﻿Miniszterelnökség
Iromány száma: T/17167.
Benyújtás dátuma: 2017-08-29 17:01
Parlex azonosító: 1N3WZX1O0003
Címzett: Kövér László, az Országgyűlés elnöke
Tárgy: Törvényjavaslat benyújtása
Benyújtó: Dr. Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes
Előadó: Dr. Trócsányi László, igazságügyi miniszter
Törvényjavaslat címe: A költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási
bírósági eljárásban történő alkalmazásáról
A Kormány nevében mellékelten benyújtom a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári
és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló törvényjavaslatot.
A törvényjavaslat az érintett szakmai érdekképviseleti szervezetekkel egyeztetésre került.
2017. évi.....törvény
a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban
                                  történő alkalmazásáról
                                  1. A törvény hatálya
1.	§
 (1)	E törvény hatálya a polgári peres és bírósági polgári nemperes, valamint a közigazgatási
 bírósági eljárásban érvényesülő költségmentességre és költségfeljegyzési jogra (a továbbiakban
 együtt: költségkedvezmény) terjed ki.
 (2)	E törvény hatálya nem terjed ki a munkavállalói költségkedvezményre.
2.	A tárgyi költségkedvezmény
2.	§
 A felet költségmentesség illeti meg a gondnoksági perben és a külön törvényben megállapított
 egyéb bírósági eljárásokban.
3.	§
 (1)	A felet - ha törvény, az Európai Unió kötelező jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés alapján
 nem illeti meg tárgyi költségmentesség - költségfeljegyzési jog illeti meg
  a)	a származási perben,
   b)	a szülői felügyelettel kapcsolatos perben,
  c)	a törvényen alapuló tartással kapcsolatos perben, ideértve a tartásdíjnak a kötelezett
  járandóságait folyósító szervtől vagy más személytől való behajtása, a tartásdíj megszüntetése
  vagy összegének megváltoztatása, a tartásdíjra irányuló végrehajtás megszüntetése vagy
  korlátozása iránti pert, továbbá a határon átnyúló tartási ügyben a tartásra kötelezett adatainak
  beszerzése iránti eljárást is,
  d)	a munkaügyi vagy közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos perben, kivéve azt a pert, amelyben
  a felet tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg,
   e)	a bányakár megtérítése iránti perben, és
  f)	a személy életének, testi épségének vagy egészségének bűncselekménnyel történő megsértése
  miatti kár megtérítése, illetve sérelemdíj megfizetése iránt indított perben.
 (2)	A tárgyi költségfeljegyzési jog nem mentesít a származás megállapításához szükséges
 orvosszakértői vizsgálat költségének előlegezése alól.
4.	§
 (1)	Ha a bíróság az eljárás folyamán állapítja meg, hogy a tárgyi költségkedvezmény nem áll fenn,
 kötelezi a felet, hogy - a végzés jogerőre emelkedésétől számított nyolc napon belül - fizesse meg a
1
 meg nem fizetett illetéket, illetve térítse meg az állam által előlegezett költséget, valamint
 figyelmezteti a felet a mulasztás következményére. A végzés tárgyi költségkedvezmény fenn nem
 állását megállapító rendelkezése ellen külön fellebbezésnek van helye.
 (2)	Ha az (1) bekezdés szerinti esetben a felet pártfogó ügyvéd képviseli, a bíróság a tárgyi
 költségkedvezmény fenn nem állásáról szóló határozat jogerőre emelkedését követő nyolc napon
 belül a határozat megküldésével értesíti a pártfogó ügyvédi képviseletet engedélyező jogi
 segítségnyújtó szolgálatot.
3.	A személyes költségkedvezmény engedélyezésének feltételei
5.	§
 (1)	A fél részére költségmentességet kell engedélyezni, ha a fél
 a)	rendelkezésre álló havi nettó jövedelme (munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli
 juttatása) nem haladja meg az öregségi teljes nyugdíj mindenkori legkisebb összegét és vagyona
 nincs,
 b)	aktív korúak ellátására jogosult, vagy aktív korúak ellátására jogosult - a szociális igazgatásról
 és szociális ellátásokról szóló törvény szerinti - közeli hozzátartozójával él közös háztartásban,
 c)	közgyógyellátásban részesül vagy egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát állapították
 meg,
 d)	átmeneti szállást igénybe vevő hajléktalan személy,
 e)	menekült, menedékes, menekültkénti vagy menedékeskénti, illetve hontalankénti elismerését
 kérő, továbbá az ideiglenes vagy kiegészítő védelemben részesítését kérő személy, és a jövedelmi
 és vagyoni helyzetéről tett nyilatkozata alapján a számára külön jogszabályban biztosított
 ellátásra és támogatásra jogosult, vagy
 f)	a családjában olyan gyermeket gondoz, akinek a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre
 való jogosultságát megállapították.
 (2)	A fél részére költségmentességet kell engedélyezni, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek nem
 állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a fél
 létfenntartása veszélyeztetett.
6.	§
 (1)	A fél részére teljes költségfeljegyzési jogot kell engedélyezni, ha a fél rendelkezésre álló havi
 nettó jövedelme nem haladja meg a tárgyévet megelőző második év - a Központi Statisztikai
 Hivatal által közzétett - nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetének 30%-át, és vagyona nincs.
 (2)	A fél részére teljes vagy részleges költségfeljegyzési jogot kell engedélyezni, ha az (1)
 bekezdésben meghatározott feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek
 figyelembevételével megállapítja, hogy
 a)	az illeték és a per során felmerülő valamennyi költség várható összegének,
 b)	az a) pont szerinti összeg meghatározott hányadának, vagy
2
 c)	az illetéknek, illetve tételesen meghatározott költségnek
 az előzetes megfizetése, illetve előlegezése a félnek jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban
 nem álló megterhelést jelentene.
7.	§
 Nem természetes személy fél részére a 6. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kizárólag az
 illetékre kiterjedő részleges költségfeljegyzési jog engedélyezhető.
8.	§
 (1)	A rendelkezésre álló jövedelem számításánál a havi jövedelembe be kell számítani a féllel egy
 háztartásban élő személy jövedelmét is - kivéve, ha ellenérdekű személy a féllel fennálló jogvitában
 -, és ezt az összeget kell elosztani a féllel egy háztartásban élő személyek számával.
 (2)	A rendelkezésre álló jövedelem megállapításánál a közös háztartásban élők összjövedelméből le
 kell vonni
 a)	a jogszabály alapján általuk fizetendő tartásdíj vagy járadék összegét, és
 b)	a lakás vásárlásához, felújításához, építéséhez pénzintézet (munkáltató) által folyósított hitel
 havi törlesztőrészletének az általuk fizetett összegét, ha a lakás a hitel felvételekor megfelelt a
 méltányolható lakásigénynek a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabályban
 meghatározott feltételeinek.
9.	§
 Az 5. és 6. § alkalmazásában nem lehet a vagyon körébe tartózónak tekinteni
 a)	a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakat,
 b)	a fél olyan ingatlanát, amely saját és az általa eltartottak lakhatását szolgálja,
 c)	a mozgáskorlátozott személy gépjárművét és azt a gépjárművet, amely nélkül a fél
 foglalkozásának gyakorlása lehetetlenné válik, valamint
 d)	azokat a vagyontárgyakat, amelyek az 5. és 6. §-ban meghatározott mértékű jövedelem
 megszerzéséhez szükségesek.
10.	§
 (1)	Azt követően, hogy a bíróság
 a)	költségkedvezményt engedélyezett, vagy
 b)	a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmet elutasította
 a fél részére csak akkor lehet költségkedvezményt engedélyezni, ha az engedélyezés feltételei utóbb
 következtek be.
 (2)	Ha a bíróság a költségkedvezményt megvonta, a fél részére csak akkor lehet ugyanazt vagy
 nagyobb mértékű mentességet biztosító költségkedvezményt engedélyezni, ha az engedélyezés
 feltételei utóbb következtek be.
