﻿_fcpLt
Ára:
4.«0
forint
CtitSrtftk
1990.
Január 25.
L19I. rvfolynm
21. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Törvény szavatolja
a lelkiismeret és a vallás szabadságát
Államtitkári expozé az általánosságok szintjén (A rosszul kezelt állami vagyon valódi tulajdonosokhoz kerüljön
PARLAMENTI ÖSSZEFOGLALÓ
ELVI gondok tisztázásával kezdte a lelkiismereti és vallásszabadság vitájában felvetett kérdésekre adott választ az ülésszak folytatásában az igazságügyi miniszter. Mert a módosító indítványok során az is megfogalmazódott, hogy elegendő, ha ezt a kérdést az alkotmány szabályozza, fölösleges hát itörvénykezni erről a jogunkról. Így aztán a miniszter egyetemi tanári minőségében is kénytelen volt szerepet vállalni a Tisztelt Házban. Legalábbis arra az időre, amíg-elmagyarázta, hogy a kontinentális jogrendszert nem szerencsés összekeverni olyan államok jogrendszerével, amelyek a kontinensen alkalmazott gyakorláttól eltérő jog-gyakorlatot alkalmaznak. A miniszter előadása nyomán azok is megnyugodhattak, akik a napilapok lapozgatása ellenére is részt vettek e törvénykezés munkájában. Mert bizony a tétszámon is meglátszott, hogy a honatyák igencsak megbízatásuk vége felé közelednek.
A módosító javaslatokról rendezett szavazás, valamint a honatyák megnyilatkozásai igencsak jól mutatták a tegnapi munkanap során, hogy már ezen ülésszakon elkezdődött a pártok közötti csatározás, és a személyeskedés. Mert a módosító javaslatok megszavazása megmutatta, hogy olykor a honatyák nem igazán arra kíváncsiak, hogy miről szól az indítvány, hanem inkább aszerint voksolnak:	ki
tette az indítványt. Persze ki-nek-kinek szíve joga, hogy rokon- vagy ellenszenv alapján szavazzon. Kérdés azonban, hogy ez mennyiben viszi előre közös bajaink megoldását. Természetesen nem csupán a rokon- vagy ellenszenv a meghatározó — amiből kijutott jócskán —, hanem a tekintélyelvűség is fellelhető a szavazatok során. Példázza ezt az a közjáték, amikor az éppen soros házelnök már szinte maga sem tudta, mit szavaztat meg a honatyákkal, eképp egyszerűsített a kérdésfeltevésen; az nyomja meg az „igen” gombot, aki elfogadja a miniszter úr javaslatát. A hosszas tipró-dás után tüstént sikerült is megszavaztatni a kormányzat álláspontját.
Persze, nem ez volt az egyetlen zavar a második napon, hiszen a honatyák olyannyira nem tudtak dönteni a nekik kínált alternatívák fölött, harmadszori nekifutásra sem, hogy a házelnök kénytelen volt azzal riogatni őket ha nem jutnak egyetértésre, akkor kénytelen lesz szünetet elrendelni. S mit ád ég, azután sem közeledtek az álláspontok.
FELFOKOZOTT érdeklődés előzte meg a belügyi államtitkár expozéját a lehallgatási botrány nyomán sor önki vül napirendre került nemzetvédel-
mi törvénytervezetről. A beszámolótól mindenki szenzációt remélt, meg a botrány részleteit. Ezzel azonban az államtitkár nem szolgálhatott, csupán az jelentett szenzációt, hogy oly sok évtizednyi szemérmes hallgatás után a nyilvánosság előtt került szóba az, amiről szinte mindenki tudott: levéltitkaink és telefonbeszélgetéseink csak addig lehetnek személyes ügyeink, amíg azt egy láthatatlan hatalom is úgy akarja. Erről csakis azok nem tudhattak, akik a naiva szerepét vállalták magukra a honi közélet színpadán. Hallhattunk szokott szófordulatokat erősödő demokráciánkról, meg annak gyermegbetegségeiről. Arról, hogy a belső biztonságunk munkáját a különleges eszközök alkalmazása során is garanciákkal kell körülbástyázni, hogy emberi jogaink ne sérülhessenek. Persze, hacsak a vájtfűlűek is, de kiérezhették az államtitkár szavaiból, hogy épületükben a vezető beosztásúak előtt ezek a titkok nem voltak igazán titkok, és olykor bizony szabálytalanságok is fellelhetők az eleddig szabályosnak tetsző eljárások során.
