﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/17991. számú
törvényjavaslat
az uniós vámjog végrehajtásáról
Előadó:
Varga Mihály
nemzetgazdasági miniszter
Budapest, 2017. október
2017. évi ... . törvény
az uniós vámjog végrehajtásáról
Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai
parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az ennek végrehajtására kiadott európai uniós jogi
aktusok rendelkezéseiből eredő nemzeti feladatok ellátása érdekében, az Európai Unió belső
piacának működése, valamint a vámbevételek biztosítása céljából, figyelembe véve az uniós
vívmányokat, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET
1.	A törvény hatálya
1.	§ [A törvény hatálya]
(1)	A vámigazgatási ügyben az uniós vámjogszabályokat az e törvényben foglaltak
figyelembevételével kell végrehajtani. E törvényt, valamint a Magyarországon alkalmazásra
kerülő - behozatali vagy kiviteli eljárásra vonatkozó - nemzetközi szerződések rendelkezéseit
kell alkalmazni az európai uniós jog által nem szabályozott kérdésekben az e törvény hatálya
alá tartozó területen folytatott nemzetközi áruforgalommal kapcsolatos ügyekben, ha az a
vámhatóság hatáskörébe tartozik.
(2)	E törvény területi hatálya - a (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel -
Magyarország területére terjed ki.
(3)	E törvény területi hatálya
a)	kiterjed a nemzetközi szerződés alapján külföldön létesített magyar vámhivatalra,
b)	nem terjed ki a nemzetközi szerződés alapján Magyarország területén külföldi
vámhatóság által létesített szolgálati helyre.
(4)	E törvény személyi hatálya - a Harmadik Részben meghatározott kivétellel - a
vámhatóságra és az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU
európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) hatálya alá tartozó
személyre terjed ki - ha rájuk a magyar jog irányadó -, ideértve a Polgári Törvénykönyvről
szóló törvényben (a továbbiakban: Ptk.) meghatározott valamennyi szervezeti formát is.
(5)	Ha a vámigazgatási ügy személyes jellege vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki, a
kieső ügyfél helyébe a polgári jog szabályai szerinti jogutódja lép. Ha az ügy tárgya dologi
jogot érint, a kieső ügyfél helyébe az üggyel érintett dologi jog új jogosultja lép.
(6)	Eltérő rendelkezés hiányában az egyéb terhekre a vámra vonatkozó rendelkezéseket kell
alkalmazni, ha azok kiszabását, illetve beszedését jogszabály a vámhatóság hatáskörébe
utalja.
(7)	Ha vámjogszabály az áru tulajdonosáéhoz hasonló rendelkezési jogot említ, a
rendelkezési jog tekintetében a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
2.	Értelmező rendelkezések
2.	§ [Értelmező rendelkezések]
E törvény alkalmazásában
1.	adószabályok: adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást a központi
költségvetés javára megállapító törvények,
1
2.	egyéb terhek: valamennyi olyan, az áru behozatalához kapcsolódó fizetési kötelezettség,
amelynek kiszabása, beszedése, ellenőrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik, így különösen
a jövedéki adó és az általános forgalmi adó,
3.	jövedéki termék: a jövedéki adóról szóló törvényben (a továbbiakban: Jöt.) ekként
meghatározott termék,
4.	tartozás: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) által az adós részére
közölt és az adós által - engedély nélkül - határidőre meg nem fizetett összeg,
5.	ügyfél: az a személy, akit a vámjogszabályok alapján jogok illetnek meg, illetve
kötelezettségek terhelnek, ügyfélnek kell tekinteni továbbá e feladata ellátása során a vámjogi
képviselőt, a vagyonfelügyelőt, a felszámolót és a végelszámolót is,
6.	vámhiány: a keletkezett vámok és egyéb terhek és az annál kisebb összegben közölt
vámok és egyéb terhek különbözete, továbbá a keletkezett, de nem közölt vámok és egyéb
terhek összege, ha az nem abból eredt, hogy a vámhatóság jogszabályt sértett, vagy a
rendelkezésre álló adatokat helytelenül értékelte, ide nem értve az ellenőrzés nélküli elfogadás
esetét; a vámigazgatási bírság kiszabása szempontjából vámhiánynak minősül továbbá a
szabályok be nem tartása miatt lefoglalt és elkobzott termékek esetében a keletkezett
behozatali vámok és egyéb terhek összege, továbbá a 179. § (7) bekezdése alapján
megállapított egyéb teher különbözete,
7.	vámhivatal: a NAV megyei (fővárosi) adó- és vámigazgatóságai és azok kirendeltségei,
valamint a Kormány rendeletében meghatározott igazgatóságok,
8.	vámigazgatási eljárás: a vámhatóság által a vámjogszabályok, illetve a
vámjogszabályok alkalmazásával összefüggésben ügyféli kérelemre vagy hivatalból indult
eljárás,
9.	vámszerv: a NAV vámigazgatási feladatot is ellátó szerve,
10.	vámigazgatási ügy: a vámjogszabályok rendelkezéseinek biztosítása érdekében a
vámhatóság által a vámjogszabályok alapján hozandó döntés meghozatalára irányuló
vámhatósági intézkedés, a vámellenőrzés, a jogsértés megállapítása, valamint tény, adat,
állapot igazolása vagy nyilvántartás vezetése, illetve mindezeket érintő döntés érvényesítése.
3.	Eljárási alapelvek
3.	§ [Alapelvek szerepe]
A vámigazgatási eljárásokban - összhangban a vámjogszabályok rendelkezéseivel és az
Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkével - az eljárás minden résztvevője a rá irányadó
szabályoknak megfelelően és az eljárás minden szakaszában az ebben az alcímben
meghatározott alapelvek és alapvető szabályok érvényre juttatásával jár el.
4.	§ [Jogszerűség elve]
(1)	A vámhatóság jogszabály felhatalmazása alapján, hatáskörét a jogszabály keretei között,
rendeltetésszerűen gyakorolva jár el.
(2)	A vámhatóság a hatásköre gyakorlása során
a)	a szakszerűség, az ésszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség
követelményeinek megfelelően,
b)	a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményét megtartva,
indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül,
c)	a vámjogszabályokban meghatározott határidőn belül, ésszerű időben
jár el.
(3)	A vámhatóság a szakszerűség és a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a
tevékenységét, hogy az az eljárás valamennyi résztvevőjének a legkevesebb költséget okozza,
és a vámigazgatási eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen.
2
5.	§ [A hivatalbóliság elve]
A vámhatóság a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével a vámjogszabályok
alapján hivatalból eljárást indít, amely során hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza
meg a bizonyítás módját és terjedelmét, és a vámjogszabályok keretei között felülvizsgálhatja
a saját döntését és eljárásait.
6.	§ [Az ügyfélre vonatkozó alapelvek]
(1)	Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője a vámigazgatási eljárás során köteles
jóhiszeműen eljárni és a vámhatósággal együttműködni, amely kapcsán magatartása nem
irányulhat a vámhatóság megtévesztésére, az eljárás vagy a döntéshozatal késleltetésére.
(2)	Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni
kell, a rosszhiszeműség bizonyítása a vámhatóságot terheli.
7.	§ [ A vámhatóságra vonatkozó alapelvek]
A vámhatóság biztosítja, hogy a vámigazgatási eljárásban a tanú, a hatósági tanú, a szakértő,
a tolmács, a szemletárgy birtokosa (a továbbiakban: eljárás egyéb résztvevője) és az ügyfél a
jogairól és a kötelezettségeiről tudomást szerezzen, előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását.
II.	FEJEZET
4.	Általános eljárásjogi rendelkezések
8.	§ [Eljárási kötelezettség]
A vámhatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén vagy kijelölés alapján
köteles eljárni. Ha a vámhatóság központi vagy területi szerve az eljárási kötelezettségének
nem tesz eleget, akkor a jogszabályban meghatározott felettes szerve az eljárás lefolytatására
utasítja. Ha a felettes szerv nem intézkedik, akkor az eljárás lefolytatására a közigazgatási
bíróság kötelezi a vámhatóságot.
9.	§ [Joghatóság, hatáskör, illetékesség]
(1)	A vámhatóság a joghatóságát, hatáskörét és illetékességét az eljárás minden
szakaszában hivatalból vizsgálja.
(2)	Ha a vámhatóság hatáskörének vagy illetékességének a hiányát észleli, és kétséget
kizáróan megállapítható az ügyben hatáskörrel vagy illetékességgel rendelkező hatóság vagy
szerv, akkor a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányban az ügyfél egyidejű értesítése
mellett az ügyet 8 napon belül átteszi.
(3)	Ha a 39. § szerinti kérelmet másik tagállam vámhatóságának kell befogadnia, akkor
erről az ügyfelet tájékoztatni kell.
10.	§ [Hatásköri, illetékességi vita]
(1)	Az ügyben illetékes hatóságok közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg.
(2)	Ha ugyanabban az ügyben
a)	a vámhatóság több szerve állapította meg hatáskörét és illetékességét,
b)	a vámhatóság több szerve állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és
emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, vagy
c)	a vámhatóság több szerve előtt indult az eljárás, és az eljárást elsőként megindító szerv
ismeretében sem állapítható meg az eljárásra jogosult szerv,
3
az érdekelt vámszervek kötelesek egymás között azonnal, de legfeljebb 3 munkanapon belül
egyeztetni.
(3)	Az egyeztetést az a szerv kezdeményezi, amelyiknél az eljárás később indult meg,
amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, vagy amelyik
szervnél az ügyfél az egyeztetés lefolytatása iránti kérelmét benyújtotta.
(4)	Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre, akkor illetékességi vita
esetén az eljáró szervet a felettes szerv a kijelölési kérés felterjesztésének beérkezésétől
számított 15 napon belül jelöli ki, míg hatásköri összeütközés esetén az eljáró hatóságot a
közigazgatási bíróság jelöli ki.
11.	§ [Adatkezelés]
(1)	A kérelemre induló eljárásban vélelmezni kell, hogy a kérelmező ügyfél a tényállás
tisztázásához szükséges személyes adatok - ideértve a különleges adatokat is - kezeléséhez
hozzájárult.
(2)	A vámhatóság gondoskodik arról, hogy a törvény által védett titok (a továbbiakban:
védett adat) ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a
személyes adatok védelme biztosított legyen.
(3)	A vámhatóság az eljárása során annak lefolytatásához - jogszabályban meghatározott
módon és körben - megismerheti azokat a védett adatokat, amelyek eljárásával összefüggnek,
illetve amelyek kezelése az eljárás eredményes lefolytatása érdekében szükséges.
12.	§ [Adatok zárt kezelése]
(1)	Indokolt esetben a vámhatóság kérelemre vagy hivatalból elrendeli az ügyfél és az
eljárás egyéb résztvevője természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt
kezelését, ha a vámigazgatási eljárásban való közreműködése miatt súlyosan hátrányos
következmény érheti. A végzést a kérelmet előterjesztővel kell közölni.
(2)	A szakértő az (1) bekezdésben foglaltak szerint az igazságügyi szakértői névjegyzék
nyilvános adatain kívüli természetes személyazonosító adatai és lakcíme zárt kezelését
kérheti.
(3)	A természetes személyazonosító adatokat és a lakcímet a vámhatóság az ügy iratai
között elkülönítve, zártan kezeli és biztosítja, hogy a zártan kezelt adatok az eljárási
cselekmények során ne váljanak megismerhetővé.
13.	§ [Nyelvhasználat]
(1)	A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a vámigazgatási eljárás nyelve a
magyar.
(2)	Ha a vámhatóság nem magyar állampolgár, a magyar nyelvet nem ismerő ügyfél
ügyében magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít azonnali eljárási
cselekménnyel járó vámigazgatási eljárást, a vámhatóság gondoskodik arról, hogy az ügyfelet
ne érje joghátrány a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt.
(3)	A magyar nyelvet nem ismerő ügyfél - a fordítási és tolmácsolási költség előlegezése és
viselése mellett - a (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben is kérheti, hogy a
vámhatóság bírálja el az anyanyelvén vagy valamely közvetítő nyelven megfogalmazott
kérelmét.
14.	§ [Kizárás]
(1)	A vámigazgatási ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el
a vámigazgatási ügy tárgyilagos elintézése.
4
(2)	A vámigazgatási ügy elintézéséből kizárt az a személy, akinek jogát vagy jogos érdekét
az ügy közvetlenül érinti, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, az ügyfél
képviselőjeként vagy hatósági tanúként járt el, a szakértő és a szemletárgy birtokosa.
(3)	A vámigazgatási ügy elintézésében nem vehet részt az a szerv, amelynek a vezetőjével
szemben kizárási ok merült fel.
(4)	A vámigazgatási ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt az, aki az ügy
elintézésében első fokon részt vett.
(5)	Az ügyintéző a kizárási ok észlelését követően bejelenti a szerv kiadmányozási
jogkörrel rendelkező vezetőjének a kizárási ok fennálltát. A kizárási okot az ügyfél is
bejelentheti.
(6)	A kizárás tárgyában a szerv kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetője dönt, szükség
esetén más ügyintézőt jelöl ki és arról is dönt, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási
cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző járt el. Ha a kizárási okot az ügyfél jelentette
be, a kizárásról a vámhatóság végzésben dönt, és arról az ügyfelet is tájékoztatja.
(7)	Ha az ügyfél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy
ugyanabban az eljárásban ugyanazon ügyintéző ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, az
ügyfél a kizárást megtagadó végzésben eljárási bírsággal sújtható.
(8)	Ha a kizárási ok a szerv kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjével szemben
merül fel, akkor az ügyben a felettes szerv vezetője által kijelölt másik azonos hatáskörű szerv
jár el. A kijelölésről a felettes szerv végzésben tájékoztatja az ügyfelet.
(9)	Ha nincs kijelölhető másik, azonos hatáskörű szerv, akkor az a szerv jár el, amelyikkel
szemben kizárási ok áll fenn.
(10)	A felettes szerv a (9) bekezdésben foglaltakról az ügyfelet tájékoztatja.
(11)	A vámigazgatási ügyben az eljáró szerv kiadmányozási jogkörrel rendelkező
vezetőjével szemben a kizárás szabályait megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy ha a
szervnél nincs másik kiadmányozási jogkörrel rendelkező vagy azzal felruházható személy, a
hatáskör gyakorlója jár el.
(12)	A (11) bekezdés alapján hozott döntésről az ügyfelet tájékoztatni kell.
15.	§ [A kapcsolattartás általános szabályai]
Ha a Vámkódex 6. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján az információcsere és adattárolás
elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon történik, valamint e törvény vagy uniós
vámjogszabályok mást nem határoznak meg, akkor a vámhatóság az elektronikus ügyintézés
és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvényben (a továbbiakban: Eüsztv.)
meghatározott módon tart kapcsolatot az ügyféllel és az eljárásban résztvevőkkel.
16.	§ [Betekintés az eljárás irataiba]
(1)	Az ügyfél az eljárás bármely szakaszában betekinthet az eljárás során keletkezett iratba.
Ez a jog akkor is megilleti az ügyfelet, ha korábban nem vett részt az eljárásban.
(2)	A tanú a vallomását tartalmazó iratba, a szemletárgy birtokosa a szemléről készített
iratba tekinthet be.
(3)	Harmadik személy akkor tekinthet be a személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó
iratba, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon
vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges, valamint ha a
védett adat megismerésének törvényi feltételei fennállnak. Az iratbetekintési jog - a
személyes és védett adatok megismerhetetlenné tételéért, valamint az ilyen módon kivonatolt
iratról való másolat készítéséért - az adópolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban:
miniszter) által rendeletben meghatározott költségtérítés ellenében gyakorolható.
(4)	Nem lehet betekinteni
a)	a döntés tervezetébe,
5
b)	a vámhatóság belső levelezésébe,
c)	az olyan iratba, amelyből következtetés vonható le annak a személynek a kilétére, akire
vonatkozóan a vámhatóság a természetes személyazonosító adatok és a lakcím zárt kezelését
rendelte el,
d)	felhasználói vagy megismerési engedély hiányában a minősített adatot tartalmazó
iratba,
e)	az egyéb védett adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó
törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az
iratbetekintésre jogosult személyt törvényben biztosított jogai gyakorlásában.
(5)	Az ügyfél az adatok megjelölésével kérheti az iratbetekintési jog korlátozását üzleti és
más méltányolható magánérdekének védelmében. A vámhatóság a kérelemnek - a
körülmények körültekintő mérlegelése alapján - akkor ad helyt, ha az adatok
megismerésének hiánya az iratbetekintésre jogosultakat nem akadályozza jogaik
gyakorlásában.
(6)	Az iratbetekintési jog biztosítása érdekében a vámhatóság megismerhetetlenné teszi
azokat a személyes és védett adatokat, valamint az (5) bekezdés szerinti adatokat, amelyek
megismerésére az iratbetekintésre jogosult személy egyébként nem jogosult.
(7)	A vámhatóság az (1) bekezdés szerinti személy kérelmére - annak vizsgálata mellett,
hogy a (4)-(6) bekezdés szerinti okok a kérelem elbírálásakor fennállnak-e - az
iratbetekintést biztosítja, vagy végzésben dönt az iratbetekintési kérelem korlátozásáról
vagy elutasításáról.
(8)	Az iratbetekintés során az arra jogosult másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot
kérhet. A másolatot és a kivonatot a vámhatóság kérelemre hitelesíti.
(9)	Az iratbetekintésre jogosult - a (4)-(8) bekezdés szerint - az eljárás végleges lezárását
követően is betekinthet a vámhatóság kezelésében lévő iratokba.
(10)	Ha a vámhatóság nem tudja megállapítani, hogy az iratbetekintési kérelem
benyújtásakor az (5) bekezdés szerinti korlátozás okai fennállnak-e, az üzleti és más
méltányolható magánérdek alapján védelemre jogosultat nyilatkozattételre hívja fel. Az
iratbetekintés nem tagadható meg, ha a jogosult határidőben nem nyilatkozik.
III.	FEJEZET
5.	Az egyes vámhatósági intézkedések különös szabályai
17.	§ [Biztosítási intézkedések]
(1)	Ha a vámigazgatási eljárás során az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi
teljesítése veszélyben van, a teljesítési határidő lejárta előtt, az erre okot adó körülmény
felmerülésétől számított 5 napon belül a vámhatóság biztosítási intézkedésként pénzkövetelés
biztosítását rendeli el, vagy a meghatározott dolgot lefoglalja.
(2)	A biztosítási intézkedést vissza kell vonni, ha
a)	azt pénzfizetési kötelezettség biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a
vámhatóságnál vagy a végrehajtást foganatosító szervnél letétbe helyezték,
b)	elrendelésének oka egyébként megszűnt.
(3)	Ha megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség
teljesítése elmaradásának veszélye áll fenn, a vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott
intézkedéseket - ideiglenes biztosítási intézkedésként - 3 napon belül megteszi.
(4)	Az ideiglenes biztosítási intézkedés hatályát veszti a vámigazgatási eljárást befejező
döntés véglegessé válásával.
6
18.	§ [Lefoglalás]
(1)	Ha a tényállás másként nem tisztázható vagy az jelentős késedelemmel járna, vagy a
lefoglalás mellőzése a tényállás tisztázásának sikerét veszélyeztetné a vámjogszabályok eltérő
rendelkezése hiányában a vámszerv jogosult valamely áru és eszköz birtokának a birtokos
rendelkezése alóli elvonására (a továbbiakban: lefoglalás).
(2)	A lefoglalás érdekében az áru és eszköz birtokosát fel kell szólítani, hogy az árut és
eszközt adja át. Nem köteles az áru és eszköz átadására az, aki tanúként nem hallgatható meg,
valamint az, aki az 51. § (4) bekezdés c) pontja alapján a tanúvallomást megtagadhatja, ha a
számára információt átadó személy kilétét az áru és eszköz átadásával felfedné.
(3)	Az 51. § (4) bekezdés c) pontja alapján a tanúvallomás megtagadására jogosult
személynek az áru és eszköz átadása alóli mentessége az annak alapjául szolgáló jogviszony
megszűnése után is fennmarad.
(4)	Ha az áru és eszköz átadására köteles személy nem adja át az árut és eszközt, a
vámhatóság a lefoglalást foganatosítja, és az áru és eszköz átadására köteles személyt eljárási
bírsággal sújthatja.
(5)	A lefoglalás foganatosítására a szemle szabályai irányadóak azzal, hogy a szemletárgy
birtokosára vonatkozó szabályokat a lefoglalt áru és eszköz birtokosára kell alkalmazni.
(6)	Ha a lefoglalás elrendelésére az 51. § (4) bekezdés c) pontjára hivatkozás ellenére került
sor, akkor a lefoglalást elrendelő végzés elleni fellebbezésnek a végzés végrehajtására
halasztó hatálya van.
19.	§ [Lefoglalt áru és eszköz elszállítása és őrzése]
(1)	A vámhatóság a lefoglalt árut és eszközt elszállítja és megőrzi, vagy ha az elszállítás
lehetetlen vagy aránytalanul magas költséggel járna, az árut és eszközt a birtokos őrizetében
hagyja a használat és az elidegenítés jogának megtiltásával. Ha a vámjogszabályok eltérően
nem rendelkeznek lefoglalt áru és eszköz elszállításával, tárolásával, őrzésével kapcsolatos
költségek az ügyfelet terhelik.
(2)	A lefoglalásról készített jegyzőkönyv a lefoglalt árut és eszközt egyedi azonosításra
alkalmas módon írja le.
(3)	A lefoglalt árut és eszközt úgy kell őrizni, hogy az változatlan maradjon, ne lehessen
kicserélni, és az azonossága könnyen megállapítható legyen.
(4)	Az irat birtokosának kérelmére és költségére - ha ez a vámigazgatási eljárás érdekét
nem veszélyezteti - a lefoglalt iratról hiteles másolatot kell kiadni.
20.	§ [Lefoglalás megszüntetése]
(1)	A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a lefoglalást a vámhatóság
megszünteti, ha
a)	az elrendelésének oka megszűnt,
b)	a vámhatóság a vámigazgatási eljárást megszüntette,
c)	a vámigazgatási ügy érdemében döntést hozott, vagy
d)	a vámjogszabályok megsértésével összefüggésben indult büntetőeljárásban
lefoglalásnak van helye, és ennek érdekében a büntetőügyben eljáró hatóság a vámhatóságot
megkereste.
(2)	Eltérő rendelkezés hiányában a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem
szükséges lefoglalt árut és eszközt a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező döntés közlését
követő 30 napon belül ki kell adni annak, akitől azt lefoglalták, feltéve, hogy a lefoglalással
kapcsolatos költségeket megfizeti. Ha a vámhatóság más szerv hatáskörébe tartozó eljárást
kezdeményez, az eljárás lefolytatásához szükséges lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat
át kell adni a megkeresett szervnek.
7
(3)	A lefoglalt áru és eszköz annak adható ki, aki a tulajdonjogát minden kétséget
kizáróan igazolja vagy annak, akitől azt a vámhatóság lefoglalta, feltéve, hogy a jogszerű
birtoklás tényét igazolta. Ha a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik, a dolog kiadása
helyett a vámhatóság a 22. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott módon jár el.
(4)	Ha a lefoglalt dolog tulajdonosa, birtokosa a lefoglalt árut és eszközt a lefoglalás
megszüntetéséről rendelkező döntés közlését követő 30 napon belül nem veszi át, akkor a
vámhatóság a lefoglalt áru és eszköz értékesítése felől intézkedik. Az értékesítésből befolyt
ellenérték a kiadni rendelt, de át nem vett áru és eszköz helyébe lép és elsődlegesen a vámok
és egyéb terhek, másodsoron a felmerült költségek kiegyenlítésére szolgál.
(5)	Az értékesítés meghiúsulása esetén a vámhatóság a kiadni rendelt árut és eszközt
megsemmisíti. A megsemmisítés költségei a lefoglalt dolog tulajdonosát és birtokosát
egyetemlegesen terhelik.
(6)	Az ügyfélnek kiadandó árut és eszközt a vele szemben más vámigazgatási eljárásban
megállapított pénzfizetési kötelezettség biztosítására vissza lehet tartani.
21.	§ [Lefoglalt áru értékesítése]
(1)	A vámhatóság a lefoglalt áru és eszköz előzetes értékesítéséről dönt, ha a lefoglalt áru
és eszköz gyors romlásnak van kitéve, vagy huzamos tárolásra alkalmatlan.
(2)	A vámhatóság a lefoglalt áru és eszköz előzetes értékesítéséről akkor is dönthet, ha a
lefoglalt áru és eszköz
a)	kezelése, tárolása, illetve őrzése - különösen az áru és eszköz értékére vagy az
előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel - aránytalan és jelentős költséggel
járna,
b)	értéke az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentősen csökkenne.
(3)	Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetben a lefoglalt áru és eszköz akkor
értékesíthető, ha a vámhatóság felhívásától számított 5 napon belül a lefoglalt áru és eszköz
kiadása iránt senki nem jelentett be jogos igényt.
(4)	A lefoglalt áru és eszköz értékesítéséből befolyt ellenérték a lefoglalt áru és eszköz
helyébe lép.
22.	§ [Elkobzás]
(1)	A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a vámigazgatási eljárás során a
vámhatóság elkobozza azt a dolgot,
a)	amelyet a jogsértés elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak,
b)	amelynek birtoklása jogszabályba ütközik, vagy amely veszélyezteti a közbiztonságot,
c)	amely jogsértés elkövetése útján jött létre,
d)	amelyre a jogsértést elkövették, vagy amelyet a jogsértés befejezését követően e dolog
elszállítása céljából használtak,
e)	amelyet az érintett jogsértő a jogsértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy annak
hozzájárulásával mástól kapott.
(2)	Az (1) bekezdés a) és d) pontja esetében
a)	az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az érintett jogsértő tulajdona,
kivéve, ha a tulajdonos a jogsértésről előzetesen tudott és a dolog ilyen célú használatába
beleegyezett,
b)	az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az a jogsértőre vagy a dolog tulajdonosára a
jogsértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene.
(3)	Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll. Az elkobzást követően az elkobzott
dolgot a vámhatóságnak az e törvény rendelkezéseinek megfelelően értékesítenie kell.
8
MÁSODIK RÉSZ
AZ EURÓPAI UNIÓ VÁMJOGÁNAK VÉGREHAJTÁSA
IV.	FEJEZET
A VÁMJOGSZABÁLYOK ALKALMAZÁSI KÖRE, A VÁM KÜLDETÉSE ÉS
FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
6.	A Vámkódex 5. cikkéhez
23.	§ [Fogalommeghatározások]
(1)	A Vámkódex 5. cikk 1. pontja szerinti vámhatóság alatt Magyarország tekintetében a
NAV-ot és jogszabály alapján a vámjogszabályok alkalmazására hatáskörrel rendelkező más
hatóságot kell érteni.
(2)	A Vámkódex 5. cikk 4. pontja szerinti, nemzeti jog által elismert ügyleti képességgel
rendelkező nem jogi személy személyegyesülés az egyéni cég, a szakcsoport, a polgári jogi
társaság, a társasház, a társasüdülő, a társasgarázs, az építőközösség és minden más, jogi
személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülés.
(3)	A Vámkódex 5. cikk 31. pont a) alpontja alkalmazásában a természetes személynek
akkor van Magyarország területén szokásos tartózkodási helye, ha az adott naptári évben - a
ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - legalább 183 napot életvitelszerűen
belföldön tartózkodott.
(4)	E törvény, illetve a Vámkódex 39. cikk a) pontja alkalmazásában a kérelmező
gazdasági tevékenységével összefüggő súlyos bűncselekmény alatt a 2013. június 30-ig
hatályban volt, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 216/B. § (2)
bekezdésében, 218. § (1)-(3) bekezdésében, 224/A. §-ában, 253. § (1)-(3) bekezdésében, 254.
§-ában, 256/A. § (1) bekezdésében, 258/B. § (1)-(3) bekezdésében, 258/C. § (2)-(4)
bekezdésében, 258/E. § (2) bekezdésében, 261/A. § (1)-(3) bekezdésében, 263. § (2) és (3)
bekezdésében, 263/A. § (1)-(3) bekezdésében, 263/B. § (1) és (3) bekezdésében, 263/C. § (1)
bekezdésében, 264. § (1)-(3) bekezdésében, 264/C. § (1)-(3) bekezdésében, 274. § (1)
bekezdésében, 277/A. §-ában, 280. § (1)-(3) bekezdésében, 281. § (1) bekezdésében és a (3)
bekezdés a) pontjában, 281/A. § (1) és (2) bekezdésében, 282. § (1) és (2) bekezdésében, (3)
bekezdés b) pontjában és (4) bekezdésében, 282/A. § (1)-(3) bekezdésében, 283/A. § (1)
bekezdésében, 283/B. §-ában, 303. § (1)-(4) bekezdésében, 317. § (1) és (4)-(7)
bekezdésében, 318. § (1) és (4)-(7) bekezdésében, 326. § (1) és (3)-(6) bekezdésében,
valamint a XVII. Fejezetében meghatározott bűncselekményeket, illetve a Büntető
Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 176. § (1)-(3) bekezdésében, 178. § (1)-(3)
bekezdésében, 182. § (1)-(3) bekezdésében, 183. § (1) bekezdésében, 184/B. § (1)-(3)
bekezdésében, 184/C. § (1)-(3) bekezdésében, 186. § (1)-(3) bekezdésében, 241. § (1)
bekezdésében, 242. § (1) és (2) bekezdésében, 248. § (1) és (2) bekezdésében, 249. § (1)
bekezdésében, 250. § (1) és (2) bekezdésében, 290. § (1)-(4) bekezdésében, 293. § (1)-(4)
bekezdésében, 295. § (1) és (2) bekezdésében, 298. § (1), (1a) és (3) bekezdésében, 321. § (1)
bekezdésében, 324. § (1) és (2) bekezdésében, 325. § (1)-(3) és (5) bekezdésében, 326. § (1)-
(5)	bekezdésében, 327. § (1)-(3) bekezdésében, 329. § (1)-(3) bekezdésében, 330. § (1) és (2)
bekezdésében, 342. § (1) bekezdésében, 347. § (1) és (2) bekezdésében, 353. § (1)-(5)
bekezdésében, 358. § (2) bekezdésében, 372. § (1) és (3)-(6) bekezdésében, 373. § (1) és (3)-
(6)	bekezdésében, 374. § (1) és (3)-(6) bekezdésében, 375. § (1)-(5) bekezdésében, 379. § (1)
és (3)-(6) bekezdésében, valamint a XXXVIII-XLIII. Fejezetében meghatározott
bűncselekményeket kell érteni. Jogi személy gazdálkodó esetén további feltétel, hogy a fenti
bűncselekmények elkövetése az engedélyezett gazdálkodó státusz iránti kérelmet benyújtó
9
gazdasági szereplő javára a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi
intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 1. § (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott
előny szerzését célozta vagy eredményezte és a bűncselekményt az engedélyezett gazdálkodó
státusz iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő
a)	ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője,
felügyelőbizottságának tagja, illetve ezek megbízottja az engedélyezett gazdálkodó státusz
iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő tevékenységi körében követte el,
b)	tagja vagy alkalmazottja az engedélyezett gazdálkodó státusz iránti kérelmet benyújtó
gazdasági szereplő tevékenységi körében követte el, és azt a vezető tisztségviselő felügyeleti
vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése megakadályozhatta volna.
V.	FEJEZET
AZ ADATTÁROLÁS ÉS INFORMÁCIÓCSERE MÓDJAI
7.	Vámkódex 6. cikkéhez
24.	§ [Számítógépes rendszerek működése]
(1)	Ha a vámhatóság váminformatikai rendszere hétköznapokon 8 órától 16 óráig (a
továbbiakban: munkaidőben) 2 órát meghaladó, egyéb időszakban (a továbbiakban:
munkaidőn kívül) 4 órát meghaladó időtartamban - nem üzemel, erről a vámhatóság e-mail
útján tájékoztatja a gazdálkodókat, egyidejűleg a NAV Internetes Portálján közzéteszi az
üzemszüneti feldolgozási rend bevezetését. A vámhatóság mind az üzemszüneti eljárás
kezdetéről, mind az üzemszüneti eljárás befejezéséről küld tájékoztatást.
(2)	A gazdálkodó köteles a vámhatóságnak e-mail útján vagy személyesen haladéktalanul
bejelenteni, ha a számítógépesített rendszere munkaidőben 2 órát meghaladó, munkaidőn
kívül 4 órát meghaladó időtartamban nem üzemel.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti bejelentés, az árunyilatkozat benyújtásával egy időben is
megvalósulhat.
(4)	Az (1) bekezdés szerinti bejelentés alapján az üzemszüneti eljárás alkalmazását az
érintett vámhivatal jóváhagyja és erről az ügyfelet értesíti.
(5)	Az érintett vámhivatal a (2) bekezdés szerinti bejelentés vizsgálata céljából bizonyítékot
kérhet vagy a helyszínen ellenőrzést végezhet, továbbá az ügyfél rendszerét üzemeltető
székhelye vagy telephelye szerint illetékes vámhivatalt is megkeresheti.
(6)	Az üzemszünet elhárulásáról a gazdálkodó e-mail útján vagy személyesen
haladéktalanul értesíti a (3) bekezdés szerint érintett vámhivatalt. E vámhivatal a bejelentés
tudomásul vételéről a gazdálkodót értesíti.
(7)	A Vámkódex 182. cikke vagy 185. cikke szerinti egyszerűsítés alkalmazása, valamint a
Vámkódex 233. cikk (4) bekezdés a) és b) pontja szerinti engedélyezett feladó vagy
engedélyezett címzett eljárása esetén az érintett vámhivatal hivatalos idején túl bekövetkező
üzemszünet során az engedélyes a (3) bekezdéstől eltérően maga dönt az üzemszüneti eljárás
alkalmazásáról, melyről az illetékes vámhivatalt az üzemszüneti eljárás bevezetését követő
munkanapon tájékoztatja. A (4) bekezdésben foglaltak ebben az esetben nem alkalmazandók.
(8)	A vámhatóság és a gazdálkodó között zajló információcsere kapcsán üzembe helyezett
vagy üzembe helyezendő informatikai rendszerek tesztelése, a rendszerek használatához
szükséges információk átadása, illetve a rendszerekhez használt szoftverek tanúsítása
érdekében a vámhatóság a gazdálkodókkal együttműködési megállapodást köthet.
VI. FEJEZET
A SZEMÉLYEK VÁMJOGSZABÁLYOK SZERINTI JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI
10
8. A Vámkódex 9. cikkéhez
25.	§ [Nyilvántartásba vétel]
(1)	A vámjogszabályok és az e törvény hatálya alá tartozó személyek nyilvántartásba
vételével és nyilvántartásával kapcsolatos ügyben - ha e törvény másként nem rendelkezik - a
vámhatóság jár el. Az adószabályok hatálya alá tartozó tevékenységgel kapcsolatban a
vámazonosító számra (a továbbiakban: VPID szám) történő hivatkozást a vámjogszabályok
szerinti uniós vámazonosító számra (a továbbiakban: EORI szám) történő hivatkozásként kell
értelmezni.
(2)	A 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes
rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló,
2015. július 28-i 2446/2015/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (a továbbiakban:
FJA) 6. cikk (2) bekezdésében meghatározott kivétellel - a (9) bekezdésre figyelemmel -
valamennyi, gazdálkodónak nem minősülő személynek nyilvántartásba kell vetetnie magát
azon esetekben, amikor a vámhatósághoz elektronikus úton vagy papír alapon vám-
árunyilatkozatot, vagy a Vámkódex 22. cikke szerinti kérelmet nyújt be.
(3)	A vámhatóság az FJA 4. cikke alapján az EORI nyilvántartásba vételhez szükséges
adatok benyújtását elektronikus adatfeldolgozási módtól eltérő módon azon Vámkódex 5.
cikk 4. pontja szerinti személyeknek engedélyezheti, akik a vámhatóság vonatkozó
számítógépes rendszeréhez való közvetlen hozzáféréssel nem rendelkeznek.
(4)	Az elektronikus adatfeldolgozási módtól eltérő adatközlés a vámhatóság honlapján
közzétett formanyomtatvány felhasználásával történik.
(5)	A Vámkódex 5. cikk 5. pontja szerinti gazdálkodónak nem minősülő, a Vámkódex 5.
cikk 4. pontja szerinti személy a vámhatóság felé az adószabályban meghatározott adatokon
felül
a)	benyújtja a nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy rendelkezik-e EORI számmal, és
b)	a nem magyar állampolgárságú természetes személy esetén e személy úti okmányának
típusát, számát, a kiállítás és a lejárat idejét, a kiállító hatóság illetőségét, elektronikus
elérhetőségét.
(6)	A gazdálkodó a vámhatóság felé az adószabályban meghatározott adatokon felül
a)	bejelenti az Európai Unió területén letelepedett adózó esetén pénzforgalmi számla
számait, és
b)	benyújtja a nyilatkozatát, arra vonatkozóan, hogy rendelkezik-e EORI számmal.
(7)	A vámhatóság kérheti a bejelentendő adatok hitelességét bizonyító okiratok
bemutatását.
(8)	A vámhatóság vámazonosító szám igénylése esetén a bejelentés alapján EORI számot
állapít meg a Vámkódex 9. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti esetekben.
(9)	A vámhatóság az FJA 6. cikk (2) bekezdése alapján a nyilvántartásba vétel
mellőzésének indokoltságát az ügy körülményeire tekintettel alkalmanként állapítja meg.
26.	§ [EORI szám érvénytelenítése]
(1)	A vámhatóság az FJA 7. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján érvényteleníti az általa
kiadott EORI számot, ha
a)	az érintett személy cégbírósági bejegyzés, törzskönyvi nyilvántartásba vétel iránti
kérelmét a cégbíróság, illetve a kincstár elutasította, kivéve, ha az ügyfél igazolja a cégbíróság
elutasító végzésének kézhezvételét követő 30 napon belül, hogy a cégbejegyzési kérelmének
elutasítását követő 8 napon belül kérelmét ismételten benyújtotta és a bejegyzés iránti eljárás
folyamatban van,
b)	az érintett személy cégbejegyzési eljárását a cégbíróság megszüntette,
11
c)	az érintett személynek a cégjegyzékből való törlését a cégbíróság végleges végzésével
elrendelte, vagy az érintett személyt a törzskönyvi nyilvántartásból törölték, valamint az
egyéni vállalkozók nyilvántartásából törölték,
d)	az érintett személy által a rá irányadó szabályoknak megfelelően bejelentett székhelye
nem valós cím,
e)	hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy a bejelentett szervezeti képviselő nem valós
személy,
f)	az adószám törlését kimondó határozat véglegessé vált, vagy
g)	a gazdálkodónak nem minősülő személy meghal.
(2)	A vámhatóság az EORI szám érvénytelenítéséről vámigazgatási eljárásban eljárva
határozattal dönt.
(3)	Ha cégbírósági bejegyzésre kötelezett ügyfél esetében az érvénytelenítés elrendelésére
az (1) bekezdés d) vagy e) pontja alapján került sor, a vámhatóság a határozat véglegessé
válásának megállapítását követő napon a cégbíróság elektronikus úton történő értesítésével
kezdeményezi az EORI szám érvénytelenítésével érintett ügyfélnyilvántartásból való törlését.
Az EORI szám (1) bekezdés d) vagy e) pontja szerinti érvénytelenítése esetén, az egyéni
vállalkozók nyilvántartásában szereplő ügyfelek esetében a vámhatóság a véglegessé válás
megállapítását követő napon megkeresi az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szervet
az érvénytelenítés tényének és időpontjának az egyéni vállalkozók nyilvántartásába való
bejegyzése érdekében, más, cégbírósági bejegyzésre nem kötelezett ügyfél esetében az
érvénytelenítésről értesíti az ügyfél nyilvántartását vezető egyéb szervet.
(4)	A vámhatóság az (1) bekezdés d) vagy e) pontjában meghatározott esetekben az EORI
szám érvénytelenítését elrendelő határozatot hirdetményi úton közli az ügyféllel.
(5)	A vámhatóság az EORI szám érvénytelenítését elrendelő határozatot megsemmisítő
határozatról és a határozat véglegessé válásának időpontjáról értesíti a cégbíróságot, az egyéni
vállalkozók nyilvántartását vezető szervet vagy az ügyfél nyilvántartását vezető egyéb
szervet.
(6)	Az FJA 7. cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti tudomásra jutástól az EORI szám
várható érvénytelenítésével érintett ügyfél EORI számát tartalmazó árunyilatkozat, értesítés,
kérelem feldolgozását fel kell függeszteni a (2) bekezdés szerinti, az érvénytelenítési eljárás
során hozott határozat véglegessé válásáig. A vámhatóság az elsőfokú döntés, illetve ha az
ellen fellebbeztek, akkor a másodfokú döntés véglegessé válásának megállapítását követő
napon intézkedik
a)	a felfüggesztés lezárásáról, ha az EORI szám érvénytelenítését elrendelő határozatot
megsemmisítették,
b)	az árunyilatkozat, értesítés és kérelem elutasításáról, ha az EORI szám érvénytelenítését
helyben hagyták.
(7)	Az EORI szám érvénytelenítésére irányuló kérelemre vagy hivatalból indult eljárás
során az EORI szám érvénytelenítésére vonatkozó határozat akkor hozható meg, ha az adott
EORI számon nyilvántartott ügyfél vonatkozásában az FJA 7. cikk (1) bekezdés b) pontja
szerinti tudomásra jutás vagy az érvénytelenítésre irányuló kérelem befogadása előtt indult
vámigazgatási eljárások lezárulnak, a vámhatóság az esedékes vám és egyéb terhek
megfizetésére vonatkozó kötelezettségeket előírja a folyószámlán, és a lejárt tartozások
beszedése iránti intézkedéseket végrehajtja.
(8)	Az EORI szám érvénytelenítése az adószabályok szerinti VPID számként való
alkalmazást közvetlenül nem szünteti meg. A VPID számként való alkalmazás
megszüntetését a NAV az adóigazgatási eljárások lezárását és az adótartozás beszedését
követően végezheti el.
VII. FEJEZET
12
INFORMÁCIÓNYÚJTÁS
9.	A Vámkódex 12. cikkéhez
27.	§ [Vámtitok]
(1)	Vámtitok a vámjogszabályok alkalmazásával összefüggő feladatai elvégzése során a
vámhatóság tudomására jutott minden információ, függetlenül annak megjelenési formájától.
(2)	A vámhatóság, valamint alkalmazottja, volt alkalmazottja, az ellenőrzésbe vagy az
eljárásba bevont minden más személy a feladatai ellátása során tudomására jutott minden,
jogszabály által védett titkot köteles megőrizni.
28.	§ [Vámhatóság általi adatigénylés]
(1)	A vámhatóság feladatának ellátásához, valamint a tudomására jutott információk
ellenőrzéséhez, a személy és az áru azonosítása érdekében a következő nyilvántartásokból
igényelhet adatot:
a)	a személy azonosítása érdekében a polgárok személyiadat- és lakcímnyilvántartásából,
útlevélszám alapján az útlevél-nyilvántartásból, a cégbírósági nyilvántartásból és az egyéni
vállalkozói nyilvántartásból,
b)	az áru és gépjármű azonosításához a gépjármű-nyilvántartásból,
c)	a Vámkódex 39. cikk a) pontjában meghatározott feltételek ellenőrzése céljából, a 82. §
(2)	bekezdésében meghatározott gazdasági tevékenységgel összefüggő súlyos bűncselekmény
kérelmező általi elkövetésének ténye vonatkozásában (időpont, bűncselekmény megjelölése,
kiszabott büntetés és mellékbüntetés) a bűntettesek nyilvántartásából a bűnügyi nyilvántartási
rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben
hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok
nyilvántartásáról szóló törvény szerinti rendszerből,
d)	a Vámkódex 39. cikk a) pontjában meghatározott feltételek ellenőrzésével
összefüggésben az FJA 28. cikk (2) bekezdésében meghatározottak végrehajtásának
biztosítása céljából, a 82. § (2) bekezdésében meghatározott gazdasági tevékenységgel
összefüggő súlyos bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt a kérelmezővel szemben
indult büntetőeljárás vonatkozásában (eljáró szerv megjelölése, tagállam, az eljárás kezdő
időpontja) a büntetőeljárás alatt állók nyilvántartásából, a bűnügyi nyilvántartási rendszerről,
az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott
ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok
nyilvántartásáról szóló törvény szerinti rendszerből,
e)	jogszabályi felhatalmazás alapján az abban meghatározott nyilvántartásokból.
(2)	A vámhatóság megkeresésére a hitelintézet a vámérték valódiságának, a vámtartozás,
valamint az egyéb terhek befizetésének ellenőrzéséhez pénzforgalmi adatokat térítésmentesen
szolgáltat.
(3)	A vámhatóság a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szervétől természetes
személyazonosító adatokkal vagy a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve által képzett
kapcsolati kóddal vehet át adatokat.
(4)	A vámtitkot a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek statisztikai célra
felhasználhatják, ha a titoktartási kötelezettség megtartását a feldolgozás során biztosítják és -
ha a statisztikáról szóló törvény másként nem rendelkezik - azt a későbbi egyedi azonosításra
alkalmatlanná teszik.
29.	§ [Tájékoztatás vámtitokról és összesített adatokról]
13
(1)	E § alkalmazásában a vámhatóság megkeresés esetén annak beérkezésétől számított 30
napon belül, illetve hivatalból tájékoztatja a vámtitokról
a)	a nemzetbiztonsági szolgálatokat törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából,
b)	a Rendőrségről szóló törvényben meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési
feladatokat ellátó szervet és a terrorizmust elhárító szervet törvényben meghatározott feladatai
ellátása érdekében,
c)	az ügyészt, valamint a nyomozó hatóságot törvényben meghatározott feladatai ellátása
céljából,
d)	a bíróságot az igazságszolgáltatási tevékenysége ellátása céljából,
e)	engedélyezési, ellenőrzési, felügyeleti, nyilvántartási, hitelesítési és piacfelügyeleti
feladataik ellátása céljából,
ea)	a nemzeti külkereskedelmi államigazgatási szervet,
eb)	a kábítószer-prekurzorok kivitelének és behozatalának engedélyezésére kijelölt
hatóságot,
ec)	a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóságot,
ed)	a közraktározás-felügyeleti hatóságot,
ee)	az Európai Unióba irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerével
kapcsolatos feladatok ellátására kijelölt hatóságot,
ef)	a piacfelügyeleti hatóságot,
eg)	a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervet,
eh)	a piaci árinformációs rendszert működtető szervet,
ei)	a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságokat,
ej) az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet,
ek) a borászati hatóságot,
el) az egyes árukra vagy országokra vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyezésre,
felügyeletre kijelölt hatóságot,
em) az egészségügyi államigazgatási szervet
f)	az agrárpolitikáért felelős minisztert az agrárrendtartással és a piacvédelmi elemzéssel
összefüggő feladatok ellátása céljából,
g)	a minisztert, ha a tájékoztatás jogszabályban meghatározott feladata ellátásához
szükséges,
h)	az egészségügyért felelős minisztert, illetve a külpolitikáért felelős minisztert ellenőrzési
feladatai ellátása céljából,
i)	a kereskedelemért felelős minisztert dömping- és szubvencióellenes, piacvédelmi
elemzési célokból,
j) az igazságügyért felelős minisztert az Európai Unió felé fennálló kötelezettség teljesítése
céljából,
k) az Állami Számvevőszéket, továbbá a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szervet a
hatáskörükbe tartozó ellenőrzések lefolytatása céljából,
l) a Magyar Nemzeti Bankot a fizetési mérleg összeállítása céljából,
m) a Központi Statisztikai Hivatalt statisztikai célból,
n) a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt az energiastatisztikai adatok
összeállítása érdekében, valamint az engedélyesként nyilvántartott gazdálkodók adatairól,
hatósági feladatainak ellátása céljából,
o) a kőolaj, kőolajtermék és földgáz biztonsági készletezésével összefüggő feladatokat
ellátó szervezetet e feladatainak ellátása céljából,
p) a közös jogkezelést végző szervezeteket a szerzői jogi törvényben meghatározott igény
érvényesítésével összefüggő feladatok ellátása céljából,
q) a hagyatéki eljárásban eljáró közjegyzőt a közjegyzői hatáskörbe tartozó eljárás során és
annak lefolytatása céljából,
14
r) a Magyar Export-Import Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaságot és a Magyar
Exporthitel Biztosító Zártkörűen Működő Részvénytársaságot az áruk, szolgáltatások és
anyagi értéket képviselő jogok kereskedelmi forgalomban történő kiviteli tevékenység
folytatására jogosultnak az általa igénybe vehető szolgáltatásokról történő tájékoztatása
céljából,
s) a közlekedési hatóságot a Vámkódex 39. cikk e) pontja szerinti biztonsági és védelmi
szabványokkal kapcsolatban a vámhatóság által lefolytatott eljárásának eredményéről a
meghatalmazott ügynök vagy ismert szállító minősítésével kapcsolatos feladatok ellátása
céljából.
(2)	A vámtitokról való tájékoztatás azon adatokra terjedhet ki, amelyek kezelésére az (1)
bekezdés szerinti szervek törvény alapján jogosultak.
(3)	A vámtitok körébe tartozó adatok az Európai Unió és tagállamainak szervei részére a
vámjogszabályokban foglaltak alapján adhatók át.
(4)	A vámtitok körébe tartozó adatok harmadik ország hatósága részére a vonatkozó,
közigazgatási hatóságok közötti kölcsönös vámügyi segítségnyújtás tekintetében irányadó
nemzetközi szerződésekben, valamint az e törvényben foglaltak alapján adhatók át.
(5)	A vámhatóságok együttműködésére vonatkozó nemzetközi szerződések alapján
harmadik országba továbbított, természetes személlyel kapcsolatba hozható egyedi adatok
kizárólag az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló
törvényben foglaltak betartásával továbbíthatók.
(6)	Az adatok átadásáról az érintettet kérelmére az információs önrendelkezési jogról és
az információszabadságról szóló törvény szabályai szerint tájékoztatni kell.
(7)	A vámtitkot képező, személyes adatnak nem minősülő egyedi adatok adatfeldolgozási
technikával kezelhetők és továbbíthatók, ha az adatbiztonság feltételeinek a fogadó állam
eleget tesz.
(8)	E § alkalmazásában a vámhatóság megkeresés esetén annak beérkezésétől számított 30
napon belül, hivatalból tájékoztatja a kereskedelemért felelős minisztert és a külgazdasági
ügyekért felelős minisztert a vámpolitikai, kereskedelempolitikai elemzési célokból
összesített adatokról.
30.	§ [Egyedi adatkezelés]
(1)	A vámhatóság és
a)	a 29. § (1) bekezdés e) pont ea)-ee) alpontjában meghatározott hatóságok, továbbá a 29.
§ (1) bekezdés e) pont ef) alpontja szerinti hatóság közül a gazdasági célú felhasználásra szánt
egyes termékek (berendezések, készülékek, gépek és rendszerek), illetve a kötelező hitelesítés
körébe tartozó egyes mérőeszközök piacfelügyeletére kijelölt hatóság, valamint a 29. § (1)
bekezdés e) pont el) alpontja szerinti hatóság a vámeljárásokhoz, az áruk nemzetközi
forgalmának ellenőrzéséhez köthető,
b)	a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az engedélyezési, a bizonylatolási
és export-visszatérítési,
c)	az egyes tagállamok vámhatóságai a vámunióból eredő,
közös feladataik teljesítése érdekében - ha az adatvédelem technikai feltételei biztosítottak
-	adatkezeléseiket összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhetnek.
(2)	A 29. § (1) bekezdés r) pontja szerinti adatigénylés teljesítését az érintett a
vámhatósághoz intézett, írásban vagy elektronikus úton tett nyilatkozatban megtilthatja.
(3)	Az adatigénylés teljesítésének a (2) bekezdés szerinti megtiltása esetén a vámhatóság a
29.	§ (1) bekezdés r) pontja szerinti adatigénylés teljesítését megtagadja.
(4)	Ha az érintett a 29. § (1) bekezdés r) pontja szerinti adatigénylés teljesítését követően
tiltja meg az adatainak továbbítását, a vámhatóság a nyilatkozat megtételét követő, további
adatigénylés teljesítését megtagadja és értesíti a Magyar Export-Import Bank Zártkörűen
15
Működő Részvénytársaságot és a Magyar Exporthitel Biztosító Zártkörűen Működő
Részvénytársaságot az adattovábbítás megtiltásáról.
31.	§ [Adatkérés]
(1)	Az ügyfél díjfizetés ellenében a NAV váminformatikai rendszerében levő, saját
vámtevékenységéhez kapcsolódó forgalmi adatok lekérésére. A fizetendő díj mértékének
meghatározó szempontjait a miniszter rendeletben állapítja meg.
(2)	Piackutatásra vagy egyéb célra díjfizetés ellenében adható át olyan forgalmi adat,
amely személlyel nem azonosítható, azonban nem adható át adat stratégiai termékekről, így
különösen az állami tartalék célú áruforgalomról, a nemzetbiztonsági és honvédelmi célú
áruforgalomról, továbbá ha a forgalmazásban az exportőr, importőr vagy gyártó száma 3-nál
kevesebb. A fizetendő díj mértékének meghatározó szempontjait a miniszter rendeletben
állapítja meg.
(3)	A vámtitok megőrzésének kötelezettsége nem áll fenn abban az esetben, ha a pénzügyi
információs egységként működő hatóság a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása
megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben meghatározott feladatkörében eljárva
vagy külföldi pénzügyi információs egység írásbeli megkeresésének teljesítése céljából
közvetlen hozzáféréssel lekérdez vagy írásbeli megkeresés útján kér vámtitoknak minősülő
adatot a vámhatóságtól.
10.	A Vámkódex 15. cikkéhez
32.	§ [Adatszolgáltatás a vámhatóság részére]
(1)	A vámhatóság adatszolgáltatásra vonatkozó kérésének módja lehet írásbeli vagy
szóbeli közlés, valamint a vámhatóság informatikai rendszere által küldött elektronikus
üzenet.
(2)	Az információnyújtást az érintett akkor tagadhatja meg, ha arra nézve tanúvallomást
nem tehet, vagy azt megtagadhatja.
(3)	Ha a vámellenőrzésekben közvetve vagy közvetlenül érintett személy kéri, a
vámhatóság az eredeti okmányok helyett az e személy által készített és általa az eredetivel
egyezőként elismert másolatot veszi át, ha azt a vámhatóság a tényállás tisztázásához
elégségesnek ítéli.
(4)	Ha a vámhatóság adatszolgáltatásra vonatkozó kérését elektronikus úton juttatja el az
általa e célra működtetett elektronikus rendszeren keresztül a pénzügyi intézmény, a
pénzforgalmi intézmény és a befektetési vállalkozás részére, a megkeresés, illetve annak
teljesítése tekintetében az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: Air. tv.)
rendelkezéseit kell alkalmazni.
(5)	Ha az ügyfél az adatszolgáltatási kötelezettségének a vámhatóság felhívására, a
meghatározott időpontig nem tesz eleget, eljárási bírsággal sújtható, továbbá a vámhatóság a
vámellenőrzést és az áruátengedést követő ellenőrzést felfüggesztheti és - az ellenőrzött
ügyfél költségére - a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértővel elkészíttetheti.
(6)	A vámhatóság a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009.
november 16-i 1186/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: vámmentességi rendelet) 107.
cikke alapján történő vámmentes üzemanyag-behozatal esetén a vámmentességi rendelet 110.
cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettség ellenőrzése, valamint a vámmentességi rendelet 110.
cikk (2) bekezdése szerinti vámfizetési kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében a
szabad forgalomba bocsátás vámeljárás alanyát kötelezheti a természetes személyazonosító
adatai, továbbá a gépjármű belépésének és - ha történt ilyen - a kilépésének időpontjára,
rendszámára, üzemmódjára vonatkozó adatok szolgáltatására.
16
(7)	A vámhatóság a vámhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom ellenőrzése során,
érkező légi járat esetén az utasok repülésre történő bejelentkezése befejezésének időpontjától,
induló légi járatok esetén a járatra történő utasfelvétel megkezdése előtt egy órával a
légiközlekedésről szóló törvény alapján jogosult a személyszállítást végző légi fuvarozótól, a
légiközlekedésről szóló törvényben meghatározott utas-nyilvántartási adatokat kérni.
(8)	A vámhatóságnak a (7) bekezdés szerint kapott adatokat az átvételüktől számított 24
óra elteltével törölnie kell, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy azokra a vámhatóságnak a
bűnüldözési feladatai végrehajtásához szüksége van.
11.	A Vámkódex 16. cikkéhez
33.	§ [Adatok megőrzése]
A vámhatóság és a gazdálkodók elektronikus rendszerében tárolt adatokat, illetve azok
bármilyen módosítását az adatok keletkezésének, illetve módosításának évétől számított tíz
évig kell megőrizni.
VIII.	FEJEZET
VÁMJOGI KÉPVISELET
12.	A Vámkódex 18. cikkéhez
34.	§ [Vámjogi képviselet]
(1)	Más tagállamban letelepedett és a Vámkódex 39. cikk a)-d) pontjában megállapított
feltételeknek megfelelő személy vámjogi képviselőként való, a Vámkódex 18. cikk (3)
bekezdése szerinti eljárásához
a)	érvényes engedélyezett gazdálkodói engedély, vagy a Vámkódex 39. cikk a)-d)
pontjában megállapított feltételeknek való megfelelésről a letelepedés helye szerinti
vámhatóság által kiadott igazolás bemutatása és
b)	az állami adó- és vámhatóság által kiadott adószám, vagy a letelepedés helye szerinti
tagállam által kiadott közösségi adószám
szükséges.
