﻿MagjarNwzet
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Miiacsarra
Hogy a magyar piaci gazdaság születésnapjaként, vagy fekete hétfőként vonul-e be történelmünkbe 1990. k>v:nbír 8-dika, azt majd eldöntik unokáink. Ha lesznek. Ez egyelőre kétséges. Az viszont tény, hogy e naptól szabad a vásár. Az egyfajta, zsírszázalékát tekintve tejnek már alig nevezhető folyadékot, kenyeret és a zsömlét kivéve minden élelmiszerért annyit kérhet bárki, amennyit akar. Kormányunk tehát elszánta magát: most azután határozottan meglépi, amit meg kell lépni, nem húzza tovább az időt. Jöjjön, aminek jönnie kell.
Az állampolgár, aki mostanában bármennyire is jólértesült, a kulisszák mögé még mindig nem láthatott. Így azután meglepetésként érte, hogy a posta is éppen erre a napra időzítette a levelek továbbítási díjának csaknem duplájára emelését. (Ügy látszik, egy perccel sem halaszthatta tovább.) A hét végi állapotok szerint néhány napunk áremelés nélkül marad januárban, hogy erőt gyűjt-sünk a lakbéremeléshez, a víz-díjhoz, a már előrevetített villamos- és buszjegyek újabb drágulásához, a villany és gáz díjtételeinek emeléséhez. Am, ha közben másnak is fölmenne az ára, azon sem csodálkozhatunk, hiszen váratlan események ellen a magyar lakosságnak nincs életbiztosítása.
Az inflációt maga az állam gerjeszti — ezt nem csak érzékeljük mindannyian, de ki is mondták többször, hivatalos helyeken és minőségben. És magyarázzák, rendíthetetlenül, hogy értünk teszik. És hogy az a jó nekünk, ha az árak emelkedését nem követi a bérek növekedése, mert különben kielégítetlen kereslet lenne, s az azután végképp tönkretenné az országot.
Körülbelül eddig tart az uralmon levő kormányzat jövőképe. Meglehet, neki ennyi ellég is, hiszen márciusig kell kitartania. Am tízmilliónyi magyar szeretné még megérni néhány esztendőt. És az istennek sem akarja megérteni, tulajdonképpen mi is ennek a koncepciónak a lényege. S azt a felgyülemlett mérhetetlen felháborodást, amely a monopol pártdiktatúrát inár megingatta, most a gazdasági helyzet önkényurai ellen kezdi fordítani. Ezúton tisztelettel bejelentem, a nép szembefordult a kormánnyal. Nem az áremelés miatt, hanem azért, mert tudja: mint eddig egyszer sem, most sem oldódik meg vele semmi. Egy olvasónk — egyetemi tanár, vidékről — így ordított4 a szerkesztőségben:	rosszabbak
ezek, mint a piócák, mert a pióca, ha teleszívta magát, lefordul az emberről, de ezek még tovább szívnak. Egy taxisofőr pedig csak ennyit mondott: júniusban lőni fogunk. Ezt akarják?. ..
Sosem felejtem el, hogy a magyar népet akkor nyilvánították nagykorúnak, amikor két évvel ezelőtt e szavakkal nyomták a kezünkbe a világútlevelet: ez a nép felnőtt, megérdemli, hogy szabadon utazhasson, nem fog visszaélni vele. Atyáink azóta megérdemelt nyugdíjukat élvezik, az új keresztapák pedig a pártharcok viharaiban elfelejtkeztek a nagykorúvá serdült népről. Arról, hogy ezek az emberek már nem vesznek be minden maszlagot. Az időközben urakká lett. elvtársak talán nem is veszik észre, hogy még mindig lózungokat mondanak érvek helyett. Szemléletes példa volt erre csütörtökön este a televízió gazdaságpolitikai kerekasztala. A műsorvezető egymaga képviselte a magyar polgárok érdekeit, s kétségbeesetten, olykor közbekiabálva próbált ér-
veket kicsalni a különböző főhivatalok illetékeseiből. Helyettük a most énoen aktuális lózungokat hallottuk: meg kell lépni, csak igv alakulhat ki a piacgazdaság, a bérkiáramlás nem követheti az áremelkedéseket stb. Ha begyakorolt mondandójukat megzavarta a közgazdaságból kitűnően felkészült riporter közbeszólása, sértődötten s olykor cinikusan hárították el a „támadást".
