﻿Ára:
4.80
forint
Magyar Nemzet
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA•ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
UH. évfolyam
MelUíksörejek
Négypontos magyar terv Szófiában
Gyökeres megújulás nélkül a KGST elveszíti létjogosultságát
Václav Ravel közölte: még Moszkva előtt Budapestre látogat
A külpolitikai helyzet
ROGACSOV PEKINGI LÁTOGATÁSA adta a keddi nap hírszenzációját a hírügynökségek számára. A szovjet ikülügyminiszter-helyet-tes a tervek szerint három napot tölt a kínai fővárosban, és elsősorban a kambodzsai kérdésről tárgyal vendéglátóival. Újságíróik faggatózásaira csak annyit árult még el, hogy a kelet-európai ügyék is szerepelnek 'a vitatémák között, ha ezt a kínai fél igényli. Ugyanakkor az is valószínű, hogy a kétoldalú viszony is szóba kerül majd a tárgya-
A KGST HATTYÚDALÁRÓL, írtak a vezető nyugati lapok szerkesztőségi kommentárjaikban, vagy a lapok számára írt, és erre az alkalomra felkért szakértők a cikkeikben, amelyék a tanács 45-ik csúcs-találkozóját harangozták be. A Szófiában megnyílt ülésszak első felszólalója a magyar miniszterelnök volt, aki a KGST radikális, de fokozatos átszervezését javasolta, olyan integrációvá, vagy legalábbis együttműködési szervezetté, amely tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Németh Miklós a megújulást ugyaniákkor belátható időn belül óhajtja. A nyugati hírügynökségek elsősorban a csehszlovák pénzügyminiszter utólag visszavont véleményét idézik ismételten, amely a KGST feloszlatását helyezte kilátásiba, valamint azt a magyar elképzelést, amely egyfajta lengyel—csehszlovák—magyar erős, belső magra építene. Ugyancsak idézték Medgyesi Péter véleményét, miszerint félő, hogy Szófiában Kuba és Vietnam megpróbálja majd megakadályozni a politikától mentes gazdasági együttműködés újszerű modelljének a kialakítását, ami számukra hátrányos iéhet. Az elemzésekben, egyébként egyaránt felhívják a figyelmet a gazdasági és a politikai szempontokra. A The Independent sommásan fogalazva véli úgy, hogy a KGST-t „nemcsak a politikai változás, hanem a gazdasági realitás juttatta csaknem teljes esődbe, s emiatt veszti el gyors ütemben létjogosultságát”. A lehetséges alternatíváikat firtatok szerint, egyelőre nem biztos, hogy célravezető a szervezet feloszlatása, radikális reformja viszont igen. A függőség és a konvertibilitásra való áttérés előnyeit, hátrányait mérlegelők szerint egyelőre még van értelme megváltozott formában fenntartani a szervezetet. Az a kérdés, vajon a fokozatosság elve mennyiben lesz majd tényleg alkalmas a változások kikényszerítésére, anélkül, hogy éppen az elmaradott struktúrák továbbélését hosszabbítaná meg. A pusztán gazdasági megfontolásokon túl a megfigyelők egyfajta politikai stabilitás miatt is úgy vélik, hogy fennmarad a szervezet, éppen Moszkva „birodalmi és nagyhatalmi kínjai” miatt. így végül is nemcsak az a tét Szófiában, hogy valóban képes-e megújulni a KGST valamilyen formában, hanem az is, mennyire tudnak a tagországok lefaragni az integráció politikai jellegéből.
A BOLGÁR—TÖRÖK ELLENTÉTEK ugyancsak Szófiára irányítják a figyelmet. A hírügynökségek egyrészt beszámolnak arról, hogy a két szomszédos ország külügyminisztere Kuvaitiban tárgyalt a nemzetiségi kérdésről, másrészt változatlanul téma a bulgáriai török kisebbség helyzete. Az etnikumnak újonnan juttatott jogokat sérelmezők tömeges tüntetése kapcsán írták a londoni lapok szerkesztőségi cikkei, hogy még a legvadabb zsivkovi nemzetiségelnyomó politika sem lehetett volna önmagában sikeres, ha nem találkozik némi, lappangó gyűlölettel, amely sajnos, mélyen, a lakosság szélesebb rétegeiben is megtalálható, a maga történelmi gyökereivel. Ezt jelzi a bulgáriai helyzet, vélik, és éppen ezért okoz görcsöket a megoldás keresése, és sajnos, meglehet, ez lesz a jellemző a többi, és nemcsak kelet-európai, etnikai feszültségek esetében is.	(T. J.)