(2)	Magyarországon letelepedett és a Vámkódex 39. cikk a)-d) pontjában megállapított
feltételeknek megfelelő személy más tagállamban vámjogi képviselőként való, a Vámkódex
18.	cikk (3) bekezdése szerinti eljárásához a Vámkódex 39. cikk a)-d) pontjában megállapított
feltételeknek való megfelelésről a vámhatóság igazolást állít ki.
(3)	A Ptk. szerinti törvényes képviselet nem minősül vámjogi képviseletnek.
(4)	Magyarországon a Vámkódex 18. cikk (3) bekezdés alapján a Vámkódex 5. cikk 6.
pontja szerinti, Magyarországon letelepedett vámjogi képviselőként - az (5) és (6)
bekezdésben foglaltakra figyelemmel, valamint a (7) bekezdés kivételével - a Vámkódex 38.
cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti engedéllyel rendelkező gazdálkodó, továbbá
vámtanácsadó vagy vámügynök járhat el. E §-t a Vámkódex 18. cikk (4) bekezdése alapján az
Európai Unió vámterületén nem letelepedett vámjogi képviselőre is alkalmazni kell.
(5)	A vámügynök árunyilatkozat, vám-árunyilatkozat vagy értesítés benyújtása esetén
járhat el vámjogi képviselőként.
(6)	Az (5) bekezdésben foglalt esetekben, valamint a kérelemre indult eljárások során - a
186. § (3) bekezdés kivételével - képviselőként a 38. cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti
engedéllyel rendelkező gazdálkodó, továbbá vámtanácsadó is eljárhat.
(7)	A vámhatóság előtti jogorvoslati eljárásokban az ügyfelet a 38. cikk (2) bekezdés a)
pontja szerinti engedéllyel rendelkező gazdálkodó, továbbá vámtanácsadó, valamint ügyvéd,
kamarai jogtanácsos, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász képviselheti.
17
13. A Vámkódex 19. cikkéhez
35.	§ [A vámjogi képviselet általános szabályai]
(1)	A vámjogi képviseletre vonatkozóan eseti vagy állandó meghatalmazás vagy megbízás
adható.
(2)	Ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki, az kiterjed az eljárással kapcsolatos
valamennyi nyilatkozatra és cselekményre.
(3)	Ha egy személy a vámigazgatási ügyben nem személyesen jár el, a vámhatóság az
eljáró képviselő képviseleti jogosultságát megvizsgálja.
(4)	Ha egy személy a vámigazgatási eljárás során képviselőt jelöl ki, akkor az iratokat a
vámhatóság a képviselő részére küldi meg azzal, hogy a személyes megjelenésre szóló idézés
kézbesítése azonban a megidézett részére történik, képviselőjének egyidejű értesítésével.
(5)	A vámhatóság határidő tűzésével nyilatkozattételre hívja fel az érintettet, ha az érintett
és a vámjogi képviselő nyilatkozata eltér egymástól, vagy egyéb eljárási cselekményeik
ellentétesek. Ha valamely érintett határidőben nem nyilatkozik, a vámhatóság a
rendelkezésére álló adatok és információk alapján dönt.
(6)	Ha a vámigazgatási ügyben a vámhatóság előtt vámjogi képviselőként ügyvéd,
kamarai jogtanácsos, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász jár el, akkor a vámjogi
képviselet típusának meghatározása mellett az ügyvédi tevékenységről szóló törvény ügyvédi
meghatalmazásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(7)	Ha a vámjogi képviselő olyan személy kijelölése alapján járna el a vámhatóság előtt,
aki a Ptk. szerinti törvényes képviselet alatt áll, úgy e személynek a vámjogi képviselőt a
törvényes képviselője útján kell meghatalmaznia.
36.	§ [Vámjogi képviselet egyedi ügyben]
(1)	Az eseti jelleggel meghatalmazott személy a képviseleti jogosultságát - a 35. § (6)
bekezdését kivéve - az e §-ban meghatározott módon köteles igazolni.
(2)	Az eseti meghatalmazást írásba kell foglalni, amely kapcsán a meghatalmazott köteles
eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát kérésre a vámhatóságnak
benyújtani.
(3)	Az írásbeli eseti meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratba kell foglalni.
(4)	A külföldön kiállított eseti meghatalmazást közokiratba vagy hitelesített
magánokiratba kell foglalni, és felülhitelesítéssel kell ellátni.
(5)	Az eseti meghatalmazás visszavonása, felmondása a vámhatósággal szemben a hozzá
való bejelentéstől, a többi személlyel szemben pedig a vele való közléstől hatályos.
(6)	A vámjogi képviselet az ügyfél halála folytán a halál tényével szűnik meg.
37.	§ [A vámjogi képviselet több ügyben]
(1)	A vámigazgatási ügyekben az állandó meghatalmazás vagy megbízás a vámhatóság
előtti eljárásban akkor érvényes, ha azt az érintett vagy a képviselője a vámhatóság által
rendszeresített - a NAV honlapján közzétett - formanyomtatvány alkalmazásával papíralapon
vagy elektronikusan jelenti be.
(2)	Ha a vámjogi képviselet a Vámkódex 22. cikke szerinti kérelem benyújtására
vonatkozik, akkor a képviseletet elektronikusan kell bejelenteni.
(3)	Ha az állandó meghatalmazást vagy megbízást, illetve annak megszűnését a képviselő
jelenti be, a vámhatóság a bejelentésről a meghatalmazót vagy megbízót írásban értesíti. A
megbízó az állandó meghatalmazás vagy megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul
köteles bejelenteni a vámhatósághoz, illetve a képviseleti jog megszűnését a képviselő is
18
bejelentheti a vámhatóságnál. A képviseleti jog keletkezése és megszűnése a vámhatósággal
szemben a vámhatósághoz történő bejelentéstől hatályos azzal, hogy a képviseleti jog
megszűnésének bejelentése napján a képviselőt még a vámhatósági iratok átvételére jogosult
személynek kell tekinteni.
IX.	FEJEZET
A VÁMJOGSZABÁLYOK ALKALMAZÁSÁVAL KAPCSOLATOS HATÁROZATOK
14.	A Vámkódex 22. cikkéhez
38.	§ [Uniós és nemzeti szabályok egymáshoz való viszonya a kérelemre indult
eljárásban]
Eltérő rendelkezés hiányában az e törvény alapján kérelemre induló eljárásokban a
Vámkódex 22-28. cikk szerinti kérelem alapján hozott határozatokra vonatkozó
rendelkezéseket kell alkalmazni az e törvényben foglalt kiegészítésekkel.
39.	§ [A kérelem]
(1)	Az ügyfél által a vámigazgatási eljárásban benyújtott kérelem olyan nyilatkozat,
amellyel az ügyfél a vámigazgatási eljárás lefolytatását, illetve a vámhatóság döntését kéri
jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében.
(2)	Eltérő rendelkezés hiányában az ügyfél kérelmével a tárgyában hozott döntés
véglegessé válásáig rendelkezhet.
(3)	E § rendelkezéseit az eljárás megindítására irányuló kérelmen kívüli egyéb, az eljárás
valamennyi résztvevőjének az eljárással összefüggő kérelmeire is megfelelően alkalmazni
kell.
(4)	Ha a vámjogszabályok további követelményt nem állapítanak meg, a kérelem
tartalmazza az ügyfél és képviselője azonosításához szükséges adatokat és elérhetőségét.
(5)	Nem kérhető az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági
állásfoglalás csatolása, és az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével olyan adat,
amely nyilvános, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak
tartalmaznia kell.
(6)	A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által
használt elnevezéssel.
40.	§ [Hiánypótlás]
Ha a kérelem tekintetében hiánypótlás szükséges, akkor a vámhatóság az FJA 13. cikk (1)
bekezdése vagy a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós
Vámkódex egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok
megállapításáról szóló, 2015. november 24-i 2015/2447/EU bizottsági (a továbbiakban: VA)
12.	cikk (2) bekezdése alapján jár el.
41.	§ [A vámigazgatási eljárás megszüntetése]
A vámhatóság az eljárást megszünteti, ha
a)	az ügyfél a Vámkódex 33. cikke szerinti kötelező érvényű felvilágosítás iránti kérelem
esetén a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget, és az erre megállapított határidő
meghosszabbítását sem kérte, illetve nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a
tényállás tisztázását,
b)	az elj árás okafogyottá vált,
19
c)	az igazgatási szolgáltatási díjat vagy a vámjogszabályokban meghatározott eljárások
megindításának feltételeként díjat kell fizetni, és az ügyfél a fizetési kötelezettségének a
vámhatóság erre irányuló felhívása ellenére az erre tűzött határidő alatt sem tesz eleget,
d)	az eljárás kérelemre indult, és a kérelmező ügyfél a kérelmét visszavonta, és az eljárás
hivatalból való folytatásának nincs helye,
e)	a vámhatóság vámszerve megállapítja, hogy az ügyben más vámszerv már eljárt, vagy
f)	az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a nem megfelelő vagy érvénytelen képviselet
esetén, a vámhatóság felhívására nem gondoskodik a képviselet ellátására alkalmas személy
kijelöléséről vagy nem jár el személyesen.
42.	§ [Az ügyintézési határidő]
(1)	Ha a vámjogszabályok valamely eljárási cselekmény teljesítésének vagy végzés
meghozatalának határidejéről nem rendelkeznek, a vámhatóság haladéktalanul, de legkésőbb
8 napon belül gondoskodik arról, hogy az eljárási cselekményt teljesítse, vagy a végzést
meghozza.
(2)	A szakhatóságkénti eljárásra irányadó ügyintézési határidő 30 nap, amely nem
hosszabbítható.
43.	§ [Igazolási kérelem]
(1)	Aki a vámigazgatási eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül
elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő.
(2)	Az igazolási kérelemről a vámhatóságnak az a szerve dönt, amelynek eljárása során a
mulasztás történt.
(3)	Az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály
megszűnését követően, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy a határidő utolsó
napjától számított, az igazolni kívánt eljárási cselekményre előírt határidővel megegyező
időtartamon, de legfeljebb 45 napon belül lehet előterjeszteni.
(4)	A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az
elmulasztott cselekményt is, ha ennek feltételei fennállnak.
(5)	Az igazolási kérelem előterjesztése és a kérelem alapján megismételt eljárási
cselekmény határidejének elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
(6)	Ha a vámhatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az elmulasztott határnapot vagy
határidőt megtartottnak tekinti, és ha szükséges, a döntését módosítja vagy visszavonja, illetve
egyes eljárási cselekményeket megismétel.
44.	§ [A szakhatóság közreműködése]
(1)	Ha a vámigazgatási ügy érdemi eldöntése más szerv vagy hatóság (a továbbiakban:
szakhatóság) hatáskörébe tartozó szakkérdés elbírálástól függ, a vámhatóságnak az elbírálásra
jogosulttól kötelező állásfoglalást kell beszereznie.
(2)	Nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha
a)	a vámjogszabályok a kérelem előterjesztésére határidőt vagy határnapot állapítanak meg,
és a kérelem idő előtti vagy elkésett,
b)	a kérelem nyilvánvalóan nem az előterjesztésre jogosulttól származik,
és a kérelmet el kell utasítani.
(3)	A szakhatóság eljárására az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvénynek a
szakhatóság közreműködésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4)	Az ügyfél által benyújtott kérelemhez 6 hónapnál nem régebbi előzetes szakhatósági
állásfoglalás csatolható be. A vámhatóság a kérelemmel benyújtott előzetes szakhatósági
állásfoglalást szakhatósági állásfoglalásként használja fel.
(5)	E szakasz alkalmazásában a NAV Szakértői Intézete nem minősül szakhatóságnak.
20
45.	§ [Idézés]
(1)	Azt, akinek személyes meghallgatása a vámigazgatási eljárás során szükséges, a
vámhatóság kötelezi, hogy a megjelölt helyen és időpontban jelenjen meg. Ha az idézett
személy kora, egészségi állapota vagy más méltányolható ok miatt a vámhatóság előtt nem
képes megjelenni, az idézett személyt a tartózkodási helyén is meg lehet hallgatni.
(2)	Az idézést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy
arról az idézett a meghallgatást megelőzően legalább 5 nappal értesüljön.
(3)	Az idézett személy köteles az idézésnek eleget tenni.
(4)	Az idézésben meg kell jelölni, hogy a vámhatóság az idézett személyt milyen ügyben
és milyen minőségben kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a
megjelenés elmulasztásának következményeire.
(5)	A vámhatóság szerve a vámigazgatási eljárás során az illetékességi területén
lakóhellyel nem rendelkező személyt vagy székhellyel nem rendelkező szervezet törvényes
képviselőjét székhelyére idézheti vagy ebből a célból másik vámszervet megkereshet.
46.	§ [Idézéssel kapcsolatos jogsértések]
(1)	Ha az idézett személy
a)	a szabályszerű idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről
engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen alapos okkal nem menti ki, vagy
utólag megfelelően nem igazolja, vagy
b)	az idézésre meghallgatásra alkalmatlan állapotban jelenik meg, és ezt a körülményt nem
menti ki,
eljárási bírsággal sújtható.
(2)	Ha az idézett személy igazolja a távolmaradásának vagy eltávozásának menthető
indokát, a vámhatóság visszavonja az eljárási bírságot megállapító végzést.
(3)	Ha jogi személy vagy egyéb szervezet szervezeti képviselője nem jelent meg az
idézésre, és a képviselő nevét a törvényes képviselő a vámhatóság felhívására nem közli, a
felhívott törvényes képviselő, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet eljárási bírsággal
sújtható.
47.	§ [Értesítés eljárási cselekményről]
(1)	Ha nem szükséges az ügyfél idézése, a vámhatóság az ügyfelet az általa indítványozott
tanú és a szakértő meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról értesíti azzal a
tájékoztatással, hogy az eljárási cselekményen részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Az
értesítést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt az
ügyfél legalább 5 nappal korábban megkapja.
(2)	Nincs helye az ügyfél értesítésének, és zárt meghallgatást vagy szemlét kell tartani, ha
a meghallgatandó tanú, szakértő vagy a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító
adatainak és lakcímének zárt kezelését rendelték el, és a meghallgatás vagy szemle során a
zártan kezelt adatok védelme nem biztosítható.
(3)	A szakhatóságot - ha az a feladat- és hatáskörét érinti - az eljárási cselekményről
annak megtétele előtt legalább 5 nappal korábban értesíteni kell.
48.	§ [A tényállás tisztázása]
(1)	A vámhatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez
nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, bizonyítási eljárást folytat le.
(2)	A vámhatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell
bizonyítani.
21
(3)	A vámigazgatási eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás
tisztázására alkalmas. Nem használható fel bizonyítékként a jogszabálysértéssel megszerzett
bizonyíték. Bizonyíték többek között az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a
szemléről készült jegyzőkönyv, a szakértői vélemény, a vámellenőrzésről készült
jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték.
(4)	A vámhatóság szabadon választja meg a bizonyítás módját.
(5)	A vámhatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen
alapuló szabad meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást.
49.	§ [Az ügyfél nyilatkozata]
(1)	Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy a vámigazgatási eljárás során nyilatkozatot tegyen,
adatot szolgáltasson, vagy a nyilatkozattételt megtagadja.
(2)	Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a vámjogszabályok eltérő rendelkezése
hiányában a vámhatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre,
adatszolgáltatásra hívhatja fel. Ha az ügyfél a kérelmére indult vámigazgatási eljárásban a
vámhatóság felhívására nem nyilatkozik, vagy az adatszolgáltatást nem teljesíti, a vámhatóság
a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.
(3)	Ha az ügyfél más tudomása ellenére a vámigazgatási ügy szempontjából jelentős
adatot, tényt valótlanul állít, illetve elhallgat, valótlan adatot szolgáltat, eljárási bírsággal
sújtható.
(4)	A vámhatóság az (1) bekezdés szerinti esetben figyelmezteti az ügyfelet jogaira,
kötelességeire és a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú bizonyíték szolgáltatásának
jogkövetkezményeire.
50.	§ [Irat]
(1)	A vámhatóság - a 39. § (5) bekezdésében meghatározottak kivételével - felhívhatja az
ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására, ha az a tényállás tisztázásához szükséges, és az az
Eüsztv. alapján nem szerezhető be.
(2)	Az ügyfél az iratot másolatban is benyújthatja, ha nyilatkozik arról, hogy az az
eredetivel mindenben megegyezik. E nyilatkozat hiányában az irat másolata a vámigazgatási
eljárásban bizonyítékként nem használható fel.
(3)	Ha a külföldön kiállított közokirat eredetiségével vagy tartalmával kapcsolatban
kétség merül fel, a vámhatóság felhívja az ügyfelet felülhitelesített külföldön kiállított
közokirat bemutatására.
(4)	Ha az ügyfél a nem magyar nyelven kiállított irat mellé annak magyar nyelvű hiteles
fordítását is csatolja, a vámhatóság azt a fordítás szerinti tartalommal fogadja el. Ha az ügyfél
a vámigazgatási eljárásban nem csatolta a nem magyar nyelven kiállított irat hiteles magyar
nyelvű fordítását, akkor vámhatóság az ügy körülményeire tekintettel megkövetelheti, hogy
az ügyfél azt nyújtsa be.
51.	§ [Tanú]
(1)	Az ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható.
(2)	A tanúként megidézett személy köteles a meghallgatása végett megjelenni és - az e
törvényben meghatározott kivétellel - tanúvallomást tenni.
(3)	Tanúként nem hallgatható meg
a)	az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás,
b)	védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól.
(4)	A tanú a vallomástételt megtagadhatja, ha
a)	bármelyik ügyfél Ptk. szerinti hozzátartozója (a továbbiakban: hozzátartozó),
b)	vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná,
22
c)	a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti
médiatartalom-szolgáltató (a továbbiakban: médiatartalom-szolgáltató), vagy vele
munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy - a
jogviszonya megszűnése után is -, és a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-
szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, vagy
d)	diplomáciai mentességben részesülő személy.
(5)	Nem használható fel bizonyítékként a (3) bekezdésben, valamint az 53. § (6)
bekezdésében foglalt rendelkezés megsértésével felvett tanúvallomás, továbbá az olyan
tanúvallomás, amelynek megtétele előtt a tanút nem figyelmeztették a (4) bekezdésben
meghatározott jogára.
(6)	Ha a tanú a (2) bekezdés szerinti kötelezettségének a következményekre való
figyelmeztetés ellenére nem tesz eleget, eljárási bírsággal sújtható.
52.	§ [A tanú meghallgatása]
(1)	A meghallgatás kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát. A tanúnak
nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, elfogult-e. A tanú
esetleges elfogultságát megalapozó tényt a nyilatkozat alapján a jegyzőkönyvben rögzíteni
kell. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás
jogkövetkezményeire.
(2)	A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértő
meghallgatásakor.
(3)	A meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a vámhatóság a
tanút tárgyaláson kívül hallgatja meg.
(4)	A tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője, ha a
tanú védett adatról tesz vallomást, továbbá ha elrendelték a tanú természetes
személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését.
(5)	A vámhatóság engedélyezheti, hogy a tanú a meghallgatását követően vagy helyette
írásban tegyen tanúvallomást. Ebben az esetben a tanú a vallomását saját kezűleg leírja és
aláírja, az elektronikus okirat formájában elkészített vallomását minősített elektronikus
aláírással látja el, vagy a tanúnak a más módon leírt vallomását bíró vagy közjegyző hitelesíti.
Elfogadható továbbá a közokiratba vagy a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt
tanúvallomás. Az írásbeli tanúvallomás megtétele nem zárja ki, hogy a tanút meghallgatása
céljából a vámhatóság idézze.
(6)	Ha a tanú meghallgatása nélkül vagy a meghallgatását követően írásban tesz
tanúvallomást, az írásbeli tanúvallomásból ki kell tűnnie, hogy a tanú a vallomást a
vallomástétel akadályainak, valamint a hamis tanúzás következményeinek ismeretében tette
meg. Erre a tanút a vámhatóság az írásbeli tanúvallomás megtételének engedélyezésével
egyidejűleg, a vallomástétel akadályainak és a hamis tanúzás következményeinek
ismertetésével figyelmezteti.
53.	§ [Hatósági tanú]
(1)	A vámhatóság a biztosítási intézkedés alkalmazása során, szemlénél, lefoglalásnál
hatósági tanút vehet igénybe.
(2)	Nem alkalmazható hatósági tanú, ha az eljárási cselekményről hangfelvétel vagy kép-
és hangfelvétel készül.
(3)	A hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa
tapasztalt tényeket a jegyzőkönyv aláírásával igazolja.
(4)	Nem lehet hatósági tanú az ügyfél hozzátartozója, az eljáró vámhatósággal
munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel nem
rendelkező személy.
23
(5)	Hatósági tanúként való közreműködésre senki nem kötelezhető.
(6)	Az eljárási cselekmény előtt a hatósági tanút a jogairól és kötelességeiről fel kell
világosítani. A hatósági tanú az eljárási cselekményre észrevételt tehet, és a tanúk
költségtérítéséről szóló miniszteri rendelet szerint költségtérítésre jogosult, amelyet a
vámhatóság utólag térít meg.
(7)	A hatósági tanút a tudomására jutott tényekre, adatokra nézve titoktartási kötelezettség
terheli, amely alól az eljáró vámszerv, a fellebbezés elbírálására jogosult szerv vagy
közigazgatási ügyben eljáró bíróság az ügy tárgyát érintő tényekre, adatokra, körülményekre
nézve felmentheti.
54.	§ [Szemle]
(1)	Ha a vámigazgatási eljárás során a tényállás tisztázása érdekében ingó, ingatlan (a
továbbiakban együtt: szemletárgy) megtekintése szükséges, a vámhatóság szemlét rendelhet
el.
(2)	Szemlét a vámhatóság ügyintézője, a vámhatóság által kirendelt szakértő végezhet, aki
jogosultságát a szemle során - az 55. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - köteles igazolni.
A szemle lefolytatásához a szemlét végző személy részére a vámellenőrzés, az áruátengedést
követő ellenőrzés és a felülellenőrzés esetét kivéve megbízólevelet kell kibocsátani.
(3)	A vámigazgatási eljárás során az ügyben eljáró szakhatóság állásfoglalását helyszíni
szemle keretében adja meg. A helyszíni szemle időpontjáról a vámhatóság a szakhatóságot
legalább 15 nappal korábban a szakhatósági megkeresés megküldésével értesíti.
55.	§ [Szemle lefolytatása]
(1)	A szemletárgy birtokosát a szemléről - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel -
előzetesen értesíteni kell. Ha a szemle eredményessége érdekében indokolt, az értesítésnek
tartalmaznia kell a szemletárgy birtokosának személyes jelenlétére, a szükséges iratok
előkészítésére irányuló felhívást. Az értesítést - ha az ügy körülményeiből más nem
következik - úgy kell közölni, hogy azt a szemletárgy birtokosa legalább 5 nappal korábban
megkapja.
(2)	Ha az előzetes értesítés a szemle eredményességét veszélyeztetné, a szemletárgy
birtokosát a szemléről annak megkezdésekor szóban kell tájékoztatni.
(3)	Ha a szemle megkezdése előtti tájékoztatás veszélyeztetné annak eredményességét, a
vámhatóság a szemle befejezésekor átadja vagy haladéktalanul megküldi a szemletárgy
birtokosának a jegyzőkönyv egy példányát. Mellőzhető a tájékoztatás, ha a szemle a
szemletárgy birtokosának közreműködése nélkül, külső vizsgálattal elvégezhető.
(4)	A szemletárgy birtokosának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának, ha a
szemletárgy birtokosának alkalmazottja, meghatalmazottja, ezek hiányában a hatósági tanú
jelen van.
(5)	A szemlén az ügyfél jelen lehet, kivéve, ha a szemletárgy birtokosa természetes
személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését rendelték el.
(6)	A szemlét a megfigyelni kívánt tevékenység folytatása idején, nem székhelyként
bejelentett magánlakásban pedig - kivéve, ha a szemle sikeres lefolytatása más időpont
választását teszi szükségessé - munkanapon 8 és 20 óra között lehet végezni. A szemlét úgy
kell végezni, hogy az a szemletárgy birtokosának munkáját, a rendeltetésszerű tevékenységet
lehetőleg ne akadályozza.
(7)	Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet veszélye miatt, továbbá
közrendvédelmi, közbiztonsági és egészségügyi okból a szemle haladéktalanul megtartható.
(8)	A szemle megtartása során - a tulajdonos értesítésével egyidejűleg - a szemletárgy
birtokosa kötelezhető a szemletárgy felmutatására, illetve arra, hogy az ügyfelet a szemle
helyszínére beengedje.
24
(9)	A szemle során a szemlét végző személy a hatásköre gyakorlásának keretei között a
megfigyelni kívánt területre, építménybe és egyéb létesítménybe beléphet, ott a szemle
tárgyával összefüggő bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, a
szemletárgy birtokosától és a szemle helyszínén tartózkodó bármely más személytől
felvilágosítást kérhet, a helyszínről, a szemletárgyról, folyamatokról fényképet vagy kép- és
hangfelvételt készíthet, mintavételezést végezhet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le.
(10)	Ha a szemlét az arra jogosult személy informatikai eszköz útján végzi, a szemle
elvégzésére való jogosultság igazolását követően jogszabály, személyes adatok tekintetében
törvény által meghatározott körben a szemletárgy birtokosának a szemlét végző személy
részére - szükség szerint az informatikai rendszerhez történő hozzáférés technikai és
jogosultsági feltételeinek biztosításával - hozzáférést kell biztosítania az adatokhoz.
(11)	A szemletárgy birtokosa a minősített adatot tartalmazó szemletárgy felmutatására nem
kötelezhető, ha nem kapott felmentést a szemletárgyra vonatkozó titoktartási kötelezettség
alól.
(12)	Ha a szemletárgy birtokosa médiatartalom-szolgáltató, vagy vele munkaviszonyban
vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, nem kötelezhető a
szemletárgy felmutatására, ha ezzel a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel
összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné. Ez a mentesség az annak alapjául
szolgáló jogviszony megszűnése után is fennmarad.
56.	§ [A szemle lefolytatásának akadályozása]
(1)	Ha a szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a vámhatóság felhívására - a
jogkövetkezményre való figyelmeztetés ellenére - nem mutatja fel, illetve annak helyszíni
átvizsgálását akadályozza, a vámhatóság a szemletárgyat lefoglalhatja.
(2)	A szemle megtartását vagy eredményes lefolytatását akadályozó személy eljárási
bírsággal sújtható.
57.	§ [Szakértő]
(1)	A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában végzéssel szakértőt kell kirendelni
-	legalább 15 napos határidő tűzésével -, ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény
megállapításához különleges szakértelem szükséges, és az eljáró vámszerv nem rendelkezik
megfelelő szakértelemmel.
(2)	Nincs helye szakértő kirendelésének, ha ugyanabban a szakkérdésben szakhatóság
állásfoglalását kell beszerezni.
(3)	A szakértő kizárására az e törvény kizárásra vonatkozó szabályait kell megfelelően
alkalmazni.
(4)	Szakértőként nem járhat el az, aki tanúként nem hallgatható meg, vagy aki a
tanúvallomást megtagadhatja.
(5)	A kirendelt szakértő eljárási bírsággal sújtható, ha anélkül, hogy a határidő
meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen bejelentette volna, feladatait
határidőre nem teljesíti.
(6)	A vámhatóság a kirendelt szakértővel közli mindazokat az adatokat, amelyekre
feladatának teljesítéséhez szüksége van. A kirendelt szakértő az ügy iratait az eljárási
feladatainak ellátásához szükséges mértékben megtekintheti, az ügyfél és a tanú
meghallgatásánál, a tárgyaláson és a szemlén jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz, a
szemletárgy birtokosához kérdéseket intézhet.
(7)	Az ügyfél a szakértői vizsgálatban közreműködhet.
(8)	A kirendelt szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás
jogkövetkezményeire.
25
(9)	Ha a szakvélemény nem egyértelmű, hiányos, önmagával vagy más szakértő
véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez
egyébként nyomatékos kétség fér, a kirendelt szakértő köteles a vámhatóság felhívására a
szükséges felvilágosítást megadni.
(10)	Ha ugyanazon bizonyítandó tényre készített szakvélemények között az ügy eldöntése
szempontjából lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely a szakértőktől kért
felvilágosítással vagy más módon nem tisztázható, a vámhatóság másik szakértőt rendel ki,
aki abban a kérdésben foglal állást, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető
vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése.
(11)	Ha a vámhatóság a kirendelt szakértőt tárgyaláson kívül hallgatja meg, a
meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(12)	Az itt nem szabályozott kérdésekben a szakértőkre az igazságügyi szakértőkről szóló
törvény rendelkezései irányadóak.
58.	§ [Tolmács]
(1)	Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője által használt idegen nyelvet az
ügyintéző nem beszéli - a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában - tolmácsot kell
alkalmazni.
(2)	Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács
közreműködésével kell meghallgatni, vagy a meghallgatás helyett a jelen lévő hallássérült
írásban is nyilatkozatot tehet. Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője siketvak,
kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni. Ha a jelen lévő ügyfél vagy
az eljárás egyéb résztvevője beszédfogyatékos, kérésére a meghallgatás helyett írásban tehet
nyilatkozatot.
(3)	Az ügyben eljáró vámhatóság el nem járó tagja, valamint - ha az a tényállás
tisztázáshoz elengedhetetlen - az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő
személy tolmácsként igénybe vehető. A tolmácsként igénybe vett személyt tájékoztatni kell a
tolmács jogairól és kötelezettségeiről, és ennek tényét, valamint a tolmácsként igénybe vett
személy nyilatkozatát a helyszínen végzett ellenőrzés jegyzőkönyvében rögzíteni kell.
(4)	A tolmács kizárására az e törvény kizárásra vonatkozó szabályait kell megfelelően
alkalmazni.
(5)	Tolmácsként nem járhat el az, aki tanúként nem hallgatható meg, vagy aki a
tanúvallomást megtagadhatja.
(6)	A tolmácsot a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis tolmácsolás, hamis
fordítás jogkövetkezményeire.
59.	§ [Tárgyalás]
(1)	A vámhatóság tárgyalást tarthat, a tényállás tisztázása érdekében, vagy ha szükség van
az eljárásban részt vevő személyek együttes meghallgatására.
(2)	A tárgyaláson a vámhatóság meghallgathatja az ügyfelet, a tanút, a szakértőt és
megszemlélheti a szemletárgyat.
(3)	A vámhatóság szemle keretében is lefolytathatja a tárgyalást, ha annak feltételei
biztosítottak.
(4)	Az ügyfél észrevételt tehet a tárgyaláson elhangzottakra, kérdést intézhet a
meghallgatott személyhez, és indítványozhatja más személy meghallgatását vagy más
bizonyíték beszerzését.
(5)	A tárgyaláson a (2) bekezdésben foglaltakon kívül bárki részt vehet, akinek a
részvételét az ügyfelek nem kifogásolják. A vámhatóság a védett adat és zártan kezelt adatok
védelme érdekében is kizárhatja a tárgyalásról a nyilvánosságot.
26
(6)	Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendreutasíthatja, ismételt
vagy súlyosabb rendzavarás esetén kiutasíthatja, továbbá eljárási bírsággal sújthatja.
60.	§ [A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel]
Ha a vámhatóság az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek során nem
biztosította, hogy az ügyfél minden bizonyítékot megismerjen, annak befejezését követően
értesíti az ügyfelet, hogy - az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével -
megismerhesse a bizonyítékokat, azokra a megismeréstől számított 8 napon belül észrevételt
és szükség esetén további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő.
61.	§ [A vámigazgatási eljárás akadályozásának következményei]
Azt, aki a vámigazgatási eljárásban a kötelezettségét önhibájából megszegi, a vámhatóság
az okozott többletköltségek megtérítésére kötelezi, illetve akadályoztatás miatt eljárási
bírsággal sújthatja.
62.	§ [Az eljárási cselekmények rögzítése]
(1)	A vámellenőrzés és az áruátengedést követő ellenőrzésre vonatkozó rendelkezések
sérelme nélkül a helyszínen végzett szemle lefolytatásáról, a tanú meghallgatásáról, hatósági
tanú alkalmazásáról, a biztosítási intézkedésről, a tárgyalásról, a lefoglalásról és a
személyesen gyakorolt meghallgatáshoz való jogról jegyzőkönyvet kell készíteni. A
Vámkódex 189. cikke szerinti áruvizsgálat kapcsán végzett szemle esetén egyszerűsített
jegyzőkönyv készíthető, mely a szemle helyét, idejét és a vámhatóság által tett
megállapításokat tartalmazza.
(2)	A vámellenőrzésről készített jegyzőkönyv kivételével a jegyzőkönyv tartalmazza
a)	az eljáró vámszerv megnevezését, az ügyintéző nevét, az ügy tárgyát és az
ügyiratszámot,
b)	az eljárási cselekményben érintett személy nevét és lakcímét, adószámát vagy
adóazonosító jelét, EORI szám esetén annak számát, eljárásjogi helyzetét és - ha azt a
vámhatóság tudomására hozta - egyéb elérési lehetőségét,
c)	az alkalmazott hatósági tanú nevét,
d)	az eljárási cselekményben érintett személy jogaira és kötelességeire való figyelmeztetés
megtörténtét,
e)	az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat, az eljárási
cselekmények során tapasztalt, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményeket és
megállapításokat, ideértve a hatósági tanú észrevételeit is,
f)	a jegyzőkönyv készítésének helyét és időpontját, valamint
g)	az eljárási cselekményben érintett személy, a hatósági tanú, az eljáró ügyintéző és a
jegyzőkönyvvezető oldalankénti aláírását.
(3)	Az eljárási cselekményben érintett személy indokolt kérelmére nyilatkozatát,
vallomását, szakértői véleményét vagy azok egyes részét a jegyzőkönyv szó szerint
tartalmazza.
(4)	A vámhatóság hivatalból vagy kérelemre egyes eljárási cselekményekről kép- és
hangfelvételt készíthet. A rögzítés ilyen módja esetén a jegyzőkönyvben csak az eljárási
cselekményen résztvevő személyek azonosításához szükséges adatokat, valamint az elkészítés
helyét, idejét, valamint a kép- és hangfelvétel készítésének tényét kell feltüntetni.
63.	§ [Megkeresés]
(1)	A kérelemre indult eljárás során a vámhatóság vámszerve más hatóságot vagy szervet
adatok és információk beszerzése céljából megkereshet.
27
(2)	A megkeresett szerv a megkeresésben foglaltakat a rá irányadó szabályok szerint
teljesíti.
64.	§ [Felkérés eljárási cselekmény lefolytatására]
(1)	Ha a kérelemre indult eljárásban bizonyos eljárási cselekmények lefolytatására másik
vámszerv jogosult, úgy az ennek elvégzésére felkért vámszerv az eljárási cselekményt a
felkérő vámszerv eljárásának részeként folytatja le.
(2)	Ha a felkérés a Vámkódex 39. cikke szerinti feltétel vizsgálatára irányul, a felkért
vámszerv 60 napon belül értesíti a felkérő vámszervet a megállapításairól.
65.	§ [A meghallgatáshoz való jog biztosítása]
(1)	A vámhatóság a meghallgatáshoz való jog gyakorolása során az ügyben érintett
személyről, az általa tett nyilatkozatról és a nyilatkozattétel során az ügyfél által felhozott
bizonyítási eszközökről kép- és hangfelvételt készíthet. A vámhatóság által készített kép- és
hangfelvétel, továbbá az abban szereplő személyes adat
a)	a vámellenőrzés és az áruátengedést követő ellenőrzés,
b)	a vámjogszabályok megsértésével összefüggésben kezdeményezett büntető- vagy
szabálysértési eljárás, vagy
c)	az a) pont kivételével a vámhatóság hatáskörébe tartozó vámigazgatási eljárás során vagy
az érintett jogainak gyakorlása
céljából használható fel.
(2)	A meghallgatáshoz való jog gyakorlásának megkezdésekor az ügyfelet tájékoztatni
kell a kép- és hangfelvétel készítéséről és annak törvényi feltételeiről, a felvétellel kapcsolatos
megtekintési lehetőségről.
(3)	A vámhatóság a kép- és hangfelvételt elektronikus adattárolási rendszerében tárolja, és
a 33. § szerinti megőrzési idő elteltével törli.
66.	§ [Határozat és végzés]
(1)	A vámhatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során felmerült minden
más kérdésben végzést bocsát ki.
(2)	A határozatnak - a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában - tartalmaznia kell
a)	az eljáró vámszerv megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét,
b)	a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevét és lakcímét vagy székhelyét, továbbá az ügyfél
által a kérelemben megadott, személyazonosítására szolgáló adatot, adott esetben EORI
számot,
c)	az ügy tárgyának megjelölését,
d)	a rendelkező részben
da)	a vámhatóság döntését, továbbá a jogorvoslat lehetőségéről, benyújtásának helyéről és
határidejéről, valamint a jogorvoslati eljárásról, közigazgatási per esetén a tárgyalás tartása
iránti kérelem lehetőségéről való tájékoztatást,
db)	a szakhatóság megnevezését és állásfoglalása rendelkező részét,
dc)	az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy díjnak az ügyfél vagy központi
költségvetés részére történő megfizetésre vonatkozó döntést,
dd)	az esetleges eljárási költség megállapítását, ha arról a vámhatóság nem külön dönt,
de)	az esetleges eljárási költségek viseléséről szóló döntést, ha arról a vámhatóság nem
külön dönt,
df)	a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés
elmaradásának jogkövetkezményeit, ideértve a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben
a késedelmipótlék-fizetési kötelezettségről és annak mértékéről szóló tájékoztatást,
28
dg)	a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték vagy díj
mértékéről és megfizetésének, lerovásának módjairól szóló tájékoztatást,
e)	az indokolásban
ea)	a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat,
eb)	az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait,
ec)	a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben, a
méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket,
ed)	a szakhatósági állásfoglalás indokolását, valamint a szakhatósági megkeresés
mellőzésének okát,
ee)	azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a vámhatóság a határozatot hozta,
ef)	a vámhatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történő utalást,
f)	a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását,
valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör
gyakorlójával,
g)	a döntés kiadmányozójának aláírását és a vámhatóság bélyegzőlenyomatát.
(3)	A végzésnek - a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában - tartalmaznia kell
az (2) bekezdés a)-c) pontjában, d) pont da), df) és dg) alpontjában, e) pont ec), ef) és eg)
alpontjában, f) és g) pontjában meghatározott tartalmi elemeket. Az eljárást megszüntető
végzésnek tartalmaznia kell a (2) bekezdés d) pont dc)-de) alpontjában, valamint e) pont ee)
alpontjában meghatározott tartalmi elemeket is.
(4)	Indokolást és jogorvoslatról való tájékoztatást nem tartalmazó egyszerűsített döntés
hozható, ha
a)	a vámhatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű
ügyfél, vagy a döntés az ellenérdekű ügyfél jogát vagy jogos érdekét nem érinti, vagy
b)	az kizárólag valamely eljárási cselekmény időpontját határozza meg.
(5)	A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a papír alapon vagy elektronikus
úton benyújtott kérelemre, valamint a vám-árunyilatkozat, átmeneti megőrzési árunyilatkozat,
belépési gyűjtő árunyilatkozat, kilépési gyűjtő árunyilatkozat, újrakiviteli árunyilatkozat vagy
újrakiviteli értesítés benyújtásával kezdeményezett eljárásban a vámhatóság jóváhagyó
döntését vagy áruátengedésre vonatkozó döntését a papíralapú kérelmen záradék formájában
is feltüntetheti vagy elektronikus üzenet formájában is kifejezheti.
67.	§ [A döntésre vonatkozó rendelkezések]
(1)	A döntés csak olyan védett adatot tartalmazhat, amelyet az iratbetekintés szabályai
szerint megismerhet az, akivel a döntést közlik. A döntést úgy kell megszövegezni, hogy a
figyelembe vett védett adat tartalmára annak ismertetése nélkül utaljon. A döntést úgy kell
megszövegezni, hogy abból ne legyen levonható következtetés annak a személynek a kilétére
vonatkozóan, akinek a természetes személyazonosító adatai és lakcíme zárt kezelését
rendelték el.
(2)	A döntést a 66. § (5) bekezdésében foglaltak kivételével külön okiratban kell
megszövegezni vagy jegyzőkönyvbe kell foglalni. Külön okiratban kell megszövegezni a
döntést, ha azt kézbesítés útján vagy elektronikus úton közlik.
(3)	Egy okiratba foglalható a határozat és a végzés, illetve több határozat vagy végzés. Az
egy okiratba foglalt döntések rendelkező részét és indokolását döntésenként önállóan kell
megszövegezni. Az egybefoglalás az egyes döntések meghozatalára vonatkozó határidőket és
a jogorvoslati szabályok alkalmazását nem érinti. Ha a jogorvoslatra jogosult az egybefoglalt
határozat és végzés ellen jogorvoslattal él, a határozat elleni jogorvoslat szabályait kell
alkalmazni.
(4)	Ha a vámjogszabályok lehetővé teszik a vámhatóság a döntését az erre a célra
rendszeresített formátumban, a jogszabályban meghatározott adattartalommal adja ki.
29
68.	§ [A vámhatósági döntések véglegessége]
(1)	A vámhatóság első fokú döntése véglegessé válik, ha
a)	ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt,
b)	a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták,
c)	a fellebbezésnek - ideértve a végzések elleni önálló fellebbezést - nincs helye, vagy
d)	a fellebbezés elbírálására jogosult vámszerv az első fokon eljáró szerv döntését
helybenhagyta.
(2)	A fellebbezésről lemondás vagy a fellebbezés visszavonása esetén véglegessé válik a
döntés
a)	az első fokú döntés közlésekor, ha az ügyfél a kérelem teljesítése esetére már a döntés
közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél,
b)	az utolsóként kézhez kapott lemondás vagy visszavonás vámszervhez való
megérkezésének napján, ha a fellebbezési határidő tartama alatt valamennyi fellebbezésre
jogosult lemond a fellebbezésről vagy visszavonja fellebbezését.
(3)	Az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben az első fokú döntés a közléssel válik
véglegessé.
(4)	Az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben az első fokú döntés a másodfokú döntés
közlésével válik véglegessé.
(5)	A fellebbezési eljárás megszüntetése esetén a vámhatóság önállóan fellebbezhető első
fokú végzése vagy a határozata a fellebbezési eljárás megszüntetéséről szóló végzés
véglegessé válásának napján válik véglegessé.
(6)	Az első fokú döntés fellebbezéssel nem érintett rendelkezései az (1)-(5) bekezdésben
meghatározottak szerint véglegessé válnak, ha
a)	csak az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen,
b)	kizárólag a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és a fellebbezés
elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre.
69.	§ [A döntés közlése és nyilvános közzététele]
(1)	A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a határozatot közölni kell az
ügyféllel és azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, valamint az ügyben
eljárt szakhatósággal. A határozat azzal a személlyel is közölhető, akinek az a jogát vagy
jogos érdekét érinti.
(2)	A végzést azzal kell közölni, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, valamint azzal,
akinek az jogát vagy jogos érdekét érinti. A vámhatóság az ügyfél kérelmére egy alkalommal
külön illeték vagy díj felszámítása nélkül ad ki másolatot a vele nem közölt végzésről.
(3)	A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a döntést szóban is lehet közölni az
(1)	és (2) bekezdésben meghatározott személlyel.
(4)	Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy elektronikusan nyújt be vám-
árunyilatkozatot, akkor a döntés csatolmányként kerül elküldésre a vámhatóság által
biztosított felhasználó tárhelyre. Ha a döntést ebben a formában 5 napon belül nem veszik át,
akkor a döntés személyesen vagy postai úton kerül kézbesítésre. Személyes átvétel esetén a
közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt az átvevő személlyel aláíratni. Ha
az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy a döntést határidőn belül sem személyesen,
sem a tárhelyen nem veszi át, akkor a vámhatóság a döntést postai úton küldi meg részére
haladéktalanul.
(5)	Ha az (1) és (2) bekezdés szerinti személy a Vámkódex 22. cikke szerinti kérelemet az
erre a célra létrehozott uniós informatikai rendszerben nyújt be, akkor a vámhatóság a
döntéseit e rendszeren keresztül közli. A közlés napja a vámhatósági döntés elküldésének az
időpontj a.
30
(6)	A (6) bekezdéstől eltérően a döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt írásban
vagy szóban közölték, vagy a (5) bekezdésben meghatározott módon átadták. A
vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a hirdetmény útján közölt döntést a
hirdetmény kifüggesztését követő 15. napon kell közöltnek tekinteni.
(7)	A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a határozott naphoz kötött
jogszerzés a nap kezdetén következik be. A határidő elmulasztása vagy a késedelem
jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével állnak be.
70.	§ [A postai úton történő kézbesítés szabályai]
(1)	Ha a postai úton történő kézbesítés azért hiúsul meg, mert a címzett vagy
meghatalmazottja úgy nyilatkozik, hogy a küldeményt nem veszi át, az iratot a kézbesítés
megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni.
(2)	Ha a kézbesítés azért volt sikertelen, mert a küldemény a címzett személyiadat- és
lakcímnyilvántartásban szereplő lakcíméről vagy a vámigazgatási eljárásban bejelentett
szálláshelyéről, illetve a székhelyéről az eljáró vámszervhez
a)	„nem kereste”,
b)	„ismeretlen” vagy
c)	„elköltözött”
jelzéssel érkezett vissza, az iratot - az ellenkező bizonyításáig - az a) pont szerinti esetben a
kézbesítés második megkísérlésének napját követő 5. munkanapon, a b)-c) pont szerinti
esetben a kézbesítés megkísérlésének napját követő 5. munkanapon kézbesítettnek kell
tekinteni.
(3)	Az ügyfél vagy az eljárásban részt vevő más személy akkor terjeszthet elő kézbesítési
kifogást, ha a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok
megsértésével történt.
(4)	Természetes személy ügyfél vagy az eljárásban részt vevő más személy kézbesítési
kifogást akkor is előterjeszthet, ha önhibáján kívüli okból nem vehette át a hivatalos iratot. Ez
a rendelkezés irányadó abban az esetben is, ha a kézbesítés elektronikus úton történt.
(5)	Kézbesítési kifogást az ügyfél vagy az eljárásban részt vevő más személy a
kézbesítésről való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, de legkésőbb a közléstől
számított 45 napos jogvesztő határidőn belül terjeszthet elő. Ha az ügyfél vagy az eljárásban
részt vevő más személy a vámhatóság által kezdeményezett végrehajtási eljárást megelőző
fizetési felszólításból vagy a végrehajtási eljárás megindulása alapján szerez tudomást a
kézbesítés következtében véglegessé vált kötelezettségéről, a kézbesítési kifogás a fizetési
felszólítás kézhezvételétől, illetve a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől
számított 15 napon belül akkor is előterjeszthető, ha a kézbesítéstől számított 45 nap eltelt. A
végrehajtási eljárás során kézbesítési kifogás előterjesztésének - törvény eltérő rendelkezése
hiányában - nincs helye.
(6)	A kézbesítési kifogásban elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket,
amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják, vagy az ügyfél vagy az eljárásban részt
vevő más személy részéről az önhiba hiányát valószínűsítik.
(7)	A kézbesítési kifogást a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozó vámszerv
bírálja el.
(8)	A kézbesítési kifogásnak az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó
hatálya. A vámhatóság a végrehajtási eljárást kérelemre vagy hivatalból a kézbesítési kifogást
elbíráló döntés véglegessé válásáig felfüggesztheti, ha a kérelemben előadott tények,
körülmények annak elfogadását valószínűsítik.
(9)	Ha a kézbesítési kifogásnak a vámhatóság helyt ad, az ügyfél vagy az eljárásban részt
vevő más személy által kifogásolt kézbesítést követően tett intézkedések semmisnek
31
minősülnek, illetve az eljárást a kézbesítés időpontjától a szükséges mértékben meg kell
ismételni.
71.	§ [Hirdetményi úton történő közlés]
(1)	Hirdetményi úton történő közlésnek van helye, ha
a)	az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik,
b)	a jogutód nem ismert,
c)	az ügyfél nem jelöl meg kézbesítési meghatalmazottat, vagy
d)	a hirdetményi kézbesítésen kívül igénybe vehető egyéb közlési módok alkalmazása
elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik.
(2)	A vámj ogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a hirdetmény tartalmazza
a)	a kifüggesztés napját,
b)	az eljáró vámszerv megnevezését,
c)	az ügy számát és tárgyát,
d)	az ügyfél nevét és utolsó ismert lakcímét, illetőleg székhelyét, adószámát továbbá
e)	azt a figyelemfelhívást, hogy a vámhatóság az ügyben döntést hozott, de annak
kézbesítése meghiúsult, ezért az ügyfél vagy meghatalmazottja a még véglegessé nem vált
döntést a vámhatóság szervénél átveheti.
(3)	A hirdetményt a vámszerv hirdetőtáblájára ki kell függeszteni, és a vámhatóság
elektronikus tájékoztatásra szolgáló honlapján közzé kell tenni.
(4)	A hirdetmény vámhatóság hirdetőtábláján való kifüggesztésének és elektronikus
tájékoztatásra szolgáló honlapján való megjelentetésének azonos napon kell megtörténnie. A
hirdetményi közléshez kapcsolódó határidők számításánál a hirdetménynek a vámhatóság
hirdetőtábláján való kifüggesztését kell alapul venni. Hirdetményi közlés esetén a hirdetmény
vámhatósági hirdetőtábláján való kifüggesztésének és levételének napját az iraton meg kell
jelölni, az internetes honlapon történő közzététel idejét pedig visszakereshető módon
dokumentálni kell.
(5)	Ha a hirdetményi úton történő közlés feltételei már nem állnak fenn, a vámhatóság
haladéktalanul gondoskodik a hirdetmény eltávolításáról, és a kapcsolattartás általános
szabályai szerint felveszi a kapcsolatot az ügyféllel.
72.	§ [A döntés megismerése]
(1)	Ha a vámjogszabályok vagy törvény a döntés nyilvánosságát nem korlátozza vagy nem
zárja ki, az eljárás végleges befejezését követően a személyes adatot és védett adatot nem
tartalmazó végleges határozatot, valamint az első fokú határozatot megsemmisítő és az első
fokú határozatot hozó vámhatóságot új eljárásra utasító végzést bárki korlátozás nélkül
megismerheti, és arról a miniszter által rendeletben meghatározott költségtérítés ellenében
másolatot kérhet.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti döntés megismerése iránti igényt a végleges döntést hozó
vámhatóság 8 napon belül, a döntésben szereplő személyes adatok és a védett adatok
megismerhetetlenné tételét követően teljesíti. A döntésben szereplő természetes személyt az
eljárásban betöltött szerepének megfelelően kell megjelölni, de ha a természetes személy
azonosíthatóságának kizárására ez nem alkalmas, az azonosítását lehetővé tevő adatokat olyan
módon kell törölni, hogy az ne járjon a megállapított tényállás sérelmével.
(3)	A döntésben nem tehető megismerhetetlenné a közérdekből nyilvános adat.
(4)	Nem tehető megismerhetetlenné a személyes vagy védett adat, ha az igénylő - az adat
megjelölésével - igazolja, hogy annak megismerése joga érvényesítéséhez, illetve
jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges,
valamint a védett adat megismerésének törvényi feltételei fennállnak.
32
73.	§ [A döntés kijavítása]
(1)	Ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, a vámhatóság
a hibát - szükség esetén az ügyfél meghallgatása után - kijavítja, ha az nem hat ki az ügy
érdemére, az eljárási költség mértékére vagy a költségviselési kötelezettségre.
(2)	A kijavítást a vámhatóság
a)	a döntés eredeti példányára és - ha rendelkezésre állnak - kiadmányaira történő
feljegyzéssel,
b)	a hibás döntés bevonása mellett a döntés kicserélésével vagy
c)	kijavító döntés meghozatalával
teljesíti.
(3)	A döntés kijavítással érintett része ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az
eredeti döntés ellen volt.
(4)	A kijavítást közölni kell azzal, akivel a kijavítandó döntést közölték.
74.	§ [A döntés kiegészítése]
(1)	Ha döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy
érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, a hatóság a döntést kiegészíti.
(2)	Nincs helye a döntés kiegészítésének, ha a döntés véglegessé válásától számított egy év
eltelt.
(3)	A kiegészítést a hatóság egységes döntésbe foglalva, lehetőleg a döntés kicserélésével
közli.
(4)	A kiegészítés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen
volt.
(5)	A kiegészítést közölni kell azzal, akivel a kiegészített döntést közölték.
15.	A Vámkódex 23. cikkéhez
75.	§ [Nyomon követés]
A Vámkódex 22. cikke szerinti engedélyek és az engedélyezett gazdálkodói státus nyomon
követése során, a helyszínen végzett ellenőrzésre a szemlére vonatkozó szabályokat kell
alkalmazni.
16.	A Vámkódex 28. cikkéhez
76.	§ [A kedvező határozatok módosítása és visszavonása]
Ha a személyi, tárgyi vagy a tényállásbeli elemek bármelyike megváltozik az alapeljáráshoz
képest, a vámhatóság által hozott határozat nem módosításnak, hanem új határozatnak
minősül.
17.	A Vámkódex 29. cikkéhez
77.	§ [A hivatalból indult vámigazgatási eljárás]
A hivatalból indult vámigazgatási eljárásokban a vámjogszabályok eltérő rendelkezése
hiányában e törvénynek a kérelemre indult eljárásokra vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni az e fejezetben foglalt eltérésekkel.
78.	§ [A hivatalból indult vámigazgatási eljárás megindítása]
(1)	A vámhatóság szerve az illetékességi területén hivatalból megindítja a vámigazgatási
eljárást, ha
33
a)	az eljárás megindítására okot adó tény, adat vagy körülmény jut a tudomására,
b)	erre bíróság kötelezte, vagy
c)	erre felettes szerve utasította.
(2)	A vámjogszabályok alapján hivatalból megindított vámigazgatási eljárásról - a
vámellenőrzésre, az áruátengedést követő ellenőrzésre és a felülellenőrzésre vonatkozó
rendelkezések kivételével - az ismert ügyfelet a vámhatóság az elvégzett első eljárási
cselekmény napjától számított 8 napon belül értesíti. Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha
az az eljárás sikerét meghiúsítaná.
(3)	Az értesítés tartalmazza
a)	az ügy tárgyát és számát, a vámigazgatási eljárás megindításának napját és az
ügyintézési határidőt, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat, az ügyintéző
nevét és hivatali elérhetőségét, és
b)	az ügyféli jogokra és kötelezettségekre vonatkozó tájékoztatást.
79.	§ [Ügyintézési határidő a hivatalból indult vámigazgatási eljárásban]
(1)	A hivatalból indult eljárás tekintetében az ügyintézési határidő e törvény eltérő
rendelkezése hiányában 90 nap, amely nem hosszabbítható.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti eljárás esetén az ügyintézési határidő az első eljárási
cselekmény elvégzésének napján kezdődik.
(3)	Az (1) bekezdés alapján hivatalból indult vámigazgatási eljárás ügyintézési
határidejébe nem számít be:
a)	a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének időtartama;
b)	a szakhatóság eljárásának időtartama;
c)	a vámhatóság működését legalább egy teljes napra ellehetetlenítő üzemzavar
vagy más elháríthatatlan esemény időtartama;
d)	a szakértői vélemény elkészítésének időtartama;
e)	az FJA 8. cikk (1) bekezdésében meghatározott időtartam;
f)	a vámigazgatási eljárás felfüggesztésének időtartama;
g)	a vámellenőrzésekben közvetve vagy közvetlenül érintett személy által a
vámellenőrzés bármely módon való akadályozása, az akadály fennállásának
időpontjáig eltelt időtartam;
h)	a vámellenőrzések során a vámigazgatási bírság és késedelmi kamat
megállapító határozat meghozatala esetében az azok alapjául szolgáló vámtartozást
kiszabó határozat közlésétől annak véglegessé válásáig eltelt időtartam;
i)	a kérelmező ügyfelet az eljárási költség előlegezésére kötelező döntés
közlésére irányuló intézkedéstől az annak teljesítéséig terjedő idő;
j) a vámhatósági megkeresés, a jegyzőkönyv vagy a döntés postára adásának
napjától annak kézbesítéséig terjedő időtartam, valamint a hirdetményi közlés
időtartama.
80.	§ [A hivatalból indult vámigazgatási eljárás felfüggesztése]
(1)	A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a vámhatóság felfüggeszti a
vámigazgatási eljárást, ha
a)	az ügyben más szervet kell megkeresni,
b)	annak során olyan kérdés merül fel, amelynek eldöntése más hatóság hatáskörébe
tartozik, vagy
c)	a vámhatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más döntése nélkül
megalapozottan nem dönthető el.
(2)	A vámhatóság az eljárás felfüggesztéséről szóló végzését az (1) bekezdés b) pontjában
meghatározott más hatósággal is közli azzal, hogy az eljárás befejezéséről tájékoztassa.
34
(3)	Az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás
felfüggesztésének megszüntetésekor az ügyintézési határidő kivételével újrakezdődik. A
felfüggesztés időtartama alatt megtett valamennyi eljárási cselekmény hatálytalan, kivéve
azokat, amelyek a felfüggesztési ok megszüntetésére irányulnak.
