﻿Miniszterelnökség
Iromány száma: T/17782.
Benyújtás dátuma: 2017-10-10 16:59
Parlex azonosító: 1FSD27YC0002
Címzett: Kövér László, az Országgyűlés elnöke
Tárgy: Törvényjavaslat benyújtása
Benyújtó: Dr. Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes
Előadó: Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter
Törvényjavaslat címe: Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról
A Kormány nevében mellékelten benyújtom az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási
eljárásokról szóló törvényjavaslatot.
A törvényjavaslat az érintett szakmai érdekképviseleti szervezetekkel egyeztetésre került.
2017. évi.....törvény
az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról
I.	Fejezet
A törvény hatálya és az alapelvek
1.	A törvény hatálya
1.	§
(1)	E törvényt kell alkalmazni az állami adó- és vámhatóság, valamint az önkormányzati adóhatóság
(a továbbiakban együtt: adóhatóság) által megállapított, nyilvántartott, törvényen alapuló fizetési
kötelezettségek végrehajtása során.
(2)	Törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben helyi önkormányzati rendelet
eltérő rendelkezése hiányában e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni arra a végrehajtásra, amelyet
az általános közigazgatási rendtartás alapján az állami adó- és vámhatóság foganatosít.
(3)	E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azon köztartozások, igazgatási és bírósági szolgáltatási
díjak és egyéb tartozások végrehajtása során, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást
rendeli el (a továbbiakban: adók módjára behajtandó köztartozás).
2. Az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény és az adózás rendjéről szóló törvény
szabályainak alkalmazása
2.	§
E törvény eltérő rendelkezése hiányában az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárásban
az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi ... törvény (a továbbiakban: Air.) és az adózás
rendjéről szóló 2017. évi ... törvény (a továbbiakban: Art.) szabályait kell alkalmazni.
3.	A bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályainak alkalmazása
3.	§
E törvény, valamint az Air. és az Art. eltérő rendelkezése hiányában az adóhatóság által
foganatosított végrehajtási eljárásban - e törvénnyel összhangban - a bírósági végrehajtásról szóló
1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a Vht. 9. §
alkalmazásának nincs helye.
4.	§
(1)	Ahol a Vht.
a)	végrehajtást kérőt említ, azon a végrehajtást foganatosító adóhatóság által nyilvántartott
adótartozás tekintetében a nyilvántartó adóhatóságot, megkeresésre behajtandó tartozások
1
 vonatkozásában a behajtást kérőt, illetve a behajtást kérő hatóságot,
 b)	végrehajtót említ, azon adóhatóságot,
 c)	végrehajtható okiratot említ, azon e törvényben meghatározott végrehajtható okiratot,
 d)	végrehajtói letéti számlára teljesítésről rendelkezik, azon a végrehajtást foganatosító állami
 adó- és vámhatóság, illetve a helyi önkormányzat számlájára teljesítést
 kell érteni.
 (2)	A végrehajtási eljárás során felmerülő költségek előlegezésére és viselésére, valamint a
 végrehajtási eljárásban eljárási bírság kiszabására e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
 (3)	A Vht. által szabályozott, bírósági döntést igénylő kérdés tekintetében a végrehajtási eljárásban
 - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a végrehajtást foganatosító adóhatóság dönt.
4.	Eljárási alapelvek
5.	§
 A végrehajtási cselekmények sorrendjét, időpontját az adóhatóság e törvény keretei között maga
 határozza meg.
6.	§
 A végrehajtási cselekmények közül azokat kell foganatosítani, amelyekkel a leghatékonyabban
 érhető el a végrehajtás célja, ugyanakkor az adósra nézve - az arányosság elvének figyelembe
 vételével - a legkisebb mértékű korlátozással jár.
II.	Fejezet
Értelmező rendelkezések
7.	§
 (1)	E törvény alkalmazásában
 1.	adó: az adó, a járulék, az illeték, a díj, hozzájárulás, továbbá a központi költségvetés, a
 Nemzeti Foglalkoztatási Alap, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap, a Nemzeti
 Kulturális Alap, az Egészségbiztosítási Alap, valamint a Nyugdíjbiztosítási Alap (továbbiakban:
 Alapok) vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetés;
 2.	adós: az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy, továbbá a pénzfizetésre vagy a
 meghatározott cselekmény végrehajtására, tűrésére vagy abbahagyására kötelezett személy;
 3.	behajtást kérő: az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget
 megállapító, nyilvántartó szerv, vagy a tartozás jogosultja;
 4.	behajtást kérő hatóság: az általános közigazgatási rendtartáson alapuló végrehajtást
 kezdeményező hatóság;
 5.	EKAER: Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer, az állami adó- és vámhatóság
 által működtetett elektronikus rendszer, amely az Európai Unió valamely más tagállamából
2
Magyarország területére, Magyarország területéről az Európai Unió valamely más tagállamába
irányuló, a termék közúti fuvarozásával, illetve a Magyarország területén belül megvalósuló, a
termék közúti fuvarozásával összefüggő adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzését szolgálja;
6.	fizetési kedvezmény: fizetési könnyítés, illetve mérséklés;
7.	fizetési könnyítés: fizetési halasztás, illetve részletfizetés;
8.	gépjármű: olyan jármű, amelyet beépített erőgép hajt;
9.	hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyv szerinti hozzátartozó;
10.	jármű: közúti szállító- vagy vontató eszköz, ideértve az önjáró vagy vontatott munkagépet is;
11.	jövedelem: munkabér, illetmény, munkadíj, a munkaviszonyon, közfoglalkoztatási
jogviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati, kormányzati
szolgálati, állami szolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon,
társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóság, valamint a munkából eredő egyéb
rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazás, juttatás;
12.	költségvetési támogatás: az államháztartásról szóló törvény (a továbbiakban: Áht.) szerinti
támogatás és az Art. szerinti azon költségvetési támogatások, amelyek az Áht. alapján nem
minősülnek támogatásnak;
13.	közeli hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozó;
14.	közeli lejáratú termék:
    a)	24 órás fogyaszthatósági idő esetén a fogyaszthatósági idő utolsó két órájában,
    b)	több, mint 24 órás fogyaszthatósági idő esetén a fogyaszthatósági idő utolsó napján,
   c)	3 hónapos minőségmegőrzési vagy felhasználhatósági idő esetén a minőségmegőrzési vagy
   felhasználhatósági idő utolsó két hetében,
    d)	több, mint 3 hónapos minőségmegőrzési vagy felhasználhatósági idő esetén - ide nem értve
    azon termékeket, amelyeken nem szükséges a minőségmegőrzési vagy felhasználhatósági idő
    feltüntetése - a minőségmegőrzési vagy felhasználhatósági idő utolsó négy hetében;
15.	Közösséget megillető hagyományos saját forrásból fennálló követelés: a 2014/335/EU,
Euratom tanácsi határozat 2. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti, az Európai Unió által a
tagsággal nem rendelkező országokkal folytatott kereskedelemre megállapított vámok, egyéb
vámok, valamint a cukorágazat piacának közös szervezése keretein belül nyújtott hozzájárulások;
16.	lakóingatlan:
    a)	a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel
    nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan (tulajdoni illetőség), ha arra
    használatbavételi engedélyt adtak ki,
    b)	a tanya és
    c)	az ingatlan-nyilvántartásban üdülőként nyilvántartott ingatlan, ha annak címe megegyezik
    az adós lakóhely igazolására szolgáló személyazonosító okmányában megjelölt címmel, és
    nem áll az adós tulajdonában olyan más ingatlan, amely lakás céljára alkalmas lenne;
17.	nettó tartozás: a tartozások összegének az adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetés összegével
csökkentett összege, melynek számítása során túlfizetésként nem vehető figyelembe a letétként
nyilvántartott összeg;
18.	pénzügyi intézmény: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti
pénzügyi intézmény;
3
 19.	romlandó dolog: a közeli lejáratú termék és az a dolog, amelynek állaga jelentősen romlana,
 vagy forgalmi értéke jelentősen csökkenne, ha az értékesítésre a végrehajtás általános szabályai
 szerint kerülne sor;
 20.	tanya: a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti tanya;
 21.	tartozás: esedékességig meg nem fizetett adó, vám, az általános közigazgatási rendtartás
 alapján végrehajtásra átadott fizetési kötelezettség, adók módjára behajtandó köztartozás,
 valamint a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás;
 22.	végrehajtó: az adóhatóság nevében eljárni jogosult kormánytisztviselő, köztisztviselő vagy
 pénzügyőr.
 (2)	Az e törvény által nem meghatározott fogalmak tekintetében az Art. és az Air. fogalmait kell
 irányadónak tekinteni.
                                            III.	Fejezet
                                 Általános végrehajtási szabályok
                                      5.	Jegyzőkönyv
                                          8. §
 (1)	A jegyzőkönyv lehet általános jegyzőkönyv, foglalási jegyzőkönyv és árverési jegyzőkönyv.
 (2)	A jegyzőkönyvben minden esetben fel kell tüntetni
 a)	az adós és a jelen levő más érdekelt nevét és lakóhelyét, természetes személyazonosító adatait,
 elnevezését, a bíróság által nyilvántartandó jogi személy nyilvántartási számát és székhelyét,
 valamint a végrehajtó azonosításához szükséges adatokat,
 b)	az eljárás helyét és idejét,
 c)	a végrehajtandó követelés jogcímét és összegét,
 d)	a behajtást kérő, illetve a behajtást kérő hatóság és az adóhatóság megnevezését, utóbbi
 hivatalos bélyegzőjét,
 e)	az eljárási cselekmény leírását, és
 f)	foglalási és árverési jegyzőkönyv esetén a Vht.-ban az adott típusú jegyzőkönyvre
 meghatározott egyéb adatokat és körülményeket.
 (3)	A jegyzőkönyvet a végrehajtó, az eljárási cselekmény foganatosításakor jelen levő felek és más
 érdekeltek aláírják. Az aláírás hiányát és ennek okát a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
9.	§
 (1)	Ha a jegyzőkönyvben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, az adóhatóság a
 hibát kijavítja, ha az nem hat ki az ügy érdemére.
 (2)	Ha a jegyzőkönyvből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, az adóhatóság a
 jegyzőkönyvet kiegészíti.
4
(3)	A kijavítást, kiegészítést az adóhatóság jegyzőkönyvvel teljesíti.
(4)	A kijavítást, kiegészítést annak kell megküldeni, akinek a kijavított, kiegészített jegyzőkönyv
megküldésre került.
6.	Ügygondnok
10.	§
(1)	Az adóhatóság az adós részére ügygondnokot rendel, ha az adósnak van lefoglalható
vagyontárgya, de az adós
a)	lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen,
b)	külföldön lakik, vagy hosszabb ideig ott tartózkodik, vagy
c)	a székhelyén nem fellelhető vagy székhelye ismeretlen.
(2)	Az adóhatóság az adós részére ügygondnokot rendel akkor is, ha a nem természetes személy
adósnak van lefoglalható vagyontárgya és nincs törvényes képviselője.
(3)	Nincs szükség ügygondnokra, ha az adósnak képviselője van.
(4)	Ha az adós cégnek van lefoglalható vagyontárgya, de a cégbíróság az eljárás során a céget
hivatalból törölte a cégjegyzékből, az adóhatóság ügygondnokot rendel, és részvételével folytatja az
eljárást.
7.	A végrehajtás költsége
11.	§
(1)	Az adós - jogszabályban meghatározottak szerint - köteles a végrehajtással kapcsolatban
felmerült valamennyi költség, így a készkiadás, a költségminimum és jogszabályban
meghatározottak szerint a végrehajtási költségátalány megfizetésére.
(2)	Költségminimumként ingó- és ingatlan-foglalás esetén 5 ezer forint fizetendő.
(3)	Az adóhatóság a költségekről - a végrehajtási költségátalány, illetve költségminimum
kivételével - végzést hoz.
(4)	Az adóhatóság a költségátalány, illetve költségminimum felszámításától számított 8 napon belül
az adóst értesíti. A költségátalány, illetve költségminimum felszámítását az adós az azok alapjául
szolgáló végrehajtási cselekménnyel szemben benyújtható végrehajtási kifogásban sérelmezheti.
8.	A kötelezettségek és befizetések nyilvántartása és elszámolása
12.	§
(1)	Az állami adó- és vámhatóság a végrehajtásban kezelt - végrehajtásra átvett - kötelezettségekről
elkülönítetten egyedi, analitikus nyilvántartást vezet, a végrehajtási eljárásban behajtott, a
5
végrehajtási kényszer eredményeként befizetett összegek fogadására és kezelésére elkülönített
számlát tart fenn és működtet. E számla biztosítéki letét funkcióval nem szolgálhat.
(2)	Az állami adó- és vámhatóság az adó megfizetésére kötelezett személyek kötelezettségeiről,
illetve az egyetemleges kötelezettségekről elkülönítetten egyedi, analitikus nyilvántartást vezet, az
ilyen jogcímen előírt kötelezettségekre befizetett összegek fogadására és kezelésére elkülönített
számlát tart fenn és működtet. A számlára befizetett összegek elszámolására, felosztására a 13. §-
ban szabályozott esedékesség szerinti felosztási szabályok az irányadók.
13.	§
(1)	Ha a tartozást az adóhatóság hajtja be, a végrehajtott összeget - a végrehajtási eljárás során
felmerült végrehajtási költségek, és a végrehajtási költségátalány elszámolását követően - a tartozás
esedékességének sorrendjében, azonos esedékességű tartozás esetén a tartozás arányában kell
elszámolni.
(2)	Az (1) bekezdéstől eltérően, az állami adó- és vámhatóság által folytatott végrehajtási eljárásban
behajtott összeget - a végrehajtási eljárás során felmerült végrehajtási költségek, és a végrehajtási
költségátalány elszámolását követően - elsőként a természetes személy jövedelemadójának
előlegére, a levont jövedelemadóra vagy a kifizető által a természetes személytől levont járulékokra
esedékességük sorrendjében, azonos esedékesség esetén a tartozások arányában kell elszámolni. A
még fennmaradó összeget elsőként a Közösséget megillető hagyományos saját forrásból fennálló
követelésre, ezt követően az egyéb, az állami adó- és vámhatóság alapfeladataihoz kötötten
nyilvántartott tartozásokra az esedékességük sorrendjében, azonos esedékesség esetén a tartozások
arányában, az ezt követően fennmaradt összeget pedig az elkülönített számlán nyilvántartott
tartozásokra, több tartozás esetén a tartozások esedékességének sorrendjében, azonos esedékesség
esetén a tartozások arányában kell elszámolni.
(3)	Ha a Vht. 4. § (1) bekezdés szerinti összeütközésről az adóhatóság az ingóság árverésének
kitűzését követően szerez tudomást, az árverésből befolyt vételárat elsődlegesen az adóhatóság által
foganatosított végrehajtással érintett összegre kell elszámolni az (1) és (2) bekezdés szerinti
kielégítési sorrendben. A bírósági végrehajtásban érvényesítendő követelésre az ezt követően
fennmaradt összeg számolható el. Az elszámolásról, a bírósági végrehajtásban felosztható
összegről, az adóhatóság tájékoztatja az eljárásban érintett bírósági végrehajtót. Az adóhatóság
felosztási tervben összesítve, egy összegben szerepelteti az adóhatóság által foganatosított
végrehajtással érintett összeget, az árverésből befolyt vételárat, illetve a felosztást követően
fennmaradt összeget. A fennmaradt összeg elszámolását - felosztását - a Vht-ban rendelkezett
kielégítési sorrend alapján a bírósági végrehajtó végzi.
(4)	A végrehajtás során befolyt összegből a hátralékos kötelezettségre elszámolt, felosztott összeget,
az adóhatóság az eredeti - végrehajtásba vont vagy végrehajtásra átvett - kötelezettség
kiegyenlítése érdekében továbbutalja az eredeti kötelezettséghez kapcsolódóan nyilvántartásba vett
számlaszámra. A számlán a felosztásra váró, az ideiglenes biztosítási, illetve a biztosítási intézkedés
alapján befolyt vagy felfüggesztett eljáráshoz kapcsolódóan zárolt összegeken felüli, túlfizetésnek
6
minősülő összeg nem tartható nyilván, annak vissza- vagy kiutalása iránt az adóhatóság a
tudomására jutásától számított 8 napon belül intézkedik.
(5)	Az e törvény hatálya alá tartozó, végrehajtásba vont vagy átvett fizetési kötelezettséget forintban
kell nyilvántartani, a pénzforgalmi utalásokat forintban kell teljesíteni. A belföldi pénzforgalmi
számla nyitására nem kötelezett, külföldi illetőségű adós esetében a vissza- vagy kiutalást az
adóhatóság az adós által megadott külföldi fizetési számlára, az adós által meghatározott
devizanemben utalja át. Olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank
által közzétett forintban megadott árfolyama, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, euróban
megadott árfolyamot kell figyelembe venni. Az átváltás költsége a külföldi illetőségű adóst terheli.
14.	§
Ha
a)	a végrehajtás alá vont ingatlant a Nemzeti Eszközkezelő vásárolta meg, akkor a Vht. Kielégítés
a Nemzeti Eszközkezelő által kifizetett vételárból alcíme szerinti,
b)	az ingatlan kisajátítással érintett, akkor a Vht. Kielégítés kisajátításból befolyt összegből
alcíme szerinti,
c)	az ingóságnak (mint zálogtárgynak), illetve az ingatlannak az értékesítése során zálogjoggal,
illetve jelzálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni, akkor a Vht. Kielégítés zálogjog
alapján alcíme szerinti,
d)	természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjárművet kell
értékesíteni, akkor a Vht. Kielégítés a gépjármű értékesítéséből befolyt összegből alcíme szerinti
különös elszámolási szabályok alkalmazandóak.
9.	A végrehajtás felfüggesztése
15.	§
(1)	Az adóhatóság a döntés végrehajtását hivatalból felfüggesztheti vagy felettes szerve
rendelkezésére felfüggeszti, ha a fizetési kötelezettséget előíró döntés megváltoztatása vagy
megsemmisítése várható.
(2)	Az állami adó- és vámhatóság - a pénzügyi tranzakciós illeték és a bírósági eljárási illeték
kivételével - illetékügyekben a végrehajtást kérelemre felfüggesztheti, ha az illetékfizetési
kötelezettség megszűnése várható.
(3)	Az adóhatóság az adós kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtási eljárást, ha az
adós a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és az adóst a végrehajtási
eljárás során korábban e törvény alapján nem sújtották mulasztási bírsággal.
(4)	Az adóhatóság a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülmények körében különösen
értékeli az adós tartási kötelezettségébe tartozó személyek számát, az adós vagy az eltartott személy
tartós és súlyos betegségét, az adóst is sújtó, a végrehajtás során bekövetkezett elemi csapást vagy
ipari katasztrófát.
7
(5)	Az eljáró adóhatóság a végrehajtási eljárást törvényben meghatározott esetben felfüggeszti.
(6)	Ha az adóhatóság hatósági átutalási megbízását a fizetési számlát vezető pénzforgalmi
szolgáltató a végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozataláig nem teljesítette, az
adóhatóság a hatósági átutalási megbízás visszavonásáról haladéktalanul intézkedik. Ha a fizetési
számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató a hatósági átutalási megbízást a felfüggesztés kezdő napját
követően, a felfüggesztés hatálya alatt teljesítette és az összeget az adóhatóság részére átutalta, az
adóhatóság azt a tudomására jutásától számított 8 napon belül visszatéríti az adósnak.
(7)	Ha az adóhatóság jövedelem-letiltást foganatosított és a munkáltató, illetve az adós számára
járandóságot, illetményt, munkából eredő díjazást, juttatást, egyéb összeget rendszeresen,
időszakonként visszatérően folyósító szervet vagy személyt (a továbbiakban együtt: munkáltató) a
végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozataláig a behajtani kívánt teljes összeget még
nem utalta át az adóhatóság részére, az adóhatóság a jövedelem-letiltás alapján történő levonás
felfüggesztéséről tájékoztatja a munkáltatót. A munkáltatónak az általa a jövedelem-letiltás alapján
a felfüggesztés kezdő napját követően, a felfüggesztés hatálya alatt levont, de az adóhatóság részére
még át nem utalt összeget az adós részére vissza kell térítenie. A munkáltató által a jövedelem-
letiltás alapján a felfüggesztés kezdő napját követően, a felfüggesztés hatálya alatt az adóhatóság
részére átutalt összeget az adóhatóság a tudomására jutásától számított 8 napon belül visszatéríti az
adósnak.
10.	A végrehajtási eljárás szünetelése
16.	§
(1)	A végrehajtási eljárás szünetel
  a)	a fizetési kedvezmény iránti kérelem adóhatósághoz történő megérkezését követő naptól a
  kérelmet elbíráló döntés véglegessé válásának napjáig, ha az adós fizetési kedvezmény iránti
  kérelmét a tartozás esedékességét követő 8 napon belül nyújtotta be;
  b)	a fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyező döntés véglegessé válásának napjától a
  tartozás döntésben foglalt teljesítéséig, ha az adós kérelmére fizetési halasztást vagy
  részletfizetést engedélyeztek;
  c)	a halasztó hatály elrendelése iránti kérelemnek az adóhatóság tudomására jutása napját követő
  naptól a kérelem jogerős elbírálásáig, ha az adóhatósági döntés ellen indított közigazgatási per
  során az első alkalommal előterjesztett halasztó hatály elrendelése iránti kérelmet jogerősen még
  nem bírálták el;
  d)	a felszámolás elrendelésétől a felszámolási eljárás jogerős befejezéséig, ha a gazdálkodó
  szervezet adótartozásának megfizetésére a helytállni köteles tag (részvényes), vezető
  tisztségviselő kötelezésére került sor, vagy
  e)	ha törvény így rendelkezik.
(2)	Ha az adóhatóság hatósági átutalási megbízását a fizetési számlát vezető pénzforgalmi
szolgáltató a végrehajtás szünetelése kezdő napjáig nem teljesítette, az adóhatóság a hatósági
átutalási megbízás visszavonásáról haladéktalanul intézkedik. Ha a fizetési számlát vezető
8
pénzforgalmi szolgáltató a hatósági átutalási megbízást a szünetelés kezdő napját követően, a
szünetelés hatálya alatt teljesítette és az összeget az adóhatóság részére átutalta, az adóhatóság azt a
tudomására jutásától számított 8 napon belül visszatéríti az adósnak.
(3)	Ha az adóhatóság jövedelem-letiltást foganatosított és a munkáltató a végrehajtás szünetelése
kezdő napjáig a behajtani kívánt teljes összeget még nem utalta át az adóhatóság részére, az
adóhatóság a jövedelem-letiltás alapján történő levonás felfüggesztéséről tájékoztatja a munkáltatót.
A munkáltatónak az általa a jövedelem-letiltás alapján a szünetelés kezdő napját követően, a
szünetelés hatálya alatt levont, de az adóhatóság részére még át nem utalt összeget az adós részére
vissza kell térítenie. A munkáltató által a jövedelem-letiltás alapján a szünetelés kezdő napját
követően, a szünetelés hatálya alatt az adóhatóság részére átutalt összeget az adóhatóság 8 napon
belül visszatéríti az adósnak.
17.	§
Ha az adóhatóság az adós kérelmére fizetési könnyítést vagy adómérséklést engedélyezett, a döntés
véglegessé válásáig a kérelemmel érintett tartozás tekintetében - az 50. § (2) bekezdésében foglalt
eseten kívül - végrehajtási cselekményt nem foganatosíthat.
11.	A végrehajtás megszüntetése
18.	§
Meg kell szüntetni a végrehajtási eljárást, ha
a)	az adós a tartozását maradéktalanul megfizette,
b)	a tartozást az adóhatóság teljes egészében behajtotta,
c)	a tartozást az adóhatóság teljes egészében elengedte,
d)	a tartozások végrehajtásához való jog a rá vonatkozó szabályok szerint elévült,
e)	valamennyi adótartozás vonatkozásában a végrehajtáshoz való jog megszüntetésére került sor,
f)	a végrehajtható okirat visszavonásra vagy megsemmisítésre került,
g)	megkeresésre folytatott végrehajtás esetén a behajtást kérő, illetve a behajtást kérő hatóság ezt
kérte,
h)	az adós meghal, vagy
i)	törvény így rendelkezik.
12.	A végrehajtáshoz való jog elévülése
19.	§
(1)	A tartozás végrehajtásához való jog az esedékesség naptári évének az utolsó napjától számított 4
év elteltével évül el. Ha az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosított, az elévülés 6
hónappal meghosszabbodik.
(2)	Az adóbevallás késedelmes benyújtása esetén az adótartozás végrehajtásához való jog elévülése
az adóbevallás benyújtásának időpontjával megszakad, és az elévülés az adóbevallás benyújtását
9
követő napon újból megkezdődik.
(3)	Ha az adós ellen felszámolási eljárás indul, a tartozás végrehajtásához való jog elévülése a
felszámolás kezdő időpontjával megszakad, és az elévülés a felszámolási eljárás befejezéséről
hozott döntés jogerőre emelkedését követő napon újból megkezdődik.
(4)	Ha a tartozás végrehajtásához való jog elévült, a tartozást terhelő késedelmi pótlékot is
elévültnek kell tekinteni.
(5)	Nyugszik a tartozás végrehajtásához való jog elévülése a végrehajtási eljárás felfüggesztésének,
illetve a 16. § (1) bekezdés c), d) és e) pontja szerinti szünetelésének, az adós vagyonának egészére
elrendelt bűnügyi zárlatnak, továbbá törvényben biztosított fizetési kedvezménynek vagy feltételhez
kötött adómentességnek az időtartama alatt. Az 52. § (5) bekezdés szerinti jelzálogjog bejegyzése az
elévülés nyugvása szempontjából a végrehajtási eljárás felfüggesztésével esik egy tekintet alá.
(6)	Az adó végrehajtásához való jog elévülése az Art. 203. § (4) és (5) bekezdés szerinti
büntetőeljárás esetében a büntetőeljárás kezdő időpontjától annak jogerős befejezéséig nyugszik.
(7)	A polgári peres eljárás kezdő időpontjától annak jogerős befejezéséig nyugszik a végrehajtáshoz
való jog elévülése, ha az Art. 59. § (1) bekezdés e) pontjának alkalmazását meg kell előznie a
korlátlan felelősség megállapítása iránti polgári peres eljárásnak.
(8)	Nyugszik a végrehajtáshoz való jog elévülése az adózó halálának napjától az adómegállapításról
szóló döntés, illetve az örököst az örökhagyó tartozásának megfizetésére kötelező döntés véglegessé
válásáig.
13.	Behajthatatlan tartozás
20.	§
(1)	A végrehajtási eljárást lefolytató adóhatóság az adós és - ha sor kerül kötelezésre - az adó
megfizetésére kötelezett személy végrehajtható vagyona hiányában az adós tartozását, állami
kezességvállalásból eredő, állammal szemben fennálló tartozását - alakszerű döntés meghozatala
nélkül - ideiglenesen behajthatatlannak minősítheti és a tartozás végrehajthatóvá válásáig, illetve a
végrehajtáshoz való jog elévüléséig ezen a jogcímen tarthatja nyilván.
(2)	A behajthatatlanság címén nyilvántartott tartozást az adóhatóság ismét végrehajthatónak
minősíti, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül a tartozás végrehajthatóvá válik.
21.	§
A végrehajtási eljárást lefolytató állami adó- és vámhatóság a 10 ezer forintot meghaladó, de a
központi költségvetésről szóló törvényben megállapított értékhatárt meg nem haladó, kis összegű
követelés esetében - a Közösséget megillető hagyományos saját forrásból fennálló követelés
kivételével - az átvezetésen kívül kizárólag hatósági átutalási megbízást és jövedelem-letiltást
foganatosít a behajtás érdekében. Ezek eredménytelensége esetén a tartozást - alakszerű döntés
10
meghozatala nélkül - ideiglenesen behajthatatlannak minősítheti és a tartozás végrehajthatóvá
válásáig, illetve a végrehajtáshoz való jog elévüléséig ezen a jogcímen tarthatja nyilván.
14.	Mulasztási bírság kiszabása a végrehajtási eljárásban
22.	§
(1)	Az eljárás minden résztvevője, természetes személy esetén 200 ezer forintig, jogi személy esetén
500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a végrehajtási eljárást a megjelenési
kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon
akadályozza.
(2)	Azzal szemben, aki a jogsértést ismételten követi el, a kiszabható mulasztási bírság összege
természetes személy esetén 500 ezer forintig, jogi személy esetén 1 millió forintig terjedhet.
15.	Az adóhatósági egyezség szabályai
23.	§
Az adóhatóság és az adós a végrehajtási eljárás során az adópolitikáért felelős miniszter, illetve az
önkormányzat képviselő-testületének hozzájárulásával az adós vagyonából lefoglalt ingó vagy
ingatlan vagyontárgy tulajdon-, kezelői jogának az állam vagy az önkormányzat javára történő
átruházására - a becsértéknek megfelelő értékben - egyezséget köthet, ha a vagyontárgy valamely
állami vagy önkormányzati feladat ellátását természetben szolgálja. Az egyezségben szereplő
összegben a központi költségvetést, vagy az önkormányzat költségvetését megillető adótartozás
megfizetettnek minősül.
16.	Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban
24.	§
(1)	A végrehajtási eljárás során az adóhatóság, illetve az önálló bírósági végrehajtó 36. § alapján
foganatosított törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen az adós, a behajtást
kérő, a behajtást kérő hatóság, illetve az, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti - a
sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított 15 napon belül - a
végrehajtást foganatosító elsőfokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Ha az önálló
bírósági végrehajtó törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen az elsőfokú
adóhatóságnál terjesztenek elő végrehajtási kifogást, erről az adóhatóság soron kívül értesíti az
önálló bírósági végrehajtót.
(2)	A végrehajtási kifogásban meg kell jelölni a sérelmezett intézkedést és azt, hogy a kifogást
előterjesztő az intézkedés megsemmisítését vagy megváltoztatását milyen okból kívánja.
(3)	A végrehajtási kifogást a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásától számított legfeljebb 6
hónapon belül lehet előterjeszteni.
11
25.	§
Az elkésett, a nem a jogosulttól származó, valamint az intézkedés megsemmisítésének vagy
megváltoztatásának okát nem tartalmazó végrehajtási kifogást tartalmazó kérelmet az elsőfokú
adóhatóság visszautasítja.
26.	§
(1)	A végrehajtást foganatosító adóhatóság a benyújtott végrehajtási kifogást az ügy összes iratával
együtt 15 napon belül felterjeszti a felettes adóhatósághoz, kivéve, ha a végrehajtást foganatosító
adóhatóság a kifogásban foglaltaknak helyt ad, amelyről a végrehajtási kifogás előterjesztőjét
tájékoztatja.
(2)	A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül
dönt.
(3)	A felettes szerv a megtámadott intézkedést helybenhagyja, megváltoztatja, megsemmisíti vagy
az adóhatóságot - az intézkedés jellegéhez viszonyítottan megfelelő határidő tűzésével - az
elmulasztott intézkedés megtételére kötelezi.
(4)	A 36. § alapján eljáró önálló bírósági végrehajtót megillető díjazással kapcsolatos végrehajtási
kifogást a végrehajtó székhelye szerint illetékes járásbíróság bírálja el a Vht. szabályai
alkalmazásával. A kifogást a járásbíróságnak címezve, az önálló bírósági végrehajtónál kell
előterjeszteni.
27.	§
A végrehajtási kifogásnak - az árverés kitűzését követően benyújtott, az árverés kitűzésének
jogszerűségét vitató, első alkalommal benyújtott végrehajtási kifogás kivételével - a további
végrehajtási cselekményekre nincs halasztó hatálya, a lefoglalt vagyontárgy értékesítése iránt
azonban csak az érintett vagyontárgy foglalásával, becsértékének megállapításával szemben
benyújtott végrehajtási kifogás végleges elbírálását követően lehet intézkedni.
28.	§
Önálló fellebbezésnek van helye
a)	az adóhatóság végrehajtási eljárása során hozott,
b)	a végrehajtási kifogás előterjesztési határidejének elmulasztása miatt benyújtott igazolási
kérelmet elutasító,
c)	a végrehajtási kifogást visszautasító és
d)	a végrehajtási kifogást elbíráló
végzés ellen.
