küldték meg neki,
e)	vizsgálja, hogy a másodfokú eljárásban kötelező-e az ügyész és a védő részvétele,
f)	vizsgálja, szükséges-e személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedéssel
kapcsolatban határozni.
(2)	A tanács elnöke az ügyiratok érkezésétől számított két hónapon belül a lehető
legközelebbi határnapra a fellebbezés elbírálására tanácsülést, nyilvános ülést vagy tárgyalást tűz ki.
(3)	A másodfokú bíróság a tárgyalás előtt bizonyítást rendelhet el, és a tanács elnöke az emiatt
szükséges intézkedéseket megteheti.
A fellebbezés elutasítása, áttétel, az eljárás felfüggesztése
597.	§
(1)	A másodfokú bíróság a fellebbezést elutasítja, ha az 588. § (1) bekezdésében felsorolt
esetekben az elsőfokú bíróság elmulasztotta a fellebbezés elutasítását.
(2)	Ha a másodfokú bíróságnak a fellebbezés elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége,
az ügyiratokat tanácsülésen a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz teszi át.
(3)	A másodfokú bíróság az eljárást tanácsülésen felfüggesztheti a 487. §-ban, a 488. § (1)
bekezdés a), c) és d)-g) pontjában, valamint a 489-490. §-ban meghatározott okokból.
A tanácsülés
598.	§
222
(1)	A másodfokú bíróság tanácsülésen határoz
a)	a fellebbezés elutasításáról, az ügy áttételéről, az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről,
az eljárás felfüggesztéséről,
b)	a vádlott felmentéséről, vagy az eljárás vele szemben történő megszüntetéséről,
c)	a fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentéséről, vagy az eljárás vele szemben történő
megszüntetéséről, feltéve, hogy e rendelkezéseket a fellebbezéssel érintett vádlott esetében is
tanácsülésen hozza meg,
d)	ha az elsőfokú bíróság az ítéletét a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási
szabálysértéssel hozta meg,
e)	ha az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást a 492. § alapján szüntette meg,
f)	ha a fellebbezést kizárólag az 583. § (3) bekezdés b) pontja alapján jelentették be,
g)	ha az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése elleni fellebbezés bizonyítás felvétele nélkül
elbírálható.
(2)	A másodfokú bíróság tanácsülésen határoz akkor is, ha az ítélet ellen a vádlott terhére nem
jelentettek be fellebbezést, vagy a vádlott terhére bejelentett fellebbezés kizárólag az 583. § (3)
bekezdés a), vagy c) pontján alapszik, és nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését az ügyészség, a
vádlott, a védő vagy a fellebbező nem indítványozza.
(3)	A tanács elnöke tanácsülésre tartozó ügyben nyilvános ülést vagy tárgyalást tűzhet ki.
(4)	A tanács elnöke az ügyészséget, a vádlottat, a védőt és a fellebbezőt értesíti a tanácsülés
kitűzéséről, a tanácsülés időpontjáról és tájékoztatja arról, hogy nyolc napon belül a más által
bejelentett fellebbezésre, indítványra vagy nyilatkozatra észrevételeket tehetnek.
(5)	Ha a tanács elnöke a (2) bekezdésben meghatározott esetben hivatalból nem tűzött ki
nyilvános ülést vagy tárgyalást, a (4) bekezdés szerinti tájékoztatás kiterjed arra is, hogy az
észrevétel előterjesztésére rendelkezésre álló határidő alatt nyilvános ülés, vagy tárgyalás kitűzése
indítványozható. E határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
(6)	Ha a másodfokú bíróság tanácsülésen állapítja meg, hogy az ügy tanácsülésen nem
intézhető el, az ügyet nyilvános ülésre vagy tárgyalásra tűzi ki. A másodfokú bíróság a tanácsülésen
hozható határozatot nyilvános ülésen vagy tárgyaláson is meghozhatja, ha az ennek alapjául
szolgáló okot a nyilvános ülésen vagy a tárgyaláson észleli.
A nyilvános ülés
599.	§
(1)	A másodfokú bíróság a fellebbezés elintézésére nyilvános ülést tart, kivéve, ha az ügy
tanácsülésen intézhető el, vagy tárgyalást kell tartani.
(2)	A másodfokú bíróság a nyilvános ülésen
a)	az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlansága esetén megállapíthatja a
hiánytalan, illetve a helyes tényállást, ha az az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő
ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján lehetséges,
b)	az ügyben a vádlottat a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében
meghallgathatja.
(3)	A nyilvános ülésen az ügy előadása - ha azt a jelenlévők nem indítványozzák -
mellőzhető.
(4)	A nyilvános ülésen az ügyész jelenléte nem kötelező.
(5)	A fellebbezés a szabályszerűen idézett vádlott távollétében akkor is elbírálható, ha a
nyilvános ülés eredményeként megállapítható, hogy a meghallgatása nem szükséges.
A tárgyalás
600.	§
223
(1)	A másodfokú bíróság tárgyalást tart, ha
a)	az ügy tanácsülésen nem intézhető el,
b)	bizonyítás felvétele szükséges,
c)	a tanácsülésre vagy a nyilvános ülésre tartozó ügyet a tanács elnöke tárgyalásra tűzte ki.
(2)	A tárgyalásról a sértettet és a fellebbezőt is értesíteni kell.
(3)	A tárgyalást a szabályszerűen idézett vádlott távollétében akkor is meg lehet tartani, és a
fellebbezés elbírálható, ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést.
(4)	A tárgyalás elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
601.	§
(1)	A tárgyaláson a tanács elnöke által kijelölt bíró az ügyet előadja. Ismerteti az elsőfokú
bíróság ítéletének, a fellebbezésnek és az arra tett észrevételeknek a lényegét, továbbá az
ügyiratokból azt, amely a felülbírálathoz szükséges. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának
ismertetése mellőzhető, ha azt a jelenlévők nem indítványozzák, és azt a másodfokú bíróság sem
tartj a szükségesnek.
(2)	A bíróság tagjai, az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett az ügy előadásának kiegészítését
kérhetik, ezután a fellebbezésre jogosultaknak lehetővé kell tenni, hogy az észrevételeiket, illetve
indítványaikat - bizonyítási indítvány esetén az 584. § (5) bekezdés keretei között - megtehessék.
(3)	A bizonyítást az ügy előadása, illetve a (2) bekezdésben meghatározott indítványok
megtétele után kell felvenni.
(4)	Az 520. § (1)-(8) bekezdését a bizonyítási eljárás megkezdése után előterjesztett
bizonyítási indítvány esetén kell alkalmazni.
(5)	Az ügy előadása, illetve a bizonyítás felvétele után az erre jogosultak perbeszédet tartanak,
vagy felszólalnak. Perbeszédet először a fellebbező tart. Ha az ügyészség is fellebbezett, először az
ügyész mondja el a perbeszédet.
(6)	Ha a másodfokú bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt azt állapítja meg, hogy a
cselekmény az elsőfokú bíróság által megállapított minősítéstől eltérően minősülhet, az 548. §-ban
foglaltaknak megfelelően jár el.
Határozat kényszerintézkedésről
602. §
Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése esetén a személyi szabadságot érintő
bírói engedélyes kényszerintézkedésről a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzésben
határoz. A másodfokú bíróság a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést a
megismételt eljárásra utasított bíróságnak a 297. § (5) bekezdésre, illetve a 301. § (2) bekezdésre
figyelemmel a 290. § (4) bekezdése szerinti döntéséig vagy fellebbezés esetén a fellebbezést
elbíráló bíróság 630. § (5) bekezdése szerinti döntéséig tartja fenn.
Intézkedések a másodfokú bírósági eljárás befejezése után
603.	§
(1)	A másodfokú bírósági eljárás befejezése után a másodfokú bíróság a határozatának
kiadmányait kézbesíti.
(2)	Az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező végzést akkor is kézbesíteni kell a
fellebbezőnek, a sértettnek és annak is, aki a másodfokú bíróság határozata ellen fellebbezésre
jogosult, ha velük a határozat rendelkező részét kihirdetés útján már közölték.
224
(3)	A másodfokú bíróság az ügyiratokat a határozatának kiadmányaival és a tárgyalásról
készített jegyzőkönyvvel együtt visszaküldi az elsőfokú bíróságnak, ha a másodfokú határozat ellen
nem jelentettek be fellebbezést, vagy azt a másodfokú bíróság elutasította.
LXXXIV. Fejezet
A másodfokú bíróság határozatai
604.	§
(1)	A másodfokú bíróság - az e törvényben meghatározott esetekben - az elsőfokú bíróság
ítéletét
a)	helybenhagyja,
b)	megváltoztatja, vagy
c)	hatályon kívül helyezi, és
ca)	az eljárást megszünteti, vagy
cb)	az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
(2)	A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása esetén ítélettel,
egyébként végzéssel határoz.
(3)	A határozat rendelkező része tartalmazza
a)	a fellebbezéssel sérelmezett határozatot hozó elsőfokú bíróság megnevezését és a
határozatának számát is,
b)	a bíróságnak az (1) bekezdésben meghatározott döntését,
c)	az 561. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott személyi adatot abban az esetben, ha az
megváltozott.
(4)	A határozat indokolása tartalmazza az elsőfokú bíróság ítélete rendelkező részének és a
másodfokú bíróság mellett működő ügyészség indítványának lényegét, azt, hogy ki, miért
fellebbezett, és kifejti a bíróság döntésének indokait, szükség esetén az 561. § (3) bekezdés b)-f)
pontjában, az 564. § (4) bekezdés a), illetve b) pontjában, az 566. § (4) bekezdésében vagy az 567. §
(5)	bekezdésében meghatározottak feltüntetésével.
Az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása
605.	§
(1)	A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja, ha a fellebbezés
alaptalan, és egyébként az ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni, továbbá ha nem kell, vagy - a
súlyosítási tilalom, a felülbírálat terjedelmének korlátai miatt, vagy a (2) bekezdés értelmében -
nem lehet megváltoztatni.
(2)	Ha a másodfokú bíróság a tényállást nem egészítette ki, illetve nem helyesbítette, az
elsőfokú bíróság ítéletében a törvényi büntetési tételkeretek között kiszabott büntetés kisebb
megváltoztatásának nincs helye.
(3)	A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó végzése ügydöntő
határozat.
(4)	A határozat indokolásának a helybenhagyás indokait röviden kell tartalmaznia.
Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása
606.	§
(1)	Ha az elsőfokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott, és az ítéletét nem kell
hatályon kívül helyezni, a másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő
határozatot hoz.
225
(2)	A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztathatja akkor is, ha az
elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlanságát kiküszöbölte.
(3)	Ha az elsőfokú bíróság ítélete a vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadásán alapult, a
másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletnek a bűnösség megállapítására, a váddal
egyező tényállásra, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítésre vonatkozó rendelkezéseit
akkor változtathatja meg, ha a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye.
(4)	A másodfokú bíróság az 590. § (6) bekezdése esetén az elsőfokú bíróság ítéletének a
büntetés kiszabására, vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezését akkor változtathatja
meg, ha a büntetés, illetve az intézkedés törvénysértő, eltúlzottan súlyos vagy eltúlzottan enyhe.
Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése
607.	§
(1)	A másodfokú bíróság az 567. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott esetben az elsőfokú
bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti.
(2)	Ha a másodfokú bíróság az eljárást azért szünteti meg, mert a vádlott büntethetősége
megszűnt, az elsőfokú bíróság ítéletének az elkobzásra, a vagyonelkobzásra, az elektronikus adat
végleges hozzáférhetetlenné tételére és a polgári jogi igény megállapítására vonatkozó
rendelkezését hatályban tartja, ha ezekre nézve nem jelentettek be fellebbezést.
(3)	Ha az elsőfokú bíróság ítélete több bűncselekményről rendelkezett, a másodfokú bíróság
az elsőfokú bíróság ítéletének csak azon bűncselekményre vonatkozó rendelkezéséről határoz az (1)
bekezdés szerint, amelyet a hatályon kívül helyezés oka érint.
608.	§
(1)	A másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú
bíróságot új eljárásra utasítja, ha
a)	a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak
mindvégig jelen,
b)	az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt,
c)	a bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra, vagy más bíróság kizárólagos
illetékességébe tartozó ügyet bírált el,
d)	a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény
értelmében kötelező,
e)	a bíróság az 567. § (1) bekezdés a)-b) és d)-e) pontjában, valamint (2) bekezdésében
meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette,
f)	az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
(2)	Az (1) bekezdés d) pontja alapján
a)	ha a másodfokú bíróság a bűncselekmény minősítésének megváltoztatása folytán állapítja
meg, hogy az elsőfokú bírósági tárgyaláson védő jelenléte kötelező lett volna, az ítéletet csak akkor
kell hatályon kívül helyezni, ha az ügyészség eredetileg is olyan bűncselekmény miatt emelt vádat,
amelyre a törvény öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását
rendeli, vagy az elsőfokú bíróság megállapította a vádtól eltérő súlyosabb minősítés lehetőségét,
b)	nincs helye az ítélet hatályon kívül helyezésének a védő részvételének hiánya miatt, ha az
elsőfokú bíróság a cselekményt tévesen minősítette öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménynek,
c)	az ítélet felmentő, illetve eljárást megszüntető rendelkezését nem kell hatályon kívül
helyezni, ha az ítéletet az elsőfokú bíróság a vádlott vagy a védő távollétében hozta meg.
609. §
226
(1)	A másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú
bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 607. § (1) bekezdésében, valamint a 608. § (1) bekezdésében fel
nem sorolt, és a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés történt, amely
lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény
minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértésnek minősül különösen, ha
a)	a bizonyítás törvényességére vonatkozó rendelkezéseket a vádemelés után megsértették,
b)	a büntetőeljárásban részt vevő személyek a vádemelés után a törvényes jogaikat nem
gyakorolhatták, vagy ezek gyakorlásában őket korlátozták,
c)	a tárgyalásról a nyilvánosságot törvényes ok nélkül kizárták,
d)	a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény Btk. szerinti
minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az elsőfokú
bíróság az indokolási kötelezettségének nem, vagy csak részben tett eleget,
e)	az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az 504. § (2) bekezdésében
meghatározott feltételek hiányában fogadta el.
(3)	Az ítélet felmentő, illetve eljárást megszüntető rendelkezését nem kell hatályon kívül
helyezni, ha az (1) bekezdés szerinti eljárási szabálysértés a vádlott vagy a védő törvényes jogainak
gyakorlását korlátozta.
(4)	Ha az elsőfokú bíróság a lefoglalt dologról, az elkobzásról, a vagyonelkobzásról, illetve az
elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről a törvény rendelkezése ellenére nem
rendelkezett, és a döntéshez szükséges adatok a másodfokú eljárás során bizonyítás felvétele
keretében nem tisztázhatók, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot a CVI. Fejezet szerinti
eljárás lefolytatására utasítja.
610. §
Teljes megalapozatlanság esetén a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú
bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
611. §
(1)	A hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát,
továbbá a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását.
(2)	A másodfokú bíróság elrendelheti, hogy az ügyet az elsőfokú bíróság más tanácsa vagy -
kivételesen - más bíróság tárgyalja.
Az egyéb kérdésekre vonatkozó rendelkezések
612. §
(1)	Ha a vagyoni érdekelt az elsőfokú bíróság ítéletének elkobzást, vagyonelkobzást, illetve
elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét elrendelő rendelkezése ellen fellebbezést
jelentett be, és a másodfokú bíróság e fellebbezés vagy bármely más fellebbezés alapján az elsőfokú
bíróságnak a vagyoni érdekelt tulajdonjogát, vagyonát vagy az elektronikus adat feletti rendelkezési
jogát érintő elkobzást, vagyonelkobzást, illetve elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné
tételét kimondó rendelkezését nem mellőzte, az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság
határozatának a vagyoni érdekelt részére történő közléséről a vagyoni érdekeltnek az 57. § (3)
bekezdésében meghatározott jogára való tájékoztatással gondoskodik.
(2)	Ha a másodfokú bíróság rendeli el a vagyoni érdekelt tulajdonjogát érintő elkobzást,
vagyonelkobzást, illetve elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét, a határozat
rendelkező részének tartalmaznia kell a vagyoni érdekeltnek az 57. § (4) bekezdésében
meghatározott jogára történő tájékoztatást.
227
(3)	Ha a szülői felügyeleti jog megszüntetése kérdésében való döntés a büntetőeljárás
befejezését jelentősen késleltetné, vagy a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény
kizárja, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének e kérdésben döntő rendelkezését
hatályon kívül helyezi, és a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt egyéb törvényes
útra utasítja.
A bűnügyi költség
613.	§
(1)	A másodfokú bíróság a határozatában megállapítja a másodfokú bírósági eljárásban
felmerült bűnügyi költséget, és szükség esetén rendelkezik annak viseléséről.
(2)	A másodfokú bíróság a bűnösnek kimondott vádlottat mentesítheti a másodfokú bírósági
eljárásban felmerült bűnügyi költségnek vagy egy részének a megfizetése alól, ha a vádlott vagy a
védő fellebbezése eredményes volt.
A nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés
614.	§
(1)	A másodfokú bírósági eljárásban, a harmadfokú bírósági eljárásban, és a hatályon kívül
helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárásban hozott olyan, nem ügydöntő végzés
elleni fellebbezésre, amely ellen az elsőfokú eljárásban jogorvoslatnak lenne helye, az LXXXI-
LXXXIV. Fejezetben foglaltakat az e §-ban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	Nincs helye fellebbezésnek, ha az (1) bekezdésben meghatározott határozatot a Kúria
hozta.
(3)	Az (1) bekezdésben meghatározott végzés elleni fellebbezést
a)	az ítélőtábla bírálja el, ha a végzést a törvényszék hozta,
b)	a Kúria bírálja el, ha a végzést az ítélőtábla hozta.
(4)	Az ítélőtábla és a Kúria a fellebbezést tanácsülésen bírálja el.
LXXXV. Fejezet
Fellebbezés a másodfokú bíróság határozata ellen
A fellebbezési jog és a fellebbezés korlátai
615.	§
(1)	A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a
másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén.
(2)	Ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság
a)	olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését
rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
b)	az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette, vagy akivel szemben a büntetőeljárást
megszüntette,
c)	a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú
bíróság nem rendelkezett.
(3)	A fellebbezés sérelmezheti
a)	az ellentétes döntést, illetve
b)	kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését, vagy részét, amelyet az
elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett.
228
(4)	A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek kizárólag a (3) bekezdés b) pontja
alapján van helye, ha
a)	az elsőfokú bíróság ítélete ellen kizárólag az 583. § (3) bekezdése alapján jelentettek be
fellebbezést, vagy
b)	az ellentétes döntés az 590. § (5) bekezdése szerinti felülbírálaton alapult.
(5)	A másodfokú bíróság ítéletének a (3) bekezdésben meghatározottakon kívüli rendelkezése,
illetve része ellen nincs helye fellebbezésnek.
(6)	A fellebbezésben bizonyítást indítványozni, új tényt állítani vagy új bizonyítékra
hivatkozni nem lehet.
A fellebbezésre jogosultak
616.	§
A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésre jogosult
a)	a vádlott,
b)	az ügyészség,
c)	a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is,
d)	a vádlott házastársa vagy élettársa a kényszergyógykezelés elrendelése ellen a vádlott
hozzájárulása nélkül is.
TIZENHATODIK RÉSZ
A HARMADFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS
LXXXVI. Fejezet
A harmadfokú bírósági eljárás általános szabályai
617.	§
A harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket
az e Részben foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni.
A felülbírálat terjedelme
618.	§
(1)	A harmadfokú bíróság
a)	a másodfokú bíróság ítéletének
aa)	a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését,
ab)	azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett
ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, és
b)	az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárást
arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett.
(2)	A harmadfokú bíróság hivatalból dönt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező
kérdésekben, valamint a szülői felügyeleti jogra és a polgári jogi igényre vonatkozó
rendelkezésekről is.
(3)	Ha a harmadfokú bíróság a 615. § (3) bekezdése szerinti fellebbezést alaposnak találja, a
fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény tekintetében is felülbírálja
a)	az 590. § (5) bekezdés a)-c) pontjában meghatározottakat,
b)	az 590. § (5) bekezdés d) pontjában meghatározottakat is, ha a 615. § (3) bekezdés b)
pontja szerinti fellebbezés a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó
229
rendelkezésen kívüli rendelkezést sérelmezett és a bűnösség megállapítására, illetve a
bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatja.
(4)	Nem bírálható felül az ítéletnek az a felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése,
amely ellen nem fellebbeztek.
Kötöttség a felülbírált ítélet tényállásához
619.	§
(1)	A harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú
bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett
ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan.
(2)	A harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak.
(3)	Ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében
megalapozatlan, és a helyes tényállás az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott
bizonyítást érintő ügyiratok alapján megállapítható, vagy a helytelen ténybeli következtetés az
elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján
kiküszöbölhető, a harmadfokú bíróság a tényállást hivatalból kiegészíti, illetve helyesbíti.
(4)	Ha a fellebbezést kizárólag a 615. § (3) bekezdés b) pontja alapján jelentették be, továbbá
a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény tekintetében a harmadfokú bíróság nem vizsgálja a
másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát a másodfokú bíróság által alapul
vett tényállásra alapítja.
LXXXVII. Fejezet
A fellebbezés elintézése
Általános rendelkezések
620.	§
(1)	A harmadfokú bíróság a fellebbezést a 621. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben
tanácsülésen, egyébként nyilvános ülésen bírálja el.
(2)	A harmadfokú bírósági eljárásban védő részvétele kötelező. Ha a vádlottnak nincs védője,
a tanács elnöke a fellebbezésnek a harmadfokú bírósághoz érkezését követően haladéktalanul védőt
rendel ki.
A tanácsülés és a nyilvános ülés
621.	§
(1)	A harmadfokú bíróság tanácsülésen határoz
a)	ha a fellebbezést a sérelmezett ítélet megalapozatlansága miatt nem lehet elbírálni,
b)	ha az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság az ítéletét a 608. § (1) bekezdésében
meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
(2)	A harmadfokú bíróság tanácsülésen határoz akkor is, ha az ítélet ellen a vádlott terhére
nem jelentettek be fellebbezést és nyilvános ülés kitűzését az ügyészség, a vádlott, a védő vagy a
fellebbező nem indítványozza.
(3)	Ha a tanács elnöke a (2) bekezdés esetén hivatalból nem tűzött ki nyilvános ülést, a
tanácsülés kitűzéséről szóló tájékoztatatás kiterjed arra is, hogy az észrevétel előterjesztésére
rendelkezésre álló határidő alatt nyilvános ülés kitűzése indítványozható. E határidő elmulasztása
miatt igazolásnak nincs helye.
(4)	A nyilvános ülésen az ügyész és a védő jelenléte kötelező.
230
Határozat a kényszerintézkedésről, intézkedések a fellebbezés elintézése után
622.	§
(1)	Az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése esetén a
személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésekről a harmadfokú bíróság a
hatályon kívül helyező végzésben határoz.
(2)	A harmadfokú bíróság a fellebbezés elintézése és a határozata kiadmányainak kézbesítése
után az ügyiratokat határozatának kiadmányával és a harmadfokú eljárásban készült
jegyzőkönyvvel együtt visszaküldi a másodfokú bíróságnak, illetve az új eljárás lefolytatására
utasított bíróságnak.
LXXXVIII. Fejezet
A harmadfokú bíróság határozatai
A másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyása
623.	§
A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja, ha a fellebbezés alaptalan,
és egyébként az ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni, továbbá ha nem kell, vagy - a súlyosítási
tilalom, a felülbírálat terjedelmének korlátai miatt, vagy a 605. § (2) bekezdése értelmében - nem
lehet megváltoztatni.
A másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatása
624.	§
(1)	A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a törvénynek
megfelelő határozatot hoz, ha a másodfokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott, és az
ítéletét nem kell hatályon kívül helyezni.
(2)	A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztathatja akkor is, ha a
másodfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlanságát kiküszöbölte.
A másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése
625.	§
(1)	A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül
helyezi, és az eljárást megszünteti a 607. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben.
(2)	A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és a
másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a másodfokú bíróság az ítéletét
a)	a 608. § (1) bekezdésében meghatározott valamely eljárási szabálysértéssel,
b)	a súlyosítási tilalom megsértésével
hozta meg.
(3)	A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett az
elsőfokú bíróság ítéletét is hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot utasítja új eljárásra, ha a
(2)	bekezdés a) pontjában meghatározott eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróság követte el.
(4)	A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság, és szükség szerint az elsőfokú bíróság ítéletét
hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot, vagy az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha
a másodfokú ítélet megalapozatlanságát a 619. § (3) bekezdése alapján nem tudja kiküszöbölni.
231
TIZENHETEDIK RÉSZ
A MÁSODFOKÚ ÉS A HARMADFOKÚ BÍRÓSÁG HATÁLYON KÍVÜL HELYEZŐ
VÉGZÉSE ELLENI FELLEBBEZÉS ELBÍRÁLÁSA
626.	§
A másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés
elbírálása iránti eljárásban a harmadfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket az e Részben
foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni.
A fellebbezési jog és a fellebbezésre jogosultak
627.	§
(1)	A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú
bíróságot új eljárásra utasító végzése, valamint a harmadfokú bíróságnak a másodfokú bíróság
ítéletét vagy a másodfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és a
másodfokú bíróságot vagy az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek
van helye, ha a hatályon kívül helyezésre
a)	a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés,
b)	a 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, vagy
c)	az 592. § (1) bekezdésében meghatározott okból teljes megalapozatlanság
miatt került sor.
(2)	A másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen
fellebbezésnek van helye akkor is, ha a hatályon kívül helyező végzés meghozatalára a 608. § (1)
bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
(3)	A másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen fellebbezésre
jogosult
a)	a vádlott,
b)	az ügyészség,
c)	a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is.
(4)	Nem jogosult fellebbezésre a (3) bekezdés alapján az, aki az ítélet ellen annak hatályon
kívül helyezése és a bíróság új eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést, ha a hatályon
kívül helyezésre a fellebbezésben foglalt okból került sor.
(5)	Ha a másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése egy
bűncselekmény több vádlottját érinti, bármely jogosult által bejelentett fellebbezés valamennyi
vádlott tekintetében felfüggeszti a hatályon kívül helyező határozat végrehajthatóságát.
A fellebbezés elintézésének általános szabályai
628.	§
(1)	Ha a hatályon kívül helyező végzést
a)	a törvényszék hozta, a fellebbezést az ítélőtábla,
b)	az ítélőtábla hozta, a fellebbezést a Kúria
tanácsülésen bírálja el.
(2)	A fellebbezés nem vonható vissza.
(3)	Nincs helye fellebbezésnek, ha a hatályon kívül helyező végzést a Kúria hozta.
A fellebbezés elintézésének előkészítése és a bíróság határozatai
232
629. §
(1)	A tanács elnöke az ügy érkezésétől számított egy hónapon belül a lehető legközelebbi
határnapra a fellebbezés elbírálására tanácsülést tűz ki.
(2)	A fellebbezést elbíráló bíróság - az e törvényben meghatározott esetekben - a
fellebbezéssel megtámadott hatályon kívül helyező végzést
a)	helybenhagyja, vagy
b)	hatályon kívül helyezi és a másodfokú vagy harmadfokú bíróságot a másodfokú vagy a
harmadfokú eljárás lefolytatására vagy új eljárásra utasítja.
(3)	A fellebbezést elbíráló bíróság a fellebbezés tárgyában nem ügydöntő végzéssel határoz.
(4)	A (2) bekezdésben meghatározott határozat és a fellebbezés elutasítása ellen
fellebbezésnek nincs helye.
A hatályon kívül helyező végzés helybenhagyása és hatályon kívül helyezése
630.	§
(1)	A fellebbezést elbíráló bíróság a hatályon kívül helyező végzést helybenhagyja, ha a
fellebbezés alaptalan és egyébként a hatályon kívül helyező végzést nem kell hatályon kívül
helyezni.
(2)	A fellebbezést elbíráló bíróság a hatályon kívül helyező végzést hatályon kívül helyezi, és
a másodfokú vagy harmadfokú bíróságot a másodfokú vagy a harmadfokú eljárás lefolytatására
utasítja, ha a másodfokú vagy harmadfokú bíróság az eljárási törvény szabályainak megsértésével,
vagy indokolatlanul rendelkezett az ítélet hatályon kívül helyezéséről.
(3)	A 627. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a fellebbezést elbíráló bíróság a
fellebbezéssel megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a határozatot hozó bíróságot új
eljárásra utasítja.
(4)	A hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát,
továbbá a fellebbezést elbíráló bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását.
(5)	Határozatának meghozatalát követően a fellebbezés elbírálására jogosult bíróság a
személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésről határoz.
A bűnügyi költség viselése
631.	§
Az e Fejezet szerinti eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
TIZENNYOLCADIK RÉSZ
A MEGISMÉTELT ELJÁRÁS
Általános rendelkezések
632.	§
(1)	A bíróság határozatának hatályon kívül helyezése vagy az Alkotmánybíróság általi
megsemmisítése esetén az eljárást meg kell ismételni.
(2)	A megismételt eljárásban a bíróság az ügyet a hatályon kívül helyező határozat, illetve az
Alkotmánybíróság megsemmisítő határozata okainak és indokainak figyelembevételével bírálja el.
(3)	A megismételt eljárásban hozott ítélet felülbírálata során a másodfokú, illetve a
harmadfokú bíróságot változatlan tényállás mellett sem kötik a hatályon kívül helyező határozatban
kifejtett okok és indokok.
233
Az elsőfokú bírósági eljárás megismétlése
633.	§
(1)	A tárgyalás előkészítésére és az elsőfokú bírósági tárgyalásra vonatkozó
Tizenharmadik-Tizennegyedik Rész rendelkezéseit az e §-ban és a 634. §-ban foglalt eltérésekkel
értelemszerűen kell alkalmazni.
(2)	A megismételt eljárásban előkészítő ülés tartásának nincs helye.
(3)	A tárgyalás megkezdése után az egyesbíró vagy a tanács elnöke ismerteti a másodfokú
bíróság vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatának, illetve az
Alkotmánybíróság megsemmisítő határozatának, az elsőfokú bíróság, illetve a másodfokú bíróság
hatályon kívül helyezett vagy megsemmisített határozatának, ha másodfokon bizonyítást vettek fel,
a másodfokú bírósági tárgyalás jegyzőkönyvének, valamint a vádiratnak a lényegét.
(4)	Ha az ügyészség a vádat az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése után
módosította, a módosított vádirat lényegét az ügyész ismerteti.
(5)	Ha a vádlott nem tesz vallomást, az egyesbíró vagy a tanács elnöke a hatályon kívül
helyezett vagy az Alkotmánybíróság által megsemmisített határozat alapjául szolgáló tárgyaláson
tett vallomásának lényegét is ismertetheti vagy felolvashatja.
(6)	A tanú kihallgatása, illetve a szakértő meghallgatása helyett ismertethető vagy
felolvasható a tanúnak a hatályon kívül helyezett vagy az Alkotmánybíróság által megsemmisített
határozat alapjául szolgáló tárgyaláson tett vallomásáról, illetve a szakértőnek az ott előterjesztett
szakvéleményéről készült jegyzőkönyv lényege.
(7)	A (6) bekezdés nem alkalmazható, ha az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül
helyezése azért történt, mert az ítélet megalapozatlanságát a másodfokú bírósági eljárásban nem
lehetett kiküszöbölni.
(8)	A (7) bekezdés nem zárja ki azon tanúvallomás, illetve szakvélemény lényegének az
ismertetését vagy felolvasását, amely nem az ítéleti tényállás megalapozatlan részére vonatkozik.
634.	§
(1)	Ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, a megismételt eljárásban nem lehet a
felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, vagy a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott
büntetésnél hátrányosabb büntetést kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél
hátrányosabb intézkedést alkalmazni.
(2)	Ha az Alkotmánybíróság az ítéletet megsemmisíti, a megismételt eljárásban nem lehet a
felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, illetve az ítéletben kiszabott büntetésnél hátrányosabb
büntetést kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél hátrányosabb intézkedést
alkalmazni.
(3)	Az (1) bekezdés nem irányadó, ha
a)	az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése a 608. § (1) bekezdés a)-c) vagy e)
pontjában vagy a 610. §-ban meghatározott ok miatt történt,
b)	az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése a 609. § alapján az 567. § (1)
bekezdés c) pontjában meghatározott ok miatt történt,
c)	a megismételt eljárásban felmerült új bizonyíték alapján a bíróság olyan új tényt állapít
meg, amelynek folytán súlyosabb büntetést kell kiszabni, feltéve, hogy az ügyészség ezt
indítványozza,
d)	az ügyészség vádkiterjesztése folytán a vádlott bűnösségét más bűncselekményben is meg
kell állapítani,
e)	az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére a felülvizsgálati eljárásban a
terhelt terhére bejelentett felülvizsgálati indítvány folytán került sor.
234
(4)	A (3) bekezdés esetében sem lehet a vádlott bűnösségét megállapítani, hátrányosabb
büntetést kiszabni vagy a büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél hátrányosabb intézkedést
alkalmazni, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a vádlottra vonatkozó rendelkezését az
590. § (11) bekezdése alapján helyezte hatályon kívül.
A másodfokú vagy a harmadfokú bírósági eljárás megismétlése
635.	§
(1)	Ha a harmadfokú bíróság vagy a Kúria a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül
helyezi, és a másodfokú bíróságot utasítja új eljárásra, vagy az Alkotmánybíróság a másodfokú
bíróság határozatát megsemmisíti, a másodfokú bíróság eljárására a Tizenötödik Rész
rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2)	Ha a Kúria a harmadfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és a harmadfokú
bíróságot utasítja új eljárásra, vagy az Alkotmánybíróság a harmadfokú bíróság határozatát
megsemmisíti, a harmadfokú bíróság eljárására a Tizenhatodik Rész rendelkezéseit kell alkalmazni.
A rendkívüli jogorvoslati eljárás megismétlése
636.	§
(1)	Ha az Alkotmánybíróság a Kúria felülvizsgálati eljárás során hozott határozatát
megsemmisíti, a Kúria eljárására a XC. Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2)	Ha az Alkotmánybíróság a Kúriának a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat
alapján hozott határozatát megsemmisíti, a Kúria eljárására a XCII. Fejezet rendelkezéseit kell
alkalmazni.
TIZENKILENCEDIK RÉSZ
RENDKÍVÜLI JOGORVOSLATOK
LXXXIX. Fejezet
A perújítás
A perújítás okai
637.	§
(1)	A bíróság jogerős ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak van
helye, ha
a)	az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot
hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy
aa)	a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni, vagy büntetés
helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy
ab)	a terhelt bűnösségét kell megállapítani, vagy lényegesen súlyosabb büntetést, intézkedés
helyett büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél lényegesen
súlyosabb intézkedést kell alkalmazni,
b)	a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ügydöntő határozatot
hoztak,
c)	a terhelt az ügydöntő határozatban nem a valódi személyazonosságával szerepel és ez a
határozat kijavításával nem orvosolható,
d)	az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel,
235
e)	az alapügyben a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja a kötelességét a büntető
törvénybe ütköző módon megszegte,
f)	a köztársasági elnök a terhelttel szemben indult büntetőeljárás kegyelemből történő
megszüntetéséről határozott,
g)	az alapügyet a CI-CII. Fejezet szerint fejezték be.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontja szerinti új bizonyítéknak kell tekinteni az olyan személy
tanúvallomását, aki az alapügyben a mentességi jogával élve a vallomástételt megtagadta.
(3)	Az (1) bekezdés d) és e) pontja esetében perújításnak csak akkor van helye, ha
a)	a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős ügydöntő határozat
megállapította, vagy ilyen ügydöntő határozat meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárta ki, és
b)	e bűncselekmény a bíróság ügydöntő határozatát érdemben befolyásolta.
(4)	A perújításnak nem akadálya, ha a (3) bekezdés a) pontjában megjelölt bűncselekmény
miatt a felelősségre vonás az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizáró
ok vagy büntethetőséget megszüntető ok miatt maradt el.
(5)	Az (1) bekezdés f) és - ha a terhelt elérhető - g) pontja esetén a perújítás lefolytatása
kötelező.
638.	§
(1)	Perújításnak nincs helye, ha a bíróság az eljárást azért szüntette meg, mert az ügyész a
vádat ejtette.
(2)	Perújításnak a terhelt terhére csak életében és csak az elévülési időn belül van helye.
(3)	A perújítást nem zárja ki, hogy a terhelt büntetését végrehajtották, a terhelt javára szóló
perújítást pedig az sem, hogy a terhelt büntethetősége megszűnt.
(4)	A bíróság jogerős ügydöntő határozatának kizárólag a polgári jogi igény vagy a szülői
felügyeleti jog kérdésében hozott rendelkezése ellen a polgári perrendtartásról szóló törvény
szabályai szerint van helye perújításnak.
A perújítási indítvány
639.	§
(1)	A terhelt terhére az ügyészség terjeszthet elő perújítási indítványt.
(2)	A terhelt javára
a)	az ügyészség,
b)	a terhelt,
c)	a védő,
d)	a terhelt törvényes képviselője,
e)	a terhelt házastársa vagy élettársa a kényszergyógykezelés elrendelése ellen,
f)	a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa
terjeszthet elő perújítási indítványt.
(3)	A terhelt és a védő a 637. § (1) bekezdés g) pontjára alapított perújítási indítványt attól a
naptól számított egy hónapon belül terjesztheti elő, amelyen az alapügyet befejező ügydöntő
határozat jogerőre emelkedéséről tudomást szerzett.
(4)	A perújítási indítványban meg kell jelölni az alapügyet, amely ellen a perújítás irányul, az
indítvány okát, valamint a perújítás alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait. A 637. § (1)
bekezdés g) pontjára alapított perújítási indítványban valószínűsíteni kell az alapügyet befejező
ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséről való tudomásszerzés időpontját is.
(5)	A perújítási indítványnak tartalmaznia kell az indítványozó kézbesítésre alkalmas
elérhetőségét, a 637. § (1) bekezdés g) pontjára alapított perújítási indítványnak továbbá a terhelt
tényleges tartózkodási helyét.
236
(6)	Ha valamely hatóság vagy hivatalos személy a hivatali hatáskörében olyan körülményről
szerez tudomást, amelynek alapján perújítást lehet indítványozni, köteles erről a perújítás
megengedhetőségének kérdésében döntő bíróság területén működő ügyészt tájékoztatni.
640.	§
(1)	A perújítási indítvány a másodfokú bíróság perújítás megengedhetősége tárgyában tartott
tanácsülésének megkezdéséig visszavonható.
(2)	A terhelt a javára más jogosult által előterjesztett perújítási indítványt is visszavonhatja,
kivéve, ha azt
a)	az ügyész terjesztette elő,
b)	a kényszergyógykezelés elrendelése ellen terjesztették elő.
(3)	A perújítási indítvány visszavonása esetén a felmerült bűnügyi költség megfizetésére az
indítványozót kell kötelezni. Ha a perújítási indítványt az ügyész vonta vissza, a bűnügyi költséget
az állam viseli.
Perújítási nyomozás
641.	§
(1)	Ha a perújítási nyomozást az ügyészség rendeli el, a nyomozásra a Tizedik Rész
rendelkezéseit a perújítási eljárás jellegének megfelelően kell alkalmazni.
(2)	Ha a perújítási nyomozást a bíróság rendeli el, a nyomozásra a Tizedik Rész
rendelkezéseit a perújítási eljárás jellegének megfelelően, a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a)	a bíróság a nyomozást elrendelő végzést és az ügyiratokat az általános nyomozó
hatóságnak küldi meg,
b)	a perújítási nyomozás során a bíróság gyakorolja a 26. § (3) bekezdés a)-c) és g)-h)
pontjában meghatározott irányítási jogkört,
c)	a perújítási nyomozás határideje két hónap, amelyet a bíróság kétszer, egyenként legfeljebb
két hónappal meghosszabbíthat,
d)	az általános nyomozó hatóság a perújítási nyomozás elvégzése után a bíróságnak küldi
vissza az ügyiratokat.
(3)	Letartóztatás, előzetes kényszergyógykezelés, bűnügyi felügyelet nem rendelhető el.
(4)	A perújítási nyomozás során a leplezett eszközök a LV. Fejezet rendelkezései szerint
alkalmazhatók. A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazását a bíróság a
Tizenkettedik Részben meghatározottak szerint engedélyezi. Ha a perújítási nyomozást a bíróság
rendeli el, a bíróság nem utasíthatja az általános nyomozó hatóságot bírói engedélyhez kötött
leplezett eszköz alkalmazására. Ha az alapügyben a nyomozás során már alkalmaztak bírói
engedélyhez kötött leplezett eszközt az érintett személlyel szemben, és a perújítási nyomozás során
a bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazását ismételten engedélyezik, a leplezett
eszközök alkalmazásának idejét össze kell adni és a 239. § (2) bekezdésében meghatározott
időtartamot ennek megfelelően kell számítani.
Az ügyészség eljárása
642.	§
(1)	A más jogosulttól származó perújítási indítványt a perújítás megengedhetőségének
kérdésében döntésre jogosult bíróság mellett működő ügyészségnél kell írásban benyújtani vagy
jegyzőkönyvbe mondani.
(2)	A nem jogosulttól származó perújítási indítványnak a bíróság részére történő megküldését
az ügyészség mellőzi, és erről az indítvány előterjesztőjét írásban tájékoztatja.
237
(3)	Az ügyészség a más jogosult által előterjesztett perújítási indítványt az észrevételével
együtt egy hónapon belül megküldi a bíróságnak.
(4)	Ha az ügyészség terjeszt elő perújítási indítványt, ahhoz csatolja, illetve ha ez nem
lehetséges, megjelöli a perújítás alapjául szolgáló bizonyítási eszközöket.
(5)	Az ügyészség az alapügy bírósági ügyiratainak megküldése érdekében haladéktalanul
megkeresi az alapügyben elsőfokon eljárt bíróságot, ha azok a (3) bekezdésben meghatározott
nyilatkozatának megtételéhez vagy a perújítási indítvány előterjesztéséhez szükségesek. Ebben az
esetben a (3) bekezdésben meghatározott határidőt az alapügy bírósági ügyiratainak ügyészséghez
érkezésétől kell számítani.
(6)	Ha a perújítás előfeltételeinek tisztázása és új bizonyítékok beszerzése érdekében
szükséges, az ügyész a perújítási indítvány megküldése előtt perújítási nyomozást rendel el. Ebben
az esetben a (3) bekezdésben meghatározott határidőt a perújítási nyomozás elvégzésétől kell
számítani.
A perújítás megengedhetősége
643.	§
(1)	Ha az alapügyben a járásbíróság járt el elsőfokon, a törvényszék, ha a törvényszék járt el
elsőfokon, az ítélőtábla dönt a perújítás megengedhetőségének kérdésében.
(2)	A perújítási indítványt a bíróság tanácsülésen bírálja el.
(3)	A bíróság a perújítási indítvány érkezését követően - ha azt az ügyészség nem csatolta -
beszerzi az alapügy ügyiratait.
(4)	Ha a perújítási indítványt a bíróságnál terjesztették elő, a bíróság azt az alapügy bírósági
ügyirataival együtt észrevételének megtétele érdekében megküldi az ügyészségnek. Az ügyészség
az alapügy ügyiratait a nyilatkozatával együtt egy hónapon belül visszaküldi a bíróságnak.
(5)	A bíróság kézbesíti az ügyészség nyilatkozatát a perújítási indítvány előterjesztőjének. A
terhelt részére kézbesíteni kell a más által előterjesztett perújítási indítványt és az arra tett
ügyészségi nyilatkozatot.
(6)	Az (5) bekezdésben meghatározott személyek a perújítási indítványra, illetve az ügyészség
nyilatkozatára a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül észrevételt tehetnek.
(7)	A perújítás megengedhetősége körében a 637. § (1) bekezdés a) pontjával kapcsolatban
azt kell elbírálni, hogy az indítványozó által a perújítás alapjául felhozottak valóságuk bizonyítása
esetében alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a bíróság a 637. § (1) bekezdés aa) vagy ab) alpontjának
megfelelő határozatot hozzon.
(8)	Ha a perújítás megengedhetőségében való döntéshez bizonyítási eszköz felkutatása
szükséges, a bíróság perújítási nyomozást rendel el.
644.	§
(1)	Ha a bíróság a perújítási indítványt alaposnak találja, a perújítást nem ügydöntő
végzésével elrendeli, és - a (2) bekezdés kivételével - az ügyet a megismételt eljárás lefolytatására
a)	megküldi az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnak, vagy
b)	átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz.
(2)	A 637. § (1) bekezdés g) pontja alapján a perújítást csak a másodfokú, illetve csak a
harmadfokú bírósági eljárásra vonatkozóan kell elrendelni, ha a terhelt távollétében csak a
másodfokú, illetve csak a harmadfokú bírósági eljárást folytatták le.
(3)	Ha a bíróság a 637. § (1) bekezdés b) pontja alapján rendeli el a perújítást, maga is
hatályon kívül helyezheti az alapügyben hozott ítéletet, vagy annak a perújítással megtámadott
részét és az 567. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntetheti az eljárást.
238
(4)	Ha a bíróság a 637. § (1) bekezdés f) pontja alapján rendeli el a perújítást, maga is
hatályon kívül helyezheti az alapügyben hozott ügydöntő határozatot, vagy annak a perújítással
megtámadott részét és meghozhatja a törvénynek megfelelő határozatot.
(5)	A bíróság a perújítás elrendelésével egyidejűleg az alapügyben kiszabott büntetés vagy
alkalmazott intézkedés végrehajtását, illetve a jogerős ügydöntő határozatban foglaltak teljesítését
felfüggesztheti, illetve félbeszakíthatja, vagy a szükséges kényszerintézkedést elrendelheti.
(6)	Az alaptalan, illetve a törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy elkésett
perújítási indítványt a bíróság nem ügydöntő végzésével elutasítja. A bíróság a perújítási indítványt
elutasítja akkor is, ha az indítványozó, illetve a 637. § (1) bekezdés g) pontjára alapított perújítási
indítvány esetén a terhelt elérhetetlenné vált.
(7)	A bíróság a perújítási indítványt elutasító határozatát közli azzal, aki a perújítási
indítványt előterjesztette, és ha az indítványt nem az ügyészség terjesztette elő, az ügyészséggel is.
A más által előterjesztett perújítási indítványt elutasító határozatot a terhelttel is közölni kell.
(8)	A korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett perújítási indítványt a bíróság
érdemi indokolás nélkül elutasítja.
(9)	A perújítási indítvány elutasítása esetén a felmerült bűnügyi költség megfizetésére az
indítványozót, a terhelt javára más által előterjesztett indítvány esetén - feltéve, hogy azt a terhelt e
törvény alapján visszavonhatta volna - a terheltet kell kötelezni. Ha az elutasított perújítási
indítványt az ügyészség terjesztette elő, a bűnügyi költséget az állam viseli.
645.	§
(1)	A perújítás elrendelése ellen nincs helye fellebbezésnek.
(2)	A perújítási indítvány elutasítása miatt az indítványozó fellebbezhet, fellebbezésében
azonban új perújítási okra nem hivatkozhat.
(3)	A bíróság a végleges nem ügydöntő végzés elleni fellebbezést érdemi indokolás nélkül
elutasíthatja.
(4)	A törvényszék végzése elleni fellebbezést az ítélőtábla, az ítélőtábla végzése elleni
fellebbezést a Kúria tanácsülésen bírálja el.
(5)	A fellebbezésre és a fellebbezés elintézésére egyebekben az LXXXI-LXXXIV. Fejezet
rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
A perújítás lefolytatása
646.	§
(1)	A perújítás elrendelése esetén a perújítási eljárás lefolytatására a Tizenegyedik,
Tizenharmadik és Tizennegyedik Rész rendelkezéseit a perújítás jellegéből folyó eltérésekkel kell
alkalmazni.
(2)	A perújítási eljárásban előkészítő ülés tartásának nincs helye.
(3)	A bíróság az alapügyben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés végrehajtását,
illetve a jogerős ügydöntő határozatban foglaltak teljesítését felfüggesztheti, félbeszakíthatja, vagy a
szükséges kényszerintézkedést elrendelheti.
(4)	A bíróság a terheltnek a tárgyalásra szóló idézéssel együtt - ha ez korábban nem történt
meg - a perújítást elrendelő végzést is kézbesíti.
(5)	A bíróság a vádirat helyett a perújítással megtámadott ítélet és a perújítást elrendelő
végzés lényegét ismerteti a tárgyaláson.
(6)	A perújítás lefolytatása során
a)	a bizonyítás terjedelmét kizárólag az a perújítási ok határozza meg, amely miatt a perújítást
elrendelték, és
b)	nem rendelhető el olyan bizonyítás, amely a terhelt terhére szóló változást eredményezne,
ha a perújítási indítványt a terhelt javára terjesztették elő.
239
647. §
(1)	Ha a bíróság megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott ítéletet vagy
eljárást megszüntető végzést, illetve annak a perújítással megtámadott részét hatályon kívül helyezi,
és a törvénynek megfelelő határozatot hoz.
(2)	A bíróság a perújítást elutasítja, ha
a)	azt alaptalannak találja, illetve
b)	a 637. § (1) bekezdés g) pontja alapján elrendelt perújítás során a terhelt elérhetetlenné vált.
(3)	Ha az alapügyben kiszabott büntetést összbüntetésbe foglalták, és a perújítás alapossága
folytán az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül kell helyezni, a bíróság az összbüntetési ítéletet is
hatályon kívül helyezi, és - ha ennek feltételei fennállnak - lefolytatja az összbüntetési eljárást,
feltéve, hogy ez a 839. § (1) bekezdés szerinti hatáskörét nem haladja meg; ellenkező esetben az
ügyiratokat az összbüntetési eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező bíróságnak küldi meg.
(4)	Ha a perújítási indítványt a terhelt javára terjesztették elő, az új határozat meghozatalakor
a súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
(5)	Ha a bíróság megállapítja, hogy a perújítás alapos,
a)	az ügyész, a terhelt vagy a magánfél indítványára az érdemben elbírált polgári jogi igényt
újból elbírálja,
b)	az ügyész vagy a terhelt indítványára a szülői felügyeleti jog megszüntetése tárgyában
újból határoz.
(6)	A perújítás elrendelése után hozott határozatok ellen az általános szabályok szerint van
helye jogorvoslatnak.
XC. Fejezet
A felülvizsgálat
A felülvizsgálat okai
648.	§
Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen
a)	a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt,
b)	eljárási szabálysértés miatt,
c)	az Alkotmánybíróság, vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv
határozata alapján
van helye.
649.	§
(1)	A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető
elő, ha a bíróság
a)	a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével
aa)	állapította meg a terhelt bűnösségét,
ab)	rendelte el a terhelt kényszergyógykezelését,
ac)	mentette fel a terheltet, vagy
ad)	szüntette meg az eljárást;
b)	a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának
megsértésével
ba)	szabott ki törvénysértő büntetést,
bb)	alkalmazott törvénysértő intézkedést;
240
c)	a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel a büntetés
végrehajtását.
(2)	Eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a
határozatát
a)	joghatóság hiányában,
b)	a magánindítvány, a feljelentés, vagy a legfőbb ügyésznek a Btk. 3. § (3) bekezdésében
meghatározott rendelkezése hiányában,
c)	nem az arra jogosult által emelt vád alapján,
d)	a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel, vagy
e)	a súlyosítási tilalom megsértésével
hozta meg.
(3)	Az Alkotmánybíróság határozata alapján felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha az
Alkotmánybíróság a jogerős ügydöntő határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát rendelte
el.
(4)	Nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján felülvizsgálati
indítvány terjeszthető elő, ha nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv megállapította,
hogy az eljárás lefolytatása vagy a bíróság jogerős ügydöntő határozata megsértette a törvényben
kihirdetett nemzetközi szerződés valamely rendelkezését, feltéve, hogy a nemzetközi emberi jogi
szerv joghatóságának Magyarország alávetette magát.
(5)	Nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján felülvizsgálatnak
akkor is helye van, ha a nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv a nemzetközi
szerződés azon rendelkezésének megsértését állapította meg, amely olyan eljárási szabálysértést
valósított meg, amely e törvény szerint felülvizsgálattal nem, csak fellebbezéssel támadható.
A felülvizsgálat korlátai
650.	§
(1)	Nincs helye felülvizsgálatnak
a)	a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt a harmadfokú bíróság jogerős ügydöntő
határozatának rendelkezése, illetve része ellen,
b)	a Kúria jogegységi eljárása alapján, felülvizsgálat során vagy a törvényesség érdekében
bejelentett jogorvoslat alapján hozott határozata ellen,
c)	ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható,
d)	a 608. § (1) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott okból, ha az eljárási szabálysértés az
eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetve a büntetés
kiszabására vagy intézkedés alkalmazására nem volt lényeges hatással.
(2)	A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás
nem támadható.
(3)	A bíróság jogerős ügydöntő határozatának kizárólag a polgári jogi igény vagy a szülői
felügyeleti jog kérdésében hozott rendelkezése ellen a polgári perrendtartásról szóló törvény
szabályai szerint van helye felülvizsgálatnak.
(4)	A nemzetközi emberi jogi szerv határozata alapján nincs helye felülvizsgálatnak, ha az
kizárólag az ügy észszerű időn belül történő elbírálása követelményének megsértését állapította
meg.
A felülvizsgálati indítvány
651.	§
(1)	A terhelt terhére az ügyészség terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt.
(2)	A terhelt javára
241
a)	az ügyészség,
b)	a terhelt,
c)	a védő,
d)	a terhelt törvényes képviselője,
e)	a terhelt házastársa vagy élettársa a kényszergyógykezelés elrendelése ellen,
f)	a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa
terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt.
(3)	A 649. § (3)-(5) bekezdésében meghatározott esetben a legfőbb ügyész hivatalból
előterjeszti a felülvizsgálati indítványt.
(4)	Ha valamely hatóság vagy hivatalos személy a hivatali hatáskörében azt észleli, hogy a
terhelt sérelmére felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló törvénysértés történt, köteles erről a
legfőbb ügyészt tájékoztatni.
652.	§
(1)	A felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a
felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját.
(2)	A felülvizsgálati indítványnak tartalmaznia kell az indítványozó kézbesítésre alkalmas
elérhetőségét.
(3)	Felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a jogerős ügydöntő határozat közlésétől
számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni.
(4)	A terhelt javára szóló felülvizsgálati indítvány benyújtása nincs határidőhöz kötve.
(5)	Az indítvány benyújtását nem zárja ki, hogy a terhelt büntetését végrehajtották, vagy a
terhelt büntethetősége megszűnt.
(6)	Minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb
felülvizsgálati indítvány benyújtása a 649. § (3)-(5) bekezdésén alapul.
(7)	Felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be.
A felülvizsgálati eljárás
653.	§
(1)	A felülvizsgálati eljárás lefolytatására a harmadfokú bírósági eljárás szabályait az e
Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A 651. § (2) bekezdés b)-f) pontjában meghatározott személyek a felülvizsgálati
indítványt az alapügyben elsőfokon eljárt bíróságnál, vagy annál a bíróságnál terjeszthetik elő,
amelynek az eljárását a felülvizsgálati indítvány sérelmezi.
(3)	A bíróság a felülvizsgálati indítványt az alapügy ügyirataival együtt egy hónapon belül
felterjeszti a Kúriához.
(4)	A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványát - az alapügy ügyirataival együtt -
közvetlenül a Kúriánál terjeszti elő.
654.	§
(1)	A felülvizsgálati indítvány a Kúria határozathozatal céljából tartott tanácsüléséig
visszavonható.
(2)	A terhelt a javára más jogosult által előterjesztett felülvizsgálati indítványt is
visszavonhatja, kivéve, ha azt
a)	az ügyészség terjesztette elő,
b)	a kényszergyógykezelés elrendelése ellen terjesztették elő.
(3)	A védő az általa előterjesztett felülvizsgálati indítványt csak a terhelt hozzájárulásával
vonhatja vissza.
242
(4)	A felülvizsgálati indítvány visszavonása esetén a Kúria a felülvizsgálati eljárást
megszünteti.
655.	§
(1)	A felülvizsgálati indítványt a Kúria három, vagy öt hivatásos bíróból álló tanácsa bírálja el
tanácsülésen vagy nyilvános ülésen.
(2)	Ha a felülvizsgálat a Kúria határozata ellen irányul, az indítványt - a törvényben kizárt, az
arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett indítványt kivéve - öt hivatásos bíróból álló tanács
bírálja el.
(3)	A felülvizsgálati eljárásban védő részvétele kötelező.
(4)	A Kúria védőt rendel ki, ha a terheltnek nincs védője, és szükség esetén a felülvizsgálati
indítvány megfogalmazására hívja fel.
(5)	Ha a kirendelt védő az indítványt egy hónapon belül nem vagy hiányosan nyújtja be,
rendbírsággal sújtható.
656.	§
(1)	A tanács elnöke az indítvány előterjesztőjét az indítványnak egy hónapon belüli
kiegészítésére hívja fel, ha nem lehet megállapítani, hogy a jogerős ügydöntő határozatot miért
tartj a sérelmesnek.
(2)	A Kúria a felülvizsgálati indítványt elutasítja, ha
a)	a felülvizsgálat a törvényben kizárt,
b)	azt az arra nem jogosult terjesztette elő,
c)	elkésett,
d)	a felülvizsgálati indítványt - a 655. § (5) bekezdés esetét kivéve - az (1) bekezdésben
meghatározott felhívás ellenére nem, vagy újból hiányosan terjesztették elő,
e)	az indítványozó elérhetetlenné vált.
(3)	A Kúria a (2) bekezdésben meghatározott okok fennállását az eljárás során hivatalból
vizsgálja.
(4)	Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal
ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja.
657.	§
(1)	Ha a felülvizsgálati indítvány elutasításának nincs helye, és az alapügyben a vádat az
ügyészség képviselte, a Kúria az indítványt az alapügy ügyirataival együtt nyilatkozattétel
érdekében megküldi a Legfőbb Ügyészségnek.
(2)	Az ügyészség az alapügy ügyiratait a nyilatkozatával együtt egy hónapon belül visszaküldi
a Kúriának.
(3)	A Kúria megküldi az ügyészség nyilatkozatát a felülvizsgálati indítvány előterjesztőjének.
A terhelt részére meg kell küldeni a más által benyújtott felülvizsgálati indítványt, és az arra tett
ügyészségi nyilatkozatot.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott személyek a felülvizsgálati indítványra, illetve az
ügyészség nyilatkozatára a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül észrevételt tehetnek.
(5)	Az ügyészség a nyilatkozatában, valamint a felülvizsgálattal érintett terhelt vagy a védője
az észrevételében a 649. § (2) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott okra akkor is hivatkozhat,
ha felülvizsgálati indítványt nem terjesztett elő.
658.	§
243
(1)	A Kúria a felülvizsgálati eljárás megindulásáról tájékoztatja az Alkotmánybíróságot, ha a
jogerős ügydöntő határozat, vagy a jogerős ügydöntő határozat alapját képező jogszabály ellen
alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő.
(2)	A Kúria a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggeszti az eljárást, ha a felülvizsgálati
indítvány elbírálása során az eljáró tanács jogegységi eljárást kezdeményez.
659.	§
(1)	A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének,
valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős
ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
(2)	A felülvizsgálati indítványt - a (3)-(4) bekezdésben meghatározott kivétellel - a
megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
(3)	A 649. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a felülvizsgálati indítványt az
alaptörvény-ellenes jogszabály figyelmen kívül hagyásával, illetve az Alkotmánybíróság
döntésének alapulvételével kell elbírálni.
(4)	A 649. § (5) bekezdésében meghatározott esetben a felülvizsgálati indítványt a törvénnyel
kihirdetett nemzetközi szerződéssel ellentétes jogszabály figyelmen kívül hagyásával, illetve a
nemzetközi emberi jogi szerv döntésének alapulvételével kell elbírálni.
(5)	A Kúria a jogerős ügydöntő határozatot - a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel -
csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban
meghatározott ok alapján bírálja felül.
(6)	A Kúria a megtámadott határozatot a 649. § (2) bekezdés alapján akkor is felülbírálja, ha
az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
(7)	A felülvizsgálati indítványnak nincs halasztó hatálya, a Kúria azonban az indítvány
elbírálásáig a jogerős ügydöntő határozatban kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés
végrehajtását, illetve a jogerős ügydöntő határozatban foglaltak teljesítését felfüggesztheti vagy
félbeszakíthatja.
660.	§
(1)	A Kúria a felülvizsgálati indítványt - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel -
tanácsülésen bírálja el.
(2)	A Kúria a felülvizsgálati indítványról nyilvános ülésen határoz, ha
a)	a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől
számított nyolc napon belül ezt indítványozza, vagy
b)	ezt a tanács elnöke egyéb okból szükségesnek tartja.
661.	§
(1)	A nyilvános ülésen a védő, valamint ha a vádat az ügyészség képviselte, a legfőbb ügyész
vagy képviselőjének jelenléte kötelező.
(2)	A nyilvános ülésről a terheltet, illetve a 651. § (2) bekezdés c)-f) pontjában felsorolt
jogosultakat értesíteni kell.
(3)	Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy a kézbesítés legalább nyolc nappal a nyilvános
ülés előtt megtörténjen. A nyilvános ülés megtartásának nem akadálya, ha az értesítést azért nem
lehetett kézbesíteni, mert a címzett ismeretlen helyen tartózkodik.
(4)	A nyilvános ülés megnyitása után a Kúria ismerteti a felülvizsgálati indítvány és a
megtámadott határozat lényegét, valamint az ügyiratok tartalmából mindazt, ami a felülvizsgálati
indítvány elbírálásához szükséges.
(5)	Az ügy előadása után a felülvizsgálati indítvány előterjesztője, az ügyész, a védő, valamint
a 651. § (2) bekezdés c)-f) pontjában felsorolt egyéb jogosultak a felülvizsgálati indítvány keretei
244
között felszólalhatnak. A felszólalások után válasznak van helye. A felszólalás joga utoljára a
terheltet illeti meg.
A felülvizsgálati eljárás során hozott határozat
662.	§
(1)	A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot nem ügydöntő végzésével
hatályában fenntartja, ha
a)	a felülvizsgálni indítványozott ügydöntő határozat a jogszabályoknak megfelel, vagy
b)	olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása
nem volt.
(2)	A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatja, és a
törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha az alapügyben a bíróság
a)	a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt állapította meg a terhelt bűnösségét,
vagy rendelte el kényszergyógykezelését,
b)	a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a Btk. más szabályának megsértése miatt
szabott ki törvénysértő büntetést, alkalmazott törvénysértő intézkedést,
c)	a Btk. 86. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel a büntetés végrehajtását, vagy
d)	a súlyosítási tilalom megsértésével hozta meg a határozatát.
(3)	A Kúria az (1) bekezdés szerint jár el, ha a felülvizsgálati eljárás lefolytatására az
Alkotmánybíróság vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján
került sor.
(4)	A Kúria a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány esetén a megtámadott
határozatot a terhelt javára is megváltoztathatja.
663.	§
(1)	A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és
a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, ha
a)	a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére a büntető anyagi jog szabályainak
megsértése miatt került sor, illetve
b)	a 662. § (2)-(3) bekezdése szerinti határozat meghozatala az ügyiratok alapján nem
lehetséges,
c)	a nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján indult
felülvizsgálat esetén a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződésnek megfelelő határozat
meghozatalához az eljárás megismétlése szükséges, akkor is, ha a nemzetközi emberi jogi szerv
olyan jogsértést állapított meg, amely miatt a megtámadott határozatot e törvény szerint egyébként
nem kell hatályon kívül helyezni.
(2)	A Kúria - a 662. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kivétellel - a felülvizsgálati
indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti, a
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, illetve az ügyiratokat az
ügyészségnek megküldi, ha az alapügyben a bíróság a jogerős ügydöntő határozatát a 649. § (2)
bekezdés a)-d) pontjában meghatározott valamely eljárási szabálysértéssel hozta meg.
(3)	Ha a Kúria a bíróságot új eljárásra utasítja, a hatályon kívül helyező végzésben az új
eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat ad.
(4)	A Kúria a másod-, illetve harmadfokú bíróságot utasítja új eljárásra, ha
a)	a felülvizsgálat oka a másod-, illetve harmadfokú bíróság eljárásában merült fel,
b)	a törvénynek megfelelő határozat a másod-, illetve harmadfokú bíróság eljárásának
megismétlésével is meghozható.
(5)	Ha a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi,
és a terhelt fogva van, a fogva tartás kérdésében határoz.
245
664.	§
(1)	A felülvizsgálati eljárás során felmerült bűnügyi költséget, ideértve a felülvizsgálati
indítvány megfogalmazására kirendelt védő díját is, a felülvizsgálati indítvány elutasítása esetén -
az ügyészség által kezdeményezett felülvizsgálat esetét kivéve - az indítvány előterjesztője viseli.
Más esetekben a bűnügyi költséget az állam viseli.
(2)	A felülvizsgálati indítvány elintézése után a Kúria kézbesíti a határozatának kiadmányait.
A Kúria az ügyiratokat a határozatának kiadmányával és az ülésről készült jegyzőkönyvvel együtt
visszaküldi annak a bíróságnak, amely a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hozta,
vagy amelyet új eljárásra utasított.
XCI. Fejezet
Eljárás alkotmányjogi panasz esetén
665.	§
(1)	Az ügyben elsőfokon eljárt bíróság a jogerős ügydöntő határozatban kiszabott büntetés
vagy alkalmazott intézkedés végrehajtását, illetve a jogerős ügydöntő határozatban foglaltak
teljesítését az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztheti vagy félbeszakíthatja.
(2)	Az ügyben elsőfokon eljárt bíróság a jogerős ügydöntő határozatban kiszabott büntetés
vagy alkalmazott intézkedés végrehajtásának, illetve a jogerős ügydöntő határozatban foglaltak
teljesítésének felfüggesztéséről vagy félbeszakításáról tájékoztatja az Alkotmánybíróságot.
(3)	Az Alkotmánybíróság felhívására az ügyben elsőfokon eljárt bíróság a jogerős ügydöntő
határozatban kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés végrehajtását, illetve a jogerős
ügydöntő határozatban foglaltak teljesítését felfüggeszti vagy félbeszakítja és erről tájékoztatja az
Alkotmánybíróságot.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
XCII. Fejezet
Jogorvoslat a törvényesség érdekében
666.	§
A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat esetén a XC. Fejezet rendelkezéseit az e
Fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
667.	§
(1)	A legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be a bíróság
törvénysértő jogerős ügydöntő határozata és végleges nem ügydöntő végzése ellen.
(2)	Nincs helye a jogorvoslat bejelentésének, ha
a)	a határozatot a Kúria hozta,
b)	a törvénysértés perújítás, felülvizsgálat, vagy egyszerűsített felülvizsgálati eljárás útján
orvosolható.
(3)	A jogorvoslat bejelentése nincs határidőhöz kötve.
A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat elintézése
668.	§
246
(1)	Ha a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat elutasításának nincs helye, azt a Kúria
tanácsa nyilvános ülésen bírálja el.
(2)	A nyilvános ülésről a legfőbb ügyészt, a terheltet és védőjét értesíteni kell. Ha az
alapügyben a terheltnek nem volt védője, a Kúria a terhelt részére védőt rendel ki.
(3)	A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványra a terhelt és a védő
észrevételeket tehet.
(4)	A nyilvános ülés a legfőbb ügyésznek vagy képviselőjének a távollétében nem tartható
meg.
(5)	A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész vagy képviselője, a terhelt és védője felszólalhat és -
az eljárás jellegéhez képest - indítványokat tehet.
A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján hozott határozat
669.	§
(1)	Ha a Kúria a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot alaposnak találja, ítéletében
megállapítja, hogy a sérelmezett határozat törvénysértő, ellenkező esetben a jogorvoslatot
végzésével elutasítja.
(2)	A Kúria a törvénysértés megállapítása esetén a terheltet felmentheti, a
kényszergyógykezelését mellőzheti, az eljárást megszüntetheti, enyhébb büntetést szabhat ki, vagy
enyhébb intézkedést alkalmazhat, illetve ilyen határozat meghozatala érdekében a sérelmezett
határozatot hatályon kívül helyezheti, és szükség esetén az eljárt bíróságot új eljárásra utasíthatja.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a Kúria határozata csak a törvénysértést
állapíthatja meg.
(4)	A jogorvoslati eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
XCIII. Fejezet
Jogegységi eljárás
670.	§
(1)	A jogegységi eljárásra a (2)-(5) bekezdésben foglalt eltérésekkel a bíróságok
szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény jogegységi eljárásra vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(2)	Ha a jogegységi eljárás eredménye a Kúria előtt folyamatban lévő más rendkívüli
jogorvoslati eljárásra kihatással lehet, a Kúria a rendkívüli jogorvoslati eljárást a jogegységi
határozat meghozataláig felfüggeszti.
(3)	Ha az elvi kérdésben adott iránymutatásból következően a jogegységi határozattal érintett
jogerős ügydöntő határozatnak a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító rendelkezése
törvénysértő, a jogegységi tanács a törvénysértő rendelkezést hatályon kívül helyezi, és a terheltet
felmenti, illetve az eljárást megszünteti. Ha a terhelt fogva van, a fogva tartást is megszünteti.
(4)	A jogegységi határozat indokolása tartalmazza a terhelt felmentésének és az eljárás
megszüntetésének indokait is.
(5)	A jogegységi határozatot közölni kell azzal a terhelttel is, akit felmentettek vagy akivel
szemben az eljárást megszüntették.
XCIV. Fejezet
Egyszerűsített felülvizsgálat
671.	§
247
Egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a
törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően
rendelkezett a következő kérdésekről:
1.	a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapításáról,
2.	a próbaidőre felfüggesztetett szabadságvesztés Btk. 87. § b) pontja alapján történő
végrehajtásának elrendeléséről,
3.	a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének hatályon kívül
helyezéséről,
4.	a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésről,
5.	a feltételes szabadságnak a Btk. 40. § (1) bekezdése alapján történő megszüntetéséről,
6.	az előzetes fogva tartás és a bűnügyi felügyelet beszámításáról,
7.	a közérdekű munkaként végzendő munkáról,
8.	arról, hogy mely foglalkozástól tiltja el a terheltet,
9.	a járművezetéstől eltiltás utólagos beszámításáról,
10.	a kitiltás helyéről,
11.	sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén sportszövetség vagy sportlétesítmény
meghatározásáról,
12.	az elkobzásról, a vagyonelkobzásról vagy az elektronikus adat végleges
hozzáférhetetlenné tételéről, a lefoglalt dologról, a zár alá vétel feloldásáról,
13.	a próbára bocsátás megszüntetéséről,
14.	a pártfogó felügyelet elrendeléséről,
15.	a bűnügyi költségről,
16.	az elítélt visszaesői minőségéről,
17.	a javítóintézetből való ideiglenes elbocsátásnak a Btk. 121. § (3) bekezdése alapján
történő megszüntetéséről, vagy
18.	a polgári jogi igény érvényesítésével okozati összefüggésben felmerült - bűnügyi
költségnek nem minősülő - költségről.
Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás
672.	§
(1)	Egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban e törvény rendelkezéseit az e Fejezetben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás során az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését
követő egy hónapon belül a jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság, egyébként az alapügyben
eljárt elsőfokú bíróság jár el. Ha a bíróság tanácsban járt el, az egyszerűsített felülvizsgálati
eljárásban a tanács elnöke is eljárhat.
(3)	Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás hivatalból vagy az ügyészség, a terhelt, a védő
vagy az egyéb érdekelt indítványára indul meg. A bíróság az eljárást megszüntetheti, ha az
indítványozó az indítványt visszavonta.
(4)	A terhelt vagy az egyéb érdekelt hátrányára egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra
indítvány az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően hat hónapon belül terjeszthető elő,
illetve a terhelt vagy az egyéb érdekelt hátrányára egyszerűsített felülvizsgálati eljárás hivatalból hat
hónapon belül indítható.
(5)	Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárást a megindításától számított hat hónapon belül le
kell folytatni, ezt követően - a (6) bekezdésben foglaltak kivételével - nem hozható a terheltre vagy
az egyéb érdekeltre hátrányosabb döntés.
(6)	A (4) és (5) bekezdésben írt határidőn túl is kezdeményezhető, illetve lefolytatható az
egyszerűsített felülvizsgálati eljárás, ha
a)	az elkobzásról, vagy az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről azért kell
határozni, mert a dolog birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik, illetve
248
az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adat hozzáférhetővé tétele vagy közzététele
bűncselekményt valósít meg, vagy
b)	az elkobzásról, a vagyonelkobzásról a lefoglalással vagy zár alá vétellel összefüggésben
kell rendelkezni.
673.	§
(1)	A bíróság az ügyiratok alapján dönt, ha az ügyész, a terhelt vagy a védő meghallgatása
szükséges, nyilvános ülést, ha más bizonyítást vesz fel, tárgyalást tart.
(2)	Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárást bírósági titkár is lefolytathatja, de nem jogosult
nyilvános ülés vagy tárgyalás tartására.
(3)	Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban az eljárás felfüggesztésének nincs helye.
(4)	Ha az indítványozó a nyilvános ülésen vagy a tárgyaláson nem jelent meg, úgy kell
tekinteni, mintha az indítványát visszavonta volna.
(5)	Ha a bíróság tárgyalást tart, előkészítő ülés tartásának nincs helye.
(6)	A terhelt meghallgatása nem mellőzhető, ha a bíróság
a)	a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosításáról rendelkezik,
b)	a pártfogó felügyelet elrendelésével összefüggésben külön magatartási szabályokat ír elő,
vagy a pártfogó felügyelet magatartási szabályainak megszegéséről dönt,
c)	a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről határoz,
d)	a próbára bocsátás megszüntetéséről határoz.
(7)	A nyilvános ülés vagy a tárgyalás megnyitása után az egyesbíró vagy a tanács elnöke a
szükséges mértékben ismerteti az alapügyben hozott határozat, illetve azon körülmények lényegét,
amelyek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás hivatalból való megindítását indokolták.
(8)	Ha az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra indítvány alapján került sor, a nyilvános
ülésen vagy a tárgyaláson az indítványozó ismerteti az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra tett
indítvány lényegét és megjelöli az indítványt alátámasztó bizonyítékokat.
Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás során hozott határozat és jogorvoslat
674.	§
(1)	A bíróság az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás alapján, szükség esetén az alapügyben
meghozott határozat törvénysértő rendelkezésének hatályon kívül helyezése mellett a törvénynek
megfelelő határozatot hoz.
(2)	A bíróság az indítványt elutasítja, ha az alaptalan. A bíróság az eljárást megszünteti, ha a
hivatalból megindított eljárásban állapítja meg, hogy az eljárás megindításának feltételei nem állnak
fenn.
(3)	A bíróság az elkésett, a törvényben kizárt vagy a nem jogosulttól származó indítványt
érdemi indokolás nélkül elutasítja. A nem jogosulttól származó indítvány elutasítása esetén a
bíróság az eljárást hivatalból megindítja, ha az eljárás törvényi feltételei fennállnak.
(4)	A bíróság az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező kérdésben végzéssel
határoz.
(5)	A bíróság határozata ellen az fellebbezhet, aki az eljárás megindítása érdekében
indítványtételre jogosult, vagy az őt érintő körben, akinek a különleges eljárásban hozott határozat a
jogait vagy kötelezettségeit érintette.
(6)	A másodfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban hozott elsőfokú
határozatot hatályon kívül helyezi, és az indítványt elutasítja, ha az eljárás lefolytatása a törvényben
kizárt. A bíróság így jár el akkor is, ha az indítványt nem jogosult személy terjesztette elő és
egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának hivatalból nincs helye.
(7)	Egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban harmadfokú bírósági eljárásnak nincs helye.
249
675. §
A bűnügyi költséget az állam viseli, ha az eljárás során megállapítják, hogy a jogerős
ügydöntő határozat valamely az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező kérdésről nem
vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás
lefolytatására tett indítvány elutasítása esetén a bűnügyi költséget az indítványozó, az ügyészség
indítványa esetén az állam viseli.
HUSZADIK RÉSZ
KÜLÖN ELJÁRÁSOK
XCV. Fejezet
A fiatalkorú elleni büntetőeljárás
676.	§
A fiatalkorú elleni büntetőeljárásban e törvény rendelkezéseit az e Fejezetben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
A fiatalkorú elleni büntetőeljárás célja
677.	§
A fiatalkorú elleni büntetőeljárást úgy kell lefolytatni, hogy az a fiatalkorú nevelésének,
illetve testi, értelmi, erkölcsi és érzelmi fejlődésének az előmozdításával biztosítsa a fiatalkorú
társadalmi beilleszkedését, és azt, hogy a fiatalkorú ne kövessen el újabb bűncselekményt.
Az eljárás hatálya
678.	§
(1)	A fiatalkorú elleni büntetőeljárásnak azzal szemben van helye, aki a bűncselekmény
elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.
(2)	Ha a fiatalkorúval szemben több bűncselekmény miatt folyik eljárás, és azok között a
tizennegyedik életévének betöltése előtt és a tizennegyedik életévének betöltése után elkövetett
bűncselekmény is szerepel, a fiatalkorú elleni büntetőeljárásban a tizennegyedik életévét betöltött
fiatalkorúra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3)	Nincs helye fiatalkorú elleni büntetőeljárásnak, ha a terhelttel szemben több
bűncselekmény miatt folyik eljárás, és azok közül legalább egyet a tizennyolcadik életévének
betöltése után követett el. Ez a rendelkezés irányadó akkor is, ha a fiatalkorút a tizennyolcadik
életévének betöltése után elkövetett bűncselekmény miatt próbára bocsátották, és a 486. § alapján a
fiatalkorúként elkövetett bűncselekmény miatt folyó eljáráshoz kellett az ügyet egyesíteni.
(4)	Több terhelt esetén a bíróság a felnőtt korú terhelt ügyét a fiatalkorú ügyével együtt bírálja
el, ha az a fiatalkorú ügyével összefügg.
(5)	Fiatalkorúval szemben büntetőeljárásnak csak közvádra van helye, a magánvádra
üldözendő bűncselekmények esetében az ügyészség jár el.
A fiatalkorú védelme
679.	§
250
A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárás során folyamatosan köteles
vizsgálni, hogy felmerül-e a fiatalkorúval kapcsolatban olyan körülmény,	amely megalapozza a
gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben	meghatározott jelzési
kötelezettséget vagy hatósági eljárás kezdeményezésének a kötelezettségét.
A bíróság
680. §
(1)	A fiatalkorú elleni büntetőeljárásban az elsőfokú bíróság tanácsban jár el, ha
a)	a bűncselekményre a törvény nyolc évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés
büntetés kiszabását rendeli, vagy
b)	az egyesbíró az ügyet a bíróság tanácsa elé utalta.
(2)	A fiatalkorú elleni büntetőeljárásban az elsőfokú bíróság tanácsa egy hivatásos bíróból és
két ülnökből áll.
(3)	Az egyesbíró és a tanács elnöke hivatásos bíró.
(4)	A fiatalkorú elleni bírósági eljárásban a
a)	vádemelés előtt elsőfokon a nyomozási bíró, másodfokon a tanács elnöke,
b)	vádemelés után elsőfokon az egyesbíró, vagy a tanács elnöke, másodfokon és - a Kúria
kivételével - harmadfokon a tanács egyik tagja
az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíró.
(5)	A fiatalkorú elleni büntetőeljárásban ülnökként kizárólag
a)	pedagógus,
b)	pszichológus, vagy
c)	a család-, gyermek- és ifjúságvédelmi szolgáltatás, gyámügyi igazgatás keretében az
ellátottak gyógyítását, ápolását, foglalkoztatását, fejlesztését, ellátását, nevelését, gondozását vagy
szociális segítését, a gyermek sorsának rendezését közvetlenül szolgáló, egyetemi vagy főiskolai
végzettséghez kötött munkakörben dolgozó vagy korábban dolgozó személy
vehet részt.
(6)	Az ítélkezés során a hivatásos bíró és az ülnök jogai és kötelességei azonosak. A bíró
kizárására vonatkozó rendelkezések az ülnökre is irányadók.
Az ügyész
681. §
A fiatalkorú elleni büntetőeljárásban a felettes ügyészség által kijelölt ügyész jár el.
A védő
682. §
(1)	A fiatalkorú elleni eljárásban védő részvétele kötelező.
(2)	A védő jelenléte kötelező a vádemelés előtt a fiatalkorú részvételével tartott
a)	gyanúsítotti kihallgatáson,
b)	szembesítésen,
c)	felismerésre bemutatáson,
d)	helyszíni kihallgatáson,
e)	bizonyítási kísérleten, valamint
f)	a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedéssel kapcsolatos
eljárásban tartott ülésen.
251
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a fiatalkorú részvételével végzett eljárási
cselekményről a védőt utólag tájékoztatni kell, ha azon a védő nem volt jelen.
A bizonyítás
683.	§
(1)	A fiatalkorú elleni büntetőeljárásban a bizonyítás a fiatalkorú sajátos szükségleteinek,
környezetének megismerése szempontjából lényeges körülmények vizsgálatára (a továbbiakban:
fiatalkorú egyéni értékelése) is kiterjed. A fiatalkorú egyéni értékelésének eszközei különösen
a)	a környezettanulmány,
b)	a pártfogó felügyelői vélemény vagy összefoglaló pártfogó felügyelő vélemény,
c)	szakvélemény,
d)	a pártfogó felügyelő tanúvallomása,
e)	a fiatalkorú törvényes képviselőjének vagy a fiatalkorú gondozását ellátó más személynek a
tanúvallomása.
(2)	A fiatalkorú törvényes képviselője vagy a fiatalkorú gondozását ellátó más személy a
fiatalkorú egyéni értékelése során köteles együttműködni.
(3)	A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a bűncselekmény elkövetésekor
tizennegyedik életévét betöltött fiatalkorú érettségének vagy értelmi fejlettségének szakértői
vizsgálatát is elrendelheti.
(4)	Legkésőbb az ügydöntő határozat meghozatala előtt intézkedni kell a fiatalkorú egyéni
értékelésének ismételt elvégzése iránt, ha az eljárás során adat merül fel arra, hogy a fiatalkorú
egyéni értékelésének alapjául szolgáló körülmények jelentős mértékben megváltoztak, illetve ha a
fiatalkorú egyéni értékelése érdekében két évnél régebben került sor bizonyítási eszköz
beszerzésére.
684.	§
(1)	A fiatalkorú gyanúsítottként történő kihallgatását követően haladéktalanul be kell szerezni
a környezettanulmányt, amely a jogszabályban meghatározott, és a 683. § (1) bekezdésében
szereplő körülmények vizsgálatára vonatkozó adatokat tartalmazza. A környezettanulmány a
fiatalkorú veszélyeztetettségének bűnmegelőzési szempontú kockázatértékelését is tartalmazza.
(2)	A környezettanulmányt a pártfogó felügyelő készíti el.
(3)	A pártfogó felügyelő köteles és jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a
környezettanulmány elkészítéséhez szükségesek.
(4)	A pártfogó felügyelő meghallgatja a fiatalkorút, valamint a fiatalkorú törvényes
képviselőjét, vagy a fiatalkorú gondozását ellátó más személyt, pedagógiai véleményt szerez be és
feltárja a gyermekvédelmi előzményeket.
(5)	A pártfogó felügyelő megismerheti az ügyiratokat, a terhelttől, a sértettől, a tanútól,
segítőtől és az egyéb érdekelttől, a gyámhatóságtól, a gyermekjóléti szolgálattól és a megelőző
pártfogó felügyelőtől felvilágosítást kérhet.
(6)	A környezettanulmány elkészítéséhez a pártfogó felügyelő a rendőrség általános
rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervének a közreműködését igénybe veheti.
(7)	A szakértőre vonatkozó rendelkezéseket a környezettanulmányt készítő pártfogó
felügyelőre is alkalmazni kell azzal, hogy a 194-195. §, a 197. § (2)-(5) bekezdése és a 199-200. §
a pártfogó felügyelőre nem alkalmazható.
Összefoglaló pártfogó felügyelői vélemény
685.	§
252
(1)	Ha a fiatalkorúval szemben a védelembe vétele körében megelőző pártfogás elrendelésére
került sor, a vádemelés előtt az ügyészség, azután a bíróság összefoglaló pártfogó felügyelői
vélemény beszerzését rendeli el.
(2)	Az összefoglaló pártfogó felügyelői vélemény a 203. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakon
túl tartalmazza a fiatalkorúval szemben a gyámhatóság által elrendelt megelőző pártfogás
végrehajtásának eredményére vonatkozó összefoglaló megállapításokat.
(3)	Az összefoglaló pártfogó felügyelői véleményben a pártfogó felügyelő javaslatot tesz a
terhelttel szemben egyedi magatartási szabály vagy kötelezettség elrendelésére és - a bíróság vagy
az ügyész rendelkezése hiányában is - ki kell térnie arra, hogy a terhelt a kilátásba helyezett
magatartási szabályok vagy kötelezettségek teljesítését vállalja-e és képes-e teljesíteni, valamint
arra, hogy a sértett hozzájárul-e a részére adandó jóvátételhez.
(4)	Az összefoglaló pártfogó felügyelői vélemény elkészítéséből nincs kizárva az a pártfogó
felügyelő, aki a fiatalkorú megelőző pártfogását végzi vagy végezte.
(5)	A 683. § (4) bekezdésében szereplő feltételek fennállása esetén a bíróság, illetve az
ügyészség a megelőző pártfogó felügyelőt tanúként kihallgathatja. Ha az összefoglaló pártfogó
felügyelői véleményt a megelőző pártfogó készíti el, a 196. § (2) bekezdése szerinti meghallgatásra
kerül sor.
(6)	Az összefoglaló pártfogó felügyelői véleményre a pártfogó felügyelői véleményre
vonatkozó rendelkezéseket - az (1)-(5) bekezdésben meghatározott eltérésekkel - kell alkalmazni.
A belátási képesség vizsgálata
686.	§
A bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét
be nem töltött fiatalkorú beszámítási képességének és a bűncselekmény következményeinek
felismeréséhez szükséges belátási képességének vizsgálata érdekében - a megalapozott gyanú
közlését követően - jogszabályban meghatározottak szerint haladéktalanul gondoskodni kell a
szakértői kirendelésről. A szakértők egyesített szakvéleményt készítenek.
A nyomozás tartama
687.	§
(1)	A nyomozást a fiatalkorú gyanúsítotti kihallgatásától számított egy éven belül be kell
fejezni, ha a fiatalkorúval szemben öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő
bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
(2)	Ha a fiatalkorúval szemben öt évnél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő
bűncselekmény miatt van folyamatban nyomozás, annak határideje a gyanúsítotti kihallgatástól
számított két éven túl nem hosszabbítható meg.
A letartóztatás
688.	§
(1)	A fiatalkorú letartóztatásának a 276. § (2) bekezdésében megállapított okok esetében is
csak akkor van helye, ha az a bűncselekmény különös tárgyi súlya folytán szükséges.
(2)	A letartóztatás megszűnik, ha annak tartama
a)	a bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét be nem töltő fiatalkorúval
szemben az egy évet,
b)	a bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltött fiatalkorúval szemben a
két évet
253
eléri, kivéve az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott letartóztatás esetét,
továbbá ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés folytán
megismételt eljárás van folyamatban.
(3)	A bíróság a fiatalkorú személyiségére és a terhére rótt bűncselekmény jellegére tekintettel
törvényben meghatározottak szerint dönt a letartóztatás végrehajtási helyéről.
(4)	A fiatalkorú rendőrségi fogdában történő ideiglenes elhelyezéséről az ügyészség
indítványára a bíróság dönt, e határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A tizennegyedik életévét
be nem töltött fiatalkorú rendőrségi fogdában nem helyezhető el.
(5)	A letartóztatás tartama alatt a bíróság a letartóztatás végrehajtásának helyét az ügyészség,
a terhelt vagy a védő indítványára, vádemelés után hivatalból is megváltoztathatja.
Kényszerintézkedés elrendelése a vádemelés előtt
689.	§
(1)	A fiatalkorú gondozását ellátó nagykorú személyt, ha nem azonos a törvényes
képviselővel, értesíteni kell a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedéssel
kapcsolatos eljárásban tartott ülésről.
(2)	Az ülésen a törvényes képviselő, valamint a fiatalkorú gondozását ellátó nagykorú
személy is felszólalhat.
(3)	A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésről szóló határozatot a
fiatalkorú gondozását ellátó nagykorú személlyel is közölni kell.
Feltételes ügyészi felfüggesztés
690.	§
(1)	Fiatalkorúval szemben a 416. § szerinti feltételes ügyészi felfüggesztés akkor
alkalmazható, ha
a)	a nyomozás nyolcévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő
bűncselekmény miatt van folyamatban, és
b)	a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a
feltételes felfüggesztéstől a fiatalkorú helyes irányú fejlődése várható.
(2)	Ha a fiatalkorúval szemben feltételes ügyészi felfüggesztésnek van helye, az ügyészség az
eljárást a Btk. Különös része által meghatározott büntetési tétel keretei között, egy évtől három évig
terjedő időre függeszti fel.
(3)	Az ügyészség a feltételes ügyészi felfüggesztés előtt pártfogó felügyelői vélemény
beszerzését rendeli el, ha a pártfogó felügyelet céljának elősegítése érdekében külön magatartási
szabályt kíván előírni.
(4)	A pártfogó felügyelői véleményben a pártfogó felügyelő javaslatot tesz a terhelttel
szemben egyedi magatartási szabály vagy kötelezettség elrendelésére és - az ügyészség
rendelkezése hiányában is - kitér arra, hogy a terhelt a kilátásba helyezett magatartási szabályok
vagy kötelezettségek teljesítését vállalja-e, és képes-e teljesíteni, valamint arra, hogy a sértett
hozzájárul-e a részére adandó jóvátételhez.
(5)	A 419. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott kötelezettség - az egyéb feltételek
fennállása esetén is - csak a feltételes ügyészi felfüggesztésről szóló döntés meghozatalakor
tizenhatodik életévét betöltő fiatalkorú számára írható elő.
Az előkészítő ülés és a tárgyalás
691.	§
254
(1)	Az előkészítő ülésről és a tárgyalásról a nyilvánosságot a 436. § (4) bekezdésében
meghatározott eseteken kívül is ki kell zárni, ha ez a fiatalkorú érdekében szükséges.
(2)	A bíróság elrendelheti, hogy a tárgyalásnak azt a részét a fiatalkorú távollétében tartsák
meg, amely a fiatalkorú helyes irányú fejlődését károsan befolyásolhatja. Az így lefolytatott
tárgyalás lényegét - legkésőbb a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítása előtt - a fiatalkorúval
ismertetni kell.
692.	§
(1)	A fiatalkorú elleni büntetőeljárásban ügyészségi fogalmazó és alügyész nem képviselheti a
vádat.
(2)	A bíróság előtt a fiatalkorú védelmében ügyvédjelölt nem járhat el ügyvéd helyetteseként.
693.	§
(1)	A fiatalkorú jelenléte az előkészítő ülésen és a tárgyaláson kötelező.
(2)	Ha az előkészítő ülésen ügydöntő határozat meghozatalára kerülhet sor, akkor az
előkészítő ülésen ismertetni kell a környezettanulmányt, a pártfogó felügyelői véleményt és az
összefoglaló pártfogó felügyelői véleményt.
(3)	Az ügyész a tárgyaláson tartott perbeszédében a javítóintézeti nevelés intézkedés
meghatározott mértékére nem tehet indítványt.
(4)	Ha a bíróság elsőfokon tanácsban jár el, a szavazást megelőzően a tanács elnöke
felvilágosítást ad az ülnököknek arról, hogy milyen határozat hozható, tájékoztatást ad a döntéshez
szükséges törvényhelyekről, a büntetési nemekről és azok mértékéről, valamint az intézkedésekről.
(5)	A bíróság javítóintézeti nevelést bűnösséget megállapító ítéletben rendel el.
(6)	A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésről szóló határozatot és
az ügydöntő határozatot a fiatalkorú gondozását ellátó nagykorú személlyel is közölni kell.
A külön eljárásokra és különleges eljárásokra vonatkozó eltérő szabályok
694.	§
(1)	A büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásban a törvényes képviselő a fiatalkorú
hozzájárulása nélkül is indítványozhatja a tárgyalás tartását.
(2)	A távollévő fiatalkorú esetén a CI-CII. Fejezet rendelkezései alapján előkészítő ülés,
illetve tárgyalás nem tartható.
(3)	Több javítóintézeti nevelés helyett egységes intézkedés kiszabására a 839-840. §
rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
(4)	A bíróság a 841. § és 842. § szerinti különleges eljárás során fiatalkorúval szemben
büntetés kiszabása helyett javítóintézeti nevelést is elrendelhet.
XCVI. Fejezet
A katonai büntetőeljárás
695.	§
E törvény rendelkezéseit a katonai büntetőeljárásban az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
A katonai büntetőeljárás hatálya
696.	§
255
(1)	Katonai büntetőeljárásnak van helye
a)	a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett bármely bűncselekmény,
b)	a rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos
katasztrófavédelmi szerv és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által
a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bűncselekmény, valamint a
szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény,
c)	a szövetséges fegyveres erő tagja által belföldön, valamint e személynek a Magyarország
határain kívül tartózkodó magyar felségjelű úszólétesítményen vagy magyar felségjelű légi
járművön elkövetett, magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye
esetén.
(2)	A katonai büntetőeljárás hatálya kiterjed a terhelt által elkövetett valamennyi
bűncselekményre, ha ezek közül valamelyik miatt katonai büntetőeljárásnak van helye, és az
elkülönítés nem lehetséges.
(3)	Több terhelt esetében akkor van helye katonai büntetőeljárásnak, ha a terheltek
valamelyikének bűncselekménye katonai büntetőeljárásra tartozik, és az eljárás elkülönítése -
tekintettel a tényállás szoros összefüggésére - nem lehetséges. Ez a rendelkezés az orgazdára és a
bűnpártolóra is kiterjed.
(4)	Több terhelt esetén a bíróság a fiatalkorú ügyét a katona ügyével együtt a katonai
büntetőeljárásban bírálja el, ha az a katona ügyével összefügg. Ebben az esetben a fiatalkorú terhelt
tekintetében megfelelően alkalmazni kell a fiatalkorú elleni büntetőeljárásra vonatkozó
rendelkezéseket.
A bíróság
697.	§
(1)	A katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben elsőfokon a bíróságok elnevezéséről,
székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló törvényben kijelölt törvényszék
katonai tanácsa jár el.
(2)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben
másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa jár el. A perújítás megengedhetőségének
kérdésében, valamint perújítás elrendelése esetén a perújítási eljárásban hozott ítélet felülbírálata
során másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla más tanácsa is eljárhat.
A bíróság összetétele
698.	§
(1)	A törvényszék katonai tanácsa, mint elsőfokú bíróság
a)	egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban jár el
aa)	ha a bűncselekményre a törvény nyolc évig terjedő vagy ennél súlyosabb
szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli,
ab)	a 20. § 2-18. pontjában meghatározott bűncselekmények esetében, vagy
ac)	ha az egyesbíró tanács elé utalta az ügyet,
b)	egyesbíróként jár el az a) pont alá nem tartozó esetben.
(2)	Az elsőfokú bíróság egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban is eljárhat, ha
megállapítja, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény a vádirati minősítéstől eltérően súlyosabban
minősülhet.
(3)	A katonai büntetőeljárásban elsőfokon és másodfokon hivatásos bíróként katonai bíró,
elsőfokon ülnökként katonai ülnök jár el. Ülnökök részvétele esetén a tanács elnöke katonai bíró.
256
(4)	Ha a katonai büntetőeljárásban fiatalkorú terhelt vesz részt, és a bíróság elsőfokon
tanácsban jár el, akkor a bíróság egyik tagja olyan katonai ülnök, aki a 680. § (5) bekezdésében
meghatározott feltételnek is megfelel.
(5)	A katonai büntetőeljárásban az ülnök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú - a (6)
bekezdés esetét kivéve - nem lehet. A tanácsot rendszerint annak a Btk. 127. § (1) bekezdésében
meghatározott szervnek az ülnökeiből kell megalakítani, amelynél a terhelt az elkövetés
időpontjában szolgálatot teljesített. Igazságszolgáltatási érdekből ettől a szabálytól el lehet térni.
(6)	Tábornoki rendfokozatú vádlott elleni eljárásban, ha a bírósághoz a megválasztott katonai
ülnökökből a tanácsot az (5) bekezdés alapján nem lehet megalakítani, az ügyben bármely tábornoki
rendfokozatú katonai ülnök eljárhat.
(7)	Az ítélkezés során a hivatásos bíró és a katonai ülnök jogai és kötelességei azonosak. A
bíró kizárására vonatkozó rendelkezések a katonai ülnökre is irányadók.
Az elsőfokú bíróság illetékessége
699.	§
(1)	A katonai büntetőeljárásra kijelölt törvényszék katonai tanácsának illetékességi területét a
bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló törvény
állapítja meg.
(2)	A Magyarország határain kívül elkövetett bűncselekmény elbírálására a Fővárosi
Törvényszék katonai tanácsa illetékes.
(3)	A 21. § (3) bekezdésében írt illetékességi ok katonai büntetőeljárásban nem alkalmazható.
Az ügyészség
700.	§
(1)	A katonai büntetőeljárásban az ügyészség feladatát a legfőbb ügyész által kijelölt
ügyészség látja el. A katonai büntetőeljárásban katonai ügyész, illetve a legfőbb ügyész által
katonai büntetőeljárásra kijelölt ügyész jár el.
(2)	Az ügyészség végzi a nyomozást
a)	a katona által elkövetett
aa)	katonai bűntett miatt,
ab)	katonai vétség miatt, ha azzal kapcsolatban más bűncselekményt is elkövetett, vagy ha
több terhelt esetén az elkülönítés nem lehetséges,
ac)	nem katonai bűncselekmény miatt.
b)	a Honvéd Vezérkar főnöke és helyettese, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat
főigazgatója és helyettesei, az országos rendőrfőkapitány és helyettesei, a Terrorelhárítási Központ
főigazgatója és helyettesei, a Nemzeti Védelmi Szolgálat főigazgatója és helyettesei, az
Országgyűlési Őrség parancsnoka és helyettesei, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka és
helyettesei, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója és helyettesei, a polgári
nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói és helyettesei, a más szervnél szolgálatot teljesítő katona,
valamint a rendészeti felsőoktatási intézmény ösztöndíjas és kettős jogállású hallgatója által
elkövetett katonai vétség miatt,
c)	a szövetséges fegyveres erő tagja által belföldön, valamint az e személynek a
Magyarország határain kívül tartózkodó magyar felségjelű úszólétesítményen vagy magyar
felségjelű légi járművön elkövetett, magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye miatt,
d)	ha a parancsnok tekintetében kizáró ok áll fenn,
e)	ha a katona szolgálati viszonya időközben megszűnt.
(3)	Az ügyészség nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben is eljárhat.
257
(4)	Ha a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekményt nem katonai nyomozó
hatóság észleli, vagy nem katonai nyomozó hatóság szerez ilyen bűncselekményről tudomást, a
366. § (4) bekezdésében meghatározott cselekmények elvégzéséről az ügyészséget haladéktalanul
tájékoztatja.
(5)	Katonai büntetőeljárásnak csak közvádra van helye, magánvádra üldözendő
bűncselekmény esetében az ügyészség jár el.
(6)	A katonai büntetőeljárásban alügyész és ügyészségi fogalmazó nem képviselheti a vádat.
A katonai nyomozó hatóság
701.	§
(1)	Ha a nyomozást nem az ügyészség végzi, nyomozó hatóságként az állományilletékes
parancsnok jár el.
(2)	A parancsnok a nyomozóhatósági jogkörét a nyomozószerv, vagy az e feladat ellátásával
megbízott nyomozótiszt útján is gyakorolhatja.
(3)	Ha a parancsnok irányítása alatt álló szervnél nincs nyomozószerv vagy nyomozótiszt,
továbbá, ha az a feladata ellátásában akadályozott, vagy az eljárásból kizárt, a nyomozást a
parancsnok személyesen végzi, vagy a nyomozás lefolytatására a parancsnok az elöljáró
parancsnoktól nyomozószerv, vagy nyomozótiszt kijelölését kérheti.
(4)	Nyomozótisztként nem járhat el az, akinek a terhelt a szolgálati elöljárója.
702.	§
(1)	A nyomozást az a parancsnok folytatja le, akinek a büntetőeljárás megindításakor a terhelt
a szolgálati alárendeltségébe tartozik.
(2)	Ha a terhelt szolgálati helye az eljárás alapjául szolgáló cselekmény elkövetése után
megváltozott, a nyomozást az a parancsnok folytatja le, akinek a szolgálati alárendeltségébe a
terhelt a bűncselekmény elkövetésekor tartozott.
(3)	Ha a parancsnok a nyomozás során észleli, hogy a terhelt bűncselekménye vagy több
bűncselekmény esetén azok valamelyike nem tartozik a nyomozási hatáskörébe, az ügyet három
napon belül átteszi az ügyészséghez, vagy az illetékes katonai nyomozó hatósághoz.
703.	§
(1)	Illetékességi összeütközés esetén a nyomozást lefolytató parancsnokot a nyomozás
felügyeletét ellátó ügyészség jelöli ki.
(2)	Az elkövetés helye szerint állományilletékes parancsnok az ismeretlen tettes által
elkövetett bűncselekmény miatt indult nyomozás során ismertté vált elkövető ügyét további
intézkedés érdekében a terhelt állományilletékes parancsnokához - az ügyészség egyidejű
tájékoztatása mellett - átteszi.
A tanú védelme
704.	§
(1)	A katonai szolgálatot teljesítő tanú különösen indokolt esetben kérheti más szolgálati
helyre történő vezénylését vagy áthelyezését. A kérelemről a vádemelés előtt az ügyészség, azután a
bíróság határoz. A kérelem elutasítása ellen a tanú élhet jogorvoslattal.
(2)	A vezénylést vagy az áthelyezést a személyügyi szerv a határozat kézbesítésétől számított
hetvenkét órán belül hajtja végre.
258
A kényszerintézkedések
705.	§
(1)	Ha a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmény miatt a katona őrizetbe
vételét nem katonai nyomozó hatóság rendelte el, a terheltet huszonnégy órán belül át kell adni az
illetékes ügyészségnek.
(2)	A parancsnoki nyomozás során elrendelt őrizetet rendőrségi fogdában kell végrehajtani.
(3)	Katonával szemben letartóztatást akkor is el lehet rendelni, ha ellene katonai
bűncselekmény vagy a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett,
szabadságvesztéssel büntetendő más bűncselekmény miatt folyik az eljárás, és a terhelt szolgálati
vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon.
(4)	A (3) bekezdésben meghatározott okból elrendelt letartóztatás megszűnik a terhelt
szolgálati viszonyának megszűnésével.
(5)	Ha a Magyar Honvédség tényleges állományú tagjával szemben olyan bűnügyi
felügyeletet rendelnek el, amelynek során a bíróság a terhelt számára előírta, hogy a számára
meghatározott területet ne hagyja el, ennek a korlátozásnak a megtartását a parancsnok vagy
akadályoztatása esetén más elöljáró ellenőrzi.
A védekezés jogának biztosítása
706.	§
A terheltnek - tényleges szolgálati viszonya fennállása alatt - szolgálatmentességet kell
biztosítani, ha olyan eljárási cselekményen vesz részt, amelyen a jelenlétét e törvény lehetővé vagy
kötelezővé teszi.
A parancsnoki nyomozás
707.	§
(1)	A nyomozást a parancsnok irányítja és felügyeli.
(2)	A nyomozótiszt a nyomozás során a parancsnok utasítása szerint jár el.
(3)	Ha a parancsnok más eljárás lefolytatására tett intézkedést, erről az ügyészségnek
beszámol.
(4)	A parancsnoki nyomozás során a sajtó részére a parancsnok vagy az ügyben eljáró
nyomozótiszt adhat tájékoztatást.
708.	§
(1)	A parancsnok kizárólagos döntési hatáskörébe tartozik:
1.	a nyomozótiszt kizárása,
2.	a nyomozás elrendelése,
3.	a feljelentés-kiegészítés elrendelése,
4.	a feljelentés áttétele,
5.	a feljelentés elutasítása,
6.	az eljárás felfüggesztése,
7.	az eljárás megszüntetése,
8.	a védő kirendelése, a védő kirendelésének visszavonása, a védő kirendelés alóli felmentése,
9.	a kirendelt védő díjának és költségeinek megállapítása,
10.	a szakértő kirendelése, kizárása, felmentése,
11.	a szakértő díjának megállapítása,
259
12.	a tanú és a szakértő mentességre történt hivatkozásának elbírálása,
13.	az igazolási kérelem elbírálása,
14.	a terhelt őrizetbe vétele és az őrizet megszüntetése,
15.	a kutatás és a motozás elrendelése,
16.	a lefoglalás elrendelése és megszüntetése,
17.	a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezés elrendelése,
18.	a bírósági döntést nem igénylő zár alá vétel alkalmazása és feloldása,
19.	az elővezetés elrendelése,
20.	az ügyészség hatáskörébe tartozó intézkedés kezdeményezése,
21.	a panasz benyújtásától számított nyolc napon belül a panasznak történő helyt adás, vagy a
panasz elbírálás végett történő felterjesztése,
22.	a 358. § (2) bekezdés alapján a határozat végrehajtásának felfüggesztése.
(2)	A 31. § (4) bekezdésében meghatározott intézkedést a parancsnok teszi meg.
709.	§
(1)	A parancsnok haladéktalanul tájékoztatja az ügyészséget, ha
a)	a hatáskörébe nem tartozó kényszerintézkedés elrendelését,
b)	a letartóztatás, az előzetes kényszergyógykezelés vagy a bűnügyi felügyelet megszüntetését
tartj a szükségesnek.
(2)	A nyomozás során hozott határozat elleni panaszt, valamint a gyanúsítás ellen bejelentett
panaszt - ha annak nem ad helyt - a parancsnok felterjeszti az ügyészséghez.
(3)	A nyomozás során szóban tett panaszt írásba kell foglalni.
A bűncselekmény elbírálása fegyelmi eljárásban
710.	§
(1)	Az ügyészség a feljelentést elutasítja, vagy az eljárást megszünteti, és az ügyiratokat a
fegyelmi jogkör gyakorlójának megküldi, ha a katonai vétség miatt a büntetés célja fegyelmi
fenyítéssel is elérhető.
(2)	Ha a katonai nyomozó hatóság lehetőséget lát a bűncselekmény fegyelmi eljárásban
történő elbírálására, az ügyiratokat az (1) bekezdés szerinti határozat meghozatala céljából
haladéktalanul felterjeszti az ügyészséghez. Az ügyészség az ügyiratok érkezésétől számított három
napon belül az (1) bekezdés szerinti határozatot meghozza és intézkedést megteszi, vagy az
ügyiratokat a nyomozás folytatása érdekében a parancsnoknak visszaküldi.
(3)	A nyomozást el kell rendelni, vagy az eljárást folytatni kell, ha a feljelentett a feljelentést
elutasító, a gyanúsított vagy a védője az eljárást megszüntető határozat ellen panasszal élt, és a
feljelentés elutasításának, vagy az eljárás megszüntetésének más oka nincs. Erre a feljelentettet
vagy a gyanúsítottat a határozatban figyelmeztetni kell.
(4)	Ha az ügyészség a bűncselekmény elbírálását fegyelmi eljárásra utalta, a fegyelmi jogkör
gyakorlója a szolgálati viszonyt szabályozó törvények rendelkezései szerinti eljárásban, az ott
meghatározott fegyelmi fenyítéseket szabhatja ki.
(5)	A fegyelmi fenyítést kiszabó határozatot az ügyészségnek is kézbesíteni kell.
711.	§
(1)	A megfenyített vagy védője a fegyelmi eljárásra utalt bűncselekmény miatt a panasszal
nem támadható, vagy panasz alapján hozott fegyelmi fenyítést kiszabó határozat vagy parancs
bírósági felülvizsgálatát indítványozhatja. A bírósági felülvizsgálat iránti indítvány a határozat vagy
parancs közlését követő három napon belül terjeszthető elő. Az indítvány elbírálásáig a fenyítés
nem hajtható végre.
260
(2)	Az indítványt a fenyítést kiszabó fegyelmi jogkör gyakorlójánál kell előterjeszteni, aki azt
az ügyiratokkal együtt egy napon belül megküldi a területileg illetékes törvényszék katonai
tanácsának. Az indítvány a tárgyalás megkezdéséig visszavonható.
(3)	A bíróság
a)	egyesbíróként jár el,
b)	az indítványt tárgyaláson bírálja el,
c)	a tárgyalás időpontjáról értesíti a fenyítést kiszabó fegyelmi jogkör gyakorlóját és az
ügyészséget.
(4)	A tárgyaláson a fegyelmi jogkör gyakorlója és az ügyész felszólalhat. Ha írásban kívánnak
nyilatkozni, a nyilatkozatot a tárgyalás megkezdése előtt kell a bíróságnak benyújtani.
(5)	A bíróság az indítványt végzéssel bírálja el.
(6)	A törvényben kizárt, az elkésett vagy a nem jogosulttól származó indítványt a bíróság
elutasítja. Az ismételten ilyen módon előterjesztett indítványt a bíróság érdemi indokolás nélkül
utasítja el. Az indítvány elutasításának a tárgyalás kitűzése előtt is helye van.
(7)	A bíróság
a)	a határozatot vagy a parancsot helybenhagyja, ha az indítvány alaptalan,
b)	a fenyítés mértékét csökkenti vagy enyhébb fenyítést alkalmaz,
c)	a fenyítést kiszabó határozatot vagy parancsot megsemmisíti, ha az ügy büntetőeljárásban
történő elbírálása esetén felmentő vagy az eljárást megszüntető rendelkezést kellene hozni.
(8)	A bíróság (7) bekezdés szerinti határozata elleni fellebbezésre az 579. § (2) bekezdésében
írt végzés elleni fellebbezésre vonatkozó rendelkezések az irányadók.
A közvetítői eljárás
712.	§
A katonai büntetőeljárásban közvetítői eljárásnak a Btk. 127. § (1) bekezdésében
meghatározott szerv sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmény miatt nincs helye.
A bíróság eljárása a vádemelés előtt
713.	§
A katonai büntetőeljárásban a bíróság feladatait a vádemelés előtt a törvényszék katonai bírája
nyomozási bíróként látja el. A katonai bíró mint nyomozási bíró határozata elleni fellebbezést a
törvényszék másodfokú tanácsa bírálja el.
Az eljárás megszüntetése
714.	§
A Btk. 131. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt a vádemelés előtt az
ügyészség, a vádemelés után a bíróság az eljárást megszünteti.
A bírósági eljárásra vonatkozó szabályok
715.	§
(1)	Ha a bíróság ülnökökből is álló tanácsban jár el, a szavazást megelőzően a tanács elnöke
felvilágosítást ad arról, hogy milyen határozat hozható, tájékoztatást ad a döntéshez szükséges
törvényhelyekről, a büntetési nemekről és azok mértékéről, valamint az intézkedésekről.
261
(2)	A katonai tanácsban az alacsonyabb rendfokozatú bíró a magasabb rendfokozatút
megelőzően szavaz. Azonos rendfokozat esetén az szavaz először, aki a rendfokozatba később
lépett elő. A rendfokozatba történő előlépés időpontjának azonossága esetén a fiatalabb szavaz
először. A tanács elnöke utolsónak adja le szavazatát.
716.	§
(1)	Ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává tett
cselekmény szolgálati helyen, illetve szolgálattal összefüggésben elkövetett szabálysértés, és ezért a
vádlottat felmenti, az ügyiratokat - a szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés
kivételével - a fegyelmi eljárás lefolytatása céljából megküldi a fegyelmi jogkör gyakorlójának.
(2)	Ha a katona szolgálati viszonya az ügyiratoknak a fegyelmi jogkör gyakorlójának történt
megküldése előtt megszűnt, a szabálysértést a bíróság bírálja el.
(3)	Az (1) és (2) bekezdés esetében a bíróság elkobzást rendelhet el, és a polgári jogi igényt
érdemben elbírálhatja.
717.	§
A másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság
ítéletét és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja akkor is, ha a bíróság katonai büntetőeljárásra
nem tartozó ügyben e Fejezet szerint járt el.
Értelmező rendelkezés
718.	§
E Fejezet alkalmazásában a nyomozó hatóságként eljáró állományilletékes parancsnokon az
erre illetékes vezetőt is érteni kell.
XCVII. Fejezet
Eljárás a mentességet élvező személyek ügyében
Mentelmi jogon alapuló mentesség
719.	§
(1)	A törvényben meghatározott mentelmi joggal rendelkező személyt gyanúsítottként
kihallgatni, vele szemben kényszerintézkedést alkalmazni és vádat emelni csak a mentelmi jog
felfüggesztését követően lehet. A mentelmi joggal rendelkező személy tettenérése esetén vele
szemben e törvény szerinti kényszerintézkedés alkalmazható.
(2)	Ha a büntetőeljárásban adat merül fel arra, hogy a mentelmi joggal rendelkező személy
gyanúsítotti kihallgatásának, vele szemben kényszerintézkedés alkalmazásának vagy vádemelésnek
van helye, indítványozni kell a mentelmi jog felfüggesztésére jogosult döntését. A mentelmi jog
felfüggesztése iránti indítványt a vádemelés előtt a legfőbb ügyész, azután, valamint magánvádas és
pótmagánvádas ügyben a bíróság terjeszti elő. Tettenérés esetén az indítványt haladéktalanul elő
kell terjeszteni.
(3)	Az indítvány benyújtásával egyidejűleg a büntetőeljárást fel kell függeszteni.
(4)	Ha az indítványt a mentelmi jog felfüggesztésére jogosult elutasította, az eljárást az
ügyészség határozattal, illetve a bíróság nem ügydöntő végzéssel haladéktalanul megszünteti.
(5)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az eljárás ilyen okból történő megszüntetése nem
akadálya annak, hogy a mentelmi jog megszűnését követően a büntetőeljárást lefolytassák.
262
Nemzetközi jogon alapuló mentesség
720.	§
(1)	A 719. § rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni a nemzetközi jogon
alapuló mentességet élvező személyek ügyében.
(2)	A nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségre
vonására nemzetközi szerződés, ennek hiányában a nemzetközi gyakorlat irányadó. A nemzetközi
gyakorlat kérdésében a külpolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben az igazságügyért felelős
miniszter állásfoglalását kell beszerezni.
(3)	A nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személlyel szemben eljárási cselekmény a
mentesség felfüggesztéséig nem végezhető.
(4)	A nemzetközi jogon alapuló mentesség felfüggesztésére vonatkozó indítványt a bíróság az
igazságügyért felelős miniszter útján, a legfőbb ügyész közvetlenül terjeszti elő a külpolitikáért
felelős miniszternek.
721.	§
(1)	Ha a mentességet élvező személy magánvádlóként vagy pótmagánvádlóként lép fel, a
bíróság a nemzetközi jogon alapuló mentesség tárgyában hozott döntésig az igazságügyért felelős
miniszter útján a külpolitikáért felelős miniszternek tett előterjesztéssel egyidejűleg az eljárást
felfüggeszti. Ha a bíróság a külpolitikáért felelős miniszter állásfoglalása alapján a mentességet
megállapította, az eljárást megszünteti.
(2)	Ha a 720. § és az (1) bekezdés esetein kívül a nemzetközi jogon alapuló mentességet
élvező személy büntetőeljárásban való részvétele válik szükségessé, a vádemelés előtt a legfőbb
ügyész, azt követően, illetve magánvádas, pótmagánvádas ügyben a bíróság az igazságügyért
felelős miniszter útján - az eljárás felfüggesztése nélkül - a külpolitikáért felelős miniszternek tesz
előterjesztést.
(3)	Az (1) és (2) bekezdés szerinti előterjesztés a nemzetközi jogon alapuló mentesség
fennállására vonatkozó állásfoglalásra, valamint a büntető joghatóság alóli mentességről lemondás
érdekében a szükséges intézkedések megtételére irányul. Ha a külpolitikáért felelős miniszter
állásfoglalása alapján a mentesség nem állapítható meg, vagy a küldő állam mentességről lemondó
nyilatkozata rendelkezésre áll, az érintett személy a büntetőeljárásban részt vehet.
XCVIII. Fejezet
Eljárás bíróság elé állítás esetén
722.	§
Bíróság elé állítás esetén e törvény rendelkezéseit az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
Bíróság elé állítás tettenérés esetén
723.	§
Az ügyészség a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül bíróság
elé állíthatja, ha
a)	a bűncselekményre a törvény tízévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel,
b)	az ügy megítélése egyszerű,
c)	a bizonyítékok rendelkezésre állnak és
d)	a terheltet a bűncselekmény elkövetésén tetten érték.
263
Bíróság elé állítás beismerés esetén
724.	§
Az ügyészség a terheltet a gyanúsítottként történő kihallgatásától számított egy hónapon belül
bíróság elé állíthatja, ha
a)	a 723. § a)-c) pontjában meghatározott feltételek fennállnak, és
b)	a terhelt a bűncselekmény elkövetését beismerte.
Kényszerintézkedések
725.	§
(1)	Ha a 723. §-ban meghatározott feltételek fennállnak, az őrizet bíróság elé állítás céljából is
elrendelhető.
(2)	A bíróság elé állítás előtt elrendelt személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedés a bíróság elé állítás napján tartott tárgyalás befejezéséig tart.
(3)	Ha a bíróság az ügyiratokat az ügyészségnek visszaküldi, az általános szabályok szerint
indítványra határoz a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés
meghosszabbításáról, elrendeléséről, illetve megszüntetéséről.
(4)	Ha a bíróság a tárgyalást elnapolja, az általános szabályok szerint határoz a személyi
szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés fenntartásáról, elrendeléséről, illetve
megszüntetéséről.
Nyomozás és vádemelés
726.	§
(1)	Az ügyészség közli a gyanúsítottal, ha őt bíróság elé kívánja állítani.
(2)	Az ügyészség haladéktalanul védőt rendel ki, ha a gyanúsított nem kíván védőt
meghatalmazni.
(3)	Az ügyészség az (1)-(2) bekezdésben foglaltak teljesítéséhez a nyomozó hatóságot is
igénybe veheti.
(4)	Az ügyészség a gyanúsított azonosításra alkalmas személyes adatait, a bíróság elé állítás
tárgyát képező cselekmény leírását, annak Btk. szerinti minősítését és a bizonyítási eszközök
felsorolását tartalmazó feljegyzést készít.
(5)	Az ügyészség a (4) bekezdés szerinti feljegyzés egy-egy kiadmányát legkésőbb a
tárgyalás megkezdésekor kézbesíti a gyanúsított és a védő részére.
(6)	Az ügyészség az eljárás ügyiratainak megismerését a 100. § alkalmazásával, legkésőbb a
bírósági tárgyalás megkezdéséig biztosítja.
A tárgyalás előkészítése
727.	§
(1)	Bíróság elé állítás esetén a LXXV. és az LXXVII. Fejezet rendelkezései nem
alkalmazhatók.
(2)	Ha az ügyészség tájékoztatja a bíróságot arról, hogy a gyanúsítottat bíróság elé kívánja
állítani, a bíróság nyomban kitűzi a tárgyalás határnapját.
(3)	Az ügyészség a gyanúsítottat a bíróság elé állítja, idézi a védőt és biztosítja, hogy a
bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.
264
(4)	Az ügyészség gondoskodik arról, hogy a védő a fogva tartott gyanúsítottal a tárgyalás előtt
tanácskozhasson.
(5)	Az ügyészség gondoskodik továbbá arról, hogy a tárgyaláson jelen legyenek, akiknek a
jelenléte kötelező és jelen lehessenek, akiknek a jelenlétét e törvény lehetővé teszi.
(6)	Az ügyészség a (3)-(5) bekezdésben foglaltak teljesítéséhez a nyomozó hatóságot is
igénybe veheti.
Az elsőfokú bírósági tárgyalás
728.	§
(1)	Bíróság elé állítás esetén a bírósági eljárásban a védő részvétele kötelező.
(2)	Az ügyészség a tárgyalás megkezdése előtt - ha ez korábban nem történt meg - a 726. §
(4)	bekezdés szerinti feljegyzést, a nyomozás ügyiratait és az egyéb tárgyi bizonyítási eszközöket
átadja a bíróságnak.
(3)	Az ügyész a vádat szóban terjeszti elő.
(4)	A vád előterjesztése után a bíróság az ügyiratokat az ügyésznek visszaküldi, ha
a)	a 723. §-ban meghatározott esetben a bűncselekmény elkövetésétől a bíróság elé állításig
több mint tizenöt nap telt el,
b)	a 724. §-ban meghatározott esetben a gyanúsított kihallgatásától a bíróság elé állításig több,
mint egy hónap telt el,
c)	a bűncselekményre a törvény tízévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, vagy
d)	a bizonyítási eszközök nem állnak rendelkezésre.
729.	§
(1)	A bíróság a tárgyalást egy alkalommal, legfeljebb tizenöt napra elnapolhatja.
(2)	Ha a tárgyaláson felvett bizonyítás eredményéhez képest további bizonyítási eszközök
felkutatása szükséges, és ezért a tárgyalás tizenöt napon belül vagy újabb elnapolás nélkül nem
folytatható, a bíróság az ügyiratokat visszaküldi az ügyészségnek.
(3)	Az ügyészség a vádat akkor módosíthatja, ha a bíróság elé állítás feltételei a módosított
vád szerinti bűncselekményre is fennállnak. Egyébként a bíróság az ügyiratokat visszaküldi az
ügyészségnek.
(4)	Az ügyiratok ügyészségnek történő visszaküldése miatt nincs helye fellebbezésnek.
A másodfokú bírósági eljárás
730.	§
Az elsőfokú bíróság ítélete és ügydöntő végzése elleni fellebbezést a másodfokú bíróság az
ügy érkezését követő két hónapon belül bírálja el.
XCIX. Fejezet
Eljárás egyezség esetén
731.	§
(1)	A LXV. Fejezetben meghatározott egyezség alapján folytatott bírósági eljárásra e törvény
rendelkezéseit az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	Az egyezség alapján folytatott bírósági eljárásban a védő részvétele kötelező.
Előkészítő ülés
265
732. §
(1)	Az előkészítő ülésen az ügyész ismerteti a vád és a 424. § (2) bekezdés szerinti
indítványok lényegét.
(2)	A vád és az indítványok ismertetését követően a bíróság tájékoztatja a vádlottat az
egyezség jóváhagyásának következményeiről, különösen a 735. § (2) bekezdésében és a 738. § (1)
és (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekről.
(3)	A bíróság ezután felhívja a vádlottat arra, hogy nyilatkozzon, beismeri-e az egyezséggel
egyezően a bűnösségét és lemond-e a tárgyaláshoz való jogáról.
(4)	A nyilatkozat megtétele előtt a bíróság lehetővé teszi, hogy a vádlott a védővel
tanácskozzon.
(5)	Ha a vádlott az egyezséggel egyezően beismeri a bűnösségét és lemond a tárgyaláshoz
való jogáról, a bíróság e tény, az ügyiratok, valamint - szükség esetén - a vádlott kihallgatása és a
védőhöz intézett kérdésekre adott válaszok alapján megvizsgálja, hogy az egyezség jóváhagyásának
feltételei fennállnak-e.
(6)	Az egyezség jóváhagyásának kérdésében történő határozathozatal előtt az ügyész és a
védő felszólalhat.
Az egyezség jóváhagyásának feltételei
733.	§
A bíróság az egyezséget jóváhagyja, ha
a)	az egyezség megkötése a 407-409. §-ban foglaltaknak megfelelt,
b)	az egyezség tartalma a 410-411. §-ban foglaltaknak megfelel,
c)	a vádlott az egyezség természetét és jóváhagyásának következményeit megértette,
d)	a vádlott beszámítási képessége és beismerésének önkéntessége iránt észszerű kétely nem
mutatkozik,
e)	a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata egyértelmű és azt az ügyiratok alátámasztják.
Az egyezség jóváhagyásának megtagadása
734.	§
(1)	A bíróság az egyezség jóváhagyását megtagadja, ha
a)	a vád és a 424. § (2) bekezdése szerinti indítványok a jegyzőkönyvbe foglalt egyezségtől
eltérnek,
b)	a vádlott az előkészítő ülésen nem ismerte be a bűnösségét az egyezséggel egyezően, vagy
nem mondott le a tárgyaláshoz való jogáról,
c)	az egyezség jóváhagyásának feltételei nem állnak fenn,
d)	a terhelt a 411. § (1) bekezdés e) pontjának megfelelően vállalt kötelezettségeinek nem tett
eleget,
e)	a vádtól eltérő minősítés látszik megállapíthatónak.
(2)	A bíróság egyezség jóváhagyását megtagadó végzése ellen nincs helye fellebbezésnek.
(3)	Ha a bíróság az egyezség jóváhagyását megtagadta, az eljárást az 506-508. §-nak
megfelelően folytatja. Ebben az esetben az egyezség az ügyészséget és a terheltet sem köti.
Eljárás az egyezség jóváhagyása esetén
735.	§
266
(1)	Ha az egyezség jóváhagyásának feltételei fennállnak és a jóváhagyás megtagadásának
nincs helye, a bíróság az egyezséget az előkészítő ülésen jóváhagyja.
(2)	A bíróság egyezséget jóváhagyó végzése ellen nincs helye fellebbezésnek.
736.	§
(1)	Ha a bíróság az egyezséget jóváhagyta, az eljárást - a (2)-(7) bekezdésben meghatározott
eltérésekkel - az 504-505. §-nak megfelelően folytatja.
(2)	A bíróság a vádlott bűnösségét a bűnösség beismerésére, az egyezség jóváhagyására és az
ügyiratokra alapítja.
(3)	A bíróság az ítéletben a vád szerinti tényállástól, minősítéstől és a 424. § (2) bekezdés b)
és c) pontjában meghatározott indítványoktól nem térhet el.
(4)	A bíróság a polgári jogi igényt nem utasíthatja el.
(5)	Az ítélet indokolásában az 561. § (3) bekezdés b)-c) és f) pontjában foglaltakon túl
elegendő az egyezségen alapuló vádra, az egyezség jóváhagyására és az alkalmazott jogszabályokra
utalni.
(6)	Ha az ügyben valamennyi vádlott nem kötött egyezséget az ügyészséggel, illetve ha a
bíróság nem hagyta jóvá valamennyi, az ügyész és a vádlottak közt létrejött egyezséget, a bíróság a
vádról - a jóváhagyott egyezségek vonatkozásában a (2)-(5) bekezdés korlátai között - egységesen,
tárgyalás alapján határoz.
(7)	Ha az elkülönítés egyéb feltételei fennállnak, a bíróság a jóváhagyott egyezség tárgyát
képező ügyet az ítélet meghozatala érdekében elkülönítheti.
737.	§
(1)	Ha az egyezség jóváhagyása után tárgyalás tartása szükséges, a bíróság a tárgyalás
megkezdése után az egyezség lényegét ismerteti.
(2)	A bíróság az egyezséget jóváhagyó végzést az ügyész és a vádlott nyilatkozatának
beszerzése után hatályon kívül helyezheti, ha a bizonyítás eredményéhez képest úgy látja, hogy a
tényállás, illetve a minősítés változása folytán az egyezség megtagadásának lett volna helye.
(3)	Ha a bíróság az egyezséget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyezi,
a)	az egyezség az ügyészséget és a terheltet sem köti,
b)	a bíróság az ügyészség, a vádlott vagy a védő indítványára határoz a vádlott távollétében
lefolytatott bizonyítás megismétléséről, és
c)	az ügyészség, a vádlott és a védő tizenöt napon belül az 520. § (1)-(3) bekezdésben
meghatározott korlátok nélkül terjesztheti elő indítványait.
A másodfokú bírósági eljárás
738.	§
(1)	Nincs helye fellebbezésnek
a)	a bűnösség megállapítása,
b)	a 736. § (2)-(3) bekezdése szerint megállapított, a váddal egyező tényállás és minősítés,
c)	a 736. § (3) bekezdése szerint megállapított büntetés, illetve intézkedés neme, valamint
mértéke, vagy tartama és
d)	az ítéletnek a 736. § (3) bekezdése szerint megállapított egyéb rendelkezése
miatt.
(2)	A fellebbezésben az (1) bekezdés korlátai között lehet új tényt állítani és új bizonyítékra
hivatkozni.
(3)	A másodfokú eljárásban bizonyítás az (1)-(2) bekezdésben meghatározott keretek között
vehető fel.
267
(4)	A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletnek a bűnösség megállapítására
vonatkozó rendelkezését csak akkor változtathatja meg, ha tárgyalás tartása nélkül megállapítható,
hogy a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye.
(5)	A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú
bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja, ha
a)	az elsőfokú bíróság a 734. § (1) bekezdésében meghatározott valamely ok fennállása
ellenére jóváhagyta az egyezséget,
b)	az elsőfokú bíróság nem a 732. § (1)-(4) bekezdése szerint járt el,
c)	a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének lenne helye és a (4) bekezdés
nem alkalmazható.
(6)	A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az ügyiratokat
megküldi az ügyészségnek, ha az ügyészség az LXV. Fejezetben meghatározott törvényi
előfeltételek hiányában indítványozta az eljárást.
(7)	A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen nincs helye fellebbezésnek.
(8)	A megismételt eljárás során e Fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók.
C. Fejezet
Büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás
739.	§
(1)	A büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás esetén e törvény rendelkezéseit az e
Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A büntetővégzés ügydöntő határozat. A büntetővégzésre - ha e törvény másképp nem
rendelkezik - az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A büntetővégzés meghozatalának feltételei
740.	§
(1)	A bíróság az ügyészség indítványára vagy hivatalból háromévi szabadságvesztésnél nem
súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén tárgyalás mellőzésével, az ügyiratok alapján
büntetővégzést hoz, ha
a)	az ügy megítélése egyszerű,
b)	a vádlott szabadlábon van, vagy más ügyben tartják fogva, és
c)	a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető.
(2)	A bíróság a büntetővégzésben
a)	végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, közérdekű munkát, pénzbüntetést,
foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást, kitiltást, sportrendezvények látogatásától való
eltiltást, kiutasítást szabhat ki,
b)	katonával szemben lefokozást, szolgálati viszony megszüntetését, rendfokozatban
visszavetést és a várakozási idő meghosszabbítását is kiszabhat, illetve
c)	jóvátételi munkát, próbára bocsátást vagy megrovást alkalmazhat.
(3)	A bíróság az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény
esetén is büntetővégzést hoz, ha
a)	az (1) bekezdés a)-c) pontjában írt feltételek fennállnak és
b)	a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte.
A büntetővégzés meghozatala
741.	§
268
(1)	A bíróság a büntetővégzést az ügy érkezését követő egy hónapon belül hozza meg.
(2)	A bíróság a büntetővégzésben a 740. § (2) bekezdésében felsorolt büntetés kiszabása,
illetve intézkedés alkalmazása mellett
a)	pártfogó felügyeletet is alkalmazhat végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés
kiszabása, jóvátételi munka előírása vagy próbára bocsátás esetén,
b)	elrendelhet elkobzást, vagyonelkobzást, illetve elektronikus adat végleges
hozzáférhetetlenné tételét,
c)	a polgári jogi igénynek helyt adhat, vagy a polgári jogi igény érvényesítését egyéb
törvényes útra utasíthatja,
d)	a próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezheti,
e)	az ügyek egyesítéséről, elkülönítéséről, az eljárás felfüggesztéséről és az eljárás
megszüntetéséről rendelkezhet.
(3)	A büntetővégzés rendelkező részének tartalmaznia kell
a)	az 561. § (2) bekezdésében foglaltakat, valamint
b)	a 742. § és a 744. §-ban foglaltakra való figyelmeztetést.
(4)	A büntetővégzés indokolása a megállapított tényállást, a vádra és a büntetővégzés
feltételeinek fennállására való utalást, valamint az alkalmazott jogszabályok megjelölését
tartalmazza.
(5)	Ha a büntetővégzés meghozatalát az ügyészség indítványozta, a büntetővégzést bírósági
titkár is meghozhatja.
Tárgyalás tartása iránti indítvány
742.	§
(1)	A büntetővégzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
(2)	Az ügyész, a vádlott, a védő, a magánfél, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt a
büntetővégzés kézbesítésétől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérheti.
(3)	Ha a büntetővégzés meghozatalát az ügyészség indítványozta, az ügyész nem kérheti
tárgyalás tartását azon az alapon, hogy a bíróság e Fejezet szerint járt el.
(4)	A magánfél a polgári jogi igényt elbíráló rendelkezéssel, a vagyoni érdekelt és az egyéb
érdekelt a büntetővégzés rá vonatkozó rendelkezésével kapcsolatban kérheti tárgyalás tartását.
(5)	A tárgyalás tartása iránti indítványnak a büntetővégzésben kiszabott büntetés vagy
alkalmazott intézkedés végrehajtására, illetve az abban foglaltak teljesítésére - a 746. § (2) és (3)
bekezdésében meghatározott kivétellel - halasztó hatálya van.
Az előkészítő ülés és a tárgyalás
743.	§
Az ügyészség, a vádlott, a védő, a magánfél és az egyéb érdekelt tárgyalás tartása iránti
indítványa alapján, vagy ha a vádlott részére a büntetővégzést nem lehetett kézbesíteni, a bíróság a
LXXVI. Fejezet szerint előkészítő ülést tart és az eljárást a 744-746. §-ban meghatározott
kivételekkel a továbbiakban az általános szabályok szerint folytatja.
744.	§
(1)	A tárgyalás tartására irányuló indítványt az indítványozó az előkészítő ülés megkezdéséig
visszavonhatja.
(2)	A vádlott javára más által bejelentett tárgyalás tartása iránti indítványt az indítványozó
csak a vádlott hozzájárulásával vonhatja vissza, e rendelkezés az ügyészség indítványára nem
vonatkozik.
269
(3)	A tárgyalás tartását indítványozó személynek az előkészítő ülésen való jelenléte kötelező.
Ha az előkészítő ülésen nem jelenik meg és magát alapos okkal, előzetesen, haladéktalanul nem
menti ki, úgy kell tekinteni, mint aki az indítványt visszavonta.
745.	§
(1)	Az előkészítő ülés megkezdése előtt a bíróság nyilatkoztatja az indítványozót, hogy a
tárgyalás tartása iránti indítványát fenntartja-e.
(2)	Ha az előkészítő ülésen jelen lévő vádlott a védő tárgyalás tartása iránti indítványát
fenntartja, a 744. § (3) bekezdése a védő távolmaradása esetén nem alkalmazható.
(3)	A bíróság az indítványozót a tárgyalás tartása iránti indítvány kiegészítésére hívja fel, ha
nem lehet megállapítani, hogy a büntetővégzést miért tartja sérelmesnek.
(4)	Nem tekinthető a tárgyalás tartása iránti indítványnak, ha a vádlott vagy a védő kizárólag
halasztás vagy részletfizetés engedélyezését, illetve a büntetővégzés kijavítását indítványozza.
746.	§
(1)	Az előkészítő ülés megkezdése után a bíróság ismerteti a büntetővégzés és a tárgyalás
tartása iránti indítvány lényegét.
(2)	Ha a tárgyalás tartása iránti indítvány kizárólag az elkobzásra, a vagyonelkobzásra, az
elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére, vagy a bűnügyi költségre vonatkozó
rendelkezést sérelmezte, a bíróság csak ebben a kérdésben határoz.
(3)	Ha a tárgyalás tartása iránti indítvány kizárólag a polgári jogi igényre vonatkozó
rendelkezést sérelmezte, a bíróság e rendelkezést hatályon kívül helyezi, és a polgári jogi igény
érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.
(4)	A bíróság - a (2)-(3) bekezdés esetét kivéve - az előkészítő ülésen a büntetővégzést
hatályon kívül helyezi. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
(5)	A bíróság a vádlott terhére szóló kérelem hiányában akkor szabhat ki hátrányosabb
büntetést, illetve alkalmazhat hátrányosabb intézkedést, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és
ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell
alkalmazni, vagy jelentős mértékben hátrányosabb büntetést kell kiszabni, illetve intézkedést kell
alkalmazni.
CI. Fejezet
Eljárás a távollévő terhelttel szemben
747.	§
(1)	A büntetőeljárás lefolytatásának nem akadálya az, hogy a bűncselekmény elkövetésével
megalapozottan gyanúsítható személy vagy a terhelt elérhetetlenné vált.
(2)	A távollévő terhelttel szembeni eljárás esetén e törvény rendelkezéseit az e Fejezetben
foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(3)	A távollévő terhelttel szemben vádemelésnek és azt követően a bíróság eljárásának akkor
van helye, ha
a)	a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy vagy a terhelt az
eljárás során elszökött, elrejtőzött, vagy megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárás elkerülése
érdekében más módon elérhetetlenné vált,
b)	a terhelt felkutatása érdekében tett intézkedések észszerű időn belül nem vezettek
eredményre, és
c)	azt a bűncselekmény súlya vagy az ügy megítélése indokolja.
(4)	A (3) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel akkor állapítható meg, ha
270
a)	a terhelt felkutatása érdekében bizonyítás felvételére, adatszerző tevékenység folytatására,
vagy - ha annak feltételei fennállnak - leplezett eszközök alkalmazására került sor,
b)	a nyomozó hatóság, ügyészség vagy a bíróság körözést, vagy - ha annak feltételei
fennállnak - elfogatóparancsot bocsátott ki, és
c)	a körözés, vagy az elfogatóparancs a kibocsátásától számított tizenöt napon belül nem
vezetett eredményre.
(5)	Ha a távollévő terhelttel szembeni eljárás lefolytatásának feltételei nem állnak fenn, a
bíróság vagy az ügyészség az eljárást felfüggeszti.
(6)	A távollévő terhelttel szembeni eljárásban a védő részvétele kötelező.
Nyomozás és vádemelés
748.	§
(1)	Ha bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy, vagy a
gyanúsított elérhetősége ismeretlen, és a távollévő terhelttel szembeni eljárás lefolytatásának
feltételei fennállnak, az ügyészség a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható
személyt, vagy a gyanúsítottat távollévő terheltté nyilvánítja. A határozat ellen nincs helye
panasznak.
(2)	Ha a távollévő terheltnek nincs védője, részére az ügyészség az (1) bekezdés szerinti
határozatában védőt rendel ki.
(3)	A távollévő terhelt részére az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság csak
a)	az (1) bekezdés szerinti határozatot,
b)	az eljárást felfüggesztő, megszüntető határozatot,
c)	a vádemelésről szóló tájékoztatást
kézbesíti.
(4)	Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a gyanúsítás közlésének
elmaradása a vádemelésnek nem akadálya. Ha az ügyészség az eljárás terhelt távollétében történő
lefolytatását a vádiratban indítványozza, a vádiratnak a 422. §-ban meghatározottak mellett
tartalmaznia kell a 747. § (3) és (4) bekezdésben felsorolt körülmények részletes leírását is.
A bíróság eljárása a távollévő vádlottal szemben
749.	§
(1)	A bíróság a távollévő terhelttel szemben az ügyészség erre irányuló indítványára jár el.
(2)	A távollévő terhelt tekintetében előkészítő ülés tartásának nincs helye.
750.	§
(1)	Ha az ügyészség távollévő terhelttel szemben emelt vádat, és a vádlott elérhetősége a
tárgyalás megkezdéséig ismertté válik, a bíróság tájékoztatja az ügyészséget. A bíróság további
eljárására a Tizenharmadik-Tizennegyedik Rész rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2)	Ha a vádlott a vádemelés után válik elérhetetlenné, és a távollévő terhelttel szembeni
eljárás lefolytatásának feltételei fennállnak, erről a bíróság az ügyészséget tájékoztatja.
(3)	Ha az ügyészség a tájékoztatás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül nem tesz
indítványt arra, hogy a tárgyalást a távollévő vádlottal szemben folytassák, az egyesbíró vagy a
tanács elnöke az eljárást felfüggeszti. Az eljárás felfüggesztése nem akadálya annak, hogy az
ügyészség az indítványát utóbb előterjessze.
(4)	Ha a bíróság a távollévő vádlott részére védőt rendel ki, a tárgyalást a korábbi tárgyalás
anyagának ismertetésével kell folytatni.
271
(5)	Az (1)-(4) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a másodfokú és a
harmadfokú bírósági eljárásban is.
751.	§
(1)	Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának
meghozatala előtt eredményre vezettek, a bíróság a tárgyalást a korábbi tárgyalás anyagának
ismertetésével folytatja, szükség esetén a bizonyítási eljárást az 547. § alapján újra megnyitja.
(2)	Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának
meghozatala után vezettek eredményre, a vádlott a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül
fellebbezést jelenthet be.
752.	§
(1)	Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések a másodfokú bírósági eljárásban vezettek
eredményre, a másodfokú bíróság tárgyalást tűz ki, és azon a vádlottat kihallgatja, ismerteti a
vádlott távollétében tartott tárgyalás anyagának lényegét, valamint - ha szükséges - a vádlott által
indítványozott további bizonyítást vesz fel.
(2)	Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések a harmadfokú bírósági eljárásban vezettek
eredményre, a harmadfokú bíróság - feltéve, hogy a 625. § (3) bekezdés alkalmazásának nincs
helye - a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot új eljárásra
utasítja.
(3)	Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező
végzése ellen bejelentett jogorvoslat elbírálása során vezettek eredményre, a Kúria a harmadfokú
bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és a harmadfokú bíróságot új eljárásra utasítja. Ezt
követően a harmadfokú bíróság eljárására a (2) bekezdést megfelelően alkalmazni kell.
(4)	Ha a terhelt tartózkodási helye a jogerős ügydöntő határozat meghozatala után válik
ismertté, a javára perújítási indítványt lehet előterjeszteni.
753.	§
(1)	Az e Fejezet szerint megismételt eljárásra a Tizennyolcadik rész rendelkezéseit kell
megfelelően alkalmazni.
(2)	Ha a vádlott az e Fejezet szerint megismételt eljárás során ismételten ismeretlen helyre
távozik, a bíróságnak a távollévő vádlottal szembeni eljárás alapján hozott határozata érdemi
vizsgálat nélkül hatályában marad. Erre a bíróság a vádlottat figyelmezteti.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott esetekben az eljárást az a bíróság folytatja, amelynek
eljárásában a vádlott felkutatására tett intézkedések korábban eredményre vezettek.
CII. Fejezet
Eljárás a külföldön tartózkodó terhelt távollétében
754.	§
A külföldön tartózkodó terhelt távollétében történő eljárás esetén a CI. Fejezet rendelkezéseit
az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
755.	§
(1)	A külföldön ismert helyen tartózkodó terhelt távollétében az eljárás lefolytatásának akkor
van helye, ha
272
a)	európai vagy nemzetközi elfogatóparancs kibocsátásának nincs helye, vagy arra azért nem
kerül sor, mert a vádiratban az ügyészség végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabására
vagy javítóintézeti nevelés alkalmazására nem tesz indítványt, és
aa)	a terhelt szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, vagy
ab)	a terhelt külföldön fogva tartásban van,
b)	európai vagy nemzetközi elfogatóparancsot bocsátottak ki, de a terhelt elfogását követően a
terhelt átadására vagy kiadatására tizenkét hónapon belül nem került sor, és a büntetőeljárás
átadására sem került sor,
c)	európai vagy nemzetközi elfogatóparancsot bocsátottak ki, de a terhelt átadását vagy
kiadatását megtagadták, és a büntetőeljárás átadására sem került sor,
d)	európai vagy nemzetközi elfogatóparancsot bocsátottak ki, és a terhelt halasztott átadását
vagy kiadatását rendelték el,
az ügyészség a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a terhelt távollétében tartsák meg.
(2)	A külföldön tartózkodó terhelt távollétében az eljárás lefolytatásának az (1) bekezdésben
meghatározott feltételek esetén is csak akkor van helye, ha
a)	azt a bűncselekmény súlya vagy az ügy megítélése indokolja, és
b)	a terhelt részvétele az eljárásban, illetve jelenléte az eljárási cselekményen nemzetközi
bűnügyi jogsegélykérelem előterjesztésével, illetve telekommunikációs eszköz alkalmazása útján
nem biztosítható, vagy ezek alkalmazását a bűncselekmény súlya vagy az ügy megítélése nem
indokolja.
756.	§
(1)	Ha a vádemelést követően állapítható meg, hogy a terhelt külföldön tartózkodik, és a 755.
§ (1) bekezdésében meghatározott feltételek fennállnak, erről a bíróság az ügyészséget tájékoztatja.
Ha az ügyészség a tájékoztatás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül nem tesz indítványt
arra, hogy a tárgyalást a terhelt távollétében folytassák, az egyesbíró vagy a tanács elnöke az
eljárást felfüggeszti. Az eljárás felfüggesztése nem akadálya annak, hogy az ügyészség az
indítványát utóbb előterjessze.
(2)	Ha a vádemelést követően állapítható meg, hogy a távollévő terhelt külföldön tartózkodik,
és a 755. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek fennállnak, a bíróság az ügyészség felhívása
nélkül folytatja az eljárást.
(3)	Ha a terhelt külföldön fogva tartásban van, a külföldön tartózkodó terhelttel szembeni
eljárás lefolytatásának a vádemelést követően csak a terhelt hozzájárulásával van helye. Ha a terhelt
az eljárás folytatásához nem járul hozzá, a bíróság az eljárást felfüggeszti.
CIII. Fejezet
Biztosíték letétbe helyezésével folyó eljárás
757.	§
(1)	E törvény rendelkezéseit a biztosíték letétbe helyezésével folyó büntetőeljárásokban az e
Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	Az életvitelszerűen külföldön élő terhelt indítványára a vádemelés előtt az ügyészség, azt
követően a bíróság biztosíték letétbe helyezését engedélyezheti, feltéve, hogy
a)	az adott bűncselekményre a törvény ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést
rendel,
b)	a terhelttel szemben előreláthatóan pénzbüntetés kiszabására, illetve vagyonelkobzás
elrendelésére kerül sor,
c)	a terheltnek a tárgyalástól és az eljárási cselekményektől való távolmaradása az eljárás
érdekeit nem sérti, és
d)	a terhelt megbízta a védőjét a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával.
273
(3)	Nem engedélyezhető biztosíték letétbe helyezése, ha a bűncselekmény halált okozott.
(4)	A biztosíték letétbe helyezésének engedélyezése iránti indítványt a terhelt vagy védője az
eljáró bíróságnál vagy ügyészségnél terjesztheti elő.
(5)	Az indítványban a terheltnek nyilatkoznia kell arról, hogy ha az a kiszabott
szabadságvesztés vagy elzárás végrehajtása érdekében szükséges, Magyarország területére
visszatér.
(6)	A bíróság vagy az ügyészség soron kívül bírálja el az indítványt.
(7)	A bíróság vagy az ügyészség az indítványról az ügyiratok alapján dönt, szükség esetén
meghallgatja a terheltet és a védőt. A bíróság szükség esetén meghallgatja az ügyészt is.
(8)	A biztosíték összegét a bíróság vagy az ügyészség határozza meg, a terhelttel szemben
előreláthatóan kiszabásra kerülő pénzbüntetés, alkalmazandó vagyonelkobzás, valamint a felmerülő
bűnügyi költség végrehajtásához szükséges mértékben.
(9)	Az indítvány tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslat halasztó hatályú.
758.	§
(1)	Ha a bíróság vagy az ügyészség engedélyezi biztosíték letétbe helyezését, és a terhelt a
biztosítékot letétbe helyezte, az eljárási cselekmények és a tárgyalás a terhelt távollétében is
megtarthatók és a bíróság az eljárást a meg nem jelent vádlottal szemben befejezheti.
(2)	A biztosíték letétbe helyezését követően a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a
tárgyalásról és az eljárási cselekményekről a terheltet - a kézbesítési megbízott útján - értesíti.
(3)	A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező.
(4)	Ha a terhelt a biztosítékot letétbe helyezte, és Magyarország területét elhagyta, a
büntetőeljárásban a távollévő terhelttel szembeni, illetve a külföldön tartózkodó terhelt távollétében
történő eljárás rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.
(5)	Ha a terhelt a biztosítékot letétbe helyezte, és Magyarország területét elhagyta, nincs helye
az eljárás felfüggesztésének azon az alapon, hogy a terhelt külföldön van.
759.	§
(1)	A biztosíték letétbe helyezésével folyó eljárás nem akadálya annak, hogy az Európai Unió
tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény vagy a nemzetközi bűnügyi
jogsegélyről szóló törvény rendelkezései szerint, ha az szükséges, a bíróság vagy az ügyészség
eljárási jogsegély iránti megkeresést küldjön valamely külföldi államnak. Az eljárási jogsegély
kiterjedhet különösen eljárási cselekmények végzésére, bizonyítási eszközök felkutatására, a terhelt
kihallgatására, szemlére, kutatásra, motozásra, lefoglalásra.
(2)	Ha a vádemelés előtt derül ki, hogy a terhelt más bűncselekmény elkövetésével
gyanúsítható megalapozottan vagy más bűncselekmény elkövetésével is megalapozottan
gyanúsítható, mint amelyre tekintettel az ügyészség a biztosíték letétbe helyezését engedélyezte, és
az újabb bűncselekmény miatt biztosíték letétbe helyezése engedélyezésének a törvény értelmében
nincs helye, az ügyészség elrendeli a már letétbe helyezett biztosíték visszaadását a terhelt részére.
A továbbiakban a büntetőeljárást az általános szabályok szerint kell folytatni.
(3)	Ha a vádemelés után
a)	az ügyészség a vádat módosítja, vagy
b)	a bíróság megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádtól eltérően minősülhet,
és az újabb bűncselekmény miatt biztosíték letétbe helyezése engedélyezésének a törvény
értelmében nincs helye, a bíróság elrendeli a már letétbe helyezett biztosíték visszaadását a terhelt
részére. A továbbiakban a büntetőeljárást az általános szabályok szerint kell folytatni.
760.	§
(1)	A biztosíték az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével az államra száll, ha
274
a)	a bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki,
b)	a bíróság a felmentő ítéletben vagyonelkobzást rendel el,
c)	a bíróság vagy az ügyészség az eljárást megszünteti és a bíróság vagyonelkobzást rendel el,
vagy
d)	a bíróság büntetővégzést hoz, amelyben büntetést szab ki vagy intézkedést alkalmaz.
(2)	Ha a bíróság pénzbüntetést szab ki, vagyonelkobzást alkalmaz, illetve a terheltet a bűnügyi
költség megfizetésére kötelezi, az államra szállt biztosítékot ezek végrehajtására kell fordítani.
(3)	A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérő más büntetés vagy intézkedés végrehajtása iránt az
Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény vagy a nemzetközi
bűnügyi jogsegélyről szóló törvény rendelkezései szerint, jogsegély keretében is intézkedni lehet.
(4)	Ha a kiszabott pénzbüntetés, az alkalmazott vagyonelkobzás, illetve a bűnügyi költség
összege meghaladja a letétbe helyezett biztosíték összegét, akkor a hiányzó összeg erejéig a
pénzbüntetés, a vagyonelkobzás, illetve a bűnügyi költség végrehajtására is a (3) bekezdés
rendelkezése irányadó.
(5)	Ha a (3) bekezdésben foglalt büntetést vagy intézkedést végrehajtották, a végrehajtás
befejezése után a biztosítékot az elítéltnek vissza kell adni, kivéve, ha a bíróság a büntetés vagy az
intézkedés mellett pénzbüntetést szabott ki, vagyonelkobzást alkalmazott, illetve a terheltet a
bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Ebben az esetben a (2) bekezdésben foglaltak szerint kell
eljárni.
(6)	Ha a bíróság a polgári jogi igénynek helyt adott, a biztosíték összegét, vagy a (2) bekezdés
esetében a biztosítéknak az ott megjelölt kötelezések levonását követően fennmaradó összegét a
polgári jogi igény kielégítésére kell fordítani.
761.	§
(1)	A biztosítékot a terheltnek vissza kell adni,
a)	ha az ügyészség az eljárást megszüntette vagy a nyomozás határideje lejárt,
b)	ha a bíróság a terheltet felmentette vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
feltéve, hogy a bíróság vagyonelkobzást nem rendelt el.
(2)	Ha az eljárás megszüntetésének alapja a terhelt halála, a biztosítékot a terhelt örökösének
kell visszaadni.
(3)	Ha a kiszabott pénzbüntetés, az alkalmazott vagyonelkobzás, illetve a megállapított
bűnügyi költség összegét a biztosíték összege meghaladja, a különbözet összegét a terheltnek vissza
kell adni, kivéve, ha a 760. § (6) bekezdése alapján a fennmaradó összeget a polgári jogi igény
kielégítésére kell fordítani.
(4)	A polgári jogi igény kielégítése után fennmaradó biztosítékot a terheltnek vissza kell adni.
CIV. Fejezet
Magánvádas eljárás
Általános szabályok
762.	§
(1)	E törvény rendelkezéseit a magánvádas eljárásban az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
(2)	Magánvádas eljárásnak nincs helye, ha a feljelentett vagy a terhelt
a)	fiatalkorú vagy
b)	katona.
(3)	A magánvádlót a sértett jogain kívül a vád képviseletével járó jogok illetik meg. A
magánvádlót a vád képviseletével járó jogok az általa emelt vád tekintetében illetik meg. A
magánvádló viszonvád hiányában tanúként hallgatható meg.
275
(4)	A vádlott bűnösségének bizonyítása a magánvádlót terheli.
(5)	A magánvádas eljárásban közvetítői eljárásnak nincs helye.
A viszonvád
763.	§
(1)	Kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés esetén a
vádlott a magánvádló ellen vádat emelhet (a továbbiakban: viszonvád). A vádlott kérheti azt is,
hogy a bíróság viszonvád keretében bírálja el az e bűncselekményekkel kölcsönösen elkövetett
becsületsértés szabálysértését.
(2)	Viszonvádnak az ügydöntő határozat meghozataláig van helye, abban az esetben is, ha a
magánindítvány előterjesztésének határideje lejárt, feltéve, hogy a büntethetőség nem évült el.
(3)	Viszonvád esetén a magánvádlót a vádlott jogai illetik meg, és a vádlott kötelezettségei
terhelik.
(4)	A viszonvád tekintetében a magánvádló képviselőjét a védő jogállása, a vádlott védőjét a
képviselő jogállása illeti meg, feltéve, hogy a meghatalmazásuk erre kiterjed.
(5)	Viszonvád emelését nem zárja ki, hogy az ügyészség a vád képviseletét átvette.
(6)	Viszonvád emelése esetén az ügyészség a viszonvád képviseletét akkor veheti át, ha a vád
képviseletét nem vette át vagy a vád képviseletétől elállt.
Az ügyészség
764.	§
(1)	Az ügyész az ügyiratokat a magánvádas eljárásban is megismerheti, és a tárgyaláson jelen
lehet.
(2)	Az ügyészség a vád képviseletét az eljárásban egy alkalommal átveheti. Ez a korlátozás
nem vonatkozik arra az esetre, ha az ügyészség a viszonvád képviseletét kívánja átvenni, és
korábban a vád képviseletét átvette, majd a vád képviseletétől elállt. Ha az ügyészség a vád
képviseletét átvette, erről a sértettet tájékoztatja.
(3)	Ha az ügyészség a vád képviseletét átvette, az eljárásra a magánvádas eljárás szabályait
kell alkalmazni, ideértve a személyes meghallgatás megtartását is.
(4)	Ha az ügyészség a vád képviseletét átvette, a magánvádlót a sértett jogai illetik, és a sértett
kötelezettségei terhelik azzal, hogy a vádat bármikor ejtheti.
(5)	Ha az ügyészség a vád képviseletét átvette, a vádat nem ejtheti, de a vád képviseletétől
elállhat.
(6)	Ha az ügyészség a vád képviseletét átvette, de az ügyész a személyes meghallgatáson vagy
a tárgyaláson nem jelent meg, úgy kell tekinteni, hogy az ügyészség a vád képviseletétől elállt.
Az eljárás megindításának alapja
765.	§
(1)	Az eljárás feljelentésre indul meg. A feljelentésben elő kell adni, hogy a sértett ki ellen,
milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján kéri a büntetőeljárás lefolytatását.
(2)	A feljelentést a bíróságon kell megtenni.
(3)	A magánvádló feljelentése esetén a 21. § (3) bekezdés b) pontja nem alkalmazható.
A bíróság teendői a feljelentést követően
766.	§
276
(1)	A bíróság
a)	a feljelentést és az ügyiratokat megküldi az ügyészségnek, ha azok alapján olyan
bűncselekmény látszik megállapíthatónak, amely miatt a vádat az ügyészség képviseli,
b)	a feljelentést és az ügyiratokat megküldi az ügyészségnek, ha szükségesnek tartja, hogy az
ügyészség a vád képviseletének átvételét megfontolja,
c)	felhívhatja a sértettet, hogy írásban pontosítsa a feljelentést, nyomozást rendelhet el, ha a
feljelentésből a feljelentett kiléte vagy a bűncselekmény nem állapítható meg.
(2)	A bíróság, ha ez a feljelentés és az ügyiratok tartalma alapján lehetséges, határoz az ügy
áttételéről, az eljárás felfüggesztéséről vagy az eljárás megszüntetéséről.
(3)	Ha a feljelentést a nyomozó hatóságnál vagy az ügyészségnél tették, az (1) bekezdés a) és
b)	pontjában foglaltak alkalmazásának nincs helye.
(4)	Az (1) bekezdés a) pontja esetén az ügyészség közvádra üldözendő bűncselekmény miatt
nyomozást rendel el. Nem kell elrendelni a nyomozást, ha a 381. § (1) bekezdés a)-f) és h)
pontjában meghatározott körülmények valamelyike áll fenn. Ha az ügyészség az elrendelt
nyomozás eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem állapít meg, az eljárást
megszünteti.
(5)	Az (1) bekezdés b) pontja esetén az ügyészség az ügyiratok kézhezvételétől számított
nyolc napon belül dönthet arról, hogy a magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt a vád
képviseletét átveszi. Ha az ügyészség a vád képviseletét átveszi, erről a sértettet tájékoztatja. Ha az
ügyészség a vád képviseletét nem veszi át, az ügyiratokat nyolc napon belül visszaküldi a
bíróságnak.
(6)	A bíróság nyomozást rendelhet el, ha
a)	az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt intézkedések megtétele nem indokolt vagy azok
alkalmazásának a (3) bekezdés értelmében nincs helye,
b)	a (4) és (5) bekezdésben foglalt esetben az ügyiratokat a bíróság visszakapta.
(7)	Az (1)-(6) bekezdés rendelkezéseit viszonvád esetén is megfelelően alkalmazni kell.
Nyomozás a magánvádas eljárásban
767.	§
(1)	A bíróság nyomozást rendelhet el, ha a feljelentett kiléte, személyes adatai, illetve
elérhetősége ismeretlen, továbbá ha bizonyítási eszközök felkutatása szükséges.
(2)	A nyomozás határidejét a bíróság legfeljebb két hónapban állapítja meg, és azt kétszer,
egyenként legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja. A bíróság a nyomozást elrendelő végzést és
az ügyiratokat megküldi a nyomozó hatóságnak. A nyomozást az általános nyomozó hatóság végzi,
de a nyomozást nem szüntetheti meg és nem függesztheti fel.
(3)	Az általános nyomozó hatóság a nyomozás elvégzése után az ügyiratokat a bíróságnak
visszaküldi. Ha az ismeretlen elkövető kiléte a nyomozás adatai alapján sem volt megállapítható,
erről az általános nyomozó hatóság tájékoztatja a bíróságot. Ebben az esetben a bíróság az eljárást
megszünteti.
(4)	Ha a bíróság által elrendelt nyomozás során a sértett a feljelentést visszavonta, az addig
keletkezett ügyiratokat az általános nyomozó hatóság a bíróságnak visszaküldi.
(5)	Ha az ügyészség a vád képviseletét a személyes meghallgatásra idézés kibocsátása előtt
átvette, nyomozást rendelhet el, amelyre az (1)-(4) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadók.
A bíróság feladatai az elsőfokú bírósági eljárás előtt
768.	§
277
(1)	Ha a 766-767. §-ban felsorolt intézkedések megtétele nem indokolt, vagy azokat a bíróság
vagy az ügyészség elvégezte, a bíróság az érintett személyek személyes meghallgatása érdekében
ülést (a továbbiakban: személyes meghallgatás) tart, amelyen a sértett és a feljelentett, valamint ha
az ügyészség a vád képviseletét átvette, az ügyész jelenléte kötelező. Ha az ügyben több sértett van,
a személyes meghallgatáson valamennyi sértett jelenléte kötelező. A személyes meghallgatáson a
sértett képviselője jelen lehet.
(2)	Ha kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés esetén
mindkét érintett személy feljelentést tett, a személyes meghallgatáson mindkét érintett személy
sértettként és feljelentettként is részt vesz.
(3)	Ha a sértett a személyes meghallgatáson nem jelenik meg, és magát alapos okkal,
előzetesen, haladéktalanul nem mentette ki, illetve elérhetetlenné vált, úgy kell tekinteni, hogy a
feljelentést visszavonta. A sértettet erre az idézésben figyelmeztetni kell.
(4)	A feljelentettet a sértett nevére és a bűncselekmény lényegére utalással kell idézni.
(5)	Ha a feljelentett külföldi állampolgár, a személyes meghallgatáson államának konzuli
tisztviselője is jelen lehet.
769.	§
(1)	A személyes meghallgatás megkezdésekor a bíróság megállapítja a sértett és a feljelentett
személyazonosságát, ismerteti a feljelentés lényegét, és - ha annak feltételei fennállnak -
figyelmezteti a feljelentettet a viszonvád lehetőségére. Ezt követően megkísérli a sértett és a
feljelentett kibékítését.
(2)	Ha a békítés eredménytelen, a továbbiakban a sértett magánvádlóként, a feljelentett
vádlottként vesz részt az eljárásban.
(3)	Ha a békítés eredménytelen, a bíróság megkérdezi a vádlottól, hogy a vádban foglaltakat
beismeri-e, és védekezésének alátámasztására milyen bizonyítási eszközöket jelöl meg.
(4)	Ha a vádlott viszonvádat emel, a bíróság a magánvádlót vádlottként is meghallgatja. A
768.	§ (2) bekezdésében foglalt esetben a vádlott által tett feljelentést viszonvádnak kell tekinteni.
(5)	A bíróság felhívja a magánvádlót, továbbá viszonvád esetében a vádlottat, hogy jelölje
meg a bizonyítási eszközöket, valamint azt, hogy az egyes bizonyítási eszközök mely tények
bizonyítására szolgálnak. A bíróság erre tizenöt napos határidőt állapíthat meg.
(6)	Ha az ügyben több sértett van, a megegyezésüktől függ, hogy melyikük jár el
magánvádlóként. Megegyezés hiányában a magánvádlót a bíróság jelöli ki.
770.	§
(1)	A bíróságnak a 766-769. §-ban meghatározott feladatait - a (2) bekezdésben foglalt
kivételekkel - bírósági titkár is elláthatja, és jogosult a 771. § (1) bekezdése szerinti határozat
meghozatalára is.
(2)	A bírósági titkár az eljárást
a)	az 512. § (3) bekezdés d) pontjában meghatározott okokon kívül más okból nem
függesztheti fel,
b)	a 492. § (1) bekezdés a) és h) alapján, továbbá törvényben meghatározott egyéb
büntethetőséget megszüntető ok miatt a 492. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem szüntetheti meg.
771.	§
(1)	A bíróság az eljárást megszünteti, ha
a)	a sértett a feljelentést visszavonta,
b)	mulasztását a feljelentés visszavonásának kell tekinteni, vagy
c)	a személyes meghallgatáson a sértett és a feljelentett békítése eredményes.
278
(2)	A bíróság a személyes meghallgatáson minden olyan kérdésben határozhat, amelyre a
személyes meghallgatás előtt jogosult.
(3)	Az (1) bekezdés esetében a viszonvád alapján indult eljárást is meg kell szüntetni, feltéve,
hogy a magánindítvány előterjesztésének határideje a személyes meghallgatás napjáig lejárt.
772.	§
(1)	Nincs helye fellebbezésnek
a)	a nyomozás elrendelése ellen,
b)	a személyes meghallgatásra idézés, illetve az erről szóló értesítés ellen,
c)	a magánvádló kijelölése miatt és
d)	a 766. § (1) bekezdése szerinti intézkedés ellen.
(2)	Az ügyészség nem jogosult fellebbezésre az eljárás megszüntetése ellen a 771. § (1)
bekezdés c) pontja esetén.
Az elsőfokú bírósági eljárás
773.	§
(1)	A magánvádas eljárásban előkészítő ülés tartásának nincs helye.
(2)	A tárgyaláson a magánvádló jelenléte kötelező.
(3)	Ha a magánvádlónak képviselője van, őt a bíróság a tárgyalásról értesíti.
(4)	A bíróság az idézéssel, illetve az értesítéssel egyidejűleg arról is tájékoztatja a
magánvádlót, illetve a képviselőjét, hogy a kitűzött határnapon milyen bizonyítás felvételét tervezi.
(5)	Ha a magánvádló a tárgyaláson nem jelenik meg, és magát alapos okkal, előzetesen,
haladéktalanul nem mentette ki, illetve elérhetetlenné vált, úgy kell tekinteni, hogy a vádat ejtette. A
magánvádlót erre az idézésben figyelmeztetni kell.
(6)	A magánvádló a tárgyalásról ismételt vagy súlyos rendzavarása esetén sem utasítható ki,
illetve vezettethető ki. Ha a magánvádló a rendzavarással nem hagy fel, és ezzel lehetetlenné teszi a
tárgyalás jelenlétében való folytatását, úgy kell tekinteni, hogy a vádat ejtette.
774.	§
(1)	A személyes meghallgatást követően a folyamatban lévő magánvádas ügyhöz más
magánvádas ügyet nem lehet egyesíteni.
(2)	Ha a vádlottat közvádas ügyben bocsátották próbára, és az újabb büntetőeljárás
magánvádra indul ellene, az ügyeket akkor lehet egyesíteni, ha az ügyészség a vád képviseletét
átvette. Ebben az esetben a bíróság az ügyiratokat a vádképviselet átvételének megfontolása végett
megküldi az ügyészségnek.
775.	§
(1)	A tárgyaláson a bíróság ismerteti a vád, illetve a viszonvád lényegét, ha a magánvádlónak
nincs képviselője vagy ő nincs jelen, illetve a vádlottnak nincs védője.
(2)	A tárgyaláson a bíróság hallgatja ki a vádlottat és a tanút, illetve hallgatja meg a szakértőt.
(3)	Ha a magánvádló tanúkénti kihallgatása szükséges, a bizonyítási eljárás a magánvádló
kihallgatásával kezdődik.
(4)	Ha a bíróság a perbeszédeket, a felszólalásokat, illetve az utolsó szó jogán elhangzottakat
követően állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően
minősülhet, a tárgyalást a védelem előkészítése érdekében elnapolhatja, erre nézve a magánvádlót
meghallgatja.
279
776. §
(1)	A magánvádló a vádat bármikor ejtheti. A vád ejtését nem köteles indokolni.
(2)	A bíróság az eljárást megszünteti, ha a magánvádló a vádat ejtette vagy a mulasztását a
vád ejtésének kell tekinteni. A 771. § (3) bekezdése ezekben az esetekben is irányadó.
(3)	Ha az ügyészség a vád képviseletétől elállt, és a sértett jelen van, a bíróság a tárgyalást
folytatja. Ellenkező esetben a bíróság a tárgyalás elnapolásával egyidejűleg új tárgyalást tűz ki, a
sértettet pedig tájékoztatja, hogy a vádat ismét ő képviseli.
777.	§
(1)	A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása körében hozott határozat kivételével a
határozatot közölni kell a magánvádlóval.
(2)	Az ügyészség részére az ügydöntő határozatot akkor kell kézbesíteni, ha a vád képviseletét
átvette.
A fellebbezés
778.	§
(1)	Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló fellebbezésre jogosult.
(2)	Ha a fellebbezés bejelentésekor a vádat magánvádló képviseli, a jogorvoslati
nyilatkozatok sorrendje a következő: a magánvádló, a magánfél, az egyéb érdekelt, a vádlott és a
védő nyilatkozata.
(3)	A magánvádló kizárólag a vádlott terhére fellebbezhet.
(4)	A magánvádlónak az 582. § (4) bekezdése szerint benyújtott fellebbezéséről az elsőfokú
bíróság a vádlottat és a védőt tájékoztatja.
(5)	A magánvádló a fellebbezést írásban indokolni köteles.
(6)	Ha a fellebbezés bejelentésekor a vádat magánvádló képviseli, az elsőfokú bíróság az
ügyiratokat közvetlenül terjeszti fel a másodfokú bírósághoz.
(7)	A magánvádas eljárásban hozott jogerős ügydöntő határozatot a bíróság kézbesíti az
ügyben korábban eljárt ügyészségnek is.
A másodfokú bírósági eljárás
779.	§
(1)	A másodfokú bíróság a magánvádlót a tárgyalásra idézi, és ha a magánvádlónak van
képviselője, őt a bíróság értesíti.
(2)	A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét tanácsülésen hatályon kívül helyezi, és
az eljárást megszünteti, ha ezt a magánvádló az ügydöntő határozat meghozataláig indítványozza. A
771.	§ (3) bekezdése ez esetben is irányadó.
(3)	A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a magánvádló fellebbezésre jogosult a
harmadfokú bírósághoz.
(4)	A magánvádló kizárólag a vádlott terhére fellebbezhet.
(5)	Ha a magánvádló az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a vádlott terhére nem
jelentett be fellebbezést, a másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen csak a vádlott felmentése
vagy az eljárás megszüntetése miatt fellebbezhet.
(6)	A fellebbezést a magánvádlónak írásban indokolnia kell. Az indokolást a fellebbezésre
nyitva álló határidő alatt a másodfokú bíróságnál kell előterjeszteni.
(7)	Ha a fellebbezés bejelentésekor a vádat magánvádló képviseli, a másodfokú bíróság
tanácsának elnöke az ügyiratokat közvetlenül terjeszti fel a harmadfokú bírósághoz.
280
A harmadfokú bírósági eljárás
780.	§
(1)	Ha az ítélet ellen a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, a magánvádló nyilvános
ülés kitűzését indítványozhatja.
(2)	A harmadfokú bíróság a magánvádlót a nyilvános ülésre idézi, és ha a magánvádlónak van
képviselője, őt a bíróság értesíti.
A másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés
elbírálása
781.	§
A másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen a magánvádló
fellebbezésre jogosult, kivéve, ha az ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése és a bíróság új
eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést, és a hatályon kívül helyezésre a
fellebbezésben foglalt okból került sor.
A bűnügyi költség
782.	§
(1)	Ha a bíróság a vádlottat felmentette, vagy vele szemben az eljárást megszüntette, a
magánvádló viseli a 145. § (1) bekezdésében és az 576. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott
bűnügyi költséget.
(2)	Ha a vádat magánvádló képviselte, és a bíróság a vádlottat az 566. § (3) bekezdésében
meghatározott eset kivételével felmenti, vagy vele szemben az eljárást a magánvádló vádejtése
miatt megszünteti, a magánvádló az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől számított egy
hónapon belül - jogszabályban meghatározott mértékben - megtéríti a vádlott meghatalmazott
védőjének azon díját és költségét, amely a magánvádas eljárásban keletkezett.
(3)	A másodfokú bíróság a magánvádlót a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség
viselésére és az ott felmerült, a (2) bekezdésben meghatározott díj és költség megtérítésére kötelezi,
ha az elsőfokú bíróság határozata ellen kizárólag a magánvádló fellebbezett, és a másodfokú bíróság
a határozatot helybenhagyja.
(4)	A harmadfokú bíróság a magánvádlót a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség
viselésére és az ott felmerült, a (2) bekezdésben meghatározott díj és költség megtérítésére kötelezi,
ha a másodfokú bíróság határozata ellen kizárólag a magánvádló fellebbezett, és a harmadfokú
bíróság a határozatot helybenhagyja.
(5)	Viszonvád esetében a bíróság úgy is rendelkezhet, hogy a magánvádló és a viszonvádló az
általa előlegezett bűnügyi költséget viseli.
A rendkívüli jogorvoslatokra vonatkozó eltérő szabályok
783.	§
(1)	A magánvádló kizárólag akkor terjeszthet elő perújítási indítványt, ha a terheltet
felmentették vagy az eljárást megszüntették.
(2)	A perújítási indítványt a perújítás megengedhetőségének kérdésében döntésre jogosult
bíróságnál kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani.
281
(3)	A bíróság a perújítási indítványt megküldi az ügyészségnek, ha az alapján olyan
bűncselekmény látszik megállapíthatónak, amely miatt a vádat az ügyészség képviseli. Az
ügyészség közvádra üldözendő bűncselekmény miatt perújítási nyomozást rendelhet el.
784.	§
(1)	A magánvádló felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő.
(2)	Ha a felülvizsgálati indítvány elutasításának nincs helye, és az alapügyben a vádat
magánvádló képviselte, a Kúria az indítványt nyilatkozattétel érdekében megküldi a
magánvádlónak.
(3)	A magánvádló a nyilatkozatát egy hónapon belül megküldi a Kúriának.
(4)	A Kúria megküldi a magánvádló nyilatkozatát a felülvizsgálati indítvány előterjesztőjének
és a terheltnek.
(5)	A (4) bekezdésben megjelölt személyek a magánvádló nyilatkozatára a kézbesítéstől
számított tizenöt napon belül észrevételt tehetnek.
(6)	A nyilvános ülésen a magánvádló jelenléte kötelező.
785.	§
(1)	A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat esetén a nyilvános ülésről a magánvádlót
értesíteni kell.
(2)	A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványra a magánvádló
észrevételeket tehet, és a nyilvános ülésen felszólalhat.
(3)	A jogegységi határozatot a magánvádlóval is közölni kell.
(4)	Egyszerűsített felülvizsgálati eljárást a magánvádló nem indítványozhat.
A külön eljárásokra és a különleges eljárásokra vonatkozó eltérő szabályok
786.	§
(1)	A magánvádló a vádlottat nem állíthatja bíróság elé.
(2)	A magánvádló a vádlottal nem köthet egyezséget.
(3)	A magánvádló a büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás lefolytatását nem
indítványozhatja.
(4)	A büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásban
a)	a végzés meghozatalára meghatározott egy hónapos határidőt a személyes meghallgatás
napjától kell számítani,
b)	a magánvádló a büntetővégzés kézbesítésétől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását
kérheti,
c)	a magánvádló tárgyalás tartása iránti kérelme alapján a bíróság az eljárást az e Fejezetben
foglalt eltérésekkel a XCVIII. Fejezet szerint folytatja.
(5)	A magánvádló a távollévő terhelttel szembeni, illetve a külföldön tartózkodó terhelt
távollétében történő bírósági eljárást nem indítványozhat.
(6)	A magánvádló a különleges eljárások lefolytatását nem indítványozhatja.
CV. Fejezet
Pótmagánvádas eljárás
A pótmagánvádas eljárás általános szabályai
787.	§
282
(1)	E törvény rendelkezéseit a pótmagánvádas eljárásban az e Fejezetben foglalt eltérésekkel
kell alkalmazni.
(2)	A sértett az e törvényben meghatározottak szerint pótmagánvádlóként léphet fel, ha
a)	az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította,
b)	az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárást megszüntette,
c)	az ügyészség a vádat ejtette.
(3)	Pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye, ha
a)	a feljelentett vagy a terhelt fiatalkorú,
b)	a feljelentett vagy a terhelt katona,
c)	az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét gyermekkor vagy kóros
elmeállapot zárja ki,
d)	a bűncselekmény a sértett jogát vagy jogos érdekét közvetlenül nem sértette vagy
veszélyeztette,
e)	a sértett az állam vagy közhatalmat gyakorló szerv,
f)	a bűncselekmény elkövetésével fedett nyomozó, a leplezett eszközök alkalmazására
feljogosított szerv tagja vagy titkosan együttműködő személy gyanúsítható megalapozottan, és az
ügyészség a 224. § (1) bekezdése alapján a feljelentést elutasította vagy az eljárást megszüntette,
g)	az ügyészség a feljelentést a 382. § (1) bekezdése alapján utasította el, vagy az eljárást a
399. § (1) bekezdése alapján szüntette meg, vagy
h)	az ügyészség a 398. § (2) bekezdés e) pontja alapján az eljárást azért szüntette meg, mert a
terhelttel a 411. § (3) bekezdése szerint egyezséget kötött.
788.	§
(1)	A pótmagánvádas eljárásban a sértett jogi képviselete kötelező.
(2)	A pótmagánvádas eljárásban védő részvétele kötelező.
(3)	A pótmagánvádas eljárásban a sértett a polgári jogi igényét legkésőbb a vádindítványban
terjesztheti elő.
(4)	A pótmagánvádas eljárásban közvetítői eljárásnak akkor van helye, ha az ügyészség a vád
képviseletét átvette.
(5)	Ha az ügyben több sértett van, a megegyezésüktől függ, hogy melyikük jár el
pótmagánvádlóként. Megegyezés hiányában a pótmagánvádlót a bíróság jelöli ki.
(6)	Ahol e törvény vádiratot említ, ott a bíróság által elfogadott vádindítványt is érteni kell.
789.	§
(1)	Az ügyészség a vád képviseletét a pótmagánvádlótól az eljárásban egy alkalommal
átveheti. Ha az ügyészség a vád képviseletét átvette, erről a sértettet tájékoztatja.
