﻿Ára:
4.4(0
forint
Magyar Nemzői
1990.
január 23.
un. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Pőrén
Nagy koalíciós ajánlat az XI)K-haii
Modrow tárcát kínált fel a keletnémet ellenzéknek
Csehszlovákiába készül II. János Pál pápa
A külpolitikai helyzet
A KAUKÁZUSI VÁLSÁG határozza meg a nemzetközi élet sodrását ezekben a napokban. A szovjet külügyi szóvivő is utalt erre moszkvai sajtóértekezletén, amidőn nagy megnyugvással emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy a Nyugat megértéssel fogadta a hadsereg bevetését. Geraszimov azonban elhatárolta magát Azerbajdzsán moszkvai állandó kéviseletének hétfői bejelentésétől, amely szerint háromezren haltak meg a fegyveres összecsapásokban a rendkívüli állapot kihirdetése óta.
A feszültség hátterében Gorbacsov irányvonalának a .következetlenségét sejti a Frankfurter Allgemeine Zeitung,*-amely úgy véli, hogy a gazdasági és nemzetiségi politikában elkövetett hibák bosszulják meg magukat. A lap úgy látja, hogy az azenbajdzsáni helyzet növeli a Szovjetunió energiatermelési nehézségeit, s így a krízisnek következményei lehetnek más KGST-országoikra nézve is. Az újság azt fejtegeti, hogy a polgáriháború jól érzékelteti, milyen kevéssé tud segíteni Gorbacsovnak a Nyugat. Az államfő jó szándékát nem vonja ugyan kétségbe senki, de mind többen érzik úgy, hogy eleddig majdnem minden területen túl lassan és nagyon megkésve tett csak engedményeket, föltehetően tekintettel kellett lennie a fékező erőkre, a makacs pártapparátusra. A cikkíró leszögezi • a Nyugat újra, meg újra fogadkozik, hogy nem akarja kihasználni a Szovjetunió nehézségeit, mert nem érdekelt a káoszba fulladó összeomlásban, de szinte ez minden, amit tenni lehet.	. ■	-	-
AZ ÖSSZEFÜGGÉSEKET más Oldalról közelíti meg a bonni General Anzeiger, amely úgy gondolja, hogy most még a progresszív erők sem tudják beleélni magúkat Gorbacsov helyzetébe. Talán jobb lett volna még időben őrizetbe venni a gyilkos bandák értelmiségi főkolomposait, ám ezzel Gorbacsov jelet adhatott volna a reakciós apparátusnak, amely szeretne leszámolni a demokratikus törekvésekkel is. Ez a veszély volt az államfő vonakodásának az oka. A Stuttgarter Nachrichten benyomása szerint a szovjet vezető megnyert egy csatát, de elvesztette a háborút. Olyan csatába keveredett, amelyben nem győzhet. Hasonló szellemben ír a francia Liberation. Azt hangsúlyozza, hogy Gorbacsov hatalmon maradása most először került komoly veszélybe. A Le Quotidien de Paris azzal érvel, hogy Gorbacsovnak otthoni tekintélye „ugyanolyan arányiban csökken, mint ahogy külföldön növekszik, mert kudarcról kudarcra manőverezik”.
A BALTIKUMI és a déli’államok elszakadási törekvéseivel egyidejűleg Gorbacsov időzavarba sodródott a gazdaságban is. Abalkin miniszterelnök-helyettes a Newsweeknek nyilatkozva kijelentette, ha a piaci viszonyokat nem sikerül rendezni egy éven belül, akkor új emberek veszik kezükbe a kormányrudat a Szovjetunióban. A reformpárti szovjet politikus arról beszélt, ha a fogyasztási cikkek eltűnnék az üzletekből, akkor az ország első embere semmiképpen sem tarthatja fönn a népszerűségét. Abalkin szerint a kormány legnagyobb hibája az volt, hogy a reformok megindítása előtt nem tanult más országok gyakorlatából. Az átalakításnak a mezőgazdaságban kellett volna kezdődnie, majd a könnyűiparban és a szolgáltatásokban folytatódnia, és ennek az egész folyamatnak sókkal gyorsabban kellett, volna haladnia.
