﻿Miniszterelnökség
Iromány száma: T/17166.
Benyújtás dátuma: 2017-08-29 16:56
Parlex azonosító: 3Z8QEO4C0003
Címzett: Kövér László, az Országgyűlés elnöke
Tárgy: Törvényjavaslat benyújtása
Benyújtó: Dr. Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes
Előadó: Dr. Trócsányi László, igazságügyi miniszter
Törvényjavaslat címe: A bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról,
valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról
A Kormány nevében mellékelten benyújtom a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó
szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló törvényjavaslatot.
A törvényjavaslat az érintett szakmai érdekképviseleti szervezetekkel egyeztetésre került.
2017. évi.....törvény
a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági
nemperes eljárásokról
I.	Fejezet
Általános rendelkezések
1.	A bírósági polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános rendelkezések
1.	§
(1)	A bírósági polgári nemperes eljárásokban - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a polgári
perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait a polgári
nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	Az eljárásban kérelmező az eljárást kezdeményező személy, kérelmezett, akivel szemben az
eljárást megindítják, feltéve, hogy van az eljárásban a kérelmezővel szemben álló személy.
(3)	Az eljárás nem különül el perfelvételi és érdemi tárgyalási szakra. Azokat az eljárási
cselekményeket, amelyek megtételét a Pp. a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig teszi lehetővé,
az elsőfokú eljárás befejezéséig lehet megtenni.
(4)	Az eljárásban a Pp. jegyzőkönyvre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a
jegyzőkönyv folyamatos felvétel útján történő készítésének nincs helye.
(5)	Az eljárásban az ügy érdemében is végzéssel kell határozni. Az eljárást befejező végzés ellen
fellebbezésnek van helye.
(6)	Az eljárásban a jogi képviselet nem kötelező. Az ítélőtábla előtti eljárásban az ügy érdemében
hozott végzés elleni fellebbezést, továbbá a Kúria előtti eljárásban a fellebbezést és a felülvizsgálati
kérelmet előterjesztő személy számára a jogi képviselet kötelező.
(7)	Az eljárásban a Pp. ítélkezési szünetre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.
(8)	Az eljárásban magánszakértő alkalmazásának nincs helye.
(9)	Ha a Pp. szerint szünetelésnek vagy félbeszakadásnak lenne helye, de törvény azt kizárja, az
eljárás hivatalból történő megszüntetésének van helye. Ha az eljárást megszüntető végzést
hirdetményi kézbesítés alapjául szolgáló ok vagy a kérelmező halála miatt nem lehet kézbesíteni, a
bíróság hivatalból rendeli el a hirdetményi kézbesítést.
(10)	Bírósági polgári nemperes útra tartozó ügyekhez kapcsolódóan egyezségi kísérletnek nincs
helye.
(11)	Jelen alcím rendelkezéseit az e törvényben szabályozott eljárásokon kívül - törvény eltérő
1
 rendelkezése hiányában - az egyéb bírósági polgári nemperes eljárásokban is megfelelően
 alkalmazni kell.
2.	Az e törvényben szabályozott nemperes eljárások közös szabályai
2.	§
 Az eljárásban nincs helye:
 a)	illetékesség kikötésének,
 b)	beavatkozásnak,
 c)	ideiglenes intézkedés elrendelésének,
 d)	szünetelésnek,
 e)	egyezségkötésnek,
 f)	a kérelmező halálán alapuló félbeszakadásnak,
 g)	felülvizsgálatnak.
                                              II.	Fejezet
                                Egyes bírósági nemperes eljárások
3.	Holtnak nyilvánítás iránti eljárás
3.	§
 Az a személy, aki a Ptk. alapján a holtnak nyilvánítás iránti eljárás megindítására maga is jogosult
 lett volna, a más által indított eljárásba kérelmezőként beléphet.
4.	§
 A holtnak nyilvánítás iránti kérelemnek tartalmaznia kell:
 a)	az eljáró bíróság megjelölését és azokat az adatokat, amelyekből a bíróság illetékessége - ha az
 ügyben külföldi elem van, a joghatósága - megállapítható;
 b)	a kérelmező, valamint képviselője nevét, lakóhelyét vagy székhelyét, továbbá a kérelem
 előterjesztésére való jogosultság jogcímét;
 c)	az eltűnt személy nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, családi állapotát, utolsó belföldi
 lakóhelyét, ennek hiányában utolsó belföldi tartózkodási helyét;
 d)	az eltűnt személy ismert közeli hozzátartozóinak nevét és lakóhelyét;
 e)	az eltűnés idejének és körülményeinek részletes előadását;
 f)	a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet.
5.	§
 (1)	Az a bíróság, amelynek területén az eltűnt személy utolsó belföldi lakóhelye, ennek hiányában
 utolsó belföldi tartózkodási helye volt, az eljárásra kizárólagosan illetékes.
 (2)	Ha az illetékes bíróság az (1) bekezdés alapján nem állapítható meg, az eljárásra a Budai
2
 Központi Kerületi Bíróság illetékes.
6. §
(1)	Ha a kérelem megfelel a 4. §-ban foglaltaknak, a bíróság az eltűnt személy életben létére,
halálára vagy eltűnése körülményeire vonatkozó adatok bejelentése érdekében hirdetményt bocsát
ki, továbbá megkeresi a polgárok személyi, lakcím és értesítési cím adatait tartalmazó nyilvántartást
kezelő szervet annak közlése iránt, hogy az eltűnt személynek az eltűnését követő öt éven belül
változott-e a bejelentett lakóhelye, illetve a tartózkodási helye.
(2)	A hirdetményt harminc napra közzé kell tenni a bíróságok központi internetes honlapján (a
továbbiakban: honlap) továbbá harminc napra ki kell függeszteni a bíróság hirdetőtáblájára és az
eltűnt személy utolsó belföldi lakóhelye, ennek hiányában utolsó belföldi tartózkodási helye szerinti
polgármesteri vagy közös önkormányzati hivatal hirdetőtáblájára.
 (3)	A hirdetmény tartalmazza:
 a)	a honlapon történő közzététel és a bírósági hirdetőtáblán történő kifüggesztés napját,
 b)	az eljáró bíróság megnevezését,
 c)	felhívást arra, hogy akinek az eltűnt személy életben létéről, haláláról, eltűnéséről vagy az
 eljárás szempontjából egyéb lényeges körülményről tudomása van, azt a hirdetmény
 közzétételétől, illetve kifüggesztésétől számított harminc napon belül jelentse be az eljáró
 bíróságnak.
(4)	A bíróság - ha ezt indokoltnak tartja - elrendelheti a hirdetménynek vagy a hirdetmény
kivonatának belföldi, illetve külföldi napilapban való közzétételét a kérelmező költségén.
 (5)	A hirdetményt kézbesíteni kell:
 a)	a kérelmezőnek,
b)	- ügygondnok kirendelése esetén - az ügygondnoknak,
 c)	az eltűnt esetleges törvényes képviselőjének,
 d)	az eltűnt személy Ptk. szerinti ismert közeli hozzátartozóinak, feltéve, hogy a kézbesítéshez
 szükséges azonosító adataikat a holtnak nyilvánítás iránti kérelem hiánytalanul tartalmazza.
(6)	Ha az eltűnés háborús eseményekkel kapcsolatban következett be, a hirdetményt kézbesíteni
kell a honvédelmi miniszternek, valamint a Magyar Vöröskereszt Országos Igazgatóságának is.
7.	§
 (1)	A bíróság - szükség esetén - az eltűnt részére ügygondnokot rendelhet ki.
 (2)	A bíróság bizonyítást hivatalból is elrendelhet, ha azt a kérelemben előadott tényállás vagy az
 eljárás során tudomására jutott adatok alapján szükségesnek tartja. A bizonyításfelvétel során a
 bíróság elrendelheti a kérelmező, illetve más személyek meghallgatását is.
8.	§
3
(1)	A bíróság a holtnak nyilvánítás kérdésében a hirdetményi határidő lejártát követően határoz.
(2)	Ha a holtnak nyilvánítás feltételei fennállnak, a bíróság az eltűntet holtnak nyilvánítja, ellenkező
esetben a kérelmet elutasítja.
(3)	A bíróság - a kérelemnek helyt adó döntés esetén - megállapítja azokat az adatokat, amelyek a
halál tényének anyakönyvi bejegyzéséhez szükségesek. Holtnak nyilvánítás esetén a bíróság a halál
időpontját is meghatározza.
(4)	A végzést mindazoknak kézbesíteni kell, akiknek a bíróság a hirdetményt kézbesítette.
(5)	A végzés ellen a kérelem előterjesztésére jogosult akkor is fellebbezéssel élhet, ha az eljárásban
egyébként nem vett részt. Ha számára a végzést nem kézbesítették, mindaddig fellebbezéssel élhet,
míg a fellebbezési határidő nem jár le azon fellebbezésre jogosultak tekintetében, akiknek a (4)
bekezdés szerint a végzést kézbesítették.
