﻿ Miniszterelnökség
                                               Iromány száma: T/17307.
                                                 Benyújtás dátuma: 2017-09-11 16:20
Parlex azonosító: 9AF9IKED0001
Címzett: Kövér László, az Országgyűlés elnöke
Tárgy: Törvényjavaslat benyújtása
Benyújtó: Dr. Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes
Előadó: Dr. Trócsányi László, igazságügyi miniszter
Törvényjavaslat címe: A használati minták oltalmára vonatkozó szabályozás módosításáról
A Kormány nevében mellékelten benyújtom a használati minták oltalmára vonatkozó szabályozás
módosításáról szóló törvényjavaslatot.
A törvényjavaslat az érintett szakmai érdekképviseleti szervezetekkel egyeztetésre került.
2017. évi.....törvény
a használati minták oltalmára vonatkozó szabályozás módosításáról
1.	A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény módosítása
1.	§
A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hmtv.) 1. §-a
helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. §
(1)	Használatiminta-oltalomban (a továbbiakban: mintaoltalom) részesülhet valamely tárgy
kialakítása, szerkezete vagy részeinek elrendezése (a továbbiakban: minta), ha új, feltalálói lépésen
alapul és iparilag alkalmazható.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti mintának minősül a berendezés és a több - egymással kapcsolatban
lévő - eszközből álló rendszer is, nem tartozik azonban a minta fogalmába különösen a termék
esztétikai kialakítása, a növényfajta, a vegyi termék és a keverék.”
2.	§
A Hmtv. 2. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbségi időpont előtt írásbeli közlés, szóbeli
ismertetés, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált.”
3.	§
A Hmtv. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. §
(1)	Feltalálói lépésen alapul a minta, ha a technika állásához képest a mesterségben járatos személy
számára nem nyilvánvaló. A feltalálói lépés meglétét nem alapozza meg önmagában az a
körülmény, hogy a technika állását több forrás együttesen határozza meg, vagy az, hogy a technika
állását részben vagy egészben idegen nyelvű források határozzák meg.
(2)	A feltalálói lépés vizsgálata szempontjából a technika állásának a 2. § (3) bekezdése szerinti
részét figyelmen kívül kell hagyni.”
4.	§
A Hmtv. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„5. §
1
(1)	A mintára mintaoltalmat kell adni, ha a minta
a)	kielégíti az 1-4. §-ban meghatározott követelményeket, és a (2) bekezdés alapján nincs kizárva
a mintaoltalomból, és
b)	bejelentése megfelel az e törvény szerint vizsgált feltételeknek.
(2)	A minta nem részesülhet mintaoltalomban, ha gazdasági tevékenység körében történő
hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne; az ilyen hasznosítás nem tekinthető
közrendbe ütközőnek pusztán azért, mert valamely jogszabállyal ellentétben áll.”
5.	§
A Hmtv. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. §
A mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának - a jogszabályok keretei között - kizárólagos
joga van arra, hogy a mintát hasznosítsa, illetve hasznosítására másnak engedélyt (licenciát) adjon.
A kizárólagos hasznosítási jog kiterjed a minta szerinti termék gazdasági tevékenység körében való
előállítására, használatára, forgalombahozatalára, forgalomba hozatalra ajánlására, ilyen célból való
raktáron tartására és behozatalára.”
6.	§
A Hmtv. 13. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) Az igénypontok tartalmát nem lehet kizárólag szó szerinti értelmükre korlátozni; az
igénypontoknak azonban olyan jelentést sem lehet tulajdonítani, mintha azok csupán iránymutatást
adnának a mesterségben járatos személy számára az oltalmazni kívánt minta meghatározásához.”
7.	§
A Hmtv. 16. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a szabadalmazott találmány vagy a növényfajta-oltalom alatt álló fajta valamely
mintaoltalom megsértése nélkül nem hasznosítható, a hasznosításhoz szükséges mértékben a gátló
mintaoltalomra kényszerengedélyt kell adni. A mintaoltalomra adott kényszerengedélyre
vonatkozóan egyebekben a szabadalmi törvénynek a kényszerengedélyekre irányadó közös
szabályait kell megfelelően alkalmazni.”
8.	§
A Hmtv. 17. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A mintaoltalom korlátaira és kimerülésére a szabadalmi törvénynek a szabadalmi oltalom
korlátaira és kimerülésére vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
9. §
2
A Hmtv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. §
 Ha a mintaoltalmi bejelentésnek vagy a mintaoltalomnak a tárgyát jogosulatlanul mástól vették át, a
 sértett, illetve jogutódja követelheti a mintaoltalmi bejelentésnek vagy a mintaoltalomnak egészben
 vagy részben történő átruházását, valamint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai
 szerint.”
10.	§
 A Hmtv. 23. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
 „(3) A mintaoltalomról történő lemondás visszavonásának nincs jogi hatálya.”
11.	§
 (1)	A Hmtv. 24. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
 „(1) A mintaoltalmat - a keletkezésére visszaható hatállyal - meg kell semmisíteni, ha
 a)	a mintaoltalom tárgya nem felelt meg az 5. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott
 követelményeknek,
 b)	a leírás nem felelt meg a 32. §-ban meghatározott feltételeknek,
 c)	a mintaoltalom tárgya bővebb annál, mint amit az elismert bejelentési napon benyújtott, illetve
 -	megosztás esetén - a megosztott bejelentésben feltártak, vagy
 d)	a mintaoltalmat nem annak adták meg, akit az a törvény szerint megillet.”
 (2)	A Hmtv. 24. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
 „(3) A megsemmisítési kérelmet elutasító jogerős határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon
 ugyanannak a mintaoltalomnak a megsemmisítése iránt bárki újabb eljárást indítson.”
12.	§
 A Hmtv. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. §
 A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala hatáskörébe tartoznak:
 a)	a mintaoltalom megadásával,
 b)	a mintaoltalom megszűnésének megállapításával, illetve újra érvénybe helyezésével,
 c)	a mintaoltalom megsemmisítésével,
 d)	a nemleges megállapítással,
 e)	a mintaoltalmi leírás értelmezésével,
 f)	a mintaoltalom fenntartásával és nyilvántartásával,
 g)	a mintaoltalommal összefüggő hatósági tájékoztatással
3
kapcsolatos ügyek.”
13.	§
A Hmtv. 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28. §
(1)	A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala mintaoltalmi ügyekben folyó eljárásában megfelelően
alkalmazni kell a szabadalmi törvénynek a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala előtti eljárásra
vonatkozó általános szabályait, ideértve a szabadalmi lajstromra, valamint a hatósági tájékoztatásra
vonatkozó szabályokat is, az alábbi eltérésekkel:
a)	a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által kitűzött határidő legalább egy, de legfeljebb három
hónapos lehet;
b)	az a) pont szerinti határidő - annak lejárata előtt előterjesztett kérelemre történő -
meghosszabbítása legalább egy hónappal, de legfeljebb három hónappal történhet;
c)	különösen indokolt esetben sem adható a b) pontban foglaltaknál hosszabb vagy többszöri
határidő-hosszabbítás;
d)	szabadalmi bejelentésen mintaoltalmi bejelentést, szabadalmon mintaoltalmat, szabadalmi
lajstromon mintaoltalmi lajstromot kell érteni, a szabadalmi bejelentés közzétételére és a
Szabadalmi Jogi Szerződés alkalmazására vonatkozó rendelkezések pedig nem alkalmazhatók.
(2)	A szabadalmi törvénynek a mintaoltalmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjaira és a
mintaoltalom fenntartási díjaira vonatkozó rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha e törvény
eltérő szabályokat nem állapít meg.
(3)	Ha ugyanarra a tárgyra mintaoltalmat és szabadalmi oltalmat egyaránt szereztek, az egyik
oltalom megsemmisítésére irányuló eljárásban hozott jogerős döntés a párhuzamos oltalom
érvényességével kapcsolatos eljárásban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát - a döntés
megállapításainak erejéig - köti.
(4)	A mintaoltalmi bejelentés iratait a mintaoltalom megadásáról szóló határozat jogerőre
emelkedését követően bárki megtekintheti és azokról jogszabályban megállapított díj ellenében
másolatot kaphat. A 36/B. § szerinti oltalmazhatósági véleményt a mintaoltalom megadásáról szóló
határozat jogerőre emelkedését követően, illetve - ha azt követően készül el - az oltalmazhatósági
véleményről szóló hatósági tájékoztatást követően bárki megtekintheti és annak iratairól díj
ellenében másolatot kaphat.”
14.	§
A Hmtv. 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„29. §
(1)	A mintaoltalom megadására irányuló eljárás a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához intézett
4
bejelentéssel indul meg.
(2)	A mintaoltalmi bejelentésnek bejelentési kérelmet, a minta leírását igénypontokkal, rajzot és -
ha szükséges - egyéb mellékletet kell tartalmaznia.
(3)	A bejelentés részletes alaki szabályait az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri
rendelet állapítja meg.
(4)	A mintaoltalmi bejelentésért a szabadalmi törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri
rendeletben meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni; a bejelentési díjat a bejelentés
napját követő két hónapon belül kell megfizetni.
(5)	Ha a bejelentés melléklete idegen nyelven készült, a magyar nyelvű mintaoltalmi leírást
igényponttal, valamint a rajzot a bejelentés napjától számított négy hónapon belül kell benyújtani.
(6)	A bejelentő a mintaoltalom megadásáról szóló határozat jogerőre emelkedéséig - a 23. §
rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - visszavonhatja a mintaoltalmi bejelentést.”
