﻿Ám:
O.SO
forint
Maöyar Nemzet
február 22.
MII. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
líff tf/nirigység Részletes tájékozódás a magyar viszonyokról
Budapesten tárgyal Bush elnök megbízottja
Újabb kísérletek a kambodzsai rendezésre
A kutyámról kiderült: pár-toskodik. Egyszerűen azért, mert a nap minden percében bizonyltja, hogy ő bizony egy „nyugodt erő”. Olyannyira az, hogy — ellentétben más kutyákkal — szinte alig van kedve a sétára, legszívesebben minden szabadidejét szundikálással töltené. A póráz látványa nem hozza izgalomba, vehet kis családom akármelyik tagja kabátot, kalapot — rezig-náltan figyeli, mi történik körülötte.
Nyugodt tehát, ám erős is. Ez főként akkor derül ki, amikor a javak elosztásáról (az ő esetében:	evésről) van szó.
Ilyenkor bizony nemcsak izeg-mozog-pörög, hanem félre nem érthető hangokkal is kifejezésre juttatja, hogy ami jár neki, az jár...
Irigylem a kutyámat. Mostanság ugyanis az embereknél se kis dolog, ha valaki képes egyértelműen állást foglalni valamelyik párt mellett. Bevallom, nekem még nem sikerült. És akkor jön egy hosz-szú fülű spániel, és lepipálja a gazdáit. Meglehet, azért van ez Így, mert ő pontosan tudja, mit akar. És amire vágyik, azt ráadásul félreérthetetlen módon juttatja kifejezésre. Nem ködösít, nem él elcsépelt és frissen kitalált jelszavakkal, lényeglátó, célratörő és — el is éri, ami a célja.
Nálam más a helyzet. Én bizonytalan vagyok. Kicsit óvatos, kicsit szkeptikus, híján vagyok az optimizmusnak, és néha rettegek attól, hogy elvesztem a képességemet arra, hogy a tapasztaltakban meglássam a humort. Nekem persze, könnyű, engem a politika elsősorban elméletileg érde-
kel.	Nem kell agitálnom, nem kell cédulákért kopogtatnom, nyilatkoznom és cáfolnom, úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az úgynevezett hallgatag többség.
Korántsem kívánok erényt kovácsolni ebből az alapállásból, bevallom, néha-néha irigylem azokat, akikben még ott él az a tűz, az a lelkesedés, ami engem két évtizeddel ezelőtt jellemzett. Akkor, amikor — ezt biztos a fejemre olvassák egyszer — még hittem a jelszavaknak (az akkoriaknak), s azt gondoltam: ha már a sors úgy hozta, hogy ebben az országban élek, megpróbálok tenni érte valamit — az adott lehetőségeken belül. A hitem arra nem volt elegendő, hogy párttag legyek — és azóta se áll szándékomban elkötelezni magam semmiféle csoportosulásnak. Nem a jelszavakkal (a maiakkal) van gondom, inkább azzal, hogy kételkedem a bennük foglaltak valóra váltásában. Még akkor is, ha a nézeteimmel egyező célok megvalósulásakor én lennék a legbol-
Néha azokhoz a honfitársaimhoz hasonlítom magam, akik — mondjuk —, 1530-ban születtek, éltek vagy ötven évet, aztán megtértek az Úrhoz. Az ő életük, főként ha — teszem azt — a török megszállta vidéken éltek, aligha volt nyugodt, békés. Küszködtek a gondjaikkal, amelyekről ők a legkevésbé se tehettek, tengődtek egyik napról a másikra, míg egyszer csak véget ért földi pályafutásuk. Több mint négy évszázaddal később pedig eszünkbe sem jutnak (ez egyébként természetes), én is csak azért gondolok rájuk.
mert hasonlóan balszerencsésnek érzem magam. Abban ugyanis, hogy ebből a mai, nem éppen egyértelmű helyzetből lesz valami — mondjuk, ötven-száz év múlva — kifejezetten hiszek. Az pedig már az én pechem, hogy éppen a káosz jutott osztályrészemül.
