﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/14237. számú
törvényjavaslat
a nemzetközi magánjogról
Előadó:	Dr. Trócsányi László
igazságügyi miniszter
Budapest, 2017. február
2017. évi ... törvény
a nemzetközi magánjogról
I.	Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1.	A törvény hatálya
1.	§ E törvény határozza meg, hogy külföldi elemet tartalmazó magánjogi jogviszonyokban
a)	melyik állam jogát kell alkalmazni,
b)	milyen szabályok szerint állapítják meg a magyar bíróságok joghatóságukat és milyen
eljárási szabályok alapján járnak el, valamint
c)	milyen feltételekkel ismerhetők el és hajthatók végre a külföldi bíróságok által hozott
határozatok.
2.	§ E törvény rendelkezéseit olyan kérdésekben kell alkalmazni, amelyek nem tartoznak az
Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa vagy nemzetközi
szerződés hatálya alá.
2.	Értelmező rendelkezések
3.	§ E törvény alkalmazásában
a)	eltérő rendelkezés hiányában bíróság alatt a polgári ügyekben eljáró más hatóságot is
megfelelően érteni kell,
b)	az ember szokásos tartózkodási helye az a hely, ahol az adott jogviszony összes
körülményéből megállapíthatóan életvitelének tényleges központja van; ennek meghatározása
során az érintett szándékára utaló tényekre is figyelemmel kell lenni,
c)	lakóhely az a hely, ahol az ember állandóan vagy a végleges letelepedés szándékával lakik.
3.	Minősítés
4.	§ (1) Annak megítélése során, hogy a tényállásra alkalmazandó jogot melyik kollíziós
szabály alapján kell meghatározni, a magyar jog fogalomrendszere az irányadó.
(2)	A magyar jogban ismeretlen jogintézmény minősítését a jogintézményt szabályozó
külföldi jog alapján kell elvégezni, különös tekintettel annak a külföldi jogban betöltött
funkciójára és céljára.
(3)	Ha a külföldi jogintézmény a magyar jogban nem ismeretlen, de funkciója vagy célja eltér
attól, amit a külföldi jogban betölt, akkor a minősítés során a külföldi jogra is figyelemmel
kell lenni.
(4)	Az (1)-(3) bekezdés megfelelően alkalmazandó a joghatóság megállapítása, illetve a
külföldi határozatok elismerése és végrehajtása során is.
4.	Vissza- és továbbutalás
1
5.	§ (1) Ha e törvénynek az alkalmazandó jogot meghatározó szabályai (a továbbiakban:
kollíziós szabály) külföldi jogra utalnak, a külföldi jognak a kérdést közvetlenül rendező
szabályait (a továbbiakban: anyagi jogi szabály) kell alkalmazni.
(2) Ha az alkalmazandó külföldi jogot e törvény értelmében az állampolgárság határozza meg
és a külföldi jog kollíziós szabálya
a)	a magyar jogra utal vissza, a magyar anyagi jogot kell alkalmazni;
b)	egy másik külföldi jogra utal tovább, ennek a jognak az anyagi jogi szabályait kell
alkalmazni.
5.	Több jogrendszerrel rendelkező államok
6.	§ (1) Ha e törvény értelmében a tényállásra olyan, több területi egységből álló állam jogát
kell alkalmazni, amelynek területi egységei saját jogrendszerrel rendelkeznek, akkor az adott
állam területközi kollíziós szabályai határozzák meg, hogy melyik területi egység joga
alkalmazandó.
(2)	Ha e törvény értelmében a tényállásra olyan állam jogát kell alkalmazni, amely a
személyek különböző csoportjai vonatkozásában különböző jogrendszerekkel rendelkezik,
akkor az adott állam személyközi kollíziós szabályai határozzák meg, hogy melyik jog
alkalmazandó.
(3)	Ha az alkalmazandó jogban nincsenek területközi vagy személyközi kollíziós szabályok,
illetve azok tartalma nem állapítható meg, vagy ha e szabályok nem vezetnek egyetlen
alkalmazandó jog kijelöléséhez, az adott államnak azt a jogrendszerét kell alkalmazni,
amelyik a tényállással a legszorosabb kapcsolatban van.
6.	A külföldi jog alkalmazása és tartalmának megállapítása
7.	§ (1) A bíróság a külföldi jogot hivatalból alkalmazza.
(2) A bíróság a külföldi jogot annak saját szabályai és gyakorlata szerint értelmezi.
8.	§ (1) A külföldi jog tartalmát a bíróság hivatalból állapítja meg.
(2)	A külföldi jog tartalmának megállapításához a bíróság bármely eszközt igénybe vehet, így
különösen a felek előterjesztéseit, szakvéleményt vagy az igazságügyért felelős miniszter (a
továbbiakban: a miniszter) erre vonatkozó tájékoztatását.
(3)	Ha a külföldi jog tartalma észszerű időn belül nem állapítható meg, akkor a magyar jogot
kell alkalmazni. Ha a magyar jog szabályai alapján az adott tényállás nem bírálható el, akkor
az alkalmazandó joghoz legközelebb álló külföldi jogot kell alkalmazni.
7.	Jogválasztás
9.	§ (1) E törvény eltérő rendelkezése hiányában
a)	a jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie,
b)	a jogválasztásról szóló megállapodás létrejöttére és érvényességére annak az államnak a
joga az irányadó, amelynek joga a megállapodás létrejötte és érvényessége esetén az adott
jogviszonyra alkalmazandó lenne, ugyanakkor a jogválasztást akkor is létrejöttnek és
érvényesnek kell tekinteni, ha megfelel a megállapodás megkötésének helye szerinti állam
jogának.
(2)	A jogválasztás harmadik személyek szerzett jogait nem sértheti.
8.	Általános kitérítő klauzula
2
10.	§ (1) Ha az ügy körülményei alapján nyilvánvaló, hogy az ügy az e törvény szerint
irányadó jognál lényegesen szorosabban kapcsolódik egy másik joghoz, kivételesen ezt a
másik jogot lehet alkalmazni. A bíróság erről az alperesi ellenkérelem bírósághoz érkezésétől
számított legkésőbb harminc napon belül dönteni köteles.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha az irányadó jog meghatározására jogválasztás útján
került sor.
9.	Általános kisegítő szabály
11.	§ Ha e törvény nem tartalmaz rendelkezést a hatálya alá tartozó valamely jogviszonyra
nézve, arra annak az államnak a joga alkalmazandó, amellyel a jogviszony a legszorosabb
kapcsolatban van.
10.	Közrendi záradék
12.	§ (1) A magyar közrendbe ütközik és ezért mellőzni kell az e törvény értelmében irányadó
külföldi jog alkalmazását, ha annak eredménye az adott ügyben nyilvánvalóan és súlyosan
sértené a magyar jogrendszer alapvető értékeit és alkotmányos elveit.
(2) Ha a közrend sérelme másképp nem hárítható el, a külföldi jog mellőzött rendelkezése
helyett a magyar jog rendelkezéseit kell alkalmazni.
11.	Feltétlen alkalmazást kívánó szabályok
13.	§ (1) Az e törvény értelmében irányadó jogra tekintet nélkül alkalmazni kell a magyar
jognak azokat a rendelkezéseit, amelyek tartalmából és céljából egyértelműen megállapítható,
hogy azok az e törvény hatálya alá tartozó jogviszonyokban is feltétlen érvényesülést
kívánnak (imperatív szabályok).
(2) Más állam jogának feltétlen érvényesülést kívánó rendelkezései akkor vehetők
figyelembe, ha azok a tényállással szoros kapcsolatban vannak és annak megítélése
szempontjából meghatározó jelentőségűek.
12. Statútumváltás
14.	§ Az alkalmazandó jogot meghatározó körülmények megváltozásának a változást
megelőzően alkalmazandó jog szerint érvényesen létrejött jogviszonyokra csak akkor van
hatása, ha e törvény kifejezetten így rendelkezik.
II.	Fejezet
SZEMÉLYEK
13.	Az ember mint jogalany
15.	§ (1) Az ember jogképességét, cselekvőképességét és személyiségi jogait személyes joga
alapján kell elbírálni.
(2)	Az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek az állampolgára.
(3)	Akinek több állampolgársága van, és egyik állampolgársága magyar, személyes joga a
magyar jog, kivéve, ha a másik állampolgárságához szorosabb kapcsolat fűzi.
3
(4)	Akinek több állampolgársága van, amelyek egyike sem magyar, személyes joga azon
állampolgársága szerinti állam joga, amelyhez az adott ügy lényeges körülményeire tekintettel
a legszorosabb kapcsolat fűzi.
(5)	Akinek több állampolgársága van, amelyek egyike sem magyar, és egyik
állampolgárságához sem fűzi szorosabb kapcsolat, továbbá akinek az állampolgársága nem
állapítható meg, valamint a hontalan személyes joga annak az államnak a joga, ahol a
szokásos tartózkodási helye van.
(6)	Ha az ember személyes joga a (2)-(5) bekezdés alapján nem állapítható meg, a magyar
jogot kell alkalmazni.
(7)	A Magyarországon menedékjogot élvező személynek, valamint a befogadottnak az (1)
bekezdés szerinti jogviszonyaira a magyar jog alkalmazandó.
16.	§ (1) Az ember névviselésére a személyes joga, vagy kérelmére a magyar jog
alkalmazandó.
(2)	Akinek több állampolgársága van, születési nevének viselésére bármelyik állampolgársága
szerinti jogot választhatja.
(3)	A házassági névviselésre a felek együttes kérelmére bármelyik házastárs állampolgársága
szerinti jog vagy a magyar jog alkalmazandó. Együttes kérelem hiányában a 27. § irányadó.
(4)	Házasság felbontása vagy érvénytelenségének megállapítása esetén a névviselésre annak
az államnak a joga alkalmazandó, amely alapján a házassági név keletkezett.
(5)	Magyar állampolgár más állam joga szerint érvényesen bejegyzett születési és házassági
nevét belföldön el kell ismerni, ha az érintett magyar állampolgár vagy házastársa e másik
államnak is állampolgára, vagy az érintett magyar állampolgár szokásos tartózkodási helye
abban az államban van. Nem lehet olyan nevet elismerni, amely a magyar közrendbe ütközik.
17.	§ (1) Azt a személyt, aki a személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan
cselekvőképes, a mindennapi életben tömegesen előforduló, és különösebb megfontolást nem
igénylő, belföldön kötött és teljesített csekély jelentőségű szerződései szempontjából
cselekvőképesnek kell tekinteni, ha a magyar jog szerint cselekvőképes lenne.
(2) Azt a személyt, aki személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan
cselekvőképes, de a magyar jog szerint cselekvőképes lenne, egyéb vagyonjogi ügyletei
szempontjából is cselekvőképesnek kell tekinteni, ha az ügylet jogkövetkezményeinek
belföldön kell beállniuk.
18.	§ (1) A gondnokság alá helyezés vagy a nagykorú személy cselekvőképességét nem érintő
más védelmi intézkedés feltételeire, létrejöttére, módosítására, megszűnésére, ennek
joghatásaira, valamint az ebből fakadó jogviszonyokra annak az államnak a joga
alkalmazandó, ahol az alapul szolgáló tények elbírálása idején az érintett személy szokásos
tartózkodási helye található.
(2)	Ha az érintett nagykorú személy érdeke indokolja, az eljáró bíróság kivételesen
alkalmazhatja vagy figyelembe veheti annak a másik államnak a jogát, amellyel az ügy
szorosabb kapcsolatban van.
19.	§ (1) A 18. § rendelkezései a nagykorú cselekvőképes személy cselekvőképességének
j övőbeli korlátozása vagy érdekeinek védelmére való képességének hiánya esetére tett
jognyilatkozatának létrejöttére, érvényességére, terjedelmére, módosítására és visszavonására
is megfelelően irányadók azzal, hogy ezekre nézve a jognyilatkozat keletkezésekor fennálló
szokásos tartózkodási hely szerinti állam joga alkalmazandó.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően a nagykorú cselekvőképes személy írásban tett nyilatkozatban
választhatja:
4
a)	annak az államnak a jogát, amelynek állampolgára,
b)	annak az államnak a jogát, ahol korábban szokásos tartózkodási helye volt, vagy
c)	meghatározott vagyontárgy vonatkozásában annak az államnak a jogát, amelynek területén
a vagyontárgy van.
20.	§ Az ügyeinek vitelében akadályozott személy képviseletére, valamint az eseti
gondnokságra a kirendelő bíróság államának jogát kell alkalmazni.
21.	§ (1) A holtnak vagy eltűntnek nyilvánításra, továbbá a halál tényének megállapítására az
eltűnt személy személyes joga alkalmazandó.
(2)	Ha az eltűnt személy személyes joga nem a magyar jog, belföldi jogi érdek fennállása
esetén a magyar jogot kell alkalmazni.
14.	A jogi személy
22.	§ (1) A jogi személy személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén a jogi
személyt nyilvántartásba vették.
(2)	Ha a jogi személyt több állam joga szerint vették nyilvántartásba vagy a létesítő okiratban
megjelölt székhely államának joga szerint nyilvántartásba vételére nincs szükség, személyes
joga annak az államnak a joga, ahol a létesítő okiratában megjelölt székhelye van.
(3)	Ha a jogi személy a létesítő okiratban megjelölt székhellyel nem rendelkezik vagy több
ilyen székhelye van, és egyik állam joga szerint sem vették nyilvántartásba, személyes joga
annak az államnak a joga, amelynek területén a központi ügyintézés helye van.
(4)	A jogi személy jogállását, így különösen a jogi személy
a)	jogképességét,
b)	létrehozását és megszűnését,
c)	törvényes és szervezeti képviseletét,
d)	személyhez fűződő jogait,
e)	szervezetét,
f)	tagjainak egymás közötti jogviszonyait,
g)	tagjai és a jogi személy közötti jogviszonyokat, valamint
h)	a jogi személynek, a tagjainak és vezető tisztségviselőinek a jogi személy kötelezettségeiért
való felelősségét a jogi személy személyes joga szerint kell elbírálni.
(5)	Az e §-ban foglalt rendelkezések a jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyokra is
megfelelően irányadók.
15.	Személyhez fűződő jogok megsértése
23.	§ (1) A személyhez fűződő jogok megsértésére a sértett szokásos tartózkodási helyének -
jogi személy esetén a létesítő okirata szerinti székhelyének - jogát kell alkalmazni. E jog
alapján kell megítélni, hogy történt-e jogsértés, és e jog szerint kell megállapítani a jogsértés
következményeit.
(2)	Akinek személyhez fűződő jogát megsértik, legkésőbb a perfelvételi szakban a bíróság
által megállapított határidőn belül választhatja:
a)	annak az államnak a jogát, ahol érdekeinek központja található,
b)	annak az államnak a jogát, ahol a jogsértő szokásos tartózkodási helye - jogi személy
esetén létesítő okirata szerinti székhelye - található, vagy
c)	a magyar jogot.
(3)	Az (1)-(2) bekezdést a személyhez fűződő jogok sérelmének a veszélye esetén is
alkalmazni kell.
5
III. Fejezet
CSALÁDJOG
16.	Általános szabályok
24.	§ A házastársak, a bejegyzett élettársak vagy az élettársak közös állampolgársága az,
amely állampolgársággal mindketten rendelkeznek. Ha a házastársak, a bejegyzett élettársak
vagy az élettársak több közös állampolgársággal rendelkeznek, akkor e fejezet
alkalmazásában azt a közös állampolgárságukat kell figyelembe venni, amelyhez őket az ügy
összes körülményére tekintettel a legszorosabb kapcsolat fűzi.
25.	§ A gyermeket érintő családjogi jogviszonyokra a magyar jogot kell alkalmazni, ha az a
gyermekre nézve kedvezőbb.
17.	A házasságra vonatkozó különös szabályok
26.	§ (1) A házasság csak akkor érvényes, ha ennek anyagi jogi feltételei a házasságkötés
időpontjában mindkét házasuló személyes joga szerint fennállnak.
(2)	A házasságkötés érvényességének alaki kellékeire a házasságkötés helyén és idején
hatályos jog alkalmazandó.
(3)	A házasságkötésre és a házasság érvényességére vonatkozó rendelkezéseket megfelelően
alkalmazni kell a házasság létezése vagy nemlétezése megállapításának kérdésében is.
(4)	A házasságot Magyarországon nem lehet megkötni, ha a házasságkötésnek a magyar jog
szerint elháríthatatlan akadálya van.
27.	§ (1) A házastársak személyi és vagyoni jogviszonyaira - a 16. § (3)-(5) bekezdés szerinti
eltérésekkel - annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek az elbírálás időpontjában
mindkét házastárs állampolgára.
(2)	Ha az elbírálás időpontjában a házastársak állampolgársága különböző, annak az államnak
a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a házastársak közös szokásos tartózkodási helye,
ennek hiányában a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye található.
(3)	Ha a házastársaknak nem volt közös szokásos tartózkodási helye, az eljáró bíróság
államának jogát kell alkalmazni.
28.	§ (1) A házastársak vagyoni jogviszonyaikra megválaszthatják az alkalmazandó jogot,
feltéve, hogy ez az alábbi jogok egyike:
a)	annak az államnak a joga, amelynek a házastársak egyike a megállapodás megkötésének
időpontjában az állampolgára,
b)	annak az államnak a joga, amelynek területén a házastársak egyike a megállapodás
megkötésének időpontjában szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy
c)	az eljáró bíróság államának a joga.
(2)	A jogválasztás joga a házasulókat is megilleti.
(3)	Jogválasztásra legkésőbb a perfelvételi szakban a bíróság által megállapított határidőn
belül van lehetőség.
(4)	Ha a házastársak másként nem állapodnak meg, a házastársak vagyoni jogviszonyaira
alkalmazandó jog megválasztása csak a jövőre nézve bír joghatással.
6
29.	§ A házassági vagyonjogi szerződés alaki szempontból érvényes akkor is, ha megfelel a
megkötésének helye szerinti jognak.
30.	§ A házastársak az 1259/2010/EU tanácsi rendelet 5-7. cikke szerinti jogválasztással
legkésőbb a perfelvételi szakban a bíróság által megállapított határidőn belül élhetnek.
18.	Családi jogállás
31.	§ (1) Az apaság vagy az anyaság megállapítása, továbbá az apaság vélelmének
megdöntése kérdésében a gyermek születése idején fennállott személyes jogát kell
alkalmazni.
(2)	A gyermek apai elismerését a gyermeknek az elismerés idején fennálló személyes joga
szerint, a megfogant, de még meg nem született gyermek elismerését pedig az anyának az
elismerés idején fennálló személyes joga szerint kell elbírálni. Az elismerést alaki okból nem
lehet érvénytelennek tekinteni, ha az akár a magyar jog, akár az elismerés helyén és idején
hatályos jog szerint alakilag érvényes.
32.	§ Ha a 31. § alapján alkalmazandó jog szerint az apai jogállás betöltetlen, az üggyel szoros
kapcsolatban álló másik állam joga alkalmazandó, ha az e tekintetben a gyermekre nézve
kedvezőbb.
19.	Örökbefogadás
33.	§ (1) Az örökbefogadás csak akkor érvényes, ha ennek feltételei mind az örökbefogadó,
mind az örökbe fogadni kívánt személy örökbefogadás idején fennálló személyes joga szerint
fennállnak.
(2)	Az örökbefogadás jogi hatásaira, az örökbefogadás megszűnésére, valamint ennek jogi
hatásaira az örökbefogadónak az örökbefogadás vagy annak megszűnése idején fennálló
személyes jogát kell alkalmazni.
(3)	Ha az örökbefogadók házastársak, akkor az örökbefogadás jogi hatásaira, az
örökbefogadás megszűnésére, valamint ennek jogi hatásaira
a)	a házastársaknak az örökbefogadás vagy annak megszűnése idején fennálló közös
állampolgársága szerinti állam jogát, ennek hiányában,
b)	annak az államnak a jogát, amelynek területén az örökbefogadás, vagy ennek megszűnése
idején a házastársak közös szokásos tartózkodási helye volt, ennek hiányában
c)	az eljáró bíróság államának jogát
kell alkalmazni.
20. Szülő és gyermek közötti jogviszony, gyámság
34.	§ (1) A szülő és gyermek közötti jogviszonyra, valamint a gyámságra - a nagykorúvá
válást és a névviselést kivéve - az eljáró bíróság államának joga alkalmazandó.
(2)	Ha a gyermek érdeke indokolja, az eljáró bíróság kivételesen alkalmazhatja vagy
figyelembe veheti annak a másik államnak a jogát, amellyel az ügy szoros kapcsolatban van.
21.	Bejegyzett élettársak
35.	§ (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttére és érvényességére, valamint annak
joghatásaira, ide nem értve a névviselést, a 26-29. § rendelkezéseit az e §-ban meghatározott
kivételekkel megfelelően kell alkalmazni.
7
(2)	A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének nem akadálya, és annak érvényességét nem
érinti, ha a leendő bejegyzett élettárs személyes joga az azonos neműek bejegyzett élettársi
kapcsolatának jogintézményét nem ismeri, feltéve, hogy
a)	a magyar állampolgársággal nem rendelkező leendő bejegyzett élettárs igazolja, hogy
személyes joga szerint házasságkötésének nem lenne akadálya, és
b)	legalább az egyik leendő bejegyzett élettárs magyar állampolgár vagy belföldön szokásos
tartózkodási hellyel rendelkezik.
(3)	A bejegyzett élettársi kapcsolat joghatásaira a (2) bekezdésben meghatározott esetekben a
magyar jogot kell alkalmazni.
36.	§ (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésére annak az államnak a jogát kell
alkalmazni,
a)	amelynek területén a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére irányuló eljárást
megindító kereset vagy kérelem benyújtásakor a bejegyzett élettársak szokásos tartózkodási
helye található, ennek hiányában
b)	amelynek területén a bejegyzett élettársak utolsó szokásos tartózkodási helye található, ha
ez a tartózkodási hely a kereset vagy kérelem benyújtásától számított egy évnél nem régebbi
időpontban szűnt meg, feltéve, hogy a kereset vagy kérelem benyújtásakor az egyik
bejegyzett élettárs még mindig ebben az államban tartózkodik, ennek hiányában
c)	amelynek a kereset vagy kérelem benyújtásakor mindkét bejegyzett élettárs az
állampolgára volt.
(2) Ha az alkalmazandó jog az (1) bekezdés alapján nem határozható meg, továbbá a 35. § (2)
bekezdésben meghatározott esetekben az eljáró bíróság a saját államának jogát alkalmazza.
22.	Élettársak
37.	§ (1) Az élettársi kapcsolat létrejöttére, megszűnésére és joghatásaira az élettársak közös
állampolgársága szerinti állam joga alkalmazandó.
(2)	Ha az élettársak állampolgársága különböző, annak az államnak a joga alkalmazandó,
amelynek területén az élettársak szokásos tartózkodási helye, ennek hiányában az utolsó
közös szokásos tartózkodási helye található.
(3)	Ha az élettársak közös szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg, az eljáró bíróság
államának joga alkalmazandó.
38.	§ Az élettársak vagyoni jogviszonyaikra jogot választhatnak. Az élettársak jogválasztására
a 28. § megfelelően irányadó.
IV.	Fejezet
DOLOGI JOG
23.	Általános szabályok
39.	§ (1) A dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni - ha e törvény másként
nem rendelkezik - a tulajdonjogra és más dologi jogra, ideértve a zálogjogot és a birtokot is.
(2)	A dolog fekvésének helyén irányadó jog annak az államnak a joga, amelynek területén a
dolog a jogi hatást kiváltó tény létrejöttének időpontjában van.
(3)	Ha a dolog egy másik dolog alkotórésze vagy tartozéka, arra a fődolog fekvésének helye
szerinti jog, egyéb dologkapcsolatra vagy dologösszességre az azzal legszorosabb
kapcsolatban álló jog alkalmazandó.
8
40.	§ Az alkalmazandó jog határozza meg különösen
a)	a dolog jogi tulajdonságait,
b)	a dologi jog tartalmát,
c)	a dolgot terhelő biztosítékok sorrendjét,
d)	a dologi j og jogosultj át,
e)	a dologi jog keletkezését, fennállását és megszűnését és
f)	a dologi jog harmadik személyekkel szembeni hatályát.
41.	§ (1) Ha a dologi jogi jogváltozást követően az ingó dolog tartósan egy másik állam
területére kerül, a korábban szerzett jogok a dolog új fekvési helyének joga szerint
ismerhetőek el.
(2)	Ha a dologi jogi jogszerzés joghatása a dolog korábbi fekvési helyén nem állt be és az
ingó dolog tartósan egy másik államba kerül, a jogszerzésre ez utóbbi állam joga
alkalmazandó.
(3)	Az ingó dolog elbirtoklására annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek területén
a dolog az elbirtoklási idő lejártakor volt.
(4)	Az elbirtoklást a dolog fekvési helyének megváltozása nem szakítja meg.
24.	Különös szabályok
42.	§ (1) Lajstromozott vízi vagy légi járműre vonatkozó dologi jogokra annak az államnak a
joga alkalmazandó, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a jármű közlekedik.
(2) Vasúti járműre vonatkozó dologi jogokra az üzembe helyezés államának joga
alkalmazandó.
43.	§ (1) A rendeltetési hely államának joga alkalmazandó az úton lévő ingó dologra
vonatkozó dologi jogokra. Az úton lévő ingó dolog eladásával, beraktározásával vagy
elzálogosításával kapcsolatos dologi jogi joghatásokra - ha erre a tulajdonos vagy
rendelkezésre jogosult akaratán kívül kerül sor - az intézkedés időpontjában a dolog
fekvésének helyén irányadó jog alkalmazandó.
(2) Az utas személyes joga alkalmazandó az általa magával vitt személyes használati
tárgyakra vonatkozó dologi jogokra.
44.	§ (1) A nyilvántartásba vétellel létrejövő dologi jogi biztosítékra a biztosítéki nyilvántartás
vezetésének helye szerinti állam joga alkalmazandó.
(2)	Ha a dologi jogi biztosíték létrejöttéhez nyilvántartásba vételre nincs szükség, vagy az
alkalmazandó jog az (1) bekezdés szerint nem állapítható meg, a dologi jogi biztosítékra a
biztosítéki adós személyes joga alkalmazandó.
(3)	A tulajdonjog-fenntartással átruházott ingó dolog tekintetében a jogfenntartás joghatásaira
a dolog fekvése szerinti állam joga alkalmazandó, kivéve, ha a felek az átruházott ingó dolog
rendeltetési helye szerinti állam jogát választják.
(4)	Fizetési számlára, banki letétre és dematerializált értékpapírra vonatkozó biztosítékra
annak az államnak a joga alkalmazandó, amelyben a biztosítékot tartalmazó nyilvántartást,
illetve számlát vezetik vagy amelyben a központi letéti rendszer működik.
(5)	Követelésre alapított biztosítékra a felek által választott jog, ennek hiányában a biztosíték
nyilvántartásba vételének helye szerinti állam joga, nyilvántartásba nem vett biztosíték
esetében a biztosítéki adós személyes joga alkalmazandó.
9
45.	§ (1) Ingó dolog tulajdonjogának átruházására irányuló szerződésükben a felek a dologi
jogi joghatásokra választhatják a dolog fekvése vagy a dolog szerződés szerinti rendeltetési
helye államának jogát.
(2)	Ha a vállalati (üzleti) vagyon, mint egész száll át, a felek a dologi jogi joghatásokra -
ingatlan kivételével - választhatják a jogelőd személyes jogát.
(3)	Jogválasztásra legkésőbb a perfelvételi szakban a bíróság által megállapított határidőn
belül van lehetőség.
46.	§ (1) Ha egy állam által kulturális javai közé tartozónak tekintett dolog olyan módon
hagyja el az állam területét, amely a saját joga szerint a kivitel időpontjában jogellenes, akkor
az állam által érvényesített tulajdonjogi igényre az igényt érvényesítő állam választása szerint
ennek az államnak a jogát vagy annak a másik államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek
területén az adott dolog a tulajdonjogi igény elbírálásának időpontjában van.
(2)	Ha annak az államnak a joga, amely a jogellenesen elvitt dolgot a kulturális javai közé
tartozónak tekinti, nem nyújt védelmet a jóhiszemű birtokosnak, e személy igényelheti az
azon állam joga szerinti védelmet, amelynek területén az adott dolog a tulajdonjogi igény
elbírálásának időpontjában van.
47.	§ (1) Az eredeti tulajdonos birtokából jogellenesen kikerült dologra vonatkozó
tulajdonjogi igényre az eredeti tulajdonos választása szerint annak az államnak a joga
alkalmazandó, amelynek területén az eltűnése időpontjában a dolog volt, vagy amelynek
területén a tulajdonjogi igény elbírálásának időpontjában a dolog van.
(2)	Ha annak az államnak a joga, amelynek területén eltűnése időpontjában a dolog feküdt,
nem nyújt védelmet a jóhiszemű birtokosnak, e személy igényelheti az annak az államnak a
joga szerinti védelmet, amelynek területén az adott dolog a tulajdonjogi igény elbírálásának
időpontjában van.
V.	Fejezet
SZELLEMI TULAJDONJOG
25.	Szerzői és iparjogvédelmi jogok
48.	§ A szerzői jogok létrejöttére, tartalmára, megszűnésére és érvényesítésére annak az
államnak a joga alkalmazandó, amelynek területére a védelmet igénylik.
49.	§ Iparjogvédelmi jogok létrejöttére, tartalmára, megszűnésére és érvényesítésére annak az
államnak a joga alkalmazandó, amelyben az oltalmat megadták, illetve ahol a bejelentést
megtették.
VI.	Fejezet
KÖTELMI JOG
26.	Szerződéses kötelmi viszonyok
50.	§ (1) A szerződésre a felek által választott jog alkalmazandó. Ha a jogválasztás nem
kifejezett, annak a szerződés rendelkezéseiből vagy az ügy körülményeiből egyértelműen
megállapíthatónak kell lennie. Választásukkal a felek a szerződés egészére vagy annak csak
egy részére alkalmazandó jogot határozhatják meg.
10
(2)	Jogválasztásra legkésőbb a perfelvételi szakban, a bíróság által megállapított határidőn
belül van lehetőség.
(3)	A felek a (2) bekezdés sérelme nélkül megállapodhatnak abban, hogy a szerződésre a
korábban - az e § szerinti jogválasztás, vagy ennek hiányában az e törvény rendelkezései
alapján - alkalmazandó jog helyett egy másik jog alkalmazandó. A szerződés alkalmazandó
jogra vonatkozó rendelkezéseinek a szerződéskötés után bekövetkezett módosítása a
szerződésnek az alaki érvényességre irányadó jog szerinti érvényességét nem érinti.
(4)	Ha a szerződés csak egy állam jogához kapcsolódik, a jogválasztás nem sértheti e jognak
azokat a szabályait, amelyektől megállapodással nem lehet eltérni.
(5)	Az alkalmazandó jogra vonatkozó megállapodás létrejöttére és érvényességére az 53-54. §
megfelelően alkalmazandó.
51.	§ Jogválasztás hiányában a szerződésre annak az államnak a jogát kell alkalmazni,
amelyhez a szerződés az adott jogviszony lényeges elemei szerint legszorosabban
kapcsolódik.
52.	§ (1) A felek megválaszthatják a választottbírósági megállapodásra alkalmazandó jogot.
(2)	Jogválasztás hiányában a választottbírósági megállapodásra az alapjogviszonyra választott
jog, ennek hiányában az alapjogviszonyra jogválasztás hiányában irányadó jog alkalmazandó.
(3)	Ha a felek kijelölték a választottbírósági eljárás helyét, a választottbírósági
megállapodásra az eljárás helye szerinti állam joga alkalmazandó, feltéve, hogy a
megállapodással e jog a (2) bekezdésben megjelölt jognál szorosabb kapcsolatban van.
(4)	A választottbírósági megállapodást alaki okból nem lehet érvénytelennek tekinteni, ha az e
§ alapján meghatározott jogok bármelyike, vagy az eljáró bíróság államának joga szerinti
alaki követelményeknek megfelel.
53.	§ A szerződés vagy valamely szerződési feltétel létrejöttét és érvényességét az a jog
határozza meg, amely a szerződés vagy szerződési feltétel érvényessége esetén e törvény
alapján alkalmazandó lenne.
54.	§ (1) Alakilag érvényes a szerződés azok között a személyek között, akik vagy akiknek a
képviselői a szerződéskötés időpontjában ugyanabban az államban tartózkodnak, ha a
szerződés megfelel az e törvény alapján alkalmazandó jog vagy a megkötés helye szerinti
állam joga alaki követelményeinek.
(2)	Alakilag érvényes a szerződés azok között a személyek között, akik vagy akiknek a
képviselői a szerződéskötés időpontjában különböző államban tartózkodnak, ha a szerződés
megfelel az e törvény alapján alkalmazandó jog vagy bármely olyan állam joga alaki
követelményeinek, ahol bármelyik fél vagy képviselője a szerződéskötéskor jelen van, vagy
ahol bármelyik fél az adott időpontban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett.
(3)	A meglévő vagy tervezett szerződéssel kapcsolatos joghatás kiváltására irányuló
egyoldalú jognyilatkozat alakilag akkor érvényes, ha megfelel az e törvény alapján a
szerződésre alkalmazandó jog vagy azon jog alaki követelményeinek, amely a szerződésre
irányadó lenne, vagy ha megfelel a jognyilatkozat megtételének helye szerinti állam vagy
azon állam joga alaki követelményeinek, ahol a jognyilatkozatot tevő személy a
jognyilatkozat megtételének időpontjában szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.
(4)	Az (1)-(3) bekezdéstől eltérően arra a szerződésre, amelynek tárgya ingatlannal
kapcsolatos dologi jog vagy ingatlanbérlet, az ingatlan fekvése szerinti állam jogában előírt
alaki követelmények irányadók, ha
a)	e követelmények a szerződéskötés helyétől és a szerződésre irányadó jogtól függetlenül
kötelező jellegűek, és
11
b) e követelményektől megállapodás útján nem lehet eltérni.
55.	§ (1) Ezen alcím alkalmazásában a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező
jogalany szokásos tartózkodási helyének a központi ügyintézés helyét kell tekinteni. Az üzleti
tevékenysége körében eljáró természetes személy szokásos tartózkodási helye az üzleti
tevékenysége fő helye.
(2)	A fióktelep, kereskedelmi képviselet vagy más telephely működése keretében kötött
szerződés esetén, vagy ha a szerződés szerint a teljesítésre a fióktelep, kereskedelmi
képviselet vagy más telephely kötelezett, szokásos tartózkodási helynek a fióktelep,
kereskedelmi képviselet vagy más telephely szerinti állam tekintendő.
(3)	A szokásos tartózkodási hely meghatározása szempontjából a szerződés megkötésének
időpontja irányadó.
56.	§ Az egyoldalú jognyilatkozatokra - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a
szerződésekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
27.	Az értékpapír
57.	§ (1) Az értékpapír alaki kellékeire és jellegére - ideértve az értékpapír bemutatóra vagy
névre szóló jellegét is - annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek joga az
értékpapírba foglalt jogra irányadó.
(2)	Az értékpapírral való rendelkezés dologi jogi joghatásaira e törvény dologi jogi szabályai
megfelelően alkalmazandók.
(3)	Dematerializált értékpapírral való rendelkezés értékpapírba foglalt jogon kívüli
joghatásaira annak az államnak a joga alkalmazandó, amely az értékpapír-számla vezetőjének
állami felügyeletét ellátja, ennek hiányában ahol az értékpapír-számlát vezetik. Ha e szerint
több jog alkalmazása merül fel, annak az államnak a joga alkalmazandó, amely a jogosult
jogszerzését biztosítja.
58.	§ (1) Az értékpapírba foglalt kötelmi jogra a választott jog, ennek hiányában az értékpapír
kibocsátási helyének joga, ha az sem állapítható meg, akkor a kibocsátó személyes joga
alkalmazandó.
(2)	Az értékpapírba foglalt tagsági jogra a kibocsátó személyes joga alkalmazandó.
(3)	Az értékpapírba foglalt dologi jogra a kibocsátás helye szerinti állam joga alkalmazandó.
(4)	Ha az értékpapír több jogot is megtestesít, jogválasztás hiányában az értékpapír központi
elemét jelentő jogra irányadó szabályok alkalmazandók.
28.	Szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyok
59.	§ A 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikk második fordulatában
lehetővé tett, a károkozó esemény bekövetkezési helyének jogára irányuló választással a
kártérítést követelő személy legkésőbb a perfelvételi szakban, a bíróság által megállapított
határidőn belül élhet.
60.	§ A szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokra annak az államnak a joga alkalmazandó,
amelynek területén a kötelem-keletkeztető jogi tény hatása bekövetkezett.
61.	§ Ha a szerződésen kívüli jogviszony jogosultjának és kötelezettjének szokásos
tartózkodási helye - jogi személy esetén a létesítő okirata szerinti székhelye - a kötelem -
12
keletkezető jogi tény hatásának bekövetkezésekor ugyanabban az államban van, ennek az
államnak a joga alkalmazandó.
62.	§ Ha a szerződésen kívüli jogviszony szorosan összefügg egy, a felek között a
szerződésen kívüli jogviszony keletkezésekor már meglévő másik jogviszonnyal, akkor a
szerződésen kívüli jogviszonyra is e másik jogviszonyra irányadó jog alkalmazandó.
63.	§ (1) A felek a szerződésen kívüli kötelmi jogviszony létrejöttét követően jogot
választhatnak. Ha a jogválasztás nem kifejezett, annak az ügy körülményeiből egyértelműen
megállapíthatónak kell lennie.
(2)	Jogválasztásra legkésőbb a perfelvételi szakban, a bíróság által megállapított határidőn
belül van lehetőség.
(3)	Ha a jogviszony csak egy állam jogához kapcsolódik, a jogválasztás nem sértheti e jognak
azon szabályait, amelyektől megállapodással nem lehet eltérni.
VII.	Fejezet
ÖRÖKLÉSI JOG
29.	Szóbeli végrendelet, az állam öröklése
64.	§ A szóbeli végrendelet és annak visszavonása alakilag érvényes, ha megfelel
a)	a magyar jognak,
b)	a keletkezés vagy a visszavonás helyén és idején hatályos jognak,
c)	annak a jognak, amely a szóbeli végrendelet létrejöttekor, annak visszavonása időpontjában
vagy az örökhagyó halála idején az örökhagyó személyes joga volt,
d)	a szóbeli végrendelet létrejöttekor, annak visszavonása időpontjában vagy az örökhagyó
halálakor az örökhagyó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén hatályos jognak, vagy
e)	ingatlanra vonatkozó szóbeli végrendelet esetében az ingatlan fekvésének helyén irányadó
jognak.
65.	§ Ha az öröklésre alkalmazandó jog szerint a belföldi hagyatéknak nincs örököse, a
belföldi hagyaték öröklésére a magyar jognak a magyar állam öröklésére irányadó szabályait
kell alkalmazni.
VIII.	Fejezet
ELJÁRÁSJOGI RENDELKEZÉSEK
30.	Általános szabályok
66.	§ A magyar bíróság eljárására - ha e törvény másként nem rendelkezik - a magyar jog
alkalmazandó.
67.	§ (1) A magyar bíróság előtt kezdeményezett fizetésképtelenségi eljárás joghatásaira a
magyar jogot kell alkalmazni.
(2)	A fizetésképtelenségi eljárásnak az adós ingatlanon, hajón vagy légi járművön és
értékpapíron fennálló, közhiteles nyilvántartásba való bejegyzéshez kötött jogaira, valamint
ilyen jogok megszerzésére vagy ellenérték fejében történő elidegenítésére irányuló
13
szerződésre gyakorolt hatásaira az ingatlan fekvése szerinti, illetve a nyilvántartás
vezetésének helye szerinti állam joga alkalmazandó.
68.	§ (1) A fél perbeli jog- és cselekvőképességére személyes joga alkalmazandó.
(2)	Aki személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, de a
magyar jog szerint cselekvőképes lenne, azt a magyar bíróság előtti eljárásban
cselekvőképesnek kell tekinteni.
(3)	A (2) bekezdés nem zárja ki, hogy a személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy
korlátozottan cselekvőképes személy helyett a személyes joga szerint jogosult törvényes
képviselője járjon el.
(4)	Külföldön nyilvántartásba vett jogi személy és jogi személyiség nélküli jogalany
perképességét -ellenkező bizonyításig - vélelmezni kell.
69.	§ (1) Ha a felek között az eljárás megindításának időpontjában ugyanabból a ténybeli
alapból származó, ugyanazon jog iránt külföldi bíróság előtt korábban indult eljárás van
folyamatban, a magyar bíróság az eljárást - hivatalból vagy kérelemre - felfüggesztheti,
feltéve, hogy a külföldi bíróság határozatának belföldi elismerése nem kizárt.
(2)	A magyar bíróság az eljárást folytatja, ha a külföldi bíróság előtt az eljárást érdemi döntés
nélkül megszüntették. A magyar bíróság az eljárást folytathatja, ha a külföldi eljárást
felfüggesztették vagy úgy ítéli meg, hogy a külföldi eljárás várhatóan nem fejeződik be
észszerű időn belül. Ha az eljárás folytatására okot adó körülmény következik be, erről a felek
kötelesek a bíróságot haladéktalanul tájékoztatni. A bíróság a felfüggesztés indokoltságát
bármikor felülvizsgálhatja, e célból a feleket határidő tűzésével felhívja, hogy nyilatkozzanak
a külföldi bíróság előtti eljárási cselekményekről.
(3)	Az (1)-(2) bekezdés irányadó akkor is, ha a magyar bírósághoz külföldi bíróságnál
előterjesztett keresettel összefüggő keresetet nyújtanak be.
(4)	Ha a külföldi bíróság az ügy érdemében olyan határozatot hozott, amely belföldön
elismerhető, a magyar bíróság az eljárást megszünteti.
(5)	E törvény alkalmazásában az eljárás megindultnak tekintendő
a)	az eljárást megindító irat bírósághoz történő benyújtásának időpontjában, feltéve, hogy a
felperes ezt követően nem mulasztja el megtenni az alperes részére történő kézbesítés
érdekében előírt intézkedéseket, vagy
b)	ha az iratot a bírósághoz történő benyújtást megelőzően kell kézbesíteni, abban az
időpontban, amikor azt a kézbesítésére hatáskörrel rendelkező hatóság megkapja, feltéve,
hogy a felperes ezt követően nem mulasztja el megtenni az irat bírósághoz történő benyújtása
érdekében előírt intézkedéseket.
70.	§ (1) Magyar bíróság belföldön lévő személyre vagy vagyonra vonatkozóan a magyar jog
szerinti ideiglenes intézkedést - beleértve a biztosítási intézkedést is - akkor is hozhat, ha az
ügy érdemére vonatkozóan nem rendelkezik joghatósággal. Vagyont érintő ideiglenes
intézkedés meghozatalának feltétele, hogy a joghatósággal rendelkező külföldi bíróság által az
ügy érdemében hozott határozat belföldön való elismerésére lehetőség van.
(2)	Az ideiglenes intézkedést az érintett személy tartózkodási helye illetve az érintett vagyon
fekvése szerint illetékes bíróság rendeli el.
(3)	Ha a magyar jog az ideiglenes intézkedés hatályának fenntartásához előírja az ügy
érdemében az eljárás megindítását, az ügy érdemére joghatósággal rendelkező külföldi
bíróság előtti eljárást kell e célból figyelembe venni.
(4)	Ha a joghatósággal rendelkező külföldi bíróság az (1) bekezdés alapján hozott intézkedés
tárgyát érintő, belföldön elismerhető határozatot hoz, az ideiglenes intézkedés hatályát veszti.
14
71.	§ A miniszter bizonyítványt állít ki a magyar jogról, és az annak alkalmazása során
követett gyakorlatról.
31.	A nemzetközi jogsegély általános szabályai
72.	§ (1) Magyar bíróság külföldi bíróság jogsegélykérelmére nemzetközi szerződés, az
Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa vagy viszonosság alapján nyújt
jogsegélyt.
(2)	Viszonosság hiányában a jogsegélykérelem a miniszter és a külpolitikáért felelős
miniszter, továbbá szükség szerint az ügy tárgya szerint hatáskörrel rendelkező miniszter
egyetértése esetén teljesíthető.
(3)	A jogsegélykérelem teljesítését meg kell tagadni, ha az a magyar közrendbe ütközne.
32.	Iratok kézbesítése
73.	§ (1) A megkeresett állam hatósága útján külföldön kézbesítendő iratot intézkedés végett a
miniszterhez kell megküldeni.
(2)	Ha nemzetközi szerződés az irat postai úton történő kézbesítését lehetővé teszi, a bíróság
azt a címzettnek közvetlenül is megküldheti.
(3)	Az irat nemzetközi szerződésben meghatározott feltételek teljesülése esetén a címzett
tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság útján is kézbesíthető. Ilyen
esetben azt intézkedés végett a külpolitikáért felelős miniszterhez kell megküldeni.
(4)	A külföldön teljesített kézbesítést szabályszerűnek kell tekinteni, ha az akár a magyar,
akár a kézbesítés helyén irányadó jognak megfelel. Ha a kézbesítésre a (2) bekezdés alapján
került sor, kézbesítési fikció alkalmazásának nincs helye.
74.	§ (1) A külföldi eljárásban keletkezett irat belföldi kézbesítése iránti jogsegélykérelmet a
miniszter az abban foglaltaknak megfelelően továbbítja a (2) bekezdésben meghatározott
bírósághoz vagy - a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar útján - az önálló bírósági
végrehajtóhoz (a továbbiakban: végrehajtó).
(2)	A kézbesítést a jogsegélykérelemnek megfelelően a címzettnek a jogsegélykérelemben
megjelölt címe szerint illetékes járásbíróság (Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság)
vagy a végrehajtó teljesíti.
(3)	A bíróság vagy a végrehajtó a jogsegélykérelem átvételétől számított nyolc napon belül
intézkedik a kézbesítés foganatosítása iránt.
75.	§ (1) A külföldi eljárásban keletkezett irat kézbesítése során a (2)-(5) bekezdésben
meghatározott eltérésekkel a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó belföldi jogszabályok
szerint kell eljárni.
(2)	Ha a kézbesítendő irat nincs ellátva hiteles vagy a megkereső állam joga által bírósági
eljárás céljára alkalmasnak tekintett magyar nyelvű fordítással, az csak akkor kézbesíthető, ha
a címzett az iratot önként elfogadja. Az ilyen irat címzett általi átvétele nem jelenti annak
végleges elfogadását; a címzett az iratot az átvételtől számított tizenöt napon belül a
kézbesítés iránti jogsegélykérelmet teljesítő belföldi bírósághoz vagy végrehajtóhoz
visszaviheti vagy postára adhatja azzal, hogy azt mégsem fogadja el.
(3)	Ha a (2) bekezdésben meghatározott fordítással el nem látott irat kézbesítése azért volt
eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át (az a bírósághoz „nem kereste” jelzéssel
érkezett vissza), a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban:
Pp.) 137. § (2) bekezdésben meghatározott kézbesítési fikció nem alkalmazható.