15.	§
A Hmtv. „Mintaoltalmi bejelentés” alcíme a következő 29/A. §-sal egészül ki:
„29/A. §
(1)	A mintaoltalmi bejelentés napja az a nap, amelyen a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához
beérkezett bejelentés legalább a következőket tartalmazza:
a)	utalást a mintaoltalom iránti igényre,
b)	a bejelentő azonosítására alkalmas és a vele való kapcsolatfelvételt lehetővé tevő adatokat,
valamint
c)	leírást és az abban hivatkozott rajzot, függetlenül attól, hogy azok megfelelnek-e az egyéb
követelményeknek.
(2)	A bejelentési nap elismeréséhez a leírás és a rajz benyújtása helyett elsőbbségi iratra is elegendő
utalni.”
16.	§
A Hmtv. „A mintaoltalmi bejelentés vizsgálata” alcíme a következő 33/A-33/B. §-sal egészül ki:
„33/A. §
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a mintaoltalmi bejelentés benyújtását követően
megvizsgálja, hogy
a)	a bejelentés megfelel-e a bejelentési nap elismeréséhez a 29/A. § -ban előírt feltételeknek,
b)	megfizették-e a 29. § (4) bekezdésében meghatározott bejelentési díjat, valamint
c)	benyújtották-e a 29. § (5) bekezdésében meghatározott magyar nyelvű mintaoltalmi leírást és
5
rajzot.
33/B. §
(1)	Ha a bejelentési nap nem ismerhető el, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala felhívja a
bejelentőt a hiányok két hónapon belül történő pótlására.
(2)	A hiányok határidőben történő pótlása esetén a bejelentés napjának a hiánypótlás beérkezési
napját kell tekinteni. Ellenkező esetben a bejelentési nap nem ismerhető el és az eljárást meg kell
szüntetni.
(3)	A bejelentővel való kapcsolatfelvételt lehetővé tevő adatok hiányában a hiánypótlásra nem kell
felhívást kiadni, a hiánypótlásra nyitva álló két hónapos határidőt pedig a bejelentés beérkezésétől
kell számítani.
(4)	Az elismert bejelentési napról a bejelentőt értesíteni kell.
(5)	Ha a bejelentési díjat nem fizették meg, illetve a magyar nyelvű mintaoltalmi leírást és rajzot
nem nyújtották be, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala figyelmezteti a bejelentőt a 29. § (4) és
(5)	bekezdésében meghatározott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a
bejelentést visszavontnak kell tekinteni.”
17.	§
A Hmtv. 34. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„34. §
Ha a mintaoltalmi bejelentés megfelel a 33/A. § alapján vizsgált követelményeknek, a Szellemi
Tulajdon Nemzeti Hivatala megvizsgálja, hogy a mintaoltalmi bejelentés megfelel-e a 29. § (2) és
(3)	bekezdésében foglalt követelményeknek.”
18.	§
(1)	A Hmtv. 35. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a mintaoltalmi bejelentés érdemi vizsgálatát a következő
szempontokból végzi:)
„a) a bejelentés tárgya minta-e az 1. § alapján;”
(2)	A Hmtv. 35. § f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a mintaoltalmi bejelentés érdemi vizsgálatát a következő
szempontokból végzi:)
„f) az elsőbbséget szabályszerűen igényelték-e a mintára és a bejelentőt megilleti-e az igényelt
elsőbbség;”
(3)	A Hmtv. 35. §-a a következő g) ponttal egészül ki:
6
(A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a mintaoltalmi bejelentés érdemi vizsgálatát a következő
szempontokból végzi:)
„g) a bejelentést új tartalom bevitelével nem változtatták-e meg úgy, hogy a tárgya bővebb lett
annál, mint amit a bejelentés napján benyújtott bejelentésben feltártak.”
19.	§
A Hmtv. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„36. §
(1)	Ha a mintaoltalmi bejelentés nem felel meg a 34-35. § alapján vizsgált követelményeknek, a
bejelentőt - a kifogás természete szerint - hiánypótlásra, nyilatkozattételre, illetve a bejelentés
megosztására kell felhívni.
(2)	A mintaoltalmi bejelentést egészben vagy részben el kell utasítani, ha a hiánypótlás, illetve a
nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket.
(3)	A bejelentést csak a felhívásban határozottan megjelölt és kellően kifejtett okok alapján lehet
elutasítani.
(4)	Ha a bejelentő a felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol, illetve a bejelentést nem osztja
meg, a mintaoltalmi bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
(5)	Ha a minta és a mintaoltalmi bejelentés megfelel a vizsgálat körébe tartozó valamennyi
követelménynek, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a bejelentés tárgyára mintaoltalmat ad.
(6)	A szabadalmi törvénynek az európai szabadalmi bejelentés hatályára vonatkozó rendelkezéseit
megfelelően alkalmazni kell mintaoltalmi ügyekben is. Az európai szabadalmi bejelentés a
szabadalmi törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával nemzeti mintaoltalmi bejelentéssé
is átalakítható.
(7)	A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala megjelölt vagy kiválasztott hivatalként való eljárására a
szabadalmi törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, ha a bejelentő a Szabadalmi
Együttműködési Szerződés 43. Cikkével összhangban megjelöli, hogy nemzetközi bejelentése
Magyarországon mint megjelölt vagy kiválasztott államban használatiminta-oltalom megadására
irányul.”
20.	§
A Hmtv. IV. fejezete a következő „A szabadalmi törvény különös eljárási szabályainak
alkalmazása” és „Oltalmazhatósági vélemény” alcímekkel egészül ki:
„A szabadalmi törvény különös eljárási szabályainak alkalmazása
36/A. §
7
A mintaoltalmi bejelentés elsőbbsége, minősítése, módosítása, megosztása, valamint a mintaoltalom
megszűnésének megállapítása és újra érvénybe helyezése, megsemmisítése, továbbá a mintaoltalmi
leírás értelmezése és a nemleges megállapítás tekintetében az e törvényben nem szabályozott
kérdésekben a szabadalmi törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
Oltalmazhatósági vélemény
36/B. §
(1)	A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a bejelentő vagy - a mintaoltalom megadását követően -
a mintaoltalom jogosultjának kérelmére oltalmazhatósági véleményt készít. Az oltalmazhatósági
vélemény újdonságkutatáson alapuló, indokolást is tartalmazó, az e törvényben meghatározott
joghatásokon túlmenően kötőerővel nem rendelkező megállapítás arról, hogy a minta kielégítheti-e
az újdonság, a feltalálói lépés és az ipari alkalmazhatóság követelményeit.
(2)	Az oltalmazhatósági vélemény elkészítése a mintaoltalmi bejelentés vizsgálatától elkülönülten
folyik, és a mintaoltalom megadható az oltalmazhatósági vélemény elkészültét megelőzően is.
(3)	Az oltalmazhatósági véleményért a szabadalmi törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri
rendeletben meghatározott mértékű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.
(4)	Ha a megfizetés időpontjában a mintaoltalmi igény, illetve a mintaoltalom jogosultja kizárólag
maga a feltaláló, az oltalmazhatósági vélemény díjának a felét köteles megfizetni. A kedvezmény
akkor illeti meg a feltalálót, ha a bejelentéssel kapcsolatban nem igényelték valamely külföldi
bejelentés elsőbbségét, vagy ha a mintaoltalom olyan bejelentésen alapul, amellyel kapcsolatban
nem igényelték valamely külföldi bejelentés elsőbbségét. Az e bekezdésben foglalt rendelkezéseket
alkalmazni kell akkor is, ha - több feltaláló esetén - a feltalálók valamelyike a mintaoltalmi
igényéről, illetve a mintaoltalomról feltalálótársa javára lemondott, továbbá, ha a feltalálók
bármelyike helyébe az örököse lép.
(5)	Az oltalmazhatósági vélemény elkészítéséhez szükséges újdonságkutatásra a szabadalmi törvény
69. § (1)-(2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
(6)	A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala az oltalmazhatósági véleményt az erre irányuló kérelem
benyújtásának napján rendelkezésre álló leírás és igénypont, valamint rajz alapján készíti el, és azt
az oltalmazhatósági véleményre irányuló kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül küldi
meg - a hivatkozott iratok másolatával együtt - a bejelentőnek, illetve a mintaoltalom
jogosultjának.
(7)	Az oltalmazhatósági vélemény elkészültéről a mintaoltalom megadásának meghirdetésével
együtt - vagy, ha az oltalmazhatósági vélemény később készül el, külön alkalommal - hatósági
tájékoztatást kell közölni a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala hivatalos lapjában.
(8)	A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala az oltalmazhatósági vélemény díját kérelemre
visszafizeti, ha az oltalmazhatósági vélemény megküldésére a kérelem benyújtásától számított
8
  hatodik hónap utolsó napját követően kerül sor.”
21. §
  A Hmtv. 38. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„38. §
  (1)	Mintaoltalmi perek:
  a)	a mintaoltalmi kényszerengedély megadása, módosítása és visszavonása iránti perek,
  b)	az előhasználati jog fennállásával kapcsolatos perek,
  c)	a bitorlás miatt indított perek, ideértve a (2) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben a
  mintaoltalom érvénytelenségével kapcsolatos kifogások elbírálását is.