9.	§
(1)	Az eljárás költségét - ideértve az ügygondnok díját is - a kérelmező köteles előlegezni.
(2)	A kérelemnek helyt adó végzés esetén a bíróság megállapítja a kérelmezőnél felmerült költségek
összegét és azt, hogy a kérelmező a nála felmerült költségek erejéig megtérítést követelhet a holtnak
nyilvánított személy hagyatékából.
(3)	A kérelem elutasítása esetén az eljárás költségeit a kérelmező viseli.
10.	§
(1)	A holtnak nyilvánító végzés módosítását vagy hatályon kívül helyezését a holtnak nyilvánítás
iránti kérelem előterjesztésére jogosultak bármelyike kérheti az elsőfokon eljárt bíróságnál.
(2)	A holtnak nyilvánító végzés módosítása vagy hatályon kívül helyezése iránti eljárásra a holtnak
nyilvánítási eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(3)	Ha bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított él, a bíróság a holtnak nyilvánító végzés
hatálytalanságát állapítja meg. A végzés ellen fellebbezésnek van helye.
(4)	A holtnak nyilvánító végzés hatálytalanságának megállapítását a holtnak nyilvánítás iránti
kérelem előterjesztésére jogosultak bármelyike, továbbá maga a holtnak nyilvánított személy is
kérheti az elsőfokon eljárt bíróságnál.
11.	§
(1)	A bíróság a jogerős holtnak nyilvánító végzését közli:
a)	a halál tényének anyakönyvezése érdekében az illetékes anyakönyvvezetővel,
b)	a hagyaték leltározása érdekében a holtnak nyilvánított személy utolsó belföldi lakóhelye,
ennek hiányában utolsó belföldi tartózkodási helye, ennek hiányában a hagyatéki vagyon fekvési
4
helye szerint illetékes helyi önkormányzat jegyzőjével,
c)	a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzővel,
d)	a honvédelmi miniszterrel, valamint a Magyar Vöröskereszt Országos Igazgatóságával is, ha
az eltűnés háborús eseményekkel kapcsolatban következett be.
(2)	A bíróság - ha ez megállapítható volt az eljárás során - a következő adatokat közli végzésében
az anyakönyvvezetővel:
a)	a halál ideje év, hónap és nap szerint;
b)	a meghalt személy családi és utóneve, születési családi és utóneve, anyja születési családi és
utóneve, a meghalt személy születési helye és ideje, lakóhelye és családi állapota;
c)	a meghalt személy házastársának családi és utóneve, házasságkötésük helye és ideje.
(3)	Ha a bíróság a holtnak nyilvánító végzését módosítja, hatályon kívül helyezi vagy a végzés
hatálytalanságát állapítja meg, az erre vonatkozó jogerős határozatát is megküldi az (1)
bekezdésben említett szerveknek.
4.	A halál tényének megállapítása iránti eljárás
12.	§
(1)	A halál tényének megállapítása iránti eljárás célja, hogy megállapítsa a meghalt személy
halálának közokirattal nem igazolható tényét. A holtnak nyilvánítás iránti eljárás szabályait az e §-
ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni a halál tényének megállapítása iránti eljárásra.
(2)	A halál tényének bírósági megállapítása határidő nélkül kérhető.
(3)	Hirdetményt nem kell kibocsátani, ha a halál közveszély, köztudott baleset vagy más súlyos
szerencsétlenség folytán következett be. Ennek fennállását a bíróság megkeresésére a
feladatkörében érintett miniszter közli.
(4)	Ha hirdetmény kibocsátásának van helye, abban közölni kell a halál idejére és helyére
vonatkozó adatokat is.
(5)	Ha a halál természeti vagy egyéb katasztrófa miatt következett be, erről a bíróság értesíti a
Magyar Vöröskereszt Országos Igazgatóságát, amellyel a jogerős halál tényét megállapító végzést
is közölni kell.
(6)	A végzésben a halál napját és - ha ez megállapítható volt az eljárás során - a halál helyét és okát
is meg kell határozni.
5.	Eltűntnek nyilvánítás
13.	§
(1)	Az eltűntnek nyilvánítási eljárás célja, hogy társadalombiztosítási jogszabályon alapuló juttatás
igénybevétele céljából megállapítsa egy személy eltűnését. A holtnak nyilvánítás iránti eljárás
5
szabályait e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni az eltűntnek nyilvánítási eljárásra.
(2)	Az eltűntnek nyilvánítás iránti eljárást a társadalombiztosítási jogszabályok szerinti juttatás
igénybevételére jogosult személy kezdeményezheti.
(3)	Hirdetmény kibocsátásának akkor van helye, ha azt a bíróság a tényállás megállapítása
érdekében szükségesnek tartja.
(4)	A hirdetmény napilapban való közzétételnek és ügygondnok kirendelésének nincs helye.
(5)	A bíróság az eltűntnek nyilvánítás tárgyában - hirdetmény kibocsátása esetén a hirdetményi
határidő lejártát követő - hatvan napon belül határoz.
6.	Az apaság vélelmének megdöntése
14.	§
(1)	Az apaság vélelmének megdöntése e törvény szerinti eljárásban akkor kérhető, ha annak a Ptk.
4:114. § (1) bekezdésében foglalt feltételei fennállnak.
(2)	A kérelmet a vélelmezett apa, az anya és a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal
magáénak elismerni kívánó férfi közösen terjesztheti elő.
(3)	Az apaság vélelmének megdöntése iránti kérelmet más kérelemmel összekapcsolni nem lehet.
(4)	Az eljárás lefolytatására az a bíróság illetékes, amelynek területén a gyermek belföldi lakóhelye,
ennek hiányában belföldi tartózkodási helye található. Az eljárásra az a bíróság is illetékes,
amelynek területén az anya belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye
található.
(5)	Ha az illetékes bíróság a (4) bekezdés rendelkezései alapján nem állapítható meg, az eljárásra a
Budai Központi Kerületi Bíróság illetékes.
15.	§
(1)	Az apaság vélelmének megdöntése iránti kérelemben fel kell tüntetni:
a)	az eljáró bíróságot és azokat az adatokat, amelyekből a bíróság illetékessége - ha az ügyben
külföldi elem van, a joghatósága - megállapítható;
b)	a kérelmezők, valamint képviselőik nevét, lakóhelyét, továbbá a kérelem előterjesztésére való
jogosultság jogcímét;
c)	a kérelmezőknek, valamint a gyermeknek azon adatait, amelyeket a teljes hatályú apai
elismerő nyilatkozatban fel kell tüntetni;
d)	ha a gyermek a kérelem beadásának időpontjában már megszületett, a gyermek családi és
utónevét, lakóhelyét, születési helyét és idejét, anyja születési családi és utónevét továbbá
törvényes képviselője nevét és lakóhelyét;
e)	a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak elismerni kívánó férfi
6
születési idejét;
 f)	a fennálló apasági vélelmet megalapozó házasság létrejöttének időpontját, valamint annak
 időpontját, hogy a házastársak életközössége mikor szűnt meg;
 g)	a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet.
 (2)	A kérelemhez csatolni kell:
 a)	a gyermek eredeti születési anyakönyvi kivonatát vagy annak hiteles másolatát,
 b)	a fennálló apasági vélelmet megalapozó házasság anyakönyvi kivonatát vagy annak hiteles
 másolatát,
 c)	azokat az okiratokat, amelyek a kérelem elbírálásának alapjául szolgáló körülmények
 igazolásához szükségesek, kivéve, ha az adatokat személyazonosító igazolvánnyal is lehet
 igazolni.
 (3)	Ha az apaság vélelmét megalapozó házasság a kérelem beadásának időpontjában már megszűnt,
 a kérelemhez csatolni kell a házasság megszűnését igazoló okiratot.
 (4)	Ha a gyermek a kérelem beadásának időpontjában még nem született meg, a kérelemhez
 szakorvosi igazolást kell csatolni a születés várható időpontjáról.
16.	§
 (1)	A bíróság a kérelmezőket és mindazon személyeket, akiknek hozzájárulása az apai elismerő
 nyilatkozat teljes hatályához szükséges, együttesen meghallgatja.
 (2)	A meghallgatásra szóló idézésben a kérelmezőket figyelmeztetni kell a 17. § (1) és (2)
 bekezdésében foglalt jogkövetkezményekre.
 (3)	A bíróság eljárása során megvizsgálja az apaság vélelmének megdöntéséhez, az apai elismerő
 nyilatkozat megtételéhez és annak teljes hatályához szükséges feltételek fennállását, valamint
 megállapítja azokat az adatokat, amelyek a személyállapot-változás anyakönyvi bejegyzéshez
 szükségesek. A bíróság tájékoztatja a kérelmezőket a gyermek családi nevében való megállapodás
 lehetőségéről.
