﻿MAGYARORSZÁG KORMÁNYA
T/18305. számú
törvényjavaslat
a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint egyes törvények
szervezett utazási tárgyú jogharmonizációjával kapcsolatos módosításáról
Előadó: Dr. Seszták Miklós
nemzeti fejlesztési miniszter
Budapest, 2017. november
2017. évi ... törvény
a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint egyes törvények
szervezett utazási tárgyú jogharmonizációjával kapcsolatos módosításáról
1.	A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosítása
1.	§
(1)	A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 17/D. §-a a
következő (4a) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) A fogyasztóvédelmi referens e tevékenységet kizárólag egyetlen megyében vagy a
fővárosban kizárólag egyetlen vállalkozásnál láthatja el.”
(2)	Az Fgytv. 17/D. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A fogyasztóvédelmi referensi tevékenység megbízási szerződés keretében történő ellátása
esetén a fogyasztóvédelmi referens kizárólag saját nevében kötheti meg az alkalmazására
irányuló szerződést a fogyasztóvédelmi referens foglalkoztatására köteles vállalkozással. A
(4a) bekezdésben foglaltakat a fogyasztóvédelmi referensi tevékenység megbízási szerződés
keretében történő ellátására is alkalmazni kell.”
(3)	Az Fgytv. a következő 59. §-sal egészül ki:
„59. § A 17/D § (4a) bekezdése és (7) bekezdése tervezetének a belső piaci szolgáltatásokról
szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikk (7)
bekezdése szerinti előzetes bejelentése megtörtént.”
(4)	Az Fgytv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában a „17/D. § (4) bekezdése” szövegrész helyébe a
„17/D. § (4) és (7) bekezdése” szöveg lép.
2.	A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosítása
2.	§
(1)	A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. § 25. és
26. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(E törvény alkalmazásában:)
„25. utazásszervezői tevékenység: az utazó részére nyújtott, olyan kereskedelmi tevékenység,
amelynek során az utazásszervezői tevékenységet végző közvetlenül vagy másik kereskedő
közreműködésével üzletszerű gazdasági tevékenység keretében, személyszállítási, szállás- és
egyéb turisztikai szolgáltatásokat (így különösen étkezés, idegenvezetés, szórakoztató, illetve
kulturális program) állít össze, és értékesít, vagy kínál értékesítésre, valamint az utazási
szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekről, különösen az utazási csomagra és az utazási
szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződésekről szóló kormányrendelet szerint adatokat
továbbít más kereskedőnek;”
1
(E törvény alkalmazásában:)
„26. utazásközvetítői tevékenység: olyan üzletszerű gazdasági tevékenység, amelynek
keretében az utazásközvetítő az utazásszervezői tevékenységet végző megbízása alapján az
utazó részére utazási szolgáltatást kínál, valamint az utazásszervező nevében szerződést köt;”
(2)	A Kertv. 2. §-a a következő 37. és 38. pontokkal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„37. utazó: az utazásszervezői, -közvetítői, valamint az utazási szolgáltatásegyüttes
igénybevételét elősegítő kereskedelmi tevékenység vonatkozásában, minden olyan személy,
akinek szándékában áll utazási szolgáltatásra, vagy azok összeállítására vonatkozó szerződés
megkötése, vagy ilyen szerződés alapján utazásra jogosult.
38. utazási szolgáltatásegyüttes igénybevételét elősegítő kereskedelmi tevékenység: olyan
tevékenység, amelynek keretében az utazási szolgáltatásegyüttes igénybevételét elősegítő
kereskedő az utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekről, különösen az utazási
csomagra és az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződésekről szóló
kormányrendeletben meghatározott utazási szolgáltatást kínál, értékesít.”
(3)	A Kertv. a következő 5/E. §-sal egészül ki:
„5/E. § A jogszabályban meghatározott utazási csomagot tilos a fogyasztó részére részekre
bontva értékesíteni.”