15
(4)	Ha a címzett az iratot a (2) bekezdésben meghatározottak szerint nem fogadja el, vagy azt
a (3) bekezdésben meghatározott okból nem kézbesítették, a kézbesítés iránti
jogsegélykérelmet teljesítő bíróság vagy végrehajtó a kézbesítés eredményét úgy állapítja
meg, hogy az irat a magyar jog szerint nem tekinthető kézbesítettnek.
(5)	A kézbesítés teljesítése során a megkereső külföldi bíróság kérelmére külföldi eljárási
szabályt kell alkalmazni, ha ez nem sérti a magyar közrendet.
76.	§ (1) A kézbesítés iránti jogsegélykérelmet teljesítő bíróság vagy végrehajtó a kézbesítés
megtörténtéről és annak időpontjáról, illetve a kézbesítés akadályáról és ennek okáról nyolc
napon belül tájékoztatja a minisztert.
(2)	Ha a kézbesítésre a 2005. évi XXXVI. törvénnyel kihirdetett, a polgári és kereskedelmi
ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről
szóló egyezményt kell alkalmazni, a miniszter a bíróság vagy a végrehajtó által közölt adatok
alapján kiállítja az egyezmény 6. cikke szerinti tanúsítványt.
77.	§ (1) Az 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban e §-ban: a
rendelet) 2. cikkének (1) bekezdése szerinti áttevő intézmény feladatait
a)	bírósági iratok esetében az a bíróság, amelynek eljárásában a kézbesítendő irat keletkezett,
b)	közjegyző eljárásában keletkezett iratok esetén az a közjegyző, akinek eljárásában az irat
keletkezett,
c)	egyéb bíróságon kívüli iratok esetében a miniszter
látja el.
(2)	A rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerinti átvevő intézmény feladatait
a)	a címzettnek a jogsegélykérelemben megjelölt címe szerint illetékes járásbíróság
(Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság) és
b)	a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar
látja el, azzal, hogy b) pont szerinti esetben a kézbesítést a címzett címe szerint illetékes
végrehajtó teljesíti.
(3)	A rendelet alapján előterjesztett jogsegélykérelem teljesítése során a 74. § (3) bekezdés
megfelelően alkalmazandó.
(4)	A rendelet 3. cikke szerinti központi szerv feladatait a miniszter látja el.
(5)	A rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján az átvevő intézmény a kézbesítendő iratokat
postai úton, telefaxon és elektronikusan fogadja. A rendelet által rendszeresített
formanyomtatványokat az áttevő vagy átvevő intézmény magyar, angol, német vagy francia
nyelven fogadja.
(6)	Ha a Pp. 137. § (2) bekezdésben meghatározott kézbesítési fikció alkalmazásával került
sor a kézbesítés eredményének megállapítására, az átvevő intézmény az áttevő intézményt
arról értesíti, hogy a kézbesítés beálltát és annak időpontját e kézbesítési fikció alapján
állapította meg, és azzal szemben a címzettet a Pp. 138. §-a szerinti kifogás illeti meg. Ha a
bíróság a címzett kifogásának utóbb helyt ad, a külföldi áttevő intézményt egyidejűleg értesíti
arról, hogy a kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények a magyar jog szerint hatálytalanok.
(7)	Az átvevő intézmény a kézbesítés megtörténtéről és annak időpontjáról, illetve
akadályáról és ennek okáról nyolc napon belül tájékoztatja az áttevő intézményt.
(8)	A rendelet 13. cikke szerinti kézbesítési mód belföldön csak akkor alkalmazható, ha a
címzett az áttevő tagállam állampolgára.
(9)	A rendelet 13. cikke szerinti kézbesítési mód alkalmazása esetén a külföldön kézbesítendő
iratot a 73. § (3) bekezdésnek megfelelően kell továbbítani.
(10)	A rendelet 15. cikke szerinti kézbesítési mód alkalmazására belföldön a végrehajtói
kézbesítésre vonatkozó jogszabályok szerint kerülhet sor.
16
33.	Bizonyítás-felvétel
78.	§ (1) A külföldi bírósághoz előterjesztendő, bizonyítás-felvétel iránti jogsegélykérelmet a
miniszternek kell megküldeni.
(2)	Ha a bizonyítás-felvételre nemzetközi szerződés alapján diplomáciai vagy konzuli
képviselő útján is lehetőség van, a bíróság a bizonyítás-felvétel iránt a külpolitikáért felelős
miniszter útján megkeresheti az illetékes magyar külképviseleti hatóságot.
(3)	Magyar bíróság az előtte folyamatban lévő eljárás céljára nemzetközi szerződésben
meghatározott esetben közvetlenül foganatosíthat bizonyítási cselekményt külföldön. Ilyen
esetben a bizonyítás-felvétel általános szabályai irányadóak azzal, hogy kényszerítő eszközök
alkalmazásának nincs helye.
(4)	Nemzetközi megállapodás vagy viszonosság hiányában a bíróság a félnek - kérelmére -
határidőt szabhat arra, hogy a bizonyítás lefolytatásáról a külföldi állam jogának megfelelő és
a szükséghez képest felülhitelesítéssel ellátott közokiratot mutasson be.
(5)	A külföldön lefolytatott bizonyítás szabályszerűségét a bizonyítás helyének joga szerint
kell elbírálni, de azt akkor is szabályszerűnek kell tekinteni, ha a magyar jognak megfelel.
79.	§ (1) Külföldi bíróságtól érkező, belföldi bizonyítás-felvételre irányuló jogsegélykérelmet
a miniszter - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - továbbítja a (3) bekezdésben
meghatározott bírósághoz.
(2)	Ha a jogsegélykérelem olyan adat közlésére irányul, amely közhiteles nyilvántartásból
közvetlenül beszerezhető, a miniszter az érintett nyilvántartást vezető szervet megkeresheti a
kért adat közlése iránt.
(3)	A bizonyítás-felvételre irányuló jogsegélykérelem teljesítése annak a járásbíróságnak
(Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróságnak) a hatáskörébe és illetékességébe tartozik,
amelynek területén
a)	a meghallgatandó személy belföldi lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található,
b)	a lefolytatandó szemle tárgya található, vagy
c)	egyébként a bizonyítás a legcélszerűbben lefolytatható, így különösen ha több
meghallgatandó személy belföldi lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, illetve a szemle
által érintett több tárgy különböző bíróságok illetékességi területén található.
(4)	A bizonyítás-felvételre irányuló jogsegélykérelem teljesítése során a magyar jog szerint
kell eljárni. Külföldi eljárási szabályt csak a megkereső külföldi bíróság kérelmére kell
alkalmazni, ha ez nem sérti a magyar közrendet.
(5)	Ha a megkereső külföldi bíróság jelezte, hogy annak tagja, a külföldi eljárásban érdekelt
felek vagy azok képviselői a jogsegélykérelem teljesítésénél jelen kívánnak lenni, a
jogsegélykérelmet teljesítő bíróság a jogsegélykérelem teljesítésének határnapját ennek
figyelembevételével tűzi ki. A bizonyítás-felvétel határnapjáról, helyszínéről és a részvételt
érintő egyéb körülményekről a bíróság haladéktalanul értesíti a minisztert.
80.	§ (1) A miniszter nemzetközi szerződés alapján az e §-ban foglaltaknak megfelelően
engedélyezheti, hogy a külföldi bíróság által e célra megbízottként kijelölt személy, illetve a
külföldi bíróság tagja a külföldi eljárás céljára belföldön közvetlenül bizonyítási cselekményt
foganatosítson.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti engedély iránti kérelmet a miniszterhez kell benyújtani magyar,
angol, francia vagy német nyelven. A kérelemben meg kell jelölni az alábbiakat:
a)	az eljáró külföldi bíróság megnevezését és ügyszámát,
b)	az eljárásában érintett felek, illetve képviselőik nevét és címét,
c)	az eljárás tárgyát,
d)	az ügy tényállásának rövid leírását,
17
e)	annak a személynek a nevét és elérhetőségi adatait, aki megbízottként vagy a bíróság
tagjaként a bizonyítási cselekményt belföldön foganatosítani kívánja,
f)	a belföldön foganatosítandó bizonyítási cselekményt,
g)	annak a személynek a nevét és címét, akinek közreműködése a bizonyítási cselekmény
foganatosításához szükséges.
(3)	A kérelemhez csatolni kell a bizonyítást foganatosító, megbízottként eljáró személy
részére a külföldi bíróság által hozott kirendelő határozatot vagy azzal egy tekintet alá eső
okiratot.
(4)	A miniszter a kérelemnek nem ad helyt, ha a foganatosítani kívánt bizonyítási cselekmény
a magyar közrendbe ütközne.
(5)	Ha a miniszter a kérelemnek helyt ad, értesíti a 79. § (3) bekezdés szerinti járásbíróságot,
kivéve, ha a bizonyítási cselekmény foganatosítása a bíróság közreműködését nem igényli.
(6)	Ha a bizonyítási cselekmény valamely személy meghallgatására irányul, e személyt a
meghallgatását megelőzően
a)	tájékoztatni kell arról, hogy
aa)	közreműködése önkéntes, annak megtagadása miatt belföldön joghátrány nem érheti,
ab)	a meghallgatás során jogosult anyanyelvét használni, és
ac)	jogi képviselője a meghallgatás során jelen lehet, továbbá
b)	tanúként történő meghallgatása esetén a Pp. tanú figyelmeztetésére vonatkozó szabályainak
megfelelően figyelmeztetni kell.
(7)	A (6) bekezdés szerinti tájékoztatást az (5) bekezdés alapján közreműködő bíróság nyújtja.
Ha ilyen bíróság nincs, a miniszter a bizonyítás-felvétel engedélyezésének feltételeként írja
elő a tájékoztatás megkereső bíróság általi biztosítását, és a tájékoztatás megtörténtének a
miniszter részére történő igazolását.
(8)	Ha a meghallgatás foganatosításához tolmács közreműködése szükséges, a tolmács
díjának megelőlegezéséről, illetve megtérítéséről a megkereső bíróság gondoskodik.
(9)	A miniszter az e § szerinti bizonyítás-felvétel engedélyezésekor egyéb feltételeket is
megállapíthat.
81.	§ (1) Az 1206/2001/EK tanácsi rendelet (e §-ban a továbbiakban: rendelet) 3. cikkének (1)
és (3) bekezdése szerinti központi szerv feladatait a miniszter látja el.
(2)	A rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti jogsegélykérelem teljesítése a 79. §
(3)	bekezdésében meghatározott bíróság hatáskörébe és illetékességébe tartozik. Ha a
jogsegélykérelmet fogadó bíróság azt állapítja meg, hogy annak teljesítése más bíróság
hatáskörébe vagy illetékességébe tartozik, azt nyolc napon belül hivatalból megküldi ehhez a
bírósághoz.
(3)	A rendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerinti, más tagállam bíróságától érkező kérelmet a
miniszter fogadja és bírálja el, ennek során a 80. § (5)-(9) bekezdésben foglaltakat
megfelelően alkalmazni kell.
(4)	A rendelet által rendszeresített formanyomtatványokat a bíróság postai úton, telefaxon
vagy elektronikusan, magyar, angol vagy német nyelven fogadja.
(5)	Magyar bíróság az előtte folyamatban lévő eljárás céljára az Európai Unió tagállamában,
Dánia kivételével, a rendelet 17. cikkében szabályozott módon kívül is foganatosíthat
közvetlenül bizonyítási cselekményt. Ilyen esetben a bizonyítás-felvétel általános szabályai
irányadóak azzal, hogy kényszerítő intézkedések alkalmazásának nincs helye.
34.	Immunitással kapcsolatos rendelkezések
82.	§ Ezen alcím alkalmazásában az államra történő utalás magába foglalja:
a)	az államot,
18
b)	az állam közhatalmat gyakorló szerveit, amikor e minőségükben járnak el, és
c)	az állam képviseletében eljáró személyeket, amikor e minőségükben járnak el.
83.	§ (1) A magyar állam elleni eljárásban - az e törvényben megállapított kivételekkel -
kizárólag magyar bíróság járhat el.
(2) Külföldi állam elleni eljárásban - az e törvényben megállapított kivételekkel - magyar
bíróság nem járhat el.
84.	§ (1) Az államot az eljárás tárgyától függetlenül nem illeti meg immunitás,
a)	ha arról kifejezetten lemondott,
b)	ha az eljárást maga indította, abba beavatkozott vagy az eljárásban érdemben perbe
bocsátkozott, vagy
c)	az állam által indított eljárásban előterjesztett viszontkereset tekintetében, ha az a jogvita
tárgyát képező jogviszonyon alapul.
(2) Az államot nem illeti meg immunitás, ha az eljárás tárgya
a)	az államnak polgári jogi szerződésből eredő joga vagy kötelezettsége, kivéve, ha a másik
szerződő fél valamely más állam, vagy a szerződő felek eltérően állapodtak meg,
b)	az állam és természetes személy közötti munkaszerződésből vagy munkavégzésre irányuló
egyéb jogviszonyból eredő jog vagy kötelezettség, feltéve, hogy a munkavégzés helye az
eljárás helye szerinti állam területén van, illetve volt, kivéve, ha a munkavállaló a munkáltató
államnak állampolgára vagy közhatalmi funkciót látott el,
c)	az állammal szemben élet, egészség, testi épség megsértése vagy dologi kár okozása címén
támasztott igény, feltéve, hogy a károkozó esemény vagy mulasztás az eljárás helye szerinti
állam területén következett be, és a károsult annak időpontjában abban az államban
tartózkodott,
d)	az államnak az eljárás helye szerinti állam területén lévő ingatlanon fennálló joga, érdeke
vagy birtoka, az ingatlan állam általi használata, vagy az ezekből eredő kötelezettségek,
e)	az államnak az eljárás helye szerinti államban nyilvántartás vett, vagy annak területén
székhellyel vagy központi ügyintézési hellyel rendelkező jogi személyben vagy jogi
személyiség nélküli jogalanyban fennálló tagsága, részesedése vagy érdekeltsége, illetve
valamely abból eredő jog vagy kötelezettség,
f)	az államnak az eljárás helye szerinti államban megnyílt hagyatékkal kapcsolatos öröklési
jogviszonya,
g)	az eljárás helye szerinti államban szellemi tulajdoni oltalom megadása, tartalma, illetve
megszűnése,
h)	az eljárás helye szerinti államban fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá tartozó vagyon
kezelése tekintetében az államot megillető jog vagy érdek, vagy
i)	polgári jogi szerződéssel összefüggő jogvita rendezésére az állam által kötött
választottbírósági megállapodás érvényessége, értelmezése vagy alkalmazása, az ilyen
megállapodás alapján folytatott választottbírósági eljárás, illetve az abban hozott határozat
érvénytelenítése, kivéve, ha a választottbírósági megállapodás eltérően rendelkezik.
85.	§ (1) E § alkalmazásában végrehajtás alatt a rendelkezési jogosultságot korlátozó
ideiglenes és biztosítási intézkedést is érteni kell.
(2)	Az immunitásról történő, 84. § (1) bekezdés szerinti lemondás nem jelenti a végrehajtás
alóli mentességről való lemondást is.
(3)	A külföldi állam belföldön fekvő vagyonára nem vezethető végrehajtás, kivéve, ha
a)	a külföldi állam ahhoz kifejezetten hozzájárult,
b)	a külföldi állam a vagyont az adott követelés kielégítésére elkülönítette, vagy
c)	a vagyon nem kereskedelmi jellegű kormányzati tevékenységen kívüli célra szolgál.
19
(4)	A (3) bekezdés c) pontja alkalmazása szempontjából nem kereskedelmi jellegű
kormányzati tevékenység céljára szolgál különösen
a)	az állam külképviseleteinek működését szolgáló vagyon,
b)	a katonai célú használatra szolgáló vagyon,
c)	a központi bank vagy más pénzügyi hatóság vagyona,
d)	az állam kulturális örökségéhez, archívumaihoz tartozó, elidegenítésre nem szánt vagyon,
e)	a tudományos, kulturális vagy történelmi kiállítás részét képező, elidegenítésre nem szánt
vagyontárgyak.
86.	§ (1) Kizárólag magyar bíróság járhat el a külföldön diplomáciai képviselőként eljáró
vagy egyébként a joghatóság alól mentes magyar állampolgár elleni eljárásban, kivéve, ha a
magyar állam vagy a foglalkoztató nemzetközi szervezet a mentességről kifejezetten
lemondott.
(2) Nem járhat el magyar bíróság Magyarországon diplomáciai képviselőként eljáró vagy
egyébként a joghatóság alól mentes külföldi állampolgár elleni eljárásban, kivéve, ha a
külföldi állam vagy a foglalkoztató nemzetközi szervezet a mentességről kifejezetten
lemondott.
87.	§ (1) Külföldi államnak történő kézbesítésre az Európai Unió olyan általános hatályú,
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa vagy olyan nemzetközi szerződés alkalmazandó, amely
a kézbesítési jogsegélyt az adott állam tekintetében szabályozza, ennek hiányában az irat a
külpolitikáért felelős miniszter útján kézbesítendő.
(2)	Külföldi állam részére közvetlen postai úton iratok nem kézbesíthetők.
(3)	Nemzetközi szervezetnek vagy mentességet élvező természetes személynek a
külpolitikáért felelős miniszter útján kell az iratokat kézbesíteni.
IX.	Fejezet
JOGHATÓSÁG
35.	Általános szabályok
88.	§ E törvény egyéb joghatósági szabályaira tekintet nélkül kizárólag magyar bíróság járhat
el,
a)	olyan eljárásban, amelynek tárgya belföldön fekvő ingatlanon fennálló dologi jog vagy
ilyen ingatlan bérlete, haszonbérlete,
b)	magyar állampolgárságú örökhagyó belföldi hagyatékát érintő hagyatéki eljárásban,
c)	belföldön kiállított okirat megsemmisítésére irányuló eljárásban,
d)	jogoknak, tényeknek és adatoknak belföldön vezetett közhiteles nyilvántartásba történő
bejegyzését érintő eljárásban,
e)	belföldi végrehajtást érintő eljárásban.
89.	§ E törvény egyéb joghatósági szabályaira tekintet nélkül magyar bíróság joghatósága
kizárt,
a)	olyan eljárásban, amelynek tárgya külföldön fekvő ingatlanon fennálló dologi jog vagy
ilyen ingatlan bérlete, haszonbérlete,
b)	nem magyar állampolgár örökhagyó külföldi hagyatékát érintő hagyatéki eljárásban,
c)	külföldön kiállított okirat vagy értékpapír megsemmisítésére irányuló eljárásban,
d)	külföldi iparjogvédelmi jog megadásával, tartalmával és megszűnésével kapcsolatos
eljárásban,
20
e)	külföldi székhelyű jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany (e pont
alkalmazásában a továbbiakban együtt: jogi személy) alapításával, megszűnésével kapcsolatos
eljárásban, a jogi személy nyilvántartásba vételének alapjául szolgáló szerződés vagy létesítő
okirat érvényességével kapcsolatos eljárásban, illetve a jogi személy szervei által hozott
határozatok felülvizsgálata iránti eljárásban,
f)	jogoknak, tényeknek és adatoknak külföldön vezetett közhiteles nyilvántartásba történő
bejegyzését érintő eljárásban,
g)	külföldi végrehajtást érintő eljárásban.
90.	§ (1) Több alperes együttes perlése esetén magyar bíróság eljárhat valamennyi alperessel
szemben, ha legalább az alperesek egyikének lakóhelye, illetve jogi személy vagy jogi
személyiség nélküli jogalany székhelye vagy központi ügyintézésének helye (e fejezetben
alkalmazásában a továbbiakban együtt: székhely) belföldön van, feltéve, hogy a keresetek
között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak
ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk
együtt határozni.
(2)	A főkötelezett és a mellékkötelezett együttes perlése esetén a mellékkötelezett lakóhelyére
vagy székhelyére tekintet nélkül eljárhat magyar bíróság, ha a főkötelezett lakóhelye vagy
székhelye belföldön van.
(3)	Ha magyar bíróság a kereset elbírálására joghatósággal rendelkezik, eljárhat a
viszontkereset tekintetében is.
91.	§ A magyar bíróság joghatóságát - az e törvényben megállapított kivételekkel -
megalapozza az is, ha az alperes anélkül, hogy kifogásolná a joghatóság hiányát,
ellenkérelmet terjeszt elő (perbebocsátkozás).
36.	Vagyonjogi ügyek
92.	§ Magyar bíróság eljárhat minden vagyonjogi ügyben, ha az alperes lakóhelye vagy
székhelye belföldön van.
93.	§ Szerződéssel összefüggő jogvitában eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a vitatott
kötelezettség teljesítési helye belföldön van. E § alkalmazásában a vitatott kötelezettség
teljesítési helye
a)	az a hely, amelyet a felek a szerződésben teljesítési helyként kikötöttek, ennek hiányában
b)	ingó dolog értékesítése esetén az a hely, ahova a szerződés alapján az adott dolgot
leszállították, vagy le kellett volna szállítani,
c)	szolgáltatás nyújtása esetén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották,
vagy kellett volna nyújtani, vagy
d)	egyéb szerződések esetében az a hely, amelyet a magyar jog a vitatott követelés teljesítési
helyeként meghatároz.
94.	§ (1) Szerződésen kívüli kötelmekkel összefüggő jogvitában eljárhat magyar bíróság
akkor is, ha a kötelmet keletkeztető jogi tény belföldön valósult vagy valósulhat meg, vagy
annak eredménye belföldön következett vagy következhet be. E rendelkezést megfelelően
alkalmazni kell a személyhez fűződő jogok megsértéséből eredő igényekre is.
(2)	Bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti, illetve a büntetőeljárásban érvényesített
polgári jogi igény tekintetében magyar bíróság eljárhat, ha az eljárás alapjául szolgáló
bűncselekmény magyar büntető joghatóság alá tartozik.
21
(3)	Kártérítési járadék megállapítása vagy felemelése iránti perben eljárhat magyar bíróság
akkor is, ha a jogosult lakóhelye belföldön van.
95.	§ Magyar bíróság eljárhat olyan eljárásban, amelynek tárgya az eljárás megindulásának
időpontjában belföldön található ingó dolgon fennálló dologi jog.
96.	§ Külföldi székhelyű vállalkozás elleni perben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a
vállalkozás belföldön fiókteleppel vagy képviselettel rendelkezik, és a jogvita utóbbi
tevékenységével kapcsolatos, ideértve azt az esetet is, amikor a szerződést belföldön, a
külföldi székhelyű vállalkozás képviseletében kötötték.
97.	§ Vagyonjogi perben eljárhat magyar bíróság olyan alperes ellen is, aki belföldön
lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkezik, feltéve, hogy az alperesnek belföldön
végrehajtás alá vonható vagyona van. Az alperes belföldön lévő vagyonának tekintendő az
alperest megillető követelés is, ha a követelés adósának lakóhelye belföldön található, vagy a
követelést belföldön fekvő dolog biztosítja.
98.	§ (1) Öröklési perben magyar bíróság eljárhat akkor is, ha az örökhagyó halálakor magyar
állampolgár volt.
(2)	Hagyatéki eljárásban eljárhat magyar közjegyző, ha az örökhagyó a halálakor magyar
állampolgár volt, vagy ha a hagyaték belföldön található.
99.	§ (1) Joghatósági megállapodással a felek a felmerült, vagy - meghatározott
jogviszonyból eredő - jövőbeli jogvitájuk esetére vagyonjogi ügyekben kiköthetik valamely
állam bíróságainak, vagy egy vagy több meghatározott bíróságának joghatóságát.
(2)	Semmis az a joghatósági megállapodás,
a)	amellyel a felek külföldi bíróság joghatóságát kötik ki olyan ügyben, amelyben a magyar
bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik, vagy
b)	amellyel a felek magyar bíróság joghatóságát kötik ki olyan ügyben, amelyben a magyar
bíróság joghatósága kizárt.
(3)	Joghatósági megállapodást a felek köthetnek
a)	írásban,
b)	szóban, írásbeli megerősítéssel,
c)	a felek között korábban kialakított gyakorlatnak megfelelő formában, vagy
d)	a nemzetközi kereskedelemben olyan formában, amely megfelel azoknak a kereskedelmi
szokásoknak, amelyeket a felek ismertek vagy ismerniük kellett, és amelyeket az ilyen típusú
szerződést kötő felek a szóban forgó üzletágban általánosan ismernek és rendszeresen
figyelembe vesznek.
(4)	A joghatósági megállapodást írásban kötöttnek kell tekinteni akkor is, ha a felek
jognyilatkozatát tartósan rögzítő eszközön történt üzenetváltás útján jött létre.
(5)	A joghatósági megállapodás létezésére és érvényességére - az e törvényben nem
szabályozott kérdésekben - a joghatósági megállapodásban kikötött bíróság vagy bíróságok
államának joga alkalmazandó.
(6)	Ha a felek a joghatósági megállapodást egy másik szerződés részeként kötötték meg, a
joghatósági megállapodást - annak létezése és érvényessége tekintetében - a szerződés többi
feltételétől független megállapodásnak kell tekinteni.
(7)	A joghatósági megállapodással kikötött joghatóság - a felek eltérő megállapodásának
hiányában - kizárólagos. Ha azonban a felek külföldi bíróság joghatóságát kötötték ki, és e
bíróság joghatóságának hiányát állapítja meg, a magyar bíróság az általános szabályok szerint
megállapíthatj a joghatóságát.
22
100.	§ (1) Magyar bíróság joghatósággal rendelkezik fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására,
ha az adós jogi személy létesítő okirat szerinti székhelye belföldön van, vagy belföldön olyan
működési hellyel (fióktelep vagy más telephely) rendelkezik, ahol nem átmeneti jellegű
tevékenységet folytat.
(2)	Ha a magyar bíróság a fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására joghatósággal rendelkezik,
eljárhat a fizetésképtelenségi eljárásból származó és azzal szorosan összefüggő keresetek
tekintetében is.
(3)	Fizetésképtelenségi eljárásban a 91. § és a 99. § nem alkalmazható.
37.	Családjogi és személyállapoti ügyek
101.	§ (1) A 2201/2003/EK tanácsi rendelet 7. cikkében meghatározott esetben magyar
bíróság akkor rendelkezik joghatósággal házassági ügyekben, ha a házastársak egyike magyar
állampolgár.
(2) A házasság létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránti eljárásra magyar bíróság
joghatósággal rendelkezik, ha az egyik fél magyar állampolgár vagy az alperes szokásos
tartózkodási helye belföldön van.
102.	§ (1) A házastársak személyi és vagyoni viszonyait érintő eljárásra magyar bíróság
joghatósággal rendelkezik, ha
a)	az alperes házastárs szokásos tartózkodási helye belföldön van,
b)	a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye belföldön volt, feltéve, hogy az
egyik házastárs szokásos tartózkodási helye a keresetindításkor továbbra is belföldön van,
vagy
c)	mindkét házastárs magyar állampolgár.
(2)	Házassági vagyonjogi jogviszonyt érintő eljárásra magyar bíróság joghatósággal
rendelkezik akkor is, ha az eljárás tárgyát képező vagyontárgy belföldön található.
(3)	Ha az (1) bekezdésben meghatározott jogviszony házassági köteléket érintő eljárás
keretében kerül rendezésre, magyar bíróság eljárhat akkor is, ha ezen eljárásra joghatósággal
rendelkezik.
(4)	Ha magyar bíróság joghatósággal rendelkezik az öröklési jogviszonyt érintő eljárásra,
joghatósága kiterjed az örökléssel összefüggő házassági vagyonjogi jogkérdés elbírálására is.
103.	§ Bejegyzett élettársi kapcsolat létezésével, érvényességével, megszűnésével, továbbá
joghatásaival összefüggő eljárásra magyar bíróság akkor rendelkezik joghatósággal, ha
a)	a kapcsolatot belföldön létesítették, vagy
b)	a bejegyzett élettársak legalább egyike magyar állampolgár.
104.	§ (1) Származás megállapítása iránti eljárásban magyar bíróság akkor rendelkezik
joghatósággal, ha
a)	a gyermek magyar állampolgár,
b)	a gyermek szokásos tartózkodási helye belföldön van, vagy
c)	az alperes, illetve több személy kötelező perben állása esetén legalább az egyik alperes
szokásos tartózkodási helye belföldön van.
(2)	Származás megállapítása iránti ügyekben a 91. § nem alkalmazható.
105.	§ (1) Örökbefogadás engedélyezése vagy felbontása iránti eljárásra magyar bíróság
akkor rendelkezik joghatósággal, ha
23
a)	az örökbefogadni kívánt gyermek, illetve az örökbefogadott gyermek magyar állampolgár
vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, vagy
b)	az örökbefogadó, illetve házastársak általi örökbefogadás esetén azok legalább egyike
magyar állampolgár, vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.
(2) Örökbefogadási ügyekben a 91. § nem alkalmazható.
106.	§ (1) A 2201/2003/EK tanácsi rendelet 14. cikkében meghatározott esetben magyar
bíróság akkor rendelkezik joghatósággal a szülői felügyeletet, a kapcsolattartást és a
gyámságot érintő eljárásra, ha a gyermek magyar állampolgár.
(2) A szülői felügyeletet, kapcsolattartást és gyámságot érintő ügyekben a 91. § nem
alkalmazható.
107.	§ (1) Gondnoksággal kapcsolatos eljárásban magyar bíróság akkor rendelkezik
joghatósággal, ha a gondnokság alá helyezendő, illetve a gondnokolt személy magyar
állampolgár vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.
(2)	Az (1) bekezdést megfelelően alkalmazni kell a más védelmi intézkedéssel kapcsolatos
eljárásokra is.
(3)	A gondnoksággal és más védelmi intézkedésekkel kapcsolatos ügyekben a 91. § nem
alkalmazható.
108.	§ (1) Magyar bíróság joghatósággal rendelkezik holtnak nyilvánítás vagy halál tényének
megállapítása iránti eljárásra, ha az eltűnt személy
a)	utolsó ismert szokásos tartózkodási helye belföldön volt, vagy
b)	magyar állampolgár volt, és holtnak nyilvánítását vagy halála tényének megállapítását
belföldi jogi érdek - így különösen az eltűnt személy magyar állampolgárságú vagy belföldön
lakóhellyel rendelkező házastársával vagy bejegyzett élettársával fennálló házassága vagy
bejegyzett élettársi kapcsolata, illetve belföldön lévő vagyona jogi sorsának rendezése - teszi
szükségessé.
(2) A holtnak nyilvánításra illetve halál tényének megállapítására irányuló ügyekben a 91. §
nem alkalmazható.
X.	Fejezet
KÜLFÖLDI HATÁROZATOK ELISMERÉSE ÉS VÉGREHAJTÁSA
38.	Általános szabályok
109.	§ (1) Külföldi bíróság határozatát el kell ismerni, ha
a)	az eljárt külföldi bíróság joghatósága e törvény alapján megalapozott volt,
b)	a határozat azon állam joga szerint, amelyben azt meghozták, jogerőre emelkedett vagy
azzal egyenértékű joghatással bír, és
c)	a (4) bekezdésben meghatározott megtagadási okok egyike sem áll fenn.
(2)	Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az eljárt külföldi bíróság joghatóságát akkor kell
az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában megalapozottnak tekinteni, ha olyan joghatósági ok
alapján járt el, amely e törvény alapján magyar bíróság joghatóságát megalapozná.
(3)	Személyállapoti és családjogi ügyekben hozott határozatok elismerésével összefüggésben
az eljárt külföldi bíróság joghatósága megalapozottságának vizsgálata során figyelembe kell
venni a magyar állampolgár más állampolgárságát is.
(4)	Nem ismerhető el a külföldi határozat, ha
a)	annak elismerése a magyar közrendbe ütközne,
24
b)	az, akinek terhére a határozatot hozták, az eljárásban sem személyesen, sem
meghatalmazott képviselője útján azért nem vett részt, mivel az idézést és a keresetlevelet
vagy az eljárás megindításának alapjául szolgáló egyéb iratot részére lakóhelyén vagy
szokásos tartózkodási helyén nem kézbesítették olyan módon és időben, hogy a védekezésre
módjában állt volna felkészülni,
c)	ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt azonos felek között magyar
bíróság előtt az eljárás a külföldi eljárás megindítását megelőzően megindult,
d)	ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog tárgyában magyar bíróság azonos
felek között korábban jogerős érdemi határozatot hozott,vagy
e)	ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog tárgyában a határozatot hozó
bíróság államától eltérő külföldi állam bírósága azonos felek között korábban olyan jogerős
érdemi határozatot hozott, amely belföldön az elismerés feltételeinek megfelel.
110.	§ Külföldi bírósági vagy más hatósági eljárásban kötött egyezség a határozatokra
irányadó feltételek mellett ismerhető el és hajtható végre belföldön.
111.	§ Ha a külföldi határozat az annak elismerésére és végrehajtására a 2. § alapján
alkalmazandó, Magyarország által kötött nemzetközi megállapodás feltételeinek nem felel
meg, akkor is elismerhető és végrehajtható, ha az e törvény által megállapított feltételeknek
megfelel. E rendelkezés alkalmazása szempontjából a viszonosságot az adott állammal
fennállónak kell tekinteni.
112.	§ A 39-40. alcímben szabályozott jogviszonyok tárgyában hozott külföldi határozatok
elismerésére az elismerés általános szabályait a 39-40. alcímben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
39.	Vagyonjogi ügyekben hozott határozatok
113.	§ (1) Vagyonjogi ügyekben hozott határozatok elismerésének további feltétele, hogy
Magyarország és a határozatot hozó bíróság állama között viszonosság álljon fenn.
(2) Viszonosság fennállásának hiányában is elismerhető a határozat, ha
a)	az ügyben a magyar bíróság joghatósága kizárt volt, vagy
b)	az ügyben eljárt külföldi bíróság joghatósága a felek olyan megállapodásán alapult, amely
a magyar jog rendelkezéseinek megfelelt.
114.	§ (1) A fizetésképtelenségi eljárásban hozott határozatok elismerésének további feltétele,
hogy Magyarország és a határozatot hozó bíróság állama között viszonosság álljon fenn.
(2)	A külföldi fizetésképtelenségi főeljárás elismerése nem zárja ki, hogy magyar bíróság előtt
másodlagos fizetésképtelenségi eljárás induljon.
(3)	A külföldi fizetésképtelenségi főeljárást megindító határozat csak akkor rendelkezik
belföldön az eljárás megindításának helye szerinti állam jogában meghatározott
joghatásokkal, ha belföldön nem indul másodlagos fizetésképtelenségi eljárás.
(4)	A külföldi fizetésképtelenségi főeljáráshoz kapcsolódó egyes joghatások elismerésére
vonatkozóan jogszabály további feltételeket és külön eljárási rendet állapíthat meg.
115.	§ Az örökléssel kapcsolatos eljárásokban az eljárt külföldi bíróság joghatóságát akkor
kell megalapozottnak tekinteni, ha az
a)	az örökhagyó halála időpontjában fennállt szokásos tartózkodási helyén, vagy
b)	az örökhagyó állampolgárságán alapult.
25
40.	Családjogi és személyállapoti ügyekben hozott határozatok
116.	§ (1) A házasság létezésével, érvényességével és felbontásával összefüggő eljárásokban
az eljárt külföldi bíróság joghatóságát akkor kell megalapozottnak tekinteni, ha az
a)	az alperes házastárs szokásos tartózkodási helyén,
b)	a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helyén, vagy
c)	a házastársak közös állampolgárságán alapult.
(2)	A külföldi bíróságnak a bíróság államának joga szerint jogerős vagy azzal egyenértékű
joghatással bíró (1) bekezdés szerinti határozatát, ha az elismerést a magyar állampolgárságú
házastárs maga kéri, és a 109. § (4) bekezdésben meghatározott megtagadási okok egyike sem
áll fenn, akkor is el kell ismerni, ha a külföldi bíróság joghatósága e törvény szerint nem
megalapozott.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti, illetve a házastársak személyes viszonyaival összefüggő
határozatok elismerése megtagadásának - a 109. § (4) bekezdés c)-e) pontjában foglaltaktól
eltérően - akkor van helye, ha
a)	ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt magyar bíróság előtt az eljárás
a külföldi eljárás megindítását megelőzően megindult,
b)	ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog tárgyában magyar bíróság
korábban jogerős érdemi határozatot hozott, vagy
c)	ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog tárgyában a határozatot hozó
bíróság államától eltérő külföldi állam bírósága korábban olyan jogerős érdemi határozatot
hozott, amely belföldön az elismerés feltételeinek megfelel.
117.	§ (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat létezésével, érvényességével és megszűnésével
összefüggő eljárásokban az eljárt külföldi bíróság joghatóságát akkor kell megalapozottnak
tekinteni, ha az
a)	az alperes bejegyzett élettárs szokásos tartózkodási helyén,
b)	a bejegyzett élettársak utolsó közös szokásos tartózkodási helyén,
c)	a bejegyzett élettársak közös állampolgárságán, vagy
d)	a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttének helyén alapult.
(2)	A 116. § (2)-(3) bekezdést az (1) bekezdés szerinti határozatokra megfelelően alkalmazni
kell.
118.	§ A szülői felügyelettel, kapcsolattartással és gyámsággal kapcsolatos eljárásokban az
eljárt külföldi bíróság joghatóságát akkor kell megalapozottnak tekinteni, ha
a)	az a gyermek szokásos tartózkodási helyén alapult, vagy
b)	a gyermek szüleinek házassági köteléke tárgyában eljárt bíróság hozta a határozatot,
feltéve, hogy a házasságot érintő eljárásra joghatósága a 101. § alapján megalapozott volt.
119.	§ A családjogi és a bejegyzett élettársi kapcsolatból származó tartással kapcsolatos
eljárásokban az eljárt külföldi bíróság joghatóságát akkor kell megalapozottnak tekinteni, ha
az
a)	az alperes szokásos tartózkodási helyén,
b)	a tartásra jogosult szokásos tartózkodási helyén alapult, vagy
c)	személyi állapot, szülői felügyelet vagy gyámság tárgyában eljárt bíróság hozta a
határozatot, feltéve, hogy joghatósága a személyi állapotot érintő eljárásra a 101. §, illetve a
103.	§ alapján, szülői felügyeletet vagy gyámságot érintő eljárásra a 106. § alapján
megalapozott volt, és a tartási követelés járulékos jellegű volt.
26
120.	§ (1) A magyar állampolgár gyermek örökbefogadásával kapcsolatos eljárásban hozott
határozat a 109. §-ban megállapított feltételeken túl csak akkor ismerhető el, ha az
örökbefogadást a magyar gyámhatóság jóváhagyta. Nincs szükség a magyar gyámhatóság
jóváhagyására annak a többes állampolgárságú gyermeknek az esetében, akinek egyik
állampolgársága magyar és a szokásos tartózkodási helye a határozat meghozatalakor a másik
állampolgársága szerinti államban volt, feltéve, hogy az örökbefogadást a másik
állampolgársága szerinti állam bírósága már jóváhagyta.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, a külföldi bíróságnak a bíróság államának joga szerint jogerős
vagy azzal egyenértékű joghatással bíró határozatát, ha az elismerést a magyar jog szerint
nagykorúvá vált magyar állampolgárságú örökbefogadott maga kéri, és a 109. § (4)
bekezdésben meghatározott megtagadási okok egyike sem áll fenn, akkor is el kell ismerni, ha
a magyar gyámhatóság az örökbefogadást nem hagyta jóvá vagy a külföldi bíróság
joghatósága e törvény szerint nem megalapozott.
121.	§ A 109. § (4) bekezdés c)-e) pontja helyett a 116. § (3) bekezdés a)-c) pontja szerinti
esetekben van helye
a)	a származással,
b)	az örökbefogadással,
c)	a szülői felügyelettel, kapcsolattartással és gyámsággal,
d)	a gondnoksággal és más védelmi intézkedésekkel,
e)	a holtnak nyilvánítással és a halál tényének megállapításával, és
f)	a névviseléssel
kapcsolatos határozatok elismerése megtagadásának.
41.	Eljárási rendelkezések
122.	§ (1) A külföldi határozat elismerése külön eljárást nem igényel. Az elismerhetőség
kérdését jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az a bíróság vizsgálja, amelynek
eljárásában az felmerül.
(2)	Az érdekelt külön eljárásban is kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy a külföldi
határozat belföldön elismerhető. Az ilyen kérelem tárgyában a bíróság nemperes eljárásban
határoz.
(3)	Az eljárásra
a)	az ellenérdekű fél belföldi lakóhelye (székhelye), ennek hiányában szokásos tartózkodási
helye szerinti törvényszék székhelyén működő járásbíróság (Budapesten a Budai Központi
Kerületi Bíróság), külföldi választottbírósági határozat esetén törvényszék (Budapesten a
Fővárosi Törvényszék),
b)	ennek hiányában a kérelmező belföldi lakóhelye (székhelye), ennek hiányában szokásos
tartózkodási helye szerinti törvényszék székhelyén működő járásbíróság (Budapesten a Budai
Központi Kerületi Bíróság), külföldi választottbírósági határozat esetén törvényszék
(Budapesten a Fővárosi Törvényszék),
c)	ha pedig a kérelmezőnek sincs belföldön lakóhelye (székhelye), szokásos tartózkodási
helye, a Budai Központi Kerületi Bíróság, külföldi választottbírósági határozat esetén a
Fővárosi Törvényszék
rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel.
(4)	Az eljárásra - ideértve az igénybe vehető jogorvoslatokat is - a bírósági végrehajtásról
szóló törvénynek a végrehajtási tanúsítvány kiállítására vonatkozó rendelkezéseit kell
megfelelően alkalmazni.
(5)	A külföldi határozat érdemi felülvizsgálatának nincs helye. A határozat belföldi
elismeréséhez megkívánt, a 109. § (1) bekezdés a)-b) pontja, a 113. § (1) bekezdés, a 114. §
27
(1)	bekezdés és a 120. § (1) bekezdés szerinti feltételek fennállását, továbbá a 109. § (4)
bekezdés a) pontja szerinti megtagadási ok hiányát hivatalból kell vizsgálni, míg a 109. § (4)
bekezdés b)-e) pontja szerinti megtagadási okok hiányát ellenkező bizonyításig vélelmezni
kell.
(6)	Ha a határozat elismerésére vonatkozó feltételek fennállnak, a bíróság az érdekelt
kérelmére biztosítási intézkedést rendel el a bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályai
szerint. A biztosítási intézkedés elrendelése a végrehajtási tanúsítvány kiállításának nem
akadálya.
123.	§ A bírósági végrehajtásról szóló törvénynek megfelelően végrehajthatóvá nyilvánított
külföldi határozatot belföldön az erre irányadó jogszabály rendelkezései szerint lehet
végrehajtani.
XI.	Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
42.	Felhatalmazó rendelkezés
124.	§ Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a nemzetközi jogsegélyre és a külföldi
határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó viszonosság fennállását rendeletben
állapítsa meg.
43.	Hatályba léptető rendelkezés
125.	§ E törvény 2018. január 1. napján lép hatályba.
44.	Átmeneti rendelkezések
126.	§ (1) A 31-33. alcím rendelkezéseit a folyamatban lévő eljárásokra is alkalmazni kell.
(2)	A 38-40. alcím rendelkezéseit az e törvény hatályba lépése után hozott határozatokra kell
alkalmazni.
(3)	A (2) bekezdéstől eltérően, a magyar állampolgár személyi állapotát és családjogi
jogviszonyait érintő olyan külföldi határozatot, amely a 109-111. § és a 116-121. §
rendelkezéseinek megfelel, akkor is el kell ismerni, ha azt e törvény hatályba lépése előtt
hozták.
45.	Európai uniós követelményekre utaló rendelkezések
127.	§ (1) E törvény 44. § (4) bekezdése a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról
szóló, 2002. június 6-i 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkének való
megfelelést szolgálja.
(2)	E törvény
a)	81. §-a a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyítás-felvétel tekintetében történő, a
tagállamok bíróságai között együttműködéséről szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi
rendeletnek,
b)	101. § (1) bekezdése és 106. §-a a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó
eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve
az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i
2201/2003/EK tanácsi rendeletnek,
28
c)	a 59. §-a a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló („Róma II.”),
2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek,
d)	77. §-a a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli
iratok kézbesítéséről és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló,
2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek,
e)	30. §-a a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó
megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2010. december 20-i 1259/2010/EU
tanácsi rendeletnek,
f)	3. § c) pontja a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok
elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti
és tanácsi rendeletnek
a végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.
46.	Módosító rendelkezések
128.	§ (1) A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 136. § (1)
bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
(A közjegyző tanúsítványt állít ki)
„j) a külföldi eljárás céljára tett peren kívüli eskü vagy fogadalom tételéről.”
2)	A Kjtv. a következő 146/A. §-sal egészül ki:
„146/A. § (1) A közjegyző előtt külföldi eljárásban történő felhasználás céljára peren kívüli
esküt vagy fogadalmat (a továbbiakban e §-ban együtt: eskü) lehet tenni. Az esküvel a fél azt
erősíti meg, hogy az eskü szövegét tartalmazó okiratban (a továbbiakban: esküokmány)
foglaltak a valóságnak vagy akaratának megfelelnek.
(2)	A közjegyző az eskü tételét az esküokmány esküt tartalmazó részének esküt tevő általi
felolvasását vagy az esküokmányra vonatkozó eskü esküt tevő által történő szóbeli előadását
követően az esküokmányra vezetett vagy ahhoz fűzött záradékkal tanúsítja. A záradék
készítésére a 139. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(3)	Az eskü tételét a közjegyző úgy is tanúsíthatja, hogy az eskü szövegét szó szerint
jegyzőkönyvbe foglalja. A jegyzőkönyvet az esküt tevőnek alá kell írnia. Az esküokmány a
jegyzőkönyv mellékletét képezi.
(4)	Az eskü tételét tanúsító közjegyzői okiratban utalni kell arra, hogy az eskü tételére
külföldi eljárásban történő felhasználás céljából került sor.”
129.	§ A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 186. §-a a következő (6)
bekezdéssel egészül ki:
„(6) A végrehajtási tanúsítvány tárgyában határozatot hozó bíróság biztosítási intézkedést
rendelhet el, ha a 208. § alapján végrehajtási tanúsítvány kiállításának lenne helye.”
130.	§ A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 10. § f) pontjában a
„Munka Törvénykönyve, a munkavédelemről szóló törvény és a nemzetközi magánjogról
szóló törvényerejű rendelet” szövegrész helyébe a „munka törvénykönyve és a
munkavédelemről szóló törvény” szöveg lép.
29
131.	§ A polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő bizonyításfelvételről szóló,
Hágában, 1970. március 17. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2004. évi CXVI.
törvény 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § Magyarország az Egyezményhez az alábbi fenntartásokat, illetőleg nyilatkozatokat teszi:
a)	fenntartások az Egyezmény 33. Cikke alapján
-	a 4. Cikk második bekezdéséhez:
Magyarország az Egyezmény 4. Cikke második bekezdésének alkalmazását kizárja.
-	a 16. Cikkhez:
Magyarország az Egyezmény 16. Cikkének alkalmazását kizárja.
-	a 18. Cikkhez:
A diplomáciai vagy konzuli képviselő által az Egyezmény 15. Cikke, illetőleg a megbízott
által az Egyezmény 17. Cikke alapján történő bizonyításfelvételhez a magyar hatóságok
nem nyújtanak támogatást kényszerítő eszközök alkalmazása útján.
b)	nyilatkozatok az Egyezményhez
-	a 2. Cikkhez:
Magyarországon az Egyezmény 2. Cikke szerinti Központi Hatóság feladatait az
igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium látja el.