17.	§
 (1)	A bíróság végzésben állapítja meg, hogy a gyermeknek nem az anya férje vagy volt férje az
 apja, ha
 a)	a meghallgatáson a kérelmezők és azok a személyek, akiknek a hozzájárulása az apai elismerő
 nyilatkozat teljes hatályához szükséges együttesen jelen vannak és
 b)	az apaság vélelmének megdöntéséhez, az apai elismerő nyilatkozat megtételéhez és annak
 teljes hatályához szükséges feltételek fennállnak.
 (2)	Ha az (1) bekezdésben meghatározott feltételek valamelyike nem áll fenn, akkor a bíróság a
 kérelmet végzéssel elutasítja.
7
(3)	Ha a bíróság az apaság vélelmének megdöntése iránti kérelmet jogerősen elutasítja, e határozat
jogereje nem zárja ki, hogy a kérelmezők igényüket újból e törvény szerinti nemperes eljárásban
érvényesítsék.
(4)	A kérelmet elutasító határozat jogereje azt sem zárja ki, hogy a perindításra jogosultak igényüket
peres eljárásban érvényesítsék.
18.	§
(1)	A bíróság az apai elismerő nyilatkozatot és az annak teljes hatályához szükséges hozzájáruló
nyilatkozatokat külön jegyzőkönyvben rögzíti.
(2)	Ha az apaság vélelmének megdöntését megállapító végzés nem emelkedik jogerőre, az eljárás
során tett apai elismerő nyilatkozat hatálytalan.
(3)	Az elsőfokú bíróság az apaság vélelmének megdöntését megállapító jogerős végzést, valamint a
külön jegyzőkönyvbe foglalt - teljes hatályú apai elismerés tárgyában tett - nyilatkozatokat közli az
illetékes anyakönyvvezetővel.
(4)	Ha az eljárás folyamán a kérelmezők a gyermek családi nevében megállapodnak, a bíróság a
kérelemnek helyt adó végzés jogerőre emelkedését követően a jegyzőkönyv névviselésre vonatkozó
részét közli az illetékes anyakönyvvezetővel.
(5)	A bíróság az eljárási költségek viseléséről a rendelkezésre álló adatok mérlegelése alapján
határoz.
    7.	A házassági életközösség alatt a házastársi vagyonközösség közös kérelemre történő
    megszüntetése és helyreállítása
    19.	§
(1)	A Ptk. 4:54. § (1) bekezdése alapján a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti kérelmet
e törvény szerinti eljárásban a házastársak csak közösen terjeszthetik elő.
(2)	Ha a házastársi vagyonközösség megszüntetését kizárólag az egyik házastárs kéri, a bíróság a
kérelem visszautasításával egyidejűleg tájékoztatja a kérelmezőt a polgári peres eljárás
megindításának lehetőségéről.
(3)	A házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti kérelmet más kérelemmel összekapcsolni
nem lehet.
(4)	Az eljárásra bármelyik házastárs lakóhelye szerinti járásbíróság illetékes.
20.	§
(1)	A házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti kérelemnek tartalmaznia kell:
a)	az eljáró bíróságot és azokat az adatokat, amelyekből a bíróság illetékessége - ha az ügyben
8
külföldi elem van, a joghatósága - megállapítható;
b)	a házastársak nevét, lakóhelyét, képviselőjük nevét, lakóhelyét vagy székhelyét;
c)	a házasság megkötésére és fennállására vonatkozó adatokat;
d)	a házasságból származó gyermekekre vonatkozó adatokat;
e)	annak részletes előadását, hogy a kérelmezők milyen okból kérik a házastársi vagyonközösség
megszüntetését;
f)	a házastársi vagyonközösséghez, valamint a házastársak különvagyonához tartozó
vagyontárgyak meghatározását, azok értékének megjelölésével, a közös és a különvagyont
terhelő tartozásokat, esedékességük idejének feltüntetésével;
g)	a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet.
(2)	A kérelemhez csatolni kell az előadott adatokat igazoló okiratokat vagy azok hiteles másolatát.
(3)	Ha a kérelmezők a Ptk. 4:54. § (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján kérik a házastársi
vagyonközösség megszüntetését, a kérelemnek tartalmaznia kell a házastársak hitelezőinek nevét és
kézbesítési címét is.
21. §
(1)	A bíróság a kérelem tárgyában a kérelmezőket meghallgathatja. Ha a meghallgatást a
kérelmezők bármelyike elmulasztja, a bíróság az eljárást hivatalból megszünteti.
(2)	Ha a bíróság a kérelemnek helyt ad, a házastársi vagyonközösséget a végzés jogerőre
emelkedését követő hónap utolsó napjától megszünteti.
(3)	A végzést a házastársak hitelezőinek is kézbesíteni kell.
(4)	Ha a házastársi vagyonközösség megszüntetésére a Ptk. 4:54. § (1) bekezdés c) pontja alapján
kerül sor, a végzést a gyámhatóságnak is kézbesíteni kell.
22. §
(1)	A házastársi vagyonközösség helyreállítása iránti eljárásra a házastársi vagyonközösség
megszüntetése iránti eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(2)	Az eljárásra kizárólag az a bíróság illetékes, amely a házastársi vagyonközösséget megszüntette.
(3)	A házastársi vagyonközösség helyreállítása iránti kérelemben az ezt alátámasztó tények
megjelölésével elő kell adni, hogy a házastársi vagyonközösség megszüntetését előidéző ok már
nem áll fenn, és határozott kérelmet kell előterjeszteni a házastársi vagyonközösség helyreállítására.
A bíróság szükség esetén a kérelmezőket meghallgathatja.
(4)	Ha a bíróság a házastársi vagyonközösség helyreállítása iránti kérelemnek helyt ad, a házastársi
vagyonközösséget a végzés jogerőre emelkedését követő hónap utolsó napját követő naptól
helyreállítja, ellenkező esetben a kérelmet elutasítja.
9
8. Záró rendelkezések
 23.	§
 Ez a törvény 2018. január 1. napján lép hatályba.
 24.	§
 E törvény rendelkezéseit a 2018. január 1-jén és az azt követően indult ügyekben kell alkalmazni.
 25.	§
 Hatályát veszti
 a)	a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges
 rendelkezések tárgyában elfogadott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet,
 b)	a holtnak nyilvánítási, valamint a halál tényének megállapításával kapcsolatos eljárásról szóló
 1/1960. (IV. 13.) IM rendelet.
10
Általános indokolás
Az Országgyűlés 2016. november 22. napján fogadta el a polgári perrendtartásról szóló 2016.
évi CXXX. törvényt (a továbbiakban: új Pp.), amely 2018. január 1. napján lép hatályba. Az új
Pp. mögöttes jogforrása a bírósági hatáskörbe tartozó polgári nemperes eljárásoknak, amelyek
szabályozási tárgya rendkívül különböző, számuk pedig meghaladja a százat. Az új Pp.
háttérjogszabályi jellege folytán a bírósági polgári nemperes eljárásokban, ha törvény eltérően
nem rendelkezik, az új Pp. szabályait kell alkalmazni azokban a kérdésekben, melyekre az adott
eljárást szabályozó törvény nem tér ki, vagy eltérően nem szabályoz.
A Javaslat célja egyfelől, hogy meghatározza azokat, az új Pp.-től - a polgári nemperes eljárások
sajátosságai miatt - eltérő szabályokat, amelyek valamennyi bírósági polgári nemperes
eljárásban - ha az adott eljárást szabályozó törvény másként nem rendelkezik - érvényesülnek.
Ilyen kódex-jellegű törvényi szintű szabályozása a bírósági hatáskörbe tartozó polgári nemperes
eljárásoknak eddig nem volt, míg például a közjegyző hatáskörébe tartozó nemperes eljárások
szabályait az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény foglalja
össze. A bírósági polgári nemperes eljárások közös szabályainak egy jogforrásban, egy helyen
történő nevesítése célszerűségi szempontokat szolgál, mert áttekinthetően egy törvénybe rendezi
az egyébként szétszórtan, az egyes nemperes eljárásokat szabályozó normákban megjelenő
rendelkezéseket, ezzel jelentős mértékű deregulációt végrehajtva.
A Javaslat első fejezete hangsúlyozottan a polgári nemperes eljárások közös szabályait
tartalmazza, amelyek a közigazgatási nemperes eljárásokban nem alkalmazandók. Az egyértelmű
szabályozás a Javaslat tárgyi hatályának pontos kijelölése útján azért is alapvető jelentőségű,
mert a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) utaló
szabályokat ad az új Pp.-re, a közigazgatási nemperes eljárásokat szabályozó 2005. évi XVII.
törvény pedig a Kp.-re, ezért kétséget kizáróan kell meghatározni az előterjesztéssel érintett
nemperes eljárások körét.