(4)	A vámhatóság az eljárás felfüggesztése esetén is dönthet úgy, hogy a folyamatban levő
eljárási cselekményeket és az azok teljesítésére megállapított határidőket az eljárás
felfüggesztése nem érinti. E döntésről az ügyfelet tájékoztatni kell.
18.	A Vámkódex 33. cikkéhez
81.	§ [A kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozatok]
A kötelező érvényű származási felvilágosításra vonatkozó határozat iránti kérelem papír
alapon is benyújtható.
X.	FEJEZET
ENGEDÉLYEZETT GAZDÁLKODÓ
19.	A Vámkódex 39. cikkéhez
82.	§ [A vámjogszabályok és adószabályok csekély, súlyos vagy ismételt megsértése]
(1)	A VA 24. cikk (2) bekezdése szerinti csekély jelentőségű jogsértés vámhatósági
megállapítására - a kérelmező jóhiszeműsége mellett - többek között akkor kerül sor, ha a
Vámkódex 39. cikk a) pontja szerinti feltétel vizsgálatakor figyelembe vett, a gazdálkodó
vámjogszabályokban és adószabályokban foglalt, gazdasági tevékenységével összefüggő
kötelezettségeinek megszegéséért vagy elmulasztásáért kivetett bírságok együttes összege a
VA 24. cikk (1) bekezdése szerint vizsgált időtartamon belül keletkezett vám- és adófizetési
kötelezettségének 20%-át nem haladja meg.
(2)	A vámjogszabályok és adószabályok súlyos megsértésének minősül többek között az
az eset, ha a kérelmezővel szemben a VA 24. cikk (1) bekezdése szerint vizsgált időtartamon
belül
a)	a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével
összefüggően végleges döntéssel bírságot szabtak ki, vagy
b)	a vámjogszabályokban és adószabályokban foglalt, gazdasági tevékenységével
összefüggő kötelezettségeinek megszegéséért vagy elmulasztásáért alkalmanként végleges
döntéssel 20 millió forintot meghaladó összegű bírságot szabtak ki, és
az a) és b) pont szerint keletkezett bírságok együttes összege meghaladja a kérelmező
tekintetében szintén az ezen időtartamon belül keletkezett vám- és adófizetési kötelezettség
20%-át.
(3)	A vámjogszabályok és adószabályok ismételt megsértésének minősül többek között az
az eset, ha a kérelmezővel szemben a VA 24. cikk (1) bekezdése szerint vizsgált időtartamon
belül a vámjogszabályokban és az adószabályban foglalt, gazdasági tevékenységével
összefüggő kötelezettségeinek megszegéséért vagy elmulasztásáért együttesen tíznél több
alkalommal adóbírságot, mulasztási bírságot vagy vámigazgatási bírságot (ezen alcím
alkalmazásában a továbbiakban együtt: bírság) végleges döntés útján szabtak ki, és az így
kivetett bírságok együttes összege meghaladja a kérelmező tekintetében szintén az ezen
időtartamon belül keletkezett vám- és adófizetési kötelezettség 20%-át.
83.	§ [Gyakorlati jellegű szakértelem, hatósági képzés, hatósági vizsga]
35
(1)	A Vámkódex 39. cikk d) pontja és a VA 27. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti
gyakorlati jellegű szakértelem teljesülését a kérelem benyújtását megelőző legalább 3 éves
időintervallumra, de legfeljebb 2004. május 1-ig visszamenőleg kell vizsgálni.
(2)	A Vámkódex 39. cikk d) pontja és a VA 27. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti
gyakorlati jellegű szakértelem igazolásául a kérelmező, valamint a kérelmező alkalmazásában
álló vagy a megbízásából tevékenykedő személy vonatkozásában elfogadható szempontokat a
miniszter rendeletben állapítja meg.
(3)	A Vámkódex 39. cikk d) pontja és a VA 27. cikke (1) bekezdés b) pontja szerinti
képzés alatt a vámjogi szakértői hatósági képzést és hatósági vizsgát kell érteni. A hatósági
vizsga sikeres teljesítését tanúsítvány igazolja.
(4)	A vámjogi szakértői hatósági képzést lebonyolító képző szervek, valamint a hatósági
vizsga lebonyolítására megbízással foglalkoztatható vizsgabiztosok nyilvántartását a
Nemzetgazdasági Minisztérium (a továbbiakban: nyilvántartásba vételt végző szervezet)
vezeti.
(5)	A vámjogi szakértői hatósági képzést lebonyolító képző szervek nyilvántartása
tartalmazza a képző szerv
a)	nevét, adószámát,
b)	cégnyilvántartási vagy bírósági nyilvántartási számát,
c)	képviselőjének nevét,
d)	székhelyét, levelezési címét, és
e)	telefonszámát, elektronikus elérhetőségét.
(6)	A nyilvántartásba vételt végző szervezet a képző szervek nyilvántartásában szereplő
adatokat a hatósági képzés és a hatósági vizsga ellenőrzése, valamint egyéb hatósági és
bírósági eljárásban történő felhasználás céljából a képző szerv nyilvántartásból való törlését
követően öt évig megőrzi.
(7)	A vizsgabiztosok nyilvántartása a következő adatokat tartalmazza:
a)	természetes személyazonosító adatok,
b)	lakcím, levelezési cím,
c)	telefonszám, elektronikus elérhetőség,
d)	a felsőfokú képzettséget igazoló oklevél száma, a kiállító intézmény neve, a kiállítás
kelte,
e)	egyéb szakképesítések megnevezése, az ezen képesítéseket igazoló oklevél, bizonyítvány
száma, a kiállító intézmény neve, a kiállítás kelte,
f)	az államilag elismert, idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga típusa, valamint fokozata.
(8)	A (7) bekezdés szerinti nyilvántartásba vett vizsgabiztos neve, levelezési címe,
nyilvántartási száma, valamint hozzájárulása esetén egyéb, a nyilvántartásba vett adata
nyilvános. A tárgyévben nyilvántartásba vettek nyilvános adatait, illetve a nyilvántartásba vett
nyilvános adatokban bekövetkezett változásokat a miniszter által vezetett minisztérium
honlapján a nyilvántartást végző szervezet évente - a tárgyévet követő év március 31-ig -
közzéteszi, továbbá a nyilvántartásba vételt végző szervezet honlapján valamennyi
nyilvántartásba vett személy nyilvános adatait nyilvánosságra hozza.
(9)	A vizsgabiztosok nyilvántartásából törölt természetes személyek adatait a
nyilvántartásba vételt végző szervezet a törlést követő 5 évig őrzi meg.
XI.	FEJEZET
SZANKCIÓK
20.	A Vámkódex 42. cikkéhez
36
84.	§ [Vámigazgatási bírság]
(1)	Az eljáró vámszerv vámigazgatási bírságot szab ki az alábbi tárgykörökbe tartozó, a
vámjogszabályokban meghatározott
a)	árunyilatkozat-adással, árunyilatkozat adatainak helytállóságával, értesítéssel,
okmánymegőrzéssel,
b)	vámfelügyelettel, vámellenőrzéssel,
c)	vámeljárásokkal,
d)	vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozatokkal,
e)	vámmentességekkel,
f)	vámszabad területtel, tranzitterülettel,
összefüggő jogsértés esetén.
(2)	Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt jogsértés valósul meg különösen, ha
a)	a nyilatkozattevő a vám-árunyilatkozat, az átmeneti megőrzési árunyilatkozat, a belépési
gyűjtő árunyilatkozat, a kilépési gyűjtő árunyilatkozat, az újrakiviteli árunyilatkozat vagy az
újrakiviteli értesítés benyújtásakor nem biztosítja
aa)	az árunyilatkozatban, az értesítésben vagy a kérelemben megadott információ
pontosságát és teljességét, vagy
ab)	az alátámasztó okmányok hitelességét, pontosságát és érvényességét,
b)	a vám-árunyilatkozatot vagy az átmeneti megőrzési árunyilatkozatot benyújtó
nyilatkozattevő a nyilatkozatát alátámasztó okmányokat nem nyújtja be a vámhatóságokhoz,
amikor az uniós jog azt előírja, vagy amikor a vámellenőrzéshez az szükséges,
c)	ha az okmányok és információk megőrzésére kötelezett személy nem őrzi meg a
vámalakiságok elvégzéséhez kapcsolódó okmányokat és információkat a vámjogszabályok
által előírt ideig,
d)	vámeljárás esetében a szóban forgó vámeljárásra irányadó rendelkezések alkalmazásához
szükséges alátámasztó okmányok a vám-árunyilatkozat vagy a kiegészítő árunyilatkozat
benyújtásának időpontjában nincsenek a nyilatkozattevő birtokában és így nem bocsátja
azokat a vámhatóságok rendelkezésére,
e)	a vámeljárás nyilatkozattevője az egyszerűsített árunyilatkozat vagy a nyilatkozattevő
nyilvántartásába való bejegyzés esetében nem nyújt be a megadott határidőn belül kiegészítő
árunyilatkozatot az illetékes vámhivatalhoz,
f)	a vámjogszabályban erre kötelezett személy a Vámkódexben meghatározottak szerint
nem nyújt be belépési gyűjtő árunyilatkozatot, tengerjáró hajó vagy légi jármű érkezéséről
szóló értesítést, átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, vámáru-nyilatkozatot, indulás előtti
árunyilatkozatot, újrakiviteli árunyilatkozatot, kilépési gyűjtő árunyilatkozatot vagy
újrakiviteli értesítést.
(3)	Az (1) bekezdés b) pontjában foglalt jogsértés valósul meg különösen, ha
a)	az a személy, aki az Unió vámterületére árut szállít be, nem tesz eleget az áru megfelelő
helyre történő szállítására vonatkozó kötelezettségének, vagy nem tájékoztatja a
vámhatóságot, ha e kötelezettségek nem teljesíthetők,
b)	az adott vámeljárás jogosultja a vámfelügyelet alatt álló nem uniós árut a vámfelügyelet
alól kivonja,
c)	a vámhatóság által az árura, a csomagolásra vagy a szállítóeszközökre felhelyezett
azonosítási eszközöket a vámhatóság előzetes engedélye nélkül eltávolítják vagy
megsemmisítik,
d)	az érintett személy a vámhatóság kérésére, az előírt határidőn belül a megfelelő formában
nem bocsátja rendelkezésre a szükséges okmányokat és információkat, vagy nem adja meg
részére a vámalakiságok vagy vámellenőrzések végrehajtásához szükséges segítséget,
37
e)	az a személy, aki az Unió vámterületére árut szállít be, nem állítja azt vám elé a belépést
követően,
f)	az árut a Vámkódex 140. cikke szerint a vámhatóság engedélye nélkül vagy nem a
vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott helyeken rakják ki vagy átrakják az azt fuvarozó
szállítóeszközről,
g)	az a személy, aki az Unió vámterületérről árut szállít ki, nem állítja azt vám elé a kilépést
megelőzően,
h)	az Unió vámterületére jogellenesen bejuttatott nem uniós árut vagy az árutovábbítási
eljárás alatt álló, a rendeltetési vámhivatalnál vám elé nem állított árut szereznek meg vagy
birtokolnak.
(4)	Az (1) bekezdés c) pontjában foglalt jogsértés valósul meg különösen, ha
a)	az aktív feldolgozási eljárás jogosultja nem zárja le a vámeljárást a meghatározott
határidőn belül,
b)	a passzív feldolgozási eljárás jogosultja a Vámkódex 262. cikke szerint nem viszi ki a
hibás árut a határidőn belül,
c)	az árutovábbítási eljárás jogosultja a rendeltetési vámhivatalnál az előírt határidőn belül
nem állítja vám elé az árut sértetlenül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott
intézkedések betartásával,
d)	a vámeljárás jogosultja nem tesz eleget a vámraktározási eljárás alatt álló áru tárolásából
eredő vámjogszabályok által meghatározott kötelezettségeknek,
e)	a vámellenőrzéshez vagy az adott vámeljárás alkalmazásához kapcsolódóan hamis
információkat vagy okmányokat bocsátanak a vámhatóságok rendelkezésére,
f)	az árun a vámraktárban a vámhatóság engedélye nélkül a megengedett kezelési módokon
túl feldolgozást végeznek,
g)	export-visszatérítéssel érintett áru berakodásának a 612/2009/EK rendelet 5. cikk (7)
bekezdés b) pontja szerinti bejelentését elmulasztják vagy a bejelentést az előírt határidőt be
nem tartva teszik meg a vámhatósághoz.
(5)	Az (1) bekezdés d) pontjában foglalt jogsértés valósul meg különösen, ha
a)	az átmeneti megőrzésben lévő nem uniós áruért felelős személy az árut a Vámkódex 149.
cikke szerinti határidőn belül nem vonja vámeljárás alá, vagy nem viszi újra ki,
b)	az árut a vámhatóság előzetes engedélye nélkül átmeneti megőrzési létesítményben vagy
vámraktárban tárolják,
c)	a vámraktári engedély birtokosa nem tesz eleget a vámraktározási eljárás alatt álló áru
tárolásából eredő kötelezettségeknek,
d)	a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja nem teljesíti a
határozatból eredő kötelezettségeit,
e)	a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja nem értesíti
haladéktalanul a vámhatóságot az említett vámhatóság által hozott határozat meghozatalát
követően felmerült bármely olyan tényezőről, amely befolyásolhatja a határozat fenntartását
vagy tartalmát,
f)	az érintett személy az engedélyezett gazdálkodó engedélyt, az egyszerűsített
árunyilatkozat igénybevételére, a Vámkódex szerinti egyéb egyszerűsítések igénybevételére,
az áru különös eljárások alá vonására vagy tranzitterület létesítésére vonatkozó engedélyt a
vámhatóságoktól valótlan nyilatkozatok révén szerezte meg, vagy a vámjogszabályok
alkalmazásához kapcsolódó egyéb határozat meghozatalához a vámhatóság részére valótlan
információt bocsátott rendelkezésre,
g)	a központi vámkezelés engedélyese, valamint az önértékelésre jogosító engedély
birtokosa nem, vagy hibásan, vagy hiányosan teljesíti az egyéb terhek megállapításához
szükséges adatszolgáltatási kötelezettségét.
38
(6)	Az (1) bekezdés e) pontjában foglalt jogsértés valósul meg, ha a vámmentesség
igénybevételéhez szükséges, előírt feltételeket, kötelezettségeket már nem teljesítik, vagy ha a
vámhatóság utólag megállapítja, hogy az áru vámmentes szabad forgalomba bocsátására
vonatkozó feltétel a vám-árunyilatkozat elfogadásának időpontjában nem állt fenn.
(7)	A Vtv. 25. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt jogsértés valósul meg különösen, ha
a)	vámszabad területre - amennyiben a vámszabad terület érintkezik valamely tagállam és
egy harmadik ország közötti szárazföldi határral - nem közvetlenül, az Unió vámterületének
más részén történő keresztülhaladás nélkül szállítanak be árut,
b)	a vámjogszabályban erre kötelezett személy a Vámkódexben meghatározottak szerint
nem nyújt be vámszabad területen végzett tevékenységekről szóló értesítést,
c)	vámszabad területen a Vámkódex 244. cikkének (1) bekezdése szerint a vámhatóság
jóváhagyása nélkül épületet építenek,
d)	az érintett személy a Vámkódex 245. cikke szerint nem állítja vám elé a vámszabad
területre szállított árut.
(8)	Ha az (1) bekezdés szerinti jogsértések vagy ezekkel összefüggő mulasztás
eredményeként vámhiány keletkezik, vámigazgatási bírságként - a (12) és (13) bekezdésben,
a 85. § (1), (3) és (4) bekezdésében és a 86. §-ban meghatározott kivétellel - a vámhiány
összegének 50%-át kell megállapítani.
(9)	Ha a gazdálkodó az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott, termék
importjához kapcsolódó járulékos költséget azért nem vette figyelembe a termékimport esetén
fizetendő általános forgalmi adó alapjának megállapításkor, mert az egyúttal a részére nyújtott
szolgáltatás adóalapjául is szolgált, és ez után a szolgáltatást nyújtó által rá áthárított adót
megfizette vagy fizetendő adóként megállapította és bevallotta, a jogszerűen kiszabható és a
tévesen közölt, termékimport esetén fizetendő általános forgalmi adó ezen okból fennálló
különbözete nem minősül vámhiánynak.
(10)	Ha az (1) bekezdés szerinti jogsértések vagy ezekkel összefüggő mulasztás
eredményeként nem keletkezik vámhiány, vámigazgatási bírságként - a (12) és (13)
bekezdésben, a 85. § (1), (3) és (4) bekezdésében és a 86. §-ban meghatározott kivétellel -
a)	az (1) bekezdés a) pontja szerinti jogsértés esetén természetes személy esetében 100.000
forintig, minden más személy esetében 500.000 forintig,
b)	az (1) bekezdés b), c) és e) pontja szerinti jogsértés esetén természetes személy esetében
125.000	forintig, minden más személy esetében 850.000 forintig,
c)	az (1) bekezdés d) és f) pontja szerinti jogsértés esetén természetes személy esetében
150.000	forintig, minden más személy esetében 1 millió forintig terjedő összeget kell
megállapítani.
(11)	A (10) bekezdés szerinti bírság kiszabásakor a vámhatóság mérlegeli az eset összes
körülményét, az ügyfél, illetve eljáró képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja
magatartásának súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az ügyfél, illetve eljáró képviselője,
alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel
járt-e el.
(12)	Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott jogsértést oly módon követik el, hogy
az Európai Unió vámterületére jövedéki terméket szállítanak be és a belépést követően azt
nem állítják vám elé, a vámigazgatási bírság mértéke az árut terhelő vám és egyéb terhek
összegének 200%-ával megegyező összeg, de legalább 40.000 forint.
(13)	Ha az EUR.1 vagy EUR-MED szállítási bizonyítványt vagy származási nyilatkozatot
tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévő adatok ellenőrzése céljából visszaküldi
Magyarországra, illetve külföldi megkeresés nélkül a magyar vámhatóság az előzőekben
nevesített okmányokat, valamint a „Beszállítói Nyilatkozat”-okat vizsgálat tárgyává teszi és
az utólagos vizsgálat során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportőr vagy a beszállító
az eladási ár, annak hiányában az áru vámhatóság által megállapított értékének egy
39
százalékát, de legalább 50.000 forint, legfeljebb 1 millió forint vámigazgatási bírságot köteles
fizetni. A vámigazgatási bírságot származást igazoló okmányonként kell kiszabni. Hosszú
távú beszállítói nyilatkozat esetén beszállítói nyilatkozatonként legalább 500.000 forint,
legfeljebb 1 millió forint vámigazgatási bírságot kell megállapítani.
(14)	A (13) bekezdésben meghatározott bírságot kell felszámítani, ha az exportőr vagy a
beszállító a származási igazolással kapcsolatos benyújtási kötelezettségének a vámhatóság
felszólításában megjelölt időpontig nem tesz eleget. Ha az érintett vámok és egyéb terhek
jogcímenkénti összege a 10 EUR-t nem haladja meg, úgy nem kell vámigazgatási bírságot
kiszabni.
(15)	A (13) bekezdés szerinti vámigazgatási bírság kiszabásának van helye, ha az exportőr
vagy a beszállítói nyilatkozatot tevő a származási igazolás kiállításakor a vám-visszatérítési
tilalom tekintetében a vámhatóságot megtéveszti azzal, hogy
a)	eltitkolja az exporttermék nem származó anyaghányadát, vagy
b)	a valóságnál kisebb arányú nem származó termékhányadot mutat ki.
(16)	Ha a (15) bekezdés szerinti kötelezettségszegés megállapítására külföldi vámhatóság
megkeresése alapján kerül sor,
a)	a (15) bekezdés a) pontja esetében a származási igazolást a vámhatóság nem erősíti meg,
és származási igazolásonként kiszabja a (13) bekezdés szerinti bírságot,
b)	a (15) bekezdés b) pontja esetében a vámhatóság a (13) bekezdés alapján származási
igazolásonként szabja ki a vámigazgatási bírságot, egyidejűleg - ha a bírságot és a vámhiányt
megfizetik és a termék a származásra vonatkozó előírások maradéktalan betartásával a
származó helyzetet elnyerte - a származási igazolást megerősíti.
85.	§ [Figyelmeztetés és csökkentett összegű bírság]
(1)	Ha a vámhatóság megállapítja, hogy
a)	a jogsértést vagy ezzel összefüggő mulasztást nem a bizonylatok, könyvek,
nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével követték el,
b)	a kötelezettségszegés vagy mulasztás következményeként nem keletkezik vámhiány,
vagy a keletkező vámhiány összege természetes személy esetében a 30.000 forintot, jogi
személy esetében 150.000 forintot nem haladja meg, és
c)	az érintett személy a 84. § (1) bekezdésében meghatározott valamely kötelezettségszegést
vagy mulasztást első ízben követi el, a vámhatóság a bírság kiszabását mellőzi és
figyelmezteti az érintett személyt.
(2)	Az (1) bekezdés nem alkalmazható a 84. § (12) bekezdése szerinti jogsértés esetén.
(3)	A (4) bekezdésben foglaltak kivételével nem lehet vámigazgatási bírságot
megállapítani árunyilatkozat-adással, árunyilatkozat adatainak helytállóságával
összefüggésben, ha a nyilatkozattevő a Vámkódex 173. cikk (3) bekezdése szerint a közölt
vámokat és egyéb terheket is érintő információ alapján kérelmezi a vám-árunyilatkozat
módosítását.
(4)	Ha a nyilatkozattevő a Vámkódex 173. cikk (3) bekezdése szerint a közölt vámokat és
egyéb terheket is érintő információ alapján a vámhatóság erre irányuló áruátengedést követő
ellenőrzésének megkezdését követően, de még az áruátengedést követő ellenőrzés
megállapításait tartalmazó jegyzőkönyv közlése előtt kérelmezi a vám-árunyilatkozat
módosítását az ellenőrzés tárgykörét érintően, vámigazgatási bírságként - az (1) bekezdésben
és a 86. §-ban meghatározott kivétellel - a 84. § (8), (10) és (13) bekezdése szerint
megállapítható bírságösszeg 50%-át kell kiszabni. A jogsértéssel érintett vám-árunyilatkozat
ellenőrzés tárgykörét érintő módosítását az ellenőrzést lefolytató vámszervnek az ellenőrzés
során kell elvégeznie.
40
(5)	A (3) és (4) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az adós a keletkezett vám vagy
egyéb teher fizetési kötelezettséget megfizeti, vagy arra a vámhatóság végleges döntéssel
részletfizetést engedélyez.
(6)	A (3) és (4) bekezdést nem lehet alkalmazni, ha az utólagos könyvelésbe vétel,
valamint az egyéb terhek utólagos kiszabása a vámtartozás megállapításához szükséges
adatok eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával,
megsemmisítésével függ össze.
(7)	A vámhatóság a vámigazgatási bírságot a 84. § (1) bekezdése szerinti jogsértés
megvalósulásában érintett valamennyi személy részére külön szabja ki. Ha a tevékenység
vagy mulasztás eredményeként vámhiány nem keletkezik, a 84. § (11) bekezdése szerinti
mérlegelést valamennyi érintett személy tekintetében el kell végezni.
86.	§ [Emelt összegű vámigazgatási bírság]
Ha a jogsértést vagy mulasztást a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával,
megsemmisítésével követik el, és annak eredményeként vám- és egyéb teherfizetési
kötelezettség keletkezik, a vámigazgatási bírság összege a kötelezettségszegés vagy mulasztás
eredményeként keletkezett vám és egyéb teherfizetési kötelezettség 200%-a. Ha a
rosszhiszeműen elkövetett kötelezettségszegéssel vagy mulasztással nem keletkezik vám- és
egyéb teherfizetési kötelezettség, a vámigazgatási bírság összege természetes személy
esetében minimum 15.000 forint, maximum 300.000 forint, minden más személy esetében
minimum 50.000 forint, maximum 3 millió forint.
87.	§ [Bírságkiszabásra vonatkozó rendelkezések]
(1)	A vámigazgatási bírság összegét 1000 forintra kerekítve kell megállapítani.
(2)	A vámigazgatási bírság egy eljárásban többször, a 84. § (1) bekezdése szerinti
jogsértés esetén jogsértésenként külön-külön is kiszabható. Az egy vám-árunyilatkozaton
belüli ismétlődő hiba egy esetnek minősül.
(3)	A 89. § (1) bekezdésében meghatározott kivétellel, a közölt vámigazgatási bírságot a
döntés véglegessé válásának napjától számított 15 napon belül kell megfizetni.
(4)	A vámigazgatási bírság késedelmes megfizetése esetén a Vámkódex 114. cikke
szerinti késedelmi kamatot kell felszámítani, ha annak számított értéke meghaladja az 5000
forintot. A késedelmi kamat megállapítása során a jegybanki alapkamatot kell figyelembe
venni.
(5)	A vámigazgatási bírság mérséklésére, elengedésére az adózás rendjéről szóló törvény
(a továbbiakban: Art.) adómérséklésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A kérelem
elbírálására az állami adó- és vámhatóság jogosult, eljárását az Art. eljárási szabályai szerint
kell lefolytatni.
(6)	Ha a vámigazgatási bírság alapja vámhiány megállapításáról szóló önálló döntés,
akkor a bírságot e döntés véglegessé válását követően lehet megállapítani. A bírság
megállapítására a hivatalból indult eljárásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
88.	§ [A vámigazgatási bírság elévülése]
(1)	Nem lehet vámigazgatási bírságot kiszabni vámhiányt okozó jogsértés esetén, ha a
szankcionálandó jogsértés tekintetében a vámok és egyéb terhek közlésére nyitva álló határidő
eltelt. Nem lehet vámigazgatási bírságot kiszabni vámhiányt nem okozó jogsértés esetén, ha a
szankcionálandó jogsértés elkövetésének napjától számított 3 év eltelt.
(2)	A vámigazgatási bírság végrehajthatósága az arról szóló döntés véglegessé válásától
számított 3 év elteltével évül el.
(3)	Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének és szünetelésének, a
bírság megfizetésére kötelezett vagyonának egészére elrendelt bűnügyi zárlatnak, továbbá
41
törvényben biztosított fizetési kedvezménynek vagy feltételhez kötött adómentességnek az
időtartama alatt. A jelzálogjog bejegyzése az elévülés nyugvása szempontjából a végrehajtási
eljárás felfüggesztésével esik egy tekintet alá.
89.	§ [Vámigazgatási bírság gyorsított eljárás keretében]
(1)	Ha a 84. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogsértést oly módon követik el, hogy az
Európai Unió vámterületére nem uniós árut juttatnak be és a keletkezett vámhiány az 50.000
forintot nem haladja meg, az eljáró vámhivatal gyorsított eljárás keretében a helyszínen
vámigazgatási bírságot szabhat ki és szedhet be, ha a nem uniós áru birtokosa, szállítója a
jogsértés tényét elismeri, továbbá a jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást tudomásul
veszi, és jogorvoslati jogáról lemond. A gyorsított eljárás csak akkor alkalmazható, ha a
kiszabott bírságot a helyszínen megfizetik. Ebben az esetben a 84. § (8) vagy (12) bekezdése
szerint megállapítható vámigazgatási bírság 50%-át, de legalább 4.000 forintot, jövedéki
termékre elkövetett jogsértés esetén legalább 25.000 forintot kell kiszabni.
(2)	A gyorsított eljárás alkalmazásáról és a gyorsított eljárás lefolytatásának törvényi
feltételeiről és a jogkövetkezményekről az érintettet tájékoztatni kell. Az érintett a
tájékoztatás tudomásul vételét nyilatkozat aláírásával ismeri el.
(3)	Az érintett beleegyező nyilatkozata esetén a vámszerv a felvett jegyzőkönyv alapján a
helyszínen határozatot hoz.
(4)	Gyorsított eljárás esetén a határozat eredeti példányát és a kiszabott bírság
megfizetésének tényét igazoló nyugtát az érintett részére igazoltan át kell adni. Az átadott
nyugta tartalmazza a határozatot hozó szerv megnevezését, a vámigazgatási bírság
kiszabásáról rendelkező határozat számát, az érintett nevét, EORI számát, adóazonosító
számát, annak hiányában a személyazonosító okmány számát, a kiszabott vámigazgatási
bírság összegét és a Magyar Államkincstár által vezetett központosított beszedési számla
számát.
(5)	A gyorsított eljárás során a magyar nyelvet nem beszélő külföldi állampolgár esetében
a tolmács alkalmazása mellőzhető, ha az érintett a NAV vezetője által tájékoztatásban kiadott,
a gyorsított eljárás folyamatáról szóló idegen nyelvű tájékoztató átvételét követően, írásban
lemond a tolmács igénybevételéről.
90.	§ [Gyorsított eljárással kapcsolatos lefoglalás]
(1)	A 84. § (12) bekezdése szerinti jogsértés esetén a vámhatóság az érintett jövedéki
termékeket és a szállításra használt átalakított eszközt lefoglalja.
(2)	Ha a 84. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogsértést oly módon követik el, hogy az
Európai Unió vámterületére nem uniós árut juttatnak be, a vámhatóság a közölt vámok és
egyéb terhek, valamint a kiszabott vámigazgatási bírság összegének megfizetéséig
biztosítékként - a nélkülözhetetlen dolgok, illetve egyéb jogsértés hiányában_a romlandó áruk
és az élő állatok kivételével - lefoglalhatja azt az árut, amelyre a kötelezettségszegést
elkövették, valamint az annak felhasználására, tárolására, szállítására használt eszközt,
különösen akkor, ha
a)	valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van,
b)	az ügyfélnek vám és egyéb teher vagy vámigazgatási bírság tartozása van, vagy
c)	a lefoglalással, tárolással, szállítással, értékesítéssel várhatóan felmerülő költségek nem
jelentenek aránytalan terhet a tartozáshoz vagy az áru, eszköz értékéhez képest.
(3)	Az eljáró vámhivatal a lefoglalt dolgokat a vámigazgatási eljárás lefolytatásához
szükséges áruazonosításra alkalmas módon jelzéssel látja el.
(4)	A lefoglalással érintett vámigazgatási eljárásban hozott döntés ellen benyújtott
fellebbezést a döntés közlésétől számított 8 napon belül kell előterjeszteni a lefoglalást végző
vámhivatalnál, amely köteles azt a másodfokú eljárást lefolytató szervhez a beérkezéstől
42
számított 3 napon belül megküldeni. A lefoglalással érintett vámigazgatási eljárásban hozott
döntés ellen benyújtott fellebbezést a másodfokú eljárást lefolytató szerv a megküldéstől
számított 15 napon belül bírálja el. A lefoglalással érintett vámigazgatási eljárásban hozott
döntés ellen benyújtott fellebbezésnek a lefoglalás végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(5)	A gyorsított eljárás kapcsán lefoglalást meg kell szüntetni, ha
a)	a vámigazgatási ügyben közölt vámok és egyéb terhek összegét, továbbá a végleges
döntéssel megállapított vámigazgatási bírságot megfizették, vagy
b)	a lefoglalt, szállításra használt eszköz nem a jogsértést elkövető tulajdona, és a
tulajdonos írásban nyilatkozik arról, hogy a szóban forgó jogsértés időpontjában nem volt
tudomása arról, hogy az eszközt vámjogszabályok megsértése céljából használják fel, és ezt
követően a tényállás a lefoglalás fenntartása nélkül is tisztázható.
(6)	A 20. § (1) bekezdés d) pontja szerinti eset kivételével a gyorsított eljárás esetén a
lefoglalt áru és eszköz kiadása kapcsán a 20. § (3) bekezdését alkalmazni kell. A lefoglalt áru
és eszköz visszaadásának feltétele az, hogy az e törvény végrehajtási rendelete alapján
megállapított raktárdíjat megfizetik. A (6) bekezdés c) pont szerinti esetben a lefoglalt dolgot
a büntetőeljárást lefolytató hatóságnak kell átadni a lefoglalás megszüntetésével egyidejűleg.
(7)	A 20. § (3) bekezdés szerinti személyek részére visszaadni rendelt, nem uniós árut és
eszközt a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező döntés közlését követő 30 napon belül
vámeljárás alá kell vonni, vagy ki kell szállítani az Európai Unió vámterületéről.
(8)	A 20. § (4) bekezdésében foglaltakon túl a vámhatóság a lefoglalt, nem uniós árut és
eszközt értékesíti, ha a lefoglalt, szállításra használt eszköz tulajdonosa a (7) bekezdés b)
pontja szerinti nyilatkozatát a vámhatóság felhívására sem teljesíti.
(9)	A lefoglalt áru és eszköz elszállításával, tárolásával, őrzésével kapcsolatos költségek
az ügyfelet terhelik, ha az ügyfelet végleges döntéssel vámigazgatási bírság megfizetésére
kötelezték. Ellenkező esetben a felmerült költségeket az állam viseli.
(10)	Ha az ügyfél a közölt vámokat és az egyéb terheket vagy a vámigazgatási bírságot
nem fizette meg, a biztosítékként lefoglalt nem uniós árut, valamint annak felhasználására,
tárolására és szállítására használt eszközt el kell kobozni, és - az FJA 243. cikkében
meghatározott kivétellel - értékesíteni kell.
(11)	Az (1) bekezdés szerint lefoglalt jövedéki terméket a lefoglalással egyidejűleg el kell
kobozni, majd ezt követően meg kell semmisíteni, ha végleges döntéssel vámigazgatási bírság
kerül megállapításra. A lefoglalásról és azzal egyidejű elkobzásról a vámhatóság egyidejűleg
rendelkezik.
(12)	A (1) bekezdés szerint lefoglalt jövedéki termékek megsemmisítése tekintetében a
vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a jövedéki jogszabályok rendelkezései
irányadóak.
(13)	Az (1) bekezdés szerint lefoglalt, szállításra használt eszközt a lefoglalással
egyidejűleg el kell kobozni. Az ilyen eszközt értékesíteni kell, feltéve, hogy a vevő az
értékesítéskor kötelezettséget vállal arra, hogy a jogsértést lehetővé tevő átalakítást 3 hónapon
belül megszünteti, és az eszközt a vámhatóságnál bemutatja. A lefoglalás és az azzal egyidejű
elkobzás során a (10) bekezdést alkalmazni kell.
(14)	Az elkobzott közúti, vízi és légi járművek értékesítés helyett a NAV szervei részére,
feladatuk ellátásához történő használatra - a NAV vezetőjének jóváhagyásával - átadhatók.
(15)	A lefoglalt és azzal egyidejűleg vagy azt követően elkobzott árukat terhelő vám és
egyéb teher fizetési kötelezettséget vámhiányként a vámigazgatási bírság megállapítása
szempontjából figyelembe kell venni.
91.	§ [Az engedély visszavonása, felfüggesztése, módosítása jogsértés következtében]
(1)	Ha a 84. § (1) bekezdése szerinti jogsértést a vámhatóság által kiadott engedély
alkalmazásával összefüggésben követik el, a vámigazgatási bírság kiszabásával egyidejűleg a
43
vámhatóság megvizsgálja a szóban forgó engedély visszavonásának, felfüggesztésének vagy
módosításának szükségességét.
(2)	A vámhatóság visszavonja az adott ügyben érintett személy részére kiadott azon
engedélyét, amellyel kapcsolatban a 84. § (1) bekezdése szerinti jogsértést elkövették, ha a
feltárt jogsértéssel összefüggésben az engedélyes vagy alkalmazottja ellen indított
büntetőeljárás a bíróság büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítéletével zárult.
(3)	Az engedély visszavonható minden egyéb olyan esetben is, amikor a vámhatóság a
kötelezettségszegés vagy mulasztás feltárását követően megállapítja, hogy az engedély
érvényben tartása a vámfelügyelet gyakorlását vagy az engedélyhez kapcsolódó
vámellenőrzés lefolytatását súlyosan veszélyeztetné.
(4)	A vámhatóság - az FJA 16. cikk (1) bekezdésében meghatározott kivétellel, az ott
meghatározott időszakra - felfüggeszti az adott ügyben érintett személy részére kiadott azon
engedélyét, amellyel kapcsolatban a 84. § (1) bekezdése szerinti jogsértést elkövették, ha
megállapítja, hogy az engedély alkalmazásával összefüggő mulasztásnak eredménye a
jogsértés, de a (2) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek nem állnak fenn. A
vámhatósági engedély felfüggesztését mindaddig nem lehet megszüntetni, amíg az engedély
birtokosa a jogsértésre okot adó körülményt el nem hárítja.
(5)	Ha a 85. § (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek - a (2) és (3)
bekezdésben meghatározott kivételekkel - a vámhatóság határidő tűzésével felszólítja az
engedély birtokosát a jogsértésre okot adó körülmény elhárítására. Ha a megadott határidőn
belül a körülményt megfelelően elhárítják, és erről a vámhatóság meggyőződik, eltekint az
engedély felfüggesztésétől. Ha a határidő leteltével a jogsértésre okot adó körülmény továbbra
is fennáll, a vámhatóság a (4) bekezdés szerint intézkedik az engedély felfüggesztéséről vagy
a (6) bekezdés szerint az engedély módosításáról.
(6)	A 82. § (1) bekezdés szerinti csekély jelentőségű jogsértés megállapítása esetén a
vámhatóság az engedély (4) bekezdés szerinti felfüggesztése helyett dönthet úgy is, hogy az
engedélyt a következők szerint módosítja:
a)	a Vámkódex 166. cikkén alapuló egyszerűsített árunyilatkozat alapján történő vámeljárás
alá vonásra vonatkozó engedély kapcsán további adatok vagy alátámasztó okmányok
benyújtását írja elő,
b)	a Vámkódex 182. cikk (3) bekezdése alapján engedélyezett vám elé állítás alóli
mentesítést részben vagy egészben visszavonja, vagy
c)	a csökkentett összegű összkezesség nyújtása vagy a biztosítéknyújtás alóli mentesség
helyett az érintett engedélyekhez a teljes biztosítékösszeg nyújtását írja elő.
(7)	Az engedély (6) bekezdés szerinti módosítása esetén a visszavont könnyítésekre okot
adó körülmények újbóli teljesítésének feltételeit a módosítás hatálybalépésétől kell vizsgálni.
92.	§ [Eljárási bírság]
(1)	Az eljáró vámszerv a vámigazgatási eljárás során az e törvényben meghatározott
eljárási cselekmények megsértése miatt végzés útján eljárási bírságot szabhat ki.
(2)	Az eljárási bírság összegét természetes személy esetében 100.000 forintig, minden
más személy esetében 1 millió forintig terjedő összegben kell megállapítani.
(3)	Az eljárási bírság kiszabásakor a vámhatóság figyelembe veszi:
a)	hogy az ügyfél, illetve eljáró képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az
adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el,
b)	a jogellenes magatartás súlyát és a felróhatóság mértékét,
c)	az érintett vagyoni helyzetét és jövedelmi viszonyait, továbbá
d)	az eljárási bírságnak ugyanabban az eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az
előző bírságolások számát és mértékét.
44
(4)	Az eljáró vámszerv az (1) bekezdés szerinti jogsértés esetén első ízben, egy
alkalommal bírság kiszabása nélkül írásban figyelmeztetheti a jogsértőt, ha a jogsértés
mértékéből úgy látja, hogy bírság kiszabása nem indokolt.
(5)	A bírság késedelmes megfizetése esetén a késedelem minden naptári napja után a
felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részének megfelelő mértékű
késedelmi kamatot kell felszámítani, ha annak számított értéke meghaladja az 5000 forintot.
(6)	Az eljárási bírságra a 87. § (1)-(3) és (5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
XII.	FEJEZET
JOGORVOSLAT
21.	A Vámkódex 44. cikkéhez
93.	§ [Jogorvoslat]
(1)	A vámigazgatási eljáráshoz kapcsolódó jogorvoslati eljárásban e törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2)	A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a vámhatóság határozata ellen
önálló jogorvoslatnak van helye. A vámhatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor
van helye, ha azt e törvény megengedi, egyéb esetben a végzés elleni jogorvoslati jog a
határozat, ennek hiányában a vámigazgatási eljárást megszüntető végzés ellen igénybe vehető
jogorvoslat keretében gyakorolható.
94.	§ [Jogorvoslati eljárások típusai]
(1)	Kérelemre induló jogorvoslati eljárások
a)	a fellebbezési eljárás,
b)	a felügyeleti intézkedés,
c)	a közigazgatási per.
(2)	Hivatalból indult jogorvoslati eljárások
a)	a döntés módosítása vagy visszavonása a vámhatóság saját hatáskörében,
b)	a felügyeleti intézkedés,
c)	az ügyészségről szóló törvény szerinti ügyészi felhívás és fellépés nyomán indított
eljárás.
95.	§[Fellebbezés]
(1)	Az elsőfokú döntés ellen a Vámkódex 44. cikk (1) és (3) bekezdésében foglaltak
alapján fellebbezést lehet benyújtani.
(2)	Önálló fellebbezésnek van helye
a)	az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló,
b)	az ügyféli jogállásról vagy jogutódlásról rendelkező,
d)	az eljárást megszüntető,
e)	az eljárás felfüggesztő,
f)	a vámigazgatási eljárással kapcsolatos eljárási cselekmény megsértése miatt eljárási
bírságot kiszabó,
g)	az igazolási kérelmet elutasító,
h)	a 90. § (1) és (4) bekezdése kivételével a lefoglalást elrendelő, valamint az annak
megszüntetésére irányuló kérelmet elutasító
i)	az iratbetekintési jog gyakorlására irányuló kérelem tárgyában hozott elutasító,
j) az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott, valamint
k) az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos
elsőfokú végzés ellen.
45
(3) Nincs helye fellebbezésnek, ha az elsőfokú döntést a miniszter hozta.
96.	§[Ügyintézési határidő jogorvoslati eljárás esetén]
(1)	E törvény eltérő rendelkezése hiányában, az ügyintézési határidő 30 nap, ami magába
foglalja a közlésére irányuló intézkedés időpontját is.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti határidő számítása tekintetében a (3) bekezdés kivételével a
Vámkódex 55. cikkében meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3)	A felettes szerv eljárása esetén, valamint a megismételt eljárásban az ügyintézési
határidő az ügy összes iratának az eljárásra jogosult szervhez érkezését követő napon
kezdődik. A szerv a felettes szerv erre irányuló felhívására köteles az iratokat felterjeszteni.
(4)	Az eljáró szerv vezetője az (1) bekezdés szerinti ügyintézési határidőt annak letelte
előtt kivételesen indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatja.
A végzésben a határidő-hosszabbítás indokait meg kell jelölni.
(5)	A jogorvoslati eljárás ügyintézési határidejébe be nem számítandó időtartamok
tekintetében a 79. § (3) bekezdés a)-f) pontját alkalmazni kell.
97.	§[Halasztó hatály fellebbezés kapcsán]
(1)	A vámhatóság által a vámjogszabályok alapján hozott határozatokhoz kapcsolódó
fellebbezés halasztó hatálya tekintetében a Vámkódex 45. cikkében foglalt rendelkezéseket
kell alkalmazni.
(2)	Ha a vámhatóság a végzését nem nyilvánította azonnal végrehajthatónak, a
fellebbezésnek - a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - a végzés végrehajtására halasztó
hatálya van.
(3)	Az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló, az iratbetekintési jog korlátozása iránti
kérelemnek helyt adó, a 90. § (6) bekezdése kivételével a lefoglalást elrendelő, a lefoglalás
megszüntetése iránti kérelmet elutasító, valamint a vámigazgatási eljárással kapcsolatos
eljárási cselekmény megsértése miatt eljárási bírságot kiszabó végzés elleni fellebbezésnek a
végrehajtásra nincs halasztó hatálya.
98.	§[Fellebbezés benyújtása]
(1)	Fellebbezni csak a megtámadott döntésre vonatkozóan, tartalmilag azzal közvetlenül
összefüggő okból, illetve csak a döntésből közvetlenül adódó jog- vagy érdeksérelemre
hivatkozva lehet.
(2)	A fellebbezést indokolni kell.
(3)	A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a fellebbezést a döntés közlésétől
számított 15 napon belül az azt meghozó vámszervnél lehet előterjeszteni. A fellebbezési
határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a határidőben benyújtott fellebbezés iránti kérelmet
nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnél terjesztették elő.
(4)	A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról
lemondhat. A fellebbezési jogról történő lemondás nem vonható vissza, arra egyebekben a
kérelemre vonatkozó szabályok az irányadóak.
(5)	Az első fokú vámhatóság érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasítja:
a)	a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést, vagy
b)	az önálló fellebbezéssel meg nem támadható végzés ellen irányuló fellebbezést.
99.	§[Fellebbezés vizsgálata, felterjesztése, elutasítása]
(1)	Nem egyértelmű vagy ellentmondásos tartalmú fellebbezés benyújtásakor az elsőfokú
vámhatóság a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett 8 napos határidő
tűzésével felhívja a fellebbezésre jogosultat az egyértelmű kérelem benyújtására. A
hiánypótlási felhívás személyes átadása, postára adása vagy elküldése és a határidő letelte
46
közötti időtartam a felterjesztés határidejébe nem számít bele. Ha a fellebbezésre jogosult
határidőn belül nem nyilatkozik, az elsőfokú vámhatóság a fellebbezést elutasítja.
(2)	Igazolási kérelem nélküli elkésett fellebbezés benyújtásakor az elsőfokú vámhatóság - a
mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - 8 napos határidő tűzésével a
fellebbezésre jogosult személyt igazolási kérelem benyújtására hívja fel. A felhívás személyes
átadása, postára adása vagy elküldése és a határidő letelte közötti időtartam a felterjesztés
határidejébe nem számít bele. Ha a fellebbezésre jogosult személy határidőn belül nem nyújt
be igazolási kérelmet, az elsőfokú vámhatóság a fellebbezést elutasítja.
(3)	A (2) bekezdésben szabályozott felhívást követően a fellebbezési határidő kimentésére
előterjesztett igazolási kérelemre az egyidejűségre vonatkozó előírást nem kell alkalmazni.
(4)	A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a fellebbezést az ügy összes iratával
a fellebbezés beérkezésének napjától számított 15 napon belül fel kell terjeszteni a felettes
szervhez. A felterjesztés során az elsőfokú vámhatóság ismerteti a fellebbezésről kialakított
álláspontját.
(5)	A fellebbezéssel egyidejűleg, illetve e törvény szerint meghatározott határidőben
benyújtott igazolási kérelem esetén a felterjesztési határidő a helyt adó végzés
kiadmányozásának napján kezdődik.
(6)	Az elsőfokú vámhatóság a felterjesztést mellőzi, ha
a)	a jogszabálysértő döntése tekintetében a Vámkódex 23. cikk (3) vagy (4)
bekezdésében foglaltak szerint jár el,
b)	a fellebbezést elutasítja,
c)	az eljárást megszünteti.
(7)	Az elsőfokú vámhatóság vagy felterjesztést követően a felettes szerv megszünteti az
eljárást, ha valamennyi fellebbező a fellebbezési kérelmet visszavonta. A fellebbezési
kérelmet visszavonó nyilatkozat nem vonható vissza.
100.	§ [Fellebbezés elbírálása]
(1)	Ha az elsőfokú vámhatóság a fellebbezést felterjeszti, a felettes szerv a fellebbezéssel
megtámadott döntést és a döntéshozatalt megelőző eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra,
hogy ki és milyen okból fellebbezett.
(2)	A fellebbezési eljárást - a felülellenőrzés kivételével - az elsőfokú vámhatóság felettes
szerve folytatja le.
(3)	A határozat ellen irányuló fellebbezést határozattal, a végzés ellen irányuló fellebbezést
végzéssel kell elbírálni. A vizsgálat eredményeként a felettes szerv a döntést helybenhagyja
vagy a Vámkódex 23. cikk (3) bekezdése alapján megsemmisíti, megváltoztatja.
(4)	Ha a jogorvoslati kérelemmel megtámadott határozat részben jogszabálysértő, a felettes
szerv - ha az ügy körülményei ezt lehetővé teszik - csak a jogszabálysértő megállapítások
tekintetében semmisíti meg a határozatot, egyebekben azt helybenhagyja vagy megváltoztatja.
(5)	A felettes szerv, ha a döntéshozatalhoz nincs elég adat, vagy a tényállás további
tisztázása szükséges:
a)	a döntés teljes vagy részleges megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt
vámhatóságot új eljárásra utasíthatja, vagy
b)	a tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik, melynek keretében az első fokon eljárt
vámhatóságot - döntés meghozatala nélkül - a szükséges eljárási cselekmények elvégzésére
utasíthatja.
(6)	Ha a felettes szerv a tényállás kiegészítése érdekében az első fokon eljáró vámhatóságot
a szükséges eljárási cselekmények elvégzésére utasítja, akkor az ügyfelet az eljárásról, annak
kezdő napjának megjelölésével az első fokon eljárt vámhatóság útján haladéktalanul értesíti.
Az eljárás határideje a felettes szerv utasításának első fokon eljárt vámhatósághoz érkezését
követő 90 nap, amely nem hosszabbítható meg, felfüggesztésnek nincs helye. Az eljárás
47
időtartama nem számít be a jogorvoslati eljárás határidejébe. Ha az első fokon eljárt
vámhatóság határidőn belül nem tudja tisztázni a tényállást, erről a felettes szervet
haladéktalanul értesíti, amely a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.
(7)	A fellebbezési eljárás során hozott döntést a fellebbezővel és mindazokkal, akikkel az
elsőfokú döntést közölték, az első fokon eljárt vámhatóság útján írásban kell közölni.
101.	§ [Új eljárás jogszabálysértő döntés kapcsán]
(1)	Ha a jogorvoslati kérelemmel megtámadott döntés teljes egészében vagy részben
jogszabálysértő és ezért új eljárásra utasításnak van helye, a jogorvoslati kérelmet elbíráló
felettes szerv a döntésében meghatározza az új eljárásban vizsgálandó körülményeket,
amelyre az új eljárás kiterjed.
(2)	Az elsőfokú vámhatóság a felettes szerve vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban
kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetve az ezekkel összefüggő
tényállási elemeket vizsgálhatja.
(3)	Az elsőfokú vámhatóságot a felettes szerv döntésének rendelkező része és indokolása
köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően jár el.
(4)	Az új eljárás során - semmisségi okon kívül - nem lehet olyan új tényt állítani, illetve
olyan új bizonyítékot előadni, amelyről az eljárás alanyának a megelőző eljárásban hozott
elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt, azonban azt a vámhatóság felhívása ellenére
nem terjesztette elő. A vámhatóság felhívásának tartalmaznia kell a jogkövetkezményekre
történő figyelmeztetést. Iratpótlás elmulasztása esetén további feltétel, hogy az elsőfokú
vámszerv az ellenőrzés, kiegészítő ellenőrzés során az ellenőrzés akadályozása miatt eljárási
bírságot szabjon ki.
102.	§ [Felügyeleti intézkedés]
(1)	A vámigazgatási eljárásban eljáró felettes szerv kérelemre vagy hivatalból indult
felügyeleti intézkedésére az Air. tv. felügyeleti intézkedésre vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni.
(2)	A Vámkódex 48. cikke szerinti áruátengedést követő ellenőrzések esetén a felügyeleti
intézkedés iránti kérelem benyújtásának elbírálása esetén az ügyintézési határidő az iratoknak
a felügyeleti szervhez történő beérkezését követő naptól számított 60 nap, amely a szerv
vezetője által 30 nappal meghosszabbítható.
103.	§ [Közigazgatási per]
(1)	Az ügyfél - az önálló fellebbezéssel nem támadható végzések kivételével - a
vámhatóság véglegessé vált döntése ellen közigazgatási pert indíthat. Fellebbezéssel
támadható döntés esetén közigazgatási per akkor indítható, ha az arra jogosultak valamelyike
fellebbezett és a fellebbezést elbírálták.
(2)	A vámhatósági határozat elleni közigazgatási perben egyezségnek nincs helye.
104.	§ [A döntés módosítása vagy visszavonása]
(1)	A vámszerv a jogszabálysértő határozatát - ha azt a felettes szerv vagy bíróság nem
bírálta el - a vámjogszabályokban megállapított határidőn belül módosíthatja, visszavonhatja.
(2)	Ha az (1) bekezdés kapcsán a vámhatóság intézkedése előtt fellebbezést vagy
keresetlevelet nyújtanak be, akkor a vámhatóság az arra vonatkozó rendelkezések
figyelembevételével jár el.
105.	§ [Ügyészi felhívás és fellépés]
Ha az ügyész az ügyészségről szóló törvény alapján felhívással él, vagy sikertelen felhívás
esetén fellép, a vámhatóság az ügyész által kifogásolt döntését a vámjogszabályok
48
rendelkezéseinek sérelme nélkül módosíthatja (megváltoztathatja), illetve visszavonhatja
(megsemmisítheti).
106.	§ [Semmisség]
(1)	A Vámkódex és a végrehajtási rendeletekben foglaltak sérelme nélkül a vámhatóság
döntését meg kell semmisíteni, illetve vissza kell vonni, és szükség esetén új eljárást kell
lefolytatni, ha
a)	az ügy nem tartozik az eljáró vámszerv hatáskörébe,
b)	annak tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését
jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja
ki,
c)	a döntés tartalma a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott határozatával ellentétes,
vagy
d)	annak meghozatala során e törvényben meghatározott súlyos eljárási jogszabálysértést
követtek el.
(2)	A döntés az (1) bekezdés a) és d) pontjában foglalt semmisségi okok esetén sem
semmisíthető meg, ha
a)	az az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés véglegessé
válása óta 3 év eltelt, vagy
b)	a kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától, vagy ha az hosszabb, a
teljesítési határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az
utolsó teljesítéstől számított öt év eltelt.
(3)	Az (1) bekezdés b) és c) pontjában foglalt semmisségi ok esetében a döntés
időkorlátozás nélkül megsemmisíthető, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem
érint.
(4)	E § rendelkezéseit a Vámkódex 27. cikke alapján megsemmisített döntésekre nem kell
alkalmazni.
22.	A Vámkódex 45. cikkéhez
107.	§ [A végrehajtás felfüggesztése]
(1)	A Vámkódex 45. cikk (2) bekezdése szerinti határozat végrehajtásának
felfüggesztésére hivatalból sor kerülhet, ha
a)	az elsőfokú határozatot hozó vámszerv a jogorvoslat során megállapítja, hogy az általa
hozott határozat nem áll összhangban a vámjogszabályokkal,
b)	a jogorvoslati kérelmet, illetve a felügyeleti eljárás iránti kérelmet elbíráló másodfokú
vámszerv, ha a jogorvoslat során megállapítja, hogy ügyben eljárt vámszerv határozata, önálló
fellebbezéssel megtámadható végzése nem áll összhangban a vámjogszabályokkal, vagy
c)	a hivatalból indult felügyeleti eljárást lefolytató vámszerv megállapítja, hogy ügyben
eljárt vámszerv határozata, önálló fellebbezéssel megtámadható végzése nem áll összhangban
a vámjogszabályokkal.
(2)	A Vámkódex 45. cikk (2) bekezdése szerinti határozat végrehajtásának felfüggesztése
kérelemre történik, ha az érintett személy arra hivatkozással kéri a végrehajtás felfüggesztését,
hogy annak végrehajtása részére helyrehozhatatlan kárt okozna. A kérelmet az (1)
bekezdésben meghatározott vámszerv bírálja el.
(3)	Az (2) bekezdés szerinti esetben a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott döntés
önálló jogorvoslat keretében támadható, azonban a benyújtott jogorvoslati kérelem a
végrehajtásában felfüggeszteni kért határozat végrehajtása tekintetében halasztó hatállyal nem
bír.
49
XIII.	FEJEZET
ÁRUK ELLENŐRZÉSE
23.	A Vámkódex 46. cikkéhez
108.	§ [Vámellenőrzés]
(1)	A vámellenőrzésre vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell, ha a vámjogszabályokon
kívül egyéb jogszabály a vámhatóság vámigazgatási hatáskörébe utal árura vonatkozóan
ellenőrzési feladatot. A vámellenőrzés során nem szabályozott kérdések tekintetében a
hivatalból indult eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2)	A vámhatóság a vámhatósági intézkedés során az érintett személyről, a környezetről,
illetve a vámhatósági intézkedés szempontjából lényeges körülményről, tárgyról kép- és
hangfelvételt készíthet. A vámhatóság által készített kép- és hangfelvétel, illetve az abban
szereplő személyes adat az esemény helyszínén elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés
miatt kezdeményezett eljárás, illetve a vámhatóság hatáskörébe tartozó vámigazgatási eljárás
során vagy az érintett jogainak gyakorlása céljából használható fel.
(3)	Ha a kép- vagy hangfelvételen rögzített cselekmény miatt büntető- vagy szabálysértési
eljárás nem indul, és a vámhatóság vámellenőrzés céljából indított eljárás során vagy az
érintett jogainak gyakorlása céljából nem kívánja felhasználni, a kép- és hangfelvételt
legkésőbb a rögzített cselekmény időpontjától számított 30 nap elteltével törölni kell.
109.	§ [A vámellenőrzés megindítása]
A vámellenőrzés megindításának módja lehet írásbeli vagy szóbeli közlés, valamint a
vámhatóság informatikai rendszere által küldött elektronikus üzenet. Az eljárás írásbeli közlés
esetén annak postára adásával, postai kézbesítés mellőzése esetén annak személyes átadásával
kezdődik. Szóbeli közlés esetén az eljárás a vámellenőrzésre irányuló eljárásról szóló
közléssel indul. Elektronikus üzenet formájában történő közlés esetén az eljárás az
elektronikus üzenet küldésével kezdődik.
