﻿ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Három piitéren
„Nem vagyak hivatásos po- mint azok a tudósok, akik 1949-litikus. Talán ezért is van az, ben végigasszisztálták a honi
hogy tevékenységem hasznosságával és esetleges eredményességével összefüggésben állandó kételyek gyötörnek. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy az erkölcsi kritériumok és a szabad gondolkodás szolgálhat egyedüli lehetséges iránytűként e bonyolult és ellentmondásos problémák megoldásában. Nem kívánok különösebb jövendölésekbe bocsátkozni, de most is — mint mindig — hiszek az értelem erejében és az emberi szellemben”. E gondolatokat a nemrég elhunyt Nobel-békedijas Szaharov fizikus írta még 1981-ben, száműzetése idején. Politizáló tudós volt, aki nem nézhette tétlenül a körülötte zajló nyilvánvaló igazságtalanságokat, és szót emelt a megnyomorítottak, az emberi jogaiktól megfosztottak érdekében.
Tudomány és politika — tudós ég politikus. Látszólag semmi köze egymáshoz a fenti fogalmaknak, pedig a tudomány — ha akarja, ha nem — eredményeivel, azok hatásaival részesévé válik a politikai folyamatoknak. Vegytiszta tudomány sohasem létezett; minden kimondott vagy leírt gondolatot a társadalom felhasznál valamilyen cél érdekében. Mit Íehet a lelkiismeretes tudós? Megpróbálja tudását az emberiség felemelkedése érdekében kamatoztatni, miközben > olyan helyzetekbe kényszerülhet, amelyek emberi és tudósi mivoltában is megalázzák. A legkiválóbbak ezt is vállalták, belső erkölcsi paranfcsaiknak engedelmeskedve.
Érdekes tanulmányt közöl Tamás Pál a Magyar Tudomány ez évi első számában a „Szaharov-jelenségről”.	A
nemzetközi hírű fizikus pályája szépen példázza azt a küzdelmet, amit a kutatóértelmiség vívott az elmúlt évtizedekben a sziklakemény diktatúra ellen. Amit a közvélemény joggal hiányolt és hiányol, az a legfőbb tudományos testület szellemi szerepe és az ennek megfelelő megnyilvánulások,
Napjainkban sem kisebb a tudós felelőssége. Mert kitől remélhetne egy ország tanácsot a válságból való kivezetéshez, ha nem a tudás felkent papjaitól. Az állampolgárok ez irányú elvárásai természetesek, mint az is:	megismerni,
hogyan sáfárkodtak tudományos intézményeink> a rájuk hízott szellemi és anyagi javakkal. Ha nem kapnak kielégítő információt, bírálattal is élnek; ez pedig a legutóbbi időkig nem volt illendő. A kritikák megjelenése a sajtóban — akár jogosak, akár jogtalanok — az érintettek körében tudományellenes megnyilvánulásnak hathat. Ez pedig sértődöttséget vált ki éppen azok körében, akik a demokratikus irányba mozduló társadalmi változások élére állni hivatottak. A félreértés legalább olyan bénítólag hat az aktív politizálásra, mint az egypártrend-szer elvárásai és megtorló intézkedései. Mert a megtorlások a tudomány berkeit sem kerülték el; elég ha a ^udós testületből kizárt nemzetközi hírű kutatókra gondolunk.
Mi történt velük? Az, ami Szaharovval a hetvenes években, amely időszak közéleti szereplésének kiemelkedő korszaka volt. A fennálló politikai hatalom elérte, hogy a neves fizikust és az emberi jogi mozgalmat támadó nyílt levél aláírói között negyven akadémikus is volt. Valóban egyetértettek ezek az egyébként kiváló tudósok a frontális támadással? Aligha. Egyszerűen féltették a tudományos hierar-'elért pozíciójukat:
„tisztogatást” az Akadémián.
Hogy a tudományos élet nem lehet mentes a napi politikától, azt az Akadémia története is igazolja. 1825-ben, mint nemzeti intézmény jött létre, ám ezzel a szép elkötelezettséggel az elmúlt százhatvanöt év alatt alig élhetett a tudós testület. A 48-as szabadságharcot követően már annyi engedményt tett a korabeli hatalomnak, hogy Széchenyi az Akadémia javára tett alapítványt vissza is akarta vonni. A kiegyezést követően pedig napjainkig, szinte töretlenül, az éppen uralmon levő hatalommal való — finoman szólva — békés együttélésre törekedett. Ettől kellene végre megszabadulni; ez vonatkozik az eljövendő hatalmak befolyására is.