                                           IV.	Fejezet
                                   A végrehajtás megindítása
12
17. Végrehajtható okirat
29.	§
(1)	A végrehajtási eljárásban végrehajtható okirat:
  a)	a fizetési kötelezettséget megállapító, véglegessé vált hatósági döntés,
  b)	önadózás esetén a fizetendő adót, adóelőleget, adóelőleg-kiegészítést tartalmazó bevallás,
  c)	az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás,
  d)	az állami adó- és vámhatóság javára fizetési kötelezettséget megállapító jogerős bírósági
  határozat, bíróság által jogerősen jóváhagyott egyezség, továbbá a bírósági eljárási illetéket
  megállapító bírósági határozat, valamint a bírósági eljárási illeték tárgyában küldött bírósági
  megkeresés és értesítés,
  e)	az egészségügyi szolgáltatási járulék-kötelezettséget tartalmazó bejelentés,
  f)	büntetőeljárás során hozott határozat, amely jogerősen adóbevétel-csökkenést, vagyoni
  hátrányt, vagy jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatást állapít meg, kizárólag az
  adóbevétel-csökkenés, a vagyoni hátrány vagy a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési
  támogatás tekintetében,
  g)	az általános közigazgatási rendtartáson alapuló végrehajtás esetén a behajtást kérő hatóság
  megkeresésének mellékletét képező, annak alapjául szolgáló döntés - ide értve a meghatározott
  cselekmény végrehajtását is -,
  h)	az adók módjára behajtandó köztartozás esetén a behajtást kérő megkeresése,
  i)	a bíróság pénzbüntetésről, pénzbírságról, rendbírságról - kivéve, ha a végrehajtási eljárásban
  kiszabott rendbírság behajtását a Vht. 45/A. § (5) bekezdése alapján az önálló bírósági végrehajtó
  végzi -, vagyonelkobzásról, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről, az
  Európai Unió tagállamában büntetőeljárásban bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott
  pénzösszegről, valamint az Európai Unió tagállamai közé nem tartozó államban (a továbbiakban:
  külföldi állam) vagy az Európai Unió tagállamában büntetőeljárásban alkalmazott
  vagyonelkobzásról szóló értesítése,
  j) a bíróság bűnügyi költségről, elővezetési és kísérési költségről, fegyelmi eljárásban a bírósági
  végrehajtóval, bírósági végrehajtó-helyettessel és bírósági végrehajtójelölttel szemben kiszabott
  pénzbírságról, valamint az alapos kifogás esetén a bírósági végrehajtót az állam felé terhelő
  befizetési kötelezettségről szóló értesítése, továbbá a bírósági gazdasági hivatalnak a közjegyző
  által kiszabott pénzbírságról, az ügyészség által kiszabott rendbírságról, megállapított bűnügyi
  költségről, az ügyészség és a nyomozó hatóság által megállapított elővezetési és kísérési
  költségről, valamint a pártfogó felügyelői szolgálat által a közvetítői eljárásban megállapított, az
  állam által előlegezett és visszatérítendő költségről szóló értesítése,
  k) a bűnügyi zárlatot elrendelő, az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételéről,
  illetve visszaállításáról, valamint az információs rendszerben tárolt adatok megőrzésére
  kötelezésről szóló határozat,
  l) az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó
  intézkedés végrehajtására zárlatot elrendelő végzés,
  m) a polgári ügyben az állam által előlegezett költséget tartalmazó megkeresés,
13
n) a bíróság által előlegezett gyermektartásdíjat tartalmazó megkeresés,
o) a bíróságot, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, az Országos Bírósági Hivatalt, a
minisztériumot, az igazságügyi szakértői intézményt vagy az államot egyéb jogcímen megillető
követelést tartalmazó megkeresés, és
p) a büntetés-végrehajtási szervezetet a fogvatartottal - illetőleg a volt fogvatartottal - szemben
megillető követelést tartalmazó megkeresés.
(2)	Az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre nincs szükség.
(3)	A tartozás után felszámított pótlék, kamat, a végrehajtási költségátalány és költségminimum az
adótartozásra vonatkozó végrehajtható okirat alapján hajtható végre.
18.	A fizetési felszólítás és a végrehajtási eljárás megindítása
30.	§
(1)	Az adóhatóság a tartozás megfizetésére az adóst felhívhatja, eredménytelen felhívás esetén,
továbbá ha a felhívás alkalmazása a körülmények alapján célszerűtlen, a végrehajtást megindítja.
(2)	Az állami adó- és vámhatóság 10 ezer forintot meg nem haladó nettó tartozással rendelkező adós
esetében fizetési felhívást küld, további végrehajtási cselekményt - kivéve a Közösséget megillető
hagyományos saját forrásból fennálló követelés tekintetében - az átvezetésen kívül nem foganatosít.
31.	§
(1)	A végrehajtási eljárás az első végrehajtási cselekmény foganatosításával indul.
(2)	A végrehajtó a végrehajtás foganatosításának megkezdésekor nem adja át a végrehajtható
okiratot az adósnak.
(3)	A tartozást elsősorban átvezetéssel kell behajtani.
(4)	A végrehajtható okirat alapján foganatosított ingó-, ingatlan-, illetve követelésfoglalás hatályát
az adóhatóság kiterjesztheti a foglalást követően végrehajthatóvá vált tartozásokra, költségekre is,
amely tényről az adóhatóság az adóst értesíti.
19.	Átvezetés
32.	§
(1)	Ha az adóhatóság az adóst terhelő tartozás és eljárási költség mellett túlfizetést is nyilvántart,
végrehajtási cselekményként az átvezethető túlfizetés összegét az általa nyilvántartott tartozásokra -
a 30. § (2) bekezdésben foglalt értékhatárra figyelem nélkül - elszámolhatja, és ezzel egyidejűleg az
adóst értesíti.
(2)	A befizetések elszámolására a 13. §-ban foglaltak irányadók.
14
(3)	A túlfizetés elszámolásával a tartozás a jóváírás napján a jóváírás összegével megfizetettnek
minősül.
20.	Az adós és a végrehajtási eljárásban részt vevő személyek adatainak beszerzése és kezelése
33.	§
(1)	Más hatóság, közfeladatot ellátó adatkezelő szerv nyilvántartásában vagy adózói
nyilvántartásban szereplő adatot az adóhatóság az adós azonosításához, a végrehajtási eljárás
megindításához, lefolytatásához, az adós kérelmére indult eljárásban a tényállás tisztázásához
használhatja fel. Ennek keretében, a végrehajtási eljárás eredményes lefolytatása érdekében az
adóhatóság szükség esetén beszerzi az adós személyének azonosítására szolgáló, továbbá az adós
lakóhelyére (tartózkodási helyére) és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyaira vonatkozó adatokat.
(2)	Az adóhatóság az (1) bekezdésben megjelölt eljárása során megkeresheti az adósra, valamint a
vagyonára vonatkozó adatokat kezelő hatóságokat, szervezeteket.
(3)	Az adóhatóság az (1) bekezdésben megjelölt eljárása során ingófoglalás céljából megkeresheti
az adós házastársára, valamint a vagyonára vonatkozó adatokat kezelő hatóságokat, szervezeteket.
(4)	A nyilvántartásokat vezető hatóságok és szervezetek, ideértve az elektronikus kapcsolattartásra
köteles pénzügyi intézményt, pénzforgalmi intézményt és befektetési vállalkozást is, az adóhatóság
megkeresésének 8 napon belül díjmentesen kötelesek eleget tenni.
(5)	Az adóhatóságnak a megkeresésében meg kell jelölnie a végrehajtási ügy vagy a végrehajtás
alapjául szolgáló okirat számát.
(6)	Az adó megfizetésére kötelezett személy kötelezéséhez, továbbá az ideiglenes biztosítási
intézkedés és a biztosítási intézkedés végrehajtására irányuló végrehajtás foganatosításához
szükséges, e §-ban meghatározott adatok beszerzése iránt az adóhatóság már a végrehajtható okirat
kézbesítése előtt intézkedhet.
34.	§
(1)	Az adóhatóság a (2) bekezdésben foglalt személy által
a)	a személyazonosságának és lakcímének igazolása érdekében az adóhatóság rendelkezésére
bocsátott adatai nyilvántartási adatokkal való egyezőségének és
b)	a személyazonosságának igazolására alkalmas, bemutatott hatósági igazolványa, és
tartózkodásra jogosító okmánya (a továbbiakban együtt: igazolvány) nyilvántartási adatokkal
való egyezőségének és érvényességének ellenőrzése céljából megkeresheti a személyiadat- és
lakcímnyilvántartást, a járművezetői engedély-nyilvántartást, az útiokmány-nyilvántartást vezető
vagy a központi idegenrendészeti nyilvántartás (a továbbiakban e §-ban együtt: nyilvántartás)
adatait feldolgozó hatóságot.
(2)	Az ellenőrzés a természetes személy adós, valamint a végrehajtási eljárásban részt vevő azon
15
személy adatainak ellenőrzésére terjedhet ki, akinek a személyazonosítását az adóhatóság elvégzi.
(3)	Az ellenőrzéssel érintett, a végrehajtási cselekménynél jelenlévő, nem adós személyt az
adóhatóság az ellenőrzés megkezdése előtt tájékoztatja az ellenőrzés céljáról, módjáról és
tartalmáról, valamint az ellenőrzés során megismert adatok kezeléséről.
(4)	Ha az ellenőrzés során az adóhatóság azt állapítja meg, hogy az igazolvány elvesztését,
ellopását, megsemmisülését bejelentették és megtalálásának vagy megkerülésének ténye nincs
nyilvántartva, az igazolvány jogosulatlan felhasználásának megakadályozása céljából az igazolvány
felhasználásának tényéről haladéktalanul értesíti az intézkedésének helye szerint illetékes
rendőrkapitányságot és az átvett igazolványt részére megküldi vagy átadja. A bejelentési
kötelezettség teljesítése nem minősül a titoktartási kötelezettség megsértésének.
(5)	Az adóhatóság a nyilvántartásból a következő adatokat ellenőrizheti:
a)	természetes személyazonosító adatok,
b)	állampolgárság, hontalanság, menekült, bevándorolt, letelepedett, oltalmazott vagy a szabad
mozgás és tartózkodás jogával rendelkező állampolgár jogállás,
c)	lakcím,
d)	arcképmás,
e)	aláírás, és
f)	az igazolvány, valamint a személyazonosítóról és a lakcímről szóló hatósági igazolvány
okmányazonosítója és az okmányazonosító alapján nyilvántartott következő tények:
      fa)	a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 24. § (1) bekezdés f) pontja szerinti
      tények és az okmány érvényességi ideje,
      fb)	a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 8. § (1) bekezdés
      b)	pontjának ba)-bb) alpontja szerinti tények, és
     fc)	a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és
     tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 76. § d) pontja, 80. § b) és c) pontja, valamint a
     harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II.
     törvény 95. § (1) bekezdés g) pontja, 96. § (1) bekezdés g) pontja, továbbá 100. § (1)
     bekezdés b) és c) pontja szerinti tények.
(6)	Az adóhatóság az ügyvédi tevékenység gyakorlása való jogosultságot az ügyvédi kamarai
nyilvántartásban ellenőrizheti.
                                            V.	Fejezet
                       A végrehajtás foganatosításának közös szabályai
                       21.	A végrehajtási kényszer alkalmazása
35.	§
(1)	A végrehajtás során szükség esetén állami kényszert is lehet alkalmazni, hogy az adós teljesítse a
kötelezettségét.
16
(2)	Az állami kényszer - e törvény keretei között - elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozhatja,
kivételesen az adós személyiségi jogait is érintheti.
(3)	Ha az adós vagy más személy a végrehajtási eljárás eredményességét a végrehajtó
veszélyeztetésével, fenyegetésével akadályozza, vagy az eljárás lefolytatásának meghiúsítását
megkísérli, az adóhatóság a rendőrségről szóló törvény szerinti rendőri intézkedés megtételét
kezdeményezheti, vagy az állami adó- és vámhatóság az eljárása során a hivatásos állományú, jelen
lévő tagja útján is biztosíthatja az eljárás zavartalan lefolytatását a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról
szóló törvény szerinti intézkedések alkalmazásával.
22.	A végrehajtás önálló bírósági végrehajtó útján történő foganatosítása
36.	§
Az önkormányzati adóhatóság a végrehajtást önálló bírósági végrehajtó útján is foganatosíthatja.
Ebben az esetben az önálló bírósági végrehajtó az e törvényben foglalt rendelkezések
alkalmazásával jár el azzal az eltéréssel, hogy illetékességére a Vht. 232. § (3)-(5) bekezdés az
irányadó, és alkalmazza a Vht.-nak az elektronikus ingó- és ingatlanárverésre vonatkozó
rendelkezéseit is. Az önálló bírósági végrehajtó díjazására a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló
külön jogszabály rendelkezései alkalmazandók.
23.	Eljárás külföldön tartózkodó személy végrehajtási ügyében
37.	§
(1)	A nem belföldi illetőségű, vagy az egybefüggően 183 napot meghaladóan külföldön tartózkodó
belföldi illetőségű személy (a továbbiakban együtt e § alkalmazásában: fizetésre kötelezett személy)
tartozásának külföldön történő érvényesítése (beszedése) érdekében szükséges cselekményt - az
Európai Unió tagállamai közötti, valamint nemzetközi egyezményekben szereplő jogsegély hatálya
alá tartozó fizetési kötelezettségek kivételével - az adópolitikáért felelős miniszter által lefolytatott
közbeszerzési eljárás nyertese teszi meg.
(2)	A közbeszerzési eljárás nyertese a tartozás érvényesítése érdekében jogosult az ehhez szükséges,
adótitoknak minősülő adatok megismerésére. Ennek érdekében a végrehajtási eljárás alapjául
szolgáló iratokat az adóhatóság az eljárás befejezéséig a közbeszerzési eljárás nyertese
rendelkezésére bocsátja.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti cselekmény ellátásáért a közbeszerzési eljárás nyertesét a külön
megállapodásban foglaltak szerint fizetendő ellenérték, de legfeljebb a beszedett tartozás nyolc
százaléka illeti meg.
(4)	Az adóhatóság a fizetési kötelezettséget megállapító döntést, illetve az egyéb végrehajtható
okiratot a közbeszerzési eljárás nyerteséhez negyedévenként küldi meg. Az ezt követő változásról
az adóhatóság a közbeszerzési eljárás nyertesét haladéktalanul értesíti. Amíg a közbeszerzési eljárás
nyertese az eljárás eredménytelenségéről nem értesíti az adóhatóságot, a fizetésre kötelezett
17
személy belföldi vagyona ellen végrehajtási cselekmény nem foganatosítható. Ha a közbeszerzési
eljárás nyertese az eljárás eredményességéről 6 hónap elteltével nem nyilatkozik, az adóhatóság a
fizetésre kötelezett ingatlanára jelzálogjogot jegyeztethet be.
(5)	Nem szükséges a közbeszerzési eljárás nyertesének igénybevétele akkor, ha a fizetésre
kötelezett személy a fizetési kötelezettség érvényesítésekor belföldön tartózkodik és a fizetési
kötelezettség érvényesítésének egyéb akadálya nincs, továbbá akkor sem, ha a fizetésre kötelezett
személynek e törvény szerinti képviseleti jogosultsággal rendelkező belföldi meghatalmazottja van.
24.	Megkeresés a végrehajtási eljárásban
38.	§
(1)	Ha a végrehajtást megindító adóhatóság illetékességi területén kívül válik szükségessé helyszíni
eljárási cselekmény foganatosítása, a végrehajtást megindító adóhatóság megküldi a szükséges
iratokat az eljárási cselekmény foganatosításának helye szerint illetékes adóhatóságnak (a
továbbiakban: megkeresett adóhatóság), és ellátja azt a szükséges tájékoztatással.
(2)	A megkeresett adóhatóság az eljárási cselekményeket foganatosítja, és a keletkezett iratokat a
készkiadásairól készült költségelszámolással együtt megküldi a végrehajtást megindító
adóhatóságnak.
(3)	Ha az eljárási cselekmények lefolytatása egyidejűleg több adóhatóság illetékességi területén
szükséges, a végrehajtást megindító adóhatóság a többi illetékes adóhatóságot is megkeresheti az
eljárás lefolytatására. A megkeresett adóhatóságok munkájának összehangolásáról a végrehajtást
megindító adóhatóság gondoskodik.
(4)	A feleknek az előlegezett költségeket a végrehajtást megindító adóhatóság részére kell
megfizetniük, a végrehajtás során befolyt összegeket a végrehajtást megindító adóhatóság részére
kell átadni, illetve annak az elkülönített számlájára kell befizetni. Az ügyben a végrehajtást
megindító adóhatóság érvényesíti a végrehajtási költséget, és gondoskodik a megkeresett
adóhatóság költségeinek megtérítéséről.
25.	Az eljárás időpontja
39.	§
(1)	Helyszíni eljárás keretében végrehajtási cselekmények munkanapon, reggel 6 óra és este 10 óra
között foganatosíthatók.
(2)	A végrehajtó a végrehajtást foganatosító adóhatóság vezetőjének írásbeli engedélye alapján - az
(1)	bekezdésben rögzített időbeli korlátozásra tekintet nélkül - bármikor foganatosíthat végrehajtási
cselekményt.
(3)	Ha az egyéni vállalkozó, illetve a nem természetes személy adós üzemi, illetve üzleti
tevékenysége rendeltetése folytán részben vagy egészben kívül esik az (1) bekezdés szerinti
18
időtartamon, akkor az adóhatóság a végrehajtási cselekményeket az adós üzemi, illetve üzleti
tevékenységének folytatása alatt - külön engedély nélkül - elvégezheti.
(4)	A végrehajtó a szállítás alatt álló ingóságot erre irányuló külön engedély nélkül is bármikor
lefoglalhatja.
26.	Helyszíni kényszercselekmények
40.	§
(1)	A végrehajtás során az adóhatóság megtekintheti és átvizsgálhatja a Vht. 43. §-ban felsoroltakon
túl
a)	az adós székhelyeként szolgáló ingatlant és egyéb helyiséget,
b)	az adós be nem jelentett telephelyét, ha adat merül fel arra vonatkozóan, hogy ott az adós
vagyontárgya fellelhető,
c)	az EKAER szerint az adós részére érkező szállítmány lerakodási helyét.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt cselekmény foganatosítása során az adóhatóság az ott élő
természetes személyek információs magánszféráját kizárólag a szükséges mértékben zavarhatja,
továbbá biztosítja, hogy a cselekmény eredményeként tudomására jutott, a végrehajtási eljárás
lefolytatásával nem összefüggő, az ott élő természetes személyekhez kapcsolódó információk
illetéktelen személyek részére ne váljanak hozzáférhetővé.
(3)	Az adós személye elleni kényszercselekményt az állami adó- és vámhatóság jelenlévő hivatásos
állományú alkalmazottja a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény szerinti intézkedések
foganatosításával akkor alkalmazhat, ha az a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükséges.
(4)	A fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben keletkezett tartozás végrehajtása
során a külföldi vállalkozás valamennyi belföldön található vagyonára végrehajtás foganatosítható.
(5)	Az adóhatóság a nem adós ingatlanán, illetve közterületen is alkalmazhat helyszíni
kényszercselekményt, ha az szükséges az adós tulajdonát képező vagyontárgy lefoglalásához vagy a
már lefoglalt vagyontárgy elszállítása érdekében.
VI.	Fejezet
Jövedelem-letiltás és pénzügyi intézménynél kezelt összegekre vezetett végrehajtás
27.	Végrehajtás jövedelemre, fizetési számlára
41.	§
(1)	A jövedelem-letiltás és a pénzügyi intézménynél kezelt összegekre vezetett végrehajtás
alkalmazásának nem előfeltétele a helyszíni eljárás lefolytatása.
(2)	A munkáltató a letiltás kézbesítését követő 15 napon belül - ha a letiltás elektronikus úton
19
érkezett, akkor elektronikus úton - az adós egyidejű tájékoztatása mellett tájékoztatja az
adóhatóságot a havonta letiltható jövedelem összegéről, valamint a letiltást befolyásoló
körülményekről, különösen a folyósított jövedelem összegéről, valamint az azt terhelő egyéb
végrehajtói letiltásokról. A letiltható jövedelem összegét befolyásoló körülményekről, illetve a
letiltható jövedelem összegének a változásáról a munkáltató a letiltás teljes időtartama alatt, az ok
bekövetkezésétől számított 15 napon belül - ha a letiltás elektronikus úton érkezett, akkor
elektronikus úton - tájékoztatja az adóhatóságot.
42.	§
(1)	A fizetési számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató az adóhatóság hatósági átutalási megbízását a
végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni.
(2)	Ha az adóhatóság a hatósági átutalási megbízást nem valós tartalmú végrehajtható okirat
alapján, végrehajtható okirat hiányában vagy végrehajtható okirat birtokában, de az esedékesség
időpontja előtt nyújtotta be, a hatósági átutalási megbízás teljesítése napjától a jogosulatlanul
beszedett adó, költségvetési támogatás visszatérítése napjáig a késedelmi pótlékkal azonos mértékű
kamatot fizet.
(3)	Ha az adós a hatósági átutalási megbízást megelőzően, de az adó esedékességét követően
teljesített befizetést, az adóhatóság a jogosulatlanul beszedett összeget a jóváírástól számított 8
napon belül kamat nélkül téríti vissza.
(4)	Ha a befizetés az adósnak felróható okból nem beazonosítható, a határidő a befizetés
azonosításától kezdődik. A befizetés pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adósok esetén abban az
esetben minősül beazonosíthatónak, ha az adós a bejelentett pénzforgalmi számláról vagy adószáma
feltüntetésével utal, illetve pénzforgalmi számlanyitásra nem kötelezett adós esetén abban az
esetben minősül beazonosíthatónak, ha az adós adóazonosító számát közleményként feltünteti.
                                          VII.	Fejezet
                            Ingófoglalás
                            28.	Az ingófoglalás általános szabályai
43.	§
(1)	Ingófoglalás foganatosítására a végrehajtási eljárás megindításával egyidejűleg vagy azt
követően bármikor sor kerülhet.
(2)	Az adóhatóság az adóst a vagyontárgyait terhelő zálogjogról kizárólag helyszíni eljárás
keretében köteles nyilatkoztatni.
44.	§
Az állami adó- és vámhatóság az adós által fuvarozónak fuvarozásra átadott dolgot a címzettnek
20
történő átadásig lefoglalhatja.
45. §
Ingófoglalás esetén - ha az árverés sikertelen volt, vagy ha a becsérték megállapítása és az árverés
között a végrehajtási eljárás szüneteltetése, felfüggesztése, igényper megindítása folytán legalább 3
hónap eltelt - az adóhatóság a becsértéket módosíthatja. Az adóhatóság módosítja a becsértéket az
árverés közzétételéig akkor is, ha a becsérték megállapítása és az árverés közzététele között az
értékesítendő ingóság forgalmi értékében jelentős változás állt be.
46.	§
(1)	Az adóhatóság a lefoglalt ingóságot értékesítés céljából a foglalást követően haladéktalanul - az
adós költségén - elszállíthatja és a nyertes árverési vevőnek történő átadásig, foglalás alóli
feloldásig vagy értékesíthetetlen ingóság esetében az adósnak történő visszaadásig, illetve karitatív
célú hasznosításáig, vagy hulladékként történő megsemmisítésig megőrzi. Az ingóság
elszállításának nem feltétele a Vht. szerinti zár alá vétel feltételeinek fennállása.
(2)	Ha az adóhatóság az (1) bekezdésben foglalt lehetőséggel nem él, a lefoglalt vagyontárgyat az
adós - a szállítási értesítőben megjelölt időpontig - az állaga megóvása mellett használhatja.
29.	A járműfoglalás speciális szabályai
47.	§
(1)	Az adóhatóság a járművet a járműnyilvántartásban szereplő adatok alapján is lefoglalhatja, ha az
adós a jármű tulajdonosaként van a nyilvántartásba bejegyezve, illetve ennek hiányában is, ha a
jármű a házastársi közös vagyonba tartozik. A végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának
megküldése mellett az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése érdekében megkeresi a
közlekedési igazgatási hatóságot. A hatóság köteles e felhívásnak haladéktalanul eleget tenni. Az
adóhatóság a lefoglalt jármű forgalomból történő kivonása iránt legkésőbb az árverési hirdetmény
kitűzésével egyidejűleg intézkedik.
(2)	A vállalkozási tevékenységet végző adós üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges
gépjárművére folytatott végrehajtást, az adóvégrehajtó a gépjármű lefoglalás foglalási
jegyzőkönyvben történő feltüntetésével foganatosítja. Ha ez lehetséges, a gépjármű törzskönyvét is
le kell foglalni. Ha a gépjármű lefoglalását követő 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem
fizeti meg, az adóvégrehajtó a gépjármű forgalmi engedélyét is lefoglalja.
(3)	Ha a lefoglalt járművet az adós az adóhatóság felhívására nem adja át, illetve az adós lakóhelyén
(tartózkodási helyén) vagy székhelyén, telephelyén, fióktelepén az nem fellelhető, az adóhatóság
végzéssel tárgykörözést rendelhet el. Az adóhatóság által elrendelt tárgykörözés kapcsán intézkedést
foganatosító rendőri szerv a megtett intézkedésről, illetve annak eredményéről az adóhatóságot
soron kívül értesíti.
21
(4)	A (3) bekezdésben foglalt intézkedések költségét az adóvégrehajtási eljárás során felmerült
végrehajtási költségek és a végrehajtási költségátalány megállapításának és megfizetésének
részletes szabályairól szóló rendelet készkiadásra vonatkozó szabályai szerint számítja fel az
adóhatóság.
30.	Követelés lefoglalása
48.	§
(1)	Az adóhatóság az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól
szóló törvény szerinti tárhellyel rendelkező, a Vht. 110. § (1) bekezdése szerinti harmadik
személyek részére a követelésfoglalásról szóló okiratokat elektronikus úton kézbesíti.
(2)	A Vht. 110. § (1) bekezdése szerinti harmadik személy a részére elektronikusan megküldött
követelésfoglalással kapcsolatban a Vht. által előírt nyilatkozatot és annak mellékleteit elektronikus
úton küldi meg az adóhatóság részére.
(3)	Ha a Vht. 110. § (1) bekezdése szerinti harmadik személy az általános forgalmi adó összesítő
jelentés benyújtására kötelezett, nyilatkozata szerint az adóstól számlát befogadó adóalany, aki az
állami adó- és vámhatóságnak a Vht. alapján megküldött nyilatkozatában a követelést vagy annak
egy részét annak teljesítése miatt nem ismeri el, köteles a követelés létrejöttét, illetve megszűnését
az állami adó- és vámhatóság részére hitelt érdemlően igazolni.
(4)	Ha az általános forgalmi adó összesítő jelentés benyújtására kötelezett adóalany a (3) bekezdés
szerinti kötelezettségét nem teljesíti vagy a Vht. által előírt nyilatkozattételt elmulasztja, az
adóhatóság az adó megfizetésére kötelezettre irányadó szabályok szerint kötelezheti őt a követelés
összege erejéig a tartozás megfizetésére.
31.	Zálogjoggal terhelt ingóság lefoglalása
49.	§
(1)	Zálogjoggal terhelt ingóság lefoglalása esetén a bíróság a zálogjogosult bekapcsolódásra
irányuló kérelmét elbíráló végzését megküldi az adóhatóságnak. A kérelem elbírálása során az
adóssal szemben folyamatban lévő végrehajtási ügyön az adóhatóság által a zálogjoggal terhelt
vagyontárgyra folytatott végrehajtási eljárást kell érteni.
(2)	A zálogjogosult bekapcsolódását engedélyező végzés jogerőre emelkedését követően a bíróság a
végzést azzal küldi meg az adóhatóságnak, hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárggyal kapcsolatos
végrehajtási iratokat küldje meg a bíróságnak, amely továbbítja azt a végrehajtást foganatosító
végrehajtónak. E szakasz alkalmazásában végrehajtási irat az adóhatóság követelését tartalmazó
hátraléki kimutatás.
(3)	Nem eredményezi a Vht. szerinti hatásköri összeütközést, ha bíróság által engedélyezett
bekapcsolódást követően folytatott eljárásában a bírósági végrehajtó a zálogtárgyat akár a
22
zálogjogosult, akár az adóhatóság követelése fejében lefoglalja.
32.	Fedezetcsere a végrehajtási eljárásban
50.	§
(1)	Az adóhatóság az adós méltánylást érdemlő körülményére tekintettel - legkésőbb az árverés
kitűzését megelőzően - előterjesztett kérelmére a lefoglalt ingó vagyontárgyat feloldja a foglalás
alól, ha a tartozás megtérülése a feloldást követően is biztosított, illetve abban az esetben, ha az
adós olyan vagyontárgyat ajánl fel a tartozás fedezetéül, amely a feloldani kért vagyontárgy piaci
értékét eléri, vagy azt meghaladja. A vagyontárgy feloldására és a felajánlott vagyontárgy
lefoglalására egyidejűleg kerül sor.
(2)	A fedezetcserére az eljárás szünetelése és felfüggesztése alatt is sor kerülhet.
(3)	A fedezetcsere során az 52. § (1) bekezdése nem alkalmazandó.
(4)	Az adóhatóság a végrehajtási eljárás szünetelése vagy felfüggesztése alatt, más jogszabályi
feltételek megléte esetén, az adós kérelmére intézkedhet a lefoglalt ingóság értékesítése iránt.
                                        VIII.	Fejezet
                        Ingatlanfoglalás
                        33.	Az ingatlan-végrehajtás általános szabályai
51.	§
Ingatlanfoglalás foganatosítására a végrehajtási eljárás megindításával egyidejűleg vagy azt
követően bármikor sor kerülhet.
52.	§
(1)	Nincs helye ingatlan-végrehajtásnak a természetes személy és az egyéni vállalkozó adós,
valamint a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakóingatlan esetén,
ha a tartozás összege az 500 ezer forintot nem haladja meg.
(2)	A lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott méltányolható
lakásigény mértékének felső határát meg nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élő közeli
hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon a végrehajtás során csak akkor
értékesíthető, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre.
(3)	Az adóhatóság az ingatlan lefoglalása végett megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, amely a
végrehajtási jogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. A végrehajtási jog bejegyzése
érdekében tett intézkedés ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a megkeresés alapján teendő
ingatlanügyi hatósági intézkedésre halasztó hatálya nincs.
23
(4)	Az adóhatóság az adós tulajdonát képező ingatlan lefoglalását, illetve értékesítését mellőzheti,
ha az ingatlant terhelő jelzálogjog miatt annak értékesítéséből az adóhatóság követelésének
kielégítése nem várható.
(5)	Ha az ingatlan-végrehajtásnak az (1) bekezdés alapján nincs helye, illetve az adóhatóság a
végrehajtási jog bejegyzését a (4) bekezdés alapján mellőzi, az adóhatóság a tartozás és járulékai
erejéig az adós ingatlanára jelzálogjogot jegyeztethet be. Az adóhatóság a jelzálogjog bejegyzése
végett megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, amely a jelzálogjogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-
nyilvántartásba. A jelzálogjog-bejegyzés érdekében tett intézkedés ellen benyújtott végrehajtási
kifogásnak a megkeresés alapján teendő ingatlanügyi hatósági intézkedésre halasztó hatálya nincs.
(6)	A jelzálogjog bejegyzését követően, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre, az
adóhatóság megkeresheti az ingatlanügyi hatóságot a jelzálogjog törlése és a végrehajtási jognak a
jelzálogjog ranghelyére soron kívül történő bejegyzése iránt.
(7)	Ha az adóhatóság által folytatott végrehajtási eljárásban a végrehajtással érintett fizetési
kötelezettség érvényesítése e törvény alapján a központi költségvetés vagy a Magyar Állam javára
történik, akkor az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő jogok jogosultjaként a Magyar Államot kell
feltüntetni azzal, hogy bírósági és más hatósági eljárásokban a jogosult képviseletében a Nemzeti
Adó- és Vámhivatal illetékes területi szerve jár el.
53.	§
(1)	Az ingatlant - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - beköltözhető állapotban kell árverezni.
(2)	Lakottan kell árverezni az ingatlant,
a)	ha abban a végrehajtási eljárás megindulását megelőzően kötött, érvényes bérleti szerződés
alapján bérlő lakik,
b)	ha abban - a (3) bekezdésben foglalt esetet kivéve - haszonélvező lakik,
c)	ha az osztatlan közös tulajdonban levő ingatlanban a nem adós tulajdonostárs lakik, illetve
d)	ha abban az adós egyenesági felmenője lakik, és lakóhelye a végrehajtási eljárás megindítását
megelőző 6 hónapban is ebben volt, az ingatlan tulajdonjogát az adós tőle ingyenesen szerezte.
(3)	A (2) bekezdés b) pontjában foglalt esetben nincs helye az ingatlan lakottan történő
árverezésének, ha a haszonélvezeti jogot - függetlenül attól, hogy e jog az ingatlan-nyilvántartásba
be van-e jegyezve - a végrehajtási eljárás megindulását követően szerződéssel létesítették.
(4)	A (2) bekezdés c) pontjában foglalt esetben is beköltözhetően kell értékesíteni az adós tulajdoni
hányadát, ha a tulajdonostársak ingatlan használatára vonatkozó megállapodása vagy bíróság
határozata alapján az adós a nem adós tulajdonostárs által használt ingatlan- vagy épületrésztől
elkülönülten használható ingatlan- vagy épületrész használatára jogosult.
54.	§
A 45. § rendelkezései az ingatlanok becsértékének módosításával összefüggésben is
24
alkalmazandóak.
55.	§
Az 50. § az ingatlan-végrehajtással összefüggésben is megfelelően alkalmazandó azzal, hogy
foglaláson ebben az esetben az adós ingatlanának jelzáloggal történő megterhelését is érteni kell.
34.	A zálogjoggal terhelt ingatlan lefoglalása
56.	§
(1)	Az adóhatóság a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozat véglegessé válásáról való
tudomásszerzését követő 15. nap eltelte után haladéktalanul tájékoztatja az ingatlanon fennálló
jelzálogjog jogosultját arról, hogy bekapcsolódási kérelmét 15 munkanapon belül küldheti meg az
illetékes adóhatóság részére.
