﻿Pr-tek
1990.
január 12. Lili. évfolyam
Ára:
4.»0
faring
Műtétek előtt
A szavjct államfő a felheviilt Vilnitisban
Gorbacsov higgadt mérlegelést ajánl a litvánoknak
Peking feloldotta a rendkívüli állapotot
A külpolitikai helyzet
A TISZTÁZÁS LEHETNE A VEZÉRSZAVA az időszerű híreknek, amelyek a kelet-európai országokból érkeznek. Azdknaik is az élére kívánkozik, hogy Mihail Gorbacsov csütörtökön Vitaiusba éHkezett. Nyugati hír ügynökségek e látogatást röviden úgy kommentálták: „idegen államfőként” várták Litvániában az SZKP főtitkárát, amint Vitautas Landsbergis a Sajudis mozgalom vezetője is fogalmazott. Mint mondotta, „úgy fogjuk Üdvözölni Gorfbacsovot, mint egy nagy és erős szomszédos ország államfőjét; olyan országét, amellyel hosszú és nehéz közös történelmünk volt, de amellyel nem ákarunik rosszban lenni”. A moszkvai rádió híradásaiban a vitaiiusi tudósító egyébként elmondta, hogy az önálló kommunista párt alakítására vonatkozó döntés tömeges támogatásra lélt Litvániában; egy közvéleménykutatás szerint a megkérdezetteknek 82 százaléka helyeselte az elszakadást.
Megfigyelők pozitívumokat is fölfedeznék a litván különállásban; ennék keretében elképzelhető, hogy Gorbacsov tényfeltáró látogatása újalbb impulzust adihat a szovjet átalakításnak, egyebek között az SZKP-n belül is. Erre következtetnek abból 'is, hogy a Kreml hangvétele enyhült, már nem emlékeztetnek a korábbi intelmekre, amelyek szerint a litvániai szakítás a szovjet párlt széthullására vezethet. Ennek az új, türelmesebb irányvonalnak komoly próbája lesz Gorbacsov vitaiiusi látogatása, vélekedett a Reuter szemleírója. Az AP viszont úgy ítéli .meg, hogy Gorbacsov a kiválást a reformjait hátráltató lépésnek tekinti, ezért mintegy ötéves kormányzása alatt most előszűr veti latba ennyire személyes tekintélyét az országot megrázó etnikai viszályokban.
SZAKÍTÓPRÓBÁNAK MINŐSÍTIK értékeléseikben a vezető Lapok és szakírók a KGST szófiai tanácskozását is. „Könyörületi halál a KGST”-nek című vezércikkében a Financial Times úgy véli, hogy a szervezet haldoklik ugyan, de még lehet vitatkozni róla, miiként teljesüljön be a végzete, ami amúgy sem történhet meg azonnal.
I A brit üzileti körök lapja szerint a szófiai tanácskozás azt is megerősítette, a tagállamok versenyben vannak egymással a fejlett ipari országok által nyújtható tőkeberuházásokért, segítségért, technológiáért, és szaktudásért. A Financial Times azt is végigvezeti: a KGST halála már csak azért is lassan mehet végbe, mert a tagjai nem tehetik meg, hogy egyszerűen kisétálnak belőle. Kiváltképpen, mert szükségük van a szovjet energiahordozókra és — legalábbis rövid távon — az igénytelen szocialista .piacra is, amelyen elkelnek az alacsonyabb színvonalú árúik. A The Daily Telegraph azt hangsúlyozta, hogy a kelet-európai változásók nemcsak a KGST eddigi szerepét kérdőjelezték meg, hanem jelentős hatást gyakorolnak az Európai Közösség jövőjére is, főként az NSZK vonatkozásában. „Azóknák a kelet-európai országoknak ugyani®, amelyek most a szovjetek meghatározta KGST-ben kialakult régi 'kapcsolatok feladására készülnek, új együttműködésre lesz szükségük, s mindannyian jobban járnának, ha ezek az új kapcsolatok inkább az Európai, Közösség egészévél, nem pedig túlnyomóan a nyugatnémetekkel ikovácsolódnának ki” — hangoztatta a brit lap.
