﻿Ára:
4.110
forint
Magyar Nemzet
Ciiilfirtwk 1990. január II.
Lili. évfolyam
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Értéksarar
Németh Miklós szófiai értékelése
A KGST új alapokra helyezése időt igényel
Elődjétől eltérően ítéli meg a prágai vezetés Bős-Nagymarost
A külpolitikai helyzet
NEM FELOSZLATÁSRA, hanem teljes megújításra van szükség — hangoztatta még a szófiai tanácskozás szerdai befejezése előtt a finn rádiónak adott nyilatkozatában Németh Miklós. A magyar kormányfő utalt a tagországok között tapasztalható jelentős különbségekre. A miniszterelnök úgy vélte, hogy három-öt év ilenme szükséges a piaci viszonyok kialakítására a szervezetben, s tizenöt-húsz év is eltelhetne, míg a Közös Piachoz hasonló működési .mechanizmus alakulna ki. A szakértők figyelmét felkeltette az Izvesztyija keddi írása, amely bár. finoman, de egyértelműen figyelmeztette a KGST tagországait, hogy energiaproblémátókail kerülhetnek szembe, esetleges kilépésük miatt. A szovjet kormány lapja szintén elengedhetetlenül szükségesnek tartja a gazdasági szervezet reformját, de azt a szoros kapcsolatok révén véli megvalósíthatónak. Az írás kitért arra is, hogy a dollár-elszámolás egyes országoknak, így Magyarországnak is jelentős veszteséget okozhat. A Corriere delta Sera arról az értesüléséről számol be, hogy a lengyel—csehszlovák—magyar hármas integrációra vonatkozó budapesti javaslatot „Rizskov szovjet miniszterelnök lesöpörte az asztalról, mint aminek semmi alapja nincs, s a magyar küldöttek magyarázkodni kényszerültek". A szovjet miniszterelnökkel egyébként még kedden megbeszélést folytatott Németh Miklós. A TASZSZ jelentése szerint a két ország folytatja *,a KGST megújításához vezető utak keresését”. Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes ugyanakkor arról szólt: a szovjet kormány .részéről „semmifajta sértettséget, ellenérzést nem lehetett tapasztalni” azzal 'kapcsolatban, hogy hazánk előzetesen nem konzultált a szűkebb gazdasági Integrációt javasló elképzeléseiről Moszkvával. A kormányfő helyettese megerősítette, hogy a KGST továbbfejlesztéséről nagyon eltérők a tagországok elképzelései; „a párbeszéd nem1 igatón kezdődött el”.
A KELET-EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG sorsát taglaló nyugati véleményék abban egybecsengenék, hogy a tagországok „akár akarják, akár nem, egymásra vannak utalva”. A szovjetek — mint a La Kepubblica írta — kétségbeesetten próbálkoznak a minimális közös alapot fenntartani, hogy a szervezet ne hulljon szét. A francia Libé-ration szerint „a magyarok a leggyákorlatiasabbak”, de a párizsi lap is megállapította, hogy RizSkov kormányfő „nem lelkesedett" a magyarok belső ,kör kialakítására vonatkozó javaslatáért. A The Inde-pendent „nagyon ésszerűinek” minősítette a budapesti, indítványt,, s úgy vélte, hogy hazánk, mivel szerdától átvette ,a KGST soros elnöki tisztét, sokat tehet elképzeléseinek a megvalósításáért. A Financial Times szerint a fő tanulság, hogy a tagországok „nem óhajtanak összekötve maradni, de egyelőre útjaik sem válhatnak el egymástól".
HUSZONÖTM1LLIÁRD DOLLÁRRAL segítse a Valutaalap (IMF) a harmadik világ és Kelet-Európa államait. A pénzügyi köröktől származó értesülés szerint ezt a tervet fontolgatják az iparilag legfejlettebb államok. A kölcsönökhöz Washington tízmilliárd dollárral, az NSZK, Franciaország, Nagy-Rritanoia egyenként két-két miílliárd-dal járulna hozzá. A megfigyelőik ugyanakkor kérdésesnek tartják, hogy a washingtoni kongresszus jóváhagyná-e a tetemes támogatást. Kelet-Európa megsegítéséről fejtette ki nézeteit Tóm Lantos amerikai kongresszusi' képviselő. A politikus szerint az Európai Közösség nem ad megfelelő támogatást Kelet-Európának, így a térségben a jobbratolódás veszélye fenyegetheti a gazdasági, helyzet romlása miatt az épphogy kialakuló demokráciákat, nagy mértékű munkanélküliséggel, hiperinflációval kell számolni, s felerősödhet e tájékon a nacionalizmus. Lantos úgy véli, Nyugat-Európánák jóval jelentősebb lépéseket kell tennie az eddigieknél.