-	a 8. Cikkhez:
A megkereső bíróság tagjai a magyar Központi Hatóság előzetes hozzájárulásával jelen
lehetnek a megkeresett bíróság által foganatosított bizonyításfelvételi cselekménynél.
-	a 15. Cikkhez:
Az Egyezmény 15. Cikke alapján más Szerződő Állam diplomáciai vagy konzuli
képviselője Magyarország területén a magyar hatóságok előzetes hozzájárulása nélkül
foganatosíthat bizonyítási cselekményt az általa képviselt Szerződő Államban folyamatban
lévő eljárás céljára, feltéve, hogy az olyan személyt érint, aki kizárólag a diplomáciai vagy
konzuli képviselő küldő Államának polgára. A bizonyítási cselekmény kényszer, illetőleg
hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásával vagy kilátásba helyezésével nem járhat.
-	a 17. Cikkhez:
Az Egyezmény 17. Cikkének második bekezdése szerinti engedélyt Magyarországon a
Központi Hatóság jogosult megadni.
-	a 23. Cikkhez:
A magyar hatóságok nem teljesítenek olyan megkereséseket, amelyeket „pre-trial discovery
of documents” néven ismert eljárás tárgyában terjesztettek elő, kivéve, ha a
jogsegélykérelem pontosan megjelöli azon okiratot, amelyet birtokosának rendelkezésre
kell bocsátania, és ez az okirat az eljárás céljával közvetlen kapcsolatban áll.”
132.	§ A polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok
külföldön történő kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november 15. napján kelt Egyezmény
kihirdetéséről és a nemzetközi kézbesítést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló
2005. évi XXXVI. törvény 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § Magyarország az Egyezményhez az alábbi nyilatkozatokat, illetőleg fenntartásokat teszi:
-	a 2. cikkhez:
Magyarországon az Egyezmény 2. cikke szerinti Központi Hatóság feladatait az
igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium látja el.
-	az 5. cikk harmadik bekezdéséhez:
Az Egyezmény 5. cikkének első bekezdésében meghatározott kézbesítési módok
alkalmazására Magyarországon csak akkor kerülhet sor, ha a kézbesítendő iratot ellátták
30
hiteles vagy a megkereső állam joga által bírósági eljárás céljára alkalmasnak tekintett magyar
nyelvű fordítással.
-	a 6. cikkhez:
Az Egyezmény 6. cikkében meghatározott tanúsítványt Magyarországon a Központi Hatóság
állítja ki.
-	a 8. cikkhez:
Magyarország ellenzi azt, hogy a külföldi államok diplomáciai vagy konzuli képviselői
közvetlenül kézbesítsenek iratokat Magyarország területén, kivéve, ha a címzett a diplomáciai
vagy konzuli képviselő küldő államának állampolgára.
-	a 9. cikkhez:
Az Egyezmény 9. cikke értelmében konzuli úton továbbított kézbesítendő iratokat
Magyarországon a Központi Hatóság fogadja.
-	a 10. cikkhez:
Magyarország az Egyezmény 10. cikkében meghatározott kézbesítési módok alkalmazását
ellenzi a területén.
-	a 15. cikkhez:
Magyarország kinyilvánítja, hogy a magyar bíróságok eldönthetik a jogvitát, amennyiben az
Egyezmény 15. cikkének második bekezdésében meghatározott valamennyi feltétel teljesült.
-	a 16. cikkhez:
Magyarország kinyilvánítja, hogy az Egyezmény 16. cikkében meghatározott igazolási
kérelem előterjesztésének nincs helye, amennyiben azt a határozat keltétől számított egy éven
túl nyújtják be.”
133.	§ A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények
módosításáról szóló 2010. évi CLIII. törvény 5. számú melléklete 2. pont a) alpontjában a
„nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmtvr.)
vagy az Nmtvr. 2. §-ában említett nemzetközi szerződés” szövegrész helyébe a „nemzetközi
magánjogi szabályok” szöveg lép.
47.	Hatályon kívül helyező rendelkezések
134.	§ Hatályát veszti
a)	a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet, valamint
b)	a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő bizonyításfelvételről szóló, Hágában,
1970. március 17. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2004. évi CXVI. törvény 4. §-
a.
31
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.	Az átfogó felülvizsgálat főbb indokai
A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Kódex)
több mint három és fél évtizede képezte a külföldi elemet hordozó magánjogi
jogviszonyokkal kapcsolatos kollíziós- és eljárásjogi kérdések hazai elbírálásának az alapját.
Hatálybalépésekor a Kódex egy kiforrott, az absztrakció magas színvonalán álló szabályozást
képviselt, amely nemzetközi összehasonlításban is messzemenően megfelelt a kor
elvárásainak. Az azóta eltelt időszak alatt azonban erőteljes változások mentek végbe
gazdasági, társadalmi és politikai téren egyaránt. Ezzel egyidejűleg drasztikusan megnőtt a
határon átnyúló személyi és vagyoni forgalom, s ebből kifolyólag emelkedett a nemzetközi
vonatkozású jogviszonyok száma, és az ügyek jellege is sokszínűbb lett. Emellett a
nemzetközi magánjog elméletének továbbfejlődése is új távlatokat nyitott.
A Kódex hatálybalépése óta nagymértékben átalakult Magyarország nemzetközi
kapcsolatrendszere. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk markáns befolyást gyakorolt a
hazai nemzetközi magánjogi szabályozásra. Az Európai Unió az Amszterdami Szerződéssel
eszközölt módosítás alapján, az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 65. cikkében -
jelenleg: az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 81. cikke
-	megjelölt területeken rendeletek útján egységesítette a tagállamok vonatkozó belső
szabályozását. Ezáltal jelentősen szűkült a nemzeti jogalkotó mozgástere és az autonóm belső
kollíziós jogi szabályok hatóköre. Az uniós jogalkotáshoz való alkalmazkodás okán, az uniós
joggal való összhang megvalósítása érdekében egyre gyakrabban vált szükségessé a Kódex
módosítása. E módosítások a hazai szabályokat az uniós joghoz közelítették, és alapvetően
„európaivá” tették. Az eseti módosítások azonban nem mindig nyugodtak egységes elvi
alapokon, s így nem vezettek egy következetes és szakmailag maradéktalanul helytálló
normaanyag kialakulásához. A helyzetet komplikálja az is, hogy az uniós nemzetközi
magánjog jelenleg nem alkot teljes és koherens rendszert; e szabályrendszer szinte egyik
vonatkozó részterületet sem fedi le teljesen. Erre tekintettel is fontos, hogy a magyar
jogalkotó éljen a még fennmaradt jogalkotási hatáskörével, ugyanis egy, a mai jogi-
szociológiai környezethez adaptált, progresszív nemzetközi magánjogi törvény az uniós jog
viszonylatában szilárd viszonyítási pontként szolgálhat.
A hatályos Kódex megalkotása óta hazánk számos multilaterális nemzetközi egyezményhez is
csatlakozott, amelyek - a magyar jogba beépülve - szintén átrajzolták a belső jog képét. Ezen
egyezmények némelyike a belső jogtól eltérő, újfajta szemléletet tükröző szabályokat
tartalmaz, és erre tekintettel is szükséges a belső kollíziós jogi szabályok újragondolása.
Emellett a tágabb nemzetközi környezetbe való szerves illeszkedés is megköveteli az
általánosan elfogadott, megújult jogi értékrendhez való igazodást.
A nemzetközi, illetve az uniós jog által ilyen módon átszőtt hazai szabályozás olyan komplex
jogi problémákat generál, amelyek gyakran a mindennapi jogalkalmazás számára komoly
kihívást jelentenek. A Javaslat a jogalkalmazás körüli bizonytalanságok feloldására, valamint
az egyes kérdésekben esetlegesen divergáló joggyakorlat korrigálására is hivatott.
A mai mobilis, modern életviszonyok közepette egy rugalmasabb szabályozásra mutatkozik
igény annak elkerülése érdekében, hogy a szabályok méltánytalan eredményre vezessenek.
Így kiküszöbölendő például az, hogy a magyar állampolgárságon kívül más állampolgársággal
is rendelkező személynek Magyarországon és más államban eltérő jogi státusza, családi
32
jogállása, neve legyen. A hatályos nemzetközi magánjogi Kódex alkalmazásával kapcsolatos
gyakorlati tapasztalatok is rávilágítanak arra, hogy egyes rendelkezések immár nem
időszerűek, és a szabályozásban helyenként hiátusok, fehér foltok is fellelhetőek.
Fentieken túlmenően a Kódex felülvizsgálatának igényét veti fel a közelmúltban életbe lépett
a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) és a polgári
perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Pp.) is; az új törvény
megalkotása során biztosítani kell az ezekkel való harmóniát, dogmatikai, terminológiai és
rendszertani szempontból egyaránt.
Mindezek meghatározó befolyást gyakorolnak a nemzetközi magánjogi szabályozásra,
elkerülhetetlenné téve a hatályos szabályozás átfogó megreformálását. Az új törvény
megalkotásához kiváló alapot képez az 1979-ben megszületett Kódex, amely több
szempontból is maradandó tudományos értéket hordozó jogforrásnak bizonyult.
II.	Az új törvény lényegesebb nóvumai és megcélzott eredményei
A Javaslat célja tehát a nemzetközi magánjog uniós, illetve nemzetközi megállapodások által
le nem fedett aspektusainak egységes, korszerű, egyértelmű és ugyanakkor rugalmas
szabályokba foglalása. A Javaslat általános jelleggel kimondja, hogy a törvény szabályait csak
az olyan jogviszonyokra kell alkalmazni, amelyekre az Európai Unió általános hatályú,
közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa vagy nemzetközi megállapodás hatálya nem terjed ki.
Az uniós jog szupremáciájából adódóan az uniós kollíziós szabályok megelőzik a nemzeti
szabályokat. Az elsődleges feladat ennélfogva az uniós jog beható elemzése volt; ez egyrészt
a jogfejlődés tendenciáit illetően bír meghatározó befolyással, másrészt ez alapján
körvonalazható, hogy a nemzeti jogalkotónak mely szegmensek tekintetében marad fenn
szabályozási hatásköre. Az uniós jog által nem rendezett kérdések meghatározása korántsem
egyszerű, hiszen az egyes rendeletek nem körvonalazzák egyértelműen saját tárgyi-személyi
hatályukat. E körben értelemszerűen az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB)
jogértelmező tevékenységének, folyamatosan fejlődő joggyakorlatának is szerepe van. Ami az
uniós jog és az azonos tárgykörű nemzetközi megállapodások kollíziós szabályainak
viszonyrendszerét illeti, ez magukból az uniós normákból vezethető le.
Az uniós jog szerepe eltérően alakulhat a kollíziós jog szférájában és az eljárásjog (eljárási
szabályok, joghatóság, külföldi határozatok elismerése és végrehajtása) terén. A kollíziós jogi
tárgyú uniós rendeletek az univerzális alkalmazás igényével kerültek megalkotásra,
ennélfogva ezek az adott területet felölelő körben egységes jogként (loi uniformé)
érvényesülnek, mind uniós, mind harmadik államokat érintő tényállások tekintetében teljesen
kiváltva a létező hazai szabályokat, a magyar jog kollíziós szabályaivá lényegülve át. Ilyen
módon megelőzhető a kollíziós jogi szabályozás indokolatlan megkettőződése, és elérhető,
hogy az ugyanolyan tényállásokra uniós és unión kívüli relációban ugyanazon kollíziós
szabály legyen irányadó. A hazai kollíziós jogi jogalkotás ezen túlmenően csupán az uniós jog
időbeli és tárgyi hatálya által át nem fogott aspektusok tekintetében hézagpótló jelleggel
kaphat teret. Ezzel szemben egyes uniós eljárásjogi normák csupán a tényállás uniós
kapcsolatát követelik meg az uniós rendeletek alkalmazásához, ami egy párhuzamos nemzeti
eljárásjogi szabályozást tesz lehetővé, illetve szükségessé; így más joghatósági, valamint
elismerési és végrehajtási szabályok érvényesülhetnek az Unión belüli, illetve azon kívüli
relációban. Egyes rendeletek a joghatóságot csak uniós kapcsolódású ügyekre nézve állapítják
meg, ilyen például a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a
33
határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU
európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Brüsszel IA rendelet), illetve a
házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint
a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon
kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (a
továbbiakban: Brüsszel IIA rendelet). Más rendeletek azonban nemcsak uniós tagállamok
viszonylatában, hanem szintén univerzális jelleggel állapítják meg a joghatósági szabályokat,
így például a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a
határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott
együttműködésről szóló, 2008. december 18-i 4/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban:
tartási rendelet) vagy az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az
öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési
ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési
bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4-i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi
rendelet (a továbbiakban: öröklési rendelet). Az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó
szabályok ugyanakkor csak uniós tagállamok viszonylatában érvényesülnek. E kérdésekben
tehát továbbra is kétsíkú szabályozási rendszer fog létezni. A jogalkotóra hárul az a feladat,
hogy a nemzeti szabályozást olyan irányba fejlessze, hogy az az uniós joggal való harmonikus
és átlátható egységet alkosson, ugyanakkor a szabályozás indokolatlan duplikálódását és
fragmentáltságát elkerülje.
A nemzetközi magánjogi jogviszonyok tényállási elemei több állammal is kapcsolatot
mutatnak, azaz valamilyen nemzetközi elem jelenlétét feltételezik, és ebből kifolyólag több
állam jogának az alkalmazása is felmerülhet. Ilyen nemzetközi elem például, ha az adott
jogviszony alanya külföldi állampolgár, külföldi szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik,
valamely jogcselekmény külföldön következik be, a vagyontárgy külföldön található stb. A
Javaslat ún. kapcsolóelvek mentén meghatározza, hogy nemzetközi elemmel bíró magánjogi
természetű jogviszonyokban a több, szóba jöhető állam joga közül melyik állam jogát kell
alkalmazni, rendelkezik arról, hogy a magyar bíróságok vagy más hatóságok mely joghatósági
okok alapján és milyen eljárási szabályok alapján járnak el, továbbá megállapítja a külföldön
hozott határozatok hazai elismerésének és végrehajtásának feltételeit.
Az alkalmazandó jog megállapítása kapcsán a Javaslat a korábbi szabályozáshoz képest a
renvoi terén továbblép. Amellett, hogy kimondja a törvény kollíziós jogi szabályai által
megjelölt külföldi jog anyagi jogi szabályainak főszabályként való alkalmazását, rögzíti azt is,
hogy ha az alkalmazandó külföldi jogot e törvény értelmében az állampolgárság határozza
meg és a külföldi jog kollíziós szabálya a magyar jogra visszautal, akkor a magyar jogra való
visszautalást el kell fogadni; a törvény ezen túlmenően a magyar kollíziós jogi szabály által
felhívott külföldi jog kollíziós szabálya szerinti egyszeri továbbutalást is megengedi.
A Javaslat külön rendelkezést szentel a közrendnek, kimondva, hogy a jogszabály által
kijelölt külföldi jogot mellőzni kell, ha annak eredménye nyilvánvalóan és súlyosan sértené a
magyar jogrendszer alapvető értékeit és alkotmányos elveit. Emellett a feltétlen érvényesülést
kívánó (imperatív) normákról is rendelkezik; e normák az állam politikai, gazdasági,
szociálpolitikai érdekeinek a védelmét célozzák, és feltétlen alkalmazást kívánó jellegüknél
fogva nemzetközi vonatkozású magánjogi ügyekben is figyelmet kell szentelni rájuk. Erre
tekintettel, ha adott ügyet a törvény szerint valamely külföldi jog alapján kell elbírálni, a
magyar jog imperatív normáinak akkor is érvényesülést kell biztosítani. A közrend és az
imperatív normák védelméről szóló szabályokkal a jogalkotó a magyar jog által védett értékek
és érdekek megóvására irányuló eszközt kíván a hazai jogalkalmazó kezébe adni.
34
A Javaslatba foglalt ún. általános kitérítő klauzula alapján az eljáró bíróság (más hatóság)
kivételesen mellőzheti a jogszabály által kijelölt jog alkalmazását, feltéve, ha az adott ügy
körülményei egy másik joggal nyilvánvalóan szorosabb kapcsolatot mutatnak. Ez a megoldás
lehetővé teszi az ügyek egyediesített, rugalmasabb kezelését, előmozdítva az igazságosabb és
méltányosabb döntést.
A jogalkotó a jogalkalmazók segítése érdekében egy ún. általános kisegítő szabályt is
megfogalmaz; e generálklauzulának a rendeltetése az, hogy a törvény specifikus, egyedileg
megszabott rendelkezése hiányában elvezesse a jogalkalmazót ahhoz a joghoz, amely alapján
az ügy elbírálható.
Az ún. személyes jog fogalma központi szerepet tölt be a természetes személyek
jogviszonyaira alkalmazandó jog meghatározása kapcsán. A Javaslat szerinti koncepció e
vonatkozásban megtartja a jelenlegi lépcsőzetes rendszert, így a személyes jog meghatározása
továbbra is elsődlegesen az állampolgárság alapján történik. A hatályos szabályozáshoz
képest azonban a Javaslat a mai életviszonyokhoz való igazodás jegyében differenciáltabb és
flexibilisebb megközelítést alkalmaz, törekedve a joghézagtól mentes szabályozásra. Ennek
megfelelően, például amennyiben egy személy több állampolgársággal rendelkezik, amelyek
közül egyik a magyar, személyes joga továbbra is a magyar jog lesz, de ez alól a Javaslat
kivételt állapít meg, amely szerint, ha az illető kettős állampolgárságú személyt a másik
állampolgárságához szorosabb kapcsolat fűzi, ez utóbbi állam joga tekintendő személyes
jogának. E megoldás útján kiküszöbölhetőek a korábbi merev szabályozásból adódó
visszásságok (kettős identitás), ami különösen a határon túl élő, magyar állampolgárságot
(vissza)szerzett személyek tekintetében fokozott jelentőséggel bír.
Ami a módosítás által különösen érintett egyes specifikus tárgyköröket illeti, ebben a
kontextusban a családjog területe emelendő ki. Az e területen elfogadandó új szabályok
hozzájárulnak majd a család, illetve a gyermekek érdekeinek fokozottabb védelméhez; e
tekintetben a szabályok több aspektusban is egyszerűsítik és gyorsítják az ügyek megoldását
(pl. szülő-gyermek jogviszony, gyámság, családi jogállás). A gyermekre kedvezőbb jogra
vonatkozó hatályos szabály nagyvonalúbb rendelkezéseiben az 1991. évi LXIV. törvénnyel
kihirdetett, a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt
Egyezmény (a továbbiakban: a gyermekek jogairól szóló egyezmény), illetve az Európai Unió
Alapjogi Chartájának rendelkezései köszönnek vissza; ennek folytán a Magyar Állam a
gyermeket érintő minden családi jogviszonyban kollíziós jogilag is biztosítja a joghatósága
alá tartozó összes gyermek esetében a gyermekre kedvezőbb magyar jog alkalmazását. Több
jogviszony esetében - így a házastársak vagyoni viszonyai kapcsán is - teret kap a felek
autonómiája, így a felek megválaszthatják az adott jogviszonyra alkalmazandó jogot.
Változnak a cselekvőképesség korlátozásával járó gondnoksággal kapcsolatos szabályok is,
figyelemmel hazánknak a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, Hágában, 2000. január 13-
án kelt Egyezményhez (a továbbiakban: felnőttvédelmi egyezmény) való tervezett
csatlakozására is. A Javaslat a gondnoksággal rokonítható, de a cselekvőképességre kihatással
nem bíró, segítségnyújtásra irányuló egyéb alternatív támogatási formákról is szól; ezek
tekintetében az elsődlegesen elérni kívánt jogpolitikai cél a sérülékeny személyek jogainak,
érdekeinek, jólétének hatékonyabb védelme, az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett.
A személyhez fűződő jogok megsértésére vonatkozó Javaslat szerinti új szabály a sértett fél
szempontjából előnyösebb irányvonalat követ (szakítás a jogsértés helye szerinti
35
kapcsolószabállyal). További újításként említhetőek a választottbírósági megállapodásra
alkalmazandó jogról, a kulturális javakról, valamint a fizetésképtelenségi eljárásokról szóló -
hiánypótló - rendelkezések. Kiegészítésre, illetve pontosításra kerül a dologi jogra, a szellemi
alkotások jogára, a kötelmi jogra vonatkozó rész is; a tervezett rendelkezések szintén a
nagyobb kiszámíthatóság és jogbiztonság irányába hatnak majd.
A Javaslat törekszik a nemzetközi együttműködés jogi feltételeinek javítására. Ennek
jegyében az új törvény egyes eljárásjogi aspektusai is átalakulnak, a jelenleginél részletesebb
és cizelláltabb formát nyernek. A nemzetközi jogsegélyre vonatkozó kimerítő szabályok a
bíróságok (hatóságok) számára jól használható eszközként szolgálhatnak. Az eljárásjogi
rendelkezések között a gyakorlatban felmerült nehézségekre válaszul helyet kapnak, az
eddigieknél részletesebb tartalommal, a nemzetközi jogon alapuló immunitással kapcsolatos
külön szabályok.
A Javaslat a hatályos Kódex rendszerében összefoglalóan „személyi állapotot érintő ügyek”
csoportjára nézve általánosságban kiterjedő joghatósági szabályok helyett ügyfajtánként
elkülönülten állapít meg joghatósági normákat. Egyrészt ezzel elkerülhető a „személyi
állapotot érintő ügyek” körének a hatályos szabályozásban megjelenő bizonytalansága,
másrészt a lefedett jogviszonyok eltérő jellege folytán is célszerűtlen azokra azonos
joghatósági okok alkalmazása. A Javaslat a nemzetközi szabályozási tendenciákkal
összhangban elmozdul az állampolgárságon alapuló joghatóságtól a szokásos tartózkodási
helyen alapuló joghatóság irányába, és ehhez képest az egyes ügyfajták esetében külön
nevesíti, ha az érintett magyar állampolgársága is releváns (akár önmagában, akár bizonyos
kiegészítő feltételek teljesüléséhez kötve) a joghatóság megállapítása szempontjából.
A tematikus megközelítés a külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó
szabályozásban is megjelenik, ami lehetővé teszi az eltérő típusú jogviszonyokat érintő
határozatok elismerésével összefüggő sajátosságok fokozottabb figyelembe vételét. A
természetes személyek családi jogállásával, státuszával kapcsolatos ügyekben hozott külföldi
határozatoknak a hatályos szabályok szerinti belföldi elismerésének gyakorlati tapasztalatai
azt mutatják például, hogy a magyar állampolgárokat érintően külföldön hozott döntések sok
esetben nem ismerhetők el, aminek súlyos következménye, hogy különböző államokban
eltérő családjogi jogállással, személyi állapottal, névvel rendelkeznek. Különösen a más
állampolgársággal is rendelkező magyar állampolgárok vonatkozásában merültek fel ilyen
problémák, összefüggésben azzal, hogy a joghatóságot megalapozó körülmény főszabály
szerint az állampolgárság a hatályos Kódex szerint, és a magyar jog alkalmazása
szempontjából pedig az ilyen személyeket kizárólag magyarnak kell tekinteni. Az ilyen
helyzetek előfordulását a joghatósági szabályok átalakítása a kizárólagosság megszüntetésével
alapvetően segít megelőzni, de mivel az állampolgárság továbbra is megmarad a joghatóságot
megalapozó okként, az ilyen helyzetek megelőzése érdekében a Javaslat a határozatok
elismerésének területén is több rendelkezést tartalmaz az elismerés megkönnyítésének
céljával. Ilyen például a favor recognitionis elvét kodifikáló azon rendelkezés, miszerint a
Javaslatban meghatározott feltételek teljesülése esetén a külföldi határozat hazánkban akkor is
elismerhető és végrehajtható, ha ez a vonatkozó nemzetközi megállapodás szerint nem lenne
lehetséges. A külföldi határozatok hazai elismerése és végrehajtása kapcsán előrelépést jelent
az is, hogy a viszonosság fennállása immár nem általános feltétel, hanem csupán a vagyonjogi
ügyekben hozott határozatok tekintetében követelmény. A Javaslat által alkalmazott
megközelítés révén összességében könnyebbé válik a külföldi határozatok hazai érvényre
juttatása.
36
A Javaslat a Kódex egyes, mára már túlhaladottnak tekinthető rendelkezéseit nem veszi át. E
körben példaként az ún. csalárd kapcsolás említendő meg. A főképpen francia és általában a
frankofón nemzetközi kollíziós jogokban megtalálható jogintézmény (,.fraude a la lois”)
mögött az a jogalkotói alapfeltevés áll, hogy az illető jogrendszer értékrendje más
jogrendszereké fölött áll. Ez a feltételezés azonban a magánjog világában rendszerint nem
igazolható. Emellett a nemzetközi magánjognak vannak más, konkrétabb eljárásjogi és anyagi
jogi eszközei a jogviszonyt rosszhiszeműen, mesterségesen más jog alá terelő magatartások
kezelésére. Ilyennek tekinthető a gyengébb alkupozícióban lévő felekre vonatkozó
joghatósági megállapodásokkal, illetve jogválasztással kapcsolatos korlátozások, a
kizárólagos és a kizárt joghatóságot megállapító szabályok, amelyek a nem kívánatos forum
shopping lehetőségét csökkentik, továbbá a kitérítő klauzula, a külföldi határozatok
elismerését és végrehajtását kizáró szabályok, és végső soron a csalárd kapcsolás
elfogadhatatlan eredménye a közrendi záradék segítségével is megakadályozható. E
megfontolások alapján a csalárd kapcsolás normatív megjelenítését a Javaslat mellőzi.
A Javaslat a nemzetközi magánjog jogterületének új, korszerű elvi alapjait teremti meg. A
felülvizsgálat eredményeképpen e szabályok összességében egy az eddiginél koherensebb és
átláthatóbb rendszert fognak alkotni.
A Javaslat kidolgozását alapos elméleti kutatómunka, valamint a gyakorlati tapasztalatok
összegyűjtése, illetve értékelése előzte meg, amely során beazonosításra került, hogy melyik
területeken és milyen irányvonalak mentén szükséges modernizálni a hazai nemzetközi
magánjogi szabályozást. A Javaslat megalkotói szem előtt tartották a legújabb tudományos
eredményeket és a jogterületen kibontakozó nemzetközi tendenciákat. A Javaslatot elkészítő
Kodifikációs Bizottság munkáját több, specifikus területtel foglalkozó munkacsoport
segítette. A szakértői munkát széleskörű szakmai egyeztetés egészítette ki. A kodifikációs
munka során a legfrissebb nemzetközi tapasztalatok is beépítésre kerültek, különös tekintettel
a kérdéskört szabályozó cseh, a lengyel, a belga, illetve a svájci kódexekre.
III. A törvény szerkezeti felépítése
A nemzetközi magánjogról szóló új törvény Javaslat szerinti szerkezete a következő:
I.	fejezet Általános rendelkezések
II.	fejezet Személyek
III.	fejezet Családjog
IV.	fejezet Dologi jog
V.	fejezet Szellemi tulajdonjog
VI.	fejezet Kötelmi jog
VII.	fejezet Öröklési jog
VIII.	fejezet Eljárásjogi rendelkezések
IX.	fejezet Joghatóság
X.	fejezet Külföldi határozatok elismerése és végrehajtása
XI.	fejezet Záró rendelkezések
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
37
A Javaslat a külföldi elemet tartalmazó magánjogi jogviszonyokra alkalmazandó. A Javaslat
nem sorolja fel még példálózó jelleggel sem, hogy mit kell érteni „külföldi elem” alatt, olyan
sokféle variáció merülhet fel. Külföldi elem tipikusan a külföldi állampolgárság, a külföldi
szokásos tartózkodási hely, jogi személyek esetén a külföldi nyilvántartásba vétel, a külföldön
bekövetkezett kár, szerződések esetén a külföldi teljesítési hely, de külföldi elem lehet például
a külföldi szerződéskötés, a külföldi házasságkötés, a külföldi örökbefogadás is. A Javaslat
kapcsoló szabályai döntik el, hogy melyik külföldi elemnek van olyan súlya az adott ügyben,
hogy arra tekintettel a magyar bíróságnak külföldi jogot kell alkalmaznia, vagy magyar
bíróságnak nincs joghatósága eljárni. Hiába merül fel pl. külföldi elemként egy bontóperben,
hogy a Magyarországon élő magyar állampolgár felek a házasságukat annak idején külföldön
kötötték, ez önmagában nem olyan súlyú körülmény, ami miatt a házasságkötés helye szerinti
külföldi jogot kellene alkalmazni. A külföldi házasságkötés ugyanakkor releváns külföldi
elem, amennyiben a jogalkalmazónak a házasság érvényességét kell elbírálnia.
Hasonlóképpen a fél külföldi állampolgársága releváns külföldi elem egy személyállapoti
ügyben, de általában nem az egy egyébként mindenben Magyarországhoz kötődő vagyonjogi
szerződés esetén.
A Javaslat átfogóan szabályozza a nemzetközi magánjog három alapkérdését: a joghatóságot,
az alkalmazandó jogot (kollíziós jog), illetve a külföldi határozatok magyarországi
elismerésének és végrehajtásának feltételeit. A Javaslat állami bíróságok joghatóságát
szabályozza és csak állami jogok alkalmazására terjed ki. A Javaslat hatálya alá tartozó
ügyekben tehát nem alkalmazhatók „nem állami jogok” (pl. UNIDROIT Nemzetközi
Kereskedelmi Szerződések Alapelvei, „lex mercatoria”), amelyek alkalmazása elsősorban
választottbírósági eljárásokban merül fel. A joghatóság szabályozásán túl a Javaslat tartalmaz
bizonyos eljárásjogi szabályokat is, amelyeket a bíróságnak alkalmaznia kell nemzetközi
magánjogi ügyekben.
A 2. §-hoz
A Javaslat a nemzetközi magánjog átfogó belső jogi szabályozását adja, amely azonban csak
„háttérjogszabályként” alkalmazandó. A törvénnyel szemben elsőbbséget élveznek az Európai
Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai, illetve a nemzetközi
szerződések.
Az EUMSZ 81. cikke által adott felhatalmazás alapján került sor számos nemzetközi
magánjogi tárgyú európai uniós (korábban európai közösségi) rendelet megalkotására,
amelyek a belső nemzetközi magánjoghoz képest elsőbbséget élveznek. Egyes uniós
rendeletek univerzális hatállyal, az EU-n kívüli vonatkozásban is szabályozzák a kollíziós
jogot, illetve a joghatóságot; ez esetben az EU-tagállamok belső joga nem is szabályozhatja az
adott kérdéskört, e jogterületekre ezért a Javaslat nem ad szabályozást.
Szintén elsőbbséget élveznek a törvénnyel szemben a (két- vagy többoldalú) nemzetközi
szerződések. Egyes nemzetközi szerződések, mint például a 2005. évi CXL. törvénnyel
kihirdetett, a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel
kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról,
alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, Hágában, 1996. október 19-én kelt
Egyezmény (a továbbiakban: 1996. évi hágai gyermekvédelmi egyezmény), szintén
univerzális hatállyal (az egyezményben részes államokon kívüli körben is) szabályozzák az
alkalmazandó jogot; e kérdéskörökre a Javaslat szintén nem ad szabályozást.
38
Amennyiben tehát valamely kérdést uniós rendelet vagy nemzetközi szerződés rendez, a
Javaslat szabályai nem alkalmazandók. Vannak olyan területek, amelyekre uniós rendelet és a
Javaslat is tartalmaz szabályozást (pl. kötelmi jogviszonyokra vagy öröklésre alkalmazandó
jog, vagyonjogi ügyekben alkalmazandó joghatósági szabályok stb.), így látszólag átfedés
vagy ellenmondás áll fenn. Ugyanakkor a Javaslat rendelkezései ténylegesen csak azon
esetekben alkalmazandók, amikor az uniós rendelet tárgyi, személyi, területi vagy időbeli
hatálya folytán a rendelet hatálya az adott jogviszonyra nem terjed ki. Bizonyos esetekben
pedig maga az unós jogforrás ad felhatalmazást vagy teszi szükségessé, hogy alkalmazásához
a belső jog állapítson meg rendelkezéseket.
A 3. §-hoz
Bizonyos, a Javaslatban többször használt fogalmakat a Javaslat definiál. A fogalmakat csak a
Javaslat alkalmazása során kell ekképpen értelmezni; lehetséges, hogy más jogszabályok
ugyanezeket a fogalmakat más értelemben használják.
A Javaslat bíróság-fogalma főszabály szerint jelenti mindazokat a más hatóságokat is,
amelyek a Javaslat hatálya alá tartozó ügyekben hatáskörrel rendelkeznek. Így például a
Javaslatot kell alkalmaznia a közjegyzőnek nemzetközi vonatkozású hagyatéki ügyekben, a
gyámhatóságnak gondnoksági ügyekben, az anyakönyvi hatóságnak apasági ügyekben, a
földhivatalnak tulajdonjog-bejegyzési ügyekben. Természetesen, ha e hatóságok nem
nemzetközi vonatkozású magánjogi jogviszonyok tárgyában járnak el, hanem közigazgatási
jog által szabályozott jogviszonyok tekintetében, e körben a Javaslat nem vonatkozik rájuk.
Megjegyzendő még, hogy a Javaslat bíróság-fogalma a választottbíróságokra nem terjed ki.
A Javaslat számos helyen alkalmazza a szokásos tartózkodási hely fogalmát kapcsolóelvként
mind a kollíziós jog, mind a joghatóság vonatkozásában. Az uniós rendeletekben és a
nemzetközi magánjogi tárgyú nemzetközi szerződésekben pedig egyenesen a leggyakrabban
előforduló kapcsolóelv a szokásos tartózkodási hely; azt ugyanakkor egyik jogi instrumentum
sem definiálja pontosan. A Javaslat az egységes jogalkalmazás elősegítése érdekében
definíciót ad a szokásos tartózkodási helyre, amely szerint az lényegében egy személy
életvitelének a központja. A definíció legfontosabb elemei a következők:
A szokásos tartózkodási hely megítélése mindig ténykérdés, amely a személy fizikai
jelenlétének, vagyis az adott területen való tartózkodásának a függvénye. A helyben
tartózkodásnak folyamatosnak kell lennie, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne
megszakítani. A helyben tartózkodás tartóssága nincs pontosan meghatározva.
A személy tényleges körülményeinek vizsgálata azt is jelenti, hogy a szokásos tartózkodási
hely meghatározásánál nem az adminisztratív vonatkozásoknak van jelentősége (hová van
bejelentve a lakcímnyilvántartásba, hol van lakcímkártyája). Ehelyett a személynek az adott
helyhez való magánéleti és szakmai integrálódását kell figyelembe venni, hogy ezeknek a
kötődéseknek hol található a súlypontja (erre utal pl. a rendszeres jövedelem, állandó
munkahely, saját tulajdonú ingatlan, állampolgárság, nyelvismeret, családi, szakmai,
gazdasági érdekeltség, egészségügyi ellátás igénybevételének helye).
A szokásos tartózkodási hely megállapításánál az adott jogviszony összes körülményét
vizsgálni kell. Ennek különösen akkor lehet jelentősége, ha egy személynek több állammal
van szoros kapcsolata; ilyenkor a jogvita tárgyát képező jogviszony szempontjából releváns
körülményeknek van nagyobb jelentősége. Más súllyal esnek latba ugyanazok a körülmények
39
(pl. az egyes államokban töltött idő hossza), ha például egy gyermek szülői felügyeletére
irányuló perben vagy egy nyugdíjas örökhagyó hagyatéki ügyében kell azokat vizsgálni.
A szokásos tartózkodási hely fogalmának része a tudati elem is. Eszerint az adott államban
tartózkodás akkor keletkeztet szokásos tartózkodási helyet, ha a személy önként, szabad
akaratából tartózkodik ott, illetve szándéka a tartós helyben tartózkodásra irányul.
A Javaslat a „lakóhely” fogalmát elsősorban a vagyonjogi ügyekre vonatkozó joghatósági
szabályok körében használja, összhangban a polgári és kereskedelmi ügyekben a
joghatóságot, illetve a határozatok elismerését és végrehajtását szabályozó alapvető
jogforrással, a Brüsszel IA rendelettel. A Javaslat a Brüsszel IA rendelet hatálya alá nem
tartozó ügyek vonatkozásában nem kíván eltérő fogalom-rendszert használni, ezért a
lakóhely-fogalom fenntartása indokolt. A Brüsszel IA rendelet 62. cikkének (1) bekezdése a
tagállamok belső jogának alkalmazását írja elő arra nézve, hogy a fél rendelkezik-e
lakóhellyel abban a tagállamban, amelynek bíróságát felhívták; emiatt is szükséges a lakóhely
meghatározása a Javaslatban.
A lakóhely a szokásos tartózkodási helynél stabilabb kapcsolat. A lakóhely azt a helyet jelöli,
ahol egy személy ténylegesen lakik, méghozzá állandó jelleggel vagy a végleges letelepedés
szándékával. Bár a Javaslat szerinti lakóhely az esetek többségében megegyezik a
lakcímnyilvántartásban szereplő lakcímmel, attól mégis független; a Javaslat szerinti lakóhely
nem adminisztratív aktussal, valamiféle „bejelentkezéssel” jön létre. A lakóhelyen való
tényleges tartózkodás megszakítható, de amennyiben a személy szándéka szerint életének
állandó jellegű központja költözésétől függetlenül változatlan marad, lakóhelye továbbra is
megmarad. Így pl. ha egy Magyarországon élő személy 3 évi munkavállalás céljából
Németországba távozik, de magyarországi életét, tulajdonát nem számolja fel, nem szakítja
meg a kapcsolatot magyarországi környezetével, lakóhelye továbbra is Magyarország marad,
de szokásos tartózkodási helye Németország lesz. A lakóhelyhez mint állandó jellegű, előre
látható kapcsolathoz köti a Javaslat vagyonjogi ügyekben az általános joghatóságot, így mind
a felperes, mind az alperes számára kiszámíthatóbb, hogy a jogvita elbírálására melyik
államban kerülhet sor.
A 4. §-hoz
Az elbírálandó tényállásra, pontosabban: a megválaszolandó jogkérdésre illő kollíziós
kapcsoló szabály kiválasztását és a tényállásra alkalmazását nevezzük minősítésnek (pl. a
tényállásban felmerülő jogkérdés házassági vagyonjogi vagy öröklési jogi természetű és
eszerint a házassági vagyonjogi vagy az öröklési jogi kapcsolóelvet kell alkalmazni). A
Javaslat úgy foglal állást, hogy a minősítés során a tényállást a magyar jog szerint kell
értelmezni.
A magyar jog szerinti minősítés főszabálya alóli egyik kivétel, amikor a magyar jog az adott
jogintézményt nem ismeri. Ilyen esetben a jogintézményt az azt ismerő külföldi jog szerint
kell minősíteni, a külföldi jogban betöltött céljára, funkciójára tekintettel kell megállapítani,
hogy melyik kollíziós jogi kapcsolóelv alkalmazható.
A magyar jog szerinti minősítés alóli másik kivétel, ha a magyar jog ugyan ismeri az adott
jogintézményt, de annak funkciója vagy célja eltér a külföldi jogban betöltött céljától,
funkciójától. Így pl. különböző nemű élettársak kapcsolatukat regisztráltathatják mind
Magyarországon, mind Hollandiában. A magyar jog szerinti regisztrálás a Magyar Országos
Közjegyzői Kamara nyilvántartásában ugyanakkor pusztán az élettársi kapcsolat
40
bizonyításának megkönnyítését szolgálja, a regisztrálás nem keletkeztet többletjogokat egy
nem regisztrált, de facto élettársi kapcsolathoz képest. Ezzel ellentétben a holland jog szerinti
regisztrálás konstitutív hatályú, olyan bejegyzett élettársi kapcsolatot hoz létre, amely a
házassághoz hasonló jogkövetkezményekkel jár és házasságkötési akadálynak is minősül.
Ilyen és hasonló esetekben nem elegendő a magyar jog szerinti minősítés, az érintett külföldi
jogot is figyelembe kell venni.
A minősítés problematikája nemcsak a kollíziós jogban merül fel, hanem a joghatóság
megállapítása, illetve a külföldi határozatok elismerése és végrehajtása vonatkozásában is.
Ezért a minősítési szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, amikor a jogalkalmazó
saját joghatósága megállapításával kapcsolatban értelmez egy jogintézményt a megfelelő
joghatósági kapcsolóelv beazonosításához. A minősítés kérdése felmerülhet a külföldi
határozatok elismerése és végrehajtása során is (pl. melyik jogforrás alapján kell vizsgálni az
elismerés és végrehajtás feltételeit, a külföldi határozatot hozó bíróságnak volt-e joghatósága
a magyar jog szerint).
Az 5. §-hoz
A Kódex is szabályozza a renvoi-t, de csak a magyar jogra visszautalás elfogadásáról
rendelkezik, arról viszont általános érvénnyel. A Javaslat ehhez képest csak kivételképpen
rendelkezik a renvoi-ról, de a kivétel körében nemcsak a visszautalás, hanem az egyszeri
továbbutalás figyelembevételét is előírja.
A főszabály szerint, ha a kollíziós szabály külföldi jogra utal, a külföldi jognak a kérdést
közvetlenül rendező szabályait kell alkalmazni (nem kell tehát vizsgálni az adott külföldi jog
kollíziós jogát). Ha viszont a Javaslat értelmében az állampolgárság szerint kell megállapítani
az alkalmazandó jogot, a külföldi kollíziós jog visszautalását és egyszeri továbbutalását
figyelembe kell venni.
Ha a külföldi jog kollíziós szabálya a magyar jogra visszautal, a visszautalás elfogadása révén
a magyar bíróság vagy más hatóság saját jogát alkalmazhatja, ami megkíméli a bíróságot a
külföldi jog tartalma megállapításának és alkalmazásának idő- és költségigényes folyamatától.
A visszautalás elfogadása amiatt is indokolt, hogy nem célszerű a külföldi jog alkalmazása
akkor, ha maga a felhívott külföldi jog sem várja el saját alkalmazását, nem fogadja el az
utalást. Így pl. egy Magyarországon élő holland gyermek apaságára a Javaslat a gyermek
állampolgársága szerinti holland jogot rendeli alkalmazni. A holland kollíziós jog ugyanakkor
bizonyos körülmények között a szülők szokásos tartózkodási helye szerinti jog alkalmazását
írja elő, ezzel visszautal a magyar jogra, amelyet el kell fogadni.
A Javaslat - a Kódextől eltérően - figyelembe veszi az egyszeri továbbutalást is, vagyis ha a
felhívott külföldi jog egy másik külföldi jogra utal tovább. A továbbutalás
figyelembevételével tehát elérhető annak a jognak az alkalmazása, amelyre a felhívott jog
kollíziós szabálya utal. Így például, ha a fenti példában említett holland gyermek Bécsben él,
apaságára a magyar jog az állampolgársága szerinti holland jogot rendeli alkalmazni, amely
viszont a szülők szokásos tartózkodási helyének jogára utalhat; a magyar bírónak ezáltal a
holland jog továbbutalása folytán az osztrák jogot kellene alkalmaznia.
A 6. §-hoz
41
A Javaslat rendelkezéseket tartalmaz egy korábban nem szabályozott területre, az ún.
területközi és személyközi kollízióra. E kollíziók nem államok között, hanem egy államon
belül jelentkeznek, olyan államokban, ahol több jogrendszer is létezik - akár területi
egységenként, akár a személyek különböző csoportjaira nézve.
Szövetségi államokban az egyes területi egységek bizonyos jogterületeken önálló
jogrendszerrel rendelkezhetnek. Ha a Javaslat ilyen szövetségi állam jogát rendeli alkalmazni,
és az adott jogterületre nincs szövetségi szintű szabályozás, a vonatkozó területi egység jogát
kell alkalmazni. Ha az ügy több területi egységet is érint, az adott állam területközi kollíziós
szabályai határozzák meg, hogy melyik területi egység jogát kell alkalmazni. Ha tehát a
Javaslat pl. a kanadai jog alkalmazását írná elő, viszont az adott jogterület szabályozása
tartományi hatáskörbe tartozik, és az ügy mind Québec, mind Ontario tartománnyal
kapcsolatos, a kanadai belső kollíziós jog szerint kell azt megállapítani, hogy melyik kanadai
tartomány joga alkalmazandó.
Vannak olyan államok is, ahol az államon belül más-más jogrendszer alkalmazandó a
személyek különböző csoportjai vonatkozásában. Tipikusan személyállapoti ügyekben fordul
elő vallási jogokat alkalmazó államokban (pl. Izrael vagy muszlim államok), hogy a
személyekre vallásuk szerint más-más jogot kell alkalmazni. Ez esetben is a Javaslat által
felhívott állam személyközi kollíziós joga (a gyakorlatban általában a jogszabályok személyi
hatályáról szóló rendelkezések) szerint kell megítélni, hogy az adott személyekre melyik
jogrendszer alkalmazandó.
A Javaslat rendelkezik arra az esetre, ha a területközi vagy a személyközi kollízió feloldása
akadályba ütközik. Ha az adott államban nincsenek területközi vagy személyközi kollíziós
jogi rendelkezések, vagy vannak ugyan, de nem szerezhetők be, illetve ha alkalmazásuk nem
vezetne egyértelmű eredményre, akkor a tényállással legszorosabb kapcsolatban álló területi
egységre vagy személyi körre alkalmazandó jogrendszert kell alkalmazni.
A 7. §-hoz
A kontinentális jogrendszerekben uralkodó álláspontnak megfelelően a Javaslat a külföldi
jogot jogkérdésként kezeli és hivatalbóli alkalmazását írja elő. A külföldi jog helyes
alkalmazása csak akkor biztosított, ha a külföldi jog rendelkezéseit a külföldi jog
kontextusában vizsgáljuk, figyelemmel annak külföldi jogalkalmazási gyakorlatára is. Tehát
például azt, hogy egy adott rendelkezés a külföldi jogban kógens vagy diszpozitív,
természetesen e kérdés külföldi jogbeli szabályozási rendje szerint kell megítélni. A külföldi
jog értelmezését, a jogalkalmazási gyakorlat megismerését segíti, hogy azon nemzetközi
egyezmények, amelyek előírják a jogról való tájékoztatási kötelezettséget, nemcsak a
jogszabályokról, hanem a joggyakorlatról való tájékoztatásra is kiterjednek.
A 8. §-hoz
A külföldi jog tartalmának megállapítása a bíróság kötelezettsége. A külföldi jog tartalmának
bizonyítását illetően ugyanakkor a bírónak szabad mozgástere van. Figyelembe veheti a felek
előterjesztéseit (pl. a felek által külföldről beszerzett törvénybizonyítványt, hiteles forrásból
származó jogszabályokat, kommentárokat).
