﻿Arii:
0.50
forint
Maim Nemzet
1*4-illek
I!>?►<>.
február 23. Lili. évfolyam 4b. v/áin
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
£
Miend-ör-jog
| í
Azon kevesek közé tartozom, akiket megnyugtat a rendőrök törvényes jelenléte. Azok közé, akjk nem a rendőrrel riogatják neveletlen gyermekeiket, sőt: elmagyaráztam nekik, hogy az utcán tőlük kell — lehet — segítséget kérniök. Azok közé, akik időnként fölsóhajtanak : ha ezt most egy rendőr látná .. .!
De mélységesen dühít, ha időnként fölösleges vegzatúrá-rjak vagyok kitéve; ha nem kapok kelló védelmet.
,A minap egy barátom mesél te. hogy az Uránia moziban a jegyüzérek már nemcsak a jegyeket kínálják, hanem egyszerűen molesztálják azokat, akik nem akarnak velük üzle-tet^kötni. (Mert már van hivatalosan vásárolt jegyük.) Előadás után találkozott is a mozi előtt két redőrrel. Megszólítván őket, bemutatkozott nekik, s megemlítette az esetet. A két rendőr tanácstalanul nézett egymásra, mire barátom megkérdezte; „Nem óhajtanak intézkedni?" Mire a válasz: „Na, akkor igazolja magát!"
Hasonló esetnek magam is szenvedő alanya voltam. A Fehérvári úti piac „KGST-szek-ciója" miatt kora reggeltől késő estig régóta nem lehet biztonságosan közlekedni a környéken. Ráadásul fölbukkantak már az eleddig az autópiacokról ismert szerencsejátékosok is. Nagy tétekben folyik az „itt a piros, hol a piros". Mit tesz a véleflén? Épp égy rendőrautó várakozik a sarkon. Nagy merészen hozzájuk léptem, s megkérdeztem, óhajtanak-e tenni valamit. „Mi közlekedésiek vagyunk, épp hívásra megyünk" — így a válasz. „Nem szólnának be telefonon?" „Nem, ez a kerületre tartozik” — azzal máris hajtottak tovább.
Sajnos, mind gyakrabban tapasztalni, hogy a redőrök, akik immár kellőképpen meg vannak félemlítve, hol a jogállamra, hol a kellő erők hiányára, hol másra hivatkozva egyszerűen félreforditják a fejüket, ha intézkedniük kellene. Pedig az elmúlt napokban, hetekben megnövekedett a köztereken a redőri jelenlét. De hogyan?
A minap gépkocsival vittem haza édesanyámat, aki a Vár oldalában lakik. A Bécsi kapunál — olyan helyen, ahol még bárkinek szabad autóznia — a (Forradalmi) Rendőri Ezred három marconája állított meg: ..Van behajtási engedélye?" — olyan engedély, amelyet. ha épp ott volna dolgom, kihajtás előtt a Hiltonban kellene kérnem. Tehát csakis kijövetelkor lehetne, kellene ellenőrizni.
A dologhoz — persze — hozzátartozik. hogy még ezt is elviselném. De csakis akkor, ha ennek ellentételeként a rendőrség a legteljesebb szigorral járna el más, valóban törvénybe ütköző cselekedet alkalmá-' val. Am egyre gyakrabban kizárólag a tilosban parkoló személygépkocsik bírságolásából áll a jogrend védelme, de már a forgalmat feltartó teherautók zavartalanul szabálytalankodhatnak. A tilosba betévedőket. a gyorsan hajtókát még ki tudják szűrni fényképezőgép segítségével, ám a szabálytalanul előzőket, a szla-lomozókat. az elsőbbséget meg nem adókat tán nem is óhajtják.
Nem lehet véletlen, hogy az idegenvezetők megalakulófélben lévő országos egyesülete
egyik fő céljának tekinti a frekventált idegenforgalmi helyeken elharapózott feketeváltás visszaszorítását. Hiszen ők tudják a legjobban: például a Hősök terén, a Szent István-bazilikánál, a Halász-bástyán szinte lépten-nyomon megszólítják á jól vagy kevésbé jól öltözött fiatalemberek a vendégeiket, jó pénzt kínálva a valutáért. Sőt: az eset olyannyira súlyosbodott, hogy már a Roosevelt téren, a Belügyminisztérium bejáratánál is megteszik. A rendőrség pedig tehetetlen. Vagy nem tud, vagy nem is akar cselekedni.