AZ ÁTALAKÍTÁS NEHÉZSÉGEIVEL hajlód ók többsége átlátja e logika helyességét; 'kifejeződik ez ábban az élénk diplomáciai, mozgásban is, amely a kelet-európai országokban megkezdődött. Magas rangú állami- és kormánytisztségvilselők látogatnak egymáshoz és a nyugati fővárosokban, ahonnan szintén megélénkült az utazási kedv. Ezt fogalmazta meg a Fehér Ház helyettes szóvivője is, kifejtve a többi között, hogy az Egyesült Államok elégedett amiért Kélet-Európa minden elképzelést felülmúló módon és mértékben halad a reformok a külügyminiszter első helyettesét bízta meg, hogy összehangolja a Magyarországnak, Lengyelországnak és immár feltehetően a térség útján a demokrácia irányában. Bush elnök Lawren'ce Eagleburgert, a külügyminiszter első helyettesét bízta meg, hogy összehangolja a Magyarországnak, Lengyelországnak és immár feltehetően a térség más országának is nyújtandó nyugati támogatásit. Ennék a keretében a politikus februárban fölkeresi hazánkat is. A Pentagon úgynevezett magukat megnevezni nem kívánó illetékesei szintén ezzel összhangban kiszivárogtatták, hogy Cheney védelmi miniszter a kelet-európai változások hatására elrendelte az Egyesült Államok 'katonai stratégiájának é® légvédelmi programijának a felülvizsgálatát. Az idézett tisztségviselők szeriint a vizsgálat kiterjed a különösen drága tervekre, köztük a B—2-es „lopakodó” bombázóra; amelynek egyetlen darabja 500 millió dollárba kerül, valamint a C—17-es csapatszállítóra és egyes, a haditengerészet részére készülő vadászbomsbázdkra is. A miniszter márciusra várja a tanulmány eredményeit, a következtetések pedig az 1992-e®, katonai költségvetésben éreztethetik majd először a hatásukat. A jövő évre vonatkozó előirányzatokat ugyanis már január végén a kongresszus elé terjeszti Bush elnök.	(Zs. E.)
Moszkvai tudósítónk telexe
Békéltető misszió
szerint a litvánok rokonszenvvel üdvözölték Gorbaosovot, de a köszöntés hőfoka elmaradt a külföldi látogatásokon, mint néldául a római út során tapasztaltakétól. (Egyes jelszavak és feliratok egyébként baráti ország vezetőjeként jelölték meg a szovjet párt főtitkárát.)
A megérkezéshez időzítve a litván tömegmozgalom, a Sajudis felhívására a TASZSZ becslése szerint 300 ezren gyűltek össze a vilniuszi katedrális téren és környékén a szabad és független Litvánia jelszava jegyében. A nagygyűlésen felszólalók, akik között különböző nemzetiségek és politikai mozgalmak képviselői kaptak helyet — mint például Jusztasz Paleckisz, a Litván Kommunista Párt KB-titkára és népképviselők is —, arról beszéltek, hogy az önálló államiság visszaszerzésére kell törekedni. A. nagygyűlést követően egész Litvániában megszólaltak a harangok, s a templomokban istentiszteletet tartottak a független Litvániáért.
A vilniuszi utcai beszélgetések során a főtitkár a kompromisz-szumos megoldásokat helyezve előtérbe, a föderáció és az egység fenntartásának a fontossága mellett érvelt. Ha a teljes függetlenség mellett a világpiaci. árakra térnének át, a köztársaság összeomlana — figyelmeztetett például. Felhívta a figyelmet arra is, hogy amennyiben sikerülne egymásnak ugrasztani Vilniuszt és Moszkvát, az tragédiához vezetne. Elismerte ugyanakkor, hogy teljesen más föderációra van szükség, de —
A „szabadság** első napfa
Séta a Tienanmen téren
Pekingböl jelenti az MTI: A kínai főváros több imint tízmillió lakosa örömmel fogadta Li Peng miniszterelnök .bejelentését a bét hónapos rendkívüli állapot megszüntetéséről. Szerdán éjfélkor látványosan kivonultak a Tienanmen térről a rendőrség alakulatai, amelyek egy idő óta helyettesítették a Peking szívében őrszolgálatot teljesítő katonákat.