(2)	Az adóhatóság jelzálogjoggal terhelt ingatlan becsértékének megállapítása iránt abban az
esetben intézkedik, ha a jelzálogjogosult bekapcsolódásra irányuló kérelmét a megadott határidőn
belül nem küldi meg az adóhatóság részére vagy a bíróság a zálogjogosult kérelmét jogerősen
elutasította és az ingatlanra vezetett végrehajtás felfüggesztését megszüntette.
 (3)	Az 49. § rendelkezései a jelzálogjoggal terhelt ingatlanok lefoglalása esetén is alkalmazandóak.
                                          IX.	Fejezet
                   A végrehajtás során lefoglalt vagyontárgyak értékesítése
                   35.	Az értékesítés módjai
57.	§
 (1)	A végrehajtás során lefoglalt vagyontárgyakat (ingóságot, ingatlant)
 a)	elektronikus árverésen,
 b)	hagyományos árverésen (a továbbiakban: árverés), vagy
 c)	árverésen kívüli eladással, illetve
 d)	törvényben meghatározott ingóságokat speciális értékesítési szabályok alapján
 kell értékesíteni.
 (2)	Az állami adó- és vámhatóság az (1) bekezdés c) és d) pontjai alkalmazhatóságának hiányában a
 lefoglalt vagyontárgyakat elektronikus árverésen értékesíti.
 (3)	A (2) bekezdéstől eltérően az állami adó- és vámhatóság árverésen értékesíti
a)	azt a vagyontárgyat, amely helyhez kötött, nem szállítható, vagy szétszerelése speciális
szakértelmet igényel, illetve tárolása különleges körülmények biztosítását igényli,
 b)	azt a vagyontárgyat, amelynek beszállítási költsége nem áll arányban a vagyontárgy értékével
 és nincs mód zárgondnok kirendelésére,
25
c)	az élőállatot,
d)	a 10 ezer forintot el nem érő becsértékű ingó vagyontárgyakat és
e)	azon vagyontárgyakat, amelyek esetében törvény így rendelkezik.
(4)	Az önkormányzati adóhatóság a (2) és (3) bekezdésben foglalt szabályokat akkor köteles
alkalmazni, ha az elektronikus árveréshez szükséges informatikai feltételek adottak. Ellenkező
esetben a lefoglalt vagyontárgyakat az (1) bekezdés c) és d) pontjai alkalmazhatóságának hiányában
árverésen értékesíti.
36.	Az ingóság értékesítésének időpontja
58.	§
(1)	Az adóhatóság a lefoglalt ingóság értékesítése iránt a foglalást, illetve a vízi, légi jármű
lajstromának, valamint az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dologként
jogszabályban meghatározott vagyontárgy foglalása esetén a zálogjogi nyilvántartás adatainak
beszerzését követő 30 nap eltelte után, 8 napon belül intézkedik.
(2)	Ha a foglalástól számított 8 napon belül igénypert indítottak, az igényelt vagyontárgy
értékesítése iránt az igényper jogerős befejezése után lehet intézkedni.
(3)	A végrehajtó az értékesítés időpontját a foglalástól számított 3 hónapon belül olyan időpontra
tűzi ki, amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb.
(4)	A romlandó dolog értékesítése iránt az adóhatóság - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a
foglalás után legfeljebb 30 napon belül intézkedik.
37.	Az ingatlan értékesítésének feltétele és időpontja
59.	§
(1)	A lefoglalt ingatlant csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés egyéb végrehajtási cselekmény
foganatosítása útján nem, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva térülne meg.
(2)	Ha az adóhatóság ingófoglalást és ingatlan-végrehajtást is foganatosított, az ingatlan értékesítése
iránt akkor intézkedhet, ha az ingóság értékékesítése eredménytelen volt, vagy a lefoglalt ingóságok
értékesítéséből a tartozás előreláthatóan nem egyenlíthető ki, és a végrehajtási jog bejegyzéséről
szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított 45 nap vagy az ingatlan
fekvése szerinti jegyző Vht. szerinti tájékoztatásának kézbesítésétől számított 60 nap már eltelt.
(3)	Ha a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak az adóhatóság részére történt
kézbesítésétől számított 8 napon belül igénypert indítottak, az igényelt ingatlan értékesítése iránt
csak az igényper jogerős befejezése után lehet intézkedni
(4)	Az adóhatóság az ingatlant a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozat kézhezvételétől
számított 3 hónapon belül olyan időpontban köteles értékesíteni, amely a helyi körülmények között
26
a legcélszerűbb.
38.	Ingóárverés
60.	§
  Az árverést a következő helyeken lehet megtartani:
  a)	az állami adó- és vámhatóság épületében (árverési csarnokában), ha a végrehajtást az állami
  adó- és vámhatóság folytatja,
  b)	a községi, városi, fővárosi kerületi, illetve a fővárosi önkormányzat épületében vagy a felsorolt
  önkormányzatok jegyzője, főjegyzője által kijelölt egyéb helyiségben, ha a végrehajtást az
  önkormányzati adóhatóság folytatja,
  c)	az adós lakóhelyén (tartózkodási helyén), székhelyén (telephelyén, fióktelepén),
  d)	a foglalás helyén,
  e)	az ingóság őrzésének helyén, továbbá
  f)	a végrehajtó által kijelölt más helyen.
61.	§
  Az árverést az adóhatóság árverési hirdetménnyel tűzi ki, és ebben feltünteti:
  a)	az adós, valamint az árverést lefolytató adóhatóság, továbbá megkeresésre folyó végrehajtás
  esetén a behajtást kérő, illetve a behajtást kérő hatóság nevét (megnevezését),
  b)	az árverés helyét és idejét,
  c)	az árverésre kerülő ingóságok megnevezését és becsértékét, azt a legkisebb vételárat, amelyen
  az ingóság értékesíthető (a továbbiakban: minimálár),
  d)	azt, hogy az ingóságokat az árverés előtt hol és mikor lehet megtekinteni, és
  e)	azt, hogy van-e az ingóságokon tulajdonostársnak vagy egyéb személynek előárverezési joga.
62. §
  Az árverési hirdetményt - az Air. 79. §-ában foglaltakra figyelemmel - kézbesíteni kell:
  a)	az adósnak
  b)	megkeresésre folyó végrehajtás esetén a behajtást kérőnek, illetve a behajtást kérő hatóságnak
  továbbá
  c)	az árverés helye szerinti községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek, ha a végrehajtást az
  önkormányzati adóhatóság folytatja le.
63.	§
  (1)	Az árverési hirdetményt ki kell függeszteni:
  a)	az árverést lefolytató állami adó- és vámhatóság hirdetőtábláján,
 b)	a megkereső állami adó- és vámhatóság hirdetőtábláján, míg önkormányzati adóhatóság
 eljárása esetén a helyi önkormányzat polgármesteri hivatalának hirdetőtábláján, valamint
 c)	az árverés helye szerinti községi, városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatal, a
 főpolgármesteri hivatal hirdetőtábláján, ha a végrehajtást az önkormányzati adóhatóság folytatja
27
le.
(2)	Az állami adó- és vámhatóság által folytatott végrehajtás esetén az árverési hirdetményt az
állami adó- és vámhatóság hivatalos internetes honlapján is közzéteszi. Az önkormányzati
adóhatóság által folytatott végrehajtás esetén az árverési hirdetményt a helyi önkormányzat
polgármesteri hivatalának hivatalos honlapján közzé kell tenni, ha azzal a helyi önkormányzat
rendelkezik.
(3)	Az adóhatóság bármelyik fél kérelmére az árverést egyéb megfelelő módon is közzéteszi,
feltéve, hogy az azt kezdeményező fél annak költségeit megelőlegezi.
(4)	Az árverés közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmény a (2) bekezdés szerinti közzétételhez,
illetve ha a végrehajtást az önkormányzati adóhatóság foganatosítja, annak a helyi önkormányzat
polgármesteri hivatalának a hirdetőtábláján való közzétételhez kapcsolódik, amelynek illetékességi
területén az árverést lefolytatják.
64.	§
(1)	Az árverező személyesen vagy képviselője útján árverezhet.
(2)	Sem személyesen, sem képviselő útján nem árverezhet, és az ingóságot - a (3) bekezdésben
foglalt kivételekkel - árverezéssel közvetve sem szerezheti meg
a)	az adós,
b)	kiskorú személy,
c)	az adóhatóság alkalmazottja az őt foglalkoztató szerv által lefolytatott árveréseken,
d)	a c) pontban felsorolt személyek közeli hozzátartozója és élettársa, valamint
e)	az árverési vételár megfizetését elmulasztó árverési vevő az ingóárverés további szakaszában.
(3)	Nem minősül kizártnak az árverezésből a (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti személy, ha a
dolog megszerzésére végrehajtást kérői vagy tulajdonostársi jogállása miatt van jogosultsága, vagy
ha törvény számára elővásárlási jogot biztosít.
65.	§
(1)	Az árverésen jelen levő adós meghatározhatja az ingóságok árverésének sorrendjét.
(2)	A technológiai vagy termelési, szolgáltatási egységet képező ingóságokat a végrehajtó mint
egészet értékesíti. Ha a technológiai vagy termelési, szolgáltatási egységet egészként nem sikerült
értékesíteni, az egység részeit képező ingóságok értékesítését egyenként kell megkísérelni.
(3)	Az árverés során az adóhatóság az árverezőkkel közli az ingóság becsértékét (kikiáltási ár), és
felhívja az árverezőket ajánlatuk megtételére.
(4)	Ha a felajánlott vételár nem éri el a kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell szállítani,
legfeljebb a becsérték 35%-áig.
28
(5)	A természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű kikiáltási
árát csak olyan összegre lehet leszállítani, amelyből a végrehajtás előre látható költségei és az
adósnak a Vht. 170/A. § (1) bekezdése alapján járó összeg fedezhető.
(6)	Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó -
figyelemmel a (4) bekezdésben megállapított legkisebb vételárra - a felajánlott legmagasabb vételár
háromszori kikiáltása után megnevezi a nyertes árverési vevőt.
(7)	Az árverési vevő nyertességének a (6) bekezdésben foglaltak szerinti kikiáltását követően
azonnal köteles a teljes vételárat készpénzben megfizetni, vagy ha arra a helyszínen lehetőség van,
készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel (bankkártyával) teljesíteni.
(8)	Ha az árverési vevő a (7) bekezdésben meghatározott fizetési kötelezettségének nem tesz eleget,
az ingóságra e § rendelkezései szerint az árverést tovább kell folytatni a 64. § (2) bekezdés e)
pontjában foglaltak alkalmazásával.
(9)	Ha a ki nem fizetett ingóságot a további árverezés során alacsonyabb áron vették meg, mint
amennyit a fizetést elmulasztó árverező ajánlott, a két ár közötti különbözetet a fizetést elmulasztó
köteles azonnal megtéríteni. Ha a fizetést elmulasztó árverező ezt elmulasztja, a vételár-különbözet
megfizetésére őt az adóhatóság a 102. § szerinti határozattal kötelezi, amely a végrehajtásban
végrehajtható okirat.
66.	§
Ha az árverést megsemmisítették, ez a jóhiszemű árverési vevő megszerzett tulajdonjogát nem
érinti.
67.	§
(1)	Az árverésről a végrehajtó árverési jegyzőkönyvet készít, és ebben - a 8. §-ban foglaltakon túl -
feltünteti
a)	az eljáró végrehajtó nevét,
b)	a végrehajtható okirat megnevezését (ügyszámát), a jogosultak követeléseinek jogcímét és
összegét,
c)	az árverés menetének leírását,
d)	az adós, a jelenlevő más érdekelt esetleges kérelmét, észrevételét,
e)	az elárverezett ingóság megnevezését, becsértékét és az árverési vételárat, és
f)	az árverési vevő nevét, nem természetes személy árverési vevő esetén a szervezet
megnevezését és székhelyét.
(2)	A végrehajtó a természetes személy árverési vevő lakóhelyét, illetve személyazonosításra
szolgáló okmányának számát feljegyzi, és a feljegyzést zárt borítékban helyezi el, arról csak
bíróság, a büntető ügyben eljáró és az ingóságot nyilvántartó hatóság részére adhat felvilágosítást.
(3)	Az árverési jegyzőkönyvet a végrehajtó és az árverési vevő írja alá.
29
(4)	A végrehajtó az árverésről a jegyzőkönyv mellett kép- és hangfelvételt készít.
(5)	Az árverési jegyzőkönyv eredeti példányát az árverés befejezésekor át kell adni az árverési
vevőnek, a jelen lévő adósnak, megkeresésre folyó végrehajtás esetén a behajtást kérőnek, illetve a
behajtást kérő hatóságnak, továbbá ha bármelyik felet az árverésen harmadik személy képviseli,
akkor a jelen levő képviselőnek, akik az árverési jegyzőkönyv átvételét aláírásukkal nyugtázzák.
(6)	Az árverési jegyzőkönyv másolatát vízi vagy légi jármű esetén - az Air. 79. §-ban foglaltakra
figyelemmel - meg kell küldeni a nyilvántartó hatóságnak. Az árverési vevőnek, az adósnak,
megkeresésre folyó végrehajtás esetén a behajtást kérőnek, illetve a behajtást kérő hatóságnak az
árverési jegyzőkönyv másolatát abban az esetben kell megküldeni, ha nem volt jelen az árverésen,
illetve az árverési jegyzőkönyvet az árverés befejeztével nem vette át, vagy az átvételt az aláírásával
nem nyugtázta.
68.	§
(1)	Az első árverésen el nem adott ingóságot második (és további) árverésen kell értékesíteni.
Technológiai vagy termelési, szolgáltatási egységet képező ingóságok értékesítése esetén az egység
részeinek egyenkénti értékesítését kell első árverésnek tekinteni.
(2)	Az adóhatóság a második (és további) árverést az előző árveréstől, illetve ha az árverést
végrehajtási kifogással támadták meg, ennek végleges elbírálásától számított 60 napon belüli
időpontra tűzi ki.
(3)	Nem kell megtartani a második (és további) árverést, ha az árverési vevő az árverés megkezdése
előtt a vételárat megfizette (vagy átutalta és az arról szóló terhelési értesítőt az adóhatóságnak
bemutatta vagy a másolatát átadta), továbbá a második árverés kitűzésével felmerült költséget
megtérítette.
39.	Egyes ingóságok értékesítésének eltérő szabályai
69.	§
Az üzletrész árverés vagy elektronikus árverés keretében értékesíthető. Árverésen kívül az üzletrész
akkor értékesíthető, ha ahhoz az előárverezésre jogosultak is hozzájárultak.
70.	§
(1)	Nem lehet lefoglalni azokat a romlandó dolgokat, melyeknek a fogyaszthatósági, minőség
megőrzési vagy felhasználhatósági ideje lejárt.
(2)	A romlandó dolog foglalásával, annak jogalapjával, illetve értékesítésével szemben előterjesztett
végrehajtási kifogásnak - a dolog jellegére tekintettel - a dolog értékesítésére vonatkozóan halasztó
hatálya nincs.
(3)	A romlandó dolgot a végrehajtási eljárás szünetelésének, felfüggesztésének hatálya alatt is
30
értékesíteni kell.
(4)	Ha az adós ezt kifejezetten kéri, és kijelöli a vevőt, az adóhatóság a romlandó dolgot árverésen
kívül, árverés vétel hatályával becsértéken értékesíti, azzal, hogy ehhez a behajtást kérő, illetve a
behajtást kérő hatóság hozzájárulása nem szükséges. Az értékesítésre a foglalási jegyzőkönyv
lezárását követően, az adós 1 órán belül tett nyilatkozata alapján van lehetőség, mely határidő
jogvesztő hatályú. Az adós a rendelkezésére álló határidőn belül a kijelölésről lemondó
nyilatkozatot tehet, mely nyilatkozat nem vonható vissza.
(5)	Ha a romlandó dolog értékesítése a (4) bekezdésben meghatározottak alapján nem lehetséges,
akkor az adóhatóság a lefoglalt romlandó dolgot árverésen értékesíti. Az árverésen a jelenlévők,
valamint az állami adó- és vámhatóság által folytatott végrehajtás során az előzetesen értesített és a
helyszínen megjelent, romlandó dolgok forgalmazásával foglalkozó kereskedők vehetnek részt. A
romlandó dolog árveréséről a végrehajtó nem készít hirdetményt, az árverést a helyi körülmények
között legcélszerűbb módon teszi közzé.
(6)	A dolog (5) bekezdés szerinti értékesítéséről az állami adó- és vámhatóság értesíteni köteles
azokat a kereskedőket, akik előzetesen regisztráltak az állami adó- és vámhatóság által kezelt,
romlandó dolgok forgalmazásával foglalkozó kereskedők adatait tartalmazó adatbázisba és
vállalják, hogy a végrehajtó által meghatározott időpontig az árverés helyszínén megjelennek. A
megjelenési kötelezettségre vonatkozó határidő jogvesztő hatályú.
(7)	A végrehajtónak az árverést az első értesítést követően 2 órán belül meg kell kezdenie.
(8)	A (6) bekezdés szerinti kereskedő és a jelenlévő érvényes ajánlatot legalább a becsérték 35%-át
elérő összegben tehet. A megvételre ajánlott dolgot az veszi meg, aki a legmagasabb összegű
érvényes ajánlatot tette, azonos vételi ajánlat esetén pedig az, aki az ajánlatát korábban tette. Az
árverés nyertese köteles a vételárat haladéktalanul készpénzben megfizetni, vagy ha az árverés
helyszínén ennek lehetőség biztosított, jogszabályban meghatározott, az elektronikus fizetéseket és
elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül POS terminál útján végrehajtott, készpénz-
helyettesítő fizetési eszközzel történő fizetéssel is teljesítheti. Ha az árverési vevő a vételárat nem
fizeti meg, az adóhatóság a 103. § szerint jár el. A határozat a végrehajtási eljárásban végrehajtható
okirat.
(9)	Ha a (4) és (5) bekezdés alapján a romlandó dolog értékesítésére nincs mód, vagy az
eredménytelen maradt, az állami adó- és vámhatóság- a lefoglalt vagyontárgy őrzésének biztosítása
mellett - intézkedhet az Elektronikus Árverési Felületen (továbbiakban: EÁF) történő gyorsított
értékesítés iránt. Az árverés a hirdetmény közzétételével egy időben indul és a közzétételtől
számított 24 órán át tart.
(10)	A romlandó dolog EÁF-en történő értékesítése során érvényes árverési ajánlat a becsérték
legalább 35%-át elérő összegben tehető. Érvényes árverési ajánlatnak minősül az árverési
hirdetményben közölt árverés záró időpontjáig az EÁF-en beérkezett, a becsérték legalább 35%-át
elérő 5 legmagasabb ajánlat. Azonos ajánlat esetén az EÁF-en korábban megtett ajánlat nyer. Az
31
 árverési ajánlat nem vonható vissza.
 (11)	Az elektronikus árverés nyertesét az árverést lebonyolító adóhatóság e tényről elektronikus
 úton, az elektronikus árverés lezárását követően haladéktalanul értesíti. Az elektronikus értesítés
 tartalmazza, hogy a nyertes az értesítést követő 1 munkanapon belül köteles az árverést lebonyolító
 adóhatóságnál megjelenni, a vételárat készpénzben megfizetni, vagy igazolni, hogy a vételárat
 átutalási megbízás, vagy postai készpénz átutalási megbízás útján megfizette és a megvásárolt
 romlandó dolgot elszállítani.
 (12)	Ha az árverés nyertese a vételárat azonosítható módon határidőben nem fizette meg, az árverést
 a következő legmagasabb ajánlatot tevő személy nyeri meg.
71.	§
 A romlandó dolgok értékesítésére a 70. §-ban foglalt eltérésekkel e törvény elektronikus árverésre
 vonatkozó rendelkezései az irányadóak.
40.	Ingatlanárverés
72.	§
 Az árverést az 60. § a), b) és f) pontjában meghatározott helyszíneken vagy az ingatlan fekvésének
 helyén lehet megtartani.
73.	§
 Az árverést az adóhatóság árverési hirdetménnyel tűzi ki és ebben a 61. § a), b), d) és e) pontjában
 foglaltakon túl feltünteti
 a)	az ingatlan-nyilvántartási adatokat, ideértve az ingatlan fekvésének helyét, művelési ágát,
 helyrajzi számát, tulajdonosának megnevezését, a Vht. 137. § (1) bekezdés szerinti terheket,
 továbbá a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett földhasználat jogcímét és időtartamát,
 b)	az ingatlan tartozékait, jellemző sajátosságait,
 c)	lakóingatlan esetében az ingatlan lakott vagy beköltözhető állapotban történő értékesítését,
 d)	az ingatlan kikiáltási árát,
 e)	az árverési előleg (továbbiakban: előleg) összegét,
 f)	a minimálárat, és
g)	annak a számlának a számát, amelyre az árverező az előleget az árverést megelőzően
átutalhatja.
74.	§
 Az árverési hirdetményt az Air. 79. §-ban foglaltakra figyelemmel a 62. § a) pontjában felsorolt
 személy mellett kézbesíteni kell
 a)	azoknak, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van,
 b)	az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek, valamint
32
c)	az ingatlanügyi hatóságnak, amely az árverés kitűzésének tényét feljegyzi az ingatlan-
nyilvántartásba.
75.	§
(1)	Az árverési hirdetményt ki kell függeszteni
a)	az illetékes állami adó- és vámhatóság, továbbá az ingatlan fekvése szerint illetékes adó- és
vámhatóság, vagy a helyi önkormányzat polgármesteri hivatalának hirdetőtábláján, ha a
végrehajtást az önkormányzati adóhatóság folytatja le,
b)	az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatal, a
főpolgármesteri hivatal hirdetőtábláján, valamint
c)	az ingatlanügyi hatóság hirdetőtábláján.
(2)	A végrehajtó bármelyik fél kérelmére az árverést egyéb megfelelő módon is közzéteszi, feltéve,
hogy az azt kezdeményező fél annak költségeit megelőlegezi.
(3)	Az állami adó- és vámhatóság által folytatott végrehajtás esetén az árverési hirdetményt az adó-
és vámhatóság hivatalos internetes honlapján is közzéteszi. Az önkormányzati adóhatóság által
folytatott végrehajtás esetén az árverési hirdetményt a helyi önkormányzat polgármesteri
hivatalának hivatalos honlapján közzé kell tenni, ha azzal a helyi önkormányzat rendelkezik.
(4)	Az árverés közzétételéhez fűződő jogkövetkezmény az árverezésre kerülő ingatlan fekvése
szerint illetékes állami adó- és vámhatóság, vagy a helyi önkormányzat polgármesteri hivatalának
hirdetőtábláján való közzétételhez kapcsolódik.
76.	§
Az árverezők személyére vonatkozóan a 64. § (2) bekezdés a)-d) pontjának és (3) bekezdésének
rendelkezéseit ingatlanárverés esetén is megfelelően alkalmazni kell.
77.	§
(1)	Az ingatlanra az árverezhet, aki előlegként az ingatlan becsértékének 10%-át legkésőbb az
árverés megkezdéséig a végrehajtónál letétbe helyezte, vagy az adóhatóság által közzétett számlára
átutalta. Ha az árverés megkezdéséig az előleg összegének a közzétett számlán történő jóváírása
nem történt meg, de az árverezni kívánó bankszámláját az azt vezető hitelintézet az előleg
összegével megterhelte, az árverezni kívánó legkésőbb az árverés megkezdéséig hitelt érdemlően
igazolhatja az átutalás visszavonhatatlan megtörténtét.
(2)	Akinek az ingatlanszerzése engedélyhez kötött, annak az árverezés megkezdése előtt igazolnia
kell az engedély meglétét.
78.	§
(1)	Az árverés megkezdésekor a végrehajtó az árverezőkkel közli a kikiáltási árat, ismerteti az
árverési feltételeket, és felhívja az árverezőket ajánlatuk megtételére.
33
(2)	Ha a felajánlott vételár nem éri el a kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell szállítani - a 84.
§-ban foglalt kivétellel - a kikiáltási ár 50%-áig.
(3)	Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a
felajánlott legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után megnevezi a nyertes árverési vevőt.
79.	§
(1)	Az árverési vevő letétbe helyezett előlegét a vételárba be kell számítani.
(2)	Az (1) bekezdésben foglalt előleg kivételével az árverezők letétbe helyezett előlegét az árverés
befejezése után azonnal vissza kell adni. Ha az előleg letétbe helyezése banki átutalással történt, az
előleg visszautalásáról az árverés befejezését követően haladéktalanul intézkedni kell.
80.	§
(1)	Az árverési vevőnek a vételár különbözetet az árveréstől - ha pedig az árverést végrehajtási
kifogással támadták meg, annak véglegessé vált elbírálásától - számított 8 napon belül kell
megfizetnie a végrehajtói számlára. Ha ezt elmulasztja, a letett előleget elveszíti.
(2)	Az adóhatóság a vételár különbözet megfizetésére végzésben legfeljebb 60 napig terjedő
halasztást engedélyezhet, ha a vételár nagyobb összege, vagy más fontos körülmény ezt indokolttá
teszi.
81.	§
(1)	Az árverésről a végrehajtó árverési jegyzőkönyvet készít, és ebben - a 67. § (1) bekezdés a)-f)
pontjaiban foglaltakon túlmenően - feltünteti az elárverezett ingatlannak az ingatlan-nyilvántartási
adatait, lakóingatlan esetén a lakott vagy beköltözhető állapotban történt értékesítést, a kikiáltási
árat, azt, hogy a legalacsonyabb érvényes vételi ajánlat megállapítása mely szabályok szerint
történt, az árverési vételárat, továbbá az árverési vevő nevét, személyazonosító adatait, lakóhelyét,
székhelyét. A 67. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakat ingatlanárverés esetében is alkalmazni kell.
(2)	Az árverési jegyzőkönyv másolatát hivatalos iratként meg kell küldeni az adósnak,
megkeresésre folyó végrehajtás esetén a behajtást kérőnek, illetve a behajtást kérő hatóságnak és
azoknak, akiknek az elárverezett ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett
joguk van.
(3)	Ha az árverési vevő a vételár különbözetet megfizette, és az árveréstől számított 30 nap eltelt,
illetve ha az árverést végrehajtási kifogással támadták meg, ennek végleges elbírálását követően a
végrehajtó az árverési jegyzőkönyv másolatát hivatalos iratként megküldi
a)	az árverési vevőnek, az árverési vétel igazolása céljából,
b)	az ingatlanügyi hatóság részére, az árverési vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba
történő bejegyzése céljából.
(4)	A (3) bekezdésben megjelölt feltétel bekövetkezése, határidő letelte után a végrehajtó az
34
árverésen értékesített ingatlant átadja az árverési vevőnek.
82.	§
(1)	Az első árverés sikertelenségének megállapításától, illetve ha az árverést végrehajtási kifogással
támadták meg, ennek végleges elbírálásától számított 60 napon belül - a végrehajtó által kitűzött
időpontban - második árverést kell kitűzni.
(2)	Nem kell megtartani a második árverést, ha az árverési vevő a második árverés megkezdése
előtt a vételárat megfizette, és megtérítette a második árverés kitűzésével felmerült költséget is. A
késedelmes fizetés esetén a vételárba az elvesztett előleget nem lehet beszámítani.
(3)	A vételár megfizetését elmulasztó árverési vevő a második árverésen nem árverezhet.
(4)	A második (további) árverésre egyebekben az első árverésre vonatkozó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni.
(5)	Ha a második árverésen az ingatlant alacsonyabb áron adták el, mint amelyet az első árverésen a
korábbi árverési vevő felajánlott, a korábbi árverési vevőt a 103. § alapján határozattal kell
kötelezni a két vételár közötti különbözet, továbbá a második árverés kitűzésével felmerült
költségek megfizetésére. Az árverési vevő fizetési kötelezettségét megállapító határozat a
végrehajtási eljárásban végrehajtható okirat. A megtérítendő összegbe az elvesztett előleget be kell
számítani.
(6)	Az elvesztett előleg és az (5) bekezdés szerinti vételár-különbözet a végrehajtás során befolyt
összeget növeli.
(7)	A második sikertelen ingatlanárverést követő három hónap elteltével az adóhatóság, ha azt a
körülmények indokolják, az árverést ismételten kitűzheti. Ha az utóbbi árverés is sikertelenül zárul,
az árverés kitűzése a végrehajtáshoz való jog elévülési idejének lejártáig, az előző árverést követő
három hónap elteltével megismételhető.
41.	Lakóingatlan értékesítésének eltérő szabályai
83.	§
(1)	A lakóingatlant - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - beköltözhető állapotban kell
értékesíteni.
(2)	Lakottan kell árverezni az ingatlant, ha
a)	abban a végrehajtási eljárás megindulását megelőzően kötött, érvényes bérleti szerződés
alapján bérlő lakik,
b)	abban törvényen alapuló haszonélvezeti jog jogosultja lakik, abban az esetben is, ha a
haszonélvezeti jog az ingatlan-nyilvántartásba nincs bejegyezve,
c)	osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan esetén, ha abban nem adós személy is tulajdonostárs,
kivéve, ha a tulajdonostársak ingatlan használatra vonatkozó megállapodása vagy bíróság
35
határozata alapján az adós a nem adós tulajdonostárs által használt ingatlan vagy épületrésztől
elkülönülten használható ingatlan vagy épületrész használatára jogosult, vagy
d)	abban az adós egyenes ági felmenője lakik, és lakóhelye a végrehajtási eljárás megindítását
megelőző 6 hónapban is ebben volt, továbbá az ingatlan tulajdonjogát az adós tőle szerezte meg.
84.	§
Lakóingatlan esetén az árverési vételár legfeljebb a kikiáltási ár 75%-nak megfelelő összeg erejéig
csökkenthető, feltéve, hogy az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana, lakóhelye ebben van, és a
végrehajtási eljárás megindítását megelőző 6 hónapban is ebben lakott.
85.	§
Ha a lakóingatlan értékesítése céljából megtartott első két árverés sikertelen volt, a harmadik, és
további árveréseken a lakóingatlan vételára a kikiáltási ár 50 %-ig szállítható le.
86.	§
A lakóingatlan fekvése szerinti települési önkormányzatot az árverés során előárverezési jog illeti
meg.
87.	§
(1)	Az adós és az adós jogán az ingatlanban lakó személyek - a (2) és (3) bekezdésben foglalt
kivétellel - az árveréstől számított 30. napig, ha az adóhatóság ennél hosszabb határidőt adott a
vételár megfizetésére, eddig az időpontig, jogorvoslat előterjesztése esetén pedig az erről szóló
döntés rendelkezése szerint a döntés véglegessé válásától számított 15. napig kötelesek az ingatlant
ingóságaiktól kiürítve elhagyni, és biztosítani, hogy a végrehajtó átadja azt az árverési vevőnek.
(2)	Az adós és a vele lakó személyek ideiglenesen mentesülnek a kiköltözési kötelezettség alól, ha a
vételár kifizetése határidőben nem történt meg. Ebben az esetben a teljes vételár kifizetésétől
számított 30 napon belül kell az említett személyeknek az értékesített ingatlanból kiköltözniük.
(3)	Az adóhatóság végzésével az adósnak az árverési hirdetmény közlésétől számított 15 napon
belül előterjesztett kérelmére, legfeljebb az árverés időpontjától számított 6 hónapra halasztást
engedélyezhet az értékesített ingatlan elhagyására.
(4)	Ha az adós, illetve az adós jogán az ingatlanban lakó személyek kiköltözési kötelezettségüknek
határidőben nem tesznek eleget, az ingatlan kiürítése iránt a végrehajtó - szükség esetén a
rendőrség, illetve az állami adó- és vámhatóság hivatásos állományú alkalmazottjának
közreműködésével - intézkedik a Vht. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával.
42.	Ingó és ingatlan vagyontárgy árverésen kívüli értékesítése
88.	§
36
(1)	Az adóhatóság a lefoglalt ingó vagy ingatlan vagyontárgyat a megállapított becsértéken az adós
által meghatározott vevő részére árverésen kívül is értékesítheti. Az értékesítés az adós által javasolt
vételáron történik, ha az így befolyó vételár a végrehajtási eljárás során kielégítendő valamennyi
követelést és a végrehajtási költséget is fedezi.
(2)	Az árverésen kívüli értékesítés jogkövetkezményei megegyeznek az árverési értékesítés
jogkövetkezményeivel.
(3)	Megkeresésre történő végrehajtás esetén az árverésen kívüli értékesítéshez a behajtást kérő,
illetve a behajtást kérő hatóság beleegyezése is szükséges, kivéve, ha az értékesítésből befolyó
vételárból a végrehajtási költségek, továbbá valamennyi követelés megtérül.
(4)	Ingatlan árverésen kívüli értékesítéséhez az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, a Vht. 137. §-
ban fel nem sorolt jogok jogosultjainak a beleegyezése is szükséges.