VÁRATLAN fordulatnak hat — különösen ezek után —, hogy nemrégiben megválasztott ellenzéki képviselő teljességgel elfogadhatatlannak tartotta az előző napon elhangzott miniszteri beszámolót, s visszautasította a miniszterelnök vádját, amely szerint az ellenzék rémisztgeti a népet, holott — szerinte — éppen a kormányfő tegnapi beszéde keltett félelmet. Aztán azért megnyugtatott mindenkit: po-lit kai szervezete nem kívánja a kormány és a kormányfő távozását; sőt, inkább békés átmenetre vágynak. Gyér taps fogadta a helyenként kioktató hangvételű beszédet, és az in-tolerancia jeleként gyakran fölhördültek a honatyák; sőt, még mintha fütty is elhangzott volna a padsorok közül. Tanulnunk kell hát még a politizálást, mert szűk negyedévünk van még arra, hogy a parlamentben valós parlamenti vitának lehessünk szem- és fül-'anúi, ne pedig pocskondiázás-nak. Mert továbbra sem volt szegény e napirendi pont vitája a váratlan fordulatokban, hit zen először a magukra eszmélt szocialisták mutatták, nem szűkölködnek a visszavágásokban, s ha már pártcsata, akkor nyilván az MDF lelkész képviselője is úgy érezhette, hogy szervezete politikai súlyának megfelelően neki is., részt kell vennie a személyeskedésben.
Ennyit jelenthetünk hát a Tisztelt Házból, arról az időszakról, amikor épphogy ''elkezdődtek a pártcsatározások.
(Országgyűlési tudósításaink a 3—4. oldalon.)
Havel nyilatkozata budapesti látogatása előtt
Az új demokráciák összehangoltan térjenek vissza Európába
KI TUDJA, MEDDIG lesz még helyén, Moszkvában a Gorbacsov-csapat? — a bécsi Kurier ezzel az aggodalommal magyarázta, hogy a kelet-európai országoknak most olyan sürgős lett a szovjet haderő kivonása a térségből. Az időpontot az osztrák lap már csak azért is alkalmasnak látja, mert a szovjet katonáknak „otthon is akad tennivalójuk”. A párizsi Libération a csapatkivonásokról szólva megállapította: e lépéseik most „kevésbé kínosak” Moszkva számára, különösen, ha azokat a bécsi leszerelési folyamatba illesztik. A Le Figaro úgy látja, a Kreml egységeinek kelet-európai állomásoztatását semmi sem indokolja, eddig a „rendszert” védték a tes tvérá 1 lám ókban, ma pedig épp ezek az országok utasítják el a régi szisztémát. A nyugatnémet lapok szinte egyöntetűen hangoztatják, hogy logikus fejlemény a politikai és gazdasági változások átterjedése a katonai területre. A General Anzeiger szerint „új mérföldkő” lehet, ha Magyarországról teljes egészében távoznak a szovjet egységek, Gorbacsov így példázhatja szövetségeseinek a szuverenitását. A The Times is úgy véli, hogy Budapest és Moszkva esetleges gyors megegyezése „modellként szolgálhat” Varsó és Prága számára is. A The Independent ugyanakkor arról is szól, hogy a Németh-kormány már csak azért is igyekszik némi haladást felmutatni a kérdésben, mert egyre súlyosbodnak belső problémái. A tokiói Jomiuri Simbun a budapesti lehallgatási botrányról és a belügyminiszter lemondásáról beszámolva leszögezi: az ügy rendkívül hátrányosan befolyásolhatja az MSZP választási esélyeit.