Másfelől a Javaslatban kapnak helyet azok, a jelenleg jellemzően rendeleti szinten szabályozott
polgári nemperes eljárások, amelyek törvényi szintű szabályozását indokolt megteremteni,
egyfelől az Alaptörvény I. cikkének (3) bekezdésében foglaltakra, másfelől arra figyelemmel,
hogy a Javaslatban szabályozott egyes eljárások jelenlegi szabályait az 50-es, 60-as években
alkották meg, így azok felülvizsgálata és korszerűsítése időszerű. A Javaslatban szabályozásra
kerülnek személyi állapotot érintő és családjogi tárgyú, korábban rendeleti szinten szabályozott
bírósági nemperes eljárások, köztük az ember jogképességét érintő holtnak nyilvánítási és halál
tényének megállapítása iránti eljárás. Elfogadása esetén a Javaslat szabályai a holtnak
nyilvánítási, valamint a halál tényének megállapításával kapcsolatos eljárásról szóló 1/1960. (IV.
13.) IM rendelet (a továbbiakban: Hor.) helyébe lépnek.
A társadalombiztosítási jogszabályok szerint a hozzátartozó jogán igénybe vehető juttatások
szempontjából halálnak minősül az eltűnés is, ha azt a bíróság jogerősen megállapítja, így az
11
eltűntnek nyilvánítási eljárás szabályai is törvényi szintű szabályozást tesznek szükségessé,
amelyek a holtnak nyilvánítási eljárásra adnak utaló szabályokat. A Javaslat, elfogadása esetén a
105/1952. (XII. 28.) MT rendelet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában (a továbbiakban: Ppék.) 10. §-ának
helyébe lép.
Az új Pp. mint a polgári peres eljárások kódexe már nem tartalmazza az 1952. évi III. törvény
XVI/A. fejezete alá beiktatott, a Ptk. által megteremtett új nemperes eljárás, az apaság
vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárást, mert annak helye nem a peres eljárási
kódex van, így e peren kívüli eljárás szabályai is a Javaslatban nyernek szabályozást.
Törvényi szintű szabályozást igényel a házastársak személyi viszonyaitól elválaszthatatlan, a
házastársi vagyonközösség házassági életközösség alatti közös kérelemre történő megszüntetését
célzó bírósági nemperes eljárás. Ez az eljárás a hatályos szabályok szerint a 105/1952. (XII. 28.)
MT rendelet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetése folytán
szükséges rendelkezések tárgyában 7-9. §-ai alatt nyer szabályozást. A Javaslat - elfogadása
esetén - a házastársi vagyonközösség megszüntetését célzó nemperes eljárás több vonatkozásban
elavult szabályozását váltja fel, és egyértelmű szabályokat ad arra nézve, hogy a
vagyonközösség megszüntetése mikor tartozik peres, és mely esetekben nemperes eljárásra,
megteremtve ezzel az összhangot a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a
továbbiakban: Ptk.) 4:54. §-4:56. §-aival is.
A Javaslat szabályozási logikája alapján a törvény elsőként meghatározza a bírósági hatáskörbe
tartozó polgári nemperes eljárások közös szabályait (általános rész), majd ezt követően
részletesen szabályoz egyes polgári nemperes eljárásokat (különös rész).
A Javaslat általános része két alcímet tartalmaz. Az első alcím azokat a szabályokat rögzíti,
amelyek a bírósági hatáskörbe tartozó polgári nemperes eljárásokra irányadók. A Javaslat ebben
az alcímben rögzíti generális szabályként, hogy a bírósági polgári nemperes eljárások mögöttes
jogforrása a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény, melynek rendelkezései
mindazon eljárási kérdésekre irányadók, amelyeket az adott bírósági nemperes eljárásról szóló
jogszabály nem rendez. Az új Pp. háttérjogszabályi jellegének törvényi szintű kimondása azért is
indokolt, mert jelenleg az 1952. évi III. törvény nemperes eljárásokra vonatkozó általános
háttérjogszabályi jellegét a Ppék. 13. § (3) bekezdése mondja ki.
Az új Pp. mögöttes jogforrási jellege folytán ugyanakkor indokolt kiemelni és összefoglalni
törvényi szinten a polgári nemperes eljárásokban érvényesülő azonosságokra tekintettel azokat
az eljárási szabályokat, amelyek a Pp. megváltozott szabályozási logikája vagy megoldásai miatt
a nemperes eljárásokban nem vagy csak eltérően alkalmazandók. A Javaslat tehát ebben a körben
elsődlegesen a peres eljárási szabályoktól való eltéréseket határozza meg.
A Javaslat I. Fejezetének első alcíme egyértelművé teszi, hogy az itt meghatározott szabályok
12
túlmutatnak Javaslat II. fejezetében nevesített polgári nemperes eljárások körén, és azok
kiterjednek a Javaslatban nem szabályozott, de bírósági hatáskörbe tartozó polgári nemperes
eljárásokra is. Ezzel a megoldással az egyes bírósági nemperes eljárások szabályozása annyiban
változik a jelenlegi állapothoz képest, hogy az egyes nemperes eljárások háttérjogszabályi
bázisát - a Javaslat elfogadását követően - nemcsak az új Pp., hanem a Javaslatnak a bírósági
polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános rendelkezései is jelentik.
A Javaslat I. Fejezetének 2. alcímében meghatározott eljárási szabályok pedig olyan
rendelkezések, amelyek a törvény II. Fejezetében nevesített személyi állapotot érintő vagy
családjogi jogviszonnyal összefüggő nemperes eljárások sajátosságai miatt további eltérést
indokolnak az általános szabályoktól.
Részletes indokolás
1.	§
A Javaslat I. Fejezetének első alcíme a bírósági polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános
rendelkezések cím alatt azokat az eljárási szabályokat foglalja össze, amelyek nemcsak a
Javaslatban szabályozott polgári nemperes eljárásokban érvényesülnek, hanem - ha törvény
eltérően nem rendelkezik - más, bírósági hatáskörbe tartozó polgári nemperes eljárásban is. A
megfogalmazott eltérések oka általánosan a polgári nemperes eljárásoknak a peres eljáráshoz
képest alapvetően eltérő céljával, azok egyszerűsített, gyorsított jellegével magyarázható, mely
eljárások jellemzően nem kontradiktórius természetűek, nem jogvita eldöntésére irányulnak,
vagyis jellemzően nincs az eljárásban ellenérdekű személy, és a bíróság által lefolytatott
bizonyítás is alapvetően okirati bizonyítékon alapul, nem jellemző a felek meghallgatása, és
kivételesnek tekinthető tárgyalás tartása.
A § (1) bekezdése első helyen mondja ki az új Pp. mögöttes jogforrási jellegét. A § további
bekezdéseiben olyan szabályok nyernek nevesítést, amelyek rögzítése az új Pp. hatálybalépése
miatt válik szükségessé, mert pl. rendelkezni szükséges arról, hogy azok a percselekmények,
amelyek megtételét az új Pp. az elsőfokú eljárás osztott szerkezete miatt a perfelvételt lezáró
végzés meghozatalához köti, a bírósági polgári nemperes eljárásokban meddig tehetők meg.
A bírósági polgári nemperes eljárások tekintetében általános hatásköri szabály kimondására azért
nincs szükség, mert az új Pp. hatásköri szabályai az új Pp.-nek a Javaslat 1. § (1) bekezdésében
rögzített háttérjogszabályi jellege folytán a nemperes eljárásokra is irányadók, ahogyan ez a
hatályos Pp. és a nemperes eljárások viszonyában évtizedek óta érvényesül. Az új Pp. hatásköri
szabályai folytán a perre általános hatáskörű bíróságként meghatározott törvényszékre vonatkozó
rendelkezés érvényes a polgári nemperes eljárásokra is (új Pp. 20. § (1) bekezdés), így azok a
nemperes eljárások, amelyek nem tartoznak az új Pp. hatásköri szabályaiból következően
járásbírósági hatáskörbe, vagy azokat az egyes nemperes eljárásokat szabályozó külön törvények
nem utalják járásbíróság vagy közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe, azok - a
13
perekhez hasonlóan - törvényszéki hatáskörbe tartoznak. Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy
értelemszerűen az új Pp.-nek nemcsak az általános hatáskörű bíróságot meghatározó szabálya
érvényes a nemperes eljárásokra, hanem az új Pp. további hatásköri szabályai is, amelyek pl.
