﻿>uár i3
Ara:
4.U0
forint
Hétfő
1990. január 15. UH. évfolva 12. wznm
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
IMai-sors

sas:
i kürU(t( I

'	lí-
' rcrulcll“‘*
' íi *‘'Í
ív kö’
’u . hitny*®!*
v'"" J y<|IO-.....,
Olcsó poén és szemfényvesztés volna a baloldal több évtizedes megdicsőülésének fonákságát azzal szemlólitetni, hogy mindez egy olyan országban történt, amelynek nyelvében ez a kezdőszó mindig rosszat jelent. Baljóslatú, balkezes, bal-szerencse, balsejtelem, ballépés, balsiker. Egyedül a baloldali szó egyik magyarázata cseng másképp, igaz, csak az egyik. Mert a demokratikus, radikális, haladó jelentése mellett ott áll a szó másik értelme: szektás, balos, dogmatikus. Akik a baloldaliság mibenlétéről gyűltek össze vitatkozni a múlt héten a Budai Vigadó színháztermében az Üj Márciusi Front estjén, a szó első jelentéséhez ragaszkodtak, s egységesnek tetszettek abban, hogy a sztálinista, posztsztali-nista rendszerek, az úgynevezett létező szocializmus csak bitorolta ezt a baloldali jelzőt, de messze állt a valódi baloldali értékek képviseletétől.
Akárhogy is:	a baloldal,
amin általában a kommunista, szocialista és szociáldemokrata pártokat szokás érteni', ma nem vonz zászlaja alá tömegeket, csillagzata nem tündököl, adós azzal a >-jövőképpel, amely a sokféleképp és sok okból elégedetlenkedőket sorsuk jobb-rafordíthatóságának reményével töltené el. Ez a pillanatnyi helyzet, s akárhány évig is tart ez a pillanat, botorság volna áz a summázat. hogy a baloldalnak mindörökre vége. Bizonyos eszmények és módszerek valószínűleg valóban megérettek arra, hogy muzeális tárgyak legyenek, a kormányzati váltógazdaság azonban annyira hozzátartozik a nyugati demokráciák működőképességéhez, hogy minden különösebb kockázat nélkül megjósolható a magukat baloldalinak nevező pártok újbóli hatalomra kerü- . lése.
Ami felől, úgy érzem, jogos kétségek élnek, az a jobboldal—baloldal ellentétpárjának használhatósága és használan-dósága. A színháztermi vitáról összefoglalót adva, a tévé operatőre kameráját egy másodpercre a terem falára szögezett jobb oldal táblára irányította, amely nem a politikai szereplők, hanem a színházlátogató közönség helyét volt hivatva kijelölni. A mozik, színházak kialakult rendjét is föl lehetne borítani, a jobb és bal helyett mondhatnánk A és B oldalt, csak éppen minek? A nézőnek az ég adta világon semmi előnye vagy hátránya nem származik abból, hogy hol foglal helyet: az előadás nem lesz élvezetesebb, a film sem szakad el kevesebbszer, akár a jobb, akár a bal oldalon ül valaki. A politikai beskatulyázás viszont értékesebbnek, életrevalóbbnak, jobbnak tünteti fel az egyik oldalon állót — Európában többnyire, mifelénk meg mindeddig egyértelműen a baloldalt.
Megkülönböztetésre szükség van, ám ez nem megy világos, pontos fogalmak nélkül. A baloldal — jobboldal címke sokkal inkább az inszinuáció eszköze, mint a tisztázásé. A pártoknak, mozgalmaknak szerencsésebb, ha programjuk van, világnézetüket, törekvéseiket valameny-nyire jelző nevük. Az egymáshoz közel álló politikai erők könnyen meglelhetik a rokongondolkodásút. A baloldalisá-got manapság meglehetősen különböző csoportok vindikálják maguknak, nem utolsó sorban olyan proletárdiktatórikus mozgalmak is, amelyek ugyan az elnyomottak nevében, de egyáltalán nem elnyomásuk megszüntetésén fáradoztak negyven esztendőn át.
Ezért gondolom magam is azt, amit a vitán Konrád György és Hankiss Elemér javasolt: a politikai küzdőfelek jellemzésére keressünk kifejezőbb és egyértelműbb jelzőket.