Ahogy a peresztrojka terjedt, úgy mozdult valami a magyar Akadémián belül is. 1987 őszétől — belülről jövő kezdeményezésként — szükségesnek vélték egy új jogi és működési konstrukciót. A politikai és társadalmi mozgások felgyorsulását követően az 1988 szeptemberében összehívott rendkívüli közgyűlésen — amit ugyan nem e célból hívtak ösz-sze — elfogadták az elnök és a főtitkár javaslatát:	kezdemé-
nyezze a legfőbb testület egy , új akadémiai törvény megalkotását. 1989 májusában, az évi rendes közgyűlés elé terjesztették a törvény koncepcióját. A beterjesztés három pillére: az autoiiómia elve, az Akadémiának átadott vagyon saját vagyonként) igénylése és a garantált álami támogatási rendszer fenntartása volt.
Az természetes, hogy egy korábbi értékrendszer felbomlásával egy időben felszabadulnak az addig elfojtott indulatok is. A vitaanyagból kiderül, hogy a kutatók legtöbbjét már rég foglalkoztatta az Akadémia jövője. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem olyan teljes az egyetértés a vezetőség és a kutatógárda között, mint annak előtte látszott. A különböző vélemények megjelenése a sajtóban keltette sokakban azt az érzést, hogy Akadémia-ellenes támadások indultak meg. Pedig nem történt más, mint nyilvánosságot kapott jé néhány olyan vélemény is, melyek eddig csak házon belül terjedtek. Mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy a múlt bűneitől és hibáitól ez az intézmény mentes maradhatott.
Abban teljes az egyetértés a jelenlegi vezetés és a tágság között, hogy az Akadémia csak akkor képes függetlenül képviselni a magyar tudományosság jövőjét, ha belső szerkezetét gyökeresen átalakítja, mégpedig demokratikus irányba.
Az akadémiai törvény megalkotásának elodázását többen fájlalták. E sorok írója inkább azok véleményét osztja, akik a jelenlegi időt nem tartják alkalmasnak e törvényhozásra, yagy jóval előbb kellett volna, de akkor nem szorgalmazta senki, vagy most már megvárni az egyre markánsabban kirajzolódó új politikai és gazdasági változásokat, amelyeknek szükségszerűen meg kell teremteniük a független nemzeti Akadémia működési feltételeit. Égy sebtiben hozott törvény csak akadályozta volna a demokratikus irányba ható kibontakozás esélyeit.
Politizáljon-e a tudomány és képviselője? A válasz egyértelműen: igen. A tudomány iránti mélységes alázattal és tisztelettel, a nemzet felemelkedése érdekében. Erre az alapra minden tisztességes politikai erő bizton építhet.
Hankó Ildikó
Gorbacsov javaslatai a moszkvai pléwmiion
Az SZKP elfogadja a pluralizmust, j új, rugalmasabb föderációs szerkezet, felülvizsgált szövetségi rendszer
A külpolitikai helyzet
NEM RAGASZKODIK hatalmi monopóliumához, lemond mindenfajta jogi és politikai előnyéről az SZKP. A rendkívüli feszültségék közepette összehívott kb-ülésen erről beszélt Mihail Gorbacsov, és beszámolójának ez volt a legfontosabb új gondolata. A főtitkár fölismerte ugyanis, hogy a pluralizmus igénye mindjobban áthatja a szovjet társadalmat, s ha az SZKP erre a kihívásra nem válaszol, akkor létét is veszély fenyegeti. Ez a 'bejeentés várható volt, hiszen a hét végén, amidőn a nyári bányászsztrájk vezetőivel találkozott, maga Gorbacsov sugallta, hogy . a párt nem tart igényt a monopolhelyzetre, s kész a politikai párbeszédre. De lépéskényszerbe hozta á főtitkárt a vasárnapi félmilliós tömegtüntetés is.
