﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/17995. számú
törvényjavaslat
az adóigazgatási rendtartástól
Előadó: Varga Mihály
nemzetgazdasági miniszter
Budapest, 2017. október
2017. évi ... törvény
az adóigazgatási rendtartásról
1.	Fejezet
Alapelvek és a törvény hatálya
1. Alapelvek
1.	§ [Törvényesség (legalitás) elve]
Az adózó, az eljárás egyéb résztvevője és az adóhatóság e törvénynek és más
jogszabályoknak megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit.
2.	§ [Szakszerű és hatékony eljárás elve]
Az adóhatóság a szakszerűség, a hatékonyság és a költségtakarékosság érdekében úgy
szervezi meg a tevékenységét, hogy - a tényállás tisztázására vonatkozó követelmények
sérelme nélkül - az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen, és az adózónak, az eljárás
egyéb résztvevőjének és az adóhatóságnak a legkevesebb költséget okozza.
3.	§ [A megkülönböztetés és „részrehajlás” tilalma]
Az adóhatóság minden ügyben jóhiszeműen, megkülönböztetés nélkül, a jogszabályoknak
megfelelően köteles eljárni és intézkedni.
4.	§ [Egyedi elbírálás elve]
Az adóhatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden
bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza.
5.	§ [Méltányos eljárás elve]
Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben, illetve e törvényben
meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést
engedélyez.
6.	§ [Tájékoztatási kötelezettség, az adózói jogok gyakorlásának előmozdítása]
Az adóhatóság az adózónak a jogszabályok megtartásához szükséges tájékoztatást megadja,
az adóbevallás, az adóbefizetés rendjét vele megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére
figyelmezteti.
7.	§ [Közérthetőség elve]
Az adóigazgatási eljárásban az adózókkal való kapcsolattartás nyelvezetének egyszerűnek és
közérthetőnek kell lennie.
8.	§ [A jóhiszemű eljárás követelménye, az együttműködési kötelezettség elve]
(1)	Az adózó és az eljárás egyéb résztvevője köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és
elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását.
(2)	Az adózó és az eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell. A
rosszhiszeműség bizonyítása az adóhatóságot terheli.
2.	A törvény hatálya
2
9.	§ [Az adóigazgatási eljárás]
Az adóigazgatási eljárásban az adóhatóság megállapítja az adózó jogait, kötelezettségeit,
ellenőrzi az adókötelezettségek teljesítését, a joggyakorlás törvényességét, nyilvántartást
vezet az adózást érintő tényekről, adatokról, körülményekről, és adatot igazol, illetve az
ezeket érintő döntését érvényesíti.
10.	§ [Az adópolitikáért felelős miniszter és az állami adó- és vámhatóságot irányító
miniszter eljárása]
Az adóügyben eljáró adópolitikáért felelős miniszterre, illetve az állami adó- és vámhatóságot
irányító miniszterre e törvénynek az adóhatóságra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően
alkalmazni kell.
II.	Fejezet
Az adózó és az adóhatóságok, az adózó képviselete
3.	Az adózó
11.	§ [Az adózó]
(1)	Adózó az a személy, akinek adókötelezettségét adót, költségvetési támogatást
megállapító törvény, e törvény vagy önkormányzati rendelet írja elő.
(2)	Adózónak kell tekinteni a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján kezelt vagyont.
(3)	Nem minősül adózónak a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy. A kizárólag
az adó megfizetésére kötelezett személy is gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető
jogokat.
(4)	A jogszabály erejénél fogva ügyfélnek minősülő személyre a fizetési kötelezettségével
kapcsolatban e törvény adózóra vonatkozó rendelkezései is megfelelően alkalmazandóak.
12.	§ [Jogutódlás az adóigazgatási eljárásban]
(1)	Törvény eltérő rendelkezése hiányában az adózó polgári jog szabályai szerinti jogutódját
megilletik mindazon jogok, amelyek a jogelődöt megillették, továbbá terhelik a jogelőd által
nem teljesített kötelezettségek a jogutódlással szerzett vagyonnal arányosan. Több jogutód
esetén a jogelőd kötelezettségeit a jogutódok vagyonarányosan teljesítik, teljesítés hiányában
pedig a jogelőd tartozásáért egyetemlegesen felelnek, a költségvetési támogatásra - eltérő
megállapodás hiányában - vagyonarányosan jogosultak.
(2)	Az adóhatóság a jogutódnál a jogutódlást megelőző időszakra vonatkozó törvényi
feltételek fennállásának vizsgálatát a jogelőd adózói előéletére is kiterjedően, a jogelőd
magatartását is értékelve végzi.
13.	§ [Eljárási képesség]
A természetes személy adózó akkor rendelkezik eljárási képességgel, ha az ügy tárgyára
tekintettel cselekvőképesnek minősül.
4.	Képviselet
14.	§ [Képviselet]
(1)	Ha törvény nem írja elő az adózó személyes eljárását, helyette törvényes képviselője, vagy
az általa, illetve törvényes képviselője által meghatalmazott személy is eljárhat.
(2)	Jogi személy törvényes képviselőjének eljárása személyes eljárásnak minősül.
(3)	Az ellenérdekű adózók képviseletét nem láthatja el ugyanaz a személy.
3
(4)	Az adóhatóság visszautasítja a képviselő eljárását, ha
a)	az nyilvánvalóan nem alkalmas az ügyben a képviselet ellátására, vagy
b)	képviseleti jogosultságát az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja.
(5)	A képviselő visszautasítása esetén az adóhatóság felhívja az adózót, hogy járjon el
személyesen, vagy gondoskodjon a képviselet ellátására alkalmas képviselőről.
(6)	Az adóhatóság nyilatkozattételre hívja fel az adózót, ha az eljárás során az adózó és a
képviselő vagy a képviselő nyilatkozata eltér egymástól, vagy egyéb eljárási cselekményeik
ellentétesek. Ha az adózó eltérően nem nyilatkozik, az adóhatóság az előbbi cselekményt,
nyilatkozatot tekinti érvényesnek.
(7)	A természetes személy adózó részére, akinek nincs képviselője, és
a)	ismeretlen helyen tartózkodik, vagy
b)	nem tud az ügyben eljárni,
az eljáró adóhatóság gondoskodik ügygondnok kirendeléséről.
15.	§ [Meghatalmazás]
(1)	A meghatalmazott a képviseleti jogosultságát - ha azt a rendelkezési nyilvántartás nem
tartalmazza - köteles igazolni. A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani.
(2)	Ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki, az kiterjed az eljárással kapcsolatos
valamennyi nyilatkozatra és cselekményre.
(3)	A képviseleti jog keletkezése és megszűnése az adóhatósággal szemben az
adóhatósághoz történő bejelentés beérkezésétől hatályos azzal, hogy a képviseleti jog
megszűnésének bejelentése napján a meghatalmazottat még az adóhatósági iratok átvételére
jogosult személynek kell tekinteni.
(4)	A felszámolás, illetve a végelszámolás kezdő időpontját megelőzően adott
meghatalmazás alapján a képviselő akkor járhat el, ha a meghatalmazás érvényességéről a
felszámoló, illetve a végelszámoló az adóhatóságnak nyilatkozott. Végelszámolás esetén nem
kell a meghatalmazás érvényességéről nyilatkozatot tenni, ha a meghatalmazást adó korábbi
törvényes képviselő és a végelszámoló személye megegyezik.
(5)	Nem járhat el meghatalmazottként az adóhatóság előtti eljárásban az eltiltás hatálya alatt
az a természetes személy, akit a cégbíróság vagy a bíróság jogerősen eltiltott a vezető
tisztségviselői tisztség gyakorlásától.
16.	§ [Kötelező szakmai képviselet]
(1)	Az adózó
a)	az adó feltételes megállapítására irányuló eljárásban,
b)	a feltételes adómegállapítás alkalmazhatóságának megállapítására irányuló eljárásban,
c)	a szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárásban
kizárólag ügyvéd, kamarai jogtanácsos, adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő
vagy könyvvizsgáló képviseletével járhat el.
(2)	Az (1) bekezdés szerinti képviselet a saját ügyben nem kötelező, ha a természetes
személy vagy a jogi személy, egyéb szervezet vezető tisztségviselője jogi szakvizsgával vagy
okleveles könyvvizsgálói szakképesítéssel rendelkezik vagy nyilvántartásba vett
adótanácsadónak, adószakértőnek, okleveles adószakértőnek vagy könyvvizsgálónak minősül.
A jogi szakvizsga megszerzését, az okleveles könyvvizsgálói szakképesítés meglétét, és azt,
hogy a természetes személyt vagy a jogi személy, egyéb szervezet vezető tisztségviselőjét az
adótanácsadói, adószakértő vagy az okleveles adószakértői nyilvántartásba bejegyezték, az (1)
4
bekezdésben meghatározott hatósági eljárások megindítására irányuló kérelemmel
egyidejűleg kell igazolni.
17.	§ [Állandó meghatalmazás alapján eljárni jogosultak]
(1)	Jogi személyt és egyéb szervezetet az adóhatóság előtt állandó meghatalmazás alapján
a)	a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú tag, foglalkoztatott,
b)	kamarai jogtanácsos,
c)	ügyvéd,
d)	ügyvédi iroda,
e)	európai közösségi jogász,
f)	nyilvántartásba vett adószakértő, nyilvántartásba vett okleveles adószakértő,
nyilvántartásba vett adótanácsadó, könyvvizsgáló, könyvelő,
g)	számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság,
illetve egyéb szervezet törvényes vagy szervezeti képviselője, foglalkoztatottja, tagja,
h)	környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos ügyben termékdíj ügyintéző szakképesítéssel
rendelkező személy is,
i)	a jövedéki adóról szóló törvény szerinti jövedéki üggyel kapcsolatban jövedéki ügyintéző
szakképesítéssel rendelkező személy is
képviselheti.
(2)	Természetes személyt az adóhatóság előtt állandó meghatalmazás alapján bármely -
képviseletre alkalmas - nagykorú személy is képviselheti.
(3)	Nem járhat el meghatalmazottként az adóhatóság előtti eljárásban az eltiltás hatálya
alatt az a természetes személy, akit a cégbíróság vagy a bíróság jogerősen eltiltott a vezető
tisztségviselői tisztség gyakorlásától.
18.	§ [A belföldön nem letelepedett adóalany képviselete]
Az általános forgalmi adóról szóló törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) szerinti adó
visszatérítési-jog érvényesítésére irányuló eljárásban az Áfa tv. szerint belföldön nem
letelepedett adóalanyt külföldi természetes személy, jogi személy vagy egyéb szervezet is
képviselheti az adóhatóság előtt.
19.	§ [Az adózási ügyvivő]
(1)	A külföldi vállalkozás nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével
összefüggésben adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el, ha a külföldi
vállalkozás belföldi fióktelep alapítására köteles vagy egyébként ilyennel rendelkezik.
(2)	Az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás belföldi adókötelezettségeit, továbbá
gyakorolja az adózót megillető jogokat is.
(3)	Ha a külföldi vállalkozás több fióktelepet létesít, az egyes fióktelepeken folytatott
gazdasági tevékenységével összefüggő adókötelezettségeket a fióktelepek önállóan teljesítik,
azonban olyan jognyilatkozatokat csak együttesen tehetnek meg, amelyek a külföldi
vállalkozás más belföldi fióktelepeinek adózására is kihatnak.
20.	§ [A pénzügyi képviselő]
(1)	Az a külföldi vállalkozás, amely belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben
gazdasági célú letelepedésre nem köteles, belföldi adókötelezettségeinek teljesítésére
pénzügyi képviselőt bízhat meg.
(2)	Pénzügyi képviselő az a korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság lehet, amelynek
jegyzett tőkéje az ötvenmillió forintot eléri, vagy ennek megfelelő összegű bankgaranciával
rendelkezik, továbbá az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. A pénzügyi
képviselő a feltételek meglétét a képviselet elfogadásának bejelentésekor, illetve ezt követően
a tevékenység folyamatos végzése alatt évente az adóhatóságnál igazolja.
5
(3)	A pénzügyi képviselő a külföldi vállalkozás képviseletére irányuló megbízás
elfogadásától és a képviselet megszűnésétől számított tizenöt napon belül az állami adó- és
vámhatósághoz bejelenti a képviselet elfogadását, illetve megszűnését, a külföldi vállalkozás
adatait, továbbá a külföldi vállalkozás adóügyeivel összefüggésben nyitott belföldi
pénzforgalmi számlaszámát.
(4)	Az adóhatóság a bejelentés alapján a külföldi vállalkozást és pénzügyi képviselőjét
nyilvántartásba veszi és a külföldi vállalkozás számára adószámot állapít meg.
(5)	A pénzügyi képviselő a külföldi vállalkozás nevében teljesíti annak belföldi
adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat. A pénzügyi képviselet
fennállása alatt a külföldi vállalkozás az adóhatóság előtt személyesen vagy más képviselője
útján nem járhat el.
(6)	A külföldi vállalkozás adókötelezettségéért a külföldi vállalkozást és a pénzügyi
képviselőt egyetemleges felelősség terheli. A képviselet megszűnése a külföldi vállalkozás
adókötelezettségét nem érinti.
(7)	A pénzügyi képviselő a képviselt külföldi vállalkozás adóbevallási kötelezettségét
elektronikus úton teljesíti.
(8)	A pénzügyi képviselő a képviselt külföldi vállalkozások adózással összefüggő iratait
elkülönülten tartja nyilván.
(9)	Az adóhatóság a belföldön székhellyel, telephellyel nem rendelkező külföldi vállalkozást
megillető adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést a külföldi vállalkozás adóügyeivel
összefüggésben nyitott belföldi pénzforgalmi számla javára történő átutalással teljesíti.
(10)	Ha a képviselet azért szűnt meg, mert a külföldi vállalkozásnak megszűnt a
Magyarországon végzett gazdasági tevékenysége, a pénzügyi képviselő a külföldi vállalkozás
záróbevallását elkészíti. A pénzügyi képviselő az adózással összefüggő iratokat az
adómegállapításhoz való jog elévüléséig megőrzi.
21.	§ [A kezelt vagyon képviselete]
(1)	A kezelt vagyon adózása tekintetében a bizalmi vagyonkezelő jár el.
(2)	A bizalmi vagyonkezelő a kezelt vagyon adókötelezettségeit saját nevében, a bizalmi
vagyonkezelésbe adott vagyontömeg adószámának feltüntetésével teljesíti, továbbá
gyakorolja a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyontömeget megillető jogokat.
(3)	A bizalmi vagyonkezelő a kezelt vagyon adózással összefüggő iratait elkülönülten tartja
nyilván.
(4)	Az adóhatóság a kezelt vagyont megillető adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést a kezelt
vagyon adóügyeivel összefüggésben a bizalmi vagyonkezelő által nyitott, a saját számláitól
elkülönített belföldi pénzforgalmi számla javára történő átutalással teljesíti.
5.	Az adóhatóságok
22.	§ [Az adóhatóságok]
Adóhatóságok:
a)	az állami adó- és vámhatóság,
b)	az önkormányzat jegyzője mint önkormányzati adóhatóság (a továbbiakban:
önkormányzati adóhatóság),
c)	e törvény, valamint az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozásában az önkormányzati
adóhatóság döntései elleni fellebbezések elbírálására jogosult hatóság.
6
23.	§ [Felettes szerv]
(1)	Az állami adó- és vámhatóság tekintetében felettes szerv a Nemzeti Adó- és
Vámhivatalról szóló törvény szerinti felettes szerv és az állami adó- és vámhatóságot irányító
miniszter.
(2)	Az önkormányzati adóhatóság felettes szerve az önkormányzati adóhatóság döntései elleni
fellebbezések elbírálására jogosult hatóság, e hatóság mint adóhatóság felettes szerve az
adópolitikáért felelős miniszter.
24.	§ [Az önkormányzat hatáskörébe tartozó adóztatás felügyelete]
Az adópolitikáért felelős miniszter
a)	az önkormányzati adóhatóság felettes szervén keresztül ellenőrzi az önkormányzati
adóhatóság hatáskörébe tartozó adóztatás törvényességét, a törvények és más jogszabályok
végrehajtását,
b)	adóügyekben az önkormányzati adóhatóság döntései elleni fellebbezések elbírálására
jogosult hatóság felettes szerveként jár el,
c)	az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adóztatás törvényi és más jogszabályi
rendelkezéseinek előkészítéséhez az önkormányzati adóhatóságoktól és azok felettes szervétől
jelentéseket, beszámolókat és adatszolgáltatást kérhet.
III.	Fejezet
Eljárási kötelezettség, hatáskör és illetékesség vizsgálata
6.	Eljárási kötelezettség
25.	§ [Az adóhatóság eljárási kötelezettsége]
(1)	Az adóhatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén, valamint kijelölés
alapján köteles eljárni. Ha e kötelességének nem tesz eleget, erre a felettes szerve - kérelemre
vagy hivatalból - utasítja.
(2)	Ha az adóhatóság a felettes szervének utasítására az általa meghatározott határidőn belül
nem tesz eleget eljárási kötelezettségének, a felettes szerv az ügyet magához vonhatja. A
felettes szerv az ügyben első fokon jár el, vagy az elsőfokú eljárásra a mulasztóval azonos
hatáskörű adóhatóságot jelöl ki.
(3)	Az adóhatóságtól a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a hatáskörébe tartozó ügy nem
vonható el.
7.	Hatáskör és illetékesség vizsgálata
26.	§ [A hatáskör és illetékesség vizsgálata]
Az adóhatóság a hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból
vizsgálja. Ha az adóhatóságnak az eljárásra nincsen hatásköre vagy az eljárásra nem illetékes,
és az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság kétséget kizáróan
megállapítható, az ügyet átteszi, ennek hiányában a kérelmet visszautasítja, vagy az eljárást
megszünteti.
27.	§ [Megelőzés]
Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ügyben illetékes adóhatóságok közül az jár el,
amelynél az eljárás előbb indult meg.
7
28.	§ [A hatásköri és illetékességi vita]
(1)	Ha ugyanabban az ügyben
a)	több adóhatóság állapította meg hatáskörét és illetékességét,
b)	több adóhatóság állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és emiatt az
eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, vagy
c)	több illetékes adóhatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni,
hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra,
az érdekelt adóhatóságok kötelesek egymás között azonnal, de legfeljebb három munkanapon
belül megkísérelni a vita eldöntését.
(2)	Az egyeztetést az az adóhatóság kezdeményezi, amelyiknél az eljárás később indult meg,
amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, vagy amelyik
adóhatóságnál az adózó az egyeztetés lefolytatása iránti kérelmét benyújtotta.
(3)	Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre, az eljáró adóhatóságot
a)	illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felettes szerv, ennek hiányában a
vita eldöntését kérő adóhatóság felettes szerve öt napon belül,
b)	hatásköri összeütközés esetén a közigazgatási bíróság
jelöli ki.
IV.	Fejezet
Az adóigazgatási eljárás általános szabályai
8.	Az adóigazgatási eljárás megindítása
29.	§ [Az adóigazgatási eljárás megindítása]
Az adóigazgatási eljárás kérelemre vagy hivatalból indul.
9.	Nyelvhasználat
30.	§ [Nyelvhasználat]
(1)	Az adóigazgatási eljárás hivatalos nyelve a magyar.
(2)	A nemzetiségi civil szervezet nevében eljáró személy, valamint az a természetes személy,
aki a nemzetiségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a hatóságnál használhatja
nemzetiségi nyelvét. A nemzetiségi nyelven benyújtott kérelem tárgyában hozott magyar
nyelvű döntést a hatóság az adózó kérésére a kérelemben használt nyelvre lefordítja.
(3)	Ha az adóhatóság döntésének magyar és idegen nyelvű szövege között eltérés van, a
magyar nyelvű szöveget kell hitelesnek tekinteni.
(4)	A hatósági igazolvány, hatósági bizonyítvány kiállítására és a hatósági nyilvántartásba
történő bejegyzés módjára jogszabály eltérő nyelvhasználati szabályokat állapíthat meg.
31.	§ [Külföldiek nyelvhasználati joga]
(1)	Ha az adóhatóság nem magyar állampolgár, a magyar nyelvet nem ismerő természetes
személy adózó ügyében magyarországi tartózkodásának időtartama alatt hivatalból indít
azonnali eljárási cselekménnyel járó eljárást, az adóhatóság gondoskodik arról, hogy az
adózót ne érje joghátrány a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt.
8
(2)	A magyar nyelvet nem ismerő adózó - a fordítási és tolmácsolási költség előlegezése és
viselése mellett - az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben is kérheti, hogy az
adóhatóság bírálja el az anyanyelvén vagy valamely közvetítő nyelven megfogalmazott
kérelmét.
10.	Kizárás
32.	§ [A kizárás általános szabálya]
Az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos
megítélése.
33.	§ [Kizárási okok]
(1)	Az ügy elintézéséből kizárt az a személy, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy
közvetlenül érinti, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, az adózó képviselőjeként
vagy hatósági tanúként járt el, a szakértő, a szemletárgy birtokosa és a támogató.
(2)	Az ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt az, aki az ügy elintézésében első fokon
részt vett.
(3)	Az ügy elintézésében nem vehet részt az az adóhatóság, amelynek jogát vagy jogos
érdekét az ügy közvetlenül érinti. Az adóhatóság nem válik kizárttá azért, mert a határozatban
megállapított fizetési kötelezettség teljesítése az általa megjelölt számlára történik.
(4)	Az ügy elintézésében nem vehet részt az az adóhatóság, amelynek vezetőjével szemben
kizárási ok merül fel.
34.	§ [Döntés a kizárásról és az eljáró ügyintéző vagy hatóság kijelölése]
(1)	Az ügyintéző a kizárási ok észlelését követően bejelenti az adóhatóság vezetőjének a
kizárási ok fennállását. A kizárási okot az adózó is bejelentheti.
(2)	A kizárás tárgyában az adóhatóság vezetője dönt, szükség esetén más ügyintézőt jelöl ki,
és dönt arról is, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a
kizárt ügyintéző járt el. A kizárásról az adóhatóság végzésben dönt, és azt az adózóval is
közli.
(3)	Ha az adózó nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy
ugyanabban az eljárásban ugyanazon ügyintéző ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, a
kizárást megtagadó végzésben eljárási bírsággal sújtható.
(4)	Ha a kizárási ok a hatáskör gyakorlójával vagy az adóhatósággal szemben merül fel, az
ügyben - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a felügyeleti szerv vezetője által kijelölt
másik azonos hatáskörű adóhatóság jár el.
(5)	Ha
a)	nincs kijelölhető másik, azonos hatáskörű adóhatóság vagy
b)	az adóhatóságnak nincs felügyeleti szerve,
az az adóhatóság jár el, amelyikkel szemben kizárási ok áll fenn.
(6)	Az adóhatóság az (5) bekezdésben foglaltakról az adózót és az (5) bekezdés a) pontja
szerinti esetben a felügyeleti szervet értesíti.
(7)	Az ügyben eljáró testület tagjával és vezetőjével, továbbá az eljáró adóhatóság
kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjével szemben a kizárás szabályait megfelelően
alkalmazni kell azzal, hogy ha az adóhatóságnál nincs másik kiadmányozási jogkörrel
rendelkező vagy azzal felruházható személy, a hatáskör gyakorlója jár el.
9
11. Megkeresés
35.	§ [Megkeresés]
(1)	Az adóhatóság - legalább öt napos határidő tűzésével - más szervet vagy személyt
kereshet meg, ha
a)	az ügyben a megkereső adóhatóság illetékességi területén kívül kell eljárási cselekményt
végezni, vagy
b)	az eljárás során szükséges adattal vagy irattal más rendelkezik.
(2)	A megkeresett szerv a megkeresés teljesítését megtagadja, ha az nem tartozik a
hatáskörébe, vagy arra nem illetékes.
12.	A kapcsolattartás általános szabályai
36.	§ [A kapcsolattartás általános szabályai]
(1)	Az adóhatóság írásban, az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános
szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvényben (a továbbiakban: Eüsztv.) meghatározott
elektronikus úton (a továbbiakban együtt: írásban) vagy személyesen, írásbelinek nem
minősülő elektronikus úton (a továbbiakban együtt: szóban) tart kapcsolatot az adózóval és az
eljárásban résztvevőkkel.
(2)	Ha törvény másként nem rendelkezik, a kapcsolattartás formáját az adóhatóság
tájékoztatása alapján az adózó választja meg. Az adózó a választott kapcsolattartási módról
más - az adóhatóságnál rendelkezésre álló - módra áttérhet.
(3)	Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén az adóhatóság választja meg a
kapcsolattartás módját.
(4)	Az állami adó- és vámhatóság elektronikus úton tart kapcsolatot azzal az adózóval, aki
vagy amely
a)	havi adó- és járulékbevallás benyújtására köteles,
b)	az Áfa tv. szerinti összesítő nyilatkozat benyújtására köteles,
c)	az Áfa tv. szerinti összesítő jelentés benyújtására köteles, vagy
d)	az Eüsztv. alapján elektronikus ügyintézésre köteles.
13.	Adatok zárt kezelése
37.	§ [Az adatok zárt kezelése]
(1)	Indokolt esetben az adóhatóság kérelemre vagy hivatalból elrendeli az adózó és az eljárás
egyéb résztvevője természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését, ha az
eljárásban való közreműködése miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. A végzést a
kérelmet előterjesztővel kell közölni.
(2)	A szakértő az (1) bekezdésben foglaltak szerint az igazságügyi szakértői névjegyzék
nyilvános adatain kívüli természetes személyazonosító adatai és lakcíme zárt kezelését
kérheti.
(3)	A természetes személyazonosító adatokat és a lakcímet az adóhatóság az ügy iratai között
elkülönítve, zártan kezeli és biztosítja, hogy a zártan kezelt adatok az eljárási cselekmények
során ne váljanak megismerhetővé.
(4)	A zártan kezelt adatok megismerésére csak az adóhatóság, a nyomozó hatóság, a
felügyeleti szerv, valamint a fellebbezés elbírálására jogosult felettes szerv, az illetékes
ügyész, a bíróság és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság jogosult.
10
14.	A kiskorú, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott
nagykorú, valamint a fogyatékossággal élő személy eljárási védelme
38.	§ [Általános szabályok]
(1)	A kiskorút, a cselekvőképtelen vagy a cselekvőképességében részlegesen korlátozott
nagykorút, valamint a fogyatékossággal élő személyt az adóigazgatási eljárásban fokozott
védelem illeti meg, ezért
a)	tárgyaláson történő meghallgatására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az eljárásban
részt vevő más személyek jelenlétében történő meghallgatása az érdekeit nem sérti,
b)	lehetőség szerint a lakóhelyén, illetve tartózkodási helyén kell meghallgatni,
c)	akkor hívható fel személyes nyilatkozattételre, és akkor hallgatható meg tanúként, ha ezt
állapota megengedi, és személyes nyilatkozata vagy tanúvallomása más módon nem
pótolható, valamint
d)	az egyenlő esélyű hozzáférést számára biztosítani kell.