Az utóbbiak olvastán — persze — kiben-kiben fölvetődhet, hogy a valutázók ügyében mégis hajlandó volt lépni a rendőrség. Való igaz: néhány — nem mindig magyar állampolgárságú — egyént le is füleltek. Ám a rossznyelvek azt suttogják, hogy eme közrendvédelmi akció másra irányult. Jelesül arra, hogy a Gourmand presszó, az ideiglenes letelepedési avagy tartózkodási engedéllyel hazánkban élő, jobbára közel-keletiek kedvenc törzshelye környékén látták utoljára egy szír fiatalembert, akit később meggyilkoltak, s korábbi időtöltése a pénzváltás volt. A rendőrök a gyilkosát keresték — márpedig gyilkosságok tekintetében meglehetősen rossz eredményt produkál a belügy. A több mint kétszáz esetből ötvenvalahány felderítetlen maradt.
Ettől függetlenül tény, hogy nem igazán sikerült az egyenruhás testületet integrálni a tásadalomba. Pedig hát a rendőrség is meglehetősen nyitottá vált: hogy mást ne mondjunk, egyre több főkapitányság sajtótájékoztatón számol be a tevékenységéről; nem marad titok — és jobbára nem is titokként pattan ki a tény — egyes főrendőrök korruptsága; csütörtök délután pedig a budapesti nyolcadik kerületi kapitányság fogadta nyílt napon az érdeklődőket, méghozzá az Országos Rendőr-főkapitányság kezdeményezésére. Csakhogy joggal vetődik föl at kérdés, hogy vajon az ilyen akciók hozzák-e igazán közel egymáshoz a testületet és a társadalmat. Mert meggondolandó: nem inkább az nyugtatja-e meg a becsületes emberek sokaságát — figyelem: qk a többség! —, ha állandó rendőri jelenlétet tapasztalnak, vagy pedig az, ha nem is látnak szürkéskék egyenruhát. Biztosak lehetünk abban: ha ez az állandó rendőri jelenlét nem fenyegetőzést jelent, akkor az előbbi. Rendőrnek lenni — szolgálat és nem is köny-nyű.
Abban reménykedhetünk, hogy kezdünk jogállamban élni. Az állampolgár ne érezze magát kiszolgáltatva, érezze azonban, hogy őrködnek a biztonságán. De hogyan? Józan ésszel — persze — senki nem áhítozik a gumibotok, a vízágyúk, a könnygázgránátok után. és szerencsére ilyesmire nincs is szükség nálunk. Csak épp az a kérdés is fölvetődik: vajon, meddig még? Ha ez így folytatódik’, ha lépten-nyomon azt tapasztaljuk ugyanis, hogy mind súlyosabb bűncselekmények történnek, s nincs, aki útjukat állja, bizony, elkeseredünk.
Rendért, s nem rendőrért kiáltunk.
Gyula? Zoltán
Szűrős Máltás lengyelországi látogatása
Hazánk támogatja Varsó biztonsági igényeit
Előretekintő magyar indítvány a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon
TÖRETLEN a MAGYAR DIPLOMÁCIA aktivitása, csütörtökön a bécsi leszerelési tárgyalásokon és a genfi, értekezleten is új javaslatokat tettek hazánk képviselői, A hagyományos erők leépítéséről folyó NATO—Varsói Szerződés-megbeszéléseken az osztrák fővárosban a magyar küldöttségvezető indítványozta, hogy a megállapodás ne a két katonai tömi, hanem az egyes országok kötelezettségvállalásain alapuljon. Mint Meiszter Dávid kifejtette, ezáltal nem csökkenne az elő-irányzaridó leszerelési intézkedések jelentősége. A magyar diplomata elavultnak ítélte a tömblogikát, hazánk szerint a résztvevőknek ezen túl kell lépniük, s a megállapodás döntő tartalmi elemévé kell tenni a nemzeti haderöszintek mértékét. így módosulna az eddigi elképzelés, amely a katonai szövetségi rendszerekhez tartozó államok fegyveres erőinek összesített felső szintjét tartalmazná. A tárgyalási forduló záró tanácskozásán a magyar nagykövet az európai államok közül elsőként adott átfogó felvilágosítást haderőnkről. Ezt megtette Genfben Somogyi Ferenc külügyminisztériumi államtitkár is, aki a leszerelési értekezleten szólalt fel. A magyar diplomata megerősítette, hazánk már most kész megtartani a kidolgozás alatt levő vegyifegyver-egyezmény tervezett rendelkezéseit.
