﻿Árai:
4.»0
forint
Magyar Nemzői
1»»0. január Hi. Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHO SÁNDOR
Míáderdülö
Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán felszólaló egyik képviselőt idézem. Az arányos közteherviselés mellett érvelt, ekképpen: „Azok fizessenek, akik gazdagok, mert gazdagságuk nem az égből pottyant, ők is ugyanabban a szocializmusban éltek, amelyben a társadalom döntő többségének csak a szolid megélhetésre volt esélye." A lakásgazdálkodás volt napirenden és a képviselő a „fekete vagyonok" ellenőrzésének, az elszámoltatásnak a szükségességét fejtegette. Hálás téma ez ma egy szónoknak, taps is jár érte. Mert valóban irritálja az embereket egyesek kirívó jómódja. A luxusvillákat, nyugati luxuskocsikat mustráló tekintetek sok mindenről vallanak. Villámokat szórnak a szemek, ha megsejtik:	olyanok pöffeszkednek
ilyen épületekben, autókban, akik nem vállalkozások révén, jobb teljesítmények következtében jutottak hozzájuk, hanem azért, piert párt- és állami funkcióik jóvoltából bezsebelték a különböző kedvezményeket, mert a javak elosztásánál a sor élére tülekedtek.
Elvileg egyetértek azokkal, akik elszámoltatást, vagyonbevallási, szigorúbb ellenőrzést sürgetnek. A gyakorlati megvalósítást illetően azonban vannak kételyeim. Lehetséges:	sok egykori
vezetőnek melege lesz majd — mint egyik kollégám írja —, amikor igazolnia kell: mihez hogyan jutott. A többség azonban nyugodtan alszik. Teheti, mert régen jpm úgy történt:	„na gyerünk,
fosztogassuk egy kicsit azt az állami vagyont”. Akkor is ügyeltek arra, hogy neve legyen a gyereknek, a kapott anyagi előiny, a bekebelezett, eltulajdonított állami ingatlan jogilag támadhatatlan legyen. Az apparátus és a szakigazgatás ehhez készségesen asszisztált.
Sokfelé voltak például kedvezményes telekparcellázások, s ilyenkor az ingatlanokat megkaparintó helyi hatalmasságok közé néhány kisembert is besoroltak — mutatóba. Ennek ellenére a „káderdűlő", a „zsiványok völgye” jelzőt sok helyütt megkapták e területek. Az úgynevezett minőségi lakáscserék révén is egyre jobb, értékesebb otthonhoz jutott az ügyes politikai vagány. Az első osztályú káderek lakásigényének a kielégítése külön keretből történt, válogathattak. Ma sem .szűnt meg az a gyakorlat, hogy az ingatlankezelő vállalat magas költséggel felújítja a lerobbant állami bérlakást, villát, amélyet aztán a benne lakó tehetős potom pénzért, néhány tízezer néhány százezer forintért megvásárolnak. A befektetett pénzük néhány esztendő alatt megsokszorozódik — s még a jogszabályokat sem sértették meg.
