﻿A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
iliás
cs u s&olidaritíís
Noriega letartóztatása ntán
Panama szakítani készül
Kubával és Nicaraguával
Nyugati megfigyelők veszélyes gyúanyagot látnak az azerbajdzsáni feszültségben
A külpolitikai helyzet
HATÁSELEMZÉSEKBE KEZDTEK világszerte a kelet-európai vél-, tozá.sok nyomán, bár csütörtökön a figyelmet megosztotta a volt panamai diktátor végleges bukása, vagyis, hogy Noriega önként megadta magát. Ezt Bush amerikai elnök rendkívüli televíziöbeszédé-ben jelentette be, mondván, az ek-diktátor ;kézrekerítésével sikeresen zárták le a panamai katonai akciót: megvédték az ott tartózkodó amerikai állampolgárok életét, helyreállították a demokráciát, biztosították a Panama-csatorna működését, és az igazságszolgáltatás kezére adták a kábítószer-kereskedelemmel vádolt volt vezetőt. Julio Minares, az új panamai külügyminiszter . közölte, felülvizsgálják a Kubával és Nicaraguával fönntartott kapcsolatokat, és lehetséges a megszakításuk is. A két ország ugyanis nem jsmeri el az új kormányt, amelynek elődjével kifejezetten jó viszonyban állt, sőt feltételezhetően titkos együttműködést is folytatott vele. Miután Noriega családja engedélyt kapott, hogy Havannába utazzék, elképzelhetőnek tartják: az őket szállító repülőgép kubai diplomatákat is hazavisz Panamából. A világközvélerhény. általában kedvezően fogadta, hogy Noriega elfogadta, amerikai bírdság ítélkezzék felette. A brit külügyminisztérium azt külön megelégedéssel nyugtázta, hogy megoldódott az Egyesült Államok és Vatikán között a panamai diktátor miatt keletkezett konfliktus:
A KEMÉNYVONALAS RENDSZEREK bukásának a következmé-nveit vizsgálják az érintett országokban, így a többr-között Romániában, Csehszlovákiában, az NDK-ban és Bulgáriában. Míg a megfigyelők úgy vélik, hogy Prága és Berlin valamilyen formában átmentheti az eddigi vezető pártot, Bukarestben ez szerintük nem lehetséges. Mint nyugati hírügynökségek megjegyzik, Romániában a kommunizmust olyan mélységig hatotta át Ceausescu zsarnoki uralma, hogy a rendszer valószínűleg a diktátorral együtt meghalt. Az NDK-tól és Csehszlovákiától eltérően — ahol az eszme legalább hosszú távon a megújulás reményével kecsegtet — a Román Kommunista Párt minden jel szerint kimúlik, ezt Á;ndrei Vela mondotta sajtóértekezletén. Ö maga is az RKP vezetői közé tartozott egykoron, most pedig tagja annak a hatvanas csoportnak, amely a párt formális feloszlatását kezdeményezte. Mint mondotta, „az RKP egyszerűen a diktatúra frontja leit, szerepünk arra korlátozódott, hogy dicsőítsük Ceause,scut. Nem voltunk képesek megakadályozni a zsarnokság terjedését, s azt hiszem, egyetlen kommunista sem lehet büszke arra, amit a pártja tett.”
A KELET-EURÓPAI VÁLTOZÁSOK több vetületben is előtérbe kerülnek. Lényegében ennek a fényében vizsgálták meg az emberi jogok kérdését a világszerte meglepetést keltő Bothariátogatás idején Budapesten, miután a Dél-afrikai Köztársaság „első kézből” akart tájékozódni az újfajta elképzelésekről. Központi témája volt a „dominók” sorsa Mitterrand és Kohl csütörtöki találkozójának is. Két fo kört vitattak meg; Mitterrand-nak az elmúlt év végén előterjesztett javaslatát az úgynevezett európai konföderációról, azaz a föld-, rész valamennyi országát összefogó laza államszövetség megteremtéséről, illetve a német kérdésben bekövetkezett változásokat. Az utóbbival kapcsolatos, hogv Párizs annak idején elégedetlen volt amiért Kohl francia partnerei tudta nélkül terjesztette elő javaslatait a ne-met egység megteremtéséről. A kelet-európai változásotok figyelnek a Közel-Keleten és Ázsiában is. Ügynevezett jól tájékozott tisztségviselők azt jósolják máris, hogy a szocialista világban végbemenő átalakulás előmozdítja az arab államoknak egymáshoz való közeledését. Szerintük sajátos önvédelmi reakció ez arra a megváltozott rendre, amely aligha hoz kedvező változást’ számukra. Ugyancsak e megfigyelők véleménye, hogy az elmúlt néhány hónap eseményei felgyorsították azt a több éve kezdődött folyamatot, amikor a Szovjetunió felülvizsgálta a Közel-Keleten betöltött szerepét, és arra a következtetésre jutott: nem rendelkezik kellő gazdasági erővel a fenntartásához.