3
11. §
 A fél részére az 5-10. §-ban meghatározott feltételektől függetlenül nem lehet költségkedvezményt
 engedélyezni, ha
 a)	pereskedése rosszhiszeműnek vagy már előre teljesen eredménytelennek látszik,
 b)	mint engedményes vagy a jogátruházás új jogosultja lép fel, és valószínűnek mutatkozik, hogy
 az engedményezés vagy a jogátruházás a költségkedvezménnyel történő eljárás lehetővé tételét
 célozta,
c)	eljárást - ideértve a fellebbezési és a felülvizsgálati eljárást is - megindító kérelmét
(beadványát) a bíróság visszautasítja,
d)	az engedélyezett költségkedvezményt a bíróság azért vonta meg, mert a költségkedvezmény
engedélyezésének a feltételei már a kérelem előterjesztésekor sem álltak fenn,
 e)	a költségkedvezmény szerinti valamennyi mentesség a fél számára biztosított, vagy
 f)	azt törvény egyéb okból kizárja.
4.	A személyes költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelem és elbírálása
12.	§
(1)	A bíróság köteles a jogi képviselő nélkül eljáró felet tájékoztatni a költségkedvezmény
engedélyezésének a feltételeiről, a kérelem benyújtásának idejéről és módjáról, valamint a 13. § (5)
bekezdésben foglaltakról.
(2)	A fél költségkedvezmény engedélyezését az eljárás - ideértve a fellebbezési vagy a
felülvizsgálati eljárást is - megindításával egyidejűleg vagy legkésőbb a tárgyalás berekesztéséig,
ennek hiányában az eljárást befejező határozat meghozataláig kérheti.
(3)	A fél egymással eshetőleges viszonyban álló, több különböző költségkedvezmény engedélyezése
iránti kérelmet is előterjeszthet.
(4)	A kérelemben
 a)	fel kell tüntetni az igényelt költségkedvezményt (költségmentesség, teljes költségfeljegyzési
 jog, részleges költségfeljegyzési jog), részleges költségfeljegyzési jog engedélyezése iránti
 kérelem esetén a kedvezmény mértékét, és
 b)	szükséghez képest elő kell adni a költségkedvezmény alapjául szolgáló minden körülményt.
(5)	A fél jövedelmi és vagyoni viszonyait jogszabályban meghatározott módon köteles igazolni és
az igazolásokat a kérelmével egyidejűleg kell előterjesztenie. A fél jogszabállyal rendszeresített
közhiteles nyilvántartás adatainak igazolására is köteles.
(6)	Az Európai Unió tagállamának állampolgára és az Európai Unión kívüli államnak az Európai
Unió tagállamában jogszerűen tartózkodó állampolgára költségkedvezmény engedélyezése iránti
kérelmét a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés
megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös
minimumszabályok megállapításáról szóló 2003/8/EK tanácsi irányelv alapján a költségmentesség
4
iránti kérelem benyújtásához használandó formanyomtatvány kidolgozásáról szóló, 2004. november
9-i 2004/844/EK bizottsági határozat szerinti nyomtatványon is előterjesztheti.
13.	§
(1)	Ha a fél a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmét a fellebbezéssel egyidejűleg
terjeszti elő, a költségkedvezmény engedélyezése tárgyában az elsőfokú határozatot hozó bíróság,
közjegyző határozata elleni fellebbezés esetében a fellebbezés elbírálására jogosult bíróság dönt.
Egyéb esetekben az a bíróság dönt, amelynek az eljárásában a fél a kérelmét előterjesztette.
(2)	A költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmet visszautasító határozat ellen külön
fellebbezésnek van helye.
(3)	A bíróság a kérelem elbírálásakor szükséghez képest az ellenfelet is meghallgatja, illetve a
feleket okiratok benyújtására hívja fel, továbbá figyelembe vehet bizonyítás nélkül megállapítható
tényeket is.
(4)	Ha a költségkedvezmény engedélyezésének feltételei fennállnak, a bíróság a fél részére a
költségkedvezményt engedélyezi, ellenkező esetben az engedélyezés iránti kérelmet elutasítja.
(5)	A bíróság nem engedélyezhet olyan költségkedvezményt, amelyre a fél kérelme nem terjed ki.
Részleges költségfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelem esetén e korlátozás nem vonatkozik a
költségfeljegyzési jog mértékére, de a bíróság nem engedélyezhet nagyobb mértékű részleges
költségfeljegyzési jogot annál, mint amelyre a kérelem kiterjed.
(6)	A költségkedvezmény engedélyezés iránti kérelem visszautasítása vagy elutasítása esetén a
bíróság felhívja a felet, hogy - a végzés jogerőre emelkedésétől számított nyolc napon belül -
fizesse meg a meg nem fizetett illetéket, illetve előlegezze a szükséges költséget, valamint
figyelmezeti a felet a mulasztás következményére.
(7)	Ha a fél változatlan tartalommal ismételt kérelmet terjeszt elő, és azt a bíróság ismételten
visszautasítja vagy elutasítja, a bíróság a felet pénzbírsággal sújtja.
(8)	Ha a kérelem kiterjed a pártfogó ügyvédi képviselet biztosítására is, a bíróság a kérelmet és a
költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmet elbíráló jogerős határozatát megküldi a jogi
segítségnyújtó szolgálatnak.
5.	A személyes költségkedvezmény felülvizsgálata és megvonása
14.	§
(1)	A fél a költségkedvezmény engedélyezése alapjául szolgáló körülményeiben bekövetkezett
változást köteles haladéktalanul bejelenteni az eljáró bíróságnak.
(2)	A bíróság a költségkedvezmény engedélyezési feltételeinek a fennállását felülvizsgálja
a)	az eljárás jogerős befejezéséig - az engedélyezés időpontjához képest - kétévente,
5
 b)	a végrehajtható okirat kiállítása előtt, ha az eljárás jogerős befejezésétől számítva egy év eltelt,
 továbbá
 c)	az eljárás - ideértve a fellebbezési vagy a felülvizsgálati eljárást is - során bármikor, ha adat
 merül fel arra nézve, hogy a feltételek az engedélyezéskor sem álltak fenn, vagy utóbb
 megszűntek.
 (3)	A felülvizsgálat során a bíróság elrendelheti a jogszabályban meghatározott igazolások ismételt
 benyújtását, és a 13. § (3) bekezdése szerint járhat el.
15.	§
(1)	A bíróság megvonja a költségkedvezményt, ha
 a)	a fél a költségkedvezmény felülvizsgálata körében tett bírói felhívására nem nyilatkozik, vagy
 nem csatolja a felhívásban megjelölt igazolásokat, illetve okiratokat, vagy
b)	a költségkedvezmény felülvizsgálata alapján megállapítja, hogy a költségkedvezmény
engedélyezésének a feltételei
      ba)	az engedélyezéskor sem álltak fenn, vagy
     bb)	utóbb megszűntek.
 (2)	Az (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott esetben a határozat hatálya visszahat az
 engedélyezés időpontjára. A bíróság végzésében felhívja a felet, hogy nyolc napon belül
 a)	leletezés terhe mellett fizesse meg a meg nem fizetett illetéket,
 b)	végrehajtás terhe mellett fizesse meg az állam által előlegezett költségeket, és
 c)	helyezzen letétbe perköltség-biztosítékot, ha ennek a polgári perrendtartásról szóló törvényben
 foglalt feltételei fennállnak.
(3)	Ha a bíróság a költségkedvezményt az (1) bekezdés b) pont bb) alpontja alapján vonja meg,
egyidejűleg más költségkedvezményt engedélyezhet, ha annak engedélyezését a fél korábban kérte
és a bíróság a felülvizsgálat alapján megállapítja, hogy e költségkedvezmény engedélyezésének a
feltételei fennállnak.
