﻿Nyilatkozik a lehallgatási botrány koronatanúja
Ára:
.l.«0
(forint
Magyar Nemzet
4. o.)
Niimitbul
1990.
január 20. Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
JVf^iteg&e&ink
Idehaza és külföldön a már megszokottnál is élénkebb volt a magyar diplomácia. A hét elején a japán kormányfőt üdvözölhettük fővárosunkban; a közepén Horn Gyula külügyminiszter azt a hírt hozta a Vatikánból, hogy a Szentszékkel hamarosan helyreállhatnak a kapcsolataink; pénteken este pedig az elsők voltunk, akik hivatalosan közöltük csatlakozásukat Mitterrand francia elnök európai konföderációs tervéhe
De ne legyünk túlságosan földhözragadtak. Igaz, ennek az országnak az átalakulás kezdetén nagyon is kézzelfogható segítségre van szüksége, de fontosabbak a távlatok, jövendő helyünk kijelölése elsősorban Európában, de a tágasabb világban is. Nincs értelme eltitkolni, hogy magasrangú vendégeink bizonyos kételeyekkel, netán aggodalmakkal is érkeznek. Honi vitáink, sajtónk perlekedése azt a látszatot kelti, mintha a változás egyhelyben topogna, sok a személyes sérelem és megbántottság. Egyes vezető politikusok kardosabb nyilatkozatai is hozzájárulnak ehhez.
Pénteken délután, Mitterrand elnök elutazása előtt néhány •órával, érdekes beszélgetés színhelye volt a Hilton Szálló egyik szobája. Két francia és két magyar újságíró ült az Europe 1 rádió mikrofonja előtt, vitatkozott, nem annyira az elnöki látogatásról, mint inkább Magyarország jelenlegi állapotáról. A két párizsi — a L'Express és a Libération munkatársa — jól ismeri régről hazánkat, már-már szakértője is, és derűlátón nyilatkozott. Pillanatnyi keserveinket átmenetieknek minősítette, akár a demokrácia gyermekbetegségének, amelyet nagyon is hamarosan, a márciusi választások után kinövünk. Bizakodnak, hitelt adnak, ha nem is készpénzben, de eszmeileg, a jö-vőnknek.
Néhány órával később, ugyancsak a Várban, a francia államfő lényegében hasonlóan értékelt Szűrös Mátyás oldalán. Magyarország demokratikus fejlődését elöreháladot-tabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érezte bármelyik szomszédunkénál, megőrizte azt az időbeli és békés előnyt, amelyet korábbi kezdésünkkel szereztünk. Aligha csupán udvarias-sági formula volt, hogy Mitterrand egyforma érettségi szintet érzett a kormányzati és az ellenzéki vezetőiknél, azzal a bi-zodalommal, hogy a választások után minden kerékvágásba zökken, az elsők között maradhatunk, akiknek sikerül Európának ebben a részében megteremteni a hiteles demokráciát.
A tévéhíradók rövid vágásai
—	néha túlságosan is rövidek
—	nem tudják visszaadni egy nemzetközi tárgyalás hangulatát. Tegyük hozzá, a protokolláris közlemények sem. A heti diplomáciai hírek sokat bizonyítottak. Japán köztudottan azok közé tartozik, akik kétszer is megnézik, hová teszik a pénzüket. Enélkül nem lenne ott, ahol tart, a nagyhatalmak élvonalában. Nos, Kaifu miniszterelnök bizonyára alaposan tájékozódott, mielőtt elhozta gazdasági csomaviát, Budapesten pedig a meggyőződésében megerősödött. Különben nem úgy búcsúzott volna el, ahogyan tette.
II. János Pál pápáról is köztudott, hogy magas igényű erkölcsi támogatását nem paza-
rolja akárhová, és bizonyára aj sem véletlen a diplomáciai kapcsolatok fölvételét a közeljövőre időzítették. Hiszen a tárgyalások e témáról esztend' óta tartanak, és a Szentszék — mint örök evilági hatalom is — nem siet, nem kergeti a sürgősség. Ha Budapesttel közösen most érett meg az idő a döntésre, akkor ennek alapos okai vannak, és ez a magyar ígéret.