Az utolsó1 bástya”, Románia eleste nyilatkozatra késztette Pekinget is; Csiatig Cö-min, a Kínai KP főtitkára egy hongkongi lapnak úgy fogalmazott: „A kelet-európai helyzet a dolog természeténél fogva aggodalomra készteti Pekinget, hiszen szocialista országokról van szó. Kína semmiképpen sem avatkozik bele az ügyeikbe, de reméli, hogv a mostani zavaros helyzet tisztázódása után Kelet-Europa népéi a szocialista utat választják." Hanoiból olyan hír kelt szárnyra, hogy a VKP főtitkára, az idős és ténylegesen beteg Nguyen Van Linh a Tét ünnepet, azdz január végét követően lemond. Bangkoki hírforrások szerint pedig a kambodzsai szembenállók most hajlanak az úgynevezett ausztrál rendezési terv elfogadására. E szerint Kambodzsát a jelenlegi államapparátus megőrzésével, az a'ltalanos választásokig ENSZ-felügyelet alá kellene helyezni.	(Zs. E.)
Washingtoni tudósítónk
IVoriega megadta ma gat és Miamiba
Egyik tétele a múlttal való elszámolásnak, hogy fogalmak tartalma elszegényedett, megváltozóit. Nemes eszmék, erkölcsi értékek, eszmények devalválódtak. Tömör igazságok szólammá sekélyesedtek. Il-y-módon napjainkban mintha kiestek volna a nyelvünkből. Se szóban, sem írásban nem említik őket, ha pedig mégis, akkor negatív előjelet kapnak. Abból a meggondolásból, hogy amit kompromittájtak. az éget-nivaló is.
Ügy tetszik azonban, hogy az új társadalmi cselekvés rehabilitál eszméket is. Visszanyeri fényét a nemzetközi szolidaritás. A román és a német menekültek befogadásakor már el-■ tűnt róla a rátelepedett homály; az 1968-as prágai invázió elítélésekor már csillogni kezdett; a'határok megnyitásakor és a román forradalom melletti kiállás'kor pedig felragyogott.
Mintha mindez valamiféle folyamatosságot bizonyítana: a pártállam haladó hagyományainak a követését. Szó sincs róla. Ha ez a felfogás elterjedne, mérhetetlen károkat okozna. Mert a nemzetközi szolidaritás fogalmát' és gyakorlatát is eltorzították. A nemzetköziségnek elsőbbséget adva. szembeállították azt a hazaszeretettel. Az internacionalizmus a szovjet érdekek szolgálatával volt azonos, és^nemösajc,.gzzal. Kivált a mi esetünkben. Ránk — ha kimondatlanul is — jovátételi kötelezettséget róttak. Mi pedig, vállalva az utolsó csatlós ■ránk osztott szerepét, magukra hagytuk a szomszédos or-szágokbán élő magyarokat. Szövetségi rendszerünk országai között főként mi vesztettük el a háborút. Igaz, az NDK nem nyerte meg, mégis győztesként viselkedett. Vezetői ugyanis — mily abszurditás — az NSZK-ba „telepítették" a háborús bűnösöket, mintegy lemosva magukról a hitlerizmus gyalázatát. A dunai vizilépcsü programja is a jóvátételre sandító nemzetközi szolidaritás jegyében született.