Az IMF anyagi forrásainak növeléséről már a héten tanácskozásokat kezdenek az érintett országok, s kíváncsiak Japán véleményére is. Megfigyelők szerint .Tokió szokatlanul gyorsan és nyíltan reagált a kelet-európai fejleményekre, amelyeket a század második fele legfontosabb fejleményeként értékéi. A fiatalos és energikus Kaifu Tosifci kormányfő „nagy próbatétele lesz a jelenlegi európai körút”. A Lengyelországnak és Magyarországnak ígért mintegy kétmilliárd dolláros támogatás az NSZK után a második legnagyobb hozzájárulás a reformokban vezető két fővárosnak — mutattak rá a szakértők, megjegyezve, hogy Nyugat-Európa bizonyos fenntartással figyeli Tokió politikai és gazdasági aktivizálódását a térségben. A japán miniszter-elnök szerdán Brüsszelben magas rangú belga' politikusokkal .tárgyalt, találkozott a NATO főtitkárával, s ellátogatott' az Európai Közösség Bizottságába is. Itt minden bizonnyal a legfőbb .téma az ivóit, hogy előzetes jelentések szerint tavaly Tdkió és a közösség kereskedelmében Japán többlete elérte a harmincmilliárd dollárt. (P. T. R.)
Egyetértés és nézetkülönbség Szófiában
Ma még régi áron szerezheti be a család több hétre való szobi szörpjét — hallgatom a rádió reggeli reklámhirdetését január 8-án, amely napra az idősebb nemzedékbeliek aligha fognak életük alkonyán így visszaemlékezni: Istenem, de jó is, hogy megérhettem a honi piacgazdálkodás kezdetét!
Kiváncsi vagyok, hallgatta-e az a néni is az ominózus reggel egyetlen, bizakodásra okot adó hírét, mert akkor legalább feltölthetné szobiszörp-készle-tét. Feltéve, hogy van rádiója, s fogyasztói kosarát nem kurtította meg a szörpcsodával, mielőtt még élveteg módon rászokott volna.
A néni a legnagyobb rakodás közepette jelent meg, botjára támaszkodva, gyanútlanul. Nem látszott rajta cseppet sem, hogy a társadalom kiválasztottja lenne, pedig jócskán elmúlt hetven éves, nem emelik a lakbérét, s ha úri kedve tartaná, akár naphosszat ingyen villamosozhatna. Egyszóval ott állt a legnagyobb rakodás közepette, s botjára támaszkodva kérdezte, másik kezét hallókészülékként a füle előtt tartva, hogy mit osztanak itt, kedves-kéim. Majd amikor nem kapott választ, elővett retiküljéből egy szatyrot s kezdte megrakni a platóra felrakandó szétesett csomagokból a l^eze ügyébe került ennivalót, ruhaféléket.
Nem kívánom senkinek azt az érzést, ami hatalmába kerített, mikor elmagyaráztuk a néninek, hogy a szállítmány Belgiumból érkezett, itt csupán szortíroztuk, átcsomagoltuk, s máris indul tovább Romániába. A néni biccentett megértőén s csak nem tágított. Elvégre olyan látványban lehetett része, ami évtizedek óta még álmában sem kísértette. Ingyen csodálhatta a bőséget. Meg nyilván arra gondolt, hogy végül mégis csak marad valami, ami nem fér fel a már ugyancsak roskadozó utánfutós teherautóra, s akkor, miután hitelt érdemlően elsőnek ő érkezett, csak jut neki is valami. Ha már egyszer a karácsony olyan sivár volt a fű-tetlen, fátlan, főt étel nélküli lakásban, mint amilyenre az utóbbi éveiben nem először sikeredett.
Hankiss Elemértől hallottam egyszer valami talányosat az egyik Pest környéki kultúrház-ban. Olyasmit mondott, hogy nálunk a legtöbb empátia, emberi összetartás a futballmecs-cseken és a kocsmákban nyilvánul meg, s miután ezeken a helyeken a lakosság tekintélyes része rendszeresen megjelenik, látszólag ugyancsak reménykeltő a helyzet. Ugyanakkor viszont — s ez az ami érthetetlen — ez az empátia, emberi összetartás valamilyen oknál fogva nem plántálható át az élet egyéb, társadalmilag nyilván hasznosabb területeire. Hankiss Elemér maga sem tudta megmondani akkor, mi lehet ennek a megmagyarázhatatlan magatartászavarnak az oka.