Vagyis: akiknék kezében van gazdasági életünk, ennyit tanultak a múltból. Amelynek kétségbeejtő eredményéhez nagyon sokan maguk is hozzájárultak — ha mással nem, azzal', hogy nem mondtak ellent főnökeiknek.
Az illetékes urak nem hazudnak. De féligazságokkal kenik el az egyre kínosabbá váló üvveket. Tudják, hogy a szegénység fogalma most más, mint két éve volt, s hogy jelenleg hárommillió ember — az ország egyharmada — él a szegénységküszöb határán. De vannak meggazdagodott rétegek is — mondják. Csak arról nem beszélnek, hogy a mai milliomosok nem a társadalom valóban értékteremtő képviselőiből adódnak. S amíg a műanyag fröccsöntött egérrel többet lehet keresni, mint a génsebészettel, addig hiú ábránd, hogy valódi gazdasággá válhatunk. A parlamenttel el lehet hitetni, hogy a Világbank csak akkor tárgyal velünk, ha a lakásoknak piaci áruk lesz. De arról még nem hallottunk, ho<*-’ a Világbank szakembérei közül esetlen egy is látott volna magyar bérlakást, amit száz évvel ezelőtt éoítettek, amelynek vízcsövei és villanyvezetékei bármely pillanatban szétporladhatnak, amelynek kéményeit a gázfűtésre való átállítás miatt szétmarták a vegyi anyagok, s padlásának ablakait a háború óta nem üve-geztették be — ám most szemrebbenés nélkül fölemelik lakbérét.
A bérlakást emelt lakbérrel sem fogdák tatarozni, rárogyhat a lakókra. A tömegközlekedési áremelésből sem telik új villamosra, autóbuszra. S bármit mondanak nekünk, a fölemelt felvásárlási ártól sem lesz több disznóhús. A parasztok legalább tíz éve mondják, baj lesz a hússal, ha csak elvesz az állam, de nem ad. És most itt a baj. A parasztokat is nehéz újra hintába ültetni. Már oda sem adják a disznót — emelt áron sem — a felvásárlóknak. Vidéki ismerőseim receptje: hatvanforintos kilónkénti áron szerződik velem bárki, felhizlalja nekem a kiszemelt cocát, s fel is dolgozza, ha akarom. De az államnak nem adja. S ha ez így van, ugyan mihez vezetnek a szabadpiaci árak? Legföljebb ahhoz, ami Lengyelországban történt: ott romlik a piacon a szabad árú hús, mert már nem tudják megvenni...
A tavaly januári áremelések után kérdeztem egy illetékes urat — akkor még elvtársat —: miért kell teljesen kifacsarni az embereket? Mert minden fillér kell a költségvetésnek — volt a válasz —-, hogy átvezessük a népet a válságon. — És ha nem marad kit átvezetni? — Jó kérdés. ezen még nem gondolkoztam — nézett rám kerek szemekkel.
Pedig csak ezen kellene. S az áremelésekhez hasonló gyorsasággal és elszántsággal tenni sok minden mást. Ami valóban változtatna a gazdasági nyomorúságon. Romániában egyetlen éiszaka földet adtak annak, aki megműveli. A csehek nem ri-mánkodnak a dollárelszámolású KGST-ért, hanem a kilépést fontolgatják. Mi csak árat emelünk. Hogy addig is múljék az idő valahogy ...