A nemzetközi szolidaritás felfogásában tehát érzés és érdek keveredett. Holott a kettő elválasztandó. Most a román nemzettel való együttérzésünket fejezzük ki. Az persze nem vitatható, hogy forradalmuk sikere a mi érdekünkben is áll. Mert elhárult egy lehetséges konfliktus, ami az ellentétes társadalmi rendszerekben lappang, mert nincs már félnivalónk egy őrült diktátor kiszámíthatatlanságától. A román forradalom győzelme az ott élő . magyarok és más nemzetiségek elnyomásának is véget vethet.
Változtatva a változtatandó!, érdekelve vagyunk Kelet-Kö-zép-Európa átalakulásában. Bennünket nemcsak egy vérengző kényúr esetleges agressziója fenyegetett, hanem — a sztálinizmus másik terméke — a szűk agyú bürokrata zsarolása is. Netán, hogy más mederbe tereli a Dunát. Ez is vo-luntarizmus a javából, felér egy falurombolással. A rendszer-váltás tehát ebben a régióban közös érdek, és találkozik az együttérzéssel. De nem egybemosható.
Azt hallani, hogy az újraéledő szolidaritás kovásza lehet a I<GST-nek. Nos, más ez a szolidaritás, mint a korábbi. Spontán tört fel és nem központilag vezényelték, őszinte és nem kényszeredett. Nem irányítható át a KGST-be, nem vezethető le belőle, hogy egyik ország adja fel a másik kedvéért az érdekeit, vállalja a gazdasági katasztrófát és elindítsa
az Európától való végleges leszakadás láncreakcióját. Miként, a megreformált sztálinista modell, a KGST is bebizonyította működőképtelenséget Nem tudta a rajta kívül zajló tudományos és műszaki forradalmat bebocsátani és’ elterjeszteni. Ehelyett önriön adottságaira épített. Arra is-rosszul. Alacsony szinten nivellált, lehúzva az iparilag fejlett országokat is. Balkanizált: a bóvli, a baksis, a higiénia mellőzése.értelmében.
A rendszerváltás után minden volt szocialista országnak elsőrendű nemzeti érdeke a nyitás. Az Európához való csatlakozás. Az politikailag jó úton van. gazdaságilag azonban korántsem megalapozott. A gazdasági reformok tartalmát, ütemét minden egyes ország saját lehetőségeit felismerve dolgozza ki. A különböző reformok aligha összehangolhatok. Jövőbeni gazdasági szerkezetet mindegyik maga határozza meg; vétek lenne valamiféle magasabb szempontok szerint a koordináció Prokrusztész-ágyába gyömöszölni őket De .. . A nyitás Európa felé nem jelent elzárkózást a KG.ST-örszágoktól, amelyek szintén e földrészen vannak. Összeköt bennünket a történelem összekapcsol a piac. Elvégre mindén kényszer nélkül is vehetünk egymástól, eladhatunk egymásriák’a kölcsönös előnyöket szem előtt tartva és korántsem a „gazdasági segítség” kedvéért.
Vajon akarja-e Európa befogadni az újonnan alakuló demokráciákat? Akarja. Egyebek között azért, mert úgy látja, hogy mostani társadalmi berendezkedésük megszüntet egy válsággócot. (Bár a nemzeti-, ségi kérdés itt-ott még mindig okozhat veszélyeket.1
Megjegyzendő: a volt szocialista országok újjászületése más integrációs elképzelést is feléleszt: a Duna-menti konföderációt. Az a tény, hogy a pártállam lebontásában mi jeleskedtünk — a diktátúra puhaságát kihasználva —, azt is sugallja, hogy ez az államszövet-■ ség magyar vezetéssel valósuljon meg. Az ég óvjon tőle! Ez esetben, ha megszűnt volna, ismét újraéledne és tobzódna a nacionalizmus. Erősebben hatna a centrifugális, mint a cent-ripetális erő. Arról nem is szólva, hogy elvesztenénk Európa támogatását is. Meglehet. hogy Francois Mitterrand egy újabb blokkalakítást is megelőzve javasolta, hogy a kilencvenes években európai konföderációt hozzanak létre. Beszédéből az is kitetszett, hogy számol a kelet-európai országokkal is. Mint mondotta: „Európa már nyilvánvalóan nem ugyanaz, mint ahogy fél évszázada ismerjük. Tegnap még a két szuperhatalomtól függött, mára viszont, mint aki hazatér, rátalál saját történelmére, földrajzára."