A KGST 45. ülésszakán
Németh Miklós volt az első felszólaló
Kisebb viharba került a magyar külpolitika. Diplomáciai nyitásaink nem keltenek osztatlan tetszést mindenütt. Tiltakozó nyilatkozatok hangzanak el itt és ott, bíráló kommentárok jelennek meg, főként egyes nyugati kommunista pártlapok hasábjain. Számíthatunk rá, hogy néhány nagykövetségünk előtt tüntetők bukkannak föl, táblákat emelnek magasra, most éppen a dél-afrikai külügyminiszter budapesti villámlátogatása miatt. Legalábbis ezt helyezte kilátásba Alfréd Nzo, az ANC (Afrikai Nemzeti Kongresszus) vezetője, és értékelését, amely szerint Budapest „ellenforradalmi lépésre” számta el magát, hosszan és részletesen ismertette a párizsi L’Humanité meg a brüsz-szeli La Drapeau Rouge.
Ez a visszhang nem érkezett váratlanul, korántsem okozott meglepetést. December elején, amidőn a belga RTL tévé vitát rendezett a közép-európai politikai földcsuszamlásról, az NDK-válság kellős közepén, de még Csehszlovákia előtt és Románia reménytelen merevségében, meglepő összhang alakult ki nyugati kommunista vezetők és trookista teoretikusok között Magyarország és Lengyelország elítélésében. Volt olyan érvelő, aki egyenesen Ceausescut kiáltotta ki a mérvadó szocializmus képviselőjeként, és azzal vádolta a budapesti sajtót, hogy „rágalomhadjáratot” kezdett a marxizmus —leninizmusnak e „tiszta és következetes” vezető egyénisége ellen. Nem szükséges különösebb képzelőerő annak a visszaadására, milyen szóáradat és gúnykacaj fogadta e védőügyvédek szenvedélyes kifa-k adásait.
De mellőzzük az indulatokat, mert sokkal komolyabb dolgokról van szó. Két alapvető felfogás ütközik. Vannak elvek, amelyeket föladni nem lehet, mert jogot és igazságot fejeznek ki. Ilyen a többi között a közel-keleti rendezés méltányos feltételeinek a keresése, benne az arab igények érvényesítése és Izrael létbiztonságának a garantálása. Nyilvánvaló, hogy a PFSZ és Aráját diplomáciájának a meghatározása csak rájuk tartozik, ebbe más nem avatkozhat bele, mégha minden részletével nem is ért egyet. Ugyanilyen érinthetetlen fölfogás az apartheid elítélése: semmilyen demokratikus külpolitika nem fogadhatja el a fajüldözést, az embertelen megkülönböztetést, ebből engedni csakugyan nem lehet. Nem is akar. Horn Gyula kizárt minden kétséget:	addig
nem lesz diplomáciai kapcsolatfölvétel Pretóriával, amíg Dél-Afrika egyértelműen és határozottan nem szakít ezzel a gyakorlattal.
Miből fakad akkor az ellentét? A nemzetközi kapcsolat-rendszer gyakorlatában még az elvek őrzése mellett is nem zárkózhat dogmákba, megrögzött-ségekbe, mert ezzel nem használna senkinek. Magyarország elvesztené azt a lehetőségét, hogy befolyásoljon folyamatokat, kapcsolatokat alakítson ki a különböző okokból Dél-Afri-kába került mintegy húszezer honfitársunkkal, kecsegtető gazdasági alkalmakat szalasz-tana el. Amiképpen mi tekintettel vagyunk nemzeti és szabadságmozgalmak igényeire, harci körülményeire, ugyanígy elvárhatjuk a mi sajátos érdekeink tiszteletét is. A nem egyirányú utca, ahol merev közlekedési szabályok érvényesek; az egyik oldalon szabad követelni, számonkémi, a másikon csak alkalmazkodni lehet.