A talány aktualitása változatlanul vitathatatlan. Adva van egy már-már feltartóztathatatlanul elszegényedő ország, a miénk, ez a kedves, amely éppen az elmúlt hetekben bizonyította be, mire képes szolidaritásban, egy történelmileg rokon, szomszédos nép megsegítésében. Szemtanúja voltam magam is annak, hogy szociális otthonban élő nénik, bácsikák húsz-harminc forintjaikat gyömöszölték az adományozásra kihelyezett dunsztosüvegekbe, s valójában nem volt semmiféle számítás gesztusaikban. Senki nem azért adakozott, hogy viszonzásul majd rajtuk is megesik alkalomadtán a náluk tehetősebbek szíve. Ami persze nem változtat a megválaszolatlan kérdésen: hogyan lehet egy nemzet
egyidejűleg érzékeny és érzéketlen? Mert a romániaiak megsegítését azok is lelkiismereti kérdésnek tekintették, akik halmozottan hátrányos helyzetű családokkal laknak egy fedél alatt. Butikosok jótékonykodtak anélkül, hogy utalványt kértek volna, amit levonhatnak majd az adójukból, s közben elkergették a kéregető-ket, akik a portájuk előtt próbáltak néhány forinthoz jutni.
Több ezer magyarországi család ajánlotta fel, hogy magához venne, nyaraltatna romániai gyerekeket, miközben a határainkon belül évtizedek óta hozzávetőlegesen harmincezer elhagyott, családtól elvett gyerek nevelkedik állami gondozásban! Ezek a szeretetre szomjazó gyerekek aztán nagykorúságuk pillanatában — ha van bejelentett lakásuk, ha nincs, és többnyire nincs — mehetnek szépen az utcára, csövezhetnek, barlangokban húzhatják meg magukat télvíz idején, hacsak nem akarják feltörni a közeli hétvégi házakat. És még munkát sem vállalhatnak — nem mintha ez olyan könnyű lenne manapság —, mivelhogy ahhoz — jogállam volnánk, vagy mi a fene — szükségeltetik az állandó bejelentő.
Elhitettük magunkkal, hogy a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegét a nyugdíjasok alkotják. Ezt tükrözik a mostani kompenzációk is, mintegy viszályt szítva nyugdíjasok és családosok között. Gondoljunk csak bele: ha ugyanis valakinek a nyugdíja meghaladja a húszezer forintot, az most — attól függően, hogy mikor búcsúztatták ei utolsó munkahelyétől — hétszáz, ötszáz, négyszáz, illetve kétszáz forint javítást kapott. Ezzel szemben a családi pótlékot a részletekben nem túlságosan elmerült kormány egységesen háromszáz forinttal emelte. Abban a családban is, ahol tízezer forint juthat egy gyerekre, s abban is, ahoi ezer vagy még annál is kevesebb.
Kialakult egy sajátos morális értékrend. Ha ugyanis valaki a szemérmességét levetve a nyilvánossághoz fordul, azt követően — ahogy mondani szokás — valósággal felforrósodnak a telefonvonalak. Például éppen a minap jelent meg a televízió képernyőjén egy májkárosodott csecsemő, aki vélhetően csak Ausztráliában gyógyulhat meg. Az élete ára százvalahányezer dollár. Alig hogy elhangzott a hír, már jelentkezett is az egyik légitársaság, hogy a szülőknek a repülőjegyre ne legyen gondjuk ...
De vajon hány máj- és másmilyen károsodott újszülött jön manapság a világra, akinek egészséges életben maradására csak külföldi gyógykezelés esetén lenne esély? Nyilván számosán, hiszen az újszülött populáció csaknem hat százaléka születik kisebb-nagyobb károsodással. Miért nem kerülnek bele mindjárt valamilyen regiszterbe, amely egyszersmind lehetőséget is jelenthet számukra s a szüleik számára? Miért nem gyógyulhat meg — kerül amibe kerül — minden gőgicsélő, máj károsodott csecsemő? Mert nálunk — s ez része a szociális védőháló frazeológiának — csak az szabadulhat rászorultságából, aki kérvényez, talpal, s igenis összeköttetései vannak.