(4)	A Kertv. 6/F. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az utazásszervezői tevékenységet végző köteles egy biztosítóval, az olyan utazási
szolgáltatások összeállítása esetében, amely személyszállítást is tartalmaz, az utazásszervező
és -közvetítő tevékenységről szóló kormányrendeletben meghatározott feltételeknek
megfelelő biztosítást kötni az utazó javára.
(5)	Az utazási szolgáltatásegyüttes igénybevételét elősegítő kereskedő az utazásszervező és -
közvetítő tevékenységről szóló kormányrendeletben meghatározottak szerinti vagyoni
biztosítékkal rendelkezik.”
(5)	A Kertv. 9. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A fogyasztóvédelmi hatóság jár el - a fogyasztóvédelemről szóló törvény szabályai
szerint - az 5. § (2) és (4) bekezdésében, az 5/C.-5/E. §-ban, valamint a 6. § (2) bekezdés b)
pontjában foglalt rendelkezések megsértése esetén. E rendelkezések a fogyasztóvédelemről
szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.”
(6)	A Kertv. 12. § (1) bekezdés g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy)
„g) az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenységre vonatkozó bejelentés rendjét és
feltételeit, az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenység végzésének feltételeit, valamint
2
az utazásszervezők és az utazásközvetítők nyilvántartásának személyes adatot nem tartalmazó
adattartalmát és a nyilvántartás vezetésére vonatkozó részletes eljárási szabályokat, továbbá a
jogszabályban vagy hatósági határozatban előírt kötelezettségek be nem tartásának esetén
alkalmazandó jogkövetkezményeket, valamint a kötelező biztosításra vonatkozó
részletszabályokat,”
(rendeletben állapítsa meg.)
(7)	A Kertv. 13. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ez a törvény az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a
2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról,
továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november
25-i 2015/2302/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”
3.	A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosítása
3.	§
(1)	A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:254. § (2)
bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A díjengedmény, illetve a kártérítési igény elévülése szempontjából a fogyasztónak nem
minősülő megrendelőt is fogyasztónak kell tekinteni.”
(2)	A Ptk. 8:6. § d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény:)
„d) az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK
rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a
90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i
2015/2302/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;”
(való megfelelést szolgálja.)
4.	A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő
átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény módosítása
4.	§
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti
és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 66. § (1) bekezdés f)
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza)
„f) az utazási szolgáltatásokra, valamint az utazási csomagra vonatkozó szerződések kötelező
tartalmi elemeit, a szerződés teljesítésére, ideértve a díj megfizetésére vonatkozó szabályokat,
az egyoldalú szerződésmódosításra, a szerződés egyoldalú jognyilatkozattal történő
3
megszüntetésére, a szerződésátruházásra, valamint - az utazási szolgáltatásegyüttesre
vonatkozó szerződések tekintetében is - a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítéséért
való felelősségre, illetve az utazási vállalkozók fizetésképtelenséggel szembeni védelmét
szolgáló vagyoni biztosítékokra vonatkozó különös rendelkezéseket, továbbá az utazási
csomagra és az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződések tekintetében a
szerződéskötést megelőző tájékoztatás kötelező tartalmi elemeit és formáját.”
5.	Záró rendelkezések
5.	§
(1)	Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő hatvanadik
napon lép hatályba.
(2)	A 2-4. § 2018. július 1-jén lép hatályba.
6.	§
(1)	E törvény 1. §-a a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
(2)	E törvény 2-4. §-a az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről,
valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv
módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló,
2015. november 25-i 2015/2302/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való
megfelelést szolgálja.
(3)	Az 1. § tervezetének a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i
2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikk (7) bekezdése szerinti előzetes
bejelentése megtörtént.