A különféle politikai csoportosulások persze igyekeznek meggyőzni a saját igazukról. Tiszteletre méltó hittel és elszántsággal vágynak arra, hogy betörjenek. Amíg írás-ban-szóban-képernyőn teszik ezt, semmi gondom vele. Ám amikor személyesen keresnek meg, s az istennek se értik, hogy alkalmatlannak érzem magam a megtérésre, az kicsit bosszant. Valahogy — és ez független a politikától — felháborít, ha egy vadidegen férfi lábát az ajtórésbe teszi, s a helyzethez (szerinte) illő agresszivitással tiltakozik az ellen, hogy nekem semmi kedvem sincs meghallgatni az ő pártjának a programját. Amelyet egyébként ismerni vélek, ha másból nem, hát abból, hogy jó néhány prominens képviselőjét régóta ismerem, mostanság pedig hallgatom-ol-vasom-látom őket — mindenütt.
Leginkább egyébként egy apró hír gondolkodtatott el közelmúltban. Olvastam, hogy Thürmer Gyula kocsiját feltörték. Hogy egy kocsi feltörése mitől hír a közbiztonság ma honos állapota mellett, azt elképzelni se tudom, ám a hírben benne volt, hogy a szenvedő hős melyik párthoz tartozik. Ez figyelemre méltó tény, csak éppen az nem világos, mi köze ennek a törvénysértéshez?
Az sohasem jó, ha az üldözési mániából csinálunk (pártprogramot.
Az alaphelyzet változatlan — igaz, más tartalommal, mint a múltban. A jelszavak uralják a közéletet — a tettek még mindig hiányoznak. „Majd választások után!” — hallom sokaktól, s tőlük eltérően, politikai semlegességtől vezérelve is úgy gondolom, hogy azért addig is illik cselekedni. Ha máshol nem, legalább társadalmi munkamegosztás nekünk rendelt posztjain, másként :	a munkahelyünkön.
Egyébként a jelszavak közül nekem a szociáldemokratáké (meg ne kérdezzék: melyiké?) tetszik a legőszintébbnek. Ahogy a rádióban hallom, ők „a munkába járók pártja”, korán kelőké.
És ez a valóság. Munkába járunk — és nem dolgozunk. Erről persze, a legkevésbé se mi tehetünk, ugyan miért kapjon szemrehányást az, aki függetlenül produkciója színvonalától juthat egyre kevesebbet érő béréhez. Kérdés csak az lehet, hogy a „munkába járás” állapotából kizökkenve, képesek vagyunk-e egyáltalán az ideálisnak nevezett tempóban és nívón szorgoskodni? Bízom benne:	képesek — leszünk.
Majd. A jövőben —, de ki tudja, mikor?
És ezzel már ismét ott vagyok sorsüldözött elődeimnél, azoknál, akik ugyebár 1530-ban születtek ...
A kutyámat pedig irigylem, ö határozottan és félre nem érthetően állást foglalt.
Igaz, könnyű neki. Novemberben még csak kétesztendős volt.
Maionyal Péter
A külpolitikai helyzet
TÁJÉKOZÓDNI JÖTT Budapestre a State Department második embere, akit Bush elnök azzal bizott meg, hogy összefogja az Egyesült Államok Kelet-Európa-politikáját. Lawrence Eagleburger szerdán találkozott a miniszterelnökkel, a kormány tagjaival, az ellenzéki pártok képviselőivel, vállalkozókkal és üzletemberekkel. Elsőronban az érdekelte, hogy milyen hangulatban készül az ország a választásokra, ideológiai vagy pragmatikus szempontok befolyásolják-e a polgárokat, vannak-e szélsőséges megnyilvánulások, milyen a gazdaság állapota, s mire számíthat az új vezetés. A magyar tárgyalópartnerektől azt hallhatta, hogy mindinkább háttérbe szorulnak az ideológiai hatások, nincsenek szélsőséges, szervezett erők, s a kormány képes arra, hogy a szabad, békés választásokig elvezesse az országot. 'Németh Miklós azt is kifejtette, hogy utódja alapjában véve folytatni fogja azt a munkát, amely már most elkezdődött, vagyis a magánvállalkozások serkentését, a piacgazdaság kialakítását, a viszony szorosabbra fűzését az Európai Közösséggel, és természetesen az Egyesült Államokkal.