  (2)	A mintaoltalmi perekre a szabadalmi perek szabályait kell alkalmazni, a következő eltérésekkel:
 a)	ha a mintaoltalom bitorlása miatt indított perben az alperes a perfelvételt lezáró végzés
 meghozataláig igazolja, hogy a mintaoltalom megsemmisítése iránt eljárást indított a Szellemi
 Tulajdon Nemzeti Hivatala előtt, a peres eljárást a bíróság a megsemmisítési eljárás jogerős
 befejezéséig felfüggeszti, azzal, hogy ha a mintaoltalom jogosultja az elsőfokú ítélet
 meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig rá nézve kedvező oltalmazhatósági véleményt
 nyújt be a bíróságon, a felfüggesztés nem kötelező;
  b)	a mintaoltalom bitorlása miatt indított perben az alperesnek a mintaoltalom érvénytelenségére
  hivatkozó kifogása alapján a bíróság - ha a tárgyalás a) pont szerinti felfüggesztése nem kötelező
  vagy a felfüggesztés nem indokolt - a mintaoltalom érvényességét is vizsgálja, és ha a
  mintaoltalom megsemmisítésének feltételei fennállnak, a keresetet elutasítja.”
22.	§
 A Hmtv.
 a)	I. fejezetének címében a „használati mintaoltalom” szövegrész helyébe a „használatiminta-
 oltalom” szöveg,
 b)	2. § (3) bekezdésében az „az olyan korábbi elsőbbségű szabadalmi vagy mintaoltalmi
 bejelentés” szövegrész helyébe az „az olyan korábbi elsőbbségű belföldi szabadalmi vagy
 használatiminta-oltalmi bejelentés” szöveg,
  c)	2. § (3) bekezdésében az „a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényben” szövegrész
  helyébe az „a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényben” szöveg,
  d)	8. §-ában az „a szolgálati és az alkalmazotti találmányra irányadó rendelkezéseket” szövegrész
  helyébe az „a szabadalmi törvénynek a szolgálati és az alkalmazotti találmányra irányadó
  rendelkezéseit” szöveg,
 e)	9. §-ában a „személyhez fűződő jogaira és a mintaoltalmi igényre” szövegrész helyébe a
 „személyhez fűződő jogaira, díjazására és a mintaoltalmi igényre szöveg, a „személyhez fűződő
 jogaira és a szabadalmi igényre” szövegrész helyébe a „személyhez fűződő jogaira, díjazására és
 a szabadalmi igényre” szöveg,
 f)	11. § (2) bekezdésében az „évenként fenntartási díjat” szövegrész helyébe az „évenként
9
 jogszabályban meghatározott fenntartási díjat” szöveg,
 g)	20. § (1) bekezdésében az „ennek megindításáig” szövegrész helyébe az „az eljárás
 megindításáig” szöveg,
 h)	21. § (1) bekezdés b) pontjában az „a fenntartási díjat nem fizették meg” szövegrész helyébe
 az „a fenntartási díjat a türelmi időn belül sem fizették meg” szöveg,
 i)	24. §-át megelőző alcím címében a „megsemmisítése” szövegrész helyébe a „megsemmisítése
 és korlátozása” szöveg
 lép.
23.	§
 Hatályát veszti a Hmtv.
 a)	14-15. §-a,
 b)	21. § (2) bekezdése.
2.	A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény módosítása
24.	§
 Hatályát veszti a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 388. § (4) bekezdés a) pont
 ag) és ah) alpontja.
3.	Záró rendelkezések
25.	§
 Ez a törvény 2018. január 1-jén lép hatályba.
10
Általános indokolás
A használati minták oltalma, mint a találmányoknál egyszerűbb műszaki fejlesztéseknek - a
szabadalmakhoz képest - gyorsan megszerezhető és költséghatékony iparjogvédelmi oltalmi
formája fontos szerepet tölt be a nemzeti vállalkozásfejlesztésben és gazdaságélénkítésben. Az
oltalmazható megoldások köre szűkebb a szabadalmazható találmányokéhoz viszonyítva, és az
oltalmazhatósághoz megkövetelt alkotói szint is alacsonyabb, a mintaoltalomhoz azonban
rövidebb oltalmi idő is társul. A mintaoltalom megszerzéséhez szükséges eljárás koncepcionális
különbséget is mutat a szabadalmazási eljáráshoz képest, a mintaoltalmi bejelentést ugyanis a
Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) - az eljárás áramvonalasságának
biztosítása érdekében - az újdonságot és a feltalálói lépést előíró oltalomképességi feltételek
vizsgálata nélkül bírálja el. Ennek következtében az oltalom érvényessége csupán egy későbbi -
a mintaoltalom megsemmisítésére irányuló - eljárásban válhat bizonyossá.
Ezt az oltalmi formát 90%-ot meghaladó mértékben hazai bejelentők veszik igénybe, akik a
kevéssé formalizált eljárásnak köszönhetően gyorsan és egyszerűen juthatnak belföldi
kizárólagos joghoz, amellyel biztosítható a fejlesztési ráfordítások megtérülése. Ugyanakkor az
oltalom gyors és egyszerű megszerzését követően a mintaoltalom bitorlása miatt per indítható a
versenytársak ellen annak ellenére, hogy a mintaoltalom oltalomképessége a mintaoltalom
megadására irányuló eljárás keretében nem nyert teljes körűen megállapítást. Ez a lehetőség a
gyakorlatban a bitorlási keresetek és a büntetőfeljelentések visszaélésszerű alkalmazásából
fakadó jogérvényesítési anomáliákat is eredményezett.
Annak ellenére, hogy több uniós tagállamban fontos szerepet tölt be ez az oltalmi forma, a
használatiminta-oltalom nem tárgya az Európai Unióban megvalósuló jogi harmonizációnak, és
a szabadalmi oltalom iránti eljárás bizonyos aspektusait szabályozó Szabadalmi Jogi Szerződés
(a Genfben, 2000-ben megkötött Patent Law Treaty, amelyet Magyarországon a 2007. évi
CXXXI. törvény hirdetett ki, a továbbiakban: Szabadalmi Jogi Szerződés) sem alkalmazható rá.
Ez nagy szabályozási mozgásteret kínál ahhoz, hogy a mintaoltalom gazdaságfejlesztő
potenciálját a magyar bejelentők érdekeinek leginkább megfelelő módon lehessen
kibontakoztatni.
A 1666/2013. (IX. 23.) Korm. határozattal elfogadott, a szellemi tulajdon védelmére létrehozott
nemzeti stratégia (a Jedlik-terv) a belföldi iparjogvédelmi oltalomszerzés esélyeinek javítása
érdekében stratégiai célként határozta meg a használatiminta-oltalmi rendszer továbbfejlesztési
lehetőségeinek feltérképezését és az ügyfelek igényeihez igazodó finomhangolását. E
vizsgálatnak ki kellett terjednie a hazai kkv-k valós érdekeltségére, illetve speciális igényeire,
továbbá a szabadalom és a használatiminta-oltalom viszonyára is - mind anyagi jogi, mind
eljárásjogi szempontból.
A használatiminta-oltalmi rendszer felülvizsgálatának szakmai megalapozása, valamint az
érintett társadalmi és gazdasági szereplők igényeinek felmérése érdekében a törvénymódosítás
11
előkészítését megelőzően sor került elsőként egy vitaindító kérdőív közzétételére, valamint
annak a leginkább érintett társadalmi szervezeteknek való közvetlen megküldésére. Ezt követően
a konzultáció eredményeit is figyelembe vevő törvényalkotási koncepció véleményezésére is
volt lehetőség. A jelen előterjesztés tárgyát képező módosító törvényjavaslat a véglegesített
koncepció alapján készült el.
A módosítások főbb célkitűzései a következőkben foglalhatóak össze:
-	a használati minták oltalmára vonatkozó anyagi jogi rendelkezések kiigazítása az
oltalomképességi feltételek pontosítása és finomhangolása érdekében, így különösen annak
tisztázása, hogy
-	mi minősülhet mintának - a minta definícióját kibővítve és a mintának nem minősülő tárgyak
felsorolását kiegészítve,
-	mi tartozik a technika állásához, valamint
-	milyen zsinórmértéket kell alkalmazni a mesterségben járatos személy tudásszintjének
meghatározásakor;
-	a használatiminta-oltalom és a szabadalom viszonyának tisztázása, a kettős oltalom
kizárásának megszüntetése (a megfelelő garanciákkal);
-	a mintaoltalom iránti eljárás szabályozásának áttekinthetőbbé és a jogintézmény
sajátosságaihoz jobban illeszkedővé tétele,
-	egyértelművé téve, hogy hol kell a közigazgatási eljárás általános szabályait és hol kell a
szabadalmi eljárás szabályait alkalmazni,
-	egyúttal megalkotva a mintaoltalmi eljárás olyan szabályait, ahol a szabadalmi eljárástól való
kisebb-nagyobb gyakorlati eltérések ezt indokolják (különös tekintettel a bejelentési nap
elismerésére), ugyanakkor
-	a mintaoltalmi szabályozás szövegezését a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi
XXXIII. törvényhez (a továbbiakban: szabadalmi törvény vagy Szt.) igazítva, ahol a fogalmazási
eltérések mögött nincs érdemi jogalkalmazási különbség, valaminta szabadalmi eljáráshoz
képest rövidítve a mintaoltalmi eljárásban kitűzhető határidőket és korlátozva azok
meghosszabbítási lehetőségeit, továbbá
-	pontosítva a mintaoltalmi iratok nyilvánosságára vonatkozó rendelkezéseket;
-	a jogérvényesítéssel kapcsolatos anomáliák csökkentése a bitorlási keresetek visszaélésszerű
használatának visszaszorításával, a használati minták bitorlásának dekriminalizációjával, eljárás-
12
gazdaságossági szempontok érvényesítésével és az oltalom opcionális „megerősítésével”,
-	előírva a bitorlási perek kötelező felfüggesztését, ha a mintaoltalommal kapcsolatban
megsemmisítési eljárást kezdeményeztek,
-	bevezetve az opcionálisan, akár a mintaoltalom megadását követően is igényelhető
oltalmazhatósági véleményt, amely a jogérvényesítés kapcsán is kiemelt szerephez jut,
-	bizonyos feltételek fennállása esetén lehetővé téve, hogy a bíróság - inter partes hatállyal -
megállapíthassa a mintaoltalom érvénytelenségét,
-	megszüntetve a használati minták bitorlásának büntetőjogi fenyegetettségét.