110.	§ [Vámellenőrzés a helyszínen]
(1)	Ha az ellenőrzési cselekményeket a vámhatóság az áru birtokosa vagy annak
képviselője, az áruval kapcsolatos műveletekben üzleti minőségben közvetlenül vagy
közvetve érintett valamilyen más személy, vagy az árukat érintő kereskedelmi ügyletekre
vonatkozó dokumentumokat és adatokat üzleti célból birtokában tartó valamilyen más
személy helyiségében vagy területén végzi el, akkor ennek kapcsán az ellenőrzési cselekmény
lefolytatására a vámhatóság szolgálati igazolvánnyal és az ellenőrzésre jogosító
felhatalmazással bíró alkalmazottja jogosult.
(2)	Ha az ellenőrzött személy a gazdasági tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi
igénybe, az ingatlan tulajdonosa köteles tűrni a vámhatóság ellenőrzését.
111.	§ [Az ellenőrzött személy jogai]
Eltérő rendelkezés hiányában az ellenőrzött személy jogosult
a)	a vámhatóság részéről eljáró személy azonosságáról és felhatalmazásáról meggyőződni,
b)	a nála folytatott eljárási cselekménynél jelen lenni,
c)	megfelelő képviseletről gondoskodni,
d)	az eljárás során keletkezett minden iratba az e törvény iratbetekintésre vonatkozó
szabályai szerint betekinteni.
112.	§ [A vámellenőrzés időtartama]
50
(1)	A vámhatóságnak a vámellenőrzést annak megindítását követően késedelem nélkül, 60
napon belül be kell fejeznie.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti eljárási határidőt indokolt esetben az eljárást lefolytató
vámszerv vezetője egyszer, legfeljebb 60 napos határidővel meghosszabbíthatja.
(3)	A vámellenőrzés során az ügyintézési határidőbe be nem számítandó időtartamok
tekintetében a 79. § (3) bekezdését alkalmazni kell.
113.	§ [Eljárás az illetékességi területen kívül]
(1)	Ha az eljáró vámszerv illetékességi területén kívül válik szükségessé eljárási
cselekmény elvégzése, azt az eljárást lefolytató vámszerv folytatja le, vagy indokolt esetben
az eljárás lefolytatása céljából megkeresi az arra az általános szabályok szerint hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező vámszervet.
(2)	A megkeresésről és a válasz megérkezéséről az ellenőrzött személyt az eljárást
lefolytató vámszerv 5 napon belül értesíti.
114.	§ [A vámellenőrzés megállapításaihoz kapcsolódó rendelkezések]
(1)	Ha a vámhatóság jogsértést állapít meg a vámellenőrzés során, akkor az ennek tényét
alátámasztó, bizonyítékként felhasználható egyéb okirat hiányában a megállapításokat
jegyzőkönyvbe foglalja.
(2)	A vámellenőrzésről készült jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell
a)	az ellenőrzést végző vámszerv megnevezését,
b)	a jegyzőkönyv iktatószámát,
c)	az ellenőrzött személy megnevezését, székhelyét, lakóhelyét, adószámát vagy
adóazonosító jelét, EORI számát,
d)	az ellenőrzés alapját képező jogszabályok megjelölését,
e)	az ellenőrzés kezdő időpontját,
f)	az ellenőrzés tárgykörét,
g)	az ellenőrzést lefolytató vámszerv megállapításait, a tisztázott tényállást a vonatkozó
jogszabályok megjelölésével és annak bizonyítékait, az ellenőrzött személy által felajánlott és
visszautasított bizonyítékok felsorolását és a visszautasítás indokolását,
h)	a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére vonatkozó esetleges javaslatokat,
i)	ha a jegyzőkönyvben foglalt tényállás alapján hátrányos döntés meghozatalára kerül sor,
akkor a Vámkódex 22. cikk (6) bekezdés alapján biztosított meghallgatáshoz való jogról és
annak határidejéről szóló tájékoztatást,
j) az ellenőrzést végző személy nevét és aláírását, az ellenőrzést lefolytató vámszerv
bélyegzőlenyomatát és a keltezést.
(3)	Az ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvet az ellenőrzött személlyel,
illetve azzal a személlyel kell közölni, akivel szemben az alapján a hátrányos döntés
meghozatala várható.
(4)	Ha az ellenőrzött, illetve azon személy, akivel szemben hátrányos döntés meghozatala
várható a meghallgatáshoz való jogának gyakorlása során olyan tényeket és bizonyítékokat
hoz fel, amelyek vizsgálatát követően a tényállás további tisztázása szükséges, akkor az
ellenőrzést lefolytató vámszerv az ellenőrzést folytatja, amelynek eredményéről kiegészítő
jegyzőkönyvet készít.
(5)	A kiegészítő jegyzőkönyvre az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvre vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni.
115.	§ [Jogsértéssel kapcsolatos jogkövetkezmények]
Ha az ellenőrzött, illetve azon személy, akivel szemben a hátrányos döntés meghozatala
várható, a meghallgatáshoz való jogával nem élt, vagy annak gyakorlása során tett észrevétel
51
a tényállás további tisztázását nem indokolja, akkor az eljáró vámszerv a vám- és egyéb
jogszabályokban foglalt rendelkezések érvényesítése érdekében elsődlegesen az alábbiak
szerint jár el:
a)	az ellenőrzés eredményeként feltárt vámtartozást könyvelésbe veszi, illetve az egyéb
terhek megfizetésére vonatkozó kötelezettséget megállapítja, valamint ezeket közli,
b)	a jogszabályban meghatározottnál magasabb összegben beszedett vámot és egyéb
terheket visszafizeti, valamint a jogszabályban meghatározottnál magasabb összegben
könyvelésbe vett és megállapított - de még meg nem fizetett - vámot és egyéb terheket
elengedi, vagy
c)	az ellenőrzés során feltárt jogsértés jogkövetkezményét megállapítja.
116.	§ [A vámellenőrzés befejezése]
A vámellenőrzés befejezésének formája lehet írásbeli vagy szóbeli közlés, valamint a
vámhatóság informatikai rendszere által küldött elektronikus üzenet. Az eljárás írásbeli közlés
esetén annak postára adásával, postai kézbesítés mellőzése esetén annak személyes átadásával
fejeződik be. Szóbeli közlés esetén az eljárás a vámellenőrzésre irányuló eljárásról szóló
közléssel fejeződik be. Elektronikus üzenet formájában történő közlés esetén az eljárás az
elektronikus üzenet küldésével fejeződik be.
117.	§ [Vámellenőrzést lefolytató és intézkedésre jogosult vámszerv viszonya]
Ha a vámellenőrzést lefolytató vámszerv nem azonos a további intézkedés megtételére
jogosult vámszervvel, a vámellenőrzést lefolytató vámszerv a jegyzőkönyvet és a kiegészítő
jegyzőkönyvet, valamint a megállapításokat alátámasztó bizonyítékokat a helyzet rendezése
érdekében haladéktalanul megküldi az intézkedés megtételére jogosult vámszerv részére. Ez
utóbbi szerv az ellenőrzést lefolytató vámszerv által indított vámellenőrzés ügyintézési
határidején belül, a 115. §-ban meghatározottak szerint jár el.
118.	§ [Vámügyi segítségnyújtásra irányuló megkeresések]
(1)	A közigazgatási hatóságok közötti vámügyi segítségnyújtásra irányuló megkeresések
teljesítése érdekében a vámhatóság a nyilvántartásában és az ügyfél nyilvántartásában
szereplő adatok, és az azokhoz kapcsolódó tények, körülmények valóságtartalmának, illetőleg
ezek hitelességének megállapítása érdekében adatokat gyűjthet, vagy a helyszínen ellenőrzést
végezhet.
(2)	Ha a megkeresés megválaszolása a vámhatóság rendelkezésére álló adatok alapján
teljesíthető, úgy az eljárásról az érintett ügyfelet értesíteni nem kell.
(3)	Ha a megkeresés megválaszolása érdekében szükséges az ügyfél bevonása, akkor az
(1)	bekezdés szerinti eljárás során a vámellenőrzés szabályait kell alkalmazni.
(4)	Az (1) bekezdés alapján a vámhatóság különösen
a)	leltározással az uniós és nem uniós áruk nyilvántartását, az árukészletek, alapanyagok,
félkész termékek eredetét, nyilvántartását,
b)	a bejelentett tények, adatok, körülmények valódiságát,
c)	áruk előállítását, raktározását, szállítását, felhasználását, valamint az árukkal
kapcsolatosan végzett tevékenységeket,
d)	az áruk beszerzési és az értékesítési körülményeit, ezek személyi és tárgyi feltételeit,
illetve a beszerzés és az értékesítés megtörténtét igazoló iratok valódiságát, hitelességét
vizsgálja.
(5)	Ha az adatgyűjtés eredményeként feltárt adatok, tények, körülmények kétségessé
teszik vagy cáfolják az ügyfél irataiban, nyilvántartásában szereplő adatok valóságtartalmát,
vagy a vámhatóság egyéb kockázatot, jogszabálysértésre utaló körülményt tapasztal, a
tényállás további tisztázása érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket.
52
24. A Vámkódex 47. cikkéhez
119.	§ [Együttműködés]
(1)	A határátkelőhely tulajdonosa, üzemeltetője, valamint a postai szolgáltató köteles a
telephelyén, az állomásán, kikötőjében vagy repülőterén létesített vámhivatal részére - térítés
nélkül - megfelelő iroda- és - szükség esetén - raktárhelyiséget biztosítani, azok
fenntartásáról és karbantartásáról gondoskodni, a kommunális szolgáltatásokat pedig térítés
ellenében biztosítani.
(2)	A fuvarozó, szállítmányozó köteles a nemzetközi forgalomban közlekedő járművek
vámhatáron való tartózkodási idejének menetrendjét a vámellenőrzéshez szükséges idő
figyel embevétel ével megállapítani.
(3)	A vasúton közlekedő utasok menet közben történő vámellenőrzése esetén a vállalkozó
vasúti társaság köteles a vizsgálatot végzők részére szolgálati fülkét, továbbá díjtalan utazást
biztosítani.
(4)	A nemzetközi közforgalmú repülőtér üzemben tartója a vámellenőrzés ellátásának
biztosítása érdekében a repülőtéren működő vámhatóság elhelyezését, továbbá az
elhelyezésére szolgáló épületek fenntartását és karbantartását térítésmentesen, a kommunális
szolgáltatásokat térítés ellenében biztosítja.
25.	A Vámkódex 48. cikkéhez
120.	§ [Áruátengedést követő ellenőrzés]
(1)	A vámhatóság az áruátengedést követő ellenőrzési tevékenységét a vámjogszabályok
szerinti szempontok alapján a NAV vezetője által évenként február 20-ig közzétett ellenőrzési
tájékoztatás alapján végzi. Ennek részeként az áruátengedést követő ellenőrzési irányokat úgy
kell meghatározni, hogy az ellenőrzöttség tudata az ügyfeleket az önkéntes jogkövetésre
ösztönözze.
(2)	A NAV vezetőjének ellenőrzési tájékoztatása az aktuális gazdasági folyamatokra, a
vámpolitikai célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a vám- és adóbevételi érdekeket
leginkább sértő magatartásformákra, illetve a feltárt kockázatokra figyelemmel rögzíti a
vámhatóság ellenőrzési kapacitásának felhasználását.
(3)	Az ellenőrzési tájékoztatás tartalmazza különösen az adott év kiemelt vizsgálati céljait.
121.	§ [Áruátengedést követő ellenőrzés megindítása és befejezése]
(1)	Az áruátengedést követő ellenőrzés az írásbeli értesítés postára adásával, postai
kézbesítés mellőzése esetén annak személyes átadásával vagy elektronikus úton történő
közlésével kezdődik, illetve fejeződik be.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti értesítéssel egyidejűleg a vámhatóság valamennyi adóst
tájékoztatja az ellenőrzés megindulásáról, illetve befejezéséről.
122.	§ [Az áruátengedést követő ellenőrzés időtartama]
(1)	A vámhatóságnak az áruátengedést követő ellenőrzést, mint hivatalból indult
vámigazgatási eljárást, annak megindítását követően 120 napon belül kell befejeznie.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti eljárási határidőt indokolt esetben az eljárást lefolytató
vámszerv vezetője egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A
meghosszabbított eljárási határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben, az eljárást
lefolytató vámszerv kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő
időtartammal meghosszabbíthatja.
53
(3)	Az áruátengedést követő ellenőrzés során az ügyintézési határidőbe be nem
számítandó időtartamok tekintetében a 79. § (3) bekezdését alkalmazni kell.
(4)	Az ellenőrzött személy, ha megítélése szerint az eljárás határidejének túllépése az
eljárást lefolytató vámszervnek felróható okból történik, a határidő lejártát követően
kifogással fordulhat e vámszerv felettes szervéhez, amely a kifogásban foglaltak
figyelembevételével végzésben dönt az eljárási határidő meghosszabbításáról, vagy az eljáró
vámszervet az ellenőrzés azonnali lezárására utasítja.
123.	§ [Feltárt adatok felhasználása]
Az áruátengedést követő ellenőrzés során feltárt adatokat a vámhatóság az ellenőrzött
személlyel közvetlen vagy közvetett kapcsolatban állt vagy álló más személynél folytatott
áruátengedést követő ellenőrzésnél a tényállás tisztázása céljából felhasználhatja.
124.	§ [Megállapítások jegyzőkönyvbe foglalása]
(1)	A vámhatóság az áruátengedést követő ellenőrzés megállapításait jegyzőkönyvbe
foglalja.
(2)	Ha a tényállás az áruátengedést követő ellenőrzéssel érintett ügyletek, vám-
árunyilatkozatok egy részével kapcsolatban megfelelően tisztázásra került, részjegyzőkönyv is
készíthető.
(3)	A részjegyzőkönyvre a vámellenőrzés során készített jegyzőkönyvre vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni.
125.	§ [Jegyzőkönyv kézbesítése]
(1)	Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet vagy részjegyzőkönyvet a (2) bekezdésre
figyelemmel valamennyi adóssal közölni kell.
(2)	Ha az áruátengedést követő ellenőrzéssel érintett vámeljárások során közvetett
vámjogi képviselő járt el a vámhatóság előtt, úgy az áruátengedést követő ellenőrzés során a
közvetett vámjogi képviselőt ugyanazon jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik, mint az
általa képviselt személyt, azzal, hogy a közvetett képviselő iratbetekintési joga az őt megbízó
személy által benyújtott kérelem alapján az e törvényben foglaltak szerint korlátozható.
126.	§ [Határozathozatal]
A vámtartozás közlésére nyitva álló határidő számítása során a Vámkódex 103. cikk (3)
bekezdés b) pontja szerinti felfüggesztés tekintetében - az adósok számától függetlenül -
legfeljebb egyszer 30 napot lehet figyelembe venni azzal, hogy a felfüggesztés hatálya a
meghallgatáshoz való jog első alkalommal történő megnyílásával áll be.
127.	§ [Áruvizsgálat és mintavétel]
Az áruátengedést követő ellenőrzés során végzett áruvizsgálat és mintavétel tekintetében a
Vámkódex 189. és 190. cikkét kell alkalmazni.
128.	§ [Az áruátengedést követő ellenőrzés és a vámellenőrzés viszonya]
Az áruátengedést követő ellenőrzés során a vámellenőrzés szabályait a Vámkódex 48.
cikkéhez rendelt szabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
129.	§ [Felülellenőrzés]
(1)	A vámhatóság az áruátengedést követően végzett ellenőrzés szakszerűségének és
törvényességének vizsgálata céljából felülellenőrzést folytathat le, amely különösen az
Európai Unió és tagállamai pénzügyi érdekeit veszélyeztető cselekmények feltárására irányul
54
és nem terjed ki azokra az új személyi, tárgyi vagy tényállásbeli elemekre, amelyek az
alapeljáráshoz képest megváltoztak és az alapügyben eljáró szerv még nem bírálta el.
(2)	A felülellenőrzés tárgyköre az alapellenőrzés tárgyköréhez igazodik és kiterjedhet az
ellenőrzött ügyfélnél egy adott időszakban lefolytatott valamennyi áru átengedését követően
végzett ellenőrzésre is.
(3)	A felülellenőrzésre az áruátengedést követő ellenőrzésre vonatkozó uniós és nemzeti
szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a 122. § (1) bekezdése szerinti
ügyintézési határidőt a NAV vezetője egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal
hosszabbíthatja meg.
(4)	A felülellenőrzésről szóló jegyzőkönyvnek a 114. § (2) bekezdésében foglaltakon túl
tartalmazni kell az alapellenőrzés megállapításaihoz képest feltárt eltéréseket.
(5)	A felülellenőrzést végző szerv az ellenőrzés befejezését követően határozatot hoz. Ha
a felülellenőrzés a korábbi ellenőrzés által feltárt tényekhez, adatokhoz, körülményekhez,
képest eltérést állapít meg, a felülellenőrzés a korábbi ellenőrzés alapján hozott határozatot
módosítja, határozat hiányában elsőfokú határozatot hoz.
(6)	A felülellenőrzés megállapításairól hozott határozattal szemben a NAV-ot irányító
miniszterhez benyújtott fellebbezésnek van helye. A NAV-ot irányító miniszter másodfokú
határozata törvénysértésre hivatkozással a bíróság előtt keresettel támadható meg.
XIV.	FEJEZET
OKMÁNYOK ÉS MÁS INFORMÁCIÓK MEGŐRZÉSE; DÍJAK ÉS KÖLTSÉGEK
26.	A Vámkódex 49. cikkéhez
130.	§ [Tranzitterület létesítése iránti kérelem]
(1)	A vámhatóság a kérelmezett tranzitterület létesítését vámellenőrzési szempontból
engedélyezi, ha megállapítja, hogy az áru- és személyforgalom vámellenőrzéséhez szükséges
feltételeket az üzemeltető maradéktalanul biztosítja.
(2)	A tranzitterület üzemeltetésével kapcsolatos kötelezettségeket az engedélyező
vámhivatal az engedélyben határozza meg.
27.	A Vámkódex 51. cikkéhez
131.	§ [Az okmányok és az információk megőrzése]
(1)	A Vámkódex 51. cikkében foglaltak az egyéb jogszabályokból - így különösen az
Art., valamint a számvitelről szóló törvény rendelkezéseiből - eredő megőrzési
kötelezettségekre nem terjednek ki.
(2)	Az okmányok és információk megőrzése azok eredeti megjelenési formájában
történhet olyan módon, hogy a vámellenőrzéshez kapcsolódó adatok kinyerhetőek legyenek.
28.	A Vámkódex 52. cikkéhez
132.	§ [Díjak megfizetése]
(1)	A Vámkódex 52. cikke szerinti díjat - ha a vámjogszabályok ettől eltérően nem
rendelkeznek - a vámhatóság külön eljárásban határozattal közli és szedi be.
(2)	Kérelemre indult eljárásban a felmerülő díjat - ha nemzetközi szerződés vagy
jogszabály másképp nem rendelkezik - a kérelmezőnek kell megfizetnie. Hivatalból indult
eljárások esetén felszámítható díjak megfizetésére az adott ügyben érintett személy köteles.
55
(3)	Ha több személy érintett az adott eljárásban vagy az eljárást több személy kérelmezi,
úgy a felmerülő díjakat érintett személyenként vagy kérelmezőnként külön-külön kell
felszámítani.
133.	§ [Eljárási költség előlegezése, megfizetése]
(1)	Kérelemre indult eljárásban az eljárási költséget - ha e törvény eltérően nem
rendelkezik - a kérelmező ügyfél előlegezi. Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek
egyetemlegesen felelősek az eljárási költség előlegezéséért.
(2)	Az eljárási költséget a vámhatóság összegszerűen határozza meg, és a vámigazgatási
eljárásban hozott döntésében rendelkezik a költség viseléséről, illetve adott esetben a költség
visszatérítéséről.
(3)	Az ügyfél nem kötelezhető olyan eljárási költség előlegezésére, amelyet igazgatási
szolgáltatási díj tartalmaz.
(4)	Hivatalból indult vagy folytatott eljárásban az eljárási költséget - az ügyfél
megjelenésével kapcsolatos költség, az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége, a nem
vámhatóság által viselendő fordítási költség, és az ügyfél, valamint az eljárás egyéb
résztvevője részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség kivételével - a
vámhatóság előlegezi.
(5)	Ha a vámjogszabályok eltérően nem rendelkeznek, az eljárás költségeit az viseli,
akinél azok felmerültek. Az eljárás résztvevője viseli a rosszhiszemű magatartásával okozott
költségeket.
(6)	Azon eljárási költséget, amelynek viselésére senki nem kötelezhető, a vámhatóság
viseli.
(7)	Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek egyetemlegesen felelősek az eljárási
költség viseléséért.
(8)	A jogvitás eljárásban az eljárási költséget
a)	a kérelem elutasítása esetén a kérelmező ügyfél,
b)	a kérelemnek helyt adó döntés esetén a vámhatóság
viseli.
(9)	Ha a határozat a kérelemnek részben ad helyt, az eljárási költség az ügyfelek és a
vámhatóság között arányosan oszlik meg.
134.	§ [A megfizetésre vonatkozó közös szabályok]
(1)	A díjat vagy költséget a határozat közlésétől számított 10 napon belül kell megfizetni,
amelynek tényét a díjat vagy költséget megállapító vámhivatalnál igazolni kell a fizetési
határidő lejártát követő munkanapig.
(2)	A díjat vagy költséget megállapító határozat végrehajthatósága és felfüggesztése
tekintetében a Vámkódex 45. cikkében és a 107. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.
(3)	A vámhivatal kérelemre engedélyezheti, hogy a díjat hónaponként összesítve fizesse
meg az a személy, aki számára rendszeres házi szemlét engedélyezett. Ebben az esetben a
vámhivatal a tárgyhónapban végzett eljárásai után fizetendő díjról vagy költségről szóló
határozatát a tárgyhónapot követően 5 napon belül közli a fizetésre kötelezettel.
(4)	A díjak késedelmes megfizetése esetén a Vámkódex 114. cikke szerinti késedelmi
kamatot csak akkor kell fizetni, ha annak számított értéke meghaladja az 5000 forintot. A
Vámkódex 114. cikke alkalmazása során kamatlábként a jegybanki alapkamatot kell
figyelembe venni.
(5)	A díjak és költségek meg nem fizetése esetén a vámhatóság a 166. § alapján jár el.
135.	§ [Raktárdíj és szemledíj]
56
(1)	A vámhatóság által vámraktárban raktározott áruk esetében - jogszabályban
meghatározott esetek kivételével - raktárdíjat kell fizetni.
(2)	A Vámkódex 52. cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti esetekben szemledíjat kell
fizetni.
(3)	A szemledíj felszámítása tekintetében vámhivatali helyiségnek vagy területnek
minősül
a)	a vámhivatal székhelye,
b)	az I. típusú vámudvar, ahol a vámhatóság által előzetesen egységesen meghatározott
valamennyi szükséges feltétel biztosított a vámigazgatási eljárások lefolytatására és ahol
vámigazgatási eljárás lefolytatását bárki kérheti a vámhatóságtól.
(4)	A szemledíj felszámítása tekintetében nem minősül vámhivatali helyiségnek vagy
területnek
a)	a II. típusú vámudvar, ahol a vámigazgatási eljárás lefolytatását csak az üzemeltető
kérheti,
b)	a házi szemle helye, ahol a vámhivatal a házi szemlét kérő írásbeli kérelmére mindazokat
az eljárási mozzanatokat végzi el, amelyek az adott vámeljárás tekintetében a vámellenőrzés
sérelme nélkül elvégezhetők, és amely lehet
ba)	eseti jellegű (eseti házi szemle), vagy
bb)	rendszeres jellegű (rendszeres házi szemle).
(5)	Az (1) és (2) bekezdés szerinti díj mértékét a miniszter rendeletben állapítja meg.
136.	§ [Vizsgálati díj]
Az érintett személy által kezdeményezett és a NAV Szakértői Intézete által elvégzett
laboratóriumi vizsgálatért vizsgálat díjat kell fizetni. A díjat az érintett a NAV által kiállított
számla alapján köteles megfizetni. A Szakértői Intézet vizsgálati díjait a NAV vezetője
tájékoztatásban teszi közzé.
137.	§ [Eljárási költségek]
(1)	A Vámkódex 52. cikk (2) bekezdése szerint szolgáltatások nyújtása kapcsán -
vámigazgatási eljárásban - felmerülő eljárási költség az igazgatási szolgáltatási díj.
(2)	A Vámkódex 52. cikk (2) bekezdésében meghatározott szolgáltatások díja mellett az
alábbi költségek merülhetnek fel:
1.	a fellebbezési eljárási illetéke,
2.	a szakértői díj, ideértve a szakértő költségtérítését,
3.	az ügyfél megjelenésével kapcsolatos költség (idézés),
4.	az anyanyelv használatával, a jelnyelvi tolmácsolási és a fordítással kapcsolatos költség,
5.	az iratbetekintési jog gyakorlásával kapcsolatos költség,
6.	a tanú és a hatósági tanú költségtérítése,
az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési,
dokumentumtovábbítási költség,
7.	a helyszíni szemlével, valamint a szakértői tevékenységgel jogszerűen okozott kárért járó
kártalanítás összege.
XV.	FEJEZET
VALUTAÁTSZÁMÍTÁS ÉS HATÁRIDŐK
29.	A Vámkódex 53. cikkéhez
57
138.	§ [Valutaszámítás]
(1)	A Vámkódex 53. cikk (1) bekezdés a) pontja alapján alkalmazandó árfolyam alatt a
Magyar Nemzeti Bank által minden hónap utolsó előtti szerdáján közzétett árfolyamot, ha
ezen a napon nem tettek közzé átváltási árfolyamot, akkor a legutolsó közzétett hivatalos
deviza-középárfolyamot kell érteni.
(2)	A Vámkódex 53. cikk (2) bekezdése alapján meghatározott átváltási árfolyam
tekintetében, ha az éves kiigazítás időpontjában a szóban forgó összegnek az átváltása a
forintban kifejezett értéknek kevesebb, mint 5%-os változását eredményezi, az euróban
meghatározott összeg forintban kifejezett értéke változatlan marad.
(3)	A Vámkódex 53. cikk (2) bekezdése szerint rögzített értéket évente egyszer, a NAV
vezetője tájékoztatásban teszi közzé.
30.	A Vámkódex 55. cikkéhez
139.	§ [Időtartam, időpontok, határidő számítása]
(1)	E § rendelkezéseit a Vámkódex 55. cikkében foglaltakra figyelemmel kell alkalmazni.
(2)	A napokban vagy munkanapokban megállapított határidőbe nem számít bele a
határidő kezdetére okot adó cselekmény vagy körülmény bekövetkezésének, továbbá a
közlésnek, a kézbesítésnek, a hirdetmény kifüggesztésének és levételének a napja.
(3)	A postán küldött beadvány és megkeresés előterjesztési ideje a postára adás napja.
(4)	Az elektronikus irat előterjesztésének időpontja az irat elküldésének napja, de az
ügyintézési határidő a következő munkanapon kezdődik.
(5)	A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.
31.	A Vámkódex 58. cikkéhez
140.	§ [A Vámtarifa Bizottság és feladatai]
Az Európai Bizottság által nemzeti hatáskörbe utalt feladatok - a kedvezményre vonatkozó
kérelmek összegyűjtése, ellenőrzése és továbbítása az Európai Bizottsághoz - végrehajtásáról
a Vámtarifa Bizottság gondoskodik. A Vámtarifa Bizottság összetételét és ügyrendjét e
törvény végrehajtásáról szóló rendelet határozza meg.
XVI.	FEJEZET
ÁRUK SZÁRMAZÁSA
32.	A Vámkódex 64. cikkéhez
141.	§ [Áruk preferenciális származásához kapcsolódó kérelmek]
(1)	Az INF 4 adatlap kiadására irányuló, a regisztrált exportőrként való nyilvántartásba
vétel iránti, a könyvelés szerinti elkülönítésre vonatkozó engedély iránti, valamint az
elfogadott exportőri jogállásra irányuló kérelem papír alapon is benyújtható.
(2)	A vámhatóság engedélyezheti az olyan exportőrnek, aki preferenciális megállapodás
vagy intézkedés hatálya alá tartozó terméket szállít, hogy a termék értékétől függetlenül
számlanyilatkozatot, származási nyilatkozatot tegyen (a továbbiakban: elfogadott exportőr).
(3)	Az engedélyt kérő exportőrnek a vámhatóság számára minden garanciát biztosítania
kell, ami a termék származó helyzetének, valamint a vonatkozó rendelkezésekben
megfogalmazott egyéb szabályok teljesítésének igazolásához szükséges.
(4)	Az elfogadott exportőri engedély kiadásának feltétele, hogy
1.	az exportőr:
58
a)	nyilatkozik arról, hogy árut kíván szállítani olyan harmadik országokba, amelyekkel az
érvényben lévő preferenciális kereskedelemre vonatkozó szabályok lehetővé teszik ilyen
engedély kiadását,
b)	teljesíti a Vámkódex 39. cikk d) pontjában és a VA 26. cikk (1) bekezdés b) pontjában
meghatározott feltételt,
c)	eleget tesz minden esetben maradéktalanul az áru származására vonatkozó igazolási
kötelezettségének, valamint
2.	az illetékes vámhivatalnak az EUR.1, EUR-MED szállítási bizonyítvány, helyettesítő
bizonyítvány hitelesítését, vagy a külföldi vámhatóság felkérésére végzett utólagos
megerősítési eljárás eredményeként a származási igazolások megerősítését a megelőző 12
hónapban jogerősen elutasítani nem kellett.
(5)	Az elfogadott exportőr:
a)	köteles vállalni, hogy csak azokra az árukra ad számlanyilatkozatot vagy származási
nyilatkozatot, amelyekre a kiállítás idején birtokában van minden szükséges, a származó
helyzetet alátámasztó okmány vagy nyilvántartási adat,
b)	teljes felelősséget vállal a felhatalmazás felhasználásának módjáért, különösen az áruk
származására vonatkozó hibás nyilatkozatokért vagy a felhatalmazás más helytelen
használatáért,
c)	biztosítja és felelősséget vállal azért, hogy a vállalkozásában az áruk származására
vonatkozó nyilatkozatok kiadásáért felelős személy ismeri a származási szabályokat,
d)	vállalja, hogy a származást alátámasztó okmányokat a nyilatkozat kiállításának dátumától
legalább a vonatkozó preferenciális megállapodásban vagy intézkedésben meghatározott ideig
megőrzi,
e)	vállalja, hogy a vámhatóságnak a d) pontban meghatározott időn belül bármikor
bemutatja az áruk származó helyzetét alátámasztó okmányokat.
(6)	Az FJA 58. cikke, vagy nemzetközi megállapodás erre vonatkozó rendelkezése
alapján, valamint e § betartásával a könyvelés szerinti elkülönítésre vonatkozó engedélyt a
kérelmező székhelye szerint illetékes vámhivatal adja ki. Amennyiben a gyártó több
telephellyel rendelkezik, a telephely(ek) szerint illetékes vámhivatalokat az engedélyt kiadó
vámszerv a határozat egy példányának megküldésével értesíti.
(7)	A (6) bekezdés szerinti engedély akkor adható ki, ha a kérelmező
a)	teljesíti a Vámkódex 39. cikk d) pontjában és a VA 26. cikk (1) bekezdés b) pontjában
meghatározott feltételt,
b)	uniós termelő tevékenységet folytat és tevékenységét Magyarországon végzi,
c)	nyilatkozik arról, hogy a termékek származására vonatkozó igazolási kötelezettségének
minden esetben maradéktalanul eleget tesz,
d)	amennyiben gyártó, a főkönyvelője vagy pénzügyi vezetője nyilatkozik arról, hogy kettős
könyvvitelt vezet és a készletnyilvántartásánál a „first in - first out” (elsőként bevételezett
eszköz elsőként kiadva) elvet alkalmazza, továbbá, hogy a könyvelésben a származó és nem
származó anyagokat elkülönítve tartja nyilván,
e)	nyilatkozik a módszer alkalmazásának szükségességéről a fizikai elkülönítés költségei
miatt, vagy arról, hogy a fizikai elkülönítés nem lehetséges.
(8)	A könyvelés szerinti elkülönítés engedélyese köteles
a)	vállalni, hogy csak azon termékekre ad ki preferenciális származási igazolást, illetve kéri
annak hitelesítését, amelyre vonatkozóan a kiállítás idején birtokában van minden szükséges,
a származást alátámasztó okmány vagy nyilvántartási adat,
b)	teljes felelősséget vállalni az engedély felhasználásának módjáért, valamint a tévesen
kiállított preferenciális származási igazolásból eredő következményekért, illetve az engedély
helytelen alkalmazásáért,
59
c)	eljuttatni az engedélyt kiadó vámszervhez minden könyvviteli időszak végén az adott
időszakra vonatkozó analitikus nyilvántartását,
d)	a vámhatóság kérésére lehetővé tenni a hozzáférést - a vonatkozó preferenciális
megállapodásban vagy intézkedésben meghatározott okmánymegőrzési időn belül bármely
időszakra vonatkozóan - minden okmányhoz, nyilvántartáshoz, könyveléshez,
e)	vállalni, hogy a készletnyilvántartás tartalmazza a könyvelésben szereplő származó és
nem származó anyagokat egyaránt azzal, hogy a készletnyilvántartásban szereplő egyenleget
csökkenteni kell minden késztermék gyártásakor, tekintet nélkül arra, hogy a termék
preferenciális származó helyzete igazolásra kerül-e,
f)	vállalni, hogy amennyiben a termékek preferenciális származás igazolása nélkül kerülnek
kiszállításra, a nem származó anyagok készletnyilvántartásában szereplő egyenleget csak
olyan mértékben csökkenti, amelyet az egyenleg lehetővé tesz azzal, hogy ha ez nem
lehetséges, a származó anyagok készletnyilvántartásában szereplő egyenlegét kell
csökkenteni.
(9)	A könyvelés szerinti elkülönítés engedélyezésekor a vámhatóság köteles megvizsgálni
a gyártó nyilvántartásait a származó és nem származó anyagok nyitókészleteinek
meghatározása céljából.
(10)	Ha a vámhatóság az FJA 58. cikk (4) bekezdésében foglaltak szerint az engedélyt
visszavonja, ezzel egyidejűleg az összes helytelenül kiadott preferenciális származási
igazolást érvényteleníti.
XVII.	FEJEZET
AZ ÁRUK VÁMÉRTÉKE
33.	A Vámkódex 70. cikkéhez
142.	§ [Ügyleti érték egyszerűsítés útján]
A nyilatkozattevő a 143. § szerinti jóváhagyás birtokában igazolhatja, hogy a bevallott
ügyleti érték a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Konvenciójának,
az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatnak a kihirdetéséről
szóló 1998. évi XV. törvénynek megfelelően a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok
részére készült, a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatás
szerinti szokásos piaci árképzésen alapul, feltéve, hogy az egyszerűsítésre vonatkozó 143. §
szerinti kérelemmel egyidejűleg bemutatja, hogy az ár milyen módon tesz eleget a Vámkódex
70.	cikk (2) bekezdésben megadott feltételeknek vagy másképp bizonyítja, hogy az
értékelendő áru árát nem befolyásolta a kapcsolat.
34.	A Vámkódex 73. cikkéhez
143.	§ [Egyszerűsítés]
(1)	A vámhatóság jóváhagyhatja, hogy az ügyleti érték elemei és a vámértékbe nem
beszámítandó elemek - ha ezek a vám-árunyilatkozat elfogadásakor nem számszerűsíthetők -
a gazdálkodó kérelmében meghatározott számítás szerint kerüljenek megállapításra.
(2)	A gazdálkodónak nyilatkoznia kell a számítási módszerről. A számítási módszernek a
kérelmező könyvelési adataival alátámasztottnak kell lennie, amelynek igazolására vonatkozó
dokumentációt a kérelemmel egyidejűleg a vámhatóság részére be kell nyújtani. A számítási
módszer mellett átlagérték vagy százalékos érték is meghatározható.
XVIII. FEJEZET
60
VÁMTARTOZÁS KELETKEZÉSE
35.	A Vámkódex 84. cikkéhez
144.	§ [Egyetemlegesség]
(1)	Az egyetemlegesség keretében a keletkezett vámtartozást, és ha jogszabály lehetővé
teszi az egyéb terhet a vámhatóság - a (2) bekezdés kivételével - saját belátása szerint
bármelyik adós felé közölheti, sorrendi kötöttség és egyidejű kötelezés nélkül.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat az FJA 6. cikk (2) bekezdésében szabályozott
esetekben nem kell alkalmazni.
36. A Vámkódex 86. cikkéhez
145.	§ [A behozatali vám összegének kiszámítására vonatkozó különleges szabályok]
(1)	A nem tarifális behozatali és kiviteli vámmentességeket a vámjogszabályok és a
Magyarországon alkalmazandó nemzetközi szerződések határozzák meg.
(2)	Ha az árukat az FJA 141. cikke szerinti cselekménnyel jelentik be, az egyidejűleg a
vámmentesség iránti kérelemnek tekintendő. Ha a vámhatóság a bejelentést elfogadja, azt a
vám-árunyilatkozat elfogadásával egyenértékűnek kell tekinteni.
(3)	Ha a vámjogszabályok a nem tarifális vámmentességek alkalmazása vonatkozásában
különleges felhatalmazást vagy engedélyt írnak elő, az engedélyt vagy a felhatalmazást a
meghatározott feltételeket teljesítő személy részére lehet megadni.
(4)	A (2) és (3) bekezdést alkalmazni kell a kiviteli vámköteles áruk exportjára. Ezekben
az esetekben elegendő a szóbeli bejelentés.
(5)	A vámmentességi rendelet 41. cikke alkalmazásában a harmadik országokból beutazó
személyek által importált termékek után fizetendő hozzáadottérték-adó és jövedéki adó alóli
mentesítésről szóló, 2007. december 20-i 2007/74/EK tanácsi irányelv rendelkezéseivel
összhangban kiadott nemzeti jogszabály alatt az utasok személyi poggyászában importált
termékek általános forgalmi adó és jövedéki adó mentességéről szóló törvényt kell érteni.
(6)	A vámmentességi rendelet 107. cikke alapján a magán- és kereskedelmi gépjárművek
és motorkerékpárok szabványos tartályaiban az Európai Unió vámterületére vámmentesen
behozott üzemanyag Magyarország területén a vám és egyéb terhek megfizetése nélkül nem
idegeníthető el.
XIX.	FEJEZET
BIZTOSÍTÉK A LEHETSÉGES VAGY MEGLÉVŐ VÁMTARTOZÁSRA
37.	A Vámkódex 89. cikkéhez
146.	§ [Az általános forgalmi adó biztosítása alóli mentesség kérelmezése]
(1)	A vámhatóság kérelemre engedélyezi az általános forgalmi adó biztosítása alóli
mentességet a vámigazgatási eljárásban annak a saját nevében eljáró adóalanynak,
a)	aki nem áll csődeljárás, felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás, kényszertörlési
eljárás alatt,
b)	akinek a kérelem elbírálásának időpontjában nincs és folyamatos működés mellett a
tárgyévet megelőző két egymást követő naptári éven belül nem keletkezett a vámhatóság
hatáskörébe tartozó vám és egyéb terhek tekintetében tartozása, és
c)	aki a tárgyévben és az azt megelőző két évben nem állt és nem áll adószámtörlés hatálya
alatt.
(2)	Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem minősül tartozásnak
61
a)	az a fizetési kötelezettség, amely tekintetében a kérelmet elbíráló végleges döntés
közlésének napjáig az érintett személy önellenőrzést végzett,
b)	a tárgyévet megelőző két egymást követő naptári éven belül
ba)	az adóalany általános forgalmi adó jogcímen nyilvántartott, késedelmesen megfizetett
tartozása, ha nem haladta meg az ezen időszakban e jogcímen keletkezett kötelezettségeinek
3%-át, és
bb)	az adóalany a vámhatóság hatáskörébe tartozó fizetési kötelezettségek tekintetében
nyilvántartott, késedelmesen megfizetett tartozásainak összege, ha nem haladta meg az ezen
időszakban e jogcímeken mindösszesen keletkezett és fel nem függesztett kötelezettségeinek
3%-át, vagy
c)	az a tartozás, amelynél a vámhatóság igazolási kérelem alapján megállapítja, hogy a
késedelmes fizetés vis maior eredménye.
(3)	A vámhatóság kérelemre engedélyezi, hogy az általános forgalmi adó összegének
50%-át kell biztosítania a vámigazgatási eljárásban annak a saját nevében eljáró adóalanynak,
akire folyamatos működés mellett csak a tárgyévet megelőző naptári évre teljesül az (1)
bekezdés a)-d) pontjában meghatározott feltétel.
(4)	A (3) bekezdés alkalmazásában a (2) bekezdés b) pontját azzal az eltéréssel kell
alkalmazni, hogy a vizsgálandó időszak a tárgyévet megelőző naptári év.
(5)	Mentes az általános forgalmi adó biztosítása alól a vámigazgatási eljárásban a
Vámkódex 38. cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti engedéllyel rendelkező gazdálkodó.
(6)	Az (1) és (3) bekezdés szerinti engedély alapján az általános forgalmi adó biztosítása
alóli mentesség vagy kedvezmény nem engedélyezhető, ha a szabad forgalomba bocsátásra
bejelentett áruk vonatkozásában a vámeljárás során a vámhatóság a megállapított általános
forgalmi adó megfizetésének felfüggesztéséről rendelkezik.
(7)	Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítése esetén a vámhatóság által
kiadott engedély a hatályba lépést követően határozatlan időtartamra érvényes.
(8)	Az (1)-(3) és (5) bekezdés szerinti mentesség, illetve kedvezmény vonatkozik a nem
üzemanyagcélú földgáz, a villamos energia és a szén jövedéki adójának biztosítására is.
147.	§ [A lehetséges és a meglévő vámtartozásra vonatkozó biztosíték és az általános
forgalmi adó biztosítása alóli mentességre vonatkozó engedély viszonya]
(1)	Ha a Vámkódex 89. cikk (2) bekezdés 2. albekezdése alapján a biztosítékot kizárólag
Magyarország területére kiterjedően nyújtják, úgy - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével -
a biztosítéknak a behozatali vagy kiviteli vám mellett az egyéb terheket is fedeznie kell.
(2)	Ha a biztosítékot nyújtó személy rendelkezik az e törvény szerinti általános forgalmi
adó biztosítása alóli részleges vagy teljes mentességre jogosító engedéllyel, úgy ezen
engedély fennállásáig az (1) bekezdés szerinti esetben az általános forgalmi adóra és a nem
üzemanyagcélú földgáz, a villamos energia és a szén jövedéki adójára a mentesített összeg
tekintetében nem kell biztosítékot nyújtania.
148.	§ [Biztosítéknyújtás alóli mentesülés]
(1)	A Vámkódex 89. cikk (7) bekezdése alkalmazásában nem lehet biztosítékot
megkövetelni az állam, hatóság vagy az Alaptörvény által, valamint jogszabály alapján
közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet által ellátott közhatalmi
tevékenységgel kapcsolatban.
(2)	Közhatalmi tevékenységnek minősül e § alkalmazásában különösen a jogszabály-
alkotási, az igazságszolgáltatási, az ügyészi, a védelmi, a rendvédelmi, a külügyi és
igazságügyi igazgatási, a közigazgatási jogalkalmazói, a hatósági ellenőrzési és pénzügyi
62
ellenőrzési, a törvényességi felügyeleti és ellenőrzési, az államháztartási, európai uniós és
egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való döntési tevékenység.
38.	A Vámkódex 90. cikkéhez
149.	§ [A biztosíték számítása]
A Vámkódex 90. cikk (1) bekezdés második albekezdése alkalmazásában a vámhatóság a
nyújtandó biztosíték összegét - a biztosítéknyújtási kötelezettség felmerülésekor - a
kérelmező forgalmi adatait és üzleti tervét figyelembe véve állapítja meg.
39.	A Vámkódex 92. cikkéhez
150.	§ [Biztosítékformák]
A Vámkódex 92. cikk (1) bekezdése alapján a biztosítékot nyújtó személy
a)	a Vámkódex 92. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti biztosítékot hitelintézet által kiadott
fedezetigazolással, vagy készpénz letétbe helyezésével,
b)	a Vámkódex 92. cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti biztosítékot mint
kötelezettségvállalást a Ptk. szerinti garanciavállaló nyilatkozattal vagy készfizető kezesi
szerződéssel teljesítheti.
151.	§ [Biztosíték készpénz formájában]
(1)	A vámhatóság a 150. § a) pontja szerinti biztosítékként olyan eredeti fedezetigazolást
fogadhat el, amely szerint
a)	az elkülönített számlán meghatározott összeg a vám és egyéb terhek kiegyenlítésére
rendelkezésére áll,
b)	az állami adó- és vámhatóság az igényét a számlával szemben benyújtott, a
fedezetigazolásra hivatkozó azonnali beszedési megbízással érvényesítheti, és
c)	a kibocsátó hitelintézet kötelezettséget vállal arra, hogy az azon feltüntetett összegről
kizárólag a vámhatóság rendelkezhet.
(2)	A vámhatóság biztosítékként azt a készpénz letétbe helyezést fogadja el, amely a
vámhatóság kezelésében lévő vámletét számlán a vámhatóság által meghatározott egyedi
azonosítással a vámhatóság rendelkezése alá került. Az elfogadásról a vámhatóság az ügyfelet
haladéktalanul értesíti. A készpénz formájában nyújtott biztosítékot kizárólag forintban lehet
teljesíteni.
(3)	Ha a hitelintézet és a vámhatóság között kötött megállapodás szerint a hitelintézet az
ügyfél által a nála visszavonhatatlanul befizetett összegről elektronikus úton értesíti a
vámhatóságot, a közölt vámot és egyéb terheket biztosítottnak kell tekinteni, és az áru
kiadható.
152.	§ [Biztosíték garanciavállaló nyilatkozat és készfizető kezesi szerződés
formájában]
(1)	A 150. § b) pontja szerinti garanciavállaló nyilatkozatra és a készfizető kezesi
szerződésre vonatkozóan a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, ha az uniós vámjogszabályok
másként nem rendelkeznek.
(2)	A Ptk. rendelkezéseitől eltérően a készfizető kezesi szerződés a jogosult aláírása
nélkül, kizárólag a kötelezettségvállaló által aláírva is érvényes. A készfizető kezesi szerződés
a vámhatóság jóváhagyásával válik hatályossá.
(3)	Biztosítékként azt az eredeti garanciavállaló nyilatkozatot kell elfogadni, amely az
uniós vámjogszabályok vonatkozó rendelkezésein túl tartalmazza
a)	a kötelezettségvállaló nevét, székhelyét, adószámát, bankszámlaszámát,
63
b)	a kötelezettségvállalást kérő, mint megbízó nevét, címét, pénzforgalmi számlaszámát,
adószámát vagy adóazonosító jelét és EORI számát,
c)	a megbízó által képviselt harmadik személy nevét, címét, adószámát vagy adóazonosító
jelét és EORI számát,
d)	a kötelezettségvállalás összegét - számmal és betűvel - és devizanemét,
e)	a kötelezettségvállalás érvényességi idejére vonatkozó esetleges hivatkozást,
f)	a kötelezettségvállaló vállalását arra vonatkozóan, hogy a kedvezményezett első írásos
felszólításának kézhezvételétől számított 30 napon belül az igénybejelentésben megjelölt, a
Magyar Államkincstár által vezetett központosított beszedési számlára megfizeti a követelt
összegeket,
g)	a kötelezettségvállalás kezdő időpontjára vonatkozó hivatkozást,
h)	azt a rendelkezést, hogy a kötelezettségvállaló által az adott garanciavállaló nyilatkozat
kapcsán teljesített kifizetések összegével a kötelezettségvállalás összege csökken,
i)	a kedvezményezett vámhatóság megnevezését.
(4)	Biztosítékként azt az eredeti készfizető kezesi szerződést kell elfogadni, amely a (3)
bekezdésben meghatározottakon túl tartalmazza még
a)	azokat a kezességgel biztosított kötelezettségből eredő, adott vámügyi művelet elintézése
vagy lezárása kapcsán a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 30 napon belül
megtehető kifogásokat, amelyekre a kezes a jogosulttal szemben hivatkozhat, és
b)	az írásbeli felszólítást követő 30 napos határidő hosszabbítására vonatkozó lehetőséget az
ahhoz kapcsolódó esetleges kamat és költségfizetési következményekkel.
(5)	A kedvezményezett vámhatóság a garanciavállaló nyilatkozat vagy készfizető kezesi
szerződés jóváhagyásáról haladéktalanul tájékoztatja a kötelezettségvállalót.
(6)	A VA 151. cikk (3) bekezdés szerinti esetben a kötelezettségvállaló tértivevényes
levélpostai küldeményben köteles értesíteni a (6) bekezdés szerinti kedvezményezett
vámhatóságot.
(7)	A kötelezettségvállaló helytállási kötelezettséghez kapcsolódó, a kedvezményezett
vámhatóság általi igénybejelentés esetén az írásbeli felszólításnak tartalmaznia kell a
kötelezettségvállalást kérő azonosító adatait - név, cím, adószám vagy adóazonosító jel,
EORI szám, a jogutódlással kapcsolatos adatok -, a tartozás összegét, az előírt és nem
teljesített fizetési határidőt, a fizetési kötelezettséggel érintett határozat számát és a vámügyi
művelet típusát.
(8)	A külföldi hitelintézet, pénzintézet vagy biztosítótársaság által kiállított
kötelezettségvállalásnak az uniós vámjogszabályok vonatkozó rendelkezésein túl a (3) és (4)
bekezdésben foglaltakat nem kell tartalmaznia.
(9)	Ha a garanciavállaló nyilatkozatot, készfizető kezesi szerződést vagy a 151. § szerinti
banki fedezetigazolást külföldi hitelintézet, pénzintézet vagy biztosítótársaság adja ki, akkor a
hiteles magyar nyelvű fordítás megkövetelhető.
(10)	A 150. § b) pontja szerinti kötelezettségvállalás formanyomtatványait a NAV a
honlapján teszi közzé.
40.	A Vámkódex 94. cikkéhez
153.	§ [Kötelezettségvállalási engedély]
(1)	Ha a Vámkódex 94. cikk (1) bekezdése szerinti vámhatósági jóváhagyás szükséges,
akkor a vám és egyéb terhekre vonatkozó, egyetlen műveletre kiterjedő biztosítéknyújtásra a
jóváhagyást engedély formájában (kötelezettségvállalási engedély) a vámhatóság annak a
kérelmezőnek adja ki, aki
a)	nem áll csődeljárás, felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás és kényszertörlési eljárás
alatt,
64
b)	biztosítékot nyújt garanciavállaló nyilatkozat vagy készpénz formájában, és
c)	kérelméhez csatolja a képviseletre jogosult személy(ek) hiteles cégaláírási nyilatkozatát
(közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldány) vagy cégbírósághoz benyújtott, ügyvéd
vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett aláírásmintát.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti engedélyben meg kell határozni - a nyújtott biztosítékkal
összhangban - a kötelezettségvállalással összességében vállalható legmagasabb összeghatárt,
valamint szükség esetén engedély érvényességi idejét.
(3)	A garanciajegyek formájában nyújtott egyedi kötelezettségvállalás jóváhagyása esetén
e §-t kell alkalmazni, azzal, hogy az engedély jogosultja az (1) bekezdésben meghatározott
feltételeken túl írásban kötelezettséget vállal a vámeljárás jogosultja tekintetében felmerült
tartozások megfizetésére.
154.	§ [A kötelezettségvállalási engedély alkalmazása]
(1)	A 152. § (1) bekezdése szerinti, a biztosítéknyújtásra vonatkozó kötelezettségvállalást
írásban, a NAV honlapján közzétett formanyomtatvány kitöltésével és benyújtásával lehet
vállalni.
(2)	Ha az elektronikus vám-árunyilatkozatot beküldő képviselő és a kötelezettségvállaló
személye megegyezik, a kötelezettségvállalás eredeti példányát nem kell benyújtani, ha
feltüntetik a vám-árunyilatkozaton a kötelezettségvállalási engedély számát.
(3)	A (2) bekezdés szerint beküldött elektronikus vám-árunyilatkozat elfogadásáról és a
kötelezettségvállalás alapján biztosítékként elfogadott összegről az illetékes vámhivatal
elektronikus üzenetben értesíti az elektronikus vám-árunyilatkozatot beküldőt.
(4)	A (2) bekezdés szerint esetben a vámhatóság által a vámeljáráshoz megkövetelt
biztosíték összegét a kötelezettségvállalási engedélyhez nyújtott biztosítékból el kell
különíteni.
(5)	A (4) bekezdés szerinti kötelezettségvállalás alapján a vámhatóság által elkülönített
biztosítékösszeg felszabadításáról az illetékes vámhivatal elektronikus értesítést küld az
elektronikus vám-árunyilatkozatot beküldő részére.
(6)	Az illetékes vámhivatal megkövetelheti, hogy az elektronikus vám-árunyilatkozatot
beküldő a (2) bekezdés szerinti kötelezettségvállalást eredeti példányban is nyújtsa be részére.
(7)	Ha az írásban adott kötelezettségvállalást az illetékes vámhivatal elfogadja, azt
bevonja, és a kötelezettségvállalási engedélyhez nyújtott biztosítékból a kötelezettségvállalás
alapján vállalt összeget elkülönítetten kezeli.
(8)	Az írásban adott kötelezettségvállalást csak abban az esetben lehet elfogadni, ha azt a
152.	§ (1) bekezdés c) pontjának megfelelően a társaság képviseletére jogosult személy(ek)
aláírta(ák), továbbá a kötelezettségvállalási engedélyben meghatározott és a terheléssel
csökkentett összeghatár nem kerül átlépésre.
(9)	Ha a Vámkódex 98. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetek valamelyike
bekövetkezik, az illetékes vámhivatal felszabadítja a kötelezettségvállalás alapján elkülönített
összeget és az írásban adott kötelezettségvállalást az illetékes vámhivatal záradékával
késedelem nélkül visszaadja az azt benyújtó személynek.
(10)	Az írásban adott kötelezettségvállalást vissza kell adni, ha ugyanaz vagy egy másik
kötelezettségvállaló a nyilatkozatával új kötelezettségi viszonyt alapoz meg, és a
kötelezettségvállaló kifejezetten megerősíti, hogy azért a tartozásért is helytáll, amely a
kötelezettségi viszony kezdetén is fennállt.
41.	A Vámkódex 95. cikkéhez
155.	§ [Állami fenntartású muzeális intézmény összkezesség iránti kérelme]
65
Az FJA 84. cikk (3) bekezdés k) és l) pontjában meghatározott feltételt teljesítettnek kell
tekinteni, ha kérelmező a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a
közművelődésről szóló törvény szerinti állami fenntartású muzeális intézmény és a kérelem
kizárólag árutovábbítási eljárásra vonatkozik.
XX.	FEJEZET
A BEHOZATALI VAGY KIVITELI VÁM ÖSSZEGÉNEK BESZEDÉSE,
MEGFIZETÉSE, VISSZAFIZETÉSE ÉS ELENGEDÉSE
42.	A Vámkódex 101. cikkéhez
156.	§ [A behozatali vagy kiviteli vám összegének meghatározása]
A Vámkódex 101. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdése alkalmazásában a fizetendő
behozatali vagy kiviteli vám összegét 100 forintra kerekítve kell megállapítani.
43.	A Vámkódex 102. cikkéhez
157.	§ [A vámtartozás közlése]
(1)	A Vámkódex 102. cikk (1) bekezdése alkalmazásában a vám-árunyilatkozat
benyújtásával kezdeményezett eljárások esetén - a Vámjegy alkalmazásának esetét kivéve - a
vám és egyéb terhek összegét a vámhatóság határozattal közli. A könyv szerinti
nyilvántartásba vett vámösszegről és egyéb terhekről szóló, a kérelemnek helyt adó döntés
egyszerűsített határozatba foglalható.
(2)	Az adatfeldolgozási technika alkalmazásával benyújtott árunyilatkozatok esetében, ha
a technikai feltételek adottak, a vámhatóság a vám és egyéb terhek összegét közlő határozatát
elektronikus dokumentum formájában hozhatja meg. Az e bekezdésben meghatározott
döntések kiadmányozása személy által felügyelt automatizált aláírással, elektronikus
formában történik.
(3)	A vámhatóság az FJA 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott esetben eltekint a
vámtartozás közlésétől. Ebben az esetben a 2. § 6. ponttól eltérően nem keletkezik vámhiány.
44.	A Vámkódex 103. cikkéhez
158.	§ [A vámtartozás elévülése]
(1)	A Vámkódex 103. cikk (2) bekezdése alkalmazásakor a vámtartozás a cselekmény
elkövetésétől számított 10 évig közölhető.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a 3 éven túl megállapított vámtartozás
könyvelésbe vételére, beszedésére és megszűnésére a vámjogszabályok erre vonatkozó
rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3)	Az (1) és (2) bekezdést kell alkalmazni az egyéb terhek, a hitelkamat, továbbá a
késedelmi kamat esetében is.
159.	§ [Végrehajtási vagy visszaigénylési jog elévülése]
Az egyéb terhek és a hitelkamat, továbbá a késedelmi kamat végrehajtásához, a túlfizetés,
illetve a tartozatlanul megfizetett vám és egyéb terhek, valamint a hitelkamat, továbbá a
késedelmi kamat visszaigényléséhez való jog elévülésére az adóhatóság által foganatosítandó
végrehajtási eljárásokról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
45.	A Vámkódex 104. cikkéhez
66
160.	§ [Könyvelésbe vétel]
(1)	A Vámkódex 104. cikk (3) bekezdése végrehajtásakor a tradicionális, a héa- és a GNI-
alapú saját források rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról, valamint a
készpénzigények teljesítését célzó intézkedésekről szóló 2014. május 26-i 609/2014/EU,
Euratom Tanácsi Rendelet (a továbbiakban: Euratom rendelet) előírásait kell alkalmazni.