MAGYAR vonatkozású az a másik hír is, amely nagy föltűnést keltett. A NATO szóvivője is reagált iHorn Gyula keddi nyilatkozatára, amely arra utal, hogy Budapest esetleg az atlanti szövetség politikai szervezetéhez kötődnék a jövőben. Brüsszelben most azt mondják, hogy „a magyarokra tartozik a döntés, megfelelő parlamenti eljárással. De nincs tudomásunk arról, hogy ez olyan téma lenne, amely ma kérdésként vetődnék fel Magyarországon.” A Jomiuri Simbun szerint figyelemre méltó, hogy ez a megjegyzés akkor hangzott el, amikor a szovjet csapatok kivonulnak az országból. A Nihon Keizai Simbun úgy véli, hogy Kelet-Európa a változások korát éli ugyan, Horn Gyula szavai mégis nagy visszhangot váltanak majd ki. „Magyarország számára Európa biztonsága nagyon fontos, de nehéz elképzelni, hogy a NATO-tagság a közeljövőben realitássá válna.”
A BIZTONSÁG VAGYA és a valóságérzék vezérelte Gorbacsovot, amikor nyilatkozott a Pravdának. Kifejtette, hogy a német újraegyesítés nem lehet csak a német nép dolga, szavatolni kell a második világháború utáni határokat, kiváltképpen Lengyelországét. Genscher külügyminiszter azt hangoztatta, hogy a szovjet elnök lényegében megerősítette Kohl kancellár moszkvai látogatásának eredményeit, noha a Pravda-interjú jól érzékelteti a Szovjetunió lélektani problémáit is. „Ha azt akarjuk, hogy a német egyesülés folyamatát minden európai érintett fél elfogadja, akkor körültekintő magatartásra van szükség, és arra, hogy beleéljük magunkat mások helyzetébe”, szögezte le. A bonni diplomácia vezetője úgy érzi, hogy a német béke-szerződés ügyében nem véglegesek a moszkvai elképzelések. Ezzel állította szembe azt, hogy a tizenkettek támogatják a német egységet, s a külügyminiszterek dublini tanácskozásán egyetértőén hallgatták a bonni beszámolót az európai biztonsági folyamatba illeszkedő egyesülési törekvésekről. A Stuttgarter Nachtrichten vezércikke azt hangsúlyozza, hogy ha Moszkva megszabadul az NDK koloncától, s a helyzet feszültsége oldódik, akkor kezdődnek majd a nehézségek az NSZK számára: a menekültáradat nyomásként nehezedik reá, s a dolgok mind sürgetőbbek lesznek. A Kreml ekkor kívánja majd megoldani a biztonsági kérdéseket, a NATO-tagságtól egészen az Odera—Neisse határvonalig.	(&■ M.)
Eagleburger budapesti tárgyalásai
Támogató magatartásával szolgálhatná Washington a stabilitás megőrzését
- hangoztatták a mag var kormányzat tagjai
Az MTI jelenti:	Lawrence
Eagleburger, az Egyesült Államok Ikülügyminiszterénék első helyettese magyarországi látogatásának első munkanapján, szerdán délelőtt Pozsgay Imre államminiszterrel találkozott a Parlamentben.
Az amerikai diplomácia második embere — aki egyben a Ke-let-Európának szánt amerikai támogatási program koordinátora — magas rangú kormányzati tisztségviselőkből álló népes küldöttség élén érkezett Budapestre, azzal a céllal, hogy tájékozódjék a magyarországi viszonyokról, a támogatási progTam megvalósításával kapcsolatos kérdésékről, a kétoldalú kontaktusok fejlesztési lehetőségeiről.
E széles körű tájékozódás első lépéséként Lawrence Eagleburger és kísérete a szabad választásokra készülő Magyarország belpolitikai viszonyairól kapott átfogó képet Pozsgay Imrétől, aki azt hangoztatta, hogy Magyarországon egyre halványul a politika ideologikus szemléletű megközelítése, s mindinkább a pragmatikus irányzatok nyernek teret. Ami a választásokat illeti, az államminiszter véleménye szerint a legfontosabb az, hogy Magyar-országnak stabil, erős kormánya legyen. (Ehhez a maga részéről még azt tette hozzá, hogy hasz-lenne, ha a Magyar Szocialista Pártnak is szerep jutna az ország kormányzásában.) , Eagleburger érdeklődött arról , tapasztalhatók-e szélsőséges megnyilvánulások a magyar bel-
politikában. Pozsgay Imre megnyugtató válasszal szolgált: vannak ugyan szélsőséges megnyilvánulások, de nincsenek szervezett szélsőséges erők. Ennek megakadályozására egyébként a magyar 'demokrácia már számos jogi garanciát épített ki.
