﻿Ára:
4.4(0
forint
Maisai Nemzet
1990. január 3.
Lili. évfolyam
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Mesés tehintet
Havcl berlini és müncheni villámlátogatása
A demokratikus német egységtől Európának nem kell tartania
Elhárult az izraeli kormányválság
A külpolitikai helyzet
AZ ŰJ CSEHSZLOVÁK ÁLLAMFŐ mindössze néhány nappal hivatalába történt beiktatása utón, első hivatalos külföldi látogatásán a 'két német állaimban tárgyalt. Václaiv Havel egynapos vizitjének első állomásán, Berlinben, az NDK ügyvezető elnökével, kormányfőjével és 'különböző ellenzéki szervezetek képviselőivel találkozott. Alig ötórás megbeszéléseit követően Havel immár Münchenben tett eleget Richard von Weizsacker meghívásának. A prágai politikus választása több szempontból is jelképesnek tekinthető. Maga Havel berlini sajtóértekezletén kifejtette: „A németek voltaik legfontosabb szomszédaink a XX. századi történelemben." A nyugatnémet Süddeutsche Zeitung ugyancsak történelmi összefüggésekre utalt, amikor azt írta, München neve a csehek és a szlovákok számára egyet jelent azzal, hogy az első csehszlovák köztársaságot Franciaország és Nagy-Britannia kiszolgáltatta Hitlernek.
A bajorországi liberális napilap ugyanakkor úgy vélekedik, Havel müncheni eszmecseréivel nemcsak azt nyilváníthatta ki, hogy az új csehszlovák köztársaság nem érzi imagát veszélyeztetve a megújhodó Európában, hanem azt is, az ország békés forradalom útján visszatért az európai demokráciák családjába. Megfigyelők egyébként rámutatnak arra, hogy a csehszlovákiai hatalomváltást megelőző N!DK-beli fordulat volt az, ami bátoríthatta az ellenzékiként akkoriban a közéletből még teljesen kitaszított drámaírót, s ami megadta a végső lökést a hitelét vesztett Husák—Jakes-rezsim összeomlásához.
A németkérdésről Havel egyébiránt figyelemre méltó nyilatkozatot tett, midőn leszögezte: Európának nem kell félnie az egységes Németországtól, ha az demokratikus berendezkedésű lesz. Az egyesítésnél fontosabbnak minősítette, hogy „Németország megőrizze demokratikus öntudatát”. A prágai vendég programon kívül elzarándokolt a Berlint kettéosztott falhoz is, s sajtótájékoztatóján a keletnémet ügyvezető államfőt idézve, emlékeztetett arra, hogy hamarosan megkezdődnek az építmény teljes lebontásának a munkálatai, amihez a csehszlovák fél szakembereinek segítségét ajánlotta fel.
A ROMÁNIAI KONSZOLIDÁCIÖ esélyeinek továbbra is nagy teret szentelnek a világsajtó és a hírügynökségek elemzései. Az 1989-es év utolsó napján kihirdetett rendeletek, amelyek egyebek közt a többpártrendszer bevezetéséről, a halálbüntetés eltörléséről intézkednek, több megválaszolatlan kérdést is hagytak magúk után. A szakértők kételyeiket fejezik :ki a többpártrendszerre való átmenet zavartalanságát illetően, s egyszersmind igencsák elsietettnek tartják a szabad választások tervezett áprilisi megrendezését. Annyi bizonyos, hogy addig a kommunista párt képtelen lesz összeszedni magát, ha egyáltalán a kommunisták betölthetnelk még valáha „pozitív szerepet” az ország életében, amint Iliescu, a Nemzeti Megmentési iFront vezetője állította, másfelől viszont az ellenzéki politikai tömörülések még embrionális állapotban vannak. A romániai vezetés eddigi döntéseinek a zömét jórészt a szükség diktálta, a jövő távlatai azonban még meglehetősen homályosak: egyes jelentések szerint a lakosság körében növekszik a félelem, hogy az új vezetők visszariadnak az igazi reformoktól, minthogy a régi hatalmi struktúra egyelőre szinte teljesen érintetlen, s nagyon sökan azok közül, akik most a demokráciát emlegetik, még „hetekkel ezelőtt is Ceausescu nevében szónokoltak”. Miközben a 'Nemzeti Megmentési Front Tanácsának egyik elsődleges törekvése az, hogy mindenáron elhatárolja magát a Ikimúlóféliben levő kommunista párttól, és feledtesse jelenlegi tagjainak a múltját, aggodalmakat ébreszt a testület szinte abszolút hatalmának a megerősödése. Helyszíni 'beszámolók szerint a Ceausescu megbuktatásában kulcsszerepet játszó diákcsoportok arra intenek, hogy megint birtokukba veszik az utcákat, ha a bukaresti vezetés nem teremti meg a tényleges demokráciát.
