﻿Ára:
5,»0
forint
Magyar Nemzet
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA# ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Lili. évfolyam
Kisebbség és többség
Bővítsük szókincsünket egy új, kissé mesterkélt, és reméljük rövid életű műszóval: pozitív katasztrófa. Vagy magyarítsuk egy kicsit: jótékony végromlás, jótét pusztulás. Amikor az összeroppanás csupán a fölépülés első jelenete. Amikor ezrek halála, tragédiája árán talán megszülethet milliók boldogulása.
A véres, de mégis boldog romániai forradalom igazi értelme és értéke csak a további, hosszú évekig, évtizedekig tartó fejletében mutatkozik majd meg. Évék, talán évtizedek kellenek, míg kiderül: a kereken fél évszázadnyi diktatúra (hiszen 1938-ban függesztették fel az alkotmányt és vette királyi kezébe a hatalmat II. Károly) elegendő volt-e a demokrácia mindent lebíró sóvárgásához — és a sóvárgás elegendő-e a demokráciához? ötven esztendei önkényben vajon kik és hányán tanulhatták ki, magántanulókként titokban a szabadság szabályait? Akik egy életet a gyűlölt vagy megszokott, az elviselt vagy élvezett parancsuralomban töltöttek el, megszólalhatnak-e vajon, egyik napról a másikra, az addig ismeretlen, üldözött, tiltott nyelven?
Igaz: a román népben irtózatos erejű volt már a politikai undor, a nyomor feszítő dühe, a megalázottságban a föHiáborodás. S tegyük nyomban hozzá: az erkölcsi szükség-szerűség törvénye mutatkozott meg abban hogy a sorsváltó történelmi pillanatban csupa véres halálszövetségben léptek föl románok, magyarok és más nemzetiségűek. Temesváron kívül talán nincsen is vegyes lakosságú város, ahol ilyen kevés foganatja lehetett a magyarság ellen szított gyanakvó gyűlöletnek:	a Trianon óta
megszakítatlan román uralom alatt élő bánsági magyarok valamiképpen befelé és csöndesen élték magyarságukat. Tudomásul vették, mint lényegében változtathatatlant, a kisebbségi sorsukat, s a lemorzsolódókról most nem szólva, az anyanyelvűket az olvasmány, a színház, az egyház, a rádió, a televízió felé fordulva őrizték-ápolták; belterjesen, mondhatni, alig láthatóan; ám köbben jól beszélve a többség nyelvét és a társkisebbségekét is. Ez is — hogy a Bánságban svábok, szerbek, sokácok, bolgárok élnek együtt a románokkal — vagyis, hogy ott a kisebbségi kérdés nem legfőképpen magyar kérdés, más helyzetet teremtett, mint Észak-Erdélyben. Más helyzetet a románok szemében is: nem lehetett elhitetni velük, vagy sokkal kevésbé lehetett, hogy a nemzeti létükhöz ragaszkodó kisebbségiek voltaképpen revizionisták, irredenták, az ország területi ép-! törnek, és romángyűlö-
lők.
Ez — és még sok egyéb : a bánsági németek tízezreinek folyamatos kivándorlása, a mintegy tizenkétezer temesvári (jórészt: magyar) zsidó elmenekülése, a szerbek szomszédba-szi-várgása, az elmúlt két esztendőben megannyi ottani román átszökése Jugoszláviába és Magyarországra, no meg, persze, a jugoszláviai és magyar tévéműsorok, avagy az a döbbenetes gazdasági tény, hogy a Bánságban a második világháború legrosszabb éveiben is jobban éltek az emberek, mint mostanság — tette 'lehetővé, természetessé a spontán forradalmi koalíciót.
Történelmi szerencse, hogy a nagy váltás itt és így indult.
A feltételek azonban országszerte nem azonosak.