Magyarország a szabad választásokra készülődve most mindenekelőtt azt várja az Egyesült Államoktól, hogy támogató magatartásával segítse a változásokhoz oly szükséges stabilitás megőrzését. A gazdaságban ez azt jelenti, hogy az amerikai kormányzat bizalomkeltő nyilatkozataival bátorítsa a tőkebefektetőket magyarországi beruházásokra.
A külügyminiszter-helyettes egyetértett a tőkebefektetések fontosságával, egyben úgy vélte, hogy a kelet-európai térségben Magyarország ezekhez igen kedvező feltételékkel rendelkezik, hiszen megvannak az üzleti élethez nélkülözhetetlen tapasztalatai, illetve jelen van a beruházásokhoz szükséges „emberi tényező”.
Az államminiszterrel folytatott megbezsélés után Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes ült tárgyalóasztalhoz	Lawrence
Eagleburgerrel és kíséretével. Néhány perc elteltével — a látogatás protokolláris rendjét némileg „felborítva” Németh Miklós kormányfő is csatlakozott a magyar tárgyalóküldöttséghez.
A miniszterelnök érintette a magyar kormány és az IMF megállapodását is, hangoztatva, hogy a Pííhisztertanács elfogadta
ugyan a Valutaalap követelményeit, ezzel azonban nem a nemzetközi pénzintézet, hanem az ország érdekeit szolgálta. A megállapodásban meghatározott lépéseket Magyarországnak előbb-utóbb az IMF nélkül is meg kellett volna tennie. Az amerikai küldöttség érdeklődésére Németh Miklós annak a véleményének adott hangot, hogy a leendő magyar kormány folytatja a gazdaság liberalizálásának politikáját, szabad utat enged a magánvállalkozásoknak, ösztönzi a kis-és közepes vállalatok tevékenységét, folytatja a költségvetési reformot, a deregulációs programot, az oktatás, a kulturális élet átalakítását. Németh Miklós hangoztatta azt is: kormánya képes lesz elvezetni Magyarországot a szabad, békés választásokig. A kormányfő ehhez az Egyesült Államok támogatását is kérte, rámutatva, hogy e segítség nem a kormánynak, hanem a magyar népnek jelentene könnyebbséget.
A tárgyalóasztal mellett ezután magyar gazdasági szakértők váltották fel a kormányfőt és a miniszterelnök-helyettest. Magyar részről mindenekelőtt köszönetét mondtak Bush elnök kezdeményezéséért, amely kiinduló pontja lett a 24-ek Kelet-Európa megsegítésére irányuló programjának.
A magyar szakemberek ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy Magyarországon — az Egyesült Államök ígéretei nyomán — fokozott várakozás tapasztalható a vállalkozások támogatása iránt, ám némi csalódottságot kelt, hogy a segítség meglehetősen lassan érkezik. Az amerikai tárgyalópartnerek a pénzügyi támogatás elhúzódását azzal indokolták, hogy a tervezettnél hosszabbra sikeredett a program jóváhagyásának törvényhozási procedúrája.
Lawrence Eagleburger a délelőtti órákban megbeszéléseket folytatott Békési László pénzügyminiszterrel is. A tárgyaláson jelen volt John Robson, az amerikai pénzügyminiszter első helyettese, és Michael Boskin, Bush elnök gazdasági főtanácsadója. Békési László részletesen tájékoztatta az amerikai vendégeket a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalássorozat jelenlegi szakaszáról, a magyar költségvetés helyzetéről, külkereskedelmi mérlegünk várható alakulásáról.
Lawrence Eagleburger hangsúlyozta, hogy Magyarország csak abban az esetben számíthat az Egyesült Államok és a 24-ek részéről nagyobb támogatásra, ha
a magyar kormány következeteken megvalósítja azokat a gazdaságpolitikai elképzeléseket, amelyeket az Országgyűlés decemberi ülésszakán elfogadott.