A hétfőn megnyílt tanácskozáson aztán Gorbacsov leszögezte, hogy az SZKP kész új körülmények között együttműködni minden olyan szervezettel, amely az alkotmány és a benne rögzített társadalmi rendszer talaján áll. Azt hangoztatta, hogy pártja demokratikus keretek között harcolni fog a vezető szerepért, s programját hajlandó vitában megvédelmezni. Meg kell tehát újulnia, mert meg kell szabadulnia mindattól, ami összekötötte a tekintélyelvű berendezkedéssel. Nemcsak a munkamódszerén kell változtatni, hanem az ideológián, a gondolkodásmódon, s általában a szocializmusról vallott felfogásán is.' Le kell rázni magáról az eszmei dogmatizmust, a már régen elavult bel- és külpolitikai görcsösséget. Gorbacsov javasolja, hogy már nyáron tartsák meg ;a kongresszust, s ez az indítványa azt jelzi, hogy a reformerőik a konzervatívok fölébe kerekedhettek. A felszólalás azonban mintegy bevezette a heves vitákat, és a politikai összecsapásokat a plénumon.
MAGASFESZtlLTSÉGRÖL írt hétfőn a bonni General Anzeiger is, arról tudósítván, hogy a peresztrojka hívei rendkívül idegesek, hiszen Gorbacsovra még sohasem nehezedett a cselekvési kényszernek ekkora nyomása. S ennek az igénynek nehéz eleget tenni. Hiszen egyfelől szükséges lenne olyan elnöki hatáskört kialakítani, amilyet párizsi és washingtoni kollégája élvez, másfelől viszont demokratizálni kellene a pártot a nyugati minták alapján. A hatalom összefogása és decentralizálása azonban rendkívüli erőfeszítéseket igényel, de valószínűleg jegyzi ,meg a bonni lap — csak ezzel az átkaroló mozdulattal lehet kipiszkálni a hatalmi állásokból az apparatcsi'kok tömegét. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a konzervatív-reformer küzdelem a dönt; szakaszába lépett, s erre utal az is, hogy a Mosz-kovszkije Novosztyi példátlan támadást , intézett Ligacsov ellen. A Stuttgarter Zeitung úgy véli, ha Gorbacsóvnak nem sikerül a kádereket kiszorítani, akkor pártszakadás fenyeget. Igaz, még fordulhat közvetlenül a néphez, de ha habozik, hívei szétszéledhetnek, s,politikailag szentben álló szabad csapatokká alakulhatnak át. (B. M.)
Moszkvai tudósítónk telexe
Gorbacsov nem zárta ki új pártok alakulását
Moszkva, február 5.
Az SZKP-nak le kell mondania az évtizedek során meggyö-keresedett ideológiai dogmatiz-musáról, az önmagukat túlélt belpolitikai sztereotípiákról, valamint a Világforradalmi folyamatról, egészében a világ fejlő-, déséről alkotott elvadult nézeteiről, jelentette ki Mihail Gorbacsov. Az SZKP főtitkára a hétfőn Moszkvában megnyílt kb-plénumon a pártnak a 28. kongresszusra szánt platformtérveze-tét terjesztette a testület elé.
Gorbacsov megállapította, hogy a demokratizálódás a szovjet társadalomban a politikai pluralizmus növekedésével jár együtt, s „ez a folyamat valamely szakaszban pártok alapításához is elvezethet”. Az SZKP a megújuló társadalomban csak demokratikus úton' elismert erőként létezhet és teljesítheti élcsapatszerepét. „Ez azt jelenti, hogy a helyzetét nem kell közvetlenül alkotmányos törvényesítéssel összekötni’ — fogalmazott feltételesen a főtitkár, vélhetőleg az alkotmány 6. paragrafusára utalva, amely az SZKP vezető szerepét rögzíti.
Ugyanakkor hangoztatta, hogy az SZKP küzdeni fog a vezetó szerepért „szigorúan a demokra-’ tikus folyamatok keretei között”, lemondva a jogi és politikai előnyökről, saját programját ajánl-, va és vitákban védve meg, „együttműködve más társadalmi-politikai erőkkel”. A szónok szerint az SZKP az alkotmányt és az abban rögzített társadalmi rendet — tehát a szocializmust — elfogadó szervezetekkel hajlandó együttműködni és párbeszédet folytatni. Most is megismételte, hogy a jelenlegi döntő időkben az SZKP van olyan helyzetben,
hogy konszolidálni, integrálni tudjon, biztosítsa a peresztrojka folyamatát.