értékhatártól függően, illetve a meg nem határozható pertárgyértékű vagyonjogi perekre,
személyi állapottal kapcsolatos perekre kimondják a járásbíróság hatáskörét (új Pp. 20. § a) és b)
pont). Ezek a szabályok az új Pp. háttérjogszabályi jellege folytán szintén vonatkoznak az ebbe a
körbe tartozó, ilyen típusú nemperes eljárásokra, így pl. a vagyonjogi és személyi állapotot
érintő nemperes eljárásokra is, emiatt ezek hatásköri szabályának nevesítése - akár a
Javaslatban, akár a nemperes eljárásokat szabályozó külön törvényekben - szükségtelen és a
hatásköri szabályozás indokolatlan duplikálásához és szabályozási következetlenséghez vezetne.
Akkor indokolt egy nemperes eljárás járásbíróság hatáskörébe tartozásának külön kimondása, ha
az az új Pp. hatásköri szabályaiból annak háttérjogszabályi jellege ellenére sem vezethető le,
mert nem sorolható be az ott nevesített ügykategóriák egyikébe sem. Így pl. indokolt kimondani
az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben a pszichiátriai gyógykezelés
felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárás lefolytatására a járásbíróság hatáskörét, mert ez a
hatásköri szabály nem következik az új Pp. hatásköri szabályából.
A bírósági polgári nemperes eljárásokra a járásbírósági hatáskör generális jelleggel történő
kimondása arra tekintettel is indokolatlan, mert a polgári nemperes eljárások jelentős része
törvényszék hatáskörébe tartozik, (pl. csőd-és felszámolási eljárás, cégekkel kapcsolatos
nemperes eljárások, szellemi tulajdonnal kapcsolatos nemperes eljárások) továbbá számos
polgári nemperes eljárás tartozik a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe, így pl. a
sztrájkkal kapcsolatos vagy a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvényben
szabályozott eljárások. Ennek folytán a járásbíróság általános hatáskörének kimondása a bírósági
nemperes eljárásokra a szabályozási következetlenségen túl jogalkalmazási bizonytalansághoz is
vezethet.
A (4) bekezdés jegyzőkönyvre vonatkozó eltérő szabályozásának oka, hogy az új Pp. a
jegyzőkönyv képet és hangot egyidejűleg rögzítő folyamatos felvételének lehetőségét a per
érdemi tárgyalási szakában éppen a bizonyítási cselekmények, jellemzően a tanúvallomások,
felek előadásainak rögzítése érdekében tartotta célszerűnek bevezetni, de a nemperes
eljárásokban a bíróság általában nem vesz fel széleskörű bizonyítást.
Rögzíteni indokolt, hogy a nemperes eljárás érdemében is végzéssel határoz a bíróság. Az
eljárást befejező végzések elleni fellebbezés külön kimondására azért van szükség, mert az új Pp.
végzések elleni fellebbezésre vonatkozó szabályozási logikája megváltozott. A hatályos Pp. 233.
§ (1) és (3) bekezdéséből következik, hogy azon végzések, amelyek nem minősülnek az „eljárás
folyamán hozott végzésnek”, azok fellebbezéssel támadhatók. Az új Pp. 365. § (2) b) pontja ettől
eltérően, éppen a joggyakorlatban tapasztalható bizonytalanságok kiküszöbölése miatt akként
rendelkezik, hogy az elsőfokú bíróság végzése ellen fellebbezésnek akkor van helye, ha azt az új
Pp. szabályai külön megengedik. Az új Pp. idézett szabálya azonban a nemperes eljárásokra nem
14
értelmezhető, így a Javaslat általános rendelkezései között kell kimondani, hogy a nemperes
eljárásokban az eljárást befejező végzések, akár érdemi, akár nem érdemi kérdésben (pl.
visszautasítás, áttétel) születnek, mindig fellebbezéssel támadhatók. Ha a jogalkotó olyan végzés
ellen kíván rendes jogorvoslati jogot biztosítani, amely nem minősül eljárást befejezőnek, akkor
annak fellebbezhetőségét külön ki kell mondani a nemperes eljárást szabályozó jogszabályban.
Annak kimondása, hogy a nemperes eljárásokban a jogi képviselet nem kötelező - törvény eltérő
rendelkezése hiányában - azért vált szükségessé, mert az új Pp. mint mögöttes jogszabály
főszabályként mondja ki a törvényszékre modellezett egységes perrendre tekintettel, hogy a
peres eljárás során a jogi képviselet kötelező, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik. Ebből a
szabályból azonban nem következik, hogy az ítélőtábla előtt a nemperes eljárás érdemében
hozott végzés elleni fellebbezést előterjesztő személy, vagy, ha a nemperes eljárásban helye van
felülvizsgálatnak, akkor az azt előterjesztő személy számára kötelező lenne a jogi képviselet,
mert az új Pp.-nek a hatályos Pp.-hez képest fordított szabályozási logikája miatt nem tartalmaz
a hatályos Pp. 73/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendelkezést. A Javaslat a (6) bekezdés
körében azért nem az „eljárást befejező” végzések tekintetében írja elő a kötelező jogi
képviseletet, mert vannak olyan, az eljárás befejezésének nem tekinthető, de az adott nemperes
eljárás célját, lényegi kérdését tekintve érdeminek minősülő végzések, amelyeknél indokolt a
jelenlegi gyakorlatnak megfelelően a jogi képviselet előírása. Ez a megoldás áll összhangban a
Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 2/2003. (VI. 23.) határozatával a fellebbezési
hiánypótlási eljárás és az ítélőtábla előtti kötelező jogi képviselet tárgyában elfogadott
ajánlásban foglaltakkal is, mely szerint „A nemperes eljárásban általában azok a végzések
tekinthetők érdeminek és fellebbezés esetén kötelező jogi képviseletet igénylőnek, amelyek az
adott eljárásra vonatkozó jogszabály célját, lényegi kérdését érintik, fő tárgyában döntenek.”
A polgári nemperes eljárások körében rendelkezni kell a peres eljárásokra irányadó és
alapvetően ott értelmezhető ítélkezési szünet főszabályként történő kizárásáról. A Javaslatban
ennek kimondását az teszi szükségessé, hogy az új Pp. igyekezett kiiktatni a nemperes
eljárásokra vonatkozó szabályokat a törvényből, így nem rendelkezik az ítélkezési szünet
nemperes eljárásokban való alkalmazhatóságáról, ellentétben a hatályos Pp. 104/A. § (3)
bekezdésével, mely főszabály szerint kizárja a törvénykezési szünet alkalmazását a nemperes
eljárásokban.
A nemperes eljárásokban a magánszakértői bizonyítás kizárását az indokolja, hogy e bizonyítási
mód új Pp. szerinti rendszere nehezen lenne összeegyeztethető a nemperes eljárás egyszerűsített
jellegével, ahol a bizonyítás korlátozott, így pl. ellenérdekű személyek részvételével zajló
nemperes eljárásban az ellentétes szakértői vélemények ütköztetésének eljárási keretei
hiányoznak.
A § (9) bekezdése olyan szabályokat tartalmaz, amelyekkel a joggyakorlatban meglévő hiányt
pótol a jogalkotó. Így pl. ha a törvény kizárja az eljárás szünetelését, de olyan ok következik be,
amely az új Pp. szerint az eljárás szünetelését eredményezné, akkor a bíróságnak hogyan kell
15
eljárnia. A hivatalbóli hirdetményi kézbesítés kivételes megengedése akkor indokolt, ha nincs
ellenérdekű személy az eljárásban, aki kérhetné a hirdetményi kézbesítést, így kézbesíthetetlen
lenne a megszüntető végzés.
A § (10) bekezdése - a joggyakorlatban tapasztalható bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében
- egyértelművé teszi csak polgári peres útra tartozó ügyekben van lehetőség egyezségi
kísérletnek, polgári nemperes útra tartozó ügyekhez kapcsolódóan nincs.
A § (11) bekezdése kimondja, hogy az alcímben nevesített rendelkezések a Javaslatban
szabályozott polgári nemperes eljárásokon kívül az egyéb polgári nemperes eljárásokban is
irányadóak, kivéve, ha az azokat szabályozó törvény másként nem rendelkezik. Így pl. a polgári
nemperes eljárások alanyai a § (2) bekezdése szerint a kérelmező és a kérelmezett, de ettől eltérő
terminológia is elfogadott, pl. a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény a
végrehajtást kérő és adós elnevezést, míg a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991.
évi XLIX. törvény a hitelező és adós megnevezést használja. Hasonlóan indokolt lehet
megengedni a kivételt a magánszakértő alkalmazására vonatkozó, a § (8) bekezdésében
meghatározott tilalom alól, különösen olyan polgári nemperes eljárásokban, ahol ellenérdekű
felek és jogvitás helyzet van, pl. a felszámolási eljárásban a vitatott hitelezői igény elbírálása
során. A Javaslat 1. §-ában meghatározott rendelkezések alól tehát az egyes polgári nemperes
eljárásokat szabályozó törvények megállapíthatnak kivételeket, eltérő szabályokat a § (11)
bekezdésében foglalt eltérést engedő klauzula alapján.