TÜNTETÉSEKRŐL SZÓLÓ HÍREK érkeztek az új év első napjaiban Azerbajdzsánból is. Az iráni határ közelében fekvő Dzsalilabad-ban, ahol a hét végi összecsapásokban egy em'ber életét vesztette, kedden már új vezetők kinevezéséről tárgyaltak bakui megbízottak a lakosság képviselőivel. Az azerbajdzsáni fővárosban egyébként ugyancsak többezres tüntetés volt még vasárnap, amelyen a kommunista párt feloszlatását, valamint az élelmiszer- és a vodkaellátás javítását követelték. A radikális helyi népfront egyik képviselője a köztársaság több térségének a helyzetét „a népfelkelés előtti Románia állapotához” hasonlította. A mostani szverdlovszki és 'bakui megmozdulások kapcsán érdemes emlékeztetni Gorbacsov újévi televízióbeszédére, amelyben a szovjet elnök így fogalmazott: ,,A nemzetiségek közötti viszonyok elmérgesedése egész évben nyugtalanított bennünket.” (V. L.)
Kohl nagyszerűnek nevezte BVavel egyidejű berlini és müncheni útját
Casa Loana. Ez egy elegáns kísértetkastély neve. Fogalmam sincs, miért, de látni akartam, amikor Torontóban jártam. Délelőtt még hosszan bóklásztam Henry Moore múzeumában, tekintetemmel végigtapogattam a kifacsart, ám mégis harmóniába rendezett formákat : a lyukas mellű nőket, a világot betakaró anyákat és a szétlőtt testű férfiakat.
Casa Lotma várja és fogadja a vágyaikkal kergetőzőket. A kastély első pillantásra igazi amerikai blöff. Az a mentalitás érződik belőle, ami megszámozná a hortobágyi kilenc-lyukú híd köveit és darabonként szállítaná az óceánon túlra, csakhogy a birtoklás és dicsekvés mámorát kisajátíthassa tulajdonosa. Ám van egy másik sugallata, arca ennek a félig lovagvár, félig erődítmény palotának, ami a szembe-fényben, éppen a kontúrok elmosódásában válik meglepően élessé és szinte hihetetlenné: az ember Európában érzi magát.
... Lábam előtt ott viháncolt egy kislány. Ügy tekintett rám, mint akinek teljesen mindegy, hol áll, milyen talaj van a talpa alatt, mennyire értek a nyelvén. A tekintete kérdezte: „Hová is megyek?”
Ezt a kérdést feltehette volna nekem Budapesten és bárhol. Egy gyermek, aki még csak képek, zajok, fények, látványok szerint osztja befogad-hatóra és érthetetlenre a világot, bárhol így kérdez a tekintetével.
Csakhogy ez a lányka — mint néhány perc múlva kiderült — az egyik határ menti, erdélyi városból érkezett Torontóba.
És akkor riadt öregasszony szaladt közénk. Néhány lépés távolából figyelte minden mozdulatát férje, a kétségbeesett öregúr. Arcán félreismerhetetlenül a félelem gör-csösödött. Nem tudom, miből, milyen jelből érezte, hogy neki ott, akkor félnie kell?! Nem értettem akkor sem, honnan, milyen kód megfejtésével ismerte fel bennem az európait, a magyart?!
Én ugyanis meg sem szólaltam.
Álltam a gyermekkel szemben, igyekeztem megérteni, valójában mit is kérdez a tekintetével, mit akar megtudni tőlem, mihez kéri a segítségemet? Láttam, hogy a csöppnyi emberke gondjai nem igénylik a nyelv szabatos és jól artikulált jeleit. Mégis, bármennyire hihetetlen, ez a gyermek magyarul kérdezett — a szemével.
