﻿Ára:
ti, 50
forint
möyar Nemzet
Szerda
un. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Ki a bűnös*?
Nem biztos, hogy igaza lesz a The Washinton Post közelmúltban fővárosunkban járt neves publicistájának, aki szerint szerencséjük az egykori uralkodó párt reformerőinek, hogy a társadalom márciusban szabad választásokon és nem bíróságokon ítélkezik fölöttük. A neves publicista cikkének megírásakor még bizonyára nem tudta azt, hogy a szétesés jegyeit mutató magyar parlament — a jogtörténetben alighanem^ példátlan módon — megteremtette a jogi alapját annak, hogy a korábban magas párt- és álami tisztséget betöltők kötelesek elszámolni vagyonukkal.
Kiszabadult a szellem a palackból. Akadt képviselő, aki úgy vélje: egy füst alatt el lehet számolni a gazdasági vezetőket is, más pedig azt követelte fennhangon, ne csupán az ország vezetői, hanem velük egyidejűleg feleljenek a kisvárosi egykori párttitkárok, tanácsi tisztségviselők is. A helyi kiskirályok, akik szintúgy felelősek az ország jelenlegi állapotáért.
Az ellentáborhoz tartozók alkotmányellenes diszkriminációira, politikai kuláklistákra, boszorkányüldözésre hivatkozva próbálták ellenérveikkel meggyőzni képviselőtársaikat. Sikertelenül, mert az elszámoltatás hívei minduntalan a népre hivatkoznak. Hogy a nép már végre szeretné tudni, kik is a felelősök, és fórumaikon választópolgáraik már fejeket követelnek.
Bevallom, nem tudom, hogy valóban Így van-e, vagy csupán a választási harc időszakában érdempontokat — és újabb voksokat — reméltek azok, akik tíz, illetve huszonegy évre visszamenőleg kívánják a vélt vagy valós bűnösöket megnevezni. Nem tagadom, félek is! Attól tartok, hogy a vagyonelszámoltatásnak bűnbakkeresés lesz a vége. Mert nincs a világnak egyetlen olyan bölcs parlamenti bizottsága sem, amely képes lenne meghúzni azt a határvonalat.
firtatják a csúszópénz hiányában a bolti leltáreredmények és egyeb hiányosságok miatt tízezrekkel jutalmazott ellenőr vagyonának gyarapodását? Ki kéri számon a kommunistáktól és a demokratáktól egyaránt tisztességtelen hasznot húzó iparos vagy kereskedő vagyonát? A csúszó- és hálapénzekből felépült milliós értékű nyaralókat és luxuslakásokat? Vajon — kérdik újabban sokan — nem diszkriminatív megkülönböztetés-e kiemelni az átlagosnál vagyonosabbak közül az egykori 'Vezetőket? Ha pedig kérdésükre az a válasz, hogy a parlamenti, bizottságot csupán a döntéshozók gyarapodása érdekli (mégha cinikusan is), akkor joggal kérdeznek vissza: és ki állapítja meg a legostobább éves és ötéves tervekre is igent mondó honatyák felelősségét?
Ha a parlamenti bizottság valóban következetes akar lenni, egyhamar kiderül, a fél ország elszámoltatható és „leváltható” !
Az 1980 óta magas vezető tisztséget betöltők elszámoltatását megalapozó ,parlamenti döntés módot ad a boszorkányüldözésre, listák összeállítására, éppen azért, mert a honi köz-és gazdasági életet a gyökerekig hatoló összefonódások terhelték. Jogászokra vár annak eldöntése, hogy ez az elszámoltatás mennyiben sérti azokat a személyiségi jogokat és a magántulajdon szentségét, amelyek megteremtése érdekében éppen a jelenlegi parlament alkotott jelentős jogszabályokat. Ha ugyanis az említett jogok sérelmet szenvedtek, akkor nem csupán a parlamenti bizottság, hanem az új magyar demokrácia is egy újabb kudarcélménnyel kezdi ténykedését.
