﻿Ár n:
0.50
forint
Magyar Nemzet
február 20. MII. ntohani
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
H i vúlítss tűs
Az elszámoltatás ma olyan hangsúlyt és beállítást kap a közéletben, mintha a Jövőnk függne tőle. A nemzet becsülete. Pedig sokat aligha érünk el vele, legfeljebb egv-két falánk rablóhal akad majd fenn a hálón S mivel a Czinege-ügv addigra lefut, így Ismét kerül szenzáció bulvárlapjaink címoldalára. Ha valami haszna lesz Is ennek az elszámoltatásnak, azt én abban látom, hogy az új kormányzó elit tagjait fékentartja majd egy darabig. Ha okulnak belőle és igyekeznek mohóságukat visszafogni személyes gyarapodásukban. Ha ellenállnak a kísértéseknek.
Az igazi nagy kárt nem ezek a tisztességtelen megtollasodások okozták a nemzetnek. Sokkal többet vettek ki a nép zsebéből az elhibázott nagyberuházások, az elfecsérelt dollárhitelek. Ugyanilyen nngy árat fizetett az ország a diktatórikus, az oligarchikus vezetési módszerekért. Azért, hogy az értelmiségi pályákon, a tudományos területeken a kontraszelekció	érvényesült.
Azért, hogy a kiválasztás, az úgynevezett hármas követelmény alapján történt. Azért, hogy klikkek, középszerűek uralták a különböző szakmák és hivatások kulcspozícióit. Azért, hogy az előmenetelnél nagyobb súllyal esett latba a politikai, a munkás-mozgalmi érdem, mint a szakmai tudás.
Mindenféle elszámoltatásnál hasznosabb lenne, ha ebben a vonatkozásban sikerülne gyökeres változást elérni. A tennivaló persze, több oldalról közelíthető meg. Egyik olvasónk — korábbi cikkünkre reagálva — azt írja: „Az úgynevezett stabilitás érdekében a korábbi főrendek a vazallusaik nyakába mindenféle hangzatos elmeket akasztottak, amelyek felsőfokú műszaki vagy tudományos végzettség nélkül is feljogosították őket zsíros állások betöltésére. Jó lenne, ha ezeket a politikai érdemekre és személyi kapcsolatokra alapított rangokat és címeket is felülvizsgálnák." Valóban van tennivaló ebben a tekintetben, ha azt akarjuk, hogy az értelmiségi pályákon a tudomány műhelyeiben helvreálljon az értékrend, hogy a felkészültség, a teljesítmény legyen mindenütt a mérce.
Egyik akadémikusunk a személyi vérfelfrissítésben látja a megoldás kulcsát. „Az elmúlt évtizedekben — írja — a tudomány felsőszintű irányítását és a kutatóintézetek vezetését egy olyan elit vette át, amely nemcsak a tudomány, hanem a politikai hatalom szempontja szerint válogatódon ki." Sok ikutatónak, fejlesztőmérnöknek, tervezőnők az emésztette fel ereje nagy részét, hogy megkapaszkodjon a pályán, hogy a kutatási, vizsgálati témájához kicsikarjon kevéske összeget a főnökeitől, akik hitbizo-mányként irányították az intézetet. Az ilyen vezetők holdudvarát a hízelgők, a karrieristák, a mások szellemi energiáján élősködők csapata képezté, akik jól tudták magukat adminisztrálni.
A független tudomány évtizedekig a pangás állapotában le-1 edzett, és ezért nem képes ma értékes, hathatós támogatást nyújtani a gyakorlatnak, a termelésnek. Az előrelépéshez helyre kell állítani a tudományos etikát. s meg kell teremteni az értelmiségi munkahelvken az al-kotólégkört. s nem utolsósorban az anyagi, a tárgyi feltételeket. S nem ártana felülvizsgálni az elmúlt évtizedek személyzeti politikájának azon döntéseit sem, amelyek lehetetlenné tették számos tehetséges ember alkotómunkáját — nemegyszer a pálya elhagyására kényszerítve őket. Kigoíyózták az „összeférhetetle-neket". a „nehéz embereket , mert volt önálló véleményük, mert ellent mertek mondani a felsőbbségnek. Számos intézményben a klikkek alig leplezték a szakmai féltékenységből eredő gáncsvetéseiket. Egyes szakmai folyóiratok fiatal kutatóktól például csak akkor fogadtak el dolgozatokat, ha azt a hivatali főnökük is látta, jóváhagyta. És a főnököknek gyakorta nem tetszettek az ifjú titánok próbálkozásai. Különösen, ha valamelyik
vezető szak- és érdekterületére merészkedtek. Sajnos a legmozgékonyabb. a legtöbb ambícióval rendelkező .10-40 éves értelmiségiek fékezték le ilyen légkörben a munkájukat, és kényszerültek parkolópályára állni.
