﻿január 31.
Ára:
4.»0
forint
As érteleim bére
Nyugati források szerint
Legjobb védekezés a támadás — tartja a népi bölcsesség. A levitézlett pártvezér is több esetben élt ezzel az eszközzel. Például akkor is, amikor a fizetésével elégedetlenkedő hazai értelmiségieket kellett leszerelni. Mit akarnak? — kérdezte. — Azért a teljesítményért, amit nyújtanak, nem is érdemelnek többet. Ezzel ismét lekerült egy időre a napirendről a szellemi munka megbecsülése. Sajnos az alacsony teljesítményre való hivatkozásban van jó adag igazság is. Megtévesztő és leszerelő azonban csak akkor lesz, ha nem elemezzük a jelenség hátterét. Mert ha az ökokat keressük, a mostani helyzethez vezető utat vizsgáljuk, akkor hamar eljutunk a felismeréshez: nem annyira a képesség,' az ambíció és vállalkozó kedv hiánya húzódik meg az alacsony hatékonyság mögött, mint inkább az eltorzult érték-rendszer és a szakmai területek túlzott átpolitizáltsága.
Most, amikor a szellemi életben is helyére tesszük az értékeket, sok értelmiségi önvizsgálatra kényszerül. Bár nincs bűntudatuk, de némi restellke-déssel ismerik be, hogy az előmenetel érdekében nem any-nyira a jobb teljesítményre, mint inkább a helyezkedésre koncentráltak. Mert a körülmények rákényszeritették őket. „Elvárás” volt, hogy politikailag megbízhatóak legyenek, sót „elkötelezettek”. Ez feltétele volt a vezető pozícióba kerülésének. A rang, a poszt viszont magasabb jövedelemmel járt, így lehetett hamarabb szert tenni lakásra, kocsira és egyéb javakra. Az alkudozások, a kényszerű kompromisz-szumok felemésztették mind az idősebb, mind a fiatalabb értelmiségiek energiájának jelentős részét, s az igazi alkotómunkára már alig futotta.
A régi mentalitást, a deformálódott magatartásmintákat nem lehet — mint egy rossz törvényt — egyik napról a másikra hatályon kívül helyezni. Márcsak azért sem, mert a pluralista viszonyok is táptalajt teremtenek számukra. A pártok vetélkedése ismét csak helyzkedésre és alkudozásra kényszeríti az értelmiségiek nagy részét. Elsősorban is azokat, akik a politikai nómenklatúra tagjaiként az államigazgatásban és a közintézményekben keresik a kenyerüket. De nyomukban ott törtetnek azok is, akik az új felállás hullámait meglovagolva most szeretnének előnyös helyzetbe kerülni. Némi malidéval figyelem a tülekedést, mivel ott mocorog bennem a kérdés: vajon mindez szolgálja-e majd a közjót?
Természetes emberi magatartás, hogy az ilyen-olyan posztokat birtoklók igyekeznek megkapaszkodni, átvedleni, ejtőernyőhöz jutni. Érthető az a törekvésünk: ha a kiváltságaik el is illantak, azért az elért életnívóról nagyon ne csússzanak lejjebb. Aki ilyen szempontból figyeli mostanság a környezetét, a szakterületét, megállapítja:	sokan ügyesen
navigálnak a zátonyok között. Nem az a baj, hogy az ideológiai kufárkodás helyett a gazdaságban, a közoktatásban, a bankvilágban kívánják hasznosítani magukat. Hiszen nagy részük jó képességű diplomás, könnyen találnak maguknak állást. Csakhogy a középszerűek, a lekozmáltak is tülekednek, igyekeznek megkaparintani vállalati és ágazati kulcspozíciókat. Mondhatnánk: nem sok az esélyük, mert a várományosok, az új elit tagjai majd elébük vágnak. Csakhogy akik az új politikai raj-
zásból a különböző pozidókra pályáznak, azokról sem lehet egyértelműen kijelenteni:	az
értelmiség krémje. Van köztük ilyen is, olyan is. A hivatásukat, a szakmájukat igazán szeretők ugyanis a politikai zsonglőrködéshez nem értenek, vagy ha próbálkoztak is vele, megcsömörlöttek. ök most a pálya széléről, a háttérből figyelik a fejleményeket. Ezért jogos a kérdés, vajon a középszerűek, a politikai vagányok siserehadá, nem nyomja-e el ismét a szakmailag legrátermettebbeket. Mivelhogy nem versenyhelyzetből kerülnek a különböző posztokra, bársonyszékekbe. Az egyik oldalról érkezők káderszolidaritásból, a másik oldalról előrenyomulok újsütetű érdemekért. Mind a két jelenség kedvez annak, hogy olyan klikkek szerveződjenek, amelyek gátolják a legjobbak érvényesülését. Talán a nagyobb társadalmi ellenőrzés segíthetne...