Csütörtökön már a kora reggeli órákban sok száz pekingi lakos kereste fel a teret, hogy személyesen győződjék meg a rendkívüli állapot megszűnéséről és arról, hogy szabadon sétálhatnak a sok vihart látott téren azok a kinai állampolgárok is, akik erre nem kémeik külön engedélyt a hatóságoktól. A „szabadság” első napján nem került sor semmiféle tüntetésre, vagy egyéb rendkívüli
Félárboeon a nemzeti lobogó
Ma Románia-szerle emlékeznek a forradalom hőseire
Újabb rendeleteket bocsátottak ki, módosították a büntetőtör-
mint mondta — nem elszaladni kell belőle, hanem átalakítani azt. Gorbacsov dicsérte a litvánok nemzeti tulajdonságait, és amikor egyik beszélgető partnere belesült orosz nyelven elkezdett mondókájába, így bátorította: „Ha úgy beszélnék litvánul, mint ön oroszul, nem kellene szégyenkeznem."
Az első benyomások azokat az előzetes feltételezéseket erősítik, hogy Gorbacsov -nem a „kiátko-zást” előkésztíeni, hanem az adott helyzetből kiindulva az együttélés további módozatait keresni érkezett Litvániába. Minden bizonynyal ezt a tendenciát erősítik azok a közvélemény-kutatások is, amelyek szerint a december eleji különválást követően a Litván Kommunista Párt népszerűsége megnégyszereződött a köztársaságban, s most valóban társadalmi vezető erővé vált. A pártszakadás kérdéséről Gorbacsov csupán közvetve szólt az utcai beszélgetések során. Úgy nyilatkozott, hogy a decentralizációs folyamatok erősödését megelőzően az SZKP-nak azt az integráló politikai erő szerepét kell betöltenie, amelyben az ország szellemi, tudományos potenciába összpontosul. Ugyanakkor tevékenységét át kell értékelni és új megközelítésben kell felvetni a köztársasági pártok önállóságát az SZKP-n belül. Ez lesz a soros SZKP-kongresszus egyik központi kérdése, amely a január végére tervezett KB-plénum program-tervezetében már helyet is kap, tette hozzá.
Lambert Gábor
eseményre Pekingben. A Tienanmen tér — a tavalyi hatalmas tüntetések színhelye — békés volt. Nem feltétlenül azért, mert már nem őrzik fegyveresek, .hanem mert a pekingi városi tanács jóval a rendkívüli állapot feloldása előtt rendéletben tiltott meg mindenfajta tüntetést vagy egyéb megmozdulást a Tienanmen téren. A rendelet szerint a jövőben még hivatalos engedély birtokában sem szabad tüntetéseket tartani ott.
A pekingi televízióban és rádióban több alkalommal közvetítették Li Peng miniszterelnök rendkívüli állapotot feloldó beszédét. Vezércikkben üdvözölte az intézkedést a Zsenmin Zsipao, a Kínai Kommunista Párt központi lapja, valamint a Csiefangcsun Pao, a hadsereg orgánuma.
Időt igényel a KGST átalakítása — mondta Szófiában Németh Miklós, s ebben bizonyára igaza is van. Arra célzott a magyar kormányfő, hogy a többség most szavakban kiáll a radikális változtatások mellett, de a végrehajtás időszakában már kisebb lesz a lelkesedés. Vagyis a negyvenötödik ülésszak nem vetett véget a kínok és keservek korszakának, de reménykedhetünk, hogy a megújulás szándéka . mögött végre a kölcsönös előnyök elismerése húzódik meg. Csak-hát, ahogy az angolok mondják, az idő pénz. Siettetnünk kell tehát a reformokat, hogy mielőbb megkezdhessük a csatlakozás hosszú folyamatát a világgazdaságba.
A jövőoe tekintve persze találhatunk biztató jeleket, talán sikerül meglelni az együttműködésnek az ésszerű formáit, s megszabadítani a gazdaságokat a rettentő terhektől. De ez borzasztóan nehéz feladatnak ígérkezik, történelmi örökségünkből az maradt csupán, hogy bátran felcserélhetjük a „K” és az „S” szót a szervezet nevében, hiszen a KGST mára kínlódó gazdaságok sanyarú tanácsává vált, amelyet megszüntetni azért nem lehet, mert nincs értelme. Kereskedni továbbra is kell, a kialakult gazdasági es árucsere-szerkezetek nem boríthatok fel egyik napról a másikra.