Rácz Judit
Horn Izraelben kijelentette:
Nyugat-Eurépához hasonlóan értékeljük a közel-keleti kérdéskört
. Jelentős dollárhitelt ígér Magyarországnak a japán miniszterelnök
A külpolitikai helyzet
NAGY VISSZHANGOT keltett Botha dél-afrikai külügyminiszter múlt heti, Budapesti látogatása. A tárgyalásokról részletesen beszámoltak a francia lapok. A Liberation megállapította: „A vasfüggöny lébontása új következményekkel jár, á magyar kormány most a Dél-Afrika elleni blokádon üt trést.” tA párizsi lap utal rá, hogy a magyar kormány „fellebbentette a fátylat a diszkrét gazdasági flörtről”, ugyanis korábban sajátos kapcsolatot alakított ki a kulisz-szák mögött Dél-Afrika és néhány szocialista országgal. Elitélő véleménye is napvilágot, láttak: a L’Humanité szerint a magyar lépés „a nemzetközi közvélemény kihívása, s kárt okoz Dél-Afrika fekete népének". A budapesti látogatást szintén elítélte az Afrikai Nemzeti Kongresszus főtitkára. Nzo nyilatkozata szerint „csírájukban el kell fojtani a magyarokéhoz hasonló lépéseket", ment azok a pre-tórlai rezsim továbbélését szolgálják. Részletesen beszámoltak Botha budapesti itárgváfásairól a lengyel lapok, és idézték a dél-afrikai külügyminisztert, hogy országa már korábban is kereskedett Csehszlovákiával, Lengyelországgal, Jugoszláviával és Magyarországgal. A Ga-zeta Wyborcza, a Szolidaritás lapja tudni véli, hogy a tárgyalásokon szóba került tatabányai bányászok dél-afrikai munkavállalása is,
JAPAN LAPOK a hét végén arról számoltak ibe, ihogy Tokió 500 millió dolláros szabad felhasználású hitelt nyújt Magyarországnak. Hivatalosan Kaifu kormányfő jelenti be a íjapán kölcsönt, e heti budapesti tárgyalásán. A felgyorsult kelet-európai változásokkal indokolta Charles Haúghey ír miniszterelnök, az Európai Közösségek soros elnpke, hogy az EK tagországok külügyminiszterei már januárban áttekintik a legutóbbi fejleményeket, s az ebből fakadó tennivalókat. Az EK bizottságának küLkapcsolalokért felelős tagja a közeljövőben ellátogat Bukarestbe, Szófiába és Prágába. Genscher nyugatnémet külügyminiszter távolabb tekint az európai együttműködést érintő elképzeléseiben. Szerinte az 1975-ös helsinki értekezleten részt vett államoknak még az idén kellene újabb csúcstalálkozót tartaniuk, amely meggyorsíthatná a hagyományos leszerelést, új együttműködési alapokat dolgozna ki. Genscher úgy véli, a konferencia ünnepélyesen megerősíthetné a korábbi záróokmányt, s állást foglalhatna a szabad, titkos és egyenlő választások elve mellett, amely elengedhetetlenül fontos az európai demokrácia érvényesülése szempontjából. A politikus tervei szerint a Helsinki II. egyúttal megbízást adhatna összeurópai struktúrák és intézmények létrehozására. Földrészünk biztonságát érinti, a The New York Times értesülése is, amely szerint Moszkva a korábban jelzett 300 ezer főnél kevesebbre is hajlandó lenne csökkenteni külföldön állomásozó katonáinak a számát, ha az . Egvesült Államok is kész hasonló lépésre, A moszkvai szándékot az amerikai lap egyebek között azzal is magyarázza, hogy (Magyarországon és Csehszlovákiában nyíltan követelik a szovjet csapatok távozását, ám a fő ok minden bizonnyal a robbanásszerű kelet-európai vál tozásokkal magya rázha tó.
A SZOVJETUNIÓ TELJES TÁMOGATÁSÁRÓL biztosította Se-vardnedze külügyminiszter szombati, bukaresti tárgyalásain az új romániai, vezetést. Ion Iliescu, a Megmentéül Front Tanácsának elnöke a Le Figarónak adott nyilatkozatában leszögezte, hogy „sohasem találkozott Gorbacsovval, s nem is tanultak együtt"; ő vízügyi, intézetbe járt, míg a jelenlegi szovjet államfő jogot végzett. Iliescu ismételten cáfolta, hogy „gorvacsovisták" álltak volna az események hátterében, mint mondotta, nem volt titkos puccs Romániában, Az új bukaresti külpolitika alapelveit összegezte nyilatkozatában a román külügyminisztérium. (Megfigyelők fontosnak tartják, hogy az állásfoglalással Románia visszavonta' azokat a fenntartásokat, amelyeket tavalv januárban a Ceausescu-rendszer a (bécsi értekezleten a záróokmánnyal kapcsolatban tett. Az új vezetés teljes egészében elfogadja a dokumentumot. A bukaresti külügyminisztérium állást foglalt a jószomszédság, a barátság, a népek közötti szabad együttműködés elvei
A hét végén több román városból lis tüntetésekről érkeztek hírek. A megmozdulásokon résztvevők amiatt tiltakoztak, hogy a Megmentés! Fror.t hetei szerveiben olyan politikusok is felbukkannak, akik a Ceausescu-rézsimben felelős állásokat töltöttek be. A romániai ellenzéki pártok bírálták a Megmentés! Frontot, amely szerintük „totális ellenőrzést gyakorol a tömegtájékoztatási eszközök és a gazdaság felett". Úgy tűnik fel, egy másik követelésük meghallgatásra talált. Ugyanis Mazilu, Románia jelenlegi második számú vezetője elképzelhetőnek mondta, hogy a szabad választásokat április helyett későbbre halasszák, mert az ellenzék szerint mem elegendő az Idő a tavaszi felkészülésre.	(P• T■ R)
Az izraeli és a magyar külügyminiszter kulturális egyezményt írt alá
Horn Gyula külügyminiszter vasárnap délelőtt háromnapos hivatalos látogatásra Izraelbe érkezett.