A zsarnokságban nevelkedett demokraták világa sokáig lesz
még felemás — nemcsak Romániában. A Renault (Dacia) és Citroen (Oltcit) gépkocsi-gyártás minőségileg egy esztendő alatt helyrehozható, ha a gépsorok műszaki anyaországából ismét megérkeznek a szigorú francia szakemberek, technikusok, minőségi ellenőrök. Európát azonban nem lehet Romániában sem bevezetni egy elnöki rendelettel — miként Magyarországon sem. A gyűlöletet nem lehet betiltani, mint a pornót. A politikai rendszerváltás nem helyezheti hatályon kívül az előítéletek rendszerét. Az elzüllött munkaerkölcs nem tisztul meg két hét alatt sem a vérben, sem az anyagi érdekeltség visszaállításában. Az egy hektárnyi háztáji nem terem magától: szorgalom és vetőmag, műtrágya és bizalom, kisgépesítés és termelési kultúra, működő piac és kedvező agrárolló kell hozzá. Az átállt milícia ugyan húzhat fehér kesztyűt, de saját eddigi gyakorlatának és rendeltetésének neveltje marad: az erőszak (vagy mondjam így: az erőszak kiváltsága) talán gyógyíthatatlan betegség. Nem ápolhatják épp a fertőzöttek és vírusgazdák.
Romániában van a legnehezebb helyzetben a megújulás. Szellemi, erkölcsi, politikai előkészítettsége itt a legcsekélyebb — és lehetséges (virtuális) em'berállományáról és szürkeállományáról is itt a leghalványabb a kéD. Ügy tetszik, itt még a többi közép- és keleteurópai országnál is naeyobb mértékben a „régi” emberekre hárul az új megteremtése. Legalábbis kezdetben — és ez a kezdet nem ér véget az áprilisra ígért választásokkal, hiszen a választáshoz még alig van választék.
Nehezebb, bonyolultabb, óvatosabb kompromisszumok s következik a véres forradalomra. Részben az eddigi apparátussal kell teljesíttetni eey merőben új, ám Romániában még kevéssé kiérlelt politikai, gazdasági, szellemi és erkölcsi gondolatmenet demokratikus követelményeit.
A romániai magyarság páratlan, talán nem is remélt történelmi helyzetbe került (és hozta magát). Ha nemzetiségi érdekvédelme és demokráciaigénye erősebben érvényesül a széthúzó törekvéseknél, hí centrumai — Kolozsvár, Marosvásárhely, Bukarest — nem vetélkednek, hanem együtt hatnak, ha a magyarság soraiban a politikai árnyalatok, áramlatok és ellentétek alárendelődnek egy — nagykoalíció jellegű — egységes nemzetiségi választási pártnak, az ily módon, miként a két világháború között az Országos Magyar Párt, az egyik legnagyobb szavazótömböt jelentheti. Ha intézményeinek megteremtésében érvényesíti (és elfogadtatja a román közvéleménnyel is), hogy a kisebbség kollektív jogrendszere nem kegy, amelyet adományként kap a többségtől, ha a románságot rádöbbenti, hogy a jogokat nem osztják, a jogok oszthatatlanak, és a többségnek nem kevesebb joga marad, ha minden jogot megad a kisebbségnek, hanem ezzel saját szabadságát is teljesebbé teszi — magyarán, ha a román nép ráébred, hogy nemzeti érdekeit csakis a nemzetiségi érdekek csorbítása veszélyeztetheti, és szuverenitását nem fenyegeti, hanem megerősíti a kisebbségek autonómiája, ön-kormányzata —, akkor valóban új század köszönt a romániai magyarságra is. Ami románok, magyarok, a régió és egész Európa létérdeke.
Bodor Pál
A szovjet államfő januárban nem fogad külföldi politikusokat
Gorbacsov minden figyelmét a belső ügyek kötik le
Bukarestben nemzetiségi miniszternek javasol|ák Tőkés Lászlót
A külpolitikai helyzet
KIÉLEZETT VÁLSÁGHANGULAT jellemzi a szocialista országokat ezekben a hetekben. Mint Moszkvában bejelentették, Gorbacsov januárban nem találkozik külföldi politikusokkal, mert az események minden figyelmét lekötik. A főtitkár a jövő Héten Litvániába Utazik, miután a fővárosban megbeszéléseket folytatott a Litván KP vezetőivel a szakadásról. A litván nyilatkozatok szerint Gorbacsov nem kíván beleavatkozni a helyi ügyekbe, ám ezt a nézetet nem feltétlenül osztja az SZKP 250-fős központi bizottsága. A gazdasági és az etnikai feszültségek is otthonmaradásra ösztökélhették az államfőt, ámbár a külkapcsolatok semmiképpen sem másodlagosak.
