﻿Ára:
0.50
forint
Magyar Nemzet
Héifó
február 12.
UH. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
JKöiötü
Az élelmiszer-kereskedelemben kaotikusak az állapotoki — nyilatkozta a minap a Skála Metró ifjú szakembere. Megállapítását azóta mértékadó körökben legújabb kori klasszikusként idézik. A káosz oka: a hiánygazdasághoz világpiaci árakat próbálnak kialakítani, s a kettő sehogy sem akar passzolni egymáshoz.
E sommás megállapítás hallatán megilletőátem. Ha a közgazdaságtanban jártas, gyakorlati kereskedelmi tapasztalatokkal bíró üzletember is így látja a dolgokat, akkor rendben van. Mégsem a vevők hülyék, akik értetlenül állnak a közértben mostanában, s így összegezik az elébük táruló kínálatot és az árakat „Ez egy elmebaj.”
Mit is lát a vevő? Január első hetében megszemlélte a
19-20 százalékosnak ígért éves infláció jegyében 30, 40, 50, sőt egyes esetekben annál is nagyobb százalékkal föl-, emelt élelmiszerárakat. Sopánkodott, jajgatott, visszatette a már kosarába emelt sajtot — „inkább éhen halok, mint hetvenöt forintot adjak 23 deka ementáliért” —, hazament, és előkereste a legnagyobb kötőtűt, hogy újabb lyukat fúrjon a nadrágszíján. Egy hét alatt valahogy megemésztette a tényeket, és meg is éhezett, lement tehát a következő hétfőn a közértbe, s újabb átragasztott árcédulákat talált, ismét tetemesen emelt összegek-
kel.	A kevésbé agresszív hajlamú vevő itt abbahagyta az áremelések megjegyzését és figyelemmel kísérését. Fizet, amennyit kérnek tőle, ha nem elég a pénze, odacsapja a pénztáros elé a kiszemelt falatokat és kifordul a boltból. A kukacosabbak még le-le-csapnak a kasszás kisasszonyra, s harciasén megkérdezik: ez miért ennyi vagy annyi — de lassan ők is kifáradnak. Érdeklődésük reménytelen, mert nemhogy a kasszás hölgy, de senki a világon meg nem tudja észérvekkel magyarázni, hogy aznap éppen miért pont annyiért adják a hurkát vagy a vajat. Mi lehet például az indoka annak, hogy a decemberben behozott NSZK-margarinit egy darabig 24 forintért, majd 26-ért, majd 29ríért, a múlt héten pedig 32-ért adták. (Lehet, azóta még emelték ' az árát.) A szavatossági dátum minden dobozon 1990. március 0., tehát ugyanarról a tételről van szó. Mi gyűrűzhetett be többszörösen a raktárban álló margarin-* szállítmány árába, annak magyarázata megérne egy köz-gazdasági tanulmányt...
Leendő menedzsereknek ajánlható a kisdoktori cím elnyeréséhez annak az összefüggésnek a vizsgálata, hogy minél drágább valamely élelmiszer, annál kevesebb kapható belőle. Mielőtt bárki azzal vádolna, nem komplexen elemzem a helyzetet, szeretném leszögezni : a vevőik általában nem marxista, sem kapitalista közgazdaságtani képzéssel, sem makro-, illletve makroöko-nómiai diplomával, hanem nejlonzacskóval a kezükben járják a boltokat, s laikus agyukkal csak azt fogják fel, amit tapasztalnak. Amíg nem történt meg az idei első áremelés, tehát olcsóbb volt a kenyér, addig többfélét lehetett kapni. Nagy üzletben nyolc-tíz fajtát, kicsiben három-négy félét, délután meg azt, ami maradt. A világpiaci árhoz közelítő kenyérár alkalmazása óta viszont a legnagyobb ÁBOben is egyik nap Csak sajtosat, másik nap csak rozscipót, hoznak. A hét egy-egy napján összefut véletlenül háromtipusú kenyér, megzavarva teljesen a vevő-
ket, mert egyikről sem ismerhető fel pontosan, hogy milyen árkategóriába sorolandó. Az ármeghatározás általában a pénztáros hatáskörébe tartozik.