(2)	Jogorvoslati kérelem elbírálása tárgyában a felettes szerv által hozott döntés alapján az
Euratom rendelet 6. cikk (3) bekezdésében meghatározott elkülönített számlákról (a
továbbiakban: elkülönített számlák) - a Vámkódex 119. cikkében meghatározott kivételekkel
-	kizárólag akkor törölhetők a könyvelésbe vett vámösszegek, ha
a)	a vámszerv döntését a felettes szerv új eljárás lefolytatására való kötelezés nélkül
semmisíti meg, vagy
b)	a vámszerv döntését a felettes szerv új eljárás lefolytatására való kötelezéssel semmisíti
meg és az új eljárás várhatóan nem eredményez fizetési kötelezettséget.
(3)	Közigazgatási perben a bíróság által hozott döntés alapján az elkülönített számlákról -
a Vámkódex 119. cikkében meghatározott kivételekkel - kizárólag akkor törölhetők a
könyvelésbe vett vámösszegek, ha
a)	a vámhatóság döntését a bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezés nélkül semmisíti
meg és a vámhatóság a bíróság ítéletét nem vitatja,
b)	a vámhatóság döntését a bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezés nélkül semmisíti
meg és a vámhatóság valamennyi rendes és rendkívüli jogorvoslati lehetőségét kimerítette,
vagy
c)	a vámhatóság döntését a bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezéssel semmisíti meg
és az új eljárás várhatóan nem eredményez fizetési kötelezettséget.
(4)	Ha a vámszerv döntését a felettes szerv vagy bíróság új eljárás lefolytatására való
kötelezéssel semmisíti meg, de az új eljárás az eredetinél alacsonyabb vámösszeg
könyvelésbe vételét eredményezi, a különbözetként jelentkező vámösszeg az elkülönített
számlákról kizárólag az új eljárás keretében meghozott döntéssel egyidejűleg törölhető.
46.	A Vámkódex 108. cikkéhez
161.	§ [A vámösszeg és egyéb terhek megfizetésének időpontja]
(1)	A közölt vámösszeg és egyéb terhek megfizetésének időpontja az a nap, amikor a
teljes összeg az előírásnak megfelelően a vámhatóság által kezelt, a Magyar Államkincstár
által vezetett központosított beszedési számlán jóváírásra került. A hitelintézet és a
vámhatóság megállapodást köthet a készpénzben megfizetett vámbiztosíték, a vám és az
egyéb terhek kincstáron át történő összevont átutalásának teljesítéséről.
(2)	A Vámkódex 108. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésében meghatározott
határidő hosszabítás kérelemre engedélyezhető. Az engedélyezés feltétele, hogy a fizetési
nehézség
a)	a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az
adott helyzetben általában elvárható, és
b)	átmeneti jellegű, tehát a kötelezettség későbbi megfizetése valószínűsíthető.
(3)	A (2) bekezdés szerinti kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során
figyelembe kell venni a fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit.
Magánszemély esetében a határidő hosszabbítás akkor is engedélyezhető, ha a kérelmező
igazolja, hogy a vámok és egyéb terhek azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi,
jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést
jelent.
67
47. A Vámkódex 109. cikkéhez
162.	§ [A vámtartozás megfizetése]
(1)	A vámot az adós a letétbe helyezett vámbiztosíték elszámolásával, átutalással, illetve
ahol a technikai feltételek adottak, POS terminál útján történő bankkártyás fizetéssel, továbbá
-	2 millió forint összeg erejéig - készpénzben fizetheti meg.
(2)	Megfizetésnek minősül - az (1) bekezdésben meghatározottakon túl - az adós állami
adó- és vámhatóság által nyilvántartott adó- vagy vámfizetéssel kapcsolatosan fennálló
követelésének az adós vámfizetéssel kapcsolatos kötelezettségeibe történő átkönyvelése vagy
beszámítása. Ebben az esetben a vámtartozás megfizetésének napja, az adós kérelme
elfogadásának napja, hivatalból végzett átkönyvelés vagy átvezetés esetén az átkönyvelés
vagy átvezetés napja.
(3)	A vámhatóság hatáskörébe tartozó közvetlen uniós bevételi számlát érintő
nyilvántartás vezetése során, az (1) bekezdés szerinti átutalással történő teljesítésnek kell
tekinteni a vámhatósághoz teljesítendő befizetések vonatkozásában jogszabályban
meghatározott elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül
átutalással történő elektronikus fizetést is, valamint bankkártya felhasználásával történő
teljesítésnek kell tekinteni a jogszabályban meghatározott, az elektronikus fizetéseket és
elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül POS terminál útján történő bankkártyás
fizetést.
(4)	Az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott, vámhatósági jogkörben előírt
kötelezettségre, de téves bevételi számlára, illetve nem azonosítható módon teljesített
befizetést - ideértve a túlfizetést is - addig meg nem fizetettnek kell tekinteni, ameddig az
adós a tartozást előíró vámhatóságtól a befizetés számlák közötti átvezetését, beazonosítását
nem kéri, illetve a tétel hivatalból való beazonosítása meg nem történt, függetlenül attól, hogy
a fizetés egyébként határidőben történt. Ez esetben a vámhatóság az adós rendelkezése alapján
a számlák közötti átvezetésről, beazonosításról kamatmentesen intézkedik.
(5)	A vámhatóság által kiszabott, illetve visszautalandó, jogcímenként kis összegű, tíz
eurónál vagy az 137. § (1) bekezdése szerinti árfolyamon átszámított forintösszegnél
kevesebb egyéb terhek összegét - kivéve a jövedéki termék után kiszabott egyéb terheket -
nem kell megfizetni, illetve visszafizetni. Az így meg nem fizetett összeget a vámigazgatási
eljárás lezárásával egyidejűleg törölni kell, a vissza nem térítendő összeget pedig bevételként
köteles elszámolni a vámhatóság. Nem kell megfizetni, illetve visszafizetni azt a tíz euró
alatti, egyéb teher különbözetet, valamint visszafizetni azt a tíz euró alatti vámtúlfizetést,
amely az egy határozatban egy vagy több jogcímen kiszabott és megfizetett összeg
különbségéből keletkezett. Az így keletkezett tartozást a vámhatóság utólag törli, a túlfizetést
pedig köteles bevételként adónemenként belső bizonylattal előírni és elszámolni.
(6)	A túlfizetésként vagy tartozatlan befizetésként nyilvántartott pénzösszeg
visszafizetését az állami adó- és vámhatóság a kérelem benyújtásától számított harminc napon
belül kamatmentesen teljesítheti.
(7)	A vámhatóság megkövetelheti, hogy a vám és egyéb terhek, a Vámkódex 112. cikk (2)
bekezdése szerinti hitelkamat, 114. cikke szerinti késedelmi kamat, továbbá a vámigazgatási
vagy eljárási bírság megfizetését az adós - a pénzforgalmi bizonylat eredeti példányának
bemutatásával - igazolja.
(8)	A vám és egyéb terhek, a Vámkódex 112. cikk (2) bekezdése szerinti hitelkamat, 114.
cikke szerinti késedelmi kamat, továbbá a vámigazgatási vagy eljárási bírság továbbá az e
törvény alapján kiszabott díjak és költségek megfizetésére szolgáló és azt igazoló
okmányoknak a pénzforgalom lebonyolításáról szóló MNB rendeletben meghatározott
adatokon túl tartalmazniuk kell
68
a)	a vámadós EORI számát, adószámát vagy adóazonosító jelét, külföldi személy esetében a
személyi okmány számát,
b)	a terhelendő számla számát,
c)	az átvevő hitelintézet adatait,
d)	a vámhatóság bevételi számlaszámát,
e)	a fizetendő összeget,
f)	a befizetés vagy terhelés dátumát,
g)	a fizetési kötelezettséget közlő határozat számát, valamint
h)	a fizetési kötelezettséghez tartozó pénzügyi azonosító számot.
(9)	A vám és egyéb terhek megfizetését igazoló befizetési bizonylatnak nem kell
tartalmaznia a (8) bekezdés h) pontjában meghatározott adatot, ha a halasztott vámfizetésről
szóló engedély - az ügyfél kérelmére - az összevont fizetés lehetőségét tartalmazza.
48.	A Vámkódex 110. cikkéhez
163.	§ [A halasztott vámfizetés és az egyéb terhek fizetésének viszonya]
A Vámkódex 110. cikke szerinti halasztott fizetés szabályait kell alkalmazni a vámmal
együtt fizetendő egyéb terhekre is.
49.	A Vámkódex 111. cikkéhez
164.	§ [A halasztott vámfizetés határideje]
A vámhatóság kérelem alapján engedélyezheti, hogy az adós a közölt vámtartozást a
Vámkódex 111. cikk (6) bekezdése szerint, ha
a)	az időtartam egy naptári hét, az e naptári hetet követő negyedik hét péntekéig, vagy
b)	az időtartam egy naptári hónap, az e naptári hónapot követő 16. napig
a halasztott vámfizetés szabályai szerint fizesse meg.
50.	A Vámkódex 112. cikkéhez
165.	§ [Részletfizetés]
(1)	Az adós kérelmére a vámhatóságnál nyilvántartott vámokra és egyéb terhekre
részletfizetés engedélyezhető. A kérelem elbírálására az állami adó- és vámhatóság jogosult,
eljárását az Art. eljárási szabályai szerint kell lefolytatni.
(2)	A részletfizetés abban az esetben engedélyezhető, ha a fizetési nehézség
a)	a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az
adott helyzetben általában elvárható, továbbá
b)	átmeneti jellegű, tehát a kötelezettség későbbi megfizetése valószínűsíthető.
(3)	A kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során figyelembe kell venni a
fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit.
(4)	Magánszemély esetében a részletfizetés akkor is engedélyezhető, ha a kérelmező
igazolja, hogy a vámok és egyéb terhek azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi,
jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést
jelent.
(5)	Ha a részletfizetés megadásának feltételeit vagy az esedékes részletek befizetését az
ügyfél nem teljesíti, a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás az utolsó megfizetett részlet
napjával egy összegben esedékessé válik.
(6)	A Vámkódex 112. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdése alkalmazásában a
hitelkamatláb megállapítása során a jegybanki alapkamatot kell figyelembe venni.
69
(7)	A Vámkódex 112. cikk (3) bekezdésével összhangban a vámhatóság akkor tekinthet el
az engedélyezett részletfizetéssel összefüggésben vámbiztosíték megkövetelésétől vagy
hitelkamat felszámításától, ha annak megfizetése a kérelmezőnek súlyos gazdasági vagy
szociális nehézséget okozna.
(8)	A kérelmező a (2) bekezdés szerinti súlyos gazdasági nehézségének vizsgálatához
köteles benyújtani
a)	a tárgyévet megelőző 3 évre vonatkozó auditált mérleget a mérlegbeszámolóval,
b)	a tárgyévre vonatkozó kimutatást a szállító- és vevőállományról, az egyéb
befektetésekről és részesedésekről, a megelőző 3 évre vonatkozó vagyonváltozásáról,
c)	a 30, 60 és 90 napos, továbbá a folyamatban lévő peresített követelésállomány
kimutatását,
d)	az adószabályok szerinti általános adóigazolást, ha tartozása van, a tartozások
átütemezéséről szóló megállapodást, kivéve, ha a kérelem benyújtásának időpontjában a
kérelmező szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban,
e)	nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy folyik-e a kérelmező ellen csőd-, felszámolási,
végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás.
(9)	A természetes személy szociális nehézségének vizsgálatához a vámhatóság a
kérelemben felhozott indokok igazolására szólítja fel a kérelmezőt..
(10)	Az engedélyezett részletfizetéshez kapcsolódóan a vámhatóság különösen indokolt
esetben dönthet úgy is, hogy a kérelmezőt a vámbiztosíték megkövetelése alól és a hitelkamat
felszámításától egyaránt mentesíti.
51.	A Vámkódex 113. cikkéhez
166.	§ [Jogkövetkezmények vámtartozás meg nem fizetése esetén]
(1)	Ha az esedékes vám és egyéb terhek összegét, a hitelkamatot, a késedelmi kamatot,
illetve a megállapított vámigazgatási vagy eljárási bírságot az előírt időtartamon belül nem
fizették meg, illetve bármely tagállam vámhatósága a tartozás végrehajtása érdekében
megkeresést küld, a vámhatóság haladéktalanul intézkedik a következők szerint:
a)	ha a tartozást a vámigazgatási eljáráshoz nyújtott biztosíték teljes egészében fedezi, a
vámhatóság azt érvényesíti,
b)	ha a tartozást a vámigazgatási eljáráshoz nyújtott biztosíték teljes összegében nem fedezi,
a rendelkezésre álló biztosítékot elszámolja, és a fennmaradó összeg vonatkozásában,
továbbá, ha nem kellett biztosítékot nyújtani, a végrehajtási eljárás megindítása iránt
haladéktalanul intézkedik.
(2)	A végrehajtási eljárás lefolytatására az állami adó- és vámhatóság jogosult. A
végrehajtási eljárásra az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló
törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, ide nem értve az elévülésre vonatkozó
rendelkezéseket.
(3)	A vámhatóság az adós számára visszatéríthető vámot és egyéb terheket az adós NAV
által nyilvántartott tartozásának összegéig visszatarthatja.
(4)	Az egy határozattal megállapított vámtartozás és az egyéb terhek, a hitelkamat,
késedelmi kamat, továbbá a vámigazgatási vagy eljárási bírság tartozás részbeni teljesülése
esetén a befizetett összeget először a vámtartozásra kell elszámolni. Az így végzett
elszámoláson felül fennmaradó összegnek legalább olyan arányú részét kell az egyéb terhek,
hitelkamat, késedelmi kamat, továbbá a vámigazgatási vagy eljárási bírság tartozásra
elszámolni, amilyen a megállapított egyéb terhek, a hitelkamat, késedelmi kamat, illetve
vámigazgatási vagy eljárási bírság tartozás aránya az előírt fizetendő összegen belül. Az
elszámolásról az adóst értesíteni kell.
70
52. A Vámkódex 114. cikkéhez
167.	§ [Késedelmi kamat]
(1)	A közölt késedelmi kamatot a döntés véglegessé válásának napjától számított 15
napon belül kell megfizetni.
(2)	Nem lehet késedelmi kamatot kiszabni - a 157. §-ban foglalt eset kivételével - ha a
vámok és egyéb terhek közlésére nyitva álló határidő eltelt.
(3)	A Vámkódex 114. cikk (1) bekezdése alkalmazása során a nemzeti központi bank
kamatlábaként a jegybanki alapkamatot kell figyelembe venni.
(4)	A Vámkódex 114. cikk (3) bekezdése alkalmazásában a súlyos gazdasági vagy
szociális nehézség vizsgálatához a 165. § (3) és (4) bekezdését kell alkalmazni.
53.	A Vámkódex 116. cikkéhez
168.	§ [A vámtartozás visszafizetése, elengedése]
(1)	Ha a vámot és egyéb terheket, hitelkamatot, késedelmi kamatot, vámigazgatási
bírságot megállapító határozat megváltoztatásáról vagy megsemmisítéséről rendelkező
döntés, illetve bírósági ítélet alapján a megállapított fizetési kötelezettség (vagy a fizetési
kötelezettség összegének egy része) követelésének jogcíme megszűnik, a megváltoztatásáról
vagy megsemmisítéséről rendelkező döntésben, illetve a bírósági ítélet végrehajtása
érdekében hozott döntésben az eljáró vámhivatal rendelkezik az összegnek a vámhatóság
általi visszafizetéséről vagy elengedéséről. Ez a visszafizetési vagy elengedési
kötelezettségről való rendelkezés a Vámkódex 116. cikk (4) bekezdése szerinti saját
kezdeményezésnek minősül.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a vámhatóság a visszafizetésről
rendelkező határozat véglegessé válásától számított 30 napon belül köteles a visszafizetendő
összeget visszautalni.
XXI.	FEJEZET
VÁMTARTOZÁS MEGSZŰNÉSE
54.	A Vámkódex 124. cikkéhez
169.	§ [A vámtartozás megszűnése]
(1)	A kiadni rendelt, ezt megelőzően lefoglalt vagy lefoglalt és előzetesen értékesített
vagy elkobzott nem uniós áru vámjogi státusának rendezésére - beleértve a vámtartozás
keletkezését, valamint az adós személyének megállapítását - a vámjogszabályok előírásait
kell alkalmazni, a vonatkozó büntetőeljárási és adószabályok figyelembevételével.
(2)	A nem uniós áru értékesítéséből befolyt összeg és az elkobzott nem uniós áru
értékesítése esetén, valamint, ha a lefoglalás hatálya alatt előzetesen értékesített nem uniós áru
helyébe lépő ellenérték elkobzásra kerül, az értékesítésből befolyt összeg elszámolására az
uniós saját forrás elszámolásra vonatkozó rendelkezéseket követően az adóhatóság által
foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvénynek a végrehajtott összeg
elszámolására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
XXII.	FEJEZET
AZ ÁRUK ÉRKEZÉSE
55.	A Vámkódex 133. cikkéhez
71
170.	§ [Értesítés légi jármű érkezéséről]
A vámhatóság értesítését az Európai Unió vámterületére belépő légi jármű érkezéséről a
Vámkódex 133. cikk (2) bekezdése alapján, a repülőtéri rendszerek adatainak
felhasználásával a repülőtér üzemben tartója a vámhatósággal kötött együttműködési
megállapodásban vállalhatja.
56.	A Vámkódex 134. cikkéhez
171.	§ [Vámfelügyelet]
A vámfelügyelet biztosítása érdekében a vámhatóság a beszállított árut átmeneti jelleggel
hatósági rendelkezés alá vonhatja, a vámeljárás végrehajtásához szükséges feltételek,
információk és más hatósági engedélyek érintett személy általi rendelkezésre bocsátása vagy
más, vámellenőrzéshez kapcsolódó vizsgálat végrehajtásának idejéig. A vámhatóság a
rendelkezése alá vont árut vámraktárban vagy a vámhivatal által kijelölt helyen tárolja. A
vámhivatal megfelelő biztosíték nyújtása esetén rendelkezhet az árunak az érintett személy
őrizetében hagyásáról. A vámhatósági rendelkezés alá vonás során felmerülő költségeket az
érintett személy a Vámkódex 52. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint e törvény alapján
köteles megtéríteni.
172.	§ [Tranzitterületen folytatott tevékenységek felügyelete]
(1)	A nemzetközi közforgalmú repülőtéren üzemeltetett tranzitterületen az üzemidő alatt
biztosítani kell a személy- és áruforgalom vámellenőrzését.
(2)	Aki a tranzitterületen kiskereskedelmi vagy vendéglátóipari tevékenységet folytat,
köteles azt a vámhatóságnak bejelenteni. Az értékesítést végző személy kötelezettséget vállal
arra, hogy az általa végzett kiskereskedelmi értékesítés során az érkező tranzitutas, a
közvetlenül harmadik országba, illetve más uniós tagállamba induló tranzitutas, és az egyéb, a
tranzitterületre belépésre jogosult részére történő értékesítést elkülöníti.
57.	A Vámkódex 140. cikkéhez
173.	§ [Légi jármű vámellenőrzése]
Ha a vámhatóságnak az Európai Unió vámterületére beérkező légi jármű tekintetében
szándékában áll a légi járművet, annak utasait vagy az azon szállított árukat megvizsgálni,
közvetlenül vagy a repülőtér üzemben tartóján keresztül jelzi azt a légi jármű parancsnokának,
akinek gondoskodnia kell arról, hogy a vámhatóság engedélye nélkül a légi járműből ne
rakjanak ki árut, és az utasok ne távozzanak el, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az élet- és
vagyonbiztonságot. A légi jármű csak a vámellenőrzés megtörténte után folytathatja útját.
58.	A Vámkódex 148. cikkéhez
174.	§ [Átmeneti megőrzési létesítmény]
(1)	Az átmeneti megőrzési létesítmény üzemeltetőjének a vámfelügyelet biztosítása
érdekében havi rendszerességgel tételes garanciajelentést kell küldenie az átmeneti megőrzési
létesítmény felett felügyeletet ellátó vámhivatal részére.
(2)	Az (1) bekezdésben szereplő garanciajelentésben tájékoztatni kell továbbá az átmeneti
megőrzési létesítmény felett felügyeletet ellátó vámhivatalt a 60 napot meghaladóan átmeneti
megőrzés alatt álló árukról is.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti jelentésben megadandó adatokat az uniós vámjog
végrehajtásának részletes szabályairól szóló rendelet tartalmazza.
72
XXIII. FEJEZET
ÁRUK VÁMELJÁRÁS ALÁ VONÁSA
59.	A Vámkódex 158. cikkéhez
175.	§ [Vámjegy]
Ha valamely szóban bejelentett árura vámtartozás vagy egyéb teherfizetési kötelezettség
keletkezik, azok megfizetéséről a vámhatóság az uniós vámjog végrehajtásának részletes
szabályairól szóló rendeletben meghatározott mintájú elismervényt - Vámjegyet - ad ki.
176.	§ [Az egységes vámokmánytól eltérő formátumú vám-árunyilatkozat]
(1)	A vámhatóság az Egységes Vám-árunyilatkozatnak (a továbbiakban: EV)
adatfeldolgozó rendszerek segítségével történő kinyomtatását és benyújtását az általa
jóváhagyott formában engedélyezheti. Az EV-től eltérő forma tekintetében, az EV alaki és
tartalmi, továbbá technikai követelményeit a NAV vezetője tájékoztatásban teszi közzé.
(2)	Az adatfeldolgozó rendszerek segítségével kinyomtatott EV-n az engedély számát
mindkét esetben fel kell tüntetni.
(3)	Nem kell a vámhatóság engedélye ahhoz, hogy az ügyfél az árunyilatkozatot
számítógépes feldolgozásra közvetlenül alkalmas módon rögzítve is benyújthassa az (1)
bekezdésben meghatározott tájékoztatásnak megfelelően.
60.	A Vámkódex 159. cikkéhez
177.	§ [Vámhivatalok székhelye, illetékessége]
A Magyarország területén lévő vámhivatalok székhelyét és illetékességét a Kormány
rendeletben határozza meg.
61.	A Vámkódex 173. cikkéhez
178.	§ [A vám-árunyilatkozat módosítása]
A Vámkódex 173. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárást a kérelemre indult
eljárásokra vonatkozó szabályok szerint kell lefolytatni.
62.	A Vámkódex 179. cikkéhez
179.	§ [Központi vámkezelés]
(1)	A Vámkódex 179. cikke szerinti, Magyarországot érintő központi vámkezelés,
továbbá az FJA 251. cikke szerint érvényes egyszerűsített eljárásra vonatkozó egységes
engedélyek keretében végzett szabad forgalomba bocsátásra, meghatározott célra történő
felhasználásra, az általánosforgalmiadó-fizetési kötelezettséggel járó ideiglenes behozatalra
vonatkozó engedély, illetve azok kiadásához beleegyezés csak magyar adószámmal
rendelkező gazdálkodónak adható. Nincs szükség a beleegyezéshez adószámra, ha a
gazdálkodó kizárólag adómentes termékimporthoz kapcsolódó szabad forgalomba bocsátást
kezdeményez.
(2)	A központi vámkezelésre vonatkozó engedély kiadásakor vagy Magyarországra
történő kiterjesztésekor vizsgálni kell a (3) bekezdés szerinti kizáró körülmény fennálltát.
(3)	A vámhatóság az engedély kibocsátására vonatkozó kérelmet elutasítja, ha az
engedély iránti kérelemben a gazdálkodó által leírt tevékenységből kitűnik, hogy a
73
tevékenységhez kapcsolódva az egyéb terhek felmerülésének helye Magyarország, és a
gazdálkodó által nyújtott biztosíték a vámhatóság számára nem nyújt közvetlen
igénybejelentési jogosultságot a felmerülő tartozások megfizetésének érvényesítése során. Ezt
a feltételt nem kell vizsgálni, ha a gazdálkodó e törvény alapján általánosforgalmiadó-
biztosítási kötelezettség alól mentes.
(4)	Szabad forgalomba bocsátásra, meghatározott célra történő felhasználásra, az
általánosforgalmiadó-fizetési kötelezettséggel járó ideiglenes behozatalra vonatkozó
engedélyhez beleegyezés, illetve ilyen, több tagállamra szóló engedély abban az esetben
adható, ha az engedélyező vámhatóság szerinti tagállam és Magyarország között hatályos
megállapodás van a visszatartott nemzeti beszedési költségek megosztásáról.
(5)	Az engedélyes - abban az esetben, ha a központi vámkezelésre irányuló engedély nem
Magyarországon került kiadásra - minden naptári hónapot követő 10. napig köteles a szabad
forgalomba bocsátás, meghatározott célra történő felhasználás, az általánosforgalmiadó-
fizetési kötelezettséggel járó ideiglenes behozatal során megállapításra kerülő egyéb terhek
megállapításához szükséges adónyilatkozatot az adófizetési kötelezettség keletkezésekor az
engedélyben megjelölt vámhivatalnál benyújtani. Nem kell benyújtani az általános forgalmi
adó fizetési kötelezettség megállapításához szükséges adónyilatkozatot annak a
gazdálkodónak, aki rendelkezik az általános forgalmi adó önadózással történő megállapítására
jogosító engedéllyel és egyéb adófizetési kötelezettsége a vámhatóság felé nem keletkezik.
(6)	A vámhatóság az egyéb terheket az adónyilatkozat alapján állapítja meg.
(7)	Ha az adónyilatkozat alapján számított egyéb teher és a vám-árunyilatkozat vagy az
áruátengedést követő ellenőrzés alapján számított egyéb teher összegének különbözete alapján
további fizetési kötelezettség keletkezik, azt a vámhatóság az engedélyes terhére utólag
meghatározza és közli vele. Ha az engedélyes a fizetési kötelezettséget határidőben nem
teljesíti, a vámhatóság a követelését elsősorban a - közvetlen igénybejelentést lehetővé tevő -
adóbiztosíték terhére érvényesíti. Ha a vám-árunyilatkozat vagy az áruátengedést követő
ellenőrzés alapján megállapítást nyer, hogy az egyéb terhek túlzott mértékben kerültek
felszámításra, a vámhatóság a túlzott mértékben felszámított összeget visszafizeti.
(8)	Az adós adó- és díjkötelezettségének teljesítéséhez az Air. szerinti pénzügyi képviselőt
vehet igénybe. Vámjogi képviselő az adó- és díj kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban
képviselőként kizárólag akkor járhat el, ha az engedélyező vámhatóság által lefolytatott
vámeljárásban is vámjogi képviselőként jár el.
63.	A Vámkódex 185. cikkéhez
180.	§ [Önértékelési engedély]
Azon önértékelési engedéllyel rendelkező gazdálkodó, akinek a vámhatóság megengedi a
VA 225. cikke szerint, hogy a kiegészítő árunyilatkozatai közvetlen elektronikus
hozzáféréssel legyenek elérhetők rendszerében, minden naptári hónapot követő 10. napig
köteles a tevékenysége során megállapításra kerülő egyéb terhek megállapításához szükséges,
a 179. § (5) bekezdésében hivatkozott adónyilatkozatot benyújtani az adófizetési kötelezettség
keletkezésekor az engedélyben megjelölt vámhivatalnál, amelyre vonatkozóan a 179. § (7)
bekezdését is alkalmazni kell. Nem kell benyújtania az áfafizetési kötelezettség
megállapításához szükséges adónyilatkozatot annak a gazdálkodónak, aki rendelkezik az áfa
önadózással történő megállapítására jogosító engedéllyel és egyéb adófizetési kötelezettsége a
vámhatóság felé nem keletkezik.
XXIV.	FEJEZET
ÁRUKRÓL TÖRTÉNŐ RENDELKEZÉS
74
64. A Vámkódex 198. cikkéhez
181.	§ [Áruk értékesítése, karitatív célra történő felhasználása]
(1)	Az áru értékesítését a vámhatóság kereskedő közreműködésével, árverés útján vagy
elektronikus árverés útján végezheti. Az elektronikus árverés útján történő értékesítést a
vámhatóság az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény
rendelkezéseinek alkalmazásával végzi.
(2)	Abban az esetben, ha az áru értékesítése nem lehetséges, de az forgalomképes,
megsemmisítés helyett - a jövedéki termék kivételével - karitatív célra felhasználható.
65.	A Vámkódex 199. cikkéhez
182.	§ [Az áru államnak történő felajánlása]
A VA 249. cikk (2) bekezdése alkalmazásában, a nyilvános felkérést a vámhatóság a NAV
internetes honlapján megjelenő hirdetmény közzétételével valósítja meg. Ha a közzétételt
követően az áru tulajdonosa nem jelentkezik, a vámhatóság a hirdetményt a közzétételt követő
91.	napon közöltnek tekinti és dönt az állam javára felajánlás tárgyában.
XXV.	FEJEZET
BEHOZATALIVÁM-MENTESSÉG
66.	A Vámkódex 203. cikkéhez
183.	§ [A tértiárura vonatkozó behozatalivám-mentesség]
A tértiárura vonatkozó behozatalivám-mentesség alátámasztására szolgáló VA 253. cikk (2)
bekezdés d) pontja szerinti okmány papír alapon is benyújtható, valamint kiadható.
XXVI.	FEJEZET
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
67.	A Vámkódex 215. cikkéhez
184.	§ [Az áru vámjogi sorsának rendezetlensége]
Azon áru helyzetének rendezésére, amelynek tekintetében a vámjogszabályokban előírt
feltételek alapján az eljárás nem zárult le, a vámhatóság a Vámkódex 198. cikke, valamint az
e törvényben foglaltak szerint jár el.
185.	§ [Adónyilatkozat aktív feldolgozás során]
Az aktív feldolgozás engedélyese minden naptári hónapot követő 10. napig köteles a VA
324. cikk (1) bekezdése alkalmazása során megállapításra kerülő egyéb terhek
megállapításához szükséges, a 179. § (5) bekezdése szerinti adónyilatkozatot benyújtani az
adófizetési kötelezettség keletkezésekor az engedélyben megjelölt vámhivatalnál. Nem kell
benyújtania az áfafizetési kötelezettség megállapításához szükséges adónyilatkozatot annak a
gazdálkodónak, aki rendelkezik az áfa önadózással történő megállapítására jogosító
engedéllyel és egyéb adófizetési kötelezettsége a vámhatóság felé nem keletkezik.
XXVII.	FEJEZET
TÁROLÁS
75
68. A Vámkódex 243. cikkéhez
186.	§ [Vámszabad terület kijelölése iránti kérelem]
(1)	Magyarország területének egyes részei tekintetében a vámszabad területté történő
kijelöléséről a miniszter vámigazgatási eljárásban eljárva dönt, ha
a)	az nemzetgazdasági okokból indokolt,
b)	az a nemzetközi áruforgalmat elősegíti, és
c)	a gazdasági igények és az igazgatási költségek ésszerű arányát eredményezi.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti döntés érdekében a kérelmet a vámszabad terület
üzemeltetését végző személy a miniszterhez elektronikus úton vagy papír alapon nyújtja be.
(3)	A vámszabad terület kijelölése iránti kérelem alapján induló eljárásban, ha a
kérelmező személy vámtanácsadó, vagy vámtanácsadót foglalkoztat önállóan is, ellenkező
esetben kizárólag vámtanácsadó képviseletével járhat el.
187.	§ [Eljárás a kérelem befogadását követően]
(1)	A kérelem befogadását követően a miniszter megkeresi a vámhatóságot, amely szerv a
megkereséstől számított 40 napon belül megvizsgálja a kérelemben megadott adatokat,
felméri és értékeli a vámfelügyelet ellátásához szükséges feltételek teljesítését, a kérelemben
szereplő épületek terveit és a tervezett tevékenységhez való biztonsági, illetve vámellenőrzési
szempontból való megfelelést, a vámszabad terület üzemeltetéséhez nyújtott, a vám- és egyéb
jogszabályoknak megfelelő biztosítékok megfelelőségét.
(2)	Ha a feltételek vizsgálata kapcsán a vámhatóságnak hivatalból kell eljárást indítania,
annak időtartama a 30 napot nem haladhatja meg.
(3)	A vámhatóság vizsgálatának eredményét összegző jelentés formájában az (1)
bekezdésben meghatározott időtartamon belül közli, amelyhez a helyszíni szemléről készült
jegyzőkönyv egy eredeti példányát mellékeli. A vámhatóság az összegző jelentésében
nyilatkozik arról, hogy a kérelemben foglaltakat támogatja vagy sem.
(4)	A miniszter megvizsgálja a felterj esztett összegző jelentést, valamint a jegyzőkönyvet.
Ha ennek eredményként az kerül megállapításra, hogy a vámhatóság a kérelemben foglaltakat
nem támogatja vagy a kérelem elbírálása során az 186. § (1) bekezdésben foglalt feltételek
valamelyike nem teljesül, akkor a miniszter a Vámkódex 22. cikk (6) bekezdés szerinti
meghallgatáshoz való jog biztosítása felől intézkedik.
(5)	A miniszter érdemi határozata első fokon végleges, a határozat ellen fellebbezésnek
helye nincs, az kizárólag közigazgatási perben támadható meg.
(6)	A vámszabad terület kijelölésére vonatkozó végleges döntés alapján a miniszter
teljesíti a Vámkódex 243. cikk (2) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettséget az Európai
Bizottság felé.
188.	§ [A kijelölt vámszabad területtel kapcsolatos módosítások]
(1)	A kijelölt vámszabad területen a benyújtott kérelemtől eltérő vagy további épület
építéséhez, a belépési és kilépési pontok megváltoztatásához vagy további tevékenység
megkezdéséhez a NAV vezetőjének hozzájárulása szükséges.
(2)	A vámszabad terület kijelölésére vonatkozó miniszteri döntést nem érintő változások
engedélyezéséről a vámhatóság vezetője az Európai Bizottság tájékoztatása érdekében
tájékoztatja a minisztert.
XXVIII.	FEJEZET
AZ ÁRUK KILÉPÉSÉT MEGELŐZŐ ALAKISÁGOK
76
69. A Vámkódex 263. cikkéhez
189.	§ [Légi jármű vámellenőrzése]
Ha a vámhatóság az Európai Unió vámterületét elhagyó légi járművet, annak utasait vagy
az azon szállított árukat vizsgálatra jelöli ki, a vizsgálatot megelőzően ezt közvetlenül vagy a
repülőtér üzemben tartóján keresztül jelzi a légi jármű parancsnokának. A légi jármű
parancsnoka gondoskodik arról, hogy a vámhatóság engedélye nélkül a légi járműből ne
rakjanak ki árut, és az utasok ne távozzanak el, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az élet- és
vagyonbiztonságot. A légi jármű csak a vámellenőrzés megtörténte után kezdheti meg útját.
XXIX.	FEJEZET
KIVITEL ÉS ÚJRAKIVITEL
70.	A Vámkódex 269. cikkéhez
190.	§ [Kivitel]
Az Európai Unió vámterületéről kiszállított árukra vonatkozó kiviteli vám-árunyilatkozat
utólag papír alapon is benyújtható.
71.	A Vámkódex 270. cikkéhez
191.	§ [Újrakiviteli árunyilatkozat]
Az újrakiviteli árunyilatkozatra a 175-180. §-t kell alkalmazni.
XXX. FEJEZET
ELEKTRONIKUS RENDSZEREK FEJLESZTÉSE
72.	A Vámkódex 278. cikkéhez
192.	§ [SZMGSZ fuvarlevél elfogadása]
A Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló Megállapodás (SzMGSz) és Mellékletei
módosításokkal és kiegészítésekkel egységes szerkezetben történő kihirdetéséről szóló 2011.
évi XXXVII. törvény szerinti papíralapú SZMGSZ fuvarlevél a Magyarország területén
vasúti forgalomban megvalósuló árutovábbítási vámeljárásban kizárólag a harmadik
országból érkező szállítmányok érkeztetésekor fogadható el az áruk vám elé állítására.
HARMADIK RÉSZ
AZ EMGA FINANSZÍROZÁSI RENDSZERÉBE TARTOZÓ ÜGYLETEK
VIZSGÁLATA
XXXI.	FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
73.	Értelmező rendelkezések
193.	§ [EMGA finanszírozás rendszerébe tartozó fogalom-meghatározások]
77
(1)	A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a
352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a
485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i
1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1306/2013/EU parlamenti és
tanácsi rendelet) V. cím III. fejezetét e Részt is figyelembe véve kell végrehajtani.
(2)	A Harmadik Rész alkalmazásában
a)	EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv: a hatóságnak a vonatkozó jogszabály által
kij elölt szervezeti egysége,
b)	hatóság: a NAV feladat- és hatáskörrel rendelkező szerve,
c)	Különleges Szolgálat: az 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet 85. cikk (1)
bekezdése szerinti szervezeti egység,
d)	ügyfél: akit a Harmadik Rész alapján jogok illetnek meg, illetve kötelezettségek
terhelnek, illetve ügyfélnek kell tekinteni e feladata ellátása során a vagyonfelügyelőt, a
felszámolót és a végelszámolót is.
74.	A Harmadik Rész hatálya
194.	§ [A Harmadik Rész hatálya]
E Rész személyi hatálya a hatóságra és az 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet
hatálya alá tartozó személyekre terjed ki, ideértve a Ptk.-ban meghatározott valamennyi
szervezeti formát is.
XXXII.	FEJEZET
A 1306/2013/EU PARLAMENTI ÉS TANÁCSI RENDELET V. CÍM III.
FEJEZETÉNEK VÉGREHAJTÁSA
75.	A 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet 80. és 81. cikkéhez
195.	§ [Az 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet 80. és 81. cikkének
végrehajtása]
(1)	A hatóság az 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet V. cím III. fejezete szerint
ellenőrzi az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (a továbbiakban: EMGA) finanszírozási
rendszeréhez közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó kifizetések jogosultjait, illetve
kötelezettjeit vagy képviselőiket (a továbbiakban: EMGA utólagos ellenőrzés). Az EMGA
utólagos ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy az EMGA finanszírozási rendszerébe
tartozó ügyletek ténylegesen megvalósultak-e, illetve azok végrehajtása szabályszerű volt-e.
(2)	Az EMGA ellenőrzések végrehajtása tekintetében e törvény hivatalból indult eljárásra
vonatkozó rendelkezéseit a Harmadik Részben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(3)	Kötelező az EMGA utólagos ellenőrzést lefolytatni az ügyfélnél
a)	az Állami Számvevőszék elnökének felhívására,
b)	a miniszter utasítására,
c)	az Európai Bizottság vagy az Európai Számvevőszék felhívására,
d)	ha a Különleges Szolgálat vezetője elrendeli.
(4)	Az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv a gazdálkodónál az EMGA utólagos
ellenőrzés megkezdése előtt helyszíni szemlét tarthat, ha fennáll a lehetősége annak, hogy a
vizsgálat alá kerülő bizonylatokat, könyvviteli és egyéb nyilvántartásokat, iratokat
megsemmisítik, meghamisítják.
(5)	Az EMGA utólagos ellenőrzésen részt vehet az Európai Bizottság, illetve az Európai
Unió valamely tagállamának illetékes képviselője is, akit a megbízólevélen szakértőként
78
feltüntetnek. A szakértőt a helyiségbe való bejutás és az iratokhoz való hozzáférés
tekintetében megilletik mindazok a jogok, amelyek az ellenőrt.
(6)	Az EMGA utólagos ellenőrzés hatékonyságának növelése és az ügyfelek
adminisztrációs terheinek mérséklése érdekében a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyekben
más hatóságokkal együttesen, egyidejűleg is folytathat ellenőrzést.
76.	Az EMGA utólagos ellenőrzés megindítása
196.	§ [Az EMGA utólagos ellenőrzés megindítása]
(1)	Az EMGA utólagos ellenőrzés az erről szóló megbízólevél kézbesítésével vagy egy
példányának átadásával kezdődik.
(2)	Az EMGA utólagos ellenőrzés lefolytatására a hatóság szolgálati igazolvánnyal és
megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja (e Fejezet alkalmazásában a továbbiakban: ellenőr)
jogosult.
(3)	A helyszínen az ellenőrzést az ellenőr csak akkor kezdheti meg, ha az ügyfél vagy
annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában a hatósági tanú jelen van.
(4)	A megbízólevélnek tartalmaznia kell
a)	az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv megnevezését,
b)	a megbízólevél iktatószámát,
c)	az ellenőrzött ügyfél megnevezését, székhelyét, lakóhelyét, adószámát vagy adóazonosító
jelét,
d)	az EMGA utólagos ellenőrzés alapját képező jogszabályok megjelölését,
e)	az EMGA utólagos ellenőrzés tárgykörét, amelyre a vizsgálat irányul,
f)	a vizsgálattal érintett EMGA pénzügyi időszakot,
g)	az ellenőr nevét,
h)	az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv bélyegzőlenyomatát, vezetőjének aláírását és
a keltezést.
77.	Az EMGA utólagos ellenőrzés lefolytatása
197.	§ [Az EMGA utólagos ellenőrzés lefolytatása]
(1)	Az ügyfél EMGA utólagos ellenőrzés alá vont tevékenységével kapcsolatos
bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat, adathordozókat, más tárgyi
bizonyítékokat legfeljebb az EMGA utólagos ellenőrzés lezárásáig átvételi elismervény
ellenében a hatóság bevonhatja. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat, adathordozókat
részletezni kell.
(2)	Az iratokról bevonásuk előtt az ellenőrzött ügyfél saját költségére másolatot készíthet.
Ha az ügyfél kéri, a hatóság az eredeti okmányok helyett az ügyfél által készített és általa az
eredetivel egyezőként elismert másolatot vonja be.
(3)	Ha az ellenőrzött ügyfél vállalkozási tevékenységét magánszemély lakásában végzi,
vagy e tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, az EMGA utólagos ellenőrzés
megkezdésekor tisztázni kell, hogy az ügyfél tevékenységét a más tulajdonában levő lakás
vagy ingatlan mely helyiségeiben, részeiben végzi. Az EMGA utólagos ellenőrzést csak az
ügyfél által használt helyiségekben, helyeken lehet lefolytatni, amelyek használatára
vonatkozó adatokat elsősorban a tulajdonos és az ellenőrzött ügyfél között létrejött szerződés
alapján kell megállapítani.
(4)	Ha az ellenőrzött ügyfél a vállalkozási tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi
igénybe, az ingatlan tulajdonosa köteles tűrni a hatóság helyszínen végzett ellenőrzését.
(5)	Az EMGA utólagos ellenőrzést helyszínen végzett ellenőrzés keretében és a hatóság
hivatali helyiségében is le lehet folytatni. Az ellenőrzés része az ügyfél székhelyén,
79
telephelyén, fióktelepén, lakóhelyén kívül tárolt, illetve őrzött eszközök, iratok vizsgálata is.
Az e bekezdésben szereplő jogosultságok gyakorlásának nem feltétele a helyszínen végzett
ellenőrzés elrendelése.
(6)	A helyszínen tartott EMGA utólagos ellenőrzést az ellenőrzött ügyfélnél a
tevékenysége idején (munkaidőben), más személynél napközben, 8 és 20 óra között lehet
lefolytatni, kivéve, ha az utólagos ellenőrzés sikeres lefolytatása más időpont választását teszi
szükségessé.
(7)	A hatóság hivatali helyiségében az EMGA utólagos ellenőrzést a hivatali időben kell
megtartani.
(8)	Ha az ellenőrzött ügyfél iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai
pontatlanok vagy hiányosak, és így a tényállás tisztázására alkalmatlanok, a hatóság
megfelelő határidő kitűzésével kötelezi az ügyfelet, hogy iratait, nyilvántartásait megfelelően
rendezze, pótolja, illetve javítsa.
78.	Az EMGA utólagos ellenőrzés befejezése
198.	§ [Az EMGA utólagos ellenőrzés befejezése]
(1)	Az EMGA utólagos ellenőrzésre nyitva álló határidőn belül, a jegyzőkönyv elkészítése
során az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv vezetője zárótárgyalás megtartását
rendelheti el.
(2)	Ha a zárótárgyalást elrendelő irat közlése eredménytelen, vagy az ellenőrzött ügyfél a
távolmaradását nem menti ki, a hatóság a jegyzőkönyvet véglegezi. Ha a zárótárgyalás során
olyan ügyféli bizonyítási indítvány kerül benyújtásra, amely az EMGA utólagos ellenőrzés
során feltárt megállapításokat érdemben érinti, a hatóság az EMGA utólagos ellenőrzést
tovább folytatja.
(3)	A hatóság a vonatkozó jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésére vagy
megsértésére vonatkozó megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja, amelynek tartalmaznia kell
a)	az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv megnevezését,
b)	a jegyzőkönyv iktatószámát,
c)	az ellenőrzött ügyfél megnevezését, székhelyét, lakóhelyét, adószámát vagy adóazonosító
jelét,
d)	az EMGA utólagos ellenőrzés alapját képező jogszabályok megjelölését,
e)	az EMGA utólagos ellenőrzés kezdő időpontját,
f)	az EMGA utólagos ellenőrzés tárgykörét, amelyre a vizsgálat irányult,
g)	a vizsgálattal érintett EMGA pénzügyi időszakot,
h)	az ellenőr megállapításait, a tisztázott tényállást a vonatkozó jogszabályok
megjelölésével és annak bizonyítékait, az ügyfél által felajánlott és visszautasított
bizonyítékok felsorolását és a visszautasítás indokolását,
i)	a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére vonatkozó esetleges javaslatokat,
j) az észrevételezés lehetőségéről és határidejéről szóló tájékoztatást,
k) az ellenőr nevét és aláírását, az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv
bélyegzőlenyomatát és a keltezést.
(4)	Az EMGA utólagos ellenőrzés megállapításai alapján részjegyzőkönyv készülhet, ha
az ügyfél EMGA utólagos ellenőrzéssel érintett tevékenysége egy részével kapcsolatban a
tényállás tisztázásra került. A részjegyzőkönyvre a (3) bekezdés szerinti jegyzőkönyv
szabályait kell alkalmazni.
(5)	Az EMGA utólagos ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvet az
ellenőrzött ügyféllel közölni kell. Az EMGA utólagos ellenőrzés a jegyzőkönyv átadásával
befejeződik. Ha a jegyzőkönyv közlése kézbesítéssel történik, az EMGA utólagos ellenőrzés a
postára adás napjával zárul.
80
(6)	Az EMGA utólagos ellenőrzésről készült jegyzőkönyv megállapításaival kapcsolatban
az ellenőrzött ügyfél észrevételt tehet, amelyet az EMGA utólagos ellenőrzést végző szervnél
a közléstől számított 15 napos jogvesztő határidőn belül nyújthat be.
(7)	Az ellenőrzött ügyfél az észrevétel megtételére nyitva álló határidőn belül észrevételi
jogáról szóban vagy írásban lemondhat. A szóban történő lemondást az EMGA utólagos
ellenőrzési jegyzőkönyvre fel kell vezetni. Az észrevételi jogról történő lemondó nyilatkozat
nem vonható vissza.
199.	§ [Az ügyféli észrevétel elbírálása]
(1)	Az ügyféli észrevétel elbírálására az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv jogosult.
(2)	Ha az ellenőrzött ügyfél által tett észrevételben felhozott tények és bizonyítékok
megvizsgálása érdekében szükséges, az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv végzésben
elrendelheti kiegészítő ellenőrzés lefolytatását.
(3)	A kiegészítő ellenőrzés elvégzésére nyitva álló határidő 30 nap. Egyebekben a
kiegészítő ellenőrzésre az EMGA utólagos ellenőrzés szabályait kell alkalmazni.
(4)	A kiegészítő ellenőrzésről kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyre a
jegyzőkönyv szabályait alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy az ellenőrzött ügyfél
észrevételt a kiegészítő ellenőrzésről szóló jegyzőkönyv közlésétől számított 8 napos
jogvesztő határidőn belül tehet. A megtett észrevételt az EMGA utólagos ellenőrzést végző
szerv vizsgálja meg és értékeli.
(5)	A hatóság az EMGA utólagos ellenőrzésről készült, illetve a kiegészítő ellenőrzésről
készült jegyzőkönyvet a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv részére
megküldi.
79.	EMGA felülellenőrzés
200.	§ [EMGA felülellenőrzés]
(1)	Az EMGA utólagos ellenőrzés lefolytatását követően a NAV feladat- és hatáskörrel
rendelkező szerve EMGA felülellenőrzést folytathat le
a)	a miniszter utasítására,
b)	az Állami Számvevőszék elnökének megkeresésére,
c)	a NAV vezetője utasítására,
d)	olyan, a szabályszerűség megállapítását befolyásoló új tény, adat, bizonyíték
tudomására jutása esetén, amely a korábbi EMGA utólagos ellenőrzéskor nem volt
ismert, és az EMGA felülellenőrzés lefolytatására a NAV vezetője utasítást ad, vagy
e)	az Európai Bizottság vagy az Európai Számvevőszék megkeresésére.
(2)	Az (1) bekezdés c) pontja alapján indított EMGA felülellenőrzés keretében a NAV
feladat- és hatáskörrel rendelkező szerve az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv által
korábban lefolytatott vizsgálat szakszerűségét és törvényességét ellenőrzi.
(3)	Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott EMGA felülellenőrzés nem indítható, ha
az elrendelés feltételeinek tudomásra jutásától számított 6 hónap eltelt.
80.	Kapcsolódó vizsgálat
201.	§ [Kapcsolódó vizsgálat]
(1)	Az EMGA utólagos ellenőrzéssel összefüggésben a hatóság ellenőrzést végezhet olyan
személynél, amely az EMGA utólagos ellenőrzés alanyával kapcsolatban áll, feltéve, hogy az
utólagos ellenőrzés tényállásának teljes körű tisztázása érdekében e vizsgálat szükséges (a
továbbiakban: kapcsolódó vizsgálat). A kapcsolódó vizsgálattal egy tekintet alá esik az is, ha
81
a tényállás tisztázásához más ügyfélnél folyamatban lévő ellenőrzés eredményének vagy a
beszerzett bizonyítékoknak az ismerete szükséges.
(2)	A kapcsolódó vizsgálat szükségességéről az EMGA utólagos ellenőrzéssel érintett
ügyfelet a hatóság értesíti..
(3)	A kapcsolódó vizsgálat befejező időpontjáról a hatóság az EMGA utólagos
ellenőrzéssel érintett ügyfelet értesíti.
(4)	Ha a kapcsolódó vizsgálat során beszerzett bizonyítékok alapján az alapügy tényállása
a kapcsolódó vizsgálattal érintett körben tisztázott, az EMGA utólagos ellenőrzés a
kapcsolódó vizsgálat befejezésétől függetlenül lezárható.
(5)	A kapcsolódó vizsgálat során beszerzett adatokról, bizonyítékokról szóló
jegyzőkönyvnek, illetve a kapcsolódó vizsgálat során feltárt adatoknak, bizonyítékoknak
ügyfelet érintő részét az EMGA utólagos ellenőrzéssel érintett ügyféllel részletesen ismertetni
kell.
(6)	A kapcsolódó vizsgálat határideje - beleértve az ellenőrzés megkezdésének és
befejezésének napját - 30 nap.
(7)	Egyéb tekintetben a kapcsolódó vizsgálatra az EMGA utólagos ellenőrzés szabályai
alkalmazandók.
(8)	Ha a kapcsolódó vizsgálat során beszerzett adatok, bizonyítékok alapján az EMGA
utólagos ellenőrzés lezárására a kapcsolódó vizsgálat befejezését megelőzően kerül sor, e §
alkalmazása szempontjából a kapcsolódó vizsgálat befejező időpontjának a beszerzett adatok,
bizonyítékok rendelkezésre állásáról szóló értesítés postára adásának, a postai kézbesítés
mellőzése esetén az értesítés átadásának napját kell tekinteni.
81.	Határidők az EMGA utólagos ellenőrzési eljárásban
202.	§ [Határidők az EMGA utólagos ellenőrzési eljárásban]
(1)	Az EMGA utólagos ellenőrzés határideje - beleértve az ellenőrzés megkezdésének és
befejezésének napját - 120 nap.
(2)	Az ellenőrzési határidőt indokolt esetben az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv
vezetője egyszer, legfeljebb 60 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A
meghosszabbított ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben, az
EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 60
napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja.
(3)	A hatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem
végezhet. Az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában az EMGA utólagos
ellenőrzést az e törvényben előírt módon és határidőben le kell zárni.
(4)	Ha az ügyfél az EMGA utólagos ellenőrzést a megjelenési kötelezettség
elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon
akadályozza, az akadály fennállásának időtartama, de legfeljebb 90 nap az EMGA utólagos
ellenőrzés határidejét meghosszabbítja. A hatóság az akadály fennállásának időtartama alatt
az EMGA utólagos ellenőrzést folytathatja. A hatóság az akadály észlelését követően
haladéktalanul kötelezi az ügyfelet az akadály megszüntetésére.
82.	A hatóság jogai és kötelezettségei az EMGA utólagos ellenőrzési eljárásban
203.	§ [A hatóság jogai és kötelezettségei az EMGA utólagos ellenőrzési eljárásban]
(1)	Az ellenőr az EMGA utólagos ellenőrzés megkezdését megelőzően köteles magát és
ellenőrzési jogosultságát szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel igazolni.
(2)	Az ellenőr az EMGA utólagos ellenőrzés során jogait oly módon köteles gyakorolni,
hogy az ellenőrzött ügyfél gazdasági tevékenységét a lehető legkisebb mértékben korlátozza.
82
(3)	Az ellenőr az EMGA utólagos ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket,
adatokat értékelni, az ügyfelet, képviselőjét, meghatalmazottját az EMGA utólagos ellenőrzés
során tett megállapításairól tájékoztatni. Ha az ellenőr az ügyfél által felajánlott bizonyítékot
visszautasítja, köteles azt előzetesen szóban, majd az EMGA utólagos ellenőrzésről szóló
jegyzőkönyvben írásban is indokolni.
(4)	Az EMGA utólagos ellenőrzés során feltárt adatokat a hatóság jogosult az ellenőrzött
ügyféllel közvetlen vagy közvetett kapcsolatban állt vagy álló más ügyfél EMGA utólagos
ellenőrzésénél a tényállás tisztázása céljából felhasználni.
(5)	Az ellenőr az ellenőrzött ügyfél üzleti, üzemi vagy egyéb helyiségeibe beléphet,
iratokat, adathordozókat, tárgyakat, munka-, gyártási folyamatokat vizsgálhat meg,
felvilágosítást, nyilatkozatokat kérhet, leltárfelvételt, mintavételezést végezhet, vagy egyéb
bizonyítást folytathat le.
83.	Az ellenőrzött ügyfél jogai és kötelezettségei az EMGA utólagos ellenőrzési
eljárásban
204.	§ [Az ellenőrzött ügyfél jogai és kötelezettségei az EMGA utólagos ellenőrzési
eljárásban]
(1)	Az ellenőrzött ügyfél köteles a hatósággal az EMGA utólagos ellenőrzés során
együttműködni, az utólagos ellenőrzés feltételeit a helyszínen folytatott ellenőrzés alkalmával
biztosítani.
(2)	Az EMGA utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött ügyfél köteles különösen a
bizonyítékokat - a hatóság felhívására azok hitelesített magyar nyelvű fordítását is - a
hatóság által meghatározott időpontra az ellenőr rendelkezésére bocsátani, illetve az EMGA
utólagos ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények és egyéb feltételek megismerését
biztosítani, szóban vagy írásban tájékoztatást, magyarázatot adni, és a dokumentációs
anyagokba a betekintést lehetővé tenni.
(3)	A (2) bekezdésben meghatározott kötelezettségek megszegése esetén a hatóság
végzéssel, határidő megjelölésével kötelezheti az EMGA utólagos ellenőrzés alá vont ügyfelet
kötelezettségei teljesítésére. Ha az ellenőrzés alá vont ügyfél a kötelezettségét határidőn belül
nem teljesíti, az utólagos ellenőrzést végző szerv intézkedik bírság kiszabása iránt, illetve a
bírság kiszabásával egyidejűleg az EMGA utólagos ellenőrzést felfüggesztheti és - az
ellenőrzött ügyfél költségére - a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértővel elkészíttetheti.
(4)	Az ellenőrzött ügyfél j ogosult
a)	az ellenőr személyének azonosságáról és megbízásáról meggyőződni,
b)	az ellenőrzési cselekménynél jelen lenni,
c)	megfelelő képviseletről gondoskodni.
(5)	Az ellenőrzött ügyfélnek joga van az EMGA utólagos ellenőrzés során keletkezett
iratokba az e törvény iratbetekintésre vonatkozó szabályai szerint betekinteni.
(6)	Az ellenőrzött ügyfélnek joga van a megállapításokkal kapcsolatban felvilágosítást
kérni, azokra észrevételt tenni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni.
(7)	Az EMGA utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött ügyfél köteles a hatóság kérésére a
szolgáltatott adatok és a rendelkezésre bocsátott dokumentációk teljességéről nyilatkozatot
tenni.
84.	Az 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet 83. cikkéhez
205.	§ [Az 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet 83. cikkének végrehajtása]
83
(1)	Ha a hatóság a tényállás tisztázása érdekében külföldi hatóságot keres meg, az
ellenőrzési határidőt az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv vezetője egyszer, legfeljebb
180 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja.