(5)	Árverésen kívüli eladás esetén az erről szóló jegyzőkönyvre az árverési jegyzőkönyvre
vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
43.	Az elektronikus árverés általános szabályai
89.	§
(1)	Az elektronikus árverési hirdetményt az állami adó- és vámhatóság kizárólag a hivatalos
internetes honlapján, az EÁF-en a közzétételhez fűződő jogkövetkezményekkel teszi közzé.
(2)	Az elektronikus árverés során az árverező elektronikus úton az EÁF-en árverezhet.
(3)	Az elektronikus árverés lezárásáig meghatalmazáson, megbízáson alapuló képviseletnek akkor
van helye, ha az elektronikus árverező mint meghatalmazó vagy megbízó azt a jogszabály szerinti
központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül az adó- és vámhatóságnak bejelenti. Kiskorú
és kiskorú képviseletében más személy az elektronikus árverésen nem vehet részt.
(4)	Az EÁF-en közzétett elektronikus árverési hirdetményben az állami adó- és vámhatóság
feltünteti, hogy árverezni kizárólag elektronikus úton lehetséges. Az elektronikus árverési
hirdetmények megtekintése és az árverésen történő részvétel, illetve ajánlattétel e törvény eltérő
rendelkezése hiányában díjmentes. Az adóhatóság a folyamatban lévő elektronikus árveréssel
összefüggő minden cselekményt és információt az EÁF-en keresztül végez, illetve tesz közzé.
(5)	Az elektronikus árverésen kizárólag a központi elektronikus szolgáltató rendszerben történt
regisztrációt követően lehetséges ajánlatot tenni.
(6)	Az ajánlat legkisebb összege (licitlépcső) 1 ezer forint, 100 ezer forintnál nagyobb kikiáltási ár
esetén legalább 5 ezer forint, 500 ezer forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 20 ezer forint,
5 millió forintnál nagyobb kikiáltási ár esetén legalább 50 ezer forint, 10 millió forintnál nagyobb
kikiáltási ár esetén legalább 100 ezer forint.
37
(7)	Azonos összegű ajánlatok esetén a korábban megtett ajánlat az érvényes. Az árverési ajánlat
nem vonható vissza. Az elektronikus árverés időtartama az árverési hirdetményben megjelölt kezdő
időponttól számított harmadik nap 21.00 óráig tart. Az EÁF ajánlattétel esetén megjeleníti az
árverés tárgyához tartozó legmagasabb ajánlatot, valamint az árverés lezárásáig hátralévő
időtartamot mutató elektronikus számlálót. Az egy óra időtartamot elérő üzemzavar esetén az
elektronikus árverés időtartama 24 órával meghosszabbodik. Az árverés az üzemzavar időtartamától
függetlenül 24 órával hosszabbodik meg, ha az üzemzavar az árverés lezárását megelőző 4 órás
időtartamon belül történt. Ha az árverés lezárásának időpontja előtti két percben érkezik érvényes
ajánlat, az árverés időtartama automatikusan öt perccel meghosszabbodik. E szabályt az árverés
további meghosszabbodásának eseteiben is alkalmazni kell.
(8)	Az árverést az nyeri, aki a legmagasabb összegű érvényes vételárat ajánlotta fel. Az árverés
nyertesét az árverést lebonyolító adóhatóság e tényről elektronikus úton az elektronikus árverés
lezárását követően haladéktalanul értesíti. Az elektronikus értesítés tartalmazza, hogy a nyertes az
értesítést követő 8 napon belül köteles megjelenni az árverést lebonyolító adóhatóságnál és a
vételárat elektronikus úton vagy készpénzben megfizetni vagy igazolni, hogy a vételárat átutalási
megbízás vagy postai készpénz átutalási megbízás útján megfizette. Abban az esetben, ha az ingó
árverés nyertese a vételárat a 8 napos határidő leteltéig nem fizeti meg, a továbbiakban elektronikus
árveréseken nem vehet részt mindaddig, amíg az általa felajánlott vételárat, vagy - több árverező
esetén - a vételár-különbözetet azonosítható módon meg nem fizeti.
(9)	Sikertelen árverést követően az állami adó- és vámhatóság ismételt elektronikus árverést tűz ki,
ingóságnál a 68. §, ingatlannál a 82. § alkalmazásával.
(10)	Az elektronikus árverés technikai feltételeit és működtetésének részletszabályait tartalmazó
üzemeltetési szabályzatot az állami adó- és vámhatóság hivatalos internetes honlapján közzéteszi.
Az árverésen való részvétel feltétele a szabályzatban foglaltak elfogadása.
44.	Az elektronikus ingóárverésre vonatkozó speciális szabályok
90.	§
(1)	Elektronikus ingóárverésnél a 65. § (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó, az ingóságok
értékesítésének sorrendjét az adóhatóság határozza meg.
(2)	Érvényes árverési ajánlatnak az árverés záró időpontjáig beérkezett, az ingóság becsértékének
50%-át elérő, vagy azt meghaladó 5 legmagasabb összegű ajánlat minősül.
(3)	Ha az árverés nyertese, vagy a nyertes nemfizetése folytán helyébe lépő érvényes ajánlatot tevő
a vételár megfizetését elmulasztja, helyébe az utána következő legmagasabb összegű érvényes
ajánlatot tevő lép. Ebben az esetben a nyertes helyébe lépő ajánlattevő saját ajánlata összegének
mint vételárnak, a fizetést elmulasztó nyertes, illetve a helyébe lépő és nem fizető ajánlattevő
vételár-különbözet címén, saját ajánlata és az utána következő legmagasabb összegű ajánlat összege
közötti különbözet megfizetésére köteles. Az állami adó- és vámhatóság a fizetést elmulasztó
38
árverezőt a vételár-különbözet megfizetésére a 103. § szerint kötelezi. Ha az árverésen egy árverező
vett részt, az árverezőt az általa felajánlott vételár megfizetésére kell kötelezni. Ebben az esetben az
ingóság tulajdonjogát az árverési vevő csak akkor szerezheti meg, ha a vételárat legkésőbb a
fizetésre kötelező határozatban foglalt teljesítési határidő leteltét megelőzően megfizeti. Az árverési
vevő fizetési kötelezettségét megállapító határozat a végrehajtási eljárásban végrehajtható okirat. A
különbözet a végrehajtás során befolyt összeget növeli, a tartozást meghaladó részt a végrehajtási
költséggel azonos módon kell elszámolni.
(4)	Ha az árverés nyertese a vételárat azonosítható módon megfizette, de az ingóságot legkésőbb az
elektronikus értesítést követő 15 napig nem vette át, az állami adó- és vámhatóság az ingóságot a
Polgári Törvénykönyv jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó szabályai szerint 90 napig megőrzi. A
jogalap nélküli birtoklással kapcsolatban felmerült költségek megfizetésére az állami adó- és
vámhatóság határozatban kötelezi az árverés nyertesét. A határidő lejártát követően az ingóságot az
állami adó- és vámhatóság értékesítheti, illetve megsemmisítheti. Az értékesítésből befolyt összeg
az állami adó- és vámhatóságot illeti meg.
45.	Az elektronikus ingatlanárverés speciális szabályai
91.	§
(1)	Az ingatlanárverésen ajánlattevőként történő részvétel feltétele az árverési előleg előzetes
megfizetése. Árverési előleg címén az ingatlan becsértékének 10%-át legkésőbb az árverés
megkezdéséig az adóhatóság által közzétett számlára, átutalás útján kell megfizetni. Ha az árverés
megkezdéséig az előleg összegének az állami adó- és vámhatóság által közzétett számlán történő
jóváírása nem történt meg, de az árverezni kívánó bankszámláját az előleg összegével a pénzintézet
már megterhelte, az árverezni kívánó legkésőbb az árverés megkezdéséig az adóhatóság előtt hitelt
érdemlően igazolhatja az átutalás visszavonhatatlan megtörténtét.
(2)	Ingatlanra a becsérték 65%-át, lakóingatlan esetén a becsérték 75%-át elérő, vagy azt meghaladó
összegű ajánlat tehető. Az árverés lezárásakor a legmagasabb összegű megtett ajánlat minősül
nyertes ajánlatnak.
(3)	Az árverezett ingatlanra más törvény alapján biztosított elővásárlási joggal rendelkezők, az
EÁF-en gyakorolhatják elővásárlási jogukat a Vht. előárverezésre vonatkozó szabályai szerint. Az
elővásárlásra jogosultak részvételének feltétele az árverési előleg előzetes megfizetése. Az
elővásárlásra jogosultak önálló, illetve a legmagasabb összegű érvényes ajánlat összegével
megegyező vételi ajánlatot tehetnek.
(4)	Lakóingatlan esetén a törvény alapján a beköltözhető állapotban értékesítendő lakóingatlanra az
elővásárlási joggal rendelkező települési önkormányzat az EÁF-en gyakorolhatja elővásárlási jogát.
(5)	Az önkormányzat részletes tájékoztatót, valamint a konkrét árverésre vonatkozóan a jog
gyakorlásának bejelentéséhez szükséges egyedi ellenőrző kódot kap. Az önkormányzat a
legmagasabb vételi ajánlat vonatkozásában az árverés lezárását követő munkanap 17.00 órájáig
39
gyakorolhatja elővásárlási jogát. Az erre vonatkozó szándékát a szervezeti és működési
szabályzatban meghatározott személy az EÁF erre kialakított menüpontjában, az ott szereplő adatok
kitöltésével, valamint a tájékoztató levélben jelzett ellenőrző kód megadásával jelzi.
(6)	Az árverés nyertesének a vételár különbözetet az árveréstől - ha pedig az árverést végrehajtási
kifogással támadták meg, annak véglegessé vált elbírálásától - számított 8 napon belül átutalás
útján kell megfizetnie a végrehajtói számlára. Az adó- és vámhatóság a vételár megfizetésére
végzéssel 60 napig terjedő halasztást adhat, ha azt a vételár nagyobb összege vagy más fontos
körülmény indokolttá teszi.
(7)	Ha az elektronikus ingatlan-árverés nyertese a vételárat határidőben, halasztás engedélyezése
esetén a meghosszabbított határidő lejártáig nem fizeti meg, a befizetett előleget elveszíti. Az
ingatlan második, és további elektronikus árverésein a fizetést elmulasztó nyertes nem árverezhet.
Ha az ingatlant az újabb árverésen alacsonyabb áron adták el, mint amennyi a fizetést elmulasztó
árverési vevő ajánlata volt, a fizetést elmulasztó árverési vevő vételár-különbözet címén köteles
saját ajánlata és az alacsonyabb összegű vételár közötti különbözetet megfizetni. A megtérítendő
összegbe az elvesztett előleget be kell számítani. A vételár-különbözet megfizetésére az állami adó-
és vámhatóság a fizetést elmulasztó vevőt a 103. § szerinti határozattal kötelezi. A fizetést
elmulasztó árverési vevő fizetési kötelezettségét megállapító határozat a végrehajtási eljárásban
végrehajtható okirat. A különbözet a végrehajtás során befolyt összeget növeli, a tartozást
meghaladó részt a végrehajtási költséggel azonos módon kell elszámolni.
46.	A sikertelen árverés
92.	§
Az árverés sikertelen, ha
a)	nem tettek vételi ajánlatot, vagy a felajánlott vételár nem érte el az e törvényben meghatározott
azon legalacsonyabb vételárat, amelyen az adott vagyontárgy értékesítésre kerülhet,
b)	ingóárverés esetén az árverési vevő a vételárat nem fizette meg és az ingóságra folytatott
további árverezés sem vezetett eredményre, vagy
c)	ingatlanárverés esetén az árverési vevő a vételár-különbözetet az e törvényben meghatározott
határidőn belül nem fizette meg.
47.	A meghiúsult árverés
93.	§
(1)	Meg kell hiúsítani a kitűzött árverést, ha
a)	a végrehajtó az árverés megkezdését megelőzően vagy az árverés folyamán - de legfeljebb a
vagyontárgy értékesítéséig - olyan törvénysértő intézkedést, mulasztást észlel, amely az árverés
megtartása, vagy tovább folytatása esetén az árverés későbbi megsemmisítésére adna okot,
b)	olyan körülmény merült fel, amely az árverés lefolytatásának törvényi akadályát képezi,
c)	olyan el nem hárítható, súlyos rendzavarás történik, amely miatt az árverést megkezdeni vagy
40
folytatni nem lehetséges, vagy
d)	utólag a felettes szerv az árverést megsemmisítette.
(2)	A meghiúsult árverést úgy kell tekinteni, mintha meg sem tartották volna.
48.	Ingóság, ingatlan visszaadása az adósnak
94.	§
(1)	Ha az ingóságot, illetve az ingatlant nem sikerült a végrehajtás során értékesíteni és a 68. §, a
82.	§, valamint a 89. § szerinti újabb árverések kitűzésétől sem várható sikeres értékesítés, továbbá
azok tulajdon- vagy kezelői jogának átruházására a 23. § alapján egyezséget nem kötöttek, a
vagyontárgyat a foglalás alól fel kell oldani, illetve intézkedni kell a végrehajtási jognak az
ingatlan-nyilvántartásból történő törlése iránt.
(2)	Az ingóság foglalás hatálya alóli feloldása esetén az adóst fel kell hívni arra, hogy az ingóság
feloldásáról rendelkező végzés kézhezvételétől számított 30 napon belül intézkedjen az ingóság
elszállítása iránt. Ha az adós a felhívásnak a megadott határidőn belül nem tesz eleget, a végrehajtó
az ingóság további őrzését megszünteti, és intézkedik annak karitatív célú felhasználása,
megsemmisítése vagy hulladékként való átadása iránt.
(3)	A (2) bekezdés szerinti intézkedések költségét az adóvégrehajtási eljárás során felmerült
végrehajtási költségek és a végrehajtási költségátalány megállapításának és megfizetésének
részletes szabályairól szóló miniszteri rendelet készkiadásra vonatkozó szabályai szerint számítja fel
az adóhatóság.
                                          X.	Fejezet
    A biztosítási és ideiglenes biztosítási intézkedés keretében foganatosított végrehajtási
    cselekmények szabályai
    49.	Az érvényesítés közös szabályai
95.	§
(1)	A biztosítási intézkedést elrendelő végzések végrehajtására a végrehajtási eljárás során irányadó
szabályokat az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Az ideiglenes biztosítási intézkedést
elrendelő végzés végrehajtására a biztosítási intézkedés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(2)	Az általános közigazgatási rendtartás alapján a behajtást kérő hatóság által hozott, meghatározott
dolog ideiglenes biztosítási intézkedésként, illetve biztosítási intézkedésként történő zár alá vételét
vagy lefoglalását elrendelő döntését az állami adó- és vámhatóság a Vht. zárlatra vonatkozó
szabályai alkalmazásával hajtja végre.
96.	§
41
(1)	A pénzkövetelés biztosítását elrendelő végzést a végrehajtó a helyszínen adja át az adósnak,
egyúttal felhívja az adóst, hogy a biztosítandó összeget azonnal fizesse meg. Ha az adós ennek nem
tett eleget, a végrehajtó az adós vagyontárgyait lefoglalja. Ha az adós, illetve képviselője nincs
jelen, a végrehajtó a végzést a foglalási jegyzőkönyv másolatával együtt postán kézbesíti az
adósnak, illetve képviselőjének.
(2)	Biztosítási intézkedés keretében az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adóst megillető
költségvetési támogatást, ideértve az adó-visszaigénylést és az adó-visszatérítést, a pénzkövetelés
biztosítását elrendelő végzésben meghatározott kötelezettség erejéig külön végzésével zárolhatja. A
zárolt összeg felett az adós rendelkezési joga a biztosítási intézkedés időtartama alatt szünetel.
(3)	A biztosítási intézkedés foganatosítása nem veszélyeztetheti az adós és a vele együtt élő közeli
hozzátartozók megélhetését, valamint nem járhat az adós gazdálkodási tevékenységének
ellehetetlenítésével.
(4)	A jármű biztosítási intézkedés keretében foganatosítandó lefoglalása a jármű foglalási
jegyzőkönyvben történő feltüntetésével, illetve ha lehetséges, a törzskönyv lefoglalásával történik.
(5)	Az ingatlan lefoglalása végett az adóhatóság haladéktalanul megkeresi az ingatlanügyi
hatóságot, hogy a pénzkövetelés biztosítására irányuló végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlan-
nyilvántartásba. A további eljárásra az 52. §-ban foglaltak megfelelően irányadóak.
(6)	Nem foganatosítható a biztosítási intézkedést elrendelő végzés a kölcsönzött kulturális javak
különleges védelméről szóló törvényben meghatározott tanúsítványban felsorolt kulturális javak
tekintetében a különleges védelem időtartama alatt.
(7)	Az adóhatóság a követelés biztosítása érdekében felhívja az adóst megillető összeget kezelő
pénzforgalmi szolgáltatót, hogy a biztosítandó összeget a számláról sem az adós, sem más javára ne
fizesse ki, ha pedig a számla egyenlege nem éri el a biztosítandó összeget, a jövőbeni befizetések
tekintetében is hasonlóan járjon el (a továbbiakban: zárolás iránti végrehajtói felhívás). A zárolás
iránti adóhatósági felhívás teljesítéséből adódó intézkedéseket a pénzforgalmi szolgáltató köteles
haladéktalanul megkezdeni és a fizetési megbízásokat a pénzforgalomról szóló Magyar Nemzeti
Bank Elnökének rendeletében meghatározott határidők szerint teljesíteni. A zárolás iránti
végrehajtói felhívás teljesítése - a hatósági átutalás és az átutalási végzés kivételével - megelőzi az
egyéb fizetési megbízások teljesítését, a hatósági átutalási megbízással, átutalási végzéssel és
zárolás iránti másik adóhatósági felhívással való viszonyában pedig a teljesítés sorrendjét a
pénzforgalmi szolgáltató általi átvétel időpontja határozza meg. A pénzügyi fedezet hiánya miatt
részben vagy egészben nem teljesíthető zárolás iránti végrehajtói felhívást a pénzforgalmi
szolgáltató a pénzforgalomról szóló Magyar Nemzeti Bank Elnökének rendeletének rendelkezései
szerint sorba állítja a teljesítéshez szükséges fedezet biztosításáig.
(8)	A pénzforgalmi szolgáltató a felhívás kézhezvételétől számított 8 napon belül tájékoztatja az
adóhatóságot arról, hogy az intézkedést milyen összegre tudta foganatosítani, ezt követően az adós
még le nem foglalt vagyontárgyai csak a fennmaradó követelés erejéig foglalhatók le. A felhívást
42
követő későbbi befizetések tekintetében is ennek megfelelően kell eljárni.
(9)	A fizetési számlán elhelyezett összegre vonatkozó mentességi szabályokat a biztosítási
intézkedés esetén is alkalmazni kell.
(10)	Jövedelem akkor tiltható le, ha az adósnak a biztosítandó összeg fedezetéül szolgáló,
végrehajtás alá vonható más vagyontárgya nincs. A jövedelemre vonatkozó mentességi szabályokat
a biztosítási intézkedés esetén is alkalmazni kell.
97.	§
(1)	Biztosítási intézkedés esetén a foglalási cselekmények a foglalással, zár alá vétellel,
költségvetési támogatás zárolásával, követelés lefoglalása és jövedelem letiltása esetén az
elkülönített számlára történő befizetéssel, továbbá a pénzforgalmi szolgáltatóhoz intézett felhívás
kiadásával befejeződnek. A lefoglalt romlandó dolgot azonban - e törvény romlandó dolgok
értékesítésére vonatkozó szabályai alkalmazásával - ilyenkor is értékesíteni kell.
(2)	Az ideiglenes biztosítási vagy biztosítási intézkedés végrehajtása során zárolt pénzösszeget az
egyéb tartozásokra indított végrehajtás során az adóhatóság elszámolhatja, illetve a lefoglalt
vagyontárgyat értékesítheti abban az esetben is, ha az ideiglenes biztosítási intézkedéssel vagy a
biztosítási intézkedéssel érintett ügyben a kielégítési jog még nem nyílt meg, de az egyéb
tartozásokra indított végrehajtás más végrehajtási cselekményekkel nem fejezhető be
eredményesen.
50.	A biztosítási intézkedés hatálya
98.	§
(1)	A biztosítási intézkedést elrendelő végzés alapján foganatosított végrehajtási cselekményeket a
végrehajtási eljárás megindítása után nem kell megismételni.
(2)	A biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtása során elvégzett foglalás hatálya kiterjed a
végrehajtási eljárásra is.
51.	A biztosítási intézkedés megszüntetése
99.	§
(1)	Az adóhatóság a lefoglalt vagyontárgyat a foglalás alól feloldja, ha az adós a foglalás után
kifizette a biztosítandó összeget, vagy a számláján, betétjén a pénzforgalmi szolgáltatónak kiadott
felhívás teljesítésével a követelés fedezete biztosítva van, továbbá akkor is, ha az adós a
biztosítandó összegre más, egyéb megfelelő biztosítékot nyújt.
(2)	Az adóstól átvett, illetve az eljárás során befolyt összeget a kielégítési végrehajtás hatályának
beálltáig a kötelezettségre nem lehet elszámolni, azt - a zárolt költségvetési támogatás kivételével -
a végrehajtói számlán kell kezelni.
43
100. §
Fel kell oldani a lefoglalt vagyontárgyakat, ha a biztosítási intézkedést megszüntették.
101. §
A biztosítási intézkedés végrehajtása során felmerült költségek végrehajtási költségként történő
felszámítása a kielégítési végrehajtás hatályának beálltát követően 8 napon belül történik.
Végrehajtási eljárás hiányában a felmerült költségek felszámítására és érvényesítésére nem kerül
sor, azokat az adóhatóság viseli.
                                         XI.	Fejezet
                   Helytállási kötelezettség a tartozás megfizetéséért
                   52.	Kötelezettségét elmulasztó személy fizetésre kötelezése
                   102. §
Ha az adóhatóság az adóst megillető jövedelmet, a hitelintézetnél kezelt összeget, illetve követelést
vonja végrehajtás alá, és a munkáltató, hitelintézet, valamint más személy az adóhatóság felhívása
ellenére a követelés fennállásáról nem nyilatkozik, illetve a levonást, átutalást, megfizetést
elmulasztja, vagy nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően teljesíti, az adóhatóság határozattal
kötelezi a követelés, illetve a levonni, átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig az adótartozás
megfizetésére. A határozatban foglalt teljesítési határidő elteltével az adóhatóság a végrehajtási
szabályok szerint intézkedik a tartozás behajtása iránt.
103.	§
Az adóhatóság a 112. § szerinti jutalék megfizetésére a behajtást kérőt, a 65. § (9) bekezdés, a 70. §
(8)	bekezdés, a 82. § (5) bekezdés, a 90. § (3) bekezdés, illetve a 91. § (7) bekezdés szerinti vételár-
különbözet megfizetésére az árverési vevőt, a 90. § (4) bekezdés és a 113. § (3) bekezdés szerinti
költség megfizetésére az árverés nyertesét, illetve a behajtást kérőt, valamint az 48. § (4) bekezdés
szerinti adótartozás megfizetésére a harmadik személy kötelezettet határozattal kötelezi.
                                          XII.	Fejezet
                          Megkeresés alapján folytatott végrehajtás
53.	Adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása
104.	§
Adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása során az I-XI. fejezet rendelkezéseit a jelen
címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
105.	§
44
(1)	A behajtást kérő megkeresése alapján
  a)	természetes személy esetében a belföldi lakóhely, szokásos tartózkodási hely vagy szokásos
  fellelhetőségi helye, ennek hiányában utolsó ismert belföldi lakóhelye, egyéni vállalkozó
  esetében a székhelye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság,
  b)	jogi személy és egyéb szervezet esetében az illetékes állami adó- és vámhatóság
jár el, kivéve, ha törvény a tartozás beszedését más szerv hatáskörébe utalja.
(2)	Külföldi természetes személy esetén a fővárosi főjegyző az illetékes önkormányzati adóhatóság,
ha az illetékes önkormányzati adóhatóság az (1) bekezdés a) pontban megjelölt illetékességi okok
sorrendje alapján nem határozható meg.
(3)	Az önkormányzati adóhatóságot megillető tartozások megkeresés alapján történő végrehajtása
esetén a végrehajtást az adózóra az általános illetékességi szabályok szerint illetékes állami adó- és
vámhatóság folytatja le.
(4)	Ha ugyanazt az ingóságot (ideértve az üzletrészt és az értékpapírt is) vagy ingatlant több
adóhatóság is lefoglalta, a végrehajtás folytatására és az értékesítésre az állami adó- és vámhatóság,
ennek hiányában az az adóhatóság jogosult és köteles, amely a vagyontárgyat a többi adóhatóságot
megelőzően foglalta le. Egyidejű foglalás esetén az adóhatóságok megegyezése szerint kell folytatni
a végrehajtást.
(5)	Ha az illetékesség megszűnéséről az adóhatóság a végrehajtási cselekmény foganatosítását
követően szerez tudomást, az illetékességváltozás a már foganatosított végrehajtási cselekmények
hatályát nem érinti.
106. §
(1)	Az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget megállapító,
nyilvántartó szerv, illetve a tartozás jogosultja a fizetési határidő lejártát, illetve ha a behajtást kérőt
törvény valamely eljárási cselekmény foganatosítására kötelezi, ennek eredménytelen megtételét
követő 30 nap elteltével elektronikus úton megkeresi a hatáskörrel rendelkező illetékes
adóhatóságot behajtás végett, ha a tartozás összege eléri vagy meghaladja a 10 ezer forintot.
Törvény ennél alacsonyabb összegű értékhatárt is megállapíthat, de az nem lehet alacsonyabb 5 ezer
forintnál.
(2)	Ha a hátralék későbbi megfizetése igazoltan veszélyeztetett, az adóhatóság az (1) bekezdésben
meghatározott határidő letelte előtt soron kívül is megkereshető. Ebben az esetben a behajtási
megkeresésben a kötelezettség veszélyeztetettségét az okok megjelölésével részletesen indokolni
kell.
(3)	Az adók módjára behajtandó köztartozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is,
ha az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy eredménytelensége esetén a
tartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság másik önkormányzati adóhatóságot keres
meg behajtás végett. Ha az önkormányzati adóhatóság végrehajtási ügyében a 36. § alapján önálló
45
bírósági végrehajtó jár el, a megkeresésre a Vht. 33. §-át kell alkalmaznia.
 (4)	A behajtási megkeresésben fel kell tüntetni:
 a)	a behajtást kérő azonosításához szükséges adatokat, valamint a behajtást kérő pénzforgalmi
 számlaszámát,
b)	a fizetésre kötelezett nevét és adóazonosító számát, adóazonosító szám hiányában a
természetes személy természetes személyazonosító adatait és lakcímét, illetve a bíróság által
nyilvántartandó jogi személy nyilvántartási számát és székhelyét,
 c)	a tartozás jogcímét,
d)	a fizetési kötelezettséget elrendelő döntés számát, jogerőre emelkedésének napját, nem
döntésen alapuló fizetési kötelezettséget meghatározó jogszabályhelyet,
 e)	a teljesítési határidőt,
 f)	a tartozás összegét és esetleges járulékait, és
g)	annak a jogszabályhelynek pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást
lehetővé teszi.
(5)	Ha a behajtást kérőt törvény valamely eljárási cselekmény foganatosítására kötelezi, annak
megtörténtét a megkeresésben igazolni kell.
 (6)	A behajtási eljárást az adóhatóság csak pontos - szükség esetén kiegészített - adatok alapján
 indítja meg. Az adóhatóság behajtási eljárás feltételeinek vizsgálata mellett a behajtási
 megkeresésben szereplő tartozást sem jogalapjában, sem összegszerűségében nem vizsgálja felül, a
 megkeresésben foglaltakhoz kötve van.
(7)	A megkeresést követő változásról a behajtást kérő az adóhatóságot haladéktalanul értesíteni
köteles.
(8)	Az adók módjára behajtandó köztartozások esetén a 30. § (2) bekezdés alkalmazásának nincs
helye.
107.	§
Az állami adó- és vámhatóság 200 ezer forintot nem meghaladó tartozás esetén - a 30. § (1)
bekezdése és a 32. § szerinti intézkedéseken túl - kizárólag hatósági átutalási megbízást, illetve
jövedelem-letiltást foganatosít a tartozás behajtása érdekében, ezek eredménytelensége esetén pedig
a 113. § (3) bekezdés szerint jár el. Ha a 200 ezer forintot nem meghaladó tartozás mellett az adóst
adótartozás is terheli, az állami adó- és vámhatóság egyéb végrehajtási cselekményeket is
foganatosíthat. Ha az eljárás során a jelzálogjog bejegyzését követően egyéb végrehajtási
cselekmény foganatosításától eredmény nem várható, az adóhatóság a jelzálogjog fenntartása
mellett a 113. § (3) bekezdésben írtak szerint jár el.
108.	§
Az adók módjára behajtandó köztartozásra az adóhatóság késedelmi pótlékot nem számít fel, azzal
összefüggésben felszámolási eljárást nem kezdeményez, a folyamatban lévő csőd-, felszámolási,
46
végelszámolási, kényszertörlési, adósságrendezési eljárásban e kötelezettségeket hitelezői igényként
nem jelenti be, a követeléseket behajthatatlanként nem tartja nyilván, a végrehajtásához való jog
elévülését nem állapítja meg, illetve a kötelezettséggel összefüggésben mögöttes felelősséget nem
érvényesít.
109.	§
(1)	Ha az adók módjára behajtandó köztartozásra irányuló fizetési kedvezmény iránti kérelmet az
adóhatósághoz terjesztik elő, akkor az adóhatóság a végrehajtási eljárás során érkezett kérelmet az
Art. fizetési kedvezményekről szóló fejezetében foglaltak szerint bírálja el azzal, hogy a tartozást
kizárólag a behajtást kérő előzetes hozzájárulása alapján mérsékelheti.
(2)	Az adóhatóság a mérséklésre irányuló kérelem egyidejű megküldése mellett felhívja a behajtást
kérőt az előzetes hozzájárulásra vonatkozó nyilatkozat megtételére. A behajtást kérő a felhívásra 8
napon belül elektronikus úton nyilatkozik. Ha a behajtást kérő nem járul hozzá a tartozás
mérséklésére irányuló kérelem elbírálása során a mérsékléshez, e nyilatkozata az adóhatóságot köti.
Ha a behajtást kérő határidőn belül nem nyilatkozik, vagy a mérséklést nem ellenzi, vagy az
adóhatóságot arról tájékoztatja, hogy a nyilatkozat megtételére nincs hatásköre, az adóhatóság a
rendelkezésre álló információk alapján dönt.
(3)	Ha az adók módjára behajtandó köztartozásra irányuló fizetési kedvezmény iránti kérelmet a
végrehajtás elrendelését követően a behajtást kérőhöz nyújtották be, akkor a behajtást kérő a
kérelmet annak elbírálása érdekében - mérséklési kérelem esetén az előzetes hozzájárulásra
vonatkozó nyilatkozatával egyidejűleg - haladéktalanul megküldi az adóhatóságnak. Az adóhatóság
a végrehajtási eljárás során érkezett kérelem kapcsán az Art. fizetési kedvezményről szóló
fejezetében foglaltak szerint jár el az (1) és (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával.
(4)	A fizetési kedvezményt megállapító döntésben foglaltak teljesítéséig az adóssal szemben
végrehajtási cselekmény nem foganatosítható. Ha az adós a fizetési kedvezményt megállapító
döntésben foglalt feltételeket nem teljesíti, a végrehajtást foganatosító adóhatóság a végrehajtást a
hátralék teljes összegére folytatja.
110.	§
(1)	Az európai uniós forrásból társfinanszírozott támogatások esetében az adóhatóság fizetési
kedvezményt nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti.
(2)	Ha az (1) bekezdés szerinti tartozásra irányuló fizetési kedvezmény iránti kérelmet az
adóhatósághoz terjesztik elő, akkor az adóhatóság a kérelmet annak beérkezésétől számított 5 napon
belül megküldi a végrehajtást kérő részére. Az adóhatóság a kérelem megalapozottságát érdemben
nem vizsgálja.
(3)	Ha az (1) bekezdés szerinti fizetési kedvezmény iránti kérelmet a végrehajtást kérőhöz
nyújtották be, akkor erről - a kérelem megküldésével egyidejűleg - a végrehajtást kérő
haladéktalanul értesíti az adóhatóságot.
47
(4)	A végrehajtást kérő a kérelemre hozott döntésről annak véglegessé válását követően értesíti az
adóhatóságot. A végrehajtást kérő a kérelmet elbíráló döntés megküldésével tájékoztatja az
adóhatóságot a fizetési kedvezmény iránti kérelem elbírálását követően behajtandó tartozás pontos
összegéről, illetve - fizetési könnyítés engedélyezése esetén - a végrehajtás szünetelésének
időtartamáról. Ha a részére engedélyezett fizetési kedvezmény alapján fizetési kötelezettségét az
adós teljesítette, a végrehajtást kérő a megkeresést visszavonja, nem teljesítés esetén ennek tényéről
és a még behajtandó összegről az adóhatóságot tájékoztatja, amely a végrehajtása iránt intézkedik.
111.	§
(1)	A végrehajtás szünetelésére a 16. §-ban foglaltak irányadóak. Az adós elhalálozása esetén az
adóhatóság az adók módjára behajtandó köztartozás érvényesítése tárgyában folyamatban lévő
behajtási eljárást a 18. § h) pont alapján megszünteti.