„MEGNYUGTATÓ KÖRÚTJÁT” csütörtökön tovább folytatta az NSZK külügyminisztere. Igaz, Rómában a hírek szerint nem járt sok sikerrel Genscher, olasz tárgyalópartnerei továbbra is aggodalmaikat hangoztatták a német újraegyesítéssel kapcsolatban, mely, szerintük hátráltatná a nyugat-európai piac egyesítését és a pénzügyi uniót. Nem fogadják ‘egyértelmű lelkesedéssel a kisebb NATO-tagállamok sem azt, hogy „Washington a fejük felett dönt” a német újraegyesítés menetrendjéről. Hollandia nyilvánosan is sürgette, hogy vonják be szorosabban a német egységgel kapcsolatos nyugati konzultációkba.
I A hírek szerint az ottawai megállapodást követően a kisebb NATO-tagállamok kifejtették fenntartásaikat, s diplomáciai értesülések azt tükrözik,- a szövetség ígéretet tett a szorosabb együttműködésre. Brüsz-szeli vélemények szerint Washington olyannyira túlnyomó szerepet játszik a szövetségben, hogy ez gyakran a kisebb tagállamokkal való konzultáció elhanyagolására vezet, amit sérelmeznek.
HATÁROZOTT AGGODALOM érződik a szovjet fővárosban a hét végére tervezett nagyszabású, országos üntetések miatt. Az SZKP Központi Bizottsága felhívásban figyelmeztette a szélsőséges erőket, hogy tartózkodjanak a rendbontástól. A dokumentum ugyanakkor felszólította az illetékeseket, hogy határozottabban lépjenek fel a szélsőséges megnyilvánulások ellen. Üzbegisztánban meg sem várták a kb-felhívást, máris betiltották az utcai tömegmegmozdulásokat, úgy tűnik, az üzbég hatóságok tartanak a kaukázusi és a tadzsikisztánl véres eseményekhez hasonló rendbontások megismétlődésétől. A hét végén két szovjet köztársaságban is parlamenti választásokat tartanak, Moldáviában és Litvániában. Gorbacsov egyik szakértője azt a véleményét hangoztatta, hogy „senki sem fogja megakadályozni Litvánia kiválását a Szovjetunióból, ha a balti köztársaság népe ezt úgy akarja.” Andrej Gracsov szerint a kérdést meg kell vitatni a szovjet parlamentben. De ha nem sikerül meggyőzni a balti köztársaságokat arról, hogy a szovjet vezetés igazi föderációt szeretne létrehozni, akkor nyilván ezek a népek az elszakadás mellett döntenek, s azt „senkinek sem szabad megakadályozni” — mondotta a szakértő.
Gorbacsov politikájának a veszélyére figyelmeztetett a konzervatív nézeteiről ismert N.vina Andrejeva. A leningrádi tanárnő a Le Figarónak nyilatkozva, Gorbacsovot „opportunistának, revizionistának és renegátnak” nevezte. A többpártrendszerről szólva megállapította, hogy azt az „új szovjet burzsoázia" sürgeti, ugyanis a Szovjetunióban „százötvenezer milliomos van”. Az elnöki rendszer Andrejeva megítélése szerint csak Gorbacsov személyi hatalmát erősítené, s a „bur-zsoá demokrácia felé történő lépést” jelent. Andrejeva felelőssé tette a szovjet vezetést „a szocialista tábor, a Varsói Szerződés felbomlasz-tásáért”, amely megbontotta a kelet—nyugati egyensúlyt, s előre-, vetíti „a revansizmus veszélyét”,	<p- T. R.)