Részletes indokolás
1.	§
A használatiminta-oltalom tárgya tekintetében a hatályos szabályozás a minta
oltalmazhatóságának fogalmi előfeltételeként szabja meg, hogy az valamely tárgy
kialakításában, szerkezetében vagy elrendezésében testesüljön meg. A törvény a minta fogalmát
nem szűkíti ugyan a használati tárgyakra, de nem terjeszti ki a szabadalmi jogban szélesen
értelmezett termék fogalmára sem - miközben kizárja az eljárásokat és alkalmazásokat a
használatiminta-oltalomból. A használati minta mint szerkezeti, kialakítási vagy elrendezési
megoldás a hatályos szabályozás szerint tehát csak valamely tárggyal - azaz határozott alakú,
megragadható fizikai egységgel - összefüggésben, arra vonatkozóan értelmezhető.
Az e szabályok megalkotása óta bekövetkezett technológiai változások ugyanakkor szükségessé
tették annak megfontolását, hogy indokolt-e a minta fogalmának kibővítése. Ennek körében
különös figyelmet érdemelt, hogy a vegyi úton előállított termékek (vegyületek, keverékek,
biológiai objektumok, illetve gyógyszerek és élelmiszerek) esetében fellelhetőek-e a használati
minta fogalmi elemei, illetve, hogy szükség esetén bevonhatók-e ezek a termékek a minta
fogalma alá.
A használatiminta-oltalom a gazdaságban betöltött szerepe alapján elsősorban a kisebb gazdasági
erőt és kevésbé kötött termelési szerkezetet képviselő vállalkozások számára vonzó opció, és a
hétköznapi élet szükségleteit a szabadalmakhoz képest közvetlenebbül szolgáló megoldások
gyors és hatékony iparjogvédelmi oltalmazását teszi lehetővé.
Ebből a rendeltetésből következik, hogy ahhoz fűződik nyomósabb érdek, hogy használatiminta-
oltalom ne legyen szerezhető minden olyan megoldásra, amely szabadalmi oltalom tárgyát is
képezheti. Nem kívánatos, hogy a használati minták oltalma egyfajta „kis szabadalomként”
funkcionáljon: a fő oltalomképességi feltételek szempontjából érdemi hatósági vizsgálat nélkül
13
megszerezhető, rövidebb ideig fenntartható kizárólagos jog intézményét - az oltalom sajátos
tárgyát mint jellegadó sajátosságot megőrizve - célszerűbb az egyszerűen reprodukálható, tárgyi
jellegű megoldások számára biztosítani, a generikus gyógyszeripart pedig nem terhelni további,
érdemben vizsgálatlan monopoljogokkal. A nem vegyi reakció útján létrejött keverékek kapcsán
pedig látni kell, hogy nehéz lenne megfelelő és pontos (jogbizonytalanságot nem okozó és nem
önkényes) határvonalat húzni a használati mintának tekinthető anyagok és a minta fogalmába
nem tartozó tárgyak között, így célszerűbb az oltalmazható minták körén kívül tartani ezeket
(továbbra is hangsúlyozva, hogy a mintaoltalomból kizárt anyagok szabadalmi oltalom tárgyai
még lehetnek).
A javaslat ugyanakkor - a használatiminta-oltalom írásmódjának korrekciója mellett - a
társadalmi konzultáció eredményeiből is kiindulva kiigazítja az oltalmazható minták
meghatározását a definíció bővítésével, olyan módon, hogy a „tárgy” szó tág értelmezése alapján
abba beletartozhassanak a berendezések és az egymással kapcsolatban lévő eszközökből álló
rendszerek is, amelyek a jelenlegi meghatározás alapján nem voltak egyértelműen mintának
minősíthetők.
A javaslat ezzel egyidőben - pontosítva a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII.
törvény (a továbbiakban: Hmtv.) által használt terminológiát is - a mintának nem minősülő, és
így az oltalomból kizárt tárgyak példálózó felsorolását is bővíti: egyrészről a vegyi termékekkel
(lefedve a gyógyszerkészítmények és gyógyszerhatóanyagok teljes spektrumát, ideértve a
szintetikus vagy szemiszintetikus gyógyszereket is), másrészről pedig a keverékekkel (amely
bármilyen halmazállapotú anyag, így és szilárd vagy folyékony is lehet).
2.	§
A mintaoltalom előfeltételeinek egyik lényeges különbsége a szabadalmakhoz képest az
újdonság követelményének a meghatározása: a Hmtv. hatályos szövege a technika állásához
tartozó anterioritások körét eltérően vonja meg a szabadalmak vonatkozásában figyelembe vett
anterioritásokhoz képest, a külföldi gyakorlatbavételt ugyanis nem tekinti a technika állásához
tartozónak. Ez a különbség azt is eredményezheti, hogy egy világviszonylatban nem új (és ezért
nem szabadalmazható) megoldás használati mintaként Magyarországon mégis oltalomban
részesülhet (pl. ha a nyilvános gyakorlatbavétel külföldön történt).
A Hmtv. megalkotása óta eltelt időszak technológiai fejlődésére és az információs társadalom
sajátosságaira, valamint az európai integráció és a nemzetközi trendek piacliberalizációs
eredményeire is figyelemmel a javaslat megszünteti ezt az eltérést: a technika állásának törvényi
definícióját a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényben (a
továbbiakban: Szt.) foglaltakhoz hasonlóan szabályozza - a türelmi idő intézményének
megtartásával, amely megfelelő eszközt jelent a használati minták oltalmára támaszkodó
ügyfelek tudatossági szintjében mutatkozó hiányosságok ellensúlyozására. A javaslat szerint
tehát bármilyen, a bejelentési napot megelőző nyilvánosságra jutás újdonságrontó lesz a
használati minták esetében is - a hat hónapos türelmi időn belül a bejelentő vagy jogelődje
14
részéről (vagy a vele szemben elkövetett jogsértés eredményeképpen) történő nyilvánosságra
jutás kivételével.
3.	§
Tekintettel arra, hogy a használatiminta-oltalom egyik lényegi funkciója - a szakmai-társadalmi
konzultáció során beérkezett válaszok tanúsága szerint - a szabadalmazható találmányoknál
valamivel alacsonyabb szintű innovatív megoldásokra való oltalomszerzés lehetőségének
biztosítása, indokolt a szabadalmaztatható találmányoknál alkalmazandó, a feltalálói
tevékenység Szt. 4. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti megállapításához megkövetelt alkotói
szinttől való eltérés fenntartása a mintaoltalomhoz szükséges „feltalálói lépés” meghatározása
kapcsán.
Figyelmet érdemel ugyanakkor az is, hogy Európa számos országában (és az Európai
Szabadalmi Hivatal gyakorlatában is) tendenciaszerűen megfigyelhető a szabadalmazhatósághoz
szükséges feltalálói tevékenység szintjének viszonylag alacsony meghatározása az ún. „problem-
solution approach” alkalmazásával, amely a találmányhoz legközelebb álló anterioritás
módosításának vagy más anterioritásokkal való kombinációjának nyilvánvalóságához
valamilyen ezekre irányuló, bennük rejlő motivációt is feltételez. Mindez azt eredményezi, hogy
a szabadalmi jogban használt „szakember” és a mintaoltalmi jogban ismert „mesterségben
járatos személy” kategóriája egyre nehezebben különböztethető meg egymástól. Tekintettel a két
oltalom tartalmának hasonlóságaira, ez a megkövetelt alkotói szint különbségeinek
megszüntetését is indokolhatná (mint ahogy ez Németországban és Ausztriában meg is történt).
A konzultáció eredményei azonban - a mintaoltalommal kapcsolatos hagyományos felfogásra
alapozva, amely a szabadalmaknál megkövetelthez képest alacsonyabb alkotói szintet is
elegendőnek tartja - inkább a mesterségben járatos személy tudásszintjéhez kapcsolt feltalálói
lépés zsinórmértékének pontosabb meghatározását teszik időszerűvé, megtartva a feltalálói
tevékenység és a feltalálói lépés különbségét. El kell kerülni azonban, hogy a két oltalmi forma
oltalomképességi feltételei közötti különbség azt eredményezze, hogy triviális megoldásokra is
kizárólagos jogot lehessen szerezni a mintaoltalom enyhébb követelményei miatt - azaz a
mesterségben járatos személy köteles tudása nem szállítható le túlzott mértékben. Ezek alapján -
és figyelemmel a joggyakorlatban tapasztalható, alacsonyabb mércét alkalmazó tendenciákra -
egyértelművé kell tenni, hogy a mesterségben járatos személy nézőpontjából vizsgált
nyilvánvalóság - ha az egyéb feltételek fennállnak - megállapítható kell, hogy legyen olyan
esetekben is, amikor az több anterioritás kombinációjából következik, vagy ha a technika állása
idegen nyelvű forrásokat is tartalmaz.