A bíróság megkeresheti az Igazságügyi Minisztériumot (a továbbiakban: IM) is a külföldi
jogról szóló tájékoztatás érdekében. Az IM-től kapható információk elsősorban az IM által a
42
külföldi hatóságtól beszerzett tájékoztatáson alapulnak. A külföldi jogról, joggyakorlatról
szóló tájékoztatások beszerzése leggyakrabban a 140/1992. (X.20.) Korm. rendelettel
kihirdetett, a külföldi jogról való tájékoztatásról szóló, Londonban, 1968. június 7. napján
aláírt Európai Egyezmény (a továbbiakban: londoni egyezmény) alapján lehetséges. A
londoni egyezmény alapján az eljáró bíróságnak kell megkeresést intéznie a külföldi
hatósághoz; a megkeresésben össze kell foglalnia az ügy tényállását és megjelölnie a külföldi
jog alapján megválaszolandó kérdéseket. Hasonlóképpen lehetőség van a külföldi jogról
tájékozódni a magyar állam által kötött kétoldalú jogsegélyszerződések alapján is. A
megkereséseket az IM továbbítja a másik állam kijelölt hatóságához. A külföldi jog
tartalmával kapcsolatos egyszerű kérdések megválaszolásához (pl. mennyi az elévülési idő,
bizonyos szituációkban ki tekinthető örökösnek) nyújthat segítséget az Európai Unióban a
polgári és kereskedelmi ügyekben működő Európai Igazságügyi Hálózat (létrehozta a
2001/470/EK tanácsi határozat). A Hálózatnak valamennyi tagállamban van kapcsolattartó
pontja, aki a másik tagállambeli jogról is beszerezhet információkat az ottani kapcsolattartó
ponttól. Amennyiben a külföldi jog szükséges rendelkezései az IM mint kijelölt magyar
kapcsolattartó pont útján beszerezhetők, nincs szükség formális és lefordított bírósági
megkeresésre.
A bíróság az adott külföldi jogban jártas személytől szakvéleményt is beszerezhet, ami
különösen akkor jelenthet megoldást, ha az IM - nemzetközi egyezmény és saját források
hiányában - nem tud tájékoztatást adni.
Ha a külföldi jog tartalmát észszerű időn belül nem lehet megállapítani, a magyar jogot kell
alkalmazni. Elképzelhető azonban olyan eset, amikor a nem ismert tartalmú külföldi joggal
legszorosabb kapcsolatot mutató eset a magyar jog szerint nem bírálható el megfelelően. Ez
esetben alkalmazható kisegítő jelleggel az alkalmazandó joghoz legközelebb álló külföldi jog
(„szomszéd jog”). A kisegítő szabály folytán alkalmazandó jog az ügyhöz nem kapcsolódik,
alkalmazásának oka az, hogy valószínűleg hasonló rendelkezéseket tartalmaz, mint a Javaslat
alapján felhívott jog, amelynek tartalma azonban nem szerezhető be. Így például, ha egy
ügyben a Javaslat kollíziós jogi rendelkezése alapján az algériai jogot kellene alkalmazni, de
az algériai jog nem szerezhető be, a bíróság alkalmazhatja a tunéziai jogot (az algériai jog
szomszédos jogaként).
A külföldi jog alkalmazására és tartalmának megállapítására irányuló rendelkezéseket
megfelelően alkalmazni kell a 6. § szerinti, belső területközi vagy személyközi kollíziós
jogszabályokra is, hiszen ezek is egy külföldi állam jogszabályai. Ugyanakkor, ha e belső
kollíziós szabályok tartalma nem állapítható meg, nem a 8. § (3) bekezdése szerint kell eljárni
és ezáltal egy másik állam jogára áttérni, hanem a 6. § (3) bekezdése szerinti speciális
rendelkezés alapján kell megállapítani, hogy melyik adott államon belüli jogrendszer
alkalmazandó.
A 9. §-hoz
A Javaslat abból indul ki, hogy a magánjogi jogviszonyokban tág teret kell engedni a felek
autonómiájának, így a jogszabályi keretek között a felek lehetőség szerint maguk
rendelkezzenek jogviszonyaikról, jogvitáik rendezési módjáról. Ennek megfelelően a Javaslat
a Kódexnél szélesebb körben engedi azt, hogy a felek (vagy bizonyos esetekben csak az egyik
fél) megválasszák a jogviszonyukra, jogvitájukra alkalmazandó jogot. A téma jelentőségére
tekintettel a jogválasztásra vonatkozó közös szabályokat a Javaslat az általános rendelkezések
43
között állapítja meg, a részletszabályok pedig az egyes jogterületekre vonatkozó különös
részben találhatók.
A jogválasztásnak főszabály szerint kifejezettnek kell lennie: egyértelműen meg kell
határozni benne, hogy a felek szándéka arra irányul, hogy jogviszonyukra, jövőbeli vagy már
felmerült jogvitáikra melyik állam jogát rendelik alkalmazni. Hallgatóságos jogválasztás tehát
csak ott lehetséges, ahol a Javaslat különös rendelkezései azt megengedik.
A Javaslat rendezi azt a kérdést, hogy melyik állam joga szerint kell megítélni a jogválasztási
megállapodás létrejöttét, érvényességét. Ebben a kérdésben azon jog alkalmazandó, amelyet a
felek jogválasztása folytán alkalmazni kellene. Ha azonban e jog szerinti feltételek nem
teljesülnek, de a jogválasztásról szóló megállapodás a megkötésnek helye szerinti állam
jogának megfelel, a megállapodás akkor is létrejöttnek és érvényesnek tekintendő.
A Javaslat széles körben biztosítja, hogy a felek egymás közötti jogviszonyukra
jogválasztással eltérjenek a Javaslat alapján egyébként alkalmazandó jogtól. A felek
autonómiája ugyanakkor nem vezethet harmadik személyek jogainak csorbításához. A
Javaslat ezért a közös szabályok között rendelkezik arról, hogy a felek utólagos
jogválasztással harmadik személyek már fennálló jogait nem sérthetik.
A 10. §-hoz
A Javaslat célja az, hogy egyértelmű, kiszámítható kapcsoló szabályokkal meghatározza,
hogy az egyes ügytípusokban melyik állam joga áll legszorosabb kapcsolatban a tényállással.
Előfordulhatnak azonban olyan atipikus ügyek, amelyekben az absztrakt jelleggel
meghatározott kapcsoló szabály nem ehhez a joghoz vezet el, mert a tényállás egy másik
joghoz lényegesen szorosabban kapcsolódik. Ezen lehetséges eseteket szem előtt tartva a
Javaslat - több más állam nemzetközi magánjogi törvényéhez, illetve uniós rendeletekhez
hasonlóan - egy generálklauzulával kivételesen lehetőséget biztosít a jogalkalmazónak arra,
hogy eltérjen a Javaslat szerinti kapcsoló szabálytól. Az általános kitérítő klauzula
alkalmazására akár a felek kérelme alapján is sor kerülhet, de az eljáró bíróság a saját belátása
szerint is dönthet arról, hogy az adott tényállást a Javaslat által főszabályként megjelölt
kapcsolószabály helyett egy, az üggyel nyilvánvalóan lényegesen szorosabb kapcsolatot
mutató állam joga alapján bírálja el. A fél, illetve a felek kezdeményezése alapján például a
bíróság évek óta Magyarországon élő, itt vagyonnal rendelkező külföldi állampolgárságú
házasfelek házassági vagyonjogi ügyében ily módon a magyar jogot is alkalmazhatja.
Ennélfogva e § alapján a felek a külföldi jog alkalmazásának a mellőzését is kérhetik. A
bíróság maga is az általános kitérítő klauzula aktivizálása mellett dönthet például elbirtoklási
ügyben, ha az ingó dolgot a magyar jog szerinti elbirtoklási idő lejárta előtt pár nappal hozzák
Magyarországra, feltehetőleg rosszhiszeműen, kizárólag az elbirtoklás „lerövidítése” végett;
ekkor a bíróság nem a dolog fekvésének helye szerinti magyar jogot alkalmazza, hanem azon
állam jogát, ahol az ingó dolog a Magyarországra hozatalig volt. A Javaslat szerint a bíróság e
döntését az alperesi ellenkérelem bírósághoz érkezésétől számított harminc napon belül hozza
meg. E klauzula a törvény hatályából fakadóan nemcsak bírósági eljárásra vonatkozik, hanem
más hatóság (pl. gyámhatóság) is alkalmazza magánjogi természetű ügyben.
A jogalkalmazónak az általános kitérítő klauzulával biztosított szabadság korlátja, hogy a
felek jogválasztása folytán alkalmazandó jogtól ilyen módon eltérni nem lehet.
44
A 11. §-hoz
A Javaslat teljes körű szabályozást kíván nyújtani a nemzetközi magánjogi jogviszonyokra.
Ezért, ha valamely jogviszonyra nincs kollíziós jogi rendelkezés a Javaslatban, az ahhoz
legszorosabban kapcsolódó állam jogát kell alkalmazni. Bár mind a 10. § szerinti általános
kitérítő klauzula, mind az e §-ban szabályozott „hézagpótló” klauzula az üggyel legszorosabb
kapcsolatban álló állam jogának alkalmazásához vezet, jelentős a különbség a két rendelkezés
között. Míg az előbbi esetben a Javaslat által szabályozott jogviszonyról van szó, amelytől az
ügy speciális körülményeire tekintettel a jogalkalmazó eltérhet, addig az utóbbi rendelkezést
olyan jogviszonyokra kell alkalmazni, amelyre nincs a Javaslatban szabályozás.
A 12. §-hoz
A Javaslat általános szabályként írja elő, hogy a felhívott külföldi jog nem alkalmazható, ha
az alkalmazás eredménye elviselhetetlen lenne a magyar jogrendszer alapvető értékrendje
szempontjából. A közrendi záradék tehát egy generálklauzula, amelynek tartalommal
megtöltése a jogalkalmazó feladata. A jogalkalmazó dönti el, hogy az adott ügyben
alkalmazandó külföldi joggal szemben mikor szükséges a magyar jogrendszer alapvető
értékeinek és alkotmányos elveinek védelme. Közrendbe ütközik például, ha a külföldi jog
alapján a fiú leszármazott kétszer annyit örököl, mint a lány leszármazott, vagy ha a gyermek
szülői felügyeleti jogát a szülők vallási hovatartozása, vallásuk gyakorlása alapján kell
megítélni.
Közrendbe ütközés esetén szükséges a közrend sérelmének elhárítása. Elképzelhető olyan
eset, hogy a közrendbe ütközés önmagában azzal elhárítható, hogy a külföldi jog közrendbe
ütköző szabályát a bíró nem alkalmazza; ez esetben a magyar jog alkalmazására nincs szükség
(pl. a felhívott külföldi jognak bizonyos követelések el nem évülésére vonatkozó szabálya
közrendbe ütközik, de e helyett nem automatikusan a magyar jogot kell alkalmazni, hanem a
külföldi jog általános elévülési határidőre vonatkozó szabályát). Ha viszont a közrend sérelme
másként nem hárítható el, a magyar jog rendelkezéseit kell alkalmazni a mellőzött külföldi
jog helyett.
A 13. §-hoz
Míg a közrendi záradék negatív értelemben védi a fórum jogának értékrendjét az azzal
összeegyeztethetetlen külföldi jog alkalmazásának tilalmával, a feltétlen alkalmazást kívánó
(imperatív) szabályok pozitív oldalról töltenek be hasonló funkciót. Az imperatív szabályok
konkrét, tételes jogi rendelkezések, az életviszonyok jól körülhatárolt szeletét szabályozzák,
méghozzá eltérést nem engedő módon. Ha a bíró azt tapasztalja, hogy a tényállásban
felmerülő életviszonyokat a belföldi jog feltétlen alkalmazást igénylő normák segítségével
szabályozza, a kollíziós kapcsolást e tekintetben kiiktatja, és a kérdést automatikusan a
közvetlen jogrendezést biztosító, kötelezően alkalmazandó belföldi szabály alapján bírálja el.
A belföldi anyagi jog kötelező jogszabályi előírásairól van tehát szó, amelyektől a jogalkotó
nem engedélyez eltérést. Többről van azonban szó, mint puszta kógens rendelkezésekről,
amelyektől a felek nem térhetnek el; olyan anyagi jogi normák ezek, amelyek
Magyarországon alapvető politikai, gazdasági és szociálpolitikai érdekeket szolgálnak, ezért
nemcsak a nemzeti jogrendszerhez kötődő jogviszonyok esetén kötelező az alkalmazásuk,
hanem külföldi érintettség esetén is. E szabályok hatálya alól a felek jogválasztással sem
szerződhetnek ki.
45
Az imperatív szabályok egy része általános társadalmi közérdeket testesít meg (pl.
versenyjog, kulturális javak védelme, környezetvédelmi előírások), mások egy társadalmi
csoport (pl. fogyasztók, munkavállalók) érdekeit védik. Imperatív szabályra példaként
hozható a kártalanítás nélküli kisajátítás tilalma, a jogképességet korlátozó szerződés vagy
egyoldalú nyilatkozat semmissége. Ugyanígy imperatív szabálynak tekinthető az, hogy
tisztességtelen az a kikötés és ezáltal semmis az a szerződési rendelkezés, amely kizárja vagy
korlátozza a fogyasztó peres vagy más jogi úton történő igényérvényesítési lehetőségeit.
A belföldi imperatív szabályok kötelező alkalmazásán túl a jogalkalmazónak a Javaslat
lehetőséget biztosít arra, hogy más állam imperatív szabályait is figyelembe vegye, ha azok a
tényállással szoros kapcsolatban állnak és a tényállás megítélése szempontjából meghatározó
a jelentőségük.
A 14. §-hoz
A Javaslat általános szabályai között szerepel az ún. statútumváltásra vonatkozó rendelkezés.
A Javaslat főszabályként rögzíti, hogy amennyiben az alkalmazandó jog szempontjából
releváns körülmények megváltoznak, a változás a korábbi alkalmazandó jog szerint
érvényesen létrejött jogviszonyokat nem érinti. Az új alkalmazandó jognak csak akkor van
visszaható hatálya, ha a Javaslat kifejezetten így rendelkezik. A Kódex nem tartalmaz a
statútumváltásra általános szabályt, hanem a különös részben mond ki ilyen értelmű speciális
szabályokat. A statútumváltás új általános szabálya lefedi a korábban külön kimondott,
hasonló tartalmú speciális rendelkezéseket, így ezekről külön szabály a Javaslat különös
részében nem szükséges. A statútumváltásról szóló rendelkezésbe így beleértendő, hogy az
állampolgárság megváltozása nem érinti a korábbi személyi állapotot és az annak alapján
létrejött jogokat és kötelezettségeket. Szintén beleértendő, hogy a magyarországi menedékjog
nem érinti a korábbi személyi állapotot és az annak alapján érvényesen létrejött jogokat és
kötelezettségeket. A házastársak személyi és vagyoni viszonyai körében ugyanez érvényesül a
korábbi jog alapján megállapított névviselés és az érvényesen létrejött vagyonjogi hatások
vonatkozásában, ideértve a házassági vagyonjogi megállapodást is. A statútumváltásnak
jelentősége van a dologi jogban is: a Javaslat speciális szabályt tartalmaz arra az esetre, ha az
ingó dolog fekvési helye megváltozik.
A 15. §-hoz
A Javaslat az ember státuszát (jogképességét, cselekvőképességét, névviselését és
személyiségi jogait) továbbra is a személyes jog kategóriájára építi fel. A személyes jog
koncepciója ugyanakkor nemcsak a személyekről szóló részben bír relevanciával; a személyes
jogra visszautal a Javaslat a családjogi, az öröklési jogi és a dologi jogi részben is.
A Javaslat követi a magyar jogi hagyományokat, a kontinentális jogrendszerekben uralkodó
álláspontot, és továbbra is az állampolgárságot tekinti a személyes jog fő kapcsolóelvének.
Hazánkban a személyhez kötődő, a perszonális megközelítés az uralkodó (a személy a fontos,
nem a terület), ennek kollíziós jogi lecsapódása pedig az, hogy a személyes jog elsősorban az
állampolgársági közjogi kötődés alapján kerüljön meghatározásra. Az állampolgárság
könnyebben is követhető, jobban meghatározható, mint a másik megfontolandó fő
kapcsolóelv, a szokásos tartózkodási hely, ami ténykérdés, és széleskörű bizonyítást igényel.
A fő kapcsolóelv kiválasztásánál figyelemmel kell lenni az aktuális jogpolitikai viszonyokra
is, különös tekintettel az egyszerűsített honosítás útján magyar állampolgárrá váló
honfitársainkra, illetve a külföldön munkát vállaló magyarok nagy számára. Erre a két
46
kiemelkedően fontos személyi körre vonatkozóan is a dinamikus változások közepette az
tűnik helyesnek, hogy az állampolgárság kapcsolóelvét alkalmazzuk.
A Javaslat ugyanakkor oldja a Kódex merevségét a többes állampolgárok vonatkozásában.
Amennyiben a többes állampolgár egyik állampolgársága a magyar, személyes joga főszabály
szerint továbbra is a magyar jog, ez alól azonban kivétel, ha a személyt a másik
állampolgárságához szorosabb kapcsolat fűzi. A Kódex merev, kivételt nem engedő szabálya
sok esetben éppen hátrányosan érintette a magyar állampolgársággal is rendelkező többes
állampolgárokat. Ha ugyanis e személyeket a másik állampolgárságukhoz szorosabb
kapcsolat fűzi (tipikusan, ha e másik államban van a szokásos tartózkodási helyük), az ottani
jog szerint járnak el ügyeikben, ami adott esetben nem felel meg a magyar jognak,
Magyarországon joghatást nem fejthet ki; ez újbóli eljárások megindítását teszi szükségessé
Magyarországon vagy adott esetben megoldhatatlan helyzetet is eredményezhet. Erre
figyelemmel a magyar állampolgársággal rendelkező többes állampolgárok személyes joga a
másik állampolgárságuk szerinti jog, ha őket másik állampolgárságukhoz szorosabb kapcsolat
fűzi, elsősorban ha e másik államban van a szokásos tartózkodási helyük.
Azon többes állampolgárok vonatkozásában, akiknek egyik állampolgársága sem magyar, a
személyes jogot elsődlegesen az határozza meg, hogy melyik állampolgárságukhoz fűzi őket a
legszorosabb kapcsolat. Ha egyik állampolgárságukhoz sem fűzi őket szorosabb kapcsolat
(mindegyik állampolgárságukhoz egyforma mértékben kötődnek vagy éppen hogy egyáltalán
nem kötődnek egyik állampolgárságukhoz sem, pl. olasz-kanadai állampolgár Hollandiában él
születésétől fogva), személyes jogukat a szokásos tartózkodási helyük határozza meg.
Az előbbi eseten túl a szokásos tartózkodási hely szerint kell a személyes jogát meghatározni
annak, akinek állampolgársága nem állapítható meg vagy hontalan.
Ha a fenti lépcsőzetes kapcsolóelvek egyike alapján sem lehet megállapítani egy személy
személyes jogát (mert szokásos tartózkodási helye sem állapítható meg), személyes joga a
magyar. Úgyszintén a magyar jogot kell alkalmazni a Magyarországon menedékjogot élvező
személy e § szerinti jogviszonyaira. Miután a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény
a befogadott státuszú személyt a menedékeshez hasonló jellegű védelemben részesíti, a
Javaslat e rendelkezést a befogadottakra is kiterjeszti.
A cselekvőképesség megállapítása tekintetében a személyes jog alkalmazandó, amely
általános szabályként érvényesül. A Javaslat cselekvőképességet is érintő 15. §-a és a
gondnokságról szóló 18-19. § egymáshoz való viszonyát illetően egyértelműen leszögezhető,
hogy a 15. §-hoz képest a 18-19.§ lex specialisnak minősül és ekként kezelendő.
A 16. §-hoz
A Javaslat a személyekre vonatkozó fejezeten belül külön szakaszban szabályozza a
névviselésre alkalmazandó jog kérdését, tekintettel a téma specialitásaira, komplexitására.
Előrebocsátandó, hogy e jogterület nemzeti hatáskörben maradt, de az uniós állampolgárság
kapcsán, közvetett módon mégis az uniós jog hatálya alatt áll, azt az uniós jognak a szabad
mozgás és letelepedés jogára vonatkozó szabályaival összhangban kell gyakorolni. Ezért a
nemzeti szabályozásban figyelemmel kell lenni az EUB esetjogára (pl. C-148/02 sz. Garcia
Avello ügy, C- 353/06 sz. Grunkin és Paul ügy).
47
A Javaslat a Kódexhez képest szélesebb körben szabályozza a névviselésre alkalmazandó
jogot: nemcsak a születési névre, hanem a házassági névre is tartalmaz rendelkezéseket. A
Javaslat szabályozása kiterjed mind a családi, mind az utónévre.
Az ember névviselésére főszabály szerint az ember személyes jogát kell alkalmazni, a Javaslat
azonban - a nemzetközi trendnek megfelelően - lehetőséget nyújt a jogválasztásra. Eszerint
minden esetben választható a magyar jog, többes állampolgárok pedig választhatják
bármelyik állampolgárságuk szerinti állam jogát.
A Javaslat még szélesebb jogválasztási lehetőséget biztosít a házassági névviselésre: mindkét
fél együttes kérelmére bármely házastárs állampolgársága szerinti jog választható, illetve
mindig lehetőség van a magyar jog választására is. Ha ilyen értelmű közös kérelem nem kerül
előterjesztésre (pl. mert a felek között nincs egyetértés a házassági nevet illetően), akkor a
házastársak személyi és vagyoni jogviszonyaira vonatkozó kollíziós szabályt kell alkalmazni
(27. §). Annak érdekében, hogy a házassági név egységes megítélés alá essen, a házasság
felbontása vagy érvénytelenítése esetén a névviselésre azt a jogot kell alkalmazni, amely
alapján a házassági név létrejött.
Nem szolgálja a jogbiztonságot, ha ugyanazon személy különböző államokban különböző
néven van nyilvántartva. Ezért bizonyos körben indokolt elismerni a magyar állampolgárok
más állam joga szerint érvényesen bejegyzett születési és házassági nevét (EU-tagállamok
vonatkozásában ez tagállami kötelezettség is az EUB-nak a Grunkin és Paul ügyben hozott
ítéletéből következően). Ez az elismerési kötelezettség azonban nem korlátlan; annak
feltétele, hogy az érintett magyar állampolgár vagy házastársa e másik államnak is
állampolgára, vagy az érintett magyar állampolgár szokásos tartózkodási helye abban az
államban van. A név elismerésének akadálya, ha közrendbe ütközik (pl. a gyermek számára
sértő vagy nevetséges nevek). Természetesen e szabály megfelelő működéséhez szükséges,
hogy az anyakönyvezésre vonatkozó szabályok, illetve az anyakönyvezési feladatok ellátását
biztosító informatikai rendszer lehetővé tegye a külföldi jog szerinti nevek anyakönyvezését.
A 17. §-hoz
A Javaslat a forgalom biztonsága érdekében - a Ptk.-hoz igazítva - fenntartja a Kódex 15. §-
ának (2) és (3) bekezdésében foglalt szabályokat. Eszerint a vagyonjogi ügyletek során nem
kell vizsgálni, hogy a másik szerződő fél személyes joga szerint cselekvőképes-e; ha a magyar
jog szerint cselekvőképes lenne, őt annak kell tekinteni magyarországi jogügyletei
vonatkozásában.
A 18-20. §-hoz
A gondnoksággal és más védelmi intézkedésekkel kapcsolatos rendelkezések a Javaslat egyik
nóvumát képezik. E rendelkezések újszerűsége egyrészt abban áll, hogy a gondnokság a
gyámságtól elkülönülő, önálló szabályokat kap, amelyek immár nem a családjogi, hanem a
személyekről szóló fejezetben nyernek elhelyezést. A másik, lényegi változás a tekintetben
következett be, hogy a cselekvőképesség korlátozásával járó gondnokság mellett a
cselekvőképességre kihatással nem bíró, segítségnyújtásra irányuló egyéb támogatási formák
a kollíziós jog szintjén is megjelennek. A szóban forgó jogintézményekkel kapcsolatos norma
a korábbi szabályozáshoz képest tartalmilag is differenciáltabb és korszerűbb szemléletet
tükröz (áttérés a szokásos tartózkodási hely szerinti kapcsolószabályra, külföldi jog kivételes
alkalmazásának, illetve figyelembevételének lehetősége, korlátozott jogválasztás).
48
Az utóbbi években a nemzetközi téren megfigyelhető irányzatokhoz illeszkedően hazai
viszonylatban is újragondolásra került a belátási képességük vagy sajátos állapotukból
fakadóan pártfogást, támogatást igénylő személyekkel kapcsolatos belső anyagi és eljárásjogi
szabályozás. Minthogy a nemzetközi vonatkozású ügyek előfordulási gyakorisága is
emelkedő tendenciát mutat, szükségessé vált a kollíziós szabályok revíziója. A nemzetközi
magánjogi normák tartalma, alkalmazása jellegüknél fogva eleve az adott nemzetközi
kontextusba ágyazottan értelmezhetőek, ezért az ezzel kapcsolatos jogalkotói cél a módosult,
illetve átalakulóban lévő nemzetközi jogi környezethez való alkalmazkodás volt. E körben
elsősorban a felnőttvédelmi egyezmény bír relevanciával, amelyhez való magyar csatlakozás
előkészítése folyamatban van. Erre tekintettel a Javaslat az egyezmény rendelkezéseihez,
szelleméhez igyekszik igazítani a hazai szabályozást. (Az alkalmazandó jogra vonatkozó
rendelkezések univerzális hatálya folytán az egyezmény abban nem részes államok
viszonylatában is irányadó.)
A 18-19. §-ban foglalt rendelkezések személyi hatálya a valamely okból (előrehaladott
életkor, testi fogyatkozás, egészségi vagy szellemi állapotváltozás) sérülékeny, segítségre
szoruló felnőtt korú személyekre terjed ki, akiknek a cselekvőképessége gondnokság útján
korlátozásra kerül (18. §), vagy a cselekvőképesség érintetlenül hagyása mellett kerül sor
valamilyen védelmi intézkedés meghozatalára (19. §). A 18. § szerint a gondnokság alá
helyezés minden eleme főszabály szerint az érintett személy elbíráláskor fennálló szokásos
tartózkodási helye szerinti állam jogának van alávetve, a szokásos tartózkodási hely
megállapítása tekintetében tehát az az időpont releváns, amikor a gondoksággal kapcsolatban
a bíróság (más hatóság) részéről valamilyen jogi aktus meghozatalának igénye felmerül. A 19.
§ értelmében a személyes joguk szerint nagykorúnak minősülő személyek cselekvőképességét
nem érintő alternatív védelmi intézkedések ezzel szemben a képviseletről szóló
meghatalmazás vagy egyezség létrejötte idején fennálló szokásos tartózkodási helye szerinti
állam jogának uralma alá tartoznak. Az alkalmazandó jog ennélfogva mindkét szóban forgó
esetben legtöbbször a lex fori.
A 18. § kapcsán vizsgált tárgykörök tekintetében ide tartozik a gondnokság létrejöttének, azaz
a gondnokrendelésnek a feltétele, a gondnokság módosításának és megszűnésének feltétele,
valamint a gondnokság joghatásai, a gondnok és gondnokolt közötti jogviszony - a
vagyonkezelést, illetve az elszámolási kötelezettséget is ideértve -, továbbá a gondnok
kijelölése, e tisztség ellátása és az ebből eredő feladatok is; mindezek a kérdések tehát az
érintett elbíráláskori szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga alapján dőlnek el. A 19. §
alapján ezzel analóg módon kezelendőek az egyes államok jogában létező, a
cselekvőképességet nem érintő más védelmi jellegű intézkedések, illetve támogatási formák
is, így a szabály értelemszerűen nemcsak a hatályos magyar jog által ismert ilyen
intézkedésekre (támogatott döntéshozatal, előzetes jognyilatkozat), hanem egyéb
segítségnyújtási formákra is kiterjed, ideértve a valamely intézményben való elhelyezést is.
Az érintett személy cselekvőképességének korlátozása nélküli védelmi intézkedés esetén a
segítő tevékenységének tartalmát, feladatait is értelemszerűen az alkalmazandó jog határozza
meg. A védelmi intézkedések az érintett személyének az oltalmazása mellett vagyonának a
védelmére is irányulhatnak, így a vagyon kezelésére és az azzal való rendelkezésre is. A más
állam joga alapján történt gondnokrendelés, valamint az egyéb védelmi intézkedések hazai
alkalmazásának feltételei tekintetében a közrend, illetve a magyar jog imperatív rendelkezései
jelentik a korlátot.
49
Bár az alkalmazandó jog tekintetében az eljáró bíróság vagy más hatóság főszabályként saját
belső anyagi jogának alkalmazásával bírálja el az ügyet, a szabályozás merevségének
elkerülése végett a Javaslat 18. §. (2) bekezdése alapján kivételesen mód nyílik annak a
másik állam jogának figyelembevételére, illetve alkalmazására is, amellyel az ügy szoros
kapcsolatot mutat, feltéve, ha az adott tényállás specifikumait szem előtt tartva ez jobban
szolgálja az oltalom alatt álló, illetve a védelmet igénylő nagykorú személy érdekeit. Erre
példaként az a szituáció hozható fel, hogy amikor az érintettnek más állammal - így különösen
az állampolgársága (másik állampolgársága) szerinti állammal - is szoros kapcsolata áll fenn
és ottani vagyoni stb. helyzet rendezésével összefüggésben a szokásos tartózkodási helye
szerinti állam hatóságaihoz fordulnak.
A Javaslat 19. §-a részletesen szól az érintett felnőtt személy által az érdekeinek védelmére
való képtelensége esetére - megállapodáson vagy egyoldalú aktuson alapuló - adott,
képviseletre vonatkozó meghatalmazásról is (ez bevett gyakorlat pl. az Egyesült
Királyságban, az USA-ban, Québecben). Mivel itt nem védelmi intézkedésről van szó, erre
nézve a külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályok nem
alkalmazhatóak. E jognyilatkozat létezése, terjedelme, módosítása és megszűnése az
érintettnek a képviseletről szóló meghatalmazás vagy egyezség létrejötte idején fennálló
szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga alapján lesz elbírálandó, de e tekintetben az
érdekeltet korlátozott körben - kifejezett írásbeli aktus formájában való rögzítés
követelménye mellett - jogválasztás is megilleti (válaszható jogok: állampolgárság, korábbi
szokásos tartózkodási hely, a vagyon fekvése). A jogválasztás kapcsán a több jog egyidejű
alkalmazása (dépegage) a különböző államokbeli potenciális érdekeltségre (pl. vagyon
fekvése) tekintettel megengedett, a hallgatólagos jogválasztás viszont a jogbizonytalanság
megelőzése okán kizárt. A képviselet tartalma rendkívül változatos lehet; tipikusnak a
vagyonkezelés és a személyes gondoskodás tekinthető. Kiemelendő, hogy e szabály alapján el
kell „fogadni” az érintett által a képviseletének az ellátására szóló, az érdekeinek védelmére
való alkalmatlanság esetére valamely más jog alapján adott meghatalmazást akkor is, ha a
magyar jogban ilyen nem létezik; ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem gördíthető akadály az
ilyen alapon létrejött képviselet gyakorlása útjába. E tekintetben a közrendi klauzula, illetve
az imperatív rendelkezések szabnak határt.
Összegzésképpen: e szabályok felölelik mindazokat a hatósági intézkedéseket, amelyek - akár
a cselekvőképesség korlátozása, akár annak érintetlenül hagyása mellett - a valamely okból
képességeikben akadályozott személyek vonatkozásában speciális védelmi rezsimet állítanak
fel. Tartalmilag ez az érintett állandó jellegű vagy csak bizonyos ügycsoportokra limitált
képviseletét, felügyeletét, tanácsadást, illetve más módon való segítségnyújtást jelenti. Az e
célra kijelölt személy lehet gyám (guardian, tuteur, Vormund), gondnok (curator, curateur,
Pfleger/Betreuer), eseti gondnok, ügygondnok (guardian ad litem), valamint gondozást végző
személy vagy intézmény. E körbe tehát a különböző jogrendszerekben megtalálható, a
cselekvőképesség korlátozásával vagy annak mellőzésével járó támogatási formák, az intézeti
elhelyezés, a személy és/vagy vagyonának védelmét célzó beavatkozások egyaránt
beletartoznak. Ez alól ugyanakkor értelemszerűen kivételt képeznek a közjogi természetű
jogviszonyok, mint például a társadalombiztosítás, illetve a kizárólag közbiztonsággal
összefüggő intézkedések. Az egészségügyi kérdésekkel kapcsolatos általános jellegű hatósági
intézkedések, mint például a kötelező oltás szintén e szabályok hatókörén kívül esik, azonban
például az intézeti elhelyezésre vagy az operációnak való alávetésre vonatkozó döntésre, az
érintett ilyen szituációkban való képviseletére szintén e rendelkezések adnak iránymutatást.
Ezen túlmenően, a képviseleti jogosultságot illetően - arra nézve, hogy ki jogosult a
50
képviselet ellátására - az ide nem tartozó jogviszonyok tekintetében is e jogszabályban
keresendő a válasz.
A Javaslat 20. §-a az olyan képviseletről, illetve eseti gondnokságról rendelkezik, amely
kapcsán a képviselt személy cselekvőképessége nem esik korlátozás alá, de például távollévő
vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy jogvédelme érdekében, vagy
különleges szakértelmet igénylő ügyben más személy bevonása válik szükségessé. Itt tehát
nem a személyes mentális, fizikai, pszichikai képességek hiányosságaival összefüggő
jogintézményekről van szó; a cselekvőképességet nem érintő más védelmi intézkedésektől
való elhatárolás ennélfogva ennek mentén történhet meg. Erre nézve a Javaslat a kirendelő
hatóság államának jogát, azaz a magyar polgári jogot mint lex fori-t rendeli alkalmazni, amit
az indokol, hogy ilyenkor átmeneti jellegű, rendszerint rövidebb időtartamra szóló vagyoni
ügyekkel kapcsolatos közreműködésről van szó, így észszerűnek mutatkozik, hogy ez a
kirendelés helye szerinti állam joga alapján kerüljön eldöntésre.
A 21. §-hoz
A Javaslat - a Kódex szabályozásához hasonlóan - a holtnak vagy eltűntnek nyilvánításra,
illetve a halál tényének megállapítására az eltűnt személyes jogát rendeli alkalmazni. Belföldi
jogi érdek fennállása esetén (pl. amennyiben az eltűnt magyarországi ingatlanvagyonának
rendezése szükséges) viszont a magyar jogot kell alkalmazni akkor is, ha az eltűnt személyes
joga nem a magyar jog.
A 22. §-hoz
A Javaslat érdemben nem változtat a Kódex szabályozásán. Főszabályként a Javaslat is az
inkorporációs elvet követi; eszerint a jogi személy személyes joga azon állam joga, amelynek
területén nyilvántartásba vették. Kisegítő kapcsolóelvekre (létesítő okiratban megjelölt
székhely, központi ügyintézés helye) abban az esetben van szükség, ha a nyilvántartásba vétel
helye nem állapítható meg. A Javaslat összhangba hozza az anyagi jogi és kollíziós jogi
terminológiát, így a Kódexbeli „alapszabály” kifejezés helyett a „létesítő okirat” kifejezés, a
„központi ügyvezetés” helyett a „központi ügyintézés” kifejezés került beillesztésre.
A Javaslat példálózó felsorolást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a jogi személy személyes
joga mire terjed ki; melyek azok a legfontosabb státuszkérdések, amelyekre a személyes jog
alkalmazandó.
A Javaslat értelmében a jogi személyekre vonatkozó szabályozás a jogi személyiséggel nem
rendelkező jogalanyokra is megfelelően alkalmazandó.
A 23. §-hoz
A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i
864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Róma II rendelet)
hatálya nem terjed ki a magánélet és a személyiségi jogok megsértéséből eredő szerződésen
kívüli kötelmi viszonyokra, ezért e jogterületre fennmaradt a nemzeti jogalkotási hatáskör.
Kétségtelen, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése a jogsértő és a sérelmet szenvedett
fél között szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyt hoz létre. Ugyanakkor e jogterület
sajátosságaira tekintettel célszerűbb a személyhez fűződő jogok megsértésére vonatkozó
51
kollíziós szabályokat - a Kódexhez hasonlóan - a személyekre vonatkozó szabályok között
elhelyezni.
A Javaslat külön alcímben szabályozza a személyhez fűződő jogok megsértésének kollíziós
jogi szabályait (nem pedig az emberről szóló szabályok között, mint a Kódex), ezzel is
kifejezésre juttatva, hogy személyhez fűződő jogsértés sértettje jogi személy is lehet.
A Javaslat a Kódexhez képest eltérő kapcsoló szabályokkal rendeli meghatározni a
személyhez fűződő jogok megsértéséből származó igényekre alkalmazandó jogot. Főszabály
szerint a sértett szokásos tartózkodási helyének/létesítő okirat szerinti székhelyének jogát kell
alkalmazni. A Kódex szabályától (jogsértés helyén és idején irányadó jog) való érdemi
eltérést egyrészt az indokolja, hogy e kapcsolóelv fenntartása esetén a korunkban
legtipikusabb, a tömegmédiumok által elkövetett személyiségi jogsértésekre a médiumok
székhelyén érvényesülő véleményszabadság sztenderdje érvényesülne, a sérelem
bekövetkezési helye szerinti államnak a sérelmet szenvedő szempontjából adott esetben
szigorúbb jogával szemben. Ez a potenciális károkozóknak kedvezne. Az elkövetési hely
jogának alkalmazása ellen szól másrészt, hogy az egyre gyakoribb, és ma már elsődleges
jelentőségű internetes jogsértések esetén gondot okozhat az elkövetési hely azonosítása, mert
az elkövetési hely nem feltétlenül azonos azzal az állammal, ahol annak a
tartalomszolgáltatónak a székhelye van, amelyik az érintett internetes oldalt üzemelteti. A
jogsértő tartalom bárhol feltölthető a világhálóra, ez a kapcsoló szabály csak akkor lenne
működőképes, ha viszonylag egyszerűen meg lehetne állapítani azt, hogy az inkriminált
tartalmat hol töltötték fel.
A sértett számára kedvező főszabályon túl a sértettnek a Javaslat egyoldalú jogválasztási
lehetőséget is biztosít. A szokásos tartózkodási helye szerinti jog helyett választhatja annak az
államnak a jogát, amelyben érdekszférájának középpontja van (különösen nemzetközileg
ismert prominens személyek esetében fordulhat elő a szokásos tartózkodási helyük és az
érdekszférájuk középpontjának szétválása), a jogsértő személy szokásos tartózkodási
helyének/létesítő okirat szerinti székhelyének jogát, vagy választhatja a magyar jogot. A
sértett egyoldalú jogválasztására rendelkezésre álló határidőt a Javaslat az új Pp. fogalom-
rendszerének megfelelően állapítja meg. Eszerint a sértett ezzel a lehetőséggel legkésőbb a
perfelvételi szakban, a bíróság által meghatározott időpontig élhet. Az alkalmazandó jog
meghatározása ugyanis a perfelvételi szakban eldöntendő kérdés, miután a jogvita kereteit (pl.
a bizonyítási indítványokat) az alkalmazandó jog rendelkezéseihez képest lehet megszabni.
A személyhez fűződő jogsértésre alkalmazandó jog alapján kell megítélni, hogy történt-e
jogsértés, és e jog szerint kell megállapítani a jogsértés következményeit (pl. milyen jellegű,
mértékű kártérítés, egyéb elégtétel ítélhető meg).
E § szabályait akkor is alkalmazni kell, ha a személyhez fűződő jog sérelme nem történt meg,
de ilyen sérelem fenyeget.
A 24-38.§-hoz
A Kódex átfogó felülvizsgálata a családjogi fejezet tekintetében több vonatkozásban is
számottevő, érdemi átalakulást eredményezett. E főbb, koncepcionális jellegű változások
lényege röviden az alábbiakban foglalható össze.
52
A Javaslat szerint a gyermekre kedvezőbb jogra vonatkozó szabály tárgyi és személyi hatálya
kiterjesztésre kerül, aminek folytán az új törvény hatálya alá eső minden családjogi
jogviszony kapcsán, és a magyar joghatóság alá tartozó minden gyermek tekintetében mód
nyílik a magyar jog alkalmazására, amennyiben az a gyermekre nézve kedvezőbb. A
személyes jog teóriájának differenciáltabbá válásával szoros összefüggésben megszűnik a
házastársak (házasulók), illetve a bejegyzett élettársak tekintetében releváns közös személyes
jog; ehelyett a Javaslat az egyszerűsítés és az egyértelműség jegyében a közös
állampolgárság/közös szokásos tartózkodási hely/utolsó közös szokásos tartózkodási hely
fogalommal operál. A házassági vagyonjogi jogviszonyok kapcsán teret kap a felek akarati
autonómiája; itt korlátozott körben megnyílik a jogválasztás lehetősége. A családi jogállásra
vonatkozó javasolt rendelkezés szerint az apai jogállás betöltésének elősegítése céljából a
gyermek, illetve az anya személyes joga mellett szubszidiárius jelleggel szerepet kaphat az
üggyel szoros kapcsolatot mutató másik állam joga is, feltéve, ha az e tekintetben
rugalmasabb és ilyenként jobban szolgálja a gyermek érdekeit. A szülő és a gyermek közötti
jogviszony, valamint a gyámság tekintetében paradigmaváltás valósul meg; e két kérdéskör
egységes szabályokat kap azzal, hogy a személyes jogon alapuló kapcsolóelvet a lexfori mint
főszabály váltja fel azzal, hogy kivételes jelleggel, ha a gyermek érdeke ezt indokolja, mód
nyílik az üggyel szoros kapcsolatban lévő másik jog alkalmazására, illetve
figyelembevételére. E tekintetben a hazai jogalkotó több mint tízéves „adósságot” törlesztve
megteremti az összhangot a tárgykört holisztikusan, univerzális jelleggel szabályozó
nemzetközi jogszabállyal, az 1996. évi hágai gyermekvédelmi egyezménnyel. Lényegi
változás az is, hogy a jogalkotó a gondnokságnak önálló, részletes rendelkezéseket szentel
(szakítva a gyámságra való szimpla utaló szabállyal), amelyek immár nem a családjogi
fejezetben hanem (a Ptk.-val összhangban) a személyekről szóló fejezetben nyernek
elhelyezést; külön foglalkozik a Javaslat a cselekvőképességet nem érintő más, alternatív
védelmi intézkedésekkel is, és e körben - a korlátozott jogválasztás lehetővé tétele mellett -
objektív kapcsolószabályként a szokásos tartózkodási helyre való áttérésnek lehetünk tanúi..
A Javaslat a de facto élettársakkal kapcsolatos, rendkívül komplex kollíziós jogi tényállások
tekintetében is eligazítást kíván nyújtani a jogalkalmazóknak, figyelemmel arra is, hogy
viszonylag gyakran előfordulnak ilyen ügytípusok.
Összegzésképpen: A családjog területén elérni kívánt legfontosabb jogpolitikai cél a család
intézményének fokozottabb védelme, illetve a gyermekek jogainak, érdekeinek hatékonyabb
érvényre juttatása. E cél elérése érdekében a javasolt szabályok több aspektusban is
egyszerűsítik és gyorsítják az ügyek megoldását, hozzájárulva a perek megelőzéséhez, illetve
könnyítve az ügyek elbírálását, ami egyidejűleg munkateher csökkenéshez is vezet (pl. családi
jogállás, szülő-gyermek jogviszony, gyámság). A Javaslat lehetővé teszi az ügyek
egyediesített, rugalmasabb kezelését, előmozdítva az igazságosabb és méltányosabb
döntéshozatalt. A mai életviszonyokhoz való igazodás jegyében differenciáltabb
megközelítést alkalmaz, törekedve a joghézagtól mentes szabályozásra. E rendelkezések
révén kiküszöbölhetőek a jelenlegi, helyenként hiányosnak és merevnek mondható
szabályozásból adódó visszásságok (pl. az ellentmondásos rendelkezésekből fakadó
értelmezési nehézségek jogalkalmazói oldalon, rendezetlen jogi helyzet, kettős identitás az
érintett ügyfelek tekintetében). Mindezek a nagyobb kiszámíthatóság és jogbiztonság irányába
hatnak.
A 24. §-hoz
A Javaslat szakít a közös személyes jog koncepciójával, tekintettel arra, hogy a személyes jog
meghatározásának kritériumai a korábbi szabályozáshoz képest jóval komplexebbek és
53
differenciáltabban lettek (ld. 12. §), ami szükségtelenül megnehezítené a jogalkalmazást.
Ennek elkerülése érdekében a jogalkotó a házastársak személyi és vagyoni viszonyai körében
a közös állampolgárságot jelöli meg elsődleges kapcsolószabályként. E megközelítésre épül
több más külföldi kódex is (pl. német, lengyel, cseh), és hasonló szabályozási logika jelenik
meg a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó
megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2010. december 20-i 1259/2010/EU
tanácsi rendeletben (a továbbiakban: Róma III rendelet) is.
A közös állampolgárságra nézve a Javaslat 24. §-a meghatározást ad. Ha a házastársak,
bejegyzett élettársak vagy az élettársak ugyanazon állam állampolgárságával rendelkeznek,
akkor ez tekintendő közös állampolgárságuknak. Például, ha a felek mindketten magyar
állampolgárok, egyikük magyar-román és a másik magyar állampolgár, vagy egyikük
magyar-osztrák és a másik magyar-francia állampolgár, akkor a felek közös állampolgársága
a magyar. Minthogy számolni kell olyan esetekkel is, amikor a többes állampolgárságú
feleknek egynél több közös állampolgársága van, a Javaslat eligazítást nyújt arra az estre is,
ha a házastársaknak több közös állampolgársága is van; e körben az adott államokhoz való
kötődés szintje bír döntő jelentőséggel. Amennyiben a feleknek egynél több olyan
állampolgársága van, amely állampolgársággal mindkettejük rendelkezik, akkor a családjogi
fejezet alkalmazásában azt a közös állampolgárságot kell alapul venni, amelyhez a feleket
együtt, az ügy összes körülményére tekintettel legszorosabb kapcsolat fűzi (pl. közös szokásos
tartózkodási hely, vagyon fekvése).