Moszkvai tudósítónk telese
Százezrek biiesúzlaüák Bakuban az összecsapások áldozatait
Amennyire főbenjáró bűnnek számított nemrég a szegénység szót még csak ki is ejteni, annyival többet beszélnek róla most és sajnos — joggal. Egyre „látványosabban” jelenik meg az élet szinte minden terüle.tén. Amikor e sorokat írpm, már a szegények pártja megalakulásáról is értesülhettünk és — többségükben — éppen azoknak a hajléktalanoknak a „jóvoltából”, akik a múlt hét végén birtokukba vették a Déli pályaudvart.
Tulajdonképperi már ezen sem csodálkozom. Bármennyire távol álljon tőlem az indulatok szítása, rá kellett jönnöm arra, hogy megteszik ezt helyettem jóval hatásosabban azok az intézkedések — vagy éppen ezek elmaradása —, amelyek az ember igazságérzetét immár naponta bombázzák. Sőt. Mintha a fenyegetően terjedő elszegényedés, kilátás-talanság egyesek számára teljesen érzékelhetetlen volna. Űjabban ugyanis olyan merényletek is sokkolják a közvéleményt, amelyek — bevallottan — nem sokat hoznak a közös konyhára, annál többet vesznek ki mind szélesebb rétegék egyre laposodó pénztárcájából. Az egyre könyörtelenebb érvágásokat mindennek ellenére mégiscsak végrehajtják.
E mély sebeket ejtő „operációk” sorába illeszkedik — ha egyáltalán illeszkedésről lehet még beszélni — a lakbérek küszöbön álló emelése és az ezt kísérő egyéb „műveletek” tarka sokasága. Űj lakásgazdálkodási elképzeléseknek csúfolják, és még azzal sem lehet velük kapcsolatban takarózni, hogy a helyzetet nem ismerve, a valóságtól elszakadva, rossz elméletektől félrevezetve, íróasztal mellől kellett kimódolni a hogyan továbbot. Átlag öt-tíz évenként, legutóbb a nyolcvanas évek közepe táján térképezte ugyanis föl jeles társadalomkutatók, tervezők, jobbító szándékú várospolitikusok egész regimentje — a többi között — a bérlakások állapotát, különösen pedig az e téren valóban különlegesen kedvezőtlen helyzetű főváros súlyos és egyre növekvő lakásgazdálkodási gondjait.
Nem szerénytelenség, ellenkezőleg, az elkeseredés, a hiábavalóság érzete kényszerít, hogy emlékeztessek rá: lapunk hosszú éveken át „rögeszmés” sorozatokban adott hangot a felgyülemlett ellentmondásoknak, feszültségeknek, az „igazi” lakásgazdálkodást gátló legkülönbözőbb tényezőknek. Kifogásoltuk a családösszetételhez nem igazodó, az igényeket folyamatosan	újratermelő
„egyenlakások” építését, ennek hiányában is a választék, a kínálat hiányát, a cserék csiga-lassúságú lebonyolítását, az ezerszer átszervezett, de gyökeresen soha újjá nem alakított ingatlankezelési rendszer tarthatatlanságát.
És ezenkívül is: vaskos kötetbe foglalt felmérések, számítások alapozták meg az évek ' óta ígért új lakáskoncepciót, amely valóban piaci alapokra helyezi ezt a területet is. Is — húznám alá akár háromszor is, mert .egymagában, a nagy egészből kiszakítva soha, de soha nem valósítható meg a lakásgazdálkodás „piacosítása”. Akad-e olyan szakember, de akár laikus is, aki elhiszi, hogy csupán lakbéremeléssel egyetlen lépés is tehető a kívánatos irányba? Maga a felelős miniszterhelyettes húzta alá még a lakásgazdálkodás sajnos, kelleténél szűk körűbb vitája előtt, hogy komplex, mindent átfogó intézkedéssorozat nélkül reménytelen kilábolni a Tervhivatal államtitkára által is csődtömegként jellemzett lakásmizériából.
És akkor most mi van? Ne
higgyük már, hogy az évize-dek óta felújítatlan, az itt-ott már kínjukban kizöldellt dúcokkal feltámasztott lakások mind komfort nélküliek vagy félkomfortosak, amelyek mentesülnek a béremelés ,alól!
