﻿Kedd
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
lí>»0. január 30. Lili. évfolyam 23. szám
A politika
áldozatai
Tele van velük az ország. Megannyi más sorsra is érdemes ember. Javarészt szakember. Alkotmányjogász, filozófus, író, mérnök, rendező, közgazda, tanár. A szakma ifjú reménységei vagy éppen befutott „íémjelzői”. önként választották az átképzést, mert hajlamot éreztek magukban a 'közügyek alakítására, s nagy űrt láttak, amit az ország érdekében valakinek be kell tölteni. A belső késztetés és a külső kihívás tette őket politikussá Néha úgy tetszik: a politika áldozataivá.
Talán pontosabb lenne a körülmények áldozatainak nevezni őket. Történhetett volna mindez másképp? Egy országban, amelyet sűrű televény-ként lepett be a politizáltság? Megölve ezzel a valódi politizálást A közéletet Ahol a köz ügyeit nem közösen intézik, ahol a közös érdek nem kialakul, hanem kihirdettetik, ott semmi keresnivalójuk a szó igazi, a polgári átalakulás óta érvényes értelemben politizálni kívánó polgároknak.
A pártállamban megkívánt politikai képességek, módszerek többpártrendszerű parlamentarizmusban átalakításra szorulnak. A régi káderek egy-részének ez nem okoz különösebb gondot. De már csak tucatnyi új párt és szervezet megjelenése miatt is jóval több közszereplőre van szükség. Honnan verbuválódna az új gárda, ha nem a szalonpolitizálást eddig is űző, a homo po-lltlcust lelke mélyén rejtegető értelmiség soraiból? ök rendelkeznek mindazokkal az eszközökkel, amelyek nélkül esélytelenül lép bárki is a küzdőtérre. Mint mondtam, eddig is politizáltak, erről fecsegtek, erről kombináltak, ezt kísérték figyelemmel. Beszélik ezt a nyelvet, értik ezt a stílust, igaz, valahogy úgy, mint a teniszmeccsekre járó és a szabályokat kívülről fújó néző, akinek azonban életében nem volt ütő a kezében.
Nem csűröm-csavarom tovább: az ország hálás lehet, hogy akadtak, akik vállalták, amit vállalni kellett, önjelöltektől, önkéntesektől ne várjon senki fejlett önkritikát. Hogy ki való oda, s ki nem, nem a pályázónak kell eldöntenie, hanem a zsűrinek.
Helyénvalónak, logikusnak találom a dolgok megtörténtének mikéntjét, miért beszélek hát a politika áldozatairól? Más talán inkább a profinak bizonyuló vagy botcsinálta politikusokat tekinti vétkesnek és a döntésekből megint kihagyott, hallgatag többséget nevezné áldozatnak. Van ebben igazság, de legalább annyi átgondolatlanság, hamis feltételezés is. A nép feje fölött döntenek, a saját pecsenyéjüket sütögetik, megegyeznek egymással és kihagyják a tömegeket — effélékkel szokták vádolni az alakulgató pártokat. Akárhogy is: a pártok versenyén alapuló parlamenti demokrácia az ezredfordulóhoz közeledő világban a legéletke-pesebb formának bizonyul. Minden hibája és hátránya ellenére. A politikának egy tagolt társadalomban ugyanúgy megvannak a hivatásos művelői, mint más szakmáknak. A polgároknak nem elvenniük kell a politikusok kenyerét, hanem ellenőrizni őket. Véleményt mondani munkájukról. Azzal, hogy melyikükre szavaznak. A népnek sokkal több eszköze Magyarországon sem-igen lesz a dolgok befolyásolására. A maga embereit kell bejuttatnia minden rétegnek, csoportnak a döntéshozó testületekbe. Ha úgy érzi, hogy a feje fölött határoztak, saját pe-
csenyéjüket sütögetik, rossz útra vezetik az országot, nem rájuk adja voksát. Egy nép, amelyik szabad választásokon mondhatja el véleményét és szólhat bele abba, kik intézzék az ország ügyeit, nemigen érezheti magát a politika áldozatának. Még a vesztesek se nagyon, hiszen nem a politika, hanem a társadalom erősebbnek bizonyuló csoportja „győzték le” őket. S hogy ez a győzelem ne lehessen megsemmisítő, arra a hatalommegosztás bevált és mindig finomodó formái adnak úgy ahogy garanciát. A választást követő években remélhetően Magyarországon is ilyen közállapotok jönnek létre.