A nagy többség azonban, az igazi, hamisítatlan méltósággal felvértezett szegények, hátrányos helyzetű családok, kisnyugdíjasok csak várnak. Arra az empátiára nyilván, ami most — helyesen — Románia megsegítésében megnyilvánult ...
Olyan lehet ez — ami velem ugyan még nem esett meg —, mint amikor az ember kettesben maradt az Istennel.
Kertész Péter
Szófiából jelenti az MTI: Szerdán délután záróközlemény és jegyzőkönyv elfogadásával véget ért Szófiában a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 45. ülésszaka. A záró plenáris ülésen Georgi Atamszov bolgár miniszterelnök a házigazdák nevében kifejezte a véleményét, hogy a szófiai ülésszak ímegfölelt a várakozásnak: fordulópontot jelent a szervezet eddigi fejlődésében, a részt vevő országok együttműködésében.
A hagyományoknak megfelelően szólt a következő ülésszak — ezúttal Magyarország — delegációjának vezetője is. Németh Miklós miniszterelnök megállapítása szerint „a KGST-nek különösen az utóbbi évtizedében egyre nyilván-
valóbbá vált, hogy a szervezet tévúton jár. Már látjuk, hogy a 43., rendkívüli ülésszakon nem sikerült átütő erejű fordulatot megindítani. Most elhatároztuk, hogy együttműködésünket új alapokra helyezzük. Az elmúlt két napiban intenzív munkát végeztünk. Valamennyiünket áthatott az a felelősség, hogy ha a kihívásoknak nem tudunk megfelelni, együttműködésünk jövője kerül veszélybe. Ezért nem a korábban kidolgozott és előterjesztett dokumentumokra koncentráltunk, hanem nyílt, tisztázó vitában, érdemi véleménycsere keretében a hogyan tovább kérdéseit vizsgáltuk."
„Több kérdésben sikerült egységes véleményre jutnunk —
folytatta Németh Miklós —, ugyanakikor számos kérdésben álláspontjaink változatlanul eltérnek. Számolunk azzal, hogy megszűnik a KGST monolit egysége, megváltozik például az ötéves tervek koordinációjának több évtizedes gyakorlata, a kölcsönös kereskedelemben alkalmazott kontingensek rendszere, a valutáris pénzügyi mechanizmus. Várható, hogy a sokoldalú együttműködés mellett a kétoldalú kapcsolatok kapnak prioritást. Átmenetileg vállalnak kell a kölcsönös visszaesést is. Tisztában kell lennünk azzal iis, hogy együttműködési rendszerünk új alapokra helyezése időt igényel. Nem kedvező ehhez országainknak nehéz, néhány országnak válságos helyzete sem.”
A KGST szófiai ülését követően szerdán a tanácskozás színhelyén Németh Miklós miniszterelnök nyilatkozott a Tv-híradónak és az . MTI-nek.
Elmondotta:	a tanácskozáson
bebizonyosodott, abban mindenki egyetért, hogy a KGST jelenlegi formájában életképtelen szervezet, több hátránnyal, mint előnnyel jár fenntartása. Ezért gyökeres megújítása elkerülhetetlen.
Hogy ezeknek a modelleknek milyen jellemzői lesznek, ezt az elkövetkezendőkben kell meghatározni. Ezért különbizottság alakul — erről a szófiai tanácskozáson döntöttek —, amely hamarosan megkezdi tevékenységét. A KGST Végrehajtó Bizottságának az idén Magyarország lesz a soros elnöke. Ez kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy a magyar kormány a korábbinál jobban érvényesíthesse befolyását az általa javasolt irányok elérésében. Várhatóan az idén ősszel, Budapesten, a tagállamok már megtárgyalhatják az integráció gyökeres reformjára kidolgozott koncepciót.
Németh Miklós a szófiai tanácskozás munkáját értékelve elmondotta: hosszú időszak kemény vitái, és számos, eddig hiába elhangzott magyar javaslat után most a testület teljes egészében egyetértett abban, hogy a tagországok fejlődését az integráció jelenlegi formája nem szolgálja. Ez jelentős eredmény. Am a magyar miniszterelnök hangot adott kételyeinek is. Ebben a térségben — mondotta —, már a történelemből ismert, hogy a megajánlás szakaszában nagyon nagy a lelkesedés, ennél azonban sokkal kisebb a végrehajtás időszakában. Abban lehet azonban bízni, hogy minden tagország érzékeli a jelenlegi mechanizmus alkalmatlanságát, azt, hogy reform nélkül a KGST rövid időn belül elhal. A magyar és a lengyel kormány javaslatai ma már nem egyedülállóak. Több küldöttség hasonlóképpen vélekedett, ez nyilvánvalóan összefügg azokkal a változásokkal, amelyek lejátszódtak 1989-ben Közép-Kelet-Európában.
