﻿Sierda
január 24.
forint
A lehallgatási botrány
a Minisztertanácsot is elérte
Lemondott a belügyminiszter —Németh Miklós a kormányt ért támadásokról és a szovjet csapatok magyarországi
állomásoztatásáról
PARLAMENTI ÖSSZEFOGLALÓ
Belgrádi drámai éjszakája
Tovább mélyíti a válságot a JKSZ-kongresszns megszakítása
IIorn>nyilatkozat a The Washington Post bán a szovjet csapatkivonásról
A külpolitikai helyzet
ZSÁKUTCÁBA JUTOTT a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének rendkívüli kongresszusa.: kedden, hajnalban csaik a tanácskozás munkájának megszakításával sikerült elkerülni a pártszakadást. Egyes vélemények szerint ágy is olyan drámai helyzet állt elő, amely nemcsak a JKSZ, hanem Jugoszlávia fennmaradásának a kérdését is felveti. Megfigyelők szerint a háromnapos, eredmény nélküli, összességében „lehangolónak” nevezett szócsata rávilágított a súlyos belső ellentétekre. A JKSZ képtelen lépést tartani a változó világgal, tagszervezetei egyre jobban eltávolodnak egymástól. A kongresszuson két politikai felfogás csapott össze, s a tanácskozás „megszakítása" jelzi, egyik sem tudott felülkerekedni. A szlovén kommunisták önálló köz-társasági pártok szabad szerveződése mellett szálltak síkra, míg az ellenpóluson a szerbiai küldöttek csak egységes, monolit szervezetként tudják elképzelni a JKSZ-t, amely lényegében fenntartaná az eddigi állampártot és a pártállamot. Branko Horvat közgazdászprofesszor értékelése szerint két kommunista pártot kellene létrehozni, „egy reformert és egy neosztálinistát, s így igen hamar eldőlne, melyiknek lenne létjogosultsága a jövőben." Figyelemre méltó Markavics kormányfő nyilatkozata: „Jugoszlávia a JKSZ nélkül is létezni fog."
KÜLÜGYMINISZTÉRIUMI SZINTEN kezdődnek a jövő héten tárgyalások Budapesten a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. A magyar diplomácia vezetője á The Washington Postnak adott nyilatkozatában arról is szólt, hogy ez a csapatkivonás elsősorban kétoldalú kérdés, hazánk nem teszi azt függővé a bécsi leszerelési tárgyalásoktól. Horn Gyula megemlítette, hogy az osztrák fővárosban zajló haderőcsökkentési tárgyalásokon „bizonyos görcsösség” tapasztalható, új megközelítésre van szükség. Az amerikai lapnak nyilatkozott Grósz Károly is. A volt főtitkár elmondotta, hogy Gorbacsov-már 1988 tavaszán elvben egyetértett a szovjet csapatok teljes kivonásával Magyarországról. Az esetleges kelet-európai szovjet csapatkivonásokat taglalta a NATO szóvivője is. Az illetékes elhatárolta magát azoktól a hírügynökségi jelentésektől, amelyek szerint az atlanti szövetséget „zavarba hozták" a tervezett csapatkivonások. Az állásfoglalás azt tanúsítja, hogy bár a két katonai szövetség közötti aszimmetriát a lépések nem szüntetik meg, mégis csökkentik a Varsói Szerződés nagy mértékű fölényét. A nyilatkozatból kiderül: a NATO elsőrendű érdeke, hogy ellenőrizhető és kötelező érvényű fegyverzet-ellenőrzési egyezményt kössön Bécsben.
AZ AFRIKAI FRONTORSZAGOK jegyzékben fognak tiltakozni Magyarországnál a dél-afrikai külügyminiszter közelmúltban tett budapesti látogatása miatt — ezt a zambiai államfő jelentette be. Angola, Mozambik, Zimbabwe. Zambia és Tanzánia államfője a lusakgi találkozójukon döntött erről, „indokolatlanul elnézőnek ítélve a rasszista rezsimmel szemben tanúsított magyar magatartást”.