Amikor a nyolcvanas évek elején a közvélemény megsokallta az állami ingatlanok elajándékozását, bevezették a telkek tartós használatba adását. Ez is sok helyütt — a főváros egyes .kerületeiben, a frekventált üdülőövezetekben — suba alatt történt. A kisemberek még észbe sem kaptak, még csak a kérvényeiket fogalmazták, de a jó fekvésű, értékes telkeknek már volt gazdájuk, használójuk — elsősorban az uralkodó elit soraiból. Milyen érdekes:	az egyébként alamuszi,
mindig akadékoskodó hivatal ezekben az esetekben gyorsan intézkedett, szinte megtáltosodtak az ügyintézők. Aztán eltelt néhány év, és íme: az új földtörvénybe bekerült (belopták?) az a passzus, hogy a tartós használatba adott ingatlanokat a földhivatalok térítés nélkül írják át a használók nevére. Ez is egy csodálatos tranzakció volt. A szerencsés kiválasztottaknak a befektetett néhány ezer forintjuk néhány százezer, esetenként néhány millió forintot fialt pár év alatt — az állambácsi nagyvonalúsága folytán. Éppen ezért szimpatikus volt a legutóbbi parlamentben az a képviselői indítvány, hogy az ilyen ingatlant szerzők fizessék be az államkasszába azt a különbözetet, ami a tartós használatba vételi ár és a mai forgalmi ár .között van. Csakhogy: országosan egy ilyen intézkedés sok ezer embert érintene — nemcsak egykori kiváltságosokat, protekciósokat, hanem parlagföldeket termővé tevő és rajtuk vityil-lókat emelő, kispénzű embereket is. Az ő esetüben nem vagyongyűjtésről van szó, hanem az aktív pihenés feltételének a megteremtéséről, a család zöldség- és gyümölcsellátásának a segítésé-
ről. Hol van az a hivatal, testület, amely ebben a vonatkozásban igazságos döntéseket tudna hozni, képes lenne sérelmek nélkül szelektálni?
Ügyszintén képviselői javaslat volt: meg kellene adóztatni azokat az újgazdag állampolgárokat, volt vezető funkcionáriusokat, tisztviselőket, akik az elmúlt évtizedekben nagyon olcsó áron jutottak lakáshoz, villához, telekhez. A közvélemény hangja van ebben az igényben is, csakhogy a javaslat kivitelezése aligha lenne sima ügy. Ezt két példával kívánom alátámasztani. Az egyik. Miközben az egykori kb-titkár *— majd később miniszterelnök-helyettes — a hatvanas évek és a íridzsider-szocializmus közepén a harácsolás ellen szónokolt, a Balaton északi pártján egy „tanácsi tartalékterületből" ezer négyszögöles telket szakított ki magának. Fillérekért jutott hozzá. Azóta a kb-titkár díszsírhelyen nyugszik, gyermekei pedig a telket a hetvenes évek végén kétmillió forintért eladták. A birtok napjainkig kétszer cserélt gazdát, mindegyik tulajdonos busásan keresett rajta. A nyerészkedés ténye fennforog, de kérdés: kit lehetne ma visszamenőleg megadóztatni? A másik példa. Az ötvenes években egyik tudományos intézményünk igazgatója — később egyetemi tanár, majd miniszterhelyettes — beköltözött a Hortobágyra kitelepített család ötszobás rózsadombi villájába. Miután az IKV a nyolcvanas évek elején a villát .kitatarozta, a már nyugdíjas káder az épületet néhány százezer forintért — és részletre — megvásárolta. Most á házat — amelynek forgalmi értéke 20-30 millió forint .között lehet — a két unoka népes családja lakja. Pedagógusok, szerény fizetéssel. Vajon igazságosak lennénk-e, ha most az utódokat valamilyen különadóval sújtanánk? Nem tudom ...
Egyébként a valóságot hamisítanánk meg, ha azt állítanánk: a pártállam valamennyi korábbi vezetője korrupt volt, csak a saját pecsenyéjét sütögette. Voltak olyanok is, akik puritánságukat zászlóként lobogtatták, s megmaradtak a kétszobás lakótelepi lakásban vagy a város széli öreg szülői házban. Vagyont nem gyűjtöttek, legalábbis ingatlan formájában nem. Viszont a pártós kormányüdülőket természetesen igénybe vették, ahol mindig luxus lakosztályok várták Őket válogathattak a külföldi csere-üdülési lehetőségek között is. Mivel .mindenük megvolt, miért is vették volna nyakukba egy saját ingatlan karbantartásának terhét, egy építkezés ezernyi gondját? Ha azonban vazallusaik ilyen javakra igényt tartottak, kérésüket többnyire ők sem tudták megtagadni, felvették a telefont.