(4)	Az (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti esetben a fél a megvonás időpontjától kezdve
köteles a felmerülő illetéket megfizetni és a költségeket előlegezni, kivéve, ha ezek alól a (3)
bekezdés alapján engedélyezett költségkedvezmény alapján mentesül.
(5)	Ha a felet pártfogó ügyvéd képviseli és a bíróság a költségkedvezményt megvonja, erről a
határozat jogerőre emelkedését követő nyolc napon belül a határozat megküldésével értesíti a
pártfogó ügyvédi képviseletet engedélyező jogi segítségnyújtó szolgálatot.
6.	Záró rendelkezések
16.	§
Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a
költségkedvezmény engedélyezési feltételeinek igazolására vonatkozó részletes szabályokat.
6
17. §
Ez a törvény 2018. január 1. napján lép hatályba.
18. §
E törvény rendelkezéseit a 2018. január 1-jén és az azt követően indult ügyekben kell alkalmazni.
19.	§
E törvény a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés
megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös
minimumszabályok megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/8/EK tanácsi irányelvnek való
megfelelést szolgálja.
20.	§
Hatályát veszti a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban című 6/1986. (VI. 26.) IM
rendelet.
7
Általános indokolás
Az államnak az Alaptörvény XXVIII. cikkéből eredő kötelezettsége egy olyan
intézményrendszer működtetése, amelynek keretében támogatás nyújtható a jogvitában érintett
felek számára azért, hogy a jogérvényesítésnek ne legyen akadálya a jogi ismeretek hiánya,
illetve az sem, hogy a fél a jogvitában felmerülő költségeket jövedelmi és vagyoni helyzete miatt
nem képes megfizetni. Ennek érdekében egyfelől a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi
LXXX. törvény (a továbbiakban: Jstv.) döntően rászorultsági alapon - perben, illetve peren kívül
-	jogi képviseletet biztosít és a támogatott személyt mentesíti a képviselet költségének az
előlegezése vagy viselése alól. Másfelől az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a
továbbiakban: Itv.), továbbá az egyes a jogérvényesítésre irányuló eljárásokat szabályozó
törvények az eljárások miatt felmerülő költségek előlegezése vagy viselése alóli mentességet
eredményező költségkedvezményeket biztosítanak.
Ez utóbbi törvények sorába illeszkedik az Országgyűlés által 2016. november 22. napján
elfogadott - 2018. január 1. napján hatályba lépő - polgári perrendtartásról szóló 2016. évi
CXXX. törvény is (a továbbiakban: Pp.), amely a hatályos perrenddel egyezően ismeri és
szabályozza a költségkedvezményeket. A Pp. rendelkezései nemcsak e törvény, hanem - a
szintén 2018. január 1. napján hatályba lépő közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I.
törvény (a továbbiakban: Kp.) utaló szabálya alapján - a Kp. hatálya alá tartozó eljárásokban is
érvényesülnek. A rendelkezések értelmében tehát a felet a releváns eljárásokban - az
illetékkedvezményeken és a pártfogó ügyvédi díjhoz kapcsolódó kedvezményen felül -
költségmentesség és költségfeljegyzési jog illetheti meg. A Pp. - mint ahogy valamennyi
költségkedvezmény vonatkozásában - e két költségkedvezmény tekintetében is csak azok
tartalmára, időbeli hatályára és a bíróság döntési hatáskörére vonatkozó szabályokat tartalmazza,
a további rendelkezések meghatározását külön jogszabályra utalja.
A szabályozandó életviszonyok eltérősége okán a költségmentességre és a költségfeljegyzési
jogra irányadó további, részletes rendelkezések az illetékkedvezményeket szabályozó Itv.-be, és
a pártfogó ügyvédi képviselethez kötődő kedvezményt szabályozó Jstv.-be nem illeszthetők be.
Az önálló jogszabály létét különösen indokolja az, hogy a Pp. hatályba lépésével nem változik
meg a jogi segítségnyújtás rendszerét jellemző megbontott döntéshozatal. A költségmentességről
és a költségfeljegyzési jogról ugyanis a bíróság, míg a pártfogó ügyvédi képviselet biztosításáról,
és az ahhoz kapcsolódó költségkedvezményről pedig a jogi segítségnyújtó szolgálat dönt.
A törvényjavaslat meghatározza a tárgyi kedvezménnyel preferált eljárásokat, szabályozza a
költségkedvezmények engedélyezésének a feltételeit, az engedélyezés iránti kérelmet, annak
elbírálási rendjét, a kedvezmény felülvizsgálatát és megvonását. Mindezek alapvető, garanciális
szabályozást igénylő jogintézményeknek minősülnek, ezért a törvényjavaslat a rendelkezéseket
törvényi szinten rögzíti, felváltva ezzel a hatályos rendeleti szintű szabályozást (6/1986. (VI.26.)
IM rendelet a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban).
8
A törvényjavaslat célja tehát, hogy az eljárás tárgyánál fogva járó és a fél jövedelmi és vagyoni
viszonyaira figyelemmel elérhető költségmentesség, illetve költségfeljegyzési jog
részletszabályainak a meghatározásával az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételének a
lehetőségét biztosítsa. E célt döntően a költségfeljegyzési jog szabályozásával valósítja meg, a
költségmentességet csak kivételesen, szűk körben járó kedvezményként definiálja. A
költségfeljegyzési jog az illeték és a költségek kifizetéséhez kapcsolódó átmeneti mentességgel
úgy teremti meg a bírósághoz fordulást tényleges lehetőségét, hogy ezzel az államháztartást
kevésbé terheli meg és egyúttal a felet a jogérvényesítés alapos megfontolására is készteti. Az
illeték és a költségek viselése alóli menetességet jelentő személyes költségmentességet csak azon
személyek számára teszi elérhetővé, akik egyáltalán nem képesek a költségeket fedezni, akiktől
az illeték és a költség egyébként sem lenne behajtható. A törvényjavaslat a személyes
költségkedvezmények engedélyezésének a rendjét is a fenti célokra tekintettel szabályozza, de
egyúttal figyelemmel van a hatékonyság követelményére is. A szabályok egyfelől nem teszik
lehetővé az alapeljárás költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmek szükségtelen
benyújtásával történő elhúzását, másfelől a kérelmek elbírálásának módját is úgy határozzák
meg, hogy az elbírálás ne terhelje meg számottevően az alapeljárást. A törvényjavaslat a
költségkedvezmények bíróság általi megvonásának szabályozásával nem engedi meg azt sem,
hogy a fél akkor is élvezze a költségkedvezményekből fakadó előnyöket, ha a jövedelmi és
vagyoni viszonyaiban bekövetkező változások miatt azokra már nem szorul rá.
Részletes indokolás
1.	§
A törvényjavaslat hatálya kizárólag a Pp. és a Kp. hatálya alá tartozó bírósági eljárásokban
érvényesülő költségmentességre és költségfeljegyzési jogra terjed ki. A Javaslat rendelkezései
tehát egyrészről nem alkalmazhatók a közjegyzői eljárásában, a büntetőeljárásban, másrészről
nem érintik a Pp. által felsorolt egyéb költségkedvezményeket.
A Javaslat a tárgyi hatálya alól kifejezetten kivonja a Pp. által szabályozott költségmentesség
sajátos fajtáját, a munkavállalói költségkedvezményt. E költségkedvezmény törvényi szintű
szabályait a Pp. a munkaügyi perekre irányadó rendelkezések között tartalmazza, a
részletszabályokat pedig a munkavállalói költségkedvezmény megállapításáról és
érvényesítésének szabályairól szóló 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet.
A szabály nem szól a Javaslat személyi hatályáról, ugyanis az a Pp.-ből és a Kp.-ból következik.