(2)	Ha az ügyészség a vád képviseletét átvette, a pótmagánvádlót a sértett jogai illetik, és a
sértett kötelezettségei terhelik, azzal, hogy a vádat bármikor ejtheti.
(3)	Ha az ügyészség a vád képviseletét átvette, a vádat nem ejtheti, de a vád képviseletétől
elállhat.
(4)	Ha az ügyészség a vád képviseletét átvette, de az ügyész a tárgyaláson nem jelent meg,
úgy kell tekinteni, hogy a vád képviseletétől elállt.
A pótmagánvádló fellépése a feljelentés elutasítása és az eljárás megszüntetése esetén
790.	§
(1)	A feljelentés elutasítása esetén a sértett pótmagánvádlóként léphet fel, ha
a)	az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a sértett feljelentését a 381. § (1) bekezdés a)-c)
vagy g) pontja alapján elutasította,
283
b)	a feljelentést elutasító határozat ellen a sértett panasszal élt, amelyet az ügyészség
elutasított, és
c)	a 787. § (3) bekezdésében foglalt kizáró ok nem áll fenn.
(2)	Az eljárás megszüntetése esetén a sértett pótmagánvádlóként léphet fel, ha
a)	az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárást a 398. § (1) bekezdés a)-d) és i) pontja,
illetve (2) bekezdés a) és e) pontja alapján, vagy a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget
megszüntető ok miatt megszüntette,
b)	az eljárást megszüntető határozat ellen a sértett panasszal élt, amelyet az ügyészség
elutasított, és
c)	a 787. § (3) bekezdésében foglalt kizáró ok nem áll fenn.
791.	§
(1)	Ha a sértett pótmagánvádlóként történő fellépésének a 790. § alapján helye van, a sértett a
panaszt elutasító határozat közlésétől számított két hónapon belül léphet fel pótmagánvádlóként.
(2)	A panasz elutasítását követően a sértettnek lehetőséget kell adni, hogy az ellene elkövetett
bűncselekményre vonatkozó ügyiratokat az ügyészség hivatalos helyiségében megismerhesse. A
sértett az ügyiratoktól elkülönítve, zártan kezelt ügyiratokat nem ismerheti meg.
792.	§
(1)	A sértett a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmét a panaszt elutasító határozat
közlésétől számított egy hónapon belül terjesztheti elő.
(2)	Ha a sértett az (1) bekezdés szerint kérelmet terjesztett elő, akkor a pótmagánvádlóként
történő fellépésre meghatározott két hónapos határidőt a költségkedvezmény engedélyezése
érdekében indult közigazgatási hatósági ügyben hozott végleges vagy jogerős határozat közlésétől
kell számítani.
(3)	Ha a sértett az (1) bekezdés szerint kérelmet terjesztett elő, erről a körülményről a kérelem
előterjesztésétől számított nyolc napon belül tájékoztatja az ügyészséget. A tájékoztatás
elmulasztása esetén a (2) bekezdés szerinti határidő-számítás nem alkalmazható.
793.	§
(1)	Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, a panaszt elutasító ügyészségnél
vádindítványt nyújt be.
(2)	A vádindítvány tartalmazza
a)	a 422. § (1) bekezdés a)-c) pontjában és a (2) bekezdés a) pontjában felsoroltakat,
b)	a sértett polgári jogi igényét,
c)	a tárgyalásra idézendők és az arról értesítendők indítványozását, illetve
d)	azon tanúk vallomása felolvasásának az indítványozását, akiknek a vallomása szükséges a
bizonyításhoz, de a személyes megjelenésük a tárgyaláson nem indokolt, illetve a tárgyaláson való
megjelenésük aránytalan nehézséggel járna vagy nem lehetséges.
(3)	A vádindítványt a jogi képviselő is ellátja aláírásával.
(4)	A vádindítványt a beérkezésétől számított tizenöt napon belül az ügyészség az
ügyiratokkal együtt továbbítja az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz.
(5)	Vádindítvány benyújtása esetén a 21. § (3) bekezdés b) pontja nem alkalmazható.
794.	§
(1)	A bíróság a vádindítványt nem ügydöntő végzéssel elutasítja, ha
a)	a sértett a vádindítványt a törvényben meghatározott határidő eltelte után nyújtotta be,
b)	a sértettnek nincs jogi képviselője,
284
c)	a törvény alapján pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye,
d)	a vádindítvány nem tartalmazza a 793. § (2)-(3) bekezdésében foglaltakat,
e)	a feljelentés elutasítása vagy az eljárás megszüntetése esetén a mentesség felfüggesztésére
jogosult a mentesség felfüggesztését elutasította.
(2)	A sértett a vádindítvány elutasításáról rendelkező nem ügydöntő végzés kézbesítésétől
számított 15 napon belül a vádindítványt ismételten benyújthatja, ha azt a bíróság korábban az (1)
bekezdés b) vagy d) pontja alapján utasította el, és az elutasítás oka már nem áll fenn.
(3)	A bíróság a vádindítványt nem utasíthatja el azon okból, hogy az nem tartalmazza a
terheltnek a 184. § (2) bekezdésében felsorolt személyes adatait, és azok az ügyiratokból sem
állapíthatók meg, ha a terhelt személyazonossága ezek hiányában is kétséget kizáróan
megállapítható.
(4)	Ha a vádindítvány vizsgálata során adat merül fel arra, hogy a terhelt mentességet élvező
személy, a bíróság először megvizsgálja, hogy a vádindítvány elutasításának az (1) bekezdés a)-d)
pontjában foglalt egyéb esetei fennállnak-e. Ha a vádindítvány elutasításának az (1) bekezdés a)-d)
pontjában foglalt egyik esete sem áll fenn, a bíróság az eljárás felfüggesztése nélkül indítványozza a
mentesség felfüggesztésére jogosult döntését. Ha a mentesség felfüggesztésére jogosult a
mentességet felfüggeszti, a bíróság a vádindítványt elfogadja. Ellenkező esetben az (1) bekezdés e)
pontja értelmében a vádindítványt elutasítja.
795.	§
(1)	Ha a bíróság a vádindítványt elfogadta,
a)	tájékoztatja a sértettet, hogy a továbbiakban pótmagánvádlóként léphet fel,
b)	azt haladéktalanul megküldi a terheltnek és a védőnek,
c)	gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak,
d)	kényszerintézkedést rendelhet el.
(2)	Ha a pótmagánvádló fellépésének alapja az eljárás megszüntetése, a terhelt a vádindítvány
elfogadása után jogosult a nyomozás ügyiratainak és a bizonyítási eszközöknek a megismerésére.
(3)	Ha a terhelt az eljárásban nem a magyar nyelvet használta, a vádindítvány terheltre
vonatkozó részének az általa az eljárásban használt nyelvre történő lefordításáról a bíróság
gondoskodik.
A pótmagánvádló fellépése a vád ejtése esetén
796.	§
(1)	Ha az ügyészség a vádat ejtette, a sértett pótmagánvádlóként léphet fel, ha a 787. § (3)
bekezdés a)-e) pontjában foglalt kizáró ok nem áll fenn.
(2)	A sértett az 539. § (3) bekezdésében megjelölt nyilatkozat kézhezvételétől számított
tizenöt napon belül léphet fel pótmagánvádlóként.
(3)	A vád ejtését követően a sértettnek lehetőséget kell adni, hogy az ellene elkövetett
bűncselekményre vonatkozó ügyiratokat a bíróság hivatalos helyiségében megismerhesse. A sértett
az ügyiratoktól elkülönítve, zártan kezelt ügyiratokat nem ismerheti meg.
797.	§
(1)	A sértett a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmét a vád ejtését tartalmazó
nyilatkozat kézhezvételétől számított egy hónapon belül terjesztheti elő.
(2)	Ha a sértett az (1) bekezdés szerint kérelmet terjesztett elő, akkor a pótmagánvádlóként
történő fellépésre meghatározott tizenöt napos határidőt a költségkedvezmény engedélyezése
érdekében indult közigazgatási hatósági ügyben hozott végleges vagy jogerős határozat közlésétől
kell számítani.
285
(3)	Ha a sértett az (1) bekezdés szerint kérelmet terjesztett elő, erről a körülményről a kérelem
előterjesztésétől számított nyolc napon belül tájékoztatja a bíróságot. A tájékoztatás elmulasztása
esetén a (2) bekezdés szerinti határidő-számítás nem alkalmazható.
798.	§
(1)	Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, az ügyben addig eljárt bíróságnál írásban
bejelenti, hogy az ügyészség által ejtett vádat a továbbiakban pótmagánvádlóként képviselni
kívánja.
(2)	Az írásbeli bejelentést a jogi képviselő is ellátja aláírásával.
799.	§
(1)	A bíróság az írásbeli bejelentést nem ügydöntő végzéssel elutasítja, ha
a)	a sértett a bejelentést a törvényben meghatározott határidő eltelte után tette meg,
b)	a sértettnek nincs jogi képviselője,
c)	a törvény alapján pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye,
d)	a bejelentés nem tartalmazza a 798. §-ban foglaltakat.
(2)	A sértett az írásbeli bejelentés elutasításáról rendelkező nem ügydöntő végzés
kézbesítésétől számított 15 napon belül a bejelentést ismételten megteheti, ha azt a bíróság
korábban az (1) bekezdés b) vagy d) pontja alapján utasította el, és az elutasítás oka már nem áll
fenn.
(3)	Ha a bíróság a bejelentést elfogadja, tájékoztatja a sértettet, hogy a továbbiakban
pótmagánvádlóként léphet fel.
(4)	Ha az eljárásban pótmagánvádló lép fel, a tárgyalást folytatni kell. A tárgyalás
folytonosságára az 518. § rendelkezései az irányadók.
800.	§
(1)	Ha a büntetőeljárás több bűncselekmény miatt folyik, és az ügyészség a vádat ezek
valamelyikében ejti, pótmagánvádló akkor léphet fel, ha az az ügy, amelyben a vádat az ügyészség
ejtette, elkülöníthető.
(2)	Ha a büntetőeljárás ugyanazon bűncselekmény miatt több terhelttel szemben folyik, és az
ügyészség a vádat a terheltek valamelyikével kapcsolatban ejti, az (1) bekezdés rendelkezéseit
megfelelően alkalmazni kell.
(3)	Ha a bíróság a sértett írásbeli bejelentését elfogadja, azt az ügyet, amelyben a
pótmagánvádló fellép, elkülöníti.
(4)	Az elkülönített üggyel kapcsolatban a büntetőeljárást az ügyben addig eljárt bíróság
folytatja az ügyészség által benyújtott vádirat alapján.
A tárgyalás előkészítése
801.	§
(1)	Az előkészítő ülésen a pótmagánvádló és jogi képviselője jelenléte kötelező.
(2)	Ha a pótmagánvádló jogi képviselője az előkészítő ülésen nem jelenik meg, és magát
alapos okkal, előzetesen, haladéktalanul nem mentette ki, a bíróság az előkészítő ülést a jogi
képviselő költségére elhalasztja, és a jogi képviselőt rendbírsággal sújthatja. A bíróság erre a jogi
képviselőt az idézésben figyelmezteti.
(3)	Ha az előkészítő ülésen sem a pótmagánvádló, sem jogi képviselője nem jelenik meg, és
magát alapos okkal, előzetesen, haladéktalanul nem mentette ki, illetve a pótmagánvádlót azért nem
286
lehetett idézni, mert lakcímének megváltozását nem jelentette be, úgy kell tekinteni, hogy a
pótmagánvádló a vádat ejtette. A pótmagánvádlót erre az idézésben figyelmeztetni kell.
(4)	Az előkészítő ülésen a bíróság tagjai, továbbá a vádlott és a védő a pótmagánvádlóhoz
kérdést intézhetnek.
Az elsőfokú bírósági eljárás
802.	§
A pótmagánvádló a bírósági eljárásban - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a sértett
jogain kívül az ügyészség jogait gyakorolja, és az ügyészség feladatait látja el, ideértve a vádlott
személyi szabadságát érintő kényszerintézkedés elrendelésének, továbbá az elfogatóparancs
kibocsátásának indítványozását. A pótmagánvádló nem indítványozhatja a vádlott szülői felügyeleti
jogának megszüntetését, és a vádat nem terjesztheti ki.
803.	§
(1)	A tárgyaláson a pótmagánvádló és jogi képviselője jelenléte kötelező.
(2)	A bíróság az idézéssel egyidejűleg arról is tájékoztatja a pótmagánvádlót és jogi
képviselőjét, hogy a kitűzött határnapon milyen bizonyítás felvételét tervezi.
(3)	Ha a pótmagánvádló jogi képviselője a tárgyaláson nem jelenik meg, és magát alapos
okkal, előzetesen, haladéktalanul nem mentette ki, a bíróság a tárgyalást a jogi képviselő költségére
elhalasztja, és a jogi képviselőt rendbírsággal sújthatja. A bíróság erre a jogi képviselőt az idézésben
figyelmezteti.
(4)	Ha a tárgyaláson sem a pótmagánvádló, sem jogi képviselője nem jelenik meg, és magát
alapos okkal, előzetesen, haladéktalanul nem mentette ki, illetve a pótmagánvádlót azért nem
lehetett idézni, mert lakcímének megváltozását nem jelentette be, úgy kell tekinteni, hogy a
pótmagánvádló a vádat ejtette. A pótmagánvádlót erre az idézésben figyelmeztetni kell.
(5)	Ha a pótmagánvádló jogi képviselete az eljárásban megszűnik, a bíróság az erről való
tudomásszerzést követő nyolc napon belül felhívja a pótmagánvádlót, hogy jogi képviseletéről
tizenöt napon belül gondoskodjék. Ha a pótmagánvádló a kitűzött határidő alatt jogi képviseletéről
nem gondoskodik, az eljárást meg kell szüntetni. A pótmagánvádlót erre figyelmeztetni kell.
(6)	A pótmagánvádló a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmét a bíróság (5)
bekezdésben meghatározott felhívásától számított nyolc napon belül terjesztheti elő.
(7)	Ha a pótmagánvádló a (6) bekezdés szerint kérelmet terjesztett elő, akkor az (5)
bekezdésben meghatározott tizenöt napos határidőt a költségkedvezmény engedélyezése érdekében
indult közigazgatási hatósági ügyben hozott végleges vagy jogerős határozat közlésétől kell
számítani.
(8)	Ha a pótmagánvádló a (6) bekezdés szerint kérelmet terjesztett elő, erről a körülményről a
kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül tájékoztatja a bíróságot. A tájékoztatás
elmulasztása esetén a (7) bekezdés szerinti határidő-számítás nem alkalmazható.
804.	§
(1)	A pótmagánvádló a tárgyalásról ismételt vagy súlyos rendzavarása esetén sem utasítható
ki, illetve vezettethető ki. Ha a pótmagánvádló a rendzavarással nem hagy fel, és ezzel lehetetlenné
teszi a tárgyalás jelenlétében való folytatását, úgy kell tekinteni, hogy a vádat ejtette.
(2)	A pótmagánvádló jogi képviselője a tárgyalásról ismételt vagy súlyos rendzavarása esetén
sem utasítható ki, illetve vezettethető ki. Ha a jogi képviselő a rendzavarással nem hagy fel, és ezzel
lehetetlenné teszi a tárgyalás jelenlétében való folytatását, a bíróság a tárgyalást megszakítja. Ebben
az esetben a pótmagánvádló más jogi képviselőt hatalmazhat meg, vagy a jogi segítségnyújtó
287
szolgálattól másik pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti. Ha ez nyomban nem lehetséges, a bíróság a
tárgyalást a rendzavaró jogi képviselő költségére elnapolja.
805.	§
(1)	A vádindítvány vagy a 798. § (1) bekezdése szerinti írásbeli bejelentés bíróság általi
elfogadását követően a folyamatban lévő pótmagánvádas ügyhöz más pótmagánvádas ügyet nem
lehet egyesíteni.
(2)	Az ügyek egyesítésének nem akadálya, ha a vádlottat korábban akár magánvádas, akár
közvádas ügyben bocsátották próbára, az újabb büntetőeljárásban azonban a vádat pótmagánvádló
képviseli.
806.	§
(1)	A pótmagánvádló a vádat bármikor ejtheti. A vád ejtését nem köteles indokolni.
(2)	A bíróság az eljárást megszünteti, ha a pótmagánvádló a vádat ejtette vagy a mulasztását a
vád ejtésének kell tekinteni.
(3)	Ha az ügyészség a vád képviseletétől elállt, valamint a sértett és a jogi képviselő jelen van,
a bíróság a tárgyalást folytatja. Ellenkező esetben a bíróság a tárgyalás elnapolásával egyidejűleg új
tárgyalást tűz ki, a sértettet pedig tájékoztatja, hogy a vádat ismét ő képviseli.
807.	§
Ha a bíróság a perbeszédeket, a felszólalásokat, illetve az utolsó szó jogán elhangzottakat
követően állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően
minősülhet, a tárgyalást a védelem előkészítése érdekében elnapolhatja, erre nézve a
pótmagánvádlót meghallgatja.
808.	§
(1)	A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása körében hozott határozat kivételével a
határozatot közölni kell a pótmagánvádlóval.
(2)	Az ügyészség részére az ügydöntő határozatot akkor kell kézbesíteni, ha a vád képviseletét
átvette.
A fellebbezés
809.	§
(1)	Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a pótmagánvádló, és - a pótmagánvádló hozzájárulásával
- jogi képviselője fellebbezésre jogosult.
(2)	Ha a fellebbezés bejelentésekor a vádat pótmagánvádló képviseli, a jogorvoslati
nyilatkozatok sorrendje a következő: a pótmagánvádló, a magánfél, az egyéb érdekelt, a vádlott és a
védő nyilatkozata.
(3)	A pótmagánvádló kizárólag a vádlott terhére fellebbezhet.
(4)	A pótmagánvádlónak az 582. § (4) bekezdése szerint benyújtott fellebbezéséről az
elsőfokú bíróság a vádlottat és a védőt tájékoztatja.
(5)	A pótmagánvádló a fellebbezést írásban indokolni köteles.
(6)	Ha a fellebbezés bejelentésekor a vádat a pótmagánvádló képviseli, az elsőfokú bíróság az
ügyiratokat közvetlenül terjeszti fel a másodfokú bírósághoz.
(7)	A pótmagánvádas eljárásban hozott jogerős ügydöntő határozatot a bíróság megküldi az
ügyben korábban eljárt ügyészségnek is.
288
A másodfokú bírósági eljárás
810.	§
(1)	A másodfokú bíróság a pótmagánvádlót és jogi képviselőjét a tárgyalásra idézi.
(2)	A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a pótmagánvádló és - a pótmagánvádló
hozzájárulásával - jogi képviselője fellebbezésre jogosult a harmadfokú bírósághoz.
(3)	A pótmagánvádló kizárólag a vádlott terhére fellebbezhet.
(4)	Ha a pótmagánvádló az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a vádlott terhére nem
jelentett be fellebbezést, a másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen csak a vádlott felmentése
vagy az eljárás megszüntetése miatt fellebbezhet.
(5)	A fellebbezést a pótmagánvádlónak írásban indokolnia kell. Az indokolást a fellebbezésre
nyitva álló határidő alatt a másodfokú bíróságnál kell előterjeszteni.
(6)	Ha a fellebbezés bejelentésekor a vádat pótmagánvádló képviseli, a másodfokú bíróság
tanácsának elnöke az ügyiratokat közvetlenül terjeszti fel a harmadfokú bírósághoz.
A harmadfokú bírósági eljárás
811. §
(1)	Ha az ítélet ellen a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, a pótmagánvádló
nyilvános ülés kitűzését indítványozhatja.
(2)	A harmadfokú bíróság a pótmagánvádlót és jogi képviselőjét a nyilvános ülésre idézi.
A másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés
elbírálása
812. §
A másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen a pótmagánvádló
fellebbezésre jogosult, kivéve, ha az ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése és a bíróság új
eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést, és a hatályon kívül helyezésre a
fellebbezésben foglalt okból került sor.
A bűnügyi költség
813.	§
(1)	Ha a bíróság a vádlottat felmentette, vagy vele szemben az eljárást megszüntette, a
pótmagánvádló viseli a 145. § (1) bekezdésében és az 576. § (1) bekezdés b) pontjában
meghatározott bűnügyi költségből azt a költséget, amely a pótmagánvádló fellépése után
keletkezett.
(2)	Ha a vádat pótmagánvádló képviselte, és a bíróság a vádlottat az 566. § (3) bekezdésében
meghatározott eset kivételével felmenti, vagy vele szemben az eljárást a pótmagánvádló vádejtése
miatt megszünteti, a pótmagánvádló az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől számított egy
hónapon belül - jogszabályban meghatározott mértékben - megtéríti a vádlott meghatalmazott
védőjének azon díját és költségét, amely a pótmagánvádló fellépése után keletkezett.
(3)	A pótmagánvádlót csak azzal a cselekménnyel, illetve a tényállásnak azzal a részével
kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére és a (2) bekezdésben meghatározott díj és költség
azon részének megtérítésére lehet kötelezni, amelyre a vádindítványt előterjesztette vagy az írásbeli
289
bejelentést tette, és amelyre a bíróság az 566. § (3) bekezdésében meghatározott eset kivételével
felmentő ítéletet hozott vagy az eljárást megszüntette.
(4)	A másodfokú bíróság a pótmagánvádlót a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség
viselésére és az ott felmerült, a (2) bekezdésben meghatározott díj és költség megtérítésére kötelezi,
ha az elsőfokú bíróság határozata ellen kizárólag a pótmagánvádló fellebbezett, és a másodfokú
bíróság a határozatot helybenhagyja.
(5)	A harmadfokú bíróság a pótmagánvádlót a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi
költség viselésére és az ott felmerült, a (2) bekezdésben meghatározott díj és költség megtérítésére
kötelezi, ha a másodfokú bíróság határozata ellen kizárólag a pótmagánvádló fellebbezett, és a
harmadfokú bíróság a határozatot helybenhagyja.
A rendkívüli jogorvoslatokra vonatkozó eltérő szabályok
814.	§
(1)	A pótmagánvádló kizárólag akkor terjeszthet elő perújítási indítványt, ha a terheltet
felmentették vagy az eljárást megszüntették.
(2)	A perújítási indítványt a perújítás megengedhetőségének kérdésében döntésre jogosult
bíróságnál kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani.
815.	§
(1)	A pótmagánvádló felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő.
(2)	Ha a felülvizsgálati indítvány elutasításának nincs helye, és az alapügyben a vádat
pótmagánvádló képviselte, a Kúria az indítványt nyilatkozattétel érdekében megküldi a
pótmagánvádlónak.
(3)	A pótmagánvádló a nyilatkozatát egy hónapon belül megküldi a Kúriának.
(4)	A Kúria megküldi a pótmagánvádló nyilatkozatát a felülvizsgálati indítvány
előterjesztőjének és a terheltnek.
(5)	A (4) bekezdésben megjelölt személyek a pótmagánvádló nyilatkozatára a kézbesítéstől
számított tizenöt napon belül észrevételt tehetnek.
(6)	A nyilvános ülésen a pótmagánvádló és a jogi képviselő jelenléte kötelező.
816.	§
(1)	A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat esetén a nyilvános ülésről a
pótmagánvádlót és jogi képviselőjét értesíteni kell.
(2)	A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványra a pótmagánvádló
észrevételeket tehet, a nyilvános ülésen felszólalhat.
(3)	A jogegységi határozatot a pótmagánvádlóval is közölni kell.
(4)	Egyszerűsített felülvizsgálati eljárást a pótmagánvádló nem indítványozhat.
A külön eljárásokra és a különleges eljárásokra vonatkozó eltérő szabályok
817.	§
(1)	A pótmagánvádló a vádlottat nem állíthatja bíróság elé.
(2)	A pótmagánvádló a büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás lefolytatását nem
indítványozhatja.
(3)	A büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásban
a)	a pótmagánvádló a büntetővégzés kézbesítésétől számított nyolc napon belül tárgyalás
tartását kérheti,
290
b)	a pótmagánvádló tárgyalás tartása iránti kérelme alapján a bíróság az eljárást az e
Fejezetben foglalt eltérésekkel a XCVIII. Fejezet szerint folytatja.
(4)	A pótmagánvádló a távollévő terhelttel szembeni, illetve a külföldön tartózkodó terhelt
távollétében történő bírósági eljárást nem indítványozhat.
(5)	A pótmagánvádló a különleges eljárások lefolytatását nem indítványozhatja.
CVI. Fejezet
Eljárás vagyon vagy dolog elvonása, adat hozzáférhetetlenné tétele érdekében
818.	§
A bűncselekménnyel összefüggő vagyon vagy dolog elvonására, adat hozzáférhetetlenné
tételére irányuló eljárásokban (a továbbiakban: vagyonelvonásra irányuló eljárás) e törvény
rendelkezéseit az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
Az eljárás feltétele
819.	§
(1)	Vagyonelvonásra irányuló eljárásnak van helye, ha
a)	nyomozás nem indult,
b)	a büntetőelj árást megszüntették, vagy
c)	a büntetőeljárást azért függesztették fel, mert
ca)	az elkövető ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik,
cb)	az elkövető tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett
elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet részt, vagy
cc)	az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható,
és elkobzás, vagyonelkobzás, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele, vagy a lefoglalt
dolog állami tulajdonba vétele szükséges.
(2)	Vagyonelvonásra irányuló eljárásnak van helye a bíróság jogerős ügydöntő határozatát
követően, ha
a)	a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon visszaszerzése vagy
b)	az elkobzás, a vagyonelkobzás, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének
utólagos elrendelése
szükséges.
(3)	Nincs helye vagyonelvonásra irányuló eljárásnak,
a)	az (1) bekezdés a) pontja alapján, ha a feljelentést azért utasították el, mert a cselekmény
nem bűncselekmény,
b)	az (1) bekezdés b) pontja alapján, ha az eljárást azért szüntették meg, mert a cselekmény
nem bűncselekmény, vagy
c)	a (2) bekezdés alapján, ha a 671. § (1) bekezdés 12. pontja alapján egyszerűsített
felülvizsgálati eljárásnak van helye,
d)	a (2) bekezdés a) pontja esetén a bíróság ügydöntő határozatának jogerőre emelkedését
követő öt év elteltével.
Bűncselekménnyel összefüggő vagyon, dolog, adat felkutatása
820.	§
(1)	A 819. § (1) bekezdése esetén az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a bűncselekménnyel
összefüggő vagyon, dolog, adat felkutatását vagy a lefoglalt dologra vonatkozó tulajdonjog
291
tisztázását (a továbbiakban együtt: vagyonkutatás) rendeli el, ha feltehető, hogy a vagyonelvonásra
irányuló eljárás célja elérhető és
a)	nem indult nyomozás, vagy
b)	az eljárás adatai alapján
ba)	az elkobzás, vagyonelkobzás, elektronikus adat hozzáférhetetlenné tétele, vagy
bb)	a lefoglalt dolog állami tulajdonba vétele tárgyában nem lehet érdemben állást foglalni.
(2)	A 819. § (2) bekezdése esetén a bíróság jogerős ügydöntő határozatát követően az ügyész
vagyonkutatást rendel el
a)	a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon-visszaszerzés érdekében, ha a jogerős
ügydöntő határozattal elrendelt, pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás esetén
aa)	a vagyonelkobzás végrehajtása a bírósági végrehajtó tájékoztatása alapján nem vezetett
eredményre, vagy
ab)	a jogerős ügydöntő határozatot megelőzően a terhelt vagyonelkobzás alá eső vagyona nem
volt biztosítható,
b)	ha az elkobzás, a vagyonelkobzás vagy az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné
tétele utólagos alkalmazásának lehet helye,
és feltehető, hogy a vagyonelvonásra irányuló eljárás célja elérhető.
(3)	Az ügyész a (2) bekezdés aa) pontja esetén a vagyonkutatás elrendeléséről tájékoztatja a
végrehajtót.
(4)	A vagyonkutatást az (1) bekezdés esetén a nyomozó hatóság vagy az ügyészség, a (2)
bekezdés esetén a nyomozó hatóság vagyon-visszaszerzési szerve folytatja le.
(5)	Az (1) bekezdés és a (2) bekezdés b) pontja alapján elrendelt vagyonkutatás során az e
törvényben meghatározottak szerint
a)	adatszerző tevékenység folytatása,
b)	bizonyítási eszköz beszerzése, valamint bizonyítási cselekmény elvégzése,
c)	a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések kivételével kényszerintézkedés
rendelhető el.
(6)	A (2) bekezdés a) pontja alapján elrendelt vagyonkutatás során az (5) bekezdésben
meghatározottak mellett leplezett eszközök alkalmazása is elrendelhető. A leplezett eszközök a
Hatodik Rész rendelkezései szerint alkalmazhatók. A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök
alkalmazását a bíróság a Tizenkettedik Részben meghatározottak szerint engedélyezi. Ha korábban
a nyomozás során már alkalmaztak bírói engedélyhez kötött leplezett eszközt az érintett személlyel
szemben, és a bűncselekménnyel összefüggő vagyon, dolog felkutatása során a bírói engedélyhez
kötött leplezett eszközök alkalmazását ismételten engedélyezik, a leplezett eszközök
alkalmazásának idejét össze kell adni és a 239. § (2) bekezdésében meghatározott időtartamot ennek
megfelelően kell számítani.
(7)	A vagyonkutatás során a jogerős ügydöntő határozattal elrendelt, pénzösszegben kifejezett
vagyonelkobzás végrehajtásának biztosítása érdekében lefoglalás, illetve zár alá vétel rendelhető el
arra a vagyonra, illetve dologra is, amely a jogerős ügydöntő határozattal elrendelt vagyonelkobzás
hatálya alá tartozhat.
(8)	Ha a vagyoni érdekelt ismeretlen, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a magyar nyelvet
nem ismeri, részére ügygondnokot kell kirendelni.
(9)	A nyomozó hatóság, a nyomozó hatóság vagyon-visszaszerzési szerve és az ügyészség
kapcsolatára a nyomozás szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a vizsgálat szabályait
azt követően kell alkalmazni, hogy a bűncselekménnyel összefüggő vagyon, dolog, adat biztosítása
érdekében lefoglalás vagy zár alá vétel elrendelésére került sor.
821. §
(1)	A vagyonkutatás legfeljebb az elrendeléstől számított két évig tarthat.
(2)	Az ügyészség, a nyomozó hatóság, vagy a nyomozó hatóság vagyon-visszaszerzési szerve
az eljárást megszünteti, ha
292
a)	a vagyonelvonásra irányuló eljárás céljának elérése kizárt, az a továbbiakban nem várható,
vagy
b)	a vagyonkutatás (1) bekezdésben meghatározott határideje lejárt.
(3)	A vagyonelvonásra irányuló eljárás megszüntetése nem akadálya annak, hogy ha a
vagyonelvonásra irányuló eljárás alapjául szolgáló új tény, körülmény merül fel, a vagyonkutatást
ismét elrendeljék.
(4)	Az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság vagyon-visszaszerzési szerve a 820. § (2)
bekezdés aa) pontja esetén az eljárás megszüntetéséről rendelkező határozatot kézbesíti a bírósági
végrehajtónak.
(5)	Az eljárást megszüntető határozat ellen panasznak nincs helye.
822. §
(1)	Ha az eljárás adatai vagy a vagyonkutatás adatai alapján a bíróság 819. § (1), illetve (2)
bekezdésében foglalt döntésének van helye, az ügyész erre irányuló indítványt tesz.
(2)	Az ügyészség indítványa tartalmazza
a)	az indítványban foglalt intézkedéssel érintett terhelt vagy egyéb érdekelt, illetve a lefoglalt
dolog állami tulajdonba vétele esetén a kényszerintézkedéssel érintett terhelt azonosításra alkalmas
személyes adatait,
b)	az intézkedéssel, illetve kényszerintézkedéssel érintett vagyon, dolog vagy adat
megjelölését,
c)	az intézkedés alkalmazására vagy a lefoglalt dolog állami tulajdonba vételére irányuló
indítványt az alkalmazandó jogszabályok megjelölésével együtt,
d)	az indítványt megalapozó tények leírását.
A bíróság eljárása
823.	§
(1)	Ha a bíróság illetékessége a 21. § (1)-(2) vagy (5) bekezdése alapján nem állapítható meg,
az a bíróság jár el, amely bíróság illetékességi területén a vagyonelvonásra irányuló eljárás
megindítására okot adó körülményt a hatóság észlelte.
(2)	A bíróság az ügyiratok alapján dönt, szükség esetén tárgyalást tart.
(3)	A bírósági eljárásban az eljárás felfüggesztésének nincs helye.
(4)	Ha a bíróság tárgyalást tart, előkészítő ülés tartásának nincs helye.
(5)	A tárgyalás megnyitása után a tanács elnöke szükség esetén ismerteti az alapügyben hozott
határozat lényegét, ezt követően az ügyész ismerteti az indítvány lényegét.
Bíróság döntése
824.	§
(1)	A bíróság a 819. § (1) bekezdése, és a (2) bekezdés b) pontja esetén az elkobzásról, a
vagyonelkobzásról vagy az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről, illetve a 819. §
(1)	bekezdése esetén a lefoglalt dolog állami tulajdonba vételéről rendelkezik, ha az indítvány
alapos, egyéb esetben az indítványt elutasítja.
(2)	A bíróság a 819. § (2) bekezdés a) pontja esetén, ha az indítvány alapos, megállapítja,
hogy az indítványban megjelölt vagyon a jogerős ügydöntő határozattal elrendelt vagyonelkobzás
hatálya alá tartozik. Egyéb esetben az indítványt elutasítja.
(3)	Ha a bíróság határozatát az ügyiratok alapján hozta meg, ügydöntő végzése ellen nincs
helye fellebbezésnek, de az ügyészség, az egyéb érdekelt, a terhelt és a védője a végzés
kézbesítésétől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérhetik.
293
(4)	A bíróság a tárgyalásról értesíti a (3) bekezdésben megjelölteket.
(5)	A (3) bekezdés alapján tartott tárgyalásra a büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás
743-745. §-ának rendelkezései irányadók.
825.	§
(1)	A bíróság tárgyaláson hozott ügydöntő végzése ellen az ügyészség és a 819. § (3)
bekezdésében felsorolt további személyek fellebbezhetnek.
(2)	A bíróságnak a 819. § (1)-(4) bekezdésében meghatározott feladatát bírósági titkár is
elláthatja, tárgyalás tartására azonban nem jogosult.
A bűnügyi költség viselése
826.	§
A bíróság a 819. § (2) bekezdés első mondata esetén az elítéltet a bűnügyi költség viselésére
kötelezi. Egyébként a vagyonelvonásra irányuló eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam
viseli.
CVII. Fejezet
Eljárás határzárral kapcsolatos bűncselekmény esetén
827.	§
A határzár tiltott átlépése, határzár megrongálása, valamint a határzárral kapcsolatos építési
munka akadályozása (a továbbiakban: határzárral kapcsolatos bűncselekmény) miatt indult
büntetőeljárásban e törvény rendelkezéseit az e Fejezetben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
A bíróság
828.	§
(1)	A 834. § (1) bekezdésében meghatározott kivétellel az egyesbíró nem utalhatja a bíróság
tanácsa elé az ügyet.
(2)	A járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a törvényszék székhelyén lévő járásbíróság,
vagy a Fővárosi Törvényszék területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el a megye, illetve a
főváros területére kiterjedő illetékességgel.
(3)	Ha a terhelt különböző járásbíróságok illetékessége alá tartozó bűncselekményeket
követett el, az a bíróság jár el, amely valamelyik bűncselekmény elbírálására az (1) bekezdés szerint
illetékes.
(4)	Az eljárásra az a törvényszék székhelyén lévő járásbíróság vagy a Fővárosi Törvényszék
területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság is illetékességgel rendelkezik, amely törvényszék
területén a terhelt lakik, tartózkodik, vagy fogva tartják, ha az ügyészség ezen a bíróságon emel
vádat.
(5)	Az ügyészség az eljárás ügyiratainak megismerését a 100. § alkalmazásával oly módon
biztosítja, hogy a 352. § (1) bekezdésében meghatározott időköz rövidíthető vagy mellőzhető.
A védő
829.	§
A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező.
294
A kényszerintézkedés végrehajtása
830.	§
(1)	A személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések elrendelése és végrehajtása során
kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a terhelttel együtt érkező tizennyolc év alatti személy
érdekei ne sérüljenek, és a fiatalkorút a hozzátartozóitól szükségtelenül ne különítsék el.
(2)	A vádemelés előtt az ügyészség, azután a bíróság rendelkezhet arról, hogy az őrizetet a
menedékjogról és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
törvény hatálya alá tartozó személyek elhelyezésére, ellátására és fogva tartására szolgáló
létesítményben kell végrehajtani a büntetőeljárás hatálya alatt nem álló más személyektől való
elkülönítés mellett.
(3)	Ha az őrizetet a (2) bekezdésben meghatározott helyen hajtják végre, a vádemelésig az
ügyészség, azután a bíróság rendelkezhet arról, hogy az őrizetet a hozzátartozó terheltek
elkülönítése nélkül kell végrehajtani, feltéve hogy ez nem jár a nyomozás vagy a fiatalkorú terhelt
érdekeinek a sérelmével.
(4)	Ha a bíróság a nem magyar állampolgárságú vagy a Magyarországon lakcímmel nem
rendelkező terhelt bűnügyi felügyeletét rendeli el, a terhelt számára lakásként
a)	a menedékjogról, illetve a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és
tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott befogadó állomást vagy közösségi szállást jelöl ki,
ha ennek jogszabályban meghatározott feltételei fennállnak,
b)	ennek hiányában a menedékjogról és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és
tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személyek elhelyezésére, ellátására és fogva
tartására szolgáló más létesítményt jelöl ki, ha ott a terheltnek a büntetőeljárás hatálya alatt nem
álló, illetve a letartóztatott személyektől való elkülönítése lehetséges.
(5)	A bíróság rendelkezhet arról, hogy a letartóztatást a menedékjogról és a harmadik
országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó
személyek elhelyezésére, ellátására és fogva tartására szolgáló létesítményben kell végrehajtani a
büntetőeljárás hatálya alatt nem álló más személyektől való elkülönítés mellett.
(6)	Ha a letartóztatást az (5) bekezdésben meghatározott helyen hajtják végre, a vádemelésig
az ügyészség, ezt követően a bíróság rendelkezhet arról, hogy a letartóztatást a hozzátartozó
terheltek elkülönítése nélkül hajtsák végre, feltéve hogy ez nem jár a nyomozás vagy a fiatalkorú
terhelt érdekeinek a sérelmével.
(7)	A letartóztatás a bíróság rendelkezése alapján kivételesen rendőrségi fogdában is
végrehajtható.
Az idegenrendészeti és a menekültügyi hatóság tájékoztatása
831.	§
Az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a nem magyar állampolgárságú vagy Magyarországon
lakcímmel nem rendelkező gyanúsított első kihallgatásáról tájékoztatja az ügyészség vagy a
nyomozó hatóság székhelye szerint illetékes idegenrendészeti, illetve menekültügyi hatóságot.
Az eljárás felfüggesztése és megszüntetése
832.	§
(1)	A bíróság a 488. § (1) bekezdés d) pontja alapján felfüggesztheti a büntetőeljárást, ha
megállapítja, hogy a terhelt menedékjog iránti kérelme alapján menekültügyi eljárás van
folyamatban.
295
(2)	Az eljárást meg kell szüntetni, ha a Magyarországon lakcímmel nem rendelkező nem
magyar állampolgár terhelt ismeretlen helyen tartózkodik. Erről a bíróság nem ügydöntő végzéssel
határoz.
(3)	A (2) bekezdés nem alkalmazható,
a)	ha a bűncselekmény nyolc évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel
büntetendő,
b)	ha a terhelttel szemben az eljárás a határzárral kapcsolatos bűncselekmény mellett más
bűncselekmény miatt is folyik, vagy
c)	a másodfokú, a harmadfokú bírósági eljárás vagy a hatályon kívül helyezés folytán
megismételt eljárás során.
A nyelvhasználat
833.	§
A terhelt a vádirat, illetve az ítélet lefordításáról lemondhat.
A fiatalkorú elleni büntetőeljárás
834.	§
(1)	A 680. § (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazható, ha az eljárás a fiatalkorú ellen
kizárólag határzárral kapcsolatos bűncselekmény miatt van folyamatban. Fiatalkorú esetén az
elsőfokú bíróságon az egyesbíró akkor utalhatja tanács elé az ügyet, ha az eljárás a határzárral
kapcsolatos bűncselekmény mellett más bűncselekmény miatt is folyik vagy a terhelt magyar
állampolgár, illetve Magyarországon lakcímmel rendelkezik.
(2)	A nem magyar állampolgár, Magyarországon lakcímmel nem rendelkező fiatalkorú
esetében a környezettanulmány elkészítése nem szükséges, ha az eljárás a fiatalkorú ellen kizárólag
határzárral kapcsolatos bűncselekmény miatt van folyamatban.
(3)	Ha környezettanulmány elkészítése szükséges, az a jogszabályban meghatározott tartalmi
elemeket tartalmazza.
(4)	Ha a bíróság kísérő nélküli fiatalkorú terhelt bűnügyi felügyeletét rendeli el, a terhelt
számára lakásként gyermekvédelmi intézményt is kijelölhet.
Bíróság elé állítás
835.	§
(1)	Az ügyészség a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől vagy a gyanúsítottként történő
kihallgatásától számított tizenöt napon belül állítja bíróság elé.
(2)	A vád előterjesztése után a bíróság az ügyiratokat az ügyészségnek akkor küldi vissza, ha
a)	a bűncselekményre a törvény tízévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, vagy
b)	a bizonyítási eszközök nem állnak rendelkezésre.
Büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás
836.	§
(1)	A bíróság büntetővégzést hoz a 740. § (1) bekezdés b) pontjában írt feltétel hiányában
akkor is, ha a terhelt bűnügyi felügyelet hatálya alatt áll.
(2)	A bíróság a büntetővégzést az ügyiratoknak a bírósághoz érkezését követő öt napon belül
hozza meg.
296
HUSZONEGYEDIK RÉSZ
A KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
837.	§
(1)	E törvény rendelkezéseit a különleges eljárásokban az e Részben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni azzal, hogy ha a törvény eltérően nem rendelkezik, az elsőfokú bíróság határozata ellen
az ügyészség, az elítélt és a védő fellebbezhet, és harmadfokú bírósági eljárásnak nincs helye.
(2)	A különleges eljárások:
a)	a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztása életfogytig tartó
szabadságvesztés esetén,
b)	az összbüntetési eljárás,
c)	eljárás próbára bocsátás esetén,
d)	eljárás jóvátételi munka esetén,
e)	halasztás vagy részletfizetés engedélyezése az államot illető bűnügyi költség megfizetésére.
(3)	A bíróság a törvényben kizárt indítványt érdemi indokolás nélkül elutasítja. A nem
jogosulttól származó indítványt a bíróság érdemi indokolás nélkül elutasítja, ha az eljárás hivatalból
való lefolytatásának törvényi feltételei nem állnak fenn.
(4)	Ha e törvény alapján az indítvány érdemi indokolás nélküli elutasításának van helye, a
bíróság az ügyiratok alapján is dönthet.
A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztása életfogytig tartó
szabadságvesztés esetén
838.	§
(1)	Ha az alapügyben életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés jogerős kiszabására került
sor, az alapügyben elsőfokon eljárt bíróság hivatalból vagy az ügyészség indítványára nyilvános
ülésen vagy tárgyaláson nem ügydöntő végzésben határoz az életfogytig tartó szabadságvesztésre
ítélt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja elhalasztásáról.
(2)	A bűnügyi költséget az elítélt viseli, ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátásának
legkorábbi időpontja elhalasztásáról határoz. Ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátásának
legkorábbi időpontja elhalasztását nem rendelte el, a bűnügyi költséget az állam viseli.
Az összbüntetési eljárás
839.	§
(1)	Az összbüntetési eljárásban a legutóbb befejezett ügyben eljárt elsőfokú bíróság jár el, ha
az eljárásokat azonos hatáskörű bíróságok folytatták, egyébként a magasabb hatáskörű elsőfokú
bíróság jár el.
(2)	Ha az egyik ügyben katonai büntetőeljárás volt folyamatban, az összbüntetésbe foglalásról
az a bíróság határoz, amely a katonai büntetőeljárást lefolytatta, kivéve, ha a legutóbb befejezett
ügyben a katonai büntetőeljárás hatályát a 696. § (3) bekezdése alapozta meg.
(3)	Az összbüntetési eljárás hivatalból vagy az ügyészség, az elítélt vagy a védő indítványára
indul. Az összbüntetési eljárás lefolytatásához - kivéve, ha azt az elítélt indítványozta - az elítélt
hozzájárulását be kell szerezni. Az elítélt az indítványát vagy a hozzájárulását az elsőfokú ítélet
meghozataláig visszavonhatja, ebben az esetben a bíróság az eljárást megszünteti.
(4)	A bíróság megállapítja, hogy az elítélt az összbüntetési ítélet alapjául szolgáló
szabadságvesztés büntetésekből mennyi időt töltött ki, és ha indokolt, az alapítéletek szerinti
297
szabadságvesztések végrehajtását félbeszakítja. A szabadságvesztések végrehajtásának a
félbeszakítása ellen benyújtott fellebbezésnek a félbeszakításra nincs halasztó hatálya.
(5)	A bíróság az ügyiratok alapján vagy nyilvános ülés alapján dönt, az összbüntetésbe
foglalást ítélettel, az erre irányuló indítvány elutasítását végzéssel mondja ki.
(6)	Az ítéletben a bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapításáról és a
feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról is rendelkezik.
(7)	Az összbüntetésbe foglalásra jogosult bíróság előtt folyamatban volt legutóbbi eljárásban a
védő meghatalmazásának, vagy kirendelésének hatálya az összbüntetési eljárásra is kiterjed.
(8)	A bűnügyi költséget az elítélt viseli, ha az összbüntetésbe foglalást elrendelték. Ha az
összbüntetésbe foglalást nem rendelték el, a bűnügyi költséget az állam viseli.
840.	§
A bíróság hivatalból vagy az ügyészség, az elítélt és a védő indítványára hatályon kívül
helyezheti az összbüntetési eljárásban meghozott határozatát, és a 820. § alapján ismét lefolytatja az
összbüntetési eljárását, ha az összbüntetési eljárás jogerős befejezését követően megállapítja, hogy
az összbüntetésbe foglalásról vagy annak tartamáról nem vagy nem a törvénynek megfelelően
rendelkezett.
Eljárás próbára bocsátás esetén
841.	§
(1)	Az alapügyben elsőfokon eljárt bíróság az ügyészség indítványára nyilvános ülés vagy
tárgyalás alapján dönt a próbaidő meghosszabbításáról vagy a próbára bocsátást kimondó
rendelkezés hatályon kívül helyezéséről és büntetés kiszabásáról, ha a próbára bocsátott a pártfogó
felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegte. A bíróság a próbára bocsátást kimondó
rendelkezés hatályon kívül helyezéséről és büntetés kiszabásáról ítélettel, egyébként nem ügydöntő
végzéssel határoz.
(2)	A nyilvános ülés vagy a tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti az
alapügyekben hozott határozat lényegét.
(3)	A bűnügyi költséget az elítélt viseli, ha a bíróság a próbaidő meghosszabbításáról vagy a
próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezéséről és büntetés kiszabásáról
rendelkezik.
Eljárás jóvátételi munka esetén
842.	§
(1)	Az alapügyben elsőfokon eljárt bíróság az ügyészség indítványára nyilvános ülés vagy
tárgyalás alapján dönt
a)	a jóvátételi munka végzését előíró rendelkezés hatályon kívül helyezéséről és büntetés
kiszabásáról, ha az elítélt a jóvátételi munka elvégzését nem igazolta, vagy a pártfogó felügyelet
magatartási szabályait súlyosan megszegte;
b)	a jóvátételi munka igazolása határidejének meghosszabbításáról, ha az elítélt igazolja, hogy
az előírt jóvátételi munkát egészségügyi okból nem tudta teljesíteni;
c)	a jóvátételi munka végrehajthatósága megszűnésének megállapításáról, ha az elítélt
egészségi állapotában olyan tartós változás következett be, amely a jóvátételi munka végrehajtását
nem teszi lehetővé.
(2)	A bíróság az (1) bekezdés a) pontja esetén ítélettel, egyébként nem ügydöntő végzéssel
határoz.
298
(3)	A bűnügyi költséget az elítélt viseli, ha a bíróság a jóvátételi munka végzését előíró
rendelkezés hatályon kívül helyezéséről és büntetés kiszabásáról rendelkezik.
Halasztás vagy részletfizetés engedélyezése a bűnügyi költség megfizetésére
843.	§
(1)	Az államot illető bűnügyi költség megfizetésére az egyesbíró vagy a tanács elnöke
halasztást, illetve részletfizetést engedélyezhet a Bv. tv. 42. § (1) bekezdésében meghatározott
feltételek mellett és keretek között. Az ötvenezer forintot meghaladó bűnügyi költség esetében a
halasztás, illetve a részletfizetés a bírósági végrehajtó által foganatosított foglalás után
engedélyezhető, ha a foglalási jegyzőkönyvet a végrehajtó a bírósághoz beterjesztette. Az ötvenezer
forintot meg nem haladó bűnügyi költség esetén foglalási cselekmény bevárása nélkül, a
rendelkezésre álló adatok alapján legfeljebb két hónapi halasztás, illetve három hónapi részletfizetés
engedélyezhető.
(2)	A halasztás és a részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya.
(3)	A kérelemről az alapügyben elsőfokon eljárt bíróság tárgyalás tartása nélkül, az ügyiratok
alapján határoz. E határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.
HUSZONKETTEDIK RÉSZ
A BÜNTETŐELJÁRÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYÉB ELJÁRÁSOK
CVIII. Fejezet
Az alaptalanul alkalmazott szabadságkorlátozásért járó kártalanítás
A kártalanítás jogalapja
844.	§
Az e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén kártalanítás jár a terheltnek, ha a
büntetőeljárásban vagy annak eredményeként a szabadságát alaptalanul korlátozták, illetve
elvonták. A kártalanítás kizárólag a szabadság korlátozásának, illetve elvonásának a ténye és a
tartama miatti hátrányok orvoslására szolgál.
845.	§
(1)	Kártalanítás jár a letartóztatásért, az előzetes kényszergyógykezelésért és az olyan bűnügyi
felügyeletért, amelynek során a bíróság a terhelt számára előírta, hogy lakást, egyéb helyiséget,
intézményt, vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhat el, valamint az ezek
elrendelését megelőzően elrendelt őrizetért, ha az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárást
azért szüntette meg, mert
a)	a cselekmény nem bűncselekmény,
b)	nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt,
c)	a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem volt megállapítható
bűncselekmény elkövetése, vagy az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét
kizáró ok volt megállapítható,
d)	a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem volt megállapítható,
hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el,
e)	elévülés folytán a büntethetőség megszűnt, illetve
f)	a cselekményt már jogerősen elbírálták.
299
(2)	Kártalanítás jár a letartóztatásért, az előzetes kényszergyógykezelésért és az (1)
bekezdésben meghatározott bűnügyi felügyeletért, valamint az ezek elrendelését megelőzően
elrendelt őrizetért, ha a bíróság
a)	a terheltet jogerősen felmentette, kivéve ha kényszergyógykezelését rendelte el;
b)	az eljárást jogerős ügydöntő végzésében azért szüntette meg, mert
ba)	elévülés miatt a vádlott büntethetősége megszűnt,
bb)	az ügyészség a vádat ejtette, vagy
bc)	a cselekményt már jogerősen elbírálták;
c)	az eljárást véglegessé vált nem ügydöntő végzésében azért szüntette meg, mert
ca)	a magánindítvány, a feljelentés, vagy a legfőbb ügyésznek a Btk. 3. § (3) bekezdésében
meghatározott rendelkezése hiányzott,
cb)	a vádat nem az arra jogosult emelte, vagy
cc)	a vád nem vagy hiányosan tartalmazza a 422. § (1) bekezdésében írt törvényes elemeket,
és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan;
d)	a terhelt bűnösségét jogerősen megállapította, és
da)	vele szemben kizárólag próbára bocsátást, jóvátételi munkát vagy megrovást alkalmazott,
vagy
db)	a büntetés kiszabását mellőzte.
(3)	Kártalanítás jár a letartóztatásért, az előzetes kényszergyógykezelésért és az (1)
bekezdésben meghatározott bűnügyi felügyeletért, valamint az ezek elrendelését megelőzően
elrendelt őrizetért, ha a bíróság a terhelt bűnösségét jogerősen megállapította és annak tartama
meghaladja a jogerősen kiszabott
a)	szabadságvesztés tartamát,
b)	elzárás tartamát,
c)	közérdekű munka tartamát,
d)	pénzbüntetés napi tételeinek számát,
e)	javítóintézeti nevelés tartamát.
(4)	Kártalanítás jár a jogerős ítélet alapján végrehajtott szabadságvesztésért, elzárásért,
javítóintézeti nevelésért, illetve kényszergyógykezelésért, ha a bíróság rendkívüli jogorvoslat
folytán
a)	a terheltet jogerősen felmentette, kivéve ha kényszergyógykezelését rendelte el,
b)	a terheltet jogerősen enyhébb büntetésre ítélte,
c)	a terheltet jogerősen próbára bocsátotta, számára jóvátételi munka végzését írta elő vagy
megrovásban részesítette,
d)	az eljárást a terhelttel szemben jogerős ügydöntő végzésében megszüntette, vagy
e)	a terhelt esetében mellőzte a kényszergyógykezelés elrendelését.
846.	§
(1)	A 845. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetén is kizárt a kártalanítás, ha a
kártalanítást igénylő
a)	a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, megszökött, szökést
kísérelt meg, illetve az elfogására irányuló intézkedés alól kivonta magát vagy azt megkísérelte,
b)	a tényállás megállapításának meghiúsítása érdekében bűncselekményt követett el, és ezt
jogerős ügydöntő határozat megállapította,
c)	a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság megtévesztésére törekedett a
büntetőeljárás megindulásáról való tudomásszerzését követően, és ezzel neki felróhatóan okot
szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény megalapozott gyanúja reá terelődjék és őrizetét,
letartóztatását, előzetes kényszergyógykezelését, illetve a 845. § (1) bekezdésében meghatározott
bűnügyi felügyeletét elrendeljék, meghosszabbítsák vagy fenntartsák,
d)	letartóztatását vagy a 845. § (1) bekezdésében meghatározott bűnügyi felügyeletét a 293. §
alapján rendelték el,
300
e)	perújítás során való felmentése, enyhébb büntetésre ítélése, próbára bocsátása, számára
jóvátételi munka végzésének előírása vagy megrovásban részesítése, illetve az eljárás vele szemben
való megszüntetése megtörtént, de az alapügyben elhallgatta azokat a tényeket vagy bizonyítékokat,
amelyeken a perújítás során hozott ítélet alapul.
(2)	A vallomástétel megtagadása önmagában nem zárja ki a kártalanítást.
847.	§
(1)	Ha a kártalanítást a 845. § (1) bekezdésében meghatározott ok miatt igénylik, nem jár
kártalanítás, ha az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által megszüntetett eljárás folytatását utóbb
elrendelik, feltéve, hogy ennek eredményeként az eljárást nem szüntetik meg a 845. § (1)
bekezdésében meghatározott ok miatt.
(2)	Ha a kártalanítást a 845. § (3) bekezdés a) pontjában vagy a (4) bekezdés b) pontjában
meghatározott ok miatt igénylik, nem jár kártalanítás, ha a szabadságvesztés végrehajtásának
felfüggesztése esetén utóbb a felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani.
(3)	Ha a kártalanítást a 845. § (2) bekezdés d) pont da) alpontjában vagy a (4) bekezdés c)
pontjában meghatározott ok miatt igénylik, nem jár kártalanítás, ha próbára bocsátás esetén utóbb a
próbára bocsátást meg kell szüntetni és büntetést kell kiszabni.
(4)	Ha a kártalanítást a 845. § (2) bekezdés d) pont da) alpontjában vagy a (4) bekezdés c)
pontjában meghatározott ok miatt igénylik, nem jár kártalanítás, ha jóvátételi munka esetén a
bíróság utóbb büntetést szab ki.
(5)	Ha a kártalanítást a 845. § (2) bekezdés a), b) vagy d) pontjában, illetve (3) bekezdésében
meghatározott ok miatt igénylik, nem jár kártalanítás, ha utóbb rendkívüli jogorvoslat során olyan
jogerős ügydöntő határozatot hoznak a terhelttel szemben, amely miatt a kártalanítás a 845. §-ban
vagy a 846. §-ban meghatározottak szerint nem jár.
(6)	Az (1)-(5) bekezdésben meghatározott esetben a már kifizetett kártalanítást az állam
visszaköveteli.
(7)	A (2)-(4) bekezdésben meghatározott esetekben a végrehajtandó szabadságvesztés vagy a
kiszabott büntetés tekintetében kártalanításnak a 844. § vagy a 845. § alapján helye lehet. Ilyen
esetben, ha kártalanítást kell fizetni, a korábban kifizetett kártalanítási összeget be kell számítani.
A kártalanítási eljárás
848.	§
(1)	A kártalanítási igény a kártalanítást igénylő választása szerint egyszerűsített kártalanítási
eljárásban vagy kártalanítási perben érvényesíthető. A kártalanítási igény fizetési meghagyásos
eljárásban nem érvényesíthető.
(2)	A kártalanítási igényt az állammal szemben kell érvényesíteni. Az államot az
igazságügyért felelős miniszter képviseli.
849.	§
(1)	A kártalanítást igénylő a kártalanítást megalapozó határozat vele történő közlésétől
számított egy éven belül érvényesítheti a kártalanítási igényét. E határidő elmulasztása jogvesztő.
(2)	Ha a kártalanítást igénylő terhelt a kártalanítási eljárás lefolytatása alatt meghal, örököse a
terhelt halálától számított hat hónapon belül kérheti az eljárás folytatását. E határidő elmulasztása
jogvesztő.
850.	§
301
(1)	Az igazságügyért felelős miniszter a kártalanítási eljárás során az adatkérésre vonatkozó
rendelkezések szerint adatszolgáltatást kérhet olyan adat vagy irat beszerzése érdekében, amelyre a
kérelem vagy a keresetlevél hivatkozik, vagy amely a kártalanítási eljárás során felmerülő
körülmény tisztázásához szükséges. Az adatkérésre ilyen esetben a 263. §-t és a 264. §-t kell
megfelelően alkalmazni.
(2)	Az igazságügyért felelős miniszter a kártalanítási eljárás során törvényben meghatározott
adatkörben adatszolgáltatást a következő nyilvántartásokból kérhet:
a)	bűnügyi nyilvántartási rendszer,
b)	polgárok személyi, lakcím és értesítési cím adatait tartalmazó nyilvántartás,
c)	központi idegenrendészeti nyilvántartás.
(3)	A kártalanítási eljárásban a büntetőügyben eljárt bíróság feladatait bírósági titkár is
elláthatja.
Az egyszerűsített kártalanítási eljárás
851.	§
(1)	Az egyszerűsített kártalanítási eljárás keretében a kártalanítást igénylő a szabadság
alaptalan korlátozásáért, illetve elvonásáért járó, kormányrendeletben meghatározottak szerint
számított összegű kártalanítást igényelhet. Az egyszerűsített kártalanítási eljárás célja, hogy a
kártalanítást igénylő és az igazságügyért felelős miniszter között megállapodás jöjjön létre, amely
alapján a kártalanítást teljesíteni kell.
(2)	Ha az eljárást az ügyészség vagy a nyomozó hatóság szüntette meg, az egyszerűsített
kártalanítási eljárásra irányuló kérelmet annál a bíróságnál kell előterjeszteni, amelynél az
ügyészség a letartóztatás, az előzetes kényszergyógykezelés, illetve a 845. § (1) bekezdésében
meghatározott bűnügyi felügyelet elrendelését indítványozta. Egyéb esetben a kérelmet a
büntetőügyben eljárt elsőfokú bíróságnál kell előterjeszteni.
(3)	A bíróság az egyszerűsített kártalanítási eljárásra irányuló kérelmet annak beérkezését
követő egy hónapon belül, érdemi vizsgálat nélkül az eljárást megszüntető határozattal, az ügydöntő
határozatokkal, a kényszerintézkedésről szóló határozatokkal, illetve az egyéb, a kártalanítási igény
elbírálása szempontjából lényeges ügyiratokkal együtt az igazságügyért felelős miniszternek küldi
meg.
(4)	Az igazságügyért felelős miniszter a kérelem hozzá való beérkezésétől számított két
hónapon belül megvizsgálja, hogy a 845. §-ban meghatározottak alapján a kártalanítási igény
megalapozott-e, illetve, hogy nem áll-e fenn kártalanítást kizáró ok. Ha az igazságügyért felelős
miniszter álláspontja szerint a kérelem megalapozott, megállapítja a szabadság alaptalan
korlátozásáért, illetve elvonásáért járó, kormányrendeletben meghatározottak szerint számított
kártalanítási összeget és erről a kártalanítást igénylőt írásban tájékoztatja. A tájékoztatás tartalmazza
azt is, hogy a kártalanítási összeg elfogadása esetén az egyszerűsített kártalanítási eljárás írásbeli
megállapodással zárul.
(5)	Ha az igazságügyért felelős miniszter álláspontja szerint a kérelem nem megalapozott,
erről a kártalanítást igénylőt írásban tájékoztatja.
(6)	A megállapodást a kérelem benyújtását követő öt hónapon belül kell írásban megkötni.
(7)	Ha a kártalanítást igénylővel a megállapodás létrejön, további kártalanítási igény
érvényesítésének nincs helye.
(8)	A kártalanítási összeget a megállapodás írásbeli megkötését követő tizenöt napon belül
kell kifizetni.
852.	§
(1)	Ha az egyszerűsített kártalanítási eljárás során a kérelem benyújtását követő öt hónapon
belül megállapodás nem jön létre, vagy az igazságügyért felelős miniszter álláspontja szerint a
302
kérelem nem megalapozott, a kártalanítást igénylő a határidő lejártát, illetve a kérelem
elfogadhatatlanságáról való tájékoztatást követő két hónapon belül a 853-854. §-a szerinti
kártalanítási pert indíthat. Ez a határidő jogvesztő.
(2)	A kártalanítási per (1) bekezdés szerinti megindítása esetén a kártalanítást igénylő a
keresetlevelet az igazságügyért felelős miniszternél terjeszti elő.
(3)	Az igazságügyért felelős miniszter a keresetlevelet és a 851. § (3) bekezdése alapján
megküldött ügyiratokat az igazságügyért felelős minisztérium székhelye szerint illetékes, a
kártalanítási perre hatáskörrel rendelkező járásbíróságnak vagy törvényszéknek küldi meg. Ha a
keresetlevélből nem állapítható meg, hogy a kártalanítási perre mely bíróság rendelkezik
hatáskörrel, az igazságügyért felelős miniszter a székhelye szerint illetékes járásbíróságnak küldi
meg a kérelmet és a 851. § (3) bekezdése alapján megküldött ügyiratokat.
A kártalanítási per
853.	§
(1)	A kártalanítási perben a szabadság alaptalan korlátozása, illetve elvonása miatt
bekövetkezett
a)	kár megtérítése, illetve
b)	nem vagyoni sérelemért járó sérelemdíj
követelhető.
(2)	A kártalanítási perben a kártalanítás módjára és mértékére a Polgári Törvénykönyvnek a
kártalanításra és a sérelemdíjra vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
(3)	A kártalanítás a kártalanítást megalapozó
a)	eljárást megszüntető határozat közlésének vagy
b)	ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének
a napján válik esedékessé.
(4)	A kártalanítási perben a büntetőügy során eljárt meghatalmazott védő díját és költségeit
nem lehet érvényesíteni.
854.	§
(1)	A kártalanítási perben a polgári perrendtartásról szóló törvényt az e törvényben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	A kártalanítási pert keresetlevéllel kell megindítani. A keresetlevél tartalmazza
a)	a kártalanítást igénylő természetes személyazonosító adatait,
b)	ha jogi képviselővel jár el, akkor a jogi képviselő nevét, székhelyét, telefonszámát,
elektronikus levélcímét, több jogi képviselő esetén a hivatalos iratok átvételére kijelölt jogi
képviselő nevét,
c)	a kártalanítási igény összegét,
d)	az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján,
e)	az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényeket, és
f)	a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási
indítványokat.
(3)	Ha az eljárást az ügyészség vagy a nyomozó hatóság szüntette meg, a keresetlevelet annál
a bíróságnál kell előterjeszteni, amelynél az ügyészség a letartóztatást, az előzetes
kényszergyógykezelést, illetve a 845. § (1) bekezdésében meghatározott bűnügyi felügyelet
elrendelését indítványozta. Egyéb esetben a keresetlevelet a büntetőügyben eljárt elsőfokú
bíróságnál kell előterjeszteni.
(4)	A kártalanítási per iránti keresetlevelet a bíróság annak beérkezését követő egy hónapon
belül érdemi vizsgálat nélkül az eljárást megszüntető határozattal, az ügydöntő határozatokkal, a
303
kényszerintézkedésről szóló határozatokkal, illetve az egyéb, a kártalanítási igény elbírálása
szempontjából lényeges ügyiratokkal együtt az igazságügyért felelős minisztérium székhelye szerint
illetékes, a perre hatáskörrel rendelkező járásbíróságnak vagy törvényszéknek küldi meg.
(5)	A 846. § (1) bekezdés a)-c) és e) pontjában meghatározott kizáró ok fennállására
vonatkozóan vagy a kártalanítási per során felmerülő körülmény tisztázása érdekében az alperes
indítványára a bíróság beszerezheti a büntetőügyben eljárt ügyészség vagy nyomozó hatóság
nyilatkozatát. A nyilatkozat a kizáró ok vagy a kártalanítási per során felmerülő körülmény
megítélésével kapcsolatos jogi álláspontot tartalmazza, illetve ahhoz csatolni kell az azt alátámasztó
iratokat.
A kártalanítás kifizetésével kapcsolatos szabályok
855.	§
(1)	Ha az államnak kártalanítást kell fizetnie és a kártalanítási eljárás során adat merült fel
arra, hogy a kártalanítást igénylővel szemben a kártalanítás alapjául szolgáló büntetőeljárás tárgyát
képező bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban jogerősen polgári jogi igényt ítéltek meg,
amelyet a kártalanítás kifizetéséig nem teljesített, az igazságügyért felelős miniszter a kártalanítási
összeget visszatartja. Ilyen esetben a megítélt polgári jogi igényt a kártalanítás összegéből kell
teljesíteni. A kártalanítási összeg fennmaradó részét a bírósági végrehajtó foglalást igazoló
nyilatkozatának beérkezését követően ki kell fizetni.
(2)	Ha az államnak kártalanítást kell fizetnie és a kártalanítási eljárás során adat merült fel
arra, hogy a kártalanítást igénylővel szemben a kártalanítás alapjául szolgáló büntetőeljárás tárgyát
képező bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban pénzbüntetést szabtak ki, vagyonelkobzást
rendeltek el, vagy a kártalanítást igénylőt bűnügyi költség megfizetésére kötelezték, és azt a
kártalanítás kifizetéséig nem hajtották végre, az igazságügyért felelős miniszter a kártalanítás
kifizetése előtt a végrehajtás érdekében megkeresi a bírósági végrehajtót. A megkeresésben közölni
kell a kártalanítást igénylő természetes személyazonosító adatait, illetve a kártalanítás kifizetésével
kapcsolatos adatokat.
(3)	Az (1) és (2) bekezdés alapján az igazságügyért felelős miniszter kezelheti a polgári jogi
igénnyel és a vagyonelkobzással kapcsolatos adatokat, az adatkérésre vonatkozó rendelkezések
alapján a bírósági végrehajtótól adatok szolgáltatását kérheti, továbbá a bírósági végrehajtó a
polgári jogi igény vagy a vagyonelkobzás végrehajtása érdekében a kártalanítási eljárással
kapcsolatos személyes adatokat megismerheti, illetve azokat kezelheti.
CIX. Fejezet
A visszatérítés
856.	§
(1)	A pénzbüntetés, a szabálysértés miatt alkalmazott pénzbírság, valamint a bűnügyi költség
címén befizetett összeget a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori
kamatával együtt a terheltnek vissza kell téríteni, ha
a)	rendkívüli jogorvoslat folytán a jogerős ügydöntő határozatot a bíróság hatályon kívül
helyezte vagy az Alkotmánybíróság megsemmisítette és megismételt eljárást kell lefolytatni,
b)	rendkívüli jogorvoslat folytán a bíróság a jogerős ügydöntő határozatot hatályon kívül
helyezte és az ügyiratokat az ügyészségnek küldte meg,
c)	rendkívüli jogorvoslat folytán a bíróság a terheltet felmentette vagy vele szemben az
eljárást megszüntette, vagy
d)	a rendkívüli jogorvoslat folytán hozott határozat pénzbüntetés, szabálysértés miatt
alkalmazott pénzbírság, továbbá bűnügyi költség megfizetésére kötelezést nem tartalmaz.
304
(2)	Ha a rendkívüli jogorvoslat folytán hozott határozat pénzbüntetés, szabálysértés miatt
alkalmazott pénzbírság vagy bűnügyi költség megfizetésére kötelezést alacsonyabb mértékben
tartalmaz, akkor a befizetett összeg és az alacsonyabb mértékű kötelezés közötti különbözetet kell a
terheltnek visszatéríteni, a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori
kamatával együtt.
(3)	Vagyonelkobzás, elkobzás esetén, valamint akkor, ha a lefoglalt dolog az állam
tulajdonába került, az (1) és (2) bekezdés irányadó azzal, hogy ha rendkívüli jogorvoslat folytán a
bíróság a terheltet felmentette vagy vele szemben az eljárást megszüntette, visszatérítésnek csak
akkor van helye, ha a bíróság a felmentő ítéletben vagy az eljárást megszüntető határozatban
vagyonelkobzást vagy elkobzást nem vagy alacsonyabb mértékben rendelt el. Az elkobzott dolgot, a
vagyonelkobzás alá eső vagyont, továbbá a lefoglalt dolgot elsősorban természetben kell visszaadni.
Ha ez nem lehetséges, vagy a vagyonelkobzás pénzösszegre vonatkozott, a vagyonelkobzáskor,
illetve az elkobzáskor irányadó forgalmi értéket vagy a pénzösszeget alapul véve, annak a
visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori kamatával növelt összegét kell
visszatéríteni.
(4)	A visszatérítést a bíróság hivatalból vagy az ügyészség, a terhelt, a védő vagy az egyéb
érdekelt indítványára rendeli el.
(5)	Ha
a)	a rendkívüli jogorvoslatot a terhelt halála után indítványozták,
b)	a terhelt a rendkívüli jogorvoslati eljárásban meghal, vagy
c)	a terhelt rendkívüli jogorvoslat alapján hozott határozat meghozatala után, de a visszatérítés
indítványozása előtt meghal,
a visszatérítést a terhelt örököse is indítványozhatja.
(6)	Ha a visszatérítést a terhelt örököse indítványozta, az (1)-(3) bekezdés azzal irányadó,
hogy a visszatérítést a terhelt örököse részére kell teljesíteni.
857.	§
(1)	A visszatérítést
a)	perújítás esetén a megismételt eljárásban jogerős ügydöntő határozatot hozó vagy a 644. §
(3)	és (4) bekezdése esetében a perújítás megengedhetőségének kérdésében döntő bíróság,
b)	alkotmányjogi panasz esetén az ügyben elsőfokon eljárt bíróság,
c)	felülvizsgálat, a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat és jogegységi eljárás esetén
a Kúria,
d)	egyszerűsített felülvizsgálat esetén az alapügyben jogerős ügydöntő határozatot hozó
bíróság
rendeli el.
(2)	Ha a visszatérítés alapja a 856. § (1) bekezdés d) pontja vagy (2) bekezdése, és a
rendkívüli jogorvoslat folytán hozott jogerős ügydöntő határozatban a bíróság a sértett által
előterjesztett polgári jogi igénynek helyt adott, a visszatérítés összegét a polgári jogi igény
kielégítésére kell fordítani, feltéve, hogy a polgári jogi igény kielégítése addig még nem vagy nem
teljes egészében történt meg.
(3)	A polgári jogi igény kielégítése után fennmaradó összeget a terheltnek vissza kell téríteni.
CX. Fejezet
Kegyelem a büntetőeljárásban
A kegyelmi eljárás megindítása
858.	§
305
(1)	A büntetőeljárás megszüntetése iránti kegyelmi eljárást az e Fejezetben meghatározott
rendelkezések szerint kell lefolytatni.
(2)	A büntetőeljárás megszüntetése iránti kegyelmi eljárás kérelemre vagy hivatalból indulhat.
(3)	Kegyelmi kérelmet a terhelt, a védő, a terhelt törvényes képviselője, valamint a terhelt
hozzátartozója nyújthat be.
(4)	A kegyelmi kérelmet írásban kell benyújtani annál a bíróságnál vagy ügyészségnél, amely
előtt a büntetőeljárás folyamatban van.
(5)	Hivatalból a kegyelmi eljárást kegyelmi kezdeményezéssel az a bíróság vagy ügyészség
indíthatja meg, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van.
(6)	Kegyelmi kezdeményezés esetén, vagy ha a kegyelmi kérelmet nem a terhelt nyújtotta be,
a bíróság vagy az ügyészség beszerzi a terhelt arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a kegyelmi eljárás
lefolytatásához hozzájárul-e. Ha a terhelt a hozzájárulását megtagadja, a kegyelmi eljárás nem
folytatható le.
A kegyelmi eljárás
859.	§
(1)	A kegyelmi eljárásnak a büntetőeljárás lefolytatására nincs halasztó hatálya.
(2)	A bíróság vagy az ügyészség a kegyelmi eljárásban e törvénynek az adatkérésre vonatkozó
rendelkezései szerint beszerzi azokat a terheltre vonatkozó adatokat és iratokat, amelyek a kegyelmi
eljárás lefolytatásához és a kegyelmi kérelem vagy a kegyelmi kezdeményezés elbírálásához
szükségesek.
(3)	A bíróság vagy az ügyészség a (2) bekezdésben meghatározott célból különösen a
következőket szerezheti be:
a)	a terheltről készített környezettanulmány,
b)	fogva tartott terhelt esetén a büntetés-végrehajtási intézet értékelő véleménye, vagy
c)	a terhelt életvitelével összefüggő nyilvános adatokról készített rendőrségi jelentés.
(4)	A kegyelmi kérelmet vagy a kegyelmi kezdeményezést, a büntetőeljárás ügyiratait vagy
azok egy részét, valamint a (2) bekezdésben meghatározott célból beszerzett adatokat, iratokat azok
beszerzését követő nyolc napon belül
a)	a vádemelés előtt az eljáró ügyészség a legfőbb ügyészhez,
b)	a vádemelés után a bíróság az igazságügyért felelős miniszterhez
terjeszti fel.
860.	§
(1)	A legfőbb ügyész vagy az igazságügyért felelős miniszter a kegyelmi kérelmet vagy a
kegyelmi kezdeményezést, valamint a felterjesztett adatokat, iratokat megvizsgálja, és - ha
szükséges - az adatkérésre vonatkozó rendelkezések szerint a 859. § (2) bekezdésében
meghatározott célból adatszolgáltatást kérhet. Az adatkérésre ilyen esetben a 263. §-t és a 264. §-t
kell megfelelően alkalmazni.
(2)	A legfőbb ügyész vagy az igazságügyért felelős miniszter a kegyelmi eljárásban
törvényben meghatározott adatkörben adatokat igényelhet a következő nyilvántartásokból:
a)	bűnügyi nyilvántartási rendszer,
b)	szabálysértési nyilvántartási rendszer,
c)	polgárok személyi, lakcím és értesítési cím adatait tartalmazó nyilvántartás,
d)	közúti közlekedési nyilvántartás,
e)	központi idegenrendészeti nyilvántartás.
(3)	A büntetőeljárás megszüntetésére vonatkozó kegyelem iránti előterjesztést a vádemelés
előtt a legfőbb ügyész, a vádemelés után az igazságügyért felelős miniszter tehet a köztársasági
elnökhöz.
306
(4)	A legfőbb ügyész vagy az igazságügyért felelős miniszter a kegyelmi kérelmet, illetve az
igazságügyért felelős miniszter a bíróság kegyelmi kezdeményezését a köztársasági elnökhöz akkor
is felterjeszti, ha a kegyelem gyakorlása iránt nem tesz előterjesztést.
861.	§
A köztársasági elnök a kegyelmi döntésről szóló határozatot - az ellenjegyzési jog gyakorlása
érdekében - az igazságügyért felelős miniszternek küldi meg. Az igazságügyért felelős miniszter az
ellenjegyzési jog gyakorlásáról tájékoztatja a köztársasági elnököt.
862. §
(1)	Ha az előterjesztő a legfőbb ügyész volt, a kegyelmi döntésről szóló ellenjegyzett
határozatot és a kegyelmi eljárás iratait az igazságügyért felelős miniszter megküldi a legfőbb
ügyésznek. A legfőbb ügyész a kegyelmi döntésről szóló ellenjegyzett határozatot és a kegyelmi
eljárás iratait annak az ügyészségnek küldi meg, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van.
(2)	Ha az előterjesztő az igazságügyért felelős miniszter volt, a kegyelmi döntésről szóló
ellenjegyzett határozatot és a kegyelmi eljárás iratait az igazságügyért felelős miniszter megküldi
annak a bíróságnak, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van.
(3)	Ha a kegyelmi döntésről szóló határozatot az igazságügyért felelős miniszter nem
ellenjegyzi, e döntését a határozat eredeti példányára rávezeti. Ellenjegyzés hiányában a kegyelmi
eljárás befejeződik. Az erről szóló tájékoztatás és a kegyelmi eljárás iratainak megküldésére az (1)
és (2) bekezdést megfelelően alkalmazni kell.
(4)	A kegyelmi döntésről szóló ellenjegyzett határozatot vagy a kegyelmi eljárás
befejeződéséről szóló tájékoztatást a terheltnek és a kegyelmi kérelem előterjesztőjének az a bíróság
vagy ügyészség kézbesíti, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van. A bíróság vagy az
ügyészség a büntetőeljárást megszüntető kegyelmi döntésről szóló ellenjegyzett határozattal
egyidejűleg az eljárást megszüntető határozatot is kézbesíti. Fogva tartott terhelt esetén a bíróság
vagy az ügyészség a kegyelmi döntésről szóló ellenjegyzett határozat másolatát megküldi a fogva
tartást végrehajtó szervnek.
(5)	Ha a kegyelmi eljárás a (3) bekezdésben meghatározotton kívül más okból fejeződik be,
ennek tényét az a szerv vagy személy állapítja meg, amely vagy aki előtt a kegyelmi eljárás
folyamatban van.
(6)	Ha a köztársasági elnök nem gyakorolt kegyelmet vagy a kegyelmi eljárás a (3)
bekezdésben meghatározott okból fejeződött be, nincs akadálya annak, hogy az arra jogosult újabb
kegyelmi kérelmet nyújtson be.
CXI. Fejezet
A bűnügyi költség és a rendbírság mérséklése vagy elengedése
863.	§
(1)	Az államot illető bűnügyi költség és a rendbírság megfizetésének különös méltánylást
érdemlő okból történő mérséklésére vagy elengedésére irányuló kérelmet az államot illető bűnügyi
költség megfizetésére kötelezett, a rendbírsággal sújtott (a továbbiakban együtt: fizetésre
kötelezett), a fizetésre kötelezett védője, a fizetésre kötelezett képviselője vagy hozzátartozója
nyújthatja be.
(2)	Az államot illető bűnügyi költség egyetemleges megfizetésére történő kötelezés esetén
valamennyi fizetésre kötelezettnek kérelmet kell benyújtania. A kérelem benyújtására ebben az
esetben is az (1) bekezdésben megjelölt személyek jogosultak.
(3)	Az államot illető bűnügyi költség megfizetésének mérséklésére vagy elengedésére
irányuló kérelmet az ügyben elsőfokon eljárt bíróságnál, illetve az eljárás megszüntetéséről szóló
307
határozatot meghozó ügyészségnél, a rendbírság megfizetésének mérséklésére vagy elengedésére
irányuló kérelmet a rendbírságot kiszabó bíróságnál, ügyészségnél vagy nyomozó hatóságnál kell
előterjeszteni.
864.	§
(1)	A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a kérelem felterjesztését megelőzően az
adatkérésre vonatkozó rendelkezések szerint beszerzi azokat a fizetésre kötelezettre vonatkozó
adatokat és iratokat, amelyek az eljárás lefolytatásához és a kérelem elbírálásához szükségesek.
(2)	A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az (1) bekezdésben meghatározott
célból különösen a következő adatok szolgáltatását kérheti:
a)	a fennálló tartozás mértékét, illetve az addigi befizetés adatait tartalmazó igazolás,
b)	a fizetésre kötelezettnek a vagyoni és jövedelmi helyzetére vonatkozó adatai,
c)	a fizetésre kötelezett személyi és családi körülményeit, vagyoni és jövedelmi helyzetét
feltáró részleges környezettanulmány, illetve
d)	fogva tartott fizetésre kötelezett esetén a büntetés-végrehajtási intézet értékelő véleménye.
(3)	A kérelmet, a büntetőeljárás ügyiratait vagy azok egy részét, valamint az (1) bekezdésben
meghatározott célból beszerzett adatokat, iratokat, azok beszerzését követő nyolc napon belül a
bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az igazságügyért felelős miniszterhez terjeszti fel.
865.	§
(1)	Az igazságügyért felelős miniszter a kérelmet és a felterjesztett adatokat, iratokat
megvizsgálja, és - ha szükséges - az adatkérésre vonatkozó rendelkezések szerint a 864. § (1)
bekezdésében meghatározott célból adatszolgáltatást kérhet. Az adatkérésre ilyen esetben a 263. §-t
és a 264. §-t kell megfelelően alkalmazni.
(2)	Az igazságügyért felelős miniszter a kérelmek elbírálása során adatot igényelhet a
polgárok személyi, lakcím és értesítési cím adatait tartalmazó nyilvántartásból.
(3)	Az igazságügyért felelős miniszter a kérelem tárgyában hozott döntését annak a
bíróságnak, ügyészségnek vagy nyomozó hatóságnak küldi meg, amely a kérelmet felterjesztette. A
kérelmet felterjesztő bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a kérelem tárgyában hozott döntést
továbbítja a fizetésre kötelezettnek és a kérelmet benyújtó személynek.
HUSZONHARMADIK RÉSZ
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Felhatalmazó rendelkezések
866.	§
(1)	Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza
a)	a bírósági ügyintéző által a büntetőeljárásban ellátható feladatokat,
b)	az előkészítő eljárás lefolytatásának, a leplezett eszközök alkalmazása indítványozásának,
illetve engedélyezésének, a nyomozó hatóságok nyomozásának, valamint az ügyészségi nyomozás
során az ügyészség és a nyomozó hatóságok együttműködésének szabályait,
c)	az egyszerűsített kártalanítási eljárás keretében kifizethető összeget, a kiszámítás módját,
illetve a megállapodás megkötésével és a kártalanítás kifizetésével kapcsolatos szabályokat.
(2)	Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy
1.	a büntetőeljárásban részt vevő személyekre és a büntetőeljárásban végzett eljárási
cselekményekre vonatkozó szabályokat,
2.	a büntetőeljárásban a telekommunikációs eszközök alkalmazásának szabályait,
308
3.	a különleges bánásmódot igénylő személy részvételét igénylő eljárási cselekmény
elvégzésére szolgáló helyiség kialakítására és ellenőrzésére vonatkozó szabályokat,
4.	a büntetőeljárás ügyiratai megismerésének szabályait az államháztartásért felelős
miniszterrel, a rendészetért felelős miniszterrel és a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt irányító
miniszterrel egyetértésben,
5.	a bűnügyi költség előlegezésének a szabályait az államháztartásért felelős miniszterrel, a
rendészetért felelős miniszterrel és a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt irányító miniszterrel
egyetértésben,
6.	a terhelt költségkedvezményével kapcsolatos szabályokat az államháztartásért felelős
miniszterrel egyetértésben,
7.	a büntetőeljárásban a pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő díjára és költségeire vonatkozó
szabályokat az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben,
8.	a terhelt és a meghatalmazott védő költségeinek és a meghatalmazott védő díja állam,
pótmagánvádló vagy magánvádló általi megtérítésének szabályait az államháztartásért felelős
miniszterrel egyetértésben,
9.	a büntetőeljárásban részt vevő személyek és képviselőik díjára és költségeire vonatkozó
szabályokat az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben,
10.	a tanú költségeire vonatkozó szabályokat az államháztartásért felelős miniszterrel
egyetértésben,
11.	a szakértő és a szaktanácsadó díjára és költségeire vonatkozó szabályokat az
államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben,
12.	a tolmács és a fordító díjára és költségeire vonatkozó szabályokat az államháztartásért
felelős miniszterrel egyetértésben,
13.	az elmeállapot megfigyelésére kijelölt egészségügyi intézményeket, a pszichiátriai
fekvőbeteg-intézetben az elmeállapot megfigyelésével kapcsolatos költségeket és ezek elszámolását
az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben,
14.	a bűnügyi felügyelet és a távoltartás végrehajtásának szabályait a rendészetért felelős
miniszterrel egyetértésben,
15.	az óvadék letétele esetén a bírósági letét szabályait,
16.	a fogva tartásban lévő terhelt elmeállapota megfigyelésének szabályait az egészségügyért
felelős miniszterrel egyetértésben,
17.	a lefoglalás szabályait az államháztartásért felelős miniszterrel, a rendészetért felelős
miniszterrel és a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt irányító miniszterrel egyetértésben,
18.	a zár alá vétel szabályait az államháztartásért felelős miniszterrel, a rendészetért felelős
miniszterrel és a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt irányító miniszterrel egyetértésben,
19.	a bírósági ügyvitel szabályait,
20.	a fogva tartott személy esetében a büntetőeljárás lefolytatása során, továbbá a
büntetőeljárásban hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra háruló feladatokat,
21.	a bírósági eljárásban az eljárási cselekményről hangfelvétel vagy kép- és hangfelvétel
készítésének szabályait,
22.	az elektronikus bírósági iratkezelés részletes szabályait
rendeletben megállapítsa.
(3)	Felhatalmazást kap a rendészetért felelős miniszter, hogy
a)	az irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok hatáskörét és illetékességét az igazságügyért
felelős miniszterrel egyetértésben,
b)	a büntetőeljárásban elrendelt elővezetés végrehajtásával, valamint a terhelt elfogásával és
előállításával felmerült költség megtérítésének szabályait az igazságügyért felelős miniszterrel és az
államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben,
c)	az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztikai rendszer szabályait,
valamint az adatgyűjtés és feldolgozás részletes szabályait
rendeletben megállapítsa.
309
(4)	Felhatalmazást kap a honvédelemért felelős miniszter, hogy a Magyar Honvédség és a
Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat tekintetében, valamint a rendvédelmi feladatokat ellátó szervet
irányító miniszter, hogy a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati
jogviszonyáról szóló törvény szerinti rendvédelmi feladatokat ellátó szervek tekintetében
a)	a nyomozásra illetékes parancsnokokat, hatáskörüket és a parancsnoki nyomozás
szabályait, az Országgyűlési Őrség tekintetében az Országgyűlés elnöke véleményének kikérésével,
b)	a katonával szemben elrendelt bűnügyi felügyelet ellenőrzésének szabályait
az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben megállapítsa.
(5)	Felhatalmazást kap az egészségügyért felelős miniszter, hogy a kábítószer-függőséget
gyógyító kezelés, kábítószer-használatot kezelő más ellátás vagy megelőző-felvilágosító
szolgáltatás szabályait a kábítószer-megelőzésért és a kábítószerügyi koordinációs feladatokért
felelős miniszterrel, a rendészetért felelős miniszterrel és az igazságügyért felelős miniszterrel
egyetértésben rendeletben meghatározza.
Hatálybalépés
867.	§
Ez a törvény 2018. július 1-jén lép hatályba.
Átmeneti rendelkezések
868.	§
(1)	E törvény rendelkezéseit - a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel - a
hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.
(2)	Az eljárást - a (3) bekezdésben szabályozott kivétellel - a korábbi jogszabály szerint
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező és a korábbi jogszabályban meghatározott összetételű
bíróság folytatja le, ha az ügy e törvény hatálybalépése előtt a bírósághoz érkezett.
(3)	Ha a bíróság a korábbi jogszabály alapján a törvény erejénél fogja járt el egy hivatásos
bíróból és két ülnökből álló tanácsban, és e törvény alapján egyesbíró jár el, e törvény
hatálybalépése után a továbbiakban egyesbíróként jár el.
(4)	Az e törvény hatálybalépése előtt történt hatályon kívül helyezés esetén a megismételt
eljárást - az (5) bekezdésben szabályozott kivétellel - az e törvény szerint hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező bíróság folytatja le.
(5)	Az e törvény hatálybalépése előtt történt hatályon kívül helyezés esetén a megismételt
eljárást a korábbi jogszabály szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság folytatja le, ha
az ügy a megismételt eljárás lefolytatására e törvény hatálybalépése előtt érkezett a bírósághoz.
869.	§
(1)	A 14. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása során a törvényszék másodfokú tanácsának
tagjaként eljáró bíró a 2016. november 30. után indult büntetőeljárásokban minősül kizártnak.
(2)	A 14. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása során kizártnak minősül
a)	a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2017. június 30-ig hatályban volt 207. §
(6)	bekezdésében meghatározott ügyekben, illetve a házi őrizet egy éven túli meghosszabbítása
tárgyában a törvényszék egyesbírájaként eljáró bíró, ha a büntetőeljárás 2013. november 22. után
indult,
b)	a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2017. június 30-ig hatályban volt 131. §
(3)	bekezdése, 138. § (3) bekezdése, 142. § (4) bekezdése, illetve 486. §-a alapján az ítélőtábla
tanácsának tagjaként eljáró bíró, ha a büntetőeljárás 2016. november 30. után indult.
310
870.	§
(1)	Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a
korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt e törvény másként
szabályozza.
(2)	Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő határidőket a korábbi jogszabály szerint
kell számolni.
(3)	A korábbi jogszabály alapján előterjesztett panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés
vagy egyéb indítvány elbírálását e törvény hatálybalépése után a nyomozó hatóság, az ügyészség,
illetve a bíróság mellőzi, és erről az előterjesztőt tájékoztatja, ha e törvény alapján nincs helye
panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány előterjesztésének, vagy annak
címzettje e törvény alapján nem jogosult a döntésre.
(4)	E törvénynek az igazolási kérelem előterjesztésének határidejére vonatkozó szabályát e
törvény hatálybalépését követően történt mulasztás esetében kell alkalmazni.
(5)	A korábbi jogszabály alapján felfüggesztett eljárást e törvény hatálybalépését követően e
törvény szerint kell lefolytatni.
871.	§
(1)	E törvénynek a tanúvallomás megtagadására vonatkozó szabályait e törvény
hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
(2)	E törvénynek a korábbi tanúvallomás felhasználására vonatkozó szabályait azon
tanúvallomások vonatkozásában lehet alkalmazni, amelyeknél a tanúzási figyelmeztetésre e törvény
rendelkezései szerint került sor.
872.	§
(1)	A leplezett eszköz alkalmazásának törvényességét az engedélyezés időpontjában hatályos
rendelkezések szerint kell megítélni.
(2)	Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő, az ügyészségről szóló törvény, a
rendőrségről szóló törvény, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény vagy a
nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján végzett titkos információgyűjtés esetén a
titkos információgyűjtést végző szerv e törvény hatálybalépését követő hat hónapon belül döntést
hoz arról, hogy előkészítő eljárást kezdeményez-e vagy feljelentést tesz-e.
(3)	A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazására e törvény által meghatározott
időtartamba be kell számítani a (2) bekezdés alapján kezdeményezett büntetőeljárásban végzett
bírói, vagy külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés időtartamát.
873.	§
(1)	A bűnügyi felügyelet elrendelésének, tartamának számítására vonatkozó szabályokat a
korábbi jogszabály alapján elrendelt, fenntartott, vagy meghosszabbított házi őrizet, távoltartás vagy
lakhelyelhagyási tilalomtárgyában hozott első esedékes döntéssel kezdődően kell alkalmazni.
(2)	A bíróság a korábbi jogszabály alapján elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom
fenntartásának szükségességét e törvény hatálybalépését követő négy hónapon belül felülvizsgálja.
A bűnügyi felügyelet tartamának számítására vonatkozó szabályokat e döntést követően kell
alkalmazni.
(3)	Ha a korábbi jogszabály alapján letett óvadék mellett a bíróság nem rendelt el házi őrizetet
vagy lakhelyelhagyási tilalmat, a bíróság e törvény hatálybalépését követő négy hónapon belül
rendelkezik a bűnügyi felügyelet elrendeléséről, vagy az óvadék visszaadásáról.
874.	§
311
(1)	E törvénynek a kizárólagos ügyészségi nyomozásra vonatkozó szabályait e törvény
hatálybalépését követően indult nyomozásokban kell alkalmazni.
(2)	Ha a korábbi jogszabály alapján sor került a gyanúsított kihallgatására, a nyomozás
korábbi jogszabály szerint meghatározott vagy meghosszabbított határidejének lejártakor kell a
nyomozás ügyiratainak ügyészség részére történő bemutatásáról intézkedni.
(3)	E törvénynek a magánindítvány előterjesztésének határidejére vonatkozó szabályát e
törvény hatálybalépését követően elkövetett bűncselekmények esetében kell alkalmazni.
(4)	Ha e törvény hatálybalépésének időpontjában az ügyben a korábbi jogszabály alapján
elrendelt feljelentés kiegészítése során a nyomozó hatóság eljárási cselekményeket végez, a
nyomozó hatóság a hatálybalépéstől számított három napon belül feljegyzést készít, és e törvény
rendelkezései szerint a feljelentést átteszi, elutasítja, vagy a nyomozást elrendeli.
(5)	Az ügyészség megszünteti az eljárást, ha a korábbi jogszabály alapján elrendelt vádemelés
elhalasztásának tartama e törvény hatálybalépését követően eredményesen eltelt. Ebben az esetben
az ügyészség a bűnügyi költségnek vagy egy részének megfizetésére kötelezheti a gyanúsítottat.
(6)	A korábbi jogszabály alapján elrendelt vádemelés elhalasztása esetén az eljárást e törvény
szabályai szerint folytatni kell, ha
a)	a gyanúsítottnak a vádemelés elhalasztása ellen bejelentett panaszát e törvény
hatálybalépése után bírálják el,
b)	a gyanúsítottat a vádemelés elhalasztása tartama alatt elkövetett szándékos bűncselekmény
miatt a vádemelés elhalasztása tartama alatt gyanúsítottként hallgatják ki, ideértve azt is, ha a
megalapozott gyanú közlése a gyanúsított ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodása miatt nem
lehetséges, vagy
c)	a gyanúsított a pártfogó felügyelet szabályait vagy a vádemelés elhalasztásáról szóló
határozattal előírt magatartási szabályokat súlyosan megszegi, illetve a kötelezettségét nem teljesíti,
és az nem is várható.
(7)	Ha a vádemelés elhalasztására a Btk. 180. §-ában vagy 212. § (3) bekezdésében
meghatározott büntethetőséget megszüntető okra figyelemmel került sor, az eljárást e törvény
szabályai szerint folytatni kell, ha
a)	a gyanúsított a büntethetőség megszűnését eredményező magatartást nem tanúsítja, és az
nem is várható, vagy
b)	a gyanúsítottat a feltételes ügyészi felfüggesztés tartama alatt elkövetett ugyanolyan
bűncselekmény miatt gyanúsítottként hallgatják ki, vagy ez a gyanúsított ismeretlen helyen vagy
külföldön tartózkodása miatt nem lehetséges.
(8)	A bíróság nem szüntetheti meg az eljárást,
a)	amiatt, hogy a korábbi jogszabály alapján benyújtott vádirat nem tartalmazza az
ügyészségnek a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására, illetve ezek nemére vonatkozó
indítványát, vagy
b)	ha a korábbi jogszabály alapján benyújtott a vádirat korábbi jogszabály szerinti
hiányosságainak pótlása nem történt meg, de a vádirat e törvényben foglaltaknak megfelel.
875.	§
(1)	Ha az ügyiratok e törvény hatálybalépése előtt a bírósághoz érkeztek, a bíróság e törvény
hatálybalépését követő hat hónapon belül előkészítő ülést tart, kivéve, ha a bíróság e törvény
hatálybalépését megelőzően kitűzte a tárgyalást.
(2)	Ha a bíróság a korábbi jogszabály alapján közvetítői eljárás lefolytatása érdekében
függesztette fel az eljárást, a közvetítői eljárás befejezését követően megszünteti az eljárást, ha a
Btk. 29. § (1) bekezdése alkalmazható.
(3)	Ha bíróság a korábbi jogszabály alapján a Btk. 180. §-ában vagy a 222. § (3)
bekezdésében meghatározott büntethetőséget megszüntető okra figyelemmel függesztette fel az
312
eljárást, és e büntethetőséget megszüntető ok alapján megszünteti az eljárást, a bűnügyi költségnek
vagy egy részének megfizetésére kötelezheti a vádlottat.
(4)	Jogegységi eljárást az e törvény hatálybalépése előtt befejezett, vagy a hatálybalépéskor
folyamatban lévő ügyben is lehet indítványozni.
876.	§
(1)	Ha a bíróság e törvény hatálybalépését megelőzően a bíróság elé állítás során az
ügyiratokat az ügyészségnek visszaküldi, e törvény hatálybalépését követően a további eljárást e
törvény rendelkezései szerint kell lefolytatni.
(2)	Ha a bíróság a végzését tárgyalás mellőzésével e törvény hatálybalépése előtt hozta meg,
és tárgyalás tartását kérték, az eljárást e törvény szerint kell lefolytatni.
(3)	Ha a tárgyalás mellőzését a pótmagánvádló vagy a magánvádló indítványozta, a bíróság a
korábbi jogszabály alapján dönt, ha az indítvány a bíróságra e törvény hatálybalépése előtt érkezett.
(4)	Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban a pótmagánvádló vádejtés
esetén is vádindítvány alapján jár el, ha a vádindítványt e törvény hatálybalépése előtt a bírósághoz
benyújtották.
(5)	Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban a pótmagánvádló eljárhat
jogi képviselő nélkül is, ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik,
vagy a nem természetes személy pótmagánvádló képviseletének ellátására a sértett ügyvezetésre
vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője, illetve a sértettel alkalmazotti
jogviszonyban lévő személy jogi szakvizsgával rendelkezik.
(6)	Ahol a határzárral kapcsolatos bűncselekmény miatt elrendelt személyi szabadságot érintő
kényszerintézkedés végrehajtását e törvény hatálybalépését megelőzően megkezdték, ott
végrehajtható e törvény hatálybalépését követően is.
(7)	Az e törvény hatálybalépése előtt megkezdett különleges eljárást a bíróság a korábbi
jogszabály rendelkezései szerint fejezi be.
Sarkalatossági záradék
877.	§
A Hatodik Rész, a Kilencedik Rész, az LV. Fejezet, a 464. § (3) bekezdése, a 641. § (4)
bekezdése, a 820. § (6) bekezdése, a 872. § és a 879. § az Alaptörvény 46. cikk (6) bekezdése
alapján sarkalatosnak minősül.
Az Európai Unió jogának való megfelelés
878.	§
Ez a törvény
1.	a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikkének megfelelően létrehozott, az
Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-i
Egyezménynek,
2.	a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikkének megfelelően létrehozott, az
Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2001. október 16-i
J egyzőkönyvnek,
3.	az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK irányelvnek,
4.	a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló,
2002. február 28-i 2002/187/IB tanácsi határozatnak,
5.	az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002.
június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatnak,
313
6.	a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő
határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló, 2003. július 22-i 2003/577/IB
tanácsi kerethatározatnak,
7.	a bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök
elkobzásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/212/IB tanácsi kerethatározatnak,
8.	a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló, 2005. február
24-i 2005/214/IB tanácsi kerethatározatnak,
9.	a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő
alkalmazásáról szóló, 2006. október 6-i 2006/783/IB tanácsi kerethatározatnak,
10.	az Európai Unió tagállamainak bűnüldöző hatóságai közötti, információ és bűnüldözési
operatív információ cseréjének leegyszerűsítéséről szóló, 2006. december 18-i 2006/960/IB tanácsi
kerethatározatnak,
11.	az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való
figyelembevételéről szóló, 2008. július 24-i 2008/675/IB kerethatározatnak,
12.	a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, 2008. október 24-i 2008/841/IB tanácsi
kerethatározatnak,
13.	a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket
kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban
való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27-i 2008/909/IB tanácsi
kerethatározatnak,
14.	a kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbaidőt megállapító határozatokra való, a
próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából történő
alkalmazásáról szóló, 2008. november 27-i 2008/947/IB tanácsi kerethatározatnak,
15.	a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi
eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi
kerethatározatnak,
16.	az Eurojust megerősítéséről és az Eurojust létrehozásáról a bűnözés súlyos formái elleni
fokozott küzdelem céljából szóló 2002/187/IB határozat módosításáról szóló, 2008. december 16-i
2009/426/IB tanácsi határozatnak,
17.	a személyek eljárási jogainak megerősítése, valamint a kölcsönös elismerés elvének az
érintett személy megjelenése nélkül lefolytatott eljárásokat követően hozott határozatokra való
alkalmazásának előmozdítása tekintetében a 2002/584/IB, a 2005/214/IB, a 2006/783/IB, a
2008/909/IB és a 2008/947/IB kerethatározat módosításáról szóló, 2009. február 26-i 2009/299/IB
tanácsi kerethatározatnak,
18.	a kölcsönös elismerés elvének az Európai Unió tagállamai közötti, az előzetes letartóztatás
alternatívájaként felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló,
2009.	október 23-i 2009/829/IB tanácsi kerethatározatnak,
19.	a joghatóság gyakorlásával kapcsolatos, büntetőeljárások során felmerülő összeütközések
megelőzéséről és rendezéséről szóló, 2009. november 30-i 2009/948/IB tanácsi kerethatározatnak,
20.	a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló,
2010.	október 20-i 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
21.	az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok
védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i
2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
22.	az európai védelmi határozatról szóló, 2011. december 13-i 2011/99/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek,
23.	a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia
elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011.
december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
24.	a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU
európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
314
25.	a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó
minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló,
2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
26.	az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat
felváltásáról szóló, 2013. augusztus 12-i 2013/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
27.	a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi
segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor
történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli
hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló 2013. október 22-i 2013/48/EU parlamenti
és tanácsi irányelvnek,
28.	a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló, 2014. április 3-i
2014/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
29.	a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai
Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló, 2014. április 3-i 2014/42/EU parlamenti és
tanácsi irányelvnek,
30.	az euro és más pénznemek hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről, valamint a
2000/383/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2014. május 15-i 2014/62/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek,
31.	a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való
jelenlét jogának erősítéséről szóló 2016. március 9-i 2016/343/EU parlamenti és tanácsi
irányelvnek,
32.	a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése,
nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából
végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad
áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló 2016.
április 27-i 2016/680/EU parlamenti és tanácsi irányelvnek,
33.	a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási
biztosítékokról szóló 2016. május 11-i 2016/800/EU parlamenti és tanácsi irányelvnek, valamint
34.	a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai
elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló 2016.
október 26-i 2016/1919/EU parlamenti és tanácsi irányelvnek
való megfelelést szolgálja.
Hatályon kívül helyező rendelkezés
879.	§
Hatályát veszti a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény.
315
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.	Bevezetés
A büntetőeljárás egy jogállamban nem pusztán a büntetőhatalom gyakorlásának eszköze, az anyagi
büntetőjoggal együtt értéket véd és maga is értékeket hordoz. Ennek szellemében a büntetőjogi
reform utolsó elemének, az új büntetőeljárási törvénynek is annak a megjelenítésére kell törekednie,
hogy a magyar nemzet alkotmányos hagyományai önálló értéket képviselnek. A büntetőjogi reform
többi kódexéhez hasonlóan az új büntetőeljárási törvény javaslatát (a továbbiakban: Javaslat) is a
„megőrizve haladni” gondolata hatja át.
A Javaslat megőrzi a kontinentális jogrendszeren alapuló magyar eljárásjogi hagyományokat, ám
elismerve a bűnözés elleni hatékony fellépés igényeit, az eljárásjogi hagyományoktól el nem
távolodó, de a jogi evolúció vívmányait megteremtő korszerűsítést céloz. A Javaslat meghagyja a
jelenleg hatályos törvény azon értékeit, amelyek működőképesek, és amelyekkel kapcsolatosan sem
a joggyakorlat, sem a jogtudomány, sem újabb külföldi tapasztalatok nem vetik fel a változtatás
igényét. A magyar igazságszerető és igazságkereső nép, az anyagi igazságon alapuló büntetőjogi
felelősségre vonás pedig alapértéke a jelenleg hatályos eljárási törvényünknek.
A megőrzés ugyanakkor nem jelent elzárkózást sem a hibák javításától, sem az olyan, az
opportunitás bővítésére irányuló hazai és nemzetközi tendenciáktól, amelyek az eljárások
időszerűségét és az igazság kiderítését egyaránt hatékonyan szolgálják. Ha az igazság kiderítése
nélkül elképzelhetetlen a büntető igazságszolgáltatás, azt olyan eljárási rendszerben kell biztosítani,
amely a garanciák feltétlen érvényesülésével megalapozza az eljárásban résztvevők egymás iránti
bizalmát, és amelyben a felek eljárási cselekményeinek irányát a tisztességes eljárás elve jelöli ki.
Az igazság időszerű feltárása ugyanis csak olyan strukturális és részletszabályokban megjelenő
újításokkal képzelhető el, amelyek az eljárásban résztvevők együttműködésének ösztönzésére és a
visszaélésszerű joggyakorlás lehetőségének kizárására építenek.
II.	Miért van szükség új büntetőeljárási törvényre?
Az Országgyűlés az új Büntető Törvénykönyvvel (a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C.
törvény, a továbbiakban: Btk.) és az új büntetés-végrehajtási kódexszel az anyagi és a büntetés-
végrehajtási jog szabályait már új, biztos alapra helyezte. Amíg azonban nincs elrendezve, hogy a
bűncselekmény elkövetésétől a büntetés végrehajtásáig hogyan kell eljutni, addig a büntetőjog
szigorának sem lehet következetesen érvényt szerezni.
Jelentős társadalmi igény mutatkozik továbbá az eljárások időszerű befejezése, valamint a büntető
igazságszolgáltatás hatékony működése iránt, melynek lényege, hogy a bűncselekmények elkövetőit
-	de csak őket - kivétel nélkül, minél kevesebb társadalmi ráfordítás mellett, tisztességes eljárásban
vonják felelősségre. Szükségszerű, hogy az állam minden eddiginél jobban kifejezze: a sérelmet
szenvedett fél mellé áll, és a büntetőeljárás lefolytatását érdemben elősegítőkre is partnerként tekint.
A büntetőeljárások gyakorlatában nyilvánvalóvá kell válnia, hogy bűncselekmények elkövetése
nem kifizetődő tevékenység, a bűnös úton elért gazdagodás nem tartható meg.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényt (a továbbiakban: Be.) az elfogadása óta 89
törvény és 15 alkotmánybírósági határozat érintette, ezek összesen közel 2000 helyen változtatták
meg a szöveget, ezért a Be. mind alapvető megoldásaiban, jogintézményeiben, mind pedig az egyes
részletszabályait tekintve jelentős koherencia problémákkal küzd, sok helyen alappal kérhető rajta
számon a következetlenség. Emellett számos újonnan bevezetett jogintézmény - legalábbis a
hatályos formájában - nem váltotta be az eredetileg hozzá fűzött várakozásokat (pl. óvadék,
távoltartás, tárgyalásról lemondás, kiemelt jelentőségű ügyek külön eljárása), ezért ezek átfogó,
egységes szempontok szerinti rendszerezése elengedhetetlen.
316
Az Alaptörvénynek, valamint Magyarország nemzetközi jogi és európai uniós tagságából eredő
kötelezettségeinek való megfelelés nyilvánvalóan garanciális minimumot jelent. Azokat a korszerű
külföldi tapasztalatokat és megoldásokat pedig, amelyek minden hivatásrend egyetértésére
számíthatnak, már nem lehet probléma nélkül beépíteni a Be.-be, mivel a további módosítások a
törvény felépítését csak tovább tördelnék.
III.	A büntetőeljárási reform főbb irányai
A Be. széttöredezett, sok esetben következetlen szabályozása helyett a Javaslat az egész
büntetőeljárást egységes szempontok szerint, az egyes eljárási szakaszok (nyomozás, első és
másodfokú bírósági eljárás stb.) és az eljárási szakaszokon belül az egyes jogintézmények
tekintetében is egymásra épülő elemek rendszereként építi fel. A Javaslat kiemelt célja a
büntetőeljárások időszerűségének javítása pl. egyes külön eljárások - így a bíróság elé állításos, az
egyezségi, illetve a büntetővégzéses eljárások - hatékonyabbá tételével.
A funkciómegosztás következetesebb érvényesítésének eredményeként hangsúlyosabban
megjelenik, hogy a vád bizonyítása nem a bíróság feladata, a vádért egyértelműen a vádló viseli a
felelősséget, ezért az elsőfokú bíróság - a jelenlegi gyakorlat szerinti - hatályon kívül helyezések
útján nem lesz számonkérhető, ha a vádló nem tett eleget a vád bizonyítására irányuló
kötelezettségének. A funkciómegosztásra épülő szemlélet továbbá a védelemtől is a bírósági
eljáráshoz méltó felkészültséget követel meg, hiszen a bíróság előtti egyenlőség nem csak a
jogosultságokban, hanem a kötelezettségekben is megnyilvánulhat.
A büntetőeljárás hatékonyabbá tételét segíti elő az egységes szabályozású, de kellően rugalmas, az
egyszerű megítélésű ügyek szelektálására valóban alkalmas nyomozás. A Javaslat az elsőfokú
bíróság eljárásában kiemelt szerepet tulajdonít az előkészítő ülésnek, amelynek eredményeként a
bizonyítás lefolytatása valóban tervezhető lesz, és érdemi korlátjává válhat az időhúzásra alkalmas
perbeli cselekményeknek. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének megváltoztatása a hatályon
kívül helyezések és megismételt eljárások erőforrás-pazarló gyakorlatának helyesbítésére törekszik,
azt ösztönözve, hogy a büntetőeljárásban szükségtelen ismétlések nélkül szülessen jogerős döntés.
A Javaslat kiemelt hangsúlyt fektet a terhelti együttműködésre. Az időszerűség és a
pergazdaságosság elveinek megfelelve az európai államok többsége eljutott annak felismerésére,
hogy pragmatikus szempontok alapján érdemes eltérően kezelni azokat az ügyeket, amelyekben a
terhelt beismer, azokkal az eljárásokkal szemben, amelyekben a tagadó terhelt bűnösségét kell
bizonyítani. A beismerés egyben lehetőséget teremt a terhelttel való együttműködésre, melyben
valamennyi fél és a társadalom egésze érdekelt, hiszen az a hatóságok oldalán idő- és
költségmegtakarítást, a terhelt oldalán enyhébb szankcionálást, a sértett oldalán biztos jóvátételt
eredményez, egyben azt az üzenetet közvetíti, hogy a bűncselekmény elkövetőjét valóban
felelősségre vonják. Ezzel rövid időn belüli, lényeges gyorsítás és hatékonyság-növelés várható. Az
új eljárási törvényben a beismerés és a terhelt együttműködési szándéka kétféle megegyezéshez
vezethet. Az első esetben az ügyész, a terhelt és a védő a nyomozási szakban a bíróságtól
függetlenül formális egyezséget köthet a bűnösség beismeréséről. A bíróság ekkor az egyezség
törvényességét az egyszerűbb elbírálást lehetővé tevő külön eljárás keretein belül vizsgálhatja,
annak tartalmát nem változtathatja meg, az egyezséget jóváhagyja, vagy elutasítja. A másik eset a
vádemelést követően kialakuló egyezség, amely valójában nem eredményez formális
megállapodást, inkább a terhelt jóváhagyását, belenyugvását igényli. Közös eleme az egyezség két
válfajának, hogy a tényállás és a jogi minősítés nem lehet megállapodás tárgya, azt az ügyész közli
a felekkel, kizárólag a joghátrányról és a járulékos kérdésekről lehet egyeztetni.
A Javaslat megteremti annak a feltételeit, hogy a büntetőeljárásban a sértettek, ha ezt igénylik, az
egyéni jellemzőiken alapuló megkülönböztetett bánásmódban részesülhessenek. A
büntetőeljárásban a sértett határozott törvényi támogatásban részesül, lehetőséget és segítséget kap
ahhoz, hogy az őt ért sérelmeket előadhassa, ezáltal feldolgozhassa, és jóvátételi igényének érvényt
317
szerezhessen. Mindezen lehetőségek igénybevétele azonban nem lehet kötelezettség, ezért a
Javaslat a kierőszakolt jogérvényesítés helyett a kíméletet helyezi előtérbe, a sértett személyes
belátásában bízva. A büntetőeljárás egyéb résztvevői is több lehetőséget kapnak arra, hogy az
eljárás hátráltatása nélkül az őket érintő körben a büntetőeljárás kérdéseibe beleszólhassanak, a
sérülékeny csoportba tartozó személyek érdekei pedig fokozott védelemben részesülnek.
A Javaslat a nagy ívű, reform jellegű változtatások mellett sok kisebb, kevésbé látványos, de
összhatását tekintve jelentős módosítást is tartalmaz.
IV.	A Javaslat legfontosabb újításai
Alapvető rendelkezések
A Javaslat szerkezeti felépítése a Be. hatályos megoldását követi. A hazai eljárási kódexek
hagyományainak megfelelően elsőként a büntetőeljárási jog alapelveit megfogalmazó alapvető
rendelkezéseket rögzíti. A Javaslat ugyanakkor nem tartalmazza azokat az Alaptörvényben is
rögzített szervezeti jellegű alapelveket, amelyek büntetőeljárás-specifikus vonásokkal nem
rendelkeznek, különösen, ha ezek a büntetőügyben eljáró hatóságok jogállására vonatkozó
törvényekben is fellelhetőek. A szervezeti elvek mellett azon működési alapelvek nevesítése sem
szükségszerű, amelyeket szintén az Alaptörvény fektet le, ugyanakkor nem vonatkoznak
általánosságban az egész büntetőeljárásra, vagy számos kivételt szükséges biztosítani.
Ennek megfelelően a Javaslatban nem szerepel a hatalmi ágak elválasztásából eredő bírói
függetlenség és a bírák kizárólag törvény alá vetettsége, a társas bíráskodás, az ítélkezésben való
társadalmi részvétel, a törvény előtti egyenlőség, a büntetőeljárás törvényességének elve, a bíróság
eljárásához való jog, a tárgyalás közvetlenségének, nyilvánosságának és szóbeliségének elve, a
jogorvoslathoz való jog és a tájékoztatáshoz való jog.
A jogalkalmazás biztos alapokra helyezése érdekében azonban mindenképp indokolt megjeleníteni
a kizárólag a büntetőeljárásra vonatkozó, a kodifikációval kitűzött „eszményi” büntetőeljárás
lényegét megragadó alapelveket, így az alapvető rendelkezések közül nem hiányozhat a
funkciómegosztás, a vádelv, az ártatlanság vélelme, ehhez kapcsolódóan a bizonyítási teher és az in
dubio pro reo elve, a védelemhez való jog, a hivatalból való eljárás, a büntetőeljárás akadályai, a
büntetőjogi felelősség önálló elbírálása, az alapvető jogok, különösen az emberi méltósághoz, a
szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog védelme, továbbá az anyanyelv használatának
biztosítása és ezzel összefüggésben a büntetőeljárás nyelve.
A bíróság hatásköre, illetékessége, összetétele és a kizárás
A Javaslat a Be. bírósági hatáskörre vonatkozó szabályozásán lényegesen változtat akként, hogy az
újonnan bevezetésre kerülő, gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények kategóriáját a
törvényszék hatáskörébe utalja abból a megfontolásból, hogy ebbe az ügycsoportba speciális
szaktudást, illetve felkészültséget igénylő bűncselekmények tartoznak. A Javaslat a bíróságok
összetételére vonatkozóan gyökeresen új szabályozást vezet be, amelynek lényege, hogy az ülnökök
részvétele az ítélkezésben csak szűk körben marad meg, ott, ahol jelenlétük valódi garanciát jelent.
Ilyen a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás, valamint a katonai büntetőeljárás. Az elsőfokú eljárásban
főszabályként - hatáskörre tekintet nélkül - egyesbíró jár el, akinek azonban megvan a lehetősége
arra, hogy meghatározott szempontok alapján tanácsot alakítson, ha ezt indokoltnak tartja. A
Javaslatban megjelenő új szervezőelv alapján a bírói tanács főszabály szerint szakbírákból áll, és a
jövőben - szűk körű kivételtől eltekintve - nem lenne lehetőség öt- vagy többtagú tanács
alakítására. A Javaslat előírja, hogy az elsőfokú bíróság gazdálkodással összefüggő kiemelt
bűncselekmény miatt három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, a tanács egy tagja a törvényszék
gazdasági kollégiumának kijelölt bírája. E bűncselekmény csoport esetén másodfokon és
harmadfokon is lehetőség van az ügy öt hivatásos bíróból álló tanácsa elé utalására.
318
Az eljárások rosszhiszemű elhúzásának megakadályozása érdekében jelentős újítás, hogy csak az
eljáró bíróval szemben lehet megfogalmazni a kizárási indítványt, a bírósággal szemben nem.
A büntetőeljárásban részt vevő személyek és az eljárási cselekményekre vonatkozó általános
rendelkezések
A Javaslat a büntetőeljárásban részt vevő személyeket érintő szabályozás körében a sértetteket
érintően szemléletváltást tartalmaz, egyebekben az új rendelkezések dogmatikai szempontból
letisztultabb, egyben a gyakorlat számára kezelhetőbb formát kapnak. A sértettek érdekeinek
hatékonyabb védelme jegyében a Javaslat megőrzi, továbbviszi az áldozatvédelem körében már
kialakított vívmányokat, amelyek erősítik a sértetti jogokat, valamint az őket megillető eljárási
garanciákat. A Javaslat további jogosultságot kíván teremteni a sértettek számára azáltal, hogy
lehetőséget biztosít arra, hogy az eljárás kezdetén kinyilváníthassák, kérik-e az elkövető
megbüntetését, és nyilatkozatban fejthessék ki, hogy a bűncselekmény következtében milyen
hatások érték őket, ezzel is megkönnyítve a sérelmükre elkövetett bűncselekmény feldolgozását. A
Javaslat - egyebek mellett - a „segítők” gyűjtőfogalom alatt egységes megközelítésben szabályozza
újra azon személyi kört, akik a büntetőeljárásban érintettek helyett vagy mellett - például törvényes
képviselőként, jogi képviselőként, vagy támogatóként - eljárhatnak. A Javaslatnak ugyancsak célja,
hogy a büntetőeljárásban részt vevő személyek jogait és kötelezettségeit egységesen, a
büntetőeljárás egészére irányadó módon rendezze, elkerülendő az egymásnak ellentmondó,
felesleges és nehezen kezelhető széttagolt szabályozást.
Az eljárási cselekményekre vonatkozó általános rendelkezések körét érintően a célkitűzés az
adminisztratív jellegű szabályoknak az eljárásjogi törvényből történő elhagyása, egyúttal a
törvényben rendezendő kérdéskörök egyszerűsítése. Így például a jelenleg elkülönülten, és eljárási
szakaszonként indokolatlanul széttagoltan szabályozott másolatkiadás és iratmegismerés kérdését a
Javaslat egységesen az eljárás ügyiratainak megismeréseként rendezi. A megismerési jogosultság
egységesítése mellett ugyanakkor a megismerés biztosítása - ide értve a másolatkiadás szabályait is
-	alacsonyabb szinten is megnyugtató módon szabályozható kérdés.
A Javaslat a hatályos szabályozás korlátait kiszélesítve jelentős mértékben újraszabályozza az
eljárási cselekmények telekommunikációs eszközök használatával történő lefolytatását. A
technológia-semleges megoldás célja, hogy különböző helyszínek között ne csak egyes
kihallgatások és meghallgatások, hanem az eljárásban részt vevő személyek teljes körű jelenléte is
biztosítható legyen, továbbá ez a megoldás a tárgyaláson kívül a büntetőeljárás menete alatt
bármikor és az eljárási cselekmények bármely formájában alkalmazhatóvá váljon. A korszerűség,
az időszerűség, a költséghatékonyság és a büntetőeljárásban részt vevő személyek - elsősorban a
sértett - védelmének kiemelt támogatása mellett a telekommunikációs eszközök használata a
büntetőeljárási garanciák sérelmével nem jár, a szabályozás a terhelt tárgyaláshoz való jogát, vagy
épp a közvetlenség elvét is érvényre juttatja.
A bizonyítás
A Javaslat a büntetőeljárási szabályozás alapjait továbbra is „A bizonyítás” című részben rögzíti.
Ugyanakkor az egyes eljárási szakaszokról szóló fejezetekben, a kényszerintézkedéseket szabályozó
fejezetekben, vagy a leplezett eszközöket meghatározó fejezetekben is találhatók szükségszerűen
bizonyítással kapcsolatos rendelkezések. A bizonyítás rész így a bizonyítás alapvető elveit, a
bizonyítási eszközöket és a bizonyítási cselekményeket foglalja össze és az említett különálló
fejezetek szabályrendszerével együtt képezi a bizonyítás alanyai számára rendelkezésre álló
„eszközök” katalógusát.
A kodifikáció irányelveire figyelemmel a Javaslat egy korszerű, vegyes rendszerű eljárás
kialakítását célozza, amelyben az inkvizitórius és az akkuzatórius jegyek a legelőnyösebb formában
keverednek, és amelyben a kontradiktórius elemek hangsúlyosabb szerepet kapnak. Ennek jegyében
319
a Javaslat rendezi a hatályos törvény bizonyítási rendszerének anomáliáit, következetesebbé téve a
bíróság bizonyítási szerepét. A Javaslat szerint a büntetőeljárásnak több eljárási szereplő
tevékenységén keresztül biztosított célja az igazság kiderítése, a döntéseket valósághű tényállásra
kell alapozni. A Javaslat strukturális jelentőségű újítása a bíróság tényállás-tisztázási
kötelezettségének újragondolása. A bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítási eszközt
indítvány alapján szerezhet be, ennek hiányában nem köteles bizonyítási eszközök beszerzésére, és
megvizsgálására.
Az egyes bizonyítási eszközöket illetően a Javaslat számos újítást vezet be. A bizonyítási eszközök
taxatív felsorolását megtartva új bizonyítási eszközként határozza meg az elektronikus adatot és
önálló bizonyítási eszközként nevesíti a pártfogó felügyelői véleményt. A cél a jövő kihívásaira
választ adni képes bizonyítási eszközök biztosítása, ezért az elektronikus adatra további eljárási
cselekmények, így a lefoglalás különleges szabályai épülnek. A Javaslat az egyes bizonyítási
eszközök szabályainak rendszerét is észszerűsíti, így pl. a tanú és terhelt kihallgatásának szabályait.
Emellett a bizonyítási cselekmények között helyezi el újdonságként a közvetett bizonyíték
beszerzésére irányuló műszeres vallomásellenőrzést.
A Javaslat a szakértői bizonyítás szabályait jelentős mértékben átalakítja, így pl. az eljárások
elhúzódása megakadályozása érdekében a szakértők kirendelésének és a szakvélemények
értékelésének folyamatát a megfontolt és időszerű döntés érdekében észszerű mederbe tereli.
A bűnüldözési célú titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés új rendszere
A Javaslat egyik legjelentősebb nóvumának tekinthető a bűncselekmények felderítése és
bizonyítása érdekében folytatható titkos információgyűjtés jelenleg a nyomozó hatóság ágazati
jogszabályaiban elhelyezett szabályainak teljes integrálása a büntetőeljárási törvénybe. A Javaslat
jelentős modellváltást hajt végre, amellyel a párhuzamos, büntetőeljáráson kívüli és büntetőeljárás
keretében folytatott titkos információszerzés szabályozásának a szétválasztottságából, eltérő
törvényekben, különböző megfogalmazású szövegezéssel való elhelyezéséből fakadó számtalan
gyakorlati, jogalkalmazási probléma, akadály elháríthatóvá válik.
Az új szabályozás megszünteti a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés kettősségét, és ezzel
a bizonyítékok elvesztésének lehetőségét - mint a bizonyítás ellehetetlenülésének gyakori okát -
jelentős mértékben lecsökkenti, egyben világossá teszi, hogy - az eddigiektől eltérően - egy
konkrét személlyel szemben bűnüldözési célból nem folyhat lényegében korlátlan ideig bírói
engedélyhez kötött titkos információgyűjtés, ennek a határideje minden esetben maximalizált.
A Javaslat szakít azzal a szemlélettel, amely a titkos információgyűjtést és a titkos adatszerzést
quasi elkülönült eljárási folyamatként tekintette. A titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés
különleges eszközei és módszerei a bizonyítási eszközök és cselekmények katalógusát gazdagítják,
egységesen szabályozva és törvényi szinten biztosítva a szükségesség-arányosság követelményéhez
igazodó kivételes alkalmazás feltételrendszerét is. A Javaslatban a leplezett eszközök három
csoportot képeznek attól függően, hogy alkalmazásuk bírói vagy ügyészi engedélyhez kötött vagy
alkalmazásukhoz ilyen engedélyre nincs szükség.
A Javaslatban kialakított eljárási rendszer biztosítja annak lehetőségét, hogy a nyomozás
elrendelését megelőzően, de már a büntetőeljárás keretein belül a bűncselekmények gyanújának
megállapítása vagy kizárása érdekében, rövid határidőn belül egyfajta előzetes felderítés legyen
alkalmazható. Ezen eljárás során csak olyan leplezett vagy nyílt eszközök alkalmazására lesz
lehetőség, amelyek a bűncselekmény gyanúját még nem feltételezik. Tehát a büntetőeljárásban
megjelenne egy új eljárási szakasz a nyomozás előtt: ez az előkészítő eljárás, amelyet az ügyészség
és a nyomozó hatóság mellett a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó
szerve, valamint a terrorizmust elhárító szerve is végezhet a nyomozás elrendeléséről szóló döntés
320
meghozatalához szükséges információk összegyűjtése érdekében, és amely korlátozott ideig
folytatható.
Jelentős újításnak minősül az is, hogy a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés folyamatába az
ügyész a korábbiakhoz képest jobban bekapcsolódik majd, egyben a Javaslat biztosítja annak
lehetőségét, hogy az ügyész tudta és felügyeleti lehetősége nélkül bűncselekményt érintő titkos
információgyűjtést a rendőrség, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) ne
folytathasson. Ez jelentős és a jogalkalmazók egy része által is elvárt változás, amely
nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a titkos eszközök alkalmazása során beszerzett adatok,
bizonyítékok eljárási okokból ne vesszenek el.
A személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések
A személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések rendszere kapcsán a Javaslat mind a
részletszabályok, mind a törvény szerkezeti felépítése során a fokozatosság elvét hangsúlyozza.
A Javaslat az őrizet szabályai között - külföldön jól bevált minták alapján - újdonságként jeleníti
meg, hogy e kényszerintézkedés tettenérés esetén is alkalmazható, amennyiben az elkövető
személyazonossága nem állapítható meg. Szintén újdonság, hogy nemcsak a letartóztatás
valószínűsítése esetén, hanem más - a személyi szabadság korlátozásával járó - kényszerintézkedés
esetén is helye lehet az őrizetbe vétel elrendelésének.
Az előzetes letartóztatás elnevezése a kényszerintézkedés pontosabb megjelölése érdekében
letartóztatásra változik. Az elrendelés okaira és a tartamára vonatkozó legtöbb szabály tartalmilag
nem módosul, azonban a jogértelmezés könnyítése érdekében jelentősen egyszerűsödnek. A
letartóztatás felső határa továbbra is egy, kettő, három, illetve négy év. Kivétel marad az az eset,
amikor a terhelt ellen életfogytig tartó szabadságvesztéssel is sújtható bűncselekmény miatt folyik
eljárás, ilyenkor a letartóztatásnak nincs felső határa.
A Javaslatban a letartóztatás reális és valóságos alternatívájaként jelenik meg a bűnügyi felügyelet,
amely gyűjtőfogalomként magában foglalja a Be.-ben is szabályozott házi őrizetet, lakhelyelhagyási
tilalmat, valamint a bűnügyi eltiltást és jelentkezési kötelezettséget.
A hatályos szabályozáshoz képest jelentősen módosul az óvadék intézménye, amely a Javaslat
rendszerében a bűnügyi felügyelet, illetve a távoltartás magatartási szabályainak megtartását
biztosító eszközzé alakult át. Ezzel jelentősen bővül és egyszerűsödik az óvadék alkalmazásának
lehetősége. A Javaslat ezzel is jelezni kívánja, hogy a letartóztatások számát az európai trendeknek
megfelelően indokolt a minimálisra csökkenteni és a letartóztatást valóban csak a legszükségesebb
esetekre korlátozni.
A vagyont érintő kényszerintézkedések
A Javaslat nagyobb részt a Be. struktúrájára épül, nem helyezi új alapokra a vagyoni jogokat érintő
kényszerintézkedések rendszerét, azonban az egyes kényszerintézkedések szabályait jelentős
mértékben újrafogalmazza és koherens rendszerbe helyezi.
A Javaslat egyik kiemelkedő újítása, hogy kialakítja a lefoglalt és zár alá vett vagyon kezelésének -
eddig hiányzó - törvényes alapjait, olyan szabálykörnyezetet teremtve, amelyben elérhetővé válik,
hogy a vagyoni kielégítést szolgáló vagyontárgyak a büntetőeljárás gyakorta hosszabb tartama alatt
se veszítsenek értékükből. A Javaslat ennek szellemében bevezeti a lefoglalt dolog és a zár alá vett
vagyon megváltásának a lehetőségét is.
A Javaslat másik hangsúlyos újítása, hogy szakít a bűncselekményből eredő vagyon
visszaszerzésének a Be.-ben kialakított, a büntetőeljárással párhuzamos és ekként nehézkes külön
eljárásként történő szabályozásával és a vagyon-visszaszerzést a büntetőeljárás szerves részévé
321
teszi. A Javaslat újításaként a bűncselekményből eredő vagyon visszaszerzésének a nyomozás során
hangsúlyosabb szerep jut, a vagyon visszaszerzéséért felelős szervek a nyomozást folytató
szervekkel szoros együttműködésben folytathatják tevékenységüket.
A Javaslat megteremti az olyan új típusú (virtuális) vagyoni formák biztosításának lehetőségét,
amelyek a bűncselekményből eredő vagyon elrejtésének új módjai lehetnek. A Javaslat új
rendelkezései alapján lehetővé válik az olyan virtuális vagyonelemek lefoglalása, mint a bitcoin
vagy az elektronikus pénz speciális formái.
A Javaslat újításai közül kiemelhető, hogy megtartja a kényszerintézkedések elrendelése feletti
igazságszolgáltatási kontrollt, de emellett az eljárás hatékonyságát és gyorsaságát szolgáló
intézményeket vezet be. Ilyen, hogy a vagyonelkobzás érdekében az ügyészség vagy a nyomozó
hatóság is elrendelheti a zár alá vételt a százmillió forintot nem meghaladó vagyonra, de e döntése
elleni jogorvoslatról a bíróság határoz.
A nyomozás
A nyomozás jelenlegi rendszerével szemben felmerülő kifogások alapvetően két kiindulópontra
vezethetők vissza, egyrészt a nyomozó hatóság és az ügyészség kapcsolatára, másrészt a nyomozás
során beszerzett adatok, információk, bizonyítási eszközök bírósági eljárásban történő
felhasználhatóságára.
A Javaslat a nyomozást két fő szakaszra különíti el, felderítésre és vizsgálatra, amely megoldást
jelent a felelősségi körök és ehhez kapcsolódó eszközrendszerek világos elhatárolásához. A
nyomozás két szakasza közötti cezúrát a terhelt bekapcsolódása jelenti, hiszen más típusú
feladatokat és kompetenciát követel meg egy ismeretlen bűncselekmény feltárása, mint egy
megalapozottan gyanúsítható személy büntetőjogi felelősségének vizsgálata.
A felderítés szakaszának jellemzője, hogy viszonylag kötetlen formával az adatok - nem
elsődlegesen a bizonyíték - gyűjtésére koncentrál. Az e körben rendelkezésre álló nagyobb
szakismeret és apparátus miatt ez a szakasz a nyomozó hatóság önállóságával, az ügyészség
relációjában a törvényességi felügyeletre jellemző ügyészi jogosítványokkal jellemezhető. Ezzel
szemben a vizsgálat tényleges ügyészi irányítás mellett, a konkrét személlyel szembeni vádemelés
eldöntéséhez szükséges bizonyítási eszközök beszerzésére irányul, ami a „kétszeres bizonyítás”
visszaszorítására irányuló jogalkotói törekvést is tükrözi. E koherens szabályozás megteremti a
lehetőségét a tömegesen előforduló, egyszerűbb megítélésű ügyek hatékonyabb, gyorsabb
elintézésének, a bonyolult ügyek - megfelelő ügyészi kontroll melletti - eredményesebb
lefolytatásának. Ezzel a büntetőeljárásban szükségtelenül felhasznált erőforrások, valamint az
igazságügyi hatóságok terhei is csökkenthetők.
A Be. hatálybalépése óta a büntetőpolitikai hangsúlyok fokozatosan áttevődtek a vádemelésről az
elterelő intézményekre, ezzel párhuzamosan pedig csökkent a hagyományos értelemben vett
vádemelések száma. A hatályos rendszer szerint a nyomozás befejezése és az önálló ügyészi szak
formális elkülönülése azonban késleltette és nehezítette az elterelő intézmények alkalmazását, mert
az elterelés sikertelensége esetén nem volt lehetőség kiegészítő nyomozás végzésére, így az
elterelésre csak teljes egészében lefolytatott nyomozást követően kerülhetett sor. A nyomozásban
való ügyészi részvétel újraértelmezésének köszönhetően szükségtelen az ügyészi szak
fenntartásával formális eljárási cselekményekkel késleltetni az érdemi döntés meghozatalát, emiatt a
„Vádemelés” címmel szereplő fejezet csak a vádemelésre vonatkozó szabályokra szűkül, további
intézményei a nyomozásba integrálódnak.
A büntetőeljárások hatékonyságának javulása várható attól, hogy az elterelő intézmények beépülnek
a nyomozásba. Sikertelen elterelés esetén - vádemelés nélkül - folytatható a nyomozás, ellenkező
esetben pedig jelentős erőforrás-megtakarítással jár, hogy az így utóbb szükségtelennek bizonyuló
322
nyomozási cselekményeket nem kell elvégezni. A Javaslatban a közvetítői eljárás, és a korábbi
vádemelés elhalasztását felváltó feltételes ügyészi felfüggesztés egy sorba kerül más, a nyomozás
során alkalmazható felfüggesztési okokkal, a vádemelés részbeni mellőzése a nyomozás részbeni
mellőzésének megfelelő megszüntetési okként marad fenn.
A közvetítői eljárásra vonatkozó nemzetközi minták és a jogalkalmazói tapasztalatok azt mutatták,
hogy a közvetítői eljárásnak mind a terhelt mind a sértett oldaláról a materiális jóvátételen és a
büntethetőség megszűnésén túl számos kívánatos hozadéka van, ezért a közvetítői eljárást érintő
legmarkánsabb változás, hogy alkalmazhatósága elválik a tevékeny megbánás anyagi jogi
büntethetőséget megszüntető ok feltételeitől. A közvetítői eljárás pozitív céljainak érdekében a
Javaslat súlyosabb bűncselekmények, illetve a hatályos törvényben felsorolt bűncselekmény
csoportok mellett más bűncselekmények miatt is lehetővé teszi az intézmény alkalmazását, ha ezzel
a közvetítői eljárás céljai - a megegyezés, a jóvátétel és a gyanúsított magatartásának kedvező
változása - elérhetők. A módosítás azonban nem érinti az anyagi jogban szereplő korlátot, hogy a
büntethetőség megszűnésére, illetve a büntetés korlátlan enyhítésére ne kerülhessen sor a súlyos
bűncselekmények esetében. A változtatással ugyanakkor elérhetővé válik a közvetítői eljárás a
megállapodásos eljárás keretében is, tehát a terhelt súlyosabb bűncselekmény esetén is gyakorolhat
jóvátételt, a megállapodásban foglalt meghatározott nemű és mértékű büntetésért cserében. A
Javaslat mindezek mellett megőrzi a közvetítői eljárás hatályos alapjait, hogy arra csak mindkét
oldalról önkéntes alapon, a jóvátétel valószínűsítése esetén kerülhessen sor, feltéve hogy a
kedvezmény nem ellentétes a büntetés kiszabásának elveivel vagy az eljárás lefolytatásának
mellőzésével.
Azzal, hogy a Javaslat az elterelő intézmények igénybevételét már a nyomozás folyamatában, akár
közvetlenül a gyanúsítotti kihallgatást követően is lehetővé teszi, szükségessé vált a vádemelés
elhalasztása intézményének felülvizsgálata is. Ezt a Javaslat feltételes ügyészi felfüggesztésként
nevesíti. Az intézmény általános esete nem változik, ezzel szemben a speciális esetek köre bővül.
Nemcsak kábítószer birtoklása és tartási kötelezettség elmulasztása miatt indult büntetőügyben,
hanem mindazon bűncselekmények esetén lehetőség lesz az alkalmazásra, ahol a Btk. Különös
Része a terhelt - eljárás megindulását követő - magatartásától teszi függővé a büntethetőség
megszűnését. Ha ez a magatartás várható, mert a terhelt képes és hajlandó ennek teljesítésére, úgy
főszabály szerinti elvárás ennek érdekében az eljárás felfüggesztése.
A sértettek érdekeinek érvényesítését elősegítő szabály, hogy feltételes ügyészi felfüggesztés
esetén, szűk körű kivételtől eltekintve kötelező lesz magatartási szabályként előírni a kár
megtérítését vagy az eredeti állapot helyreállítását.
A Javaslat a garanciák megtartása mellett jelentősen egyszerűsíti a vádirattal szemben
megfogalmazott formai és tartalmi előírások rendszerét. A Be.-ben törvényes vádként szereplő
formális elvárásokat nem a fogalom fenntartásával, hanem a vád szükségszerű, fogalmi elemeinek
kötelező tartalmi elemekként történő nevesítésével rendszerezi. A vád felsorolt törvényes elemeinek
-	a vádlott azonosításra alkalmas megjelölése, a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírása, a
cselekmény jogi minősítése és a bírósághoz intézett indítvány - a nem pótolt hiányossága esetén a
bíróság továbbra is megszüntető határozatot hozhat, azonban a Javaslat a joggyakorlattal egyezően
kimondja, hogy e határozat nem képez ítélt dolgot, ezért nem lehet akadálya az újabb
vádemelésnek. A Javaslat szintén egyszerűsíti a vádirat további információs rendeltetésű kellékeit.
Ezen elemek közül kiemeli a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök megjelölését, amelyek hiányát
vagy hiányosságát a bíróság szintén számon kérheti az ügyészségen, és a nem pótolt hiányosság
esetén megszüntetheti az eljárást. A bizonyítási eszközök megjelölése ugyan nem a vád bírósági
eljárást behatároló funkcióját szolgálja, de információs kellékként olyan jelentősége van, amely a
védelem hathatós ellátása érdekében garanciális tartalommal is bír. A vádirat további információs
funkciót ellátó tartalmi elemeinek hiánya ezzel szemben nem jár közvetlen szankcióval.
323
A bírósági eljárás általános szabályai
Hangsúlyos jogalkalmazói igényként jelentkezett, hogy a tárgyalási szakban a terhelt jelenlétét
jogként és nem kötelezettségként szükséges definiálni. Ennek eredményeként a Javaslat a
tárgyaláson jelen lévő személyek körében szabályozza a vádlott tárgyalási jelenlétét. Az új
megoldás szakít a korábbi, a nemzetközi jogfejlődésre is tekintettel meghaladottnak nevezhető
szabályozással. A Javaslat a tárgyaláshoz való jogból kiindulva rendezi a vádlott jelenlétének
kérdését. Ennek során egyfelől széles körben biztosítja annak a lehetőségét, hogy a vádlott a
vádemelést követően a tárgyaláshoz való jogával éljen, másrészt el is ismeri, hogy e jogról bármely
ügyben le lehet mondani, feltéve, hogy a bizonyításhoz nincs szükség a vádlott személyes
jelenlétére és a megfelelő garanciák - elsősorban a védő közreműködése - is biztosítottak. Ennek
következtében a vádlott saját ügyében való rendelkezési joga bővül, ezáltal az eljárás
tisztességessége erősödik, amely sok esetben az eljárás időszerűségére is kedvező hatással lehet.
Az elsőfokú bíróságok munkáját nagymértékben könnyítő, egyszerűsítő szabály annak bevezetése,
hogy a bíróságnak korlátozott fellebbezés esetén csak azokat a rendelkezéseit kell megindokolnia,
amelyeket fellebbezéssel támadtak, de még ezt is oly módon, hogy kerülje a terjengősséget és a
feleslegesen részletező indokolást. A lényeg olyan indokolás írása, amely röviden összefoglalva
mindenki számára egyértelműen részletezi azokat a bizonyítékokat, amelyekre a bíróság a tényállást
alapozta.
A tárgyalás előkészítése
A Be. vonatkozó szabályai - az adminisztratív teendők rögzítése mellett - jelenleg marginális
szerepet szánnak a bírósági eljárás tényleges előkészítésére, noha a gyakorlati tapasztalatok alapján
is igény mutatkozik arra, hogy a bírósági eljárásban a bíróságnak, az ügyésznek és a védelemnek
világos elképzelései legyenek a vád tartalmáról, vagy a vád vitatásának lényegéről, szükségtelen
bizonyítás ne történjen és az ügyben minél előbb jogerős döntés születhessen.
A Javaslat ezért a hatályos szabályozástól eltérően a bírósági szakasz kezdetén, a vádirat alapján
megtehető adminisztratív intézkedésektől élesen elkülöníti a tárgyalás érdemi előkészítését. Az
eljárásban résztvevők, illetve azt lefolytatók alapos felkészültségét igénylő új rendszer célja, hogy
érdemi és koncentrált tárgyalás-előkészítésen keresztül a vád és a védekezés tartalma, eszközei,
módjai minél előbb és egyszerre rögzülhessenek, így a bírósági szakban lefolytatott bizonyítás
keretei lehetőség szerint már a bírósági eljárás kezdetén tisztázódjanak. Ennek szellemében a
Javaslat a tárgyalás írásbeli előkészítése mellett a fő hangsúlyt az előkészítő ülésre helyezi, amely a
terhelti együttműködés formái mellett a tárgyalási bizonyítás koncentrálásának is kiemelt színhelye,
azaz bírói kontroll mellett a feleknek itt lesz lehetőségük rögzíteni a bizonyítás alapvető irányát.
Az elsőfokú bírósági tárgyalás
Az elsőfokú bírósági tárgyalás szabályai alapvető változtatásokat nem igényelnek, ugyanakkor
néhány módosításra azért van szükség, hogy azok az elsőfokú tárgyalást gyorsabbá, hatékonyabbá
tegyék. E célkitűzéseknek megfelelően a Javaslat egyértelművé teszi, hogy az ügyész a vádiratnak a
lényegét ismerteti, amelyet a vádlott vagy védő indítványára mellőzhet.
A Javaslat egyszerűsíti a folytatólagos tárgyalás szabályait azzal, hogy ha az előző tárgyalás óta hat
hónapnál több idő telt el, csak indítványra kell a korábbi tárgyalásanyaga lényegének ismertetésével
megismételni a tárgyalást. Ugyancsak a gyorsítás és hatékonyság érdekében a Javaslat megteremti a
perbeszéd írásban történő benyújtásának lehetőségét. Ebben az esetben a perbeszéd szóbeli
előadásakor elegendő a perbeszéd lényegének ismertetése.
A másod- és harmadfokú bírósági eljárás
324
A Javaslat a másodfokú bírósági eljárásban megtartja főszabályként a teljes körű felülbírálatot és
szűk körben lehetővé teszi felülbírálat korlátozott formáját, amely azt jelenti, hogy a tényállás az
elsőfokú ítéletben megállapítottak szerint rögzül, és annak helyességét a másodfokú bíróság nem
vizsgálja. Korlátozott felülbírálatra van lehetőség, ha a fellebbezés kizárólag a kiszabott szankció
nemét, illetve mértékét vagy tartamát, az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát
képező rendelkezését, a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt, illetve a polgári jogi
igényt érdemben elbíráló rendelkezését, vagy a felmentő ítélet vagy az eljárást megszüntető
határozat indokolását sérelmezi. A másodfokú bíróság a korlátozott felülbírálat keretei között is
hivatalból vizsgálja az esetleges abszolút és relatív eljárási szabálysértéseket, amelyek az elsőfokú
ítélet hatályon kívül helyezését vonják vagy vonhatják maguk után.
Újdonság, hogy a Javaslat szerint a fellebbezésben új bizonyítékra csak akkor lehet hivatkozni, ha a
fél legalább valószínűsíti, hogy arról az elsőfokú határozat kihirdetését követően szerzett tudomást.
Ugyanakkor hivatkozni lehet az elsőfokon előterjesztett, de ott elutasított bizonyítási indítványra is.
A másodfokú bíróság reformatórius jogkörének szélesítésére irányuló törekvéseknek megfelelően
az új szabályozás szerint a megalapozatlanság lehet részleges vagy teljes. Részleges
megalapozatlanság esetén a másodfokú bíróság köteles megkísérelni annak megszüntetését a
tényállás kiegészítésével, helyesbítésével, az ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy felvett
bizonyítás alapján. Ezzel szemben a teljes megalapozatlanság szükségszerűen hatályon kívül
helyezést eredményez. Ha a vádlott felmentését tartalmazó ítélet megalapozatlan, az ügyész által
indítványozott bizonyítás eltérő tényállás megállapítása mellett a bűnösség másodfokú bíróság általi
kimondására is lehetőséget teremt.
A funkciómegosztás elvének következetesebb érvényesítését szolgálja az a korrekciós szabály,
amely szerint, ha a vádat alátámasztó bizonyíték beszerzését a vádló nem indítványozta és az ítélet
megalapozatlansága nyilvánvalóan erre vezethető vissza, a megalapozatlanság következményei nem
alkalmazhatóak, azaz nem kerülhet sor az ítélet hatályon kívül helyezésére.
A Javaslat a harmadfokú eljárás feltételrendszerén nem változtat, azonban a felülbírálat terjedelme
jelentősen szűkül, azaz csak az eltérő döntés vonatkozásában érvényesül a teljes körű felülbírálat.
Az indokolatlan hatályon kívül helyezések megelőzése érdekében a Javaslat újdonságként vezeti be
az egyes ügydöntő, érdemi határozatokat hatályon kívül helyező, másod- és harmadfokú végzések
elleni fellebbezés lehetőségét.
A rendkívüli jogorvoslatok
A jogorvoslati rendszer adottnak tekinthető kereteit a rendkívüli jogorvoslatok szabályozása is
követi. A gyakorlatban meghonosodott jogintézmények alapvető jellemzőinek változatlanul
hagyása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a rendkívüli jogorvoslatok, kiemelten a felülvizsgálat és
a perújítás körében ne lenne helye észszerűsítésnek, és az áttört jogerő minél korábbi ismételt
elérésére alkalmas részletszabályok megalkotásának.
A felülvizsgálat tekintetében számos apróbb észszerűsítés történik, így a Javaslat a törvényességi
hibában szenvedő jogerős határozat minél hamarabbi megváltoztatását szorgalmazza és megkísérli
elkerülni a hatályos szabályozásból következő egyes anomáliákat.
A Javaslat az alapvető rendelkezéseit változatlanul hagyva a perújítás keretében egyértelmű
szabályozásra törekszik: pontosan meghatározza a perújítási nyomozás felelősségi viszonyait, a
rendkívüli jogorvoslat igénybevétele tekintetében a terhelt rendelkezési jogát bővíti. Mindezekkel
elkerülhető a perújítás megengedhetőségéről szóló döntést követő számos - jelenleg formális -
perújítási eljárás.
A külön eljárások
325
1.	A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás hagyományosan az egységes büntetőjogi szabályozás részét
képezi, külön eljárásként, önálló fejezetbe foglalva. A korábbi szabályozáshoz képest a Javaslat
karakteresen jeleníti meg a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás célját: az eljárás a fiatalkorú
nevelésének előmozdításával biztosítsa a fiatalkorú társadalmi beilleszkedését, ismételt
bűnelkövetésének megelőzését, és a bűncselekménnyel okozott sérelem jóvátételét. A terhelti
együttműködés modelljének szerves részét képező eljárások a jövőben a fiatalkorúak elleni
eljárásban is alkalmazhatóak. Szakmai körökben egységes álláspont alakult ki a tekintetben, hogy a
fiatalkorúak elleni külön eljárásban indokolt fenntartani az ülnökrendszert, azzal a változtatással,
hogy a pedagógusok mellett lehetőséget kell biztosítani más speciális szaktudással rendelkező és a
gyermekvédelemben tapasztalatot szerzett szakember számára is az elsőfokú bírói tanács
munkájában való részvételre. A büntethetőség alsó korhatárának közelmúltbeli leszállítása és a
terhelti együttműködés rendszerének fiatalkorúakra történő kiterjesztése fokozott követelményeket
támaszt az eljárás tisztessége és szakszerűsége tekintetében, ezért a Javaslat a vádemelés előtt is
kötelezővé teszi a védő jelenlétét azon a fiatalkorú terhelt részvételével tartott eljárási
cselekményen, mely a személyes közreműködése mellett közvetlenül szolgálja a bizonyítást.
2.	A Javaslat megőrzi a Be. katonai büntetőeljárási szabályozásának alapjait és a katonai ülnökök
részvételére vonatkozó rendelkezéseket is megtartja azzal, hogy az ülnök rendfokozatára vonatkozó
kisegítő rendelkezést vezet be a tábornok rendfokozatú terhelt elleni büntetőeljárásban. A katonai
ülnök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú nem lehet, ezt a katonai alá-, fölérendeltségi
viszonyok indokolják. Amennyiben a vádlott tábornok, akkor előfordulhat, hogy nincsen az adott
katonai tanács illetékességi területére megválasztott, a vádlottal legalább azonos rendfokozatú
katonai ülnök. Erre az esetre teszi lehetővé a Javaslat az állománygyűlésen megválasztott tábornoki
rendfokozatú ülnök eljárását országosan, függetlenül attól, hogy hol van a szolgálati helye.
3.	A mentességet élvező személyek elleni büntetőeljárás vonatkozásában a Javaslat a
háttérjogszabályoknak való koherens megfelelés érdekében a közjogi tisztség betöltésén alapuló
megjelölést a mentelmi jog kifejezésre cseréli, a diplomáciai mentesség fogalmát pedig elhagyja,
ehelyett a nemzetközi jogon alapuló mentesség gyűjtőfogalmát alkalmazza.
4.	A bíróság elé állítás a többszöri jogszabály-módosítás és az utóbbi években kialakult
joggyakorlat miatt csak részben tölti be eredeti funkcióját. A problémát az jelenti, hogy a 2011. évi
CL. törvény a jogintézmény alkalmazását a bűncselekmény elkövetésének időpontjától elszakította
és azt a gyanúsítás időpontjához kötötte, amely változtatás sok esetben a tárgyalás mellőzésével
folytatott külön eljárásnak teremtett indokolatlan konkurenciát. Ezért indokolt a bíróság elé állítás
kétféle formáját kialakítani. Tettenérés esetén a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt
napon belül, míg beismerés esetén a gyanúsítotti kihallgatástól számított egy hónapon belül lesz
lehetőség - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén - a bíróság elé állításra. A bűnözéssel
szembeni hatékony fellépés, valamint a generális és speciális prevenció fokozott érvényesítése
érdekében a Javaslat a bíróság elé állítás keretében elbírálható bűncselekmények körét kiterjeszti a
10 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekményekre. A Javaslat a
korábbiaktól eltérően szigorú határidőket állapít meg a külön eljárás egészére, így a másodfokú
eljárást az elsőfokú ügy másodfokú bíróságra érkezésétől számított két hónapon belül kell befejezni.
5.	A Javaslat a Be. „tárgyalás mellőzésével folytatott eljárását” átnevezi és a büntetővégzés
meghozatalára irányuló büntetőeljárás megnevezést alkalmazza. Előbbi nem fejezi ki megfelelően
az eljárás lényegét, ezért a Javaslat a jogtörténeti hagyományoknak, a nemzetközi mintáknak,
valamint a külön eljárás által megcélzott eredményhez kapcsolódóan a „büntetővégzés” kifejezést
használja. A büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás egy rendkívüli módon egyszerűsített
eljárás, amelynek hatékonysága abból fakad, hogy írásbeli, jogorvoslat hiányában a tárgyalás
előkészítése és a tárgyalási szak teljesen elmarad, ugyanakkor a határozat jogerőre emelkedése
esetén az ítélettel egyenértékű ügydöntő befejezést eredményez.
326
A külön eljárás mintájául szolgáló német és osztrák (Strafbefehl) szabályozást alapul véve, a
beismeréshez nem kötött büntetővégzés legfeljebb három évig terjedő, míg a beismeréshez kötött
büntetővégzés a legfeljebb öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények
esetében alkalmazható.
A büntetővégzés differenciált szabályozásának legfontosabb következménye, hogy érdekeltté teszi a
terheltet az eljárás egyszerűsítésében és gyorsításában, egyúttal biztosítja az egyszerű megítélésű,
legfeljebb kis-közepes tárgyi súlyú és tömegesen előforduló ügyek időszerű befejezését, és
jelentősen csökkenti az eljáró hatóságok munkaterhét.
6.	A Javaslat a Be. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően külön eljárásként szabályozza a terhelt
távollétében történő eljárást azokban az esetekben, amikor megalapozottan feltételezhető, hogy a
terhelt tudatosan vonja ki magát az igazságszolgáltatás alól. Az eljárás időszerű lefolytatását azon
újítás segítheti, amely mellőzi az eljárás megismétlését indokolatlanul előíró szabályokat.
7.	A biztosíték letétele esetén folytatható eljárás 1987-es bevezetése óta a jogintézmény szabályai
oly módon változtak, amelynek következtében a biztosíték hatályos szabályozása idejétmúlttá vált.
Ennek oka - többek között -, hogy nincs már külföldre utazási korlátozás, létezik az óvadék
jogintézménye, a tárgyaláson való jelenlétről a terhelt lemondhat. Tekintettel azonban a statisztikai
adatokra, amelyek azt mutatják, hogy élő és alkalmazott jogintézményről van szó, a Javaslat a
jogintézmény megtartása mellett annak újraszabályozásáról döntött. A Javaslat szerint a biztosítékra
vonatkozó rendelkezések a külön eljárások között szerepelnek, egyértelműen deklarálva annak
funkcióját. A biztosíték célja, hogy az életvitelszerűen külföldön élő terhelt egy bizonyos összeg
letétbe helyezése mellett az eljárási cselekményektől az eljárás teljes folyamatában távol
maradhasson.
8.	A Javaslat a pótmagánvádas eljárást a magánvádas eljáráshoz hasonlóan külön eljárásként, önálló
fejezetben szabályozza. A szabályozás így könnyen áttekinthető, koherens, s a sértetti
igényérvényesítést is megkönnyíti. Azzal, hogy a szabályok egy helyen találhatók, egyszerűsödik a
szöveg, hiszen elhagyhatók azon részek, amelyek a széttagolt szabályozás miatt többször
szerepelnek a törvényben. A magánvádas eljárás rendelkezései a szükséges mértékben pontosításra,
kiegészítésre kerülnek.
9.	A Javaslat az utólagos vagyon-visszaszerzési eljárás és a tárgyi eljárás szabályainak
újragondolása eredményeként új szabályozást vezet be a külön eljárások rendszerébe.
10.	A Javaslat a határzárral kapcsolatos bűncselekmények eljárásába az eljárás hatékony és gyors
lefolytatásának követelményét szem előtt tartva garanciális elemeket vezet be. Főszabály szerint
nem zárja ki a fiatalkorúakra vonatkozó külön eljárás szabályait. A Javaslat alapján a
kényszerintézkedések végrehajtása során lehetőség lesz a család együttes elhelyezésére, mind az
őrizet, mind a letartóztatás, mind a házi őrizetnek megfelelő bűnügyi felügyelet esetén, egyúttal a
Javaslat határozottabban elkülöníti a különféle kényszerintézkedések menekültügyi,
idegenrendészeti intézményben való végrehajtásának helyét. A Javaslat arra ösztönzi a bíróságot,
hogy amennyiben a terhelt egy esetleges menekültügyi eljárás eredménye alapján kiutasítási tilalom
alá eshet, úgy csak a menekültügyi eljárás eredményének ismeretében hozza meg a döntését a
kiutasítás kérdésében. A Javaslat a garanciák további bővítése érdekében a határzárral kapcsolatos
bűncselekmények eljárásába is bevezeti a bíróság elé állítások esetében a bűncselekmény büntetési
tételéhez igazodó felső korlátot, továbbá meghatározott feltételek esetén lehetővé teszi a
büntetővégzés meghozatalát.
11.	A kiemelt jelentőségű ügyek külön eljárása mára nagyrészt kiüresedett, a szabályozás eredeti
célja az új büntetőeljárási kódex általános jogalkotási célkitűzéseivel átfedést mutat, ezért a Javaslat
e külön eljárás fenntartását nem tartja indokoltnak, egyes rendelkezéseit az általános szabályok
között helyezi el. A Javaslat emellett általános részi szabályozással megteremti a gazdálkodással
327
összefüggő kiemelt bűncselekmények körét olyan bűncselekményekre- és speciális elkövetési
körülményeire tekintettel, amelyeknek a megítéléséhez szükséges más jogági tapasztalat, különösen
polgári jogi, illetve társasági jogi ismeretek és gyakorlat megléte. A létrejövő bűncselekmény
csoportra vonatkozó speciális szabály, hogy elsőfokon a bíróság három hivatásos bíróból álló
tanácsban jár el, ahol a tanács egy tagja a törvényszék gazdasági kollégiumának kijelölt bírája. A
másodfokú és a harmadfokú bíróságon a speciális tanács alakítása nem kötelezettség, hanem az ügy
bonyolultságára, az eljárás ügyiratainak terjedelmére és az eljárásban részt vevő személyek számára
tekintettel biztosított lehetőség.
A különleges eljárások
A hatályos különleges eljárásokról szóló fejezet felölel olyan eljárásokat, amelyek révén járulékos
kérdésben egyszerűsített eljárásban orvosolhatók a jogerős ügydöntő határozat hibái és
hiányosságai; amelyek a jogerős döntést követően felmerülő új tényre tekintettel végzik el a döntés
korrekcióját a végrehajtás érdekében; illetve amelyek egyik csoportba sem tartoznak, de
szükségesek egyes anyagi jogi intézmények működtetéséhez. A különleges eljárások e szerteágazó
funkciói mentén a Javaslat profiltisztítás, egyszerűsítés és átstrukturálás révén átláthatóbb és
könnyebben alkalmazható rendszert hoz létre. A Javaslattal bevezetett egyszerűsített felülvizsgálati
eljárások fejezetében összefoglalt és egyszerűsített szabályok szerint orvosolhatók a jogerős
ügydöntő határozat hibái vagy hiányosságai, amennyiben azok csupán járulékos kérdésekben
merültek fel. A különleges eljárások rész alatt pedig mindössze olyan intézmények maradnak,
amelyek nem a jogerős ügydöntő határozat hibáinak orvoslására szolgálnak, hanem az azt követően
felmerült új körülményre tekintettel végzik el a döntés korrekcióját, egyúttal egyes anyagi jogi
intézmények szükségszerű eljárási megfelelői. A büntetőeljárásra szorosan véve nem tartozó
eljárások nem szerepelnek a Javaslatban, azok a büntetés-végrehajtási bíró kiegészített jogkörében
jelennek meg.
A kártalanítás
A Javaslat bevezeti az osztott szerkezetű kártalanítást, ami két eljárást: az egyszerűsített,
tarifarendszeren alapuló kártalanítási eljárást és a kártalanítási pert foglalja magában. Előbbi eljárás
választása esetén megállapodás jön létre a kártalanítást igénylő és a magyar állam között bírósági
eljárás nélkül, amelyet követően további igényérvényesítésnek helye nincs. Meghatározott
tarifarendszer szerinti fix összeg jár az igénylőnek a jogalap fennállása esetén.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. Fejezet
Alapvető rendelkezések
A hazai büntetőeljárási kódexek bevezető részében megfogalmazott, általános jellegű szabályok
rendre igyekeztek az aktuálisan szabályozott büntetőeljárás lényegét kifejezni, egyúttal a
jogalkalmazók számára is iránymutatást nyújtani mind a részletszabályok értelmezéséhez, mind a
törvényhozó által megkívánt - büntetőeljárási - magatartáshoz.
A jogelméletben használt „alapelv” fogalma, illetve annak is az „elv”-része a határozott, kötelező
magatartási szabályt tartalmazó jogszabály tekintetében azonban nehezen értelmezhető. Mindezek
mellett a jogelmélet a büntetőeljárás alapelvei közé számos, a büntetőeljárási törvényekben nem
szereplő általános tételt is beilleszt, így az elméleti és jogalkotási fogalom egyébként sem fedné le
ugyanazt a kört. Az alapelvek fogalomra ezért indokolt a jogelmélet kizárólagosságát fenntartani és
328
a büntetőeljárási törvényben már a névválasztással tükrözni azt, hogy a jogállami büntetőeljárásnak
a jogtudomány által kidolgozott és leírt elvei az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdésének is
megfelelve általánosan kötelező, egyúttal alapvető jelentőségű magatartási szabályok.
Az Alapvető rendelkezések összeállításánál - a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 3. §-
ára is figyelemmel - lényeges szempont volt, hogy a jogelmélet által kidolgozott alapelvek közül a
büntetőeljárási törvényben ne szerepeljenek olyan, az Alaptörvényben is rögzített szervezeti jellegű
szabályok, amelyek büntetőeljárás-specifikus vonásokkal nem rendelkeznek, különösen, ha ezen
tételek a büntetőügyben eljáró hatóságok, illetve bíróságok jogállására vonatkozó - sarkalatos -
törvényekben is fellelhetőek vagy feltétlen érvényesülésüket maga az eljárási törvény sem
biztosítja. Szintén kiválasztási szempont volt, hogy a szervezeti jellegű szabályok mellett azon
működési jellegű rendelkezések nevesítése sem szükségszerű, amelyeket szintén az Alaptörvény
fektet le, ugyanakkor nem vonatkoznak általánosságban az egész büntetőeljárásra, vagy számos
kivételt szükséges biztosítani, így az elv tartalmát az adott eljárási szakaszra vagy jogintézményre
vonatkozó részletszabályozás hatékonyabban képes közvetíteni.
Az ismertetett szempontoknak megfelelően az Alapvető rendelkezések között nem szerepel a
hatalmi ágak elválasztásából eredő bírói függetlenség és a bírák kizárólag törvény alá vetettség, a
társas bíráskodás, az ítélkezésben való társadalmi részvétel, a törvény előtti egyenlőség, a
büntetőeljárás törvényességének elve, a bíróság eljárásához való jog, a tárgyalás közvetlenségének,
nyilvánosságának és szóbeliségének elve, a jogorvoslathoz való jog és a tájékoztatáshoz való jog
elve.
A jogalkalmazás eligazítása érdekében ugyanakkor a bevezető részben mindenképp indokolt
megjeleníteni a kizárólag a büntetőeljárásra vonatkozó, a kodifikációval kitűzött „eszményi”
büntetőeljárás lényegét megragadó alapelveket függetlenül attól, hogy tényleges érvényesülésük
esetleg csak az eljárás valamely szakaszában, vagy részletszabályok útján biztosítható. E kör
meghatározásánál nem befolyásoló tényező az sem, hogy az ide sorolt alapelvek egy részét az
Alaptörvény is tartalmazza, hiszen még az alapvető rendelkezések közt történő megfogalmazás is
szükségszerűen részletezőbb és érdemi, a büntetőeljárás-specifikus tartalommal tölti ki az
alkotmányos követelményeket.
Ebből adódóan a Javaslat értelmében az Alapvető rendelkezések közül nem hiányozhat a
funkciómegosztás elve, a vádelv, az ártatlanság vélelme, a bizonyítási teher és az in dubio pro reo
elve, a védelemhez való jog, a hivatalból való eljárásra vonatkozó szabályok, a büntetőeljárás
akadályainak összefoglalása, a büntetőjogi felelősség önálló elbírálásának követelménye, az
alapvető jogok, különösen az emberi méltósághoz, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való
jog védelmének általános kötelezettsége, továbbá az anyanyelv használatának biztosítása és ezzel
összefüggésben a büntetőeljárás nyelvére vonatkozó alapvető szabályok.
Az 1. §-hoz
Az ártatlanság vélelme a büntetőeljáráson túlmutató követelményként az Alaptörvény XXVIII. cikk
(2)	bekezdésének megfogalmazásából adódóan valójában a nem-bűnösség vélelme. Ezt a
tartózkodó jellegű viszonyulást a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény nevesítette először
önálló büntetőeljárási szabályként, így értelmezése elméleti és gyakorlati szinten is kiforrott, a
Javaslat ezért annak érdemi tartalmán nem változtat, csupán a Javaslat többi rendelkezéseihez
illeszkedő pontosításokkal él.
A 2. §-hoz
A Javaslat az Alaptörvény I. cikkének szellemében a büntetőeljárás tisztességességének biztosítása
érdekében jelentős feladatul szabja az alapvető jogok tiszteletben tartását és védelmét, az emberi
329
méltóság tiszteletben tartásához, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz fűződő jogokat külön
ki is emelve.
A Javaslat az alaptörvényi rendelkezéssel összhangban továbbá egyediesíti az alapvető jogok
büntetőeljárásbeli korlátozhatóságát, amennyiben arra - a szükségesség és az arányosság
figyelembe vétele mellett - csak a Javaslatban megfogalmazott feltételek fennállása esetén és a
Javaslat szerinti eljárási szabályok mentén ad lehetőséget. Az alapvető jogok korlátozásának
szabálya alapvető rendelkezésként a Javaslat valamennyi, az alapvető jogokat érintő rendelkezésére
irányadó, így elkerülhető, hogy az egyes büntetőeljárási jogok (pl. a szabadlábon védekezés
jogának) mellett rendre a törvényi kivétel lehetőségére kelljen utalni.
A 3. §-hoz
A Javaslat kiemelt hangsúlyt fektet a védelem jogának általános érvényű megfogalmazására, és a
legalapvetőbb tartalmi követelmények megállapítására, hogy ne legyen kétséges, a Javaslat a
szükséges észszerűsítések mellett a védelem szintjét és jelentőségét is növelni kívánja. A védelem
joga a Javaslat értelmében az egész büntetőeljárást áthatja és a büntetőeljárást lefolytató bíróságra,
ügyészségre és nyomozó hatóságra is egyaránt irányul, hogy a Javaslat részletszabályainak
alkalmazása során ne legyen megkerülhető.
Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében nevesített védelemhez való jog a tisztességes
eljáráshoz való jog egyik eleme, annak gyakorlati és hatékony érvényesülését az Emberi Jogok
Európai Bírósága következetesen megköveteli (pl. Artico kontra Olaszország, 6694/74., 1980.
május 13-án született ítélet, Daud kontra Portugália, 11/1997/795/997. sz., 1998. április 21-én kelt
számú ítélet). Ehhez hasonlóan az Alkotmánybíróság is úgy foglalt állást, hogy a büntetőeljárással
szemben követelmény, hogy a terhelt védelemhez való joga hatékonyan érvényesüljön [8/2013. (III.
1.) AB határozat]. A Javaslat így az Alaptörvényből és a nemzetközi egyezményekből fakadó
kötelezettség megjelenítéseként a védelem megfelelő minőségét, azaz hatékonyságát is szerepelteti,
mindazonáltal a Javaslat részletszabályaiból nem következik, hogy a bíróságnak, az ügyészségnek
és a nyomozó hatóságnak többlet-kötelezettsége lenne a hatályos szabályozáshoz képest. Egyrészt
változatlanul azt kell csak biztosítani, hogy a terhelt a védelmére felkészülhessen, másrészt a
védelem elégtelensége esetén védő vagy új védő kirendelése, szignalizáció keretében az ügyvédi
kamara tájékoztatása, illetve súlyosabb esetekben a védő kizárása merülhet fel, amelyeket azonban
a Be. rendelkezései alapján is meg kell tenni. Mindezek alapján a hatékony védelemhez való jog
döntően a védelmet ellátó ügyvédek felé jelzett elvárás, amely a büntetőeljárás gyorsaságát vagy
érvényességét nem befolyásolja.
A védelemhez való jog magában foglalja a személyes védekezés lehetőségét és a védő
igénybevételének jogát is, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság részéről a védekezésre
felkészüléshez szükséges idő és körülmények biztosításának kötelezettségét, továbbá - a 2. § (3)
bekezdése alapján korlátozható - szabadlábon védekezés jogát. A terhelt javára szolgáló
körülmények figyelembe vételének kötelezettsége a materiális védelem szabálya, így a Javaslat
ezen előírást is a védelem joga közt szerepelteti.
A 4. §-hoz
A Javaslat a büntetőeljárás alapja és akadályai alcím keretében egyértelművé teszi, hogy közvádra
üldözendő bűncselekmények miatt a hivatalból való eljárás kötelezettsége kizárólag az ügyészségre
és a nyomozó hatóságra vonatkozik, míg a bíróság főszabály szerint hivatalból nem, csak az arra
jogosultak kezdeményezése, azaz indítvány alapján járhat el.
A büntetőeljárás akadályai közül a Javaslat a ne bis in idem elvének megfelelően egyedül a
kétszeres elbírálás tilalmát és annak egyes következményeit nevesíti az alapvető rendelkezések
330
között, míg a többi eljárási akadály, illetve tilalom kapcsán a Javaslat a szükségtelen ismétlések
elkerülése érdekében utaló megoldást alkalmaz.
Az 5. §-hoz
Az eljárási feladatok megoszlása, azaz funkciómegosztás elve a Javaslat által fenntartani kívánt
vegyes rendszerben is visszaköszön, ezért a jogelmélet és a jogalkalmazás által megfogalmazott, a
vád, a védelem és az ítélkezés önállóságára és elkülönültségére vonatkozó kívánalmat a Javaslat az
alapvető rendelkezések szintjén fenntartja.
A 6. §-hoz
A Javaslat az ítélkezés alapja és vádhoz kötöttségeként foglalja össze a vádelv valamennyi
részelemét, miközben a büntetőjogi felelősség önálló elbírálásának követelményét - mivel az nem
csak a bíróságra vonatkozik - önállóan szabályozza.
A 7. §-hoz
A Javaslat önálló alcím alatt foglalja össze az ártatlanság vélelmének bizonyításra vonatkozó
következményeit, azaz a bizonyítási teher és az önvádra kötelezés tilalmának szabályait a
büntetőjogi felelősség önálló elbírálásának követelményével.
A bizonyítási teher szabálya a vádlónak a vádért viselt felelősségét és a funkciómegosztást
hangsúlyozza. A Javaslat ezzel párhuzamosan új, a bizonyításra vonatkozó korlátot állít fel, amely
szerint a terhelt nem kötelezhető az ártatlanságának bizonyítására, egyúttal megtartja az önvádra
kötelezés tilalmának és az in dubio pro reo elvének bevett megfogalmazását.
A 8. §-hoz
A Javaslat az Alapvető rendelkezések között az eljárás nyelve és az anyanyelv használata körében
kizárólag az eljárás nyelvére, illetve az anyanyelvhasználatra vonatkozó legelemibb szabályokat
tartalmazza, a közvetítőnyelv használatára és a fordításra vonatkozó rendelkezések a nyelvhasználat
részletszabályai közé tartoznak.
A 9. §-hoz
A jogalkotás szakmai követelményei alapján, különösen a jogszabályszerkesztésről szóló a 61/2009.
(XII. 14.) IRM rendelet 60. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel az Alapvető rendelkezések
között kizárólag a Javaslat tárgyi hatálya szerepel, az időbeli hatállyal összefüggő szabályokat a
Javaslat a korábbi Be. megoldásával ellentétben az Átmeneti rendelkezések között helyezi el.
II.	Fejezet
Értelmező rendelkezések
A 10. §-hoz
A Javaslat rendező elve az értelmező rendelkezések vonatkozásában az, hogy - a jogalkalmazók
munkáját is segítve - lehetőleg egy helyen, a törvény elején, az ábécé alapján betűrendbe sorolva
legyenek ezek a fogalom-meghatározások.
MÁSODIK RÉSZ
A BÍRÓSÁG, AZ ÜGYÉSZSÉG ÉS A NYOMOZÓ HATÓSÁG
III.	Fejezet
331
A bíróság
A 11. §-hoz
A Javaslat a bíróság alapvető feladatának - igazságszolgáltatás - deklarálását követően
meghatározza az igazságszolgáltatás büntetőeljáráson belüli fő tevékenységét, az önálló és más
eljárási funkciótól elkülönült ítélkezést, továbbá általánosságban utal bíróság által ellátott további
feladatokra is. E körbe tartozik egyes, a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések
tárgyában történő döntés, amely az Alaptörvényben és a Magyarország által ratifikált és kihirdetett
emberi jogi nemzetközi szerződésekben foglalt kötelezettségekből is fakad, ahogy a bíróság eljárása
a vádirat benyújtása előtt és a határozatok végrehajtása során a bíróságra háruló feladatok is.
A 12. §-hoz
A Javaslat megtartja a különböző szintű bíróságok eljárását elsőfokon, valamint a kétfokú rendes
jogorvoslati rendszert a büntetőeljárásban.
A 13. §-hoz
Az elmúlt évtizedek bírói gyakorlatának tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az ülnökrendszer nem
váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért annak gyökeres átalakítása vált szükségessé. A laikus
elemek részvétele a bíráskodásban a modern európai jogrendszerekben jelentős mértékben
visszaszorult, helyüket csaknem teljes egészében a magasan képzett, professzionális szakbírák
vették át. A Javaslat ennek megfelelően - és nem utolsósorban összhangban a polgári eljárásjogban
követett szabályozással - elsőfokon az egyesbíró eljárását teszi főszabállyá, amely mind a
járásbírósági, mind a törvényszéki szintre egyaránt vonatkozik. Ugyanakkor a Javaslat figyelembe
veszi azokat az eseteket is, amikor az ügy bonyolultsága, nagy terjedelme, a vádlottak vagy a tanúk
jelentős száma és egyéb okok szükségessé tehetik bírói tanács alakítását elsőfokon. Ennek
érdekében lehetővé teszi tanács alakítását, amely az eddigi szabályozástól eltérően három hivatásos
bíróból áll. Az említett szempontokra figyelemmel a Javaslat előírja, hogy az elsőfokú bíróság
gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények miatt három hivatásos bíróból álló tanácsban
jár el, a tanács egy tagja a törvényszék gazdasági ügyszakának, ennek hiányában a törvényszék
polgári ügyszakának kijelölt bírája. A Javaslat a fentiekre figyelemmel első-, másod- és
harmadfokon is megszünteti bizonyos kivételekkel az öttagú tanácsban történő ítélkezést, azonban a
korábbi szabályozás rendelkezéseit megtartva a fellebbviteli bíróságok összetételét három hivatásos
bíróban határozza meg. Kivételt képez az az eset, miszerint a másodfokú és a harmadfokú bíróság
gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt az ügyet a bíróság öt hivatásos bíróból
álló tanácsa elé utalhatja, ha ezt az ügy bonyolultságára, az eljárás ügyiratainak terjedelmére, az
eljárásban részt vevő személyek számára tekintettel, vagy egyéb okból szükségesnek tartja. Ez alól
további kivétel a Kúria, amely a Javaslatban meghatározott esetekben öt hivatásos bíróból álló
tanácsban jár el. A kizárólagos illetékesség szabályai szerint tárgyalandó ügyekben a Javaslat nem
tartja meg a korábbi törvény azon rendelkezését, amely szerint ezekben az ügyekben az elsőfokon
eljáró bíróság tanácsának elnöke és az egyesbíró, illetve a fellebbviteli bíróságok egyik tagja - a
Kúria kivételével - az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíró. A Javaslat
értelemszerűen deklarálja, hogy az egyesbíró hivatásos bíró.
Az elsőfokú bíró érdemi munkája hatékonyságának növelése érdekében a Javaslat továbbra is
lehetőséget biztosít a bírósági titkár, valamint a bírósági ügyintéző önálló eljárására meghatározott
ügycsoportok esetében. Ugyanakkor különbséget tesz a bírósági titkár és a bírósági ügyintéző
eljárása között, mert ez utóbbi jogkörét szűkebben határozza meg és a bírósági titkár eljárásához
képest a bírósági ügyintéző tevékenységét bírói irányítás és felügyelet mellett teszi lehetővé.
A 14. §-hoz
332
A Javaslat a bíróságok összetételére vonatkozó szabályozást követően logikai sorrendet
érvényesítve a bíró kizárására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.
A Javaslat megtartja a korábbi szabályozások által kialakított kizárási okokat, hiszen ezek jelentős
része az elmúlt évtizedek alatt lényegüket tekintve nem változott.