(2)	Az, aki nem cselekvőképes, nyilatkozattételre csak akkor hívható fel, illetve tanúként
akkor hallgatható meg, ha nyilatkozatot, illetve tanúvallomást kíván tenni, és a törvényes
képviselője, vagy - érdekellentét esetén - eseti gondnoka vagy eseti gyámja (a továbbiakban
együtt: eseti gondnok) ehhez hozzájárul. A szóbeli nyilatkozat, illetve a tanúvallomás
megtételére csak a törvényes képviselő vagy az eseti gondnok jelenlétében kerülhet sor, az
írásbeli nyilatkozathoz a törvényes képviselő vagy az eseti gondnok aláírása szükséges. A
cselekvőképtelen tanú meghallgatása esetén a hatóság mellőzi a hamis tanúzás
következményeire való figyelmeztetést.
(3)	Ha az adózó vagy az eljárás egyéb résztvevője hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács
közreműködésével kell meghallgatni, vagy a meghallgatás helyett a jelen lévő hallássérült
írásban is nyilatkozatot tehet. Ha az adózó vagy az eljárás egyéb résztvevője siketvak,
kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni. Ha a jelen lévő adózó vagy
az eljárás egyéb résztvevője beszédfogyatékos, kérésére a meghallgatás helyett írásban tehet
nyilatkozatot.
39.	§ [Az adatok zárt kezelésére és az iratbetekintési jog korlátozására vonatkozó
különös szabályok]
Az adóhatóság a kiskorú, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen
korlátozott nagykorú adózó, tanú, szemletárgy-birtokos vagy megfigyelt személy védelme
érdekében erre irányuló kérelem nélkül is dönthet az érintett személy adatainak zárt
kezeléséről és az iratbetekintési jog korlátozásáról. Az erről szóló végzést a törvényes
képviselővel is közölni kell.
40.	§ [Az idézésre vonatkozó különös szabályok]
Ha az idézett személy korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképességében részlegesen
korlátozott, az adóhatóság a törvényes képviselőjét értesíti. Ha az idézett személy
cselekvőképtelen, az adóhatóság törvényes képviselője útján idézi. A törvényes képviselő
gondoskodik az idézett személy megjelenéséről.
15.	A támogató
41.	§ [A támogató]
A cselekvőképességet nem érintő, támogatott döntéshozatal elősegítése érdekében a
gyámhatóság által kirendelt, a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény (a továbbiakban: Ptk.)
szerinti támogató
11
a)	a támogatott személlyel egyidejűleg az eljárás során valamennyi eljárási cselekménynél -
ideértve a nyilvánosság kizárásával megtartott tárgyalást is - jelen lehet, távolléte azonban az
eljárási cselekmény teljesítésének, valamint az eljárás folytatásának nem akadálya,
b)	a nyilatkozat, adatszolgáltatás megtételének elősegítése érdekében a támogatott személlyel
-	az eljárási cselekmény rendjét meg nem zavaró módon - egyeztethet.
16.	Betekintés az eljárás irataiba
42.	§ [Az iratbetekintési jog]
(1)	Az adózó jogosult az adózásra vonatkozó iratok megismerésére. Minden olyan iratba
betekinthet, arról másolatot készíthet vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez,
kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges.
(2)	A tanú a vallomását tartalmazó iratba, a szemletárgy birtokosa a szemléről készített iratba
tekinthet be.
(3)	Más személy akkor tekinthet be a személyes adatot vagy törvény által védett titkot (a
továbbiakban: védett adatot) tartalmazó iratba, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga
érvényesítéséhez, illetve jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton alapuló
kötelezettsége teljesítéséhez szükséges.
43.	§ [Az iratbetekintési jog korlátai]
(1)	Nem lehet betekinteni
a)	az adóhatóság, illetve a felettes szerv döntés-előkészítéssel összefüggő belső
levelezésébe,
b)	a nemzetközi információcsere keretében más államból érkező megkeresés irataiba,
c)	a döntés tervezetébe,
d)	az eljárás egyéb résztvevője természetes személyazonosító adatait tartalmazó
jegyzőkönyvbe, ha az adóhatóság ezen adatokat zártan kezeli,
e)	a minősített adat védelméről szóló törvényben foglalt személyi feltételek teljesülésének
hiányában a minősített adatot tartalmazó iratba,
f)	a védett adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény
kizárja,
g)	az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adótitkot
érintő rendelkezésbe ütközik.
(2)	Korlátozható az iratbetekintés az adatszolgáltatásra vonatkozó iratok tekintetében az
ellenőrzés megkezdéséig, ha valószínűsíthető, hogy azok tartalmának megismerése a későbbi
ellenőrzést meghiúsítaná. Az iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság végzéssel dönt.
(3)	Az adózó a nemzetközi információcsere keretében kiküldött megkeresésbe és az arra
adott válaszba a válasz megérkezését követően tekinthet be. Az iratbetekintési jog nem terjed
ki a nemzetközi információcserében közreműködő adóhatósági alkalmazottak személyes
adataira.
17.	A kérelem
44.	§ [Kérelem]
(1)	A kérelem az adózó olyan nyilatkozata, amellyel hatósági eljárás lefolytatását, illetve a
hatóság döntését kéri jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében.
(2)	Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a kérelmet az adóhatósághoz
írásban vagy személyesen lehet előterjeszteni.
(3)	Az adózó kérelmével a tárgyában hozott döntés véglegessé válásáig rendelkezhet.
12
(4)	E § rendelkezéseit az eljárás megindítására irányuló kérelmen kívüli egyéb, az eljárás
valamennyi résztvevőjének az eljárással összefüggő kérelmeire is megfelelően alkalmazni
kell.
45.	§ [A kérelem tartalma]
(1)	Az adózótól - az azonosításához szükséges adatok kivételével - nem kérhető olyan adat,
amely nyilvános, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak
tartalmaznia kell.
(2)	Az adózó - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - nem kérheti az adóhatóságtól,
hogy az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően más szervet adatszolgáltatás iránt keressen
meg.
46.	§ [A kérelem elbírálása]
(1)	A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik a kérelmező által
használt elnevezéssel.
(2)	Az eljárási illeték megfizetésének elmulasztása a kérelem elbírálásának nem akadálya.
18.	Hiánypótlás
47.	§ [Hiánypótlás]
Ha a kérelem a jogszabályban foglalt követelményeknek
a)	nem felel meg, vagy
b)	megfelel, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra tekintettel az szükséges,
az eljáró adóhatóság határidő megjelölésével, a mulasztás jogkövetkezményeire történő
figyelmeztetés mellett - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik -
ugyanazon tényállás mellett egy alkalommal hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt.
19.	A kérelem visszautasítása
48.	§ [A kérelem visszautasítása]
Az adóhatóság a kérelmet nyolc napon belül végzéssel visszautasítja, ha
a)	a kérelem elbírálására nincs hatásköre vagy arra nem illetékes, és áttételnek nincs helye,
b)	a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul,
c)	jogszabály a kérelem benyújtását kizárja,
d)	jogszabály a kérelem előterjesztésére határidőt vagy határnapot állapít meg, és a kérelem
idő előtti vagy elkésett,
e)	az adóhatóság a kérelmet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi
szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be,
vagy
f)	a kérelem nyilvánvalóan nem az előterjesztésére jogosulttól származik.
20.	Az eljárás megszüntetése
49.	§ [Az eljárás megszüntetése]
(1)	Az adóhatóság az eljárást megszünteti, ha
a)	a kérelem visszautasításának lett volna helye, annak oka azonban az eljárás megindítását
követően jutott az adóhatóság tudomására,
b)	a kérelmező adózó az adóhatóság felhívására nem nyilatkozik, a hiánypótlási
kötelezettségét nem teljesíti, és ennek hiányában a kérelem nem bírálható el, és az eljárást
hivatalból nem folytatja,
13
c)	az eljárás okafogyottá vált,
d)	a kérelemre indult eljárásban az adózó nem tesz eleget eljárási költség előlegezési
kötelezettségének,
e)	az eljárás kérelemre indult, és valamennyi kérelmező adózó kérelmét visszavonta, illetve
ahhoz az ellenérdekű adózók hozzájárultak, és az eljárás hivatalból nem folytatható,
f)	az adóhatóság megállapítja, hogy az ügyben más adóhatóság már eljárt, vagy más
adóhatóság kijelölésére került sor,
g)	az eljárás kérelemre indult és az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától
függ (a továbbiakban: előkérdés), amely bíróság vagy más szerv hatáskörébe tartozik, és az
adózó az adóhatóságnak az eljárás megindítására vonatkozó felhívásának nem tesz eleget,
h)	az adózó a kérelmére indult eljárásban a képviselő visszautasítása esetén az adóhatóság
felhívása ellenére nem gondoskodik a képviselet ellátásra alkalmas személy
meghatalmazásáról vagy nem jár el személyesen, kivéve, ha az eljárás hivatalból is
megindítható, és az adóhatóság az eljárást hivatalból folytatja,
i)	az eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat (a továbbiakban: díj) kell fizetni, és a kérelmező a
fizetési kötelezettségének a felhívás ellenére nem tesz eleget és költségmentességben sem
részesül, vagy
j) a 26. §-ban, valamint a 126. § (7) bekezdésében szabályozott eljárás során az arra okot adó
feltétel bekövetkezik.
(2)	Az (1) bekezdés f) pontja szerinti esetben az adóhatóság szükség esetén a döntést
visszavonja, és erről szóló döntését a korábban eljárt vagy kijelölt adóhatósággal is közli.
21.	Ügyintézési határidő
50.	§ [Az ügyintézési határidő]
(1)	Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező adóhatósághoz történő megérkezését követő napon, a hivatalbóli eljárás esetén az
első eljárási cselekmény megkezdésének napján kezdődik.
(2)	Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ügyintézési határidő harminc nap, amelyet az
adóhatóság vezetője egy alkalommal - indokolás mellett - harminc nappal meghosszabbíthat.
Az eljárási határidő meghosszabbításának van helye különösen, ha az eljárás során
a)	az előkérdés bíróság hatáskörébe tartozik,
b)	ha az előkérdés más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak az adóhatóságnak az
adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető
el,
c)	az ügyben külföldi szervet kell megkeresni,
d)	az adózó mulasztása vagy késedelme azt indokolja, vagy
e)	szakértő bevonására került sor.
(3)	Ha a közigazgatási bíróság az adóhatóságot új eljárásra kötelezi és ezzel a bírósági
döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, az adóhatóság az
eljárást a perújítási vagy felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárásban hozott döntés
jogerőre emelkedéséig nem kezdi meg.
(4)	A (2) bekezdésben meghatározott határidőnél hosszabb határidőt törvény, rövidebb
határidőt jogszabály állapíthat meg.
(5)	Az ügyintézési határidőn belül a döntés közlése iránt is intézkedni kell.
(6)	Ha jogszabály valamely eljárási cselekmény teljesítésének határidejéről nem rendelkezik,
az adóhatóság, az adózó és az eljárás egyéb résztvevője azonnal, de legkésőbb nyolc napon
belül gondoskodik arról, hogy az eljárási cselekményt teljesítse, vagy a végzést meghozza.
14
51.	§ [Az ügyintézési határidő túllépése]
(1)	Ha az adóhatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt az adózónak és az eljárás egyéb
résztvevőjének fel nem róható okból túllépi, köteles az adózó által az eljárás lefolytatásáért
megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ha pedig az ügyintézés időtartama
meghaladja az irányadó ügyintézési határidő kétszeresét, az adózó által az eljárás
lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeg kétszeresét az adózó
részére visszafizetni.
(2)	Nem terheli az adóhatóságot az (1) bekezdés szerinti fizetési kötelezettség, ha az adózó az
eljárásért fizetendő illetéket vagy díjat nem fizette meg.
(3)	Az adóhatóság (1) bekezdés szerinti fizetési kötelezettségét nem érinti, ha az adózó az
illeték vagy díj megfizetése alól részben vagy egészen mentesült, ilyen esetben az adóhatóság
az összeget az adózó által meg nem fizetett rész arányában a központi költségvetésnek - az
államháztartásért felelős miniszter által közzétett számlaszámra - fizeti meg. Ha az eljárás
lefolytatásáért az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó adózó jogszabály alapján
nem köteles illeték vagy díj fizetésére, úgy az adóhatóság az illetékekről szóló törvény
szerinti általános tételű eljárási illetéknek megfelelő összeget, illetve ennek kétszeresét fizeti
meg a központi költségvetésnek.
(4)	Az (1) és a (3) bekezdés szerinti összeget az adóhatóság saját költségvetése terhére a
fizetési kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától számított nyolc napon belül
fizeti vissza az adózó számára, illetve fizeti meg a központi költségvetésnek.
52.	§ [A határidő számítása]
(1)	A napokban megállapított határidőbe nem számít bele a határidő kezdetére okot adó
cselekmény vagy körülmény bekövetkezésének, a közlésnek, a kézbesítésnek, valamint a
hirdetmény kifüggesztésének és levételének napja.
(2)	A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál
fogva megfelel a kezdőnapnak, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap
utolsó napján.
(3)	Az órákban megállapított határidő az okot adó cselekményt követő óra első percében
kezdődik.
(4)	Ha a határidő utolsó napja olyan nap, amelyen az adóhatóságnál a munka szünetel, a
határidő a következő munkanapon jár le.
(5)	A postán küldött beadvány és megkeresés előterjesztési ideje a postára adás napja. A
határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. A határidő elmulasztása
vagy a késedelem jogkövetkezménye a határidő utolsó napjának elteltével áll be.
(6)	A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.
22.	Igazolási kérelem
53.	§ [Igazolási kérelem]
(1)	Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási
kérelmet terjeszthet elő.
(2)	Az igazolási kérelemről az az adóhatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás
történt. A fellebbezésre megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet
az elsőfokú döntést hozó adóhatóság bírálja el.
(3)	Az igazolási kérelmet
a)	a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követően, de legkésőbb
az elmulasztott határnaptól vagy a határidő utolsó napjától számított, az igazolni kívánt
eljárási cselekményre előírt határidővel megegyező időtartamon, de legfeljebb negyvenöt
napon belül,
15
b)	a bevallási határidő elmulasztása esetén a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az
akadály megszűnését követő tizenöt napon belül, a bevallás pótlásával egyidejűleg
lehet előterjeszteni.
(4)	A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az
elmulasztott cselekményt is, ha ennek feltételei fennállnak.
(5)	Az igazolási kérelem előterjesztése és a kérelem alapján megismételt eljárási cselekmény
határidejének elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
(6)	Ha az adóhatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az elmulasztott határnapot vagy
határidőt megtartottnak tekinti, ezért ha szükséges, a döntését módosítja vagy visszavonja,
illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel.
23.	Idézés
54.	§ [Idézés általános szabályai]
(1)	Azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, az adóhatóság kötelezi,
hogy a megjelölt helyen és időpontban jelenjen meg. Ha az idézett személy kora, egészségi
állapota vagy más méltányolható ok miatt az adóhatóság előtt nem képes megjelenni, az
idézett személyt a lakóhelyén vagy tartózkodási helyén kell meghallgatni.
(2)	Az idézést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy arról
az idézett a meghallgatást megelőzően legalább öt nappal értesüljön.
(3)	Az idézésben meg kell jelölni, hogy az adóhatóság az idézett személyt milyen ügyben és
milyen minőségben kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a
megjelenés elmulasztásának következményeire.
55.	§ [Az idézés helye]
(1)	Az adóhatóság az illetékességi területén lakóhellyel nem rendelkező személyt vagy
székhellyel nem rendelkező szervezet törvényes képviselőjét akkor idézheti a hivatali
helységébe, ha
a)	ezt jogszabály írja elő,
b)	az idézés célja a tárgyaláson, egyeztetésen való részvétel,
c)	a megkeresés útján történő meghallgatás csorbítaná bármely adózó eljárási jogait,
d)	az idézni kívánt személy lakóhelyén nem működik olyan hatóság, amely megfelelő
szakismeretek birtokában tudná elvégezni a szükséges eljárási cselekményt, vagy
e)	azt az idézett személy kéri.
(2)	A fővárosban működő adóhatóság a főváros egész területéről idézhet.
56.	§ [Az idézett személy megjelenési kötelezettsége]
(1)	Ha az idézett személy
a)	a szabályszerű idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről
engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen alapos okkal nem menti ki, vagy
utólag megfelelően nem igazolja, vagy
b)	az idézésre meghallgatásra alkalmatlan állapotban jelenik meg, és ezt a körülményt nem
menti ki,
eljárási bírsággal sújtható.
(2)	Ha az idézett személy az idézésre nem jelent meg, és távolmaradását nem mentette ki, az
általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv (a továbbiakban: rendőrség) útján
elővezettethető. Az elővezetés foganatosításához az ügyésznek az eljáró adóhatóság vezetője
által kért előzetes hozzájárulása szükséges.
(3)	Ha az adóhatóságnak tudomása van arról, hogy az elővezetni kívánt személy a Magyar
Honvédség tényleges állományú vagy a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos
állományú tagja, az elővezetés céljából az állományilletékes parancsnokot keresi meg.
16
(4)	Ha az idézett személy igazolja a távolmaradásának vagy eltávozásának menthető indokát,
az adóhatóság visszavonja az eljárási bírságot megállapító és az elővezetést elrendelő végzést.
(5)	Ha jogi személy vagy egyéb szervezet szervezeti képviselője nem jelent meg az idézésre,
és a képviselő nevét a törvényes képviselő az adóhatóság felhívására nem közli, a felhívott
törvényes képviselő és a jogi személy vagy egyéb szervezet eljárási bírsággal sújtható. Ebben
az esetben az elővezetést a felhívott törvényes képviselővel szemben is alkalmazni lehet.
24.	Értesítés eljárási cselekményről
57.	§ [Értesítés eljárási cselekményről]
(1)	Ha nem szükséges az adózó idézése, az adóhatóság az adózót, a támogatót a tanú és a
szakértő meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról értesíti azzal a tájékoztatással, hogy
az eljárási cselekményen részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Az értesítést - ha az ügy
körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt az adózó legalább öt nappal
korábban megkapja.
(2)	Az adózót a 60. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozattételről, illetve a 37. § szerinti zárt
adatkezelés esetén nem kell értesíteni.
25.	A tényállás tisztázása
58.	§ [A tényállás tisztázása]
(1)	Ha a döntéshozatalhoz nem elegendő a rendelkezésre álló adat, az adóhatóság bizonyítási
eljárást folytat le.
(2)	A hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás
tisztázására alkalmas. Nem használható fel bizonyítékként jogszabálysértéssel megszerzett
bizonyíték.
(3)	Az adóhatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani.
(4)	Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, az adóhatóság szabadon választja meg a
bizonyítás módját, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat bizonyító erejüknek megfelelően
értékeli.
26.	Nyilatkozattétel
59.	§ [Nyilatkozattétel saját ügyben]
(1)	Az adózónak joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a
nyilatkozattételt megtagadja.
(2)	Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, az adóhatóság az adózót nyilatkozattételre
hívhatja fel.
60.	§ [Nyilatkozattétel más ügyében]
(1)	Az adóhatóság az adózót, illetve az adózónak nem minősülő természetes személyt - a
vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózók adókötelezettségének, adóalapjának,
adómentességének, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának
megállapítása, ellenőrzése, illetve az adóhatóság törvényben vagy törvény felhatalmazása
alapján alkotott önkormányzati rendeletben meghatározott eljárásának lefolytatása érdekében
-	felhívásban nyilatkozattételre kötelezheti az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő
adatról, tényről, körülményről.
(2)	A nyilatkozattétel megtagadható, ha az adózó vagy a természetes személy az eljárásban
tanúként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná.
(3)	Az adóhatóság köteles a nyilatkozattevőt kioktatni a jogairól és kötelezettségeiről,
valamint figyelmeztetni a nyilatkozattétel megtagadásának következményeire.
17
27. Irat
61.	§ [Irat]
(1)	Az adóhatóság, ha a tényállás tisztázása során szükséges, és az Eüsztv. alapján nem
szerezhető be - a 45. § (1) bekezdésében meghatározott kivétellel -, felhívhatja az adózót
okirat vagy más irat bemutatására.
(2)	Ha a külföldön kiállított közokirat eredetiségével vagy tartalmával kapcsolatban kétség
merül fel, az adóhatóság felhívja az adózót a felülhitelesített, külföldön kiállított közokirat
bemutatására.
(3)	Ha az adózó a nem magyar nyelven kiállított irat mellé annak magyar nyelvű hiteles
fordítását is csatolja, az adóhatóság azt a fordítás szerinti tartalommal fogadja el.
28.	Tanú
62.	§ [Tanúra vonatkozó általános szabályok]
(1)	A tanúként idézett személy - az e törvényben meghatározott kivétellel - köteles
tanúvallomást tenni.
(2)	Tanúként nem hallgatható meg
a)	az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás,
b)	védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól.
(3)	A tanú a vallomástételt megtagadhatja, ha
a)	az adózó Ptk. szerinti hozzátartozója (a továbbiakban: hozzátartozó),
b)	vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, vagy
c)	diplomáciai mentességben részesülő személy.
63.	§ [A tanúmeghallgatás]
(1)	A meghallgatás kezdetén az adóhatóság megállapítja a tanú személyazonosságát. Az
adóhatóság felhívja a tanút, hogy nyilatkozzon arról, hogy az adózóval milyen viszonyban
van, elfogult-e, egyúttal figyelmezteti jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás
jogkövetkezményeire.
(2)	A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az adózó, más tanú és a szakértő
meghallgatásakor.
(3)	A meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az adóhatóság a tanút
tárgyaláson kívül hallgatja meg.
(4)	A tanú meghallgatásán nem lehet jelen az adózó és az eljárás egyéb résztvevője, ha a tanú
védett adatról tesz vallomást, vagy ha elrendelték a tanú természetes személyazonosító
adatainak és lakcímének zárt kezelését.
(5)	Az adóhatóság engedélyezheti, hogy a tanú a meghallgatását követően vagy helyette
írásban tegyen tanúvallomást.
(6)	Ha a tanú meghallgatás nélkül vagy a meghallgatását követően írásban tesz tanúvallomást,
az írásbeli tanúvallomásból ki kell tűnnie, hogy a tanú a vallomást a vallomástétel
akadályainak, valamint a hamis tanúzás következményeinek ismeretében tette meg. Erre a
tanút az adóhatóság az írásbeli tanúvallomás megtételének engedélyezésével egyidejűleg, a
vallomástétel akadályainak és a hamis tanúzás következményeinek ismertetésével
figyelmezteti.
29. Szemle
18
64.	§ [Szemlére vonatkozó általános szabályok]
(1)	Ha a tényállás tisztázására ingó, ingatlan (a továbbiakban együtt: szemletárgy) vagy
személy megtekintése vagy megfigyelése szükséges, az adóhatóság szemlét rendelhet el.
(2)	A szemletárgy birtokosát és az (1) bekezdésben meghatározott személyt - ha az a szemle
eredményességét nem veszélyezteti - a szemléről előzetesen értesíteni kell.
(3)	A szemletárgy birtokosának távolléte - ha jelenléte nem szükségszerű - nem akadálya a
szemle megtartásának.
(4)	Ha a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt
kezelését nem rendelték el, a szemlén az adózó jelen lehet.
65.	§ [A szemle lefolytatása]
(1)	A szemle megtartása során - az ismert tulajdonos értesítésével egyidejűleg - a
szemletárgy birtokosa kötelezhető a szemletárgy felmutatására, illetve arra, hogy az adózót a
szemle helyszínére beengedje.
(2)	A szemle során az adóhatóság eljáró tagja jogosult különösen
a)	a szemlével érintett területre, építménybe és egyéb létesítménybe belépni,
b)	bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálni,
c)	felvilágosítást kérni, illetve
d)	mintát venni.
30.	Szakértő
66.	§ [Szakértő]
(1)	Szakértőt kell meghallgatni vagy - legalább tizenöt napos határidő tűzésével -
szakvéleményt kell kérni, ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához
különleges szakértelem szükséges, és az eljáró adóhatóság nem rendelkezik megfelelő
szakértelemmel.
(2)	A szakértő kizárására a 33. §-t kell megfelelően alkalmazni.
(3)	Ha jogszabály meghatározott szakértő igénybevételét írja elő, úgy ezt a szervezetet,
intézményt, testületet vagy személyt kell szakértőként kirendelni. Az adóhatóság egyéb
esetben az igazságügyi szakértőkről szóló törvény szerint igazságügyi szakértői tevékenység
végzésére jogosult szakértőt rendelhet ki.
(4)	Az adóhatóság felhívására az adózó a szakértői vizsgálatban köteles közreműködni.
(5)	A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás
jogkövetkezményeire.
(6)	A kirendelt szakértő eljárási bírsággal sújtható és díja a határidő lejártát követő naptól
kezdődően naponta egy százalékkal csökkenthető, ha anélkül, hogy a határidő
meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen bejelentette volna, feladatait
határidőre nem teljesíti.
(7)	Az itt nem szabályozott kérdésekben a szakértőkre az igazságügyi szakértőkről szóló
törvény rendelkezései irányadóak.
31.	Tolmács
19
67. § [Tolmács]
(1)	Ha az adózó vagy az eljárás egyéb résztvevője által használt idegen nyelvet az ügyintéző
nem beszéli, tolmácsot kell alkalmazni.
(2)	Az ügyben eljáró adóhatóság el nem járó tagja, valamint - ha az a tényállás tisztázáshoz
elengedhetetlen - az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő személy
tolmácsként igénybe vehető.
(3)	A tolmácsra egyebekben a szakértőre vonatkozó rendelkezések irányadóak.
32.	Tárgyalás
68.	§ [Tárgyalás]
(1)	Az adóhatóság tárgyalást tart, ha a tényállás tisztázásához szükség van az eljárásban részt
vevő személyek együttes meghallgatására.
(2)	Az adóhatóság helyszíni szemle keretében is lefolytathatja a tárgyalást, ha annak feltételei
biztosítottak.
(3)	Az adózó bizonyítási indítványt tehet és kérdést intézhet a meghallgatott személyhez.
(4)	Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendreutasítja, ismételt vagy
súlyosabb rendzavarás esetén kiutasíthatja, és eljárási bírsággal sújthatja.
33.	Az eljárás akadályozásának következményei
69.	§ [Az eljárás akadályozásának következményei]
(1)	Ha az adózó vagy az adózónak nem minősülő személy az eljárást akadályozza, eljárási
bírsággal sújtható.
(2)	Ha az eljárás egyéb résztvevője a kötelezettségét önhibájából megszegi, az adóhatóság az
okozott többletköltségek megtérítésére kötelezi, illetve eljárási bírsággal sújthatja.
(3)	Az eljárás akadályozásának minősül különösen:
a)	a megjelenési kötelezettség elmulasztása,
b)	a tanúvallomás jogosulatlan megtagadása,
c)	a nyilatkozattételi kötelezettség elmulasztása vagy jogosulatlan megtagadása, valótlan
tartalmú nyilatkozat megtétele,
d)	az iratrendezési, iratpótlási kötelezettség elmulasztása.
(4)	Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként tízezer forint, legmagasabb összege
természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy egyéb szervezet esetén
egymillió forint.
(5)	Az eljárási bírság kiszabásánál az adóhatóság figyelembe veszi
a)	a jogellenes magatartás súlyát,
b)	az eljárási bírságnak ugyanabban az eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az előző
bírságolások számát és mértékét.