A múlt kísért, nem a jövő szelleme járja be Kelet-Euró-pát, „Mint a „ The Washington Post helyesen mutatott rá a minapi vezércikkében, amidőn Sztálin visszautasította a Mar-schall-segélyek amerikai tervét a második világháború után, új szövetségeseit azon-nyomban elzárkózásra is ítélte, az európai megosztottság falait kezdte építgetni, ekként rendelvén alá önnön hatalmi érdekeinek ezt a blokkot, amely a kizsákmányolás és segélyezés bizarr rendszerévé állt össze, hogy végül a hatástalanságnak és eredménytelenségnek a kátyújába süppedjen. Közben az Egyesült Államok, az Európai Közösség és Japán olyan iramban húzott el e térségtől, hogy nyugodtan, kijelenthetjük, nem a mai magyar miniszterelnök nemzedéke fogja élvezni a beteljesülhető felzárkózási vágynak a gyümölcseit.
A lemaradás pénzben kifejez-hetetlen, aminthogy az elpazarolt évek és évtizedek is föl-foghatatlanok, a lehetőség az igazi európai bebocsáttatásra negyven esztendeje tűnt el a Kreml folyosóin. Ma már megelégedettséget sem okoz, legföljebb történelmi tények követelik meg az említését, hogy a reformokkal évődő magyar vezetés idejekorán küldte az üzeneteit Moszkvába a felsej-lő gazdasági bajokról, a KGST-nek a fejlődést gátló tevékenységéről. A túlérett sztálinista, vagyis brezsnyevi korszakban, a nagy stagnálás idején megértésre miért is számíthattak volna e törekvések, maradtak a félmegoldások, a kísérletezgetések, amelyek mindig fé-kezhetők voltak, csak^a budapesti konzervatívokat kellett kicsit helyzetbe hozni.
A nyolcvanas évek második fele az óriási rádöbbenések kora Moszkvában is. A gor-bacsovi kormányzásnak van mersze nyíltan bevallani, hogy a Szovjetunió irtózatosan mély, s meglehet, tartós válságba zuhant, a kiláboláshoz a hagyományos erőforrások elfogy-
tak.	Belülről nem is oldható meg a krízis, ám a külső környezet csak egészen új politikával hangolható át. Szerencsésen találkozik ily módon a szovjet megközelítés a világ dolgait illetően a sok évtizedes nyugati kérésekkel és követe-
lésekkel: meg kell szüntetni Európa szétválasztását, garantálni kell a földrész keleti felének a szuvernitását, s ennek nyomán a Szovjetunió is elnyerheti a helyét a világgazdaságban, sőt akár szabályozhatja a maga tempóját.
A kelet-európai fordulat ebbe a gondolatsorba illeszkedik, de új helyzetet is teremt. A régió kisebb országai nem kívánják követni a mackós szovjet iramot, hanem a maguk korábbi közeledési, nyitási próbálkozásait kihasználva lihegnek, rohannak a Nyugat után, s eszük ágában sincs visszavenni a lendületből. De a valóságérzék azt sugallja, nem szabad, nem lehet mindent egyszeriben felrúgni: ha netán valakinek ez mégis eszébe jutott, az olvashatta az Izvesztyijában:	elakadhat-
nak a szovjet olajszállítások.
Moszkva azonban most már odafigyel a javaslatokra, s maga is kész töprengeni a megoldásról. De apadó tartalékai miatt megszűnik a szervezet egyetlen alakítójaként létezni, sőt be kell látnia, kényszerű visszalépései a tervutasítások felé nem hozhatják összhangba a piacgazdasággal kacérkodó országokkal. Ezért támogatható a magyar kormánynak az az ötlete, hogy amolyan kis integrációt kellene létrehozni. Budapest, Prága és Varsó miért ne haladhatna elöl. Senkinek az érdekét nem sértené, sőt, hosszú távon éppen azt szolgálná, ha a KGST-ben átálinának az üzleti kapcsolatokra, az eddigi kétoldalú alapon, s igazi árakkal, árfolyamokkal kezdenének dolgozni, a szállításokat pedig nem a használhatatlan transzferábilis rubelben számolnák el, hanem dollárban. így hidalható át alighanem az a szakadék, amely a gazdaságpolitikák között szükségképpen keletkezni fog.