Érzelmeit, világnézetét persze mindenki minősítheti baloldalinak, ám a politikai mező leírása más dimenziók mentén ígérkezik sikeresnek. Semmit- ■ mondónak érzem például, ha baloldalinak azt nevezik, aki a társadalmi progresszió híve, vagy aki a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavát vallja rendületlenül. Még homályosabbá válik a fogalom, há olyan erkölcsi kritériumokkal próbáljuk körülhatárolni, mint az előítéletellenesség, mindenfajta kiközösítés elutasítása vagy a tolerancia.
A politikai világ felosztása jobb- és baloldalra éppen ennek a valóban alapvető elvnek, a másik iránti türelemnek, a mindenfajta kirekesztés helytelenítésének mond ellent. Vannak a történelemben idők, amikor a Jó és a Rossz, a humánum és az embertelenség áll egymással szemben, amikor fekete és fehér közül lehet és kell választani. A mai átmenet, a demokratikus Magyarország arokeresésének kora éppen■ ellenkező magatartást kíván: megadni az esélyt minden jó-szándékú erőnek arra, hogy saját igazán hirdesse és bizonyítsa. Lejáratott, leegyszerűsítő és kirekesztő jellegű ellentétpárok előrángatása nem kedvez ennek.
Egészen más dolog, hogy azokat az értékeket, amelyeket a magukat baloldalinak nevezők nemegyszer kizárólagos tulajdonként sajátítanak ki, képviselni kell a jövőben is. Ehhez azonban nincs szükség címkézésre. A hőn óhajtott és rettegett piacgazdaság körülményei között a létbiztonság, a szociális megfontolások, a szolidaritás fontossága felértékelődik. Kellenek pártok és közösségek, amelyek ezeket nem engedik alárendelni szűkén vett gazdasági racionalitásöknak. Különösen, miután gazdasági elmaradottságunk és a korábbi politika lemaradást eredményező tévedései folytán minden jel szerint szabad utat kapnak nyers kapitalista, gyarmatosító módszerek is. Az óhatatlanul felemás és sok vadhajtással terhes modernizáció helyes mederben tartása nem képzelhető el szociális érzékenység és ezt képviselő szervezetek nélkül. Kellenek ők mindenképpen, hogy a társadalom ne rekedjen meg — mint tette azt sokféle ok következtében a két világháború között — egyfajta kiforratlan állapotban, amely a régi és az új rendszer hátrányait vegyíti inkább és előnyeikből keveset ment át. Szocfeudálkapitalizmus úgyan-olyan anakronisztikus volna a jövő Európájában, mint amilyennek a szocializmusnak nevezett rendszerek bizonyultak.
A mai pártcsírákat már csak azért sem helyénvaló, valamelyik oldalra sorolni, mert soraikon belül vannak jelen ellentétes szándékok, elképzelések, hangsúlyeltolódások. Ha letisztulnak, markánsabbá teszik arcukat, valóban nyugati értelemben vett párttá válnak, akkor indokoltabb lesz majd a még csak szándékaikat, irányultságukat tükröző megjelölés, a liberális, szocialista, kereszténydemokrata vpgy éppen nemzeti demokratikus név. Ma ennek a jelentősége azért is kisebb, mert a tét még az: létrejön-e egy új társadalom vagy mutatis, mutandis marad a régi. Ha a választók az újra szavaznak márciusban, megindulhat a társadalom valóban érdekek szerinti tagolódása és ez kifejeződik majd a politikában, a pártalakulásokban is. Lesznek egymást részben átfedő, részben kontrázó progra-
mok.	Melyik vezet ki a válságból — ez volna a fontos, s nem az, hogy ki melyik oldalán ül a parlamenti patkónak.
Javornlczky István
Ion Iliescu nyilatkozata lapunknak
Legyen felhőtlen Romániában az etnikumok viszonya
IJjabb véres összetűzések
nemzetiségi szovjet délen
FONTOS MEGBESZÉLÉSEK kezdete lesz e hét is, noha az események sodrában nehéz „leg”-eket kiemelni. Hétfőtől két naipig hazánkban tárgyal a japán miniszterelnök; országa írek történetében ez az első kormányfői találkozó Budapesten. Lazán, de ebihez kapcsolható, hogy Mitterrand elnök megnyitójával hétfőtől, Párizsban megtartják az európai újjáépítési és fejlesztési bank megalakításának előkészítő tanácskozását, amelyen 35 ország képviselteti magát. A bank létrehozását a francia elnök a műik, év októberében javasolta, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak a gazdasági átalakuláshoz, a szerkezetváltozáshoz az ilyen tervekkel foglalkozó közép- és kelet-európai orszár goknak. Kaifu japán miniszterelnök budapesti látogatása- alkálmából vált ismeretessé, hogy a hazánknak és Lengyelországnak szánt csomagterv részeként Tokió kezdeményezi a COCOM-rendelkezések enyhítését, és különleges elbírálások bevezetését. A Jomiuri Simbun című lap értesülése szerint e célból a távol-keleti ország kormánya a COCOM-'bizottság februári magas szintű tanácskozásán önti konkrét formába a javaslatát, s tokiói források szerint komoly esély van arra, hogy e felhívást a bizottság elfogadja, miután a legfőbb akadályt jelentő amerikai álláspont is lényegesen módosult.