Alighanem célszerűbb lenne hát a felelősök keresésének körét azokra szűkíteni, akik vélhetően a jogszabályok megsértésével szerezték kiugróan magas vagyonukat, és cselekményük büntethetősége még nem évült el. A hatalmukkal és az ügyeskedéssel milliós va-
ameddig valaki elszámoltaiba- gy.0nt szerzők ugyanis majd — tó. Nálunk meg egyébként is ahogy eddig is — megtalálják jócskán van hagyománya a be- a ,módját, miként térhetnek ki és feljelentéseknek, amitől so- a felelősségre vonás elől. ök kan még ma is előremenetelt majd megméretődnek a válaszremélnék: a korábbi rendszer tásokon és az azt követően át-jellegéböl adódóan ugyanis a aiakuló közéletben. A ibasásko-jelelősség nem állapítható meg dó egykori párttitkár éppúgy, egyértelműen. Ilyen helyzetben mint a korrupt tanácsi tisztség-
pedig ki meri vállalni annak erkölcsi terhét, hogy a társadalom igazságérzetére hivatkozva maga választja ki az elszámoltatható személyek körét?
Ha pedig a kiválasztással a társadalom egy — nem szűk — csoportjának az igazságérzetét megsértik, a békés átmenet helyett egykönnyen polgárháborús állapotok uralkodhatnak el a honi közéletben. ’
Az elszámolás ugyanis egy
viselő, még akkor is, ha látszólag idejében — átlépett a ma felelősségre vonást követelő egyik vagy másik ellenzéki szervezetbe.
Európaiságunk és politikai kulturáltságunk igazi mércéje lesz hát a parlamenti bizottság által elvégzendő elszámoltatás. Tartok azonban attól, hogy ezt a feladatot nem lehet egyéni sérelmek okozása nélkül elvégezni. S ha ezek ~ egyéni sérelmek
indulatos közegben leszámolás- ne]Ci akkor egy idő elmúltával
sá fajulhat! Már csak azért is, mert most némelyeknek megjött a bátorságuk ahhoz, hogy fogatlan — vagy csak annak látszó — oroszlánókat ingereljenek. Csak hát úgy látszik, vannak olyanok, akik politikai szűklátókörűségüknél fogva azzal nem számolnak: ha a társadalomnak egy nem lebecsülendő hányada úgy érzi, nincs
„ most elszámoltatott csoportok lemenői újabb elszámoltatásra keresnek majd lehetőséget. S vajon hova jut ez az ország, ha tíz-húsz év elmúltával mindig újra és újra elszámoltatunk, ha feszültségeket mindig újratermelünk — ha jogalkotásunkat nem az európai értékrendek, hanem szűk hatalmi érdekek szolgálatába
tovább módja hátralépnie, elő- állítják a hatalmi pozícióban
relépve próbál menekülni Akkor pedig megeshet, hogy a születendő	demokráciának
nem lesz módja bizonyítani életképességét.
De ma szerencsére az egymásnak feszülés helyett az elszámoltatásban érintettek még ’ csak kérdeznek:	miért éppen
őket választották ki, és- miért nem számoltatható el az építési engedélyekért, az iparigazolványokért tízezreket kérő tanácsi hivatalnok? Miért nem
levő vagy felfelé törekvő csoportok?
Felül kellene már végre egyszer emelkednünk a múlt sérelmein, eljutni odáig, hogy tiszta lappal kezdhessük történelmünknek egy új szakaszát. Ha erre képtelenek leszünk, meglehet, hogy miközben európaiságról ábrándozunk, mind távolabb kerülünk a kontinenstől.
Caáu&r Nagy László
A külvilág centristának ítéli Gorbacsov beszédét
A peresztrojka hívei és elutasítói csaptak össze a moszkvai vitában
A hét végén Helyreáll Magyarország és a Vatikán diplomáciai kapcsolata
A KÉTSÉGBEESÉS BÁTORSÁGAKÉNT értékelik a vezető nyugati lapók Gorbacsovnak a moszkvai pártplénumon tett indítványait. A merészséget azonban — mint ahogy a francia Le Figaro fogalmazott — óvatossággal párosította a szovjet pártvezető, megpróbálva középen lavírozni a konzervatívak és a radikálisok között. A párizsi lap szerint „a főtitkár nem csapott az asztalra, a kesztyűs kéz módszerét választotta, de azért erőteljesen és világosan szólt”. A Süddeutsche Zeitung munkatársa úgy vélte, Gorbacsov most belátta, hogy a további taktikázás már nem használ, sőt elkedvetleníti híveit, de bátorítja ellenfeleit. A lap szerint a párt szétforgácsolódását is vállalva, Gorbacsovnak szint kellett vallania.