Márcsak azért sem lehet ez méltányos, mert az sem reálpolitika, ha nem vesszük ész-
re a kezdődő változás első jeleit. Kétségtelen, minden demokrácia egyetért abban, hogy Dél-Afrikában még nem következett be az a lényegi módosulás, amely Pretóriát elfogadhatóvá tenné a világ számára. De az sem vitás, hogy a konok burok hajthatatlansága a múlté; ne becsüljük le a nemzetközi nyomás hatását, hiszen nem akármilyen hír, hogy a föltételezések szerint Nelson Mandela néhány héten belül szabadul. Ismervén a jelképpé nőtt férfi állhatatosságát, nem fogad el akármilyen feltételeket, és ha ő úgy véli, most már megértek továbi küzdelmének új lehetőségei, más körülmények várnak rá szabadságában, akkor mi miért legyünk hajlíthatatlanab-bak nála? E részlet korántsem mellőzhető Roelof „Pik” Botha budapesti látogatásának megítélésében.
Van mégegy olyan tényező, amely meglehet, magyar belpolitikai indíttatású, de számunkra lényeges, és másoktól is joggal elvárhatjuk tiszteletben tartását. Ami gond ránkszakadt az elmúlt évtizedekben, javarészt volt vezetőink vakságából, hozzá nem értéséből, elfogultságából és bűnös rövidlátásából származik. Innen gazdaságunk összeomlása, a jelenlegi csőd, az a magas ár, amit országunk az életszínvonal zuhanásával fizet meg. Pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de bizonyára nem jelentéktelen az az összeg sem, amelyet rosszul értelmezett szolidaritásból fizettünk, mondhatni inkább elherdáltunk ellenőrizhetetlen célokra. Ahogyan mindenki megállapíthatja személyes tapasztalatai alapján, rendszerint nem kísérte osztatlan lelkesedés a különböző bélyegakciókat, „önkéntes fölajánlásokat”, amiből a szolidaritási bizottság is működött. Akkor hát miből? Az állami költségvetésből, a számlálatlan milliókból, és ha most lyukakat kell tömnünk, bármilyen kis hányadot jelentsen is ez, fizetni érte is kell. Nálunk nagyobb és gazdagabb hatalom is belerokkant; a Szovjetunió ugyancsak nyögi a terheit azoknak a dollármiliárdoknak, amelyeket évtizedeken át öntött Ázsiába és Afrikába, az ott élő népek kétségtelenül reménytelen helyzetének a jottányi javulása nélkül, viszont megerősített egyes népszerűtlen, ti-rannikus vezetőket.
Nem mellékes körülmény az sem, hogy a korábbi magyar külpolitika, amellyel most szakítani törekszünk, kétarcú volt. Pedánsan betartotta a szabályokat a hivatalos vonalon, ugyanakkor „társadalmi szinten” pszeudo mozgalmakon keresztül kétes szövetségesekkel is ápolta a kapcsolatokat. Nem túlzottan öregbítette a hitelét. A mai budapesti diplomácia ebben is tiszta vizet önt a pohárba, mert fölismerte, hogy csakis így lehet szavahihető partner. Vitathatatlan, hogy ez konfliktusokkal jár, mellékzörejek észlelhetők, néha olyan jelenségekkel találkozunk, amelyeket eddig csupán a State Department, a Foreign Office, vagy a Quai d’Orsay ismert: tüntetésekkel, tiltakozásokkal. Érzéketlenek persze nem lehetünk irántuk, mert ez is hitel-vesztéssel járhat. Megértést kell tanúsítanunk, türelmet, hiszen jogos, igazolt érdekekről is szó van. De az ellen nem lehet senkinek zokszava, hogy Magyarország nemzetközi tevékenységét elsősorban és mindenekelőtt az érdekei határozzák meg. Egy nemzetet akarunk fölemelni európai, civilizált rangra. Ezt keressük kapcsolatainkban.
Várkonyi Tibor
Szófiából jelenti az MTI: Kedden délelőtt Szófiában megkezdte munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 45. ülésszaka, amelyen a 'tagországokon kívül megfigyelővel képviselteti magát Angola, Afganisztán, Dél-Jemen, Laosz, Mozambik, Nicaragua és Etiópia. Jelen van Vja-cseszlav Szicsov, az integrációs szervezet ttikára.
A tanácskozást Georgi Atana-szov bolgár miniszterelnök nyitotta meg.
A napirendnek megfelelően először a 44. ülésszak óta végzett munkát értékelték röviden.
Ezt követően a delegációvezetők kezdték el kormányaik álláspontjának ismertetését. Az első felszólaló Németh Miklós, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke volt.