(2)	A behajtást kérő kezdeményezésére az adóhatóság a végrehajtási eljárást felfüggeszti illetve - a
fennálló végrehajtási költségek kiegyenlítése esetén - megszünteti. Ha a behajtást kérő a
felfüggesztett behajtási eljárás folytatását (felfüggesztés megszüntetését) a felfüggesztéstől
számított 6 hónapon belül nem kezdeményezi, az adóhatóság a behajtási eljárást megszünteti. A
megszüntetett behajtási eljárás alapjául szolgáló tartozás behajtásának ismételt kezdeményezésére a
113. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazandóak.
112.	§
Az adók módjára behajtandó köztartozásnak a 37. § szerinti pályázat nyertese útján történő
érvényesítése esetén a behajtást kérő köteles az adóhatóság felhívására a 37. § (3) bekezdés szerinti
jutalék összegét megfizetni. Az adóhatóság eredménytelen felszólítást követően határozattal
kötelezi a behajtást kérőt a jutalék összegének megfizetésére. A határozat a végrehajtási eljárásban
végrehajtható okiratnak minősül.
113.	§
(1)	Az adók módjára behajtott összeget az adóhatóság átutalja a végrehajtást kérő által megjelölt
számlaszámra. Ha a behajtott összeg a fizetésre kötelezettet terhelő tartozások mindegyikére nem
nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt a 13. §-ban és a 14. §-ban foglalt felosztási szabály alapján
számolja el, és utalja át a megkereső hatóságnak.
(2)	Az adóhatóság a végrehajtás eredménytelensége esetén a kötelezettséget nem minősíti
behajthatatlannak, a behajtási eljárást megszünteti. Az eredménytelenség miatt megszüntetett
végrehajtási eljárás alapjául szolgáló adók módjára behajtandó köztartozás behajtása az eljárás
megszüntetésétől számított egy év elteltével ismételten kezdeményezhető.
(3)	Az adóhatóság a végrehajtás eredménytelenségéről és az eljárás megszüntetéséről a behajtást
kérőt tájékoztatja. A végrehajtás során felmerült ki nem egyenlített költségeket az adóhatóság
állapítja meg, melyet - a 121. §-ban foglalt kivétellel - az adóhatóság és a behajtást kérők
követelésarányosan viselnek. Az adóhatóság az értesítésben a költség megfizetésére a behajtást
48
kérőt felszólítja, ennek eredménytelensége esetén - a behajtást kérőt terhelő, 2 ezer forintot elérő
költségtartozás esetén - végzéssel kötelezi a behajtást kérőt a költségek megfizetésére. A végzés a
végrehajtási eljárásban végrehajtható okirat.
114.	§
Ha törvény másként nem rendelkezik, az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtásához való
jog elévülésére a 12. címben foglaltakat kell alkalmazni.
115.	§
(1)	Az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtásával és a végrehajtáshoz való jog
elévülésével kapcsolatos rendelkezéseket az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, ha az
adóhatóság az Európai Bizottság által hozott, tiltott állami támogatás visszafizettetését elrendelő
döntése alapján az Áht. szerint indult ügyben folytat végrehajtást megkeresésre.
(2)	A végrehajtáshoz való jog az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított 10 év
elteltével évül el. A végrehajtáshoz való jog elévülése szempontjából esedékesség az Európai
Bizottság visszatéríttetést elrendelő határozata alapján a magyar közigazgatási vagy egyéb szerv
által kiadott, visszatérítési kötelezettséget előíró közigazgatási döntésben vagy fizetési
felszólításban teljesítési határidőként megjelölt időpont. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a
teljesítési határidő a döntés jogerőre emelkedésétől, illetve a fizetési felszólítás közlésétől számított
15 nap.
(3)	Nyugszik a végrehajtáshoz való jog elévülése az Európai Bizottság visszatéríttetést elrendelő
határozata vagy a magyar közigazgatási szerv visszatérítési kötelezettséget előíró döntése tárgyában
az Európai Unió Bírósága előtt folytatott eljárás időtartama alatt. Az adóhatósági megkeresésnek és
a végrehajtás foganatosításának nem akadálya, ha az Európai Unió Bírósága előtt a visszatéríttetést
elrendelő határozat tárgyában folytatott eljárás kezdőidőpontja megelőzi a (2) bekezdés szerinti
esedékesség időpontját, ebben az esetben a végrehajtáshoz való jog elévülése az esedékesség napján
kezdődik és az esedékesség napját követő naptól a bírósági eljárás időtartama alatt nyugszik.
(4)	A végrehajtáshoz való jog elévülését megszakítja, ha az Európai Bizottság a visszatéríttetést
elrendelő határozat végrehajtásának elmulasztása miatt az Európai Unió Bírósága előtt az EUMSZ
108.	cikk (2) bekezdés vagy 260. cikk (2) bekezdés alapján jogsértési eljárást kezdeményez vagy a
visszatéríttetést elrendelő határozattal kapcsolatban más intézkedést tesz. A végrehajtáshoz való jog
elévülését megszakítja, ha az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosít. A kedvezményezett
adóssal kapcsolatos ügyben a végrehajtáshoz való jog elévülését megszakítja, ha az Európai
Bizottság intézkedést, ideértve a felszólítást, utasítást, feltételt megállapító határozatot, ad ki arról,
hogy a visszafizettetési határozat nem teljesítése miatt a kedvezményezett adós részére a
visszatérítési kötelezettség teljesítéséig az új támogatás kifizetését fel kell függeszteni.
116.	§
(1) A természetes személy állami kezességvállalással biztosított hitelszerződésének felmondásával
49
összefüggésben érvényesített állami kezességre tekintettel keletkezett adók módjára behajtandó
köztartozás végrehajtása során nincs helye ingatlan-végrehajtásnak, a folyamatban lévő ingatlan-
végrehajtás pedig nem folytatható azon lakóingatlan vonatkozásában, amelynek az állam által
történő megvásárlását kezdeményezték a hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni
nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló törvény szerint.
(2)	Az állami adó- és vámhatóság abban az esetben jár el az (1) bekezdés szerint, ha felé az adók
módjára behajtandó köztartozás kötelezettje a lakóingatlan állam által történő megvásárlásának
kezdeményezését hitelt érdemlően igazolja.
(3)	Az állami adó- és vámhatóság a (2) bekezdés szerinti igazolás hitelességének ellenőrzése
érdekében írásbeli nyilatkozattétel céljából megkeresheti az állami kezesség érvényesítőjét.
(4)	Az állami adó- és vámhatóság a lakóingatlan vonatkozásában az ingatlan-végrehajtást
foganatosíthatja vagy folytathatja, ha arról értesül, hogy az állami kezesség érvényesítője a
lakóingatlan állam által történő megvásárlásának kezdeményezéséhez való hozzájárulást
elutasította, vagy a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. a lakóingatlanra vonatkozó vételi ajánlatot
visszautasította.
(5)	Az állami kezesség érvényesítője a lakóingatlan állam által történő megvásárlásához való
hozzájárulásának elutasításával, a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. pedig az állami kezesség
érvényesítésére tekintettel keletkezett adók módjára behajtandó köztartozás fennállására tekintettel
a lakóingatlan vonatkozásában tett vételi ajánlat visszautasításával, vagy a megvásárlásáról szóló
tájékoztatással egyidejűleg köteles erről a tényről az állami adó- és vámhatóságot értesíteni.
54.	Végrehajtás az önkormányzati adóhatóság megkeresésére
117.	§
(1)	Az állami adó- és vámhatóság - az e §-ban rögzített eltérésekkel - az adók módjára behajtandó
köztartozások behajtására irányadó szabályok szerint az önkormányzati adóhatóság megkeresése
alapján végrehajtja az önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott helyi adóval, illetve
gépjárműadóval összefüggő tartozásokat.
(2)	Az önkormányzati adóhatóság havonta előzetes fizetési felszólítás nélkül, a hónapot követő hó
15.	napjáig keresheti meg az állami adó- és vámhatóságot a legalább 50 ezer forintot elérő tartozás
végrehajtása céljából.
(3)	Az önkormányzati adóhatóság az állami adó- és vámhatóság megkeresése előtt megkísérli a
tartozás átvezetését, ha ennek feltételei fennállnak.
(4)	Az önkormányzati adóhatóság megkeresése nem tartalmazhatja azon tartozás összegét, amelyre
vonatkozóan az önkormányzati adóhatóság már visszatartási jog gyakorlását kezdeményezte az
állami adó- és vámhatóságnál.
50
(5)	Több önkormányzati adóhatóság megkeresése esetén az állami adó- és vámhatóság által
behajtott összeg azt az önkormányzati adóhatóságot illeti meg, amelynek megkeresése korábban
érkezett az állami adó- és vámhatósághoz.
(6)	A 37. § szerinti feladatokat az állami adó- és vámhatóság megkeresése esetén is az
önkormányzati adóhatóság végzi.
                            55.	A hallgatói hiteltartozások behajtása
                                             118. §
(1)	Ha a természetes személy hallgatói hitel-törlesztési kötelezettségének nem tesz eleget, tartozását
a Diákhitel Központ Zrt. által a hallgatói hitelrendszerről szóló jogszabályban meghatározottak
szerint engedményezésre került követelés tekintetében az ott meghatározott szervezet (a
továbbiakban e § alkalmazásában: Szervezet) elektronikusan, elektronikus adathordozón vagy más
módon megküldött megkeresésére az állami adó- és vámhatóság adók módjára hajtja be. A behajtás
iránti megkereséshez a Szervezet a hallgatói hitel törlesztésére kötelezett természetes személy
részére igazoltan kézbesített fizetési felszólítás egy példányát köteles csatolni.
(2)	Ha az állami adó- és vámhatósági eljárásban a Szervezet teljes követelése nem térült meg, és a
követelés polgári jogi érvényesítésének feltételei fennállnak, a Szervezet - az állami adó- és
vámhatóság 113. § (3) bekezdés szerinti tájékoztatását követően - polgári jogi eljárást indíthat.
(3)	A hallgatói hitel-tartozás behajtása kapcsán benyújtott fizetési kedvezmények során a 110. §-ban
foglaltak szerint kell eljárni.
56.	Végrehajtás az általános közigazgatási rendtartás alapján átadott fizetési kötelezettségek
                                             esetén
                                             119.	§
(1)	Az általános közigazgatási rendtartás szerinti behajtást kérő hatóság döntése kapcsán
lefolytatandó végrehajtási eljárás során az 53. alcím szabályai szerint kell eljárni azzal, hogy a
megkeresés időpontjára és a tartozás összegére vonatkozó előírás nem alkalmazható.
(2)	Az általános közigazgatási rendtartás alapján megküldött megkereséshez csatolni kell azon
döntést, amelynek végrehajtását elrendelte a hatóság.
(3)	E kötelezettségek végrehajtása során - a behajtást kérő hatóság részben vagy egészben saját
bevételét képező kötelezettségek kivételével - az adóhatóság a 108. §-ban foglaltaktól eltérően
késedelmi pótlékot számít fel, azokkal összefüggésben felszámolási eljárást kezdeményez, a
folyamatban lévő csőd-, felszámolási, végelszámolási, kényszertörlési, adósságrendezési eljárásban
e kötelezettségeket hitelezői igényként bejelenti, a nyilvántartásba vételi díjat megfizeti, a
követeléseket behajthatatlanként nyilvántarthatja, a végrehajtásukhoz való jog elévülését
megállapítja.
51
(4)	A (3) bekezdésben foglalt fizetési kötelezettség után - a visszakövetelt álláskeresési, szociális és
gyermekvédelmi ellátások, valamint a közfoglalkoztatott részére megállapított költségtérítés
kivételével - az állami adó- és vámhatóság a megkeresés napjától a behajtás napjáig késedelmi
pótlékot számít fel, melyet az adóstól történő behajtását követően a megkereső hatóság által a
megkeresésben megjelölt számlára utal át és a pótlék felszámításáról a behajtást kérő hatóságot a
felszámítástól számított 8 napon belül értesíti. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot
felszámítani nem lehet.
(5)	Nem kell késedelmi pótlékot fizetni arra az időszakra, amelyre az adós a késedelmét igazolta.
Igazolásnak csak akkor van helye, ha a késedelmet elháríthatatlan külső ok idézte elő.
(6)	A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a késedelem időpontjában érvényes
jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része.
(7)	Az állami adó- és vámhatóság az 5 ezer forintot el nem érő késedelmi pótlékot nem írja elő.
120.	§
(1)	A végrehajtási eljárás elrendelését követően benyújtott fizetési kedvezmény iránti kérelem
elbírálása során a (2) bekezdésben foglaltak kivételével az állami adó- és vámhatóság a 109. §
alapján jár el azzal, hogy a tartozás mérsékléséhez nem szükséges a behajtást kérő hatóság
hozzájárulása, a fizetési kedvezményt megállapító döntésben foglaltak teljesítéséig az adóssal
szemben végrehajtási cselekmény nem foganatosítható, és erre az időszakra késedelmi pótlék nem
számítható fel. Ha az adós a fizetési kedvezményt megállapító döntésben foglalt feltételeket nem
teljesíti, a végrehajtást foganatosító adóhatóság a végrehajtást a hátralék teljes összegére folytatja a
késedelmi pótlék visszamenőleges felszámításával.
(2)	A végrehajtási eljárás elrendelését követően a behajtást kérő hatóság részben vagy egészben
saját bevételét képező kötelezettségek vonatkozásában benyújtott fizetési kedvezmény iránti
kérelem elbírálása során az állami adó- és vámhatóság a 110. § alkalmazásával jár el.
121. §
A fővárosi és megyei kormányhivatal vagy járási (fővárosi kerületi) hivatal, illetve e hivatalok
fizetésre kötelező döntései alapján a behajtást kérő hatóság megkeresése alapján folytatott eljárás
esetén a költségeket az adóhatóság viseli.
   57.	Az általános közigazgatási rendtartás alapján hozott döntésen alapuló meghatározott
   cselekmény végrehajtásának szabályai
   122.	§
(1)	Ha a döntés meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre,
abbahagyásra (a továbbiakban: meghatározott cselekményre) irányul, és az adós a meghatározott
cselekményt önként nem teljesítette, a behajtást kérő hatóság a végrehajtás érdekében megkeresi az
52
állami adó- és vámhatóságot.
(2)	Az állami adó- és vámhatóság - a (3) bekezdés szerinti bírság kilátásba helyezése mellett -
felhívja az adóst a meghatározott cselekmény önkéntes teljesítésére, továbbá tájékoztatja a teljesítés
elmaradásának következményeiről.
(3)	Az önkéntes teljesítés elmaradása esetén az állami adó- és vámhatóság a meghatározott
cselekmény végrehajtása érdekében az adóssal szemben a 22. § alkalmazásával bírságot szabhat ki.
(4)	Ha az adós jogi személy, a (3) bekezdésben említett bírságot mind a jogi személlyel szemben,
mind a vezető tisztségviselőjével szemben egyidejűleg ki lehet szabni.
(5)	Ha az adós jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, a bírságot mind a szervezet vezető
tisztségviselőjével szemben, mind az intézkedésre köteles tagjával szemben egyidejűleg ki lehet
szabni.
(6)	Ha az adós a bírságot kiszabó végzésben megállapított határidő alatt sem teljesítette a
kötelezettségét, a bírság egy alkalommal ismételten kiszabható.
(7)	Az állami adó- és vámhatóság a meghatározott cselekményt az adós költségére és veszélyére -
akár hivatásos állományú tagjának intézkedésével vagy kényszerítő eszköz alkalmazásával -
elvégzi, ha
a)	az adós az ismételten kiszabott bírság ellenére sem teljesítette a meghatározott cselekményt,
vagy
b)	a meghatározott cselekmény végrehajtása nem tűr halasztást.
123.	§
(1)	Ha a 122. § (7) bekezdés szerinti végrehajtáshoz olyan szakértelem, hatósági engedély vagy
eszköz szükséges, amellyel a végrehajtást foganatosító adóhatóság nem rendelkezik, az állami adó-
és vámhatóság a közbeszerzésekről szóló törvény szabályai alapján jár el.
(2)	Ha a beszerzés nem tartozik az (1) bekezdés hatálya alá, az állami adó- és vámhatóság a
közreműködő szervezetek névjegyzékében szereplő, a végrehajtandó meghatározott cselekményhez
a szükséges szakértelemmel rendelkező szervezetek közül véletlenszerű kiválasztással három
közreműködő szervezetet jelöl ki ajánlattételre a (3)-(8) bekezdésben foglaltak szerint.
(3)	A közreműködő szervezetek névjegyzékébe minden Magyarország területén gazdasági
tevékenységet folytató személy és szervezet (a továbbiakban együtt: szervezet) felvehető, ha a
névjegyzékbe való felvételre vonatkozó kérelem előterjesztésekor szerepel a köztartozásmentes
adózói adatbázisban. Ha az adóhatóság a köztartozásmentes adózói adatbázisból törli a
közreműködő szervezetet, egyúttal törli a névjegyzékből is.
(4)	A névjegyzék nyilvános, azt az állami adó- és vámhatóság negyedévente honlapján közzéteszi.
(5)	A 122. § (7) bekezdés szerinti végzést az ajánlattétel érdekében az állami adó- és vámhatóság
53
megküldi az ajánlattételre kijelöltek részére azzal, hogy 30 napon belül adjanak árajánlatot a
közreműködés díjára, mely minden járulékos költséget is magába foglal. Az ajánlatban fel kell
tüntetni a közreműködés jellegét, helyét és időpontját.
(6)	Az ajánlattételek alapján az állami adó- és vámhatóság végzéssel azt az ajánlatot adó szervezetet
jelöli ki, amelyik ajánlata alapján a meghatározott cselekmény végrehajtása az adós számára a
legkisebb költség felszámításával jár. A végzésnek tartalmaznia kell a kijelölt szervezetet és a
közreműködés várható díját is.
(7)	A közreműködő szervezetek névjegyzékéből az adóhatóság törli azt a szervezet, amely az
ajánlattételi eljárásokban ismételten elmulasztotta az árajánlat benyújtását, vagy a kijelölés ellenére
a végzésben foglaltakat - neki felróható okból - nem teljesítette. Az ilyen okból a névjegyzékből
törlésre került szervezet a törlés napjától számított 12 hónapon belül a névjegyzékbe nem vehető fel
újra.
(8)	A legmegfelelőbb ajánlatot tevő szervezet végzésben meghatározott közreműködésének módját
a végrehajtást foganatosító adóhatóság felügyeli az eljárás során.
124.	§
(1)	A 122. § (7) bekezdés szerinti eljárás elvégzéséről a végrehajtást foganatosító adóhatóság
jegyzőkönyvet vesz fel, amelyet megküld a behajtást kérő hatóság részére, egyúttal tájékoztatja az
eljárás megszüntetéséről.
(2)	A közreműködő szervezet által kiállított számla és az eljárásról felvett jegyzőkönyv alapján az
állami adó- és vámhatóság intézkedik a kifizetés iránt.
(3)	A (2) bekezdésben foglaltak szerint kifizetett díj ki nem egyenlített végrehajtási költségnek
minősül, amelyet az állami adó- és vámhatóság végzésben állapít meg és - önkéntes teljesítés
hiányában - a pénzfizetési kötelezettségekre vonatkozó szabályok szerint érvényesít. A végzés a
végrehajtási eljárásban végrehajtható okirat.
125.	§
A 122. § (7) bekezdés szerinti végrehajtás során az állami adó- és vámhatóság hivatásos állományú
alkalmazottai a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény szerinti intézkedések megtételére
jogosultak.
XIII. Fejezet
Záró rendelkezések
58.	Felhatalmazó rendelkezések
126.	§
54
(1)	Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg az
adóvégrehajtási eljárás során felmerült végrehajtási költségek és a végrehajtási költségátalány
megállapításának és megfizetésének részletes szabályait.
(2)	Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a
meghatározott cselekmények végrehajtása kapcsán közreműködő szervezetek, valamint a romlandó
dolgok értékesítése kapcsán közreműködő kereskedők névjegyzékére, az ajánlatok tartalmára és a
kiválasztásra vonatkozó részletes szabályokat.
59.	Hatálybalépés
127.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2018. január 1-jén lép hatályba.
(2)	E törvény 29. § (1) bekezdés i)-p) pontja 2019. január 1-jén lép hatályba.
60.	Átmeneti rendelkezések
128.	§
(1)	Ezt a törvényt - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a hatálybalépésekor folyamatban lévő
végrehajtási eljárásokra is alkalmazni kell.
(2)	Ezt a törvényt nem kell alkalmazni a 2017. december 31-ig foganatosított végrehajtási
cselekmények ellen benyújtott jogorvoslati kérelmek elbírálása során.
129.	§
Az 56. alcímben foglaltak alapján kell eljárni azon tartozások végrehajtása során is, amelyek az
általános közigazgatási rendtartás alapján hozott döntésen alapuló fizetési kötelezettségnek
minősülnek és egyben törvény az adók módjára való behajtásukat rendeli el.
130.	§
Azon meghatározott cselekmények végrehajtására, illetve adók módjára behajtandó köztartozások
behajtására megindult és 2018. január 1-jén még folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat,
amelyekben a végrehajtást 2017. december 31-én nem az állami adó- és vámhatóság folytatja, de
2018. január 1-jét követően a végrehajtás foganatosítása az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe
tartozik, a végrehajtást foganatosító szerv az állami adó- és vámhatóságnak az általa rendszeresített
elektronikus űrlapon adja át.
131.	§
E törvény hatálybalépésétől az állami adó- és vámhatóság folytatja a végrehajtást az általa az adózás
rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 146. § (4) bekezdése alapján 2017. december 31-éig önálló
bírósági végrehajtóknak átadott és 2018. január 1-jén még folyamatban lévő ügyekben. A 2017.
55
december 31-ig a végrehajtás lefolytatására jogosult önálló bírósági végrehajtót az állami adó- és
vámhatóság 2018. január 31-éig értesíti az átadási kötelezettségről.
                           61.	A törvény hivatalos rövid megjelölése
                                            132. §
E törvénynek más jogszabályban alkalmazandó rövid megjelölése: Avt.
56
Részletes indokolás
1.	§
A javaslat a törvény hatályára vonatkozó szabályok között rögzíti, hogy e törvényt kell
alkalmazni az állami adó- és vámhatóság, valamint az önkormányzati adóhatóság által
megállapított és nyilvántartott fizetési kötelezettségek végrehajtása továbbá az azok kapcsán
lefolytatandó fizetési kedvezményi eljárás során. A vonatkozó szabályokat korábban az adózás
rendjéről szóló törvény tartalmazta. A koncepció megváltozása miatt az új adózás rendjéről szóló
törvény már nem tartalmazza a végrehajtásra vonatkozó szabályokat, melyek e törvényben
kerülnek elhelyezésre. Emellett - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a törvény hatálya alá
tartozik mindazon döntések végrehajtása, illetve a végrehajtás során benyújtott fizetési
kedvezményi kérelmek elbírálása, amelyek kapcsán a végrehajtás foganatosítása az általános
közigazgatási rendtartás alapján az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozik. Ezen
túlmenően - a fogalom meghatározása mellett - a javaslat előírja a törvény alkalmazását az adók
módjára behajtandó köztartozások behajtására irányuló eljárásokban is.
2. §
A javaslat lefekteti kapcsolatát az adóigazgatási rendtartásról szóló és az adózás rendjéről szóló
törvényekkel.
3-4. §
A javaslat meghatározza a törvény hatálya alá tartozó végrehajtási eljárásokra vonatkozó
szabályok kapcsán a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.)
alkalmazási körét. Az adóhatóságokra vonatkozó végrehajtási szabályok a bírósági végrehajtás
szabályaira épülnek. Amennyiben a törvény nem tartalmaz eltérő rendelkezést, a Vht.
rendelkezéseit ezen eljárások során is alkalmazni kell. A Vht. egésze szolgál a törvény
háttérjogszabályául. A törvény csak annyiban állapít meg az általánostól eltérő
részletszabályokat, amennyiben ez - tekintettel a bírósági és közigazgatási végrehajtás
sajátosságaira, az ezek szervezetrendszeréből fakadó, esetenként markáns eltérésekre - valóban
indokolt.
A javaslat rögzíti, hogy - ha a törvény kivételt nem tesz - a Vht. alapján bírósági döntést igénylő
kérdések tekintetében a törvény hatálya alá tartozó eljárások során a végrehajtást foganatosító
adóhatóság jár el.
5-6. §
A végrehajtási cselekmények sorrendjének meghatározása, ezzel kapcsolatban az adós
rendelkezési jogának a tartozások kiegyenlítéséhez fűződő közérdekre tekintettel történő
korlátozása alapvető fontosságú kérdés ezen eljárásokban.
57
A javaslat rögzíti, hogy a végrehajtás célja szem előtt tartásával az adós rendelkezési joga csak a
szükséges legkisebb mértékben korlátozható, a rendelkezésre álló végrehajtási cselekmények
közül ezért azt kell foganatosítani, amelyikkel e cél a leghatékonyabban érhető el. E korlátozás
szem előtt tartásával a végrehajtást foganatosító adóhatóság lényegében szabadon állapíthatja
meg az adott esetben leghatékonyabb végrehajtási cselekményt, illetve dönthet egyidejűleg több
cselekmény foganatosításáról is, amennyiben például a megelőző cselekményektől nem várható
a behajtani kívánt tartozás teljes megtérülése. Egy konkrét, garanciális jellegű korlátozást is
tartalmaz a javaslat, a Vht.-hez hasonlóan, nevezetesen: a lefoglalt ingatlant csak akkor lehet
értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak
aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki. E korlátozás annak érdekében kerül szabályozásra,
hogy az adós tulajdonát képező ingatlan csak akkor kerüljön értékesítésre, ha más lehetőség
nincs az adott ügyben a követelés észszerű időn belül történő behajtására, védve ezáltal az
ingatlantulajdonhoz fűződő jogot.
7.	§
E § tartalmazza az értelmező rendelkezéseket.
8.	§
A javaslat rögzíti a végrehajtási eljárás során felvett jegyzőkönyvek főbb fajtáit, és meghatározza
a jegyzőkönyv tartalmi kellékeit. Ezek közül kiemelendő az, hogy - ellentétben a Vht.-vel - a
pénzkövetelés behajtására irányuló eljárás esetén nem kötelező tartalmi elem a végrehajtható
okiratok megnevezése, hiszen ezek az adós számára már egyébként ismertek, emellett a
végrehajtható okiratok esetenként igen nagy számára is tekintettel a jegyzőkönyvek terjedelmét
is feleslegesen növelnék.
9.	§
A javaslat meghatározza a jegyzőkönyv kijavításának szabályait akként, hogy az adóhatóságnak
nem tartozik mérlegelési jogkörébe a jegyzőkönyv kijavítása, hanem annak kérelemre vagy
hivatalbóli észlelése esetén azt kötelező kijavítania. A javaslat szerint a számítási hiba és az
elírás csak akkor javítható ki, ha az nem hat ki az ügy érdemére. A jegyzőkönyv kiegészítésére
abban az estben kerülhet sor, ha a jegyzőkönyvből kötelező tartalmi elem hiányzik.
10.	§
A javaslat szabályozza az ügygondnok kirendelésének eseteit, amelyre akkor van szükség, ha az
adósnak van lefoglalható vagyontárgya, de az adós holléte ismeretlen, és nem rendelkezik
képviselővel sem. Ilyen esetben az ügygondnok kirendelését követően a vagyontárgyak
lefoglalására és értékesítésére is sor kerülhet.
11.	§
A javaslat a végrehajtási eljárást olyan többletfeladatnak tekinti, amit az adósok mulasztásukkal
idéznek elő, ezért kimondja, hogy a végrehajtással kapcsolatban felmerült költségek (készkiadás
58
és költségátalány) az adóst terhelik. Tekintettel arra, hogy a felmerült költségekre vonatkozó
szabályozás - a költségfajták megnevezése és a fizetésre kötelezés módja kivételével - nem
igényel törvényi szintet, a vonatkozó részletes szabályozás miniszteri rendeletben kerül
elhelyezésre.
A javaslat tartalmazza a költségminimum meghatározását és annak összegét. A
költségátalányhoz hasonlóan a költségminimum felszámítása is külön végzés nélkül történik,
amely jelentős egyszerűsítés és egyben adminisztrációs tehercsökkenést is eredményez az
adóhatóságok oldalán.
12-13. §
A javaslat megtartja a korábbi adózás rendjéről szóló törvény kiegyenlítési sorrendre vonatkozó
rendelkezéseit. Kiegészítésként építi be - új fogalomként e körben - a Közösséget megillető
hagyományos saját forrásból fennálló követeléseket, illetve az EU elvárása alapján e
követeléseknek a prioritásba helyezését. Ugyanígy a korábbi adózás rendjéről szóló törvény
rendelkezéseinek megtartásával szabályozza a javaslat a visszatartási jog gyakorlása során
követendő kiegyenlítési sorrendet is.
A Vht. 4. § (1) bekezdés szerinti összeütközés vonatkozásában a javaslat azon az elven határozza
meg az elszámolási prioritást, hogy magát az árverést az adóhatóság tűzte ki (megjelölve abban
az adóhatóság által nyilvántartott, és az adóhatósági végrehajtással érintett hátralékot). Az
adóhatóságot végrehajtási eljárás lefolytatására megkereső, fizetési kötelezettséget megállapító
szervek követeléseihez kötődő esedékességi időpont meghatározásánál a javaslat azt az általános
elvet vette alapul, amely pl. az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésekhez, vagy a bírósági
végrehajtók eljárásaihoz is kötődik.
A kvázi túlfizetések végrehajtói számlán való tartása adózói érdekeket sérthet, így haladéktalan
intézkedés keretében kell vissza- vagy kiutalni a pénzösszegeket. Természetesen ugyanezen
alapelvnek kell vezérelnie az eljárást a követelés jogosultjának számlaszáma felé történő
utaláskor is, annak érdekében, hogy az összeg felhasználásához kötődő érdekek ne sérüljenek.
14.	§
A javaslat előírja a Vht. különös elszámolási szabályainak alkalmazását.
15.	§
A javaslat szabályozása a végrehajtás felfüggesztését három módon teszi lehetővé: hivatalból, a
felettes szerv rendelkezésére, illetve kérelemre. A három mód a szabályozásában pontosan
meghatározott és egymástól jól elhatárolt. Ez alapján továbbra sincs mód a végrehajtás
felfüggesztését azon az alapon kérelmezni, hogy a határozat (végzés) megváltoztatása,
megsemmisítése várható. A javaslatban szabályozásra kerül a végrehajtás méltányolható okra
tekintettel történő felfüggesztése. Ezzel összefüggésben - a Vht.-vel egyezően - a javaslat
példálózó jellegű felsorolást is tartalmaz a méltányolható okok vonatkozásában. Természetesen
59
lehetőség van arra is, hogy a kiemelt esetkörökön kívül egyéb olyan körülményt is méltányoljon
az adóhatóság a végrehajtás során, amelyre tekintettel az adós magánérdeke időlegesen a tartozás
gyors behajtásához fűződő közérdekkel szemben előnyben részesíthető. A javaslat alapján
továbbra is lehetősége van a végrehajtást foganatosító szervnek, illetve felettes szervének, hogy
a végrehajtást felfüggessze azon az alapon, hogy a végrehajtandó döntés megváltoztatása vagy
megsemmisítése várható. Ez jellegénél fogva leginkább az adóhatósági döntések végrehajtása
során merülhet fel.
16-17. §
A javaslat a korábbi szabályozás egyes elemeinek megtartása mellett újraszabályozza a
végrehajtási eljárás szünetelésének eseteit. A korábbi szabályozáshoz hasonlóan szünetel a
végrehajtás, ha az adóhatóság az adós részére fizetési halasztást vagy részletfizetést
engedélyezett, továbbá, ha az adóhatósági határozat ellen indított közigazgatási per során az első
alkalommal előterjesztett halasztó hatály elrendelése iránti kérelmet jogerősen még nem bírálták
el, valamint ha a gazdálkodó szervezet adós adótartozásáért a rá vonatkozó anyagi jogi
szabályok szerint helytállni köteles tagot vagy vezető tisztségviselőt kötelezték a tartozás
megfizetésére és az adóssal szemben felszámolási eljárás indult. A fizetési kedvezmény (fizetési
könnyítés, mérséklés) iránti kérelem végrehajtási eljárásra gyakorolt hatása viszont alapvetően
megváltoztatásra került a javaslatban, összhangban az önkéntes jogkövetés erősítésére irányuló
egyetemes törekvésekkel. A javaslat alapján kizárólag a tartozás esedékességét követően 8 napon
belül benyújtott fizetési kedvezményi kérelemre szünetel a végrehajtás. Ez lényegében az
adótartozások tekintetében benyújtott fizetési kedvezményi kérelmek esetében érvényesül. A
megkeresésre folytatott végrehajtások esetében a fizetési kedvezményi kérelmek benyújtására
minden bizonnyal a végrehajtás elrendelését megelőzően sor került, ezért utóbbi tartozások
esetében nem indokolt a már elrendelt végrehajtás követően ismételten a végrehajtási eljárás
elhúzódását eredményező szabályozás megalkotása. Ez várhatóan a korábbi szabályozásnál
jobban sarkallja majd azon adósokat a tartozás önkéntes teljesítésére, illetve ennek érdekében az
adóhatósággal történő kapcsolatfelvételre, akik valós fizetési készséggel rendelkeznek. A 8
napos határidő beemelésével megszüntethető a vonatkozó korábbi, bonyolult szabályozás, amely
megkülönböztette egymástól az adott tartozás vonatkozásában első, illetve ismételt kérelmet.