A szakértelmiségiből átved-lett politikusokra visszatérve, a legnagyobb veszélynek önmagukra és miránk, többiekre nézve is azt érzem, hogy önismeretük, tisztánlátásuk meg-ússza-e sértetlenül státusuk többnyire presztízsnövekedést, ismeretséget hozó változását? A politikai kalandorokkal, köpönyegforgatókkal kár foglalkozni, ilyenek mindig voltak és lesznek, fékentartásukban lehet reménykedni, kihalásukban nem. A tisztességeseket sem védi meg azonban az irány- és aránytévesztéstől szándékuk makulátlansága. Saját bőrükön tapasztalhatják, amit eddig elméletként tanítottak az ember meghatározottságáról, arról, mit is jelent egy társadalomhoz, közösséghez, párthoz tartozni, hogyan befolyásolja ez a körülmény az egyén gondolkodását, tudatát. Józanul, tárgyilagosan, elfogulatlanul gondolkodó polgárból és szakemberből szinte észrevétlenül csúsznak át az őket befogadó csoport vélemény-harsogójának szerepébe. Különösen könnyen sétálhatnak bele ebbe a csapdába, ha régóta meggyőződésgs hívei és elkötelezettjei valamely eszmének, amelyet mihden kényszer nélkül vallottak üdvözítőnek. Csatlakoznak hát az eszme megvalósítását zászlajáró tűző párthoz, mozgalomhoz és akar-va-akaratlan összemosódik bennük az idea és a párt. Egynek hiszik a kettőt, s amikor a mozgalmat támadja, bírálja valaki, kutya kötelességüknek érzik, hogy hevesen védjék az — eszmél. Nem veszik" észre, hogy önállósult szervezeti érérdeket, nemegyszer személyeket, egyéni ambíciókat, pozíciókat pártfogolnak. Egyre kevésbé hasonlít hangjuk, észjárásuk, viselkedésük korábbi önmagukhoz, amikor — úgy hiszik — ugyanazt mondták, ugyanazt gondolták, ugyanazt tették. Ha maguk nem bódulnak is el a hatalom mámorító illatától, érvényesülni segítik a lázasan felfelé kapaszkodókat, miközben az eszmét kívánják diadalra juttatni.
Továbbra is az értékesekről, a jellemesekről beszélek. Sokan a kényszerhelyzet szülte szerepváltásnak, közhasznú kirándulásnak és nem végleges pályamódosításnak tekintik az egészet. Hiszik, hogy se szakmai fejlődésük, se gerincük nem sínyli meg ezt a nemes kalandot. így legyen. Lesznek, akik megpróbálnak végleg kikötni a politikánál, hiszen eddig is kénytelenségből álcázták politikai eszmefuttatásaikat regénynek, aktuálpolitikai téziseiket tudományos elméletnek.
Tudom, nem történhetett másképp. Tudom, mindennek ára van. De nem tudok nem gondolni a meg nem írt regényekre, a ki nem érlelt elméletekre, az el nem készült tisztes értelmiségi iparosmunkákra. Lehetséges szerzőikre. Egy kicsit fáj a szívem értü(n)k.
Jttvorniczky István
Ncinelh Miklós beszéde Strasbonrgban
Magyarország egységes Európában kíván gondolkodni
További hullámokat ver Mitterrand elnök budapesti kijelentése
A külpolitikai helyzet
VILÁGPOLITIKAI KERETBEN ELEMZIK mindinkább a keleteurópai változásokat, amelyeknek megértéséhez segítséget ad az élénk diplomáciai mozgás. Ennek keretében tárgyalt hétfőn Strasbourgban Németh Miklós, aki fölszólalt az Európa Tanácsban, míg Washingtonban Antall József, az MDF képviseletében ad tájékoztatást vendéglátóinak, Tel Avivban pedig Pozsgay Imre tárgyal. Visszatérnek a lapok Václav Havel budapesti látogatására is. Más vonatkozásban „nem tudnak napirendre térni” Mitterrand francia elnök „elszólása” fölött, azaz mint megfogalmazták, hogy „rosszul szólt” Erdélyről. A romániai magyarság helyzetét érintve ugyanis nem az a kívánság hangzott el, hogy megváltozzanak a trianoni határok, hanem az emberi jogi követelések.