A Pp. 94. § (1) bekezdése szerint a költségkedvezmények a felet és a beavatkozót illethetik meg,
a Kp. 6. §-a, 20. § (2) bekezdése és a 35. § (1) bekezdése szerint pedig a felet és az érdekeltet.
2-4. §
A Pp. mind a költségmentességen, mind a költségfeljegyzési jogon belül megkülönböztet tárgyi
9
és személyes formát. A felet a tárgyi költségkedvezmény az eljárás sajátos tárgyánál fogva, a
jövedelmi és vagyoni viszonyoktól és egyéb személyi körülményektől függetlenül, hivatalból
illeti meg. A tárgyi költségkedvezmény a Pp. alapján minden olyan kedvezményre kiterjed,
amelyet a fél a személyes költségkedvezmény folytán élvez, főszabály szerint részleges formája
nincs és a tárgyi kedvezmény a természetes és a nem természetes személyt is megilleti,
állampolgárságtól vagy honosságtól függetlenül.
A törvényjavaslat a tárgyi költségkedvezményt döntően a hatályos szabályozásnak megfelelő
körben azon eljárásokban biztosítja, amelyben elbírálandó jogviszony társadalmilag kiemelt
jelentőségű vagy, ahol az eljárásnak nincs alternatívája. A tárgyi költségmentes perek közül csak
a gondnoksági pert nevesíti, egyébként csak utal azon sajátos eljárást szabályozó jogszabályokra,
amelyek az eljárást költségmentesnek minősítik. Ilyen jogszabály például a fogyatékos
személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény, amely
23/D. § (5) bekezdése szerint a fogyatékossági támogatás iránti igény érvényesítésével
kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes. A törvényjavaslat a tárgyi
költségfeljegyzési joggal érintett, a hatályos szabályozásban is megjelenő eljárások
megnevezésén átvezeti a Pp. új terminológiáját és a preferált eljárások között az élet, a testi
épség és az egészség megsértése miatti kártérítési per mellett megjeleníti e személyiségi jogok
megsértése miatti sérelemdíj megfizetése iránti pert is. A törvényjavaslat tartalmilag nem, csak
megfogalmazásán változtat azon a szabályon, amely szerint a tárgyi költségfeljegyzési jog a
származás megállapításához szükséges orvosszakértői vizsgálat költségének előlegezése alól
nem mentesít.
A Pp. 170. § (3) bekezdés c) pontja megköveteli a pert megindító féltől, hogy az illetékfizetés
alóli mentesülést eredményező költségkedvezmény fennállását az annak alapjául szolgáló tények
és jogszabályhely feltüntetésével a keresetlevélben jelezze. Nem kizárt, hogy a fél a
kedvezményt biztosító jogszabály tényállási elemeit tévesen értelmezi. Erre az esetre írja elő a
Pp. 99. §-a, hogy a bíróság végzéssel állapítsa meg a tárgyi kedvezmény fenn nem állását. Ettől
részben különbözik az, ha a bíróság az eljárás folyamán állapítja meg, hogy a tárgyi
költségkedvezmény nem áll fenn. A törvényjavaslat pedig erre az esetre mondja ki, hogy a
bíróságnak a kedvezmény fenn nem állását kifejezetten, egy fellebbezhető végzésben meg kell
állapítania és egyidejűleg a felet fel kell hívnia a meg nem fizetett illeték és az állam által
előlegezett költség megfizetésére.
A Pp. hatályba lépése nem érinti azt, hogy a polgári és közigazgatási bírósági ügyekben
érvényesülő jogi segítségnyújtási rendszerben a kedvezményekről történő döntési jogkör
megoszlik a jogi segítségnyújtó szolgálat és a bíróság között. A jogi segítségnyújtó szolgálat
dönt a pártfogó ügyvédi képviselet biztosításáról és az ehhez kapcsolódó kedvezményről,
minden más engedélyhez kötött költségkedvezményről pedig a bíróság. Az új perjogi kódex
miatt nem változik meg az sem, hogy a bíróság által engedélyezett költségkedvezmények a
pártfogó ügyvédi díjhoz köthető kedvezmények alapjául szolgálhatnak. Igaz ez a tárgyi
költségmentesség és a tárgyi költségfeljegyzési jog vonatkozásában is, hiszen e két kedvezmény
10
fennállása esetén a fél a Jstv. szabályai értelmében támogatásra rászorultnak tekintendő, azaz ha
a Jstv.-ben előírt egyéb feltételek is fennállnak, úgy a jogi segítségnyújtó szolgálat engedélyező
határozatot hoz. A bíróság tárgyi költségkedvezmény fenn nem állását megállapító végzése tehát
kihat a jogi segítségnyújtó szolgálat döntésére is, ezért a törvényjavaslat az engedélyezett
támogatás felülvizsgálata érdekében azt is előírja, hogy ha a bíróság pártfogó ügyvéd által
képviselt fél vonatkozásában megállapítja a tárgyi költségkedvezmény fenn nem állását, úgy
erről a jogi segítségnyújtó szolgálatot is értesítse.
5-7. §
A Pp. értelmében a felet a személyes költségmentesség és a személyes költségfeljegyzési jog fő
szabály szerint a jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján, rászorultsági alapon illeti meg. A
törvényjavaslat mindkét költségkedvezmény igénybevételének a feltételei között elsőként a
kedvezményre jogosító rászorultsági szintet határozza meg.
A Pp. szabályaira épülő törvényjavaslat a bírósághoz való fordulás jogát alapvetően a személyes
költségfeljegyzési jog kedvezményével, azaz az illeték és a költség előzetes megfizetése, illetve
előlegezése alóli mentességgel biztosítja. A személyes költségmentességet kizárólag azon
személyek számára teszi elérhetővé, akik a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett
költség megfizetésére nem képesek, még a bírósági végrehajtás keretében jelentkező állami
kényszer ellenére sem. A törvényjavaslat szerint tehát a fizetésre képtelen személyek körébe
lényegében azok tartoznak, akik kizárólag végrehajtás alól mentes vagyonnal és jövedelemmel
rendelkeznek. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. (a továbbiakban: Vht.) törvény a
mentességet olyan juttatásokhoz és vagyontárgyakhoz köti, amelyek a létfenntartáshoz
nélkülözhetetlenek. A törvényjavaslat ezért a hatályos szabályozásnak megfelelően akkor tekinti
a felet a jövedelmi és vagyoni helyzet szempontjából személyes költségmentességre jogosultnak,
ha a létfenntartása veszélyeztetett. A törvényjavaslat az ennek megfelelő engedélyezési feltételek
két esetkörét különbözteti meg.
Az első esetkörben különböző feltételeket sorol fel, amelyek fennállása esetén megdönthetetlen
vélelem szól amellett, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett. A fél helyzete ilyennek minősül
egyfelől, ha a jövedelme nem haladja meg a törvényi szintet és nincs vagyona. A törvényjavaslat
jövedelem alatt az adóktól és járulékoktól megtisztított rendszeres pénzbeli juttatást érti. A
számítására külön szakaszban további rendelkezést ad, mint ahogy külön paragrafusban
határozza meg azt is, hogy a szabályok alkalmazásakor mely vagyontárgyakat nem kell a vagyon
körébe tartozónak tekinteni. A jövedelmi szintet a hatályos szabályozással, a Jstv. állam általi
viselést eredményező támogatásra vonatkozó szabályával, a Vht. a levonás alóli mentességre
irányadó rendelkezésével és számos, a szociális ellátást szabályozó jogszabállyal egyezően a
munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegéhez, az
úgynevezett nyugdíjminimumhoz köti. A törvényjavaslat ezen felül akkor is rászorultnak tekinti
a felet, ha meghatározott szociális ellátások, szolgáltatások igénybevételére a különböző, más
jogszabályok (pl.: a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a
gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény vagy a
11
menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 301/2007. (XI.9.) Korm.
rendelet) jogosítják fel vagy a fél helyzetéből (pl: hajléktalan) egyébként is egyértelműen
következik a létfenntartásának a veszélyeztetettsége. E körbe tartozó személyek esetében a
törvényjavaslat nem követeli meg külön feltételként a vagyon hiányát, mivel az egyes
jogszabályok az ellátásra és a szolgáltatásra való jogosultság feltételei között ezt egyébként is
rögzítik. A törvényjavaslat a feltételeket - a törvényjavaslat tárgyi hatálya szempontjából nem
releváns feltételek mellőzése mellett - döntően a Jstv.-vel egyező módon határozza meg,
figyelemmel a kedvezményi rendszer egyszerűsítésére és arra, hogy a törvényjavaslat szabályai
szerint biztosított költségkedvezmény esetén a fél a Jstv. szerint a pártfogó ügyvédi képviselet
engedélyezése szempontjából is rászorultnak tekintendő.