(2)	A megkereséssel érintett tárgykörben a hatóság az ügyfelet a külföldi hatóság
megkereséséről és a külföldi hatóság válaszának az EMGA utólagos ellenőrzést végző
szervhez történő megérkezéséről 5 napon belül értesíti.
(3)	Ha a külföldi hatóság az ellenőrzési határidőn belül nem válaszol, az EMGA utólagos
ellenőrzést le kell zárni a megkereséssel érintett tárgykörben is, és a megkereséssel érintett
tárgykörben a külföldi hatóságnak az EMGA utólagos ellenőrzés befejezését követően
megérkező válasza esetén, szükség szerint ismételt ellenőrzés végezhető.
85.	Bírság
206.	§ [Bírság]
(1)	Az e Fejezetben meghatározott, így különösen
a)	a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, és egyéb iratok, adathordozók, más tárgyi
bizonyítékok átadására vonatkozó,
b)	a tényállás tisztázására alkalmatlan iratoknak, nyilvántartásoknak a rendezésére,
pótlására, javítására vonatkozó hatósági felszólításban meghatározott,
c)	az idegen nyelvű irat hitelesített magyar nyelvű fordításának átadására vonatkozó,
d)	felvilágosítás, nyilatkozat nyújtására vonatkozó,
e)	az adatszolgáltatási kötelezettségnek a valóságnak megfelelő adatokat tartalmazó, hiteles,
átlátható, pontos, teljes körű, valamint a megadott határidőre történő teljesítésére vonatkozó,
f)	az ellenőrzött ügyfél iratainak, adathordozóinak, tárgyainak, munka- és gyártási
folyamatainak vizsgálatát biztosító,
g)	az ellenőrzött ügyfél üzleti, üzemi vagy egyéb helyiségeinek a vizsgálatát biztosító,
h)	leltárfelvétel, mintavétel lehetővé tételét biztosító,
i)	más, a hatóság által jogszabályi felhatalmazás alapján végzett ellenőrzés feltételeinek
biztosítására vonatkozó, továbbá
j) az ellenőrzés akadályozása esetén, illetve az ellenőrző hatósággal való együttműködést
előíró
kötelezettség megszegése esetén az eljáró szerv bírságot szab ki.
(2)	A bírság összege a jogsértés jellegétől, illetve az ellenőrzés alá vont ügyletek
számától, valamint az igénybe vett támogatás összegétől függetlenül, természetes személy
esetében legalább 50.000 forint, más személy esetében legalább 100.000 forint.
(3)	A kiszabható bírság felső határa természetes személy esetében 1 millió forintig, más
személy esetében 5 millió forintig terjedhet. A bírság kiszabásánál a hatóság a fokozatosság
elvét szem előtt tartva mérlegeli az eset összes körülményét, az ügyfél, illetve eljáró
képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja jogellenes magatartásának
(tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az ügyfél,
illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle
elvárható körültekintéssel járt-e el.
(4)	Bírság egy eljárásban, ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy más
kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható.
(5)	A bírság késedelmes megfizetése esetén a késedelem minden naptári napja után a
felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részének megfelelő mértékű
késedelmi pótlékot kell felszámítani.
(6)	Az e Fejezetben meghatározott bírságot a fizetés elmulasztása esetén adók módjára
kell behajtani. A végrehajtási eljárás lefolytatására az állami adó- és vámhatóság jogosult. A
84
végrehajtási eljárásra az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló
törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
NEGYEDIK RÉSZ
VÁMTANÁCSADÓ ÉS VÁMÜGYNÖK
XXXIII.	FEJEZET
86.	Vámtanácsadó
207.	§ [Vámtanácsadó]
(1)	Aki vámtanácsadói tevékenységet kíván folytatni, köteles az erre irányuló szándékát
a vámtanácsadók nyilvántartásba vételét végző szervezetnek a szolgáltatási tevékenység
megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: Szolg.
törvény) alapján bejelenteni.
(2)	A bejelentés alapján a vámtanácsadók nyilvántartásába fel kell venni azt büntetlen
előéletű természetes személyt, aki
a)	adóazonosító jellel (egyéni vállalkozó esetén adószámmal) rendelkezik,
b)	szakirányú (jogász, közgazdász, igazgatásszervezői szakon) egyetemi vagy főiskolai
végzettséggel, illetve szakirányú alapképzésben vagy mesterképzésben (a jogi és igazgatási
vagy a gazdaságtudományok képzési területhez tartozó szakon) szerzett végzettséggel
rendelkezik,
c)	nyilatkozik arról, hogy megfelel a Vámkódex 39. cikk a) pontja szerinti feltételnek, és
d)	a Vámkódex 39. cikk d) pontja szerinti vámszakmai képzettséget a 83. § (3) bekezdése
szerinti vámjogi szakértői hatósági vizsga tanúsítványával igazolja.
(3)	A (2) bekezdés b) pontja szerinti feltétel nem teljesülése esetén a nyilvántartásba vétel
teljesíthető, ha a kérelmező 10 év vámszakmai gyakorlati jellegű szakismerettel rendelkezik.
A gyakorlati szakismeret igazolására a 83. § (2) bekezdését alkalmazni kell.
(4)	Jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet
vámtanácsadói tevékenységet - az (1) bekezdés szerinti bejelentést követően - akkor
folytathat, ha
a)	legalább egy tagja, vagy alkalmazottja, vagy állandó képviselője a vámtanácsadók
nyilvántartásában szerepel, és
b)	megfelel a Vámkódex 39. cikk a) pontjában meghatározott feltételnek.
(5)	A Szolg. törvény szerinti szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező természetes
személy szolgáltató Magyarország területén vámtanácsadói vagy vámügynöki szolgáltatás
határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében történő folytatására irányuló szándékát köteles
-	a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény rendelkezéseire is
figyelemmel - az e szolgáltatók nyilvántartásba vételét végző szervezetnek bejelenteni. A
nyilvántartásba vételt végző szervezet a vámtanácsadói vagy vámügynöki szolgáltatás
végzésére határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében jogosult bejelentést tevőt
nyilvántartásba veszi, amely során
a)	a (2) bekezdés szerinti feltételek teljesítéséhez magyar adószám helyett a letelepedés
helye szerinti tagállamban kiadott közösségi adószámot,
b)	a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel teljesítéséhez a külföldi
bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő
igazolást,
c)	a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feltétel teljesítéséhez a letelepedés szerinti
tagállamban kiadott engedélyezett gazdálkodói engedélyt vagy a Vámkódex 39. cikk a)
85
pontjában megállapított feltételnek való megfelelésről a letelepedés helye szerinti vámhatóság
által kiadott igazolást,
d)	a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott feltétel teljesítéséhez a VA 27. cikk (1)
bekezdés b) pontja szerinti képzés elvégzésének a külföldi bizonyítványok és oklevelek
elismeréséről szóló törvény rendelkezései szerinti igazolását
fogadja el.
(6)	A Szolg. törvény szerinti szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező
szolgáltatásnyújtó szervezet határon átnyúló vámtanácsadói vagy vámügynöki szolgáltatási
tevékenysége keretében vámtanácsadói vagy vámügynöki szolgáltatást akkor folytathat, ha a
feladat irányításával, vezetésével megbízott tagja, alkalmazottja teljesítette az (5) bekezdés
szerinti bejelentési kötelezettségét.
(7)	A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás tekintetében az átmeneti és alkalmi jelleget a
szolgáltatás időtartamára, gyakoriságára, rendszerességére és folytonosságára tekintettel a
nyilvántartásba vételt végző szervezet esetenként állapítja meg.
(8)	Az (1) és az (5) bekezdés szerinti bejelentést a nyilvántartásba vételt végző
szervezethez az egységes Kormányzati Portálon közzétett tájékoztatóban meghatározott címre
kell megküldeni.
208.	§ [A vámtanácsadók nyilvántartása és a nyilvántartásába való felvételre irányuló
bejelentés]
(1)	A vámtanácsadói tevékenység végzésére jogosult bejelentést tevőkről nyilvántartást
kell vezetni. A nyilvántartás vezetésének célja annak hiteles dokumentálása, hogy a
vámtanácsadói tevékenység végzésére jogosult természetes személy a 207. § (1) bekezdése
szerint bejelentést tett és rendelkezik a tevékenység végzéséhez jogszabályban előírt
ismeretekkel és szakmai gyakorlattal. A nyilvántartásban szereplő természetes személyek
nyilvános adatainak, az azokban bekövetkezett változásoknak a közzététele az ellenőrzés
lehetőségének megteremtését és az időszerű tájékoztatást szolgálja.
(2)	A vámtanácsadók nyilvántartása - azon adat kivételével, amelyet jogszabály más
nyilvántartás részeként közhitelesnek minősít - közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül.
(3)	A vámtanácsadók nyilvántartásába való felvételre irányuló bejelentést a
nyilvántartásba vételt végző szervezetnél lehet előterjeszteni.
(4)	A nyilvántartásba vételt végző szervezet általi eljárásra, valamint az e Fejezetben nem
szabályozott kérdésekben az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény rendelkezései
az irányadóak.
(5)	A vámtanácsadói nyilvántartás - a Szolg. törvényben meghatározott adatokon túl - a
természetes személy következő adatait és az alábbi tényeket tartalmazza:
a)	természetes személyazonosító adatok,
b)	lakcím, levelezési cím,
c)	telefonszám, elektronikus elérhetőség,
d)	hatósági igazolvány száma, a kiadás időpontja,
e)	a szakképesítést igazoló oklevél száma, a kiállító intézmény neve, a kiállítás kelte,
f)	egyéb szakképesítések megnevezése, az ezen képesítéseket igazoló oklevél, bizonyítvány
száma, a kiállító intézmény neve, a kiállítás kelte,
g)	az államilag elismert idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga típusa, valamint fokozata.
(6)	A nyilvántartásba vett vámtanácsadó neve, levelezési címe, igazolványának száma,
valamint hozzájárulása esetén egyéb, a nyilvántartásban szereplő adata nyilvános. A
tárgyévben nyilvántartásba vettek nyilvános adatait, illetve a nyilvántartásban szereplő
nyilvános adatokban bekövetkezett változásokat a Kormányzati Portálon a nyilvántartást
végző szervezet évente - a tárgyévet követő év március 31-ig - közzéteszi, továbbá a
86
Kormányzati Portálon valamennyi nyilvántartásba vett személy nyilvános adatait
nyilvánosságra hozza.
(7)	A vámtanácsadói nyilvántartásba vételt végző szervezet a nyilvántartásba vételt
követő 30 napon belül hivatalból igazolványt állít ki. A nyilvántartásba vétel feltételeiben
való változást a vámtanácsadó köteles haladéktalanul írásban bejelenteni a nyilvántartásba
vételt végző szervezet részére.
(8)	A vámtanácsadói nyilvántartásba vett természetes személy szakmai továbbképzésen
köteles részt venni, az ennek teljesítéséről szóló igazolást a továbbképzési időszak végét
követő 30 napon belül be kell nyújtani a nyilvántartásba vételt végző szervezetnél.
(9)	A bejelentőnek az (5) bekezdés a)-c) pontja szerinti adataiban bekövetkezett változást
az adatváltozást követő 30 napon belül köteles bejelenteni a nyilvántartásba vételt végző
szervezetnek, mellékelve az adatváltozást igazoló dokumentumot, továbbá ha az adatváltozás
érinti az igazolványon feltüntetett adatokat, magát az igazolványt is. A beküldött igazolványt
a nyilvántartásba vételt végző szervezet az adatváltozás átvezetését követően haladéktalanul
megsemmisíti. Ha a nyilvántartásba vételt végző szervezet az adatváltozás-bejelentés 30
napon túli elmulasztásának tényéről tudomást szerez, a nyilvántartásba vett személyt
felszólítja az adatváltozás bejelentésének pótlására, amelyre a nyilvántartásba vett személynek
a felszólítás kézhezvételétől számított 8 nap áll rendelkezésére.
(10)	Ha az igazolvány elveszett, megsemmisült, a nyilvántartásba vett személy birtokából
bűncselekmény vagy szabálysértés során kikerült, a nyilvántartásba vett személy köteles
ennek tényét 8 napon belül bejelenteni. Ebben az esetben a korábban kibocsátott igazolvány a
bejelentéssel érvénytelenné válik, és a nyilvántartásba vételt végző szervezet ennek tényét a
Kormányzati Portálon közzéteszi.
(11)	A (9) és (10) bekezdés szerinti bejelentő személy a bejelentéssel egyidejűleg
benyújthatja az igazolvány pótlása iránti kérelmét.
209.	§ [A vámtanácsadói tevékenység megtiltása és a nyilvántartásból való törlés]
(1)	A nyilvántartásba vételt végző szervezet a vámtanácsadói tevékenységet megtiltja
annak a természetes személynek,
a)	aki a nyilvántartással kapcsolatos adatszolgáltatás során valótlan adatot közölt,
b)	akinél a nyilvántartásba vétel feltételei már nem állnak fenn, és a bejelentő a
feltételeknek való megfelelésben beálló változásról a 208. § (7) bekezdése szerint
haladéktalanul megtett bejelentésére a nyilvántartást vezető szervezet által megállapított
határidőre a feltétel teljesítését nem pótolja,
c)	aki a vámjogszabályban és adószabályokban előírt kötelezettségeit a 82. § (2) vagy (3)
bekezdése szerint ismételten vagy súlyosan megszegi,
d)	aki a 208. § (8) bekezdése szerinti továbbképzési és bejelentési kötelezettségének a
megadott határidőig nem tesz eleget,
e)	aki az adatváltozást a 208. § (9) bekezdése szerinti hiánypótlási felhívásban előírt
határidőn belül nem jelentette be, illetve a 208. § (10) bekezdése szerinti bejelentést nem teszi
meg,
f)	akit bíróság bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt és a büntetett előélethez
fűződő hátrányok alól nem mentesült,
g)	aki az igazolvány szerinti tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya
alatt áll,
h akit jogerős bírói ítélet cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezett.
(2)	A vámtanácsadói nyilvántartásból törölni kell azt a természetes személyt,
a)	akinek a nyilvántartásba vételt végző szervezet az (1) bekezdés alapján a vámtanácsadói
tevékenység folytatását megtiltotta,
b)	aki kérelmezi a nyilvántartásból való törlését, vagy
87
c)	aki elhunyt.
(3)	A nyilvántartásból való törlés esetén a nyilvántartásba vett személy vagy a
képviseletében eljárni jogosult személy, illetve az örökös a 208. § (7) bekezdése szerint
kiadott vámtanácsadói igazolványt a visszavonási kérelem benyújtásakor, illetve a 208. § (9)
és (10) bekezdése szerinti bejelentéskor, továbbá az (1) bekezdés f)-h) pontja szerinti törlésre
okot adó körülmény felmerülésének bejelentésekor köteles a nyilvántartásba vételt végző
szervezetnek megküldeni.
(4)	A nyilvántartásból való törlés esetén a vámtanácsadó vámjogi képviseletre vonatkozó
új megbízást nem fogadhat el, a folyamatban levő vámkezeléseit és ezekkel összefüggő ügyeit
pedig a szükséges időn, de legfeljebb 30 napon belül köteles véglegesen rendezni.
(5)	Az a természetes személy, akit a nyilvántartásból töröltek, ha a törlésre az
a)	(1) bekezdés a)-e) pontja alapján került sor, a visszavonást követően,
b)	(1) bekezdés f) pontja alapján került sor, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli
mentesülését követően,
c)	(1) bekezdés g) pontja alapján került sor, az adott igazolvány szerinti tevékenység
folytatását kizáró eltiltás hatályát követően,
d)	(1) bekezdés h) pontja alapján került sor, a gondnokság alá helyezés megszüntetését
követően
a tevékenység végzésére irányuló szándékát ismételten bejelentheti, egyidejűleg
kérelmezheti a nyilvántartásba történő ismételt felvételét, feltéve, hogy teljesítette a
visszavonást megelőző továbbképzési időszakra vonatkozó 208. § (8) bekezdése szerinti
továbbképzési kötelezettségét.
(6)	A bejelentéssel és a nyilvántartásba vétellel, az abból való törléssel, a hatósági
igazolvány pótlásával, cseréjével, és a nyilvántartásban szereplő adatok módosításával,
továbbá a tevékenységek határon átnyúló jelleggel történő megkezdésének és folytatásának
bejelentésével összefüggő eljárásért, továbbá a továbbképzési programok szervezésére és
lebonyolítására jelentkező szervezetek kreditpont-minősítési kérelmének elbírálásáért, a
vámszakmai kiadványok kreditpont-minősítési kérelmének elbírálásáért, jogszabályban
meghatározott mértékű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.
210.	§ [A vámtanácsadói igazolvány joghatásai]
(1)	A vámtanácsadói igazolványt a bejegyzett adatok és jogok igazolására a vámigazgatási
eljárásban a vámhatóság köteles elfogadni. Ha a vámhatóság az eljárás során az igazolvány
érvénytelenségével kapcsolatban vagy nyilvántartásból való törlésre okot adó bizonyítékot tár
fel, úgy a nyilvántartásba vételt végző szervezetet megkeresi.
(2)	A vámtanácsadói nyilvántartás közhitelessége alapján az ellenkező bizonyításáig
vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki e nyilvántartásban szereplő adatokban bízva szerez
jogot. Az ellenkező bizonyításáig az e nyilvántartásba bejegyzett adatról vélelmezni kell,
hogy az fennáll, az e nyilvántartásból törölt adatról vélelmezni kell, hogy nem áll fenn. Senki
sem hivatkozhat arra, hogy az e nyilvántartásba bejegyzett adatot nem ismeri, kivéve, ha az e
nyilvántartásba bejegyzett adat személyes adatnak vagy törvény által védett titoknak minősül,
és megismerhetőségének törvényi feltételei nem állnak fenn.
XXXIV.	FEJEZET
87.	Vámügynök
211.	§ [Vámügynök]
(1)	Aki vámügynöki tevékenységet kíván folytatni, köteles az erre irányuló szándékát a
vámügynökök nyilvántartásba vételét végző szervezetnek a Szolg. törvény szerint bejelenteni.
88
(2)	A bejelentés alapján a vámügynökök nyilvántartásába fel kell venni azt a büntetlen
előéletű természetes személyt, aki
a)	adóazonosító jellel (egyéni vállalkozó esetén adószámmal) rendelkezik,
b)	igazolja a Vámkódex 39. cikk d) pontjában meghatározott gyakorlati jellegű szakértelmet
vagy szakmai képesítést.
(3)	A (2) bekezdés b) pontja szerinti vámszakmai feltételnek gyakorlati jellegű
szakértelem által való teljesülését a nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtását megelőző
legalább 3 éves intervallumra, de legfeljebb 2004. május 1-ig visszamenőleg kell vizsgálni és
a gyakorlati szakismeret igazolására a 83. § (2) bekezdését alkalmazni kell. A (2) bekezdés b)
pontja szerinti vámszakmai feltétel teljesítésének a 83. § (3) bekezdése szerinti vámjogi
szakértő hatósági képzéssel és hatósági vizsgával való igazolására a hatósági vizsga
tanúsítványa szolgál.
(4)	Jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet vámügynöki
tevékenységet akkor végezhet, ha legalább egy tagja, alkalmazottja vagy állandó képviselője a
vámügynökök nyilvántartásában szerepel, továbbá ha a határátkelőhelyen végzett
vámügynöki tevékenységével a határforgalom lebonyolítását nem zavarja.
(5)	A nyilvántartásba vételt végző szervezet a nyilvántartásba vételt követő 30 napon
belül hivatalból igazolványt állít ki.
(6)	A vámügynök nyilvántartására, a nyilvántartásba vételére, továbbképzési és
bejelentési kötelezettségére, a vámügynöki nyilvántartás tartalmára és a vámügynöki
nyilvántartásból való törlésre a 207-210. §-okat alkalmazni kell.
ÖTÖDIK RÉSZ
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
XXXV.	FEJEZET
88.	Felhatalmazó rendelkezések
212.	§ [Felhatalmazó rendelkezések a Kormány részére]
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a)	a Magyarország területén lévő vámhivatalok székhelyét és illetékességét,
b)	a tranzitterület létesítését vámellenőrzési szempontból engedélyező vámszervet,
c)	az EMGA felülellenőrzés végrehajtására kijelölt vámszervet,
d)	a vámjogi szakértői hatósági képzést lebonyolító képző szervek, a vámjogi szakértői
hatósági vizsgán közreműködő vizsgabiztosok, a vámtanácsadók és a vámügynökök
nyilvántartását végző szervezetet
rendeletben állapítsa meg.
213.	§ [Felhatalmazó rendelkezések miniszterek részére]
(1)	Felhatalmazást kap a miniszter, hogy
1.	a gazdálkodó számítógépesített rendszerének működési zavara esetén alkalmazandó
részletszabályokat,
2.	a kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó szabályokat,
3.	az engedélyezett gazdálkodói engedélyhez előírt gyakorlati jellegű szakértelem
igazolásának szempontjait,
4.	a díjakra és költségekre vonatkozó részletes szabályokat,
5.	az áruk tarifális besorolására vonatkozó részletes szabályokat,
6.	az áruk származására vonatkozó részletes szabályokat,
89
7.	a készpénz letétbe helyezés vámbiztosítékként történő egyedi azonosításának részletes
szabályait,
8.	a részletfizetés részletes szabályait,
9.	a hitelkamat felszámításának részletes szabályait,
10.	a befizetés azonosításának, a túlfizetés rendezésének szabályait,
11.	a belépési gyűjtő árunyilatkozat, a kilépési gyűjtő árunyilatkozat és az újrakiviteli
értesítés benyújtásának szabályait,
12.	az áruátengedést követő eljárások során alkalmazandó nyomtatványok mintáját, illetve
a kitöltésükre vonatkozó útmutatót,
13.	az egységes vámokmány nem formanyomtatványon történő kitöltésének és
benyújtásának feltételeit,
14.	a szóban bejelentett árura keletkező behozatali vagy kiviteli vámtartozás
megfizetéséről kiadandó Vámjegy alkalmazásának részletes szabályait, illetve mintáját,
15.	az adónyilatkozattal kapcsolatos szabályokat,
16.	a vámraktárra, vámszabad terület létesítésére, üzemeltetésére vonatkozó részletes
szabályokat,
17.	az export-visszatérítésre vonatkozó részletes szabályokat,
18.	az átmeneti megőrzési létesítmény üzemeltetője által küldendő garanciajelentésben
szereplő adatok körét,
19.	a vámmentes vámeljárás végrehajtásának részletes szabályait,
20.	a vámtanácsadói és vámügynöki nyilvántartásba történő felvétel és törlés
végrehajtását, a nyilvántartás vezetésének szabályait, az eljárásért fizetendő igazgatási
szolgáltatási díj mértékét, a nyilvántartásba vett személyek kötelező továbbképzésére,
valamint a kreditpont minősítési eljárásra és az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási
díjra vonatkozó részletes szabályokat és
21.	a vámjogi szakértői hatósági képzés és hatósági vizsga részletszabályait, továbbá a
vámjogi szakértői hatósági képzést lebonyolító képző szervek, és a hatósági vizsga
lebonyolítására megbízással foglalkoztatható vizsgabiztosok nyilvántartásba-vételi
eljárásának szabályait, valamint a hatósági vizsga és a vizsgabizottság díjának mértékére és
megfizetésére vonatkozó szabályokat
rendeletben állapítsa meg.
(2)	Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a honvédelemért felelős miniszterrel
egyetértésben
a)	a katonai csapat- és árumozgásra vonatkozó vámeljárás különös szabályait,
b)	a vámeljárás során alkalmazandó NATO-okmányok körét, alkalmazását, valamint
kibocsátásuk eljárási szabályait
rendeletben állapítsa meg.
(3)	Felhatalmazást kap a külpolitikáért felelős miniszter, hogy a miniszter egyetértésével a
Vámtarifa Bizottság összetételét és ügyrendjét rendeletben állapítsa meg.
XXXVI.	FEJEZET
89.	Hatályba léptető rendelkezések
214.	§ [Hatályba léptető rendelkezések]
(1)	Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - 2018. január 1-jén
lép hatályba.
(2)	A 217. § (4) bekezdése 2018. május 25-én lép hatályba.
(3)	A 34. § (4)-(7) bekezdése és a 186. § (3) bekezdése 2019. május 1-jén lép hatályba.
90
XXXVII. FEJEZET
90.	Átmeneti rendelkezések
215.	§ [Átmeneti rendelkezések]
(1)	E törvény rendelkezéseit a 2018. január 1-jét követően indult eljárások során kell
alkalmazni.
(2)	A 2018. január 1-jét megelőzően indult eljárásokat az eljárás megindításakor hatályos
anyagi- és eljárásjogi jogszabályok alapján kell lefolytatni.
(3)	Azon vámeljárás, amely esetében a 2016. május 1-je előtt a közösségi vámjog
végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 7/C. § (1) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti
utólagos ellenőrzés ellenőrzéssel lezárt vámeljárást vagy ellenőrzéssel lezárt időszakot
keletkeztetett, 2018. január 1-jét követően indult, áruátengedést követő ellenőrzés, illetve
felülellenőrzés alá vonható.
(4)	Az engedélyezett gazdálkodói engedélyre vonatkozó rendelkezéseket - az
engedélyezési feltételeket kivéve - az e törvény hatálybalépésekor érvényben lévő
engedélyezett gazdálkodói tanúsítványokra is alkalmazni kell.
(5)	2018. január 1-től a Vámkódex 39. cikk d) pontja szerint előírt és a VA 27. cikk (1)
bekezdés b) pontja szerinti képzési feltételt teljesítettnek kell tekinteni, ha a kérelmező
igazolja, hogy a 83. § (3) bekezdése szerinti vámjogi szakértői hatósági képzésben vesz részt.
Ha az engedély kiadására irányuló kérelem elbírálásakor vagy az engedély újraértékelésekor
az első vámjogi hatósági szakértői képzés időpontja még nincs a minisztérium honlapján
közzétéve, a vámjogi szakértői hatósági képzésen való részvétel igazolásának kötelezettsége
az első képzés időpontjának közzétételét követő 5. napon válik esedékessé. A szakmai
képesítés megszerzését az engedélyes a vámjogi szakértői hatósági vizsgáról szóló
tanúsítvány benyújtásával haladéktalanul igazolja a vámhatóság felé. A szakmai képzettség
megszerzésének elmaradása esetén az engedély az engedélyezésre visszamenő hatállyal
szűnik meg.
(6)	Az e törvény hatálybalépését megelőzően kiadott vámügynöki engedélyek az
újraértékelésükig hatályban maradnak, de a 211. § (2) bekezdése szerinti nyilvántartásba
vételre csak az újraértékelést követően kerülhet sor.
(7)	A 2018. január 1-je előtt a vámhatósághoz benyújtott és fel nem dolgozott
vámtanácsadói vagy vámügynöki nyilvántartásba vételre vonatkozó kérelmek kapcsán az e
törvény rendelkezései szerint kell eljárni.
(8)	Ha a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex
egyes rendelkezéseire vonatkozó, a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig
alkalmazandó átmeneti szabályok tekintetében történő kiegészítéséről, valamint a
2015/2446/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról szóló, 2015. december 17-i
2016/341/EU bizottsági rendelet annak vizsgálatát írja elő, hogy megsértették-e súlyosan
vagy ismételten a vámjogszabályokat vagy adószabályokat, a 82. § (2) és (3) bekezdését is
megfelelően alkalmazni kell.
(9)	A vámhatóság az általa elfogadott vámbiztosítékoknak a vámjogszabályokban
meghatározott célok biztosítása érdekében a VA 147. cikke szerinti Uniós Vámkódex -
Biztosítékkezelés (GUM) rendszer telepítési időpontjáig köteles olyan ellenőrzési rendszert
működtetni, amely a biztosítéknyújtás és felszabadítás folyamatát kezeli.
(10)	Ha az FJA 251. cikke alapján érvényességüket megtartó engedélyek tekintetében a
2019. április 30-ig tartó átmeneti időszakban kiegészítést vagy módosítást kérelmeznek és a
vámhatóság a kiegészítés vagy módosítás tartalmának vizsgálatát követően azt állapítja meg,
hogy a kérelemben foglaltak teljesítése jelentős módosításnak minősül az engedély által
91
lefedett tevékenység egészére nézve, úgy a határozatlan érvényességi idejű engedélyeket - a
VA 345. cikkre figyelemmel - újraértékeli, míg a határozott érvényességi idejű engedélyek
esetében a kérelmet elutasítja.
(11)	A (10) bekezdés szerinti jelentős módosításnak minősül, ha:
a)	az engedély jogosultjának személyében olyan változás történik, amely EORI szám
kiadásával jár,
b)	a kérelemben foglaltak teljesítéséhez aránytalanul nagy adminisztratív intézkedést kell
végeznie a vámhatóságnak,
c)	a kiegészítő vagy módosító kérelemben foglaltak teljesítése az adott vámeljárás vagy
művelet esetén a vámfelügyelet teljes felülvizsgálatát igényli, vagy
d)	a Vámkódex 211. cikk (6) bekezdés szerinti gazdasági feltételek vizsgálata szükséges.
(12)	Ha a (10) bekezdés szerinti átmeneti időszakban a határozott érvényességi idejű
engedélyek érvényességi idejének meghosszabbításra vonatkozóan kérelmet terjesztenek elő,
úgy azt az FJA. 251. cikk (1) bekezdés a) pontjára tekintettel elutasítja.
(13)	Az uniós vámjog végrehajtásáról szóló törvény 26. és 26/A. alcímének hatályba lépése
előtt kiadott bankgaranciák és biztosítói kötelezvények a lejáratukig vagy visszavonásukig, de
legkésőbb 2019. április 30-ig érvényesek. Ha e biztosítékok alapján az adott áruk 2019. április
30-át követően átmeneti megőrzésben vannak vagy vámeljárás alatt állnak, úgy a biztosíték
nyújtására kötelezett köteles az e törvényben foglaltaknak megfelelően új biztosítékot
nyújtani.
XXXVIII. FEJEZET
91.	Az európai unió jogának való megfelelés
216.	§ [Az európai unió jogának való megfelelés]
(1)	E törvény
1.	az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 2013/952/EU európai
parlamenti és a tanácsi rendeletnek,
2.	a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009. november 16-i
2009/1186/EK tanácsi rendeletnek,
3.	a 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes
rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló,
2015.	július 28-i 2015/2446/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek,
4.	az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi
rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok
megállapításáról szóló, 2015. november 24-i 2015/2447/EU bizottsági rendeletnek,
5.	a 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes
rendelkezéseire vonatkozó, a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig
alkalmazandó átmeneti szabályok tekintetében történő kiegészítéséről, valamint a
2015/2446/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról szóló, 2015. december 17-i
2016/341/EU bizottsági rendeletnek,
6.	a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a
78/352/EGK, a 94/165/EK, a 98/2799/EK, a 2000/814/EK, az 2005/1290/EK és a
2008/485/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i
2013/1306/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet V. cím III. fejezetének
való megfelelést szolgálja.
(2)	A 34. § és a Negyedik Rész a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i
123/2006/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
92
XXXIX. FEJEZET
92. Módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések
217.	§ [Módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések]
(1)	A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító
Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény
a)	24/A. § (1) bekezdésében az „uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII.
törvény (a továbbiakban: Vtv.) 12. § (2)-(4) bekezdésében meghatározottak szerint, a Vtv.
11.	§ r) pontjában” szövegrész helyébe az „uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi ...
törvény (a továbbiakban: Vtv.) 30. § (2)-(4) bekezdésében meghatározottak szerint, a Vtv.
29. § (1) bekezdés r) pontjában” szöveg,
b)	24/A. § (3) bekezdésében a „Vtv. 12. § (4) bekezdése” szövegrész helyébe a „Vtv. 30.
§ (4) bekezdése” szöveg
lép.
(2)	Hatályát veszti az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási
együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény 23. § d) pontjában a
„2016. évi XIII.” szövegrész.
(3)	Hatályát veszti az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII. törvény.
(4)	Hatályát veszti e törvény 29. § (5)-(6) bekezdése.
93
Általános indokolás
A 2018. január 1-jén hatályba lépő, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi
CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) a közigazgatási eljárásokra vonatkozó rendelkezéseket
alapjaiban szabályozza újra, amelynek a 8. §-a határozza meg azokat a kivett eljárásokat,
amelyekre az Ákr. hatálya nem terjed ki. Ilyen kivett eljárás a vámigazgatási eljárás.
A vámigazgatási eljárásban alkalmazott anyagi és eljárásjogi szabályok rendszere igen
összetett, mert az elsődleges szabályok uniós szinten megalkotott rendeletekből (a
továbbiakban: vámjogszabályok) állnak, amelyek közvetlenül hatályosak és alkalmazandóak.
A vámjogszabályok kiindulópontja az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október
9-i 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex),
amelynek 5. cikk 2. pontja határozza meg, hogy mit értünk vámjogszabályok alatt. Ez alapján
a jogalkalmazásban kiemelkedő relevanciával bír többek között:
a)	a 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes
rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről
szóló, 2015. július 28-i 2015/2446/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (a
továbbiakban: FJA),
b)	az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi
rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok
megállapításáról szóló, 2015. november 24-i 2447/2015/EU bizottsági rendelet (a
továbbiakban: VA), és
c)	a 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes
rendelkezéseire vonatkozó, a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig
alkalmazandó átmeneti szabályok tekintetében történő kiegészítéséről, valamint a
2015/2446/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról szóló, 2015. december
17-i 2016/341/EU bizottsági rendelet (a továbbiakban: ÁFJA).
A fentieken túl a vámjogszabályok részét képezi az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016.
évi XIII. törvény (a továbbiakban: Vámtörvény) is, illetve ha a vámjogszabályok valamely
eljárásjogi kérdésben nem rendelkeznek, akkor a vámigazgatási eljárásokban a közigazgatási
hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a
továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az eljárásjogi rendelkezéseket vizsgálva megállapítható, hogy azok a vámjogszabályok
minden szintjén megjelennek, sőt 2016. május 1-jét követően az új Vámkódexben a
korábbinál sokkal több eljárásjogi rendelkezés jelent meg, amelynek a célja, hogy a 28
tagállam által végrehajtandó különböző eljárásokat harmonizálja.
A vámigazgatási eljárás során a legtöbb eljárásjogi kérdésben jelenleg a Ket. rendelkezései
kerülnek alkalmazásra. Azonban a Ket. 2018. január 1-től hatályon kívül helyezésre kerül,
ezért a vámigazgatási eljárás során alkalmazandó és a továbbiakban is szükséges eljárásjogi
rendelkezéseket át kell ültetni a Vámtörvénybe. Nem indokolt külön eljárási jogszabály
megalkotása, mert a jogalkalmazók számára jelenleg is nehézséget jelent a jogforrás
különböző szintjein elhelyezkedő jogszabályok együttes alkalmazása. Ha a Ket. deregulálását
követően az eljárásjogi rendelkezések a Vámtörvénybe kerülnek, azzal a jelenlegi hármas
szintű tagolás (uniós rendeletek - Vámtörvény - Ket.) kétszintűvé válna.
94
Az eljárásjogi rendelkezések kidolgozása mellett a törvénytervezet megalkotásánál
figyelembe kellett venni az adózás rendjéről szóló törvény, az elektronikus ügyintézés és a
bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény, az adóhatóság
által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló, megalkotás alatt levő új törvény, a
polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény szintén 2018. január 1-től hatályba
lépő rendelkezéseit.
Az előterjesztés kidolgozása során a hatályos Vámtörvény került átdolgozásra. A hatályos
anyagi jogi rendelkezések mellett a Vámkódex struktúráját követve beépítésre kerültek az
eljárásjogi rendelkezések, illetve egyes pontokon tartalmi felülvizsgálat is történt.
A törvény öt részből áll. Az első részben kerültek megfogalmazásra az eljárási alapelvek,
illetve az általános eljárásjogi szabályok, amelyeket a vámhatóságnak az eljárása során
figyelembe kell vennie.
A második részben az eljárásjogi rendelkezések kidolgozása során figyelemmel kellett lenni
arra, hogy a Vámkódex alapjaiban meghatározza a kérelemre és a hivatalból indított
eljárásokra vonatkozó minimumrendelkezéseket, ezért az ehhez szükséges kiegészítő
rendelkezések kerültek átvételre a Ket.-ből vagy az Ákr.-ből, attól függően, hogy a
vámigazgatási eljárás tekintetében milyen eljárási specifikumokra volt szükség. A kérelemre
indult vámigazgatási eljárás tekintetében az ügyintézési határidő igen sajátos, mert a
Vámkódex alapján a vámhatóság először befogadja a kérelmet, ha az az előírt
alapfeltételeknek megfelel és csak ezt követően indul a tényleges ügyintézés, amely során a
kérelemmel kapcsolatos határozatot késedelem nélkül és legkésőbb a kérelem befogadásától
számított 120 napon belül kell meghozni. Ez az időtartam 30 nappal hosszabbítható. Ezen
„hosszúnak tűnő” határidő mellett a Vámkódex igen szigorúan határozza meg az ügyintézési
határidőt ezen ügytípusok esetén, mert az ügyintézési határidőbe be nem számítandó
időtartamok meghatározására vagy az eljárás felfüggesztésére nincs lehetőség. A hivatalból
indult eljárások tekintetében az ügyintézési határidő 90 nap, de pl.: a vámellenőrzés, a
felülellenőrzés, az áruátengedést követő ellenőrzés, stb. kapcsán konkrét időtartamok kerültek
meghatározásra, amelyek így általános kivételként kerültek meghatározásra. A hivatalból
indult eljárások esetén lehetőség van az eljárás felfüggesztésre, illetve meghatározásra
kerültek az ügyintézési határidőbe be nem számítandó időtartamok is.
Átdolgozásra kerültek a vámjogi képviselet szabályai abból a szempontból, hogy eddig
bizonyos esetekben a Ket. rendelkezései is alkalmazásra kerültek a vámigazgatási eljárások
során, amely egyfajta „kettőséget” eredményezett. Különösen igaz volt ez akkor, amikor a
vámjogi képviselet szabályai valamely kérdést nem rendeztek teljeskörűen és a Ket. szerinti
képviseleti szabályok rendelkezései kerültek alkalmazásra (pl.: képviselőn keresztüli
iratmegküldés). Az átdolgozott szabályok szerint a vámigazgatási eljárásokban a vámjogi
képviseletet kizárólag az e törvényben meghatározott formában, eseti vagy állandó jelleggel
lehet gyakorolni, amely során szükséges meghatározni a képviselet közvetlen vagy közvetett
típusát is.
Az eljárási cselekmények átültetése során a vámigazgatási eljárás sajátosságait vettük
figyelembe (pl.: vámjogi képviselő, elektronikus vám-árunyilatkozat benyújtás, egyszerűsített
határozathozatal, elektronikus engedélyezési eljárások, szakértő, lefoglalás, gyorsított eljárás,
stb.), ezért bizonyos más jogágakra jellemző területek (pl.: támogató, ügygondnok, hatósági
közvetítő, hatósági szerződés, hatósági bizonyítvány, zár alá vétel, kézbesítési
meghatalmazott, kézbesítési ügygondnok, rendőrség igénybevétele eljárási cselekményeknél,
95
stb. nem kerültek átvételre. A helyszíni ellenőrzés sem került átvételre, mert a vámellenőrzés
ezt teljes tartalmában kiváltja, illetve a helyszíni szemle is segítséget nyújt e tekintetben a
vámhatóságnak.
A Ket.-ből átvéve, de egyes pontokon módosítva kidolgozásra kerültek a jogorvoslat
szabályai, amely tekintetében az ügyintézési határidő 30 nap. Ez további 30 nappal
hosszabbítható. Az ügyintézési határidő kezdete és vége tekintetében a Vámkódex 55.
cikkében foglaltak az irányadóak. A jogorvoslati eljárásnál külön meghatározásra kerültek az
ügyintézési határidőbe be nem számítandó időtartamok. A jogorvoslati lehetőségek között
továbbvitelre került a felügyeleti intézkedés, amelyet kérelemre vagy hivatalból lehet indítani.
E rendkívüli jogorvoslati lehetőség igénybevétele ugyan nem jelentős, de a NAV egységes
eljárása miatt célszerű megőrizni.
A vámellenőrzés hatályos rendelkezései is felülvizsgálatra kerültek. A vámellenőrzés eddig
keretrendelkezéseket tartalmazott, amely alapján lehetőség volt:
a)	egy EU vámterületére történő belépés alkalmával egy személygépjármű esetében
csomagvizsgálatra;
b)	vámraktárban folytatott helyszíni ellenőrzésre, amely alkalmával az eljáró vámszerv
ellenőrizte, hogy az engedély jogosultja betartja-e az engedélyből adódó
kötelezettségeit; illetve
c)	egy időben és minőségében kiterjedtebb vizsgálat az áruátengedést követő ellenőrzés
vagy felülellenőrzés végrehajtására is.
Az eddigi rendelkezések alapján a vámellenőrzést egy hivatalból indult vámigazgatási eljárás
követte, abban az esetben, ha az ellenőrzés során jogsértést tártak fel. A jövőben ezek úgy
módosulnak, hogy a vámellenőrzésből kivételre került az áruátengedést követő ellenőrzést,
mert tartalmát tekintve ez egy mélyebb jellegű átfogó ellenőrzés, amelynek végrehajtásához is
több idő szükséges. A vámellenőrzés és az áruátengedést követő ellenőrzés is önálló
hivatalból indult eljárás lesz, amelyek a vámhatóság általi értesítéssel kezdődnek és zárulnak.
A gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve a vámellenőrzés időtartamát radikálisan (270
nappal) csökkentettük. Csökkentettük továbbá az áruátengedést követő ellenőrzés határidejét
is, mert az eddigi határidő hosszabbításokat felülvizsgálva a NAV vezetője általi
hosszabbításokra nem került sor. Ennek következtében 90 nappal rövidül ezen eljárások
időtartama is. A határidő csökkentéseknél fontos volt figyelni a rendelkezésre álló erőforrások
és előírt ellenőrzési mutatók által meghatározott ellenőrzések számának optimális
megőrzésére. Az aránytalan határidőcsökkentés hátrányosan befolyásolná az előbb említett
két tényező fenntartását.
Az előterjesztésben több helyen szerepel „a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában”
fordulat, amely arra utal, hogy az érintett résznél az uniós jogszabályok már tartalmaznak
elsődleges rendelkezést. Ha az elsődleges rendelkezés nem alkalmazható, csak akkor kerül
alkalmazásra az előterjesztésben meghatározott rendelkezés.
A harmadik részbe került az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap finanszírozási
rendszeréhez közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó kifizetések jogosultjait, illetve
kötelezettjeit vagy képviselőit érintő utólagos ellenőrzési eljárás.
A negyedik rész a vámtanácsadói és vámügynöki tevékenység végzéséhez szükséges
rendelkezéseket állapítja meg. Ennek kapcsán a nyilvántartásba vételi folyamat
egyszerűsítésre került, ugyanis az engedély kérelmet már nem a vámhatóságnál, hanem a
nyilvántartásba vételi szervnél kell benyújtani, aki a feltételek vizsgálatát követően
96
nyilvántartásba veszi a kérelmezőt. A nyilvántartásba vételnél a törvényben nem szabályozott
eljárási kérdésekben az Ákr. rendelkezésit kell majd alkalmazni.
Az ötödik rész a záró rendelkezéseket tartalmazza, ahol a folyamatban levő ügyek
tekintetében kidolgozásra kerültek az átmeneti rendelkezések is.
97
Részletes indokolás
a(z) 1-2. §-hoz
Az uniós vámjog végrehajtásáról szóló törvény tárgyi, területi és személyi hatályát
meghatározó rendelkezés. A vámjogi szabályozás speciális abban a tekintetben, hogy a
szabályozás jelentős részét a közvetlen hatállyal alkalmazandó uniós vámjogszabályok adják,
amelyek nemzeti végrehajtását és a jogalkalmazást segítő értelmezését szolgálja a tagállamok
nemzeti szabálya. A vámjogszabályok alkalmazásához szükséges meghatározni a nemzeti
vámtörvényben bevezetett néhány fogalom egységes értelmezését, így a jogszerű
tevékenységi előéletnél vizsgált adószabályokat, a vámigazgatási eljárásokban a vámokkal
együtt kiszabott egyéb terheket, a vámigazgatási bírság mértékének megállapításánál használt
vámhiány fogalmát. Emellett a vámigazgatási eljárásokhoz kapcsolódó eljárási szabályok
megalkotásához kapcsolódóan meghatározásra kerül a vámigazgatási ügy fogalma is. Az
ügyfél fogalmánál meghatározásra kerül, hogy az ügyfelet képviselő vámjogi képviselő
feladat ellátása során ügyfélnek minősül.
a(z) 3-7. §-hoz
Az eljárási alapelvek meghatározzák a rendeltetésszerű joggyakorlás, a hivatalbóliság, a
költséghatékonyság elvét. Meghatározásra kerül a vámhatóság azon kötelezettsége, hogy a
vámigazgatási eljárásban biztosítania kell, hogy az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője a
jogairól és a kötelezettségeiről tudomást szerezzen, az ügyféli jogok gyakorlása biztosított
legyen. Lefektetésre kerül a jóhiszemű eljárás elve, illetve általános elvként kerül
meghatározásra, hogy a rosszhiszeműség bizonyítása a vámhatóságot terheli.
a(z) 8-10. §-hoz
A törvény szerint a jogbiztonság alkotmányos elvére tekintettel jogszabályban kell
megállapítani, hogy a vámhatóság illetékességi területén, jogszabályban meghatározott
hatáskörében köteles eljárni. Amennyiben ezen eljárási kötelezettségének nem tesz eleget,
akkor a felettes szervnek az eljárást ki kell kényszerítenie.
A hatáskör és illetékesség vizsgálata a vámszerv feladata az eljárásai minden egyes
szakaszában, amennyiben valamelyik hiánya megállapításra kerül, akkor intézkedni kell, hogy
az eljárás a hatáskörrel vagy illetékességgel rendelkező szerv vagy hatóság előtt
folytatódhasson. Amennyiben azonban a kérelem befogadását másik tagállam vámhatósága
tudja elvégezni, akkor a kérelem nem befogadható. Erről döntést hozni nem kell, az ügyfél
egyszerű tájékoztatása révén jelezhető, hogy melyik tagállam az illetékes.
A vámigazgatási eljárásban felmerülő hatásköri vagy illetékességi viták megoldására
vonatkozóan meghatározásra kerülnek azon rendelkezések, melyek segítségével az eljárni
köteles szerv megállapításra kerülhet.
a(z) 11-12. §-hoz
A jogállamiság elvéből eredően szükséges biztosítani, hogy a vámhatóság az eljárása során
birtokába került védett adatok, a vámtitok megfelelő védelme biztosított legyen. Általánosan
meg kell ugyanakkor határozni, hogy az eljárása lefolytatásához szükséges védett adatokat
98
megismerhesse, a birtokába kerülő személyes adatokat megismerhesse. Lehetővé teszi
továbbá a törvény, hogy az ügyfél kérelmezhesse vagy a vámhatóság hivatalból elrendelhesse
az adatok zárt kezelését.
a(z) 13. §-hoz
Először is szükséges annak meghatározása, hogy adott esetben a vámjogszabályok
rendelkezhetnek arról, hogy bizonyos esetekben milyen nyelven lehetséges az eljárás, vagy a
vámhatóság kérelem benyújtása. Ilyen például az ATA igazolványok esetén, az áruk
ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonására vonatkozó ATA igazolványról szóló
Vámegyezmény, amely meghatározza, hogy az igazolványt angol vagy francia nyelven kell
kinyomtatni. Ezen rendelkezéseken túl azonban ki kell emelni, hogy a vámigazgatási eljárás
nyelve a magyar. Gondoskodni kell arról is, hogy a magyar nyelvet nem ismerő ügyfelet ne
érhesse joghátrány a nyelvismeret hiánya miatt, és a nyelvhasználathoz kapcsolódóan
felmerülő költségeket minden esetben a vámhatóságnak kell viselnie.
a(z) 14. §-hoz
A kizárás az ügy elfogulatlan intézéséhez fűződő érdek biztosítéka. A kizárási ok fennállását
jelezheti ügyintéző vagy az ügyfél is bejelentheti. A kizárás tárgyában döntésre jogosult
vezető dönt a kizárásról, valamint arról is határoz, hogy meg kell-e ismételni azokat az
eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző járt el. Célszerű lehetővé tenni, hogy
a vámhatóság vezetője indokolt esetben az egész szervre vonatkozóan bejelenthesse az
elfogultságot. Meghatározásra kerül, hogy az az ügyfél, aki indokolatlanul jelent be több
alkalommal is kizárási okot, eljárási bírsággal sújtható.
a(z) 15. §-hoz
A Vámkódex 6. cikk (3) bekezdése határozza meg azon eseteket, amikor az elektronikus
adatfeldolgozási eljárásoktól eltérő módon kerülhet sor az információcserére vagy az
adattárolásra. Ezen bekezdés a) pontja határozza meg az állandó jelleggel történő eltérést, míg
a b) pont rendezi az üzemszünet esetét. Az üzemszünet kapcsán, árunyilatkozat benyújtása
esetén nem indokolt az Eüsztv-re hivatkozás, mivel árunyilatkozat adatok akár CD-n, USB-n
is benyújtásra kerülhetnek. Amennyiben azonban az elektronikustól eltérő kapcsolattartás
nem árunyilatkozat tekintetében merül fel, vagy a törvény a kapcsolattartás tekintetében külön
rendelkezést nem tartalmaz, akkor az Eüsztv. rendelkezései alkalmazandóak.
a(z) 16. §-hoz
Az iratokba való betekintés kapcsán ismét felmerülnek titokvédelmi szempontok. Az egyes
ügyekben gyakran két ellentétes jog ütközik egymással: az (egyik) ügyfélnek a jogorvoslathoz
való alapvető joga, amely indokolttá teszi a tényállás és a bizonyítékok minél teljesebb körű
megismerését, továbbá az ellenérdekű ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének az a
joga, hogy a törvény által védettnek nyilvánított titka (például magán-, üzleti vagy banktitka)
ne juthasson mások tudomására. E kétféle jogot nem lehet absztrakt módon rangsorolni,
hanem mindig a konkrét ügyben kell eldöntenie a vámhatóságnak: kinek a számára és mely
iratokba (iratrészekbe) enged betekintést. Tekintettel arra, hogy az iratbetekintési jog
korlátozása az ügyfél alapvető eljárási jogait érinti, azzal szemben jogorvoslatnak van helye.
a(z) 17. §-hoz
99
A vámigazgatási eljárás során lehetővé kell tenni, hogy olyan esetekben, amikor az eljárás
tárgyát képező kötelezettség nem teljesítése várható, akkor a vámhatóság intézkedéseket
tegyen annak érdekében, hogy a kötelezettség mégis teljesüljön. Meg kell határozni azon
eseteket, amikor a biztosítási intézkedést vissza kell vonni, illetve az egyes eljárási
cselekmények határideje is lefektetésre kerül.
a(z) 18-21. §-hoz
A Vámkódex 124. és 198. cikkeiben foglaltakra is figyelemmel meg kell határozni, hogy a
vámhatóság jogosult valamely áru és eszköz birtokának a birtokos rendelkezése alóli
elvonására, az áruk lefoglalására. A lefoglalás tekintetében az ügyfélnek közreműködési
kötelezettsége van, azonban bizonyos esetekben a birtokos mentesülhet az áruk lefoglalás
céljából történő átadása alól. A lefoglalás akadályozása eljárási bírság kiszabását vonhatja
maga után.
Meghatározásra kerülnek a lefoglalás részletes szabályai, a költségek viselésének kérdése,
valamint részletesen lefektetésre kerülnek azon esetek, amikor a lefoglalást meg kell
szüntetni. A lefoglalás esetén meghatározásra kerül, hogy a lefoglalt áru, tárgy kinek adható
át, és hogy az át nem vett áru értékesítése érdekében a vámhatóságnak további intézkedéseket
(értékesítés) kell foganatosítania. Bizonyos esetekben (például gyorsan romló áruk) a
lefoglalás után haladéktalanul meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a vámhatóságnak,
az előzetes értékesítés elrendelése útján. A lefoglalás általános szabályait tartalmazzák az
érintett szakaszok, speciális rendelkezések találhatóak a későbbiek során a gyorsított eljárás
esetén.
Szükséges leszögezni, hogy lefoglalásra akkor kerülhet sor, ha az áruk nem állnak
vámfelügyelet alatt, hiszen vámfelügyelet alatt álló áruk esetén a Vámkódex 134. cikkéhez
fűzött, hatóság rendelkezés alá vonás alkalmazandó. A lefoglalás például valamely engedély
feltételeinek ellenőrzése, helyszíni szemle során merülhet fel, vámfelügyelet alatt nem álló áru
tekintetében.
a(z) 22. §-hoz
A lefoglalást követően meghatározásra kerülnek azon esetek, amikor a lefoglalás nem
zárulhat az áruk kiadásával, hanem a lefoglalt árut, tárgyat, eszközt el kell kobozni. A
elkobzás révén a lefoglalt dolog tulajdonjoga az államra száll át. Bizonyos esetekben azonban
nem kerülhet sor elkobzásra, például ha a dolog nem a jogsértő tulajdona. Bizonyos esetekben
az elkobzás mellőzhető, különösen, ha az méltánytalan vagy aránytalan lenne.
a(z) 23. §-hoz
A fogalmak értelmezésének másik körét jelenti a Vámkódex értelmezési rendelkezéseiben
szereplő fogalmak nemzeti tartalmának megadása, úgymint az engedélyeztetett gazdálkodói
engedélynél kizáró okot jelentő, gazdasági tevékenységgel összefüggő bűncselekmények
nemzeti megfelelői, a természetes személyek letelepedésénél vizsgált szokásos tartózkodási
hely, és az ügyleti képességgel rendelkező nem jogi személyek köre. A nemzeti végrehajtás
szempontjából egyik kiemelt tárgykör Magyarország viszonylatában a Vámkódex 5. cikk 1.
pontja szerinti vámhatóság kijelölése, azaz, hogy Magyarországon vámhatóságként főszabály
szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jár el.
100
a(z) 24. §-hoz
A vámhatósági, illetve az ügyféli oldalon jelentkező üzemszünet kapcsán uniós jogszabály
nem tartalmaz rendelkezést, ezért a vámhatóság feladatait, illetve az ügyfél bejelentési
kötelezettségét törvényben kell szabályozni. Az ügyféli bejelentés módja lehet e-mail vagy
személyes közlés is, melyet az érintett vámhivatal felé kell megtenni. Az üzemszünetet a
vámhatóság a bejelentés alapján jóváhagyja, kivéve a nyilatkozattevő nyilvántartásába történő
bejegyzésre vagy önértékelésre engedéllyel rendelkező gazdálkodók esetén, akik maguk
alkalmazzák az üzemszünetet. A bejelentésben foglaltak vizsgálata érdekében ugyanakkor a
vámhatóság hivatalból ellenőrzést folytathat.
Szükséges továbbá annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy a vámhatóság együttműködési
megállapodás(oka)t köthessen a gazdálkodókkal, szoftverházakkal a váminformatikai
rendszerek működését érintő adatok, vámtitoknak nem minősülő információk átadása,
valamint a tesztelés, és adott esetben a tanúsítvány kiadása érdekében.
a(z) 25-26. §-hoz
A gazdálkodók vámcélú nyilvántartására az EORI szám szolgál. Ezen nyilvántartást
részletesen szabályozza az uniós vámjog, azonban az informatikai rendszerben történő
nyilvántartásba vétel, valamint a gazdálkodónak nem minősülő személyek nyilvántartásba
vételét érintő szabályokat nemzeti szinten kellett megalkotni. Szükséges továbbá az
érvénytelenítés szabályainak megalkotása, amelyhez az adószám törlésére vonatkozó
rendelkezések szolgáltak mintául. Az EORI szám érvénytelenítése kapcsán rendelkezni
indokolt arról is, ha a vámcélú nyilvántartásból való törlés előtt a vámigazgatási eljárásokat le
kell zárni, illetve ennek párjaként arról is, hogy a VPID számként való alkalmazás
megszüntetése előtt az adóigazgatási eljárásokat is le kell zárni.
a(z) 27. §-hoz
Mindazon információk szakmai titoktartási kötelezettség (professional secrecy) hatálya alá
tartoznak a Vámkódex 12. cikk (1) bekezdése szerint, amelyeket a vámhatóság a feladatai
elvégzése során megszereznek. A vámtitok alá tartozó információk meghatározása az uniós
vámjogi megfogalmazás átvételén alapul. A törvény valamennyi, jogszabály által védett
titokra kiterjeszti a megőrzési kötelezettséget, a vámtitokra vonatkozó uniós jogszabály által
védettet éppúgy védelem illeti, megőrzési kötelezettség terheli, mint a nemzeti jogszabály
szerinti adótitkot. Ez a szabályozás amiatt különösen fontos, mivel a vámhatóságként kijelölt
Nemzeti Adó- és Vámhivatal adóhatóságként is eljár, és a szervek integrációja alapján az
egyes területi szervek mindkét védett titokkört megismerik és így megőrizni kötelesek.
a(z) 28. §-hoz
A vámhatósági feladatok ellátásához más hatóságok, szervek által kezelt adatokhoz való
hozzáférést biztosítani kell. A vámigazgatási eljárásokból nyert gazdasági adatok az unió és
tagállamai nemzeti gazdasági statisztikáiban is megjelennek, a vámrendszerek és a statisztikai
rendszerek kapcsolatát biztosítani szükséges.
a(z) 29. §-hoz
101
A vámtitokként meghatározott információk más hatóságok eljárásaihoz is kapcsolódhatnak,
így a vámhatóság adatmegosztási kötelezettségét is szükséges garanciális jelleggel a
törvényben szabályozni, ahogy ez a közösségi vámjoghoz kapcsolódó korábbi nemzeti
szabályozásban is volt, abban csak struktúrában és a szerveket érintő státuszváltozásokban
történt módosítás. A törvényben egy csoportba kerültek a különböző miniszterek felé történő
adatszolgáltatások. Az egyes pontok egységes formátumot, elrendezést kaptak, kizárólag
technikai jellegű módosításról van szó. Nem szerepel a szövegben az Európai Csalásellenes
Hivatal (a továbbiakban: OLAF), figyelemmel arra, hogy a (3) bekezdés szerinti szövegbe az
OLAF is beleértendő. A szabályok logikai sorrendje szerint az adatátadás címzettjei a
magyarországi szervekkel kezdődnek, az OLAF nem ilyen szerv. Az uniós szervekkel
jelenleg is, a majdan megalkotandó jogszabályban is külön rendelkezés foglalkozik.