Aztán a régi sérelem: a fiatal értelmiségi öt-tíz évet is várhat, amíg egv külföldi tanulmányúihoz jut, miközben felettesei lényegében turisztikai világlátásra használják fel az ilyen célú ösz-szegeket, s útjaik haszna semmitmondó, haszontalan néhány oldalas jelentés. Korábban népi ellenőrzési vizsgálatok is feltárták ezeket a visszásságokat, de mi változott azóta? Semmi. Holott azt is sokan hangoztatják:	ál-
dozni kellene arra, hogy minél több magyar fiatal nyugati egyetemeken tanulhasson — s ne csak Moszkvában, Szófiában, Varsóban —, mert az idegen nyelv tökéletes elsajátítása mellett más glőny is származik belőle mind az egyén, mind a magyar gazdaság számára. Pénzt hozhat a házhoz, ha a magyar szakember ismeri az adott ország szokásait, az ott élők gondolkodásmódját, mert így későbbi beosztásaiban sokkal eredményesebb üzleti tárgyalásokat folytathat.
Mivel a foglalkoztatási gondok is egyre erőteljesebben jelentkeznek, sok fiatal diplomás külföldi munkavállalással is próbálkozik. Ha idővel visszatérnek, az minden szempontból előnyös lehet. Ez utóbbival kapcsolatbán megjegyezzük: kinti tevékenységük cáfolja azokat a feltételezéseket, miszerint nálunk a felsőfokú oktatás színvonala romlott volna, illetve a magyar értelmiségiekben nincs elég küzdő- és vállalkozói szellem. Akik a fejlett országokban megkapaszkodnak, nagy részük néhány év alatt nevet vív ki magának a szakterületén, sokan vezető posztokra kerülnek, örülünk az ilyen híreknek, ugyanakkor aggódunk is: mi lesz ha a nemzetközi munkaerőpiac elszívó hatása felerősödik, és a legetehetségesebb, vállalkozószellemmel is megáldott értelmiségijeink véglegesen a külföldi munkavállalást választják?
Az értelmiségiek közül itthon is egyre többen a vállalkozók táborába állnak. Munkájukhoz, érvényesülésükhöz gyakorta saját erőből igyekeznek megteremteni a feltételeket: társaságokat alapítanak, kisszövetkezeteket, önálló műhelyeket, rendelőket, laboratóriumokat nyitnak. Nagyobb figyelmet, több támogatást érdemelnének. Aki nálunk ugyanis jól keres, az átlagot jóval meghaladó jövedelemre tesz szert, azt nemcsak az adó sújtja, hanem a ' közvélemény ítélete is. Az ellenszenvet jórészt az irigység táplálja. Ott találjuk mögötte azonban az elmúlt évtizedek azon tapasztalatát is, hogy az akkori viszonyok közepette jobbára csak azok tudlak kiugró jövedelemre szert tenni, akik az államot, a közösséget becsapták.
Ne csodálkozzunk tehát, ha a köznép kétkedve, ellenszenvvel nézi egyesek jómódját, gyarapodását. A nagyobb nyilvánossággal, az értékek helyükre tevésével kell a konjunktúralovagokat, az élősködőket lehetetlenné tenni, hogy ne szívják el az éltető levegőt . a kiváló teljesítményekre képes emberektől. Kapjanak végre az utóbbiak nagyobb erkölcsi megbescülést is. hiszen ők a korunk hősei.
Legkönnyebb természetesen így parancsoló módban megfogalmazni a követendő utat. Csakhogy jöhet bármilyen koalíció, dolgozzanak ki bármilyen jó értelmiségpolitikai koncepciót, a dudvát aligha lehet teljésen kigyomlálni. Nem hiszek abban, hogy az új viszonyok közepette már nem fognak politikai érdemeket szakmai előmenetellel honorálni. S nem burjánoznak majd a szakmai érdekcsoportok, a lobbyk, az újfajta elfogultságok. ' Ezután is boldogítani fognak, legfeljebb más előjellel. És a módszer változik. Ennélfogva már az is eredmény lenne, ha ezen a területen sikerülne megközelíteni a nyugati demokráciák átlagát.