DÉLKELET-AZSIÁT, de a nemzetközi helyzetet is érinti az a tanácskozás, amely szintén hétfőn kezdődik Párizsban, a kambodzsai válság megoldása érdekében. Ezzel összefüggésben nyilatkozott az AFP-nek Tran QuangCö vietnami ' külügyminiszter-helyettes, aki elmondotta, a Phnom Penh-i kormány olyan új béketervgt dolgozott ki, amelynek alapján a khmer ellenzék három frakciója ideiglenes kabinetet alakíthatna. A vietnami politikus azon a nemzetközi konferencián vázolta ezt az elképzelést, amelyet az amerikai Ázsia Társaság szervezésében szintén a kambodzsai kérdésről rendeztek á hét végén. A terv szerint az ország területének nagyobb részén a jelenlegi Phnom Penh-i adminisztráció irányítana, a gerillák által az utóbbi hetekben elfoglalt északkeleti tartományokban j pedig az ellenzék igazgatna. Ezzel mintegy elismerték azt is, hogy a szemben álló khmer egységek valóban jelentős területeket ellenőriznek Kambodzsában. Az .átmeneti időszak Tran Quang Co szerint három hónapig tartana. Hanoi viszont úgy véli, a jelenlegi Phhöm Penh-i kormány feloszlatása káoszt teremtene Kambodzsában.
A ZŰRZAVAR ÉS A SZÉTHULLÁS volt a kulcsszava Gorbacsov-nak is vilniusi tárgyalásain, s az ott kifejtett aggodalmait alátámasztják a d'éli „végeken” lezajló események. Jelentések szerint a hét végi bakui összecsapások halálos áldozatokat is követeltek, és súlyos helyzet alakult ki Karabahban; gépfegyverből nyitottak tüzet az egyik helyi laktanyára. Sovány eredménynek, vagy éppenséggel részleges kudarcnak tartja a francia tömegtájékoztatás Gorbacsov litvániai látogatásának kimenetelét. Összefoglaló értékeléseikben úgy látják, hogy a helyi nacionalisták visszautasították a kompromisszumot ígérő elképzeléseket, s továbbra is ragaszkodnak nemcsak a Litván KP, hanem a köztársaság teljes függetlenségéhez is. Ugyanakkor a nyugati rádiók, televíziós adók aláhúzzák, hogy a szovjet vezető által előterjesztett új elképzelések a tagköztársaságok jogairól, gyökeres módosulást jelentenének a Szovjetunió egész nemzetiségi politikájában, szervezetében. Kérdéses viszont, hogy ezak mikor és hogyan valósulhatnának meg, illetve a nemzetiségi problémák kiéleződése hagyna-e elegendő időt azok kidolgozására és megvalósítására. Gorbacsov Vilniusban a kelet-európai fejleményekre is utalt, mikor kijelentette, a legkisebb nacionalizmusnak is beláthatatlan következményei lehetnek. Ismételten hangsúlyozta, meggyőződése, hogy a szövetségi rendszert együtt kell megújítani, és nem szabad elszalasztani a peresztrojka kínálta lehetőséget. A politikai rendszer reformjával kapcsolatban Gorbacsov megerősítette: nem látja,akadályát a szovjetunióbeli többpártrendszer létrejöttének sem, ha a társadalmi fejlődés ezt hozza magával.