A Javaslat szerint a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki a vádemelés
előtt nyomozási bíróként vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt. Nem
minősül tehát kizártnak az a bíró, aki a nyomozási bíró kizárásának kérdésében döntött, vagy a
nyomozási bíró végzése ellen a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat tárgyában eljárt,
továbbá az a bírósági vezető, aki a titkos információgyűjtés tényét igazolta.
A Javaslat az eljárások időszerűségének követelményét szem előtt tartva egyértelműen rögzíti, hogy
a kizárási okokat kizárólag az adott ügyben eljáró bíróval szemben lehet bejelenteni. A Javaslat
gátat kíván szabni azoknak a gyakran előforduló eseteknek, amikor az eljárás elhúzása,
befejezésének késleltetése céljából nemcsak az eljáró bíróval, hanem az egész bírósággal szemben
hivatkoznak minden alap nélkül elfogultságra.
Gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel a Javaslat úgy rendelkezik, hogy elfogultság esetén
önmagában nem kizárási ok, ha a bíró a sérelmére a büntetőeljárásban részt vevő személy által az
eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett bűncselekmény miatt feljelentést tett.
A konkrét büntetőeljárások során az elfogultság bejelentésének visszaélésszerű alkalmazása mellett
többször előfordult az úgynevezett objektív kizárási okok valamelyikére, így a bíróval fennálló
rokoni viszonyra történő, minden alapot nélkülöző hivatkozás is. Mivel az adott bíró van leginkább
tisztában azzal, hogy a személyét érintően fennáll-e valamelyik objektív kizárási ok, a Javaslat
lehetővé teszi, hogy a bíró ügydöntő határozatot is hozhasson, ha az objektív kizárási okot nem ő
jelentette be.
A Javaslat azon szabályával összefüggésben, amely perújítási okként határozza meg azt az esetet,
ha az alapügyet a távollévő terhelttel szembeni eljárás szabályai szerint fejezték be, lehetővé teszi a
perújítás elrendelése folytán megismételt eljárásban annak a bírónak az eljárását, aki a perújítást
elrendelő határozat meghozatalában részt vett. Ennek indoka, hogy a bíróságnak azt a feltételt kell
vizsgálnia, hogy a terhelt távollétében folytatták-e le az eljárást. Ha a feltétel megvalósult, el kell
rendelnie e perújítást. E határozat meghozatalától értelemszerűen nem válik elfogulttá a bíró, ezért
szükségtelen kizárni őt a megismételt eljárásból.
A Javaslat nem veszi át azt a szabályt, hogy nem járhat el az ügyben - a Kúria kivételével - az a
bíróság, amelynek elnöke, illetőleg elnökhelyettesével szemben az úgynevezett objektív kizárási
okok valamelyike merült fel. Mivel a bírói függetlenség elvéből következően e bírósági vezetők az
ügy érdemét érintően, illetve szakmai kérdésekben nem adhatnak utasítást az eljáró bírónak, e
személy automatikusan nem válik elfogulttá attól, hogy például a bíróság elnökének hozzátartozója
védőként járt el az adott ügyben. A Javaslat a bíróra bízza annak megítélését, hogy tud-e
elfogulatlanul ítélkezni a konkrét ügyben.
A 15. §-hoz
A Javaslat egyszerűsíti a kizárás iránti bejelentés megtételére jogosultak szabályozását, mellőzi a
sértett mellett a többi sértetti kategória, így a magánfél és a magánvádló felsorolását, ugyanakkor a
jogosultak között felsorolja a vagyoni érdekeltet is.
A Javaslat az elfogultság tárgyalás megkezdése utáni bejelentésére hatályos szabályozás nyomban
történő bejelentést megkövetelő rendelkezésével szemben objektív, három napos határidőt szab a
bejelentés megtételére.
333
A Javaslat a visszaélések megakadályozása, a kizárási okokra történő, minden alapot nélkülöző
hivatkozások elkerülése érdekében előírja, hogy a kizárás iránti bejelentést indokolni és a kizárási
ok fennállását valószínűsíteni kell függetlenül attól, hogy melyik jogosult jelentette be a kizárási
okot.
A Javaslat szerint az elfogultságról való tudomásszerzés idejét illetően nem valószínűsített,
valamint a nem indokolt bejelentést érdemi indokolás nélkül el lehet utasítani. A törvényben kizárt,
a nem jogosulttól származó, és az elkésett bejelentést illetően e lehetőséget a büntetőeljárásban részt
vevő személyek joggyakorlására vonatkozó általános szabályokról szóló fejezet tartalmazza.
A 16-18. §-hoz
A Javaslat nem változtat azon, hogy a kizárás elintézésének két módja van: az igazgatási út és a
bíróság eljárása. Annak következtében azonban, hogy a Javaslat az egyesbíró eljárását teszi
főszabállyá, indokolt azon változtatni, hogy ha a kizárás iránti bejelentés a bíróság elnöke által nem
intézhető el, a kizárásról a bíróság tanácsa dönt. Indokolatlan ugyanis erre az esetre három bíró által
történő döntést előírni akkor, amikor a Javaslat a büntetőjogi főkérdésben történő határozat
meghozatalához megelégszik az egyesbíró eljárásával.
Mivel a kizárást kimondó, illetve azt megtagadó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, azt az
ügydöntő határozat elleni fellebbezésben lehet sérelmezni.
A Javaslat szerint a kizárásra irányuló, nyilvánvalóan alaptalan bejelentés érdemi indokolás nélkül
elutasítható, és a bejelentés előterjesztője rendbírsággal sújtható.
A 19. §-hoz
A korábbi szabályozással egyezően a Javaslat is megtartja azt a törvényszerkesztési logikát, amely
szerint a járásbíróság az általános hatáskörű bíróság és ehhez képest határozza meg - különféle
szempontok alapján - hogy mely ügyek tartoznak elsőfokon törvényszéki hatáskörbe.
A Javaslat a járásbíróság hatáskörébe utalja mindazon ügyeket, amelyeknek törvényszéki
hatáskörben tartása jogdogmatikailag nem indokolt. Továbbra is főszabály, hogy a négyszintű
bírósági rendszer mellett a járásbíróság rendelkezik általános hatáskörrel és ehhez képest határozza
meg a törvény, hogy melyek azok az ügyek, amelyek törvényszéki elsőfokú hatáskörbe tartoznak.
A 20. §-hoz
A törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyek újraszabályozása során a Javaslat megtartotta a Be. jól
bevált rendelkezését, amely szerint a tizenöt évig terjedő vagy annál súlyosabb szabadságvesztéssel
fenyegetett bűncselekmények - tekintet nélkül a deliktumok tárgyára - törvényszéki hatáskörbe
tartoznak. A hatásköri szabályok megállapítása során a kiinduló pont mindig a Btk. különös részi
törvényi tényállásaiban meghatározott büntetési tétel lesz.
A fenti főszabályon túlmenően a korábbi szabályozás hagyományainak megfelelően törvényszéki
hatáskörbe tartoznak az élet elleni, továbbá a legsúlyosabb, testi épség elleni bűncselekmények. Az
emberölés előkészületének, a gondatlanságból és az erős felindulásból elkövetett emberölésnek a
jogdogmatikai megítélésében rejlő, valamint a más bűncselekményektől való elhatárolási
nehézségei indokolják a magasabb fokú bíróság hatáskörébe utalását.
Az emberrablás és az emberkereskedelem meglehetősen bonyolult, többszörösen összetett
tényállásai és egymásra épülő minősített esetei az esetek döntő többségében igen komoly szakmai
felkészültséget és bírói gyakorlatot igényelnek, ezért indokolt e cselekmények törvényszéki
hatáskörben tartása.
334
A Javaslat törvényszéki hatáskörbe utalja a háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket, az
állam elleni deliktumokat, amelyek társadalomra veszélyessége olyan kiemelkedő, amely
értelemszerűen indokolja a magasabb hatáskörű bíróság eljárását. Az állam elleni bűncselekmények
a fennálló állami, társadalmi rendet veszélyeztetik, a jogrendszert alapvetően kérdőjelezik meg,
ezért indokolt ezeknek az ügyeknek a törvényszéki hatáskörbe utalása.
A bíróságok hatásköri szabályainak újraértelmezése során a Javaslat a hivatali bűncselekményeket
járásbírósági hatáskörbe utalja.
A Javaslat a minősített adat és a nemzeti adatvagyon elleni bűncselekményeket, a fogolyzendülést,
a nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekményt, a nemzetközileg
védett személy elleni erőszakot, a terrorcselekményt, a terrorcselekmény feljelentésének
elmulasztását, a terrorizmus finanszírozását és a jármű hatalomba kerítését, valamint a
bűnszervezetben részvétel bűncselekményét továbbra is megtartja törvényszéki hatáskörben a
korábbi jogdogmatikai megalapozottságukra tekintettel. E bűncselekmények jelentős részének
kiemelkedő társadalomra veszélyessége a magas fokú szervezettségben jelenik meg és sokszor nem
nélkülözi a nemzetközi együttműködést sem. Ennél fogva az e bűncselekmények elleni fellépés
minél nagyobb hatékonysága érdekében nemcsak a nyomozás során kell kiemelten kezelni ezeket
az ügyeket, hanem a bírósági szakban is komoly tapasztalatokkal felvértezve szükséges kezelni
ezeket, ezért indokolt a törvényszéki hatáskörben tartásuk.
A Javaslat törvényszéki hatáskörbe vonja a hatályos szabályozással egyezően a különösen nagy
vagy ezt meghaladó kárt okozva elkövetett közveszély okozását és a különösen nagy vagy a
különösen jelentős kárt okozva elkövetett közérdekű üzem működésének megzavarását is.
A nemzetközi gazdasági tilalom megszegése, a nemzetközi gazdasági tilalom megszegése
feljelentésének elmulasztása, a haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés, a kettős
felhasználású termékkel visszaélés bűncselekménye esetében a törvényszék eljárását indokolja ezek
kiemelkedő tárgyi súlya, e bűncselekmények nemzetközi összefüggései és az ezek elleni fellépés
egyre nagyobb jelentősége.
A Javaslat a hatályos szabályozással egyezően törvényszéki hatáskörbe utalja a választás, a
népszavazás és az európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény elbírálását a
bűncselekmény nehezebb bizonyíthatósága miatt.
A Javaslat a különösen jelentős értékre elkövetett, továbbá a különösen jelentős kárt okozó és a
különösen nagy, illetve a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó kifosztást, lopást, rongálást,
sikkasztást, csalást, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást, hanyag kezelést,
orgazdaságot, valamint szellemi tulajdonjog elleni bűncselekményeket a magasabb szintű bírósági
hatáskörben tartja. E bűncselekmények általában bonyolult ténybeli és jogi megítélésűek, ezek
bizonyítása, megítélése nagyobb nehézséget okozhat.
A Javaslat a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények kategóriáját a törvényszék
hatáskörébe utalja abból a megfontolásból, hogy ebbe az ügycsoportba speciális szaktudást, illetve
felkészültséget igénylő bűncselekmények tartoznak.
A pénzmosás általában bonyolult ténybeli és jogi megítélésű cselekmény, amely a legtöbbször nem
nélkülözi a nemzetközi bűnözői csoportok együttműködését sem. Mindezen okok alapozzák meg a
magasabb hatáskörű bíróság eljárását.
A katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmények törvényszéki hatáskörben tartása a
katonai életviszonyok sajátosságaival indokolható.
Az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a
kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről szóló törvényben
335
meghatározott kommunista bűncselekmények, valamint a nemzetközi jog szerint el nem évülő
bűncselekmények törvényszéki hatáskörbe utalását ezek kiemelkedő tárgyi súlya indokolja.
A Javaslat törvényszéki hatáskörben tartja az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése
bűncselekményét és a Btk. XVI. fejezetében szabályozott, az egészségügyi beavatkozás és kutatás
rendje elleni bűncselekményeket is.
Köztudomású, hogy a korrupciós bűncselekmények a nehezen bizonyítható deliktumok közé
tartoznak. Ezt a nehézséget főként az ügyek bonyolultsága, illetve az aktív és a passzív vesztegető
között fennálló érdekazonosság okozza. Erre figyelemmel a Javaslat a korrupciós
bűncselekményeket törvényszéki hatáskörbe vonja.
A 21-22. §-hoz
A Javaslat nem változtat azon általános illetékességi okokon, amelyek szabályozása
hagyományosnak mondható. Ezen okok fenntartása továbbra is indokolt, mivel ezek elsősorban a
bűncselekmény bizonyítása megkönnyítésének szempontját veszik alapul.
A Javaslat kiemelkedően fontosnak tartja a sértett érdekeinek védelmét. Erre figyelemmel a Javaslat
meg kívánja könnyíteni a sértettnek az őt érintő azon eljárási cselekményeken való megjelenését,
amelyeken a törvény lehetővé teszi a sértett részvételét. Ennek érdekében a sértett lakóhelye is
megalapozza a bíróság illetékességét. A terheltre vonatkozó rendelkezéshez hasonlóan ennek az a
feltétele, hogy az ügyészség e bíróságnál emeljen vádat.
Ugyancsak változatlanok maradnak az egyéb illetékességi szabályok.
A Javaslat a hatályos szabályozással egyezően határozza meg a kizárólagos illetékesség alá tartozó
bűncselekményeket.
A 23-24. §-hoz
A Javaslat megtartja a hatáskör és az illetékesség vizsgálatának, valamint az eljáró bíróság
kijelölésének hatályos szabályait. A kijelölés szabályai között rendezi azt, hogy a kijelölésről a
kizárással együtt kell dönteni, ha az eljáró bíróság kijelöléséről kizárás miatt kell határozni.
IV.	Fejezet
Az ügyészség
A 25. §-hoz
A magyar szervezeti megoldás szerint minden ügyész az ügyészség nevében jár el, amelynek során
ügyészi jogokat gyakorol. A Javaslat ezért az „ügyész” helyett az „ügyészség” kifejezést használja,
értelemszerűen azon szabályok kivételével, amelyek csak az eljáró ügyészre vagy az eljáró ügyészre
is vonatkoznak, így például a kizárás szabályai, illetve a bírósági eljárás egyes szabályai.
A Javaslat a bíróságra vonatkozó rendelkezésekhez hasonlóan összefoglalja az ügyészség feladatait.
Az ügyészség lényegét adó, fő feladata, hogy az ügyészség a közvádló. Nemcsak a büntetőeljárás
alapelveit képező vádelv, illetve az eljárási feladatok megosztásának elve igényli ezt, hanem az,
hogy hagyományosan ezt tekintik az ügyészség feladatának, továbbá a hatályos jogszabályi
rendelkezés is szól erről. Már a királyi ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. törvénycikk 1. §-a is
úgy határozza meg az ügyészség feladatát, hogy az igazságszolgáltatás körül az állam közérdekeit a
jelen törvény által meghatározott ügyekben a kir. ügyészség képviseli. Az Alaptörvény is ekként
jelöli ki az ügyészség feladatát, amikor a 29. cikkében úgy rendelkezik, hogy a legfőbb ügyész és az
ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam
büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. A Javaslat a közvádlói feladat mellett külön nevesíti a
336
közvádlói funkció megalapozott gyakorlásához szükséges további feladatokat is, és utal az
előkészítő eljárással, valamint a nyomozással összefüggő feladatok lényeges tartalmára.
A 26. §-hoz
Az ügyészségi feladatok meghatározását követően a Javaslat katalógusát adja a feladatokhoz
kapcsolódó alapvető ügyészségi jogosítványoknak is. A feladat-meghatározás sorrendjében így az
ügyészséget a bírósági eljárásban megillető indítványtételi és észrevételezi jogot követően a
nyomozás felderítési és vizsgálati szakaszában eltérő jogok, valamint a nyomozás ügyészségi
hatáskörbe vonásának általános joga következik, amelyek magyarázatát - minthogy szorosan
kötődnek a nyomozás rendszeréhez - a nyomozás alapvető rendelkezéseihez fűzött indokolás
tartalmazza. Az ügyészségi szervezet büntetőeljárási jogait személyesen az eljáró ügyészségen
működő ügyészek gyakorolják, eljárási cselekmény elvégzését ugyanakkor csak a felettes ügyész
tilthatja meg.
A 27-28. §-hoz
A bíróságra vonatkozó szabályozáshoz hasonlóan a Javaslat az ügyészség feladatának
meghatározását követően az ügyész kizárására vonatkozó szabályokat rendezi. A szabályozás elvei
a szervezeti különbségekből fakadó eltérésekkel megegyeznek a bíró kizárásának szabályozási
elveivel. A Javaslat kizárólag az adott ügyben eljáró ügyész kizárását teszi lehetővé, így a kizárási
okokat csak az ügyésszel szemben lehet bejelenteni, az ügyészséggel szemben nem. A konkrét
esetben ez nemcsak a határozat vagy vádirat tervezetét elkészítő ügyészt jelentheti, hanem a
kiadmányozásra jogosult ügyészt vagy vezető állású ügyészt is.
A bíró kizárására vonatkozó, említett szabályhoz hasonlóan a Javaslat úgy rendelkezik, hogy
elfogultság esetén önmagában nem kizárási ok, ha az ügyész a sérelmére a büntetőeljárásban részt
vevő személy által az eljárása alatt, illetve emiatt elkövetett bűncselekmény miatt feljelentést tett.
Ha a kizárási okot nem az eljáró ügyész jelenti be, az ügyész a bejelentés elintézéséig korlátozás
nélkül eljárhat, azaz a feljelentést elutasíthatja, az eljárást megszüntetheti, kényszerintézkedést
alkalmazhat, vádat emelhet, és a vádat képviselheti.
A bíróságra vonatkozó szabálytól eltérően a Javaslat megtartja azt a hatályos rendelkezést, hogy
nem járhat el az ügyben - a Legfőbb Ügyészség kivételével - az az ügyészség, amelynek a
vezetőjével vagy vezetőhelyettesével szemben meghatározott objektív kizárási ok merült fel. Ennek
indoka az, hogy míg a bíróság elnöke vagy elnökhelyettese igazgatási jogkörben járhat el az ügyben
eljáró bírót érintően, tehát az ügy elintézésére vonatkozóan utasítást nem adhat az eljáró bírónak,
addig a vezető állású ügyész utasítás adására jogosult ebben a kérdésben.
A minden alapot nélkülöző bejelentések elkerülése érdekében a kizárás iránti bejelentést indokolni
és a kizárási ok fennállását valószínűsíteni kell csakúgy, mint az eljáró bíró esetében.
A Javaslat úgy rendelkezik, hogy a kizárásnak helyt adó határozat ellen, és a vádemelést követően a
kizárást megtagadó határozat ellen panasznak nincs helye. Ennek indoka az, hogy a vádemelést
követően az ügyész ügyféli pozícióba kerül, az ügy érdemében nem ő dönt, így a jogorvoslat
lehetőségének kizárása érdeksérelmet nem okoz.
A 29. §-hoz
Noha a vádelv alapján bírósági eljárás nem indulhat az arra jogosult által emelt vád hiányában,
azonban az említett rendelkezések alapján a megvádolt személyt bűncselekmény elkövetése miatt
egyedül a bíróság mondhatja ki bűnösnek és őt szűk kivételektől eltekintve egyedül a bíróság
sújthatja büntetőjogi szankcióval. Az ügyészség, amely a nyomozás során az ügy ura, a bírósági
eljárásban a fél pozíciójába kerül és nemzetközi szerződésekből fakadó, valamint alkotmányos
337
követelményként a fegyverek egyenlőségének elve alapján a védelemmel összemérhető jogokkal
rendelkezik. Mindezekre figyelemmel a Javaslat megtartja azt a rendelkezést, hogy az ügyészség
hatásköre és illetékessége elsősorban a bíróságok hatáskörétől és illetékességétől függ, azaz az
ügyészség hatáskörét és illetékességét annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza
meg, amely mellett működik. Ez a rendelkezés összhangban van a magyar büntető eljárásjogi
hagyományokkal is. Már a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk 36. §-a is
úgy rendelkezett, hogy a „kir. ügyészség illetékességét ama biróság illetékessége határozza meg, a
mely mellé rendelve van”.
E szabályt azonban nem indokolt kivételt nem tűrő szabályként megfogalmazni. Vannak ugyanis
olyan ügyészségek, amelyek hatásköre és illetékessége nem függhet a bírósági hatásköri és
illetékességi szabályoktól. Minthogy az ügyészség a kizárólagos hatáskörébe tartozó
bűncselekmények nyomozását is végzi, az e feladatot ellátó ügyészségek hatásköre és illetékessége
nem igazodhat a bírósági szervezetrendszer által meghatározott bírósági hatáskörhöz és
illetékességhez. Az ügyészségek ugyanis olyan bűncselekmények nyomozását is végzik, amelyek
különböző szintű bíróságok hatáskörébe tartoznak. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy az
ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó bűncselekmények viszonylag szűk körére
tekintettel nem indokolt, hogy minden járásbíróság mellett működő járási ügyészség végezze e
bűncselekmények nyomozását.
A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság közül az ügyészség az egyetlen, amelynek a
büntetőeljárás mindegyik szakaszában szerepe van. Kiemelkedő a szerepe a nyomozás során. A
bűncselekményekkel szembeni minél hatékonyabb fellépés biztosítása, a bűnözés minőségi és
mennyiségi alakulására figyelemmel szükségessé váló változások azonban megkövetelik, hogy egy
sokkal rugalmasabb szabály is érvényesülhessen az ügyészség hatáskörének és illetékességének
meghatározása során. A Javaslat ezért megőrzi azt a szabályt, amely szerint a legfőbb ügyész vagy a
felettes ügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre a hatásköre vagy
az illetékessége egyébként nem terjed ki.
A 30. §-hoz
Előfordulnak olyan bűncselekmények, amelyek nyomozását indokolt az ügyészségre bízni. Ezt
többek között vagy a bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlya, vagy a tisztességes eljárás
látszatának jelentősége indokolja. A Javaslat jelentős részben átveszi a hatályos szabályozást az
ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó bűncselekményekkel kapcsolatban.
Továbbra is indokolt a kizárólagos ügyészségi nyomozás fenntartása a tágabb értelemben vett
igazságszolgáltatás körébe tartozó személyek - a bíró, az ügyész, a bírósági titkár, az alügyész, a
bírósági és ügyészségi fogalmazó, a bírósági ügyintéző és az ügyészségi megbízott - a rendőrség, az
Országgyűlési Őrség, a NAV hivatásos állományú tagja, a kormányzati szolgálati jogviszonyban
foglalkoztatott pénzügyi nyomozó ellen elkövetett emberölés, hivatalos személy ellen elkövetett
emberrablás, hivatalos személy elleni erőszak, hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt
elkövetett rablás esetében. A Javaslat a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatás körében eljáró
hivatalos személyekhez hasonlóan a külföldi hivatalos személyeket közvetlenül sértő, említett
erőszakos bűncselekmények miatti nyomozását is ügyészségi hatáskörbe utalja. A Javaslat az
ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe utalja a hivatalos személyekkel összefüggésben
elkövetett korrupciós bűncselekmények, azaz a hivatali vesztegetés, a hivatali vesztegetés
elfogadása, a Btk. 298. § (1), (1a) és (3) bekezdése szerinti hivatalos személy vagy külföldi
hivatalos személy vonatkozásában elkövetett befolyás vásárlása, a Btk. 299. § (1), (2) és (5)
bekezdése szerinti hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy vonatkozásában elkövetett
befolyással üzérkedés továbbá a vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban bűncselekményét,
figyelemmel azok tárgyi súlyára és arra, hogy e bűncselekmények bizonyítása is általában
nehezebb.
338
Semmivel sem indokolható azonban az, hogy az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények (Btk.
XXVI. fejezet) közül a nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni
bűncselekmény kivételével azok, amelyeket a hatályos szabályozás az ügyészségi nyomozás
kizárólagos hatáskörébe utal továbbra is ügyészségi nyomozás alá tartozzanak. Nem foghat helyt az
az indok, hogy azért kell e bűncselekményeket az ügyészségnek nyomoznia, mert az ügyészség
része a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatásnak - az Alaptörvény terminológiáját használva
az igazságszolgáltatás közreműködője -, a rendőrség pedig nem az. Ugyancsak alappal nem lehet
hivatkozni arra, hogy az ügyészségi nyomozás hatáskörét e bűncselekmények jelentős tárgyi súlya
vagy nehéz bizonyíthatósága indokolja, mert a nyomozó hatóságok hatáskörébe is tartoznak
hasonlóan jelentős tárgyi súlyú vagy nehezen bizonyítható bűncselekmények.
A Javaslat a kizárólagos ügyészségi nyomozás hatáskörébe tartozó többi bűncselekményi kört
lényegét tekintve a hatályos szabályozással egyezően tartalmazza.
V.	Fejezet
A nyomozó hatóság
A 31. §-hoz
A Javaslat a nyomozó hatóság feladataként a bűncselekmények felderítését határozza meg, amelyet
a nyomozó hatóság az előkészítő eljárás és a nyomozás elvégzésével lát el. A Javaslat a nyomozó
hatóság önállóságát is rögzíti, amely az előkészítő eljárás és a felderítés során főszabály, de - az
ügyészség eltérő rendelkezésének hiányában - az ügyészségi irányítás alatt álló vizsgálatban is
irányadó. A Javaslat a nyomozó hatóság feladatai közt rendezi az ügyészségi utasítás teljesítésének
kötelezettségét és az ezért felelős személy meghatározását, továbbá az esetleges jogellenes utasítás
esetén követendő eljárást, valamint megtartja a korábbi Be.-nek a felettes ügyészséghez történő
előterjesztés szabályait.
A meglévő technikai és emberi erőforrásokra, stb. figyelemmel a Javaslat meghagyja általános
nyomozó hatóságnak a rendőrséget azzal, hogy szabatosan megjelöli annak nyomozó hatóságként
eljáró szervét.
A 32-33. §-hoz
A nyomozó hatóság tagjának kizárásánál a Javaslat lényegében az ügyész kizárására vonatkozó
szabályokra utal vissza. A csak a nyomozó hatóságra vonatkozó kizárási szabályok esetében a
szabályozási elvek megegyeznek az ügyész kizárásának szabályozására vonatkozó elvekkel, a
szabályok is hasonlóak a két szervezetrendszer feladatából, felépítéséből, stb. fakadó
különbségekből adódó értelemszerű eltérésekkel.
A Javaslat kizárólag a nyomozó hatóság konkrét ügyben eljáró tagjának a kizárását teszi lehetővé.
Ha a kizárási okot nem a nyomozó hatóság eljáró tagja jelenti be, ő a bejelentés elintézéséig
korlátozás nélkül eljárhat, tehát olyan kényszerintézkedést is alkalmazhat, amelynek az
elrendelésére a nyomozó hatóság is jogosult.
A Javaslat úgy rendelkezik, hogy nem járhat el az ügyben az a nyomozó hatóság, amelynek
vezetőjével szemben meghatározott objektív kizárási ok merül fel. Ha a kizárási ok az országos
illetékességű nyomozó hatóság vezetőjével szemben merül fel, a nyomozást az ügyészség végzi.
Annak érdekében, hogy a rendőrség szervezete rugalmasan tudjon alkalmazkodni a bűnüldözés által
támasztott igényeknek, indokolt továbbra is rendeleti szintű szabályozásra hagyni a rendőri
nyomozó hatóságok hatáskörének és illetékességének szabályozását, ahogy azt a büntetőeljárásról
szóló korábbi törvények is tették.
339
A 34-35. §-hoz
Vannak ugyanakkor olyan bűncselekmények, amelyek nyomozását indokolt a NAV-ra bízni. E
bűncselekményeket vagy a NAV adóztatási, illetve vámszervei által beszedett adókra, vámokra,
jövedékekre az államháztartás alrendszereinek költségvetését illető más befizetésekre, illetve az e
költségvetésekből származó támogatásokra, kifizetésekre követik el, vagy ezek
eszközcselekményeiként fordulnak elő, avagy áruknak, illetve jellemzően összefüggenek
szolgáltatásoknak az országba való behozatalával, kivitelével, az országon történő átszállításával. A
Javaslat nem változtat a NAV-nak, mint nyomozó hatóságnak a jelenlegi szabályozás szerinti
hatáskörén.
VI.	Fejezet
A büntetőeljárásban eljáró egyéb szervek
A 36. §-hoz
A Javaslat a büntetőeljárásban eljáró egyéb szervek között utal egyrészt az előkészítő eljárásban a
leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szervekre, másrészt a bűnügyi vagyon kezeléséért
felelős szervre.
A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szervek azon szervek, amelyek a rájuk vonatkozó
jogszabályok alapján bűnüldözési feladatokat látnak el. E szervek a leplezett eszközöket a
bűnüldözési feladataik végrehajtása céljából a büntetőeljárási törvényben meghatározott szabályok
alapján alkalmazhatják. Előkészítő eljárást nem csak a büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel
rendelkező ügyészség vagy nyomozó hatóság folytathat, hanem a Rendőrségről szóló 1994. évi
XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) alapján a hatáskörébe tartozó cselekmény miatt a rendőrség
belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a terrorizmust elhárító
szerve is.
A büntetőeljárásban az elkobzás és a vagyonelkobzás érdekében lefoglalt dolog vagy elektronikus
adat, illetve a zár alá vett vagyon kezeléséért felelős szerv közreműködik. A bűnjelek mellett a
hatékony vagyonkezelés biztosítása és a büntetőeljárás során eljáró hatóságok, illetve bíróságok
feladatainak egyszerűsítése érdekében indokolt, hogy a bűnügyi vagyon kezelését egy arra
szakosodott szerv lássa el, amely szakszerűen és időszerűen képes a vagyonkezelés körébe tartozó
döntések meghozatalára. A bűnjel és a bűnügyi vagyon kezeléséért felelős szerv jogszabályban
meghatározott feltételek esetén végzi a bűnügyi vagyon, illetve a lefoglalt bizonyítási eszközök
nyilvántartását, tárolását, őrzését, és kezelését.
A nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó szabályok irányadók a büntetőeljárásban eljáró
egyéb szervek tagjának kizárására is.
HARMADIK RÉSZ
A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN RÉSZT VEVŐ SZEMÉLYEK
A 37. §-hoz
A Javaslat a Be.-hez hasonlóan szintén meghatározza a büntetőeljárásban részt vevő személyeket. A
Javaslat alapján a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság, illetve a büntetőeljárásban eljáró egyéb
szervek nem résztvevői a büntetőeljárásnak. A Javaslat a segítők megjelenítését azért mellőzi, mert
a segítők, ideértve a képviselőket is, szerepe döntően járulékos, míg ha valamely kérdésben
személyükben is érintettek, akkor az 58. § alapján egyéb érdekeltként vesznek részt a
büntetőelj árásban.
VII.	Fejezet
340
A terhelt
A 38. §-hoz
A Javaslat nem változtat a terheltnek a Be. 43. § (1) bekezdésében meghatározott fogalmán, a (2)
bekezdés szerinti taxatív felsorolásból adódóan ugyanakkor a büntetőeljárásban a terhelt és így a
terhelti jogok, illetve kötelezettségek címzettje kizárólag a gyanúsított, a vádlott és az elítélt lehet.
A Javaslat részletszabályai emellett nyilvánvalóvá teszik, hogy a nyomozás során a terhelti
részvétel kezdete a gyanúsítotti kihallgatás, az az időpont, amikor az érintett tudomására hozzák,
hogy vele szemben milyen bűncselekmény miatt járnak el. A gyanúsítotti kihallgatás , valamint a
távollévő terhelttel szembeni eljárás szabályai alapján a Javaslat egyértelműen és következetesen
határozza meg, hogy a gyanúsítottként kihallgatandó, idézett, előállított személy a gyanúsítotti
kihallgatásáig, illetve a gyanúsítottá nyilvánításáig korlátozott jogosultságokkal rendelkezik, és nem
terhelik a gyanúsítotti kötelezettségek sem.
A 39. §-hoz
A terheltet megillető eljárási jogok köre és tartalma tekintetében a Javaslat nem módosítja jelentős
mértékben a Be. 43. § rendelkezéseit, a hangsúlybeli változások és pontosítások útján a Javaslat az
eljárás tisztességessége érdekében az egyértelműséget célozza. Ennek megfelelően a Javaslat a
terhelt e minőségéből eredő jogait a személyéhez köti, így azok biztosítása a bíróság, ügyészség és
nyomozó hatóság általános kötelezettsége. A Javaslat csupán egy esetben, a felkészülési idő
kapcsán nevesíti az eljárási jog kötelezettjeit, hogy a Be. 43. § (2) bekezdés c) pontjával szemben a
joggyakorlat számára megkerülhetetlen követelményt támasszon.
A Javaslat a védelemre való felkészülés mellett önálló terhelti jogként ismeri el a védő
igénybevételének, meghatalmazásának, és a védővel való tanácskozás jogát is, ahogy a Javaslat a
bizonyításban való aktív közreműködés jogát is, annak több elemét felsorakoztatva, külön nevesíti.
A Javaslat a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson
való jelenlét jogának megerősítéséről szóló 2016/343/EU parlamenti és tanácsi irányelvvel
összhangban - részben a tárgyalási jelenléttel és az eljárás egyszerűsítésével összefüggő
részletszabályok megalapozása céljából is - önálló és kiemelkedő terhelti jogként határozza meg a
tárgyaláson, továbbá a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés tárgyában
tartandó ülésen történő jelenlét jogát.
A terhelt együttműködésének ösztönzésére irányuló jogpolitikai szándékkal összhangban a Javaslat
új terhelti jogként fogalmazza meg továbbá, hogy a terhelt a büntetőeljárás bármely szakaszában
kezdeményezheti az ügyészséggel történő megállapodást a terhére rótt tények és jogi minősítés
beismerése, továbbá akár az alkalmazhatóak joghátrány vonatkozásában is.
Garanciális elemként, a joggyakorlat egyértelmű eligazítása érdekében a védekezésre való
felkészüléssel és a védővel való tanácskozással összefüggésben a Javaslat továbbá meghatároz egy
minimális időtartamot, amely előtt e terhelti jogok tényleges gyakorlása nem korlátozható.
A szabadlábon lévő terhelthez képest a fogva lévő terhelt számára a Javaslat további jogokat is
biztosít a vonatkozó uniós joganyag - pl. a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló
2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv - rendelkezéseit is beépítve.
A terhelt kötelezettségei a büntetőeljárás céljára történő rendelkezésre állásként foglalhatóak össze,
ennek érdekében a Javaslat az elérhetőség minimális, de észszerű időn belüli közlését és az eljárási
cselekményeken történő megjelenést írja elő a terhelt számára.
A 40. §-hoz
341
A terhelt halála a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét megszünteti, a megindult és akár
jogerősen be is fejezett büntetőeljárásnak ugyanakkor lehetnek olyan, a kegyeleti joggal és az
örökléssel összefüggő hatásai, amelyek szükségessé teszik, hogy a Javaslat a terhelt halála után is
biztosítsa egyes büntetőeljárási intézmények igénybe vételének lehetőségét.
A polgári jog alapján a terhelt halálával örököse a terhelt hagyatékát - elfogadás vagy bármely más
jogcselekmény nélkül - megszerzi, így büntetőeljárásból, illetve az annak során hozott
határozatokból következő vagyoni igények és terhek is az örökösre szállnak át. Annak érdekében,
hogy az örökös az így megszerzett vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jogát gyakorolni tudja, a
Javaslat a biztosíték visszaadása iránti, továbbá a kártalanítási és visszatérítési igény érvényesítésére
a terhelt örökösét is feljogosítja, míg a hagyatéki terhek közé tartozó, a terhelttel szemben
érvényesített polgári jogi igény esetén lehetővé teszi, hogy az örökös a polgári jogi igénynek helyt
adó ítéleti rendelkezés ellen fellebbezést jelentsen be.
Nem csupán az anyagi igazságot érintő kérdés, hanem a kegyeleti jogot is érintő rendelkezése a
Javaslatnak, hogy a terhelt egyes hozzátartozói a terhelt javára annak halála után is előterjeszthetnek
perújítási és felülvizsgálati indítványt, amellyel a Javaslat a meghalt terhelt emlékét - jóhírnevét és
becsületét - megillető jogi védelemre is tekintettel biztosít lehetőséget a jogerő áttörésére.
A terhelti hozzátartozó saját jogon történő fellépéséhez - pl. a védő meghatalmazása vagy a
kényszergyógykezelés elrendelése elleni fellebbezés - képest, ahol a hozzátartozó a
büntetőeljárásban jellemzően segítői, illetve egyéb érdekelti pozícióba kerül, a felsorolt esetekben a
hozzátartozó vagy az örökös eljárási részvétele származékos, a terhelt halálából következik, ezért a
Javaslat e körben önálló eljárási jogok meghatározása helyett a terhelti jogok jogutódlását
rendszeresíti.
VIII.	Fejezet
A védő
A 41. §-hoz
A védő intézményének mértékadó átalakítása az intézmény egészét tekintve nem indokolható, így
alapvetéseiben a Javaslat is megtartja a Be. szabályozását. Ennek ellenére a Javaslat számos
részterületen jelentős változásokat vezet be. Védőként továbbra is a terhelt választása szerinti
meghatalmazott védő, vagy a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság rendelkezése alapján kirendelt
védő járhat el. Az európai közösségi szakjogász ügyvédként történő fellépését és annak feltételeit az
ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény kimerítően rendezi, így annak külön nevesítése a
büntetőeljárási törvényben szükségtelen. A Javaslat az ügyvédjelölt fellépésével összefüggésben
meg kívánja tartani a Be. fellépési lehetőséget biztosító, ugyanakkor e fellépést észszerű korlátok
között tartó megközelítését, azzal együtt, hogy sok esetben a gyakorlat számára is nehézséget okozó
szabályozás számottevő egyszerűsítése vált indokolttá. Az ügyvédjelölt ennek megfelelően
teljeskörűen felléphet a vádemelés előtt, jellemzően a nyomozó hatóság vagy az ügyészség által
végrehajtott eljárási cselekményeken, továbbá a bírósági eljárásokban is, függetlenül attól, hogy az
eljárási cselekményre mely bíróság előtt, milyen formában kerül sor. A vádemelés után az
ügyvédjelölt korlátozás nélkül járhat el a járásbíróság előtt, és eljárhat a törvényszék előtti
eljárásokban, azonban itt perbeszédet nem tarthat. Lényeges kiemelni, hogy amennyiben az
ügyvédjelölt fellépésre jogosult, úgy jognyilatkozat tételére is korlátozás nélkül lehetősége van. A
Javaslat ezzel szakít a Be. törvényszék előtti fellépést legalább egyéves ügyvédjelölti gyakorlathoz
kötő rendszerével, amely önmagában nem alkalmas érdemben garantálni a felkészült ügyvédjelölti
fellépést, ugyanakkor adminisztratív többletterhet, és indokolatlan gyakorlati nehézséget
eredményez.
A 42. §-hoz
342
A Javaslat kiemeli és általános elvként fogalmazza meg, hogy a védő a terhelt - közvetlenül a
terhelt személyhez nem kötődő - jogait gyakorolhatja teljeskörűen és védői jogokként, önállóan.
Ezzel a Javaslat a „védelem” egységességét is igyekszik kifejezni, másrészt a büntetőeljárás
egészén átívelő rendelkezésként funkcionál. A védő az általános terhelti jogokon túl a (2)
bekezdésben foglalt további jogosultságokkal is rendelkezik. A Javaslat általános elvként határozza
meg, hogy a terhelttel közölt határozatokat minden esetben közölni kell a védőjével is. Így
amennyiben a Javaslat részletszabályai alapján kétség merülne fel, hogy a terheltet érintő
határozatot a védő számára is kézbesíteni kell-e, úgy az általános szabály ezt egyértelműen rendezi.
A Javaslatban a védő kötelezettségei tekintetében új elemként jelenik meg az időszerűség
biztosításával kapcsolatos felelősség, pontosabban az, hogy a védő saját feladatát köteles olyan
módon teljesíteni, hogy azzal a büntetőeljárás időszerű lefolytatását ne hátráltassa. Ez alapján a
védő tudatos mulasztása, feladatainak teljesítésével kapcsolatos indokolatlan késlekedése, vagy
jogainak az eljárás elhúzódását eredményező gyakorlása a védő kötelezettségszegésének tekinthető.
A Javaslat megtartja a terhelt érdekében eljáró több védő intézményét. Tekintettel arra, hogy a több
védő eljárása a védői jogok gyakorlásának, illetve a kötelezettségek teljesítésének kérdését érinti,
ezért a több védő esetén alkalmazandó különös szabályok a védő jogai és kötelezettségei alcímbe
kerültek. Több védő eljárása esetén bizonyos pontosításokkal, lényegében a hatályos szabályok
érvényesülnek. A vezető védő kijelölésére a Javaslat alapján a terhelt jogosult, részben a terhelt
rendelkezési jogosultságára, részben arra figyelemmel, hogy több védő eljárására kizárólag
meghatalmazott védők esetében kerülhet sor. Amennyiben a terhelt a vezető védő kijelöléséről nem
rendelkezett, úgy elsősorban a megelőzés, egyidejűség esetén az eljáró bíróság, ügyészség,
nyomozó hatóság rendelkezése az irányadó. A terhelt rendelkezési jogánál fogva természetesen
bármikor rendelkezhet úgy, hogy más vezető védőt jelöl ki. A terhelt rendelkezési joga
nyilvánvalóan csak az eljáró hatósággal történt közléssel válik hatályossá, így a vezető védő
kijelölése a kézbesítésre, perbeszéd tartására vonatkozó szabályok visszaélésszerű gyakorlására nem
lehet alkalmas. A jogorvoslati nyilatkozat megtételét illetően lényeges, hogy a Javaslat biztosítja,
hogy az eljárási cselekményen jelen lévő védő - abban az esetben is, ha nem vezető védő, vagy nem
a vezető védő által kijelölt védő, - minden esetben jogosult jogorvoslati nyilatkozat tételére. Az
eljárási cselekmények során a határozatok közlése kihirdetés útján történik, ezért a kézbesítés
szabályszerűségének biztosítása érdekében is elengedhetetlen, hogy a jelen lévő védő minden
esetben jogorvoslati jognyilatkozatot tehessen, amelyet a Javaslat egyértelműen szabályoz.
A 43. §-hoz
A védő kizárásának szabályait a Javaslat a hatályos rendelkezésekhez képest pontosítja. A Javaslat
alapján így kizárást kell eredményezzen, ha a védőt érintő bármely kizárási ok akár a jelenben áll
fenn, vagy akár a múltban állt fenn. A kizáró okot jelentő megbízás - így például a tanú érdekében
történő eljárás - a megszűnésével nyilvánvalóan nem szűnik meg az az érdekellentét, amely a
védőként történő fellépést kizárja. A tanú érdekében eljáró ügyvéd esetében a Javaslat kivételt tesz
abban az esetben, ha a tanú utóbb terhelti pozícióba kerül, hiszen ilyen esetben érdekellentétről nem
beszélhetünk.
A Javaslat új kizárási okként nevesíti, ha a védő az üggyel összefüggő más ügyben válik terheltté.
Előfordulhat, hogy az ügyek elkülönítése okán merül fel ilyen kizárásra okot adó körülmény, vagy
ha a védővel szemben, az adott ügyben elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény miatt
indul - elkülönült - eljárás. A kizárást mérlegelő bíróság feladata annak megítélése, hogy az ügyek
közötti összefüggés mely esetben éri el a kizárásra okot adó körülmény megállapításának
lehetőségét.
A Javaslat a több védő eljárásához hasonlóan megtartja a több terheltet képviselő védő intézményét
is. Az ilyen esetben felmerülő érdekellentétet a Javaslat a kizárási okok között rendezi, tekintettel
arra, hogy ennek egyetlen eljárásjogi akadálya a terheltek közötti érdekellentét lehet. A
343
gyakorlatban felmerült problémák kiküszöbölése végett a Javaslat egyértelművé teszi, hogy ha a
védő több terhelt érdekében jár el, és a terheltek közötti érdekellentét felmerül, a védőt az eljárásból
ki kell zárni. A védő feladatával, bizalmi helyzetével lenne ellentétes, ha ilyen esetben a védő a
terheltek között válogathatna, ezért ilyen esetben a védő kizárása indokolt, a védő a továbbiakban
egyik terhelt védelmét sem láthatja el.
A 44. §-hoz
A kötelező védelem eseteit a Javaslat két esetben terjeszti ki. A kényszerintézkedések
intézményrendszerének kialakítására figyelemmel indokolt a kötelező védelem bevezetése a
személyi szabadságot érintő valamennyi kényszerintézkedés alkalmazása esetén, amelybe a 272. §
(2)	bekezdése alapján beletartozik az őrizet, valamint a személyi szabadságot enyhébb fokban
korlátozó kényszerintézkedések is. A Javaslat e körben pontosítja továbbá, hogy a más ügyben
elrendelt személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések közül csupán a személyi szabadság
teljes elvonásával járó letartóztatás, és előzetes kényszergyógykezelés indokolja a kötelező védői
részvételt. Ezt támasztja alá, hogy a Javaslat 292. § (6)-(7) bekezdése jelentős könnyítést tartalmaz
a távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet alatt álló személy részére, hogy más ügyekben személyesen
gyakorolhassa jogait.
A gyakorlatban korábban felmerülő jogalkalmazási nehézséget oldja fel a kötelező védelem f) pont
második fordulata. Amennyiben a védő kirendelését az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó
hatóság tartja indokoltnak, a továbbiakban a védő részvétele kötelező az eljárásban. Ez érdemben a
bírósági eljárást érinti, ahol a kötelező védői részvétel egyben kötelező védői jelenlétet is jelent, de
kihatással lehet a nyomozás során az eljárási cselekmények érvényességére is. Ugyancsak kötelező
védői részvételt eredményez, ha a védő kirendelésére a terhelt indítványára kerül sor. A terhelt
indítványára történő védő kirendelését a 46. § (6) bekezdése szabályozza.
A Javaslat ugyancsak a felmerült gyakorlati nehézségek okán rendezi, hogy a beszédfogyatékosság
mellett az egyéb okból kommunikáció-képtelen személyt is fokozott védelemben kell részesíteni,
így számára a 78. § (6) bekezdése alapján kell a megértést, megértetést biztosítani, illetve terhelt
esetében a védő részvétele is kötelező az eljárásban. Meg kell jegyezni, hogy a kommunikációra
képtelen állapot a 44. § f) pontja alapján nem keletkeztet eljárásjogi kötelezettségeket, ha az például
ittas vagy bódult állapot eredménye, vagy az rövid ideig tartó, átmeneti jellegű.
A 45. §-hoz
Védőnek meghatalmazást továbbra is a terhelt, vagy az (1) bekezdés második mondatában
megjelölt terhelti segítők adhatnak. A meghatalmazott ügyvéd védőként továbbra is csak a
meghatalmazásnak az ügyben eljáró bírósághoz, vagy más hatósághoz történő benyújtását követően
járhat el. Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015.
évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési törvény) a meghatalmazás rendelkezési
nyilvántartásba vételét is lehetővé teszi, amely ugyanakkor egy egyoldalú nyilatkozat. Erre
figyelemmel az ilyen módon rögzített meghatalmazás csak a meghatalmazás elfogadásával, és
ennek a rendelkezési nyilvántartásban történő rögzítését követően jogosítja fel a meghatalmazottat a
védői fellépésre. E körülmények ellenőrzése a gyanúsított első kihallgatása esetén az ügyben eljáró
bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság feladata. A továbbiakban azonban a (6) bekezdés
rendelkezései alapján, a meghatalmazás benyújtásához hasonlóan, az utóbb rendelkezési
nyilvántartásba vett meghatalmazás, vagy annak utólagos módosítása csak a rendelkezési
nyilvántartásba vétel bejelentésétől hatályos.
A Javaslat megtartja a Be. rendelkezését arra nézve, hogy a segítők által adott meghatalmazás
esetén a védőként való fellépéshez nem kell a terhelt utólagos hozzájárulása, azonban a terhelt a
meghatalmazást a segítő által meghatalmazott védőtől is bármikor visszavonhatja. Ezzel biztosított
344
a terhelt utólagos rendelkezése a meghatalmazást érintően, ugyanakkor jelentősen megkönnyíti a
meghatalmazott védő fellépését.
A 46. §-hoz
A védő kirendelésének szabályait a Javaslat a gyakorlatban felmerült hiányosságokra tekintettel
annyiban alakítja át, hogy a kirendelt védő személyét nem a kirendelő szerv, hanem a kirendelő
székhelye szerint illetékes területi ügyvédi kamara állapítja meg. A kirendelt védő személyének
kijelölésével kapcsolatos eljárás kialakítása nem a Javaslat feladata, azonban a büntetőeljárás
rendszere alapján annak kialakítására oly módon kerülhet csak sor, hogy az egy - lényegében
automatikus, bármikor hozzáférhető - rendszerben biztosítsa az eljárási cselekmények időszerű,
akadálytalan lefolytatását. Ezt tükrözi a (3) bekezdésben meghatározott elvárás. Tekintettel arra,
hogy a kirendelő szerv kötve van a területi ügyvédi kamara által kijelölt ügyvédhez, a kijelölés
rendszerének működtetése során azt is biztosítani kell, hogy a kijelölt védő ténylegesen elérhető
legyen. Ez alapvetően az elérhetőséget biztosító megfelelő adatok rendelkezésre állását, valamint a
különleges időszakok - így különösen az éjszakák, hétvégék, szabadnapok - figyelembe vételét
jelenti. Nem szükségszerű, hogy a kijelölésre a kirendelő határozat alapján, annak közlését
követően kerüljön sor, a mai technikai feltételek mellett kialakítható olyan informatikai rendszer,
amely megfelelő működtetése nem igényli a kirendelő határozat közlését. Ennek pontos kialakítása
a rendszert üzemeltető területi ügyvédi kamara feladata. A (2) bekezdés ugyanakkor biztosítja, hogy
a kamara feladata megfelelően dokumentálható, rekonstruálható legyen, másrészt a kijelölés
elmaradásával kapcsolatos következmények is csak a kézbesítéshez köthetők.
A Javaslat célul tűzte ki, hogy a kirendelés indokaként meghatározható ok felmerülését követő
soron következő eljárási cselekményre már oly módon kerüljön sor, hogy a terhelt számára a
kirendelt védő, a kirendelt védővel történő kommunikáció lehetősége biztosított legyen. Ennek
megfelelően a Javaslat akként rendelkezik, hogy a kirendelésre a kirendelés okaként felmerült
helyzetet követő idézés, előállítás, értesítés esetén, azzal egyidejűleg kell sort keríteni. Amennyiben
a kirendelés oka az eljárási cselekményen merül fel, a védőt nyomban ki kell rendelni. Ez utóbbihoz
igazodik a Javaslat 387. § (2) bekezdése, amely ilyen esetben a védő megjelenésének biztosítása
végett a gyanúsítotti kihallgatás felfüggesztését írja elő. Ezzel megszűnik az a hatályos rendszer
alapján fennálló, esetenként számos eljárási cselekményt is magában foglaló átmeneti időszak,
amely során a törvény kötelező előírása okán ugyan kötelező a védelem, ugyanakkor a terhelt
mégsem rendelkezik védővel.
A Javaslat a kötelező eseteken túl, a terhelt számára indítványtételi lehetőséget, az ügyben eljáró
bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság számára mérlegelési lehetőséget biztosít a védő kirendelését
illetően. Ha a védő részvétele nem kötelező, a terhelt a nyomozás során abban az esetben
indítványozhatja a védő kirendelését, ha vagyoni helyzete nem teszi lehetővé számára, hogy
védelmére védőt hatalmazzon meg. A vádemelés után a terhelt vagyoni viszonyaitól függetlenül
kötelező erővel bíró indítványtételi jogot kap, azaz a vádemelés után indítványa esetén a védő
kirendelése kötelező. A büntetőügyen eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság, ha a
megfelelő védelem ellátásához azt szükségesnek tartja, az eljárás bármely szakaszában rendelkezhet
arról, hogy a terhelt számára védőt rendel ki. Meg kell jegyezni, hogy ebben az esetben a védő
kirendelésének oka az eljáró hatóság mérlegelésén alapszik, így amennyiben utóbb más
körülményekre figyelemmel a kirendelés indokolatlanná válik, vagy ha megállapítják, hogy a
kirendelést megalapozó körülményeket tévesen ítélték meg, a bíróság, ügyészség vagy a nyomozó
hatóság a 48. § (7) bekezdése alapján a védőt a kirendelés alól felmentheti.
A kirendelés elleni jogorvoslat, a kirendelt védő felmentése, valamint díjazása tekintetében a
Javaslat lényegében a Be. rendelkezéseit veszi át. A terhelt indokolt indítványában kérheti más védő
kijelölését, amely indítványról az eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság dönt. Ez a döntési
jogosultság ugyanakkor nem jelenti a kijelölési jogosultság átszállását is, azaz amennyiben az eljáró
345
bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság a terhelti indítványnak helyt ad, a védőként eljáró személy
kijelölése az (1) bekezdés alapján a területi ügyvédi kamara feladata lesz.
A 47. §-hoz
A kijelölés feladatának a területi ügyvédi kamarához történő telepítése azzal a nem kívánt
eredménnyel járhat, hogy a büntetőeljárás folyamatosságához, időszerűségéhez fűződő érdek
jelentősen sérül. Ilyen eset lehet, ha a) a kijelölésre belátható időn belül nem kerül sor, b) olyan
védő kijelölésére kerül sor, aki kizárt, vagy c) a védő értesítése, idézése a kijelöléskor megjelölt
elérhetőségeken nem biztosítható.
A nyomozás során ezekben az esetekben a Javaslat a helyettes védő intézményének
alkalmazhatóságát biztosítja az ügyészség és a nyomozó hatóság számára, hogy az eljárási
cselekményen védő részvételét biztosítsák. A helyettes védő intézményének lényege, hogy csupán
az aktuális eljárási cselekményt érinti, így a kirendelt védő személye változatlan marad. Erre
figyelemmel az a) pont esetén a területi ügyvédi kamara kijelöléssel kapcsolatos mulasztását
haladéktalanul pótolni kell, a b) pont esetén a védő kizárása végett kell intézkedni, a c) pont esetén
pedig tisztázni kell a védő megfelelő elérhetőségét. A kizárási okok esetében a kirendelő ügyészség,
nyomozó hatóság csak az ún. objektív kizárási okokat veheti figyelembe. A hatályos szabályok
alapján az eljáró ügyészség, nyomozó hatóság már a kirendelés során figyelembe vehette, hogy ne
kerüljön kirendelésre olyan személy, akinél objektív kizárási ok állapítható meg. A kijelölés területi
ügyvédi kamarához kerülésével ez a lehetőség megszűnt, míg a kijelölő kamara nem lesz abban a
helyzetben, hogy az objektív kizárási körülményeket figyelembe vegye. E körülmények szükséges,
ugyanakkor arányos kezelését teszi lehetővé, hogy a kizárásra egyébként nem jogosult ügyészség és
nyomozó hatóság is figyelembe vehesse - az adott esetben a kijelölt védő által sem vitatott -
objektív kizárási okokat, és megfelelően biztosíthassa a terhelt védekezéshez való jogát, az eljárási
cselekmények érvényességét.
A vádemelés után a Javaslat a már ismertetett helyzetekben a kijelölés feladatát és az azzal
kapcsolatos felelősséget visszaszármaztatja a bírósághoz. Ennek megfelelően a bírósági kijelölés
alapján a területi ügyvédi kamara által kijelölt védő kijelölése hatályát veszti, és a továbbiakban a
bíróság által kijelölt védő jár el kirendelt védőként. Az a) pont esetén a kijelölésre még nem került
sor, ezért annak hatályvesztését sem kellett előírni. További különbség, hogy a bíróság a védővel
kapcsolatos bármely kizárási körülményt vizsgálhatja, tekintettel arra, hogy ez áll összhangban a
bíróság kizárással kapcsolatos, a 43. § (3) bekezdésében meghatározott feladatával.
Kiemelést érdemel, hogy a megjelölt, speciális szabályok kizárólag a kijelölés időpontjában, illetve
ahhoz időben szorosan kapcsolódva alkalmazhatók. Így a 47. § rendelkezései nem alkalmazhatók,
ha a kizárási okra később derül fény, vagy a védő utóbb válik elérhetetlenné.
A Javaslat a (4) bekezdésben, a kijelölő határozat kézbesítésével rendelkezik arról, hogy a területi
ügyvédi kamara, és amennyiben már kijelölésre került, a kijelölt védő az (1)-(2) bekezdés
alkalmazásáról tudomást szerezhessen.
A 48. §-hoz
A Javaslat módosítja a védő meghatalmazásának kirendelés hatályával kapcsolatos
következményét. A hatályos rendszerben az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság
kirendelés visszavonásával kapcsolatos mulasztása esetén a kirendelt és a meghatalmazott védők
párhuzamosan járhattak el, ami az intézmények, illetve a terhelt védelemmel kapcsolatos
rendelkezési jogosultságával ellentétes. A Javaslat alapján a meghatalmazás benyújtásától kezdve a
kirendelés hatályát veszti. Ezzel egyidejűleg a Javaslat a meghatalmazott védő részére a
meghatalmazás benyújtásával egyidejűleg értesítési kötelezettséget, a korábban eljárt védő részére
az új védő tevékenységét segítő közreműködési kötelezettséget is keletkeztet.
346
A Javaslat a fentieken túlmenően megtartja a kirendelés hatályának megszüntetésével kapcsolatos
rendelkezési kötelezettséget. Amennyiben tehát a védő kötelező részvételének esetei megszűnnek,
vagyis a kirendelés indoka kiürül, úgy az eljáró bíróságnak, ügyészségnek, nyomozó hatóságnak
kell rendelkezni a kirendelés visszavonásáról. Ez lehetőséget biztosít adott esetben arra is, hogy az
eljáró szerv a kirendelés más indokát mérlegelje, vagy éppen a terheltet a kirendelés tárgyában
nyilatkoztassa.
A 49. §-hoz
A Javaslat általánosságban rendelkezik a helyettes védő kirendeléséről, amelyre akár kirendelt, akár
meghatalmazott védő mulasztása esetén sor kerülhet. Az intézmény nem a védő mulasztásának
szankciójaként érvényesül, az idézéssel szembeni mulasztás következményeit a Javaslat az idézés
szabályozásánál rendezi. A helyettes védő az eljárási cselekmények folytatásának lehetőségét
kívánja biztosítani. A helyettes védő kirendelésének minden esetben általános feltétele, hogy a védő
szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Tekintettel arra, hogy az idézés szabályai szerint
idézni csak azt lehet, akinek a jelenléte az eljárási cselekményen kötelező, így a védő esetében
idézésére csak kötelező védői részvétel, pontosabban kötelező védői jelenét esetén kerülhet sor.
A Javaslat a helyettes védő kirendelésének kötelező és fakultatív eseteit szabályozza. Helyettes
védő kirendelése kötelező, ha a szabályszerű idézésre meg nem jelent védő nem is jelezte
elmaradását, és akként sem gondoskodott védő részvételéről, hogy maga helyett egy helyettest
küldött volna. Ha az eljárási cselekmény megtartásának egyéb feltételei maradéktalanul fennállnak,
és az eljárási cselekmény mellőzése nem indokolt, úgy a Javaslat megteremti annak lehetőségét,
hogy a védő jelzés nélküli elmaradása ne lehessen akadálya az eljárási cselekmény teljesítésének.
A (2) bekezdés azokra az esetekre vonatkozik, amikor a védő esetlegesen jelzi távolmaradását, és
annak okát, azonban helyettesítéséről nem gondoskodott, így az eljárási cselekmény nem lenne
szabályszerűen megtartható. Amennyiben azonban az eljárási cselekmény megtartásának
elhalasztása okán az eljárási cselekmény eredményessége kerülne veszélybe, vagy ennek
következtében a büntetőeljárás jelentősen elhúzódna, az eljárási cselekmény helyettes védő
kirendelésével megtartható. Tipikusan ilyen lehetőség merülhet fel a személyi szabadságot érintő
kényszerintézkedések elrendelése tárgyában tartott ülés esetén, ha a védő jelenléte kötelező, vagy
például egy olyan személy tanúkénti kihallgatása esetén, akinek a jelenléte a továbbiakban nem,
vagy csupán indokolatlan nehézségekkel lenne biztosítható.
Látni kell, hogy az eljárási cselekmény elhalasztásának lehetősége az (1) bekezdés esetén
lényegében az eljáró hatóság szabad mérlegelésén múlik, amely során azt kell mérlegelnie, hogy a
mulasztó védő személyes jelenlétéhez nagyobb eljárási érdek fűződik, mint az eljárási cselekmény
megtartásához. Ezzel szemben a (2) bekezdés a halasztás konkrétan meghatározott következményei
esetén teszik csak lehetővé az eljárási cselekmény helyettes védő kirendelésével történő
megtartását.
A Javaslat a helyettes védő fellépésével, alkalmazhatóságával szemben lényegében a Be.-vel azonos
korlátokat állít. Az intézmény nem járhat a védekezéshez való jog érdemi korlátozásával, ezért a
helyettes védő jelenlétében a bizonyítási eljárás nem fejezhető be, a helyettes védő perbeszédet nem
tarthat. A korlátként megjelölt eljárási cselekményekkel kapcsolatos mulasztás szankcionálása nem
a helyettes védő intézményének feladata, az ezzel kapcsolatos esetleg tudatos időhúzó magatartást a
Javaslatban rendelkezésre álló más eszközökkel kell megoldani. A helyettes védő kirendelésére a
kirendelés általános szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy értelemszerűen ilyen esetekben az
időszerűség biztosítása végett a védő személyének kijelölése is a kirendelő szerv feladata. Ezzel
egyebek mellett megnyílik a lehetőség - ha a terheltek között érdekellentét nem állapítható meg - a
más terhelt védelmét ellátó ügyvéd kirendelésére és kijelölésére is. A Javaslat végül rendezi a
helyettes védő kirendelésének hatályát, amely minden esetben csak a helyettesítéssel érintett eljárási
cselekményre terjed ki.
347
IX.	Fejezet
A sértett
Az 50-51. §-hoz
A sértett fogalma a hatályos törvényi fogalomhoz képest annyiban változik, hogy a szöveg
egyértelművé teszi, miszerint a sértett természetes és nem természetes személy egyaránt lehet. Ezt a
hatályos szöveg kifejezetten nem jeleníti meg. Az új fogalomban továbbá egyértelmű utalás történik
a sértett személyt ért közvetlen sérelemre, vagyis, hogy sértett az lehet, akinek jogát vagy jogos
érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette.
A Javaslat egy helyen, összegyűjtve szerepelteti a sértettet megillető jogokat, ideértve a
magánfélként, pótmagánvádlóként, magánvádlóként történő fellépést is. A Be. a sértett eljárási
jogai között nem említi a sértett részére a törvény más helyén biztosított kérdezési, illetve
felszólalási jogot. A Javaslat ezért a Be.-ben feltüntetett jogok mellett kifejezetten utal a sértett
kérdezési, felszólalási lehetőségére, továbbá arra is, hogy a sértett bizonyítékot terjeszthet elő, és
segítő közreműködését veheti igénybe. A Javaslat a sértett jogai mellett a sértett kötelezettségeiről
is egyértelműen rendelkezik.
A Javaslat szerint a sértett az eljárás folyamán bármikor jogosult nyilatkozni arról, hogy a
bűncselekmény következtében milyen testi, lelki sérelmet szenvedett, milyen vagyoni hátrány érte,
kívánja-e a terhelt bűnösségének megállapítását és megbüntetését. Az új jogintézmény az Európai
Bizottság áldozatvédelemmel kapcsolatos ajánlására tekintettel került be a rendelkezések közé,
amely egyébként több európai országban is ismert. Megjegyzendő, hogy az a hatályos magyar
szabályozásban sem ismeretlen, hiszen a Be. 316. §-a értelmében a bizonyítási eljárás befejezését
követően a sértett nyilatkozhat arról, hogy a vádlott bűnösségének megállapítását és megbüntetését
kívánja-e. A sértetti nyilatkozat Javaslat szerinti bevezetése annyiban jelent újdonságot, hogy önálló
jogintézményként jelenik meg, amelyet már az eljárás elején lehetősége van a sértettnek megtenni.
A nyilatkozat kiváló jelzés a sértettek felé, hogy érdekeiket, sérelmeiket a hatóságok, eljáró szervek
figyelembe veszik.
A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó
minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló
2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre tekintettel került be a Javaslatba az arra
vonatkozó rendelkezés, hogy ha a sértett a büntetőeljárásban a jogait a továbbiakban nem kívánja
gyakorolni, erről bármikor jogosult nyilatkozni. A nyilatkozat természetesen, ahogy azt a
normaszöveg is kifejezi, nem akadálya annak, hogy ha szükséges, a sértettet tanúként lehessen
kihallgatni (tehát tanúzási kötelezettségeit teljesítenie kell), és nem mentesít az eljárási
cselekményeken való megjelenési kötelezettség alól sem. A sértett a nyilatkozatot az eljárás
bármely szakaszában visszavonhatja. A szöveg egyértelműen rögzíti, hogy a nyilatkozat
visszavonása esetén a sértett visszamenőlegesen nem gyakorolhatja a jogait, az ugyanis az eljárás
elhúzódásához vezethet. A Javaslat kifejezetten szól arról is, hogy ha a sértett nyilatkozik arról,
hogy sértetti jogait nem kívánja gyakorolni, akkor a bejelentett polgári jogi igényét vagy az erre
vonatkozó szándéknyilatkozatát visszavontnak kell tekinteni.
Az 52. §-hoz
A sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló és a magánfél esetében a Be. eltérően szabályozza azok
körét, akik az adott személy halálát követően a büntetőeljárásban felléphetnek. Ezen a
szabályozáson indokolt volt változtatni. Ezért a Javaslat külön részben rögzíti a sértetti jogutódlásra
vonatkozó általános szabályokat, amelyek - lévén, hogy sértetti „alkategóriák” - a magánvádló és a
pótmagánvádló jogutódlására is irányadók. Egyedüli kivétel a magánfél, ott ugyanis a Javaslat is -
348
hasonlóan a hatályos szabályozáshoz - az örökös részére ad jogosultságokat. Ezzel a megoldással
biztosítható a sértettekre és az egyes sértetti alkategóriákra vonatkozó következetes szabályozás.
A sértetti jogutódlásra vonatkozó általános szabályok mind a természetes, mind a nem természetes
személy sértettekre vonatkoznak. Ha a természetes személy sértett akár a büntetőeljárás megindítása
előtt, akár azután meghal, helyébe hozzátartozója, törvényes képviselője vagy a sértett által
jogszabály, illetve szerződés alapján eltartott személy léphet. A hozzátartozó fogalmát az új Be. is a
Btk. hozzátartozó fogalmához köti. Jelenleg a törvény értelmében nincs arra lehetőség, hogy ha a
sértett még azelőtt meghal, hogy pótmagánvádlóként, magánvádlóként fellépett volna, akkor a
jogutódja pótmagánvádlóként, magánvádlóként fellépjen. Mivel nincs indoka e tilalom további
fenntartásának, a Javaslat erre is lehetőséget ad. A Javaslat arra vonatkozóan is egyértelműen
szabályoz, hogy mi történik, ha több jogosult személy kíván sértetti jogutódként fellépni. Nem
természetes személy sértett megszűnése esetén helyébe a jogutódja léphet.
Az 53. §-hoz
A Javaslat pontosítja a magánvádló fogalmát. Egyrészt a megfogalmazással („a magánvádló az a
sértett”) egyértelművé teszi, hogy a magánvádló a sértett kategóriáján belül egy szűkebb kört takar.
Másrészt egyértelműen megkülönbözteti a természetes személy és a nem természetes személy
sértettet, és azt, hogy a magánvádas bűncselekmények közül melyiket lehet természetes személy
sértett és melyiket nem természetes személy sértett sérelmére elkövetni. Ez alapján az a) pontban a
természetes személy sértettre, a b) pontban a nem természetes személy sértettre történik utalás a
törvényben.
A Javaslat bővíti a magánvádas bűncselekmények körét, ide vonva a becsület csorbítására alkalmas
hamis hang- vagy képfelvétel készítése bűncselekményét is. Tekintettel a bűncselekmény becsület
csorbítására alkalmas természetére, e bűncselekmény kapcsán is elmondható, hogy a sérelem
megtorlandóságának leghivatottabb bírálója maga a sértett, a sértetten kívül az adott cselekmény
mást nem érint. Erre figyelemmel a becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel
készítése illeszkedik a Be. magánvádas bűncselekményeinek sorába.
Mivel a magánvádló a sértett egyik alcsoportját képezi, a sértettre vonatkozó valamennyi
rendelkezés (a sértett jogai és kötelezettségei, a sértetti jogutódlásra vonatkozó szabályok) irányadó
a magánvádlóra is.
A Javaslat a hatályos megoldással szemben azt célozza, hogy az igazságszolgáltatás során eljáró
személyek (bíró, ügyész és rendvédelmi szerv tagja) sérelmére elkövetett becsületsértés és
rágalmazás minősüljön közvádas bűncselekménynek. Minden hivatalos személy esetében ez
egyrészt nem indokolt, másrészt a jogalkalmazás során éppen az egyéb hivatalos személyekkel
kapcsolatos ilyen jellegű bűncselekmények közvádas eljárásban való elintézése okoz bonyolult
jogértelmezési helyzeteket, illetve okoz a jogalkalmazó szervek számára indokolatlan munkaterhet.
A becsületsértés és a rágalmazás közvádas jellegének egy szűkített, a Javaslatban szereplő körben
történő fenntartása a jelzett problémákat megoldaná.
Az 54. §-hoz
A Javaslat a hatályos törvényi megoldással szemben egyértelmű definíciót ad a pótmagánvádlóra
vonatkozóan, amely a magánvádlóhoz hasonlóan világossá teszi, hogy ebben az esetben is sértetti
alkategóriáról beszélhetünk. A Javaslat a pótmagánvádlóra vonatkozó valamennyi egyéb szabályt a
pótmagánvádas eljárásra vonatkozó külön eljárásba helyezte.
Mivel a pótmagánvádló a sértett egyik alcsoportját jelenti, a sértettre vonatkozó valamennyi
rendelkezés (a sértett jogai és kötelezettségei, a sértetti jogutódlásra vonatkozó szabályok) irányadó
a pótmagánvádlóra is.
349
Az 55-56. §-hoz
A polgári jogi igény büntetőeljárásban történő érvényesítésével kapcsolatos szabályozás kialakítása
során a Javaslat fokozott mértékben kívánja elősegíteni, hogy a sértett a sérelmére elkövetett
cselekmény büntetőjogi és polgári jogi jogkövetkezményeinek levonását egy eljárásban is kérhesse.
E cél elérése érdekében a Javaslat egyszerű, de egyértelmű, jól körülhatárolható szabályok szerint
rendezi a polgári jogi igény büntetőeljárásban történő elbírálásának lehetőségét.
Figyelemmel arra, hogy az új polgári perrendtartás tervezete számos olyan új megoldást alkalmaz a
polgári eljárás lefolytatásával összefüggésben, amelyek alapvetően térnek el mind a polgári peres
eljárás korábbi, mind a büntetőeljárás tervezett szabályaitól, a Javaslat összehangolja a polgári jogi
igény vonatkozásában az eltérő jellegű eljárásjogi szabályozásokat. Példaként említhető, hogy az új
polgári perrendtartás osztott perszerkezetet alkalmaz, így a Be. 70. § (5) bekezdéséhez hasonló, a
polgári perrendtartásról szóló törvényre mutató sommás utalás alkalmazása esetén a sértetti
igényérvényesítést akadályozó jogalkalmazási nehézségeket okozhatna, hogy az osztott
perszerkezet szabályainak alkalmazása mennyiben szükséges a büntetőeljárásban a polgári jogi
igény elbírálása során. Ugyancsak jogalkalmazási kérdéseket vethetne fel, hogy a polgári
perrendtartásban meghatározott sajátos eljárási határidők, vagy akár a kötelező jogi képviselet
szabályai a polgári jogi igény elbírálása során mennyiben alkalmazandóak, vagy alkalmazhatók a
büntetőeljárásban, mivel a sommás utalás adott esetben a büntetőeljárásban nehezen értelmezhető
szabályok alkalmazási kötelezettségét is megteremtené és ezzel a polgári jogi igény
büntetőeljárásbeli elbírálását nehezítené.
Mindezek alapján a Javaslat a Be. utaló megoldásával ellentétben a büntetőeljárási törvényben
kifejezetten rögzíti azokat a kereteket, amelyek a polgári jogi igény elbírálása tekintetében a polgári
perrendtartás alkalmazási körét jelentik.
Az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése alapelvként rögzíti az igazságszolgáltatás bírósági
monopóliumának elvét, ahogy általánosságban a 25. cikk (2) bekezdés a) pontja kifejezetten is
bírósági hatáskörbe utalja a magánjogi jogvitákban való döntést. Erre figyelemmel a magánjogi
jogvita elbírálása a büntetőeljárás keretein belül is bírósági hatáskörbe tartozik, azaz a polgári jogi
igényt kizárólag bíróság előtt lehet érvényesíteni, amelyet a magánfél meghatározása is tükröz. A
polgári jogi igény büntetőbíróság előtti érvényesítését így olyannak kell tekinteni, mintha a
magánfél mint felperes a terhelttel mint alperessel szemben a bíróság előtt keresetet terjesztett volna
elő. A sértetti érdekekre tekintettel ugyanakkor a Javaslat nem zárja ki, hogy a sértett a polgári jogi
igény érvényesítését a büntetőeljárás bírósági szakaszát megelőzően előkészíthesse és akár
biztosíthassa, a nyomozás során így a polgári jogi igény érvényesítésének szándéka a sértett által
bejelenthető és a sértett az igényének kielégítése érdekében a terhelt vagyonának zár alá vételét is
indítványozhatja.
A Javaslat a magánfél tekintetében eltér a sértetti jogutódlásra vonatkozó általános
rendelkezésektől, ennek megfelelően a hozzátartozó, a törvényes képviselő vagy a sértett által
eltartott személy helyett - az igény magánjogi jellegére tekintettel - egységesen a jogutódnak
biztosítja a magánfélként történő fellépés lehetőségét. Annak érdekében azonban, hogy a polgári
jogi igény büntetőeljárásban érvényesítése a sértett személyétől - pl. élők közötti jogügylet útján -
ne távolodjon el, a Javaslat mind a polgári jogi igény érvényesítését megelőzően, mind az utána
bekövetkezett jogutódlás esetén csak akkor engedi meg a jogutód magánféli fellépését, ha a
jogutódlás természetes személy esetén halál, nem természetes személy esetén megszűnés miatt,
vagy kifejezett jogszabályi rendelkezés alapján következett be.
A Javaslat tételesen meghatározza a büntetőeljárásban érvényesíthető polgári jogi igények körét,
amely a korábbi szabályozáshoz képest csupán látszólagos szűkítés, hiszen a felsorolás valamennyi,
a büntetőügyben eljáró bíróság által egyszerűbben elbírálható, jellemzően vagyoni jellegű
követelést lefed és csupán azon követelések esnek e körön kívülre, amelyek érvényesítését a
350
büntetőbíróság a gyakorlati tapasztalatok alapján egyébként is egyéb törvényes útra utasítaná. A
büntetőeljárásban így a kártérítésre, a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésére, a jogsértés
abbahagyására, illetve a sérelmes helyzet megszüntetésére, a sérelmes helyzetet megelőző, illetve az
eredeti állapot helyreállítására irányuló, valamint olyan egyéb követelés érvényesíthető, amely
valamely dolog kiadását vagy pénz fizetését célozza. Ezen igényeknek megfelelő intézkedéseket
ráadásul maga a büntetőeljárási jog is lehetővé tesz (pl. a lefoglalás megszüntetésnek szabályai
szerint az eltulajdonított dolog sértettek történő kiadása, vagy zaklatás esetén távoltartás keretében a
terhelt eltiltása a további jogsértéstől), így nincs észszerű indok arra, hogy azt a magánfél polgári
jogi igény érvényesítésével ne érhesse el. A Javaslat fenntartja továbbá a Be. azon szabályát, amely
szerint a büntetőeljárásban érvényesíthető polgári jogi igénynek a vád tárgyává tett cselekménnyel
közvetlen okozati összefüggésben kell állnia, amelyből egyrészt szintén következik az, hogy a
polgári jogi igény bíróság előtt - vádemelés után - érvényesíthető, másrészt az, hogy az ügy
tárgyához szorosan nem kapcsolódó magánjogi igények épp e kapcsolat áttételes jellege miatt nem
terhelhetik az alapvetően a büntetőjogi felelősség elbírálására hivatott büntetőeljárást.
A Javaslat a magánjogi igények egységes szempontok szerinti elbírálása érdekében a polgári jogi
igényre is alkalmazni rendeli a polgári perrendtartásról szóló törvény kereseti kérelem fajtáira és a
keresethalmazatra vonatkozó rendelkezéseit, egyúttal kifejezésre juttatja, hogy a bírósági úton nem
érvényesíthető igény a büntetőeljárásban sem terjeszthető elő. A Javaslat az egyértelműség céljával
zárja ki a polgári jogi igények köréből továbbá azt a követelést, amely érvényesítése nem bírósági
útra tartozik, hiszen az állam sérelmére elkövetett bűncselekmények következtében nem csak
magánjogi, hanem pl. a költségvetési csalás esetén adójogviszonyból eredő, közhatalmi jellegű
követelések is keletkezhetnek, de ezek a büntetőeljáráson kívül, vagy annak hiányában, polgári
peres úton egyébként sem lennének érvényesíthetőek. A Javaslat kiemeli, hogy a polgári jogi igény
tekintetében a hivatalbóliság követelménye az ügyészség tekintetében nem érvényesül, azaz az
ügyészség a törvényben meghatározott eseteken kívül csak a polgári perrendtartás szabályai szerint,
kisegítő jelleggel és korlátozott jogosítványokkal érvényesíthet a sértett helyett polgári jogi igényt,
vagy kapcsolódhat be annak érvényesítésébe a sértett oldalán.
X.	Fejezet
A vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt
Az 57. §-hoz
A Be. 55. § (1) bekezdése szerint egyéb érdekelt az, akinek a jogára vagy jogos érdekére a
büntetőeljárásban hozott határozat közvetlen hatással lehet. A Be. tehát egy már meghozott
határozathoz köti az eljárási részvétel lehetőségét, noha a büntetőeljárás sok esetben határozat
meghozatala nélkül is lényeges jogokat, érdekeket érint, továbbá büntetőeljárási jogok és
kötelezettségek határozat hiányában is gyakorolhatóak, vagy teljesítendőek.
Indokolt volt továbbá a büntetőeljárásban érintett feljelentő, tanú, szakértő, és más hasonló személy
jogainak, és kötelezettségeinek egyértelmű, és a büntetőeljárásban részt vevő terhelt, védő, sértett
szabályozásához igazodó rendezése is. Végezetül a Be. 55. § (2) bekezdése az elkobzással, vagy
vagyonelkobzással érintett személy estében a sértetti jogok alkalmazását vezette be, amely
indokolatlanul sommás megoldásnak tekinthető.
Mindezekre figyelemmel a Javaslat a fokozatosság elvét is figyelembe véve a szabályozást a
nyilvánvalóan többlet jogosultságokkal, illetve kötelezettségekkel rendelkező vagyoni érdekelt
meghatározásával és eljárásjogi helyzetének szabályozásával kezdi.
A vagyoni érdekeltek köre az elkobozható, illetve vagyonelkobzással érintett dolog, vagyon mellett
a kényszerintézkedések eszközrendszerének megfelelően kiegészül a más okból lefoglalt dologgal,
illetve az elektronikus adat hozzáférhetetlenné tételével érintett adattal rendelkezésre jogosult
351
személyek körével is. A szabályozás a büntetőeljárásban részt vevő más személyekhez hasonló
tematikával rendezi a vagyoni érdekelt jogait, majd kötelezettségeit.
A vagyoni érdekelt jogosultságát és kötelezettségét a rendelkezése alatt álló dolog, vagyon, adat, és
az azzal kapcsolatos eljárási cselekmények, döntések határozzák meg. Ennek megfelelően alakul
indítványtételi, észrevételezési, tájékoztatáshoz való, ügyirat megismerési, jelenléti joga. A jelenléti
jog részletszabályait a (3) bekezdés tartalmazza, amely alapján a vagyoni érdekelt jelenléti joga
egyrészt a vagyoni érdekelt kezdeményezéséhez kötött, másrészt az eljárás érdekeire, illetve az
eljárásban részt vevő személy védelme érdekében korlátozható.
Meg kell jegyezni, hogy továbbra is felmerülhet a büntetőeljárásban részt vevő személyek
eljárásjogi státuszának, és ezzel kapcsolatos jogosultságainak, kötelezettségeinek a torlódása. Így a
terhelt vagy a sértett a tőle lefoglalt dolog tekintetében vagyoni érdekelt is, vagy az eljárásban
egyéb érdekeltként részt vevő tanú, ha vagyonelkobzással is érintett, e vagyon vonatkozásában
vagyoni érdekelt is.
Az 58. §-hoz
A Javaslat az előbb kifejtettek szerint a vagyoni érdekeltet követően szabályozza a
büntetőeljárásban részt vevő egyéb érdekelteket, akik esetében az eljárási pozíciót nem csupán az
eljárásban hozott határozat alapozza meg, de valamennyi, a Javaslat alapján őt érintő eljárási jog
vagy kötelezettség. Ennek megfelelően a Javaslat teljeskörűen lefedi a büntetőeljárással érintett
személyeket. A büntetőeljárásban részt vevő fő személyek a terhelt, a védő és a sértett. E személyek
mellett jól meghatározható módon kapcsolódik az eljárásba a vagyoni érdekelt. Minden további
személy, aki eljárási cselekménnyel, vagy az eljárásban hozott határozattal érintett, egyéb
érdekeltként vesz részt az eljárásban. Ennek megfelelően a Javaslat nem tartalmazhat taxatív
felsorolást az egyéb érdekeltek tekintetben, ugyanakkor a jogalkalmazás elősegítése érdekében a (2)
bekezdés felsorolja a jellemzően felmerülő ilyen személyeket. E lista alapján egyértelmű, hogy
például a tanú vagy a szakértő az őket érintő eljárási cselekménnyel (idézéssel, értesítéssel,
jelenléttel, az eljárás helyszínén tartózkodással, közreműködéssel), vagy határozattal (díj,
költségtérítés) összefüggésben egyéb érdekeltként vesz részt, és jogai és kötelezettségei is ennek
megfelelően alakulnak. A (2) bekezdésben meghatározott felsorolás a Javaslat rendelkezései alapján
tovább bővíthető, így például egyéb érdekeltként veszt részt az eljárásban, akit a 213. § (3)
bekezdése alapján közreműködésre köteleznek, a kutatással érintett ingatlan vagy jármű
tulajdonosa, birtokosa vagy használója, vagy akit a 384. § alapján az eljárási cselekményről
eltávolítanak, vagy tartózkodásra köteleznek.
Az egyéb érdekelt jogait és kötelezettségeit a Javaslat a vagyoni érdekeltre mutató utalással rendezi.
Az egyéb érdekelt jogosultságait, kötelezettségeit pontosabb módon felsorolni nem lehetne,
tekintettel arra, hogy ezek tartalmát az egyéb érdekelti pozíciót megalapozó körülmények
határozzák meg. Így például a tanú esetében nyilvánvaló, hogy jogorvoslati jogosultsága nem terjed
ki a tanúkénti kihallgatására, ugyanakkor az idézésével összefüggésben, vagy az őt érintően
tervezett eljárási cselekményről tájékoztatást, felvilágosítást kérhet, az idézéssel kapcsolatban a
kézbesítési vélelem megdöntése iránt kérelmet terjeszt elő, költségtérítésének megállapításával,
vagy rendbírság kiszabása esetén jogorvoslattal élhet, mindezekkel összefüggésben ügyirat
megismerési jogát gyakorolhatja. A Javaslat részletszabályai alapján elképzelhető ezért, hogy az
egyéb érdekelt jogai mindösszesen arra terjednek ki, hogy az eljárási cselekményt végrehajtó
hatóságtól felvilágosítást kapjon, ezzel összefüggésben észrevételt tegyen, mint például az eljárási
cselekmény helyszínéről távozásra kötelezett személy esetében.
A 42/2005. (XI. 14.) AB határozatra, a Kúria 4/2015. számú BJE határozatára figyelemmel,
valamint a büntetőeljárásban az állam oldalán történő fellépés egységes szabályozása érdekében a
Javaslat átfogóan rendezi a költségvetést károsító bűncselekmények, valamint az állam sérelmére
elkövetett más bűncselekmények esetén a sértetti érdekek képviseletének kérdését. Ennek
352
megfelelően az állam sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén az állam mint sértett
büntetőeljárási cselekvőképességét a 69. § (6) bekezdése rendezi, a költségvetést károsító
bűncselekmények, valamint az állam sérelmére elkövetett más bűncselekmények esetén a polgári
jogi igény előterjesztésének lehetőségét, illetve korlátját az 56. § (4) bekezdése, a
pótmagánvádlóként történő fellépés tilalmát a 786. § (3) bekezdés e) pontja szabályozza. A Javaslat
alapján a Be. szabályozási koncepcióját megtörő Be. 195. § (2a) bekezdése is részben feleslegessé
vált, hiszen a 369. § (2) bekezdése alapján a feljelentő jogorvoslattal élhet a feljelentést elbíráló
határozat ellen. Ennek ellenére a Javaslat figyelemmel van arra, hogy egyes esetekben
jogszabályban meghatározott szervek a költségvetést károsító bűncselekmények, valamint az állam
sérelmére elkövetett más bűncselekmények esetén olyan feladatokkal, kötelezettségekkel
rendelkeznek, amelyek érintik az ilyen cselekmények vonatkozásában indult büntetőeljárást is.
Nyilvánvaló, hogy e szervek az állam képviseletében nem léphetnek fel, részükre a
büntetőeljárásban kizárólag az egyéb érdekelti pozíció lehet nyitott, amely azonban a jogszabályban
meghatározott feladatkörhöz képes csupán korlátozott fellépést tenne lehetővé. Minderre
figyelemmel a büntetőeljárásban egyéb érdekeltként fellépő, jogszabályban meghatározott szervek
eljárási jogait a Javaslat az (5) bekezdésben meghatározott, a feladataik teljesítéséhez szükséges
többletjogosultságokkal egészíti ki.
XI.	Fejezet
A segítők
Az 59-60. §-hoz
A Javaslat elszakad a Be. 59. §-ában meghatározott, egyébként sem egyértelmű segítő-fogalomtól
és új tartalommal tölti fel azt, amely értelmében segítőnek tekinti mindazon személyeket, akik a
terhelt, a sértett, a vagyoni érdekelt vagy az egyéb érdekelt oldalán, az eljárás ezen résztvevőihez
kapcsolódva közreműködnek a büntetőeljárásban.
A Javaslat az egyértelműség igényével taxatív felsorolást ad a segítőként eljárni jogosultakról, de az
általános érvényű szabályozást e helyen nem duzzasztja fel az eljárási cselekvőképességhez
kapcsolódó segítőre, azaz a törvényes képviselőre, valamint az egy-egy meghatározott eljárási
cselekmény kapcsán igénybe vehető segítőkre vonatkozó rendelkezésekkel, kizárólag a segítők
azon két fajtájára vonatkozó rendelkezéseket gyűjti össze, akik részvételi lehetősége a
büntetőeljárás egészére kiterjed.
A Javaslat egységesen és kizárólag negatív feltételeken keresztül határozza meg a segítők státuszát,
azaz lényegében kizárási szabályokat rögzít, emellett a járulékos szerepükre tekintettel a segítők
számára általánosságban a saját, illetve a segített személy eljárási jogaira és kötelezettségeire
vonatkozó felvilágosításhoz fűződő jogot nevesíti.
A 61-63. §-hoz
A Javaslat a Be.-nek a képviseleti formákat keverten tartalmazó szabályozása helyett az átláthatóság
érdekében a cselekvőképességgel összefüggő törvényes képviseletet, a törvényes képviselő
hiányából fakadóan kirendelésen alapuló eseti képviseletet és a meghatalmazáson alapuló
képviseletet határozottan elkülöníti és ügyleti képviseletként kizárólag ez utóbbit határozza meg.
A Javaslat a meghatalmazott képviselőként eljárni jogosultak körét a fentiekre figyelemmel a Be-
hez hasonlóan, és az átláthatóságot is szem előtt tartva határozza meg.
A Javaslat e felsorolásban mellőzi a pártfogó ügyvédi képviselet külön nevesítését, és a
meghatalmazotti képviselet szabályai között csupán utal e jogintézményre, hiszen a jogi
segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény értelmében a pártfogó ügyvédi képviselet is -
alapvetően a jogi segítségnyújtó szolgálat és a jogi segítő közötti - szerződéses viszonyon alapul,
353
ráadásul főszabály szerint a sértett és az egyéb érdekelt is maga hatalmazhatja meg a pártfogó
ügyvédként eljáró jogi segítőt.
A korábbi Be. sértetti képviselői jogállással ruházta fel az egyesülési jogról, a közhasznú
jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény hatálya alá
tartozó olyan közhasznú szervezetet, amelyet sértettek vagy sértettek egyes csoportjainak
érdekképviseletére hoztak létre. A sértetti képviselet azonban konkrét sértett hiányában
értelmezhetetlen, míg az ismert és akár az eljárásban részt is vevő sértett képviselete nem
keletkezhet az akaratától függetlenül. A Javaslat ezért a képviseleti jogot e szervezet esetén is
meghatalmazáshoz köti.
Az E-ügyintézési törvény alapján az ügyintézési rendelkezés joga a képviseletre vonatkozó
jognyilatkozatok megtételére is kiterjed, így a rendelkezési nyilvántartást az eljárásban részt vevő
személy eljárási részvételének kezdetekor a büntetőeljárásban is ellenőrizni kell. A Javaslat
ugyanakkor a rendelkezési nyilvántartásban rögzített meghatalmazás esetén annak elfogadását is
megköveteli, továbbá az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a büntetőeljárásban részt
vevő személy fellépése után rendelkezési nyilvántartásba vett meghatalmazás érvényességét külön
bejelentéshez köti. Ha a meghatalmazás nem a rendelkezési nyilvántartásban szerepel, akkor azt a
Javaslat értelmében közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, és a
meghatalmazott képviselő csak ennek benyújtása után gyakorolhatja a képviselt személy jogait.
A 64. §-hoz
A Javaslat célszerűségi okokból a terhelt esetén is lehetővé teszi meghatalmazott képviselő
eljárását, amely azonban nem lehet a védői tevékenység konkurenciája, így azt a Javaslat
meghatározott körben, lényegében adminisztratív teendők ellátására engedi és a meghatalmazott
képviselőként igénybe vehető személyek körét is szűkebben állapítja meg.
A 65-67. §-hoz
A Javaslat a támogató eljárását csak a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt oldalán teszi
lehetővé, mert a terhelt önrendelkezését és jogainak védelmét a büntetőeljárásban alapvetően nem a
támogatott döntéshozatal, hanem a védő intézménye képes eredményesen szolgálni, így azon
eseteket, amelyeknél a terhelt támogatott döntéshozatallal érintett, a védelem megfelelő biztosításán
keresztül érdemes rendezni.
A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt esetén a Javaslat a támogató jogainak
meghatározásával a büntetőeljárás jellegéhez igazodóan, a lehető legteljesebb körben biztosítja a
támogatott döntéshozatalról szóló törvényi rendelkezések érvényesülését, egyúttal nyilvánvalóvá
teszi, hogy a támogató nem képviselő, ezért nyilatkozatot sem tehet. A támogatott döntéshozatal
tartalmából adódóan a támogató eljárásban történő részvétele iránt a bíróság, ügyészség, illetve
nyomozó hatóság nem intézkedik, azaz a támogatót a jelenléti joga ellenére nem kell az eljárási
cselekményekről értesíteni, megjelenéséről kizárólag a támogatott személy gondoskodik.
A Javaslat meghatározza a büntetőeljárás körülményei miatt szükséges kizárási okokat és ezek
fennállása esetén intézkedési és határozathozatali kötelezettséget ír elő.
XII.	Fejezet
Büntetőeljárási cselekvőképesség
A 68. §-hoz
354
Noha a Be. kifejezetten nem tett említést róla, de a Javaslat értelmében a büntetőeljárásban is
lényeges kérdés, hogy a büntetőeljárási jogok és kötelezettségek alanyának eljárási
cselekvőképessége, a személyes eljárás lehetőségének esetleges kizártsága hogyan alakul.
A terhelt ennek kapcsán az eljárás többi résztvevőjétől jól elkülöníthető helyzetben van, a Javaslat a
terheltek között a polgári jog szerinti cselekvőképesség alapján nem tesz különbséget, amelyből
következik, hogy minden terhelt teljes büntetőeljárási cselekvőképességgel rendelkezik. Annak
ellenére azonban, hogy a büntetőeljárás hatálya alatt állás alapvetően érinti a személyiséget és ezért
az eljárási cselekvőképesség korlátozása nem merülhet fel, a Javaslat az egyes terhelti csoportok
érdekében a nagykorúakat érintő gondnokság alá helyezést is értékeli.
Amíg ugyanis a kötelező védői részvétel mellett a Be. 451. §-a a fiatalkorú - aki korlátozottan
cselekvőképes és cselekvőképtelen kiskorú is lehet - törvényes képviselőjének mint segítőnek a
védőjével azonos jelenléti, észrevételezési, indítványtételi, jogorvoslati, stb. jogot biztosít, addig a
teljes polgári jogi cselekvőképességgel nem rendelkező nagykorú terhelt törvényes képviselője
szintén segítőként csupán védőt hatalmazhat meg, valamint egyes indítványtételi és jogorvoslati
jogok illetik meg az ideiglenes kényszergyógykezeléssel és a kényszergyógykezeléssel
összefüggésben. Az ilyen nagykorú terhelt ráadásul nem is feltétlenül részesül a Be. 46. § c) vagy e)
pontja szerinti kötelező védelemben, ugyanakkor még a védő részvétele mellett is hátrányos
helyzetben lehet a fiatalkorú terhelthez képest, amely megkülönböztetés a polgári jogi
cselekvőképesség helyett pusztán az életkoron alapul.
A terhelt büntetőeljárási cselekvőképességének fenntartása mellett ezért a Javaslat a polgári jog
szabályai szerint teljes cselekvőképességgel nem rendelkező valamennyi terhelt érdekében lehetővé
teszi a törvényes képviselő eljárását, egyúttal a fiatal- és felnőtt korúak törvényes képviselőjét
azonos eljárásjogi helyzetbe helyezi.
A 69-70. §-hoz
A Javaslat a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt eljárási cselekvőképességét a Be.
következetlen szabályaival ellentétben egyértelműen rendezi, és a törvényes képviselő
hozzájárulását igénylő eljárást, vagy nyilatkozatot, azaz a korlátozott eljárási cselekvőképességet
még a tanúvallomás megtagadásának kérdésében is mellőzi.
A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt büntetőeljárási cselekvőképességgel rendelkezik,
ha a polgári jog szabályai szerinti cselekvőképessége nincs korlátozva vagy kizárva. A nagykorú
sértett, vagyoni érdekelt és egyéb érdekelt akkor is rendelkezik büntetőeljárási cselekvőképességgel,
ha a polgári jog szabályai szerinti cselekvőképességét ugyan részlegesen korlátozták, de az eljárás
tárgya, illetve az egyes eljárási cselekmények nem tartoznak abba az ügycsoportba, amelyben
cselekvőképességét korlátozták. Ennek megfelelően, ha a sértett polgári jogi cselekvőképességét
csak meghatározott személyi jellegű ügycsoport tekintetében korlátozták, a sérelmére elkövetett
vagyon elleni bűncselekmény miatt indult ügyben önállóan gyakorolhatja eljárási jogait és tehet
ezzel összefüggésben a büntetőeljárási törvényben meghatározott nyilatkozatot.
Nem az egész eljárásra kiterjedő hatállyal, de a Javaslatban megállapított feltételek esetén a sértett,
a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt büntetőeljárási cselekvőképességgel rendelkezik
meghatározott tárgykörökben akkor is, ha általános büntetőeljárási cselekvőképessége nincs. Így a
jóvátételhez szükséges hozzájárulás kérdésében a sértett, míg a kényszerintézkedéssel érintett
dologgal, adattal, vagy vagyonnal összefüggésben a vagyoni érdekelt, ha ezekről a polgári jog
szabályai szerint érvényesen rendelkezhet, a törvényes képviselője hozzájárulása nélkül is eljárhat,
illetve nyilatkozhat. Ennek megfelelően például a cselekvőképességében korlátozott kiskorú a
munkával szerzett jövedelmére elkövetett bűncselekmény miatt indult ügyben - mivel azzal a
polgári jog szabályai szerint törvényes képviselőjének közreműködése nélkül rendelkezhet - a
355
közvetítői eljáráshoz önállóan is hozzájárulhat, ahogy e tárgykörben egyébként polgári pert is
indíthatna.
A Javaslat önálló tárgykörként szabályozza a távoltartás elrendelésének indítványozását is, amelyet
a polgári jog szabályai szerint korlátozottan cselekvőképes kiskorú sértett is megtehet, végül a
polgári jog szabályai szerint korlátozottan cselekvőképes kiskorú számára a tanúvallomás
megtagadásának kérdésében is büntetőeljárási cselekvőképességet biztosít, hiszen őt hamis tanúzás
esetén büntetőjogi felelősségre lehetne vonni, ezért indokolt, hogy önállóan - szükség esetén a
törvényes képviselővel történő egyeztetés alapján - vállalja a vallomástételt akkor, ha ezt egyébként
megtagadhatná.
A Javaslat kerüli a nem természetes személyek képviseletének ellátására vonatkozó részletes
rendelkezéseket, hiszen az ilyen jogalanyok eljárási képességének, képviseletének rendezése külön,
az adott jogalany státuszával kapcsolatos szabályozásra tartozik. A Javaslat ezért annyit rögzít, hogy
nem természetes személy esetén a törvényes képviselő jár el.
A Javaslat értelmében törvényes képviselője jár el továbbá a büntetőeljárási cselekvőképesség
hiánya esetén és akkor is, ha a sértett, a vagyoni érdekelt vagy az egyéb érdekelt részére a
cselekvőképessége érintése nélkül rendeltek törvényes képviselőt, kivéve, ha személyesen vagy
meghatalmazottja útján fellép (pl. az ismeretlen helyen tartózkodó sértett).
A 71. §-hoz
A büntetőeljárási cselekvőképesség megléte, illetve hiánya akár a büntetőeljárás érvényességét is
befolyásolhatja, ezért a Javaslat - kétség esetén - a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság
feladatává teszi annak vizsgálatát.
A 72. §-hoz
A Javaslat a terhelt teljes büntetőeljárási cselekvőképességére tekintettel a terhelt törvényes
képviselőjének segítőként biztosít részvételi lehetőséget az eljárásban azzal, hogy a polgári jog
szabályai szerinti korlátozott cselekvőképesség miatt a terhelt érdekében segítői jogai a védő
jogaival egyeznek meg. A sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt törvényes képviselője
esetén ilyen megkülönböztetésre nincs szükség, a törvényes képviselő a Javaslat értelmében az
általa képviselt személy helyett, annak jogait gyakorolva jár el.
A 73. §-hoz
A Javaslat a törvényes képviselő hiánya, a képviselt és a törvényes képviselő közötti érdekellentét
esetén, valamint az őt érintő eljárási cselekmény időpontjában ismeretlen helyen tartózkodó sértett,
vagyoni érdekelt és egyéb érdekelt képviseletének megfelelő ellátása érdekében az egységes
ügygondnoki intézményt vezeti be.
A Javaslat ezzel elszakad a korábbi Be. eseti gyámra, illetve eseti gondnokra építő, következetlen és
hiányos szabályozásától, és lehetővé teszi, hogy a gyámhatósági kirendelés és az ezzel járó
időveszteség helyett az eljárási cselekvőképességgel nem rendelkező személy eljárási jogainak
gyakorlása, kötelezettségei teljesítése érdekében egy arra alkalmas képviselő minél hamarabb
közreműködhessen.
Az ügygondnok intézménye így kizárólag a büntetőeljáráson belüli képviseletet biztosítja és csak
addig alkalmazható, amíg az adott személy státuszára vonatkozó anyagi jogi szabályok szerinti
törvényes képviselet - akár csak ideiglenes jelleggel, pl. a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi
V.	törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:163. § szerinti eseti gyám kirendelés útján - nincs megoldva.
NEGYEDIK RÉSZ
356
AZ ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEKRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
XIII.	Fejezet
A büntetőeljárásban részt vevő személyek joggyakorlására vonatkozó általános szabályok
A 74. §-hoz
A Javaslat az eljárási cselekményekre vonatkozó általános szabályok közt első helyen foglalja össze
mindazon rendelkezéseket, amelyek az egész büntetőeljáráson átívelve segítik elő az eljárásban
részt vevő személyek számára a jogaik gyakorlását, valamint jogos érdekeik figyelembe vételét.
A Javaslat a tájékoztatás, figyelmeztetés, kapcsolattartás vonatkozásában a szükséges kioktatási
kötelezettség mellett általános követelményként rögzíti a bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság
számára, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személy az eljárásbeli minőségétől függetlenül a vele
közölteket megértse és magát megértesse és ehhez támpontokat is ad.
A 75-77. §-hoz
A költségkedvezmények körében a Javaslat egységes költségkedvezményi fogalmat vezet be és
pontosan meghatározza, hogy az eljárás résztvevője az ehhez szükséges, jogszabályban
részletezendő feltételek fennállása esetén a költségkedvezmény mely elemeire jogosult. A kis- és
középvállalkozások, valamint az egyéb, különösen a közérdekű célt szolgáló jogalanyok
támogatásának szándékával a Javaslat lehetővé teszi, hogy indokolt esetben nem természetes
személy is részesülhessen költségkedvezményben, ha e nélkül a sértetti, vagyoni érdekelti vagy
egyéb érdekelti részvétele a büntetőeljárásban ellehetetlenülne. A Javaslat a
költségkedvezményekkel kapcsolatos eljárást egységesíti, és a terhelt esetében is elkülöníti a
bíróság és az ügyészség büntetőeljárási feladataitól, amellyel a tényleges és hatékony ellenőrzést is
biztosítani lehet.
A 78. §-hoz
A Javaslat az Alapvető rendelkezéseket felduzzasztása helyett a nyelvhasználathoz való jog
gyakorlására, valamint a büntetőeljárásbeli kommunikációra vonatkozó általános rendelkezéseket e
Fejezetben, azokat a joggyakorlás elősegítéseként értékelve foglalta össze.
A 79. §-hoz
A Be. hatálybalépése óta a soron kívüli eljárás eseteinek expanziója volt tapasztalható, amely a
folyamatosan növekvő általános ügyteherrel együtt a ténylegesen soron kívüli elintézések számát
visszaszorította. A Javaslat ezért soron kívüliség céljául a sértett és a terhelt egyensúlyban lévő
kíméletét határozta meg és a soron kívüliség eseteit a Be.-hez képest szűk körben határozta meg.
A 80. §-hoz
Az eljárásjog nem vitatott általános rendelkezése, hogy az elkésett, törvényben kizárt, nem
jogosulttól származó, valamint a korábbival azonos tartalmú, alaptalan indítványok, egyéb
nyilatkozatok elbírálása esetén azok érdemi indokolása felesleges. Az ilyen tartalmú indítványok,
nyilatkozatok részletes indokolással történő elbírálása olyan mértékű felesleges adminisztratív
terhet jelentene, amely az eljárás elhúzódását eredményezné. A Be. e kérdést érintő szabályai a
törvényben szétszórtan találhatók, ami elnehezíti a jogalkalmazást, ezért a Javaslat átfogóan,
valamennyi eljárási szakaszra irányadó módon az általános szabályok között rendezi az ilyen jellegű
indítványok, nyilatkozatok elbírálásának módját.
A Be. adós maradt továbbá a gyakorlatban előforduló, és ágazati szinten jellemzően rendezett
kérdés megoldásával, amikor a fentiek alapján érdemi indokolás nélkül elutasított beadványt,
357
ismételten azonos tartalommal előterjesztik. Ilyen esetben még az elbírálás rövidített határozati
formája is felesleges, és az elbírálás mellőzhető.
Mindezek alapján, ugyanakkor a kellő garanciákat megtartva, a Javaslat egységesen alakítja át az
eljárás elhúzására alkalmas beadványok elbírálásának rendszerét. Ennek első lépcsőjén a csekély
adminisztratív teherrel járó, érdemi indokolás nélküli határozati forma áll. Meg kell jegyezni, hogy
a Be. indokolás nélküli határozati formája még azt sem tette lehetővé, hogy az elbíráló az elutasítás
jogcímét megjelölje, ami az érintett számára meglehetősen hátrányosnak tekinthető. Ezért a Javaslat
a határozatok 363. § (4) bekezdésében és 451. § (5) bekezdésében meghatározott indokolásához
képest, a (2) bekezdés alapján jelöli ki a rövidített, de az érintett informálását biztosító indokolás
tartalmát.
A Javaslat megteremeti annak jogszabályi alapját is, hogy az érdemi indokolás nélküli elutasítást
követően előterjesztett azonos tartamú indítvány, nyilatkozat elbírálása mellőzhető. Amennyiben az
ilyen ismételt előterjesztés az eljárás elhúzására alkalmas, úgy az előterjesztő rendbírsággal is
sújtható.
Ki kell emelni, hogy az ismételten azonos tartalommal előterjesztett indítvány, nyilatkozat
elbírálásának mellőzése, valamint a rendbírság alkalmazása, nem csupán az (1) bekezdés alapján
történt elutasítást követően, hanem minden olyan esetben alkalmazható következmény, amikor a
Javaslat az indítvány, nyilatkozat érdemi indokolás nélküli elutasítását lehetővé teszi. Ilyen eset
például a 15. § (5) bekezdése alapján a bíró kizárására irányuló nem valószínűsített és nem indokolt
bejelentés, vagy az 520. § (5) bekezdése alapján elutasított bizonyítási indítvány.
További lényeges garanciális körülmény, hogy a mellőzés, illetve a rendbírság alkalmazásának
lehetősége csak abban az esetben biztosított, ha a korábbi elutasító határozat rövidített indokolása az
erre vonatkozó figyelmeztetéseket a (2) bekezdésnek megfelelően tartalmazta.
A (3) bekezdés figyelemmel van arra, hogy esetenként maga a Javaslat teszi lehetővé az azonos
tartalmú indítvány ismételt előterjesztését, amely során az elbírálás mellőzése és a rendbírság
alkalmazása nyilvánvalóan nem lehet következmény. Ilyen a 300. § (3) bekezdése alapján a három
hónapon túl ismételten, azonos tartalommal előterjesztett letartóztatás megszüntetésére irányuló
indítvány.
XIV.	Fejezet
Különleges bánásmód biztosítása a büntetőeljárásban
A büntetőeljárás szabályozásában az utóbbi évtizedekben egyre hangsúlyosabb szerepet kapott az
egyéniesítés lehetősége, a büntetőeljárásban részt vevő személy egyedi igényeinek figyelembe
vétele. E területen a hatályos eljárásjogi törvénynek számos nemzetközi kötelezettségnek is meg
kellett felelnie. Minthogy a hatályos törvény megalkotásakor ez a terület még kisebb hangsúlyt
kapott, a részletszabályok egységes rendszerbe foglalása sem volt feltétlenül indokolt, és ennek
eredményeképpen a területet érintő részletszabályok sokasodása is szétszórtan került bevezetésre. A
szabályozás szintje ugyanakkor mára már egy olyan ponton áll, ami a jelenlegi széttagolt
rendszerben a jogalkalmazást elnehezíti, egyúttal megakadályozza az egyéniesítés tényleges
érvényesülését. A Javaslat megalkotásakor továbbá figyelemmel kellett lenni a terület jövőben
várható jogalkotási tendenciáira is. Mindezek a körülmények indokolttá tették a hatályos szabályok
átstrukturálását, és egy átfogó, a jogalkalmazást könnyítő rendszer bevezetését. A Javaslat tehát
nem törekszik a hatályos büntetőeljárási törvény már meglévő intézményeinek kibővítésére, az
egyéniesítést biztosító új eszköz bevezetésére nem is került sor.
A 81. §-hoz
358
A Javaslat különleges bánásmódot igénylő személyekkel kapcsolatos rendszerének alapvetése, hogy
az eljárásban eljáró szervek egy induló döntést hozzanak valamennyi olyan esetben, amikor
felmerül az egyéniesítés igénye, és ez a döntés egységes szempontrendszeren alapuljon.
Amennyiben tehát a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság azt észleli, hogy a
büntetőeljárással érintett személy vonatkozásában egyedi, sajátos igények merülnek fel, úgy
mindenekelőtt arról kell döntést hozni, hogy az érintett különleges bánásmódot igénylő személy-e.
Ennek eldöntését követően nyílik meg az az eszközrendszer, amely az érintett egyedi igényeit a
legmegfelelőbb módon képes kezelni. A kiinduló döntésen alapuló rendszer további
következménye, hogy a különleges bánásmód megállapításának elutasítása esetén a továbbiakban a
különleges bánásmód körébe tartozó egyes intézkedések alkalmazásával kapcsolatos
indítványokról, kezdeményezésekről nem kell külön rendelkezni, hiszen a különleges bánásmód
megállapításának elutasításával az eszközrendszer sem alkalmazható.
A Javaslat meghatározza a különleges bánásmóddal elsődlegesen érintett személyi kört, amely a
sértett és a tanú lehet. Ki kell ugyanakkor emelni, hogy a 96. § a különleges bánásmód körében
szabályozott egyes intézmények alkalmazhatóságát az ott meghatározott esetekben kiterjeszti a
terheltre, a védőre, a szakértőre, a szaktanácsadóra, a vagyoni érdekeltre, ezek, valamint a sértett és
a tanú segítőjére, vagy ezekre figyelemmel más személyekre is. Indokolt ugyanakkor megjegyezni,
hogy nincs akadálya annak, hogy a 85. §-ba tartozó kíméleti jellegű intézkedéseket az eljáró
bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság a Javaslatban egyértelműen meghatározott érintettek körén
kívül eső személyek vonatkozásában is alkalmazza.
A különleges bánásmód indokának lényege, hogy az érintett eljárási részvétele valamilyen
szempontból akadályozott. Az intézményrendszer célja, hogy ezt az akadályt a lehetőségekhez
képest kompenzálja. A Javaslat nem kimerítő felsorolással jelöli meg azokat a körülményeket,
amelyek vagy az egyénhez, vagy a bűncselekményhez kapcsolódnak, és amelyek alapján a
különleges bánásmód alkalmazását indokolhatják.
A különleges bánásmód megállapítására hivatalból, vagy az érintett, továbbá az általános
szabályokra figyelemmel az érintett segítőjének indítványára kerülhet sor. A döntésre egyéni
értékelés alapján kerül sor, amelynek tartalmát és formáját más jogszabály határozza meg.
Ugyancsak hivatalból vagy indítványra kerülhet sor a különleges bánásmód körébe tartozó egyes
intézkedések végrehajtására, intézmények alkalmazására.
A különleges bánásmód iránti kezdeményezéssel, vizsgálatával kapcsolatos iratok zárt kezelése az
érintett személy, illetve az érintett személy adatainak védelme érdekében rendelhető el. A Javaslat
ezt a különösen védett tanú esetében kötelezővé is teszi. A jogalkalmazás során nyilvánvalóan
biztosítani kell továbbá, hogy ha az érintett kezdeményezésére a 99. § alapján egyes személyes
adatainak zárt kezelését rendelték el, úgy ezt a különleges bánásmód intézményének alkalmazása
során is biztosítani kell.
A Javaslat az adminisztratív terhek minimalizálása végett úgy rendelkezik, hogy a pozitív döntés,
akárcsak a különleges bánásmód körébe tartozó egyes intézkedések alkalmazásáról szóló döntés
nem igényel határozati formát, a döntés megtestesül magában az intézményrendszer
alkalmazásában. A tanú esetében a Javaslat nem biztosít jogorvoslati lehetőséget a különleges
bánásmód kezdeményezésének elutasítása esetén, ezért a határozati forma ebben az esetben sem
szükséges. A nyomozás során ugyanakkor az ügyészség tájékoztatása biztosíthatja, hogy az
esetlegesen indokolatlan elutasítás felülvizsgálatára sor kerülhessen.
Ezzel szemben a sértett erre irányuló indítványának elutasítása határozati formához kötött, és ez a
Javaslat részletszabályaival összhangban - a 369. § és az 579. § alapján - biztosítja, hogy a sértett
az elutasítás ellen jogorvoslattal élhet.
359
A Javaslat a különleges bánásmód körébe tartozó egyes intézmények alkalmazásának általános
szabályát a (4) bekezdésben határozza meg, amely lényegében a szükségesség, arányosság elvét
foglalja magában. Így az egyes intézkedések alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az indokolt
(szükséges), és olyan mértékben, formában, amely igazodik az alapjául szolgáló akadályozás
mértékéhez (arányosság). További korlát, hogy a Javaslatban külön nem nevesített esetekben a
különleges bánásmód körébe tartozó intézkedések nem eredményezhetik az eljárási jogok sérelmét,
így különösen a terhelt, a védő vagy a sértett jelenléti, részvételi jogának csorbulását.
A Javaslat a különleges bánásmódot igénylő formakényszer minimalizálásával az intézmény
rugalmas, az érintett személy és az eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság együttműködésén
alapuló alkalmazását kívánja hangsúlyozni. A különleges bánásmód körébe tartozó egyes eszközök
önmagukban is feltételezik az érintettel történő szoros, az igényeit lehetőség szerint figyelembe
vevő együttműködést, amely formális eszközökkel nem kikényszeríthető.
A 82. §-hoz
A 82. § azokat az eseteket sorolja fel, amikor az ügyben eljáró szerveknek kötelező a különleges
bánásmód alkalmazása, és a különleges bánásmód külön döntés nélkül érvényesül. A különleges
bánásmód alkalmazásának megállapítása ugyanakkor ebben az esetben sem jelenti az
eszközrendszer minden elemének kötelező, mérlegelés nélküli alkalmazását, az egyes
intézkedésekről az eljáró szerv már a - kötelezően - különleges bánásmódot igénylő személy
egyedi sajátosságai alapján, a szükségesség, arányosság elvének megfelelően dönt. E mérlegelés
alól a gyermekkorú személyeket érintő eljárási cselekmények esetén alkalmazandó szabályokat
tartalmazó 87. §, a tizennegyedik életévét be nem töltött személyeket érintő eljárási cselekmények
esetén alkalmazandó szabályokat tartalmazó 88. §, valamint a nemi élet szabadsága és a nemi
erkölcs elleni bűncselekmény sértettjét érintő eljárási cselekmények esetén alkalmazandó
szabályokat tartalmazó 89. § rendelkezései jelentenek kivételt, amelyek kötelező törvényi
rendelkezések.
A 82. § alkalmazása szempontjából az érintett aktuális, a büntetőeljárás megindulásakor, illetve a
végrehajtott eljárási cselekmény idején fennálló életkora az irányadó. Amennyiben a sértett, vagy a
tanú a büntetőeljárás során a tizennyolcadik életévét betölti, úgy a 82. § alapján már nem kötelező a
különleges bánásmód alkalmazása, ugyanakkor az általános szabályok alapján természetesen nem
kizárt a különleges bánásmód fenntartása.
A 83. §-hoz
A különleges bánásmódot igénylő személy akaratának teljes körű érvényesülését kívánja
biztosítani, hogy az érintett a különleges bánásmódot, illetve az egyes intézkedéseket
visszautasíthatja. Amennyiben a különleges bánásmód megállapításának visszautasítására kerül sor,
úgy az egyes eszközök alkalmazására a továbbiakban nincs lehetőség. Amennyiben a visszautasítás
csupán az egyes intézkedésekre vonatkozik, más eszköz alkalmazása nem kizárt. A Javaslat a
visszautasítás esetén sem jelenít meg formakényszert, ezzel is hangsúlyozva az együttműködés
fontosságát.
A különleges bánásmód intézményrendszere alapvetően az érintett és az eljáró szerv közötti
kommunikációra, együttműködésre épül. Az egyes eszközök alkalmazása során ezért arra kell
törekedni, hogy az érintett tudomást szerezzen az eljáró szerv tervezett intézkedéseiről, és ezzel
kapcsolatban esetleges igényeit kifejezésre juttathassa. Az ügyintézés során az eljáró bíróság,
ügyészség, nyomozó hatóság az érintettel történő előzetes kommunikáció során tisztázhatja, hogy a
tervezett kíméleti jellegű intézkedésekre az érintett egyáltalán igényt tart-e.
A Javaslat egyes esetekben az érintett akaratától független, kötelező eljárásjogi rendelkezéseket
tartalmaz, amelyek visszautasítására nem kerülhet sor. Így például nem utasítható vissza, hogy a
360
tizennyolcadik életévét be nem töltött sértett vagy tanú részvételét igénylő eljárási cselekményről
kép- és hangfelvétel készüljön. Meg kell jegyezni, hogy ez a kötelezettség a 96. § alapján a
tizennegyedik életévét be nem töltött terhelt esetén is fennáll. Hasonlóan korlátozott az érintett
rendelkezési joga egyes konkrét jogintézmények esetén, amikor egy adott intézkedés visszautasítása
az érintett vonatkozásában alkalmazott jogintézmény alkalmazhatóságát veszélyeztetné. Ez
indokolja például, hogy az eljáró szerv a különösen védett tanú személyét érintő eljárási
cselekmények jelenléttel kapcsolatos szabályaitól még a különösen védett tanú hozzájárulásával
sem térhet el. Természetesen ebben az esetben sem kizárt, hogy az érintett az adott jogintézményt -
személyi védelmet, különösen védett tanúvá nyilvánítást, a Védelmi Programban részvételt -
visszautasítsa.
A 84. §-hoz
A Javaslat biztosítja, hogy a különleges bánásmód indokoltságát az eljáró bíróság, ügyészség,
nyomozó hatóság felülvizsgálhassa. A Javaslat, a rugalmas alkalmazhatóság érdekében, a
felülvizsgálattal összefüggésben formai előírást, időközt vagy más kötöttséget nem tartalmaz. A
felülvizsgálat tartalma, illetve eredménye egyaránt kihatással lehet a különleges bánásmód egészére,
és az azzal összefüggésben alkalmazott egyes intézkedésekre is. Ennek megfelelően a különleges
bánásmódot a 84. § alapján megszüntetheti, vagy az általános szabályok alapján az egyes korábban
alkalmazott intézkedéseket mellőzhet, vagy éppenséggel újabb intézkedések alkalmazásáról
dönthet.
Szintén nem a Javaslat 84. §-ában szabályozott felülvizsgálat kérdése, de az eljáró bíróság,
ügyészség, nyomozó hatóság attól sincs elzárva, hogy a 81. § (3) bekezdés a) pontja alapján az
eljárás során, az érintett személyében, életkörülményeiben olyan változást észleljen, amelyre
tekintettel a korábban elutasított különleges bánásmódot, utóbb megállapítja.
A különleges bánásmód megszüntetéséről a sértett esetén határozattal, a tanú esetén határozat
hozatal nélkül születik döntés. Ennek indoka megegyezik a különleges bánásmód visszautasításával
összefüggésben a 81. §-nál kifejtettekkel.
A 85. §-hoz
Az egy belépési pont - a különleges bánásmód megállapításával kapcsolatos döntés - bevezetése
mellett, a különleges bánásmód struktúrája kialakításának másik alapeleme a fokozatosságra épülő
eszközrendszer kialakítása volt. A Javaslat ennek megfelelően gyűjtötte össze, és alakította át a
hatályos büntetőeljárási törvényben rendelkezésre álló intézményeket.
A fokozatosság az egyéniesítést, az akadályoztatás felszámolását biztosító intézmények két
csoportjában jelenik meg. Az első csoportba az érintett megfelelő jogérvényesítését, valamint
kíméletét biztosító eszközök tartoznak, amelyek az eljárás menetét érdemben kevésbé befolyásoló
intézmények, és alapvetően az eljáró szervektől várja el, hogy átlag feletti körültekintéssel járjanak
el. Ez az intézményrendszer szabadabban alkalmazható, és nem teljesen zárt, a felsorolt eszközök
mellett nem kizárt az érintett igényeire figyelemmel más megoldások alkalmazása sem. A második
csoportba a védelmi eszközök tartoznak, amelyek adott esetben már más résztvevő
jogkorlátozásával is járhatnak. Ez az eszközrendszer lényegesen kötöttebb, és alkalmazására csak a
Javaslat 86. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek esetén kerülhet sor. Az intézményrendszer
kohézióját teremti meg, hogy a kíméleti eszközrendszer értelemszerűen alkalmazható védelmi igény
esetén is, az érintett védelmének biztosítása végett.
A fokozatosság másodsorban az érintett személyi körben is megjelenik, hiszen míg a különleges
bánásmódot igénylő sértett és tanú esetében a teljes eszközrendszer rendelkezésre áll, addig a 96. §-
ban meghatározott személyek tekintetében már az eszközök korlátozottabb körben alkalmazhatók.
361
A Javaslat e rendezőelvek mentén sorolja fel az alkalmazható egyes intézkedéseket. Az
intézkedések alkalmazásáról, és annak konkrét megvalósulási formájáról - különösen a kíméleti
jellegű eszközök esetében - az eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság dönt.
Lényegében valamennyi kíméleti eszköz tekintetében megállapítható, hogy azok biztosítása a
büntetőügyekben eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság általános kötelezettsége. Így például
a közérthető, a megértést, megértetést elősegítő kommunikáció a 74. § (2)-(3) bekezdése alapján
általános kötelezettség, mint ahogy a magánélet, a személyes adatok védelme is következik a
Javaslat adatkezeléssel kapcsolatos 97-98. § rendelkezéseiből. A Javaslat a különleges bánásmód
intézményrendszerével azt kívánja kifejezni, hogy a különleges bánásmódot igénylő személyek
esetében fokozott figyelem, védelem, körültekintés, az eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság
aktív, az érintett jogérvényesítését kifejezetten elősegítő magatartása szükséges. Ahogy azt a
különleges bánásmód általános feltétele meghatározza, a felmerülő akadályoztatást az eljáró
szervek többlet tevékenységének kell ellensúlyozni.
A kíméleti eszközök általános szabálya, hogy azt az eljáró szervek az eljárás érdekeire figyelemmel,
a lehetséges mértékben biztosítják. Így a halasztást nem tűrő, meg nem ismételhető eljárási
cselekmények tervezése és végrehajtása során a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság nem minden
esetben képes biztosítani, hogy az érintett személy személyes igényeit figyelembe vegyék.
Ugyancsak indokolhatják az eljárás érdekei, hogy az általános szabályként haladéktalanul
lefolytatandó eljárási cselekményt egy későbbi, arra alkalmasabb időpontra halasszák el. Meg kell
azonban jegyezni, hogy a kivétel nem válhat főszabállyá, a kíméleti eszközök alkalmazásának
elmaradására csak konkrét eljárási érdek, vagy konkrét végrehajtási akadály, nehézség esetén
kerülhet sor.
A különleges bánásmód tekintetében általában, ugyanakkor a kíméleti eszközök esetén fokozottan
érvényesíteni kell továbbá a különleges bánásmódot igénylő személy személyes igényeinek
érvényre juttatását. Az is előfordulhat, hogy az egyes kíméleti eszközök, előírások között merül fel
összeütközés. A Javaslat 85. §-ában megjelölt eszközöket ezért nem lehet teljesen merev eljárásjogi
szabályoknak tekintetni. A Javaslat előírja a különleges bánásmódot igénylő személy
magánéletének fokozott kíméletét, ennek ellenére előfordulhat, hogy egy eljárási cselekmény
végrehajtása éppen akkor jár az érintett legnagyobb kíméletével, ha annak végrehajtására a
lakóhelyén, lakókörnyezetében, ugyanakkor nyilvánvalóan bizonyos mértékig a magánéletének
sérelmével kerül sor. Ugyancsak elvárt, hogy a különleges bánásmódot igénylő személyeket érintő
eljárási cselekményeket haladéktalanul és megismétlés nélkül hajtsák végre. Adott körülmények
között lehet ugyanakkor, hogy éppen az érintett személy kímélete indokolja az eljárási cselekmény
elhalasztását, vagy megszakítását, és egy más időpontban történő folytatását. A különleges
bánásmód eszközrendszerét ezért minden esetben úgy kell alkalmazni, hogy az a lehető legnagyobb
mértékben szolgálja az érintett kíméletét, védelmét, ugyanakkor az alkalmazás egyáltalán ne, vagy a
lehető legkisebb mértékben veszélyeztesse az eljárás eredményességét.
Az egyes kíméleti eszközök közül ki kell emelni az eljárási cselekmény arra szolgáló, vagy arra
alkalmassá tett helyiségben történő végrehajtását. A Be. a „tizennegyedik életévét be nem töltött
személy meghallgatására szolgáló helyiség” megjelölést alkalmazta, amely már önmagában sincs
teljes mértékben összhangban a tizennegyedik életévét be nem töltött terhelt vagy tanú, valamint a
különleges bánásmódot igénylő sértett meghallgatására szolgáló rendőrségi helyiség kialakításáról
és ellenőrzéséről szóló 34/2015. (XI. 10.) IM rendelet tartalmával. A rendelet alapján ugyanis a
különleges meghallgató szobát úgy kell kialakítani, berendezni, felszerelni, hogy az életkortól és
nemtől függetlenül igazodjon a tizennegyedik életévét be nem töltött terhelt vagy tanú, illetve a
különleges bánásmódot igénylő sértettek szükségleteihez, erősítse lelki és fizikai
biztonságérzetüket. A Javaslat a rendelet által is előrevetített rugalmas, az igényekhez megfelelően
igazodó megközelítést tartalmaz. Egyrészt a megfelelő helyiség biztosítása nem csupán a
kihallgatás, hanem bármilyen, a különleges bánásmódot igénylő személyt érintő eljárási cselekmény
362
vonatkozásában biztosítandó. Természetesen egyes eljárási cselekmények végrehajtására nem
kerülhet sor ilyen körülmények között, amelyre a különleges bánásmód általános szabályai
tekintettel vannak, így az arra szolgáló, vagy arra alkalmassá tett helyiségben történő végrehajtást is
az eljáró szerv számára rendelkezésre álló lehetőségek között kell teljesíteni. Másodsorban, a
különleges bánásmód nyilvánvalóan nem csupán az érintett életkorán alapulhat, így adott esetben
egy elkülönült, a hivatali jelleget kevésbé tükröző helyiség is megfelelő lehet a különleges
bánásmódot igénylő személy kíméletére, védelmére, ezért a Javaslat a rendelethez hasonlóan szakít
a kizárólag életkori alapon meghatározott helyiség fogalmával. Végezetül a Javaslat figyelemmel
van arra is, hogy bizonyos esetekben éppen az eredményezi az érintett kíméletét, ha az eljárási
cselekményre nem hivatalos helyiségben, hanem attól eltérő helyen, az érintett lakásán,
gyógykezelésének helyszínén stb. kerül sor, ezért a Javaslat ilyen esetekben kifejezett eltérés enged.
A 86. §-hoz
A Javaslat az érintett védelmét szolgáló eszközöket a fokozatosság, arányosság elvárásának
megfelelően konkrét feltételekhez, az érintett életének, testi épségének, személyes szabadságának
védelme, valamint a megfélemlítés és befolyásolás-mentes részvételének biztosítása végett teszi
lehetővé. A védelmi eszközök további sajátossága, hogy ez adott esetben a büntetőeljárásban részt
vevő más személy eljárási jogainak sérelmével is járhat. Minderre figyelemmel a védelmi eszközök
alkalmazása nem alapozható puszta feltételezésre, az eljárás adatai alapján az eljáró szerveknek kell
mérlegelni, hogy a védelmi eszközök alkalmazásának feltételei fennállnak-e. Ennek során azt is
figyelembe kell venni, hogy a kíméletet, jogérvényesítést elősegítő eszközök megfelelő alkalmazása
nem elegendő-e az érintett védelme érdekében. A különleges bánásmód már ismertetett rendszere
alapján a kíméleti eszközök alkalmazása nem csupán ennyiben kapcsolódik a védelmi eszközökhöz.
Amennyiben ugyanis a különleges bánásmódot igénylő személy vonatkozásában a védelmi
eszközök alkalmazásának feltételei fennállnak a (2) bekezdés 85. §-ra történő hivatkozása alapján,
az eljáró szervek feladata, hogy a jogérvényesítést segítő, kíméleti eszközökkel a lehető legteljesebb
mértékben támogassák, és segítsék elő a védelmi eszközök érvényesülését. Így nyilvánvaló, hogy az
érintett védelme esetén a más személyekkel történő kapcsolat elkerülése, a magánélet és személyes
adatok védelme, vagy az eljárási cselekmények tervezésének, végrehajtásának megfelelő alakítása
vonatkozásában rendelkezésre álló kíméleti eszközöket a védelmi eszközök érdekében is alkalmazni
kell.
A 87-89. §-hoz
A Javaslat három elkülönült, a különleges bánásmód kötelező megállapításához kapcsolódó esetben
különös szabályokat is megállapít:
-	a 87. § a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyek esetén,
-	a 88. § a tizennegyedik életévét be nem töltött személyek esetén, amely esetben
értelemszerűen a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyekre vonatkozó szabályokat
is kötelező alkalmazni, valamint
-	a 89. § a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettje esetén. E
körben a Javaslat további kötelező részletszabályokat állapít meg abban az esetben, ha a
sértett a tizennyolcadik életévét nem töltötte be.
A rendelkezések összevetéséből megállapítható, hogy a tizennégy év alatti sértettet, tanút [valamint
a 96. § (3) bekezdésére figyelemmel az ilyen korú terheltet] érintő eljárási cselekmény esetén
kötelező az eljárási cselekményről kép- és hangfelvételt készíteni, míg a 14-18 év közötti érintett
esetén ez csupán fokozott elvárás.
Az eljáró szerveknek a 87. § (1) bekezdés c) pontja alapján a gyermeki jogok hatékony
érvényesülését, a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembe vételét minden esetben
biztosítani kell, így különösen az eljárási cselekmények tervezése, végrehajtása során a gyermekek
nevelésével, testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésével kapcsolatos jogait, ideértve, hogy a
363
tanulmányi kötelezettségének eleget tudjon tenni. A nem abszolút érvényű kötelezettség
korlátozására csak különösen indokolt esetben kerülhet sor. A Javaslat a Be. hasonló szabályait
érdemben megtartva, a tizennegyedik életévét be nem töltött sértett, tanú szembesítését tiltja - a
terhelt esetében ezt a védekezéshez való jog érvényesíthetősége érdekében hozzájárulásához köti -,
a 14-18 év közöttiek esetén az érintett hozzájárulásához köti. Ugyancsak tiltott a tizennyolcadik
életévét be nem töltött tanú, sértett vallomásának műszeres ellenőrzése, amely tilalom a 96. §
alapján, szintén a védekezéshez való jog érvényre juttatása végett a terhelt esetében nem
érvényesül, ugyanakkor az intézmény általános szabályai alapján az a terhelt hozzájárulásához
kötött.
A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettje tekintetében a Javaslat
szintén rugalmas, a sértett igényeit is a lehetséges mértékig szem előtt tartó rendszert vezet be. A
Javaslat ennek megfelelően fő szabályként fogalmazza meg, hogy az eljárási cselekményt a sértettel
azonos nemű, minden esetben ugyanazon személy hajtja végre, illetve az eljárási cselekményen
ilyen személy is jelen van. E szabály alól ugyanakkor a (2) bekezdés kivételt enged, ha az azonos
személy, vagy az azonos nemű személy jelenléte akár az eljárás érdekei, akár az eljáró szerv
tagjának elérhetetlensége miatt nem biztosítható és az eljárási cselekmény mellőzésére nincs
lehetőség. A sértett igényeinek figyelembe vételét teszi lehetővé továbbá, hogy a sértett
hozzájárulása, vagy kifejezett indítványa alapján az eljárási cselekményt más személy, vagy más
nemű személy hajtja végre.
A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény esetén a sértett szembesítése a
sértett életkorától függetlenül kizárólag a sértett hozzájárulásával rendelhető el, illetve hajtható
végre.
Amennyiben a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettje a
tizennyolcadik életévét nem töltötte be, a Javaslat egyes eszközök kötelező alkalmazását írja elő.
Kiemelést érdemel, hogy ilyen esetben a sértett részvételével folytatott eljárási cselekményen a
terhelt és a védő személyesen nem lehet jelen. Az érintettek részvétele az eljárási cselekményen
ilyenkor korlátozható, vagy más módon - telekommunikációs eszköz alkalmazásával - biztosítható.
A személyes jelenlét korlátozásának kötelezettsége a bíróság kiküldött bíró vagy megkeresett
bíróság útján történő eljárására is irányadó. A Javaslat a tizennyolcadik életévét be nem töltött
sértett védelme érdekében e szabály alól, az érintett hozzájárulásával sem enged kivételt. A
megjelölt korlátozás ugyanakkor nem vonatkozik arra az esetre, ahol a sértett jelenléte nem
kötelező, ennek ellenére a sértett él azzal a jogosultságával, hogy az eljárási cselekményen jelen
legyen. Ilyenkor a terhelt és a védő személyes részvétele nem korlátozható. Az eljáró szerveknek
ugyanakkor a Javaslatban rendelkezésre álló eszközök alkalmazásával lehetőség szerint ilyen
esetben is biztosítani kell a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy kíméletét, védelmét.
Nem kizárt hasonló esetben például a sértett jelenlétének telekommunikációs eszköz útján történő
biztosítása.
Lényeges megemlíteni, hogy e szakasz rendelkezései esetében, ahogy azt a 82. §-nál az indokolás
már tartalmazza, az érintett személy aktuális, tehát nem a cselekmény elkövetésekor, vagy a
büntetőeljárás megindulásakor megállapítható életkora az irányadó.
A 90-93. §-hoz
A Javaslat a különleges bánásmód speciális eszközeiként e fejezetben tartalmazza a különösen
védett tanú, a személyi védelem és a Védelmi Program intézményeit, alkalmazhatóságának
eljárásjogi szabályait.
Valamennyi intézmény esetében irányadó, hogy a Javaslat az átfogó szabályozásra törekedve nem
csupán az érintett kihallgatásáról, de például a különösen védett tanú személyes jelenlétét,
közreműködését igénylő valamennyi eljárási cselekményről rendelkezik.
364
A különösen védett tanú szabályozásának egyik lényeges változtatása, hogy a tanú esetleges
ismertsége a továbbiakban nem akadálya az intézmény alkalmazásának. A tanú anonimitásának
nem feltétele, hogy a tanú a terhelt számára teljesen ismeretlen legyen, egyes esetekben éppen az
indokolja az anonimitását, hogy az érintett tanúként történő fellépése ez által maradjon rejtve a
terhelt előtt. E feltétel eltörlése továbbá megszünteti a hatályos rendszerben nem kizárható, a tanú
személyazonosságát érintő találgatást is, amely jelenleg a különösen védett tanú e minőségének
megszűnését jelentheti. Ezért a Javaslat alapján a terheltnek nincs lehetősége a különösen védett
tanú személyét megjelölni, és erre figyelemmel a különösen védett tanúvá nyilvánítás
megszüntetését kezdeményezni.
A Javaslat általánosságban is megszünteti a nyomozás során a nyomozási bíró előtt folytatott
bizonyítás intézményét, így a különösen védett tanú kihallgatására sem a nyomozási bíró által kerül
sor. A nyomozás során ez az intézmény felesleges adminisztratív terhelt jelent, a különösen védett
tanú kihallgatására indokolt esetben többször, akár rövid időn belül sort kell keríteni, amelyet a
nyomozási bíró által történő kihallgatás ellehetetleníthet. A hatályos rendelkezés további
hiányossága, hogy a nyomozási bíró érdemben nem rendelkezik az ügy olyan mértékű ismeretével,
amely alapján a különösen védett tanú kihallgatását a nyomozás érdekeinek maradéktalanul
megfelelő módon le tudná folytatni. A Javaslat ezért a különösen védett tanú kihallgatását a
nyomozás során az eljáró hatóságra bízza, a vallomás hitelességének közvetlen ellenőrzését pedig a
perbíróhoz telepíti. Ennek megfelelően a vádemelést követően a különösen védett tanú
kihallgatására - a terhelt és a védő részvétele nélkül - kiküldött, vagy megkeresett bíróság útján, a
Javaslatban meghatározott feltételekkel, kivételes esetben telekommunikációs eszköz
alkalmazásával kerülhet sor.
A Javaslat részletszabályai, így az eljárási cselekményen részt vevő személyekre, a
jegyzőkönyvvezetésre vonatkozó rendelkezések a különösen védett tanú intézményének védelmét
lényegében a hatályos szabályoknak megfelelően rendezik. A Javaslat ezzel összefüggő
rendelkezéseit minden esetben úgy kell értelmezni, hogy az alapján a különösen védett tanú
személye, akár a terhelt és a védő jogainak korlátozásával is, védve maradjon.
A 94. §-hoz
A személyi védelem intézményét a Javaslat kizárólag a büntetőeljárásban részt vevő személyek
vonatkozásában tartja fenn. A büntetőügyben eljáró szervek tagjainak, valamint a büntetés
végrehajtásban dolgozók személyi védelmének szabályait az ágazati törvényeknek kell tartalmazni.
A személyi védelem sajátos jellege, a büntetőeljáráson kívüli hatóság által történő biztosítása okán a
személyi védelmet illetően a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság kizárólag kezdeményezőként
léphet fel, a konkrét döntés meghozatala a személyi védelmet ellátó hatóság feladata. A
részletszabályokat, így például a személyi védelem tartalmának, megszüntetésének kérdését külön
jogszabály tartalmazza. Ezt indokolja az is, hogy a személyi védelem biztosítása nem kizárt a
büntetőeljárás befejezését követően, vagy a büntetőeljárásban nem részt vevő személyek
tekintetében sem.
A 95. §-hoz
A Védelmi Program intézményét a Javaslat lényegében érintetlenül hagyja, csupán a szabályozást
igazítja hozzá a büntetőeljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról
szóló 2001. évi LXXXV. törvény rendszeréhez.
Ennek megfelelően a megállapodás megkötését fő szabály szerint a bíróság és az ügyészség
kezdeményezheti, a nyomozó hatóság kezdeményezéséhez az ügyészség hozzájárulása szükséges.
A különleges bánásmódot igénylő személy közvetlenül nem élhet kezdeményezéssel, ugyanakkor
ezzel összefüggésben indítványtételi joga van. Az indítványról a bíróság, ügyészség, nyomozó
365
hatóság három napon belül dönt. Tekintettel a döntés diszkrecionális jellegére, a döntés ellen
jogorvoslatnak nincs helye.
A kezdeményezésről - akárcsak a személyi védelem esetén - nem a büntetőügyben eljáró szerv
dönt, hanem a külön jogszabályban foglaltak szerint a Tanúvédelmi Szolgálat és az országos
rendőrfőkapitány, a megállapodást pedig a Tanúvédelmi Szolgálat köti.
A Javaslat a Védelmi Programban részt vevő személy eljárási részvételével kapcsolatos szabályokat
csupán az új intézményeknek megfelelően egészíti ki. Így a Javaslat az érintett személyes adatainak
zárt kezelése mellett, bevezette a Védelmi Programban részvétellel kapcsolatos ügyiratok
elkülönült, zárt kezelését, valamint általános szabályként biztosítja, hogy a Tanúvédelmi Szolgálat
védelmet ellátó munkatársai valamennyi olyan eljárási cselekmény helyszínén jelen lehessenek,
ahol a védett személy jelen van. Ez alapján a Tanúvédelmi Szolgálat védelmet ellátó munkatársa
olyan eljárási cselekményeken is jelen lehet, ahol egyébként más személy, vagy a nyilvánosság
jelenléte korlátozható, jelenléte értelemszerűen minden esetben az általa védett személy jelenlétéhez
kapcsolódik.
A 96. §-hoz
A Javaslat a sértett és a tanú vonatkozásában teszi lehetővé, hogy különleges bánásmódot igénylő
személyként kerüljenek meghatározásra. Ennek ellenére a büntetőeljárásban más résztvevők is
érintettek lehetnek egyes intézmények alkalmazásával, attól függetlenül, hogy nem tekinthetők
különleges bánásmódot igénylő személynek, így esetükben az intézményrendszer teljes körű
alkalmazására sem kerülhet sor.
Ennek megfelelően a Javaslat bizonyos esetben a terhelt és más személyek esetében is biztosítja a
különleges bánásmód intézményrendszere egyes eszközeinek alkalmazhatóságát.
A terhelt esetében a jogérvényesítést segítő, illetve kíméleti jellegű eszközrendszer teljes egészében
alkalmazható, ha fiatalkorú, fogyatékos személy vagy ilyennek minősül, vagy azt a
büntetőeljárásban részt vevő más személyhez fűződő viszonya indokolja. A Javaslat abból a célból
fogalmazza meg, hogy nem csupán a jogszabály alapján fogyatékos személyek esetén, hanem akkor
is alkalmazni kell a kíméleti eszközöket, ha a terhelt „fogyatékos személynek minősülhet”, hogy az
eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság saját mérlegelése alapján, külön erre irányuló
szakirányú vizsgálat nélkül alkalmazhassa a megfelelő kíméleti eszközöket a személyes állapota
miatt jogai gyakorlásában, kötelezettségei teljesítésében akadályoztatott terhelt vonatkozásában. A
Javaslat tekintettel van arra is, hogy a gyakorlatban számtalan esetben fordul elő, hogy egy terhelt
az ügyben részt vevő más terheltnek kiszolgáltatott, vagy nemi identitása vagy más személyes
jellemzője alapján folyamatos inzultusok érik. A közelmúltban nem egy példát lehetett hallani arra
nézve is, hogy a terhelt éppen a sértett vagy a sértett hozzátartozói által került fenyegetett helyzetbe,
vagy vált erőszak áldozatává. Az ilyen esetek elkerülését, illetve kezelését biztosítja egyebek
mellett, hogy a büntetőügyben eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság a terhelt tekintetében is
alkalmazhatja a kíméleti eszközöket, amely különösen az eljárási cselekmények megfelelő
tervezése, végrehajtása útján képes a hasonló konfliktusok kezelésére.
Lényeges hangsúlyozni, hogy a terhelt tekintetében a kíméleti eszközrendszer alkalmazása nem jár
semmilyen adminisztratív teherrel az eljáró szervek részére.
A (4)-(5) bekezdés a hatályos szabályozással egyező tartalommal, ugyanakkor a büntetőeljárásban
részt vevő személyek új fogalomrendszerének megfelelően biztosítja, hogy személyi védelemben,
és a Védelmi Programban nem csupán a különleges bánásmódot igénylő sértett és tanú részesülhet,
illetve vehet részt.
XV. Fejezet
366
A büntetőeljárásban kezelt adatok védelme
A 97-98. §-hoz
Az adatvédelem büntetőeljárási szabályozásához az Alaptörvény I. és VI. cikke, az információs
önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, a Ptk. Második
Könyv XI. Címének egyes - elsősorban a magántitokhoz, üzleti titokhoz, know-how-hoz és a
kegyeleti joghoz kapcsolódó rendelkezései, továbbá az egyes, főként gazdasági, de akár kifejezetten
egészségügyi titkokat szabályozó törvények szolgálnak alapul.
A Javaslat arra tekintettel, hogy a Ptk. szerinti magántitokra (amely a levéltitkot is magában
foglalja), általános üzleti titokra és a know-how-ra részletes ágazati jogszabály nem létezik, a
személyes adatokra vonatkozóan a Be. 63. §-ban írtakhoz hasonló szabályt kiterjeszti a fent
felsorolt valamennyi adatkörre, és a személyes adatok mellett az egységesen védett adatként
meghatározott adatok kezelésének büntetőeljárási jogalapját is megteremti. Tekintettel azonban
arra, hogy a Javaslat a minősített adatok felhasználását önálló tárgykörként szabályozza, azokra a
védett adatok e fejezetben található szabályai kizárólag a minősített adatokra vonatkozó fejezet
eltérő rendelkezése hiányában alkalmazhatók.
A Javaslat gondossági kötelezettséget is előír a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság
számára, amely a személyes adatok vonatkozásában az azok védelmére utalásban merül ki, hiszen a
személyes adatok védelmének elemei törvényi szinten részleteiben is rendezettek. Előfordulhat és a
gyakorlatban is előfordul azonban, hogy az egyébként zártan kezelhető személyes adatokon kívül a
büntetőügy iratai közé olyan üzleti és egyéb gazdasági titkok, vagy egyéb védett adatok kerülnek,
amelyeket az eljárás résztvevői által az általános szabályok szerint megismerhető ügyirat tartalmaz.
Mivel az ilyen ügyirathoz történő hozzáférés - még ha jelentős gazdasági érdekeket is sérthet - a
büntetőeljárási garanciák szempontjából nem korlátozható, a Javaslat a védett adatok
vonatkozásában a gondossági kötelezettséget a szükségtelen nyilvánosságra hozatal és az
illetéktelen személy általi megismerés megakadályozásaként határozza meg. A Javaslat e szabálya
értelmében így a személyes adatnak nem minősülő védett adat - értelemszerűen akkor, ha annak
védett adat minősége a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság előtt ismert - az adatkörre
vonatkozó ágazati jogszabály előírása hiányában is védelemben részesül a büntetőeljárásban, hogy
az legfeljebb a Javaslat rendelkezései alapján az adat, illetve az azt tartalmazó ügyirat
megismerésére jogosult számára legyen hozzáférhető.
Egyes ágazati törvények azt írják elő, hogy az egyébként titokban tartandó védett adatok csak az
adott ágazati törvényben szabályozott esetekben adhatók ki harmadik személynek, másrészt az
érintett adatok titokban tartásának kötelezettsége alól csupán a büntetőeljárást lefolytató hatóságok
javára adnak felmentést. A Javaslat ezért a büntetőeljárás résztvevőit megillető ügyirat-megismerési
jogosultság és a személyes adatokra, valamint a védett adatokra vonatkozó külön jogszabályi
rendelkezések összhangja érdekében rögzíti, hogy az érintett adatkörre vonatkozó jogszabály eltérő
rendelkezése hiányában a büntetőeljárásban részt vevő személy a Javaslat rendelkezései alapján
megismert személyes adatot és védett adatot a büntetőeljárási jogai gyakorlásához vagy
kötelezettségei teljesítéséhez szükséges mértékben és ideig kezelheti.
A büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében a Javaslat a személyes adatok és védett adatok
törlésére vonatkozó korlátot állít fel, amennyiben azok az eljárás befejezéséig kizárólag a
Javaslatban meghatározott esetekben - pl. a leplezett eszközök vagy az adatkérés szabályai szerint -
törölhetők.
A 99. §-hoz
A Javaslat a büntetőeljárásban részt vevő személyek személyes adatainak kezelésével, illetve azok
védelmével kapcsolatos rendelkezéseket akként alakítja át, hogy az a szabályozandó jogkérdést
367
átfogóan rendezze. A Be. a személyes adatok zárt kezelését kizárólag a tanúvédelem eszközeként, a
tanúvallomással, mint bizonyítási eszközzel összefüggő rendelkezésként, a bizonyítás című
fejezetben szabályozta. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a személyes adatokkal kapcsolatos
információs önrendelkezési jog, ahogy azt a 166/2011. (XII. 20.) AB határozat is kimondta, nem
csupán védelmi célt szolgál, és nem kizárólag a tanú vonatkozásában érvényesülhet. Mindezekre
figyelemmel a Javaslat a személyes adatok zárt kezelését - nem mint védelmi eszköz - az
adatkezelés szabályai között helyezi el, és annak alkalmazását a büntetőeljárásban részt vevő
személyek új fogalomrendszerének megfelelően a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekeltek
(ideértve a tanút is) részére biztosítja. Ennek megfelelően a terhelt és védője személyes adatainak
zárt kezelését nem indítványozhatja, ugyanakkor esetükben is fennáll az az általános kötelezettség,
hogy a büntetőeljárásban személyes adatok kezelésére csak a büntetőeljárás céljából, a
büntetőeljárási feladatok ellátásához szükséges mértékben kerülhet sor.
A Javaslat meghatározza a zárt kezeléssel érintett személyi adatkört, amely egyébként megegyezik
a 178. § (2) bekezdésében felsorolt személyi adatkörrel, és amelyet a tanú azonosíthatósága és
elérhetősége érdekében a tanúnak akkor is rendelkezésre kell bocsátania, ha azok egyébként a
büntetőeljárás tárgyára nézve jelentőséggel nem bírnak. Értelemszerűen a tanún kívül más egyéb
érdekelt, a vagyoni érdekelt és a sértett esetében ez nem eredményezheti, hogy e személyeknek a
megjelölt kör egészében a személyes adataikat az ügyben eljáró szervek számára rendelkezésre
kellene bocsátani, ugyanakkor felöleli azt az adatkört, amelyre a büntetőeljárásban való
részvételükkel kapcsolatban jellemzően szükség lehet. Egyéb adatok kezelésére az általános
szabályok alapján kizárólag a büntetőeljárás érdekében, annak tárgyával, a bizonyítással
összefüggésben kerülhet sor, így azok zárt kezelése nem lehet indokolható.
Meg kell jegyezni, hogy a személyes adatok zárt kezelése nem tévesztendő össze az ügyiratok zárt
kezelésének új intézményével, amely lehetővé teszi akár az egyéb adatok tekintetében is az azzal
kapcsolatos ügyiratok zárt kezelését. Így például a személyes adatok zárt kezelése nem terjedhet ki
az egészségügyi adatokra, amelyek kezelésére egyébként a büntetőeljárásban csak célhoz kötötten
kerülhet sor. Felmerülhet ugyanakkor példának okáért a különleges bánásmód kezdeményezésével
összefüggésben, hogy egy sértett a büntetőeljárással kapcsolatba nem hozható egészségügyi
adatokat hoz az eljáró hatóság tudomására, amelyek védelme nem a 99. § alapján, hanem a 81. § (3)
bekezdés d) pontja alapján az ügyiratok zárt kezelésének elrendelésével biztosítható.
Az intézmények közötti kapcsolat azonban lényeges, hiszen a személyes adatok zárt kezelését a (7)
bekezdés a) pontja alapján a személyes adatokat tartalmazó ügyiratok zárt kezelésével kell
biztosítani. Tehát minden zártan kezelt személyes adatot zárt ügyiratként kell kezelni, azonban az
ügyirat zárt kezelése a Javaslat alapján más okból, más adatokra nézve is elrendelhető, nem
kizárólag a zártan kezelt személyes adatok védelme érdekében.
A Javaslat által a 99. §-ban megjelölt adatkörben az érintett információs önrendelkezési joga
teljeskörűen érvényesül. A Javaslat alapján a személyes adatok zárt kezelésével kapcsolatos
indítvány főszabály szerint a teljes adatkörre kiterjed, így az érintettet nem kell külön és egyesével
nyilatkoztatni arra, hogy mely adatok zárt kezelését indítványozza. Az önrendelkezési jelleget
hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az érintett beleegyezésével egyes adatok zárt kezelése mellőzhető.
A gyakorlatban jellemzően előforduló eset, hogy a tanú és a terhelt lakóhelyük közelsége, vagy a
köztük fennálló más kapcsolat okán személyesen is ismeri egymást, így a tanú nevének, esetenként
lakóhelyének zárt kezelése a terhelt vonatkozásában céltalan lenne, amely ugyanakkor nem érinti a
további személyes adatok zárt kezelésének indokoltságát. Ennek megfelelően a tanú az általa
meghatározott körben, kifejezett nyilatkozatával a zárt kezelés mellőzéséhez hozzájárulhat. E
rendszer kialakítására a Javaslat egyeztetése során a gyakorlati szakemberek által előterjesztett
észrevételek figyelembe vételével került sor.
368
A Javaslat figyelemmel van arra is, hogy a személyes adatok zárt kezelése ne képezhesse akadályát
annak, hogy az áldozatsegítő szolgálat a sértettel vagy a bűncselekmények áldozataival érintkezésbe
léphessen, ezért a zárt adatkezelés esetén is lehetővé teszi a célhoz kötött adattovábbítást.
A (7) bekezdés alapján a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a személyes adatokat
tartalmazó ügyiratok zárt kezelésével kapcsolatos feladatait azt követően teljesíti, hogy a személyes
adatok zárt kezelését indítványra vagy hivatalból elrendelte. Ennek megfelelően, ha a korábban
tanúként kihallgatott, és személyes adatainak zárt kezelését nem kezdeményező személy a bírósági
eljárásban a tanúkénti kihallgatása során indítványozza személyes adatainak zárt kezelését, úgy a
személyes adatok zárt kezelésével kapcsolatos eljárási kötelezettségek csak ezt követően
érvényesülnek. Így nem szükséges az ügyiratok között a tanú zártan kezelt személyes adatait
tartalmazó iratok visszamenőleges kivonatolása. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen esetben ennek érdemi
jelentősége sem lenne, hiszen az ügyben az eljárás ezen szakaszáig már sor került az ügyiratok
teljes körű megismerésmerésére, az arra jogosult résztvevők által. Az a körülmény, hogy a
személyes adatokkal kapcsolatos rendelkezésnek nem keletkeztet visszamenőleges kötelezettséget,
nem érinti azonban a személyes adatok zárt kezelésével kapcsolatos feladatok teljesítésének
jövőbeni kötelezettségét. A rendelkezéstől kezdve tehát - függetlenül attól, hogy adott esetben az
ügyiratok megismerése okán, az immáron zártan kezelt személyes adatok a büntetőeljárásban részt
vevő más személyek előtt ismertté váltak - az eljáró bíróságot, ügyészséget, nyomozó hatóságot
terhelik a (7) bekezdés a)-c) pontjában írt kötelezettségek, így például a rendelkezést követően
keletkezett ügyiratokat már zártan kell kezelni. Ezzel összefüggésben a személyes adatok védelmét
szolgálja, hogy a (8) bekezdés alapján a rendelkezést követően már a zártan kezelt személyes
adatok védelmének biztosításával kell megvalósítani a rendelkezést megelőzően keletkezett
ügyiratok megismerését is. Ezzel a Javaslat oly módon teremti meg a személyes adatokkal
kapcsolatos önrendelkezési jog érdemi érvényesülését, hogy nem terheli felesleges adminisztratív
kötelezettséggel a büntetőeljárásban eljáró szerveket. Ennek megfelelően a (7) bekezdés a) pontja és
a (8) bekezdés együttes alkalmazás alapján, ha az ügyiratok megismerését a személyes adatok zárt
kezelésével kapcsolatos rendelkezést követően olyan személy kezdeményezi, akinek korábban nem
volt ügyirat megismerési joga, vagy azzal nem élt, úgy a megismerés során a zártan kezelt
személyes adatok védelmét teljeskörűen biztosítani kell. Amennyiben azonban a megismerést
kezdeményező korábban már élt megismerési jogával, úgy a zárt kezelést, és a korlátozott
megismerést, a személyes adatok zárt kezelésével kapcsolatos rendelkezést követően keletkezett
ügyiratok tekintetében kell biztosítani.
A Javaslat szintén a büntetőeljárás lefolytathatóságának biztosítása érdekében rendezi a zártan
kezelt személyes adatok büntetőeljárási célú, ugyanakkor más érintett részére történő továbbítását.
Így a személyes adatok zárt kezelése nem lehet akadálya annak, hogy az eljáró nyomozó hatóság az
adatszerző tevékenység intézményét alkalmazza, adatkérés keretében adatszolgáltatást kérjen egy
szolgáltatótól, és az adatszolgáltatás teljesítése végett a személyes adatok zárt kezelésével érintett
személy adatait e célból az adatszolgáltató részére továbbítsa. Lényeges ugyanakkor, hogy ilyen
esetben is csak a cél - jelen esetben az adatszolgáltatás - teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges
adatok továbbítására kerülhet sor, és a személyes adatok zárt kezelését a büntetőeljárási feladat
végrehajtását követően már biztosítani kell. Ennek megfelelően az adatszolgáltatás teljesítését
követően az adatszolgáltatást kérő ügyiratot, valamint az adatkérés eredményét - amennyiben abban
a személyes adatok zárt kezelésével érintett személyes adat található - zártan kell kezelni. A
Javaslat az eljárás érdemét érintő ügyiratok - vádirat, eljárást felfüggesztő, megszüntető határozat
és ügydöntő határozat - tekintetében kivételt enged, amely kivétel azonban a (9) bekezdésre
figyelemmel kizárólag az elengedhetetlenül szükséges adatok tekintetében állhat fenn. Így
amennyiben a sértett lakóhelye, születési ideje olyan tényállási elem, amely a vádirati tényállásból
nem mellőzhető, vagy a lakóhely feltüntetése az eljáró bíróság illetékességének megállapítása
végett szükséges, úgy az a vádiratban az elengedhetetlenül szükséges mértékben feltüntethető. A
személyes adatok védelme ebben az esetben az elengedhetetlenül szükséges mérték szigorú
alkalmazásával biztosítható, hiszen például az illetékesség megállapításához elegendő település-
369
szintű lakóhely feltüntetése, nem szükséges a pontos lakcím megjelölése, vagy az életkor
megjelölése is történhet oly módon, hogy a sértett születési ideje nem kerül feltüntetésre.
XVI.	Fejezet
Az eljárás ügyiratainak megismerése és zárt kezelése
A 100. §-hoz
A Javaslat szakít a hatályos eljárásjogi törvény azon rendszerével, hogy az ügyiratok megismerését
alapvetően a másolat kiadásán alapuló módon rendezi. A Javaslat alapján a másolat kiadása az
ügyiratok megismerésének egyik módja és nem fogalmi eleme.
Az ügyiratok megismerésére továbbra is indítvány alapján kerülhet sor. Az ügyiratok
megismerésére a terhelt, illetve vele együtt a védő, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt
jogosult. Az egyéb érdekelt fogalmára figyelemmel például a tanú ez alapján ismerheti meg a
tanúvallomásával kapcsolatos ügyiratokat.
A Javaslat egyértelműen meghatározza a megismerhető ügyiratok - a hatályos törvény alapján
rendezetlenül maradt - körét, azzal, hogy a megismerést a hétköznapi értelemben vett nyomozás
iratain túl az egyéb bizonyítási eszközök vonatkozásában is biztosítani kell. Ezzel a jogszabály
egyértelműen és egységesen rendezi a gyakorlatban esetenként mellékletként, esetenként
bűnjelként, esetenként az ügyiratok részeként kezelt iratok, okiratok, egyéb bizonyítási eszközök
megismerhetőségét, azonban továbbra sem teszi lehetővé a döntés-előkészítés, valamint az
ügyészség és a nyomozó hatóság kapcsolattartása körébe tartozó ügyiratok megismerését.
A Javaslat meghatározza a megismerés módjait, külön nevesítve a tájékoztatás nyújtását, valamint
az érintett által készített saját másolat, illetve felvétel eseteit is. A Javaslat a másolatot, mint a
megismerés legelterjedtebb formáját külön nevesíti, és biztosítja a másolathoz való jogot. Ezen túl a
Javaslat biztosítja a zárt ügyiratkezelés és a személyes adatok zárt kezelésének kapcsolódási
pontjait, mindkét esetben biztosítva, hogy az ilyen módon kezelt adatok, ügyiratok illetéktelen
személy részére ne válhassanak megismerhetővé.
Az ügyiratok megismerésének másik rendszerszintű változtatása, hogy a hatályos törvény
korlátozott és eseti alapon megengedő megismerését a teljes megismerés és eseti alapon
korlátozható megismerés elvével váltja fel. E rendelkezés összhangban van a terhelti
együttműködés intézményének bevezetésével, valamint a vizsgálat nyilvánosságának,
kontradiktórius jellegének erősödésével. A megismerés korlátozására ennek megfelelően csak
meghatározott ügyiratok tekintetében, és az indítvány jogorvoslattal támadható elutasítása alapján
van helye. E rendszerhez kapcsolódik a nyomozást érintően a 352. § rendelkezése is, amely az
ügyiratok megismerésének biztosítását folyamatos módon, az eljárás előrehaladásával
párhuzamosan táguló körben írja elő.
A 101. §-hoz
A Javaslat a hatályos rendelkezésekhez hasonlóan a más ügyben jogszabályi kötelezettségüket
teljesítő hatóságok ügyirat megismerését is rendezi, azzal, hogy a megismerési jog a nyomozás
befejezéséig az eljárás érdekeire figyelemmel, de ez esetben jogorvoslat biztosítása nélkül
korlátozható.
A 102. §-hoz
A Javaslat új intézménye az ügyiratok zárt kezelése lehetőségének bevezetése. A zárt ügyiratkezelés
jellemzően a személyes adatok zárt kezelésével kapcsolatos ügyiratokat érinti, ugyanakkor
felmerülhet annak igénye más esetekben is. Ilyen tartalmú rendelkezést tartalmaz a Javaslat például
370
a különös bánásmód megállapításával, a különösen védett tanúval, vagy a kirekesztett bizonyítékkal
összefüggésben.
Az ügyiratok zárt kezelése a büntetőeljárás keretei között teljes körű védelmet nyújt a zártan kezelt
ügyiratok, valamint az abban található adatok vonatkozásában, mert e körben a büntetőeljárásban
részt vevő személyek megismerési, betekintési jogosultsággal nem rendelkeznek. Ezzel szemben
például a minősített adatok tekintetében a megismerés általános szabályai érvényesülnek.
XVII.	Fejezet
A minősített adat felhasználása
A 103-106. §-hoz
A Javaslat nem kíván változtatni a hatályos törvény minősített adattal kapcsolatos azon kiindulási
pontján, hogy nem képezheti az eljárási jogok gyakorlásának akadályát önmagában az a körülmény,
hogy egy adat minősített adat. Ezt az elvárást a Javaslat egyfajta alapvető rendelkezésként rögzíti is.
A büntetőeljáráson kívül keletkezett, illetve kezelt adat minősítésére jogosult az adat védelme
érdekében továbbra is rendelkezhet arról, hogy a minősített adat felhasználását nem engedélyezi,
amely döntésével az adatot a büntetőeljárás egészétől elzárja. Amennyiben azonban a minősített
adat a büntetőeljárásban felhasználásra kerül, úgy a büntetőeljárásban részt vevő személyek az
általuk megismerhető ügyiratkörben, további korlátozás nélkül, a minősített adat kezelésének
szabályait betartva kezelhetik a minősített adatot.
A Javaslat e vezérelvek mentén - tehát érdemi változtatás nélkül - a minősített adat kezelésének
szabályait a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Mavtv.)
fogalomrendszeréhez igazítja.
A Javaslat külön szabályozza a büntetőeljárásban eljáró szervek, valamint a büntetőeljárásban részt
vevő személyek minősített adat kezelésével kapcsolatos lehetőségeit. A büntetőügyben eljáró
szervek közül a bíróság és az ügyészség tagjai továbbra is titoktartási nyilatkozat, személyi
biztonsági tanúsítvány és felhasználói engedély nélkül kezelhetik a minősített adatot. E személyek
esetében a felhasználói engedélyt és annak minimum jellegű tartalmát maga a Javaslat jelenti, a
titoktartási nyilatkozat hiánya pedig az érintettek hivatásának szabályaira tekintettel mellőzhető, és
nyilvánvalóan nem érinti a minősített adat felhasználásának általános - Mavtv. szerinti - szabályait,
illetve ezek megszegésének következményeit. A személyi biztonsági tanúsítvány mellőzését
ugyancsak a két érintett hivatással kapcsolatos sajátos szabályok teszik lehetővé.
A Javaslat nem szakít a hatályos Be. azon rendelkezésével, hogy a nyomozó hatóság tagjai továbbra
is csak felhasználó engedély és személyi biztonsági tanúsítvány alapján kezelhetik a minősített
adatot.
A Javaslat a Mavtv. rendelkezési jogosultságai közül kiemeli, és az eljáró bíró, ügyész részére
biztosítja azokat, amelyek a feladatuk teljesítéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Ki kell emelni,
hogy a Javaslat a minősített adatot nem tartalmazó kivonat készítését a Be. rendkívüli
adminisztratív terhet eredményező rendelkezésével ellentétben nem köti a felhasználói engedély
kiadására jogosult jóváhagyásához. A Javaslat feltételezi, hogy a minősített adat kezelésére
feljogosított bíró, ügyész, a minősített adat és a minősítés indokának ismeretében képes
felelősségteljes döntést hozni arra nézve, hogy olyan kivonatot készítsen, amely nem tartalmaz
minősített adatot. Természetesen a jóváhagyási kötelezettség hiánya nem zárja ki annak lehetőségét,
hogy indokolt esetben a kivonat készítése során a bíróság, ügyészség a felhasználói engedély
kiadására jogosulttal konzultálj on.
371
A Javaslatban felsoroltakat meghaladó mértékű jogosultságot a felhasználói engedély kiadására
jogosult rendelkezése alapján kaphatnak.
A minősített adatot kezelő másik érintetti kör, a büntetőeljárásban részt vevő személyek (a 37. §
alapján a terhelt, a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, a vagyoni érdekelt,
az egyéb érdekelt és az eljárás alá vont jogi személy), akik, illetve amelyek esetében a minősített
adatokat tartalmazó ügyiratok megismerését - beleértve a másolat készítésével kapcsolatos
rendelkezéseket is - az ügyiratok megismerésének általános szabályai alapján kell biztosítani. E
személyi kör is titoktartási nyilatkozat, személyi biztonsági tanúsítvány és felhasználói engedély
nélkül kezelheti a megismerhető minősített adatot, mert e feltételek esetleges hiánya nem képezheti
akadályát az eljárási jogaik gyakorlásának, kötelezettségeik teljesítésének. A minősített adat
kezelésével kapcsolatos kötelezettségek, továbbá e kötelezettségek megszegésének következményei
természetesen a megismerés lehetőségétől függetlenül irányadóak, amelyre nézve a megismerés
biztosítása során az érintetteket figyelmeztetni is kell.
A büntetőeljárásban részt vevő személyek minősített adattal történő rendelkezési jogosítványai
lényegesen korlátozottabbak az eljáró szervekhez képest, az igazodik a jogaik gyakorlásához,
kötelezettségeik teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges mértékhez. E körben is lehetőség van
arra, hogy a felhasználói engedély kiadására jogosult további jogosultságokat biztosítson.
Tekintettel arra, hogy a Mavtv. nem ismer hasonló intézményt, ugyanakkor a 6/1998. (III. 11.) AB
határozatban kifejtettek alapján a tisztességes eljáráshoz való jog alapján az ügyiratok
megismerésére jogosultak számára biztosítani kell azt a lehetőséget is, hogy a minősített adatot
tartalmazó ügyiratot indokolt esetben a hétköznapi értelemben vett módon is birtokában tarthassa, a
Javaslat a Be. szabályaihoz hasonlóan külön rendezi a minősített adathoz történő hozzáférés
szabályait. A Javaslat a szabályozás során a Mavtv. 15. § (5) bekezdésében meghatározott, a
közreműködő minősített adathoz történő hozzáférését biztosító rendelkezését vette alapul. A
Javaslat lényege, hogy ha a megismerésre jogosultnál biztosítottak a Mavtv. szerinti személyi,
fizikai, adminisztratív s elektronikus biztonságra vonatkozó feltételek, úgy a jogosult a minősített
adathoz történő hozzáférést saját maga is megoldhatja, a minősített adatot tartalmazó ügyirat részére
átadható, kézbesíthető. Ellenkező esetben a minősített adatot tartalmazó ügyirathoz történő, a
megismerésre jogosult jogainak gyakorlásához, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges mértékű
hozzáférés biztosítása az eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság feladata.
A minősített adatot tartalmazó ügyiratok kezelésére, tárolására, továbbítására vonatkozó további
gyakorlati szabályok a Mavtv.-vel összhangban alacsonyabb szintű jogszabályban rendezendők.
XVIII.	Fejezet
Tájékoztatás a büntetőeljárásról
A Javaslat az egész büntetőeljárásra irányadóan szabályozza, hogy a büntetőeljárásban részt vevő
személyek körén kívül az egyes ügyekről és az azokban megállapított egyes tényekről,
körülményekről milyen érdekek szolgálatában, mely személyeknek és milyen kereteken belül
adható tájékoztatás.
A Javaslat a tájékoztatás differenciálása során az általánosságban vett közérdeket a konkrét ügybeli
érdekekből kiinduló, hivatalból elérni kívánt közérdeket és a saját kezdeményezés alapján
kielégítendő, jellemzően egyéni érdekeket vette alapul és ennek megfelelően állapította meg a
nyilvánosság tájékoztatása, az egyéb tájékoztatás és a szignalizáció szabályait.
A 107-109. §-hoz
A Javaslat a Be. 74/A. § rendelkezéseit meghaladottnak tekintve a sajtóra építő tájékoztatás helyett
az Alaptörvény IX. cikk (1)-(2) bekezdésére, valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak
372
alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvényre figyelemmel a szabályozást a nyilvánosság
tájékoztatásához való jogára fűzi fel.
A nyilvánosság tájékoztatása a Javaslat értelmében így megvalósulhat a bíróság, ügyészség,
nyomozó hatóság saját kezdeményezésére, pl. sajtótájékoztató, vagy közlemény kiadása útján,
történhet kifejezett megkeresésre, azaz a tájékoztatás iránti indítvány alapján, végül a bírósági
eljárásban a nyilvánosság tájékoztatásának minősül az is, ha a bíróság engedélyt ad a tárgyalásról
kép-, hang-, vagy kép- és hangfelvétel készítésére.
A Javaslat annak érdekében, hogy a tájékoztatás iránti indítványok kapcsán a visszaéléseket
megakadályozza, a nyilvánosság tájékoztatáshoz való jogának biztosítása és a büntetőeljárás érdemi
feladatainak ellátása közötti egyensúlyra törekedve meghatározza az ilyen indítványok kötelező
kellékeit és lehetőséget ad a kellékhiányos indítványok elbírálásának mellőzésére is, azonban
részletesen határozza meg azokat az okokat, amelyek miatt a tájékoztatás megtagadható. A
tájékoztatás megadását, azaz engedélyezését, valamint a tájékoztatás megtagadását a Javaslat nem
köti határozati formához, azt jogorvoslattal nem támadható intézkedésnek tekinti.
A 110. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a büntetőeljárásban részt vevő, illetve az ügyirat megismerésére
jogosult egyéb személyeken és szervezeteken, valamint a nyilvánosság tájékoztatásában
közreműködőkön kívül más is tájékozódhasson valamely ügyről, ha az eljárás lefolytatásához vagy
annak eredményéhez jogi érdeke fűződik. A Javaslat e tájékozódást a jogi érdek igazolásának
szükségessége mellett határozati formát nem igénylő engedélyezéshez köti, amely az engedély
megadása esetén az ügyiratok megismerésének biztosításához, vagy külön tájékoztatáshoz vezet,
míg az engedély intézkedésként történő elutasítása ellen a jogorvoslat kizárt.
A 111. §-hoz
A Javaslat a más eljárás kezdeményezését célzó tájékoztatás kapcsán apróbb pontosításokkal és
egyszerűsítések mellett a Be. szabályait tartja fenn.
XIX.	Fejezet
Jelenlét biztosítása az eljárási cselekményen
A 112-116. §-hoz
A Javaslat egy fejezetbe foglalja össze az eljárási cselekményen való jelenlét biztosításával
kapcsolatban rendelkezésre álló intézményeket.
A jelenlét biztosításának legáltalánosabb eszköze az idézés, illetve az értesítés. A Javaslat
egyértelművé teszi, hogy idézés kibocsátására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az érintett
megjelenésre kötelezésének törvényben meghatározott alapja van. Az idézéssel kapcsolatos
megjelenési kötelezettség, a mulasztással kapcsolatos szankciók lehetősége indokolja, hogy idézés
kibocsátására ne az eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság diszkrecionális döntése alapján,
hanem kizárólag a törvényben meghatározott esetekben kerülhessen sor.
A Javaslat az egységes jogalkalmazás biztosítása végett konkrétan meghatározza azt az időközt,
amelynek idézés, értesítés kézhezvétele és az eljárási cselekmény között el kell telnie.
Általánosságban - és ha a Javaslat eltérően nem rendelkezik - ez az időköz öt nap, amely az idézés,
értesítés szabályszerűségén keresztül az érintett eljárási cselekmény megtarthatóságának is feltétele.
Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Javaslat az időközt nem az idézés, értesítés kibocsátásához,
postára adásához köti, hanem annak a címzett által történő kézhezvételéhez. A nyomozás során
sürgős esetben az időköz huszonnégy óra is lehet. Az eljárási szakasztól függetlenül, a terheltet
373
érintő eljárási cselekmény esetén az időköz a védő értesítése, idézése esetén akár két óra is lehet. Ez
az időtartam a magyarországi életviszonyokat figyelembe véve elegendő kell, hogy legyen arra,
hogy a védő az eljárási cselekmény helyszínén megjelenjen, vagy helyettesítéséről gondoskodjon. A
védő ilyen jellegű idézésére, értesítésére jellemzően a terhelt előállítása, őrizetének elrendelése
vagy az idézés kibocsátása nélkül végrehajtott eljárási cselekmény esetén kerülhet sor, ezért ki kell
emelni, hogy a 39. § és a 42. § általános rendelkezései, továbbá a 386. § (1) bekezdés c) pontja és
(2) bekezdése, valamint a 387. § (3) bekezdése alapján a terhelt és a védő az ilyen rövid tartamú
idézés, értesítés kézbesítése és a védő megjelenése, illetve az eljárási cselekmény megkezdése
közötti időben is tanácskozhat.
A védő idézése, értesítése két órás időközzel történő kibocsátásának lehetősége egyébként igazodik
a 387. § (3) bekezdésében megahatározott időtartamhoz, amelyre adott esetben a gyanúsítotti
kihallgatás megkezdését el kell halasztani.
A Javaslat a rugalmas, együttműködésen alapuló alkalmazhatóság érdekében megteremti annak a
lehetőségét is, hogy az ismertetett rendelkezésektől az érintett beleegyezésével el lehessen térni, így
lehetőség van az idézés, értesítés akár azonnali szabályszerű kibocsátására is.
A Javaslat az idézés formai és tartalmi elemeit az idézés szabályszerűségét meghatározó kellékekre
szorítja. Az egyéb, a hatályos törvényben az idézésben feltüntethető tartalom alacsonyabb szintű
jogszabályban is rendezhető. Az idézésre a Javaslat továbbra is lehetőséget biztosít hangkapcsolatot
biztosító eszköz - telefon, más hasonló informatikai megoldás - útján, azonban az idézéssel
szembeni mulasztás következményei ilyen esetben csak az idézés rögzítése esetén alkalmazható. A
gyakorlatban rendszeresen alkalmazott egyéb gyors kapcsolattartás eseteit az elektronikus
kapcsolattartás szabályai rendezik.
Az idézés különös szabályai, az idézéssel szembeni mulasztás következményei a hatályos törvény
rendelkezéseihez képest érdemben nem változtak. A nyomozás során ugyanakkor lehetőség van az
idézéssel kapcsolatban megjelenési kötelezettséget mulasztó, vagy az eljárási cselekményről
engedély nélkül eltávozó terhelt előállításának elrendelésére is, ha ilyen módon az eljárási
cselekmény eredményes lefolytatása biztosítható.
A 117. §-hoz
A Javaslat a nyomozás során, annak sajátos érdekeire, dinamikájára figyelemmel vezeti be a terhelt,
valamint az elkövetéssel megalapozottan gyanúsítható személy idézésének speciális formájaként,
illetve alternatívájaként az előállítás intézményét. A hatályos rendelkezések alapján a terhelt, vagy
az elkövetéssel megalapozottan gyanúsítható személy előállítására csupán a nyomozó hatóság
működését szabályozó ágazati jogszabályok alapján kerülhet sor, a büntetőügyben eljáró hatóságok
számára a Be. nem teremt jogalapot az előállítás elrendelésére. Ennek megfelelően az Rtv. 33. § (1)
bekezdés e) pontjában meghatározott lehetőség sem alkalmazható a büntetőeljárási törvény alapján.
A Javaslat az előállítás szabályozásával ezért lényegében nem új intézményt vezet be, hanem az
ismertetett hiányosságot pótolva az előállítás intézményének alkalmazhatóságát biztosítja.
Az előállításra akkor kerülhet sor, ha az idézés feltételei fennállnak, azonban a megjelenés idézés
útján történő biztosítása az eljárás érdekeire figyelemmel nem célszerű. A Javaslat alapján az
előállítás feltétele a személyre szabott megalapozott gyanú fennállása, azaz a gyanúsítotti státusz,
vagy a gyanúsítotti kihallgatás feltételeinek megléte. Az előállítás alkalmazhatósága - szemben az
őrizettel - a bűncselekmény tekintetében kiszabható büntetés jellegére figyelemmel nem
korlátozott.
Kivételesen, a 116. § (1) és (5) bekezdése alapján az előállítás elrendelésére sor kerülhet akkor is,
ha a terhelt az idézéssel kapcsolatos megjelenési kötelezettségét elmulasztja, vagy az engedély
nélküli eltávozással kapcsolatos kötelezettségét megszegi. Nem kerülhet ezért sor az előállítás
374
elrendelésére akkor, ha a megidézett terhelt kihallgatásra alkalmatlan állapotban jelenik meg. A
mulasztó, illetve a kötelességszegő terhelt előállításának - az intézmény jellegénél fogva - általános
feltétele, hogy arra kizárólag az eljárási cselekmény haladéktalan megtartása érdekében kerülhet
sor. Amennyiben tehát az eljárási cselekmény megtartásának más akadálya van, az előállítás nem
rendelhető el. Ha az előállítás elrendelhető, a nyomozás során eljáró hatóság feladata annak
meghatározása, hogy az eljárás eredményes lefolytatását az előállítás, a terhelt elővezetése, vagy
más a 116. §-ban meghatározott következmény alkalmazása szolgálja-e a leghatékonyabban.