A 25. §-hoz
A gyermekek jogairól szóló egyezményből fakadó nemzetközi kötelezettségvállalással
összhangban (ld. 2. cikk) a Magyar Állam a kollíziós jogi szabályozás útján - a Javaslat
hatálya alá eső minden tényállás kapcsán és a magyar joghatóság alá tartozó minden gyermek
tekintetében biztosítja a magyar jog alkalmazását, amennyiben az a gyermekre nézve
kedvezőbb. Ezáltal a Javaslat a gyermek legfőbb érdekének alapelvét kívánja érvényre juttatni
a kollíziós jog eszközével. Például egy külföldi állampolgárságú anya magzata esetén, ha az
anya állampolgársága szerinti külföldi jog nem tenné lehetővé a meg nem született gyermekre
nézve az apai elismerést, a magyar jog vonatkozó kedvezőbb szabálya alapján az időközben
elhunyt apa által már megtett ilyen nyilatkozat elfogadható. A Javaslat külföldi jog ilyen
alapon való alkalmazásának lehetőségét általános jelleggel nem kívánja megnyitni, a magyar
jog értékrendjébe nem illeszthető, azzal esetlegesen ellentétes jogi megoldások kiküszöbölése
végett. Megemlítendő ugyanakkor, hogy az 1996. évi hágai gyermekvédelmi egyezmény
alapján kivételesen mód nyílik arra is, hogy a magyar bíróság (más hatóság) az üggyel szoros
kapcsolatban lévő másik állam jogát is alkalmazza vagy figyelembe vegye, ha ezt a gyermek
érdeke megkívánja (15. cikk (2) bekezdése), és ezt a lehetőséget a Javaslat az egyezmény
hatálya által le nem fedett tényállásokra is kiterjeszti. A Javaslat alapján elbírálandó
tényállásokban a kedvezőbb jog alkalmazása tehát nem szűkül le a lex fori-ra. Emellett a
családi jogállásra vonatkozó javasolt rendelkezés kapcsán a gyermek, illetve az anya
személyes joga helyett - limitált körben - szintén beléphet az üggyel szoros kapcsolatban lévő
más külföldi jog is, ha az alapján az apai jogállás betölthető és ilyen értelemben az a
gyermekre nézve kedvezőbb eredményre vezet.
A 26. §-hoz
A házasság anyagi és alaki érvényessége eltérő szempontok alapján bírálandó el. A
házasságkötés anyagi érvényessége körében vizsgálandó egyrészt az, hogy a házasság
54
megkötésének anyagi jogi feltételei fennállnak-e, másrészt az is, hogy a már megkötött
házasság anyagi jogilag érvényes-e. Ezt szem előtt tartva a Javaslat a házasság anyagi
érvényességére nézve a házasuló felek - a magyar Ptk. szerint férfi és nő - házasságkötés
időpontjában fennálló személyes jogát rendeli alkalmazni azzal, hogy a házasság érvényességi
feltételeinek mindkét házasuló külön-külön megállapítandó személyes joga szerint
teljesülniük kell. Ha házasulók állampolgársága a házasságkötéskor azonos, az anyagi
érvényességi feltétel megléte ugyanazon jog alapján vizsgálandó. Amennyiben azonban a
felek személyes joga a házasságkötéskor különböző, a házasság mindkét fél tekintetében csak
akkor válik érvényessé, ha ennek anyagi jogi feltételei mindkettejük személyes joga alapján
megvannak. Ezzel a Javaslat a konjunktív elbírálást elvét követi (együttes feltétel); ennélfogva
a házasságkötés anyagi jogi feltételei kapcsán egyik fél személyes joga szerint esetlegesen
fennálló akadály a másik fél szempontjából is akadálynak minősül. E megoldás révén a
Javaslat útját állja az ún. „sántikáló házasság”-nak, vagyis annak, hogy a házasság az egyik fél
szempontjából érvényes, a másik szempontjából érvénytelen legyen. Például unokatestvérek
házassága a magyar jog szerint nem házassági akadály, szemben az USA egyes államainak
jogával; a házassági akadályok együttes, kumulatív megítélése folytán ilyen esetben - bár a
magyar anyagi jogi rendelkezésekbe való ütközés nem állapítható meg - a házasság a magyar
kollíziós szabályok szerint anyagi jogilag érvénytelen. A személyes jog meghatározása
tekintetében a házasságkötés, pontosabban a házasságkötést megelőző időpont irányadó (így a
házasságkötéssel esetlegesen - utóbb - megszerzett állampolgárság figyelmen kívül marad).
A házasság érvényességének alaki feltételei a személyes jognak alárendelt szabályok alóli
kivételt képeznek. Az általánosan elfogadott nemzetközi gyakorlattal összhangban a házassági
érvényességének alaki kellékeire a házasság megkötésének helyén és idején hatályos jog (lex
loci celebrationis) alkalmazandó. Ez azt jelenti, hogy két magyar állampolgárságú házasuló
által külföldön megkötött házasság alakilag érvényes, ha a házasságkötés helye szerinti állam
ilyen előírásait betartották.
A házasság létezése vagy nemlétezése tekintetében a Javaslat a házasságkötésre és a házasság
érvényességére vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazását írja elő. A magyar anyagi
jog szerint a házasság akkor tekinthető létezőnek, ha a különböző nemű házasulók együttesen
megjelennek az anyakönyvvezető előtt és házasságkötési szándékukról személyesen
nyilatkozatot tesznek (Ptk. 4:5. § (1) bekezdés). Külföldi jog alkalmazása esetében kérdésként
vetődhet fel, hogy adott feltétel alaki vagy anyagi jogi természetű kritérium-e. Például a
házasulók egyike nem személyesen tesz házasság megkötésére irányuló jognyilatkozatot.
Néhány állam joga (pl. egyes USA-tagállamok, latin-amerikai államok) lehetővé teszi a
képviselő közreműködésével kötött házasságot (marriage by proxy). Minthogy itt a felmerülő
jogkérdés jogrendszerbeli elhelyezéséről van szó, ez minősítési problémaként kezelendő,
amely a lexfori alapján bírálandó el (ld. 7. §).
A Javaslat kimondja, hogy ha a házasulók a házasságot Magyarországon kívánják megkötni
és magyar jog szerinti elháríthatatlan akadály áll fenn, a házasság nem köthető meg. Ilyen, a
külföldi joggal szemben is érvényesülő, lex fori szerinti abszolút akadály például a korábbi
házasság fennállása, közeli hozzátartozói kapcsolat. Ezek tehát - közrendi súlyuknál fogva -
akkor is házassági akadályként tekintendőek, ha két külföldi állampolgár szándékozik
hazánkban házasságot kötni és személyes joguk szerint a házasságkötésnek egyébként nem
lenne akadálya. (A nem magyar állampolgár Magyarországon történő házasságkötése kapcsán
főszabály szerint igazolni szükséges, hogy a házasságkötésnek az érintett személyes joga
szerint akadálya nincs; az igazolásról és az alóli felmentésről az anyakönyvi eljárásról szóló
jogszabályok rendelkeznek).
55
A 27. §-hoz
A Javaslat abból indul ki, hogy a Róma III rendelet a házasság vagyonjogi következményeit
kizárja a hatálya alól (1. cikk (2) bekezdés e) pontja). Erre tekintettel mind a házastársak
személyi, mind vagyoni jogviszonyaira alkalmazandó jog meghatározása a hazai jogalkotó
hatáskörébe tartozik. A házastársak vagyoni viszonyai kontextusában megemlítendő, hogy a
házastársi tartással kapcsolatos kollíziós tényállások a tartási rendelet hatálya alá tartoznak.
A Javaslat a közös állampolgárság, közös szokásos tartózkodási hely, illetve utolsó közös
szokásos tartózkodási hely lépcsőzetesen felállított kapcsolóelveire épít. Az elsődleges
kapcsolóelv a közös állampolgárság. E körben kiemelt súllyal esik latba, hogy a más államban
élő, dolgozó magyar állampolgárok tipikusan a munkavégzésük helyszínén rendelkeznek
szokásos tartózkodási hellyel, de ha házasságuk megromlik, gyakran Magyarországon
indítanak eljárást (pl. mert itt vannak vagyontárgyaik), és ezeket a tényállásokat célszerűbb a
közös állampolgárság szerinti jog alapján elbírálni. Például bolgár-török és magyar-török
állampolgárságú házasfelek tekintetében az alkalmazandó jog megállapításának
kritériumaként könnyebben és rövidebb úton beazonosítható a felek közös állampolgársága,
ami jelen esetben a török jog, mint a felek (hatályos jog szerinti) közös személyes joga, hiszen
a személyes jog javaslat szerinti bonyolultabb lépcsőzetes rendszere alapján először mindkét
fél vonatkozásában külön-külön meg kellene határozni, hogy mi tekinthető a fél személyes
jogának, és majd ezt követően lehetne végül eljutni ahhoz a joghoz, amely a felek közös
személyes jogának minősülne. Az ún. nemzetközi házasságok esetében azonban gyakori,
hogy a feleknek nincs közös állampolgárságuk, s az alkalmazandó jog meghatározása
ilyenkor a közös szokásos tartózkodási hely vagy az utolsó közös szokásos tartózkodási hely
alapján lehetséges. (Itt indokolt megjegyezni, hogy ha a felek közös szokásos tartózkodási
helye jóval hosszabb ideje állt fenn, mint az utolsó közös szokásos tartózkodási hely, a
Javaslat 10. §-a szerinti általános kitérítő klauzula segítségül szolgálhat a megfelelőbb jog
megtalálásához.) Előfordulhat, hogy a felek utolsó közös szokásos tartózkodási helye nem
állítható meg; a joghézag elkerülése érdekében ezért erre nézve a lex fori alkalmazását
indokolt előírni.
A Javaslat a házastársak személyi és vagyoni viszonyait egységes statútum alá rendeli, vagyis
e jogviszony mindkét szóban forgó eleme ugyanazon jog uralma alá tartozik. Az ezzel
kapcsolatos jogalkotói cél az egyértelmű és egyszerű szabályozás, ami által a bonyolult
minősítési kérdések is elkerülhetőek. A házassági vagyonjogi szerződésre a házastársak
vagyonjogi jogviszonyaira vonatkozó általános szabály alkalmazandó (27. §), azzal, hogy a
házassági vagyonjogi szerződés alaki érvényességéről a 29. § rendelkezik.
A közös állampolgárság, közös szokásos tartózkodási hely, illetve utolsó közös szokásos
tartózkodási hely megállapítása tekintetében mérvadó időpont az elbírálás ideje. Ez lehetővé
teszi a jogvitának az alapjául szolgáló körülményekhez rendszerint legközelebb álló
jogrendszer alapján való elbírálását.
A 28. §-hoz
A Javaslat a házastársak vagyoni viszonyaira megnyitja a korlátozott jogválasztás lehetőségét.
Ennélfogva a Javaslat 27. §-a a házastársak vagyoni viszonyaira csak másodlagosan,
jogválasztás hiányában nyer alkalmazást. A válaszható jogok körére a törvény taxatív
56
felsorolást ad. A törvény nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a házastársak vagyoni
viszonyaikra több jog alkalmazását (dépegage) kikössék.
A jogválasztás időpontja tekintetében a törvény kimondja, hogy jogválasztásra a
házasságkötést megelőzően is mód van, e jog tehát a házasulók számára is biztosított. Ami a
jogválasztás legkésőbbi időpontját illeti, a felek e lehetőséggel - a házasság felbontására
vonatkozó rendelkezésekhez hasonlóan - a perfelvételi szakban a bíróság által megjelölt
határidőig élhetnek. A jogválasztás módja tekintetében a törvény kifejezett jogválasztást ír
elő, amit a család, illetve a gyermek érdekei fokozott védelmének igénye és ezzel szoros
összefüggésben a jogbiztonság követelménye indokol. A jogválasztás főszabály szerint
jövőbeli hatályú, de a felek ettől eltérően is megállapodhatnak. Például hazánkban élő belga-
lengyel kettős állampolgárságú felek vagyonjogi megállapodásban kiköthetik a lengyel jogot,
ha Lengyelországban nagyobb értékű vagyontárgyaik vannak és erre tekintettel ezt
célszerűbbnek tartják.
A Javaslat a házassági vagyonjogi szerződésre is jogválasztást enged; e vonatkozást a törvény
házastársak vagyoni jogviszonyairól szóló 28. §-a lefedi.
A 29. § - hoz
A házassági vagyonjogi szerződés alaki érvényességére nézve a Javaslat külön rendelkezést
fogalmaz meg, kimondva, hogy e szerződés alakilag akkor is érvényesnek tekintendő, ha
megfelel a megkötés helye szerinti jognak.
A 30. §-hoz
Magyarország 2012. június 21. napjától részt vesz a Róma III rendelet szerinti megerősített
együttműködésben, ennélfogva a házasság felbontására alkalmazandó jogot a 2012. június 21.
napja után indult eljárásokban e rendelet alapján kell meghatározni. (A rendelet
hatálybalépése előtt indult bontóper értelemszerűen továbbra is a releváns időpontban
hatályos nemzetközi magánjogi szabályok alapján bírálandó el.) A rendelet loi uniforme-ként
definiálja magát (4. cikk); egyetemes alkalmazása folytán az általa felhívott jog akkor is
alkalmazandó, ha az nem valamelyik a megerősített együttműködésben részt vevő tagállam,
hanem más harmadik állam joga.
A rendelet a hatálya alá tartozó kérdésekben néhány vonatkozásban teret enged a tagállami
szabályozásnak. A Róma III rendelet 5. cikk (3) bekezdésében adott eltérési lehetőséggel élve
a törvény a jogválasztás lehetőségét legkésőbb a perfelvételi szakban, a bíróság által megjelölt
határidő lejártáig biztosítja. Ennek indoka egyrészt az, hogy előfordulhatnak olyan esetek,
hogy a felek a magyar jog alkalmazására számítanak, és csak az eljárás során szereznek
tudomást arról, hogy házasságuk felbontására külföldi jog alapján kerülhet sor, ezért a
jogválasztás lehetőségét a bíróság által meghatározott határidőig nyitva kell hagyni.
Egyebekben a Róma III rendelet kollíziós szabályai irányadóak.
A 31-32. §-hoz
A Javaslat családi jogállásra vonatkozó szabályaiban alapvetően a korábbi szabályozás
köszön vissza, hiszen e rendelkezések a gyermek védelmét megfelelően kifejezésre juttatják
és az ügyek többsége ezek alapján rendezhető. A 31. § kapcsán ugyanakkor a gyermekre
kedvezőbb jogról szóló 25. § szerinti rendelkezés is szerepet kaphat, amely értelmében, ha a
57
tényállásra alkalmazandó külföldi jog alkalmazandó, de ehhez képest a magyar jog a
gyermekre kedvezőbb eredményre vezet, akkor az ügyet a magyar jog alapján kell elbírálni.
A gyakorlatban felmerülnek azonban olyan esetek is, amelyekre a korábbi szabályozás nem
nyújtott adekvát megoldást. Egyes államok joga szerint az apát formális apai elismerő
nyilatkozat megtétele nélkül jegyzik be (pl. egyes USA-tagállamok, latin-amerikai államok,
Kanada), vagy más államok joga alapján az élettársi kapcsolat, illetve a házassági kötelék
nélküli együttélés is apasági vélelmet keletkeztet (pl. USA Washington állama, Ausztrália), és
felmerülhet az ezen államokban ilyen alapon megszerzett apai státusz hazai jogba való
„transzponálásának” igénye.
A Javaslat személyes jogra vonatkozó rugalmasabb rendelkezései folytán azon többes
állampolgárságúak vonatozásában, akik egyik állampolgársága magyar, a szorosabb
kapcsolódás alapján megnyitja a másik állampolgárság szerinti jog alkalmazásának
lehetőségét; így ezen ügycsoport egy része a Javaslat alapján immár rendezhető (pl. ha a
gyermek születés alapján megszerzi a születés helye szerinti másik állam állampolgárságát is).
Ezzel szemben - a családi jogállásra vonatkozó rendelkezések változatlanul hagyása mellett -
az a helyzet továbbra sem lenne könnyen rendezhető, ha az apaság olyan állam joga alapján
jön létre, amely nem, vagy nem tisztán a területi elvet vallja (pl. Ausztrália joga, amely szerint
az együttélés szintén apasági vélelmet keletkeztet, de az Ausztráliában született gyermek nem
szerez automatikusan ausztrál állampolgárságot). Ez utóbbi esetkör a gyermekkel szintén
szoros kapcsolatban lévő másik jog, így pl. adott esetben a szokásos tartózkodási hely szerinti
jog, vagy akár az apa állampolgársága szerinti jog (figyelemmel arra, hogy a házasságon kívül
született gyermeket az anyához fűzi családjogilag értékelhető kapcsolat, a kizárólag magyar
állampolgárságú gyermek apasági ügye a magyar jog hatókörében maradna) alkalmazása
útján lenne biztosítható, ha az a gyermekre e tekintetben kedvezőbb. Előfordulhat, hogy a 31.
§ szerint irányadó jog alapján az apai jogállás betöltetlen marad. Ez esetben a 10. §-ban
foglalt ún. általános kitérítő klauzula is segítségül hívható, ehhez azonban az szükséges, hogy
az ügy körülményei alapján a tényállás nyilvánvalóan szorosabb kapcsolatot mutasson, pl.
adott államban születet a gyermek és azóta is ott él, anélkül azonban, hogy az adott állam
állampolgárságát megszerezte volna. Ilyen, egy másik állammal összefüggésben kimutatható
nyilvánvaló szorosabb kötődés hiányában azonban lehetnek olyan további esetek, amelyek
lefedetlenül maradnak.
Ha az apa nyitott, új apai elismerő nyilatkozat útján feloldható a konfliktust, azonban ha
például időközben meghalt, vagy ismeretlen helyre távozott, az apai státusz Magyarországon
betöltetlen maradhat, vagy az azzal kapcsolatos jogi procedúra jelentős késedelmet
szenvedhet, ami rendkívül - és indokolatlanul - megnehezítheti mind az anya, mind a
gyermek életét, különösen, ha például haza akarnak telepedni. Ez a megközelítés amellett,
hogy hátrányosan érintené mind az anyát, mind a gyermeket, szerzett jogaik szempontjából is
sérelmes lehet rájuk nézve, és ezt a kapcsolódó joghatások elmaradása tovább fokozna
(állampolgárság, öröklés, tartás, szülői felügyelet).
A vázolt probléma felveti egy körültekintőbb, a gyermek legfőbb érdekeit jobban szem előtt
tartó, rugalmasabb szabály megalkotásának igényét azzal, hogy a magyar jog alapvető
értékrendjét nyilvánvalóan súlyosan sértő jogi megoldásokat a közrendi klauzula kiszűri. A
fent említett esetkörök megoldása és a hiány pótlása céljából ezért az a javaslat fogalmazódott
meg, miszerint a kollíziós jogi szabály a gyermek, illetve az anya személyes jogán túlmenően
is biztosítsa más, az üggyel szoros kapcsolatban lévő állam jogának alkalmazását, kisegítő
jelleggel, az ügy rövid (pl. hosszadalmas per megelőzése, apa felkutatása) és méltányos
58
rendezése végett. A Javaslat alapfeltevése az, hogy a gyermeknek alapvető érdeke fűződik
ahhoz, hogy az apai jogállás rendezett legyen, és ha egy, a személyes jogán kívüli más jog
alapján van apja, akkor ezt a hazai jog is „ismerje el”. Abból a célból, hogy növeljük az apai
státusz betöltésének esélyét, a Javaslat 32. §-a kimondja, hogy amennyiben az apai státusz
még üres (pl. házasságon kívül született gyermek), és az ügy egy másik külföldi joggal szoros
kapcsolatban áll (pl. olyan kizárólag magyar állampolgárságú gyermek, aki egy másik
államban született, de azt követően egy harmadik államba költözött és jelenleg is ott él), akkor
ez utóbbi jog teret kap, ha az alapján az apai jogállás betölthető (gyermekre kedvezőbb jog).
Erre például szolgálhat az az eset, amikor a magyar állampolgárságú anya Kanadában, francia
állampolgárságú apától született és Franciaországban élő gyermeke vonatkozásában a kanadai
jog alapján az élettársi kapcsolat fennállására tekintettel keletkezett apasági vélelem
megalapozza az élettárs apaként történő hazai anyakönyvezését. Az apai jogállás személyes
jog szerinti betöltetlenségére való utalással elkerülhető a magyar joggal való esetleges
összeütközés (pl. a házasság fennállása alatt külföldön, az anya új partnerétől született
gyermek esete, amikor a magyar jog szerint az apai jogállás már betöltöttnek tekintendő).
Minthogy a szabály kifejezetten az apai státusz betöltésére vonatkozik, az anyaság
megállapítására nem alkalmazható, így a béranyaság kapcsán nem ad módot a magyar
jogszabályok kijátszására.
A 33. §-hoz
A Javaslat a korábbi szabályozáshoz képest lényeges tartalmi változtatást nem irányoz elő. Az
örökbefogadás érvényességi feltételei tekintetében - a házasság érvényességéhez hasonlóan -
konjunktív elbírálás valósul meg; eszerint az örökbefogadás feltételeinek mind az
örökbefogadó, mind az örökbefogadott személyes joga szerint - együttesen - fenn kell
állniuk. (A magyar állampolgárt érintő örökbefogadás gyámhatóság általi jóváhagyásról,
illetve ennek feltételeiről nem a Javaslat, hanem a vonatkozó jogszabály rendelkezik.)
Az örökbefogadás jogi hatásai, az örökbefogadás megszűnése, valamint ennek jogi hatásai az
örökbefogadónak az örökbefogadás vagy annak megszűnése idején fennálló személyes joga
alapján bírálandóak el. Házastársak általi örökbefogadás esetén, az örökbefogadás és
megszűnése jogi hatásaira alkalmazandó jogot lépcsőzetesen felépített, konkretizált
kapcsolóelvek alapján kell megállapítani (közös állampolgárság, közös szokásos tartózkodási
hely, végső esetben a lex fori).
A Javaslat - a 3. § (2) bekezdésére figyelemmel - az örökbefogadás kapcsán biztosítja a
visszautalást és az egyszeri továbbutalást, feltéve, ha az alkalmazandó jog megállapításának
alapja az állampolgárság.
A 34. §-hoz
Hazánk - a többi uniós tagállamhoz hasonlóan - részese az 1996. évi hágai gyermekvédelmi
egyezménynek, amely egységesíti a szülő-gyermek közötti jogviszonyra, illetve a gyámságra
vonatkozó kollíziós jogi normákat és univerzális alkalmazása folytán a hatálya alá tartozó
körben teljesen „kiváltja” a vonatkozó nemzeti kollíziós szabályozást. Ennek megfelelően, a
nemzeti jogalkotónak az egyezmény által kifejezetten kizárt, illetve az általa le nem fedett
területen marad szabályozási hatásköre. E szűk „maradványzóna” tekintetében a hazai
jogalkotói törekvés az egyezmény szabályaival, szellemiségével harmonizáló rendelkezések
59
megfogalmazása kell legyen, a jogalkalmazás megkönnyítése és a szóban forgó
szabályrendszer koherenciájának megőrzése érdekében.
Az egyezmény értelmében a „szülői felelősség” fogalma magában foglalja a szülői
felügyeletet, a gyermekekkel való kapcsolattartást, továbbá a gyermek személyének, illetve
vagyonának a védelmével kapcsolatos minden intézkedést (1. cikk (2) bekezdés), azaz felöleli
a gyermek személyével és vagyonával kapcsolatos jogok és kötelezettségek összességét. Az
1996. évi hágai gyermekvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó tárgykörök az
egyezmény rendelkezései alapján állapítandók meg, amelyhez hasznos segítséget nyújt az
ehhez fűzött Magyarázó Jelentés. A szülői felelősséget érintő, de az 1996. évi hágai
gyermekvédelmi egyezmény személyi hatálya alóli kivételnek számító esetként említhető a
magzat (pl. a magzat részére jogainak megóvása érdekében törvényes képviseletet szükséges
biztosítani egy, az apa halála folytán indult hagyatéki eljárásban) és a 18. életévét betöltött, de
személyes joga szerint még nagykorúnak nem minősülő személy ügye (pl. az USA egyes
tagállamaiban a nagykorúsági korhatár a 21. életév), miután az egyezmény személyi hatályra
vonatkozó rendelkezései (2. cikk) szerint az egyezményt a gyermekekre születésük
pillanatától a 18. életévük betöltéséig kell alkalmazni. A tárgyi hatály alóli kivételre példaként
az egyezmény tárgyi hatálya alá tartozó ügyekben olyan államban meghozott intézkedések
„alkalmazási feltételei” hozhatók fel, amely állam nem részese az egyezménynek (az
egyezmény 15. cikk (3) bekezdése szerinti szabály). Minthogy a más államban meghozott
intézkedések foganatosítására, alkalmazására jelen kontextusban hazánkban is sor kerülhet, e
tekintetben is szükséges kollíziós szabály, és az a célszerű, ha ez egybecseng az egyezmény
rendelkezéseivel. Ez merülhet fel például akkor, ha az egyik állam joga alapján szülői
felügyeleti joggal felruházott személynek e jogait a gyermek új szokásos tartózkodási helye
szerinti államban kell gyakorolnia, és a két állam joga eltérő a tekintetben, hogy valamely
cselekmény önállóan elvégezhető-e, pl. az egyik állam joga szerint a gyermek vagyonával
való rendelkezéshez (ingatlan elidegenítése) hatósági hozzájárulás szükséges. Megemlítendő,
hogy az egyezményhez fűzött magyar fenntartás (55. cikk) értelmében hazánk fenntartja
joghatóságát a gyermek Magyarország területén található vagyontárgyaira vonatkozó
intézkedések megtételére, ami megköveteli, hogy a vagyont érintő döntések kollíziós jogi (és
eljárásjogi) háttere biztosított legyen. Amennyiben tehát a szülői felelősséggel összefüggő, de
az egyezmény hatálya alá nem tartozó vagy általa le nem fedett területen kell meghatározni az
alkalmazandó jogot, erre - vonatkozó nemzetközi megállapodás hiányában - az új törvény
rendelkezései alapján kerülhet sor.
A Javaslat az egyezmény tárgyi-személyi hatálya alá nem tartozó, illetve általa le nem fedett
kérdéskörökben alkalmazandó. A Javaslat 34. §-ának (1) bekezdése a gyermek és szülő
közötti jogviszony, valamint a gyámság általános kollíziós jogi szabályozására - a korábbi
szabályozással szakítva - az eljáró bíróság államának jogát, azaz a lex forit rendeli
alkalmazni. Ugyanakkor, ha az e tárgyban eljáró bíróság (más hatóság) úgy ítéli meg, hogy a
gyermek érdekére tekintettel indokolt az üggyel szoros kapcsolatban lévő másik állam
jogának - így jellemzően az állampolgárság szerinti jognak - az alkalmazása vagy annak
figyelembevétele, akkor ezt a 34. § (2) bekezdésében foglalt ilyen értelmű rendelkezés alapján
megteheti. Ez a megoldás megteremti az összhangot az 1996. évi hágai gyermekvédelmi
egyezménnyel. Így például egy finn állampolgárságú gyermek esetében a magyar bíróságnak
nem kell e külföldi jogot beszereznie, hanem az általa legjobban ismert magyar jog alapján
rövid idő alatt elbírálhatja a szülői felügyelettel összefüggő kérdéseket. Amennyiben azonban
például az eljáró gyámhatóság a gyermek repatriálásának megkönnyítése céljából
szükségesnek tartja a gyermek állampolgársága szerinti finn jog alkalmazását, akkor ezt az
erről szóló kisegítő rendelkezés alapján megteheti; ennek körében a mérlegelés döntő
60
kritériuma az, hogy ez mennyiben szolgálja a gyermek érdekeit. A lexfori főszabályként való
alkalmazása alól a törvény más rendelkezései által szabályozott nagykorúvá válás (12. §) és a
névviselés (14. §) kivételt képez; ezek tekintetében az állampolgárság elvétől, mint elsődleges
kapcsolóelvtől eltérni nem indokolt.
A gyámságra mint a szülői felügyeletet helyettesítő intézményre vonatkozó kollíziós
szabályok sorsát szintén determinálja az 1996. évi hágai gyermekvédelmi egyezmény. A
Javaslat a korábbi kollíziós rendelkezéseket e tekintetben is revideálja, és miután e kollíziós
tényállások többsége az 1996. évi hágai gyermekvédelmi egyezmény hatálya alá tartozik,
szintén „hézagpótló” jelleggel rendel hozzá a szülő és gyermek közötti jogviszonnyal
megegyező általános kollíziós szabályt.
A 35-36. §-hoz
A Javaslat a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttére és érvényességére, valamint annak
joghatásaira főszabályként - a névviselés kivételével - a házasságra vonatkozó kollíziós
szabályok (26-29. §) megfelelő alkalmazását rendeli, a 36. § (2) és (3) bekezdésben
meghatározott eltérésekkel. A (2) bekezdés kimondja, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat
létesítésének nem akadálya, illetve annak érvényességét nem érinti, ha a leendő bejegyzett
élettárs személyes joga az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát nem ismeri, és
további két, együttes feltétel teljesül (a magyar állampolgársággal nem rendelkező leendő
bejegyzett élettárs igazolja, hogy személyes joga szerint a házasságkötésnek nem lenne
akadálya, és legalább az egyik leendő bejegyzett élettárs magyar állampolgár vagy
Magyarország területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik). A (2) bekezdésben
nevesített ezen esetkörre a Javaslat a magyar jogot rendeli alkalmazni. Ezzel megnyitja az utat
a magyar állampolgárságú vagy Magyarországon szokásos tartózkodási hellyel rendelkező
személy előtt arra, hogy hazai hatóságok előtt, a magyar jog alapján létesítsen ilyen
kapcsolatot.
A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésére a törvény lépcsőzetes kapcsolószabályokat állít
fel, amelyek egymás utáni sorrendben juthatnak szerephez. Kisegítő szabályként - ha az
alkalmazandó jog e szabályok alapján nem állapítható meg, vagy a 36. § (2) bekezdésében
megjelölt esetben - a törvény az eljáró bíróság vagy más hatóság saját jogát (lex fori) lépteti
be.
A 37-38. §-hoz
A különböző neműek de facto élettársi kapcsolatát érintő kollíziós jogi tényállások elbírálása
jelenleg rendkívül problematikus. A hatályos kollíziós szabályok nem adnak választ arra a
kérdésre, hogy két személy között élettársi kapcsolat létrejött-e, ha igen, fennáll-e még,
emellett az élettársi kapcsolathoz fűződő joghatások - így különösen a vagyonjogi igények -
kollíziós jogi aspektusainak elbírálása is komoly kihívás elé állítja a jogalkalmazót. Ez
különös súllyal esik latba akkor, ha például az élettársak egyike magyar állampolgár, aki
kiszolgáltatott szituációban lévő félként, adott esetben kisgyermekkel együtt hazaköltözik és
szeretné a jogvitát Magyarországon rendezni. Ennélfogva az ezzel összefüggő kérdéskör
tekintetében - az e téren érintett uniós rendeletek által le nem fedett körben - a nemzeti
jogalkotó számára adott a szabályozás lehetősége. A Javaslat a családjog e rendkívül komplex
szegmense tekintetében eligazítást kíván nyújtani a jogalkalmazóknak, különös figyelemmel
arra, hogy viszonylag gyakran előfordulnak ilyen ügytípusok. A Javaslat speciális szabályt
fogalmaz meg az élettársi kapcsolatokra nézve, a házasságra vonatkozó kollíziós szabályozást
61
alapul véve, ezáltal - a hatályos Kódexszel ellentétben - világosan elvezet az alkalmazandó
joghoz. Az élettársi kapcsolat létrejötte és megszűnése, valamint joghatásaira a felek közös
állampolgársága, ennek hiányában a felek közös szokásos tartózkodási helye szerinti jog
alkalmazandó; ha ez utóbbi nem állapítható meg, akkor végső soron a fórum joga szerint kell
eljárni. A közös állampolgárság meghatározására a 24. § rendelkezései az élettársakra is
megfelelően irányadóak. Megjegyzendő, hogy a kitérítő klauzula itt is alkalmas lehet arra,
hogy ha az ügy egy másik jogrendszer alapján megfelelőbben lehetne elbírálható, akkor e jog
uralma alá terelje a jogvita elbírálását. (Az eljárásjogi vonatkozásokat illetően a törvény
általános és különös joghatósági szabályai irányadóak.)
A Javaslat az élettársak vagyonjogi viszonyaira, a házassági vagyonjogi jogválasztásra
irányadó feltételek megfelelő alkalmazása mellett, lehetővé teszi a jogválasztást.
A 39. §-hoz
A Javaslat a dologi jogra alkalmazandó jog tekintetében a Kódex szabályozásához hasonlóan
megtartja a hagyományosan elfogadott és Európában lényegében teljes egészében
egységesnek tekinthető általános szabályt, amely szerint a dolog fekvésének helyét jelöli meg
elsődleges kollíziós szabálynak. Kiemelendő, hogy e dologi jogi kapcsolószabály nem terjed
ki a dologi jog megszerzését, létesítését biztosító ügyletre, az továbbra is a kötelmi jogi
fejezet szabályozása alatt marad. A dolog fekvésének helye, mint főszabályi kapcsolóelv
alkalmazandó a tulajdonjogra és más dologi jogra, továbbá vonatkoztatható a birtokra és a
korlátolt dologi jogokra, különösen a zálogjogra. Miután a Javaslat a főszabály alól csak az
ingóságokra vonatkozóan nevesíti külön a kivételeket (42. §), az ingatlanok tekintetében
minden esetben az ingatlan fekvésének helye szerinti jog alkalmazandó.
A Javaslat a dolog fekvése szerinti jog megállapításának időbeli hatályát a jog létrejöttéhez,
megváltozásához vagy megszűnéséhez, mint jogi tényhez köti, a jogi hatást kiváltó tény
létrejötte időpontjában kell tehát vizsgálni az ingó dolog fekvésének helyét, a lex rei sitae
ehhez az adott időponthoz kapcsolódik.
Új szabályként tér ki a Javaslat a dologkapcsolatokra. A tartozék vagy alkotórész rendeltetése
alapján legszorosabban a fődologhoz kapcsolódik, ezért indokolt e dologkapcsolatok esetén a
fődolog fekvése szerint irányadó jogot alkalmazni. Egyéb dologkapcsolatok vagy
dologösszesség esetén azonban nem az általános szabály szerint a dolog fekvési helye szerinti
jog, hanem azon állam joga lesz irányadó, amellyel ez az egyéb dologkapcsolat vagy a
dologösszesség (pl. egy több államban található könyvtári állomány) a legszorosabb
kapcsolatban áll.
A 40. §-hoz
A Javaslat külön rendelkezést tartalmaz a dologi jogi statútum terjedelmének
meghatározására. Az új szabály a jogbiztonságot kívánja szolgálni azzal, hogy az eljáró
magyar bíróság számára pontosítja, hogy a dologi jogra alkalmazandó jog a dologi jog mely
aspektusaira alkalmazandó különösen. Ezzel felhívja a jogalkalmazó figyelmét, hogy nem a
lex fori joga szerint, hanem a kollíziós szabály által felhívott jog alapján kell megvizsgálni,
hogy e jog szabályai értelmében pl. ingóról vagy ingatlanról, alkatrészi vagy tartozéki
kapcsolatról van-e szó.
A 41. §-hoz
62
Új szabály a Javaslatban az ingó dolgok tekintetében a statútumváltás eseteinek
megfogalmazása. Ha az ingó dolog az egyik államból a másik állam területére kerül, akkor a
dolog fekvési helyének időközbeni megváltozása alapján a dolog új fekvési helye szerinti
államban a dologi jogok egy másik rendje érvényesülhet.
A Javaslat két esetet szabályoz, az (1) bekezdésben a már korábban lezárult tényállásokat, míg
a (2) bekezdés a nyitott tényállásokat rendezi.
Az első esetben a dologi jogi joghatások már a dolog korábbi fekvési helye szerinti állam
területén beállnak, majd ezt követően kerül az ingó dolog fizikailag és tartósan a másik állam
területére. Ha a jogváltozást a dolog új fekvési helye szerinti állam joga elismeri és elfogadja,
akkor a jogváltozás megtörténtnek tekintendő, ha azonban a dologi jogi joghatás ezen új
államban nem értelmezhető, akkor nem jön létre jogváltozás. Az ingó dolog fekvési helyének
megváltozása a dologi jog tartalmát is megváltoztatja, azaz a dolog korábbi fekvési helye
szerinti állam joga alapján megszerzett jog a dolog új fekvési helye szerinti állam joga alapján
él már csak tovább. Ez számos jog esetében, mint például a tulajdonjog, nem okoz gondot,
azonban olyan dologi jogok esetében, amelyek nem ismertek a dolog új fekvése szerinti állam
jogában, e jog elvesztését jelentik.
A (2) bekezdés szerinti tényállások esetén az ingó dolog korábbi fekvése szerinti állam
területén megkezdődött jogváltozással együtt a dolog időközben helyet változtat, és a dologi
jogi joghatás már azon államban áll be, ahová a dolog időközben átkerült. Ezeknél a
tényállásoknál a dologi jogi joghatás befejeződésének időpontja az irányadó, és a dolog akkori
fekvési helye szerinti állam joga határozza meg, hogy beállt-e jogváltozás vagy sem. (Például
ha egy ingóra zálogot létesítettek, és időközben az ingó átkerül Magyarországra, önmagában a
zálogszerződés még nem hozza létre a zálogjogot, de a magyar jog elismeri ennek előzményét
és a birtokba vétellel vagy a nyilvántartásba vétellel a zálogjog is létrejöhet.)
A Javaslat az ingó dolog elbirtoklására fenntartja a korábbi szabályozást, miszerint annak az
államnak a joga szerint kell megvizsgálni, hogy történt-e elbirtoklás útján történő jogszerzés
vagy sem, ahol az ingó dolog az elbirtokolási idő lejáratának időpontjában megtalálható.
Kiemelendő, hogy az elbirtoklást önmagában nem szakítja meg az a tény, hogy az ingó dolog
az egyik államból a másik államba kerül. Ugyanakkor az elbirtoklás valamennyi feltételére
már azon állam joga lesz az irányadó, amelynek területére a dolog átkerült, így például az új
lex rei sitae szerint kell megvizsgálni, hogy szükséges-e az elbirtokláshoz a sajátjakénti
használat vagy a jóhiszeműség. (Például míg a magyar jog nem követeli meg a
jóhiszeműséget az elbirtokláshoz, addig más jogokban ez az elbirtoklás feltétele, így ha
Magyarországról kerül olyan államba a dolog, ahol a jóhiszeműség az elbirtoklás egyik
feltétele, akkor nem vagy csak később történik meg az elbirtoklás.)
A 42-43. §-hoz
A Javaslat a dologi jogokra alkalmazandó jog körében a dolog fekvési helye szerinti jog, mint
fő kapcsolóelv alól az ingó dolgok körében fogalmaz meg kivételeket. A kivételek alá tartózó
ingó dolgok körébe tradicionálisan azon dolgok tartoznak, amelyek használata, működtetése
regisztrációhoz kötött; így a lajstromozott vízi vagy légi járművek, valamint a vasúti
járművek.
63
A vízi vagy légi járművek természetes funkciójuk szerint kikötők vagy légikikötők között
közlekednek, amelyek jellemzően más-más országokban találhatók, és lényegében már a
szabályozás kezdetétől fogva eltérő szabályozási rend alá tartoznak jelentős értékük és
működésükkel együtt járó nemzetközi helyváltozásuk miatt. E járműveknek a kiindulási
hellyel, illetve a célállomással való kapcsolatuk elhanyagolható. A Javaslat ezért - a ma már
általánosnak tekinthető nemzetközi felfogással egyezően és jelenlegi gyakorlatunkkal
összhangban - fenntartja a nyilvántartásba vett vízi és légi járművekre vonatkozó dologi
jogokra azon állam jogának alkalmazását, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a
jármű közlekedik.
A vasúti járművekre azonban az európai uniós jogegységesítésre tekintettel már nem a
nyilvántartásba vétel helye szerinti jog alkalmazását írja elő, hanem azon állam jogát, ahol a
vasúti járművet üzembe helyezték.
Az úton lévő dolgok esetén a dolog fekvési helye értelemszerűen önmagában nem jelentene
megfelelő kapcsolási tényt az alkalmazandó jog meghatározásához, a Javaslat a korábbi
szabályozást átvéve az úton lévő dolog dologi jogi kapcsolóelveként a rendeltetési hely
államának jogát tartja fenn. Ugyanakkor az úton lévő dologra vonatkozó jelen szabály a
gyakorlatban várhatóan csak kisegítő jelleggel kerül majd alkalmazásra. Ennek oka egyrészt
az, hogy ha az ingó dolog megváltoztatja a helyét és másik államba kerül, még nem jelent
feltétlen jogváltozást (pl. ha az egyesület kölcsönadja buszát egy másik egyesületnek, aki
azzal külföldre megy, attól még nem változik meg a tulajdonjog). Másrészt az úton lévő dolog
jellemzően valamilyen szerződés teljesítése végett kerül egyik államból a másikba,
(legtöbbször adásvételi vagy lízingszerződés alapján), és ezekben az esetekben tipikusan vagy
a felek maguk szabályozzák vagy a kötelmi ügyletre irányadó szabályokból megállapítható,
hogy mikor és hol száll át az ingó dologra vonatkozó tulajdonjog.
A Javaslat szerint nem alkalmazható azonban a rendeltetési hely államának joga azon úton
lévő dolgokra, amelyek tekintetében kényszercselekményre kerül sor (például lefoglalják,
kényszer útján értékesítik), e tényállások esetében már ismét a dologi jogi főszabály lesz
irányadó, tehát azon állam joga szerint kell vizsgálni a dologi jogi joghatásokat, amelynek
területén a dolog a kényszercselekmény idején volt.
A Javaslat az utas által magával vitt személyes dolgokra továbbra is az utas személyes jogát
rendeli alkalmazni, miután e személyes dolgok dologi jogi megítélése nyilvánvalóan az utas
személyéhez kapcsolódnak.
A 44. §-hoz
A Javaslat új rendelkezéseket vezet be a dologi jogi biztosítékok tekintetében, külön
szabályozza a nyilvántartásba vétellel létrejövő dologi jogi biztosítékokra vonatkozó,
valamint a nyilvántartásba vételhez nem kötött dologi jogi biztosítékokra alkalmazandó
kollíziós jogi szabályokat, továbbá a biztosítékkal terhelt ingó dolog másik államba való
átkerülése esetére szabályozza a statútumváltást is.
A dologi jogi biztosítékok többsége nyilvántartásba vételhez kötött, e biztosítékok
nyilvántartását elsősorban állami szervek végzik, a Javaslat ezért főszabályként a
nyilvántartásba vétellel létrejövő dologi jogi biztosítékokra a nyilvántartást vezető állam jogát
rendeli alkalmazni.
64
Ugyanakkor azon dologi jogi biztosítékokra, amelyek létrejöttének nem feltétele, hogy azt
nyilvántartásba is vegyék (pl. a kézizálogjogra), a Javaslat a biztosítéki adós (a követelés
kötelezettje) személyes jogának alkalmazását írja elő, hiszen nyilvántartásba vétel hiányában
e biztosítékok legszorosabban a biztosítéki adóshoz kötődnek. Ugyanezen kapcsolóelv
alkalmazását írja elő kisegítő szabályként azon nyilvántartáshoz kötött biztosítékok
tekintetében is, amikor az (1) bekezdés főszabálya nem alkalmazható, pl. azért, mert a dologi
jogi biztosítékot több államban is nyilvántartásba vették.
A Javaslat az ingó dolog tulajdonjog-fenntartással történő átruházásának esetére a feleknek
korlátozott jogválasztási szabadságot biztosít; eszerint a felek a jogfenntartás joghatásaira az
ingó dolog fekvési helye szerinti állam joga helyett az ingó dolog jövőbeli fekvési helye, tehát
a rendeltetési helye szerinti államának jogát is érvényesen kiköthetik (pl. adásvétel esetén ez
az a hely, ahova az adott ingó dolog szállítandó, így akár egy harmadik állam joga is
választható).
Bankszámla, banki letét vagy dematerializált értékpapírra vonatkozó dologi jogi biztosítékok
esetén a Javaslat - a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló, 2002. június 6-i
2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikke szabályával összhangban -
határozza meg az e biztosítékokra alkalmazandó jogot, és kapcsolóelvként a számla vagy a
nyilvántartás vezetésének, illetve a központi letéti rendszer működtetetésének helyét jelöli
meg.
A követeléseken alapított biztosítéki jog esetén is széleskörű rendelkezési jog illeti meg a
feleket az alkalmazandó jog megválasztásában, de ha ennek Magyarországon belüli hatályt
kívánnak adni (például felszámolási előny miatt), akkor a jogválasztás nem mentesíti a feleket
a magyar jog szerinti nyilvántartásba vétel követelményétől. Egyebekben a követelés
elzálogosítására a biztosíték nyilvántartásba vételének helye szerinti állam joga, ha pedig a
biztosíték nem nyilvántartásba vételhez kötött, úgy a biztosítéki adós, a követelés
kötelezettjének személyes joga lesz alkalmazandó.
A 45. §-hoz
A Javaslat megnyitja a felek korlátozott jogválasztási lehetőségét a dologi jogi joghatásokra
alkalmazandó jog tekintetében, azonban e jogválasztás kizárólag az ingó dolgokra
korlátozódik és a csak tulajdonjog átruházása esetén illeti meg a szerződő feleket. A felek
akár az eredeti kötelmi szerződésben, akár külön szerződésben rendelkezhetnek a
jogválasztásról, tehát a jogválasztás kizárólag kifejezett módon történhet, a feleknek
hallgatólagos jogválasztásra e tekintetben nincs lehetősége. A felek csak két állam joga közt
választhatnak: az ingó dolog eredeti fekvési helye szerinti állam joga, valamint a
szerződésben megnevezett rendeltetési hely államának joga közt.
A jogválasztás másik lehetséges esete a vállalati (üzleti) vagyon, mint egész értékesítése
esetén illeti meg a szerződő feleket a dologi jogi joghatásokra irányadó jog megválasztásakor.
Ha ugyanis a szerződő feleket már a kötelmi jogügyletnél is jogválasztás illette meg, ehhez
kapcsolódóan a dologi jogi joghatásokra alkalmazandó jogot is megválaszthatják, amelynek
során a jogelőd személyes jogának alkalmazását is kiköthetik. E rendelkezés alapján az (1)
bekezdésben szabályozott eseteken túl tehát akkor is lehetőség van a felek jogválasztására, ha
az üzleti vagyont, mint egészet szeretnék átruházni, azonban az több államban fekszik, így
nem szükséges több szerződést kötni, hanem egyetlen jogügyletben az üzleti vagyon, mint
65
egész eladása esetére tudnak egy jogot választani. A jogválasztás természetesen nem terjedhet
ki azonban az üzleti vagyonba tartozó ingatlanokra.
A felek az alkalmazandó jogot tipikusan a szerződés megkötésekor választják, azonban ha
erre nem került sor, a dologi jogi joghatásokra vonatkozó jogválasztás időpontjára a Javaslat
új szabályt hoz létre. A felek jogválasztására rendelkezésre álló határidőt a Javaslat az új Pp.
fogalomrendszerének megfelelően úgy határozza meg, hogy a feleknek a jogválasztásra a
perfelvételi szakban van lehetősége a bíróság által meghatározott határidőig. Az alkalmazandó
jog meghatározása ugyanis a perfelvételi szakban eldöntendő kérdés, miután a jogvita kereteit
(pl. a bizonyítási indítványokat) az alkalmazandó jog rendelkezéseihez képest lehet
meghatározni.
A jogválasztásra vonatkozó általános rendelkezés (9. §) értelmében a felek jogválasztása
kizárólag a feleket köti, így az ingóra vonatkozó harmadik személyeknek már a jogválasztás
előtt megszerzett egyéb dologi jogi jogait nem sértheti (például törvényen alapuló zálogjog
létrejöttét és gyakorolhatóságát).
