﻿Mai mellékletünk: Március — műsor, szolgáltatások
Magyar Nemzet
Ara:
0.50
forint
február 28,
UH. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Megkezdődött a februári ülésszak
Áprilistól alanyi jogon jár a családi pótlék
Hámori Csaba> Király Zoltán,	egy platformon
PARLAMENTI ÖSSZEFOGLALÓ
FŐHAJTÁSSAL kezdte az utolsó ülésszak munkáját a Tisztelt Ház. Zsedényi Bélára, az Ideiglenes Nemzetgyű-miés első a 35 éve elhunyt — elnökére, a Miskolci Jogakadémia egykori_ tanárára emlékeztek a honatyák, akit annak idején jogellenesen ítéltek el. S ami a honi közéletre évtizedeken át jellemző volt, az egykoron legfőbb közjogi méltóságnak nemcsak jogellenes elítélése és börtönben bekövetkezett halála, hanem rehabilitációja is titok maradt nemcsak a közvélemény, hanem a család előtt is. így nem csoda, hogy a honi közélet egyik jeles politikusának életútja ma még ismeretlen a közvélemény előtt, hiszen tavalyi írásunkban csupán az életpálya egy töredékét villanthattuk fel. Ugyancsak néma félállással emlékeztek meg Bognár Rezsőről, a nemrégiben elhunyt akadémikus képviselőről is.
Egyébként az aggodalmaskodók felsóhajthattak az első gombnyomásnál, hiszen tüstént kiderült, hogy a honatyák nyolcvankilenc százaléka tartotta szükségesnek a megjelenést és ezzel azt a mérhetetlenül nagy munkát, ami a Tisztelt Házra ezen az ülésszakon várt — volna. A napirendről tartott szavazás során ugyanis eleve elvetették a közigazgatási bíróságról, a Büntetőtörvénykönyv módosításáról, és a feddhetetlenség eltörléséről szóló törvényjavaslat megvitatását. Pedig ezt a kormányzat igencsak fontosnak .tartotta a békés átmenet, a működőképesség megőrzése szempontjából. Ezúttal azonban a kormányt is meglephette a parlament elutasító döntése. De valójában senki nem lepődhet meg semmin. Így az sem kelthetett különösebb .meglepődést, hogy újabb, egykori MSZMP-képviselővel immár három főre gyarapodott az SZDSZ^frakció tagjainak száma. Így aztán már az sem meglepő, hogy igazi pártharcok megmutatkoznak abban is, hogy egyes képviselők a demokratikus ellenzék jelvényével a hajtókájukon, mások j?e-dig piros szegfűvel gomblyukukban fejezik kii pártállásukat, szereznék rokonszenvet netán keltenék ellenszenvet pártjuk iránt.
Az utolsó érdemi ülésszakára szólította a csengő kedden délelőtt az országgyűlési képviselőket. Tíz óra után néhány perccel Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke nyitotta meg, létszámellenőrzést kérve a jelenlévőktől. Mint kitűnt: a teremben 336 képviselő foglalt helyet, s bár előzetesen csak nyolcán jelezték távolmaradásukat, végül is negyvenegyen hiányoztak.
A napirend tárgyalása előtt a Parlament megemlékezett a 35 évvel ezelőtt elhunyt Zsedényi Béláról, az Ideiglenes Nemz?t-
A NEMZETI és nyelvi kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló törvényjavaslat tárgyalása során a nemzetiségi kisebbségek ragaszkodtak a garantált parlamenti képviselethez. Az igazságügyi kormányzat azt a javaslatot támogatta, mely szerint a pártok és a független képviselő-küldötteiből álló jelölőbizottság tenne javaslatot, arra, kik is képviseljék a nemzetiségi kisebbségeket a majdani parlamentben. Még bonyolultabb a helyzet a magyarországi zsidóság kérdésében, hiszen vannak, akik vallási közösségnek tartják magukat, mások nemzetiségi létben kívánják élni életüket. Ezen aztán jól elvitatkozgattak a képviselők, hiszen volt olyan honatya, aki úgy vélte: ha az eredeti javaslatot fogadják el a képviselők, a többi egyház is joggal kér garantált képviseletet magának. Miután ebben a kérdésben újabb bizottsági állásfoglalásra van szükség, a döntés mára maradt.