34.	Az eljárási cselekmények rögzítése
70.	§ [Az eljárási cselekmények rögzítése]
(1)	A szóbeli kérelemről - ha azt nyomban nem teljesítik -, valamint a tényállás tisztázása
érdekében lefolytatott eljárási cselekményről az adózó vagy az eljárás egyéb résztvevője
részvétele esetén jegyzőkönyvet, más esetben feljegyzést kell készíteni.
(2)	A feljegyzés tartalmazza készítésének helyét és idejét, az eljárási cselekményen részt vevő
személyek azonosításához szükséges adatokat, nyilatkozataik lényegét, illetve a cselekmény
lefolytatása során a tényállás tisztázásával összefüggő ténymegállapításokat. A jegyzőkönyv
ezen túlmenően tartalmazza a jogokra és kötelezettségekre való figyelmeztetést.
20
(3)	A feljegyzést annak készítője, a jegyzőkönyvet - annak minden oldalán - az eljárási
cselekményen részt vevő személyek aláírják.
(4)	A hatóság egyes eljárási cselekményekről kép- és hangfelvételt készíthet. A rögzítés ilyen
módja esetén a jegyzőkönyvben csak az eljárási cselekményen résztvevő személyek
azonosításához szükséges adatokat, az elkészítés helyét, idejét, valamint a kép- és
hangfelvétel készítésének tényét kell feltüntetni.
71.	§ [A hatósági tanú]
(1)	Az adóhatóság az e törvényben meghatározott esetekben hatósági tanút vehet igénybe. A
hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket
igazolja. Hatósági tanúként való közreműködésre senki nem kötelezhető.
(2)	Nem lehet hatósági tanú az adózó, az adózó hozzátartozója vagy képviselője, az eljáró
adóhatósággal közszolgálati, kormányzati szolgálati vagy hivatásos szolgálati jogviszonyban,
munkaviszonyban vagy egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az
eljárási képességgel nem rendelkező személy.
(3)	Az eljárási cselekmény előtt a hatósági tanút a jogairól és kötelességeiről fel kell
világosítani. A hatósági tanú a tanú költségeinek megtérítésére vonatkozó szabályok szerint
jogosult költségtérítésre.
(4)	A hatósági tanút az eljárási cselekmény során tudomására jutott tényekre, adatokra nézve
titoktartási kötelezettség terheli, amely alól az eljáró adóhatóság, a fellebbezés elbírálására
jogosult felettes szerv vagy bíróság az ügy tárgyát érintő tényekre, adatokra, körülményekre
nézve felmentheti.
35.	Az adóhatóság döntései
72.	§ [A döntés formája]
Az adóhatóság az adóügy érdemében határozattal, az eljárás során eldöntendő egyéb
kérdésben végzéssel dönt. Az adóügy érdeméhez tartozik minden, az adókötelezettséget
érintő, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító
döntés. A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban - ideértve a kiutalási és az
átvezetési kérelem elbírálását is -, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az adóhatóság csak
abban az esetben hoz határozatot, ha az adózó kérelmét nem teljesíti. Határozatnak minősül a
fizetési meghagyás is.
73.	§ [A döntés tartalma]
(1)	A döntés tartalmazza az eljáró adóhatóság, az adózó és az ügy azonosításához szükséges
minden adatot, a rendelkező részt - az adóhatóság döntésével, a jogorvoslat igénybevételével
kapcsolatos tájékoztatással és a felmerült eljárási költséggel -, továbbá a megállapított
tényállásra, a bizonyítékokra, a mérlegelés és a döntés indokaira, valamint az azt megalapozó
jogszabályhelyek megjelölésére is kiterjedő indokolást.
(2)	Jogorvoslatról való tájékoztatást mellőző, az indokolásban pedig csak az azt megalapozó
jogszabályhelyek megjelölését tartalmazó egyszerűsített döntés hozható, ha az adóhatóság a
kérelemnek teljes egészében helyt ad.
(3)	Az adóhatóság a döntést külön okiratban szövegezi meg, jegyzőkönyvbe foglalja, vagy az
ügyiratra feljegyzi.
(4)	Azonnali eljárási cselekményt igénylő ügyben a döntés előzetes írásba foglalása
mellőzhető és az adózóval szóban is közölhető. Ilyenkor az adóhatóság a döntést utólag írásba
foglalja és közli.
21
74.	§ [A döntés véglegessége]
(1)	Az adóhatóság döntése végleges, ha azt az adóhatóság már - az e törvényben
meghatározott kivételekkel - nem változtathatja meg. A véglegesség a döntés közlésével áll
be.
(2)	Ha az adott ügytípusban törvény megengedi a fellebbezést, az adóhatóság döntése
véglegessé válik, ha
a)	ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt,
b)	a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, vagy
c)	a fellebbezés elbírálására jogosult felettes szerv az elsőfokú adóhatóság döntését
helybenhagyta vagy megváltoztatta, a másodfokú döntés közlésével.
(3)	A fellebbezésről lemondás vagy a fellebbezés visszavonása esetén véglegessé válik a
döntés
a)	az elsőfokú döntés közlésekor, ha az adózó a kérelem teljesítése esetére már a döntés
közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű fél,
b)	az utolsóként kézhez kapott lemondás vagy visszavonás adóhatósághoz való
megérkezésének napján, ha a fellebbezési határidő tartama alatt valamennyi fellebbezésre
jogosult lemond a fellebbezésről vagy visszavonja fellebbezését.
(4)	A fellebbezési eljárás megszüntetése esetén az adóhatóság fellebbezéssel támadható
elsőfokú döntése a fellebbezési eljárás megszüntetéséről szóló végzés véglegessé válásának
napján válik véglegessé.
75.	§ [A döntés kijavítása és kiegészítése]
(1)	Ha a döntésben elírás, illetve számítási hiba van, és az nem hat ki az ügy érdemére, az
adóhatóság a döntést kijavítja.
(2)	A kijavítást az adóhatóság közli azzal, akivel az eredeti döntést közölte.
(3)	A döntés kijavítással érintett része ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az
eredeti döntés ellen volt.
(4)	Ha a döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy
érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, az adóhatóság a döntést kiegészíti.
(5)	A kiegészítő döntés kiadmányozására az adózó terhére a döntés véglegessé válásától
számított egy éven belül, az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig van
lehetőség.
(6)	A kiegészítést az adóhatóság egységes döntésbe foglalva, lehetőleg a döntés kicserélésével
közli.
(7)	A kiegészítés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt.
(8)	A kiegészítést közölni kell azzal, akivel a kiegészített döntést közölték.
36.	A döntés közlése
76.	§ [A döntés közlésének általános szabályai]
(1)	A döntést az adóhatóság közli az adózóval, valamint azzal, akire nézve az rendelkezést
tartalmaz, és akinek a jogát vagy jogos érdekét érinti.
(2)	Az adóhatóság a döntést írásbeli alapon történő kapcsolattartás esetén hivatalos iratként
vagy az Eüsztv.-ben meghatározott elektronikus úton kézbesíti.
(3)	Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a döntés közlésének napja
a)	az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, vagy
b)	a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik nap.
22
77.	§ [Saját kézbesítő útján történő kézbesítés]
(1)	Az adóhatósági irat a postai kézbesítés mellőzésével saját - az adóhatósággal
közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, hivatásos szolgálati
jogviszonyban, munkaviszonyban vagy egyéb szolgálati jogviszonyban álló - kézbesítő útján
is kézbesíthető. A saját kézbesítő útján történő kézbesítés esetén az adóhatósági iratot az
veheti át, aki a postai úton történő kézbesítés esetén átvételre jogosult.
(2)	Az adóhatósági iratot a saját kézbesítő útján történő kézbesítés megkísérlésének napján
akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha az adózó, vagy az irat átvételére jogosult személy az
átvételt megtagadta.
78.	§ [Kézbesítés több adózó, meghatalmazott esetén]
(1)	Ha törvény egyidejűleg több adózó fizetési kötelezettségét írja elő, az adóhatóság az
adómegállapításról szóló határozatot a közös képviselőnek, ennek hiányában valamennyi
adózónak külön-külön kézbesíti.
(2)	Ha az adózónak több meghatalmazott képviselője van, az adóhatóság az iratot az adózó
által az iratok átvételére írásban kijelölt képviselőnek kézbesíti, ilyen kijelölés hiányában az
adóhatóság az iratot az adózó általa választott meghatalmazott képviselőjének kézbesíti.
79.	§ [A kézbesítésre vonatkozó szabályok]
(1)	Az adóhatósági iratot - ideértve a döntést is - a meghatalmazott képviselővel eljáró adózó
esetében a képviselőnek kell kézbesíteni hivatalos iratként vagy az Eüsztv.-ben meghatározott
elektronikus úton.
(2)	Az adózó vagy képviselője adóhatósághoz bejelentett címére, valamint Magyarországon
lakóhellyel nem rendelkező külföldi személy magyarországi kézbesítési meghatalmazottja
címére feladott adóhatósági iratot
a)	a kézbesítés megkísérlésének napján - ab) pontban meghatározott kivétellel -
kézbesítettnek kell tekinteni, ha a küldemény az adóhatósághoz a kézbesítés
eredménytelensége miatt érkezik vissza, vagy
b)	a postai kézbesítés második megkísérlését követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek
tekinteni, ha az adóhatósági iratot a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően „nem
kereste” jelzéssel küldte vissza az adóhatóságnak.
(3)	Elektronikus kapcsolattartás esetén a kézbesítésre az Eüsztv. 14. § (4) bekezdését kell
alkalmazni.
(4)	Az adóhatósági irat - a meghatalmazott képviselő mellett - a meghatalmazott képviselővel
rendelkező adózó részére is kézbesíthető. Ilyen esetben az iratot az adózó, valamint a
meghatalmazott részére ugyanazon a napon kell postára adni, illetve az irat kézbesítéséhez
biztonságos kézbesítési szolgáltatást is igénybe lehet venni. E bekezdés nem alkalmazható az
adóhatóság saját kézbesítője útján történő kézbesítésre.
(5)	Ha az irat az adózó és a meghatalmazott részére is kézbesítettnek minősül, úgy a
kézbesítés joghatásai
a)	az első kézbesítés időpontjában, elektronikus kézbesítés esetén az első visszaigazolás
időpontjával, vagy
b)	az irat első kézbesítettnek minősülése időpontjában
állnak be.
23
80.	§ [Közzététel kézbesítettnek tekintett iratokról]
(1)	A 79. § szerinti kézbesítés esetén - kivéve, ha az adózó vagy képviselője a küldemény
átvételét megtagadta - az állami adó- és vámhatóság a kézbesítésről történő tudomásszerzését
követően az internetes honlapján tizenöt nap időtartamra közzéteszi
a)	a címzett természetes személy adózó adóazonosító jelét, más adózó adószámát,
b)	a kézbesítéssel érintett állami adó- és vámhatósági irat ügyiratszámát,
c)	az internetes honlapján történő közzététel időpontját és
d)	azt a telefonszámot, amelyen az adózó a kézbesítéssel érintett állami adó- és vámhatósági
irat átvétele tekintetében tájékozódhat.
(2)	Az állami adó- és vámhatóság a honlapon való közzététellel egyidejűleg elektronikus úton
értesíti az (1) bekezdés szerint közzétett adatokról az elektronikus kapcsolattartást vállaló
vagy arra kötelezett adózót, illetve képviselőjét.
(3)	Az (1) bekezdés szerinti, az állami adó- és vámhatóság internetes honlapján való
közzétételtől számított tizenöt napon belül az adózó kézbesítési kifogást terjeszthet elő akkor
is, ha a kézbesítési kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő már eltelt vagy abból tizenöt
napnál kevesebb van hátra.
81.	§ [Kézbesítési kifogás]
(1)	Az adózó vagy az eljárás egyéb résztvevője akkor terjeszthet elő kézbesítési kifogást, ha
a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok vagy az Eüsztv.
megsértésével történt.
(2)	Természetes személy adózó vagy az eljárás egyéb résztvevője kézbesítési kifogást akkor
is előterjeszthet, ha önhibáján kívüli okból nem vehette át a hivatalos iratot. Ez a rendelkezés
irányadó abban az esetben is, ha a kézbesítés elektronikus úton történt.
(3)	Kézbesítési kifogást az adózó vagy az eljárás résztvevője a kézbesítésről való
tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a közléstől számított negyvenöt
napos jogvesztő határidőn belül terjeszthet elő. Ha az adózó az adóhatóság végrehajtási
eljárását megelőző fizetési felszólításból vagy a végrehajtási eljárás megindulása alapján
szerez tudomást a kézbesítés következtében véglegessé vált kötelezettségéről, a kézbesítési
kifogás a fizetési felszólítás kézhezvételétől, illetve a végrehajtási eljárásról történő
tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is előterjeszthető, ha a kézbesítéstől
számított negyvenöt nap eltelt. A végrehajtási eljárás során kézbesítési kifogás
előterjesztésének - törvény eltérő rendelkezése hiányában - nincs helye.
(4)	A kézbesítési kifogásban elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek
a kézbesítés szabálytalanságát igazolják, vagy az adózó vagy az eljárás egyéb résztvevője
részéről az önhiba hiányát valószínűsítik.
(5)	A kézbesítési kifogást a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozó adóhatóság bírálja
el.
(6)	A kézbesítési kifogásnak az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó
hatálya. Az adóhatóság a végrehajtási eljárást kérelemre vagy hivatalból a kézbesítési kifogást
elbíráló döntés véglegessé válásáig felfüggesztheti, ha a kérelemben előadott tények,
körülmények annak elfogadását valószínűsítik.
(7)	Ha a kézbesítési kifogásnak az adóhatóság helyt ad, az adózó vagy az eljárás egyéb
résztvevője által kifogásolt kézbesítést követően tett intézkedéseket, illetve az eljárást a
kézbesítés időpontjától a szükséges mértékben meg kell ismételni.
37. Biztosítási intézkedés, ideiglenes biztosítási intézkedés
24
82.	§ [Biztosítási intézkedés]
(1)	Ha valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, az adóhatóság
biztosítási intézkedésként végzéssel elrendeli a pénzkövetelés biztosítását.
(2)	Biztosítási intézkedés akkor rendelhető el, ha
a)	a fizetési kötelezettséget megállapító adóhatósági döntés még nem végrehajtható,
b)	végrehajtható az adóhatósági döntés, de az abban meghatározott teljesítési határidő még
nem telt le.
(3)	A biztosítási intézkedést az az adóhatóság rendeli el, amelyik a fizetési kötelezettséget
megállapító döntést hozta.
(4)	A biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtására a végrehajtási eljárás során
irányadó szabályokat kell alkalmazni.
(5)	A biztosítási intézkedést elrendelő végzés ellen fellebbezés terjeszthető elő, amelynek a
végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(6)	A végrehajtási eljárás alapjául szolgáló döntés megsemmisítése esetén a biztosítási
intézkedést meg kell szüntetni.
(7)	A biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtása során elvégzett foglalás hatálya
kiterjed a végrehajtási eljárásra is.
83.	§ [Ideiglenes biztosítási intézkedés]
(1)	Ha megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség
későbbi teljesítése veszélyben van, az adóhatóság az ügy érdemében való döntéshozatal előtt a
82.	§-ban meghatározott intézkedéseket - ideiglenes biztosítási intézkedésként - az erre okot
adó körülmények felmerülésétől számított öt napon belül megteszi.
(2)	Az ideiglenes biztosítási intézkedés végrehajtására a biztosítási intézkedésre vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni.
84.	§ [Kifizetés engedélyezése]
(1)	Ha az állami adó- és vámhatóság az adóellenőrzés során az adózó fizetési számláját
ideiglenes biztosítási intézkedés keretében zárolja, akkor a 83. § rendelkezéseit e § szerinti
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2)	Az állami adó- és vámhatóság az általa meghatározott sorrendben és összegben
engedélyezheti a zárolt fizetési számláról történő kifizetések meghatározott személyek részére
történő teljesítését, ha az adózó erre irányuló kérelmében jogszabály által előírt
nyilvántartások, dokumentumok benyújtásával igazolja, hogy a zárolt vagyonán kívüli
forrásból nem képes a kifizetéseit teljesíteni, vagy azzal a tevékenysége aránytalan korlátozást
szenvedne.
(3)	Az ügyintézési határidő tizenöt nap. A kifizetés engedélyezését elutasító végzés ellen
önálló fellebbezésnek van helye. A kifizetést részben engedélyező végzés ellen önálló
fellebbezésnek van helye, melynek a végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(4)	Az állami adó- és vámhatóság a kifizetést részben vagy teljes egészében engedélyező
végzést a kifizetés teljesítése érdekében megküldi az adózó zárolt fizetési számláját vezető
pénzforgalmi szolgáltatónak.
(5)	Az állami adó- és vámhatóság által engedélyezett kifizetés más követelés fedezetére nem
számolható el, továbbá az végrehajtás alól mentes.
(6)	Az állami adó- és vámhatóság megszünteti a foganatosított végrehajtási cselekményeket,
ha a biztosítási intézkedés, illetve az ideiglenes biztosítási intézkedés elrendelésének alapjául
szolgáló összeget az állami adó- és vámhatóságnál letétbe helyezték.
25
(7)	Ha az ideiglenes biztosítási intézkedés biztosítási intézkedésre változik - ettől az
időponttól - e § rendelkezéseit a biztosítási intézkedés alapjául szolgáló döntés véglegessé
válásáig alkalmazni kell.
V.	Fejezet
Ellenőrzés
38.	Általános szabályok
85.	§ [Az adóigazgatási eljárás általános szabályainak alkalmazása]
E törvény adóigazgatási eljárásra vonatkozó általános szabályait az ellenőrzésre az e
fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
86.	§ [Az ellenőrzés tárgya]
Az adóhatóság az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek
teljesítésének vagy megsértésének megállapítása, a kötelezettségek teljesítésének
előmozdítása érdekében ellenőrzést folytat.
87.	§ [Kötelező adóellenőrzés]
(1)	Kötelező az adóellenőrzést lefolytatni
a)	a kockázatos adózónál, ha végelszámolását rendelték el,
b)	az Állami Számvevőszék elnökének megkeresése alapján,
c)	az adópolitikáért felelős miniszter utasítására,
d)	az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adók esetében az önkormányzat
képviselő-testületének határozata alapján.
(2)	Az Állami Számvevőszék elnöke, illetve az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe
tartozó adók esetében az önkormányzat képviselő-testülete akkor kezdeményezhet ellenőrzést,
ha a rendelkezésére álló adatok, körülmények arra utalnak, hogy az adóhatóság a
megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértésével mellőzi valamely adózó vagy adózói
csoport vizsgálatát, illetve a lefolytatott ellenőrzések eredménytelensége mögött a
megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértése áll.
88.	§ [Ellenőrzésre kiválasztás]
Az állami adó- és vámhatóság az adózókat - a kötelezően lefolytatandó ellenőrzéseken túl -
célzott kiválasztási rendszerek alkalmazásával, valamint egyedi kockázatelemzési eljárás
eredményeként választja ki ellenőrzésre.
39.	Az ellenőrzés fajtái
89.	§ [Az ellenőrzés fajtái]
(1)	Az adóhatóság az ellenőrzés célját
a)	ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményező, az adó, költségvetési támogatás alapjának és
összegének vizsgálatára irányuló adóellenőrzéssel,
b)	egyéb adókötelezettségek teljesítésére irányuló, ellenőrzéssel lezárt időszakot nem
keletkeztető jogkövetési vizsgálattal
valósítja meg.
(2)	Törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén ellenőrzésre ellenőrzéssel lezárt
időszak tekintetében is sor kerülhet (ismételt ellenőrzés).
26
90.	§ [Adóellenőrzés]
(1)	Adóellenőrzés keretében az adóhatóság az adózó adómegállapítási, bevallási
kötelezettsége teljesítését adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott
időszakra több adó és támogatás tekintetében is vizsgálja.
(2)	Az adózó által igényelt költségvetési támogatást, adó-visszatérítést, adó-visszaigénylést a
bevallási időszak ellenőrzéssel történt lezárásának hatályával a kiutalást megelőzően is
vizsgálhatja az adóhatóság.
91.	§ [Jogkövetési vizsgálat]
(1)	Az adóhatóság jogkövetési vizsgálat keretében a bevallási időszak lezárását megelőzően is
a)	ellenőrizheti, hogy az adózó eleget tett-e a törvényekben előírt egyes
adókötelezettségeinek, azokat határidőben, illetve az adó megállapítására, bevallására és
megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e;
b)	adatokat gyűjthet a nyilvántartásában és az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő
adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetve ezek hitelességének megállapítása
érdekében;
c)	vizsgálhatja a gazdasági események valódiságát;
d)	adatokat gyűjthet az ellenőrzési tevékenysége támogatása érdekében, így különösen
becslési adatbázis létrehozásához, karbantartásához.
(2)	Az adóhatóság az állami adó- és vámhatóság nyomozóhatósági hatáskörrel felruházott
szerve által feltárt adatok és bizonyítékok alapján bűncselekmény elkövetési értékének
megállapítása céljából is vizsgálhatja gazdasági események valódiságát jogkövetési vizsgálat
keretében.
92.	§ [Ismételt ellenőrzés]
Adóellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében az adó, költségvetési támogatás
ismételt vizsgálatára kerülhet sor
a)	ha az elsőfokú adóhatóság a korábbi ellenőrzés megállapításának végrehajtását vizsgálja
(utóellenőrzés),
b)	az adózó kérelmére, ha az adózó által feltárt új tény, körülmény tisztázása a korábbi
ellenőrzés megállapításainak megváltoztatását eredményezné, feltéve, hogy az új tény,
körülmény korábban nem állt és jóhiszemű eljárás esetén nem állhatott az adózó
rendelkezésére, illetve arról az adózó nem tudott és jóhiszemű eljárás esetén nem is tudhatott,
c)	ha az adóhatóság rendelkezésére álló adatok alapján az ismételt ellenőrzés eredménye
ellátási jogosultságot teremt, vagy
d)	felülellenőrzés keretében.
93.	§ [Felülellenőrzés]
(1)	Felülellenőrzést folytat le a felettes szerv, ha
a)	az adópolitikáért felelős miniszter ellenőrzéssel már lezárt időszak ellenőrzését rendelte el,
vagy az Állami Számvevőszék elnöke, az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adó
esetén az önkormányzati képviselő testülete ellenőrzéssel már lezárt időszak ellenőrzését
kezdeményezte,
b)	az állami adó- és vámhatóság vezetője erre utasítást ad, amely alapján a felettes szerv
ellenőrzi a korábban lefolytatott ellenőrzés szakszerűségét és törvényességét,
c)	ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról
szerez tudomást, amely a korábbi adóellenőrzéskor nem volt ismert, és az ellenőrzés
lefolytatására az állami adó- és vámhatóság vezetője, az önkormányzati adóhatóság
hatáskörébe tartozó adó esetén az önkormányzati adóhatóság döntései elleni fellebbezések
elbírálására jogosult hatóság vezetője utasítást ad.
27
(2)	Az (1) bekezdés c) pontja tekintetében új tény, körülmény különösen a külföldi
adóhatóság megérkezett válaszában foglalt, az adó megállapítását befolyásoló új tény, adat,
feltéve, hogy az adóhatóság az adóellenőrzést a külföldi adóhatóság válaszának hiányában
fejezte be.
(3)	Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülellenőrzés nem rendelhető el, ha
elrendelése feltételeinek meglététől számított hat hónap eltelt.
(4)	A felülellenőrzés megállapításairól hozott határozat ellen az állami adó- és vámhatóságot
irányító miniszterhez, illetve az adópolitikáért felelős miniszterhez intézett, a felülellenőrzést
lefolytató szervnél benyújtott fellebbezésnek van helye.
40.	Határidők az ellenőrzési eljárásban
94.	§ [Határidők az ellenőrzési eljárásban]
(1)	Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ellenőrzés lefolytatásának határideje:
a)	adóellenőrzés és ismételt ellenőrzés esetében kilencven nap, a legnagyobb
adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében és központosított ellenőrzés esetében
százhúsz nap,
b)	jogkövetési vizsgálat esetében harminc nap.
(2)	Az (1) bekezdésben meghatározott határidőnél hosszabb határidőt törvény, rövidebb
határidőt jogszabály állapíthat meg.
(3)	Az adóellenőrzés időtartama a csoportos adóalany, valamint az áfa-regisztrált adóalany
kivételével a cégbejegyzésre nem kötelezett adózó és a megbízható adózó esetén - feltéve,
hogy az adózó az ellenőrzést nem akadályozza - nem haladhatja meg a száznyolcvan napot.
(4)	Az adóellenőrzés időtartama nem haladhatja meg a háromszázhatvanöt napot.
(5)	Az ellenőrzés határidejét a megbízólevél kézbesítésétől, átadásától, illetve az általános
megbízólevél bemutatásától, új eljárás lefolytatása esetén az az új eljárás megkezdéséről szóló
értesítés postára adásától, tárhelyen történő elhelyezésétől, illetve átadásától kell számítani.
95.	§ [Az ellenőrzési határidő meghosszabbítása]
(1)	Az ellenőrzési határidőt indokolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság vezetője
egyszer, adóellenőrzés esetében legfeljebb kilencven napig, jogkövetési vizsgálat esetében
legfeljebb harminc napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A meghosszabbított
ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben, az ellenőrzést végző
adóhatóság indokolt kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb kilencven napig terjedő
időtartammal meghosszabbíthatja.
(2)	Az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozó ügyben a felettes szerv által
meghosszabbított ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben az
ellenőrzést végző adóhatóság felettes szerv által jóváhagyott, indokolt kérelmére az állami
adó- és vámhatóság vezetője egyszer, legfeljebb kilencven napig terjedő időtartammal
meghosszabbíthatj a.
(3)	Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adóügyben a felettes szerv által
meghosszabbított ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben az
ellenőrzést végző adóhatóság felettes szerv által jóváhagyott indokolt kérelmére az
adópolitikáért felelős miniszter egyszer, legfeljebb kilencven napig terjedő időtartammal
meghosszabbíthatj a.
(4)	Felülellenőrzés esetén az (1)-(3) bekezdés szerinti határidő hosszabbítást a
felülellenőrzést végző felettes adóhatóság vezetője rendeli el.
(5)	Az ellenőrzési határidő meghosszabbításáról végzésben kell dönteni. Az ellenőrzési
határidő meghosszabbításának akkor van helye, ha
a)	az adózó az ellenőrzést a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az
együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza,
28
b)	a jogainak gyakorlásában akadályozott természetes személy adózó az ellenőrzés
megkezdésének vagy az ellenőrzési cselekményeknek az elhalasztását kéri,
c)	az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy
hiányosak és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, vagy az adózó által
előterjesztett irat hiteles fordítására kerül sor,
d)	az ellenőrzés lefolytatására rendelkezésre álló határidő a tényállás teljes körű
feltárásához és a bizonyítási eljárás befejezéséhez nem elegendő.
(6)	Az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem
végezhet. Az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában az ellenőrzést a törvényben
előírt módon és határidőben kell lezárni.
41.	Az ellenőrzés megindítása
96.	§ [Az ellenőrzés megindítása]
(1)	Az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésével, ennek mellőzése esetén a
megbízólevél kézbesítésével, egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél
bemutatásával kezdődik.