Illúziói vélhetően senkinek sincsenek az előrefutó kis integrációról sem, hiszen nyilván nagyon fontos, hogy mind a KGST-ben, mind a nemzetközi fórumokon együttesen foglaljanak állást ebben a kritikus átmeneti időszakban, de a szűkebben értelmezhető gazdasági együttműködésükben aligha vannak meg az egymást mozgató rugók. Elvileg mind a három ország kész a sokkterápiára, a piac kibontakoztatására, az alkalmazkodásra a világgazdasághoz, ám a gyakorlatban piac még nincs, a gyógyítás ellentmondásos, vontatott, vagy még el sem kezdődött. De hátha így is lazítani lehet a függőségen a nyugati hitelezőktől és a szovjet energiától. Talán megkockáztatjuk, az érdekek egybecsengése miatt nincs vesztenivalónk.
Nem az időt húzni mentek Szófiába a kormányfők, ehhez kétség sem férhet, de rá kellett csodálkozniuk, milyen különbözőek is lettek a tagországok néhány hónap alatt. Emiatt kellett elvetniük azt a tanulmányt is, amelyet Bogo-molov akadémikus munkabizottsága tett az asztalra. Alighogy elkészült, máris elavult, őszre pedig újabbat kell kidolgozni. Az igazán sorsdöntő találkozó a budapesti lesz. Vagyis az első műtétet végre-hatották, de a beteg sorsa még bizonytalan. Rákos daganatokat kell eltávolítani belőle, s a plasztikai sebésznek is be kell avatkoznia, hogy a szervezet egészségesebb, a megjelenése elfogadhatóbb legyen. Ha kibírja a sorozatos operációkat, akkor teljesen átalakítva, még föléledhet, ha nem engedi, hogy mindenütt áfcszabdalják, akkor esélye sincs az életben maradásra.
Blahó Miklós
Moszkva, január 11.
Csütörtökön háromnapos munkalátogatásra Litvánia fővárosába, Vilniuszba érkezett Mihail Gorbacsov. A helyszíni tájékozódásról még decemberben döntött az SZKP KB plénuma, kompromisszumos megoldásként.
Mint Borisz Jelcinnek a szerdai Moszkovszkije Novosztyi részére adott interjújából is kiderült, a központi pár.tfórumon sokan a keményebb megoldásra hajlottak volna azt követően, hogy a litván többségű kommunista párt az SZKP-ból való kiválásról döntött. Blokádra, kizárásokra, a
KGB bevetésére tett lehívások röpködtek a plénum felforrósodott légkörében.
Vilniuszban Gorbacsov a helyi lakossággal a város központi terén találkozva azt ígérte, hogy semmit se döntenek el most, higgadtan mérlegelve, a lehetőségeket egyeztetve Ikeresik majd a megoldást a .kialakult helyzetre. A szovjet pártvezető megkérdezését követően .haladéktalanul megkezdte békéltető misszióját; miután virágokat helyezett el a központi Lenin-emlékműnél, több mint egy óra hosszat beszélgetett a köréje gyűlt helybéliekkel. A televízió kameráinak a tanúsága
Pénteken, január 12-én Romániában megemlékeznek a népi forradalom hőseiről, az áldozatokról, akik életüket adták a szabadságért és a demokráciáért.
Mint az MTI jelenti, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának (NMFT) felhívására ezen a napon a középületeken félárbocon leng majd a nemzeti lobogó, s valamennyi helyen, így elsősorban a két mártirvárosban, Bukarestben és Temesváron, a véres események színhelyein, gyertyákat égetnek és a harcdk főbb pontjain virágokat helyeznek el, amelyekre gyászszalagokat kötnek. Ezen a napon a rádió, a televízió, a filmszínházak és színházak a naphoz méltó kegyélétes műsorokat sugároznak, illetve előadásokat tarta-nak.
vénykönyv cikkelyeit. így .többék között módosult a tiltott határátlépésre vonatkozó szigorított intézkedés ás. A jövőben a tiltott határátlépésekért kiszabható büntetés mértéke 15—30 nap fogház, illetve 1000-től 5000 lejig terjedhető pénzbüntetés lesz.
Rendeletileg módosították a lakossági gáz díját Is. A Ceausescu-rendszer idején kvóták határozták meg a fogyasztást, és két lejre emelték a köbméterenkénti fogyasztási díjat. A rendelet a régi árra, a köbméterenkénti egy lejre változtatta a diktatúrában nagy elégedetlenséget kiváltó rendelkezést, amelyet hatályon kívül helyeztek.
Leváltották Nicolae Popovici állami főügyészt és az NMFT Gheorghe Robuf nevezte ki új ál-