﻿Ára:
5,80
forint
Magyar Nemzői
Szombat
1990. január 27. Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Szerdáig elnapolták az ülésszakot
Módosult a földtörvény, döntöttek a Vagyonügynökségről
A pénzről nem, csak a jogállásukról kívánnak határozni a képviselők
PARLAMENTI ÖSSZEFOGLALÓ
MEGSZOKHATTAK már a honatyák, hogy ezen az ülésszakon szinte percről percre változik minden. Így történt ez az ülésszak pénteki napján is, amikor új fent változott a napirend. A kormány kérésére ugyanis napirendre tűzték az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti gyógykezelésének megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot, amit elfogadtak a képviselők.
Tegnap változatlanul a földtörvény módosítása volt a legtöbb indulatot kiváltó kérdés a Tisztelt Házban. A vita során egyre inkább kirajzolódott, hogy a különböző pártok politikai népszerűségük növelésének szolgálatába kívánják állítani a földkérdést. Egy olyan időszakban, amikor mind többen ismerik fel, hogy működő-képességének megteremtésére depolitizálni kellene a gazdaságot. De a föld az erőszakolt tagosítás idején éppen úgy politikai kérdés volt, ahogy a földosztás időszakában. Nem véletlen tehát, hogy az ellenzéki képviselők egyike-másika — vállalva a lehurrogást is — azt javasolta: a földtörvényt már csak az új összetételű parlament módosítsa. Ugyanakkor azok, akik — főként vezető beosztásban — a jelenlegi szövetkezeti mozgalomban dolgoznak, ki az ellátás biztonságának veszélyeire, ki a növekvő árakra hivatkozva a változatlanság mellett kardoskodtak.
A vita elsősorban akörül alakult ki, hogy befagyasszák-e a föld értékesítését. Végül is több képviselőnek ezt az indítványát a honatyák elvetették. Igaz, a miniszter is latba vetette minden tekintélyét, és arra is maradt energiája, hogy visszaadja a honatyák önbizalmát, hiszen azt hangoztatta: ez a parlament, amely jelentős törvényeket alkotott, nem hagyhatja e kérdés eldöntését utódjára.
AZ INDULATOSSAGRA jellemző, hogy beszéde közben még a minisztert is lehurrogták, ,és bizony ez a vita megmutatta; a képviselők már egymással szemben is türelmetlenek. Megmutatkozott ez a T. Ház tagjainak jogállásáról folytatott törvénytervezet vitája során is, amikor is a honatyák némelyike igencsak maró gúnnyal, választóik kegyeit szem előtt tartva szólt arról, hogy miközben milliók élnek a létminimum peremén, akkor miféle jogon juthatnak a majdani képviselők ötvenezer forintos bruttó fizetéshez, amit további húsz százalékkal növel egy-egy bizottságban való jelenlét, s emellett még évi 150 ezer forint költségtérítés is ütné a markukat. Sokan megkérdőjelezték az ilyen jövedelem erkölcsösségét egy olyan helyzetben, amikor választóik némelyikének a napi élelem megvásárlása is gondot okoz. A mérsékeltebbek arra hívták
fel a figyelmet, hogy a képviselők díjazásáról már az új parlamentnek kell döntenie. Ezt az indítványt azonban újfent az illetékes bizottságnak kell véleményeznie, így a döntés későbbre maradt.
A sok vita után végre egységes volt a képviselőház Vác-lav Havel köztársasági elnök szívélyes fogadtatásában. Néhány percig beszélt a honatyákhoz, majd távozott az ülésteremből.