AZ NDK-BAN ÁLLOMÁSOZÓ szovjet csapatok természetesen eltérő szerepet játszanak, mint a Magyarországon lévő alakulatok — hangoztatta cikkében a Westdeutsche Allgemeine Zeitung. A magyarországi példa aligha alkalmazható az NDK-ra — vélte a lap. Figyelemre méltó nyilatkozatot adott a Bild Zeitungnak Nyikólaj Portugálon, Gorbacsov „Németország-szakértője”. A tanácsadó szerint Moszkva semmiképpen sem fog beavatkozni a német újraegyesítésbe, ha azt az NDK népe is úgy akarja. Figyelmeztetett viszont, hogy a „zűrzavarba torkolló” újraegyesítés senkinek az érdekeit sem szolgálja. Portu-galov szerint az egység párhuzamosan az összeurópai folyamattal, a két állam fokozatos összenövésével jöhet létre. Az amerikai titkosszolgálatok vezetői is úgy látják, hogy jelentősen mérséklődött a szovjet katonai fenyegetés, és az évtized közepére eltűnhet a Varsói Szerződés katonai jellege. Webster, a OIA igazgatója szerint alapvetően megváltoztak a kelet-európai országok és Moszkva kapcsolatai Soyster tábornok, a katonai hírszerzés (DIA) feje hozzáfűzte, pár éven belül Moszkva és a kelet-európai fővárosok között új biztonsági megállapodások jöhetnek létre. A CIA főnöke elmondotta, Kelet-Európábán „tartósan zavaros helyzetre” számítanak, néhéz lesz a demokrácia és a piac-gazdaság kiépítése. Hasonlóan ítélte meg a viszonyokat a Világbank egyik vezető illetékese. Eugenio Lari a térség felelőse szerint megfontoltságra van szükség a kelet-európai gazdasági reformok végrehajtásában. A Világbank kész dollármilliárdokkal támogatni ezeket az erőfeszítéseket, ha az érintett országok a Valutaalap javaslatait elfogadják. Lari „kockázatosnak” ítélte a lengyel reformlépéseket, felhívta a figyelmet a sokkterápia veszélyeire.
KEDVEZŐ KÉPET FESTETT hazánkról a kelet-európai esélyeket taglaló, többoldalas elemző anyagában a Financial Times. „A magyar hatóságok elkerültök sok buktatót, amelyékbe most szomszédaik ütköznek” — szögezte le a londoni lap, hozzáfűzve, hogy Budapesten olyan „civil intézményeket létesítettek, amelyek az első szabad választások után szilárdan a helyükre kerülnek”. A Financial Times értékelése azt tükrözi, hogy hazánk továbbra is vonzani fogja a nyugati tőkét. A választások utáni esélyeket taglalta a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjújában Antall József. A Magyar Demokrata Fórum elnöke abban bízik, hogy a választásokat követően az MDF vezetésével alakul majd kormánykoalíció. Antall „különösen elkép-zelhetőnék” mondotta az együttműködést a Független Kisgazdapárttal, a Kereszténydemokrata Néppárttal és a Magyar Néppárttal. Antall szerint „bármikor lehetséges” az együttműködés az SZDSZ-szel, a Fidesszel és a szociáldemokratákkal. Az MDF elnöke ellenben határozottan elutasította a kétpárti koalíció lehetőségét az MSZP-vel és a „dogmatikus szocialista munkáspárttal” szóba sem jöhet. (P. T. R.)
A csehszlovák államfő Varsába és Budapestre utazik
Szűrös Mátyásnak, a Magyar i Köztársaság ideiglenes elnökének meghívására január 25-én, csütörtökön hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Váciav Ha- <
vei, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke.
Váciav Hűvel — akit tavaly december 29-én iktattak be az ál-lamfői tisztségbe — 1936. október
5-én született az egyik leggazdagabb cseh nagypolgári családban. Származása miatt még a középiskolába sem jutott be; vegyészlaboránsként dolgozott, s esti tagozaton végezte el a gimnáziumot. Két évig műszaki főiskolán tanult, majd katonaéveinek letöltése után a prágai ABC színház műszaki munkatársa volt. 1961-ben került a Divadlo na Zábradli együtteséhez, ahol néhány éven belül háziszerző lett. 1967-ben diplomát szerzett a művészeti akadémia színházművészeti 'karán.
A Prágai Tavaszt megelőző években a megújulásért küzdő fiatal értelmiségiek egyik vezéralakja volt. A Varsói Szerződés 1968-as intervenciója után Havelt
elhallgattatja a hatalom. Egyik alapítója a Charta 77 emberi jogi mozgalomnak. Háromszor börtö-nözték be, számtalanszor tartották vizsgálati fogságban. Legutóbb tavaly januárban tartóztatták le; nyolchavi szabadságvesztésre ítélték, de májusban feltételesen szabadlábra helyezték. Először külföldön jelent meg a börtönlevelezése „Levelek Olgához" címmel. írói munkásságáért és az emberi jogok védelmében kifejtett tevékenységéért számos elismeréssel tüntették ki — ugyancsak külföldön. Havel több külföldi egyetem díszdoktora.