Mentőakciónak is beillett, ahogy közelebb lépett hozzánk a leányka édesapja és bemutatkozott. Olyan név hangzott el, amit nem csupán Magyarországon, hanem szerte a világban mindenhol a magyarság szimbólumaként ismernek. Egy hatalmas író, gondolkodó, mondhatni: történelmi figura nevét viselte a velem egyidős férfi.
De hát ilyen névvel is világgá lehet menni?
Már az autóban ültünk, amikor kezdett kirajzolódni a család története. Három évvel ezelőtt Magyarországon keresztül Bécsbe emigrált az édesapa. Következett a tábori élet és a továbbutazás bürokratikus kálváriája. Miközben gyűjtögette a pénzt, sorra idézték a követségekre. Megtudhatta, hogy csupán Dél-Afrika, Üj-Zéland és Kanada hajlandó fogadni a kivándorlókat. Mindhárom ország reménytelenül elszakítja családjától...
Ma villanyszerelő. Bérel egy kis házat. Vásárolt egy kocsit, és végre sikerült a családját is maga után menekíteni. Huszonkét dollárt keres óránként. Ez már jobb fizetésnek számít. A villanyszerelésen kívül
ért a festéshez, tapétázáshoz és megszerel mindent, mit a kezébe adnak. „Szerencsés vagyok” — összegezte nagy kalandja eredményét, miközben jeges sört tett elém a ház nappalijában.
Nyugalma és magabiztossága mellett még inkább szembeötlővé vált szüleinek nehezen enyhülő gyanakvása. Ügy ült a két öreg a rózsamintás, süppedő kanapén, mint akik térdük közé szorítják bőröndjüket egy vidéki kisváros várótermében. Édesanyja rá is szólt a fiára: gondolja meg, miről beszél ennek az idegennek!
ök, a nagyszülők nem maradnak. Visszautaznak Romániába. Nekik Kanada az az ország, az a világ csak annyira fontos és érdekes, hogy elvi-hették oda az unokájukat. Három évig vártak erre. Három esztendőn keresztül hol azzal biztatták magukat, hogy visz-szamegy a fiuk Erdélybe, hol azt tervezgették, hogyan nevelik fel a kislányt, hol pedig amiatt aggódtak, mi lesz, ha egyedül marad a gyermek?
Ide, a messzi városba ugyanazzal a riadt léptekkel érkeztek, amit magam is tapasztaltam Kolozsvár, Nagyvárad vagy Marosvásárhely utcáin. Ahol az emberek feltűnően gyakran néznek, néztek maguk mögé és kiigazították a mondatot, ha a boltban véletlenül magyar szavakat szőttek a beszédükbe. Amikor megérkeztek a torontói repülőtérre, úgy érezték, követik őket. Nem hitték el, hogy senki sem törődik velük, senkinek nem furcsa, hogy idegenek. „Nincs az az óceán, ami kimosná belőlünk a gyanakvást — szólalt meg csöndesen a nagypapa. — Otthon megmondták, bármit csinálunk, mehetünk a Föld másik felére, mindent tudnak rólunk. És ezt komolyan kell venni. Ha arra gondolok, hogy mit kezdenének ekkora szabadsággal, akik Erdélyben élnek, nem tudok válaszolni...”
A fiuk tudta. Hamar keserű tapasztalatokat szerzett. A legtöbb emigráns ugyanis azt hiszi, gyorsan palotát épít magának. Ha nem is akkorát és olyan gazdagot, mint a Casa Loma, de mindenképpen fényeset, drágát. Féltve és irigyen védik mindenüket. „Nincs nagyobb ellensége a magyarnak a magyarnál” — tudtam meg a fiútól.
Több helyen dolgozott már. Eleinte örült, hogy magyarok között talált munkát. Aztán hamar rá kellett döbbennie, hogy ez mindig hátrányt jelentett. A lesütött, félrekapott tekintek elárulták: nem számíthatnak egymásra. Oly mélyen ivódott a személyiségükbe a gyanakvás, amit a legteljesebb szabadság sem volt képes feloldani.
„Itt értettem meg, válójában mi bajom is volt nekem otthon — magyarázta felismerését. — Az a rendszer arra épül, hogy mindenkit ellenséggé tegyen. Abban a világban még annak sem mert örülni az em'ber, amit a két kezével csinált meg. És mivel itt, Kanadában nem csupán erdélyi magyarokkal, hanem budapesti, debreceni emberekkel is találkoztam, akik ugyanígy viselkedtek, azt hiszem, a rendszer deformálta ilyenné mindannyiunk lelkét. S ez sokkal nagyobb hátrány, mint gazdasági elmaradottságunk.”