2.	§
A Javaslat itt foglalja össze a törvényben szabályozott személyi állapotot érintő és családjogi
jogviszonnyal összefüggő bírósági nemperes eljárások közös szabályait, mely eljárásokra
értelemszerűen az 1. §-ban összefoglalt szabályok is irányadók. A §-ban az új Pp. eljárási
szabályai közül történő kizárást e jogviszonyok speciális jellege, továbbá az eljárás tárgya
indokolja.
3.	§
A Ptk. 2:4. §-a szerint az ember jogképessége a halállal szűnik meg. A halál tényének a
bizonyítása általában közokirattal történik. Némely esetben erre nincs lehetőség, vagy azért mert
a halál ténye bizonytalan, vagy azért, mert bár kétséget kizáróan megállapítható a halál
bekövetkezése, de annak az anyakönyvezése elmaradt, mert az anyakönyvezés jogszabályi
feltételei nem álltak fenn, mert pl. nem került elő a holttest. Azokban az esetekben, amikor a
halál ténye anyakönyvi kivonattal nem bizonyítható, jogszabályaink lehetőséget teremtenek a
halálhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazására a holtnak nyilvánítási, illetve a halál
tényének megállapítása iránti eljárás lefolytatásának eredményeként hozott bírósági határozat
alapján.
A holtnak nyilvánítás a jogképesség kivételes megszűnési esete, ami a polgári jogi viszonyokban
a halállal egyező joghatásokra vezet, noha nem minden esetben végleges.
Tekintettel arra, hogy a Ptk. nem hozott lényegi változást a holtnak nyilvánítás anyagi jogi
16
szabályaiban, ezért a Javaslatban sem indokolt a Hor. szabályaitól koncepcionálisan eltérő új
szabályozás kialakítása, ezért a Javaslat pontosításokat, korszerűsítést és az anyagi jogi
szabályok megismétlésének kiiktatását végzi el. Így pl. a Javaslat nem nevesíti az eljárás
megindításának feltételeit, mert a holtnak nyilvánítás anyagi jogi feltételeit a Ptk. 2:5 § (1)
bekezdése rögzíti, amikor kimondja, hogy olyan személy holtnak nyilvánítása iránt lehet
kérelmet előterjeszteni, aki eltűnt és az eltűnéstől számítva öt év eltelt, anélkül, hogy az életben
létére utaló bármilyen adat ismert volna. E két feltételnek együttesen kell fennállnia, ellenkező
esetben nincs helye holtnak nyilvánítási eljárás kezdeményezésének.
4-5. §
A 4. § a holtnak nyilvánítás iránti kérelem tartalmát határozza meg, míg az 5. § rögzíti az
eljárásra irányadó illetékességi szabályokat is. A járásbíróság hatáskörének külön kimondására
azért nincs szükség, mert az új Pp. mögöttes jogszabályi jellegéből, így az új Pp. hatásköri
szabályaiból - ahogyan arra az általános szabályok körében részletesen kitér az indokolás -
következik, hogy a személyi állapotot érintő perek (értve ezalatt itt: személyi állapotot érintő
nemperes eljárások) járásbíróság hatáskörébe tartoznak (Pp. 20. § (3) bekezdés b) pont).
Tekintettel arra, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény 108. § (1)
bekezdése szerint „magyar bíróság joghatósággal rendelkezik holtnak nyilvánítás vagy halál
tényének megállapítása iránti eljárásra, ha az eltűnt személy (...) b) magyar állampolgár volt, és
holtnak nyilvánítását vagy halála tényének megállapítását belföldi jogi érdek - így különösen az
eltűnt személy magyar állampolgárságú vagy belföldön lakóhellyel rendelkező házastársával
vagy bejegyzett élettársával fennálló házassága vagy bejegyzett élettársi kapcsolata, illetve
belföldön lévő vagyona jogi sorsának rendezése - teszi szükségessé” a Javaslat rendelkezik
arról, hogy belföldi lakóhely vagy tartózkodási hely hiányában melyik bíróság járjon el.
6-7. §
A Javaslat a bíróság megalapozott döntésének előmozdítása érdekében továbbra is szükségesnek
tartja hirdetmény közzétételét az eltűnt személy eltűnése körülményeinek lehető legteljesebb
körű megállapítása érdekében. Ennek modern formájaként kötelezővé teszi a hirdetmény
közzétételét a bíróságok központi internetes honlapján a hirdetményi kézbesítés megoldásához
hasonló módon.
Tekintettel arra, hogy személyi állapotot érintő eljárásról van szó, a Javaslat - igazodva az új
Pp.-ben szabályozott személyi állapotot érintő perekben adott felhatalmazáshoz - lehetővé teszi,
hogy a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelje.
8-10. §
A hirdetményi határidő lejártát követően a bíróság dönt a holtnak nyilvánítás kérdésében. A
holtnak nyilvánítás kérdésében a bíróság indokolással ellátott végzéssel határoz, melynek
tartalmaznia kell a bíróság által megállapított tényállást, a hirdetmény közzétételének,
kifüggesztésének eredményességére vagy eredménytelenségére vonatkozó megállapításokat.
17
Ha a rendelkezésre álló adatok szerint a holtnak nyilvánítás előfeltételei fennállnak, a bíróság az
eltűntet holtnak nyilvánítja, ellenkező esetben a kérelmet elutasítja.
A Ptk. 2:6. § szerint a bíróságnak holtnak nyilvánítás esetén a halál időpontját is meg kell
állapítani. A bíróságnak elsődlegesen arra kell törekednie, hogy a körülmények gondos
mérlegelésével határozza meg az eltűnt személy halálának napját. Különösen fontos ez akkor, ha
az eltűnés és a holtnak nyilvánítási eljárás lefolytatása közötti időben olyan esemény következik
be, amelynek következtében a jogviszonyok rendezése a halál időpontjától függ. Ha a halál
időpontját a körülmények gondos mérlegelése alapján sem tudja megállapítani a bíróság, mert
például csak az eltűnés időpontja állapítható meg, a halál időpontja az eltűnést követő hónap
tizenötödik napja a Ptk. 2:6. § (2) alapján.
A Ptk. 2:5.§. (2) bekezdése szerint a holtnak nyilvánítás jogkövetkezménye, hogy a holtnak
nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni.
A Javaslat rendelkezik a holtnak nyilvánító végzés kézbesítéséről, fellebbezhetőségéről,
módosításáról továbbá hatályon kívül helyezéséről. A holtnak nyilvánító végzés hatálya,
bármelyik, a vélelem alapjául szolgáló jogi tény - akár az eltűnés, akár az eltűnéstől számított öt
év eltelte életjel adása nélkül - megváltozása, és annak bizonyítottsága esetén megdőlhet. A
holtnak nyilvánító határozat módosítására akkor kerülhet sor, ha bebizonyosodik, hogy a holtnak
nyilvánított az alapul vett időpontnál korábban vagy később tűnt el, de a holtnak nyilvánítás
feltételei egyébként fennállnak. A határozat hatályon kívül helyezése akkor válik szükségessé, ha
bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított később tűnt el, s emiatt a holtnak nyilvánítás
feltételei nem állnak fenn. A holtnak nyilvánító határozat módosítását illetve hatályon kívül
helyezését a kérelem előterjesztésére jogosultak kérhetik az elsőfokon eljárt bíróságtól. Ha a
hatályon kívül helyezést maga a holtnak nyilvánított személy kéri és személyazonossága
tekintetében kétség nem merül fel, a bíróság bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül dönt a
kérelemről. A bíróság a hatálytalanságot végzéssel állapítja meg.
11.	§
A Javaslat meghatározza, hogy a jogerőre emelkedett holtnak nyilvánító végzést a bíróság mely
szerveknek, hatóságoknak küldi meg és milyen célból. A § értelemszerűen irányadó a halál
tényének megállapítása iránti eljárásban hozott jogerős végzésre is, ez következik a 12. § (1)
bekezdésében rögzített utaló szabályból.
12.	§
A § egyértelművé teszi, hogy a halál tényének bírósági megállapítását akkor lehet kérni, ha
kétséget kizáróan megállapítható a halál bekövetkezte, de annak anyakönyvezése elmaradt, mert
az anyakönyvezés törvényi feltételei nem álltak fenn. A halál tényének bírói megállapításához a
halál helyének, időpontjának, és tényének együttes bizonyítása szükséges. Ha ezek bármelyike
hiányzik, a halál tényének bírói megállapítására nem kerülhet sor.
Az eljárás abban különbözik a holtnak nyilvánítási eljárástól, hogy míg annak a célja vélelem
felállítása amellett, hogy a hosszabb ideje eltűnt, magáról életjelt nem adó személy valószínűleg
meghalt, ez utóbbi eljárásban a meghalt személy halálának közokirattal nem igazolható tényét
pótolja az eljárás során hozott végzés.