A csőtörésektől, a gázbojlerek robbanásaitól, a tetőbeázásoktól rettegő, a nem működő liftek miatt 90—100 lépcsőn is felbotorkálni, gyerekkocsit felcipelni kényszerülő idősek és fiatalok vajon mennyire Ítélik komfortosaknak málló vakola-tú, nedves, nem zárható kapu-jú, elhanyagolt, koszos lépcső-házú épületekben található, amúgy bármennyire is rendben tartott, de környezetük miatt szégyellt otthonaikat? Ök tehetnek-e arról, hogy a „gazda” minden volt eddig, csak gazda nem, és vajon van-e remény rá, hogy egyszer ezek az épületek is tuladonosra találnak? És mikor? Lakóiknak azonban már a jövő hónaptól viselniük kell a megnövekedett terheket, amelyek közül csak egy a lakbér. Vajon mennyit kell még előlegezniük nemcsak a talán már rég szertefoszlott bizalomból, hanem saját, egyre zsugorodó jövedelmükből, amelyből már a gyermekek ebédbefizetésére sem igen futja? >
Nem ismerjük még a lakbérek kialakításának minden részletét. Ez önmagában is súlyos hiba. Mert a jó hír csiga-háton jár, a rossznak azonban szárnya kél. Vajon mennyire veszik figyelembe a rendszer' bevezetői azt az igazságot, arne-lyet például a kamara. ingat-. lankezelési tagozatának állásfoglalása sugall. Hogy tudniillik általános és műszakilag differenciálatlan lakbéremelés esetén az óriási épületvagyon megőrzésében gyarapításában, és hatékony hasznosításában alanyi jogon senki sem érdekelt?
Tudomásul veszik-e, hogy a bérrendszer még most sem tartalmazza a megélhetés és így a lakhatás költségeit sem, hogy sok mindenről szó van, csak éppen a bérlakáskínálat bővítéséről, a szociális lakásépítés elengedhetetlen és halaszthatatlan megkezdéséről nem? Hogy az állami támogatások leépítésének hevében elfelejtik előbb megteremteni ennek föltételeit, s a fokozatosság, az infláció és még megannyi más tényező figyelmen. kívül hagyásával a részleges és időszerű felújítások is vétkes halasztást szenvedhetnek. És akkor hol lesz még pénz az elmaradt felújítások pótlására, amely egyre elviselhetetlenebb terhet ró az államra, amely azonban ezt a kötelezettségét végképp nem háríthatja át a többségében máris pőrére vetkőztetett lakosságra! Az erre fordítható pénzt ugyanis szintén csúnyán „megcsapolták”, ami — különösen a fővárosban — több mint tragikus.
Csak egyetlen, mindennél beszédesebb adat: az országosan mintegy 130 ezer, elmaradt felújítási kategóriába tartozó lakásbérlemény 82 százaléka Budapesten található. Felújítási költségük ez évi árom legalább 110 milliárd forint. Kell-e ehhez további kommentár?
Végezetül csak annyit: én nem bérlakásban lakom, tehát nem magamért kiáltok. De ha így megy tovább, valamilyen formában engem is megadóztatnak és nemcsak vízdíjak, csatornadíjak képesért. Mit tehetek? Várom, hogy legalább kárpótlásul 19 szépséges villalakást ajánljanak fel. Csak tudnám, miből vásárolhatnám meg bármelyiket is? így hát maradok a panelban, ahonnét legalább a Dunára szép a kilátás. Másra nekem sincsenek jobb kilátásaim, mint „bárkinek” széles e hazában.
Komor Vilma
Moszkva, január 22.
A TASZSZ ezrekre tette, más források több százezres nagyságrendben adták meg azoknak a számát, akik hétfőn délben részt veitek a péntek éjjeli bakui ösz-szecsspások halottainak a temetésén. A városban zárva tartottak az üzletek és a gyárak, nem működött a televízió és nem jelentek meg sem a helyi, sem pedig a központi újságok, az egyetlen Információs forrás a rádió. Ezen jelentette be Vlagyimir Dubiny-jak altábornagy, Baku katonai parancsnoka, hogy a 19-röl 20-ra virradó éjjel 83-an vesztették életüket, közülük 14-en a katonaság és családtagjaik közül. A TASZSZ korábban határozottan cáfolta, hogy nők és gyerekek haltak volna meg az összecsapásokban. A városparancsnok pedig hazugságnak minősítette, hogy ezrek haltak volna meg és hogy orosz családokat támadtak meg az elmúlt napokban. Kijelentette, hogy az elmúlt két nap során a város egyetlen lakosa sem halt meg. Dubinyjak tagadta azt is, hogy azerbajdzsán katonák fegyver- és lőszerraktárat foglaltak volna el és szembeszegültek volna a központi egységekkel. Mint mondotta, vasáraap este azerbajdzsán népi küldöttek és a közvélemény képviselői felkeresték a szóban forgó katonai tanintézetet és. maguk is nieggyőződhettek
a fenti híresztelés tarthatatlanságáról.