Gigantománia
„A KGST helyzetét értékelve, mindenekelőtt végre nyíltan ki kell mondanunk, hogy e szervezet Európa politikai megosztottságának, különböző tömbökre szakadásának terméke. Egész fejlődését végigkísérték azok a kísérletek, hogy egy, a külvilágtól független, sajátos fejlődési törvénynek alávetett és sajátos módsze-
reket alkalmazó gazdasági szférává váljon” — húzta alá.
A miniszterelnök bírálta a „végig nem gondolt és a konkrét helyzettel és lehetőségekkel nem számoló, úgynevezett egyesített piac létrehozására irányuló elgondolásokat, a gigantomániától áthatott határozatok sorát”, ami végsősoron azt eredményezte, hogy a KGST története mindinkább a meg nem valósult döntések történetévé vált.
„Meggyőződésünk, a kiút csak egy lehet: a gazdasági nyitás, különösen az európai országok irányában. E nélkül menthetetlenül kívül rekedünk az 1992 után gazdaságilag egyeségessé váló Európán. A világgazdasági nyitás viszont új intézkedések egész sorát igényli.
„A magyar fél szilárd meggyőződése, hogy az együttműködés jövőbeni sorsa attól függ, hogy sikerül-e rövid időn belül egy új, korszerű együttműködési modellt kialakítanunk. Évek óta hangsúlyozzuk, hogy az együttműködés új modelljét a világpiaci értékvi-zonyok következetes alkalmazásán alapuló, piaci típusú együttműködés kialakításában látjuk. Ennek párosulnia kell a KGST új valu-táris rendszerének bevezetésével.”
A KGST-országoknak belátható időn belül illeszkedniük kell a világgazdasághoz” — mondta a miniszterelnök, kifejtve azt, hogy a javasolt új, piaci típusú együttműködési modellre történő áttérés a KGST-ben csak fokozatos lehet, tekintetbe véve az egyes tagországok eltérő gazdasági helyzetét, fejlettségi színvonalát és a belföldi gazdaságirányítási rendszerekben fennálló lényeges különbségeket.
Piaci szemléiéi
Reálisan tehát azzal kell számolnunk, hogy az említett különbségek miatt nem lehet a gazdasági együttműködés korszerűsítését egyszerre valamennyi KGST-tagországra kiterjedően megoldani, hanem számolni kell azzal, hogy a gyorsabb előrehaladásra kész tagországok az együttműködés továbbefjlesztését kétoldalú kapcsolataik keretében, illetve néhány ország részvételével biztosítják.
összegezve úgy látjuk, hogy ha nem történik meg az együttműködési rendszer gyökeres megújítása, akkor a KGST, mint sokoldalú gazdasági * együttműködési szervezet, nem tud megfelelni a kor és az egyes tagországok konkrét szükségletei által diktált követelményeknek és elveszíti létjogosultságát."
Az eddigi tervutasításos rendszert és a tervek összehangolását fel kell váltania az egyes KGST-tagországok gazdaságpolitikai stratégiájáról folytatott konzultációknak, és a konzultációkon keresztül történő szükséges méretű harmonizálásnak. A tervkoordinációt fokozatosan fel kell számolni, és széles teret kell biztosítani a teljes körű önállósággal rendelkező vállalati szféra piaci típusú együttműködésének.
A miniszterelnök ezután arra mutatott rá, hogy a KGST-ben mgevalósítandó új együttműködési mechanizmus nem lehet független az egyes KGST-tagországok belső gazdaságirányítási rendszerétől, vagyis a KGST-ben folyó gazdasági együttműködés mechanizmusának átalakítása a belföldi gazdasági reformfolyamatók kibontakozásának és előrehaladásának is függvénye. Mivel azonban e reformfolyamatok nem minden KGST-tagországban váltak elfogadott irányvonallá és kibontakozásuk üteme is különböző az egyes tagországokban, ma nincs realitása annak, hogy rövid időn belül egységes együttműködési mechanizmus jöjjön létre a KGST-ben — fejtette ki.