A laikus vevő arra lassan rájön, hogy kevesebb kenyeret vesz a nép, amióta drágább, s azért nem rendelnek többet, nehogy megmaradjon. Azt viszont már nem tudja kikövetkeztetni: mit csinálnak a pékek, ha nem kenyeret sütnek? Mit nyertünk a tetemes áremeléssel, ha az emberek nem tudják megvenni a kenyeret, a pékeknek meg nem lesz munkájuk? Munkanélküliek lesznek, fölveszik az újrakezdési kölcsönt és vállalkoznak ... De mire? Nem lenne egyszerűbb, ha kenyeret dagasztanának, az emberek meg megvennék? Vagy itt a tej, a tejföl, a tejszín. Amióta fájdalmasan drága lett a tej, hol van, hol nincs. A zacskója változatlanul folyik, viszont általában a lejárati idő utolsó pillanatában vagy az után teszik a hűtőpultra, mert túl kell adni rajta, ha romlott is, s csak ha elkelt, akkor mehet a friss. Ha divatban lenne még a fogyasztó megkárosításának fogalma, mondhatnánk:	két-
szeres áron csapnak be minket. De mert ezt a műfajt ma állami szinten űzik — a fogyasztói érdekvédelem ugyanis egyszerűen nem illik bele a fogyasztás drasztikus csökkentésének 'koncepciójába — ma tehát csak azt mondhatjuk, ez az egész nagyon hasonlít a szabad rabláshoz.
Mert attól, hogy szabadjára engedtük az árakat, még nem lesz nálunk világpiac. A legnagyobb szállítók: tejesek, gabonások, húsosok — monopolhelyzetben vannak. Gyakorlatilag annyit kérnek a termékeikért, amennyit akarnak. Vagyis, amennyit nem szégyellnek. Ha a kereskedő átveszi, adnak neki, ha nem, úgysem talál helyette mást. A nagy szállító egyelőre a fel-. srófolt árbevételből fedezi a neki is felsrófolt víz-, benzin-, vasúti költségeket, és a csappanó forgalom miatt kihasználatlan kapacitása rezsijét. Bízik abban, hogy egy szűk réteg még akkor is vesz majd húst, tejet, kenyeret, amikor az ország háromnegyede már a kukák környékén guberál,
A naiv magyar vevő tavalyi Gorenje-beszerzési akciója közben Bécsben azt látta: az árak a csillagos eget súrolják, de mindent lehet kapni. Nálunk egyelőre az eget súroló árak és a csillagok dominálnak, az üzletek viszont egyre üresebbek. Akinek maradt még humorérzéke, derülten veheti tudomásul: fölemelték kétszeresére annak a mosópornak az árát, amit sem régebben, sem most.nem lehet kapni. Lehet, hogy ezzel nagy lépést tettünk viszont a gazdasági kilábalás félé.
Egyetlen jó dolog van viszont ebben a naponta esedékes áremelési tébolyban. Kedvenc hentesem, aki decemberben merev részegen osztotta a mócsingot az üvöltő tömegnek, most enyhe szalonspiccel és tiszta köténnyel áll a pult : gött. Hangos kezitcsókolom-mal üdvözölte és ifiasszonynak szólította a tízdioptriás szemüvegű éltes hölgyet, aki megállt előtte és a borjúhúsra mutatott. S mert a néni percekig szótlanul bámulta a borjút, a hentes németül kezdte kínálni portékáját. Remélte, hobónak álcázott osztrák turistára akadt. Pedig hazai polgár volt szegénykém, nem mű, hanem valódi toprongyban, csak annyira rövidlátó, hogy nem tudta elolvasni az árat.