A 46-47. §-hoz
A jogellenesen elvett kulturális javak visszaszerzése, az eredeti állapot visszaállítása, a
restitúció jelentős nemzeti érdek, ezért a Javaslatnak a kulturális javakra vonatkozó új
kollíziós szabályai azon legújabb nemzetközi trendbe illeszkednek, amely a múzeumok és
gyűjtemények védelmét és a kulturális javak illegális kereskedelmének visszaszorítását
szolgálj ák.
Az Európai Unió tagállamai viszonylatában a tagállamok területéről jogellenesen kivitt
kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló szabályokat a tagállamok területéről jogellenesen
kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról és az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló,
2014.	május 15-i 2014/60/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv tartalmazza. Az irányelv
rendelkezéseinek hazai jogba való átültetését az előd irányelv átültetésére megalkotott, a
jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló 2001. évi LXXX. törvény
módosításával tette meg a magyar jogalkotó. Az irányelv, illetve a törvény nem tartalmaz
kollíziós jogi szabályokat, így lehetőséget hagy a tagállamoknak a jogellenes elvitellel
kapcsolatos nemzetközi magánjogi normák belső jogukban történő rendezésre.
A kulturális javak jogellenes kereskedelme alapvetően két formában történhet. Első esetben a
dolog tulajdonosa megsérti az országának a kulturális javak kivitelére vonatkozó
korlátozásait, és eladja azt egy külföldi vevőnek (pl. a tulajdonos eladja az állama export-
szabályainak megsértésével a jószágot), másik esetben a dolgot ellopják vagy más jogellenes
módon elveszik az eredeti tulajdonosától és az, aki azt jogellenesen eltulajdonította vagy egy
későbbi birtokos viszi azt egy másik államba. Mindkét esetben a kulturális dolog gyakran
olyan vásárló kezébe kerül, aki azt jóhiszeműen szerezte. A statútumváltás azért következik
be, mert a kulturális jószágot kiviszik, exportálják az országból vagy jogellenes határon
átnyúló adásvétel miatt kerül a másik államba, így könnyen olyan államba helyezhető át a
dolog fekvése, amely már „nagylelkűbb” a jóhiszemű vásárlóval szemben. Így tehát
ellentmondás lesz a korábbi fekvési hely államának kulturális javak export korlátozására
vonatkozó szabályai és a lex rei sitae szabályai között.
66
A Javaslat ezért egy kompromisszumos és ugyanakkor modern szabályozást vezet be az állam
által kulturális javai közé tartozónak tekintett dolgok (művészeti, történelmi vagy régészeti
értéket képviselő nemzeti kincsek), valamint a tulajdonos magánszemélytől ellopott vagy
tulajdonából más jogellenesen módon kikerült dolgok tulajdonjogi igényeinek elbírálására
alkalmazandó jogra. Eszerint a kulturális javak esetén az állam, míg a jogellenesen ellopott
dolgok esetén a magánszemély megválaszthatja a tulajdonjogi igényének elbírálására
irányadó kollíziós jogot. Ez a jogválasztás azonban csak korlátozott jogválasztási lehetőség. A
kulturális jószágát visszakövetelő állam, illetve a magánszemély választhatja egyrészt azon
állam jogát, amelynek területéről a kulturális jószágot jogellenesen kivitték, illetve ahonnan
az eltulajdonított dolgot a másik államba vitték, valamint választhatja a dolog jelenlegi
fekvési helye szerinti állam jogát is. E szabályozás kedvezőbb helyzetbe hozza az eredeti
tulajdonost azzal, hogy ha számára a lex originis kedvezőbb szabályokat ad, mint a lex rei
sitae (azaz a magyarországi jogalkalmazás esetén a magyar jog), akkor ezt a jogot is
választhatja; e rendelkezés tehát a forum shopping lehetőségének szűkítésével a kulturális
javak illegális kereskedelme visszaszorításának egyik eszköze is lehet.
Mindemellett a Javaslat azt is biztosítja, hogy mind a kulturális javak, mint a tulajdonos
birtokából jogellenesen kikerült dolgok esetén a jóhiszemű birtokos a dolog fekvésének helye
szerinti jog védelemére legyen jogosult akkor is, ha a jogválasztás által alkalmazásra kerülő
lex originis joga a harmadik jóhiszemű szerző félnek egyáltalán nem biztosítana védelmet. Így
például a Magyarországon lévő lopott műkincs jóhiszemű birtokosának a magyar jog szerinti
védelmet biztosítja akkor is, ha a dolog eredete szerinti állam joga semmilyen védelemben
nem részesítené a szerző harmadik felet (pl. általában a common law országok joga lopás
esetén).
A 48-49. §-hoz
A szellemi tulajdonjog mindkét nagy részterületén, a szerzői jogok és az iparjogvédelem
területén is számos nemzetközi egyezmény érvényesül, továbbá a szellemi tulajdonjogokra az
Európai Unió nemzetközi magánjogi jogalkotása is kiterjed, anélkül azonban, hogy e területet
teljes egészében lefednék. A Róma II rendelet 8. cikkének (1) bekezdése tartalmaz erre
vonatkozó rendelkezést, amely szerint a szellemi tulajdonjog megsértéséből eredő,
szerződésen kívüli kötelmi viszonyra annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelyre az
oltalmat igényelték, ha a szellemi tulajdonjog nem egységes uniós, illetve közösségi
oltalommal védett természetű.
Fontos kiemelni, hogy a Róma II rendelet univerzális hatállyal, tehát nemcsak az Európai
Unió tagállamai viszonylatában, hanem harmadik államok vonatkozásában is rögzíti a
szellemi tulajdonjog megsértéséből eredő, szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra
alkalmazandó jogot. Erre tekintettel a Róma II rendelet hatálya alá tartozó kérdésekben, tehát
a szellemi tulajdonjog megsértéséből eredő jogellenes károkozás esetén a rendelet szabályai
kötelezően alkalmazandóak. A Javaslat irányadó ugyanakkor valamennyi szellemi
tulajdonjogi forma megsértése esetén a szellemi tulajdonjog jogosultja által igénybe vehető
egyéb eszközökre, így a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítására, a jogsértés
abbahagyására és jogsértőnek a jövőbeli jogsértéstől való eltiltására, elégtételadásra
vonatkozó igényére.
A Róma II rendelet egységes kapcsolószabály alá rendeli a szellemi tulajdonjog valamennyi
részterületét, azaz a szerzői jogokat és az iparjogvédelmet, amikor általában beszél a szellemi
tulajdonjog megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokról. A Javaslat
67
ugyanakkor továbbra is fenntartja a Kódex szabályozási rendszerét és külön-külön
kapcsolószabályt rendel a szerzői jogi jogosultságokra és az iparjogvédelemre.
Hasonlóan számos nemzeti jogrendszerhez és nemzetközi dokumentumhoz, illetve minta-
szabályzathoz, a Javaslat is külön nevesíti a szellemi tulajdonjog egyes részaspektusait, így az
adott szellemi tulajdonjog létrejöttét (keletkezését), tartalmát, megszűnését és védelmét.
A Javaslat a Kódex szabályozásához hasonlóan a szerzői jogi kapcsolóelv esetén fenntartja a
területiség (territorialitás) elvét, amelyet az Európai Unió szerzői jogi szabályai is elismernek,
koherenciát alkotva a magyar szerzői anyagi jogi szabályozással is, amely szintén a
territorialitás évszázados hagyományai alapján határozza meg a saját hatályát (ld. a szerzői
jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 2. §-a). A Javaslatban a lex loci protectionis
kapcsolóelvének szabálya a Róma II rendelettel és a vonatkozó nemzetközi
dokumentumokkal összhangban már úgy kerül megfogalmazásra, hogy a szerzői jogokra
annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek a területére a védelmet igénylik
(szemben a Kódex rendelkezésével, amely az alkalmazandó jogot azon állam jogához
kapcsolta, amelynek a területén a védelmet kérik).
A Javaslat az iparjogvédelmi kapcsolóelv esetén továbbra is fenntartja a regisztrációhoz
kötöttség elvét, eszerint az iparjogvédelmi jogok részjogosultságait a lajstromozás helye
szerinti állam joga alapján kell elbírálni. Tekintettel arra, hogy a szellemitulajdon-jogok
részjogosítványait alkotó személyhez fűződő, illetve vagyoni jogok az adott oltalmi forma
jogi lényegét képező elválaszthatatlan egységet alkotnak, a Javaslat a szellemi tulajdoni
oltalom „tartalmára” utalással rendeli alkalmazni a lex loci protectionis, illetve a lajstromozás
helye szerinti kapcsoló szabályt, ezáltal egyértelművé téve, hogy a személyhez fűződő és a
vagyoni jogokra minden esetben ugyanaz a jog alkalmazandó.
Az 50. §-hoz
Kiemelendő, hogy a Javaslatnak a szerződéses kötelmi jogviszonyokban alkalmazandó jog
meghatározására vonatkozó rendelkezései csak akkor irányadóak, ha a szerződéses
kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK
európai parlamenti és tanácsi rendelete (a továbbiakban: Róma I rendelet) nem határozza meg
az alkalmazandó jog megállapításának szabályait. A Róma I rendelet 28. cikke alapján a
rendelet szabályait a 2009. december 17-ét követően kötött szerződésekre kell alkalmazni.
A Róma I rendelet univerzális hatállyal alkalmazandó, tehát a rendelet szabályai egységes
jogként (loi uniforme) érvényesülnek a tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó kérdésekben mind
az Európai Unión belüli, mind harmadik államokat érintő tényállások esetében. A Javaslat
úgy módosítja a korábbi szabályozást, hogy a Róma I rendelet és a magyar autonóm kollíziós
szabályozás a lehető legnagyobb mértékben illeszkedjen egymáshoz.
A Javaslat a Róma I rendelethez hasonlóan a szerződéses jogviszonyokra alkalmazandó jog
meghatározásához lehetővé teszi a felek jogválasztását. A Javaslat átveszi a Róma I rendelet
jogválasztásra vonatkozó rendszerének szabályait (3. cikk), ezzel biztosítva, hogy ugyanolyan
feltételrendszer mentén kerüljön sor a jogválasztásra a rendelet hatálya alá tartozó szerződéses
kötelmi jogviszonyokban, mint a Javaslat által szabályozott jogviszonyokban.
A Javaslat alapján a jogválasztás nemcsak kifejezett, hanem hallgatólagos is lehet, ez
utóbbinak az ügy összes körülményéből egyértelműen megállapíthatónak kell lennie (pl. a
68
szerződés teljesítésének helyéből általában nem lehet a teljesítés helye szerinti jog
kikötésének tekinteni). A Javaslat értelmében a felek akár a szerződés egészére, akár annak
egy részére is élhetnek a jogválasztás lehetőségével.
Ugyanakkor a felek jogválasztása a törvény hatályára tekintettel csak állami jog választását
jelentheti.
A felek jogválasztására rendelkezésre álló határidőt a Javaslat az új Pp. fogalom-rendszerének
megfelelően állapítja meg. Eszerint a felek ezzel a lehetőséggel legkésőbb a perfelvételi
szakban a bíróság által megállapított időpontig élhetnek. Az alkalmazandó jog meghatározása
ugyanis a perfelvételi szakban eldöntendő kérdés, miután a jogvita kereteit (pl. a bizonyítási
indítványokat) az alkalmazandó jog rendelkezéseihez képest lehet meghatározni.
A felek jogválasztását korlátozza továbbá az is, hogy ha a jogválasztás időpontjában a felek
közötti szerződés csak egy állam jogához kapcsolódik, a felek jogválasztásukkal ezen állam
jogának kógens szabályaitól nem térhetnek el. A törvény alkalmazása során ez tipikusan
akkor fordulhat elő, ha a felek belföldi szerződéses kötelmi viszonyukra külföldi jogot
választanak. Ebben az esetben indokolt, hogy a magyar jognak a jogviszonyra vonatkozó
kógens szabályaitól a felek jogválasztással ne térhessenek el. Ebben az esetben tehát nem
kollíziós, hanem anyagi jogi értelemben vett jogválasztásról van szó, a választott jog
szabályai csak a magyar jog diszpozitív szabályai helyett válhatnak a szerződés részévé, és
határozhatják meg annak tartalmát.
A jogválasztásra vonatkozó általános szabályok értelmében a felek jogválasztása kizárólag a
feleket köti, így az a harmadik személyek már korábban szerzett, a felek jogválasztását
megelőzően létrejött jogviszonyokból fakadó jogait nem sértheti.
A Javaslat tartalmilag nagyrészt átveszi a Róma I rendelet 3. cikk (5) bekezdése szerinti
jogválasztásról szóló megállapodás érvényességére és létrehozására vonatkozó szabályát is,
viszont például a cselekvőképtelenségre vonatkozó szabályozást a Javaslat a személyekről
szóló részben rendezi.
Az 51. §-hoz
A szerződésre jogválasztás hiányában alkalmazandó jog tekintetében a Javaslat nem veszi át a
Róma I rendelet 4. cikkének némiképp bonyolult, többlépcsős rendszerét. A Javaslat szerint a
Róma I rendelet hatálya alá nem tartozó szerződésekre - jogválasztás hiányában - az
alkalmazandó jogot a legszorosabb kapcsolat elve alapján kell megállapítani. Ennek során
lehetőség nyílik az adott jogviszony összes lényeges körülményének mérlegelésére és ezek
figyelembevételével azon alkalmazandó jog megállapítására, amely állam jogához a szerződés
a legszorosabban kapcsolódik.
Az 52. §-hoz
Új szabályozás a Javaslatban a választottbírósági megállapodásra alkalmazandó jog
kapcsolóelveinek meghatározása. A Javaslat tárgyi hatályából fakadóan a jogválasztás
lehetősége kizárólag az állami jog választását jelentheti (bár a gyakorlatban a
választottbírósági eljárásra a felek gyakran kötik ki nem állami jog alkalmazását).
69
A választottbíróság hatáskörét a felek azon megállapodásából meríti, hogy a jövőben
esetlegesen felmerülő, vagy már felmerült jogvitájukat választottbíróság elé terjesztik.
Választottbírósági szerződés nélkül tehát nincs választottbírósági hatáskör. Ez pedig azt
jelenti, hogy a választottbírósági megállapodással kapcsolatos szerződéses jogi kérdések
eldöntésénél figyelemmel kell lenni arra a többletszempontra is, hogy a szerződés
érvénytelensége (nem létezése, hatálytalansága stb.) egyben eljárásjogi problémaként is
jelentkezik.
Az Európai Unió joga jelenleg kifejezetten kizárja a választottbírósági megállapodások
kollíziós jogának kérdéskörét a tárgyi hatálya alól. Ezen tárgykörben született és széles
körben alkalmazásra kerülő nemzetközi egyezmények (különösen az 1962. évi 25.
törvényerejű rendelettel kihirdetett, a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és
végrehajtásáról szóló, New Yorkban, 1958. évi június hó 10. napján kelt egyezmény és az
1964. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a nemzetközi kereskedelmi
választottbíráskodásról szóló, Genfben 1961. április 21-én kelt Európai Egyezmény) pedig
nem rendezik általános jelleggel a választottbírósági szerződésre alkalmazandó jog
meghatározásának egyes kérdéseit, csupán részkérdéseket érintenek (pl. jogválasztás). A
hatályos magyar jogban a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 49. §-a
tartalmaz ugyan kollíziós rendelkezéseket, azonban jelenleg hatályos jogszabályainkban nem
találunk kollíziós szabályt a választottbírósági megállapodásra irányadó jog meghatározására.
Erre tekintettel került sor a Javaslatban a választottbírósági szerződés önálló kollíziós jogi
szabályozására.
A Javaslat lehetővé teszi a felek számára, hogy a választottbírósági szerződésük tekintetében
(akár önálló szerződésről, akár a főszerződésben foglalt kikötésről van szó) jogválasztással
élhessenek. A jogválasztással összefüggésben elismeri továbbá a kollíziós jogi dépegage
elvét, vagyis azt, hogy a felek a választottbírósági megállapodásra irányadó jogként a
főszerződésre (alapjogviszonyra) alkalmazandó jogtól eltérő jogot is választhassanak.
A választottbírósági klauzula létezését és érvényességét annak a szerződésnek a létezésétől és
érvényességétől függetlenül kell elbírálni, amelybe inkorporálták, tehát a választottbírósági
kikötés a létezés és az érvényesség kérdése tekintetében önálló, a főszerződéstől független
szerződésnek minősül. Előfordulhat, hogy a főszerződésre alkalmazandó jog eltér a
főszerződésbe inkorporált választottbírósági kikötésre alkalmazandó jogtól, miután a
választottbírósági kikötés nem kizárólag az anyagi jogi értelemben vett létezés, illetve
érvényesség tekintetében különíthető el a főszerződéstől, hanem az alkalmazandó jog
meghatározása tekintetében is. A Javaslat lehetővé teszi, hogy a felek a választottbírósági
megállapodásra irányadó jogként a főszerződésre irányadó jogtól eltérő jogot is választhatnak.
A Javaslat jogválasztás hiányában a választottbírósági megállapodásra alkalmazandó jogot
három lépcsőben határozza meg. Első lépcsőként a járulékos kapcsolat elve alapján az
alapjogviszonyra (főszerződésre) választott jog, vagy ennek hiányában az alapjogviszonyra
(főszerződésre) jogválasztás hiányában alkalmazandó jog alkalmazását írja elő. Második
lépcsőként a választottbírósági eljárás államának joga alkalmazását mondja ki járulékos
kapcsolat hiányában, vagy szorosabb kapcsolat esetén. Végül harmadik lépcsőként a kisegítő
jog alkalmazására kerülhet sor, amely szerint a választottbírósági szerződést alaki okból nem
lehet érvénytelennek tekinteni akkor, ha az a fent meghatározott jogok bármelyike, vagy a lex
fori által támasztott alaki követelményeknek megfelel.
70
A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog fenti kapcsolószabályainak meghatározására
során a Javaslat abból indul ki, hogy a választottbírósági szerződés fogalmilag mindig
feltételez egy fennálló, vagy jövőben keletkező alapjogviszonyt (jellemzően egy szerződéses
jogviszonyt), ráadásul az esetek zömében az alapjogviszony szabályozása körében (vagyis
tipikusan a főszerződésben) kerül sor a választottbírósági szerződés (kikötés) elfogadására is.
Ebből következően a Javaslat elsősorban az alapjogviszonyra alkalmazandó jogra tekintettel
határozza meg az ahhoz kapcsolódó választottbírósági szerződéses jogviszonyra
alkalmazandó jogot is. Az alapjogviszonyra alkalmazandó jog pedig elsősorban az
alapjogviszonyra választott jog, jogválasztás hiányában pedig az egyébként alkalmazandó jog
lesz az irányadó.
Ha az alapjogviszonyra választott jogot nem lehet meghatározni, vagy meghatározható ugyan,
de azzal a választottbírósági szerződés nem mutat elég szoros kapcsolatot, ilyen esetekben
megfelelő kapcsolóelv a választottbírósági eljárás helye szerinti jog alapján történő elbírálás.
E kapcsolóelv alkalmazásának előnye, hogy egységes statútum alá vonja a választottbírósági
kikötést, a választottbírósági eljárást és a választottbírósági határozatot, és különösen
megfelelő lehet akkor, ha az eljárás helyét a felek maguk választották.
Végül az alaki érvényességi szabályok - a materiális érvénytelenséggel ellentétben -
jellemzően az utólagos bizonyítási nehézségeket kívánják kiküszöbölni, ezért került sor a
választottbírósági szerződés alaki érvénytelenségét kiküszöbölésére irányuló kisegítő jellegű
szabály megalkotására, feltéve, hogy van legalább egy olyan alkalmazandónak tekinthető
jogrendszer, amely alaki előírásainak a választottbírósági szerződés megfelel.
Az 53-54. §-hoz
Annak érdekében, hogy a Javaslat hatálya alá tartozó szerződéses jogviszonyokra irányadó
kollíziós jog megállapításának rendszere megfelelően kerülhessen alkalmazásra, szükséges a
szerződés létrejöttével, továbbá anyagi és alaki érvényességével kapcsolatos járulékos
kérdések szabályozása is. Tekintettel arra, hogy a fenti kérdések a Róma I rendeletben
részletesen szabályozásra kerültek, a párhuzamos megoldások elkerülése érdekében a
Javaslatban nagyrészt a Róma I rendelet 10. és 11. cikkei szerinti szabályok átvételére került
sor.
Az 55. §-hoz
Javaslat átveszi a Róma I rendelet 19. cikkének a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli
más szervezetek, valamint az üzleti tevékenysége körében eljáró természetes személyek
szerződéses jogviszonyaiban alkalmazásra kerülő szokásos tartózkodási helyére vonatkozó
fogalom-meghatározást. A főszabály mind a jogi személy, mind a jogi személyiséggel nem
rendelkező jogalanyok vonatkozásában a központi ügyintézés helye alapján jelöli ki a
szervezet szokásos tartózkodási helyét, és ezt az üzleti tevékenység körében eljáró
természetes személyek esetén az üzleti tevékenységének központjához igazítja.
Hangsúlyozandó azonban, hogy a jogi személy szokásos tartózkodási helyére vonatkozó e
szabály csak a jogi személyek és a jogi személyiség nélküli más jogalanyok, valamint az
üzleti tevékenysége körében eljáró természetes személyek szerződéses jogviszonyaira
irányadó jog meghatározása során alkalmazandó. A jogi személyek szokásos tartózkodási
helyét ugyanis a Javaslat ettől eltérően rendezi a jogi személyek szerződésen kívüli
71
jogviszonyaiban és a jogi személy személyhez fűződő jogainak megsértése esetén, amelyek
esetén a kapcsolóelv a jogi személy létesítő okirat szerinti székhelye.
A Javaslat a fióktelep, képviselet vagy más telephely szokásos tartózkodási helyét annak
helyére tekintettel határozza meg. Ez irányadó azokban az esetekben, amikor a fióktelep,
képviselet vagy telephely a saját működése körében köt szerződést vagy annak értelmében a
szerződés teljesítésére ő kötelezett, továbbá - a Róma I rendelet 19. cikk (2) bekezdésének
megfelelően - ha a fióktelep, a képviselet vagy más telephely által kötött szerződések esetén a
fióktelep képviselet vagy más telephely nem a saját nevében, hanem az anyavállalat
képviseletében köti meg a szerződést.
Az 56. §-hoz
A Javaslat az egyoldalú jognyilatkozatokra átveszi a Kódex 30. §-a szerinti rendelkezést.
A 57-58. §-hoz
A Javaslat értékpapírra vonatkozó szabályai - az értékpapírral való rendelkezés egyes
joghatásain kívül - mind az anyagi formában létrehozott, mind a dematerializált értékpapírra
irányadóak. A Javaslat az értékpapír és a benne foglalt jog kapcsolata alapján egyértelművé
teszi, hogy az értékpapír fizikai megjelenésére, érvényességi kellékeire, ekként értékpapírként
történő elfogadhatóságára is azon állam jogát kell alkalmazni, amely az értékpapír-kötelem
alapját j elentő jogra alkalmazandó.
Az értékpapírral való rendelkezés dologi jogi hatásaira, ekként a materializált formában
megalkotott értékpapír átruházásának, megterhelésének joghatásaira - ide nem értve az
értékpapírban foglalt jog alakíthatóságát meghatározó joghatások meghatározását, tehát
például azt, hogy az adott értékpapírról milyen jogügylettel lehet rendelkezni vagy
megterhelhető-e - a Javaslat dologi jogi szabályait kell alkalmazni, figyelemmel a vonatkozó
jogügyletek dologi jogi jellegére és az értékpapír mobilizációs funkciója révén az értékpapír
fekvése szerinti helynek a szerepére. Előbbiek alapján annak tényét például, hogy az
értékpapírban foglalt jog az értékpapír átruházásával száll át, az értékpapírban foglalt jogra
irányadó jog határozza meg, míg az értékpapír, mint dolog eseti átruházásának szabályait a
Javaslat dologi jogi szabályai alapján, az értékpapír fekvésének helyén irányadó jog szerint
kell megítélni.
A Javaslat önálló szabályt tartalmaz a dematerializált értékpapírról történő rendelkezésre,
amelyre főszabályként az értékpapírszámla vezetőjének állami felügyeletét ellátó állam jogát
rendeli alkalmazni, figyelemmel arra, hogy a dematerializált értékpapírokról jellemzően
kettős nyilvántartást vezetnek, egyfelől a központi értéktárnál, mint az értékpapír számla-
vezetőjénél, ahol a dematerializált értékpapírok létrejönnek és megszűnnek, másfelől a
központi értéktártól eltérő ügyfélszámlát vezető intézménynél. Abban az esetben, ha a tipikus
kettős nyilvántartás vagy központi értéktár nem létezne valamely államban, az értékpapír-
számlát vezető intézmény felügyeletét ellátó állam joga irányadó, ha pedig valamely okból
hiányozna az állami felügyelet, az értékpapírszámla vezetésének helye szerinti jog alapján
lehet leghelyesebben megítélni a transzferálással, forgalomba hozatallal kapcsolatos jogi
környezetet. A jogszerzés elősegítése érdekében továbbá több szóba jöhető jog esetében - ha
például eltér a terhelés és a jóváírás állama és az alkalmazandó jog - a jogszerzést biztosító
jog alkalmazása szükséges.
72
A Javaslat az értékpapírban foglalt jog típusa szerint az egyes jogok jellegéhez leginkább
igazodó módon, differenciáltan határozza meg az értékpapírra - ide nem értve az értékpapírral
való rendelkezés értékpapírban foglalt jog alakíthatóságát nem érintő, de a jogalakításra
lehetőséget adó jogintézményeket tartalommal kitöltő joghatásait - alkalmazandó jog
megválasztására alkalmazandó kapcsolóelveket, függetlenül attól, hogy materializált vagy
dematerializált értékpapírban került-e rögzítésre az adott jog. A Javaslat tartalmaz egy
kisegítő szabályt arra az esetre, ha az adott értékpapír több típusú jogot is magában foglal,
elkerülendő, hogy valamely értékpapírra több jog is irányadó legyen.
Az 59. §-hoz
Kiemelendő, hogy a Javaslatnak a szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokra irányadó
kollíziós jogi szabályai csak akkor alkalmazandóak, ha azok nem tartoznak a Róma II rendelet
tárgyi és időbeli hatálya alá. A Róma II rendelet 31. cikkére tekintettel, figyelembe véve az
EUB-nak a C-412/10. sz. Homawoo ügyben hozott döntését is, a rendelet szabályait a 2009.
január 11-én vagy azt követően bekövetkező károkozó eseményekre kell alkalmazni.
A Róma II rendelet univerzális hatállyal alkalmazandó, tehát a rendelet szabályai egységes
jogként (loi uniforme) érvényesülnek a tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó kérdésekben mind
az Európai Unión belüli, mind harmadik államokat érintő tényállások esetében.
Javaslat alapvetően módosítani kívánja a korábbi szabályozást, és a jogellenes károkozáson
túlmenően a Róma II rendelet hatálya alá nem tartozó valamennyi szerződésen kívüli kötelmi
jogviszonyra meghatározza az alkalmazandó jogot. A Javaslat célja, hogy a Róma II rendelet
és a magyar autonóm kollíziós szabályozás a lehető legnagyobb mértékben illeszkedjen
egymáshoz.
Kiemelendő, hogy a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok körében az egyik legjelentősebb
terület a személyhez fűződő jogok megsértéséért való felelősség területe, amelynek szabályai
a Javaslatban azonban nem a szerződésen kívüli kötelmi viszonyoknál, hanem a személyekről
szóló fejezetben (23. §) kerültek elhelyezésre.
A Javaslat eleget tesz a Róma II rendelet 7. cikkén alapuló, annak (25) preambulum-
bekezdésében említett tagállami kötelezettségnek, amelynek értelmében a károsultat megillető
jogválasztás legkésőbbi időpontját a fórum joga határozza meg. Ennek megfelelően a Javaslat
rendelkezik arról, hogy a károsult meddig élhet azzal a lehetőséggel, hogy a rendelet 4. cikk
(1) bekezdésében meghatározott jog helyett a károkozó esemény bekövetkezésének helye
szerinti jogot válassza.
Ez a jogválasztás időpontjával kapcsolatos rendelkezés - a Javaslatnak a szerződésen kívüli
kötelmi jogviszonyokra vonatkozó egyéb szabályaival szemben - a Róma II rendelet hatálya
alá tartozó, környezeti károkkal kapcsolatos ügyekben kerülhet alkalmazásra, természetesen
azzal, hogy a környezeti károkkal kapcsolatos valamennyi egyéb kollíziós jogi kérdés
vonatkozásában már a Róma II. rendelet szabályait kell alkalmazni.
A felek jogválasztására rendelkezésre álló határidőt a Javaslat az új Pp. fogalom-rendszerének
megfelelően állapítja meg. Eszerint a felek ezzel a lehetőséggel legkésőbb a perfelvételi
szakban a bíróság által megállapított időpontig élhetnek. Az alkalmazandó jog meghatározása
ugyanis a perfelvételi szakban eldöntendő kérdés, miután a jogvita kereteit (pl. a bizonyítási
indítványokat) az alkalmazandó jog rendelkezéseihez képest lehet meghatározni.
73
A 60. §-hoz
A Javaslat általános objektív kapcsoló szabályt vezet be, amely mindenfajta szerződésen
kívüli kötelmi viszonyra annak az államnak a jogát rendeli alkalmazni, ahol a kötelem-
keletkeztető jogi tény hatása bekövetkezett. Ezzel a Javaslat eltér a Kódex szabályozásától és
követi a Róma II rendelet koncepcióját, amennyiben általánosítja a jogválasztás hiányában a
deliktuális felelősségre főszabályként érvényesülő bekövetkezési hely kapcsoló szabályát,
valamennyi a rendelet hatálya alá nem tartozó olyan jogviszonyra, amelyre vonatkozóan nem
alkot speciális szabályt.
A jogalap nélküli gazdagodás tekintetében ez megfelel a Róma II rendelet 10. cikk (3)
bekezdésébe foglalt szabálynak, amelynek értelmében a jogalap nélküli gazdagodásra annak
az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a gazdagodás bekövetkezett. A
megbízás nélküli ügyvitel esetében azonos a Róma II rendelet 11. cikk (3) bekezdésébe
foglalt szabállyal, mely szerint annak az államnak a jogát kell alkalmazni, ahol az ügy
ellátására sor került.
A 61. §-hoz
A Javaslat eltér a Kódex szabályozásától abban a tekintetben is, hogy az általános szabály
alóli kivételként nem a károkozó és a károsult közös lakóhelyének, hanem a felek közös
szokásos tartózkodási helyének jogát rendeli alkalmazni. A Javaslat a szerződésen kívüli
kötelmi jogviszonyok tekintetében a jogi személy szokásos tartózkodási helyeként a létesítő
okirat szerinti székhelyét jelöli ki kapcsolóelvként. A közös szokásos tartózkodási hely
kapcsolóelvének szabályával a Javaslat igazodik ahhoz a Róma II rendeletben is kifejezésre
jutó tendenciához, amely szerint az általános szabály alól akkor indokolt kivételt tenni, ha van
egy olyan jog, amelyhez valamennyi fél ténylegesen szorosabban kötődik, amelybe
életviszonyaik beágyazódtak, ahol életvitelüknek középpontja található.
A 62. §-hoz
A Javaslat az általános objektív kapcsoló szabálya alóli kivételként egy új kollíziós szabályt is
bevezet, amely módot ad az egymással összefüggő szerződésen kívüli kötelmi és más -
mindenekelőtt szerződéses - jogviszonyok egységes anyagi jog szerinti megítélésére. Ezért
előírja, hogy abban az esetben, ha az elbírálandó szerződésen kívüli kötelmi viszony szorosan
összefügg egy, a felek között a szerződésen kívüli jogviszony keletkezésekor már meglévő
másik jogviszonnyal, akkor a szerződésen kívüli jogviszonyra is az arra a másik jogviszonyra
irányadó jogot kell alkalmazni.
A 63. §-hoz
A Róma II rendelet a felek akarati autonómiáját a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra
vonatkozólag bizonyos speciális deliktuális tényállások kivételével (pl. tisztességtelen verseny
és a szabad versenyt korlátozó cselekmények) ismeri el, a kifejezett vagy a hallgatólagos
jogválasztást meghatározott feltételek teljesülése esetén még előzetesen, a kárt okozó
esemény bekövetkezte előtt is megengedi.
A Javaslat - a nemzetközi tendenciákkal összhangban - lehetőséget ad a feleknek arra, hogy
jogválasztással határozzák meg a szerződésen kívüli jogviszonyukra alkalmazandó jogot.
Ugyanakkor csak részben veszi át a Róma II rendelet szabályozását, és csak az utólagos
74
jogválasztást teszi lehetővé. E jogválasztás - a szerződéses jogviszonyokhoz hasonlóan - nem
csupán kifejezett lehet, hanem hallgatólagosan is létrejöhet a felek között, amihez az
szükséges, hogy a felek jogválasztásra irányuló akarata egyértelműen megállapítható legyen.
A Javaslat tehát egységes szabályokat ír elő a szerződésen kívüli és szerződéses
jogviszonyokra a jogválasztásra irányuló hallgatólagos akarat megállapíthatóságának feltételei
tekintetében.
A felek jogválasztására rendelkezésre álló határidőt a Javaslat az új Pp. fogalom-rendszerének
megfelelően állapítja meg. Eszerint a felek ezzel a lehetőséggel legkésőbb a perfelvételi
szakban a bíróság által megállapított időpontig élhetnek. Az alkalmazandó jog meghatározása
ugyanis a perfelvételi szakban eldöntendő kérdés, miután a jogvita kereteit (pl. a bizonyítási
indítványokat) az alkalmazandó jog rendelkezéseihez képest lehet meghatározni.
A Javaslat - a Róma II rendelettel összhangban - lehetővé teszi, hogy a felek a szerződésen
kívüli jogviszonyukra akkor is jogot választhassanak, ha jogviszonyuk csak egyetlen állam
jogához kapcsolódik. A törvény alkalmazása során ez tipikusan akkor fordulhat elő, ha a felek
tisztán belföldi vonatkozású szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyukra külföldi jogot
választanak. Ebben az esetben indokolt, hogy a magyar jognak a jogviszonyra vonatkozó
kógens szabályaitól a felek jogválasztással ne térhessenek el. Ebben az esetben tehát nem
kollíziós, hanem anyagi jogi értelemben vett jogválasztásról van szó, a választott jog
szabályai csak a magyar jog diszpozitív szabályai helyett határozzák meg a jogviszony
tartalmát.
A jogválasztásra vonatkozó általános szabályok értelmében a felek jogválasztása kizárólag a
feleket köti, így az a harmadik személyek már korábban szerzett, a felek jogválasztását
megelőzően létrejött jogviszonyokból fakadó jogait nem sértheti.
A 64-65. §-hoz
Az öröklési rendelet egységes kollíziós szabályokat állapít meg a hatálya alá tartozó
nemzetközi vonatkozású öröklési jogviszonyokra nézve. A rendelet kollíziós szabályai az
univerzális alkalmazás igényével lettek megalkotva, így e rendelkezések hatálya nemcsak
uniós, hanem harmadik államokat érintő tényállásokra is kiterjednek. Ennélfogva a nemzeti
jogalkotó „mozgástere” a rendelet hatálya által le nem fedett területre limitálódik. A rendelet
2015. augusztus 17. napjától alkalmazandó; az ezen időpontot megelőzően bekövetkezett
elhalálozás folytán megnyílt hagyaték ügye értelemszerűen a releváns időpontban hatályos
nemzeti kollíziós szabályok alapján bírálandó el.
Az öröklési rendelet az öröklési jogviszonyok majdnem minden aspektusát szabályozza, ez
alól képez kivételt a szóbeli végrendelet alaki érvényessége, amelyet e rendelet kizár a hatálya
alól. Az e §-beli rendelkezés átveszi a Kódex 36. §-át, és tartalmilag nagyrészt megegyezik a
rendelet írásbeli végrendeletre vonatkozó szabályaival is (27. cikk).
A fent-hivatkozott uniós rendeletből „kimaradt” másik aspektus az örökös nélkül elhunyt
személy hagyatékával, azaz az uratlan hagyatékkal (bona vacantia) kapcsolatos kérdéskör,
amelyet a joghézag pótlása érdekében a nemzeti jogalkotónak szabályoznia szükséges. A
rendelet nem rendezi azt az esetkört, amikor az öröklési ügyre irányadó jog (lex successionis)
olyan állam öröklési jogának alkalmazásához vezet, amelynek a joga nem ismeri az állam
polgári jogi értelemben vett öröklését, hanem kizárólag a saját területén lévő uratlan
hagyatékra vonatkozó, közjogi jellegű tulajdonbevételi igényét (háramlási jog, (escheat,
75
Heimfallsrecht). Az ilyen szituációk megoldása érdekében a jogalkotó kisegítő jelleggel
kimondja, hogy ha az öröklésre alkalmazandó jog olyan állam jogának alkalmazásához vezet,
amely szerint az adott állam nem szerezheti meg az örökös nélkül maradt magyarországi
hagyatékot, a magyar jognak az állam öröklésére vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
Példaként említhető az a New York-i utolsó szokásos tartózkodási hellyel rendelkező
örökhagyó ügye, aki örökös hátrahagyása nélkül hunyt el, és a hagyaték tárgya magyarországi
pénzintézetnél vezetett bankszámla. New York állam joga szerint ezt az államot csak a
területén található vagyontárgy illeti meg háramlás címén, e § rendelkezése alapján viszont a
bankszámla-követelést a Magyar Állam a vonatkozó magyar öröklési szabályok alapján
megszerezheti.
A 66. §-hoz
A Javaslat főszabályként írja elő a magyar eljárási jog alkalmazását a magyar bíróságok és
hatóságok előtti eljárásban. Kivételt ugyanakkor megállapíthat a törvény, például az eljárási
jogsegély tekintetében.
Ugyanakkor azon esetekben, amikor uniós rendelet közvetlenül állapít meg eljárási
szabályokat, azok a magyar jog rendelkezéseivel szemben alkalmazandók. Ilyen rendelet az
Brüsszel IA rendelet, a Brüsszel IIA rendelet, a tartási rendelet, az öröklési rendelet, a polgári
ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 2013. június 12-i
606/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: polgári védelmi
intézkedésekről szóló rendelet), a polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamközi
követelésbehajtás megkönnyítése érdekében az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai
végzés eljárásának létrehozásáról szóló, 2014. május 15-i 655/2014/EU európai parlamenti és
tanácsi rendelet (a továbbiakban: számlazárolási végzésről szóló rendelet), a
fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20-i 2015/848/EU európai parlamenti és
tanácsi rendelet (a továbbiakban: új fizetésképtelenségi rendelet), a nem vitatott követelésekre
vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 805/2004/EK
európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: végrehajtható okiratról szóló
rendelet), az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i
1896/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet (a továbbiakban EUFMH rendelet) és
a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló, 2007. július 11-i
861/2007/EK európai parlamenti és tanács rendelet (a továbbiakban: kis értékű követelésekről
szóló rendelet) is például.
Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés
területén elfogadott rendeleteken túl egyéb szektoriális uniós normák is megállapíthatnak
közvetlenül alkalmazandó eljárási rendelkezéseket (pl. szellemi tulajdonjog területén).
A 67. §-hoz
Amellett, hogy a fizetésképtelenségi eljárások esetében is a főszabály a magyar jog
alkalmazása, a Javaslat az új fizetésképtelenségi rendelettel összhangban mondja ki a lex
concursus alkalmazását a magyar bíróság előtt kezdeményezett fizetésképtelenségi eljárás
joghatásaira.
Ugyancsak az uniós joggal összhangban állapít meg a Javaslat egyes vagyontárgy-típusok
esetében kollíziós szabályt a fizetésképtelenségi eljárás hatásait illetően.
A 68. §-hoz
76
A fél perbeli jog- és cselekvőképessége tekintetében a Javaslat fenntartja a Kódex szabályait.
Ugyanakkor a bírói gyakorlatban a külföldi jogi személyek és egyéb jogi személyiséggel nem
rendelkező jogalanyok perképessége tekintetében felmerült bizonyítási nehézségek könnyítése
érdekében egy a külföldi szervezetek perképességére vonatkozó, megdönthető vélelmet állít
fel.
A 69. §-hoz
A párhuzamos eljárások szabályozása kapcsán kiemelendő, hogy a különböző EU-
tagállamokban folyó párhuzamos eljárások koordinációja tekintetében valamennyi
joghatóságot szabályozó uniós rendelet tartalmaz rendelkezéseket (a Brüsszel IA rendelet 29-
32. cikke, a Brüsszel IIA rendelet 19. cikke, a tartási rendelet 12-13. cikke, az öröklési
rendelet 17-18. cikke). A Brüsszel IA rendelet 33-34. cikkei pedig harmadik államokban folyó
eljárások tekintetében tartalmaznak szabályozást, így a Javaslat rendelkezései az e rendelet
által lefedett körben nem érvényesülhetnek, a rendelet vonatkozó szabályai mindazonáltal
mintául szolgáltak a Javaslat rendelkezéseinek kidolgozásához.
A hatályos Kódex szabályához képest a Javaslat több módosítást, kiegészítést tartalmaz.
A külföldön folyamatban lévő eljárások figyelembevételére a Javaslat nemcsak a szorosan
vett perfüggőség eseteiben ad lehetőséget, hanem az összefüggő keresetek tekintetében is. Ez
utóbbiakról akkor beszélhetünk, ha a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az
elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében
célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni.
A külföldi eljárás folyamatban léte a Javaslat szerint nem szolgál Magyarországon a kereset
elutasításának vagy az eljárás megszüntetésének alapjául, csak az eljáró bíróság, hatóság
mérlegelésének függvényében eredményezheti az eljárás felfüggesztését. Erre sor kerülhet
kérelemre, de hivatalból is, hiszen az elérni kívánt cél, az egymásnak ellentmondó határozatok
elkerülése leginkább úgy biztosítható, ha az ezzel kapcsolatos vizsgálatot nemcsak erre
irányuló kérelem esetén, hanem hivatalból is elvégezheti a magyar bíróság, hatóság.
A külföldi eljárás kimenetelének bevárása csak akkor indokolt, ha a külföldön hozott érdemi
határozat Magyarországon joghatást válthat ki, vagyis elismerhető lesz belföldön. Ehhez nem
szükséges, és mivel külföldön sem született még határozat, nem is lehetséges annak teljes
körű vizsgálata, hogy a külföldi határozat ténylegesen elismerésre kerülhet-e. E körben csak
annak figyelembevétele várható el, hogy nem áll-e fenn olyan objektív akadály, amelyre
figyelemmel előre kizárható a külföldi határozat elismerése (pl. a magyar joghatóság
kizárólagos, a határozatok kölcsönös elismerését biztosító egyezmény vagy viszonosság
hiánya a két állam között). Ugyanakkor a Javaslat egyéb tekintetben nem köti a bíróság,
hatóság mérlegelését a tekintetben, hogy milyen körülményeket vesz figyelembe a
felfüggesztésről szóló döntése meghozatalakor. Ilyen körülmény lehet például, hogy a
külföldi államban nem várható érdemi határozat meghozatala ésszerű időn belül, vagy hogy
milyen szakaszban van a külföldi eljárás a magyarországi eljárás megindításakor.
A Javaslat rögzíti, hogy milyen esetekben folytatható a külföldi eljárásra figyelemmel
felfüggesztett eljárás, a folytatásról a vonatkozó eljárási szabályoktól függően kérelemre vagy
hivatalból is dönthet az eljáró bíróság vagy hatóság. A folytatásra okot adó körülmények
bekövetkezéséről a feleknek természetesen tájékoztatnia kell a bíróságot vagy hatóságot, de a
77
felfüggesztés indokoltságának felülvizsgálata keretében is felhívhatók a külföldi eljárás
állására vonatkozó tájékoztatás közlésére.
A Javaslat ugyancsak megállapítja, hogy amennyiben a külföldi eljárásban Magyarországon
elismerhető határozat született, a hazai eljárást meg kell szüntetni. Ebben a szakaszban a
külföldi határozat elismerésének vizsgálata már az elismerés nemzetközi egyezmény vagy a
törvény szerinti feltételeinek teljes körére kiterjed.
A Javaslat értelmező rendelkezést is tartalmaz az eljárás megindulásának időpontjára
vonatkozóan. A magyar jogban a perfüggőség szempontjából a perindítás hatályának beállta a
releváns időpont, ami viszont a keresetlevél kézbesítésétől függ, a külföldön történő
kézbesítéshez szükséges időtartam magyar hatóságoktól független, sok esetben meglehetősen
nagy bizonytalansága viszont a releváns időpontot jelentősen kitolhatja. Nem hagyható
figyelmen kívül az sem, hogy a magyar és az érintett külföldi állam joga eltérő megközelítést
alkalmazhat az eljárás megindulásának kezdő időpontját illetően. Mindezekre tekintettel a
Javaslat olyan rendelkezést állapít meg, amely alkalmas a különböző rendszerek
sajátosságainak figyelembe vételére, értelemszerűen alkalmazva az adott nemzeti rendszerből
eredő feltételeket. Így a magyar bíróság előtti eljárás megindítása szempontjából csak azt
szükséges figyelembe venni az (5) bekezdés a) pontjában foglaltakból, hogy a keresetlevél
mikor került benyújtásra a bírósághoz, a rendelkezés többi elemét nem, hiszen az a magyar
eljárásjog keretei között nem értelmezhető. Az (5) bekezdés b) pontjában említett,
kézbesítésre hatáskörrel rendelkező hatóság alatt, amennyiben több ilyen működik közre (pl.
nemzeti és központi áttevő és átvevő intézmények határon átnyúló kézbesítésnél), azt kell
érteni, amely elsőként kapta meg a kézbesítendő iratot.
A 70. §-hoz
A Javaslat, az uniós rendeletekből inspirációt merítve, a Kódexhez képest újításként lehetővé
teszi a magyar jog szerinti ideiglenes intézkedések meghozatalát akkor is, ha egyébként a
magyar bíróságnak, hatóságnak nincs joghatósága az ügy érdemében történő eljárásra.
Megjegyzendő, hogy az ideiglenes intézkedéseket ugyancsak érintik uniós rendeletek
(Brüsszel IA rendelet 35. cikke, Brüsszel IIA rendelet 20. cikke, tartási rendelet 14. cikke,
öröklési rendelet 19. cikke). Az e rendeletek hatálya alá tartozó ügyekben tehát a rendeletek
alkalmazandók, így a Javaslat szerinti rendelkezések e körön kívül nyerhetnek csak
alkalmazást.
E lehetőség igénybevétele azonban nem irányulhat az egyébként joghatósággal rendelkező
külföldi bíróság, hatóság joghatóságának kiüresítéséhez. Olyan helyzetekben történő
alkalmazás céljából került ez az új rendelkezés beillesztésre, amelyekben Magyarországon
található személy vagy dolog védelme érdekében azonnali intézkedés szükséges, a
joghatósággal rendelkező bíróság vagy hatóság pedig nincs olyan helyzetben, hogy ilyen
intézkedést hozzon. A magyar bíróság, hatóság a magyar jogban megállapított feltételek
fennállása esetén hozhat ideiglenes intézkedést e rendelkezés alapján, ezeket a Javaslat csak a
vagyont érintő intézkedések tekintetében egészíti ki egy további feltétellel. Ennek oka, hogy
amennyiben az ügy érdemében hozott külföldi határozat elismerésére, végrehajtására
objektíve nem lesz lehetőség (pl. viszonosság hiánya miatt), akkor célszerűtlen lenne a
külföldi bíróság előtt érvényesíthető vagy érvényesített igényre figyelemmel a magyar bíróság
által hozott intézkedéssel korlátozni a vagyon feletti rendelkezési jogot, mivel az igényt
véglegesen rendező külföldi határozatnak úgyse lehet majd érvényt szerezni. Személyt érintő
78
ideiglenes intézkedés meghozatala viszont a külföldi határozat elismerhetőségére tekintet
nélkül szükséges lehet, például az érintett személy halasztást nem tűrő védelme érdekében.