Keserű Ernő
A hét végi zavargások után
Romániában csillapodóban a nyílt politikai feszültség
Zavart keltett a London—Bonn viszonyban Thatcher nyilatkozata a német egyesítésről
A külpolitikai helyzet
A ROMÁN BELSŐ VISZONYOK, valamint a japán választások jelentették a vezető hírt a hétfői hírösszefoglalókban. A bukaresti zavargások csillapodása után, valamint a tokiói voksolás eredményének a közzétételét követően azonban a világsajtó ismét visszatért az immár hetek óta középpontban álló kérdéshez, a német egyesítés okozta görcsökhöz. Ezúttal a vasárnapi Thatoher-nyilatkozat kavart hullámokat. A Londonból tudósítók máris úgy vélik, hogy tovább nő majd a feszültség a brit miniszterelnök és Kohl kancellár között, és meglehet, igen fagyos'lesz. a légkör a március második felére tervezett találkozáskor.
A thatcheri figyelmeztetés lényegét összefoglaló tudósítók egyrészt arra mutatnak rá; hogy a kormányfő határozottan elutasította az újraegyesítés fogalmát, mondván, éppen az „újra" szó keltheti azt a benyomást, mintha a cél az 1937-es határok visszaállítása volna. Így helyesebb inkább egyesítésről szólni. A folyamat azonban. Thatcher szerint csak úgy mehet végbe, hogy senkinek ne okozzon biztonsági dilemmákat. Igv a NATO-tagság mellett elfogadható az is, hogy átmenetileg szovjet csapatok is maradnak a keleti részben. Éppen a biztonság bűvölete miatt hangsúlyozta a londoni kormány vezetője, hogy a tárgyalási formula megnevezése a „négy plusz kettő" legyen, mintegy jelezve, hogy o nagyhatalmak a fontosak, nekik vannak „előjogaik".
Politológusok egy Csoportja persze már korábban rámutatott e logika veszélyeire, nevezetesen arra, hogy az önmagát teljesítő prófécia veszélyét hordozza magával, azt, ha „túlkorlátozzák” a születendő egységes Németországot. Ugyanis a német veszély felfestésével, a re-vansizmus újraéledésének a rémével riogatók eleve egy letűnt kor logikai keretében gondolkoznak, és ennek megfelelőn múltbéli félelmeiket a jövőbe vetítve, eleve ezt tekintik diplomáciájuk mozgatójának, így meglehet, maguk kergetik majd a németeket is a múltba.
KELET-EURÓPA JÖVŐJÉRŐL nyilatkozott az amerikai külügyminiszter első helyettese, valamint ugyancsak érintette a témát a szovjet diplomácia helyettes vezetője. Eagleburger Panorámának adott interjújában úgy vélte, az lenne a célszerű, ha régiónk átalakuló országai egyfajta laza társulásban együttműködve növelnék politikai súlyukat, és így fejlesztenék gazdaságukat. Nyilatkozatában Eagleburger
—	aki a héten látogat Budapestre, Varsóba, Belgrádba. valamint Bécs-be — ezúttal kedvezően nyilatkozott Gorbacsovról is. dicsérve realitás-érzékét. A külügyminiszter-helyettes szerint ez a magyarázata annak, hogy a szovjet vezetés elfogadja a kelet-európai változásokat, a csapatcsökkentési elképzeléseket, valamint a német egység gondolatát.
A szovjet Argumenti i Fakti hetilapban Aboimov terjedelmes cikkben vizsgálja Moszkva és a keleti tömb kapcsolatának az alakulását. Nem tagadja, hogy a második világháború után a cél egy biztonsági övezet létrehozása volt. Aboimov szerint ez akkor a kor logikája volt
—	sajnos meglehet, éppen ez a logika az, ami a német gőzhenger mos-
tani fékezését is alapvetően irányíthatja, mint erre utaltunk. Aboimov azonban azt is készséggel elismeri, hogy ez a logika, és így.'a térség országaira erőltetett rendszer nem számolt a nemzeti sajátosságokkal, és így az érintett országok számára idegen volt. A jövőt illetően a külügyminiszter-helyettes úgy vélte, a kapcsolatok szempontjából továbbra is kiindulópont, hogy szomszédokról, valamint szövetségesekről van szó. Ugyanakkor, szerinte, immár az államközi kapcsolatokon lesz a hangsúly, és olyan elvek, válnak meghatározóvá, mint a szuverenitás, a be nem avatkozás, a kölcsönös érdekek figyelembevétele. Végezetül úgy vélte, a Varsói Szerződés már nem a szovjet hegemónia jelképe, hanem az európai stabilitás megőrzésének az eszköze, igaz, csak addig, amíg nem jönnek létre a közös „európai házban” a biztonság új struktúrái.	í7’- J.)