MEGMARADT ez az egység a sajtóról szóló törvény módosításának vitája során is, amelynek bizottsági előadója — hiába ült néhány neves zsurnaliszta a képviselők között — paradox módon egy, a nyomdászszakmában dolgozó honatya volt. Ennek indokoltságán lehet vitatkozni, az viszont tény: rajta (is) múlik, hogy ezek a sorok megjelennek-e. Ugyancsak szemmel láthatóan egyetértettek a képviselők abban — legalábbis hozzászólások ezt tükrözték -hogy helyeslik, ha a személyiségi jogok sajtóban való megsértéséért kártérítés illeti sértettet. Ez a napirendi pont viszont jó alkalmat kínált arra, hogy csaknem minden felszólaló elmarasztalja a múlt század közepe óta áhított, váratlanul ránk tört sajtószabadságot. Bírálták a honatyák £ bulvárlapokat, a sokasodó pornográfiát, a szenzációhajhászást, felsorakoztatták egyéni sérelmüket, elmarasztalóan szóltak az újságírói felelősség hiányáról, mi pedig a sajtópáholyban, karnyújtásnyira £ honatyáktól, csak hallgathattunk.
DÉLUTÁN aztán döntések következtek, amelyek során egyre csak fogyatkozott a képviselők száma. Így aztán most tűnődhetnénk néhány soron át a honatyai felelősségről is. De mi értelme lenne, hiszen a tények mindennél beszédesebbek. Ezek pedig azt tükrözik, hogy mire olyan alkotmányerejű törvényekről kellett volna dönteni, mint a sajtótörvény, vagy a képviselők jogállása, akkorra bizony határozatképtelenné vált a Tisztelt Ház. Ezért sebtében kellett néhány határozatot hozni az Országos Választási Bizottság kiegészítéséről, egy, a testület munkájában részt vevő kisgazda politikus felmentéséről, meg annak a bizottságnak a felállításáról, amely az igazságügy-miniszterrel együttműködik a belbiztonsági munkában a különleges eszközök alkalmazása során. E döntések megszavazásához szerencsére elegendő honatya maradt az ülésteremben. így nem maradt más hátra, mint az, hogy az ideiglenes házelnök számba vegye az el nem végzett munkát, és a jövő hét szerdájában megjelölje az ülésszak folytatását.
(Országgyűlési tudósításaink a 3—4. oldalon.)
Havel budapesti javaslata
Magyar - csehszlovák-lengyel csúcstalálkozó Pozsonyban
Mázlin lemondott: „sztálinista módszerekkel” vádolja a megmentés! frontot
AZ AZERBAJDZSANI VISZONYOK CSILLAPODÁSÁRÓL érkező hírek mellett a moszkvai tudósítók figyelmét elsősorban a szovjet parlament „ellenzéki tagjait” tömörítő régióközi csoport képviselőinek az állásfoglalása keltette fel. A mintegy háromszázötven tagú tömb ugyanis úgy vélte: az egy héttel ezelőtt hozott határozat a katonai beavatkozásról antidemokratikus jellegével a régi időkre emlékeztet. Ajanaszjev a csoport sajtóértekezletén úgy vélte, ismét csak egy szűk csoport döntött, úgy mint 1956-ban a Magyarország elleni akcióban, vagy mint 1968-ban, a csehszlovák bevonuláskor. A képviselők a Legfelső Tanács összehívását sürgették az azerbajdzsáni helyzet megvitatására, és egyúttal javasolták, hogy valamennyi erő, így a helyi népfront részvételével tartsanak kerékasztal-tanácskozást a rendezésről.
A bakui állapotokat ismertető beszámolók mellett a hírügynökségek továbbra is Gorbacsov jövőjét latolgatják. Egy washingtoni szűk körű szemináriumról beszámolva az amerikai AP Anders Aslund svéd közgazdász nézeteit ismerteti, hozzátéve, hogy az amerikai kormányzat több magas beosztású helyzetelemzője is részt vett a tanácskozáson, és osztották Aslund értékelését. Szerinte Gorbacsov sikeresélyei mind halványabbak, és megtörténhet, hogy eltávolítják a hatalomból. Aslund úgy véli, Moszkva előtt három lehetőség áll: a radikális reform, a mostaninál is súlyosabb zűrzavar, illetve a katonai vagy a konzervatív pártvezetők „ellenforradalma”. A nevüket elhallgatni óhajtó amerikai kormányzati tisztviselők ugyancsak a káosz fokozódását tartják valószínűnek, de szerintük a főtitkár egyelőre számíthat a politikai bizottság támogatására. Aslund ellenben azt fejtette ki, Sevardnadzén és Jakovleven kívül nincs feltétlen támogatója Gorbacsovnak, és elképzelhető, hogy a mérsékelt többség a „középen álló” Rizskovot juttatja majd a legfőbb hatalmi funkcióba.