Erre utal, hogy Sevardnadze ma Romániába érkezik, s előzetes in-tenjújában azt fejtette ki a külügyminiszter, hogy a fejlemények fordulópontot jelentenek az ország életében, a Ceausescu-diktatúrát megdöntő nép szabadon választhatja meg fejlődésének útját. A moszkvai diplomácia vezetője kitért azokra a bírálatokra is, amelyek szerint a Szovjetunió lassan reagál az eseményekre. Sevardnadze azt mondta, hogy a rezsim végnapjaiban Ceausescu azzal vádolta a Szovjetuniót és a Varsói Szerződés tagállamait, hogy beavatkoznak a bel-ügyekbe és kormányellenes megmozdulásokat szítanak. A szovjet vezetés nem akart semmiféle érvet adni Ceausescu kezébe. Megjegyezte, hogy Moszkvában nem voltak illúziók a Ceauséscu-rendszer jellegét illetően, és azt sem vonta kétségbe senki, hogy Sokáig nem tartható fönn ez az uralom.
BUKARESTBEN vezető nyugati politikusok egymásnak adják a kilincset, a belső helyzetről tájékozódnak, azt tekintik át, milyen segítséget küldhetnének Romániának. A francia lapok különösen nagy terjedelemben foglalkoznak a kibontakozással, s a Le Modne Petre Román miniszterelnökkel készített interjút. A kormányfő elmondta, hogy a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa a szabad választások után megszűnik, és a hatalom az alkotmányozó nemzetgyűlésé lesz, amely majd kidolgozza az új alaptörvényt. A választásokon minden párt önállóan indulhat, de a front tanácsa olyan platformot igyekszik kidolgozni, amely széles egyetértésre támaszkodhat. Mint kifejtette: „a Román Kommunista Párt nem létezik, de minden állampolgárnak jogában áll, hogy kommunistának nevezze magát”. A Le Quotidien de Paris-nak Király Károly arról számolt be, hogy a magyar—román etnikai konfliktus kiújulásának a veszélye nem fenyeget, de az új hatalomnak meg kell valósítania a két közösség jogi egyenlőségét, mert a magyarok negyvenöt éve hátrányos helyzetben vannak. Tőkés László a Libérationnak kijelentette, „Ha nem oldják meg a kisebbségek és az egyház problémáit, akkor semmit sem lehet megoldani." A lelkész úgy vélekedett, hogy korai lenne a választásokat áprilisban megtartani, mert az igazi döntésekhez ez nem adna elegendő időt.” „Ebben a kérdésben nem értek egyet a tanáccsal”, szögezte le Tőkés László.	(B. M.)
Gorbacsov nem kíván beavatkozni a litván pártngyekbe
Mihail Gorbacsov a jövő hét közepén Litvániába utazik, de nem kíván beleavatkozni abba a döntésbe, hogy a litván párt kivált az SZKP-ból. Bejelentették közben, hogy a szovjet államfő januárban nem találkozik külföldi politikusokkal „a személyes figyelmét követelő .szovjetunióbeli események miatt”.
Moszkvából jelenti a Reuter:
Mihail Gorbacsov január 10-én utazik kétnapos látogatásra Litvániába. Ezt jelentette pénteken a moszkvai rádió.
Mihail Gorbacsov és AUgirdas Brazauskas, a függetlenné vált Litván Kommunista Párt vezetője csütörtökön állapodott meg a látogatásról.
Rolandas Pavilionis, a Litván KP Politikai Bizottságának tagja a moszkvai rádiónak nyilatkozva konstruktívnak nevezte a csütörtöki megbeszélést és kijelentette, hogy a két párt vezetői kedvező eredményeket értek el. Pavilionis szerint az SZKP Központi Bizottsága január végén értékeli majd Gorbacsov litvániai útját.
Az SZKP KB már decemberi ülésén is foglalkozott a Litván KP-nak az SZKP-ból történt kiválásával, de a testület akkor nem fogadott el határozatot, s a KB-tagok csak abban egyeztek meg, hogy Mihail Gorbacsov litvániai látogatása után foglalnak állást a „szakadár párt” ügyében.
Mihail Gorbacsov a litván párt vezetőivel folytatott csütörtöki megbeszélésen kijelentette, hogy a maga részéről nem avatkozik bele abba a döntésükbe, hogy kiválnak a Szovjetunió Kommunista Pártjából és önálló politikát követnek — közölte a vilniusi rádiónak és televíziónak adott in-
terjúban Vlagyimir Litván KP titkára.