A szovjet jelentések változatlanul feszültnek értékelik a helyzetet Azerbajdzsánban és Örményországban. A bakui temetés összetűzések nélkül1 zajlott le, a katonaság nem avatkozott közbe. A szovjet belügymhnisatériumban úgy tudják, hogy a népfront aktivistái sámos nagygyűlésen próbálták	szítani az örmény és
oroszellenes hangulatot. A katonai városparancsnok szerint egy külön rádióadó terjeszti a rémhíreket és szítja a feszültséget. Az esti televíziós híradóban a helyszínről tudósító riporter már több százezres temetésről beszélt, és arra helyezte a hangsúlyt, hogy a városban — akárcsak több más azerbajdzsán településen a népfront jelenti a valódi hatalmat. A riport félvetette: esetleg velük kellene tárgyalóasztalhoz ülni, éz lehetne a kiút a kialakult helyzetből.
Moszkvába eljutó hírek szerint ülést tartott az azerbajdzsán parlament, és felszólította Moszkvát, hogy két nap alatt vonja ki a csapatokat a városból és a rendkívüli állapotot is csak az örmény határ mentén tartsa fenn.
Folytatódik a menekültek evakuálása Bakuból. Vasárnap újabb 214 örményt és a katonaság 310 hozzátartozóját menekítették ki.
Az azerbajdzsán vasutakon hétfőn továbbra is Ott vesztegelt 175 szerelvény, amelyek közül 132-öt Örményországba kellett volna indítani. Tizenhat szállítmány viszont átlépte a két köztársaság határát. Változatlanul aggasztó a helyzet Karabahban is, ahol az azerbajdzsánok lakta Susa város helyi televíziójában a népfront vezetői az örmény lakossággal szembeni harcra szólítanak fel, s mint a TASZSZ írta, sértegetik a párt és az állam vezetőit.
Örményország araráti kerületének egyik falvában közelebbről meg nem nevezett rangú, örmény és azerbajdzsán felelős párt és állami dolgozók találkoztak. A ta-' lál'kozón részt vettek a hadsereg és a belügyi csapatok képviselői is. A TASZSZ jelentése szerint döntés született, hogy a két köztársaság határövezetéből kivonják a fegyveres csoportokat, beszüntetik a lövöldözést és az összetűzéseket, helyreállítják a vasúti forgalmat, megszünetik az autóutak blokádját a nahicsevámi kerki falu körül'
Vatikánvárosból jelenti az MTI: 11. János Pál pápa ez év április 21-én látogatást tesz Csehszlovákiában, erősítette meg hétfőn a vatikáni sajtóhivatal. A Szentszék és Csehszlovákia kapcsolatai addigra teljesen rendeződnek — tette hozzá.
A látogatást előző nap.' az a csehszlovák kormányküldöttség jelentette be, amelyet a Vatikánban fogadott a pápa.
Értesülések szerint márciusban betöltik püspöki kinevezéseikkel a jelenleg még üres öt csehszlovákiai egyházmegyei vezető posztót és helyreállítják a diplomá-
Berlinból jelenti az MTI: Az ellenzéki pártok és szervezetek képviselőinek a kormány munkájába való azonnali bevonását szorgalmazta hétfőn az NDK miniszterelnöke. A kerékasztal-tárgyalások kilencedik fordulójának megnyitásaként felolvasott nyilatkozatában Hans Modrow leszögezte: e labilis átmeneti időszakban arra van szükség: hogy az ország valamennyi politikai erője osztozzon a felelősségben, amelyet a végrehajtó hatalom az állampolgárok rendezett életének biztosításáért visel.