A javaslat ennek megfelelően - fenntartva azt a megoldást, hogy a szabadalmi jogi szakember
köteles tudásához képest csupán a mesterségben járatos személy tudásszintjét kell figyelembe
venni a bejelentésben szereplő minta nyilvánvalóságának megítélésekor - kiegészíti a feltalálói
lépés meghatározását egy olyan mondattal, amely - a mesterségben járatos személy köteles
tudásának szintjét mintegy „aládúcolva” - a nyilvánvalóságot nem zárja ki olyan esetekben, ahol
az ennek megállapítására hivatott fiktív mesternek több anterioritást kellene kombinálnia, vagy
15
idegen nyelvű forrásokat is értelmeznie kellene tudnia.
A „mesterségben járatos személy” tudásszintjének meghatározásakor tehát azt kell alapul venni,
hogy egy ilyen személy bármilyen nyelvű dokumentum tanulmányozására képes, köteles
tudással rendelkezik, és képes dokumentumok kombinálására, valamint bármely dokumentum és
a köteles tudása kombinálására. Köteles tudása azonban alacsonyabb szintű, mint a szakemberé,
és szűkebb szakmájára korlátozódik, például nem képes távolabbi műszaki területeken
nyilvánosságra jutott publikációk figyelembevételére. Ezzel összhangban a „mesterségben
járatos személy” nem képzelhető el különböző műszaki területeken jártas személyekből álló
fejlesztő csoportként. A „mesterségben járatos személy” tudásszintje és kombinációs készsége az
átlagos, szakterületen jártas szakember tudásszintjével és kombinációs készségével egyenértékű.
A rendelkezés (2) bekezdésének módosítását a szöveg pontosítása - és az Szt. szóhasználatához
való igazítása - indokolja.
4.	§
A Hmtv. 5. § (1) bekezdésének módosítása érdemi változást nem irányoz elő, csupán a
szabadalmi törvény szóhasználatához igazítja a mintaoltalmi szabályozás megfelelő
rendelkezését.
A rendelkezés (2) bekezdése körében ugyanakkor a javaslat - itt is követve azt a módszertant,
amelynek értelmében minden olyan helyen, ahol nincs szükség a szabadalmakra vonatkozó
szabályozástól való kifejezett eltérésre, a mintaoltalomra vonatkozó rendelkezések szövegezését
a szabadalmi törvényben foglaltakhoz igazítja - az Szt. 6. § (2) bekezdésének megfelelően
módosítja az oltalomból közrendre vagy közerkölcsre vonatkozó megfontolások alapján kizárt
mintákra vonatkozó szabályokat.
5.	§
A javaslat a hatályos szabadalmi anyagi joggal való összhang megteremtése érdekében a
mintaoltalom jogosultjának kizárólagos hasznosítási joga körébe vonja a forgalombahozatalt, a
forgalombahozatalra ajánlást és az ilyen célokból történő raktáron tartást, mint főszabály szerint
a szabadalmas engedélyéhez kötött hasznosítási cselekményeket.
6.	§
A hatályos mintaoltalmi szabályozás - az Szt.-vel egyezően - kiterjeszti az oltalom körét az
igénypontokban meghatározott jellemzőkkel egyenértékű (ekvivalens) megoldásokra is. A két
szabályozási megoldás mégsem tekinthető azonosnak, hiszen ezt a tág oltalmi kört szabadalmak
esetén az oltalomképesség érdemi vizsgálata ellensúlyozza, és további korlátok közé szorítja az
Szt. 24. § (3) bekezdésében foglalt értelmezési szabály (amely az Európai Szabadalmi
Egyezmény 69. cikkének értelmezéséről szóló Jegyzőkönyvben foglaltakat tükrözi, a nemzeti
szabadalmakra is kiterjesztve az értelmezési iránymutatást). A két oltalmi formára vonatkozó
anyagi jogi rendelkezések közötti összhang megteremtése, valamint a mintaoltalom túlzott
kiterjesztésének elkerülése érdekében a javaslat beépíti az Szt. igénypont-értelmezési szabályát a
16
mintaoltalmi jogba is.
7-8. §
A Hmtv. 16. § (2) bekezdésének és 17. § (2) bekezdésének módosítását normavilágossági
szempontok indokolják: a kényszerengedélyekre vonatkozó utaló szabály a mintaoltalmakra
adható kényszerengedélyekről szóló rendelkezésbe kerül a mintaoltalom korlátaira és
kimerülésére vonatkozó utaló szabályokat tartalmazó bekezdésből.
9.	§
A javaslat - a szabadalmi jogi szabályozással összhangban - kiegészíti a minta bitorlása (azaz a
mintaoltalmi bejelentésnek vagy a mintaoltalom tárgyának jogosulatlan átvétele) esetén a
jogosult rendelkezésére álló polgári jogi igények körét a kártérítéssel.
10.	§
A javaslat a mintaoltalomról történő lemondásra vonatkozó rendelkezéseket - a szabadalmi jogi
szabályozással való összhang megteremtése érdekében - kiegészíti a lemondás visszavonásának
hatálytalanságát kimondó szabállyal.
11.	§
A Hmtv. mintaoltalom megsemmisítésére vonatkozó 24. § (1) és (3) bekezdését kiegészítő
módosítás - más rendelkezések módosításához hasonlóan - a szabadalmi jogi szabályozással
való összhang megteremtését célozza. Nem indokolt, hogy ne képezzen megsemmisítési okot, ha
a mintaoltalmat nem annak adták meg, akit az megillet, és - noha ez természetesen a hatályos
szabályozás értelmében is így van - egyértelművé kell tenni azt is, hogy a megsemmisítés az
oltalom keletkezésére visszaható hatállyal szünteti meg a kizárólagos jog fennállását
mintaoltalmak esetében is.
A (3) bekezdés a mintaoltalom érvényességének az „ítélt dolog” doktrínája általi rögzülését
mondja ki: egy jogerősen lezárult megsemmisítési eljárást követően ugyanazon a ténybeli alapon
(azaz ugyanarra a megsemmisítési okra alapítva, ugyanazon bizonyítékok alapján) már nem
lehet a mintaoltalom érvénytelenségének megállapítására irányuló eljárást kezdeményezni. Az
oltalom érvényességének vagy érvénytelenségének megállapításához - az oltalom által
keletkeztetett jogviszony abszolút szerkezetéből következően - közérdek fűződik, amelynek a
megsemmisítési eljárást megindító ügyfél csupán katalizátora [ezt a jellemzőt támasztja alá az
Szt. 81. § (3) bekezdése is, amely a mintaoltalmak megsemmisítésére irányuló eljárásban is
alkalmazandó: az eljárást hivatalból folytatni lehet akár a kérelem visszavonása esetén is]. Mind
jogbiztonsági, mind pedig eljárás-gazdaságossági szempontokból, a visszaélések
megakadályozása érdekében el kell kerülni ugyanakkor, hogy egy iparjogvédelmi jog ugyanazon
az alapon többször is támadható legyen: a megtámadhatatlan és megváltoztathatatlan, nem
csupán az eljárás résztvevőire kiterjedő hatályú határozat az adott megsemmisítési ok
vonatkozásában végleges döntést keletkeztet. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ha az
oltalom érvénytelenségére utaló újabb tények kerülnek elő, akkor ezekre hivatkozással ne
lehetne új megsemmisítési eljárást indítani - ilyenkor ugyanis már nem azonos ténybeli alapról
17
van szó.
12. §
A Hmtv. 26. §-ának kiegészítése az SZTNH mintaoltalmi ügyekben gyakorolt hatásköreinek
felsorolását teszi teljessé a hatósági tájékoztatással kapcsolatos - természetesen a hatályos
szabályozás, így az Szt. 115/G. és 115/I. § alapján is gyakorolt - feladatokkal.
13.	§
A Hmtv. 28. §-ának újraalkotását az teszi szükségessé, hogy az új szöveg alapján minden
kétséget kizáróan világos legyen, pontosan milyen körben kell az Szt. általános eljárási
szabályait alkalmazni - konkrétan felsorolva, hogy hol és milyen vonatkozásban térnek el
ezektől a mintaoltalmi eljárásokban követett szabályok (és kiemelve, hogy egyes igazgatási
szolgáltatási díjakra nézve - ahol vannak ilyenek - a Hmtv. különös szabályai válnak
alkalmazandóvá). Figyelmet érdemel, hogy a 28. § csupán az általános eljárási szabályokra
nézve állapít meg utaló jellegű vagy eltérést biztosító rendelkezéseket; a mintaoltalmi
eljárásokban alkalmazandó különös szabályok kapcsán a javaslat részben új - a hatályosnál
részletesebb, a mintaoltalmi eljárások sajátosságait figyelembe jobban vevő - rendelkezéseket
alkot, a Hmtv. új 36/A. §-a pedig felsorolja azokat a jogintézményeket, amelyek kapcsán
továbbra is az Szt. rendelkezései lesznek az irányadóak. Látni kell azt is, hogy a Hmtv. új 28. §-a
az „általános szabályok” ernyője alá vonja a lajstromvezetési és hatósági tájékoztatási
szabályokat, illetve az igazgatási szolgáltatási díjakra és a fenntartási díjakra vonatkozó
rendelkezéseket is, ezekre nézve is előírva a szabadalmi törvény alkalmazását (az előbbi két
kategóriára nézve eddig hiányzott ez az Szt. VIII. Fejezetére utaló szabály, a díjak tekintetében
azonban a rendelkezés csak megerősíti az Szt. XIV/D. Fejezetének minden iparjogvédelmi ügyre
kiterjedő hatályát).