Horn Gyula külügyminiszter délben munkaebéden látta vendégül Lawrence Eagleburgert és kíséretének tagjait a Gundel étteremben. Az ebéddel egybekötött megbeszélésen a magyar kül-ügyek irányítója és az amerikai diplomácia második embere vélemény? cserélt a kelet-európai régióban lezajlott változásokról, megvitatta a német újraegyesítés kérdését. Eagleburger tájékozódott Magyarország és a környező államok kapcsolatairól, mindenekelőtt a magyar—román viszony alakulásáról is.
Az amerikai .küldöttség pénzügyi szakértői délután tárgyalásokat folytattak Tarafás Imrével, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesével. A tárgyaláson áttekintették a forint konvertibilissé tételének lehetőségeit.
Eagleburger délután népes szakértői kísérettel látogatást tett a Szabad Demokraták Szövetsége Ráday utcai irodájában. Az egyórás megbeszélésen részt vett Haraszti Miklós, Magyar Bálint, Mécs Imre ügyvivő, valamint Soós Károly Attila, gazdasági szakértő és Vidos Tibor ügyvezető titkár. A megbeszélésen elsősorban gazdasági és külpolitikai kérdéseket tekintettek át. Lawrence Eagleburger emellett érdeklődött a választások tisztaságával és a televíziós tájékoztatás szabadságával kapcsolatos kérdésekről. A Szabad Demokraták az amerikai külpolitika perspektíváiról tettek fel kérdéseket a külügyminiszter első helyettesének.
Eagleburger és John Robson délután a Magyar Demokrata Fórum Bem téri székházában tett látogatást. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott találkozón — amely az Antall József vezette MDF-küldöttség amerikai tárgyalásainak folytatása volt — az amerikai fél tájékozódott az MDF politikai terveiről és az Egyesült Államokkal szembeni politikai és gazdasági várakozásairól. Az amerikai külügy-niszter első helyettese megerősítette, hogy szabadon választott demokratikus kormány jelentős amerikai segítségre számíthat, beleértve a kis- és középvállalkozásokhoz nyújtott támogatást is. A támogatás egyik természetes feltétele az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása, az egész közép-kelet-európai térség vonatkozásában, beleértve Romániát is.
Kelet-Európa lalpraállílása a Nyugat felelősségén múlik
(Munkatársunktól)
Kelet-Európa talpraállítása nyugati felelősség, s a tanulság számunkra az, hogy az Egyesült Államoknak megfelelő, de nem kizárólagos szerepet kell játszania a reformországok megsegítésében — mondta Lawrence Eagleburger, a Magyar Nemzet kérdésére szerdán este. A külügyminiszter-helyettes néhány magyar lapnak adott nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy a washingtoni vélemény szerint a magánvállalkozás jobban szolgálja a gazdasági érdekeket, mint a túlzott állami beavatkozás. Eagleburger egyébként nem értett egyet azokkal a magyar tárgyaló-partnereivel, akik keveselték az amerikai támogatást. Mint mondta a vám- és kereskedelmi kedvezményekkel, a magánberuházások állami garantálásával az Egyesült Államok kedvező helyzetet teremtett, s ezt használta ki például a General Motors és a General Electric is, amely több mint 400 millió dollárt fektetett itt be. s nemcsak munkahelyeket teremtett, hanem a megvásárol-hatatlan menedzseri tudást is át-
adta. A jelenlévő Robson pénzügyminiszter-helyettes is azt fejtegette, hogy gondjaikat elsősorban a magyaroknak kell megoldaniuk, ösztönözni kell a magánszektor bővítését, a további reformokat, s nékik is fel kell ismerniük, hogy rendkívüli lehetőségek állnak a magyar gazdaság előtt.
Horn Gyula keddi nyilatkozatát. valamint az egységes Németország NATO-tagságával kapcsolatos szovjet aggodalmakat firtató kérdésekre azt mondta Eagleburger, hogy a magyar külügyminiszter forradalmi állásfoglalást tett, ő azonban nem akarja ezt a témakört most megítélni, nyilvánvaló. hogy az Atlanti Szövetség és Európa is változik. Hozzátette. az amerikai vélemény egyértelmű, Németországnak a NA-TO-n belül kell maradnia, de figyelembe kell venni mások biztonsági érdekeit is, tehát az atlanti csapatok nem állomásozhatnának a mai NDK területén, de erről a Szovjetunióval is tárgyalni kell.
(b. m.)
\