A litván elszakadást követelők minderre nemmel válaszoltak, érdekes egybevetésként azonban nyugati megfigyelők figyelmeztetnek a washingtoni magatartásra. Mint a The New York Times írta, az amerikai kormány a balti államok függetlenségénél is fontosabbnak tartja, hogy Gorbacsov a helyén maradjon. A Fehér Házban azt remélik, ha nem is mondják ki nyíltan, hogy a szovjet vezetőnek sikerül megoldást találnia e kérdésben, még azon az áron is, hogy a megoldás ne legyen azonos a három balti ország függetlenségével — vélekedik az idézett lap. „Miután Bush elnök olyan nagy reményeket fűzött a szovjet vezetővel való kapcsolathoz, az Egyesült Államok most sajátos helyzetben van, mérlegelnie kell, hogy segíthet-e a Szovjetunió felbomlásának megakadályozásában" — fűzte hozzá a The New York Times. Az amerikai diplomatáknak egyébként Washington megtiltotta, hogy hivatalos tárgyalásokat folytassanak a balti köztársaságok tisztségviselőivel.	(Zs. EJ
A román államfő:
Örvendünk a magyar kormány és közvélemény rokonszenvének
— Elnök úr, milyennek képzeli, reméli, álmodja Románia jövőjét? Jól tudom, hogy önt most a legsürgősebb kényszerek, az égető tennivalók kötik le. Én mégis a távlatokról kérdezem.
— A sürgősségek és a távlatok egyszerre kötnek le —, pontosít nyomban Ion Iliescu. — A politikai struktúrák még csak most
fogalmazódnak, körvonalazódnak. Működőképes állapotban azokat a szerkezeteket igyekeztünk megtartani, amelyek a gazdaságot kezelik: a minisztériumokat, vállalatokat. E téren létszükséglet bizonyos folytonosság. A politikai hatalom azonban még meglehetősen törékeny. Emberállományában sok az esetlegesség, a véletlenszerűség. Fürtökben kapasz-
kodtak fel szerencselovagok, demagógok is, akik a forradalmat karrierlehetőségnek tekintik. Ugyanakkor azok a szakemberek, akik a korábbi apparátus tagjaiként, a legcsekélyebb mértékben is kompromittálódtak, szóba sem jöhetnek. Amint föl-fölbuk-kan közülük itt-ott egy, nyomban felcsap az indulat. Kialakul az anarchia veszélye is.
—	Roppant nehéz tehát az új politikai és gazdasági szerkezetek kialakítása — egyszóval: az ország Vezetése. A vezetéshez emberek kellenek, megfelelő emberek. Létrehoztuk a Nemzetmentő Front tanácsait: nos, ma itt, holnap ott kérdőjelezik meg ezeket a tanácsokat. Változtatunk az összetételükön, újraválasztjuk tagjaikat —, a tanácsok tehát még nem szilárdak: A gyárakban, a vállalatokban is nagy á mozgás. Azt a vezetőt, akit az emberek kpmpromittáltnak tartanak, elmozdítják. Mindez tovább bonyolítja a, politikai és a gazdasági helyzetet.
Csődöt örököltünk
Az ellenzék jó része csak most nyitja ki a szemét, de természetesen már elektorális ambíciói vannak, és össztüzet nyit a Nemzetmentő Frontra; főként azzal vádolja, hogy hatalomra tör, meg hogy a régi, vagy volt kommunisták fedezéke, oltalmazó platformja ... Állandó, rendkívüli feszültségben élünk.
—	Hallatlan gazdasági nehézségekkel állunk szemben, hiszen csődöt örököltünk. Amelyet a hirtelen váltás, a nagy szakítás egyelőre csak elmélyíthetett. Márpedig az emberek, akik a forradalom előtt annyit nyomorogtak, azt szeretnék, azt várnák el, hogy a győztes forradalom másnapján már beköszönt-sön a bőség.
—	Magunk is elkövettünk hibát. A szakminisztériumokkal egyetértésben, óvatlanul megszüntettük bizonyos élelmiszerek racionalizálását, . jegyrendszerét. Valószínűleg kénytelenek leszünk visszatérni e döntésünkre, hiszen maholnap az emberek még annyihoz sem juthatnak hozzá, amennyit a jegyrendszer előírt. Nincs akkora árualap, hogy bőséges szabadpiacot varázsoljunk elő. Etekintetben is nagy tehát a feszültség. Az állami tartalékokhoz nyúltunk, és a Közös Piachoz fordultunk: húst szeretnénk behozni.