(2)	Ha az adózó vagy képviselője, meghatalmazottja, foglalkoztatottja a megbízólevél
átvételét megtagadja, az ellenőrzés két hatósági tanú jelenlétében az erről szóló jegyzőkönyv
felvételével és aláírásával kezdődik.
42.	Az adózó jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban
97.	§ [Az adózó jogai az ellenőrzési eljárásban]
(1)	Az adózó jogosult
a)	az ellenőrzést végző személyazonosságáról és megbízásáról meggyőződni,
b)	az ellenőrzési cselekményeknél jelen lenni,
c)	megfelelő képviseletről gondoskodni.
(2)	Az adózónak joga van az ellenőrzés során keletkezett iratokba az eljáró adóhatósággal
történő előzetes egyeztetést követően betekinteni, a megállapításokkal kapcsolatban
felvilágosítást kérni, azokra észrevételt tenni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni, a
jegyzőkönyvet megismerni, és a jegyzőkönyv átadását, kézbesítését követő tizenöt napon
belül, adóellenőrzés esetén harminc napon belül észrevételt tenni. Az észrevétel megtételére
nyitva álló határidők jogvesztők.
(3)	Ha az adóhatóság a vizsgálat megállapításait más adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat
eredményével vagy ennek során beszerzett adatokkal, bizonyítékokkal támasztja alá, az erről
szóló jegyzőkönyvnek, határozatnak, illetve a kapcsolódó vizsgálat során feltárt adatoknak,
bizonyítékoknak az adózót érintő részét az adózóval részletesen ismertetni kell.
(4)	Az adózó, ha megítélése szerint az ellenőrzés határidejének túllépése az adóhatóságnak
felróható okból történik, a határidő lejártát követően kifogással fordulhat a felettes szervhez.
A felettes szerv az adózó észrevételeinek figyelembevételével végzésben dönt a kifogás
elutasításáról, az eljárási határidő meghosszabbításáról, vagy az eljáró adóhatóságot az
ellenőrzés lezárására utasítja.
(5)	Ha a természetes személy adózó jogainak gyakorlásában akadályozott - a jogkövetési
vizsgálat kivételével - egy alkalommal kérheti az akadály megszűnéséig, de legfeljebb hatvan
napig az ellenőrzés megkezdésének vagy az ellenőrzési cselekményeknek az elhalasztását.
98.	§ [Az adózó kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban]
(1)	Az adózó köteles az adóhatósággal az ellenőrzés során együttműködni, az ellenőrzés
feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani, az adóhatóság felhívására az
adóhatóság által meghatározott módon nyilatkozatot tenni.
29
(2)	Az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt
adatokat felhívásra az adóhatóság által közzétett formátumban rendelkezésre bocsátja, illetve
az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az
ellenőrzés során az adózó és foglalkoztatottja az adóhatóság részére az ellenőrzéshez
szükséges felvilágosítást megadja. Nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás, összesítés,
számítás elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő.
(3)	Ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő
módon köteles bizonyítani.
43.	Az ellenőrzés különös szabályai
99.	§ [Tényállás tisztázási, bizonyítási kötelezettség az ellenőrzés során]
(1)	Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha
törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi.
(2)	Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles
feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás kivételével - az adózó terhére
nem értékelhető.
100.	§ [A jogviszony eltérő minősítésének tilalma]
Az adókötelezettséget érintő jogviszony alanyainak ellenőrzése során ugyanazt a vizsgálattal
érintett és már minősített jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően, a
jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a
jogviszony másik alanyának ellenőrzése során.
101.	§ [Szakértő igénybevétele az ellenőrzés során]
(1)	Az állami adó- és vámhatóság az ellenőrzés során
a)	az adózó tevékenységének kutatás-fejlesztési szempontból való minősítésével, illetve
b)	a kutatás-fejlesztési tevékenységhez kapcsolódó költségek kutatás-fejlesztési
tevékenységhez való hozzárendelhetőségével (az a) és b) pont a továbbiakban együtt: kutatás-
fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárás)
összefüggésben megkeresheti a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő
eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szervet mint szakértőt.
(2)	Ha az önkormányzati adóhatóságnak nincs a kettős könyvvezetésre kötelezett adózó
ellenőrzéséhez szükséges szakértelemmel rendelkező adóellenőre, az adókötelezettségek
teljesítésének ellenőrzéséhez megbízás alapján bejegyzett könyvvizsgáló, adótanácsadó,
adószakértő, vagy okleveles adószakértő közreműködését veheti igénybe, aki az adózó
ellenőrzéséhez szükséges iratokba betekinthet.
102.	§ [Ellenőrzés ingatlanban]
(1)	A vállalkozási tevékenységet nem folytató természetes személy lakásában az adóhatóság
akkor jogosult az ellenőrzést lefolytatni, ha az adókötelezettség a lakással mint
vagyontárggyal kapcsolatos, vagy az adózó jövedelme a lakás hasznosításából származik,
vagy valószínűsíthető, hogy a lakásban egyéni vállalkozói tevékenységet bejelentés nélkül
végeznek.
(2)	Ha az adózó a vállalkozási tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, az
ingatlan tulajdonosa köteles tűrni az adóhatóság helyszíni ellenőrzését.
103.	§ [Iratok bevonása]
(1)	Ha alaposan feltehető, hogy az ellenőrzés alá vont bizonylatokat, könyveket,
nyilvántartásokat, adózással összefüggő elektronikus adatokat, információkat, egyéb iratokat
megsemmisítik, azokat az azonosításukra alkalmas módon felvett átvételi elismervény
30
ellenében, szükség szerint másolat hátrahagyásával be kell vonni, az üzleti tevékenység
körülményei megváltoztatásának veszélye esetén, a helyszínen talált körülményeket
jegyzőkönyvben kell rögzíteni.
(2)	Az iratok a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett más esetben is bevonhatók,
ilyen esetekben azok az ellenőrzés befejezéséig tarthatók az adóhatóságnál.
104.	§ [Kötelezés iratrendezésre]
Ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy
hiányosak és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő
határidő tűzésével kötelezheti az adózót, hogy iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban
foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, illetve javítsa.
105.	§ [Felhívás iratok fordításának átadására]
Az adózó a tényállás tisztázásához szükséges idegen nyelvű - ide nem értve az angol, német
és francia nyelvű - iratai szakfordítását, számla (egyszerűsített számla), illetve bizonylat
esetében annak hiteles magyar nyelvű fordítását köteles felhívásra az adóhatóság részére
átadni. Az iratok fordítására történő felhívás postára adásától, a postai kézbesítés mellőzése
esetén a felhívás átadásának napjától a kötelezettség teljesítéséig, a kötelezettség elmulasztása
esetén a felhívásban kitűzött határidő utolsó napjáig eltelt időtartamot az ellenőrzés
határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni.
106.	§ [Teljességi nyilatkozat]
(1)	A természetes személy adózó személyi jövedelemadó bevallásának vizsgálatára irányuló
adóellenőrzés esetén, ha becslés alkalmazására kerül sor, az állami adó- és vámhatóság a
becslés alkalmazásáról tájékoztatja az adózót, mellyel egyidejűleg felhívja, hogy az adóalap
megállapítása szempontjából lényeges vagyoni, jövedelmi és egyéb körülményeire vonatkozó
teljességi nyilatkozatot tizenöt napon belül küldje meg az állami adó- és vámhatóság részére.
A határidő kérelemre egy alkalommal, legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbítható.
(2)	Az adózó a nyilatkozattételt - akár egészben, akár részben - megtagadhatja. Ha az adózó
nem vagy csupán részben tesz nyilatkozatot, az állami adó- és vámhatóság az eljárást a
rendelkezésre álló adatok alapján folytatja tovább.
107.	§ [Próbavásárlás]
Számla- és nyugtakibocsátási kötelezettség ellenőrzése érdekében az adóhatóság
próbavásárlást végezhet.
108.	§ [Mintavétel]
(1)	Az adóhatóság az ellenőrzés során jogosult mintavételre.
(2)	A mintavételhez szükséges feltételek biztosítása az adózó kötelezettsége. Az adózó a
mintavétel során jogosult, az adóhatóság felhívására pedig köteles jelen lenni vagy
képviseletét biztosítani. A mintavételt - a vonatkozó előírások betartásával és az adóhatóság
felügyelete mellett - saját kérelmére vagy az adóhatóság felhívására az adózó maga is
elvégezheti.
(3)	A mintavétellel kapcsolatban az adózónál felmerült költség az adózót terheli. A mintavétel
egyéb költsége, a laboratóriumi vagy egyéb vizsgálatok költsége - ha a mintavétel
eredményeként az adóhatóság jogsértést állapít meg - az adózót, egyéb esetben az
adóhatóságot terheli.
(4)	Ha az adózó a mintavételről felvett jegyzőkönyvben nem kéri, hogy a laboratóriumi vagy
egyéb vizsgálatok során meg nem semmisült mintát részére visszaadják, akkor azt az
adóhatóság megsemmisítheti, vagy kötelezheti az adózót, hogy saját költségére a megmaradt
mintát szállítsa el.
31
109. § [Becslés]
(1)	A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve
költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A becslésnél az adóalap megállapítása
szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat,
nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni. A becslés alapján számított
adóalaptól, költségvetési támogatás alapjától való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal
bizonyíthatja.
(2)	Az állami adó- és vámhatóság becslési adatbázist tart fenn kiválasztási és ellenőrzési
tevékenysége támogatása céljából. A becslési adatbázis tartalmazza a korábban lefolytatott
ellenőrzési tapasztalatok, megállapítások alapján az egyes tevékenységi körök
vonatkozásában, területi bontásban a forgalmi, létszám és egyéb, az adókötelezettséget
megalapozó adatokat. A becslési adatbázis évenkénti aktualizálása során az állami adó- és
vámhatóság figyelembe veszi a bevallásokban közölt, valamint a Központi Statisztikai Hivatal
által tájékoztatás keretében rendelkezésére bocsátott, illetve hivatalosan közzétett adatokat is.
110.	§ [Felhívás személyazonosság igazolására]
(1)	Az adóhatóság az e törvényben előírt feladatainak teljesítése érdekében jogosult a
természetes személyt személyazonosságának igazolására felhívni, ha a körülmények arra
utalnak, hogy adóköteles tevékenységet folytat, vagy abban közreműködik.
(2)	Az igazoltatott köteles a természetes személyazonosító adatait hitelt érdemlően igazolni. A
személyazonosság igazolására a személyazonosító igazolvány, az érvényes útlevél vagy a
kártyaformátumú vezetői engedély szolgál. Az adóhatóság más jelen lévő, ismert
személyazonosságú személy közlését is elfogadhatja igazolásként.
(3)	Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat. Az
igazoltatottal az igazoltatás során közölni kell annak okát.
(4)	Az igazoltatás megtagadása esetén a személyazonosság megállapítására az adóhatóság a
rendőrség közreműködését veheti igénybe.
111.	§ [Az ellenőrzési eljárás zavartalanságának biztosítása]
Ha az ellenőrzési eljárás zavartalan lefolytatása másképpen nem biztosítható, az adóhatóság a
rendőrségről szóló törvény szerinti rendőri intézkedés megtételét kezdeményezheti, vagy az
állami adó- és vámhatóság hivatásos állományú, jelen lévő tagja útján az eljárás zavartalan
lefolytatását biztosíthatja a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény szerinti kényszerítő
eszközök alkalmazásával.
112.	§ [Helyszín, helyiség, jármű átvizsgálása, rakomány ellenőrzése]
(1)	Az állami adó- és vámhatóság jogosult a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe
hozható helyszín, helyiség és jármű átvizsgálására, valamint a helyszínen talált jármű
rakományának ellenőrzésére, ha az adózó, képviselője, megbízottja, foglalkoztatottja
nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenőrzött forrásból származó adatok
alapján megalapozottan feltehető, hogy az adózó a bevallási, bizonylat kiállítási vagy -
megőrzési, nyilvántartás-vezetési (könyvvezetési) kötelezettségei teljesítése szempontjából
jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, megsemmisít, illetve a vállalkozás valós
körülményeit leplezi. E rendelkezés lakás átvizsgálására csak abban az esetben alkalmazható,
ha a lakás valamely helyisége a vállalkozási tevékenység helyszíne.
(2)	Az átvizsgálást az ellenőrzést végző adóhatóság rendeli el. Az átvizsgálás lefolytatásához
az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges, kivéve, ha alapos okkal feltehető, hogy az
átvizsgálás késedelmes lefolytatása az ellenőrzés céljának meghiúsulását eredményezné.
Előzetes ügyészi jóváhagyás nélkül lefolytatott átvizsgálás esetén az adóhatóság az
átvizsgálást elrendelő végzés, valamint az arról készített jegyzőkönyv másolati példányának
32
megküldésével utólag értesíti az ügyészséget a foganatosított intézkedésről. Közjegyzői,
ügyvédi, adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói, illetve könyvviteli szolgáltatást
végző iroda átvizsgálása kizárólag előzetes ügyészi jóváhagyás alapján történhet. Az
átvizsgálást elrendelő végzésben - ha ez lehetséges - meg kell jelölni azokat a tárgyi
bizonyítási eszköznek minősülő dolgokat, amelyek megtalálása érdekében az átvizsgálás
szükséges.
(3)	Az adóhatóság az átvizsgálás megkezdése előtt közli a jelen lévő adózóval, képviselőjével,
megbízottjával, foglalkoztatottjával az átvizsgálást elrendelő végzést, és - ha az átvizsgálás
meghatározott, illetve ismert tárgyi bizonyítási eszköz megtalálására irányul - felszólítja a
keresett tárgyi bizonyítási eszköz átadására. Ha az adózó, képviselője, megbízottja,
foglalkoztatottja a felszólításra a keresett tárgyi bizonyítási eszközt átadja, az átvizsgálás nem
folytatható, kivéve, ha megalapozottan feltételezhető, hogy az átvizsgálás során más tárgyi
bizonyítási eszköznek minősülő dolog is fellelhető.
(4)	Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgot - a romlandó
élelmiszerek és az élő állatok kivételével - az ellenőrzést végző adóhatóság végzésével
lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétől, megsemmisítésétől vagy értékesítésétől lehet tartani.
Nem foglalhatóak le a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló törvényben
meghatározott tanúsítványban felsorolt kulturális javak a különleges védelem időtartama alatt.
(5)	A jármű, a jármű rakománya, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a lefoglalásnál és a
fuvarellenőrzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az adózó nem kíván jelen lenni vagy
ebben akadályozott, és megfelelő képviseletről nem gondoskodik, az adóhatóság az
átvizsgálást, a lefoglalást, illetve a fuvarellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében
foganatosítja.
(6)	Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközként akkor foglalható le, ha az az
adózó jogszabályban előírt nyilvántartásában nem szerepel.
(7)	Az adóhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megőrzi, vagy ha ez aránytalanul magas
költségekkel járna, a dolgot az adózó őrizetében hagyja a használat és az elidegenítés jogának
megtiltásával.
(8)	Az adózó vagy képviselője a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére azokról az
adóhatóság másolatot készít.
(9)	Ha a lefoglalás szükségessége megszűnt, a lefoglalást meg kell szüntetni, és a lefoglalt
dolgot - ha törvény másként nem rendelkezik - annak kell visszaadni, akitől (amelytől) azt
lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet visszaadni, mert arra az adózó nem tart igényt, azt az
adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén
megsemmisíti.
(10)	Az (1)-(4) bekezdésben meghatározott végzések, intézkedések ellen jogszabálysértésre
hivatkozással az adózó az intézkedéstől, illetve a végzés közlésétől számított nyolc napon
belül - az ügyész által előzetesen jóváhagyott, átvizsgálást elrendelő végzés kivételével -
kifogással élhet. A kifogást az adóhatóság felettes szerve a benyújtástól számított tizenöt
napon belül elbírálja. A kifogásnak az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
113.	§ [Hatósági zár alkalmazása]
(1)	Ha kockázati tényezők indokolják - az élőállatot, valamint a gyorsan romló termékeket
szállító szállítóeszköz kivételével - az állami adó- és vámhatóság a szállítóeszközön a termék
azonosságának biztosítása érdekében hatósági zárat alkalmazhat. Az állami adó- és
vámhatóság az alkalmazott hatósági zár sértetlenségét belföldön ellenőrizheti, illetve a
hatósági zár alkalmazása indokának megszűnése esetén intézkedik annak eltávolítása iránt.
(2)	A fuvarozó köteles az állami adó- és vámhatóság által felhelyezett hatósági zárat annak
felhelyezésétől az állami adó- és vámhatóság által történő levételéig sértetlen állapotban
megőrizni.
33
(3)	Ha a közúti fuvarozással járó tevékenység során a hatósági zár baleset vagy egyéb
tevékenységi körén kívül álló elháríthatatlan ok miatt megsérült, vagy az áru megrongálódott,
illetve megsemmisült, a fuvarozó köteles erről az állami adó- és vámhatóságot haladéktalanul
értesíteni.
(4)	A hatósági zár alkalmazása ellen az adózó, valamint az, akinek jogát, jogos érdekét az
intézkedés sérti, az intézkedéstől számított nyolc napon belül kifogással élhet, amelyet a
felettes szerv bírál el. A kifogásnak az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
114.	§ [Hatósági zár megőrzési kötelezettség megsértésének következménye]
(1)	Ha a fuvarozó a hatósági zár megőrzési kötelezettségének nem tesz eleget, az állami adó-
és vámhatóság a természetes személy fuvarozó terhére legalább kettőszázezer forint,
legfeljebb ötszázezer forint, természetes személynek nem minősülő fuvarozó terhére legalább
ötszázezer forint, legfeljebb egymillió forint mulasztási bírságot szabhat ki.
(2)	A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, a
fuvarozó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát,
gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el.
A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot
szab ki.
44.	Az ellenőrzés befejezése
115.	§ [Az ellenőrzés befejezése]
(1)	Az adóhatóság a megállapításait - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik -
jegyzőkönyvbe foglalja. Ha az ellenőrzés a vállalkozási tevékenységben résztvevők
alkalmazásával összefüggésben tartalmaz megállapítást, a jegyzőkönyv tartalmazza a
természetes személyek azonosításához szükséges adatokat is. Az ellenőrzés a jegyzőkönyv
átadásával fejeződik be. Ha a jegyzőkönyvet kézbesíteni kell, az ellenőrzés a postára adás,
illetve a tárhelyen elhelyezés napjával zárul.
(2)	Ha az adóhatóság büntetőeljárást kezdeményez, külön jegyzőkönyvet készít. A
büntetőeljárást kezdeményező jegyzőkönyvet az adóhatóság az adózónak nem adja át.
116.	§ [Kiegészítő ellenőrzés]
Az ellenőrzést az adózó észrevétele alapján az észrevétel beérkezésétől, szóban előterjesztett
észrevétel esetén annak jegyzőkönyvbe foglalásától számított legfeljebb harminc napig,
jogkövetési vizsgálat esetében legfeljebb tizenöt napig lehet folytatni. Az ellenőrzést az
ellenőrzés befejezésétől számított harminc napon belül, az ok felmerülésétől számított tizenöt
napig akkor is lehet folytatni, ha a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik
szükségessé. Az adóhatóság az adózót a kiegészítő ellenőrzésről a kiegészítő ellenőrzés kezdő
napjának megjelölésével haladéktalanul értesíti. A kiegészítő ellenőrzésről kiegészítő
jegyzőkönyvet kell készíteni.
117.	§ [Határozathozatal az ellenőrzési megállapításokról]
(1)	Adóellenőrzés esetén az adóhatóság az ellenőrzés eredményétől függetlenül a
megállapításokról határozatot hoz (utólagos adómegállapítás).
(2)	Egyéb esetben határozatot csak akkor hoz az adóhatóság, ha valamilyen kötelezettség
teljesítését írja elő, vagy jogkövetkezményt állapít meg.
VI. Fejezet
Jogorvoslat
34
118.	§ [A jogorvoslathoz való jog]
Az adóhatóság határozata ellen önálló jogorvoslatnak van helye. Az adóhatóság végzése ellen
önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény megengedi, egyéb esetben a végzés
elleni jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés ellen
igénybe vehető jogorvoslat keretében gyakorolható.
119.	§ [Jogorvoslati eljárások]
(1)	Kérelemre induló jogorvoslati eljárások:
a)	a fellebbezési eljárás,
b)	a felügyeleti eljárás, és
c)	a közigazgatási per.
(2)	Hivatalból induló jogorvoslati eljárások:
a)	a döntés módosítása vagy visszavonása az adóhatóság saját hatáskörében,
b)	az ügyészségről szóló törvény szerinti ügyészi felhívás és fellépés nyomán indított, és
c)	a felügyeleti eljárás.
45.	A döntés módosítása vagy visszavonása
120.	§ [A döntés módosítása vagy visszavonása]
(1)	Az adóhatóság a felettes szerv vagy a közigazgatási bíróság által még el nem bírált
jogszabálysértő döntését, illetve a közigazgatási perrel érintett döntést hozó adóhatóság a
bíróság által még el nem bírált jogszabálysértő döntésrészét módosítja vagy visszavonja. Az
adóhatóság a döntést az adózó terhére egy alkalommal módosíthatja.
(2)	A módosító vagy visszavonó döntés kiadmányozására az adózó terhére a döntés
véglegessé válásától számított egy éven belül, az adózó javára az adó megállapításához való
jog elévüléséig van lehetőség. A súlyosítási határidő leteltét követően nem lehet az adózó
javára szóló visszavont döntéssel azonos jogalapon nyugvó, az adózó terhére szóló új döntést
hozni.
(3)	Az adóhatóság az adó megállapításához, a költségvetési támogatás igényléséhez, a
túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja a döntését, ha
azt törvény előírja. E rendelkezést alkalmazni kell a fellebbezési eljárásban is.
(4)	Az (1) bekezdésben foglalt, az adózó terhére történő módosítás korlátozása nem
érvényesül, ha
a)	a bíróság a büntetőügyben hozott jogerős ítéletével megállapította, hogy az adózó
adókötelezettsége teljesítésével összefüggésben csalást, költségvetési csalást,
adócsalást, illetve munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalást követett el,
b)	a döntést hozó adóhatóság dolgozója a kötelességét a büntetőtörvénybe ütköző
módon szegte meg úgy, hogy ez a döntés meghozatalát befolyásolta, és ezt a bíróság
büntetőügyben hozott jogerős ítélete megállapította,
c)	az adózó rosszhiszemű volt.
(5)	A rosszhiszeműséget az adóhatóságnak kell bizonyítania.
(6)	Az adóhatóság - az eljárás megszüntetését mellőzve - visszavonja döntését, ha az
adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy a döntés véglegessé válása előtt elhunyt,
vagy jogutód nélkül megszűnt. Az e tárgyban hozott döntés a kiadmányozás napján végleges
és végrehajtható.
46. Fellebbezés
35
121.	§ [A fellebbezésre jogosult személyek]
Fellebbezés benyújtására az jogosult, akire a döntés rendelkezést tartalmaz.
122.	§ [A fellebbezéssel támadható döntések]
(1)	A fellebbezésre jogosult az adóhatóság elsőfokú határozata ellen fellebbezhet.
(2)	A határozathozatalt megelőző eljárás során hozott végzés a határozat ellen benyújtott
fellebbezésben támadható meg, kivéve, ha az önálló fellebbezést törvény megengedi.
(3)	Önálló fellebbezésnek van helye az első fokon hozott,
a)	az eljárást megszüntető,
b)	a kérelmet visszautasító,
c)	a bevallás, a bejelentés, a fellebbezés vagy egyéb jogorvoslat határidejének
elmulasztásával kapcsolatban benyújtott igazolási kérelmet elutasító,
d)	az iratbetekintési jog korlátozását elrendelő,
e)	az adózó ismételt ellenőrzésre irányuló kérelmét elutasító,
f)	a biztosítási intézkedés, illetve az ideiglenes biztosítási intézkedés elrendeléséről
szóló,
g)	az eljárási bírságot kiszabó,
h)	a többletköltségek megtérítésére kötelező,
i)	az eljárási költség viselésével kapcsolatos, a költségmentességi kérelmet elutasító,
j)	a kézbesítési kifogás tárgyában hozott elutasító, valamint
k)	az áru hatósági felügyelet alá vonását elrendelő
végzés ellen.
(4)	A visszavonó, illetve a módosító döntés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye,
mint amilyen a visszavont, illetve a módosított döntés ellen volt.
(5)	A végleges elsőfokú döntés módosítása esetén fellebbezni csak a módosító döntés
ellen lehet.
123.	§ [Az adó megfizetésére kötelezett személy fellebbezési joga]
(1)	Az adó megfizetésére kötelezett a helytállási kötelezettségét megállapító - az adózás
rendjéről szóló 2017. évi ... törvény (a továbbiakban: Art.) 60. § (1) bekezdés e) pontja és az
Art. 61. § (1) bekezdése alapján meghozott - első fokú adóhatósági határozat elleni
fellebbezésben vitathatja a helytállási kötelezettségét megalapozó, utólagos adómegállapítás
tárgyában kiadott határozatot, amennyiben azt bíróság nem vizsgálta felül. Ez a jogosultság
akkor is megilleti az adó megfizetésére kötelezettet, ha a vitatott kötelezettség tekintetében az
adómegállapításhoz való jog már elévült.
(2)	Az adóhatóság - az Art. 60. § (1) bekezdés e) pontja és az Art. 61. § (1) bekezdése
alapján meghozott első fokú határozat közlésével egyidejűleg - az adó megfizetésére
kötelezettnek megküldi a helytállási kötelezettséget megalapozó, utólagos adómegállapítás
tárgyában kiadott első- és - amennyiben másodfokú határozat meghozatalára sor került - a
másodfokú határozatot, valamint az utólagos adóellenőrzés megállapításairól felvett
jegyzőkönyvet.
(3)	Amennyiben az adó megfizetésére kötelezett a helytállási kötelezettségét megalapozó
utólagos adómegállapítás tárgyában hozott határozatot az (1) bekezdés szerinti fellebbezésben
vitatja, a fellebbezést elbíráló másodfokú adóhatóság elsőként az utólagos adómegállapítás
jogszerűsége kérdésében dönt. Ha a felettes szerv megállapítja, hogy az utólagos
adómegállapítás részben vagy egészben jogszabálysértő, a fellebbezést benyújtó adó
megfizetésére kötelezettel szemben a jogszabálysértő adómegállapítás tekintetében az
adóvégrehajtáshoz való jogot korlátozza vagy megszünteti. Az utólagos adómegállapítás
jogszerűsége, a végrehajtási jog korlátozása és az adó megfizetésére kötelezés tárgyában a
36
másodfokú adóhatóság egy határozatban dönt. A határozat meghozatalára nyitva álló határidő
az iratoknak a másodfokú adóhatósághoz történő megérkezését követő naptól számított
hatvan nap.
124.	§ [A fellebbezési jog gyakorlása]
(1)	A fellebbezést és a fellebbezést alátámasztó bizonyítékokat az írásba foglalt döntés
közlésétől számított tizenöt napon belül, utólagos adómegállapítás esetén harminc napon belül
lehet előterjeszteni. E rendelkezés vonatkozik a fellebbezés elektronikus úton történő
benyújtására is.