A vámhatóság a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló 649/2012/EU
európai parlamenti és tanácsi rendeletben (a továbbiakban: uniós rendelet), valamint az egyes
veszélyes anyagok és veszélyes készítmények kivitelével, illetve behozatalával összefüggő
bejelentési eljárás részletes szabályairól szóló 123/2009. (VI. 12.) Korm. rendeletben (a
továbbiakban: Korm. rendelet) írtak alapján ellenőrzi a szóban forgó termékkör nemzetközi
forgalmát. Az ellenőrzése során - az egyes anyagok azonosítása, és az ezzel összefüggésben
felmerülő korlátozások vagy tilalmak megállapítása érdekében - a vámhatóság együttműködik
a hazai társhatóságokkal. Magyarországon a Korm. rendelet a szóban forgó termékkör
forgalmával kapcsolatos adminisztratív feladatok ellátására két hatóságot (az országos
tisztifőorvost és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt, ez utóbbi tekintetében a
továbbiakban: NEBIH), valamint az ellenőrzéseket érintő feladatokra a vámhatóság mellett a
fővárosi és megyei kormányhivatal népegészségügyi feladatkörében eljáró járási hivatalait
jelölte ki. Az országos tisztifőorvos uniós rendelettel kapcsolatos feladatainak végrehajtásáért
az Emberi Erőforrások Minisztériuma Országos Tisztifőorvosi Feladatokért Felelős Helyettes
Államtitkárság Kémiai Biztonsági és Kompetens Hatósági Főosztály (a továbbiakban:
KBKHF) felelős. Szükséges megjegyezni, hogy a vámhatóság és a NÉBIH közti adatcserék
teljesítését e szakasz (1) bekezdésének ej) pontja megfelelően rendezi.
A nemzeti társhatóságok részéről felmerülő adatigénylésekkel kapcsolatos tapasztalatok
alapján meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az egészségügyi államigazgatási szervek
részére a vámtitok átadható legyen.
a(z) 30. §-hoz
Az összekapcsolt adatkezeléssel érintett szervek meghatározásra kerültek. Az uniós
vámjoghoz tartozó nemzeti szabályozás szerint ilyen összekapcsolt adatkezelés például a
mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv, továbbá tagállami vámhatóságok között
van. Fentieken túl meghatározásra került, hogy mely esetekben van lehetőség az adatigénylés
megtiltására, az adattovábbítás megtagadására.
a(z) 31. §-hoz
A vámtitok körébe tartozó információk speciális felhasználási esetei a saját forgalomra
vonatkozó adatkérés, a piackutatási célú adatkérés, valamint a pénzmosás elleni küzdelemben
vizsgálatokat végző pénzügyi információs egységek általi adatkezelés.
a(z) 32. §-hoz
102
A Vámkódexben meghatározott információnyújtással kapcsolatos ügyféli kötelezettségek
körét nemzeti vámjogszabályban nem célszerű részletesen felsorolni, mivel ebben a formában
-	összeolvasva a vámellenőrzésre vonatkozó szabályokkal - az érintett személy gyakorlatilag
minden információt és segítséget köteles megadni a vámhatóság számára a vámjogszabályok
és egyéb jogszabályok alkalmazásával összefüggésben. Ehhez képest egy taxatív felsorolás
bármennyire is törekszik a teljességre, mindenképp szűkítést eredményezne. Az uniós
vámjogszabályok nem rögzítik a kérés formáját, ezért nemzeti jogszabályban szükséges - a
megfelelő rugalmasság biztosítása érdekében - azt meghatározni, hogy a kérés formája lehet
írásbeli (pl.: áruátengedést követő ellenőrzésénél) vagy szóbeli közlés (pl.: a vámeljárás
folyamatában), elektronikus üzenet (pl.: vám-árunyilatkozattal, engedélyezéssel
összefüggésben). Meghatározásra kerülnek továbbá a vámellenőrzés akadályozásának,
valamint a közreműködés elmulasztásának következményei is.
A vámhatóságok a bankokkal együttműködnek a vámfizetési kötelezettségek teljesítése
során, pl. a kötelezettségvállalás érvényesítése kapcsán.
A vámhatósági információkérés két speciális esete került ebben a §-ban szabályozásra. Az
egyik a gépjárművek tankjában vámmentesen behozható üzemanyagok ellenőrzéséhez
szükséges adatbekérés, amely alapján a vámhatóság ellenőrizni tudja a jogszerű felhasználást.
A másik az érkező légi járművek utas-nyilvántartási adatainak előzetes megküldése a
vámhatóság részére annak érdekében, hogy a vámhatóság kockázatelemzéssel előre
felmérhesse, kíván-e ellenőrzést végezni.
a(z) 33. §-hoz
A Vámkódex végrehajtási rendelete 4. cikk az adatmegőrzés tekintetében megengedi az
általános 3 éves megőrzési időtől való eltérést. Tekintettel arra, hogy a Vámkódex 103. cikk
(2) bekezdése alapján nemzeti szinten kell meghatározni a vámösszegek közlésére vonatkozó
végső határidőt a bűncselekményi tényállást is megvalósító vámjogi jogsértések tekintetében
(amelyre 10 évet határoz meg a törvény), az adatmegőrzési kötelezettséget is ehhez kapcsolva
tíz éves időintervallumot szükséges rögzíteni.
a(z) 34-37. §-hoz
A Vámkódex 18. cikk (3) bekezdés első mondata lehetőséget ad arra, hogy a tagállamok az
uniós joggal összhangban meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek mellett a vámjogi
képviselő szolgáltatást nyújthat abban a tagállamban, amelyben letelepedett. Fontos
hangsúlyozni, hogy a vámjogi képviselő kategória (Vámkódex 5. cikk 6. pont) nem a
gazdálkodó szervezetek cégjogon alapuló szervezeti képviselőit, hanem a vámigazgatási
jogviszonyban való képviseletre megbízott másik személyt kell érteni. A vámszakmai
érdekképviseletek javaslatára és más tagállamok gyakorlatának megismerése, illetve az
adózás rendjében az adótanácsadókra vonatkozó engedélyezési modell alapján az az
elképzelés született meg, hogy szükség van egy regisztráción alapuló és szakmai
követelményeken nyugvó képviseleti rendszer bevezetésére Magyarországon is. Ennek
megvalósítására a törvény három vámjogi képviselői kört alakít ki:
-	a Vámkódex 18. cikk (3) bekezdése alapján a más tagállamban engedélyezett
gazdálkodókat,
-	az újonnan létrehozásra kerülő vámtanácsadókat,
-	még a csatlakozás előtt nemzeti vámtörvényi szabályozásból megtartott vámügynöki
engedélyeket, amelyeknek szakmai feltételei azonban az új környezetnek megfelelően
átalakulnak.
103
Egyébként a képviselői szereplők tevékenysége párhuzamos, azaz vámjogi képviselőként
megbízási jogviszonyban bármelyikük eljárhat alapeljárásban (vám-árunyilatkozat benyújtás).
Az állandó képviseletet ellátó személyek számára indokolt előírni a bejelentési
kötelezettséget, amely alapján megtörténhet a megbízás informatikai rendszerben történő
rögzítése. Ez alapján a vámhatóság automatikusan is ellenőrizni tudja - állandó képviselet
esetén - a képviselet fennállását.
Vám-árunyilatkozat, árunyilatkozat vagy értesítés benyújtása esetén az állandó képviselet
bejelentése elektronikus úton vagy papír alapon is megtörténhet. Az eseti megbízást a
vámhatóság részére előzetesen nem kell bejelenteni.
Amennyiben a képviselet nem vám-árunyilatkozat, árunyilatkozat, értesítés vagy jogorvoslati
kérelem benyújtására vonatkozik, akkor az állandó képviselet bejelentése elektronikusan kell,
hogy megtörténjen.
A nemzeti képviseleti szabályok 2019. május 1-től kerülnek kötelezően alkalmazásra.
Jelenleg eseti vagy állandó jelleggel van lehetőség közvetlen vagy közvetett vámjogi
képviseletet gyakorolni, amelyet a vámhatóságnak az eljárás megindulásakor meg kell
vizsgálnia. A Ptk. szerint törvényes képviselet nem minősül vámjogi képviseletnek, mert az
tartalmában egy teljesen más jogviszonyt fed le.Vámjogi képviseletnek minősül a jogorvolati
eljárásban az ügyvéd, a kamarai jogtanácsos, az ügyvédi iroda, az európai közösségi
szakjogász eljárása, illetve az engedélyezési eljárás során gyakorolt képviselet is.
Az eseti jellegű megbízásoknál írásos meghatalmazást vagy megbízást kell benyújtani a
képviselőnek, amelyben nyilatkoznia kell, hogy milyen formában látja el a képviseletet. Ha a
képviselő nem rendelkezik meghatalmazással, akkor úgy kell tekintetni, mint aki saját
nevében és saját érdekében jár el, tehát önálló jogalany lesz.
Ha a vámigazgatási eljárásban vagy a jogorvoslati eljárások során az eseti jellegű képviseletet
ügyvéd, kamarai jogtanácsos, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász látja el, úgy az ő
vonatkozásukban az ügyvédi tevékenységről szóló törvény szerint ügyvédi meghatalmazást
kell benyújtani, amelyben szintén nyilatkozni kell a képviselet formájáról.
a(z) 38. §-hoz
Meghatározásra kerül, hogy a vámjogszabályok alapján kérelemre induló eljárásokban
(ideértve a törvény szerint, nemzeti szintű engedélyek, mint az áfa biztosítása alóli mentesség,
a vámszabad terület kijelölése, tranzitterület engedélyezése, kötelezettségvállalás
jóváhagyása) a Vámkódex 22-28. cikkében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Eltérő
rendelkezés vonatkozik azonban a vámtanácsadó, vámügynök nyilvántartásba vételi
eljárására, ahol a nem szabályozott kérdekeben az Ákr. rendelkezéseit kell alkalmazni. A
vámigazgatási bírság mérséklésére, elengedésére irányuló kérelem, illetve a fizetési
halasztásra, részletfizetésre irányuló kérelem alapján folytatott eljárások tekintetében pedig az
Art. eljárási szabályait kell alkalmazni.
a(z) 39. §-hoz
A kérelem tekintetében főszabály, hogy a Vámkódex 6. cikkének (1) bekezdésére
figyelemmel elektronikus úton kell előterjeszteni. Ettől a Vámkódex 6. cikk (3) bekezdése
104
alapján lehet eltérni. A kérelem olyan jognyilatkozat, mellyel a benyújtó a döntés véglegessé
válásáig rendelkezhet. A kérelem kapcsán az uniós vámjogszabályok meghatároznak
követelményeket, amennyiben a kérelem nem uniós vámjogszabályokat érint, akkor
szükséges az e törvényben meghatározott adattartalmat alkalmazni. Fontos alapelv, hogy a
kérelmet tartalma alapján kell elbírálni akkor is, ha az ügyfél attól eltérő megnevezéssel
nyújtja be.
a(z) 40. §-hoz
A hiánypótlás esetén az uniós vámjogszabályban meghatározottak szerint szükséges eljárni.
a(z) 41. §-hoz
Meghatározásra kerül, hogy az eljárás abban az esetben szüntethető meg, ha KTF vagy KSZF
kérelem esetén az ügyfél a hiánypótlásra nem reagál, az igazgatási szolgáltatási díj vagy a
vámjogszabályokban meghatározott eljárások megindításának feltételeként meghatározott díj
fizetési kötelezettségének az ügyfél a vámhatóság erre irányuló felhívása ellenére sem tesz
eleget, a kérelem okafogyottá vált vagy a kérelmező ügyfél a kérelmét visszavonta, az ügyben
más vámszerv már eljárt, vagy az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a nem megfelelő vagy
érvénytelen - vámjogi képviselettől eltérő - képviselet esetén a vámhatóság felhívására nem
gondoskodik a képviselet ellátásra alkalmas személy kijelöléséről vagy nem jár el
személyesen. Az eljárást megszüntetni végzésben kell, mely esetén nem kell alkalmazni a
Vámkódex 22. cikk (6) bekezdése szerinti meghallgatáshoz való jogot.
Az eljárás okafogyottá akkor válik például, amikor a kérelmet benyújtó gazdálkodó
megszűnik vagy törlik a cégnyilvántartásból.
Kiemelendő, hogy az illetékekről szóló törvény 73. § (3) bekezdése alapján az esedékességkor
meg nem fizetett eljárási illeték összegét a hatóság határozatban közli az ügyféllel, azzal,
hogy az eljárási illetéket a határozat közlésétől számított 8 napon belül mulasztási bírság
nélkül fizetheti meg. A meg nem fizetett illetéket és a mulasztási bírságot az adóhatóság hajtja
be. Ezen rendelkezés okán az eljárást nem lehet megszüntetni az illeték meg nem fizetése
miatt, így ezen eset nem került a törvényben megjelenítésre.
Hangsúlyozandó, hogy azon esetekben, amikor az eljárás megszüntetésére e szakasz alapján
nincs mód, és a kérelem alapján nem kerül biztosításra a kérelmezett jog, akkor erről
főszabály szerint határozat készül. A kedvezőtlen határozat meghozatala előtt a
meghallgatáshoz való jogot biztosítani kell. A megszüntetés esetén a meghallgatáshoz való
jogot nem kell biztosítani.
a(z) 42. §-hoz
Az ügyintézési határidőt az uniós vámjogszabályok számos esetben meghatározzák. Aktív
feldolgozás engedélyezése esetén példul 30 nap, vámraktár engedélyezése esetén 60 nap az
ügyintézési határidő. A Vámkódex 22. cikke ugyanakkor általános ügyintézési határidőként
120 napot határoz meg, ami az uniós vámjogszabályok által meghatározott esetekben lehet
hosszabb. Ilyen eset például a hiánypótlás vagy a meghallgatáshoz való jog biztosítása. Az
ügyintézési határidő kezdete kapcsán kezdőnap a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező szervhez történő megérkezését követő nap.
105
Uniós szinten nem kerül szabályozásra, ezért a törvényben kerül kimondásra, hogy a
szakhatóság eljárásának időtartama legfeljebb 30 nap lehet, ami nem hosszabbítható. A
rendelkezésre álló ügyintézési határidő terjedelme okán nem kerülnek meghatározásra
nemzeti szinten olyan időtartamok, melyek az ügyintézési határidőbe nem számítanak bele.
a(z) 43. §-hoz
Az eljárási szabályok között lényeges szerepet játszanak a határidők, melyek betartása az
eljárás ésszerű határidőn belül történő lezárásának záloga. A határidők elmulasztása azonban
nem minden esetben róható fel a kötelezettségét nem teljesítőnek. Annak érdekében, hogy az
önhibán kívül bekövetkezett mulasztáshoz hátrányos következmények ne kapcsolódjanak, a
mulasztó igazolási kérelmet nyújthat be a hatósághoz. Kiemelendő, hogy az igazolási
kérelemmel együtt teljesíteni kell az elmulasztott kötelezettségeket is.
a(z) 44. §-hoz
A szakhatósági közreműködés lehetővé teszi, hogy az ügyfél csupán egyetlen hatósággal
kerül eljárási kapcsolatba, s az hivatalból szerzi be a társhatóságok vagy más szervezet
állásfoglalását. Az eljárás végeredményeként egyetlen határozatot hoznak, de az annyiféle
engedélynek számít, mint ahány hatóság részt vett az eljárásban. Az a közigazgatási hatóság,
amellyel az ügyfél kapcsolatba kerül, koordinátori szerepet tölt be az eljárásban, de egyébként
mellérendeltségi viszonyban áll a szakhatóságokkal, s kötve van azok állásfoglalásához.
Ekként a szakhatósági közreműködés nem érinti a szakosított engedélyező hatóságok
hatáskörét, nem csorbítja önálló döntési jogukat, ugyanakkor a szakhatósági modell
nagymértékben csökkenti az ügyfél eljárási terheit.
A törvény ismeri ugyanakkor az előzetes szakhatósági állásfoglalás jogintézményét, mely az
eljárás meggyorsítását célozza. A szakhatóság eljárására az adott hatóság ágazati jogszabálya
alkalmazandó, ezért fontos, hogy a résztvevő hatóságok egymással egyeztessenek a kérelem
teljesítését illető kérdésekben. Tisztázásra kerül továbbá a NAV Szakértői Intézetének szerepe
is, miszerint az Intézet nem lehet szakhatóság a vámhatóság előtt - kérelemre vagy hivatalból
-	indult eljárásokban.
a(z) 45-46. §-hoz
A tényállás tisztázása érdekében szükséges lehet bizonyos személyek meghallgatása,
nyilatkozattétele. Az idézésnél figyelembe kell venni a megidézett elfoglaltságát, így
figyelemmel kell lenni arra, hogy a megjelenésre kötelezés időpontja a megidézettet a
munkájában lehetőleg ne akadályozza. Az idézéssel kapcsolatos mulasztásért eljárási bírság
kiszabására kerülhet sor.
a(z) 47. §-hoz
Az értesítés jogintézményét szabályozó rendelkezés lényege, hogy az ügyfél bizonyos eljárási
cselekményekről időben értesüljön, így élni tudjon az eljárásban őt megillető jogokkal. Az
értesítésben megjelölt eljárási cselekmény elmulasztása nem von maga után szankciót, hiszen
az értesítés csak az ügyfél tájékoztatására szolgál. Ha a hatóság szükségesnek tartja az ügyfél
jelenlétét, az eljárási cselekményre megidézi. Azt az ügyfelet azonban, akinek a kérelmére az
eljárás megindult, csak értesíteni lehet az egyes eljárási cselekmények időpontjáról. Nem kell
106
alkalmazni az értesítés általános szabályait vámellenőrzés, áruátengedést követő ellenőrzés és
felülellenőrzés során, ezekre speciális szabályok vonatkoznak.
a(z) 48. §-hoz
A vámhatóság feladatkörében végzett tevékenysége során, olyan döntéseket hoz, amely
jogokat illetve kötelezettségeket állapít meg. A megalapozott döntés érdekében köteles
tisztázni a tényállást, lehetőség szerint felkutatni minden bizonyítékot, megállapítani az
üggyel összefüggésbe hozható körülményeket és értékelni az üggyel összefüggésbe hozható
tényeket. Ha a vámhatóság a tényállás tisztázási kötelezettségét nem teljesíti, az eljárásában
hozott döntés törvénysértő. A szabad bizonyítási rendszer alapján bármi felhasználható az ügy
eldöntése szempontjából lényeges tények bizonyítására.
a(z) 49. §-hoz
Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen,
vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Az ügyfél maga dönti el például, hogy tesz-e észrevételt
a tanú vallomására vagy a szakértő véleményére. Ez csupán jog, de nem kötelesség. Az ilyen
tartalmú nyilatkozat mellőzése vagy megtagadása tehát szankciót nem vonhat maga után,
ugyanakkor az lesz a jogkövetkezménye, hogy a vámhatóság a rendelkezésre álló adatok
alapján dönt. Eljárási bírság kiszabásának van helye azonban akkor, ha az ügyfél vagy
képviselője a vámigazgatási ügy szempontjából jelentős adatot, tényt valótlanul állít, illetve
elhallgat, valótlan adatot szolgáltat, és erről tudomása is van.
a(z) 50. §-hoz
Az irat a vámigazgatási eljárásban a leggyakrabban használt bizonyítási eszköz. Az ügyfelek
rendszerint már az eljárás megindításánál a vámhatóság rendelkezésére bocsátják az álltaluk
relevánsnak tekintett iratokat, de a vámhatóság is felhívhatja az ügyfelet az ügy eldöntéséhez
nélkülözhetetlen iratok benyújtására, illetve annak beszerzése iránt saját maga is intézkedhet.
A külföldön kiállított közokirathoz illetve a külföldön hitelesített magánokirathoz
kapcsolódóan kétség esetén a vámhatóság megkövetelheti a kiállítás helye szerinti államban
működő magyar külképviselet felülhitelesítését. Ha az ügyfél a vámigazgatási eljárásban nem
csatolta az irat hiteles magyar nyelvű fordítását, akkor vámhatóság megkövetelheti, hogy azt
pótlólag nyújtsa be.
Meghatározásra kerül, hogy meghatározott esetekben az iratokról készült másolat is
benyújtható. E másolat akkor fogadható el bizonyítékként, ha a benyújtó nyilatkozik arról,
hogy a másolat az eredetivel mindenben megegyezik.
a(z) 51-53. §-hoz
A bizonyítási eljárás során a vámhatóság meghallgathat az ügyre vonatkozó valamely tényt
ismerő személyeket. A tanúzási kötelezettségnek abszolút és relatív akadályai lehetnek.
Abszolút tanúmeghallgatási akadály esetén akkor sem hallgatható meg tanúként az érintett
személy, ha tanúvallomást kíván tenni. Relatív tanúzási akadály esetén az ügyre vonatkozó
tényeket, körülményeket ismerő személy maga dönti el, hogy kíván-e tanúskodni, ő erre nem
kötelezhető és passzív magatartása nem szankcionálható. Ha azonban úgy dönt, hogy
tanúvallomást tesz, rá éppúgy vonatkozik az igazmondási kötelezettség, mint a relatív
tanúzási akadállyal nem érintett tanúkra. A törvény meghatározza a tanú meghallgatására
vonatkozó szabályokat is.
107
A vámhatóság meghatározott esetekben hatósági tanút vehet igénybe. A kép- és hangfelvétel
készítése esetén azonban nem kerülhet sor hatósági tanú alkalmazására. A hatósági tanú
költségtérítésre jogosult, azonban senki nem kötelezhető arra, hogy akaratán kívül hatósági
tanúként igénybe vegyék.
a(z) 54-56. §-hoz
A tényállás tisztázása érdekében a vámhatóság szemlét rendelhet el, amely megbízólevéllel
folytatható le. A szemletárgy birtokosát a szemléről főszabály szerint - meghatározott
kivétellel - előzetesen értesíteni kell. A szemletárgy birtokosának távolléte nem lehet
akadálya a szemle megtartásának, feltéve, hogy a szemletárgy birtokosának alkalmazottja,
meghatalmazottja, ezek hiányában hatósági tanú jelen van. Ha a szemletárgy birtokosa a
szemletárgyat nem mutatja fel, illetve annak átvizsgálását akadályozza, akkor a szemletárgy
lefoglalható, és a birtokossal szemben eljárási bírság szabható ki.
a(z) 57. §-hoz
A tényállás tisztázása érdekében szakértő igénybe vételére van lehetőség. A szakértői
közreműködés a kellő szakértelemmel rendelkező személynek nem kötelessége, arra tehát
szankció alkalmazásával nem kényszeríthető. Ha a szakértői közreműködés vállalása nem is,
az teljes joggal elvárható a szakértőtől, hogy rövid időn belül éljen akadályközléssel, illetőleg
ha vállalta a szakértői közreműködést, azt végezze is el a megszabott határidőn belül.
Fő szabályként a szakvélemény nem köti az eljáró szervet: ha aggályai támadnak - vagy
valamelyik ügyfél kezdeményezi -, jogosult másik szakértő kirendelésére.
A NAV Szakértői Intézet szakértőként történő igénybe vételére a 282/2007. (X. 26.) Korm.
rendelet alapján, termékek áruosztályozása érdekében van lehetőség. Amikor e szakasz
értelmében szakértőként kerül sor az intézet igénybe vételére, akkor végzéssel kell a
kirendelésről rendelkezni. Ez a rendelkezés azonban nem korlátozza az eljáró vámszerv azon
jogát, hogy egyéb módon állásfoglalást, véleményt kérjen a Szakértői Intézettől. Az intézet
ebben az esetben nem szakértőként jár el, és nem végzéssel kerül sor a kirendelésre, hanem
egyszerű megkeresésre kerül sor a vámhatóságon belül.
a(z) 58. §-hoz
Az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője által használt idegen nyelv megértése érdekében
meghatározott esetekben tolmácsot kell alkalmazni. Az ügyben eljáró vámhatóság el nem járó
tagja, valamint az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő személy
tolmácsként igénybe vehető.
a(z) 59. §-hoz
A vámigazgatási eljárásban a résztvevők együttes meghallgatása tárgyaláson történhet. A
vámhatóság akkor tarthat tárgyalást, ha a tényállás tisztázásához arra szükség van. A
tárgyaláson résztvevőket jogaikról és kötelezettségeikről minden esetben tájékoztatni kell. A
tárgyaláson az ügyfél a meghallgatott tanúhoz, szakértőhöz ellenérdekű ügyfélhez kérdéseket
intézhet és indítványozhatja más tanú meghallgatását vagy még addig fel nem tárt más
bizonyíték beszerzését. A tárgyalás rendjének zavarása esetén eljárási bírság kiszabásának van
helye.
108
a(z) 60-62. §-hoz
Biztosítani szükséges, hogy a tényállás tisztázása érdekében lefolytatott bizonyítási eljárást
követően az ügyfél megismerhesse a rá vonatkozó bizonyítékokat, azokra 8 napon belül
észrevételt terjeszthessen elő.
A vámigazgatási eljárásban teljesítendő kötelezettségek megszegése esetén
jogkövetkezmények alkalmazására van lehetőség.
A bizonyítási eljárás kapcsán meghatározott esetekben jegyzőkönyvet kell készíteni. A
vámhatóság ugyanakkor egyes eljárási cselekményekről akár kérelemre, akár hivatalból kép-
és hangfelvételt is készíthet.
a(z) 63. §-hoz
A tényállás tisztázása érdekében más szerv vagy más hatóság megkeresésre kerülhet, adatok
információk, vagy ezek érdekében eljárási cselekmények lefolytatása céljából. A törvény a
megkeresett szerv fogalmát használja a megkeresett hatóság helyett, így megkeresni nem csak
hatóságot, hanem hatóságnak nem minősülő szervezetet vagy személyt (külföldieket is) lehet.
Kiemelendő, hogy a rendelkezés nem alkalmazandó a vámhatóságon belüli, vámszervek
közötti megkeresésekre. A vámszerven belüli megkeresésnek az ügyintézési határidőn belül, a
belső ügymenet szabályai szerint kell bonyolódnia. Abban az esetben, ha egy kérelem
benyújtása a miniszter részére történik (például vámszabad terület engedélyezése), akkor a
miniszter e § alapján meg tudja keresni a vámhatóságot.
a(z) 64. §-hoz
Abban az esetben, ha egyes eljárási cselekmények vizsgálata a NAV Korm. rendelet alapján
egy másik igazgatóság hatáskörébe tartozik, akkor a szerven belüli megkeresés tekintetében e
szakasz rendelkezéseit kell alkalmazni (pl: AEO feltétel vizsgálata).
a(z) 65. §-hoz
A meghallgatáshoz való jog gyakorlása során az ügyfelek új tényállási elemeket hozhatnak
fel, új bizonyítási indítványokat tehetnek. Ezeknek az ellenőrzésekre gyakorolt fontos hatása
miatt, és a modern adatrögzítési és tárolási technikák alkalmazása érdekében célszerű
megteremteni annak lehetőségét, hogy a jognyilatkozatot tevő személyekről és
indítványaikról kép-és hangfelvétel készüljön, amelynek adatai elektronikusan tárolhatók és
az egyéb okmánymegőrzési kötelezettség alá eső iratokkal együtt megőrizhetők. A felvétel
készítése egyébként a vámhatóság eljárásának ellenőrzésére is szolgálhat. A rögzítés a
törvény rendelkezésén alapul, a rögzítés tényéről a nyilatkozattevőt tájékoztatni kell, de a
rögzítés nem függ a jóváhagyásától.
a(z) 66-67. §-hoz
A döntés a vámigazgatási eljárás központi eleme. Az eljárások jelentős része a döntés
meghozatalára (és érvényesítésére) irányul. A törvény elnevezésben is különbséget tesz az
érdemi és eljárási kérdésekben hozott döntések között. Az előbbieket határozatnak, az
109
utóbbiakat végzésnek nevezi el. Ezáltal is kifejezésre juttatja a kétféle döntés közötti
eltéréseket. A törvényben differenciált rendelkezések találhatók a döntések tartalmát illetően.
Ki kell továbbá emelni, hogy a határozatok adattartalmát illetően bizonyos esetekben az uniós
vámjogszabályok is tartalmaznak rendelkezéseket, így az e szakaszban meghatározott
előírásokat csak akkor kell alkalmazni, ha az uniós vámjog az adott döntésre nem tartalmaz
rendelkezést. Az uniós vámjoggal összhangban, az uniós szinten meghatározott informatikai
rendszerek működését is figyelembe véve szükséges meghatározni, hogy meghatározott
esetekben a vámhatóság jóváhagyó döntését vagy áruátengedésre vonatkozó döntését a
papíralapú kérelmen záradék formájában is feltüntetheti vagy elektronikus üzenet formájában
is kifejezheti.
a(z) 68. §-hoz
A törvény meghatározza, hogy a vámhatóság döntései mely esetekben válnak véglegessé. A
döntések a korábbi terminológia alapján jogerőssé váltak, azonban a közigazgatásban
alkalmazott új kifejezés (véglegessé válás) vámigazgatási eljárásokban történő átvétele
indokolt.
a(z) 69-72. §-hoz
A törvény ezen §-ai szabályozzák a vámhatósági döntés közlésével kapcsolatos garanciális
jellegű kérdéseket, meghatározva azok körét, akikkel a határozatot, illetve a végzést közölni
kell, továbbá a közlési módokat, valamint az egyes közlési módokhoz tartozó speciális
rendelkezéseket.
A kézbesítési vélelem a szabályozás szerint akkor áll be, ha az irat kézbesítésére a postai
szolgáltató két eredménytelen kísérletet tett, vagy az irat átvételét a címzett, vagy
meghatalmazottja kifejezetten megtagadja. Az utóbbi esetben kézbesítési vélelem megdöntése
iránti kérelem nem terjeszthető elő, míg az előbbi esetben a természetes személy ügyfél ezt
megteheti. A nem természetes személy ügyfelek esetében a kézbesítési vélelem elfogadásának
feltétele annak bizonyítása, hogy a kézbesítés nem szabályszerűen történt. A nem természetes
személy ügyfelek esetében, ugyanis elvárható, hogy folyamatosan gondoskodjanak a címükre
érkező hivatalos iratok átvételéről.
A törvény meghatározza továbbá a hirdetményi úton történő közlés szabályait, amely
vámigazgatási eljárásokban például a Vámkódex 198. cikke szerint, az áruk államnak történő
felajánlása kapcsán merülhet fel e törvény 182. §-a szerint, ha az áruk tulajdonosa nem
jelentkezik, akkor a hirdetményi közlést kell alkalmazni.
Annak érdekében, hogy érvényesülhessen a közérdekű információkhoz való szabad
hozzáférés elve, a törvényben az adatvédelmi szabályok értelemszerű megtartása mellett
olyan rendelkezéseket is szükséges beiktatni, amelyek lehetővé teszik az egyes vámigazgatási
döntésekhez való hozzáférést.
a(z) 73. §-hoz
Meghatározásra kerül, hogy amennyiben a vámhatóság a döntésében név-, szám- vagy más
elírás, illetve számítási hibát vétett, akkor a vámhatóság a hibát kijavíthatja. A kijavítás olyan
eljárási cselekmény, mely ellen jogorvoslatnak van helye. A kijavítást azokkal a személyekkel
kell közölni, akivel az eredeti döntést is közölték.
a(z) 74. §-hoz
110
Meghatározásra kerülnek a döntés kiegészítésének szabályai, amelyre abban az esetben van
lehetőség, ha a döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy
érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés.
a(z) 75. §-hoz
A Vámkódex 23. cikk (5) bekezdése meghatározza, hogy a vámhatóságoknak nyomon kell
követniük a vonatkozó feltételeknek és kritériumoknak a határozat jogosultja általi
teljesítését. Nyomon kell követniük továbbá a határozatból eredő kötelezettségek teljesítését.
Amennyiben a határozat jogosultját három évnél rövidebb ideje alapították, a vámhatóság a
jogosultat a határozat meghozatalát követő első évben szoros nyomon követés alatt tartja. A
törvény meghatározza, hogy a nyomon követésre a szemlére vonatkozó rendelkezéseket kell
alkalmazni.
a(z) 76. §-hoz
Annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, hogy mely esetekben szükséges döntés
módosítása, és mely esetekben szükséges új döntés meghozatala, szükséges jogszabályi
rendelkezés beillesztése. Ennek megfelelően kerül lefektetésre, hogy ha a személyi, tárgyi
vagy a tényállásbeli elemek bármelyike megváltozik az alapeljáráshoz képest, a vámhatóság
által hozott határozat nem módosításnak, hanem új határozatnak minősül.
a(z) 77. §-hoz
A törvény rendezi, hogy a hivatalból indult eljárások esetén a kérelemre indult eljárás
szabályait kell alkalmazni, feltéve, hogy a 78-80.§ rendelkezései eltérően nem rendelkeznek.
a(z) 78-80. §-hoz
Meghatározásra kerülnek azon esetek, amikor a vámhatóság hivatalból megindítja a
vámigazgatási eljárást. A hivatalból megindított vámigazgatási eljárásról az ügyfelet a
vámhatóság előzetesen értesíti, feltéve, hogy ez az értesítés az eljárás sikerét nem hiúsítja
meg.
A hivatalból indult eljárás esetén az ügyintézési határidő - eltérő rendelkezése hiányában
(azaz a vámellenőrzés, az áruátengedést követő ellenőrzés, a felülellenőrzés, a vámtitokról
hivatalból történő tájékoztatás) - maximum 90 nap. Meghatározott cselekmények azonban az
ügyintézési határidőbe nem számítanak bele, illetve bizonyos esetekben az eljárás fel is
függeszthető.
A döntés meghozatalát megelőzően, a tényállás tisztázása kapcsán felmerülhet, hogy a
vámhatóságnak fel kell függesztenie a vámigazgatási eljárást. Erre akkor kerülhet sor, ha az
ügyben más, hatóságnak nem minősülő szervet kell megkeresni, vagy olyan kérdés merül fel,
amelynek eldöntése más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a vámhatóságnak az adott üggyel
szorosan összefüggő más döntése nélkül a kérdés megalapozottan nem dönthető el. A NAV
Szakértői Intézet vámszerv általi megkeresése esetén tehát nem kerülhet sor az eljárás
felfüggesztésére.
111
Az eljárás felfüggesztése a vonatkozó határidőket megszakítja, melyek a felfüggesztés
megszűnésekor újraindulnak. Az ügyintézési határidő azonban nem újraindul, hanem a
felfüggesztés megszűnésekor folytatódik. Előfordulhat, hogy a felfüggesztés időtartama alatt
bizonyos cselekmények teljesítésének határideje (pl. iratok benyújtása, hiánypótlás) lejár.
ebben az esetben a vámhatóság dönti el, hogy a határidőt meg kell-e tartani, vagy a
felfüggesztés okán a teljesítésre nyitva álló határidő is kitolódik.
a(z) 81. §-hoz
Az uniós vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 11/2016. (IV. 29.) NGM
rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet) 2. §-ában szereplő rendelkezést, miszerint a KSZF
határozat iránti kérelem papír alapon is benyújtható - figyelemmel a Vámkódex 6. cikk (3)
bekezdés a) pontjára - szükséges a törvényben meghatározni.
a(z) 82-83. §-hoz
Az AEO engedélyezési feltételek meghatározása a Vámkódexben bővebb, mint a korábbi
közösségi szabályozásban. A vámjogszabályok súlyos vagy ismételt megsértése mellett az
adószabályok ilyen megszegése is bekerült a kizáró okok közé. Ugyanakkor az adó- és
vámjogszabályok súlyos megsértése alatt nemcsak a büntetőjog hatálya alá is tartozó
jogsértések, hanem bűncselekmény megvalósítását nem jelentő, igazgatási jogban
szankcionált jogsértések is jelenthetik. Ezért az értelmező rendelkezésben foglalt és a korábbi
vámtörvényből átvett bűncselekmény-kategóriák meghatározásán kívül az igazgatási jogban
bírsággal szankcionált jogsértések tekintetében is meg kellett határozni a „súlyos” vagy
„ismételt” feltételt. Ezen ismételt vagy súlyos jogsértés vizsgálata azonban minden esetben
együtt jár a VA 24. cikk (2) bekezdésében foglalt csekély jellegű jogsértés vizsgálatával,
amelynek nemzeti szabályait a 82. § tartalmazza.
A súlyos és az ismételt jogsértések tehát nem jelentenek minden esetben kizárást az AEO
kritériumok teljesítése alól, mivel a VA 24. cikk (2) bekezdés viszonyítási lehetőséget biztosít
a gazdálkodók forgalmához mérten. Ezt a viszonyítást adja meg a törvény a „csekély jellegű
jogsértés” tagállami meghatározásával.
Ugyanakkor mindhárom esetben (súlyos, ismételt, csekély jellegű jogsértés) példálózó
jelleggel került sor a fogalom-meghatározásra, mivel a tárgykörben kiadott bizottsági
iránymutatások tágabb értelmezésre adnak lehetőséget, és a vámhatóság mérlegelési jogkörét
szélesre nyitják annak megítélése tekintetében, hogy egy adott szabályszegés súlyos, ismételt
vagy csekély jelentőségű.
Az engedélyezett gazdálkodók tekintetében az uniós vámjogban előírt új feltétel a szakmai
képzettség igazolása, amely vagy legalább három éves szakmai gyakorlat igazolásával, vagy a
vámjogszabályokra vonatkozó képzés sikeres elvégzésével teljesíthető. A képzés tekintetében
az uniós vámjog tartalmaz annyi meghatározást, hogy a Vámkódex értelmezése szerinti
vámjogszabályok megismerését célozza, megfelel a vámügyekkel kapcsolatos gazdálkodói
feladatoknak és abból a szempontból relevánsnak minősül, valamint az uniós jogszabályban
meghatározott kör (vámhatóság, oktatási intézmény, szakmai vagy kereskedelmi szövetség)
szervezi. Az uniós joganyagban vázolt kereteket a magyar jogrendbe ültetve szükséges egy
hatósági jellegű képzés és az ehhez kapcsolódó vizsga bevezetése, amelynek tartalmát és
követelményeit - az e törvényben biztosított felhatalmazás alapján - miniszteri rendelet
határozza meg. A törvényben viszont rögzíteni kell, hogy a képző szervekről és a képzést
112
követő hatósági vizsgán vizsgabiztosként megbízható személyekről - a miniszteri
hatásköröket meghatározó kormányrendeletben kijelölt - adópolitikáért felelős miniszter
nyilvántartást vezet.
a(z) 84. §-hoz
A vámjogi szankciók tekintetében a Vámkódex 42. cikke csupán a szankciók fajtáit határozza
meg, egyébként azok alkalmazását nemzeti hatáskörbe utalja. A szabályozás kiindulópontja a
Vámkódex rendelkezéseit megsértő cselekmények vagy mulasztások tárgyköreinek - mint
szankcionálandó jogsértéseknek - a meghatározása és a jogsértések felsorolása. A Vámkódex
42.	cikk (2) bekezdése értelmében az alkalmazott szankció lehet pénzbírság vagy az érintett
által birtokolt engedély visszavonása/felfüggesztése/módosítása. E rendelkezések alapján
indokolt a nemzeti vámjogszabályban is megbontani e két szankcionálási formát, kiemelve,
hogy a két szóban forgó jogkövetkezmény együttesen is alkalmazható.
A pénzbírság szankció alkalmazásának alapeseteit továbbra is a vámhiány-keletkeztető,
valamint az utólagos fizetési kötelezettséget nem okozó adminisztratív jellegű jogsértések
vagy mulasztások szankcionálása jelenti. Ezek közül a vámhiányt okozó jogsértések esetén a
szankcionálás a vámhiány 50%-ával azonos bírság kiszabását jelenti alapesetben. A
vámhiányt nem okozó jogsértések vámigazgatási bírság-szabályozása a különböző jogsértési
tárgyköröket különböző szankciómértékre állítja be, ahogy az adószabályozásban ismert
mulasztási bírság is ismeri az általános keretösszegekhez rendelt, illetve kiemelt
bírságösszegekkel fenyegetett jogértések eseteit. Az alapesetekhez képest a jogsértés
elkövetési tárgya miatt speciális bírságszabályokat tartottunk meg a jövedéki árura elkövetett,
illetve a származás-igazolásokhoz kötődő jogsértések tekintetében.
a(z) 85. §-hoz
A szabályozás célja, hogy egyszerűbb és nagyobb mértékű kedvezményt teremtsen a
jogsértést önként felfedő és a jogszerű állapot helyreállításában proaktívan tevékenykedő
gazdálkodók számára. Tekintettel arra, hogy az unós szabályozásból eredően a jogsértések
jogkövetkezményei között mindenképp szerepel a vámhiány megfizetésének kötelezettsége és
az uniós jogszabály alapján kötelezően megfizetendő késedelmi kamat, a nemzeti jellegű
szankció kiszabásától eltekinthet a hatóság az első alkalommal elkövetett kisebb súlyú
jogsértések esetén. Az első hibázás figyelmeztetés alkalmazásával való szankcionálásának
lehetősége a jogkövető magatartás kialakításának ösztönzéseképpen is hathat. Ugyanebbe az
irányba mutat továbbá az alapesetektől eltérően kedvezőbb bírságmértéket jelentő helyzetek
szabályozása is. A törvény kedvezményt biztosít a jogkövető magatartást tanúsító
nyilatkozattevők felé, amikor az önkéntes jogkövetést bírságkiszabás nélküli helyzetként, az
ellenőrzés megkezdése után tanúsított együttműködést a jogszerű állapot helyreállításában
pedig az eredetileg kiszabható bírság 50%-ának kiszabásával sújtja. Megalapozottan
kijelenthető tehát, hogy a magyar nemzeti vámjogi szabályozás a jogkövető gazdálkodókat
komoly kedvezményben részesíti, versenyelőnyt teremtve ezzel a jogszerű helyzet
helyreállításában tevékenyen nem közreműködő versenytársaikkal szemben. Ez a
szankcionálási megközelítés a vámhatósági erőforrások hatékonyabb felhasználását is
eredményezi, hisz a gazdálkodói közreműködés az ellenőrzés hatékonyságának növekedését a
gazdálkodói erőforrások bevonásával éri el, ami összhangban áll az unió azon törekvéseivel,
hogy a gazdálkodói audit rendszereknek az ellenőrzésekben való alkalmazása a gazdálkodók
befektetéseinek is nagyobb kihasználtságot jelent. Ez a szabályozási szerkezet feleslegessé
teszi a késedelmi pótlékra vonatkozó - a gyakorlatban nehezen alkalmazható - szabályozást.
113
a(z) 86. §-hoz
A vámigazgatási bírság kiszabásának minősített esete azon jogsértés szankcionálása, amikor a
gazdálkodó jogsértése okmányok meghamisításával, bizonylatok manipulálásával,
rosszhiszeműen történik. Ahogy a Vámkódex a vámösszegek utólagos kiszabása kapcsán
előnyben részesíti a jóhiszemű ügyfeleket, a nemzeti szabályozás az alapesethez képest jóval
komolyabb bírságmértékkel sújtja a rosszhiszemű ügyfeleket.
a(z) 87. §-hoz
Meghatározásra kerülnek a pénzbírság kiszabására és megfizetésére vonatkozó technikai
jellegű szabályok. Emellett az előírt határidő elmulasztása esetén a késedelmi kamatfizetési
kötelezettség kimondása és a méltányossági kérelmek tekintetében az adóeljárás szabályainak
alkalmazására hivatkozás is szükséges.
Meghatározásra kerül, hogy amennyiben a vámigazgatási bírság egy vámhiányt megállapító
döntéshez kapcsolódik járulékos jelleggel, akkor a vámigazgatási bírság kiszabására azt
követően kerülhet sor, hogy az annak alapjául szolgáló döntés véglegessé vált.
a(z) 88. §-hoz
Fontos a vámigazgatási bírság kiszabásának és végrehajtásának lehetőségét időben is
behatárolni elévülési szabályok kialakításával. Ennek egyszerű szabálya, hogy a vámösszegek
utólagos könyvelésbe vételének elévülésével a vámbírságok kiszabásának lehetősége is
annulálódik. A már kiszabott, de meg nem fizetett vámigazgatási bírságösszegek végrehajtás
útján történő beszedésére pedig három év áll a hatóság rendelkezésre, amelybe értelemszerűen
nem tartozik bele a fizetési könnyítésként engedélyezett részletfizetés, valamint a követelés
jelzáloggal való biztosításának ideje.
a(z) 89. §-hoz
A nemzeti vámjogszabály 2015. január 1-jével bevezette a gyorsított eljárás jogintézményét, a
jövedéki termékekre elkövetett és helyszíni ellenőrzés során felfedett jogsértések gyors
szankcionálására, amelyet a természetes személyekkel szemben, nem közösségi jövedéki
termékek jogellenes bejuttatása kapcsán lehet alkalmazni, amennyiben az elkövetéssel érintett
bevételkiesés egy bizonyos összeget (50 000 forint) nem halad meg. E gyorsított eljárásban a
bírság összege kedvezőbb, mint az általános esetben, azonban az erőforrásokat kevésbé köti
le, hiszen az ügyfél az eljárás során jogorvoslati jogáról lemond, továbbá a részére kiszabott
bírságot a helyszínen megfizeti. A gyorsított eljárás jogintézményét fentieken túl, a jövedéki
termékek mellett bármely más, vám elé nem állított nem uniós áruk körére is ki lehet
terjeszteni. A gyorsított eljárás során, a helyszínen határozatot kell hozni, melyet az érintettel
közölni is szükséges.
a(z) 90. §-hoz
A törvény 18-21. §-ai rendelkeznek általánosságban a lefoglalásról, míg a 22. § szól az
elkobzásról. A jövedéki termékre elkövetett vámjogi jogsértés kapcsán alkalmazható
lefoglalás és elkobzás szabályozása kiegészíti az általános szabályokat oly módon, hogy
tovább viszi az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII. törvény rendelkezéseit,
ugyanakkor eltérnek a Jöt. hatályos rendelkezéseitől annyiban, hogy a határon bizonyos
esetekben, amennyiben az eszközön jogsértés elkövetését lehetővé tevő átalakítást végeztek,
114
nem kell, hogy sor kerüljön a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközök
lefogalalására. Ugyanakkor ezen eszközök esetén is kerülhet sor lefoglalásra, a (2)
bekezdésben meghatározott esetekben. Az élő állat azonnali lefoglalására ugyanakkor számos
okból (természetvédelmi oltalom alatt álló fajok egyedei, a vadon élő állat- és növényfajok
számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i
338/97/EK rendelet hatálya alá tartozó egyedek, GM-állatok, veszélyes állatok, állatvédelmi
jogszabályok megsértése miatti ügyek stb.) sor kerülhet. Ezért célszerű meghatározni, hogy a
(4)	bekezdésben foglalt rendelkezés csak akkor alkalmazandó, ha a lefoglalás alapja kizárólag
a 84. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogsértés.
a(z) 91. §-hoz
A jogsértést elkövető gazdálkodó vámügyi tevékenységeihez kapcsolódó engedélyek
felfüggesztése, visszavonása vagy módosítása is a Vámkódex 42. cikkében megnevezett
szankciótípus, melynek nemzeti szintű szabályai kerültek a törvényben lefektetésre.
a(z) 92. §-hoz
A vámigazgatási bírság jogintézménye mellett, ami a vámjogszabályokban meghatározott
anyagi jellegű szabályok megsértése esetén alkalmazandó, szükséges az eljárási bírság
jogintézményének bevezetése, mely kifejezetten az eljárási jellegű cselekmények esetén, a
vámigazgatási bírságtól eltérő módon végzéssel kerül kiszabásra.
Eljárási bírság kiszabásának van helye:
-	ha az ügyfél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy
ugyanabban az eljárásban ugyanazon ügyintéző ellen ismételten alaptalan bejelentést
tesz,
-	ha az áru és eszköz átadására köteles személy nem adja át az árut és eszközt,
-	ha az ügyfél a Vámkódex 15. cikke szerinti adatszolgáltatási kötelezettségének a
vámhatóság felhívására, a meghatározott időpontig nem tesz eleget,
-	ha az idézett az idézéssel kapcsolatos kötelezettségeit megszegi,
-	ha az ügyfél vagy képviselője más tudomása ellenére a vámigazgatási ügy
szempontjából jelentős adatot, tényt valótlanul állít, illetve elhallgat, valótlan adatot
szolgáltat,
-	tanúvallomással kapcsolatos kötelezettségek megszegése esetén,
-	a szemle megtartásának vagy eredményes lefolytatásának akadályozása esetén,
-	ha kirendelt szakértő a határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását
előzetesen bejelentette volna, vagy feladatait határidőre nem teljesíti,
-	a tárgyalás rendjének megzavarása esetén,
-	a vámigazgatási eljárás akadályozása esetén.
Az eljárási bírság összege magánszemélyek esetén 100.000 forintig, más személyek esetén 1
millió forintig terjedhet. Egyebekben az eljárási bírságra a vámigazgatási bírságra vonatkozó
rendelkezések alkalmazandóak.
a(z) 93-94. §-hoz
A jogorvoslati rendszer szabályozása a Vámkódex 44. cikkének felhatalmazásán alapul. A
törvény olyan jogorvoslati rendszerről beszél, amely egyfelől az ügyfél (az eljárás más
résztvevője) rendelkezésére álló jogorvoslati eszközöket, másfelől a hivatalból (saját vagy
115
kívülről érkező kezdeményezésre) alkalmazható módokat foglalja magában. A törvénynek ez
a része határozza meg egyfelől a jogorvoslatok alapvető közös szabályait, másfelől pedig
felvázolja a jogorvoslati rendszer szerkezeti felépítését.
A törvény a határozat esetében általánossá, míg a végzés esetében csak akkor teszi lehetővé
az önálló jogorvoslatot, ha azt törvény megengedi. Ugyancsak e § határozza meg a kérelemre
induló jogorvoslati eljárások esetében a kérelem benyújtására feljogosított személyi kört.
A törvény az egyes jogorvoslati fajtákat nevesíti, meghatározza azt, hogy mely jogorvoslati
fajta indulhat kérelemre, illetőleg hivatalból vagy mindkettő alapján.
a(z) 95. §-hoz
E § fekteti le az alapvető ügyféli jogorvoslati formával, a fellebbezéssel összefüggő
rendelkezéseket. Meghatározza továbbá, hogy melyek azok a végzésformák, melyek ellen
önálló fellebbezésnek van helye.
a(z) 96. §-hoz
A fellebbezés ügyintézési határideje főszabály szerint 30 nap, feltéve, hogy törvény eltérően
nem rendelkezik. A felügyeleti intézkedés esetén azonban a törvény eltérő rendelkezést
tartalmaz, és nem e törvény szerinti 30 napos szabályt tekinti irányadónak. A 30 napos
ügyintézési határidő egy alkalommal meghosszabbítható. Lefektetésre kerülnek az ügyintézési
határidőbe be nem számítandó időtartamok, valamint a Vámkódex 55. cikkében nem
határozott esetekben a határidő számításának kezdő időpontja is meghatározásra kerül.
a(z) 97. §-hoz
A vámhatóság által a vámjogszabályok alapján hozott határozatokhoz kapcsolódó fellebbezés
a Vámkódex 45. cikkében foglaltak alapján nem jár a határozatok végrehajtásának
felfüggesztésével. Nemzeti szinten kerül azonban meghatározásra, hogy ha a vámhatóság a
végzését nem nyilvánította azonnal végrehajthatónak, a fellebbezésnek a végrehajtásra
főszabály szerint halasztó hatálya van. Felsorolásra kerülnek továbbá azon végzés formájában
hozott döntések, melyek elleni fellebbezésnek a végrehajtásra nincs halasztó hatálya.
a(z) 98-100. §-hoz
A törvény ezen §-ai a fellebbezés menetét szabályozzák, azt az esetkört, amikor az elsőfokú
határozatot hozó szerv nem élt a fellebbezés nyomán a döntés megváltoztatásának
lehetőségével. A fellebbezés alapján a fellebbezés elbírálására jogosult másodfokú vámszerv
az elsőfokú döntést és az elsőfokú eljárást megvizsgálja, melynek során nincs kötve a
fellebbezésben foglaltakhoz. A másodfokon eljáró szerv eljárásában azt vizsgálja, hogy az
elsőfokú eljárásban megtartotta-e az eljárásjogi és anyagi jogi szabályokat. A vizsgálat
eredményétől függően a másodfokon eljáró szerv a döntést helybenhagyja, megváltoztatja
vagy megsemmisíti. A felettes szerv, ha a döntéshozatalhoz nincs elég adat, vagy a tényállás
további tisztázása szükséges, az első fokon eljárt vámhatóságot új eljárásra utasíthatja, vagy a
tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik. A fellebbezési eljárás ügyintézési határideje 30
nap, ami egy alkalommal 30 nappal meghosszabbítható. Lefektetésre kerülnek ugyanakkor
azok az időtartamok, melyek az említett 30+30 napos ügyintézési határidőbe nem számítanak
bele.
a(z) 101. §-hoz
116
E § meghatározza, hogy a teljes egészében vagy részben jogszabálysértő határozat
megsemmisítése és az első fokú vámszerv új eljárásra utasítása esetén milyen feltételeket kell
figyelembe venni.
a(z) 102. §-hoz
A felügyeleti intézkedés körében a felügyeleti szerv megvizsgálja az ügyben eljáró vámszerv
eljárását és döntését. E jogorvoslat tekintetében a törvény az adójogszabályokban foglalt
szabályokat hívja be, miszerint nem orvosolható a hibás döntés, ha azt bíróság már elbírálta.
Ha a felügyeleti szerv jogszabálysértést tapasztal, a jogsértő határozatot (intézkedést), önálló
fellebbezéssel megtámadható végzést megváltoztatja, megsemmisíti, szükség esetén új eljárás
lefolytatását rendeli el, vagy az elsőfokú vámszervet eljárás lefolytatására utasítja.
Meg kell továbbá teremteni annak a lehetőségét, hogy ha a kérelemre induló felügyeleti
intézkedés áruátengedést követő ellenőrzéshez kapcsolódik, akkor a felügyeleti intézkedés
iránti kérelem elbírálására 60 napja legyen a kérelmet elbíráló hatóságnak. E szabály
megegyezik az Air. utólagos adómegállítással kapcsolatban benyújtott felügyelet intézkedést
érintő szabályozásával, az adójogszabályok szerinti utóllagos adómegállapítás ugyanis a
Vámkódex szerinti áruátengedést követő ellenőrzéssel állítható párhuzamba.
a(z) 103. §-hoz
A törvénynek ez a része az ügyféli kezdeményezésre induló jogorvoslati formák közül a
közigazgatási perrel foglalkozik.
a(z) 104. §-hoz
A hivatalból lefolytatható eljárások köréből a korábbi saját döntés módosítására, illetve
visszavonására irányuló eljárást szabályozza a törvény ezen §-a. A vámhatóság a határozatát
hivatalból folytatott eljárásban a vámjogszabályokban meghatározott (például a vámtartozás
közlésére nyitva álló határidőn, a vámtartozás keletkezésétől számított három éven belül)
módosíthatja, vagy visszavonhatja. Ennek feltétele, hogy előzetesen megállapítsa a
jogszabálysértés tényét. A döntés módosításának és visszavonásának korlátját jelenti, ha a
döntést fellebbezési eljárásban felülvizsgálták, illetve az ügyben a döntés bírósági
felülvizsgálata megtörtént.
a(z) 105. §-hoz
E § meghatározza, hogy az ügyész által kifogásolt döntést a vámjogszabályok
rendelkezéseinek sérelme nélkül (például a vámtartozás közlésére nyitva álló határidőn, a
vámtartozás keletkezésétől számított három éven belül) a vámhatóság módosíthatja
(megváltoztathatja), illetve visszavonhatja (megsemmisítheti).
a(z) 106. §-hoz
A törvény szabályozza a semmisség jogintézményét, amelynek következtében a vámhatóság
határozatát a Vámkódex 27. cikkében foglaltakon túl meg kell semmisíteni vagy a Vámkódex
28.	cikkében foglaltakon túl meg kell változtatni, feltéve, hogy annak jogerőre emelkedésétől
számítva még nem telt el három év. A kötelezettséget, joghátrányt megállapító döntés esetén a
megsemmisítésre nyitva álló határidő öt évre emelkedik, míg időkorlát nélkül semmisíthető
117
meg az a hatósági döntés, aminek tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy az
jóhiszeműen szerzett jogot nem érint.
a(z) 107. §-hoz
Meghatározásra kerül, hogy melyik vámszerv jár el a Vámkódex 45. cikke szerinti, a
határozat végrehajtásának felfüggesztése tárgyában. Ha az érintett személy arra hivatkozással
kéri a végrehajtás felfüggesztését, hogy annak végrehajtása részére helyrehozhatatlan kárt
okozna, akkor a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott döntés ellen jogorvoslatnak van
helye, ez a jogorvoslat azonban nem függeszti fel az eredeti határozat végrehajtását.
a(z) 108. §-hoz
A vámellenőrzéshez sem a Vámkódex, sem a kapcsolódó bizottsági rendeletek tervezetei nem
rendelnek eljárási szabályokat. Ebből kifolyólag indokolt egy olyan általános eljárási
szabályrendszert megalkotni, amelyek a vámellenőrzések végrehajtása során alkalmazandók.