4
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Lisszaboni Szerződés megalapozta a közösségi szintű turizmus politika alapjait. Az
EUMSz. 195. cikke értelmében az Európai Unió hatáskörébe tartozik az idegenforgalmi
ágazatban működő tevékenységek ösztönzése, előmozdítása, valamint olyan intézkedések
meghozatala, amelyek e célokat elősegítik.
Az európai turizmuspolitika elsődleges, átfogó célkitűzése továbbá, hogy hosszútávon,
fenntartható módon serkentse az ágazat versenyképességét, annak érdekében, hogy az európai
turizmus valóban modern és felelősségteljes ágazattá válhasson a jövőben.
A csomagban értékesített, szervezett utazások, üdülések és társasutazások (a továbbiakban:
utazási csomagok) jelentős arányt képviselnek az utazási piacon. Ez a piac komoly
átalakuláson ment keresztül a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelv (a
továbbiakban: 90/314/EGK irányelv) elfogadása óta. A hagyományos forgalmazási csatornák
mellett az internet egyre fontosabb eszköze az utazási szolgáltatások felkínálásának és
értékesítésének. Az utazási szolgáltatásokat nem csupán a hagyományos utazási csomagok
formájában állítják össze, hanem gyakran igény szerint kombinálva is. Az ilyen kombinált
utazási szolgáltatások közül sok vagy jogi szempontból szürke zónába tartozik, vagy
egyértelműen a 90/314/EGK irányelv hatályán kívül esik. Ezen változások tették szükségessé
a korábbi szabályozás felülvizsgálatát az Unión belül, mely egyúttal azt is jelenti, hogy a
nemzeti szabályozások revízióját, illetve a módosuló uniós szabályozáshoz való
harmonizációját is el kell végezni. Az új szabályozást az Európai Parlament és a Tanács (EU)
2015. november 25-én fogadta el, 2015/2302 irányelv az utazási csomagokról és az utazási
szolgáltatás-együttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon
kívül helyezéséről (a továbbiakban: Irányelv) címmel. A tagállamoknak 2018. január 1-jéig
kell elfogadniuk és kihirdetniük a törvényi, rendeleti vagy határozati szintű módosító
rendelkezéseket, azonban az elfogadott szabályokat 2018. július 1-jétől kell alkalmazni.
A Javaslat részben a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban:
Fgytv.) fogyasztóvédelmi referensre vonatkozó rendelkezéseinek módosítását tartalmazza.
Az Fgytv. meghatározza a fogyasztóvédelmi referens tisztségét, valamint a referensi
feladatokat. Meghatározza, hogy mely vállalkozások azok, amelyek kötelesek
fogyasztóvédelmi referenst foglalkoztatni abból a célból, hogy a fogyasztói jogok
megfelelően érvényesülhessenek, illetve a vállalkozások jogkövető és fogyasztóbarát
szemlélettel működhessenek. Az Fgytv. másrészt tartalmazza, hogy a fogyasztóvédelmi
referenst milyen jogviszony keretében foglalkoztathatja a vállalkozás, illetve hány referens
foglalkoztatására köteles.
A Javaslat a fogyasztóvédelmi referens intézményének hatékonysága érdekében
egyértelműsíti az eredeti jogalkotói szándékot, vagyis az „egy referens egy megye egy
vállalkozás” szabályozási elvet. Másrészt kizárja annak a lehetőségét, hogy a vállalkozások
5
közvetítőn keresztül kerüljenek jogviszonyba a fogyasztóvédelmi referensekkel, ezáltal segíti
a vállalkozásokat abban, hogy ne az azonos piaci szegmensen működő versenytársuk
fogyasztóvédelmi referensét alkalmazzák.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat célja az Fgytv.-ben foglalt fogyasztóvédelmi referensre vonatkozó rendelkezések
egyértelművé tétele, pontosítása és a következetes jogalkalmazás elősegítése, azáltal, hogy a
fogyasztóvédelmi referensek rendeltetésükhöz híven, az intézmény létrehozásához kapcsoló
célnak megfelelően látják el tevékenységüket, tehát megvalósul az „egy megye egy referens
egy vállalkozás” szabályozási elv, a tevékenységük is célravezetővé válik.