A hazai belpolitikai viszonyok alakulása láttán ma több reményünk lehet arra, hogy csökken az ügyeskedők, a pozíciójukat tisztességtelen módon vagyonoso-dásra felhasználók száma. Mert mind .kevesebb a kiskapu és mind nagyobb a nyilvánosság ereje. A helyi demokratikus fórumok megszilárdulása, az új pártok ébersége következtében a vénysértő korrupciós ügyek még kifejletük előtt lelepleződnek.
Az MSZP is tiszta lapot akar. Ezért határozott a múlt héten a pártelnökség úgy, hogy a legközelebbi országgyűlésen javasolni fogja: bizottság előtt tegyenek vagyonnyilatkozatot mindazok, akik 1980-tól kezdve magas állami és pártvezetői funkciókat töltöttek be. Így az ország közvéleménye megtudhatja, kik használták fel pozíciójukat jogtalan előnyök szerzésére. Akik e szűrés után tiszták maradnak, azoknak nem kell tovább cipelniük a gyanúsít-gatások ballasztját.
Arra azonban vigyázni kellene: a társadalmi kontroll, az elszámoltatás mindig a jogszabályokon, az erkölcsi normák keretein belül maradjon. A szélsőségek ugyanis újabb igazságtalanságokhoz vezetnek. A szigorúság, a következetesség a vagyoni gyarapodás tisztaságának a megkövetelésénél ne bizonytalanba el a több és jobb munkával többre törekvőket. Mert ha a máig népszerű egyenlősdit nem tudjuk hatálytalanítani az emberek gondolkodásában, akkor az egyik leg-fotosabb hajtóerőtől fosztjuk meg magunkat holnapra.
Keserű Ernő
lfizskov az azeri—örmény válságról
A polgárháború megakadályozására a szovjet hadsereg is bevethető
Gazdasági támogatási tervvel Budapestre érkezett a japán kormányfő
KATONAI ERŐK BEVETÉSÉVEL is meg kell akadályozni, hogy polgárháborúba torkolljék az azerik és az örmények konfliktusa. Rizskov szovjet miniszterelnök ezt hangoztatta a norvég rádiónak adott interjújában. Moszkvai hírek szerint egyébként a hét végén több mint harmincán háltak meg az örményellenes pogromokban. A kormányfői megnyilatkozás is jelzi, hogy pattanásig feszült az etnikai válság a Szovjetunióban.
Mihaü Gorbacsov számára elérkezett a döntő próba időszaka — írta hétfőn a Le Quotidien de Paris. A lap a litvániai helyzetre utalván azt fejti ki; a szovjet államfőnek két elvi jelentőségű kérdésben kellett engedményeket adnia, hogy megőrizze a párbeszéd és az ösz-szefogás esélyét. A többpártrendszer és a szovjet föderáció sorsát illetően kompromisszumra kényszerült, ám egyelőre kétséges, hogy' progresszív és liberális jelszavaival új életet tud-e lehelni a szocializmusba.
A Libération arra a következtetésre jut, hogy' örmányország és Azerbajdzsán háborúban áll egymással, a helyzet a libanonihoz és az észak-írországihoz hasonlít. A helyi hatalom 'képviselői a nemzeti ügyet karolták föl, s ma már senki sem tudja, hogy ki gyakorolja a tényleges hatalmat. A Les Echos úgy véli, Gorbacsov sokat kockáztat azzal, hogy habozik a döntésekkel. Párton belüli konzervatív ellenfelei nem akarják megadni a létfontosságú időt a politika rendbehozatalára.