A személyes költségmentesség engedélyezésének másik esetkörében a fél rászorultságát a
bíróság kizárólagos mérlegelés keretében állapíthatja meg. A fél személyes körülményei alapján
ezt akkor is megteheti, ha egyébként a fél a nyugdíjminimumot meghaladó jövedelemmel
rendelkezik, vagyona van, vagy éppen nem jogosult szociális ellátásra, szolgáltatásra. A fél
sajátos körülményei ugyanis még magasabb jövedelem vagy vagyon mellett is eredményezhetik
a létfenntartás veszélyeztetettségét. A törvényjavaslat az egyéb körülményeket még példálózva
sem sorolja fel. A rugalmas megfogalmazás bármely jövedelmi és vagyoni helyzetre kiható
körülmény figyelembe vételét lehetővé teszi. Ilyen körülmény lehet például az, hogy a fél a
jövedelmével vagy a vagyonával való rendelkezésben korlátozott, vagy ha a jövedelmét
különösen méltányolható célra kell fordítania. Amennyiben a bíróság a fél személyes
körülményei alapján azt állapítja meg, hogy a fél létfenntartása nem veszélyeztetett, azaz képes
az illeték vagy az eljárás során felmerülő költség akár egy részének a megfizetésére is, úgy a
bíróság - erre irányuló kérelem esetén - csak költségfeljegyzési jogot engedélyezhet,
figyelemmel arra is, hogy részleges költségmentesség engedélyezésére a szabályozás nem ad
lehetőséget.
A törvényjavaslat a Pp. által önálló költségkedvezményi formaként megteremtett személyes
költségfeljegyzési jogot tekinti az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételét biztosító fő
költségkedvezménynek. A költségfeljegyzési jog a felmerülő illeték és költség előzetes
megfizetése, illetve előlegezése alóli mentességgel elhárítja a fél nem megfelelő anyagi
helyzetéből eredő jogérvényesítési akadályt, de egyúttal az illeték és a költség nem marad az
állam terhén, mert azt fő szabály szerint a pervesztes vagy jogszabályban meghatározott fél meg
kell, hogy fizesse, így ezzel az alaptalan eljárásindítások ellen is hat. A költségfeljegyzési jog
igénybevételének az alapja nem az illeték és a költségek megfizetésének a lehetetlensége, hanem
az, hogy a megfizetés a fél számára a jövedelmi és vagyoni helyzetéhez képest aránytalan terhet
jelentene. A törvényjavaslat kiindulópontja szerint nagyobb jövedelem mellett sem kizárt, hogy
egy viszonylag magas összegű illeték vagy költség megfizetésének a kötelezettsége a
jogérvényesítéstől visszatartó erőként hat. A törvényjavaslat a teljes költségfeljegyzési jog
igénybevételének a feltételeit a személyes költségmentességnél rögzített módon határozza meg.
Egyfelől rögzít egy rászorultsági szintet, amely mellett vélelmezi az aránytalan megterhelés létét,
másfelől lehetővé teszi azt is, hogy a bíróság a fél személyes körülményei alapján akkor is
12
megállapítsa a rászorultságot, ha a fél a vélelem alapjául szolgáló feltételnek egyébként nem
felel meg. A törvényjavaslat a rászorultsági szintet a Jstv. pártfogó ügyvédi díj előlegezése alóli
mentességet biztosító szabálya szerinti módon határozza meg figyelemmel arra is, hogy a
bíróság által engedélyezett kedvezmény a Jstv. alapján támogatásra való rászorultságot
eredményez. A jövedelmi küszöböt azonban alacsonyabb szinten rögzíti, mivel a Jstv. szerinti
küszöb kizárólag egy költség, a pártfogó ügyvédi díjra tekintettel került meghatározásra, a
törvényjavaslat szerinti küszöb pedig az illeték és a perrel felmerülő valamennyi költségre
tekintettel. Ahogy a személyes költségmentesség esetében, úgy a személyes költségfeljegyzési
jog tekintetében is kizárja a kedvezmény igénybevételét az, ha a fél vagyonnal rendelkezik. A
vagyon körébe tartozó vagyontárgyak meghatározására külön paragrafus irányadó. A
törvényjavaslat az engedélyezés teljes egészében a bírói mérlegelésétől függő esete alapján azt is
lehetővé teszi, hogy a fél ne teljes, hanem részleges költségfeljegyzési jogban részesüljön. A
bíróság ez esetben csak arra az illetékre vagy tételesen meghatározott költségre, vagy az illeték
és a költségek csak arra a hányadára engedélyezi a költségkedvezményt, amely előzetes
megfizetése, illetve előlegezése a félnek aránytalan megterhelést jelentene.
A törvényjavaslat a nem természetes személyek részére kizárólag az illetékre kiterjedő részleges
költségfeljegyzési jog engedélyezését teszi lehetővé akkor, ha az illeték előzetes megfizetése a
nem természetes személy fél vagyoni helyzetével arányban nem álló megterhelést jelentene. A
szabályból következően tehát a személyes költségmentesség, a teljes személyes
költségfeljegyzési jog és az illetéken kívüli költségekre kiterjedő részleges személyes
költségfeljegyzési jog csak természetes személyek számára érhető el.
8-9. §
A törvényjavaslat a mind a személyes költségmentesség, mind a személyes költségfeljegyzési
jog esetére - döntően a Jstv. vonatkozó szabályaihoz igazodva - meghatározza, hogy miként kell
a fél rászorultság szempontjából releváns jövedelmét kiszámítani. E szerint havi és egy főre eső
jövedelmet kell figyelembe venni, azaz össze kell számítani a féllel egy háztartásban élők havi
jövedelmét és ezt az összes jövedelmet kell elosztani a háztartásban élők számával. A számítás
során figyelmen kívül kell hagyni azonban annak a személynek a jövedelmét, aki a jogvitában
ellenérdekűnek minősül, mert ez esetben a közös háztartás ellenére nem biztos, hogy a
jövedelmek és a kiadások is közösnek minősülnek. A törvényjavaslat ezen túl bizonyos kiadások
-	jogszabály szerint fizetendő tartásdíj és járadék, valamint lakáskölcsön törlesztő-részlete -
levonását is előírja. A jelentősebb értékű, illetve méretű lakás miatt felvett kölcsön törlesztő-
részlete azonban nem vonható le.
A törvényjavaslat mind a személyes költségmentességre, mind a személyes költségfeljegyzési
jogra irányadó hatállyal a vagyon fogalmát is meghatározza, negatív módon. Azokat a
vagyontárgyakat sorolja fel, amelyek léte a kedvezmények igénybevételét nem zárja ki. A
törvényjavaslat kiindulópontja szerint minden olyan vagyonelemet figyelembe lehet venni, amit
a fél képes lehet felhasználni annak érdekében, hogy a per miatti költségeket fedezze. Ennek
megfelelően a költségkedvezmények igénybevétele szempontjából nem minősül releváns
13
vagyonnak a féllel egy háztartásban élő személyek saját vagyona, továbbá azok a
vagyontárgyakat sem, amelyek felhasználása a féltől nem várható el, mivel a mindennapi
életvitelhez, a foglalkozás gyakorlásához, vagy a rászorultsági szintnek megfelelő jövedelem
megszerzéséhez nélkülözhetetlenek.