Rácz Judit
Bonn és Washington eléged élt Gorbacsov válaszával
Az egységes Németország jövője a világdiplomácia középpontjában
Mandela kiszabadulása új fejezetet nyithat Dél-Afrika történelmében
A külpolitikai helyzet
ELŐKERÜLT A KULCSA a német egység megoldásának — Bonnban így értékelik a kommentátorok Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter moszkvai villámlátogatását. A Gorbacsov szovjet államfővel folytatott tanácskozáson „történelmi áttörést" sikerült elérni — ez áll a CDU—CSU nyilatkozatában, „örömmel és megkönnyebbülésser’ fogadták az NSZK-ban, hogy Kohl és Gorbacsov egyetértett: a német egység kérdéséről a németeknek maguknak kell dönteniük, s a szovjet vezető tudomásul vette, az INSZK számára a semlegesség nem jöhet szóba. A moszkvai megbszélésöken leszögezték, hogy az egyesítés az európai realitások figyelembevételéivel valósulhat meg, s a cél egy békés Németország megteremtése. Az egyesítés idejéről, módjáról ugyan a németség maga dönthet, de csakis a II. világháborúiban szövetséges hatalmakkal összhangban. A német egyesítés felgyorsítását célzó eseményeket nem mindenhol fogadják egyértelmű lelkesedéssel. A ibrit sajtó szerint Thatcher kormányfő nyugtalansággal figyeli az újraegyesítési folyamatot., sőt, mindent elkövet annak lelassítására. Thatcher egy hét végi beszédében úgy vélte, hogy egyesítés csakis a helsinki záródokumentum 35 aláíró országának hozzájárulásával, hosz-szabb tárgyalási folyamat eredményeként valósítható meg. Az idén őszre tervezett csúcstalálkozó más szakértők szerint is kiváló alkalmat jelentene a rendkívül összetett .kérdés megvitatására. A német egység problémaköre volt az egyik fő tárgyalási téma Bush elnök és Wörner NATO-főtitkár Camp Dávidéi eszmecseréjén is. Kohl kancellár két hét múlva Washingtonban vitatja meg a kérdést az Egyesült Államok elnökével. Ottawában a NATO és a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei ugyan hétfőn a kölcsönös légi ellenőrzésről kezdenek tanácskozást, de eszmecseréiken a diplomaták nagy valószínűséggel érintik a német újraegyesítés ügyét is.
A SZOVJET—NÉMET KAPCSOLATOK új szintet értek el — hangsúlyozta még moszkvai sajtóértekezletén Kohl. A szakértőik több mint gesztusértékűnek tartják, hogy a bonni kormány a múlt héten döntött a Szovjetuniónak nyújtandó nagyabb élelmiszersegély-szállít-mányról. Az SZKP KB egyik tanácsadója, Dasicsev professzor a hét végén a Bild am Sonntagnak adott nyilatkozatában úgy vélte, hogy a Szovjetunióban sürgősen meg kell szüntetni az élelmiszerhiányt, mert különben veszélybe kerül a gazdasági és társadalmi átalakítás. Mint a tanácsadó megállapította, a peresztrojkát fenyegető veszély elhárítása „egész Európa feladata", s a professzor sürgette a nyugati erőfeszítések összehangolását a gazdasági területen. Ha az SZKP nem tudja elég gyorsan megreformálni önmagát, .Románia-szerű véres forradalom robbanhat ki, a KGB utcai lövöldözését is beleértve — ilyen sötét jövőt jósolt egy brit lapnak nyilatkozva Borisz Jelcin. A radikális szovjet politikus szerint a Nyugat túlértékeli Gorbacsovot, és a múlt heti k'b-ülés eredményét, amelyet Jelcin „veszélyes ikompromisz-szumnak” tart. Egy másik szovjet vélemény szerint „a kb-tagdk egy része még most sem fogta fel, hogy a párt nem egyszerűen válságban van, hanem az összeomlás szélén áll”. A Szelszkaja Zsiznynek nyilatkozva, Hmelnyikov kandidátus Jelcinhez hasonlóan szintén úgy vélte, hogy az SZKP egy lépéssel mindig lemarad az élettől. Jélcin szerint a moszkvai események is a „kelet-európai sémát fogják követni”, a kérdés csa'k az, vajon a Szovjetunióban sikerül-e civilizált keretek 'közt tartani a fejleményeket. Jelcin, a'ki elképzelhetőnek ítélte egy új párt megalakulását, elmondotta, hogy a kb-ülésen a konzervatívak kifejezték Gorbacsavval szembeni elégedetlenségüket, amiért „elvesztette Kelet-Európát". A radikális reformer elleniben bátor történelmi fejleményként értékelte térségünk változásait.