A továbbiakban arról beszélt hogy a párt átfogó megújulása a demokratikus centralizmus elvének átgondolását igényli, „Hangsúllyal a demokratizmusra, a párttömegek hatalmára”. A platform-tervezet javaslatokat tartalmaz a legfelső pártszervek struktúrájának a megváltoztatására. Gorbacsov javasolta, hogy csökkentsék a kb létszámát, és kezdeményezte az egyszer már fél évvel korábbra, ojctóberre előrehozott 28. kongresszus nyári megtartását — június végén, július elején.
Gorbacsov ugyanakikor azt is kijelentette:	„Világos elégedet-
lenség érezhető, hogy hiányzik a határozott cselekvés ott, ahol erre szükség van. Felmerül a kérdés az elnöki intézmény létrehozásáról, minden szükséges felhatalmazással a peresztrojka politikájának megvalósítására.” Gorbacsov azt javasolta, hogy ezt a rendkívüli jogkörökkel rendelkező felhatalmazást már a mostani plénum vitassa meg.
Gorbacsov továbbra is o szocializmus megújítását jelölte stratégiai feladatnak, és a platform megfogalmazásaiban változatlanul helyet kaptak a kétfrontos harc. a centrumpolitika elemei. A válság sokkal mélyebb és súlyosabb: mint feltételezni lehetett volna, jelentette ki. „Fennáll a veszély, és a pártnak számolnia kell vele, hogy akadnak kalandorok, akik megpróbálják kiaknázni a felmerült nehézségeket; a valós problémákkal, a dolgozók elégedetlenségével spekulálnak. Ezen veszély jelei kézzelfoghatók, többek között az elmúlt napokban is” — jelentette ki és csak találgatni lehet, vajoft, Borisz Jel-
cinnek és a vasárnapi moszkvai tömegdemonstráció szervezőinek címezte-e szavait. (Egyébként a platform vitájában, Jelcin is felszólalt.) Nem kevésbé veszélyesnek minősítette a szónok a lik-vidálorságot és a defetista hangulatot. „Látnunk kell: a politikai erővonalak kikristályosodásának folyamata mind a konzervatív, mind a baloldali radikális részről az utóbbi időben felerősödött. Ezért most még egyszet hangsúlyozni szeretném, hogy életfontosságú a párt kb piát formja, amely képes arra, hogy. világos politikai irányokat adjon, konszolidálja a társadalom minden egészséges erejét a forradalmi átalakulás céljai és feladatai körül” — mondta.
Gorbacsov a szocializmus megújítása közbeni, közeli és stratégiai feladatok között említette a gazdasági viszonyok megváltoz-
tatását, a nemzetiségi kapcsolatokban felhalmozódott és a szovjet föderációs állam jövőjét érintő bonyolult problémák megoldását. Hangsúlyozottan szólt arról, hogy a közeljövőben törvényt fogadnak el a szövetség és a köztársaságok jogkörének elhatárolásáról.
A platform nemzetközi részében a főtitkár rámutatott: most a legfontosabb „előremozdítani a leszerelési tárgyalásos folyamatot, elmélyíteni a párbeszédet és a megértést a nemzetközi fejlődés meghatározó területein, minden irányban közreműködni az európai ház építése első eredményeinek továbbfejlesztésében és megszilárdításában. És ennek keretében korszerűsíteni szövetsé-gesi kapcsolatainkat Kelet-Euró-pa országaival, mert erre valóban szükség van”.
Lambert Gábor
A Bush-kormány visszafogottan elemzi a moszkvai fejleményeket
Washingtonból jelenti az MTI: A vasárnapi tüntetés, a legnagyobb a Szovjetunió történetében, jelzi a nyíltság mértékét, a szovjet nép úgy érzi, szabadságában áll tüntetni azért, hogy nagyobb szerepet kapjon a politika alakításában. Ezzel 'kommentálta hétfőn az amerikai külügyi szóvivő a történteket. Egyidejűleg az amerikai kormány nyomatékosan elzárkózott attól, hogy állást foglaljon az SZKP KB plénumával kapcsolatban.