(2)	A fellebbezést a megtámadott döntést hozó adóhatóságnál kell előterjeszteni. A
fellebbezési határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a határidőben benyújtott fellebbezés
iránti kérelmet nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnél terjesztették elő.
(3)	A fellebbezésben és a fellebbezés alapján indult eljárásban - semmisségi okon kívül -
nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékra hivatkozni, amelyről a
fellebbezésre jogosultnak az elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt, azonban a
bizonyítékot az adóhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő, a tényre nem hivatkozott.
(4)	A (3) bekezdés szerinti felhívásnak tartalmaznia kell azokat a megállapításoknak és
körülményeknek a bemutatását, amelyekkel összefüggésben az adóhatóság az adózót a
bizonyítékok előterjesztésére felhívja, valamint tartalmaznia kell a jogkövetkezményekre
történő figyelmeztetést.
(5)	A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról
lemondhat. A fellebbezési jogról való lemondást tartalmazó nyilatkozat nem vonható vissza.
(6)	E § alkalmazásában új tény, illetve új bizonyíték az adózó által nem hivatkozott és az
elsőfokú adóhatóság által a döntéshozatalkor nem ismert tény, illetve bizonyíték, valamint az
adózó által hivatkozott, de a döntéshozatalig az elsőfokú adóhatósághoz meg nem érkezett
bizonyíték.
125.	§ [A fellebbezés joghatása]
Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fellebbezésnek a döntés végrehajtására halasztó
hatálya van.
126.	§ [Az elsőfokú adóhatóság eljárása a fellebbezés során]
(1)	Ha a fellebbezés nem egyértelmű vagy ellentmondásos tartalmú, az elsőfokú
adóhatóság - a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - nyolc napos
határidő tűzésével felhívja a fellebbezésre jogosultat az egyértelmű kérelem benyújtására. A
hiánypótlási felhívás személyes átadása, postára adása vagy elküldése és a határidő letelte
közötti időtartam a felterjesztés határidejébe nem számít bele. Ha a fellebbezésre jogosult
határidőn belül nem nyilatkozik, az elsőfokú adóhatóság a fellebbezést visszautasítja.
(2)	Ha a fellebbezés elkésett, és a fellebbezés benyújtásával egyidejűleg a fellebbezésre
jogosult igazolási kérelmet nem terjesztett elő, az elsőfokú adóhatóság - a mulasztás
jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - nyolc napos határidő tűzésével a
fellebbezésre jogosultat igazolási kérelem előterjesztésére hívja fel. A felhívás személyes
átadása, postára adása vagy elküldése és a határidő letelte közötti időtartam a felterjesztés
határidejébe nem számít bele. Ha a fellebbezésre jogosult személy határidőn belül nem nyújt
be igazolási kérelmet, az elsőfokú adóhatóság a fellebbezést visszautasítja.
(3)	A (2) bekezdésben szabályozott felhívást követően a fellebbezési határidő kimentésére
előterjesztett igazolási kérelemre az egyidejűségre vonatkozó előírást nem kell alkalmazni.
(4)	A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezés beérkezésének napjától számított
tizenöt napon belül fel kell terjeszteni a felettes szervhez. A felterjesztés során az elsőfokú
adóhatóság ismerteti a fellebbezésről kialakított álláspontját.
37
(5)	A fellebbezéssel egyidejűleg, illetve e törvény szerint meghatározott határidőben
benyújtott igazolási kérelem esetén a felterjesztési határidő a helyt adó végzés
kiadmányozásának napján kezdődik.
(6)	Az elsőfokú adóhatóság a felterjesztést mellőzi, ha
a)	a jogszabálysértő döntést visszavonja, a fellebbezésnek teljes mértékben megfelelően
módosítja, kijavítja vagy kiegészíti,
b)	a fellebbezést visszautasítja, vagy
c)	az eljárást megszünteti.
(7)	A felterjesztést megelőzően az elsőfokú adóhatóság, azt követően a felettes szerv
megszünteti az eljárást, ha valamennyi fellebbező a fellebbezési kérelmet visszavonta. A
fellebbezési kérelmet visszavonó nyilatkozat nem vonható vissza.
127.	§ [A felettes szerv eljárása a fellebbezés során]
(1)	Ha az elsőfokú adóhatóság a fellebbezést felterjeszti, a felettes szerv a fellebbezéssel
megtámadott döntést és a döntéshozatalt megelőző eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra,
hogy ki és milyen okból fellebbezett.
(2)	A fellebbezési eljárást a 93. § (4) bekezdésében meghatározott kivétellel az elsőfokú
adóhatóság felettes szerve folytatja le.
(3)	Az utólagos adómegállapítás tárgyában hozott határozat ellen benyújtott fellebbezés
esetén a határozat meghozatalára nyitva álló határidő az iratok felettes szervhez történő
érkezését követő hatvan nap.
(4)	A határozat ellen irányuló fellebbezést határozattal, a végzés ellen irányuló
fellebbezést végzéssel kell elbírálni. A vizsgálat eredményeként a felettes szerv a döntést
helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti.
(5)	A felettes szerv, ha a döntéshozatalhoz nincs elég adat, vagy a tényállás további
tisztázása szükséges,
a)	a döntés megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt adóhatóságot új eljárásra
utasíthatj a, vagy
b)	a tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik, melynek keretében az első fokon eljárt
adóhatóságot - érdemi döntés meghozatala nélkül - a szükséges eljárási cselekmények
elvégzésére utasíthatja.
(6)	Ha a felettes szerv az (5) bekezdés b) pontja szerint jár el, az adózót az eljárásról,
annak kezdő napjának megjelölésével az első fokon eljárt adóhatóság útján haladéktalanul
értesíti. Az eljárás határideje a felettes szerv utasításának az első fokon eljárt adóhatósághoz
érkezését követő kilencven nap. Határidő hosszabbításnak nincsen helye. Az eljárás
időtartama a jogorvoslati eljárás határidejébe nem számít bele. Ha a tényállás határidőn belül
nem tisztázható, az első fokon eljárt adóhatóság a felettes szervet haladéktalanul értesíti, mely
a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.
(7)	A fellebbezési eljárás során hozott döntést a fellebbezővel és mindazokkal, akikkel az
elsőfokú döntést közölték, az első fokon eljárt adóhatóság útján írásban kell közölni.
47.	Felügyeleti intézkedés
128.	§ [Felügyeleti intézkedés]
(1)	A felettes adóhatóság kérelemre vagy hivatalból, az adópolitikáért felelős miniszter,
illetve az állami adó- és vámhatóságot irányító miniszter hivatalból felügyeleti intézkedést
tesz, ha az ügyben eljárt adóhatóság határozata, önálló fellebbezéssel megtámadható végzése
(intézkedése) jogszabálysértő, vagy a határozat, az önálló fellebbezéssel megtámadható
végzés meghozatalára (intézkedésre) jogszabálysértő módon nem került sor.
38
(2)	Felügyeleti intézkedés iránti kérelem egy alkalommal, a döntés véglegessé válásától
számított egy éven belül nyújtható be. A határidő jogvesztő, elmulasztása esetén igazolási
kérelem előterjesztésének nincs helye. Az elkésett kérelmet a felettes adóhatóság
visszautasítja. Nincs helye felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek, ha az adózó feltételes
adóbírság kedvezményt vett igénybe.
(3)	Az adópolitikáért felelős miniszter, illetve az állami adó- és vámhatóságot irányító
miniszter abban az esetben jár el, ha a felettes adóhatóság az ügyben már döntést hozott.
(4)	A felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter, illetve az állami adó- és
vámhatóságot irányító miniszter nem tehet felügyeleti intézkedést, ha az adóhatóság döntését,
illetve döntésrészét közigazgatási bíróság már elbírálta.
(5)	Az adóhatóság a felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter, illetve az
állami adó- és vámhatóságot irányító miniszter erre irányuló felhívásától számított tizenöt
napon belül köteles az iratokat felterjeszteni.
(6)	Az utólagos adómegállapítással kapcsolatban benyújtott felügyeleti intézkedés iránti
kérelem elbírálása esetén az ügyintézési határidő az iratoknak a felügyeleti szervhez történő
beérkezését követő naptól számított hatvan nap, kivéve, ha az eljáró szerv a kérelmet
visszautasítja.
(7)	Felügyeleti intézkedés iránti kérelem az adópolitikáért felelős miniszterhez, illetve az
állami adó- és vámhatóságot irányító miniszterhez nem nyújtható be, a kérelmet az
adópolitikáért felelős miniszter, illetve az állami adó- és vámhatóságot irányító miniszter,
vagy ha a kérelmet az adóhatóságnál nyújtották be, az adóhatóság - a felterjesztés
mellőzésével - visszautasítja.
(8)	A felettes adóhatóság a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet visszautasíthatja, ha a
döntés ellen közigazgatási per van folyamatban. A felettes adóhatóság a felügyeleti
intézkedést mellőzi, ha jogszabálysértést nem állapít meg. A felügyeleti intézkedés iránti
kérelem visszautasításáról a felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter, illetve az
állami adó- és vámhatóságot irányító miniszter, a felügyeleti intézkedés mellőzéséről a
felettes adóhatóság az adózót döntés meghozatala nélkül értesíti.
(9)	A felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter, illetve az állami adó- és
vámhatóságot irányító miniszter a jogszabálysértő határozatot megváltoztatja, megsemmisíti,
szükség esetén új eljárás lefolytatását rendeli el, vagy az elsőfokú adóhatóságot eljárás
lefolytatására utasítja. A felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter, illetve az
állami adó- és vámhatóságot irányító miniszter a felügyeleti intézkedésről döntést hoz.
(10)	Felügyeleti intézkedés keretében nem hozható olyan döntés, amely az
adókötelezettséget, az adó alapját, az adó összegét, a költségvetési támogatás alapját, összegét
az adózó terhére változtatja meg. Ha a felettes adóhatóság vagy az adópolitikáért felelős
miniszter, illetve az állami adó- és vámhatóságot irányító miniszter megállapítása szerint a
felülvizsgált határozat súlyosításának lenne helye, akkor a jogszabálysértő határozatot
megsemmisíti, és új eljárás lefolytatását rendeli el.
48.	Új eljárásra utasítás
129.	§ [Új eljárásra utasítás]
(1)	Ha a jogorvoslati kérelemmel megtámadott döntés részben jogszabálysértő, és ezért új
eljárásra utasításnak van helye, a jogorvoslati kérelmet elbíráló felettes szerv - ha az ügy
körülményei ezt lehetővé teszik - csak a jogszabálysértő megállapítások (intézkedések)
tekintetében rendeli el az új eljárást, egyebekben a döntést helybenhagyja vagy
megváltoztatja.
39
(2)	Új eljárásra utasítás esetén a felettes szerv döntésében meghatározza az új eljárásban
vizsgálandó körülményeket, illetve az adót, költségvetési támogatást és bevallási időszakot,
melyre az új eljárás kiterjed.
(3)	Az adóhatóság a felettes szerve vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban az új eljárás
elrendelésére okot adó körülményeket, illetve az ezekkel összefüggő tényállási elemeket
vizsgálhatja.
(4)	Az adóhatóságot a felettes szerv döntésének és a bíróság határozatának rendelkező
része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően jár
el.
(5)	Az új eljárás során - semmisségi okon kívül - nem lehet olyan új tényt állítani, illetve
olyan új bizonyítékot előadni, amelyről az eljárás alanyának a megelőző eljárásban hozott
elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt, azonban azt az adóhatóság felhívása
ellenére nem terjesztette elő. Az adóhatóság felhívásának tartalmaznia kell a
jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést. Iratpótlás elmulasztása esetén további feltétel,
hogy az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés, kiegészítő ellenőrzés során az ellenőrzés
akadályozása miatt mulasztási bírságot szabjon ki.
49.	Közigazgatási per
130.	§ [Közigazgatási per]
(1)	Az adózó - az önálló fellebbezéssel nem támadható végzések kivételével - a
véglegessé vált döntés ellen indíthat közigazgatási pert. Fellebbezéssel támadható döntés
esetén közigazgatási per akkor indítható, ha az arra jogosultak valamelyike fellebbezett és a
fellebbezést elbírálták.
(2)	Ha a jogsértés megszüntetésére felszólító ügyészi felhívásban megállapított határidő
eredménytelenül eltelt, az ügyész közigazgatási pert indíthat az adóhatóság véglegessé vált
döntése ellen, vagy az adóhatóság eljárási kötelezettségének elmulasztása esetén az
adóhatóság eljárásra kötelezése iránt.
(3)	Az adóhatósági döntés elleni közigazgatási perben egyezségnek nincs helye.
50. Ügyészi felhívás és fellépés
131.	§ [Az ügyészi felhívás és fellépés]
Ha az ügyész az ügyészségről szóló törvény alapján felhívással él, vagy sikertelen felhívás
esetén fellép, az adóhatóság az ügyész által kifogásolt döntését korlátozás nélkül módosíthatja
(megváltoztathatja), illetve visszavonhatja (megsemmisítheti), akkor is, ha jogszabály ezt
egyébként korlátozza, vagy nem teszi lehetővé.
51.	Semmisség
132.	§ [Semmisség]
(1)	Az adóhatóság döntését meg kell semmisíteni, illetve vissza kell vonni, és szükség esetén
új eljárást kell lefolytatni, ha
a)	- az ideiglenes intézkedést kivéve - az ügy nem tartozik az eljáró adóhatóság hatáskörébe,
b)	annak tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését
jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja
ki,
40
c)	annak tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy az ügyész a vádemelést
elhalasztotta és annak tartama eredményesen telt el,
d)	a tartalma a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott jogerős határozatával ellentétes,
vagy
e)	annak meghozatala során törvényben semmisségi oknak minősített súlyos eljárási
jogszabálysértést követtek el.
(2)	A döntés - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - semmisségi ok esetén sem
semmisíthető meg, ha
a)	az az adózó jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés véglegessé válása
óta három év eltelt, vagy
b)	a kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától, vagy ha az hosszabb, a teljesítési
határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó
teljesítéstől számított öt év eltelt.
(3)	Az (1) bekezdés b) és c) pontjában foglalt semmisségi ok esetében a döntés időkorlátozás
nélkül megsemmisíthető, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem érint.
133.	§ [Súlyosítási tilalom a hatósági eljárásban]
(1)	Ha a korábbi ellenőrzés eredményeként határozatot hoztak, a határozat véglegessé
válásától, ha pedig az ellenőrzés hatósági eljárás megindítása nélkül befejeződött, a
befejezéstől számított egy éven túl olyan új határozat, amely az adókötelezettséget, az adó
alapját, az adó összegét, a költségvetési támogatás alapját és összegét az adózó terhére
változtatja meg, még akkor sem hozható, ha az alapeljárásban hozott határozatot a felettes
adóhatóság megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el, vagy a határozatot az
elsőfokú adóhatóság visszavonta. Ha az új határozat meghozatalát ellenőrzés (felülellenőrzés)
előzi meg, és az ellenőrzésről (felülellenőrzésről) készült jegyzőkönyvet az egy éves
időtartamon belül átadják vagy postára adják, az adózóra terhesebb megállapításokat
tartalmazó határozat az egy éves időtartam leteltét követően is, de legkésőbb tizennyolc
hónapon belül hozható meg. Az egy éves időtartam vizsgálatánál az átadás és a postára adás
tekintetében csak a 115. § (1) bekezdésében meghatározott, az ellenőrzés (felülellenőrzés)
megállapításait tartalmazó jegyzőkönyv minősül ellenőrzésről (felülellenőrzésről) készült
jegyzőkönyvnek.
(2)	Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni
a)	a bíróság jogerős ítéletében megállapított költségvetési csalás, adócsalás,
munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás, illetve az adókötelezettség
teljesítésével összefüggésben elkövetett csalás esetén,
b)	a bíróság által elrendelt új eljárás esetén,
c)	ha az ellenőrzést az adópolitikáért felelős miniszter vagy az Állami Számvevőszék
elnöke - önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adó esetében az
önkormányzati képviselő-testület határozata - rendelte el,
d)	ha az ismételt ellenőrzés eredménye ellátási jogosultságot teremt,
e)	ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról,
bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert, és az
ellenőrzés lefolytatására az állami adó- és vámhatóság vezetője, az önkormányzati
adóhatóság hatáskörébe tartozó adó esetén az önkormányzati adóhatóság döntései
elleni fellebbezések elbírálására jogosult hatóság vezetője utasítást ad.
41
VII. Fejezet
Eljárási költség
52.	Az eljárási költség viselése, költségmentesség
134.	§ [Az eljárási költség viselésének általános szabályai]
(1)	Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az adóztatás és az adóigazgatási eljárás költségeit -
a lefoglalt dolog elszállításának és megőrzésének, valamint a végrehajtás költségeinek
kivételével - az állam, illetve az önkormányzat viseli.
(2)	Ha az eljárás során az adózó rosszhiszeműen gyakorolta a jogait, és emiatt az eljárásban
az állam, illetve az önkormányzat terhére további költségek merültek fel, azt az adózónak kell
megfizetnie. A rosszhiszemű joggyakorlást az adóhatóságnak kell bizonyítania.
(3)	Az adózó költségeit az adózó viseli.
(4)	Az (1) és (2) bekezdés szerinti költségek viseléséről - ha törvény eltérően nem
rendelkezik - az adóhatóság határozatában (végzésében) rendelkezik.
135.	§ [Költségmentesség]
(1)	Az adóhatóság annak a természetes személy adózónak, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni
viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének
megkönnyítésére, vagy törvényben meghatározott más fontos okból költségmentességet
engedélyezhet.
(2)	A költségmentesség az eljárási költség előlegezése és viselése alóli teljes vagy részleges
mentességet j elent.
(3)	A költségmentesség a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára és a
végrehajtási eljárásra terjed ki. Az adóhatóság előlegezi az adózó első alkalommal
előterjesztett költségmentesség iránti kérelme benyújtásától az arról szóló döntés véglegessé
válásáig terjedő időszakban felmerült olyan eljárási költséget, amelynek előlegezése az adózót
terhelné.
(4)	A költségmentességet engedélyező, a költségmentesség módosításáról és visszavonásáról
szóló végzést az adóhatóság közli az eljárásban részt vevő azon hatóságokkal, amelyek
eljárása illeték- vagy díjfizetési kötelezettség alá esik.
(5)	Ha az adózó az eljárás során költségmentesség iránti kérelmet terjeszt elő, a
kérelemről az elsőfokú adóhatóság dönt azzal, hogy a kérelem elbírálása a folyamatban lévő
eljárás lefolytatását nem érinti.
VIII. Fejezet
Záró rendelkezések
53. Felhatalmazó rendelkezések
136.	§ [A Kormány számára adott felhatalmazás]
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg
a)	egyes adóügyek elektronikus intézésének részletszabályait;
b)	az állami adó- és vámhatóság hatáskörének és illetékességének szabályait;
c)	az önkormányzati adóhatóság hatáskörének szabályait;
d)	az ellenőrzésre vonatkozó részletes szabályokat;
e)	a hatósági zár alkalmazásának részletes szabályait.
54. Hatálybalépés
42
137.	§ [Hatálybalépés]
Ez a törvény 2018. január 1-jén lép hatályba.
138.	§ [Hatályon kívül helyező rendelkezés]
Hatályát veszti az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény.
55.	Átmeneti rendelkezések
139.	§ [Átmeneti rendelkezések]
(1)	E törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult és a megismételt eljárásokban
kell alkalmazni.
(2)	E törvény rendelkezéseit a hatálybalépést követően esedékessé váló kötelezettségekre kell
alkalmazni.
(3)	Ha a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra
összességében kevésbé terhes bírság-, illetve pótlékfeltételeket határoztak meg, a
kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb
mérték alkalmazható.
(4)	E törvény rendelkezései nem érintik a 2017. december 31-ig hatályos rendelkezések
alapján hozott, a törvény hatálybalépésekor jogerős határozatokat.
(5)	E törvény alkalmazásában a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel
(egyezménnyel) esik egy tekintet alá a hatálybalépést megelőzően más jogszabállyal
kihirdetett nemzetközi szerződés (egyezmény) is.
56.	Az Európai Unió jogának való megfelelés
140.	§ [Az Európai Unió jogának való megfelelés]
(1)	A 20. § a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
(2)	A törvény 20. §-ának a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i
2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikk (7) bekezdése szerinti előzetes
bejelentése megtörtént.
57. A törvény hivatalos rövid megjelölése
141.	§ [A törvény hivatalos rövid megjelölése]
E törvénynek más jogszabályban alkalmazandó rövid megjelölése: Air.
43
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Kormány 2016. április 4-i ülésén tárgyalt és elfogadott Art. koncepció szerint az
újraszabályozás célja
-	a lehetőségekhez mérten rövid, átlátható, közérthető és könnyen követhető
szabályozási környezet megteremtése,
-	az adóhatóság szolgáltató jellegének erősítése,
-	az önkéntes jogkövetők intézményesített támogatása kötelezettségeik teljesítésében,
-	az eljárási határidők és a jogorvoslati rend felülvizsgálatával olyan eljárások
kialakítása, melyek ésszerű időn belül lezárhatóak;
-	az adóhatóság rendelkezésére álló információk, adatok hatékonyabb felhasználásával
az adózókkal való személyes kapcsolatfelvétel esetköreinek szűkítése,
-	az adózók adminisztrációs terheinek csökkentése, az adókötelezettségeik
teljesítésének megkönnyítése.
A Törvényjavaslat ezen célkitűzésekre figyelemmel az alábbi főbb módosításokat
tartalmazza:
I.	Ellenőrzés
•	Egyszerűsödik az ellenőrzési struktúra, a korábbi hét ellenőrzési típussal szemben a
Törvényjavaslat csak két ellenőrzés fajtát nevesít:
A jogkövetési vizsgálat keretében az adóhatóság ellenőrizheti, hogy az adózó eleget tett-e
a törvényekben előírt egyes adminisztratív adókötelezettségeinek, adatokat gyűjthet,
vizsgálhatja a gazdasági események valódiságát.
Az adóellenőrzés során az adóhatóság az adózó adómegállapítási, bevallási
kötelezettségének teljesítését adónként, támogatásonként és időszakonként vizsgálja.
•	Valamennyi adózót érintően bekerült a Törvényjavaslatba egy objektív ellenőrzési
határidő, mely szerint az adóellenőrzés időtartama nem haladhatja meg a 365 napot.
A cégbejegyzésre nem kötelezett adózók tekintetében megmarad a hatályos törvény
szerinti 180 napos maximális ellenőrzési határidő, mely csak abban az esetben léphető
túl, ha az adózó az ellenőrzést akadályozza.
Az alap ellenőrzési határidők (adóellenőrzés 90/120 nap, jogkövetési vizsgálat 30 nap)
változatlanok.
Megszűnik minden ellenőrzési határidő nyugvási ok, így a Törvényjavaslat szerint nem
fog szünetelni az ellenőrzési határidő pl. a kapcsolódó vizsgálat és a külföldi megkeresés
időtartama alatt.
Az ellenőrzési határidő meghosszabbíthatja indokolt esetben az ellenőrzést végző
adóhatóság vezetője 90 nappal, a felettes szerv 90 nappal, valamint a NAV vezetője,
illetve önkormányzati adóhatóság esetén a nemzetgazdasági miniszter 90 nappal. Az
ellenőrzés határidő azonban a meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg a 365
napot.
II.	Jogorvoslat
•	A hatályos szabályoknak megfelelően fennmarad a fellebbezés lehetősége az adóhatóság
határozatai, végzései ellen. Lényeges változás azonban, hogy a fellebbezésben, illetve a
fellebbezés alapján indult eljárásban a Törvényjavaslat szerint nem lehet olyan új tényt
44
állítani, illetve olyan új bizonyítékot előadni, amelyről a fellebbezésre jogosultnak az
elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt, azonban azt az adóhatóság
felhívása ellenére nem terjesztette elő. Az ellenőrzések mielőbbi lezárásában ugyanis az
adózók sok esetben ellenérdekeltek. Minél jobban elhúzzák az eljárást, minél később
terjesztenek elő érdemi bizonyítékokat - sok esetben már csak a bírósági eljárásban,
melynek így az adóhatóság új eljárásra utasítása a következménye - annál több az esély a
vizsgált adómegállapítási időszak elévülésére, amikor az adóhatóság már nem tehet
megállapítást.
•	Bővül a felettes szerv intézkedési lehetősége az elsőfokú döntés felülvizsgálata körében.
A Törvényjavaslat szerint ha a fellebbezés alapján eljáró másodfokú adóhatóságnak a
döntéshozatalhoz nem áll elég adat a rendelkezésére, vagy a tényállás további tisztázása
szükséges, nem kell feltétlenül megsemmisítenie a felülvizsgált határozatot és az első
fokon eljárt adóhatóságot új eljárásra utasítani, lehetőség lesz arra, hogy a felettes szerv
a tényállás kiegészítése érdekében maga intézkedjen, melynek keretében az első fokon
eljárt adóhatóságot a szükséges eljárási cselekmények elvégzésére utasíthatja anélkül,
hogy az egész eljárás újra kezdődne.
•	Jelenleg rendkívüli jogorvoslati lehetőségként bármely adóügyben benyújtható
felügyeleti intézkedés iránti kérelem az adóhatósághoz az elévülési időn belül bármikor,
ugyanazon ügyben akár többször is. Annak érdekében, hogy az eljárások mielőbb
végérvényesen lezáruljanak, a Törvényjavaslat szűkíti a felügyeleti intézkedés iránti
kérelmek benyújtási lehetőségét mind tárgyában, mind idejében. Felügyeleti intézkedés
iránti kérelem ugyanazon határozat, illetve végzés ellen csak egy alkalommal, a döntés
jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül nyújtható be.
III.	Kapcsolattartás az adózókkal
•	Jelenleg csak a törvényben nevesített adóügyekben van lehetőség az elektronikus
ügyintézésre. A Törvényjavaslat az elektronikus ügyintézésről szóló törvénnyel
összhangban teljes körűvé tenné az elektronikus ügyintézés lehetőségét.
•	Az eseti meghatalmazások tekintetében - néhány kötelező szakmai képviselettel járó
ügy kivételével - kikerülnének a törvényből a képviselővel szemben támasztott
szakmai követelmények, megkönnyítendő ezzel az adózók számára a képviselő útján
történő eljárást. Az állandó meghatalmazással eljárók tekintetében továbbra is
meghatározná a törvény azt a szakmai kört, akik jogosultak képviseletet ellátni.
45
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I.	Fejezet
Alapelvek és a törvény hatálya
Az Art. első fejezete határozza meg azokat a normatív tartalommal bíró, túlnyomórészt az
adóhatóságra, azonban az adózókra és az eljárás egyéb részvevőire is egyes esetekben
vonatkozó követelményeket, amelyeket az eljárás során valamennyi adóügyben alkalmazni
kell.
1.	Alapelvek
Az Alapelvek címszó alatt a törvényjavaslat meghatározza azokat a normatív tartalommal
bíró, mind az adóhatóságra, mind az adózókra és az eljárás egyéb részvevőire is vonatkozó
követelményeket, amelyek a törvény alkalmazása során mindvégig, az eljárás minden
fázisában és minden szereplő által követendők. Az alapelvek egy része az adózókat, vagy az
eljárás egyéb résztvevőit megillető jogokat és kötelezettségeket fejezik ki, illetve az
adóhatóság hatáskör gyakorlásával kapcsolatos kötelezettségeinek általános jogelveit
testesítik meg. Az alapelvek az egyedi eljárási szabályok alkalmazása során segítik az adott
normák értelmezését, ugyanakkor normatív rendelkezésként közvetlenül jogalkalmazási
döntés alapját képezhetik.