(P. T. R.)
Washingtoni tudósítónk tt-lcxjclentów
Október 23~ig távoznak a szovjet csapatok hazánkból?
ELSŐRE nem sikerült ösv,-szeszámlálni a honatyákat. A próbaszámlálás ugyanis azt mutatta, hogy a képviselőknek csupán hetven százaléka tisztelte meg jelenlétével az idei esztendő első, s a választási ciklus utolsó előtti ülésszakát. Az ideiglenes házelnök menten csinált is egy másik próbát, ami már hét százalékos létszámnövekedést mutatott. Ez azonban így is azt jelenti, hogy nyolcvanhatan még arra sem méltatták a Tisztelt Házat, hogy előre bejelentsék távol-maradásukat. Eszerint a képviselők már belefáradtak a törvénykezési munkába. Persze, megeshet az is, hogy a honatyák megriadtak attól, hogy újabb kéttucatnyi törvény és törvénymódosítás vár rájuk, s ez tartotta távol őket a közéleti szerepvállalástól.
Egyesek szerint a szerepzavar, a derűlátóbbak szerint viszont a toleranciára való hajlam növekedése játszott szerepet abban, hogy a nemrégiben megválasztotT, s a tegnapi ülésszakon igazolt ellenzéki képviselő színrelépését megtapsolták.
A NAPIRENDET megelőzve szót kért a belügyminiszter, hogy a Tisztelt Ház előtt értékelje a lehallgatási botrány körül kialakult helyzetet, a Belügyminisztérium munkáját és saját szerepét. Ügy látta, támadás indult a Belügyminisztérium, az állambiztonsági szolgálat és személye ellen. Egy olyan ügyről kell hisztéria nélkül beszélni, amelyet értizedeken át mély hallgatás övezett, hiszen a belső elhárítás a pártállam egyik terméke és tartópillére volt. Az elhárítás ezen belül is azok közé a testületek közé tartozott, amelyről a legnehezebben tüntethetők el a pártállami struktúra jegyei. A „cég” belülről történő lebontása nagyon bonyolult politikai feladat, ugyanakkor a békés átalakítás lényeges feltétele az országban, a békés átmenetnek.
Politikai okai voltak annak, hogy a biztonsági terület maradt utoljára, s ezt az ellenzék leghangosabb szervezetei ma. a miniszteren kérik számon. Horváth István nem kívánt a saját munkájáról ítéletet mondani, ezt a történelemre bízta. Arra az időre, amikor 1 már nem a politika hullámverésein fogant gyalázkodások alapján ítélik meg a politikusok életútját, hanem tetteik alapján. S a cselekedetek higgadt értékeléséhez az is hozzátartozik, hogy nálunk az átmenet során, eleddig nem került sor tömegméretű összeütközésre az erőszakszervezet és a nép között. Mindezek után a miniszter megköszönte az eddigi bizalmai, s lemondott tisztségéről. Elgy miniszter — az akaratán kívül kavart politikai botráhy okán — méltósággal elköszönt.
A napirendi pontok meg-
kezdése előtt a miniszterelnök szólt az egész nemzethez. Expozéjában hangsúlyozottan beszélt arról, hogy a kormányzat tartja magát ígéretéhez: nem a pártérdekeket tekinti elsődlegesnek, hanem vállalva a népszerűtlen intézkedéseket is a nemzet kormányának tartja magát. Teszi mindezt az ellenzéki pártok biztatására is, és nem kívánja a kellemetlen lépéseket utódjára hagyni. Inkább magára vállal politikai öngyilkosságként is értékelhető döntéseket is, hogy ne el-gyengülve és hitét vesztve juthasson csak el ez az ország az első szabad választásokig.