10. §
A törvényjavaslat az általános engedélyezési feltételeken kívül a hatékonyság érvényesülése
érdekében további feltételt is támaszt akkor, ha a bíróság már a fél részére költségkedvezményt
engedélyezett, az engedélyezés iránti kérelmet elutasította vagy a költségkedvezményt
megvonta. Mindhárom esetre igaz, hogy nem elegendő, hogy az engedélyezés alapfeltételei
fennálljanak, hanem az engedélyezéshez az is szükséges, hogy a feltételek utóbb, az
engedélyezést, az elutasítást vagy a megvonást követően következzenek be.
A törvényjavaslat a költségkedvezmény engedélyezését követő engedélyezésre irányadó
szabállyal rászorítja a felet arra, hogy eleve a jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján elérhető
lehető legnagyobb mértékű mentességet biztosító kedvezmény engedélyezését kérje. Ennek
elmulasztása esetén utóbb azt nem pótolhatja, az engedélyezettnél nagyobb mértékű mentességet
biztosító kedvezményben csak akkor részesülhet, ha a jövedelmi és vagyoni helyzetében az
engedélyezést követően következett be a negatív változás.
A törvényjavaslat a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelem elutasítását követő
engedélyezésre irányadó szabállyal egyfelől arra ösztönzi a felet, hogy egyidejűleg minden olyan
költségkedvezményre terjessze elő a kérelmét, amelyre jogosult, és amelyre a pereskedés anyagi
kockázatától függően még igényt tart. Ha ezt elmulasztja, a kérelme elutasítását követően, még
az elutasítással érintettnél kisebb mértékű mentességet biztosító költségkedvezményben is csak
akkor részesülhet, ha igazolja, hogy a feltételek utóbb, az elutasítást követően következtek be. A
törvényjavaslat másfelől arra is ösztönzi a felet, hogy a költségkedvezmény engedélyezése iránti
kérelmében valamennyi fennálló, a jövedelmi és vagyoni helyzet szempontjából releváns
körülményről egyszerre adjon számot, azaz a kedvezmény engedélyezésére ne legyen úgy
lehetősége, hogy a kedvezményre jogosító körülményeit részletekben két vagy akár több
kérelemben, a bíróság elutasító határozata vagy határozatai után adja elő.
A törvényjavaslat a költségkedvezmény megvonását követő engedélyezésre irányadó szabállyal
megakadályozza, hogy a fél a megvonás alapjául szolgáló felülvizsgálat során elbírált
körülményeket az eljárás elhúzását lehetővé tevő módon újravizsgáltassa a bírósággal. A
törvényjavaslat azonban az engedélyezés alapjául azonban további feltételt csak akkor támaszt,
ha a fél ugyanannak vagy nagyobb mentességet biztosító költségkedvezménynek az
engedélyezését kéri. Ha ugyanis a bíróság például olyan fél részére engedélyezett
költségmentességet von meg, aki egyébként eleve megfelelt a költségfeljegyzési jog feltételeinek
is, akkor méltánytalan lenne a költségfeljegyzési jog utólagos engedélyezését ahhoz kötni, hogy
annak feltételei utóbb következtek be.
14
11. §
A törvényjavaslat a személyes költségkedvezmények engedélyezése alapjául nemcsak pozitív,
hanem negatív feltételeket is rögzít. Tételesen meghatározza azokat az okokat, amelyek
fennállása esetén a fél akkor sem részesíthető költségkedvezményben, ha egyébként a
rászorultsági és adott esetben az utólagos engedélyezéshez kötött feltételeknek is megfelel. A
törvényjavaslat a hatályos szabályozásnak megfelelően kizárja a kedvezményben részesíthető
személyek közül a rosszhiszeműen, vagy eleve teljesen eredménytelen módon pereskedő és a
feltehetőleg a kedvezménnyel történő eljárás érdekében engedményesként vagy - a szabályozás
újításként - a jogátruházás új jogosultjaként fellépő személyeket. A törvényjavaslat az eljárásjogi
hagyományoknak megfelelően továbbra sem támogatja költségvetési támogatásnak minősülő
költségkedvezménnyel azokat a feleket, akiknek a magatartása ellentétes az eljárás céljával,
alapelveivel, és akik emiatt egyéb szankciókkal is sújthatók. A törvényjavaslat ezen felül a
költségkedvezményekhez kapcsolódó, felróható magatartások tanúsítását sem ösztönzi
költségkedvezmény biztosításával. Így kizárt a kedvezményből az, akiről utóbb, a
költségkedvezmény felülvizsgálata során derül ki, hogy eleve nem felelt meg az engedélyezési
feltételeknek. A törvényjavaslat értelmében még rászorultság esetén sem lehet
költségkedvezményt engedélyezni akkor, ha az eljárás érdemben meg sem indul, mert az azt
megindító beadványt a bíróság visszautasítja. Az eljárás hatékonyságának a szempontját szem
előtt tartva a törvényjavaslat nem engedi meg az engedélyezési feltételek vizsgálatát akkor sem,
ha a kért kedvezményből fakadó valamennyi mentességgel a fél már rendelkezik, mert azt
például valamely tárgyi vagy személy költségkedvezmény vagy külön jogszabály biztosítja.
Végül a törvényjavaslat utal arra, hogy egyes eljárásokban az eljárást szabályozó törvény
(például: a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V.
törvény vagy a fellebbezés folytán megindult bírósági eljárás vonatkozásában az egyes
közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény) maga is kimondhatja azt, hogy
az eljárás során költségkedvezmény engedélyezésének nincs helye.
12. §
A törvényjavaslat a Pp. 111. §-át konkretizálva kifejezetten előírja a bíróság számára a
költségkedvezmények engedélyezésével kapcsolatos legfontosabb, a félre vonatkozó
szabályokról történő tájékoztatást, de értelemszerűen csak akkor, ha a fél jogi képviselő nélkül
jár el.
A fél egyrészről legkorábban az eljárás megindításával egyidejűleg terjesztheti elő a
költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmét, azaz a törvényjavaslat nem ad arra
lehetőséget, hogy a fél az eljárás megindítása előtt, egy önálló nemperes eljárást megindítva
éljen ezzel a lehetőséggel. Másrészről a törvényjavaslat azt is kifejezésre juttatja, hogy a kérelem
az eljárás folyamán bármikor, de csak addig terjeszthető elő, ameddig a bíróság az illeték és a
költségek viseléséről az esetleges költségkedvezményeket figyelembe véve egyébként is dönteni
tud, azaz a tárgyalás berekesztéséig, ennek hiányában pedig az eljárást befejező határozat
meghozataláig. Az eljárás alatt a törvényjavaslat nemcsak az elsőfokú, hanem a fellebbezési és a
15
felülvizsgálati eljárást is érti. A szabály értelmében tehát bármelyik fél, korlátozás nélkül akár az
elsőfokú, akár a másodfokú, akár a felülvizsgálati eljárásban előterjesztheti a kérelmét. A
törvényjavaslat nem zárja ki azt sem, hogy a fél azt követően terjessze elő a kérelmét, ha már ezt
megtette. A törvényjavaslat e szabályától függetlenül érvényesül a Pp. azon rendelkezése, amely
szerint, ha a fél a keresetlevél előterjesztésével egyidejűleg nem fizeti meg az illetéket és
jogszabályon alapuló költségkedvezményre sem hivatkozik, úgy költségkedvezmény
engedélyezése iránti kérelem hiányában a keresetlevél visszautasításának van helye.