A Javaslat kizárja annak lehetőségét, hogy a fogyasztóvédelmi referens közvetítőn keresztül
kerüljön foglalkoztatásra egy vállalkozásnál, ez a megbízási jogviszonyra is vonatkozik. Ez a
szabályozás azt szolgálja, hogy a fogyasztóvédelmi referensek a vállalkozások felé lássák el
tevékenységüket, illetve legyenek lojálisak, képviseljék érdekeiket.
A 2. §-hoz
Az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK
rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a
90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2015/2302/EU (2015.
november 25.) európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: 2015/2302/EU
irányelv), arra irányul, hogy kiterjessze a védelem hatályát, növelje az átláthatóságot,
valamint erősítse az utazók és a kereskedők számára a jogbiztonságot.
A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) a mikro-, kis- és
középvállalkozások fennmaradását és fejlődését előtérbe helyezve a kereskedelmi
tevékenység folytatásának alapelveit és feltételeit szabályozza, különös tekintettel a gazdasági
környezet, a kereskedők és a vásárlók érdekeire. A hatályos szabályozás határozza meg a
kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységek folytatásának általános feltételeit,
valamint értelmező rendelkezések szintjén az utazásszervezői tevékenység és utazásközvetítői
tevékenység fogalmát.
Az irányelvben rögzített új fogalmi meghatározásoknak megfelelően szükséges az
utazásszervezői, utazásközvetítői tevékenység módosítása.
A jelen szabályozási javaslatcsomag alapján az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről
szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításával bevezetésre kerül a jelenleg is
meglévő vagyoni biztosíték mellé egy kiegészítő biztosítási pillér. Ennek keretében az
utazásszervezői tevékenységet végző az utazóra, mint kedvezményezettre köt kötelező
biztosítást, mely biztosítási szerződéskötési kötelezettség a Kertv.-ben kerül kimondásra a
6
biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény rendelkezéseire (129. §)
tekintettel.
A rendelkezések bevezetése szükségessé teszi a törvény értelmező rendelkezéseinek bővítését
az utazó, valamint az utazási szolgáltatásegyüttes igénybevételét elősegítő kereskedelmi
tevékenység fogalmával is.
Végül a Kertv.-ben indokolt rögzíteni az utazási csomag megbontásának a tilalmát, annak
érdekében, hogy az utazási csomag megbontására vonatkozó tilalom a gyakorlatban is
érvényesüljön, annak expressis verbis törvényi szintű kimondásával a szabály ne legyen
megkerülhető, ezáltal a fogyasztói jogok hatékonyabban érvényesüljenek. Indokolt tehát a
fogyasztóvédelmi hatóság számára hatáskört biztosítani e tilalom ellenőrzésére.
A 3. §-hoz
A 90/314/EGK irányelv az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet (a
továbbiakban: 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet), az utazásszervező és -közvetítő
tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet, valamint a Polgári
Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) ültette át a magyar jogba.
A 90/314/EGK irányelv több fontos fogyasztói jogot állapít meg az utazási csomagokra
vonatkozóan, különös tekintettel a tájékoztatási kötelezettségekre, a kereskedőknek a csomag
teljesítésével kapcsolatos felelősségére, valamint az utazásszervező vagy utazásközvetítő
fizetésképtelenségével szembeni védelemre. A 90/314/EGK irányelv egyaránt tartalmaz
közjogi és magánjogi jellegű normákat, amelyek közül a Ptk. - általános szerkesztési elvéhez
igazodóan - csupán az időtálló és kellő absztraktsággal megfogalmazott magánjogi
szabályokat implementálja, míg az e követelményeket ki nem elégítő normák átültetését a
Ptk.-n kívüli jogszabályokra hagyja. E szabályozási logika következménye, hogy a Ptk. az
utazási szerződés kapcsán a 90/314/EGK irányelv egyes rendelkezéseit, köztük a szerződés
tárgyát, az alakszerűségi követelményt és annak megsértésének az általánostól eltérő
szankcióját, a szerződési pozíció átruházásának a lehetőségét szabályozza, valamint biztosítja
e szabályok féloldalú kógenciáját. Az utazási szerződéssel kapcsolatos 90/314/EGK irányelv
szerinti további részletszabályokat kormányrendeleti szintű rendelkezések tartalmazzák.