A § (1) bekezdése szerint a halál tényének megállapítására irányuló eljárásra a holtnak
18
nyilvánítási eljárás szabályait kell alkalmazni az eljárás jellegéből adódó, és a §-ban nevesített
eltérések figyelembevételével.
13.	§
Egy személy jogerős holtnak nyilvánításának vagy halála ténye megállapításának polgári anyagi
jogi jogkövetkezményei vannak. Ezzel szemben az eltűntnek nyilvánítás kizárólag
társadalombiztosítási joghatások kiváltására alkalmas. A társadalombiztosításról szóló
jogszabályok értelmében a hozzátartozói nyugellátásra (mint pl. özvegyi nyugdíj, árvaellátás,
szülői nyugdíj) való jogosultság szempontjából halálesetnek számít az eltűnés is, ha azt a bíróság
jogerősen megállapította (a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény
44. § (1) bekezdés).
Az eltűntnek nyilvánítási eljárás a holtnak nyilvánítási eljárásra ad utaló szabályokat, ezért is
indokolt, hogy azokat azonos jogszabály rendezze.
14.	§
A Ptk. a gyakorlatban felmerült igényekre reagálva lehetővé teszi az apaság vélelmének
megdöntését nemperes eljárásban és ezt a speciális eljárást a jogalkotó a polgári perrendtartásról
szóló 1952. évi III. törvény XVI/A. fejezete alá iktatta be, melyre a Ptk. 4:114. § rendelkezései
adtak alapot.
Az új Pp. peres eljárási kódex jellege folytán már nem tartalmazza a szóban forgó eljárást, mely
így a Javaslatban kap helyet. A 2013-ban kialakított eljárási renden, mely a gyakorlatban is
bevált, nem indokolt koncepcionális változtatásokat végrehajtani, ezért a Javaslat szerint
mindössze az eljárási szabályok kismértékű módosítása, pontosítása indokolt.
A házassági köteléken alapuló apasági vélelem esetében egyszerűsítést igényelt a gyakorlat
abban az esetben, ha a felek közötti házassági kötelék már csak formális, a házastársak
életközössége legalább 300 napja megszűnt, ugyanakkor az a férfi, akitől a gyermek ténylegesen
származik a gyermeket apai elismerő nyilatkozattal a magáénak kívánja elismerni. Ebben az
esetben a Ptk. 4:98. §-ában rögzített apasági vélelem miatt a gyermeket az apa nevére
anyakönyvezik, akkor is, ha nem ő a gyermek vérszerinti apja. A Ptk. hatálybalépését
megelőzően kizárólag perben lehetett a férj apaságát megdönteni, mely a perindításra jogosultak
személyére tekintettel sem volt mindig egyszerű, és ennek megdőlte után nyílt meg a lehetőség
az apai elismerő nyilatkozat megtételére a gyermek vonatkozásában. Ezt egyszerűsítette le a Ptk.
idézett rendelkezése. Az eljárás kezdeményezésének és eredményes befejezésének feltétele, hogy
a határozat meghozatalával egyidejűleg a megüresedő apai státusz elismeréssel betölthető
legyen.
A § rögzíti a nemperes eljárás lefolytatására illetékes bíróságot, melynél szempontként
érvényesül a gyermek érdeke. Ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, az eljárásra a Budai
Központi Kerületi Bíróság illetékes.
19
A járásbíróság hatáskörének kimondására azért nincs szükség az eljárásra, mert az új Pp.
mögöttes jogszabályi jellegéből, az új Pp. hatásköri szabályaiból következik, hogy a személyi
állapotot érintő perek (értve itt alatta a személyi állapotot érintő nemperes eljárások) járásbíróság
hatáskörébe tartoznak (Pp. 20. § (3) bek. b) pont). Az apaság vélelmének megdöntése pedig
státuszt érintő eljárás.
A § (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a vélelem megdöntését célzó eljárást a vélelmezett
apának, az anyának és a gyermek vér szerinti apjaként fellépő férfinek közösen kell kérnie és az
elismerésre a teljes hatályú elismerés szabályait kell alkalmazni.
15-18. §
A § az apaság vélelmének megdöntése iránti kérelem kötelező tartalmai elemeit és mellékleteit
rögzíti. A nemperes eljárás eredményes befejezésének feltétele, hogy a bíróság meggyőződjön
arról, hogy a kérelem teljesítésének feltételei fennállnak, az apaság vélelmének megdöntését
mind a vélelem szerinti apa, mind az anya, mind a gyermeket teljes hatályú elismerő
nyilatkozattal magáénak elismerni szándékozó férfi közösen kéri, ennek érdekében a
kérelmezőket együttesen kell meghallgatni.
A bíróság a származás ténylegessége tekintetében bizonyítást nem vesz fel, de megvizsgálja,
hogy az apaság vélelmének megdöntéséhez, az apai elismerő nyilatkozat megtételéhez és teljes
hatályához szükséges feltételek fennállnak-e, ill. megállapítja azokat az adatokat, amelyek a
személyállapot-változás anyakönyvi bejegyzéshez szükségesek.
Ha a kérelem teljesítéséhez szükséges feltételek fennállnak a bíróság végzésben megállapítja,
hogy a gyermeknek nem az anya férje vagy volt férje az apja. A megállapító határozat
fellebbezéssel támadható.
A § rögzíti, hogy a személyi állapot megváltozásának anyakönyvi bejegyzése érdekében a
bíróságnak jogerős végzését, az apai elismerésről felvett jegyzőkönyvet meg kell küldenie az
illetékes anyakönyvvezetőnek.
E kör kibővül a gyermek családi nevének meghatározása tárgyában felvett jegyzőkönyv-rész
megküldésével a kérelemnek helyt adó végzés jogerőre emelkedését követően, ha a kérelmezők
ebben az eljárás során megállapodnak, melynek lehetőségére a bíróság figyelmezteti az érintett
kérelmezőket. A rendelkezés bevezetésének indoka, hogy a gyakorlatban problémát okoz, hogy
az eljárás során a szülőnek minősülő kérelmezők nem határozzák meg a gyermek családi nevét a
Ptk. 4:150. § (1) bekezdése alapján őket terhelő kötelezettség ellenére sem. Ez azt eredményezi,
hogy az anyakönyvvezetőknek a családi jogállás változásának anyakönyvi bejegyzése előtt a
szülőket idézni kell a gyermek családi nevében történő nyilatkozattételre. Ez a nyilatkozat
megtehető az eljárás folyamán is, azért rendelkezik akként a Javaslat, hogy amennyiben a szülők
erről megállapodnak, a kérelemnek helyt adó végzés jogerőre emelkedését követően azt meg kell
küldeni az illetékes anyakönyvvezetőnek. Ezzel a rendelkezéssel a hiánypótlások és az ügyfelek
hatóságok előtti megjelenésének száma is csökkenthető.
A megállapításhoz szükséges valamennyi érdekelt együttes jelenléte, és az apai elismerő
nyilatkozat megtétele feltételeinek fennállása. Ha a feltételek valamelyike nem áll fenn, akkor a
bíróság az apaság vélelmének megdöntése iránti kérelmet elutasítja, mely nem zárja ki a további
20
igényérvényesítést sem perben, sem nemperes eljárásban.
19-20. §
A Ptk. 4:53. §-a a házastársi vagyonközösség megszűnésének esetei között továbbra is nevesíti
azt a lehetőséget, amikor a bíróság a házassági életközösség fennállása alatt azt megszünteti. A
Ptk. 4:54. § (1) bekezdése szerint „a bíróság a vagyonközösséget bármelyik házastárs kérelmére
a házassági életközösség fennállása alatt indokolt esetben megszüntetheti. Ilyen esetnek minősül
különösen, ha a) a másik házastárs a kérelmet előterjesztő házastárs hozzájárulása nélkül
megkötött szerződéssel vagy szerződésen kívüli károkozásával olyan mértékű adósságot
halmozott fel, amely a közös vagyonból őt megillető részesedést veszélyeztetheti; b) az egyéni
vállalkozói tevékenységet folytató másik házastárssal szemben végrehajtási eljárás vagy azzal az
egyéni céggel, szövetkezettel, gazdasági társasággal szemben, amelynek a másik házastárs
korlátlanul felelős tagja, végrehajtási eljárás vagy felszámolási eljárás indult, és az eljárás a
házastársi közös vagyonból őt megillető részesedést veszélyeztetheti vagy c) a másik házastársat
cselekvőképességet teljesen vagy a vagyoni ügyeiben részlegesen korlátozó gondnokság alá
helyezték, és gondnokául nem a házastársát rendelték ki.