Az Alapelveket jelen törvényjavaslatban átfogóan szabályozza, azaz minden olyan alapelve,
amely eljárásjogi értelemben az adóigazgatási eljárásban alkalmazandó, azt e pont
tartalmazza. Ezen átfogó szabályozást az indokolja, hogy az adóigazgatási eljárás önálló
eljárásjogi kódexszé válik, hiszen az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL.
törvény (a továbbiakban: Ákr.) hatálya az adóigazgatási eljárásra nem terjed ki, így ezen
elvekről szükséges külön rendelkezni.
a(z) 1. §-hoz
A törvényjavaslat hangsúlyozza a törvényesség (legalitás) elvét, azaz mind az adóhatóságnak,
mind az adózónak egyaránt kötelessége a törvényeknek megfelelő eljárás. A legalitás elve az
adóhatóság szempontjából a normához kötöttséget jeleni, azaz az adóhatóság eljárása
keretében kizárólag a jogszabályban meghatározott módon járhat el, és az eljárása során csak
az ott rögzített jogkövetkezményeket alkalmazhatja. Az adózók szempontjából a legalitás elve
azt írja elő, hogy a jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során kizárólag a
jogszabályok szabta keretek között járhatnak el.
a(z) 2. §-hoz
A szakszerű és hatékony eljárás elve olyan célokat fogalmaz meg, amelyek az adóhatóságot
bizonyos szervezési munkára kötelezik a költségtakarékosság és a hatékonyság érdekében. Az
alapelv legfontosabb célja szerint az adóeljárást úgy szükséges lefolytatni, hogy az
adóhatóságnak, illetve az adózónak a lehető legkevesebb adminisztratív terhet, költséget
okozza. A hatékonyság és a költségtakarékosság érdekében azonban az adóhatóság nem
lépheti át a törvényesség és szakszerűség elvét.
a(z) 3. §-hoz
A törvényjavaslat általánosságban tiltja a pozitív és negatív diszkriminációt. A
megkülönböztetés és „részrehajlás” tilalma és az egyenlő elbánás alapelve alapján az
adóhatóság megkülönböztetés nélkül köteles eljárni. Ezen alapelvvel nem ellentétes a
méltányosság gyakorlása, ha annak alkalmazására a törvény felhatalmazza az adóhatóságot.
46
a(z) 4. §-hoz
A törvényjavaslat bevezeti az egyedi elbírálás elvét. Ezen alapelv szerint jogszerű döntést az
adóhatóság valósághű tényállás feltárása alapján tud hozni. Az adóhatóságnak feladata, hogy
az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítékokat, adatokat összegyűjtse, a bizonyítékokat
számba vegye, azokat súlyuknak megfelelően értékelje és az ügy körülményeinek gondos
mérlegelésével megalapozott döntést hozzon.
a(z) 5. §-hoz
E § tartalmazza a méltányos eljáráshoz való elvet. A méltányosság a jelen rendelkezésben
kettős értelemben jelenik meg, hiszen a méltányosságot a tervezet egyrészt általános eljárási
normává teszi, azaz a törvényi rendelkezések egységes érvényesítése során a körültekintő és
„igazságos” ügyintézés követelményét, másrészt meghatározott feltételek mellett kifejezett
méltányossági jogkört biztosít az adóhatóság számára, amely egyedi esetekben lehetőséget ad
az enyhítésre a törvény szigorával szemben.
a(z) 6. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza a tájékoztatási kötelezettséget, az adózói jogok
gyakorlásának előmozdításának elvét. Az adóhatóság feladata az adózók jogkövető
magatartásának elősegítése, így alapelvi szintű kötelezettsége az ehhez szükséges tájékoztatás
megadása. A törvényjavaslat az adóhatóság figyelmeztetési kötelezettségét is előírja azért,
hogy az adózó a jogszabály által biztosított jogokkal élni tudjon.
a(z) 7. §-hoz
A közérthetőség elvének hangsúlyozása azt a célt szolgálja, hogy az adóigazgatási
eljárásokban az adóhatóság egyszerű, közérthető nyelvezet alkalmazására törekedjen az
adózókkal való kapcsolattartás során. Ennek az alapelvnek kiemelt szerepe van abban, hogy
az adózók olyan tájékoztatást kapjanak, amely ténylegesen elősegíti adókötelezettségeik
teljesítését. A közérthetőség alapelve következtében nem elegendő, hogy az adóhatóság a
hatályos jogszabályi kötelezettségeket ismerteti az adózóval, hanem azt közérthetően kell
megtennie.
a(z) 8. §-hoz
A törvényjavaslat kiemeli az adózó és az eljárás egyéb résztvevője jóhiszemű és
együttműködő magatartásának követelményét. A jóhiszemű joggyakorlás és a közreműködés
az adóhatóságot, az adózót és az eljárás egyéb résztvevőjét terhelő kötelezettség. E szabály
gyakorlati jelentősége különösen az ellenőrzés és a tényállás tisztázása, a bizonyítás során
kiemelkedő. A jóhiszemű joggyakorlás azt jelenti, hogy az adózó a jogintézményekkel célhoz
és tartalomhoz kötötten élhet, azaz az adózó jogait rendeltetésszerűen gyakorolhatja, és
magatartása az adóigazgatási eljárások során az adókötelezettségeinek megfelelő, tisztességes
teljesítésére kell, hogy irányuljon. Ennek következtében az adózó és az eljárás egyéb
résztvevője mind az adóhatósági eljárásában, mind az adókötelezettségei teljesítése során
köteles jóhiszeműen eljárni. Az együttműködési kötelezettség keretében az adózó köteles az
adóhatóság feladatainak végrehajtását, megvalósulását elősegíteni.
2.	A törvény hatálya
a(z) 9. §-hoz
A törvényjavaslat bevezeti az adóigazgatási eljárás fogalmát, amely keretében az adóhatóság
van feljogosítva arra, hogy az adózó jogait és kötelezettségeit megállapítsa, valamint
ellenőrizze azokat teljesítését. Emellett az adóigazgatási eljárás fogalmában beletartozik a
47
nyilvántartás-vezetési kötelezettség az adózást érintő tényekről, adatokról, körülményekről,
valamint a nyilvántartásban szereplő adatról az adóhatóság igazolást is kiállít. Az
adóigazgatási eljárás során hozott döntéseket az adóhatóság érvényesíti is.
a(z) 10. §-hoz
A törvényjavaslat megállapítja, hogy az adóhatóságok felügyeleti jogkörét ellátó miniszter
(adópolitikáért felelős miniszter és az állami adó- és vámhatóságot irányító miniszter)
adóügyben történő eljárása esetén az adóhatóságra vonatkozó jogok és kötelezettségek
megilletik.
II.	Fejezet
Az adózó és az adóhatóságok, az adózó képviselete
3.	Az adózó
a(z) 11. §-hoz
A rendelkezés meghatározza az adózó adóeljárási fogalmát. Adózónak minősül, akit anyagi
jogi jogszabály adóalanynak tekint. Az adóalanyok köre - azok a személyek, akikre a
törvények adókötelezettséget vagy legalábbis adófizetési kötelezettséget írnak elő - az adót és
a költségvetési támogatást megállapító törvényekben meghatározásra kerülnek. Ezen felül az
adózó fogalma alá tartoznak mindazok, akikre az egyes adótörvények vagy e törvényjavaslat
valamilyen adókötelezettséget ír elő.
A bizalmi vagyonkezelés szabályait a 2014. március 15. napjától hatályos Polgári
Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) vezette be. A Ptk.-ban
szereplő jogintézmény lényege, hogy a bizalmi vagyonkezelői szerződés alapján az egyik
jogalany (a vagyonrendelő) vagyonát képező meghatározott dolgok, jogok és követelések
(együtt: kezelt vagyon) tulajdonjogát egy másik jogalany (a vagyonkezelő) részére átengedi,
aki az így megkapott döntési jogosultság gyakorlásával kell, hogy a rábízott vagyont egy
harmadik személy (a kedvezményezett) javára hasznosítsa. A vagyonrendelő ezért díj
fizetésére köteles. A bizalmi vagyonkezelés intézményének adóeljárási szabályozási alapja,
hogy a kezelt vagyont adózóként határozza meg a törvényjavaslat.
Az adó megfizetésére kötelezett a törvényjavaslat szerint nem adózó. Az adó megfizetésére
kötelezettet kizárólag az adó megfizetésének kötelezettsége terheli, garanciális szabály
azonban, hogy e személyek gyakorolhatják az adózókat megillető jogokat.
a(z) 12. §-hoz
A törvényjavaslat rögzíti, hogy polgári jog szerinti jogutódot megilletik mindazon jogok,
amelyek a jogelődjét, valamint teljesítenie kell a jogelőd által nem teljesített
kötelezettségeket. A kötelezettségeket vagyonarányosan teljesítik, szintén vagyonarányosan
jogosultak a költségvetési támogatásokra is. Abban az esetben, ha a jogutódok nem
teljesítenek, a tartozásokért a jogelőd és a jogutód egyetemlegesen felel.
a(z) 13. §-hoz
Az eljárási képességre vonatkozó szabályokat az adóigazgatási eljárás során alkalmazni kell.
Az adózó abban az esetben rendelkezik eljárási képességgel, ha az ügy tárgyára vonatkozóan
cselekvőképesnek minősül.
4.	Képviselet
48
a(z) 14. §-hoz
A képviselet igénybevételének lehetősége biztosítja az adózó vagy az adó megfizetésére
kötelezett személy számára, hogy ha nem kíván, vagy nem tud személyesen eljárni, akkor
képviselőt vehet igénybe. Ha e törvényjavaslat előírásai szerint az adózó személyes
részvételre köteles valamely eljárási cselekmény során, akkor képviselet igénybevételére
nincs lehetőség.
a(z) 15. §-hoz
Az adóigazgatási eljárásokban a meghatalmazáson alapuló képviselet állandó vagy eseti
képviselet lehet. A korábbi szabályozáshoz képest a törvényjavaslat az eseti meghatalmazás
tekintetében - néhány kötelező szakmai képviselettel járó ügy kivételével - megszűnteti a
képviselővel szemben támasztott szakmai követelményeket, megkönnyíti ezzel az adózók
számára a képviselő útján történő eljárást. A törvényjavaslat taxatíve felsorolja, hogy jogi
személyt és egyéb szervezetet az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett
minisztérium előtt állandó meghatalmazással ki képviselhet. Az állandó meghatalmazással
eljárók tekintetében továbbra is meghatározza a törvényjavaslat azt a szakmai kört, akik
jogosultak képviseletet ellátni. A törvényjavaslat a korábbi szabályozáshoz képest a
visszaélések megelőzése érdekében egyértelműen kizárja a képviseletre jogosultak köréből
azon természetes személyeket, akiket a cégbíróság vagy büntető bíróság jogerősen eltiltott a
vezető tisztségviselői tisztség gyakorlásától.
a(z) 16. §-hoz
A törvényjavaslat meghatározza mely eljárások esetében kötelező az adózónak szakmai
képviseletet igénybe vennie.
a(z) 17. §-hoz
A törvényjavaslat taxatíve felsorolja, hogy jogi személyt és egyéb szervezetet az adóhatóság,
az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtt állandó meghatalmazással
ki képviselhet. Természetes személyt képviseletre alkalmas nagykorú személy képviselhet
állandó meghatalmazással.
a(z) 18. §-hoz
A törvényjavaslat egy speciális szabályt fogalmaz meg az általános forgalmi adó törvény
szerinti áfa-visszatérítési eljárásban a képviseleti szabályokra vonatkozóan.
a(z) 19. §-hoz
A külföldi székhelyű vállalkozás a rá vonatkozó törvény alapján gazdasági tevékenységet
Magyarországon fióktelep útján végezhet. E szakaszban kerültek szabályozásra a fióktelepre,
mint adózási ügyvivőre vonatkozó speciális rendelkezések. Az adózási ügyvivőként fióktelep
teljesíti a külföldi vállalkozás belföldi adókötelezettségeit, és gyakorolja az adózót megillető
jogokat. Több fióktelep esetén az egyes fióktelepeken folytatott gazdasági tevékenységével
összefüggő adókötelezettségeket a fióktelepek önállóan teljesítik, azonban olyan
jognyilatkozatokat csak együttesen tehetnek meg, amelyek a külföldi vállalkozás más belföldi
fióktelepeinek adózására is kihatnak.
a(z) 20. §-hoz
A törvényjavaslat lehetőségként biztosítja a külföldi vállalkozásoknak, hogy magyarországi
adókötelezettségeiket pénzügyi képviselő útján teljesítsék. Pénzügyi képviseletet belföldi
adókötelezettségeinek teljesítésére az a külföldi vállalkozás bízhat meg, amely a belföldi
gazdasági tevékenységével összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem köteles. A
rendelkezés meghatározza a pénzügyi képviselői minőséghez kapcsolódó speciális
49
szabályokat, így például a pénzügyi képviselői minőséghez szükséges feltételeket, a pénzügyi
képviselő bejelentési kötelezettségét, a pénzügyi képviselő bevallási és irat megőrzési
kötelezettségeit
a(z) 21. §-hoz
A kezelt vagyonra vonatkozó képviseleti szabályok értelmében a bizalmi vagyonkezelő jár el
a kezelt vagyon adózása tekintetében. E rendelkezés meghatározza a bizalmi vagyonkezelő
speciális jogait és kötelezettségeit az adóeljárás során (pl.: elkülönült irat megőrzési
kötelezettség).
5.	Az adóhatóságok
a(z) 22. §-hoz
A törvényjavaslat taxatív módon sorolja fel az adóhatóságokat. A Nemzeti Adó- és
Vámhivatal (a továbbiakban: NAV), mint az állami adóhatóság és vámhatóság. A NAV 2011.
január 1-jei létrejöttével egyidejűleg az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Vám- és
Pénzügyőrség megszűnt, és általános jogutódja a NAV lett. A NAV 2015. december 31-ig az
Országgyűlés által törvényben létrehozott és a miniszterelnök által alapított, jogi
személyiséggel rendelkező, kormányhivatalként működő központi költségvetési szervként
működött. A NAV tevékenysége három szakmai ág köré szerveződött - az adóigazgatás, a
vámigazgatás és a bűnügyi tevékenység -, melyeket központi, közép- és alsó fokú szervei
útján látott el. A NAV kormányhivatali státusza 2016. január 1-jétől megváltozott. A Nemzeti
Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (NAV tv.) rendelkezései alapján a
NAV államigazgatási és fegyveres rendvédelmi feladatokat ellátó központi hivatalként
működő központi költségvetési szervként működik tovább. Ezzel egyidejűleg megvalósult a
vám- és az adóterület integrációja az első fokú szervek szintjén is, amire a NAV 2011-es
felállítása óta nem került sor.
Önkormányzati adóhatóságként az önkormányzat jegyzője jár el.
Adóhatóság a fővárosi és megyei kormányhivatal is, ha az önkormányzati adóhatóság felettes
szerveként (vagyis másodfokon) jár el. A fővárosi és megyei kormányhivatal kizárólag
annyiban minősül adóhatóságnak, ha az önkormányzati adóhatóság felettes szerveként jár el.
a(z) 23. §-hoz
E § rendelkezik a felettes szervről.
a(z) 24. §-hoz
Jelen rendelkezés az önkormányzati adóhatóságok felügyeletével kapcsolatos hatásköri
feladatokat határozza meg. A törvényjavaslatban meghatározásra került, hogy az
önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adóztatás törvényességének, az önkormányzati
adóhatóságok irányításának, valamint a törvények és más jogszabályok végrehajtásának
ellenőrzése egy át nem ruházható hatáskör.
III.	Fejezet
Eljárási kötelezettség, hatáskör és illetékesség vizsgálata
6.	Eljárási kötelezettség
a(z) 25. §-hoz
A törvényjavaslat szabályozza az eljárási kötelezettség szabályait. Ha az adóhatóság a
hatáskörébe tartozó ügyben nem jár el, akkor erre felettes szerve utasíthatja. Továbbá a
50
közigazgatási perrendtartástól szóló törvény szerint a közigazgatási bíróság is kötelezheti erre
az adóhatóságot mulasztási per keretében. Ez utóbbi eljárásról nem a törvényjavaslat, hanem a
közigazgatási perrendtartásról szóló törvény 22. fejezete rendelkezik.
A törvényjavaslat továbbá a hatáskörelvonás tilalmát is megállapítja, azaz olyan ügy nem
vonható el az adóhatóságtól, amely a hatáskörébe tartozik.
7.	Hatáskör és illetékesség vizsgálata
a(z) 26. §-hoz
A hatáskör és az illetékesség vizsgálatának követelményét a törvényjavaslat előírja, azzal,
hogy az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság ennek hiányában a
kérelmet visszautasítja vagy az eljárást megszünteti, az e cselekményekre irányadó feltételek
szerint. Az áttétel jogintézményét fenntartja a törvényjavaslat, azonban alkalmazási körét a
jogalkalmazásban felmerült problémák kiküszöbölése érdekében a teljesen egyértelmű
esetekre szűkíti.
a(z) 27. §-hoz
A törvényjavaslat bevezeti a megelőzés intézményét. A megelőzés szabályai alapján
megállapítható, hogy az ügyben az a szerv jár el, amelynél az eljárás előbb indult.
a(z) 28. §-hoz
A törvényjavaslat a hatásköri és illetékességi vita tárgyában egyeztetési kötelezettséget ír elő
az adóhatóságok között, ami gyors és megnyugtató megoldást biztosíthat a felügyeleti szerv
bevonásának mellőzésével.
IV.	Fejezet
Az adóigazgatási eljárás általános szabályai
8. Az adóigazgatási eljárás megindítása
a(z) 29. §-hoz
Az adóigazgatási eljárás megindításának módját szabályozza, miszerint kérelemre és
hivatalból is indulhat eljárás.
9. Nyelvhasználat
a(z) 30. §-hoz
a(z) 31. §-hoz
A törvényjavaslat a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájával, továbbá a
nemzetiségek jogairól szóló törvény anyanyelv-használati szabályaival összhangban állapítja
meg az adóigazgatási eljárásban a nyelvhasználat szabályait. A hatósági bizonyítvány
kiállítására és a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés módjára jogszabály az általánostól
eltérő nyelvhasználati szabályokat állapít meg. A törvényjavaslat azért ebben az alcímben
helyezte el ezt az eltérést engedő szabályt, mert az jellegét tekintve a nyelvhasználattal
szorosan összefüggő rendelkezés.
10. Kizárás
51
a(z) 32. §-hoz
a(z) 33. §-hoz
a(z) 34. §-hoz
A kizárás az ügy elfogulatlan intézéséhez fűződő érdek biztosítéka. A kizárásra vonatkozó
szabályokat a törvényjavaslat a jogalkalmazási tapasztalatok figyelembevételével
továbbfejleszti, és újragondolva meghatározza a jogintézmény szabályainak logikai rendjét. A
legáltalánosabb szabályként első helyen rögzíti, hogy az ügy elintézésében nem vehet részt az
a személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése. Ez az ügyintéző és a
döntéshozó személyében rejlő szubjektív ok, amely mindenkor mérlegelés tárgya, a
törvényjavaslat ilyennek tekinti például a hozzátartozói viszonyt.
Ettől elkülönítve tárgyalja a törvényjavaslat azokat az eseteket, amelyekben a törvényjavaslat
objektíve - az érintett személy tudati viszonyulásától függetlenül - érdekeltnek tekinti az
ügyintéző és a döntéshozó személyt, akik így a törvény erejénél fogva kizárás alá esnek.
Meghatározza ugyanakkor azokat az ésszerű kivételeket is, amikor a kizárás érvényesítése
azért nem indokolt, mert a döntéshozónak a szervezeti rendszerben elfoglalt helye vagy az
eljárásban hozható döntés jellege nem jár olyan érintettséggel, amely a döntéshozó bármilyen,
az ügyre kiható elfogultságához vezetne.
Új rendelkezés, hogy a kizárásról végzéssel csak akkor kell dönteni, ha a kizárást az adózó
kéri, ugyanis az ügyintéző általi bejelentés esete a hatóság belső munkaszervezési,
ügyelosztási döntési körébe tartozik, amit nem indokolt formális aktushoz kötni (ahogy pl. az
ügyek szignálása sem formális aktus). Az adózó kizárási kezdeményezése azonban már az
adózói jogokat közvetlenül érintő döntést tesz szükségessé, amelynek végzési formája
garanciális okból indokolt.
A kizárásról és az eljáró ügyintéző vagy hatóság kijelöléséről szóló döntés tekintetében meg
kell jegyezni, hogy a hatáskör gyakorlója az a hatóság, amelyet az adott ügyben a jogszabályi
rendelkezések alapján eljárási kötelezettség terhel.
11.	Megkeresés
a(z) 35. §-hoz
A törvényjavaslat a megkeresett szerv fogalmát használja a megkeresett hatóság helyett,
mivel az a törvény szervi hatályánál (hatóság) szélesebb kört fed le, így megkeresni nem csak
hatóságot, hanem hatóságnak nem minősülő szervezetet vagy személyt (külföldieket is) lehet.
A törvényjavaslat - visszatérve a hagyományos és a gyakorlatban rögzült elnevezéshez -
megkeresésnek nevezi a belföldi jogsegélyt, elsősorban, mivel a nemzetközi jogsegélyt sem
szabályozza, így a megkülönböztetés ilyen elnevezést nem indokol. A tapasztalatok szerint a
jogsegély elnevezés nem vált be, valójában az ma is a megkeresést takarja, ezért terminológiai
egyszerűsítést jelent a hagyományos megjelölés visszaállítása. További változás, hogy
egyrészt mellőzi a technikai részletkérdések szabályozását, másrészt nem szabályozza azt az
esetet, ha a megkereső hatóság illetékességi területén kívül kell valamely eljárási cselekményt
elvégezni, és azonos hatáskörű szerv nincs. Ilyen esetben ugyanis az illetékességi területen
kívüli eljárás szabályai irányadók. Továbbá a megkeresett hatóság által történő áttétel esetén a
törvényjavaslat nem rendelkezik külön a megkereső hatóság értesítéséről, hiszen - mivel az
áttételről végzés születik - az általános közlési szabályok alapján vele is közölni kell az arról
szóló döntést. Garanciális okokból továbbá rögzíti a törvényjavaslat, hogy a megkeresés
teljesítésére legalább öt napos határidőt kell biztosítani.
12. A kapcsolattartás általános szabályai
52
a(z) 36. §-hoz
E § az adóhatóság és az adózó, valamint az eljárás egyéb résztvevői közötti kapcsolattartás
általános szabályait határozza meg. Az adóhatóság az adózókkal írásban, továbbá
személyesen, szóban tart kapcsolatot. A kapcsolattartás formáját az adózó választja meg,
hatósági tájékoztatást követően. Életveszély vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetében a
kapcsolattartás megválasztására a hatóság jogosult.
Kiemelendő, hogy az elektronikus kapcsolattartásra az Eüsztv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az adókötelezettségeiket kötelezően elektronikus úton teljesítő adózók a jövőben is
elektronikus kapcsolattartásra lesznek kötelezettek.
13. Adatok zárt kezelése
a(z) 37. §-hoz
Fontos újítás, hogy az adatok zárt kezelésére hivatalból is sor kerülhet, ezzel biztosítandó az
adózók mind teljesebb védelme, adott esetben a tanú befolyásolhatóságának
megakadályozása.
14. A kiskorú, a cselekvő képtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott
nagykorú, valamint a fogyatékossággal élő személy eljárási védelme
a(z) 38. §-hoz
a(z) 39. §-hoz
a(z) 40. §-hoz
A törvényjavaslat külön szabályokat és követelményeket állapít meg az eljárási jogaik
gyakorlásában személyi körülményeik folytán korlátozott vagy akadályozott személyek
fokozottabb védelme érdekében, pozitív megkülönböztetést alkalmazva a hátrányos helyzetük
ellensúlyozása céljából, összhangban az Alaptörvény XV. cikkében említett csoportok
védelmére vonatkozó szabályozási követelménnyel. A törvényjavaslat a különböző csoportok
(a kiskorúak, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott
nagykorúak és a fogyatékossággal élő személyek) korlátozottságának vagy hátrányos
helyzetének jellegéhez igazodó kivételes bánásmódot ír elő, és a hatóság számára proaktív
intézkedési kötelezettséget is teremt, így az adatok zárt kezelésének és az iratbetekintési jog
korlátozásának, az idézés sajátos szabályainak meghatározásával, vagy általában az adózói
jogok gyakorlásának elősegítése terén.
15. A támogató
a(z) 41. §-hoz
A támogatott döntéshozatal jogintézményét az új Ptk. vezette be. Arra hivatott, hogy azok a
személyek, akik bár nincsenek gondnokság alá helyezve, de támogatásra szorulnak,
döntéseiket egy számukra biztonságot, támogatást nyújtó személy társaságában, a kérdéseket
vele megvitatva hozhassák meg, és tehessenek jognyilatkozatokat. A jogintézmény azonban
nem befolyásolja az illető személy cselekvőképességét, és nem ad önálló eljárási
jogosultságot a támogatónak, vagyis a támogató önmagában a támogatói minőségére
tekintettel nem számít képviselőnek (ugyanakkor természetesen a meghatalmazotti képviselet
szabályai alapján a támogatott személy képviseleti jogosultságot is biztosíthat támogatójának,
de ez a támogatott döntéshozatal jogintézményétől független lehetőség).
A törvényjavaslat mindössze a támogató jogintézménye és az adóigazgatási eljárás
kapcsolódási pontját teremti meg, tekintettel arra, hogy a támogatóra vonatkozó
részletszabályokat a támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény tartalmazza.
53
16. Betekintés az eljárás irataiba
a(z) 42. §-hoz
Az adózásra vonatkozó iratok esetében az iratbetekintési jog megilleti az adózót, az adó
megfizetésére kötelezett személyt. A betekintés mellett az arra jogosult másolatot is készíthet
vagy kérhet azokról az iratokról, amelyek jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek
teljesítéséhez szükségesek. Az iratbetekintés más személyek adatainak megismeréséhez nem
vezethet.
Az iratbetekintési jog megilleti továbbá a tanút és a szemletárgy birtokosát is, a rájuk
vonatkozó dokumentumok tekintetében. Más személy az iratokba csak abban az esetben
jogosult, ha az joga érvényesítéséhez szüksége, illetve ha jogszabályi, bírósági vagy hatósági
határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges.
a(z) 43. §-hoz
E § az iratbetekintés korlátait szabályozza. A törvényjavaslat taxatív módon sorolja fel azon
dokumentumokat, amelyek esetében az iratbetekintés kizárt. A korlátozás célozhatja egyes
védett adatokhoz történő hozzáférés korlátozását, vagy az adóhatósági tevékenység
eredményességét. Az iratbetekintés korlátozható az ellenőrzés megkezdéséig az
adatszolgáltatásra vonatkozó iratok tekintetében abban az esetben is, ha valószínűsíthető,
hogy azok tartalmának megismerése a későbbi ellenőrzést meghiúsítaná. Erről végzéssel dönt
az adóhatóság.