Az Európai Unió utazási piacán a 90/314/EGK irányelv megalkotása óta több jelentős
változás ment végbe, amely az irányelv felülvizsgálatát tette szükségessé. A legfontosabb
változások közé tartozik, hogy a hagyományos forgalmazási csatornák mellett az internet
egyre fontosabb eszközévé vált az utazási szolgáltatások felkínálásának és értékesítésének,
továbbá, hogy az utazási szolgáltatásokat már nemcsak a hagyományos utazási csomagok
formájában állítják össze, hanem gyakran igény szerint kombinálva is, amely kombinált
utazási szolgáltatások közül sok vagy jogi szempontból szürke zónába tartozik, vagy
egyértelműen a 90/314/EGK irányelv hatályán kívül esik. Mindezekre figyelemmel
elfogadásra került a 2015/2302/EU irányelv, amely arra irányul, hogy az említett változásokat
7
figyelembe véve kiterjessze a védelem hatályát, növelje az átláthatóságot, valamint erősítse az
utazók és a kereskedők számára a jogbiztonságot.
A 90/314/EGK irányelvvel ellentétben a 2015/2302/EU irányelv 4. cikke maximum
harmonizációs kötelezettséget ír elő a tagállamok számára, ami azt jelenti, hogy az
irányelvben foglaltaktól eltérő - ideértve a szigorúbb vagy kevésbé szigorú - rendelkezéseket
a tagállamok nem vezethetnek be és nem tarthatnak fenn, kivéve, ha a 2015/2302/EU irányelv
másként rendelkezik. A maximum harmonizációs kötelezettségre figyelemmel a
2015/2302/EU irányelv valamennyi rendelkezését az irányelvvel teljes összhangban
szükséges átültetni a magyar jogba. A 2015/2302/EU irányelv az utazási szerződés két
típusára, az utazási csomagra és az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozóan állapít meg
szigorú követelményeket, amelyeket az irányelvnek való megfelelés érdekében meg kell
jeleníteni az átültetést végző jogszabályi rendelkezésekben.
Az utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződések tekintetében a jogalkotói szándék arra
irányult, hogy a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében egy kormányrendeletben kerüljön
szabályozásra a 2015/2302/EU irányelv hatálya alá tartozó utazási csomag és utazási
szolgáltatásegyüttes, valamint az utazási csomagnak és utazási szolgáltatásegyüttesnek nem
minősülő utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződések közös szabályai. Ennek megfelelően
a 2015/2302/EU irányelvet a 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet helyébe lépő, az utazási
szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekről, különösen az utazási csomagra és az utazási
szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződésekről szóló új kormányrendelet (a továbbiakban: új
Korm. rendelet) ülteti át. Az új Korm. rendelet kapcsán kiemelendő, hogy a rendeletben nem
szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A 2015/2302/EU irányelv átültetése az utazási szerződések Ptk.-beli szabályait két
aspektusból érinti, egyrészt az utazási szerződés alakszerűségével szemben támasztott
követelmény megváltozása, másrészt a szerződés hibás teljesítéséből eredő díjengedmény és
kártérítés elévülésére vonatkozó speciális szabály előírása kapcsán. A Ptk. a 90/314/EGK
irányelvből eredő jogharmonizációs kötelezettségnek tett eleget azzal, hogy az utazási