18.	§
A javaslat régi hiányosságot pótolva szabályozza a végrehajtás megszüntetésének eseteit. Fontos
változás, hogy meg kell szüntetni a végrehajtást az adós halála esetén. A korábbi szabályozás
alapján ilyen esetben szünetelt a végrehajtás, ami azonban a gyakorlatban nehezen volt
alkalmazható, figyelemmel arra, hogy az eljárás alanya (az adós) elhalálozott.
19.	§
A javaslat a korábbi szabályozáshoz hasonlóan tartalmazza a végrehajtáshoz fűződő jog
elévülésére, annak megszakadására, továbbá nyugvására vonatkozó szabályokat.
60
Mivel előfordulhat, hogy a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt bekövetkezik az adó
végrehajtásához való jog elévülése, ezért indokolt az elévülés nyugvását megállapítani ezen
időtartamra annak érdekében, hogy a büntetőeljárás jogerős befejezését követően az elkövetővel
szemben az adó megfizetésére kötelező határozatot lehessen hozni.
20-21. §
A javaslat a számvitelről szóló törvénnyel összhangban szabályozza újra a behajthatatlan
tartozások nyilvántartását.
22.	§
A javaslat a korábbi szabályokkal egyezően tartalmazza a végrehajtási eljárás során kiszabható
mulasztási bírságra vonatkozó szabályokat. E szerint természetes személy adós 200 ezer forintig,
más adós 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a végrehajtási eljárást a
megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy
más módon akadályozza. A javaslat a bírság kiszabásakor az Art. vonatkozó szabályainak
megfelelő alkalmazását rendeli, a felesleges párhuzamos szabályozás elkerülése érdekében.
Ismételt jogsértés esetén a kiszabható mulasztási bírság összege természetes személy adós esetén
500 ezer forintig, más adós esetén 1 millió forintig terjedhet.
A javaslat új elemként vezeti be az adósnak nem minősülő személy bírságolásának lehetőségét
is. A gyakorlatban ugyanis gyakran előfordul, hogy a végrehajtást nem maga az adós, hanem
például valamely hozzátartozója, illetve egyéb, az eljárásban nem érdekelt harmadik személy
akadályozza. Az e személyekkel kiszabható mulasztási bírság minden bizonnyal hatékony
eszköz lehet az ilyen jellegű cselekmények megszüntetésében.
23.	§
A javaslat változatlan formában tartalmazza az adóhatósági egyezség szabályrendszerét. A
gyakorlatban előfordulnak ugyanis olyan helyzetek, amikor az adóssal szembeni végrehajtás
során lefoglalt vagyontárgyak állami, önkormányzati feladat ellátását is szolgálhatják. Ilyen
esetben - az érintett vagyontárgyak árverésen történő kényszerértékesítése helyett - a jövőben is
indokolt lehetőséget biztosítani az egyezség megkötésére, amellyel az állami, önkormányzati
feladat ellátása is zavartalanul biztosítható, s emellett a vagyontárgy értékének megfelelő
összegű tartozás is megfizetettnek minősíthető.
24.	§
A javaslat megtartja a végrehajtás során hozott intézkedésekkel szembeni végrehajtási kifogás
lehetőségét, mint jogorvoslati eszközt, miközben a végzésekkel szemben a fellebbezést tekinti a
rendes jogorvoslat módjának. A végrehajtási kifogást - a gyors és hatékony eljárás lefolytatása
érdekében - a végrehajtás során tett intézkedés tudomásra jutásától számított 15 napon belül
lehet benyújtani. A javaslat - a forgalom- és jogbiztonság érdekében - 6 hónapos jogvesztő
határidőt is alkalmaz a benyújtás kapcsán, mely a sérelmezett intézkedés megtételétől
61
számítandó. E határidőn túl végrehajtási kifogásnak már nincs helye.
További változás az eddigi szabályozáshoz képest, hogy a végrehajtási kifogásban meg kell
jelölni a sérelmezett végrehajtói intézkedést, és azt, hogy a kifogást előterjesztő az intézkedés
megsemmisítését vagy megváltoztatását milyen okból kívánja. A javaslat e ponton követi a Vht.-
ben már 2012. évben megvalósított szabályozást, ugyanis a gyakorlati tapasztalatok szerint a
korábbi szabályok nem voltak elegendőek ahhoz, hogy gyors eljárást tegyenek lehetővé, és a
jogintézmény döntően ne az eljárás akadályozásának egyik eszköze legyen. Emellett a kifogások
gyorsabb és szakszerűbb elbírálását is elősegíti a rendelkezés.
25.	§
Ezzel párhuzamosan a javaslat bővíti a végrehajtási kifogást tartalmazó kérelem
visszautasításának esetköreit az intézkedés megsemmisítésének vagy megváltoztatásának okát
nem tartalmazó végrehajtási kifogással. Az érdemi, valós jogsérelem miatt benyújtott
végrehajtási kifogás kapcsán elvárható, hogy a benyújtó legalább a sérelmezett intézkedést és a
kifogás okát jelölje meg. Ha ezt nem teszi meg, a végrehajtási kifogást tartalmazó kérelem
visszautasításának van helye.
26.	§
A javaslat a korábbi szabályozással egyezően tartalmazza a felettes adóhatósághoz történő
felterjesztésre, valamint a jogsértés saját hatáskörben történő orvoslására vonatkozó szabályokat,
s nem változtat a kifogás elbírálási határidején sem. A kifogás alapján hozható döntések
rögzítésének célja az egységes jogalkalmazás.
27.	§
Az időhúzásra szolgáló, nem valós jogsérelmet orvosoltatni kívánó kifogások benyújtásának
megszüntetése érdekében a javaslat újraszabályozza a végrehajtási kifogás halasztó hatályát. Az
új szabályozás alapján a végrehajtási kifogásnak - az árverés kitűzését követően első
alkalommal benyújtott, az árverés kitűzésének jogszerűségét vitató végrehajtási kifogás
kivételével - a további végrehajtási cselekményekre nincs halasztó hatálya, a lefoglalt
vagyontárgy értékesítése iránt azonban csak a foglalással szemben benyújtott végrehajtási
kifogás végleges elbírálását követően lehet intézkedni. A megoldás, amellett, hogy elejét veszi az
e területen gyakran előforduló, visszaélésszerű joggyakorlásnak, biztosítja egyúttal azt is, hogy a
végrehajtás folytatásával az adósok számára az adóhatóság nem okoz visszafordíthatatlan kárt,
hiszen a foglalással szemben benyújtott végrehajtási kifogás végleges elbírálásáig nem kerül
értékesítésre a lefoglalt vagyontárgy.
28.	§
A javaslat változatlan formában tartalmazza a végrehajtási kifogást elbíráló végzés elleni
fellebbezés lehetőségét, illetve az arra az esetre szóló szabályozást, amikor a végrehajtást az
önkormányzati adóhatóság önálló bírósági végrehajtó útján foganatosítja. A javaslat kifejezetten
62
rögzíti a külön jogorvoslat lehetőségét a végrehajtási kifogás határidejének elmulasztásával
kapcsolatban benyújtott igazolási kérelmet elutasító végzések ellen.
29. §
A javaslat meghatározza, hogy az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárások során mi
minősül végrehajtható okiratnak. A végrehajtási eljárás megindításának feltétele ugyanis, hogy
az adóhatóságnak a tartozás fennállását igazoló okirat álljon a rendelkezésére.
A javaslat a korábbi végrehajtható okiratok lényegében változatlan szabályozása mellett néhány
új végrehajtható okiratot is tartalmaz, alapvetően az állami adóhatóság számára adott új
feladatokra való tekintettel.
Végrehajtható okiratnak minősül a fizetési kötelezettséget tartalmazó végleges hatósági
határozat, továbbá önadózás esetén a fizetendő adót tartalmazó bevallás és az adózó által
teljesített adóelőleg-fizetési kötelezettségről szóló ún. előleg-bevallás is. Az adóhatósági
adómegállapítás várhatóan az adózás egyszerűsítésére irányuló törekvéseknek megfelelően az
eddiginél nagyobb szerepet kap, indokolt tehát továbbra is a végrehajtható okiratok között
történő szerepeltetése.
A javaslat több újdonságot is tartalmaz a végrehajtható okiratok köre kapcsán. A bírósági eljárási
illetéket megállapító bírósági határozat, valamint a bírósági eljárási illeték tárgyában küldött
bírósági megkeresés és értesítés mellett végrehajtható okiratnak minősíti ugyanis az állami adó-
és vámhatóság javára fizetési kötelezettséget megállapító jogerős bírósági határozatot és a
bíróság által jogerősen jóváhagyott egyezséget. A javaslat a korábban hatályos szabályoktól
eltérően a Vht. szerinti egyes végrehajtandó határozatokat végrehajtható okiratként tartalmaz.
Így az adóhatóságnak a végrehajtás foganatosításához nem kell külön határozatot hoznia, nem
kell a bíróságtól kérnie végrehajtási lap kiállítását, nem kell megelőlegeznie a bírósági
végrehajtó költségét. E mellett a javaslat alapján egyes büntető ítéletekben megítélt követelés
végrehajtása - kizárólag az adóbevétel-csökkenés, a vagyoni hátrány vagy a jogosulatlanul
igénybe vett költségvetési támogatás tekintetében - az adóhatóság által foganatosítandó
végrehajtás keretei között maradna, nem pedig az általános szabályok szerinti költséges bírósági
végrehajtás útján kellene a behajtásról gondoskodni.
Az adók módjára behajtandó köztartozások esetén a végrehajtási eljárás megindításának alapja
továbbra is a behajtást kérő megkeresése. Ehhez hasonlóan szabályozza a javaslat az általános
közigazgatási rendtartás alapján elrendelt végrehajtás esetén a végrehajtható okiratot is, melyet a
behajtást kérő hatóság megkeresésében jelöl meg.
A javaslat a törvényszéki végrehajtók feladatainak 2019. január 1. napjával az állami adó- és
vámhatósághoz történő átkerülésével kapcsolatosan meghatározza az e feladatok ellátásához
kapcsolódó végrehajtható okiratok körét is.
30-31. §
63
A végrehajtás foganatosítása esetén az adós már tudomással bír a végrehajtható okirat meglétéről
és tartalmáról, ennélfogva a javaslatban rögzítésre került azon szabály, miszerint az eljárás
kezdetén már nem kell (újra) átadni a végrehajtható okiratot az adós részére. A végrehajtás során
a végrehajtható okiratok között a legnagyobb darabszámban a bevallás fordul elő, amely kapcsán
-	a bírósági végrehajtástól eltérően - felesleges megkövetelni az adós részére történő átadást,
hiszen azt éppen az adós nyújtotta be az adóhatósághoz.
A javaslat részben új megközelítést alkalmaz a végrehajtás megindítása körében. A korábbi
szabályok is lehetővé tették az adós fizetésre történő felhívását a végrehajtás megindítását
megelőzően. Ez a felhívást - a következőkben kifejtett kivétellel - továbbra is csak
lehetőségként szabályozza a javaslat: amennyiben a felhívás alkalmazása az ügy körülményei
alapján célszerűtlen, annak kiadása mellőzhető, és a végrehajtás megindítható.
A javaslat azonban kimondja, hogy a 10 ezer forintot meg nem haladó nettó tartozással
rendelkező adós esetében a fizetési felhíváson és az átvezetésen túl az állami adó- és vámhatóság
egyéb végrehajtási cselekményt nem foganatosít. A rendelkezés indoka kettős. Egyrészről az
adóhatóságok végrehajtási kapacitása nem végtelen. Figyelemmel arra, hogy az elmúlt
időszakban az egy végrehajtási ügyre vetített (fajlagos) tartozás összeg szinte folyamatosan
csökkent, a rendkívül kis összegű tartozások esetén fennálló behajtási kényszer veszélyeztetheti
a nagyobb összegű tartozások hatékony behajtását is. Másrészről a rendelkezés az adósok
számára is könnyítést jelent, hiszen a 10 ezer forint alatti tartozás kapcsán meginduló
végrehajtási eljárás során - egyéb költségek felmerülése hiányában is - legalább 5 ezer forint
összegű költségátalányt kellene terhükre felszámítani, ami sok esetben nem volna arányban a
tartozással. A javaslat megközelítésében tehát a 10 ezer forintot meg nem haladó nettó tartozás
kapcsán csak átvezetéssel és fizetési felhívással élhet a jövőben az állami adó- és vámhatóság.
A javaslat a hatályos szabályokkal egyezően deklarálja, hogy a végrehajtási eljárás az első
végrehajtási cselekmény foganatosításával indul, az eljárás megindításához tehát továbbra sincs
szükség külön végzés vagy határozat meghozatalára.
A javaslat - a hatékony eljárás, továbbá az adósok érdekeinek védelme érdekében - rögzíti, hogy
a pénzkövetelést elsősorban átvezetéssel kell behajtani. Ennek oka, hogy a leghatékonyabb
behajtás az, ha az adóhatóság által kezelt adószámlán túlfizetésként nyilvántartott, illetve adott
esetben az adós által kiutalni kért összegek tartozásokra történő átvezetésével a tartozásokra
vezetett végrehajtás egyéb, más hatóságot, egyéb szervezetet, illetve személyeket is érintő
végrehajtási cselekmény foganatosítása nélkül is eredményesen befejezhető. Lehet olyan eset,
amikor az adóhatóság az adott túlfizetés tekintetében - a jogszabályi feltételek fennállása
hiányában - nem élhet az átvezetéssel. Ilyen esetben természetesen lehet más végrehajtási
cselekményeket is foganatosítani az eljárás során.
A javaslat - szintén hatékonysági szempontok alapján - továbbra is biztosítja egyes végrehajtási
cselekmények kapcsán a végrehajtás kiterjesztésének lehetőségét.
64
32. §
A javaslat biztosítja az adóhatóság számára a túlfizetések tartozásokra történő átvezetésének
lehetőségét, a 10 ezer forintos értékhatárra tekintet nélkül. Az átvezetés egyszerre szolgálja a
hatékony eljárást az adóhatóság oldalán, illetve az adósok érdekeinek védelmét, hiszen átvezetés
hiányában a végrehajtás megindításával, egyéb végrehajtási cselekmények foganatosításával
kevésbé hatékonyan és külön költség keletkezése mellett volna csak behajtható a tartozás. Az
egységes elszámolási szabályoknak történő megfelelés érdekében a javaslat rögzíti, hogy az
átvezetés során a felosztási sorrendre vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. E mellett
-	a hatályos szabályozással egyezően - deklarálja a javaslat, hogy átvezetésnél a tartozás a
jóváírás napján minősül megfizetettnek.
33-34. §
A javaslat tartalmazza az adósra és a vagyonára, jövedelmére vonatkozó adatok beszerzésére és
felhasználására vonatkozó rendelkezéseket. A végrehajtást foganatosító adathozzáférési és
felhasználási jogosultságai körét a javaslat pontosan meghatározza egyrészről a generális
adatvédelmi szabályok megtartása, másrészről annak érdekében, hogy az eljárásban résztvevő
személyek számára egyértelmű legyen az adatokhoz való hozzáférési jogosultság terjedelme és
az adatok felhasználási köre. Ez védelmet nyújt az adósoknak, s kizárja annak eshetőségét, hogy
a végrehajtást foganatosító indokolatlanul és szükségtelenül átlépje a privát szféra határait. A
javaslat nemcsak az adatok felhasználásának célja tekintetében korlátozza az adóhatóságot,
hanem felsorolja, hogy más nyilvántartások közül melyek használhatók fel.
E rendelkezés alapján a végrehajtás során is lehetőség nyílik más hatóság, közfeladatot ellátó
adatkezelő szerv nyilvántartásában, vagy adózói nyilvántartásban szereplő adat adóhatóság általi
felhasználására, a személyi adat- és lakcímnyilvántartás, a cégnyilvántartás, az ingatlan-
nyilvántartás, a közúti közlekedési nyilvántartás, az építésfelügyeleti nyilvántartás, illetve
valamennyi más, jogszabály alapján közhiteles nyilvántartás esetében térítés nélkül.
35. §
A javaslat a Vht.-hoz hasonlóan rögzíti az állami kényszer alkalmazásának célját, továbbá e
kényszer terjedelmét. E szerint az állami kényszer fő szabály szerint az adós vagyoni jogainak
korlátozására terjed ki, s csak kivételesen a személyiségi jogaira. Utóbbi körbe tartozik, hogy ha
az adós a végrehajtás eredményességét a végrehajtó veszélyeztetésével vagy fenyegetésével
akadályozza, illetve az eljárás lefolytatásának meghiúsítását megkísérli, az adóhatóság rendőri
intézkedést kérhet, illetve az állami adó- és vámhatóság a hivatásos állományú tagja útján is
biztosíthatja az eljárás zavartalan lefolytatását, s e körben alkalmazhatja a Nemzeti Adó és
Vámhivatalról szóló törvényben foglalt intézkedéseket is.
A javaslat biztosítja a személyazonosság megállapításának jogát a végrehajtó számára, ennek
hiányában ugyanis számos esetben nem alkalmazhatók megfelelően a végrehajtási szabályok,
illetve egyes jogkövetkezmények.
65
36. §
A javaslat az önkormányzati adóhatóság számára tartja fenn a lehetőséget arra, hogy a
végrehajtást önálló bírósági végrehajtó útján foganatosítsa. Erre az esetre a javaslat az önálló
bírósági végrehajtó eljárására e törvény rendelkezéseinek alkalmazását rendeli, azzal az
eltéréssel, hogy illetékességére, az elektronikus ingó- és ingatlanárverésre a Vht. vonatkozó
rendelkezéseit kell alkalmazni.
37.	§
Az adóhatóságnak sok esetben huzamosabb ideig külföldön tartózkodó, például külföldön
munkát vállaló személytől kell tartozást beszednie, ugyanakkor a magyar adóhatóságok
végrehajtási cselekményeket kizárólag a Magyarország területén foganatosíthatnak. A tartozások
mielőbbi beszedése érdekében a rendelkezés kiterjeszti a kötelezettség külföldön történő
érvényesítésére közbeszerzési eljárás keretében jogot szerző szervezet eljárási jogosultságát a
183 napot meghaladóan külföldön tartózkodó belföldi illetőségű személyekre is.
38.	§
A javaslat szabályozza azon esetkört, amikor a végrehajtást foganatosító adóhatóságnak
székhelyétől távol kellene helyszíni eljárást végeznie. A hatékony eljárás ilyenkor azt követeli
meg, hogy az adóhatóság másik adóhatóságot keressen meg, és e megkeresett adóhatóság
foganatosítsa a szükséges cselekményt. A gyakorlatban problémát okoz az eljárás során
felmerülő költségek kezelése és azok viselése. A javaslat e problémát úgy kísérli meg feloldani,
hogy a megkeresett adóhatóság a felmerült költségeit költségelszámolással küldi meg a
végrehajtást megindító adóhatóságnak, és a felek (adós, végrehajtást kérő) az esetleges
előlegezési kötelezettség kapcsán fizetendő költség összegét is a végrehajtást megindító
adóhatóság részére fizetik meg. Ezt követően a végrehajtást megindító adóhatóság gondoskodik
a megkeresett adóhatóság költségeinek megtérítése iránt. A javaslat lehetőséget biztosít
egyszerre több adóhatóság megkeresésére is, lévén előfordulnak olyan ügyek, amelyekben
egyidejűleg, vagy időben egymást követve akár több, egymástól távol lévő helyszínen is
cselekményt kell foganatosítani. A megkeresett adóhatóságok tevékenységének koordinálása
ilyen esetben természetesen a végrehajtást megindító adóhatóság feladatát képezi.
39.	§
A javaslat meghatározza az eljárási cselekmények foganatosításának időpontját. Ennek alapján
főszabály szerint munkanapokon 6 és 22 óra között van lehetőség helyszíni eljárás
foganatosítására. Az állami adó- és vámhatóság pénzügyőri feladatokat is ellátó apparátusa
azonban jogszerűen folytat helyszíni eljárási cselekményeket, ellenőrzéseket az éjszakai-hajnali
órákban. Nyilvánvalóan hatékonyabb behajtást eredményez, ha e feladatok ellátása mellett
lehetőség van végrehajtási cselekmények foganatosítására is azokkal az adósokkal szemben,
amelyek gazdasági tevékenységüket rendeltetésszerűen a fő szabály szerint végrehajtási
cselekmény foganatosítására nyitva álló időszakon kívül végzik. Hasonló okok miatt biztosítja a
lehetőséget a javaslat a szállítás alatt álló ingóságok időkorlát nélküli lefoglalására is.
66
40. §
A javaslat az alapvetően a természetes személy adósokkal szembeni helyszíni eljárások
lefolytatására optimalizált Vht. szabályozásán túl a nem természetes személy adós székhelyeként
szolgáló ingatlan és egyéb helyiség, továbbá a be sem jelentett telephely, valamint az EKAER
szerint az adós részére érkező szállítmány lerakodási helyének megtekintését és átvizsgálását is
lehetővé teszi.
A javaslat meghatározza a kényszercselekmény elvégzésének helyét is.
41.	§
A javaslat az egyértelmű szabályozás és a jogviták elkerülése érdekében rögzíti, hogy a
jövedelem-letiltás és a pénzügyi intézményeknél kezelt összegekre vezetett végrehajtás
foganatosításához nem szükséges előzetesen helyszíni eljárás lefolytatása.
A javaslat új elemként tartalmaz egy, a munkáltató által az állami adó- és vámhatóság felé
küldendő tájékoztatást a havonta letiltható jövedelem összegéről, valamint a letiltást befolyásoló
körülményekről, amely egyrészről az elektronikus kapcsolattartásnál időnként tapasztalható
mulasztások hatását igyekszik csökkenteni, másrészről hasznos információt jelent a végrehajtást
foganatosító adóhatóság számára az eljárás tovább folytatásához, a soron következő végrehajtási
cselekmények meghatározásához és ütemezéséhez.
42.	§
A javaslat tartalmaz néhány kiegészítő szabályt a végrehajtás során kiadott hatósági átutalási
megbízások tekintetében. Az egyik ilyen fontos kiegészítő szabály az adóhatóság által
foganatosítandó végrehajtási eljárás jellegéből fakad: az ilyen megbízást a pénzforgalmi
szolgáltatónak a végrehajtható okirat csatolása nélkül kell teljesítenie. E végrehajtási eljárások
során ugyanis gyakran igen nagyszámú végrehajtható okirat képezi a végrehajtás alapját, melyek
csatolása gyakorlatilag kivitelezhetetlen volna.
Emellett a javaslat több, korábban is élő szabályt emel át e témában, így a késedelmi kamat
fizetése a nem valós tartalmú végrehajtható okirat alapján, illetve végrehajtható okirat hiányában
vagy annak birtokában, de az esedékesség előtt benyújtott megbízás esetén. Továbbra is indokolt
a késedelmesen teljesítő adós ügyében kiadott inkasszóra beérkezett összegek kapcsán a
kármegosztás jellegű szabály szerepeltetése.
43-46. §
Ingófoglalás során a Vht. vonatkozó fejezetének alkalmazásával szükséges eljárni, azonban a
javaslat - figyelemmel a bírósági és a közigazgatási végrehajtás jellege közötti eltérésekre is -
számos ponton lehetővé teszi a Vht. szabályaitól való eltérést.
Tekintettel arra, hogy a javaslat szerint a végrehajtás során a hatékonyság szem előtt tartásával,
67
bizonyos korlátozásokkal a végrehajtási cselekmények sorrendje, azok alkalmazása nem kötött,
szükséges a Vht.-hez képest speciális rendelkezések megfogalmazása. A javaslat szerint a
végrehajtási eljárás indulhat ingófoglalással is, illetve arra bármikor az eljárás során is sor
kerülhet.
Tekintettel arra, hogy a Vht. alapján a végrehajtás fő szabály szerint a végrehajtható okirat
kézbesítésével indul, amely a korábban megfogalmazottak szerint az adóhatóság által
foganatosítandó végrehajtás során felesleges megkötés volna (hiszen az adós már szükségképpen
tud a végrehajtható okirat létéről és annak tartalmáról), indokolt a Vht.-ben az e kézbesítéshez
kötött, az adós vagyontárgyait terhelő zálogjogról történő nyilatkoztatási kötelezettséget e
végrehajtás során a helyszíni eljáráshoz kötni.
A javaslat lehetővé teszi az adós által fuvarozónak fuvarozásra átadott dolgok lefoglalását az
állami adó- és vámhatóság számára.
A becsérték módosítására vonatkozó szabályozás a gyakorlatban jól szolgálta a hatékony
végrehajtást a lefoglalt vagyontárgy forgalmi értékének megváltozása miatt szükséges eljárási
lehetőség megteremtésével, ezért indokolt annak megtartása.
A javaslat egyik fő újítása, hogy a gyakorlati tapasztalatokon alapulva, elősegítve ezzel a
hatékony eljárást, megfordítja a foglalást követő elszállítás lehetőségét. Az eddigi szabályozás
alapján a lefoglalt ingóságot a végrehajtó (a zár alá vétel esetét kivéve) a foglalás helyén hagyta,
s azt az adós a foglalást követően az értékesítésre történő elszállításig használhatta. E
rendelkezés célja az volt, hogy - miután a foglalás korlátozza, illetőleg megszünteti az adós
rendelkezési jogát a tulajdonában levő ingó dolog felett - az értékesítésig az adósé maradjon
még a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének joga. Tekintettel azonban arra, hogy a
vonatkozó szabályok alapján a lefoglalt vagyontárgy értékesítése iránt fő szabály szerint a
foglalástól számított 30 napon belül intézkedni kell, ez az „engedmény” a gyakorlatban az ügyek
túlnyomó többségében nem jelent érzékelhető előnyt az adós számára, viszont megnöveli a
lefoglalt vagyontárgy elidegenítésével, elrejtésével, megrongálásával összefüggő értékesítési
nehézségek, akadályok előfordulásának veszélyét. A javaslat csak lehetőségként tartalmazza az
azonnali elszállításra vonatkozó szabályt, attól az adóhatóság eltérhet. Erre az eltérésre
egyébként rendszerint olyan esetekben kerülne sor, amikor a lefoglalt ingóság elszállítása annak
terjedelmére, súlyára vagy egyéb tulajdonságára tekintettel aránytalanul nagy költséggel vagy
nehézséggel járna.
47.	§
A javaslat - a Vht. szabályozását alapul véve - lehetővé teszi a járműnyilvántartásban szereplő
adatok alapján történő lefoglalását, s e lehetőséget kiterjeszti az adós tulajdonában álló
járműveken túl a (vélelmezhetően) házastársi közös vagyonba tartozó járművekre is. A
gyakorlatban sok problémát okoz, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a
nyilvántartás alapján az adós házastársa tulajdonában álló, de a házastársi közös vagyonba
68
tartozó jármű csak helyszíni eljárás során foglalható le, nyilvántartás alapján nem. Ezt a
felesleges korlátozást szünteti meg a javaslat szabályozása.
Emellett a javaslat tartalmazza a nyilvántartás alapján lefoglalt jármű forgalomból történő
kivonásának legkésőbbi időpontját. E rendelkezés célja az, hogy amennyiben a jármű a
foglalással egyidejűleg nem kerül elszállításra, azt az adós az értékesítésig használhatja. E
használati jog gyakorlását zárná ki az, ha a jármű forgalomból kivonására a foglalást követően
azonnal sor kerülne.
A javaslat változatlan formában tartalmazza a lefoglalt jármű kapcsán elrendelhető
tárgykörözésre vonatkozó szabályokat.
48.	§
A javaslat jelentős újítást vezet be a Vht. követelésfoglalásról szóló szabályaival összefüggésben
az állami adó- és vámhatóság által foganatosított végrehajtások során. Egyrészről a
követelésfoglalásról szóló irat és az arra a kötelezett által teendő nyilatkozat kapcsán -
összhangban a kormányzat elektronikus közigazgatási törekvéseivel - lehetőséget teremt a
kétoldalú elektronikus kommunikációra az állami adó- és vámhatóság és a követelésfoglalás
kötelezettje között. Ez a kommunikációs forma adminisztrációcsökkenést eredményez a
kötelezettek és az állami adó- és vámhatóság oldalán, emellett gyorsítja a végrehajtási eljárás
lefolytatását is.
A javaslat - megtartva a hatályos szabályozásban foglaltakat - az ÁFA-törvény szerinti összesítő
nyilatkozat megtételére kötelezett személyekkel szemben fennálló követelés lefoglalása kapcsán
meghatározza a kötelezett által teendő nyilatkozatra vonatkozó részletes szabályokat, a
követelést el nem ismerő kötelezett terhén fennálló bizonyítási kötelezettség terjedelmét, továbbá
a nyilatkozat megtétele elmulasztásának, illetve a bizonyítási kötelezettség megszegésének
következményét.
Ezen túlmenően a javaslat lehetőséget biztosít a végrehajtás szünetelése vagy felfüggesztése
esetén is az adós érdekében, annak kérelmére, a kérelemben megjelölt követelés lefoglalására. A
szabály hézagpótló jellegű. Ha az adóssal szembeni végrehajtás szünetel (például fizetési
könnyítés teljesítése alatt) vagy felfüggesztésre került, az kizárja a végrehajtás során további
végrehajtási cselekmények lefolytatását. A gyakorlatban azonban több esetben előfordul, hogy az
adós maga kéri a szünetelés, felfüggesztés alatt a neki nem teljesítő harmadik személlyel
szembeni követelése lefoglalását, a hatóság által történő hatékony behajtásban bízva. A korábban
hatályos rendelkezésekre figyelemmel e kérésnek nem tudott eleget tenni az adóhatóság, annak
ellenére, hogy az ilyen követelés lefoglalása mind az adós, mind pedig a hatóság érdekét
egyaránt szolgálná.
49.	§
A javaslat a korábbi szabályokkal egyezően tartalmazza a zálogjoggal terhelt ingóság lefoglalása
69
esetén követendő eljárási lépéseket, emellett - a gyakorlatban kialakult esetleges félreértések
elkerülése érdekében - rögzíti, hogy nem eredményez a Vht. 4. §-ában meghatározott
összeütközést, ha az eljáró önálló bírósági végrehajtó a bekapcsolódást követően az adott
vagyontárgy tekintetében folytatott eljárásában a vagyontárgyat lefoglalja. A bekapcsolódás
alapján ugyanis az önálló bírósági végrehajtó kizárólag az adott vagyontárgy értékesítését végzi
el, nem kap felhatalmazást a teljes végrehajtási eljárás folytatására.
50.	§
A javaslat új, de a gyakorlati tapasztalatokon alapuló, ügyfélbarát jogintézményt honosít meg a
közigazgatási végrehajtásban a fedezetcsere szabályozásával. A hatóság oldaláról rugalmasságot
nem engedő korábban hatályos szabályozás alapján ugyanis nem volt lehetőség a lefoglalt
vagyontárgy végrehajtás alól történő feloldására, még abban az esetben sem, ha a cserében
felajánlott vagyontárgy értéke a lefoglalt vagyontárgy értékét eléri vagy azt meghaladja, illetve
ha a tartozás összegének csökkenése miatt az adott vagyontárgy végrehajtás alóli feloldása miatt
a végrehajtás célja nem kerülne veszélybe. Azzal, hogy a javaslat ezen intézkedés alkalmazását a
végrehajtás szünetelése és felfüggesztése alatt is lehetővé teszi, a gyakorlatban sok esetben
előálló olyan helyzetre is megoldást nyújt, amikor az adós a részére engedélyezett (és teljesített)
fizetési könnyítés időtartama alatt méltányolható okból kéri az eljárás korábbi szakaszában, adott
esetben jóval magasabb összegű tartozásra indokoltan lefoglalt vagyontárgy foglalás alóli
feloldását, s helyette alacsonyabb, de a még fennálló tartozást fedező értékű vagyontárgy
lefoglalását kéri.
51.	§
Az ingatlan-végrehajtás szabályozását a korábbi törvény úgy oldotta meg, hogy az
ingóvégrehajtással együtt, egy fejezetben szabályozta azt. Ez a gyakorlatban sok esetben
követhetetlen volt, nehéz volt a szabályokat egységes egészként átlátni és alkalmazni. Ezt
rendezi jelen javaslat, hiszen az ingatlan-végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseket egy külön
fejezetben szabályozza. A javaslat a Vht.-től eltérő, speciális rendelkezéseket fogalmazza meg.
Háttérjogszabályként általánosságban a Vht. ingatlanfoglalásról szóló rendelkezéseit kell
alkalmazni, hiszen a javaslat nem kíván lényegesen eltérni a jelenlegi szabályozástól. A javaslat
alapelveivel megegyezően nem kívánja a fokozatosságot érvényesíteni, így a kötelező
sorrendiséget - a korábbi szabályozásnak megfelelően - eltörli. Így azt a cselekményt kell
foganatosítani, mely az adóst a legkevésbé korlátozza, ugyanakkor a végrehajtás a lehető
legrövidebb idő alatt, a leghatékonyabban éri el a célját.