Sajnos, most márciusban úgy szavaz majd a hazai értelmiség erre vagy arra a pártra, hogy részletesen kidolgozott és hosszabb távra szóló értelmiségpolitikai koncepciója egyinek sincs. Illetve, ha egyikmásik párt programjában meg is fogalmaz ilyen tételeket, azokat a közvélemény nem ismeri. Ami orientálhat, az legfeljebb néhány általános elv. így például: meg kell szüntetni az értelmiséget lebecsülő politikát meg kell gátolni a középszerűség eluralkodását, a pályára alkalmatlanoktól meg kell szabadulni és így tovább. Elhangzanak ígéretek, különböző elképzelések, az érintettekbe azonban befészkeli magát a kétely:	nem	marad-e
csupán deklaráció mindez, ahogy korábban az állampárt gyakorlatában is az maradt.
Tetszetős az az álláspont is: majd a piaci viszonyok létrehozzák a szellemi pályákon is a helyes kereseti arányokat. Minden bizonnyal kifejti majd differenciáló hatását, a tudás felértékelődik, de ha nem akarunk akut bajainkkal hosszú évekig együtt élni, akkor központi intézkedések is szükségeltetnek az értelmiség anyagi megbecsülésének az erősítéséhez. Annál Is inkább, mert ezután is az állam lesz e réteg fő munkaadója. Hiszen összességében az értelmiségiek mintegy hatvan százalékát foglalkoztatja.
Az elfogadható, hogy a vállalati, a termelő szférában elsősorban kétoldalú érdekegyeztetés keretében alakul majd a műszakiak, a közgazdászok és más értelmiségiek jövedelme. Az ő anyagi helyzetük eddig is valamivel jobb volt, mint a más területeken dolgozóké. A munkahelyek korábbi termelő és nem termelő szférára való kettéosztásának a káros hatását ugyanis máig érezzük. Az aránytalanságokat mindenképpen csökkenteni kellene. Mert nem lesz felemelkedés, ha az alkotó szellem, a vállalkozókedv csak a termelő szektorban kap szabad utat. Minden területen szükség van a kultúra, a szellemi tevékenység általános felértékelésére. S nagy szükség van arra is, amit egyik közgazdánk hangsúlyoz Az értelem bére című tanulmányában: a szakértelmiségiek számára mindenképpen olyan tisztes anyagi jómódot kel-l(ene) biztosítani bérezésük révén, hogy ne kényszerüljenek hatalmi pozíciók megszerzésére és ne törekedjenek politikai karrierre azok, akikben elsősorban nem ilyen képességek rejlenek, s „normális körülmények között” nem is ezt ambicionálnák.