Hová menjünk? Mihez kezdjünk? Megértettem, miért készülnek az öregek haza. Visz-sza Erdélybe, Kelet-Európába, ahol már megszokták ugyanaz életüket árnyként követő és ellenőrző hatalmat, de ahol ennek ellenére el tudnak igazodni félelmeikben. És most: a reményeikben is, talán.
Szendrel Lőrinc
Berlinből jelenti a Reuter: Európának nem kell félnie az egységes Németországtól, ha az demokratikus berendezkedésű lesz — jelentette ki kedden Berlinben Václav Havel. Az új csehszlovák államfő — rövid berlini látogatását lezáró sajtóértekezletén — az európai államok közti javuló kapcsolatok valószínű és kedvező következményének nevezte a német egység létrejöttét. Egy békés, demokratikus állam lehet akármilyen nagy és hatalmas — indokolta véleményét Havel.
Havel előzőleg Manfred Ger-lachhál, az NDK ügyvezető államfőjével, Hans Modrou) kormányfővel és ellenzéki szervezetek képviselőivel tárgyalt Berlinben. A csehszlovák államfő berlini megbeszéléseit követően rövid munkalátogatásra Münchenbe utazott.
Havel csehszlovák köztársasági elnököt első nyugati útja alkalmából a müncheni repülőtéren vendéglátója, Richard von Weizsacker államfő, Helmut Kohl kancellár, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter és Max Streibl bajor kormányfő fogadta.
Később, a miniszterelnöki palota bejárata előtt a gépkocsijából kiszálló vendéget több száz főnyi tömeg, jobbára 1968-as csehszlovák emigráns részesítette lelkes fogadtatásban.
Helmut Kohl kancellár a Václav Havellal és Marian Calfa kormányfővel lezajlott megbeszélései után nagyszerű dolognak nevezte, hogy a csehszlovák politikai vezetés első külföldi útja Ugyanazon a napon vezetett az NDK-ba és az NSZK-ba is. Üj-ra óvott attól a feltételezéstől.
hogy az NSZK-ban teljesen lekötik az emberek figyelmét az NDK-beÜ események. „Egy pillanatra sem felejtjük el, hogy az NDK-beli reformok sikere a budapesti, a prágai, a varsói és a moszkvai fejleményektől is függ" — jelentette ki.
A bonni kormányfő azzal szá-
Prága, január 2.
A nemzetiségek, így a szlovákiai lakosság tizenegy százalékát kitevő több mint félmilliós magyarság ügyeivel foglalkozó szövetségi nemzetiségi minisztérium létrehozása mellett foglalt állást Václav Havel. A drámaíró még államfővé választása előtt nyilatkozott a Közvélemény az Erőszak Ellen Mozgalom szlovák, illetve magyar nyelvű napilapjának, a Verejnostnak és a Napnak, s a december 29-én megjelentetett interjúban kifejtette: „erősen bízik” abban, hogy rövidesen létrehozzák a minisztériumot. Mint mondotta, a nemzeti kisebbségek érdekeit képviselő miniszter egy olyan kormánybizottság elnöke lehetne, amelyben valamennyi nemzetiség és etnikai csoport képviseltetné magát. Havel azt hangoztatta, a valódi demokrácia védi a kisebbségi nemzeteket és érdekeket, a Csehszlovák Köztársaság nemzeteinek helyzetét „annak a mély tiszteletnek kell meghatároznia, amelyet legsajátosabb törekvéseik iránt érzünk”.
A csehszlovákiai változások egyébként az új évben is a maguk békés módján folytatódnak. Kedden, mintegy jelképeként, hogy egykori egyeduralma végleg a múlté, a korábbi nagy formátuma helyett a prágai napilapokhoz hasonló külsővel jelent meg, a CSKP központi orgánuma, a Rudé Právo. Az újság nemcsak alakjával, de tartalmával is igyekszik bizonyítani, hogy a kommunista párt lépést tart az eseményekkel, hosszú évtizedek után most próbálkozik elsajátítani az elfogulatlan objektív stílust. A valódi érdekes cikkek azonban továbbra is a többi párt lapjában láthatnak napvilágot,
Marad is meg nem is
Jeruzsálemből jelenti a Reuter; Ezer Weizman izraeli tudományos és fejlesztési miniszter tagja marad a kormánynak, de másfél évre lemond a 12 fős szű-kebb kabinetben viselt tagságáról. Ilyen kompromisszumos megállapodás született kedden Ji-chak Samir miniszterelnök és Weizman jeruzsálemi megbeszélésén. A kompromisszum létrejöttét egy izraeli kormánytisztviselő jelentette be.