Ugyanezen szabályok alkalmazandók akkor is, amikor a vámhatóság hatáskörébe más
jogszabályok (pl. fogyasztóvédelem) utalnak ellenőrzési feladatokat. A vámellenőrzés egy
olyan szabályozási rendszer, ami a Vámkódex 46. cikkét hivatott szabályozni, és amitől
teljesen eltérő szabályrendszert tartalmaz a Vámkódex 48. cikkéhez lefektetett, áruátengedést
követő ellenőrzés rendszere. Meghatározásra kerül, hogy a vámhatóság kép- és hangfelvételt
készíthet a végzett intézkedés során.
a(z) 109. §-hoz
A vámellenőrzés írásbeli vagy szóbeli közlés, valamint a vámhatóság informatikai rendszere
által küldött elektronikus üzenettel indul. A szóbeli közlés a határon bonyolódó
személyforgalom esetén merül fel jellemzően, amikor a szóban tett vám-árunyilatkozat vagy
más, vám-árunyilatkozatnak minősülő cselekmény kapcsán történik a vámellenőrzés. Írásban
kerülhet sor a vámellenőrzés elrendelésére például egy közvámraktár helyszínen végzett
ellenőrzése kapcsán, míg a vám-árunyilatkozatok feldolgozása során a vámellenőrzés a vám-
árunyilatkozat feldolgozó informatikai rendszer által generált elektronikus üzenet jelzi a
vámellenőrzés megkezdését.
a(z) 110-111. §-hoz
E § határozza meg, hogy vámellenőrzés a vámhatóság hivatalos helyétől eltérő helyen,
helyszínen is elvégezhető, valamint felsorolásra kerülnek az ellenőrzött személy jogai.
a(z) 112. §-hoz
A vámellenőrzést 60 napon belül kell lefolytatni, mely egy alkalommal, az eljáró vámszerv
vezetője által meghosszabbítható. Fentiek mellett bizonyos időtartamokat nem kell
beleszámítani az említett ügyintézési határidőbe. Ezen időtartamok azok, melyeket a
vámhatóság nem tud befolyásolni, vagy magának az eljárásnak az érdemi megindításához
szükségesek. A vámellenőrzés ügyintézési idejébe nem számít bele - az uniós
vámjogszabályokkal összhangban - a Vámkódex 22. cikk (6) bekezdésében meghatározott
meghallgatáshoz való jog biztosításának időtartama, valamint a hivatalból indult eljárások
kapcsán meghatározott, 79. § szerinti időtartamok.
118
a(z) 113. §-hoz
Mivel a gazdálkodók üzleti tevékenysége az ország területén szétszórtan elhelyezkedő
telephelyekhez is kötődhet, az alapvetően területi elven kialakított eljárási illetékességet és
ennek kapcsán az ellenőrzési cselekmények elvégzésére való felhatalmazást indokolt
kiterjeszteni az egyes vámszervek közötti eljárási jogsegély lehetőségével.
A § alapján tehát az illetékességi területen kívül elvégzendő cselekmény lefolytatására fel
lehet kérni az illetékes vámszervet, amelyik e cselekményt a vámellenőrzés során eljáró
vámszerv ellenőrzése keretében végzi el. Ebben az esetben önálló ellenőrzés vagy eljárás
bevezetésének nincs helye, a felkért szerv döntést nem hoz, megállapításairól tájékoztatja a
felkérő vámszervet. Fentieken túl az ellenőrzés - az illetékességi területen kívül -
lefolytatható a vámellenőrzés során eljáró vámszerv által is.
a(z) 114. §-hoz
A vámellenőrzés során abban az esetben kell jegyzőkönyvet felvenni, ha jogsértés kerül
megállapításra, és a jogsértés megállapítása kapcsán egyéb okirat nem áll rendelkezésre. Ebbe
a körbe értendő, ha a vámellenőrzés során például egy pénzintézet kerül megkeresésre, amely
magánokiratban tájékoztatja a vámszervet a megkeresésre adott válaszáról, és e válasz alapján
egyértelműen megállapítható a jogsértés ténye, például a vámérték jogszerűtlenül alacsonyabb
összegben történő bevallása. Ha nem kerül sor jogsértés megállapításra, például a határon tett
szóbeli árunyilatkozat adatainak ellenőrzése során, akkor jegyzőkönyv felvétele sem indokolt.
a(z) 115. §-hoz
Jogsértés megállapítása esetén a vámellenőrzést lefolytató vámszervnek a vámellenőrzés
keretében döntést kell hoznia, mely magába foglalja a vámjogszabályok megfelelő
rendelkezéseinek alkalmazását, illetve a jogkövetkezmények (vámigazgatási bírság, engedély
visszavonása) megállapítását is.
a(z) 116. §-hoz
A vámellenőrzés azokon a módokon fejeződik be, amilyen módokon az megindulhat. A
vámellenőrzés lezárásának alakiságait rögzítő rendelkezés.
a(z) 117. §-hoz
Ha a vámellenőrzést lefolytató vámszerv nem jogosult a vámellenőrzés lezárására (például a
határozat meghozatalára, bírság kiszabására, a behozatali vámösszegek könyvelésbe vételére),
akkor a rendelkezésre álló iratokat az eljárásra illetékes vámszerv részére meg kell küldeni. E
vámszerv nem indít új eljárást, hanem a megkezdett vámellenőrzés keretien belül folytatja
majd lezártja a vámellenőrzést. Az ügyintézési határideje sem indul újra, a vámellenőrzés
elrendelésének és lezárásának bele kell férni a vámellenőrzés ügyintézési határidejébe.
a(z) 118. §-hoz
E § a közigazgatási hatóságok közötti vámügyi segítségnyújtásra irányuló megkeresések
teljesítése érdekében végzendő ellenőrzési cselekményeket határozza meg.
a(z) 119. §-hoz
119
A rendelkezések beiktatása a vámellenőrzéshez szükséges feltételek biztosítására irányuló
törvényi felhatalmazás okán szükséges. E rendelkezések alapján a határátkelőhely
tulajdonosa, üzemeltetője, valamint a fuvarozó, szállítmányozó és a postai szolgáltató köteles
az állomásán, kikötőjében vagy repülőterén létesített vámhivatal részére - térítés nélkül -
megfelelő iroda- és - szükség esetén - raktárhelyiséget biztosítani, azok fenntartásáról és
karbantartásáról gondoskodni, a kommunális szolgáltatásokat pedig térítés ellenében
biztosítani. Fontos továbbá, hogy a nemzetközi forgalomban közlekedő járművek vámhatáron
való tartózkodási idejének menetrendjét a későbbiekben is a vámellenőrzéshez szükséges idő
figyelembevételével állapítsák meg.
A törvény szerint - a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően - a nemzetközi közforgalmú
repülőtér üzemben tartója a vámellenőrzés ellátásának biztosítása érdekében a repülőtéren
működő vámhatóság elhelyezését, továbbá az elhelyezésére szolgáló épületek fenntartását és
karbantartását térítésmentesen, a kommunális szolgáltatásokat térítés ellenében biztosítja.
Szükséges rendelkezni továbbá arról is, hogy a vasúton közlekedő utasok menet közben
történő vámellenőrzése esetén az érintett vasúttársaság köteles továbbra is a vizsgálatot
végzők részére szolgálati fülkét, valamint díjtalan utazást biztosítani.
a(z) 120. §-hoz
A vámhatóság az áruátengedést követő ellenőrzésekről éves tervet készít, amelynek stratégiai
meghatározó elemeit a vámhatóság honlapján tájékoztatásban teszik közzé. Ennek a szerepe
erősödhet a jövőben azzal, ha a gazdálkodók az ellenőrzési irányokhoz igazítják belső
auditjaikat, ellenőrzési mechanizmusaikat, hogy a vámhatósági ellenőrzéseket megelőzve
tudjanak önellenőrzést végrehajtani és a felfedett hibákat kijavítani, hogy a vámigazgatási
bírságolás privilegizált szabályainak alkalmazására legyenek jogosultak.
a(z) 121. §-hoz
Az áruátengedést követő ellenőrzés megkezdésének alakiságait rögzítő szabály.
a(z) 122. §-hoz
Az ellenőrzési határidők megállapítására vonatkozó szabályok, beleértve a határidők
meghosszabbítására vonatkozó törvényi szabályokat is. Az áruátengedést követő ellenőrzés
tekintetében ugyanazon időtartamok nem számítanak bele az ügyintézési határidőbe, mint
amelyek a hivatalból indult eljárások esetén meghatározásra kerültek a 79. §-ban.
a(z) 123. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a vámtevékenységgel járó külkereskedelmi eljárásokban gyakori a
gazdálkodók közötti üzleti kapcsolat, és a vámellenőrzések során feltárt szabálytalanságok az
ügyletekben részt vevő más gazdálkodók eljárásaiban is felmerülhetnek, a feltárt adatokat (pl.
fuvarszámla, értékesítési számla, vámáru-nyilatkozatok) a kapcsolatban lévő más
gazdálkodóknál is fel lehet használni.
a(z) 124. §-hoz
A vámellenőrzés megállapításait a vámhatóság jegyzőkönyvbe foglalja. A törvény
meghatározza a részjegyzőkönyv készítésének lehetőségét is. A jegyzőkönyvre,
120
részjegyzőkönyvre ugyanazon szabályok érvényesek, mint amelyek a vámellenőrzés kapcsán
lefektetésre kerültek.
a(z) 125. §-hoz
Kimondásra kerül, hogy a jegyzőkönyvet vagy a részjegyzőkönyvet valamennyi olyan
személlyel, aki az áruátengedést követő ellenőrzés során adóssá válik, közölni kell. Ebben az
esetben tehát azzal a személlyel is közölni kell a jegyzőkönyvet, aki az ellenőrzésben
közvetlenül nem érintett, azonban a vizsgált vámeljárás(ok) során közvetett vámjogi
képviselőként járt el, így az adott alapeljárások során nyilatkozattevőnek (adósnak) minősült.
Ezzel összhangban kerül kimondásra, hogy az említett közvetett vámjogi képviselő a
képviselői pozícióból ügyféli pozícióba kerül, és minden ügyféli jog és kötelezettség ennek
megfelelően megilleti vagy terheli.
a(z) 126. §-hoz
Kimondásra kerül, hogy az áruátengedést követő ellenőrzés során az ellenőrzés
eredményeként határozatot kell hozni. Ez előrevetíti, hogy a határozathozatal nem önálló
eljárás keretében történik, hanem az része az áruátengedést követő ellenőrzésnek, csakúgy,
mint a Vámkódex 46. cikkéhez kapcsolódóan meghatározott vámellenőrzésnek. A határozatot
valamennyi adós számára külön-külön meg kell hozni, és részükre kézbesíteni kell. A
Vámkódex 22. cikk (6) bekezdése szerinti meghallgatáshoz való jogot valamennyi fél
számára biztosítani kell, azonban a vámtartozás közölhetőségének időbeli korlátját jelentő 3
éves (vagy a 157. §-ban meghatározottak szerint 10 éves) időtartam erre figyelemmel
kizárólag 30 nappal tolódhat, függetlenül attól, hogy a meghallgatáshoz való jog biztosítása
több adós esetén a 30 napnál hosszabb időtartamot (akár többször 30 napot) is igénybe vehet.
a(z) 127. §-hoz
Az áruátengedést követő ellenőrzés során a vámhatóság ugyanúgy mintát vehet és
áruvizsgálatot végezhet, mint a vámellenőrzés vagy egy vám-árunyilatkozat feldolgozása
során. Az áruátengedést követő ellenőrzés során azonban erre értelemszerűen csak akkor
kerülhet sor, ha az ellenőrzéssel érintett áru még elérhető, az nem került értékesítésre,
felhasználásra, feldolgozásra.
a(z) 128. §-hoz
Az áruátengedést követő ellenőrzés során elsődlegesen a Vámkódex 48. cikkében foglaltak az
irányadók, azonban az ott meghatározott rendelkezéseket az e törvényben foglaltakra
figyelemmel kell alkalmazni. Amennyiben azonban az áruátengedést követő ellenőrzése nem
került sor speciális szabály meghatározására, akkor a továbbiakban a hivatalból indult
eljárásra vonatkozó - a Vámkódex 29. cikkéhez kapcsolódó - szabályok az irányadóak.
a(z) 129. §-hoz
Az áruátengedést követően végzett ellenőrzés szakszerűségének és törvényességének
vizsgálata céljából felülellenőrzést lefolytatására van lehetőség, alapvetően a pénzügyi
érdekeket veszélyeztető cselekmények feltárása érdekében. A felülellenőrzés azonban nem
alkalmazható olyan esetekben, amikor az alapeljáráshoz képest új személyi, tárgyi vagy
tényállásbeli elemek merülnek fel, és melyeket az alapügyben eljáró szerv még nem bírált el.
121
A felülellenőrzésre az áruátengedést követő ellenőrzésre vonatkozó szabályokat kell
alkalmazni e szakaszban meghatározott eltéréssel. Kimondásra kerül, hogy a felülellenőrzés
adott 120 napos ügyintézési határidőt a NAV vezetője hosszabbíthatja meg, legfeljebb 90
napig terjedő időtartammal. A felülellenőrzés keretében hozott határozattal szemben a
fellebbezés elbírálására a NAV-ot irányító miniszter jogosult.
a(z) 130. §-hoz
A tranzitterület fogalmát a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 97. § (1) bekezdés
o)	pontja definiálja, amelynek értelmében „tranzitterület: egyes nemzetközi határátkelőhelyen
az üzemeltető által - a rendőrség, valamint a vámhatóság egyetértésével - kijelölt terület,
amely a személyek várakozására szolgál”. A polgári légiközlekedés védelmének szabályairól
és a Légiközlekedés Védelmi Bizottság jogköréről, feladatairól és működésének rendjéről
szóló 169/2010. (V. 11.) Korm. rendelet 17. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a repülőtér
üzemben tartója alaptevékenységével összefüggésben tranzitterületet létesít a repülőtéren a
nemzetközi személyforgalom számára megnyitott útvonalon, a közvetlen felügyeletet ellátó
hatóságok engedélyei alapján.
Tekintettel arra, hogy a tranzitterülettel kapcsolatosan a vámhatóságra háruló feladatok az
egyéb - nem vámjogi jellegű - jogszabályokban csak utalásként szerepelnek, indokolt a
tranzitterület engedélyezésével összefüggő, vámellenőrzésre vonatkozó szabályoknak a
nemzeti vámjogszabályba való iktatása. Szükséges ugyanis a tranzitterületet oly módon
kialakítani, hogy az a vámszolgálat ellátását, a vámellenőrzés gyakorlását maradéktalanul
lehetővé tegye, ami csak akkor történhet meg, ha a vámhatóság a tranzitterület létesítése során
tevőlegesen is felléphet az egyes követelmények betartatása érdekében.
A tranzitterület engedélyezésére a kérelemre induló eljárás kapcsán lefektetett rendelkezések
alkalmazandóak.
a(z) 131. §-hoz
A Vámkódex 51. cikk (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy az érintett személy a
vámellenőrzés céljából köteles megőrizni a Vámkódex 15. cikk (1) bekezdésében említett
okmányokat és információkat legalább három évig, a vámhatóságok számára hozzáférhető és
elfogadható bármely módon. Fontos annak meghatározása, hogy az információk megőrzése
azok eredeti formájukban történjen, egy elektronikus adat kinyomtatása, illetve papír alapon
történő megkövetelése nem indokolt. Külön megőrzési határidőt nem indokolt meghatározni,
azt a nemzeti adó és számviteli jogszabályok rögzítik, amely határidő a 3 évet meghaladja.
a(z) 132. §-hoz
A díjak felszámításának eseteit példálózóan meghatározza a Vámkódex 52. cikke, e szakasz
pedig rögzíti a díjak megállapításának módját, illetve a díjak megfizetésére kötelezett
személyét.
a(z) 133. §-hoz
Meghatározásra kerül a költséget előlegező személye, mely szerint kérelemre indult
eljárásban az előlegezés a kérelmezőt, míg hivatalból indult eljárásban a vámhatóságot terheli.
122
Igazgatási szolgáltatási díj megfizetése esetén nem merülhet fel a költségek előlegezése az
ügyfél által.
Meghatározásra kerül továbbá, hogy a költségeket elsősorban az viseli, akinél azok
felmerülnek. Amennyiben a költségviselő nem állapítható meg, akkor a költségviselés a
vámhatóságot terheli. Lefektetésre kerül továbbá, hogy ki viseli a költségeket jogvitás
esetekben, vagy amikor a kérelemnek a vámhatóság csak részben ad helyt. Amennyiben a
költségviselésre több személy kötelezett, akkor a megfizetésért ők egyetemlegesen felelősek.
A költségekről a vámhatóság az adott vámigazgatási eljárásban hozott döntésében
rendelkezik, a költségek összegét megfelelően alá kell támasztania.
a(z) 134. §-hoz
A nemzeti jogszabály tartalmazza a technikai részletszabályokat a megfizetés határidejének
rögzítésével. A havi összevont díjfizetés lehetőségét a rendszeres házi szemléhez szükséges
igazítani. A díjak meg nem fizetése estén kamatfizetési kötelezettség keletkezik és a
vámhatóság a díjakat végrehajtási eljárás útján is beszedheti. Meghatározásra kerül, hogy
mely esetben kell vizsgálati díjat fizetni. Kiemelendő, hogy a vizsgálati díj nem határozattal
kerül megállapításra az egyéb díjaktól eltérően, hanem számla kiállítására kerül sor. A
vizsgálati díj részletszabályait miniszteri rendelet tartalmazza.
a(z) 135. §-hoz
A vámhatósági szolgáltatásokért járó ellenértékek sorában első a raktárdíj, amelyet a
vámhatóság által üzemeltetett raktárakban való megőrzés költségeinek megtérítését szolgálja.
A szolgáltatás nyújtása kapcsán, a vámhivatal hivatalos helyiségétől eltérő helyen végzett
szemlével összefüggésben hangsúlyozandó, hogy ha a hatóság saját döntése, hogy a
gazdálkodó telephelyén vagy pl. egy vasútállomáson tart áruvizsgálatot, úgy az nem minősül
a Vámkódex 52. cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti kérésnek, ezért szemledíj
felszámításának helye nincs. Szemledíj szedésének akkor van helye, ha a hatóság berendeli az
árut áruvizsgálat megtartása érdekében a hivatalos helyiségébe és a nyilatkozattevő kéri, hogy
pl. az I. típusú vámudvar helyett a telephelyén, vagy az áru tárolási helyén végezze el
vizsgálatát a vámhatóság. Előzőek alapján indokolt meghatározni, hogy kizárólag a szemledíj
vonatkozásában mi minősül a vámhivatal hivatalos helyiségének és mi nem.
Kiemelendő, hogy a szemledíj nem azonos a törvény 54. §-a szerinti szemléhez kapcsolódóan
esetlegesen felmerülő költségekkel.
a(z) 136. §-hoz
A Vámkódex 52. cikk (2) bekezdése alapján a vámhatóságok díjat számíthatnak fel vagy
megtéríttethetik a költségeket, amikor bizonyos szolgáltatásokat, különösen az alábbiakat
nyújtják:
a)	elemzések vagy szakértői jelentések az árukról, valamint az árunak a kérelmezőhöz
történő visszaküldéséhez szükséges postaköltség, különösen a 33. cikk alapján hozott
határozatok vagy a 14. cikk (1) bekezdésének megfelelő információnyújtás tekintetében;
c)	az áruk vizsgálata vagy azokból történő mintavétel ellenőrzési célokra, vagy az áruk
megsemmisítése, amikor a vámtisztviselők alkalmazásán kívüli költségek is keletkeznek;
Fentiek alapján akár hatósági eljárásban, akár azon kívül történik az áruk vizsgálata, díj
kiszabására van lehetőség a kérelemre indult eljárások esetén. Kérelemre indult eljárás lehet a
123
kötelező érvényű felvilágosítás iránti kérelem benyújtása, vagy az ügyfél előzetes szakmai
vélemény kérése. Meg kell jegyezni, hogy a kötelező érvényű felvilágosítás kiadása ingyenes,
csak a vizsgálat során felmerülő költségek kapcsán van lehetőség díj megállapítására. A díj a
kalkulált költségeket is figyelembe véve kerül előzetesen meghatározásra, illetve a NAV
vezetője által közzétételre. A díj megállapítása nem határozattal, hanem számla kiállításával
történik, és a kérelmező e számla alapján tesz eleget fizetési kötelezettségének. Hivatalból
indult eljárások esetén (pl. vámeljárás során vagy áruátengedést követő ellenőrzéshez
kapcsolódó mintavétel vagy szakértőként történő kirendelés esetén) díj felszámítása nem
lehetséges.
a(z) 137. §-hoz
A Vámkódex 52. cikk (2) bekezdése alapján a vámhatóság megtéríttetheti a költségeit,
amennyiben bizonyos szolgáltatásokat nyújtanak. A szolgáltatások nyújtása mellett azonban
a vámigazgatási eljárások során más esetekben is merülhetnek fel költségek, melyek például
egyes alapjogok gyakorlásához vagy kötelezettségek teljesítéséhez kapcsolódnak.
a(z) 138. §-hoz
A Vámkódex utalást tartalmaz az alkalmazandó árfolyamok közzétételére, ebből adódóan
szükséges a közzététel módját meghatározni, az árfolyamokhoz kapcsolódó rögzítési és
kiigazítási szabályokat is beleértve.
a(z) 139. §-hoz
A Vámkódex 55. cikkében nem szereplő határidőkre, időpontokra, időtartamokra vonatkozó
rendelkezések meghatározása.
a(z) 140. §-hoz
A Vámkódex 56. cikk (1) bekezdése alapján az esedékes vám a Közös Vámtarifán alapul,
amely magában foglalja azokat az autonóm intézkedéseket is, amelyek bizonyos árukra
vonatkozó vámok csökkentéséről rendelkeznek (autonóm vámfelfüggesztések és
vámkontingensek). A közös kereskedelempolitika végrehajtása érdekében a
vámfelfüggesztések rendszere is uniós döntés alapján működik. Ezzel kapcsolatban az EU
Bizottság tagállami feladatokat is előír. E feladatok teljesítése (a kedvezményre vonatkozó
kérelmek összegyűjtése, ellenőrzése és továbbítása az Európai Bizottsághoz) és a magyar
gazdálkodók érdekeinek érvényesítése szükségessé teszi a hazai egyeztető fórum működését,
amelynek jogszabályi alapját teremti meg ez a rendelkezés.
a(z) 141. §-hoz
Az NGM rendeletben szereplő rendelkezéseket, miszerint a KSZF határozat, a regisztrált
exportőrként történő nyilvántartásba vétel iránti, és az elfogadott exportőri jogállásra irányuló
kérelem papír alapon is benyújtható - figyelemmel a Vámkódex 6. cikk (2) bekezdés a)
pontjára - szükséges a törvényben meghatározni. Ugyanígy törvényi szinten kerül
megjelenítésre az elfogadott exportőri engedély, valamint a könyvelés szerinti elkülönítésre
vonatkozó engedély kiadásának feltételrendszere, valamint az engedély birtokosának
kötelezettségeit érintő szabályrendszer. E két engedély tekintetében a szabályok azonos
formában az NGM rendeletben kerültek megjelenítésre.
124
a(z) 142. §-hoz
A vámérték meghatározás egyik legspeciálisabb területe, amikor az ügyleti értékként a
kapcsolt vállalkozások között alkalmazott transzferár kerül alkalmazásra, ennek feltételeit a
törvény a korábbi miniszteri rendeleti szabályozásból törvényi szintre emeli.
a(z) 143. §-hoz
A Vámkódex 73. cikkének felhatalmazása alapján az FJA 71. cikke megteremti a lehetőséget
arra, hogy a vámhatóságok vámérték vonatkozású összegek megállapítására a vámeljárást
megelőzően, kérelemre előzetes engedélyt adjanak ki. Az engedélyezés feltételeit, illetve
módját nemzeti jogszabály szintjén szükséges részletezni. Ezen kérdéskörbe tartozik a
transzferár vámérték vonatkozású alkalmazásának engedélyezése is, amely a VA 134.
cikkében megfogalmazott új rendelkezések okán kerül előtérbe. A transzferárazás elsősorban
a multinacionális vállalatokat érinti, hiszen leggyakrabban ők állnak kapcsolt viszonyban
harmadik országos vállalatokkal.
a(z) 144. §-hoz
A Vámkódex 84. cikkében található egyetemlegesség alapeljárásban alkalmazandó eljárási
szabályait szükséges megállapítani az esetleges jogviták elkerülése érdekében. A rendelkezés
célja, hogy amennyiben egy vámigazgatási eljárásban több adós van, akkor lehetővé váljon,
hogy a vámhatósság mérlegelése alapján válassza ki azt a személyt, akivel a tartozást közli.
Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy az Áfa tv. alapján (145. § (3) bekezdés) az
általános forgalmi adó összegét közvetett képviselet esetén a közvetett vámjogi képviselő
fizeti, és e törvény nem határoz meg egyetemlegességet.
a(z) 145. §-hoz
Mivel a vámmentességgel kapcsolatos uniós jogszabályok nem változnak a Vámkódex
bevezetése kapcsán, a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a
továbbiakban: Vtv.) rendelkezéseinek átvételére került sor, terminológiai kiigazítással.
Az uniós vámjog területén a vámmentességekről a 1186/2009/EK tanácsi rendelet tartalmaz
szabályokat. Egyes - döntően jövedéki - termékek esetében fogalmazhatnak meg a tagállamok
korlátozásokat, melyek nemzeti jogszabályban kerülnek előírásra.
Az üzemanyag-turizmus alapját az adja, hogy a magáncélú gépjárművek üzemanyag-
tartályában behozott üzemanyag vámmentes és ezáltal adómentes is. A vámmentesség
biztosítása azonban a saját jogszerű felhasználáshoz kötődik, így arról is rendelkezni
szükséges, hogy a gépjárművek üzemanyag-tartályaiban behozott üzemanyag nem
idegeníthető el a vámok- és az adók megfizetése nélkül.
a(z) 146. §-hoz
A vámösszegek és a vámigazgatási eljárásban kiszabott egyéb terhek biztosításáról alapvetően
az uniós vámjog rendelkezik. Az árubehozatal vám- és adójogi sorsa azonban elválhat olyan
esetekben, amikor a vámkezelés során az árut vámjogilag szabad forgalomba bocsátják, de az
adójogi értelemben az import még nem realizálódik. A vámeljáráshoz kapcsolódó biztosíték
125
nem feltétlenül jelenti az adóösszegek biztosítási kötelezettségét, az áfa biztosítás alóli
mentesség, illetve kedvezmény szabályozása ugyanis nemzeti szinten törvényi szabályok
kerültek kialakításra. A jogszabályi rendelkezések meghatározzák a feltételeket, illetve az
egyes kapcsolódó fogalmakat a jelenlegi rendelkezések fenntartása mellett, a terminológia
kiigazításával. Figyelembe kell továbbá venni, hogy a jövedéki adóról szóló 2016. LXVIII.
törvénybe beolvasztásra került az energiaadóról szóló törvény, melynek okán az energiaadó
terminológia megszűnt, és az energiatermékek esetén is jövedéki adófizetési kötelezettség
merül fel. A korábbi gyakorlatnak megfelelően az áfa biztosítása alóli mentesség, illetve az
erre vonatkozó engedély kiterjedt az energiaadóra is. Szükséges tehát lehetővé tenni, hogy az
érintett gazdálkodói kör továbbra is mentesülhessen a nemzeti adó biztosítása alól a (8)
bekezdésben foglaltak alapján.
a(z) 147. §-hoz
A Vámkódex 89. cikk (2) bekezdés második albekezdése szerint az olyan biztosíték, amely a
biztosítékot megkövetelő tagállamon kívül nem használható fel, kizárólag a szóban forgó
tagállamban érvényes, és annak legalább a behozatali vagy a kiviteli vám összegét fedeznie
kell. Nemzeti szinten meghatározásra kerül, hogy az ilyen biztosítéknak az egyéb terhek
összegét is fedeznie kell, kivéve, ha rendelkezésre áll áfa biztosítása alóli mentességre
vonatkozó engedély.
a(z) 148. §-hoz
Az uniós vámbiztosíték-rendelkezések között, a Vámkódex 87. cikk (7) bekezdésében
szereplő biztosítékmentességi szabály magyarországi alkalmazásához meg kell határozni a
közhatalmi tevékenység tartalmát, amelyhez az áfatörvény hasonló rendelkezése szolgáltatott
mintát.
a(z) 149. §-hoz
Szükséges arról rendelkezni, hogy a kötelező biztosíték összegét hogyan kell meghatározni
abban az esetben, ha annak pontos összege nem ismert. A Vámkódex 90. cikk (1) bekezdés
második albekezésének értelmezésében a biztosítékösszeg megállapításakor a preferenciális
vámtételt nem lehet figyelembe venni, és a dömpingellenes vámot is biztosítani kell.
a(z) 150. §-hoz
A vámbiztosíték nemzeti szinten elfogadott formái törvényi szinten kerülnek szabályozásra.
a(z) 151. §-hoz
Készpénzbiztosítéknak minősül a fedezetigazolás, valamint a készpénz letétbe helyezése. A
készpénzbiztosíték kizárólag forintban nyújtható.
a(z) 152. §-hoz
A Vámkódex vámbiztosíték rendszere az Európai Unió tagállamainak közös garancia elemeit
hordozza, megteremtve ez által egy közös szabályrendszert az elfogadható vámbiztosítékok
vonatkozásában. Az elfogadható biztosítékok köre a Közösségi Vámkódexhez képest nem
változott, azonban a kezességvállalást az Európai Uniós jogalkotói szándék és nyelvészi
126
vizsgálat tükrében újra kellett értelmezni. Az uniós jogalkotói szándék alapján a Vámkódex
92.	cikk (1) bekezdés b) pontjában kötelezettségvállalás jelenik meg, amely az uniós
rendelkezésekkel összhangban lehetővé teszi az adott tagállam belső ágazati jogszabályai
alkalmazását, nevezetesen, hogy a Ptk. szerinti garanciavállalás és kezesi szerződés egyaránt
alkalmazható legyen vámbiztosítékként. Szükséges arról is rendelkezni, hogy a
vámbiztosítékra vonatkozó jogi előírások tekintetében az uniós vámjogszabályok közvetlen
hatályos és alkalmazandó rendelkezéseit kell első körben alkalmazni és a Ptk. rendelkezései
csak a nem szabályozott kérdésekben irányadóak. A készfizető kezesi szerződés aláírására
vonatkozó szabályok tekintetében a Ptk. szabályaitól el kellett térni, mert a vámjogszabályok
szerint ez esetben a kötelezettségvállalás érvényességéhez a kötelezettségvállaló aláírása is
elégséges, és nem szükséges a kötelezett aláírása. A normaszöveg tartalmazza továbbá azokat
a rendelkezéseket, amelyek banktechnikai szempontból is szükségesek, illetve az átmeneti
időszak szempontjából relevánsak.
a(z) 153. §-hoz
A Vámkódex 94. cikke értelmében a Vámkódex 92. cikk (1) bekezdése b) pontjában említett
kezesnek az Unió vámterületén letelepedett harmadik személynek kell lennie. A kezest a
biztosítékot megkövetelő vámhatóságnak jóvá kell hagynia, kivéve, ha a kezes a hatályos
uniós rendelkezésekkel összhangban az Unióban engedélyezett hitelintézet, pénzintézet vagy
biztosítótársaság. E szakasz meghatározza a kezes jóváhagyásának feltételeit azon esetekben,
amikor e jóváhagyás az uniós vámjog értelmében szükséges.
a(z) 154. §-hoz
Meghatározásra kerül továbbá a kötelezettségvállalás alkalmazásának szabályrendszere, azon
eset, amikor a kötelezettségvállalás elektronikus formában is adható, illetve megjelenítésre
kerülnek az írásban nyújtott kötelezettségvállalás eljárási szabályai. Az elektronikus és
írásbeli kötelezettségvállalás eljárási szabályai korábban az NGM rendeletben kerültek
megjelenítésre azonos formában.
a(z) 155. §-hoz
A rendelkezés megkönnyíti továbbá a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári
ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény szerinti állami fenntartású
muzeális intézmények általi kulturális javak, kiállítás céljából az Európai Unió vámterületére
történő behozatalát és szállítását.
a(z) 156. §-hoz
Indokolt nemzeti szinten rendelkezni a kerekítés szabályairól. A kerekítési szabályoknak
összhangban kell lenniük a Vámkódex 101. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel.
a(z) 157. §-hoz
A vámtartozás közlésének formájáról rendelkezik a törvény, egyrészt a nemzeti szinten
alkalmazott Vámjegy törvényi szintű megjelenítésével, másrészt a vámkiszabó határozat,
illetve az elektronikus vámeljárásokban használt elektronikus dokumentum garanciális
szabályaival. Az FJA 88. cikk (2) bekezdésével összhangban, ha a vámtartozást eredetileg a
127
behozatali vagy kiviteli vám olyan összegével közölték, amely kevesebb volt a fizetendő
behozatali vagy kiviteli vám összegénél, a vámhatóság eltekint a vámtartozás közlésétől az
összegek közötti különbségek tekintetében, ha az kevesebb, mint 10 EUR. Kimondásra kerül,
hogy ilyen esetben a 10 EUR összeg alatti vámtartozás nem minősül vámhiánynak.
a(z) 158. §-hoz
A Vámkódex 103. cikk (2) bekezdése szerint a vámtartozás a keletkezésétől számított 3 év
lejárta után a hatályos rendelkezésekben meghatározott feltételek mellett abban az esetben
közölhető az adóssal, ha a vámtartozás olyan cselekmény eredménye, amely - elkövetése
időpontjában - büntetőeljárást vonhatott maga után. A „nemzeti joggal összhangban” a
közlésre nyitva álló időtartam meghosszabbodik, a Vámkódex 103. cikk (2) bekezdés alapján
5 és tíz év közötti időtartamot határozhat meg a tagállam, így erre tekintettel szükséges a
hivatkozott cikk gyakorlatban történő alkalmazhatóságához szükséges nemzeti szabályozást
létrehozni, és Magyarország tekintetében 10 évben meghatározni a Vámkódex 103. cikk (2)
bekezdése alkalmazásakor nyitva álló időtartamot.
a(z) 159. §-hoz
A Vámkódex 103. cikk (2) bekezdésével összefüggésben az egyéb terhek, illetve a hitelkamat,
továbbá a késedelmi kamat végrehajtása tekintetében szükséges annak meghatározása, hogy
az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény rendelkezéseit kell
alkalmazni.
a(z) 160. §-hoz
Az uniós vámjogszabályok rendelkezéseivel összefüggésben szükséges rendelkezni arról,
hogy felettes szerv által elbírálandó jogorvoslati eljárás során, valamint bírósági felülvizsgálat
esetén a könyvelésbe vett összegek mikor törölhetőek.
a(z) 161. §-hoz
Szükséges arról rendelkezni, hogy a vámhatóság által közölt fizetési kötelezettség mikor
minősül megfizetettnek. A Vámkódex 112. cikke nem rendelkezik a fizetési halasztásról, mint
fizetési könnyítésről, de a Vámkódex 108. cikk (1) bekezdés harmadik albekezdése okán
indokolt lehet a fizetés halasztására vonatkozó feltételek meghatározása a Vámkódex 108.
cikkéhez kapcsolódóan. Ezen esetben a Vámkódex nem határoz meg biztosíték nyújtást vagy
hitelkamat felszámítást, így erre utalás nem is jelenik meg a törvényben.
a(z) 162. §-hoz
Szükséges arról rendelkezni, hogy a vámhatóság által közölt fizetési kötelezettséget az adós
milyen módon teljesítheti, illetve hogy mikor minősül megfizetettnek. Szükséges továbbá
arról rendelkezni, hogy hogyan kell eljárni a befizetés azonosítása, illetve túlfizetés esetén,
illetve hogy pontosan mely időpont az, amikor a fizetési kötelezettség teljesítettnek
tekintendő.
a(z) 163. §-hoz
128
Az egyértelmű szabályozás érdekében szükséges rendelkezni arról, hogy a halasztott
vámfizetés nemcsak a vámösszegek, hanem a vámmal együtt fizetendő egyéb terhekre is
vonatkozik.
a(z) 164. §-hoz
A rendelkezés a halasztott vámfizetés határidejét rögzíti.
a(z) 165. §-hoz
A Vámkódex 112. cikke szerint a vámhatóság a halasztott fizetéstől eltérő fizetési könnyítést
is adhat, feltéve, hogy az ügyfél a vámösszegekre és egyéb terhekre vámbiztosítékot nyújt. Az
adózáshoz hasonlóan rendelkezik a törvény arról, hogy a vámhatóság - az uniós vámjoggal
összhangban - milyen feltételek mellett engedélyezhet részletfizetést.
Az uniós vámjogszabályok főszabály szerint fizetési könnyítés biztosítása esetén is előírják a
vámbiztosíték nyújtását. A Vámkódex 112. cikk (3) bekezdése csak kivételes esetben engedi a
vámbiztosíték megkövetelésétől való eltérést, így garanciális jelleggel kell meghatározni,
hogy a fizetési könnyítés esetén mikor lehet eltekinteni a biztosíték nyújtásától, illetve a
hitelkamat felszámításától. A hitelkamat felszámítása során szükséges meghatározni, hogy mi
a kamatszámítás alapja.
a(z) 166. §-hoz
Szükséges a végrehajtásra vonatkozó szabályokról rendelkezni a Vámkódex 113. cikke
szerint, ugyanis a vámhatóságoknak a tagállami jogszabályok alapján rendelkezésükre álló
eszközzel biztosítaniuk kell a vámösszeg megfizetését.
a(z) 167. §-hoz
Indokolt a késedelmi kamat meghatározása kapcsán a kamatláb meghatározására vonatkozó
nemzeti rendelkezések megfogalmazása.
a(z) 168. §-hoz
Indokolt törvényi szinten rendelkezni arról, hogy a fizetési kötelezettséget megállapító
határozat jogorvoslati eljárás során történő kijavítása esetén, a szóban forgó összeget a
vámhatóság milyen határidőn belül utalja vissza.
a(z) 169. §-hoz
Szükséges törvényi szinten rendelkezni a kiadni rendelt és a lefoglalt nem uniós áru vámjogi
helyzetének rendezéséről, illetve az azok értékesítéséből származó összeg elszámolására
vonatkozó szabályokról.
a(z) 170. §-hoz
Az Unió vámterületére belépő tengerjáró hajó vagy légi jármű üzemeltetőjének értesítenie kell
az érkezésről az első beléptető vámhivatalt a szállítóeszköz érkezésekor. Kérdésként merülhet
fel a „légi jármű üzemeltetőjének” meghatározása, hogy azonosítani lehessen, kit terhel az
129
értesítési kötelezettség. A légi fuvarozókra és légi járművek üzemben tartóira vonatkozó
biztosítási követelményekről szóló 785/2004/EK rendelet értelmében a „légi jármű üzemben
tartója” az a személy vagy szervezet, aki, illetve amely számára anélkül, hogy légi fuvarozó
lenne, valamely légi jármű használatra vagy üzemeltetésre folyamatosan ténylegesen
rendelkezésre áll, vélelmezetten az a természetes vagy jogi személy az üzemben tartó, akinek,
illetve amelynek a neve alatt a légi járművet lajstromba vették, kivéve, ha ez a személy
bizonyítani tudja, hogy az üzemben tartó valamely más személy.
A rendelkezés lehetővé teszi, hogy a reptéri üzemeltető általi értesítés - a jelenlegi
gyakorlatnak megfelelően - továbbra is megküldésre kerüljön a vámhatóság részére, és ezzel
átveheti a reptéri üzemeltető az értesítési kötelezettséget a légi járművek üzemeltetőitől.
a(z) 171. §-hoz
A Vtv.-ben használt „közvetlen vámfelügyelet” és „közvetett vámfelügyelet” definíciók az
uniós jogi megalapozottság hiányában nem volt fenntarthatók nemzeti szinten. Ugyanakkor
azon vámhatósági intézkedésre vonatkozóan, amikor a vámhatóság vámigazgatási eljárásban
(azaz a büntető- és szabálysértési jogszabályok szerinti „lefoglalás” és „elkobzás” esetétől
különbözve) közvetlen vámhatósági rendelkezés alá vonással intézkedik az áru helyzetéről
átmenetileg (pl.: a polgári célú fegyverek átengedését megakadályozza mindaddig, amíg a
fegyvertartási engedélyt be nem mutatják) szükséges nemzeti szinten szabályt alkotni, hogy a
kifejezések ne keveredjenek, és az intézkedés tartalma, ügyféli garanciái és részletszabályai is
biztosíthatóak legyenek.
a(z) 172. §-hoz
A Közösségi Vámkódexhez kapcsolódóan korábban, a Vtv.-ben meghatározott nemzeti
rendelkezésekhez hasonlóan szükséges a tranzitterületen kiskereskedelmi vagy vendéglátó
ipari tevékenységet folytatók kötelezettségeit részletezni. Az eddig alkalmazott szabályok
megváltoztatását az uniós vámjogi környezet változása nem érinti.
a(z) 173. §-hoz
A Vámkódex 140. cikk kimondja, hogy áruknak az azokat fuvarozó szállítóeszközről való
kirakása vagy átrakása kizárólag a vámhatóság engedélyével történhet, a vámhatóság által
kijelölt vagy jóváhagyott helyeken. A hivatkozott rendelkezést hivatott a gyakorlatban
biztosítani a repülőtereken az a nemzeti szabály, amely alapján mindaddig, amíg a
vámhatóság a beérkező légi járművet és/vagy utasait - az erre irányuló döntése alapján - meg
nem vizsgálta, a járműről árukat lerakodni, illetve utasokat leengedni csak a vámhatóság
engedélyével vagy az élet- és vagyonbiztonságra figyelemmel lehet.
a(z) 174. §-hoz
A Vámkódex 148. cikk (2) bekezdése kötelezően előírja, hogy az átmeneti megőrzési
létesítmény üzemeltetéséhez vámbiztosítékot kell nyújtani. Emellett ezen „tevékenységi”
jellegű vámbiztosítékhoz garanciafigyelési szabályt is kell rendelni, hogy az átmeneti
megőrzés az adott létesítményben csak akkor történhessen meg, ha a létesítmény
garanciafedezete még megfelelő biztosíték lehet az adott betárolással érintett szállítmány
közterhei tekintetében. A leltár-nyilvántartásnak és garancia-riportnak abban is lehet szerepe,
hogy a létesítményt üzemeltető számára is lehetővé tegye a 90 napos kitárolási szabály
130
alkalmazását, hogy a Vámkódex 197. cikke szerinti helytállási kötelezettségét a
létesítményben hagyott nem uniós árukért meg tudja előzni.
a(z) 175. §-hoz
A Vámjegy alkalmazására a szóbeli árunyilatkozat alapján végzett vámkiszabások során kerül
sor, amikor az utas a repülőtéren a piros folyosó igénybevétele során szóban jelzi, hogy
vámköteles árut hozott és a vámkezelés során a fizetendő vámok és egyéb terhek kiszabásáról
egyszerűsített formában intézkedik a vámhatóság. Ennek eljárási szabályai rendeleti szinten
kerülnek szabályozásra.
a(z) 176. §-hoz
A vám-árunyilatkozat EV-től eltérő formában történő benyújtását a vámhatóság
engedélyezheti, melyre a kérelemre indult eljárás szabályai vonatkoznak. A szabályok azonos
formában az NGM rendeletben kerültek megjelenítésre.
a(z) 177. §-hoz
A Vámkódex 159. cikke rendelkezik az illetékes vámhivatalok kijelölésének
kötelezettségéről, amelyet Magyarország tekintetében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal
szervezetére vonatkozó külön jogszabály testesít meg.
a(z) 178. §-hoz
A Vámkódex 176. cikk c) pontja alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén kell,
hogy meghatározza az eljárási szabályokat a vám-árunyilatkozatnak az áru átengedését követő
módosítása a Vámkódex 173. cikk (3) bekezdésével összhangban. Ezzel a Bizottság -
egyelőre - nem élt, a végrehajtási aktusok a hivatkozott eljárási szabályokat nem tartalmazzák.
Ugyanakkor a Bizottság a Vám Szakértői Csoport Behozatali és Kiviteli alakiságok Szekció
2016.	november 30-i ülésén megerősítette, hogy a vám-árunyilatkozat módosítására kizárólag
ügyféli kérelemre van lehetőség, a módosítás hivatalból nem végezhető el. A módosítási
kérelemre pedig a Vámkódex 22. cikkének rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
Ennek okán kerül nemzeti szinten kimondásra az, hogy milyen szabályok alkalmazandóak a
Vámkódex 173. cikk (3) bekezdése szerinti kérelem esetén.
a(z) 179. §-hoz
A központi vámkezelés a Vámkódex egyik új egyszerűsítése, amely engedélyezett
gazdálkodók számára azt teszi lehetővé, hogy a több tagállamra kiterjedő vámügyleteik során
a székhelyük szerinti tagállam vámhatóságánál intézhessék a vámkezelések adminisztrációs
kötelezettségeit és az áru behozatala szerinti tagállam vámhatóságai végezzék el a fizikai és
biztonsági ellenőrzéseket. Tekintettel arra, hogy külső határaink okán a magyar vámhatóság
mindkét szerepben eljárhat és a vámkiszabás helye nem feltétlenül lesz azonos az adókiszabás
helyével, szükséges rendelkezni az adónyilatkozat benyújtásáról, a tagállami vámbevételek
megosztásának és a központi vámkezelés végrehajtásának gyakorlati szabályairól, amikor az
engedélyezésben Magyarország is érintett.
a(z) 180. §-hoz
131
Ha az önértékelés és a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés kombinációja esetén
az áruk úgy kerülnek szabad forgalomba, hogy azokra nem nyújtják be, csak elérhetővé teszik
a kiegészítő árunyilatkozatot benyújtása nélkül, az áfa önadózásra jogosult engedélyesektől
eltérő ügyfelek tekintetében az áfa kiszabásához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre,
ezért indokolt az adónyilatkozat megkövetelése, az egységes engedélyek tekintetében
meghatározott módon.
a(z) 181. §-hoz
Az eddigi gyakorlattal megegyezően az áru értékesítését a vámhatóság kereskedő
közreműködésével, árverés útján vagy elektronikus árverés útján végezheti. Az elektronikus
árverés útján történő értékesítést a vámhatóság az adóhatóság által foganatosítandó
végrehajtási eljárásokról szóló törvény vonatkozó rendelkezésének értelemszerű
alkalmazásával végzi.
a(z) 182. §-hoz
Az állam javára felajánlás tekintetében a felhagyott tulajdonjogú nem uniós áruk esetén
alkalmazandó hirdetményi kézbesítés alkalmazásának előírása szükséges.
a(z) 183. §-hoz
Szükséges, hogy a tértiárura vonatkozó kérelmet papír alapon is be lehessen nyújtani és a
vámhatóság azt papír alapon is kiadhassa. Ez indokolt az informatikai rendszer rendelkezésre
állásáig, illetve a rendelkezésre állást követően bekövetkező üzemszünet esetére is.
a(z) 184. §-hoz
A Vámkódex megfogalmazásának rugalmasságára tekintettel („minden szükséges
intézkedés”), egyértelművé kell tenni, hogy pontosan milyen intézkedésekről van szó. A
törvényben meghatározott intézkedések a törvény III. fejezetében és a 180. §-ában kerülnek
lefektetésre.
a(z) 185. §-hoz
Ha az aktív feldolgozást követően az áruk vám-árunyilatkozat benyújtása nélkül kerülnek
szabad forgalomba, az áfa önadózásra jogosult engedélyesektől eltérő ügyfelek tekintetében
az áfa kiszabásához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, ezért indokolt az
adónyilatkozat megkövetelése, a központi vámkezelés és az önértékelés tekintetében
meghatározott módon.
a(z) 186-188. §-hoz
A vámszabadterületek kijelölésére vonatkozóan eljárási szabályokat az uniós jog egyáltalán
nem tartalmaz. Ugyanakkor ezen vámigazgatási ügyben a nemzetgazdasági érdekek
vizsgálata kiemelt figyelmet kap, amelynek biztosítása a miniszteri szintű engedélyezési
eljárással garantálható. A kérelem ennek megfelelően az érintett miniszter részére kerül
benyújtásra, aki a vámhatóságot a szükséges információk beszerzése érdekében megkeresi. A
kérelemre és az engedélyre a kérelemre indult eljárásra vonatkozó szabályok alkalmazandóak.
132
A vámszabadterület kijelölése iránti kérelem előkészítéséhez a komplex gazdasági
környezet elemzése és szakmai bemutatása okán különleges vámjogi szakértelemre van
szükség, amely alapján 2019. május 1-től, a vámtanácsadói nyilvántartás alkalmazásától
kötelezően előírásra kerül a kérelem vámtanácsadók általi benyújtásának kötelezettsége a
miniszteri eljárásban. A vámszabadterület üzemeltetésével összefüggő kötelezettségek
teljesítése és ennek ellenőrzése a vámhatóság bevonását és előzetes véleményezését is
szükségessé teszi, hogy a miniszteri kijelölés ne teoretikus, hanem a gyakorlati végrehajtás
szükségleteit is figyelembe vevő konkrét döntés legyen.
A vámszabadterületi kijelölést követően is bekövetkezhetnek olyan változások, amelyek a
kijelölt területen új építmények építésére, vagy a tevékenységi kör bővítésére vonatkoznak. Ez
újabb kijelölési miniszteri eljárást már nem indukál, de a tevékenységet felügyelő vámhatóság
vezetőjének engedélyét igényli.
a(z) 189. §-hoz
A hivatkozott rendelkezések kiegészítése - a Vámkódex 140. cikkhez hasonlóan - légi
forgalom tekintetében szükséges azzal, hogy amíg a vámhatóság a beérkező légi járművet
és/vagy utasait - az erre irányuló döntése alapján - meg nem vizsgálta, a járműről árukat
lerakodni, illetve utasokat leengedni csak a vámhatóság engedélyével vagy az élet- és
vagyonbiztonságra figyelemmel lehet.
a(z) 190. §-hoz
Nincs indoka annak, hogy ebben a speciális esetben a benyújtás módja korlátozva legyen.
a(z) 191. §-hoz
A Vámkódex 270. cikk (2) bekezdése alapján az újrakiviteli árunyilatkozatra a Vámkódex
158-195. cikket kell alkalmazni. Ennek a nemzeti szintű szabályok körében történő lekövetése
a rendelkezés, az újrakiviteli árunyilatkozat tekintetében a hivatkozott szakaszok nemzeti
törvényi rendelkezésekre hivatkozással.
a(z) 192. §-hoz
A jelenleg keleti irányból érkező vasúti szállítmányok esetén alkalmazott, vasúti fuvarozáshoz
kötődő SZMGSZ fuvarlevél kizárólag a harmadik országból érkező szállítmányok
érkeztetésekor fogadható el vám-árunyilatkozatként.
a(z) 193-206. §-hoz
A vámhatóság az agrártámogatások tekintetében is ellenőrző hatóságként jár el. Az ún.
EMGA ellenőrzések szabályrendszere a vámellenőrzésekre vonatkozó szabályozástól eltérő,
saját szabályrendszert alkot, amelynek eljárási szabályait ezen fejezet tartalmazza.
Ugyanakkor azon kérdésekben, melyekben az említett §-ok nem rendelkeznek, a törvény
hivatalból indult eljárásra vonatkozó szabályai alkalmazandóak.
a(z) 207-211. §-hoz
A vámigazgatási eljárásokban szereplő ügyfelek speciális körét jelentik a vámtanácsadók és a
vámügynökök, amelyek a vámügyi képviseletre vonatkozó, és a Vámkódex 18. cikk (3)
133
bekezdés szerinti felhatalmazással kialakított nemzeti szabályok 2019. május 1-től való
alkalmazását követően kitüntetett szerepet töltenek be a hatósági eljárásokban. A vámjogi
képviselet ezen szereplőkre való korlátozásával a szakértelem biztosítását tartalmazza a
törvény.
A nemzeti képviselet feltételeinek tagállami szabályozása korlátját a Vámkódex 18. cikk (3)
bekezdés első mondatában szereplő, „az uniós joggal összhangban” kitétel adja. Az uniós
joggal való összhang a speciális és közvetlen hatállyal alkalmazandó tanácsi és parlamenti
rendeletként megjelenő Vámkódex és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK
irányelv együttes szabályozásából adódik, amelyek egymáshoz való viszonya tekintetében a
két uniós joganyag rendelkezést nem tartalmaz. Egyfelől a Vámkódex 18. cikk (3) bekezdése
megadja a tagállami feltétel beillesztésének a lehetőségét, másfelől ezen feltételek alóli
kivételként csak a más tagállamokban letelepedett és engedélyezett gazdálkodói engedély
kritériumainak megfelelő személyeket kezeli, kimondva, hogy esetükben csak az ennél
kevésbé szigorúbb tagállami rendelkezéseket kell betartani. Másfelől a szolgáltatási
irányelvből következik, hogy a valamely szolgáltatás nyújtáshoz előírt feltételeket teljesítő
más tagállami gazdálkodók szolgáltatási jogosultságait is biztosítani kell, nem lehet őket a
tagállami letelepedés hiányára hivatkozva negatívan diszkriminálni. Ezen két követelménynek
megfelelve a vámtanácsadói és vámügynöki szolgáltatáshoz szükséges előírni tagállami
feltételeket (iskolai végzettség, szakképzettség, pénzügyi megbízhatóság), és biztosítani, hogy
a követelmények bármely másik tagállamban igazolt teljesítése esetén a külföldi
tanúsítványok elfogadásával nyilvántartásba vehetők a magyarországi szolgáltatási szándékuk
esetén.
A vámtanácsadók szakmai köre újonnan kerül kialakításra az adótanácsadókra vonatkozó
szabályok vámszakmai környezetbe illesztésével. Ezek a legmagasabb képzettségű
vámszakemberek, akik felsőfokú iskolai képesítéssel vagy 10 éves szakmai gyakorlattal, az új
Vámkódex és jogszabályi környezete tárgyköréből miniszteri rendeletben szabályozott
hatósági jellegű képzésen vesznek részt és az AEO engedélyek kritériumrendszerének
megfelelő szakismereti, biztonsági, pénzügyi és szakmai előéleti feltételeknek felelnek meg, a
miniszter nyilvántartásában szerepelnek és igazolványt kapnak.
Az uniós csatlakozás előtti időkből ismert vámügynökök szakmai köre is megmarad az
alapvámkezelések elvégzésére vonatkozó eljárási jogosultsággal, de ezeket is a miniszter
regisztrálja, s ehhez az új vámjogi környezethez igazodva a szakismereti és a pénzügyi feltétel
az AEO-s gazdálkodókéval azonos. Esetükben - a vámtanácsadókkal ellentétben - a szakmai
képzés sikeres teljesítése nem előfeltétel, a vámszakmai szakértelmet három éves szakmai
gyakorlattal is igazolhatják.
a(z) 212-213. §-hoz
Felhatalmazó rendelkezések. A Kormány alapvetően szervezeti szabályok és egyes szervek
kijelölésére vonatkozó felhatalmazást kap, a vámszakmai tevékenységet irányító
adópolitikáért felelős miniszter a vámjogi szakmai részletszabályokat állapítja meg. E
tekintetben a miniszter rendeletalkotási jogköre külön felhatalmazó rendelkezésből fakad az
egy végrehajtási jellegű rendeletben szabályozott különböző témákra vonatkozóan, illetve a
külön-külön tematikus miniszteri rendeletet jelentő témák (vámmentesség, vámjogi szakértői
hatósági képzés és vizsga, vámtanácsadók nyilvántartásba vétele és kötelező továbbképzése)
tekintetében. Speciális, más miniszterekkel egyetértésben megalkotandó miniszteri
rendeletekre vonatkozó felhatalmazások biztosítják egyes vámjogi rendeletek - a postai és
134
gyorspostai szolgáltatások, a katonai csapat- és árumozgásra vonatkozó vámeljárás -
megalkotásának lehetőségét.
a(z) 214. §-hoz
Hatályba léptető rendelkezés. Speciális hatályba lépési szabályok vonatkoznak a nemzeti
vámjogi képviseletre vonatkozó rendelkezésekre, amelyek átmeneti idő biztosításával 2019.
május 1-jével lépnek hatályba.
a(z) 215. §-hoz
A korábbi szabályozáshoz kötődő nemzeti vámtörvény helyébe lépő új szabályozás
szükségessé teszi átmeneti rendelkezések beillesztését, elsősorban a jelenlegi engedélyek
további szerepének megadása, másrészt a hatósági munka folytatólagosságának biztosítása
érdekében.
a(z) 216. §-hoz
Jogharmonizációs záradék.
a(z) 217. §-hoz
Hatályon kívül helyező rendelkezés
135