Koninmnislarltenr* liangulal
Helyreállt a rend Bukarestben
A Valóság rlkkr a
Bukarestből jelenti az MTI: Bukarestben a hadsereg a hétfő hajnali órákban helyreállította a rendet.
A kormány egész éjszaka ülésezett. Ezen határoztak úgy. hogy a kormányszékházat vissza kell foglalni, és a rendet helyre kell állítani. A hadsereg utasítást kapott, hogy vonuljon a helyszínre.
Éjfél után indultak el a mellékutcákban várakozó páncélozott katonai járművek a Victoria térre. A tüntetők még a kormánv-epuletnél tartózkodtak, bár számuk ekkorra már kétezerre csökkent. A kocsik felsorakoztak a székház előtt, mire a tömeg meg-hátrált. majd a nagy katonai erő láttán a tüntetők, akik között sok volt a fiatal, lecsendesedtek és szétoszlottak. Az oszlatásban részt vettek géppisztolyos, sisakos katonák, akik kettős kordont vontak a kormány épülete előtt, azután pedig még a hétfő délelőtti órákban is erősen őrizték.
Egy csoport vasdorongokkal is
Bolyai egyetemről
rátámadt a katonákra, akik a kór-mánvszékházat őrizték. A roham következtében sokan megsérültek. Egy tiszt szerint több mint húsz súlyos sérültet szállítottak a kórházba, közülük két ejtőernyős állítólag sérüléseibe belehalt. Hivatalos közleményt hétfő reggelig nem adtak ki.
Hétfőn délelőtt a helyzet nvu-godtnak tűnt. Az emberek munkába indultak, de a metróállomásokon csoportok verődtek össze, és a vasárnapi rendbontásról beszélgettek. A hangulatból ítélve a bukarestiek nem szimpatizáltak a vasárnapi akció résztvevőivel.
A Victoria téri tüntetés résztvevőinek egv csoportját az éjszakai órákban előállították a katonai ügyészségen. A vizsgálat célja kideríteni: kik szervezték az akciót, és kik adtak jelt arra, hogy a tüntetők behatoljanak az épületbe. Az épületben rekedt tüntetők között több olyan személy volt, aki a Nemzeti Paraszt párt jelvényét viselte.
A zavargók kormányellenes jelszavakat hangoztattak. Ion Iliescunak, az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács elnökének lemondását követelték. A hangulat erősen kommunistaellenes volt. A behatolók vandál pusztítást végeztek. Feltörték az ajtókat, ablakokat vertek be. Benyomultak Iliescu irodájába is, akinek a fiókjaiból Ceausescu-köteteket . emeltek ki. Ezeket kivitték a térre, és mint bizonyítékokat, felmutatták. ezzel a jelszóval: elegünk van a kommunistákból.
Előre kitervelt akció volt a vasárnapi tüntetés és rendbontás — szögezte le az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács Végrehajtó Bizottságának hétfő este Bukarestben kiadott közleménye. A 21 tagú testületnek a helyzet megvitatására összehívott délelőtti ülésén beszédet mondott Ion Iliescu, az Ideiglenes Nemzeti Égvségtanács elnöke^ A beszédben, amelyet- a-rádió és a televízió közvetített. Iliescu felhívta az ország lakóit, hogy tegyenek tanúbizonyságot türelemről, higgadtságról, alkossanak közös frontot az egység-tanács körül, és védjék meg a demokráciát.
„A végrehajtó bizottság valamennyi tagja mélységesen elítéli az erőszakos akciót, amely annál sajnálatosabb, mivel a reménykeltő politikai kibontakozás időszakában következett be — jelentette ki Iliescu. — Még nem tudjuk, kik állnak az elkövetők mögött, de ki kell vizsgálni, hogy milyen erőknek az érdeke a belső politikai egyensúly megbontása, és szigorúan meg kell büntetni a törvénysértőket, akik a nemzet érdekei ellen cselekedtek. Ezek az emberek nem a forradalmi vívmányok védelmében léptek fel, hanem a romániai demokrácia építését akarták aláaknázni. Sok még a tennivalónk, fel kell számolnunk a diktatúra maradványait. el kell oszlatnunk a gyanakvás légkörét."
A rendbontással kapcsolatban már vasárnap este megkezdődött a hivatalos vizsgálat. A hadsereg szóvivőjének közlése szerint a békésnek induló tüntetés résztvevői közül több mint ezer ember hatolt be a székházba. A rohamot egy 200-fős csoport indította meg. Mint a rendőrségi sajtótájékoztatón elmondták, 102 tüntető rekedt a kormányépületben, amikor a katonaság lezárta a székhazat. Az őrizetbe vettek a kihallgatáson azt vallották, hogy részvételükért 300 lejt — és esetenként Kent cigarettát — kaptak ismeretlen civil személyektől, A tüntetőknél vasdorongokat, szúró-szerszámokat, botokat találtak, és előkerültek a tüntetésre szólító röpcédulák is. A vizsgálat megállapította. hogy a rendzavarok között sok ittas huligán volt. Hivatalos bejelentés szerint 26 személy sebesült meg súlyosan.