52.	§
A javaslat a korábbi szabályozástól eltérően határozza meg az ingatlan-végrehajtás
összeghatárát. Azt rögzíti, hogy az 500 ezer forintos tartozás összeghatárát lakóingatlan foglalása
esetén akkor is figyelembe kell venni, ha az ingatlan értéke egyébként arányban van a tartozás
nagyságrendjével. Ez a rendelkezés méltányosabb az adósokkal szemben. Másik tekintetben
eltörli azt a kötelezettséget, hogy nem lakóingatlanok esetében arányosítani kelljen a tartozás
70
összege és az ingatlan értéke között. Ez sok félreértésre adott okot korábban és nem volt
objektíven megállapítható. Ezt küszöböli ki a javaslat. Amennyiben az ingatlan közvetlenül nem
az adós, vagy a vele együtt élő közeli hozzátartozó lakhatását szolgálja, akkor ingatlan-
foglalásnak bármilyen tartozásösszeg tekintetében helye lehet. Ez sok esetben szintén kedvezőbb
lehet az adósra nézve, hiszen anélkül éri el a végrehajtás a célját, hogy egyéb, az adósra esetleg
jóval megterhelőbb végrehajtási cselekményt (azonnali hatósági átutalási megbízást, jövedelem-
letiltást) kellene foganatosítani.
Természetesen a lakhatást közvetlenül szolgáló ingatlan értékesítésére továbbra is csak akkor
van lehetőség, ha a végrehajtás egyéb formái nem vezettek eredményre. A végrehajtási jog
bejegyzése ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak - a korábbi szabályozással megegyezően -
továbbra sincs halasztó hatálya.
A szabályozás azt a célt szolgálja, hogy az adóhatósági végrehajtás ne eredményezze az adós
teljes ellehetetlenülését, ugyanakkor az adóhatóság követelését a későbbiekben érvényesíteni
tudja. Hiszen amennyiben az adóhatóság az adózó jelzálogjoggal terhelt ingatlanára végrehajtási
jogot jegyeztet be, akkor a jelzálogjogosult - általában pénzintézeti kölcsönszerződésből eredő -
követelése lejárttá válik és a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódást követően bírósági
végrehajtás útján folyik tovább, ami azt eredményezi, hogy az adós ingatlana értékesítésre kerül,
ráadásul az adóhatóság követelése sem térül meg. Így indokolt a korábban hatályos szabályozás
fenntartása.
Továbbra is indokolt az adóhatóságnak mérlegelési lehetőséget biztosítani a jelzálogjog
bejegyzése tekintetében, ugyanis sok esetben célszerűtlen a tartozás tekintetében közvetlen
kielégítési lehetőséget nem jelentő jelzálogjog bejegyzése. Amennyiben azonban a végrehajtás
más formái nem vezettek eredményre, a tartozás kielégítésének érdekében indokolt lehet - új
szabályként- a jelzálogjog helyett a végrehajtási jog bejegyeztetése, ezzel az ingatlan
értékesítése. Fontos azonban, hogy az adóhatóság ne kerüljön rosszabb helyzetbe azáltal, mert
nem értékesítette azonnal az ingatlant, így a végrehajtási jogot a jelzálogjog ranghelyén kell
bejegyeznie az ingatlanügyi hatóságnak.
A korábbi szabályozásnak megfelelően amennyiben a kötelezettség érvényesítése a központi
költségvetés, vagy a Magyar Állam javára történik, az ingatlan-nyilvántartásba a végrehajtási
illetve jelzálogjogot a Magyar Állam javára kell bejegyeztetni. Ezzel megteremti a jogegységet a
behajtási megkeresések esetében. Mivel a Magyar Állam személyes illetékmentességet élvez, az
igazgatási szolgáltatási díjak megfizetése tekintetében is elkerülhető a felesleges adminisztráció.
A javaslat (8) bekezdése eltérő rendelkezést fogalmaz meg a Vht. 140.§ (3) bekezdéséhez képest,
mely szerint az ingatlan lakottan történő értékesítéséhez a végrehajtást kérő 15 napon belüli
külön kérelme szükséges. Ennek oka, hogy az adóhatóság mint saját ügyében végrehajtást kérő
előzetes kérelme értelmezhetetlen, míg más végrehajtást kérő tekintetében az eljárást
indokolatlanul elhúzná. Továbbá amennyiben a behajtást kérő a lakott értékesítéshez nem járulna
71
hozzá, az adóhatóság saját ügyében - azonos ingatlan esetében - sem tudna másként eljárni.
53.	§
A javaslat rögzíti, hogy a lefoglalt ingatlant főszabály szerint beköltözhetően kell értékesíteni. E
mellett taxatív módon meghatározza azon eseteket is, amikor - a főszabálytól eltérően - az
ingatlant lakottan kell értékesíteni, tekintettel arra, hogy abban olyan harmadik személy lakik,
akivel szemben a végrehajtás nem folyik.
54.	§
A becsérték módosításának szabálya megegyezik az ingóságok kapcsán megfogalmazott
rendelkezésekkel. A javaslat a korábbi szabályozáson nem módosít. A javaslat alapvetően a
becsérték korrigálását az árverés sikertelenségéhez vagy bizonyos esetekben 3 hónapos
időmúlásához köti. A gyakorlati tapasztalatok szerint azonban a becsérték változása mögött,
rövid időn belül, gyakran jelentős értékű amortizáció vagy rendkívüli káresemény is előfordul,
ezért a becsérték módosításának okait bővíteni indokolt azon esetekben is, ha a becsérték
megállapítása és az árverés közzététele között az ingatlan forgalmi értékében jelentős változás
állott be.
55.	§
A javaslat új lehetőséget fogalmaz meg a végrehajtási eljárásban az ingatlanok esetében is. A
gyakorlatban számos esetben felmerült, hogy az adós a tartozás kiegyenlítésére olyan
megoldásokat (hitelek, kezesség, családi kölcsön, stb.) keresett, melyek számára kedvezőbbek,
kevésbé terhelők voltak, mint az ingatlan értékesítése. A hatályos szabályozás nem tette lehetővé
ilyen esetekben, hogy a már lefoglalt vagyonelemeket a végrehajtó a foglalás alól feloldja.
Amennyiben a tartozás megfizetése nem kerül veszélybe, a javaslat lehetővé teszi az adós
számára kedvezőbb kiegyenlítés lehetőségét. Az adós és a végrehajtást kérő számára is kedvező
fedezetcserének az sem lesz akadálya, ha a végrehajtási eljárás felfüggesztés, vagy szünetelés
alatt áll, hiszen ez mindkét fél érdeke. Szintén gyakorlati tapasztalatok alapján nem lesz akadálya
annak, hogy - kedvező piaci feltételek esetén - a szünetelő, vagy felfüggesztett végrehajtási
eljárás alatt - az adós kérelme alapján - a lefoglalt ingatlant értékesíteni tudja az adóhatóság.
56.	§
A javaslat eltérést fogalmaz meg a Vht. szabályához képest. Ennek oka egyrészt, hogy a
gyakorlatban több problémát okoz az, hogy a becsérték megállapítása utáni bekapcsolódást
követően az önálló bírósági végrehajtó a becsértéket újra, adott esetben a korábbi becsértéktől
eltérő összegben, állapítja meg. Ez sem az adós számára, sem az adóhatóság számára nem
kedvező. A gyakorlatban - a hitelezői szerződések alapján - a hitelező a végrehajtási jog
bejegyzésekor már lejárttá teszi a tartozását. A bíróság - a hitelezői érdekek védelme miatt is - a
zálogjogosulti bekapcsolódást az esetek legnagyobb részében engedélyezi, így az adósra nézve
valójában nem terhesebb, ha a zálogjogosult a végrehajtási jog bejegyzésekor már bekapcsolódik
az eljárásba. A becsérték ezt követő megállapítása pedig mind a felesleges adminisztrációt
72
kiküszöböli, mind pedig a költségeket csökkenti. Megszünteti ugyanakkor azokat a kifogásokat
is, melyek jelenleg amiatt kerülnek benyújtásra, hogy az eltérő összeg megállapításával az adós
nem ért egyet. Az adóhatóság tehát - jelzálogjoggal terhelt ingatlan esetében - csak akkor
állapítja meg a becsértéket, ha a zálogjogosulti bekapcsolódást a zálogjogosult a megadott
határidőn belül nem kérte, vagy a bíróság a kérelmét elutasította. A bírósági végzés megküldése
és az iratok önálló bírósági végrehajtó részre történő átadása megegyezik a zálogjoggal terhelt
ingóság esetében foglalt rendelkezésekkel.
57.	§
A korábbi szabályozás azonos fejezetben, összevontan tartalmazta az ingó- és ingatlan
értékesítés során alkalmazandó rendelkezéseket. Több utalás történt a Vht. szabályozás
alkalmazhatóságára, illetve kivétel szabályokat épített be a Vht. különböző rendelkezéseivel
kapcsolatban. Ennél fogva a szabályozás rendkívül összetett és sok helyen nehezen értelmezhető
volt. A javaslat ezeket a szabályokat szétbontja és az utaló szabályok helyett pozitív szabályokat
épít be, így egyértelműbb lesz a rendelkezések alkalmazása. Szintén egyértelműsíti és
szétválasztja a javaslat az elektronikus árverésre és a hagyományos árverésre vonatkozó
szabályokat.
A javaslat - a korábbi szabályozással részben azonos módon - abban az esetben, ha a lefoglalt
vagyonelemek kényszerértékesítésére kerül sor, megteremti a lehetőségét a hagyományos
árverés és az elektronikus árverés lefolytatásának. Az árverésen kívüli eladás mind az adós, mind
az adóhatóság szempontjából előnyös, hiszen így a megállapított becsértéken történik az
értékesítés. A javaslat megszünteti ugyanakkor a nyilvános pályázaton történő értékesítés
lehetőségét, mivel az elektronikus értékesítés egyre jelentősebb alkalmazásával ezen értékesítési
mód gyakorlati jelentősége megszűnt. A javaslat fogalmi szinten is beemeli ugyanakkor azokat a
speciális értékesítési formákat, melyeket jogszabály egyes vagyonelemekhez (pl. engedéllyel
tartható ingóságok) hozzárendel és már a korábbi szabályozásban is szerepeltek. Emellett
biztosítja az elektronikus árverések primátusát, a hagyományos árverésekkel szemben, tekintettel
arra, hogy a hagyományos árveréseken korábbi időszakban többször fordult elő olyan
visszaélésszerű joggyakorlás, amely a veszélyeztette a végrehajtás célját.
58.	§
A javaslat az ingóság értékesítése kapcsán - a korábbi rendelkezéssel részben azonos módon -
beemeli a Vht. 115. § rendelkezéseit. A javaslat a Vht.-val azonos módon egyértelmű
rendelkezést fogalmaz meg a végrehajtó intézkedési kötelezettségének idejére, mely szerint az
értékesítés iránt a foglalástól, vagy az adatok beszerzésétől számított 30 nap után kell
intézkednie. A javaslat beemeli a Vht. halasztó hatályú igényper során alkalmazandó
rendelkezését. Az időpont meghatározása során - a Vht-től eltérően - beépít egy objektív
határidőt, 3 hónapot, mellyel biztosítható, hogy a foglalást követő 4 hónapon belül - amennyiben
igényper nem indul - az ingóság értékesítése megvalósulhasson. Ezáltal az ingóság értéke
jelentősen nem változik, a becsértéket nagyobb valószínűséggel nem kell módosítani, és az
eljárás is gyorsabb.
73
A romlandó dolog értékesítése a gyakorlatban számos problémát okozott, mivel egyetlen
jogszabály sem rendelkezett a romlandó dolog foglalásának és értékesítésének speciális, egzakt
szabályairól korábban. A javaslat ezt a joghézagot pótolja és ebben a szakaszban egyrészt
meghatározza a romlandó dolog fogalmát, másrészt rögzíti az intézkedésre nyitva álló objektív
határidőt.
59.	§
A javaslat az ingatlan értékesítését - a korábbi szabályozással egyező módon - bizonyos
feltételek fennállásához köti. Ez garanciát jelent arra, hogy az ingatlan értékesítésre csak a
legvégső esetben kerülhet sor, amikor más vagyontárgyból a tartozás megtérülése nem
valószínűsíthető. Az igényper megindításának nem kizárólag az ingóságok, hanem az ingatlan
értékesítés esetén is halasztó hatálya van. A javaslat ugyanakkor - a Vht.-től eltérően - nem
csupán 30 napot, hanem hosszabb, akár 3 hónapos halasztást biztosít az ingatlanárverés előtt az
adósnak arra, hogy tartozását rendezni tudja, ezzel is elkerülhető legyen az ingatlana
kényszerértékesítése.
60.	§
A javaslat ezen rendelkezése a Vht. 119. §-án alapul. A javaslat az árverés helyszíneit a
végrehajtást foganatosító adóhatósághoz igazodva határozza meg, illetve beemeli az adós
székhelyét is, hiszen nem természetes személy adós esetében a lakóhely fogalma nem
értelmezhető.
61. §
A javaslat szintén a Vht. 120. §-a rendelkezéseit emeli be, egyben a végrehajtást foganatosító
adóhatóság szervezetéhez igazítja a fogalmakat. Tekintettel arra, hogy a javaslat
háttérjogszabálya a Vht., az abban meghatározott licitküszöböket az adóhatóság által
foganatosított eljárásokban is alkalmazni kell, így azokat jelen javaslat nem említi külön meg.
62.	§
A javaslat ezen rendelkezése a Vht. 121.§-án alapul. A bírósági végrehajtási eljárástól eltérő
szervezetrendszer elemeit emeli be, illetve az adóhatóság tekintetében az erre vonatkozó
speciális kézbesítési szabályok alkalmazását rendeli.
63.	§
Az árverési hirdetmény közhírré tételéhez kapcsolódóan a javaslat alapvetően a Vht. 122. §
rendelkezéseit emeli át azzal a különbséggel, hogy a végrehajtást foganatosító adóhatóság
szervezeti eltéréseit átvezeti. Az állami adó- és vámhatóság az általa folytatott végrehajtás során
az árverési hirdetményt a saját internetes oldalán is közzé teszi.
64.	§
A javaslat meghatározza az értékesítéshez, vagy a végrehajtási eljáráshoz kapcsolódó, illetve
74
érintett személyek és hozzátartozóik árverési eljárásból történő kizárását.
65.	§
A javaslat a Vht. 124-125. §-ának rendelkezéseit emeli be és hozza összhangba az adóhatóság
szervezeti felépítésével, ezáltal a jogszabályból az árverés teljes folyamata végig vezethető. A
javaslat mind a bírósági, mind az adóhatósági végrehajtás során alkalmazandó egységes
szabályokat rögzíti, nem indokolt a két eljárás megkülönböztetése.
66.	§
A Ptk. 5:41. §-ában kimondja, hogy az árverésen eladott ingóságon az árverési vevő a dolog
birtokbavételével tulajdonjogot szerez. Az árverési vevő jóhiszemű eljárásra köteles.
Amennyiben e követelménynek eleget tesz, a tulajdonjogát az sem érinti, ha utóbb az árverést
megsemmisítik, vagy a megindított végrehajtási igényperben a bíróság a keresetnek helyt ad. Az
utóbbi esetben a pernyertesnek a dolog pénzegyenértéke jár.
Amennyiben a vevő a vételárat az árverésen kézpénzben megfizeti, és nem rosszhiszemű, a
tulajdonjogát - a fenti szabályból adódóan - az sem érinti, ha utóbb akár az árverést, akár a
foglalást a jogorvoslati eljárásban megsemmisítik.
67.	§
A javaslat ezen szakasza részletesebben kifejti, hogy az árverésről készített jegyzőkönyvnek mit
kell tartalmaznia. A gyakorlatban előforduló visszaélések elkerülése, a jogszerű eljárás
dokumentálása és az egyes adózói, licitáló magatartások rögzítése érdekében szükséges, hogy
minden hagyományos árverésről kép- és hangfelvétel készüljön. A korábbi szabályozásban ez
lehetőségként szerepelt, a javaslat ezt a jogot deklarálja. Előfordulhat, hogy az eljárás egy
későbbi szakaszában válik indokolttá a felvétel készítése, mely nem lehetne teljes körű, ha nem
lenne kötelező a felvételek rögzítése. A Vht. 35. § (5) bekezdése a felvételek tárolásáról és
megőrzéséről a javaslat szabályozott eljárások során is alkalmazandó.
68.	§
A javaslat egyértelműsíti a korábbi szabályozást, miszerint az ingóság sikeres értékesítése
érdekében kettőnél több árverést is lehet tartani. A korábbi szabályozástól eltérően azonban az
árverések között 30 nap helyett 60 nap is eltelhet. Ez arra szolgál, hogy az adós adott esetben
több időt kaphat a tartozás megfizetésére, illetve az értékesítés elkerülésére, vagy árverésen
kívüli vevő jelentkezhet. Szintén indokolt a már kiírt árverés törlése, amennyiben a korábbi vevő
a vételárat és a felmerült költségeket megtéríti, hiszen egy újabb árverés lebonyolítása egyrészt
költséges, másrészt az újabb árverés nem garantálja a magasabb vételi ajánlatot, továbbá a
végrehajtási eljárás ezáltal gyorsabbá is válik.
69.	§
Az üzletrész elektronikus úton történő értékesítése a gyakorlatban rendkívül nehéz és a legtöbb
75
esetben sikertelen. Annak érdekében, hogy az értékesítések minél nagyobb arányban legyenek
sikeresek, ezáltal a tartozás megtérülése is hatékonyabb, az üzletrészt - a Vht.-től eltérően - nem
csupán elektronikusan, hanem hagyományos úton is értékesíteni lehet.
Az üzleti hírnév védelme és a gazdálkodók versenyképességének megőrzése érdekében a
javaslat megteremti azt a lehetőséget is, hogy árverésen kívül is lehessen üzletrészt értékesíteni.
Figyelembe kell venni ugyanakkor az előárverezésre jogosultak, az üzletrész tulajdonosok
érdekét is. A Ptk. 3:179. §-val összhangban a javaslat a tulajdonostársaknak elővásárlási jogot
biztosít kimondva, hogy az árverés során biztosítani kell a nem adós gazdálkodó szervezet,
illetve a gazdálkodó szervezet más tagjainak gazdasági érdekeit is. A javaslat ezáltal lehetőséget
teremt arra, hogy a jogosultak elkerüljék a társaságban általuk ismeretlenek bekerülését.
70.	§
A romlandó ingóságok értékesítésére speciális szabály korábban nem volt. Ezen ingóságoknál az
értékesítésre vonatkozó általános szabályok alkalmazása ugyanakkor a gyakorlatban - különösen
a határidőket tekintve - komoly problémákat okozott. Különösen amiatt, mivel ezen ingóságok
értéke - jellegüknél fogva - idővel sokkal gyorsabban és jelentősebb mértékben csökken, mint
egyéb ingóságoké. Az értékesítés lényege ebben az esetben az, hogy a lehető leggyorsabban és a
legmagasabb áron lehessen ezeket az ingóságokat eladni. Ennél fogva a javaslat joghézagot
pótol, célja a romlandó dolgok leggyorsabb értékesítése úgy, hogy az az adós és az adóhatóság
számára is a legkedvezőbb legyen. Ennek érdekben a javaslat az adós számára biztosít egy rövid
időintervallumot - 1 órát - arra, hogy megjelölje a vevőt, aki árverésen kívül, a becsértéken
megveszi az árut.
A javaslat az értékesítési idő lerövidítése miatt elsődlegesen nem az elektronikus árverési
lehetőséget, hanem a helyben legcélszerűbb értékesítési módot preferálja.
A legmagasabb vételár elérése érdekében azonban a javaslat biztosítja azt, hogy az adott
romlandó dolog forgalmazásával foglalkozó kereskedők licitáljanak a dolog tulajdonjogára.
Tekintettel arra, hogy az értékesítés során általában nincs idő a foglalás közvetlen körzetében
ilyen kereskedőket külön megkeresni, célszerű egy - már létező és aktuális - adatbázisból
kiértesíteni a leginkább szóba jöhető cégeket, vállalkozókat. Természetesen ez előzetes
regisztrációhoz kötött és a részletszabályokban meg kell határozni azt a kört, akik az adóhatóság
szempontjából is a legmegbízhatóbb adózói körhöz tartoznak (köztartozásmentes, megbízható
adózók). A vételár megfizetésére, illetve a mögöttes felelősség érvényesítésére az általános
szabályokat rendeli alkalmazni a javaslat.
Amennyiben a helyben történő értékesítésre nincs mód, vagy ha az értékesítés eredménytelen
volt - az általános szabályokat is figyelembe véve - továbbra is lehetőséget biztosít a javaslat az
elektronikus értékesítés lefolytatására. Ezzel olyan forgalmazóknak is lehetőséget biztosít a
licitálásra, akik adott esetben a fizikai távollét miatt nem vehettek részt a korábbi árverésen. Az
időtényező ugyanakkor ebben az esetben is kiemelt jelentőségű, így - az általános szabálytól
76
eltérően - a határidők jelentősen rövidebbek. A javaslat ugyanakkor a kiértesítés, a licitálási
folyamat és a licitlépcsők tekintetében is az általános szabályok alkalmazását rendeli, tekintettel
arra, hogy az ingóság romlandó jellege sem indokolja az ettől való eltérést.
71.	§
A javaslat a romlandó dolgok értékesítése kapcsán visszautal az elektronikus árverésre
vonatkozó értékesítési szabályokra.
72.	§
A javaslat - a korábbi szabályozással egyezően - rögzíti az árverés helyszínére vonatkozó
rendelkezéseket. Ennél szélesebb körben nem indokolt meghatározni a helyszínt, mivel
sikeresebb értékesítés ettől nem várható.
73.	§
A javaslat - a korábbi szabályozáshoz hasonlóan - rögzíti azokat a fontos és az értékesítés
szempontjából nélkülözhetetlen információkat, melyeket a hirdetményben fel kell tüntetni. Ezek
az adatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy az árverésen licitáló, illetve a vevő az ingatlan valós
értékét megbecsülje. A részletes adatok ahhoz is hozzájárulnak, hogy az értékesítést követően a
jogos végrehajtási kifogások benyújtásának lehetőségét kiküszöböljük.
74.	§
A javaslat az árverési hirdetmény kézbesítésével kapcsolatban a korábbi szabályozást rögzíti,
melynek garanciális jelentősége van. A javaslat célja, hogy mindazok, akiknek az árverésre
kerülő ingatlanon bármilyen joguk van, illetve akik elővásárlási joggal rendelkeznek, pl. az
önkormányzatok joga a lakóingatlanokon, értesüljenek az árverés tényéről és gyakorolni tudják
törvényes jogukat.
75.	§
A javaslat célja, hogy az árverés a lehető legszélesebb körben ismert legyen megteremtve annak
a lehetőségét, hogy az ingatlan a legmagasabb áron kerüljön megvételre, ezért az árverési
hirdetmény kifüggesztésének helyeit részletesen szabályozza.
76.	§
A javaslat előírja, hogy az ingóárverés során meghatározott kizárási szabályokat az
ingatlanárverés esetében is alkalmazni rendeli.
77.	§
Hagyományos árverés esetén a gyakorlatban - különösen ingatlanárverés esetén, az összeg
nagyságára tekintettel - a legtöbb esetben a licitálók az előleget átutalással fizetik meg. A
javaslat az átutalás igazolásának módját egyértelműsíti és egységesíti, valamint rögzíti, hogy az
engedéllyel történő ingatlanszerzéshez kapcsolódóan az engedélyt az árverés előtt kell igazolni.
77
78. §
A javaslat a hagyományos árverés folyamatát rögzíti a korábbi szabályozással azonos módon.
79.	§
A javaslat a vételár-előlegek adóhatóság általi kezelését rögzíti azzal, hogy a nem nyertes
árverezők letétbe helyezett pénzeszközeit haladéktalanul vissza kell adni, illetve az átutalás iránt
intézkedni kell. A nyertes vevőnek a vételárból az előleggel csökkentett összeget kell
megfizetnie.
80.	§
A javaslat a korábbi szabályozással azonos módon szabályozza a vételár különbözet
megfizetésének kötelezettségét, figyelembe véve a szervezeti különbségeket, azonban az
elektronikus árverésen történő vételhez szorosan kapcsolódva egységesíti a vételár különbözet
megfizetésének határidejét. Szintén lehetővé teszi a 2 hónapig terjedő fizetési halasztás
engedélyezését is, hiszen ingatlan vétel esetében előfordulhat, hogy a különbözet összege
jelentős. A 60 napi halasztás engedélyezésének lehetősége ráadásul növelheti a licitálási kedvet,
hiszen nem kell feltétlenül azonnali készpénzes fizetéssel teljesíteni a kötelezettséget.
81. §
A javaslat a jegyzőkönyvben kötelezően rögzítendő adatokat taxatív módon sorolja fel. Ez
részben megegyezik a korábbi szabályozással, de részletesebben és egyértelműbb módon
határozza meg az adatok körét. Az árverés végleges lezárását követő 30 nap múlva a
jegyzőkönyvet meg kell küldeni a vevőnek és az ingatlanügyi hatóságnak is. A 30 nap elég
ahhoz, hogy a határidőben benyújtott esetleges jogorvoslatokról a hatóság információt szerezzen,
így az árverés ennyi idő után véglegesnek tekinthető.
82.	§
A javaslat a korábbi szabályozástól eltérő módon 60 napban határozza meg a második árverés
kitűzésének időpontját. A gyorsabb és hatékonyabb értékesítés érdekében indokolt a rövidebb
határidő meghatározása. Szintén a gyorsabb és eredményesebb végrehajtási eljárás érdekében -
az ingóárverésekhez hasonlóan -, ha a korábbi nyertes árverési vevő a második árverés
megkezdéséig megfizeti a vételárat, nem kell újabb árverést tartani, ilyenkor azonban az addig
felmerült költségeket is viselnie kell. A javaslat a korábbi szabályozás rendelkezéseit emeli be,
tekintettel arra, hogy a nem fizető korábbi vevő kizárása az eljárás további szakaszából - a többi
licitáló vevő érdekében - mindenképpen indokolt.
A vételár-különbözet megfizetésére történő kötelezés fenntartása továbbra is indokolt, mivel
mind az adós, mind az adóhatóság kárt szenved, ha a nyertes vevő fizetési kötelezettségének
nem tesz eleget. Ez a szabály szintén azt erősíti, hogy csak a ténylegesen érdeklődő, komoly
vételi szándékkal rendelkező regisztrált felhasználók licitáljanak. A fizetésre kötelezés
leggyorsabb és leghatékonyabb módja a határozattal történő előírás, mellyel az elmaradt
78
különbözet végrehajtási eljárás útján beszedhető. A vételárelőleget és a befolyt különbözetet
pedig a tartozás csökkentésére kell fordítani.
A javaslat 3 hónapra csökkenti az ismételt árverés kitűzésének lehetőségét a sikeresebb
értékesítés érdekében.
83.	§
A javaslat az általános szabályokhoz képest a speciális szabályokat fogalmaz meg a lakóingatlan
értékesítésére. A lakóingatlan értékesítése az adósokat a legérzékenyebben érinti, így erre
kizárólag akkor kerülhet sor, ha a végrehajtási eljárásban más cselekmény foganatosítása már
nem járt sikerrel, illetve azoktól nem várható a tartozás megtérülése. Minthogy ingatlan-
végrehajtás esetén a vagyoni kényszer elvileg a legsúlyosabb, a törvény ezt az eljárást külön
feltételek mellett teszi lehetővé. A javaslatban megfogalmazott garanciális szabályok is azt
biztosítják, hogy a lakóingatlanok értékesítése során a végrehajtó a lehető legnagyobb
körültekintéssel járjon el.
A javaslat az értelmező rendelkezések között meghatározza a lakóingatlan fogalmát. Tekintettel
arra, hogy a gyakorlatban sok esetben előfordul, hogy nem kizárólag az ingatlan-nyilvántartásba
ilyen jogcímen bejegyzett ingatlanokban laknak az adósok, a törvény a tényleges ottlakáshoz és
nem az ingatlan nyilvántartásba bejegyzett jellegéhez köti a lakóingatlanná minősítést.
A javaslat tekintettel van ugyanakkor az adóson kívüli más személy érdekeire, megszerzett
jogaira. Ezért kimondja, hogy bizonyos, az adós rendelkezési jogát korlátozó jogviszonyokra
tekintettel az ingatlant kizárólag lakottan lehet árverezni. A javaslatban meghatározott esetekben
az új tulajdonos rendelkezési jogai továbbra is korlátozottak maradnak az árverés után. A
végrehajtás alá vont ingatlant megszerző új tulajdonos tulajdonjogát viszont csak a következő
jogok terhelhetik: a telki szolgalom, a közérdekű használati jog, az ingatlan-nyilvántartásba
bejegyzett haszonélvezeti jog, végül a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az
ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve.
84.	§
Az ingatlanértékesítés egyik legfontosabb garanciális szabálya, hogy a vételár a becsérték
legfeljebb 75%-ig csökkenthető, elkerülve ezzel azt, hogy túl alacsony áron kerüljenek
értékesítésre a lakóingatlanként szolgáló ingatlanok, valamint a fennálló követelések is a lehető
legnagyobb mértékben térüljenek meg. Ha egyetlen licit sem éri el ezt az összeget, az árverés
sikertelennek minősül. A korábbi szabályozástól eltérően a javaslat egységesíti az elektronikus és
a hagyományos árverés során a lakóingatlanhoz kapcsolódó minimum vételár szabályát és -
adósvédelmi szempontból - egységesen 75%-ban határozza ezt meg a korábbi 70%-hoz képest.
85.	§
A javaslat új szabályként - az eredményes árverés - érdekében lehetővé teszi a vételár további
leszállítását második sikertelen árverést követően a kikiáltási ár 50%-ig. A gyakorlatban az
79
elhúzódó árverések során sok esetben előfordul, hogy nincs vevő az ingatlanra és többszöri
árverést követően a becsértéket módosítani kell. Ilyen esetben az ingatlan vételára gyakorlatilag
az eredeti becsérték 75%-a alá süllyed. A módosítás lényege, hogy az értékesítés gyorsabb és
hatékonyabb legyen azzal, hogy a becsérték módosításhoz kapcsolódó időtényezőt lerövidíti és a
végrehajtási eljáráshoz kapcsolódó költségeket csökkenti.
86.	§
A javaslat a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes
szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lht.) 85/F. § rendelkezését építi
be. Eszerint a települési önkormányzatok a területükön fekvő lakóingatlanok vonatkozásában
elővásárlási joggal élhetnek. A lakóingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a
törvénnyel valamennyi olyan ingatlan kényszerértékesítése esetében lehetőséget kap elővásárlási
jog gyakorlására, amely alkalmas a későbbiekben bérlakásként való működtetésre, és amelynek
az értékesítése a lakhatásul szolgáló ingatlan elvesztésével jár.
Az Lht.-ben és így a javaslatban megteremtett elővásárlási jog ugyanakkor nem a Ptk. szerinti
elővásárlási jog, hanem - ahogyan arra az Lht. szövegezése is utal - a végrehajtási eljárásról
szóló törvényekben rögzítettek szerint gyakorolható elővásárlási jog.
A javaslat beépíti az elővásárlási jog gyakorlását a vételi ajánlatok megtételének működő és a
vételi ajánlatok komolyságára garanciákat adó rendszerébe. Ennek értelmében az elővásárlási
jog gyakorlása jogilag és technikailag is egyfajta árverési vételi ajánlat megtétele, amely csak
abban különbözhet a többi licittől, hogy azok összegét nem kell meghaladnia: nem kell rálicitálni
az előző ajánlatra, hanem elég azt csak tartani. Ez mind a hagyományos, mind az elektronikus
árverések esetében kezelhető.
Az Lht. által választott megoldás - amellett, hogy megteremti az összhangot a végrehajtási jog
rendszerével, és nem is húzza el az eljárást, nem ró arra újabb adminisztrációs terheket -
alkalmas az árverési piac élénkítésére, az árverseny erősítésére is, amely alapvető követelmény a
követelések tényleges, hatékony megtérüléséhez, továbbá a tisztességes eljáráshoz való jog
érvényesüléséhez. Az árverésen részt vevő egyéb potenciális vevők számolhatnak ugyanis az
elővásárlási jogra jogosult részvételével, megismert (nyilvános, vagyis az elektronikus
licitnaplóban közzétett, illetve az árverésen elhangzó) vételi ajánlatával szemben pedig azzal
versengő - tehát annál magasabb összegű - ajánlatot tehetnek.
87. §
A javaslat a korábbi szabályozással azonos módon rendelkezik a kiköltözési kötelezettség
kapcsán. A Vht. rendelkezései itt is mögöttes jogszabályként alkalmazandóak, így a halasztás
feltételei, a kérelem tartami elemei és a döntés közlése adóhatóság előtt folyó eljárás esetében is
kötelező érvényűek. A jogorvoslat biztosítása indokolatlanul húzná el az eljárást, ráadásul a
licitáló vevők a döntésről az árverésen így még nem szerezhetnek tudomást, tehát úgy
licitálnának, hogy nem ismerik a tényleges birtokbaadás várható időpontját. Ez a vásárlási
80
kedvet is jelentősen csökkentené.