Mind a Fehér Ház, mind a külügyminisztérium szóvivője hangoztatta, hogy amerikai részről a pluralizmus é$ a szabad piac-gazdaság hívei, dé szovjet bel-ügyről van szó. A tartózkodó magatartás ismét világosan tükrözte, hogy Washington nem kívánja nehezíteni Mihail Gorbacsov helyzetét. Mint közölték, James Baker külügyminiszter, aki szerdán este érkezik Moszkvába, várhaótan a hét végét is ott tölti — miután aligha nyílik mód tervezett találkozójára az izraeli és az egyiptomi 'külügyminiszterrel.
A külügyminisztérium közve-
tetten megerősítette a The New York Times aznapi értesülését, ■miszerint* Washington immár nem ragaszkodik Mahammad Nadzsibullah afgán elnök azonnali távozásához a rendezés érdekében^ Nadzshibullah távozásának időpontját soha nem rögzítették, fogalmazott a szóvivő.
Mihail Gorbacsov hétfőn támadásba ment át, és a Központi Bizottság ülésén erélyes programmal lépett fel a párt demokratikus átalakítása érdekében — álapította meg a ZDF, az NSZK legnagyobb tévéadója esti jelentésében. Amit a szovjet vezető a még zömében maradinak mondható kb-ban előterjesztett, annak a fele sem tréfa.
Egy lépéssel ugyanis túllépett már a párton is, és a tévé szerint szeme előtt már felrémlétt egy többpártrendszerű Szovjetunió képe is. Ami most itt kibontakozik, már valóban egyfajta februári forradalom, ha Gorba-csovot követi a Központi Bizottság. Dé hát, ha jól meggondoljuk, a Kb-nak nincs is más választása — hangoztatta a nyugatnémet televízió.
illődrow megismételie nézetéi a nemei újraegyesítésről Kohl nagyarányú gazdasági segííségcí ígért
Dorogman László, az MTI berlini tudósítója jelenti: A Népi Kamara hétfői ülésén felszólaló Modrow miniszterelnök megismételte a német egység érdekében kifejtett nézeteit. Parlamenti nyilatkozatában rámutatott, hogy elképzelését az idő kényszerítő nyomása alatt terjesztette elő, mivel úgy érzi, mielőbb meg kell teremteni a feltételeket a két német állam elkerülhetetlen egyesítéséhez.
A kormányfő a csütörtökön ismertetett javaslatát ért bírálatok kapcsán elmondta: nem azt várta, hogy annak minden pontja egyetértésre talál külföldön. A katonai semlegességgel kapcsolatos ellentmondásokat vitában kell tisztázni. Egyúttal úgy vélte, a két német állam jó kezdeti terep lehetne a szemben álló szövetségi rendszerek katonai erejének csökkentése szempontjából.
Hans Modrow felszólította az NSZK kormányát, hogy rövid időn belül nyújtson anyagi segítséget az NDK-n belüli termelés és ellátás stabilizálásához. Kedvezőnek nevezte, hogy Kohl kancellár a Davosban folytatott megbeszélésük során jelezte: Bonn kész „új nagyságrendben" segíteni Berlinnek.
A Népi Kamara megengedhetetlennek nyilvánította és betiltotta a szélsőjobboldali republi-
kánusok tevékenységét az országban. A tilalom vonatkozik a republikánusok más néven fellépő esetleges utódszervezeteire is. A Népi Kamara határozatát, amely a jövendő párttörvény megalkotásáig és elfogadásáig lesz érvényben, a belügyminiszter köteles végrehajtani.
Ugyancsak határozatban rögzítette a Népi Kamara a vélemény-nyilvánítás, a tájékoztatás és a sajtó szabadságát. A kerékasztal-tárgyalások résztvevőinek javaslatára a Népi Kamara létrehozza a tömegtájékoztatási eszközök ellenőrző tanácsát.
Mint a Reuter jelentette, telefonon érkezett fenyegetés miatt kénytelen volt egy időre félbeszakítani hétfőn ülését az NDK patlamentje. Günther Maleuda, a Népi Kamara elnöke tájékoztatta a képviselőket a fenyegtő telefonhívásról, és kérte őket, hogy hagyják el az üléstermet A házelnök nem közölte, hogy mivel fenyegezetőzött a telefonáló.
Ismét sok tízezren vettek részt az immár hagyományossá váló hétfő esti lipcsei tüntetésen. A megmozdulás új vonása volt, hogy a felvonulók ezúttal nemcsak a német egység megvalósítását követelték, hanem • keményen bírálták a protestáns egyházat is, amiért menedéket adott Erich Honecfcernek,