A tel-avivi Ben Gurion repülőtéren vendéglátója. Mose Arensz izraeli külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Horn Gyula személyében 1967 óta először látogat Izraelbe külügyminiszter kelet-európai országból.
Újságírók kérdéseire válaszolva Horn Gyula elmondta, hogy Magyarország, lévén kis ország, csak csekély mértékben járulhat hozzá a közel-keleti rendezéshez. Ez ügyben egyébként Magyarország egyetért a közös piaci külügyminiszterek 1980-as velencei nyilatkozatával — mondta Horn Gyula. (A velencei nyilatkozat t
lényege az, hogy a palesztinoknak is joguk van nemzeti otthonhoz és a tárgyalásokba^ szerep vár a PFSZ-re is.)
Horn Gyula vasárnap este a magyar—izraeli kapcsolatokról és a közel-keleti helyzetről tárgyalt Mose Arensz izraeli külügyminiszterrel Jeruzsálemben. Előzőleg aláírták a két ország kulturális, oktatási és tudományos megállapodást, amely évente több ezer ember kölcsönös látogatását, tapasztalatszerzését segíti majd elő.
A megbeszélés után Arensz elmondta az MTI tudósítójának, hogy még ebben a hónapban Izraelbe várják Németh . Miklós miniszterelnököt is. Magyar részről megerősítették a látogatás
Horn elmondta, hogy magyar-izraeli beruházásvédelmi megállapodás készül, amely bátorítani fogja a magasan fejlett technológiát működtető izraeli cégek magyarországi vállalkozásait. Mose Arensz nagyra értékelté, hogy — mint mondta — Magyarország a komunizmusból a demokrácia felé haladt
A külföldi sajtó kérdéseire Horn megismételte, hogy a közel-keleti konfliktussal kapcsolatos magyar áláspont lényegében nem különbözik a nyugat-európaitól. „Az a fő — mondta Horn —,
hogy erőfeszítések történnek a béke érdekében."
Ügy vélte: nincs elvi akadálya annak, hogy szovjet zsidók Magyarországon keresztül nagyobb számban vándoroljanak ki Izraelbe. „Ha ilyen igény felmerül, a megoldás a közlekedési vállalatokra tartozik" — mondta.
Horn Gyula Jeruzsálemben kulturális, oktatási és tudományos egyezményt írt alá izraeli vendéglátójával. Az aláírás után Arensz elmondta: az izraeli kormány szeretné, ha a két ország között még számos egyezmény alapozná meg a szoros kapcsolatokat.
Kaifn Tosiki nyiialliozate
Álíogó együttműködési tervekkel jön Budapestre a japán kormányfő
Tokióból jelenti az MTI; Japán Kelet-Európa-politikáját a maximális erőfeszítés és a lehető legnagyobb együttműködés jellemzi majd, amelyet az az őszinte szándék vezérel, hogy a távolkeleti ország segítséget nyújtson Kelet-Európa népeinek, élükön a lengyel és a magyar néppel, mint a reformok zászlóvivőivel, akik oly keményen küzdenek a szabadság és a demokrácia elnyeréséért — nyilatkozta Kaifu Tosi-ki miniszterelnök. A japán kormányfő hétfőn kezdi meg 10 napos. nyolc országot érintő európai körútját, amelyet megelőzően a miniszterelnöki rezidencián fogadta Trom Andrást, az MTI tokiói tudósítját.
Miniszterelnök úr. történelmi egybeesés tanúi vagyunk:	az
az Európában végbemenő, ön által is drámainak és történelminek minősített változások egybeesnek Japánnak mint nagyhatalomnak nemzetközi elismerésével. A világ ma már nemcsak mint gazdasági óriásra, hanem mint politikai hatalomra tekint a felkelő nap országára.