Keserű Ernő
döntő erőpróba várható a szovjet vezetésben
Gorbacsov állítólag szétválasztja az államfői és a pártfőtitkári tisztet
A NÉMET EGYSÉG kérdése, az ezzel kapcsolatos vélemények és megnyilatkozások kerültek a hírügynökségi jelentések élére kedden. Erről faggatta az NDK televíziója Mihail Gorbacsovot is, aki a Kremlben fogadta Hans Modrowot. A szovjet politikus kifejtette, hogy Németország egyesítését elvben senki sem kérdőjelezi meg, ugyanakkor a világesemények alakulása az NDK-bán és a Szovjetunióban zajlő változások mélyreható értékelést követéinek meg. Rámutatott arra, hogy az Európa és az egész világ szempontjából olyan jelentős problémát elemző módon kell megközelíteni. Az idő múlása kihat erre a folyamatra, és dinamizálni fogja — hangsúlyozta Gorbacsov, hozzáfűzve azért: felelősségteljesen kell cselekedni, nem az utcán megoldani e fontos kérdést. Az NDK kormányfőjének alig egynapos első szovjetunióbeli munkalátogatása tehát alkalmat adott a szovjet államfőnék, hogy minden eddiginél merészebb, biztatóbb álláspontját körvonalazza — jegyezte meg a londoni BBC tudósítója. Gorbacsov megint figyelmeztetett viszont, hogy a német újraegyesítésnek az európai közös érdekekre is tekintettel kell lennie, vagy miként a Párizsban vendégeskedő olasz köztársasági elnök és házigazdája, Mitterrand fogalmazott: nem szabad megingatnia az európai stabilitást, és összhangban kell lennie az európai integrációval. Még ennél is nagyobb fenntartásokkal bedéit a németkérdésről a Washingtonban tárgyaló Douglas Hurd brit külügyminiszter egy tévéinterjúban. Strasbourgban pedig Mazowiecki az európai, és különösen Lengyelország nyugati határainak a sérthetetlenségét húzta alá. Hurd legsúlyosabb aggodalmai azonban a NATO-val kapcsolatosak; megállapította, hogy a Nyugat biz-.tonságára nézve komoly csapás lenne, ha az egységes Németország nem maradna az atlanti szövetség tagja. Korántsem ilyen mértékletesség jellemezte az immár hagyományos hétfő esti NDK-beli tüntetéseket. A százezres lipcsei, drezdai és karl-marx-stadti megmozdulások fő jelszavai éppen Németország egységének a helyreállítására irányultak; több helyen követelték a „vörösök és a külföldiek” távozását is.
A VARSÓI SZERZŐDÉS katonailag immár nem hatékony, s ezért nem fenyegeti a Nyugatot — a londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) igazgatójának a mondanivalójával a szovjet párt- és hadvezetésen belül is érvelhetnék a kelet-európai változások ellenzői. Maga Sevardnadze szovjet külügyminiszter közölte a bolgár Vecserni Novini újságírójával, hogy a kelet-európai kommunista pártok sorsa nyugtalanítja Moszkvát. Csak remélheti, hogy nehézségeiket sikerült leküzdeniük. Mindazonáltal a szovjet diplomácia irányítója szükségesnek látta leszögezni, hogy a Szovjetunióban tiszteletben tartják a térség népeinek akaratát, ámbár azt is hozzátette: „'Bármi történjék is, a kelet-európai államok továbbra is szomszédaink, szövetségeseink, barátaink maradnak.” Heisbourg, az IISS igazgatója párizsi előadásában katonapolitikai szemszögből értelmezve válságövezetünk fejleményeit, mégis arra a következtetésre jutott, hogy a Szovjetunió konfliktus esetén nem számíthatna sem a vele baráti rendszerek katonai támogatására, sem arra, hogy ő maga szabadon rendelkezhessék a területükkel. Ily módon a Nyugat 1944 óta első ízben bizonyos hadászati távolságba Ikerül a Szovjetuniótól, ráadásul a Moszkva által eddig bejelentett, és résziben végre is hajtott csapat-csökkentések lehetetlenné teszik a meglepetésszerű támadást. Az erő-egyensúllyal összefüggő aggályok indították a Krasznaja Zvezda kommentárjának a szerzőjét is arra, hogy vitába szálljon a szovjet csapat-kivonást sürgető budapesti állásfoglalásokkal. „Bajosan lenne célszerű egyszerűen tagadni — amint ezt Budapesten teszik —, hogy megvannak a szovjet csapatok jelenlétének a katonai okai” — írja a szovjet honvédelmi minisztérium lapja. A cikkíró az ez ügyben a prágaitól és a budapestitől eltérő varsói véleményekre, valamint az amerikai külügyminiszter tanácsadójára hivatkozva az egyoldalú lépések helyett a VSZ és a NATO közötti kölcsönös haderőcsökkentés alternatíváját ajánlja.