Az ügy előzménye az, hogy a jobboldali Likud-tömbhöz tartozó Samír vasárnap bejelentette a Munkapárthoz tartozó Weizman menesztését. Ezt azzal indokolta, hogy Weizman kapcsolatba lépett a Palesztinái Felsza-badítási Szervezet (PFSZ) képviselőivel, pedig az izraeli törvények tiltják az ország állampolgárai számára a kapcsolattartást a PFSZ-szel. Az ügy az egy éve fennálló koalíciós kormány bukásával fenyegetett, mert Weizman lemondatása felboríthatta volna a kormánykoalíció résztvevői, a Likud-tömb és a Munka-
mol, hogy Calfa miniszterelnök — meghívásának eleget téve — február végén vagy május elején az NSZK-ba látogathat. Dienst-bier külügyminiszter február elején hivatalos oda. A kancellár a mostani, első találkozás egyik legfontosabb feladatának a kölcsönös ismerkedést nevezte.
ezekbe nyilatkoznak a legfontosabb személyiségek is. A katolikus hívőket tömörítő néppárt lapja, a Lidove Demokracie keddi számában az új szövetségi belügyminiszterrel, a néppárti politikus Richard Sacherrel készített interjút közölt, amelyben a miniszter azt hangsúlyozta, a rendőrségnek, az állampolgárok életét és vagyonát kell képeznie, s kötelessége ellátásához, nincs szüksége az állampolgárok utáni kémkedésre, telefonjaik lehallgatására, a jogtalan házkutatásokra, fenyegetésekre és megfélemlítésre. Prágában egyébként kedden nyilvánosságra hozták, hogy Milos Jakes a CSKP volt főtitkára végre beismerte politikai felelősségét a november 17-i brutális rendőrattakért. Az akciót kivizsgáló parlamenti bizottság azt is közölte, hogy öttagú ügyészcsoport vizsgálja a másik fő felelős, Miroslav Stepan volt prágai pártvezető büntetőjogi felelősségét az ügyben, s hogy meg ne szökhessen, már december 23-án előzetes letartóztatásba helyezték.
Az új csehszlovák kormányzat egyébként további lépéseket tesz, hogy megnyugtató megoldást találjanak a múltból örökölt bős-nagymarosi vízlépcső-építkezés ügyében. Iván Vesely szlovák erdő- és vízgazdálkodási miniszter kedden a csehszlovák hírszolgálati irodának adott nyilatkozatában közölte, három szakértői bizottságot állítanak fel az ökológiai és más problémák megvizsgálására és ezek jelentéseit figyelembe véve, valószínűleg már február második felében felújítják a tárgyalásokat a magyar féllel.
Láng Péter
párt közötti, nehezen kialkudott, érzékeny egyensúlyt.
A kormányfő és Weizman kompromisszumos megállapodása a Reuter hírügynökség értékelése szerint véget vet a két napja tartó kormányválságnak. A vélhető megoldás megszületése előtt az ügynek volt még egy bonyodalmas fordulata:	Weizman
ugyanis az izraeli rádiónak nyilatkozva kijelentette, hogy Simon Peresz miniszterelnök-helyettes, a Munkapárt vezetője is tudott a PFSZ-szel létesített kapcsoltáról. Weizman állítólag arra akarta rávenni a palesztin szervezetet, hogy fogadja el a közel-keleti béke megteremtését célzó ötpontos amerikai béketervet.
Izraelnek párbeszédet kell folytatnia a PFSZ-szel — jelentette ki Kairóban még hétfőn Hoszni Mubarak. Az egyiptomi elnök a kairói állami televízióban aggodalmának adott hangot, mondván, hogy Weizman menesztése veszélybe sodorhatja a közel-keleti béke megteremtésére tett erőfeszítéseket.
Jakes beismerte felelősségét a novemberi rendőrattakért
A csehszlovák államfő nemzetiségi minisztérium létrehozását ösztönzi
Weizman és Samír jeruzsáieiRi megállapodása