A VOLT KOMMUNISTA PARTTAGOK JÖVÖJE több vonatkozásban is a hírek között szerepel. A várható tisztogatások, az egyéni, személyes bosszú, valamint a kompromittálódottság mértéke szinte valamennyi kelet-európai országban előtérbe került. Romániában változatlanul a bírálatok kereszttüzében áll a Nemzeti Megmentési Front, mert indulni óhajt a választásokon. Ion Iliescu tévébeszédben intett türelemre és megbékélésre; óvott éppen az egyéni bosszútól, a kommunisták elleni irtóhadjárattól. Szófiában tüntetők a volt párttagok elleni leszámolást követelték. Németh Miklós „függetlenedését”, valamint Modrow párttagságának esetleges felfüggesztését ugyancsak a „terhes kommunista múlttal” hozzák kapésolatba a kommentátorok; akárcsak a csehszlovák kormányfő, Calfa korábbi döntését, hogy kilép a CSKP-ból.
A tisztogatások problémája egyébiránt éppen Csehszlovákiában okoz már érezhető gondokat. A decemberi vértelen hatalomátvétel folytatásaként az állami intézményekben megkezdődött a párttagok — és Csehszlovákiában 68 után alapvető feltétel volt a párttagság a hivatali álláshoz — lecserélése. A hazánkban tárgyaló Havel államfő több ízben is szólt ugyan arról, hogy ő az igazság híve, és ugyancsak óva intett a bosszútól, mégis megvádolták a képviselőházban, hogy az új rendszer a kommunisták hatalomra jutásának régi forgatókönyve alapján tisztogat. Vélhetően a fortélyos félelem szülte azokat a prágai híreszteléseket, amelyek egy készülő puccsról számolnak be. A helyi hírközlő szervek arról tudósítottak, hogy különböző források szerint a rendőrség, a volt népi milícia és a CSKP-apparátus egy része január végén vagy február elején államcsínyt akar végrehajtani. Sacher belügyminiszter a híreszteléseket provokációknak minősítette, amelyeknek a céljuk, szerinte éppen a rendőrség lejáratása, kierőszakolva ott is a tisztogatásokat.	(T. J.)
Havel budapesti tárgyalásai
Pénteken reggel az Országhái előtti téren rendezték meg Vác-lav Havel ünnepélyes fogadását. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök meghívására csütörtökön a késő esti órákban érkezett Budapestre.
Václav Havel és kíséretének több tagja — még a hivatalos fo-
gadás előtt — a kormány Béla király úti vendégházában együtt reggelizett a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének képviselőivel.
Közvetlenül az ünnepélyes fogadtatás ceremóniája után a 'Parlamentben megbeszélést tartott Václav Havel és magyar vendéglátója, Szűrös Mátyás. A két tár-
Az eszmecsere első nagy témacsoportja magától értetődően az európai helyzet alakulását érintette, s ennek részeként a két politikus szót váltott a regionális együttműködés lehetőségeiről vallott nézeteiről, illetve a közép-kelet-európal térség és a tágabb értelemben vett Európa kapcsolatainak távlatairól.
Václav Havel tájékoztatta Szűrös Mátyást arról is, hogy a közeljövőben a Szovjetunióba látogat. Konzultál a szovjet vezetőkkel arról, hogy Csehszlovákia miként képzeli el a kétoldalú együttműködés formáinak megújítását. A látogatás egyben azt a célt is szolgálja, hogy a szovjet vezetés úgymond ne érezze kizárva imagát a kelet-európai történésekből.