Elmondása szerint Gorbacsov, aki két héttel korábban elítélte a litvánok elszakadási döntését, csütörtökön egészen másként nyilatkozott.
A moszkvai megbeszélés egy másik litván részevevője szerint a litván küldöttség azt kérte Mihail Gorbacsovtól, hogy az SZKP halassza el a litván párt kiválásával kapcsolatos döntését az őszre tervezett 28. SZKP-kongresszusig, amelyen fontos reformdöntések várhatók — jelentette a DPA pénteken Romualdas Ozolas-szal, a litván párt politikai bizottságának egyik tagjával folytatott telefoninterjú alapján. Ozolas értékelése szerint Gorbacsov megpróbálta megérteni a litván kommunisták álláspontját, de el nem fogadhatja azt. Gorbacsov ragaszkodik a pártegységhez, mi viszont nem módosíthatjuk pártunk 20. kongresszusának döntését — mondta.
Londonból jelenti az AP: Gorbacsov arra kérte Neil Kinnockot, a brit Munkáspárt vezetőjét, hogy a „személyes figyelmét és részvételét követelő szovjetunióbeli politikai események miatt” halasz-szák el január 16-ára tervezett moszkvai megbeszélésüket. A Leo-nyid Zamjatyin londoni szovjet nagykövet által átadott személyes üzenet tartalmáról a Munkáspárt szóvivője számolt be.
Zamjatyin közlése szerint Mihail Gorbacsov valamennyi januárra esedékes, külföldi politikusokkal rendezendő találkozóját elhalasztotta — mondta a szóvivő.
Mint az MTI jelentette Bonn-
ból, a nyugatnémet kormány minisztereinek utazási terveit nem érinti Gorbacsov döntése.
Nyugatnémet biztonsági forrásoknak a hírközlésben helyet kapott feltételezései szerint, megbeszélt programok lemondása még nem vetít előre okvetlenül valamiféle drámai eseményt. Az NSZK-nak nem állnak rendelkezésére olyan értesülések, amelyek a szovjet vezetés csúcsán esetleges bekövetkezhető változásra utalnának.
E körökben inkább azt tartják valószínűnek, hogy Mihail Gor-bacsovnak sürgősen olyan égető problémákon kell úrrá lennie, mint az energia és áruellátás válsága, nemkülönben a balti köztársaságokban, valamint az Azerbajdzsánban, illetve a szovjet-iráni határon kiéleződött helyzet nyugvópontra juttatása.
A japán külügyminisztériumot viszont mélységes aggodalommal tölti el az a belpolitikai küzdelem, ami a Szovjetunióban végbemegy és amelynek a következtében egyes jelentések szerint Mihail Gorbacsov kénytelen volt januári diplomáciai programját törölni. A hivatalos véleményeket ismertető Kyodo szerint Japánban attól tartanak, hogy a Szovjetunió etnikai problémái más országok helyzetére is kihatással lehetnek.
Régóta nem látott mértékben zuhantak a részvényárfolyamok pénteken a tokiói tőzsdén arra a hírre, hogy a szovjet belpolitikai problémák miatt Gorbacsov törölte külföldi politikusokkal tervbe vett találkozóit.
A Nikkei árfolyamindex 438,12 ponttal, 1,1 százalékkal süllyedt, amire október 16 óta nem volt példa.
Japán számára a legrosszabb hír Gorbacsov bukása lenne, mivel a szigetországban őt tartják a nemzetközi stabilitás kulcsemberének — világította meg a tőzsde reagálását egy elemző.
Franciaországban a pénzüevmi-niszter nyugalomra intett a Moszkvából érkező „hírekkel és álhírekkel” kapcsolatban.
Mint az MTI jelentette Moszkvából, a szovjet külügyminisztérium szóvivője szerint Mihail Gorbacsovnak az idei év első hónapjában mindössze egy találkozója volt betervezve külföldi politikusokkal, ezért csupán a Kin-nookkal január közepére kitűzött moszkvai megbeszélést kellett lemondani.
A szóvivő hozzátette ugyanakkor, hogy Gorbacsov várhatóan január 20-a körül beszédet mond azon a nemzetközi környezetvédelmi tanácskozáson, amely január 15-én kezdődik a szovjet fővárosban.
