﻿Ára:
<k50
forint
Magyar Nemzet
Lili. évfolyam
•14. szám
ALAPÍTOTTA: PÉTHŐ SÁNDOR
Műinek szelnek a hatalmi	t?
Moszkva, február 8. Ismét jól kibeszélték magukat a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a tagjai. Tanulságos olvasmány a Pravdában teljes egészében közzétett felszólalások szövege. Képet ad arról, hogy milyen is az egészében elvtársias légkör, ahogyan Alekszander Jakovlev jellemezte a vita atmoszféráját.
Ha a cselekvési egységet sikerült is egy kongresszusi platformtervezetben rögzíteni, a különböző gondolkodásmódok azonosulásáról már régóta nincsen szó. Amióta a glasz-noszty betekintést enged a központi bizottság tagjainak a hozzászólásaiba, plénumról plénumra nyomon követhető a viták élesedése és mind magasabb szintű megnyilvánulása.
A pillanatnyi helyzetről mindennél többet elárul, hogy a teles nyilvánosság előtt keveredett szóváltásba Sevardnadze és Ligacsov a tavaly áprilisi grúz tragédia okán. Utóbbi — egy nem lebecsülendő fordulattal — úgy akarta bizonygatni a pártvezetés egységét, hogy megemlítette: a pb teljes létszámban, vagyis Gorbacsov, Sevardnadze, Rizskov és Jakovlev részvételével döntött. A külügyminiszter viszont azt hangoztatta: a főtitkár a politikai megoldásra, a párbeszédre adott kategorikus utasítást.
Ennek a villanásnak messze nagyobb a jelentősége, mint két pb-tag összeszólalkozása. Ha mindehhez hozzávesszük a Moszkvában magukat makacsul tartó híreszteléseket, amelyek szerint a rendkívüli állapot bevezetése Bakuban azért késlekedett, mert Gorbacsov ellenezte azt, — akkor már csak egy kérdés marad hátra: valóban akkora hatalom összpontosul-e a főtitkárállamfő kezében, mint azt egyesek a plénumon is szerették volna elhitetni?
Jelcin azzal kritizált, hogy a platformtervezetet egyszerre irta a jobb és a bal kéz. Valóban, Gorbacsov nem adta fel a középutas álláspontját. Elmaradt a várt leszámolás is a konzervatív erőkkel, vagy legalábbis legjelesebb képvise-lőiikkel. De a hozzászólások közzététele arra is jó, hogy bebizonyítsa: ebben a közegben többre nem vállalkozhatott a főtiikár. Hiszen így is nagy kockázatot vett magára. Elméletileg a plénum leszavazhatta volna a programot, s nem lehetett kizárni — mint azt a varsói szovjet nagykövet, a peresztrojka egyik ejtőernyőse kezdeményezte is —, hogy saját rövid távú politikai túlélése végett, az apparátus Gor-bacsovra hárítja a felelősséget az elmúlt évek, belpolitikai kudarcaiért, és annak beállított külpolitikai fejleményeiért.
A központi bizottságnak, amelynek az írott szabályok és a szokásjog ma még szinte teljhatalmat biztosít, a nagyobb része már csak a koránál fogva is képtelen a megújulásra. A testület biológiai és fiziológiai szempontból is elöregedett, az átlagos életkor hatvan év — fejtette ki Fjodo-rov akadémikus, a világhírű szemsebész, majd így érvelt: „Az agy peresztrojkája ebben a korban csak az emberek egykét százalékánál lehetséges. Jelentős fiatalításra van szükség a párt kb-ban, és annak politikai bizottságában.” A jövo-ben a kongresszusok között esedékes pártkonferenciákon kellene dönteni a kb összetételéről, mert jelenleg is több tucat nyugdíjas akad benne — jelentette ki sajtóértekezletén
a Gorbacsovhoz közelállóként ismert Florov, a Pravda közelmúltban kinevezett főszerkesztője. Márpedig ebben a testületben, mint azt egy vállalati párttitkár a statisztikára támaszkodva igazolta, a pangás átlaga ül: több mint a felük 1981 előtt került a központi vezetésbe.
De talán éppen ez a megcsontosodás tette lehetővé, hogy akik egyénileg élesen bírálták a platformot, azok szavazáskor tartották magukat a régi sémához: javaslat van, ellenvetés nincs. A bolsevikok örökségeként az SZKP-ra hagyott demokratikus centralizmus legnagyobb szentsége, az Egység, tehát egyelőre sérthetetlennek bizonyult. A voksolás módja nem csupán a meglazult, ám még létező ideológiai béklyókra utal, hanem . a politikai kultúra és mentalitás megrögzöttségeire is.