Tekintettel arra, hogy a joghatósági hiánya folytán előfordulhat olyan helyzet, amikor az
illetékességi szabályok nem jelölnek ki egyetlen bíróságot (hatóságot sem), a Javaslat külön
illetékességi szabályt állapít meg. A személy tartózkodási helye nem feltétlenül a
lakcímnyilvántartás szerinti tartózkodási hellyel azonos, adott esetben például külföldön élő,
de Magyarországon tartózkodó személy esetében ez lehet az a hely, ahol éppen a személy
jelen van.
Az új Pp. 109. §-a a perindítást megelőzően hozott ideiglenes intézkedés hatályát a per
megindításához köti. Az e § által szabályozott esetben a joghatóság hiánya miatt a belföldi
perindítás nem várható el, ezért a joghatósággal rendelkező külföldi bíróság előtti perindítást
kell figyelembe venni e rendelkezése alkalmazása során.
Az e rendelkezés alapján hozott intézkedés hatályának megszűnésére szintén a magyar jogot
kell alkalmazni, a Javaslat ezeket csak annyival egészíti ki, hogy amennyiben az adott ügy
érdemében belföldön elismerhető határozat születik külföldön, az automatikusan az ideiglenes
intézkedés hatályának megszűnését eredményezi.
A 71. §-hoz
A Javaslat alapján az igazságügyért felelős miniszter, hasonlóan a hatályos szabályozáshoz,
bizonyítványt állíthat ki a magyar jogszabályi rendelkezésekről, illetve az azok alkalmazása
során követett joggyakorlatról. A Javaslat viszont a Kódexszel szemben nem utal az ilyen
bizonyítvány külföldi felhasználási céljára, így e körülményt a miniszter nem vizsgálja a
bizonyítvány kiállítása iránti kérelem teljesítésekor, ugyanakkor a Javaslat hatályából
adódóan a magyar jog ilyen módon történő bizonyítása magyarországi eljárásban nem
lehetséges. A bizonyítványt kérelemre, illetve a miniszter hatáskörébe tartozó nemzetközi
igazságügyi együttműködéssel összefüggő ügyekben hivatalból lehet kiállítani.
A 72. §-hoz
A Javaslat a hatályos Kódex nemzetközi jogsegélyre vonatkozó szabályait jelentős mértékben
módosítja, illetve kiegészíti. Egyrészt a jogsegélyt szabályozó uniós jogforrások (a
tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok
kézbesítéséről és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007.
november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban:
kézbesítési rendelet) és a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyítás-felvétel tekintetében
történő, a tagállamok bíróságai között együttműködéséről szóló, 2001. május 28-i
1206/2001/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: bizonyítás-felvételi rendelet), továbbá
nemzetközi szerződések (elsősorban a 2005. évi XXXVI. törvénnyel kihirdetett, a polgári és
kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő
kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november 15. napján kelt Egyezmény, a 2004. évi
CXVI. törvénnyel kihirdetett, a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő
bizonyításfelvételről szóló, Hágában, 1970. március 17. napján kelt egyezmény (a
továbbiakban: 1970. évi hágai bizonyítás-felvételi egyezmény) és kétoldalú
jogsegélyszerződéseink) továbbá a Kódex alkalmazásának tapasztalatai rámutattak arra, hogy
a Kódex és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. torvény (a továbbiakban: Pp.)
hatályos szabályai több tekintetben nem megfelelően szabályozzák a jogsegély intézését. Az
79
új szabályozás kialakításánál figyelemmel kell lenni továbbá a nemzetközi jogsegéllyel
kapcsolatos jogfejlődési tendenciákra is. Erre szolgál példaként a közvetlen postai kézbesítés
térhódítása a kézbesítési jogsegély hagyományos formáival szemben, vagy a passzív
nemzetközi jogsegély megjelenése a bizonyításfelvétel tekintetében. A hatályos szabályozás a
Kódexben mindezen új igazságügyi együttműködési formákkal nem foglalkozik, noha a
gyakorlat alapján egyértelmű szabályozási igény áll fenn, akár a magyar bíróságok, hatóságok
által külföldön, akár a külföldi bíróságok, hatóságok által belföldön foganatosítandó
kézbesítésről vagy bizonyítás-felvételről van szó. Az sem elhanyagolható szempont a Javaslat
szempontjából, hogy a jogsegélyre vonatkozó belső jogi szabályozás jelenleg meglehetősen
széttagolt, hiszen a Kódex mellett az egyes nemzetközi szerződéseket kihirdető jogszabályok
(pl. a hágai bizonyítás-felvételi egyezmény kihirdetéséről szóló 2004. évi CXVI. törvény 4. §-
a), sőt, kormányhatározatok (1147/2002. (IX. 4.) Korm. határozat egyes polgári jogi
igazságügyi együttműködési tárgyú európai közösségi jogszabályok végrehajtása érdekében
szükséges intézkedésekről; 2345/2001. (XI. 22.) Korm. határozat a Magyar Köztársaság
technikai kiigazítási igényeiről és nyilatkozatairól egyes polgári jogi igazságügyi
együttműködési tárgyú közösségi rendeletek vonatkozásában) is tartalmaznak releváns
rendelkezéseket, ami a jogalkalmazó számára meglehetősen átláthatatlan helyzetet
eredményez, a koherencia több ponton hiányzik a szabályozásból. Utalni szükséges arra is,
hogy a kormányhatározatokkal történő szabályozással szemben alkotmányossági aggályok is
felmerülnek, amelyek kezelése ugyancsak indokolja, hogy törvénybe kerüljenek át a
kormányhatározatok bizonyos rendelkezései. Az új szabályozás a jobb átláthatóság érdekében
az általános szabályokat követően külön-külön rendezné a kézbesítéshez és a bizonyítás-
felvételhez kapcsolódó szabályokat.
A Javaslat értelmében külföldi jogsegélykérelem teljesítésére nemzetközi szerződés, európai
uniós rendelet vagy az igazságügyért felelős miniszter által megállapított viszonosság alapján
van lehetőség főszabály szerint. Ezek hiányában az igazságügyért és a külpolitikáért felelős
miniszter, illetve az adott esettől függően az ügy tárgya szerinti illetékes miniszter
egyetértésével teljesíthető jogsegélykérelem, ehhez azonban alakszerű döntésre nincs szükség.
A jogsegélykérelem származhat külföldi bíróságtól vagy más hatóságtól (pl. közjegyző,
gyámhatóság) is, feltéve hogy a Javaslat tárgyi hatálya alá tartozó jogviszony tárgyában folyik
előtte eljárás. Ugyanakkor a jogsegélykérelem teljesítése, a Javaslatban megállapított
kivételekkel, a bíróságok hatáskörébe tartozik.
A jogsegélykérelem nem teljesíthető, ha az a magyar közrendbe ütközne.
A 73. §-hoz
A Javaslat megállapítja a kézbesítendő iratok külföldre történő továbbításával kapcsolatos
egyes feladatokat. Természetesen amennyiben nemzetközi szerződés e szabályoktól eltérően
rendelkezik (pl. a jogsegélykérelemnek az eljáró bíróság vagy más hatóság általi közvetlen
megküldését lehetővé teszi), a szerződést kell alkalmazni.
A Javaslat szerint a nemzetközi magánjogi törvényben kerülne elhelyezésre a hatályos Pp.
100. § (2) bekezdése szerinti rendelkezés, amely szerint a kézbesítés joghatályosnak
tekintendő, ha az akár a magyar jog, akár a kézbesítés helye szerinti állam jogának megfelel.
Megjegyzendő, hogy a kézbesítési rendelet 9. cikkére figyelemmel e rendelkezés nem
alkalmazható, ha a címzettnek történő kézbesítésre e rendelet irányadó.
80
A vonatkozó nemzetközi egyezmények a közvetlen postai kézbesítés szabályszerűségére és
időpontjára vonatkozó szabályokat nem állapítanak meg, amiből következően a Javaslatban
lehetőség van a kézbesítési fikciók alkalmazásának kizárására, ha például a címzett
megtagadta az irat átvételét vagy az irat „nem kereste” postai jelzéssel érkezett vissza. A
magyar jognak való megfelelés kizárt az ilyen esetekben, hiszen a külföldi postai szolgáltató
nyilvánvalóan nem tudja alkalmazni a hivatalos iratok kézbesítésére irányadó belföldi
szabályokat, ami pedig a belső jog szerint a fikció megállapíthatóságához szükséges lenne.
Hasonló a helyzet a kézbesítés szabályszerűségének külföldi jog alapján történő megítélésével
is, hiszen az irányadó külföldi jogok által megkívánt feltételeknek való megfelelés sem
biztosítható, mivel a külföldi postai szolgáltató nincs tudatában annak, hogy a nemzetközi
postaforgalomban érkezett küldemény hivatalos iratot tartalmaz. A gyakorlati tapasztalatok
alapján ráadásul a kézbesítés körülményeinek és a kézbesítésre alkalmazandó külföldi jog
tartalmának a teljes körű felderítése is rendszerint lehetetlen vagy aránytalan nehézségekkel
(jelentős időveszteség, költségek) jár.
A 74-76. §-hoz
A Javaslat megállapítja a külföldi irat jogsegélykérelem alapján történő kézbesítésére
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hazai hatóságokat: ezek a címzett címe szerinti
járásbíróságok és önálló bírósági végrehajtók, utóbbiak tekintetében figyelemmel az önálló
bírósági végrehajtó általi kézbesítés szerepének új Pp. szerinti megnövekedett jelentőségére és
nemzetközi példákra is. A jogsegélykérelmek végrehajtók által történő teljesítése hozzájárul a
bíróságok tehermentesítéséhez. A miniszter a jogsegélykérelemben foglaltak, így adott
esetben a kézbesítés meghatározott módjára vonatkozó kérelem alapján továbbítja a
jogsegélykérelmet vagy a bíróságnak vagy a végrehajtónak, utóbbi esetben a Magyar Bírósági
Végrehajtói Kar (a továbbiakban: Kar) útján. A Kar bevonása azért indokolt, mert ilyen
módon a kézbesítési díj külföldről történő megfizetése, illetve annak ellenőrzése a kézbesítés
foganatosítását megelőzően hatékonyabban megvalósítható. A miniszter előzetesen
megvizsgálja, hogy a jogsegélykérelem megfelel-e az annak alapjául szolgáló szerződésnek
vagy viszonosságnak, és csak a megfelelő kérelmet továbbítja.
A hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó belföldi szabályoknak (Pp., illetve a postai
szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes
szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai
szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII.4.)
Korm. rendelet, a végrehajtói kézbesítés részletes eljárási szabályairól szóló 250/2004. (VIII.
27.) Korm. rendelet) a jogsegélykérelem teljesítése során történő alkalmazása szempontjából
kiemelt jelentősége van a magyar nyelvű fordítás meglétének, ezért külön szabályok
megállapítása szükséges ezzel összefüggésben. A Javaslat figyelembe veszi, hogy számos
külföldi állam a hiteles fordítás intézményét nem ismeri, ezért - kizárólag a kézbesítési
jogsegélykérelem teljesítése szempontjából - a hiteles fordítással egyenértékűnek ismeri el a
megkereső külföldi állam joga által a bírósági, hatósági eljárás céljaira elfogadott fordítást is.
Ezen túl a kézbesítést foganatosító bíróság vagy végrehajtó eljárására irányadó határidők is
megállapításra kerülnek a Javaslatban, a jogsegélykérelmek teljesítésének gyorsabbá tétele
érdekében.
A bíróság vagy végrehajtó a rá irányadó szabályok szerint jár el a kézbesítés során, de ha a
külföldi bíróság saját eljárási jogának alkalmazását kéri, a magyar közrendbe ütközés
kivételével annak eleget kell tenni. Ilyen külföldi eljárási szabály lehet például, ha a
kézbesítésnek a címzett „saját kezéhez” történő teljesítését kérik, ebben az esetben az irat
81
egyéb jogosult („helyettes átvevő”) részére nem kézbesíthető, még ha erre a magyar
szabályozás lehetőséget is adna.
A 77. §-hoz
Az Európai Unió tagállamai közötti viszonylatban, ideértve e körben Dániát is, a kézbesítési
rendelet alkalmazandó, amely közvetlenül állapít meg a jogsegélyre vonatkozó
rendelkezéseket. Mindazonáltal a rendelet hazai alkalmazásához szükségesek a belső jogban
is szabályok. Ezek egyrészt a rendelet alapján előírt tagállami közlések alapját képezik (ld.
(1)-(2), (4)-(5) illetve (8) és (10) bekezdések), másrészt összekapcsolják a rendeletet és a
belső jogot (ld. (3), (6)-(7) illetve (9) bekezdések).
Tekintettel arra, hogy a rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján az irat kézbesítését a
legrövidebb időn, de legkésőbb egy hónapon belül biztosítani szükséges, indokolt határidő
megállapítása a kézbesítés foganatosításához szükséges intézkedés megtételére vonatkozóan.
A rendelet céljainak elérését szolgálja a kézbesítés eredményére vonatkozó igazolás
megküldésére vonatkozó határidő előírása is.
A rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján a magyar bíróság vagy végrehajtó a magyar
jognak a hivatalos iratok kézbesítésére irányadó szabályai alapján jár el, amiből következően
adott esetben a kézbesítés eredményének kézbesítési fikció alapján történő megállapítására is
sor kerülhet. Ugyanakkor a rendelet 8. cikkének (amely a címzett számára lehetővé teszi az
irat átvételének megtagadását a kézbesítendő irat nyelvére tekintettel) alkalmazásával
összefüggésben utalni szükséges az EUB-nak a C-519/13. sz. Alpha Bank Cyprus ügyben és a
C- 384/14. sz. Alta Realitat ügyben e cikk alkalmazásával kapcsolatban kimunkált
joggyakorlatára. Ítéleteiben az EUB megállapította, hogy az átvevő intézménynek nem
tartozik hatáskörébe annak vizsgálata, hogy az átvétel címzett általi megtagadása a rendelet
alapján megalapozott volt, ezt csak az alapügyben eljáró nemzeti bíróság teheti meg. Ennek
következménye, hogy a magyar bíróság, végrehajtó feladata a más tagállamból érkező
kézbesítési jogsegélykérelem alapján kizárólag az irat kézbesítése a hivatalos iratok
kézbesítésére vonatkozó belföldi jogszabályok alapján, és ennek eredményéről az áttevő
intézmény értesítése. Nem mérlegelheti tehát a magyar átvevő intézmény, hogy az irat
átvételének megtagadása jogszerű volt-e vagy sem, mint ahogy azt sem, hogy az irat nyelvére
tekintettel az irat „nem kereste” postai jelzéssel történő visszaérkezése miként értékelhető.
Erre figyelemmel a kézbesítési fikció elleni kifogás vizsgálatakor is csak a belső jogon
alapuló indokok vehetők figyelembe, az irat nyelvére vonatkozó rendelet szerinti szabályok
nem, ez utóbbiakat az alapügyben eljáró más tagállami bíróságnak kell figyelembe vennie.
A 78. §-hoz
A Javaslat megállapítja a külföldön történő bizonyítás-felvétel módjait, és a jogsegélykérelem
külföldre továbbításával kapcsolatos feladatokat.
Főszabály szerint, következően a tárgykört szabályozó nemzetközi egyezményekből is, a
miniszter továbbítja a jogsegélykérelmet a külföldi hatóságokhoz az általuk végzendő
bizonyítás-felvétel iránt, így az eljáró magyar bíróság vagy más hatóság a miniszterhez küldi
meg az általa az adott esetben alkalmazandó jogforrás rendelkezéseinek megfelelően
elkészített jogsegélykérelmet.
82
Abban az esetben, amikor bizonyítás-felvételre magyar diplomáciai vagy konzuli tisztviselő
útján kerül sor, az eljáró bíróság vagy más hatóság közvetlenül keresheti meg e célból a
külpolitikáért felelős minisztert, ilyenkor ugyanis az igazságügyért felelős miniszter
közreműködése nem indokolt.
Lehetséges a bizonyítás-felvétel közvetlenül is, amennyiben az nemzetközi egyezmény
lehetővé teszi, ilyen például a hágai bizonyítás-felvételi egyezmény. A Javaslat rögzíti, hogy
ilyen esetben a magyar bíróság, hatóság a magyar jogot alkalmazza, más állam területén lévő
személyekkel, szervezetekkel szemben azonban kényszerítő intézkedések nem alkalmazhatók.
Azon esetekre, amikor a jogsegélyt nem biztosítja semmilyen jogforrás, a Javaslat átveszi a
hatályos Pp. 204. §-ának (2) bekezdése szerinti rendelkezést, a félnek lehetővé téve a
bizonyítás-felvétel külföldi államban történő megszervezését. A Javaslat ugyancsak átveszi a
hatályos Pp. 204. §-ának (3) bekezdésében foglalt szabályt is a bizonyítás szabályszerűségére
alkalmazandó jog megállapításáról.
A 79-80. §-hoz
A Magyarországot kötő jogsegélyszerződések alapján a jogsegélykérelmeket a miniszter
fogadja, ugyanakkor a jogsegélyre vonatkozó általános szabályokra figyelemmel azok
teljesítése a bíróságok feladata. Erre tekintettel kerülnek kijelölésre az illetékes bíróságok,
mégpedig a járásbíróságok, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság. Az illetékességi
szabályok mögött a jogsegélykérelem teljesíthetősége mögött megbújó célszerűségi
szempontok húzódnak meg, ami különösen a 83. § (2) bekezdés c) pontjában érhető tetten; ez
alapján az adott ügy összes körülményére figyelemmel tudja a miniszter kiválasztani azt a
bíróságot, amely a legalkalmasabb a jogsegély teljesítésére. Ilyen szituáció merülhet fel
akkor, ha a jogsegélykérelem nagyobb számú tanú meghallgatására irányul, a tanúk eltérő
bíróságok illetékességi területén laknak, és a meghallgatáson a külföldi eljárásban érintett
felek jogi képviselői is jelen kívánnak lenni: a meghallgatások különböző bíróságokon történő
összehangolt megszervezése helyett célszerű ilyenkor egyetlen bíróságra összpontosítani a
jogsegélykérelem teljesítését. A miniszter előzetesen megvizsgálja, hogy a jogsegélykérelem
megfelel-e az annak alapjául szolgáló szerződésnek vagy viszonosságnak, és csak a megfelelő
kérelmet továbbítja.
A gyakorlatban a miniszterhez külföldről érkező jogsegélykérelmek egy része olyan adatok
közlésére irányul, amelyek közhiteles nyilvántartásból közvetlenül beszerezhetők, amely
esetre a bíróságok tehermentesítése érdekében indokolt biztosítani annak lehetőségét, hogy a
miniszter közvetlenül szerezze be a kért adatokat (pl. lakcímadatok, cégnyilvántartásban
szereplő adatok).
A jogsegélykérelem teljesítésére a magyar jog irányadó, e főszabály alóli kivételként a
megkereső külföldi bíróság, hatóság kérelmére a magyar közrendbe nem ütköző külföldi
eljárási szabály is alkalmazható. Ilyen lehet például keresztkérdések feltétele közvetlenül a
felek jogi képviselői által.
Nemzetközi szerződések lehetővé teszik, hogy a külföldi bíróság tagja vagy a felek képviselői
jelen legyenek a kérelem teljesítésekor. Erre irányuló jelzés érkezése esetén az érintettek
részvételének biztosítása érdekében az eljárási cselekmények határnapját arra figyelemmel
kell kitűzni, hogy a részvétel ésszerűen megszervezhető legyen, illetve e célra tekintettel a
minisztert is haladéktalanul értesíteni kell a jogsegélykérelem teljesítésének részleteiről
83
(határnap, helyszín, tolmács igénybevételére vonatkozó közlés stb.), a megkereső külföldi
hatóság tájékoztatása érdekében.
A Javaslat szerint a törvénybe kerülnének átemelésre a hágai bizonyítás-felvételi egyezmény
kihirdetéséről szóló 2004. évi CXVI. törvény 4. §-a szerinti szabályok a külföldi bíróság által
történő bizonyításfelvétel engedélyezéséről, azokon kisebb változtatásokat végezve. Ilyen
módosítás, hogy tanúmeghallgatáshoz nem szükséges kötelező jelleggel igénybe venni
magyar bíróság közreműködését, e tekintetben a miniszter mérlegelési joggal bír; magyar
bíróság közreműködésének hiányában a tanú nemzetközi egyezményben, illetve belső jogban
biztosított jogairól történő kioktatásáról megfelelően gondoskodni kell az engedély megadása
során. E szabályoknak a törvényben történő elhelyezésével lehetővé válik e rendelkezéseknek
más, közvetlen bizonyítás-felvételt a jövőben esetleg szintén megengedő nemzetközi
egyezmények vonatkozásában történő alkalmazása is.
A 81. §-hoz
Az Európai Unió tagállamai közötti viszonylatban, Dánia kivételével, a bizonyítás-felvételi
rendelet tartalmaz közvetlenül alkalmazandó szabályozást a bizonyítás-felvételi
jogsegélykérelmek intézésére, ugyanakkor a rendelet hazai alkalmazásához szükségesek a
belső jogban is rendelkezések. Ezek főként a rendelet alapján előírt tagállami közlések alapját
képezik (ld. (1)-(4) bekezdések).
Az EUB a C-170/11. sz. Lippens ügyben és a C-332/11. sz. ProRail BV ügyben hozott
ítéleteiben kimondta, hogy az 1206/2001/EK rendelet szerinti bizonyítás-felvételi módok nem
kizárólagosak, a tagállami bíróságok akár saját belső joguk szerint is vehetnek fel bizonyítást
más EU-tagállamban, sőt, akár a belső joguk szerinti hátrányos jogkövetkezményeket is
alkalmazhatják az együtt nem működő személyekkel szemben. Ennek megfelelően a Javaslat
a rendelet keretein kívül is lehetővé teszi a bizonyítás felvételét a rendeletet alkalmazó
tagállamok területén, viszont kényszerítő eszközök nem alkalmazhatók. Ennek következtében
a bizonyítás csak az érintett személy vagy szervezet önkéntes együttműködésével végezhető
el.
A 82-87. §-hoz
Az immunitással kapcsolatos rendelkezések a hatályos Kódexben is helyet kapnak,
ugyanakkor a joghatósági szabályok között rendelkezik a nemzetközi jogon alapuló
joghatóság alóli mentességről. E szabályokat azonban célszerű a nemzetközi magánjogi
értelemben vett joghatósági szabályoktól elkülöníteni, figyelemmel arra, hogy a mentesség
alapvetően közjogi jellegű. Ez azért is indokolt, mert az uniós nemzetközi magánjogi
joghatósági szabályozás hatálya nem terjed ki az immunitás kérdésére, így azt a magyar
bíróságnak a nemzetközi jog illetve a belső jog alapján kell vizsgálnia. A joghatósági
szabályok között történő elhelyezés olyan értelmezésnek is teret engedhet, hogy ezeket a
szabályokat az uniós szabályozás hatálya alá tartozó ügyekben nem kell alkalmazni, ennek
elkerülése érdekében helyezi el a Javaslat e szabályokat a joghatósági rendelkezésektől
elkülönítve. Természetesen e szabályok alkalmazásának csak az államnak a Javaslat tárgyi
hatálya alá tartozó (vagyis magánjogi) jogviszonyait érintő eljárásokban van helye. A
vonatkozó rendelkezések elhelyezésének megváltoztatásán túl a Javaslat kiegészíti, kibővíti a
hatályos szabályozást, amihez az államok és tulajdonuk joghatóság alóli mentességéről szóló,
New Yorkban 2014. december 2-én kelt ENSZ egyezmény (a továbbiakban: ENSZ
államimmunitási egyezmény) szolgált elsődleges mintául.
84
A 82. § az ENSZ államimmunitási egyezmény 2. Cikke 2. pontjának (b) alpontjára építve
határozza meg az állam fogalmát az alcím alkalmazása szempontjából. A 83. § a hatályos
Kódex 62/A. § c) pontja és 62/C. § c) pontja szerinti főszabály átvételét jelenti, azzal, hogy a
kivételek teljes egészében a 84. §-ban kerülnek megállapításra. A 84. § (1) bekezdés az ENSZ
államimmunitási egyezmény 7-9. cikkeiből inspirációt merítve megállapítja az állam által az
immunitásról való lemondás különböző eseteit, a (2) bekezdés pedig az immunitás alóli, az
ügy tárgyán alapuló, az ENSZ államimmunitási egyezmény 10-15. és 17. cikkein alapuló
kivételeket sorolja fel. A hatályos Kódex 62/E. §-ának (2) bekezdése foglalkozik a
végrehajtás alóli mentesség kérdéskörével, gyakorlati tapasztalatokra tekintettel azonban
ennek kiegészítése szükséges, így különösen a joghatóság, illetve a végrehajtás alóli
mentességről történő lemondás elválasztásának rögzítésével; e célból a 85. § az ENSZ
államimmunitási egyezmény 18-21. cikkeinek megfelelő rendelkezéseket tartalmaz. A 86. § a
hatályos Kódex 62/A. § d) pontjának és 62/C. § d) pontjának átvételét jelenti, kiegészítve arra
az esetre utalással, amikor a mentességről való lemondás joga nem valamely államot, hanem
az érintett személyt foglalkoztató nemzetközi szervezetet illeti meg. Tekintettel arra, hogy a
kézbesítési jogsegély szabályait jelenleg is a Kódex állapítja meg, az ezen alcím hatálya alá
tartozó személyeknek történő kézbesítés szabályait is célszerű a Javaslatban megállapítani
(87. §). A külföldi államnak való kézbesítés (1) bekezdés szerinti szabályait az ENSZ
államimmunitási egyezmény 22. cikke inspirálta. A kézbesítési jogsegélyt szabályozó egyes
jogforrások lehetővé teszik a közvetlen postai úton történő kézbesítést külföldön, ugyanakkor
a címzett sajátos státuszára figyelemmel indokolt kimondani, hogy a magyar bíróságok e
lehetőséggel nem élhetnek, amennyiben a címzett egy külföldi állam. Egy államnak történő
kézbesítés esetén fokozottan ügyelni kell a kézbesítés szabályszerűségére, viszont a közvetlen
postai kézbesítés túl sok, jelen vonatkozásban meg nem engedhető bizonytalansági elemet
hordoz magában.
A 88-91. §-hoz
A Javaslat joghatósági szabályrendszerének kialakítása tekintetében, hasonlóan a Javaslat
kollíziós jogra vonatkozó részéhez, az uniós szabályozás jelenti az igazodási pontot abban a
tekintetben, hogy a magyar jogalkotó milyen területeket szabályozhat. A polgári és
kereskedelmi ügyek jelentős része esetében az uniós jog a nemzeti jogokat kizáró jelleggel
állapítja meg a joghatósági okokat, ami a nemzeti jogalkotás kereteit leszűkíti.
A Brüsszel IA rendelet a tárgyi hatálya alá tartozó, vagyis a polgári és kereskedelmi ügyek
döntő többsége tekintetében állapítja meg a joghatóságot azon esetekben, amikor az alperes
lakóhelye az EU valamelyik tagállamában van. E főszabály alól e rendelet négy kivételt
állapít meg, amikor az alperes lakóhelyére tekintet nélkül e rendelet alkalmazandó a
joghatóság megállapítására: a kizárólagos joghatóság, a joghatósági megállapodáson alapuló
joghatóság, továbbá a fogyasztó által a másik fél, illetve a munkavállaló által a munkáltató
ellen indított eljárások. A nemzeti jogalkotási hatáskör tehát a rendelet tárgyi hatálya alá
tartozó azon ügyekre terjed ki, amikor az alperes lakóhelye az EU-n kívül található, és nem áll
fenn a fenti kivételek egyike sem. Erre tekintettel nem tartalmaz a Javaslat a fogyasztói
szerződésekre, illetve az egyéni munkaszerződésekre vonatkozó joghatósági szabályokat,
mivel e területeket a Brüsszel IA rendelet lefedi.
A Brüsszel IIA rendelet mind a házassági, mind a szülői felelősséget érintő eljárások
tekintetében akkor engedi a nemzeti jog alkalmazását, ha a rendelet által megállapított
joghatósági okok egyike sem alapozza meg valamelyik EU-tagállam joghatóságát.
85
A tartási rendelet és az öröklési rendelet a joghatóságot univerzális jelleggel szabályozzák,
vagyis a nemzeti jogalkotónak az ezek által lefedett tárgykörben nem marad szabályozási
lehetősége, az utóbbi tekintetében azzal a kivétellel, hogy az időbeli hatálya folytán általa le
nem fedett öröklési jogviszonyok vonatkozásában a tagállami jogalkotás megengedett marad.
Az új fizetésképtelenségi rendeletre figyelemmel fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozóan
tagállami szinten a joghatóság csak azon esetekre nézve rendezhető, amennyiben az adós fő
érdekeltségeinek központja nem az EU-ban található.
Fontos továbbá kiemelni, hogy a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés
keretein kívül is megállapíthat az uniós jog joghatósági normákat egyes speciális
jogterületeken (pl. a közösségi formatervezési mintáról szóló 2001. december 12-i 6/2002/EK
tanácsi rendelet).
Ugyancsak megelőzik a belső jog alkalmazását az Európai Unió által kötött nemzetközi
megállapodások [pl. a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a
határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30-án Luganóban aláírt
egyezmény (a továbbiakban: Luganói egyezmény), a joghatósági megállapodásokról szóló,
2005. június 30-i Hágai Egyezmény (a továbbiakban: hágai fórumválasztási egyezmény), a
gyermektartás és a családi tartások egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról szóló, 2007.
november 23-i hágai egyezmény (a továbbiakban: 2007-es hágai tartási egyezmény)].
A nemzeti jogalkotónak így lényegében az uniós jog által az annak tárgyi, személyi, időbeli
vagy területi hatálya következtében le nem fedett jogviszonyokra vonatkozóan marad meg a
mozgástere, ugyanakkor a nemzeti szabályok alkalmazhatóságát ugyancsak szűkítik azon
nemzetközi egyezmények, amelyeknek Magyarország a részese. Ilyen egyezmény többek
között az 1996. évi hágai gyermekvédelmi egyezmény vagy kétoldalú
jogsegélyszerződéseink.
A Javaslat egyrészt megállapít a joghatósági szabályrendszeren belül általános szabályokat,
ezt követően pedig az egyes jogviszonytípusokra vonatkozó különös szabályokat rögzít. Az
általános szabályok között alapvetően azon rendelkezések találhatók meg, amelyek nem
kapcsolhatóak kizárólagosan egyetlen jogviszonytípushoz, így azok az adott ügyben érintett
jogviszonyra irányadó különös szabályokkal együtt veendők figyelembe a joghatóság
vizsgálatakor.
A Javaslat szerinti joghatósági szabályok, ahol kifejezett eltérés nem indokolt, követik az
uniós jog szerinti szabályokat, annak érdekében, hogy a különböző alkalmazandó jogforrások
ellenére a magyar jogalkalmazónak, feladatát megkönnyítendő, a lehető legegységesebb
szabályrendszer alapján kelljen joghatóságát vizsgálnia. Ez e megközelítés lehetővé teszi
adott esetben, nem kötelező jelleggel természetesen, az EUB joggyakorlatának
figyelembevételét is a törvény értelmezése során.
A kizárólagos magyar joghatóság megállapítását (88. §) az érintett jogviszonyhoz kapcsolódó
közérdek vagy a jogviszony kizárólagos belföldi vonatkozásai indokolják.
Az ingatlanforgalom biztonságához fűződő közérdek érvényesítése teszi szükségessé, hogy a
magyarországi ingatlanon fennálló dologi jogok, illetve ingatlan bérlete tekintetében kizárólag
magyar bíróság, hatóság járhasson el. A Brüsszel IA rendelet 24. cikkének 1. pontja (illetve a
86
Luganói egyezmény 22. cikkének 1. pontja) a rendelet (egyezmény) tárgyi hatálya alá tartozó
ügyekben ezt biztosítja, ugyanakkor az azon kívül eső kör (pl. házassági vagyonjogi
jogviszonyok) tekintetében is biztosítani kell a védeni kívánt közérdek érvényesülését a
kizárólagos joghatóság kimondásával. E joghatósági ok akkor alkalmazandó, ha az
érvényesített igény tárgya valamilyen dologi jog, ez azonban nem terjed ki például a dologi
jog jogosultjának személyében bekövetkező jogutódlást eredményező szerződéssel
összefüggő jogvitákra.
A Javaslat az öröklési rendelet időbeli hatálya folytán a rendelet által nem rendezett, tisztán
magyarországi vonatkozású öröklési jogviszonyokra megőrzi a Kódexnek a rendelet
alkalmazási időpontját megelőzően hatályos rendelkezését.
A Javaslat megőrzi a hatályos Kódexnek a belföldön kiállított okiratok megsemmisítésével
kapcsolatos kizárólagos joghatósági szabályát, annak figyelembevételével, hogy az
értékpapírok megsemmisítése minden esetben, míg az egyéb okiratok megsemmisítése akkor
tartozik a Brüsszel IA rendelet hatálya alá, ha az eljárás tárgya a rendelet tárgyi hatálya alá
esik.
Ugyancsak a Brüsszel IA rendelet hatálya alá nem tartozó területek tekintetében fenntartásra
kerül a belföldi közhitelű nyilvántartásba való bejegyzéssel kapcsolatos eljárásokra irányadó
kizárólagos joghatósági szabály. E rendelkezés csak a jogok, tények és adatok bejegyzése
tárgyában, közvetlenül a közhiteles nyilvántartást vezető bíróság, hatóság eljárásával
kapcsolatosan érvényesül (ilyen például a cégbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül
helyezése iránti per). Ha viszont az eljárás tárgya nem maga a bejegyzés, hanem a bejegyzés
alapjául szolgáló jog, tény vagy adat, akkor e joghatósági ok nem alkalmazandó.
A belföldi végrehajtást érintő eljárásokra, a Brüsszel IA rendelet által nem szabályozott
körben, továbbra is indokolt a kizárólagos joghatóság előírása, ezen eljárásoknak
Magyarországhoz való szoros kapcsolódása miatt.
A hatályos Kódex belföldi iparjogvédelmi joggal, illetve jogi személyek és egyéb szervezetek
létrejöttével, megszűnésével kapcsolatos kizárólagos joghatósági okokat a Brüsszel IA
rendelet (24. cikk 2. és 4. pontja) teljes mértékben kiváltja, így a Javaslat ezek megtartásáról
nem rendelkezik.
A kizárólagos joghatósági szabályok más általános vagy különös joghatósági okokkal való
ütközésük esetén elsőbbséget élveznek, utóbbiak alkalmazása így nem járhat e privilegizált
joghatósági okok sérelmével.
A kizárt joghatósági szabályok (89. §) a kizárólagos joghatósági szabályok tükörképét
képezik alapesetben, így az utóbbiak kapcsán leírtak megfelelően irányadók ezek esetében is.
Ugyanakkor a helyzetet árnyalja, hogy míg a Brüsszel IA rendelet kizárólagos joghatósági
szabályokat megállapít, kizárt joghatósági szabályokat kifejezetten nem, a rendelet
kizárólagos joghatósági szabályai csak a többi EU-tagállam viszonylatában jelentenek egyben
kizárt joghatóságot. Ebből fakadóan harmadik államot érintően kizárt joghatósági szabályok
megállapíthatók a belső jogban.
Erre figyelemmel a Javaslat szerint a hatályos Kódexnek a Brüsszel IA rendelet tárgyi hatálya
által teljes egészében lefedett kizárt joghatósági szabályai teljes körűen megőrzésre kerülnek,
továbbá az öröklési rendelet időbeli hatálya folytán a rendelet által nem rendezett, tisztán
87
külföldi vonatkozású öröklési jogviszonyokra is megőrzi a Kódexnek a rendelet alkalmazási
időpontját megelőzően hatályos rendelkezését.
Hasonlóan a kizárólagos joghatósági szabályokhoz, a kizárt joghatósági okok is elsőbbséget
élveznek más általános vagy különös joghatósági okokkal való ütközésük esetén.
A Javaslat (90. §) megőrzi a hatályos Kódexnek a pertársaságra vonatkozó joghatósági
szabályát, azonban alkalmazhatóságának feltételeit nem a hatályos Pp. 51. § a) és b)
pontjainak megfelelően, hanem a Brüsszel IA rendelethez (8. cikk (1) bekezdés) igazodóan
állapítja meg. Ennek megfelelően akkor állapítható meg a több alperes ellen a joghatóság, ha
a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott,
egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen
tárgyalni és róluk együtt határozni.
A Javaslat fenntartja hatályos Kódexnek a főkötelezett és a mellékkötelezett együtt perlésére,
illetve a viszontkeresetre irányadó joghatóságai szabályait is, ami az érvényesített igények
szoros kapcsolatára tekintettel indokolt.
A Javaslat nagyrészt fenntartja a hatályos rendelkezést a perbebocsátkozáson alapuló
joghatóságra vonatkozóan (91. §), ugyanakkor annak alkalmazhatóságát egyes ügytípusok
vonatkozásában, az érintett eljárások és/vagy jogviszonyok jellegére tekintettel kifejezetten
kizárja. A 91. § a hatályos Kódexhez (62/H. §) képest az „ügy érdemére vonatkozó
nyilatkozat” fordulat helyett az „ellenkérelmet terjeszt elő” fordulatot illeszti be, alapvetően a
az Új Pp.-vel való nagyobb összhang megteremtése érdekében (az új Pp. 199. § (2) bekezdés
szerint az írásbeli ellenkérelem tartalmazhat alaki védekezést vagy érdemi védekezést, és a (6)
bekezdés szerint akár a kereset elismerését is.) A rendelkezés így egyértelműsíti, hogy a
magyar bíróság joghatóságát a perbebocsátkozás akkor is megalapozza, ha az alperes a
keresetet csak a joghatóság hiányán kívüli más alaki okból (pl.: res iudicata, perindítási
határidő elmulasztása) vitatja, de érdemben nem és akár akkor is, ha a keresetet elismeri.
Lényegében tehát ellenkérelem alatt az ügyre vonatkozóan a joghatóság kifogásolásán kívül
tett nyilatkozat értendő.
A 92. §-hoz
Általános joghatósági szabályként vagyonjogi ügyekben az alperes lakóhelye, illetve
székhelye vagy központi ügyintézési helye szerinti joghatóságot állapít meg a Javaslat.
Ugyanakkor amennyiben az alperes lakóhelye, székhelye/központi ügyintézési helye
Magyarországon van, a Brüsszel IA rendelet alkalmazandó még akkor is, ha az ügy releváns
nemzetközi eleme nem egy másik EU-tagállamhoz, hanem harmadik államhoz kötődik. Erre
tekintettel e szabály ténylegesen csak a Brüsszel IA rendelet hatálya alá nem tartozó, és más
rendelet által sem lefedett (fizetésképtelenségi, tartási és öröklési) ügyekben érvényesülhet. A
házassági vagyonjogi kérdések a családjogi joghatósági szabályok közé kerülnek a Javaslat
szerint, így a vagyonjogi területen az általános joghatósági szabály az acta iure imperii
körében okozott károk megtérítésével illetve a választottbíráskodással összefüggő ügyekben
kaphat szerepet például.
A vagyonjogi ügyek körének meghatározásában az új Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pont szerinti
értelmező rendelkezésre („vagyonjogi per: az a per, amelyben az érvényesített igény a fél
vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető) figyelemmel kell lenni, de
88
ehhez képest nyitva kell hagyni a fogalom értelmezését, hogy adott esetben külföldi jog
szerinti igények érvényesítése is belefoglalható legyen.
Az általános joghatósági szabály a Brüsszel IA rendelet tárgyi hatálya alá tartozó, de területi
hatálya által le nem fedett ügyek (harmadik állambeli alperes) esetében értelemszerűen nem
érvényesülhet. Ugyanakkor ez utóbbi ügyekben a belső jogban rögzített különös joghatósági
okok hiányában lényegében a magyar bíróságok joghatósága harmadik állambeli alperesek
tekintetében egyáltalán nem lenne megállapítható vagyonjogi ügyekben, ami az egyébként
szorosan Magyarországhoz kötődő jogviszonyokkal összefüggő jogviták esetében jogpolitikai
okokból nem vállalható. Erre figyelemmel továbbra is meg kell állapítani különös joghatósági
szabályokat a belső jogban, amelyek nagyrészt a hatályos Kódex és a Brüsszel IA rendelet
szerinti különös joghatósági okokat követnék; ezek a jogvita tárgya és a fórum közötti szoros
kapcsolaton alapulnak.
A 93. §-hoz
A Javaslat megőrzi a szerződéssel összefüggő jogvitákra irányadó joghatósági szabályt a
hatályos Kódexből, ugyanakkor annak szövegezését közelíti a Brüsszel IA rendelet 7.
cikkének 1. pontjához. Ennek következtében a hatályos szabályozáshoz képest a Javaslat
egyértelműsíti, hogy a vitatott kötelezettség (és nem feltétlenül a szerződés szerinti
főkötelezettség) teljesítési helye a meghatározó körülmény a joghatóság megállapításakor. A
teljesítési hely megállapítása tekintetében elsődleges a felek szerződéses kikötése, a Javaslat
pedig ennek hiánya esetére rögzíti a teljesítési hely megállapítása során irányadó
szempontokat.
A 94. §-hoz
A Javaslat a szerződésen kívüli károkozásra irányadó joghatósági szabályt, összhangban az
alkalmazandó jog területén eszközölt módosítással, szélesebb körben, a szerződésen kívüli
kötelmekkel összefüggő jogvitákra vonatkozóan határozza meg. Ez egyértelművé teszi, hogy
a szabály a jogellenes károkozáson túli nem szerződéses kötelmeket is lefedi (a hatályos Ptk.
rendszerében ezek: jogalap nélküli gazdagodás, megbízás nélküli ügyvitel, utaló magatartás,
díjkitűzés, kötelezettségvállalás közérdekű célra), amit a szövegezésnél is figyelembe kell
venni, mivel ezek esetében nem minden esetben merül fel kár. A Javaslat a személyiségi és a
személyhez fűződő jogok megsértéséből eredő vagyoni és nem vagyoni igények egy
eljárásban történő elbírálását biztosítja azzal, hogy a joghatósági szabályt a nem vagyoni
igények tekintetében is megfelelően alkalmazandónak mondja ki.
A bűncselekménnyel okozott károk érvényesítésével kapcsolatos, illetve a kártérítési járadék
megállapítása, felemelése iránti eljárásra irányadó, a hatályos jogban létező joghatósági okok
megőrzése a mögöttük húzódó méltányossági indokokra tekintettel indokolt. A (2) bekezdés
valamennyi polgári jogi igényt, így a sérelemdíj megtérítése iránti igényt is felöleli.
A 95. §-hoz
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest új kollíziós jogi szabályokat állapít meg a
kulturális javak és a tulajdonos birtokából jogellenesen kikerült dolgokon fennálló
tulajdonjogi igényre. Ehhez is igazodóan, bár az alkalmazandó jogi szabályokhoz képest
szélesebb körben, új joghatósági okot is megállapít a Javaslat az olyan eljárásokra, amelyek
tárgya ingó dolgon fennálló dologi jog, a dolog fekvésének helyére alapozva, amit az eljárás
89
megindulásának időpontjában kell vizsgálni. Az ingatlanra vonatkozó kizárólagos joghatósági
szabályhoz hasonlóan e rendelkezés is akkor alkalmazandó, ha az érvényesített igénynek
kifejezetten a tárgya valamilyen dologi jog, és nem valamely a dologhoz kapcsolódó
szerződés.
A 96. §-hoz
A magyarországi fióktelep vagy képviselet működéséhez kapcsolódó különös joghatósági ok
fenntartása ugyancsak indokolt a Javaslat szerint. A hazai gazdasági életbe fióktelep vagy
képviselet útján integrálódott külföldi vállalkozások elleni eljárásokra lényegében az alperesi
joghatóság változatának alkalmazása nem tekinthető exorbitánsnak, és jogpolitikailag
indokolt, hogy az integráció e foka esetén a külföldi vállalkozást lényegében a magyarországi
vállalkozásokkal azonos módon kezeljük. A fióktelepek és képviseletek működésével
kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel a hatályos szabályozáshoz képest a
Javaslat egyértelműen rögzíti, hogy e rendelkezés kiterjed azon szituációkra is, amikor a
fióktelep vagy képviselet a külföldi vállalkozás képviseletében köt szerződést belföldön.
A 97. §-hoz
A Javaslat megőrzi a hatályos Kódex 57. §-át, amely az alperes vagyonának belföldi fekvése
alapján biztosít joghatóságot a magyar bíróságnak.
A 98. §-hoz
Azon öröklési ügyek, amelyek nem tartoznak az öröklési rendelet hatálya alá, lényegében két
kategóriát ölelnek fel: egyrészt a rendelet időbeli hatálya alá nem tartozó ügyek, vagyis a
2015.	augusztus 17. napját megelőzően elhalt örökhagyók utáni öröklést érintő eljárások
(függetlenül az eljárás megindulásának időpontjától), másrészt a rendelet tárgyi hatálya alá
nem tartozó öröklési ügyek, amely kategória rendkívül szűk körű (pl. a szóbeli végrendelet
érvényességét érintő perek).
Ugyan számolni kell azzal, hogy az elbírálásra kerülő öröklési ügyek az idő múlásával egyre
nagyobb részben a rendelet hatálya alá fognak esni, mindazonáltal a mégis felmerülő, a
magyar jog hatálya alá tartozó ügyekre vonatkozóan továbbra is szükség van joghatósági
szabályokra. A Javaslat ennek érdekében átveszi a Kódexnek a rendelet alkalmazási
időpontját megelőzően hatályos rendelkezéseit a különös joghatósági okok tekintetében
(hasonlóan a kizárólagos és kizárt joghatósági szabályokhoz), azok tartalmi módosítása
nélkül, amelyeket az öröklési rendelet időbeli hatálya alá nem tartozó esetekre kell
alkalmazni.
A magyar közjegyző joghatóságának megalapozására elegendő, ha csak a hagyaték egy része
fekszik Magyarországon.