Prága, január 10.
A magyar kisebbség tevékeny részvételével a békés forradalomban. de már az azelőtti fellépésével is érvényes alkotóeleme a csehszlovákiai demokratikus folyamatnak — hangoztatta a Magyar Nemzet kérdésére válaszolva Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter. A prágai diplomácia új vezetője szerdán, lengyelországi és magyarországi útja előtt nyilatkozott lapunk, az MTI és a Népszabadság tudósitóinák.
Dienstbier a múltból örökölt
Ezzel magyarázható, hogy a magyar javaslatokat kedvezően fogadták. Az majd később dérül ki, hogy mennyire lesznek eltérőek a vélemények a részletek tisztázásaikor, a végrehajtás során.
Mások viszont még nem tartanak itt, ezért valószínűleg más megoldást javasolnak. Ezért többféle modell kidolgozására és kipróbálására van szükség. Amelyik életképesnek bizonyul, hozzájárul a jelenleginél gyorsabb fejlődéshez, ahhoz csatlakozhatnak a még kívülállók, s így az kiterjeszthető a KGST egészére. Németh Miklós elmondotta, hogy a tanácskozás rövid ideje alatt a csehszlovák és a lengyel kormány képviselőivel eddig csupán a szorosabb kis integráció elveit tudta egyeztetni. Megállapodtak viszont abban, hogy az érintett országok szakértői hamarosan felveszik a kapcsolatot, s rövid időn belül részletes megoldásokat dolgoznak ki.
összességében a magyar javaslatok kedvező fogadtatásra találták az ülésen, többségük bekerült a záródokumentumba. Csupán egy javaslat nem nyert támogatást, mégpedig az, hogy a natu-rálgazdálkodás logikájával összhangban lévő KGST álamdó bizottságok függesszék fel tevékenységüket. Valószínűleg a későbbiekben ez a javaslat is elfogadható lesz a többi ország számára. Egyetértés alakult ki viszont abban, hogy át kell térni a világpiaci árakra a kereskedelemben, elkerülhetetlen a valódi pénzfunkciókat betöltő konvertibilis. valuta bevezetése az elszámolásokban. Szükség van arra is, hogy a bürokratikus államigazgatási típusú tervegyeztetés szerepét minimálisra csökkentsék, a vállalatok és a válalkozók között közvetlen kapcsolat alakulhasson ki. Ilyen tekintetben elmondható. hogy a magyar törekvések egyértelmű támogatást kaptak — fejezte be nyilatkozatát Németh Miklós miniszterelnök.
Németh Miklós a szófiai ülésszakon megbeszélést folytatott Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnökkel. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatok több időszerűkérdését, köztük‘a konvertibilis valutában történő elszámolásra való áttérés teendőit. Szó volt a Magyarországon álomásozó szovjet csapatok kivonásának ütemtervéről kezdődő tárgyalásokról, amelyekre a magyar miniszterelnök már kijelölte képviselőit. Németh és Rizskov a kétoldalú megbeszélésen is szót váltott a KGST új alapokra helyezésének elveiről.
A magyar miniszterelnök Szófiában találkozott Hans Modrovo NDK, Tadeusz Mazowieczki lengyel és Petre Román román miniszterelnökkel. Hans Modrow munkalátogatásra hívta meg az NDK-ba Németh Miklóst.
A miniszterelnök vezette magyar küldöttség a kora esti órákban hazautazott Szófiából.
bürokratikus alkotmánnyal magyarázta, hogy a Közlemény az Erőszak Ellen szlovákiai mozgalom javaslata ellenére nem hoztak létre a csehszlovák szövetségi kormányban nemzetiségügyi minisztériumot (a tárca élére a mozgalom Duray Miklóst javasolta). A jelenlegi alaptörvény ugyanis megszabja, milyen minisztériumok lehetnek a prágai kabinetben. A külügyminiszter azt is hozzátette: kérdés, hogy legyen-e egyáltalán külön minisztérium a nemzeti fcisebtosé-
Megoldhatók Csehszlovákia és hazánk problémái
IHenfwbier kiiliiííy mim i v/ier nyilatkozata