Ugyancsak elemzésekbe bocsátkozik a Reuter, amely megállapítja: a berlini fal novemberi. leomlását követő eufória múltával Kelet-Európa belép a politikai bizonytalanság időszakába. Vagyis mind elkeseredettebb a harc, amelynek a tétje, hogy kié legyen a hatalom a negyvenévi kommunista irányítás után. Mint a brit hírügynökség megállapítja, Lengyelországot 'kivéve valamennyi kelet-európai országban aZök az utolsó hónapjait élő kabinetek irányítanak, amelyek a múlt évben a térség sztálinista vezetőitől vették át a kormányaidat. A hasonlóság abban is kifejeződik, hogy valamennyi szóban forgó kormány megpróbálja elvezetni országát a választásokig, eközben azonban súlyos gazdasági és társadalmi problémákkal kell megküzdeniük. „A kelet-európaiak beszívják a szabadság és a változások szédítő levegőjét, de bizonytalanok abban, merre tartanak, és aggasztja őket, hogy mi történik a Szovjetunióban, ahol egyre több kihívás éri Moszkvát, a függetlenedést kívánó köztársaságok részéről”, állapítja meg a Reuter.
MEGSZŰNT LÉTEZNI A SZOVJET TlPUSÜ RENDSZER, de egyelőre semmi sem került a helyére — irta a londoni The Timesban George Schöpflin professzor Magyarországról, de megállapításai a többi kelet-európai államra is érvényesek. Az egyik alapvető probléma ugyanis az, hogy miközben a kommunizmus jórészt összeomlott, sok volt párttag (vagy most is az) még mindig magas posztokat tölt be az átmenti kormányokban, és ez azt a félelmet kelti az ellenzékiben, hogy ezek a személyek megpróbálnak mindent átmenteni a régi rendszerből, amit csak tudnak. E vonatkozásban a legkritikusabb az NDK-bán a helyzet; Modrow koalíciós kormánya mindinkább lépés-hátrányba kerül az utca radikális hangulatához viszonyítva, és mindinkább a túlélésért küzd. Így Modrow arra szánta el magát, hogy a májusról márciusra előrehozott választásokig 'bevonja az ellenzéki vezetőket a hatalmon levő kormányba. Románia szintén bizonytalan időket él át — vélekednek az elemzők. A 'kormányzó Nemzeti Meg-mentési Frontban sok'olyan régi kommunista van, akik egykor szembehelyezkedtek Ceauseccuval. De az ellenzéket feldühítette, hogy az NMF indul a májusi választásokon. Lengyelországban megszűnt a LEMP, s gyengül a kommunista párt Csehszlovákiában is. Bulgáriában pedig, ahol kedden kezdődik a BKP kongresszusa, hasonló kihívással nézhetnek szembe.
MINDEZEK A VÁLTOZATOK KIVETÍTŐDNEK a katonai úgynevezett erőegyensúlyra is. „Az európai hagyományos haderők csökkentéséről tárgyaló bécsi értekezletet mindinkább lekörözi a ikelet-európai földindulás, aminek következtében a leszerelési verseny takarékossági versennyé fajul” — ékelődtek a brüsszeli NATO-központban, miután Belgium és Hollandia is kilátásba helyezte, katonákat von ki az /VS2K-ból. E nagy igyekezet azután erősödött föl, hogy Washingtonban kiszivárogtatták, legalább százezer katonát szándékoznak hazarendelni Nyugat-Európából. Sőt, meg nem erősített hírek szerint, a Fehér Ház hajlandó lenne messzebbre is menni a NATO-javaslatnál, és az Európában állomásozó amerikai és szovjet csapatok globális létszámhatárát a 275—275 ezer fő helyett 150—150 ezerben szabná meg.