Új iratbetekintetési korlát jelenik meg a törvényjavaslatban a nemzetközi információcsere
keretében más államból érkező megkereséseket érintően. A korlátozás indoka, hogy az ügy
ura a megkereséssel érintett eljárást folytató más, a megkereső állam hatósága, így a
megkereséssel érintett iratokba történő betekintést az adott állam jogszabályai alapján a
megkereső hatóság engedélyezheti. A magyar adóhatóság által küldött megkeresés esetén a
nemzetközi információcsere irataiba (a megkeresésbe, illetve válaszba) az adózó a válasz
megérkezését követően betekinthet.
17.	A kérelem
a(z) 44. §-hoz
A kérelem előterjesztésének módját a törvényjavaslat a lehető legszélesebben határozza meg:
arra személyesen és bármilyen írásbeli formában lehetőség van (az írásbeliség a
kapcsolattartásra vonatkozó szabályok értelmében magában foglalja a törvényjavaslat szerinti
elektronikus utat is). Indokolt azonban biztosítani annak lehetőségét, hogy egyes eljárásokban
a kérelem előterjesztésének módját különös eljárási szabály határozza meg, és szükség szerint
az adózó személyes megjelenését (pl. egyes hatósági igazolványok kiállítása iránt
előterjesztett kérelem), vagy éppen - meghatározott tartalmú és formájú - írásbeli
előterjesztést kívánjon meg.
A törvényjavaslat meghatározza a kérelem definícióját. Az általános fogalom alapján azon
nyilatkozatokat tekinti kérelemnek, amelyek tárgyában az adóhatóság köteles döntést hozni,
mivel az alanyi jogon illeti meg a kérelmezőt.
A kérelem felett előterjesztőjének rendelkezési joga van; azt módosíthatja, visszavonhatja stb.
Ezen jogosultsággal élni a kérelem tárgyában hozott döntés véglegessé válásáig van
lehetőség.
54
a(z) 45. §-hoz
E § kötelező adatszerzést ír elő az adóhatóság részére kérelemre indult eljárások esetén olyan
adatok tekintetében, amely akár nyilvános, akár közhiteles nyilvántartásnak tartalmaznia kell.
Szakhatósági állásfoglalás csatolása sem kérhető az adózótól.
Az adózó más szerv megkeresését nem kérheti az adóhatóságtól.
a(z) 46. §-hoz
E § a kérelmek tartalom szerinti elbírálásának elvét mondja ki. Ez azt jelenti, hogy a
kérelemben foglaltak alapján és nem a beadvány elnevezése szerint kell az adott
intézkedéseket elvégezni.
Szintén e § mondja ki, hogy az illetékfizetés elmaradásának ténye nem akadályozza a kérelem
elbírálását.
18.	Hiánypótlás
a(z) 47. §-hoz
A törvényjavaslat értelmében a hiánypótlás kiadására egy eljárás keretében egy alkalommal
kerülhet sor ugyanazon tényállás mellett.
19.	A kérelem visszautasítása
a(z) 48. §-hoz
E § a kérelem visszautasításának eseteit taxatív módon sorolja fel. A kérelem abban az
esetben kerül elutasításra, ha az adóhatóságnak nem jogosult az ügyben eljárni, ha a
kérelemben megfogalmazott cél lehetetlen, ha nincs jogszabályi lehetőség a kérelem
benyújtására, ha az elkésett, ha a kérelem változatlan tényállás mellett egyszer már elbírálásra
került (res iudicata elv), illetve ha nyilvánvaló, hogy a kérelem nem az előterjesztésre
jogosulttól származik. Ezekben az esetekben az adóhatóságnak nincs mérlegelési lehetősége,
a törvényjavaslat alapján a kérelmet el kell utasítani.
20.	Az eljárás megszüntetése
a(z) 49. §-hoz
E § tartalmazza az eljárás megszüntetésére vonatkozó szabályokat. Speciális rendelkezésként
a törvényjavaslat több esetet is rögzít. Így szükséges megszüntetni az eljárást abban az
esetben is, ha az adózó a megszabott határidőn belül nem gondoskodik megfelelő
képviseletről, illetve ha a határidő alatt költségviselési kötelezettségének nem tesz eleget,
valamint ha e törvényjavaslat az eljárás megszüntetését előírja. Abban az esetben, ha az
adóhatóság megállapítja, hogy az ügyben más adóhatóság már eljárt, vagy más adóhatóság
kijelölésére került sor, szükség esetén a döntését visszavonja, és erről szóló döntést a
korábban eljárt vagy kijelölt adóhatósággal is közli.
21.	Ügyintézési határidő
a(z) 50. §-hoz
E § meghatározza az ügyintézési határidőt és annak számítását befolyásoló tényezőket. Az
általános ügyintézési határidő harminc nap, amely harminc nappal meghosszabbítható. E §
tartalmazza a határidő meghosszabbítását megalapozó körülményeket is. A határidőn belül
kell gondoskodni a döntés közléséről is. A határidő számítása a kérelem eljárásra feljogosított
adóhatósághoz való megérkezésétől, hivatalból indult eljárás esetén az első eljárási
cselekmény elvégzésének napjától számít.
55
a(z) 51. §-hoz
E § alapján, ha az ügyintézési határidő túllépése másnak - adózónak, egyéb résztvevőnek -
nem felróható okból történik, akkor az adóhatóság köteles a befizetett illetéket, díjat
visszafizetni. A törvényjavaslat súlyosabb szankciót ír elő akkor, ha az adóhatóság az
irányadó határidő kétszeresét is túllépi, mert ilyenkor az adózót a befizetésének duplája illeti
meg. Kiemelendő, hogy attól, hogy az adózó az illeték megfizetése alól részben vagy
egészben mentesült, az adóhatóság visszafizetési kötelezettsége fennáll, az így esedékes
összeget a központi költségvetés számára kell megfizetni. Abban az esetben, ha az adózó
jogszabály alapján nem köteles illeték fizetésére, az illetékekről szóló törvény szerinti
általános tételű eljárási illetéknek megfelelő összeget vagy annak kétszeresét fizeti meg az
adóhatóság a központi költségvetés részére. A visszafizetésre a döntés véglegessé válásától
számított nyolc nap áll az adóhatóság rendelkezésére.
a(z) 52. §-hoz
Az ügyintézési határidő számítása körében azok kezdő időpontját az eljárás megindulásához
köti. Az eljárási határidő kezdő időpontjánál azonban eltérést enged.
22.	Igazolási kérelem
a(z) 53. §-hoz
A törvényjavaslat igazolási kérelemre vonatkozó szabályai szerint a bevallási határidő
elmulasztása esetén mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő
tizenöt napon belül, a bevallás pótlásával egyidejűleg lehet előterjeszteni, valamint további
eltérés hogy, a jogorvoslatra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási
kérelmet az elsőfokú döntést hozó hatóság bírálja el.
23. Idézés
a(z) 54. §-hoz
a(z) 55. §-hoz
a(z) 56. §-hoz
Az idézés szabályait a törvényjavaslat a magyar eljárásjogi hagyományokra és a
jogalkalmazási gyakorlatra támaszkodva jelentősen egyszerűsítve és ésszerűsítve állapítja
meg.
Lényeges azonban, hogy a törvényjavaslat kimondja: azt, akinek személyes meghallgatása az
eljárás során szükséges, a hatóság kötelezi, hogy a megjelölt helyen jelenjen meg. Ez a
szabályozás lehetőséget biztosít a hatóságnak arra, hogy ha az idézett személy kora,
egészségügyi állapota, mozgásszervi fogyatékossága vagy más, méltányolható körülmény
miatt szükséges, a hatóság előtt megjelenni nem képes személyt a lakóhelyén is
meghallgathassa. Másfelől nem tesz különbséget a kérelmező adózó és más adózók között,
hiszen a megjelenési kötelezettség a tényállás tisztázását szolgálja, akkor is, ha adott esetben a
kérelmező adózónak nem érdeke a megjelenés. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy ha az adózó
jelenléte nem feltétlenül szükséges az eljárási cselekményhez, akkor arról a hatóság csak
értesíti az adózót. Ez biztosítja az adózói jogok gyakorlásának lehetőségét, a megjelenési
kötelezettség mellőzésével. Változást jelent a hatályos jogszabályi környezethez képest, hogy
az idézést - egységesen az értesítésre vonatkozó szabályokkal - úgy kell közölni, hogy azt öt
nappal korábban kapja meg az érintett. Ha az idézett a szabályszerű idézésnek nem tesz
eleget, akkor elővezettethető, valamint mulasztási bírsággal sújtható.
56
24. Értesítés eljárási cselekményről
a(z) 57. §-hoz
Ha nem szükséges az adózó idézése, akkor az adóhatóság értesíti, hogy az eljárási
cselekményen részt vehet, de részvétele nem kötelező (pl. tanú meghallgatás, szemle). Az
adózóval szerződéses kapcsolatban állt, vagy álló személy nyilatkoztatása, illetve az adatok
zártan történő kezelésekor az adózót az eljárási cselekmény elvégzéséről értesíteni nem kell.
25. A tényállás tisztázása
a(z) 58. §-hoz
A hatósági eljárás során az ellenőrzés során feltárt tényállást veszi alapul az adóhatóság, Ha a
tényállás tisztázásához szükséges bizonyítást kell lefolytatni.
26. Nyilatkozattétel
a(z) 59. §-hoz
Az eljárás során az adózó egyik alapvető joga, hogy saját ügyében nyilatkozatot tehessen,
vagy azt megtagadja. Az adóhatóságnak az eljárás során a tényállás tisztázása érdekében
lehetősége van nyilatkozattételre felhívni az adózót.
a(z) 60. §-hoz
Az adóhatóság által az adózó, illetve az adózónak nem minősülő természetes személy
nyilatkozattételre szólítható fel - az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő olyan
adatról, tényről, körülményről, - a felhívásban megnevezett, vele szerződéses kapcsolatban
állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének megállapítása,
ellenőrzése, illetve törvényben meghatározott eljárás lefolytatása érdekében. A
nyilatkozattétel abban az esetben megtagadható, ha az adózó a tanúvallomást megtagadhatná
vagy tanúkénti meghallgatására nem lenne jogszabályi lehetőség.
A nyilatkozattevőt a nyilatkozat megtétele előtt ki kell oktatni jogairól, kötelezettségeiről,
valamint a nyilatkozattétel megtagadásának következményeiről.
27.	Irat
a(z) 61. §-hoz
A törvényjavaslat jelentősen egyszerűsíti az irat felhasználására vonatkozó szabályokat.
Egyértelművé válik, hogy irat bemutatására abban az esetben lehet kötelezni az adózót, ha
annak beszerzése az elektronikus ügyintézés szabályai szerint nem lehetséges. Fontos újítás
továbbá, hogy a külföldön kiállított közokirat felülhitelesítését sem általános jelleggel követeli
meg, hanem azt az adóhatóság akkor kérheti, ha a közokirat eredetiségével vagy tartalmával
kapcsolatban kételye merül fel. Az eljárás gyorsítását szolgálja az a rendelkezés, amely
szerint, ha az adózó a nem magyar nyelven kiállított irat mellé annak magyar nyelvű hiteles
fordítását is csatolja, az adóhatóság azt a fordítás szerinti tartalommal fogadja el, vagyis annak
az eljárás során fordítása már nem lesz szükséges.
28.	Tanú
a(z) 62. §-hoz
a(z) 63. §-hoz
Az egyik leggyakrabban igénybe vett bizonyítási eszközként a hatóság az ügyre vonatkozó
valamely tényt ismerő személyeket tanúként hallgatja meg. A tanúvallomás-tétel
kötelezettség, azonban vannak olyan esetek, amikor valaki nem hallgatható meg tanúként
57
(abszolút akadály), vagy a vallomástételt megtagadhatja (relatív tanúzási akadály). Ha a
törvény szerint valaki nem hallgatható meg tanúként, akkor sem tehet tanúvallomást, ha
egyébként azt felajánlja. A tanúvallomás megtagadásáról - megfelelő, a megtagadás
lehetőségére, valamint a hamis tanúzás jogkövetkezményeire is kiterjedő kitanítás után - az
érintett dönt. Ha megtagadja a vallomástételt, erre nem kötelezhető, és ezért nem is
szankcionálható. Ha viszont tanúvallomást tesz, igazmondási kötelezettség terheli.
A védett adat védelmét szolgálja, hogy a tanú meghallgatásán nem lehet jelen az adózó és az
eljárás egyéb résztvevője, ha a tanú védett adatról tesz vallomást. Ezzel szemben a tanú
védelmét biztosítja, hogy ha a hatóság elrendelte a tanú természetes személyazonosító
adatainak és lakcímének zárt kezelését, meghallgatásán az ő érdekében eljárókon kívül csak a
hatóság lehet jelen.
29.	Szemle
a(z) 64. §-hoz
a(z) 65. §-hoz
Abban az esetben, ha a tényállás teljes körű tisztázásához szükséges bármely ingó, ingatlan
vagy személy megtekintése, megfigyelése, az adóhatóság szemlét rendel el, amelyről
előzetesen az adózót értesíti, aki az eljárási cselekménynél jelen lehet - kivéve, ha a
szemletárgy birtokosa adatainak zártan történő kezelését rendelték el. A szemletárgy
birtokosának távolmaradása esetében a szemlét meg lehet tartani, lefolytatásának nincs
akadálya. Szemle keretében az adóhatóság jogosult a szemlével érintett területre belépni,
felvilágosítást kérni, mintát venni, munkafolyamatokat megvizsgálni.
30.	Szakértő
a(z) 66. §-hoz
E § szabályozza a szakértő kirendelésére vonatkozó szabályokat. Ha jogszabály
meghatározott szakértő kirendelését írja elő, úgy azt az intézményt, testületet, személyt kell
kirendelni. A kirendelt szakértő bírsággal sújtható, díja csökkenthető, ha feladatait határidőre
nem teljesíti.
31.	Tolmács
a(z) 67. §-hoz
Ha az eljárás során a tényállás tisztázása érdekében szükséges, lehetőség van a helyszínen
tartózkodó idegen nyelvet beszélő személyt tolmácsként igénybe venni. Ilyen esetben
szükséges jogairól és kötelezettségeiről kioktatni, amely tényt jegyzőkönyvben kell rögzíteni.
32.	Tárgyalás
a(z) 68. §-hoz
A felek együttes meghallgatása sok olyan információhoz juttathatja a hatóságot, amelyek
relevánsak az ügy eldöntése szempontjából, így a jogintézmény alkalmazását minél szélesebb
körben teszi lehetővé a törvényjavaslat. Tárgyalás tartása továbbra sem lesz kötelező, de
minden esetben - ha szükség van a felek együttes meghallgatására vagy azt az ügy természete
megengedi - dönthet úgy a hatóság, hogy akár jogvitás, akár ellenérdekű adózók részvételével
zajló eljárásban tárgyalást tart. Az adóhatóság tárgyalást tart, ha a tényállás tisztázásához
szükség van az eljárásban résztvevő személyek együttes meghallgatására. Mindezen
körülmények alapos mérlegelése a hatóság feladata és felelőssége, ha egy ügyben nem
várható az adózók együttműködése, úgy természetesen a hatóságnak nem kötelező a
jogintézményt alkalmazni.
58
33.	Az eljárás akadályozásának következményei
a(z) 69. §-hoz
Az adóigazgatási hatósági szabályozás egyik kulcskérdése, miként tudja az eljárások
időszerűségét biztosítani. A tapasztalatok szerint az eljárások elhúzódásának egyik
meghatározó oka lehet, ha az adózó, vagy az eljárás bármely résztvevője azt akadályozza.
Indokolt ezért olyan rendelkezéseket is megállapítani, amelyek a gyakorlatban is alkalmasak
lehetnek az eljárást akadályozó magatartások visszaszorítására. A törvényjavaslat több ponton
is átalakítja a hatályos szabályozást: így nem egyszerűen a kiszabott eljárási bírság mellett
biztosít lehetőséget az okozott eljárási többletköltségek megtérítésére, hanem - ha azt az
adózó vagy az eljárásban résztvevő bármely személy vagy szerv önhibájából eljárási
kötelezettségszegése okozta - az okozott többletköltségek megtérítésére kötelezést kivételt
nem tűrő szabállyá teszi, és emellett biztosítja az eljárási bírság kiszabásának lehetőségét.
A törvényjavaslat megállapítja emellett az eljárási bírság legalacsonyabb és legmagasabb
mértékét, és a kiszabás során értékelendő szempontokat. Az eljárási bírság maximális mértéke
tekintetében törvény eltérhet, hiszen más összegű szankció jelent hatékony fellépési
lehetőséget egy versenyfelügyeleti, avagy éppen egy szociális eljárásban. Annak pedig
természetesen továbbra sincs akadálya, hogy az ágazati joganyag az adott ügyfajta
sajátosságaihoz igazodó, további mérlegelési szempontot - mint kiegészítő szabály -
állapítson meg.
34. Az eljárási cselekmények rögzítése
a(z) 70. §-hoz
Az egyes eljárási cselekmények eredményének és lefolyásának dokumentálása a hatósági
eljárás egyik kulcskérdése. Ha az eljárási cselekmény nem rekonstruálható, vagy annak
eredménye nem állapítható meg, vagy mindezekkel összefüggésben bármilyen kétely merülne
fel, az az eljárás tisztességét veszélyeztetné, és a döntés megalapozottságára is kihatna.
A törvényjavaslat meghatározza, hogy mikor, és milyen tartalommal kell jegyzőkönyvet, vagy
feljegyzést készíteni. Kiemelendő, hogy a törvényjavaslat tudatosan használja e helyütt az
eljárás más résztvevője fordulatot, ugyanis indokolt a jegyzőkönyv előírását nem pusztán az
adózó és eljárás egyéb résztvevőinek részvételével zajló eljárási cselekményekre korlátozni,
hanem az akkor is szükséges, ha az pl. úgy zajlott a rendőrség részvételével, hogy azon a
szemletárgy birtokosa nem volt jelen. Emellett a technikai haladásra is figyelemmel,
egyszerűsíti a kép- és hangfelvétel készítésére vonatkozó szabályokat, amikor kimondja, hogy
ilyen esetben a jegyzőkönyvben csak az eljárási cselekményen résztvevő személyek
azonosításához szükséges adatokat, az elkészítés helyét, idejét, valamint a kép- és
hangfelvétel készítésének tényét kell feltüntetni.
a(z) 71. §-hoz
A hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt
tényeket igazolja. A közreműködésre senki sem kötelezhető. A kizáró okokat a hatósági tanú
esetében is vizsgálni kell, valamint a hatósági tanú is ki kell okítani a jogairól és
kötelezettségeiről.
35. Az adóhatóság döntései
59
a(z) 72. §-hoz
a(z) 73. §-hoz
Az adóügy érdemében az adóhatóság határozattal dönt. Az ügy érdeméhez tartozik az
adókötelezettséget érintő, az adózó, valamint az adó megfizetésére kötelezett személy jogát és
kötelezettségét érintő döntés. Határozatnak minősül a fizetési meghagyás is. Minden egyéb
kérdésben az adóhatóság végzést hoz.
A döntésnek tartalmaznia kell az eljáró adóhatóság és az adózó beazonosításához szükséges
minden adatot. Abban az esetben ha az adóhatóság az adózó által benyújtott kérelemnek teljes
egészében helyt ad, egyszerűsített döntés hozható, amely nem tartalmazza a jogorvoslatról
szóló tájékoztatást, illetve a döntés alapjául szolgáló jogszabályhelyekre történő utalást
tartalmazza csak.
a(z) 74. §-hoz
Osztva a német közigazgatás-tudomány egyöntetű álláspontját, amely különbséget tesz
bíróság döntéséhez kapcsolódó jogerő (Rechtskraft) és a közigazgatási hatósági döntéshez
kapcsolódó ún. Bestandskraft között, a törvényjavaslat szakít a közigazgatási jogerő
fogalmával, akárcsak az Ákr. Az anyagi jogerő (tehát a döntés megtámadhatatlansága és
megváltoztathatatlansága) ugyanis kizárólag a bíróság döntéséhez kapcsolódhat. Összhangban
tehát az Ákr. szabályaival, a törvényjavaslat a jelenlegi alaki jogerő helyett a döntés
véglegessége fogalmat használja, kifejezésre juttatva, hogy a végleges döntés a hatósági
eljárás befejezése, azt már a hatóság nem módosíthatja, abból jogok és kötelezettségek
fakadnak, tehát a hatóság döntési joga tekintetében véglegesnek minősül.
a(z) 75. §-hoz
A törvényjavaslat lehetőséget biztosít a döntés kijavítására és kiegészítésére.
A döntés kijavítása és kiegészítése kérelemre is történhet. Indokolt ugyanis biztosítani, hogy
ha a kijavítás vagy a kiegészítés feltételei fennállnak, a hatóságot akkor is döntési
kötelezettség kell, hogy terhelje, ha erre az adózó hívja fel a figyelmét. A törvényjavaslat
értelmében, a kijavítással érintett döntésrésszel szemben ugyanolyan jogorvoslatnak van
helye, mint amilyennek az alapul fekvő döntés ellen volt. Így megelőzhető, hogy bizonyos -
kirívóan súlyos esetekben - a hatóságok érdemi hibák kijavítására használják azt a
jogintézményt, amely ellen eddig nem volt helye jogorvoslatnak.
36. A döntés közlése
a(z) 76. §-hoz
A döntést az adóhatóság az adózóval, valamint azzal közli, akinek jogát vagy jogos érdekét
érinti. Abban az esetben, ha az adózóval írásbeli alapon történik a kapcsolattartás, az
adóhatóság a döntést az Eüsztv.-ben meghatározott módon, illetve hivatalos iratként közli.
a(z) 77. §-hoz
Az adóhatósági irat saját kézbesítő útján is kézbesíthető. Az iratot kézbesítettnek kell
tekinteni, ha kézbesítő útján történő kézbesítés során az adózó az irat átvételét megtagadta.
a(z) 78. §-hoz
Ha törvény több adózó fizetési kötelezettségét állapítja meg, akkor az adóhatóság a
határozatot a közös képviselőjüknek kézbesíti. Ha közös képviselővel nem rendelkeznek az
adóhatóság köteles valamennyi adózónak külön-külön kézbesíteni az adómegállapításról
szóló határozatot.
60
A kézbesítés a meghatalmazott mellett az adózó részére is történhet. Ennek feltétele, hogy az
irat postára adása, illetve az adózó tárhelyén történő elhelyezése mind a két személy részére
ugyanazon a napon történjen.
Abban az esetben, ha az adózónak több meghatalmazott képviselője van, az iratok átvételére
kijelölt képviselő részére kézbesítik az adóhatósági iratokat. Ilyen kijelölés hiányában az
adóhatóság által kiválasztott meghatalmazott részére kerülnek kézbesítésre az adóhatósági
iratok.
a(z) 79. §-hoz
a(z) 80. §-hoz
Az eljárás hatékonysága érdekében vannak olyan esetek, amikor szükséges, hogy a törvény
vélelmet állítson fel a kézbesítés megtörténtével kapcsolatban. A törvényjavaslat rendelkezése
szerint kézbesítettnek minősül az irat, amikor az adóhatósági küldemény bármely okból a
kézbesítés eredménytelensége okán érkezik vissza. Ha az adózó az adóhatósági iratot
kézbesítésének második megkísérlését követően sem kereste, a második kézbesítési kísérletet
követő 5. munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni az iratot.
Elektronikus úton történő kézbesítés esetén kézbesítettnek minősül az irat abban az esetben,
ha a rendszer az irat kézhezvételét igazolja vissza. Az irat az elektronikus kézbesítési
tárhelyen történő ismételt elhelyezésétől számított ötödik napot követő munkanapon
tekinthető kézbesítettnek.
Az adóhatóság nem köteles a kézbesítésről értesíteni az adózót. Ez alól kivételt képez az az
eset, ha a kézbesítés vélelem alapján áll be - ide nem értve az átvétel megtagadásának esetét -
és az adóhatóság honlapján tizenöt nap időtartamra közzéteszi az adózó adóazonosító számát
és azt a telefonos elérhetőséget, ahol az irat átvételéről tájékozódhatnak.
a(z) 81. §-hoz
Kézbesítési kifogást a nem természetes személy adózó akkor terjeszthet elő, ha a kézbesítés a
jogszabályi előírások megsértésével történt. Természetes személy adózó, illetve az eljárásban
résztvevő egyéb személyek abban az esetben is előterjeszthet kézbesítési kifogást, ha
önhibájukon kívüli okból nem vehették át az iratot.
A kézbesítési kifogás előterjesztésére tizenöt nap áll az adózók rendelkezésére, a
tudomásszerzéstől számítva, azonban a kézbesítéstől számított negyvenöt napos jogvesztő
határidőn belül. Ez alól kivételként határozza meg a törvényjavaslat, hogy ha az adózó az
adóhatóság végrehajtási eljárását megelőző fizetési felszólításból vagy a végrehajtási eljárás
megindulása alapján szerez tudomást a kézbesítés következtében véglegessé vált
kötelezettségéről, a kézbesítési kifogás a fizetési felszólítás kézhezvételétől, illetve a
végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is
előterjeszthető, ha a kézbesítéstől számított negyvenöt napos objektív határidő már eltelt.
További kivétel az internetes honlapon történő közzététel esetében lehetséges, ugyanis az
adózó kifogását akkor is előterjeszthet tizenöt napon belül a közzétételtől számítva, ha a
kézbesítési kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő már eltelt vagy abból tizenöt napnál
kevesebb van hátra.
A kézbesítési kifogásnak az eljárás lefolytatására, illetve a végrehajtásra halasztó hatálya
nincs.
Abban az esetben, ha a végrehajtási kifogásban foglaltaknak az adóhatóság helyt ad, a
kézbesítést követően tett intézkedéseket a szükséges mértékben kell megismételni.
37. Biztosítási intézkedés, ideiglenes biztosítási intézkedés
61
a(z) 82. §-hoz
A biztosítási intézkedés nem önálló hatósági ügy, hanem az adóhatóság azonnal végrehajtható
cselekvése a törvényben foglalt esetekben és feltételek mellett. Az adóhatóság biztosítási
intézkedésként végzéssel elrendeli a pénzkövetelés biztosítását, ha valószínűsíthető - tehát a
körülmények arra utalnak -, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyeztetve van.
Elrendelésére az az adóhatóság jogosult, amelyik a fizetési kötelezettségről szóló döntést
hozta. A biztosítási intézkedés elrendelésének oka megszűnt, mert az eljárás alapjául szolgáló
döntést megsemmisítették, az elrendelést meg kell szüntetni. A biztosítási intézkedés
elrendelése esetén lehetősége van az adózónak a fellebbezni, azonban ennek a végrehajtásra
nincs halasztó hatálya.
a(z) 83. §-hoz
Az ideiglenes biztosítási intézkedés körében a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy annak
alkalmazása nem függhet a hatóság szabad mérlegelésétől, arra csakis akkor van lehetőség, ha
megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség nem
teljesítésének a veszélye áll fenn. Az ideiglenes biztosítási intézkedés elrendelésre a
döntéshozatal előtt kerül sor. A jogintézményre a biztosítási intézkedésre vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni.
a(z) 84. §-hoz
A törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz képest egy új jogintézménnyel bővíti az
ideiglenes biztosítási intézkedés szabályait, melyet kizárólag az állami adó- és vámhatóság
által az adóellenőrzés során ideiglenes biztosítási intézkedés keretében elrendelt
számlazárolással összefüggésben lehet alkalmazni.