Ezzel a megoldással a Ptk. annyiban tér el az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 31. §
(1)	bekezdésétől, ami úgy szabályozta a tárgykört, mely szerint „a vagyonközösséget a házassági
életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házastárs kérelmére
megszüntetheti”, hogy már példálózóan nevesíti annak egyes, lehetséges eseteit.
A hatályos szabályok szerint a Ppék. 7-9. §-ai határozzák meg a házastársi vagyonközösség
házassági életközösség alatt történő megszüntetését bírósági nemperes eljárásban.
A Ppék. 7. § (2) bekezdése szerint „a kérelmet a házastársak csak közös kérvényben terjeszthetik
elő”, mely rendelkezés nem áll összhangban sem a Ptk. 4:54. § (1) bekezdésében foglaltakkal,
mely szerint „a bíróság a vagyonközösséget bármelyik házastárs kérelmére a házassági
életközösség fennállása alatt indokolt esetben megszüntetheti”, de a Csjt.-nek a Ptk. által
hatályon kívül helyezett korábban idézett rendelkezésével sem.
Az eltérés oka, hogy a Csjt. 1953. évi hatálybalépésekor a 31. § (1) bekezdése - egészen az
1974. évi I. törvénnyel történő novelláris módosításig - akként rendelkezett, hogy „A
vagyonközösség megszüntetését a házassági életközösség fennállása alatt a házastársaknak
fontos okból előterjesztett közös kérelmére a bíróság mondhatja ki”, és ehhez igazodott a Ppék.
7.	§ (2) bekezdése, ami szintén csak közös kérvényre tette lehetővé a nemperes eljárás
igénybevételét. Az 1974. évi I. törvény módosította akként a Csjt. 31. § (1) bekezdését, ami már
lehetővé tette, hogy bármelyik házastárs egyoldalúan is kérhesse a házastársi vagyonközösség
bíróság által történő megszüntetését, de a Ppék. idézett szabályát változatlanul hagyta.
A Ptk. kodifikációja során nem dőlt el a kérdés, hogy a bíróság a házastársi vagyonközösség
életközösség alatti megszüntetéséről peres vagy nemperes eljárás keretében döntsön, így a
Javaslat meg kívánja szüntetni a hatályos anyagi jogi és eljárásjogi szabályozás között feszülő
21
ellentmondást, és világos helyzetet kíván teremteni.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy e törvény szerinti nemperes eljárásban csak akkor kérhető a
házastársi vagyonközösség életközösség alatti megszüntetése, ha azt a házastársak közösen
kérik, e tekintetben e nemperes eljárás a házassági vagyonjogi szerződés alternatívájaként is
felfogható.
Ha azonban csak az egyik házastárs kéri egyoldalúan a vagyonközösség megszüntetését az
életközösség fennállása alatt, akkor pert kell indítania ennek érdekében a másik házastárs ellen.
A Javaslat azon elvi megfontolás mentén tereli peres útra ezt az eljárást, mert azt feltételezi,
hogy ha a házastársak között nincs konszenzus a vagyonközösség jövőre nézve történő
megszüntetésében, azt az egyik házastárs nem kívánja, vagy kifejezetten ellenzi, akkor ez olyan
jogvitás helyzetet jelent és az eljárás során olyan irányú és terjedelmű bizonyítást igényelhet -
már akár a házassági életközösség fennállása vagy fenn nem állásának bizonyítása is - ami
mindenképpen meghaladja egy nemperes eljárás kereteit.
Ez a szabályozási koncepció összhangban áll a Ptk. 4:70. § (3)-(4) bekezdésében rögzített
megoldással, amikor a házastársi életközösség fennállása alatt a házastárs igényelheti a
közszerzeményből rá eső rész megállapítását és annak erejéig megfelelő biztosíték nyújtását
vagy a vagyonjogi szerződés megszüntetését akkor, ha a másik házastárs a tudomása nélkül
megkötött szerződésekkel olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közszerzeménynek
minősülő vagyontárgyakból őt megillető részesedést meghaladja. A (3)-(4) bekezdés szerint, ha a
másik házastárs a közszerzemény megállapítása és megfelelő biztosíték adása elől felhívás
ellenére elzárkózik, vagy azt meghiúsítja, a házastárs a bírósághoz fordulhat. A bíróság a perben
bármelyik házastárs kérelmére a szerződést az (1) bekezdésben foglalt okból megszüntetheti és a
felek között a jövőre nézve vagyonelkülönítést rendelhet el.
A Javaslat szabályozási koncepciója emellett összhangban áll az új Pp. szabályozásával is, ami a
házassági életközösség megszűnését követő házassági vagyonjogi pert is a házassági bontópertől
elkülönítetten, önállóan kezeli.
A Javaslat jelen §-ának normatív tartalma egyértelművé teszi, hogy kizárólag akkor kérhető e
Javaslatban szabályozott nemperes eljárás keretében a házassági életközösség fennállása alatt a
házastársi vagyonközösség megszüntetése, ha azt a házastársak közösen kérik, ha köztük ebben
konszenzus van.
A § meghatározza a hatásköri és illetékességi szabályokat. Az eljárásra a járásbíróság
hatáskörének kimondása azért indokolt, mert eltérően a Javaslatban szabályozott nemperes
eljárásoktól ez nem érinti a házastársak személyi állapotát, és egyértelművé kívánja tenni a
Javaslat, hogy az eljárást nem tekinti az eljárás tárgya értékétől függő eljárásnak, ahol a bíróság
hatáskörét a házastársi közös vagyonból egy házastársat megillető hányad értéke vagy a teljes
vagyon értéke alapozhatná meg. Tekintettel arra, hogy ebben az eljárásban nem kerül sor a
22
vagyon megosztására, hanem a házastársi vagyonközösség jövőre nézve történő megszüntetése
annak a tárgya, ezért a Javaslat az eljárást olyan vagyonjogi ügynek tekinti, melynek értéke nem
meghatározható, és mindig járásbíróság hatáskörébe tartozik. A Javaslat szerint a házastársak
konszenzusán alapuló kérelem sem indokolja a törvényszéki hatáskörbe utalást. Az illetékesség
tekintetében a Javaslat lehetővé teszi, hogy bármelyik házastárs lakóhelye szerinti bíróság
eljárjon. Figyelemmel arra, hogy a házastársak életközössége fennáll, így vélelmezhető, hogy
közös lakóhellyel rendelkeznek, így a házastársak egyikének lakóhelyére alapított illetékesség
célszerűségi szempontot is szolgál. A 20. § a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti
kérelem tartalmi elemeit határozza meg.
21.	§
Ha a bíróság a kérelemnek helyt ad, a vagyonközösséget megszünteti, így a házastársak vagyoni
viszonyaira az életközösség fennállása alatt a továbbiakban a vagyonelkülönítés szabályai
lesznek az irányadók.
Ha a házastársi vagyonközösség megszüntetésére azért kerül sor, mert az egyik házastársat
cselekvőképességet teljesen vagy a vagyoni ügyeiben részlegesen korlátozó gondnokság alá
helyezték, és gondnokául nem a másik házastársát rendelték ki, erről a gyámhatóságot is
értesíteni kell, a házastárs gondnokának tájékoztatás céljából.
22. §
A Ptk. 4:56. §-a alapján a vagyonközösség bírósági helyreállítására akkor kerülhet sor, ha az ok,
amelynek alapján a bíróság a vagyonközösséget megszüntette - akár a Javaslat szerinti nemperes
eljárásban, akár perben - már nem áll fenn. Ebben az esetben a bíróság az életközösség
fennállása alatt a házastársak közös kérelmére a vagyonközösséget a jövőre nézve helyreállítja. A
házastársi vagyonközösség helyreállítása iránti eljárás a házastársi vagyonközösség
megszüntetése iránti eljárásra ad utaló szabályokat.
23-25. §
A Javaslat a hatálybalépést az új Pp. hatálybalépéséhez igazítja és hatályon kívül helyezi azokat
a rendeleteket, amelyek a Javaslatban szabályozott eljárásokat tartalmazzák. A Ppék. hatályon
kívül helyezését az teszi lehetővé, hogy az abban szabályozott nemperes eljárások közül a
házastársi vagyonközösség megszüntetése, az eltűntnek nyilvánítás a Javaslatban kerül
szabályozásra, a nemperes eljárásokra vonatkozó általános szabályokat szintén a Javaslat I.
fejezete tartalmazza. Az értékpapírok és okiratok semmissé nyilvánítása mint nemperes eljárás
az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 28-36. §-ában nyer
szabályozást. Statisztikai adatok szerint az értékpapír és okirat semmissé nyilvánítása iránti
eljárások esetén 2016-ban 0 db volt az öt éven túl indult ügyek száma, így kizárt, hogy a Ppék.
szerinti eljárások még folyamatban legyenek, így ez sem képezi akadályát a Ppék. hatályon kívül
helyezésének.
23