Jóllehet több mint húszéves a ovakoribb magyar—francia kapcsolatfölvétel is — 1968-ban kezdődött —, szintén tudatosan jutott a mai szintre. Három elemnek kellett benne találkoznia. Az alapjaiban megváltozott hazai belpolitikai tájkénnek, a párizsi nénzügyi körök gyakorlati érdeklődésének, amely hamarosan megteremti nálunk a szerződések szükséges bankkörülményeit, és bizonyos politikai átértékelésnek; ez utóbbi elválaszthatatlanul Mitterrand elnök nevéhez kötődik. Érdekes volt hallgatni tegnapi sajtóértekezletén, mennyire fölkészülten, a részletek ismeretében szólt erről. Elismerte, hogy Magyarország csakugvan jogosan, az 1919-es történelmi hibák nyomán érzékeny a nemzetiségi problémák iránt, és ezeknek a rendezését nem lehet ú"” .megkísérelni, miként a múltban tették. De
—	tette hozzá nyamatékosan — csak azzal a szándékkal és tudattal lehet megközelíteni, hogy a határok sérthetetlenek, és ezt mindenképpen tekintetbe kell venni Európa jövő megszervezésekor. Az általa tervezett konföderációban — vélte
—	ennek is meglesz a helye.
Milyen lesz azonban ez a
konföderáció, ez a nagy kérdés, különösen azután, ho«v Szűrös Mátyás közölte, a magyar külpolitika teljesen egyetért s gondolattal. Az álamfő ezt is részletesen kifejtette. Egy föderációnak, mint amilyen az Európai Közösség is, nagyon szigorú, megszorító szabályai vannak, amelyeket betartani minden tagnak elemi kötelessége. A konföderáció ennél zább, kevésbé kötöttebb, megteremti a szükséges átmenetet a későbbi teljes jogú tagsághoz. így nyiljk lehetőség rá, hogy mások — akár Ausztria, akár Magyarország — idővel ennek a nagy Európának a részesei legyenek, megteremtődjék az elengedhetetlen átmenet a fölzárkózáshoz.
Nyilvánvaló, hogy ettől még igencsak messze vagyunk, kezdet viszont tagadhatatlanul sikeres. Könnyű volt kiszakítani az összefüggésekből ezt a hetet, hiszen három elsőrendűen fontos diplomáciai eseményre adott alkalmat. Ha azonban összefüggéseiben kintjük a magyar külpolitikát, már hosszabb ideje ezen nyomvonalon halad, és ezekből a részletekből állnak össze teljes eredményei. Ennek a rendhagyó hétnek van azonban egy nagy, messzebbremutató tanulsága. Helyi civódásainknak, amelyeknek kétségtelenül megvannak a mélyebb okai, és gyakran kellemetlen kísérőjelenségei, néha hajlamosak vagyunk nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint a kívülről szemlélők. Igaz, mi ismerjük jobban viszonyainkat, talán érzékenyebbek is vagyunk. De mégis, higgyünk vendégeinknek, akik nemcsak távolabbról, magasabbról is néznek, és az ítéletük perdöntő lehet jövőnk alakulásában.