A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a fél egyidejűleg, eshetőlegesen több költségkedvezmény
(például költségmentesség mellett költségfeljegyzési jog, vagy teljes költségfeljegyzési jog
mellett részleges költségfeljegyzési jog) engedélyezése iránt terjesszen elő kérelmet figyelemmel
arra is, hogy a bíróság nem engedélyezhet a fél részére olyan költségkedvezményt, amelynek az
engedélyezését a fél nem kérte. Ez okból is a kérelmében egyértelműen meg kell jelölni az
igényelt költségkedvezmény fajtáját és részleges költségkedvezmény esetén azt is, hogy az az
illeték és a költségek mekkora hányadára vagy melyik költségelemre terjedjen ki. A
törvényjavaslat előírja valamennyi olyan a fél személyéhez kötődő, sajátos körülmény
feltüntetését is, amely az engedélyezés feltételei szempontjából relevánsnak minősül. Azokat a
tényeket kell külön előadni, amelyek a bíróság mérlegelése alapjául szolgálhatnak, de a külön
jogszabályok szerinti igazolásokból nem feltétlenül derülnek ki. Amennyiben a fél olyan
engedélyezési feltételre hivatkozik (pl.: aktív korúak ellátására jogosult), amelyhez külön
indokolás nem szükséges, elegendő csupán a feltételre utalni.
A törvényjavaslat előírja a kérelmet előterjesztő fél számára, hogy a költségkedvezmény
engedélyezése alapjául szolgáló feltételek fennállását igazolja. Az igazolás módjára vonatkozó
részletszabályokkal azonban nem terheli meg a törvényt, azok meghatározását külön
jogszabályra utalja. Az igazolásokat a kérelemmel egyidejűleg kell előterjeszteni.
A költségkedvezmények tárgykörében született, az Európai Tanácsnak a határon átnyúló
vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése
érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös
minimumszabályok megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/8/EK irányelve a határon
átnyúló jogviták esetén a költségkedvezmények alkalmazását kívánja előmozdítani és ennek
érdekében formanyomtatványt is rendszeresít. A törvényjavaslat az irányelv érvényesülését
biztosítva kimondja, hogy az irányelv hatálya alá tartozó személyek a kérelmüket az irányelv
által meghatározott formanyomtatványon is előterjeszthetik.
13.	§
A törvényjavaslat nemcsak az elsőfokú, hanem a fellebbezési, illetve a felülvizsgálati eljárásban
is lehetővé teszi, hogy a fél költségkedvezmény engedélyezése iránt kérelmet terjesszen elő. A
törvényjavaslat a kérelem elbírálásának a fórumát a hatályos szabályozással egyezően jelöli ki.
Így alapvetően az a bíróság dönt, amelynek az eljárásában a fél a kérelmét előterjesztette. Az
elsőfokú eljárásban az első fokon eljáró bíróság, a másodfokú eljárásban a másodfokú bíróság,
16
míg a felülvizsgálati eljárásban - attól függetlenül, hogy a felülvizsgálati kérelmet, vagy a
felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet az első fokon eljárást bíróságnál kell előterjeszteni -
a Kúria. Ha azonban a fél a kérelmét a fellebbezéssel egyidejűleg terjeszti elő, úgy a kérelemről
az elsőfokú bíróságnak kell döntenie, összhangban azzal, hogy a Pp. szabályai értelmében az
elsőfokú bíróság a fellebbezés hiányainak a pótlása körében is intézkedhet. Ebből következően
az elsőfokú bíróság döntési jogköre az intézkedési kötelezettség teljesítéséig terjed, azaz akkor is
fennáll, ha a fél csak a fellebbezési illeték megfizetésére vonatkozó hiánypótlási felhívásra
terjeszti elő a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmét. Ha pedig a kérelem a
közjegyző határozata elleni fellebbezéshez kapcsolódik, úgy a kérelemről a fellebbezést elbírálni
jogosult bíróság dönt.
Nem kizárt, hogy a fél az engedélyezési kérelem tekintetében megtett hiánypótlási felhívásnak
határidőben oly módon nem tesz eleget, hogy a kérelem érdemben nem bírálható el (pl.: a fél
nem csatolja a külön jogszabály szerinti igazolásokat). Ebben az esetben a bíróság a fél kérelmét
a Pp. szabályai szerint visszautasítja, a bíróság végzése ellen pedig külön fellebbezésnek van
helye.
A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság maga intézkedést tegyen az engedélyezési
kérelem alapjául felhozottak valóságának az ellenőrzése céljából, de az eljárás hatékonyságának
az érvényesülése érdekében ezt csak korlátozottan engedi. Amennyiben szükséges úgy a bíróság
az ellenfelet is meghallgathatja, hiszen előfordulhat, hogy a vitás jogviszonyban részt vevő
másik fél is rendelkezik információval a költségkedvezményi igénnyel fellépő fél személyi
körülményeiről. Ezen felül a bíróság bármelyik felet okirat csatolására hívhatja fel és bizonyítás
nélkül megállapítható tényeket - így például a köztudomású tényeket - is figyelembe vehet.
A törvényjavaslat egyértelműsíti, hogy amennyiben a feltétételek fennállnak, úgy a bíróság
engedélyező határozatot hoz, ha pedig a feltételek nem álnak fenn akkor a költségkedvezményt
nem megtagadja, hanem az engedélyezés iránti kérelmet elutasítja. A törvényjavaslat szerkezeti
felépítése és megfogalmazása alapján egyértelmű, hogy az engedélyezési feltételek közé tartozik
az is, hogy a 11. §-ban foglaltak ne álljanak fenn. A Pp. szabálya értelmében a
költségkedvezmény tárgyában hozott döntések közül kizárólag az engedélyezés iránti kérelmet
elutasító és a költségkedvezményt megvonó végzés ellen van helye fellebbezésnek, az
engedélyező végzés ellen nincs.
A Pp. szabályai szerint az egyes költségkedvezmények eltérő mentességet biztosítanak a félnek.
A költségmentesség a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség viselése alól is
mentesít, míg a költségfeljegyzési jog csupán az illeték és a költség az eljárás alatti, átmeneti
megfizetése alól. Költségfeljegyzési jog esetében előfordulhat, hogy az eljárás végén a fél -
perben döntően akkor, ha pervesztes lesz - fizetésre kényszerül. Az eljárás eredménye az eljárás
sajátosságánál fogva kétséget kizáróan általában nem határozható meg előre, így az eljárás
jelentős anyagi kockázattal járhat együtt. A törvényjavaslat ezért a költségkedvezmények
tekintetében is érvényesíti Pp.-ben alapelvként megjelenő rendelkezési elvet és kizárólagosan a
17
félre bízza annak eldöntését, hogy a kockázatok felmérése mellett milyen tartalmú
költségkedvezmény birtokában kíván eljárást indítani vagy akár egyes eljárási cselekményeket
elvégezni. Ennek megfelelően - egy kivétellel - a törvényjavaslat nem teszi lehetővé, hogy a
bíróság olyan költségkedvezményt engedélyezzen, amelynek az engedélyezését a fél nem kérte.
A bíróság így nem adhat a fél költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelmére
költségfeljegyzési jogot még akkor sem, ha a beterjesztett igazolások alapján a fél ugyan a
költségmentesség engedélyezési feltételeinek nem felel meg, de a költségfeljegyzési jog
kedvezményének viszont igen. A törvényjavaslat kifejezetten lehetővé teszi azonban azt, hogy a
fél egyidejűleg ne csak egy, hanem több költségkedvezmény engedélyezését is kérje
eshetőlegesen. Kizárólag a részleges költségkedvezmény mértéke tekintetében a fenti
szempontoknak nincs döntő jelentősége, így a bíróság a fél kérelmétől eltérő tartalmú
engedélyező döntést is hozhat, de nagyobb mértékű mentességet ebben az esetben sem
biztosíthat, mint amekkorát a fél igényelt.