A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK megválasztásáról szóló vitát újólag felmelegítették a képviselők, amely most egyéni indítványként került a T. Ház napirendjére. Alapot ad erre, hogy az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint, a novemberi népszavazás eredménye szerint, nincs jogi akadálya az újabb alkotmánymódosításnak, tehát a jelenlegi parlament joggal határozhat a közvetlen elnökválasztás melleit. Megoszlottak a vélemények. Voltak, akik szerint kizárólag a nép hivatott elnökének megválasztására, mások viszont úgy véíték, ez a parlament már ne kösse meg újabb alkotmánymódosítással utódja kezét. Döntés ebben a kérdésben sem született.
Ahogy az egész napi vita során, ebben a kérdésben is feltűnő volt, hogy némelyik honatya bizony kortesbeszédnek szánja megnyilatkozását, némelyik önálló indítvány is joggal keltett ilyen érzést. Ezzel, úgy tetszik, a hátralévő napokon már meg kell barátkoznunk.
Persze, azért érdemi munkára is sor került, hiszen végül is elfogadták, hogy a családi pótlék ezután állampolgári jogon illet meg mindannyiunkat.
megnyitása
gyűlés első elnökéről, akit annak idején jogellenesen ítéltek el, majd 1963-ban rehabilitáltak, amiről sem hozzátartozói, sem e közvélemény nem értesült. A plé-num kegyelettel adózott Bognár Rezső közelmúltban elhunyt országgyűlési képviselő emlékének is.
Ezután Fodor István ismertette a Parlament tagjaira váró munkát. Ez, a maga harminc napirendi pontjával, zsúfolt programot jelent a tervezett négy ülésnapra.
(Folytatás a 3. oldalon)
Március Közepén választ államfői a Szovjetunió
Heves viták Moszkvában az elnöki hatalomról
Az átmenet jellegéről is tájékozódik Budapesten a brit külügyminiszter
AZ ELNÖKI INTÉZMÉNY BEVEZETÉSÉRŐL kezdett vitát a Legfelső Tanács Moszkvában. A köztársasági elnök posztjának létrehozásáról szóló törvénytervezetet Kudrjavoev akadémikus, alkotmányjogász terjesztette elő. Felszólalásában arra utalt, hogy a kollektív államfői testület nem bizonyult elég hatékonynak, különösen a gyors döntést igénylő esetekben. Ugyancsak gondot okoz, hogy miközben növekszik a törvényalkotó munka fontossága és hatékonysága, a végrehajtás elmarad. Kudrjavcev az indoklások között arról is szólt, hogy éppen most van szükség a párt és az állam egyértelmű szétválasztására; stabilizálni kell az ország helyzetét, mégpedig úgy, hogy a hatalmi decentralizálással együtt a központi hatalom is erősödjék, éppen a káosz elkerülésére. Az eseményről tudósítók persze rendre arra is utalnak, hogy minden alkotmányjogi magyarázat ellenére, végül is arról van szó, hogy mekkora hatalmat kapjon Gorbacsov. Több tudósító idézte az elhunyt Szaharov akadémikus intését, aki éppen a hatalom túlzott koncentrációjától óvott. A vitában felszólalók, elsősorban is a radikális képviselők, azt hangsúlyozták, hogy az egyszemélyi hatalom és az ország szövetségi jellege ellentmond egymásnak. A Pravda a törvénytervezetet támogató cikkében azzal indokolja a kifogásolt túlzott hatáskört, hogy jelenleg „bizonyos hatalmi vákuum” van, hiszen a régi intézmények már elveszítették a tekintélyüket, az újak viszont még nem elég erősek. A leghevesebb indulatokat az váltotta ki, hogy a tervezet szerint az elnök egymaga elrendelhetné a rendkívüli állapotot, így a Kreml „vehetné kezébe” a köztársaságok kormányzását. A legfelső tanácsi vitát követően a név szerinti szavazáson a testület végül a tervezet elfogadása mellett döntött. Így március közepén összeül a népképviselők rendkívüli kongresszusa, hogy megválassza az elnököt.