A SZOVJETUNIÓ FÖLBOMLÁSA már meg is kezdődött — szögezi le hétfői vezércikkében a Stuttgarter Zeitung. A kérdés az a lap szerint, vajon Gorbacsov képes-e a folyamat irányítására, avagy végül az elkeseredettség általános erőszakba 'futtád. "Az eszmefuttatás szerint Gorbacsov kihagyta a számításból azt a feszítőerőt, amelyet az általa kezdeményezett mozgalom rejt magában, s lebecsülte azt a háragot is, amely a Sztálin által összekovácsolt birodalom népeiben forr. „Most úgy hírlik, hogy a hadseregben terjed a méltatlankodás hangulata, s ez egy nagyorosz mozgalom jelentkezésével párosul, amely a nacionalista érzületekre hat. Ezért méginkább méltánylandó Gorbacsov bátorsága, amellyel nemcsak egy új államszövetség „felé halad, hanem még a többpártrendszer tabuját is föladná”.
Vajon a világ megéri-e azt. a történelmi pillanatot, amidőn egy klasszikus gyarmatbirodalom fölött megkongatják a vészharangot? — kérdezi a Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely szintén úgy véli, hogy a Szovjetuniót a végleges szétesés fenyegeti. S ez a lap is azt feszegeti, hogy vajon az általánossá váló felbomlási jelenségekét ölhetett kézzel szemlélik-e a nacionalisták, az ósztálihisták, avagy a tábornokok. A Westdeutsche Allgemeine Zeitung cikkírójában is felötlik a kérdés, vajon Gorbacsov álma, a modernebb Szovjetunió nem egy kisebb Szovjetunió is egyben? A szovjet államszövetség, ha nem tér le a gorbacsovi útról, csak lazább szerkezetű lehet a peremkerületein — gyanítja a lap.	(B. M.)
Tudósi tőnktől
Rendkívüli állapot Karabaliban
Moszkva, január 15.
Az azerbajdzsán fővárosban folytatódnak az örmény lakosok elleni pogromok és gyilkosságok. A hétfői Izvesztyija, amely a fentiekkről beszámolt, megírta, hogy a még mindig nem végleges adatok szerint 33-an estek áldozatul a fegyveres bandáknak. Ugyanakkor még nem sikerült minden házat átvizsgálni, ahol a gyilkos áradat végigsöpört, s a város számos pontjain továbbra is ellenőrizhetetlen a helyzet.
A Minisztertanács mellett működő moszkvai állandó örmény képviseleten, sajtóértekezletet tartottak, amelyen a fővárosban élő örmények képviselői felszólították a szovjet vezetést, hogy azonnal irányítson Azerbajdzsánba „megfelelő csapatkontingenst" az ott élő örmény lakosság biztonságának megóvására. Újságírói körökben elterjedt hírek szerint Nyikolaj Rizskov miniszter-elnök valóban egy ilyen lépést fontolgat a vérfürdő kiszélesedésének megakadályozására.
Egyelőre azonban evákuáljá'k az örmény lakosokat Bakuból, hétfő estig 660-an, főként asszonyok és gyermekek kaptak me-
nedéket a türkmenisztáni Krasz-novoCban. Az Izvesztyija Azerbajdzsán halari és saurjani körzeteiből valóságos ütközetekről tudósított, amelyekben felségjel nélküli helikoptereket, rabolt csapatszállító járműveket is bevetnek. A moszkvai örmény tájékoztatás szerint tucatnyi a halottak és több száz a sebesültek száma. A közösség képviselői rendkívüli állapot bevezetését követelték.
Az azerbajdzsán pártvezetés szavakban elítélte a történtéket, és az erélyes intézkedések szükségességét hangoztatta. A Bakuban tartózkodó Jergenyij Prímákon PB-póttag és Andrej Giren-ko KB-titkár hétfőn találkoztak az azerbajdzsán népfront képviselőivel. valamint a köztársasági értelmiség tagjaival.
A Karabahban és Azerbajdzsánban kialakult helyzetet rendkívüli ülésen tekintette át a szovjet Legfelső Tanács Elnöksége. Mint a televízió esti híradója jelentette, a testület a rendkívüli állapot bevezetését rendelte el Karabahban és néhány, közelebbről meg nem nevezett körzetben.