A kormányfő felszólította a jelen levő ellenzéki pártokat: még ezen a héten tegyenek javaslatot a kormányba delegálandó személyekre, hogy a nemzeti nagykoalíció már a jövő héten megalakulhasson.
Modrow javasolta, hogy a május 6-ra kitűzött parlamenti választásokkal egyidejűleg kerüljön sor a tanácstagi választásra is. A választási csalás kifejezést kerülve, a miniszterelnök azzal indokolta e kezdeményezést, hogy a helyi népképviseleti szerveknek „sürgősen legitimitásra van szükségük”. Ez nyílt beismerése annak, hogy az Egon Krenz fennhatósága alatt lezajlott tavalyi kommunális választások eredményét meghamisították.
A kormányfő határozottan visz-szautasította a Bild-Zeitung hétfői számában megjelent állításokat, miszerint az NDK hadseregének egyes csapatrészei, valamint az egykori állambiztonsági
Gennagyij Geraszimov külügyi szóvivő hétfőn úgy értékelte, hogy a külföldi kormányok többsége megértéssel fogadta a szovjet vezetés intézkedéseit. Ugyanakkor azt is észrevételezte, hogy az iráni külügyminisztérium mély sajnálkozását fejezte, ki a helytelennek minősített lépés miatt. Az Izvesztyija ugyanakkor arról számolt be a szovjet határőrség egyik vezetőjének készített interjúban, hogy a szovjet és iráni határőrök szót értenek. Szombaton este Asztare városban felelős beosztású vezetők találkoztak, és iráni részről is kifejtették: minél gyorsabban helyre kell állítani a rendet.
Geraszimovot megkérdezték a magát függetlennek deklaráló na-hic^eváni autonóm köztársaságról. A szóvivő arra hivatkozott, hogy a szovjet alkotmány az autonóm képződményeket nem ruházza fel a kilépés jogával. „Ügy gondolom, ez csupán át nem gondolt tett volt' — fűzte hozzá.
Lambert Gábor
Prága és a Vatikán kapcsolatai hamarosan Rendeződnek
Az IVIIX kormányfője cáfolja a készülő puccs híréi
Kri-nz hrisiin rír a választási csalásokat
ciai kapcsolatokat a Szentszék és Csehszlovákia között.
Franlisek Vanak püspök a Vatikáni Rádiónak kijelentette: „nagy örömmel és tisztelettel várjuk a Szentaityát országunkban, ahol még sohasem járt egyházfő ... Az ő látogatása mintegy jelképezni fogja a bekövetkezett hatalmas változásokat”.
Az új csehszlovák kormányban egy ellenzéki tevékenység miatt korábban elítélt protestáns lelkész tölti be az egyházi ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettesi posztot.
minisztérium elit alakulatai a hatalom átvételének érdekében puccsra készülnének a kormány ellen. Modrow leszögezte: az efféle felelőtlen és minden alapot nélkülöző híresztelések csak arra jók, hogy elbizonytalanítsák a lakosságot, és kételyeket ébresszenek a „stasi” felszámolásán fáradozó testületek becsületessége iránt.
Modrow bejelentette,1 hogy Uta Nickel pénzügyminiszter lemondott posztjáról. A politikusnő ellen vasárnap indított vizsgálatot a Lipcse Megyei Ügyészség, a szocialista tulajdonnak kárt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt.
Az NDK 40 éves fenállása alatt egyszer sem voltak szabad válasz-. tások az országban — jelentette ki a kerékasztalhoz megidézett Egon Krenz hétfői meghallgatása során. A tavaly májusi tanácstagválasztás kapcsán, amikor ő volt az országos választási bizottság elnöke, az NSZEP-DSZP-ből szombaton kizárt egykori főtitkár elmondta : a számítóközpontban formailag helyesen határozták meg a választás végeredményét, ám ma már ő maga is gyanítja, hogy az egyes szavazókörzetekben nem mindenütt történt korrekt módon a voksok összeszámlálása.
Krenz és a vele együtt megidézett Wolfgang Herger, aki korábban az NSZEP KB belbiztonsági osztályát vezette, a kerekasztal résztvevői előtt közös nyilatkozatban kért bocsánatot az NDK-ban kialakult helyzetért „mindazoktól, akik szenvedni voltak kényte-