■Ulinkalarmunk Ifli^fonji-li-nlé^
Megbeszélés Mazowieckivel, Walesával és Jariizelskivel
Varsó, február 22.
Lengyelország és Magyarország tart legelöl a reformokban. Kelet-Európa államai közül éppen ezért lehet érdekes Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének látogatása Lengyelországban — írta csütörtöki kommentárjában a Zycie Warszawy.
A magyar államfő csütörtökön egynapos varsói villámlátogatásán találkozott Tadeusz Mazowiecki kormányfővel, Uech Walesával, a Szolidaritás elnökével és Wojciech Jaruzelski államfővel. A tárgyalások középpontjában elsősorban a békés átmenet, a hatalomváltás kérdései, az ezzel kapcsolatos lengyel tapasztalatok és természetesen a német egység problematikája álltak.
Miután protokolláris kötelezettségein túljutott a magyar államfő, elsőként Tadeusz Mazowickl kormányfővel találkozott. Itt ma-
gyar részről megerősítették, amint ez a kora esti sajtótájékoztatón is elhangzott, hogy a két német ország kettészakítottsága természetellenes, a németeknek joguk van egységes országban élniük.. Ugyanakkor tekintettel kell lenni Európa biztonságára és Lengyelország nyugati határaira: Amennyiben Lengyelország részvétele az újraegyesítési tárgyalásokban szükségessé válik, úgy hazánk támogatja, hogy Varsói is részt vhessen a tanácskozáson.
A protokolláris szabályokat félretéve Szűrös Mátyás látogatta meg Walésát az Állampolgári Bizottság székházában. A Szolidaritás vezéregyénisége a lengyel tapasztalatokra hivatkozva, arra hívta föl a figyelmet, hogy a rendszerváltás során is meg kell őrizni a közigazgatás stabilitását. A régi, jó szakembereket nem szabad elüldözni,
A lengyel helyzetről szólva kifejtette. hogy megítélése szerint, hazájában az emberek hatvan százaléka nem vesz részt a reformfolyamatban, az nem érinti őket. A politikai elitek a polgárok feje felett játszanak. Félő, hogy ha erre a tömegek ráébrednek, akkor elmenekülnek Lengyelországból. Ugyanis szép jelszavakkal nem lehet megoldani az ország gondjait.
Kora délután a Belwedere-pa-lotában tárgyalt egymással a magyar és a lengyel államelnök. Többek között erről a megbeszéléséről is beszámoltak este a nemzetközi sajtóközpontban tartott tájékoztatón a nagy számban összesereglett újságíróknak. Az érdeklődés valószínűleg nemcsak Szűrös Mátyásnak és Magyarországnak szólt, hanem annak is, hogy Jaruzelski elnök közel fél éve nem találkozott ilyen körben a sajtó képviselőivel.
lamfő kifejtette, hogy az egységesítés nem veszélyeztetheti Lengyelország érdekeit. Megkérdezték az elnökök véleményét Horn Gyulának arról a nyilatkozatáról, melyben arról beszélt, elképzelhető, Magyarország csatlakozik a NATO-hoz.
Mi magyarok európaiságunk újrateremtésén fáradozunk — kezdte Szűrös Mátyás. Ehhez szükséges, hogy csatlakozzunk az európai szervezetekhez is. Elképzelhető: úgy kapcsolódunk be a NATO politikai szervezetébe, hogy közben az ország a Varsói Szerződés tagja marad. Jaruzelski szerint, amíg létezik a NATO, fent kell tartani a VSZ-t is, annál inkább, mivel az egységes Németország létrejöttével a NATO tovább erősödhet.
A sajtótájékoztató után Szűrös Mátyás rövid eszmecserét folytatott Mikolaj Kozakiewicz-csel, a szejm elnökével, majd látogatást tett a Magyar Köztársaság nagy-követségén. >
(dési)
A román—magyar viszonyról is szólt az elnök
Az első magyar—lengyel elnöki találkozó Után Varsóból útban hazafelé, az elnöki különgép fé-délzetén Szűrös Mátyás rövid interjút adott. Mint mondta, útjának elsődleges célja az volt, hogy ezzel is kifejezze a lengyel—magyar barátság fontosságát.