Az állami adó- és vámhatóság az adózó erre irányuló kérelmére engedélyezheti meghatározott
összegek, arra jogosult személyek részére történő közvetlen kifizetését. A közvetlen jelleg
abban nyilvánul meg, hogy az állami és adó- és vámhatóság engedélye alapján a kifizetés nem
az adózó részére történik, hanem azt az adózó zárolt fizetési számláját vezető pénzforgalmi
szolgáltató teljesíti közvetlenül a jogosult személyek számára. A kifizetés engedélyezése
mellett az állami adó- és vámhatóság mérlegelési jogkörében eljárva dönt a kifizetések
sorrendjéről és összegszerűségéről is.
A kifizetések fontosságára is tekintettel az engedélyezési eljárás lefolytatására a
törvényjavaslat rövid, tizenöt napos ügyintézési határidőt biztosít. Az engedélyezés
kérdésében az állami adó- és vámhatóság végzés formájában dönt, melyek közül a kifizetés
engedélyezését elutasító végzés, illetve a kifizetést részben engedélyező végzés ellen önálló
fellebbezésnek van helye. Természetéből adódóan a kérelemnek teljes egészében helyt adó
döntéssel szemben nem indokolt biztosítani sem önálló, sem egyéb fellebbezési jogosultságot,
így a végzés a döntés közlésével véglegessé válik és ennek következtében korábban
végrehajtható.
A kifizetések teljesítése abban az esetben engedélyezhető, ha az adózó a törvényjavaslatban
meghatározott módon igazolja, hogy a zárolt vagyonán kívüli forrásból nem képes a
kifizetéseit teljesíteni, vagy azzal a tevékenysége aránytalan korlátozást szenvedne.
V.	Fejezet
Ellenőrzés
38. Általános szabályok
62
a(z) 85. §-hoz
a(z) 86. §-hoz
Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek
teljesítésének vagy megsértésének megállapítása, a kötelezettségek teljesítésének
előmozdítása.
a(z) 87. §-hoz
E § határozza meg a kötelező ellenőrzés eseteit.
a(z) 88. §-hoz
Kötelező ellenőrzéseken felül célzott kiválasztási rendszerek alkalmazásával és egyedi
kockázatelemzési eljárással történik az adózók ellenőrzésre kiválasztása.
39.	Az ellenőrzés fajtái
a(z) 89. §-hoz
E § határozza meg az ellenőrzés fajtáit. Az ellenőrzések két típusát különböztetjük meg:
•	az ellenőrzéssel lezárt időszakot teremtő adóellenőrzést, valamint
•	az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló, ellenőrzéssel lezárt időszakot nem
keletkeztető jogkövetési vizsgálatot.
Ismételt ellenőrzésre kerül sor, ha ellenőrzésre ellenőrzéssel lezárt időszak tekintetében kerül
sor.
a(z) 90. §-hoz
Az adózó adómegállapítási, bevallási kötelezettségét az adóhatóság meghatározott adókra és
időszakokra vonatkozóan utólagosan ellenőrzi. Az adóellenőrzés történhet adónként,
támogatásonként, egyes időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás
együttes vizsgálataként.
Az adózó által igényelt költségvetési támogatást, adó-visszatérítést, adó-visszaigénylést a
bevallási időszak ellenőrzéssel történt lezárásának hatályával a kiutalást megelőzően is
vizsgálhatja az adóhatóság.
a(z) 91. §-hoz
Jogkövetési vizsgálat keretében az adóhatóság a bevallási időszak lezárását megelőzően is
ellenőrizheti, hogy az adózók eleget tettek-e a törvényjavaslatban előírt
adókötelezettségeiknek, adatokat gyűjthet a nyilvántartásában szereplő adatok hitelességének
megállapítása vagy becslési adatbázis felépítése érdekében, illetve vizsgálhatja a gazdasági
események valódiságát.
A jogkövetési vizsgálat lefolytatására adóellenőrzés során is lehetőség van.
Abban az esetben, ha a jogkövetési vizsgálat hibákat, hiányosságokat tár fel, ezek
megszüntetését határozatban írja elő az adóhatóság. Mulasztási bírság kiszabására is lehetőség
van a határozatban.
Ha a feltárt tények, illetve a körülmények indokolttá teszik, az adóhatóság a bevallási
időszakot adóellenőrzés alá vonja.
63
a(z) 92. §-hoz
Ismételt adóellenőrzésre a törvényjavaslatban meghatározott feltételek fennállása esetén
kerülhet sor.
a(z) 93. §-hoz
Felülellenőrzésre a törvényjavaslatban meghatározott feltételek fennállása esetén kerülhet sor.
40.	Határidők az ellenőrzési eljárásban
a(z) 94. §-hoz
E § határozza meg az ellenőrzés lefolytatására nyitva álló határidőket. Az ellenőrzés
határideje kilencven, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében százhúsz
nap, jogkövetési vizsgálat esetén harminc nap. A törvényjavaslat objektív határidőt határoz
meg, amely szerint az ellenőrzés nem tarthat háromszázhatvanöt napnál tovább.
Cégbejegyzésre nem kötelezett személyek esetében - a csoportos adóalanyok és az áfa-
regisztrált adóalany kivételével - az ellenőrzésre rendelkezésre álló maximális határidő
száznyolcvan nap. Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható, ha az adózó a magatartásával
akadályozza az ellenőrzést.
A határidő a megbízólevél átadásával, kézbesítésével, bemutatásával kezdődik, illetve az új
ellenőrzés lefolytatása esetén az új ellenőrzés megkezdéséről szóló értesítés átadásától,
postára adásától, illetve tárhelyen elhelyezésétől kell számítani.
a(z) 95. §-hoz
Az ellenőrzés határideje indokolt esetben további kilencven nappal meghosszabbítható az
ellenőrzést végző adóhatóság vezetőjének utasítására (jogkövetési vizsgálat esetén legfeljebb
harminc napig terjedő időtartammal hosszabbítható az eljárás). E § tartalmazza a határidő
hosszabbításra okot adó körülményeket is. A meghosszabbított ellenőrzési határidőt
rendkívüli körülmények által indokolt esetben, az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt
kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb kilencven napig terjedő időtartammal
meghosszabbíthatja, továbbá a felettes szerv által meghosszabbított ellenőrzési határidőt
rendkívüli körülmények által indokolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság felettes szerve
által jóváhagyott, indokolt kérelmére az állami adó- és vámhatóság vezetője egyszer, további
legfeljebb kilencven napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja.
Önkormányzatok esetében a felettes szerv által meghosszabbított határidőt az adópolitikáért
felelős miniszter legfeljebb kilencven nappal megtoldhatja.
Erről végzésben kell dönteni. Az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési
cselekmények lefolytatására nincs lehetőség.
41.	Az ellenőrzés megindítása
a(z) 96. §-hoz
Az ellenőrzés megkezdésének időpontját általános jelleggel határozza meg a törvényjavaslat,
hiszen kimondja, hogy az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésével, ennek
mellőzése esetén megbízólevél kézbesítésével, egy példányának átadásával vagy az általános
megbízólevél bemutatásával kezdődik. Elektronikusan kézbesíthető az előzetes értesítés, az új
eljárás megkezdéséről szóló értesítés és a megbízólevél is. Új eljárás lefolytatása esetén
megbízólevél kiállítására ismételten nem kerül sor, az ellenőrzés az új eljárás megkezdéséről
szóló értesítés postára adásával, postai kézbesítés mellőzése esetén az értesítés átadásával
kezdődik. Az ellenőrzés megindítására az új eljárást elrendelő határozat véglegessé
emelkedésétől számított hatvan napon belül sort kell keríteni
64
Ha az adózó vagy képviselője, meghatalmazottja, foglalkoztatottja a megbízólevél átvételét
megtagadja az ellenőrzés két hatósági tanú jelenlétében az erről szóló jegyzőkönyv
felvételével és aláírásával megkezdődik. Így nem merülhet fel, hogy a megbízólevél
átvételének megtagadása miatt az adóhatóság nem tudja megkezdeni az ellenőrzést.
42.	Az adózói jogok és kötelezettségek az ellenőrzési eljárásban
a(z) 97. §-hoz
Az adózó jogait határozza meg e §. Az adózónak joga van az adóellenőrök
személyazonosságáról, megbízatásukról meggyőződni, ellenőrzési cselekménynél jelen lenni,
képviseletről gondoskodni, az eljárás irataiba betekinteni, felvilágosítást kérni.
A kapcsolódó vizsgálatok során feltárt adatokat, bizonyítékokat az adózóval ismertetni kell.
Abban az esetben, ha az adózó álláspontja szerint az ellenőrzési határidő túllépése az
adóhatóságnak felróható okból történt, kifogással élhet.
Természetes személy abban az esetben, ha jogainak gyakorlásában akadályozott egy
alkalommal kérheti az ellenőrzés megkezdésének vagy ellenőrzési cselekmények
elvégzésének elhalasztását.
a(z) 98. §-hoz
E § az adózónak az adóellenőrzés keretében teljesítendő kötelezettségeit sorolja fel. Az adózó
köteles az eljárás során az adóhatósággal együttműködni, az ellenőrzés feltételeit biztosítani.
Az adózó az adómentesség, illetve adókedvezményre való jogosultságot köteles igazolni.
43.	Az ellenőrzés különös szabályai
a(z) 99. §-hoz
Általános szabály, hogy az adóhatóság köteles tisztázni s bizonyítani a tényállást, kivéve, ha
ezt a törvényjavaslat az adózó kötelezettségévé teszi. Az adózó javára és terhére szolgáló
tényeket egyaránt fel kell tárni.
a(z) 100. §-hoz
E § a jogviszony eltérő minősítésének tilalmát rögzíti. Ez a garanciális szabály kimondja,
hogy egy adott jogviszony alanyainak ellenőrzése során az egyik alanynál már minősített
jogviszonyt az adóhatóság a másik alanynál nem minősítheti másként, a már korábban tett
megállapításokat hivatalból köteles figyelembe venni.
a(z) 101. §-hoz
Az ellenőrzés során az adóhatóság szakértőt vehet igénybe.
a(z) 102. §-hoz
A természetes személy lakásában az adóellenőr akkor jogosult az ellenőrzést lefolytatni, ha az
adókötelezettség a lakással, mint vagyontárggyal kapcsolatos, vagy a jövedelem annak
hasznosításából származik.
a(z) 103. §-hoz
Az ellenőrzés alapjául szolgáló iratok a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, elektronikus
formában is, ezek feldolgozásához használt szoftverek, informatikai rendszerek. Az adózó
ezeket az adóhatóság felhívására az adóhatóság rendelkezésére bocsátja, megismerésüket
biztosítj a.
65
a(z) 104. §-hoz
Ha indokolt, az adózót az adóhatóság az iratok rendezésére hívja fel.
a(z) 105. §-hoz
E § meghatározza, hogy az adózó a tényállás tisztázásához szükséges idegen nyelvű - ide nem
értve az angol, német és francia nyelvű - iratai szakfordítását, számla (egyszerűsített számla),
illetve bizonylat esetében annak hiteles magyar nyelvű fordítását köteles felhívásra az
adóhatóság részére átadni.
a(z) 106. §-hoz
E § a személyi jövedelemadó becsléssel történő megállapítása esetére szabályozza az ún.
teljességi nyilatkozatot, mely az adózónak az adóalap megállapítása szempontjából lényeges
vagyoni, jövedelmi körülményeire vonatkozik. Az adóellenőrzés során az adóhatóság az
eljárás megindítását követő tizenöt napon belül, tizenöt napos határidő tűzésével - mely
határidő további tizenöt nappal az adózó kérelmére meghosszabbítható - felhívja az adózót,
hogy vonatkozó teljességi nyilatkozatot küldje meg az adóhatóság részére. Ezt az adózó
részben vagy egészben megtagadhatja, ebben az esetben az eljárás a rendelkezésre álló adatok
alapján kerül lefolytatásra.
a(z) 107. §-hoz
E § az adóhatóságnak a próbavásárlásra vonatkozó jogosultságát állapítja meg. A
jogintézményre vonatkozó részletszabályok, mint az adóellenőrzésre vonatkozó
rendelkezések a kormányrendeletben jelennek meg.
a(z) 108. §-hoz
E § a mintavételre vonatkozó szabályokat határozza meg. A mintavételhez szükséges
feltételeket az adózó köteles biztosítani.
a(z) 109. §-hoz
E § alapján becslés alkalmazható, vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál, továbbá
ha az adózó az ellenőrzéshez szükséges iratanyagok nem bocsátja az adóhatóság
rendelkezésére, vagy az iratanyagról megállapítható, hogy nem alkalmasak a valós adó, illetve
költségvetési támogatás megállapítására, ha a természetes személy adózó bevallása
nyilatkozata hiányos, nem valós, vagy ha az adózó bevételszerző tevékenységét bejelenteni
elmulasztotta.
A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a valós adó, illetve költségvetési támogatás
alapját valószínűsíti.
Ha a becslés feltételei fennállnak, akkor megfordul a bizonyítási teher, mert a becslés
alapjaként számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja.
a(z) 110. §-hoz
Az adóhatóság abban az esetben, ha a körülmények alapján megállapítja, hogy az adózó
adóköteles tevékenységet folytat vagy abban közreműködik, felhívhatja
személyazonosságának igazolására, aki köteles hitelt érdemlően igazolni magát.
a(z) 111. §-hoz
Az ellenőrzés zavartalan lefolytatása érdekében rendőri intézkedés kezdeményezhető vagy a
NAV hivatásos állományú tagjai is igénybe vehetők.
66
a(z) 112. §-hoz
Az adóellenőr jogosult a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín,
helyiség és jármű átvizsgálására, valamint a helyszínen talált jármű rakományának
ellenőrzésére, ha feltételezhető, hogy adózó jelentős tárgyi bizonyítékokat elrejt,
megsemmisít, vagy a vállalkozás körülményeit leplezi. Az átvizsgálást az ellenőrzést folytató
adóhatság rendeli el. Az átvizsgálás lefolytatásához az ügyész előzetes jóváhagyása
szükséges, kivéve, ha alapos okkal feltehető, hogy az átvizsgálás késedelmes lefolytatása az
ellenőrzés céljának meghiúsulását eredményezné. Az ügyészi jóváhagyással nem rendelkező
intézkedések ellen jogszabálysértésre hivatkozással az adózó nyolc napon belül panasszal
élhet, amely kivizsgálására az adóhatóságnak tizenöt nap áll a rendelkezésére. A kifogásnak
az intézkedés végrehajtására halasztó hatálya nincs. Az átvizsgálás megkezdése előtt az
adózót az adóhatóság a keresett tárgyak átadására szólítja fel. A talált tárgyakat a
törvényjavaslatban foglalt kivételekkel az adóhatóság lefoglalhatja.
Az adózó vagy képviselője a lefoglalt iratokba betekinthet. Ha a lefoglalás szükségessége már
nem áll fenn, akkor azt meg kell szüntetni.
a(z) 113. §-hoz
Kockázati tényezők indokoltsága esetén az adóhatóságnak lehetősége van hatósági zár
alkalmazására.
a(z) 114. §-hoz
A hatósági zár sértetlen állapotban történő megőrzéséről a fuvarozó köteles gondoskodni.
Baleset vagy egyéb elháríthatatlan ok bekövetkezését követően az adóhatóság értesítésére
haladéktalanul sort kell keríteni.
44.	Az ellenőrzés befejezése
a(z) 115. §-hoz
Minden esetben az ellenőrzés során tett megállapításokat jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A
jegyzőkönyv átadásának vagy postára adásának napjával zárul az ellenőrzés. A büntetőeljárás
kezdeményezéséről külön jegyzőkönyvet kell felvenni.
a(z) 116. §-hoz
E § rögzíti, hogy az ellenőrzés befejezését követően az adózó észrevétele alapján lehetőség
van kiegészítő ellenőrzés lefolytatására, adóellenőrzés esetén az észrevételtől számított
harminc, jogkövetési vizsgálat esetén tizenöt napig. A kiegészítő ellenőrzés szintén
jegyzőkönyvvel zárul.
a(z) 117. §-hoz
Az adóhatóság az adóellenőrzés eredményére tekintet nélkül köteles a megállapításokról
határozatot hozni. Egyebekben hatósági eljárásra csak akkor kerül sor, ha valamilyen
kötelezettség teljesítésének előírására vagy jogkövetkezmény megállapítására kerül sor.
VI.	Fejezet
Jogorvoslat
a(z) 118. §-hoz
a(z) 119. §-hoz
E §-ok rendelkeznek a jogorvoslathoz való jogról, és a jogorvoslati eljárásokról.
45. A döntés módosítás vagy visszavonása
67
a(z) 120. §-hoz
Az adóhatóság saját hatáskörben is jogosult a döntésének módosítására, visszavonására egy
alkalommal, ha a döntést felette szerv vagy a közigazgatási bíróság még nem bírálta el.
Időbeli korlát is tartozik ehhez az adóhatósági jogosultsághoz, azaz az adózó terhére kizárólag
a véglegessé válástól számított egy éven belül van erre lehetőség.
Az adózó terhére való módosítás egy éves korlátozása áttörhető, például ha az adózó
rosszhiszeműen járt el. Azonban ebben az esetben az adózó rosszhiszeműségét az
adóhatóságnak kell bizonyítania.
Az adóhatóság hivatalból vonja vissza döntését, ha annak véglegessé válása előtt az adózó
elhalálozik, vagy jogutód nélkül megszűnik.
46.	Fellebbezés
a(z) 121. §-hoz
E § határozza meg a fellebbezésre jogosultak körét.
a(z) 122. §-hoz
A fellebbezés a legáltalánosabb jogorvoslati forma. Fellebbezni - főszabályként - az elsőfokú
határozat ellen lehet.
Az eljárás során, a határozathozatalt megelőzően hozott végzések csak a határozat ellen
benyújtott fellebbezésben vitathatóak. Ez alól a szabály alól kivételt határoz meg a
törvényjavaslat és felsorolja azon végzéseket, melyekkel szemben az adózók önállóan is
élhetnek fellebbezéssel. Ez azt jelenti, hogy ezen végzések esetében nem kell az eljárást
lezáró határozat meghozatalát megvárni, hanem a törvényjavaslat által előírt határidőben - a
folyamatban lévő eljárás során - a végzéssel szemben kell a fellebbezést benyújtani.
a(z) 123. §-hoz
E § rendelkezik a mögöttes felelős fellebbezési jogáról.
a(z) 124. §-hoz
A fellebbezés előterjesztésére vonatkozó feltételeket állapítja meg e §. Ehhez kapcsolódóan
kiemelten indokolt arra kitérni, hogy a fellebbezésben és a fellebbezés alapján indult
eljárásban - semmisségi okon kívül - nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új
bizonyítékot előadni, amelyről a fellebbezésre jogosultnak az elsőfokú döntés meghozatala
előtt tudomása volt, azonban azt az adóhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő.
a(z) 125. §-hoz
E § alapján a fellebbezés előterjesztésének az a joghatása, hogy a fellebbezéssel érintett
döntés végrehajtása halasztódik.
a(z) 126. §-hoz
A fellebbezést változatlanul az elsőfokú adóhatósághoz kell előterjeszteni. E § szabályozza az
elsőfokú adóhatósági eljárását a fellebbezés elbírálása során.
a(z) 127. §-hoz
A felettes szerv által alkalmazható intézkedéseket szabályozza e §, amely jogszabályhely
keretében arra is kitér a törvényjavaslat, hogy a felettes szerv maga is intézkedhet a tényállás
kiegészítés iránt.
47.	Felügyeleti intézkedés
68
a(z) 128. §-hoz
A felügyeleti intézkedés iránti kérelem rendkívüli jogorvoslat. A felettes adóhatóság, az
adópolitikáért felelős, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszter felügyeleti intézkedést
tesz, ha az ügyben eljárt adóhatóság határozata, önálló fellebbezéssel megtámadható végzése
(intézkedés) jogszabálysértő, vagy azok meghozatalára jogszabálysértő módon nem került sor.
A törvényjavaslat szűkíti a felügyeleti intézkedés iránti kérelem benyújtásának lehetőségét.
Míg az Art. szerint felügyeleti intézkedés iránti kérelmet az elévülési időn belül tetszés
szerinti alkalommal benyújthat az adózó, addig a törvényjavaslat szerint erre egy alkalommal,
a döntés véglegessé válásától számított egy éven belül van lehetőség. A módosítás indoka a
jogorvoslati eljárások belátható időn belüli lezárása iránti igény, illetve a felügyeleti
intézkedés iránti eljárás rendkívüli jogorvoslati jellegének erősítése és az adózók motiválása
arra, hogy a fellebbezést, mint rendes jogorvoslatot vegyék igénybe, annál is inkább, mivel a
közigazgatási per indításának lehetősége csak a másodfokú végleges döntés esetén biztosított.
48.	Új eljárásra utasítás
a(z) 129. §-hoz
Az adóigazgatási eljárásokban részjogerőre akkor emelkedik egy döntés, ha a határozat
(végzés) felülvizsgálata során a felettes szerv nem a teljes döntés, hanem csak egy bizonyos
része tekintetében állapítja meg a jogszabálysértést - mellyel kapcsolatban új eljárást rendel
el, - egyebekben azonban a döntés többi részét helybenhagyja vagy megváltoztatja. A
rendelkezés célja, hogy a részjogerőre emelkedett rész tekintetében a kötelezettségek
végrehajthatóvá válnak.
A felettes szerv az új eljárásra utasító döntésében pontosan meghatározza az új eljárás során
vizsgálandó körülményeket, az adó, bevallási időszak és költségvetési támogatás, bevallási
időszak megjelölésére kiterjedően. Korlátot jelent az első fokon eljáró hatóság részére, hogy
az új eljárás során a másodfokú döntésben meghatározott körülményeket és ezekkel szorosan
összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja.
49. Közigazgatási per
a(z) 130. §-hoz
A véglegessé vált másodfokú döntés közigazgatási perben való megtámadására abban az
esetben van lehetőség, ha annak jogszerűségét az adózó vitatja. A törvényjavaslat szerint a
közigazgatási pert kezdeményező keresetlevelet az elsőfokú adóhatósághoz kell előterjeszteni
tekintettel a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 39. § (1) bekezdésére,
amely szerint többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén a keresetlevelet az
elsőfokon eljárt közigazgatási szervnél kell benyújtani, amelytől nem enged eltérni a törvény.
50.	Ügyészi felhívás és fellépés
a(z) 131. §-hoz
A törvényjavaslat rögzíti az ügyészi felhívás - illetve annak eredménytelensége esetén az
ügyészi fellépés - alapján fennálló, a hatóságot terhelő kötelezettségeket. A közérdek
védelmét biztosítandó, ügyészi közreműködés esetén időkorlátozás nélkül lehetőség van a
döntés korrigálására, akár saját hatáskörben történő döntés módosítással vagy visszavonással
(megsemmisítéssel), akár felügyeleti jogkörben abban az esetben is, ha egyébként a hatósági
eljárásra vonatkozó szabályok azt már nem tennék lehetővé.
51. Semmisség
69
a(z) 132. §-hoz
Ha a semmisség bűncselekmény következménye, a semmisség megállapításához véglegessé
vált, bűnösséget kimondó bírói ítélet szükséges, ami a vádemelés elhalasztása esetén hiányzik.
Ilyen esetben a hatályos szabályozás alapján a semmisség közigazgatási jogi
jogkövetkezménye sem vonható le. A vádemelés elhalasztása intézménye esetén a vádhatóság
meg van győződve a terhelt bűnösségéről, azonban a bűncselekmény súlyára, és a rendkívüli
enyhítő körülményekre figyelemmel a vádemelést határozattal elhalaszthatja, ha ennek a
gyanúsított jövőbeni magatartásában mutatkozó kedvező hatása feltételezhető. Az a
körülmény azonban, hogy az adott büntetőügyben az állam lemond büntetőigényének
érvényesítéséről, nem eredményezheti azt, hogy - a nyilvánosság számára is felismerhető
módon - bűncselekmény elkövetése által befolyásolt hatósági eljárásokban született döntések
ne legyenek megsemmisíthetőek. A vádemelés elhalasztásának időtartama természetesen
eredményesen el kell, hogy teljen, hiszen ellenkező esetben előfordulhatna, hogy egy későbbi
bírósági ítélet, amely bűnösséget nem állapít meg, felülírná a korábbi vádemelés alapján
történő megsemmisítés, illetve visszavonás, új eljárás jogalapját.
a(z) 133. §-hoz
A súlyosítási tilalom egyfajta védelmet biztosít az adózók részére, az őket érintő határozatok
módosíthatóságának időbeliségét illetően.
A határozattal lezárt ellenőrzés esetén a határozat véglegessé válásától, határozat nélkül
lezárult ellenőrzés esetén annak befejezésétől számított egy éven túl az adózóra nézve
hátrányosabb rendelkezéseket tartalmazó döntés kiadására már nincs mód. Annak
meghatározásához, hogy mi minősül az adózóra nézve hátrányosabbnak, a határozatot
összességében kell megítélni. Az egyes adónemek szerinti kedvezőtlenebb megállapítás nem
kifogásolható akkor, ha valamennyi adókülönbözet összesített egyenlege az adózóra nézve
kedvezőbb.
VII.
Eljárási költség
52. Az eljárási költség viselése, költségmentesség
a(z) 134. §-hoz
A törvényjavaslat szerint az eljárási költséget elsősorban az állam és az önkormányzatok
viselik. Azonban ha az adózó rosszhiszemű magatartása többlet költséget eredményez, akkor
annak viselésére az adózó kötelezhető, és ebben az esetben a rosszhiszeműséget az
adóhatóságnak kell bizonyítania. Az adóztatás és az adóigazgatási eljárás során az adózó
költségeit magának kell viselnie. Ha az adóhatóság a költségek viselésére az adózót kötelezi,
akkor arról határozatban kell rendelkeznie.
a(z) 135. §-hoz
E § tartalmazza a költségmentességre vonatkozó rendelkezéseket.
VIII. Fejezet
Záró rendelkezések
53.	Felhatalmazó rendelkezések
a(z) 136. §-hoz
A törvényjavaslathoz kapcsolódóan a Kormány részére adott felhatalmazások szerepelnek e
§-ban.
70
54.	Hatálybalépés
a(z) 137. §-hoz
Hatályba léptető rendelkezés.
a(z) 138. §-hoz
E § hatályon kívül helyezi az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényt.
55. Átmeneti rendelkezések
a(z) 139. §-hoz
A törvényjavaslat hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti rendelkezések szerepelnek e §-ban.
56.	Az Európai Unió jogának való megfelelés
a(z) 140. §-hoz
E § tartalmazza a pénzügyi képviseletre vonatkozó. szolgáltatási irányelv szerinti bejelentési
záradékot.
57.	A törvény hivatalos rövid megjelölése
a(z) 141. §-hoz
E § tartalmazza a törvényjavaslat hivatalos rövidítését.
71