szerződés kötelező írásba foglalásával kapcsolatos követelményt rögzítette, továbbá
tartalmazta az írásba foglalás elmulasztásának speciális jogkövetkezményét is. Az utazási
szerződések tekintetében ennek az alakszerűségi követelménynek a szerződés összes feltétele
vonatkozásában érvényesülnie kellett, ellenkező esetben az írásba nem foglalt kikötés
semmisnek minősült. A 2015/2302/EU irányelv újításai közé tartozik, hogy az utazási
csomagra vonatkozó szerződés esetén - szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség
előírása mellett - lehetővé teszi a telefonon keresztül történő szerződéskötést is. A
2015/2302/EU irányelv 7. cikk első bekezdése szerint a tagállamok biztosítják, hogy az
utazási csomagra vonatkozó szerződések egyszerű és közérthető nyelven legyenek
megfogalmazva, és amennyiben írásban készülnek, jól olvashatóak legyenek. A korábbi
szabályozással ellentétben az utazási csomagra vonatkozó szerződések vonatkozásában a
2015/2302/EU irányelv tehát a kötelező írásbeliséget nem tartja fenn, ugyanakkor az
utazásszervező kötelezettségévé teszi a szerződés megkötésekor vagy azt követően
haladéktalanul a szerződés egy példányának vagy az arról szóló visszaigazolásnak papíron
8
vagy más tartós adathordozón az utazó részére történő rendelkezésre bocsátását. Figyelemmel
arra, hogy az uniós jogalkotó az összetett szerződési konstrukció tekintetében nem feltétlenül
a szerződéskötés kapcsán - illetve azt megelőzően -, hanem adott esetben a szerződéskötést
követően követeli meg írásbeliséget, az írásbeliség követelményének érvényességi feltételként
történő törvényi szintű fenntartása a 2015/2302/EU irányelv hatálya alá nem tartozó utazási
szerződések tekintetében sem indokolt.
A 2015/2302/EU irányelv az utazási csomagra vonatkozó szerződés írásba foglalásának
elmulasztásához - tekintettel az alakszerűségi követelmény hiányára - jogkövetkezményt nem
fűz, azonban a szerződéskötést megelőző tájékoztatás körében a korábbinál szigorúbb
feltételeket támaszt. E szerint, ha az utazásszervező vagy az utazásközvetítő az utazó
szerződési nyilatkozatának megtétele előtt az utazási csomag teljes díján felüli további
díjakra, illetékekre vagy egyéb költségekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének nem
tesz eleget, az utazó nem köteles megfizetni ezeket a többletköltségeket. Ez a Ptk. alapján a
részleges érvénytelenség körében értékelhető, hiszen így a 2015/2302/EU irányelv 6. cikk (2)
bekezdése szerinti feltételekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, a
kérdéses szerződési feltétel joghatás kiváltására - az utazó részéről fizetési kötelezettség
keletkeztetésére - nem lesz alkalmas. Mivel a 2015/2302/EU irányelv ezt a jogkövetkezményt
csak az 5. cikk (1) bekezdés c) pontjában meghatározott, a további díjakra, illetékekre vagy
egyéb költségekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettséghez fűzi, ebből következően az
érvénytelenség jogkövetkezménye a szerződés írásba foglalásának elmaradásához
főszabályként nem kapcsolható. Ha a tájékoztatási kötelezettségét az utazásszervező megsérti,
a Ptk. 6:62. § (3) bekezdése alapján - a tájékoztatási kötelezettségének megsértése miatt -
kártérítési kötelezettséggel tartozik.