A használatiminta-oltalmi eljárásnak a szabadalmi eljárástól való eltéréseinek egyik fő
potenciális területe a szabadalmi eljárásokra jellemző eljárási kedvezmények köre. Tekintettel
arra, hogy a szabadalmaknál rövidebb ideig fenntartható használatiminta-oltalom teljes körű
vizsgálaton nem átesett bejelentés alapján keletkezik, valamint arra is, hogy ennek az oltalmi
formának a vonzereje éppen az eljárás egyszerűségében és gyorsaságában rejlik, a határidőkkel
(és azok hosszabbításával) kapcsolatos eljárási kedvezmények körét a javaslat szűkíti, és az
ügyfél részére kitűzött határidők lehetséges tartamát is rövidebben határozza meg. E
korlátozások ugyanakkor nem érintik az eljárásnak az ügyfél mulasztása ellenére való folytatását
lehetővé tevő kérelem jogintézményét, valamint az elsőbbség érvényesítésére vonatkozó eljárási
kedvezményeket, amelyek a szabadalmi eljárásban ismert módon továbbra is igénybe vehetőek
maradnak.
A kedvezmények körének szűkítése nemzetközi jogi akadályokba nem ütközik, a használati
minták oltalmával összefüggő eljárásokra ugyanis a Szabadalmi Jogi Szerződés hatálya nem
terjed ki. Ennek megfelelően a javaslat egyértelművé teszi, hogy - ellentétben a szabadalmi
ügyekben érvényesülő, az Szt. 53/E. § szerinti szabályozással - ennek a nemzetközi jogi
18
instrumentumnak a kisegítő és garanciális jellegű alkalmazása is kizárt.
Az eljárási szabályokon keresztül jelenik ugyan meg, de lényeges anyagi jogi szabályt jelent a
kettős oltalom kizárása, azaz hogy ugyanarra a tárgyra nézve nem szerezhető szabadalmi és
mintaoltalom. A hatályos rendelkezések alapján ugyanis származtatás esetén a mintaoltalmi
bejelentést visszavontnak kell tekinteni, a mintaoltalmat pedig a keletkezésére visszaható
hatállyal megszűntnek kell tekinteni, ha jogerős határozattal szabadalmat adnak arra a
szabadalmi bejelentésre, amelyet a mintaoltalmi bejelentésből származtattak, illetve amelyből a
mintaoltalmi bejelentést származtatták (származtatás híján pedig amúgy is csupán a korábbi
elsőbbségű bejelentésre lehetne oltalmat szerezni). Ez alapján a használatiminta-oltalom
megszűnése akkor is bekövetkezik, ha a szabadalom és a használatiminta-oltalom végül eltérő
oltalmi körrel kerül megadásra (pl. a minta egy termékre, a szabadalom pedig egy eljárásra
vonatkozik). Nem érvényesül ugyanakkor a kettős oltalom tilalma abban az esetben, amikor az
ugyanazon a napon benyújtott szabadalmi és mintaoltalmi bejelentések rendelkeznek azonos
tárgykörrel (mivel az egy napon érkezett bejelentések között a hatályos szabályozás nem állít fel
rangsort), valamint szintén nem kizárt a párhuzamos oltalom fennállása két azonos tárgyú és
azonos napon benyújtott nemzeti szabadalmi bejelentés, valamint az európai és a nemzeti
szabadalmak viszonylatában sem.
Minderre tekintettel a javaslat szakít az eddigi felfogással, és nem tartja fenn a kettős oltalom
származtatás esetén érvényesülő szigorú tilalmát [ld. a javaslatnak a Hmtv. 21. § (2) bekezdését
hatályon kívül helyező 23. § b) pontját és a Hmtv. 28. §-ának újraszabályozását].
A jogbiztonság érdekében ugyanakkor szükség van arra, hogy az azonos tárgyra szerzett
oltalmak egyikének megsemmisítésére irányuló eljárásban hozott jogerős döntésben foglaltak a
másik - részben vagy egészben azonos oltalmi körrel bíró - oltalom érvényességével
kapcsolatos eljárásban már ne legyenek vitathatóak. Ezt a célt szolgálja a Hmtv. 28. §-ának új (3)
bekezdése, amely kimondja, hogy az egyik oltalom megsemmisítésére irányuló eljárás
eredménye a párhuzamos oltalom érvényessége kapcsán az SZTNH-t köti (és ebből következően
az ezt megjelenítő hivatali határozat jogszerűségéhez sem férhet kétség, a bírósági felülvizsgálat
szakaszában sem). Látni kell azonban, hogy ez a kötőerő csak az első eljárásban hozott döntés
megállapításának erejéig áll fenn, azaz - az oltalomképességi feltételek különbözőségeiből
(különösen a feltalálói lépés és a feltalálói tevékenység eltéréséből), valamint a használatiminta-
oltalmi bejelentés benyújtása esetén érvényesíthető hat hónapos türelmi időből következően - ez
a szabály nem jelenti azt, hogy a két eljárásban feltétlenül ugyanaz az eredmény születik.
Az általános eljárási szabályok közé kívánkoznak a mintaoltalmi ügy iratainak nyilvánosságára
vonatkozó rendelkezések is: ezeket állapítja meg a Hmtv. 28. §-ának új (4) bekezdése.
Tekintettel arra, hogy a mintaoltalmi eljárásokban a szabadalmi eljárástól eltérően nem kerül sor
a bejelentés közzétételére, a javaslat az oltalom megadásáról szóló határozat jogerőre
emelkedése napjától teszi lehetővé az eljárás irataiba való betekintést. Az Szt. 46. § (3)
bekezdése alapján (amely a Hmtv. 28. §-a révén a mintaoltalmi eljárásokban is alkalmazandó) az
19
SZTNH döntései a kézbesítéssel emelkednek jogerőre, ha nem kérik azok megváltoztatását.
Ebből következően a megadásról szóló határozat jogerejének - visszamenőleges -
megállapítására is csak a jogorvoslati határidő lejártakor kerülhet sor. Tekintettel az iratok
nyilvánosságra jutásának irreverzibilis mivoltára, a megtekinthetővé tételük csak ebben az
időpontban indokolt, elkerülendő, hogy a döntés jogerőre emelkedése előtti nyilvánosságra
hozatal érdeksérelmet okozzon a jogorvoslattal élni kívánó bejelentőnek (pl. ha nem neki
megfelelő igénypontokkal kapta meg az oltalmat, és ennek eredményeképpen, azok véglegessé
válását követően vissza kívánja vonni a bejelentését).
A javaslat által bevezetett, a Hmtv. új 36/B. §-ában szabályozott oltalmazhatósági vélemény
nyilvánossága is az ismertetettekhez hasonlóan alakul - azzal, hogy ha a fentiek szerint
meghatározott időpontot követően készül el (hiszen a vélemény elkészítése független a
megadásra irányuló eljárástól, és akár a megadást követően is kérhető), az oltalmazhatósági
vélemény megtekinthetővé tételére a véleményről szóló hatósági tájékoztatást követően kerül
sor.
14-16. §
Az eljárási szabályok világosabbá tétele, valamint a szabadalmi eljáráshoz képest érvényesülő
eltérések kidomborítása érdekében a javaslat újraszabályozza és kibővíti a mintaoltalmi
bejelentésre, a bejelentési nap elismerésére, valamint a bejelentés benyújtását követő vizsgálatra
vonatkozó szabályokat (utalva természetesen a részletes alaki követelményeket és a díjtételeket
meghatározó rendeleti szintű szabályozásra). A javaslat - a szabadalmi eljáráshoz képest -
számos ponton egyszerűsíti a mintaoltalmi eljárás szabályait, ezáltal is lehetővé téve a minél
gyorsabb jogszerzést. Ezt elsősorban azoknak a - az egyszerűbb megoldások oltalmát célzó
mintaoltalmi eljárásban amúgy is korlátozott funkcióval bíró - eljárási lépéseknek a
megszüntetésével éri el, amelyeket a szabadalmi eljárásban a Szabadalmi Jogi Szerződés egyes
rendelkezései írnak elő, a mintaoltalmi eljárást azonban csupán szükségtelenül elnehezítik.
Ezáltal a bejelentési nap elismeréséhez teljesítendő feltételek kismértékben szigorodnak ugyan, a
hiányzó leírás-részekre és rajzra vonatkozó különleges hiánypótlási szabályok [ld. az Szt. 65. §
(4)-(9) bekezdését] pedig megszűnnek, a mintaoltalmi eljárás azonban áramvonalasabbá és
ezáltal gyorsabbá válik - anélkül, hogy bármilyen garanciális jellegű, a bejelentő számára
komoly előnyt jelentő szabály elveszne.
17-20. §
A javaslat az eljárási szabályok áttekinthetőbbé tétele érdekében újraalkotja és rendszerbe
helyezi a mintaoltalmi bejelentés alaki (34. §) és érdemi vizsgálatára (35. §) vonatkozó
szabályokat, immár nem hagyatkozva teljes mértékben a szabadalmi törvény különös eljárási
szabályaira. Az új 36. § megőrzi a Hmtv.-ben eddig is szereplő rendelkezéseket, de kiegészíti
azokat a mintaoltalmi eljárásban alkalmazandó hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre
vonatkozó szabályokkal. Az új 36/A. § ennek megfelelően csupán azokban a kérdésekben utal
vissza az Szt. rendelkezéseire, ahol a két eljárás között valóban nem mutatható ki különbség.