Várkonyi Tibor
Véget ért a francia államfői látogatás
Magyarország egyetért Mitterrand európai konföderációtervével
Ellentétek a lengyel kormány és Walesa között a szovjet csapatok kivonásáról
A külpolitikai helyzet
A HAGYOMÁNYOS HADERŐK CSÖKKENTESÉRŐL tárgyaló bécsi fórumon elhangzott magyar bejelentéssel nagy terjedelemben foglalkoztak a nyugati hírügynökségek. Somogyi Ferenc külügyi államtitkár felszólalásának elsősorban azt a részét idézték, amely a szovjet csapatok magyarországi teljes kivonásáról szólt. Ez az államtitkár szerint legkésőbb a jövő évben befejeződhetnék. Az AFP, miután ismertette azt a magyar javaslatot, amely az Európában levő, a nemzeti területükön kívül állomásozó katonák létszámának a felső határára vonatkozott, külön hangsúlyozta, hogy Magyarország elsőként tett önálló javaslatot a bécsi tárgyalásokon, s ezt ráadásul előzetesen nem egyeztette szövetségeseivel, ami ugyancsak újdonságnak számít. Ezt tartotta fontosnak kiemelni a The New York Times is, miközben a The Washington Post úgy véli: a magyar kormány célja feltehetően az, hogy megegyezés szülessék a Szovjetunióval a csapatkivonásokról még a márciusi választások előtt, amelyen a „korábbi kommunista .pártnak nehéz harcot kell vívnia”.
A úrit lapok ugyancsak részletesen szólnak a magyar lépésről, azt is megemlítve, hogy Budapest nincs.^gyedül, hiszen Prága is már hasonló lépésre szánta el magát, ott is szakértői tárgyalások voltak a csapatkivonásról, miközben Varsóban Walesa éppen csütörtökön beszélt a szovjet nagykövettel. A Szolidaritás vezetője Brovikovval közölte: „Nem akarjuk kidobni a maguk katonáit, önöknek kellett volna őket már régen kivonniuk?’ Walesa ehhez még annyit tett hozzá: „az év végéig egyetlenegynek sem szabad Lengyelországban maradnia.” Walesa azért találkozott a nagykövettel, hogy átvegye tőle Moszkvába szóló meghívóját. A Szolidaritás vezetője azt is közölte, hogy Varsó elvárja az 1939-es szovjet agresszió körülményeinek és az eltűnt lengyel katonatisztek sorsának tisztázását, továbbá elégtételt követelt á deportált lengyelek számára. Kérte, hogy a szovjet hatóságok könnyítsék meg a két ország közötti utasforgalmat. A lengyel kormány szóvivője viszont nemzetközi sajtóértekezletén azt közölte, hogy a varsói kabinet nem ért egyet Walesával, és nem veti fel a szovjet csapataik kivonását.
A KATONAI ERŐ ALKALMAZÁSA szempontjából a szovjet politikát elemzőket azönban immár nem elsősorban az a kérdés érdekli leginkább, hogy vajon Moszkva kész-e drámai helyzetben a keleteurópai szövetségesek ellen erőt alkalmazni. Véleményük szerint ez a kérdés már eldőlt, bár megnyugtató lenne kétségtelenül, ha valóban kivonná a szovjet vezetés a csapatait a szomszédos országokból. A „milyen körülmények között alkalmaz erőt Moszkva” kérdés ezúttal a helyi nemzetiségi feszültségek kezelése kapcsán foglalkoztatja az elemzőket. Az örökkön visszatérő kérdés ezúttal is az, vajon mennyire erős Gorbacsov helyzete az azerbajdzsáni válság tükrében. A legtöbb szakértő szerint a főtitkár pozíciója annyiban meggyengült, hogy az etnikai zavargások is azt igazolják, Gorbacsovot egyre inkább az események irányítják, így nő a bizonytalanság, nem lehet tudni, hol robban újabb „bomba”. Ugyanakkor a rendkívüli állapot bevezetésével, a hadsereg bevetésével a főtitkár vélhetően taktikai csatát nyert, hiszen ennél többet a konzervatív szárny sem tehetne, ha hatalmon lenne. Ugyanakkor olyan vélemények is elhangzanak, miszerint annyiban esetleg használhat Gorbacsovnak miden etnikai viszály, amennyiben ezek elterelik a figyelmet a bajokról. E gondolatmenet szerint a peresztrojka tűrőpróbája igazából nem az, hogy vajon Bakuban bevetik-e a hadsereget vagy sem, de még az sem, a balti államok ellen netán fegyverrel lépne fel Moszkva, hanem sokkal inkább az, vajon egy Vörös téri tömegtüntetés csillapítására a ki tonai erő bevetéséi választja-e Gorbacsov.	(T. J.)