Az előállítás az eljárási cselekményen történő megjelenés biztosításának alternatív eszköze, amelyre
is figyelemmel az előállítás az eljárási cselekmény megkezdéséig tart. Az eljárási cselekmény során
történő rendelkezésre állást, engedély nélküli eltávozást a Javaslat más eszközeivel kell biztosítani,
illetve megakadályozni (rendbírság kiszabása, testi kényszer alkalmazása, személyi szabadságot
érintő kényszerintézkedés elrendelése, jelenlét biztosítása az eljárási cselekmény során a 384. § és
393. § alapján, tárgyaláson való jelenlétre, valamint a tárgyalás rendjének fenntartására vonatkozó
szabályok stb.). Az előállítással érintett eljárási cselekményről engedély nélkül eltávozó terhelt
előállítása ismételten elrendelhető, ha annak fentebb ismertetett feltételei fennállnak, és az
elrendelés indokolt.
Az előállítás végrehajtására az ágazati törvényben szabályozott módon kerülhet sor.
Tekintettel arra, hogy az előállítás személyi szabadság korlátozásával jár, így annak elrendeléséről a
362. § (1) bekezdés 11. pontja alapján határozatot kell hozni, amely azonban a 368. § (1) bekezdés
b) pontja alapján halasztást nem tűrő esetben határozat hozatala nélkül, nyomban is elrendelhető.
Az előállítás elrendelése ellen a Javaslat alapján panasznak van helye, ugyanakkor hangsúlyozni
kell, hogy az előállítás végrehajtásával kapcsolatos jogorvoslat előterjesztésére és elbírálására az
ágazati törvények alapján kerül sor.
A 118. §-hoz
Elővezetés elrendelésére kizárólag az idézéssel szembeni mulasztás - a megjelenéssel összefüggő
mulasztás, vagy az engedély nélküli eltávozással kapcsolatos kötelezettségszegés - törvényes
következményeként, a megjelenés biztosítása, valamint engedély nélküli eltávozás esetén a jelenlét
biztosítása végett kerülhet sor. Ha a megidézett az eljárási cselekmény helyszínén már megjelent,
úgy az eljárás rendjének, az érintett helyszínen tartózkodásának biztosítása érdekében elővezetés
elrendelésre nem kerülhet, amely célból rendbírság, testi kényszer alkalmazásának lehet helye,
szemben a már eltávozott személy ismételt megjelenésének biztosítása végett alkalmazható
elővezetés, előállítás intézményével. Mindezek alapján a Javaslat ezt az intézményt is a jelenlét
biztosítását rendező fejezetben szabályozza.
A Javaslat az elővezetés azonnali elrendelését is lehetővé teszi, amely intézmény a nyomozás során
a mulasztás esetén elrendelhető előállítás konkurenciájaként is értelmezhető. Lényeges különbség
ugyanakkor, hogy az előállítás csak a terhelt tekintetében alkalmazható, és amíg elővezetés az
érintett útba indításával, vagy kísérésével történik, az előállítás minden esetben a terhelt elfogásával
és az elrendelő hatóság elé állításával történik. Ennek megfelelően az előállítás a személyi
szabadságot súlyosabb módon korlátozó intézkedés, így amennyiben az elérni kívánt cél lehetővé
teszi a terhelt jelenlétét - akár az azonnali - elővezetés elrendelésével kell biztosítani, és az
előállítás elrendelésére csak különösen indokolt esetben kerülhet sor.
Tekintettel arra, hogy az elővezetés is érinti, illetve súlyosan érintheti a személyi szabadságot, így
annak elrendelésére határozatban kerülhet sor. A Javaslat ugyanakkor a 368. § (1) bekezdés b)
pontján túl, az azonnali elővezetés elrendelése esetén külön, a bírósági eljárásban is alkalmazható
módon biztosítja az utólagos írásba foglalás lehetőségét.
375
Ezzel egyidejűleg az adminisztratív terhek csökkentése érdekében a Javaslat az eredménytelen
elővezetés esetén lehetővé teszi az elrendelő határozat kézbesítésének elmaradását. Ez a rendelkezés
leginkább az azonnali elővezetés elrendelése esetén jelent könnyebbséget, ahol az eljáró szerv a
kézbesítést jellemzően az előállítás megtörténtét követően, személyesen hajtja végre, ugyanakkor
eredménytelen elővezetés esetén erre nem kerülhetne sor.
Ugyancsak az adminisztratív terhek csökkentését célozza, egyúttal a kézbesítés elmaradását is
rendezi az eredménytelen elővezetés elleni jogorvoslat szabályozása. Eredménytelen elővezetés
esetén az érintett személy személyi szabadsága nem sérült, ettől függetlenül az intézmény
elrendelésének jogszerűségét vitathatja, így a jogorvoslat biztosítása indokolt. Az elővezetett
személyt az elővezetés költségeinek viselésére kötelezni kell, amely ellen ugyancsak jogorvoslatnak
van helye. Mindezek alapján nem jelent az elővezetéssel érintett személy számára érdemi
jogvesztést az, hogy az elővezetés elrendelését a költségek viselésére kötelező határozat elleni
jogorvoslatban terjesztheti elő.
Tekintettel arra, hogy az elővezetés elrendelése ellen jogorvoslatnak van helye, amely eredményes
elővezetés esetén önállóan érvényesíthető, így az elővezetést követően hozott, a törvény kötelező
rendelkezésén alapuló költségviselésre kötelező határozatban a határozat jogalapja, az elővezetés
jogszerűsége már nem vitatható.
A Javaslat megtartotta annak lehetőségét, hogy az eredménytelen elővezetés esetén az érintett a
költségek megfizetése alól mentesíthető. Tipikusan ilyen indokolt helyzet fordulhat elő, ha az
érintett elővezetésének elrendelésére, és annak megkísérlésére úgy került sor, hogy eközben az
érintett az eredeti idézésre késve, de önkéntesen jelent meg, és késését nem, vagy csupán
késedelmesen jelezte.
A 119. §-hoz
A már említett szerkesztési elvnek megfelelően a Javaslat utolsó sorban szabályozza a terhelt vagy a
bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy jelenlétét végső esetben
biztosító elfogatóparancs intézményét. Elfogatóparancs kibocsátására jellemzően ismeretlen helyen
tartózkodó személy esetében kerül sor. A külföldön fogva tartásban lévő személyek esetén az
elfogatóparancs kibocsátására a nemzetközi bűnügyi együttműködés sajátosságai okán van szükség.
Ilyen esetben ugyanis a terhelt Magyarországra történő átszállítására kizárólag kiadatási, vagy
átadási eljárás keretében kerülhet sor, amelynek ugyanakkor nemzetközi jogi és törvényi feltétele az
elfogatóparancs kibocsátása.
Végül elfogatóparancs ismert helyen tartózkodó személy tekintetében is kibocsátható, ha az
őrizetének elrendelése indokolt. E rendszerben a fokozatosság elvén alapulva a terheltet vagy a
bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyt az eljáró hatóság elsősorban
idézi, eljárási érdekből előállítja, a bűncselekmény jellege vagy a terhelt személye okán pedig végső
soron elfogatóparancs útján intézkedik a terhelt bármely hatóság által történő elfogása és előállítása
érdekében.
Szintén a fokozatosság elvének érvényesítését szolgálja, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó
személlyel szemben is csak abban az esetben kerülhet sor elfogatóparancs kibocsátására, ha
személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének feltételei
fennállnak, és a terhelt kézre kerítése más módon nem biztosítható. Ennek megfelelően a terhelt
vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy felkutatását és jelenlétét
az eljáró bíróságnak, ügyészségnek, nyomozó hatóságnak a büntetőeljárás általános
eszközrendszerével, indokolt esetben körözés elrendelésével, figyelmeztető jelzés elhelyezésével
kell biztosítani, és csak végső soron, személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedés elrendelésének indokoltsága esetén elfogatóparancs kibocsátásával.
376
Az elfogatóparancs a keresett személy személyi szabadságának elvonásával jár, így indokolt, hogy
annak kibocsátására határozati formában kerüljön sor. Ha a terhelt, vagy a bűncselekmény
elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy felkutatása és elfogása nem tűr halasztást -
különösen szökésben lévő elkövető esetén vagy külföldre menekülő személy tekintetében a külföldi
elfogatóparancs kibocsátása érdekében - a 356. § (1) bekezdés b) pontja alapján az elfogatóparancs
írásba foglalására utólag is sor kerülhet. Ugyanezen indokok alapján az elfogatóparancs módosítása
és visszavonása is határozati formához kötött. Ugyanakkor az intézmény jellege nem teszi lehetővé,
hogy a Javaslat az elfogatóparanccsal kapcsolatos döntés ellen jogorvoslati lehetőséget biztosítson.
Ezért az elfogatóparancs kibocsátása - továbbá módosítása és visszavonása - ellen jogorvoslatnak
nincs helye. Amennyiben azonban az elfogatóparancs kibocsátása kizárólag a terhelt vagy a
bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy ismeretlen helyen tartózkodása
okán volt indokolt, az érintett a hatóság előtt történő önkéntes jelentkezésével mentesülhet az őrizet
elrendelése alól.
Az elfogatóparanccsal összefüggő jogorvoslati lehetőség hiánya nem jelenti azt, hogy az
elfogatóparancs, valamint az azon alapuló intézkedések jogszerűsége, indokoltsága ne lenne
vitatható. Ennek lehetőségét biztosítja többek között az esetlegesen jogszerűtlen, indokolatlan
elfogatóparancs alapján elrendelt őrizet elleni jogorvoslat, vagy az elfogatóparancs alapján elfogott
személy előállításával kapcsolatos bűnügyi költségről szóló döntés elleni jogorvoslat lehetősége is.
Az európai és a nemzetközi elfogatóparancs kibocsátására utaló, a hatályos törvényben szereplő
részletes rendelkezéseket a Javaslat mellőzi.
A külföldi elfogatóparancs kibocsátásának általános feltétele, hogy arra csak akkor kerülhet sor, ha
a belföldi hatályú elfogatóparancs kibocsátásának helye van. Jogellenes helyzetet eredményezne, ha
a terhelttel szemben külföldi elfogatóparancs lenne érvényben, azonban Magyarországon
tartózkodása esetén elfogására, belföldi hatályú elfogatóparancs hiányában nem kerülhetne sor. A
külföldi elfogatóparancs ezért - jellegét tekintve - a külföldi hatóságokhoz intézett olyan
jogsegélykérelem, amely a terhelt elfogására és előállítására irányuló belföldi hatályú
elfogatóparancs végrehajtását kezdeményezi az elfogás szerinti országban. A külföldi
elfogatóparancs kibocsátásának feltételeit, eljárási rendjét ezért a nemzetközi bűnügyi
együttműködést szabályozó jogszabályoknak kell rendezni, a büntetőeljárási törvényben elegendő a
kibocsátás jogalapját megteremteni.
A Javaslat a (10) bekezdés megfogalmazásával egyértelművé teszi, hogy külföldi elfogatóparan cs
kibocsátására a belföldi hatályú elfogatóparanccsal egyidejűleg is sor kerülhet, amennyiben annak
egyéb törvényes feltételei fennállnak. Annak megállapításához, hogy az érintett külföldön van, vagy
lehet, ezért nem szükséges, hogy a belföldi hatályú elfogatóparancs ne, vagy bizonyos ideig ne
vezessen eredményre. A mai utazási lehetőségekre és határok nélküli schengeni térségre
figyelemmel ez indokolatlan korlátozás lenne.
XX.	Fejezet
Telekommunikációs eszköz használata
A 120. §-hoz
A Javaslat a büntetőeljárás gyorsításának elősegítése érdekében, kihasználva a mára már széles
körben rendelkezésre álló technikai, informatikai fejlettség által biztosított eszközöket, széles
körben kiterjeszti a hatályos törvény zártcélú távközlő hálózat alkalmazásának jelenleg csupán szűk
körben alkalmazható szabályait.
A Javaslat által bevezetett intézményrendszer lényege, hogy a technikai eszköz
-	az eljárás bármely szakaszában (tehát nem csupán a vádemelés után),
377
-	a büntetőeljárásban részt vevő bármely személy vonatkozásában (nem csupán a terhelt és a
tanú tekintetében), és
-	bármely eljárási cselekmény egész tartamára nézve (nem csupán a kihallgatás
vonatkozásában, illetve a kihallgatás tartamára)
alkalmazható.
A Javaslatnak az intézmény jellegét érintő szabályai alapvetően nem változnak, a technikai eszköz
alkalmazása esetén az eljárási cselekmény valójában két helyszínen, az eljárási cselekmény kitűzött
vagy hatóság által meghatározott helyszínén, és az ettől elkülönült, az intézmény alkalmazásával
közvetlenül érintett személy tartózkodási helyeként szolgáló más helyiségben, illetve helyszínen
zajlik. A Javaslat a hatályos szabályokhoz hasonlóan rendezi az elkülönült helyszínen tartózkodó
személy befolyásmentes közreműködésének biztosítását.
A telekommunikációs eszköz használatára két formában kerülhet sor. A Javaslat főszabályként
határozza meg a kép- és hangfelvételt biztosító eszköz alkalmazását. Ehhez képest a csupán -
folyamatos hangfelvétellel - hangkapcsolatot biztosító eszköz alkalmazására
-	jelenlét biztosítása végett csak meghatározott személy (tolmács) esetében, vagy
-	csak meghatározott személyek (terhelt, tanú, szakértő) meghatározott eljárási
cselekményének (kihallgatás, illetve meghallgatás) biztosítása végett
kerülhet sor.
A Javaslat a folyamatos hangfelvétel útján történő kapcsolat biztosításával az intézmény egyszerű
alkalmazásának lehetőségét kívánja biztosítani, hiszen belátható, hogy a hangkapcsolatot biztosító
berendezés (például telefonos összeköttetés) telepítése és használata lényegesen egyszerűbb, mint
egy kép- és hangfelvételt biztosító rendszer üzemeltetése. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a
kizárólag hangkapcsolatot biztosító összeköttetés korlátozottabb részvételi lehetőséget biztosít, és
az eredmény hitelessége is megkérdőjelezhetőbb, mert példának okáért egy vallomás esetén
hiányzik a tanú mozgása, arckifejezése, gesztusai észlelésének lehetősége. A Javaslat ezért a
hangkapcsolat útján történő jelenlét biztosítását korlátozott körben teszi lehetővé. Számtalan
esetben azonban elégséges lehet a terhelt vagy a tanú meghatározott tények vonatkozásában tett
egyszerű nyilatkozatának beszerzése, ami adott esetben jelentősen elősegítheti az eljárás érdemi
előbbre vitelét. Ennek megfelelően a telekommunikációs eszköz alkalmazása során - az írásbeli
tanúvallomás tétel engedélyezéséhez hasonlóan - az azt elrendelő bíróság, ügyészség, nyomozó
hatóság feladata eldönteni, hogy a várható eredményére, annak hitelességére figyelemmel
megelégszik-e a kizárólag hangkapcsolatot biztosító eszköz alkalmazásával.
A 121-122. §-hoz
A telekommunikációs eszköz használatának elrendelésére indítványra vagy hivatalból kerülhet sor.
A Javaslat a telekommunikációs eszköz használatának elrendelésével összefüggésben nem ír elő
formakényszert, és az intézmény alkalmazásával kapcsolatos indokolatlan, álgaranciát jelentő
adminisztratív terhek csökkentése érdekében a jogorvoslati lehetőséget és formát is korlátozza.
Ennek megfelelően a Javaslat az intézmény alkalmazásának garanciális feltételeit, az intézmény
tényleges tartalmának megfelelően, annak jellegére figyelemmel szabályozza.
A telekommunikációs eszköz használata jelentős szervezési, logisztikai könnyebbséget
eredményezhet, és képes lehet távol, adott esetben külföldön lévő, tartós vagy intenzív
gyógykezelés alatt álló, illetve más okból nehezen elérhető személyek jelenlétének biztosítására, és
ezzel az eljárás érdemi előremozdítására. Emellett azonban az alkalmazás hatással lehet az eljárás
lényegére, a bizonyítás hitelességére is, hiszen a mai technikai lehetőségekhez képest ugyan
minimálisan, de szükségszerűen sérti a közvetlenség teljességének elvét. Ennek megfelelően a
telekommunikációs eszköz használata vagy az eljárást folytató szervek, vagy a büntetőeljárásban
érintett személy vonatkozásában eredményezhet érdeksérelmet.
378
Annak érdekében, hogy a büntetőeljárásban eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság a törvényi
kötelezettségének maradéktalanul eleget tudjon tenni, a telekommunikációs eszköz használatát
alapvetően e szervek diszkrecionális döntéseként határozza meg, így az eljáró szervek szabad - de
megalapozott - belátásuk szerint dönthetnek arról, hogy a telekommunikációs eszköz használata a
közvetlenség elvének oly mértékű sérelmét jelentené-e, amely az alkalmazással érintett eljárási
cselekmény eredményének felhasználhatóságát veszélyezteti. A Javaslat ennek megfelelően ugyan
meghatároz olyan eljárási cselekményeket, helyzeteket, ahol fő szabályként a telekommunikációs
eszköz használatát írje elő, ugyanakkor minden esetben lehetőséget biztosít arra, hogy megfelelő
indokok esetén, vagy az elérni kívánt cél más módon történő biztosításával e törvényi előírástól el
lehessen térni.
A Javaslat a büntetőeljárásban érintett személyek esetén is a jogaikkal, eljárási szerepükkel arányos
érdekérvényesítési lehetőséget biztosít. A büntetőeljárásban a terhelten, védőn kívül részt vevő
személyek esetén indítványtételi lehetőség áll rendelkezésre a telekommunikációs eszköz
használatának elrendelésére nézve. Ennek megfelelően indítványozhatja például a sértett vagy a
tanú, hogy jelenlétének biztosítására telekommunikációs eszköz használatával kerüljön sor, ha a
megjelenés számára jelentős nehézséggel járna, vagy különleges bánásmódot igénylő személyként,
ha jogérvényesítése, kímélete vagy védelme érdekében ez indokolt. A korábban kifejtettek alapján
ugyanakkor az indítvány elutasítása ellen jogorvoslatnak nem lehet helye. Az e körben érintett
személyek részére ugyan a Javaslat a telekommunikációs eszköz használatának hivatalból történő
elrendelése ellen sem biztosít jogorvoslatot, azonban az érintettek természetesen nincsenek elzárva
attól, hogy a Javaslat Harmadik Részében meghatározott eljárási jogaikkal élve észrevételt,
indítványt terjesszenek elő a személyes megjelenésük érdekében, amelyet az elrendelő szerv
figyelembe vehet. A terhelt és a védő tekintetében az intézmény alkalmazása érdemben érintheti a
tisztességes eljáráshoz, illetve a védekezéshez fűződő jogokat, ennek megfelelően a Javaslat
kétszintű garanciális intézményrendszerrel biztosítja a terhelt és védője eljárási jogait. Egyes
esetekben a telekommunikációs eszköz használata a terhelt előzetes jóváhagyásához kötött. A
személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésére jellemzően a
nyomozás során kerül sor, és kétség kívül a büntetőeljárás egyik legkiemeltebb, a védekezés
lehetőséget mértékadóan befolyásoló döntése. Ennek megfelelően a terhelt számára biztosítani kell,
hogy ha ezt szükségesnek tartja, a kényszerintézkedés elrendelésével kapcsolatos álláspontját a
bíróság előtt személyesen adhassa elő. A letartóztatás meghosszabbítása esetén, a terhelt
jelenlétének biztosítására a 122. § (3) bekezdés c) pontja alapján fő szabály szerint
telekommunikációs eszköz használatával kerül sor, előzetes jóváhagyásra nincs szükség,
ugyanakkor a személyes jelenlét a terhelt indítványára vagy hivatalból a (2) bekezdés alapján
biztosítható. Az előkészítő ülés kötelező bevezetése és annak funkciója a Javaslat egyik kiemelkedő
újítása, amely során a büntetőeljárás kimenetele és a bírósági eljárás menete érdemben
befolyásolható. Ez a funkció a terhelt közvetlen, aktív és hiteles részvételét igényli, ezért ennek
megfelelően a terhelt előzetes hozzájárulása itt sem mellőzhető a jelenlétének telekommunikációs
eszközzel történő biztosításával kapcsolatban. A nyomozás során a meg nem jelölt esetekben a
terhelt jelenlétének telekommunikációs eszköz használatával történő biztosítása nem
eredményezheti a védekezéshez való jog oly mértékű sérelmét, amely külön jogorvoslati vagy más
jellegű garanciális intézményrendszer kialakítását indokolná. A vádemelés után a tisztességes
eljáráshoz, a bírósághoz és a személyes védekezéshez való jog érvényesülése ugyanakkor már
megköveteli, hogy a vádlott személyes jelenlétével összefüggő döntése csak abban az esetben
legyen korlátozható, ha e korlátozás más, a büntetőeljárás során védendő érdek okán szükséges és
arányos. Ennek megfelelően a vádemelés után a vádlott utóbb előterjesztett indítványára biztosítani
kell a személyes jelenlétét, amely alól a Javaslat csak a törvény kötelező rendelkezése esetén,
valamint a vádlott vagy más személy védelme érdekében enged kivételt. A terhelti hozzájárulással,
illetve beleegyezéssel kapcsolatos korlátozó rendelkezés ugyanakkor nem zárja ki, hogy más
résztvevő (akár a védő, vagy az ügyész) jelenlétének biztosítására technikai eszköz alkalmazásával
kerüljön sor.
379
Meg kell jegyezni, hogy a Javaslat a terhelt számára nem biztosít jogorvoslati lehetőséget abban az
esetben, ha a vádemelés után a bíróság más személy tekintetében rendeli el a telekommunikációs
eszköz használatát. A vádlott azonban ebben az esetben sincs elzárva attól, hogy a
telekommunikációs eszköz használatának elrendelésével összefüggésben észrevételt, indítványt
tegyen.
A Javaslat a méltányolható személyes, illetve szervezeti jellegű igényekre figyelemmel külön
nevesíti azokat az eseteket, amelyek során a jelenlétet - amennyiben ezzel ellentétes indok nem
merül fel - telekommunikációs eszköz használatával kell biztosítani. A Javaslatban megjelenő
elvárás általános feltétele, hogy a telekommunikációs eszköz használatát lehetővé tevő technikai
feltételek rendelkezésre állnak. Ilyen esetben a kötelezően meghatározott esetek alól abban az
esetben tehető kivétel, ha az elérni kívánt cél más - értelemszerűen kevesebb adminisztratív vagy
logisztikai terhet eredményező - módon is biztosítható, vagy ha az eljárás érdekeire figyelemmel a
személyes jelenlét nélkülözhetetlen. A Javaslat az (1) bekezdés alapján az ügyészség és a nyomozó
hatóság számára szigorúbb alkalmazási kötelezettséget és kisebb mérlegelést engedő eltérési
lehetőséget, a bíróság számára a (3) bekezdés alapján szélesebb körű mérlegelési lehetőséget
biztosít a telekommunikációs eszköz használatától történő eltérésre. A Javaslat szerkesztési elvéből
kiindulva nyilvánvaló, hogy a (2) bekezdésben meghatározott esetek olyan különösen indokolt
esetek, amely során a bíróság a telekommunikációs eszköz alkalmazásától eltérhet, ugyanakkor a
bíróság számára, elsősorban a vádemelést követően, nem csupán a (2) bekezdésben meghatározott
esetekben indokolt az eltérés lehetőségét biztosítani.
A 123. §-hoz
A Javaslat az intézmény sajátosságaira figyelemmel szabályozza, hogy az elkülönített helyszínen
kik tartózkodhatnak. Külön említést érdemel, hogy az alkalmazással érintett személy védője,
segítője, valamint a szakértő (ideértve természetesen a tolmácsot is), a (2) bekezdésre figyelemmel
az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott hivatalos személyek, valamint a technikai működést
biztosító személyek az elkülönített helyszínen, valamint az eljárási cselekmény kitűzött helyszínén
is jelen lehetnek.
A Javaslat a jelenlét befolyásolás-mentességének, valamint az eljárási cselekmény hitelességének
biztosítása, és az elkülönített helyszínen jelen lévő személyek személyazonosságának ellenőrzése,
az eljárás rendjének megtartása végett az elkülönített helyszínen legalább egy, az (1) bekezdés c)
vagy d) pontjában megjelölt személy kötelező jelenlétét előírja.
A 124-126. §-hoz
A Javaslat a telekommunikációs eszközöz használata esetén alkalmazandó különös, az általános
szabályokat kiegészítő végrehajtási szabályokat a 124-126. §-ban szabályozza.
E végrehajtásra vonatkozó szabályok tartalmazzák az érintettek kímélete és védelme érdekében
alkalmazható speciális módszereket is. A különleges bánásmódot igénylő személyek
szabályozásának rendszerére figyelemmel e módszerek alkalmazására csak különleges bánásmód
megállapítását követően kerülhet sor. A fokozatosság elvének megfelelően az eljárási jogokba
történő enyhébb beavatkozást jelent a 124. § (5) bekezdése alapján alkalmazható eszköz, míg a
terhelt védekezéshez való jogát érdemben érintő eszköz a 126. § alapján elrendelhető torzítás.
A kérdés közvetlen vagy közvetett feltevésének lehetősége nem a telekommunikációs eszköz
alkalmazásának sajátja, így arra az általános szabályok alkalmazásával van lehetőség. Amennyiben
ugyanakkor ennek igénye felmerül, és törvényi feltétele adott, úgy a telekommunikációs eszköz
használata esetén az ezzel kapcsolatos döntés megfelelő végrehajtását a technika nyújtotta lehetőség
kihasználásával kell biztosítani, illetve elősegíteni.
380
A telekommunikációs eszköz használata esetén a jegyzőkönyvvezetés általános szabályai
érvényesülnek a 125. §-ban meghatározott kiegészítő rendelkezésekkel. A Javaslat alapján a
kapcsolatot biztosító felvételt rögzíteni kell, amely azonban nem tévesztendő össze a
jegyzőkönyvvezetés szabályai között rendezett, jegyzőkönyv mellett, azzal egyidejűleg, vagy
jegyzőkönyvként készített folyamatos hangfelvétellel, vagy kép- és hangfelvétellel. Amennyiben
azonban a telekommunikációs eszköz használatát biztosító technikai eszköz útján készített felvétel a
tartalmát, az alkalmazás összes körülményét és az eljárási cselekmény jellegét figyelembe véve
megfelel a jegyzőkönyvvezetés szabályai szerinti folyamatos hangfelvételnek, vagy kép- és
hangfelvételnek, úgy a felvétel a jegyzőkönyvezés szabályainak megfelelően is felhasználható.
XXI.	Fejezet
Az eljárás rendjének biztosítását szolgáló intézkedések
A 127-129. §-hoz
A Javaslat meghatározza az eljárás rendjének biztosítása érdekében alkalmazható intézkedéseket, a
hatályos szabályozáshoz képest tartalmi újításokat szűk körben vezet be.
Rendbírság az eljárás rendjének fenntartása érdekében és az eljárási kötelezettségek megszegése
miatt szabható ki a Javaslatban meghatározott esetekben. A Javaslat megemeli a kiszabható
rendbírság összegét attól függően, hogy mely személyekkel szemben kell a rendbírságot
alkalmazni. A Javaslat a rendbírság felső határának a Be. kihirdetése óta változatlan összegét az
eltelt idő gazdasági változásaira tekintettel emeli meg. A rendbírság összegének megállapításakor a
kiszabásra okot adó magatartás súlyát és következményeit, így különösen a büntetőeljárás
elhúzódásában való közrehatását, valamint annak ismétlődő jellegét kell figyelembe venni. A
rendbírság kötelező alkalmazása a Javaslat második újítása: ha a rendbírság kiszabására okot adó
magatartás a büntetőeljárás egy hónapnál hosszabb ideig tartó elhúzódását eredményezte, a
rendbírságot ki kell szabni. A Javaslat harmadik újításaként lehetővé teszi, hogy azt a nyomozó
hatóság is teljeskörűen alkalmazhassa. A rendbírság kiszabása ellen bejelentett jogorvoslatnak
halasztó hatálya van, a Javaslatban meghatározott esetekben a rendbírságot meg nem fizetése esetén
a bíróság elzárásra változtatja át. Végül a Javaslat kodifikációs megfontolásokból, az egységes
szabályozás elősegítése érdekében az eddig a Be. végén, a határozatok végrehajtására vonatkozó
fejezetben szereplő, a rendbírság elévülésére vonatkozó szabályokat is az eljárási cselekményekre
vonatkozó általános rendelkezésekre vonatkozó részben helyezi el.
Az eljárási cselekményt végző bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság testi kényszer
alkalmazásáról abban az esetben rendelkezhet, ha megalapozottan feltételezhető, hogy az az eljárási
cselekmény biztosítása vagy végrehajtása érdekében szükséges. Testi kényszer a terhelttel, a
sértettel, a tanúval, valamint az eljárási cselekményt akadályozó személlyel szemben alkalmazható.
A bíróság és az ügyészség a testi kényszer alkalmazására a rendőrséget vagy a NAV-ot, kivételesen
az eljárási cselekményen jelen lévő büntetés-végrehajtási őrt veheti igénybe.
XXII.	Fejezet
Kézbesítés
A 130-131. §-hoz
A Javaslat az ügyiratok címzetthez történő, joghatás kiváltására alkalmas eljuttatásának módjait
egyrészt a kézbesítéshez igénybe vehető adminisztratív, technikai jellegű módszerek, másrészt a
címzett személyétől, személyes körülményeitől függően határozza meg.
381
A kézbesítés csatornái ennek megfelelően a postai út, az elektronikus út, a személyes kézbesítés, a
hirdetményi út, valamint a bíróság, az ügyészség, illetőleg a nyomozó hatóság kézbesítője útján
történő kézbesítés.
A személyes jellemzőkhöz kötődő kézbesítési módok elsősorban azon helyzetekre adnak
egyértelmű eligazítást, amelyek esetén a címzett akár jogi, akár törvényes képviselővel rendelkezik,
vagy kifejezetten az ügyiratok átvételére adott más személynek meghatalmazást, és főszabályként -
a személyes megjelenésre idézés, illetve a meghatalmazás tartalmának figyelembe vétele mellett - a
képviselő, illetve meghatalmazott útján történő kézbesítést írja elő. A Javaslat a személyhez kötődő
kézbesítési módok közé sorolja továbbá a fogva tartott címzettet is, akinek a fogva tartást
végrehajtó intézet parancsnoka útján kell kézbesíteni, ugyanakkor a felesleges adminisztrációs
terhek megszüntetése érdekében mellőzi a Be.-nek a katona részére történő kézbesítésre vonatkozó
kötelező szabályait és az elöljáró útján történő kézbesítést lehetőségként biztosítja.
Az elektronikus úton történő kézbesítés szabályait az E-ügyintézési törvény tartalmazza, a Javaslat
azonban elsősorban hitelességi okokból meghatározza, hogy a számtalan elektronikus kézbesítési
mód közül a büntetőeljárásbeli kézbesítés kizárólag a hivatalos elérhetőség feltételeinek megfelelő,
valamint az E-ügyintézési törvény szerinti együttműködő szervezetek között a biztonságos
elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségre történhet.
A 132-134. §-hoz
A Javaslat a postai kézbesítés kapcsán a polgári perrendtartás új szabályozásával párhuzamosan
évtizedes hiányosságot pótol azzal, hogy a dogmatikai tisztaság érdekében vélelem helyett
kézbesítési fikcióként kezeli azokat az eseteket, amikor a tudottan meg nem történt kézbesítést
szabályszerűen megtörténtnek tekinti. A Javaslat emellett garanciális okokból megkívánja a címzett
értesítését a kézbesítési fikció beálltáról a vádirat, a bíróság ügydöntő határozatai, és a nyomozás
során az eljárást megszüntető határozat esetén, hiszen a felsorolt ügyiratok a büntetőeljárási jogok
gyakorlása szempontjából különösen jelentősek.
A kézbesítési fikció következményeinek elhárítását a Javaslat a Be. 70/A. § (1) bekezdésében
meghatározott okokból, azonban immár kifogásként teszi lehetővé. A Javaslat ugyanakkor az
önhiba hiányára hivatkozást kizárólag természetes személyek számára teszi lehetővé, mert egyrészt
a székhellyel, az ügyvezetést és képviseletet ellátó szervezettel rendelkező személyektől elvárható,
másrészt a jogi képviselők és védők esetén hivatásrendi követelménynek tekinthető az ügyiratok
átvétele céljából való rendelkezésre állás.
A Javaslat a kézbesítési fikció mellett lehetőséget teremt arra is, hogy a címzett a kézbesítés
szabályszerűségét kézbesítési kifogás útján a kézbesítési fikcióval össze nem függően is vitathassa,
amely, a gyakorlatban problémákat okozó helyzeteket a Be. eddig nem kezelt.
A 135. §-hoz
A Javaslat a hirdetményi kézbesítés kapcsán, szintén az adminisztrációs tehercsökkentés jegyében
az önkormányzati hirdetőtábla helyett a kézbesítést elrendelő bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság
elektronikus tájékoztatásra szolgáló honlapján, valamint a Kormány által meghatározott közzétételi
felületen történő közzétételt vezeti be és az önkormányzatok hirdetményi kézbesítésben történő
közreműködését csupán az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt esetében tartja meg. A hirdetményi
kézbesítés Be.-ben felsorolt eseteit a Javaslat ehhez kapcsolódva bővítette, az értesítendők jelentős
száma esetén a sajtóhirdetményt költségcsökkentési okokból szintén a honlapon keresztüli
hirdetményi kézbesítés váltja fel.
A 136. §-hoz
382
Mivel a tárgyaláson való vádlotti jelenlét jogára és a biztosíték letétbe helyezésével folyó eljárásra
vonatkozó szabályok is előírják kézbesítési megbízott igénybevételét, a Javaslat a Be. kézbesítési
ügygondnok fogalmától elszakadva a kézbesítés keretén belül, összefoglalóan szabályozza a
kézbesítési megbízott eljárását. A Javaslat továbbá a kézbesítési megbízott igénybevételét a Be.-vel
ellentétben már nem csak a terhelt számára teszi lehetővé, ugyanakkor a terhelt megkülönböztetett
eljárási helyzete miatt részben eltérő feltételeket támaszt a terhelt és az egyéb személyek kézbesítési
megbízottjával kapcsolatban.
A kézbesítési megbízott és megbízója között szerződéses kapcsolat jön létre, a Javaslat ezért e
viszonynak csak a büntetőeljárás szempontjából lényeges tartalmát határozza meg, amely szerint a
kézbesítési megbízott köteles a megbízójának szóló ügyiratok továbbítására, de az a szerződéses
feleken múlik, hogy ezt hogyan valósítják meg. A kézbesítési megbízás nemteljesítése a kézbesítés
szabályszerűségét és így a büntetőeljárás érvényességét nem befolyásolja, egyedüli büntetőeljárási
következménye - a rendbírság lehetősége - annak van, ha a terhelt kézbesítési megbízottja szegi
meg kötelezettségét.
XXIII.	Fejezet
A határidő és a határnap
A 137. §-hoz
A Javaslat határidőkre vonatkozó rendelkezései alapvetően követik a hatályos szabályozást. Eltérést
jelent, hogy a határidő, a határnap és az időköz definícióját a Javaslat az értelmező rendelkezések
közé helyezi.
A Javaslat elhagyja a rendelkezések közül a következőt: „az órákban megállapított határidőbe
minden megkezdett óra egész órának számít”. Az ezzel kapcsolatos problémát egy példával
megvilágítva: ha az őrizetbe vétel 14.30 perckor történik, akkor a szabadon bocsátásnak a Be.
szabály alapján a 3. napon nem 14.30-kor, hanem 14.00-kor meg kell történnie. Tehát ilyenkor az
őrizet időtartama akkor is 71,5 óra, ha a hatóság azt a maximális 72 órára rendelte el. Ha azonban az
őrizetbe vétel 14.58-kor történik, az elengedésnek akkor is 14.00 órakor kell megtörténnie, ami még
tovább rövidíti a példában elrendelt 72 órás időtartamot (hiszen a 14.58 és 15.00 közötti két percet
is egész órának kell számítani a Be. hatályos rendelkezése alapján). Erre tekintettel a Javaslat nem
tartja fenn ezt a szabályozást. Az órákban megállapított határidőket a tényleges időtartam alapján
indokolt számítani. Erre tekintettel fogalmaz úgy a Javaslat, hogy az órákban megállapított határidőt
egész órákban kell számítani, és az azon percben végződik, amelynek száma a kezdőpercnek
megfelel.
A hatályos szabályozás szerint, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő
munkanapon jár le. A munkaszüneti nap kifejezés nem teljesen helytálló, abba ugyanis nem esik
bele a heti két pihenőnap (szombat, vasárnap). Erre tekintettel a Javaslat arra utal, hogy ha a
határidő utolsó napja olyan nap, amelyen az eljáró bíróságnál, ügyészségnél vagy nyomozó
hatóságnál a munka szünetel, a határidő a következő munkanapon jár le. Ez a megoldás azért is
szerencsés, mert kellően tág, a heti két pihenőnapon és a munkaszüneti napon kívül minden olyan
napot magában foglal, amelyen a munka az adott hatóságnál valamilyen egyéb okból szünetel.
A 138-141. §-hoz
A Javaslat általános jelleggel rögzíti a határidő és a határnap elmulasztásának következményeit,
hogy a gyakorlat számára is egyértelmű legyen, az elmulasztott cselekmény kifejezett törvényi
kivétel hiányában hatálytalan és e hatálytalanság, továbbá a mulasztás egyéb következményei -
szintén eltérő rendelkezés hiányában - előzetes figyelmeztetés nélkül állnak be. A mulasztás
megállapítása, illetve következményeinek alkalmazása alól a Javaslat kivételként nevesíti az
383
elháríthatatlan akadály gátló hatását, illetve azt az esetet, ha postai úton a beadványt az eljáró
bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság címére ajánlott küldeményként postára adták.
Noha a mulasztás következményei maguktól állnak be, azok az igazolás intézményén keresztül az
önhiba hiánya esetén elháríthatóak, a Javaslat így a szubjektív körülmények méltányos figyelembe
vétele mellett elkerüli azt, hogy az önhiba fennállását, illetve hiányát valamely határidő vagy
határnap elmulasztása esetén hivatalból kelljen vizsgálni. A Javaslat az igazolás szabályait a
jogintézmény alapvető tartalmát tekintve a Be. 65-66. §-ával egyezően állapítja meg, az eljárás
hatékonyságának növelése érdekében azonban az igazolási kérelem előterjesztésének objektív
határideje három hónapra csökken.
A 142. §-hoz
A Javaslat az eljárások gyorsítása érdekében a bíróságot, az ügyészséget és a nyomozó hatóságot
kötő általános intézkedési határidőt is bevezet, amelyet egy hónapban határoz meg és akkor kell
irányadónak tekinteni, ha a Javaslat egyéb rendelkezései valamely határozat meghozatalára, vagy
eljárási cselekmény elvégzésére nem állapítanak meg külön határidőt. Az általános intézkedési
határidő amellett, hogy önmagában is gátja az eljárások elhúzódásának, megteremti annak alapját is,
hogy - az eljárás elhúzódása miatti kifogás útján - a büntetőeljárásban részt vevő személyek is
egyértelmű keretek között sérelmezhessék a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság esetleges
tétlenségét.
XXIV.	Fejezet
Kifogás az eljárás elhúzódása miatt
A 143-144. §-hoz
Az Alkotmánybíróság 62/2006. (XI. 23.) AB határozata értelmében a jogállamiság, illetve a
jogbiztonság érvényesülése megköveteli, hogy a büntetőeljárásnak a bírósági szakaszt megelőző
folyamatában is legyen olyan jogvédelmi eszköze, amely megfelelő ráhatást biztosít a hatóságoknak
meghatározott eljárási határidők megtartására. A büntetőeljárásban részt vevő, a hatóságok
késedelme által hátrányosan érintett személyeknek az Alkotmánybíróság megítélése szerint így
olyan „felszólamlási” lehetőséget kell kapniuk, amely megfelelő védelmet nyújt az eljárásnak nem
csak a bíróság, hanem a nyomozó hatóság és az ügyész határidő-túllépéséből, illetve a vádemelési
határidő elmulasztásából adódó elhúzódása ellen is.
A Javaslat a nyomozás során igénybe vehető jogorvoslatok rendszerének átalakításával
párhuzamosan e felszólamlási lehetőséget egységesen, az eljárás elhúzódása miatti kifogásként
biztosítj a.
Az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésére és elbírálására vonatkozó szabályok alapjául a
Be. 262/A-B. § rendelkezései szolgáltak, ezeket a Javaslat úgy egészítette ki és pontosította, hogy a
kifogást a büntetőeljárás során azonos elvek szerint lehessen igénybe venni, illetve elintézni.
XXV.	Fejezet
A bűnügyi költség
A 145. §-hoz
A Javaslat bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezései alapvetően követik a hatályos szabályozást.
Eltérést jelentenek a következő elemek. Egyrészt az új szabályok értelmében bűnügyi költségnek
minősül a bűncselekménnyel összefüggő vagyon vagy dolog elvonására, adat hozzáférhetetlenné
tételére irányuló eljárás során az állam által előlegezett költség is. A Javaslat nem említi kifejezetten
384
a magánfélnek, a pótmagánvádlónak és a magánvádlónak a költségét, mivel ezek esetében sértetti
alkategóriákról beszélhetünk, a sértett szövegben történő említése elegendő. A Be.-vel szemben az
új rendelkezés tartalmazza az egyéb érdekelt költségére vonatkozó utalást is. A képviselőkre
vonatkozó utalás (törvényes képviselő és meghatalmazott képviselő említése) kellően tág ahhoz,
hogy az sértett és a terhelt törvényes képviselőjét, a sértett és az egyéb érdekelt képviselőjét is
magában foglalja. A Javaslat egyértelműen előírja, hogy az elővezetéssel, valamint a terhelt
elfogása és megtalálása esetén meghatározott bíróság, ügyészség, illetőleg nyomozó hatóság elé
állításával felmerült költség bűnügyi költség, ide nem értve azt az esetet, ha az elfogatóparancsot
külföldön ismert helyen tartózkodó terhelttel szemben bocsátották ki. Az új rendelkezés tehát
megteremti a lehetőséget, hogy a terhelt hazahozatalával kapcsolatos költségeket bűnügyi
költségként a terheltre hárítsák.
XXVI.	Fejezet
Egyesítés és elkülönítés
A 146-147. §-hoz
A Javaslat az egész büntetőeljárásra irányadóan, egységes szempontok szerint rögzíti az egyesítés
és elkülönítés szabályait. A Javaslat a hatékony eljáráshoz szükséges jogalkalmazói rugalmasság
biztosítása érdekében az egyesítés előfeltételeként - csupán példálódzó felsorolás mellett - az
együttes elbírálás célszerűségét állapítja meg, míg elkülönítésnek akkor van helye, ha valamely ok
miatt az ügyek együttes elbírálása az eljárás lefolytatását jelentősen megnehezítené.
A Javaslat az egyesítések szükségessége kapcsán a gyakorlatban tapasztalható viták elkerülése
céljából egyértelműen meghatározza, hogy az egyesítés és az elkülönítés mellett egy hónapos
határidőn belül az egyesítés mellőzéséről is határozatot kell hozni.
Az egyesítés és elkülönítés szabályai között az ügyek áttételére vonatkozó rendelkezés nem
szerepel, hiszen ha az elkülönítéssel létrejött ügy nem tartozik az elkülönítő bíróság, ügyészség
vagy nyomozó hatóság hatáskörébe, illetve illetékességébe, akkor azt a Javaslatnak a nyomozási,
illetve bírósági eljárásban irányadó szabályai szerint kell áttenni.
XXVII.	Fejezet
Az elektronikus kapcsolattartás
A 148. §-hoz
A Javaslat az eljárási jelenlét telekommunikációs eszközökkel történő biztosítása mellett a
kapcsolattartás terén is nagy hangsúlyt fektet az informatikai lehetőségek kihasználására. Az E-
ügyintézési törvény értelmében a bíróságok, ügyészségek és nyomozó hatóságok is elektronikus
ügyintézést biztosító szerveknek minősülnek, így az E-ügyintézési törvény rendelkezéseit a
büntetőeljárásban is alkalmazni kell.
A Javaslat az E-ügyintézési törvényre is figyelemmel technikai jellegű rendelkezéseket nem
tartalmaz, és kizárólag azon speciális eljárási szabályokat jeleníti meg, amelyek az
elektronizációnak az eljárás egészére történő bevezetéséből, illetve kiterjesztéséből szükségszerűen
következnek.
A büntetőeljárással szembeni fokozott hitelességi követelményekre tekintettel a Javaslat korlátozza
az E-ügyintézési törvény által lehetővé tett nyilatkozattételi módokat és kizárólag olyan
nyilatkozatot ismer el hatályosnak, amely esetén a nyilatkozattevő egyértelműen azonosítható és
biztosított az is, hogy a bírósághoz, ügyészséghez és nyomozó hatósághoz érkezett nyilatkozat a
385
nyilatkozattevőtől származik, azaz a nyilatkozatot tartalmazó dokumentum megegyezik a
nyilatkozattevő által jóváhagyott dokumentummal.
A 149. §-hoz
A Javaslat nem teszi általánosan kötelezővé az elektronikus kapcsolattartást, ugyanakkor a
büntetőeljárás bármely szakaszában lehetővé teszi a büntetőeljárásban részt vevő személyek
számára ennek választását, kivéve, ha a büntetőeljárásban részt vevő személy elektronikus
ügyintézéshez való joga szünetel, mert pl. fogva tartják. Az elektronikus út akkor választható, ha a
büntetőeljárásban részt vevő személy egyúttal az elektronikus kapcsolattartást is vállalja, amelyre az
érintetteket figyelmeztetni kell. Az elektronikus kapcsolattartás vállalása esetén a büntetőeljárásban
részt vevő személy számára a továbbiakban az elektronikus úton történő kapcsolattartás főszabály
szerint kötelezővé válik.
A 150. §-hoz
Ha a büntetőeljárásban részt vevő személy az E-ügyintézési törvény alapján elektronikus
kapcsolattartásra kötelezett akkor számára a büntetőeljárásban is kötelező a meghatározott
nyilatkozattételi módhoz kötött elektronikus út igénybevétele. A Javaslat két kivételt nevesít e
főszabály alól, egyrészt gyakorlatilag teljesíthetetlen lenne az elektronikus kapcsolattartási
kötelezettség azon eljárási résztvevő számára, akinek az elektronikus ügyintézéshez való joga
szünetel, másrészt a védő és a jogi képviselő minél hamarabbi eljárásba történő bekapcsolódása
olyan érdek a büntetőeljárásban résztvevő személyek jogainak védelme és érvényesítése céljából,
hogy egy azonnali eljárási cselekmény helyszínén adott meghatalmazás benyújtását aránytalan
korlátozás lenne az egyébként kötelező elektronikus úthoz kötni.
A 151. §-hoz
A Javaslat az igazságügyi szakértőkkel történő kapcsolattartást a polgári perrendtartásról szóló
törvénnyel összhangban szabályozza és az igazságügyi szakértői névjegyzékben szereplő
igazságügyi szakértők, valamint az igazságügyi szakértői névjegyzékben nem szereplő, szakértői
tevékenységre külön jogszabályban feljogosított állami szervek, intézmények, szervezetek esetében
az elektronikus kapcsolattartást választható lehetőségként biztosítja, feltéve, hogy a felsoroltak az
E-ügyintézési törvény alapján elektronikus úton való kapcsolattartásra nem kötelezettek.
A Javaslat emellett rendezi azokat az eseteket, amikor a szakvélemény papír alapú benyújtása,
illetve a szakértő részére az ügyiratok papír alapú átadása - azok szükségessége folytán -
megengedett és az eljárás gyorsításának céljával lehetővé teszi, hogy a papír alapon eljáró szakértő
is kötelezhető legyen a szakvéleménye adathordozón történő benyújtására.
A 152. §-hoz
A Javaslat az E-ügyintézési törvénnyel összhangban a bíróságok, az ügyészségek és a nyomozó
hatóságok egymással, valamint a közigazgatási szervekkel és más hatóságokkal történő
kapcsolattartásra kizárólag az elektronikus utat teszi lehetővé. Ez alól egyedüli kivétel, ha -
különösen a bizonyítással összefüggő okokból - valamely bizonyítási eszköz papír alapú
bemutatása vagy megtekintése szükséges.
A 153. §-hoz
A Javaslat a képviselet körében figyelemmel van arra, hogy elektronikus kapcsolattartás esetén - a
kötelező elektronikus kapcsolattartás szabályai közt meghatározott kivétel értelemszerűen nem
minősül ennek - a meghatalmazást is elektronikus úton kell előterjeszteni, ezért a meghatalmazást
is elektronikus formában kell csatolni, ugyanakkor digitalizált (szkennelt) meghatalmazás
benyújtásakor kétség esetén elrendelhető az eredeti papír alapú meghatalmazás bemutatása is.
386
A Javaslat biztosítja, hogy meghatalmazás papír alapon is visszavonható legyen, ha a meghatalmazó
nem köteles az elektronikus kapcsolattartásra, ezzel egy időben ugyanakkor tájékoztatást is kell
adnia, hogy a továbbiakban is képviselővel, illetve védővel, elektronikus úton kíván-e eljárni.
A 154. §-hoz
A határidőkhöz kapcsolódó, a postára adással analóg szabály, hogy határidő elmulasztásának
következményeit nem lehet alkalmazni, ha a beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján
elektronikus úton szabályszerűen benyújtják. E rendelkezés megszünteti az indokolatlan
különbséget a postai és az elektronikus úton történő benyújtásra nyitva álló időtartamok között,
amelyek a gyakorlatban a Be. 64. § (4) bekezdéséből, a postai út előnyben részesítéséből fakadtak.
Szintén a határidőkhöz kapcsolódóan a Javaslat kizárja annak a napnak a határidőbe történő
beleszámítását, amelyen legalább négy órán át jogszabályban meghatározottak szerinti üzemzavar
vagy üzemszünet állt fenn, hiszen az ilyen helyzetek a büntetőeljárásban részt vevő személyek
hátrányára nem szolgálhatnak.
A 155-156. §-hoz
A büntetőügyek nagy részében papír alapú bizonyítási eszközök feldolgozása, értékelése szükséges,
ezért a Javaslat az elektronikus kapcsolattartás esetére szabályozza a benyújtó digitalizálási és a
papír alapú okirat megőrzésére irányuló kötelezettségét, továbbá elsődlegesen a bizonyítás
érdekeire tekintettel meghatározza, hogy kivételesen mely esetekben nyújtható be az irat papír
alapon. Mivel az elektronikus kapcsolattartás nem minden eljárási résztvevő számára lesz - akár
törvényi rendelkezés, akár vállalás alapján - kötelező, a Javaslat a bíróság, az ügyészség, illetve a
nyomozó hatóság számára előírja azon papír alapú beadványok digitalizálását, amelyeket az
elektronikus kapcsolattartásra nem köteles, illetve az elektronikus kapcsolattartást nem választó fél
nyújt be. A Javaslat az ilyen személyek számára értelemszerűen a papír alapú kézbesítést
rendszeresíti, ahogy papír alapon kell kézbesíteni annak is, aki ugyan képviselő igénybevételével
elektronikus úton jár el, de személyében az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles és azt nem is
vállalta, és az ügyiratot személyesen neki kell kézbesíteni.
A 157. §-hoz
A Javaslat az Országos Bírósági Hivatalt, a bíróságot, az ügyészséget és a nyomozó hatóságot
felhatalmazza mindazon adatkezelésre, amely az elektronikus kapcsolattartás biztosításához
szükséges.
A 158. §-hoz
A Javaslat meghatározza, hogy a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság minden, általa
kézbesített ügyiratot a jogszabályban meghatározott elektronikus aláírással vagy elektronikus
bélyegzővel köteles ellátni, ugyanakkor a Javaslat értelmében csak azon, elektronikus aláírással
vagy elektronikus bélyegzővel ellátott ügyiratok minősülnek közokiratnak, amelyeket a bíróság, az
ügyészség vagy a nyomozó hatóság készített.
A 159. §-hoz
A Be. 70/B. § (11) bekezdése is lehetővé, egyes esetekben kötelezővé tette a másolat kiadásának
elektronikus úton vagy adathordozón történő kiadását, a szabályozás azonban következetlenségéből
adódóan számos gyakorlati problémát okozott. A Javaslat ezért indítványra lehetővé teszi az -
elektronikus formában, elektronikus okiratként vagy elektronikus másolatként rendelkezésre álló -
ügyiratok e-mail-címre történő megküldését.
387
Az ilyen továbbítás, illetve annak indítványozása nem tartozik az elektronikus kapcsolattartás
általános szabályainak hatálya alá, azt az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles és azt nem is
vállaló személy ugyanúgy igénybe veheti, mint az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett vagy azt
vállaló személyek, hiszen az e-mail útján történő továbbítás általában kevésbé kötött, mint a
kézbesítés Javaslatban meghatározott módjai. Az e-mail-címekre történő továbbítás ugyanakkor a
bíróságtól, az ügyészségtől és a nyomozó hatóságtól, illetve az indítványozótól független okokból -
pl. a postafiók telítettsége, vagy a továbbítandó fájl mérete miatt - is meghiúsulhat, ezért a Javaslat
egyrészt nem teszi kötelezővé az ily módon történő továbbítást, másrészt bármely akadály esetén
egyszerűsített - az indítványozó e-mail-címén történő - tájékoztatást rendszeresít, amely
értelmében az e-mail útján történő továbbítás helyett a kért ügyirat az ügyirat-megismerés általános
szabályai szerint ismerhető meg.
A 160. §-hoz
A Javaslat megteremti annak törvényi alapját is, hogy - ha az ehhez szükséges technikai feltételek
fennállnak - a büntetőeljárásban részt vevő személyek az ügyiratok megismerésére vonatkozó
jogukat elektronikus hozzáférés útján, különösen a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság e célra
kialakítandó internetes felületén keresztül is gyakorolhassák.
A 161. §-hoz
A Javaslat az elektronikus kapcsolattartás szabályainak megszegésére többféle következményt
állapít meg. Mivel a Javaslat értelmében elektronikus úton kizárólag meghatározott módon
terjeszthető elő nyilatkozat, a Javaslat egyértelműen kimondja, hogy a bármely más módon tett
nyilatkozat hatálytalan, azaz úgy kell azt tekinteni, mintha nem is létezne. Ennek megfelelően a
bíróságnak, az ügyészségnek és a nyomozó hatóságnak nem kell a feljelentést, jogorvoslati
nyilatkozatot, egyéb indítványt elbírálnia, ha azt telefonon, egyszerű e-mailben, SMS-ben, telefaxon
és más, az E-ügyintézési törvény 17. § (1) bekezdésének meg nem felelő módon terjesztették elő.
A Javaslat a rendbírság lehetősége mellett szintén a hatálytalanság következményét, illetve egyes
meghatározott iratok esetén az elutasítás kötelezettségét fűzi ahhoz a kötelezettségszegéshez, ha a
büntetőeljárásban részt vevő, elektronikus kapcsolattartásra köteles, vagy azt vállaló személy a
beadványait - ismert kötelezettségei ellenére - nem elektronikus úton, vagy egyébként nem
szabályszerűen továbbítja.
Annak érdekében, hogy ugyanazon büntetőeljárásban részt vevő személy vonatkozásában a papír
alapú, valamint az elektronikus kapcsolattartás ne keveredhessen, és ezáltal vitás helyzetek ne
keletkezhessenek, a Javaslat még az elektronikus úton szabályszerűen benyújtott nyilatkozat
mellőzését is lehetővé teszi, ha annak benyújtója előzetes figyelmeztetést követően az elektronikus
kapcsolattartást nem vállalta.
A Javaslat végül rendbírság kiszabását teszi lehetővé, ha a büntetőeljárásban részt vevő személy
nem tesz eleget elektronikus kapcsolattartási kötelezettségének, azaz ha az elektronikus
kapcsolattartáshoz szükséges bármely szolgáltatással törvényi kötelezettsége vagy vállalása ellenére
nem rendelkezik.
A 162. §-hoz
A Javaslat a büntetőeljárásban részt vevő személy körülményeinek lényeges megváltozása esetén,
ha az elektronikus úton történő eljárás méltányolható okból még az ezt vállalótól sem várható el,
lehetőséget biztosít a papír alapú kapcsolattartásra történő áttérésre. Ezen áttérést a Javaslat
főszabály szerint az eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság engedélyéhez köti, hogy a
büntetőeljárásban az ügyiratokból egyértelműen meghatározható legyen, melyik eljárási
résztvevővel mely kapcsolattartási módon kell érintkezni. A Javaslat ugyanakkor az elektronikus
388
ügyintézéshez való jog szünetelését olyan akadályozó körülménynek tekinti, amely esetén engedély
nélkül, hivatalból is papír alapú kapcsolattartást kell alkalmazni.
ÖTÖDIK RÉSZ
A BIZONYÍTÁS
XXVIII.	Fejezet
A Javaslat a bizonyítás szabályait több részben és fejezetben helyezi el, így különösen az egyes
eljárási szakaszokról szóló fejezetekben, a kényszerítő eszközöket szabályozó fejezetekben, és a
leplezett eszközöket és módszereket meghatározó fejezetekben. E rendszerezés mellett is a
Bizonyítás című Rész foglalja össze a bizonyítás egész eljárásra vonatkozó közös és alapvető
szabályait, a bizonyítási eszközöket és a bizonyítási cselekményeket. A bizonyítási eszközök és
cselekmények a különálló részként szabályozott kényszerintézkedésekkel, valamint a leplezett
eszközökkel és módszerekkel együtt képezik a bizonyítás alanyai számára rendelkezésre álló
eszközök katalógusát.
A Javaslat egy korszerű, vegyes rendszerű eljárás kialakítását célozza, amelyben az inkvizitórius és
az akkuzatórius jegyek a legelőnyösebb formában keverednek. Ennek jegyében a Javaslat rendezi a
Be. bizonyítási rendszerének anomáliáit, következetesebbé téve a bíróság és a vádló bizonyítás
során betöltött szerepét. A Javaslat elképzelései szerint a büntetőeljárásnak több eljárási szereplő
tevékenységén keresztül biztosított célja az igazság kiderítése. A bizonyítás, mint szabályozott
megismerési folyamat a Javaslat vegyes eljárási rendszerében továbbra is és szükségszerűen az
anyagi igazságra irányul, azonban az anyagi igazság megállapítása a jogállami büntetőeljárás
garanciális szabályainak elvárásai miatt sem lehet a Javaslat bizonyítási rendszerének kizárólagos és
egyedüli értéke. Az Alaptörvény az anyagi igazság érvényesülésére nem biztosít alanyi jogot,
ugyanakkor a büntetőeljárás és az igazság Alaptörvénynek megfelelő kapcsolatát illetően csak
olyan bizonyítási és eljárási rendszer elfogadható, amely nem lehetetleníti el az anyagi igazság
kiderítését.
A 163-164. §-hoz
A Javaslat strukturális jelentőségű újítása a bíróság tényállás tisztázási kötelezettségének
újragondolása. A Javaslat a bizonyítás alapelveinek megfelelően azt irányozza elő, hogy a
büntetőeljárás során eljáró és döntést hozó szervek a döntésüket csak valósághű tényállásra
alapozhatják. Főszabály szerint a bíróság a vád tisztázása során bizonyítási eszközöket hivatalból
csak pártatlanságának fenntartása mellett, az eljárási alapelvekre figyelemmel, indítványok alapján
szerezhet be és vizsgálhat meg. A vádlói funkció elkülönítése következtében a bíróságnak
lehetősége van arra, hogy hivatalból, teljes körben tisztázza a tényállást, azonban a vád
bizonyítására nem kötelezhető, és ezért a vádló bizonyítási kötelezettségének elmulasztása a
bíróságra nem telepíthet az ítélkező funkciótól idegen következményeket. Éppen ezért a Javaslat
megfogalmazásában a bíróság feladata a tényállás tisztázása a vád garanciális keretei között.
A büntetőeljárás során - a bizonyítás észszerű keretek között történő lefolytatása érdekében, a
törvényben meghatározott kivétellel - minden olyan és csak olyan tényt kell bizonyítani, amely a
Btk., illetve a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek alkalmazása során releváns. A törvény ezen
rendelkezése értelmében a büntetőeljárás fő kérdéseinek eldöntéséhez szükséges tények mellett
azon tény is bizonyítás tárgyát képezheti, amely más eljárás tárgya lenne, ám megállapítását -
pragmatikus okokból vagy a sértettek érdekeinek fokozottabb védelme érdekében - a
büntetőeljárásban kezdeményezik. Ezen járulékos kérdések felsorolását a Javaslat mellőzi, azokra
az egyes részletszabályok között utal.
389
A Javaslat a köztudomású és a hivatalos tudomás körébe tartozó tények mellett kiveszi a
bizonyítandó tények köréből azokat, amelyek valóságát az adott büntetőügyben a vádló, a védő és a
terhelt együttesen elfogadják. Ez utóbbi rendelkezés jelenti alapját a Javaslat azon rendelkezéseinek
és jogintézményeinek (egyezségkötés, tárgyalás előkészítése), amelyek a bizonyítási eljárás
tervezhetőségét és lerövidítését hivatottak biztosítani.
A 165. §-hoz
Az egyes bizonyítási eszközöket illetően a Javaslat kevés újítást vezet be. A bizonyítási eszközök
kimerítő felsorolását kiegészíti, és önálló bizonyítási eszközként nevesíti a pártfogó felügyelői
véleményt, továbbá új bizonyítási eszközként határozza meg az elektronikus adatot. A Javaslat
egyik kifejezett célja olyan büntetőeljárás kialakítása, amely a jövő kihívásaira is képes választ
adni. Az új bizonyítási eszköz definiálása ezért nem öncélú, az elektronikus adatra további
részletszabályokban rendezett eljárási cselekmények, így például a lefoglalás különleges szabályai
épülnek.
A 166-167. §-hoz
A Javaslat a bizonyítás törvényessége és a bizonyítékok értékelése tekintetében átveszi a Be.
rendelkezéseit, lévén azok olyan jogállami és bizonyításelméleti alaptételek, amelyek helyébe más
megfontolás nem állítható.
XXIX.	Fejezet
A tanúvallomás
A 168. §-hoz
A Javaslat átveszi a Be.-nek a tanúra vonatkozó általános szabályait, és a tanút továbbra is olyan
személyként definiálja, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet. A tanú általános eljárási
kötelezettségeire és jogaira vonatkozó szabályok szintén megegyeznek a Be. rendelkezéseivel.
A 169. §-hoz
A Javaslat két fő csoportra osztja és nevesíti a tanú vallomástételének akadályait, amelyek: a
vallomástétel tilalma és a vallomástétel megtagadásának lehetősége. A Javaslat nem változtat a Be.
azon rendelkezésein sem, amelyek a vallomástétel akadályainak figyelembevételére és joghatásaira
vonatkoznak.
A 170. §-hoz
A Javaslat a vallomástétel tilalmának eseteit és szabályait illetően nem változtat a Be.
rendelkezésein, a tilalom körébe tartozó személyi kör a Be.-ben meghatározottakkal azonos.
A 171-175. §-hoz
A Javaslat a tanúvallomás megtagadásának eseteit illetően lényegi változtatásokat nem eszközöl a
Be. szabályaihoz képest, ugyanakkor a vallomás megtagadásának szabályait áttekinthető
rendszerben helyezi el. A tartalmi változást az jelenti, hogy a Javaslat a megtagadási okokat a
bevezetett új jogintézményekhez igazítja. E körben a Be.-hez képest új kivételt jelent a
vallomásmegtagadás joga alól, ha a tanú a büntetőeljárás során korábban még terheltként, az LXV.
Fejezet szerinti eljárásban, a bűnösségének beismerésével egyezséget kötött az ügyészséggel. A
büntetőeljárás egyik gerincét alkotó egyezségkötés ellenpontjaként a vallomásmegtagadás
lehetősége nem terjed ki azon esetekre, amikor a terhelt a számára kedvezőbb anyagi jogi vagy
eljárásjogi szabályok alkalmazása érdekében a büntetőeljárás során egyezséget köt. E rendelkezés
390
tehát a terhelt szabad akarata alapján hozott döntése miatt nem sérti az önvádra kötelezés tilalmának
elvét.
A 176. §-hoz
A Javaslat a tanú vallomástétele előtt történő figyelmeztetések összefoglaló elnevezéseként, a
jogintézményre történő hivatkozás egyértelműsítése és könnyítése érdekében bevezeti a „tanúzási
figyelmeztetések” elnevezést, amelynek időszerű közlése a tanúval a vallomás törvényességének
továbbra is feltétele.
A Be.-ben meglévő figyelmeztetések körét a Javaslat kiegészíti egy új elemmel. Ennek oka a
Javaslat azon újítása, amely alapján a tanúnak a figyelmeztetések közlését követően tett vallomása
az ügyben vagy más ügyben bizonyítási eszközként akkor is felhasználható, ha a tanú a
vallomástételt a későbbiekben megtagadja. A figyelmeztetés ezen új eleme a korábbi vallomással
való rendelkezés kizárása miatt szükségszerű.
A vallomástétel megtagadásának lehetőségére vonatkozó figyelmeztetést és annak joghatását
illetően a Javaslat a figyelmeztetések formalitása helyett a garanciális szabályok érdemi
érvényesülésére helyezi a hangsúlyt. Ezen koncepció részeként a figyelmeztetéseket főszabályként
csak a fő eljárási szakaszokban történő első kihallgatáskor kell közölni, azonban a vallomás
megtagadását megalapozó körülmények vizsgálata - azok esetleges változása miatt - minden
kihallgatás során kötelező. Emiatt, ha a körülmények tisztázása alapján nem áll fenn a vallomás
megtagadásának lehetősége, az arra vonatkozó figyelmeztetés elmaradásának sem lehetnek
következményei.
A 177. §-hoz
A Javaslat egy újdonság kivételével a Be.-vel egyezően határozza meg a tanúzási figyelmeztetés
vagy a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén irányadó szabályokat.
A Be.-től való eltérést azon új szabály jelenti, amely alapján a figyelmeztetés és az arra adott válasz
jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanúvallomás bizonyítási eszközként figyelembe vehető,
ha a vallomást vagy annak adott részét a tanú az újabb kihallgatása alkalmával, immár a
szabályszerű tanúzási figyelmeztetés közlését követően fenntartja. A figyelmeztetések funkciójára
figyelemmel a tanú e nyilatkozatát nem vonhatja vissza.
A Javaslat által bevezetett jelentős újítást a korábbi tanúvallomásokkal való utólagos rendelkezés
következetes kizárása jelenti. A Javaslat amellett foglal állást, hogy a vallomás megtagadásának
lehetősége és az arra való figyelmeztetés abban az esetben képvisel kiemelt garanciális értéket,
továbbá a büntetőeljárás következetessége és tekintélye akkor biztosítható, ha az eljárás során
megtett vallomás a terhelt, illetve a tanú későbbi nyilatkozataitól függetlenül bizonyítási eszközként
felhasználható.
A Javaslat nem biztosítja a tanúnak azt a lehetőséget, hogy a vallomás megtagadása esetén e
nyilatkozata megsemmisítse a korábban, a törvénynek megfelelően megtett vallomását. A már
megtett vallomást nem lehet visszavonni még akkor sem, ha időközben a tanú körülményeiben
olyan változás következett be, amely a vallomástétel valamely akadályát jelentené. A vallomás
megtagadása kizárólag a folytatólagos kihallgatás megtagadásának lehetőségét jelenti, ily módon az
új szabályrendszer a tanúktól megfontoltabb nyilatkozattételt követel meg. A tanúzási
figyelmeztetések funkciója a vallomás megtagadására jogosult tanú megfontolt nyilatkozattételének
megalapozása, amely funkció részben értelmét veszítené a Javaslat konstrukciójával ellentétes
megoldás esetén.
A Javaslat ezért a vallomás törvényessége körében és nem az elsőfokú bírósági tárgyalás szabályai
között szabályozza a korábbi vallomások felhasználásának lehetőségeit. A fent kifejtett rendszerben
391
az adott büntetőeljárásban az első tanúzási figyelmeztetést követően tett vallomásról készült
jegyzőkönyv bizonyítási eszközként akkor is felhasználható, ha a tanú a vallomástételt a
későbbiekben megtagadja. Ha a tanút az eljárás során korábban vagy más ügyben terheltként
hallgatták ki, a terheltként tett vallomása bizonyítási eszközként szintén felhasználható, ha a
vallomásról készült jegyzőkönyvből a terhelti figyelmeztetés és az erre adott válasz egyértelműen
kitűnik. A Javaslat a gyakorlatban felmerült azon helyzetre kíván választ adni, amikor büntetőjogi
felelősségének elbírálását követően a terheltnek immár tanúként kell vallomást tennie, így például a
több vádlott részvételével folytatott, majd elkülönített vagy megismételt eljárásokban. A vallomás
megtagadása esetén a Javaslat rendszerében a korábban, terheltként tett vallomás bizonyítási
eszközként felhasználható.
A 178-180. §-hoz
A tanú kihallgatása körében a Javaslat fenntartja a Be. szabályait, ugyanakkor a kihallgatás
menetrendjét, annak egyes szakaszait külön paragrafusokban szabályozza. A vallomástétel
kriminalisztikai szabályainak erősítése szellemében a Javaslat a tanú kihallgatása során kötelezővé
teszi azt, hogy a tanú a kikérdezése előtt összefüggően adja elő a vallomását.
A 181. §-hoz
A Javaslat részben gyakorlati, adott esetben egyes tanúk kímélete vagy védelme érdekében
biztosítja az írásbeli tanúvallomás lehetőségét. Ennek fő szabályai a Be.-vel megegyeznek, a
Javaslat pusztán az írásbeli forma alaki kellékeit korszerűsíti. A Javaslat az írásbeli tanúvallomás
hitelesítésére jogosult személyi kört is kiegészíti, figyelemmel a fedett nyomozóra vonatkozó
szabályokra.
A 182. §-hoz
A Javaslat a kötelezettségeit nem teljesítő tanúval szemben alkalmazható intézkedéseket illetően
nem tér el a Be. szabályaitól.
XXX.	Fejezet
A terhelt vallomása
A 183. §-hoz
A Javaslat a jelenlegi jogértelmezési viták megoldására egyértelműen meghatározza, hogy a terhelt
mely nyilatkozatai minősülnek vallomásnak, és ekként melyek értékelhetők bizonyítási eszközként.
Alakiságától függetlenül minden olyan közlés a terhelt vallomásának minősül, amely a terhelti
figyelmeztetés után történik, és amely a bizonyítás tárgyára vonatkozó tényállítást tartalmaz,
ideértve azt is, ha az formailag valamilyen tény tagadásában nyilvánul meg. Terhelti vallomás tehát
csak büntetőeljárásban, valamely eljárási cselekmény során keletkezhet és közvetlenül a terhelttől
származik.
A 184-187. §-hoz
A tanúvallomás törvényességéhez hasonlóan a terhelti vallomás is csak a törvényben meghatározott
eljárás eredményeként keletkezhet. A garanciális jelentőségű terhelti jogok következetesebb
érvényesülése érdekében a Javaslat egyértelműen meghatározza a vallomástétel szakaszait: első
eleme a terhelt személyazonosságának ellenőrzése, második eleme a terhelt kihallgatásával
kapcsolatos jogainak ismertetése, majd a vallomás körébe tartozó kihallgatás lefolytatása, illetve
vallomás megtétele.
A Javaslat a későbbi hivatkozások egyszerűsítése érdekében, a tanúzási figyelmeztetésekhez
hasonlóan bevezeti a „terhelti figyelmeztetés” gyűjtőnevet. A Javaslat biztosítja a hallgatáshoz való
392
jog érvényesülését, ám attól független jogosítványként értelmezi a bizonyítás alanyainak kérdezési
jogát. Ezért a Javaslat újítása, hogy abban az esetben, ha a terhelt a vallomástétel megtagadását
követően vallomást tesz, hozzá kérdések intézhetők.
XXXI.	Fejezet
A szakvélemény
A Javaslat a szakértői bizonyítás rendszerében jelentős változásokat hajt végre. A reform irányát
meghatározó alapelvek igazodnak a kodifikáció általános irányelveihez: cél a funkciómegosztás
következetesebb érvényre juttatása, a fegyverek egyenlőségének erősítése, a szakértői bizonyítás
észszerű keretek közé szorítása, valamint a joggyakorlatban felmerült problémák és dogmatikai
anomáliák rendezése.
A szakértői bizonyítás szabályozásának egyik általános szempontja, hogy a Javaslat mellőzi az
úgynevezett eljárás-semleges rendelkezéseket, amelyek valamennyi eljárási törvény esetén
irányadók, és amelyek emiatt az igazságügyi szakértőkről szóló törvény rendelkezései között
megtalálhatók. Így például az említett külön törvény szabályai határozzák meg a szakértő
kirendelésének tartalmi elemeit, a szakvélemény részeit, a szakértő jelzési kötelezettségét, stb.
A 188. §-hoz
A Javaslat nem változtat a szakértők igénybevételének okán. Azaz figyelemmel a bizonyítás
alanyainak eljárásjogi kötelezettségeire is, ha valamely tény megállapítása vagy megítélése
különleges szakértelmet igényel, szakértőt kell alkalmazni. Ezen átfogó szempont miatt a Javaslat
mellőzi azon szakkérdések példálózó felsorolását, amelyek esetén kötelező a szakértő
igénybevétele. A Javaslat az eljáró szakértők számát illetően is szakít a Be. rendelkezéseivel, lévén
az nem tekinthető büntetőeljárás specifikus kérdésnek.
A büntetőeljárásban szakértőként kizárólag az igazságügyi szakértőkről szóló törvény szerinti
szakértő járhat el, és a külön törvény rendelkezéseire is figyelemmel csak annak hiányában kerülhet
sor eseti szakértő igénybevételére.
A 189. §-hoz
A szakértő alkalmazása főszabály szerint kirendelés alapján történik, tehát a Javaslat megőrzi a
kirendelés primátusát. Az igazságügyi szakértőkről szóló törvény által a független szakértői
bizonyítás színvonalának emelése érdekében kialakított, szigorú minőségbiztosítási rendszerre is
figyelemmel, a kirendelés elsőbbségével szemben nem hozható fel megalapozott érv, még a
kirendelő kilétére tekintettel sem. A magánszakértői vélemény intézménye ily módon kiegészítő
jellegű, a védekezés jogához és a fegyverek egyenlőségéhez társított garanciális biztosíték.
A szakértői bizonyítás észszerű keretek közé szorítását is szolgáló új rendelkezés, hogy a más
szakértő kirendelésére vonatkozó indítványban meg kell jelölni a korábbi szakvéleménnyel
kapcsolatban felmerült aggály okát, ha az indítvány olyan tény szakértő általi megállapítására vagy
megítélésére irányul, amit a büntetőeljárásban készített korábbi szakvélemény már vizsgált.
A 190. §-hoz
A szakértői bizonyítás körében a magánszakértői vélemény felhasználásának következetesebb
szabályozása a Javaslat egyik hangsúlyos újítása. A Javaslat a gyakorlatban felmerült azon
jogértelmezési problémát kívánja kiküszöbölni, amely a terhelt és védő indítványa ellenére az
eljárásba be nem vont szakértő, és a bevonásra irányuló indítvány hiányában megbízott
magánszakértő véleményének értékelését érinti. Az említett vélemények okiratként való értékelése
értelmezhetetlen, hiszen az értékelést folytató bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság megfelelő
393
kompetenciával nem rendelkezik a vélemények tárgyát képező, különleges szakértelmet igénylő
kérdésekben. A magánszakértői véleményt készítő szakértő tanúként történő kihallgatása pedig a
Kúria joggyakorlat elemző csoportjának véleménye szerint sem tekinthető helyes gyakorlatnak.
Szakértő főszabályként kirendelés alapján járhat el, azonban a fegyverek egyenlőségének
biztosítása érdekében a Javaslat e korlátozást kompenzálja. A magánszakértői vélemény
elkészítésére a terhelt vagy a védő megbízása alapján kerülhet sor, amelynek további szabályait az
igazságügyi szakértőkről szóló törvény tartalmazza.
A magánszakértői vélemény szabályozásának alapja, hogy a védelem egyrészt a vád által kirendelt
szakértő ellenében legyen képes a saját maga által megbízott szakértőt kiállítani, másrészt akkor is
legyen lehetőség szakértő megbízására, ha indítványa ellenére egyáltalán nem kerül sor szakértő
kirendelésére. A Javaslat által kialakított rendszerben magánszakértői vélemény elkészítésére a
következő esetekben adható megbízás:
a)	Ha korábbi, kirendelt szakértő által készített szakvélemény még nem készült. Ebben az esetben,
ha a terhelt vagy védő szakértő kirendelésére irányuló indítványát bármely eljárási szakaszban
elutasították, megbízás adható.
b)	Ha a terhelt és a védő indítványa az általa megnevezett szakértő kirendelésére irányult, azonban
az ügyészség vagy a nyomozó hatóság más szakértőt rendelt ki. Ehhez kapcsolódó kiegészítés, hogy
ha a terhelt, illetve a védő indítványa olyan tény szakértő általi megállapítására vagy megítélésére
irányul, amit az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által kirendelt szakértő által készített korábbi
szakvélemény már vizsgált, magánszakértői vélemény elkészítésére csak azt követően adható
megbízás, hogy a terheltnek vagy a védőnek a 197. § (1) és (2) bekezdés szerinti eljárásra
vonatkozó indítványait akár a vádemelés előtt, akár a vádemelést követően elutasították.
A magánszakértői vélemény beszerzésének további három korlátja van. Az első kettőt a Javaslat
tételesen is kimondja: egyfelől, ha a korábbi szakvéleményt akár a vádemelés előtt, akár azt
követően a terhelt vagy a védő indítványában megnevezett szakértő készítette, magánszakértői
vélemény elkészítésére megbízás nem adható. Másfelől ugyanazon szakkérdésre vonatkozóan a
terhelt és a védő csak egy magánszakértői vélemény elkészítésére adhat megbízást. A harmadik
korlátozást a szabályozás tételesen nem rögzíti: ha a szakértőt a büntetőjogi felelősség kérdésében
döntő, pártatlannak tekintendő bíróság rendelte ki, akkor e körülmény önmagában még nem teszi
lehetővé a magánszakértő megbízását.
A Javaslat tehát egyértelművé kívánja tenni, hogy a terheltnek és a védőnek joga van
magánszakértőt megbízni, azonban ezt csak a Javaslatban meghatározott feltételek fennállása esetén
tehetik meg.
A Javaslat az önvádra kötelezés tilalmának tiszteletben tartása miatt nem teszi kötelezővé a
magánszakértői vélemény benyújtását, azonban a terhelt, illetve a védő köteles tájékoztatni az
ügyben eljáró bíróságot, ügyészséget, illetve nyomozó hatóságot, hogy szakértőnek adott megbízást.
A tájékoztatási kötelezettség kiterjed továbbá a megbízott szakértő személyére, valamint a
magánszakértői vélemény elkészítésének határidejére is. Ezen rendelkezések célja az eljárások
elhúzódásának megakadályozása, a szakértő kirendelésénél is megtalálható szabályok kölcsönös
alkalmazása, és a Javaslat bizonyítási rendszerét alapvetően meghatározó perkoncentráció
elősegítése. A Javaslat által magánszakértői vélemény elkészítésének előfeltételeként előírt
szabályok megsértése azt eredményezi, hogy a magánszakértői vélemény bizonyítási eszközként
nem, kizárólag észrevételként értékelhető. A Javaslat ugyanakkor - mivel nem teszi kötelezővé a
magánszakértői vélemény felhasználását - azt sem írja elő, hogy a szakvélemény felhasználásának
szándéka esetén azt mikor kell előterjeszteni. Az előterjesztés következményeire a Javaslatnak a
bizonyítási indítványok előterjesztésére vonatkozó szabályai irányadók.
394
A magánszakértői vélemény elkészítésére megbízott szakértőre és eljárására a XXXI. Fejezet
rendelkezései irányadók, a Javaslat az egyes alcímek esetén utal az eltérő szabályokra.
A 191. §-hoz
A Javaslat a szakértő kizárásának szabályait illetően nem tér el a Be. rendelkezéseitől, azonban a
nyomozó hatóság tagjának szakértőként történő eljárását illetően tesz pontosító jellegű kiegészítést
a (2) bekezdés b) pontban. A kizárás szabályai ellenkező kikötés hiányában irányadók a
magánszakértői vélemény elkészítésére megbízott szakértőre is.
A 192-193. §-hoz
A Javaslat a szakértői vizsgálat szabályait illetően nem tér el a Be. rendelkezéseitől, a
részletszabályokat az igazságügyi szakértőkről szóló törvény és az egyes ágazati jogszabályok
tartalmazzák. A magánszakértői vélemény elkészítésének alapját képező, alapvetően magánjogi
jogviszony alapján a Javaslat rendelkezik a magánszakértő vizsgálatának tárgyáról és a kirendelés
teljesítésének prioritásáról.
A 194. §-hoz
A Javaslat a szakértő eljárása során irányadó közreműködési kötelezettség szabályait illetően nem
tér el a Be. rendelkezéseitől. A magánszakértői vélemény elkészítésére megbízott szakértő
eljárásában - mivel az alapvetően nem közjogi jogviszony - a közreműködési kötelezettség
szabályai nem alkalmazhatók.
A 195. §-hoz
A Javaslat az elmeállapot megfigyelésének szabályait illetően nem tér el a Be. rendelkezéseitől.
A 196. §-hoz
A Javaslat a szakvélemény előterjesztése és előadása szabályait illetően nem tér el a Be.
rendelkezéseitől, a részletszabályokat az igazságügyi szakértőkről szóló törvény és az egyes ágazati
jogszabályok tartalmazzák.
A Javaslat az önvádra kötelezés tilalmának tiszteletben tartása miatt nem teszi kötelezővé a
magánszakértői vélemény benyújtását. A magánszakértői vélemény két körülmény együttes
fennállása esetén minősül szakvéleménynek. Az első feltétel, hogy a magánszakértő megbízása a
Javaslatban meghatározott eljárásrendnek megfelelően történjen, a másik feltétel pedig a
magánszakértői vélemény terhelt vagy védő általi előterjesztése.
A 197. §-hoz
A Javaslat az eljárások elhúzódásának megakadályozása érdekében a szakértői vélemények
értékelésében észszerű korlátokat állít azzal, hogy a szakvélemény értékelése sorrendhez kötött. A
Javaslat példálózó jelleggel meghatározza azon eseteket, amelyek miatt a szakvélemény
aggálytalanul nem fogadható el, így különösen, ha nem tartalmazza a szakvélemény jogszabályban
előírt kötelező tartalmi elemeit, ha nem egyértelmű, ha önmagával, illetve a szakértő rendelkezésére
bocsátott adatokkal ellentétes, vagy ha a helyességéhez nyomatékos kétség fér. Ezen esetekben a
bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság felhívására a szakértő felvilágosítást ad, vagy a
szakvéleményt kiegészíti.
Az első korrekció eredménytelensége esetén lehet más szakértőt kirendelni, azonban a kirendelésére
irányuló indítványban, illetve a kirendelő határozatban meg kell jelölni a szakvélemény
elfogadhatóságával kapcsolatos aggályokat. Harmadik lépcsőként, ha a szakértők véleménye eltér,
az eltérést a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával lehet tisztázni.
395
Újabb szakértő kirendelésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a fent említett első három
eljárás is eredménytelen, és az ugyanazon bizonyítandó tényre ugyanazon vizsgálati anyag
alapulvételével készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges
szakkérdésben továbbra is feloldhatatlan eltérés mutatkozik. Az így kirendelt szakértőnek abban a
kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza,
szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, illetve hogy az ügyben újabb szakvélemény
beszerzése szükséges-e.
A Javaslat rendezi továbbá a más eljárásban kirendelt szakértő által készített szakvélemény
felhasználásának szabályait is. A Javaslat egyértelműen rendelkezik arról, hogy a más eljárásban
készített szakvélemény megtartja szakvéleményi minőségét, annak értékelése érdekében a szakértő
kirendelését követően kerülhet sor a szakvélemény kiegészítésére, a szakértőtől való felvilágosítás
kérésére.
A 198. §-hoz
A magánszakértői vélemény a már említett két körülmény együttes fennállása esetén minősül
szakvéleménynek. Mivel a törvényben meghatározott feltételek esetén a magánszakértői vélemény
szakvéleményként értékelhető, arra a szakvélemény értékelésére vonatkozó szabályok
értelemszerűen irányadók. E körben a terhelt és a védő indítványa alapján a magánszakértői
véleményt készítő szakértőtől felvilágosítás, a szakvélemény kiegészítése kérhető, továbbá a
szakértő részt vehet a szakértők párhuzamos meghallgatásán.
A Javaslat azon döntése, hogy a törvényben meghatározott feltételek esetén a magánszakértői
vélemény szakvéleménynek minősül, a magánszakértői vélemény készítője eljárásjogi státuszának
rendezését is igényli. Mivel a büntetőeljárásban az eljáró hatóságok és a magánszakértői véleményt
elkészítő szakértő között nincs sem polgári jogi megbízáson alapuló, sem pedig a kirendelésben
testet öltő és eljárási kötelezettséget teremtő jogviszony, a Javaslat a hatóságok részére a szakértő
eljárási kötelezettségének megteremtését a kirendelés lehetőségével biztosítja. Ugyanakkor, mivel
az igazságügyi szakértőkről szóló törvény rendelkezései alapján a magánszakértői véleményt
készítő szakértőt a megbízója a szakvélemény szakmai tartalmával összefüggésben nem utasíthatja,
és a szakértő a szakvéleményét a feltárt tények tárgyilagos értékelésével, a megbízója érdekeitől
függetlenül köteles kialakítani, a szakvélemény szóbeli előterjesztése, kiegészítése vagy
meghallgatása esetén a szakértő köteles válaszolni a bíróság, az ügyészség, és a nyomozó hatóság
kérdéseire is.
A 199. §-hoz
A Javaslat a szakértők díjazásának szabályait illetően érdemben nem tér el a Be. rendelkezéseitől, a
részletszabályokat az igazságügyi szakértőkről szóló törvény és az egyes ágazati jogszabályok
tartalmazzák. A Javaslat pontosító jellegű rendelkezése, hogy a szakértő díját a kirendelőnek kell
megállapítania.
A 200. §-hoz
A Javaslat a szakértői kötelezettség megszegésének következményeit illetően érdemben nem tér el a
Be. rendelkezéseitől.
A 201. §-hoz
A tolmácsra vonatkozó szabályokat illetően a Javaslat a Be. rendelkezéseit csupán jogszabály-
szerkesztési szempontból alakítja át úgy, hogy a nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat alapelvi
szinten és az általános eljárási szabályok között helyezi el, a Bizonyítás Részben kizárólag a
tolmácsra vonatkozó rendelkezések maradtak.
396
XXXII. Fejezet
A pártfogó felügyelői vélemény
A 202-203. §-hoz
A Javaslat önálló bizonyítási eszközként - és nem a szakértői vélemény sajátos típusaként -
szabályozza a pártfogó felügyelői véleményt. A Javaslat a szakvéleményre vonatkozó egyes
szabályokat meghagy háttérszabályként, és a pártfogó felügyelői véleményt továbbra is egyfajta
döntést elősegítő bizonyítási eszköznek tekinti.
Ennek megfelelően a törvényben meghatározott kötelező eseteken kívül a bíróság és az ügyészség
büntetés vagy intézkedés alkalmazása, feltételes ügyészi felfüggesztés alkalmazása vagy közvetítői
eljárásra utalás előtt pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el. A pártfogó felügyelői
vélemény célja a terhelt személyének, életkörülményeinek, a bűncselekmény elkövetésében
közreható személyi körülményeknek árnyaltabb, a büntetőeljárás során eljáró szervek
lehetőségeinél alaposabb megismerést biztosító feltárása. A pártfogó felügyelői vélemény e körben
kezdeményező is lehet, a pártfogó a véleményben tájékoztatást ad a terhelt adottságainak megfelelő
munkalehetőségről, egészségügyi, illetve szociális intézményi ellátási lehetőségről, és javaslatot
tehet a terhelttel szemben egyedi magatartási szabály vagy kötelezettség elrendelésére.
A pártfogói felügyelői véleményt a pártfogó felügyelő készíti el. Ehhez a pártfogó köteles és
jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a pártfogó felügyelői vélemény
elkészítéséhez szükségesek. E célból a pártfogó az eljárás ügyiratait megismerheti, a büntetőeljárás
során eljáró szervektől, a terhelttől, a sértettől, a tanúktól és az eljárásba bevont más személyektől
felvilágosítást kérhet.
A Javaslat megtartja az összefoglaló pártfogó felügyelői vélemény intézményét, azonban annak
szabályait - különleges tárgya miatt - a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásról szóló részben helyezi
el.
XXXIII.	Fejezet
Tárgyi bizonyítási eszköz, elektronikus adat
A 204. §-hoz
A Javaslat a tárgyi bizonyítási eszközök rendszerét egyszerűsíti. Tárgyi bizonyítási eszköz minden
olyan dolog, ami a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, így különösen az, ami a
bűncselekmény elkövetésének vagy a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben az elkövető
nyomait hordozza, ami a bűncselekmény elkövetése útján jött létre, amit a bűncselekmény
elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amire a bűncselekményt elkövették.
A Javaslat az általános keretet jelentő, példálózó felsorolással definiált tárgyi bizonyítási
eszközökön belül ugyan, de külön is nevesített bizonyítási eszközként határozza meg az iratot és az
okiratot. Irat minden olyan tárgyi bizonyítási eszköz, amely műszaki, vegyi vagy más eljárással
adatokat rögzít, így különösen a papíralapú vagy elektronikus formában létező szöveg, rajz, ábra.
Az okirat tovább szűkíti az irat fogalmát azzal, hogy az okirat olyan irat, amely valamilyen tény,
adat valóságának, esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének bizonyítására készül, és
arra alkalmas.
A 205. §-hoz
A Javaslat az elektronikus adat külön nevesítése mellett foglalt állást azon okból kifolyólag, hogy
az egyes büntetőeljárási cselekmények szabályozásában az elektronikus adat kategóriája nem
minden esetben kezelhető a fizikai dolgok analógiájára. Azokban az esetekben, amikor az
397
elektronikus adatokra és a tárgyi bizonyítási eszközökre közös rendelkezések alkothatók, ott a
Javaslat eltérő rendelkezés hiányában az elektronikus adatot is tárgyi bizonyítási eszközként kezeli.
XXXIV.	Fejezet
A bizonyítási cselekmények
A 206-213. §-hoz
A Javaslat a bizonyítási eszközöktől eltérően, nem kimerítő jelleggel sorolja fel a bizonyítási
cselekményeket (szemle, helyszíni kihallgatás, bizonyítási kísérlet, felismerésre bemutatás,
szembesítés, műszeres vallomásellenőrzés). A felsorolás példálózó jellege utal arra, hogy a törvény
garanciális rendelkezéseivel összeegyeztethető, ám a büntetőeljárási törvényben nem nevesített
eljárások eredményeként keletkező bizonyítási eszközök felhasználásának - például szagazonosítás
szolgálati kutya igénybevételével - szintén helye lehet.
A Javaslat a műszeres vallomásellenőrzést a nyomozás során alkalmazható, közvetett bizonyíték
beszerzésére irányuló bizonyítási cselekményként határozza meg, egyben szakít a poligráf-
megnevezés szűkítő fogalmával, lehetőséget biztosítva további, a vallomások műszeres
ellenőrzésére kifejlesztett technológiák alkalmazására. A műszeres vallomásellenőrzés
pozicionálása nem zárja ki e módszernek pusztán a nyomozás orientálása érdekében történő
alkalmazását, éppen ezért a Javaslat nem tartalmaz további, kriminalisztikai jellegű rendelkezést.
A Javaslat a bizonyítási cselekmények szabályait illetően érdemben nem tér el a Be.
rendelkezéseitől, a részletszabályokat a Javaslat 166. § (2) bekezdésére is figyelemmel az egyes
végrehajtási j ogszabályok tartalmazzák.
HATODIK RÉSZ
LEPLEZETT ESZKÖZÖK
A Javaslat koncepcionálisan gondolja újra a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés
szabályrendszerének törvényi szintű kialakítását. A Javaslat a bűnüldözési célú titkos
információgyűjtést nem elkülönült, a büntetőeljáráson kívüli eljárásnak tekinti, hanem olyan
különleges eszközök, módszerek és erők összességének, amelyek alkalmazása a büntetőeljárás
szerves részeként, magasabb garanciális erővel bíró szabályok között történhet. A Javaslat e
különleges eszközöket, módszereket és erőket összefoglaló elnevezéssel leplezett eszközöknek
jelöli, ezzel is hangsúlyozva, hogy immár nem egy különálló eljárás részét képezik.
A leplezett eszközök rendszerét illetően a Javaslat hármas felosztást alkalmaz, amely alapján a)
bírói vagy ügyészi engedélyhez nem kötött, b) ügyészi engedélyhez kötött, valamint c) bírói
engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazhatók.
XXXV.	Fejezet
A leplezett eszközök alkalmazásának általános szabályai
A 214. §-hoz
A leplezett eszközök alkalmazása olyan, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok,
a levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogok korlátozásával járó, a
büntetőeljárás során végzett különleges tevékenység, amelyet az erre feljogosított szervek az érintett
tudta nélkül végeznek.
A Javaslat garanciális okból kijelöli azon szervek körét, amelyek jogosultak a leplezett eszközök
alkalmazására. Ezek azok a szervek, amelyek a rájuk vonatkozó jogszabályok alapján bűnüldözési
398
feladatokat látnak el. E szervek a leplezett eszközöket a bűnüldözési feladataik végrehajtása
céljából, a büntetőeljárási törvényben meghatározott szabályok alapján alkalmazhatják.
A szabályozásnak a Javaslat által célzott, koncepcionális átalakítása azzal jár, hogy az ágazati
jogszabályok alapján a tisztán bűnüldözési célú titkos információgyűjtés nem folytatható, ez alól
egyedül a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény és a nemzetbiztonsági cél prioritása képez
kivételt. A leplezett eszközök működtetéséhez, infrastruktúrájuk fenntartásához szükséges
tevékenységek szabályozása - mivel azok nem csupán a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés
kizárólagos támogatására szolgálnak - megmarad a vonatkozó ágazati jogszabályokban.
Az eszközök alkalmazásának garanciális kereteként a Javaslat általános szabályként írja elő a
szükségesség-arányosság vizsgálatát, amely alapján leplezett eszköz csak akkor alkalmazható, ha a)
megalapozottan feltételezhető, hogy a megszerezni kívánt információ, illetve bizonyíték a
büntetőeljárás céljának eléréséhez elengedhetetlenül szükséges és más módon nem szerezhető meg,
b)	annak alkalmazása nem jár az azzal érintett vagy más személy alapvető jogának az elérendő
bűnüldözési célhoz képest aránytalan korlátozásával, és c) annak alkalmazásával bűncselekménnyel
összefüggő információ, illetve bizonyíték megszerzése valószínűsíthető.
XXXVI.	Fejezet
Bírói és ügyészi engedélyhez nem kötött leplezett eszközök
A 215. §-hoz
A Javaslat integrálja a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szervek által a titkos
információgyűjtés vagy egyéb adatszerző tevékenységként alkalmazható, jelenleg kizárólag a
nyomozás során eljáró szervekre irányadó ágazati jogszabályokban meghatározott, bírói és ügyészi
engedélyhez nem kötött eszközöket.
A Javaslat az (5) bekezdésben külön nevesíti a rejtett figyelést, amelynek része lehet a megfigyelés
tárgyát érintő történések technikai eszközökkel történő rögzítése. A rejtett figyelésnek a magánélet
egyes színtereit, így például a magánlakást érintő alkalmazása esetén a 232. §-ban meghatározott,
hely titkos megfigyeléseként nevesített leplezett eszköz bírói engedélyhez kötött alkalmazásának
szabályaira figyelemmel történhet. Azaz azon terek, helyiségek esetén, amelyek a hely titkos
megfigyelésének lehetnek tárgyai, a megfigyelést a 232. § alapján kell folytatni.
Ehelyütt indokolt utalni arra, hogy az ágazati törvények intézményeinek átvételével párhuzamosan a
Javaslat nem nevesíti külön az ellenőrzött szállítás intézményét. Ennek oka, hogy a rejtett
figyelésként külön nevesített leplezett eszköz azzal tartalmilag megegyezik, az ellenőrzött szállítást
pedig a nemzetközi bűnügyi együttműködés keretében - jogsegély formájában igazságügyi hatóság
közreműködésével - lehet alkalmazni.
A Javaslat emellett új eszközként határozza meg a megtévesztő információk közlését, amelynek
alkalmazását szigorú tilalmak keretei között teszi lehetővé. A Javaslat által meghatározott tilalmak
egyrészt biztosítják a tisztességes eljárás garanciális folytatását, másrészt azt hivatottak
megakadályozni, hogy a leplezett eszköz a bizonyítást ne torzítsa. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy
a leplezett eszközök alkalmazásának általános szabályai ebben az esetben is irányadók, azaz a
megtévesztő információk közlése nem járhat az alkalmazás céljához képest aránytalan és
szükségtelen következményekkel.
XXXVII.	Fejezet
Ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszközök
399
A Javaslat a bírói engedélyhez között leplezett eszközök mellett külön fejezetben helyezi el azon
eszközöket, amelyek alkalmazása ügyészi engedély alapján történhet. Ezen eszközök egy
kivételével az ágazati jogszabályokban és a büntetőeljárási törvényben is ismertek voltak, a Javaslat
a rendszerezés és a garanciarendszer egységesítése érdekében összefoglalja őket. A fejezetben
felsorolt eszközöknek értelemszerűen közös eleme, hogy alkalmazásuk kizárólag az ügyészség
engedélyével történhet.
A 216-218. §-hoz
A Javaslat új eszközként alakítja ki a fizetési műveletek megfigyelését. A megfigyelés
alapelemeként a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a pénzügyi szolgáltatási vagy
kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végző szervezetet arra kötelezi, hogy valós időben,
meghatározott időszakban rögzítsen, őrizzen meg és továbbítson fizetési műveletekkel kapcsolatos
adatokat. E kötelezés alapján a pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási
tevékenységet végző szervezet az egyébként szolgáltatása körébe tartozó tevékenységet kontrollált
keretek között folytatja.
Ugyanis az alapesetet jelentő passzív megfigyelés mellett a leplezett eszköz alkalmazása az adatok
kiértékelése és a bűnüldözési érdekből történő beavatkozás céljából adott fizetési művelet
teljesítésének felfüggesztésére is kiterjedhet: belföldi fizetési művelet esetében legfeljebb két
munkanapig, nem belföldi fizetési művelet esetében legfeljebb négy munkanapig. A felfüggesztés
lehetővé teszi, hogy ha a felfüggesztett fizetési művelet további nyomon követése szükséges, az
elrendelő más szolgáltató tekintetében is elrendelje a fizetési műveletek megfigyelését, vagy zár alá
vétellel biztosítsa a vagyont.
A 219. §-hoz
A büntetőjogi felelősségre vonás elkerülésének kilátásba helyezése olyan eszköz, amelynek
szabályozása garanciális jelentőségű mind a terhelti jogok, mind a bűnüldöző hatóságok törvényes
működése érdekében. A garanciális szabályozás megteremtése mellőzhetetlen az együttműködő
terheltre vonatkozó további nyomozási szabályok kialakítása, így az eljárás megszüntetése, illetve a
megegyezésre irányuló eljárások szabályszerű lefolytatása érdekében. A leplezett eszközök
alkalmazására feljogosított szerv az ügyészség engedélyével bűncselekmény elkövetőjével
megállapodhat, számára kilátásba helyezve, hogy vele szemben büntetőeljárás nem indul, illetve a
folyamatban lévő büntetőeljárást megszüntetik, ha az ügy, illetve más büntetőügy felderítésével,
bizonyításával összefüggő információkat és bizonyítékokat bocsát rendelkezésre. Minderre
kizárólag akkor kerülhet sor, ha a megállapodással elérhető nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési
érdek jelentősebb, mint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonásához fűződő érdek. A Javaslat
rendelkezik azon, nem mérlegelhető esetekről is, amelyek kizárják a megállapodás lehetőségét,
vagy amikor az elkövető megszegi a megállapodást.
Ha az elkövetővel szemben nem indul büntetőeljárás, az állam téríti meg azt a kárt, illetve
sérelemdíjat, amelynek megtérítésére az elkövető a polgári jog szerint köteles. Ez azonban nem
képezi akadályát annak, hogy a megállapodásnak részét képezze az, hogy az elkövető az általa
okozott kárt térítse meg vagy sérelemdíjat fizessen. Ezen módszer leplezett jellege okán a Javaslat
nyitva hagyja a kérdést, hogy a kártérítés és sérelemdíj megfizetése közvetlenül a sértett részére
történjen, vagy az állam közbeiktatásával.
A 220. §-hoz
A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv az ügyészség engedélyével és a sértett
hozzájárulásával alkalmazhat olyan megfigyelést, amely más esetben csak bírói engedély alapján
lenne folytatható. Ezen leplezett eszköz korábban szintén az ágazati jogszabályok szerint folytatható
titkos információgyűjtés részét képezhette, ahhoz képest a Javaslat a megfigyelés tárgyát kiterjeszti,
400
a határidőt illetően viszont szűkíti. A Javaslat a sértetti hozzájárulás írásbeliségével, az alkalmazás
rövid időtartamával és a leplezett eszközzel felderíthető bűncselekmények szűk körével biztosítja a
szükséges arányossági szintet.
A 221. §-hoz
A Javaslat egységesen az álvásárlás keretei közé illeszti a mintavásárlás és a bizalmi vásárlás
eseteit. Álvásárlás során az ügyészség engedélyével a) a bűncselekménnyel feltehetően
összefüggésbe hozható dolog vagy annak mintája b) az eladó bizalmának erősítése céljából
bűncselekményre vonatkozó tárgyi bizonyítási eszközt eredményező dolog vagy szolgáltatás c) a
bűncselekmény elkövetőjének elfogása, illetve tárgyi bizonyítási eszköz biztosítása érdekében
dolog vagy szolgáltatás színlelt megszerzésére irányuló megállapodás köthető és teljesíthető.
Az álvásárlás nem önálló leplezett eszköz, azt fedett nyomozó, vagy kivételes esetben a leplezett
eszközök alkalmazására feljogosított szerv tagja vagy titkosan együttműködő személy végezheti.
Utóbbi két személyi kör alkalmazása a végrehajtás során pusztán lehetőség, az adott álvásárlás
jellegéhez igazodhat.
A 222-225. §-hoz
A Javaslat kialakítja a fedett nyomozók eljárásának törvényi szintű keretrendszerét, teljes körűvé
téve ezzel a fedett nyomozó eljárásának ellenőrizhetőségéhez szükséges szabályokat. A Javaslat a
garanciális fontosságú ellenőrizhetőség mellett megteremti a fedett nyomozók tanúkénti
kihallgatásának lehetőségét, ezzel erősítve az eljárásukból származó bizonyítási eszközök
vizsgálatát. A Javaslat ezzel párhuzamosan biztosítja a fedett nyomozók biztonságának
elsődlegességét is.
A Javaslat egyértelműen meghatározza a fedett nyomozó fogalmát, aki a leplezett eszközök
alkalmazására feljogosított szervnek a szervhez tartozását, illetve kilétét tartósan leplező,
kifejezetten ilyen munkakörben foglalkoztatott tagja.
A fedett nyomozó a büntetőeljárás során bűnszervezetbe, a terrorizmussal kapcsolatba hozható
tevékenységet folytató csoportokba, szervezetekbe történő beépülés, álvásárlás, rejtett figyelés
végrehajtása, és a bűncselekménnyel összefüggő információk és bizonyítékok megszerzése
érdekében alkalmazható. A fedett nyomozó önálló eljárása mellett más, bírói vagy ügyészi
engedélyhez kötött leplezett eszközzel együtt, vagy ezen eszközök alkalmazásának biztosítása
érdekében is alkalmazható.
A leplezett eszközök különböző engedélyezési szintjei okozta bizonytalanság eloszlatása és a
gyakorlati alkalmazhatóság biztosítása érdekében a Javaslat rendezi az azon élethelyzetekben
követendő eljárást, amelyek során a fedett nyomozó eljárásában bírói vagy ügyészi engedélyhez
kötött leplezett eszköz alkalmazása szükséges. Ekkor, ha a szükséges engedély a leplezett eszköz
alkalmazása előtt sürgősséggel sem szerezhető be, a fedett nyomozó a bírói vagy ügyészi
engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazását megkezdheti. Azonban az eljárása eredményeként
biztosított bizonyítási eszköz csak akkor lesz felhasználható, ha a bíróság vagy az ügyészség
engedélyét utólag haladéktalanul beszerzik.
A Javaslat garanciális jelentőségű rendelkezései közé tartozik azon jogszabályi felhatalmazás
egyértelmű megfogalmazása, amely a fedett nyomozó eljárásának legalitását biztosítja, ezzel
megteremtve a büntető anyagi jogban már létrehozott büntethetőséget kizáró okkal való kapcsolatot.
Nem büntethető a fedett nyomozó az alkalmazása során elkövetett olyan bűncselekmény miatt,
amelynek az elkövetése az alkalmazása során a Javaslatban meghatározott érdekből szükséges volt,
és amely esetében a fedett nyomozó alkalmazásával elérni kívánt bűnüldözési érdek jelentősebb,
mint a fedett nyomozó büntetőjogi felelősségre vonásához fűződő érdek. Ezek az érdekek és célok:
401
a fedett nyomozó alkalmazásának eredményessége, az alkalmazással elérni kívánt bűnüldözési cél,
a fedett nyomozó biztonságának biztosítása, a lelepleződésének megakadályozása, továbbá más
bűncselekmény elkövetésének megelőzése vagy megszakítása. Ha ezen célok és szükségletek a
fedett nyomozó alkalmazása előtt előre láthatók, az alkalmazásról rendelkező engedélyben a
bűncselekmény megjelölhető.
A Javaslat egyértelműen rögzíti, hogy a fedett nyomozó nem követhet el más életének szándékos
kioltásával járó, vagy maradandó fogyatékosságot okozó bűncselekményt, mást bűncselekmény
elkövetésére nem bírhat rá, és nem terelheti az érintett személyt annál súlyosabb bűncselekmény
elkövetése felé, mint amelyet eredetileg elkövetni tervezett.
A 226. §-hoz
A Javaslat a fedett nyomozókat követően helyezi el a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított
szerv tagja és titkosan együttműködő személy leplezett alkalmazására vonatkozó szabályokat. Az
álvásárlás érdekében a leplezett eszköz alkalmazására feljogosított szerv tagja és titkosan
együttműködő személy is igénybe vehető, de csak akkor, ha a fedett nyomozó eljárása valamilyen
okból kifolyólag nem, vagy késedelmesen kivitelezhető. A fedett nyomozóra vonatkozó szabályok
háttérszabályként megfelelően irányadók és alkalmazandók.
A 227. §-hoz
A leplezett eszközök alkalmazása során, éppen az eszközök, módszerek és erők leplezése érdekében
sok esetben elengedhetetlen valótlan tartalmú adatok rögzítése közhiteles nyilvántartásban vagy
valótlan tartalmú okiratok felhasználása, például a fedett nyomozó legendájának védelme
érdekében. A fedőokiratok, fedőadatok és fedőintézmények ezen, az eszközrendszer működtetéshez
kapcsolódó, egyfajta „infrastruktúra-fenntartó” funkciója az ágazati törvények alapján folytatható
titkos információgyűjtésnek éppúgy a részét képezheti. Emiatt a fedőokiratok, fedőadatok és
fedőintézmények ezen funkciójára vonatkozó szabályokat az ágazati törvények rendezik. Mivel
azonban ezen eszközök más leplezett eszközök alkalmazása során kihatással lehetnek a bizonyításra
is, emellett formailag a Btk. valamely különös részi tényállását valósíthatják meg, a bizonyítási
funkció rendezése miatt indokolt a fedőokiratok, fedőadatok és fedőintézmények leplezett
eszközként történő meghatározása is.
A 228-230. §-hoz
A Javaslat az engedélyek megalapozottsága és a leplezett eszközök törvényes alkalmazásának
ellenőrzése érdekében meghatározza az ügyészi engedélyezés szabályait, így az engedélyezésre
irányuló kezdeményezés és az engedély tartalmi elemeit, a döntésre rendelkezésre álló határidőt. A
Javaslat a késedelmet nem tűrő esetekben a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés során már
ismert eljárásrendet szintén kialakítja.
XXXVIII.	Fejezet
Bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök
A Javaslat terminológiájában fontos különbségtételt jelent a leplezett eszközök többes vagy egyes
számú megjelölése, amely különösen a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközökre vonatkozó
rendelkezések esetén kap jelentőséget. A „leplezett eszközök” alkalmazása megjelölés utal az egy
érintettel szemben, engedély alapján folytatott információgyűjtés egészére, míg a „leplezett eszköz”
alkalmazása a Javaslatban meghatározott öt közül egy konkrét eszközre utal. Ezen fogalmaktól
elválasztandó az egyes leplezett eszközök alkalmazásának végrehajtása során igénybe vett technikai
eszköz.
A 231-232. §-hoz
402
A Javaslat a büntetőeljárás során öt bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazását teszi
lehetővé, ezek: az információs rendszer titkos megfigyelése, a titkos kutatás, a hely titkos
megfigyelése, a küldemény titkos megismerése és a lehallgatás. A Javaslat az egyes leplezett
eszközök definícióját illetően érdemben nem tér el a Be. rendelkezéseitől, azokat csupán pontosító
jellegű módosításokkal egészíti ki.
Az információs rendszer titkos megfigyelése során a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított
szerv bírói engedéllyel információs rendszerben kezelt adatokat titokban megismerhet, az
észlelteket technikai eszközzel rögzítheti. Ennek érdekében az ehhez szükséges elektronikus adat az
információs rendszerben, illetve a szükséges technikai eszköz a nyilvános vagy a közönség részére
nyitva álló hely, illetve a közösségi közlekedési eszköz kivételével lakásban, egyéb helyiségben,
bekerített helyen, járműben vagy az érintett személy használatában lévő tárgyban elhelyezhető.
A titkos kutatás során a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv bírói engedéllyel a
nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló hely kivételével lakást, egyéb helyiséget, bekerített
helyet, továbbá a közösségi közlekedési eszköz kivételével járművet, illetve az érintett személy
használatában lévő tárgyat titokban átkutathat, az észlelteket technikai eszközzel rögzítheti.
A hely titkos megfigyelése során a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a nyilvános
vagy a közönség részére nyitva álló hely kivételével lakásban, egyéb helyiségben, bekerített helyen,
továbbá a közösségi közlekedési eszköz kivételével járművön történteket titokban technikai
eszközzel bírói engedéllyel figyelhet meg és rögzíthet. Ennek érdekében az ehhez szükséges
technikai eszköz az alkalmazás helyén elhelyezhető. A megfogalmazás alapján egyértelmű, hogy a
megfigyeléshez használt technikai berendezés helyétől függetlenül a hely titkos megfigyelésének
tárgya a felsorolt helyiségeken, helyeken belül történtek.
A küldemény titkos megismerése során a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv bírói
engedéllyel postai küldeményt, illetve zárt küldeményt titokban felbonthat, annak tartalmát
megismerheti, ellenőrizheti és rögzítheti.
A lehallgatás során a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv bírói engedéllyel
elektronikus hírközlési szolgáltatás keretében elektronikus hírközlő hálózat vagy eszköz útján,
illetve információs rendszeren folytatott kommunikáció tartalmát titokban megismerheti és
rögzítheti.
A 233. §-hoz
A Javaslat a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök végrehajtásához kapcsolódóan rendelkezik
arról, hogy az egyes leplezett eszközök alkalmazásához szükségszerűen igénybe vett berendezések,
technikai eszközök telepítése miként, milyen módszerekkel történhet, és arról, hogy a végrehajtást
követően mikor kell eltávolítani azokat.
A 234. §-hoz
A leplezett eszközök alkalmazásának kivételessége olyan szabályozási szempont, amely annak
jogalkotói mérlegelését és annak meghatározását is igényli, hogy mely bűncselekmények
bizonyítása esetén vizsgálható egyáltalán a magánélethez való jogot korlátozó eszközrendszer
alkalmazásának szükségessége és arányossága. Ezért a Javaslat vagy tételesen, vagy a büntetési
tételkeretre hivatkozással, egyértelműen meghatározza azon bűncselekményeket, amelyek
felderítése és bizonyítása érdekében a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazhatók. A
felsorolt bűncselekményi kör meghatározását a bűncselekmények tárgyi súlya, vagy felderítésük
illetve bizonyításuk gyakorlati kihívásai alapozzák meg.
A 235-238. §-hoz
403
A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása kizárólag olyan keretek között történhet,
amelyek minden kétséget kizáróan világos és egyértelmű szabályokkal garantálják az arányosság, a
kivételesség, a végső esetben történő igénybevétel és a lehető legkisebb sérelem okozását. Ezért a
Javaslat egyértelmű szabályokkal rendezi az alkalmazáshoz szükséges bírói engedély tartalmát és az
engedélyezés folyamatát.
A fejezetben meghatározott leplezett eszközök alkalmazására az érintett személlyel szemben a
bíróság egy engedélyt adhat, amelyben meghatározza az alkalmazás kereteit. Az engedélyben a
bíróság meghatározza, hogy az érintett személlyel szemben mely bírói engedélyhez kötött leplezett
eszköz alkalmazható. A bíróság a megadott engedélyét a későbbi indítványok vagy a törvényességi
szempontú ellenőrzése eredményeként meghosszabbíthatja, visszavonhatja, további leplezett
eszközre kiterjesztheti, illetve a már engedélyezett leplezett eszköz további alkalmazását
megtilthatja.
A Javaslat az engedélyezés menete, valamint a késedelmet nem tűrő esetekben történő utólagos
engedélyezés szabályait illetően érdemben nem tér el a Be. rendelkezéseitől, az utólagos
engedélyezés körében viszont a gyakorlati kivitelezhetőségre figyelemmel százhúsz órára emeli a
leplezett eszközök alkalmazásának határidejét.
A 239-240. §-hoz
A Javaslat a bírói engedély egységét hangsúlyozza, amelynek keretei között az egyes bírói
engedélyes eszközök alkalmazásának konkrét körülményei módosíthatók. Az egyes leplezett
eszközök alkalmazásának engedélyeztetése ekként beolvad a bírói engedély általános kereteibe. E
szemlélethez igazodik az alkalmazás időtartama és az alkalmazás időtartamának meghosszabbítása
is.
A bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása egy érintettel szemben legfeljebb
kilencven napra engedélyezhető, amely alkalmanként legfeljebb kilencven nappal
meghosszabbítható. Az egyértelműség érdekében a Javaslat meghatározza a határidő-számítás
szabályait is: a leplezett eszközök alkalmazásának meghosszabbítása esetén a befejezés napját az
előző engedélyben meghatározott befejező nap alapulvételével kell számítani. Az engedély
egységét kifejező és egyben garanciális jelentőségű korlát, hogy a büntetőeljárás során az érintett
személlyel szemben bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása összesen
háromszázhatvan napig engedélyezhető. Ha a büntetőeljárásban az érintett személlyel szemben a
leplezett eszközök alkalmazását megszüntetik, és ezt követően a leplezett eszközök alkalmazását
ismételten engedélyezik, a leplezett eszközök alkalmazásának idejét össze kell adni, és az
időtartamot ennek megfelelően kell számítani.
A leplezett eszközök alkalmazásának a Javaslat által legfeljebb háromszázhatvan napban
meghatározott időtartama hosszabb ugyan, mint a Be. által lehetővé tett, legfeljebb kétszer
kilencven, azaz összesen száznyolcvan nap időkeret, azonban ezen újítás nem feltétlenül tekinthető
eltérésnek a titkos információgyűjtés és adatszerzés hatályos rendszerétől. A Javaslat immár
egységesen tartalmazza a teljes bűnüldözési célú titkos információgyűjtés szabályait. A jelenleg az
ágazati törvények alapján folytatott titkos információgyűjtést követően a Be. alapján folytatott titkos
adatszerzés esetén, a két információgyűjtés tartamának lehetséges maximumait összegezve, az
időtartam szintén legfeljebb háromszázhatvan nap lehet, így ezen időkeret meghatározása nem
tekinthető eltúlzottnak és alaptalannak. Ezen újítás az információgyűjtésnek a Javaslat által
kialakított garanciális környezetével egészül ki. A hatékonyabbá tett és egységes bírói felügyelet
felelősségteljes ellátása megfelelő biztosítéka a hosszabb időtartam arányos alkalmazásának.
A 241. §-hoz
404
A bírói engedély egysége alapján az alkalmazás kiterjesztésével egyrészt az érintett személlyel
szemben olyan bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazását lehet engedélyezni,
amelyekre az engedély addig nem terjedt ki, másrészt a már engedélyezett leplezett eszközök
alkalmazásának körülményeit lehet módosítani. A leplezett eszközök alkalmazásának kiterjesztése
nem érinti a leplezett eszközök érintett személlyel szembeni alkalmazásának korábban
engedélyezett vagy meghosszabbított befejező időpontját, azonban az alkalmazás engedélyének
kiterjesztése és meghosszabbítása egy indítványban is előterjeszthető.
A 242. §-hoz
A leplezett eszközök alkalmazásának egyik nélkülözhetetlen garanciája az, hogy az engedélyező a
végrehajtás során is törvényességi kontrollt gyakoroljon. A bíróság ennek megfelelően vizsgálhatja,
hogy az általa engedélyezett leplezett eszközök alkalmazása az engedélynek megfelel-e. E
feladatának ellátása érdekében a Javaslat nem csupán az engedélyezés körében, hanem a leplezett
eszközök alkalmazása során is iratbetekintési és ezzel egyfajta felügyeleti jogot biztosít a
bíróságnak. A bíróság így a leplezett eszköz vagy eszközök alkalmazását megtilthatja, ha egyrészt a
leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a beszerzett adatokat határidőn belül nem
mutatja be, másrészt ha megállapítja, hogy az engedély kereteit túllépték, vagy ha a leplezett
eszközök alkalmazása az e törvényben meghatározott szabály megsértésével történt.
XXXIX.	Fejezet
A leplezett eszközök alkalmazásának közös szabályai
A 243. §-hoz
A Javaslat - annak a koncepciónak a részeként, hogy a leplezett eszközök alkalmazása a
büntetőeljárástól nem elkülönült eljárás - előírja, hogy a többi eljárási cselekményhez hasonlóan a
leplezett eszköz alkalmazásáról is jegyzőkönyvet vagy feljegyzést kell készíteni. Az általános
szabályoktól való eltérés, hogy a fedett nyomozó eljárásáról készített jegyzőkönyvet vagy
feljegyzést az őt foglalkoztató szerv erre felhatalmazott vezetője írja alá. A jegyzőkönyvet, vagy a
feljegyzést oly módon kell elkészíteni, hogy abból a fedett nyomozó személyére ne lehessen
következtetni.
A 244. §-hoz
A leplezett eszközök végrehajtását a Javaslat az ágazati jogszabályokkal együtt határozza meg. A
Javaslat figyelemmel van a rendőrség különleges feladatainak ellátásáért felelős szerveire és
tevékenységükre, ezért lehetővé teszi, hogy a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési
feladatokat ellátó szerve és a rendőrség terrorizmust elhárító szerve korlátozott keretek között,
célszerűségi okokból részt vehessenek a büntetőeljárás kezdeti szakaszaiban. E szervek a
Javaslatban meghatározott esetekben felkérésre közreműködnek a nyomozás teljesítésére
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóság vagy az ügyészség által alkalmazott
leplezett eszköz alkalmazásának a végrehajtásában.
A 245. §-hoz
A Javaslat az alkalmazás megszüntetésének szabályait illetően érdemben nem tér el a Be.
rendelkezéseitől. A leplezett eszközök alkalmazásának megszüntetésére vonatkozó szabályok az
engedély kereteihez, az alkalmazás szükségességének és arányosságának feltételeihez igazodnak. A
bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának megszüntetéséről rendelkező
határozatot garanciális okból meg kell küldeni a bíróságnak.
XL. Fejezet
405
A leplezett eszközök alkalmazása során megszerzett adatokra vonatkozó szabályok
A 246. §-hoz
Alapvető adatvédelmi szempontú, és az Alaptörvénynek való megfelelést biztosító garanciális
rendelkezés, hogy a leplezett eszközök alkalmazásának befejezését követően meg kell semmisíteni
az ügyben érdektelen adatokat. Meg kell semmisíteni azt az adatot is, amelyet a halaszthatatlan
elrendelés során szereztek be, ha az utólagos engedélyezés iránti indítványt a bíróság elutasította. A
Javaslat a törlés határidejét a relevancia gyakorlati megállapíthatóságára is figyelemmel harminc
napban határozza meg, a határidőt a leplezett eszközök alkalmazásának befejezésétől kell számítani.
A Javaslat által meghatározott határidő minden esetben tételesen meghatározható, egyúttal alkalmas
a beszerzett adatok kiértékelésére is, így megakadályozza a készletre történő adatgyűjtést.
A 247-248. §-hoz
A leplezett eszközök alkalmazása során megszerzett adatok bizalmassága a büntetőeljárás kezdeti
szakaszának nyilvánvaló és elfogadott érdeke. A Javaslat ennek biztosítása érdekében rendelkezik
arról, hogy a leplezett eszközök alkalmazásának engedélyezése, végrehajtása, illetve az annak
eredményeként keletkezett adatok felhasználása során gondoskodni kell arról, hogy az intézkedések
és az adatok bizalmassága megőrizhető legyen, a leplezett eszközök alkalmazásáról az illetéktelen
személyek ne szerezzenek tudomást. E cél érdekében a leplezett eszközök alkalmazására
feljogosított szervek, illetve a bíróság az ügyiratok nyilvánosságának korlátozására tehet
intézkedéseket, vagy ha annak feltételei fennállnak, a leplezett eszközök alkalmazásával összefüggő
adatokat a minősített adat védelméről szóló törvényben meghatározott szabályok szerint minősített
adatként védhetik.
A 249-250. §-hoz
A Javaslat a leplezett eszközök alkalmazásának eredményét illetően szemléletet vált, amely egyenes
következménye a titkos adatszerzés és a titkos információgyűjtés párhuzamossága felszámolásának.
A leplezett eszközök törvényes alkalmazásának eredménye a Javaslatban meghatározott valamely
bizonyítási eszközben ölt testet, azaz a leplezett eszközök alkalmazását nem zárja le, nem foglalja
össze egyetlen jelentés. Mivel a leplezett eszközök alkalmazása ugyanúgy szerves részét képezi a
büntetőeljárásnak, a keletkezett bizonyítási eszközök, különösen a technikai eszközzel rögzített
adatok és a leplezett eszközök alkalmazásának törvényességét igazoló iratok főszabályként az
eljárás ügyiratainak részét képezik. E főszabály alól a Javaslat az eljárás eredményességének
biztosítása érdekében eltérést enged, de minden esetben csak úgy, hogy az ne járjon a védekezéshez
való jog csorbulásával.
A leplezett eszközök alkalmazásáig a beszerzett bizonyítási eszközök nem képezik az ügyiratok
részét. Az ügyészség dönthet ettől eltérően. A Javaslat meghatározza azon személyi és szervezeti
kört is, amely ezen időszakban megismerheti az adatokat.
Ha a leplezett eszközök alkalmazásának eredménye és a kapcsolódó iratok az ügyészség vagy a
Javaslat rendelkezései alapján az ügyiratok részét képezik, értelemszerűen az ügyiratok
megismerésére vonatkozó szabályok alkalmazása - a megismerés korlátozását is ideértve -
irányadó.
A 251. §-hoz
A Javaslat az információs önrendelkezéshez való alapvető jog tiszteletben tartását, és ekként az
Alaptörvénynek való megfelelést biztosítja azzal a garanciális rendelkezésével, amely főszabályként
írja elő, hogy a leplezett eszközök alkalmazásának végrehajtását követően, az engedélyben
megjelölt érintett személyt a leplezett eszközök alkalmazásának tényéről tájékoztatni kell. Ettől
406
kizárólag a büntetőeljárás eredményessége és más titkos információgyűjtés érdekére figyelemmel
lehet eltekinteni.
XLI. Fejezet
A leplezett eszközök alkalmazásának eredménye
A 252. §-hoz
A Javaslat a leplezett eszközök alkalmazásának utolsó elemeként meghatározza, hogy a bírói
engedélyhez kötött leplezett eszközök és a fedett nyomozó eljárásának eredményét milyen
szabályok szerint lehet bizonyítékként felhasználni. A felhasználás egyes eseteire vonatkozó
rendelkezések sarokpontjai nem mutatnak eltérést a Be. által meghatározott célhoz kötöttség
személyi és tárgyi összefüggéseitől, azonban a Javaslat egyrészt bővíti a felhasználás lehetőségét,
másrészt a felhasználást a Be. rendelkezéseitől szigorúbb feltételek teljesülése esetén teszi lehetővé.
A leplezett eszközök alkalmazásának eredménye főszabály szerint annak a bűncselekménynek a
bizonyítására és azzal az érintett személlyel szemben használható fel, amely miatt és akivel
szemben az alkalmazást a bíróság engedélyezte.
A készletező adatgyűjtés lehetőségének egyértelmű kizárása érdekében bevezetett garanciális újítás,
hogy az engedélytől eltérő bármely esetre - az engedélyben meg nem jelölt személyre illetve
bűncselekményre - vonatkozóan megszerzett adat bizonyítékként akkor használható fel, ha
meghatározott határidőn belül az új személy vagy új bűncselekmény vonatkozásában a
büntetőeljárást megindították, vagy a már folyamatban lévő büntetőeljárás kiterjesztéséről
döntöttek. A leplezett eszközök alkalmazásának megszüntetését követően harminc nap határidő
egyértelmű és az adatok megalapozott értékelésére is elegendő. Az időkeret túllépése esetén az
adatok bizonyítékként nem használhatók fel. Így akivel szemben a bírói engedélyhez kötött
leplezett eszköz alkalmazását a bíróság engedélyezte, annak eredménye olyan bűncselekmény
bizonyítására is felhasználható, amelyet az engedélyben nem jelöltek meg, feltéve, hogy az eszköz
alkalmazásának törvényben meghatározott feltételei ez utóbbi bűncselekmény tekintetében is
fennállnak. Továbbá annak a bűncselekménynek a bizonyítására, amely miatt a bírói engedélyhez
kötött leplezett eszköz alkalmazását a bíróság engedélyezte, az alkalmazás eredménye minden
elkövetővel szemben felhasználható. A Javaslat ezzel magasabb garanciális szintre emeli a leplezett
eszközök eredményének felhasználását, és egyben ki is terjeszti.
A 253. §-hoz
A Javaslat újítása, hogy az engedélyben nem szereplő személynek az engedélyben nem megjelölt
bűncselekménye vonatkozásában is lehetővé teszi a beszerzett adat bizonyítékként való
felhasználását. Indokolt erre az esetre olyan feltételek meghatározása, amelyek egyértelművé teszik
ezen új lehetőség kivételes érvényesülését, és az adatok jogszerű kezelését további rendelkezésekkel
garantálja. A Javaslat megoldásának első eleme, hogy a 234. §-ban meghatározott bűncselekményi
körnél szűkebb körben, kizárólag a nagy tárgy súlyú bűncselekmények bizonyítására teszi lehetővé
az adatok engedélytől eltérő felhasználását. További garanciális szabály, hogy az engedélyben nem
szereplő személynek az engedélyben nem megjelölt bűncselekményére vonatkozó adat
felhasználása esetén, a titkos információgyűjtés eredményének felhasználására vonatkozó
eljárásrendhez hasonlóan rövidebb, a felhasználni kívánt adat megszerzését követő nyolc napos
határidőhöz kötött a büntetőeljárás kezdeményezésének illetve elrendelésének kötelezettsége. A
garanciarendszer harmadik elemeként a Javaslat előírja, hogy az adatok felhasználását a bíróságnak
engedélyeznie kell. A bíróság ezen utólagos engedélyezési eljárására és annak kezdeményezésére a
Javaslat egyértelmű határidőket állapít meg.
A 254. §-hoz
407
A Javaslat az adatok szélesebb körű felhasználása mellett kategorikusan megtiltja a beszerzett
adatok felhasználását olyan esetekben, ha az a tanúvallomás akadályai körében is védett adat, vagy
a védőnek valamely törvényes védői tevékenysége során történt olyan kommunikációjára
vonatkozik, amely tekintetében a védekezéshez való jog nem korlátozható.
Az adatok bizonyítékként történő felhasználásának a 254. §-ban meghatározott tilalmai a bírói
engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának érintettjére a 343. §-ban és a 357. §-ban
meghatározott szabályokkal együtt értelmezhetők. A Javaslat az előkészítő eljárás és a nyomozás
szabályai között meghatározza azon személyi kört, akikkel szemben, illetve azon védett adatok
körét, amelyek megismerése érdekében nem alkalmazható bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz.
A Javaslat garanciarendszere ily módon egységesen és teljeskörűen biztosítja, hogy büntetőeljárás
során eljáró szervek egyrészt csak a legszükségesebb esetben és rendeltetésszerűen ismerhessék
meg azon adatokat, amelyek megismerése az azokat kezelő személy jogszerű döntésétől függ,
másrészt célzottan ne ismerhessék meg azokat az adatokat, amelyeket törvényi rendelkezés alapján
nem ismerhetnek meg. E garanciarendszer egyúttal azt is biztosítja, hogy e védelem a védett
adatokat kezelő személyi kör számára ne nyújtson indokolatlan mentességet a megszerzett adatok
velük szemben történő felhasználása alól, ha egyébként bűncselekmény elkövetésével
megalapozottan gyanúsíthatók.
A 255. §-hoz
A fedett nyomozó alkalmazása és az alkalmazás eredményének bizonyítékként történő
felhasználása során minden szükséges intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a fedett
nyomozó élete, testi épsége, kilétének titokban maradása és biztonsága biztosítható legyen. Ezen
érdekeket mérlegelve és kiemelt fontosságúnak értékelve, a Javaslat a fedett nyomozó alkalmazása
esetén különleges szabályokat állapít meg.
A fedett nyomozót tanúként kizárólag a fedett nyomozót foglalkoztató szerv álláspontjának
megismerését követően lehet kihallgatni és csak akkor, ha a vallomásától várható bizonyíték mással
nem pótolható. A kihallgatására és személyes jelenlétét igénylő más bizonyítási cselekmény
lefolytatására a vádemelést követően csak az ügyészség indítványára kerülhet sor. A fedett
nyomozót a Javaslat különösen védett tanúnak minősíti, e minőségét a bíróság csak a fedett
nyomozót foglalkoztató szerv hozzájárulásával szüntetheti meg.
Ha a fedett nyomozó részére írásbeli tanúvallomás tételét engedélyezik, a fedett nyomozó más
módon leírt vallomását a fedett nyomozót foglalkoztató szerv azon tagja hitelesíti, aki a fedett
nyomozó alkalmazásának végrehajtására történő felkészítéséért, a fedett nyomozóval és az
alkalmazó szervvel való folyamatos kapcsolattartásért, valamint a fedett nyomozó védelméért
felelős.
A Javaslat arra az esetre is biztosítja védelmi intézkedés alkalmazásának lehetőségét, ha az
ügyészség a fedett nyomozó alkalmazásának eredményét bizonyítékként nem kívánja felhasználni,
és az alkalmazás tényének ismertté válása a fedett nyomozó életét, testi épségét, személyes
szabadságát közvetlenül veszélyeztetné. Ebben az esetben lehetőség van a vonatkozó ügyiratok
zártan történő kezelésére.
XLII. Fejezet
A titkos információgyűjtés és a büntetőeljárás kapcsolata
A 256-257. §-hoz
A bűnüldözési célú titkos információgyűjtés büntetőeljárásba történő teljes körű integrálásához az is
hozzátartozik, hogy az a nem bűnüldözési célok érdekében folytatott titkos információgyűjtés
szabályaitól egyrészt egyértelműen elhatárolható, másrészt az információgyűjtés büntetőeljárásba
408
történő átmenete kellően gördülékeny legyen. A Javaslat ennek részeként rendelkezik arról, amikor
más törvény alapján folytatott titkos információgyűjtést büntetőeljárási keretek között lenne
indokolt folytatni, továbbá azokról az esetekről, amikor a titkos információgyűjtés eredményeként
keletkező adatok bizonyítási eszközként történő felhasználása indokolt.
Ha a büntetőeljárást nem a büntetőeljárásról szóló törvény alapján végzett titkos információgyűjtés
(a továbbiakban együtt: titkos információgyűjtés) adatai alapján indították meg, a büntetőeljárás
megindítását követően a leplezett eszközöket a büntetőeljárásról szóló törvény szerint kell
alkalmazni. Ebben az esetben a bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazását a törvény
szerint engedélyezni kell.
A 258. §-hoz
A Javaslat a titkos információgyűjtés eredményét a felhasználást illetően quasi feljelentést
megalapozó adatként kezeli. Ezért rendelkezik úgy a Javaslat, hogy a bírói vagy külső engedélyhez
kötött titkos információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban bizonyítékként akkor használható
fel, ha a büntetőeljárást lefolytató szerv a hozzá való érkezéstől számított három munkanapon belül
dönt a titkos információgyűjtés alapján a büntetőeljárás megindításáról vagy annak a már
folyamatban lévő büntetőeljárásban való felhasználásáról. A Javaslat által meghatározott határidő a
feljelentés elbírálásának határidejéhez igazodik.
A 259. §-hoz
A fenti közös szabályokat követően a Javaslat eltérő szabályokat állapít meg a nyomozásra jogosult
szervekre vonatkozó ágazati törvények és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján
bírói vagy külső engedély alapján végzett titkos információgyűjtés eredményének felhasználására.
A Javaslat elismeri a nemzetbiztonsági feladatok ellátása során végzett titkos információgyűjtés
eredményeként keletkezett adatok eltérő szempontú értékelését, amely ekként az egyébcélú titkos
információgyűjtéshez képest a büntetőeljárással való eltérő kapcsolat kialakítását követeli meg.
A nyomozásra jogosult szervekre vonatkozó ágazati törvények rendelkezései alapján végzett, bírói
engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban bizonyítékként akkor
használható fel, ha olyan bűncselekmény bizonyítására kívánják felhasználni, amely miatt a törvény
szerint a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök engedélyezésének helye lehet, és a titkos
információgyűjtést folytató szerv a büntetőeljárásban felhasználni kívánt adat megszerzését
követően nyolc napon belül kezdeményezte a büntetőeljárás megindítását. Az átmenet gyakorlati
megkönnyítése érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha a titkos információgyűjtés adatai
alapján a büntetőeljárás megindítását megfelelő időben kezdeményezték, a kezdeményezés és a
büntetőeljárás megindításának időpontja között végzett, bírói engedélyhez kötött titkos
információgyűjtés eredménye is felhasználható bizonyítékként.
A 260. §-hoz
A Javaslat a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény rendelkezései alapján végzett, külső
engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eredményének büntetőeljárásban történő
felhasználására két esetkört határoz meg. Az egyik esetben akkor kerülhet rá sor, ha olyan
bűncselekmény bizonyítására kívánják felhasználni, amely miatt a büntetőeljárásról szóló törvény
szerint a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök engedélyezésének helye lehet, és a
büntetőeljárásban felhasználni kívánt adat megszerzését követően a titkos információgyűjtést végző
nemzetbiztonsági szolgálat vagy a rendőrség terrorizmust elhárító szerve legkésőbb a
büntetőeljárásban felhasználni kívánt adat megszerzését követő harminc napon belül
kezdeményezte a büntetőeljárás megindítását. A másik esetben a nemzetbiztonsági szolgálat
legkésőbb a felhasználni kívánt adat megszerzését követő egy éven belül teheti meg a feljelentést,
ha a büntetőeljárás korábbi kezdeményezésével a törvényben meghatározott feladatának az
409
eredményességét veszélyeztetné, és a büntetőeljárásban felhasználni kívánt adat a nemzetbiztonsági
szolgálatokról szóló törvény rendelkezései alapján a nemzetbiztonsági szolgálat feladatkörébe
tartozó bűncselekményre vonatkozik.
Korlátozást jelent ugyanakkor, hogy ha az első esetben kezdeményezik a büntetőeljárást, a
nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény rendelkezései alapján végzett, külső engedélyhez
kötött titkos információgyűjtés eredménye kizárólag az engedélyben megjelölt személy
bűncselekményének bizonyítására használható fel. Ha az engedély nem jelölte meg az érintett
személyt, akkor a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eredménye bármely személlyel
szemben felhasználható.
HETEDIK RÉSZ
ADATSZERZŐ TEVÉKENYSÉG
A Javaslat megreformálja és logikusabb rendszerbe helyezi a Be. megkeresésre, a nyomozó hatóság
egyéb adatszerző tevékenységére vonatkozó, valamint a büntetőeljárás során eljáró szervekre
irányadó ágazati jogszabályokban szabályozott adatgyűjtő tevékenységet. A Javaslat az e területet
gyakorta jellemző következetlenségeket megszünteti, és az említett jogintézmények helyét -
tartalmukban a korábbiakkal nagyrészt azonos módon - az adatkérés és az adatgyűjtés intézményei
veszik át.
A 261-262. §-hoz
Adatkéréssel a büntetőeljárás során eljáró szerv más szervezettől, adatkezelőtől kérheti adatok,
iratok rendelkezésre bocsátását. E körben a Javaslat nem tér el a Be. megkeresésre vonatkozó
szabályaitól, azokat az ágazati törvények (pl. az Rtv.) rendelkezéseivel egészíti ki.
A büntetőeljárás során a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság és az előkészítő eljárás során
eljáró szerv bármely szervtől, jogi személytől vagy jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezettől kérheti büntetőeljárással összefüggésbe hozható, a szervezet birtokában lévő adat vagy
irat átadását, illetve tájékoztatás adását.
Garanciális okokból a Javaslat úgy rendelkezik, hogy az ügyészség kivételével az előkészítő eljárást
folytató szervek, illetve a nyomozás során a nyomozó hatóság meghatározott adatkezelőktől
kizárólag az ügyészség engedélyével kérhetnek adatszolgáltatást.
A 263. §-hoz
A Javaslat abban az esetben, ha törvény azt lehetővé teszi, az adatszolgáltatást kérő szerv a
nyilvántartásból vagy adatállományból közvetlen hozzáféréssel vehet át adatokat. A Javaslat a
kapcsolattartásra vonatkozó általános szabályokra figyelemmel úgy módosítja az adatszolgáltatás
teljesítésére vonatkozó határidőket, hogy a gyorsabb ügyintézést biztosító elektronikus úton
előterjesztett kérelem esetén legalább egy, legfeljebb harminc napos, egyéb úton előterjesztett
kérelem esetén legalább nyolc, legfeljebb harminc napos határidő állapítható meg.
A 264-265. §-hoz
A Javaslat meghatározza az adatszolgáltatásra kötelezett kötelezettségeit. Az információs
önrendelkezéshez való jog biztosítása érdekében az adatkérés keretében csak annyi és olyan
személyes adat továbbítása kérhető, ami az adatkérés céljának megvalósításához elengedhetetlenül
szükséges. Ha az adatkérés eredményeként olyan személyes adat jut az igénylő szerv tudomására,
amely az adatkérés céljával nem függ össze, az adatot haladéktalanul törölni kell, vagy az eredeti
iratról kivonatot kell készíteni.
410
A Javaslat a büntetőeljárás eredményességének biztosítása érdekében lehetővé teszi, hogy az
igénylő szerv kifejezett kérelmével kötelezze a megkeresett szervezetet, hogy a kérelem tényéről és
a kérelemben foglaltakról, valamint az annak során teljesített adattovábbítás tartalmáról senkinek ne
adjon tájékoztatást, továbbá biztosítsa, hogy a kérelem ténye, a kérelemben foglaltak, illetve az
annak során teljesített adattovábbítás tartalma titokban maradjon. Ezen korlátozás az előkészítő
eljárás, illetve a nyomozás befejezéséig tarthat, a korlátozás megszüntetéséről az adatszolgáltatást
kérő szerv az adatkérés keretében megkeresett szervezetet értesíti.
Szintén jogvédelmi és garanciális rendelkezése a Javaslatnak, hogy ha az adatszolgáltatás
teljesítését törvény kizárja, akkor a megkeresett szervezet birtokában lévő adat megszerzése
érdekében a megkeresett szervezetet érintően további eljárási cselekmény nem végezhető.
A 266. §-hoz
A feltételes adatkérés az adatkérés egy külön nevesített, speciális esete, amely lehetővé teszi, hogy
az ügyészség, illetve az ügyészség engedélyével a nyomozó hatóság és a rendőrségnek az előkészítő
eljárás során eljáró szervei meghatározott adatkezelő szervektől, egy jövőbeni feltétel
bekövetkezése esetére adatokat kérhessenek.
A feltételes adatkéréssel a Javaslat olyan új jogintézményt alakít ki, amely időszerűbbé teheti az
adatigénylő eljárását. A feltételes adatkérés lényege, hogy az adatszolgáltatást az arra kötelezett a
megkereső által meghatározott feltétel bekövetkezése esetére és idején teljesíti. A feltételes
adatkérésre az adatkérés végrehajtásának szabályait azzal kell alkalmazni, hogy a feltételes
adatkérés során, a megjelölt feltétel bekövetkezése esetén az adatszolgáltatás haladéktalan
teljesítését is lehet kérni.
Mivel a feltételes adatkérés egyfajta monitoring tevékenységet jelent, egyrészt lehetővé teszi az
adatkezelés érintettjének huzamosabb megfigyelését, másrészt az adatkérés kötelezettjére erőforrás-
igényes feladatokat róhat. Ezért indokolt az intézkedés időtartamát olyan időtartamban
meghatározni, amely megfelel a szükségesség-arányosság követelményének. A feltételes adatkérést
legfeljebb három hónap időtartamra lehet kérni, amely alkalmanként legfeljebb három hónappal, az
elrendelésétől számított legfeljebb egy évig meghosszabbítható.
A 267. §-hoz
A Javaslat részben az adatgyűjtés alcím alatt szabályozza a jelenleg a Be.-ben a nyomozó hatóság
egyéb adatszerző tevékenységeként megjelölt, ám érdemben a büntetőeljárás során eljáró szervekre
irányadó ágazati jogszabályokban szabályozott adatgyűjtő tevékenységet. Az adatkéréssel
ellentétben az adatgyűjtés során eljáró szerv aktív, saját tevékenységével biztosítja az adatok
megszerzését.
A Javaslat az adatszerző tevékenységről szóló rész kialakításával kiemelte az adatgyűjtést a
nyomozás köréből, ezzel lehetőséget biztosít az ügyészség számára arra, hogy az adatkérést és az
adatgyűjtést meghatározott célból a bírósági eljárásban is alkalmazza. Az ügyészség a vádemelést
követően kizárólag a bizonyítási indítványai megtétele, a bizonyítási eszköz felkutatása és
biztosítása érdekében végezheti a Javaslatban meghatározott adatszerző tevékenységet.
Adatgyűjtéssel az ügyészség, a nyomozó hatóság, és az előkészítő eljárást folytató szervek olyan
kevésbé formalizált tevékenységet folytathatnak, amelynek célja elsősorban a bűncselekmény
gyanújának megállapítása, illetve annak tisztázása, hogy vannak-e bizonyítási eszközök, és azok hol
találhatók.
A Javaslat felsorolja az adatgyűjtés lehetséges formáit, amely intézkedésekről feljegyzést kell
készíteni. A Javaslat egyértelművé tesz, hogy az adatgyűjtésről készült feljegyzésbe foglalt
411
nyilatkozat bizonyítékként akkor használható fel, ha arra nézve a nyilatkozatot tevőt terheltként,
vagy tanúként kihallgatták.
A 268-270. §-hoz
A Javaslat az adatszerző tevékenységről szóló részben, az egyéb adatszerző tevékenység alcím alatt
helyezi el azon eljárási cselekményeket, amelyek önmagukban is összetettebb jogintézménynek
tekinthetők, így például a körözés és a szaktanácsadó közreműködésére vonatkozó szabályokat.
A körözést illetően a Javaslat tartalmilag nem tér el a hatályos szabályozástól, ugyanakkor
áttekinthetőbb szerkezetbe foglalja a vonatkozó szabályozást.
Egyéb adatszerző tevékenységként határozza meg a Javaslat azon intézkedéseket is, amelyek az
adatkérés és az adatgyűjtés jellemzői mellett sajátos elemekkel is rendelkeznek. A büntetőeljárás
során az ügyészség, a nyomozás során a nyomozó hatóság, illetve az előkészítő eljárást folytató
szervek a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásából adattovábbítást kérhetnek, az
arcképelemzési nyilvántartás vezetéséért és az arcképelemző rendszer működtetéséért felelős szerv
arcképelemző tevékenységét vehetik igénybe, illetve a Schengeni Információs Rendszerben rejtett
ellenőrzésre irányuló figyelmeztető jelzés elhelyezését rendelhetik el.
A Javaslat megtartja a szaktanácsadó közreműködésének intézményét. A szaktanácsadó egy adott, a
Javaslatban tételesen meg nem határozott kérdést illetően szakértelemmel rendelkező személy. A
szaktanácsadó olyan személy, aki szaktudásával segíti a büntetőeljárás során eljáró szervek
tevékenységét, ha a bizonyítási eszközök felderítéséhez, felkutatásához, megszerzéséhez,
összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakismeret szükséges. A szaktanácsadó tájékoztató
jellegű információkkal pótolja az őt igénybe vevő szervek szakértelmét.
A Javaslat a szaktanácsadó igénybevételét - ahogyan eddig is - a terhelt vallomásának műszeres
ellenőrzése esetén kötelezővé teszi, mivel az olyan szakmai közreműködést igényel, amely nem
igazságügyi szakértői kompetencia. A Javaslat továbbra sem tekinti a szaktanácsadó közléseit - az
igazságügyi szakértőtől eltérően - külön nevesített bizonyítási eszköznek. A Javaslat ugyanakkor
rendezi azt a gyakorlatban vitatott kérdést is, hogy a szaktanácsadó a szabad bizonyítás rendszerébe
miként illeszkedhet. A szaktanácsadó a közreműködésével elvégzett eljárási cselekményről
tanúvallomást tehet, amely ekként közvetett bizonyítékot szolgáltató bizonyítási eszközként
értékelhető.
Szaktanácsadó közreműködését az ügyészség, a nyomozó hatóság és az előkészítő eljárás során a
leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv veheti igénybe. E szervekkel való
együttműködése miatt a szaktanácsadóra alkalmazni kell az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tagja
kizárásának szabályait is. A szaktanácsadó közreműködéséről jegyzőkönyvet vagy feljegyzést kell
készíteni.
NYOLCADIK RÉSZ
A KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK
XLIII. Fejezet
A kényszerintézkedések alkalmazásának általános szabályai
A 271-272. §-hoz
A Javaslat rögzíti a 2. § (3) bekezdésében az általános rendelkezések között megjelenő, az alapvető
jogok korlátozásával kapcsolatban a szükségesség és az arányosság, valamint a fokozatosság elvét.
A Javaslat külön kiemeli, hogy a fokozatosság és arányosság érvényesülése azt is magában foglalja,
412
hogy kényszerintézkedés alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha az elérni kívánt cél más eljárási
cselekmény, azaz kényszerintézkedés alkalmazása nélkül nem biztosítható.
A Javaslat átveszi a házkutatás, a lefoglalás és a motozás jelenlegi, közös szabályait, valamint a
bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság eljárási cselekményeinek hatályos, általános szabályai
közül a magánélet, illetve az egyes alapvető és más jogok védelmét biztosító rendelkezéseket. A
házkutatás, a lefoglalás és a motozás közös, garanciális rendelkezései közül a többi
kényszerintézkedés esetében is alkalmazható szabályokat kiterjeszti valamennyi
kényszerintézkedésre.
A Javaslat minden kényszerintézkedés esetében lehetővé teszi, hogy a bíróság és az ügyészség az
általa elrendelt kényszerintézkedést a nyomozó hatóság közreműködésével hajtsa végre.
Az egyértelmű elhatárolások érdekében a Javaslat bevezeti a kényszerintézkedések felosztását
annak megfelelően, hogy az adott kényszerintézkedés elsősorban a személyi szabadságot vagy a
vagyoni jogokat érinti-e.
A 273. §-hoz
A Javaslat e szabályok között helyezi el a tetten ért elkövető elfogását lehetővé tevő rendelkezést,
mert egyrészt a konkrét esetben ez időben megelőzi az őrizet elrendelését, másrészt a
kényszerintézkedésekhez hasonlóan ez is a személyi szabadság korlátozásával jár.
XLIV. Fejezet
Az őrizet
A 274-275. §-hoz
A Javaslat alapvetően megtartja az őrizetbe vétel jelenlegi szabályait.
A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 91. § (1) bekezdés a) pontja az előzetes letartóztatás
különös okain felül őrizetbe vételi okként szabályozta azt az esetet is, hogy a tetten ért elkövető
személyazonossága nem állapítható meg. Ennek újbóli törvényi szabályozását valósítja meg a
Javaslat. Számos külföldi eljárási kódex is tartalmazza ezt a rendelkezést őrizetbe vételi, illetve
letartóztatási okként. Ezen ok ismételt bevezetését az is indokolja, hogy különösen nem magyar
állampolgárságú terhelt esetén ütközhet nehézségekbe a személyazonosság megállapítása
személyazonosításra alkalmas hatósági igazolvány hiányában vagy abban az esetben, ha az ilyen
igazolvány hamis, illetve hamisított. Ilyenkor az őrizet lehetővé teszi, hogy annak időtartama alatt a
terhelt a büntetőeljárást folytató nyomozó hatóság vagy ügyészség rendelkezésére álljon, amíg a
hatóság tisztázza a terhelt személyazonosságát.
Az őrizet határidejére is vonatkozik a határidők számítására vonatkozó azon általános szabály, hogy
az órákban megállapított határidőt egész órákban kell számítani, és az azon percben végződik,
amelynek száma a kezdőpercnek megfelel. Ezáltal elkerülhetővé válik az a gyakorlatban számos
nehézséget és indokolatlan eltérést eredményező helyzet, hogy a hatályos rendelkezés szerint az az
eset is egész órának számít, ha a terhelt őrizetét az adott óra első percében rendelik el és az is, ha az
adott óra utolsó percében.
Míg a hatályos szabályozás az előzetes letartóztatás elrendelésének valószínűsége esetén teszi
lehetővé a terhelt őrizetének elrendelését, a Javaslat a személyi szabadságot korlátozó
kényszerintézkedések új rendszerének megfelelően akként fogalmaz, hogy ennek többek között
akkor van helye, ha a terhelttel szemben személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedés elrendelése valószínűsíthető. Ehhez igazodik az őrizet tartamának
meghatározása is. A Javaslat ezzel választ nyújt a hatályos rendelkezések alapján kialakult
413
ellentmondásos gyakorlatra is, és egyértelműen szabályozza, hogy a bíróság az őrizetben lévő
terhelt vonatkozásában dönt a személyi szabadságot érintő valamennyi bírói engedélyes
kényszerintézkedés elrendelésének indokoltságáról, szükségességéről.
A hatályos rendelkezésekkel egyezően a terhelt őrizetbe vételére egy büntetőeljárás során,
változatlan körülmények között csupán egy esetben kerülhet sor. Új körülménynek kell tekinteni
különösen, ha a terhelt szabadlábra kerülését követően a személyi szabadságot érintő bírói
engedélyes kényszerintézkedések elrendelésének új okával kapcsolatos adatok merülnek fel, vagy
ha az őrizetbe vételt a terhelt szabadlábra kerülését követően megvalósított magatartása indokolja,
akár egy korábban már értékelt különös ok tekintetében. E rendelkezés továbbá nyilvánvalóan nem
korlátozza a terhelttel szemben indult más büntetőeljárásban az őrizet elrendelését.
Ha az őrizet elrendeléséről a nyomozó hatóság döntött, az ügyészség tájékoztatása a hatályos
rendelkezéseknek megfelelően továbbra is kötelező. A 274. § (2) bekezdése, valamint 442. § (2)
bekezdése alapján a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a tárgyaláson rendzavarást elkövető személy
őrizetbe vételére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a rendzavarás büntetőeljárás alapjául
szolgáló cselekményt, azaz bűncselekményt valósít meg, és e bűncselekmény szabadságvesztéssel
büntetendő. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben a bíróság lényegében a rendzavarást elkövető
személy őrizetbe vételével indítja meg a büntetőeljárást, így az őrizetbe vételről az eljárás
lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészséget kell értesíteni, annak
érdekében, hogy a büntetőeljárás lefolytatásáról gondoskodhasson.
Az őrizet elrendelését követően a terheltnek joga van ahhoz, hogy az eljáró hatóság az általa
megjelölt személyt késedelem nélkül értesítse az őrizet elrendeléséről és a fogva tartás helyéről. A
hatályos szabályozásban megjelenő jogosultságot az Európai Parlament és a Tanács 2013/48/EU
számú a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi
segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor
történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli
hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló irányelve is érdemben szabályozza. Az
irányelv rendelkezéseinek történő megfelelés érdekében a Javaslat a hatályos szabályozás
rendelkezéseit pontosítja. Így külön nevesítve lett, hogy a terhelt értesítéssel kapcsolatos joga az
értesítéssel összefüggésben megjelölt személy vonatkozásában a büntetőeljárás eredményessége,
vagy más személy védelme érdekében korlátozható. Hangsúlyozni kell, hogy e korlátozás nem
abszolút jellegű, arra, csak a terhelt által megjelölt személy vonatkozásában kerülhet sor. Erre
figyelemmel az értesítés korlátozása esetén a terhelt más személyt jelölhet meg, akinek az
értesítését kéri. E korlátozás azonban nem járhat azzal, hogy a hatóság az értesítéssel oly mértékben
késlekedjen, hogy az értesítésre nyolc órán belül ne kerüljön sor. Ezért a terhelt számára abban az
esetben nyílik meg a hatóság intézkedésével szemben a jogorvoslat lehetősége, ha a hatóság a
terhelt által megjelölt valamennyi személy értesítését megtagadja, és ezért az értesítésre az őrizet
elrendelését követő nyolc órán belül nem kerül sor.
XLV. Fejezet
A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések általános szabályai
A 276-279. §-hoz
Utalva a 2. § alapvető rendelkezésére, a szükségesség és arányosság elvének érvényesülése végett
nem lehetséges elkerülni a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések
olyan átalakítását, amely biztosítja, hogy szabadságelvonásra vagy szigorúbb kényszerintézkedésre
mindig csak a legvégső esetben kerülhet sor.
Az általános rész kialakításával a Javaslat hangsúlyozza, hogy a kényszerintézkedés elrendelésekor
nem a letartóztatástól történő esetleges eltérésről kell döntést hozni, szemben a hatályos szabályozás
414
alapvetően előzetes letartóztatás központú megközelítésével. A kényszerintézkedések új
rendszerének kialakítása egyértelművé teszi, hogy a kényszerintézkedéssel kapcsolatos döntés
alapja az azt megalapozó általános és különös okok fennállása, vagy hiánya. A kényszerintézkedés
nevesített formájának meghatározására ezt követően, a kényszerintézkedéssel elérni kívánt egyedi
cél(ok), a bűncselekmény jellege, valamint a terhelt személyi körülményei alapján kerülhet sor.
Sem joggyakorlati igény, sem a nemzetközi gyakorlat nem indokolja a kényszerintézkedés általános
okainak megváltoztatását. Ennek ellenére a Javaslat a joggyakorlatnak megfelelően egyértelművé
teszi azt a követelményt, hogy a vádemelést megelőzően a kényszerintézkedés elrendelésének
feltétele a személyre szabott megalapozott gyanú fennállása, amelyet az eljáró bíróságnak
vizsgálnia kell. A vádemelést követően a megalapozott gyanú a terhelt vonatkozásában nem
értelmezhető, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az eljárás ezen szakaszában a kényszerintézkedés
elrendelésére, illetve fenntartására a törvénynek megfelelő vád alapján kerülhet sor, vagyis a
Javaslatban szereplő „vádat emeltek” feltétel nem pusztán alaki követelmény. A Javaslat a
fokozatosság elvét a kényszerintézkedés általános feltételei közé építette be, ezzel is hangsúlyozva
ennek az alapvető rendelkezésnek a kiemelt szerepét.
A Javaslat a különös okok rendszerét is átalakította. Továbbra is megtalálható a kényszerintézkedés
három fő indoka: a szökés, elrejtőzés veszélye, a bizonyítás megnehezítésének,
megakadályozásának veszélye, valamint a bűnismétlés veszélye. E kategóriákon belül a Javaslat
megkülönböztet ténybeli, és megalapozott feltételezésen alapuló okokat.
Ki kell emelni, hogy a terhelt tárgyaláson történő jelenlétének átalakulása nem eredményezheti a
szökés, elrejtőzés veszélyének elenyészését. A büntetőeljárásban a terhelt elérhetősége a konkrét
jelenlététől függetlenül elengedhetetlen, így ennek biztosítása továbbra is indokául szolgálhat
személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés elrendelésének.
A Javaslat a bizonyítás meghiúsításának, megnehezítésének vagy veszélyeztetésének módjain
annyiban változtat, hogy a bizonyítást megnehezítő cselekmények között nem csak a tanú
említésére kerül sor. A bizonyítás megnehezítése felmerülhet a büntetőeljárásban résztvevő bármely
személy (például szakértő, segítő), vagy a büntetőeljárásban még részt nem vevő személy esetében
is (például a tanúként vagy terheltként még ki nem hallgatott személy). A Javaslat a személyekkel
összefüggésben két magatartást nevesít: a megfélemlítést és a jogellenes befolyásolást. A
megfélemlítés minden esetben jogellenes, és akár bűncselekmény elkövetését megvalósító
magatartás, ezért személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés alapjául szolgálhat. A
befolyásolás ugyanakkor nem szükségszerűen ellentétes a büntetőeljárással, illetve annak céljával,
vagy irányul a bizonyítás megnehezítésére, meghiúsítására. A Javaslat alapján kényszerintézkedés
elrendelésére kizárólag jogellenes, azaz tiltott cselekményt megvalósító magatartás esetén kerülhet
sor. E körben így a kényszerintézkedés indokának kettős mércéje érvényesül, a befolyásolásnak
egyrészt a bizonyítás megnehezítését, meghiúsítását kell célozni, másrészt jogellenesnek kell lenni.
A Javaslat nem határozza meg a befolyásolással érintett személyi kört, így az előbb kifejtettekhez
hasonlóan a jogellenes befolyásolás címzettje az ügyben részt vevő terhelt, vagy a még részt nem
vevő elkövető is lehet. Ki kell emelni, hogy a Javaslat ezzel nem kívánt változtatni a hatályos
szabályozás alapján kialakult következetes és helytálló joggyakorlaton, amely szerint nem
tekinthető jogellenes befolyásolásnak, így nem alapozhat meg kényszerintézkedést önmagában az a
körülmény, hogy a terheltek a védekezésüket egyeztetik, egyeztethetik. E magatartás -
jogellenesség hiányában - a terhelti védekezési stratégia megengedett része. Amennyiben e
magatartás már jogellenessé válik, így különösen, amikor a terhelt anyagi előnyökkel befolyásolja
társát, vagy a befolyásolás hamis vádat megvalósító védekezés előterjesztésére irányul, úgy e
magatartás már a kényszerintézkedés elrendelésének indokául szolgálhat.
A Javaslat a bűnismétlés veszélye esetén egyértelművé teszi, hogy az újabb bűncselekmény
elkövetése csak abban az esetben képezheti a kényszerintézkedés elrendelésének ténybeli alapját, ha
415
a terhelt azt a korábbi gyanúsítotti kihallgatását követően - tehát a büntetőeljárás és annak tartalma
teljes ismeretében - követte el, és az újabb cselekmény miatt is gyanúsítotti kihallgatására került
sor. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a tényként nem értékelhető esetekben, így például ha a
bűncselekményeket a gyanúsítotti kihallgatását megelőzően követte el, a körülmények alapjául
szolgálhatnak ugyanazon ok, a bűnismétlés megalapozott feltételezése megállapításának.
A Javaslat az általános és különös okokat követően rendelkezik a személyi szabadságot érintő bírói
engedélyes kényszerintézkedések egyes formáiról, és alkalmazásuk feltételeiről. A Javaslat
egyértelművé teszi, hogy a távoltartás intézménye nem alkalmas a terhelt jelenlétének biztosítására,
és a bűnismétlés megakadályozására is csupán a sértett vonatkozásában értelmezhető. A bűnügyi
felügyelet átalakításával egy olyan rugalmas eszköz került kialakításra, amely valamennyi cél
elérésére alkalmas lehet. Ez az elhatárolás azonban nem jelenti a távoltartás alkalmazhatóságának
érdemi korlátozását. A kényszerintézkedések új rendszerében a távoltartás és a bűnügyi felügyelet
egymás mellett is elrendelhető. Amennyiben tehát a távoltartás ugyan indokolt és célszerű lenne,
azonban önmagában nem elegendő, mert például a kényszerintézkedés elrendelését a terhelt
jelenlétének biztosítása is indokolja, úgy a távoltartás elrendelése nem kizárt. Ilyen esetben a
távoltartással elérhető célok biztosítása érdekében távoltartás, a terhelt jelenlétének biztosítása
végett pedig ezzel párhuzamosan bűnügyi felügyelet elrendelésére kerülhet sor.
A legsúlyosabb kényszerintézkedés továbbra is a letartóztatás marad, amelyre azonban csak akkor
kerülhet sor, ha a Javaslatban megjelölt tárgyi vagy személyi körülmények alapján a
kényszerintézkedés céljainak biztosítására a távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet nem alkalmas.
Végezetül az előzetes kényszergyógykezelés célja, jellegénél fogva, kizárólag a bűnismétlés
megakadályozása lehet.
A Javaslat a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések általános szabályai
között rendezi az elrendeléssel, megszüntetéssel, megszűnéssel kapcsolatos szabályokat, amelyek
valamennyi esetben alkalmazhatók.
Az elrendeléssel összefüggésben a Javaslat egyértelműen szabályozza, hogy a bíróság a személyi
szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésére irányuló indítványtól
mennyiben térhet el. Tekintettel a bíróság indítványhoz kötöttségére, főszabálynak lehet tekinteni,
hogy a terhelt számára hátrányosabb kényszerintézkedés elrendelésére, illetve hátrányosabb
magatartási szabályok meghatározására nem kerülhet sor. Ki kell emelni, hogy a bűnügyi felügyelet
és a távoltartás esetén a Javaslat nem kíván rangsort felállítani, mert ezen intézmények esetén a
valódi tartalmat az elrendelés során meghatározott magatartási szabályok jelentik. A távoltartás és a
bűnügyi felügyelet rugalmas kialakítása, illetve alkalmazása érhető tetten abban is, hogy e két
intézmény egymással lényegében felcserélhető, illetve egymás mellett is szabadon alkalmazható. A
távoltartás jellegére figyelemmel a rugalmas alkalmazhatóság korlátja, hogy a sértett által
indítványozott távoltartás helyett bűnügyi felügyelet elrendelésére nem kerülhet sor, illetve az
ügyész által indítványozott távoltartás esetén a bűnügyi felügyelet csak a távoltartás helyett, és csak
enyhébb magatartási szabályok meghatározásával alkalmazható.
A Javaslat a függő jogi helyzet miatt nem teszi lehetővé, hogy a terhelt személyi szabadságot érintő
bírói engedélyes kényszerintézkedés hatálya alatt legyen az eljárás felfüggesztése idején. Egyes
felfüggesztési okoknak ugyanis nincs időbeli korlátja, mivel a felfüggesztés az ok megszűnéséig
tart, továbbá a felfüggesztés időtartama alatt eljárási cselekményt általában nem végez, az eljárás
tehát nincs folyamatban, illetve egyes eljárási cselekmények végzése kizárt. Így főszabályként a
nyomozás során az eljárás felfüggesztése után a gyanúsított személyét közvetlenül érintő eljárási
cselekmény nem végezhető. Méltánytalan lenne például, ha a terhelt letartóztatásban lenne azt
követően, hogy Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte. Ezen eljárás
ugyanis hosszú ideig is tarthat. A Javaslat ezért a szükségesség és arányosság elvét szem előtt tartva
416
úgy rendelkezik, hogy a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés hatálya
megszűnik, ha az eljárást felfüggesztették.
XLVI. Fejezet
Távoltartás és bűnügyi felügyelet
A 280-295. §-hoz
A Javaslat a távoltartás jogintézményének jellegén nem kívánt érdemben változtatni. Lényeges
kiemelni, hogy a távoltartás már nem csupán a sértett vonatkozásában rendelhető el, hanem olyan
személy vonatkozásában is, akitől történő távolmaradás alkalmas lehet a kényszerintézkedéssel
elérni kívánt cél - a bizonyítás megnehezítésének, meghiúsításának megakadályozása -
biztosítására. A távoltartás elrendelése esetén a bíróság kötelező és fakultatív magatartási
szabályokat állapít meg. A fakultatív szabályok meghatározásának célja, hogy a kötelező
magatartási szabály érvényesülését elősegítse.
A Javaslat a bűnügyi felügyelet jogintézményében összevonja a jelenlegi lakhelyelhagyási tilalom
és házi őrizet szabályait, valamint kiegészíti azokat az eltiltás, valamint a jelentkezési kötelezettség
előírásának intézményével. A bíróság a kényszerintézkedés elrendelése során itt is kötelező és - az
elérni kívánt cél biztosítására alkalmas - fakultatív magatartási szabályok megállapításáról
rendelkezik.
A Javaslat jelentősen átalakítja az óvadék intézményét, amelyet új funkciójában a távoltartás és a
bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak megtartását biztosító intézkedések között szabályoz.
Az óvadék új szabályozásának lényege, hogy óvadék megállapítására minden esetben bűnügyi
felügyelet, távoltartás, vagy távoltartás és bűnügyi felügyelet együttes alkalmazása esetén, e
kényszerintézkedések magatartási szabályainak megtartása érdekében kerülhet sor.
Az óvadék megállapítását a letartóztatás vagy más kényszerintézkedés hatálya alatt álló terhelt és
védője indítványozhatja. Letartóztatás esetén az óvadék - mint többlet biztosíték - letételével
enyhébb kényszerintézkedés elrendelése, más esetben pedig lényegét tekintve enyhébb magatartási
szabályok megállapítása kezdeményezhető. Az óvadék alkalmazásának tulajdonképpen egyetlen
korlátja, hogy távoltartás esetén enyhébb magatartási szabályok előírása végett nem
kezdeményezhető, tekintettel arra, hogy ez ellentétes lenne a távoltartás intézményével az ezzel
összefüggésben elérni kívánt céllal. Az óvadék megállapítása ugyanezen indokok mentén az
előzetes kényszergyógykezelés esetén is kizárt.
A Javaslat egyértelműen szabályozza, hogy az óvadék letételére az azt megállapító határozat
véglegessé válása után, három hónapon belül kerülhet sor, amelyet követően a bíróság rendelkezése
kell az óvadékra figyelemmel megállapított rendelkezés alkalmazásához, így a terhelt
szabadításához, vagy az enyhébb magatartási szabályok életbe lépéséhez.
Az óvadék elvesztésének szabályai az intézmény átalakulásának megfelelően változnak. Tekintettel
arra, hogy az óvadék célja a magatartási szabályok megtartása, így az elvesztés lehetősége is ezzel
függ össze. Ha a terhelt a kényszerintézkedés magatartási szabályait oly mértékben megszegi, hogy
letartóztatásának elrendelésére kerül sor, úgy az óvadékot is elveszti. A kényszerintézkedések
további általános - ugyanakkor magatartási szabályként elő nem írható - szabálya az is, hogy a
terhelt tartózkodjon újabb bűncselekmény elkövetésétől. Ezért amennyiben a terhelt az óvadék
letételét követően olyan cselekményt követ el, amely miatt letartóztatását elrendelik, úgy a letett
óvadékhoz való jogát is elveszti.
Ugyancsak a távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak megtartását biztosító
intézkedés a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz, amely intézmény a hatályos
szabályozáshoz képest lényegében nem változott.
417
A Javaslat ugyanakkor magatartási szabályként írja elő a terhelt számára, hogy a technikai eszköz
működtetésében működjön közre, így e kötelezettség megszegése a magatartási szabályok
megszegéseként az általános szabályok szerint, a 293. § alapján szankcionálható.
Lényeges körülmény, hogy a technikai eszköz telepítésének feltételeit a bíróság az elrendeléskor a
rendelkezésére álló adatok alapján tisztázza. Amennyiben az elrendelést követően, a telepítés során
állapítható meg, hogy a telepítés feltételei nem biztosítottak, úgy a 293. § (1) bekezdése alapján a
kényszerintézkedés tárgyában új döntést kell hozni.
A Javaslat a távoltartás jelenlegi korlátozott tartamát jelentősen átalakítja és azt a bűnügyi
felügyelettel és a letartóztatással egységesen szabályozza. A vádemelés előtt a távoltartás és
bűnügyi felügyelet határideje legfeljebb négy hónappal hosszabbítható meg, azzal, hogy a határidő
meghosszabbítása egy éven túl is az elrendelő bíróság feladata. A vádemelést követően a
kényszerintézkedés felülvizsgálatára hathavonta kerül sor. A Javaslat 291. § (3) bekezdése
egyértelművé teszi, hogy ha a 290. § alapján a kényszerintézkedés elrendelésére, vagy fenntartására
kerül sor, úgy a hat hónapos kötelező felülvizsgálati idő ettől az időponttól számítandó.
A távoltartás és a bűnügyi felügyelet részleges feloldására és módosítására vonatkozó szabályok
érdemben nem változtak. A Javaslat ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy részleges feloldásra a
magatartási szabályoktól történő ideiglenes eltérés, módosításra a szabályok tartós vagy végleges
megváltoztatása esetén kerülhet sor. További eltérés, hogy az ideiglenes eltéréssel kapcsolatos
engedélyezés - a sértett indítványára elrendelt távoltartást kivéve - a vádemelés előtt az ügyészség
feladata.
A Javaslat rendelkezik a kényszerintézkedés alatt álló terhelt idézéssel vagy értesítéssel kapcsolatos
megjelenéséről, illetve arról, hogy ennek teljesítéséhez a távoltartás és a bűnügyi felügyelet
részleges feloldása nem szükséges. Az intézmény alkalmazását a bíróság a kényszerintézkedés
elrendelésekor kizárhatja, amely esetben a terhelt az idézésre vagy értesítésre csak a
kényszerintézkedés részleges feloldása esetén jelenhet meg. A részleges feloldás nélküli megjelenés
további feltétele, hogy a terhelt a kényszerintézkedést ellenőrző hatóságot a megjelenéséről
előzetesen tájékoztatja, és a megjelenését utólag igazolja. Amennyiben a terhelt e kötelezettségeit
megszegi, úgy az a magatartási szabályok megszegésének minősül, és a 293. § rendelkezései
alapján szankcionálható.
A fent kifejtettek szerint a Javaslat külön szabályozza azt az esetet, ha az az elrendelést követően
állapítható meg, hogy az enyhébb kényszerintézkedések végrehajtásának feltételei nem állnak fenn.
Nevesített esetként szerepel a Javaslatban, ha a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz
nem telepíthető, de ilyennek tekinthető például az is, ha a bűnügyi felügyelettel érintett lakóhely
lakhatatlan, vagy a felett nem az a személy rendelkezik, akinek a hozzájárulására figyelemmel a
kényszerintézkedést elrendelték. Ezekben az esetekben a terhelt őrizetbe vételét követően a bíróság
a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés tárgyában új határozatot hoz.
A Javaslat a magatartási szabályok megszegése esetén is a fokozatosságra törekszik, ezért a
magatartási szabályok megszegésének szankciója elsődlegesen a rendbírság. A terhelt őrizetbe
vételére, szigorúbb kényszerintézkedés elrendelésére, szigorúbb magatartási szabályok
meghatározására, további biztosíték előírására, ennek megfelelően csak ismételt vagy súlyos
szabályszegés esetén kerülhet sor. A terhelt kötelezettsége, hogy a bíróság, ügyészség vagy a
nyomozó hatóság idézésére megjelenjen. Ez az eljárási kötelezettség általános, annak teljesítése
nem kapcsolódik a kényszerintézkedéshez, így az magatartási szabályként nem értelmezhető.
Ugyanakkor a büntetőeljárás hatékony lefolytatása érdekében indokolható, hogy a
kényszerintézkedés hatálya alatt álló személyek esetén az idézéssel szembeni mulasztás
következményei a kényszerintézkedéssel összefüggésben kerülj enek meghatározásra. Ennek
megfelelően a Javaslat az idézés elmulasztását is a magatartási szabályok megszegésének
megfelelően szabályozza, azzal, hogy e mulasztás, egyéb feltételek fennállása esetén, olyan
418
súlyúnak is értékelhető, hogy ne csupán ismételt mulasztás esetén kerülhessen sor a terhelt őrizetbe
vételére.
A távoltartás és a bűnügyi felügyelet megszüntetése, valamint a magatartási szabályok
megváltoztatásával kapcsolatos rendelkezések közül ki kell emelni, hogy a megszüntetésre, illetve
enyhébb magatartási szabályok alkalmazására irányuló indítvány elbírálását a bíróság mellőzi, ha az
már okafogyottá vált, és mellőzheti, ha időközben olyan döntést hozott, amelyben az indítványban
foglaltakról érdemben állást foglalt.
A Javaslat a távoltartás és a bűnügyi felügyelet rugalmas rendszeréhez igazodóan továbbá arról is
rendelkezik, hogy az eljárás előrehaladásával, a felmerülő újabb körülményekkel összefüggésben a
magatartási szabályokat a bíróság hivatalból enyhítheti, vagy az ügyészség indítványára
szigoríthatja. Ezzel biztosított az is, hogy a bűnügyi felügyelet kezdeti szigorúbb magatartási
szabályai folyamatosan, és rugalmasan enyhüljenek, ahogy azt a kényszerintézkedés alkalmazásával
elérni kívánt cél, az eljárás alakulása, a terhelt magatartása megkívánja, illetve megengedi.
XLVII. Fejezet
A letartóztatás
A 296-300. §-hoz
A Javaslat a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések új rendszerének
megfelelően e fejezetben már csupán a letartóztatás különös szabályait rendezi. A személyi
szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések elrendelésének céljait, szabályait,
valamint az egyes konkrét kényszerintézkedések tekintetében a letartóztatás alkalmazhatóságának
különös feltételeit a XLV. Fejezet tartalmazza.
Mindezekre figyelemmel e fejezetben csupán a letartóztatás tartama, felső határa, végrehajtása,
valamint a megszüntetésével kapcsolatos egyes kérdések kerültek szabályozásra.
A letartóztatás tartama, határideje a hatályos szabályokkal azonos módon került szabályozásra: a
vádemelést megelőzően elrendelésére továbbra is egy hónapra kerülhet sor, majd határideje - az
elrendeléstől számított egy évig - három hónappal hosszabbítható. A távoltartástól és a bűnügyi
felügyelettől eltérően a letartóztatás egy éven túl legfeljebb két hónappal hosszabbítható meg. A
vádemelést követően a fenntartás, felülvizsgálat szabályai lényegében a bűnügyi felügyelet
szabályai szerint alakulnak.
A Javaslat az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára figyelemmel és azon elv
érvényesítése érdekében, hogy a letartóztatás nem lehet előrehozott büntetés, a letartóztatás
maximális időtartamát a törvényi büntetési tételek alapul vételével differenciálja. Így a letartóztatás
legfeljebb
-	egy évig tart, ha a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb,
-	két évig tart, ha a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb,
-	három évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél nem súlyosabb,
-	négy évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél súlyosabb
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
E szabály alól csak szűk körben van kivétel, a négy éves felső határ nem érvényesül a legsúlyosabb,
életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények esetében.
XLVIII. Fejezet
Az előzetes kényszergyógykezelés
A 301. §-hoz
419
A Javaslat a terhelt gyógykezelését is magában foglaló, a személyi szabadság elvonásával járó
jogintézményre az előzetes kényszergyógykezelés megnevezést alkalmazza az ideiglenes
kényszergyógykezelés elnevezés helyett. Ezzel a változtatással hangsúlyosabban kifejezésre jut az,
hogy ez a kényszerintézkedés a büntetőjogi intézkedéshez, a kényszergyógykezeléssel szemben az
ítélet jogerőre emelkedéséhez képest előbbre hozza a terhelt gyógyítását és szabadságától való
megfosztását.
A Javaslat érdemben átveszi az ideiglenes kényszergyógykezelés hatályos szabályait, és azt illeszti
be a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések közé az új kodifikációs
rendszernek megfelelően.
Az előzetes kényszergyógykezelés vonatkozásában a személyi szabadságot hasonló mértékben
korlátozó letartóztatás szabályait kell az e Fejezetben meghatározott eltérésekkel alkalmazni. Az
előzetes kényszergyógykezelés elrendelésére hat hónapra kerülhet sor, amelyet a bíróság
alkalmanként legfeljebb hat hónappal hosszabbíthat meg. Egy év elteltével - tekintettel a
letartóztatás szabályaira - a hosszabbításról a törvényszék rendelkezik. A vádemelés után az
előzetes kényszergyógykezelés tartamára és felülvizsgálatára a letartóztatás szabályai az
irányadóak.