Az SZKP szemszögéből nézve a dolgokat, aligha lehet vitatkozni Jakovlevnek a nemzetközi sajtóértekezletén elhangzott értékelésével: történelmi lépésnek minősítette a platformtervezet elfogadását. De ugyancsak ő volt az, aki a plénumon a szovjet társadalom ítéletére figyelmeztetett: ez az a minimum, amelynél alább nem lehet adni, különben rosszra fordulnak a dolgok. Jellemző, hogy Florov kertelés nélkül megváltani kényszerült: a peresztrojka kezdetekor nem vázolták fel, pontosabban mi a lényege és a célja. Igaz, azt már sietve cáfolta, hogy az SZKP az öt esztendővel ezelőtt maga által kezdeményezett átalakítási folyamattól elmaradt volna.
Gorbacsov centrista megfogalmazásai, s az, hogy ezúttal nem erőltette a kádercseréket, meglehet, eltalálta a konzervatívok veszélyérzetét. Hiszen a platformtervezet ma még nem kötelez semmire, azt majd a nyári kongresszus változtatja pártprogrammá, az alkotmány módosítását és a törvénykezési ajánlásokat pedig a Legfelső Tanácson és á népi küldöttek kongresszusán kell keresztülvinni. S bár elfogadásuk — ilyen protezsálás után — aligha kétséges, mindenesetre időbe telik. A dogmatikusok megnyugtató kapaszkodókat is felfedezhetnek: a párt alkotmányos vezető szerepét valószínűleg nem törlik el, csak a megszövegezésbe a „más szervezetek” vagy valamilyen hasonló kiegészítést is belevesz-
nek.	A szocializmus elfogadása, mint az alternatívok törvényesülésének a feltétele, valamint a magántulajdon tagadása, mint az építendő társadalmi rend alapszabálya pedig máris a szovjet többpártrendszer forgatókönyvének a felvázolására ihletett egyeseket. Ezek szerint az SZKP maga választaná ki, hogy kiknek szeljen a hatalmi tortából.
De akik ma ezt remélik, azok közül sokan talán már a párt-kongresszusra sem jutnak el. Nem véletlenül fordítottak egyesek nagy gondot arra, hogy a nyári pártfórum utánra tolják el a beszámolói-választói kampányt. Ezt azonban még a tavasszal megtartják, a küldöttválasztással együtt, és minden bizonnyal a párt öntisztulásának fontos része lesz, s ez egyike Gorbacsov mostani jelentős sikerének. Elsődleges: vajon a több hónapos távlatokban góndolko-dó Gorbacsov helyesen be-csülte-e fel az egyes nemzetiségek, a társadalom egészének a tűrőképességét?
Lám bért Gábor
A politikai manőverezés nagymestere
Méltató és kétkedő vélemények a moszkvai pártplénum után
Brandt: A konföderációs Németország egészében nem lehet tagja a NATO-nak
AZ 1917-ES FORRADALOM óta a legjelentősebb átalakításra vette rá a pártot Mihail Gorbacsov, aki ez alkalommal is a politikai manőverezés nagymesterének bizonyult. A Reuter e megállapítását megtoldva emlékeztet arra: valahányszor úgy tűnt, hogy a peresztrojka ellenfelei fellázadnak, az SZKP főtitkára plénumról plénumra mindannyiszor megerősödve került ki a csatákból. Mindazonáltal az SZKP KB hét elején megtartott ülésénék tekintélyes sajtóvisszhangjából némi kételkedés is kiérződik'. Nem ismeretes, hogy a két és fél napban Gorbacsov milyen engedményeket volt kénytelen tenni a konzervatívoknak. Az AFP moszkvai tudósítója felhívja a figyelmet arra, hogy Jegor Ligacsov beszéde jelentette a legnagyobb kihívást a pártvezető számára, aki a testület fontolva hal'adó többségét ellensúlyozandó, mintegy háromszáz vendéget is meghívott a tanácskozásra, hogy az ő jelenlétükben szavazzák meg egyszerű kézfelemeléssel a benyújtott platform tervezetet. A bécsi Die Presse Jelcin ellenszavazatából következtet arra, hogy a reformtervek eredeti radikalizmusát' egy kulisszák mögött létrejött kompromisszum erősen mérsékelte. A legfrissebb moszkvai jelentésekből egyébként gyanítható, hogy ilyesféle kiegyezés jegyében maradtak el a plénumon a személyi változások, hiszen Gorbacsov már csütörtökön szükségesnek látta, hogy kerületi és alap-szervezeti párttitkárokkal tanácskozzék, ily módon igyekezvén' megnyerni programjának a támogatására a pártapparátus alsóbb köreit, illetve közvetlenül magát a tagságot.
