﻿          Országgyűlési képviselő
                                               Iromány száma: T/19859.
                                                Benyújtás dátuma: 2018-02-16 14:37
                                                Parlex azonosító: 15A3NIQL0001
Címzett: Kövér László, az Országgyűlés elnöke
Tárgy: Törvényjavaslat benyújtása
Benyújtó: Kövér László (Fidesz)
Törvényjavaslat címe: Az 1568. évi tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a
Vallásszabadság Napjáról
Az Alaptörvény 6. cikkének (1) bekezdése alapján „az 1568. évi tordai vallásügyi törvény
jelentőségéről és a Vallásszabadság Napjáról” címmel a mellékelt törvényjavaslatot kívánom
benyújtani.
2018. évi.....törvény
az 1568. évi tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a Vallásszabadság Napjáról
Mi, az Országgyűlés tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a
történelem menetét más forrásból igyekszünk megérteni,
-	emlékezve történelmi elődünk, az erdélyi országgyűlés 1568. évi, tordai vallásügyi törvényére,
amely a világon először foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot,
kimondva, hogy „a hit Istennek ajándéka”;
-	kiemelve, hogy az erdélyi országgyűlés a reformáció eszmeiségéből fakadó törvénnyel a hitelvi
sokszínűség mellett kötelezte el magát, aminek köszönhetően a reformáció különböző ágai
szabadon és békés úton alakulhattak önálló egyházzá, lehetővé téve, hogy a későbbi évtizedekben
kialakulhasson a négy bevett vallás (a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius)
felekezeti rendszere, megteremtve ezzel az eltérő hitelvet valló emberek és közösségeik
jogegyenlőséget biztosító békés együttélésének alapvető feltételeit;
-	elismerve, hogy a tordai törvényben foglalt eszmeiség, a közösség vallási önrendelkezése a
modern demokrácia egyik előzményeként is értékelhető, amely a történelmi fejlődés során a nyugati
civilizációban általános elismerést nyert, és amelyet méltán tekinthetünk a keresztény Európa egyik
alapértékének,
a következő törvényt alkotjuk:
1.	§
Az Országgyűlés az 1568. évi erdélyi országgyűlés által Tordán elfogadott vallásügyi törvény
emlékét és a magyar nemzet szellemi öröksége részeként annak jelentőségét törvényben örökíti
meg.
2.	§
Az Országgyűlés január 13. napját a Vallásszabadság Napjává nyilvánítja.
3.	§
Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba.
1
Általános indokolás
Az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozata:
„Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio
dolgáról végezött, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy
midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint,
és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke
azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért
penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne
szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ezt
senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyögessön az tanításáért, mert
a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.”
Az Erdélyi Fejedelemség Országgyűlése 1568. január 6-13. közötti ülésszakán, Tordán
elfogadott vallásügyi törvény a világon először foglalta törvénybe ily módon a lelkiismereti és
vallásszabadsághoz való jogot. Tisztelettel hajtunk fejet eleink történelmi jelentőségű vívmánya
előtt, amely azt hirdette, hogy a gyülekezetek saját hitfelfogásuk és szabad döntésük alapján
válasszanak maguknak prédikátort.
A parázs hitvitáktól hangos Európában az erdélyi országgyűlés bölcs belátásán múlt, hogy a
kizárólagosságra való törekvés, vallási egyneműség helyett a hitelvi sokszínűség mellett
kötelezte el magát. A reformáció eszmeiségéből fakadó törvény szavatolta a protestantizmus
megerősödését, és elfogadta más felekezetek létét is. Ennek köszönhetően, a reformáció
különböző ágai szabadon és békés úton alakulhattak önálló egyházzá, amelynek
eredményeképpen a későbbi évtizedekben kialakulhatott a négy bevett vallás rendszere,
amelyben a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius felekezet egyenlő jogokat
élvezett. A tordai vallásügyi törvény szellemiségéből fakadó későbbi vallásügyi törvények
alapján az ortodox vallásközösség is megtűrt felekezetnek minősült a szó pozitív értelmében,
gyakorlatilag szintén teljes szabadságot élvezve. Mindezek által Erdély a vallásszabadság és a
felekezeti türelem földjévé vált, menedéket nyújtva a más országokból elüldözötteknek is.
Az erdélyi törvényhozó testület döntése egyedülálló volt a korabeli Európában. A
vallásszabadság biztosítása tekintetében meghaladta az 1555. évi augsburgi béke által
előirányzott „akié a terület, azé a vallás” elvet és az Erdélyi Fejedelemség területén olyan békés
felekezetközi viszonyokat teremtett, amelyekhez hasonló Európában csak nyolcvan esztendővel
később, a harmincéves háborút 1648-ban lezáró vesztfáliai békekötés után alakulhatott ki. A
tordai vallásbéke törvénye megalapozta azon korszakváltást, amely után a közösség számára a
hit megvallása és annak módja többé már nem világi vagy egyházi hatalmasságok által
parancsolt kötelezettség, hanem a közösség által választható és megélhető szabadság lett.
A vallásszabadság törvénye - felekezeti és nemzeti hovatartozástól függetlenül - mindnyájunkat
2
büszkeséggel tölthet el, egyben felelősségünkre is ráébreszt. A négy és fél évszázaddal ezelőtt
elfogadott törvény bibliai ihletettségű bölcsessége, belátása és békére való törekvése ragyogó
példa mindnyájunk számára. A közösség vallási önrendelkezése a modern demokrácia egyik
előzményeként fogható fel, ami a történelmi fejlődés során a nyugati civilizációban általános
elismerést nyert és napjainkig a modern államberendezkedések alapvető ismérvének számít.
A fentiek értelmében, a tordai törvény által szavatolt szabad vallásgyakorlás jogát méltán
tekinthetjük a keresztény Európa egyik alapértékének. Mindezekre tekintettel a tordai vallásügyi
törvény kiemelt jelentőségű nemzeti értéknek minősül, amelyről az Országgyűlés úgy emlékezik
meg, hogy január 13. napját a Vallásszabadság Napjának nyilvánítja.
Részletes indokolás
1. §
A tordai vallásügyi törvény jelentőségének elismerése.
2.	§
Január 13. napjának a vallásszabadság emléknapjává való minősítése.
3.	§
Hatályba léptető rendelkezés.
3