LENGYELORSZÁG IS CSATLAKOZNÉK az Európa Tanácshoz, az erre vonatkozó hivatalos kérelmet maga Mazowiecki miniszterelnök indokolta a parlamenti közgyűlés előtt mondott beszédében. A megfigyelők kitérnek Németh Miklós hétfői megbeszéléseire is, kiemelve, hogy a kormányfői vizit nem korlátozódott általános nyilatkozatokra, hanem az európai egyezményekhez való csatlakozással és az újább konvenciók aláírására való készség jelzésével Magyarország kézzelfoghatóvá tette európai elkötelezettségeit. Anders Björck, a közgyűlés elnöke a sajtó képviselőit fogadva értésre adta ,'hogy Magyar-ország felvétele már novemberben időszerű léhet. Mazowiecki egyébként felszólalásában felhívta a figyelmet a közép-kelet-európai átalakulásokkal járó kockázatokra is; óvott az övezet balkanizálódásá-tól, hangoztatta azonban, hogy Európa keleti felének az eseményei annak az 'Európának az újjászületését jelentik, amely Jaltával megszűnt létezni.	ÍV. L.)
ni, mint azt Budapesten teszik, hogy a szovjet csapatok ott-tar-tózkodásánák „katonai ókai” vannak.” A hadsereg lapja arra hivatkozik, hogy minden kedvező európai változás ellenére sem múlt el teljesen a háborús veszély, mint azt Nyugaton is elismerik — folytatódik a cikk —, biztonsági kérdésekben nemcsak a 'másik fél szándékait, de lehetőségeit is figyelembe kell venni. S ezután a NATO stratégiai koncepcióinak, közelmúltbeli gyakorlatainak, nukleáris potenciálja növelésének a felsorolása 'következik a fentiék alátámasztására.
Valamennyi körülmény figyelembevételével át nem gondoltnak minősíti a szerző az egyoldalú csapatkivonást, amely szerinte földrészünk katonai stabilitásának a megsértéséhez vezethet. Mindez kárt okozhat a bécsi tárgyalások folyamatának, hivatkozik a cikk közelebbről meg nem nevezett keleti és nyugati véleményekre. Ugyanakkor mindezzel hozza összefüggésbe a lengyel kormány közelmúltbeli kijelentését, hogy nem tűzi napirendre az ottani szovjet csapatok kérdését. A Krasznaja Zvezda hivatkozik Edward Rowny ismert nyilatkozatára is, amely szerint az egyoldalú kivonás következtében megnövekedhet a Nyugatra nehezedő politikai nyomás a válaszlépések
érdekében. A szovjet hadsereg lapja teljes mértékben egyetért az amerikai leszerelési szakértővel abban, hogy a két katonai tömb között folyó tárgyalások keretében kell megállapodni a csapatkivonásokról.
Egy másik érzékeny kelet-európai probléma is napirenden volt kedden Moszkvában Hans Mod-row NDK-beli kormányfő egynapos munkalátogatása során. Mielőtt megkezdődtek volna tárgyalásai Mihail Gorbacsovval, az újságírók .rövid interjúra kaptak lehetőséget. A német egyesítésről faggatták a .szovjet főtitkárt, aki szerint elvileg senki sem vonja ezt kétségbe, de mint jelezte: adott a két állam, létezik a négyoldalú kötelezettségvállalás, az európai folyamat, s mindezt egyeztetni kell, bármely fél megsértése nélkül.
A főtitkárral és Nyikolaj Rizs-kon kormányfővel folytatott 'tárgyalásai után, nemzetközi sajtó-értekezleten Modrow elmondta, hogy a megbeszéléseken központi helyet foglalt el a két német állam viszonya. Mint hangoztatta, a német újraegyesítés csak az összeurópai folyamatok keretében oldható meg, szakaszosan, elsietett lépések nélkül. Kategorikusan kizárta az 1937-es határok restaurálásának lehetőségét.
—t —r
Washingtoni ImJósíténklól
Valóságos válsághangulat: lemondani készül Gorbacsov?
Washington, január 30.
Déltájban érte a hír az amerikai fővárost, amely egyszeriben felbolygatta a kedélyeket:	a
moszkvai amerikai tudósítók gyorshírben jelentették, hogy Mihail Gorbacsov a pártfőtitkári poszt feladását fontolgatja. A State Departmentben pedig közölték, hogy James Baker amerikai külügyminiszter újabb nappal halasztja el jövő heti moszkvai látogatását, s csák 7-én este érkezik a .szovjet fővárosba, ahova eredetileg két nappal korábban várták. Az ok: a szovjet párt rendkívüli központi bizottsági ülése, ami már korábban egynapos halasztást indokolt. A két hír, az amerikai közéletet természetesen mindenekfelett és az utóbbi időben különösképpen foglalkoztató témáról, jószerivel válsághangulatot teremtett.