A NICARAGUÁI VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYÉTŐL meglepett világsajtó immár a lehetséges kibontakozási változatokat latolgatja, elsősorban is azt, vajon a megbékélést már korábban hirdető Chamorro, illetve az arra most felszólító, immár vesztes Ortega végül is képesek lesznek-e a háborítatlan hatalomcserére. A sandinisták vereségét a földrész egészének fejlődésébe ágyazók elsősorban arra hívják fel a figyelmet, hogy Kuba elszigetelődése immár végérvényessé vált. El'liot Abrams, a reagani külpolitika Közép-Amerika-felelőse a BBC-nek nyilatkozva ugyancsak Havanna kényelmetlen helyzetére utalt. Ugyanakkor Abrams úgy vélte, a jelenlegi nicaraguai fordulat messzemenőkig őt, személy szerint, és azt á politikát igazolta, amely hajthatatlan volt a sandinistákkal szemben. Ez a siker pedig még inkább, indokolja, hogy ez az elutasító politika Kuba ellenében továbbra is érvényben maradjon, mert mint Abrams jósolta, „most Havanna következik”.
A hatalomátadás, a személycserék kényességére és fontosságára természetesen valamennyi managuai megfigyelő utalt, hozzátéve, hogy a váltás, „latinos” jellege ellenére is, szolgál majd tanulságokkal, akár éppen a kelet-európai régió számára. A hatalomváltás magyarországi kérdései szerepelnek egyébként a brit külügyminiszter tárgyalási programjában. A Budapestre érkezett Douglas Hurd — külügyminisztériu-mi források szerint — ugyanis nemcsak a kétoldalú kapcsolatokról óhajt tárgyalni, hanem személyesen akar meggyőződni az átmenet körülményeiről. A külügyminiszter útját beharangozó The Guardian írása ugyanakkor a látogatást a brit diplomácia kelet-európai öffen-zívájába ágyazza, amelynek a célja, a „londoni külpolitika ridegségéréi alkotott kép enyhítése”. Ez, vélhetően egyrészt azt jelenti, hogy szélesítik a kapcsolatrendszert egy-egy ország esetében az ellenzéki pártok képviselőivel való tárgyalásokkal, másrészt általában is élénkítik a kelet-európai viszonyt, amelynek a célja akár a német fölény ellensúlyozása is lehet.	(T. J.)
Hazánkba érkezeti Douglas Hurd
Horn Gyula külügyminiszter meghívására kedd este hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett Douglas Hurd, Nagy-Britan-nia és Észak-Irország Egyesült Királyság külügyminisztere. A brit diplomácia irányítóját magyarországi útjára elkísérte felesége, Judy Hurd Is.
Douglas Hurd szerdán kezdi meg hivatalos tárgyalásait a magyar politikai és állami vezetőkkel. Reggel vendéglátójával, Horn Gyulával ül tárgyalóasztalhoz, majd Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök fogadja a Parlamentben. A brit külügyminisztert ezután Németh
Miklós kormányfő fogadja. Douglas Hurd találkozik a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetségének vezetőivel is.
A brit külügyminiszter megérkezése után rövid nyilatkozatot tett a Ferihegyi repülőtéren a magyar és a beit sajtó képviselői előtt.
Douglas Hurd mindenekelőtt utalt arra, hogy napjainkban egész Európa jelentős időket él át. Kiemelte, hogy Magyarország úttörőszerepet játszott és játszik
moszkvai telefon Jelentésünk
ma is az Európában zajló reform, folyamatokban. A közelgő szaoad választásokra utalva Douglas Hurd a brit vélekedést tolmácsolva kijelentette: Magyarország a valódi demokrácia kapujában áll. Mindebből következően természetes az az igény — mondotta —. hogy saját szemével győződjön meg a Magyarországon folyó átalakulásról. A látogatás egyben' kifejezi azt is, hogy Nagy-Britannia élénk érdeklődéssel követi a magyarországi eseményeket, s támogatja, ösztönzi a reformokat.
Az elnöki liaialom összeegyeztethetetlen a párttagsággal
Moszkva, február 27.