Azt nem tudom, hogy megvalósul-e, és milyen lesz az európai konföderáció. De eljött az ideje, hogy Európa nemcsak a piacába fogadjon be bennünket, hanem történetébe és kultúrájába is. Mert nem úgy kezdődött., hogy mi rekesztettük ki magunkat Európából, helyesebben mi hataroltuk el magunkat a Nyugattól. Keletté akkor váltunk, amikor a Nyugat védelmében feltartottuk a törököket; Talán nem értékelem túl a szerepünket, ha azt állítom, hogy a török megszállás okozta magyar elmaradás Európa másik részében a fejlődésnek nyitott utat.
Kovács Judit
Washington, január 4.
Lezárult a panamai dráma kéthetes fejezete: szerdán este az amerikai erővel megbuktatott diktátor elhagyta a pápai nunciaturát és megadta magát az Egyesült Államok hatóságainak. Ez megyorsítja a bevetett csapatok kivonását — közölte Cheney védelmi miniszter.
Diadalmas mosolyát csak nehezen volt képes leleplezni George Bush. s ott bujkált a szá-
szállították
ja szegletén, amikor szerda este a Fehér Ház sajtótermében megjelenve kijelentette, hogy a panamai beavatkozás negyedik célját is elérte. Ez ugyanis Noriega tábornok — kábítószerkereskedésért' való — jogi felelősségre vonása volt, a két esztendővel ezelőtti floridai vádemeléseknek megfelelően. A 'panamai diktátor ugyanis megszökött az amerikai hadsereg elől, majd néhány nap múltán beosont a pápai nunciatú-rára. Nagy alkudozás kezdődött
a Bush-kormány és a Vatikán között, olykor nem túl' diplomatikus gorombáskodással is, amire azonban szerda este az elnök fátylat borított azzal, hogy mind a Szentszéknek, mind panamai képviselőjének külön és nyomatékkai megköszönte „az állam-férfiúi közbenjárást". S meg is érthetjük a Fehér Ház lakójának elégedettségét, valamint a meglepődött újságíróarcokra tekintő mosolyát, hiszen éppen szerdán találgatott vadul az amerikai hírközlés az elnöki szóvivő egy, mint kiderült, félreértett megjegyzése után arról, hogy a Bush-kormány „beletörődne" Noriega harmadik országba való távozásába is.
Nem erre kerylt sor, hanem a valóban teljes diadalra, ami a kábítószerfronton általános of-fenzívát elindító Washington számára jelképes jelentőségű is, kivált a februári kolumbiai — Bush elnök és latin-amerikai ve-zetők részvételévé! tartandó — árogcsúcs előtt. A felelősségre vonást, lém Manuel Noriega sem kerülhette el. S hiába fenyegetőztek — nevében — sokan, hogy a pere során a CIA és George Bush hajdapi igazgató számára kínos anyagok kerülhetnek napvilágra (a tábornok ügynökként kezdte áldatlan ténykedését), a Fehér Ház láthatóan nem tart semmi kellemetlen meglepetéstől. A szerda esti rendkívüli tévéműsorokból kiderült, hogy . a kormányzat gondosan felmérte, mi gondot okozhat az elnöknek és a hírszerzőszervezetnek Noriega vádaskodása, és megnyugtató volt a kutatás eredménye. Nem is tudott a panamai ex-diktátor semmi feltételt szabni, legfeljebb .azzal nyugtathatták meg, hogy a vádpontokért nem jenyegeti halálbüntetés.
Ezek után önként sétált ki a n unciatúráról, amelynek környékén előzőleg több tízezer panamai követelte Noriega helyi felelősségre vonását, feltehetőleg ez is hatott. Együtt a pápai nuncius
Moszkvai politikusok utaztak csütörtökön a zavargások színterévé vált szovjet—iráni határ térségébe.
Mint az MTI jelenti, Andrej Girenko kb-titkárt és Rafik Nyi-sanovot, a Legfelső Tanács Nemzetiségi Tanácsának elnöikét elkísérte Abdul Rahman Vezirov azerbajdzsáni pártvezető is. Az Azerbajdzsánhoz tartozó, Iránnal szomszédos Nahicseváni Autonóm Köztársaságban december végén és január első napjaiban szélsőséges csoportok valósággal megostromolták a szovjet—iráni határszakasz szovjet oldalát, jelentős károkat okoztak a határ műszaki berendezéseiben és létesítményeiben.