Lambcrt Gábor
Japán együttműködési programot terjeszteti elő Moszkvának
Mihail Gorbacsov első külföldi vendége volt az új évben Abe Sintaro egykori japán külügyminiszter, aki a Liberális Demokrata Párt küldöttségének a vezetőjeként érkezett Moszkvába. A tény két Okból is figyelemre méltó. Egyrészt, mivel a szovjet fővárosban korábban előbb bejelentet-
ték, hogy a szovjet államfő lemondta januárra tervezett megbeszéléseit külföldi politikusokkal, majd cáfolták a hírt. A tárgyalásokról kiadott közlemény is kitért arra: a találkozó annak főtitkára „a peresztrojka feszült éllenére jött létre, hogy az SZKP
döntő pillanatában rendkívül el van foglalva a belügyekkel".
Mindez Japán helyéről tanúskodik a szovjet külpolitikában, folytatódik a közlemény, s ez a másik ok, amely miatt a megbeszélések fokozott érdeklődést keltettek. A kétoldalú kapcsolatokat ugyanis mindeddig az jellemezte, hogy Moszkva csupán szerette volna, ha Tokió betölti a neki szánt helyet. A területi nézeteltérések, a déli Kurili-szigetek hovatartozásának kérdése miatt azonban mind ez ideig még a világháborút lezáró békeszerződés aláírásáig sem jutott el a két ország. A közleményben is helyet kapott egy óvatos utalás a problémára: Ázsiában olyan környezetet kell kialakítani — meglehet évtizedek alatt —, amely lehetővé teszi bármely konkrét kérdés békés megoldását. Ehhez az eddigi történelem során kialakult realitások elfogadására van szükség — fogalmazódik meg a szovjet álláspont, amely azonban hajlékony félmondattal egészül ki: nem lehet erőltetni az események menetét, s akkor 'minden nehéz kérdés az általános, mélyreható változások természetes részévé válik.
A küldöttségek találkozóját kö-
—Ij távlatok nyílnak meg"
vető négyszemközti megbeszéléseken Gorbacsov feltehetőleg részletesebben is kifejtette, mit is ért mindezen a szovjet diplomácia, különösen a Kurili-szigetek vonatkozásában. Japán 'részről Abe nyolc pontból álló program-csomagot terjesztett elő a gazdasági, tudományos és technikai kapcsolatok elmélyítésére, szakértők képzésére, a humanitáriá-nus kapcsolatok fejlesztésére. A jelek szerint tehát Japán is felzárkózott a szovjet átalakulási folyamatok tőkés támogatói sorába. Mint Abe kifejtette: Japán őszintén óhajtja a peresztrojka sikerét, tisztában van a folyamatok jelentőségével.
A vendég átadta Kaifu Tosiki miniszterelnök üzenetét, amelyre Gorbacsov választ ígért. Ügy tűnik, elérhető közelségbe került a szovjet főtitkár elvben már egyeztetett, de a kapcsolatok hőfokának ingadozása .miatt bizonytalan időpontú látogatása a szigetországban, amelyre az eddigiek szerint legkésőbb jövőre kerülne sor. A közlemény most esedékes vizitet említett, amellyel kapcsolatban Gorbacsov megjegyezte:	reméli
hogy semmi nem jön közbe.
-t-r
Kaifu Tosiki látogatása mérföldkő a kapcsolatok bővítésében
Az MTI jelenti: Kaifu Tosiki japán miniszterelnök hétfőn délután népes küldöttség élén hivatalos látogatásra Budapestre érkezett. A miniszterelnököt felesége és leánya is elkísérte Magyar-országra. Nakajama Taro külügyminiszter is tagja a több mint 50 fős küldöttségnek. A kormányfő gépe nem sokkal hat óra előtt szállt le Ferihegyen A japán kormányfőt és feleségét Németh Miklós miniszterelnök és felesége fogadta, majd a himnuszok elhangzása után a két miniszter-elnök ellépett a díszszázad előtt. Ezután a vendégek és a fogadóbizottság tagjai gépkocsikon a japán miniszterelnök szállására hajtattak.