Elutazott a francia államfő
(MTI) Mitterrand, francia államfő magyarországi látogatásának második napján, pénteken reggel szállásán a politikai pártok képviselőit fogadta. Előző nap a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Szocialista Párt vezetőivel folytatott megbeszélést, ezúttal a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Kereszténydemokrata Néppárt és Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt vezetőit látta vendégül kötetlen légkörű közös reggelire.
A közösen elköltött reggeli után Pozsgay Imre államminiszter kereste fel szállásán Mitterrand-t. Az államfő és az államminiszter megbeszélésén részt vett Kovács László külügy minisztériumi államtitkár.
megbeszélés tapasztalatait összefoglalva Pozsgay Imre elmondta, hogy meleg hangvételű eszmecserére nyílott alkalma Mitterrand-nal, mindenekelőtt a magyarországi fejleményekről, illetve az európai régió helyzetéről. Szélesebb kitekintésben szóba került az is, Magyarország miként viszonyul a kisebbségek helyzeté- .
hez, az európai határokhoz. Pozsgay ennek kapcsán biztosította Mitterrand-t, hogy e tekintetben nincs eltérés a francia és a magyar álláspont között. Hazánknak is az a véleménye, hogy Európában nem megváltoztatni kell a határokat, hanem „ellényegtelení-teni, spritualizálni” őket.
A magas rangú vendég ezután a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba látogatott, ahol fővárosi iskolák francia szakos tanáraival találkozott. A beszélgetést követően mindjárt figyelmébe ajánlotta a jelenlevő francia külügyi államminiszternek és Thierry De Beaucé-nak, a nemzetközi kulturális kapcsolatok államtitkárának: támogassák a francia nyelv külföldi, így magyarországi tanítását, és könnyítsék meg a Magyarországról érkező tanárok továbbképzését.
Az elnök és szűkebb kísérete — az újságírók gyűrűjében a déli napsütésben rövid sétát tett a Váci utcában, ahol elsősorban a könyvesboltok kirakataiban gyönyörködött, ám hosszasan időzött a népművészeti cikkek előtt is.
Mitterrand elnök és felesége
ezt követően fogadást adott a Néprajzi Múzeumban, ahol megjelent Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök és felesége. Az elnök ezután ebédet adott a magyar kulturális élet kiemelkedő személyiségei tiszteletére a Hungária Kávéház és Étteremben.
Az elnök pénteken délután a budai érseki palotában találkozott és rövid megbeszélést folytatott Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsekkel.
A delegáció ezután a Kossuth térre hajtatott, ahol Mitterrand-t
/% 301-es parcella
katonai tiszteletadással búcsúztatták.
Mitterrand pénteken a késő délutáni órákban elutazott Budapestről.
Párizsból jelenti az MTI: Francois Mitterrand francia köztársasági elnök magyarországi hivatalos látogatásának befejeztével pénteken visszaérkezett Párizsba. Mitterrand szombaton Párizsban Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel találkozik, s vele is ismerteti látogatásának tapasztalatait.
Főhajtás Nagy Imre sírjánál
Fekete Mercedesekből álló konvoj suhant végig pénteken délelőtt a rákoskeresztúri Üj köztemető sugárútján. Tizenegy órakor a temető leghátsó részében a világsajtó képviselőinek jelenlétében Mitterrand francia köztársasági elnök ünnepélyesen rótta le kegyeletét az 1956-os magyar népfelkelés és szabadság-küzdelem mártírjai, elsőként is Nagy Imre végső nyugvóhelyénél. A francia elnök gondolataiba mé-lyedve hajtott fejet a most is virágokkal borított egyszerű sírhalomnál, majd felkereste Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál és Szilágyi József nyugvóhelyét is, s egy-egy percre megállva adózott emléküknek. A francia trikolór színeivel díszített óriási koszorúkat katonai tiszteletadással helyezték el Nagy Imre sírján, valamint a forradalom ismeretlen áldozatát jelképező hanton.