LEHETETLEN TÖBBÉ A VISSZARENDEZŐDÉS — a párizsi Libé-ration kommentárja így összegezi a moszkvai fórum eredményét. Gorbacsov rákényszerítette a pártra, hogy az öngyilkosságot válassza — Így a Le Figaro. A szovjet vezetőnek sikerült a konzervatívokat rávennie arra, hogy mindig újabb darabot fűrészeljenek le arról az ágról, amelyen maguk is ülnék — fogalmazza meg ugyanezt az osztrák Dér Standard. Több lapvélemény ugyanakkor a fenntartásait sem rejti véka alá. És itt nemcsak arról van szó, amit az AFP feltételez, hogy tudniillik Ligacsov. elkerülendő egy eleve vesztesnek ígérkező ütközetet az alkotmány 6. cikkelye kapcsán, módosította az Ortodoxok fő csapásirányát: parlamenti vitát követelt Németország újraegyesítéséről és a magántulajdon bevezetéséről. A nyugatnémet Handelsblatt találó metafórában juttatja kifejezésre aggályait: a szovjet vezető vágta közben próbál lovat váltani, anélkül, hogy közben lezuhanjon a paták alá. A lap szerint nemcsak a keményvonal hívei fürkésznek Gorbacsovnál rátermettebb személy után, sokasodnak azok is, akik a bátrabb reformlépésekhez keresnének új első embert. A Stutt-garter Zeitung ugyancsak megjegyzi, hogy a történelmi határozat maga alá temetheti még tulajdon atyját is. A Handelsblatt is arra utal, hogy Gorbacsovra erősebb ellenlábasok leselkednek, mint a pártbeli konzervatívok; az újság a következő döntő erőpróbának az elengedhetetlen árreform véghezvitelét tartja, ami után a Szovjetuniót a „lengyel hatás” fenyegetheti, vagyis a mindinkább nélkülöző lakosság tömeges tiltakozása.
GORBACSOV POLITIKAI JÖVŐJÉT mellesleg már nem alapozza a pártra — hangsúlyozza a bécsi Neue Kronen Zeitung. S ezzel a vélekedéssel korántsem áll egyedül. A Reuter rámutat: miközben az SZKP főtitkára meggyőzte elvtársait a hatalom megosztásának a lehetőségéről, az államelnök jogkörének a kibővítését célzó javaslatával megszilárdítani kívánja befolyását a kialakuló pluralista berendezkedésre. A mindenható politikai bizottságtól való függetlenedés nyilvánvaló szándéka ellenére a brit- hírügynökség úgy tudja, hogy Gorbacsov megőrzi a párt élén betöltött tisztét is. A Reuter azonban azt is hozzáfűzi, hogy a főtitkár hatalmának a növekedésével egyenes arányban gyarapodnak és válnak bonyolultabbá az előtte tornyosuló és megoldásra váró problémák is. Egy amerikai szakértő például joggal hivatkozhatott arra, hogy a többpártrendszer lété önmagában nemigen fogja kiküszöbölni a nacionalista-szeparatista mozgalmak veszélyét. A bonni General-Anzeiger némiképpen fanyalogva emlékeztet arra a tényre, hogy a Szovjetunió még a történelminek minősített kb-ülés után is a kelet-európai reformmozgalom sereghajtója marad. A Stuttgarter Zeitung szerint a moszkvai kommunisták nem csupán a lenini örökségnek fordítottak hátat, hanem valóságos liberalizmussal kísérleteznek egy olyan országban, amely soha nem ismerte a szabadságot. A chicagói egyetem egyik előadója szintúgy jellemzőnek találta, hogy az-SZKP „bölcsei” most ugyanolyan automatikus módon teszik magukévá a korszakos reformot, ahogyan valaha oltalmazták a status quót.