Kaifu Varsóból érkezett Budapestre.
Németh Miklós és felesége este nyolc órakor a Parlament vadásztermében díszvacsorát adott , Kaifu Tosiki és felesége tiszteletére. Ebből az alkalomból a két kormányfő pohárköszöntőt mondott. Elsőnek Németh Miklós szólt.
Németh Miklós elöljáróban emlékeztetett arra: a két ország között 120 éve létesültek diplomáciai kapcsolatok, és az élet más területein is hagyományos magyar-japán barátságról, együttműködésről beszélünk. Kapcsolataink történelmének különös sajátossága, hogy mégis csak most üdvözölhetjük először Japán miniszterelnökét Magyarországon.
— Történelme során Magyarország sokszor járt Európa forradalmainak és szabadságharcainak élvonalában, de csaknem mindig magára maradt, és elbukott. Büszkék vagyunk arra, hogy Magyarország napjaink történelmi változásaiban is élen járt. Nehéz a helyzetünk, de mégis úgy érezzük, hogy most egyedülálló esélyünk van a sikerre: változásaink már vissza nem fordíthatóak, a magyar társadalom a békés átmenet folytatását akarja, és a külső környezet is kedvező számunkra.
Németh Miklós hangoztatta, hogy a magyar gazdaság nehéz helyzetben van. Szeretnénk, ha Japán nemzetközi politikai, gazdasági és pénzügyi súlyával arányosan szerepet vállalna Magyar-országon, aktívan támogatná törekvéseink megvalósítását; olyan segítséget várunk, amely közöttünk valóságos, igényes együttműködést teremt történelmünk e bonyolult, ám igen ígéretes szakaszában.
Kaifu Tosiki pohárköszöntője bevezetőjében hangoztatta, hogy a kelet-európai változások, amelyek a múlt év második felében drámai fordulatot vettek, nem csak regionális jelentőségű események, hanem kihatnak az egész kelet—nyugati viszonyra is. Tavaly novemberben leomlott a hidegháborút szimbolizáló berlini fal, majd egy hónapra rá Romániában — óriási áldozatokkal, a szabadságot követelő nép bátor fellépésének eredményeként — megdőlt Ceausescu diktatúrája is.
A kelet-európai változások következtében új világrend van kialakulóban. Ügy tűnik, hogy a kelét-európai tendenciák a kelet-nyugati kapcsolatokat elmozdítják a szembenállás alapjairól a párbeszéd irányába. Európában felerősödtek a megosztottság felszámolására, az egység elérésére irányuló áramlatok. Ez új és történelmi jelentőségű folyamat, amj hazánkban is óriási érdeklődési váltott ki.
Káifu leszögezte, hogy napjainkban, amikor a magyar kormány és a magyar nép reformjaival irányt vett a demokrácia és a piacgazdaság felé, hazája és Magyarország államközi kapcsolatai előtt — hagyományos baráti kapcsolatok talajáról elindulva — új távlatok nyílnak meg.j „Ezért remélem, hogy mostani látogatásom mérföldkővé válik országaink kapcsolatának további bővítésében.”
Prágai tárgyalások a szovjet csapatok kivonásáról
Prága, 1990. január 15. I Rendkívüli érdeklődés kíséri Prágában a szovjet csapatok ki* vonásáról hétfőn kezdődött csehszlovák-szovjet szakértői tárgya- 1
lásokat. Az új csehszlovák kormányzat az első pillanattól fogva érvénytelennek nyilvánította a szovjet csapatok ideiglenes állo-másoztatásáról két évtizede kö-