A javaslat ilyen módon fenntartja a hatályos - és az egész iparjogvédelmi szabályozásra jellemző
20
-	szabályozás struktúráját, azaz nem változtat az Szt. eljárási rendelkezéseinek mögöttes
szabályozásként való alkalmazásán, amelyhez képest csupán az eltérések vannak meghatározva.
Ez kodifikációs szempontból azzal az előnnyel is jár, hogy a főbb eljárási szabályok egyetlen
jogszabályban találhatóak, amelyeknek a megváltozása nem jár számos jogszabály párhuzamos
módosulásával, kiküszöbölve a hibalehetőségeket és az indokolatlan eltérések megjelenését az
eljárások menetében. A normavilágosság ugyanakkor megköveteli, hogy egyértelműen
azonosítható legyen az adott ügyben alkalmazandó pontos jogszabályhely, ezért a javaslat egy
rendelkezésben tartalmazza az Szt. alkalmazandó különös szabályainak felsorolását, és minden
olyan kérdésben, ahol a szabadalmi eljáráshoz képest eltérések mutathatók ki, teljes körben
alkotja meg az alkalmazandó eljárási rendelkezéseket.
Az érdemi vizsgálat körében (35. §) a megadott mintaoltalmak erősítése és ezen keresztül a
potenciális jogviták egy részének megelőzése érdekében a javaslat bővíti a mintaoltalmi
bejelentés érdemi vizsgálata során górcső alá kerülő szempontokat oly módon, hogy azok az
újdonság és a feltalálói lépés kivételével minden kérdésre kiterjedjenek. Az érdemi vizsgálat
körének kiterjesztése két új szempont beépítését foglalja magában.
A javaslat egyfelől - a Hmtv. 35. §-ának egy g) ponttal való kiegészítésével - bevezeti a bővítő
értelmű módosítás Szt.-ben is megjelenő tilalmát, azaz annak vizsgálatát, hogy a bejelentő által
benyújtott módosítás(ok) nem jár(nak) olyan tartalom bevitelével, amelynek eredményeképpen a
mintaoltalmi bejelentés tárgya bővebb lesz annál, mint amit a bejelentés napján benyújtott
bejelentésben feltártak [vö. Szt. 72. § (1) bekezdés].
Másfelől - a Hmtv. 35. § f) pont módosításával - beépíti annak vizsgálatát az engedélyezési
eljárásba, hogy a bejelentőt az igényelt elsőbbség megilleti-e, azaz a vizsgálat már nem csupán
arra terjed ki, hogy az elsőbbséget (formailag) szabályszerűen igényelték-e, hanem arra is, hogy
az elsőbbségi irat(ok) tartalma alkalmassá teszi-e őket az elsőbbség megalapozására.
[A 20. §-hoz az oltalmazhatósági vélemény kapcsán]
A szabadalmi eljárásból ismert írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentéshez
hasonló, az SZTNH által kérelemre elkészített oltalmazhatósági vélemény megfelelően
ellensúlyozhatja a használatiminta-oltalom részlegesen vizsgált jellegét (azaz az újdonság és a
feltalálói lépés vizsgálatának hiányát). A szabadalmi eljárásban 2005 óta érhető el ez a lehetőség
a bejelentők részére, és a tapasztalatok alapján hasznos segítséget nyújt az oltalomszerzési
stratégia kialakításához.
A fentieken túlmenően a mintaoltalom - opcionálisan igénybe vehető - megerősítése (és ezáltal
a jogbiztonság fokozása), valamint a jogérvényesítéssel kapcsolatos anomáliák csökkentése
érdekében is indokolt, hogy a javaslat a mintaoltalmi eljárásban bevezesse az oltalmazhatósági
vélemény igénylésének lehetőségét.
21
Az oltalmazhatósági vélemény igénylése és elkészítése a mintaoltalom iránti eljárástól
elkülönülő, opcionális, a bejelentő vagy jogosult által kezdeményezett eljárás, amely akár a
megadást követően is lefolytatható. Ebből következően az oltalmazhatósági vélemény igénylése
a mintaoltalom megadására irányuló eljárás befejezését nem késlelteti.
Az oltalmazhatósági véleményt a mintaoltalom megadását (illetve ha később készül el, akkor az
elkészültéről szóló hatósági tájékoztatást) követően - a mintaoltalmi bejelentéshez és az ahhoz
kapcsolódó nyilvános iratokhoz hasonlóan - bárki megtekintheti [ld. a Hmtv. 28. §-ának a
javaslat által előirányzott (4) bekezdését]. Ennek eredményeképpen egy olyan mintaoltalom
alapján, amellyel kapcsolatban negatív tartalmú (legalább néhány igénypont esetében az oltalom
érvényességét megkérdőjelező) oltalmazhatósági vélemény áll rendelkezésre, kisebb
valószínűséggel indulnának visszaélésszerű bitorlási perek - hiszen az figyelmeztetés a
jogosultnak és jelzés a versenytársaknak a mintaoltalom sebezhetőségére nézve. Egy kedvező
oltalmazhatósági vélemény ugyanakkor hasznos eszköz lehet a jogosult kezében mind a
jogérvényesítési eljárásokban (ld. a 21. §-hoz fűzött indoklást), mind pedig az üzleti
kapcsolatokban (pl. hasznosítási szerződésekről folyó tárgyalások során) - és harmadik
személyek számára is lényeges iránymutatást jelenthet.
Látni kell ugyanakkor, hogy az oltalmazhatósági véleménynek nincs hatása az oltalom
megadására vagy érvényességére nézve, az ugyanis csupán egy olyan prima facie vélemény,
amely a kérelem benyújtásának napján rendelkezésre álló iratok alapján (a kérelmező
nyilatkozatának kikérése nélkül) tesz előzetes, kötőerővel nem rendelkező megállapításokat az
oltalomképességi feltételek teljesüléséről. Az oltalom érvényességével kapcsolatban
természetszerűleg csak olyan eljárásban születhet végleges döntés, amelyben a jogosultnak is
lehetősége van kifejteni az előzetes megállapításokkal kapcsolatos álláspontját (erga omnes
hatállyal ezt a hazai rendszerben csupán az SZTNH előtt indított megsemmisítési eljárásban
lehet kezdeményezni), amely adott esetben meg is cáfolhatja azokat.
Az oltalmazhatósági vélemény elkészítése magában foglalja a mintaoltalmi eljárás részét nem
képező újdonságkutatás lefolytatását, valamint az ipari alkalmazhatóság és a feltalálói lépés
meglétének vizsgálatát, az ennek eredményeképpen megtett megállapítások pedig természetesen
az oltalomképesség tekintetében az egyes igénypontok vonatkozásában eltérő eredményre is
juthatnak - ám természetesen minden következtetést megfelelő indokokkal kell alátámasztani.
Az oltalmazhatósági vélemény újdonságkutatási szakaszának elvégzése során az Szt. 69. § (1)-
(2)	bekezdéseit [ideértve az (1a) és az (1b) bekezdéseket is] megfelelően alkalmazni kell: az
újdonságkutatásra alkalmatlan igénypontok leválasztása és az egység követelményeinek nem
megfelelő bejelentés kezelése tekintetében tehát a szabadalmi újdonságkutatással kapcsolatos
eljárási szabályok az irányadóak.
A javaslat meghatározza az oltalmazhatósági vélemény elkészültéről szóló hatósági
tájékoztatásra, valamint utal arra, hogy az oltalmazhatósági vélemény elkészítéséért fizetendő
22
igazgatási szolgáltatási díjat az iparjogvédelmi eljárásokban fizetendő igazgatási szolgáltatási
díjakról szóló jogszabály [azaz a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások
igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet] állapítja meg (annak
megfelelő módosításával, amely figyelembe veszi a tevékenység ellátásának önköltségét).
Az Szt. 115/R. §-a, valamint a 115/S. § (3) bekezdése alapján a díj a kérelem benyújtása napján
esedékes, a kérelmet pedig a díj megfizetéséig nem lehet benyújtottnak tekinteni. Ebből
következően a kérelem benyújtásától számítandó határidőket - ha ez a későbbi - a díj
beérkezésének napjától kell számítani.
A javaslat - a szabadalmi és a használatiminta-oltalmi eljárásban fizetendő bejelentési és
fenntartási díjak szabályozásához hasonlóan, a Hmtv. új 28. § (2) bekezdésében foglalt, eltérést
engedő rendelkezésnek is megfelelően - az oltalmazhatósági vélemény elkészítésére a feltaláló
és a bejelentő személyének azonossága esetén kedvezményes (50%-os) díjtételt ír elő, az Szt.
115/O. §-ában foglaltaknak megfelelő feltételekkel (külföldi elsőbbség esetén nem
érvényesíthető a díjkedvezmény; a feltalálótárs javára való lemondás, illetve az öröklés azonban
nem szünteti meg a kedvezményre való jogosultságot).
Az oltalmazhatósági vélemény elkészítésére az SZTNH rendelkezésére álló határidő a kérelem
benyújtásától számított hat hónap. Ha az oltalmazhatósági vélemény megküldésére (postázására)
nem kerül sor ezen a határidőn belül, a megfizetett díjat az SZTNH kérelemre visszafizeti.