—	Kormányok jönnek-mennek — jegyezte meg, de a kapcsola-tök folyamatosságára szükség van. Miért pont most, a választások előtt utazott Lengyelországba? Netán a hagyományos lengyel szimpátiát igyekszik a választásokon kamatoztatni? — kérdeztük.
Az elnök válaszában kiemelte, hogy találkozót kezdeményezett Václav Havellel, Ion Iliescuval és Manfred Gerlachhal is. Havel már járt Magyarországon, a román államelnök az invitálásra azt válaszolta, hogy szívesen látja a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökét Bukarestben, mivel ő nehezen mozdul ki hazája fővárosából.
—	Én azonban nem dőltem be a december 22-e után kialakult
eufóriának — mondta Szűrös Mátyás —, ezért Király Károly al-elnök útján üzentem, hogy szívesen elutazom Bukarestbe, ha sikerül kapcsolatainkat igazán új alapokra helyezni. Gondolok arra, hogy jószomszédi nyilatkozatot írjunk alá, amely dokumentumnak fontos része lenne a nemzetiségi kérdés. Amíg ezt nem kezeljük helyesen, nem lehet jó a viszony a két ország között, hiszen addig kapcsolataink más területeken sem alakulhatnak demokratikusan. Romániában feléledt a nacionalizmus, egyes helyeken provokációkat követnek el a helyzet további élezésére, ezért nem utaztam Romániába. Gerlachhal való' találkozóm időszerűtlenné vált, miután az NDK állami léte már csak idő kérdése. A Szovjetunióba azért nem mentem, mert oda nem hívtak. Lengyelországban azért tárgyaltam, mert a két országnak, melyek a kelet-európai reform élén járnak, vannak megbeszélnivalóik, amint erről a sajtótájékoztatón is szó volt.
(d. j.)
Magyar javaslat ai őszi rák fovarOsblW
Szakítani kell a tömbökre épülő megközelítéssel
Bécsböl jelenti az MTI: európai hagyományos haderő csökkentéséről és korlátozásáról kötendő megállapodásnak nem a két katonai tömb, hanem az egyes országok kötelezettségvállalásain kell alapulnia. Ez a lényege annak a magyar javaslatnak, amelyet Meiszter Dávid nagykövet, Magyarország küldöttségének vezetője nyújtott be csütörtökön a huszonhárom VSZ- és NATO-tag-állam bécsi leszerelési tárgyalásainak plenáris ülésén,- a január közepén kezdődött tárgyalási forduló záró tanácskozásán.
Felszólalásában a nagykövet kifejtette, hogy az Európában végbemenő forradalmi változások nem hagyják érintetlenül a földrész biztonsági helyzetét sem. A második világháború után kiépített, az ideologikus szembenállásra és az ellenséges társadalmi rendszereket megtestesítő katonai tömbök közötti kölcsönös elrettentésre épülő biztonsági rendszer túlhaladottá vált, és már ma is működésképtelen.
A magyar diplomata — nem utolsósorban a német egyesítésre
célozva — rámutatott: az Európában zajló drámai változások elengedhetetlenné teszik egy, az államok együttműködésére támaszkodó kooperatív biztonsági rendszer kialakítását. A „huszonhármak” bécsi tárgyalásain kialakuló megállapodásnak ez a vonatkozása egyre fontosabbá válik, miközben természetesen nem csökken a megállapodásban előirányzandó leszerelési intézkedések jelentősége. Igen fontos, hogy a leendő szerződés alkalmazkodni tudjon a változó világhoz, beleértve a katonai tömbök feloszlásának lehetőségét is.
Mint mondta, e célnak a szerződés csak akkor tehet eleget, ha végérvényesen szakít a katonai tömbökre épülő megközelítéssel, és a megállapodás központjába a nemzeti jogokat és kötelezettségvállalásokat helyezi. Figyelembe véve a .meglevő katona struktúrákat, elsődleges kérdés, hogy miként lehet feloldani azt az ellentmondást, amely a katonai szövetségeknek a megállapodás létrejötte és végrehajtása szempontjából szükséges szerepe és e sző-
\