Az embereket is meg kell érteni. Annyi ideig nélkülöztek! Ha most megjelenik valami a piacon, az üzletekben, megrohamozzák a pultokat, ‘tartalékolnak — és akinek erre nem volt módja, vagy pénze, hoppon marad. Kezdődhet újra a feketézés. Sok minden növeli tehát a feszültséget, súlyosbítja a helyzetünket. Nincs elég élelem, de fűtés dolgában is rosszul állunk, akadozik a tömegközlekedés, a szállítmányozás. Mindez nagyon is kihat az emberek életére, ingerültséget gerjeszt. Jól tudják persze, hogy milyen rettentő nehéz helyzetet örököltünk, dehát elfogy a türelmük. Ök most szeretnének jobban élni, nem a távoli jövőben. Érthető.
Válwágrl hárítás és távlatok
Mindez hihetetlenül megnehezíti a helyzetünket. Különösen, ami a távlatok megfontolt, átgondolt kialakítását illeti. Egy tűzhányó tetején élünk.
Hogy azonban mégis visszatérjek a távlatok kérdéséhez — magunk is szeretnénk minél előbb
túljutni az átmenetnek, az ideiglenességnek ezen a szakaszán. Ezért is dolgozzuk most ki az új választási törvényt; napokon belül nyilvánosságra hozzuk és közvitára bocsátjuk. Meg akarjuk rendezni a választásokat, amint lehet. Dolgozunk az alkotmánytervezeten is, örülnénk, ha már februárban közreadhatnánk; vitája jól tagolhatja a fölpezs-dülő politikai életet. Megbíztunk egy közgazdászokból szervezett munkaközösséget vázolják fel a román gazdaság távlati lehetőségeit. Egy korábbi intézet struktúrájára építve létrehoztunk egy — közvetlenül a kormánynak alárendelt — gazdasági kutatóintézetet. Ennek fő feladata a román gazdaságfejlesztés stratégiai modelljének kialakítása, egy új gazdasági gondolatmenet, észjárás kimunkálása. Elvetve minden fétist és tabut, minden előítéletet és előítélettől áthatott modellt — azaz csakis a valóságból kiindulva.
Mór el is készítettük e koncepció első alapvázlatát, különös tekintettel az azonnali, a halaszthatatlan feladatokra:	a válság-
elhárításra. E sürgősségi feladatok megfogalmazását követi egy két-három éves időszak tervvázlata. Ez utóbbi azokat a fő struktúrákat körvonalazza, amelyek irányába törekszünk. Végül — következik e struktúrák tervének, mintáinak részletesebb megfogalmazása.
Olyan gazdaságra gondolunk, amely ' szerencsésen, harmonikusan, kedvezően ötvözi a piacgazdaság és a tervgazdaság előnyös elemeit. A tervutasításos rendszerről, a „direktív tervről-’ le kívánunk mondani, ám nem mondunk le az orientációs tervről, amelyre Franciaországtól Japánig, vagy akár az Amerikai Egyesült Államokig mindenütt támaszkodnak a szakemberek. Természetesen decentralizálni akarunk és támogatjuk a kezdeményező szellemet.
tí'fíy rsga w.d awág
Ami a mezőgazdaságot illeti, már megtettük az első lépéseket, amelyék könnyítenek a földművesek helyzetén, termelőkként előnyösebb pozícióba juttatja őket: a szövetkezeti tagoknak, és a nem .szövetkezeti, hegyi- és dombvidéki parasztoknak szavatolt háztájival növelni akarjuk a parasztgazdaság szerepét. Még ebben az esztendőben! Természetesen az egész gazdasági életet átfogó koncepcióban gondolkodunk. Elképzelésünk szerint valamennyi tulajdonformának helye van. Az, amit én „nagytulajdonnak-' vagy nagygazdaságnak nevezek, nemcsak a szocializmusban létezik; az egész világban, az iparban és a mezőgazdaságban is ez a hangadó. Ettől, egészen a kistulajdonosig, a kisiparosig, a kiskereskedőig, a kistermelőig mindennek és mindenkinek helye lehet a gazdasági élet bármelyik területén.
— Megfogalmazott elképzeléseinkkel majd az ország színe elé állunk. Nem állítom, hogy közülünk bárki is már teljesen kész, véglegesre fogalmazott román gazdaságmodellel rendelkezik. Gondolataink, vázlataink, elképzeléseink a szakemberek és a széles nyilvánosság vitáiban kristályosodhatnak ki. A szaksajtó és a politikai sajtó is részt vehet majd e polémiában, s igyekszünk mindazt hasznosítani, amit a nagyvilág gazdasági tapasztalataiból alkalmazhatunk, beleértve a szomszédos országokban végbement, avagy tervezett reformokat, és a világ iparilag, műszakilag legfejlettebb országaiban .kialakult vívmányokat. Egy