XLIX. Fejezet
Kutatás, motozás
A 302. §-hoz
A Javaslat az eddig alkalmazott házkutatás elnevezést kutatásra változtatja. A terminológia
megváltoztatása igazodik a kényszerintézkedés tartalmához, amely alapján a kutatás tárgya a
helyiségek, a körülhatárolt helyek mellett a jármű és az információs rendszer is lehet. A Javaslat a
leplezett eszközökről szóló részre figyelemmel határozza meg a kutatás tárgyát, azon helyek körét,
amelyek nyílt kutatással vizsgálhatók. A kutatás célja a büntetőeljárás eredményes lefolytatása
érdekében a lakás, az egyéb helyiség, a bekerített hely vagy a jármű átkutatása, ha megalapozottan
feltételezhető, hogy az bűncselekmény elkövetőjének az elfogására, bűncselekmény nyomainak a
felderítésére, bizonyítási eszköz megtalálására, elkobozható, illetve vagyonelkobzás alá eső dolog
megtalálására vagy információs rendszer, illetve adathordozó átvizsgálására vezet. A kutatás a
magán- és családi életet, az otthon tiszteletben tartásához fűződő jogot korlátozza, ily módon a
kutatás a terhelten kívül más házijogát is korlátozhatja.
A 303. §-hoz
Változás, hogy a kutatás elrendelésére a bíróság, illetve az ügyészség mellett immár a nyomozó
hatóság is saját hatáskörében jogosult. Ennek oka, hogy a Be. által alkalmazott azon szabályozás,
amely a nyomozó hatóság által elrendelt házkutatást az ügyészség eltérő rendelkezésének hiánya
esetén teszi lehetővé, egyrészt nem tekinthető egyértelmű szabályozásnak, másrészt nincs tekintettel
a büntetőeljárások dinamikájára.
A védett helyiségek esetén (közjegyzői, ügyvédi iroda) a védett tevékenységgel összefüggő
hivatásbeli titok megismerésére irányuló kutatást továbbra is csak a bíróság rendelheti el. A Javaslat
a késedelmet nem tűrő esetekben lehetővé teszi a több jogintézménynél már alkalmazott utólagos
engedélyezést. Azaz, ha a kutatást a bíróság utólag nem rendeli el, annak eredménye bizonyítékként
nem használható fel.
A Javaslat a védett helyiségek köréből mellőzi az egészségügyi intézményeket. Ennek oka az, hogy
egészségügyi adatokat nem csak egészségügyi intézmények kezelhetnek. Adatkéréssel az
egészségügyi adatok továbbra is csak az ügyészség engedélyével szerezhetők be.
420
A 304-305. §-hoz
A Javaslat a kutatás elrendelésének alaki kellékeit és végrehajtását illetően nem tér el a Be.
rendelkezéseitől.
A 306-307. §-hoz
A motozás a bizonyítási eszköz, az elkobozható, illetve a vagyonelkobzás alá eső dolog megtalálása
céljából a motozás alá vont személy ruházatának és testének átvizsgálása. A motozás során a
motozás alá vont személynél található bármilyen dolog is átvizsgálható. Motozást a terhelttel vagy
az olyan személlyel szemben lehet elrendelni, akiről megalapozottan feltételezhető, hogy
bizonyítási eszközt, elkobozható, illetve vagyonelkobzás alá eső dolgot tart magánál. A motozást az
ügyész vagy a nyomozó hatóság rendeli el.
A kényszerintézkedés lényegi részletszabályainak megváltoztatása nem indokolt, a Javaslat a
testüregek átvizsgálását illetően fogalmaz meg új szabályokat, nevezetesen azt csak orvos
végezheti, és a vizsgálat során egészségügyi dolgozó is jelen lehet. A motozás nem történhet
szeméremsértő módon.
A motozást a motozás alá vont személlyel azonos nemű személy végezheti, és azon csak azonos
nemű személy lehet jelen. A Javaslat jelen esetben is csak késedelmet nem tűrő esetben és az
érintett kérelmére teszi lehetővé a főszabályoktól való eltérést azzal, hogy a testüregek átvizsgálását
végző orvos, a vizsgálat során közreműködő egészségügyi dolgozó és a motozás alá vont személy
által megjelölt nagykorú személy a motozás alá vont személytől különböző nemű személy is lehet.
L. Fejezet
A lefoglalás
A Javaslat a lefoglalás szabályrendszerét úgy alakítja át, hogy az általános szabályokat követően,
külön rendelkezik a lefoglalás speciális tárgyainak szabályairól, köztük az iratok és az elektronikus
adatok lefoglalása esetén követendő eljárásról.
A 308. §-hoz
A lefoglalás célja a bizonyítási eszközök, illetve az elkobzás vagy a vagyonelkobzás alá eső dolgok
mérlegelést nem tűrő biztosítása a büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében. A lefoglalás
tárgya csak ingó dolog, számlapénz, elektronikus pénz vagy elektronikus adat lehet.
A Javaslat kiemelt célkitűzése egy olyan büntetőeljárás kialakítása, amely a bűncselekményből
eredő vagyon elkobzásának hatékonyságát javítja. E cél szellemében - a zár alá vétel opcionális és
mérlegelhető szempontok alapján alkalmazható rendelkezéseinek meghagyása mellett - a lefoglalás
kógens szabályrendszerének hatékonyabbá tétele indokolt. A Javaslat a lefoglalás tárgyainak körét a
pénzforgalmi viszonyok fejlődéséhez igazodva kibővíti egyrészt az elektronikus pénzzel, másrészt a
számlapénzzel, azaz a lefoglalás a köznapi nyelvben „bankszámlán lévő pénzként” jelölt pénzre is
kiterjedhet. A számlapénz - a pénznek, mint fizetőeszköznek a közgazdaságtani, pénzügyi vagy
más terminológiában nevesített megjelenési formáihoz hasonlóan - polgári jogi értelemben ugyan
nem minősül pénznek, hiszen az a pénzintézetnél vezetett fizetési számla pozitív egyenlege, és
ekként a pénzintézettel szemben fennálló követelés. A pénzforgalmi szokások megváltozása miatt
azonban indokolt a pénzt mint a bűncselekmények elkövetésének tipikus célját egyfajta sui generis
fogalomként kezelni. A pénzintézet a készpénz iránti követelésért - a teljesítés költségeit,
adminisztrációs körülményeit ide nem értve - a számlakövetelés egyenlegének értékéig köteles
helytállni, azaz a követelés dolognak minősülő készpénzzé „alakítható” és vissza. Ezen műveletek
leegyszerűsítése és ezzel a bűncselekményből eredő vagyon biztosításának hatékonyabbá tétele
érdekében a Javaslat a számlapénzt a polgári jogi fogalmától elszakítva pénzként kezeli.
421
A 309. §-hoz
A lefoglalást a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság rendeli el. A Javaslat ugyanakkor
továbbra is fenntartja meghatározott dolgok, meghatározott hivatásokkal összefüggő bizonyítási
eszközök lefoglalásának különleges garanciáit. A bíróság rendeli el a közjegyzői vagy ügyvédi
irodában tartott, a közjegyzői vagy ügyvédi tevékenységgel összefüggő hivatásbeli titkot tartalmazó
tárgyi bizonyítási eszköz lefoglalását. A vádemelés előtt az ügyész, azt követően a bíróság rendeli el
a címzettnek még nem kézbesített postai küldemény, a címzettnek még nem továbbított,
elektronikus hírközlési szolgáltatás során továbbítandó közlés vagy küldemény, illetve a
sajtószabadságról és a médiatermékek alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiatartalom-
szolgáltató szerkesztőségében tartott tárgyi bizonyítási eszköz lefoglalását. A Javaslat a késedelmet
nem tűrő esetekben a lefoglalás esetén is lehetővé teszi a több jogintézménynél már alkalmazott
utólagos engedélyezést.
A 310. §-hoz
A Javaslat a lefoglalás korlátjaként több esetet határoz meg. Nem lehet lefoglalni a terhelt és a védő
közötti közlést vagy küldeményt, illetve a védőnek az ügyre vonatkozó feljegyzését tartalmazó
tárgyi bizonyítási eszközt. A törvényben meghatározott kivétellel nem lehet lefoglalni azt a tárgyi
bizonyítási eszközt, amely a terhelt és a tanúvallomás megtagadására jogosult személy közötti
közlést vagy küldeményt tartalmaz, illetve amelyeknek tartalmára a tanúvallomás megtagadható, ha
azt a tanúvallomás megtagadására jogosult személy őrzi. Szintén nem lehet lefoglalni a
foglalkozással összefüggő titoktartás alapján tanúvallomás megtagadására jogosult személynek a
hivatali helyiségében őrzött iratot vagy elektronikus adatot. Ezen védett tárgyak lefoglalását akkor
lehet rendelni, ha azok bűncselekménnyel szoros tárgyi vagy személyi kapcsolatban állnak, így a
lefoglalandó tárgyi bizonyítási eszközre követték el a bűncselekményt, vagy az a bűncselekmény
eszköze, a tanúvallomás megtagadására jogosult személy az üggyel kapcsolatban megalapozottan
gyanúsítható tettességgel, részességgel, bűnpártolással, orgazdasággal vagy pénzmosással, a
tanúvallomás megtagadására jogosult személy a lefoglalandó tárgyi bizonyítási eszközt önként
átadja.
A 311-312. §-hoz
A Javaslat a lefoglalás tárgyától függően úgy határozza meg a végrehajtás lehetséges módjait, hogy
a kényszerintézkedés végrehajtásának adott módja a gyakorlatban felmerülő helyzetek
megoldásához igazodjon. A lefoglalás végrehajtásának módjáról az elrendelésről szóló határozatban
kell rendelkezni. A lefoglalást főszabályként birtokba vétellel kell végrehajtani. A lefoglalás
tárgyának az érintett őrizetében hagyása vagy a megőrzés más módon történő biztosítása csak
valamely következő feltétel valamelyikének fennállása esetén választható: a) ha a dolog birtokba
vételre nem alkalmas, b) a dolog vagy elektronikus adat birtokosának, kezelőjének azok
használatához fűződő érdeke ezt indokolja, vagy c) más fontos ok ezt szükségessé teszi.
A 313-314. §-hoz
A jogkorlátozás arányosságának biztosítása érdekében indokolt egyértelmű rendelkezésként
megjeleníteni az iratok eredeti példányának lefoglalására vonatkozó szabályokat. A szabályozás
kialakítását a szükségesség-arányosság általános elvének érvényesítése határozta meg, annak
hangsúlyozásával, hogy a kényszerintézkedés lehetőleg ne okozzon a célját jelentősen meghaladó
hátrányt. Ezért rendelkezik úgy a Javaslat, hogy az irat eredeti példányát csak akkor kell lefoglalni,
ha az elkobozható, vagyonelkobzás alá eső vagyonnal kapcsolatos jogcímet vagy az azzal való
rendelkezési jogot igazol, a bűncselekmény nyomait hordozza, ha előre nem meghatározható vagy
jelentős mennyiségű iratot kell átvizsgálni, vagy a bizonyítás sikeressége érdekében ez feltétlenül
szükséges. Ha az eredeti iratra az eljárás során nincs szükség, arról a lefoglalást elrendelő technikai
lehetőségeire, illetve a lefoglalt irat mennyiségére tekintettel a legrövidebb időn belül másolatot kell
422
készíteni. Ilyen esetben az eredeti irat lefoglalása csak a másolat elkészítéséig, de legfeljebb két
hónapig tarthat. Ha ez az eljárás érdekét nem veszélyezteti, a lefoglalt eredeti iratról a birtokosának
a kérésére hiteles másolatot kell készíteni.
A védett tevékenységek körébe tartozó iratok lefoglalásának szabályozása tekintetében
koncepcionális változtatás nem indokolt, a Javaslat csupán pontosító módosításokat vezet be. Ha az
irat birtokosa, a védő vagy a képviselő álláspontja szerint annak tartalmára megtagadható a
tanúvallomás és az irat tartalmának a megismeréséhez nem járul hozzá, az iratot, illetve az azt
tartalmazó adathordozót lezártan bocsátja a nyomozó hatóság vagy az ügyészség rendelkezésére.
Ilyen esetben a nyomozó hatóság, illetve az ügyészségi nyomozást folytató ügyészségi szerv tagja
az irat tartalmát nem ismerheti meg. A nyomozó hatóság által folytatott nyomozás esetén az
ügyészség, az ügyészség által folytatott nyomozás esetén a felettes ügyészség a lezárt irat, illetve
adathordozó tartalmának megismerése után haladéktalanul dönt a lefoglalásról, vagy ha arra nem
jogosult, a lefoglalás elrendelése iránt haladéktalanul indítványt tesz a bíróságnak. Ha az ügyészség
vagy a bíróság a lefoglalást nem rendeli el, az irat sem a folyamatban lévő ügyben, sem más
büntetőeljárásban bizonyítási eszközként nem használható fel. E rendelkezések célja azon tilalom
megfogalmazása, amely alapján a nyomozást végző szervek jogszerűtlen intézkedés révén nem
juthatnak információs előnyhöz.
A 315. §-hoz
Szintén a jogkorlátozás arányosságának biztosítása érdekében indokolt egyértelmű rendelkezésként
megjeleníteni az elektronikus adatok lefoglalásának módszerét. Az elektronikus adat lefoglalását
úgy kell végrehajtani, hogy az a büntetőeljárás céljából szükségtelen elektronikus adatra lehetőleg
ne terjedjen ki, illetve az ilyen elektronikus adatot a lefoglalás a legrövidebb ideig érintse. A
Javaslat az elektronikus adat lefoglalásának eddig rendeleti szinten szabályozott végrehajtási
módjait is meghatározza és a technológiai műveletekre figyelemmel kiegészíti. A
kényszerintézkedés arányosságának biztosítása és az egyéb érdekeltek érdekére figyelemmel a
Javaslat fokozatosságot ír elő a lefoglalás végrehajtása során. Az elektronikus adatot tartalmazó
információs rendszer vagy adathordozó akkor foglalható le, ha elkobozható, illetve vagyonelkobzás
alá esik, ha tárgyi bizonyítási eszközként bír jelentőséggel, vagy ha a bizonyítás érdekében előre
nem meghatározható vagy jelentős mennyiségű elektronikus adat átvizsgálására van szükség.
A lefoglalással okozható sérelem mérséklése érdekében, ha ez az eljárás érdekét nem veszélyezteti,
információs rendszer vagy adathordozó lefoglalása esetén az elektronikus adattal rendelkezni
jogosult kérésére másolatot kell készíteni az általa megjelölt elektronikus adatról.
A Javaslat a (2) bekezdéssel kialakította az úgynevezett virtuális vagyontárgyak biztosításának
keretszabályait, amely alapján a decentralizált virtuális fizetőeszközök (mint pl. a bitcoin és az
azonos technológiára épülő más virtuális valuták), valamint az elektronikus pénz egyes típusai a
jövőben lefoglalás tárgyát képezhetik. A fizetésre használt elektronikus adat lefoglalását úgy is
végre lehet hajtani, hogy az elektronikus adattal olyan műveletet végeznek, amely az érintettnek az
elektronikus adat által kifejezett vagyoni érték feletti rendelkezési lehetőségét megakadályozza. A
(2)	bekezdés tehát kizárólag azon elektronikus adatra vonatkozhat, amely önmagában képvisel
pénzértéket, és a vele végzett művelettel fizetés bonyolítható le. Azaz a fizetésre használt
elektronikus adat nem azonos a Javaslatban használt számlapénz fogalmával.
A 316-317. §-hoz
A Javaslat az elektronikus adat megőrzésére kötelezést az elektronikus adatok lefoglalása körében
szabályozza, a lefoglalással analóg kényszerintézkedésként. A kényszerintézkedés tartalmi
elemeinek átalakítása nem volt indokolt, ezért a Javaslat megtartja a Be. vonatkozó rendelkezéseit.
A 318. §-hoz
423
A Javaslat a lefoglalt vagyon értékének megőrzésére több intézkedési lehetőséget nyújt. Ezek közül
az egyik a lefoglalt dolog megváltásának lehetősége. Ha a dolog lefoglalására kizárólag
vagyonelkobzás biztosítása érdekében került sor, és annak kiadása iránt megalapozott igényt nem
jelentettek be, a dolgot megválthatja az, akitől a dolgot lefoglalták. A megváltás során kifizetett
összeg a lefoglalt dolog helyébe lép. Ilyen esetben a vagyonelkobzást a dolog helyébe lépő
ellenértékre kell elrendelni.
Annak érdekében, hogy a büntetőeljárás főbb kérdéseihez képest járulékos tényeket érintő
bizonyítás az eljárás elhúzódását ne eredményezze, a Javaslat a megváltás rugalmas és egyszerű
keretét határozza meg. A megváltás elfogadásáról és összegéről a vádirat benyújtásáig az
ügyészség, azt követően a bíróság dönt. A megváltás összegeként a dolog becsült értékét kell
megállapítani. A kezdeményezést el kell utasítani, ha a megállapított összeget az érintett vitatja, ha
a megváltás összegének a megállapítása az eljárás elhúzódását eredményezné, vagy az aránytalan
költséggel járna. A megváltás kezdeményezésének elutasítása ellen nincs helye jogorvoslatnak.
A 319. §-hoz
A kényszerintézkedések általános szabályainak nagyobb hangsúlyt adva, az (1) bekezdés a
lefoglalásról rendelkezni jogosultak számára előírja a lefoglalás indokoltságának vizsgálatát, a
lefoglalás haladéktalan megszüntetését, illetve az értékesítés kezdeményezését, ha ezek feltételei
fennállnak.
A Javaslat megtartja a vagyonkezelés körébe tartozó jogintézményként a lefoglalt dolog
értékesítését is, azonban a szabályozásában az eljárás gyorsítása érdekében módosításokat hajt
végre. Ilyen változás, hogy a vádemelés előtt, a gyors döntést igénylő helyzetekben a lefoglalt dolog
értékesítését a bíróság mellett az ügyészség és a nyomozó hatóság is elrendelheti. Az ügyészség és a
nyomozó hatóság e rendelkezése ellen felülbírálati indítvány terjeszthető elő, amelynek elbírálása
az értékesítés végrehajtására nézve halasztó hatályú. E szabályok alapján az előzetes értékesítésre
az eddigieknél gyorsabban kerülhet sor, ugyanakkor a módosítás a vagyoni jellegű
kényszerintézkedéssel érintettet sem fosztja meg a bírósági jogorvoslattól.
A Javaslat a lefoglalt dolog értékesítésének négy nevesített esetét a Be.-vel azonosan határozza meg
a (3) bekezdésben. Az értékesítés általános feltételeit a (2) bekezdés határozza meg, szintén a Be.-
vel egyezően. A Javaslat újítása, hogy az egyik általános feltételtől eltérést engedve, az értékesítés
egy opcionális esetét is bevezeti a (4) bekezdésben. Ha a lefoglalt dologgal kapcsolatban
bejelentettek megalapozott igényt és az értékesítéshez a megalapozott igényt bejelentő személy
hozzájárult, a lefoglalt dolog értékesítése elrendelhető.
A 320. §-hoz
A kényszerintézkedésekre vonatkozó általános rendelkezések alapján a lefoglalás csak a szükséges
ideig tarthat, így meg kell szüntetni, ha arra az eljárás érdekében már nincs szükség, vagy ha a
büntetőeljárást befejezték.
Ha a lefoglalt dolog értéktelen, és arra senki sem tart igényt, azt a lefoglalás megszüntetése után
meg kell semmisíteni. Ha pedig a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik, vagy a
közbiztonságot veszélyezteti, a bíróság a lefoglalás megszüntetése helyett a lefoglalt dolog
elkobzásáról határoz.
A 321-322. §-hoz
A Javaslat átalakítja a lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgok kiadásának eljárásrendjét. A
dolgot annak kell kiadni, aki a bűncselekmény elkövetésekor annak tulajdonosa volt és
tulajdonjogával kapcsolatban észszerű kétség nem merül fel. A változtatás eredményeként - ha az
egyben nem képezi a büntetőeljárás fő kérdéseinek körét - a lefoglalás megszüntetésekor nem
424
szükséges a tulajdoni viszonyok kétséget kizáró tisztázása. Ezzel a tulajdonjog igazolása
elsődlegesen az igénylő feladata. Ha olyan személy sincs, akinek az igényét kétségek nélkül el
lehetne fogadni, a dolgot annak kell kiadni, akitől lefoglalták, tekintet nélkül arra, hogy az a
személy a terhelt-e. E szabály alól két kivételt határoz meg a Javaslat.
Ha a terhelttől lefoglalt dolog kétségtelenül mást illet, és ennek a személynek a kiléte nem
állapítható meg, a dolog a bíróság határozata alapján az állam tulajdonába kerül. Ha az ilyen
személy kiléte utóbb mégis tisztázódik, az érintett a dolog kiadását vagy az értékesítésből származó
ellenértékét igényelheti, ám erről már a polgári eljárásjogról szóló törvény szerint hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező bíróság határozhat.
A másik kivételként a Javaslat megtartja a lefoglalt dolog visszatartásának intézményét. A
terheltnek kiadandó dolgot a vele szemben megállapított pénzbüntetés, vagyonelkobzás, bűnügyi
költség vagy polgári jogi igény biztosítására vissza lehet tartani, erről az ügydöntő határozatban kell
rendelkezni.
A 323. §-hoz
A Javaslat a Be. rendelkezéseinek megfelelően megtartja a lefoglalt dolog visszatartásának
intézményét.
LI. Fejezet
Zár alá vétel
A Javaslat a vagyoni jogokat korlátozó kényszerintézkedések szabályait egymáshoz közelíti. Ennek
szellemében a Javaslat a zár alá vétel esetén is kialakítja a lefoglalásnál már ismert, vagy ott is
újonnan bevezetett intézkedési lehetőségeket.
A 324-325. §-hoz
A lefoglalás jelentette jogkorlátozáshoz képest a zár alá vétel továbbra is a kényszerintézkedés
tárgya feletti rendelkezés jogát korlátozza. A Javaslat a polgári jogi fogalmi triász (dolog, jog,
követelés) elemeire építve pontosítja a zár alá vétel tárgyainak körét, amelyek: a dolog, a
számlapénz, az elektronikus pénz, a befektetési vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott
pénzügyi eszköz, bármely vagyoni értékű jog, vagy bármely más követelés.
A lefoglalással szemben a zár alá vétel elrendelése mérlegelés tárgyát képezi, arra akkor kerülhet
sor, ha megalapozottan lehet tartani attól, hogy a vagyonelkobzás végrehajtását, illetve a polgári
jogi igény kielégítését meghiúsítják.
A 326. §-hoz
A Javaslat egyik újításként megteremti az úgynevezett „kevert dolgok” zár alá vételének lehetőségét
a vagyonelkobzás alá nem eső elemek megőrzése érdekében. Ha a vagyonelkobzás alá eső és a
vagyonelkobzás alá nem eső vagyon elkülönítése időigényes, a zár alá vétel kiterjedése az utóbbira
csak a vagyon megőrzését szolgálhatja. A kevert dolgok zár alá vétele a vagyon elkülönítéséig, de
legfeljebb három hónapig tarthat.
A 327. §-hoz
A Javaslat a zár alá vétel elrendelésének szabályait átalakítja. A lefoglaláshoz hasonlóan biztosítja
az ügyészség és a nyomozó hatóság számára a zár alá vétel elrendelését, amennyiben a cél a
vagyonelkobzás biztosítása és az adott ügyben biztosítandó vagyoni érték a százmillió forintot nem
haladja meg. Kizárólag a bíróság rendelheti el a kevert dolgok zár alá vételét, továbbá ha az
425
elrendelés célja a polgári jogi igény vagy vagyonelkobzás jogcíme esetén százmillió forint feletti
értékű vagyon biztosítása.
Az elrendelés körében végrehajtott módosítások miatt a késedelmet nem tűrő esetekben a Javaslat
által több jogintézmény esetén alkalmazott eljárásrend követendő. Ha a zár alá vétel elrendelésére a
bíróság jogosult és az elrendeléshez szükséges bírói határozat meghozatala olyan késedelemmel
járna, amely a zár alá vétellel elérendő cél elérését veszélyeztetné, az ügyészség, illetve a nyomozó
hatóság is elrendelheti a zár alá vételt. Ilyen esetben a bíróság határozatát utólag haladéktalanul be
kell szerezni. Ha a zár alá vételt a bíróság utólag nem rendeli el, rendelkezik a zár alá vétel
feloldásáról és késedelem nélkül intézkedik annak végrehajtása iránt. Garanciális szabály, hogy ha a
zár alá vételt a nyomozó hatóság vagy az ügyészség rendeli el, határozataik ellen felülbírálati
indítványnak lehet helye, amelyet a bíróság bírál el.
A 328. §-hoz
A Javaslat pontosítja és részletezi a Be. zár alá vétel végrehajtására vonatkozó szabályait. Ezzel a
Javaslat egyértelműen meghatározza azt, hogy a vagyoni jogokat nyilvántartó, kezelő, a vagyon
feletti rendelkezés lehetőségét közvetítő mely szervezetek kötelesek biztosítani a rendelkezés
jogának felfüggesztését.
A 329. §-hoz
A Javaslat a lefoglalás körében szabályozott megváltással analóg módon lehetővé teszi a zár alá vett
vagyon megváltását. Ha a zár alá vételt vagyonelkobzás biztosítása érdekében rendelték el és a zár
alá vett vagyon rendelkezésre bocsátása iránt megalapozott igényt nem jelentettek be, a vagyon
megváltását kezdeményezheti az, aki a zár alá vétel elrendelésekor a vagyon felett rendelkezni
jogosult volt.
A 330-332. §-hoz
A kényszerintézkedés fenntartása csak addig indokolt, ameddig az a vagyonelkobzás vagy a polgári
jogi igény biztosítása érdekében szükséges. Ezen eseteket illetően a Javaslat alapvetően nem
változtat a Be. esetkörein, csupán kiegészítő rendelkezésként utal annak lehetőségére, ha a sértett
vagy a magánfél kéri a zár alá vett vagyon rendelkezésére bocsátását ideiglenes intézkedésként.
LII. Fejezet
Vagyonkezelés a lefoglalás és a zár alá vétel során
A 333. §-hoz
A Javaslat újítása, hogy kialakítja a lefoglalt és zár alá vett vagyon kezelésének törvényes alapjait,
olyan szabálykörnyezetet teremtve, amelyben a büntetőeljárás során eljáró szervek a károkozás
kisebb kockázatával érhetik el céljaikat, és elérhetővé válik, hogy a vagyoni kielégítést szolgáló
vagyontárgyak a büntetőeljárás gyakorta hosszabb tartama alatt se veszítsenek értékükből. A
vagyonkezelés alapjának megteremtését az Alaptörvény és a polgári jog alaptételei mellett
megköveteli a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az
Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló 2014/42/EU európai parlamenti és
tanácsi irányelvnek való megfelelés kötelezettsége is.
A Javaslat az elkobzás és a vagyonelkobzás érdekében lefoglalt dolog vagy elektronikus adat,
illetve a zár alá vett vagyon egységes megjelölése és a könnyebb szövegszerkesztés miatt bevezeti a
bűnügyi vagyon kifejezést. A bűnügyi vagyon kezeléséről a lefoglalás, illetve a zár alá vétel során a
rendes gazdálkodás szabályai szerint kell gondoskodni. A lefoglalt bizonyítási eszközök kezelése
426
esetén természetesen a kriminalisztikai szempontok élveznek elsőbbséget, erre a Javaslat az
értékesítés és a megváltás szabályai között is utal.
A lefoglalás és a zár alá vétel során gondoskodni kell arról, hogy a bűnügyi vagyon értéke a
természetes mértéknél nagyobb arányban ne csökkenjen, ennek érdekében lehetőség nyílik a
biztosított vagyonnal való rendelkezésre. Ennek korlátja, hogy csak olyan rendelkezés tehető,
amelynek célja a bűnügyi vagyon értékének a megőrzése. A vagyonkezelés során tett intézkedés
alapján átalakuló vagyontárgy az eredeti vagyontárgy helyébe lép, arra a lefoglalás és a zár alá vétel
külön határozat nélkül kiterjed.
A 334. §-hoz
A bűnjelek mellett a hatékony vagyonkezelés biztosítása és a büntetőeljárás során eljáró hatóságok,
illetve bíróságok feladatainak egyszerűsítése érdekében indokolt, hogy a bűnügyi vagyon kezelését
egy arra szakosodott szerv lássa el, amely szakszerűen és időszerűen képes a vagyonkezelés körébe
tartozó döntések meghozatalára. A bűnjel és a bűnügyi vagyon kezeléséért felelős szerv
jogszabályban meghatározott feltételek esetén végzi a bűnügyi vagyon, illetve a lefoglalt bizonyítási
eszközök nyilvántartását, tárolását, őrzését, és kezelését.
LIII. Fejezet
Elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele
A 335. §-hoz
Az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele az elektronikus hírközlő hálózat útján
közzétett adat feletti rendelkezési jogot korlátozza. Nem indokolt a szabályrendszer koncepcionális
átalakítása, ezért a szabályozás a technikai lehetőségek tudomásulvételével és az Alaptörvényben
meghatározott alapjogok legmesszemenőbb biztosításával nagyrészt olyan módosításokat hajt
végre, amelynek célja a kényszerintézkedés alkalmazhatósága adminisztratív akadályainak
leküzdése, az eljárás egyszerűsítése.
A Javaslat az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének általános feltételrendszerén
nem változtat. Elrendelni a bíróság jogosult akkor, ha az eljárás olyan közvádra üldözendő
bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné
tételének van helye, és az a bűncselekmény folytatásának megakadályozásához szükséges. A
kényszerintézkedés két eleme az elektronikus adat ideiglenes eltávolítása, és annak
eredménytelensége esetén az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozása.
A 336. §-hoz
A Javaslat pontosítja a kötelezett szolgáltatók körét, egyéb tekintetben nem változtat a Be.
rendszerén. Az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására az érintett elektronikus adatot kezelő, az
elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő
szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvényben meghatározott tárhelyszolgáltatást végző
szolgáltatót kell kötelezni. A Javaslat pontosításával a hangsúly a szolgáltatás mibenlétére kerül.
A 337. §-hoz
Az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozására abban az esetben kerülhet
sor, ha az elektronikus adat ideiglenes eltávolítása nem vezetett eredményre, és a büntetőeljárás
kábítószer-kereskedelem, kóros szenvedélykeltés, kábítószer készítésének elősegítése, kábítószer-
prekurzorral visszaélés, új pszichoaktív anyaggal visszaélés, gyermekpornográfia, állam elleni
bűncselekmény, terrorcselekmény vagy terrorizmus finanszírozása miatt van folyamatban és az adat
e bűncselekményekkel van összefüggésben.
427
A Javaslat újításaként az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozására már
akkor is sor kerülhet, ha az eltávolításra kötelezett azonosítása lehetetlen, aránytalan nehézséggel
járna, vagy ha az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozóan a külföldi hatóság
jogsegély iránti megkeresésétől eredmény nem várható vagy a megkeresés aránytalan nehézséggel
járna.
A bíróság a határozatával az elektronikus hírközlési szolgáltatókat kötelezi az elektronikus adathoz
való hozzáférés ideiglenes megakadályozására. A kényszerintézkedés végrehajtását a Nemzeti
Média- és Hírközlési Hatóság szervezi és ellenőrzi.
A 338. §-hoz
A Javaslat új rendelkezésként, egyfajta jelzésként szabályozza a címben nevesített szolgáltatók
felhívását. Ha a büntetőeljárás érdekeit nem sérti, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az
elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének elrendelését megelőzően felhívhatja az
elektronikus adat önkéntes eltávolítása érdekében azt a sajtószabadságról és a médiatermékek
alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltatót, illetve a tárhelyszolgáltatást
végző közvetítő szolgáltatót, amelyik képes megakadályozni az elektronikus adathoz való
hozzáférést. Hangsúlyozni kell, hogy a felhívás teljesítése nem kötelező. Kizárólag olyan
intézkedések megtételének esetleges szükségességére lehet felhívni a nevesített szolgáltatókat,
amelyekre a vonatkozó ágazati jogszabályok alapján saját mentesülésük érdekében is lehetőségük
van az általuk jogsértőnek tekintett elektronikus adatok esetén.
KILENCEDIK RÉSZ
ELŐKÉSZÍTŐ ELJÁRÁS
A 339-340. §-hoz
A bűnüldözési célú titkos információgyűjtés szabályainak büntetőeljárásba történő integrálása
szükségessé tette egy, a nyomozást megelőző eljárási szakasz bevezetését. A Javaslat ezzel a
büntetőeljárás megindítását az egyszerű gyanú szintjét el nem érő információk alapján is lehetővé
teszi. Az előkészítő eljárás célja valamely bűncselekmény gyanújának megállapítása vagy éppen
kizárása. Az előkészítő eljárás tehát csak akkor folytatható, ha a rendelkezésre álló adatok
bűncselekmény gyanújának megállapítására nem elegendőek és megalapozottan feltételezhető,
hogy az előkészítő eljárás lefolytatása alapján el lehet dönteni, hogy a bűncselekmény gyanúja
fennáll-e.
Mivel ez a tevékenység átfedést mutathat olyan különleges tárgyú felderítő, illetve veszélyelhárító
tevékenységekkel, mint a korrupció vagy a terrorizmus elleni küzdelem, a Javaslat a célszerűségi
megfontolásokra is figyelemmel lehetővé teszi, hogy az előkészítő eljárást ne csak a büntetőeljárás
lefolytatására hatáskörrel rendelkező ügyészség vagy nyomozó hatóság folytathasson, hanem az
Rtv. alapján a hatáskörébe tartozó cselekmény miatt a rendőrség belső bűnmegelőzési és
bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a terrorizmust elhárító szerve is.
A 341-342. §-hoz
A Javaslat tételesen meghatározza azon eszközrendszert, amelyet az előkészítő eljárás során eljáró
szervek alkalmazhatnak. A Be. statikus részében részletezett eszközkatalógusnak csak azon elemei
alkalmazhatók, amelyek igazodnak ezen eljárási szakasz funkciójához. Mivel az előkészítő eljárás
csak a gyanú megállapításáig folytatható, ezért a leplezett eszközök közül nem alkalmazhatók azok,
amelyek fogalmilag feltételezik valamely bűncselekmény gyanúját. A Javaslat az előkészítő eljárás
korlátozott célja miatt korlátozza az adatszerző tevékenység folytatását is.
A 343. §-hoz
428
A Javaslat a Be.-hez hasonlóan továbbra sem alkalmazza a „célszemély” fogalmát azon személyi
kör meghatározására, akikkel szemben a leplezett eszközök alkalmazhatók. A Javaslat a lehetséges
érintettek meghatározásáról az előkészítő eljárás és a nyomozás szabályairól szóló részekben
rendelkezik, figyelemmel ezen eljárási szakaszok sajátosságaira, céljaira.
Az előkészítő eljárás során bírói engedélyhez kötött leplezett eszközöket a bűncselekmény
gyanújának megállapítása érdekében lehet alkalmazni. Ehhez igazodva azzal szemben lehet bírói
engedélyhez kötött leplezett eszközt alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet,
illetve akiről megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető
személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart. Ez utóbbi kör esetén a Javaslat egyértelmű
korlátozásokat határoz meg, így a tanúvallomás akadályai körében felsorolt személyi körök esetén
csak kivételes feltételek teljesülése esetén alkalmazható bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz.
Nincs helye az eszközök alkalmazásának a minősített adat, a titoktartás körébe tartozó adatok, a
médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy megismerése
céljából. E korlátozás azt jelenti, hogy a tanúvallomás akadályai körében meghatározott védett
adatokat kezelő személlyel szemben más okból - a 343. § (1) bekezdés a) pontja alapján -
lehetséges a leplezett eszközök alkalmazása, a Javaslat garanciarendszere tehát csak a speciális
adatkört részesíti védelemben. A védelem teljes körű biztosítása érdekében az (1) bekezdés b)
pontja alapján megszerzett védett adatok bizonyítási eszközként nem használhatók fel. Az (1)
bekezdés b) pontja alapján az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személy hozzátartozójával
szemben leplezett eszközt kizárólag az elkövetőként szóba jöhető személy hollétének,
elérhetőségének megismerése céljából lehet alkalmazni. A Be.-vel egyezően a bírói engedélyhez
kötött leplezett eszközök alkalmazásának nem akadálya, ha az kívülálló személyt elkerülhetetlenül
érint.
A 344-347. §-hoz
Az előkészítő eljárás alapvetően legfeljebb hat hónapig tarthat. Azokban az esetekben, amikor az
eljárás olyan bűncselekmények miatt van folyamatban, amelyek esetén bírói engedélyhez kötött
leplezett eszközök alkalmazása is engedélyezhető, az eljárás 9 hónapig tarthat. Az előkészítő
eljárást folytató szerv az előkészítő eljárást önállóan végzi, azonban az eljárási cselekményekről és
a beszerzett adatokról az eljárás során rendszeresen tájékoztatja az ügyészséget. Ha az előkészítő
eljárás során beszerzett adatok alapján megállapítható a bűncselekmény gyanúja, a nyomozást el
kell rendelni.
A Javaslat biztosítja az eljárási szakaszok közötti gördülékeny átmenetet azzal, hogy ha az ügyben a
nyomozást elrendelik, az előkészítő eljárásban alkalmazott bírói vagy ügyészi engedélyhez kötött
leplezett eszközök alkalmazása újabb engedély indítványozása nélkül folytatható. Ebben az esetben
az előkészítő eljárásban elrendelt, ügyészi, illetve bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök
határidejét az előkészítő eljárásban alkalmazott leplezett eszközök elrendelésének időpontját alapul
véve kell megállapítani.
A Javaslat egyértelmű rendelkezésekkel jelöli ki az előkészítő eljárást folytató szervek felett
törvényességi felügyeletet gyakorló ügyészség illetékességét, amelyet a vizsgált cselekményre
épülő általános illetékességi szabályok határoznak meg, a cselekmény elkövetésének helyére
vonatkozó adatok hiányában pedig az előkészítő eljárást folytató szervek székhelye.
Az előkészítő eljárás funkcióját alapvetően jellemző adatszerző tevékenység hatékonyságának
javítása érdekében, a nehézkes szervezeti együttműködések helyett a Javaslat lehetővé teszi az
ügyészség számára, hogy az általa folytatott eljárásban az előkésztő eljárás folytatására egyébként
jogosult szerveket vegyen igénybe eljárási cselekmények végrehajtása céljából.
TIZEDIK RÉSZ
429
A NYOMOZÁS
LIV. Fejezet
Általános rendelkezések
A 348. §-hoz
A nyomozással összefüggésben a gyakorlatban felmerült és állandósodni látszó problémák két fő
csomópont köré szerveződnek, egyrészt a nyomozó hatóság és az ügyészség viszonyára, az ehhez
kapcsolódó felelősségi kérdéseket és eszközrendszert is ideértve, másrészt a nyomozás során
beszerzett adatok, információk, bizonyítási eszközök bírósági eljárásban történő
felhasználhatóságának kérdésére. E problémák gyökere a szocializmusban bevezetett, a
büntetőeljárás tárgyalási szakaszával egyenértékű nyomozás elvéből fakadnak, amellyel
előkészítése és elfogadása időpontját tekintve a Be. is megpróbált szakítani.
A Javaslat a nyomozásra vonatkozó Be.-beli szabályok alakulásának tapasztalatait leszűrve észszerű
kompromisszumot vezet be egyik oldalról a megalapozott vádemelés és a bizonyítékok
megőrzésének igénye, míg a másik oldalról azon igények között, amelyek a bizonyítás
megkettőzését, illetve a bíróság általi bizonyítás formálissá tételét kívánják elkerülni.
A Javaslat a nyomozás szervezetrendszerével kapcsolatban is konszenzusra törekszik,
nyilvánvalóvá teszi, hogy a személyi és tárgyi feltételeik következtében a nyomozó hatóságok a
legalkalmasabbak a nyomozások szakszerű lefolytatására, ugyanakkor a nyomozó hatóság
tevékenységét igazságszolgáltatási szerv, az ügyészség kontrollja alá helyezi. A törvényességi
követelmények érvényesítésén túl a Javaslat ennek során figyelemmel van arra, hogy az állam
büntetőjogi igényének kizárólagos érvényesítőjeként az ügyészség viseli a felelősséget a vádért,
ezért a vád megalapozásába is szükségszerűen érdemi beleszólást kell számára biztosítani.
Az ismertetett főbb szempontok mellett a Javaslat tekintettel van arra is, hogy más típusú
feladatokat követel meg egy ismeretlen bűncselekmény feltárása, mint egy megalapozottan
gyanúsítható személy büntetőjogi felelősségének vizsgálata. Mindezen tényezők eredőjeként a
Javaslat a nyomozásnak olyan rendszerét vezeti be, amelyben a személyre szóló megalapozott
gyanú közlésétől függően a nyomozás felderítésre és vizsgálatra oszlik. Ezen belül címszavakban a
felderítés a főszabály szerinti titkosságát megőrizve viszonylag kötetlen formával, elsősorban az
adat- (és nem bizonyíték-) gyűjtésre koncentráltsággal, a nyomozó hatóság oldalán e körben
rendelkezésre álló nagyobb szakismeret és apparátus miatt a nyomozó hatóság önállóságával és a
törvényességi felügyeletet előtérbe helyező ügyészségi jogosítványokkal jellemezhető, míg a
vizsgálat ügyészségi irányítás mellett a konkrét személlyel szembeni vádemelés, vagy egyéb
ügyészségi intézkedés, illetve határozat eldöntésének vizsgálatára, illetve az ehhez szükséges
bizonyítási eszközök beszerzésére irányul.
A Javaslat ezen hatékonysági megfontolásokból megszünteti a Be. szerinti elkülönült vádemelési
szakaszt, illetve azt a vizsgálat részévé teszi és az ügyészség eljárásba történő legkésőbbi érdemi
belépését is a gyanúsított eljárásbeli részvételének kezdetéhez köti, amellyel az eljárások mielőbbi,
sok esetben konszenzusos befejezése is elérhetővé válik.
A Javaslat a párhuzamos eljárási rendek helyett az egyszerűbb és bonyolultabb ügyek közötti
különbségtétel kulcsát is a felderítésre és vizsgálatra osztott nyomozás eredményes működtetésében
látja, hiszen a kétféle szabályozás, továbbá az adott ügy megfelelő eljárásrendre utalásának és az
eljárásrendek közötti áttérés a jogalkalmazás számára legalább a kezdeti időkben bizonytalanságot,
továbbá állandósult jelleggel az adminisztratív terhek állandó megemelkedését eredményezné.
Ezzel szemben a jogalkalmazásnak az adott ügy körülményeihez alkalmazkodó rugalmassága, a
nyomozó hatóság és az ügyészség együttműködése képes lehet arra, hogy az egyszerűbb megítélésű
430
ügyeket a kevésbé formális felderítés alapján nyomban befejezzék, vagy bíróság elé vigyék,
miközben lehetőség lesz a bonyolult ténybeli és jogi megítélésű ügyek legaprólékosabb
kivizsgálására is.
A Javaslat a felelősségi körök elhatárolása érdekében az ügyészség és a nyomozó hatóság között
kétféle, egymástól elkülönülő viszonyrendszert vezet be. A felderítés során a nyomozó hatóság
teljes önállósággal jár el, azaz jogosult mindazon eljárási cselekmény elvégzésére és határozat
meghozatalára, amelyet a Javaslat szabályai nem utalnak kifejezetten a bíróság vagy az ügyészség
hatáskörébe. Az ügyészség a nyomozó hatóság ezen önálló nyomozása felett törvényességi
felügyeletet gyakorol, amely felügyeleti jogkör egyes feladatok delegálását, meghatározott
engedélyek megadását, törvényességi szempontú ellenőrzést és akár jogorvoslat, akár az ügyészségi
ellenőrzés eredményeként, de mindenképp utólagos beavatkozást foglal magában. A Javaslat
szerinti törvényességi felügyelet lényegi eleme továbbá, hogy ezen utólagos beavatkozás
jellemzően a büntetőeljárásban részt vevő személyek kezdeményezése (panasz, kifogás, stb.)
alapján történik és az esetleges törvénysértések megállapításában, a törvénysértő határozat hatályon
kívül helyezésében nyilvánulhat meg.
Ennek megfelelően a törvényességi felügyelet eszközei:
-	a feladat delegálása körében a felderítésnek vagy a feljelentés-kiegészítésnek a
nyomozó hatóság önálló eljárására utalása,
-	az engedélyezés körében eljárási cselekmény elvégzésének vagy határozat
meghozatalának engedélyezése, amely engedélyezési jog azonban az ügyészség saját
elhatározása helyett csak a törvényben meghatározott, ügyészi engedélyhez kötött
esetekre terjed ki,
-	az ellenőrzés körében a nyomozó hatóság tevékenységének kizárólagosan törvényességi
ellenőrzése, ennek érdekében az eljárási cselekményeknél történő jelenlét joga és a
nyomozás ügyiratainak teljes körű megismerése,
-	az utólagos, korrekciót célzó reagálás körében a panaszok és kifogások elbírálása,
valamint az ellenőrzés során feltárt törvénysértés orvoslására történő felhívás, továbbá a
nyomozó hatóság törvénysértő határozatának hatályon kívül helyezése.
A gyanúsított kihallgatását követően, azaz a vizsgálat során ugyanakkor előtérbe kerül a gyanúsított
büntetőjogi felelősségének bíróság előtt történő bizonyíthatósága is, ezért a Javaslat a vizsgálatot a
közvádló ügyészség irányítása alá helyezi, amely irányítási jogkör a felügyelet eszközei mellett a
nyomozás folyamatában aktív, a feladatokat kitűző ügyészségi szerepvállalást jelent.
Az irányítás eszközei a felügyeleti eszközökön kívül ennek megfelelően a nyomozó hatóság
beszámolásra kötelezése, az egyes eljárási cselekmények elvégzésére, vagy határozat meghozatalára
történő - szükségképpen előzetes - utasítás, eljárási cselekmény megtiltása, eljárási cselekmény
vagy határozat előzetes jóváhagyáshoz kötése, a nyomozó hatóság határozatának bármely okból
történő megváltoztatása és hatályon kívül helyezése, továbbá az ügyészségi határozatok
előkészítésére utasítás.
A vizsgálat ügyészségi irányítás alatt állása azonban nem jelenti azt, hogy a Javaslat megfosztaná a
nyomozó hatóságot az eljárásban korábban számára biztosított önállóságtól, különösen pedig azt,
hogy a vizsgálat során minden egyes eljárási cselekmény kizárólag ügyészségi rendelkezés alapján
lenne csak végrehajtható. A Javaslat ezért egyértelműen rögzíti, hogy a nyomozó hatóság eltérő
ügyészségi rendelkezés hiányában önállóan végez el minden olyan eljárási cselekményt, amely
szükségessége már a nyomozás vizsgálati szakba kerülése előtt felmerült, ahogy önállóan jár el a
vizsgálat során azon ügy-részek tekintetében is, amelyek felderítési szakban lévőnek tekinthetőek,
azaz, ha az adott eljárási cselekmény a gyanúsítás tárgyát nem érinti, vagy a gyanúsítás tárgyává tett
bűncselekmény más elkövetőjének felderítésére irányul. Végül önállóan elvégzi a nyomozó hatóság
431
azt az eljárási cselekményt is, amely ugyan egyértelműen a vizsgálati szakhoz tartozik, de
elmaradása az eljárás eredményességét veszélyeztetné.
Szintén a felelősségi viszonyok rendezését szolgálja, hogy a Javaslat a nyomozó hatóságra
vonatkozó statikus szabályok között, de rögzíti az ügyészségi utasítások határidőben történő
teljesítésének kötelezettségét a nyomozó hatóság számára, egyúttal megjelöli az ügyészségi
utasítások teljesítéséért személyében felelős nyomozó hatósági vezetőt, továbbá előírja a nyomozó
hatóság beszámolási kötelezettségét a hatáskörén kívül eső döntési szükség esetén.
A Javaslat szintén a felelősségi viszonyok tisztázását célozza azzal, hogy az ügyészség
jogosítványaira vonatkozó rendelkezések között lehetőséget biztosít az ügyészség számára, hogy
bármely ügyben magához vonja a nyomozást. Ennek megfelelően, ha az ügyészség megítélése
szerint az adott ügyben a törvényességi felügyelet eszközei nem elegendőek annak biztosításához,
hogy a nyomozás eredményesen folyjon le, már a felderítés során is teljes kontrollt szerezhet a
nyomozás felett.
A Javaslat értelmében az ügyészség egyes nyomozási cselekményeket - különösen a konszenzusos
eljárásokban pl. a gyanúsított kihallgatása - maga is elvégezhet, ezért a Javaslat az ügyészségre
vonatkozó statikus szabályok közt az ügyészség e jogosítványnak gyakorlását a felügyeleti és
irányítási viszonyon kívülre helyezi.
A 349. §-hoz
Az ügyészségi nyomozás során a nyomozást végző ügyészség eljárására a Javaslat a nyomozó
hatóságra vonatkozó szabályokat is alkalmazni rendeli az ügyészség státuszából adódó értelemszerű
eltérésekkel, így miközben az engedélyező és a jogorvoslatokat elbíráló szerv a felettes ügyészség,
addig a kizárólag a nyomozó hatóság tevékenységével összefüggésben értelmezhető felügyelet és
irányítás az ügyészségi nyomozásban kizárt. A Javaslat biztosítja azt is, hogy az ügyészség a
nyomozása során nyomozó hatóságot eljárási cselekmény elvégzésére utasítsa, vagy egyes tagjai
közreműködését vegye igénybe. Ezen túlmenően az ügyészségi nyomozás során a rendőrség belső
bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a terrorizmust elhárító szerv
közreműködése is igénybe vehető. A terrorizmust elhárító szerv kizárólag abban az esetben járhat el
az ügyészség felkérésére, ha a nyomozás tárgyát az Rtv. 7/E. §-ában meghatározott bűncselekmény
képezi. A közreműködés - szemben a nyomozó hatóság esetén alkalmazható utasítással - azt
jelenti, hogy az eljárási cselekmény végrehajtója az ügyészség, azonban annak végrehajtásában a
felkért szerv segítséget nyújt.
A 350. §-hoz
A Be. a büntetőeljárás nyomozási szakaszában az ügy áttételéről kifejezetten nem szabályozta, a Be.
172. § (3) bekezdése is a feljelentés vonatkozásában a hatáskör vagy illetékesség hiánya esetén a
feljelentés megküldéséről rendelkezett, miközben a gyakorlat a hatásköri, illetékességi viták
elbírálásához és a kijelöléshez a bíróság eljárásához hasonlóan két, a hatáskör vagy az illetékesség
hiányát megállapító határozatot kívánt meg.
A Javaslat ezért a joggyakorlatra támaszkodva a nyomozás általános rendelkezései közt rögzíti,
hogy a hatáskör vagy az illetékesség hiánya esetén a nyomozás során is az ügy áttételének van
helye. A gyanúsított, a védő, a sértett, a feljelentő, a magánindítvány előterjesztője és az egyéb
érdekelt jogos érdeke egyaránt megkívánja, hogy értesüljenek arról, ügyükben a továbbiakban egy
másik nyomozó hatóság vagy ügyészség jár el, ezért a Javaslat az áttételről szóló határozatot a
felsoroltak mindegyikének kézbesíteni rendeli.
A 351. §-hoz
432
A Javaslat a gyakorlati tapasztalatokra építve és a nyomozások átlagos tartamára is figyelemmel a
felderítési szakban mellőzi a határidő intézményét, hiszen annak a Btk.-ban meghatározott elévülés
mellett büntetőeljárásjogi szankciója, ezért garanciális jelentősége nincs és a határozat hozatalával
és kézbesítésével együtt járó meghosszabbítások, elsősorban az ehhez szükséges iratmennyiség
mozgatása miatt csupán felesleges adminisztratív terhet jelentenek. Mivel nem a határidőt
meghosszabbító határozat meghozatala, hanem az érdemi ügyismeret segíti elő az eljárás mielőbbi
eredményes befejezését, a Javaslat fenntartja a nyomozó hatóságnak az eddig a határidő lejártához
kötött ügyirat-bemutatási és beszámolási kötelezettségét az ügyészség felé, és annak teljesítését hat
havonta írja elő.
A felderítés során a büntetőeljárásban terhelt nem vesz részt, így fel sem merül, hogy a határidő
mellőzésével terhelti jogok sérülnének, a sértett és az eljárás más résztvevője pedig a hatályos
szabályozás értelmében is csupán tájékoztatásra jogosult az ügy állásáról, amelyet a Javaslat is
fenntart.
Határidő meghatározását a Javaslat attól az időponttól tartja szükségesnek, amelytől kezdve a
büntetőeljárás meghatározott személlyel szemben folyik, hogy a gyanúsított ne álljon észszerűtlen
ideig büntetőeljárás hatálya alatt. A Javaslat ugyanakkor e határidő esetén sem tart szükségesnek
egy rövidebb, egyúttal meghosszabbítható határidőt megállapítani, mert a gyanúsított eljárási
részvételével a nyomozás vizsgálati szakaszba kerül, amely a terhelti jogok széles körű biztosítása
mellett az ügyészség érdemi irányítási tevékenységével, a nyomozás mihamarabbi befejezését
egyébként is elősegítő fokozott kontrolljával jár együtt.
A Javaslat által megállított két éves határidő egy esetben és legfeljebb hat hónappal hosszabbítható
meg.
A 352. §-hoz
Az iratismertetés formális aktusa a Be.-ben szervesen kapcsolódik a vádemelési szakhoz, ezért a
vádemelési szak Javaslat szerinti elhagyása szükségszerűen vonta maga után a nyomozást és az
vádemelési szakot elválasztó aktus megszüntetését. A Javaslat ugyanakkor a hatályos szabályozást
meghaladva és kibővítve az eljárás során jóval korábban, már a gyanúsítotti kihallgatás után
lehetővé teszi a terhelt és a védő számára valamennyi ügyirat megismerését és a másolathoz jutást,
amely lehetőséget a nyomozás során folyamatosan biztosítani kell és csak szigorú követelmények
mellett korlátozható.
E korlátozás lehetőségére figyelemmel azonban a Javaslat a védelem megfelelő felkészülése
érdekében a nyomozás szabályai közt azt is egyértelműen rögzíti, hogy vádemelés esetén már a
nyomozás befejezését megelőzően, azaz a vádemelés előtt legalább egy hónappal immár korlátozás
nélkül lehetővé kell tenni a védelem számára az ügyiratok teljes terjedelemben történő
megismerését, amelytől csak a gyanúsított és a védő hozzájárulásával lehet eltérni. A nyomozás
más módon történő befejezése, azaz a nyomozás megszüntetése esetén a Javaslat az ügyirat-
megismerés általános szabályai közt biztosítja a teljes hozzáférhetőséget azzal, hogy a megismerési
jog korlátozását a nyomozás befejezéséig engedi meg.
A Javaslat a bíróság elé állítás és a határzárral kapcsolatos bűncselekmények esetén külön
rendelkezik az ügyiratok megismerésének eltérő határidejéről. Az egyéb külön eljárásokban a 352.
§-ban meghatározott határidőtől történő eltérésre a terhelt hozzájárulásával kerülhet sor, amely
azonban nem jelenti az eljárás érdekeinek lényeges sérelmét, tekintettel arra, hogy az eljárást
gyorsító külön eljárások konszenzuson alapuló eljárások, így az egy hónapos határidő az általános
szabályok alapján, a 352. § (2) bekezdése alapján rövidíthető le.
A 353-354. §-hoz
433
A Javaslat átalakította a bűncselekményből eredő vagyon visszaszerzésére irányuló eljárási
cselekmények rendszerét, részben kiemelve ezzel a külön eljárási keretek közül.
Az új büntetőeljárási törvény koncepciója alapján a bűncselekményből eredő vagyon visszaszerzése
a büntetőeljárások kiemelt feladatát kell hogy képezze. Ennek hangsúlyozása érdekében a Javaslat a
vagyonvisszaszerzés szabályainak egy részét a vádemelés előtti eljárás szerves részévé teszi a
gyakorlatban felmerülő, párhuzamos eljárásból fakadó problémák megszüntetése céljából.
Az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárás során minden szükséges intézkedést köteles
megtenni az elkobzás vagy a vagyonelkobzás alá eső dolognak vagy vagyonnak a felderítése és
biztosítása érdekében. Ezen feladat ellátásában a nyomozás során a nyomozó hatóság
vagyonvisszaszerzésért felelős szerve vehet részt. A Javaslat a nyomozó hatóság
vagyonvisszaszerzésért felelős szervének közreműködését az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság
megkeresésére teszi lehetővé. Ezzel a Javaslat a vagyonvisszaszerzésnek csupán a kereteit alakítja
ki, és megteremti annak lehetőségét, hogy a nyomozás elsődleges feladataira koncentráló szervek
feladatait egy, a vagyonvisszaszerzésre speciális szaktudással rendelkező erő támogassa. A Javaslat
a kettejük kapcsolatát úgy rendezi, hogy a nyomozó hatóság vagyon-visszaszerzésért felelős szerve
a megkereső nyomozó hatóság vagy ügyészség iránymutatásai szerint folytatja le az eljárását, és
figyelemmel kell lennie a nyomozás érdekeire. A nyomozó hatóság vagyonvisszaszerzésért felelős
szervének eljáró tagja az elkobzás vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyonnak a felderítése és
biztosítása érdekében végezhet eljárási cselekményeket, ennek során köteles a megkereső
rendelkezéseinek megfelelően eljárni, de kezdeményezheti a megkeresőnél az általa célszerűnek
tartott eljárási cselekmény elvégzését is.
A Javaslat a vádemelés előtt olyan vagyonvisszaszerzési tevékenységet irányoz elő, amely egyetlen,
és nem két eljárásban ölt testet. Ennek keretében a nyomozó hatóság vagyonvisszaszerzésért felelős
szerve az eljárása során lefoglalt bizonyítási eszközt és a keletkezett iratokat haladéktalanul átadja a
megkeresőnek, továbbá minden olyan adatot megismerhet, amely az elkobzás vagy a
vagyonelkobzás alá eső dolognak vagy vagyonnak a felderítése és biztosítása érdekében szükséges.
A Javaslat a vagyon-visszaszerzés jogerős ítélet meghozatalát követő feladatait a jelenleg ún. tárgyi
eljárás keretei között, azaz a vagyon elvonása, adat hozzáférhetetlenné tétele érdekében folytatható
külön eljárás keretei között rendezi.
A 355. §-hoz
A magánjogi jogvita elbírálása a büntetőeljárás keretein belül is bírósági hatáskörbe tartozik, azaz a
polgári jogi igényt kizárólag bíróság előtt lehet érvényesíteni, ezért fogalmilag kizárt, hogy
nyomozás során polgári jogi igény érvényesíthető legyen. A Javaslat azonban a sértettek érdekében
lehetővé teszi, hogy a nyomozás során a polgári jogi igény érvényesítésének szándékát a sértett
bejelenthesse és annak biztosítása érdekében zár alá vételt indítványozhasson, vagy kérhesse, hogy
ideiglenes intézkedéssel a zsarolás, csalás és uzsora-bűncselekmény útján megszerzett ingatlanát az
eredeti állapot helyreállításaként bocsássák birtokába. Ha a sértett a nyomozás során a polgári jogi
igény érvényesítésének szándékát bejelentette, úgy a vádemeléssel együtt e nyilatkozatát is
továbbítani kell a bíróságnak, így a sértettnek az eljárás során nem kell többször nyilatkoznia arról,
magánfélként fellép-e.
LV. Fejezet
Leplezett eszközök alkalmazása a nyomozás során
A 356. §-hoz
A Javaslat a büntetőeljárás során alkalmazható leplezett eszközök szabályrendszerének részeként -
az előkészítő eljáráshoz hasonlóan - a nyomozás során is különleges szabályokat határoz meg. A
434
Javaslat e részében is azt a koncepciót jeleníti meg, hogy a bűnüldözési célú titkos
információgyűjtés nem egy elkülönült eljárás, hanem különleges nyomozási eszközök alkalmazása,
amely a törvényi feltételek fennállása esetén a büntetőeljárás szerves részét képezheti.
Ezen elgondolás részeként a Javaslat a leplezett eszközök alkalmazásának célját a nyomozás
céljaival összhangban, a nyomozás fejezetén belül határozza meg. A nyomozás során leplezett
eszközt az ügyészség és a nyomozó hatóság a bűncselekmény felderítése, bizonyítása, folyamatban
lévő bűncselekmény megszakítása, az elkövető kilétének, tartózkodási helyének megállapítása,
felkutatása, illetve az elfogása, továbbá a bűncselekményből eredő vagyon felderítése, illetve
visszaszerzése érdekében lehet alkalmazni. A Javaslat ezzel megteremti a proaktív nyomozás
folytatásának lehetőségét.
A Javaslat rendszerében az előkészítő eljárás korlátozott lehetőségeihez képest a nyomozás során
már valamennyi leplezett eszköz alkalmazható.
A 357. §-hoz
A Javaslat az előkészítő eljáráshoz hasonlóan, a nyomozás során is meghatározza azon személyi
kört, akikkel szemben helye lehet a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának. A
szabályozás felépítése az előkészítő eljárásnál írtak szerint épül fel, de a nyomozás céljaihoz
igazodik.
A nyomozás során a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközt három érintetti körrel szemben lehet
alkalmazni. Elsődlegesen azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésével a büntetőeljárás adatai
alapján gyanúsítható, vagy aki az ügyben gyanúsított. E két körtől eltérő személlyel szemben, a (2)
bekezdés alapján, bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz csak akkor alkalmazható, ha
megalapozottan feltehető, hogy e személy a gyanúsítottal vagy gyanúsítható személlyel közvetlenül
vagy közvetve bűnös kapcsolatot tart. Ez utóbbi személyi kör érintettsége esetén - az előkészítő
eljárás szabályai között, a 343. §-ban meghatározottakkal azonos módon - a nyomozás során is
érvényesek az érintettekre és a védett adatok körére vonatkozó korlátozások. A Javaslat további
garanciaként, a (2) bekezdés esetére kategorikusan megtiltja a bírói engedélyhez kötött leplezett
eszközök alkalmazását a védővel szemben. A (2) bekezdés alapján az (1) bekezdésben
meghatározott személy hozzátartozójával szemben leplezett eszköz kizárólag a 356. § (2) bekezdés
c)	és d) pontjában meghatározott célból van helye.
LVI. Fejezet
A jegyzőkönyv és a feljegyzés
A nyomozás során elvégzett eljárási cselekmények és intézkedések rögzítésére a Javaslat a
jegyzőkönyvet és a feljegyzést rendszeresíti. Garanciális okokból és a későbbi felhasználhatóság
céljaira a Javaslat főszabályként írja elő, hogy az eljárási cselekményeket formai és tartalmi
kötöttségekkel rendelkező jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Ezzel párhuzamosan a Javaslat a
feljegyzés készítését döntően az intézkedésekhez köti, ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy az
eljárás egyszerűsítése érdekében az ügyészség és a nyomozó hatóság a kevésbé kötött feljegyzésbe
foglalja az eljárási cselekmény során történteket, ha azon terhelt, védő, tanú, vagy egyéb érdekelt
nem volt jelen, azaz ha egyes formai-tartalmi követelmények mellőzése nem jár az eljárásban részt
vevő személyek és a bizonyítás szempontjából sem hátránnyal.
A 358-360. §-hoz
A jegyzőkönyvet az eljárási cselekménnyel egyidejűleg, írásban kell elkészíteni. Az írásbeli
jegyzőkönyv mellett az eljárási cselekményről hangfelvétel, vagy kép- és hangfelvétel is készülhet,
ha e felvételek alapján megszakítás nélkül lehet rekonstruálni az eljárási cselekmény teljes menetét.
435
A jegyzőkönyvnek az eljárási cselekmény és a jelen lévő személyek azonosításához szükséges
adatok rögzítése mellett tartalmaznia kell röviden, de az eljárás szabályszerűségének ellenőrzésére
alkalmas módon az eljárási cselekmény menetét. Minthogy a későbbi felhasználás és
felhasználhatóság szempontjából döntő jelentőséggel bírnak, a Javaslat külön kiemeli a bizonyítási
eszközök tartalmának, valamint az indítványok és észrevételek rögzítését, ahogyan a
jegyzőkönyvben az eljárás menetét befolyásoló döntéseket is szerepeltetni kell.
A Javaslat a pontos rekonstruálás érdekében a Be. szabályozását kiegészítve szó szerinti
jegyzőkönyvezés lehetőségét írja elő nem csak a releváns kifejezések és kijelentések, hanem a
kérdések tekintetében is, és az eljárási cselekményen részt vevő személyeknek érdemi beleszólást
enged a jegyzőkönyv tartalmát illetően.
A jegyzőkönyv hitelességét garantálja, hogy a Javaslat a Be. szabályaival egyező aláírás
követelménye mellett előírja, a gyanúsított, a tanú és a tolmács számára a jegyzőkönyv aláírása előtt
biztosítani kell a jegyzőkönyv tartalmának megismerését, amely elmaradása az aláírás
megtagadásával azonos következményekhez vezet. A Javaslat az eljárási cselekményen jelen voltak
számára nyolc napos határidőn belül biztosítja a folyamatos hangfelvétel vagy audiovizuális eszköz
alkalmazásával készített folyamatos felvétel megismerését.
A Javaslat arra az esetre, ha a folyamatos hangfelvétel vagy az audiovizuális felvétel és az írásbeli
jegyzőkönyv tartalma eltér, az eltérés okának tisztázását írja elő, mert nem lehet általános érvénnyel
kijelenteni, hogy minden eltérés esetén a felvételt kell irányadónak tekinteni, különösen, ha az
írásbeli jegyzőkönyvben olyan körülmények is szerepelnek, amelyek felvételen rögzítése eleve
kizárt. A jegyzőkönyv kijavítására, kiegészítésére a Javaslat egyebekben a Be. szabályaihoz képest
nem vezet be változást.
A 361. §-hoz
A Javaslat a nyomozó hatóságra és az ügyészségre egységesen a feljegyzés fogalmát vezeti be a
nyomozás során megtett intézkedés, illetve elvégzett olyan eljárási cselekmény rögzítésére,
amelyről jegyzőkönyv nem készül. A Javaslat e megoldással a gyakorlatban előforduló jelentések,
feljegyzések, hivatalos feljegyzések azonos formájának törvényi alapját fekteti le, azaz a Be. 168. §-
ban szabályozott jelentést is a feljegyzés intézményébe olvasztja, ezáltal a jelentés fogalmát a
büntetőeljárási tartalmától is megtisztítja. A jelentés ugyanis a jogrendszerben alapvetően a
rendőrség, illetve a NAV hierarchikus felépítésével összefüggő, a szolgálati elöljárónak, vagy az
ügyeletesnek címzett olyan beszámoló, amelyet az Rtv. vagy a NAV tv. alapján tett intézkedésről -
a kényszerítő eszköz alkalmazását is ideértve - készítenek, miközben a büntetőeljárásban, a
nyomozás során tett intézkedésekről nem feltétlenül az elöljárónak, hanem az ügyészségnek és a
bíróságnak kell beszámolni.
A feljegyzés ennek megfelelően elsődlegesen a büntetőeljárási intézkedések rögzítésének
kötetlenebb, de nem szükségszerű formája, azaz kifejezett jogszabályi előírás hiányában a nyomozó
hatóság tagja, vagy az ügyész dönt arról, hogy mely intézkedését foglalja - feljegyzésként - írásba.
Így például egy szóbeli tájékoztatás az eljárás állásáról nem feltétlenül kívánja meg még a
feljegyzési formát, annak egyébként egyszerűsített tartalmi kellékeit sem. A feljegyzésben
ugyanakkor a fent kifejtett korlátok között eljárási cselekmények is rögzíthetőek.
A feljegyzés az intézkedés és - ha voltak ilyenek - az intézkedésnél jelen lévők azonosításhoz
szükséges legalapvetőbb adatokat, valamint az intézkedés lényegének összefoglalását tartalmazza,
ugyanakkor nem feltétel, hogy a feljegyzés az intézkedéssel egyidejűleg készüljön el. A Javaslat az
intézkedés esetén is megengedi folyamatos hangfelvétel, vagy kép- és hangfelvétel készítését,
amelyhez az egyszerűsített tartalmú feljegyzésbe foglalás lehetőségét köti.
LVII. Fejezet
436
Határozat a nyomozás során
A 362. §-hoz
A Javaslat az eljárásban részt vevő személyek jogát, jogos érdekét, valamint a büntetőeljárás
menetét érdemben befolyásoló döntésekre a határozati formát rendszeresíti és fel is sorolja azon
legalapvetőbb döntéseket, amelyek határozatba foglalása szükséges. A felsorolás ugyanakkor nem
teljes körű, az ügyészség és a nyomozó hatóság bármely más döntését vagy intézkedését is
határozatba foglalhatja, ahogy a törvény egyéb szabályai is rendelkezhetnek - különösen a
„határoz” megfogalmazás használatával - arról, hogy valamely kérdésben határozattal kell dönteni.
A 363. §-hoz
A Javaslat értelmében a határozat bevezető részre, rendelkező részre, indokolásra és záró részre
tagolódik. A bevezető rész a határozat és a határozattal érintett azonosításához szükséges adatokat,
a rendelkező rész a határozatba foglalt döntést és a jogorvoslati jogra vonatkozó tájékoztatást
tartalmazza. A Javaslat az egységesebb tartalmú és a sablonos indokolást elkerülő határozatok
érdekében a Be. 169. § (3) bekezdésének konkrétumokat nélkülöző előírása helyett törvényi szinten
követeli meg, hogy az indokolásban a megállapított jelentős tényeknek, a határozat alapjául
szolgáló jogszabályoknak és szükség esetén azok értelmezésének, továbbá ezekkel összefüggésben
az érdemi rendelkezés magyarázatának kell szerepelnie. A záró rész a határozathozatal helyének és
idejének megfelelő keltezésből, valamint a kiadmányozó nevének feltüntetéséből és aláírásából áll.
A határozat mindig írásbeli, de az a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés elrendeléséről
vagy megszüntetéséről szóló határozatot kivéve jegyzőkönyvbe is foglalható, amely esetben a
határozat csak a rendelkező részt és az indokolást tartalmazza. Ennek megfelelően például a kutatás,
vagy szemle során jegyzőkönyvbe foglalt módon lehet rendelkezni a lefoglalásról, elektronikus adat
ideiglenes hozzáférhetetlenné tételéről, rendbírság vagy testi kényszer alkalmazásáról.
A 364. §-hoz
A Javaslat általános jelleggel írja elő, hogy a határozatot azzal kell közölni, akit a határozat
valamely rendelkezése közvetlenül érint. A Javaslat ugyanakkor kivételt is enged e szabály alól, így
a terhelttel közölt határozatot a védőjével, vagy például a sértetti érdekek figyelembe vétele miatt az
ügy áttételéről rendelkező határozatot a sértettel is közölni kell.
A határozat közlésének fő módja a kézbesítés, ugyanakkor a Javaslat a jegyzőkönyvbe foglalt
határozatot a felesleges adminisztratív terhek csökkentése érdekében kihirdetés útján rendeli
közölni azokkal a személyekkel akik az érintett eljárási cselekményen jelen vannak.
A 365. §-hoz
A Javaslat a Be. szabályaival egyezően biztosítja a határozatban szereplő elírás, vagy számítási hiba
kijavítását, azonban garanciális okokból rögzíti, hogy a kijavítás útján a határozat érdeme nem
változtatható meg és a ténybeli tévedés sem orvosolható. A Javaslat a Be.-hez képest újdonságként
jogorvoslatot biztosít továbbá az olyan kijavítás esetén, amely a panasszal támadható határozat
rendelkező részét módosítja, illetve a határozat rendelkező részének kijavítása iránti indítvány
elutasítása ellen. A Javaslat rögzíti azt is, hogy a kijavítás iránti indítvány a határozat elleni panaszt
nem pótolja és a határozat végrehajtását, illetve teljesítését sem befolyásolja.
A 366. §-hoz
A Javaslat a büntetőeljárási törvényben teremti meg annak a lehetőségét , hogy az ügyészség és a
nyomozó hatóság a már meghozott határozatainak a kijavítás esetein kívüli egyes hibáit maga is
orvosolhassa. A hivatali felülvizsgálat korlátja, hogy annak a bejelentett panasz, illetve előterjesztett
437
felülbírálati indítvány elbírálásának ideje alatt nincs helye. A felülvizsgálat alapján a határozat
módosítható, ha az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a meghozatalakor jogszabályt helytelen
alkalmazott és hatályon kívül helyezhető, ha a határozat meghozatalát jogszabály kizárta. A
megváltoztató vagy hatályon kívül helyező határozatot a panasz elbírálására vonatkozó
szabályokhoz hasonlóan kell közölni azzal, hogy a hivatalbóli felülbírálat esetén az érintettek - a
panasz általános szabályaiból következően -jogorvoslattal élhetnek.
A 367. §-hoz
A jogerőre vonatkozó szabályozásból adódik, hogy a Javaslat az ügyészség és a nyomozó hatóság
határozata vonatkozásában jogerőre emelkedés helyett a határozat végrehajtásáról, illetve
teljesítéséről rendelkezik, amelyet törvényben meghatározott kivételekkel a határozat ellen
bejelentett panasz, illetve felülbírálati indítvány sem befolyásol.
A 368. §-hoz
A Javaslat a halasztást nem tűrő esetekben lehetővé teszi, hogy az egyébként határozati formához
kötött kényszerintézkedést, bizonyítási cselekményt, továbbá az elővezetést, előállítást,
elfogatóparancsot az ügyészség és a nyomozó hatóság határozat hozatala nélkül is elvégezze, illetve
elrendelje. Garanciális követelmény, hogy a határozat nélküli döntésen alapuló eljárási
cselekményről készült jegyzőkönyvben a halaszthatatlanság tényét és az ezt megalapozó
körülményeket fel kell tüntetni, ahogy a Javaslat a jogorvoslati jog megfelelő gyakorlása érdekében
azt is előírja, hogy az elrendelést utólag, legkésőbb három napon belül határozatba kell foglalni.
LVIII. Fejezet
Jogorvoslat a nyomozás során
A nyomozás szervezetrendszerét, az egyes szervek nyomozással kapcsolatos szerepét a Javaslat a
Be.-hez képest jelentősen nem módosítja, ezért az alapjaiban változatlan feladatkörök mellett a
jogorvoslat teljes körű átalakítására sincs szükség. A nyomozás során igénybe vehető jogorvoslatot
a Javaslat elsősorban részelemeiben, praktikus, főleg hatékonysági okokból reformálja meg, amely
keretén belül a jogrendszerbeli koherencia zavarokat is orvosolja.
A Javaslat az Alkotmánybíróság által meghatározott követelményeknek [pl. a 17/2015. (VI. 5.) AB
határozat] megfelelően a jogorvoslatot a nyomozás során hozott döntések tárgya és személyekre
gyakorolt hatása felől kiindulva valamennyi érdemi döntés ellen, panasz formájában biztosítja.
A nyomozással kapcsolatos érdemi döntések egy kivétellel határozati formát öltenek, a Javaslat fel
is sorolja azokat a kérdéseket, amelyekben mindenképp határozatot kell hozni, így a Javaslat a
határozathoz kapcsolódva teszi lehetővé a panasz előterjesztését is. A Javaslat ugyanakkor
panasztételt biztosít a gyanúsítással szemben is, hiszen a gyanúsítás, azaz a terhelt bevonása a
büntetőeljárásba önmagában, illetve szükségszerű következményeivel együtt - pl. a bűnügyi
nyilvántartásba kerülés folytán - olyan hatással van az érintett alapjogaira, hogy a terhelti pozíció
kérdésében való döntés annak tárgya és a személyre gyakorolt hatása következtében jogorvoslatot
igényel akkor is, ha külön határozat nem is születik erről.
A Be.-ben meglévő, az intézkedés és annak elmulasztása (a továbbiakban együtt: intézkedés) miatti
panasz intézményét a Javaslat nem tartja fenn. Az ilyen panasz, többek közt azért, mert nem érdemi
döntés ellen irányul, alkotmányos értelemben nem jogorvoslat, ahogy ezt az Alkotmánybíróság a
tartalmilag hasonló ellenvetéssel kapcsolatban a 62/2006. (XI. 23.) AB határozatában [Indokolás
III. C) 1.2. pont] meg is állapította. Az alkotmányos szükségszerűség hiánya mellett az intézkedés
miatti panasz számos gyakorlati problémával is együtt járt. A joggyakorlat ugyan kialakította azt az
értelmezést, hogy a Be. 196. §-ára hivatkozva panasz kizárólag a Be.-ben kifejezetten nevesített
intézkedések miatt terjeszthető elő, de egyes eljárási cselekmények vagy azok egyes elemei
438
tekintetében sok esetben nem lehet élesen elválasztani, hogy arra a Be. vagy más jogszabály adott-e
felhatalmazást. Ráadásul a nyomozó hatóságok és az ügyészség szervezetére vonatkozó valamenn yi
ágazati törvényben rendelkezésre áll olyan saját jogorvoslati rendszer, amellyel egységesen
kezelhetőek az eljárási cselekmények végrehajtásával, illetve a végrehajtás módjával kapcsolatos
kifogások, a határozati formát nem igénylő intézkedések ellen a büntetőeljárási jogorvoslat
biztosítása így szükségtelen.
A Javaslat ugyanakkor az intézkedés, vagy annak elmulasztása miatti általános panasz
megszüntetése mellett a tágabb értelemben vett jogorvoslatok között, kifogásként biztosítja a
büntetőeljárásban résztvevők számára azt a jogvédelmi eszközt, amellyel a nyomozás során is
sérelmezhetik a határidő-túllépéseket, miközben külön nevesítve, változatlanul jogorvoslatot
biztosít a gyanúsítás ellen.
A 369. §-hoz
Mivel a nyomozás során az adott kérdés tárgya és az érintett személyre háruló következmények
súlyossága tekintetében érdemi döntések - a fenti említett gyanúsítást és a később részletezett
halaszthatatlan eljárási cselekmények egy részét kivéve - szükségszerűen határozatban öltenek
testet, a jogorvoslati jogot a Javaslat elsősorban a határozat elleni panaszként biztosítja.
A panasz előterjesztésére - ha törvény kivételt nem tesz - azon eljárásban részt vevő személyek
jogosultak, akikkel a határozatot közölték, a Javaslat ugyanakkor rögzíti, hogy a feljelentő és az
egyéb érdekelt csak a velük közölt határozatok egy részét, illetve azok meghatározott rendelkezését
sérelmezhetik.
A Javaslat a nyomozás során is lehetőséget nyújt a jogorvoslati nyilatkozat, a panasz
visszavonására, amelyet azonban ismételten nem lehet előterjeszteni. A Javaslat kizárja az
ügyészségi hierarchia csúcsán álló Legfőbb Ügyészség határozata elleni panaszt.
A 370-371. §-hoz
A panasz elintézése körében a Javaslat megtartja azt a lehetőséget, hogy maga a határozatot hozó
nyomozó hatóság, illetve ügyészség is intézkedhessen a sérelmezett helyzet megszüntetése iránt,
amely a határozat megváltoztatásával vagy hatályon kívül helyezésével történhet.
A saját hatáskörben történő orvoslás hiányában a panaszt a határozatot hozó nyomozó hatóság vagy
ügyészség panasszal kapcsolatban kifejtett álláspontjának ismeretében egy másik fórum, az
ügyészség határozata elleni panasz esetén a felettes ügyészség, a nyomozó hatóság határozata elleni
panasz esetén az ügyészség bírálja el a határozat tárgyától függően tizenöt napon, vagy egy
hónapon belül. A panasz elbírálása során háromféle döntés hozható, a panasz alapossága esetén a
határozatot hatályon kívül helyezése vagy megváltoztatása, ellenkező esetben a panasz elutasítása
szükséges.
A 80. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti, azaz a törvényben kizárt, az elkésett, a nem jogosulttól
származó, vagy a korábbival azonos tartalmú, alaptalan panaszt érdemi indokolás nélkül kell
elutasítani, és a 80. § (2) bekezdésére figyelemmel a Javaslat ebben az esetben a Be. 195. § (8)
bekezdésével ellentétben megköveteli, hogy az elutasító határozat indokolásában legalább az
elkésettség vagy korábbival azonos tartalom és alaptalanság ténye, illetve a panasz törvényben
kizárt vagy nem jogosulttól származó voltára utalás szerepeljen.
A Javaslat a panaszt elbíráló határozat közlésével kapcsolatban a Be. rendelkezéseit tartja fenn, és
kizárja a további panasz lehetőségét a panaszt elbíráló határozat ellen.
A Javaslat az őrizetbe vétel elleni panasz mellőzésére a Be.-hez hasonlóan lehetőséget ad, amelyre
immár akkor is sor kerülhet, ha az ügyészség nem csak letartóztatás, hanem más, a terhelt személyi
439
szabadságát elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés elrendelésére tesz indítványt. A Javaslat a
panasz elbírálásának mellőzését kiterjeszti arra az esetre is, amikor a panasszal sérelmezett helyzet a
panasz előterjesztésétől függetlenül megszűnt (pl. a lefoglalt dolgot a lefoglalás elleni panasz
előterjesztőjének még a panasza elbírálása előtt kiadták). Az ügyészség erről a panasz
előterjesztőjét értesíti, de ha a panaszos ezt indítványozza, a Javaslat kötelezővé teszi a panasz
elbírálását.
A Javaslat a panasz elbírálása körében rendezi azon különleges tájékoztatási kötelezettségeket is,
amelyek a sértett magánvádlói, illetve pótmagánvádlói fellépéséhez kötődnek.
A 372. §-hoz
A Javaslat a gyanúsítás mellett a gyanúsítás változtatása ellen is külön panasztételt tesz lehetővé,
amelyet a közléskor kell bejelenteni, de ha a védő a gyanúsítás közlésekor nem volt jelen, a
panaszát nyolc napon belül is bejelentheti. A Javaslat a gyanúsítás elleni panasz elbírálására a
határozat elleni panaszra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni, és csupán azon eltéréseket
rögzíti, amelyeket a gyanúsítás határozathoz képest eltérő jelleg tesznek szükségessé.
Ennek megfelelően a Javaslat a gyanúsítás elleni panasz alapossága esetén a gyanúsítással
összefüggésben értelmezhetetlen hatályon kívül helyezés helyett a panaszban sérelmezett helyzet
megszüntetése érdekében szükséges intézkedés megtételét írja elő, amely a gyanúsítás
fogyatékosságától függően a gyanúsítás módosítását, vagy akár az eljárás - adott személlyel
szembeni - megszüntetését is takarhatja.
Ha azonban a gyanúsítás közlésekor a bűncselekmény megalapozott gyanúja a gyanúsítottal
szemben nem volt megállapítható, azaz a gyanúsítottat ténybeli vagy jogi alap nélkül vonták be
terheltként az eljárásba, az ügyészség megállapítja, hogy a gyanúsítás törvényi feltételei nem álltak
fenn. A Javaslat a gyanúsítás e fogyatékosságát olyan súlyúnak tekinti, amely a törvény erejénél
fogva a gyanúsított terhelti minőségének megszűnését eredményezi. Ez azzal a következménnyel is
együtt jár, hogy - más gyanúsított hiányában - a nyomozás ismét felderítési szakba kerül.
A Javaslat az őrizetbe vétel elleni panasz szabályozásával párhuzamosan a gyanúsítás elleni panasz
elbírálásának mellőzését is elrendeli abban az esetben, ha a gyanúsítást a nyomozó hatóság közölte
és az ügyészség a gyanúsítással egyező tényállás és minősítés alapján az őrizetbe vett terhelt
személyi szabadságát elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés elrendelésére tett indítványt,
hiszen ebben az esetben - az indítványozott kényszerintézkedés feltételeiből következően - az
ügyészség a gyanúsítást már törvényesnek és megalapozottnak ítélte.
A 373. §-hoz
A közvetítői eljárás során a közvetítő kizárását megtagadó, vagy az igazolási kérelmet elutasító
határozatot ugyan nem nyomozó hatóság, illetve ügyészség hozta, de ezen döntések a büntetőeljárás
eredményes lefolytatása szempontjából is jelentőséggel bírnak, ezért a Javaslat rögzíti, hogy e két
határozatot is a nyomozás során hozott határozat elleni panasz szabályai szerint kell elbírálni.
A 374. §-hoz
A Javaslat a felülbírálat intézményének megtartásával egyes határozatok esetén megőrizve a Be.
hatályos rendszerében azonosítható garanciális szintet, elsősorban a határozatok tárgyára, illetve az
uniós elvárásokra, így például a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló
2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre is tekintettel a nyomozás során - akár
közvetlenül - biztosítja a bírósági felülvizsgálat lehetőségét.
A felülbírálati indítvány közvetetten, panasz előterjesztése és annak elutasítása után terjeszthető elő
a házkutatás, a motozás és meghatározott bizonyítási eszközök lefoglalásának elrendelése ellen,
440
továbbá akkor, ha az ügyészség a gyanúsítottat az eljárás megszüntetése mellett bűnügyi költség
megfizetésére kötelezte, és ha a terhelt ügyirat-megismerési jogát a vizsgálat során korlátozták.
A felülbírálati indítvány közvetlenül, panasz előterjesztése nélkül terjeszthető elő a zár alá vétel és
az elkobzás, illetve vagyonelkobzás biztosítása érdekében alkalmazott lefoglalás elrendelése,
valamint a lefoglalt dolog értékesítésének elrendelése ellen, ha a felsoroltakat a nyomozó hatóság
vagy az ügyészség rendelte el, valamint a távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet magatartási
szabályainak részleges feloldására irányuló indítvány elutasítása ellen.
A felülbírálati indítványt az azt elbíráló bíróságnál kell előterjeszteni és a Javaslat a legalapvetőbb
tartalmi kellékként előírja, hogy abban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülbírálati
indítvány irányul, továbbá az indítvány előterjesztésének okát és célját.
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság a nyilvánvalóan alaptalan, a törvényben kizárt, elkésett és
nem jogosulttól származó, vagy akár a nyilvánvalóan alapos felülbírálati indítványt az ügyiratok és
az ügyészség észrevételének beszerzése nélkül is elbírálja, ha a felülbírálati indítvány és annak
mellékletei alapján ez lehetséges. Ha a felülbírálati indítványt annak tartalma és a csatolt ügyiratok
alapján nem lehet elintézni, a bíróság a felülbírálati indítvány egy példányát kézbesíti az
ügyészségnek és beszerzi az ügyiratokat. Az ügyészség az ügyiratok megküldésével együtt a
felülbírálati indítványra észrevételt vagy azzal összefüggő indítványt is tehet.
LIX. Fejezet
A nyomozás megindítása
A 375. §-hoz
A nyomozás megindítására a Javaslat alapján továbbra is két módon kerülhet sor. Egyrészt
feljelentésre, azaz külső kezdeményezésre, másrészt hivatalból. A hivatalos tudomás jelentkezhet
szervezeti szinten, ami az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság hivatalos eljárásával összefüggő
eseteket jelenti, valamint közvetlenül az ügyésznél, nyomozó hatóság tagjánál.
A nyomozás elrendelése az arra jogosult hatóság döntése, függetlenül annak formai megjelenésétől,
ezért a Javaslat a nyomozás elrendelésével összefüggésben mellőzi a feljegyzés formakényszerét. E
döntés tartalma, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nyomozás lefolytatása, büntetőeljárási
cselekmény lefolytatása indokolt. A Javaslat nyomozás elrendelésével kapcsolatos koncepcióváltása
ezért a nyomozás elrendelése nélküli nyomozás megindításának intézményét is kiüresíti. A hatályos
törvényben megjelenő döntés, amely szerint „"az ügyész vagy a nyomozó hatóság a bizonyítási
eszközök biztosítására, az elkövetéssel gyanúsítható személy kilétének megállapítása,
elrejtőzésének, a bűncselekmény befejezésének avagy újabb bűncselekmény elkövetésének
megakadályozása végett vagy késedelmet nem tűrő más okból nyomozási cselekményt végez”,
valójában tartalmilag a nyomozás elrendelésével azonos döntés. Nem fordulhat elő tehát olyan eset,
hogy az eljárási cselekmény lefolytatását követően az a döntés szülessen, hogy nem kerül sor
büntetőeljárás megindítására, hiszen tartalma szerint ilyen esetben a nyomozás elrendeléséről az
eljárási cselekményt elrendelő hatóság rendelkezett, mert a büntetőeljárási törvény alapján eljárási
cselekmény lefolytatására csak a büntetőeljárás megindulását követően, a büntetőeljárás keretei
között kerülhet sor. Az ilyen tartalmú döntés meghozatalára késedelmet nem tűrő esetben bármely
nyomozó hatóság jogosult.
A Javaslat a késedelmet nem tűrő esettel összefüggésben általánosságban említi az eljárási
cselekményeket, amelyet ezért nem lehet indokolatlanul szűken, csupán a nyomozás
megindulásával, megindításával összefüggésben értelmezni. A 375. § (4) bekezdése ezért túlmutat
az eljárás nyomozás megindításával összefüggő szakaszán, és egyfajta általános kivételként
értelmezhető a hatásköri és illetékességi szabályok alól, jóllehet kétségtelen, hogy a gyakorlatban az
441
intézmény alkalmazásának igénye a nyomozás megindításával összefüggésben merül fel.
Előfordulhat azonban, hogy a nyomozás folytatása során merül fel olyan helyzet, amelyben az
eljárás lefolytatására egyébként hatáskörrel, illetékességgel nem rendelkező nyomozó hatóságnak
bűnügyi érdekből eljárási cselekményt kell lefolytatnia. A késedelmet nem tűrő eljárási
cselekményekkel összefüggésben az ügyészség külön nevesítése szükségtelen, tekintettel arra, hogy
amennyiben az eljárási cselekményt az ügyészség maga végzi, úgy e körben nyomozó hatóságként
jár el.
A Javaslatnak a határozat hozatala nélkül végezhető eljárási cselekményekkel, valamint az
ismertetett késedelmet nem tűrő eljárási cselekményekkel kapcsolatos szabályozása együttesen
oldja fel a hatályos törvény joggyakorlatban értelmezési és alkalmazási nehézséget okozó
intézményei, a halaszthatatlan eljárási cselekmények és a nyomozás elrendelése nélkül végzett
eljárási cselekmények közötti feszültséget. A Javaslat alapján ezért eljárási cselekmény
foganatosítására nyomozás elrendelése nélkül nem kerülhet sor, mert az eljárási cselekmény
foganatosításával kapcsolatos döntés egyben a nyomozás elrendelésével kapcsolatos döntés is. A
késedelmet nem tűrő esetben bármely nyomozó hatóság foganatosíthat eljárási cselekményt, és
ennek során a Javaslatban meghatározott esetekben határozat hozatala nélkül is intézkedhet. Ez
utóbbi rendelkezések tehát egyaránt vonatkoznak a nyomozás lefolytatására egyébként hatáskörrel
és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságra, és a 375. § (4) bekezdése alapján eljáró más
nyomozó hatóságra is.
A 376-377. §-hoz
A feljelentés tartalmának szabályozásával kapcsolatban a Javaslat érdemi módosítást nem tartalmaz.
A 378. §-hoz
A magánindítvány esetében ki kell emelni, hogy azt a jogosult a bűncselekményről - és nem az
elkövetőről - történt tudomásszerzéstől számított egy hónapon belül terjesztheti elő. A
magánindítványra büntetendő bűncselekmények két formája létezik. Egyik esetben a
bűncselekmény jellege határozza meg a magánindítvány előterjesztése iránti igényt. Az ilyen
bűncselekmények esetén a magánindítvány az elkövető személyétől függetlenül szükséges az
eljárás megindításához. A Btk. 31. § (6) bekezdése alapján a magánindítvány nem vonható vissza,
ezért amennyiben az ilyen bűncselekmények esetén a nyomozás megindul - azaz a magánindítvány
rendelkezésre áll - úgy az eljárást folytatni kell abban az esetben is, ha az elkövető azonosítását
követően a jogosult a magánindítványát egyébként már nem kívánná előterjeszteni, vagy azt vissza
kívánná vonni.
A magánindítványra büntetendő bűncselekmények másik típusában a magánindítvány oka a sértett
és az elkövető közötti kapcsolat. E cselekmények esetében az eljárás megindításának csupán akkor
feltétele a magánindítvány előterjesztése, ha a sértett eleve tudomással bír arról, hogy a
bűncselekményt hozzátartozója követte el. Eltérő esetben a büntetőeljárás - akár a cselekmény
elkövetésétől számított egy hónapon túl előterjesztett - feljelentés alapján magánindítvány
hiányában is megindul, és a magánindítványra jogosult nyilatkozata beszerzésének szükségessége
csak azután válik indokolttá, ha az elkövető, és az elkövetőnek a sértetthez fűződő kapcsolata
megállapítható. Ebben az esetben a magánindítvány előterjesztésének a (4) bekezdés alapján az
elkövető személyének ismertté válásától számított egy hónapon belül van helye, ilyen esetben ezért
nem elkésett a bűncselekmény elkövetésétől számított egy hónapon túl tett feljelentés, mert a
magánindítvány előterjesztésére rendelkezésre álló határidő az elkövető személyének ismertté
válásától, pontosabban az ezzel összefüggő hatósági felhívástól indul.
A 379. §-hoz
442
A feljelentés elintézésének szabályozásával a Javaslat egyértelművé teszi, hogy feljelentés esetén az
elbírálásra jogosult hatóságnak három munkanap áll rendelkezésre, hogy a feljelentés alapján
szükséges döntéseket, így a feljelentés kiegészítésének elrendelését is meghozza. A bizonyítás
általános szabályaival összhangban a feljelentés elintézése során a hatóság hivatalos tudomása,
valamint a köztudomású tények figyelembe vehetők. Tekintettel arra, hogy a feljelentés elintézése
még nem része a nyomozásnak, így indokolt volt e rendelkezés külön feltüntetése.
A Javaslat mértékadó módon átdolgozta a magánvádra üldözendő bűncselekmények rendszerét,
amelynek első lépése a magánvádas bűncselekmény elkövetése miatt tett feljelentés elintézése. A
765. § (2) bekezdése alapján magánvádas bűncselekmény miatt feljelentést a bíróságon kell
megtenni. Ennek megfelelően a 379. § a megfelelő tartalommal, azonban nem megfelelő helyen tett
feljelentés tárgyában tartalmaz egyszerűsített rendelkezést. Ilyen esetben, tehát amennyiben a
feljelentő kifejezetten magánvádas bűncselekmény miatt kezdeményez büntetőeljárást, a feljelentést
a nyomozó hatóság és az ügyészség nem bírálja el, azt csupán továbbítja az elbírálásra jogosult
bírósághoz. Ennek menetét az egyszerűbb ügymenet biztosítása végett a Javaslat akként
szabályozza, hogy a nyomozó hatóságnál tett feljelentést is végső soron az ügyészség továbbítja a
bíróságnak, egyrészt, hogy a vádképviselet átvételével kapcsolatos nyilatkozatra lehetősége legyen,
másrészt, hogy ilyen esetben a bíróság számára is ismert legyen a feljelentésben leírt cselekmény
minősítésével - magánvádas jellegével - kapcsolatos ügyészségi álláspont.
A feljelentés megküldésének egyszerűsített lehetőségétől meg kell különböztetni azt az esetet,
amikor a feljelentő álláspontja szerint közvádra üldözendő bűncselekmény történt, azonban a
nyomozó hatóság vagy az ügyészség a bűncselekményt magánvádas cselekményként értékeli.
Ilyenkor a feljelentés puszta továbbítására nem kerülhet sor, a feljelentést érdemben el kell bírálni,
amely során a 381. § (1) bekezdés g) pontja alapján a feljelentés elutasításának, majd a 381. §
(3)-(5) bekezdései alkalmazásának van helye.
A 380. §-hoz
A feljelentés kiegészítésének szabályait a Javaslat egyszerűsítette. Tekintettel arra, hogy a
feljelentés elintézése során magáról a feljelentésről kell állást foglalni, a feljelentés kiegészítése
nem válhat előrehozott nyomozássá, az csupán azt a célt szolgálhatja, hogy a hatóság a
feljelentésben esetlegesen nehezen érthető kérdésekben tájékozódjon. Ezért a Javaslat alapján a
feljelentés kiegészítése során kizárólag a feljelentőtől kérhető felvilágosítás, illetve a Javaslatban
meghatározott körben egyéb adatkérés.
A Btk. 3. § (3) bekezdésével kapcsolatban kialakult gyakorlatra figyelemmel a Javaslat
egyértelművé teszi, hogy amennyiben a büntetőeljárás megindításához a legfőbb ügyész döntése
szükséges, úgy ennek beszerzése érdekében a feljelentés kiegészítése keretei között kell intézkedni.
A Javaslat a feljelentés kiegészítésének határidejével kapcsolatos szabályozást is egyszerűsítette, azt
egy hónapban határozta meg, a határidő meghosszabbítására nincs lehetőség.
A 381. §-hoz
A feljelentés elutasításának okai - a magánvádas eljárással összefüggő módosítástól eltekintve - a
Be. rendelkezéseihez képest érdemben nem változtak, azonban a nyomozó hatóság önállóságára
tekintettel a feljelentést immár bármely okból a nyomozó hatóság is elutasíthatja.
A Javaslat a hatályos rendelkezésekhez képest lényegesen részletesebben szabályozza a
magánvádas eljárás és a közvádas eljárás kapcsolódási pontjait. Ennek első lépése a feljelentés
elintézésénél jelentkezik. Amennyiben a feljelentést magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt
tették, az ügyészség vádképviselet átvételével kapcsolatos döntési lehetőségének biztosítása végett a
feljelentést az ügyészséghez kell továbbítani. A vád képviseletének átvételével kapcsolatos döntésre
443
a feljelentés elintézésére rendelkezésre álló határidő, azaz három nap áll rendelkezésre. Ha a
feljelentést valóban magánvádas bűncselekmény miatt tették, és az ügyészség a vád képviseletét
nem veszi át, a feljelentés elbírálására nem az ügyészség jogosult, így azt a bíróság részére kell
továbbítani.
Eltérő helyzet alakul ki, ha a feljelentő közvádra üldözendő bűncselekményt megjelölve tesz
feljelentést, ugyanakkor annak tartalma alapján magánvádra üldözendő bűncselekmény elkövetése
állapítható meg. Ebben az esetben az ügyészségnek a feljelentést érdemben kell elbírálni, amelyet a
Javaslat a feljelentés elutasítása körében rendez. Ha a feljelentő vitatja az ügyészség elutasításának
okát, úgy végső soron a pótmagánvádlóként léphet fel a közvádra üldözendő bűncselekmény
vonatkozásában. Amennyiben elfogadja az ügyészség azon álláspontját, hogy a feljelentésben
foglaltak alapján magánvádra üldözendő bűncselekmény tárgyában kell állást foglalni, úgy
magánvádlóként léphet fel. Ez utóbbi esetben az ügyészségnek a feljelentés elutasításával
egyidejűleg arra is lehetősége van, hogy a magánvád képviseletét átvegye.
A 382. §-hoz
Az együttműködő személyt érintő feljelentést elutasító ok a Be. rendelkezéseihez képest érdemben
nem változott. A fedett nyomozó és a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv
tagja által elkövetett bűncselekmények kérdését a Javaslat a leplezett eszközök alkalmazásának
szabályai között, törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget kizáró okként szabályozza.
Ki kell emelni, hogy a 382. § alkalmazásához vezető intézmény minden esetben feltételezi a 219. §-
ban szabályozott büntetőjogi felelősségre vonás elkerülésének kilátásba helyezése, a 404. §-ban
szabályozott ügyészségi határozat vagy intézkedés kilátásban helyezése, vagy a 411. § alapján az
egyezség megkötése intézményének alkalmazását, amely során alakulhatnak ki azok az
együttműködési feltételek, amelyekre tekintettel a feljelentés elutasítható. Ezek az együttműködést
koordináló intézmények alkalmasak továbbá arra is, hogy az együttműködést kötő elkövető vagy
terhelt, valamint az eljáró szervek számára is megfelelő garanciát nyújtsanak a megállapodásban
foglaltak betartására, a büntetőjogi felelősségre vonással szemben álló, a feljelentés elutasítását
megalapozó érdek hatékony érvényesülésére.
A Javaslat további újítása, hogy az együttműködőt érintő feljelentés elutasítása esetén az állam
helytállási kötelezettsége csak abban az esetben éled fel, ha a bűncselekménnyel okozott kár, illetve
sérelemdíj más módon nem térül meg. Ennek megfelelően akár az előbb említett megállapodások
tárgyát is képezheti, hogy az elkövető a bűncselekménnyel okozott kárt térítse meg, vagy a
bűncselekményt megelőző eredeti állapotot állítsa helyre. A feljelentés elutasítása esetén az állam
helytállási kötelezettsége az elkövető polgári jog szabályai szerinti kötelezettségének teljes körére
kiterjed, így amennyiben az elkövető közreműködése alapján vagy más okból, a polgári jogi
kötelezettség csak részben teljesül, úgy a fennmaradó részben az állam tartozik helytállni.
LX. Fejezet
A felderítés
A Javaslat a nyomozást felderítésre és vizsgálatra bontja. A nyomozás két szakaszát a gyanúsítotti
kihallgatás határolja el. A felderítés alapvetően azt célozza, hogy az eljáró hatóság
megbizonyosodjon arról, hogy milyen bűncselekményt, milyen módon követtek el és annak
elkövetésével ki gyanúsítható.
A Javaslat kiemelt hangsúlyt helyez a gyanúsított magatartására. A gyanúsított együttműködése,
beismerése esetén lehetőség nyílik az eljárás gyors befejezésére, akár a vizsgálati szakasz teljes
elhagyására, vagy a bíróság előtti bizonyítás elhagyására, radikális csökkentésére. Mindezek okán a
felderítés során ugyan lehetőség, de nem cél valamennyi bizonyíték megőrzésére törekvés, mert arra
444
esetleg indokolatlanul, öncélúan és az eljárás jelentős elhúzódását eredményező módon kerülne sor.
Így a tanúvallomással és a szakértői véleménnyel érintett adatok jellemzően kevésbé formális
módszerekkel, adatszerző tevékenységgel, adatgyűjtéssel is tisztázhatók, amelyek alapján a
gyanúsítotti kihallgatásra már sor kerülhet. A gyanúsított védekezésétől függően pedig indokolt
esetben megkezdődhet a bizonyítékok bírósági eljárásra történő konzerválása is. Természetesen a
gyakorlat számtalan esetben kimunkálhatja azokat a tipikus eseteket, amelyekben a tanúk
kihallgatása, szakértői vélemény készítése nem mellőzhető, illetve valóban indokolt. Ezt
indokolhatja különösen a tanú nehéz elérhetősége, a terhelt beazonosításáig várható jelentős
időmúlás, olyan bűncselekmények meghatározása, amelyek nyomozása érdemben nem kezdhető
meg szakértő bevonása nélkül. A nyomozó hatóság feladata, hogy az ilyen esetekben alkalmazható
rugalmas gyakorlatot kialakítsa.
A 383-384. §-hoz
A felderítés során a jelenlét korlátozott, a Javaslat a sértett esetében nevesít olyan eljárási
cselekményeket, amelyeken a sértett akkor is részt vehet, ha az eljárási cselekménynek egyébként
nem alanya.
A feljelentés nem a nyomozás része, ezért a szóban tett feljelentés alkalmával jelen lévő
személyekre nézve a 377. § rendelkezései az irányadóak.
A vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt jelenléti jogára az 57-58. § általános rendelkezéseit kell
alkalmazni, míg a segítők jelenlétére a XI. Fejezet rendelkezéseit, illetve a törvényes képviselő és
az ügygondnok esetében a 72-73. §-t.
A 385-389. §-hoz
A felderítés a gyanúsított első kihallgatásával fejeződik be, ezért a gyanúsítotti kihallgatás
szabályozására is e fejezetben került sor.
Az elkövetőt a védőhöz való jog már a gyanúsítás közlését megelőzően is megilleti, amelynek
biztosítására a Javaslat kiemelt figyelmet fordít. Ennek része, hogy a Javaslat szakított a hatályos
törvény azon lehetőségével, hogy ha a terhelt védőt kívánt meghatalmazni, akkor arra kötelező
védelem esetén három nap haladékot kapott. Ez a megoldás érdemben azt eredményezte, hogy az
eljáró hatóságok még kötelező védelem esetén is úgy foganatosíthattak eljárási cselekményeket,
hogy a terheltnek ténylegesen nem volt védője.
A Javaslat alapján a szabadlábon lévő terhelt esetében kötelező védelem esetén az idézéssel
egyidejűleg, fogva tartásba került terhelt esetében haladéktalanul, de még a kihallgatását
megelőzően védőt kell kirendelni. Egyéb esetben a terhelt gyanúsítotti kihallgatását megelőzően tett
nyilatkozatát követően nyomban kell döntést hozni a védő kirendeléséről.
Ha védő kirendelésére kerül sor, vagy a terhelt a kihallgatását megelőzően védőt hatalmaz meg, az
eljáró hatóság köteles legalább két órát biztosítani arra, hogy a védő a kihallgatáson megjelenjen. Ez
alatt az idő alatt a terhelt számára biztosítani kell a védővel való konzultáció lehetőségét. A
kihallgatás megkezdésére az értesítéstől számított két órán belül csak akkor kerülhet sor, ha a
gyanúsított a védőjével egyeztetni tudott, és a gyanúsított a kihallgatás megkezdéséhez hozzájárul.
A konzultáció nélküli gyanúsítotti hozzájárulás a védő jogainak egyoldalú korlátozásával járna,
ezért arra nem kerülhet sor. Ha a védő két órán belül nem jelenik meg, és távollétében az eljárás
nem folytatható, az eljáró hatóság a védő jelenlétét helyettes védő kirendelésével biztosítja.
Ki kell emelni, hogy a terhelt a hatékony védelemhez való jog alapján, a 387. § (5) bekezdése, a 39.
§ (1) bekezdés b) és e) pontja és (6) bekezdés rendelkezései szerint jogosult arra is, hogy az eljárási
cselekményt megelőzően - ha arra önhibán kívüli okból korábban nem volt lehetőségük - a
445
megjelent védőjével ellenőrzés nélkül tanácskozzon, amely legkorábban egy óra elteltével
szakítható félbe.
A 390. §-hoz
A felderítés a nyomozás ügyiratainak ügyészséghez történő megküldésével zárul, amelyre a
nyomozó hatóságnak nyolc nap áll rendelkezésre. Amennyiben a gyanúsítotti kihallgatás alapján a
terhelttel történő együttműködésnek lehet helye, a nyomozó hatóság erről külön, ha az ügyiratok
megküldése nehézségekbe ütközik, akkor még azt megelőzően beszámol az ügyészségnek. A
Javaslatnak a gyanúsított együttműködésének lehetőségével kapcsolatos külön tájékoztatásának
célja, hogy az eljárást gyorsító eszközök alkalmazását haladéktalanul biztosítsa. A Javaslat a
vizsgálati szakaszhoz tartozó együttműködési intézmények, az ügyészségi határozat vagy
intézkedés kilátásban helyezése, valamint az egyezség a bűnösség beismeréséről intézmények
tekintetében a 405. § (3) bekezdése, valamint 407. § (2) bekezdése alapján kifejezetten megteremti
annak lehetőségét, hogy azok a gyanúsított első kihallgatása során, a nyomozó hatóság útján is
alkalmazhatók legyenek. Ez, a Javaslatban látszólag megjelenő merev elhatárolással ellentétben, az
együttműködéses intézmények valóban hatékony alkalmazása érdekében az ügyészség és a
nyomozó hatóság rugalmas, a gyanúsított első kihallgatását megelőző időszakra is kiterjedő
együttműködését feltételezi.
A nyomozás célját és eszközrendszerét illetően a felderítés és a vizsgálati szakasz között nem
mutatható ki olyan éles elhatárolás, mint a nyomozás és a bírósági eljárás között. A nyomozás
hatékonysága a felelősségi viszonyok és döntési kompetenciák egyértelmű elhatárolása mellett
feltételezi a nyomozó hatóság és az ügyészség közötti folyamatos, az eljárás igényeinek megfelelő
együttműködést. Ennek lehetőségét a Javaslat nem, hogy nem zárja ki, de egyebek mellett az
említett rendelkezésekkel sugallja is az együttműködés szükségességét.
A nyomozás dinamikájához hozzátartozik, hogy a gyanúsítotti kihallgatást követően a nyomozó
hatóság az eljárást folytassa, feladatát továbbra is teljesítse. Erre az ügyiratok megküldésével
kapcsolatos rendelkezéstől, illetve az ügyészségi irányítás megkezdésétől függetlenül szükség van.
Ezt a Javaslat a vizsgálat szabályai között szabályozza.
LXI. Fejezet
A vizsgálat
A 391. §-hoz
A vizsgálat célja, hogy az ügyészség a nyomozás érdemi befejezéséről dönthessen. Erre sor kerülhet
közvetlenül a gyanúsítást követően, vagy további eljárási cselekmények foganatosítását, azaz a
nyomozás folytatását követően is. Az ügyészség a felderítés befejezését követően, az ügyiratok
megérkezésekor dönthet az előbb említett kérdésekben. Amennyiben a nyomozás befejezése nem
lehetséges, úgy a nyomozás folytatása során az ügyészségi döntés egy dinamikus folyamattá alakul
át, amely során az ügyészség a döntési lehetőségeket folyamatosan vizsgálja, és a felmerült új
körülmények alapján dönt. E döntési folyamatra az általános intézkedési határidő nem vonatkozik,
egyetlen korlátja, hogy a döntést a nyomozás határidején belül kell meghozni.
A Javaslatban megjelenő új nyomozási rendszerben az eljárás befejezésével kapcsolatos ügyészi
döntés a nyomozás részét képezi. Tekintettel arra, hogy a vádemelés is a nyomozás befejezésének
egyik módja, így eljárásjogi értelemben az ügyészség vádemeléssel kapcsolatos döntése is a
nyomozás része. A hatályos rendelkezésekhez képest ezért megszűnik a vádemelési szakasz
önállósága, a nyomozást a vádemelési szakasztól elkülönítő külön iratismertetetés, illetve a további
nyomozás elrendelésének külön intézménye. A nyomozást a nyomozást befejező döntés zárja le,
nem pedig egy nyomozás befejezésével kapcsolatos elkülönült nyomozó hatósági döntés.
446
Vádemelés esetén ezért a nyomozás mindaddig folyamatban van, amíg az ügyészség vádat nem
emel, így a további nyomozási cselekmények elrendelése fogalmilag kizárt. Ez ugyanakkor
lehetővé teszi azt is, hogy az ügyészség az eljárás befejezéséről rendkívül gyorsan, közvetlenül a
terhelti együttműködésről történő tudomásszerzést, illetve az ügyiratok megismerését követően,
minden további külön formális eljárási cselekmény foganatosítása nélkül döntsön.
A 392. §-hoz
Az ügyészség és a nyomozó hatóság kapcsolata a gyanúsítotti kihallgatást követően átalakul. A
felderítés során alapvetően az eljáró hatóságok saját meggyőződését kellett kialakítani. Ezzel
szemben - ha a vádemelés látszik indokolnak - a vizsgálat során az ügyészségnek már a vádemelést
követő bírósági eljárásban lefolytatandó bizonyítási eljárás követelményeit szem előtt tartva kell
meghatározni a bizonyítékok beszerzésének körét és módját. Erre figyelemmel a vizsgálati
szakaszban az ügyészség már irányító szerepet tölt be, és nem felügyeli, hanem érdemben határozza
meg az eljárás folytatását, irányát.
Az ügyészség irányítási feladatának feléledése nem eredményezheti, hogy a nyomozó hatóság a
szükséges eljárási cselekményeket se végezhetné el. A nyomozó hatóság a már említettek szerint
önállóan folytatja a nyomozást a vizsgálat során is, amíg az ügyészség az irányítási jogkörének
gyakorlását érdemben meg nem kezdi. Az eljárás dinamikája és az irányítás általános jellege okán a
nyomozó hatóság a vizsgálat során is önállóan járhat el, ha az eljárási cselekmény lefolytatását
késedelmet nem tűrő ok indokolja, vagy ha az eljárási cselekmény az ügyész által elrendelt eljárási
cselekményhez szükségszerűen kapcsolódik.
Annak érdekében, hogy a felderítés, vizsgálat szakmai feladatai megfelelően elváljanak, és az
ügyészségnek ne kelljen egy szervezetidegen feladatot ellátnia pusztán azért, mert a nyomozás
során gyanúsítotti kihallgatásra került sor, a Javaslat a tárgyi, illetve személyi kört illetően
differenciált megközelítést alkalmaz. Ha a nyomozás tárgyát több bűncselekmény képezi, a
nyomozás a gyanúsítással nem érintett bűncselekmények vonatkozásában továbbra is quasi
felderítési szakban marad. Ugyanez igaz, ha a gyanúsítással érintett bűncselekmény további
elkövetőit kell beazonosítani, felderíteni. Egy eljáráson belül az irányítás, felügyelet feladata nem
osztható meg, ezért eljárásjogi szempontból a gyanúsítotti felelősségre vonást követően az eljárás
ügyészi irányítás alá kerül. Ennek ellenére a quasi felderítési szakban maradt részekben a nyomozó
hatóság önálló rendelkezése, illetve a felderítési szakaszhoz igazodó beszámolási kötelezettség
marad érvényben. Az ügyészség irányítási funkciójának feléledésével ugyanakkor e törvényi
rendelkezésektől az ügyészség eltérhet, és a quasi felderítési szakban maradt tárgyi, illetve személyi
kört illetően is részben, vagy egészben gyakorolhatja irányítási jogát.
A nyomozás során a felderítés és vizsgálat fenti összefonódásai mellett nem kizárt az sem, hogy a
vizsgálat alakul át teljes egészében felderítéssé. Ha ugyanis a gyanúsítottal - de kizárólag vele
szemben - a nyomozást megszüntették, vagy a gyanúsítás elleni panaszra vonatkozó rendelkezések
alapján a gyanúsított ezen minősége megszűnt, más, a vizsgálatot megalapozó gyanúsítás hiányában
a nyomozó hatóság ismételten a felderítés szabályai szerint, ügyészségi irányítás nélkül jár el.
A 393. §-hoz
A vizsgálati szakasz jelenléttel kapcsolatos rendelkezéseit a terhelt és a védő eljárásba történő
belépése teszi szükségessé. E körben a Javaslat érdemi változást nem tartalmaz. A jelenlét részben
az eljárási cselekmény sürgőssége, illetve különleges bánásmódot igénylő személy védelme
érdekében korlátozható, amelyről a terheltet és a védőt utólag tájékoztatni kell. A tájékoztatást
illetően a Javaslat nem tartalmaz formakényszert. Ha a jelenlét korlátozását, adott esetben az
eljárási cselekmény tartalmának utólagos megismerésére figyelemmel a terhelt és a védő nem
kifogásolja, úgy a hatóságnak további feladata nincs. Indítványra ugyanakkor a jelenlét
korlátozásáról utólag határozatot kell hozni, amely ellen a terhelt és a védő panaszt terjeszthet elő.
447
Ha a jelenlét korlátozását - pl. a különleges bánásmódot igénylő személyek védelme érdekében -
törvény írja elő, az utólagos értesítésre nem kerülhet sor.
LXII. Fejezet
Az eljárás felfüggesztése
A 394. §-hoz
A Javaslat az eljárás felfüggesztését a nyomozás szervezetrendszeréből adódóan kizárólag
ügyészségi hatáskörbe, vagy ügyészségi és nyomozó hatósági hatáskörbe tartozó, továbbá
mérlegelést nem biztosító és a hatóság mérlegelésén nyugvó esetekre osztja. Meg kell jegyezni,
hogy az előbbi esetek is lényegében a hatóság mérlegelésén alapuló döntésén alapulnak, vagy egyéb
feltételhez kötöttek, így ezek sem tekinthetők hétköznapi értelemben vett kötelező eseteknek.
A mérlegelést nem biztosító esetekhez képeset ugyanakkor lényegesen szélesebb az ügyészség vagy
a nyomozó hatóság döntési lehetősége, így például az elkövető ismeretlen, vagy külföldön
tartózkodása esetén lehetőség van a terhelt távollétében történő vádemelésre. Jogsegély
teljesítésével kapcsolatos megkeresés esetén a nyomozás nyilvánvalóan folytatható, ha a
teljesítéssel egyidejűleg Magyarországon elvégezhető eljárási cselekmények vannak. Ha európai
elfogatóparancs vagy a nemzetközi elfogatóparancs alapján más állam hatósága az elkövető
átadását vagy kiadatását elhalasztotta, az eljárás felfüggesztése helyett lehetőség van a terhelt
ideiglenes átadásának kezdeményezésére. Látható tehát, hogy a mérlegelésen alapuló esetekben az
eljáró ügyészségnek, illetve nyomozó hatóságnak tényleges döntési lehetősége van az eljárás érdemi
folytatása, vagy felfüggesztése között.
A Javaslat kizárja a közvetítői eljárás és a feltételes ügyészi felfüggesztés egymást követő
alkalmazását. Mindkét intézmény tekintetében meghatározható az a - bűncselekmény jellegéhez,
illetve a terhelt személyéhez köthető - esetkör, amelynél az elterelés adott formájának alkalmazása
indokolt. A két diverziós intézmény egymást követő alkalmazása ezért nem egyeztethető össze azok
jellegével, céljával. Ugyancsak ellentétes lenne az intézmények rendeltetésével, ha egy sikertelen
alkalmazás esetén a terhelt újabb lehetőséget kapna az eljárás elterelésére.
A 395. §-hoz
Az eljárás felfüggesztésére a gyanúsított külföldön tartózkodása, előzetes kérdésben hozott döntés
beszerzése érdekében a külön eljárás kezdeményezése, valamint jogsegély iránti megkeresés
teljesítése esetén a Javaslatban meghatározott időtartamra kerülhet sor. A Javaslat ezen
rendelkezéseken túlmenően a közvetítői eljárás, valamint a feltételes ügyészi felfüggesztés
részletszabályainál tartalmaz rendelkezést az eljárás felfüggesztésének tartamára nézve.
A 396. §-hoz
A felfüggesztett eljárás az eljáró hatóság rendelkezése alapján folytatódik. Amennyiben azonban a
Javaslat rendelkezései alapján meghatározott időtartamra kerül sor az eljárás felfüggesztésére, e
tartam elteltével az eljárás külön hatósági döntés nélkül is folytatódik. Ez az irányadó közvetítői
eljárás, valamint a feltételes ügyészi felfüggesztés céljából történt felfüggesztések esetében is.
A 397. §-hoz
A Be. rendelkezéseinek, és a felfüggesztés intézmény jellegének megfelelően a felfüggesztés
tartama nem számít bele a nyomozás 351. § (2) bekezdésében meghatározott határidejébe. A
felderítés során e rendelkezésnek nincs érdemi jelentősége. A vizsgálat során a határidő számítása
során kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a nyomozás és annak határideje - amennyiben
448
határidő tűzésére került sor - a 396. § (4) bekezdése alapján külön rendelkezés nélkül folytatódik a
felfüggesztés lejártával.
A Javaslat a 397. §-ban rendezi a felfüggesztésről rendelkező határozat kézbesítését, azonban a
határozat elleni jogorvoslatra - annak jogcíme, valamint az érintetti kör szerint differenciált módon
-	a Javaslat egyéb különös rendelkezései irányadóak.
LXIII. Fejezet
Az eljárás megszüntetése
A 398. §-hoz
A feljelentés elutasításához hasonlóan a Javaslat az eljárás megszüntetése körében sem változtat a
Be.-beli okok tartalmán, de azokat a felderítés és vizsgálat jellegéhez igazítja.
A hatályos törvényben külön szereplő, a nyomozás és a vádemelés mellőzésével kapcsolatos
döntést a Javaslat nem csupán egységesíti, de az eljárás kezdetétől lehetővé teszi. A hatályos
rendelkezések alapján a nyomozás mellőzésére csupán a gyanúsítottal szemben, azaz a gyanúsítást
követően, egy már felderített ügyben nyílt lehetőség. Ez indokolatlan terhet rótt a büntetőügyben
eljáró hatóságokra, hiszen a tényállást a gyanúsításhoz szükséges mértékben fel kellett deríteni. A
Javaslat a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentéktelen cselekmények
vonatkozásában a mellőzést már az elkövetővel szemben is lehetővé teszi, így az eljárás
megszüntetésére e cselekmények vonatkozásában akár a nyomozás kezdetén is lehetőség nyílik.
Természetesen az elévülési időn belül az eljárás folytatása utóbb e cselekmény vonatkozásában sem
kizárt, ha a büntetőjogi felelősségre vonás indokolttá válik.
A Javaslat a Btk. 3. § rendelkezéseinek megfelelően egyértelművé teszi, hogy a Btk. 3. § esetén a
legfőbb ügyész rendelkezésének hiánya nem azonos a joghatóság hiányával. Ilyen cselekmények
vonatkozásában a magyar hatóságoknak van joghatósága az eljárás folytatására, az eljárás
megindítása, vagy ha ez a körülmény az eljárás folyamatában merül fel, az eljárás folytatása
azonban egy törvényi feltételhez kötött.
A Javaslat a magánvádra, közvádra üldözendő bűncselekményekkel összefüggésben a feljelentés
elbírálásánál és elutasításánál kifejtetteknek megfelelően az eljárás megszüntetésének esetei között
is megszüntetési okként rendezi, ha az eljárás adatai alapján a cselekmény nem közvádra
üldözendő, így egyebek mellett egyértelműen szabályozva a pótmagánvádló vagy a magánvádló
fellépésének viszonyát is.
A (2) bekezdés c) pontja rendezi az eljárás megszüntetését, ha arra törvényben meghatározott egyéb
büntethetőséget megszüntető okból kerül sor. Ilyen okok
-	a tevékeny megbánás,
-	a Btk. különös részében meghatározott, és a 417. §-a alapján feltételes ügyészi
felfüggesztés alapját képező megszüntetési okok, valamint
-	a feltételes ügyészi felfüggesztés 416. § alapján alkalmazott mérlegelhető esete.
Ezzel összefüggésben ki kell emelni, hogy a Javaslat a 420. § (1) bekezdésében teszi egyértelművé,
hogy a feltételes ügyészi felfüggesztés mérlegelhető esete esetén - amennyiben arra törvényesen
került sor, és a terhelt a felfüggesztés tartama alatt sem tanúsított olyan magatartást, amely okán az
eljárás folytatásának van helye - az előírt magatartás tanúsítása, illetve a felfüggesztés tartamának
eredményes eltelte büntethetőséget megszüntető ok.
A Javaslat nem kívánt szakítani a Be. ismeretlen elkövető esetén alkalmazott azon dogmatikai
megközelítésével, hogy ilyen esetekben a büntetőügyben eljáró hatóságok törvényi kötelezettsége
az elkövető beazonosítása, büntetőjogi felelősségre vonása, ezért - a korábban e tekintetben
449
többször is ilyen tartalommal változott szabályozással ellentétben - az eljárás megszüntetésére nem
kerülhet sor. A Javaslat ugyanakkor figyelemmel van arra, hogy az esetek túlnyomó többségében az
eljárás megjelölt okból történt felfüggesztését követően az eljárás elévülés miatt történő
megszüntetésére kerül sor. Az ezzel összefüggő adminisztratív terhek csökkentését szolgálja a 394.
§ (9) bekezdésének, valamint ahhoz kapcsolódóan a 398. § (5) és (6) bekezdésének szabályozási
rendszere. A szabályozás a büntetőeljárásban részt vevő személyek - elsősorban a sértett -
önrendelkezésén alapuló módon, az eljárásjogi garanciák érdemi sérelme nélkül képes, a különösen
az eltelt időre figyelemmel jelentős adminisztratív terhek csökkentésére.
A 399. §-hoz
A feljelentés elutasításánál kifejtettek szerint a fedett nyomozó, illetve a rendőrség belső
bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervének tagja által szolgálati feladatuk
teljesítése során elkövetett bűncselekményeket a Javaslat büntethetőséget kizáró okként a leplezett
eszközök között rendezi.
A 400. §-hoz
A megszüntetett eljárás folytatásának szabályai a Be. rendelkezéseihez képest érdemben nem
változtak, a nyomozás folytatását az ügyészség, ha a nyomozást a nyomozó hatóság szüntette meg,
akkor a nyomozó hatóság, továbbá ha az eljárást az ügyészség szüntette meg, a felettes ügyészség is
elrendelheti. A Javaslat ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy meghatározott személlyel szemben az
eljárás folytatására - így a vádemelésre is - panasz hiányában hivatalból csak az eljárás
megszüntetésétől számított egy hónapon belül van lehetőség. Amennyiben az ügyészség ezen
időpontot követő felülvizsgálat során észleli az eljárás folytatásának - így a vádemelésnek is -
szükségességét, úgy arra csak a nyomozási bíró döntése alapján kerülhet sor.
A 401. §-hoz
Az eljárás megszüntetése a nyomozás során is olyan érdemi döntés, amely esetén tételesen indokolt
meghatározni, hogy arról a határozat közlése útján az eljárás mely résztvevői értesüljenek. Ennek
megfelelően részben a jogorvoslati joggal összefüggésben, részben tájékoztatási célból a Javaslat
rögzíti, hogy az eljárást megszüntető és a megszüntetett eljárás folytatását elrendelő határozatot a
gyanúsítottal, a védővel, a sértettel, a feljelentővel és a magánindítvány előterjesztőjével kell
közölni. Ha az eljárás megszüntetése következtében a kártalanítás feltételei fennállnak, a
kártalanítás lehetőségére a szükséges tájékoztatás megadásával már az eljárást megszüntető
határozatban fel kell hívni a figyelmét.
A Javaslat a kézbesítés kifejezés alkalmazásával teszi egyértelművé, hogy az eljárást megszüntető
határozat kihirdetés útján nem közölhető.
A 402. §-hoz
A Javaslat a büntetőeljárás gyorsítása, egyszerűsítése végett különös hangsúlyt helyez az elterelés
intézményrendszerére, így remélhető, hogy a jövőben az ügyészi döntésekkel befejeződő eljárások
száma növekszik. Ez ugyanakkor együtt jár az ügyészségi, quasi bűnösséget megállapító döntések
alkalmazásának szaporodásával is, ezért elkerülhetetlenné vált az ilyen esetekben felmerülő
bűnügyi költségek viselésének rendezése. A Javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy az
ügyészség az eljárás tevékeny megbánás alapján, feltételes ügyészi felfüggesztése tartamának
eredményes elteltét követő, valamint megrovás alkalmazásával történő megszüntetése esetén a
terheltet a bűnügyi költségek, vagy azok egy részének megfizetésére kötelezze. Az eljárás ilyen
módokon történő megszüntetésére kizárólag a terhelt előzetes vagy utólagos jóváhagyásával
kerülhet sor, így a bűnügyi költség viselésére kötelezés nem sérti az ártatlanság vélelmét, valamint
azt az alapelvet, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségéről kizárólag a bíróság dönthet. Annak
450
érdekében azonban, hogy biztosított legyen a bűnügyi költségre kötelezésnek az ügyészségtől
független felülvizsgálatának lehetősége, a Javaslat a kérdésben megteremti a nyomozási bíróhoz
fordulás, a bírósági felülbírálat lehetőségét.
A 403. §-hoz
A Javaslat a dogmatikai tisztaság jegyében és kodifikációs megfontolásokból nem tartalmazza
külön szerkezeti egységben az eljáró szervek végrehajtási feladatait, amelyek eddig a Be. XXX.
Fejezet II. Címében szerepeltek. Az említett rendelkezések közül a bűnügyi költség, illetve a
rendbírság megfizetésére adott halasztásra vagy részletfizetés engedélyezésére vonatkozó
szabályokat a Javaslat az eljárás különböző szakaszainak megfelelően, az eljárás folyamatába
integrálva, több helyen szabályozza. Így a halasztásra vagy részletfizetésre vonatkozó
rendelkezések az ügyészség által történő bűnügyi költség megfizetésére való kötelezés esetén az
eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezések között, a bírósági szakaszban a rendbírság
vonatkozásában a tárgyalás vezetése, méltóságának megőrzése és rendjének fenntartására
vonatkozó szerkezeti egységben, a bűnügyi költség tekintetében a nyomban bejelentett kérelem
esetén az elsőfokú bíróság ügydöntő határozataira vonatkozó fejezetben, míg a jogerős ügydöntő
határozat meghozatalát követően bejelentett kérelemre vonatkozó szabályok a különleges eljárások
szabályai között szerepelnek.
A Javaslat a halasztás és részletfizetés engedélyezésével kapcsolatban megtartja a hatályos
szabályozás főbb vonásait, azon csupán napjaink életviszonyainak megfelelő korrekciót hajt végre,
tízezer helyett immár ötvenezer forint összegig engedélyezhető halasztás vagy részletfizetés a
végrehajtó által foganatosított foglalás bevárása nélkül.
LXIV. Fejezet
Ügyészségi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezése
A 404-406. §-hoz
A Javaslat terhelti együttműködéssel kapcsolatos intézményrendszerének kiindulópontja annak
megteremtése, hogy az ügyészség és a terhelt kapcsolatba léphessen egymással az eljárás időszerű
és kiszámítható befejezésének elősegítése érdekében. A terhelti együttműködés bevezetésével a
Javaslat nem törekszik a terheltekkel történő alkudozás lehetőségének megteremtésére. Az
ügyészség által kilátásba helyezhető intézkedések és határozatok tartalmát nem az eljárás
résztvevői, hanem az eljárási törvénynek az egyes intézményeket szabályozó rendelkezései
határozzák meg. Az együttműködés kezdeményezése ezért nem eredményezhet a büntetőeljárás
céljával ellentétes megállapodásra törekvést.
A Javaslatban bevezetett intézményrendszer alapja, hogy az ügyészség érdemi rendelkezése alatt
álló megszüntetési lehetőségek (közvetítői eljárás, feltételes ügyészi felfüggesztés, vádemelés
meghatározott módjával kapcsolatos döntés) alapvetően a terhelt beismeréséhez, előzetes, vagy
utólagos hozzájárulásához kötöttek. A Javaslat a vádemelés vizsgálati szakaszba olvasztásával
jelentős lépést tett annak irányába, hogy az ügyészi rendelkezés alatt álló döntések meghozatalát
előre hozva az eljárás felgyorsulhasson. Az ügyészi intézkedés kilátásba helyezésével a Javaslat
ezen is túllépve közvetlenül annak teremti meg a lehetőségét, hogy az ügyészség és a védelem
kezdeményezőként is felléphessenek az eljárás befejezésével kapcsolatos döntés előre láthatóvá
tétele végett.
Az együttműködés célja alapvetően a terhelt beismerésének biztosítása, amellyel egyes ügyészségi
döntések lehetősége megnyílik. Ezért a Javaslat nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy az
ügyészségi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezésére akár a gyanúsítást követően, de még a
terhelti vallomás megtétele előtt sor kerüljön. A terhelt ebben az esetben már az ügyészség
451
tájékoztatásának tudatában tehet érdemi vallomást. Ennek ellenére nem kizárt az intézmény
alkalmazása akkor sem, ha a terhelt már beismerő vallomást tett, azonban meghatározott ügyészségi
döntések alkalmazása további feltételhez - így más büntetőügy felderítésében, bizonyításában
történő együttműködéshez, a sértett polgári jogi igényének megtérítéséhez, feltételes ügyészi
felfüggesztés esetén előírható magatartási szabály teljesítésének vállalásához - is köthető.
Az ügyészség, illetve a védelem különösebb formai és tartalmi kényszer nélkül, akár a nyomozó
hatóság közreműködésével is kezdeményezőként léphet fel. A kezdeményezett intézkedés törvényi
szabályai a kezdeményezésre figyelemmel nem változnak, így a terhelt együttműködése sem
pótolhat hiányzó törvényi feltételeket. Így például még a terhelt együttműködése esetén sincs helye
öt évet meghaladó bűncselekmény esetén a feltételes ügyészi felfüggesztés kilátásba helyezésének,
vagy akkor sem, ha a feltételes ügyészi felfüggesztés kilátásba helyezését más kizáró ok
akadályozza. A joggyakorlat feladata annak kidolgozása, hogy a kezdeményezés módját, pontos
formai és tartalmi elemeit kidolgozza.
Az ügyészségi döntés diszkrecionális jellegéhez, illetve a formakényszer elmaradásához tartozik,
hogy a védelem oldaláról érkező kezdeményezés elutasítása sem formához kötött, indokolást
igénylő döntés. A Javaslat alapján az együttműködés intézménye nem terhelti jogosultságként került
meghatározásra, hanem az eljárást gyorsító, a sértetti, bűnüldözési érdekeket is szem előtt tartó
lehetőségként. Erre figyelemmel a terheltnek nincs joga jogorvoslathoz sem, ha az ügyészség a
kezdeményezéssel kapcsolatban elutasító döntést hoz.
Az alkalmazhatóság elősegítése érdekében a Javaslat e körben rugalmas szabályokat tartalmaz,
garanciális szempontból, az intézmény kiszámíthatósága érdekében szükséges annak szabályozása,
hogy a terhelt elfogadó nyilatkozata egy írásbeli tájékoztatáson alapuljon. Nem kizárt formai
kötöttségek nélkül tájékoztatás és kapcsolatfelvétel, amely során az ügyészség, illetve a terhelt
együttműködési szándéka vagy annak kizártsága tisztázható. Ugyanakkor a terhelti hozzájárulásnak
már utólag pontosan rekonstruálható, írásbeli tájékoztatáson kell alapulnia. A Javaslat a hatékony
jogalkalmazás elősegítése érdekében a tájékoztatásnak a gyanúsítotti kihallgatásról készült
jegyzőkönyvben történő rögzítését is lehetővé teszi, de a gyakorlat más, még hatékonyabban
alkalmazható, ugyanakkor kellő garanciát jelentő módszereket is kidolgozhat.
A 404. § (3) bekezdése alapján az ügyészség a kilátásba helyezett határozat vagy intézkedés
meghozatalát, illetve alkalmazását egyéb feltételekhez kötheti. Nyilvánvaló, hogy nem szabható
olyan feltétel, amely az egyes érintett intézménnyel ellentétes lenne, így a sértett számára nyújtandó
jóvátétel nem szabható a közvetítői eljárás (amelynek ez a célja), vagy a feltételes ügyészi
felfüggesztés (amely keretei között kerülhet sor ennek előírására) alkalmazásaként. Ugyanez
indokolja, hogy nem köthető magatartás teljesítéséhez a feltételes ügyészi felfüggesztés
alkalmazása sem, mert ez azt eredményezné, hogy az ügyészség az intézmény céljának
megkerülésével a feltételes ügyészi felfüggesztés esetén alkalmazható magatartási szabályt akként
írhatná elő, hogy az a terhelt számára nem jár a feltételes ügyészi felfüggesztés következményeivel,
a büntethetőség megszüntetésével. Azonos indokok alapján kizárt az együttműködés előírása a (2)
bekezdés c) pontja esetén.
A 404. § (3) bekezdésében meghatározott feltételek teljesítésére a terheltnek az ügyészi határozat
meghozataláig van határideje. A Javaslat nem zárja ki, hogy az ügyészség a határozat vagy
intézkedés kilátásba helyezésével kapcsolatos tájékoztatásában az előírt magatartási szabály
teljesítését olyan határidőhöz kösse, amely egyébként összeegyeztethető a konkrét kilátásba
helyezett ügyészségi döntés meghozatalával kapcsolatos, valamint az általános törvényi
rendelkezésekkel.
A tartalmi és formai előírások részletes szabályozásának elmaradását az teszi lehetővé, hogy -
szemben a következő fejezetben szabályozott egyezség esetében - a kilátásba helyezett érdemi
intézkedés az ügyészség rendelkezése alatt áll. A tájékoztatás és megállapodás egyetlen garanciális
452
követelménye, hogy ha a terhelt az ügyészség által meghatározott feltételeket teljesítette, az
ügyészség oldalán kötöttség keletkezzen. Ennek hiányában a megállapodás a terhelt számára
kiszámíthatatlan, visszaélésre alapot adó helyzetet teremtene.
A vádemelés intézményrendszerének tartalma okán az ügyészi intézkedés kilátásba helyezése a
vádemelés törvényességét nem érintheti, a tájékoztatásban szereplő feltételek teljesítése a terhelt
büntethetőségét nem szüntethetik meg. Ebben a feltételrendszerben az együttműködés
visszaélésszerű alkalmazásának kizárására egyedül a megállapodáson alapuló eredmény
felhasználásának korlátozása lehet alkalmas. A Javaslat ennek érdekében a megállapodás
megsértése esetén nem csupán a terhelt megállapodás kilátásba helyezésére figyelemmel tett
beismerő vallomásának bizonyítékként történő felhasználását zárja ki, de valamennyi e vallomás
alapján beszerzett további bizonyítási eszköz felhasználást is.
A Javaslat csak a megállapodással ellentétes ügyészi döntés, illetve mulasztás esetén zárja ki a
felhasználhatóságot, ezért ha a terhelt a megállapodásban foglaltakat teljesíti, az ügyészség a
megállapodásban szereplő határozatot meghozza vagy intézkedést alkalmazza, a terhelt vallomása -
a terhelti vallomás általános szabályai szerint - abban az esetben is felhasználható, ha például utóbb
a feltételes ügyészi felfüggesztés nem vezet eredményre.
Az intézmény hatékony működése, és a tisztességes eljáráshoz való jog megköveteli azt is, hogy az
elutasított terhelti kezdeményezés eredményét se lehessen bizonyítékként felhasználni. A bíróság
befolyásolás mentességének biztosítása végett ilyen esetben a Javaslat nem csupán deklarálja a
felhasználás tilalmát, de az ezzel kapcsolatos tájékoztatás nyújtását, illetve az ügyiratok továbbítását
is megtiltja.
A terhelti oldalon jelentkező kötelezettség szankciója mindezzel ellentétes, vagyis a kilátásba
helyezett intézkedés feltételeinek nem teljesítése, vagy azzal ellentétes magatartás tanúsítása esetén
az ügyészség megállapodáshoz kötöttsége megszűnik, egyúttal a terhelt megállapodásra
figyelemmel tett vallomása, valamint az e vallomás alapján beszerzett további bizonyítási eszközök
felhasználhatósága biztosított. Az intézmény diszkrecionális, rugalmas alkalmazáson alapuló
kialakítása okán ugyanakkor nem kizárt, hogy az ügyészség akkor is a megállapodásnak megfelelő
döntést hozzon, ha az előírt magatartási szabályok teljesítésére csak részlegesen került sor, vagy
azok teljes körű teljesítése várhatóan csak az ügyészség döntését követő időpontban történik meg.
A Javaslat annak érdekében, hogy a terhelt a megállapodással összefüggésben a törvényes
lehetőségeit, a megállapodás tartalmát, annak következményeit pontosan megismerhesse,
jognyilatkozatát kellő körültekintéssel tehesse meg, külön nevesíti, hogy megállapodás
kezdeményezése esetén az eljáró hatóság a terhelt indítványára köteles védőt kirendelni. További,
az együttműködés intézményének alkalmazását biztosító szabály, hogy önmagában a
kezdeményezés tényének bizonyítékként történő felhasználása kizárt.
LXV. Fejezet
Egyezség a bűnösség beismeréséről
A 407. §-hoz
A jogintézmény előzményének a Be. XXVI. Fejezetében szereplő lemondás a tárgyalásról külön
eljárás tekinthető, amely azonban a szabályozás többszöri módosítása ellenére sem működik
rendeltetésszerűen, ezért a Javaslat a terhelttel való megegyezés szabályait a bűnösség elismerésére
irányuló egyezségként szabályozza újra.
A Javaslat célként tűzte ki a büntetőeljárásban a terhelti együttműködés fokozását, hiszen egy, a
tisztességes eljárás követelményeinek is megfelelő konszenzuális eljárás az állam oldalán idő- és
költségmegtakarítást, a terhelt oldalán enyhébb szankcionálást, a sértett oldalán biztos jóvátételt,
453
míg a társadalom szempontjából azt eredményezi, hogy a bűncselekmény elkövetőjét biztosan
felelősségre vonják.
A terhelttel történő megegyezés az Alkotmánybíróság meghatározása szerint a büntetőeljárás
egyszerűsítését és gyorsítását szolgáló olyan jogintézmény, amelyben az állam lehetőséget teremt a
büntetőeljárás alá vont személy rendelkezési jogának érvényesülésére a bírósági eljárás formájának
megválasztásában. Az Alkotmánybíróság a 422/B/1999. AB határozatában iránymutató jelleggel azt
is rögzítette, hogy a tárgyalásról lemondás - a tisztességes eljárást biztosító szabályok mellett -
alkalmas eszköz arra, hogy társadalmi méretekben is hozzájáruljon az állami büntető igény észszerű
időn belüli elbírálásához, az igazságszolgáltatás megfelelően hatékony működtetéséhez. Ebből
következően a beismerő terheltek - a Btk. szerinti kedvezménnyel történő - ösztönzése
alkotmányos célt szolgál és semmilyen értelemben nem minősíthető arra irányuló állami
kényszernek, hogy feladják alkotmányos jogaikat.
A Javaslat a bűnösség elismerésére irányuló egyezség megkötésének folyamatát és lehetséges
tartalmi elemeit nem külön eljárásként, hanem az általános eljárás szabályai közt helyezi el,
kifejezésre juttatva, hogy egyezségnek helye van bármely ügyben és bármely bűncselekmény
esetén. A Javaslat ugyanakkor a terhelti együttműködéshez kapcsolódóan a terhelt számára
nyújtható kedvezmények fokozatosságát szem előtt tartva az egyezség megkötését kizárólag a
nyomozás során teszi lehetővé, azaz a vádemelést követően a terhelti együttműködés már csak az
előkészítő ülés során, a bűnösség beismerésében nyilvánulhat meg.
A Javaslat az egyezséghez vezető folyamatot is leegyszerűsíti és megszabadítja minden
szükségtelen formalizmustól, ennek megfelelően e folyamat három szakaszból, az egyezség
kezdeményezéséből, az egyeztetések lefolytatásából és végül az egyezség megkötéséből áll.
A Javaslat az egyezség megkötésének kezdeményezését mind a terhelt és a védő, mind az
ügyészség számára biztosítja, megszüntetve ezzel azt az indokolatlan korlátozást, amely szerint - a
Be. alapján - az ügyészség ilyen kezdeményező szerepben nem léphetett fel. Mivel garanciális
tartalmat nem hordozott az a Be. szerinti kötelezettség, amely szerint a kezdeményezés elfogadását
határozatba kell foglalni, a Javaslat értelmében a kezdeményezés és annak elfogadása vagy
elutasítása mentes minden formaságtól, a Javaslat ezért szükségtelennek tartja jegyzőkönyv és
különösen határozat készítését, emellett lehetőséget biztosít arra is, hogy az ügyészség a nyomozó
hatóságon keresztül közölje az egyezség kezdeményezésével kapcsolatos álláspontját.
A 408. §-hoz
Az egyezséghez vezető út kezdeményezést követő szakasza az ügyészség, a terhelt és a védő közötti
egyeztetés, amely szintén kötetlen, annak jegyzőkönyvben rögzítését a Javaslat nem kívánja meg,
ezzel ellenkezőleg, az egyeztetések hatékonyabb lebonyolítása érdekében a Javaslat kifejezetten
mellőzi az egyeztetés formaságaira vonatkozó szabályokat és azt is megengedi, hogy a terhelt
hozzájárulásával a védő külön is egyeztessen az ügyészséggel.
Az egyeztetések a bűnösség beismerésére és az egyezségnek az adott ügy körülményeitől függő
tartalmi elemeire irányulhatnak, azonban a Javaslat egyértelműen megtiltja, hogy az egyezség
tárgyát képező bűncselekmény tényállása és jogi minősítése megbeszélés vagy vita tárgyát képezze,
e kérdésekben kizárólag az állam büntetőjogi igényét érvényesítő ügyészség dönthet.
A Javaslat előírja az ügyészség számára, hogy az egyeztetés megkezdésekor előzetesen ismertesse
álláspontját, azaz szintén kötetlen formában vázolja fel, az adott ügyben milyen tartalmú egyezség
megkötésére lát lehetőséget és ez - az egyezség megkötése esetén - milyen következményekkel
járhat.
A 409. §-hoz
454
Ha az ügyészség és a terhelt - akár védői közvetítéssel - az egyezség tartalmában megegyezett,
azaz sikerült szóbeli megállapodásra jutni a megkötendő egyezség valamennyi eleméről, akkor az
ügyészség a gyanúsítottat az általános szabályok szerint kihallgatja és immár jegyzőkönyvbe
foglaltan figyelmezteti arra, hogy az egyeztetések eredményeként körvonalazódott, írásban is
rögzíteni tervezett egyezség milyen konkrét következményekkel jár.
A figyelmeztetést és a terhelt erre adott válaszát követően az egyezséget is a gyanúsítotti kihallgatás
jegyzőkönyvébe kell foglalni. A Javaslat az egyeztetések tisztességének igazolása, valamint az
egyezség hitelességének biztosítása érdekében rögzíti, hogy az egyezséget tartalmazó
jegyzőkönyvet az ügyész, a terhelt és a védő kizárólag együttesen írhatja alá.
Ha az ügyészség, a terhelt és a védő nem kötött egyezséget, a Javaslat kizárja, hogy a
kezdeményezést, valamint az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratokat bizonyítékként, illetve
bizonyítási eszközként lehessen felhasználni. Ebben az esetben az ügyészség az egyezség
megkötésére irányuló kezdeményezésről nem tájékoztathatja a bíróságot és az ezzel összefüggésben
keletkezett ügyiratokat sem nyújthatja be a bírósághoz.
A 410. §-hoz
A terhelt az egyezségben a büntetőeljárás alapjául szolgáló valamennyi vagy akár csak egyes
bűncselekmények vonatkozásában is beismerheti a bűnösségét. Fontos megkötése azonban a
Javaslatnak, hogy a beismerés kizárólag a terhelt által elkövetett bűncselekményre irányulhat, azaz
az egyezség megkötését megelőzően a nyomozás során beszerzett adatokra és bizonyítékokra
támaszkodva az ügyészségnek is vizsgálnia kell, hogy a terhelt beismerése a valósághű tényállás
megállapításának igényével összhangban áll-e.
Az egyezség nélkülözhetetlen tartalmi elemei a bűncselekmény - vádirattal egyező formájú és
részletezettségű - leírása és Btk. szerinti minősítése, a bűnösség beismerése és a terhelt vállalása,
hogy ennek érdekében - akár az egyezséget tartalmazó jegyzőkönyvben, akár külön ügyiratban -
vallomást tesz, valamint a büntetés vagy az önállóan alkalmazható intézkedés meghatározása.
A Javaslat az egyezség tartalmi elemei közt is rögzíti, hogy a tényállást és a minősítést egyedül az
ügyészség állapítja meg. A Javaslat emellett az egyezségen alapuló eljárások sikeressége érdekében
abba a helyzetbe hozza az ügyészséget, hogy képes lesz garantálni az ajánlatának megfelelő
bírósági döntést, ezért a Javaslat megszünteti a Be. indokolatlan korlátozását és az a szankció
konkrét mértékét vagy tartamát is valamennyi egyezség kötelező tartalmi elemévé teszi. A büntetés,
vagy önállóan alkalmazható intézkedés nemének és mértékének vagy tartamának meghatározásánál
a Btk. rendelkezései az irányadóak, az egyezségkötésre figyelemmel biztosított anyagi jogi
kedvezmény mellett azonban a Btk.-nak a büntetés enyhítésére vagy a végrehajtás felfüggesztésére
vonatkozó rendelkezései is figyelembe vehetők.
A 411. §-hoz
Az egyezség nem szükségszerű tartalmi elemei közé a Btk.-ban meghatározottak szerint kiszabható,
illetve alkalmazható mellékbüntetés és a büntetés vagy intézkedés mellett is alkalmazható
intézkedés tartozik, de az egyezség kiterjedhet a bűnügyi költség egészének vagy egy részének
viselése alóli mentesülésre és az eljárás megszüntetésére az olyan bűncselekmény miatt, amelynek
az elkövetett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a terhelt felelősségre vonása szempontjából
nincs jelentősége.
Az egyezségben a terhelt vállalhatja, hogy az ügy vagy más büntetőügy bizonyításához
hozzájárulva az ügyészséggel, illetve a nyomozó hatósággal jelentős mértékben együttműködik, a
polgári jogi igényt rövid időn belül kielégíti, közvetítői eljáráson vesz részt, vagy egyéb, a feltétel es
ügyészi felfüggesztés keretében előírható kötelezettséget teljesít. Noha a felsoroltak az egyezség
455
fakultatív elemeit képezik, de a Javaslat nem zárja ki, hogy a társadalmi hasznosságot mérlegelve
azok vállalását az ügyészség is feltételéül szabja az egyezség megkötéséhez.
A Javaslat az egyezség köréből a Btk. értelmében kötelezően elrendelendő kényszergyógykezelést,
elkobzást, vagyonelkobzást és elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét kizárja.
LXVI. Fejezet
A közvetítői eljárás
A 412. §-hoz
A Javaslat a közvetítői eljárást a célján keresztül definiálja. Az intézmény célja, hogy a gyanúsított
és a sértett önkéntes részvétele alapján megegyezés, megbékélés jöjjön létre, amely a gyanúsított
jövőbeni jogkövető magatartását is elősegíti. A közvetítői eljárásnak a büntetőeljáráson is túlmutató
kívánatos hozadéka van, ezért a Javaslat a korábbinál jelentősen tágabb körben teszi
alkalmazhatóvá. Már nem csak a tevékeny megbánás anyagi jogi büntethetőséget megszüntető vagy
más kedvezményt engedő okkal összefüggésben alkalmazható, hanem attól függetlenül mindaddig,
amíg a közvetítői eljárás céljai elérhetők.
A Javaslat meghatározza azokat a feltételeket, amelyekre a jogalkotó úgy tekint, hogy hiányuk a
közvetítői eljárás céljainak elérését eleve lehetetlenné teszik. A közvetítői eljárás pozitív feltétele
ennek megfelelően a hozzájárulás, a gyanúsított beismerése, a jóvátétel valószínűsíthetősége,
valamint az, hogy közvetítői eljárás lefolytatása nem ellentétes a büntetőeljárás vagy a büntetés
céljaival. A közvetítői eljárás elérendő céljai nem szűnnek meg azáltal, ha a jóvátétel esetlegesen
korábban, a közvetítői eljárástól függetlenül már megtörtént. Az ilyen jóvátételt teljesítő
gyanúsítottak kizárása indokolatlan hátrányos megkülönböztetés lenne, ezért a közvetítői eljárás a
már teljesített jóvátétel esetén sem kizárt.
A 413. §-hoz
A Javaslat rögzíti a közvetítői eljárást megelőző eljárási szakasz szabályait. Az elterelés ösztönzése
érdekében adminisztratív terhet telepít a közvetítői eljárást megtagadó ügyészségre, és rögzíti az
adminisztratív kötelezettség teljesítésének időpontját. Eszerint, ha a gyanúsított vagy a sértett
indítványozza a közvetítői eljárás lefolytatását vagy előre nyilatkozik a hozzájárulásáról, de az
elterelés feltételei nem állnak fenn, az ügyészség köteles a megtagadásról határozatot hozni. Ha a
közvetítői eljárás feltételei azért nem állnak fenn, mert a nyilatkozó féllel szemben a másik fél még
nem nyilatkozott, úgy az ügyészség nem tagadhatja meg a kért eljárást, hanem előbb be kell
szerezni a hiányzó nyilatkozatot és csak ezután határozhat a megtagadásról. Hasonló a helyzet
abban az esetben is, ha gyanúsított az eljárásban még nem vesz részt, ezért őt nem lehet
nyilatkoztatni, ilyenkor az ügyészség csak a gyanúsított belépését követően szerzi be a nyilatkozatát
és a dönt a közvetítői eljárás kérdésében.
A 414. §-hoz
A közvetítői eljárás a Javaslatban eljárás felfüggesztési okként jelenik meg, de immár az eljárás
felfüggesztését jelentő más okokkal egy sorban, amely így a gyanúsítotti kihallgatást követően
bármikor alkalmazható. A felfüggesztés idejét a Javaslat határozza meg, arra főszabály szerint egy
alkalommal kerülhet sor. Speciális, a szabad megállapodás kialakítását elősegítő szabály, hogy a
közvetítői eljárás során tett nyilatkozat nem használható fel bizonyítékként a közvetítői eljárással
érintett ügyben. Nem kizárt ugyanakkor a nyilatkozatok bizonyítékként történő felhasználása akkor,
ha annak alapján újabb büntetőeljárás indul.
A 415. §-hoz
456
A Javaslat megtartotta azt a szabályozást, amely az eljárás közvetítői eljárás céljából való
felfüggesztésének időtartamát határozta meg, de a közvetítői eljárásban létrejött megállapodást
követő eljárást újraértelmezte. A közvetítői eljárás céljából az ügyészség hat hónapra függeszti fel
az eljárást. Az ügyészségnek lehetősége van a létrejött megállapodást hatályon kívül helyezni, ha a
megállapodás a közvetítői eljárásról szóló törvénybe ütközik. A büntetőügyekben alkalmazható
közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Bktv.) szerint ilyen ok
lehet, ha a megállapodásban foglalt kötelezettség jogszabálysértő, észszerűtlen vagy jó erkölcsbe
ütköző. A Javaslat az ügyészségnek öt napos határidőt állapít meg a megállapodás hatályon kívül
helyezésére, máskülönben úgy kell tekinteni, mintha a megállapodást törvényességi szempontból
nem kifogásolta volna. E megoldás biztosítja az indokolatlan adminisztratív terhek elkerülését. A
megállapodás érvényességéhez nem szükséges az ügyészség jóváhagyása, az öt napos határidő
ugyanakkor kiszámítható módon lerövidíti azt a bizonytalan időszakot, amely alatt a
megállapodással kapcsolatos esetleges ügyészi beavatkozásra várni indokolt. Az intézmény így a
megállapodás, és a megállapodás teljesítésének érdemi akadályozása nélkül, egyúttal a szükségtelen
formai kényszer mellőzésével biztosít lehetőséget az ügyészség részére az indokolt beavatkozásra.
A megállapodás hatályon kívül helyezése esetén a megállapodás törvénysértő feltételeinek
újratárgyalására kerülhet sor. Az ügyészségnek a megállapodás vizsgálatakor lehetősége van a
felfüggesztés határidejének tizennyolc hónappal történő meghosszabbítására, ha a megállapodásban
foglalt kötelezettség az eredeti határidőn belül nem teljesíthető. E hosszabbításra a felfüggesztés
tartama alatt bármikor sor kerülhet. Az ügyészség továbbá akkor is jogosult a felfüggesztés
határidejének ilyen meghosszabbítására, ha ennek szükségességét nem a felfüggesztés ideje alatt,
hanem annak lejárta után, az eljárás folytatódása után észleli. A meghosszabbítás mindkét esetben a
felfüggesztés kezdő időpontjától számított két évig tarthat.
A felfüggesztés tartamának lejártával az eljárás külön döntéshozatal nélkül folytatódik. Ekkor az
ügyészség a folytatott eljárás keretei között értékelheti, hogy a felfüggesztés a célját elérte-e, vagy
sem. Az ügyészség azonban a felfüggesztés tartama alatt is megállapíthatja, hogy a közvetítői
eljárás befejeződött. A közvetítői eljárás befejeződésének eseteit a Bktv. írja le, amely értelmében a
közvetítői eljárás akár eredményesen, akár eredménytelenül is befejeződhet. Ilyen esetben az
ügyészség az eljárás folytatásáról határoz, kivéve ha az eljárást más okból kell felfüggeszteni vagy
azt - akár tevékeny megbánás miatt, akár más okból - meg kell szüntetni.
Az eljárás folytatása, illetve folytatódása esetén ugyan nincs lehetőség újabb közvetítői eljárásra
vagy a korábbi vádemelés elhalasztásának megfelelő feltételes ügyészi felfüggesztésre, de külön
rendelkezés nélkül van lehetőség a nyomozás folytatására, további bizonyítás felvételére, ezért az
eredménytelen közvetítői eljárást sem követi szükségszerűen a vádemelés. A közvetítői eljárás ilyen
rendszerbeli elhelyezése visszahat alkalmazásának feltételeire is, mert a Javaslat alapján a
közvetítői eljáráshoz már nem szükséges a vádemeléshez szükséges bizonyossággal tisztázni a
tényállást, ugyanis a bizonyítás az esetlegesen eredménytelen közvetítői eljárást követően is
kiegészíthető. Ebben az értelemben a közvetítői eljárás egyetlen alaki feltétele a gyanúsítotti
kihallgatás, így a Javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy az elkövető együttműködési
hajlandóságára utaló körülmények esetén, egy rendkívül gyors adatgyűjtésen alapuló gyanúsítotti
kihallgatást követően közvetlenül, az elkövetéshez képest rendkívül rövid idő alatt sor kerülhessen a
közvetítői eljárás lefolytatására. A közvetítői eljárás megegyezést, megbékélést szolgáló feladata
leginkább az elkövetéshez közeli időben érvényesülhet, és a Javaslat az új szabályozási rendszerrel
ennek teremti meg a lehetőségét.
LXVII. Fejezet
A feltételes ügyészi felfüggesztés
A vádemelés elhalasztása helyébe lépő feltételes ügyészi felfüggesztés célja a gyanúsított olyan
magatartásának ösztönzése, amely az eljárás megszüntetéséhez vezet. Ennek érdekében a Javaslat
457
kettős rendszert vezet be: az általános, mérlegelésen alapuló feltételes ügyészi felfüggesztést, és a
Btk. Különös Részében meghatározott büntethetőséget megszüntető okra alapított feltételes ügyészi
felfüggesztést. Mindkét esetben olyan függő helyzet jön létre, amelyben a gyanúsított lehetőséget
kap a kívánatos magatartás tanúsítására.
A 416. §-hoz
Az általános feltételes ügyészi felfüggesztésre csak kisebb tárgyi súlyú ügyekben, a társadalomra
kisebb fokban veszélyes elkövetők esetén kerülhet sor, mert a súlyosabb esetekben a büntetőeljárás
és a büntetés célja nem az eljárás felfüggesztésével, hanem a büntetéssel érvényesíthető. A Javaslat
ezért a bűncselekmény jelentős tárgyi súlya mellett kizáró oknak tekinti, ha a terhelt többszörös
visszaeső, a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, ha a bűncselekménye halált okozott, vagy
a bűncselekményt akár a felfüggesztetett szabadságvesztés próbaideje, akár a végrehajtandó
szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el. A feltételes ügyészi
felfüggesztés alkalmazása kizárt próbára bocsátás, vagy más ügyben alkalmazott feltételes ügyészi
felfüggesztés hatálya alatt való elkövetés esetén is. Ilyen esetekben az újabb bűncselekmény
elkövetése az intézménnyel elérni kívánt cél megvalósulását zárja ki, hiszen az elkövető a
hatóságok által korábban biztosított kedvezménnyel élt vissza, így az újabb elterelés alkalmazásától
sem várható a gyanúsított magatartásának jövőbeni kedvező alakulása.
A feltételes ügyészi felfüggesztés idejét a Btk.-ban meghatározott különös részi tételkeretben,
legalább egy évben kell meghatározni, az kifejezhető években vagy években és hónapokban is.
A 417. §-hoz
A feltételes ügyészi felfüggesztés különös részi büntethetőséget megszüntető okkal összefüggő
eseteiben - ahogy a hatályos eljárási törvény a kábítószer birtoklása és a tartási kötelezettség
elmulasztása miatt indult ügyekben szabályozza - a Javaslat is jelentősebb érdeket tulajdonít a
megsértett jogi tárgy eltereléssel biztosított védelmének, mint az elkövető megbüntetésének. Az
anyagi jogban meghatározott, a terhelt eljárás megindulását követő magatartásától függő különös
részi megszüntető okok attól függetlenül érvényesülhetnek, hogy az eljárás felfüggesztésére sor
került. A Javaslat a büntethetőséget megszüntető okot képező terhelti magatartás tanúsításának
elősegítése érdekében valamennyi ilyen esetet átfogóan szabályozva teszi lehetővé az eljárás
felfüggesztését. A feltételes ügyészi felfüggesztés ezen esetében, ha a Btk. Különös Része lehetővé
teszi a terhelt eljárás megindulását követő magatartása alapján az eljárás megszüntetését, az
ügyészség a Btk.-ban meghatározott esetleges speciális kizáró okok vizsgálata mellett csak azt
mérlegelheti, hogy a megszüntetést eredményező magatartás mennyiben várható, a gyanúsított
készsége és képessége mennyiben valószínűsíti a magatartás kifejtését.
A büntethetőséget megszüntető ok teljesítését elősegítő felfüggesztés kedvezménye azonban nem
jár azon gyanúsítottaknak, akik esetében a korábbi elterelés sem vezetett eredményre, mert az
ugyanolyan bűncselekményt a korábbi feltételes ügyészi felfüggesztés vagy az ennek megfelelő
bírósági felfüggesztés ideje alatt követték el.
A feltételes ügyészi felfüggesztés tartama a büntethetőséget megszüntető okokat érintő speciális
esetben az általános, az ügyészség mérlegelésén alapuló szabályokkal ellentétben a törvényben
rögzített, egy éves időtartam.
A Javaslat a speciális eset feltételeinek fennállása esetén kötelezi a jogalkalmazót annak
alkalmazására, ezért kizárt a feltételes ügyészi felfüggesztés általános esete akkor, ha a speciális
eset alkalmazása várható, a kötelező feltételes ügyészi felfüggesztés tehát nem felváltható a
mérlegelésen alapuló általános esettel.
A 418. §-hoz
458
A Javaslat egyszerűsíti a feltételes ügyészi felfüggesztés esetén előírható magatartási szabályokat és
megszünteti a formakényszert a feltételes ügyészi felfüggesztés feltételeinek tisztázásakor. Az
elterelés általános feltételeinek tisztázásán túlmenően a Javaslat két további feltétel vizsgálatát
nevesíti, a gyanúsított teljesítési képességének és jóvátétel esetén a sértett hozzájárulásának
vizsgálatát. A gyanúsított teljesítési szándéka az előírt magatartási szabály utólagos elfogadásával
adott. Garanciális okból további vizsgálandó körülmény a terhelt gyógykezeléshez való
hozzájárulása.
A 419. §-hoz
A Javaslat az előírható magatartási szabályok és kötelezettségek katalógusát példálózva adja meg,
de főszabály szerint a sértett érdekében egy magatartási szabály előírását kötelezővé teszi: a
bűncselekménnyel okozott, összegszerűen meghatározható kár, vagyoni hátrány, adóbevétel-
csökkenés, vámbevétel-csökkenés, vagy a bűncselekmény elkövetési értéke megtérítésére a terheltet
kötelezni kell. Az ilyen kötelezettség előírása csak különös méltánylást érdemlő esetben
mellőzhető. A Javaslat elhagyja a hatályos szabályozásban szereplő, kötelezően előírandó más
magatartási szabályt, - a kábítószerrel kapcsolatos elterelésen való részvételt - mert ezen szabály
teljesítésére való külön kötelezés szükségtelen, hiszen a jogkövetkezmények és az eljáró hatóság
kioktatási kötelezettsége alapján világos, hogy a megszüntetést eredményező magatartás elmaradása
az eljárás folytatását vonja maga után.
A 420. §-hoz
A Javaslat büntethetőséget megszüntető okként határozza meg, ha a feltételes ügyészi felfüggesztés
általános esetében a függő időszak eredményesen eltelt, vagy a gyanúsított az előírt magatartást
tanúsította. Nem érvényesülhet ugyanakkor a büntethetőséget megszüntető ok, ha ugyan a feltételes
ügyészi felfüggesztés formálisan elérte célját, de utóbb válik ismertté, hogy a feltételes ügyészi
felfüggesztésre kizáró ok ellenére került sor. A formális eredményesség ellenére szintén nem szűnik
meg a cselekmény büntethetősége, ha az eljárás folytatását kell elrendelni, még abban az esetben
sem, ha erre az ügyészség mulasztása folytán csak a feltételes ügyészi felfüggesztés eltelte után
kerülhet sor.
Külön rendelkezés nélkül folytatódik az eljárás akkor, ha a felfüggesztés megállapított határideje
eltelt, más esetekben azonban külön kell határozni az eljárás folytatásáról. Mivel a feltételes ügyészi
felfüggesztés a gyanúsított utólagos konszenzusán alapuló eljárás, ezért szükségszerűen folytatni
kell a büntetőeljárást, ha a gyanúsított panasszal él a feltételes ügyészi felfüggesztés ellen. A
feltételes ügyészi felfüggesztés általános eseteiben az eljárás folytatására ad alapot az is, ha a
felfüggesztés tartama alatt elkövetett szándékos bűncselekmény miatt újabb gyanúsítotti
kihallgatásra kerül sor, vagy ez a gyanúsított távolléte miatt nem lehetséges. Szintén az eljárás
folytatását alapozza meg az is, ha a gyanúsított súlyosan megszegi az előírt magatartási szabályokat,
a kötelezettségeket vagy a pártfogó felügyelet szabályait, és kötelezettségének teljesítésére a
jövőben sincs kilátás. Ez utóbbi kör számottevő mérlegelési tevékenységet feltételez, ezért a
Javaslat panaszjogot biztosít az eljárás ilyen okból való folytatásának elrendelése ellen. A hatályos
törvénnyel szemben nem szerepel a Javaslatban az eljárás folytatásának okaként, ha utóbb állapítják
meg, hogy a döntésre kizáró ok ellenére került sor. A Javaslat a határozat ilyen okból történő
hatályon kívül helyezésére a nyomozás általános szabályai szerint, nem csupán a feltételes ügyészi
felfüggesztéssel összefüggésben biztosít lehetőséget.
A feltételes ügyészi felfüggesztés speciális eseteiben az eljárás folytatására elsősorban az adhat
alapot, ha a gyanúsított a büntethetőség megszűnését eredményező magatartást nem tanúsítja és erre
nincs kilátás. Úgyszintén az eljárás folytatására kerül sor azzal szemben, akinél az elterelés azért
nem érte el a célját, mert annak ideje alatt elkövetett ugyanolyan bűncselekménnyel megalapozottan
gyanúsíthatóvá válik. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a kötelező feltételes ügyészi
felfüggesztések esetén az eljárás folytatásának elrendelése az eljárásjogi törvény által biztosított
459
kedvezményes haladékot szünteti meg, ugyanakkor nyilvánvalóan nem zárja ki az anyagi jogi
szabályok érvényesülését, a büntethetőséget megszüntető okot eredményező magatartás - a
büntetőeljárás folytatódásától független - teljesítését.
LXVIII. Fejezet
A vádemelés
A 421. §-hoz
Az ügyészi szak Nyomozás Részbe való olvasztásából eredően a Javaslat a Vádemelés Fejezetében
csak a vádirattal és annak benyújtásával kapcsolatos eljárási szabályokat rendezi. A vádemelés a
Javaslatban is főszabály szerint a vádirat bírósághoz való benyújtásával történik. A Javaslat
deklarálja, hogy a vádemelés ellen nincs helye jogorvoslatnak.
A 422. §-hoz
A vádirat tartalmának szabályozására a Javaslat kétlépcsős rendszert vezet be. A vádirat törvényes
elemei között kötelező elemként sorolja fel a vádirat fogalmi elemeit, amelyek a hatályos
szabályozás törvényes vád fogalmának részét képező tartalmi legitimáció elemeinek feleltethetők
meg. Erre építve, mintegy második lépcsőként szabályozza a vádirat információs funkciót ellátó
további elemeit. A törvényes elemeket és a bizonyítási eszközök megjelölését a bíróság számon
kérheti az ügyészségen és végső soron anyagi jogerőt nem keletkeztető határozattal megszüntetheti
az eljárást, de további információs rendeltetésű elem hiánya nem képezheti a későbbiekben az
eljárás felfüggesztésének vagy a megszüntetésének alapját. Az előkészítő ülésen való egyezség
kialakítását támogatja, hogy az ügyész immár a vádiratban indítványt tehet meghatározott büntetés
vagy intézkedés mértékére, illetve tartamára nézve arra az esetre, ha a terhelt az előkészítő ülésen a
bűncselekmény elkövetését beismeri.
Mivel a vádirat benyújtása előtt elrendelt vagy fenntartott letartóztatás a tárgyalás előkészítése során
hozott határozatig tart, a bíróság döntéséhez a megfelelő időtartam biztosítása érdekében a
letartóztatás fenntartására tett indítványt tartalmazó vádirat benyújtása legalább tizenöt nappal meg
kell előzze a kényszerintézkedés határidejének lejártát.
A 423. §-hoz
A Javaslat megtartotta azt a szabályozást, miszerint a vádiratot továbbra is a bíróság kézbesíti a
vádlottnak, mert ezzel garantálható, hogy a bíróság a kézbesítés idejének - és ezzel együtt az
előkészítő ülés kitűzésére irányadó határidő kezdetének - az ismeretében, a védelem számára
megfelelő idő biztosításával tehesse meg további intézkedéseit. A Javaslat egyszerűsíti az iratok és
a további bizonyítási eszközök átadásának szabályait, a forma külön meghatározása nélkül írja elő,
hogy az ügyész köteles azokat a bíróság rendelkezésére bocsátani. Mivel a vádiratot a bíróság
kézbesíti, ahhoz, hogy e feladatát az eljárásban nem magyar nyelvet használó terhelt számára is
gördülékenyen elláthassa, az ügyészség köteles a vádirat e vádlottra vonatkozó részét lefordítva
benyújtani a bírósághoz.
Az eljárás tisztességének biztosításához a nemzetközi jogi és alkotmányos elvárások szerint az
szükséges, hogy a terhelt valamennyi, a vádemelés alapjául szolgáló iratot megismerhessen, de a
Javaslat ezen elvárásokat messzemenően meghaladva biztosít a terhelt és a védelem számára
iratnyilvánosságot a nyomozás vizsgálati szakában is. Az új rendszerben a vizsgálat során az
iratnyilvánosság csak szűk keretek között, kivételesen, egyedi rendelkezés alapján korlátozható.
Ezen elvárásra, valamint a korábban elkülönült nyomozás és a vádemelés egységesítésére
figyelemmel a Javaslat a formális, egységes iratismertetés helyett - a nyomozás általános szabályai
között elhelyezve - egy hónapos határidőt biztosít a terhelt és a védő számára, hogy az ügyiratokat
teljes terjedelemben megismerhesse, és az indítványait, észrevételeit megtehesse. A hatályos
460
szabályozáshoz képest újdonság, hogy az ügyészség a sértett mellett minden olyan személyt értesít
a vádemelésről, akiknek ehhez nyomós érdekük fűződik, így az eljárást megszüntető határozat
közléséhez hasonlóan a vádemelésről értesíteni kell a terheltet, a védőt, a feljelentőt és a
magánindítvány előterjesztőjét is.
A 424. §-hoz
Az ügyészség és a terhelt közötti egyezség jegyzőkönyvében szereplő tényállás és jogi minősítés
meghatározza a vád egyes tartalmi elemeit, a tényállást, a jogi minősítést, az indítványozott
büntetést, illetve intézkedést, amelytől az ügyészség nem térhet el. Emellett része az egyezségnek
annak végrehajtása is, hogy az ügyészség köteles indítványt tenni az egyezség jóváhagyására.
Mindezek ellenőrizhetősége érdekében szükséges, hogy az ügyészség az egyezséget tartalmazó
jegyzőkönyvet benyújtsa a bírósághoz.
TIZENEGYEDIK RÉSZ
A BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
LXIX. Fejezet
A bíróság eljárásának formái és a bírósági titkár eljárása
A 425-426. §-hoz
A Javaslat megtartja a bíróság eljárásának jelenlegi formáit: a tárgyalást, a nyilvános ülést, az ülést
és a tanácsülést. A nyilvános ülés szerepe a jövőben felértékelődik, mert az előkészítő ülésre, amely
a nyilvános ülés egyik esete lesz, nagyobb hangsúly fog helyeződni.
Mivel főszabállyá válik az egyesbíró eljárása, a Javaslat nem tartja meg azt a rendelkezést, hogy
ahol e törvény a bíróságról, a bíróság tanácsáról vagy a tanács elnökéről rendelkezik, ezen az
egyesbírót, illetve e törvényben meghatározott esetekben a bírósági titkárt is érteni kell. A Javaslat
minden esetben külön rendelkezik arról, hogy a határozatot vagy az intézkedést a bíróság, az
egyesbíró vagy a tanács elnöke hozhatja-e meg, illetve teheti-e meg. A tanács elnöke nem hozhat
meg minden olyan határozatot és nem tehet meg minden olyan intézkedést, amelyre az egyesbíró
jogosult. A bíróság kifejezésen pedig a bíróság tanácsát vagy az egyesbírót kell érteni. Mindezek
értelemszerűen következnek a bíróság összetételére vonatkozó rendelkezésekből. Szükségtelen
továbbá arról külön rendelkezni általánosságban, hogy a bíróságon, a bíróság tanácsán vagy a
tanács elnökén törvényben meghatározott esetekben a bírósági titkárt is érteni kell, hiszen a Javaslat
kifejezetten meghatározza ezeket az eseteket. A Javaslat ezeket a szabályokat az általános, minden
bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezések között és az egyes külön eljárásokra, a büntetőeljáráshoz
kapcsolódó egyéb eljárásokra, és a végrehajtás során a bíróságra háruló feladatok között fogalmazza
meg.
LXX. Fejezet
A tárgyaláson jelen lévő személyek
A 427. §-hoz
A Javaslat lényegében fenntartja a hatályos rendelkezéseket, amelyet a következő szabállyal egészít
ki. Mivel a hatályos szabályozással lényegében megegyezően a Javaslat lehetővé teszi, hogy a
nyomozás során a külföldi állampolgár terhelt, sértett vagy tanú indítványára a kihallgatásán,
valamint a részvételével tartott más eljárási cselekményen államának konzuli tisztviselője jelen
legyen, indokolt ennek lehetőségét biztosítani a tárgyaláson és az ülésen is.
461
A védő kötelező részvételét alapvetően a Javaslat 44. §-a szabályozza. A kötelező részvétel
szabályait a Javaslat egyes különös szabályai egészítik ki, így például a büntetőeljárásban kötelező a
védő részvétele a fiatalkorúakkal szembeni eljárásban, a bíróság elé állítás esetén, vagy a távollévő
terhelttel szembeni eljárásban. A 427. § (5) bekezdése további két kötelező részvételi esetet
tartalmaz. A hatályos szabályozáshoz hasonlóan a vádemelést követően a törvényszék előtt a védő
részvétele kötelezővé válik, ha a bűncselekmény törvényszéki hatáskörbe tartozik. A terhelt
fokozott védelmének biztosítását ugyanazok az indokok támasztják alá, amelyek az ilyen
cselekmények törvényszék általi elbírálását indokolják.
A Javaslat a terhelt tárgyalási jelenlétéről történő lemondását követően is kötelező védői részvételt
ír elő. A 430. § (1) bekezdése alapján a terhelt akkor mondhat le a tárgyalási jelenlétéről, ha védővel
rendelkezik. Ez ugyanakkor nem azonos a kötelező védelem esetével, amely csak a lemondást
követő időszakra vonatkozó rendelkezés. A Javaslat alapján a terhelt tehát akkor mondhat le a
tárgyalási jelenlétéről, ha vagy a kötelező védelem okán kirendelt vagy meghatalmazott védővel,
vagy ennek hiányában is meghatalmazott védővel („fakultatív védővel”) rendelkezik. Amennyiben
a terhelt úgy kíván lemondani a tárgyalási jelenlétről, hogy védővel nem rendelkezik, a bíróság
felhívja a terhelt figyelmét, hogy védő meghatalmazásáról gondoskodjon, vagy számára védőt
rendelhet ki [amely utóbbi eset egyébként kötelező védői részvétet is eredményez a 44. § f) pontja
alapján]. A 427. § (5) bekezdés b) pontja alapján a lemondást követően az eljárásban a védő
részvétele kötelezővé válik, abban az esetben is, ha a terhelt korábban „fakultatív” meghatalmazott
védővel rendelkezett. Ezzel a megoldással a Javaslat biztosítja, hogy a tárgyaláson való jelenlétről
történő lemondást követően a terhelt a „fakultatív” védő meghatalmazásának esetleges
visszavonásával ne foszthassa meg teljeskörűen az eljárást az érdekeinek képviseletétől.
A 428. §-hoz
A Javaslat a vádlott tárgyaláson történő jelenlétének rendezésében koncepcionális változtatást hajt
végre. A jelenlegi szabályozás szerint a vádlott azt követően jelentheti be, hogy a tárgyaláson nem
kíván részt venni, ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a tárgyalás a vádlott távollétében megtartható és
tájékoztatja a vádlottat a bejelentés lehetőségéről. A Javaslat ezzel szemben abból az elvből indul
ki, hogy a tárgyaláson történő jelenlét elsősorban a vádlott joga és nem kötelessége. Erre
figyelemmel a vádlott a bíróság külön felhívása nélkül a bírósági eljárás bármely szakaszában,
illetve az elsőfokú bírósági tárgyalás során bármikor bejelentheti, hogy a tárgyaláson nem kíván
jelen lenni. Ebből következően az esetleges további bírósági szakokban nem kell megismételni a
bejelentést. Ha a vádlott megteszi a bejelentését, az mindaddig hatályos, amíg a vádlott olyan
nyilatkozatot nem tesz, amely a korábbi nyilatkozata visszavonását jelenti.
A bíróságnak lehetősége van arra, hogy a vádlottat kötelezze a tárgyaláson történő jelenlétre. Ezt
akkor teheti meg, ha a vádlott jelenlétére szükség van a bizonyítás érdekében, vagy ha a kézbesítési
megbízottként eljáró védő az akadály felmerülésétől számított nyolc napon belül bejelentette a
bíróságnak, hogy feladatának teljesítése elháríthatatlan akadályba ütközik. E kötelezettsége
megszegése esetén a kézbesítési megbízott rendbírsággal sújtható.
A bizonyítás érdekében való jelenlét szükségessége kérdésében csak az eljárást folytató bíróság tud
állást foglalni, ezért a Javaslat a vádlottat a tárgyaláson történő jelenlétre kötelező végzés ellen
kizárja a fellebbezés lehetőségét.
A 429. §-hoz
A Javaslat átveszi a tárgyalásnak a vádlott távollétében történő megtartását szabályozó hatályos
rendelkezéseit a több vádlottas ügyekre vonatkozóan, illetve a szabályszerű idézés ellenére meg
nem jelent, szabadlábon lévő vádlott esetében.