A szakértők szerint így ismét bebizonyította kiváló politikai érzékét azzal, hogy valóban „színt vallott”, de ezt mérséklettel tette. A plé-numról tudósítók úgy látják, ezzel kétségtelenül megszerezte a kb többségének a támogatását, bár a jelentések azt is megemlítik, hogy több köz'betapsolással köszöntött konzervatív felszólalásban élesen bírálták is a peresztrojkát, és személyesen a főtitkárt. Meglepő volt viszont a fő konzervatívnak tartott Ligacsov akinek a távozását jósolták a hét végi előzetesen beharangozók — mérsékelt hangnemű felszólalása. A jövőt latolgató kremlinológusok óvakodnak azonban attól, hogy egyelőre olyan fejleményeket jósoljanak a Szovjetunióban, mint Kelet-Európábán, még ha az SZKP feladná is alkotmányos monopóliumát. A szovjet pórt helyzete ugyanis szilárdabb, mert egyelőre nincsenek igazi politikai vetélytársai. Ugyanakkor a gorbacsovi indítványok a vég kezdetét is ■ jelenthetik, hiszen nemcsak a párt forgá-csolódlhat szét, hanem a birodalom is azzal, hogy a helyi törekvések is szabad jelzést kapnának. Éppen ezért vélik úgy a nyugati lapok elemzői, hogy Gorbacsov óriási személyes kockázatot is vállalt javaslataival.
Ugyanakkor olyan vélemények is napvilágot láttak, amelyek szerint az előre menekülés meghozhatja az eredményeit, hiszen az önállóvá váló tagköztársaságok élnek majd a politikai autonómiával, de vélhetően továbbra is igen szoros kapcsolatot tartanak fenn az orosz tag-köztársasággal, a moszkvai központtal. Sőt, meglehet, hogy a keleteurópai „bolygók” elvesztésével ellentétben, ezekben az autonóm köztársaságokban a helyi kommunista pártok megőrizhetik befolyásukat.
BAKERT MARA VARJAK MOSZKVÁBA, ahol az előzetes tervek szerint este kezdi meg tárgyalásait Sevardnadzével. Az amerikai külügyminiszter Washingtonból indulva, először az írországi Shannonban állt meg rövid eszmecserére, majd kedd eáte a cséhszlovák fővárosban tárgyalt Dienstbier külügyminiszterrel, , és rövid megbeszélést tartott Havel elnökkel. A szovjet külügyi szóvivő szerint azért különösen fontos Baker mostani moszkvai útja, mert sínre teheti a hadászati fegyverek 50 százalékos csökkentéséről, és a fegyveres erők kurtításáról szóló megállapodás idei aláírását. Gemszimov szerint ezért ener-gikusabbá kell tenni a szovjet—amerikai tárgyalásokat. Baker egyébként az előzetes program érteiméiben Gorbacsovval is tárgyal majd, így elnöke, Bush számára személyesen is tájékozódhat a moszkvai pártplénumon történtekről, illetve azok gorbacsovi értékeléséről.
Washingtoni források szerint a nagyhatalmi tárgyalásokon továbbra is napirendi téma az emberi jogok kérdése. Ennek keretében, de meglehet, ettől függetlenül, önálló kérdésként vélhetően szó lesz a szovjet zsidók izraeli áttelepüléséről, amely jelentős feszültségeket okoz a közel-keleti diplomáciában. Samir izraeli kormányfő ugyanis néhány hete szólt arról, hogy az új menekültek- elhelyezése miatt is ragaszkodni óhajt a megszállt területekhez. Az Arab Liga tuniszi bizottsági ülésén úgy döntött, hogy követeket meneszt többek között éppen Moszkvába és Washingtoniba, a szovjet zsidók közvetlen, izraeli kivándorlását megvitatni, illetve ennék leállítását elérni.	(T. J.)
Moszkvai tudósítónk telexe
Meghosszabbították az SZKP KB plénumát
Moszkva, február 6.
Heves viták, éles felszólalások és Gorbacsovot sem kímélő bírálatok jellemezték az SZKP KB plénumának eddigi menetét. A feszült helyzetre jellemző, hogy egy nappal meghosszabbították az eredetileg két naposra tervezett ülést — így szerdán is tart, jóllehet ezen a napon érkezik Moszkvába James Baker amerikai külügyminiszter. A keddi Pravda elkezdte közölni az előadói beszéd vitájának hozzászólásait, s a délután folyamán a szovjet hírügynökség is csak a hétfői felszólalások ismertetésének jutott a végére. A keddi napról az esti beszámolók alapján csak annyit lehetett tudni, amennyit a plénum résztvevői a szünetekben maguk mondtak el az újságíróknak. így például a szovjet televíziónak nyilatkozva Indrek Tome észt kormányfő kifejtette: aggasztóan hatott rá, hogy a felszólalók nagyobb része a múlthoz akar visszatérni.