Zsúfolt a magyar diplomáciai menetrend
Jelenleg nem alkalmas az együttműködésre a KGST
— mondta sajtóértekezletén Horn Gyula
Az MTf jelenti: Az év első hónapja — az elmúlt évhez hasonlóan — élénknek ígérkezik a magyar diplomáciában. Ez derült ki Horn Gyula pénteki nemzetközi sajtótájékoztatóján, ahol a külügyminiszter a közeli hetekben várható legfontosabb diplomáciai eseményeket ismertette az újságírókkal.
A külügyminiszter elsőként említette a jövő heti szófiai KGST-tanácskozást, ahol várhatóan a tagországok képviselői reagálnak a napokban közzétett csehszlovák bejelentésre, miszerint a csehszlovák fél a KGST feloszlatását fogja javasolni. Ezzel kapcsolatosan Horn Gyula leszögezte: a KGST valóban gyökeres megújításra szorul, mert jelenlegi formájában teljességgel alkalmatlan az együttműködésre, s ráadásul ráfizetéses is. A megújulás lehetséges módjáról a külügyminiszter elmondta: véleménye szerint a tagországok együttműködésében döntően a kétoldalú kapcsolatoknak kellene dominálniuk, s a gazdasági kapcsolatokban valamennyi országnak át kellene térnie o konvertibilis elszámolásra.
A jövő hét diplomáciai eseményéként említette Horn Gyula az újonnan kinevezett csehszlovák külügyminiszter látogatását. Hozzáfűzte: a tárgyalásokon elsősorban Bős—Nagymaros kérdéseivel, illetve a szlovákiai magyarság helyzetével kívánnak foglal-* kozni.
A külügyminiszter a továbbiakban szólt közelgő izraeli látogatásáról is, megjegyezve: a megbeszélések középpontjában várhatóan a közel-keíeti térség problémái állanak majd. A Közel-Kelet megoldásra váró kérdései kapcsán Horn Gyula utalt arra, hogy hazánk diplomáciai kapcsolatfelvétele Izraellel nem jelenti az arab országoktól való eltávolodást. Hozzátette: a magyar külpolitika továbbra is elismeri a palesztin nép államalapítási jogát. Még
mindig a térségnél maradva a magyar diplomácia vezetője elmondta: keresik az együttműködést Szaúd-Arábjíával, valamint az Arab Emírségekkel, s remény van arra, hogy hazánk hamarosan felveszi a diplomáciai kapcsolatot ezekkel az államokkal.
Az esztendő első hónapjának ikét fontos külpolitikai eseményeként szólt Horn Gyula a japán miniszterelnök és Mitterrand francia köztársasági elnök magyarországi látogatásáról.
A továbbiéban a külügyminiszter elmondta: január végén Németh Miklós kormányfő Stras-bourgban részt vesz az Európa Tanács ülésén, ahol tájékoztatást ad a magyarországi gazdasági és politikai folyamatokról. Ugyancsak januárban megkezdődnek a szakértői tárgyalások Ausztria, Olaszország, Jugoszlávia és hazánk között a négyes regionális együttműködés konkrét részleteiről.
A magyar diplomácia távolabbi terveire utalva Horn Gyula megjegyezte: várhatóan még £bben a negyedévben felvesszük a diplomáciai kapcsolatot a Vatikánnal, illetőleg Chilével.
A sajtótájékoztatón nem volt megkerülhető kérdés a csütörtöki dél-afrikai külügyminiszteri látogatás. Erről szólva Horn Gyula kifejtette: a találkozót a dél-afrikai kormány kezdeményezte, s a látogatásra mintegy három hónapos előkészület után kerülhetett sor. Az ezzel kapcsolatban a magyar diplomáciát ért bírálatokra reagálva elmondta azt is, hogy jelenleg 39 ország áll diplomáciai kapcsolatban Dél-Afrikával. Hozzáfűzte: ott egyébként jelentős változások történtek az elmúlt időszakban, s számos jel utal arra, hogy megkezdődött az apartheid-rendszer felszámolása. Horn Gyula ugyanakkor hangsúlyozta: a Dél-Afrikával történő teljes körű kapcsolatfelvétel feltétele mindenképpen a fajüldöző rezsim maradványainak felszámolása.