A 99. §-hoz
A Javaslat a felek autonómiájának lehető legszélesebb körű biztosítása érdekében elismeri a
vagyonjogi viszonyokban a fórumválasztás lehetőségét, ugyanakkor az érintett rendelkezések
kizárólag a Brüsszel IA rendelet által nyitva hagyott körben érvényesülhetnek. A rendelet 25.
cikkének (1) bekezdésére tekintettel azoknak a tényállásoknak a szabályozása maradt nemzeti
hatáskörben, amelyekben a felek nem az Európai Unió valamely tagállama bíróságának, vagy
90
bíróságainak joghatóságát köti ki. Ebből következően a vonatkozó szabályok azon ügyekben
nyernek majd alkalmazást, amelyekben felek nem EU-tagállambeli bíróság joghatóságát
kötötték ki, de az eljárás mégis magyar bíróság előtt indul, és a magyar bíróságnak - saját
joghatósága fennállásának vizsgálata körében - döntenie kell a joghatósági megállapodás jogi
sorsáról (létezés, érvényesség, hatályosság, kikényszeríthetőség). Tisztán belföldi
vonatkozású ügyben, figyelemmel a Javaslat hatályára, a felek nem köthetik ki külföldi
bíróság joghatóságát.
A Javaslat joghatósági megállapodásokra vonatkozó rendelkezései alapvetően a Brüsszel IA
rendelet 25. cikkére épülnek.
A joghatósági megállapodásban a felek valamely állam joghatóságát kiköthetik
általánosságban, de az adott állam egyetlen vagy több meghatározott bíróságát is kijelölhetik
jogvitájuk rendezésére. Nem szükséges a kikötött bíróságot pontosan, név szerint megjelölni,
elegendő, ha a kikötés alapján egyértelműen azonosítható a kijelölt bíróság, például az érintett
külföldi állam hatásköri, illetékességi szabályainak segítségével (meghatározott településen
lévő bíróságok kijelölése esetén az adott állam vonatkozó jogszabályi rendelkezései alapján
beazonosítható az az egyetlen bíróság, amely eljárni jogosult).
A fórumválasztás szabadságának korlátját jelenti a kizárólagos, illetve kizárt joghatóságra
vonatkozó szabályok sérelme, hiszen e szabályok jellegükből adódóan nem írhatók felül más
joghatósági szabályokkal, így az ilyen szabályt sértő megállapodás semmis.
A Javaslat a megállapodás alaki érvényességére vonatkozó, a Brüsszel IA rendelettel
összhangban álló hatályos Kódexbeli rendelkezéseket fenntartja.
Elvi jelentőségű újításként viszont a Javaslat a Brüsszel IA rendelet mintájára kifejezett
rendelkezést tartalmaz a joghatósági megállapodásokra alkalmazandó jog meghatározására. A
Javaslat közvetlenül kizárólag alaki érvényességi követelményeket állapít meg, ugyanakkor
általános, az anyagi jog körébe tartozó szerződési jogi kérdéseket ezeken túl nem rendez.
Szükségesnek mutatkozik ezért a joghatósági megállapodásokra alkalmazandó jog egyértelmű
meghatározása, figyelemmel arra is, hogy a joghatósági megállapodások sajátosságaira
tekintettel a szerződésekre vonatkozó általános kollíziós jogi normák nem alkalmazhatók
automatikusan a joghatósági megállapodásokra. A Javaslat szerint az alkalmazandó jog a
joghatósági megállapodásban kikötött bíróság vagy bíróságok államának joga, mert
rendszerint ez a jog az, amelyik a joghatósági megállapodással a legszorosabb kapcsolatban
áll. A Brüsszel IA rendelet ugyan kizárólag a semmisséget említi, mint amire a felhívott jog
irányadó, a Javaslat ugyanakkor a joghatósági megállapodásokra alkalmazandó jogot a
megállapodás létezése és érvényessége tekintetében általános jelleggel határozza meg.
A Javaslat a Brüsszel IA rendeletből ugyancsak átveszi az ún. elkülönítés (separability) elvét,
amely alapján a szerződések részét képező joghatósági megállapodásokat a szerződés többi
feltételétől független megállapodásként kell kezelni. A joghatósági megállapodások
érvényességét nem lehet csupán azon az alapon vitatni, hogy a szerződés érvénytelen.
A Javaslat alapján a joghatósági megállapodások főszabály szerint kizárólagosak, kivételt
csak a felek eltérő megállapodása jelent. Amennyiben a külföldi bíróság viszont megállapítja
joghatósága hiányát, nincs akadálya a magyar joghatóságnak az általános szabályok alapján
történő megállapításának.
91
A 100. §-hoz
Az új fizetésképtelenségi rendelet állapítja meg a tagállami joghatóságot, ha az adós fő
érdekeltségeinek központja valamelyik EU-tagállamban van. Ennélfogva, ha az adós fő
érdekeltségeinek központja Magyarországon található, a magyar joghatóság az új
fizetésképtelenségi rendeleten alapszik. Ezen esetkörön túlmenően abban az esetben indokolt
a fizetésképtelenségi eljárás hazai lefolytatását lehetővé tenni, ha az adós létesítő okirat
szerinti székhelye belföldön (és fő érdekeltségeinek központja a fizetésképtelenségi rendeletet
alkalmazó EU-tagállamokon kívül) van. A magyar joghatóság továbbá abban az esetben is
megalapozott, ha az adós jogi személy székhelye ugyan nem EU-tagállamban van, de olyan
működési hellyel (fióktelep, telephely) rendelkezik Magyarországon, ahol legalább
meghatározott ideig ténylegesen gazdasági tevékenységet is végez.
Az uniós szabályozással összhangban rendelkezik a javaslat arról, hogy a fizetésképtelenségi
eljárás lefolytatására fennálló joghatóság megalapozza a joghatóságot a fizetésképtelenségi
eljárásból származó és azzal szorosan összefüggő keresetek tekintetében is. A
fizetésképtelenségi jog területére, illetve azon kívülre eső keresetek elhatárolásában segítséget
nyújthat az EUB joggyakorlata. E szerint annak meghatározásánál, hogy egy adott igény
érvényesítése melyik jogterületre tartozik, a kereset jogalapját, és nem azt az eljárási
összefüggést kell figyelembe venni, amelybe e kereset illeszkedik. Ennek megfelelően azt kell
megvizsgálni, hogy a kereset alapjául szolgáló jog vagy kötelezettség alapja a polgári jog
általános szabályaiban vagy pedig a fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó jog
előbbiekhez képest különös szabályaiban gyökerezik-e.
Az e § (1) és (2) bekezdése által lefedett eljárásokban a joghatóság nem alapulhat
perbebocsátkozáson vagy joghatósági megállapodáson.
A 101. §-hoz
A házassági köteléket érintő eljárások tekintetében az autonóm magyar szabályozás csak a
Brüsszel IIA rendelet 7. cikke által érintett tagállami fennmaradó joghatóság esetkörére,
illetve a rendelet tárgyi hatálya alá nem tartozó házassági eljárásokra terjedhet ki. Ez utóbbi
körbe a házasság létezésének/nemlétezésének megállapítása iránti eljárások tartozhatnak,
ezeknek a rendelet hatálya alá tartozása ugyanis bizonytalan.
A fennmaradó joghatóság tekintetében a rendelet szerinti kapcsolóelvek nem alkalmazhatók,
így a Javaslat fenntartja a hatályos joghatósági rendszer azon szabályát, amely szerint
önmagában az egyik házastárs magyar állampolgársága (minden további belföldi kapcsolódás
nélkül) megalapozza a magyar joghatóságot a házasság felbontására vagy érvénytelenné
nyilvánítására irányuló eljárásban.
A házasság létezésének/nemlétezésének megállapítása iránti eljárások tekintetében szintén
célszerű az egyik fél magyar állampolgárságához kötni a belföldi joghatóságot, illetve
alternatív joghatósági okként kerül nevesítésre a Javaslatban az alperes belföldi szokásos
tartózkodási helye.
A 102. §-hoz
A házastársak személyi vagy vagyoni jogviszonyainak elbírálására irányuló eljárásra magyar
joghatóságot megalapozó körülményként a Javaslat az alábbiakat határozza meg vagylagosan:
92
-	az alperes házastárs belföldi szokásos tartózkodási helye;
-	a házastársak utolsó közös belföldi szokásos tartózkodási helye, feltéve, hogy az egyik
házastársnak a keresetindításkor még továbbra is belföldön van a szokásos tartózkodási helye;
-	a házastársak közös magyar állampolgársága.
A Javaslat figyelembe veszi továbbá, hogy e jogviszonyok elbírálására számos esetben
valamely más jogviszonyt érintő eljárás - jellemzően házassági per - járulékos kérdéseként
kerül sor, amire figyelemmel egy „összefüggéses” joghatósági szabályt is megállapít. E
szerint a magyar joghatóságot a házassági per járulékos kérdéseként elbírált személyes és
vagyoni viszonyok tekintetében a házassági perre (bármely jogforrás, így a Brüsszel IIA,
nemzetközi szerződés vagy a belső jog alapján) fennálló joghatósághoz köti.
Öröklési ügyekben folytatott eljárásokban előfordulhatnak esetek, amikor az örökléssel
összefüggésben házassági vagyonjogi viszonyok tekintetében is dönteni kell. Erre
figyelemmel a Javaslat az öröklési ügyre vonatkozó joghatóságtól függően biztosít
joghatóságot a vagyonjogi viszony elbírálására is.
A 103. §-hoz
A Javaslat a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggésben közös joghatósági szabályozást
állít fel az ilyen kapcsolattal összefüggő valamennyi jogkérdés (érvényesség, létezés,
vagyonjogi joghatások, megszüntetés) elbírálása tekintetében. Vagylagos joghatósági okként
a kapcsolat belföldi létesítése vagy legalább az egyik bejegyzett élettársak magyar
állampolgársága kerül alkalmazásra, tekintve, hogy a magyar fórumhoz ezen esetekben
kapcsolódik a legszorosabban a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggő eljárás.
A 104. §-hoz
A származási ügyekkel kapcsolatos joghatósági szabályozás kialakításánál elsősorban az
érintett gyermek körülményei kerülnek figyelembe vételre, így magyar bírói fórum
joghatóságát megalapozhatja az a körülmény, hogy a gyermek magyar állampolgársággal
rendelkezik, vagy (állampolgárságától függetlenül) szokásos tartózkodási helye belföldön
van.
Emellett joghatósági okként nevesíti a Javaslat az alperes belföldi szokásos tartózkodási
helyét. Ez az asszimmetrikus joghatósági szabályozás a leginkább védelemre szoruló
érdekeltet - a gyermeket - hozza kedvezőbb helyzetbe, mivel a gyermek, illetve az anya által
indított perekben lehetővé tenné a belföldi perindítást azon az alapon is, hogy az alperes (apa)
belföldön rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel. A Javaslat rendezi azt az esetkört is,
amikor a származással kapcsolatos pert - a kollíziós szabályok által felhívott anyagi jog
szerint - adott esetben több személy ellen is meg kell indítani, amikor is elegendő, ha csak az
egyik alperesnek belföldön van a szokásos tartózkodási helye.
A 105. §-hoz
Az örökbefogadási jogviszony létrejöttét illetve megszűnését érintő jogi eljárásokra (azaz az
örökbefogadás engedélyezésére, illetve annak felbontására) a magyar joghatóság feltétele a
Javaslat szerint, hogy legalább az egyik érdekelt - az örökbefogadni kívánt gyermek
(felbontás iránti eljárás esetében az örökbefogadott), vagy az örökbefogadó - rendelkezik
magyar állampolgársággal, vagy szokásos tartózkodási helye belföldön legyen. van.
93
A 106. §-hoz
A Javaslat, a korábbiaktól eltérően együttesen szabályozza a szülői felügyeleti viszonyokra, a
kapcsolattartásra és a gyámságra vonatkozó joghatóságot, figyelemmel arra, hogy ezek mind a
Brüsszel IIA rendelet hatálya alá tartoznak, a rendelet által használt gyűjtőfogalom - a „szülői
felelősség” - ugyanis felöleli a szülői felügyeleti jog helyettesítését szolgáló
jogintézményeket is (így a gyámságot).
Az autonóm magyar joghatósági szabályozás csak a rendelet 14. cikke szerinti fennmaradó
tagállami joghatóság esetkörére szorítkozhat. Ez lényegében azt az esetkört jelenti, amikor a
rendelet joghatósági szabályai egyetlen tagállam joghatóságát sem alapozzák meg (a
gyakorlatban leginkább akkor, ha a gyermek szokásos tartózkodási helye harmadik államban
van, de a rendelet 12. vagy 13. cikke ez utóbbi esetben is alkalmazható lehet).
Harmadik államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező gyermeket érintő felügyeleti
viszonyokat érintő eljárásra a magyar joghatóság akkor indokolt, ha a gyermek magyar
állampolgár.
A 107. §-hoz
A Javaslat, figyelemmel a nagykorúak cselekvőképességét érintően az anyagi jogban
bekövetkezett változásokra, át kívánja fogni a Ptk. Második Könyvének a cselekvőképességet
érintő Második Részében szabályozott jogintézményekkel kapcsolatos eljárásokat,
függetlenül attól, hogy azokat (a magyar jog szerint) bíróság vagy gyámhatóság folytatja-e le.
A joghatósági szabályozás hatálya így egyaránt kiterjed
-	a bírósági eljárásokra, amelyek a nagykorú cselekvőképességének korlátozásával
kapcsolatosak (cselekvőképességet részlegesen/teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés;
annak felülvizsgálata, megszüntetése, módosítása);
-	a gyámhatósági eljárásokra, amelyek a gondnokrendeléssel, tisztségének megszűnésével,
illetve tevékenységének hatósági felügyeletével kapcsolatosak; továbbá a
-	a támogatott döntéshozatalt, illetve az előzetes jognyilatkozatot érintő eljárásokra.
A szabályozás - hasonlóan a szülői felügyeleti viszonyokra és a gyámságra javasolt
szabályozáshoz - e vonatkozásban is arra a személyre koncentrál, akinek védelmét a szóban
forgó eljárások szolgálják, nevezetesen a gondnokoltra (gondnokság alá helyezendőre), így e
személy belföldi szokásos tartózkodási helye vagy magyar állampolgársága lehet -
vagylagosan - a joghatóságot megalapozó körülmény.
A 108. §-hoz
A Javaslat a holtnak nyilvánítási eljárással kapcsolatos joghatóság jelenlegi szabályozását
átalakítja, és a magyar joghatóságot elsődlegesen az érintett személy utolsó belföldi szokásos
tartózkodási helyéhez kapcsolja. E mögött az a megfontolás áll, hogy rendszerint az eltűnt
életvitelének súlyponti helyén, vagyis a szokásos tartózkodási helye szerinti államban
állhatnak leginkább rendelkezésre az eltűnttel kapcsolatos adatok, információk, illetve a
hollétével, eltűnésének körülményeivel kapcsolatban felvilágosítást nyújtani tudó személyek.
A Javaslat ezen túlmenően külföldi szokásos tartózkodási hellyel rendelkező magyar
állampolgárok esetében is lehetővé teszi a belföldi eljárást, ennek azonban már feltétele, hogy
94
valamilyen belföldi jogi érdek, amelyre a Javaslat példálózó felsorolást tartalmaz, is
fennálljon.
A 109. §-hoz
Természetesen a külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályok
alkalmazási köre is csak az uniós rendeletek által le nem fedett határozatokra terjed ki. A más
EU-tagállamokban hozott határozatok elismerését és végrehajtását szabályozza a Brüsszel IA
rendelet, a Brüsszel IIA rendelet, a tartási rendelet, az öröklési rendelet, a polgári védelmi
intézkedésekről szóló rendelet, a számlazárolási végzésről szóló rendelet, az új
fizetésképtelenségi rendelet, a végrehajtható okiratról szóló rendelet, az EUFMH rendelet és a
kis értékű követelésekről szóló rendelet. Szintén megelőzik a belső jog alkalmazását az EU
által kötött egyezmények (a Luganói egyezmény, a hágai fórumválasztási egyezmény, a 2007-
es hágai tartási egyezmény).
Ugyancsak megemlítendő, hogy e területen is Magyarország által kötött nemzetközi
szerződések is korlátozzák a belső jog alkalmazhatósági körét, így például az 1996. évi hágai
gyermekvédelmi egyezmény, a 2004. évi LXVIII. törvénnyel kihirdetett, a gyermekek feletti
felügyeleti jogot érintő határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a felügyeleti
viszonyok helyreállításáról szóló, 1980. május 20. napján Luxemburgban kelt európai
egyezmény vagy kétoldalú jogsegélyszerződéseink.
A Javaslat, hasonlóan a hatályos szabályozáshoz, nem állapít meg definíciót a határozat
fogalmára. Az értelmező rendelkezések között található „bíróság” fogalommal együtt olvasva
viszont továbbra is rögzíti, hogy az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó szabályok a
törvény tárgyi hatálya alá tartozó ügyekben eljáró külföldi bíróságok és más hatóságok által
hozott határozatokra egyaránt kiterjednek. Az ugyanis, hogy polgári ügyekben nem csak
bíróságok, hanem más hatóságok is eljárnak, nem csak Magyarországon, hanem más
államokban is jellemző. Házassági bontóügyek tekintetében kirajzolódni látszik például egy
olyan nemzetközi tendencia, miszerint egyre több államban nem vitás ügyekben közigazgatási
hatóság vagy közjegyző mondja ki, állapítja meg a házasság felbontását.
A határozat fogalmát, tekintettel arra, hogy a külföldi államok intézményrendszerei,
eljárásrendjei rendkívül eltérő megoldásokhoz vezethetnek a tekintetben, hogy milyen szerv
milyen formában hozhat egy ügyben határozatot, rugalmasan kell értelmezni. Ennek
megfelelően határozatként vehető figyelembe, ha nem állami szerv (hanem pl. egyházi
bíróság) jár el ugyan, de az érintett állam jogán alapuló felhatalmazás alapján, gyakorlatilag
közhatalmi tevékenységet ellátva teszi ezt, így döntése lényegében az állami szervek
határozataival azonos hatályú.
Megengedő értelmezésre van lehetőség abban a tekintetben is, hogy milyen formában jelenik
meg a külföldi határozat, így például a házasfelek közös megegyezésen alapuló bontásra
irányuló nyilatkozatának megfelelően a házasság felbontásának az anyakönyvbe történő
bejegyzése is e fogalom körébe tartozónak tekinthető.
A hatályos Kódex a külföldi határozatok elismerésének és végrehajtásának feltételeit, kevés,
elsősorban személyállapoti ügyeket érintő kivételtől eltekintve, egységesen állapítja meg.
Ugyanakkor a határozatok elismerését és végrehajtását szabályozó uniós rendeletek és újabb
nemzetközi egyezmények rámutattak arra, hogy ügytípusonként eltérő szempontok
jelenhetnek meg az elismerés feltételrendszerében. Ebből inspirációt merítve a Javaslat is, azt
95
követően, hogy általános jelleggel megállapítja az elismerés feltételeit, témakörönként
határozza meg az általános szabályoktól való eltéréseket. A csoportosítás alapvetően a
joghatósági szabályoknál követett szempontokra épül, különös tekintettel arra is, hogy az
egyes területek joghatóságai szabályai kihatással vannak az elismerésre vonatkozó
rendelkezésekre is.
A Javaslat a határozatok elismerésének általános feltételeit illetően a hatályos Kódexből indul
ki. Ugyan az uniós rendeletek a tematikus megközelítésre hatással voltak, az elismerés
feltételeinek meghatározásakor a rendeletek kevésbé vehetők figyelembe, részben azért, mert
maguk sem egységes feltételrendszert alkalmaznak, másrészt pedig azért, mert az uniós
tagállamok közötti, egymás jogrendszereibe és igazságszolgáltatásába vetett bizalom szintje
magasabb szintű, mint amivel magyar szemszögből közelíteni lehet rendkívül változatos jogi
kultúrájú harmadik államokhoz, ami más szempontok érvényesítését is teszi szükségessé.
A Javaslat a külföldi határozat elismerését három feltételtől teszi függővé:
1)	a külföldi bíróság joghatósága megalapozott volt,
2)	a határozat jogerős vagy azzal egyenértékű joghatással bír és
3)	nem áll fenn a törvényben megállapított megtagadási ok.
Nemzetközi példákat is figyelembe véve megszűnik a külföldi állammal a határozatok
elismerésére vonatkozóan fennálló viszonosság általános feltételként történő megkövetelése.
A hatályos jog is több esetben állapít meg már kivételt (személyállapoti ügyekben, vagyonjogi
ügyekben a külföldi bíróság joghatósági kikötésen alapuló joghatósága esetén és kizárt
magyar joghatóság esetén), így a továbbiakban, illeszkedve a feltételek listájának tematikus
megközelítéséhez, a különös szabályok között jelenik meg a viszonossági követelmény azon
területeken, ahol indokolt. Ahol a Javaslat mégis utal a viszonosságra, ott ez alatt
„adminisztratív” viszonosságot ért, amely létezésének feltétele, hogy a két állam hatóságai
egymás jogának kölcsönös megismerését és a viszonosság létrehozatalára irányuló
tárgyalásokat követően megállapítják a viszonosság fennállását (nemzetközi jogi kötelezettség
keletkezése nélkül). Önmagában tehát az, hogy a külföldi jog szerint a magyar határozatok
elismerése, végrehajtása biztosított lenne, nem elegendő a viszonosság
megállapíthatóságához, ehhez külön aktus szükséges.
Ad 1) Joghatóság ellenőrzése
Az eljárt külföldi bíróság joghatóságának ellenőrzése az uniós rendeletekben alapvetően
visszaszorulóban van. Ugyanakkor harmadik államok viszonylatában rendszerint nem áll
rendelkezésre egységes joghatósági szabályozás, illetve a kölcsönös bizalomnak az EU-ban
meglévő szintje sincs meg, így a Javaslat megőrzi e feltételt.
A hatályos szabályozás a magyar jogban megállapított direkt joghatósági szabályokat
alkalmazza indirekt joghatósági szabályként, vagyis akkor tekinthető a külföldi bíróság
joghatósága megalapozottnak, ha olyan joghatósági okon alapult, amely a Kódex alapján
magyar bíróság joghatóságát megalapozhatja. Ugyanakkor a magyar joghatósági rendszernek
már alapvető részét képezik az uniós rendeletek, amelyek közvetlenül állapítanak meg direkt
joghatósági szabályokat, így az érintett területeken hiányoznak vagy fennmaradó joghatósági
okokként kerültek megállapításra a Javaslatban a direkt joghatósági szabályok. Erre is
figyelemmel szükséges megállapítani indirekt joghatósági szabályokat is, amelyeket csak a
határozatok elismerésénél kell figyelembe venni annak mérlegelésekor, hogy az eljárt külföldi
96
bíróság joghatóság megalapozott volt-e. Amely jogviszonyok tekintetében a Javaslat indirekt
joghatósági szabályt nem állapít meg külön, a Javaslat IX. fejezete szerinti joghatósági okok
indirekt joghatósági szabályként is funkcionálnak.
A Javaslat a hatályos Kódexhez képest megszünteti a kizárólagos és a kizárt joghatóság
körébe tartozó ügyekben hozott határozatok elismerésének elkülönült kezelését, hiszen ezen
esetek az általános joghatósági kontroll keretében is figyelembe vehetők.
A családjogi, személyállapoti ügyekben hozott határozatok el nem ismerésének a többes
állampolgárságú magyar állampolgárokat sokszor méltánytalanul érintő negatív
következményeinek elkerülése érdekében a Javaslat előírja, hogy az eljárt külföldi bíróság
joghatósága megalapozottságának vizsgálatakor az érintett másik állampolgárságát is
figyelembe kell venni.
Ad 2) A határozat jogereje
A Javaslat, hasonlóan a Kódexhez, a külföldi határozathoz fűződő joghatások hazai
érvényesülését ahhoz köti, hogy a határozat végleges jelleggel rendezze a jogviszonyt, a
szövegezésben azonban figyelembe veszi, hogy a jogerő intézménye számos jogrendszerben
nem ismert. Ennek megfelelően a jogerőre emelkedés helyett a Javaslat elfogadja, ha azzal
egyenértékű hatás fűződik a határozathoz az azt hozó bíróság államának joga szerint (pl. a
határozat végleges, nem fellebbezhető).
Ad 3) Megtagadási okok hiánya
A közrendbe ütközés mint hagyományos megtagadási ok a Javaslat alapján immár magába
foglalja az eljárási közrend sérelmét is, amely a hatályos Kódexben külön megtagadási okként
kap szerepet, figyelemmel arra, hogy a magyar eljárási jog alapvető elveit sértő eljárás
megvalósítja a magyar közrend sérelmét.
Az eljárást megindító irat kézbesítésének hiánya ugyancsak tradicionális megtagadási ok,
ennek szabálya kis mértékben kerül módosításra a hatályos Kódexhez képest. A Javaslat nem
követeli meg ugyanis a szabályszerű kézbesítést, csak azt, hogy az olyan időben és módon
történjen a kézbesítés, amely lehetővé teszi a védekezés előkészítését a címzett számára. Így
amennyiben a címzett ténylegesen megkapta az iratot, de formai okok miatt nem volt
szabályszerű a kézbesítés, e megtagadási okra nem hivatkozhat, ilyen esetben ugyanis a
szabályszerű kézbesítés megkövetelése túlzott mértékű védelmet biztosíthat az adósnak.
A magyar bíróság, hatóság előtt korábban indult eljárás léte tekintetében változást jelent a
hatályos szabályozáshoz képest, hogy a párhuzamos eljárások vonatkozásában az eljárás
megindulásának időpontjára vonatkozó új értelmező szabállyal (69. § (5) bekezdés)
összhangban nem a perindítás hatályának beállta, hanem az eljárás új értelmező szabály
alapján megállapított kezdő időpontja irányadó.
Az ugyanazon jogvitában meghozott jogerős magyar határozat léte továbbra is megtagadási
ok marad, ugyanakkor a Javaslat szerint ugyanilyen hatása lenne a harmadik államban
korábban meghozott olyan határozatnak is, amely Magyarországon elismerhető.
A 110. §-hoz
97
A Javaslat, uniós mintákat követve, a határozatok elismerésére és végrehajtására irányadó
szabályok megfelelő alkalmazását írja elő a külföldi eljárásban kötött egyezségek tekintetében
is. Amennyiben az egyezséget a külföldi bíróság vagy más hatóság alakszerű határozattal
jóváhagyja, azt határozatként kell kezelni, így e rendelkezés azon eseteket kívánja átfogni,
amikor a felek az eljárás keretében, az eljáró bíróság, hatóság előtt kötnek egyezséget,
amelyet az azonban nem hagy jóvá, az érintett állam joga viszont joghatásokat fűz az eljárás
ilyen egyezséggel történő lezárásához.
A 111. §-hoz
A külföldi határozatok elismerésével összefüggésben nehézséget jelent, ha a határozat
elismerésére nemzetközi egyezményt kell alkalmazni, és a határozat ezen egyezmény
rendelkezései szerint nem ismerhető el, ugyanakkor a magyar belső jog alkalmazása esetén a
határozat viszont elismerhető lenne. Mivel a vonatkozó nemzetközi egyezményeknek célja
éppen az érintett államok egymás közötti viszonyában a határozatok elismerésének és
végrehajtásának lehetővé tétele, megkönnyítése, látható, hogy a felvázolt helyzet éppen e
céllal szemben hat. Ennek megelőzése érdekében a Javaslat a nemzetközi egyezmények
elsőbbsége alóli kivételként rögzíti, hogy amennyiben nemzetközi egyezmény alapján a
határozat nem ismerhető el, de a határozat az elismerés belső jog szerinti feltételeinek
megfelel (e vonatkozásban az egyezmény fennállását mintegy a viszonosság fennállásának
tekintve), a határozat elismerhető Magyarországon (favor recognitionis elve).
E rendelkezés azonban csak a Magyarország által kötött egyezmények alóli kivételként
alkalmazható, az EU által kötött, és így Magyarországot is kötő egyezmények (jelenleg ilyen
a Luganói egyezmény, a hágai fórumválasztási egyezmény, a 2007-es hágai tartási
egyezmény) esetében nem.
A 112. §-hoz
A határozatok elismerése feltételeinek tematikus megközelítéséből következően rendelkezni
szükséges az általános szabályoktól való eltérésekről. Amely határozatokra viszont nem
állapít meg eltérést a Javaslat, teljes egészében az általános szabályok irányadók.
A tematikus megközelítés indokoltságát támasztja alá a határozatok elismerése
megtagadásának azon okaira vonatkozó, Javaslat szerinti megközelítés, amely a korábban
indult hazai eljáráson, vagy korábban hozott belföldi vagy elismert külföldi határozaton
alapul. A hatályos szabályozás, illetve a Javaslat általános szabályai is e megtagadási okok
figyelembevételét ahhoz kötik, hogy (1) ugyanabból a ténybeli alapból származó (2)
ugyanazon jog iránt (3) azonos felek között Magyarországon korábban eljárás indult-e illetve
jogerős érdemi határozat született-e. Ugyanakkor a személyállapoti, családjogi ügyek körén
belül egyes ügycsoportokban az azonos felek hiányában is indokolt e megtagadási okok
alkalmazhatóságát biztosítani, mivel magához az eljárással érintett jogviszonyhoz képest az
eljárásban érintett felek személye másodlagos, mivel azok személye el is térhet. Így például a
házasság érvénytelenítésére irányuló eljárásban, az alkalmazandó jogtól függően, a
perindításra jogosult a házasfeleken kívül lehet például az ügyész is, vagyis ha valamely
külföldi államban az ügyész pert indított a házasfelekkel szemben, de korábban
Magyarországon az egyik házastárs indította meg a másik féllel szemben az ugyanezen
házasságot érintő pert, a hatályos jog szerint nem lehet a korábban indult magyar eljárást
megtagadási okként figyelembe venni, holott ugyanazon házasság érvénytelenné nyilvánítása
volt az ügyek tárgya. Hasonló szempontok merülhetnek fel a bejegyzett élettársi kapcsolat
98
érvénytelenítésével, a leszármazással (lehetséges felek pl.: szülők, gyermek, gyermek
leszármazottja, ügyész, gyámhatóság), a szülői felelősséggel, gyámsággal (lehetséges felek
pl.: szülők, gyámhatóság, harmadik személy), az örökbefogadással (lehetséges felek pl. a
szülők, a gyámhatóság, a gyermek), gondnoksággal (lehetséges felek pl. a házastárs, élettárs,
egyenes ági rokon, testvér, kiskorú törvényes képviselője, ügyész, gyámhatóság) és a holtnak
nyilvánítással (lehetséges kérelmezők pl. közeli hozzátartozó, ügyész, gyámhatóság, egyéb
érdekelt) kapcsolatos ügyek tekintetében.
A 113. §-hoz
Vagyonjogi ügyekben az általános szabályokhoz képest további feltételként jelenik meg a
viszonosság fennállása az érintett külföldi állammal. A hatályos szabályozásból fakadó
kivételek (kizárt magyar joghatóság, külföldi bíróság megállapodáson alapuló joghatósága)
azonban megőrzésre kerülnek.
Viszonosság megállapítására egyébként vagyonjogi ügyekben kizárólag Németországgal
(1992. február 26. után jogerőre emelkedett határozatokra) és Olaszországgal (2003. április 1.
után jogerőre emelkedett határozatokra) került sor.
Figyelemmel a 94. § (1) bekezdésében foglaltakra, a személyhez fűződő jogok megsértésével
kapcsolatban hozott határozatok elismerésére és végrehajtására a vagyonjogi ügyekben hozott
határozatokra irányadó szabályokat kell alkalmazni.
A 114. §-hoz
A Javaslat a fizetésképtelenségi eljárásban hozott határozatok elismerésének további
feltételeként megköveteli a viszonosság fennállását. A fizetésképtelenségi eljárások
alapvetően érintik mind az adós vagyontárgyai feletti rendelkezési jogát, mind a hitelezők
szinguláris végrehajtáshoz való jogát. E joghatások bebocsátása a magyar jogrendszerbe csak
akkor indokolt, ha egyrészt az érintett államok között megvan az ehhez szükséges kölcsönös
bizalom, másrészt pedig az érintett államok gazdasági szereplői között a viszonosságnak
köszönhetően szimmetrikus jogi helyzet alakítható ki.
A fentieken túlmenően a fizetésképtelenségi eljárások körében a Javaslat általános elismerési
és végrehajtási rendszere érvényesül két kiegészítéssel. Egyrészt a külföldi fizetésképtelenségi
főeljárás elismerése nem zárja ki, hogy a magyar bíróság másodlagos fizetésképtelenségi
eljárást indítson, másrészt a külföldi fizetésképtelenségi főeljárást megindító határozat csak
akkor rendelkezik Magyarországon a lex concursus szerinti joghatásokkal, ha
Magyarországon nem indult másodlagos eljárás. A főeljárás és a másodlagos eljárás e Javaslat
szerinti fogalmának értelmezése során a fizetésképtelenségi rendeletnél alkalmazatott
megközelítés követendő.
A 115. §-hoz
Az öröklési ügyek esetében univerzális hatályú az uniós joghatósági szabályozás, amire
figyelemmel indirekt joghatósági szabály szükséges a belső jogban.
A 116. §-hoz
99
Indirekt joghatósági okok megállapítására csak a házassági kötelékkel kapcsolatos eljárásokra
kerül sor, mivel ezek tekintetében közvetlen joghatósági okokat a Brüsszel IIA rendelet állapít
meg. Az érintett jogviszonyok többi vonatkozása tekintetében a Javaslat joghatósági szabályai
érvényesülnek indirekt joghatósági szabályként.
A hatályos Kódex 70. § (2) bekezdése szerinti könnyített elismerési szabályt megőrzi a
Javaslat, a házasság felbontásán túl kiterjesztve azt a kötelékkel kapcsolatos döntések teljes
körére. Ennek célja, hasonlóan a kettős állampolgárság figyelembevételével kapcsolatban fent
említettekhez, a külföldi határozatok el nem ismeréséből eredő méltánytalan helyzetek
elkerülése.
A fentiekben vázoltakra figyelemmel a párhuzamos eljáráson, illetve korábban hozott
határozaton alapuló megtagadási okok alkalmazhatóságához a Javaslat e területen, a házassági
vagyonjog kivételével, az általános szabályokhoz képest nem követeli meg, hogy a két
eljárásnak azonos felek között kell vagy kellett folynia.
A 117. §-hoz
A Javaslat a bejegyzett élettársi kapcsolat létezésével, érvényességével és megszűnésével
összefüggő határozatokra a direkt joghatósági okoknál szélesebb körben indirekt
joghatóságok okokat állapít meg, ezzel bővítve a külföldi határozatok elismerésének
lehetőségét, míg az egyéb összefüggő határozatok (bejegyzett élettársak személyi és vagyoni
viszonyai) esetében a direkt joghatósági szabályokból kell kiindulni.
A többi rendelkezés tekintetében a házassággal összefüggő határozatokra vonatkozó
megfontolások értelemszerűen irányadók.
A 118. §-hoz
Indirekt joghatósági ok megállapítása szükséges az érintett területen (szülői felügyelet,
kapcsolattartás, gyámság), mivel a közvetlen joghatósági okokat a Brüsszel IIA rendelet
állapítja meg.
A 119. §-hoz
Mivel a tartási ügyekre vonatkozóan a tartási rendelet állapít meg direkt joghatósági
szabályokat, a Javaslat az elismerési céljára indirekt joghatósági szabályokat állapít meg.
A 120. §-hoz
Az általános szabályokhoz képest a legjelentősebb eltéréseket az örökbefogadással
kapcsolatos határozatok elismerésére vonatkozó különös szabályok tartalmazzák.
A magyar állampolgár gyermek örökbefogadásának engedélyezéséről szóló határozat hazai
elismerésének addicionális feltétele, hogy az örökbefogadást a magyar gyámhatóság
jóváhagyta. Ugyanakkor a gyermek esetleges többes állampolgársága itt is figyelembe vételre
kerül, így amennyiben a másik állampolgársága szerinti államban volt a szokásos tartózkodási
helye a határozat meghozatalának időpontjában, és ebben az államban hozták az
örökbefogadást engedélyező határozatot, ez az addicionális feltétel nem érvényesül. E kivétel
célja annak megelőzése, hogy az érintett gyermek a két állampolgársága szerinti államban
100
adott esetben eltérő családi jogállással rendelkezzen a határozat hazai el nem ismerése
következtében.
Ugyancsak e célból a Javaslat megőrzi a hatályos Kódex 70. § (3) bekezdésében illetve 70/A.
§-ában foglalt rendelkezéseket, mivel egy időközben már nagykorúvá vált személy esetében a
külföldi határozat el nem ismerése végleges jelleggel eredményezheti, hogy két államban
különböző családi jogállással bír. Ennek elkerülése érdekében a Javaslat lehetővé teszi az
elismerés egyes feltételeinek való megfeleléstől történő eltekintést.
A 121. §-hoz
Tekintettel arra, hogy az érintett eljárások résztvevői eltérhetnek, a házassági perekhez
hasonlóan a párhuzamos eljárásokon, illetve korábban hozott határozaton alapuló megtagadási
okok tekintetében a Javaslat a származással, az örökbefogadással, a szülői felügyelettel,
kapcsolattartással és gyámsággal, a gondnoksággal és más védelmi intézkedésekkel, a holtnak
nyilvánítással és a halál tényének megállapításával és a névviseléssel kapcsolatos határozatok
esetében sem követeli meg, hogy a másik figyelembe vett eljárásban azonosak legyenek a
felek.
A 122. §-hoz
Az elismerés külön eljárást nem igényel, ugyanakkor a külföldi határozatok elismerése nem
automatikus. Még ha nem is szükséges külön eljárásban annak magyar bíróság (hatóság) általi
kimondása, hogy a határozat Magyarországon elismerésre kerül, legalább azon bíróságnak,
hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy a külföldi határozat az elismerés feltételeinek megfelel-
e, amely előtt e kérdés felmerül, és ha erről külön nem is kell rendelkeznie, eljárásában
megállapításának eredményét figyelembe veszi.
A Javaslat a hatályos szabályozáshoz hasonlóan az elismerés külön, nemperes eljárásban
történő megállapíthatóságát is lehetővé teszi. Erre az eljárásra irányadó hatásköri és
illetékességi szabályok is helyet kapnak a törvényben a Javaslat szerint, amelyek igazodnak az
egyébként az eljárásra megfelelően alkalmazandó Vht. által megvalósított centralizációhoz,
amely mögött a külföldi határozatokkal kapcsolatos intézkedések tekintetében megkívánt
speciális ismeretek biztosítása indokol.
A Javaslat megőrzi az érdemi felülvizsgálat kizártságának alapelvi szintű szabályát.
A hatályos szabályozás szerint az elismerési feltételeket hivatalból kell vizsgálni, ami alól
kivételt jelentenek a külföldi eljárás hiányosságaival kapcsolatos megtagadási okok, amelyek
csak kifogásra vehetők igénybe. Nehézséget jelent azonban e kivétel alkalmazása, ha az
elismerési feltételek vizsgálata nem kontradiktórius eljárásban (pl. külföldi házassági
bontóítélet alapján a külföldi bontás magyar anyakönyvbe való bejegyzése) történik, nincs is
lehetősége adott esetben az érintett személynek, hogy az eljárási hiányosságokra hivatkozni
tudjon. Nem indokolt továbbá az sem, hogy a korábban indult magyar eljárás vagy korábban
született jogerős határozat létét minden esetben vizsgálni, kutatni kelljen az elismerésről
döntő bíróságnak, hatóságnak, hacsak nincs erre vonatkozó adat. Erre figyelemmel a Javaslat
szerint csak az elismerés pozitív feltételeinek (joghatóság, jogerő, viszonosság fennállása,
magyar gyámhatósági jóváhagyás), illetve a megtagadási okok közül a közrendbe ütközés
hiányának vizsgálata történne csak hivatalból, a többi megtagadási ok fennállása mellett
megdönthető vélelem szól. Az eljárási közrend hivatalból történő vizsgálata nem jelenti azt,
hogy az eljáró bíróságnak, hatóságnak saját kezdeményezésére fel kell tárnia a külföldi
101
határozat meghozatalát megelőző eljárás részleteit, hiszen ez a legtöbb esetben gyakorlatilag
is lehetetlen volna, de a megtagadási ok alkalmazását esetleg megalapozó ismert
körülményeket a fél kifogása hiányában is figyelembe kell vennie.
A 123. §-hoz
A belföldi végrehajtásra a belső jog szabályainak előírása tradicionális megoldás, ugyanakkor
célszerű a hatályos szabályokhoz képest egyértelműbben rögzíteni, hogy a külföldi határozat
akkor végrehajtható csak, ha azt külön eljárás (exequatur) keretében a magyar bíróság
belföldön végrehajthatóvá nyilvánította.
A 124. §-hoz
A Javaslat tartalmazza a viszonosság fennállását megállapító miniszteri rendelet
megalkotásához szükséges felhatalmazó rendelkezést.
A 125. §-hoz
A Javaslat több helyen kapcsolódik az új Pp.-hez, illetve több, a hatályos szabályozás szerint a
Pp.-ben szereplő rendelkezés kerül át a Javaslatba. Ebből következően a joghézagok
elkerülése érdekében szükséges az új Pp.-vel egy időben történő hatálybalépés.
A 126. §-hoz
A Javaslat joghatóságra és alkalmazandó jogra vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépése
után indult eljárásokban kell alkalmazni.
A Javaslat nemzetközi jogsegélyre vonatkozó rendelkezéseit ugyanakkor a hatálybalépéskor
már folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Ha egy perben ugyanis a Javaslat
hatálybalépését követően iratok külföldi kézbesítése vagy külföldi bizonyításfelvétel
szükséges, arra már csak a Javaslat rendelkezéseivel összhangban kerülhet sor akkor is, ha az
eljárás még a Javaslat hatálybalépése előtt indult.
A Javaslatnak a külföldi határozatok elismerésének és végrehajtásának feltételeit megállapító
rendelkezéseit a Javaslat hatálybalépése után hozott külföldi határozatokra kell alkalmazni. A
Javaslat megfogalmaz egy kivételt a fenti szabály alól, amely az érintett magyar
állampolgárok érdekeinek védelmét szolgálja. A Kódex rendelkezései ugyanis méltánytalan
eredményre vezethetnek a magyar állampolgárokra nézve. A magyar állampolgárok
személyállapoti és családjogi ügyeire a Kódexben fenntartott kizárólagos magyar joghatóság
ugyanis több esetben azt eredményezi, hogy nem lehet elismerni azon határozatokat,
amelyeket a magyar állampolgár szokásos tartózkodási helye szerinti külföldi államban
hoztak. Hasonló joghatások eléréséhez a magyar állampolgárnak Magyarországon újból pert
kellene indítania egy külföldön már elbírált ügyben. E méltánytalanságot küszöböli ki a
Javaslat azzal, hogy amennyiben a Javaslat alapján a magyar állampolgár személyállapoti
vagy családjogi ügyében hozott korábbi határozat a Javaslat alapján elismerhető lenne, akkor
a Javaslat rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépés előtt hozott külföldi határozatokra is.
A 127. §-hoz
A Javaslat megállapítja az európai uniós követelményekre utaló rendelkezéseket.
102
A 128-133. §-hoz
A Javaslat a hatályos Kódexnek a peren kívüli eskü vagy fogadalom külföldi eljárás céljára
közjegyző előtt történő tételének lehetőségéről szóló 69. § szerinti rendelkezést a
közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény közjegyzői tanúsítványra vonatkozó
rendelkezései közé helyezi át, mivel ez utóbbi törvénybe logikailag jobban illeszkedik, illetve
ehhez kapcsolódó kiegészítő eljárási szabályokat is megállapít.
A Javaslat a külföldi határozatok végrehajtásával összefüggésben módosítja a bírósági
végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 186. §-át, megteremtve a biztosítási intézkedés
meghozatalának lehetőségét.
A Javaslat ugyancsak módosítja a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény
10. § f) pontját, figyelemmel arra, hogy a Javaslat munkajogi kollíziós szabályokat nem
tartalmaz, így a nemzetközi magánjogi szabályozásra utalás nem indokolt az érintett
jogszabályhelyen.
A Javaslat elsődlegesen technikai módosításokat vezet át az 1970. évi hágai bizonyítás-
felvételi egyezmény kihirdetéséről szóló 2004. évi CXVI. törvény 3. §-ában, amely az
egyezményhez tett magyar fenntartásokat és nyilatkozatokat állapítja meg. Érdemben
módosul azonban az egyezmény 23. cikkéhez tett fenntartás, amelynek következtében az ún.
pre-trial discovery of documents keretében előterjesztett jogsegélykérelmek nem minden
esetben kerülnek elutasításra, csak akkor, ha a beszerezni kívánt okiratok nem kerülnek
pontosan megjelölésre és nem állnak közvetlen kapcsolatban a folyamatban lévő külföldi
eljárással. A „pre-trial discovery of documents” a common law jogrendszerekben egy már
megindult bírósági eljárás keretein belül alkalmazott eljárás, amelynek célja, hogy a felek az
érdemi tárgyalás során felhasználható bizonyítékokról információt szerezzenek. Ugyanakkor
az egyezmény 23. cikke szerinti nyilatkozat tétele lehetőségének valódi célja nem az, hogy
teljes egészében kizárja az egyezmény alkalmazhatóságát az ilyen eljárás keretében
előterjesztett jogsegélykérelmekre, hanem hogy a „fishing expedition”-ként ismert jelenséget
korlátozza. E fogalom alatt lényegében a pre-trial discovery azon formáját értjük, amelyben
nem kerül pontosan megjelölésre a másik féltől, esetleg harmadik személytől beszerzendő
bizonyíték, célja nem is feltétlenül olyan információk beszerzése, amelyek bizonyítékként
felhasználhatók majd az eljárásban, így sok esetben visszaélésszerűen túlterjeszkedik a jogvita
ésszerű keretein is. Az egyezmény 23. cikkéhez tett, teljes kizáráson alapuló nyilatkozatok így
azonban, figyelemmel arra, hogy egyes érintett államokban ez az eljárás az okirati
bizonyítékok beszerzésének lényegében egyetlen módja, gyakorlatilag az egyezményt
kiüresítik ezen államok viszonylatában. Erre figyelemmel a Hágai Nemzetközi Magánjogi
Konferencia, amelynek keretében az egyezmény kidolgozásra került, arra ösztönzi a teljes
kizárásról szóló nyilatkozatokat tett részes államokat, hogy azokat úgy módosítsák a valódi
célnak megfelelően, hogy csak a fishing expedition jellegű megkeresések teljesítését zárják ki.
A Javaslat az általa a nemzetközi jogsegélyre vonatkozóan megállapított szabályokra is
figyelemmel (részben technikai) módosításokat vezet át a polgári és kereskedelmi ügyekben
keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló,
Hágában, 1965. november 15. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről és a nemzetközi
kézbesítést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi XXXVI. törvény 3. §-
ában is, amely az ehhez az egyezményhez kapcsolódó magyar fenntartásokat és
nyilatkozatokat rögzíti.
103
Szükséges továbbá a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes
törvények módosításáról szóló 2010. évi CLIII. törvény 5. számú melléklete 2. pont a)
alpontjának módosítása, figyelemmel arra, hogy a szerződéses kötelmekre vonatkozó
nemzetközi magánjogi szabályozást már nem csak nemzetközi magánjogról szóló törvény
illetve nemzetközi szerződések, hanem elsődlegesen már az uniós jog állapítja meg.
A 134. §-hoz
A Javaslat megállapítja a törvény hatálybalépésével összefüggő hatályon kívül helyező
rendelkezéseket is.
104