A 430. §-hoz
462
A védelemhez való jog érvényesülése érdekében a Javaslat előírja, hogy a védelem kötelező, ha a
vádlott a tárgyaláson történő jelenlét jogáról lemond. A Javaslat szabályozza a lemondás formai
követelményeit és azt, hogy ilyen esetben a védő kézbesítési megbízottként jár el. A Javaslat
rendezi az ügyiratok kézbesítésének szabályait abban az esetben, ha a védő kézbesítési
megbízottként jár el.
A Javaslat rendelkezik arról, hogy a tárgyaláson való jelenléthez való jogról lemondó és ezért a
tárgyaláson meg nem jelenő vádlott távolmaradása nem akadálya a tárgyalás megtartásának. A
Javaslat ezért előírja, hogy ha a vádlott a tárgyaláson történő részvétel jogáról lemond, és őt bíróság
nem kötelezi a tárgyaláson való jelenlétre, a tárgyalást a vádlott távollétében is meg kell tartani.
Ebben az esetben az eljárás a meg nem jelent vádlottal szemben befejezhető.
A 431. §-hoz
Annak érdekében, hogy a vádlott indokolatlanul ne változtatgassa meg a nyilatkozatát, azt kellő
megfontolás után tegye meg és kellő komolysággal bírjon, a Javaslat rendelkezése szerint, ha a
vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson jelen kíván lenni, utóbb a tárgyaláson való jelenlét jogáról
ismételten csak a bíróság engedélyével mondhat le. Az engedélyezés tárgyában hozott végzés ellen
fellebbezésnek nincs helye.
A Javaslat rendezi azt a kérdést, hogy mi lesz a tárgyaláson történő jelenlét jogáról lemondó, majd
utóbb a tárgyaláson jelen lenni kívánó vádlott távollétében felvett bizonyítás sorsa. A Javaslat
szerint, ha a vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson jelen kíván lenni, a bíróság ismerteti vádlott
távollétében tartott tárgyalásról készült jegyzőkönyv lényegét és elrendelheti a bizonyítás, vagy a
bizonyítás egyes részének ismételt lefolytatását.
A 432-433. §-hoz
A Javaslat a vádlott jelenlétének biztosítása körében felsorolja az ezt szolgáló jogintézményeket és
átveszi a hatályos szabályok között a tárgyalás megnyitása körében szabályozott rendelkezéseket a
tárgyalási őrizet kivételével. A Javaslat továbbá rendezi a vádlott kiadatása vagy európai
elfogatóparancs alapján történő átadása iránti eljárás kezdeményezésének feltételeit.
A 434. §-hoz
A Javaslat alapvetően nem változtat a védő tárgyaláson történő jelenlétének jelenleg hatályos
szabályain, ugyanakkor pontosítja a védő eljárásban, illetve a tárgyaláson való kötelező
részvételének és kötelező jelenlétének szabályozását.
A nyomozás során a védő jelenléte a kötelező védelem esetén is jellemzően lehetőség, a védő
kötelező részvételének egyes eseteihez, illetve az ilyen eseteket érintő egyes eljárási
cselekményekhez a nyomozás során is kötelező védői jelenlét társul.
Ezzel szemben a bírósági eljárásban a részvételt, jelenlétet érintő általános szabályt a 434. §
határozza meg. Ennek megfelelően a védő jelenléte - főszabályként - abban az esetben kötelező, ha
a büntetőeljárásban a védő részvétele kötelező. Amennyiben tehát a védő részvétele az eljárásban
nem kötelező, úgy jelenléte sem kötelező, azonban a részvételi kötelezettséghez, szemben a
nyomozással, már az eljárási cselekmények során történő jelenléti kötelezettség is társul. A
részvételi kötelezettség jelenléti kötelezettség szoros kapcsolatán a Javaslat egyedül az előkészítő
ülés vonatkozásában enged áttörést, ahol az un. „fakultatív védő” eljárása esetén is jelenléti
kötelezettséget ír elő.
A Javaslat a különleges bánásmódot igénylő személyek védelme érdekében egyes esetekben
lehetővé teszi, illetve előírja az eljárási cselekmény terhelt és a védő távollétében történő
463
lefolytatását, amelyre figyelemmel a védő kötelező jelenléte a Javaslat konkrét eltérő rendelkezése
hiányában értelmezhető általános szabály.
A 435. §-hoz
A Javaslat az Alkotmánybíróság 72/2009. (VII. 10.) AB határozatában foglaltakra figyelemmel nem
változtat az ügyész tárgyaláson való jelenlétének hatályos szabályozásán.
LXXI. Fejezet
A tárgyalás nyilvánossága
A 436-438. §-hoz
A Javaslat a hatályos rendelkezések átvétele mellett kibővíti a nyilvánosság kizárásának és zárt
tárgyalás elrendelésének okait. Ez történhet többek között különleges bánásmódot igénylő személy
és egyéb védett adat védelme érdekében. A különleges bánásmódot igénylő személyekről a XIV.
fejezet rendelkezik. Ebben a személyi körbe beletartozik a tizennyolcadik életévét be nem töltött
személy, akinek a védelme érdekében a hatályos szabályozás szerint kizárható a nyilvánosság a
tárgyaláson. A védett adatot a Javaslat úgy határozza meg, hogy az a törvény alapján védett titok és
hivatás gyakorlásához kötött titok. Gazdasági bűncselekmény, de akár más bűncselekmény miatt
folyó eljárásban is felmerülhetnek olyan adatok, információk, amelyek nyilvánosságra kerülése
alapvetően és nagymértékben veszélyezteti, vagy sérti a büntetőeljárásban részt vevő valamely
személy érdekeit. Ide tartozik az üzleti titok, hiszen a büntetőeljárásban szükségszerűen olyan
adatok is nyilvánosságra kerülhetnek, amelyek nem vagy nem közvetlenül érintik a büntetőeljárás
tárgyát, de amelyek széles körben történő ismertté válása például a vádlott legális gazdasági
tevékenységével összefüggésben szükségtelenül hátrányos következményekkel járhat. Ugyanez
mondható el például a bank-, az értékpapír-, a pénztár-, a biztosítási és a foglalkoztatói
nyugdíjtitokról.
A Javaslat kibővíti azon személyi kört, akik a nyilvánosság kizárását indítványozhatják. E
személyek közé a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekeltek közé tartozó személyek is beletartoznak.
Mivel a zárt tárgyalás tárgyában hozott határozat ellen nincs helye fellebbezésnek, azt az ügydöntő
határozattal szemben bejelentett fellebbezésben lehet sérelmezni.
LXXII. Fejezet
A tárgyalás vezetése, méltóságának megőrzése és rendjének fenntartása
A 439-440. §-hoz
A Javaslat a következőkkel egészíti ki a tárgyalás vezetését szabályozó rendelkezéseket: Az
egyesbíró, illetve a tanács elnöke rendre utasítja és rendbírsággal sújthatja azt, aki a tárgyaláson
jelen lévő személy emberi méltóságát oly módon sérti, hogy ez a tárgyalás méltóságának a
megsértését eredményezi. Mivel a tárgyalás méltóságának fogalma konkrétan nem határoztató meg,
az azt sértő cselekmények körének a joggyakorlat általi kimunkálása eltérő jogértelmezéshez,
jogalkalmazási bizonytalansághoz is vezethet, a Javaslat nem általában, hanem az emberi méltóság
sérelmén keresztül szankcionálja a tárgyalás méltóságát sértő magatartásokat.
A Javaslat annyiban változtat a tárgyalás rendjének fenntartására vonatkozó hatályos szabályokon,
hogy lehetővé teszi a súlyos rendzavarás esetén is a hallgatóság kizárását. A hatályos szabályozással
ellentétben a Javaslat nem a nyilvánosság kizárásáról rendelkezik, amelynek következtében
lehetővé válik a hallgatóság kizárása esetén is a nyilvánosság tájékoztatása a tárgyalásról. A
Javaslat értelmében az egyesbíró vagy a tanács elnöke rendelkezhet úgy, hogy a tárgyalás rendjét,
464
vagy szabályszerű menetét ismételten vagy súlyosan megzavaró hallgatóság azon a tárgyalási napon
nem térhet vissza a tárgyalóterembe.
A Javaslat az eljárás időszerűségének biztosítása érdekében úgy rendelkezik, hogy a bíróság a
kiutasított vagy kivezetett vádlott távollétében is folytatja a tárgyalást, de legkésőbb a bizonyítási
eljárás befejezése előtt a vádlottat ismét a bíróság elé szólítja, és ismerteti vele a távollétében
lefolytatott bizonyítás lényegét. A Javaslat szerint a hatályos szabályozással ellentétben nem e
vádlott távollétében lefolytatott egész bizonyítást kell ismertetni, hanem csak annak a lényegét,
amely lehetővé teszi a tárgyalási jegyzőkönyv felolvasásának elkerülését.
A Javaslat az eljárás elhúzódásának megakadályozása végett lehetővé teszi nemcsak a tárgyalásnak
a vádlott távollétében történő lefolytatását, hanem a befejezését is abban az esetben, ha a bíróság elé
szólított vádlott nem hagy fel a rendzavaró magatartással, és ezzel lehetetlenné teszi a tárgyalás
jelenlétében való megtartását. A Javaslat a védelemhez való jog biztosítása érdekében előírja a
védői jelenlétet erre az esetre.
A 441. §-hoz
A Javaslat átveszi az ügyész rendzavarására vonatkozó hatályos rendelkezéseket.
A Javaslat annyiban módosítja a tárgyalás rendjének fenntartása körében a védőre vonatkozó
hatályos rendelkezéseket, hogy a védő rendzavarása esetén először rendreutasításnak van helye, és
csak ismételt vagy súlyos rendzavarás esetén sújtható rendbírsággal.
A 442. §-hoz
A Javaslat átveszi azt a hatályos szabályt, hogy büntetőeljárás alapjául szolgáló esetben a bíróság
elrendelheti a rendzavaró őrizetét. Ezen őrizetre is vonatkoznak az őrizet általános szabályai, így
többek között az őrizet elrendelésének feltételeire és az őrizet tartamára vonatkozó rendelkezések.
Erre figyelemmel a Javaslat a hatályos szabályozással ellentétben e rendelkezéssel összefüggésben
nem szól az őrizet tartamáról.
A 443. §-hoz
A Javaslat rendezi a rendbírság esetén a halasztás és a részletfizetés szabályait. A Javaslat megtartja
a hatályos szabályozás főbb vonásait, változás, hogy tízezer helyett immár ötvenezer forint összegig
engedélyezhető halasztás vagy részletfizetés a végrehajtó által foganatosított foglalás bevárása
nélkül.
LXXIII. Fejezet
A jegyzőkönyv és az ügyiratok megismerése
A 444. §-hoz
A Javaslat a jelenlegi rendelkezésekhez képest a következők szerint változtatja meg a
jegyzőkönyvezés szabályait:
Az Javaslat az eljárási cselekményről folyamatos hangfelvétel, vagy kép- és hangfelvétel
készítésének három esetét szabályozza: a jogszabályban meghatározott esetben, az eljárási
cselekményre idézett, vagy arról értesített ügyész, vádlott, védő vagy sértett indítványára vagy
hivatalból készített felvételt. Az indítványra készített felvétel esetében a Javaslat előírja, hogy az
indítványt legalább öt nappal az eljárási cselekményt megelőzően kell előterjeszteni. E határidőt a
Javaslat azért szabja, hogy ezalatt biztosítani lehessen a felvétel készítéséhez szükséges technikai,
személyi és egyéb feltételeket.
465
A Javaslat kimondja, hogy ha az eljárási cselekményről kép- és hangfelvétel készül, maga a felvétel
minősül jegyzőkönyvnek. A Javaslat rendelkezik a folyamatos hangfelvétel, valamint a kép- és
hangfelvétel folyamatosságáról és szabályozza a folyamatos hangfelvétel, valamint a kép- és
hangfelvétel megszakításának lehetőségét.
A 445. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest pontosítja, hogy az eljárás során történtek közül mely
eljárási cselekményeket, bírói intézkedéseket, milyen nyilatkozatokat és milyen részletességgel kell
jegyzőkönyvbe venni. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy röviden, a szükséges részletességgel le kell
írni
a)	az eljárási cselekmény menetét és az annak során történteket úgy, hogy a jegyzőkönyv
alapján azt is meg lehessen állapítani, az eljárási szabályokat megtartották-e,
b)	a vádlott és a tanú vallomását, valamint a szakértő véleményét,
c)	a bizonyítási eszköz bemutatásának megtörténtét, valamint azoknak az eljárás
szempontjából lényeges tartalmát,
d)	az eljárási cselekmény során tett indítványokat és észrevételeket,
e)	a perbeszédet, a felszólalást, az utolsó szó jogán elhangzottakat,
f)	az eljárás rendjének fenntartása körében tett intézkedéseket, a korábbi eljárás
ismertetésének megtörténtét, valamint az ügydöntő határozat kihirdetésének megtörténtét.
Ha kizárólag írásbeli jegyzőkönyv készül, bizonyítási eszköz ismertetése, valamint tárgyi
bizonyítási eszköz csatolása esetében a jegyzőkönyvben csupán ennek megtörténtére kell utalni.
A Javaslat kötelezővé teszi az ügydöntő határozat szóbeli indokolásának jegyzőkönyvbe kell
foglalását. A szóbeli indokolás írásba foglalása azonban nem jelent szó szerinti jegyzőkönyvezést,
azt röviden, a szükséges részletességgel kell rögzíteni, mivel a kihirdetés során az indokolás
lényegét kell ismertetni. Szó szerinti jegyzőkönyvezés előírása esetén a kihirdetett ítélet
indokolásának teljesen egészében meg kellene egyeznie az írásba foglalt ítélet indokolásával. Ez
azonban nem lehetséges, mert az írásbeli indokolás szükségképpen részletesebb. A szóbeli indoklás
szó szerinti jegyzőkönyvbe vételére a szó szerinti jegyzőkönyvezés szabálya vonatkozik, tehát erre
akkor kerülhet sor, ha valamely kifejezés vagy kijelentés pontos szövege jelentős.
A Javaslat a hatályos szabályozással azonosan rendelkezik arról, hogy ha kizárólag írásbeli
jegyzőkönyv készül, nem kell jegyzőkönyvbe venni a vallomásnak vagy a szakvéleménynek azt a
részét, amely a bíróság eljárásában korábban készült jegyzőkönyv tartalmával megegyezik, ehelyett
a korábbi jegyzőkönyvre kell utalni.
A Javaslat a hatályos szabályozással egyezően megtartja a rövidített jegyzőkönyv készítésének
lehetőségét.
A 446. §-hoz
A Javaslat akkor teszi kötelezővé jegyzőkönyvvezető alkalmazását, ha írásbeli jegyzőkönyv készül.
Ebben az esetben a jegyzőkönyvet rendszerint az eljárási cselekménnyel egyidejűleg, de legkésőbb
az eljárási cselekmény időpontjától számított nyolc napon belül kell elkészíteni. Kép- és
hangfelvétel készítése esetén nem jegyzőkönyvet, hanem írásbeli jegyzőkönyvi kivonatot kell
készíteni ugyanezen határidőben. A Javaslat szerint a jegyzőkönyv írásbeli kivonatát nemcsak
jegyzőkönyvvezető készítheti el. Az eljárási cselekmény alatt a bíróság eljárásának valamennyi
formáját, így a tárgyalást, a nyilvános ülést, az ülést, a tanácsülést, a kiküldött bíró és a megkeresett
bíróság eljárását is érteni kell.
466
A Javaslat a jegyzőkönyv írásbeli kivonata esetében megengedi a jegyzőkönyv egyes tartalmi
elemeinek elhagyását, de a bíróságnak lehetősége van azt ugyanolyan tartalommal elkészíteni, mint
az írásbeli jegyzőkönyvet.
A Javaslatnak a hatályos szabályozással egyező szabálya értelmében, ha a jegyzőkönyv nyolc
napon belül nem készül el, az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügyészt, a vádlottat és a védőt
értesíti a jegyzőkönyv elkészültének időpontjáról.
A Javaslat rendelkezik arról, hogy a tárgyaláson jelen lévő személyek hogyan ismerhetik meg a
folyamatos hangfelvétel vagy a kép- és hangfelvétel tartalmát. Ezt úgy rendezi, hogy folyamatos
hangfelvétel vagy kép- és hangfelvétel esetén tájékoztatni kell az eljárási cselekményen jelen lévő
személyeket, hogy a felvételt - az eljárási cselekmény befejezésétől számított nyolc napon belül -
mikor és hol hallgathatják, illetve tekinthetik meg.
A Javaslat újraszabályozza a jegyzőkönyv és a jegyzőkönyv írásbeli kivonata kijavítására és
kiegészítésére vonatkozó rendelkezéseket. A Javaslat ezen kívül szabályokat tartalmaz arra az
esetre, ha a kijavítási, illetve kiegészítési indítványt az eljárási cselekmény során és arra az esetre is,
ha az eljárási cselekményt követően terjesztik elő. Meghatározza továbbá a kijavítás és a kiegészítés
formai követelményeit.
A Javaslat előírja, hogy a folyamatos hangfelvétel vagy a kép- és hangfelvétel és az írásbeli
jegyzőkönyv tartalmának eltérése esetén az eltérés okát tisztázni kell.
Az írásbeli jegyzőkönyv és a jegyzőkönyv írásbeli kivonata hivatalból vagy az ügyész, a vádlott, a
védő, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt által az eljárási cselekménnyel egyidejűleg
tett megjegyzések alapján, indítványra is kiegészíthető és kijavítható. Az erre vonatkozó indítványt
-	annak elutasítása esetén - az írásbeli jegyzőkönyvben vagy a jegyzőkönyv írásbeli kivonatában
fel kell tüntetni. A módosítás folytán szükségtelenné vált szövegrészeket úgy kell törölni, hogy a
törölt szövegrész olvasható maradjon.
Az írásbeli jegyzőkönyv, a jegyzőkönyv írásbeli kivonata, a folyamatos hangfelvétel vagy a kép- és
hangfelvétel megismerését követő nyolc napon belül a jegyzőkönyv kijavítását vagy kiegészítését
indítványozhatják azok a büntetőeljárásban részt vevő személyek, akik az eljárási cselekményen
jelen voltak. Annak érdekében, hogy a jegyzőkönyv tartalmát illetően hosszú ideig ne álljon fenn
bizonytalanság, a jegyzőkönyvet egy bizonyos idő elteltével véglegesnek kelljen tekinteni, a
Javaslat azt a szabályt tartalmazza, hogy a kijavítás vagy kiegészítés az írásbeli jegyzőkönyv, illetve
a jegyzőkönyv írásbeli kivonata elkészítésétől számított tizenöt nap elteltével nem indítványozható.
A kijavítást és a kiegészítést a jegyzőkönyvben vagy a jegyzőkönyv írásbeli kivonatán a kijavítás
dátumának megjelölésével fel kell jegyezni, vagy az indítvány elutasítását az ügyiratokban fel kell
tüntetni.
A bíróság az írásbeli jegyzőkönyv vagy a jegyzőkönyv írásbeli kivonata kijavítását hivatalból is
elrendelheti.
Az írásbeli jegyzőkönyvet vagy a jegyzőkönyv írásbeli kivonatát és esetleges módosításait az
egyesbíró vagy a tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető aláírja. Ha a tanács elnöke a jegyzőkönyv
aláírásában akadályozva van, a jegyzőkönyvet helyette a helyettesi minőségének feltüntetésével a
tanács egyik tagja is aláírhatja.
A 447. §-hoz
A Javaslat tartalmilag nem változtat a tanácsülésről készített jegyzőkönyvre vonatkozó hatályos
szabályokon.
467
A 448. §-hoz
Mivel az ügyiratoknak az eljárásban részt vevő személyek általi megismerését az eljárás
valamennyi szakaszára kiterjedően külön fejezet tartalmazza, a bírósági eljárás általános szabályai
között a Javaslat csak az ügyész ügyirat megismerési jogáról rendelkezik.
LXXIV. Fejezet
Határozathozatal a bírósági eljárásban
A 449-451. §-hoz
A jogerő fogalmának a jogi dogmatikával koherens jelentése és értelmezése, a jogerősítési és a
véglegessé válási záradék egyértelmű alkalmazása, továbbá a bíróság döntéseinek logikus
rendszerezése érdekében a Javaslat három csoportba sorolva rendszerezi a bíróság döntéseit
(ügydöntő határozat, nem ügydöntő végzés, illetve határozati formát nem igénylő bírói intézkedés),
valamint meghatározza az ügydöntő határozat típusait is (ítélet, ügydöntő végzés).
A Javaslat példálózó felsorolást ad a legtipikusabb pervezető végzésekről és a nem pervezető,
ugyanakkor nem is ügydöntő végzésekről. A pervezető végzés egyik jellemzője, hogy ellene
fellebbezésnek nincs helye, csak az ügydöntő határozat elleni fellebbezésben sérelmezhető. Ebből
következően minden olyan esetben, amikor a Javaslat külön kizárja a végzés elleni fellebbezés
lehetőségét, a határozat nem minősül pervezető végzésnek.
A Javaslat meghatározza azokat a tartalmi elemeket, amelyek minden bírósági határozatra
vonatkoznak. A kizárólag az ügydöntő határozatokra vonatkozó rendelkezéseket egy fejezetben, az
elsőfokú bírósági tárgyalás szabályai között helyezi el. A határozat részei vonatkozásában
egyebekben lényegében megtartja a hatályos szabályozást.
A 452. §-hoz
A Javaslat a határozat írásba foglalásának hatályos szabályait annyiban egészíti ki, hogy lehetővé
teszi a határidőnek a bíróság elnöke általi meghosszabbítását és meghatározza a határidő kezdetét a
kézbesítés útján közölt határozatok tekintetében.
A 453. §-hoz
A Javaslat akkor teszi lehetővé a határozat kijavítását, ha a határozat elírást vagy számítási hibát
tartalmaz. Az elírás érintheti a terhelt nevét is. Ebben az esetben tehát elsősorban kijavításnak van
helye és a puszta névelírás önmagában nem képez perújítási okot.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a kijavítás nem változtathat a kijavított határozat érdemén, azaz
a határozat kijavítása címén nem változtathatók meg például az ítéletnek a bűnösség
megállapítására vonatkozó rendelkezései, illetve a bíróság nem alkalmazhat más fajtájú, nemű vagy
mértékű szankciót.
A Javaslat részletesen szabályozza a kijavítást elrendelő végzés elleni jogorvoslatot. Kimondja,
hogy a kijavítás tárgyában hozott végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, kivéve, ha a bíróság
a)	a fellebbezéssel sérelmezhető határozat rendelkező részét javítja ki, vagy
b)	a határozat rendelkező részének kijavítása iránti indítványt utasítja el.
A két eset indoka az, hogy a kijavítást elrendelő végzés elleni fellebbezéssel elkerülhető a külön
fellebbezéssel támadható határozat elleni jogorvoslat szükségessége, illetve az, hogy a kijavítás
iránti indítvány elutasítása következtében elírás vagy számítási hiba maradjon az indítvánnyal
érintett határozatban.
468
A Javaslat a hatályos rendelkezéssel megegyezően szabályozza azt, hogy a kijavítást elrendelő
végzés ellen az ügyész és az élhet fellebbezéssel, akire a határozat vagy kijavítása rendelkezést
tartalmaz, a vádlott esetén a védő is.
A kijavítás iránti indítványnak nincs halasztó hatálya a határozat elleni fellebbezés előterjesztésére,
illetve a határozat végrehajtására. E rendelkezést az indokolja, hogy az elírást vagy a számítási hibát
a másodfokú bíróság is orvosolhatja az érintett határozat elleni fellebbezés elbírálása során, illetve
az határozat érdemének megváltoztatására vonatkozó tilalom hiányában a kijavítás nem érintheti a
határozatban kiszabott, illetve alkalmazott szankció fajtáját, nemét vagy mértékét.
A Javaslat pergazdaságossági szempontból lehetővé teszi, hogy az elírást vagy számítási hibát
tartalmazó határozatot a másodfokú bíróság is kijavíthassa a fellebbezést érdemben elbíráló
határozatában.
A 454-455. §-hoz
A Javaslat a következők szerint változtat a határozatok közlésének jelenleg hatályos szabályain:
Előírja, hogy az ügydöntő határozatnak a kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező részét kézbesíteni
kell a jelen lévő fellebbezésre jogosultaknak. Ennek a technikai lehetőségei adottak, kihirdetéskor
nyomban meg lehet állapítani, ha a kihirdetett és az írásba foglalt rendelkező rész között eltérés
mutatkozik és szükség esetén azonnal helyesbíteni lehet a kihirdetett határozatot. A Javaslat
rendelkezik továbbá arról, hogy az ügydöntő határozat közlésével egyidejűleg tájékoztatni kell a
terheltet a kártalanítási igényének jogalapjáról, arról, hogy választása szerint igényét egyszerűsített
kártalanítási eljárásban vagy kártalanítási perben érvényesítheti, az igény érvényesítésének
határidejéről, a határidő kezdő időpontjáról és a határidő elmulasztásának jogvesztő jellegéről.
A 456. §-hoz
A jogalkotó közel 25 éves hiányt igyekszik pótolni a Javaslatban a jogerő fogalom következetes
alkalmazásával, annak anyagi jogerőként való meghatározásával, hiszen az Alkotmánybíróság már
a 9/1992. (I.30.) AB határozatban kimondta, hogy a „jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként
való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény”. A hatályos
törvény ennek az elvárásnak semmiképpen sem felel meg és a jogszabályi hiányosságok számos
esetben eltérő bírói gyakorlatot eredményeznek.
A 2/2015. büntető jogegységi határozat igyekezett rendezni az anyagi és az alaki jogerő közötti
különbségtételt, de ez a törvényi szinten való megkülönböztetést természetesen nem elégíti ki. A
jogegységi határozat anyagi jogerőként határozta meg az ügy tárgyának végleges, minősített
kötőerővel történő lezárását, ítélt dolgot (res iudicata), alaki jogerőként pedig a határozat rendes
jogorvoslattal történő megtámadhatóságát zárta ki.
A jogegységi határozat rögzítette, hogy az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével anyagi
jogerővel rendelkezik, amely természetszerűleg az alaki jogerőt, a megtámadhatatlanságot is jelenti,
következésképpen végleges döntést jelent a bűnösség kérdéséről, a büntetőjogi következményekről,
szankciókról vagy éppen ezek hiányáról. Az anyagi jogerő egyben azt is jelenti, hogy a büntetőjogi
főkérdés eldöntését követően a határozat végrehajthatóvá válik.
Más megítélés alá esnek a bíróság nem ügydöntő határozatai, ugyanis azok kizárólag alaki
jogerővel rendelkeznek és vagy megtámadhatóak fellebbezéssel - és csak ezt követően áll be az
alaki jogerő és válik végrehajthatóvá - vagy rendes jogorvoslattal egyáltalán nem támadhatóak
meg, következésképpen az alaki jogerő nyomban a határozat meghozatalával bekövetkezik, és
végrehajthatóvá válik.
A Javaslat fentiek, valamint a joggyakorlat széleskörű megvizsgálását követően szükségesnek tartja
meghatározni a határozatok jogerejét, véglegessé válását és ezek tanúsítását. Ez magában foglalja a
469
jogerős ügydöntő határozat tartalmi összetevőit, joghatásait, az ügydöntő határozat jogerőre
emelkedésének időpontját, a részjogerő meghatározását, a nem ügydöntő végzés véglegessé
válásának eseteit, időpontját, továbbá a jogerősítési és a véglegessé válási záradék tartalmi elemeit,
valamint ez utóbbi kötelező eseteit.
A Be.-ben teljesen eltérő határozattípusokra - az értelmezéskor komoly nehézséget okozva - is
ugyanaz a jogerő fogalom kerül használatra („ítélet jogereje”, „az ügydöntő határozatok jogereje”,
„a jogerős ügydöntő határozat”, „a határozatok jogereje”, illetve a „jogerősen megállapított
óvadék”). Ezzel szemben a Javaslat új szabályok bevezetésével arra törekszik, hogy a jogerő
fogalom egyértelmű és következetes legyen minden jogalkalmazó számára. Már a Be. gyakorlati
alkalmazása során sem lehet vita abban, hogy az ítéletek és például a kényszerintézkedések
„jogereje” alatt teljesen mást értünk, így nem indokolható, hogy miért illetjük ugyanazzal a
fogalommal. (Nem ügydöntőek, de önálló fellebbezéssel megtámadhatóak a kényszerintézkedésről
rendelkező végzések, amelyeknek csak formális, alaki jogereje lehet, az anyagi jogerő hatásai közül
nem jellemző ezen határozatokra a megváltoztathatatlanság, a jogviszonyok végérvényes
szabályozása, nem lesz ítélt dolog.)
Az ismertetett elvárásokat és a felmerült gyakorlati problémákat orvosolja a Javaslat azzal, hogy a
jogerő fogalma alatt kizárólag az anyagi jogerőt érti. Anyagi jogerős pedig csak az ügydöntő
határozat lehet, hiszen kizárólag az ügydöntő határozat az, ami végleges, mindenkire kötelező
döntést tartalmaz a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi
következményekről, vagy ezek hiányáról, ez az ügy tárgyának végleges, minősített kötőerővel
történő lezárása, ítélt dolog.
A 457. §-hoz
A jogerő fogalma alá a döntés véglegessége, megváltoztathatatlansága, rendes jogorvoslattal való
támadhatatlansága tartozik. A fellebbezés, mint perorvoslat a megtámadott határozat esetén a jogerő
beállását, vagyis a döntés hatályosulását, egyben végrehajtását gátolja meg. A fellebbezés megnyitja
a felülbírálati eljárást, annak terjedelme azonban a bejelentett fellebbezés tartalmához, okához és
irányához igazodik. Ennek megfelelően a jogerő és a felübírálat terjedelme egymástól el nem
választható, hiszen jogerős rendelkezés a felülbírálat tárgyát nem képezheti. A Javaslat - a Be.
rendelkezéseit megtartva - akként szabályoz, hogy a fellebbezés az ügydöntő határozat jogerőre
emelkedését csak abban a részben függeszti fel, amelyet a fellebbezés folytán eljáró bíróság
felülbírál. Mindez pedig azt jelenti, hogy a bejelentett fellebbezés nem a megtámadott bírósági
határozat egésze, illetve minden rendelkezése vonatkozásában képezi akadályát a jogerőre
emelkedésnek. Az ügydöntő határozat tehát részlegesen, vagyis ezen rendelkezései vonatkozásában
emelkedik jogerőre és részleges jogerő esetén az egyébként fellebbezéssel sérelmezett határozatnak
csak a fellebbezéssel érintett része bírálható felül. A részleges jogerő megjelenhet alanyi oldalon
olyan ügyben, ahol a bíróság ügydöntő határozatában több vádlott büntetőjogi felelősségéről
döntött, de a határozat ellen benyújtott fellebbezések nem valamennyi vádlottat vonatkoznak.
Miután a másodfokú bíróság csak az ítéletnek a fellebbezéssel érintett vádlottra vonatkozó részét
bírálja felül, jogerőre emelkednek az ügydöntő határozat azon rendelkezései, amelyek olyan
vádlottat érintenek, akire vonatkozóan fellebbezést nem jelentettek be.
A 458. §-hoz
A jogerőre emelkedés napjához számos jogi következmény kapcsolódik, ezért nélkülözhetetlen
érdek fűződik ahhoz, hogy a törvény állapítsa meg azt az időpontot, amelytől a bírósági határozatot
jogerősnek kell tekinteni.
Az (1) bekezdés az elsőfokú, a (2) bekezdés a másodfokú, a (3) bekezdés a harmadfokú bíróság
ügydöntő határozatának a jogerőre emelkedését határozza meg.
470
A (4) bekezdés a büntetővégzés jogerőre emelkedését határozza meg. A (4) bekezdés a) pontja új
szabályozást tartalmaz, miszerint a jogosultaknak lehetősége nyílik arra is, hogy a tárgyalás tartása
iránti indítvány előterjesztésére nyitva álló határidő letelte előtt tudomásul vegyék a büntetővégzést
oly módon, hogy az indítványtétellel kapcsolatos nemleges nyilatkozatukat eljuttatják a bíróságra.
A 459. §-hoz
A Javaslat bevezeti a jogerősítési záradék fogalmát és rögzíti, hogy milyen határozatot (ügydöntő
határozat) lehet jogerősítési záradékkal ellátni, valamint, hogy a bíróság pontosan mit tanúsít a
záradékkal (a jogerőre emelkedés tényét és napját).
A 460. §-hoz
A nem ügydöntő végzések kizárólag alaki jogerővel bírhatnak, nem az ügy érdeméről rendelkeznek.
A nem ügydöntő végzések „jogerejének” a jelenlegi gyakorlatban felmerült aggályaira a Javaslat azt
a megoldást nyújtja, hogy a vonatkozásukban már nem alkalmazza a jogerő fogalmát, hanem
bevezeti a „véglegessé válás” kategóriát és meghatározza, hogy a nem ügydöntő végzés mely
esetekben és napon válik véglegessé. A véglegessé válás gyakorlatilag a jogi dogmatikában használt
alaki jogerőt foglalja magában. A pervezető végzéseknek azonban még alaki jogerejük sincs.
A véglegessé válás kifejezésnek a használata a záradék körében teljesedik ki azzal, hogy a
jogerősítési záradék fogalma mellett bevezetésre kerül a véglegessé válási záradék fogalma, amely
záradék a nem ügydöntő végzés véglegessé válásának a tényét és napját tanúsítja.
A 461. §-hoz
A Javaslat a jogalkalmazás során felmerülő szignifikáns eltérések alapján, a gyakorlat egységessége
hiányának kiküszöbölése érdekében a nem ügydöntő végzések öt csoportjában teszi kötelezővé a
véglegessé válási záradék alkalmazását: a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedésről rendelkező végzés, a perújítási indítvány elutasításáról szóló végzés, a
pótmagánvád elutasításáról hozott végzés, az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezéséről hozott
végzés, valamint az a végzés, amelynek a teljesítésére, illetve a végrehajtására a fellebbezés
halasztó hatályát a törvény kimondja.
Nyilván a többi, nem ügydöntő végzés esetén a véglegessé válási záradék alkalmazása
lehetőségként fennáll, de nem kötelező. A pervezető végzéseknél a véglegessé válási záradék
alkalmazása fogalmilag kizárt.
A 462. §-hoz
A Javaslat rendelkezik arról, hogy a bíróság jogosult a jogerősítési záradék, illetve a véglegessé
válási záradék kijavítására, valamint pontosítására akár indítványra, akár hivatalból, ha utóbb olyan
körülmény merül fel, ami ezt indokolttá teszi.
A Javaslat főszabálya szerint a záradékra nem kell rávezetni a jogerőre emelkedés, illetve
véglegessé válás óra és perc szerinti pontos időpontját, kizárólag a napját. Ugyanakkor a záradék
pontosításának szükségessége merülhet fel, ha egy határozat jogerőre emelkedésének vagy a
véglegessé válásának nemcsak a napja, hanem annak pontos időpontja, azaz óra és perc szerinti
meghatározása relevánssá válik. Ez fordulhat elő például visszaesés megállapításának, valamint
felfüggesztett szabadságvesztés vagy próbára bocsátás hatálya alatt állás megállapításának
szükségessége érdekében.
Például ha valamely első-, másod- vagy harmadfokú bírósági ítélet valamely napon délelőtt 11
órakor emelkedett jogerőre, és a terhelt ezt követően valósította meg az újabb bűncselekményt, a
felfüggesztett szabadságvesztés büntetés esetén a próbaidő alatti elkövetés megállapításának van
helye, ezzel szemben, ha 9 órakor valósította meg az újabb bűncselekményt, akkor még nincs helye
próbaidő alatti elkövetés megállapításának.
471
Az óra és perc meghatározása egy már korábban jogerősítési záradékkal vagy véglegessé válási
záradékkal ellátott határozaton a záradék pontosításával, az óra és perc felvezetésével történik
(amennyiben az megállapítható).
TIZENKETTEDIK RÉSZ
A BÍRÓSÁG ELJÁRÁSA A VÁDEMELÉS ELŐTT
A 463. §-hoz
A Be. vádemelés előtt eljáró bíró kijelölésére vonatkozó szabályainak megfelelő rendelkezés,
gördülékenyebb megfogalmazással.
A 464. §-hoz
A Be. nyomozási bíró feladataira vonatkozó szabályainak megfelelő rendelkezések, a Javaslat új
jogintézményeivel kiegészítve.
A 465. §-hoz
A nyomozási bíró eljárására a bírósági eljárás általános szabályai irányadók a Tizenkettedik
Részben meghatározott eltérésekkel. Ilyen eltérés, hogy a nyomozási bíró hatásköre és illetékessége
eltér a bíróságok feladatmegosztását meghatározó általános hatásköri és illetékességi elvektől. A
nyomozási bíró hatásköre a feladatkörébe tartozó döntéseket illetően bármely bűncselekményre
kiterjed, illetékessége alapvetően a törvényszék illetékességi területéhez igazodik, a törvényszék
elnökének kijelölése szerint.
Mivel a bíróság eljárása a vádemelés előtt nem a büntetőügy érdemi elbírálásával kapcsolatos, és a
bíróság nem tekinthető az adott eljárási szakaszban az ügy urának, ezért továbbra sem rendelheti el
az ügyek egyesítését és elkülönítését, a nyomozási bíró az eljárást nem szüntetheti meg és nem
függesztheti fel. Ugyanakkor a Javaslat egyértelművé teszi annak lehetőségét, hogy az ugyanazon
tárgyú indítványokat a bíróság együttesen bírálja el, és azokról formailag is egységesen döntsön.
A nyomozási bíró a bizonyítás általános szabályai alapján a büntetőeljárási jogszabályok
alkalmazásában jelentős tények megállapítása érdekében végezhet bizonyításként értékelhető
megismerési tevékenységet, hiszen vizsgálnia kell az indítvány megtételéhez megkövetelt törvényi
feltételek teljesülését. Ugyanakkor ezen értékelési folyamat során a döntés zsinórmértéke több
esetben a megalapozott valószínűségen alapul, az indítvány megalapozottságának megállapításához
elegendő, ha azzal szemben nem merül fel észszerű kétely.
A 466. §-hoz
A bíróság az indítványokról ülésen vagy az ügyiratok alapján dönt. A Javaslat ennek megfelelően
elkülönítette a két eljárásrendre vonatkozó szabályozást és azokat a későbbiekben külön alcím alatt
helyezi el.
Az ülés a jelentősebb döntések meghozatalára szolgáló eljárási forma, ezért a Javaslat meghatározza
azon eseteket, amikor az ülés megtartása nem mellőzhető.
A Javaslat ugyanakkor a nyomozási bíró eljárását kevésbe merev keretek között képzeli el, és
lehetővé teszi az ülés mellőzését azokban az esetekben, amikor a bíróság megítélése szerint az ülés
nem hordozna többlet garanciális elemet vagy nem biztosítana hatékonyabb informálódást. Ezen
indokok alapján a Javaslat egyik újításaként mellőzhető az ülés tartása, ha az indítvány tárgya a
személyi szabadságot az indítványtételkor alkalmazottnál enyhébb fokban korlátozó
kényszerintézkedés elrendelése. Másrészt, ha az ülés tartása más okból nem kötelező - kötelező
például a letartóztatás meghosszabbítása hat hónapon túl - szintén nem kötelező ülést tartani, ha a
472
személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés meghosszabbítására irányuló
indítvány elbírálása során a bíróság a személyi szabadságot enyhébb fokban korlátozó bírói
engedélyes kényszerintézkedés elrendeléséről dönt.
A 467. §-hoz
A Be. ülés mellőzése esetén irányadó szabályainak megfelelő rendelkezés, gördülékenyebb
megfogalmazással.
A 468-473. §-hoz
A Javaslat az indítványozó személye és az indítvány tárgya alapján határozza meg az ülés
előkészítésére, az ülésen jelenlévőkre vonatkozó szabályokat, a nyomozási bíró döntésére
rendelkezésre álló határidőt és azon személyek körét, akikkel a döntést közölni kell. Az ülés
előkészítésére vonatkozó rendelkezések tartalmilag megegyeznek a Be. rendelkezéseivel, azokat a
Javaslat a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel jelentősen kiegészíti, és határidők előírásával
pontosítja az eljárás időszerűségének biztosítása érdekében.
A nyomozási bíró ülését a kontradiktórius eljárás jellemzi, ezért a büntetőeljárás során a
tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv előírásainak is
megfelelően a Javaslat biztosítja a terhelt számára az érdemi védekezés lehetőségét. Ennek
részeként a Javaslat előírja, hogy a gyanúsított és védője az ülés előtt megismerhesse a más által
előterjesztett bizonyítékokat, különös tekintettel a letartóztatás során. A Javaslat szabályozása
alapján a letartóztatás elrendelésére és meghosszabbítására irányuló indítvány előterjesztésével
együtt az ügyészség a bíróság számára köteles valamennyi, addig rendelkezésre álló ügyiratot
átadni, míg a terhelt és a védő számára valamennyi olyan ügyiratot, amely alapján a letartóztatás
elrendelését vagy meghosszabbítását megalapozottnak tartja.
A 474-475. §-hoz
A Be. ülés tartására vonatkozó szabályainak megfelelő rendelkezés gördülékenyebb
megfogalmazással.
A 476. §-hoz
A Javaslat a bírósági eljárás fent ismertetett szabályozási koncepciójának megfelelően külön alcím
alatt szabályozza a bíróság ügyiratok alapján történő eljárását.
A 477-479. §-hoz
A Javaslat a bíróság döntéseit illetően nem tér el a Be. rendelkezéseitől, azonban több, a gyakorlat
által kimunkált eljárási cselekményt kodifikál. Ilyen új rendelkezése a Javaslatnak, hogy a
nyomozási bíró döntés nélkül adja vissza az ügyiratokat az ügyészségnek, ha az ülés tartásának
feltételei nem állnak fenn. Ezzel a Javaslat kifejezésre juttatja, hogy ha az érdemi döntés feltételei
nem állnak fenn, az érdemi döntést sem lehet meghozni.
A Javaslat rendezi azt a gyakorlatban felmerülő problémát, amikor a nyomozási bíró eljárása során
vádemelés történik, ekként a nyomozási bíró elveszti hatáskörét az indítvány elbírálására. Erre az
esetre a Javaslat kifejezetten akként rendelkezik, hogy az ügyiratokat az indítvány elbírálása
érdekében ahhoz a bírósághoz kell áttenni, amelynél a vádemelés történt, és amely bíróság a
tárgyalás előkészítése során az indítványt új indítványként elbírálhatja.
A Javaslat a nyomozási bíró döntéseire vonatkozó további szabályokat a Be. rendelkezéseivel
megegyező tartalommal határozza meg.
A 480-483. §-hoz
473
A Javaslat a bíróság eljárására vonatkozó általános szabályokkal összhangban meghatározza, hogy a
nyomozási bíró mely határozatai ellen van helye jogorvoslatnak, és azok közül melyek
rendelkeznek halasztó hatállyal.
A Javaslat a jogorvoslat körében a letartóztatás elrendelésére vonatkozó rendelkezések kivételével
nem tér el a Be. szabályaitól. A Javaslat a letartóztatást annak jogkorlátozó súlyához méltó
jelentőséggel kezeli. Ez nyilvánul meg abban az új szabályban, hogy a letartóztatás elrendelésére
irányuló indítvány elutasítása esetén az ez ellen bejelentett fellebbezést ülésen is el lehet bírálni. Ez
az új szabály azt biztosítja, hogy a személyi szabadságot leginkább korlátozó kényszerintézkedés
elrendelésére minden esetben egyforma garanciális körülmények között legyen lehetőség, az
ügyiratok alapján történő döntésre csak akkor kerülhessen sor, ha azt senki nem ellenzi.
TIZENHARMADIK RÉSZ
A TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍTÉSE
A Javaslat „a tárgyalás előkészítése” részen belül, az eljárási feladatok eltérő jellegéhez, és
sorrendjéhez igazodva három fejezetre tagolva szerepelteti a bíróság tárgyalás előkészítő
tevékenységére vonatkozó szabályait:
LXXV. Fejezet
Intézkedések a vádirat alapján
A 484. §-hoz
A bíróság főszabály szerint az ügy iratainak bíróságra érkezését követő egy hónapon belül köteles
megvizsgálni, hogy szükséges, illetve lehetséges-e a bírósági eljárás megindulásához köthető
adminisztratív jellegű intézkedések megtétele. A vádirat és az ügyiratok alapján a bíróságnak
elsősorban azt kell vizsgálnia, hogy a további eljárása nem ütközik-e valamilyen akadályba, illetve
ekkor kell döntenie a vádemelés előtt elrendelt személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedésekről. Ha a döntés meghozatalához az ügyész, a vádlott, a védő, vagy a sértett
meghallgatása szükséges, úgy - a megjelölt kényszerintézkedések kivételével - a bíróság az egy
hónapos határidő letelte után is intézkedhet.
A 485. §-hoz
A bíróság az eljárása során hivatalból vizsgálja a hatáskörét és illetékességét. Ha a bíróság
hatásköre, vagy illetékessége hiányát állapítja meg, a tárgyalás előkészítése során korlátozások
nélkül köteles az ügy áttételéről rendelkezni.
A 486. §-hoz
Az ügyek egyesítésére és elkülönítésére vonatkozó általános szabályok alapján az ügyek
egyesítéséről, vagy elkülönítéséről az ügyek együttes elbírálásra hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező bíróság hivatalból, vagy indítványra határoz. A Javaslat külön tárgyalja az ügyek
egyesítésének és elkülönítésének kötelező eseteit.
A 487-491. §-hoz
A jogalkalmazók munkáját könnyítendő a Javaslat az eljárás felfüggesztésére vonatkozó szabályok
kialakításnál elkülönítve szerepelteti azokat az okokat, melyek az eljárás kötelező felfüggesztését, a
felfüggesztés lehetőségét, valamint a bíróságnak az Alkotmánybírósághoz, a Kúriához és az
Európai Bírósághoz fordulásából következő speciális eljárás-felfüggesztési okait határozzák meg. A
Javaslat a tárgyalás előkészítés során egységesen teremti meg az eljárás felfüggesztésének
lehetőségét arra az esetre, ha a vádlottól a büntethetőség megszűnését eredményező magatartás
474
várható, feltéve, hogy a Btk. Különös Része a terheltnek az eljárás megindulását követő
magatartását büntethetőséget megszüntető okként szabályozza. Ehhez kapcsolódóan a Javaslat
nevesíti azokat a körülményeket, melyek a büntethetőséget megszüntető okra alapított felfüggesztés
esetén az eljárás folytatására kötelezi a bíróságot. Abból a célból, hogy az eljárás felfüggesztésnek
jogalapja minden időben egyértelmű legyen, a Javaslat a felfüggesztés okának megváltozása esetére
előírja, hogy a bíróság - az eljárás folytatásának elrendelése nélkül - hozzon új határozatot az
eljárás felfüggesztéséről.
A 492. §-hoz
A bíróság az eljárása során bármikor azonosíthat olyan körülményt, büntethetőséget kizáró, vagy
megszüntető okot, amely miatt az eljárás nem folytatható. Ha az eljárás folytatásának akadálya a
bírósági szak kezdetén merül fel, a bíróságnak már a tárgyalás előkészítése során meg kell
szüntetnie az eljárást. A Javaslat az eljárást megszüntető okok felsorolásánál az LXIII. Fejezetben
szereplő nyomozás során felmerülő eljárás megszüntetési okok sorrendjéhez igazodik, kiegészítve
azon okokkal, melyek csak a bírósági szakban képzelhetőek el. A Javaslat az eljárás
megszüntetésének formáját tekintve különbséget tesz az eljárás megszüntetésének okai között
aszerint, hogy a büntetőjogi felelősség érdemi elbírálását miként befolyásolják. Ennek megfelelően
az (1) bekezdésben meghatározott okok esetén jogerőhatásra képes ügydöntő végzés, míg a (2)
bekezdésben meghatározott okok esetén nem ügydöntő végzés meghozatalát írja elő.
A 493. §-hoz
Ha a vádirat nem vagy hiányosan tartalmazza a vádirat törvényes elemeit, a vádirat hiányosságainak
pótlása iránt a bíróság határidő tűzése mellett felhívást intézhet az ügyészséghez, melynek
elmaradása esetén - az ügy érdemi vizsgálata nélkül - nem ügydöntő határozattal megszünteti az
eljárást. A vádirat hiányosságainak pótlása iránti felhívásnak az előkészítő ülés megkezdése előtt
helye van akkor is, ha a vádirat nem tartalmazza a vád tárgyává tett cselekményekkel, illetve
részcselekményekkel összefüggő, rendelkezésre álló bizonyítási eszközök megjelölését. A
felhívásnak megfelelő hiánypótlás elmulasztása ebben az esetben - a vád érdemi elbírálásra
alkalmasságától függetlenül - az eljárás nem ügydöntő végzéssel történő megszüntetését
eredményezi.
A 494. §-hoz
A tárgyalás előkészítése során a bíróság hivatalból vagy indítványra dönt a vádemelés előtt
elrendelt személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés fenntartásának
szükségességéről. Ha az ügyészség indítványa a kényszerintézkedést elrendelő vagy
meghosszabbító bírósági határozatban foglaltakhoz képest a fenntartás indokoltsága okaként nem
hivatkozik új körülményre, a bíróság a kényszerintézkedés tárgyában az ügyiratok alapján
tanácsülésen is döntehet. Ha az ügyészség új körülményre hivatkozik, úgy a bíróság előkészítő
ülésen, ha pedig ez nem lehetséges, az e célból tartott ülésen határoz. Az ülésre a nyomozási
bírónak a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése, vagy
meghosszabbítása tárgyában tartott ülésére vonatkozó szabályai értelemszerűen irányadók azzal,
hogy az ülés az ügyész és a védő távollétében is megtartható, ha a tárgya az elfogatóparancs
eredményeként a bíróság elé állított vádlottal szembeni, személyi szabadságot érintő bírói
engedélyes kényszerintézkedés elrendelése.
A 495-496. §-hoz
A bíróság az eljárása során bármikor juthat arra a megállapításra, hogy a vád tárgyává tett
cselekmény a vádirati minősítéshez képest más bűncselekmény, vagy további bűncselekmény
megállapítására lehet alkalmas. A Javaslat a vádtól eltérő minősítés lehetőségének körét kibővíti
azzal a gyakorlatban többször előforduló esettel, amikor a bíróság azt állapítja meg, hogy a vádirati
475
minősítés szerinti bűncselekmény súlyosabban, vagy enyhébben minősülhet. A bíróság a vád
tárgyává tett cselekmény vádtól eltérő minősülésének lehetőségét végzéssel állapítja meg, mely
adott esetben azzal a következménnyel is járhat, hogy az ügy bonyolultságára, vagy egyéb okra
tekintettel az egyesbíró az ügyet a bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa elé utalja.
A 497. §-hoz
A bírósági eljárás megindulásához köthető adminisztratív intézkedések lezárásaként a bíróság
legkésőbb az ügy iratainak bíróságra érkezésétől számított egy hónap leteltekor a vádiratot
megküldi a vádlottnak és a védőnek azzal a felhívással, hogy a bizonyítás lefolytatására, illetve
bizonyíték kirekesztésére irányuló indítványaikat legkésőbb az előkészítő ülésen tegyék meg.
A 498. §-hoz
A bíróság az ügyészség vádiratban közölt, valamint a vádlott és a védő által a vádirat kézbesítését
követően előterjesztett indítványa alapján intézkedik aziránt, hogy a bizonyítási indítványban
megjelölt bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. A bíróság e célból
megkeresheti az ügyészséget is.
LXXVI. Fejezet
Előkészítő ülés
A 499. §-hoz
A Javaslat alapkoncepciója, hogy a tisztességes eljárás elemeit képező garanciák biztosítása mellett
lehetőséget teremtsen az eljárások egyszerűsítésére és gyorsítására. Ennek érdekében a Javaslat a
terhelttel való együttműködés komplex rendszerét teremtette meg, melynek egyik kiemelt területe a
korábban marginális szerepet betöltő előkészítő ülés funkciójának átértelmezése és kötelezővé
tétele.
A Javaslat szerint az előkészítő ülés a vádemelést követően a tárgyalás érdemi előkészítése
érdekében tartott nyilvános ülés, amely a vád tárgyát képező bűncselekményt beismerő és azt be
nem ismerő vádlott számára egyaránt biztosítja a közreműködés lehetőségét a büntetőeljárás
további menetének alakításában.
A vád tárgyát képező bűncselekményt beismerő vádlott egyúttal lemondhat a tárgyaláshoz való
jogáról, ezzel megteremtheti annak lehetőségét, hogy a beismerését elfogadó bíróság már az
előkészítő ülésen ítéletet hozzon. A bűnösségét el nem ismerő vádlott pedig a további bizonyítás
irányának és kereteinek kijelölésében és bíróság általi rögzítésében működhet közre, elősegítve azt,
hogy a tárgyaláson ne történjen szükségtelen bizonyítás és az ügy minél előbb befejeződhessen.
Az előkészítő ülés új koncepciójában a terhelti együttműködés nincs előzetes és formális
megegyezéshez kötve, ugyanakkor az ügyészség a vádiratban a büntetés, vagy intézkedés nemére és
tartamára, illetve mértékére tett indítványával a tisztességes eljárás elveivel összhangban
ösztönzőleg hathat a vádlotti beismerő vallomás megtételére, egyúttal aktív szerepet tölthet be a
bírói döntés orientálásában. A terhelti együttműködés ezen formája optimális működés esetén
társadalmi méretekben is jelentősen hozzájárulhat a büntetőeljárások egyszerűsítéséhez és időszerű
befejezéséhez.
Az eljárások szükségtelen elhúzódásának megakadályozását szolgálja az a szabály, hogy az
előkészítő ülést főszabályként a vádirat kézbesítésétől számított három hónapon belül meg kell
tartani, amelyen az ügyész, a vádlott és a védő jelenléte kötelező. A Javaslat a védő jelenléti
kötelezettségét a bírósági eljárásban alapvetően a kötelező védelem esetén írja elő (434. § (1)
bekezdés), vagyis a védő jelenléte csak abban az esetben kötelező, ha a törvény a védő részvételi
476
kötelezettségét írja elő. Ezzel szemben az előkészítő ülés mind a terhelti együttműködés, mind a
bizonyítás koncentrációja szempontjából meghatározó jelentőséggel bír, így a Javaslat ebben az -
egyetlen - esetben akkor is a védő jelenléti kötelezettségét írja elő, ha a részvétele egyébként nem
kötelező. Ezt fejezi ki a „ha az eljárásban védő vesz részt” fordulat, a Javaslatban más esetben
használt „a büntetőeljárásban a védő részvétele kötelező” fordulattal szemben. A kötelező védői
jelenlétnek megfelelően a védőt az előkészítő ülésre idézni kell. Meg kell jegyezni, hogy a Javaslat
szabályozása alapján, ha az eljárásban kirendelt védő vesz részt, úgy minden esetben kötelező a
védői részvétel, így az előkészítő üléshez kapcsolódó nem kötelező részvétellel járó kötelező
jelenlét kizárólag meghatalmazott védő esetén fordulhat elő. A Javaslat az eljárás időszerűsédének
biztosítása végett több megoldást kínál arra az esetre, ha a védő az előkészítő ülésen nem jelenik
meg. Ilyen esetben az 502.§ alapján a rendelkezésre álló eljárásjogi eszközökkel lehet az előkészítő
ülés haladéktalan megtartása végett intézkedni, vagy az előkészítő ülés elhalasztható. Indokolt
esetben - akár a meghatalmazott védő esetén is - helyettes védő kirendelésének lehet helye.
Végezetül, amennyiben a terhelt ragaszkodik az előkészítő ülés megtartásához és az eljárásban a
védő részvétele nem kötelező, úgy a meg nem jelent meghatalmazott védő meghatalmazását
visszavonva is biztosíthatja az előkészítő ülés szabályszerű megtarthatóságát.
Ha a védő nem vett részt a nyomozásban, vagy a nyomozás ügyiratait önhibáján kívül nem
ismerhette meg, a Javaslat a vádirat kézbesítése után is megfelelő felkészülési időt biztosít számára,
oly módon, hogy az előkészítő ülés határnapjának a vádirat kézbesítésétől számított egy hónapon
túli időpontra történő kitűzését kezdeményezheti a bíróságnál. A Javaslat ezzel a megoldással
egyszerre kívánja biztosítani az eljárás idősszerűségének, valamint a védelemhez és a védekezéshez
való jog kompromisszumok nélküli érvényesülését.
Ha az ügyben több vádlott van, az előkészítő ülés vádlottanként külön-külön is megtartható. Ha az
elkülönítés feltételei fennállnak, akkor a beismerő vádlottak ügye külön-külön is befejezhető.
Az 500. §-hoz
Ahhoz, hogy az előkészítő ülés a tárgyalás érdemi és koncentrált előkészítése lehessen,
nélkülözhetetlen, hogy az eljárás részvevői megfelelő időben teljes körű tájékoztatást kapjanak
jogaikról és kötelezettségeikről, valamint az előkészítő ülés lehetséges eredményeiről és azok
feltételeiről. Ennek érdekében a Javaslat az idézések és értesítések kiadását olyan időben írja elő,
hogy azok kézbesítése legalább tizenöt nappal az előkészítő ülés előtt megtörténhessen, illetve
részletesen szabályozza a vádlott részére szóló idézés tartalmi elemeit, kiemelve a beismeréshez és
a tárgyalásról lemondáshoz fűzött jogkövetkezményeket, valamint a bizonyítás lefolytatására,
illetve bizonyíték kirekesztésére irányuló indítványok előterjesztésének szabályait.
Az 501. §-hoz
Az előkészítő ülésen a vádlott jelenléte kötelező, ezért a szabályszerű idézés ellenére távolmaradó
vádlott jelenlétének biztosítása érdekében a bíróság köteles minden törvényes eszközt igénybe
venni. Ha a vádlott észszerű időn belüli megjelenése nem biztosítható, a bíróság az előkészítő ülést
elhalasztja és az új határnapot legfeljebb két hónapon belüli időre tűzi ki.
Az 502. §-hoz
Az előkészítő ülésen az ügyész ismerteti a vád lényegét, megjelöli a vádat alátámasztó bizonyítási
eszközeit, egyúttal előterjesztheti a büntetés vagy intézkedés nemére és tartamára, illetve mértékére
irányuló indítványát arra az esetre, ha a vádlott az előkészítő ülésen beismeri a bűnösségét. A
büntetőjogi szankcióra irányuló ügyészi indítvány az eljárásnak nem kötelező kelléke, ezért annak
elmaradása nem akadályozza az ügy előkészítő ülésen történő elintézését. Az ügyészi indítvány
hiányának egyetlen következménye az, hogy vádlotti beismerés esetén az ügyészség elesik annak
477
lehetőségétől, hogy a döntés meghozatala előtt törvényes módon befolyásolja a bíróság
büntetéskiszabási tevékenységét.
A bíróság a vád és az ügyészségi indítványok ismertetése után hallgatja ki a vádlottat, ennek során
figyelmezteti arra, hogy a vád tárgyává tett bűncselekményben az előkészítő ülésen beismerheti a
bűnösségét, egyúttal lemondhat arról a jogáról, hogy a bíróság az ügyét tárgyaláson bírálja el. A
figyelmeztetésnek arra is ki kell terjednie, hogy a beismerés elfogadása esetén a bíróság a vádirati
tényállás megalapozottságára és a bűnösség megállapítására külön bizonyítást nem vesz fel, és az
ítéletét a beismerő nyilatkozatra, annak elfogadására és az ügyiratokra alapítja. Abban az esetben
pedig, ha nem ismeri be a bűnösségét, a vallomásában előadhatja a védekezése alapjául szolgáló
tényeket és ezek bizonyítékait, egyúttal figyelmezteti a bizonyítás lefolytatására, illetve bizonyíték
kirekesztésére vonatkozó indítványtételi lehetőségére, valamint ezen indítványok előterjesztésének
korlátaira, és a korlátozásokkal ellentétesen tett előterjesztések jogkövetkezményeire.
Az 503. §-hoz
Ha a vádlott nem ismerte el a bűnösségét a vád tárgyává tett valamennyi cselekményben, vagy az
ügy más okból nem intézhető el az előkészítő ülésen, a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja, és a
vádról egységesen határoz. Az egységes határozathozatalra is irányadó azonban az a szabály, hogy
a bíróság az elfogadott bűnösséget beismerő nyilatkozat hatálya alá tartozó bűncselekmény
tekintetében a vádirati tényállás megalapozottságára és a bűnösség megállapítására külön
bizonyítást nem vesz fel, a tárgyalási bizonyítás így csak a be nem ismert bűncselekményre
szorítkozhat, amely megkülönböztetés az ügydöntő határozatban - különösen az indokolás
terjedelmében - is testet ölt. Az előző szabály alól a Javaslat abban az esetben enged kivételt,
amikor a bíróság éppen az ítélet kihirdetése érdekében különíti el azt az ügyet, amelyben a vádlott
bűnösséget beismerő vallomását elfogadta.
Az 504-505. §-hoz
Ha a vádlott a vád tárgyává tett cselekmény vonatkozásában a bűnösségre is kiterjedő beismerő
vallomást tesz, a bíróságnak először a beismerő vallomás elfogadásáról kell döntenie. A bíróság
ennek során több szempontot vizsgál, így különösen azt, hogy a vádlott külső befolyástól mentesen,
a saját elhatározásából ismerte-e el a bűnösségét, tisztában van-e a beismerő vallomása
természetével és annak lehetséges következményeivel, illetve a beismerő vallomás hitelességével
kapcsolatban nem merül-e fel kétely, és az a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal kellőképpen
alátámasztott-e. Ha a bíróságnak a vádlott beismerésének hitelességével kapcsolatban kételye
támad, az eljárás korábbi szakaszában tett nyilatkozatától függetlenül azt kell megállapítania, hogy
a beismerés elfogadásának feltételei hiányoznak.
A bíróság széleskörű tájékoztatási és figyelmeztetési kötelezettsége, valamint a bűnösség
beismerésével kapcsolatos alapos vizsgálata a tisztességes eljárás elvének maradéktalan
érvényesülését, valamint a megelőző eljárás törvényességének ellenőrzését szolgálja.
A bíróság a vizsgálata eredményeként kétféle döntést hozhat, ha a törvényi feltételek fennállnak, a
bűnösség beismerését elfogadja, ellenkező esetben az elfogadást megtagadja. A bíróság a beismerés
elfogadása, vagy az elfogadás megtagadása tárgyában végzéssel határoz, amellyel szemben nincs
helye fellebbezésnek.
Ha a bíróság a vádlott beismerését elfogadta és nem látja akadályát az ügy előkészítő ülésen való
elintézésének, akkor a büntetéskiszabási körülményekre is kihallgatja a vádlottat, majd meghozza
az ítéletet.
Ha a tárgyalás megtartásának egyébként nincs akadálya, a bíróság a tárgyalást akár nyomban
megtarthatja. Az elsőfokú tárgyalás lefolytatására irányadó szabály, hogy a vádirati tényállás
478
megalapozottságára és a bűnösség kérdésére nem folytatható le további bizonyítás, ha a bíróság a
bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadta. Ebből következik, hogy a beismerő vallomás
elfogadásával érintett bűncselekmények tekintetében kizárólag a vádirati tényállás meglapozottságát
és a bűnösség kérdését nem érintő - pl. a büntetéskiszabáshoz, vagy a járulékos kérdések
eldöntéséhez kapcsolódó - bizonyítás lefolytatására, illetve bizonyíték kirekesztésére terjeszthető
elő indítvány.
Az 506. §-hoz
Az előkészítő ülés új szerepének másik fő funkciója az érdemi és koncentrált tárgyalás-előkészítés
akkor válik hangsúlyossá, ha a vád tárgyává tett bűncselekményt érintően a vádlott nem tett
vallomást, nem ismerte be a bűnösségét, vagy a bíróság a beismerő nyilatkozat elfogadását
valamely törvényi feltétel hiánya miatt megtagadta.
Ekkor kerül ugyanis előtérbe az az igény, hogy a vád és a védekezés tartalma, a bizonyítás keretei
és eszközei a bírósági eljárás minél korábbi szakaszában rögzüljenek, hiszen csak így biztosítható
az eljárás észszerű időn belül történő befejezése.
A büntetőeljárásban folytatott bizonyítás koncentrálását célozzák azok a szabályok, amelyek a
vádlott és a védő számára a vádban szereplő tények és azok bizonyítékai, míg az ügyész számára a
vádlott és a védő által a védekezés alapjául előadott tények és azok bizonyítékai tekintetében
lehetővé teszi azok megjelölését, amelyeket valónak elfogad. A bizonyítási indítványokra és egyéb
eljárási cselekményekre, illetve a bizonyíték kirekesztésére irányuló indítványokra vonatkozó
szabályok alapján az indítvány előterjesztőjének minden esetben meg kell jelölnie az indítvány
előterjesztésének okát és célját, illetve azt, hogy az indítványozott bizonyítás mely tény igazolására
irányul.
Az 507. §-hoz
A bizonyíték kirekesztése és az arra irányuló indítvány külön nevesítésével a Javaslat azt célozza,
hogy a tényállás tisztázásához fel nem használható bizonyítékok köre szintén a tárgyalás korai
szakaszában váljon egyértelművé. A bizonyíték kirekesztése így nem a bíróság mérlegelő
tevékenységének előrehozását jelenti, hanem abban a kérdésben történő döntést, hogy a bizonyíték,
illetve a forrásaként szolgáló bizonyítási eszköz valamely fogyatékossága, jogszabályba ütköző
beszerzése eleve kizárja-e azt, hogy a bíróság annak bizonyító erejét a későbbiekben mérlegelés
tárgyává tegye. Ha az ügyiratokból egyértelműen megállapítható, hogy a bizonyíték felhasználása
törvénybe ütközik, akkor a bíróság hivatalból, vagy indítványra köteles kirekeszteni az adott
bizonyítékot. A bíróság szükség esetén a döntése előtt a bizonyítékot megvizsgálhatja.
Az 508. §-hoz
A szükségtelen és a bizonyítási eljárás elhúzódását eredményező bizonyítás elkerülése érdekében a
bíróság a bizonyítás kereteinek meghatározásakor megállapíthatja, hogy a tárgyaláson a bizonyítás
felvétele mellőzhető az ügyész, valamint a vádlott és a védő által egyaránt valósnak elfogadott
tények tekintetében, vagy az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb
súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. A bíróság a
bűnösségét el nem ismerő vádlottal szemben folytatott eljárásban is élhet az eljárás gyorsításának
eszközeivel, így a tárgyalást nyomban megtarthatja, vagy az idézésekre és értesítésekre irányadó
általános szabálytól eltérve egy közeli határnapra tűzheti ki a tárgyalást, ha annak egyébként nincs
akadálya.
LXXVII. Fejezet
A tárgyalás előkészítésének egyéb szabályai
479
Az 509. §-hoz
Ha a bíróság az előkészítő ülésen nem tűzte ki a tárgyalás határnapját, akkor legkésőbb az
előkészítő ülés berekesztésétől számított egy hónapon belül kell ezt megtennie, egyúttal
gondoskodni kell a tárgyalás megtartásának feltételeiről, valamint az idézések és az értesítések
kézbesítéséről. Ha a lefolytatandó bizonyítási eljárás terjedelme miatt előre látható, hogy a tárgyalás
egy tárgyalási napon nem folytatható le, a bíróság több vagy folytatólagos tárgyalási határnapot
tűzhet ki. A tárgyalás indokolt esetben a bíróság hivatalos helyiségén és akár az illetékességi
területén kívüli helyre is kitűzhető.
Az 510. §-hoz
A tárgyalásra szóló idézés és értesítés általános szabályai a Javaslat szerint kiegészülnek azzal, hogy
a bíróság az idézéssel és értesítéssel egyidejűleg tájékoztatja az ügyészséget, a vádlottat és a védőt
arról, hogy az adott határnapon milyen bizonyítás felvételét tervezi. A bíróság számára előírt
tájékoztatási kötelezettség lehetőséget biztosít arra, hogy az eljárás főbb szereplői megfelelően
felkészülhessenek a tárgyalásra, amely egyszerre szolgálja a bizonyítási eljárások koncentrált
lefolytatását és az ügyfélközpontú igazságszolgáltatás modelljének megerősítését.
Az 511. §-hoz
A tárgyalás előkészítésének befejezése és a tárgyalás határnapja között olyan változások
következhetnek be, amelyek szükségessé tehetik a tárgyalás előkészítése keretében lehetővé tett
intézkedések megtételét, vagy a kitűzött tárgyalás elhalasztását, esetleg a meghatalmazott védő
helyettesítését, ezért az eljárás indokolatlan elhúzódásának elkerülése érdekében a bíróság a
tárgyalás kitűzése után is meghozhatja a szükséges döntéseket.
Az 512. -hoz
A Javaslat a bíróság jogkörére vonatkozó szabályok között szerepelteti, hogy a tárgyalás
előkészítése során mikor határozhat a bíróság tanácsa (vagy egyesbíró), illetve mikor járhat el a
tanács elnöke, vagy a bírósági titkár.
Az 513. §-hoz
A tárgyalás előkészítése során hozott egyes határozatok, illetve intézkedések elleni jogorvoslat
kizárására vonatkozó szabályok a lényegüket tekintve nem változtak.
TIZENNEGYEDIK RÉSZ
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS
LXXVIII. Fejezet
A tárgyalás menete
A bíróság igazságszolgáltatási tevékenysége gyakorlásának fő színtere - a Javaslatban újításként
bevezetett intézményen túl - a tárgyalás, hiszen itt kerül sor túlnyomórészt a büntetőeljárás fő
kérdését képező bűnösség és annak büntetőjogi következményeinek megállapítására. A tárgyalás
jogszabályi rendelkezésekben biztosított formai kötöttségei teremtik meg annak lehetőségét, hogy a
büntetőjogi felelősség kérdésében való döntésre vezető eljárás során a büntetőeljárás alapvető
rendelkezései a legszélesebb körben érvényesüljenek.
Az elsőfokú bírósági eljárás - a Javaslat szerint - a hatályos eljárási jogi rendelkezésekkel
egyezően a koncentráltság jegyében zajló eljárási cselekmény. Továbbra is követelmény, a vád
keretei közötti bírósági eljárás, az eljárási cselekmények egy helyen, valamennyi érdekelt
480
jelenlétében történő foganatosítása, annak szem előtt tartása, hogy a bíróság a megkezdett tárgyalást
az ügy befejezéséig lehetőleg nem szakítja meg, továbbá a bírói meggyőződés jelentőségének
hangsúlyozása azzal, mely szerint a bíróság közvetlen benyomásai alapján hozza meg döntését.
Az igazságszolgáltatás törvényességének biztosítékai a tárgyalásra jellemző formai alakiságok, mint
a tárgyalás nyilvánossága, a vádló - meghatározott esetekben a vádlott és a védő - jelenléte, a
bizonyítás rendszere, a bizonyítékok felhasználása, a perbeszéd, az utolsó szó joga és a határozat
kihirdetése.
A bizonyítékok felderítését és összegyűjtését végző nyomozást követően az elsőfokú bírósági
tárgyaláson az ügy eldöntéséhez szükséges adatok és bizonyítékok az eljárás résztvevői jelenlétében
és hatékony közreműködésük mellett kerülnek megvizsgálásra. A tárgyalás az anyagi igazság
megállapításának és a törvényesség érvényesülésének legfőbb eljárási eszközévé azáltal válik, hogy
teljességében érvényesül a kontradiktórius eljárás elve, hiszen az ellenérdekű feleket a bizonyítás
vitelében azonos jogok illetik meg: azonos jogaik vannak indítványok előterjesztésére, észrevételek
megtételére, a kihallgatott személyeknek kérdések feltételére, perbeszéd előadására.
Az 514-515. §-hoz
A tárgyalás első menetében a tárgyalás megnyitása és megkezdése közötti megkülönböztetés -
miután a megkezdéshez jogkövetkezmények fűződnek - a Javaslatban a hatályos szabályozástól
nem tér el. Szükségszerű bírói aktus a tárgyalás legelső momentumaként a rend megtartására
vonatkozó felhívás közzététele, továbbá annak megállapítása, hogy a tárgyalás érdemben
megtartható-e a tárgyaláson jelen lévő, a megjelenésben kötelezett illetve lehetőséggel rendelkező
személyek számbavételével.
A tárgyalás megnyitása tartalmi szinten a vád tárgyának megjelölését, a bíróság, a vád és a védelem
részéről eljáró személyek bemutatását jelenti, ez utóbbi adhat alapot a kizárásra és a kizárás
bejelentésére vonatkozó rendelkezések érvényesülésének. A tárgyaláson van lehetőség annak
feltérképezésére, hogy a jelenlévők között van-e kiskorú, illetőleg olyan személy, akinek tanú
meghallgatására esetlegesen a tárgyalás későbbi szakában sor kerülhet, ekkor foganatosítható az ő
felhívásuk a tárgyalóterem elhagyására.
A megjelenteket a bíróság a tárgyalásra idézettek és értesítettek névsora alapján ellenőrzi,
távolmaradás esetén elsőként az idézés, illetőleg értesítés szabályszerűségének vizsgálatára van
szükség. A hatályos rendelkezések céljával egyetértésben a Javaslat is szem előtt tartja a kitűzött
tárgyalás megtartásának fontosságát, ezért rendezi a bíróság által idézettek meg nem jelenése
esetére azon lehetőségeket, mellyel a tárgyalás megtartása - lehetőség szerint - biztosítható.
Ha a vádlott jelenléte a tárgyaláson kötelező és szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, a
bíróság - az általános szabályok rendelkezései szerint - a vádlott jelenlétének biztosítása iránt
intézkedik (432. §). Ebben a körben van lehetőség a vádlott elővezetésének elrendelésére, vagy
elfogatóparancs kibocsátására, azonban ha feltételezhető, hogy az elővezetés a kitűzött tárgyalási
határnapon észszerű időn belül nem vezet eredményre, a meg nem jelent vádlottnak a következő
tárgyalási határnapra történő elővezetését kell elrendelni. A tárgyalást ilyen esetben a szabadlábon
lévő vádlott távollétében is meg lehet tartani, a bizonyítási eljárást azonban nem lehet befejezni,
kivételt képez, ha a bíróság, a vádlott számára, a büntetőjogi főkérdés tekintetében hátrányos
következménnyel nem járó felmentő vagy büntetőeljárást megszüntető határozatot hoz. Ugyancsak
megtartható a tárgyalás a vádlott távollétében, ha az eljárás során a vádlott
kényszergyógykezelésének elrendelése merülhet fel, és az állapota miatt a tárgyaláson nem jelenhet
meg, illetve a jogainak gyakorlására képtelen. Ha a tárgyalásról a szabályszerűen idézett tanú
maradt távol és feltételezhető, hogy elővezetése a kitűzött tárgyalási határnapon eredményre
vezethet, az egyesbíró vagy a tanács elnöke - lehetőség szerint - a tanú azonnali elővezetését
rendeli el. A távol maradt ügyész vagy szakértő esetén a tárgyaláson való megjelenésre való
481
felhívás a követendő eljárás, előbbi esetében az ügyészség vezetőjén keresztül. Védő távolmaradása
esetében a helyettes védőre vonatkozó, általános szabályokat kell alkalmazni (49. §). Ha a védelem
nem kötelező, meghatalmazott védő hiányában a tárgyalás megtartható, azonban a védelemhez való
jog érvényesítése megkívánja, hogy a vádlott ezzel kapcsolatban érdemi nyilatkozatot tehessen,
feltéve, hogy a meghatalmazott védő idézése nem volt szabályszerű, illetve az idézés
szabályszerűsége nem állapítható meg.
A tárgyalás megtartásának a megidézett személy távolmaradásával összefüggő akadályát a bíróság
hivatalból vizsgálja, ha pedig olyan személy maradt távol a tárgyalásról, akinek a távolléte a
tárgyalás megtartását nem akadályozza, a bíróság az ügyész, a vádlott, illetve a védő meghallgatása
után dönt, hogy ez esetben a tárgyalás megkezdhető-e.
A tárgyalás megnyitására vonatkozó szabályokat nemcsak az első, hanem - a tárgyalás
folytonosságára vonatkozó rendelkezés alapján - a folytatólagos tárgyalásra is alkalmazni kell.
Ha a tárgyalás megtartásának személyi feltételei fennállnak, az egyesbíró vagy a tanács elnöke az
igazolatlan eltávozás következményeire való figyelmeztetés mellett a tanúkat - a sértett kivételével
-	a tárgyalóterem elhagyására hívja fel. Speciális helyzetű a megjelent szakértő, aki a tárgyaláson,
annak kezdetétől fogva jelen lehet, szükség esetén azonban a bíróság felhívhatja a szakértőt a
jelenlévők számbavétele után a tárgyalóterem elhagyására.
A bíróság ezt követően vizsgálja, hogy a tárgyalás határnapja és az idézés átvétele között előírt
időtartam (tárgyalási időköz) megvan-e. Az eljárás gyorsítását szolgálja - a jelenleg is hatályos
szabállyal egyezően - hogy a tárgyalást nem kell elhalasztani a tárgyalási időköz be nem tartása
miatt, ha a vádlott és a védő egybehangzóan kéri a tárgyalás megtartását, illetőleg ahhoz hozzájárul.
Ha a tárgyalás megtartásának akadálya van, a bíróság a tárgyalást elhalasztja.
Az 516. §-hoz
Érdemi kihatásai miatt kell még a tárgyalás megkezdése előtt vizsgálni az ügy áttételének,
egyesítésének vagy elkülönítésének a lehetőségét, az egyesbíró vagy a tanács elnöke, tagja,
jegyzőkönyvvezető, ügyész kizárása iránt előterjesztett indítványokat, illetőleg minden olyan
körülményt, amely a tárgyalás megtartását akadályozhatja, illetve, amelyet a tárgyalás megkezdése
előtt figyelembe kell venni.
Az 517. §-hoz
A tárgyalás megkezdése után az első eljárási cselekmény, a hatályos rendelkezést meghaladóan a
vád ismertetése helyett a vád lényegének ismertetése, ha arra az előkészítő ülésen nem került sor,
azonban a vádlott hozzájárulásával a védő indítványára még ez is mellőzhető. Indokolt ugyanakkor
a sértett részére - indítványára - biztosítani a vád lényegének megismerését, abban az esetben is, ha
az előkészítő ülésen sor került ugyan a vád lényegének ismertetésére, azonban azon a sértett nem
volt jelen. A Javaslat által bevezetett új jogintézményhez kapcsolódik a tárgyalás megkezdését
illetően, hogy ha a bíróság az előkészítő ülésen a bűnösséget beismerő nyilatkozatot végzéssel
elfogadta, a vád ismertetése helyett a bíróság az erről hozott végzés lényegét ismerteti. A jelen lévő
sértett, illetőleg képviselője a polgári jogi igény érvényesítése körében tehet nyilatkozatot, ezt
követően, amennyiben a sértett tanú kihallgatására a tárgyaláson sor kerül, a bíróság felhívására a
sértett a tárgyalótermet elhagyja.
Az 518. §-hoz
A bírósági tárgyalás hatályos szabályok szerinti egységességének elvét a Javaslat is követi azzal a
rendelkezéssel, hogy a bíróság a megkezdett tárgyalást lehetőleg nem szakítja meg az ügy
befejezéséig. Mivel az ügy egy tárgyaláson való befejezhetőségének több akadálya lehet, a Javaslat
482
rögzíti a tárgyalás - rövid időtartamra korlátozott - félbeszakítására és elnapolására vonatkozó
rendelkezéseket. A bíróság jogkörébe tartozik a tárgyalás elnapolása, melyre bizonyítás kiegészítése
céljából vagy más fontos okból kerülhet sor, ettől eltérően a tárgyalás félbeszakítására az egyesbíró
vagy a tanács elnöke jogosult.
Az eljárások gyorsítása érdekében a hatályos rendelkezéseket túlhaladóan a Javaslat a tárgyalás
kötelező megismétlése és ennek módjára is új szabályokat ír elő. Megszűnik a tárgyalás
megismétlésének törvényi alapú kötelezettsége abban az esetben, ha a tárgyalási határnapok közötti
időtartam a hat hónapot meghaladja. Ilyen esetben kizárólag indítványra köteles a bíróság az eljárást
megismételni. Változatlan ugyanakkor az a hatályos szabály, mely szerint a tárgyalást meg kell
ismételni, ha a tanács összetételében változás történt. A Javaslat tárgyalás megismétlésének
könnyítő rendelkezése, hogy az ismertetést a tárgyalás korábbi anyagának lényegére korlátozza,
mely - különösen - a korábbi tárgyaláson megjelentek, a foganatosított eljárási cselekmények,
esetlegesen meghozott határozatok felsorolására, szükség szerint - tartalmát tekintve - érdemi
összefoglalására koncentrálhat. Az ismertetés jelentőségének az az egyesbírói, illetőleg tanácselnöki
kötelezettség ad nyomatékot, hogy az ismertetés után figyelmeztetni kell az ügyészt, a vádlottat és a
védőt arra, hogy az ismertetésre észrevételt tehetnek, illetve az ismertetés kiegészítését vagy eljárási
cselekmény ismételt lefolytatását indítványozhatják.
A tárgyalás egységessége és időszerűsége jegyében rendelkezik a Javaslat - a hatályos
szabályokkal egyezően - úgy, hogy fő szabály szerint a tárgyalás folytatásának a napját ki kell
tűzni.
Az 519. §-hoz
A bizonyítás színtere a bíróság tárgyalása, a tárgyalás rendjének megtartása és vezetése az
egyesbíró vagy a tanács elnökének jogköre, erre tekintettel az indítványozott bizonyításról és annak
sorrendjéről az egyesbíró vagy a tanács elnöke határoz. Miután a bizonyítás felvételének sorrendje
pertaktikai vagy egyéb szempontból relevanciával bírhat, ezért az egyesbíró vagy tanács elnöke a
bizonyítási indítványról, illetve a bizonyítás felvétele sorrendjéről való döntéskor az ügyészség, a
vádlott és a védő indítványainak a figyelembevételével határoz. Deklarálja ugyanakkor a Javaslat a
hatályos eljárási rendelkezésekkel egyezően, hogy az ügyészség által indítványozott bizonyítás
rendszerint megelőzi a vádlott és a védő által indítványozott bizonyítás lefolytatást, mely az ügyész,
mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítője szerepéhez kapcsolódik. A bizonyítási indítvány
tárgyában a bíróság pervezető végzést hoz, mellyel szemben fellebbezésnek nincs helye, a végzés
kihirdetését követően nyomban nem kérhető felsőbb szintű bíróság állásfoglalása a bíróság
döntéséről. A Javaslat az előkészítő ülés szabályaival egyezően a tárgyaláson is lehetővé teszi, hogy
a bíróság mellőzze a bizonyítást az ügyész, valamint a vádlott és a védő által egyaránt valósnak
elfogadott tények tekintetében, vagy az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett
jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
Az 520. §-hoz
A bírósági tárgyalás érdemi részét képező bizonyítással összefüggésben a Javaslat, a nóvumnak
minősülő intézményekre tekintettel a hatályos szabályoktól lényegesen eltérő rendelkezéseket
tartalmaz, így jelentősen szűkül a bizonyítási indítvány előterjesztésének - jogkövetkezmény
nélküli - lehetősége, ha arra a bírósági tárgyaláson kerül sor. Egyértelműen kinyilvánításra kerül a
tárgyalás koncentráltságának jogalkotói célzata az előkészítő ülésre vonatkozó szabályok érdemi
változtatásával, hiszen a bizonyítás irányába való beleszólás helyszínéül a Javaslat az előkészítő
ülést jelöli ki. Nyilvánvalóan az eljárási jogok gyakorlása körében nem vonható el a bírósági
tárgyalás során a bizonyítási indítvány előterjesztésének joga a felektől, azonban annak
feltételekhez kötése, illetve - ha az indítványozott bizonyítás szükségtelen, vagy az eljárás
elhúzására alkalmas magatartás áll a hátterében - jogkövetkezménnyel terhelése, az eljárás
lefolytatása időszerűségének biztosítása célzatával törvényi szinten megtehető. Ennek szellemében
483
szabályozza a Javaslat az ügyészség, a vádlott és a védő által a tárgyalás előkészítése, a sértett, a
vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt által az első - megjelenésükre lehetőséget biztosító -
tárgyalási határnap után előterjesztett bizonyítási indítványról való döntést és alkalmazható
jogkövetkezményt annak feltételrendszerével együtt.
A tárgyalási szakban előterjesztett bizonyítási indítványt a bíróság elsőként abból a szempontból
köteles megvizsgálni, hogy az indítványozott bizonyítás a tényállás tisztázásához szükséges-e, és
hogy a bírósági szakban való előterjesztésének jogszabályi feltételei fennállnak-e. Amennyiben az
indítványozott bizonyítás nem szükséges a tényállás tisztázásához és az előterjesztés jogszabályi
feltételei is hiányoznak, azt a bíróság érdemi indokolás nélkül is elutasíthatja. Nyilvánvalóan a
bizonyítási indítvány előterjesztésének késedelmes időpontja nem hátráltathatja az anyagi igazság
megállapítását, ezért a bíróság a jogszabályi feltételektől eltérően előterjesztett bizonyítási
indítványt is köteles vizsgálni, ha az indítványozott bizonyítás lefolytatása nélkül a tényállás nem
tisztázható. A perkoncentráció sérelme miatt a bíróság részére, feltéve, hogy az indítvány
előterjesztése az eljárás elhúzására alkalmas, a Javaslat eszközként, ügyészségi indítvány esetén az
ügyészség vezetőjének tájékoztatása, egyéb esetben az indítványozó rendbírsággal sújtásának
lehetőségét biztosítja. Mindezen szabályok a bizonyítási indítvány kirekesztésére irányuló indítvány
esetére is értelemszerűen irányadók.
Az 521. §-hoz
A bizonyítási indítványokkal összefüggésben szükséges a bizonyítás korlátozottságának speciális
rendelkezéseit rögzíteni minden olyan esetre, amikor a terhelt a bűnösségét - előkészítő ülésen vagy
azt követően a bírósági tárgyaláson - beismerte és beismerő nyilatkozatát a bíróság elfogadta. A
Javaslat koncepciója szerint a terhelti beismerés jelentősége általánosságban is megnőtt, ennek
nyilvánvaló hozadéka a bizonyítási indítványok körében, hogy ha a beismeréshez aggályok nem
fűződnek és a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot végzéssel elfogadta, a vádirati tényállás
megalapozottságára és a bűnösség kérdésére nem, csak e kereteken felül pl. büntetés kiszabását
érintően folytatható le további bizonyítás. Ha ennek a bizonyításnak az eredménye a bűnösség
beismerését elfogadó végzés tartalmára a beismert bűncselekmény tényállásának, vagy
minősítésének változása folytán kihat, a bíróság az elfogadó végzést az ügyészség és a vádlott
nyilatkozatának beszerzése után hatályon kívül helyezheti. Hatályon kívül helyezés esetén az
eljárást az általános szabályok szerint kell folytatni, kivételt képez a bizonyítási indítvány
perkoncentráción alapuló előterjesztésének köre.
Az 522. §-hoz
Megtartja a Javaslat a hatályos szabályozás azon rendelkezését, mely szerint a bizonyítási eljárás a
vádlott kihallgatásával kezdődik, ennek koncepcionális alapja, hogy a büntetőeljárás valójában a
vádolt személy ártatlansága vélelmének megdöntéséről szól, erre tekintettel lehetőséget kell
biztosítani arra, hogy az ellene vagy vele szemben állítottakra elsőként reagálhasson. Az előkészítő
ülés szabályainak változására figyelemmel a Javaslat - a hatályos rendelkezéshez képest -
biztosítja a vádlott kihallgatásának mellőzését arra az esetre, ha az előkészítő ülésen vallomást tett.
A vádlottat a még ki nem hallgatott vádlott-társai távollétében kell kihallgatni, ugyanakkor
hivatalból vagy a vádlott indítványára az egyesbíró vagy a tanács elnöke azt a már kihallgatott
vádlott-társat is eltávolíttatja a tárgyalóteremből, akinek jelenléte a vádlottat a kihallgatás során a
vallomása megtételében zavarná. A védelmi jogok garanciájaként a Javaslat lehetőséget biztosít a
vádlott és védő részére a tárgyalás alatt a tárgyalás rendjét nem zavaró kapcsolattartásra, azonban -
pertaktikai okokból eredően - a vádlott a kihallgatása közben ezt csak az egyesbíró vagy a tanács
elnökének engedélyével teheti meg.
A hatályos rendelkezésekkel egyezően a Javaslat is megköveteli a vádlott személyének azonosítását
a tárgyalási kihallgatását megelőzően. Az adminisztrációs tehercsökkentés és egyszerűsítés
484
szándékával ennek módjaként szabályozza a Javaslat, hogy a vádlottnak az ügyiratokban már
szereplő személyes adatainak egyeztetését a tárgyaláson kívül bírósági fogalmazó, bírósági titkár és
bírósági ügyintéző is elvégezheti, ez esetben az egyesbíró, illetőleg a tanács elnöke ennek ténye,
illetőleg a változások rögzítésére köteles.
Az 523. §-hoz
A vádlott kihallgatása - a terhelti figyelmeztetést követően - a kérdés, észrevétel, indítványtételi
jogosultságára vonatkozó figyelmeztetés közlésével kezdődik. A figyelmeztetés kiterjed arra is,
hogy ha a vádlott nem tesz vallomást, a terheltként tett korábbi vallomásának lényege ismertethető
vagy felolvasható. A törvényes figyelmeztetéseket követően tehető fel a vallomást tevő vádlottnak
az a kérdés, hogy a bűnösségét beismeri-e. A vádlottnak a védekezési joggal összefüggésben a
Javaslat módot biztosít a vádra vonatkozó, védekezést is tartalmazó, összefüggő előadás
megtételére, ezt követően - a Javaslat szerint rögzített sorrendben - az egyesbíró vagy a tanács
elnöke, az ügyész, a védő, a sértett, valamint az őt érintő körben a vagyoni érdekelt és a szakértő
kérdéseket intézhet a vádlotthoz. A Javaslat csak a kérdezés sorrendjét határozza meg, a kérdések
tartalmáról nem rendelkezik, ugyanakkor az egyesbíró vagy a tanács elnöke kötelezettségévé teszi a
feltett kérdés tartalmi vizsgálatát. Az egyesbíró vagy a tanács elnöke a Javaslat által tiltott kérdés
esetén a feleletadást megtiltja, ha pedig ismételten ugyanarra a tényre irányul, a feleletadást
megtilthatja, továbbá gondoskodik arról is, hogy a kérdezés módja a vádlott emberi méltóságát ne
sértse.
Az 524. §-hoz
Nem kizárt, hogy az előkészítő ülésen még a bűnösségét tagadó vádlott a bírósági tárgyalás
szakában ismerje be a bűnösségét. Ez esetben célszerű a további eljárást egyszerűsített formában
oly módon folytatni, mintha a vádlott a beismerő nyilatkozatát az előkészítő ülésen tette volna meg,
és ha a bíróság nem látja akadályát az ügy befejezésének, az egyesbíró vagy a tanács elnöke a
vádlottat a büntetéskiszabási körülményekre is kihallgatja, majd a bizonyítási eljárást befejezettnek
nyilvánítja.
Az 525. §-hoz
Fenntartja a Javaslat a hatályos eljárási törvény rendelkezéseit, amikor - hasonlóan a jelenleg
hatályos feltételek mellett - szabályozza a vádlott ugyanazon eljárás nyomozási szakában tett
vallomásai felhasználásának esetköreit. A hatályos szabályozáshoz képest ez, az előkészítő ülés
szabályainak változására figyelemmel, azzal egészül ki, hogy amennyiben a vádlott a tárgyaláson
úgy dönt, hogy nem kíván vallomást tenni, vagy kihallgatása mellőzésre került, az előkészítő ülésen
tett vallomását is ismertetni kell, utóbbi esetben azonban csak indítványra. A hatályos
szabályozástól eltérően - az egyszerűsítés jegyében - elégséges a vallomás lényegének ismertetése,
szükséges esetben a vallomást az egyesbíró vagy a tanács elnöke hivatalból, illetve az ügyész, a
vádlott vagy a védő indítványára felolvashatja, vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja. Ha a
vádlott a tárgyaláson tesz vallomást, a Javaslat - a hatályos törvény szellemében - a korábbi
gyanúsítottként vagy vádlottként tett vallomás lényegére koncentráló ismertetést, illetőleg
felolvasást - ami nem jelentheti az egész vallomás felolvasását - akkor engedi meg, ha a vádlott
vallomása eltér a korábban tett vallomásától. Fenntartja a Javaslat a hatályos szabályozás
ismertetéssel kapcsolatos korlátozását akként is, mely szerint a korábbi vallomás részeinek a
lényege csak akkor ismertethető, ha az ismertetésben foglalt tényekre és körülményekre a
vádlotthoz kérdést intéztek, illetve a vádlott e tényekre és körülményekre a tárgyaláson vallomást
tett.
Az 526. §-hoz
485
A Javaslat a tanú bírósági tárgyalási kihallgatásának szabályai között több, eljárás hatékonysági
szempontból lényeges hatályos törvényi rendelkezést tart meg. Ilyen, mely szerint a tanúk közül
rendszerint a sértettet kell elsőként kihallgatni, továbbá, hogy a tanú kihallgatása alatt a még ki nem
hallgatott tanúk nem lehetnek jelen. A tárgyalás rendjének körében a különleges bánásmódot
igénylő tanú védelme érdekében az egyesbíró vagy a tanács elnöke az eljárás résztvevői, vagy maga
a tanú indítványára, illetve hivatalból a tanú kihallgatásának tartamára a tárgyalóteremből
eltávolíttatja azt a vádlottat, vagy a hallgatóság közül azt, akinek jelenléte a különleges bánásmódot
igénylő tanút a kihallgatása során zavarná. Garanciális okokból az ilyen körülmények között felvett
tanúvallomás lényegét később a tanú vallomástételekor távol volt vádlottal ismertetni kell. A
Javaslat a vádlotti kihallgatáshoz hasonlóan a tanú kihallgatását követő kérdezési sorrendet is
meghatározza és a kérdések tartalmi jellegét illetően a tanú esetében is módot ad az egyesbíró, vagy
a tanács elnöke részére az olyan feleletadás megtiltására, mely ismételten ugyanolyan tényre
irányuló kérdésre vonatkozna, illetőleg felügyeli az emberi méltóságot nem sértő kérdezési mód
megtartását.
A tanú bírósági kihallgatására - a Javaslatnak a hatályos rendelkezéstől eltérő szerkesztésében - a
bizonyítás fejezetében a tanú kihallgatása, a tanúzási figyelmeztetés körében rögzítettek irányadók.
Az 527. §-hoz
A Javaslat - a hatályos szabályozáshoz hasonló körben - taxatíve biztosítja a tanúnak az eljárás
során korábban tett vallomásának felhasználását a bírósági tárgyaláson. A felsorolt esetekben az
egyesbíró vagy a tanács elnöke hivatalból ismertetheti a tanúnak az eljárás során korábban tanúként
tett vallomásának lényegét vagy indítványra a vallomást felolvashatja, illetve a
jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja. Lehetőséget teremt a Javaslat - a hatályos rendelkezéseken
túlmutatva - az eljárás korábbi szakaszában, hozzátartozói alapon mentességi jogával nem élő
tanúnak, valamint az olyan tanúnak az eljárás során korábban tanúként tett vallomása lényege
ismertetésére, vallomása felolvasására, vagy felolvastatására, akinek meghallgatását a bíróság sem
tartja szükségesnek, ez utóbbi esetében azzal a konjunktív feltétellel, hogy a tanú kihallgatását a
vádlott vagy a védő sem indítványozza.
Az 528. §-hoz
A hatályos szabályozással egyezően a bírósági tárgyaláson kihallgatott tanú kizárólag ugyanazon
eljárásban tett vallomásának releváns részlete ismertethető hivatalból vagy indítványra, ha a tanú a
történtekre nem emlékszik, vagy ha tárgyaláson tett és a korábbi tanúvallomása között ellentét van
azzal a további feltétellel, hogy az ismertetésnek csak akkor van helye, ha az ismertetésben foglalt
tényekre és körülményekre a tanúhoz kérdést intéztek, illetve a tanú e tényekre és körülményekre
nyilatkozott.
Az 529. §-hoz
A Javaslat a szakértő tárgyaláson való meghallgatása, a szakvélemény ismertetése és felolvasása
szabályait a hatályos rendelkezésekhez hasonlóan tartalmazza. A szakértő meghallgatására a tanú
kihallgatására vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni azzal, hogy a szakértőt a
hamis szakvéleményadás törvényes következményeire kell figyelmeztetni és miután a szakértő
szakkérdésekben nyilvánít véleményt, lehetőséget kell adni arra - a könnyebb érthetőség biztosítása
végett -, hogy a tárgyaláson szemléltető eszközöket alkalmazzon az általa elmondottak
illusztrálására, illetőleg, hogy - az egyedi esetre való koncentrálás érdekében - az írásban
előterjesztett szakvéleményét, az általa készített feljegyzéseket felhasználhassa.
Az 530. §-hoz
486
A bizonyítási eljárás folyamatában a Javaslat - nem eltérően a hatályos rendelkezéstől - lehetőséget
ad az írásban előterjesztett szakvélemény felhasználására, módját tekintve a Javaslat a
koncentráltság jegyében a szakvélemény lényegének ismertetésével is megelégszik, azzal a
kitétellel, hogy indítványra a szakvélemény lényegét az egyesbíró vagy a tanács elnöke felolvassa,
illetve a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja. Ha ezt követően a szakértő meghallgatása szükséges
felvilágosítás kérés, szakvélemény kiegészítés vagy a szakvélemény bármilyen fogyatékossága,
vagy a szakértőhöz intézett kérdés miatt, a tárgyalást el kell napolni, és a szakértőt a kitűzött
tárgyalásra meg kell idézni.
Az 531. §-hoz
A Javaslat az iratok fogalmát - szemben a hatályos rendelkezéssel, mely az adott üggyel
összefüggő, az adott büntetőeljárásban keletkezett összes iratot jelenti - a tárgyi bizonyítási
eszközök megnevezésére használja. A tárgyalás szakában is beszerzésre vagy a felek által
becsatolásra kerülhetnek tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő iratok, ezeknek az érdekeltekkel
való megismertetése az egyesbíró, illetőleg a tanács elnöke kötelezettsége. Ez a rendelkezés a
hatályos szabályozástól a Javaslat eljárás egyszerűsítését és gyorsítását célzó jellegéből eredően tér
csak el, miután a Javaslat szerint az ismertetésnek az iratok lényegére - vagyis az adott iratnak a
vád tárgyát képező cselekmény vonatkozásában releváns adataira - kell csak korlátozódnia és az
egyesbíró, illetőleg a tanács elnöke indítványra elrendelheti az iratok lényegének ismertetése helyett
az iratok meghatározott részének felolvasását. A tárgyaláson csatolt, valamint benyújtott iratok az
ügyiratok részét képezik, ezért a Javaslat rögzíti, hogy ezeket az egyesbíró vagy a tanács elnöke a
tárgyalási jegyzőkönyvhöz mellékeli.
Az 532. §-hoz
A bírósági tárgyaláson szükségessé válhat eljárási cselekményről készített kép-, hang-, vagy kép és
hangfelvétel bizonyítékként való értékelése, ezért a Javaslat rögzíti, hogy az egyesbíró vagy a
tanács elnöke a tárgyaláson hivatalból vagy az ügyész, a vádlott, illetve a védő indítványára
bemutathatja. A terhelt vagy a tanú vallomását tartalmazó felvétel esetén - mivel ez a korábban tett
vallomásuk ismertetésének minősül - nem lehet figyelmen kívül hagyni a vádlott, illetve a tanú
korábbi vallomásának felolvasására és ismertetésére vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Ha a
vádlott vagy a tanú jegyzőkönyvben rögzített vallomása nem olvasható fel, illetve nem ismertethető
a tárgyaláson, akkor az erről készült felvételt sem lehet - kivételektől eltekintve - bemutatni.
Az 533. §-hoz
A Javaslat rendszerében bizonyítási cselekmények között szereplő szemle lefolytatása a tárgyalás
keretében speciálisan alakul. Ha a tárgyaláson személy, tárgy vagy helyszín megtekintése, illetve
tárgy vagy helyszín megfigyelése szükséges, a bíróság a tárgyalás keretében szemlét tart. A tárgyi
bizonyítási eszközt eredetben, illetőleg ha annak fizikális akadálya van, fényképét az egyesbíró
vagy a tanács elnöke mutatja fel hivatalból vagy indítványra, utóbbi esetben nem mellőzhető
leírásának ismertetése. Miután szemlére mindig tárgyalás keretében kerül sor, kiküldött bíróként
szemle tartására akkor van lehetőség, ha a tervezett eljárási cselekmény jellegéből adódóan azt
valamennyi eljárási szereplő részvételével nem lehet megtartani.
Az 534. §-hoz
A Javaslat a Be. szabályokkal egyezően rögzíti, hogy ha a bizonyítás a tárgyaláson nem vehető fel,
vagy rendkívüli nehézségbe ütközik, azt kiküldött bíró vagy megkeresett bíróság útján lehet
elvégezni, kiküldött bíró az egyesbíró vagy a tanács egyik tagja lehet. A Javaslat a bizonyítás ilyen
módon való felvétele hatályos szabályának hiányosságát küszöböli ki akkor, amikor meghatározza,
hogy a megkeresett bíróság a megkeresővel azonos hatáskörű más bíróság lehet. Garanciális
szabály, hogy a bizonyítás felvételének ennek a módjáról a vádlottat, a védőt, az ügyészt, illetőleg a
487
sértettet értesíteni kell. A megkeresett bíróság által felvett bizonyítás eredményességének
biztosítása végett, a bizonyítás lefolytatásához szükséges adatokat a megkeresett bírósággal közölni
kell, és meg kell küldeni a szükséges ügyiratokat vagy azok másolatát is. A megkeresés lényeges
elemei a bizonyítás során tisztázandó tényállás, a kihallgatandó személy vagy személyek neve és
elérhetőségük közlése, valamint azon körülmények pontos leírása, amire a kihallgatásnak
összpontosítani kell. A megkeresett bíróság által foganatosítandó bizonyítás felvételének határidejét
a Javaslat - az eljárás elhúzódásának megelőzése céljából - egy hónapra korlátozza azzal, hogy a
határidő elmulasztása esetén a megkeresett bíróságnak tájékoztatási kötelezettsége van a teljesítés
akadályáról a megkereső bíróság felé. Ha a megkeresés teljesítésére részben azonos hatáskörű más
bíróság illetékes, a megkeresett bíróság - a rá háruló bizonyítás felvétele után - az ügyiratokat az
illetékes más bíróságnak küldi meg, és erről a megkereső bíróságot értesíti. Az ilyen módon
foganatosított bizonyítás, a kiküldött bíró és a megkeresett bíróság eljárásáról felvett jegyzőkönyv,
tárgyaláson való felolvasásával válik a tárgyalási anyag részévé.
Az 535. §-hoz
Az eljárás felfüggesztésére vezető ok - akár a hatályos szabályozásban - az eljárás korábbi
szakaszain túl a bírósági tárgyalás megkezdése után is felmerülhet. A Javaslatban felsorolt
esetekben az eljárás felfüggesztéséről, illetőleg az ilyen okokból kezdeményezett eljárás
felfüggesztésére irányuló indítvány elutasításáról a bíróság nem ügydöntő végzést hoz, a végzés
ellen nincs helye fellebbezésnek. Ha a bíróság az eljárást a vádlottnak a bűncselekmény elkövetése
után bekövetkezett elmebetegsége miatt vagy azért függesztette fel, mert a vádlott ismeretlen helyen
tartózkodik, elkobzást, vagyonelkobzást, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét
rendelheti el, vagy a lefoglalt dolog állami tulajdonba vételéről határozhat.
Az 536. §-hoz
A Javaslat - a hatályos rendelkezéseket követve - rögzíti, hogy a tárgyalás megkezdése után mikor
van helye áttételnek, egyesítésnek, elkülönítésnek. A tárgyalás megkezdésének aktusával fő szabály
szerint az ügyben eljáró bíróság rögzül, azonban a hatáskör hiánya, a kizárólagos illetékesség
fennállása, illetőleg ha az ügy katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik, olyan eljárásjogi
specifikumok, melyek - áttétel hiányában - abszolút eljárási okból az ítélet hatályon kívül
helyezéséhez vezetnének, ezért az ilyen körülmény észlelését követően a bíróságnak az áttételről -
függetlenül attól, hogy az eljárás mely fázisában tart - határoznia kell.
Nem korlátozott ugyanakkor az ügyek tárgyalás megkezdése utáni egyesítése, illetőleg elkülönítése,
arra az általános szabályok szerint van lehetőség.
Az 537. §-hoz
A tárgyalás elnapolása után is felmerülhetnek döntést igénylő eljárási kérdések, melyek közül
taxatíve sorolja fel a Javaslat azokat az esetköröket, amikor a bíróság, ha tanácsban jár el,
tanácsülésen határoz. Ilyenek az ügy áttétele, az ügyek egyesítése vagy elkülönítése, az eljárás
felfüggesztése vagy megszüntetése, valamint a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedések fenntartása (távoltartás, bűnügyi felügyelet, letartóztatás, előzetes
kényszergyógykezelés) tárgyában hozott döntés. A fel nem sorolt kérdésekben, tárgyaláson kívül a
tanács elnöke határoz. Garanciális jelleggel a Javaslat ülés tartási kötelezettséget ír elő, ha a bíróság
személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése tárgyában határoz,
eljárására a kényszerintézkedésekről való határozathozatalnak, tárgyalás előkészítése szakára
rögzített eljárási szabályai irányadók.
Az 538. §-hoz
488
A bíróság a vádhoz kötöttség alapvető rendelkezésére figyelemmel, a vád alapján ítélkezik. A
tárgyaláson a bizonyítás kereteit - az indítványhoz kötöttségen túl - a vádiratban írt tényállás szabja
meg, hiszen a bíróságnak a vádiratban írt tényállásról kell döntenie. Mindezek alapján - a hatályos
rendelkezésekkel összhangban - a Javaslat felhatalmazza a vádképviseletet ellátó ügyészséget, a
vád tárgyalás eredményének függvényében való módosítására, melyen a vád megváltoztatását,
illetőleg kiterjesztését kell érteni. A vád megváltoztatását jelenti, ha a vádbeli tényállás kisebb
mértékben módosul, vagy ha - akár változatlan tényállás mellett - más jogi minősítést tart fenn az
ügyész. A vádlotti jogokra való ügyészi érzékenység jegyében a Javaslat a vád megváltoztatásának
azt az esetét is szabályozza, ha a vádirati minősítés szerinti bűncselekmény a vádlottra nézve
kedvezőbben, enyhébben minősül. A vád kiterjesztését jelenti, ha az ügyész az eredetileg vád
tárgyává tett bűncselekmény mellett más bűncselekmény miatt is vádat emel. Nyilvánvalóan nem
lehetséges a vád kiterjesztése olyan személyre, aki az ügyben vádlottként nem szerepel, ez az
ítélkezés alapja és a vádhoz kötöttség alapvető rendelkezése alapján is levezethető.
A vádmódosítás végső határidejét a Javaslat a hatályos szabállyal egyező tartalommal, de eltérő
terminológiát használva jelöli meg, nevezetesen vádmódosításra a bíróság ügydöntő határozatának
meghozataláig van lehetőség. A hatályos Be. jelenleg az ügydöntő határozat meghozatala céljából
tartott tanácsülés fogalmát használja, ezzel a Javaslat, a bíróság összetétele és eljárási formáinak
szabályaira tekintettel szakít.
A vád módosítása esetén az ügyészség újabb indítványt tesz a büntetés kiszabására, illetve
intézkedés alkalmazására, vagy a vádiratban erre vonatkozóan tett indítványát fenntartja. Ha a vád
módosításának vagy kiterjesztésének van helye, a Javaslat szerint az ügyészség a tárgyalás
elnapolását is indítványozhatja. Eljárási garanciaként - a hatályos szabályozást átvéve - a Javaslat a
vád megváltoztatásának esetére lehetőséget biztosít a védelem előkészítése érdekében a tárgyalás
elnapolására. Tekintettel arra, hogy a vád kiterjesztése a vádlotti pozíció nehezülésével jár, a
bíróság kötve van a felek indítványához, nevezetesen a vádlott és a védő együttes indítványára a
tárgyalást legalább nyolc napra elnapolja, vagy hivatalból elnapolhatja, illetőleg lehetősége van a
vádkiterjesztéssel érintett ügy elkülönítésére. Ha a módosított vád elbírálása a bíróság hatáskörét
meghaladja, kizárólagos illetékességű bírósághoz tartozik, vagy katonai büntetőeljárásnak van
helye, a bíróság az ügy áttételéről rendelkezik.
Az 539. §-hoz
Az ügyészség az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának meghozataláig a vádat - indokolási
kötelezettség mellett - ejtheti. A vádejtés feltételeit a Javaslat a hatályos rendelkezéshez képest
akként rögzíti, hogy az ügyészség a vádat ejti, ha a bizonyítás alapján arra a meggyőződésre jut,
hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, a bűncselekményt nem a vádlott követte
el, vagy a bűncselekmény nem közvádra üldözendő. A vádejtés nem járhat hátrányos
következményekkel a pótmagánvádlóként, illetőleg magánvádlóként fellépésre jogosult sértett
esetében, ezért a Javaslat az ezzel összefüggő, vádejtést követő eljárást is rendezi. Mind a
pótmagánvádlóként, mind a magánvádlóként való fellépés vonatkozásában a Javaslat előírja a
bíróság tájékoztatási és figyelmeztetési kötelezettségét és az eljárás megindítására, illetőleg - ha az
hiányzik - a magánindítvány előterjesztésére határidőt tűz.
Az 540. §-hoz
Bizonyítási indítvány hiányában, illetőleg ha a bizonyítási indítványok elutasításra kerültek, az
egyesbíró vagy a tanács elnöke a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja, ezt követik a
perbeszédek és felszólalások, valamint az utolsó szó joga.
Az 541-545. §-hoz
489
Perbeszéd tartására az ügyész és a védő - több védő együttes eljárása során - a vezető védő, vagy
az általa kijelölt védő, illetőleg ha a védő a tárgyaláson nincs jelen, a vádlott jogosult. A sértett, a
magánfél és a vagyoni érdekeltek felszólalhatnak. Akárcsak a hatályos szabályozás, a perbeszédek,
felszólalások sorrendjét a Javaslat is rögzíti. Perbeszédet elsőként az ügyész tart, ezt követi a sértett,
magánfél és a vagyoni érdekelt - ha több képviselőjük van megegyezés szerint egyikük -
felszólalása, majd a védő perbeszéde. A perbeszédekben és a felszólalásokban elhangzottakra való
reagálásnak - a perbeszéd és felszólalás sorrendjében - viszonválasz formájában van helye azzal,
hogy a viszonválaszra további viszonválasz is adható, de utoljára a védő, illetve a vádlott szólhat.
Több vádlott esetén a perbeszédek sorrendjét az egyesbíró vagy a tanács elnöke határozza meg.
A Javaslat részleteiben kitér - túlnyomórészt a hatályos rendelkezésekhez hasonlóan - a vádbeszéd,
a sértett, a magánfél, a vagyoni érdekelt felszólalásának tartalmi elemeire. A Javaslat átveszi a
jelenlegi rendszer és gyakorlat azon elemét, hogy az ügyész a perbeszédében csak a büntetés, illetve
intézkedés nemére tehet indítványt, a meghatározott mértékére nem. Nóvumként a Javaslat
pontosan rögzíti - tágítva a hatályos rendelkezést - azon eseteket, amikor az ügyész a
jogszabályokat is megjelölve, indokolt indítványt tesz a vádlott felmentésére.
A bűnösség elismerésének előkészítő ülésen való elfogadása új intézményére tekintettel a Javaslat
azt is szabályozza, hogy ilyen esetben az ügyész a perbeszédében a büntetés kiszabására, illetve az
intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványát a vádlott terhére nem változtathatja meg.
A perbeszéd vonatkozásában újító szabályként rögzíti a Javaslat azt a jogalkalmazás által kialakított
és sokszor követett eljárást, mely szerint a perbeszéd írásban is benyújtható, melyet - ez esetben -
az eljárás fő résztvevőinek kézbesíteni kell. Ha a perbeszéd írásban benyújtásra került, úgy eljárást
gyorsító célzattal szabályozza a Javaslat azt, hogy a perbeszéd szóbeli előadásakor az írásban
benyújtott perbeszéd lényegét is elégséges ismertetni. Az elégséges jelző azonban csak a lehetőség
megteremtésére utal, a bíróság az írásbeli perbeszéd benyújtásának időpontjára vagy terjedelmére
tekintettel rendelkezhet arról, hogy a perbeszédet teljes terjedelmében ismertetni kell.
Az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga a vádlottat illeti. Ha a vádlott
hallássérült, jegyzőkönyv-megismerési jogát a Javaslat - a hatályos szabállyal azonosan - annak
előírásával biztosítja, hogy a perbeszédeket követően a hallássérült vádlottnak lehetőséget kell adni
arra, hogy a tárgyalásról készült jegyzőkönyvet elolvashassa. A hallássérültnek ez a joga korlátlan,
vagyis akkor sem fosztható meg ennek lehetőségétől, ha a tárgyaláson jeltolmács is részt vett. A
jegyzőkönyv megismeréséhez fűződő jog a jegyzőkönyv megfelelő formátumú elkészítésével
biztosítható. Az utolsó szó jogaként tett vádlotti nyilatkozat sem perbeszédnek, sem felszólalásnak
nem minősül, ezért ha a vádlott az utolsó szó jogán nyilatkozik, viszonválasznak nincs helye.
Az 546. §-hoz
A perbeszéd, a felszólalás és az utolsó szó jogán tett vádlotti nyilatkozat az ügy érdemére vonatkozó
olyan összefoglaló álláspont, amelyben az ügydöntő határozat kihirdetését megelőzően utoljára van
lehetőség nyilatkozattételre, és miután ennek jelentősége elvitathatatlan, a Javaslat markánsan
megfogalmazza azt a követelményt, mely szerint a perbeszéd, a sértett felszólalása és az utolsó szó
jogán előadottak közben a szót nem lehet megvonni. Nyilvánvalóan a visszaélésszerű joggyakorlás
megelőzése miatt a nyilatkozattételi jogosultság korlátozása is indokolt, ezért, ha a perbeszéd vagy
az utolsó szó jogán előadottak az eljárás elhúzását célozzák, az egyesbíró vagy a tanács elnöke az
érintettet erre figyelmezteti, ismételt esetben a szót megvonhatja. Ha pedig a perbeszéd, a sértett
felszólalása és az utolsó szó jogán előadottak bűncselekményt megvalósító kifejezést foglalnak
magukban vagy rendzavarást keltenek, a perbeszéd, felszólalás és utolsó szó jogán tett n yilatkozat
azonnali félbeszakításának van helye, egyebekben erre sem kerülhet sor.
Az 547-548. §-hoz
490
A perbeszédek, felszólalások, és az utolsó szó jogán tett vádlotti nyilatkozat tartalmazhat olyan
adatot vagy utalhat olyan körülményre, amely megvizsgálása a bizonyítási eljárásra tartozik, ezért a
Javaslat - a hatályos Be.-hez hasonlóan - lehetőséget biztosít a bíróság számára az ügydöntő
határozat meghozatala előtt a bizonyítási eljárás újra megnyitására. Speciális eset, ha ezen
nyilatkozatok alapján a bíróság azt állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati
minősítéstől eltérően minősülhet, ez esetben a tárgyalást a védelem előkészítése érdekében
elnapolhatja, döntését az ügyész, a vádlott és a védő meghallgatása után hozza meg.
Az 549. §-hoz
A perbeszédeket, a felszólalásokat, illetve az utolsó szó jogán elhangzottakat követően a bíróság az
ügydöntő határozat meghozatala céljából visszavonul. A határozathozatal az egész bírósági
tárgyalás lezáró fázisa, a bizonyítás eredményeinek a perbeszédekben, felszólalásokban és az utolsó
szó jogán tett nyilatkozattal való összevetésének helyszíne, mely folyamatának tényleges szabályait
a bíróságra vonatkozó általános szabályok tartalmazzák. A határozathozatal eredménye maga az
ügydöntő határozat, amely rendelkező részét le kell írni és a bíróság tagjainak aláírásával kell
ellátni. A meghozott határozatot nyomban ki kell hirdetni, mely egyrészt az ügydöntő határozat
rendelkező részének felolvasásából áll, majd ezt követi a szóbeli indokolás, melynek a döntés
lényegi elemeire kell kiterjednie. A hatályos szabályozást megtartva, a bíróság tekintélyének
megóvása eszközéül a Javaslat rögzíti, hogy az ügydöntő határozat rendelkező részét a tanács
elnöke vagy az egyesbíró állva olvassa fel, melyet a jelenlévők állva hallgatnak végig. E
kötelezettség alól egészségügyi okból az egyesbíró vagy a tanács elnöke kivételt tehet. Garanciális
szabály - és ezt a Javaslat a hatályos Be.-ből veszi át -, hogy a tárgyaláson meghozott határozat - a
bíróság tagjai által aláírt - rendelkező részének eredeti példányát a tárgyalási jegyzőkönyvhöz kell
fűzni, ugyanakkor újító rendelkezés, hogy kihirdetés után az egyesbíró vagy a tanács elnöke
kézbesíti az ügydöntő határozat rendelkező részét a jelen lévő fellebbezésre jogosultaknak. Ha a
vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott, számára az ügydöntő határozat rendelkező
részének kézbesítésére a kézbesítési megbízottként jelenlévő védőn keresztül kerül sor, tehát a védő
egyrészt a saját jogán, másrészt, mint kézbesítési megbízott részesül az ügydöntő határozat
rendelkező részéből.
Az 550. §-hoz
A Javaslat - a jelenleg hatályos törvényhez hasonlóan - lehetővé teszi indokolt esetben, így az ügy
bonyolultsága, terjedelme vagy más fontos ok esetén a határozat meghozatalának, éskihirdetésének
-	legfeljebb nyolc, kivételesen tizenöt napra történő - elhalasztását, azzal a további garanciális
szabállyal, hogy a határozat kihirdetésének határnapját a tárgyalás elnapolásakor ki kell tűzni.
Amennyiben a határozat kihirdetésére napolt tárgyaláson a vádlott, illetve a védő a szabályszerű
idézés ellenére nem jelent meg, a határozat távollétükben is kihirdethető, mely mulasztással
szemben az igazolás lehetőségét a Javaslat - a hatályos rendelkezéssel egyezően - kizárja.
Az 551. §-hoz
Az ítélet rendelkező részének kézbesítése után nyílik meg a tárgyaláson jelen lévő jogorvoslati
jogosultak nyilatkozattételi lehetősége. Ezt megelőzően - a korlátozott fellebbezés és felülbírálat
körének a Javaslat általi bővítésére is - célszerű és indokolt annak a jogalkalmazási gyakorlatnak a
fenntartása, hogy a vádlottól meg kell kérdezni, hogy a kihirdetett ítéletet megértette-e, nemleges
esetben annak rendelkezései tartalmi magyarázatát kell elsőként megadni.
A Javaslat rögzíti, hogy az egyesbíró vagy a tanács elnöke felhívására a jelen lévő fellebbezésre
jogosult nyilatkozhat az ítélet tudomásulvételéről, a fellebbezés bejelentésének azonnali
lehetőségéről, vagy a nyilatkozattételre három - a hatályos szabálytól eltérően - munkanapi
határidő fenntartásáról. A nyilatkozattételre fenntartható napok számának munkanapokban való
491
meghatározására vonatkozó - alapos - igény a jogalkalmazás részéről merült fel, elsődlegesen a
hétvégét megelőző munkanapra eső határozathozatal kapcsán.
A Javaslat a hatályos rendelkezéssel egyezően a fellebbezési nyilatkozatok bejelentésének
sorrendjét is meghatározza, elsőként a tárgyaláson jelenlévő ügyész, majd a magánfél, a vagyoni
érdekelt nyilatkozhat, ezt követi a vádlott és a védő nyilatkozata. A Javaslat önálló perorvoslati
jogosultságot biztosít mind a vádlott, mind védője részére, ennek ellenére nyilvánvalóan nem kizárt
az, hogy a vádlott a perorvoslati nyilatkozat megtétele előtt konzultáljon a védőjével vagy, hogy
jogorvoslati nyilatkozatukat közösen terjesszék elő.
A jogorvoslati rendszer változása folytán, a felelősségteljes jogorvoslati nyilatkozat megtételének
biztosítása szándékával a Javaslat a bíróság kötelezettségévé teszi a fellebbezésre jogosultak
felvilágosítását arról, hogy a bejelentett - későbbiek során ki nem terjeszthető - jogorvoslati
nyilatkozat vonatkozhat kizárólag az ítélet egyes rendelkezései illetve része ellen is, továbbá arról,
hogy az ilyen tartalmú fellebbezés, a vitatottakhoz igazodó, korlátozott terjedelmű felülbírálatot von
maga után.
A hatályos eljárási szabályozás hiányosságának pótlásaként a Javaslat a tárgyalás keretében
meghozott és kihirdetett nem ügydöntő végzés elleni jogorvoslati nyilatkozatok sorrendjét is
meghatározza.
Az 552. §-hoz
Az olyan ügyekben, amelyben a terhelt személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedés (távoltartás, bűnügyi felügyelet, letartóztatás, előzetes kényszergyógykezelés)
hatálya alatt áll és az ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedik jogerőre, a bíróságnak
határoznia kell a kényszerintézkedések felől, hiszen az elsőfokú bíróság által elrendelt vagy
fenntartott személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés az elsőfokú bíróság
ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart.
A letartóztatás okai körében a Javaslat visszautal - a hatályos rendelkezéssel egyezően - a
kényszerintézkedésekről szóló Rész, személyi szabadságot érintő bírói engedélyes
kényszerintézkedések elrendelésének okaira azzal, hogy az elsőfokú bíróság ügydöntő
határozatának kihirdetése után nincs helye letartóztatás elrendelésének a bizonyítás megnehezítése
és meghiúsítása okán , hiszen azt az elsőfokú bíróság már - kivételes eseteken kívül - lefolytatta.
Ugyanakkor a kiszabott szabadságvesztés tartama megalapozhatja a szökés, elrejtőzés veszélyét,
amely az ügydöntő határozat kihirdetése utáni olyan körülmény, melyre személyi szabadságot
érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése vagy fenntartása alapítható.
A távoltartás, bűnügyi felügyelet, letartóztatás, illetve az előzetes kényszergyógykezelés
fenntartásának, illetve elrendelésének csak akkor van helye, ha a bíróság végrehajtandó
szabadságvesztést szabott ki, javítóintézeti nevelést rendelt el vagy a felmentő ítéletben elrendelte a
vádlott kényszergyógykezelését, minden más esetben a bíróság megszünteti a személyi szabadságot
érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést, és nyomban intézkedik, letartóztatás vagy előzetes
kényszergyógykezelés esetén, a vádlott szabadlábra helyezése iránt.
Az 553-554. §-hoz
A jogorvoslati nyilatkozatok megtétele, valamint a kényszerintézkedésről szóló határozat
meghozatala után az egyesbíró vagy a tanács elnöke a tárgyalást berekeszti, mely a tárgyalás
menetének utolsó mozzanata, ezt követően a jelenlévők a tárgyalótermet elhagyhatják. Az elsőfokú
bíróság mindezek után már csak a jelen törvény és külön jogszabályok szerinti eljárási
cselekményeket végezheti el, ilyen az előállítás igazolása, az ügydöntő vagy kényszerintézkedésről
hozott határozathoz kapcsolódó értesítők kiállítása és megfelelő szervek számára történő átadása
492
vagy kézbesítése, a határozat írásba foglalása, kézbesítése, illetőleg - fellebbezés esetén - az ügy
iratainak felterjesztése. Amennyiben az ügydöntő határozat jogerőre emelkedik, az egyesbíró vagy a
tanács elnöke az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően is - szükség esetén - dönthet a
kézbesítendő határozat lefordításáról, a határozat kijavításáról vagy a zár alá vétel feloldásáról,
valamint dönt az ezekkel kapcsolatban felmerülő bűnügyi költségek megállapításáról és viseléséről.
LXXIX. Fejezet
A polgári jogi igény érvényesítése és elintézése
Az 555. §-hoz
Mivel a polgári jogi igény érvényesítésének helyszíne a vádemelést követő bírósági eljárás, a
Javaslat az elsőfokú bírósági eljárásra vonatkozó részben, külön fejezetként foglalja össze azon
rendelkezéseket, amelyeket a polgári jogi igény elintézésére alkalmazni kell, egyúttal rögzíti a
büntetőeljárás jellegéből adódó alapvető eltéréseket is.
Az általános rendelkezések között kiemelést érdemel, hogy a polgári perrendtartás szabályainak
alkalmazása a terhelt és a magánfél büntetőeljárási jogait nem érintheti, továbbá a büntetőügyben
eljáró bíróság a sértetti érdekekre tekintettel a polgári jogi igény elintézése során hivatalból, azaz
külön sértetti indítvány nélkül is figyelembe veszi az ügyiratok tartalmát, miközben a polgári jogi
igénnyel összefüggő bizonyítás is a Javaslat általános - és a polgári perrendtartáshoz képest
kevésbé kötött - szabályai szerint történhet. A büntetőeljárásban is irányadóak a polgári jogi igény
érvényesítésével összefüggő költségekre, különösen az illeték megfizetésére vonatkozó
rendelkezések, amelyek megfelelő alkalmazása érdekében a pertárgyértéket is a polgári
perrendtartásról szóló törvény szerint kell megállapítani.
A Javaslat külön rendelkezik a követendő eljárásról, ha a polgári jogi igény elintézése során az
eljáró bíróval vagy bírósággal szemben olyan kizárási ok merül fel, amelyet kizárólag a polgári
perrendtartásról szóló törvény tartalmaz. Ha a bíró vagy a bíróság kizárását maga a polgári jogi
igényt előterjesztő magánfél kéri, akkor a kizárás elintézését mellőzni kell és a polgári jogi
igényének érvényesítését egyéb törvényes útra kell utasítani, hogy a büntetőjogi főkérdést elbíráló
bíróságot vagy bíró személyét a polgári jogi igény, illetve a magánfél - kizárólag a polgári
perrendtartás rendelkezései alapján - ne befolyásolhassa. Ugyanezen indokokból a más által
bejelentett kizárás esetén is a kizárást elbíráló bíróság csupán a kizárási ok fennállását állapítja meg,
amely szintén a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítását eredményezi.
Az 556. §-hoz
A polgári perrendtartásról szóló törvény részletes előírásokat tartalmaz a keresetlevél tagolását és
egyes tartalmi elemeit illetően, a Javaslat azonban a sértetti jogérvényesítés elősegítése érdekében
ettől eltérve a polgári jogi igény tekintetében csak azon minimális kellékeket kívánja meg, amelyek
nélkül a polgári jogi igény érdemi elbírálása lehetetlen lenne.
A polgári perrendtartásról szóló törvény nagy hangsúlyt fektet - a büntetőeljárás szabályozásához
hasonlóan - a perkoncentrációra, így a polgári jogi igény vonatkozásban is elvárja a Javaslat, hogy
a magánfél a bírósági eljárás kezdetén adja elő a követelését és annak keretei rögzüljenek. Ha a
magánfél ezt nem teszi meg a tárgyalás előkészítése során, de legkésőbb azon tárgyalási határnapon
előadja, amelyen jelen volt vagy jelen lehetett, később igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti,
így a polgári jogi igény miatt a büntetőjogi felelősség elbírálásának időszerűsége sem szorul
hátrányba.
A Javaslat lehetővé teszi azt is, hogy a magánfél a polgári jogi igényét bármikor, szabadon
visszavonhassa, amely nem feleltethető meg minden esetben a keresettől elállásnak, hiszen
méltánytalan lenne őt megfosztani a keresetindáshoz fűződő joghatásoktól (pl. elévülés
493
megszakadása), ha a bíróság kizárólag büntetőeljárási okokból függeszti fel az eljárást és ezért a
magánfél inkább az egyéb törvényes utat választja. A polgári és büntetőeljárások összehangolása
érdekében a Javaslat ilyen esetekre a magánféltől előzetes bejelentést és utólagos igazolást vár el.
A büntetőeljárásban polgári jogi igényt kizárólag a magánfél, illetve meghatározott körben a
jogutódja érvényesíthet, ezért a Javaslat egyértelműen kizárja, hogy a terhelt a magánféllel szemben
-	akár viszontkereset, akár beszámítás útján - a büntetőeljárásban követelést támaszthasson.
Az 557. §-hoz
A Javaslat a zsarolás, a csalás, illetve az uzsora-bűncselekmény következtében lakhatásuktól
megfosztott sértettek érdekében ideiglenes intézkedés iránti kérelem előterjesztését teszi lehetővé,
amely az ingatlan birtokba bocsátására irányulhat.
Az 558. §-hoz
Az előterjesztett polgári jogi igényt a bíróság a büntetőeljárásban is köteles - szükség esetén
hiánypótlás mellett - megvizsgálni abból a szempontból, hogy alkalmas-e az érdemi elbírálásra, és
ha azt nem kell egyéb törvényes útra utasítani, akkor a polgári perrendtartás szabályai szerint közli
azt az érintettekkel. A polgári jogi igény a büntetőeljárásban előterjesztett keresetnek tekinthető, így
érvényesítéséhez a Javaslat ugyanazon joghatásokat fűzi, mintha a magánfél polgári peres eljárást
indított volna a terhelttel szemben. A polgári és büntetőeljárások közötti összhang és minél
egyszerűbb átmenet, azaz a sértettek hatékony igényérvényesítése érdekében a Javaslat ugyanakkor
a keresetlevél előterjesztésének és a perindításnak a polgári perrendtartásról szóló törvényben
meghatározott joghatásait fenntartja, ha egyéb törvényes útra utasítás, vagy visszavonása esetén
igényét a magánfél külön polgári eljárásban érvényesíti.
Az 559. §-hoz
A Javaslat a büntetőeljárás koncentrált lefolytatása érdekében a polgári jogi igény
megváltoztatásának szabályait a polgári perrendtartásról szóló törvénnyel összhangban állapítja
meg, ugyanakkor a büntetőeljáráshoz igazítva a vád tárgyává tett cselekményhez kötött polgári jogi
igény megváltoztatására a vád módosítása vagy a vádtól eltérő minősítés lehetőségének
megállapítása esetén is lehetőséget biztosít.
Az 560. §-hoz
A Javaslat a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasításának részletes
szabályozásával azt a célt tűzi ki, hogy a büntetőbíróság a polgári jogi igény érdemében az
egyértelműen megítélhető helyzetekben döntsön, egyébként pedig semmi - különösen a polgári jogi
igényt elbíráló rendelkezés jogereje - ne gátolja meg a sértettet abban, hogy igényét más módon, a
büntetőeljárástól függetlenül érvényesíthesse.
A sértett további igényérvényesítésének lehetővé tétele nyilvánul meg abban, hogy ha az eljárás a
terhelti felelősség megállapításának hiányában fejeződik be, a Javaslat a polgári jogi igény érdemi
elutasítása helyett az egyéb törvényes úton történő érvényesítést biztosítja. A büntetőeljárásban
szintén nem az igényérvényesítés gátját képezi, hanem az egyéb törvényes úton történő érvényesítés
előtt nyitja meg a kaput, ha a polgári jogi igény érvényesítését a Javaslat rendelkezései kizárják,
vagy ha a magánfél a polgári jogi igényt elkésetten terjesztette elő. E körbe tartoznak azon esetek is,
amikor a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezései szerint a kereset visszautasításának
lenne helye, amelyre különösen akkor kerülhet sor, ha az igény elbírálása más hatóság hatáskörébe
tartozik, vagy a bírósági eljárást más hatósági vagy egyéb eljárásnak kell megelőznie, továbbá az is,
amikor a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezései szerint a polgári jogi igény
tekintetében az eljárást meg kellene szüntetni.
494
Az egyéb törvényes útra utasítás következő csoportja azon okokat foglalja magában, amelyek
fennállása esetén a polgári jogi igény érdemi elbírálása a büntetőeljárás jellegével
összeegyeztethetetlen lenne vagy jelentősen hátráltatná a büntetőjogi felelősség elbírálását. Ilyen
eset, ha a magánfél nem hallgatható ki tanúként vagy a vallomástételt megtagadta, ha az eljáró
bíróval vagy bírósággal szemben a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott és e
törvényben nem nevesített kizárási okot jelentett be, illetve a más által bejelentett kizárás alapján a
bíróság a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott és e törvényben nem nevesített
kizárási ok fennállását megállapította, ha a magánfél és a terhelt a polgári perrendtartásról szóló
törvényben meghatározott egyezség jóváhagyását kéri, vagy ha a magánfél ideiglenes intézkedés
iránti kérelmet terjeszt elő. Tekintettel arra, hogy sok esetben csak az adott ügy körülményei alapján
lehet megítélni egy-egy polgári jogi igény elbírálásának bonyolultságát vagy időigényét és ennek
hatását a büntetőeljárásra, a Javaslat a felsorolt eseteken kívül - a mérlegelési szempontokat
meghatározva - az eljáró bíróság számára is döntési lehetőséget biztosít, hogy a polgári jogi igény
érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja-e.
Az egyéb törvényes útra utasítás szükségszerűsége vagy célszerűsége az eljárás folyamán bármikor
bekövetkezhet, ezért a Javaslat nem kívánja meg, hogy e rendelkezés az ügydöntő határozatban
szerepeljen, hanem a minél korábbi sértetti igényérvényesítés lehetővé tétele érdekében
meghatározott okok felmerülése esetén a lényegében azonnali egyéb törvényes útra utasítást kívánja
meg. A gyakorlatban kezelhetetlen helyzeteket eredményezne a polgári jogi igény érvényesítésének
részletekre bontása és a büntető, illetve polgári bíróságok közötti esetleges megosztása, ezért a
Javaslat az egységes elbírálás érdekében rendelkezik arról is, hogy a polgári jogi igény
érvényesítését egyéb törvényes útra kell utasítani akkor is, ha annak oka a polgári jogi igénynek
csak valamely részét érinti.
A magánjogi igényekkel történő szabad rendelkezés kiterjed arra is, hogy a magánfél választhatja
meg azt is, hogy egyéb törvényes útra utasítás esetén polgári jogi igényét mely fórum előtt kívánja
érvényesíteni, a Javaslat ezért csak az azonnali jogvédelmet kívánó esetben, az ideiglenes
intézkedés iránti kérelem előterjesztésekor ír elő a bíróságnak továbbítási kötelezettséget.
LXXX. Fejezet
Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatai
Az 561. és 563. §-hoz
A Javaslat - a hatályos rendelkezésekhez hasonlóan - az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatai
címszó alatt nevesíti azokat a határozati formákat, melyekben a bizonyítási eljárás eredményeként
az elsőfokú bíróság döntése megjelenik. A Javaslat - átvéve a hatályos rendelkezést - az ítélet két
nemét különbözteti meg, a bűnösséget megállapító ítéletet és a felmentő ítéletet. Az ügydöntő
határozat a vád alapján indult eljárás érdemi befejező okirata, mely kötelező formai és tartalmi
elemeit a Javaslat, - szemben a jelenleg hatályos eljárási törvénnyel, mely azokat a bírósági eljárás
általános szabályaira vonatkozó rendelkezések között szerepelteti - ehelyütt rögzíti. Megjegyzendő
ugyanakkor, hogy az ügydöntő határozatnak egyúttal meg kell felelnie a Javaslat, bírósági eljárás
általános szabályai között rendezett, a határozat részeire vonatkozó előírásainak is, hiszen
valamennyi szabály együttes értelmezése ad iránymutatást az ügydöntő határozat formai és tartalmi
követelményeihez. Csekély mértékben ugyan, de változtat a Javaslat az eddigi szabályoknak
megfelelő és a gyakorlat által követett szerkezeti formán azzal, hogy az ügydöntő határozatot
bevezető, rendelkező, jogorvoslati részekre, indokolásra és záró részre tagolja. A határozatok
szerkezetének és a szerkesztés tartalmi követelményeinek törvényi szintű meghatározása nemcsak
formai szempont, garanciális érdek is fűződik ahhoz, hogy a bíróság ügydöntő határozata
áttekinthető, szabatos szerkesztésű, tartalmában precíz és egyértelmű legyen.
495
Az ítélet rendelkező részével összefüggésben a jelenleg hatályos rendelkezéshez képest a Javaslat
érdemben változtat annak rögzítésével, hogy ha az ügydöntő határozatot kézbesítés útján közlik, az
ügydöntő határozat rendelkező részének tartalmaznia kell a jogorvoslati jogra vonatkozó
tájékoztatást. Az ügydöntő határozat indokolásának tartalmi elemei közül a Javaslat - a bizonyítást
és az indítványhoz kötöttséget érintő újítás tükrében - a bizonyítékok számbavétele és értékelése
helyett, koncentráltabban azt rögzíti, hogy az indokolásnak azon bizonyítékok megjelölését kell
tartalmaznia, amelyekre a bíróság a döntését alapozta, valamint annak rövid indokolását, hogy a
bíróság a tényállás megállapításánál milyen bizonyítékokat és miért fogadott el vagy vetett el.
Mindezekre tekintettel tartalmi szinten nem hogy szükségtelen, de kifejezetten kerülendő az egyes
bizonyítékok perkivonatszerű megismétlése az ítéletben. A bíróságnak a bizonyítékként értékelt
vagy az értékelésből kirekesztett bizonyítási eszközt az ítéletében megjelölnie kell, számadási
kötelezettséggel annak elfogadásával, kirekesztésével vagy elutasításával összefüggésben tartozik,
indokait ebben a körben kell kifejtenie.
Az 562. §-hoz
A Javaslat a jelenleg hatályos törvényhez hasonlóan lehetőséget ad a bíróságnak arra, hogy ha a
kihirdetés vagy a kézbesítés útján közölt ügydöntő határozat ellen a jogosultak nem jelentettek be
fellebbezést, úgynevezett rövidített indokolás készüljön, mely a tényállásból és az alkalmazott
jogszabályok megjelöléséből, illetőleg ha az időmúlás enyhítő körülményként értékelésre került, az
erre való utalásból is állhat. Nem fosztja meg a Javaslat az elsőfokú bíróságot a rövidített indokolás
lehetőségétől akkor sem, ha az ügy több vádlottat érint, azonban nem valamennyi vádlott
vonatozásában emelkedik az ügydöntő határozat elsőfokon jogerőre. Ebben az esetben az egyébként
fellebbezett ítélet indoklásának a fellebbezéssel nem érintett vádlottra vonatkozó része a rövidített
indokolás szabályai szerint teljesíthető.
A Javaslatnak a fellebbezési jogot és ezzel összefüggésben a felülbírálat terjedelmét érintő újításai
célszerűvé és indokolttá teszik az ügydöntő határozat írásba foglalási kötelezettségeinek enyhítését.
A Javaslat ennek tükrében nóvumként szabályozza a korlátozott felülbírálattal érintett esetek közül
azt, hogy ha a fellebbezés kizárólag az ügydöntő határozat büntetésre, illetve intézkedésre
vonatkozó rendelkezése ellen irányul, az indokolásnak lényegében a bíróság által megállapított
tényállást, a cselekmény jogi minősítését, a büntetés kiszabása, intézkedés alkalmazása, vagy ezek
mellőzése esetén e döntés indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölését kell tartalmaznia
és az enyhítő körülményként értékelt időmúlásra való utalást. Az indokolási kötelezettség
enyhítésére vezet a Javaslat által bevezetett azon szabály is, miszerint ha az ügydöntő határozat több
bűncselekményről rendelkezik, a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény tekintetében sem
szükséges az indokolásnak a tényállás alapjául szolgáló bizonyítékok elfogadásáról számot adnia.
Ha a fellebbezés kizárólag az ítélet egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező kérdésére, a
polgári jogi igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozó rendelkezése ellen irányul,
az indokolás lényegében a bíróság által megállapított tényállás rögzítéséből, a cselekmény jogi
minősítéséből, bűnösséget megállapító ítélet esetén az enyhítő körülményként értékelt időmúlásra
való utalásból, valamint a fellebbezéssel megtámadott rendelkezés indokaiból és az alkalmazott
jogszabályok megjelöléséből is állhat.
Ha már maga az eljárás is könnyített azáltal, hogy a bíróság végzésével elfogadta a terhelt
bűnösséget beismerő nyilatkozatát, ez esetben sem szükséges az ügydöntő határozat részletes
tartalmi követelményei szerint elkészíteni az indokolást. A Javaslat ez esetben a bíróság által
megállapított tényállásra, a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására,
a bíróság által megállapított tényállás szerinti cselekmény jogi minősítésére és az alkalmazott
jogszabályokra, valamint az enyhítő körülményként értékelt időmúlásra való utalásra koncentráló
indokolásra ad lehetőséget. Amennyiben több vádlottat érintő ügyben a bűnösség beismerő
vallomás, végzéssel történt elfogadására csak bizonyos vádlottak vonatkozásában került sor, úgy az
496
indokolás ezen egyszerűsített változata a bűnösséget beismerő nyilatkozattal érintett vádlottak
vonatkozásában sem kizárt.
Nem tartja fenn a Javaslat a hatályos szabályozásban ismert könnyített indokolás azon esetét, mely
szerint a felmentő ítélet indokolásában a tényállás is mellőzhető. Ennek indoka, hogy az ügydöntő
határozat valójában az elsőfokú bíróság ítélkező tevékenységét megtestesítő dokumentum, a
megállapított tényállás pedig a büntetőeljárás olyan releváns része, mely a bírósági munkáról való
számadáskor nem mellőzhető.
Az 564. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályokhoz hasonlóan rögzíti, hogy a bíróság a vádlottat bűnösnek mondja
ki, ha megállapítja, hogy bűncselekményt követett el, és büntethető. A bűnösséget megállapító
ítéletben a bíróság büntetést szab ki, vagy intézkedést alkalmaz, rendelkezik egyéb
jogkövetkezményekről, mint a feltételes szabadságra bocsátás kezdő időpontjának vagy a próbaidő
meghosszabbodásának megállapítása, továbbá külön magatartási szabályokat határozhat meg, ha a
bíróság a vádlottat pártfogó felügyelet alá helyezi. Bűnösséget kimondó az az ítélet is, melyben a
bíróság végül eltekint a büntetés kiszabásától. Ha a vádlott bűnösségének megállapítására a próbára
bocsátás ideje alatt vagy a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt kerül sor, a
bíróságnak a próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül kell helyeznie, a próbára
bocsátást meg kell szüntetnie és halmazati büntetést kell kiszabnia. Az ítélet indokolásának
tartalmaznia kell a büntetés kiszabása, intézkedés alkalmazása, vagy ezek mellőzése esetén e
döntése indokait az alkalmazott jogszabályok megjelölésével, és ha a bíróság a büntetés
kiszabásakor enyhítő körülményként figyelembe vette a büntetőeljárás elhúzódását, akkor az erre
való utalást is.
Az 565. §-hoz
A bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadása esetére rögzíti a Javaslat, hogy a bíróság a vádlott
bűnösségét annak beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására és az eljárás
ügyirataira alapítja, és ha a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására végzéssel az előkészítő
ülésen került sor, nem szabhat ki hátrányosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat hátrányosabb
intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetőleg az előkészítő ülésen előterjesztett indítvány tartalmaz.
Az 566. §-hoz
Ha a vádlott bűnössége nem állapítható meg és nincs ok az eljárás megszüntetésére, a bíróság a
vádlottat ítéletében felmenti, ugyanakkor - ha a törvényi feltételei fennállnak - elrendeli a vádlott
kényszergyógykezelését. Ha a felmentésre büntethetőséget kizáró gyermekkor vagy kóros
elmeállapot miatt került sor, a bíróság elkobzást, vagyonelkobzást, illetve elektronikus adat
végleges hozzáférhetetlenné tételét rendelhet el. A felmentő ítélet indokolásának - a hatályos
szabályokkal azonosan - tartalmaznia kell azoknak az okoknak a feltüntetését is, amelyek a
bíróságot az ítélet kialakításában vezették, különösen a bűncselekmény vagy annak
bizonyítottságának hiányára vagy a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okra való utalást.
A bűnösséget megállapító és felmentő ítélet tartalmi és formai követelményeire egyébként
értelemszerűen irányadók az ügydöntő határozat és a bírósági eljárás általános szabályai között
rendezett, a határozat részeire vonatkozó előírások.
Az 567-568. §-hoz
A bíróság az eljárást azokban az esetekben szünteti meg, amikor nem győződhet meg a perbeli
bűnösség feltételeinek meglétéről, vagy azok hiányáról. Ilyen eljárási akadály a vádlott halála, az
elévülés, a kegyelem, vagy a vádlott büntethetősége megszűnésének törvényben meghatározott
egyéb oka. Ilyen továbbá a kétszeres eljárás tilalmából fakadóan, hogy ha a cselekményt már
497
jogerősen elbírálták, illetőleg ha az ügyész a vádat ejti. Ez utóbbi esetben az eljárás azonnali
megszüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha magánvádnak vagy pótmagánvádnak a törvény által
kizártan, a cselekmény jellegénél fogva nincs helye. Ha ugyanis van a cselekménynek
magánvádlóként, vagy pótmagánvádlóként fellépésre jogosult sértettje, az ügyész vádejtést
tartalmazó nyilatkozatát a pótmagánvádra, illetőleg magánvádas eljárás megindítására vonatkozó
figyelmeztetéssel kell kézbesíteni, és az eljárás csak akkor szüntethető meg, ha az arra jogosult
határidőre pótmagánvádlóként vagy magánvádlóként nem lép fel. A terhelti érdeket tartja szem előtt
az a rendelkezés, hogy az eljárást akkor is meg kell szüntetni, ha a pótmagánvádra jogosultat a
vádejtésről - ismeretlen helyen tartózkodása miatt - nem lehet értesíteni, mely annak biztosítására
szolgál, hogy a terhelt indokolatlanul ne álljon büntető eljárás hatálya alatt. Az eljárás
megszüntetésének van helye, ha a büntetőeljárás átvétele, vagy az EUtv.-ben meghatározott
konzultációs eljárás eredménye alapján, a büntetőeljárást más állam hatósága folytatja le, vagy ha a
magyar büntető joghatóság hiányzik. A bíróság a büntetőeljárást megszünteti akkor is, ha az olyan
bűncselekmény miatt van folyamatban, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú
bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. Mindezen esetekben a
bíróság ügydöntő végzésével határoz az eljárás megszüntetéséről, mely azt jelenti, hogy annak
jogerőre emelkedése esetén a döntés végleges, megváltoztatására csak rendkívüli jogorvoslat
keretében van csak lehetőség. Ezzel szemben nem ügydöntő végzéssel szünteti meg az eljárást a
bíróság, ha az eljárás megindításához szükséges feljelentés vagy a legfőbb ügyésznek a Btk. 3. § (3)
bekezdésében meghatározott rendelkezése, vagy ha a magánindítvány hiányzik és ez utóbbi már
nem pótolható, továbbá akkor is, ha a vádat nem az arra jogosult emelte vagy a vád nem vagy
hiányosan tartalmazza a taxatíve felsorolt törvényes elemeket, és emiatt a vád érdemi elbírálásra
alkalmatlan. A bíróságnak az eljárás megszüntetésére vezető okokat az eljárás során hivatalból
vizsgálnia kell, azok észlelésekor az eljárás megszüntetésről nyomban határozatot kell hoznia.
Az eljárást megszüntető végzés tartalmi elemeit illetően a Javaslat, annak ügydöntő, illetőleg nem
ügydöntő jellegre figyelemmel tartalmaz előírásokat, melyeket a határozatokra vonatozó általános,
illetve - az ügydöntő eljárást megszüntető végzés esetén - az ügydöntő határozatra vonatkozó
szabályokkal együttesen kell alkalmazni.
A Javaslat a hatályos Be.-hez hasonlóan arra az esetre is tartalmaz szabályt, ha az ügydöntő
határozat kihirdetése után, de még annak jogerőre emelkedése előtt derül ki, hogy a vádlott meghalt
vagy eljárási kegyelemben részesült. Ha a határozat ellen nem jelentettek be fellebbezést, a bíróság
a nem jogerős határozatát, vagy annak e vádlottat érintő részét hatályon kívül helyezi, és az eljárást
-	a halál vagy a kegyelem okából - megszünteti. Nyilvánvalóan, ha az ügydöntő határozat ellen
fellebbezést jelentettek be, a másodfokú eljárásban kerül sor az elsőfokú határozat hatályon kívül
helyezésére és az eljárás megszüntetésére.
Az 569. §-hoz
Az eljárást megszüntető végzésben a Javaslat szerint rögzített esetekben a bíróság elkobzást,
vagyonelkobzást vagy elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét rendelhet el,
amennyiben pedig az eljárás megszüntetésére a vádlott, ügydöntő határozat kihirdetését követően
ismertté vált halála vagy az alkalmazott kegyelem miatt kerül sor, a bíróság a végzésében a korábbi
ügydöntő határozat elkobzást, vagyonelkobzást, illetve elektronikus adat végleges
hozzáférhetetlenné tételét kimondó rendelkezését hatályában fenntartja.
Az 570. §-hoz
A Javaslat szabályozást tartalmaz arra az esetre is, ha az eljárás során kényszerintézkedésként,
elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozása került elrendelésre és a bíróság
az ügydöntő határozatában intézkedésként az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét
rendeli el. Ha az elektronikus adathoz való hozzáférés megakadályozása továbbra is indokolt, a
bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné
498
tételének végrehajtását az elektronikus adathoz való hozzáférés végleges megakadályozásával
rendeli el.
Az 571. §-hoz
A Javaslat értelmében a magánfél által bejelentett polgári jogi igény érdemi elbírálása a
büntetőeljárásban is ítélettel történhet. A Javaslat ugyanakkor a sértetti érdekekre figyelemmel a
polgári jogi igény minél teljesebb érdemi elbírálását biztosítja azzal, hogy a Be. rendelkezésétől
eltérően a döntést a polgári jogi igény jogalapja és az összegszerűsége tekintetében kettéválasztja.
Ennek megfelelően, ha az ítéleti tényállás a polgári jogi igény alapjául szolgáló, a magánfél által
előadott valamennyi tényt tartalmazza, azaz a polgári jogi igény és a büntetőjogi felelősség
megítélésének alapja tekintetében ténybeli eltérés nincs, akkor a bíróság köteles elbírálni, hogy a
polgári jogi igénnyel érvényesített jog fennáll-e vagy sem. Ez a kötelezettség akkor is érvényes, ha
a követelés összegének vagy mennyiségének megítélése ugyan a büntetőeljárást késleltetné, vagy a
büntetőeljárásban történő megítélést más körülmény kizárja, de az összegszerűség és a jog
fennállása tekintetében a vita elkülöníthető. A Javaslat ezzel megkíméli a sértettet attól, hogy
pusztán az összegszerűség bizonyítási nehézségei miatt ne hozzanak anyagi jogerőhatásra képes
határozatot abban a kérdésben, hogy a bűncselekmény következtében őt az érvényesített jog - pl. a
kártérítés - megilleti-e. A Javaslat e szabálya így egyfajta közbenső ítélet meghozatalát írja elő,
amellyel megkíméli a sértettet attól is, hogy a vitás összegszerűség miatt egyéb törvényes úton
folytatott eljárás során külön bizonyítania kelljen követelésének a büntetőügyben már - a polgári
jogi igényével egyezően - elbírált jogalapját.
A Javaslat a polgári jogi igénnyel érvényesített jog fennállásán kívül az összegszerűség tekintetében
is érdemi döntést irányoz elő, ha a bíróság az ítéletében megállapítja a bűncselekménnyel okozott
kár vagy vagyoni hátrány összegét, illetve a bűncselekmény elkövetési értékét, és a magánfél
követelése ezen keretek között marad. A Javaslat e kettős rendszere így az előterjeszthető polgári
jogi igények korlátozott köre ellenére alkalmas lesz arra, hogy az érdemi elbírálást a gyakorlatban
érvényesített polgári jogi igények túlnyomó részében biztosítsa.
A Javaslat az érdemi döntés korlátai, a teljesítési határidő és annak számítása tekintetében szintén a
polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit tekinti irányadónak, hiszen a polgári jogi igény
magánjogi jellege miatt az érdemi döntés terjedelmére és teljesítésére is a polgári eljárásjog
szabályait indokolt alkalmazni. A Javaslat lehetővé teszi azt is, hogy a bíróság a polgári
perrendtartásról szóló törvény szerint a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezését előzetesen
végrehajthatóvá nyilváníthassa, mert az ott felsorolt esetek a sértett igényének minél korábbi
kielégítését a büntetőeljárásban is indokolttá teszik.
Az 572. §-hoz
A hatályos eljárási törvény a vádlott szülői felügyeleti joga megszüntetésével kapcsolatban három
konjunktív feltételt fogalmaz meg nevezetesen; a bíróság a vádlott bűnösségét a gyermekének
sérelmére elkövetett szándékos bűncselekményben mondta ki, a szülői felügyeleti jog
megszüntetésének a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényben megállapított feltételei fennállnak,
és az ügyész a szülői felügyeletei jog megszüntetését indítványozta. Ezzel szemben a Javaslat a
gyermek, védelemhez való jogának érvényesülése érdekében a szülői felügyeleti jog megszüntetése
körében kiterjeszti a hatályos szabályozást és egyrészt kötelezővé teszi a szülői felügyeleti jog
megszüntetését, ha az ügyész azt indítványozta és a bíróság a vádlott bűnösségét a gyermekének
sérelmére elkövetett szándékos bűncselekményben mondta ki, másrészt lehetőséget ad ezen okból a
bíróság részére ügyészi indítvány hiányában hivatalból is a szülői felügyeleti jog megszüntetésre. A
szülői felügyeleti jog megszüntetésének ezen szabályozása segíti elő a gyermek, védelemhez való
jogának érvényesülését az őt bántalmazó, elhanyagoló szülőjével szemben, hiszen hamarabb
499
lehetőség nyílik a gyermek sorsának további rendezésére, így például az örökbefogadására, a szülő
kapcsolattartási jogának megvonására.
Az 573. §-hoz
A Javaslat fenntartja a hatályos Be. azon rendelkezését, hogy büntetőeljárásban szabálysértés
elbírálására csak akkor van lehetőség, ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy
a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés. Lényeges következménnyel bír ez esetben a tárgyalás
megkezdésének aktusa, hiszen ha a bíróság még a tárgyalás megkezdése előtt állapítja meg, hogy a
vád tárgyává tett cselekmény szabálysértésnek minősül, az eljárás megszüntetése mellett
rendelkezik az ügyiratoknak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szabálysértési hatóság
részére való megküldéséről, a tárgyalás megkezdése után ezen ok miatt az ügy áttételének már nincs
helye, a bíróságnak az ügyet el kell bírálnia. Ez esetben a bíróság a vádlottat a bűncselekmény miatt
emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmenti, megállapítja a szabálysértés elkövetését, és
alkalmazza a szabálysértés miatti jogkövetkezményeket. Mindezeken túl elkobzást rendelhet el és a
polgári jogi igényt érdemben elbírálhatja. Ha a vádlottal szemben több bűncselekmény miatt
emeltek vádat, és valamely vád tárgyává tett cselekményről a bíróság megállapítja, hogy az
szabálysértés, a bíróság e szabálysértés miatt az eljárást megszüntetheti, ha a vád tárgyává tett más
bűncselekmény mellett e cselekménynek a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
Az 574. §-hoz
A bíróságnak az ügydöntő határozatban rendelkeznie kell az eljárás során felmerült bűnügyi
költségről, a Javaslat a hatályos törvény ezzel kapcsolatos rendelkezéseit túlnyomórészt átveszi. Ha
a bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki, vagy szabálysértési felelősségét megállapítja, a bíróság a
vádlottat az ezzel érintett cselekménnyel, illetve a tényállásnak e részével kapcsolatban felmerült
bűnügyi költség megfizetésére kötelezi, annak kivételével, amely viselésére - a Javaslat egyéb
kötelező rendelkezése alapján - mást kell kötelezni vagy, amely nem az ő mulasztása folytán,
szükségtelenül merült fel. Ide sorolható a szükségtelen szakértői bizonyítás felvételével kapcsolatos
költség, tévedésből megidézett tanú útiköltsége, védő mulasztása folytán felmerült tárgyalási
költség. Több vádlottas ügyben az a főszabály érvényesül, hogy a felmerült egyes költség elemeket,
attól függően, hogy melyik vádlotthoz kapcsolódik, a vádlottak személyéhez kell kapcsolni, erre
tekintettel külön-külön kell kötelezni a bűnügyi költség megfizetésére. Minden olyan költségelem
esetén, mely nem kizárólag egy vádlottat érint, ha a bűnügyi költség nem különíthető el és nem
osztható fel a bűnösnek kimondott vádlottak között, úgy egyetemleges kötelezésnek van helye.
Lehetőség van arra is, hogy a bíróság a bűncselekmény súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi
költség egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítse. Ilyen esetben a bíróság kizárólag az
elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát és a felmerült bűnügyi költség összegét mérlegelheti, nem
bír jelentőséggel az, hogy a vádlott személyi, jövedelmi és vagyoni viszonyai milyenek. Azt a
bűnügyi költséget, melynek megfizetése alól a vádlott mentesítésre került az állam viseli.
Az 575. §-hoz
Ha a büntetőeljárás eredményeként a vádlott felmentésére vagy vele szemben az eljárás
megszüntetésére kerül sor, főszabályként az állam viseli azt a költséget, melyet az eljárás
megindításától az állam előlegezett. A Javaslat szabályozza azokat az eseteket is, amikor az ilyen,
vádlottra kedvező döntés ellenére is kötelezni kell a vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére.
Ennek megfelelően a vádlottat annak a költségnek a viselésére kell kötelezni, amely az ő mulasztása
folytán merült fel, továbbá a bíróság belátásától függően a vádlottra terhelhető a - Javaslatban
megjelölt - büntethetőség megszűnése okán történő eljárás megszüntetése esetén az ezzel
összefüggésben felmerült bűnügyi költség vagy annak egy része.
Az 576. §-hoz
500
A Javaslat az államra terhel minden olyan bűnügyi költséget, amelynek viselésére a vádlott nem
kötelezhető, vagy amelyet nem kell megtérítenie, továbbá amely azáltal merült fel, hogy a vádlott
valamely érzékszervi korlátozottsága vagy a magyar nyelv nem ismerése folytán, illetőleg azért
merült fel, mert a vádlott az eljárás során regionális vagy nemzetiségi nyelvét használta.
Rendezi a Javaslat az állam megtérítési kötelezettségét olyan esetben, ha a bíróság az ügyész által
képviselt ügyben menti fel a vádlottat vagy az eljárást a vád ejtése miatt megszünteti: ilyenkor -
kivétel, ha a vádlott felmentésére kóros elmeállapot miatt került sor - a határozat jogerőre
emelkedésétől számított egy hónapon belül - jogszabályban meghatározott mértékben - az állam
megtéríti a vádlott költségét, továbbá meghatalmazott védőjének díját és költségét.
Az 577. §-hoz
Ha a sértett, vagyoni érdekelt vagy egyéb érdekelt érdekében pártfogó ügyvéd járt el az eljárás
során, az ügydöntő határozatban a bíróság rendelkezik a pártfogó ügyvéd díjának viseléséről. A
pártfogó ügyvéd díjának megállapítására a jogi segítségnyújtó szolgálat jogosult, ennek
összegszerűségéről így a bíróság rendelkezni sem tud, ezért ügydöntő határozatában az összeg
meghatározása nélkül, vagy a díj arányos részének meghatározásával állapítja meg, hogy ki viseli a
pártfogó ügyvédi díjat. A jogerős határozatot hozó bíróság nyolc napon belül értesíti a jogi
segítségnyújtás engedélyezése ügyében eljárt jogi segítségnyújtó szolgálatot a pártfogó ügyvédi díj
viselésére köteles személy azonosítására alkalmas adatok közlésével a pártfogó ügyvédi díj
viselésére vonatkozó döntéséről. Azt a pártfogó ügyvédi díjat, amelynek viselésére a
büntetőeljárásban részt vevő személy nem kötelezhető, az állam viseli.
Az 578. §-hoz
A bűnügyi költséggel összefüggésben rendezi a Javaslat az államot illető bűnügyi költség
megfizetésére halasztás, illetve részletfizetés iránti kérelem előterjesztésével és engedélyezésével
kapcsolatos szabályokat, ha az ilyen tatalmú kérelem előterjesztésére nyomban, az ügydöntő
határozat jogerőre emelkedését követően kerül sor. A Javaslat megtartja a hatályos szabályozás
főbb vonásait, változás, hogy tízezer helyett immár ötvenezer forint összegig engedélyezhető
halasztás vagy részletfizetés a végrehajtó által foganatosított foglalás bevárása nélkül. Fizetési
kedvezmény engedélyezésének annak valószínűsítése mellett van helye, ha a bűnügyi költség
azonnali vagy egy összegben való megfizetése a terheltnek, vagy tartásra szoruló hozzátartozójának
jelentős anyagi nehézséget okozna, és megalapozottan feltehető, hogy a meghosszabbított
határidőben a fizetési kötelezettség teljesítésre kerül. Az engedélyezés tárgyában való döntéshozatal
a tanács elnöke, vagy az egyesbíró jogkörébe tartozik és legfeljebb három hónapi halasztásnak,
illetve a bűnügyi költség két éven belüli részletekben való megfizetésének engedélyezésére van
lehetőség. Ha a bűnügyi költség összege az ötvenezer forintot nem haladja meg, a fizetési
kedvezmény szűkebb időtartamban engedélyezhető, a rendelkezésre álló adatok alapján halasztás
engedélyezésére két hónapi, részletfizetés biztosítására három hónapi időtartamban van lehetőség.
A Javaslat rögzíti, hogy a halasztás, illetve a részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya,
a kérelem tárgyában az ügydöntő határozatot hozó bíróság indokolt határozattal dönt, a döntés ellen
nincs helye fellebbezésnek.
LXXXI. FEJEZET
A fellebbezés
Az 579. §-hoz
A jogorvoslat bírósági eljárásban alkalmazható formája a perorvoslat, mely - az érintett tárgyat
tekintve - lehet rendes és rendkívüli perorvoslat. A nem jogerős bírósági határozat ellen irányuló
rendes perorvoslat a fellebbezés és a Javaslat a hatályos Be.-hez hasonlóan a bírósági eljárásban a
501
nem jogerős határozat ellen bejelenthető perorvoslatot fellebbezés formájában biztosítja. A
fellebbezést előterjeszteni a bírósági szervezeti rendszerben magasabb szinten elhelyezkedő
másodfokú bírósághoz lehet. A másodfokon eljáró bíróságot - figyelemmel az eljáró bíróságok 12.
§-ban meghatározott megjelölésére - az határozza meg, hogy az elsőfokú határozatot mely bíróság
hozta meg.
A fellebbezés tárgyát képezheti az elsőfokú bíróság valamennyi olyan határozata, amely ellen a
fellebbezés lehetőségét a törvény nem zárja ki, ennek megfelelően fellebbezéssel támadható az
elsőfokú bíróság ügydöntő határozata, amely lehet a bíróság ítélete, illetve ügydöntő végzése,
valamint a bíróság által hozott nem ügydöntő végzés. Ez utóbbiak esetében a Javaslat - a hatályos
törvényhez hasonlóan - általánosságban biztosítja ugyan a fellebbezés lehetőségét, azonban míg az
elsőfokú bíróság ítélete és ügydöntő végzése minden esetben önállóan támadható fellebbezéssel, a
nem ügydöntő végzés esetén erre csak akkor van lehetőség, ha azt a törvény nem zárja ki. A végzés
formátumú bírósági határozatok külön csoportjába - fellebbezés szempontjából - azon végzések
tartoznak, melyek külön fellebbezéssel nem támadhatók (nem fellebbezhető nem ügydöntő végzés,
pervezető végzés). E végzések által előidézett jogsérelmeket, illetőleg a határozati formát nem
igénylő intézkedéseket az ügydöntő határozat elleni fellebbezésben lehet sérelmezni.
Az ügydöntő határozat - tartalmát tekintve a vádról - a vád elsőfokú bírósági eljárásra való
alkalmasságáról szól, ezért az elsőfokú eljárást lezáró, bűnösséget megállapító, felmentő ítélet és
eljárást megszüntető végzés ellen is biztosítani kell a jogorvoslat lehetőségét. A végzés elleni
fellebbezésre az ítélet elleni fellebbezés szabályait megfelelően alkalmazni kell, azzal az eltéréssel,
hogy a korlátozott fellebbezés bejelentésére és ennek megfelelően a korlátozott felülbírálat
terjedelmére vonatkozó szabályok nyilvánvalóan nem értelmezhetők és nem alkalmazhatók.
Az 580. §-hoz
A Javaslat pontosan felsorolja azokat az eseteket, amikor a fellebbezés lehetősége kizárt. Nincs
helye fellebbezésnek a polgári jogi igény érvényesítésének vagy a szülői felügyeleti jog
megszüntetésére irányuló indítvány egyéb törvényes útra utasítása ellen arra figyelemmel, hogy a
kérelem érdemi vizsgálatát a polgári perrendtartás szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező
bíróság fogja elvégezni. Ha a fellebbezésre jogosult a bíróság ügydöntő határozatát tudomásul vette,
a megtett nyilatkozatával a jogorvoslati joga megszűnik, ezért ha mégis fellebbezést jelent be, azt el
kell utasítani, ennek megfelelően rendelkezik a Javaslat úgy, hogy nincs helye fellebbezésnek az
ítélet tudomásulvételét követően bejelentett fellebbezés elutasítása ellen. Nincs helye
fellebbezésnek azon a címen sem, hogy ha a bíróság a vádlott távollétében hozott ügydöntő
határozatot és a vádlott jelenléte a tárgyaláson nem volt kötelező, hiszen maga a terhelt nyilatkozott
arról, hogy a tárgyaláson való részvételről kifejezetten lemond. Kizárt a fellebbezés a határozati
formát nem igénylő bírói intézkedéssel, valamint fő szabály szerint a pervezető végzéssel szemben.
Határozati formát nem igénylő bírói intézkedések az ügymenet előre vitelét szolgáló, határozati
formát törvényi szinten nem megkövetelő intézkedések. Pervezető végzés körébe tartozik az ügy
érdemi megítélésével összefüggő, az ügy menetét, eljárási cselekmények elvégzését és végrehajtását
meghatározó, de nem az ügy érdeméről rendelkező határozat. Az önálló fellebbezés lehetőségét
kizáró esetek sem maradnak reparálási alap nélkül, az ügydöntő határozat elleni fellebbezésre
jogosult ugyanis a bíróság ilyen végzését vagy intézkedését az ügydöntő határozat elleni
fellebbezésében sérelmezheti. A bűnösség megállapításának a Javaslat szerinti új intézményi
formájára tekintettel, a Javaslat korlátozott jogorvoslati lehetőséget nyújt arra az esetre, ha a bíróság
a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, ez esetben ugyanis nincs helye
fellebbezésnek az ítélet ellen a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és jogi
minősítés miatt.
Az 581. §-hoz
502
A Javaslat a hatályos törvényi előírással egyezően taxatíve sorolja fel a fellebbezésre jogosultakat,
az esetek többségében meghatározva egyúttal a jogorvoslati jog terjedelmét is. Teljes körű
jogorvoslati jogosultság illeti meg a vádlottat, az ügyészt, a védőt, vagyis az ítélet valamennyi
rendelkezése ellen önállóan jogosultak a fellebbezés bejelentésére; ebben a körben mindössze a
fellebbezés iránya kapcsán rögzít a Javaslat korlátot annak kimondásával, hogy a vádlott és a védő
kizárólag a vádlott javára fellebbezhet. Mindezekre tekintettel, ha a vádlott a terhére jelent be
fellebbezést, annak elutasítása a törvény általi kizártság okán alapul.
A korlátozott jogorvoslati jogosultság azt jelenti, hogy a Javaslatban megnevezett személy az ítélet
bizonyos, őt érintő rendelkezése tekintetében rendelkezik jogorvoslati jogosultsággal. Ide tartozik a
vádlott örököse, aki az ítélet polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezése ellen jelenthet be
fellebbezést, ha a vádlott az ügydöntő határozat meghozatala után, de még a fellebbezésre nyitva
álló határidőn belül meghal. A vádlott házastársa vagy élettársa a kényszergyógykezelés elrendelése
ellen jelentheti be a fellebbezést a vádlottól függetlenül, e jogát tehát a vádlott akarata ellenére is
gyakorolhatja. A magánfél a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen élhet
fellebbezéssel, illetőleg akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, mint vagyoni érdekelt
gyakorolhatja fellebbezési jogát.
Az 582. §-hoz
Általánosságban az ítélet közlésére kihirdetés útján kerül sor, ezért a Javaslat akként szabályozza a
jogorvoslati jog gyakorlásának lehetőségét, hogy akivel az elsőfokú bíróság az ítéletet kihirdetés
útján közli, a fellebbezését nyomban bejelentheti, vagy erre három munkanapi határidőt tarthat
fenn. A jogorvoslati nyilatkozat bejelentésére fenntartható időtartam - Javaslat szerinti -
munkanapokban történő meghatározását a jogalkalmazás körében felmerült igény tette indokolttá.
A fellebbezési határidő számítására mindemellett az általános szabályok az irányadók. Amennyiben
az ítélet közlésére kézbesítéssel kerül sor, és ide tartozik az az eset is, ha az elsőfokú bíróság az
ítélet rendelkező részét kézbesítés útján közli, a fellebbezés előterjesztésére nyitva álló határidő
nyolc nap. Kizárólag a kihirdetéskor van lehetőség a fellebbezés bejelentésére, ha az elsőfokú
bíróság a nem ügydöntő végzést kihirdetés útján közli.
A nem a kihirdetéskor bejelentett fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell benyújtani, mely történhet
írásban vagy jegyzőkönyvbe mondással szóban. Ha az ügyész a tárgyaláson a három munkanapi
határidőt fenntartva jelentett be a fellebbezést, a fellebbezés bejelentéséről a vádlottat és védőt az
elsőfokú bíróságnak tájékoztatni kell.
Az 583. §-hoz
A fellebbezésre jogosultak felsorolása már tartalmaz bizonyos körben utalást a fellebbezési jog
terjedelmére, a Javaslat - a fellebbezési jogot érintő újításra figyelemmel - további rendelkezést
szentel annak meghatározására, hogy a rendes jogorvoslat keretei között milyen okból van helye
fellebbezésnek, mely egyben alapját képezi majd a felülbírálatot végző jogorvoslati szint
eljárásának is.
A fellebbezés okait és tárgyát a Javaslat - a hatályos szabályozással egyezően - nem korlátozza.
Fellebbezésnek ugyanis helye van jogi, illetve ténybeli okból egyaránt. A jogi okra alapított
fellebbezés az elsőfokú bíróság anyagi jogszabálysértését sérelmezi, mely kiterjedhet a törvénysértő
bűnösség megállapításra, valamint a felmentő és megszüntető rendelkezésekre, a cselekmény jogi
minősítésére, az ezzel összefüggésben alkalmazott szankcióra és egyéb jogkövetkezményekre. Jogi
okra alapított az a fellebbezés is, mely az elsőfokú bíróság perrendvitelét sérelmezi, ebbe a körbe
sorolandók az abszolút és relatív eljárási szabálysértések és a bizonyítási szabályok megsértésére
történő hivatkozás.
503
Ugyancsak a hatályos szabályozással egyezően tartalmazza a Javaslat azt is, hogy a fellebbezés -
tartalmát tekintve - az ítélet és az ügydöntő végzés rendelkező részének bármely döntését, illetőleg
az indokolását sérelmezheti. Ebből a szempontból a bűnösség kérdésében hozott döntés, a
cselekmény minősítése, az alkalmazott büntetés vagy intézkedés neme és mértéke, továbbá az
egyéb, a büntetőjogi főkérdéssel is összefüggő rendelkezés, mint lefoglalt dologról vagy a felmerült
bűnügyi költségről való döntés egyaránt támadható a rendes jogorvoslattal.
A Javaslat nóvuma, a hatályos eljárási törvényben szűk körben ismert korlátozott fellebbezés
eseteinek jelentős kiterjesztése. A korlátozott fellebbezés azt jelenti, hogy a fellebbezés a
büntetőjogi főkérdés érintetlenül hagyása mellett csak a törvényi előírás szerint megjelölt
rendelkezéseket vagy azok valamelyikét, illetőleg kizárólag az indokolást sérelmezi. A hatályos Be.
szabályozása alapján, ha a fellebbezés kizárólag az ítéletnek az elkobzásra, vagyonelkobzásra, a
pártfogó felügyelet elrendelésére, lefoglalásra, polgári jogi igényre, a szülői felügyeleti jog
megszüntetésére, vagy a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezése ellen irányul, a
másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a rendelkezését bírálja felül. A Javaslat bővítve a
korlátozott fellebbezés eseteit, lehetőséget ad a fellebbezés bejelentésére kizárólag a kiszabott
büntetés vagy az alkalmazott intézkedés neme és mértéke vagy tartama, illetve az ítéletnek az
egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezése, a szülői felügyeleti jog
megszüntetése iránti indítványt, illetve a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezése, vagy a
felmentő ítélet valamint a megszüntető határozat indokolásának tartalma ellen is. A kizárólag a
büntetés vagy az alkalmazott intézkedés neme és mértéke vagy tartama ellen bejelentett fellebbezés
(szankciós vagy mértékes fellebbezés) esetén a jogorvoslattal élő a bűnösséget nem, csak az azzal
összefüggésben kiszabott szankciót, annak nemét illetve mértékét sérelmezi. Ugyancsak a
büntetőjogi főkérdés érintése nélkül sérelmezhető az ítéletnek kizárólag az egyszerűsített
felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezése, a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti
indítványt, illetve a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezése. Helye van fellebbezésnek
kizárólag az indokolás ellen is, ez az ítélet vonatkozásában a felmentett vádlott esetében
értelmezhető, aki kedvezőbb - bizonyítottság hiánya helyett bűncselekmény hiánya - felmentési
jogcím megállapítása végett jelenthet be fellebbezést. Eljárás megszüntetése esetén, a megszüntetés
jogcíme lehet vitás, ez esetben a bejelentett fellebbezés ugyancsak az indokolásban foglaltakat
támadja.
A fellebbezés irányával kapcsolatban a Javaslat az egyértelműség jegyében szögezi le, hogy az
ügyész a vádlott terhére és a javára is bejelentheti a fellebbezést, erre a jogorvoslati nyilatkozat
megtételekor utalnia kell; ugyanakkor a vádlott és a védő kizárólag a vádlott javára jelenthet be
jogorvoslatot. A vádlott terhére bejelentett fellebbezés alatt az 595.§ (2) bekezdése szerinti tartalmú
nyilatkozatot kell érteni.
Az 584. §-hoz
Mind a hatályos törvényi előírás, mind a Javaslat a fellebbező kötelezettségévé teszi, hogy a
fellebbezés bejelentésekor jelölje meg a sérelmezett ítéleti rendelkezést. Ezzel a szabályozással
összefüggésben azonban a hatályos eljárási törvény és a Javaslat normaszövege eltérő
következményeket tartalmaz. A hatályos Be. ugyanis a sérelmezett ítéleti rendelkezés megjelölésén
túl mindössze a fellebbezés céljának megjelölését igényli, és a törvény maga nem is tartalmaz
megszorító rendelkezést abban a körben, hogy az ok és cél megjelölésére mikor kerüljön sor.
Mindez pedig azt jelenti, hogy a hatályos rendszerben a fellebbezés oka és célja megjelölésének
elmulasztása nem olyan szabálysértés, amely utóbb ne lenne orvosolható, így a fellebbezés érdemi
elbírálását nem befolyásolhatja a fellebbezés nem szabatos megjelölése.