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA JÖVÖJE a témája annak a párizsi tanácskozásnak is, amelyet a nemzetgyűlés elnöke, Fabius kezdeményezett. A neves szakértők részvételével tartott tanácskozáson többen úgy vélték, hogy Kelet-Európa országainak hosszabb időre, némelyiküknek talán két évtizedre is szükségük lesz az európai felzárkózáshoz. Rámutattak a gazdasági nehézségek politikai veszélyeire, a nacionalista, .szélsőséges irányzatok esetleges erősödésére. A kelet-európai változásokról személyesen tájékozódhatott — Moszkvából Ottawába tartva —, az útját Szófiában és Bukarestben is megszakító Baker amerikai külügyminiszter. Tőkés László — Baker külön kérésére — visszautazott Bukarestbe, hogy megbeszélést folytassanak. Az eszmecserén a temesvári lelkipásztor nagy hangsúllyal szólt a romániai magyarság helyzetéről. A hét végén több erdélyi városban tömegtüntetéseken követelték a nemzetiségi jogok biztosítását, és a magyar anyanyelvű Oktatás visszaállítását. A JDie Welt a korábbi marosvásárhelyi ötvenezres magyarellenes tüntetés nyomán azt írta hét végi számában, hogy Romániában a régi hatalmi apparátus a demokratikus reformok lefékezésére használhatja fel a nemzetiségi vitát. Kiemelték a hírmagyarázók, hogy a hét végi magyar megmozdulások mindenhol békésen zajlottak le. Bukarestben szombat hajnalra hosszú vitát 'követően megalakult az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács, a parlament. A maratoni ülésszakon szintén a nemzetiségi szövetségek politikai helyéről csapták össze a nézetek. Végül olyan döntés született, hogy a szövetségek 27 tagú képviselete sem a pártokhoz, sem a front tanácsához nem tartozik majd, hanem az ideiglenes parlamentben külön csoportot alkot.	(P- T. R.)
Moszkvai tudósítónk telexe
A németek maguk döntenek az újraegyesülés feltételeiről
— mondotta a szovjet államfő Kohlnak
Moszkva, február lt.
A Szovjetunió, az NSZK és ,az NDK között nincs nézeteltérés akörül, hogy a német nemzet egységének a kérdésében maguknak a németeknek kell dönteniük. Maguknak kell elhatározniuk, hogy milyen állami keretek között, mi-
lyen határidővel, milyen ütemben és milyen feltételek közepette valósítják meg ezt az egységet. A fentieket a TASZSZ jelentése szerint Mihail Gorbacsov szögezte le Helmut Kohllal folytatott szombati találkozóján, s mint a hír-ügynökség hozzáfűzte: mindezzel a kancellár egyetértett.
A nyugatnémet kormányfő Genscher külügyminiszter társaságában tartott szombat esti sajtóértekezletén is félreérthetetlenül utalt rá, hogy a Moszkvában hallottak arról győzték meg:	a
Szovjetunió tudomásul xeszi a németek döntését. Kohl, aki kedden Bonniban Hans Modrow NDK-beli miniszterelnökkel készül megvitatni a pénzügyi unió kérdését, azt is sejtetni engedte, hogy közeli határidőkkel számol. Mint mondotta, a március 18-ra kitűzött keletnémet választásokon részt vevő valamennyi párt az újraegyesülést támogatja, így ez nem sokkal a szavazások után napirendre kerülhet. „Hihetetlenül dinamikus folyamatot élünk át” — hangoztatta, s hozzáfűzte, hogy az NDK-bán nagyon kritikus a gazdasági helyzet, szükség van a mielőbbi stabilizálódásra. Utalva arra. hogy januárban is több mint tízezren települtek át az NDK-ból az NSZK-ba, megjegyezte: Bonn érdekelt ennek a folyamatnak a megállításában, s hogy „országunk mint egységes egész konszolidálódjon”.
Örökség
A jelek szerint az egyesítés megelőzi majd a biztonsági garanciák kérdésének kidolgozását. A fennálló aggályokra mindenesetre Gorbacsov is utalt: a németeknek nem szabad megfeledkezniük az élet realitásairól, arról, hogy volt egy háború, és az, akárcsak a háború utáni időszak, örökséget hagyott hátra. A szovjet vezető szerint „a német közeledés nem okozhat kárt a már elért pozitív eredményeknek, egészében a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatoknak, nem sértheti meg az európai egyensúlyt". Kohl a maga részéről ugyancsak elismerte, hogy figyelembe kell venni a szövetségesek és a szomszédok érdekeit is, a Kelet—Nyugat közötti kapcsolatok fejlődésének egészét. Azt ígérte, hogy az egyesített Németország kormánya nem fogja megkerülni a négy nagyhatalmat. Konkrétabban fogalmazva Genscher úgy vázolta fel a menetrendet, hogy előbb a két német állam állapodik meg az egyesítésről, és azután megvitatják a biztonsági kérdéseket az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és a Szovjetunió vezetésével. A „kettő plusz négy” tárgyalások eredményeit terjesztenék azután az ez évi, mind határozottabban körvonalazódó; európai csúcstalálkozó elé.