A keddi felszólalók között volt Jegor Ligacsov, aki a PB és a kormány nevében önkritikát gyakorolt a peresztrojka során elkövetett hibákért. Véleménye szerint most a nacionalista, szeparatista, szocialistaellenes erők jelen-
tik a legnagyobb veszélyt, ugyanakkor szándékosan terjesztett álinformációnak, rémhírnek minősítette, hogy a párt vezetése radikálisokra és konzervatívokra osz-lanék. Támogatta a már korábban is elhangzott javaslatot, hogy a platformtervezetben foglaljanak állást a pártegység mellett. „A kérdések kérdése a párt sorainak ideológiai és szervezeti megerősítése, az SZKP kapcsolatainak a megszilárdítása a társadalmi szervezetekkel, mozgalmakkal, dolgozói, ifjúsági formációkkal. 'Határozottan támogatta a kongresszus előbbre hozását, a küldöttek alternatív, demokratikus választását, a köztársasági pártok önállóságának	kiszélesítését.
Ugyanakkor nyíltan állást foglalt a magántulajdon bevezetése ellen. Ez az a kérdés, mondta, amikor referendumra van szükség.
Ligacsov állást foglalt a német egység kérdésében is, „az NDK elnyelését”, „közeledő veszélyt” emlegetett. „Megbocsáthatatlan rövidlátás, hiba volna nem látni, hogy a világ horizontján felcsillant a hatalmas gazdasági és katonai potenciállal rendelkező Germánja. A világ közösségének, valamennyi demokratikus erőnek a reális erőfeszítéseire van szükség,
hogy idejében megakadályozzuk a háború utáni határok felülvizsgálatának napirendre kerülését, és ne engedjünk meg egy új Münchent” — jelentette ki tapssal többször félbeszakított felszólalásában Ligacsov.
Az eddig ismertetett felszólalások közül a főtitkár elleni legélesebb támadást Vlagyimir Bro-vikov engedte meg magának. Az egykori belorusz másodtitkár, majd kormányfő, 1986 óta lengyel nagykövet, kifejtette: „Azt reméljük. hogy az abszolút demokrácia mindent helyre tesz a politikai szférában, a piac pedig a gazdaságban. De egyelőre minden fordítva történik, s azt akarják elhitetni, hogy ezért nem a központi vezetők, hanem a helyszíni végrehajtók a felelősek. Legfeljebb azt hangoztatják: nem gondoltuk, hogy ez lesz majd. Különös álláspont ez a legmagasabb rangú vezetők részéről — hangoztatta Brovikov. Ügy vélte, hogy a kb tagjainak, a küldötteknek a saját szintjükön kell felelniük azért, ami az országban történik. „Tragédiánk már abban áll, hogy- semmiképp sem tudunk lemondani az egyszemélyi párt-és állami hatalomról. Gyakran ösztönöktől vezérelve irányítjuk a dolgokat, hozzónemértően, rö-vidlátóan, nem a társadalom üdvére gondolva, hanem másra, meglehet, személyi ambíciókra.”
A követ javasolta, hogy töröljék a platformtervezetből az elnöki intézménnyel, a pártelnökséggel és helyetteseivel kapcsolatos elképzeléseket, „mivel nem ezekben a tisztségekben van a lényeg, és abban sem, hogy milyen új kabinetforradalmat hajtunk végre”. Azt hangoztatta, hogy a párt céljai és cselekvése a fontos, erről kellett volna pontosabban beszélni, a platformban is. A platformot a jelenlegi formájában elfogadhatatlannak ítélte, fölös jelszavakkal, a múlt és a jelen pontatlan, értékelésével, eszmei eklekticizmussal, a teoretikai egyértelműség hiányával vádolta. Megemlítette, hogy a peresztrojka fogalmát az ellenség is sikeresen aknázza ki, „Mindez túlhajtott amfoiciózusságunk, személyi hibák eredménye, amelyeket pártunk és államunk vezetői követtek el.” Brovikov szerint az utóbbi időben a Szovjetunióban nem a saját munka saját értékelését becsülik sokra, „hanem azt, hogyan értékelnek minket a nyugati urak”. A követ a hibák közé sorolta a társadalom meghirdetett „totális demokratizálását”, anélkül, hogy rendet és. fegyelmet vezettek volna be az országba.