Az AFP jelentése szerint az egységes muzulmán világ elkerülhetetlen megnyilvánulásának ítélte egy iráni napilap a Szovjet-Azerbajdzsán Iránnal határos részén kirobbant nacionalista megmozdulásokat.
A Dzsumhurija-lszlami „Gorbacsov és a muzulmán köztársaságok” című, csütörtöki vezércikkében megállapítja: „Az azeri lakosság a párt vezetőinek évekig tartó igája és despotizmusa után megpróbál élni a szabadság adta első lehetőségekkel.” Leírja,
kemény bánásmódjával, amelyről a csütörtöki The Wall Street Journal számol be: nemcsak — alkoholmegvonással súlyosbítva — spártai körülmények között tartották a luxusélethez szokott „erős embert", hanem még televíziója is csődöt mondott, és a légkondicionálót is működésképtelenné tették . . . Viszont az amerikai katonák saját, tehát nem kormányihletésű buzgósága, a rockzene-bömbölés a nunciatura kerítése mellett, kínosan érintetté az amerikai közvéleményt.
Noriegát az amerikai kábító-szerellenes ügynökség tisztviselői vették őrizetbe, miután még „szabad emberként” vitte a nun-cialurától helikopter a repülőtérre, ahonnan katonai szállítógép hozta egy floridai légitámasz-pontra. Csütörtökön magyar idő szerint este jelent meg a bíróság előtt, s került ekként az igazságszolgáltatás kezébe. Pere nagy látványosságnak ígérkezik; a jogászok máris élénken latolgatják a lehtőségeket, a joghatóság viszont tagadja, hogy bármi része lett volna az alkudozásban. Noriega több millió dollárt vett fel a kolumbiai kábítószermaffiától, s ezért abban az elbánásban részesül, mint, a többi hasonló okokból elfogott bűnöző. Az ex-dik-tátor persze nem vallja magát bűnösnek, bár kizárni az immár megszokott ügyész-vádlott alkudozást oktalanság volna. Bush elnök viszont lezárta ezt a fejezetet, és szerda este, mint csütörtökön a megszólaltatott amerikai törvényhozók is, Panama újjáépítésére és az ebben megígért nagyvonalú amerikai támogatásra helyezte a hangsúlyt, megköszönve a katonáknak a demokrácia helyreállításáért hozott áldozatát. Cheney védelmi miniszter már közölté is, hogy Noriega „kiemelésével" meggyorsulhat a Panamába bevetett (tehát nem a csatornaövezetben állomásozó) amerikai csapatok kivonása.
hogy a tüntetők Allah-ü-Akbar („Nagy az isten”) kiáltásokkal közelítették meg a határfolyót, amire a túloldalról az irániak hasonlóképpen válaszoltak.
A cikk elkerülhetetlennek tartja, hogy a Szovjetunióban élő nemzetiségek ne kövessék a kelet-európai példát. A kommunista párt 70 éves történelme azt mutatja — írja —, hogy a pártnak soha sem volt népi bázisa egyetlen köztársaságban sem, legkevésbé a muzulmán köztársaságokban.
Az írás „figyelemre méltónak” tartja az azeri megmozdulások méreteit és megállapítja:	„A
„ mesterséges falak felszámolása nem korlátozódhat Európára. Más falakat is le kell rombolni.”,
Mihail Gorbacsov felülről irányított forradalma újabb kihívással szembesül:	a hatalmas
szovjet birodalom népei nemcsak nemzeti önazonosságukat fedezik fel ismét, hanem Gorbacsov türelmi -rendelete is lehetővé teszi számukra, hogy mesterségesnek tekintsenek némely olyan határt, amelyet háborúk nyomán vagy kabinetpolitikai alapon húztak meg — állapítja meg csütörtöki kommentárjában az azerbajdzsáni zavargásokról szólva a Stuttgartét Zeitung.
Avar János
Magas rangú moszkvai vezetők a szovjet—iráni határszakaszon
\ vallási fanatikusak önálló államiságra törrkrdnrk