HIDEG ZUHANYKÉNT érte a pekingi pártvezetést a szovjet elhatározás. Aligha véletlen, hogy a kínai sajtó visszafogottan, a Gorba-csovot bíráló felszólalásokat kiemelve adott hírt az SZKP minapj kb-plén.umáról. Mégis egyfajta reagálásnak tekinthető az a pártddkumen-tum, amelyet éppen a moszkvai eseményekkel egy időben hoztak nyilvánosságra, s amely félreérthetetlenül leszögezi: Kínában elképzelhetetlen a párt vezető szerepének a gyengítése. A Zsenmin Zsipao csütörtöki vezércikke szintén e tételt támasztja alá, amikor azt írja, hogy a marxizmus—leninizmus elméletével és a Mao Ce-tung-i eszmékkel felvértezett kommunista párt irányítása nélkül szó sem lehetne Kínában a szocializmus építéséről.	(V. L.j
Sevardnadze ét* Baker mowlivai megbmrléwj
Még az SZKP kongresszusa előli megtartják a szovjet-amerikai csúcsot
Moszkvából jelenti az MTI: Feltehetőleg az eredeti elképzeléseknek megfelelően idén júniusban, még a szovjet pártkongresz-szüs előtt megtartják a következő szovjet—amerikai csúcstalálkozót, amelyen újabb fontos leszerelési megállapodások várhatóak. Gennagyij Geraszimov külügyi szóvivő szerint kedvezőek az
előjelek ahhoz, hogy még az idén megállapodás szülessen a hadászati fegyverek csökkentéséről. A jelenlegi nézeteltérések áthidalására James Baker konkrét javaslatokat hozott, amelyek szakértői szintű tanulmányozása már csütörtökön megkezdődött — közölte Geraszimpv.
A két külügyminiszter a csü-
törtöki egész napos tárgyalási fordulóban véleményt cserélt a hadászati fegyverek kérdésköréről, az európai leszerelésről, az atomkísérletek, valamint a vegyi fegyverek betiltásáról.
A szovjet és az amerikai külügyminiszter nem ért egyet Izraellel a Szovjetunióból kitelepülő zsidók megszállt arab területeken való letelepítésével. Szovjet kezdeményezésre Sevardnadze és Baker alapos eszmecserét folytatott a problémáról, s nem kizárt, hogy közös nyilatkozatban ítélik el az izraeli lépést — közölte a szovjet külügyi szóvivő.
Jó légkörű, tárgyszerű, nagyon komoly megbeszélésnek minősítette Eduard Sevardnadze a James Bakerrel Moszkvában kez-
dett eszmecserét. A külügyminiszter szerint a felek egyetértettek az összeurópai csúcstalálkozó szükségességében. A német kérdésről még nem tárgyaltunk — közölte a szovjet diplomácia irányítója.
Bizalmatlanságot kelt a Szovjetunióban az Egyesült Államok hajthatatlansága a haditengerészeti erők ügyében — jelentette ki szerdán egy moszkvai tanácskozáson Szergej Ahromejev marsall. A szovjet államfő katonai tanácsadója a haditengerészeti leszerelés kérdéseiről tartott moszkvai nemzetközi tanácskozáson azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy meg akarja őrizni katonai erőfölényét a tengereken.
Washingtoni tudósítónk telex Jelentése
„Megkezdődött a szakítás a len in izmussal"
A (évéhiradók műsorvezetői Moszkvából jelentkeztek, a lapok szalagcímekkel tudatják, hogy az SZKP feladja monopolhelyzetét, a iBush-kormány viszont feltűnő óvatossággal nyugtázta a fejleményeket, s az elnök a védelmi erőfeszítések szinten tartását szorgalmazta.
„A pártnak vége” — hirdetik ujjnyi betűk az ultrakonzervatív The Washington Times címoldalán; „Vigyázat: a szovjet pártnak még nincs vége” — tudatja a liberális The New York Times első-oldalas hírelemzésének címe. Gorbacsov nemzedéki csatát nyert meg — véli a The Washington Post, amelynek moszkvai tudósítója megjósolja, hogy a — konzervatív — .holt lelkek” stílszerűen és legkésőbb a nyári kongresszuson „kihalnak” a hatalomból. A The Wall Street Journal vezércikke pedig éppen a most következő időszakot minősíti a plénumról — egybehangzó amerikai vélemény szerint — megerősödve kikerült Mihail Gorbacsov igazi vizsgájának: most fog csak kiderülni, mit is érnek valójában reformtörekvései. Csütörtök reggel a CBS tévéhálózat fő-enrtbere, Dán Rather úgy összegezte a történtekét, hogy „Gonba-csovnak immár felhatalmazása van a teljes átalakításra”. A The New York Times Pulitzer-díjas extudósítója, Hedridk Smith (Az „Oroszok" című sikerkönyv szerzője) viszont óvta az illúzióktól honfitársait: „Nem lesz a Szovjetunióban demokrácia holnap reggelre."