Ez a valóban nagy jelentőségű történelmi folyamat, amely jelenleg végbemegy Kelet- és Nyu-gat-Európa között, a kelet-európai reformoknak köszönhetően vette kezdetét és egy nagyobb, egységes Európa irányába vezet. Tapasztaljuk az Európai Közösségnek egyesülési törekvéseit — mondotta Kaifu —, a Közös Piac é’s az EFTA közötti közeledést és a- Kelet és Nyugat közötti megosztottság felszámolására irányuló erőfeszítéseket. Számításba véve a három vezető iparosodott demokráciát — Japánt, Európát és az Egyesült Államokat —, az új nemzetközi rend kialakításában és fenntartásában nagy várakozással tekintenek egy erősebb, körültekintő Európára, amely a háromoldalú együttműködés részeseként járul hozzá a nemzetközi békéhez és bizton-ságoz. Japán üdvözli és rendkívül pozitívnak tartja azokat a fejleményeket, amelyeknek tanúi lehetünk Európában és különösen Kelet-Európábán.
Az ön magyarországi látogatása két szempontból is történelmi jelentőségű lesz:	történelmi
pillanatban kerül arra sor és az ön személyében először látogat japán miniszterelnök Magyarországra. Mit vár ettől a látogatástól és milyen speciálisan csak Magyarországnak szánt ajánlatokat. javaslatokat és támogatási elképzeléseket visz magával?
Nagyon régóta, hagyományosan úgy érezzük, hogy a japán és a magyar nép között igen jó és baráti a kapcsolat. Az önök kimagasló kultúrájú és művészetű országa Lengyelországgal együtt a kelet-európai reformok zászlóvi-
vője. Rendkívüli tisztelettel adózom a magyarok előretekintésének és bátorságának, amellyel a reformok megvalósításáért küzdenek. Nagy várakozással tekintek ebben a történelmi pillanatban magyarországi utam elé, mint az önök Hazájába látogató első japán miniszterelnök.
Eredetileg arra gondoltam, hogy ajánlataimat részletesen akkor ismertetem, amikor már Magyarországon leszek — fejtette ki Kaifu. Ezek közül most csak néhány irányelvet említenék. Amennyiben Magyarország úgy kívánja, szívesen kezdenénk tárgyalásokat beruházásvédelmi megállapodásról. Anyagi támogatással is hozzá kívánunk járulni a piacgazdaságra való átálláshoz. Műszaki együttműködésre is gondoltunk az üzletvitel, a vállalatirányítás és a környezetvédelem stb. terén. Továbbá számítani lehet a japán Export-Import Bank pénzügyi támogatására. A két ország közötti gazdasági együttműködés továbbfejlesztésének bátorítása érdekében szükség van beruházásokra, különösen japán tőkebefektetésekre. Éppen ezért a gazdasági és beruházási körülmények feltárására delegációt küldünk Magyar-országra. Ezekre az erőfeszítésekre építve megkíséreljük annak elősegítését, hogy sima legyen az átmenet a piacgazdaságba Magyarországon. Ezt szakértők küldésével, magyar szakemberek továbbképzésével és a két nép közötti cserekapcsolatok ösztönzésével igyekszünk elősegíteni.
Japán 500 millió dollár szabad felhasználású hitelt nyújt Magyarországnak az Export—Import Bankon keresztül. Ugyanilyen összegű hitelt biztosít Lengyel-országnak is. A tokiói kormány erről szóló döntését az összes vezető japán napilap közölte.
A Jomiuri Simbun szerint ez az összeg csupán része a két országot érintő japán segélyprogramnak. A három éven keresztül folyamatosan lehívható hitel célja a lap szerint az, hogy támogassák a magyar reformokat, amelyek a legelőrehaladottabbak a piacgazdaságra való átállást megcélzó kelet-európai reform-országok között. A kormánynak ez a lépése feltehetően ösztönző hatással lesz a japán magán-vállalatok beruházásaira és magyarországi exportjuk fokozására.
Az Aszahi Simbun arról is beszámol. hogy a kormány ellenőrzése alatt álló Exim Bankon keresztül nyújtandó hitelkereten kívül a japán kormány 400 millió dollár értékhatárig kereskedelmi garanciát is nyújt.
A Nihon Keizai Simbun felhívja a figyelmet arra Is, hogy a rendkívül élőnyös feltételekkel