A Szűrös Mátyással folytatott megbeszélés után Václav Havel felszólalt az Országgyűlés ülésszakán, majd Németh Miklóssal és Pozsgay Imrével találkozott. A csehszlovák köztársasági elnök ezután koszorút helyezett el a Magyar Hősök emlékművén a Hősök terén. Szűrös Mátyás díszebédet adott Václav Havel tiszteletére a Magyar Néphadsereg Műve-
lődési Házában. Az eseményen megjelent a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet számos jeles képviselője. Szűrös Mátyás és Václav Havel kötetlen pohárköszöntőt mondott a díszebéden.
A csehszlovák államfő délután a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában megkoszorúzta Nagy Imre sírját.
Václav Havel ezután időt szakított arra is, hogy magyar barátaival találkozzék. A vendéglátó ezúttal Varga György, a Havel-művek magyar fordítója volt.
Václav Havel a baráti találkozót követően ellenzéki pártcik és szervezetek — az MDF, az SZDSZ, a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Társaság, a Magyar Néppárt, a Fidesz, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, valamint a Szolidaritás Munkásszövetség — képviselőivel találkozott a kormány Béla király úti vendégházában. A közös megbeszélést bevezetve Havel hangoztatta: állampolgárként megengedheti magának, hogy valamely párt közelebb álljon hozzá a többinél, de államfőként nem.
Kajíóértrkrzlel » I’arlamrnl
Alkotmánymódosítással állítható fel a nemzetiségi minisztérium
(Tudósítónktól)
A közép-európai gondolat jegyében folytak a magyar—csehszlovák államfői tárgyalások pénteken Budapesten — ezt erősítette meg elutazása előtt tartott sajtóértekezletén Václav Havel. Bevezetőben elmondta, hogy miként Varsóban, nálunk is azt a kérdést feszegették, hogy a szovjet „mű-hold"-országoknak miként kellene összefogniuk önállósulási törekvéseik előmozdítására. Ezzel kapcsolatban merült fel, s ez prágai javaslat, hogy áprilisban Pozsonyban csehszlovák, lengyel és magyar legfelső szintű részvétellel találkozót kellene rendezni annak megvitatására, miként hangolhatná össze ez a régió az európai integrálódás felé vezető lépéseit. Ezen az eszmecserén egyébként a polgári, ellenzéki mozgalmak is részt vehetnének, mint ahogy meghívják az osztrák, az olasz és a jugoszláv külügyminisztert is.
A sajtótájékoztatón Szűrös Mátyás is részt vett, s kifejtette, igen érdekesnek találja Havel elnöknek azt az elképzelését, amely szerint az alakuló magyar—oszt-
rák—olasz—jugoszláv összefonódást északról kiegészíthetné a csehszlovák—lengyel—baltikumi együttműködési övezet, s Prága az összekötő kapocs lehetne. A pénteki megbeszélésen egyébként úgy határoztak, hogy a külügyminisztériumok megvizsgálják ezt a kérdést, és javaslatokat terjesztenek elő. Ugyancsak a diplomaták dolgozzák ki a jószomszédi deklarációt, amelyet szintén a legfelső szinten írhatnának alá. Magyarország ideiglenes elnöke leszögezte: történelmi igény, hogy új viszonyrendszer alakuljon ki ebben a térségben, amely megkönnyíti az igazodást Európához, de javítja a kapcsolatokat Kelet-Európában általában.
Kérdésekre válaszolva Václav Havel kifejtette, hogy a nemzetiségi minisztérium felállításának az ötletét Prágában egyáltalán nem vetették el, sőt éppen azon munkálkodnak, hogy ezt a végrehajtó, szövetségi intézményt mihamarabb fölállítsák. Csakhogy ehhez előbb az alkotmányt kell módosítani, s az új jogállami fölfogás csak azt teszi lehetővé, hogy fölgyorsítsák az eljárást, de

\