A Javaslat a korlátozott fellebbezés körének kiterjesztésével, esetköreinek jellegével, a bejelentett
fellebbezés tartalmának jelentős nyomatékot ad, ugyanis a felülbírálat terjedelme a Javaslat
rendszerében a bejelentett fellebbezéshez igazodik. A Javaslat megtartja ugyan a hatályos eljárási
504
törvény teljes körű felülbírálatra vonatkozó főszabályát, azonban a korlátozott fellebbezéshez
társuló korlátozott felülbírálat, illetőleg a több bűncselekményes ügyben a fellebbezéssel nem
sérelmezett cselekményre előírt szűkített felülbírálat, a jelen eljárási törvényhez kapcsolódó, teljes
körű felülbírálat eseteinek csökkenését, egyúttal gördülékenyebb felülbírálati eljárást
eredményezhet. Ennek igény szintű megjelenése a jogalkalmazói gyakorlatból is ered, hiszen a
teljes körű felülbírálat mellett a fellebbezést elbíráló fórumnak gyakran - olykor szükségtelenül is -
részleteiben még olyan rendelkezéseket és az alsóbb szintű bíróság által megállapított olyan
tényadatokat is vizsgálnia kell, melyet a jogorvoslati jogosultság tartalmi követelménye, vagyis a
sérelmek reparálásának biztosítása nem követel meg. A Javaslat rendszerében tehát a fellebbezőnek
-	nyilvánvalóan a bíróság felvilágosítás adási kötelezettségén keresztül - pontosan, azonosíthatóan
kell megjelölnie azt az ítéleti rendelkezést, illetőleg az indokolás azon részét, melyet sérelmez. Ezt
az előírást a több bűncselekményes ügyek esetében cselekményenként lebontva kell értelmezni,
vagyis a fellebbezésben meg kell jelölni, hogy a fellebbezés mindegyik cselekményre vonatkozik-e,
vagy ha csak egyes cselekményekre, úgy melyeknél sérelmezi a büntetőjogi főkérdésben hozott
döntést. A fellebbezés bejelentése ebben az értelmezésben nyer nyomatékot, melyet a Javaslat azon
a markáns rendelkezésen keresztül is kíván biztosítani, hogy a fellebbezés a későbbiekben nem
terjeszthető ki. A Javaslat fellebbezés bejelentésével kapcsolatos előírásai valójában csak
látszólagosan szigorodnak a hatályos előírásokhoz képest.. A Javaslat ugyanis abból indul ki, hogy
a vádbeli cselekmény elkövetését illetően a vádlott az, aki leginkább érdemben tud nyilatkozni; ő
az, aki tudja, hogy a vádban írt cselekményt vagy cselekményeket, illetve azok közül egyeseket
elkövette-e, vagy sem, azzal összefüggésben bármilyen magatartást tanúsított-e, ennek megfelelően
érzi-e illetőleg milyen mértékben a felelősségét, az eléri-e - saját meglátása szerint - a
szankcionálás határát és milyen mértékben. Ennek tükrében kell a fellebbezés tartalmát szem előtt
tartva a fellebbezést bejelenteni, és ezen a nyilatkozaton alapul a felülbírálatot végző bíróság
revíziója. Ha aggályos, hogy a bejelentett fellebbezés ténylegesen mit sérelmez és az a
bejelentéskor nem tisztázható, a korlátozott felülbírálat szabályai nem érvényesülhetnek, hiszen az
erőteljesen szűkíti a felülbíráló bíróság revíziós jogkörét, ezért indokolt ez esetben a fellebbezést az
ítélet teljes terjedelmét illető fellebbezésnek tekinteni.
A Javaslat is lehetőséget teremt arra, hogy a fellebbező új bizonyítékra hivatkozzék
fellebbezésében, azonban ezt a hatályos eljárási törvényhez képest, a perkoncentráció elvéből
fakadóan csak olyan tény vagy bizonyítási eszköz tekintetében teszi lehetővé, mely az ítélet
kihirdetése után keletkezett vagy arról a fellebbező önhibáján kívül az ítélet kihirdetése után
szerzett csak tudomást. A fellebbezésben nem kizárt olyan bizonyítás indítványozása sem, amelyet
az elsőfokon eljárt bíróság elutasított.
A Javaslat a hatályos rendelkezéstől eltérően az ügyészséget és a védőt az eddigi lehetőséggel
szemben kötelezi arra, hogy a fellebbezést, illetőleg a már bejelentett fellebbezést írásban indokolja,
melyet az ügyiratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, az ügyiratok felterjesztése után a
másodfokú bíróságnál - legkésőbb a másodfokú tárgyalást megelőző tizenötödik napon - kell
előterjeszteni. Az írásbeli indokolási kötelezettség előírása a fellebbezés elbírálásának elősegítését
szolgálja, egyértelművé teszi a bejelentett fellebbezés tartalmát és irányát. E kötelezettséggel a
Javaslat, a megfelelő jogi végzettséggel rendelkező ügyészt és védőt terheli, akik esetében elvárható
az ilyen jellegű beadvány szakszerű megfogalmazása. A kötelezettség teljesítésének biztosítására a
Javaslat ügyészi mulasztás esetében kötelezően a felettes ügyész felé való tájékoztatás, védő
mulasztása esetére a rendbírságolás lehetőségét írja elő.
Az 585. §-hoz
A polgári jogi igény vonatkozásában a Javaslat a büntetőeljárás koncentrációjának igényére
tekintettel és a polgári per során érvényesülő perkoncentráció elvével összhangban rögzíti, hogy a
magánfél a fellebbezésében és a másodfokú bírósági eljárás során már csak korlátozottan, a polgári
perrendtartásról szóló törvény szerint változtathatja meg polgári jogi igényét.
505
Az 586. §-hoz
A Javaslat a hatályos rendelkezéssel egyezően szabályozza a fellebbezéssel érintettek
jogosultságaként az észrevétel megtételének lehetőségét az előterjesztett fellebbezésre, és rendezi
annak helybeli és időbeli korlátait. A jogorvoslati rendszert érintő újításra figyelemmel a Javaslat
rögzíti, hogy az ügyészség, valamint a fellebbezéssel érintett vádlott vagy a védője észrevételében
az abszolút hatályon kívül helyezési okra akkor is hivatkozhat, ha egyébként fellebbezést nem
jelentett be.
Az 587. §-hoz
Az önrendelkezés jogának érvényesülését biztosítja a Javaslat annak megfogalmazásával, hogy a
fellebbező, mint ahogy jogorvoslati nyilatkozatának előterjesztésére, úgy annak visszavonására is
jogosult. A jogosultságot illető korlátozottság a terhelti érdeket védi azzal a szabállyal, hogy a
vádlott javára más által bejelentett fellebbezést a fellebbező - az ügyészség közvádlói szerepéből
eredően annak kivételével - csak a vádlott hozzájárulásával vonhatja vissza. Az ügyészi szervezet
jellegéből következően célszerűségi okokból az ügyészség fellebbezését az ügyiratok felterjesztése
után a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség vonhatja vissza. Időbeli korlátot a Javaslat a
jogorvoslati rendszer működése hatékonyságának biztosítása célzatával állít, ez szerint a fellebbezés
visszavonására a másodfokú bíróságnak a fellebbezést elbíráló határozata meghozataláig van
lehetőség. Az ügyészi fellebbezés visszavonása esetén - más fellebbező hiányában - a másodfokú
eljárás lefolytatása okafogyottá válik, így indokolt az ügyiratok elsőfokú bíróságnak történő
visszaküldése. A fellebbezési eljárás kiszámíthatóságának megőrzése végett a Javaslat a hatályos
törvényi előírással egyezően kizárja a visszavont fellebbezés ismételt előterjesztését.
Az 588. §-hoz
A Javaslat nem változtat a fellebbezés bejelentését követő hatályos eljárási rendszeren. A
fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell előterjeszteni, amelynek kötelessége a fellebbezés
joghatályosságának vizsgálata. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság elutasítja a törvényben
kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett fellebbezést. A törvényben kizártnak kell
tekinteni azt a fellebbezést, amely fellebbezéssel nem támadható határozatot sérelmez és ekként
minősül az az eset is, ha egyébként jogorvoslat kezdeményezésére jogosult terjesztette elő, de olyan
irányban vagy olyan rendelkezésre vonatkozóan, amelyre a fellebbezési jogosultsága nem terjed ki.
Nem jogosulttól származik a fellebbezés, ha azt nem a fellebbezésre jogosítottak valamelyike
nyújtotta be, és elkésett, ha benyújtására - a határozat közlési módjától függően megállapított -
határidőn túl került sor. A hatályos eljárási törvény kizárólag az elkésettség okán történő elutasítás
ellen enged fellebbezést, holott annak megítélése sem egyértelmű minden esetben, hogy a
fellebbezést az arra jogosult terjesztette-e elő, illetőleg, hogy egyáltalán fellebbezéssel támadható-e
a határozat. Erre figyelemmel a Javaslat a hatályos rendelkezésen túlmutatva biztosít fellebbezési
jogot mindhárom esetben, nevezetesen, ha az elsőfokú bíróság a fellebbezést arra hivatkozással
utasította el, hogy az törvényben kizárt, nem jogosulttól származik vagy elkésett. Az ismételten
ilyen módon előterjesztett fellebbezést is elutasítja a bíróság, ez esetben az érdemi indokolást is
mellőzi.
A Javaslat a hatályos eljárási törvénnyel egyezően szabályozza azt az esetet is, amikor a fellebbezés
az ügyiratokból nem megállapítható eljárási hibára hivatkozik. Ilyenkor az ügyben eljáró
egyesbírónak vagy a tanács elnökének a kötelezettség a körülményről való felvilágosítás adás.
Ennek módját a Javaslat nem korlátozza, arra sor kerülhet külön feljegyzésben vagy a felterjesztő
lapon is. Ha a tanács elnöke vagy az egyesbíró ennek a törvényi kötelezettségének nem tesz eleget,
a másodfokú bíróság tanácsának elnöke a fellebbezés elbírálásának előkészítése körében intézkedik
a hiányzó felvilágosítás megszerzése iránt(596.§ (1) bekezdés).
506
A fellebbezési határidő leteltét jogosultanként kell vizsgálni, és ha a fellebbezési határidő
valamennyi jogosultra lejárt, az egyesbíró vagy az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke az
ügyiratokat - a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség útján - az ügydöntő határozat írásba
foglalását követően haladéktalanul felterjeszti a másodfokú bírósághoz. A másodfokú bíróság
mellett működő ügyészség az ügyiratokat az indítványával egy hónapon belül, különösen bonyolult
vagy nagy terjedelmű ügyben két hónapon belül - kivételes esetben az ügyészég vezetője további
egy hónapi hosszabbítása mellett - megküldi a másodfokú bíróságnak. Ezeket a határidőket a
jelenleg hatályos rendelkezésekhez képest - a jogalkalmazási gyakorlat tapasztalatai alapján -
indokolt volt némileg tágítani.
A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS
LXXXII. Fejezet
A másodfokú bírósági eljárás általános szabályai
Az 589. §-hoz
A Javaslat a Be. jelenleg hatályos rendszerén nem változtatva, a négyszintű bírósági rendszerben, a
kétfokú rendes jogorvoslat lehetőségét tartja fenn. A hatályos Be. a másodfokú eljárásban a revízió
általános szabályát rögzíti, mely szerint, ha az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést jelentettek be, úgy a
másodfokú bíróság az ítélet valamennyi büntetőjogi fő- illetve járulékos kérdésben hozott
rendelkezését felülbírálja a megelőző bírósági eljárással együtt, függetlenül a fellebbező
személyétől és a fellebbezés okától. A hatályon kívül helyezések számának csökkentése iránti
igény, a bírósági eljárás időszerűségének követelménye, továbbá a jogalkalmazás gyakorlatából
származó tapasztalatok a jelenleg hatályos fellebbezési rendszer általános revíziós jellegének
felülvizsgálata szükségességére vezettek. Ezzel összefüggésben eszközöl a Javaslat a fellebbezés fő
vonulatait illetően releváns változtatásokat a másodfokú bíróság eljárására vonatkozó
rendelkezésekben, ugyanakkor - a szerkesztést tekintve az eltérő rendelkezésekre utalás mellett -
többnyire a bírósági eljárás általános szabályainak alkalmazását írja elő. Mindez azt jelenti, hogy a
bírósági eljárás általános szabályait, a tárgyalás előkészítésére vonatkozó rendelkezéseket és az
elsőfokú bírósági tárgyalás szabályait a másodfokú eljárásban is irányadónak kell tekinteni, de csak
akkor, ha a törvény - a másodfokú bírósági eljárásra írt fejezetben - külön eltérő szabályozást nem
tartalmaz, eltérő rendelkezések esetén ugyanis az általános szabályokat az eltérések
figyelembevételével kell alkalmazni.
Az 590. §-hoz
A Javaslat - a bejelentett fellebbezésre figyelemmel - rendezi a felülbírálat terjedelmét. A
felülbírálat terjedelme valójában annak a kereteit határozza meg, ahol a másodfokú bíróság revíziós
jogkörét alkalmazhatja. A Javaslat továbbviszi a hatályos Be. koncepciója szerint főszabályként, a
teljes körű revízió elvét, ennek megfelelően a másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott
ítéletet, valamint az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülbírálja. Mindez azt is
jelenti, hogy ha az elsőfokú bíróság ítéletével szembeni fellebbezés a jogorvoslati eljárást
megindította, jelentőségét veszti az, hogy ki és milyen okból fellebbezett, a másodfokú bíróság
ugyanis a fellebbezéssel támadott elsőfokú határozat egészét, így az ítélet valamennyi
rendelkezését, a tényállás megalapozottságát és az ítéletet megelőző bírósági eljárást egyaránt
vizsgálata tárgyává teszi. A revízió során elsőként - megelőzve az ítéleti tényállás
megalapozottságának vizsgálatát - a bírósági eljárás törvényességének vizsgálatára kerül sor, mely
magában fogalja a bizonyítás felvételére, egyéb eljárási cselekmények megtartására és a résztvevők
eljárási jogai biztosítására vonatkozó szabályok érvényesülésének ellenőrzését. A
határozathozatalhoz vezető eljárási rend törvényszerűsége vizsgálatának elsődlegessége azáltal
igazolt, hogy abszolút eljárási szabálysértés esetén az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az
eljárás megszüntetése, vagy az elsőfokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására utasítása a
507
másodfokú bíróság törvényi előírás szerinti kötelező döntése, anélkül hogy a határozat érdemi
vizsgálatára sor kerülne. A felülbírált határozat érdemi vizsgálata az ítélet jogi és ténybeli
megállapításainak vizsgálatát jelenti, ennek keretében a tényállás megállapítását, a lefolytatott
bizonyítási eljárást, valamint a büntető és más anyagi jogszabályok alkalmazását. A ténybeli
felülbírálat foglalja magában az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a
bűncselekmény minősítésére, valamint a büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazására vonatkozó
szabályok felülvizsgálatát. A másodfokú bíróság a bejelentett perorvoslat tartalmától független
hivatalból hoz döntést az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező, a szülői felügyeleti jogra és a
polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezés felől.
A teljes körű felülbírálat alól a hatályos törvény kivételeket szabályoz. Ide tartozik a több
bűncselekmény és részbeni felmentés, illetve megszüntetés esete, a kizárólag járulékos kérdéseket
érintő (tárgyi kivételek), valamint a több vádlottra vonatkozó (alanyi kivételek) felülbírálat. Az első
eset arra vonatkozik, ha a vádlott ellen több bűncselekmény miatt emeltek vádat, azonban részben
bűnösség megállapítására, részben felmentésre vagy eljárás megszüntetésre kerül sor, az ítéletnek
csak az a felmentő, vagy eljárást megszüntető rendelkezése bírálható felül, amely ellen fellebbezést
jelentettek be, míg a fellebbezéssel nem érintett felmentő vagy eljárás megszüntetésére vonatkozó
rendelkezései jogerőre emelkednek. A tárgyi kivételek köre azt jelenti, hogy ha a perorvoslat
kizárólag a törvény által felsorolt kérdésekre (elkobzásra, vagyonelkobzásra, pártfogó felügyelet
elrendelésére, lefoglalásra, polgári jogi igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére, bűnügyi
költség viselésére) vonatkozik, úgy a másodfokú bíróság az ítéletnek csak erre vonatkozó
rendelkezését bírálja felül. Ez esetben a büntetőjogi főkérdésekre, valamint a jogorvoslattal nem
érintett döntésekre vonatkozóan, az ítélet rendelkezései jogerőre emelkednek és a végrehajtásukra
kerül sor. Az alanyi kivétel több vádlott büntetőjogi felelősségéről rendelkező határozat esetén
értelmezhető, a másodfokú bíróság ugyanis csak az ítéletnek a fellebbezéssel érintett vádlottra
vonatkozó részét bírálhatja felül, míg, az ítélet jogorvoslattal nem élő vádlottakra vonatkozó
rendelkezései jogerőre emelkednek.
A felülbírálat korlátozottsága abból a szempontból a Javaslat rendszerében sem tér el a hatályos
szabályoktól, hogy rögzíti mely szerint, nem bírálható felül az ítéletnek az a felmentő vagy eljárást
megszüntető rendelkezése, amely ellen nem fellebbeztek, valamint deklarálja a személyi hatályt,
mely szerint, ha az elsőfokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezett, az ítéletnek csak a
fellebbezéssel érintett vádlottra vonatkozó rendelkezése, illetve része felülbírálatának van helye. A
bejelentett fellebbezéshez igazodó, vagyis korlátozott felülbírálat azt jelenti, hogy a másodfokú
bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül a
Javaslat szerint nevesített esetekben. Ezek, ha a fellebbezés kizárólag a kiszabott szankció nemét
vagy mértékét, az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezését, a
szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt, illetve a polgári jogi igényt érdemben elbíráló
rendelkezését, vagy ha a felmentő ítélet, valamint a megszüntető határozat indokolását sérelmezi
[583. § (3) bekezdés].
A Javaslat tehát a hatályos törvény eseteit átvéve, körét kibővíti, ugyanakkor a korlátozott
felülbírálat terjedelmét módosítva szabályozza. A korlátozott felülbírálat ugyanis kétség kívül a
jogalkalmazói munkát lényegesen könnyítő szabály, azonban az nem vezethet méltánytalan, vagy
törvénytelen helyzetekhez, és nem eredményezheti törvénysértő rendelkezéseket tartalmazó ítélet
változatlanul hagyását a fellebbezési eljárásban. Ezért a Javaslat abból indul ki, hogy a fellebbezés
korlátozottságához párosuló, korlátozott felülbírálattal érintett esetekben is meg kell teremteni, hogy
a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálja az abszolút eljárási szabálysértéseket, melyekre a nem
fellebbező fél is felhívhatja a figyelmet, az abszolút eljárási szabálysértés pedig az ítélet hatályon
kívül helyezését vonja maga után. Vizsgálnia kell a másodfokú bíróságnak a bűnösség
megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az
eljárást meg kell szüntetni, és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést, valamint
bizonyos esetekben a büntetés kiszabására, vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést,
508
ha a bűnösség megállapítására, illetve a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést
megváltoztatja. Mindez tehát a hatályos eljárási törvény korlátozott felülbírálatának terjedelméhez
képest bővebb, de a teljes körű felülbírálattól messze elmaradó vizsgálati kötelezettséget
eredményez. Ha ugyanis a fellebbezés bejelentésére a Be. 583.§ (3) bekezdése alapján került sor,
vagy ha a vádlott több cselekményét illetően a büntetőjogi főkérdés vonatkozásában nem minden
cselekményt érint a bejelentett fellebbezés, a másodfokú bíróság - az utóbbi esetben a
fellebbezéssel nem érintett cselekmények vonatkozásában - a tényállás megalapozottságát nem
vizsgálhatja.
A hatályos rendelkezéssel azonosan a törvényesség és a határozat azonos jogalapjának
követelményét szem előtt tartva a Javaslat is lehetővé teszi a részjogerő feloldását a fellebbezéssel
nem érintett terhelt büntetőjogi helyzetének javítása érdekében, feltéve, hogy a másodfokú bíróság a
fellebbezéssel érintett terhelt tekintetében is - azonos, összefüggő okból - ilyen tartalmú döntést
hoz. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett vádlottat felmenti,
bűncselekményének enyhébb minősítése folytán törvénysértő súlyos büntetését, illetve büntetés
helyett alkalmazott intézkedést enyhíti, vagy az elsőfokú bíróság ítéletének reá vonatkozó részét
hatályon kívül helyezi és vele szemben az eljárást megszünteti, illetőleg az elsőfokú bíróságot új
eljárásra utasítja, feltéve, hogy a perorvoslattal érintett vádlott tekintetében a másodfokú bíróság
ugyanilyen határozatot hoz.
Az 591. §-hoz
Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásához kötöttség mind a hatályos Be., mind a Javaslat szerint
a másodfokú bírósági eljárás lényeges szabálya. Ténylegesen azt jelenti, hogy amennyiben az
elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, úgy a másodfokú bíróság köteles
határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítani. Mindez az elsőfokú bíróság
azon törvényi kötelezettségével áll összefüggésben, hogy az elsőfokú bíróság köteles a vád tárgyává
tett tények szempontjából lényeges bizonyítékokat értékelni és mérlegelésük alapján az ítéleti
tényállást megállapítani. Ezzel a bírói tevékenységgel párosul a felülmérlegelés tilalma is,
nevezetesen, hogy a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság ítéletétől eltérően értékelni, az elsőfokú
bíróság által a bizonyítékok megvizsgálása alapján megállapított tényállástól eltérő tényállást a
másodfokú bírósági eljárásban megállapítani nem lehet, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete
megalapozatlan, illetve ha a másodfokú bíróság a fellebbezésben állított új tény vagy bizonyíték
alapján bizonyítást folytat le. Megalapozott tényállás mellett, illetve, ha a másodfokú eljárásban
nem kerül sor bizonyítás felvételére, nincs lehetőség arra, hogy a fellebbviteli bíróság a
bizonyítékokat az elsőfokú bíróságétól eltérően értékelje. A Javaslat a korlátozott fellebbezéssel
érintett esetkörre - a felülbírálat terjedelmére vonatkozó rendelkezéssel összhangban - írja elő,
hogy nem képezheti a fellebbviteli eljárásban vizsgálat tárgyát az elsőfokú bíróság által
megállapított tényállás megalapozottsága.
Az 592. §-hoz
Nem érvényesül a tényálláshoz kötöttség elve, ha az ítélet megalapozatlan, továbbá, ha a
fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú
bíróság bizonyítást vesz fel. A hatályos Be. rögzíti azokat az okokat, melyek a tényállás
megalapozatlanságának megállapítására vezetnek, ezeket a Javaslat - egy helyütt, nevében a
Javaslat koncepciójával összefüggő, valójában tartalmi szinten érdemben nem jelentős apró
változtatással - átveszi. Mindezen túl a másodfokú bíróság reformatórius jogkörének bővítése
célzatával és eszközeként a Be. rendelkezésén túlmutatva a Javaslat bevezeti a teljes és részleges
megalapozatlanság fogalmát és eseteit e két csoportba sorolja.
Az elsőfokú bíróság ítélete teljes egészében megalapozatlan, ha az elsőfokú bíróság nem állapított
meg tényállást vagy a tényállás teljes egészében felderítetlen. A megalapozatlanság csak részleges,
ha az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, a tényállás részben felderítetlen, vagy
509
a megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok
tartalmával, továbbá ha az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül
következtetett. A hatályos eljárási törvény megalapozatlansági okai között szereplő iratellenességet
lehet megfeleltetni a Javaslatban megalapozatlansági okként megjelölt azon esettel, ha a
megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával.
Az iratellenesség, mint megalapozatlansági ok azonban a Javaslat rendszerében nem lehet
értelmezhető, tekintettel arra, hogy az iratok fogalmát - szemben a hatályos rendelkezéssel, mely a
konkrét üggyel összefüggő, az adott büntetőeljárásban keletkezett összes iratot jelenti - a tárgyi
bizonyítási eszközök megnevezésére használja. A Javaslat indítványhoz kötöttségi rendszerében
bizonyítékként az ügyiratok, vagyis a büntetőügyre vonatkozó valamennyi adatot hordozó
dokumentum nem értékelhető, az ügyiratok közül csak azok, amelyek olyan bizonyítási eszközt
„hordoznak”, melyekre indítvány folytán a bíróság bizonyítást folytatott le.
Az 593. §-hoz
A megalapozatlansági okok felsorolása - mint a hatályos Be.-ben - taxatív jellegű, azonban míg a
teljes megalapozatlanság a Javaslat nóvumaként kötelező hatályon kívül helyezést eredményez,
addig a részleges megalapozatlanság esetén a Javaslat - a reformatórius jogkör bővítésének
megnyilvánulásaként - a másodfokú bíróság kötelezettségévé teszi megkísérelni annak
megszüntetését, a tényállás kiegészítése, helyesbítése az elsőfokú bíróság által lefolytatott
bizonyítással érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés, vagy a felvett bizonyítás alapján. A
megalapozatlanság kiküszöbölésének - akár a bizonyítás felvételével történő - kötelezettsége
megteremti annak a lehetőségét is - szemben a jelenleg hatályos szabályozással -, hogy a
másodfokú bíróság eltérő tényállás mellett az elsőfokon felmentett vádlott bűnösségét állapítsa meg.
A Javaslat lehetőséget teremt a bizonyítékok elsőfokú bíróságtól eltérő értékelésére, azonban - a
felülbírálati funkcióból eredően - ez nem lehet korlátlan. A Javaslat ezért előírja, hogy a másodfokú
bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a
bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az ügyiratok tartalma vagy ténybeli
következtetés alapján a vádlottat felmenti vagy az eljárást megszünteti.
Az akár felmentéshez, akár a bűnösség megállapításához vezető eltérő tényállást a másodfokú
bíróság háromféleképpen állapíthatja meg, azaz a részleges megalapozatlanságot három módon
küszöbölheti ki: az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján,
tényből másik tényre való következtetéssel és bizonyítás felvétele útján. A felülmérlegelés tilalma a
bizonyítással függ össze. A bizonyítékok értékelése nem jelent mást, minthogy a bíróság az adott
bizonyítékot elfogadja-e hitelesnek vagy sem, illetve melyik részében fogadja el, és melyikben nem.
Eltérő értékelés, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékot nem
fogadja el, az általa el nem fogadottat elfogadja, vagy más részében fogadja, illetve veti el, mint
ahogy azt az elsőfokú bíróság tette. Továbbra is követendő, hogy erről csak az adott bizonyíték
közvetlen megvizsgálása után dönthessen a másodfokú bíróság. A megalapozatlanság
kiküszöbölése esetén tehát a bíróság főszabályként csak azokkal a tényekkel kapcsolatban
értékelheti eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel. Ha az elsőfokú bíróság
lefolytatott egy bizonyítási eljárást, és a beszerzett bizonyítékok egyenként és összességében történt
értékelése (mérlegelése) alapján állapított meg tényt (azaz tényállást), a másodfokú bíróság nem
értékelheti eltérően a bizonyítékokat az elsőfokú bírósághoz képest, azaz nem mérlegelhet felül. Ha
bizonyítást vesz fel, ez az elv már nem érvényesül. Ebben az esetben ugyanis egy adott ténnyel
kapcsolatban az elsőfokú bíróság számára rendelkezésre álló és már mérlegelés tárgyává tett
bizonyítékait, és az általa - azaz a másodfokú bíróság által - beszerzett bizonyítékokat a másodfokú
bíróságnak együttesen, összességükben kell értékelni és a történeti tényállást ennek alapján kell
megállapítani. A felülmérlegelés tilalma alól egyedül a terhelt javára van kivétel: a másodfokú
bíróság - bizonyítás felvétele nélkül - pusztán az ügyiratok, vagy ténybeli következtetés alapján,
ugyanazon bizonyítékok alapul vételével eltérő tényt (azaz tényállást) állapíthat meg, ha a vádlottat
fel kell menteni. Az 593. § (2) bekezdés azt gátolja meg, hogy a másodfokú bíróság az ügyiratok
510
tartalma vagy a helyes ténybeli következtetés - ami nem azonos az adott bizonyíték elfogadásáról
alkotott elsőfokú bírói álláspont felülmérlegelésével - útján, eltérő tényállás megállapítása mellett a
felmentett vádlott bűnösségét megállapítsa.
A másodfokú bíróság tehát bűnösnek mondhatja ki az elsőfokú bíróság által felmentett vádlottat
olyan eltérő tényállás alapján, amelyet a megalapozatlanság kiküszöbölése említett háromféle
módjának valamelyikével tett meg [590. § (1) bekezdés c) pont]. Ez nem sértheti azonban a
felülmérlegelés tilalmát. Eltérő tényállás megállapítása nem szükségszerűen felülmérlegelés
eredménye. Ügyiratok, vagy ténybeli következtetés alapján olyan új tény is a tényállás részévé
tehető, amellyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság bizonyítékot nem értékelt (mérlegelt). Ezzel
eltérő lesz a tényállás, de nem sérti a felülmérlegelés tilalmát. A terhelt terhére eltérően értékelni -
„felülmérlegelni” - azonban csak bizonyítás felvételével lehetséges. Ez nem felülmérlegelés lesz,
hanem a másodfok új bizonyítékértékelő tevékenysége.
A tényálláshoz kötöttség, illetve a felülmérlegelés tilalma a ténykérdésekre vonatkozik, és nem
érvényesül a jogkérdések körében, ebből következően megalapozott tényállás mellett is van
lehetősége a másodfokú bíróságnak a cselekmény eltérő minősítésének megállapítására.
A bizonyítási eszközök indítványra való beszerzésével összhangban a Javaslat a megalapozatlanság
következményeinek alkalmazása alól ad felmentést arra az esetre, ha a megalapozatlanság
nyilvánvalóan e kötelezettség elmulasztására vezethető vissza.
Az 594. §-hoz
A Javaslatnak a másodfokú eljárás bizonyítás felvételére vonatkozó rendelkezése a részbeni
megalapozatlanság kiküszöbölését és az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértése orvoslását célozza.
Bizonyítás felvételének van helye akkor is, ha a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új
bizonyítékra hivatkoztak. Bizonyítás felvételére a másodfokú bíróság eljárási formái közül
kizárólag tárgyaláson kerülhet sor. A Javaslat egyértelműsíti - tisztázva a hatályos rendelkezések
jogalkalmazás szerinti értelmezését - azt, hogy a vádlott büntetés kiszabási körülményekre
vonatkozó meghallgatása nem minősül bizonyításnak, annak ellenére sem, hogy az nyilvánvalóan a
vádlott személyi körülményei kapcsán tényekre, adatokra vonatkozik. Ezért ha az ügyben a
büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében kizárólag a vádlott meghallgatása
szükséges, a másodfokú bíróság nyilvános ülést tart [599. § (2) bekezdés b) pont].
A bizonyítás körében a Javaslat nem változtat a Be. jelenlegi azon szabályán sem, hogy a terhelt
büntetőjogi helyzetét nem érintő, e szempontból irreleváns kérdésre vonatkozó tények tekintetében
a másodfokú bíróság mellőzheti a bizonyítás lefolytatását. Ebbe a körbe pedig azok a tények
tartoznak, amelyek nem érintik a bűnösség megállapítását, vagy a felmentést és az eljárás
megszüntetését, illetve a joghátrányok alkalmazását, hiszen a bizonyítás a büntetőjogi főkérdések
tisztázására, illetőleg eljárási szabálysértés kiküszöbölésére koncentrál.
Az 595. §-hoz
A súlyosítási tilalom a Be. garanciális rendelkezése és kivételt jelent a felülbírálat terjedelmének
általános szabályai alól. Lényegi eleme, hogy a vádlott és a védő részére lehetővé teszi a
fellebbezési jog kockázat nélküli gyakorlását, kizárva azt, hogy a fellebbezés folytán, alapvető
érdemi kérdésekben a vádlottra hátrányosabb másodfokú bírósági határozat szülessen, ha az
elsőfokú bíróság ítéletét csak a vádlott javára szóló fellebbezés támadta. Mindezen koncepción a
Javaslat sem változtat, ezért - a hatályos rendelkezésekkel azonos módon - pontosan meghatározza
a súlyosítási tiltom tartalmát és feltételeit, továbbá azt, hogy mit kell érteni a vádlott terhére
bejelentett fellebbezés fogalmán.
511
A súlyosítási tilalom feloldásaként értékelhető eseteken sem változtat a Javaslat. Ennek megfelelően
a terhelt részfelmentését vagy az eljárás részmegszüntetését támadó fellebbezések esetében a
súlyosítási tilalom akkor nem érvényesül, ha a felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezés
támadása eredményre vezet. Ugyancsak nem terjed ki a súlyosítási tilalom - kivéve, ha
alkalmazásukra büntetés helyett kerül sor - a büntetőjogi intézkedések körére, így az elsőfokon
marasztalt terhelttel szemben a másodfokú bíróság az elkobzásról, a vagyonelkobzásról illetve az
elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről rendelkezhet, ha azt az elsőfokú bíróság a
törvény rendelkezése ellenére elmulasztotta. Amennyiben az elsőfokú bíróság a terheltet a
bűncselekmény vádja alól felmentette és cselekményét egyidejűleg szabálysértésnek minősítve
alkalmazott a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási
rendszerről szóló törvény alapján jogkövetkezményt, e szankció súlyosítására is csak abban az
esetben van lehetőség, ha a fellebbezés kifejezetten a szankció vagy a felmentő rendelkezés
megváltoztatására irányul.
LXXXIII. Fejezet
A fellebbezés elintézése
Az 596. §-hoz
A Javaslat - a hatályos rendelkezésekhez hasonlóan - a jogorvoslati kérelem elbírálásának
előkészítése körében, széleskörű jogosítványokat biztosít a másodfokú bíróság tanács elnökének,
melynek célja az érdemi felülbírálathoz szükséges feltételek megteremtése. Ennek keretében a
másodfokú bíróság tanács elnöke a hiányok pótlása végett, ügyiratok beszerzése vagy
tájékoztatáskérés iránt intézkedhet az elsőfokú bíróságtól, illetve megküldi a jogorvoslati
nyilatkozatokat az egyéb érintetteknek, illetőleg visszaküldi az ügyiratokat az elsőfokú bíróságnak,
ha a fellebbezés visszavonása miatt a másodfokú eljárás okafogyottá vált és szükség esetén dönt a
bírói engedélyes kényszerintézkedésről. A tanács elnöke a fellebbezés elintézésének előkészítése
keretében választja meg a másodfokú eljárás formáját, mely során az ügyet tanácsülésre, nyilvános
ülésre vagy tárgyalásra tűzi ki. A tanács elnöke e kitűzés iránti intézkedést - a bírósági eljárások
gyorsítása érdekében a Javaslat előírása szerint - az ügy érkezésétől számított két hónapon belül
köteles megtenni.
Amennyiben a másodfokú bíróság tanács elnöke a fellebbezés elbírálását tárgyalásra tűzte, a
bizonyítás időszerű lefolytatása érdekében biztosítja a Javaslat a bizonyítás tárgyalás előtti
elrendelésének lehetőségét, mellyel összefüggésben a tanács elnöke megteheti a szükséges
intézkedéseket (pl. tanú idézése, szakértő kirendelése vagy a bizonyítás felvételéhez szükséges
iratok beszerezése).
Az 597. §-hoz
A Javaslatban felsorolt esetekben, az érdemben el nem bírálható fellebbezést az elsőfokú bíróság
elutasítja, azonban ha az elsőfokú bíróság ezt elmulasztotta, a fellebbezést elutasító határozat
meghozatala a másodfokú bíróság feladata. A fellebbezést a másodfokú bíróság tanácsülésen
utasítja el, mert a határozat alapjául szolgáló kérdést az ügyiratok alapján, az eljárás résztvevőinek
meghallgatása nélkül el lehet bírálni. A másodfokú bíróság mellett működő ügyésznek, ha az
elutasítás ezen okát észleli, kizárólag arra van lehetősége, hogy átiratában indítványozza a
fellebbezés másodfokú bíróság általi elutasítását. A másodfokú bíróság tanácsülésen határoz az
ügyiratok áttételéről, ha az ügyiratokból megállapítható, hogy a másodfokú bíróságnak a
fellebbezés elbírálására nincs hatásköre, vagy arra nem illetékes, tekintettel arra, hogy a hatáskör és
illetékesség vizsgálata hivatalbóli kötelezettsége a másodfokú bíróságnak.
Az eljárás felfüggesztésére a másodfokú bírósági eljárásban is sor kerülhet és miután az erre alapot
adó körülmény rendszerint az ügyiratokból megállapítható, ezért az erről szóló határozatot a
512
másodfokú bíróság tanácsülésen hozza meg. A felfüggesztésre az elsőfokú eljárásban felsorolt
okokból van lehetőség, kivételt képez - fogalmilag - a vádirat hiányosságai pótlására szolgáló
felfüggesztési ok.
598. §-hoz
A másodfokú bíróság eljárásának legkevesebb eljárási garanciát biztosító legegyszerűbb, ezáltal
legszűkebb körben érvényesülő eljárási formája a tanácsülés. Ezek körét a Javaslat taxatíve sorolja
fel, azon aspektus alapján, mely szerint - ilyen esetben - egyrészt nem a fellebbezés érdemében
kerül sor határozathozatalra, vagy az nem érinti a terhelt büntetőjogi felelősségét. Tanácsülésen
dönt a bíróság ennek megfelelően a fellebbezés formai okokból, érdemi vizsgálat nélkül történő
elutasításáról, egyesítésről, elkülönítésről, az ügy áttételéről vagy felfüggesztéséről. Ha az ügyiratok
alapján abszolút hatályon kívül helyezési ok állapítható meg és akár az eljárás megszüntetésének,
akár az elsőfokú eljárás megismétlésének van helye, a fellebbezés elbírálására tanácsülésen kerülhet
sor, hiszen az elsőfokú határozat rendelkezéseinek további, tartalmi vizsgálata szükségtelenné válik
a fennálló eljárási hiba következtében. Tanácsülésen van lehetőség a fellebbezés elbírálására, ha
annak eredményeként a fellebbezéssel érintett, illetve nem érintett terhelt felmentéséről vagy vele
szemben az eljárás megszüntetéséről határoz a másodfokú bíróság. Ilyen esetben a fellebbezés
tartalmi elbírálására sor kerül, azonban ezen esetek eredményezik a terhelt számára a lehető
legkedvezőbb döntést, így értelemszerűen kizárható, hogy az eljárási garanciák - tárgyaláshoz való
jogának, illetve védekezésének szabad előadásához fűződő jogának - csorbulása tényleges
jogsérelem előidézéséhez vezetne. Hasonló okból lehetőség van a fellebbezés tanácsülésen való
elbírálására akkor, ha az elsőfokú határozat ellen kizárólag a terhelt javára jelentettek be
fellebbezést, vagy ha az csak a szankció mértékére vagy kizárólag az indokolásra vonatkozik. Ez
esetben - bizonyos kivétellel - túlnyomórészt a terhelt büntetőjogi helyzete a másodfokú eljárás
során nem válhat kedvezőtlenebbé, de a Javaslat többlet garanciaként rögzíti, hogy a tanácsülésen
történő elbírálásra csak akkor kerülhet sor, ha a tanács elnökének ez irányú tájékoztatása
ismeretében az érdekeltek egyike sem kéri nyilvános ülés vagy tárgyalás tartását.
A fellebbezés tartalmi elbírálására tanácsülésen sor kerülhet akkor is, ha a fellebbezés kizárólag az
ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezése, a szülői felügyeleti
jog megszüntetése iránti indítványt, illetve a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezése
ellen irányul, vagy az elsőfokú bíróság az eljárást a tárgyalás előkészítése során, az ott felsorolt
okokból megszüntette, hiszen - ez utóbbi esetben - a határozat az ügyiratok alapján született, így
annak helyessége kizárólag az ügyiratok alapján megítélhető. Az elsőfokú bíróság nem ügydöntő
végzése elleni fellebbezés felülbírálatára is lehetőséget ad a Javaslat, ha az nem igényel bizonyítás
felvételét, hiszen bizonyítás kizárólag tárgyalás keretében folyhat.
Miután tanácsülésen a fellebbezéssel érintetteknek nincs lehetőségük érveik szóbeli előterjesztésére,
a Javaslat előírja a tanács elnöke számára a fellebbezők értesítését - tanácsülés időpontját is
beleérte - a tanácsülés kitűzésről és jogosultak irányába a tájékoztatási kötelezettséget arról, hogy a
jogorvoslati kérelem indokolása kiegészíthető, illetve a más által bejelentett fellebbezésre,
nyilatkozat, észrevétel tehető.
Mivel a nyilvános ülés és a tárgyalás a tanácsüléshez képest egyaránt több garanciát magában
foglaló eljárási forma, ennek megfelelően biztosít lehetőséget a Javaslat a tanácsülésen meghozható
döntések nyilvános ülésen vagy tárgyaláson való meghozatalára, ha az erre okot adó körülmény
akkor merült fel. Ezzel ellentétben a bíróság kötelessége az ügy nyilvános ülésre vagy tárgyalásra
tűzése, ha azt észleli, hogy a tanácsülés megtartásának törvényi feltételei hiányoznak, illetve ha
bizonyítás felvétele, vagy a felek meghallgatása szükséges.
Az 599. §-hoz
513
A Javaslat szabályozási rendszerében a fellebbezés elbírálásának fóruma fő szabály szerint a
nyilvános ülés, hiszen minden olyan esetben, ha nincs helye tanácsülés tartásának, és a bizonyítás
felvételére sincs szükség, a jogorvoslati kérelem elintézésére nyilvános ülésen kerül sor. Az ítélet
részbeni megalapozatlansága esetén is helye lehet a fellebbezés nyilvános ülés keretében való
elbírálására, feltéve, ha a hiánytalan, illetve a helyes tényállás megállapítása az elsőfokú bíróság
által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján lehetséges.
Nyilvános ülés keretei között egy esetben az elsőfokú ítélet alapjául szolgáló tény adatok köre
kiegészítésére is mód van nevezetesen, a vádlott a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása
érdekében meghallgatható. A szabályozás jellege és szövegezése is arra utal, hogy a büntetés
kiszabási körülményekkel kapcsolatos nyilatkozat felvétele bizonyításnak még akkor sem minősül,
ha el nem vitathatóan tényadatokra vonatkozik. Erre utal a nyilatkoztatás formája, ami szándékosan
a Javaslat bizonyítás körében használt „kihallgatja” szó helyett a „meghallgathatja” szót használja.
A kihallgatásra - szemben a meghallgatással - vonatkozik a vádlotti kihallgatáshoz kapcsolódó
valamennyi hatósági kötelezettség, mint legfőképpen a vádlotti figyelmeztetés. A nyilvános ülés
keretében foganatosítható meghallgatás az enyhítő vagy a súlyosító körülmények további feltárását,
illetve tisztázását szolgálja, ugyanakkor, ha a büntetéskiszabási körülmények tisztázása érdekében
szakértő kirendelése szükséges, a bizonyítás lefolytatása miatt a tárgyalás eljárási formától nem
lehet eltekinteni.
A hatályos Be.-vel szemben a Javaslat külön nem tartalmazza a nyilvános ülésen való jelenlét,
ennek megfelelően a nyilvános ülésre való idézés és értesítés szabályait. Ennek oka, hogy mind a
jelenlét, mind az idézés és értesítés vonatkozásában a bírósági eljárás és az eljárási cselekmények
általános szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, amelyet a Javaslat a másodfokú eljárásban
szabályoz. A Javaslat pedig ehelyütt kizárólag az ügyész jelenlétére vonatkozón tartalmaz csak
rendelkezést, mely szerint az ügyész jelenléte a nyilvános ülésen nem kötelező, az általános szabály
szerint a bíróság a nyilvános ülésről az ügyészt értesíti [510. § (2) bekezdés]. A 425. § (3)
bekezdése alapján a nyilvános ülésre - a Javaslatban szabályozott eltérésekkel és ez érvényesül a
fentebbi esetben az ügyészre - a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók. A vádlott
jelenléte a 428. § (1) bekezdésében akkor kötelező, ha a jelenlét jogáról nem mondott le, vagy ha a
bíróság kötelezte a tárgyaláson való jelenlétre. A védő kötelező tárgyalási jelenlétének eseteit a 427.
§ (5) bekezdése sorolja fel. Az 510. § (1) bekezdés alapján a bíróság idézi azt, akinek a jelenléte
kötelező, ezért ha kötelező a vádlott, illetőleg a védő tárgyaláson való jelenléte, a bíróság őket a
tárgyalásra idézi, fogva lévő vádlott esetén a 115. § (1) bekezdése az irányadó. A 600. § (2)
bekezdése alapján kell a nyilvános ülésről értesíteni a sértettet és a fellebbezőt.
A másodfokú eljárás lefolytatását könnyítő szabály, hogy ha a vádlottat a másodfokú bíróság idézte,
de szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, úgy a másodfokú bíróság a nyilvános ülést
megtarthatja. A terhelt távollétében megtartott nyilvános ülés eredményeként nem kerülhet sor
automatikusan a fellebbezés elbírálására is, azt a Javaslat csak akkor engedi meg, ha a nyilvános
ülés eredményeként az állapítható meg, hogy a terhelt meghallgatása szükségtelen. A nyilvános ülés
gördülékenységét biztosítja az az előírás, hogy az ügy előadása - ha azt a jelenlévők nem
indítványozzák - mellőzhető.
A 600. §-hoz
A másodfokú bíróság főszabály szerint akkor tart tárgyalást, ha az ügy tanácsülésen nem intézhető
el, továbbá akkor is, ha a terhelt büntetéskiszabási körülményekkel összefüggő meghallgatásán túl,
bizonyítás felvétele válik szükségessé. A tárgyalás tartásának kötelező esetei mellett a tanács elnöke
bármely, tanácsülésen vagy nyilvános ülésen elbírálható ügyben tárgyalást tűzhet ki, a Javaslat nem
tartalmaz korlátozást vagy iránymutatást abban a tekintetben, hogy a tanács elnöke ezzel a jogával
miként éljen, teljes egészében a tanács elnökének belátására bízva a döntést, ezáltal is biztosítva a
bírósági eljárás legtöbb garanciáját nyújtó eljárási forma alkalmazásának lehetőségét.
514
A tárgyaláson való jelenlét, illetőleg idézés és értesítés szabályai - a nyilvános üléshez hasonlóan -
az általános szabályokhoz igazodnak, így a fellebbezési tárgyaláson a bíróság tagjai, a
jegyzőkönyvvezető, az ügyész, és a kötelező védelem eseteiben a védő jelenléte kötelező. A vádlott
jelenléte akkor kötelező, ha nem mondott le a jelenlét jogáról, vagy ha a bíróság kötelezte a
tárgyaláson való jelenlétre. Az eljárás felülbírálati jellegére, a terhelt érdekeltségi helyzetére
tekintettel szabályoz a Javaslat oly módon, hogy a szabályszerűen idézett vádlott távolléte nem
akadályozza a tárgyalás megtartását és a fellebbezés is elbírálható, ha a terhére fellebbezést nem
jelentettek be. A tárgyalásról értesíteni kell a sértettet, és - ha a fentebbi személyektől eltér - a
fellebbezőt, valamint a kötelező védelmen kívüli esetben a védőt. A Javaslat a tárgyaláson hozott
határozatok jogerejének védelméhez fűződő érdekből kizárja az igazolási kérelem előterjesztésének
lehetőségét az elmulasztott tárgyalással szemben.
A 601. §-hoz
A fellebbezési tárgyalás menete az ügy előadásával kezdődik, ez ténylegesen az elsőfokú ítélet, a
fellebbezések és észrevételek, valamint az ügyirat egyéb releváns részei lényegének az
ismertetésére korlátozódik azzal, hogy az ítélet indokolásának ismertetésétől is el lehet tekinteni,
amennyiben azt a jelenlévők egyike sem kéri, és a másodfokú bíróság szerint sem szükséges.
Ezután az eljárás résztvevői indítványozhatják az ügy előadásának kiegészítését, majd ezt követően
nyílik meg a fellebbezésre jogosultak lehetősége az előterjesztéseiket, illetve indítványaikat
megtételére. A Javaslat a perkoncentrációt a másodfokú eljárásban is érvényre kívánja juttatni, ezért
a bizonyítási eljárás megkezdését követően előterjesztett bizonyítási indítványok vonatkozásában a
bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az előterjesztett bizonyítási indítvány a tényállás tisztázásához
szükséges-e. Ha az szükségtelen, a bizonyítási indítvány érdemi indokolás nélküli elutasításának
van helye, ha szükséges és a bizonyítási indítvány késedelmes előterjesztése eljárás elhúzására
alkalmas magatartásra vezethető vissza, a bíróság, az ügyész esetében az ügyészség vezetőjének
tájékoztatása, egyéb indítványozó esetében rendbírság kiszabása iránt intézkedhet. A bizonyítás
felvételét a perbeszédek, felszólalások követik, elsőként perbeszéd tartására a fellebbező jogosult,
amennyiben az ügyészség is fellebbezett, először az ügyész mondja el a perbeszédet.
Az ügydöntő határozat meghozatala előtt van utoljára lehetőség a cselekmény eltérő minősítésének
megállapítására. Ezért, ha ez a másodfokú bíróság eljárásában tárgyalás keretében merül fel -
miután az eljárásának célja nem a vád, hanem az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés elbírálása -, a
másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásra vonatkozó szabályok szerint jár el, azzal az eltéréssel, hogy
a határozatában nem a cselekmény vádtól, hanem az elsőfokú bíróság által megállapított
minősítéstől való eltérő minősítésének lehetőségét kell jelezni.
A 602. §-hoz
A Javaslat a távoltartás, a bűnügyi felügyelet, az előzetes kényszergyógykezelés és a letartóztatás
határidejét az eljárási szakaszok függvényében határozza meg, így az elsőfokú bíróság által az
ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, illetőleg a másodfokú bíróság által
elrendelt személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés a másodfokú eljárás
befejezéséig tart. Az ilyen kényszerintézkedések hatálya alatt álló terhelt esetén - ha az elsőfokú
bíróság ítéletét a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi - a kényszerintézkedés további
fenntartása indokoltságát meg kell vizsgálni, erről a másodfokú bíróságnak - a Javaslat
rendelkezése szerint - a hatályon kívül helyező végzésben kell rendelkeznie. Miután a hatályon
kívül helyező végzés közlését megelőzően nem ismert a másodfokú bíróság előtt, hogy a
jogorvoslatra jogosultak a hatályon kívül helyező végzés ellen élni kívánnak-e fellebbezéssel, a
kényszerintézkedésről való döntésnek a tartam vonatkozásában vagylagos rendelkezést kell
tartalmazni. A jogorvoslati nyilatkozattól függően ugyanis az ügy vagy visszakerül az alsóbb
bíróságra az eljárás megismétlése végett, vagy felsőbb fórum vizsgálja meg, hogy az érdemi döntés
hatályon kívül helyezésére törvényesen vagy indokoltan került-e sor. A Javaslat ennek megfelelően
515
szabályozza azt, hogy a hatályon kívül helyező végzésben a másodfokú bíróság a személyi
szabadságot érintő kényszerintézkedés tartamáról úgy rendelkezik, hogy az a megismételt eljárásra
utasított bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, vagy a hatályon kívül
helyező végzés elleni fellebbezés esetén a fellebbezést elbíráló bíróság döntéséig tart.
A 603. §-hoz
A másodfokú bírósági eljárás befejeződését követően a másodfokú bíróság az eljárás során hozott
határozatának kiadmányait kézbesíti és ha joghatályos, vagyis az ügyiratok harmadfokú bírósághoz
történő felterjesztését igénylő fellebbezés bejelentésére nem került sor, az ügyiratokat határozatának
kiadmányával, illetve a fellebbezési eljárás során készült jegyzőkönyvekkel visszaküldi az elsőfokú
bíróságnak.
A határozat kézbesítésének általános szabályai a másodfokú eljárásban is érvényesülnek azzal, hogy
a Javaslat külön rendelkezik az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező, írásba foglalt végzés
kézbesítéséről, megjelölve, hogy a másodfokú határozatot az eljárás mely résztvevői részére kell
kézbesíteni.
A Javaslat arra az esetre, ha a másodfokú eljárásban a bíróság ügydöntő határozata nem emelkedik
jogerőre, biztosítja a másodfokú bíróság számára - az utaló rendelkezésen keresztül, az elsőfokú
bírósághoz hasonlóan - a törvényben kizárt, nem jogosulttól származó, illetve elkésett fellebbezés
elutasításának lehetőségét. Amennyiben a bejelentett fellebbezés elutasításának nincs helye, úgy a
másodfokú bíróság az ügyiratokat, ha a fellebbezésre nyitva álló határidő valamennyi jogosultra
lejárt, a másodfokú bíróság határozatának írásba foglalását követően, a harmadfokú bíróság mellett
működő ügyész útján terjeszti fel a harmadfokú bírósághoz. A felterjesztést megelőzően, ha a
bíróság azt állapítja meg, hogy a jogorvoslati kérelmet az ügyiratokból fel nem ismerhető eljárási
szabálysértésre alapították, a tanács elnöke erről a felterjesztésben kiegészítő adatokat közölve
felvilágosítást ad. A Javaslat a harmadfokú bíróság mellett működő ügyész számára egy hónap
különösen bonyolult vagy nagy terjedelmű ügyben két hónap - vezetői engedéllyel további egy
hónap - határidőt biztosít indítványa elkészítésére és annak az ügyiratokkal a harmadfokú bíróság
részére való továbbítására.
LXXXIV. Fejezet
A másodfokú bíróság határozatai
A 604. §-hoz
A Javaslat a hatályos Be.-hez hasonlóan felsorolja a másodfokú bíróság határozatainak fajtáit és a
döntések formáját. A határozatfajták megnevezésükkel is kellően érvényre juttatják a másodfokú
bírósági eljárás vegyes rendszerét, hiszen a másodfokú bíróság jogköre egyes kérdésekben
megváltoztató (reformatórius), másokban hatályon kívül helyező (kasszációs). Mindezek alapján
tartalmát tekintve a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja, vagy
megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti, illetőleg hatályon kívül
helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, végül a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság
ítélete elleni fellebbezést elutasítja.
A másodfokú bíróság döntésének formája ítélet, ha az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja,
egyéb esetekben - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása, hatályon kívül helyezés, a
fellebbezés elutasítása esetén - végzés.
A másodfokú bírósági határozatok formai és tartalmi kellékeire irányadók a határozatokra és - ha a
határozat ügydöntőnek minősül - az ügydöntő határozatra vonatkozó általános szabályok,
ugyanakkor a Javaslat rögzíti a speciálisan másodfokú bírósági határozatok rendelkező részének
kötelező tartalmi elemeit is. Kiemelést érdemel az a szabály, mely szerint a határozat rendelkező
516
részének tartalmaznia kell a terhelt - elsőfokú határozatban rögzítettekhez képest - megváltozott
személyi adatait, mely az eredményes végrehajtást hivatott szolgálni, nevezetesen azt, hogy a
végrehajtás során a végrehajtást foganatosító szervek rendelkezésére álljanak a terhelt beazonosítása
és feltalálása szempontjából releváns adatok. A másodfokú eljárás járulékos jellegéből eredően a
másodfokú bíróság határozatának indokolásában ki kell térni a másodfokú bíróság eljárásához és a
döntéshez kapcsolódó sajátos körülményekre és okokra, ezért meg kell jelölni, hogy az elsőfokú
bíróság határozata ellen ki, miért fellebbezett, ezt követően ki kell fejteni a fellebbezés
elbírálásának indokait. Ez tartalmilag a másodfokú bíróság határozata rendelkező részében foglalt
döntés és az ehhez kapcsolódó egyéb rendelkezések indokainak az előadását jelenti, valamint az
indokolás során értékelni kell a fellebbezés és az ehhez kapcsolódó indítvány, észrevétel
alaposságát is.
A 605. §-hoz
A másodfokú bíróság akkor hoz az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó határozatot, ha a
bejelentett fellebbezés alaptalan, és az elsőfokú bíróság ítéletét nem kell hatályon kívül helyezni,
vagy nem kell, illetőleg nem lehet megváltoztatni.
A Javaslat az elsőfokú bíróság büntetéskiszabási tevékenységének felülbírálatát e körben további
korlátok közé szorítja annak rögzítésével, hogy törvényi büntetési tételkeret közé illeszkedő
büntetés kisebb megváltoztatásának nincs helye, ha a tényállás kiegészítésére, illetőleg
helyesbítésére nem kerül sor. Ezt, a hatályos eljárási törvény rendelkezésével megegyező szabályt a
jogalkalmazás egységes tartalommal töltötte meg, és a büntetés kisebb mértékű megváltoztatásának
vizsgálatakor viszonyítási alapul az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés mértékből indul ki.
Az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyásáról hozott végzés ügydöntő határozatnak minősül,
annak tartalmával összefüggésben a Javaslat a határozat szerkesztésre vonatkozó előírásait azzal az
eltéréssel kell alkalmazni, hogy indokolásában elegendő a helybenhagyás okait röviden ismertetni,
hiszen az elsőfokú bíróság ítéletének indokai nem szorulnak kiegészítésre, illetőleg helyesbítésre.
A 606. §-hoz
A másodfokú bíróság reformatórius jogkörében lehetősége van az elsőfokú bíróság jogszabály
helytelen alkalmazásából eredő hibái orvoslására, feltéve, hogy nem észlel az elsőfokú bíróság
ítéletének teljes megalapozatlanságából, eljárásjogi szabálysértésből eredő hatályon kívül
helyezésére vezető okot. Tekintettel a másodfokú bíróság Javaslat szerinti tágabb felülbírálati
lehetőségére és kötelezettségére, helye van az elsőfokú bíróság ítélete megváltoztatásának abban az
esetben is, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítélete részbeni megalapozatlanságát
kiküszöbölte. A vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadásán alapuló elsőfokú bírósági ítélet
bűnösség megállapítására, váddal egyező tényállásra, valamint a vádirati minősítéssel egyező
minősítésre vonatkozó rendelkezései megváltoztatásának azonban csak akkor van helye, ha ezáltal a
terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére kerülhet sor. A Javaslat újításként a korlátozott
fellebbezéssel és felülbírálattal összefüggésben is rögzít egy, az elsőfokú ítélet megváltoztatását
szűkítő szabályt. Ennek megfelelően ha az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés kizárólag az
ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezése, a szülői felügyeleti
jog megszüntetése iránti indítványt, illetve a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezése
ellen irányul, a korlátozott felülbírálat keretében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének
büntetés kiszabására, vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezését csak akkor
változtathatja meg, ha a büntetés, illetve az intézkedés törvénysértő, eltúlzottan súlyos vagy
eltúlzottan enyhe.
A 607. §-hoz
517
Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről szóló rendelkezések a másodfokú
bíróság kasszációs jogkörét szabályozzák. A kasszációra vezető okok felsorolásának alapja az, hogy
a másodfokú bíróság ilyenkor olyan, a norma szerint felsorolt körülmény fennállását észleli,
amelyre figyelemmel érdemi felülbírálatra nem kerülhet sor. Ezeknek a okoknak a vizsgálata
minden esetben megelőzi az érdemi felülbírálatot, és a másodfokú bíróság hivatalból - függetlenül
attól, hogy ki és milyen okból fellebbezett - köteles dönteni a hatályon kívül helyezésről.
A kasszációra vezető okok első csoportjaként a Javaslat taxatíve felsorolja azokat, amelyek
fennállása esetén minden további vizsgálódás nélkül köteles a másodfokú bíróság a hatályon kívül
helyezésről rendelkezni és - miután az eljárás folytatásának nem lehet helye - az eljárást
megszüntetni. Ezek azok az esetek, amikor az elsőfokú bíróság büntethetőségi akadály, elsősorban
büntethetőséget megszüntető ok fennállta mellett hozta meg ügydöntő határozatát. Amennyiben az
érdemi felülbírálat akadálya az elsőfokú bíróság ítéletének egy részére vonatkozóan áll csak fenn, a
hatályon kívül helyezésre is csak az ítélet adekvát részére vonatkozóan kerül sor. Nyilvánvalóan a
vádlott halála esetén az elsőfokú ítélet teljes egészére kell a hatályon kívül helyező és eljárást
megszüntető rendelkezést alkalmazni, míg ha az elbírálás több bűncselekményt érint, de csak egy
vonatkozásában állapítható meg az elévülés, a hatályon kívül helyezés és az eljárás megszüntetés
csak erre a bűncselekményre vonatkozóan, részlegesen kerül alkalmazásra. Megjegyzendő, hogy a
vádlott büntethetőségének megszűnése esetére maga a Javaslat ad felmentést a határozat telj es
megsemmisítése alól, azzal a szabállyal, hogy habár a büntetőjogi főkérdés tekintetében az ítélet
hatályon kívül helyezése és az eljárás megszüntetése felől dönt, hatályában tartja az ítéletnek az
elkobzásra, vagyonelkobzásra, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére és a polgári
jogi igény megállapítására vonatkozó rendelkezését feltéve, hogy ezekre nézve fellebbezés
bejelentésére nem került sor.
A 608. §-hoz
A kasszációra vezető másik, ugyancsak taxatíve felsorolt okok köre, a hatályos eljárási rendszerben
abszolút eljárási szabálysértéseknek nevezett okok csoportja. A felülbírálat körében a másodfokú
bíróság ezek fennállását hivatalból köteles vizsgálni, ugyanis ezek az eljárási szabálysértések az
elsőfokú bíróság eljárását és időnként döntését is befolyásoló olyan súlyos, a másodfokú eljárásban
ki nem küszöbölhető szabálytalanságok, amelyek esetében - kivételek mellett - az elsőfokú ítélet
hatályon kívül helyezéséről és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításáról kell dönteni. Az abszolút
eljárási szabálysértésekről el kell különíteni a 609. §-ban szabályozott relatív eljárási
szabálysértések csoportját, ugyanis ezek a másodfokú eljárásban - az abszolút eljárási
szabálysértésekkel szemben - orvosolhatók, ezáltal pedig nincs akadálya az elsőfokú ítélet érdemi
felülbírálatának.
Megtartja a Javaslat a hatályos eljárási törvény azon rendelkezéseit, melyek a megvalósult abszolút
eljárási szabálysértés ellenére is lehetőséget adnak a hatályon kívül helyezés mellőzésére. Ilyen, a
608.§ (1) bekezdés d) pontjában írt hatályon kívül helyezési ok alóli kivétel esetei, amelyek azt
tükrözik, hogy a védő távollétében megtartott tárgyalás nem minden esetben eredményezi az ítélet
hatályon kívül helyezését. Ha ugyanis az elsőfokú bíróság az ügyészi vádnak megfelelően, kötelező
védői jelenlétet nem igénylő bűncselekmény miatt folytatta le a tárgyalást, azonban a másodfokú
bíróság a cselekmény minősítését, a törvény által ötévi, vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel
fenyegetett bűncselekményre súlyosbítja, az ítélet hatályon kívül helyezésének nincs helye. Nem
kerülhető el ugyanakkor a hatályon kívül helyezés, ha az ügyész eredetileg is olyan bűncselekmény
miatt emelt vádat, amelyet a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyeget, vagy
ha maga az elsőfokú bíróság állapította meg a vádtól eltérő súlyosabb minősítés lehetőségét, ennek
ellenére azonban nem gondoskodott védő jelenlétéről a tárgyaláson. Ha pedig az elsőfokú bíróság -
a védő jelenléte nélkül folytatott eljárásban - tévesen minősítette a cselekményt ötévi vagy ennél
súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménynek, az ítélet hatályon kívül helyezésének
nincs helye, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatásával rendelkezik a cselekmény -
518
törvényes előírásoknak megfelelő - minősítéséről. Miután maga a Javaslat teremt törvényi
lehetőséget a 429.§ (4) bekezdésében a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében felmentő
ítélet vagy eljárást megszüntető végzés meghozatalára, nyilvánvalóan nincs lehetőség a vádlott vagy
védő távollétében hozott ilyen rendelkezés hatályon kívül helyezésére, hiszen eljárási szabálysértés
nem valósul meg.
A 609. §-hoz
A Javaslat különrögzíti azokat az eljárásjogi szabálysértéseket is, melyek esetében vizsgálni kell,
mennyiben érintette az eljárási szabályszegés a cselekmény érdemi elbírálását (relatív eljárási
szabálysértések). Ezek a szabálysértések pedig csak abban az esetben eredményezik az elsőfokú
ítélet felülbírálatra való alkalmatlanságát, ha azok lényeges hatással voltak az eljárás lefolytatására,
illetve a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetve a büntetés kiszabására
vagy intézkedés alkalmazására és a másodfokú eljárásban nincs lehetőség az orvoslásukra. A
Javaslat az ebbe a körbe tartozó szabálysértéseket - mint ahogy a jelenleg hatályos törvény - nem
sorolja fel ki kimerítő jelleggel, hiszen gyakran az ügy összes körülményének vizsgálata alapján van
lehetőség csak annak megállapítására, hogy az adott szabálysértés az ügy fő kérdése tekintetében
lényeges kihatással volt-e. A relatív eljárási szabálysértések egyrészt a bizonyítás törvényességével
kapcsolatban elkövetett szabálysértések, másrészt a törvényes joggyakorlás esetköreibe tartoznak, a
hatályos törvényhez képest mégis konkrétabb a Javaslat megoldása azáltal, hogy bizonyos eseteket
nevesít. Lényeges változtatás, hogy a hatályos törvény szerint abszolút hatályon kívül helyezési
okként megjelölt, a tárgyalásról a nyilvánosság törvényes ok nélküli kizárása, valamint az
indokolási kötelezettség megsértése a Javaslat rendszerében a relatív eljárási szabálysértés körében
kerül értékelésre. Az okok példálózó jellegű felsorolásában - a Javaslat rendszerében új
intézményként szabályozott esethez kapcsolódóan - megnevezésre kerül relatív eljárási
szabálysértésként az, ha az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot a Javaslat szigorú
feltételei hiányában fogadta el. Célszerűségi és hátrányos helyzetet nem eredményező okból
kifolyólag a felmentő ítéletet, illetőleg az ítélet felmentő rendelkezését nem kell hatályon kívül
helyezni, ha az eljárási szabálysértés a vádlott vagy a védő törvényes jogainak gyakorlását
korlátozta. Amennyiben a másodfokú bíróság azt észleli, hogy a relatív eljárási szabálysértés abban
nyilvánul meg, hogy törvényi kötelezettség ellenére az elsőfokú bíróság a lefoglalt dolgokról, az
elkobzásról, a vagyonelkobzásról, illetve az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről
nem rendelkezett, és a szükséges adatok bizonyítás felvétele keretében sem tisztázhatók, a
másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot a külön eljárások körében írt szabályok szerinti eljárás
lefolytatására utasítja.
A 610. §-hoz
Az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezésére nemcsak eljárásjogi szabálysértés
vezethet, mérlegelést nem tűrő hatályon kívül helyezésére ad okot az elsőfokú ítélet teljes
megalapozatlansága. A másodfokú bíróság a tényálláshoz kötöttség főszabálya alapján határozatát
az elsőfokú bíróság tényállására alapítja, mely nem érvényesülhet az elsőfokú bíróság tényállásának
megalapozatlansága esetén. A Javaslat különbséget tesz a teljes és a részbeni megalapozatlanságra
vezető esetek között és következmények tekintetében is különbözőként szabályoz. Ha a
megalapozatlanság részbeni a másodfokú bíróság a reformatórius jogkörében - tényállás
kiegészítésével, helyesbítésével, illetőleg eltérő tényállás megállapításával - küszöböli ki a
megalapozatlanságot és az elsőfokú bíróság ítéletét a helyesbített, kiegészített, illetve eltérően
megállapított tényállás alapján bírálja felül. Ha azonban az elsőfokú ítélet teljes egészében
megalapozatlan vagy a megalapozatlansági hiba a másodfokú eljárás által biztosított lehetőségekkel
sem küszöbölhető ki, alkalmatlanná válik a tényállás a felülbírálatra, mely egyúttal a felülbírálati
döntés alapját sem képezheti. Ebben a körben a Javaslat két, az elsőfokú bíróság elsődleges törvényi
kötelezettségének megsértéséből eredő, olyan esetet szabályoz, mely mérlegelést nem tűrő gátját
képezi az elsőfokú bíróság ítélete érdemi felülbírálatának. Ide tartozik az az eset, ha az elsőfokú
519
bíróság nem állapított meg tényállást, hiszen az az elsőfokú bíróság elsődleges feladata és törvényi
kötelezettsége. Ugyancsak orvosolhatatlan a megalapozatlanság, ha a tényállás teljes egészében
felderítetlen, vagyis az elsőfokú bíróság bizonyítása az ügy érdemi elbírálása szempontjából
lényeges körülményekre nem teljeskörűen terjed ki. Ez esetben ugyanis az elsőfokú bíróság nem
derítette fel azokat a releváns tényeket, amelyek alapján a büntetőjogi felelősségről dönteni lehetne,
a felülbíráló bíróságnak pedig nem lehet törvényi kötelessége a teljes bizonyítási tevékenység
átvétele az elsőfokú bíróságtól.
Az ilyen fokú megalapozatlanság kiküszöbölésére csak az elsőfokú bírósági eljárás megismétlésével
van lehetőség.
A 611. §-hoz
A másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzése nem ügydöntő
határozat, indokolásának kötelező tartalmi eleme a hatályon kívül helyezés oka és a másodfokú
bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatása. A Javaslat nem deklarálja a hatályon
kívül helyező végzés iránymutatásának kötelező érvényét, az iránymutatás a gyakorlatban mégis
valamelyest ezzel a jelleggel bír, hiszen a megismételt eljárásban előírás, hogy a bíróság az ügyet a
hatályon kívül helyező határozat okainak és indokainak a figyelembevételével bírálja el.
A bíró kizárására vonatkozó szabály alapján a Javaslat a hatályon kívül helyezés folytán
megismételt eljárásból a hatályon kívül helyező határozat, illetve a megalapozatlanság miatt
hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett bíró részvételét zárja ki. Ez azt jelenti,
hogy a megalapozatlanságon kívüli okból történő hatályon kívül helyezést követő megismételt
eljárásban az elsőfokú eljárásban korábban részt vett bíró eljárhat. A Javaslat - a hatályos Be.-hez
hasonlóan további speciális kizárási ok lehetőségeként - a tárgyilagosság biztosításának célzatával
feljogosítja a másodfokú bíróságot arra, hogy végzésével ezen esetekben is elrendelje az ügy más
tanács, vagy - kivételesen, amennyiben a korábbi elsőfokú bíróságon nincs olyan másik tanács,
mely tárgyalhatná az ügyet - másik bíróság által történő tárgyalását.
A 612. §-hoz
Az elsőfokú bíróság ítélete a vádlottat érintő büntetőjogi főkérdésen túl tartalmazhat az elkobzás, a
vagyonelkobzás, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének elrendelése folytán a
vagyoni érdekelt tulajdonjogát érintő rendelkezést is. Erre tekintettel a vagyoni érdekelt számára a
Javaslat fellebbezési jogot is biztosít az ítélet őt érintő rendelkezése ellen, de a másodfokú bíróság
az ilyen rendelkezést hivatalból is köteles vizsgálni, ha az ítéletet más jogosult joghatályos
fellebbezése alapján bírálja felül. Ha a másodfokú bíróság a felülbírálat eredményeként a
sérelmezett rendelkezést nem változatja meg vagy megváltoztatja, de nem mellőzi, vagyis a
megváltozatás nem a vagyoni érdekelt igényének irányába történik, a bíróságot tájékoztatási
kötelezettség terheli a vagyoni érdekelt felé arról, hogy igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti.
A tájékoztatásadás az elsőfokú bíróságot, ha pedig az elsőfokú határozat rendelkezésének
pótlásaként a másodfokú bíróság rendelkezett az elkobzás, a vagyonelkobzás, illetve az elektronikus
adat végleges hozzáférhetetlenné tételének elrendeléséről, a másodfokú bíróságot terheli, ez utóbbi
esetben a tájékoztatást a határozat rendelkező részében kell feltüntetni.
A Javaslat a Be. szerinti lehetőséget biztosítja a másodfokú bíróság részére a szülői felügyeleti jog
megszüntetése tárgyában hozott döntés vonatkozásában. Amennyiben ugyanis az elsőfokú bíróság a
szülői felügyeleti jog megszüntetése kérdésében döntést hozott, de annak elbírálása a másodfokú
eljárásban a büntetőeljárás befejezését jelentékenyen késleltetné, illetve az érdemi elbírálást
valamely más körülmény kizárja, a másodfokú bíróság - hasonlóan az elsőfokú bíróság döntési
lehetőségéhez - jogosult arra, hogy a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt egyéb
törvényes útra utasítsa. Tekintettel azonban az eljárás felülbírálati jellegére, a másodfokú
bíróságnak az ebben a tárgyban hozott elsőfokú rendelkezést hatályon kívül kell helyeznie.
520
A 613. §-hoz
A bűnügyi költség viselésére vonatkozó általános szabályokat a Javaslat az elsőfokú bírósági eljárás
szabályai között rendezi, ezért a másodfokú eljárásban csak az ettől eltérő rendelkezések rögzítése
indokolt. A másodfokú bíróságnak ezért csak a fellebbezés elbírálása során keletkezett bűnügyi
költségnek minősülő költségek megállapításáról és viseléséről kell rendelkeznie, utóbbiakról abban
az esetben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyja vagy megváltoztatja, valamint, ha a
büntetőeljárást a határozat hatályon kívül helyezése mellett megszünteti. A másodfokú eljárásban
felmerült bűnügyi költség megállapítására szorítkozhat csak a másodfokú bíróság, ha az elsőfokú
bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ez esetben a
megállapított költségek viseléséről a megismételt eljárást lefolytató elsőfokú bíróság hoz döntést.
Ha a másodfokú bíróság érdemben dönt a bűnügyi költség viseléséről, arra az általános szabályok
az irányadóak, vagyis a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget az akár elsőfokon, akár
másodfokon bűnösnek kimondott vádlottra kell terhelni, míg részfelmentés vagy a vádlott
cselekményének enyhébb minősítése esetén, az ezzel összefüggésben felmerült bűnügyi költség
viselésére a vádlott nem kötelezhető. Az eljárás felülbírálati jellegére tekintettel speciális szabály,
hogy ha a másodfokú bíróság eljárásában a vádlott vagy a védője fellebbezése eredményre vezet és
a fellebbezésnek megfelelően a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét kedvezőbben minősíti,
vagy büntetését jelentősen enyhíti, a másodfokú bíróság a bűnösnek kimondott vádlottat egészben
vagy részben mentesítheti a másodfokú eljárásban felmerült költségek viselése alól.
A 614. §-hoz
A másodfokú és harmadfokú bíróság eljárása, valamint a másodfokú bíróság és a harmadfokú
bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárás során - az eljárást
befejező határozaton kívül - a bíróság egyéb kérdésekben is dönt határozati formában, pl. szakértő
vagy tanúdíjat állapít meg, kényszerintézkedésről rendelkezik, rendbírságot szab ki. E határozatok
ellen a Javaslat egységesen ehelyütt biztosít - a jelenleg hatályos eljárási törvényhez hasonlóan -
fellebbezési jogot, amennyiben a végzés az elsőfokú eljárásban fellebbezéssel támadható lenne. A
fellebbezések elbírálására az elsőfokú bíróság döntései ellen bejelentett fellebbezésre irányadó
szabályokat kell, az elbírálási fórumra vonatkozó eltérő rendelkezéssel alkalmazni azzal, hogy a
fellebbezések elbírálása során egységesen és kizárólagosan a tanácsülés az eljárási forma, vagyis
nem kerülhet sor a terhelt meghallgatásra vagy bizonyítás felvételére, a fellebbezésről az ügyiratok
alapján kell dönteni.
A Kúrai az Alaptörvény rendelkezései alapján a legfőbb bírói fórum, speciális közjogi helyzetű
bíróság. Döntése végső fokon a legmagasabb szintű, melyben nem egy eljáró tanács álláspontja
nyilvánul meg, hanem elvi éllel a legfőbb bírói fórum által rögzített és követendő jogértelmezés és
iránymutatás. Minderre tekintettel a Javaslat fenntartja a hatályos eljárási törvény koncepcióját, és
deklarálja, hogy a Kúria határozatai rendes jogorvoslattal nem támadhatók, ezért ha a fenti tárgyban
a döntést a Kúria hozta, a döntés ellen nincs helye fellebbezésnek.
LXXXV. Fejezet
Fellebbezés a másodfokú bíróság határozata ellen
A 615. §-hoz
A Javaslat a kétfokú fellebbviteli rendszerben a másodfokú bírósági eljárás szabályai között rendezi
a másodfokú ítélet elleni fellebbezés lehetőségét, meghatározva a fellebbezési jogosultság tartamát,
egyúttal korlátait és a fellebbezésre jogosultak körét. Nem változtat a Javaslat a hatályos törvény
koncepcióján, mely szerint a másodfellebbezés benyújtására rendes jogorvoslatként, de csak szűk
körben van lehetőség, az újabb jogorvoslati fórumot pedig csak a másodfokú bíróság elsőfokú
bírósággal ellentétes döntésének ténye nyitja meg. Az ellentétes döntés megítélésének
521
egyértelműségét biztosítja a Javaslat azzal, hogy annak eseteit pontosan felsorolja. Jelentősen
eltérnek ugyanakkor a hatályos szabályozástól a másodfellebbezés tartalmára és ehhez
kapcsolódóan a harmadfokú bíróság felülbírálatának terjedelmére vonatkozó előírások. Az új
büntetőeljárási törvény szabályozási elveiről szóló, a Kormány által elfogadott előterjesztés
mutatott rá a harmadfokú bírósági eljárás tartalmi felülvizsgálatának szükségességére. A hatályos
eljárási törvény rendszerében a másodfellebbezés lehetőségére a másodfokú bíróságnak az elsőfokú
bíróságtól eltérő döntése alapján van lehetőség, az ezt követő felülbírálat - a másodfokú eljáráshoz
hasonlóan - teljes körű, hiszen függetlenül attól, hogy ki élt a másodfellebbezés jogával, a revízió
kiterjed a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletre, valamint az azt megelőző első- és
másodfokú bírósági eljárásra. Ennek keretében a harmadfokú bíróság nem csak az elsőfokú, hanem
a másodfokú bíróság eljárásának törvényességét is vizsgálja, kasszációs jogkörét pedig mind az
első-, mind a másodfokú eljárásban történt abszolút eljárási szabálysértés esetén köteles gyakorolni.
Összességében ez azt jelenti, hogy a harmadfokú bíróság revíziós jogköre a másodfokú bíróságéhoz
képest szélesebb körű. A Javaslat a jogorvoslati rendszer optimalizálása jegyében a korlátozott
fellebbezés és felülbírálat rendszerének kiszélesítésével is, abból a megfontolásból indul ki, hogy a
jogorvoslati rendszert valamilyen sérelem revíziója indukálja, ezért célszerű ezeket egymáshoz
hangolni. Erre tekintettel a Javaslat rendelkezései alapján a harmadfokú eljárás koncentráltabbá
válik, mind a fellebbezés tartalmára, mind az ehhez kapcsolódó felülbírálat terjedelmére vonatkozó
szabályokban. A Javaslat abban az esetben biztosítja a harmadfokú eljárás lehetőségét, ha a
másodfokú bíróság
-	olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését
rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást
megszüntette,
-	az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást
megszüntette,
-	a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú
bíróság nem rendelkezett.
Nem képezheti tehát fellebbezés tárgyát olyan, a másodfokú eljárásban meghozott döntés, amely a
büntetőjogi főkérdést illetően azonos az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatával. Kivételt képez ez
alól az az eset, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság vádlott felmentéséről szóló
rendelkezésének helybenhagyása mellett a vádlott kényszergyógykezelését rendeli el, hiszen a két
bíróság a büntető anyagi jog által szabályozott intézkedés alkalmazása tekintetében helyezkedett
eltérő álláspontra. Ezzel szemben nem eltérő a döntés, ha az elsőfokú bíróság a vádlottat kóros
elmeállapota miatt felmenti és a kényszergyógykezelését rendeli el, ez utóbbi intézkedés
alkalmazását pedig a másodfokú bíróság mellőzi, vagy ha a másodfokú bíróság a felmentés más
jogcímét állapítja meg. Nem ad okot a Javaslat a másodfellebbezésre akkor sem, ha a cselekmény
téves minősítése, vagy a joghátrány alkalmazása törvénysértő, vagy ha az eltérő döntés az
egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdések tárgyát érinti. Ez utóbbi kör harmadfokú
felülbírálat tárgyává akkor válhat, ha egyébként a harmadfokú eljárás, a Javaslat által megkövetelt
feltételek mellett egyébként megnyílik.
A másodfellebbezésben tartalmát tekintve a Javaslat korlátokat állít fel. A másodfokú bíróság ítélete
elleni fellebbezés ugyanis csak egyrészt magát a harmadfokú eljárást megnyitó eltérő rendelkezést
sérelmezheti, másrészt - ennek egy részeként - önmagában, kizárólag a másodfokú bíróság azon
rendelkezését, amelyet a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságtól eltérő döntése
eredményezett. Ez utóbbi rendelkezés a jogkövetkezményre koncentrál abban az esetben, ha a
vádlottat az elsőfokú bíróság felmenti, joghatályos fellebbezés alapján azonban a másodfokú
bíróság - eltérő döntésével - a büntetőjogi felelősség megállapítása mellett alkalmaz szankciót és a
sérelem kizárólag ez utóbbira vonatkozik. Ilyen esetben a bűnösséget megállapító rendelkezés és az
ezzel összefüggésben kiszabott szankció, ha az elsőfokú felmentés ellen az ügyészség fellebbezett,
másodfokon jelenik meg először és bár az ellentétes döntés megnyitja a harmadfokú eljárás
522
rendszerét, maga az ügyész a szankció neme és mértéke vonatkozásában egyáltalán nem élhetne
jogorvoslattal a Javaslat most tárgyal rendelkezése nélkül. Mindezen túl előfordulhat az az eset is,
hogy a vádlott és védője is elfogadja magát az ellentétes döntést, vagyis, hogy a büntetőjogi
felelősség másodfokon megállapításra került az elsőfokú felmentő rendelkezéssel szemben, azonban
kizárólag a kiszabott szankció neme vagy mértéke a nem elfogadható számukra. A Javaslat a
korlátozott fellebbezés és az ehhez kapcsolódó korlátozott felülbírálathoz igazodás
szükségszerűsége alapján rendelkezik úgy, hogy ha a másodfokú bíróság a korlátozott fellebbezés
alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, illetve - több bűncselekmény esetén - a
fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény vonatkozásában elvégzett felülbírálat eredményeként,
eltérő jogi megítélés alapján jutott eltérő döntésre, a másodfellebbezésnek kizárólag a
jogkövetkezményre koncentráltan van helye. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha az elsőfokú bíróság
határozata elleni fellebbezés, olyan korlátozott másodfokú felülbírálatot von maga után, ahol az
ítélet megalapozottságának vizsgálatára nem kerül sor, nem írható elő olyan további felülbírálati
eljárás, mely tartalmát tekintve ugyanakkor azt kötelezővé teszi. A másodfokú bíróság ítéletének
egyéb, a megnevezetteken túli rendelkezései illetve részei ellen fellebbezésnek nincs helye. A
másodfellebbezés további tartalmi korlátja, hogy a fellebbezésben bizonyítást indítványozni, új
tényt állítani vagy új bizonyítékra hivatkozni nem lehet, tekintettel arra, hogy a harmadfokú
eljárásban bizonyításnak nincs helye.
A 616. §-hoz
A Javaslat taxatíve sorolja fel a másodfokú bíróság ügydöntő határozatával szemben jogorvoslati
jogosultsággal rendelkező személyi kört. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság ítéletével
szemben a vádlott, az ügyészség, és akár a vádlott hozzájárulása nélkül is, a védő jogosult
fellebbezésre a harmadfokú bírósághoz. Ugyancsak fellebbezésre jogosult a vádlott házastársa vagy
élettársa a kényszergyógykezelés elrendelése ellen, a vádlott hozzájárulása nélkül is. Ez a kör az
elsőfokú bíróság ítélete ellen jogorvoslattal élő személyek köréhez képest szűkebb, hiszen maga a
fellebbezés bejelentésének lehetősége is korlátozott, mely a büntetőjogi főkérdésre, vagy ahhoz
szorosan kapcsolódó rendelkezésre koncentrálhat csak. Nem rendelkezik külön a Javaslat a
fellebbezés irányát illetően, tekintettel arra, hogy az elsőfokú eljárást érintő fellebbezés szabályait is
alkalmazni kell, vagyis az ügyész a vádlott terhére és javára is jogosult a fellebbezést bejelenteni, a
vádlott és védő csak a terhelt javára, és a fellebbezést írásban indokolni kell. A fellebbezés
bejelentésnek időpontjára vonatkozó szabályozás a hatályos Be.-vel egyező, a jogorvoslat
bejelentése, a jogorvoslat keretei között sérelmezhető határozatot meghozó bíróság előtt történik. A
másodfokú bíróság határozata elleni fellebbezést a határozat kihirdetésén jelenlévő fellebbezésre
jogosult szóban, a határozat kihirdetését követően jelentheti be, vagy a jogorvoslati nyilatkozat
megtételére három munkanapi gondolkodási időt tarthat fenn. Amennyiben a fellebbezésre jogosult
a másodfokú bíróság határozatának kihirdetésén nem volt jelen, úgy a kézbesítéstől számított nyolc
napon belül élhet jogorvoslati jogával, ez esetben fellebbezését írásban kell a másodfokú bíróságnál
előterjeszteni.
TIZENHATODIK RÉSZ
A HARMADFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS
LXXXVI. Fejezet
A harmadfokú bírósági eljárás általános szabályai és a felülbírálat terjedelme
A 617. §-hoz
A rendes jogorvoslat második szintjeként a harmadfokú eljárás szabályait külön fejezet tartalmazza.
A Javaslat általános szabályként rögzíti, hogy a harmadfokú bíróság eljárásában a másodfokú
523
bírósági eljárásról szóló fejezet rendelkezéseit kell a harmadfokú eljárás eltérő rendelkezéseivel
összhangban, értelemszerűen alkalmazni.
A 618. §-hoz
A Javaslat szabályozása alapján a felülbírálat terjedelme a hatályos szabályozástól eltérően jóval
szűkebb, a jelenleg hatályos teljes körű felülbírálat helyett a harmadfokú eljárás megnyílására okot
adó ellentétes döntést veszi alapul. A harmadfokú bíróság, erre tekintettel - a másodfokú
fellebbezéshez igazodva - a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes
döntését, ezen túlmenően azon rendelkezését, illetve részét bírálja felül, amelyet az elsőfokú bíróság
ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. Indokolt ezzel
együtt az elsőfokú illetőleg másodfokú eljárás lefolytatásának törvényességi szempontú vizsgálata
is, ha a fellebbezésre figyelemmel a jogorvoslati eljárás megindult. A Javaslat a hatályos
rendelkezésekből kiindulva rendelkezik akként, hogy a harmadfokú bíróság hivatalból dönt az
egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben, valamint a szülői felügyeleti jogra és a
polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezésekről is. Bár a felülbírálat a bejelentett fellebbezéshez
igazodik, mégis ha az ítélet több cselekményről rendelkezik, a fellebbezés eredményességének a
felülbírált ítéletben írt többi cselekménnyel együttesen is értékelésre kell kerülnie. Mindezekre
tekintettel a Javaslat rögzíti, hogy a harmadfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett cselekmények
viszonylatában is vizsgálja az abszolút hatályon kívül helyezésre vezető okokat, a tényállások
megalapozottságának vizsgálata nélkül a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a
terheltet fel kell menteni, illetve az eljárást meg kell szüntetni, ezen túlmenően a bűncselekmény
minősítésére vonatkozó rendelkezést, továbbá a másodfokú bíróság ítéletének a büntetés
kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezését is. Ebben a körben azonban a
büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazásra vonatkozó rendelkezés felülbírálatát indokolt
korlátok közé szorítani, hiszen ha magát a szankciót a fellebbezésre jogosultak egyike sem
sérelmezte, hanem a fellebbezés csak valamely azon túli rendelkezésre (pl. szülői felügyeleti jog
megszüntetése) koncentrál, nem adhat alapot a harmadfokú bíróságnak arra, hogy az ítélet
szankcióra vonatkozó rendelkezését ok nélkül változtassa meg, arra csak akkor kerülhet sor, ha a
bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatja, és akkor is csak abban az
esetben, ha a szankció törvénysértő, vagy eltúlzottan enyhe vagy súlyos.
Nem képezheti ugyanakkor felülbírálat tárgyát az ítéletnek az a felmentő vagy eljárást megszüntető
rendelkezése, amely ellen nem fellebbeztek.
A 619. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján
a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel
sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. A megalapozatlanság kiküszöbölésére a
harmadfokú eljárásban is sor kerülhet, azonban jóval szűkebb körben, mint a másodfokú eljárásban,
tekintettel arra, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban bizonyítás felvételére nem kerülhet sor.
Részleges megalapozatlanság esetén a harmadfokú bíróságnak módjában áll az elsőfokú, illetve a
másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján a helyes tényállás
megállapítására vagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölésére.
LXXXVII. Fejezet
A fellebbezés elintézése
A 620. §-hoz
A Javaslat a hatályos rendelkezésekhez képest a harmadfokon eljáró bíróságnak a fellebbezés
elintézésére, az eljárás, valamint a határozatok formáira vonatkozó szabályain érdemben nem
524
változtat. A másodfellebbezés elbírálásának eljárási formája a harmadfokú bíróság eljárásában a
tanácsülés, illetőleg a nyilvános ülés lehet, tárgyalás tartásának lehetősége, minthogy a harmadfokú
bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak, kizárt. A harmadfokú bírósági eljárás jellegére
tekintettel a Javaslatnak a védelem jogának érvényesülését biztosítását rendező előírása eltér a
másodfokú eljárás szabályozásától. A harmadfokú, elsősorban jogkérdésekre koncentráló eljárásban
ugyanis nélkülözhetetlen a megfelelő szintű jogban jártasság biztosítása, ezért a Javaslat előírja, a
harmadfokú eljárásban a védő részvételi kötelezettségét. Ennek megfelelően, ha a vádlottnak az
eljárás korábbi szakaszában nem volt védője, a tanács elnöke haladéktalanul intézkedik a védő
kirendelése végett.
A 621. §-hoz
Tanácsülésre tartoznak - a korábbi bírósági eljárás szabályait alkalmazva - azok a döntések,
amelyek alapjául szolgáló tények az ügyiratokból egyértelműen megállapíthatók, és a döntések nem
az ügy érdemére vonatkoznak (áttétel, egyesítés, elkülönítés, felfüggesztés), vagy ha az ügyiratok
alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vádlottat fel kell menteni, vagy az ellene indított
büntetőeljárást meg kell szüntetni. Tanácsülésen határoz a harmadfokú bíróság, ha a fellebbezést a
megtámadott határozat megalapozatlansága miatt nem lehet elbírálni, illetőleg akkor is, ha az
elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság az ítéletét hatályon kívül helyezésre vezető eljárási
szabálysértéssel hozta meg.
A tanácsülés kitűzésére és az érdekeltek erről és a fellebbezés kiegészítésére illetőleg a más által
bejelentett fellebbezésre, indítványra, nyilatkozatra való észrevétel lehetőségére való tájékoztatásra
vonatkozó szabályok a másodfokú eljárás szabályaira való visszautalásra tekintettel érvényesülnek,
nyilvánvalóan abból az okból, hogy az érintettek akkor is kifejthessék álláspontjukat a megtámadott
határozattal, illetve más érintett nyilatkozatával kapcsolatban, ha személyesen ez nem áll
módjukban ennél az eljárási formánál. Ha a másodfokú ítélet ellen kizárólag a vádlott javára
jelentettek be fellebbezést és a vádlott, a védőt, az ügyészség, illetőleg a fellebbezés bejelentője
nyolc napos - igazolással sem kimenthető - határidőn belül nem kéri nyilvános ülés kitűzését, a
harmadfokú bíróság az ügyet tanácsülésen intézheti el. A védelem jogának biztosítása végett a
nyilvános ülésen való részvételt illetően eltérnek a harmadfokú eljárás szabályai a másodfokú
bírósági eljárás szabályaitól, a harmadfokú nyilvános ülésen ugyanis az ügyész és a védő jelenléte
kötelező.
A 622. §-hoz
A másodfokú bíróság, illetőleg az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és új
eljárásra utasítás esetén a harmadfokú bíróságnak a hatályon kívül helyező végzésben rendelkeznie
kell a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésekről. Ez esetben ugyanis a
harmadfokú bíróság határozata nem zárja le jogerősen a büntetőeljárást, holott a fent nevesített
kényszerintézkedések záró dátuma, a harmadfokú eljárás befejezésével letelik.
A fellebbezés elintézése után a harmadfokú bíróság a határozatának kiadmányait az érintetteknek
kézbesíti, így az ügyésznek, a fellebbezéssel érintett vádlottnak és védőjének, a sértettnek, és
amennyiben a határozat ellen az említetteken kívül más is fellebbezést jelentett be, úgy jogorvoslati
kérelmének elbírálásáról rendelkező határozatot e jogosultnak is meg kell küldeni. A határozatot
azon személyeknek - fellebbezéssel nem érintett vádlottaknak, egyéb érdekelteknek - is
kézbesíteni kell, akikre a határozat valamely rendelkezése annak ellenére közvetlen kihatással van,
hogy ellene fellebbezést nem jelentettek be. A harmadfokú bíróság ezt követően az ügy iratait
határozatának kiadmányával és a harmadfokú eljárásban készült jegyzőkönyvvel együtt visszaküldi
a másodfokú bíróságnak, illetve - ha az ítélet hatályon kívül helyezésére került sor új eljárásra
utasítás mellett - az új eljárás lefolytatására utasított bíróságnak.
LXXXVIII. Fejezet
525
A harmadfokú bíróság határozatai
A 623. §-hoz
A harmadfokú bíróság a másodfokú bírósággal egyezően négy fajta határozatot hozhat. Ha az
ügyben érdemi felülbírálatra nem kerül sor a harmadfokú bíróság a fellebbezést elutasítja. Az
érdemi felülbírálat eredményeként hozott határozatok - a másodfokú bíróságéhoz hasonlóan -
vegyes rendszert, bizonyos kérdésekben reformatórius, másokban kasszációs jelleget tükröznek,
ezáltal kerülhet sor az ítélet megváltoztatásra illetőleg hatályon kívül helyezésére. A harmadfokú
bíróság döntésének formáját tekintve, ha az ítélet megváltoztatására kerül sor, a határozati forma
ítélet, helybenhagyás, hatályon kívül helyezés és a fellebbezés elutasítása esetén végzés.
A 624. §-hoz
Miután a harmadfokú bíróság revíziós jogköre szűkebb, mint a másodfokú bíróságé, a Javaslat a
másodfokú ítélet megváltoztatásának feltételrendszerét akként fogalmazza meg, hogy a másodfokú
ítélet megváltozatásának abban az esetben van helye, ha a másodfokú bíróság jogszabályt
helytelenül alkalmazott, és az ítéletét nem kell hatályon kívül helyezni, továbbá akkor is, ha a
másodfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlansága kiküszöbölésre került.
A 625. §-hoz
A harmadfokú bíróság kasszációs jogkörében a másodfokú, szükség esetén azzal együtt az elsőfokú
ítélet hatályon kívül helyezéséről határoz. Ha a másodfokú bíróság eljárásával kapcsolatban merült
fel az egyébként elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével és eljárás megszüntetésével együtt járó
ok, úgy a Javaslat rendelkezése szerint, a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon
kívül helyezi, és az eljárást megszünteti. Hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás a
harmadfokú bíróság döntése akkor, ha a másodfokú ítélet meghozatalára súlyos, a harmadfokú
eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértéssel, vagy a súlyosítási tilalom megsértésével került
sor. Ha az eljárási szabálysértést az elsőfokú bíróság követte el és azt a másodfokú bíróság nem
észlelte, a teljes bírósági eljárás megismétlése szükséges, ha pedig a másodfokú bíróság ítélete ki
nem küszöbölhetően megalapozatlan, a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság, illetőleg szükség
szerint az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot, illetőleg az
elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja. A fellebbezéssel támadott ítélet felülbírálatának ugyanis
nélkülözhetetlen feltétele a megalapozott tényállás, melyre a harmadfokú bíróság határozatát
alapítja. Ha az ítélet a megalapozatlansága folytán felülbírálatra alkalmatlan, és bizonyítás
felvételére lenne szükség, tekintettel arra, hogy a harmadfokú eljárásban bizonyításnak nincs helye,
az ítélet hatályon kívül helyezése kötelező és a harmadfokú bíróság dönt kizárólag a másodfokú
bíróság vagy szükség szerint az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről, és - ennek
megfelelően - a másodfokú vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításáról.
TIZENHETEDIK RÉSZ
A MÁSODFOKÚ ÉS A HARMADFOKÚ BÍRÓSÁG HATÁLYON KÍVÜL HELYEZŐ
VÉGZÉSE ELLENI FELLEBBEZÉS ELBÍRÁLÁSA
A 626. §-hoz
A jogalkalmazás széles körében megalapozott kritikaként fogalmazódott meg a fellebbviteli
bíróságoknak az a gyakorlata, hogy gyakran, még olyan esetekben is hatályon kívül helyezik az
elsőfokú ítéleteket, amikor a Be. rendelkezései alapján lehetőségük lenne, bizonyítás felvétele
mellett az ügy érdemi elbírálásra. A hatályon kívül helyezés pedig a szakzsargon nyelvén nem más,
mint az „ügy halála”, hiszen a megismételt eljárásra utasítással újra elsőfokon indul az ügy,
méltatlanul és indokolatlanul megnyújtva a büntetőeljárás időtartamát. Az Országos Bírósági
Hivatal, illetőleg a Kúria részérő megfogalmazódott igény alapján a hatályon kívül helyezések
526
észszerű korlátok között tartását célzó intézményként a hatályos törvény a „jogorvoslat a
törvényesség érdekében” megnevezésű rendkívüli perorvoslatot szabályozza, mely eljárás
megindulása minden esetben a legfőbb ügyész mérlegelési jogkörébe tartozik és az esetek egy
jelentős részében a Kúria határozata csak a törvénysértés megállapítására szorítkozhat.
Mindezek alapján a Javaslat új intézményként vezeti be, mint rendes jogorvoslatot a másod- és
harmadfokú bíróságok hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés lehetőségét. A Javaslat az
új intézményt az áttekinthetőség célzatával egységes, a harmadfokú eljárás szabályaira visszautaló
fejezetben szabályozza, és a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása iránti
eljárásra a harmadfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezések - fejezetben meghatározott
eltérésekkel való - alkalmazását írja elő. Ennek oka, hogy a harmadfokú eljárásban a másodfokú
eljáráshoz képest korlátozott revízió érvényesül, a hatályon kívül helyező határozat elleni
fellebbezés elbírálása során a döntés tárgyát pedig kizárólag az képezi, hogy a hatályon kívül
helyező végzés indokai - a rendelkezésre álló ügyiratok alapján - helytállóak-e.
A 627. §-hoz
A Javaslat a fellebbezés lehetőségét korlátlanul nem, csak az alsóbb fokú bíróság ügydöntő, érdemi
határozatát hatályon kívül helyező fellebbviteli végzések esetében biztosítja, annak megelőzése
érdekében, hogy az intézményesített, újabb jogorvoslati lehetőség ne válhasson a bírósági eljárás
parttalanságára vezető eszközzé. További feltétele a hatályon kívül helyező végzés, fellebbezéssel
való támadhatóságának az, hogy az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezésére valamely
abszolút vagy relatív eljárási szabálysértés okából, vagy teljes megalapozatlanság címén került sor.
A relatív eljárási szabálysértések esetén az ügydöntő határozatot felülbíráló bíróság mérlegelésétől
függ az, hogy megítélése szerint ezek olyan jelentős mértékben hatottak-e ki az ügydöntő, érdemi
határozat meghozatalára, amelyek az eljárás megismétlését teszik szükségessé.
A Javaslat a fentieken túl lehetővé teszi a hatályon kívül helyező határozat felülbírálatát abból az
okból is, ha maga a hatályon kívül helyező határozat meghozatalára abszolút hatályon kívül
helyezésre vezető valamely eljárási szabálysértéssel került sor. Indokolt ugyanis annak
megvizsgálása, hogy a hatályon kívül helyező bíróság maga nem követett-e el abszolút hatályon
kívül helyezési okot képező olyan eljárási szabálysértést, amely - ügydöntő határozat meghozatala
esetén - annak hatályon kívül helyezését eredményezné.
A Javaslat a fellebbezés előterjesztésére jogosultak körét, annak elbírálására hivatott bírósági
fórumát és eljárási formáját is pontosan szabályozza. Ennek megfelelően a vádlott, az ügyészség,
valamint a védő - a szakmaiság szempontjaira figyelemmel - a vádlott hozzájárulása nélkül is
jogosult a fellebbezés előterjesztésére. A fellebbezésre jogosultságot ugyanakkor korlátozni
indokolt azzal szemben, aki maga éppen azért fellebbezett az ügydöntő határozat ellen, hogy azt a
felülbírálatot végző bíróság - az eljárás megismétlésére utasítás mellett - helyezze hatályon kívül,
de csak abban az esetben, ha a hatályon kívül helyezésre a fellebbezésben hivatkozottal azonos
okból került sor, hiszen értelmetlen ilyen esetben a fellebbezési jogot biztosítani a hatályon kívül
helyező határozattal szemben.
A későbbi eljárásjogi anomáliák elkerülése érdekében a Javaslat az egy bűncselekménnyel érintett
több vádlottas ügyre úgy rendelkezik, hogy bármely jogosult által bejelentett fellebbezés
valamennyi vádlott tekintetében felfüggeszti a hatályon kívül helyező határozat végrehajthatóságát.
A 628. §-hoz
A Javaslat a törvényszék hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálását az ítélőtábla,
az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálását a Kúria hatáskörébe
utalja. A Kúria közjogi helyzetére tekintettel a Javaslat fenntartja a hatályos eljárási törvény
koncepcióját, nevezetesen, hogy a Kúria határozatai rendes jogorvoslattal nem támadhatók, ezért a
527
hatályon kívül helyező végzés ellen, ha azt a Kúria hozta, fellebbezéssel élni nem lehet, amelyet a
Javaslat ehelyütt deklarál.
A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés újabb jogorvoslati fórum megindító jellegére
tekintettel a Javaslat az előterjesztett fellebbezés visszavonhatóságát kizárja.
A 629. §-hoz
Az eljárás időszerűségének garanciájaként a Javaslat az ügy érkezésétől számított egy hónapon
belüli kitűzési kötelezettséget ír elő a tanács elnöke számára. A fellebbezés elbírálásának bírósági
eljárási formája tanácsülés, miután az eljárás jellegéből eredően az érintettek álláspontjának
megismerése tanácsülés keretei között biztosíthatók. A fellebbezés eredményeként a fellebbezést
elbíráló bíróság - jogorvoslattal nem támadható - nem ügydöntő végzéssel határoz. Az utaló
szabály alapján, ha a fellebbezés a törvényben kizárt, nem jogosulttól származó, illetve elkésett, a
fellebbezés elutasításának van helye.
Ezen túlmenően ebben az eljárási formában a megtámadott határozat helybenhagyása, avagy a
hatályon kívül helyező bíróság eljárás folytatására vagy új eljárásra utasítása lehet a döntés.
A 630-631. §-hoz
Ha a hatályon kívül helyezés indokolt és törvényes volt, a hatályon kívül helyező végzés
helybenhagyásának van helye. A hatályon kívül helyező bíróság eljárás folytatására utasítása a
döntés, ha a fellebbezést elbíráló bíróság azt állapítja meg, hogy a hatályon kívül helyezés
indokolatlan volt, avagy az az eljárási törvény rendelkezéseit sérti. Ha a törvénynek megfelelő
határozat meghozatala éppen azért nem lehetséges, mert a hatályon kívül helyező végzést meghozó
bíróság követte el a feltétlen eljárási szabálysértést, a fellebbezést elbíráló bíróság a hatályon kívül
helyező határozat hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú vagy a harmadfokú bíróságot új
eljárásra utasítja.
A hatályon kívül helyező végzés indokolásának szükségszerű tartalmi eleme a hatályon kívül
helyezés oka, ezért rögzíti a Javaslat a végzés kötelező tartalmi elemeként, és írja elő egyúttal azt is,
hogy a végzésnek tartalmaznia kell a fellebbezést elbíráló bíróságnak a megismételt eljárásra
vonatkozó iránymutatását.
A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés alapján indult eljárásban a hatályon kívül
helyező végzés sorsáról való érdemi döntés minősül kvázi ügydöntő határozatnak, tényleges
azonban e végzés - a Javaslat szabályozási rendszerében - ügydöntő határozatnak nem tekinthető.
Miután a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés alapján indult eljárásra a harmadfokú
eljárás szabályait - a megfelelő eltérésekkel - kell alkalmazni, ha a hatályon kívül helyező végzés
elleni fellebbezés elbírálására jogosult bíróság, az eljárása során nem ilyen kvázi ügydöntőnek
minősülő - az elsőfokú eljárásban fellebbezéssel támadható - végzést hoz, az ellene előterjesztett
jogorvoslatra a másodfokú eljárás szabályai irányadók (ld. 602. §). A Javaslat rendelkezése alapján
a Kúria határozatai rendes jogorvoslattal nem támadhatók, ez alapján az előbb említett végzés
kizárólag ítélőtábla által hozott végzés lehet, mely elleni fellebbezést a Kúria tanácsülésen bírálja el.
Ebbe a körbe tartozik a bírói engedélyes kényszerintézkedésről szóló határozat, ugyanis, ha a
hatályon kívül helyező végzés fellebbezése folytán a jogorvoslati eljárás megindul és a vádlott
személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés hatálya alatt áll, a kényszerintézkedés - a hatályon
kívül helyező végzés rendelkezése szerint - a fellebbezést elbíráló bíróság határozatáig tart. Tehát
ha a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés tárgyában a felülbíráló bíróság az érdeminek
minősülő döntést meghozta, vagyis arról hozott döntést, hogy a hatályon kívül helyezésre
indokoltan, vagy törvényesen került-e sor, a bírói engedélyes kényszerintézkedésről is határozatot
kell hoznia.
528
Miután a Javaslat abból indul ki, hogy a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés miatt
indult eljárással összefüggésben felmerült bűnügyi költség az állam szerveinek működése körében
merült fel, úgy rendelkezik, hogy az ezen eljárással összefüggésben felmerült bűnügyi költséget az
államnak kell viselnie.
TIZENNYOLCADIK RÉSZ
A MEGISMÉTELT ELJÁRÁS
A 632. §-hoz
A bírósági eljárás megismétlése szükséges, ha a rendes vagy rendkívüli jogorvoslati eljárás során a
bírósági határozat hatályon kívül helyezése mellett az első vagy másodfokú bíróságot új eljárásra
utasítják, továbbá az eljárás megismétlésére kerül sor abban az esetben is, ha az Alkotmánybíróság
semmisíti meg a bírósági határozatot. A megismételt eljárás szabályozása nem helyezhető el az
elsőfokú bírósági eljárás keretében, ezért a Javaslat - a hatályos törvénnyel egyezően - a
megismételt eljárást önálló részben szabályozza, differenciáltan a szabályozást attól függően, hogy
az eljárás megismétlése milyen bíróság határozata alapján, melyik bíróságon történik. Az eljárás
sajátosságából adódóan a Javaslat - egyezően a hatályos rendelkezéssel - rögzíti, hogy a
megismételt eljárásban az ügyet a hatályon kívül helyező határozat és az Alkotmánybíróság
megsemmisítő határozata okainak és indokainak figyelembevételével kell elbírálni, tekintettel arra,
hogy az iránymutatás célja a segítségnyújtás a korábbi eljárásban elkövetett hiba kiküszöböléséhez,
és ahhoz, hogy a végleges érdemi döntés minden szempontból meggyőző legyen. A megismételt
eljárásban hozott ítélet felülbírálata során a másodfokú, illetve a harmadfokú bíróságot változatlan
tényállás mellett sem kötik a hatályon kívül helyező határozatban kifejtett okok és indokok.
A 633. §-hoz
Ha az eljárás megismétlése az elsőfokú bíróság kötelezettsége, az ügy az elsőfokú tárgyalási
szakaszba kerül vissza. A megismételt eljárás - az eltérések értelemszerű alkalmazásával - az
elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítésére és az elsőfokú bírósági tárgyalásra vonatkozó szabályok
alapján folyik, ugyanakkor kizárt előkészítő ülés megtartása. Ennek megfelelően a tárgyalás
megkezdése után az egyesbíró vagy a tanács elnöke ismerteti a hatályon kívül helyező határozatnak,
illetve az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozatának, az elsőfokú bíróság, illetve a másodfokú
bíróság hatályon kívül helyezett vagy megsemmisített határozatának a lényegét, valamint, ha
másodfokon bizonyítást vettek fel, a másodfokú bírósági tárgyalás jegyzőkönyvének, valamint a
vádiratnak a lényegét. A Javaslat eljárást gyorsító szándéka érvényesül azzal a szabályozással, hogy
az ismertetés - mint az a Javaslat korábbi részeiben is szerepel - a lényegre koncentrál.
Amennyiben az ügyész a vádat az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése után
módosította, így ennek lényegének ismertetése az ügyész feladata.
A vádlott vallomástételi joga, tartalmában a megismételt eljárásban sem tér el az általános
szabályoktól, azonban ha a vádlott a vallomástételt megtagadja, az egyesbíró vagy a tanács elnöke a
hatályon kívül helyezett vagy az Alkotmánybíróság által megsemmisített határozat alapjául szolgáló
tárgyaláson tett vallomásának lényegét is ismertetheti vagy felolvashatja. Pergazdaságossági
szempontokra figyelemmel a Javaslat a hatályos törvényi rendelkezésekhez hasonlóan ad
lehetőséget arra, hogy a tanú kihallgatása, illetve a szakértő meghallgatása helyett elégséges a
tanúnak a hatályon kívül helyezett vagy az Alkotmánybíróság által megsemmisített határozat
alapjául szolgáló tárgyaláson tett vallomásáról, illetve a szakértőnek az ott előterjesztett
szakvéleményéről készült jegyzőkönyv lényegének ismertetetése vagy felolvasása. Ennek
lehetősége alól képez kivételt az, ha az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére azért
került sor, mert az ítélet megalapozatlanságát a másodfokú bírósági eljárásban nem lehetett
kiküszöbölni, ez esetben a tanú és a szakértő idézése és közvetlen meghallgatása nem mellőzhető.
Amennyiben a több bűncselekményt érintő ügyben csak egyes bűncselekmények vonatkozásában
529
megalapozatlan az ítélet, akkor is, ha a folytatólagosság egységébe tartozó cselekmények egy részét
érinti, a megismételt eljárásban tartott tárgyaláson nem szükséges az olyan tanúnak a kihallgatása,
illetve az olyan szakértőnek a meghallgatása, akinek a vallomása, illetőleg a szakvéleménye nem az
ítéleti tényállás megalapozatlan részére vonatkozik.
A 634. §-hoz
A Javaslat a megismételt eljárásban garanciaként biztosítja a hatályos rendelkezésekben súlyosítási
tilalomként definiált, a vádlott hátrányosabb büntetőjogi helyzetét kizáró intézmény érvényesülését.
Mindez azt jelenti, hogy ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, vagy ha az
Alkotmánybíróság az ítéletet megsemmisítette, a megismételt eljárásban nem lehet a felmentett
vádlott bűnösségét megállapítani, vagy a hatályon kívül helyezett, vagy megsemmisített ítéletben
kiszabott büntetésnél hátrányosabb büntetést kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott
intézkedésnél hátrányosabb intézkedést alkalmazni. A hátrányosabb helyzetbe kerülés kizártsága
alól a Javaslat, a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás esetében kivételeket szabályoz.
Ilyen, ha a hatályon kívül helyezett határozatot nem törvényesen (kizárt bíró részvételével vagy
egyébként szabálytalanul) megalakított, vagy hatáskörrel nem rendelkező bíróság hozta meg,
továbbá, ha törvénysértő módon került sor az eljárás megszüntetésére, vagy ha a hatályon kívül
helyezésre az elsőfokú ítélet teljes megalapozatlansága vezetett. Ez utóbbi esetben ugyanis a
hatályon kívül helyezett határozat a büntetőjogi főkérdésekre kiható olyan megalapozatlansági
hibában szenved, amelyet a fellebbezési eljárásban sem lehetett kiküszöbölni. Ugyancsak kivételt
képez, ha a megismételt eljárásban felmerült új bizonyíték alapján a bíróság olyan új tényt állapít
meg, amelynek folytán súlyosabb büntetést kell kiszabni, ennek azonban további feltétele, hogy az
ügyészség ezt indítványozza. A megismételt eljárásban felmerült új bizonyítéknak azt kell tekinteni,
amelyről a korábbi eljárásban a bíróságnak nem volt tudomása. További esetkörök, ha az ügyészség
vádkiterjesztése folytán a vádlott bűnösségét más bűncselekményben is meg kell állapítani, végül,
ha az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére a felülvizsgálati eljárásban a terhelt
terhére bejelentett felülvizsgálati indítvány folytán került sor. Ha a másodfokú bíróság
fellebbezéssel nem érintett vádlott tekintetében helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét,
a megismételt eljárás eredményeként a fent ismertetett esetekben sem válhat e vádlott helyzete
hátrányosabbá, ezáltal van lehetőség az indokolatlan joghátrány okozásának elkerülésére.
A 635. §-hoz
A megismételt eljárásról szóló fejezet külön rendezi a megismételt eljárás szabályait, visszautalva a
másod-, és harmadfokú bírósági eljárás szabályaira. A másodfokú bíróság eljárásának szabályai
érvényesülnek abban az esetben, ha a harmadfokú bíróság vagy a Kúria a másodfokú bíróság
határozatát hatályon kívül helyezi és a másodfokú bíróságot utasítja új eljárásra, vagy az
Alkotmánybíróság a másodfokú bíróság határozatát megsemmisíti és a másodfokú bíróságnak az
eljárást kell megismételni. A harmadfokú bírósági eljárás szabályai szerint kell a megismételt
eljárást lefolytatni, ha a Kúria a harmadfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi és a
harmadfokú bíróságot utasítja új eljárásra, vagy ha az Alkotmánybíróság a harmadfokú bíróság
határozatát megsemmisíti és a harmadfokú bíróságnak az eljárást kell megismételni.
A 636. §-hoz
Az Alkotmánybíróság a Kúria felülvizsgálati eljárásában és a törvényesség érdekében bejelentett
jogorvoslat alapján hozott határozatát is megsemmisítheti, ebben az esetben az eljárás
megismétlésének van helye, az alkalmazandó eljárási szabályokat a Javaslat rögzít.
RENDKÍVÜLI JOGORVOSLATOK
A Javaslat célja az, hogy a rendkívüli jogorvoslati rendszer észszerű keretek közé szorításával
megpróbálja megteremteni az egyensúlyt a jogrendszer stabilitását biztosító jogerő és az anyagi
530
igazság, illetve a törvényesség érvényesülése között. A Javaslat ezért a rendkívüli jogorvoslatok Be.
által megteremtett rendszeréhez képest jelentős változásokat nem vezet be. A Javaslatban új
rendkívüli jogorvoslatként az egyes járulékos kérdések tekintetében fogyatékos határozatok
orvoslását lehetővé tevő egyszerűsített felülvizsgálat jelenik meg, amelynek gyökerei a különleges
eljárások között szabályozva a Be.-ben is megtalálhatók voltak.
A gyakorlatban meghonosodott jogintézmények alapvető jellemzőinek változatlanul hagyása
ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a rendkívüli jogorvoslatok körében - beleértve a felülvizsgálatot
is - ne lenne helye észszerűsítésnek, és az áttört jogerő minél korábbi ismételt elérésére alkalmas
részletszabályok megalkotásának. Ennek keretén belül a Javaslat a rendkívüli jogorvoslatra okot
adó hibában szenvedő jogerős határozat minél hamarabbi megváltoztatását szorgalmazza és
megkísérli elkerülni a hatályos szabályozásból következő egyes anomáliákat.
LXXXIX. Fejezet
A perújítás
A 637. §-hoz
A jogerős ügydöntő határozat valamely ténybeli okra visszavezethető hibájának orvoslását a
Javaslat a döntően a Be.-vel megegyező alapokon nyugvó perújításon keresztül biztosítja. A
Javaslat a jogalkalmazók által felvetett gyakorlati problémákra reagálva a perújítás taxatívan
meghatározott okait a terhelt nem valódi néven történő elítélése körében változtatja meg, oly
módon, hogy a korábbi elítéléshez fűződő perújítási okot a terhelt neve helyett a valódi
személyazonossághoz köti. E körben a Javaslat lehetőséget biztosít a bíróság számára, hogy a
valótlannak bizonyult személyi adatot tartalmazó határozatot - perújítás elrendelése nélkül -
kijavítás útján helyesbítse.
A 638. §-hoz
Perújításnak kizárólag a törvényben felsorolt okok, és a részletesen szabályozott feltételek
fennállása esetén van helye. A perújítás alapvetően ténykérdéseket érint, amelyből az is következik,
hogy önmagában anyagi jogszabály megsértése, vagy helytelen értelmezése, valamint eljárási
szabálysértés miatt - ha az alapügyben nem eredményezett megalapozatlan tényállást - nincs helye
perújításnak. A Javaslat a perújítás korlátai között - a joggyakorlatnak megfelelően - újdonságként
nevesíti, hogy a vád ejtése, vagyis a váddal egyedül rendelkezni jogosult ügyészség döntése alapján
hozott és jogerőre emelkedett eljárás megszüntető végzés perújítás útján sem bírálható felül.
Perújításnak a terhelt javára - a halála után is - határidő nélkül, míg a terhére csak életében és az
elévülési időn belül van helye.
A 639. §-hoz
A terhelt személyes védekezéséhez fűződő joga magában foglalja azt is, hogy a terheltnek joga van
az ügyében döntő bíróság általi meghallgatáshoz. Ha az eljárást az ismeretlen helyen, vagy a
külföldön tartózkodó terhelt távollétében folytatták, és fejezték be, értelemszerűen sérül a terhelt
személyes védekezéséhez fűződő joga. Ezért a Javaslat a nemzetközi egyezményekben vállalt
kötelezettséggel összhangban a terhelt távollétében meghozott jogerős ügydöntő határozat esetén
biztosítja az ügy újratárgyalásához való jogot. A terheltet megillető jog gyakorlását azonban a
jogbiztonság védelme érdekében célszerű észszerű keretek közé szorítani, ezért a Javaslat a
perújítási indítvány előterjesztését az alapügyet befejező ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséről
történő terhelti tudomásszerzéstől számított egy hónapon belül teszi lehetővé.
A Javaslat az egyéb jogorvoslati nyilatkozatokhoz, illetve indítványokhoz hasonlóan a perújítási
indítvánnyal kapcsolatban is magasabb követelményeket támaszt, amikor megköveteli az
531
indítványozótól az eljárás alapjául szolgáló alapügynek, az indítvány okának, valamint a perújítás
alapjául szolgáló tényeknek és bizonyítékoknak a megjelölését. Az ismeretlen helyen, vagy a
külföldön tartózkodó terhelt távollétében befejezett alapügyre alapított perújítási indítvány esetében
valószínűsíteni kell továbbá az ügydöntő határozatról történő terhelti tudomásszerzés időpontját,
egyúttal meg kell jelölni a terhelt tényleges tartózkodási helyét, amely előfeltétele a perújítási
eljárás érdemi lefolytatásának.
A 640. §-hoz
A perújítási indítvány a másodfokú bíróságnak a perújítás megengedhetősége tárgyában tartott
tanácsüléséig vonható vissza. A Javaslat egységesen és a gyakorlatban is ellenőrizhető módon
jeleníti meg a terhelt rendelkezési jogát a más jogosult által a javára benyújtott indítvány esetén.
A 641-642. §-hoz
A Javaslat a perújítás körében leginkább a perújítási nyomozás rendszerét alakította át. A
kiindulópontot az jelentette, hogy perújítási nyomozást az ügyészség és a bíróság is elrendelhet. Az
ügyészség perújítási nyomozást akkor rendel el, ha a perújítás előfeltételeinek tisztázása és új
bizonyítékok beszerzése szükséges. Ha az ügyészség a perújítási indítványt - akár perújítási
nyomozás hiányában is - alaptalannak tartja, az ezt tartalmazó észrevételének továbbításával
egyidejűleg lényegében a perújítási nyomozást, illetve a további perújítási nyomozást is
szükségtelennek tartja. Tekintettel azonban arra, hogy a bíróság perújítási nyomozást kizárólag az
ügyészség - perújítási indítványra tett - észrevételének beszerzése után rendelhet el, az eljárás
tisztessége megköveteli, hogy a bíróság által elrendelt perújítási nyomozás felett ne olyan szervezet
rendelkezzen érdemi befolyással, amelyik a perújítás megengedhetősége ellen foglalt állást.
Mindezek mellett hatékonysági megfontolásból is célszerűbb, ha a nyomozás felett a nyomozás
konkrét célját meghatározó szervezet, azaz bírósági elrendelésnél a bíróság gyakorol kontrollt. A
Javaslat ezért az elrendelőhöz igazodva kettéválasztja a perújítási nyomozást és ügyészségi
elrendelés esetén a nyomozás általános szabályainak alkalmazását írja elő, míg bírósági elrendelés
esetén a perújítás szabályai között rögzíti a szükségképpeni eltéréseket az általános szabályokhoz
képest.
A 643. §-hoz
A perújítás során változatlanul a perújítás megengedhetőségének kérdésében kell a bíróságnak
először döntenie. A perújítási indítványt a másodfokú eljárás lefolytatására jogosult bíróság
tanácsülésen bírálja el. A Javaslat az új bizonyítékra alapított indítványok elbírálása körében rögzíti,
hogy a perújítás csak akkor rendelhető el, ha megalapozottan feltehető, hogy az a perújítási okok
közt felsorolt tartalmú döntéshez vezet.
A 644. §-hoz
Ha a bíróság a perújítási indítványt alaposnak találja, a perújítást nem ügydöntő végzéssel rendeli
el, és az ügyet a megismételt eljárás lefolytatása végett megküldi az alapügyben eljárt elsőfokú
bíróságnak, vagy átteszi az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak. A
Javaslat a terhelt személyes védekezéshez fűződő jogát elismerve és a pergazdaságosság igényének
megfelelve a perújítással elrendelt megismételt eljárás lefolytatására - a főszabály alóli kivételként
-	az alapügyben másodfokon, vagy harmadfokon eljárt bíróságot jelöli ki abban az esetben, ha a CI-
CII. Fejezet szerint befejezett alapügyben csak a másodfokú vagy harmadfokú bírósági eljárást
folytatták le a terhelt távollétében.
A Javaslat a perújítás megengedhetőségének kérdésében döntő bíróság számára a perújítás
elrendelése után a többszöri elítélés esete mellett lehetővé teszi, hogy a köztársasági elnök által
gyakorolt eljárási kegyelem következményeit is maga orvosolja, tekintettel arra, hogy ezekben az
532
esetekben általában a megismételt eljárás lefolytatása nélkül is meghozható a törvénynek megfelelő
ügydöntő határozat.
A 645. §-hoz
A bíróság a perújítási indítványt elutasítja, ha alaptalannak találja. A bíróság perújítási indítványt
elutasító végzése ellen az indítvány előterjesztője élhet jogorvoslattal, a fellebbezésben azonban új
perújítási okra nem hivatkozhat.
A 646. §-hoz
A perújítás elrendelése esetén a megismételt eljárásban a bírósági eljárás általános szabályait kell
alkalmazni a perújítás jellegéből adódó eltérésekkel, így a perújítás során előkészítő ülés nem
tartható, a tárgyalásra szóló idézéssel együtt a perújítást elrendelő végzést is kézbesíteni kell,
továbbá a bíróság a vádirat helyett a perújítással megtámadott ítéletet és a perújítást elrendelő
végzés lényegét ismerteti. A perújítás lefolytatását a Javaslat célhoz kötötten, az indítvány keretei
között engedi meg, és már a bizonyítás során kizárja a terhelt terhére történő bizonyítást, ha a
perújítást a javára előterjesztett indítvány alapján rendelték el.
A 647. §-hoz
A perújítás lefolytatása alapján hozható döntésekre a Javaslat lényegében a Be. 415. § szabályait
tartja fenn, ha a perújítás alapos, az alapügyben hozott ügydöntő határozatot vagy annak részét a
bíróság hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz, míg a perújítást elutasítja, ha a perújítás
alaptalan volt, vagy az ismeretlen helyen, vagy a külföldön tartózkodó terhelt távollétében
lefolytatott alapügyre tekintettel elrendelt perújítási eljárásban a terhelt ismételten elérhetetlenné
vált.
XC. Fejezet
A felülvizsgálat
A 648-649. §-hoz
A Javaslat a jogerős ügydöntő határozat lényeges jogi hibáinak orvoslására fenntartja a
felülvizsgálat intézményét, és a jogerő tiszteletben tartásának igényével a büntető anyagi jog
szabályainak megsértése és eljárási szabálysértés miatt szűk körben, valamint az Alkotmánybíróság
vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján biztosítja annak
igénybevételét.
A Javaslat a büntető anyagi jog szabályainak megsértése körében akkor teszi lehetővé a
felülvizsgálatot, ha a szabálysértés a büntetőjogi felelősség elbírálását, illetve a kiszabott büntetés
vagy alkalmazott intézkedés törvényességét befolyásolta. Az eljárási szabálysértések esetén a
Javaslat tételesen határozza meg azokat az okokat, amelyek fennállása a jogerős ügydöntő határozat
érvényességét érintik.
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) kifejezetten
szabályozza az alaptörvény-ellenes bírói döntés megsemmisítését (Abtv. 43. §-a), a 45. § (6)
bekezdése pedig külön rendelkezik az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása alapján
jogerősen befejezett büntetőeljárások felülvizsgálatának az elrendeléséről. Ez utóbbi rendelkezés a
felülvizsgálat esetén a korábbi szabályozáshoz képest a mentesüléshez kapcsolódó korlátozást már
nem tartalmaz. Az Abtv. alapján tehát a büntetőeljárások felülvizsgálata az Alkotmánybíróság
külön, a felülvizsgálat elrendelését kimondó döntése alapján lehetséges. A bírói kezdeményezés
vagy alkotmányjogi panasz alapján alaptörvény-ellenessé nyilvánított jogszabály az egyedi ügyben
az Abtv. 45. § (2) bekezdése alapján nem alkalmazható. Mivel az Abtv. érintett rendelkezéseiből
533
elmaradt a mentesüléshez kapcsolódó korlátozás a felülvizsgálat elrendelése esetén, a Javaslat nem
tartja fenn a Be. 416. § (1) bekezdés e) és f) pontjában szereplő, ehhez kapcsolódó
megkülönböztetést. Mindezek mellett a Javaslat az Abtv. 45. § (3) bekezdéséből is következően a
jogbiztonságnak biztosít elsődlegességet azzal, hogy az Abtv. 45. § (6) bekezdésének megfelelően
kizárólag akkor ad lehetőséget a jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatára, ha arról az
Alkotmánybíróság külön is rendelkezett.
A 650. §-hoz
A Javaslat a Kúria közjogi helyzetére is tekintettel a felülvizsgálat lehetőségét kizárja, ha a jogerős
ügydöntő határozatot jogegységi eljárásban, felülvizsgálat során, vagy a törvényesség érdekében
bejelentett jogorvoslat alapján hozták meg. Célszerűségi okokból kizárt a felülvizsgálat, ha a
törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban orvosolható, valamint ha egyes eljárási
szabálysértések a büntetőjogi főkérdések eldöntését lényegesen nem befolyásolták. Mivel a Javaslat
a harmadfokú bíróság eljárását nem csak a büntetőjogi felelősséget érdemben érintő kérdésekben
teszi lehetővé (pl. a hatályon kívül helyezés elleni jogorvoslat esetén), a Javaslat a harmadfokon
hozott ügydöntő határozat elleni felülvizsgálatot zárja ki.
A felülvizsgálat jellegéből adódik, hogy a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás
nem támadható, míg a polgári jogi igény és a szülői felügyeleti jog kérdésében hozott rendelkezés
felülvizsgálata önmagában büntetőeljárást nem indokol. Az ügy észszerű időn belül történő
elbírálása követelményének megsértése büntetőeljárási eszközökkel, különösen további, vagy
megismételt büntetőeljárás útján nem orvosolható, ezért a Javaslat a nemzetközi emberi jogi szerv
ilyen tartalmú határozata esetén is kizárja a felülvizsgálatot.
A 651-652. §-hoz
A Javaslat a felülvizsgálati indítvány előterjesztésére jogosultak körén a Be. 417. § (1)
bekezdésében meghatározottakhoz képest jelentősen nem változtat, azonban nem tesz különbséget a
fiatalkorú és a nagykorú terheltek törvényes képviselője között és a védő indítványa esetén a csak
külön ellenőrizhető előzetes tiltás helyett a terhelt számára a felülvizsgálati indítvány utólagos
visszavonását teszi lehetővé.
A Javaslat meghatározza a felülvizsgálati indítvány azon alapvető tartalmi követelményeit is,
amelyek az elintézéshez nélkülözhetetlenek és a felülvizsgálat kivételességének biztosítása
érdekében mind az indítványozó személyét, mind az indítvány tartalmát tekintve már a benyújtás
vonatkozásában korlátokat állít. A Javaslat változatlanul csak a terhelt javára teszi lehetővé a
felülvizsgálat határidő nélküli indítványozását, míg a terhelt terhére az esetleges törvénysértések
alapos felmérésére elegendő hat hónapos határidőt tartja fenn.
A 653-661. §-hoz
A Javaslat a felülvizsgálati eljárás lefolytatására a harmadfokú bírósági eljárás szabályait rendeli
alkalmazni, ugyanakkor eltérő szabályokat is megállapít, amelyek azonban lényegében nem térnek
el a Be.-nek a joggyakorlat által sem kifogásolt rendelkezéseitől.
A Javaslat hangsúlyosabbá teszi a jogerős határozatban szereplő tényállás megváltoztathatatlanságát
azzal, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetését, eltérő értékelését,
valamint a bizonyítás felvételét is megtiltja, továbbá előírja, hogy - az Alkotmánybíróság vagy a
nemzetközi emberi jogi szerv határozatából következő felülvizsgálatot kivéve - a felülvizsgálati
indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
A Javaslat a felülvizsgálati indítvány elbírálása alapvető fórumának a tanácsülést tekinti és a Be.-vel
ellentétben a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány esetén sem teszi kötelezővé a
nyilvános ülés tartását, ha ezt a terhelt és a védelem nem igényli.
534
A 662-664. §-hoz
A Javaslat a felülvizsgálati eljárás során hozható határozatok körét tekintve is döntően fenntartja a
Be. 426-429. § rendelkezéseit, a megtámadott határozat hatályban tartását ugyanakkor kifejezetten
előírja, ha az alapügyben olyan eljárási szabálysértés történt, amely az ügy érdemi elbírálását nem
befolyásolta.
A Javaslat az időszerűség érdekében a felülvizsgálati eljárás során is elsőbbséget biztosít a
megtámadott határozat megváltoztatásának, így a határozat hatályon kívül helyezésére és az új
eljárás elrendelésére csak kisegítő jelleggel, vagy a terhelt érdekeire figyelemmel kerülhet sor, de az
eljárást ekkor sem szükséges az elsőfokú bírósági eljárástól kezdve megismételni, ha a
törvénysértés a másod- vagy harmadfokú bírósági eljárásban is orvosolható.
A Javaslat ebben az esetben nyilvánvalóvá teszi, hogy a Kúria a bírósági szervezetben betöltött
szerepéből adódóan az új eljárás lefolytatására vonatkozóan az alsóbb fokú bíróságok számára
kötelező utasítást ad.
XCI. Fejezet
Eljárás alkotmányjogi panasz esetén
A 665. §-hoz
Az alkotmányjogi panasz benyújtásának és elintézésének eljárási szabályait az Abtv. tartalmazza,
ennek megfelelően az Abtv. 53. § (2)-(3) bekezdése írja elő, hogy az alkotmányjogi panaszt az
ügyben elsőfokon eljárt bíróságnál kell benyújtani, amelyet a bíróság továbbít az Alkotmánybíróság
részére. A párhuzamos szabályozás elkerülése érdekében ezért a Javaslatban e rendkívüli
jogorvoslatnak kizárólag a jogerős ügydöntő határozat végrehajtását vagy teljesítését érintő
szabályai szerepelnek.
XCII. Fejezet
Jogorvoslat a törvényesség érdekében
A 666-669. §-hoz
A Javaslat a Be.-vel egyezően tartalmazza e rendkívüli jogorvoslat büntetőeljárási, illetve a
büntetőeljárás jellegével összefüggő szabályait.
XCIII. Fejezet
Jogegységi eljárás
A 670. §-hoz
A jogegységi eljárás büntetőügyekben is alkalmazandó részletszabályait a bíróságok szervezetéről
és igazgatásáról 2011. évi CLXI. törvény tartalmazza, ezért a Javaslat a Be.-vel egyezően e
rendkívüli jogorvoslat során irányadó, a büntetőeljárás jellegével összefüggő különös
rendelkezéseket rögzíti. Ilyen a Kúria előtt a jogegységi eljárással összefüggő tárgykörben
párhuzamosan folyó, más rendkívüli jogorvoslati eljárás felfüggesztésének kötelezettsége, valamint
a terhelt büntetőjogi felelősségét törvénysértően megállapító rendelkezés orvoslásának módja.
XCIV. Fejezet
Egyszerűsített felülvizsgálat
535
A Javaslat a korábbi különleges eljárások átstrukturálásával létrehozza - többek között - a
jogorvoslati rendeltetésű egyszerűsített felülvizsgálati eljárásokat.
A 671. §-hoz
A létrejövő egyszerűsített felülvizsgálat alapja, hogy a bíróság az alapügyben meghozott jogerős
ügydöntő határozata valamely felsorolt járulékos jellegű kérdésben hiányos vagy törvénysértő. Az
egyszerűsített eljárásban nem kerülhet sor az anyagi jogerő áttörésére, csupán korrekció útján a
másodlagos kérdések törvényességének biztosítására, az anyagi jogerő tiszteletben tartása mellett. A
Javaslat az egyértelműség kedvéért tételesen felsorolja, hogy mely kérdések képezhetik az eljárás
tárgyát.
1.	Egyszerűsített felülvizsgálati eljárások körébe tartozik a szabadságvesztés végrehajtási
fokozatának megállapítása, amelyre a Btk. 35. § (1) bekezdésében, 37. §-ában, illetve 110. §-ában
foglalt rendelkezések alkalmazásával kerül sor. Nem változtatható meg viszont a Btk. 35. § (2)
bekezdésben foglalt rendelkezés, mivel a büntetéskiszabási körülményekre alapított enyhébb vagy
súlyosabb fokozat bírói mérlegelés eredménye, amely mérlegelési jogkör még akkor sem ütközhet a
törvény kötelező rendelkezésébe, ha az megalapozatlannak tűnik.
2.	A próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése abban az esetben
történhet egyszerűsített felülvizsgálattal, ha az elrendelés alapja a Btk. 87. § b) pontja, hogy a
próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt terhelt
esetében az újabb bűncselekmény miatt eljáró bíróság elmulasztotta elrendelni a felfüggesztetett
szabadságvesztés végrehajtását. Amennyiben felfüggesztetett szabadságvesztés végrehajtásának
más jogcíme van, a döntés egyszerűsített felülvizsgálattal nem hozható meg. A Btk. 87. § a) pontja
esetén felülvizsgálattal orvosolható a törvénysértés, míg a Btk. 87. § c) és d) pontja esetén a
büntetés-végrehajtási bíró a rá irányadó szabályok szerint dönt.
3.	A próbaidőre felfüggesztetett szabadságvesztés végrehajtása törvénysértő elrendelésének
hatályon kívül helyezése egyszerűsített felülvizsgálattal orvosolható.
4.	A feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés alapja, ha az alapügyben meghozott jogerős
ügydöntő határozat a Btk. 38. §, 42. §, 43. § és 44. §-a kérdésében törvénysértően rendelkezett,
leszámítva a tisztán mérlegelésen alapuló 38. § (3) bekezdését.
5.	A feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés megszüntetése kérdésében a Btk. 40 § (1)
bekezdését sértő jogerős ügydöntő határozati rendelkezés egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban
orvosolható, ugyanakkor nincs lehetőség a mérlegelésen alapuló Btk. 40. § (2) bekezdésére alapított
döntés felülvizsgálatára vagy meghozatalára.
6.	Az előzetes fogva tartás és a bűnügyi felügyelet beszámítása tárgyában a Btk. 92. § ellenére
törvénysértő rendelkezés egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban orvosolható kérdés.
7.	A Btk. 47. § (4) bekezdés alapján a bíróság ítélete határozza meg, hogy az elítéltnek milyen
közérdekű munkát kell végeznie. Az ítélet rendelkező részében a közérdekű munka természetét
olyan általános módon kell meghatározni, amely biztosítja a büntetés végrehajthatóságát. Ha a
bíróság a közérdekű munka tartamát meghatározza, de elmulasztja meghatározni a közérdekű
munkaként végzendő munkát, a bíróság erről egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében határoz.
8.	Amennyiben a jogerős ügydöntő határozat rendelkezett arról, hogy eltiltja a terheltet a
foglalkozás gyakorlásától, de nem határozza meg a foglalkozást, úgy azt egyszerűsített
felülvizsgálati eljárásban is pótolhatja. A foglalkozástól eltiltás büntetést kimondó rendelkezés
azonban nem pótolható egyszerűsített eljárásban.
536
9.	A járművezetéstől eltiltás utólagos beszámítása a Btk. 56. § (2) bekezdésének törvénysértő
alkalmazását hivatott egyszerűsített eljárásban orvosolni.
10.	Ha a bíróság a jogerős ügydöntő határozatban a kitiltás kimondása ellenére nem vagy nem a
törvénynek megfelelően határozta meg, hogy az ország mely részéből tiltja ki az elítéltet, azt utóbb
egyszerűsített eljárásban is megteheti.
11.	Amennyiben a bíróság a jogerős ügydöntő határozatban a sportrendezvények látogatásától való
eltiltás ellenére nem vagy nem a törvénynek megfelelően határozta meg az érintett sportlétesítményt
vagy sportszövetséget, arról egyszerűsített eljárásban határozhat.
12.	Ha a bíróság az alapügyben hozott jogerős határozatában nem vagy nem a törvénynek
megfelelően rendelkezett az elkobzásról, a vagyonelkobzásról, az elektronikus adat végleges
hozzáférhetetlenné tételéről, a lefoglalt dologról vagy a zár alá vétel feloldásáról, e kérdésekről
egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban rendelkezhet. Nem képezi az egyszerűsített felülvizsgálati
eljárás tárgyát, ha e kérdésekről a vagyon vagy dolog elvonásra, adat hozzáférhetetlenné tételére
irányuló külön eljárásban kell rendelkezni.
13.	Ha az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozat a törvény kötelező rendelkezése ellenére
nem rendelkezik a próbára bocsátás megszüntetéséről, úgy erről a bíróság egyszerűsített eljárásban
határoz. Ennek anyagi jogi alapja a Btk. 66. § (1) bekezdés a) és b) pontja. A Btk. 66. § (1)
bekezdés c) pontja alapján, ha próbára bocsátás megszüntetésének oka a párfogó felügyelet
magatartási szabályainak súlyos megszegése, az eljárás nem egyszerűsített felülvizsgálatra, hanem
különleges eljárásra tartozik.
14.	Ha az alapügyben eljáró bíróság a pártfogó felügyelet kötelező elrendelésére vonatkozó Btk. 69.
§ (2) bekezdés b) pont II. fordulatában meghatározott rendelkezést megsérti - ha a szabadságvesztés
végrehajtását próbaidőre felfüggesztették és az elítélt visszaeső, de a pártfogó felügyelet elrendelése
nem történik meg -, erről egyszerűsített eljárásban határozhat.
15.	A bíróság a bűnügyi költségre vonatkozó törvénysértő rendelkezés esetén egyszerűsített
felülvizsgálati eljárásban korrigálhatja vagy pótolhatja döntését.
16.	A jogalkalmazói gyakorlat szerint a többszörös visszaesés megállapításának feltétele, hogy a
korábbi ítélet rendelkező részében a visszaesői minőséget feltüntették, ennek hiányában az újabb
bűncselekmény vonatkozásában a többszörös visszaesés nem állapítható meg. Ha e korábbi ítélet
törvénysértő módon nem- vagy hibásan tartalmaz rendelkezést a visszaesői minőségről, de a
határozat rendelkezései egyébként nem törvénysértők, úgy a hiba csak a jogorvoslat a törvényesség
érdekében intézményével orvosolható. A Javaslat ezért megteremti az ilyen hibák egyszerűsített
felülvizsgálat keretében való orvoslásának lehetőségét.
17.	A javítóintézetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetése akkor képezheti egyszerűsített
felülvizsgálati eljárás tárgyát, ha annak alapja a Btk. 121. § (3) bekezdése, tehát ha a fiatalkorút az
ideiglenes elbocsátás alatt - a 122. §-ban meghatározott esetet kivéve - szabadságvesztésre ítélik,
vagy vele szemben javítóintézeti nevelést rendelnek el, de az újabb bűncselekmény miatt eljáró
bíróság nem rendelkezett az ideiglenes elbocsátás megszüntetéséről.
18.	A Javaslat a polgári jogi igénnyel okozati összefüggésben felmerült azon költség kérdésében is
előirányozza az egyszerűsített felülvizsgálatot, amely nem bűnügyi költség, hiszen ezen költségek
megállapítása és viselésre kötelezése tekintetében is előfordulhat olyan hiányosság vagy
törvénysértés, amelyet büntetőeljárásban szükséges orvosolni, különös tekintettel arra, hogy az
ilyen költségekre a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni. A Javaslat továbbá lehetővé
teszi, hogy a magánfél a polgári jogi igényét visszavonja, ha azt egyéb törvényes úton kívánja
érvényesíteni, amelynek kétféle eredménye lehet. Ha a magánfél két hónapon belül igazolja, hogy a
537
polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítette, akkor az addig felmerült költségei
megtérítését az egyéb eljárásban igényelheti. Ha azonban ez az igazolás elmarad, akkor a keresettől
elállásra meghatározott következményeket kell alkalmazni, így a büntetőeljárásban kell dönteni a
költségekről, amely döntési szükség az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követő időre is
eshet.
A 672. §-hoz
Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás során főszabály szerint az alapügyben elsőfokon eljárt
bíróság jár el. Pergazdaságossági célú kivétel ez alól, ha a jogerős ügydöntő határozatot meghozó
bíróság rövid idővel a jogerőre emelkedés után észleli, hogy határozata valamely egyszerűsített
felülvizsgálati tárgykörben korrekcióra szorul, ez esetben az ügydöntő határozatot hozó bíróság is
eljárhat.
Mivel az egyszerűsített felülvizsgálat során fő kérdésekben nem születik döntés, és bírói mérlegelés
csak rendkívül szűk körben lehetséges, ezért a tanács elnöke is eljárhat mindazon ügyben, ahol a
jogerős ügydöntő határozatot tanácsban eljáró bíróság hozta.
Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás hivatalból vagy indítványra indul. Mivel a hivatalbóli
eljárás lehetősége adott, a bíróság az indítvány visszavonása esetén sem köteles az eljárást
megszüntetni. A Javaslat a felülvizsgálatnál is szereplő korlátot szab a terhelt vagy az egyéb
érdekelt hátrányára az indítványtételnek vagy az eljárás hivatalbóli megindításának. Ilyen esetekben
egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra indítvány az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követő
hat hónapon belül terjeszthető elő, és csak ezen a határidőn belül van a bíróságnak lehetősége az
eljárás hivatalból való megindítására. Az eljárás lefolytatására hat hónapos időtartam áll a bíróság
rendelkezésére, ezt követően nem hozható a terheltre hátrányos döntés.
Kivételt képez a korlátozás alól, ha a terheltre vagy az egyéb érdekeltre hátrányos döntés
elmaradása a jogellenes állapot fenntartását jelentené vagy az a közbiztonság veszélyével járna.
Nem érvényesül a korlátozás akkor sem, ha a lefoglalt vagy zár alá vett dologról vagy
vagyontárgyról kell rendelkezni. Ezen kivételes esetekben az elkobzás, a vagyonelkobzás vagy az
elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele érdekében is lefolytatható az eljárás, illetve a
lefoglalt vagy zár alá vett vagyontárgy elvonására mindaddig sor kerülhet, amíg annak törvényi
feltételei fennállnak.
A 673. §-hoz
A Javaslat főszabállyá teszi a bírósági titkár által is lefolytatható írásbeli eljárást. A Javaslat
garanciális okokból kizárja ugyanakkor a bírósági titkár eljárását azon esetekben, amikor a terhelt
nyilvános ülésen vagy tárgyaláson történő meghallgatása szükséges, tehát csak bíró járhat el, ha
feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása, a pártfogó felügyelettel
összefüggésben magatartási szabályok meghatározása, a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés
végrehajtásának elrendelése, vagy a próbára bocsátás megszüntetése szükséges.
Az eljárás egyszerűsítéséből adódóan nem kerülhet sor az eljárás felfüggesztésére; vagy tárgyalás
tartása esetén - mivel a bíróság nem a bűnösségről dönt - előkészítő ülés tartására.
A Javaslat rögzíti a nyilvános ülés vagy tárgyalás általánostól eltérő eljárásrendjét. A nyilvános ülés
vagy a tárgyalás megnyitása után a tanács elnöke ismerteti az eljárás alapjául szolgáló
körülményeket, vagy az indítványozó ismerteti indítványa lényegét és az azt alátámasztó
bizonyítékokat.
A 674. §-hoz
538
Ha az alapügybeni rendelkezést pótolni vagy korrigálni szükséges, a bíróság erről a törvénynek
megfelelő határozatot hoz. A bíróság ahhoz, hogy a törvénynek megfelelő döntése és az ezzel
ellentétes törvénysértő döntés ne álljon ellentétben, szükség esetén az alapügyben meghozott
határozat törvénysértő rendelkezését hatályon kívül helyezi.
Ha az alapügy rendelkezése törvényes és az indítvány megalapozatlan, azt a bíróság elutasítja.
A bíróság az előírt határidőt sértő vagy a törvényben kizárt indítványt indokolás nélkül elutasítja,
ilyenkor az eljárás hivatalbóli megindításának feltételei sem állhatnak fenn. Ha nem jogosult
terjeszti elő az indítványt, a bíróságnak azt csak akkor kell indokolás nélkül elutasítania, ha az
eljárás hivatalból való lefolytatásának feltételei nem állnak fenn.
A bíróság egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban meghozott végzését fellebbezéssel az támadhatja,
aki az eljárás megindítására indítványtételi joggal rendelkezik, továbbá akit a határozat jogaiban
vagy kötelezettségeiben érintett.
Ha az eljárás megindítására jogellenesen került sor, a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot
hatályon kívül helyezi, és az indítványt elutasítja. Egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban
harmadfokú bírósági eljárásnak az eljárás tárgyából eredően nem lehet helye.
A 675. §-hoz
Ha az egyszerűsített felülvizsgálat eredménye alapján megállapítható, hogy az eljárásra a jogerős
ügydöntő határozat törvénysértő rendelkezése adott alapot, a bűnügyi költséget az állam viseli. Ha
az eljárásban az indítványt elutasítják, a bűnügyi költséget az indítványozó, az ügyészség esetén
pedig az állam viseli.
HUSZADIK RÉSZ
KÜLÖN ELJÁRÁSOK
XCV. Fejezet
A fiatalkorú elleni büntetőeljárás
A 676. §-hoz
A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszerének kialakítását jelentős mértékben
meghatározzák a nemzetközi dokumentumokban lefektetett alapelvek és ajánlások, amelyek arra
szorítják a részes tagállamokat, köztük Magyarországot is, hogy a felnőtt korú elkövetőkéhez képest
„más elbánást” lehetővé tevő különleges törvényeket és eljárásokat fogadjanak el. A nemzetközi
dokumentumokban lefektetett elvárásoknak a fiatalkorúakra vonatkozó önálló kódex
megalkotásával, illetve a fiatalkorúakra vonatkozó szabályoknak az egységes büntetőjogi
szabályozás elkülönülő részeként történő szerepeltetésével egyaránt meg lehet felelni. A büntetőjogi
tárgyú kódexek közelmúltbeli elfogadásával a jogalkotó új alapokra helyezte a büntető anyagi jogot
és a büntetés-végrehajtási jogot, amely sorba szervesen illeszkedik a büntető eljárásjog Javaslat
szerinti megújítása. A jogtörténeti hagyományaink és az egységes büntetőjogi koncepció
kialakításának igénye a büntetőeljárás egységes szabályozását, és ezen belül a fiatalkorú elleni
büntetőeljárás, mint külön eljárás fenntartását indokolják. A Javaslat szabályozási elveiből
következően a fiatalkorú elleni büntetőeljárásban a törvény rendelkezéseit abban az esetben kell
alkalmazni, ha a XCV. Fejezetből nem következik eltérő szabály.
A 677. §-hoz
539
A Javaslat a fiatalkorú elleni büntetőeljárás speciális céljaként a fiatalkorú nevelésének, valamint
testi, értelmi, erkölcsi és érzelmi fejlődésének elősegítését jelöli meg, ezáltal biztosítva a fiatalkorú
társadalmi beilleszkedését, és azt, hogy a fiatalkorú ne kövessen el újabb bűncselekményt.
A 678. §-hoz
A fiatalkorú elleni büntetőeljárás hatálya a fiatalkorú büntető anyagi jogi fogalmához igazodik. A
külön eljárás alkalmazhatósága tekintetében segíti a jogalkalmazót a bírói joggyakorlat által
kimunkált értelmező jellegű szabályok szerepeltetése, amelyek arra az esetre adnak iránymutatást,
ha a fiatalkorú mellett felnőtt korú elkövető is szerepel az eljárásban, vagy ha a fiatalkorú ellen több
bűncselekmény miatt folyik az eljárás, és ezek között olyan cselekmény is szerepel, amelyet a
tizennegyedik életévének betöltése előtt és a tizennegyedik életévének betöltése után, vagy a
tizennyolcadik életévének betöltése előtt és tizennyolcadik életévének betöltése után követett el.
A fiatalkorú elleni büntetőeljárásnak kizárólag közvádra van helye, a magánvádra üldözendő
bűncselekmények esetében az eljárást a közvádas eljárás szabályai szerint kell lefolytatni.
A 679. §-hoz
A nevelési cél és a fiatalkorú védelmének gyakorlati megvalósítása elképzelhetetlen a
gyermekvédelmi jelzőrendszer hatékony működtetése nélkül, ezért a Javaslat a bűnelkövetésük
folytán, vagy más okból veszélyeztetetté váló fiatalkorúakat érintően a bíróság, az ügyészség és a
nyomozó hatóság számára a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi
XXXI. törvénnyel összhangban jelzési kötelezettséget, illetve szükség esetén hatósági eljárás
kezdeményezésének kötelezettségét írja elő. A hazai jogalkalmazás számára is kötelező nemzetközi
dokumentumok, valamint a nemzetközi szerződésekkel létrehozott bíróságok joggyakorlata alapján
a fiatalkorúval szemben alkalmazni kell az életkoruknál fogva különös bánásmódot igénylő
személyekre vonatkozó egyes szabályokat, melyeket a Javaslat a XIV. Fejezetben részletez.
A fiatalkorú védelme során biztosítani kell annak lehetőségét is, hogy a törvényes képviselő az
eljárás során támogatást, segítséget és képviselet jellegű segítést nyújthasson. A fiatalkorú
„segítőjeként” fellépő törvényes képviselő jogosítványai a Javaslat újításaként kiteljesednek és
általánossá válnak, egyúttal beolvadnak a törvényes képviselőre vonatkozó általános szabályokba.
A Javaslat az előzőek szerint a büntetőjogi cselekvőképesség általános szabályai között rendelkezik
az ügygondnokról, aki a fiatalkorú érdekében addig jár el, ameddig a gyámhatóság által kirendelt
eseti gyám nem veszi át a törvényes képviseletét. Az ügygondnok fellépése miatt bekövetkező
változás legfontosabb következménye az lehet, hogy a fiatalkorú számára a vele szemben folytatott
eljárás első percétől kezdve biztosítható a törvényes képviselővel gyakorlatilag azonos jogállású
ügygondnok közreműködése.
A 680. §-hoz
A Javaslat a szakszerűség biztosítása, valamint a sajátos nevelési és gyermekvédelmi szempontok
érvényesülése érdekében az eljáró bíróság összetételére speciális szabályokat állapít meg. A külön
eljárást az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt hivatásos bíró, mint fiatalkorúak bírája,
illetve az ülnökrendszer kivételes továbbéléseként speciális összetételű tanács, mint a fiatalkorú
ügyében eljáró bírói tanács folytathatja le. Az ülnökök személyi összetételét érintő változás, hogy a
pedagógusokon kívül a tanácsban kizárólag pszichológusok és a család-, gyermek- és
ifjúságvédelmi szolgáltatás keretében az ellátottak gyógyítását, ápolását, foglalkoztatását,
fejlesztését, ellátását, nevelését, gondozását vagy szociális segítését, a gyermek sorsának rendezését
közvetlenül szolgáló, egyetemi vagy főiskolai végzettséghez kötött munkakörben dolgozó vagy
korábban ilyen munkakörben foglalkoztatott személy vehet részt. Ez utóbbi szabály azt a célt
szolgálja, hogy a tanácsban a fiatalkorúak speciális igényeit ismerő, és a gyermekvédelem területén
tapasztalatot szerzett szakemberek vegyenek részt.
540
A 681. §-hoz
A fiatalkorú elleni büntetőeljárásban az ügyész feladatait a felettes ügyészség által kijelölt
fiatalkorúak ügyésze látja el. A magánvádra üldözendő bűncselekmények esetében kizárólag a
fiatalkorúak ügyésze láthatja el a vád képviseletét.
A 682. §-hoz
A fiatalkorú védelemhez való joga a gyakorlatban akkor érvényesülhet, ha a formálisan biztosított
védelmen túl a védőnek a vádemelés előtt is kötelezően jelen kell lennie azon a fiatalkorú
részvételével megtartott eljárási cselekményen, mely közvetlenül szolgálja a bizonyítást. Az előző
körbe nem tartozó eljárási cselekményről az eljáró ügyészség vagy nyomozó hatóság utólag köteles
tájékoztatni a védőt, ha azon a védő nem volt jelen. A Javaslat a kötelező védői jelenlét, illetve
utólagos tájékoztatás előírásával azt kívánja elérni, hogy a fiatalkorú védője már a nyomozási
szakban aktív és naprakész résztvevője legyen az eljárásnak.
A 683-685. §-hoz
A fiatalkorú elleni büntetőeljárásban alkalmazott speciális bizonyítási eszközök egy közös célt, a
fiatalkorú sajátos szükségleteinek, környezetének, személyiségének megismerése szempontjából
lényeges körülmények feltárását és végső soron az elkövetett bűncselekmény miatt alkalmazott
büntetőjogi szankció minél hatékonyabb egyéniesítését szolgálják. A Javaslat a „fiatalkorú egyéni
értékelésének” átfogó rendszerét teremti meg, amelybe olyan korábbról ismert és újraértelmezett
bizonyítási eszközök tartoznak bele, mint a környezettanulmány, a pártfogó felügyelői és
összefoglaló pártfogó felügyelői vélemény, a fiatalkorú beszámítási és belátási képességét vizsgáló
igazságügyi szakvélemények, illetve a pártfogó felügyelő, vagy a törvényes képviselő, esetleg más
a fiatalkorú gondozását ellátó nagykorú személy tanúvallomása. A fiatalkorú az életkori
sajátosságaiból következően rövid időn belül komoly személyiségváltozáson mehet keresztül, ezért
elengedhetetlen, hogy az egyéni értékelés alapjául szolgáló körülmények jelentős mértékű
megváltozása, vagy meghatározott mértékű időmúlás esetén a fiatalkorú egyéni értékelését
megismételjék. A Javaslat az ismételt egyéni értékelés módozatát illetően nem kíván szükségtelenül
korlátozó szabályokat előírni, annak megválasztását főszabályként a jogalkalmazóra bízza. A
lényeg minden esetben az, hogy az ügyészi intézkedéseknél, valamint a bíróság ügydöntő
határozatának meghozatalakor lehetőség szerint a fiatalkorú aktuális körülményeit és
személyiségjegyeit vegyék figyelembe.
A 686. §-hoz
A büntető anyagi jog szabályaihoz igazodva a Javaslat a tizenkettedik életévüket betöltött, de a
tizennegyedik életévüket be nem töltő fiatalkorúak esetében kötelezően előírja a bűncselekmény
következményeinek felismeréséhez szükséges belátási képesség vizsgálatát. A Javaslat az
alacsonyabb szintű jogszabály és a kialakult ügyészségi gyakorlat alapulvételével a belátási
képesség vizsgálatára megfelelő kompetenciával rendelkező igazságügyi szakértők egyesített
szakvéleményének beszerzését írja elő.
A 687. §-hoz
A fiatalkorú elleni eljárásban kiemelt jelentőséggel bír az eljárás időszerűsége, amely az eljárás
soron kívüli lefolytatásának általános kötelezettségén túl a fiatalkorúval szemben folytatható
nyomozás határidejének korlátozásával biztosítható. A nyomozás maximális határidejének
differenciált szabályozása a kis-közepes, illetve a súlyos megítélésű ügyek közötti különbségtételen
alapul, amely az egyszerű megítélésű, kis-közepes tárgyi súlyú ügyek indokolatlan elhúzását
akadályozhatja meg.
A 688. §-hoz
541
A letartóztatás általános feltételei a fiatalkorú esetében is irányadók. Alapvető követelmény
azonban, hogy a fiatalkorúval szemben személyi szabadság elvonásával, vagy korlátozásával járó
kényszerintézkedés csak a rendkívüli esetekre korlátozottan és a minimálisan szükséges
időtartamban legyen alkalmazható. A fiatalkorúakkal szembeni „más elbánás” eszméjét szem előtt
tartva, a fiatalkorú letartóztatásának a 276. § (2) bekezdésében meghatározott okok esetében is csak
akkor van helye, ha az a bűncselekmény különös tárgyi súlya folytán szükséges. A letartóztatás
fiatalkorúakra vonatkozó szabályaival a Javaslat azt a jogpolitikai célt kívánja kihangsúlyozni, hogy
a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések megválasztásakor a jogalkalmazók
határozott különbséget tegyenek a kis-közepes tárgyi súlyú bűncselekményt, valamint a súlyos,
erőszakos bűncselekményt elkövető, és a „bűnözői karrierjük” magasabb fokán álló fiatalkorúak
között.
A fiatalkorúval szemben elrendelt letartóztatás maximális tartamát alapvetően a fiatalkorú életkora,
míg a végrehajtási helyét az életkorán túl továbbra is a fiatalkorú személyisége és a terhére rótt
bűncselekmény jellege határozza meg.
A 689. §-hoz
Ha a vádirat benyújtása előtt a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárásban a nyomozási bíró
ülést tart, arról a fiatalkorú ügygondnokát, vagy törvényes képviselőjét az általános szabályok
szerint, míg a gondozóját, ha nem azonos a törvényes képviselőjével a külön eljárás alapján kell
értesíteni. Az értesítési kötelezettség nem jelenti az ügygondnok, a törvényes képviselő, illetőleg a
gondozó részvételi kötelezettségét, a nyomozási bíró az ülést a felsorolt személyek távollétében is
megtarthatja.
A 690. §-hoz
Napjainkra általánosan elfogadott állásponttá vált, hogy a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban
lehetőség szerint kerülni kell a represszív megközelítést, és törekedni kell a nevelést és a
szocializációt leginkább elősegítő alternatív szankciók, valamint a helyreállító igazságszolgáltatás
széleskörű alkalmazására. A Javaslat ennek megfelelően a fiatalkorú helyes irányú fejlődésének
elősegítése érdekében az általános szabályok adta lehetőségeknél szélesebbre tárja az ügyész
diszkrecionális jogkörébe tartozó feltételes ügyészi felfüggesztés alkalmazhatóságát. A fiatalkorú
elleni büntetőeljárásban a feltételes ügyészi felfüggesztés keretében előírható egyedi magatartási
szabályok helyes megválasztását jelentősen megkönnyíti az ilyen esetben kötelezően beszerzendő
pártfogó felügyelői vélemény, amely többek között tartalmazza a fiatalkorú nyilatkozatát arról,
hogy vállalja-e a kilátásba helyezett magatartási szabály teljesítését.
A 691-692. §-hoz
A fiatalkorú elleni büntetőeljárásban az előkészítő ülésről, valamint a tárgyalásról az arra alapot adó
általános okokon túl akkor is ki lehet zárni a nyilvánosságot, ha az a fiatalkorú érdekében
szükséges. A bíróság elrendelheti továbbá, hogy a tárgyalásnak azt a részét a fiatalkorú távollétében
tartsák meg, amely a fiatalkorú helyes irányú fejlődését károsan befolyásolja. Ebben az esetben a
fiatalkorút utóbb olyan formában kell tájékoztatni a távollétében lefolytatott tárgyalás lényegéről,
hogy az a helyes irányú fejlődését ne veszélyeztesse. A nyilvánosság kizárását és a fiatalkorú
távollétében folytatható eljárási cselekményeket lehetővé tevő szabályok egyaránt szolgálják a
fiatalkorú magán és családi életének védelmét, a helyes irányú fejlődését és a társadalmi
beilleszkedésének elősegítését, ezzel teremtve meg annak feltételét, hogy a büntetőeljárás jellegéből
következő szükségszerű káros hatások a fiatalkorú esetében minimalizálhatóak legyenek.
A gyakorlati tapasztalatok alapján nehezen lenne cáfolható, hogy a fiatalkorúak elleni
büntetőeljárásban a hivatásrendek részéről csak kellő szakismerettel és tapasztalattal rendelkező
542
személyek képesek az eljárás sajátos céljait megvalósítani, ennek érdekében a Javaslat a bírósági
eljárásban kizárja az ügyészségi fogalmazó és alügyész, valamint az ügyvédjelölt részvételét.
A 693. §-hoz
A fiatalkorú elleni büntetőeljárás sajátos céljával az áll összhangban, ha a fiatalkorú kötelezően
részt vesz az előkészítő ülésen és a tárgyaláson. A büntetőjogi szankció megfelelő egyéniesítéséhez
nélkülözhetetlen a fiatalkorú egyéni értékelése során beszerzett speciális bizonyítási eszközök
megismerése, ezért a Javaslat az ügydöntő határozat meghozatala előtt minden esetben kötelezővé
teszi a környezettanulmány, a pártfogó felügyelői vélemény és az összefoglaló pártfogó felügyelői
vélemény ismertetését. Az általános szabályok szerint az ügyész a tárgyaláson nem tehet indítványt
a büntetés, illetve az intézkedés meghatározott mértékére. Ez a szabály értelemszerűen irányadó a
bűnösséget megállapító ítéletben alkalmazható javítóintézeti nevelés tekintetében is.
A 694. §-hoz
A terhelti együttműködés új rendszerének elveivel az áll összhangban, ha a fiatalkorú a részére
biztosított többletgaranciák mellett megalapozott döntést hozhat a bűnössége elismerése, vagy el
nem ismerése, valamint az eljárás további menetének megválasztása tekintetében. A Javaslat ezért
teremti meg annak lehetőségét, hogy a fiatalkorú terhelttel szemben is alkalmazható legyen a XCIX.
fejezet szerinti „eljárás egyezség esetén” külön eljárás.
A CI. és a CII. Fejezet lehetővé teszi az ismeretlen helyen, vagy külföldön tartózkodó terhelt
távollétében az eljárás lefolytatását. A fiatalkorú elleni eljárás sajátos céljából következően indokolt
a távollévő terhelttel szembeni külön eljárás alkalmazásának korlátozása, oly módon, hogy az
előkészítő ülés és a tárgyalás a fiatalkorú távollétében nem tartható meg. Ebben az esetben a
bíróságnak a fiatalkorú felkutatása iránt kell intézkednie, majd annak eredménytelensége esetén az
eljárást fel kell függeszteni.
Ha a bíróság a fiatalkorúval szemben több javítóintézeti nevelést rendelt el és ennek folytán a Btk.
124. § szerinti egységes intézkedésnek van helye, a Javaslat az erre irányuló eljárás lefolytatására az
összbüntetési eljárás szabályainak értelemszerű alkalmazását írja elő.
XCVI. Fejezet
A katonai büntetőeljárás
A 695. §-hoz
A büntetőeljárásról szóló jogszabály 1962 óta külön eljárásként tartalmazza a katonai büntetőeljárás
szabályait. A katonai büntetőeljárásban a rendes eljárásban szereplő személyekhez képest speciális
jogállású jogalanyok vesznek részt, magának az eljárásnak a célja is a szolgálati rend és fegyelem
fenntartása. Ezt a jogalkotó a rendes eljárás szabályai keretében, de a speciális szabályokra
figyelemmel kívánja elérni.
A katonai büntetőeljárás is szoros kapcsolatban áll az anyagi büntetőjoggal, a speciális alany
gyűjtőfogalmába tartozó személyi kört, a katona fogalmát ez utóbbi adja, illetőleg a Btk. Különös
Rész egésze képezi a Honvédség állományába tartozó katonára, valamint szűkebb körben a
rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, az Országgyűlési Őrség, a katasztrófavédelmi szerv, a
polgári titkosszolgálatok hivatásos személyi állományára vonatkozó tárgyi hatályt.
A 696. §-hoz
A Javaslat - megtartva a hatályos rendszert - megkülönböztetve rendelkezik a személyi hatály alá
tartozó egyes csoportok tárgyi hatályhoz való kapcsolatáról.
543
Míg a tényleges állományú honvédnél bármely bűncselekmény esetén katonai büntetőeljárást kell
megindítani, addig a rendőr, az Országgyűlési Őrség tagja, a büntetés-végrehajtás, a hivatásos
katasztrófavédelmi szervek és polgári titkosszolgálatok beosztottainak katonai bűncselekményei,
továbbá a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekményei
miatt is katonai büntetőeljárás lefolytatásának van helye.
A szolgálati hely a szolgálat ellátásának helyét jelenti, vagyis azt a körletet, objektumot, ahol
szolgálati feladatát a katona a törvényesség, illetve parancsok és utasítások alapján ellátja.
A szolgálattal összefüggésben történő elkövetés esetén a büntetőeljárás alapján olyan jellegű
magatartás értendő, ami a szolgálat során, a szolgálati feladat ellátása során, illetve azzal
összefüggésben valósul meg.
A Btk. által kijelölt alanyi kört tekintve a Magyar Honvédség, a rendőrség, az Országgyűlési Őrség,
a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok és büntetés-
végrehajtás személyi állományában érvényesül a hivatásos és nem hivatásos szolgálati feladatot
ellátó személyi állomány megkülönböztetése, mert míg előbbiek kimerítik a katona fogalmát,
utóbbiak köztisztviselői illetve közszolgálati jogviszonyban állnak a munkáltatóval, vagyis rájuk
nem a katonai büntetőeljárás különleges szabályai, hanem a büntetőeljárás általános szabályai
vonatkoznak.
A katonai büntetőeljárás tárgyi hatálya a terhelt által elkövetett valamennyi bűncselekményre
kiterjed, amennyiben ezek közül valamelyik esetében katonai büntetőeljárásnak van helye, és a
bűncselekmények elkülönítése nem lehetséges. Ilyen, ha a terhelt katonai büntetőeljárás hatálya alá
tartozó cselekménye az általános büntetőeljárás során elbírálandó cselekménnyel természetes vagy
törvényi egységet képez.
Több terhelt esetében a katonai büntetőeljárásnak akkor van helye, ha a terheltek valamelyikének
bűncselekménye katonai büntetőeljárásra tartozik és az eljárás elkülönítése - tekintettel a tényállás
szoros összefüggésére - nem lehetséges. Míg az 1973. évi I. törvény rendelkezése szerint az
elkülönítés indokoltságát kellett vizsgálni, addig a hatályos szabályozás és a Javaslat szerint is a
lehetőséget, vagyis azt, hogy a terhelti cselekmények milyen mértékben függnek össze egymással.
Szakmai indoka is van az egy eljárásban történő elbírálásnak, mert az elkülönült eljárás
eredményeként felmerülhet az eltérő ténymegállapítás veszélye is. Ugyancsak szakmai indoka van a
jogszabályban kiemelten említett orgazda és bűnpártoló magatartásának azonos eljárásban történő
elbírálása is.
A 697. §-hoz
A katonai büntetőeljárásra tartozó ügyekben elsőfokon a bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és
illetékességi területének meghatározásáról szóló törvényben kijelölt törvényszék katonai tanácsa jár
el.
E külön törvény melléklete határozza meg, hogy mely törvényszékeken működnek katonai
tanácsok, illetve ezen katonai tanácsoknak mi az illetékességi területe. Az általános illetékességen
túlmenően a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa kizárólagos illetékességébe tartozik a
Magyarország határain kívül elkövetett bűncselekmények elbírálása is.
A katonai büntetőeljárásra tartozó ügyekben meghatározott kivétellel másodfokon a Fővárosi
Ítélőtábla katonai tanácsa jár el. A perújítás megengedhetőségének kérdésében, valamint perújítás
elrendelése esetén a perújítási eljárásban hozott ítélet felülbírálata során másodfokon a Fővárosi
Ítélőtábla más tanácsa is eljárhat.
A 698. §-hoz
544
A hatályos szabályok szerint a bíróság összetételére a katonai büntetőeljárásban az általános
szabályok képezik a kiindulópontot az elsőfokú eljárás során, a Be. az elsőfokú bíróság összetételét
ugyanúgy egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsként határozta meg azon
bűncselekmények vonatkozásában, amelyeket nyolcévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel
szankcionált, ahogy azt a járásbíróság összetétele vonatkozásában is megtette.
Ugyanakkor míg a Javaslat az ülnök jogintézményét már az általános eljárásban nem alkalmazza, a
bűncselekmények jellegére és az eljárásban résztvevők speciális jogi helyzetére tekintettel a katonai
büntetőeljárásban fenntartja. Ezzel érvényesülnek az Alaptörvény 27. §-ban foglalt rendelkezések,
mert az (1) bekezdés alapján a bíróság - ha törvény másképp nem rendelkezik - tanácsban ítélkezik,
a (2) bekezdés pedig lehetőséget biztosít arra, hogy törvény által meghatározott ügyekben és módon
nem hivatásos bírák is részt vehetnek az ítélkezésben.
Amennyiben a vád tárgyává tett cselekmény járásbíróság hatáskörébe tartozik és a büntetési tétele
nem éri el a nyolcévi szabadságvesztést, akkor a katonai bíró egyesbíróként, azaz ülnökök
közreműködése nélkül jár el.
Abban az esetben, ha a bűncselekmény büntetési tétele eléri vagy meghaladja a nyolcévi
szabadságvesztést, illetőleg a cselekmény elbírálása egyébként törvényszék hatáskörbe tartozik, úgy
a katonai eljárás során a bíróság tanácsban jár el.
A bíróság ítélkezési feladatát első és másodfokon hivatásos bíróként katonai bíró, elsőfokon
ülnökként katonai ülnök látja el. Ülnökök részvétele esetén a tanács elnöke mindig katonai bíró.
A Javaslat korábban nem szabályozott, de a gyakorlatban felmerült esetekhez nyújt segítséget
annyiban, hogy ha a katonai büntetőeljárásban fiatalkorú terhelt vesz részt, és a bíróság elsőfokon
tanácsban jár el, akkor a bíróság egyik tagja olyan katonai ülnök, aki a 680. § (5) bekezdésében
meghatározott feltételnek is megfelel. A katonai bírák vagy a törvényszékeknek, vagy a Fővárosi
Ítélőtáblának a tagjai. A katonai bírót a katonai tanácsba a bíróság elnökének javaslatára az OBH
elnöke osztja be.
A Javaslat megtartja azt a szabályozást, hogy az arányos munkamegosztás szempontjaira
figyelemmel a katonai bíró nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyekben is eljárhat.
A Javaslat megőrzi a hatályos törvény ülnök rendfokozatára vonatkozó szabályozás alapjait, de
újabb kisegítő rendelkezést vezet be. A katonai ülnök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú nem
lehet, ezt a katonai alá-, fölérendeltségi viszonyok indokolják. Amennyiben a vádlott tábornok,
akkor előfordulhat, hogy nincsen az adott katonai tanács illetékességi területére megválasztott, a
vádlottal legalább azonos rendfokozatú katonai ülnök. Erre az esetre teszi lehetővé a Javaslat az
állománygyűlésen megválasztott tábornoki rendfokozatú ülnök eljárását országosan, függetlenül
attól, hogy hol van a szolgálati helye.
A tanácsot lehetőség szerint annak a szervnek az ülnökeiből kell megalakítani, amelyben a vádlott
az elkövetés időpontjában szolgálatot teljesített.
A 699. §-hoz
A Javaslat megőrzi a bíróságok illetékességére vonatkozó hatályos szabályozást. A bíróságok
elnevezéséről és illetékességi területének meghatározásáról szóló törvény szerint az általános
illetékességi szabályoktól eltérően alakul a katonai tanácsok illetékességi területe.
A Magyarország határain kívül elkövetett bűncselekmény elbírálására a Fővárosi Törvényszék
katonai tanácsa illetékes.
A 700. §-hoz
545
A katonai ügyészségek 2012. január 1-jével történt megszüntetését követően a katonai ügyészek az
ügyészség részeként, szervezetileg a Központi Nyomozó Főügyészséghez tartozva végzik
munkájukat. A katonai ügyészek jogállásukat megőrizték, azonban nem kizárólag katonai
bűncselekmények felderítését, illetve vádképviseletét végzik katonák, rendőrök, büntetés-
végrehajtási dolgozók, polgári titkosszolgálatok hivatásos állományú tagjai vonatkozásában, hanem
más ügyekben is eljárnak.
A katonai büntetőeljárásban a katonai ügyészek, illetőleg a legfőbb ügyész által kijelölt ügyészek
látják el az ügyészség feladatát.
A katonai büntetőeljárásban a vádat ügyészségi fogalmazó és alügyész nem képviselheti. Ez a
rendelkezés összhangban van azzal az általános szabállyal, amely szerint ügyészségi fogalmazó és
alügyész csak a járásbíróság előtt járhat el.
A katonai ügyész feladatát a nyomozással összefüggésben főszabályként az általános szabályok
határozzák meg.
Speciális szabályok érvényesülnek az ügyészi nyomozás alá tartozó ügycsoportok terén, mert a
katonai eljárásban az ügyészség végzi a nyomozást a katonai bűntett miatti eljárásban, a katonai
vétség miatti eljárásban, amennyiben a katona azzal kapcsolatban más bűncselekményt is
elkövetett, vagy ha több terhelt esetén az elkülönítés nem lehetséges, illetve nem katonai
bűncselekmény miatt.
Személyi körben az ügyészség végzi a nyomozást a Honvéd Vezérkar főnöke és helyettese, a
Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgatója és helyettesei, az országos rendőrfőkapitány és
helyettesei, a Terrorelhárítási Központ főigazgatója és helyettesei, a Nemzeti Védelmi Szolgálat
főigazgatója és helyettesei, az Országgyűlési Őrség parancsnoka és helyettesei, a büntetés-
végrehajtás országos parancsnoka és helyettesei, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
főigazgatója és helyettesei, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói és helyettesei, a más
szervnél szolgálatot teljesítő katona, valamint a rendészeti felsőoktatási intézmény ösztöndíjas és
kettős jogállású hallgatója által elkövetett katonai vétség miatt, a szövetséges fegyveres erő tagja
által belföldön, valamint az e személynek a Magyarország határain kívül tartózkodó magyar
felségjelű úszólétesítményen vagy magyar felségjelű légi járművön elkövetett, magyar büntető
joghatóság alá tartozó bűncselekménye miatt. Ugyancsak az ügyészség jár el, ha a parancsnok
tekintetében kizáró ok áll fenn, illetve ha a katona szolgálati viszonya időközben megszűnt.
Katonai büntetőeljárásban magánvádas eljárásnak nincs helye. A magánvádas ügyekben is a katonai
ügyész jár el. Viszonvád a katonai büntetőeljárásban kizárt, hiszen az ügyész közvádlóként jár el.
A 701-703. §-hoz
Azokban az ügyekben, ahol a katonai ügyész kizárólagos nyomozási hatásköre nem érvényesül - és
ide a törvényi összevetés alapján csak a katonai vétségek tartoznak -, általában az illetékes
parancsnok végzi a nyomozást. A jogszabály a parancsnok számára biztosítja annak lehetőségét,
hogy jogkörét nyomozószerv, vagy a feladat ellátásával megbízott nyomozótiszt útján is
gyakorolhassa. Amennyiben az adott szervnél nincs nyomozószerv illetve nyomozótiszt, illetve a
végrehajtás vonatkozásában akadályoztatva vannak, vagy ki vannak zárva, úgy a parancsnok vagy
személyesen végzi a nyomozást, vagy kérheti elöljáróján keresztül nyomozószerv vagy
nyomozótiszt kijelölését.
A parancsnoki nyomozási jogkör katonai vétség esetében is csak akkor állhat fenn, amennyiben a
katona szolgálati viszonya még nem szűnt meg, illetőleg a katonai vétség mellett halmazatban más
bűncselekmény nem áll, vagy több terhelt esetében az elkülönítés nem lehetséges.
546
A parancsnok illetékességet főszabály szerint a szolgálati rend határozza meg, az illetékességi ok
változása esetén a bűncselekmény elkövetésekor irányadó szolgálati rend. Főszabály szerint a
nyomozást az a parancsnok folytatja le, akinek a büntetőeljárás megindításakor a terhelt a szolgálati
alárendeltségébe tartozott. Amennyiben a terhelt szolgálati helye az elkövetés után megváltozott,
úgy az eljárást az a parancsnok folytatja le, akinek alárendeltségébe az elkövetés időpontjában
tartozott. Amennyiben a parancsnok észleli, hogy a terhelt által elkövetett egy vagy több
bűncselekmény nem tartozik a hatáskörébe, úgy a feljelentést, illetve a nyomozás során keletkezett
ügyiratokat három napon belül megküldi az ügyészségnek vagy az illetékes katonai nyomozó
hatóságnak.
Több elkövető miatt konkuráló illetékességi okok esetén a megelőzés szabályai irányadók.
Illetékességi összeütközés esetén nyomozást lefolytató parancsnokot a nyomozást felügyelő katonai
ügyész jelöli ki.
A helyőrség területén elkövetett ismeretlen tettes elleni, parancsnoki hatáskörbe tartozó nyomozást
a helyőrségparancsnok folytatja le. Ismertté vált terhelt eljárásának ügyiratait - a katonai ügyész
egyidejű értesítése mellett - további intézkedés végett a terhelt állományilletékes parancsnokának
kell megküldeni. Ha az illetékességi okot meghatározó tény, az elkövető kiléte az eljárás alatt válik
ismertté, úgy annak megfelelően kell rendelkezni az áttételről.
Illetékességi összeütközés esetén a nyomozást lefolytató parancsnokot a nyomozás felügyeletét
ellátó ügyészség jelöli ki.