Bukarestből jelenti a Reuter: A Zsil völgyéből háromezer bányász érkezett hétfő este Bukarestbe. hogy támogatásáról biztosítsa a Romániát, kormányzó
Bonnból jelenti az MTI: Az NSZK kormánya hétfőn megerősítette Helmut Kohl szövetségi kancellár február 15-i kormánynyilatkozatának azt a fontos elemét, amely szerint az eljövendő Németország nem lehet semleges vagy demilitarizált, hanem a nyugati szövetség részének kell ma-
Ideiglenes Nemzeti Egységtanácsot. „Iliescu, segítünk neked, hogy megszabadulj a huligánoktól" — kiáltozták a bányászok a pályaudvarról a kormányzati negyed felé tartva.
Előzőleg olyan hírek érkeztek, hogy a bányászok elé kormány-bizottság Utazott helikopterrel Craiovába. ám a jelek szerint a pályaudvaron rögtönzött gyűlésen nem sikerült őket lebeszélni a bukaresti utazásról.
Közel 50 ezer aláírás kéri-köve-teli a Bolyai magyar.egyetem újraindítását. Erről a Bukarestben megjelenő Valóság számol be. A romániai magyar dolgozók hetilapja ennek kapcsán nyilvánosságra hozza Balazs, Sándor kolozsvári egyetemi tanár beszédét a magyar tannyelvű iskolák, a Bolyai egyetem visszaállítása érdekében.
A „Türelem — újabb 30 évig" címmel megjelentetett beszédem-lékeztet arra, hogyCeausescu harminc esztendővel ezelőtt, egy kolozsvári nagygyűlésen, a Bolyai egyetem megszüntetésekor kijelentette:	.Miért nektek külön
egyetem, hiszen három arabért sem tartunk fenn- egyetemet." Erre válaszolva mondotta Balázs Sándor: „Igv lettünk mi. 2 millió magyar, három arabbá a saját hazánkban.
A Valóság végezetül közli: a Bolyai egyetem léte vagy nem léte amolyan bemérési pont. a nemzetközi közvélemény leginkább ehhez viszonyítva méri le. miként viszonyul a mindenkori hatalom Európa legnagyobb kisebbségéhez. Nekünk létérdekünk, hogy legyen egyetemünk, a román nemzetnek, a román államnak nem kevésbé alapvető érdeke, hogy növelje nemzetközi tekintélyét. s bebizonyítsa: ott a helye az j Európa-házban, mert komolyan veszi az emberi jogokat, köztük a kisebbség jogát az anyanyelvű oktatásra minden fokon.
Párizsból jelenti az MTI: Petre Romaii miniszterelnök határozottan kijelentene: csupán az erőszakos átalakítással, az e körül megnyilvánuló heves agilációval nem ért egyet a nemzetiségi iskolák megteremtését illetően. A román kormányfő hétfőn este Párizsban megtartott sajtókonferenciáján a Magyar Rádió és az MTI tudósítójának kérdésére fejtette ki álláspontját erről.
Mint mondotta. Romániában biztosítják a nemzeti kisebbségek kulturális és nyelvi autonómiáját. „Az elmúlt évtizedben, fél évszázadban nem volt olyan demokratikus állásfoglalás e téren. mint a december 22-i nyilatkozatban" — jelentette ki a kormányfő.•' Romániában vannak vegyes tannyelvű iskolák, egyetemek is — hangoztatta. Van kísérlet arra. hogy megoldják az anyanyelvi tanítás lehetőségét. „Vannak, akik destabilizálni akarják az iskolakérdést. s ez reakciót váltott ki mind a román, mind a magyar lakosság körében. Ebben az értelemben ellenzem az erőszakos átalakítást" — hangoztatta a kormányfő.
radnia, de e Szövetség alakulatait és berendezéseit nem szabad előretolni a mai NDK területére.
Ezt az álláspontot Hans-Diet-rich Genscher külügy- és Ger-hard Sloltenberg védelmi miniszter délután — más megállapításokkal együtt — egy olyan közös nyilatkozatban ismételte meg.
\r \IIK l«‘rül<‘l«‘ii nem l<‘*zn<‘k
Hőrololl llnmloswolír alakulatok