Váciav Havel 1989. november 2Q-án részt vett a prágai Realista Színházban a Polgári Fórum megalapításában. (MTI)
(Jj távlatok az együttműködésben
Váciav llavcl interjúja
Prága, január 24.
Ügy gondolom, hogy az új helyzetben új távlatai nyílnak, és minőségileg teljesen új jelleget öltenek Csehszlovákia és Magyarország kapcsolatai, hangsúlyozta varsói és budapesti látogatása előtt Váciav Havel, csehszlovák köztársasági elnök. Az államfő szerdán, Prágában nyilatkozott a Magyar Nemzet, az MTI, a Magyar Kádió és a Népszabadság tudósítóinak.
Váciav Havel annak a véleményének adott hangot, hogy Varsói Szerződésen belüli hivatalos, formális kapcsolataikat Cséhszlo-vákia és Magyarország autentikus barátsága váltja fel. Elmondotta, igen sok a megvitatandó kérdés, ha mindegyikre sort akarnának keríteni, nem egy napot, hanem egy hónapot kellene Budapesten töltenie. A mostani viziten, amelyre Jan Carnogursky első miniszterelnök-helyettes kíséri el, ezért inkább az együttműködés, a jövőbeni kapcsolatok elvi kérdéseit, illetve a két ország helyzetét Európában kívánja megvitatni. A csehszlovák államfő a bős—nagymarosi vízlépcső építésével kapcsolatban kifejtette, a bősi építkezés olyan fázisban van, hogy talán már nem lehet lerombolni, ezért meg kell találni a módot, hogyan oldják meg ezt a problémát. Havel szerint valószínűleg az az alternatíva győz, hogy a környezet károsítása nélkül, hagyományosan, nem csúcsra járatva üzemeltessék a vízierőművet. Megjegyezte, a kérdést a magyar és a csehszlovák fél tárgyalásain kell eldönteni, hozzátéve:	„Hiszem,
hogy egy kis jóakarattal jól végződik az ügy.”
A csehszlovákiai magyarság problémakörét érintve Havel elmondotta, már a politikai kerek-asztal-megbeszéléseken szó volt
arról, hogy nemzetiségügyi kormánybizottságot vagy minisztériumot kellene felállítani. Az államfő a jelenlegi alkotmány megszorításaival magyarázta, hogy mindeddig nem hoztak létre ilyen bizottságot vagy miniszteri tárcát, s azt hangsúlyozta, a nemzetiségekkel foglalkozó kormányszervnek létre kell jönnie, s a csehszlovákiai nemzeti kisebbségeknek, amelyek között a magyar a legnagyobb, képviseletet kell kapniuk ebben a testületben. Havel határozottan kijelentette, hogy a nemzetiségeknek a korábbinál nagyobb egyéni és kollektív jogokat kellene kapniuk Osehszlovákiában.
Arra a kérdésre, hogy semmisnek kívánja-e kimondani a németek és magyarok kollektív bőnösségét kinyilvánító 1945-ös kassai kormányprogramot, a csehszlovák államfő azt válaszolta, ellenzője a kollektív bűnösség elvének, de a kassai kormány-program kérdésében nem illetékes dönteni. Kijelentette, feltételezi, hogy az illetékes csehszlovák-német, csehszlovák—magyar nemzetközi történész-, valamint jogászbizottságok megfelelő állásfoglalást dolgoznak ki, hogy, mint mondotta, „ez az egész tabu, amiről negyven éven át nem volt szabad beszélni, független vizsgálat és megítélés, a nyilvános vita tárgyává válhasson”. Havel egyébként nagy elismeréssel szólt arról, hogy annak idején a magyar ellenzék támogatta a Charta ’77-et, és ezért meggyűlt a bajuk a magyar hatóságokkal. Magyarországon még a régi csehszlovákiai rendszer fennállásakor kiadták művelt, a budapesti televízió interjút készített vele. „Ismerem Kőszegh urat, Konrád Györgyöt, és már mint elnök fogadtam őket, illetve a Fidesz képviselőit itt a várban, tudom, hogy mit tett forradalmunkért