A politika azonban — s így van ez már a honi gyakorlatban is — nem ismer könyö-rületet. A különféle politikai szervezetek és a pártok a hatalomért nyúlnak. A helyenként tapasztalható hisztéria, és a felizzí'tott bizalmatlanság máris veszélyezteti a kormányzati, államigazgatási tanácsi szakapparátus munkáját, s az ellem ségeskedés további veszélyeket sejtet. Ennek része a belbiztonság területén kirobbant válság is, amelyben a miniszter-elnök saját felelősségének megállapítása mellett szólt arról, hogy a távozó miniszternek nem kevés érdeme volt abban, hogy az átmenet eddigi lépéseit békésen tehettük meg. Részletesen szólt még a miniszterelnök a szovjet’ csapatok kivonásáról.
ELENGEDHETETLEN szükségünk van hát a jelenlegi politikai csatározások közepette is az önmérsékletre, hiszen a választásokig is számos tennivalója akad a kormányzatnak. De a honi közélet minden szereplőjének óriási a felelőssége, hiszen a politikai csatározások közben vigyáznunk kell arra is, hogy ne távolodjunk el Európától.
Alighanem európaiságunknak is fontos követelménye az a törvényjavaslat, amelyet az igazságügyminiszter terjesztett elő a lelkiismereti és vallásszabadságról. Olyan alapvető szabadságjogról van szó, amelyet nem az álam vagy más hatalom adományoz, hanem amely születésétől kezdve mindenkit megillet. A törvényjavaslat elfogadása esetén ki-ki szabadon követheti bármely vallás előírásait, emiatt senkit, semmiféle előny nem illet és hátrány nem érhet. Egész nemzet lelkiismereti gondjának megnyugtatását szolgálja ez a törvény, hangoztatta egy szocialista képviselő, hiszen emberek sokásá-gát szabadítja meg attól, hogy meggyőződésüket feladva, a hivatalos politikához alkalmazkodva, alakoskodva kelljen él-niök. A vitában több módosító javaslat fogalmazódott meg, így a döntés mára maradt.
(Országgyűlési tudósításaink a 3—5. oldalon )
Washington, január 23.
Németh Miklós bejelentése a szovjet csapatok hazánkból való kivonásáról, vezető hír volt az amerikai tévékben, s a The Washington Post Horn-interjút közölve tudatja, hogy már a jövő héten megkezdődnek erről Budapesten a tárgyalások.
A magyar kormányfő a parlamentben bejelentetté, hogy nincs szükség a szovjet csapatok további magyarországi állomqsoztatá-sára, és kivonásukról hamarbsan megkezdődnek a tárgyalások —
jelentette első reggelt hírként a legnagyobb nézettségű ABC-h íradó. A kábeltévé folyamatos hírműsorában ugyancsak vezető helyen szerepel a budapesti jelentés, amely ugyan már nem számít igazán szenzációnak, hiszen hetek óta napirenden levő téma, ám most vált igazán kézzelfoghatóvá. A CNN már feltételezi: hogy éppen október 23-a lehetne a határidő.
Ez mindenképpen felkeltette a figyelmet, kivált, hogy a reggeli The Washington Post európai főtudósítójának, Jim Hoagland-
nek a Horn Gyula. külügyminiszterrel folytatott beszélgetéséből közöl részleteket. Kiderült, 'hogy a szovjet—magyar tárgyalások, a csapatkivonásról már a jövő héten Budapesten megkezdődnek, külügyminiszter-helyettesi ' szinten. Horn kijelentette, hogy „rövid időn belül dűlőre akarunk jutni”. Már csak azért is, hogy elkerülhető legyen a parlamenti választások kampányában a „szovjetellenes hangulatkeltés”. A magyar diplomácia vezetője szerint a kormány szeretné, ha e csapatkivonásra „még az idén, vagy legkésőbb jövőre” sor kerül-
E nagyon is záros határidő tálán meglepte az amerikai közéletet, ám a hasonló prágai és varsói követélésekkel együtt logikus fejleménynek minősíti. S idézve Horntól, hogy hazánk figyélam-be veszi ugyan a bécsi haderő-csökkentési tárgyalások ütemét, de „nem kapcsolja vele egybe” a csapatkivonási kérelmet, a .Post megállapítja: ez felettébb hasonlít Václav Havel csehszlovák elnök felfogására. Horn azonban tagadta, hogy a három kelet-európai ország összehangolta volna kezdeményezését, ám mindhárom egyetért a Varsói Szerződés „alap-
IHoszkvai tudósítónk telexe
Moszkva, január 23.