Mihail Gorbacsov ismét jelentős lépést tett személyes hatalmának és egyben a szovjet reformpolitikái vonalnak a megerősítése felé. A Legfelsőbb Tanáccsal sikerült elfogadtatnia, hogy az országban vezesssék be az álliamelnöki funkciót, és ennek törvényesítése ér-dékében május 12-re és 13ra hívják össze a Népképviselők Kongresszusát. Az elnöki hatalom bevezetése mellett Gorbacsov csapatának olyan prominensei szólaltak fel, mint Jakovlev központi bizottsági titkár, Rizskov miniszterelnök vagy Velihov akadémiai alelnök. A javaslattévő Kudrjavcev jogászakadémikus az elnöki intézmény bevezetését azzal indokolta, hogy a Szovjetunióban a törvénykezési munka javult, ám a jogi normák végrehajtásának hatékonysága romlott. Miféle demokrácia az, amelyben jó törvényeket hoznak, de azokat nem tudják betartatni? Az elnöki intézményre szükség van a végrehajtói hatalom megerősítése érdekében, hiszen bebizonyosodott, hogy a kollektív államfői testület bürokratikus és kevéssé hatékony. Figyelemre méltó kitétele volt az akadémikusnak, hogy az elnöknek felül kell állnia nemcsak az ágazati és a nemzetiségi, de a pártellentéteken is. Ez alighanem azt kell jelentse, hogy az elnök nem lehet párttag, még kevésbé pártfőtitkár. Gorbacsov az egyetlen komolyan vehető jelölt a posztra, tehát a főtitkári megbízatástól lehet, hogy hamarabb elbúcsúzik, mint ez várható volt. Nem kizárható, hogy nem várja ki a 28. pártkongresszust. Ez annál is ajánlatosabb a számára, mivel a többpártrendszer körülményei között az SZKP pozíciói gyorsan megroggyanhatnak, és ez esetben alighanem a Szovjetuniónak, sőt az egész világnak is az az érdeke, hogy Gorbacsov kapitány elsőnek hagyja el a süllyedő hajót. Jakovlev központi bizottsági titkár azt fejtegette, hogy
diktatúra kialakulásától nem kell tartani, hiszen a szovjet törvényhozás képes a leendő elnök ellenőrzésére, az' viszont valódi veszély, hogy az átalakítás káoszba fullad. Velihov akadémikus szerint a legsürgősebb, hogy a katonapolitika irányítását kivegyék a védelmi tanács kezéből, minthogy az nem más, mint az SZKP politikai bizottságának fiókintézménye, melytől aligha várható, hogy végigviszi a katonai reformot. Rizskov szerint igen sürgős lépés az elnöki hatalom bevezetése, hiszen ma a szovjet politikai rendszer régi struktúrái már, , az újak még nem működnek, s e? anarchiához vezethet. Az elnöki intézmény ellen általában véve, senki sem emelt kifogást. Ám a területközi parlamenti csoport tagjai — hősiesen bizonyítva ellenzéki mivoltukat — a javaslat ellen foglaltak állást, mondváp, hogy a diktatórikus kormányzást elkerülendő a Szovjetunióban előbb egy új államszerződést kell megkötni, meg kell erősíteni a törvényhozást, és csak aztán lehet elnököt választani alternatívák közül, népszavazáson.
A szovjet radikálisok ismert alakjai most nem voltak formában, hiszen — mint ezt a magyar vitákból jól tudjuk — a diktatórikus elnöki hatalom éppen akkor korlátozható hatékonyan, ha nem az állampolgár, hanem a tör}-vényhozás választja meg az államfőt — Gorbacsov indítványának megfelelően. Az ellenzékiéit szavain érződött, hogy csak ak időt szerették volna húzni még egy .kicsit. Érveik könnyű prédát jelentettek Gorbacsovnak, aki zárszavában ki is használta az ösz-szes „ziccert”. A főtitkár egyébként azt is elmondta, hogy az ellene irányuló támadások miatt felvetődött benne, hogy nem is indul jelöltként az elnökválasztásokon. Ezt meggondolta, -meft úgy érzi, hogy visszalépnie gyávaság volna.
Barát József
\