A rend és fegyelem különböző megfogalmazásokban több felszólalásban is elhangzott. Borisz " Gidaszpov leningrádi területi és városi párttitkár ennek igényét a pártmonopólium szükségességének burkolt megfogalmazásával kötötte egybe. Drámaian figyelmeztetett arra, hogy meg kell akadályoznia a nemzeti katasztrófát, és ennek felismerése „nem hagyományos cselekvésre” ösztönöz. „Ha most nem emeljük az SZKP tekintélyét és mobilizáló erejét a társadalomban, úgy a
IKaker Shannonban
teljes káoszba sodorjuk. Pártunk központi bizottságának világosan és határozottan ki kell jelentenie a platformban — és nem úgy, mint ez a mostani változatban van —, hogy csak az SZKP tud államunk struktív, konszolidáló alapjaként, a szocialista fejlődés biztosítékaként fellépni.” Gidaszpov szerint a vezetők választásával meggyengült a párt legfontosabb ösztönző ereje, a káderpolitika. A leningrádi kommunisták nevében javasolta, hogy már március—áprilisban tartsák meg a 28. kongresszust, és csak azt követően tartsák meg a beszámoló-választó kampányt.
Határozottságot sürgetett Rizs-kov kormányfő is. Ma a végrehajtó hatalom bármely próbálkozása a rend biztosítására „még a íennálló törvények keretei között is” a demokrácia, a glasz-noszty elleni támadásként értékelődik, mondta. Ugyanakkor a helyzet olyan feszült, hogy a kormány keménységben, valamennyi hatalmi szerv következetes cselekvésben látja a kiutat. Ezzel egy .időben, Gidaszpovtól eltérően, Rizskov elismerte, hogy megkésett dolog a többpártrendszerről vitatkozni, mivel gyakorlatilag már létezik. A pártnak ki kell alakítania az álláspontját „ebben a rendkívül aktuális kérdésben, amely társadalmi fejlődésünk történelmének egész menetét megváltoztathatja”. A kommunistáknak, vélte a kormányfő; meg kell tanulniuk együtt élniük és dolgozniuk más társadalmi-politikai képződményekkel. De azt is hozzátette: a néphatalmi szerveknek meg kell határozniuk minden társadalmi-politikai mozgalom helyét, hogy melyik demokratikus és melyik destruktív, romboló jellegű. (Vagyis a hatalom .válogatná ki, kikkel hajlandó együttműködni.)
A köztársasági tapasztalatok alapján is azt sürgette Mutalibov azehbajdzsáni első titkár, hogy törvényekkel szabályozzák az úgynevezett nem formális mozgalmak tevékenységét. Éppen ennek hiányában, nem pedig a helyi ipártszervek gyengeségében látta annak okát, hogy az ország számos helyén lényegében kettős hatalom alakult ki. Az SZKP-nak világos politikát kell ezen új erők vonatkozásában kidolgoznia, „meghatároznia helyüket és szerepüket a politikai rendszer megújulásában”.
A platformtervezet radikális kritikáját Borisz Jelcin adta, aki szerint két kézzel írták a dokumentumot: jobbal és ballal, és érződik az állandó próbálkozás ezek összebékítésére, hol az egyiknek, hol a másoknak téve engedményt, vagyis kompromisszumokat kötve. Jelcin megismételte, amit a vasárnapi tömeggyűlésen is kifejtett: a párt egyre jobban elveszíti tekintélyét, e plénum és a kongresszus az utolsó esély, valóban radikális megújulásra van szükség. A reformerők által előterjesztett tízpontos tervezetében egyértelműen fogalmazódik meg a többpártrendszer, a platform-szabadság, az alkotmányos vezető szerepről való lemondás igénye.	Lám bért Gábor
Washington támogatja a Helsinki II. idei megrendezését
Dublinből jelenti a TASZSZ: James Baker amerikai külügyminiszter helyesli Mihail Gorbacsovnak azt az ötletét, hogy az idén rendezzék meg a helsinki folyamatban részt vevő 35 ország csúcsértekezletét. Kedden az írországi Shannonban Roland Duma* francia külügyi államminiszterrel folytatott rövid megbeszélésén hangoztatta, hogy
egyetért ezzel a javaslattal. Az amerikai külügyminiszter szavait francia kollégája idézte az AFP hírügynökségnek adott dublini nyilatkozatában.
Roland Dumas nyilatkozata szerint az Egyesült Államoknak egyetlen kikötése van: a 35 állam csúcstalálkozójára az európai hagyományos fegyverzet csökkentéséről szóló megállapo-