Tekintettel arra, hogy az oltalmazhatósági vélemény iránti kérelem benyújtásának nincs időbeli
korlátja, elméletileg elképzelhető az is, hogy egy mintaoltalmi jogosult - ha nem elégedett a
korábbi oltalmazhatósági véleményben foglaltakkal - egy nyilatkozattal kísérve új kérelmet ad
be, amelyben egy további oltalmazhatósági vélemény elkészítését kéri az SZTNH-tól. Ezzel
kapcsolatban természetesen érvényesülnek a mintaoltalmi szabályozás sajátos korlátjai, a
bejelentést módosítani ugyanis csak a megadásig lehet (és ebben az esetben is érvényesül a
bővítő értelmű módosítás tilalma) - az egyes igénypontokról azonban a megadást követően is le
lehet mondani.
21. §
A Hmtv. hatályos szabályai szerint a használatiminta-oltalmi eljárásban hivatali vizsgálat és a
köz által gyakorolt kontroll (észrevétel vagy felszólalás) nélkül szerezhető kizárólagos jog a
mintára. Ez azt jelenti, hogy akár a technika állásához tartozó megoldások is kivonhatók a
közkincs köréből az oltalom fennállásának idejére (amíg meg nem semmisítik az oltalmat), és
nem zárható ki a visszaélésszerű oltalomszerzés és jogérvényesítés lehetősége, ami akár a
jogszerűen tevékenykedő versenytársak polgári jogi és büntetőjogi eszközökkel való
fenyegetését is eredményezheti.
Jelenleg a megalapozatlan oltalmakkal szembeni fellépés egyetlen eszköze a megsemmisítési
eljárás, amely csak az SZTNH előtt indítható meg. Egyrészt azonban a megsemmisítési eljárás
23
megindítása sem polgári, sem büntető ügyekben nem jár automatikusan a bitorlás (vagy
iparjogvédelmi jogok megsértése) miatt indult bírósági eljárás felfüggesztésével; másrészt a
megsemmisítési kérelem ténybeli alapjának összeállítása időigényes, büntető ügyekben pedig
gyakran csak a nyomozó hatóság intézkedéséből értesül a gyanúsított a vele szemben indult
eljárásról.
A javaslat - a Hmtv. 38. §-a (1) és (2) bekezdésének újraalkotásával - a mintaoltalmakkal
összefüggő jogérvényesítési eljárások (a mintaoltalmi perek) kapcsán egy olyan intézkedés-
csokrot vezet be, amely egyszerre szolgálja az eljárások konzisztenciájának erősítését és
gyorsítását, egyszersmind hozzájárulva a jogbiztonság fokozásához.
Ennek keretében a javaslat elsőként előírja, hogy a bitorlási pert fel kell függeszteni a
megsemmisítési eljárás jogerős befejezéséig, ha a mintaoltalommal kapcsolatban
megsemmisítési eljárást kezdeményeztek, és ezt kellő időn belül, azaz a perfelvételt lezáró
végzés meghozataláig igazolják.
Ennek kapcsán említést érdemel, hogy a Hmtv. új 36/B. §-ával bevezetett oltalmazhatósági
vélemény intézménye várhatóan csökkenti majd a visszaélésszerű jogérvényesítés kockázatát,
hiszen aki ilyennel rendelkezik, az vélhetően nem a vizsgálat hiányára alapozza az oltalom
fennállását. Ebből kiindulva irányozza elő a javaslat, hogy a bitorlási eljárás felfüggesztése ne
kötelező, csupán lehetőség legyen a bíróság számára abban az esetben, ha a jogosult rá nézve
kedvező oltalmazhatósági véleménnyel rendelkezik, és ezt a perben - szintén az elsőfokú ítélet
meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig - be is nyújtja. Az, hogy egy részlegesen
negatív oltalmazhatósági vélemény az adott ügy szempontjából „kedvezőnek” minősül-e, az
eljárásban érintett igénypontokra vonatkozó megállapítások tartalmától függ.
Az oltalmazhatósági vélemény bevezetése mellett szól az is, hogy az ideiglenes intézkedés iránti
kérelem elbírálása esetén hatékonyan segíti a bírói mérlegelést, ha a kérelmező (felperes) az
oltalom megalapozottságát alátámasztó hatósági véleményt tud benyújtani.
A javaslat nem változtat ugyan a bitorlási és a megsemmisítési eljárás fórumának elkülönülésén
(az ún. bifurkáción), ugyanakkor a bifurkáció főszabályát áttörő kivételt jelenti a javaslat azon
rendelkezése, amelynek alapján a mintaoltalom bitorlása miatt indított perben a bíróság az
alperesnek a mintaoltalom érvénytelenségére hivatkozó kifogása alapján a mintaoltalom
érvényességét is vizsgálja, és ha a mintaoltalom megsemmisítésének feltételei fennállnak, a
keresetet elutasítja. A bíróság saját hatáskörben mérlegeli azt, hogy fennállnak-e a mintaoltalom
megsemmisítésének feltételei, és ha a mérlegelés alapján - a kifogásnak helyt adva - a kereset
elutasítására kerül sor, a mintaoltalom érvénytelenségét ezáltal csupán a felekre kiterjedő (inter
partes) hatállyal állapítja meg. Ezekben az esetekben az oltalom továbbra is fennáll, hiszen
annak erga omnes hatályú megsemmisítéséről továbbra is csak az SZTNH dönthet, egy
erre irányuló eljárásban. A bitorlási kereset elutasítása tehát nem jelenti azt, hogy a
bíróság ítélete alapján a mintaoltalmat az SZTNH-nak automatikusan, minden további
24
eljárás és vizsgálat nélkül törölnie kellene a lajstromból. A bitorlási keresetnek az
érvénytelenségi kifogás alapján törénő elutasítására azonban csak akkor kerülhet sor, ha az
eljárás felfüggesztése nem kötelező (azaz ha nem indult olyan megsemmisítési eljárás, amelyre
az alperes hivatkozhatott volna, vagy ha indult is, az alperes nem hivatkozott rá vagy a felperes
rá nézve kedvező oltalmazhatósági véleményt nyújtott be) vagy a bíróság úgy ítéli meg, hogy az
eljárás - nem kötelező - felfüggesztésére nincs szükség, és ezzel egyidejűleg a mintaoltalom
megsemmisítésének feltételei fennállnak.
22. §
A Hmtv.-nek a javaslat által előirányzott szövegcserés módosításaira irányuló javaslatok mind a
törvényszöveg pontosabbá, világosabbá és érthetőbbé tételét szolgálják - nyelvhelyességi
szempontokat is érvényesítve, valamint felszámolva a szabadalmi jogi szabályozástól való
indokolatlan szövegezésbeli eltéréseket és beillesztve azokat a kifejezéseket, amelyek az adott
rendelkezés tartalmának szabatos meghatározásához szükségesek.
23.	§
A javaslat hatályon kívül helyező rendelkezései egyfelől a törvényszöveg koherenssé tételét
szolgálják (a szükségtelenné váló vagy másutt is megjelenő szövegrészek törlésével), másfelől
pedig - a Hmtv. 21. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezésével - megszüntetik a származtatás
útján létrejövő kettős oltalom kizárását szolgáló rendelkezést (ennek indokairól és kísérő
intézkedéseiről ld. a javaslat 13. §-ához fűzött indoklást).
24.	§
Sem a jogérvényesítési tapasztalatok fényében, sem jogpolitikai megfontolások alapján nem
indokolt az érvényesség szempontjából kulcsfontosságú oltalomképességi feltételek érdemi
vizsgálata nélkül megszerzett kizárólagos jog megsértése esetére a büntetőjogi szankció
fenntartása.
A javaslat ezért - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénynek (a továbbiakban:
Btk.) az iparjogvédelmi jogok megsértésére vonatkozó 388. §-ához fűzött, (4) bekezdésben
található értelmező rendelkezés módosításával - megszünteti a használatiminta-oltalom
bitorlásának büntetőjogi fenyegetettségét. Ez a lépés szem előtt tartja azt is, hogy sem a szellemi
tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS-megállapodás), sem
pedig a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK parlamenti és tanácsi irányelv
nem ír elő ilyen kötelezettséget. Mindez nem jár a jogosultak rendelkezésére álló polgári jogi
eszköztár csorbulásával (de a Btk. 384. §-ában szabályozott bitorlás tekintetében sem vonja ki a
mintaoltalmat a büntetőjogi védelem alól), ugyanakkor tükrözi, hogy a megadott
használatiminta-oltalom az oltalmi idő különbségétől eltekintve sem nem feleltethető meg
teljesen a szabadalom jogintézményének.
A javaslat egyúttal a félvezető termékek topográfiájára vonatkozó oltalom kapcsán is
megszünteti a büntetőjogi fenyegetettséget, tekintettel ennek az oltalmi formának a gyakorlatban
szinte teljes mértékben kiüresedett jellegére (és arra, hogy ebben az esetben sincs sem
25
nemzetközi jogi, sem uniós jogi kötelezettség a büntetőjogi védelem fenntartására).
25.	§
A javaslat a módosításokat egyöntetűen 2018. január 1-jén lépteti hatályba. A szabályozási
átmenetre a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. §-ában foglaltak az irányadóak,
amely - többek között - a hatálybalépést követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra,
valamint megkezdett eljárási cselekményekre nézve rendeli alkalmazni a módosított
rendelkezéseket.
26