A hétfőn nyilvánosságra hozott amerikai költségvetésből kiderült, hogy két százalékkal máris csökkentették a katonai kiadásokat, s a hírék szerint a Pentagon 1994-ig további 180 milliárd dollárt kíván megtakarítani. Az NSZK-ban állomásozó amerikai katonák számának a csökkentése egybevág e szándékkal. Egyezik azonban a . keleteurópai törekvésekkel is, miután az AFP úgy értesült, Magyarország elvi egyezségre jutott a területén állomásozó 52 ezer szovjet katona hazarendeléséről. Csehszlovákia szintén tárgyal Moszkvában az ott tartózkodó 80 ezer szovjet katona kivonásáról. Az egyoldalú intézkedések „zuhataga” láttán viszont főképpen az atlanti szövetség európai tagállamai aggályoskodnak; mint mondják, az események túlhaladottá fehetik a tavaly márciusban kezdődött bécsi csapatcsökkentési tárgyalásokat, ami szerintük nem elhanyagolható „bizonytalan-sági tényezőt” iktathat az európai stabilitásba.	(Zs. E.)
Québec tartomány miniszterelnöke Budapestre látogat
Medgyessy Péter miniszteréi- I dapesten Róbert Bourassa, a ka-nök-helyettes meghívására a kő- I nadai Quebec tartomány minisz-zeli napokban látogatást tesz Bu- I terelnöke.
Németh Miklósi felszólalása az Európa Parlamentben
Hétfőn az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének meghívására Strasbourgba érkezett Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és felszólalt a tanácsban.
Mint az MTI jelenti, az elzászi várost kiszolgáló entheimi repülőtéren a magyar kormányfőt
Andres Björck, az Európa Tanács parlaménti közgyűlésének elnöke, Jacques Barel, Elzász és Alsó-Rajna tartomány prefektusa és Catherine Trautmann asszony, Strasbourg polgármestere kö-. szöntötte.
Innen Németh Miklós és kísérete az Európa-palotába, Strasbourgba hajtatott, ahol azonnal
megkezdődtek a tárgyalások a 23 európai pluralista demokráciát tömörítő szervezet vezetőivel.
Az első találkozóra délelőtt Anders Björckkel került sor. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke tájékoztatta Németh Miklóst a Magyarország által az Európa Tanácshoz benyújtott, a teljes jogú csatlakozásra vonatkozó kérelem útjáról.
Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének három bizottsága — a politikai, a jogi és a nem tagállamokkal foglalkozó bizottság — vizsgálja e kérelem különböző vonatkozásait. A magyar országgyűlési - választások után, májusban terjesztenek jelentést a parlamenti közgyűlés elé, s ezután, a közgyűlés pozitív döntése esetén, a végleges döntést a miniszterek bizottsága hozza, várhatólag novemberi ülésén. A lagfelvételi eljárás általában két-három évig tart, így Magyarország esetében ez az időrend gyorsnak mondható, hangsúlyozta Anders Björck, hozzáfűzve, hogy ő maga nem lát olyan problémát, amely lefékezné a folyamatot.	y
„Időzített bomba**
Az Európa Tanács tíz-tizenegy fős küldöttséget kíván Magyar-országra küldeni a választások alkalmából, természetesen nem , ellenőrizni azokat, hanem azért hogy kifejezésre juttassa érdeklődését. Anders Björck személyesen is részt kíván venni májusban azon a konferencián, amelyet az Európa Tanács és a magyar Országgyűlés közösen rendez a kelet-európai gazdasági reformokról, illetve ezeknek a kelet—nyugati gazdasági együttműködésre gyakorolt hatásáról.
Catherine Lalumiere asszony, az Európa Tanács főtitkára és Németh Miklós találkozóján elsősorban az európai kisebbségek helyzetéről volt szó. A főtitkár elmondta, hogy a tanács nagy figyelemmel kíséri az erdélyi és más közép- és kelet-európai ki-seboségek helyzetét, hiszen a kisebbségek kérdése Nyugat-Euró-pában is sokszor okozott gondokat. Közép- és Kelet-Európábán a gondok talán más jellegűek, de a megoldatlan problémák nehezítik az államközi kapcsolatokat. Az Európa Tanács fontos feladatának tartja, hogy foglalkozzék e problémákkal. Maga Lalumiere asszony személyesen is bátorítja a megoldások keresé-rét az ET fórumain. Ezzel kapcsolatban a velencei konferencián — amelyen magyar részről Kulcsár Kálmán igazságügy-mi^ niszter vett részt — új bizottságot hoztak létre, amelynek neve: „A demokrácia fejlesztése a jog útján”. Ez foglalkozik majd a kisebbségek helyzetével.
A főtitkár asszony „időzített bombáknak” nevezte a nemzetiségi viszályokat, a nacionalista szenvedélyek fellobbanásait egyes keletiközép-európai országokban és hangsúlyozta hogy az értelmesen gondolkodó emberek feladata időben hatástalanítani ezeket.