Mivel a Moszkvából érkező hírek szerint Gorbacsov az államel-
nökséget megtartaná, Washingtonban tüstént élénk találgatás kezdődött arról, amit a sebtében megszólaltatott kremlinológusok „kritikus politikai húzásnak" minősítettek. Ügy vélték, Gorbacsov kockázatos, de számára nem reménytelen játszmába kezdett, .s akadt elemző, akinek az volt az első benyomása, hogy a szovjet vezető „megerősödve” és „ellenfeleinek jó részével leszámolva” fog kikerülni az „újabb fordulóból”. A Fehér Ház és a State Department természetesen összpontosított figyelemmel kíséri a moszkvai fejleményeket, lapzártáig érdemi megnyilatkozás persze nem hangzott el, a tévék kénytelenek voltak újra meg újra bejátszani Bush elnök múlt heti szavait, mennyire óhajtja Washington, hogy Gorbacsov „megerősödve kerüljön ki a jelenlegi válságból”.
A. J.
A Le Monde bizalmas értesülése szerint tanácsadói ajánlják a főtitkárnak az elhatárolódást a konzervatívoktól A szovjet társadalom most még kész megosztani a hatalmat a párttal
Moszkvai tudósítónk telexe
Február 1-jén kezdődnek a csapatkivonás! tárgyalások
Moszkva, január 30.
Február 1-jén Budapesten kezdődnek meg a Magyarországon állomásozó szovjet osapatok kivonásáról a tárgyalások, jelentette be keddi sajtótájékoztatóján Va-.gyim Perfiljev külügyi szóvivő. A szovjet küldöttséget Iván Aboi-mov külügyminiszter-helyettes vezeti, magyar tárgyalópartnere Somogyi Ferenc 'külügyi államtitkár lesz. A delegációkba bekapcsolódnak a két ország honvédelmi és külügyminisztériumának a képviselői is.
Szükség van-e a sietségre? Ezt a címet adta Vaszilij Pusztov aláírással jegyzett cikkének a Krasznaja Zvezda a csehszlovákiai és magyarországi osapatkivonási tárgyalásokról. A szerző felsorolja az események eddigi menetét, majd megjegyzi: nagyon zavarja az a türelmetlenség és sietség, amely a probléma napirendre tűzésékor tapasztalható. Cáfolja, hogy szovjet érdékekről lenne szó, az írás általános következményeket emleget: „Aligha lehetséges és célszerű csak úgy egyszerűen tagad-
Párizsból jelenti az MTI: Az SZKP-ban meglevő konzervatív erőkikel történő határozott szakításra, a pánt teljes átalakítására, a pártállam fokozatos felszámolására szólítja fel Mihail Gorbacsovot az az állítólagos előterjesztés, amelyet tanácsadói készítettek számára. A meg nem nevezett tanácsadóktól . származó bizalmas feljegyzésből terjedelmes részleteket közöl keddi számában a tekintélyes francia napilap, a Le Monde. A lap nem 'közli, hogyan jutott a bizalmas feljegyzés birtokába, de leszögezi, hogy hiteles információról van szó.
A iközölt részletek szerint a tanácsadók azt javasolják, hogy a február 5-én kezdődő KB-plénu-mon Gorbacsov „fejtse ki nyilvánosan a párton és a társadalmon belül kialákult helyzetet, s egy-
úttal határolja el magát mind a párton belül, mind azon kívül azoktól az erőktől, amelyek nem elégednek meg már azzal, hogy a peresztrojka útjába állnak, hanem nyíltan ki is jelentik ezt és aktívan szembeszállnak Gorbacsov politikájával".
„Ha tovább halasztják az ilyen erők politikai leleplezését, az nem egyszerűen a peresztrojka-ellenes elemek hasznára válik, hanem ennél sokkalta súlyosabb következményekkel jár, mivel csak megnöveli a társadalomban a fáradtságot, az apátiát, s a párttal szemben mind gyakrabban megnyilvánuló ellenséges érzületet, beleértve a párt vezetését is. Ha így járunk el, semmibe vesszük a Ke-let-Európa és Kína által adott tanulságokat, saját magunk mélyítjük el a társadalom és a párt