A törvényjavaslat az eljárás hatékonyságának az érdekében a generális prevencióra is
figyelemmel kifejezett szabállyal kötelezi a bíróságot, hogy ha a változatlan tartalmú kérelmet
ismételten vissza kell utasítani, vagy ismételten el kell utasítani, úgy egyidejűleg pénzbírságot is
kiszabjon.
A polgári és közigazgatási bírósági ügyekben érvényesülő jogi segítségnyújtási rendszerben a
jogi segítségnyújtó szolgálat dönt a pártfogó ügyvédi képviselet biztosításáról és az ehhez
kapcsolódó kedvezményről, minden más engedélyhez kötött költségkedvezményről pedig a
bíróság. A Jstv. szabályai szerint a fél a Jstv. szerinti támogatásra rászorultnak tekintendő akkor
is, ha a bíróság költségmentességet vagy költségfeljegyzési jogot engedélyezett. A jogi
segítségnyújtó szolgálat a rászorultságot azonban a bíróság döntésétől függetlenül is
megállapíthatja. Mindezekre tekintettel a törvényjavaslat előírja a bíróság számára, hogy ha a fél
a költségkedvezmény engedélyezése mellett pártfogó ügyvédi képviselet biztosítása iránt is
előterjesztett kérelmet úgy a bíróság azt küldje meg a jogi segítségnyújtó szolgálatnak a
költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmet elbíráló jogerős határozattal együtt.
14-15. §
A Pp. szabályai értelmében a személyes költségkedvezmény hatálya a kérelem előterjesztésétől
kezdve az eljárás minden szakaszára - így a fellebbezési és a felülvizsgálati eljárásra - is
kiterjed, sőt a végrehajtási eljárásra is. A Pp. tehát az eljárás hatékonyságának a követelményét
előtérbe helyezve nem követeli meg a féltől, hogy a költségkedvezmény engedélyezését eljárási
szakaszonként mindig újra kérje. A törvényjavaslat azonban figyelemmel van arra, hogy az
eljárás tartama alatt a fél releváns körülményeiben bekövetkezhetnek olyan változások, amelyek
alapján az engedélyezett költségkedvezmény okafogyottá válik és így az csak az államháztartás
szükségtelen megterhelését eredményezi. Mindezt előfordulhat úgy is, hogy csak utóbb, az
eljárás során felmerülő adatból derül ki, hogy a fél már eleve nem volt jogosult a
költségkedvezményre. A törvényjavaslat mindezt több egymással összefüggő jogintézmény
szabályozásával akadályozza meg.
18
A törvényjavaslat egyrészről előírja a költségkedvezményben részesített fél számára, hogy
amennyiben a jövedelmi és vagyoni viszonyaiban, illetve egyéb személyes körülményeiben
változás áll be, úgy azt azonnal jelezze az eljárást lefolytató bíróságnak. Másrészről a bíróság
kötelezettségévé teszi, hogy költségkedvezmény engedélyezési feltételeit a törvényben
rögzítettek bekövetkezése esetén vizsgálja felül. A törvényjavaslat értelmében felülvizsgálati ok
lehet a fél fenti bejelentéséből, az ellenfél jelzéséből vagy bárhonnan máshonnan származó olyan
adat, amely arra enged következetni, hogy az engedélyezési feltételek nem állnak fenn. A
törvényjavaslat szerkezeti felépítése és megfogalmazása alapján egyértelmű, hogy az
engedélyezési feltételek közé tartozik az is, hogy a 11. §-ban foglaltak ne álljanak fenn, azaz
felülvizsgálatra okot adhat az is, hogy a körülmények azt mutatják, hogy a felhívott szakaszban
foglalt valamely ok bekövetkezett. A felülvizsgálatra az eljárás bármely szakaszában sor
kerülhet, így akár a Kúria eljárásában is. A feltételek fenn nem állását jelző adatok felmerülése
hiányában a felülvizsgálatot az engedélyezés idejéhez képest kétévente kell automatikusan
lefolytatni, de csak az eljárás jogerős befejezéséig. A törvényjavaslat másfelől a bírósági
végrehajtás elrendelésekor is előírja a kötelező felülvizsgálatot, de csak akkor, ha az eljárás
jogerős befejezésétől számítva már egy év eltelt. A bíróság a felülvizsgálat során elrendelheti az
engedélyezéshez szükséges, külön jogszabályban meghatározott igazolások ismételt csatolását,
és akár bizonyítási eljárást is lefolytathat, de csak az engedélyezés esetére előírt, korlátozott
módon.
A Pp. és a törvényjavaslat két okból lehetővé teszi bíróság számára, hogy megvonja a
költségkedvezményt. Egyrészt akkor, ha a fél nem működik közre a felülvizsgálatban, azaz nem
teljesíti a bíróság e körben tett felhívását, másrészt akkor, ha a felülvizsgálat eredményeképpen a
bíróság azt állapítja meg, hogy a fél nem jogosult a költségkedvezményre. Ez utóbbi esetben a
bíróságnak azt is meg kell állapítania, hogy a feltételek már az engedélyezéskor sem álltak fenn
vagy ettől eltérően utóbb szűntek meg. Ennek a megkülönböztetésnek több szempontból is
jelentősége van. Ha ugyanis a feltételek már eleve nem álltak fenn, úgy a megvonásról
rendelkező határozat hatálya visszahat az engedélyezés időpontjára, azaz a bíróságnak a
megvonással egyidejűleg fel kell hívnia a felet, hogy az előzetesen meg nem fizetett illetéket és a
helyette az állam által előlegezett költséget fizesse meg és - ha annak törvényi feltételei
fennállnak - helyezze letétbe a perköltség-biztosítékot is. Ezen felül a fél számára az eljárás
során már nem lehet költségkedvezményt engedélyezni. Ha a feltételek csak utóbb szűntek meg,
úgy a határozatnak nincs visszaható hatálya, azaz a fél csak a megvonástól - és nem a feltételek
esetleges megszűnésétől - kezdve köteles az illeték és a költségek megfizetésre feltéve, ha a
bíróság a megvonással egyidejűleg nem engedélyezett a számára más költségkedvezményt. A
törvényjavaslat ugyanis lehetővé teszi a bíróság számára, hogy ha más költségkedvezmény
engedélyezési feltételeinek a fennállását a felülvizsgálat során megállapítja, úgy azt egyidejűleg
engedélyezze akkor, ha azt a fél már korábban, eshetőlegesen már kérte. Így költségmentesség
megvonása esetén teljes vagy akár részleges költségfeljegyzési jog, teljes költségfeljegyzési jog
megvonása mellett akár részleges költségfeljegyzési jog is engedélyezhető. Ezzel a fél
rendelkezés joga sérelme nélkül elkerülhető egy szükségszerűen az eljárás tartamát növelő újabb
kérelem benyújtása. A bíróság számára e döntés meghozatala nem kötelező és sem a döntés, sem
19
annak hiánya nem támadható meg fellebbezéssel. A Pp. szabályai értelmében fellebbezni csak a
bíróság megvonó határozata ellen lehet.
Mint ahogy a tárgyi költségkedvezmény fenn nem állásának a megállapítása, úgy a személyes
költségkedvezmény megvonása is kihathat a jogi segítségnyújtó szolgálat rászorultságot
megállapító határozatára, mivel a Jstv. szerinti támogatás a bíróság által engedélyezett
költségkedvezmény alapján is engedélyezhető. A törvényjavaslat ezért előírja a bíróság számára,
hogy a pártfogó ügyvéddel eljáró fél költségkedvezményének a megvonása esetén a jogi
segítségnyújtó szolgálatot is értesítse.
16-20. §
A szakaszok a szükséges felhatalmazó, hatályba léptető és az európai uniós követelményekre
utaló rendelkezéseket tartalmazzák.
20