88. §
A javaslat a felek számára fenntartja azt a lehetőséget, hogy az általuk meghatározott vevő
részére, az általuk megállapított értéken kerüljön értékesítésre az ingóság árverésen kívül,
azonban minderre az árverési vétel hatálya kiterjedjen. E szabálynak azért van jelentősége, mert
a Ptk. 5:41 §-a alapján az árverési vétel eredeti szerzésnek minősül. A vevő részéről jogos az az
elvárás - quasi árverési vevőként -, hogy az ingóságot az árverési vétel hatályával szerezhesse
meg, mert csak így válik jóhiszemű tulajdonossá, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a
tulajdonos. A Ptk. szabályai egyébként azt is jelentik, hogy a vevő tulajdonjogának terjedelme
nem igazodik a korábbi tulajdonos tulajdonjogának terjedelméhez.
A tulajdonszerzést nem szerződés, hanem az árverési jegyzőkönyv igazolja. Az a körülmény,
hogy az adós és a végrehajtást kérő kijelölheti a vevő személyét, és meghatározhatja a
becsértéket, nem változtat az értékesítés kényszerjellegén, sem a szerzés módján. A javaslat
figyelembe veszi, hogy az adós és a végrehajtást kérő közös érdeke, hogy minél kevesebb
végrehajtási költséggel, minél kedvezőbb áron történjék meg az értékesítés. Az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyzett jogok jogosultjai érdekeinek védelme céljából a javaslat kötelezővé
teszi, hogy ezen jogosultaknak is hozzá kell járulniuk az árverésen kívüli értékesítéshez. A
gyorsabb eljárás érdekében azonban a végrehajtást kérők megkeresése csak akkor szükséges, ha
a megállapított vételárból a teljes követelésösszeg, illetve a költségek nem teljesülnek teljes
mértékben. Ellenkező esetben a megkeresők hozzájárulása mellőzhető.
89. §
A javaslat ebben a szakaszban az elektronikus érverésre vonatkozó speciális, a hagyományos
árveréstől, valamint a Vht. elektronikus árverésről szóló rendelkezéseitől eltérő szabályokat
részletezi.
Az állami adó- és vámhivatal nem a bírósági végrehajtók által használt és a Magyar Bírósági
Végrehajtói Kamara által üzemeltetett elektronikus árverési felületen teszi közhírré és árverezi
az adóhatósági végrehajtásban értékesítendő ingó- és ingatlanvagyontárgyakat, hanem a saját
maga által létrehozott Elektronikus Árverési Felületen (továbbiakban: EÁF). Ez egy olyan
virtuális árverési csarnok, ahol az állami adó- és vámhivatal végrehajtási eljárásai során lefoglalt
vagyontárgyak értékesítése történik. Az árverésen résztvevők - ideértve annak nyertesét is - az
árverés befejezéséig anonim módon árvereznek. Egyes ingatlanok speciális szabályait kivéve
árverési vevő lehet bárki - természetes személy esetében csak nagykorú -, aki regisztrálta magát
és az árverés szabályait elfogadja. Egy árverési tételre vonatkozó árverés a hirdetményben
megjelölt kezdő időponttól számított harmadik nap 21. órájáig tart, de a jogszabályban
meghatározott esetekben és módon meghosszabbodhat. A licitküszöbök is változnak részben a
túl kicsi emelések és az elhúzódó árverések kiküszöbölése érdekében. A javaslat vételár
megfizetésére vonatkozó szabályai a korábbi rendelkezéseket tartalmazzák.
81
90. §
Az elektronikus ingóárverés során - az elektronikus felület miatt - az adós nem tudja
meghatározni az ingóságok sorrendjét, így a javaslat ezt a lehetőséget kizárja. Annál is inkább,
mert ennek biztosításával az eljárást indokolatlanul meghosszabbítaná az ezzel kapcsolatos
levelezés.
A gyakorlatban többször előfordul, hogy ingóság értékesítése esetén a nyertes vevő nem fizeti ki
a vételárat, ezért szükséges volt részletesen rendelkezni azon esetekről, mikor csupán a
harmadik, illetve negyedik érvényes licitáló szerzi meg a tulajdonjogot. Nem várható el ugyanis
a kisebb licitet felajánló árverezőtől, hogy a nyertes licitösszegen kelljen megvásárolnia az
ingóságot. Ilyen esetben a nem fizető vevőket a saját licitösszegük és a következő legmagasabb
ajánlat különbözetére kötelezi az adóhatóság.
Szintén előfordul a gyakorlatban, hogy a nyertes vevő a megvásárolt ingóságot a vételár
megfizetését követően nem szállítja el. A javaslat a Ptk. 5:9-12. § szabályait rendeli alkalmazni
azzal, hogy az adóhatóság a dolgot nem használhatja fel, csupán tovább értékesítheti, illetve
megsemmisítheti. A vételárat - a korábbi szabályozásnak megfelelően - az elektronikus árverés
során 50%-ig lehet levinni. A hagyományos és az elektronikus árverés minimum vételára közti
különbség oka, hogy az elektronikus árverés publicitása sokkal jelentősebb, nagyobb érdeklődői
kört tud megszólítani, így a kereslet lényegesen nagyobb. Adós érdeke is az, hogy a nagyobb
vevői körből magasabb vételárat tudjon elérni az árverés során.
91.	§
Ingatlanárverés során általában a kikiáltási ár és a vételár is jelentősnek mondható, így az
árverésen résztvevők vételi szándékukat előleg biztosításával jelzik. A befizetés igazolása - az
elektronikus részvétel miatt - természetesen részben eltér a hagyományos árverésen történő
igazolástól.
Az elővásárlási, előárverezési joggal rendelkező tulajdonostársak törvényes jogának biztosítása
elektronikus árverés során is nélkülözhetetlen, azonban a többi licitáló érdekében ezen jogokat
az elektronikus felületen szükséges gyakorolni. Így minden résztvevő információt szerezhet az
árverés aktuális állásáról, illetve a nyertes vevőről.
Az önkormányzat ezzel szemben - egy speciális kód segítségével - az árverés lezárását követő
munkanap 17:00 óráig nyilatkozhat a joga érvényesítéséről. Ennek az az oka, hogy az árverést
követően a vételár kifizetéséről való döntés meghozatala nem egyszemélyi döntés, így a
döntéshozók megkeresése, illetve a végső döntés meghozatala időt vehet igénybe.
A vételár különbözet megfizetésére vonatkozó szabályok megegyeznek az ingatlanárverés
általános szabályai között megfogalmazott rendelkezésekkel.
82
A vételár-különbözet megfizetésére történő kötelezés fenntartása továbbra is indokolt, mivel
mind az adós, mind az adóhatóság kárt szenved, ha a nyertes vevő fizetési kötelezettségének
nem tesz eleget. Ez a szabály szintén azt erősíti, hogy csak a ténylegesen érdeklődő, komoly
vételi szándékkal rendelkező regisztrált felhasználók licitáljanak. A fizetésre kötelezés
leggyorsabb és leghatékonyabb módja a határozattal történő előírás, mellyel az elmaradt
különbözet végrehajtási eljárás útján beszedhető.
92.	§
A javaslat rendelkezése a Vht. 155. § (1) bekezdését veszi át. Annyiban módosít rajta, hogy az
árverési jegyzőkönyv aláírását nem tekinti sikertelen árverésnek, hiszen a Ptk. 5:41. §
értelmében a dolog tulajdonjogát a vevő az ingó dolog birtokának a hatósági árverést végző általi
átruházásával, ingatlan esetén a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg.
Sikertelen árverést követő árverés második árverésnek minősül, a második árverésre vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni, szemben a meghiúsult árverés joghatályával, melyet a
következő szakasz fejt ki.
93.	§
A javaslat bevezeti a meghiúsult árverés fogalmát. A meghiúsult árverés joghatálya egyrészt az,
hogy a jóhiszemű vevő nem szerzi meg a tulajdonjogot, hiszen a gyakorlatban meg nem történtté
teszi az árverést, így a jóhiszemű tulajdonszerzést is. Másrészt a meghiúsult árverést követő
árverés első árverésnek minősül. Ilyen esetek azok, amelyben az árverés során, vagy az árverés
megkezdése előtt jogszabálysértésre kerül sor, vagy olyan akadály merül fel, mely lehetetlenné
teszi a jogszerű eljárás lefolytatását. A javaslat ilyen esetben kötelező jelleggel határozza meg az
árverés befejezését, illetve a kitűzött árverés törlését. A felettes szerv által megsemmisített
árverés joghatálya is megegyezik ezzel, a jóhiszemű vevő sem szerzi meg a tulajdonjogot.
94.	§
A sikertelen árverések lebonyolítása után, mikor már az értékesítéstől érdemi eredmény nem
várható, az ingóságok és az ingatlanok jogi sorsát rendezni kell. Tekintettel arra, hogy ezek
őrzése, tárolása költséges, de valódi anyagi értéket nem képviselnek, az adós részére ezeket
vissza kell adni. A javaslat mellőzi annak lehetőségét - a Vht-től eltérő módon -, hogy a
végrehajtást kérők ezeket megkapják, hiszen ezek már olyan ingóságok, melyek valós értéket
nem képviselnek, a tárolási, őrzési költségük ugyanakkor fennáll. Úgy kapnának meg egy
lefoglalt tételt, hogy abból bevételük nem, csupán kiadásuk keletkezik.
95-97. §
A javaslat a korábbi szabályokhoz hasonlóan szabályozza az ideiglenes biztosítási intézkedés és
a biztosítási intézkedés (a továbbiakban együtt: biztosítási intézkedések) végrehajtásának
jogintézményét, de a jogalkalmazás egységessége érdekében a korábban széttagolt, több
jogszabályban elszórtan elhelyezett rendelkezések helyett egységes szabályozást tartalmaz e
körben. Tekintettel arra, hogy a biztosítási intézkedések alapján foganatosítandó végrehajtási
83
cselekmények - kis kivételtől eltekintve - nem térnek el alapvetően a kielégítési végrehajtás
során foganatosított végrehajtási cselekményektől, a javaslat rögzíti, hogy a biztosítási
intézkedést elrendelő végzések végrehajtására a végrehajtási eljárás során irányadó szabályokat
-	az e fejezetben foglalt eltérésekkel - kell alkalmazni. Hasonló okok miatt rögzíti a javaslat azt
is, hogy az ideiglenes biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtására a biztosítási
intézkedés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A biztosítási intézkedések végrehajtására vonatkozó első fontos eltérés abban mutatkozik meg,
hogy a végrehajtható okirat itt maga a biztosítási intézkedés elrendeléséről szóló végzés,
amelynek kézbesítési módja - a jogintézmény céljára figyelemmel - alapvetően eltér az egyéb
eljárások során hozott döntésekétől. A javaslat szerint ugyanis a pénzkövetelés biztosítását
elrendelő végzést a végrehajtó a helyszínen adja át az adósnak, egyúttal felhívja őt, hogy a
biztosítandó összeget azonnal fizesse meg. A teljesítés elmaradása esetén a javaslat szerint a
végrehajtó lefoglalja az adós vagyontárgyait. Hasonló az eljárás a javaslat alapján abban az
esetben is, ha az adós (illetve képviselője) nincs jelen a kézbesítés megkísérlésekor; ebben az
esetben a végrehajtható okiratot a foglalási jegyzőkönyv másolatával együtt postán kell
kézbesíteni az adósnak illetve képviselőjének. E rendelkezések indokát a biztosítási intézkedés
célja adja, a jogintézmény rendeltetése ugyanis az eljárás tárgyát képező kötelezettség
teljesítésének biztosítása az alapügyben hozott döntés végrehajthatóvá válását követő időszakra.
A korábbi szabállyal egyezően tartalmazza a javaslat az adóst megillető költségvetési támogatás
(adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) pénzkövetelés biztosítását elrendelő végzésben
meghatározott kötelezettség erejéig történő zárolásának lehetőségét. A zárolás időtartama alatt az
adós nem rendelkezhet a támogatással, de a pénzkövetelés biztosításának végrehajtása során a
zárolt összeget biztosítottként kell figyelembe venni.
Az általánostól eltérő szabályt tartalmaz a javaslat a jármű biztosítási intézkedés keretében
foganatosítandó lefoglalása kapcsán. Ilyen esetben a foglalás a jármű foglalási jegyzőkönyvben
történő feltüntetésével, illetve ha lehetséges, a törzskönyv lefoglalásával megvalósul, egyéb
cselekményt, intézkedést nem kell foganatosítani.
Az ingatlan lefoglalása lényegében az általános szabályok szerint történik, de az ingatlanügyi
hatóságot a pénzkövetelés biztosítására irányuló végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő
bejegyzése érdekében kell megkeresni.
A javaslat a Vht.-hoz hasonlóan szabályozza az adóst megillető összeg biztosítási intézkedés
alapján történő zárolását. A javaslat alapján a pénzforgalmi szolgáltató a zárolásra vonatkozó
felhívás kézhezvételétől számított 8 napon belül tájékoztatja a végrehajtót arról, hogy az
intézkedést milyen összegre tudta foganatosítani. Ennek a jelentősége abban áll, hogy ezt
követően az adós még le nem foglalt vagyontárgyai csak a fennmaradó követelés erejéig
foglalhatók le. A javaslat alapján jövedelem letiltására csak akkor kerülhet sor, ha az adósnak a
biztosítandó összeg fedezetéül szolgáló, végrehajtás alá vonható más vagyontárgya nincs.
84
Természetesen a vonatkozó mentességi szabályokat a biztosítási intézkedés esetén is alkalmazni
kell.
Újdonság a szabályozásban, hogy a biztosítási intézkedés végrehajtása nem veszélyeztetheti az
adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését, valamint nem járhat az adós
gazdálkodási tevékenységének ellehetetlenítésével.
A korábbi szabályozáshoz hasonlóan a javaslat alapján a biztosítási intézkedés alapján
foganatosítandó foglalási cselekmények a foglalással, zár alá vétellel, költségvetési támogatás
zárolásával, követelés lefoglalása és jövedelem letiltása esetén a végrehajtói letéti számlára
történő befizetéssel, továbbá a pénzforgalmi szolgáltatóhoz intézett felhívás kiadásával
befejeződnek, - a romlandó dolgok kivételével - értékesítésre, illetve a befolyt összegek
felosztására a biztosítási intézkedés végrehajtása alatt nem kerülhet sor.
98. §
A javaslat tartalmazza a biztosítási intézkedés alapján foganatosított végrehajtási cselekmények
hatályára vonatkozó szabályozást. E szerint a foganatosított végrehajtási cselekményeket
továbbra sem kell megismételni a végrehajtási eljárás megindulása után, a foglalások hatály e
nélkül is kiterjed a végrehajtási eljárásra.
99-101. §
A javaslat a korábbi szabályok ötvözeteként tartalmazza a biztosítási intézkedés
megszüntetésének eseteit. Ennek értelmében amennyiben az adós a vagyontárgyai lefoglalása
után utóbb kifizeti a biztosítani kívánt összeget vagy arra megfelelő biztosítékot nyújt, illetve ha
a számlája terhére kiadott zárolási felhívás alapján a követelés fedezete biztosítva van, a
végrehajtó a lefoglalt vagyontárgyakat a foglalás alól feloldja. Természetesen akkor is fel kell
oldani a lefoglalt vagyontárgyakat, ha a biztosítási intézkedést az elrendelő hatóság vagy annak
felettes szerve megszüntette.
A kielégítési végrehajtás hatályának beálltáig a befolyt összegeket nem lehet a tartozásokra
felosztani, azokat a végrehajtói letéti számlán kell kezelni.
Az általános szabályoktól eltérően kezeli a javaslat a biztosítási intézkedés végrehajtása során
felmerült költségek felszámítását, figyelemmel a jogintézmény jellegére, arra, hogy a biztosítási
intézkedés mindkét módját még az alapeljárásban hozott végleges döntés végrehajthatóságát
megelőzően kell alkalmazni. A biztosítási intézkedés végrehajtása során felmerült költséget e
szerint a kielégítési végrehajtás hatályának beálltától számított 8 napon belül kell felszámítani.
Amennyiben a kielégítési végrehajtás hatálya nem áll be, tehát az alapeljárás anélkül ér véget,
hogy a hatóság a biztosítani kívánt összeg megfizetésére kötelezné az adóst, a felmerült
költségeket az adóhatóság viseli.
102-103. §
85
A javaslat a korábbi szabályokhoz hasonlóan tartalmazza azon eseteket, amelyeknél az adóst
terhelő tartozás megfizetésére más személyt kell kötelezni a végrehajtási eljárás során elkövetett
mulasztás miatt. E szerint a munkáltatóval (ideértve az adós számára járandóságot, illetményt,
munkából eredő díjazást, juttatást, egyéb összeget rendszeresen, időszakonként visszatérően
folyósító szervet vagy személyt), a hitelintézettel, illetve a követelésfoglalás kötelezettjével
szemben kell fellépni az eljárásban elkövetett mulasztásuk miatt. Valamennyi eset közös ismérve
az, hogy az adott személy a végrehajtási eljárás során megszegte azon lényeges kötelezettségét,
amely őt terhelte. A javaslatban felsorolt mulasztásokkal szemben továbbra is indokolt a
következetes fellépés, hiszen ezek a magatartások alkalmasak lehetnek a végrehajtás elhúzására,
illetve annak eredményessége csorbítására.
A javaslat tartalmazza továbbá azon, az adóstól eltérő harmadik személyekkel szembeni
határozathozatali kötelezettséget, akik magatartása vagy mulasztása a tervezet egyéb szakaszai
szerint valamely összeg megfizetésére való kötelezést von maga után.
104.	§
A javaslat előírja, hogy az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása során a törvény I-
XI. fejezet rendelkezéseit az ezen címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
105.	§
A gyakorlati tapasztalatok alapján a 15 napos határidő, mely leteltét követően lehetett korábban
megkeresni az adóhatóságot, rendkívül rövidnek bizonyult, hiszen több esetben előfordult, hogy
az adósok 15-30 napos határidőn belül befizették tartozásaikat. A határidő növelése indokolt,
hiszen így számos esetben a felesleges adminisztráció jelentősen csökkenthető.
Költséghatékonysági szempontból nem célszerű az adók módjára behajtandó köztartozások
esetében a jelenleg hatályos 10 ezer forintos összeghatár alól kivételeket képezni. A végrehajtási
eljárás átalánydíja a vonatkozó kormányrendelet szerint 5 ezer forint, mely így is minimális az
önálló bírósági végrehajtó eljárási díjaihoz képest és nem fedezi teljes mértékben a ténylegesen
felmerülő költségeket. Így viszont előfordulhatna, hogy a 10 ezer forintos értékhatár miatt
néhány végrehajtást kérő alacsonyabb összegű, de jelentős számban keletkező követelése nem
volna behajtható, ezért a tervezet a 10 ezer forintos értékhatárt ugyan nem, de az 5 ezer forintot
elérő tartozások vonatkozásában lehetővé teszi az értékhatártól való eltérést - törvényi szintű
szabállyal.
A javaslat rögzíti a megkeresés alapvető tartalmi elemeit. Ezek feltétlenül szükségesek ahhoz,
hogy az adóhatóság vizsgálni tudja a megkeresés megalapozottságát és a megkereső
jogosultságát, valamint azokat az adósi alapadatokat kell tartalmaznia, mely alapján a
végrehajtási eljárás gyorsan és hatékonyan megindítható.
Tekintettel arra, hogy a követelés jogosultja a behajtást kérő, és ezen a végrehajtás elrendelése
sem változtat, a végrehajtást foganatosító adóhatóság a döntéshez, illetve a megkereséshez kötve
86
van. Annak jogalapját, az eljárás jogszerűségét nem vizsgálhatja. Tekintettel arra, hogy a
végrehajtási eljárás az adós számára mindig jelentős joghátrányt, a foganatosító hatóság számára
pedig költséget okoz, a megkereső kötelessége a kötelezettség változásáról haladéktalanul
értesíteni az adóhatóságot.
106.	§
Sajátos munkamegosztás érvényesül az adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtása
esetén, amikor az adóhatóság a végrehajtást a köztartozás jogosultjának megkeresésére folytatja
le. Ha az adós természetes személy, a belföldi lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, ennek
hiányában szokásos fellelhetőségi helye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság az eljárásra
jogosult szerv, míg jogi személy és egyéb szervezet köztartozási ügyében az állami adó- és
vámhatóság jár el, kivéve, ha törvény a tartozás beszedését más szerv hatáskörébe utalja.
107.	§
A költséghatékony és arányos végrehajtási eljárás lefolytatása céljából célszerű fenntartani a
korábbi szabályozást, miszerint bizonyos összeghatár alatt csak egyes végrehajtási
cselekményeket köteles lefolytatni az adóhatóság. Egy helyszíni eljárás költsége akár több
százezer forint is lehet és sok esetben az adóhatóság által elérhető nyilvántartási adatokból előre
kalkulálható az eljárások eredményessége. Célszerűtlen és értelmetlen lenne ilyen esetben
kötelezővé tenni egyes eljárási cselekmények foganatosítását.
108.	§
A javaslat előírja, hogy az adóhatóság késedelmi pótlékot nem számít fel, azzal összefüggésben
felszámolási eljárást nem kezdeményez, a folyamatban lévő csőd-, felszámolási, végelszámolási,
kényszertörlési, adósságrendezési eljárásban e kötelezettségeket hitelezői igényként nem jelenti
be, a követeléseket behajthatatlanként nem tartja nyilván, a végrehajtásához való jog elévülését
nem állapítja meg, illetve a kötelezettséggel összefüggésben mögöttes felelősséget nem
érvényesít az adók módjára behajtandó köztartozásra.
109.	§
A fizetési kedvezmények tekintetében a javaslat azt a szabályt fogalmazza meg, hogy az
adóhatóság által behajtandó tartozás esetében a megkeresést követően benyújtott fizetési
kedvezményi kérelmeket fő szabály szerint az adóhatóság bírálja el az Art. fizetési
kedvezményekről szóló fejezetében foglaltak alapján. Ez egyrészt az egységes eljárás
követelményének is megfelel, másrészt a bürokráciacsökkentés egyik eszköze is, hiszen a
benyújtott kérelmeket egy eljárásban, azonos elvek és feltételek mentén lehet és kell elbírálni.
110.	§
A javaslat szűk körben, az európai uniós forrásból társfinanszírozott támogatások esetében
megtartja a korábban hatályos rendelkezéseket azon adók módjára behajtandó köztartozásokkal
összefüggésben benyújtott fizetési kedvezmény kérelmek elbírálása kapcsán, amelyeknél a
87
kérelem elbírálására az irányító hatóság jogosult.
111.	§
A végrehajtási eljárás kapcsán felmerülő szünetelési, illetve felfüggesztési okok tekintetében az
adóhatóság jár el, a megkereső tájékoztatása alapján hozza meg a döntését. Ennek oka szintén az
egységes eljárás biztosítása és az adminisztrációs terhek csökkentése. Az eljárások gyors és
hatékony intézése, és a ténylegesen fennálló tartozások naprakész kezelése érdekében új
szabályként vezeti be a tervezet azt, hogy amennyiben a megkereső 6 hónapig nem
kezdeményezi a végrehajtási eljárás folytatását, az eljárást az adóhatóság megszünteti.
Természetesen nem akadálya ez az eljárás későbbi, a törvényben megfogalmazott határidőben
történő újrakezdeményezésének.
112. §
A javaslat változatlanul szabályozza a külföldön tartózkodó személlyel szembeni eljárással
összefüggésben keletkezett jutalék viselését.
113. §
A tartozások részbeni behajtása esetére a javaslat a korábbi szabályozással azonos felosztási
szabályokat fogalmaz meg.
Az adóhatóság eredménytelen behajtás esetén nem minősíti a tartozást behajthatatlannak, hiszen
ebben az esetben a végrehajtási eljárást nem lehetne megszüntetni. Azt csupán az által
nyilvántartott tartozások tekintetében teszi meg a feltételek fennállása esetében. Ilyen esetben a
behajtás eredménytelenségéről tájékoztatja a megkeresőt. Az adók módjára behajtandó
tartozások esetében a tervezet rögzít egy objektív időkorlátot is, miszerint újabb megkeresés az
eredménytelen behajtásról szóló tájékoztató megküldését követő 1 éven túl nyújtható be ismét.
Ezzel kiküszöbölhetők azon - felesleges és költséges eljárások - mikor egy nyilvánvalóan
eredménytelen behajtási eljárást követően a megkereső szinte azonnal, változatlan tényállás
mellett nyújtja be megkeresését, melytől újabb eredmény - az idő rövidsége miatt -
nyilvánvalóan nem várható.
Nyilvánvalóan nem várható el az adóhatóságtól, hogy minden - be nem hajtott - költséget saját
maga, egyedül viseljen. A korábbi szabályozás fenntartásával a javaslat a behajtást kérő és az
adóhatóság közös kötelezettségévé teszi a be nem hajtott költségek viselését.
114-115. §
A javaslat az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtásához való jog elévülése
vonatkozásában visszautal az általános szabályokra. Így például az adók módjára behajtandó
köztartozás esetében is a tartozás végrehajtásához való jog 4 év elteltével évül el, amely időt 6
hónappal meghosszabbodik, amennyiben az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosított.
116. §
88
A javaslat szövege megegyezik a korábbi szabályozással állami kezességvállalással biztosított
hitelszerződésének felmondásával összefüggésben érvényesített állami kezességre tekintettel
keletkezett adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása vonatkozásában. Az ingatlan-
végrehajtás kizárása, illetve a folyamatban lévő végrehajtás felfüggesztése az adós számára
méltányos eljárás addig az időpontig, amíg az állami kezesség érvényesítője előtt, vagy a
Nemzeti Eszközkezelő Zrt. előtt folyamatban van az ingatlannal kapcsolatos eljárás. A
felfüggesztés időtartama az állam által történő megvásárlás kezdeményezésétől a hozzájárulás
megadásáig, vagy elutasításáig tart. A javaslat szövege figyelembe vette azt is, hogy a lehető
legkevesebb adminisztrációval kell a hiteles dokumentumokat bekérni, illetve az értesítéseket a
szervek között megküldeni.
117.	§
A javaslat az önkormányzati adóhatóság megkeresése alapján az állami adó- és vámhatóság által
foganatosítandó végrehajtásokra az adók módjára behajtandó köztartozások behajtásának
szabályait írja elő alkalmazni e címben rögzített eltérésekkel. A javaslat ezen rendelkezése olyan
speciális előírásokat tartalmaz, mely az önkormányzati megkeresések tekintetében a hatékony és
gyors végrehajtási eljárás lefolytatását elősegíti. Az önkormányzati adóhatóságnak az állami adó-
és vámhatóság megkeresése előtt meg kell kísérelnie a tartozás átvezetéssel és visszatartás útján
történő végrehajtását.
118.	§
A Diákhitel Központ Zrt. jelentős mennyiségben küld behajtási megkereséseket az állami adó- és
vámhatóság részére. Ezen kötelezettségek végrehajtásának speciális szabályait tartalmazza ezen
cím.
119-121. §
Az állami adó- és vámhatóság az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény 2018. január
1-től hatályos szabályozása alapján általános végrehajtási hatósággá válik. Az állami adó- és
vámhatóság feladatát - ebből a szempontból - három típusú tartozás behajtása érinti. Egyrészt az
általa nyilvántartott adó- és vámtartozások behajtása, másrészt a különböző ágazati törvények
által rá delegált, adók módjára behajtandó köztartozások behajtása, illetve 2018. január 1-től az
általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény alapján az egyéb köztartozások behajtása. Az
utóbbi két esetben nincs alapvető különbség a lefolytatandó eljárások tekintetében, így nem
célszerű és nem is hatékony különböző szabályokat alkotni rá. Ennek értelmében a javaslat
szerint a kötelezettségek jogosultjai vagy a behajtást kérőhatóságok az állami adó- és
vámhatóságot elektronikus úton benyújtott megkereséssel tudják felhívni a végrehajtási eljárás
megindítására.
Az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény alapján lefolytatandó végrehajtások
tekintetében a javaslat nem határoz meg végrehajtási összeghatárt, így a megkeresés e jogszabály
alapján bármilyen összeg tekintetében benyújtható.
89
Ezen követelések végrehajtása tekintetében az állami adó- és vámhatóság - behajtást kérő
hatóság részben vagy egészben saját bevételét képező kötelezettségek kivételével - az
adóhatóság a fizetési kedvezményi kérelmeket elbírálja, késedelmi pótlékot számít fel, azokkal
összefüggésben felszámolási eljárást kezdeményez, a folyamatban lévő csőd-, felszámolási,
végelszámolási, kényszertörlési, adósságrendezési eljárásban e kötelezettségeket hitelezői
igényként bejelenti, a nyilvántartásba vételi díjat megfizeti, a követeléseket behajthatatlanként
nyilvántarthatja, a végrehajtásukhoz való jog elévülését megállapítja.
Nyilvánvalóan nem várható el az adóhatóságtól, hogy minden - be nem hajtott - költséget saját
maga, egyedül viseljen. A korábbi szabályozás fenntartásával a javaslat a behajtást kérő és az
adóhatóság közös kötelezettségévé teszi a be nem hajtott költségek viselését, tehát a tervezet a
korábbi szabályozáson nem változtat. Ez alól teremt - a korábbi szabályozással azonos módon -
kivételt a kormányhivatalok tekintetében, hiszen mind az adóhatóság, mind a kormányhivatalok
tulajdonképpen a központi költségvetésből fedeznék ezen kiadásaikat, így nincs értelme a
fedezetek közti megosztásnak.
122-125. §
A javaslat külön fejezetet rendel a meghatározott cselekmények foganatosítására vonatkozó
szabályok összegyűjtésére. Az állami adó- és vámhatóság az általános közigazgatási
rendtartásról szóló törvény hatályba lépése előtt kizárólag pénzkövetelés behajtásával
foglalkozott, meghatározott cselekmények foganatosítására nem volt jogköre. Az általános
közigazgatási rendtartásról szóló törvény 134. § (1) bekezdése értelmében azonban jogosulttá
válik meghatározott cselekmények foganatosítására is. Tekintettel arra, hogy az erre vonatkozó
ágazati szabályok meglehetősen szerteágazóak, célszerű az egy szervezet által ellátandó
feladatok kapcsán az eljárás gyorsítása és egységessége érdekében a cselekményekre vonatkozó
közös szabályokat a tervezetben összefoglalni.
A javaslat alapján a végrehajtást foganatosító állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozik
annak eldöntése, hogy a konkrét ügyben miként hajtható végre a leghatékonyabban a behajtást
kérő hatóság döntésében foglalt meghatározott cselekmény.
A sokféle cselekmény kapcsán felmerülnek azonos szabályozási körök, mint például a hatósági
engedély birtokában végezhető cselekmények, a szaktudást igénylő cselekmények, illetve olyan
cselekmények, melyekhez speciális eszközök szükségesek (pl. markológép az épületbontáshoz).
Ezen tevékenységeket a javaslat alapján a végrehajtást foganatosító hatóságnak a végrehajtás
elrendelését követő legrövidebb időn belül meg kell valósítania. A feladatok gyors és hatékony
végrehajtása, illetve a költségek minimalizálása érdekében azon elvégzendő feladatok kapcsán,
amelyek nem tartoznak a közbeszerzésről szóló törvény hatálya alá, célszerű egy olyan adatbázis
létrehozása, mely az ilyen tevékenységekben közreműködő szervezetek, vállalkozók adatait
tartalmazza. Ebbe az adatbázisba azonban kizárólag olyan külső szervek kerülhetnek be, akik
megbízható adózónak minősülnek, nincs köztartozásuk és tényleges tevékenységet folytatnak. A
javaslat ennek feltételeit rögzíti. Az átláthatóság érdekében a névjegyzék nyilvános. A
90
közreműködő szervezeteket azonban együttműködési kötelezettség terheli annak érdekben, hogy
a végrehajtást foganatosító hatóság olyan szerveket keressen meg, akik az adott feladatot a
lehető legrövidebb időn belül el tudják végezni. Ezért azon szervek, akik az állami adó- és
vámhatóság felhívására nem reagálnak, illetve a feladatot nem végzik el, törlésre kerülnek a
névjegyzékből. Az elvégzett feladatról jegyzőkönyvet kell felvenni, mely a munkadíj
kifizetésének is az alapdokumentuma lesz. A munkadíj egyébként végrehajtási költségként az
adós terhére felszámításra kerül.
A javaslat rendelkezik arról is, hogy azon tevékenységeket, melyet az állami adó- és vámhatóság
hivatásos állományú alkalmazottai a jogszabályban foglalt jogkörükön belül el tudnak végezni
elsősorban - költséghatékonysági okból, valamint a gyorsabb eljárás érdekében - az ő
közreműködésükkel kell elvégezni.
126.	§
Felhatalmazó rendelkezések.
127.	§
Hatálybaléptető rendelkezés.
128-131. §
Átmeneti rendelkezések.
132.	§
E § tartalmazza a törvény hivatalos rövidítését.
91