Senkit wm lőttek le
Az amerikai közélet is feszülten várta a moszkvai pártfórum döntését, és némi meglepetéssel nyugtázta Gorbacsov győzelmi arányát. A tévések szerda este a Kremlből távozó központi bizottsági tagokat ott helyiben, a Vörös téren interjúvolták meg, s sorra azt hallották tőlük, hogy „nem volt más kiút”. Weinberger, a Reapan-kormány védelmi minisztere azon áimélkodott, hogy a hé-' ten a szovjet fővárosban elhangozhattak dolgok, amikért „senkit sem lőttek le..." George Bush ezenközben az ország nyugati államaiban látványosan korteskedett a védelmi erőfeszítések — és kiadások — túlzott csökkentése, a békeosztalétokal” kapcsolatos remények lehűtése végett, külön ellátogatva az SDI-kutatásoik fellegvárába, a Latvrence Livermore Intézetbe. Először a Fehér Ház jelezte, hogy az elnök San Fran-ciscó-i beszédében megjegyzéseket fűz majd a moszkvai eredményhez, ám Bush végül kihagyta e mondatokat, mert — szóvivője szerint — „kerülni óhajtotta a
beavatkozást a szovjet belügyek-be”.
Mivel James Baker külügyminiszter javában tárgyal Moszkvában, megérthető a kormány óvatossága. De mivel Bush San Franciscóban közönsége kérdéseire is válaszolt, még sem kerülhette el, hogy mondjon valamit, noha éppen azt fejtegette, hogy ö akarja a legkevésbé „kiválogatni a győzteseket vagy veszteseket”. S midőn azt tudakolták tőle, hogyan segíthetné Washington Gorbacsov reformjait, Bush kedélyesen közölte, a legjobb, „ha nem csinálunk ostobaságokat".
Ilcniokraíi/álódásl knosi
A Jkremlino'lógusok” nem any-nyira óvatosak a véleményalkotásban. Zbigniew Brzezinski volt nemzetbiztonsági	tanácsadó
ugyanolyan fordulópontnak tartja a moszkvai plénumot és Gorbacsov elfogadott javaslatait, mint volt Hruscsov titkos beszéde a XX. kongresszuson: az a sztálinizmussal, ez pedig á leninizmus-sál való szakítás kezdetét jelenti. Vele együtt mások is rámutatnak, hogy Gorbacsovék mintha felfedezték volna' Martov és a mensevikek tételeit, elhagyva Lenint és a bolsevik felfogást. Ám Brzezinski szerint többéves folyamatról van szó, „demokratizálódási káosszal”, a nacionalista ellentétek kiéleződésével, benne a nagyorosz nacionalizmus erősödésével. Tény azonban, hogy Gor-bocsov a demokrácia és az újabb elnyomás közti dilemmát, az előbbit választva döntötte el, s „történelmi bátorsága” méltánylást érdemel. A Reagan-korprrány „héjájaként” ismert harvardi professzor, Richard Pipes szintén „forradalmi-döntést”, a lenini politika „teljes megfordítását” látja a fejleményben. Szerinte kialakulhat olyan többpártrendszer a Szovjetunióban, amelyben szociáldemokrata, kereszténydemokrata és orosz nacionalista párt fog versengeni, az első pedig maga a gorbacsovi SZKP-ből vedlik át ilyenné.
Ninrw l*ton...
A Princeton egyetem jeles szakértője, Stephen Cohen inkább csak. jó irányban tett lépést lát a pártmonopóliumot feladó al'kot-mánycíkkely törlésében, hiszen 1977-ig anélkül is teljes volt az SZKP hatalma. Még kiderül, hogy Gorbacsov valóban visszaadja-e azt a bizonyos „minden hatalmat a szovjeteknek”, ami ismeretes Lenin novemberi jelszava volt, ám a győzelem után nem megvalósított gyakorlata. A miohigani egyetemről Román Szporluk viszont úgy véli, az történt, mintha