Deus Pinheiro portugál külügyminiszter, az Európa Tanács miniszteri bizottságának soros elnöke elsősorban arra utalt, hogy saját országa 15-16 évvel ezelőtt élt át ahhoz hasonló időszakot, mint ma Magyarország, s ezért jól érti hazánk helyzetét és problémáit.
Egyezményeket is aláírtak Strasbourgban. A televíziózásról például a határon túlra sugárzott televíziós adások közös normáit foglalja össze. Az egyezmény etikai, kulturális követelményeket fogalmaz meg, szabályozza a hirdetéseket, a szponzorálás módját. A műsor tartal-
mára vonatkozó előírások többek között leszögezik, hogy a műsoroknak tiszteletben kell tar-taniok az emberi méltóságot és nem szabad sérteni ök mások alapvető jogait, nem szabad trágárságot, különösen pornográfia' tartalmazniok. Szorgalmazzák, hogy a híradások reális módon mutassák be a tényeket és tegyék lehetővé a szabad véleményalkotást.
A doppingellenes egyezmény szerint az aláírók saját alkotmányos intézkedéseik határán belül megteszik a szükséges lépéseket a doppingszerek használatának csökkentésére, majd felszámolására a sportéletben. Szorgalmazza a konvenció azt is, hogy valamennyi szerződő fél bocsásson az Európa Tanács főtitkárának rendelkezésére minden lényeges információt azokról az intézkedésekről, amelyeket az egyezmény értelmében hozott.
Ezt a két európai egyezményt Németh Miklós miniszterelnök írta alá.
Kovács László ikülügyminiszté-riumi államtitkár hétfőn átadta Magyarország csatlakozási nyilatkozatát az Eurimages támogatási alaphoz. Ezt az alapot az ET miniszteri bizottsága 1988 októberében hozta létre az európai filmgyártás és audiovizuális tevékenység támogatására. Az alap, amelynek eddig 15 nyugateurópai ország a tagja, jelentős összegű támogatást nyújt koopro-dukciós filmek készítéséhez és forgalmazásához. Az alapho? Magyarország 100 ezer dolárraí járul hozzá, de ennél lényegesen nagyobb összegű támogatásra számíthat tőle.
Délben Anders Björck rövid ünnepség keretében átadta Németh Miklósnak az Európa Tanács emlékérmét.
Délután fél négykor az Európa Tanács parlamenti közgyűlése meleg tapssal üdvözölte a magyar miniszterelnököt, aki angolul mondotta el félórás beszédét, majd több mint másfél órán át válaszolt az Európa különböző országait és politikai áramlatait reprezentáló képviselők kérdéseire, amelyek a magyar 'belső élet, gazdaság és külpolitika legkülönbözőbb témáira vonatkoztak, s a Magyarországon kibontakozott átalakulás iránti egyöntetű rokon-szenvről tanúskodtak.
A hidegháború vége
Németh Miklós elmondotta:
— Felszámolóban van a kontinensünk keleti és nyugati felének több évtizedes mesterséges szem-beállítását eredményező hidegháború. A kelet-európai változások Magyarországon az,elsők között vették kezdetüket. Magyarországon bontották le elsőként a vasfüggönyt, itt kezdődött el a pártállam monolit struktúrájának felszámolása. A mintegy kétéves dinamikus és békés demokratikus átalakulási folyamatban az egymástól is különböző pártprogram mok ellenére nemzeti konszenzus van a tekintetben, hogy az egyetemes emberi jogok maradéktalan érvényesülésére épülő, többpártrendszerű, alkotmányos jogál-' lám, parlamenti demokrácia kiépítése és zavartalan működése a cél. A gazdaságot illetően is többségi vélemény alakult ki az eltérő indíttatású politikai erők között arról, hogy fontos nemzeti érdek egy szociális piacgazdaság megteremtése Magyarországon'. E két kérdésben kialakult nemzeti konszenzus képezi a békés átmenet egyik legfontosabb fundamentumát, és egyben garanciáját is, függetlenül attól, hogy a márciusi parlamenti választásokra való felkészülésben időnként felizzanak a szenvedélyek, kiéleződik a pártok közötti küzdelem.
A miniszterelnök kifejezte a re-