Öwszenrópai referendum
A sajtóértekezleten Kohl úgy tolmácsolta tárgyalásának tapasztalatait, hogy a szovjet fél tudomására hozta ellenvéleményét a semleges Németországról. Tagadta, hogy ez lehetséges lenne, míg Genscher megismételte azon elképzelését, hogy Németország NATO-tag maradna, ám az Atlanti Szövetség nem telepítene csapatokat a jelenlegi NDK-területekre.
Szombat délelőtt, még James Bakerrel folytatott megbeszélését elemezve, Eduard Sevardnadze úgy fogalmazott, hogy a Szovjetunió már a háborút követően is az egységes, de semleges és demi-litarizált Németország mellett
Tudósítónk telexe
foglalt állást, s ezúttal is jó eszmének minősítette a semlegességet. „Ami Németország NATO-tagságát illeti, úgy gondolom, ha komolyan vesszük valamennyi nép közös érdekeit, az európai Stabilitás biztosítását, akkor figyelembe kell vennünk azon országok érdekeit is, amelyek az Atlanti Szövetség, és azokét is, amelyek a Varsói Szerződés tagjai." Á szovjet külgyminiszter azonban ezúttal már árnyaltabb formában vetette fel az összeurópai referendum kérdését a német egyesülésről, mint amelyet nem kötelező döntésként kellene értelmezni, de képet adhatna az európai közhangulatról. Sevardnadze a tárgyalásokat megelőzően azt érzékeltette, hogy Moszkva továbbra is a Modrow-tervben vázolt szakaszos közeledést pártfogolja, előbb szerződéses társulás, majd konföderáció, föderáció, s mindezt „az összeurópai folyamatok keretei között”.
Ugyancsak még szombaton, a TASZSZ szemleírója. Jurij Kor-nyilov így fogalmazott: az egyesített Németország NATO-tagsá-ga „nem lehet érthető és elfogadható a szovjet közvélemény számára”. A hírügynökségi kommentár szerint „nehezen tekinthető konstruktívnak és realistának”, illetve „Moszkvának tett engedménynek” az a variáns is, hogy az NDK-ban nem állomásoztat-nak NATO-fegyvereket és -csapatokat. Ez ugyanis, véli Kornyi-lov. nem ad semmiféle megbízható garanciát arra, hogy távlatilag Németország nem válik más államok biztonságának veszélyforrásává.
Kormánynyilatkozat
Vasárnap este tették közzé a szovjet kormány hivatalos nyilatkozatát, amely 1995—1996-ot jelöli meg az Európában állomásozó idegen csapatok kivonásának, s 2000-t a katonai bázisok felszámolásának éveként. Ami az NDK-ban állomásozó szovjet csapatokat illeti, „a további lépések ebben az irányban akkor lesznek lehetségesek, ha megállapodás születik a bécsi tárgyalásokon, ahol az európai hagyományos erők csökkentésének valamennyi vetü-letét áttekintik. Ezenkívül a külföldi csapatok állomásoztatá-sa az NDK-ban és az NSZK-ban — ez különleges kérdés, amely a négy nagyhatalom kötelességvállalásával függ össze, a második világháború eredményei alapján, és csak valamennyi érdekelt állam biztonsági érdekeinek a figyelembevételével oldható meg." A bonni vezetőkkel folytatott tárgyalások után közzétett szovjet álláspont szerint tehát az NDK-ban állomásoztatott szovjet csapatok ügyét külön kezelnék, míg a nyilatkozat utal a Magyar-országgal és Csehszlovákiával megkezdett kétoldalú megbeszélésekre.
Ezeket illetően „minden alap megvan arra számítani, hogy a tárgyalások a csapatok kivonásának minden terén, beleértve a technikai és szociális kérdéseket is, megállapodással zárulnak, és a szovjet katonák és tisztek a lehető legrövidebb határidőn belül hazatérnek ezekből az országokból”.
Lambert Gábor
llaker derűlátóan összegezte moszkvai eszmeeseréit
Moszkva, február 11.
Minden kérdésben jelentős haladást értünk el, összegezte szombat hajnalban tartott sajtóértekezletén James Baker. Terven felüli sikerként említette, hogy közös nyilatkozatot sikerült kidol-
gozni a vegyi fegyverekről és igen közel kerültek egymáshoz a nézetek a tengeri telepítésű robotrepülőgépek kérdésében. Ami az Európában állomásozó szovjet és amerikai haderők létszámának felső határát illeti, Baker végül is