A rendkívül állapot bevezetése óta 91 ember halt meg Bakuban, köztük 18 katona és családtagjaik — írta a kedden este megjelenő Izvesztyija. A déli órákban a TASZSZ még 83 áldozatot emlegetett, s 636 a polgári, 76 az egyenruhás sebesültek száma. Egy esetről külön is beszámol a lap és az esti hírügynökségi tudósítások is: hétfőn este egy leszerelő tartalékosokat, valamint asszonyokat és gyerekeket szállító gép-. kocsioszlopot ért támadás, két katona életét vesztette, többen megsebesültek.
Az esti szovjet beszámolók is, változatlanul feszültnek minősítették a helyzetet, mint á katonai' parancsnokság közleménye fogalmazott: szélsőséges csoportok összeütközéseket provokálnak a hadsereggel. A nap folyamán 62 embert tartóztatták fel, 60 kézi és tűzfegyvert koboztak el. Az esti híradóban Vlagyimir Dubinjak katonai városparancsnak úgy nyilatkozott, hogy a köz-társasági vezetés tárgyalóasztalhoz ült a népfronttal is, de eredménye eddig nincs a tárgyalásoknak. Hétfőn a péntek esti harcok áldozatainak temetését követően
.vető megváltoztatásának” követelményével. Mindenesetre a magyar külügyminiszter „anakronizmusnak” minősítette a szovjet csapatok jelenlétét 44 évvel a háború után, s az ilyesmi „irritáló”. Viszont az amerikai sajtó a múlt héten beszámolt arról, hogy a szovjet—csehszlovák csapatkivonási megbeszélések első menete nem hozott érdemi eredményt. így kivált fontos a magyar külügyminiszter ama megjegyzése, hogy a szovjetek „közölték, készek e tárgyalási és semmit sem kérdek tőlünk viszonzásképp”.
Horn beállításában Budapest kérése a két szuperhatalomtól beleillik a jelenlétük „szimbolikus” szintre csökkentését sürgető európai kórusba, akár megegyezéssel, akár egyoldalú kivonásokkal, s a Post embere szerint Horn azzal is eltért Moszkva ismert álláspontjától, hogy megjósolta, a „semleges demilitarizált” egységes német állam létrejöttét. Ugyanakkor szükségesnek vélte a két katonai tömb csekély számú nukleáris fegyverének megőrzését, merthogy nem hisz az atommentes Európában, ami ismeretesen Gorbacsov tétele.
Avar János
a népfront egyik vezetője a TASZSZ szerint bejelentette, hogy a szervezet illegalitásba vonul. Más források ugyanakkor arról tudósítanak, hogy a népfronton belül különböző irányzatok formálódtak, vannak, amelyek hajlanak a tárgyalásra és az ésszerű megegyezésre. Tovább folyik az örmények és a katonák családtagjainak a kitelepítése. Január 14. óta több mint 16 ezer örményt menekítettek ki a városból.
Dubinjak altábornagy most arra panaszkodott, hogy kevés a szállítóeszköz. Keddi sajtótájékoztatóján Geraszimov szóvivő bejelentette, hogy hétfőn a bakul kikötőben a helybeliek feltartóztattak két hajót, amelyek a katonák családtagjait készült elszállítani. A város lakosai lehetőséget követeltek és kaptak a hajók átvizsgálására, ugyanis változatlanul erősen tartják magukat azdk a híresztelések, hogy a pénteki utcai harcokban több százan haltak meg, és a hadsereg titokban próbálja eltávolítani a holttesteket. Geraszimov hangoztatta, hogy a hajókat átkutatok semmit sem találtak. A szóvivő közölte azt is, hogy nem rendelkeznek olyan hivatalos adattal, amely megerősí-
Az azeri szélsőségesek továbbra is összetűzéseket provokálnak