A 2015/2302/EU irányelv átültetésével kapcsolatos másik módosítási igény az utazási
szerződés megrendelője számára biztosított védelem szintjéből adódik. A fogyasztó fogalmát
ugyanis a Ptk. a fogyasztóvédelmi tárgyú irányelveknek megfelelően a természetes személy
fogalmára szűkíti. A 90/314/EGK irányelv speciális, a többi fogyasztóvédelmi irányelvtől
eltérő fogyasztó fogalmat alkalmaz, mivel fogyasztónak nem csak a természetes személyeket
minősíti. A Ptk. annak érdekében, hogy a kétféle fogyasztófogalom használatát elkerülje, az
utazási szerződést nem fogyasztói szerződésként szabályozza, utazási szerződésben
megrendelő bárki lehet. Ezzel a megoldással a 90/314/EGK irányelv által biztosított védelem
a vállalkozóval szerződő felet attól függetlenül megilleti, hogy a megrendelő fogyasztónak
minősül-e. A 90/314/EGK irányelv személyi hatályának logikáját követi a 2015/2302/EU
irányelv azzal az eltéréssel, hogy a fogyasztóvédelmi tárgyú jogszabályok fogyasztó
fogalmával való összetéveszthetőség elkerülése érdekében utazónak nevezi azt a személyi
kört, amelyeket ezen irányelv alapján magas szintű védelemben kíván részesíteni. Ez azt
jelenti, hogy a 2015/2302/EU irányelv által biztosított védelem változatlanul megilleti a Ptk.
szerinti bármely megrendelőt.
A 2015/2302/EU irányelv 14. cikke díjengedmény, illetve kártérítési igény érvényesítését
teszi lehetővé a vállalkozó szerződésszegése esetén, mely igények elévülési ideje legalább két
év. E speciális elévülési szabályt nemcsak a fogyasztónak minősülő megrendelő esetén,
9
hanem teljes körben, a fogyasztónak nem minősülő megrendelő vonatkozásában is alkalmazni
kell. A hibás teljesítéssel kapcsolatos Ptk. 6:163. § (2) bekezdésében foglalt
kellékszavatossági igény, továbbá a Ptk. 6:174. § (2) bekezdése szerinti kártérítési igény
elévülési idejére vonatkozó két éves szabály azonban csak a fogyasztónak minősülő
megrendelő és vállalkozás közötti szerződés esetén alkalmazandó. Erre figyelemmel
szükséges a fogyasztónak nem minősülő megrendelő és vállalkozás közötti szerződés
tekintetében is a 2015/2302/EU irányelv 14. cikk (6) bekezdésével egyezően egy speciális
elévülési szabály megalkotása.
A 2015/2302/EU irányelv szerinti elévülési szabály törvényi szintű rendezést igényel. A
díjengedmény, illetve a kártérítési igény elévülési idejével kapcsolatos rendelkezés
elhelyezése - annak speciális jellege miatt - az utazási szerződés szabályai között indokolt.
A 4. §-hoz
A 2015/2302/EU irányelv átültetése során a jogalkotói szándék az utazási szerződések
tekintetében arra irányult - figyelemmel a maximum harmonizációs kötelezettségre -, hogy a
jogalkalmazás megkönnyítése érdekében egy kormányrendeletben kerüljön szabályozásra a
2015/2302/EU irányelv hatálya alá tartozó utazási szerződés két speciális típusának, az
utazási csomagnak és az utazási szolgáltatásegyüttesnek a szabályai, valamint az utazási
csomagnak és utazási szolgáltatásegyüttesnek nem minősülő utazási szerződések közös
szabályai.
Fentiekre tekintettel a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével
összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 66.
§ (1) bekezdésf) pontját módosítani szükséges.
Az 5. §-hoz
Hatályba léptető rendelkezés. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény
módosításakor a hatályba lépés időpontja úgy került meghatározásra, hogy a vállalkozásoknak
legyen elegendő idejük a felkészülésre.
A 2015/2302/EU irányelv 28. cikke alapján e törvény rendelkezéseit 2018. július 1. napjától
kell alkalmazni.
A 6. §-hoz
Jogharmonizációs záradék, illetve előzetes bejelentési záradék.
10