Azon a helyen, ahol Nagy Imre örök álmát alussza, Földes Péter újságíró — aki a francia ellenállási mozgalom tagja -volt, 1956-
ot követően pedig őt is bebörtönözték — rövid .megemlékezésében a kivégzett miniszterelnök munkásságának politikai jelentőségét méltatta, s emlékeztetett rá, hogy haláluk 30. évfordulóján, a híres Pére Lachais temető 44-es parcellájában, a Párizs városa által adományozott díszsírhelyen szimbolikusan nyert lelkűk átmeneti nyugodalmat, mert egészen tavalyig ismeretlen helyen, jeltelen sírban porladtak a mártírok a 301-esben.
Erről váltott szót Mitterrand elnökkel Nagy Imre leánya, Nagy Erzsébet is, midőn bemutatták a kivégzett politikusok jelen levő hozzátartozóit, özvegyeit, gyermekeit. A megemlékezésen nagy számban voltak jelen a Történelmi Igazságtétel Bizottsága tagjai, valamint a kivégzett áldozatok harcostársai, barátai. A rövid ünnepség keretében átnyújtották a francia köztársasági elnöknek azt az emlék plakettet, amelyet Beck András készített, s Nagy Imrét ábrázolja.
(k. b.)
iSaJIoérlekrzIrl
Együttműködési készség a konföderáció megteremtésében
(Tudósítónktól)
Az államfői látogatás hivatalos részének befejeztével Szűrös Mátyás és Mitterrand elnök sajtó-értekezleten összegezte az elért eredményeket. Szűrös Mátyás közölte, hogy Magyarország támogatja a francia államfő európai konföderációs tervét, és kész együttműködni a gyakorlati megvalósításban.
A francia államfő azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy a két ország azonosan ítéli meg az európai problémákat. Külön fölhívta a figyelmet azokra a megállapodásokra, amelyeket a kíséretében érkezett miniszterek, gazdasági vezetőemberek írtak alá magyar
partnereikkel. A kérdések között a hírlapírók szóvá tették, hogy Magyarország esetében Francia-ország nem tervezi-e a vízum-kényszer eltörlését. Az államfő elismerte, hogy Párizs és partnerei megszorító jellegű vízumpolitikát alkalmaznak, aminek az indoka a terrorizmus ellen vívott harc. Mint mondotta, továbbra sincs lehetőség felemelni a sorompókat, de bizonyos liberalizálásra már voltak javaslatok. Beszélt Mitterrand részletesebben az európai konföderáció tervéről is, és ismét nyomatékosan húzta alá: ennek egyik alaptétele, hogy csak demokratikus rendszerek vehetnek részt ebben a közösségben.
Kétmilliárd frankos hitel Magyarországnak
(MTI) Pénteken folytatódtak a magyar—francia partnertárgyalások. Horváth Ferenc ipari miniszter Paul Quilés francia postaügyi, űrhajózási és távközlési miniszterrel tárgyalt a kétoldalú együttműködés bővítéséről. Szó volt az aktív memóriakártyák magyarországi elterjesztésében való francia közreműködésről, videomagnók kooperációs gyártásáról, továbbá a nagy képfelbontású tévérendszerek közös kutatásáról és fejlesztéséről, telefonközpontok, kis és nagy csatornaszámú mikrohul-
lámú digitális rádiórelé berendezések és korszerű telefonkészülékek termelési együttműködésen alapuló előállításáról.
Horn Gyula külügyminiszter Roland Dumas külügyi államminiszterrel a közép-kelet-európai fejleményekről és a kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt. Horn Gyula különleges jelentőségűnek nevezte, hogy a Nyugat tevékeny segítséget nyújt a magyar gazdaság átalakításához, méltatta a Közös Piac szerepét, és ezen belül a francia erőfeszítéseket.