A jövőben tehát országaink gazdasági kapcsolataiban különböző típusú együttműködési modellek egymás mellett létezésének van realitása; mint Németh Miklós mondta, kétkörös megoldást lehet elképzelni. „Az egyik körben — a KGST keretében — gyökeres változásokat végrehajtva olyan eszközrendszert kell kiépíteni, amely lehetővé teszi az eltérő fejlettségű és a piacosítás, valamint a világpiaci nyitás eltérő fokán levő országok együttműködésének összehangolását. A másik kör pedig azon néhány ország szorosabb együttműködése, amelyek készek — és belső feltételeik is lehetővé teszik — a piaci kapcsolatok teljes kibontakoztatására.” A KGST-nek, mint szervezetnek, az volna a feladata, hogy többféle együttműködési modell harmonizálásán munkálkodjék, oly módon, hogy fokozatosan mind több KGST-ország a piaci integráció útjára léphessen.
Németh Miklós különösen fontosnak tartotta azoknak a pót-cselekvéseknek az azonnali megszüntetését, amelyek jelenleg a
különböző KGST-szervekben az elmúlt évtizedek alatt hozott és ma már elavultnak tekinthető határozatok alapján még most is folynak. Az új helyzetben elengedhetetlen az elavult határozatok érvénytelenítése — tette hozzá.
Ügy látjuk — mondta a miniszterelnök —, hogy a Végrehajtó Bizottság mellett működő és a Bogomolov akadémikus által ve-vezetett Ideiglenes Munkacsoport Ülésszakra előterjesztett anyagai egy korábbi fázis felfogását tükrözik és az időközben végbement gazdasági és politikai változások tükrében elavultak.
Négypontos javaslat
Végezetül Német Miklós négy pontból álló javaslatot ismertetett.
A magyar kormány javasolja, hogy
1.	a Végrehajtó Bizottság 1990 első félévében egyetlen kérdésre összpontosítsa - tevékenységét, nevezetesen az új együttműködési rendszer fő elemeinek kialakítására. Ez azt jelenti, hogy — véleményünk szerint — a témáról a Végrehajtó Bizottságnak kell, esetleg több alkalommal, mélyreható eszmecserét folytatnia;
2.	a Végrehajtó Bizottság által adott elvi állásfoglalások alapján a Bogomolov akadémikus vezette Ideiglenes Munkacsoport kibővített és magasabb szintre emelt összetételben párhuzamosan tovább folytassa tevékenységét és folyamatosan dolgozza ki az új együttműködési koncepció konkrét elemeit;
3.	az új együttműködési rendszer kidolgozásáig fügesszék fel az ágazati komiték és bizottságok munkáját, ami viszont a funkcionális jellegű bizottságokat illeti, ezek kapcsolódjanak be az Ideiglenes Munkacsoport munkájába, a szakterületüknek megfelelő részkérdések kimunkálásába;
4.	a munkákat úgy kell ütemezni, hogy 1990 őszén meg lehessen tartani a KGST ülésszakát azzal, hogy ezen az értekezleten a kormányfők megfelelő döntéseket hozhassanak a gazdasági együttműködés gyökeres átalakításáról.
Mindamellett Németh Miklós közölte, hogy a magyar fél teljesen egyetért a csehszlovák kormány javaslatával, és szükségesnek tartja a KGST-tagság új tartalmának kidolgozását, a KGST alapokmány módosítását. Ezt a jogi szakértők bevonásával, külön munkacsoportban lehetne előkészíteni.
A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 45. ülésszakán kedden — „A KGST-együttműködés fundamentális kérdései”-nék elnevezett napirendi pont keretében — minden deelgációvezető elmondta kormányának e kérdésben vallott álláspontját. A megfigyelők ezúttal nem szólaltak fel, Afganisztántól Etiópiáig a küldöttek írásban adták be hozzászólásukat.
Kedden este a kormányfők találkozójával folytatódott a szófiai ülésszak; ezen nem, vagy nemcsak a szocialista integrációs szervezettel kapcsolatos kérdéseket tárgyalnak. A kedd esti találkozó első témája például — értesülések szerint — Nicaragua és a hozzá kapcsolódó kérdések megvitatása volt. Este sajtóértekezleten ösz-szegezték a nap eseményeit.
Moszkvából jelenti a TASZSZ: Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök keddden Szófiában a KGST ülésszakán behatóan bírálta a KGST-t mint az együttműködés gátját, de kategorikusan kijelentette, hogy a szovjet vezetésnek nem változott a KGST-vel kapcsolatos elvi álláspontja. Vagyis a Szovjetunió továbbra is