A 704. §-hoz
A katonai büntetőeljárásban az általános eljárási szabályoktól eltérően kerül szabályozásra a tanú
védelme. A rendelkezés a sorkatonai szolgálatot töltő személyek részére szolgáló szabályozásként
született, azonban a sorkatonaság megszüntetése, illetve a katonai szolgálatot ellátó szerződéses
vagy hivatásos állományú katonák alkalmazására figyelemmel a családi, egzisztenciális kötődésük
folytán nagyon szűk körben merülhet fel igényként a más szolgálati helyre történő vezénylés vagy
áthelyezés. Ilyen helyzetet indokolhat például a terhelti pozícióban lévő, vagy irányukban elfogult
munkatársak felőli fenyegetés, nyomásgyakorlás. A védelem elrendelésére a tanú kérelme alapján
határozattal kerül sor. Amennyiben az ügyészség, illetve a bíróság a kérelmet elutasítja, azzal
szemben a tanú részéről panasznak van helye.
Pozitív döntés esetén a tanú szolgálati helye szerinti illetékes személyügyi szerv hetvenkét órán
belül végrehajtja a vezénylést vagy áthelyezést.
A 705. §-hoz
A katonai büntetőeljárás során is érvényesülnek az őrizetre vonatkozó általános szabályok. Őrizet
esetén azonban nem csak értesíteni kell huszonnégy órán belül az ügyészséget, hanem a terheltet is
át kell adni. A parancsnoki nyomozás során elrendelt őrizetet rendőrségi fogdában kell végrehajtani.
Katonával szemben a hatályossal egyező kiegészítő letartóztatási ok, ha ellene katonai
bűncselekmény vagy a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett,
szabadságvesztéssel büntetendő más bűncselekmény miatt folyik az eljárás, és a terhelt szolgálati
vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon. Az ezen ok alapján elrendelt letartóztatás - mivel
a szolgálati viszonyhoz kötődik - annak megszűntével egyidejűleg megszűnik.
A Magyar Honvédség tényleges állományú tagjával szemben elrendelt bűnügyi felügyelet
megtartását a parancsnok, akadályoztatása esetén más elöljáró ellenőrzi.
A 706. §-hoz
547
A Javaslat megőrizte a hatályos szabályozás azon védekezési garanciáira vonatkozó szabályát, hogy
a terhelt jogát ne lehessen korlátozni szolgálatba vezényléssel. A terhelt védelemhez való joga
megelőzi a speciális katonai szolgálati érdekeket, ezért nem lehet erre hivatkozással korlátozni. A
szolgálatmentesség a katona terhelt számára akkor is eljárási jogosultság, ha az eljárási
cselekményen való részvétele nem kötelező, de a katona azon részt kíván venni.
A 707-709. §-hoz
A Javaslat új szabályokat emel törvényi szintre a parancsnoki nyomozásra vonatkozóan. Rögzíti a
parancsnok és a nyomozótiszt viszonyát, irányító és felügyeleti jogkörrel felruházva a
parancsnokot. A Javaslat ezzel összefüggésben határozza meg azokat a kizárólagos jogköröket,
amelyeket csak a parancsnok gyakorolhat. Mindez nem változtat a nyomozó hatóság és az
ügyészség viszonyán, ezért a parancsnok az ügyészi döntés szükségessége esetén az előterjesztés
megtételét írja elő, ugyanez a szabály érvényesül a nyomozás során hozott határozattal szembeni
panasszal, illetve a gyanúsítással összefüggésben bejelentett panasszal összefüggésben is. A
nyomozás során tett panaszt írásba kell foglalni.
A nyomozást a parancsnok irányítja és felügyeli. A nyomozótiszt a nyomozás során a parancsnok
utasítása szerint jár el. A javaslat a parancsnok és az eljáró nyomozótiszt számára biztosítja a
tájékoztatás lehetőségét a sajtó irányába.
A 710-711. §-hoz
Katonai vétség esetén speciális elterelést engedő intézményként alkalmazható a fegyelmi eljárásban
való elbírálás. Ennek különös indokoltsága van például a külföldi szolgálatteljesítésnél, ahol mind a
célszerűségi szempontok, mind a szolgálati érdekek a jogsértés gyors és egyszerű eljárásban való
szankcionálást indokolják.
A katonai ügyész - elégségesnek találva a fegyelmi fenyítést - a feljelentést határozattal elutasítja,
illetve a nyomozást megszünteti és az ügyiratokat fegyelmi eljárásra küldi meg a fegyelmi jogkör
gyakorlójának. A katonai vétség miatti feljelentést a gyakorlatban szinte kizárólag az illetékes
parancsnok teszi meg, mégpedig oly módon, hogy felterjesztésében egyúttal javasolhatja a katonai
ügyésznek a bűncselekmény fegyelmi eljárásban történő elbírálását, amennyiben álláspontja szerint
annak van helye. A katonai ügyésznek 72 óra áll a rendelkezésére, hogy döntsön arról, hogy a
javaslattal egyező határozatot hoz, avagy azt indokolatlannak tartva, elrendeli a nyomozást. Utóbbi
esetben, ha az ügyet nem vonja magához, úgy a feljelentést is megküldi a fegyelmi jogkör
gyakorlójának. A fegyelmi jogkör gyakorlója jellemzően az illetékes parancsnok, azonban vannak
olyan beosztások, ahol már nem beszélhetünk elbírálásra jogosult illetékes parancsnokról, ennek
ellenére előállhat ezen beosztások betöltői esetében is az a helyzet, hogy a katonai ügyész az általuk
elkövetett katonai vétségek elbírálását fegyelmi eljárásra utalja. Erre figyelemmel a törvény akkor,
amikor a bűncselekménynek a fegyelmi eljárásban történő elbírálásáról rendelkezik, címzett
jogosultként nem az illetékes parancsnokot, hanem a fegyelmi jogkör gyakorlóját nevesíti.
Feltétele továbbá a fegyelmi eljárásra utalásnak az, hogy az ennek elrendelése tárgyában hozott
határozatot a gyanúsított tudomásul vegye. A törvény lehetőséget biztosít, hogy a terhelt a fegyelmi
eljárásra utalásról történt tudomásszerzést követően válasszon a fegyelmi eljárás és a büntetőeljárás
között. Amennyiben a gyanúsított vagy a védője a feljelentést elutasító, illetőleg a nyomozást
megszüntető határozat ellen panasszal él, akkor a nyomozást el kell rendelni, illetőleg az eljárást
folytatni kell.
Amennyiben a gyanúsított vagy a védője nem élt panasszal az ügy fegyelmi eljárásra történő utalása
ellen, akkor a fegyelmi jogkör gyakorlója a szolgálati viszonyt szabályozó törvények rendelkezései
szerint lefolytatja a fegyelmi eljárást, és annak keretében bírálja el a katonai bűncselekményt. A
fegyelmi eljárás részletes szabályait a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos
548
állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) és a
honvédek jogállásáról szóló törvény tartalmazza, beleértve az alkalmazható fenyítéseket és a
jogorvoslati lehetőség szabályozását is.
A fegyelmi eljárás során kiszabott fenyítésről a határozatot tájékoztatás céljából a katonai
ügyésznek is kézbesíteni kell. A katonai ügyész a határozat tekintetében semmilyen utólagos
jogkörrel nem bír.
A jogszabály három napos jogvesztő határidőt biztosít a megfenyített és védője számára, hogy
bírósági felülvizsgálati indítványt terjesszen elő a fegyelmi fenyítést kiszabó határozattal illetve
paranccsal valamint a fegyelmi eljárásra utalt bűncselekmény panasszal nem támadható részével
összefüggésben a fegyelmi jogkör gyakorlójánál.
Az indítványt a fegyelmi jogkör gyakorlója a területileg illetékes törvényszék katonai tanácsa elé
terjeszti. A bíróság egyesbíróként eljárva tárgyalás keretében végzéssel dönt az indítványról, a
határozatot vagy parancsot helybenhagyja, amennyiben az indítvány alaptalan, a fenyítés mértékét
csökkenti vagy enyhébb fenyítést alkalmaz, vagy a fenyítést kiszabó határozatot vagy parancsot
megsemmisíti, ha az ügy büntetőeljárásban történő elbírálása esetén felmentő vagy az eljárást
megszüntető rendelkezést kellene hozni. A bíróság határozatával összefüggésben az általános
szabályok szerint lehet a fellebbezést előterjeszteni.
A 712. §-hoz
A Javaslat korlátozza a közvetítői eljárásra utalás lehetőségét. A Btk. 127. § (1) bekezdésében
meghatározott szervek sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmények esetén ugyanis nincs
helye közvetítői eljárásnak. Ennek az oka az, hogy a sajátos katonai életviszonyok miatt
összeegyeztethetetlen az adott szerv és a vele szolgálati viszonyban lévő terheltek közötti
jóvátételben való megállapodás.
A 713. §-hoz
A katonai büntetőeljárásban a bírósági feladatait a vádemelést megelőzően a törvényszék katonai
bírája nyomozási bíróként látja el. Amennyiben a nyomozási bíró határozatával szemben
fellebbezést jelentenek be, azt a törvényszék másodfokú tanácsa bírálja el.
A 714. §-hoz
Annak indokául, hogy a katonai büntetőeljárásra vonatkozó szabályok között külön rendelkezés
található az eljárás megszüntetésére vonatkozóan, az szolgál, hogy a katonai vétséget elkövető
terhelt szolgálati viszonyának megszűnésétől számított egy év eltelte, mint speciális büntethetőséget
megszüntető ok a büntetőeljárás bármely szakaszában felmerülhet. Abban az esetben, ha a
szolgálati viszony megszűntétől számított egy év a vádemelésig telik el, úgy a katonai ügyész, azt
követően a bíróság rendelkezik az eljárás megszüntetéséről.
A 715-717. §-hoz
A tanácskozás és a szavazás rendjét a katonai büntetőeljárásban a rendfokozat határozza meg, mivel
a katonai sajátos életviszonyok között annak nagyobb jelentősége van, mint az életkornak. Mindig
az alacsonyabb rendfokozatú bíró szavaz előbb, azonos rendfokozat esetén pedig az, aki a
rendfokozatba később lépett elő. Ha a rendfokozatba történő előrelépés is megegyezik, akkor jön
számításba az életkor. A tanács elnöke - rendfokozatától függetlenül - utoljára szavaz. Emiatt
előfordulhat, hogy a tanács elnökének a rendfokozata alacsonyabb, mint a tanácsban résztvevő
katonai ülnököké, hiszen a törvény csak azt követeli meg, hogy az ülnök rendfokozata a vádlotténál
nem lehet alacsonyabb. Ugyanakkor a szavazás során a tanács elnökének önálló döntési
jogosultságát biztosítja, hogy utolsónak adhatja le a szavazatát. Az általános szabályok szerint a
549
tanács elnökének meg kell adnia minden szükséges felvilágosítást a katonai ülnököknek, köteles
tájékoztatni őket a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről, büntetési nemekről és intézkedésekről.
A 718. §-hoz
Az állományilletékes parancsnok fogalmát a Hszt. és a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV.
törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 9/2013. (VIII. 12.) HM rendelet tartalmazza.
Eszerint állományilletékes parancsnok a rendvédelmi szerv általános munkáltatói jogkört gyakorló
azon hivatásos állományba tartozó elöljárója vagy nem hivatásos állományba tartozó munkahelyi
vezetője, aki a rendvédelmi szerv olyan szervezeti egységét vezeti, amely önálló
állománytáblázattal rendelkezik. Az állományilletékes parancsnok gyakorolja mindazon
munkáltatói jogokat, és teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket a Hszt. vagy a végrehajtására
kiadott kormányrendelet nem határoz meg más parancsnok vagy vezető részére. A 9/2013. (VIII.
12.) HM rendelet felsorolásszerűen adja meg az állományilletékes parancsnok fogalmát. A két
jogszabály fogalomkörébe sorolja jelen jogszabály a nyomozó hatóságként eljárásra illetékes
vezetőt is.
XCVII. Fejezet
Eljárás a mentességet élvező személyek ügyében
A 719. §-hoz
A Javaslat a mentességet élvező személyek elleni külön eljárásra vonatkozó hatályos szabályokat
jelentősebb részében átveszi. Továbbra is irányadó, hogy a mentességet élvező személyek elleni
eljárás szabályozásának alapját a büntetőeljárási jog körén kívül eső normák határozzák meg. Ehhez
képest az eljárási szabályok speciális jellegűek, elsősorban azokra a követelményekre vannak
figyelemmel, amelyeket a mentességet megállapító jogszabályok írnak elő.
A hatályos szabályokhoz képest különbségként jelentkezik viszont az elnevezés fogalmi
meghatározása, ugyanis a Javaslat a koherencia kodifikációs irányelvét tartja szem előtt és erre
tekintettel a háttérjogszabályok fogalomhasználatát átveszi. Így a szövegezésben „közjogi tisztség
betöltésén alapuló mentesség” kifejezés helyett „mentelmi jogon alapuló mentesség”, „közjogi
tisztséget betöltő személyek” kifejezés helyett „mentelmi joggal rendelkező személyek”,
„személyes mentesség” kifejezés helyett „mentelmi jog” kerül bevezetésre, ezáltal a
fogalomhasználat a magyar jogrendszerben egységessé válik.
A Javaslat - a gyakorlatban felmerült értelmezési problémák miatt - egyértelművé kívánja tenni,
hogy a mentelmi jog fennállása esetén miben nyilvánul meg a büntetőeljárás megindításának és
folytatásának az akadálya és ez milyen eljárási cselekmények tilalmát (gyanúsítotti kihallgatás,
kényszerintézkedés alkalmazása, vádemelés) foglalja magában.
A hatályos szabályozás kiegészítésre kerül a pótmagánvád intézményével, (aminek a rögzítése
eddig elmaradt,) különös tekintettel arra, hogy már az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI.
törvény 74. § (3) bekezdése is úgy rendelkezett, hogy nemcsak magánvádas, hanem pótmagánvádas
ügyben is a bíróságnak van lehetősége a mentelmi jog felfüggesztése iránti indítvány
előterjesztésére.
A 720-721. §-hoz
A hatályos szabályokhoz képest a Javaslat egy egységesebb, átláthatóbb szabályrendszert alakít ki.
A Javaslat a koherencia irányelvét a nemzetközi jogon alapuló mentesség tárgykörében is
alkalmazza, mégpedig a diplomáciai mentesség fogalmának elhagyásával és egyúttal a nemzetközi
jogon alapuló mentesség gyűjtőfogalmának egységes alkalmazásával. A hatályos törvény fogalmi
550
kategóriája, azaz „a diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló más mentesség (a továbbiakban
együttesen: diplomáciai mentesség) ” helyett szükséges és elégséges „a nemzetközi jogon alapuló
mentesség” alkalmazása, hiszen ezen alapul a hatályos törvényben még külön kiemelt diplomáciai
mentesség is.
A Javaslat a nemzetközi gyakorlatra vonatkozó állásfoglalás kiadása kérdésében a hatályos szabályt
kiegészíti azzal, hogy az állásfoglalást az igazságügyért felelős miniszter a külpolitikáért felelős
miniszterrel egyetértésben teszi meg. Ennek indokaként szolgál, hogy a nemzetközi gyakorlat a
külpolitikáért felelős miniszter felügyelete alá tartozó szervezeti egységek tevékenységét
közvetlenül érinti.
A Javaslat a nemzetközi jogon alapuló mentesség szabályait is kiegészíti a pótmagánvád
intézményével, így ahol a magánvádra vonatkozó speciális szabályokat ismerteti, azok a
pótmagánvádra is érvényessé válnak.
A Javaslat új eleme, hogy egységesen szabályozza a részvételi feltételeket - a terhelt, a magánvádló
és a pótmagánvádló kivételével -, ha nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személy
büntetőeljárásban való részvétele válik szükségessé. A terhelt, a magánvádló és a pótmagánvádló
kivételével a többi személy esetében nem indokolt a büntetőeljárás felfüggesztése a nemzetközi
jogon alapuló mentesség fennállásáról vagy fenn nem állásáról szóló döntésig, mivel e személyek
részvétele nélkül is működőképes a büntetőeljárás (tekintettel arra, hogy e személyek nem a vád
képviselői és nem is terhelti pozíciót foglalnak el, ahol a mentesség fennállása eljárási akadályt
képez).
A Javaslat meghatározza, hogy a büntetőeljárás különböző szakaszaiban ki jogosult előterjesztést
tenni, illetve az előterjesztésnek mire kell irányulnia. A Javaslat biztosítja a hatáskört a
külpolitikáért felelős miniszter számára, hogy a mentesség fennállása vonatkozásában az
állásfoglalást megadja. Továbbá a Bécsi Egyezménnyel összhangban meghatározásra kerül az is,
hogy a külpolitikáért felelős miniszter a büntető joghatóság alóli mentességről lemondás érdekében
a szükséges intézkedéseket megteszi (figyelemmel természetesen az Egyezmény rendelkezéseire,
mely egyrészt kimondja, hogy „a diplomáciai képviselő mentes a fogadó állam joghatósága alól”,
másrészt azonban lehetőséget biztosít arra, hogy „a küldő állam lemondhat a diplomáciai képviselő
joghatóság alóli mentességéről”).
Az előterjesztésre érkezett válasz dönti el, hogy az érintett személy részt vehet-e a
büntetőeljárásban, ugyanis amennyiben nem áll fenn mentesség vagy a küldő állam élt a lemondás
lehetőségével, úgy a büntetőeljárásban való részvételnek akadálya nincs.
A Javaslat ezen új szabályrendszere bevezetésének szükségességét indokolja a Be. logikus és
megalapozott válaszának hiánya a diplomáciai mentességgel rendelkező személyek közötti
válaszvonal tekintetében. Ugyanis a jelenlegi szabályozás nem igazít el abban a kérdéskörben, hogy
diplomáciai mentesség fennállása esetén milyen megfontolásból zár ki a törvény egyes eljárási
szereplőket (védő, szakértő, hatósági tanú, magánfél, tanú) a büntetőeljárásból, illetve miért nem
rendelkezik más eljárási szereplőkről (pl. segítő, támogató, képviselő, szaktanácsadó, egyéb
érdekelt), azaz az ő esetükben mi alapján teszi lehetővé a büntetőeljárásban való esetleges
részvételt. A Javaslat a megjelölt három kivételtől eltekintve nem lát és ezáltal nem is tesz
különbséget az egyes eljárási szereplők között, hanem előírja a nemzetközi jogon alapuló mentesség
fennállásának vizsgálatát és így a büntetőeljárásban való részvételük feltételeit, lehetőségeit.
XCVIII. Fejezet
Eljárás bíróság elé állítás esetén
A 722. §-hoz
551
A bíróság elé állítás az eljárást gyorsító és egyszerűsítő külön eljárások körébe tartozik. A
jogintézmény a büntetőügyek időszerű befejezésének biztosításán túl a büntetési célok fokozott
érvényesítésére is alkalmas azáltal, hogy az ügyet egy egyszerűsített eljárási rendben, az elkövetés
után rövid időn belül a bíróság elé juttatja. Ennek érdekében a Javaslat a beismerésben lévő terhelt ,
valamint a tetten ért terhelt esetében lehetőséget biztosít a nyomozó hatóság és az ügyészség
számára a nyomozásra és vádemelésre fordított idő radikális lerövidítésére, egyúttal csökkenti a
tárgyalás előkészítésének formalitását, és az ennek során ellátandó adminisztratív jellegű
feladatokat megosztja az ügyészség és a bíróság között. Abból a célból, hogy az eljárás az elsőfokú
ügydöntő határozat elleni jogorvoslat esetén se húzódjon el, a Javaslat az általános szabályok alóli
kivételként kötelező határidőt ír elő a másod- és harmadfokú bíróság számára a fellebbezés
elbírálására.
A külön eljárások szabályozásának technikáját követve a Javaslat e fejezetében az általános eljárási
szabályoktól való eltérések szerepelnek.
A 723-724. §-hoz
A bíróság elé állítás megőrzi azt a kettősséget, hogy a külön eljárás a bűncselekmény elkövetésén
tetten ért, vagy a bűncselekmény elkövetését beismerő terhelttel szemben alkalmazható. A
jogintézmény hagyományos funkciójának megerősítését szolgálja viszont, hogy tettenérés esetén a
terheltet a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül bíróság elé kell állítani.
Beismerés esetén a külön eljárás továbbra is a gyanúsítotti kihallgatás időpontjához kötődik, amely
lehetővé teszi a jogintézmény széles körű alkalmazását.
Mindkét esetben általános feltétel, hogy az ilyen módon elintézendő bűncselekményre a törvény
tízévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendeljen, az ügy megítélése legyen egyszerű,
és az ügy elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre álljanak.
A bíróság elé állítás keretein belül elbírálható bűncselekményekre irányadó büntetési tétel felső
határának felemelésével a törvény lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy a külön eljárásra jellemző
fokozott prevenciós hatás a súlyosabb megítélésű, széles körű társadalmi érdeklődésre számot tartó
bűncselekmények esetén is alkalmazható legyen.
A megítélés egyszerűségének követelményén az ügy jogi és ténybeli megítélésének egyszerűségét
egyaránt érteni kell. A bíróság elé állítás során az ügyész feladata annak mérlegelése, hogy az ügy
alkalmas-e a külön eljárásban történő elbírálásra, a megítélés egyszerűségére vonatkozó ügyészi
álláspontot a bíróság nem bírálhatja felül, ezen a címen az ügyet nem küldheti vissza az
ügyészségnek.
A bizonyítás nehézségének megítélése azonban a bírósági tárgyaláson változhat, a tárgyalás
eredményéhez képest további bizonyítási eszközök felkutatása és beszerzése válhat szükségessé,
ezért ennek érdekében a bíróság az ügyiratot visszaküldheti az ügyészségnek.
A 725. §-hoz
A bűncselekmény elkövetését beismerő terhelt esetében indokolatlan a személyi szabadságot
korlátozó kényszerintézkedések alkalmazási körének kiterjesztése, ezért a Javaslat a bíróság elé
állítás céljából alkalmazható őrizet esetét leszűkíti a bűncselekmény elkövetésén tetten ért terheltre.
Az a körülmény, hogy a tetten ért terhelt utóbb beismerheti a terhére rótt bűncselekmény
elkövetését, természetesen nem írja felül a bíróság elé állítás céljából alkalmazott őrizet
jogszerűségét.
A tárgyalás előkészítésének eltérő jellegéből következően a bíróság elé állítást megelőzően a
bíróságnak a vádirat alapján nincs lehetősége rendelkezni a személyi szabadságot korlátozó
kényszerintézkedésekről, ezért a Javaslat az általános szabályoktól eltérően állapítja meg a bíróság
552
elé állítás előtt elrendelt kényszerintézkedések tartamát, és ezzel összefüggésben pontosan rögzíti a
bíróság feladatait a tárgyalás elnapolása, vagy az ügyirat ügyésznek történő visszaküldése esetére.
A 726-727. §-hoz
A bíróság elé állítás jellegéből fakad, hogy a bíróság a tárgyalás megtartásának feltételeiről, az
ügyész pedig a tárgyalás előkészítésének adminisztratív jellegű előkészítéséről gondoskodik. A
szabályozás új elemként emeli be a Javaslatba azt az ügyészségi gyakorlatot, hogy az ügyész a
bíróság elé állítás esetén feljegyzést köteles készíteni, amely a szóban előterjesztendő vád alapvető
elemeit, így a terhelt személyes adatait, az ügy tárgyát képező cselekmény leírását, és annak jogi
minősítését, valamint a bizonyítási eszközök felsorolását tartalmazza. A Javaslat egyúttal rögzíti a
feljegyzés kézbesítésére vonatkozó speciális szabályokat.
Az ügyész részéről a vádemelés a vád szóbeli előterjesztésével történik. Az ügyészi feljegyzés tehát
nem veszi át a vádirat szerepét, az kizárólag a tárgyalásra való felkészülés megkönnyítését, ezáltal a
tisztességes eljárás általános követelményének való minél teljesebb megfelelést szolgálja.
A bíróság elé állítás külön eljárásban a védő részvétele attól az időponttól kezdve kötelező, ahogy
az ügyészség döntött a terhelt bíróság elé állításáról. Ezért az ügyészség a döntés megszületését
követően haladéktalanul védőt köteles kirendelni, ha a gyanúsított nem kíván védőt meghatalmazni.
Tekintettel arra, hogy a tárgyalás előkészítésének lehetőségei korlátozottak az eljárás során, az
ügyészségnek fokozott figyelmet kell fordítania a terhelt és a védő tájékoztatására, valamint arra,
hogy a lehetőségekhez képest a terhelt és a védő megfelelően felkészülhessen a tárgyalásra.
A 728-729. §-hoz
A bíróság a tárgyalást az elsőfokú bírósági eljárás szabályai szerint folytatja le azzal, hogy a
tárgyalás során hivatalból köteles vizsgálni, helye van-e az ügyiratok ügyészséghez való
visszaküldésének. Az ügyész a vádat akkor módosíthatja, ha a bíróság elé állítás feltételei a
módosított vád szerinti bűncselekményre is fennállnak. A bíróság a tárgyalást legfeljebb egy
alkalommal, legfeljebb tizenöt napra elnapolhatja. A Be. rendelkezéséhez képest meghosszabbított
tárgyalási időköz reálisabb lehetőséget biztosít a tanúk, és szakértők eredményes idézésére, vagy
annak biztosítására, hogy egyes okiratok és egyéb tárgyi bizonyítási eszközök a tárgyaláson
rendelkezésre álljanak.
A 730. §-hoz
A bíróság elé állítás külön eljárás lényegi elemét jelentő időszerűség biztosítása érdekében a
Javaslat az elsőfokú bíróság eljárásához hasonlóan konkrét, jelen esetben az ügy másodfokú
bíróságra érkezését követő két hónapon belüli határidőt állapít meg az elsőfokú bíróság ügydöntő
határozata elleni fellebbezés elbírálására. A harmadfokú bírósági eljárásnak a másodfokú bírósági
eljárásra visszautaló szabályozása folytán az ügy elbírálására előírt határidő a harmadfokú bíróságra
is értelemszerűen kötelező.
XCIX. Fejezet
Eljárás egyezség esetén
A 731. §-hoz
A Javaslat alapkoncepciója, hogy a tisztességes eljárás elemeit képező garanciák biztosítása mellett
lehetőséget teremtsen az eljárások egyszerűsítésére és gyorsítására. Ennek érdekében a Javaslat a
terhelttel való együttműködés komplex rendszerét teremtette meg, melynek egyik formája a
nyomozás kereteibe illeszkedő és az ügyészi tevékenységhez köthető „Egyezség a bűnösség
beismeréséről” (LXV. fejezet) együttműködés. Az ügyész és a terhelt közötti egyezség ugyanakkor
553
csak az e fejezet szerinti külön eljárás lefolytatása céljából jöhet létre, hiszen annak jóváhagyására
és arra alapítva ügydöntő határozat meghozatalára kizárólag a bíróság jogosult.
A jogintézmény előzményének a Be.-ben „Lemondás a tárgyalásról” elnevezéssel 2000. március 1.
napjától alkalmazható külön eljárás tekinthető, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket. A Javaslat arra törekszik, hogy a külföldi jogrendszerek haladó elveinek átvételével
egyszerre csökkentse a külön eljárás szereplőinek az egyezség megkötésével és annak bírói
jóváhagyásával kapcsolatos bizonytalanságát, valamint az őket terhelő adminisztrációs terheket.
A külön eljárás „célcsoportját” elsősorban azok az elsőfokú bíróság előtt folytatott eljárások
jelentik, ahol az elhúzódó bizonyítási eljárást követően már elsőfokon jogerős ügydöntő határozat
születik. Ezekben az ügyekben indokolatlannak tűnik a tárgyaláson történő teljes körű bizonyítás
felvétele, amikor a törvény lehetőséget ad arra, hogy az egyezséggel érintett felek akaratának
megfelelő bírói döntés egyszerűsített eljárási rendben is megszülethessen.
A terhelt és az ügyészség között létrejött egyezség bírói jóváhagyására irányuló külön eljárás az
eljárás egyszerűsítését és gyorsítását azáltal biztosítja, hogy lehetőséget teremt a terhelt rendelkezési
jogának érvényesülésére a bírósági eljárás formájának megválasztásában. Ennek elvi alapját a
terhelt tárgyaláshoz, és a tárgyalásról történő lemondáshoz való joga teremti meg, amellyel
kapcsolatban először az egyezség megkötésekor, majd a bíróság előtti kihallgatásakor kell
nyilatkoznia.
Az egyezség jóváhagyására irányuló bírósági eljárásban a védő részvétele garanciális okokból
kötelező.
A 732-735. §-hoz
A bíróság az ügyet a külön eljárásban meghatározott eltérésekkel előkészítő ülésen bírálja el, ahol
főszabály szerint az ügydöntő határozatot is meghozhatja.
Az előkészítő ülésen az ügyész a vádat, az egyezség jóváhagyására irányuló indítványával ismerteti.
A bíróság ezután tájékoztatja a vádlottat az egyezség jóváhagyásának következményeiről. A bíróság
ennek során felhívja a vádlott figyelmét arra, hogy az egyezségben szereplő és a vád tárgyává tett
bűncselekmény beismerése és az egyezség jóváhagyása esetén az ítéletét kizárólag erre, valamint az
eljárás ügyirataira alapítja, illetve tájékoztatja arról, hogy az ilyen módon meghozott ítélettel
szemben nincs helye fellebbezésnek, ha annak rendelkezései a bűnösség elismerésére irányuló
megállapodásban rögzített feltételeknek megfelelnek.
Ha a vádlott az egyezséggel egyezően beismeri a bűnösségét és lemond a tárgyaláshoz való jogáról,
a bíróságnak először az egyezség jóváhagyásáról kell döntenie. A bíróságnak több szempontot kell
vizsgálnia, így különösen azt, hogy az egyezség megkötése és tartalma megfelel-e a törvény
előírásainak, a vádlott tisztában van-e az egyezség természetével és következményeivel, a
bűnösségét saját elhatározásából ismerte-e el, valamint azt, hogy a bűnösséget beismerő vallomása
egyértelmű-e és azt az eljárás ügyiratai alátámasztják-e. Ha a bíróság a vádlott nyilatkozata, vagy az
ügyiratok alapján szükségesnek tartja, kihallgatja a vádlottat. Ebben az esetben a vádlott vallomást
tesz a vád tárgyává tett cselekménnyel kapcsolatban. A bíróság a kihallgatás során ellenőrizheti,
hogy a beismerés a releváns tények előadásán túl a bűnösségre is kiterjed-e. A lehetséges
következményekről a bíróságnak még a kihallgatás előtt tájékoztatnia kell a vádlottat.
A bíróság tájékoztatási kötelezettsége és az egyezséggel kapcsolatos vizsgálata a tisztességes eljárás
elvének maradéktalan érvényesülését, valamint az egyezség és az azt megelőző eljárás
törvényességének ellenőrzését szolgálja. Fontos eljárási garancia, hogy a bíróságot nem köti az
egyezség jóváhagyására irányuló ügyészi indítvány.
554
A bíróság a mérlegelő tevékenysége eredményeként kétféle döntést hozhat: ha az egyezség
jóváhagyásának törvényi feltételei fennállnak, és a jóváhagyás megtagadásának nincs helye, az
egyezséget az előkészítő ülésen jóváhagyja, ellenkező esetben az egyezség jóváhagyását
megtagadja.
A bíróság az egyezség jóváhagyása, vagy megtagadása tárgyában végzéssel határoz, amellyel
szemben nincs helye fellebbezésnek.
A 736-737. §-hoz
Miután a bíróság az egyezség jóváhagyása tárgyában határozott, az eljárás az egyezség tartalmától
és a bíróság végzésétől függően az előkészítő ülésre vonatkozó szabályok szerint folyik tovább.
Ennek megfelelően, ha a jóváhagyott egyezség az ügydöntő határozatban eldöntendő valamennyi
kérdésre kitért, akkor a bíróság az ügyiratok ismertetését követően az előkészítő ülésen meghozza
az ítéletet. Az egyezség nem feltétlenül terjed ki valamennyi, az ügydöntő határozat
meghozatalához szükséges kérdésre, hiszen az elkobzás vagy vagyonelkobzás kérdésében az
egyezséget maga a törvény zárja ki, de az is előfordulhat, hogy valamely kérdésben - pl. a bűnügyi
költség mértékét, megalapozottságát érintő vita miatt - az ügyészség és a terhelt nem tudott
megegyezni. Erre tekintettel, ha az egyezséggel nem rendezett, de kötelezően eldöntendő kérdések
maradtak fenn, a további eljárás kizárólag ezen kérdések tisztázására korlátozódik. Ha ez
lehetséges, a bíróság még az előkészítő ülés folyamán tisztázza az egyezséggel nem rendezett
kérdéseket, ellenkező esetben tárgyalást tart és az addig eldöntetlen kérdések keretei között
bizonyítást vesz fel. Ha az ilyen, korlátozott keretek között felvett bizonyítás eredményéhez képest
a bíróság úgy látja, hogy a tényállás, illetve a jogi minősítés változása folytán az egyezség
megtagadásának lett volna helye, az egyezséget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyezheti és az
eljárást az általános szabályok szerint folytatja. Az eljárás folytatásához kötődő fontos garanciális
elem, hogy ebben az esetben az egyezséghez fűződő joghatások a továbbiakban nem
alkalmazhatóak, illetve ismét megnyílik a bizonyítási indítványok korlátok nélküli előterjesztésére
szolgáló tizenöt napos határidő.
Ha a bíróság az egyezséget jóváhagyta, a vádlott bűnösségét a bűnösség beismerésére, az egyezség
jóváhagyására és az eljárás ügyirataira alapítja. A bíróság az ítéletben a vád szerinti tényállástól,
jogi minősítéstől és a jóváhagyott egyezségben szereplő büntetéstől, intézkedéstől és egyéb
rendelkezésektől nem térhet el. Ez utóbbi szabály azt jelenti, hogy a bíróságnak a
büntetéskiszabással kapcsolatban megszűnik a mérlegelési lehetősége és az egyezség törvényessége
esetén az abban meghatározott szankciót kell alkalmaznia. Az új keletű korlátozás azonban sok
esetben csak látszólagos, hiszen a korábbi szabályozás is lehetőséget biztosított arra, hogy az
ügyész és a terhelt olyan szűk tartományban határozza meg a kiszabható joghátrányt, amely a
bíróság számára nem biztosított tényleges mozgásteret. Az egyezséggel nem érintett kérdésekről a
bíróság a törvénynek megfelelően dönt, azonban a polgári jogi igényt nem utasíthatja el.
Ha a bíróság az egyezség jóváhagyását megtagadja, az eljárást az előkészítő ülésre vonatkozó
általános szabályok szerint folytatja, ahol a terhelt nincs elzárva attól, hogy akár a vád tárgyává tett,
akár az ügyész által időközben módosított váddal egyező beismerő vallomást tegyen, és ezáltal
teremtse meg az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésének lehetőségét.
A terhelti együttműködés rendszerében jóváhagyott egyezség komoly előnyökkel jár az eljárás
résztvevői számára, hiszen a terheltnek a Btk. alapján enyhébb szankciót, a sértettnek biztos
jóvátételt, a bíróságnak, az ügyészségnek és a nyomozó hatóságnak idő, munka és
költségmegtakarítást biztosít. A törvény az egyezség jóváhagyásával, valamint az azt megelőző
eljárással szemben szigorú feltételeket támaszt, ugyanakkor az egyezség jóváhagyására irányuló
bírósági eljárás a jellegéből fakadóan együtt jár számos eljárási jog korlátozásával. Lényeges elv
azonban, hogy a terhelt jogról való lemondása önkéntes és egyértelmű legyen, melynek
555
elengedhetetlen előfeltétele, hogy a terhelt megismerhesse az ügy releváns tényeit és a tárgyalásról
történő lemondás jogi következményeit.
A 738. §-hoz
A külön eljárásban a jogorvoslathoz fűződő jog lényeges sérelme nélkül akként korlátozható a
fellebbezési jog, hogy megalapozatlanság miatt nem lehet fellebbezést bejelenteni, a bűnösség
megállapítása, a váddal egyező tényállás és jogi minősítés, a büntetés vagy intézkedés neme,
tartama vagy mértéke, illetve az ítélet egyéb rendelkezése ellen, ha az ítélet a bűnösség elismerésére
irányuló, bíróság által jóváhagyott megállapodáson alapul, és az ítélet e rendelkezései a bűnösség
elismerésére irányuló megállapodásban rögzített feltételeknek megfelelnek.
Az elsőfokú ítélet felülbírálatának terjedelme a fellebbezési jog korlátaihoz igazodik, e szerint a
másodfokú bíróság az előbbi esetben akkor változtathatja meg az ítéletet, ha tárgyalás nélkül
megállapítható, hogy a terhelt felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésnek van helye. Az ítélet
hatályon kívül helyezésére pedig akkor kerülhet sor, ha a jóváhagyás megtagadásának lett volna
helye, a bíróság az eljárása során jelentős eljárási hibát vétett, illetve a terhelt felmentésének, vagy
az eljárás megszüntetésének kérdésében való döntéshez további bizonyítás felvétele szükséges.
C. Fejezet
Büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás
A 739. §-hoz
A „Büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás” megnevezés a korábbi „a tárgyalás mellőzése”
elnevezéstől eltérően nem az eljárás formájára, hanem a külön eljárással megcélzott eredményre, a
büntetővégzésre utal. A büntetővégzés meghozatalára irányuló írásbeli eljárás lehetővé teszi az
egyszerű megítélésű, tömegesen előforduló, legfeljebb kis-közepes tárgyi súlyú ügyek időszerű
befejezését, ezáltal társadalmi méretekben is jelentősen hozzájárulhat a büntetőügyek hatékony és
gyors befejezéséhez. A terhelt és az eljárásban résztvevők számára megmarad a legfontosabb
eljárási garancia, hogy a büntetővégzéssel szemben indítványozhatják a tárgyalás tartását, amely
alapján az eljárást az általános szabályok szerint kell folytatni.
A büntetővégzés a bűnösséget megállapító ítélettel egyenértékű ügydöntő határozat.
A 740. § -hoz
A jogtörténeti hagyományokra és a nemzetközi mintákra figyelemmel a büntetővégzés
meghozatalára irányuló külön eljárás feltételei aszerint változnak, hogy a terhelt beismerte-e a
terhére rótt bűncselekmény elkövetését, vagy sem.
A beismeréshez nem kötött büntetővégzés a legfeljebb három évig terjedő, míg a beismeréshez
kötött büntetővégzés a legfeljebb öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények
esetében alkalmazható, ha az ügy megítélése egyszerű, a vádlott szabadlábon van, vagy más ügyben
tartják fogva, és a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető. A külön eljárás alkalmazási
feltételeiben a korábbiakhoz képest további változást jelent, hogy a tényállás egyszerűsége helyett a
jövőben az ügy ténybeli és jogi megítélésének kell egyszerűnek lennie, illetve a szabadon lévő
vádlott mellett a más ügyben fogva lévő vádlottal szemben is hozható büntetővégzés.
A beismeréshez kötött büntetővégzés alkalmazásának az előzőekhez képest további feltétele, hogy a
vádlott a bűncselekményt megvalósító tényeket a vádemelést megelőzően előadja.
A büntetővégzésben alkalmazható legsúlyosabb joghátrány a végrehajtásában felfüggesztett
szabadságvesztés.
556
A büntetővégzés differenciált szabályozásának legfontosabb következménye, hogy érdekeltté teszi a
terheltet az eljárás egyszerűsítésében és gyorsításában, egyúttal biztosítja az egyszerű megítélésű,
legfeljebb kis-közepes tárgyi súlyú és tömegesen előforduló ügyek időszerű befejezését, és
jelentősen csökkenti az eljáró hatóságok munkaterhét.
A 741. §-hoz
A büntetővégzés meghozatalára a Javaslat egy hónapos határidőt állapít meg, amelyet közvádas ügy
esetében az ügy bíróságra érkezésétől, magánvádas ügyben a személyes meghallgatás napjától kell
számítani. A magánvádas ügyeket érintő szabály azon alapul, hogy a büntetővégzés alkalmazására
csak a személyes meghallgatás után, a békítés sikertelensége esetén kerülhet sor.
A bíróság büntetővégzést az ügyészség indítványára, vagy hivatalból hozhat. Ha a büntetővégzés
meghozatalát az ügyészség indítványozta, akkor bírósági titkár is eljárhat. A bíróság a
jogkövetkezmények ismertetett korlátai között büntetést, és katonai mellékbüntetést szabhat ki,
illetve a személyi szabadság korlátozásával nem járó intézkedést, valamint a Btk.-ban
meghatározott feltételek szerint ezek kombinációját alkalmazhatja. A polgári jogi igény
elbírálásánál a bíróság jogköre korlátozott, mivel a polgári jogi igényt érdemben nem utasíthatja el.
A sértettel szemben méltánytalan lenne, ha kárigényét a meghallgatása vagy az általa indítványozott
bizonyítás nélkül utasítaná el a bíróság, miközben a terhelt felelősségét az igény alapjául szolgáló
cselekményben megállapítja.
A büntetővégzés rendelkező része és indokolása tekintetében a Javaslat a büntetővégzés jellegéből
következően speciális tartalmi követelményeket határoz meg, amelyek egyben egyszerűsítést
jelentenek az ügydöntő határozatokra vonatkozó általános szabályokhoz képest. A végzésben
rendelkezni kell a bűnügyi költségről is.
A 742-744. §-hoz
A külön eljárás sajátossága, hogy a büntetővégzéssel szemben kizárt a fellebbezés, ugyanakkor a
jogosultak a kézbesítéstől számított nyolc napon belül tárgyalás tartása iránti indítványt
terjeszthetnek elő. A jogosultak indítványára, és abban az esetben, ha a vádlott részére nem lehetett
a büntetővégzést kézbesíteni a bíróság köteles az általános szabályok szerint előkészítő ülés
tartásával folytatni az elj árást.
A terhelt jogorvoslati joga, valamint a bejelentett jogorvoslattal való rendelkezési joga korlátlan,
amely kifejezésre jut abban is, hogy a tárgyalás tartása iránt előterjesztett indítványt az előkészítő
ülés megkezdéséig kötöttségek nélkül visszavonhatja. Az ügyészség azonban nem élhet azon a
címen jogorvoslattal, hogy a bíróság az indítványának megfelelően büntetővégzés meghozatalára
irányuló eljárásban járt el. A magánfél a polgári jogi igényt elbíráló rendelkezéssel, míg az egyéb
érdekelt csak az őt közvetlenül érintő rendelkezésekre tekintettel tehet indítványt a tárgyalás
tartására. A vádlott javára más által - kivéve az ügyészséget - bejelentett jogorvoslatot az
indítványozó csak a vádlott hozzájárulásával vonhatja vissza.
A tárgyalás tartása iránti indítvány visszavonásának kell tekinteni azt az esetet, ha az indítványozó
az előkészítő ülésen nem jelenik meg, és magát alapos okkal, előzetesen nem menti ki.
A 745-746. §-hoz
Az előkészítő ülés megkezdése után a bíróság ismerteti a büntetővégzés és a tárgyalás tartása iránti
indítvány lényegét. A tárgyalás tartása iránti indítványt önállóan előterjesztő védő mulasztása
ugyanakkor nem róható a vádlott terhére, ha a vádlott az előkészítő ülésen megjelenik és fenntartja
a védő indítványát.
557
A büntetővégzés elleni jogorvoslat esetében is alapvető követelmény, hogy az indítványozó
pontosan megjelölje azt, hogy a büntetővégzést miért tartja sérelmesnek. Ha a jogorvoslat kizárólag
a járulékos kérdéseket sérelmezi, a bíróság csak a jogorvoslattal támadott kérdésben határoz, míg a
polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést sérelmező jogorvoslat esetén e rendelkezést hatályon
kívül helyezi és a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.
Minden egyéb esetben a bíróság az előkészítő ülésen hatályon kívül helyezi a büntetővégzést és az
általános szabályok szerint folytatja az eljárást. A vádlott terhére megállapított joghátrány azonban
csak akkor súlyosítható, ha a jogorvoslatot a vádlott terhére jelentették be, illetve az előkészítő
ülésen, vagy a tárgyaláson új bizonyíték merül fel és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít
meg, amely alapján súlyosabb minősítést, vagy jelentősen súlyosabb joghátrányt kell alkalmazni.
CI. Fejezet
Eljárás a távollévő terhelttel szemben
A távollévő terheltre vonatkozó különleges szabályok továbbra is a büntető igazságszolgáltatás
működésével kapcsolatos társadalmi elvárások és a terhelt alkotmányos jogainak védelme közti
összhang megteremtését szolgálják. A külön eljárás szabályrendszerének elvi kereteit az
Alkotmánybíróság határozatai, az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az Emberi Jogok Európai
Bírósága esetjoga, továbbá a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az
Európai Parlament és a Tanács büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak
és a tárgyaláson való jelenlét jogának erősítéséről szóló, 2016/343. számú Irányelve képezik.
A Javaslat nem szakított azon szemlélettel, hogy a terhelt távollétében történő eljárás szabályaiban a
kivételesség és az átmenetiség követelményeinek kell érvényesülniük. Így a szabályrendszer
gerincét a következő pillérek adják. A büntetőeljárásban eljáró szerveknek kötelezettsége, hogy a
törvény által rendelkezésre álló valamennyi lehetőséget kihasználva törekedjenek a terhelt
felkutatására. Az eljárás jogszerűségének előfeltétele annak megalapozott feltételezése, hogy az
illető tudatosan vonja ki magát az igazságszolgáltatás alól. A terhelt távollétében történő eljárásban
a védő részvétele kötelező. Végül feltétel, hogy a vádlottnak legyen lehetősége az ügy érdemi és
teljes felülvizsgálatát elérni.
A Javaslat alapvetően átveszi a Be. rendszerét, abban egyrészt a joggyakorlatban kimunkált, a
jogértelmezést könnyítő módosításokat hajt végre, másrészt a szabályozást az eljárási szakaszokat
érintő újításokhoz igazítja.
A 747. §-hoz
A Javaslat a Fejezet elején rögzíti a terhelt távollétében folytatott eljárás általános feltételeit: a (3)
bekezdésben az értékelést és mérlegelést igénylő feltételeket, míg a (4) bekezdésben az objektív
feltételeket. Hangsúlyozva, hogy a bíróság és az ügyészség csak a felsorolt feltételek fennállása
esetén folytathatja le az eljárást, a Javaslat külön bekezdésben is utal arra, hogy ha a távollévő
terhelttel szembeni eljárás lefolytatásának feltételei nem állnak fenn, az eljárást fel kell
felfüggeszteni.
A 748. §-hoz
A nyomozásnak továbbra sem akadálya a terhelt ismeretlen helyen tartózkodása, hiszen annak
egyik fő feladata az elkövető és a bizonyítási eszközök felderítése, felkutatása és biztosítása. A
Javaslat egyértelművé teszi, hogy a nyomozó hatóság befejezheti a nyomozást, az ügyész pedig
vádat emelhet anélkül, hogy megtörtént volna a gyanúsítás közlése. A gyanúsítás közlésének a
14/2004. (V. 7.) AB határozatban is hangsúlyozott alaptörvényi jelentőségéből következik, hogy
ezen aktus nélkül a vádemelésnek csak az eljárás kivételességét biztosító feltételek mellett lehet
helye. A külön eljárás általános feltételeinek meghatározása mellett a Javaslat úgy biztosítja az
558
elvárt garanciális keretet, hogy már a vádemelést megelőzően előírja annak deklarálását, hogy az
eljárás a terhelt távollétében zajlik. Ez nem csupán egy formális aktus, hiszen a Javaslat alapján
ettől az időponttól kezdve a védő részvétele az eljárásban kötelező, aki számára az általános
rendelkezések szerint megnyílik az ügyiratok megismerésének lehetősége. E megoldással a Javaslat
a védekezéshez való jog érvényesülését a Be. rendelkezéseihez képest javítja.
A 749. §-hoz
A Javaslat az általános eljárási szabályok alóli kivételként rögzíti, hogy a terhelt távollétében
előkészítő ülésnek nincs helye, és e külön eljárás kizárólag az arra vonatkozó ügyészi indítvány
esetén folytatható le.
A 750. §-hoz
A Javaslat a joggyakorlat átvételével pontosította azon eljárásrendet, amely abban az esetben
követendő, ha a vádlott tartózkodási helye a vádemelést követően válik ismeretlenné. Ha a terhelt
távollétében folytatható eljárás feltételei fennállnak, a vádlott felkutatására tett intézkedéseket
követően felfüggesztett eljárást folytatni kell, ha az ügyész az eljárás felfüggesztése után
indítványozza a tárgyalás vádlott távollétében való lefolytatását és annak feltételei megállapíthatók.
A 751-753. §-hoz
A Javaslat a bírósági eljárás lehetséges szakaszaihoz igazodóan rendelkezik arról, ha a vádlott
tartózkodási helye a későbbiekben ismertté válik. Ha ez az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának
kihirdetése előtt történik meg, a bíróság a tárgyalást a vádlott jelenlétében folytatja, szükséges
esetben a bizonyítási eljárást újból megnyithatja.
Változást jelent a szabályozásban, hogy ha az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának
meghozatala után - de még a fellebbezésre nyitva álló határidő letelte előtt - válik ismertté a vádlott
tartózkodási helye, a vádlott fellebbezést jelenthet be, az elsőfokú bíróságnál nem kérheti a
tárgyalásnak a jelenlétében való megtartását. A fellebbezés folytán a terhelt számára a másodfokú
bíróság biztosítja a vallomás tételének lehetőségét, az ügy teljes felülvizsgálatát és szükség esetén
további bizonyítás felvételével a tényállás tisztázását.
Ha a vádlott felkutatására tett intézkedések a másodfokú bírósági eljárásban vezettek eredményre, a
másodfokú bíróság tárgyalást tűz ki, és azon a vádlottat kihallgatja, ismerteti a vádlott távollétében
tartott tárgyalás anyagának lényegét, valamint - ha szükséges - a vádlott által indítványozott
további bizonyítást vesz fel.
A terhelt távollétében folytatható eljárás alapelveire figyelemmel a Javaslat úgy rendelkezik, hogy
ha a vádlott felkutatására tett intézkedések a harmadfokú bírósági eljárásban vezettek eredményre, a
harmadfokú bíróság a fellebbezést érdemben megvizsgálja, és a feltárt hibák függvényében az első
vagy a másodfokú bíróságot - határozatuk hatályon kívül helyezése mellett - új eljárásra utasítja.
Ugyanezen eljárásrend követendő, ha a vádlott felkutatására tett intézkedések a harmadfokú bíróság
hatályon kívül helyező végzése ellen bejelentett fellebbezés elbírálása során vezettek eredményre. A
Javaslat ezen rendelkezéseinek célja annak rögzítése, hogy az eljárást lehetőleg attól az eljárási
szakasztól legyen indokolt megismételni, amelyik során egyrészt bizonyítás felvételére kerülhet sor,
másrészt, amelyik eljárásban hatályon kívül helyezésre okot adó szabálysértés történt.
Továbbra is irányadó szabály, hogy ha a terhelt tartózkodási helye a jogerős határozat meghozatala
után válik ismertté, a javára perújítási indítványt lehet előterjeszteni.
CII. Fejezet
Eljárás a külföldön tartózkodó terhelt távollétében
559
A Javaslat a külföldön tartózkodó terhelt esetén a távollétes eljárás szabályait az európai és a
nemzetközi bűnügyi együttműködés szabályaihoz igazítja annak érdekében, hogy a nemzetközi
bűnügyi együttműködés során a kiadatás és átadás gyakorlatában felmerült helyzetekre is megoldást
nyújtson.
A 754-756. §-hoz
A Javaslat a terhelt távollétében folytatható eljárás feltételeit azzal egészíti ki, hogy ezen esetekben
az eljárás akkor is lefolytatható, ha a terhelt hazatérése nem a terhelt akaratán múlik. Így lehetővé
válik, hogy a külföldön fogva tartásban lévő terhelt esetében - ha cselekmény jellege, illetve tárgyi
súlya okán a terhelt jelenlétének biztosítása nem szükséges - a bíróság a terhelt távollétében is
eljárjon. A Javaslat a terhelt tárgyaláshoz való jogát azzal biztosítja, hogy a távollétes eljárás
lefolytatására a külföldön fogva tartásban lévő terhelt esetén csak a terhelt hozzájárulása esetén van
lehetőség.
A nemzetközi és az európai elfogatóparanccsal szemben támasztott arányosság biztosítása
érdekében a Javaslat több rendelkezést is tartalmaz, amelyek alapján az európai, illetve a
nemzetközi elfogatóparancs kibocsátása nem szükségszerű feltétele a távollétes eljárásnak
külföldön tartózkodó terhelt esetén.
Arra figyelemmel, hogy az európai, illetve a nemzetközi elfogatóparancs kibocsátása már nem
minden esetben lehetséges, a külföldön szabadlábon tartózkodó terhelt esetében a távollétes eljárás
általános feltételeként azt kell meghatározni, hogy a bíróság, illetve az ügyészség köteles a terhelt
jelenléti joga gyakorlásának biztosítására valamennyi lehetséges intézkedést megtenni. Ennek
alapvető eleme az, hogy a terhelt az eljárás folytatásáról tudomást szerezzen, ami a szabadlábon
lévő terhelt esetében szabályszerű idézéssel biztosítható.
CIII. Fejezet
Biztosíték letétbe helyezésével folyó eljárás
A 757-758. §-hoz
A Be.-vel szemben, amely a biztosíték jogintézményét a különleges eljárásokhoz sorolja, a Javaslat
a biztosíték letétbe helyezésével folyó eljárást a külön eljárások közé illeszti. A biztosíték hatályos
törvényben elfoglalt helye a különleges eljárások között már csak azért is megkérdőjelezhető, mert
a biztosíték megállapítására vonatkozó eljárás során a különleges eljárásokra vonatkozó általános
szabályok általában nem alkalmazhatók, az eljárás pedig nagyobb hasonlóságot mutat a távollévő
terhelttel szembeni eljárással, mint a különleges eljárásokkal, továbbá a biztosíték
jogintézményének nincs alapügye, ez az eljárás maga az alapügy. Jellemzőit, sajátosságait tekintve
ezért az új törvény a biztosíték letétbe helyezésével folyó eljárást a külön eljárások közé illeszti.
A hatályos törvény gyakorlatilag nem tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy biztosíték
engedélyezésének mikor van helye, erről a szöveg legfeljebb áttételesen ad információkat. A
Javaslat pótolja ezt a hiányosságot, és egyértelművé teszi a biztosíték letétbe helyezése
engedélyezésének feltételeit. Ezek:
-	az adott bűncselekményre a törvény ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést
rendel,
-	a terhelttel szemben előreláthatóan pénzbüntetés kiszabására, illetve vagyonelkobzás
elrendelésére kerül sor,
-	a terhelt tárgyalástól és az eljárási cselekményektől való távolmaradása az eljárás
érdekeit nem sérti, és
-	a terhelt megbízta a védőjét a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával.
560
A Javaslat azzal, hogy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények
kapcsán teszi lehetővé a biztosíték letétbe helyezésének engedélyezését (szemben a hatályos
nyolcévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények körével), szűkíti a
biztosíték alkalmazási lehetőségeit. Tekintettel azonban arra, hogy a jogintézmény eredeti célja az a
praktikus megfontolás, hogy az enyhébb megítélésű, viszonylag kisebb súlyú bűncselekményt
elkövető, nem Magyarországon élő személyekkel szemben minél gyorsabban távollétükben is
befejezhető legyen a büntetőeljárás, ez a módosítás szükséges és indokolt. Az intézmény céljával
ellentétes lenne, ha annak engedélyezése révén jelentősebb tárgyi súlyú cselekmény elkövetésével
meggyanúsított, megvádolt személyek hagyhatnák el az országot.
A biztosíték jogintézményének 1987-es bevezetésekor a törvény még nem adott arra lehetőséget,
hogy a terhelt bejelenthesse, nem kíván részt venni a tárgyaláson. Ezért az érintett terheltnek
idézésre minden tárgyalási napon, eljárási cselekményen meg kellett jelennie, vagy ha őrizetbe
vették, előzetes letartóztatását, stb. rendelték el, akkor külföldre utazási tilalom alatt állt. Ebben az
időben tehát különös jelentősége volt a biztosíték jogintézményének. Jelenleg azonban a terheltnek
lehetősége van bejelenteni, hogy a tárgyalástól távol kíván maradni, így a biztosíték jogintézményét
többletelemmel, valamilyen többletlehetősséggel kellett ellátni. Ez pedig az új törvénynek azon
rendelkezése, amely szerint a biztosíték letétbe helyezését követően az eljárási cselekmények és a
tárgyalás a terhelt távollétében is megtartható. Ezt azt jelenti, hogy a terhelt nemcsak a tárgyalástól,
hanem akár nyomozási cselekményektől is „legálisan” távol maradhat. Erre az új elemre tekintettel
került bele a törvénybe az a rendelkezés, amelynek értelmében a biztosíték letétbe helyezése csak
akkor engedélyezhető, ha a terhelt eljárási cselekményektől való távolmaradása az eljárás érdekeit
nem sérti.
A Javaslat a hatályos szabályozást követi, amennyiben változtatás nélkül átveszi azt a rendelkezést,
amely szerint nem engedélyezhető biztosíték letétbe helyezése, ha a bűncselekmény halált okozott.
Ennek a rendelkezésnek a fenntartása mindenképpen indokolt volt.
Az új törvény változatlanul hagyja azt a rendelkezést is, amely szerint a vádemelés előtt az
ügyészség, azt követően a bíróság dönt a biztosíték letétbe helyezéséről és a biztosíték összegéről.
Ennél fogva a terheltnek vagy védőjének értelemszerűen az eljárást folytató bíróságnál vagy
ügyészségnél kell a biztosíték letétbe helyezésének engedélyezése iránti indítványát előterjesztenie.
Mivel a bíróság, illetve az ügyészség döntése a biztosíték letétbe helyezéséről alapvetően
befolyásolja a terhelt helyzetét (elhagyhatja-e Magyarország területét vagy sem), ezért a Javaslat
előírja, hogy a terhelt indítványát soron kívül kell elbírálni.
A biztosíték letétbe helyezésének engedélyezése iránti indítvány elbírálásáról hozott ügyészségi
döntés ellen panasznak, a bíróság döntése ellen fellebbezésnek van helye. A panasznak - ha e
törvény kivételt nem tesz - nincs halasztó hatálya. A nem ügydöntő végzést a véglegessé válására
tekintet nélkül kell teljesíteni, illetve végrehajtani, kivéve, ha a fellebbezés halasztó hatályát a
törvény kimondja. A biztosítékkal kapcsolatos jogorvoslatoknak halasztó hatályúaknak kell lenniük,
hiszen a terhelt számára nem mindegy, hogy Magyarországon kell maradnia vagy elhagyhatja az
ország területét. Mivel a fenti rendelkezések értelmében a halasztó hatályra kifejezetten utalni kell,
a törvény szövege ennek megfelelően egyértelműen kimondja, hogy az indítvány tárgyában hozott
határozat elleni jogorvoslat halasztó hatályú.
Tekintettel arra, hogy a biztosíték engedélyezését és letétbe helyezését követően a terhelt az eljárási
cselekményekről és a tárgyalásról is távol maradhat, a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság
a tárgyalásról és az eljárási cselekményekről a terheltet - a kézbesítési megbízott útján - nem idézi,
hanem csak értesíti. Figyelemmel arra, hogy a terhelt „engedéllyel” marad távol az eljárástól,
szükséges volt annak egyértelmű rögzítése, hogy sem a távollévő terhelttel szembeni, sem a
külföldön tartózkodó terhelt távollétében történő eljárás rendelkezéseit nem lehet alkalmazni,
561
továbbá indokolt volt annak egyértelmű kimondása is, hogy nincs helye az eljárás felfüggesztésének
azon az alapon, hogy a terhelt külföldön van.
A 759. §-hoz
Új rendelkezése a törvénynek, hogy a biztosíték letétbe helyezésével folyó eljárás nem akadálya
annak, hogy uniós vagy nemzetközi bűnügyi együttműködés keretében, ha az szükséges, a bíróság
vagy az ügyészség eljárási jogsegély iránti megkeresést küldjön valamely külföldi államnak. Az
eljárási jogsegély kiterjedhet különösen eljárási cselekmények teljesítésére, bizonyítási eszközök
felkutatására, a terhelt kihallgatására, szemlére, házkutatásra, motozásra, lefoglalásra.
A törvény egyértelműen rendezi azokat az eseteket, hogy ha a vádemelést megelőzően derül ki,
hogy a terhelt más bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható megalapozottan vagy más
bűncselekmény elkövetésével is megalapozottan gyanúsítható, mint amelyre tekintettel az
ügyészség a biztosíték letétbe helyezését engedélyezte, vagy, ha a vádemelést követően az
ügyészség a vádat módosítja, vagy a bíróság megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a
vádtól eltérően minősülhet, és biztosíték letétbe helyezésének az újabb bűncselekmény miatt nincs
helye, a már letétbe helyezett biztosítékot a terheltnek vissza kell adni, a továbbiakban pedig a
büntetőeljárást az általános szabályok szerint kell folytatni.
A 760-761. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest pontosítja azokat az eseteket, amikor a biztosíték az
államra száll, és egyértelművé teszi azt is, hogy az államra szállt biztosítékot a kiszabott
pénzbüntetés, alkalmazott vagyonelkobzás vagy a bűnügyi költség megfizetésének végrehajtására
kell fordítani.
A Javaslat szakít azzal a hatályos szabályozási megoldással is, amely szerint a pénzbüntetés és a
vagyonelkobzás kivételével az állam a biztosíték összege által jelentett hátrányon túl büntetőjogi
igényét nem tudja érvényesíteni, az egyéb büntetések, intézkedések végrehajtása iránt nem tud
intézkedni, ezekben az esetekben a biztosíték elvesztése a terheltet érintő „szankció”. Az új
rendelkezés értelmében ugyanis a pénzbüntetéstől, vagyonelkobzástól eltérő más büntetés vagy
intézkedés végrehajtása iránt is intézkedni kell, ha szükséges, akár az Európai Unió tagállamaival
folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény vagy a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló
törvény rendelkezései szerint, jogsegély keretében. A rendelkezés célja, hogy az állam büntető
igénye a lehető legnagyobb mértékben érvényesülhessen. Ezekben az esetekben, ha a büntetést vagy
az intézkedést végrehajtották, a végrehajtás befejezése után a biztosítékot az elítéltnek vissza kell
adni, kivéve, ha a bíróság a büntetés vagy az intézkedés mellett pénzbüntetést szabott ki,
vagyonelkobzást alkalmazott, illetve a terheltet a bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Ebben az
esetben a biztosítékot ezek végrehajtására kell fordítani, és az esetleg fennmaradó különbözetet kell
a terheltnek visszafizetni.
A Javaslat szabályozza azt az esetet is, hogy ha a kiszabott pénzbüntetés, az alkalmazott
vagyonelkobzás, illetve a bűnügyi költség összege meghaladja és azt is, ha nem éri el a letétbe
helyezett biztosíték összegét. Az első esetben a hiányzó összeg erejéig a pénzbüntetés és a
vagyonelkobzás végrehajtása, illetve a bűnügyi költség összegének megfizettetése iránt kell
intézkedni. A második esetben a különbözet összegét kell a terheltnek visszafizetni, kivéve, ha a
fennmaradó összeget a sértett által előterjesztett polgári jogi igény kielégítésére kell fordítani.
A sértetti igényérvényesítés elősegítésére irányuló fokozott erőfeszítések a biztosíték intézménye
kapcsán is felfedezhetők az új törvényben. A Javaslat ugyanis úgy rendelkezik, hogy ha a bíróság a
sértett által előterjesztett polgári jogi igénynek helyt adott, a biztosíték összegét (ha az teljes
egészében visszajárna neki), vagy a biztosítéknak a pénzbüntetés, a vagyonelkobzás vagy a bűnügyi
költség összegének levonását követően fennmaradó összegét a polgári jogi igény kielégítésére kell
562
fordítani. Az új Be. egyik fő célja a sértetti jogok hatékonyabb érvényesítésének megteremtése. A
biztosíték összegének felhasználása a polgári jogi igény kielégítésére e cél irányába tett újabb lépés.
A Javaslat egyértelműen rendelkezik arról is, hogy milyen esetekben kell a biztosítékot a terheltnek
visszaadni, valamint arról is, hogy ha az eljárást a terhelt halála miatt szüntették meg, akkor a
biztosítékot a terhelt örökösének kell kiadni.
CIV. Fejezet
Magánvádas eljárás
A 762-764. §-hoz
A Javaslat alapvetően követi a Be. rendelkezéseit, ugyanakkor újrastrukturálja, logikusabb
felépítésűvé teszi, pontosítja a magánvádas eljárás rendelkezéseit tartalmazó fejezetet, és törekszik
arra, hogy a magánvádlóra vonatkozó valamennyi szabály ebben a külön fejezetben nyerjen
elhelyezést.
A Javaslat a magánvádas eljárás általános szabályai között rögzíti, hogy magánvádas eljárásnak
nincs helye, ha a feljelentett vagy a terhelt fiatalkorú vagy katona. Ezt arra tekintettel szükséges
előírni, mivel a magánvád intézménye nem egyeztethető össze sem a fiatalkorúak elleni, sem a
katonai büntetőeljárás jellegével. A sértettől ugyanis nem várható el, hogy a vád képviselete során
figyelembe vegye a fiatalkorú terhelt helyes irányú fejlődésének előmozdulását vagy a katonai
büntetőeljárás sajátosságait.
A magánvádas eljárás sajátossága, hogy abban nincs helye a közvetítői eljárásra vonatkozó
rendelkezések alkalmazásának. A közvetítői eljárás célja, hogy a bíróságtól és az ügyészségtől
független harmadik személy bevonásával a sértett és a terhelt közötti konfliktust rendező
megállapodás jöjjön létre. Az ügyészség, illetve a bíróság nem vesz részt a konfliktus rendezésében,
az kizárólag a sértett, a terhelt és a közvetítő személyére tartozik. Ebből következik, hogy ha a
sértett a büntetőeljárásban egyben vádlói jogokat is gyakorol, akkor egyidejűleg közvetítői eljárás
alanya nem lehet. A Javaslat ezért kifejezetten rendelkezik arról, hogy a magánvádas ügyben
közvetítői eljárásnak nincs helye. A törvény a magánvádas eljárásban egyébként is szabályoz
kibékítést célzó eljárást (vö. személyes meghallgatás).
A viszonvádra vonatkozó szabályok alapvetően követik a hatályos rendelkezéseket, azonban az új
törvény itt is a szöveg pontosítására törekszik. Ennek keretében a Javaslat megadja a viszonvád
fogalmát, továbbá mivel erre vonatkozó szabály jelenleg nincs a törvényben, rögzíti, hogy
viszonvád emelése esetén az ügyészség a viszonvád képviseletét akkor veheti át, ha a vád
képviseletét nem vette át vagy a vád képviseletétől elállt.
A Javaslat értelmében megszűnik az ügyészség azon lehetősége, hogy a vád képviseletét a
magánvádlótól az eljárás bármely szakaszában átvegye. Az új szabályozás értelmében erre az
eljárásban egy alkalommal van lehetősége. A rendelkezés célja, hogy egyszerűbbé tegye az eljárás
szabályait, és hogy elkerülhető legyen az eljárásnak a magánvádló és az ügyészség közötti „ide-oda
pattogása”. Ez a korlátozás nem vonatkozik arra az esetre, ha az ügyészség a viszonvád képviseletét
kívánja átvenni, és korábban már a vád képviseletét átvette, majd a vád képviseletétől elállt.
A Javaslat azt is egyértelműen rögzíti, hogy ha az ügyészség a vád képviseletét átvette, akkor az
eljárásra a magánvádas eljárás szabályait kell alkalmazni. Az ügyészség tehát a magánvádas
eljárásban nem ugyanolyan jogkörrel járhat el, mint közvádas bűncselekmények esetében az
általános szabályok szerint (pl. nyomozati jogköre korlátozott marad, részt kell vennie a személyes
meghallgatáson), jogai a magánvádlónak biztosított jogokat követik. Nem szabad elfelejteni
ugyanis, hogy itt magánvádra üldözendő bűncselekményről van szó, amellyel kapcsolatban bár az
ügyészség képviseli a vádat, de amely a sértett személyes sérelmét, illetve a sértettek közötti
563
személyes konfliktust jelenti. A Javaslat azt is egyértelművé teszi, hogy a vád képviseletének
átvétele nem jelenti azt, hogy a sértettnek az üggyel kapcsolatos rendelkezési joga megszűnik, a
vádat ugyanis ilyenkor is bármikor ejtheti.
Tekintettel arra, hogy a vádképviselet átvételével a magánvádló csupán a sértetti jogokat
gyakorolhatja, vádlói minőségben nem járhat el, ezért méltánytalan helyzetet eredményezne
számára, ha az ügyész a személyes meghallgatásról vagy a tárgyalásról távol maradna. Ezért a
Javaslat rögzíti, hogy ha az ügyészség a vád képviseletét átvette, de az ügyész a személyes
meghallgatáson vagy a tárgyaláson nem jelent meg, úgy kell tekinteni, hogy a vád képviseletétől
elállt.
A 765-767. §-hoz
A magánvádas eljárás a hatályos szabályozáshoz hasonlóan feljelentésre indul. Tekintettel arra,
hogy nem kizárt, hogy a feljelentést az általános szabályok szerint az arra jogosult az ügyészségnél
vagy a nyomozó hatóságnál teszi meg, ezekre az esetekre vonatkozóan is indokolt volt szabályozást
kialakítani. Ennek megfelelően a feljelentés elintézésére vonatkozó általános szabályok közé olyan
rendelkezések kerültek beillesztésre, amelyek egyértelműen jelzik, hogy mi a teendő akkor, ha a
feljelentést magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt a nyomozó hatóságnál, illetve az
ügyészségnél teszik. Az ügyészség természetesen ebben az esetben is dönthet arról, hogy a
bűncselekmény miatt a vád képviseletét átveszi. A leírtaknak megfelelően a magánvádas eljárásra
vonatkozó külön fejezetben csak arra történik utalás, hogy a feljelentést a bíróságon kell megtenni.
A Javaslat rögzíti, hogy a magánvádló feljelentése esetén a 21. § (3) bekezdés b) pontja nem
alkalmazható. A sértett lakóhelye szerinti bíróság illetékessége kizárásának ebben az esetben
alapvetően célszerűségi okai vannak. A rendelkezés értelmében a tilalom csak arra az esetre
vonatkozik, ha az ügy a magánvádló feljelentése alapján, tehát a magánvádló „kezdeményezésére”
kerül először a bíróság elé, nem az ügyészség vádemelése folytán. Nem akadálya azonban annak,
hogy ha az adott ügyben az ügyészség már vádat emelt, de aztán közvádra üldözendő
bűncselekmény hiányában a vádat ejti, akkor a magánvádas eljárás (ha a sértett magánvádlóként lép
fel) az ügyben addig eljárt bíróságnál folytatódjon.
A bíróság a feljelentést és az ügyiratokat megküldi az ügyészségnek, ha közvádas bűncselekmény
látszik megállapíthatónak, vagy ha szükségesnek tartja, hogy az ügyészség a vád képviseletének
átvételét egyéb okból (pl. közérdekre hivatkozással) megfontolja. Az első esetben az ügyészség
közvádra üldözendő bűncselekmény miatt nyomozást kell, hogy elrendeljen. Abban az esetben, ha
az ügyészség az elrendelt nyomozás eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem
állapít meg, az új szabályok értelmében az eljárást megszünteti. Ekkor megnyílik a sértett
lehetősége, hogy akár pótmagánvádlóként, akár magánvádlóként fellépjen és folytassa az eljárást.
Ha az eljárás megszüntetését követően a sértett a vádat magánvádlóként kívánja képviselni, az
ügyészségnek még mindig lehetősége van a vád képviseletének átvételére. Ha az ügyészség a vád
képviseletét nem veszi át, az ügyiratokat a bíróságnak küldi meg, és a továbbiakban a sértett
magánvádlóként léphet fel. A második esetben az ügyészség dönthet arról, hogy a magánvádra
üldözendő bűncselekmény miatt a vád képviseletét átveszi-e. Ha az ügyészség a vád képviseletét
átveszi, erről a sértettet tájékoztatja. Ellenkező esetben az ügyiratokat visszaküldi a bíróságnak.
Meg kell jegyezni, hogy azokban az esetekben, amikor a feljelentést a nyomozó hatóságnál vagy az
ügyészségnél tették, a bíróságnak már nincs lehetősége a fent ismertetett két esetre hivatkozással az
ügyiratokat az ügyészségnek ismét megküldeni. Ennek oka, hogy az ügyészségnek már volt
lehetősége tanulmányozni a feljelentést, felmérhette, hogy a bűncselekmény nem közvádra
üldözendő-e, vagy más okból kívánja-e a vád képviseletének átvételét. A Javaslat ezzel is
egyszerűsíteni kívánja az eljárást.
564
Ami a magánvádas eljárásban a bíróság által elrendelhető nyomozást illeti, kiemelendő, hogy az
egy rendkívül szűk körű nyomozást jelent, amely csak a feljelentett kilétének, személyes adatainak
vagy tartózkodási helyének, valamint a bizonyítási eszközöknek a felkutatására irányulhat. A
nyomozást a rendőrség végzi, azonban a nyomozást nem szüntetheti meg, nem függesztheti fel. A
rendőrségnek ugyanis az üggyel kapcsolatban rendelkezési joga nincs, a bíróság az ügy ura. Ez a
szakasz nem azonosítható a közvádas büntetőeljárás nyomozati szakaszával. A magánvádas
eljárásban az ügyészség is elrendelhet nyomozást, de csak akkor, ha a vád képviseletét a személyes
meghallgatásra idézés kibocsátása előtt átvette. Az ügyészség ugyancsak a bíróság esetében már
ismertetett szűk körben folytathat nyomozást.
A 768-772. §-hoz
Ha a bíróság, illetve az ügyészség a feljelentést követően a szükséges előkészítő intézkedéseket
megtette, a bíróság ülést, személyes meghallgatást tart. A személyes meghallgatásra vonatkozó
rendelkezések alapvetően követik a hatályos szabályozást. Új rendelkezést jelent annak előírása,
hogy ha az ügyészség a vád képviseletét átvette, az ügyész jelenléte a személyes meghallgatáson
kötelező. Ha nem jelenik meg, úgy kell tekinteni, hogy a vád képviseletétől elállt. A személyes
meghallgatáson természetesen a sértett képviselője is jelen lehet, ezt a szöveg egyértelműen rögzíti.
Ha kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés esetén mindkét
érintett személy feljelentést tett, a személyes meghallgatáson mindkét érintett személy sértettként és
feljelentettként is részt vesz. Erről a hatályos szöveg nem rendelkezik, azonban az egyértelműség
érdekében szükséges rögzíteni.
A Javaslat egyértelműen kimondja, hogy ha a személyes meghallgatáson a sértett és a feljelentett
kibékítése nem jár eredménnyel, a továbbiakban a sértett magánvádlóként, a feljelentett vádlottként
vesz részt az eljárásban. Vagyis magánvádlóról, vádlottról, vádról és viszonvádról a személyes
meghallgatást követően lehet beszélni az új törvény szerint.
A Javaslat kifejezetten rendelkezik arról, hogy ha a személyes meghallgatáson a sértett és a
feljelentett kibékítése eredményes, az eljárást meg kell szüntetni. Ebben az esetben az ügyészség
fellebbezése akkor is kizárt, ha a vád képviseletét átvette.
A 773-777. §-hoz
A Javaslat egyértelműen rögzíti, hogy előkészítő ülés tartásának a magánvádas eljárásban nincs
helye. Az előkészítő ülés célja, hogy a vádlott és a védő a tárgyalást megelőzően kifejthesse a
váddal kapcsolatos álláspontját, és közreműködhessen a büntetőeljárás további menetének
alakításában. A magánvádas eljárásban ezt a célt szolgálja a személyes meghallgatás. Erre
tekintettel a Javaslat a magánvádas eljárásban kizárja az előkészítő ülés tartásának lehetőségét.
A Javaslat egyértelműen kimondja, hogy a magánvádló jelenléte a tárgyaláson kötelező. Ez
kézenfekvő, hiszen saját döntése volt a magánvádlóként történő fellépés, és így a jelenlét is
elvárható tőle. A magánvádló képviselete nem kötelező, így a képviselőt (ha a magánvádlónak van
képviselője) a bíróság a tárgyalásról értesíti. Mivel a törvény előírja, hogy a tárgyaláson a
magánvádlónak jelen kell lennie, ehhez a kötelezettséghez a nem teljesítés esetére szankciót is
kellett kapcsolni. Ez a szankció pedig az, hogy ha a magánvádló a tárgyaláson nem jelenik meg, és
magát alapos okkal, előzetesen, haladéktalanul nem mentette ki, úgy kell tekinteni, hogy a vádat
ejtette. A magánvádló kötelező jelenléte okán a tárgyalásról nem utasítható ki, és nem vezettethető
ki. Ha a magánvádló a rendzavarással nem hagy fel, úgy kell tekinteni, hogy a vádat ejtette.
A Javaslat már nem tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek annak tisztázására irányulnak,
hogy mi történik akkor, ha az ügyben több magánvádló lép fel. Ezzel kapcsolatban a Javaslat
kiindulópontja az volt, hogy a sértettek abban az esetben, ha sérelmük közös, dönthetnek úgy,
565
miszerint egyikük jár el magánvádlóként. Megegyezés hiányában a magánvádlót a bíróság jelöli ki.
Mivel több sértett esetén megegyezés hiányában végső soron a bíróság köteles a magánvádló
kijelölésére, így több magánvádló fellépése csak akkor merülhet fel, ha az ügyek egyesítésére a
személyes meghallgatást követően kerül sor. Meg kell jegyezni, hogy a több magánvádló fellépése
komoly problémákat okozhat. Pl. előfordulhat, hogy az egyik magánvádló ejti a vádat, amelynek
következtében a bíróság az eljárást megszünteti, azonban a határozat ellen egy másik magánvádló
fellebbezést jelent be. A vádejtésre tekintettel a másodfokú bíróságnak helyben kellene hagynia az
eljárást megszüntető határozatot. A jogorvoslat tehát semmiképpen nem vezethet eredményre.
Előfordulhat az is, hogy valamelyik magánvádló indítványára a másodfokú bíróság az elsőfokú
bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti. Így akár az is megtörténhet, hogy
a vádképviseletre jogosult magánvádló fellebbezése ellenére a másodfokú bíróságnak meg kell
szüntetnie az eljárást egy másik magánvádló indítványára. A probléma kiküszöbölése érdekében a
Javaslat kimondja, hogy a személyes meghallgatást követően a folyamatban lévő magánvádas
ügyhöz más magánvádas ügyet nem lehet egyesíteni.
A Javaslat elhagyja az arra vonatkozó rendelkezést, hogy a vádlottat a magánvádló távollétében kell
kihallgatni. Bár a magánvádló tanúkénti kihallgatása is lehetséges, de az eljárásban mégis
elsősorban vádlóként lép fel. Ezért annak kizárása, hogy a vádlott kihallgatásán jelen legyen,
mindenképpen hátrányos helyzetet jelentene számára. A magánvádló képviselete sem kötelező,
tehát előfordulhat, hogy a vádlott kihallgatásán még a magánvádló képviselője sem venne részt.
Mivel az általános szabályok értelmében a vádlott kihallgatásán a még ki nem hallgatott tanú nem
lehet jelen, ezt a problémát a Javaslat akként oldja fel, hogy ha a magánvádló tanúkénti kihallgatása
szükséges, a bizonyítási eljárás az általános szabályoktól eltérően a magánvádló kihallgatásával
kezdődik, és ezt követi a vádlott kihallgatása. Így elkerülhető az a helyzet, hogy a vádlott
kihallgatásán még ki nem hallgatott tanú vegyen részt, és a magánvádló is jelen lehet a vádlott
kihallgatásán.
A magánvádló a vádat bármikor ejtheti, amelyet nem is köteles indokolni. Vádejtés esetén a bíróság
az eljárást megszünteti.
A Javaslat kifejezetten rögzíti, hogy a tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása körében hozott
határozat kivételével a határozatot közölni kell a magánvádlóval. Az ügyészség részére az ügydöntő
határozatot akkor kell kézbesíteni, ha a vád képviseletét átvette.
A 778-781. §-hoz
A Javaslat a hatályos törvénnyel egyezően fenntartja a magánvádló fellebbezési jogát. A
fellebbezést a magánvádlónak írásban indokolnia kell. Az elsőfokú eljáráshoz hasonlóan a
magánvádló a másodfokú és a harmadfokú eljárásban is köteles a tárgyaláson, illetve a nyilvános
ülésen jelen lenni. Képviselőt ebben az esetben is igénybe vehet.
A 782. §-hoz
A Javaslat a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket igyekszik jobban áttekinthetővé,
egyértelművé tenni. A magánvádas eljárásban a magánvádló akkor viseli a bűnügyi költséget, ha a
bíróság a vádlottat felmentette vagy az eljárást megszüntette. Ez a kötelezettség a magánvádlót a
145. §-ban foglalt valamennyi bűnügyi költség kapcsán terheli, továbbá a Javaslat értelmében neki
kell megfizetni felmentés, illetve az eljárás megszüntetés esetén azt a költséget is, amely annak
kapcsán merült fel, hogy a vádlott hallássérült, beszédfogyatékos, vak, siketvak, illetve a magyar
nyelvet nem ismeri.
A Be. 339. § (3) bekezdésének mintájára került be a magánvádas eljárásba az a rendelkezés,
amelynek értelmében, ha a bíróság a vádlottat a kóros elmeállapot miatti felmentés kivételével
felmentette, vagy vele szemben az eljárást vádejtés miatt szüntetette meg, a magánvádló a
566
jogszabályban meghatározott mértékben köteles megtéríteni a vádlott meghatalmazott védőjének
azon díját és költségét, amely a magánvádas eljárásban keletkezett. Ezzel kapcsolatban az merült fel
problémaként, hogy a Be. ezt a megtérítési kötelezettséget csak közvádas ügyekben biztosítja,
magánvádas (és pótmagánvádas) eljárásban nem. Így közvádas ügyekben vagy pótmagánvádas,
illetve magánvádas eljárásban felmentett vagy a megszüntetett eljárásokban szereplő vádlott
meghatalmazott védője költségének és díjának megtérítésében különbség van. Ez a jogalkalmazás
során rendszeresen kezelhetetlen helyzeteket eredményez. A módosítás ennek a jogilag rendezetlen
helyzetnek a kezelésére teremt megoldást. Így ugyanolyan rend szerint kell megtéríteni a
költségeket és a díjat a közvádas és a pótmagánvádas, illetve a magánvádas eljárásokban is. Előbbi
esetben az állam, utóbbi esetben értelemszerűen a pótmagánvádlót, illetve a magánvádlót terheli a
megtérítés kötelezettsége. Ki kell emelni, hogy a magánvádas (és a pótmagánvádas) eljárásban a
vádlott költségeinek utólagos megtérítéséről a szöveg nem szól, azt ugyanis (mivel bűnügyi költség)
a magánvádló felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén a bűnügyi költségek keretében viseli.
A 783-786. §-hoz
Az új törvény a hatályos szabályozástól eltérően nem csak a perújításra, hanem a felülvizsgálati
eljárásra, a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatra, a jogegységi eljárásra és az
egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra vonatkozóan is megállapít eltérő szabályokat. A bíróság a
perújítás kapcsán is vizsgálja, hogy az érintett bűncselekmény nem közvádra üldözendő-e. Ha az
ügyészség a vád képviseletét átvette, közvádra üldözendő bűncselekmény miatt perújítási
nyomozást rendelhet el.
A Javaslat fenntartja a hatályos törvényi szabályozást, amely szerint a magánvádló felülvizsgálati
indítványt nem terjeszthet elő.
A magánvádló a vádlottat nem állíthatja bíróság elé, a vádlottal nem köthet egyezséget, a
büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás lefolytatását, a távollévő terhelttel szembeni, illetve a
külföldön tartózkodó terhelt távollétében történő bírósági eljárást, illetve a különleges eljárások
lefolytatását nem indítványozhatja.
CV. Fejezet
Pótmagánvádas eljárás
A pótmagánvád hatályos szabályozásának legszembetűnőbb vonása az, hogy a jogintézményre
vonatkozó rendelkezéseket nem a Be. azonos fejezetén belül, hanem különböző fejezeteiben
találjuk. Ez nem célszerű szabályozási mód, ezért indokolt volt a törvényben jelenleg szétszórtan
elhelyezkedő rendelkezéseknek egy helyen történő szabályozása. A jelenlegi megoldás ugyanis
megnehezíti a szabályozás áttekinthetőségét, átláthatóságát. A Javaslat így nemcsak, hogy külön
fejezetben, de a magánvádas eljáráshoz hasonlóan külön eljárásként szabályozza a pótmagánvádas
eljárás teljes folyamatát.
A 787. §-hoz
Az új szabályok értelmében a sértett a törvényben meghatározottak szerint feljelentés elutasítása,
eljárás megszüntetése és vádejtés esetén léphet fel pótmagánvádlóként. A hatályos szabályozásban
szereplő további két eset, vagyis a vádemelés részbeni mellőzése, és az, ha az ügyész a tárgyaláson
a vádat azért ejtette el, mert megítélése szerint a bűncselekmény nem közvádra üldözendő, az új
törvényben a pótmagánvádlói fellépés önálló eseteiként már nem szerepel. A vádemelés részbeni
mellőzése a nyomozás részbeni mellőzésének megfelelő eljárás megszüntetési okként marad fenn,
az az eset pedig, hogy közvádra üldözendő bűncselekmény nem állapítható meg, egyrészt eljárás
megszüntetési okként, másrészt a vádejtés egyik okaként kerül szabályozásra.
567
A Javaslat azt is összegyűjtve, egy helyen szabályozza, hogy pótmagánvádlóként történő
fellépésnek mely esetekben nincs helye. Ezek közül kiemelendő, hogy a magánvádas eljárásban
foglaltakhoz hasonlóan pótmagánvádas eljárásnak sincs helye, ha a feljelentett vagy a terhelt
fiatalkorú vagy katona. Az okok hasonlóak, mint a magánvádas eljárásnál, vagyis a pótmagánvád
intézménye nem egyeztethető össze sem a fiatalkorúak elleni, sem a katonai büntetőeljárás
jellegével. A sértettől ugyanis nem várható el, hogy a vád képviselete során figyelembe vegye a
fiatalkorú terhelt életkori sajátosságait, előmozdítsa a fiatalkorú nevelését, testi, értelmi, erkölcsi és
érzelmi fejlődését, vagy, hogy a katonai büntetőeljárás sajátosságait szem előtt tartsa.
A hatályos szabályozáshoz képest az új törvény csak a gyermekkor és a kóros elmeállapot kapcsán
tartja fenn a pótmagánvádlóként történő fellépés tilalmát, ellenben az elkövető halálára történő
utalást elhagyja a szövegből. Ennek a tilalomnak a fenntartása fölösleges, hiszen büntethetőséget
megszüntető ok miatt a feljelentés elutasítása, illetve az eljárás megszüntetés esetén a törvény
egyébként sem engedi meg a pótmagánvádlókénti fellépést.
A sértett fogalma a hatályos szabályozáshoz képest kiegészül a közvetlenségre történő utalással. A
sértetti fogalom és a pótmagánvádlókénti fellépés közötti szoros kapcsolatra tekintettel a Javaslat
kizárja a pótmagánvádlóként történő fellépés lehetőségét, ha a bűncselekmény a sértett jogát vagy a
jogos érdekét közvetlenül nem sértette vagy veszélyeztette.
A 42/2005. (XI. 14.) AB határozatra, a Kúria 4/2015. számú BJE határozatára figyelemmel,
valamint a büntetőeljárásban az állam oldalán történő fellépés egységes szabályozása érdekében a
Javaslat átfogóan rendezi a költségvetést károsító bűncselekmények, valamint az állam sérelmére
elkövetett más bűncselekmények esetén a sértetti érdekek képviseletének kérdését. Az
Alkotmánybíróság 42/2005. (XI. 14.) AB határozatában megállapította, hogy állami szerv (legyen
az közhatalommal rendelkező szerv, vagy akár állami vállalat, egyéb állami gazdálkodó szerv vagy
költségvetési szerv) pótmagánvádlóként nem léphet fel a büntetőeljárásokban. A pótmagánvád
intézményére irányadó alkotmányos követelmény ugyanis, hogy közhatalmi funkcióval rendelkező
egyetlen állami szervezet se vehesse át az ügyészségtől a vádemelés és vádképviselet közhatalmi
jogkörét. Erre tekintettel a Javaslat egyértelműen úgy fogalmaz, hogy pótmagánvádlóként történő
fellépésnek nincs helye, ha a sértett az állam vagy közhatalmat gyakorló szerv.
Pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye, ha a bűncselekmény elkövetésével fedett
nyomozó, a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv tagja vagy ilyen szervvel titkosan
együttműködő személy gyanúsítható megalapozottan, és az ügyészség a feljelentést elutasította
vagy az eljárást megszüntette, hiszen ilyen esetekben a bűnüldözési, nemzetbiztonsági érdek
jelentősebb, mint az adott személy büntetőjogi felelősségre vonásához fűződő érdek. Ugyanígy, ha
a gyanúsított az ügy, illetve más büntetőügy felderítéséhez, bizonyításához hozzájárulva olyan
mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési
érdek jelentősebb, mint az adott személy büntetőjogi felelősségre vonásához fűződő érdek, akkor a
Javaslat kizárja, hogy a sértett pótmagánvádlóként lépjen fel.
A Javaslat értelmében a sértett pótmagánvádlóként léphet fel a 398. § (2) bekezdésének e) pontja
esetében, vagyis akkor, ha az ügyészség megszünteti az olyan bűncselekmény miatt indított
büntetőeljárást, amelynek az elkövetett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett az elkövető
felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége. Ugyanakkor, ha az ügyészség egyezség
keretében állapodik meg a terhelttel ugyanerről, akkor a Javaslat kizárja a pótmagánvádlóként
történő fellépés lehetőségét. Ennek indoka, hogy egyezség esetében egy már „lezárt jogviszonyt”
írna felül a pótmagánvádlókénti fellépés, ami megengedhetetlen. Az egyezség keretében
megállapodás születik a bűnösség beismeréséről és annak következményeiről. Az egyezség
maradéktalan érvényesülése így a jogbiztonság érdekében is szükséges, és bűnüldözési érdek is, ami
megelőzi a sértett pótmagánvádlóként történő fellépéséhez kapcsolódó érdeket.
A 788. §-hoz
568
A pótmagánvádas eljárásban a sértett kötelező jogi képviselete megteremtésének alapvető oka az
volt, hogy a törvény elejét vegye a pótmagánvádló alaptalan fellépésének. Mind a vádindítvány
megszerkesztéséhez, mind a vád képviseletének hatékony ellátásához ugyanis szaktudás szükséges.
Ezért tartja fenn az új törvény a hatályos Be. szabályozását a kötelező jogi képviselettel
kapcsolatban. A hatályos megoldáshoz képest azonban eltérést jelent, hogy a jogi képviselet akkor
is kötelező, ha a sértett jogi szakvizsgával rendelkezik. Ezzel egyrészt tovább növelhető a
pótmagánvádas eljárások eredményessége (amely értelemszerűen a pótmagánvádlóként fellépő
sértett érdeke), másrészt kiküszöbölhető az a hatályos szabályozással kapcsolatban fennálló
probléma is, amely szerint a bíróság a jogi szakvizsgával rendelkező pótmagánvádló tárgyaláson
való megjelenésének biztosításához nem rendelkezik megfelelő „kényszerítő” eszközökkel. A
pótmagánvádlót a hatályos rendelkezések szerint a tárgyalásról értesíteni kell, részvétele nem
kötelező; a jogi képviselőt a bíróság viszont idézi. A bíró persze dönthet úgy, hogy az önmagát
képviselő pótmagánvádlót a tárgyalásra idézi. A hatályos rendelkezések azonban nem adnak
megfelelő eszközt a bíróság kezébe arra az esetre, ha a pótmagánvádló az ilyen idézésnek nem tesz
eleget. A bíróság ugyanis csak a pótmagánvádló jogi képviselőjével szemben szabhat ki
rendbírságot, a pótmagánvádlóval szemben nem. A jogi szakvizsgával rendelkező pótmagánvádló
mulasztása így nem szankcionálható, akkor sem, ha idézést kap a tárgyalásra. Ez viszont azt is
eredményezheti, hogy a vádlott a pótmagánvádló tetszésétől függő ideig állhat egy olyan
büntetőeljárás hatálya alatt, amelynek lefolytatását az ügyészség korábban nem találta indokoltnak.
Ez ellentmond a tisztességes eljárás követelményének is.
Az új szabályok szerint a közvádas eljárásban a sértett a polgári jogi igényt az elsőfokú bíróságnál a
tárgyalás előkészítése során, de legkésőbb azon tárgyalási határnapon terjesztheti elő, amelyen jelen
volt, vagy jelen lehetett. Ezzel a Javaslat elősegíti, hogy a polgári jogi igény miatt a büntetőjogi
felelősség elbírálásának időszerűsége nem kerül hátrányba. A törvény ennek megfelelően
rendelkezik arról, hogy a pótmagánvádas eljárásban a sértett a polgári jogi igényét legkésőbb a
vádindítványban terjesztheti elő.
A pótmagánvádas eljárás sajátossága, hogy abban nincs helye a közvetítői eljárásra vonatkozó
rendelkezések alkalmazásának. A közvetítői eljárás célja, hogy a bíróságtól és az ügyészségtől
független harmadik személy bevonásával a sértett és a terhelt között írásbeli megállapodás jöjjön
létre. Ennek értelmében az ügyész, illetve a bíróság nem vesz részt a sértett és a terhelt közötti
konfliktus közvetítői eljárással történő rendezésében, az kizárólag a sértett és a terhelt, illetve a
közvetítő személyére tartozik. Ebből következik, hogy ha a sértett a büntetőeljárásban
pótmagánvádlóként vádlói jogokat is gyakorol, akkor egyidejűleg közvetítői eljárás alanya nem
lehet. Pótmagánvád esetén a sértett szándéka arra irányul, hogy az ügyben a bíróság hozzon érdemi,
a terhelt bűnösségét megállapító döntést. Erre tekintettel rendelkezik úgy a törvény, hogy a
pótmagánvádas eljárásban közvetítői eljárásnak csak akkor van helye, ha az ügyészség a vád
képviseletét átvette.
A 789. §-hoz
A Javaslat a magánvádas eljáráshoz hasonlóan arról rendelkezik, hogy az ügyészség a vád
képviseletét a pótmagánvádlótól az eljárásban egy alkalommal veheti át. Ha az ügyészség a vád
képviseletét átvette, a pótmagánvádlót a továbbiakban a sértett jogai illetik, és a sértett
kötelezettségei terhelik, vádlói jogokat nem gyakorolhat. Azonban ekkor is a sértett marad az „ügy
ura”, hiszen a vádat bármikor ejtheti. Ha az ügyészség a vád képviseletét átvette, a vádat nem
ejtheti, de a vád képviseletétől elállhat. Ebben az esetben a sértett ismételten pótmagánvádlóként
léphet fel. Tekintettel arra, hogy a vádképviselet átvételével a pótmagánvádló csupán a sértetti
jogokat gyakorolhatja, vádlói minőségben nem járhat el, ezért méltánytalan helyzetet eredményezne
számára, ha az ügyész a tárgyalásról távol maradna. Ezért a Javaslat rögzíti, hogy ha az ügyészség a
vád képviseletét átvette, de az ügyész a tárgyaláson nem jelent meg, úgy kell tekinteni, hogy a vád
képviseletétől elállt.
569
A 790-795. §-hoz
A Javaslat elkülönítve szabályozza a pótmagánvádlóként történő fellépést a feljelentés elutasítása és
az eljárás megszüntetése, valamint a vádejtés esetén. A feljelentés elutasítása és az eljárás
megszüntetése esetén a pótmagánvádlóként történő fellépés feltétele, hogy a feljelentést
meghatározott okból elutasító, az eljárást meghatározott okból megszüntető határozat ellen a sértett
panasszal él, azt az ügyészség elutasítja, továbbá, hogy a pótmagánvádlóként történő fellépést
kizáró ok nem állapítható meg. A feljelentés elutasításának és az eljárás megszüntetésének azon
okai, amely megalapozhatják a pótmagánvádló fellépését, néhány eltéréssel követik a hatályos
szabályozást. Az említett okok mindegyikének megállapítása mérlegelést igényel, az ilyen
esetekben ezért indokolt a sértettnek megadni azt a lehetőséget, hogy a nyomozó hatóság, illetve az
ügyészség döntése ellenére a bíróság előtt kísérelje meg jogainak érvényesítését. Ezen
gondolatmenetet követve a Javaslat a feljelentés elutasításának okai közül a „bűncselekmény
gyanúja hiányzik” esetet is a pótmagánvádlói fellépést megalapozó esetek közé sorolja.
Mind a feljelentés elutasításának, mind az eljárás megszüntetésének sajátos esetét jelenti az, ha a
cselekményről kiderül, hogy nem közvádra üldözendő bűncselekmény. A hatályos szabályozás
szerint ezek az esetek a pótmagánvádlói fellépés külön kategóriáját jelentik, az új szabályok
értelmében azonban beleolvadnak a feljelentés elutasításába, az eljárás megszüntetésébe és a
vádejtésbe. Ezek az esetek azért is sajátosak, mert azok kapcsán a pótmagánvádlóként és a
magánvádlóként történő fellépés kollíziója figyelhető meg. Az új szabályozás lehetővé teszi, hogy
ha a cselekmény nem közvádra üldözendő bűncselekmény, a sértett válasszon, a továbbiakban
magánvádlóként vagy pótmagánvádlóként kívánja a vádat képviselni. Az erre vonatkozó
részletszabályokat a feljelentés elutasítására, az eljárás megszüntetésére és a vádejtésre vonatkozó
általános rendelkezések tartalmazzák.
Az új szabályok értelmében a sértett a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmét a panaszt
elutasító határozat közlésétől számított egy hónapon belül terjesztheti elő. A hatályos törvény nem
ír elő határidőt, csak arra utal, hogy a kérelem előterjesztése esetén a pótmagánvádlókénti fellépésre
vonatkozó határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a személyes költségmentességre
vonatkozó kérelem tárgyában jogerős határozatot hoztak [lásd pl. a hatályos Be. 312. § (4)
bekezdését]. Mivel a joghézag az eljárás jelentős elhúzódását eredményezheti, indokolt volt a
költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelemre vonatkozóan határidőt illeszteni az új
törvénybe.
A feljelentés elutasítása és az eljárás megszüntetése esetén a hatályos szabályozásnak megfelelően a
sértettnek vádindítványt kell benyújtania a panaszt elutasító ügyészségnél. A vádindítványt a jogi
képviselőnek is el kell látnia aláírásával. Ennek a rendelkezésnek az előírása a minden esetben
kötelező jogi képviselet bevezetésével függ össze, és kapcsolódik ahhoz is, hogy a jogi
képviselőnek már a vádindítvány megfogalmazásakor rendelkezésre kell állnia.
A Javaslat rögzíti, hogy vádindítvány benyújtása esetén a 21. § (3) bekezdés b) pontja nem
alkalmazható. A magánvádas eljárásban írtakhoz hasonlóan, a sértett lakóhelye szerinti bíróság
illetékessége kizárásának a pótmagánvádas eljárásban is célszerűségi okai vannak. A rendelkezés
értelmében a tilalom csak arra az esetre vonatkozik, ha a sértett a feljelentés elutasítása vagy az
eljárás megszüntetése esetén vádindítványt nyújt be, vagyis, ha a pótmagánvádas eljárás alapjául
szolgáló ügy még nem járt a bíróság előtt. A rendelkezés azonban nem akadályozza azt (mivel ilyen
esetekben a sértettnek nem kell vádindítványt benyújtania), hogy ha az adott ügyben a
pótmagánvádló az ügyészség vádejtése miatt lép fel, akkor az ügyben addig eljárt bíróság előtt
folytatódjon az eljárás, akkor is, ha az a sértett lakóhelye szerint illetékes bíróság.
A vádindítvány elutasításának okai alapvetően követik a hatályos szabályozást, az új törvény
azonban külön elutasítási okként szerepelteti azt az estet, ha a törvény alapján pótmagánvádlóként
történő fellépésnek nincs helye. Ez magában foglalja mindazokat az eseteket, amikor a
570
pótmagánvádlókénti fellépés valamely törvényben meghatározott feltétele nem teljesül (pl. ha a
terhelt gyermekkorú vagy kóros elmeállapotú, fiatalkorú vagy katona; ha a feljelentés elutasításakor
vagy az eljárás megszüntetésekor a sértett nem merítette ki panaszjogát, stb.).
Problémát jelent, ha a vádindítványban olyan személy van megjelölve, akivel kapcsolatban
felmerül, hogy mentességet élvező személy, de akinek a mentessége nincs felfüggesztve. Ez a
feljelentés elutasítása és az eljárás megszüntetése esetében merülhet fel. Ekkor a bíróságnak először
azt kell vizsgálnia, hogy a vádindítvány elutasításának egyéb esetei fennállnak-e. Ha egyéb ilyen ok
nem állapítható meg, a bíróság az eljárás felfüggesztése nélkül indítványozza a mentesség
felfüggesztésére jogosult döntését. Ebben az esetben az eljárás felfüggesztéséről ugyanis nem
beszélhetünk, hiszen az eljárás a vádindítvány elfogadásával indulhatna meg, aminek azonban a
mentelmi jog akadályát képezi, következésképpen nincs is mit felfüggeszteni. Addig, amíg az arra
jogosult meg nem hozza a felfüggesztés kérdésében a döntését, a bíróság sem tud a vádindítvány
kérdésében dönteni (ez egy kvázi „függő állapot”). Ha a jogosult végül felfüggeszti a mentességet, a
bíróság a vádindítványt elfogadja. Ellenkező esetben a vádindítványt el kell utasítani. A hatályos
szabályok szerint azonban nem szerepel olyan elutasítási ok a Be.-ben, amelybe a mentesség
beilleszthető lenne. Így indokolt volt e) pontként erre vonatkozóan új rendelkezést elhelyezni a
szövegben.
Újdonságot jelent az a rendelkezés is, amelynek értelmében a sértettnek 15 napja van, hogy a
vádindítványt ismételten benyújtsa, ha azt a bíróság a jogi képviselő hiánya vagy a vádindítvány
hiányossága miatt utasította el, és az elutasítás oka már nem áll fenn.
Ha a bíróság a vádindítványt elfogadja, a sértett attól fogva pótmagánvádlóként léphet fel. Erről a
bíróság haladéktalanul tájékoztatja a sértettet, továbbá a vádindítvány megküldésével a terheltet és a
védőt is. Új szabályként jelenik meg a szövegben a vádindítvány lefordítására vonatkozó
rendelkezés, ha a terhelt az eljárásban nem a magyar nyelvet használta.
A 796-800. §-hoz
Ha az ügyészség a vádat ejtette, a sértett pótmagánvádlóként akkor léphet fel, ha a törvényben
foglalt kizáró okok egyike sem áll fenn. Ebben az esetben a sértetti panaszjog gyakorlása
értelemszerűen nem jön figyelembe. Az ügyészség vádejtése esetén a sértett az ügyészség erre
vonatkozó nyilatkozatának kézhezvételétől számított 15 napon belül léphet fel pótmagánvádlóként,
azzal, hogy a bíróságnál bejelenteni a vád további képviseletére vonatkozó szándékát. Az új törvény
értelmében tehát vádejtés esetén nem kell vádindítványt előterjeszteni, ami az eljárás jelentős
egyszerűsítését és gyorsítását jelenti. A pótmagánvádló által képviselendő vád ugyanis nem más,
mint amit az ügyész ejtett. Ebben az esetben a pótmagánvádlókénti fellépésre lényegesen rövidebb
határidő előírása is megfelelő. A 15 nap ugyanis csak arra szolgál, hogy a sértett megfontolhassa a
vád képviseletének átvételét és gondoskodni tudjon jogi képviseletről. A határidő számításánál
ebben az esetben is figyelembe kell venni a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelem
előterjesztése esetén a kérelem elbírálásig eltelt időt.
Ha a bíróság a vád további képviseletére vonatkozó bejelentést elfogadja, tájékoztatja a sértettet,
hogy a továbbiakban pótmagánvádlóként léphet fel. Ha az eljárásban pótmagánvádló lép fel, a
tárgyalást folytatni kell, és alkalmazni kell a tárgyalás folytonosságára vonatkozó szabályokat.
Az új törvény a hatályos szabályozással ellentétben nemcsak arra az estre utal, hogy a sértett
hogyan léphet fel, ha a büntetőeljárás több bűncselekmény miatt folyik, és az ügyészség a vádat
ezen ügyek valamelyikében ejti, hanem arra is, ha a büntetőeljárás ugyanazon bűncselekmény miatt
több terhelttel szemben folyik, és az ügyészség a vádat a terheltek valamelyikével kapcsolatban ejti.
A két esetre az új törvény ugyanazokat a szabályokat rendeli alkalmazni: a sértett
pótmagánvádlóként akkor léphet fel, ha az az ügy, amelyben a vádat az ügyészség ejtette,
571
elkülöníthető. Az új törvény egyértelműen rögzíti, hogy a bíróság először a sértett bejelentésének
elfogadhatóságát vizsgálja. Ha a bejelentés elfogadható, akkor az ügyet elkülöníti.
A 801. §-hoz
Előkészítő ülés megtartásának a pótmagánvádas eljárásban is helye van. Az előkészítő ülésre
vonatkozó általános szabályok értelmében azon az ügyész és a vádlott jelenléte kötelező. Mivel
pótmagánvádas eljárásban a vádló jogait a pótmagánvádló gyakorolja, az új szöveg egyértelműen
rögzíti a pótmagánvádló és a jogi képviselő kötelező részvételét. A törvény tételesen rendelkezik a
pótmagánvádló és a jogi képviselő előkészítő ülésről történő távolmaradásának következményeiről
is. A jogi képviselő ilyen esetben - megfelelő kimentés hiányban - rendbírsággal sújthatja, továbbá
az ülés nem tartható meg. Ha pedig az előkészítő ülésen sem a pótmagánvádló, sem jogi képviselője
nem jelenik meg, megfelelő kimentés hiányában úgy kell tekinteni, hogy a pótmagánvádló a vádat
ejtette.
A 802-808. §
A pótmagánvádló és jogi képviselője, ahogy az előkészítő ülésen, úgy a tárgyaláson is köteles részt
venni. Az eljárás ugyanis - a feljelentés elutasítása, az eljárás megszüntetése vagy a vádejtés után -
a pótmagánvádló „kívánságára” folyatódik. Indokolt tehát a pótmagánvádló részvételét a
tárgyaláson megkövetelni. A pótmagánvádló és a jogi képviselő mulasztása ugyanazokat a
következményeket vonja maga után, mint az előkészítő ülés során.
A törvény rendelkezik a pótmagánvádló és a jogi képviselő rendzavarása esetén felmerülő
következményekről. A pótmagánvádló - kötelező részvétele okán - a tárgyalásról ismételt vagy
súlyos rendzavarása esetén sem utasítható ki. Ellenben, ha a rendzavarással nem hagy fel, és ezzel
lehetetlenné teszi a tárgyalás folytatását, úgy kell tekinteni, hogy a vádat ejtette. Ugyanígy a jogi
képviselő sem utasítható ki a tárgyalásról még súlyos rendzavarás esetén sem. Ha azonban a
rendzavarással nem hagy fel, a bíróság a tárgyalást megszakítja, és felhívja a pótmagánvádlót, hogy
más jogi képviselő részvételéről gondoskodjon. Ha ez nyomban nem lehetséges, a bíróság a
tárgyalást a rendzavaró jogi képviselő költségére elnapolja.
A Javaslat a magánvádas eljáráshoz hasonlóan kimondja, hogy a folyamatban lévő pótmagánvádas
ügyhöz más pótmagánvádas ügyet nem lehet egyesíteni. Ez azt jelenti, hogy ugyanabban az ügyben
több pótmagánvádló nem léphet fel. Ennek oka, hogy a több pótmagánvádló fellépése komoly
problémákat okozhat. Pl. előfordulhat, hogy az egyik pótmagánvádló ejti a vádat, amelynek
következtében a bíróság az eljárást megszünteti, azonban a határozat ellen egy másik
pótmagánvádló fellebbezést jelent be. A vádejtésre tekintettel a másodfokú bíróságnak helyben
kellene hagynia az eljárást megszüntető határozatot. A jogorvoslat tehát semmiképpen nem vezethet
eredményre. Előfordulhat az is, hogy valamelyik pótmagánvádló indítványára a másodfokú bíróság
az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti. Így akár az is
megtörténhet, hogy a vádképviseletre jogosult pótmagánvádló fellebbezése ellenére a másodfokú
bíróságnak meg kell szüntetnie az eljárást egy másik pótmagánvádló indítványára. A probléma
kiküszöbölése érdekében a Javaslat kimondja, hogy a vádindítvány vagy az írásbeli bejelentés
bíróság általi elfogadását követően a folyamatban lévő pótmagánvádas ügyhöz más pótmagánvádas
ügyet nem lehet egyesíteni.
Mivel pótmagánvádas eljárásban a pótmagánvádló az „ügy ura”, a vádat kívánsága szerint bármikor
ejtheti. Ennek indokait nem köteles közölni. Vádejtés esetén a bíróság az eljárást megszünteti.
Abban az esetben, ha az ügyészség a vád képviseletét átvette, a pótmagánvádló a továbbiakban
kizárólag sértettként járhat el, a sértett jogait gyakorolhatja, a sértett kötelezettségeit kell
teljesítenie. Ha az ügyészség a vád képviseletétől elállt, a vádat ismét a pótmagánvádló képviseli.
572
Az új szöveg egyértelműen rögzíti, hogy - az ügyészséghez hasonlóan - a tárgyalás vezetése és
rendjének fenntartása körében hozott határozat kivételével a határozatot közölni kell a
pótmagánvádlóval. Az ügyészség részére pótmagánvádas eljárásban az ügydöntő határozatot akkor
kell kézbesíteni, ha a vád képviseletét átvette.
A 809-812. §-hoz
A Javaslat a hatályos törvénnyel megegyezően fenntartja a pótmagánvádló fellebbezési jogát,
amellyel az új törvény a pótmagánvádló hozzájárulásával a jogi képviselőt önállóan is felruházza. A
kötelező jogi képviseletre tekintettel a jogi képviselőt ugyanis nem indokolt attól elzárni, hogy a
pótmagánvádlóval egyeztetve önállóan jelentsen be fellebbezést. A fellebbezést a
pótmagánvádlónak írásban indokolnia kell.
Az elsőfokú eljáráshoz hasonlóan a pótmagánvádló és a jogi képviselő a másodfokú és a
harmadfokú eljárásban is köteles a tárgyaláson, illetve a nyilvános ülésen jelen lenni. A szöveg azt
is egyértelműen rögzíti, hogy, ha a pótmagánvádló az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a
vádlott terhére nem jelentett be fellebbezést, a másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen csak a
vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése miatt fellebbezhet.
A 813. §-hoz
A Javaslat a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket igyekszik jobban áttekinthetővé,
egyértelművé tenni. A pótmagánvádas eljárásban a pótmagánvádló akkor viseli a bűnügyi költséget,
ha a bíróság a vádlottat felmentette vagy az eljárást megszüntette. Ez a kötelezettség a
pótmagánvádlót a 145. §-ban foglalt valamennyi, a pótmagánvádló fellépése után keletkezett
bűnügyi költség kapcsán terheli. A Javaslat értelmében a pótmagánvádlónak kell megfizetni
felmentés, illetve az eljárás megszüntetése esetén azt a költséget is, amely a pótmagánvádló
fellépése után annak kapcsán merült fel, hogy a vádlott hallássérült, beszédfogyatékos, vak,
siketvak, illetve a magyar nyelvet nem ismeri.
A hatályos Be. 344. § (4) bekezdésének mintájára került be a pótmagánvádas eljárásba az a
rendelkezés, amelynek értelmében, ha a bíróság a vádlottat a kóros elmeállapot miatti felmentés
kivételével felmentette, vagy vele szemben az eljárást vádejtés miatt szüntette meg, a
pótmagánvádló a jogszabályban meghatározott mértékben köteles megtéríteni a vádlott
meghatalmazott védőjének azon díját és költségét, amely a pótmagánvádas eljárásban, vagyis a
pótmagánvádló fellépése után keletkezett.
A 814-817. §-hoz
Az új törvény a perújításra, a felülvizsgálati eljárásra, a törvényesség érdekében bejelentett
jogorvoslatra, a jogegységi eljárásra és az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra vonatkozóan is
megállapít eltérő szabályokat. A Javaslat fenntartja a hatályos törvényi szabályozást, amely szerint a
pótmagánvádló felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő.
A pótmagánvádló a vádlottat nem állíthatja bíróság elé, a büntetővégzés meghozatalára irányuló
eljárás lefolytatását, a távollévő terhelttel szembeni, illetve a külföldön tartózkodó terhelt
távollétében történő bírósági eljárást, illetve a különleges eljárások lefolytatását nem
indítványozhatja.
CVI. Fejezet
Eljárás vagyon vagy dolog elvonása, adat hozzáférhetetlenné tétele érdekében
A 818. §-hoz
573
Vagyon vagy dolog elvonása, adat hozzáférhetetlenné tétele érdekében külön eljárás lefolytatására
akkor kerül sor, ha egyes büntetőjogi intézkedések az általános eljárásban különféle eljárási
akadályok miatt nem alkalmazhatók, vagy az eljárás befejezéséig nem voltak alkalmazhatók,
ugyanakkor a jogellenes állapot megszüntetése érdekében a büntetőjogi intézkedés alkalmazása
nem mellőzhető.
A Javaslat e Fejezet alatt külön eljárásként szabályoz három ügycsoportot:
1.	a korábbi különleges eljárásként szereplő elkobzásra, vagyonelkobzásra, elektronikus adat
végleges hozzáférhetetlenné tételére, vagy a lefoglalt dolog állami tulajdonba vételére
irányuló eljárást;
2.	a bíróság jogerős ügydöntő határozatát követő vagyon-visszaszerzési eljárást; valamint
3.	azt az esetet, ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatát követően újabb olyan elkobzás,
vagyonelkobzás alá eső dolog és vagyon elvonásának a szükségessége, illetve olyan adat
végleges hozzáférhetetlenné tételének szükségessége merül fel, amelyről a bíróság jogerős
ügydöntő határozatában nem rendelkezett, e rendelkezésének elmaradása azonban nem a
bíróság törvénysértésére vezethető vissza.
A 819. §-hoz
A Javaslat az egyes ügycsoportok szerint szabályozza az eljárás feltételeit.
Az első ügycsoportban akkor kerülhet sor a külön eljárás lefolytatására, ha a szükséges
intézkedések - az elkobzás, a vagyonelkobzás, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné
tétele vagy a lefoglalt dolog állami tulajdonba vétele - valamely eljárási akadály miatt általános
eljárás lefolytatása útján nem elérhetők. Ezek az intézkedések egyaránt feltételezik a
bűncselekmény gyanújának meglétét, de a Javaslat az egyértelműség érdekében kimondottan
kizárja jelen eljárás megindítását akkor, ha a fenti intézkedések bűncselekmény hiánya miatt nem
lennének alkalmazhatók.
A második ügycsoportban a bíróság jogerős ügydöntő határozatát követő vagyon-visszaszerzés
alapja olyan vagyonelkobzást kimondó rendelkezés, amelynek végrehajtása az alapügyben
biztosított vagyon hiányában nem lehetséges. A végrehajtási szabályok szerint a vagyonelkobzással
mint végrehajtandó követeléssel együtt évül el a végrehajtási jog, ezért az igény a kötelmek
elévülésére irányadó polgári jogi szabályok alapján öt év elteltével elévül, ezen túl a Javaslat szerint
vagyonelkobzás követelés végrehajtása érdekében sincs helye eljárásnak.
A harmadik ügycsoportra nézve az eljárás alapja, hogy az elkobzás, vagyonelkobzás vagy az
elektronikus adat hozzáférhetetlenné tétele az alapügy jogerős lezárását követően válik szükségessé.
Nem kerülhet sor a vagyonelvonásra irányuló eljárásra, ha annak oka az alapügyben meghozott
ügydöntő határozat hibája vagy hiányossága, ez esetben egyszerűsített felülvizsgálatnak van helye.
A 820. §-hoz
Annak érdekében, hogy a külön eljárás három tárgykörében megjelölt bírósági döntés előkészíthető
legyen, az ügyészség és a nyomozó hatóság vagyonkutatást rendelhet el. Nincs szükség ezen
speciális nyomozásra akkor, ha a döntéshez szükséges adatok rendelkezésre állnak, ilyenkor
ugyanis a közvetlen bírósághoz fordulás lehetősége adott.
Vagyon-visszaszerzési célból a jogerős bírósági határozatot követő vagyonkutatás különös feltétele,
ha a vagyonelkobzást - mert a vagyon nem volt fellelhető - pénzösszegben kifejezve állapította
meg a bíróság, és ennek végrehajtása nem vezetett eredményre.
Az utólagos intézkedés érdekében vagyonkutatásra jogalapot teremt az is, ha utóbb felmerülő dolog,
vagyon vagy elektronikus adat hatósági elvonása vagy hozzáférhetetlenné tétele szükséges.
574
Főszabály szerint a nyomozás szabályai érvényesülnek a vagyonkutatás során, ezen szabályok
irányadók a nyomozó hatóság, a nyomozó hatóság vagyon-visszaszerzési szerve és az ügyészség
kapcsolatára. A Javaslat szükségszerű eltéréseket is megfogalmaz az általános eljáráshoz képest:
meghatározza azokat a szűkített eszközöket, amelyek a vagyonkutatás során igénybe vehetők;
rögzíti, hogy a vizsgálat szabályai nem az egyébként hiányzó gyanúsítotti belépéssel, hanem a
külön eljárás során alkalmazott vagyoni jellegű kényszerintézkedéstől alkalmazandók.
A 821. §-hoz
A vagyonkutatást a nyomozásnál szűkebb határidőn belül kell lefolytatni, arra csak a vizsgálati szak
-	a külön eljárásban meg nem hosszabbítható, kétéves - határideje irányadó.
A Javaslat meghatározza az eljárás megszüntetésének jogcímeit. Eszerint - ami a vagyonkutatás
elrendelésének is akadálya - ha a cél elérése nem várható vagy kizárt, továbbá ha a vagyonkutatás
határideje lejárt, meg kell szüntetni az eljárást.
A 822. §-hoz
Amennyiben a vagyonkutatás adatai alapján vagy egyébként a rendelkezése álló adatok szerint a
bíróság döntésének van helye, arra az ügyészség a Javaslatban meghatározott tartalommal
indítványt tesz.
A 823. §-hoz
A Javaslat a bíróság eljárására kisegítő illetékességi okot is megfogalmaz, eszerint a külön eljárásra
okot adó körülmény hatósági észlelése szerint illetékes bíróság is eljárhat.
A bíróság főszabály szerint az ügyiratok alapján dönt, de amennyiben további bizonyítás szüksége
merül fel, úgy egyszerűsített szabályok szerint tárgyalást tart.
A 824-825. §-hoz
A bíróság, ha alaposnak tartja az indítványt, többféle döntést hozhat: egyrészt elrendelheti az
indítványozott elkobzást, a vagyonelkobzást, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné
tételét, vagy azt, hogy a lefoglalt dolog az állam tulajdonába kerül; másrészt ha a jogerős ügydöntő
határozat meghozatalát követően a vagyon visszaszerzése érdekében indult eljárás, úgy arról hoz
döntést, hogy a vagyonkutatás eredményeként felkutatott vagyon az a vagyon, amely a jogerős
ügydöntő határozattal elrendelt vagyonelkobzás hatálya alá tartozik.
A bíróság végzése ellen a Javaslat a bíróság eljárásának formájától függően a büntetővégzésre
irányadó eljárásnak megfelelő szabályokat, illetve az általános szabályokat írja elő. Nem
fellebbezést, hanem tárgyalás tartásának indítványozását teszi lehetővé abban az esetben, ha a
bíróság az ügyiratok alapján döntött. Egyéb esetben, ha a bíróság tárgyalást tartott, úgy az általános
szabályok szerint végzése fellebbezéssel támadható.
A 826. §-hoz
A Javaslat alapján a terhelt csak akkor kötelezhető a bűnügyi költség viselésére, ha az eljárásra a
jogerős ügydöntő határozat meghozatalát követő vagyon-visszaszerzés vagy elkobzás,
vagyonelkobzás, illetve elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele érdekében került sor.
CVII. Fejezet
Eljárás határzárral kapcsolatos bűncselekmény esetén
A 827. §-hoz
575
A Javaslat külön eljárásként tartja meg a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatt indult
büntetőeljárások szabályozását, a hatályos törvény főbb szabályozási irányait megőrizve azokon
elsősorban garanciális és egyszerűsítési célú korrekciókat hajt végre.
A 828. §-hoz
A bíróság a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás kivételével nem utalhatja a bíróság tanácsa elé az
ügyet.
A Javaslat a bíróság illetékességére vonatkozó szabályokat a külön eljárás keretében írja le. A
korábbi kazuisztikus szabályozás helyett egységes elvek alapján meghatározható illetékességi okot,
a törvényszék székhelyén lévő járásbíróságot jelöli ki a megye területén elkövetett
bűncselekmények miatt a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekre. Kisegítő illetékességi okként
vezeti be a Javaslat a lakóhely, a tartózkodási hely vagy a fogva tartás helye szerinti székhelyi
bíróság illetékességét.
A 829. §-hoz
A Javaslat a külön eljárásban garanciális szempontokat érvényesítve kötelezővé teszi a védő
részvételét.
A 830. §-hoz
A Javaslat a kényszerintézkedések végrehajtásának szabályai között elvi jelentőséggel
hangsúlyozza, hogy a terhelttel együtt érkező tizennyolc év alatti személy érdekei ne sérüljenek, és
a család egysége biztosítható legyen. Ezen érdekek elsősorban nem a kényszerintézkedés
formájának megválasztásakor kell, hogy érvényesüljenek, - ahogy azt a hatályos törvény előírja -
hanem a kényszerintézkedés végrehajtása során, mert a kényszerintézkedések közötti
fokozatosságot önálló rendező elvek írják elő, a kényszerintézkedés formáját az általános szabályok
szerint is a szükséges legkisebb korlátozás elve alapján kell megválasztani.
A Javaslat határozottan elkülöníti a különféle személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések
végrehajtásának helyét. Deklarálja, hogy mind az őrizet, mind a letartóztatás végrehajtási helyeként
külön rendelkezés alapján kijelölhető a menedékjogról és a harmadik országbeli állampolgárok
beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személyek elhelyezésére, ellátására
és fogva tartására szolgáló létesítmény, feltéve hogy a büntetőeljárás hatálya alatt nem álló
kérelmezőktől való elkülönítés biztosítható. A Javaslat kisegítő szabályként őrzi meg a
letartóztatottak rendőrségi fogdán történő elhelyezésének lehetőségét. Bűnügyi felügyelet esetén a
menedékjogról, illetve a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
törvényben meghatározott feltételek fennállása mellett nyitott rezsimű közösségi szállás vagy
befogadó állomás jelölhető ki lakásként. Ilyen jogszabályi feltétel hiányában a bűnügyi felügyelet
hatálya alatt álló terheltnek a felsorolt más idegenrendészeti vagy menekültügyi intézmény jelölhető
ki lakásként, de csak abban az esetben, ha a fogva tartottaktól való elkülönítés és a nyitott
végrehajtási rend megoldott. A Javaslat tehát differenciáltan szabályozza az idegenrendészeti és a
menekültügyi hatóság által fenntartott intézményekben való elhelyezés lehetőségét, átvéve a külön
jogszabály terminológiáját. Mindezzel a jogalkotó célja annak hangsúlyozása, hogy a különböző
fokozatú kényszerintézkedések ugyanazon a helyen, ugyanolyan rezsimben nem hajthatók végre.
A Javaslat kifejezett felhatalmazást ad arra is, hogy a személy szabadságelvonásával járó
kényszerintézkedések a hozzátartozó terheltek elkülönítése nélkül is végrehajthatók legyenek. Az
együttes végrehajtás lehetséges a fiatalkorú terhelt és a nagykorú hozzátartozó terhelt között is,
ugyanakkor értelemszerűen e körbe nem vonható be az a hozzátartozó, aki a büntetőeljárásban
terheltként nem vesz részt. Az együttes elhelyezés korlátja továbbá, hogy emiatt a nyomozás vagy a
fiatalkorú terhelt érdekei nem sérülhetnek.
576
A 831. §-hoz
Mivel a Btk. 59. § (2) bekezdése szerint nem utasítható ki az, aki menedékjogot élvez, ezért a
Javaslat a kérdés elbírálását kifejezetten olyan előzetes kérdésként szabályozza, amely jogalapot
teremthet az eljárás bírósági felfüggesztésére. Az ilyen előzetes kérdés tisztázása érdekében
szükséges előírni az idegenrendészeti hatóságok és a büntetőügyben eljáró hatóságok közötti
kölcsönös értesítési kötelezettséget, amelynek büntetőeljárási alapját tartalmazza a Javaslat.
A 832. §-hoz
A Javaslat szűkíti azokat a jogcímeket, amelyek alapján az eljárás akkor is megszüntethető, ha a
terhelt ismeretlen helyen tartózkodik. A határzárral kapcsolatos bűncselekményeket olyan személy
is elkövetheti, aki jellemzően nem a népvándorlási hullámmal érkezett, esetében viszont e kisegítő
szabály alkalmazása nem indokolt. Az egyébként Magyarországon - bejelentett - lakcímmel
rendelkező személy, illetve a magyar állampolgár terhelt esetében megalapozottan feltehető, hogy a
felfüggesztés ideje alatt a tartózkodási helye ismertté válik. A Javaslat a nyolcévi
szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekményeket már olyan jelentős tárgyi súlyúnak tekinti,
amely esetében nem mellőzhető a terhelt kézre kerítésének megkísérlése. Szintén indokolatlan az
eljárás megszüntetése, ha határzárral kapcsolatos bűncselekmény mellett más bűncselekmény miatt
is folyik az eljárás, illetve ha másodfokú, harmadfokú bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés
folytán megismételt eljárás van folyamatban.
A 833. §-hoz
A Javaslat deklarálja, hogy az általános eljárástól eltérően a leglényegesebb iratok írásbeli
lefordítása is mellőzhető, ha a fordításra jogosult terhelt erről kifejezetten lemond.
A 834. §-hoz
A Javaslat a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőeljárás szabályainak általános kizárása helyett beépíti
annak garanciáit, és a határzárral kapcsolatos eljárás rendeltetésével összefüggő észszerű eltéréseket
fogalmaz meg. Ilyen, hogy a bíróság a fiatalkorúakkal szemben is büntetési tételtől függetlenül
egyesbíróként jár el abban az esetben, ha az kizárólag határzárral kapcsolatos bűncselekmény miatt
van folyamatban. Az egyesbíró csak akkor utalhatja a bíróság tanácsa elé az ügyet, amennyiben
nem kizárólag határzárral kapcsolatos bűncselekmény miatt folyik az eljárás, illetve ha a terhelt
magyar állampolgár vagy Magyarországon lakcímmel rendelkezik, mert jellemzően ilyen esetekben
jelent valós garanciát a gyermekneveléssel összefüggő szakmában jártas ülnök részvétele.
A környezettanulmány készítése jelentős nehézségekbe ütközne mindazon esetekben, ha a nem
magyar állampolgár terhelt nem Magyarországon lakik. A Javaslat ilyen esetben felmentést ad a
környezettanulmány készítése alól, feltéve hogy az eljárás csak határzárral kapcsolatos
bűncselekmény miatt folyik. Ha az utóbbi feltétel nem állapítható meg, egyfajta egyszerűsített
környezettanulmány készíthető.
A 835. §-hoz
A Javaslat korábban nem szereplő garanciát épít a bíróság elé állítás szabályaiba is. Bevezeti, hogy
a vonatkozó külön eljárás szabályai szerint bíróság elé állítás csak a tízévi szabadságvesztésnél nem
súlyosabban büntetendő bűncselekmények miatt lehetséges. E szabály megsértése esetén a bíróság
jogosulttá válik az ügyiratok ügyészségnek való visszaküldésére.
A 836. §-hoz
A Javaslat a jogalkalmazói visszajelzésekre és az elsőfokon jogerőre emelkedett ítéletek magas
arányára figyelemmel lehetővé teszi a konszenzuson alapuló írásbeli, büntetővégzés meghozatalára
577
irányuló eljárást a határzárral kapcsolatos bűncselekmények esetén is, továbbá kisegítő szabályként
felhatalmazást ad, hogy az ügyet a bíróság büntetővégzéssel bírálja el akkor is, ha a terhelt házi
őrizetben van. A Javaslat erre az eljárásra a bíróság részére ötnapos határidőt állapít meg.
HUSZONEGYEDIK RÉSZ
A KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A Javaslat amellett, hogy a korábbi különleges eljárások közül a jogorvoslati rendeltetésű
eljárásokat egyszerűsített felülvizsgálatként strukturálja át, különleges eljárásokként fenntartja az
anyagi jogi intézményekhez kapcsolódó szükségszerű eljárásokat.
A 837. §-hoz
A Javaslat valamennyi különleges eljárásra közös szabályként rögzíti az eljárás megindítására, a
döntés formájára, a fellebbezésre jogosult személyekre és a harmadfokú eljárás kizártságára
vonatkozó rendelkezéseket.
A 838. §-hoz
E különleges eljárás alapja a Btk. 45. §-a, amely értelmében ha az elkövetőt az életfogytig tartó
szabadságvesztésre ítélése után - annak végrehajtása vagy az abból való feltételes szabadságra
bocsátás alatt - határozott idejű szabadságvesztésre ítélik, emiatt a feltételes szabadságra bocsátás
legkorábbi időpontját meghatározott időtartammal el kell halasztani. E rendelkezés életfogytig tartó
szabadságvesztésre ítélés után keletkezett tényre alapítva hozható, ezért a kérdés a jogerős ügydöntő
határozat törvényessége miatt az egyszerűsített felülvizsgálat szabályai szerint nem rendezhető. A
döntést az alapügyben elsőfokon eljárt bíróságnak az elítélt meghallgatását követően kell
meghoznia.
A 839. §-hoz
Az összbüntetés természetéből eredően csak jogerős ügydöntő határozattal kiszabott büntetés
esetén, e döntések után alkalmazható, amely nem egyik vagy másik elítélés orvoslására, hanem a
törvényesen kiszabott szabadságvesztés büntetések tartamának a halmazati büntetéskiszabási
szabályokhoz hasonló megállapítására szolgál. A Javaslat ezért a különleges eljárások között tartja
meg az összbüntetési eljárást, és azt a hatályos szabályozással lényegében egyezően tartalmazza. A
Javaslat megszünteti a hatályos törvényben a büntetésekből kitöltött idő tisztázásának törvényi
szintű formakényszerét.
A 840. §-hoz
A Javaslat a hatályos törvényben utólagos összbüntetésbe foglalásként szereplő jogorvoslati jellegű
különleges eljárást az összbüntetési eljárásba emeli. Más garanciákat igényel az utólagos
összbüntetési eljárás, mint amelyek az egyszerűsített felülvizsgálatban adottak, ezért ilyen esetben a
törvénysértő rendelkezés hatályon kívül helyezése mellett az összbüntetési eljárás ismételt
lefolytatása indokolt.
A 841. §-hoz
A Btk. 66. § (1) bekezdés c) pontja alapján meg kell szüntetni a próbára bocsátást akkor is, ha a
próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi. E körülmény csak
a jogerős ügydöntő határozat meghozatala után merülhet fel, ezért a próbára bocsátás megszüntetése
egyszerűsített felülvizsgálattal nem orvosolható, hiszen a próbára bocsátásról szóló rendelkezés a
meghozatalakor nem volt törvénysértő. Az eljárás a vádmonopólium elvére figyelemmel csak az
ügyészség indítványára indulhat meg, annak során a bíróság - mivel büntetés kiszabására kerülhet
sor - csak a terhelt meghallgatása alapján határozhat.
578
A 842. §-hoz
A jóvátételi munka intézkedés alkalmazását követően a bíróság a Btk. 68. § (2) bekezdése szerint
abban az esetben szab ki büntetést, ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését nem igazolja vagy
a pártfogó felügyelet szabályait súlyosan megszegi. Ezzel szemben a bíróság a jóvátételi munka
igazolásának határidejét egy alkalommal meghosszabbíthatja, ha a jóvátételi munka elvégzését a
terhelt egészségügyi okból nem tudja igazolni.
A felsorolt esetekben tehát a bíróság jogerős ügydöntő határozat meghozatalát követően keletkezett
újabb tényekre reagál, amelyek nem érintik a jogerős ügydöntő határozat meghozatalakori
törvényességét, ezért a jóvátételi munkával összefüggő egyszerűsített felülvizsgálati ok nem
szerepel a Javaslatban. A Btk. nem ír elő olyan rendelkezést, amely - hasonlóan a próbára
bocsátáshoz - az újabb elkövetésre vagy az újabb elítélésre a jóvátételi munka megszüntetését írná
elő, ezért a Javaslat a jóvátételi munkával kapcsolatos különleges eljárást a próbára bocsátás esetén
irányadó eljárástól külön alcímen szabályozza.
A Javaslat a büntetés kiszabásának lehetősége miatt garanciális jelleggel írja elő, hogy a bíróság a
kérdésben a terhelt meghallgatását követően dönthet. A meghozható döntések köre nagyrészt
megegyezik az anyagi jog által diktált szükségletekkel, de - hasonlóan a közérdekű munka
végrehajthatósága megszűnésének megállapításához - a hatályos szabályozáshoz képest kiegészül
azzal az okkal, hogy a bíróság a jóvátételi munka végrehajthatósága megszűnését megállapíthatja,
ha az elítélt egészségi állapotában olyan tartós változás következik be, amely kizárja a jóvátételi
munka végrehajtását. Ezen ok azért nem lenne a büntetés-végrehajtási bírói hatáskörében
elhelyezhető, mert az eljárás ezen pontján a bíróság még dönthet arról is, hogy büntetést szab ki,
arra pedig a büntetés-végrehajtási bíró semmilyen körülmények között nem jogosult.
A 843. §-hoz
A Javaslat az eljárás különböző szakaszainak megfelelően több helyen szabályozza a bűnügyi
költség halasztására vagy részletfizetés engedélyezésére vonatkozó szabályokat. Ennek megfelelően
a jogerős ügydöntő határozat meghozatalát követő eljárási szakaszra vonatkozó rendelkezések a
különleges eljárások közé integrálódnak. A Javaslat megtartja a hatályos szabályozás főbb vonásait,
változás, hogy tízezer helyett immár ötvenezer forint összegig engedélyezhető halasztás vagy
részletfizetés a végrehajtó által foganatosított foglalás bevárása nélkül.
HUSZONKETTEDIK RÉSZ
A BÜNTETŐELJÁRÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYÉB ELJÁRÁSOK
CVIII. Fejezet
Az alaptalanul alkalmazott szabadságkorlátozásért járó kártalanítás
A Javaslat kiemeli a kártalanítás jogintézményét a különleges eljárásokból és egy új, „A
büntetőeljáráshoz kapcsolódó egyéb eljárások” című részben szabályozza.
A kártalanítás szabályai a Javaslatban az alábbiak szerint épülnek fel: a kártalanítás fogalmi
meghatározását követően először a jogalap, majd a kizáró okok kerülnek szabályozásra, ezt követik
a kártalanítási eljárás közös szabályai, majd az egyszerűsített kártalanítási eljárás speciális
szabályai, továbbá a kártalanítási perrel kapcsolatos rendelkezések, végül a kártalanítás kifizetésére
vonatkozó szabályok.
A hatályos szabályozáshoz képest eltérés, hogy a Javaslat nem a kártalanítás rendelkezéseinél
helyezi el a kártalanítási jogosultságról való tájékoztatási kötelezettséget, hanem a gyakorlati
tapasztalatokat figyelembe véve (a tájékoztatás elmaradásának elkerülése érdekében) célszerűnek
579
mutatkozik, hogy ez a figyelmeztetés az egyes határozatoknál kerüljön rögzítésre. Így a tájékoztatás
egyrészt „Az eljárás megszüntetése” fejezetnek „A határozat közlése az eljárás megszüntetése
esetén” alcím alatt, másrészt a „Határozathozatal a bírósági eljárásban” fejezetnek „A határozat
közlése” alcím alatt kerül feltüntetésre.
A 844. §-hoz
A Javaslat a kártalanítás céljának és a kártalanítási helyzeteknek az általános meghatározására
törekszik.
Ennek során rögzíti, hogy akkor jár kártalanítás a terheltnek, ha a büntetőeljárásban vagy annak
eredményeként a szabadságát alaptalanul korlátozták, illetve elvonták, továbbá a kártalanítás
kizárólag a szabadság korlátozásának, illetve elvonásának a ténye és a tartama miatti hátrányok
orvoslására szolgál. Ez utóbbi hangsúlyozásának célja annak kifejezése, hogy a kártalanítás
megállapításánál nem releváns a gyanúsításban szereplő vagy vád tárgyává tett cselekmény súlya és
társadalmi megítélése.
A 845. §-hoz
A Javaslat a kártalanítás jogalapjait a hatályoshoz képest logikusabban tagolva szabályozza és e
rendelkezések egy helyen való elhelyezésével egy átláthatóbb rendszert alakít ki.
A Javaslat kiegészíti és ezáltal koherenssé teszi a szabályozást annak rögzítésével, hogy kártalanítás
az őrizetért is jár, amennyiben ezt követően elrendelik a letartóztatást, az előzetes
kényszergyógykezelést vagy azt a bűnügyi felügyeletet, amelynek során lakás, egyéb helyiség,
intézmény, vagy ahhoz tartozó bekerített hely engedély nélkül nem hagyható el. Ez az őrizet
természetesen kizárólag a büntetőeljárásban elrendelt őrizetet jelenti.
A Javaslat figyelemmel arra, hogy a nyomozás megszüntetése helyett bevezeti az eljárás
megszüntetésének fogalmát, valamint az eljárást megszüntető okok tekintetében részben fogalmi,
részben tartalmi változtatásokat, továbbá a kényszerintézkedések elnevezésénél is újításokat
eszközöl, így ezzel összhangban természetesen a kártalanítás jogalapjánál is követi a módosításokat.
A 846. §-hoz
A Javaslat a kizáró okokat - azaz amelyek megléte esetén a kártalanítási jogcímek fennállása
ellenére sincs helye kártalanításnak - szintén egy helyen rendezi, ezáltal átláthatóbbá és
koherensebbé teszi ennek rendszerét is.
A Javaslat a hatályos szabályozást módosítva a kártalanításra jogosult személy vonatkozásában a
„terhelt” helyett a „kártalanítást igénylő” fogalmát vezeti be. A Javaslat a fogalmi változtatás során
figyelembe veszi azt a rendszeresen előforduló téves ítélkezési gyakorlatot, miszerint a formálisan
meg nem gyanúsított személy szökését a bíróságok gyakran fogalmilag kizártnak tartják, holott a
bűncselekményt elkövető személy szökése, elrejtőzése a gyanúsítást megelőzően, éppen annak
elkerülése érdekében is nyilvánvalóan megtörténhet.
A Javaslatban a kizáró okok a hatályos szabályozáshoz képest alapvetően nem változnak, némi
pontosítással, egyértelműsítéssel kerülnek rögzítésre. Ugyanakkor a Javaslat szükségesnek tartja
bevezetni azt a rendelkezést, miszerint önmagában a vallomás megtagadása nem kizáró oka a
kártalanításnak. Ennek rögzítése azért indokolt, mivel a terhelt megtévesztő magatartásának
értékelése során a gyakorlatban többször előfordul, hogy a vallomás megtagadására való
hivatkozással könnyedén zárják ki a kártalanítást, mert a jogszabályt mereven értelmezik és az
elutasítás lehetőségét minden olyan esetben alkalmazzák, ahol a törvény némi lehetőséget biztosít a
mérlegelésre. Márpedig ez helytelen, mivel a terhelt jogosult a vallomás megtagadására, különös
tekintettel arra, hogy a Javaslatban is rögzítésre kerül a bizonyítás alapvetései között, miszerint a
580
büntetőeljárásban senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen vagy önmaga
ellen bizonyítékot szolgáltasson.
A 847. §-hoz
A Javaslat kezeli a gyakorlatban sok nehézséget okozó és eddig törvény által megoldást nem kínáló
azon problémát, hogy mi legyen a sorsa a kártalanítási eljárásnak, illetve a már kifizetett
kártalanítási összegnek, ha utóbb úgy alakul az eljárás, hogy a kártalanításnak még sincs jogalapja.
Ennek keretében meghatározásra kerülnek azok az esetek, amikor egyáltalán utóbb felmerülhet a
kártalanítási jogalap hiánya (a kártalanítási eljárás megkezdődik, de utóbb a nyomozás folytatódik,
továbbá ha a felfüggesztett szabadságvesztést utóbb végre kell hajtani, valamint ha utóbb a próbára
bocsátást meg kell szüntetni és büntetést kell kiszabni, valamint ha jóvátételi munka esetén utóbb
büntetést szabnak ki, illetve ha rendkívüli jogorvoslat során kártalanítást kizáró jogerős ügydöntő
határozatot hoznak). Ezek bármelyikének megvalósulása esetére rögzíti a Javaslat, hogy nem jár
kártalanítás, illetve a már kifizetett kártalanítást vissza kell fizetni. E szabályozás régi hiányt pótol,
mert bár a hatályos törvény alkalmazása során is szembesültek ezen problémakörrel a
jogalkalmazók, mégis törvényi iránymutatás nélkül nem volt alap a helyzet egyértelmű
megoldására.
A 848. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályokhoz képest gyökeresen átalakítja a szabályozást, így a kodifikáció
által követett gyorsasági, hatékonysági koncepció által vezérelve bevezetésre kerül az osztott
szerkezetű kártalanítás. Ez kétféle eljárási lehetőséget foglal magában, egyrészt az egyszerűsített
(tarifális) kártalanítási eljárást, másrészt a kártalanítási pert. Utóbbi szabályai nagyrészt
megegyeznek a hatályos törvény szabályaival (kizárólag annyiban kerülnek módosításra,
amennyiben azt az osztott szerkezet bevezetése indokolja), előbbi jogintézmény azonban
nóvumként kerül a Javaslatba, így működési mechanizmusának kidolgozása részletes szabályozást
igényel. A Javaslat megőrzi a kártalanítási per jogintézményének eredeti szerepkörét is, azaz a
kártalanítást igénylő az egyszerűsített kártalanítási eljárás igénybevétele nélkül is kártalanítási pert
indíthat és így polgári peres eljárás kerül lefolytatásra. Ugyanakkor a Javaslat legnagyobb
újításaként a kártalanítási per elkerülhető és ezáltal az igényérvényesítés sokkal hatékonyabbá
válhat az egyszerűsített kártalanítási eljárás szabályainak alkalmazásával.
E legmeghatározóbb újítás, azaz az egyszerűsített (tarifális) kártalanítási eljárás lehetővé tétele azért
vált szükségessé, hogy a sokszor alaptalanul elhúzódó, akár évekig tartó, bizonytalan kimenetelű
polgári perek helyett gyakorlatilag peren kívüli megegyezésre kerülhessen sor rövid időn belül. Az
egyszerűsített eljárás során külön kormányrendeletben meghatározott tarifarendszer szerinti, a
személyes szabadság alaptalan korlátozásának vagy elvonásának naptári napjai szerint
meghatározott fix összeg jár a kártalanítást igénylőnek a jogalap fennállása esetén, a kártalanítás
napi díjtételei pedig aszerint térnek el, hogy letartóztatást vagy előzetes kényszergyógykezelést
alkalmaztak a terhelttel szemben, illetve ha olyan bűnügyi felügyeletet írt elő a bíróság a terhelt
számára, amelynek során lakást, egyéb helyiséget, intézményt, vagy ahhoz tartozó bekerített helyet
engedély nélkül nem hagyhatott el.
A kártalanítást igénylő választása dönti el, hogy melyik eljárás kerül lefolytatásra. Amennyiben az
egyszerűsített kártalanítási eljárást választja és ott az igazságügyért felelős miniszterrel - bírósági
eljárás nélkül - a megállapodás megtörténik, további igényérvényesítésre (sem jogorvoslatra, sem
kártalanítási perre) nem kerülhet sor. Ez az eljárás kiszámíthatóságot, méltányos, fix pénzösszeget,
rövidebb eljárást és a bíróságok tehermentesítését szorgalmazza.
A hatályos szabályoknak megfelelően az államot az igazságügyért felelős miniszter képviseli.
A 849. §-hoz
581
A Javaslat hat hónapról egy évre emeli az igényérvényesítés határidejét, így kellő idő áll
rendelkezésre a kártalanítást megalapozó határozatról való tudomásszerzést követően arra, hogy az
igényérvényesítés megtörténjen. Így bár szubjektív-objektív, megkettőzött határidő bevezetésre nem
kerül, ezt ellensúlyozva a határidő bővítése alkalmas arra, hogy kellő időt biztosítson a kártalanítás
iránti kérelem elkészítésére és benyújtására, esetlegesen ehhez szakember igénybevételére.
Bevezetésre kerül új gyűjtőfogalomként a „kártalanítást megalapozó határozat”, ezzel elkerülhetővé
válik a hosszas felsorolása azon határozatoknak, amelyek alapján helye lehet kártalanításnak.
A 850. §-hoz
A Javaslatban meghatározásra kerül az igazságügyért felelős miniszter adatkérés iránti jogosultsága
annak érdekében, hogy akár a megállapodás megkötéséhez, akár a perben való álláspont
kialakításához a szükséges adatok törvényes keretek között rendelkezésére állhassanak.
A 851. §-hoz
Az egyszerűsített kártalanítási eljárás lényege, hogy ennek kérelmezése esetén az igazságügyért
felelős miniszter megvizsgálja a megállapodás megkötéséhez szükséges törvényi feltételek
fennállását és ha a jogalap nem vitás, továbbá kizáró ok sem merül fel, akkor a kormányrendeletben
meghatározott tarifa alapján meghatározza az igénylőnek járó összeget, erről a kártalanítást igénylőt
írásban tájékoztatja. A tájékoztatás kiterjed arra is, hogy írásbeli megállapodás zárja le az
egyszerűsített kártalanítási eljárást, ha a meghatározott kártalanítási összeg elfogadásra kerül a
kártalanítást igénylő részéről.
A Javaslat szükségesnek tartja pontosan megjelölni, hogy az egyszerűsített kártalanítási eljárásra
irányuló kérelmet melyik bíróságnál kell benyújtani. Ha az eljárást az ügyészség vagy a nyomozó
hatóság szüntette meg, az egyszerűsített kártalanítási eljárásra irányuló kérelmet annál a bíróságnál
kell benyújtani, amelynél az ügyészség a kényszerintézkedés elrendelését indítványozta. A
Javaslatban meghatározott egyéb esetekben természetesen a büntetőügyben eljárt elsőfokú
bírósághoz kell benyújtani az egyszerűsített kártalanítási eljárásra irányuló kérelmet, hiszen azon
esetekben nála állnak rendelkezésre a kártalanítási igény elbírálása szempontjából releváns iratok.
Természetesen amennyiben a megállapodással nem záruló egyszerűsített kártalanítási eljárást
követően a kártalanítást igénylő még kártalanítási pert is kezdeményez, úgy a keresetlevelet a
fentebb ismertetett okokból az igazságügyért felelős miniszternél kell előterjeszteni.
A Javaslat konkretizálja a büntetőbíróság által a kártalanítási eljárás lefolytatása érdekében az
igazságügyért felelős miniszter felé, illetve a kártalanítási perre hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező bíróság felé megküldendő iratok körét, azaz a Javaslat felsorolja a kártalanítási igény
elbírálása szempontjából relevánsnak tekintendő iratokat.
A 852. §-hoz
Ha bármilyen okból kifolyólag az egyszerűsített kártalanítási eljárás során a kérelem benyújtásától
számított öt hónapon belül nem jön létre a megállapodás, vagy az igazságügyért felelős miniszter
álláspontja szerint a kérelem nem megalapozott, úgy a kártalanítást igénylőnek lehetősége
kínálkozik arra, hogy a határidő lejártát, illetve a kérelem elfogadhatatlanságáról való miniszteri
tájékoztatást követő két hónapon belül kártalanítási pert indíthasson. A Javaslat előírja, hogy a
kártalanítást igénylő a megállapodással nem végződő egyszerűsített kártalanítási eljárást követően a
kártalanítási per megindításához szükséges keresetlevelet az igazságügyért felelős miniszternél
terjessze elő. A Javaslat az igazságügyért felelős miniszter kötelezettségévé teszi a keresetlevél és a
-	korábban a bíróság által neki megküldött - büntetőügy ügyiratainak a kártalanítási perre
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz való továbbítását. Ennek indokaként szolgál,
hogy az eljárás további elhúzódása ezáltal elkerülhetővé válik, mert e rendelkezés bevezetésével
582
nem kell a - már az egyszerűsített kártalanítási eljárás miatt egyébként is az igazságügyért felelős
miniszter birtokában lévő - büntetőügy ügyiratait visszaküldeni az ügyiratokat rendelkezésére
bocsátó bírósághoz annak érdekében, hogy aztán majd ez a bíróság továbbítsa a kártalanítási perben
eljáró bíróságnak a releváns ügyiratokat. Ez az időtakarékossági és gyorsasági szempontból
releváns szabály tehát biztosítja, hogy az igazságügyért felelős miniszter a birtokában lévő
büntetőügy ügyiratait a keresetlevéllel együtt közvetlenül tudja továbbítani az igazságügyért felelős
minisztérium székhelye szerint illetékes és a polgári perrendtartás szabályai szerint hatáskörrel
rendelkező bírósághoz a kártalanítási per lefolytatása végett.
A kártalanítási perben eljáró bíróság illetékességét is rendezi a Javaslat, ezzel egy régóta fennálló
hiányt pótol, hiszen a hatályos szabályok okozta értelmezési eltéréseket orvosolva egyértelműen
rögzíti, hogy az igazságügyért felelős miniszter székhelye az irányadó.
A 853. §-hoz
A Javaslat meghatározza, hogy kártalanítási perben milyen igény terjeszthető elő (kár, nem vagyoni
sérelemért járó sérelemdíj), továbbá megjelöli a kártalanítás esedékességének napját (a kártalanítást
megalapozó eljárást megszüntető határozat közlésének vagy a kártalanítást megalapozó ügydöntő
határozat jogerőre emelkedésének napja). A szabadság alaptalan korlátozása vagy elvonása miatt a
terheltet vagyoni és nem vagyoni kár egyaránt érheti, így a törvény mindkettő érvényesítésére
lehetőséget nyújt, figyelembe véve a Ptk. kár és sérelemdíj fogalmi meghatározását.
A gyakorlatban jelentős problémát okoz a védői díj megtérítése iránti igény érvényesítése a
kártalanítás során. A probléma orvoslására a Javaslat egyértelműen rendelkezik és kimondja, hogy a
büntetőügy során eljárt meghatalmazott védő díját és költségeit nem lehet érvényesíteni. Ez mind a
nyomozás megszüntetése esetén felmerült meghatalmazott védői díjra és költségre, mind a bírósági
eljárásban felmerült meghatalmazott védői díjra és költségre kiterjed. Külön a kirendelt védő díját
nem kell kizárni, hiszen annak korábbi előlegezése és ezáltal állam általi viselési kötelezettsége
egyértelműen következik a törvény rendelkezéseiből.
A 854. §-hoz
A Javaslat rögzíti, amennyiben a kártalanítást igénylő egyszerűsített kártalanítási eljárás
kezdeményezése nélkül kizárólag kártalanítási pert indít, azt keresetlevéllel kell megindítani. Ennek
szabályozása azért is elengedhetetlen, mert a hatályos gyakorlat szerint a polgári bíróságok számos
esetben nem kérik számon a beadványokon a polgári perrendtartásról szóló törvénynek a
keresetlevélre vonatkozó követelményeit, ami mind az ügy teljes körű elbírálását megnehezíti, mind
a törvényességgel szemben kételyeket ébreszt. A keresetlevél kötelező kellékeit azonban szűkebb
keretek között határozza meg a Javaslat a polgári perrendtartásról szóló törvényhez képest, ami az
ügy speciális jellemzőiből adódik.
A Javaslat szükségesnek tartja itt is pontosan megjelölni, hogy a keresetlevelet melyik bíróságnál
kell benyújtani. Ha az eljárást az ügyészség vagy a nyomozó hatóság szüntette meg, a keresetlevelet
annál a bíróságnál kell benyújtani, amelynél az ügyészség a kényszerintézkedés elrendelését
indítványozta. A Javaslatban meghatározott egyéb esetekben természetesen a büntetőügyben eljárt
elsőfokú bírósághoz kell benyújtani a keresetlevelet, hiszen azon esetekben nála állnak
rendelkezésre a kártalanítási igény elbírálása szempontjából releváns iratok. A Javaslat fenntartja a
nyilatkozat beszerzésének lehetőségét, de bővítésre kerül a nyilatkozók köre, hiszen a kártalanítási
perben eljáró bíróság nemcsak az ügyészség, hanem az ügyben eljárt nyomozó hatóság
nyilatkozatának a beszerzésére is jogosult, természetesen csak az alperes indítványára. Az alperes
eldöntheti, hogy melyik szerv nyilatkozatát szeretné beszereztetni, nyilván aszerint, hogy
álláspontja alapján elsősorban kinek lehet tudomása kártalanítást kizáró ok létéről vagy egyéb, a per
során felmerülő tisztázandó körülményről. A hatályos szabályozásban nem került meghatározásra,
hogy mit is kell tartalmaznia a nyilatkozatnak, ezt az űrt igyekszik pótolni a Javaslat, miszerint
583
amennyiben a nyilatkozó szervnek tudomása van bármilyen kártalanítást kizáró okról, illetve a
kártalanítási per során felmerülő tisztázandó körülményről, a kártalanítási perben eljáró bíróság
megkeresésére erről a jogi álláspontját kifejti, továbbá az ezt igazoló dokumentumokat mellékeli.
A 855. §-hoz
A Javaslat szintén régóta fennálló hiányosságot igyekszik pótolni a kártalanítás kifizetésével
kapcsolatos szabályrendszer kialakításával. Ez azért lényeges újítás, mert előfordulhat a
kártalanítást eredményesen igénylő személy vonatkozásában, hogy egyébként a büntetőeljárással
felmerült fizetési kötelezettség, így polgári jogi igény, pénzbüntetés, vagyonelkobzás vagy bűnügyi
költség megfizetése terheli. A Javaslat szabályozása mindenképpen ezek megtérülésének sikerét
szolgálja, hiszen egyrészt az igazságügyért felelős minisztert felhatalmazza a kártalanítási összeg
visszatartására, amennyiben a kártalanítás kifizetéséig a jogerősen megítélt polgári jogi igényt a
kártalanítást igénylő nem teljesítette, másrészt felhatalmazza az igazságügyért felelős minisztert
arra is, hogy értesítse a végrehajtót a kártalanítás tényéről és összegéről, ezáltal előmozdítva a
kártalanítás kifizetéséig végre nem hajtott pénzbüntetés, vagyonelkobzás, illetve bűnügyi költség
eredményes végrehajtását.
CIX. Fejezet
A visszatérítés
A 856-857. §-hoz
Az új szabályok értelmében visszatérítésnek a törvényben foglalt esetekben nemcsak a pénzbüntetés
és a bűnügyi költség címén befizetett összeg kapcsán, hanem a szabálysértés miatt alkalmazott
pénzbírság kapcsán is helye van, tekintettel a bíróságnak azon lehetőségére, hogy ha úgy látja, hogy
a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés, a szabálysértést elbírálja. A visszatérítés a hatályos
törvényben meghatározott esetek mellett az új Be.-ben akkor is lehetségessé válik, ha a rendkívüli
jogorvoslat folytán a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére vagy megsemmisítésére kerül sor
és megismételt eljárást kell lefolytatni, illetve, ha a rendkívüli jogorvoslat folytán a bíróság a
jogerős határozatot hatályon kívül helyezte és az iratokat az ügyészségnek küldte meg. A határozat
hatályon kívül helyezése esetén ugyanis (mivel azt a határozatot, amelynek alapján a terhelt a
pénzbüntetést, a szabálysértés miatt alkalmazott pénzbírságot vagy a bűnügyi költséget, stb.
megfizette, a bíróság tulajdonképpen „semmissé nyilvánította”) azonnal helye van a kifizetett
összeg visszatérítésének, azzal a megismételt eljárás befejezését, az ügyészség újabb döntését a
jelentős időmúlás miatt nem indokolt megvárni.
Külön bekezdésbe kerül az az eset, ha a rendkívüli jogorvoslat folytán hozott határozat alacsonyabb
mértékben tartalmaz fizetésre kötelezést. Ilyenkor nem a teljes befizetett összeget kell visszatéríteni,
csak a befizetett összeg és az alacsonyabb mértékű kötelezés közötti különbözetet, természetesen az
összegnek a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori kamatával
együtt.
A visszatérítés másik alapvető esete, ha a bíróság vagyonelkobzást, elkobzást rendelt el, vagy a
lefoglalt dolog az állam tulajdonába került. Tekintettel arra, hogy a lefoglalt dolog, illetve vagyon
sorsa nem csak az elkobzás vagy a vagyonelkobzás lehet, indokolt volt e harmadik esetről külön is
rendelkezni. Ha a visszatérítés alapja vagyonelkobzás, elkobzás, vagy a lefoglalt dolog az állam
tulajdonába került, akkor a visszatérítésnek az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezései
értelemszerűen irányadók ezekre az esetekre is. Mivel azonban elkobzásnak, vagyonelkobzásnak
felmentő ítéletben vagy az eljárás megszüntetése esetén is helye lehet, ezért ha a rendkívüli
jogorvoslat folytán a bíróság a terheltet felmentette vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
indokolt volt külön kimondani, hogy visszatérítésnek csak akkor van helye, ha a bíróság a felmentő
584
ítéletben vagy az eljárást megszüntető határozatban vagyonelkobzást vagy elkobzást nem vagy
alacsonyabb mértékben rendelt el.
A Javaslat egyértelműen rendelkezik arról is, hogy a visszatérítést a bíróság hivatalból vagy az
ügyészség, a terhelt, a védő vagy az egyéb érdekelt indítványára rendeli el. Azt is kimondja, hogy a
terhelt halála esetén a terhelt örököse is jogosult a visszatérítést indítványozni, amely esetben a
visszatérítést a terhelt örököse részére kell teljesíteni.
A Javaslat egyértelműen és pontosan meghatározza, hogy az egyes rendkívüli jogorvoslatok során
mely bíróságok jogosultak a visszatérítésről dönteni. A felülvizsgálat, a törvényesség érdekében
bejelentett jogorvoslat és a jogegységi eljárás esetén kézenfekvő a Kúria eljárása (a határozat
hatályon kívül helyezése esetén is, hiszen a visszatérítéssel nem indokolt megvárni a megismételt
eljárás befejeződését). Perújítás kapcsán előfordulhat, hogy a megismételt eljárásban másod- vagy
adott esetben harmadfokon hozza meg a bíróság jogerősen azt a felmentő ítéletet, amely alapot ad a
visszatérítésre, ahogy az is előfordulhat, hogy már a perújítás kapcsán elsőfokon eljáró bíróság
felmenti a terheltet, de az ítélet fellebbezés miatt nem lesz jogerős. Elképzelhető, hogy a másodfokú
bíróság helybenhagyja az ítéletet, de az is, hogy megváltoztatja. A félreértések elkerülése végett
ezért a Javaslat arról rendelkezik, hogy perújítás esetén az a bíróság jogosult a visszatérítésről
dönteni, amely a jogerős határozatot meghozta. Kivétel ez alól a 665. § (2)-(3) bekezdése, amely
egyes esetekben a perújítást elrendelő bíróságra ruházza a határozat hatályon kívül helyezésének, az
eljárás megszüntetésének, a törvénynek megfelelő határozat meghozatalának jogát. Alkotmányjo gi
panasz esetén a hatályos és az új törvény is az ügyben elsőfokon eljárt bíróságra ruház feladatkört,
ezért a Javaslat ebben az esetben az ügyben eljárt elsőfokú bírósághoz telepíti a visszatérítésben
való döntés jogát. Egyszerűsített felülvizsgálat esetén az alapügyben jogerős ügydöntő határozatot
hozó bíróság jár el.
A Javaslat új rendelkezésként bevezeti, hogy a visszatérítés összegét vagy annak egy részét a
törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel a polgári jogi igény kielégítésére kell fordítani.
Az új Be. egyik fő célja a sértetti jogok hatékonyabb érvényesítésének megteremtése. A
visszatérítés összegének felhasználása a polgári jogi igény kielégítésére e cél irányába tett újabb
lépés.
CX. Fejezet
Kegyelem a büntetőeljárás során
A 858. §-hoz
A kegyelmi eljárás szabályait az új törvény átláthatóbbá, egyértelműen szabályozottá és logikusabb
felépítésűvé teszi.
Ahogy a hatályos törvény szerint, úgy az új szabályok értelmében is csak a büntetőeljárás
megszüntetése iránti kegyelmi eljárást szabályozza a büntetőeljárási kódex. A Javaslat
egyértelműen rögzíti, hogy a büntetőeljárás megszüntetése iránti kegyelmi eljárás kérelemre vagy
hivatalból indulhat. A hatályos törvény erről csak áttételesen ad információkat, illetve a hatályos
szöveg tévesen utal mindenhol kegyelmi kérelemre. Hivatalból megindított kegyelmi eljárás esetén
ugyanis kegyelmi kérelemről nem beszélhetünk. Ezért az új törvény egyértelmű jelzést tartalmaz a
kegyelmi eljárás megindulására vonatkozóan, a szabályok pedig természetesen kiterjednek mind a
hivatalból, mind a kérelemre indult eljárásokra.
Kegyelmi kérelmet a terhelt, a védő, a terhelt törvényes képviselője, valamint a terhelt
hozzátartozója nyújthat be. Az egyértelműség érdekében a Javaslat utal arra is, hogy a kegyelmi
kérelmet írásban kell benyújtani annál a bíróságnál vagy ügyészségnél, amely előtt a büntetőeljárás
folyamatban van, továbbá azt is rögzíti, hogy a kegyelmi eljárás megindítását hivatalból az a
585
bíróság vagy ügyészség kezdeményezheti (kegyelmi kezdeményezés), amely előtt a büntetőeljárás
folyamatban van.
Tekintettel arra, hogy a terheltet érzékenyen érintheti, ha a büntetőeljárást kegyelmi határozattal
szüntetik meg, az nem pl. felmentő ítélettel zárul, ezért indokolt a terhelt hozzájárulásának előírása
mindazokban az esetekben, amikor a kegyelmi eljárás kegyelmi kezdeményezéssel indult vagy a
kegyelmi kérelmet nem a terhelt, hanem a védő, a terhelt törvényes képviselője vagy a terhelt
hozzátartozója nyújtotta be. Ha a terhelt a hozzájárulását megtagadja, a kegyelmi eljárás nem
folytatható le.
A 859-860. §-hoz
A Javaslat részletesen meghatározza, hogy a bíróság vagy az ügyészség (akár kegyelmi
kezdeményezés, akár az arra jogosult kegyelmi kérelme alapján folyik a kegyelmi eljárás) milyen, a
terheltre vonatkozó adatokat és iratokat szerezhet be. A Javaslat nyolc napos határidőt szab továbbá
arra vonatkozóan, hogy a kegyelmi kérelmet vagy a kegyelmi kezdeményezést, a büntetőeljárás
ügyiratait vagy azok egy részét, és az egyéb adatokat, iratokat a bíróság, illetve az ügyészség a
legfőbb ügyészhez vagy az igazságügyért felelős miniszterhez felterjessze.
A büntetőeljárás megszüntetésére vonatkozó kegyelem iránti előterjesztést a vádemelés előtt a
legfőbb ügyész, a vádemelés után az igazságügyért felelős miniszter tehet a köztársasági elnökhöz.
A Javaslat, némileg módosítva a hatályos szabályozáson, arról is rendelkezik, hogy a legfőbb
ügyész vagy az igazságügyért felelős miniszter a kegyelmi kérelmet, az igazságügyért felelős
miniszter a bíróság kegyelmi kezdeményezését a köztársasági elnökhöz akkor is felterjeszti, ha a
kegyelem gyakorlása iránt nem tesz előterjesztést. Az Alaptörvénynek azzal a rendelkezésével
ugyanis, hogy az egyéni kegyelmezési jogot a köztársasági elnök gyakorolja, az áll összhangban,
hogy a legfőbb ügyész, illetve az igazságügyért felelős miniszter akkor is köteles a kegyelmi
kérelmet a köztársasági elnökhöz felterjeszteni, ha a kegyelem gyakorlása iránt nem tesz
előterjesztést. Ellenkező esetben az előterjesztésre jogosult nemleges állásfoglalása megfosztaná a
köztársasági elnököt attól, hogy a kizárólagos jogkörébe utalt kérdésben döntsön. Ugyanez a helyzet
akkor is, ha a független bíróság terjeszt elő kegyelmi kezdeményezést az igazságügyi miniszterhez.
Az ügyészség esetében azonban más a helyzet. Az ügyészségi szervezet szigorú hierarchián alapuló
felépítésével az a gyakorlat áll összhangban, amely szerint az ügyészségi kegyelmi kezdeményezés
esetén a főügyész véleményes jelentése szükséges a legfőbb ügyészhez való felterjesztéshez,
vagyis, ha a kegyelmi kezdeményezéssel a főügyész nem ért egyet, annak legfőbb ügyészhez
történő felterjesztését mellőzi, és erről az előterjesztő ügyészt értesíti. Erre tekintettel a 860. § (4)
bekezdésének hatálya alól kikerült az az eset, amikor az ügyészség hivatalból kezdeményezte a
büntetőeljárás kegyelemből történő megszüntetését.
A 861-862. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozással ellentétben kifejezetten utal az igazságügyért felelős miniszter
ellenjegyzési jogára. A Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm.
rendelet 82. § (6) bekezdése szerint az igazságügyért felelős miniszter felel a kegyelmi ügyekért,
ennek keretében ellenjegyzi a köztársasági elnök kegyelmi döntéseit. Az ellenjegyzés a kegyelmi
döntésből következő joghatás tényleges bekövetkezését teszi lehetővé, vagy ellenjegyzés hiányában
ezt akadályozza meg. A Javaslat ezért egyértelműen kimondja, hogy a köztársasági elnök a
kegyelmi döntésről szóló határozatot az igazságügyért felelős miniszternek küldi meg, az
igazságügyért felelős miniszter pedig tájékoztatja a köztársasági elnököt az ellenjegyzési jog
gyakorlásáról.
A 862. §-ban a Javaslat a kegyelmi eljárás eredményéről való tájékoztatásra, a kegyelmi döntésről
szóló határozatra vonatkozóan egyértelmű és világos szabályokat fektet le. Rögzíti, hogy a
586
kegyelmi döntésről szóló ellenjegyzett határozatot és az eljárás egyéb iratait az igazságügyért
felelős miniszter küldi meg a bíróságnak vagy a legfőbb ügyésznek (ha a kegyelem gyakorlása iránt
a legfőbb ügyész tett előterjesztést). Az ügyészségnek a legfőbb ügyész továbbítja az ellenjegyzett
határozatot, a terheltnek és a kegyelmi kérelem előterjesztőjének pedig az a bíróság vagy
ügyészség, amely előtt az eljárás folyamatban van. Az ellenjegyzett határozattal együtt az eljárást
megszüntető határozatot is kézbesíteni kell. A Javaslat arról is kifejezetten rendelkezik, hogy mi
történik akkor, ha a kegyelmi döntésről szóló határozatot az igazságügyért felelős miniszter nem
ellenjegyzi. Ellenjegyzés hiányában a kegyelmi eljárás befejeződik. Ebben az esetben a kegyelmi
eljárás befejeződéséről szóló tájékoztatás kézbesítésére a fent leírt szabályokat kell alkalmazni.
Előfordulhat olyan eset is, hogy a kegyelmi eljárás nem az ellenjegyzés hiánya miatt fejeződik be
(ilyen eset lehet pl. a terhelt halála), erre vonatkozóan a Javaslat egyértelműen rögzíti, hogy ezt a
tényt az a szerv vagy személy állapítja meg, amely vagy aki előtt a kegyelmi eljárás folyamatban
van.
A köztársasági elnök kegyelmi döntésével szemben, illetve az ellenjegyzés hiánya miatt
jogorvoslatnak nincs helye (hiszen a kegyelem feltételei jogilag nem szabályozottak, így a
kegyelem elutasítását jogi úton fogalmilag kizárt megtámadni), a kérelmezőnek azonban lehetősége
van újabb kegyelmi kérelem benyújtására. Ezért a Javaslat egyértelműen kimondja, hogy, ha a
köztársasági elnök nem gyakorolt kegyelmet vagy a kegyelmi eljárás az igazságügyért felelős
miniszter ellenjegyzésének hiányában fejeződött be, nincs akadálya annak, hogy az arra jogosult
újabb kegyelmi kérelmet nyújtson be.
CXI. Fejezet
A bűnügyi költség és a rendbírság mérséklése vagy elengedése
A 863-865. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a bűnügyi költség vagy a rendbírság olyan vagyoni jellegű joghátrány, amely
nem tartozik sem a büntetések, sem az intézkedések közé, így az igazságügyért felelős miniszter
részéről történő elengedésük fogalmilag nem tartozik a kegyelmezés körébe. Erre tekintettel az új
törvény a bűnügyi költség és a rendbírság mérséklésével vagy elengedésével kapcsolatos
rendelkezéseket a kegyelmi eljárást követően, de attól különböző fejezetben helyezi el.
A Javaslat értelmében az államot illető bűnügyi költség vagy a rendbírság mérséklésére vagy
elengedésére vonatkozó kérelmet a fizetésre kötelezett, a fizetésre kötelezett védője, a fizetésre
kötelezett képviselője vagy hozzátartozója nyújthatja be. Az új törvény pontosítja azt is, hogy a
kérelmet mely bíróságnál, ügyészségnél vagy nyomozó hatóságnál kell előterjeszteni, továbbá
külön §-ban rendelkezik arról, hogy a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a kérelem
igazságügyért felelős miniszterhez történő felterjesztését megelőzően milyen, a fizetésre
kötelezettre vonatkozó adatokat és iratokat szerezhet be.
A Javaslat nyolc napos határidőt állapít meg a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság
számára a kérelemnek és az iratoknak az igazságügyért felelős miniszterhez történő felterjesztésre.
Az igazságügyért felelős miniszter a felterjesztett adatok, iratok és az esetlegesen beszerzett további
információk birtokában hozza meg döntését.
Az igazságügyért felelős miniszter a kérelem tárgyában hozott döntését a kérelmet felterjesztő
bíróságnak, ügyészségnek vagy nyomozó hatóságnak küldi meg, amely továbbítja azt a fizetésre
kötelezettnek és a kérelmet benyújtó személynek.
HUSZONHARMADIK RÉSZ
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
587
Ez a Rész tartalmazza a felhatalmazó rendelkezéseket, a hatálybalépést, az átmeneti
rendelkezéseket, a sarkalatossági záradékot, az Európai Unió jogának való megfelelést, valamint a
hatályon kívül helyező rendelkezést. A Javaslattal összefüggő más törvények módosítását külön
jogszabály tartalmazza.
A 866. §-hoz
A Javaslat a büntetőeljárás legfontosabb, garanciális kérdéseit teljeskörűen, törvényi szinten
szabályozza, a technikai, végrehajtási, szervezeti jellegű részletszabályokat azonban rendeletek
tartalmazzák majd. A Javaslat a rendeleti szintű szabályozás megalkotására a Kormányt, illetve az
adott szabályozási tárgykörért felelős minisztereket hatalmazza fel.
A kormányrendeleti szintű jogszabályok esetében négy eltérés van a Javaslat és a Be. között.
Egyrészt a Javaslat nem tartalmaz a személyi védelemre vonatkozó szabályok kapcsán felhatalmazó
rendelkezést, tekintettel arra, hogy a személyi védelem önmagában egy büntetőeljáráson kívüli
eszközrendszer, amely nem érinti a büntetőeljárásban részt vevő személyek jogainak gyakorlását,
kötelezettségeinek teljesítését. E büntetőeljáráson kívüli eszközrendszernek a részletszabályait más
jogszabályok és ezek felhatalmazása alapján kiadott rendeletek kell, hogy rendezzék.
Nem tartalmaz továbbá a Javaslat a leplezett eszközök alkalmazására felhatalmazott szervezetek és
egyéb (pl. elektronikus hírközlési feladatokat, postai szolgáltatást ellátó, stb.) szervezetek
együttműködésének rendje kapcsán felhatalmazó rendelkezést, tekintve, hogy ezek nem a
büntetőeljárási szabályokból fakadnak, hanem szervezeti jellegűek.
A Javaslat egyik nóvuma az egyszerűsített kártalanítás, amelynek törvényi szintű szabályai a
büntetőeljáráshoz kapcsolódó egyéb eljárások között, önálló fejezetben találhatók, a
részletszabályok megalkotásához pedig egy újonnan kiadandó kormányrendelethez szükséges
felhatalmazó rendelkezés.
A hatályos Be. alapján a nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályait az adott nyomozó
hatóságot irányító miniszter rendelete tartalmazza. Ez jelen esetben két szinte teljesen azonos
tartalmú, de két eltérő miniszter által kiadott rendeletet jelent. Ez kodifikációs szempontból több
hibalehetőséget is rejt, hiszen a Be. módosítását mindig párhuzamosan több rendeleten kell azonos
módon átvezetni, ráadásul a kormányzati szerkezetváltások a felhatalmazó rendelkezés folyamatos
módosítását is szükségessé teszik. Mindemellett a Javaslat olyan új intézményeket is tartalmaz, mint
az előkészítő eljárás és alapjaiban szabályozza újra a leplezett eszközök alkalmazásának szabályait,
amelyekhez szintén kapcsolódnak majd törvénynél alacsonyabb szintű részletszabályok. Végül a
Be. külön felhatalmazó rendelkezése alapján külön miniszteri rendelet van az ügyészség és a
Rendőrség szerveinek az ügyészségi nyomozásban való együttműködéséről. Annak érdekében,
hogy mindezek - a különböző miniszterek hatáskörébe tartozó kérdések - egységes szabályozást
nyerjenek, indokolt a kormányrendeleti szintű szabályozás.
A miniszteri rendeletek kapcsán a Javaslat megtartja azokat a felhatalmazó rendelkezéseket,
amelyek az új törvény alapján is szükségesek, ahol szükséges, elvégzi pl. a jogintézmények
átnevezéséből fakadó technikai módosításokat, elhagyja azokat a felhatalmazó rendelkezéseket,
amelyek a Javaslat Be.-től való eltérése miatt szükségtelenek és új felhatalmazó rendelkezésekért ír
elő az új jogintézmények miatt újonnan megalkotandó rendeletek vonatkozásában.
A 867. §-hoz
A Javaslat a hatálybalépés napját 2018. július 1-jében határozza meg. Ez az időpont biztosítja mind
a jogalkalmazók, mind az állampolgárok számára, hogy a törvény rendelkezéseit a megfelelő
mélységben megismerhessék, és arra felkészülhessenek.
588
A Javaslat rendelkezéseire való áttérés jelentős tervezést, anyagi és humán erőforrások
átszervezését, technikai eszközök kiépítését, bővítését, illetve informatikai fejlesztéseket igényel,
továbbá számos jogszabály módosítását, megalkotását teszi szükségessé, emiatt is indokolt
hosszabb felkészülési időt biztosítani.
A 868-876. §-hoz
A Javaslat az átmeneti rendelkezések körében a törvény hatálybalépésekor szükséges átmeneti
szabályokról rendelkezik, főszabályként előírva, hogy a törvény rendelkezéseit a folyamatban lévő
büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.
Ez alól jelentenek kivételt az egyes átmeneti rendelkezések, amelyek a bíróság hatáskörével,
illetékességével és összetételével, a korábbi jogszabály alapján elvégzett eljárási cselekmény, illetve
leplezett eszköz alkalmazásának érvényességével, a határidők számításával, a korábbi jogszabály
alapján előterjesztett indítvány elbírálásával, a vádemelés elhalasztása jogintézmény
megszűnésével, illetve a külön és különleges eljárások megváltozott szabályaival kapcsolatban
rögzítik, hogy a Be. rendelkezései mennyiben alkalmazandók a törvény hatálybalépését követően.
A 877. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy a törvény mely rendelkezései sarkalatosak, vagyis amelyek elfogadásához
és módosításához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az
Alaptörvény 46. cikk (6) bekezdése alapján a titkosszolgálati eszközök és módszerek
alkalmazásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg, erre tekintettel a törvény leplezett
eszközökkel kapcsolatos szabályai sarkalatosak, csakúgy mint az ezekkel összefüggő átmeneti
rendelkezések és a Be. hatályon kívül helyezése, mivel az is tartalmaz sarkalatos rendelkezéseket a
titkos adatszerzés kapcsán.
A 878. §-hoz
A Javaslat jogharmonizációs záradéka sorolja fel azokat az uniós jogi aktusokat, amelyek átültetését
a törvény elvégzi.
A 879. §-hoz
A Javaslat a törvény hatálybalépésével egy időben, 2018. július 1-jével hatályon kívül helyezi a
Be.-t, annak egyes rendelkezései az átmeneti rendelkezések szabályai alapján élnek tovább.
589