﻿Ára:
<i.50
forint
Közöljük a pártok országos választási listáját (6-7. oidai)
Drámai órák az Országgyűlésen
A képviselők elhárították a kormányválságot a kamatadó körül támadt vitában
Mégis közvetlenül a nép választja a Köztársaság elnökét
SZOKATLAN csend volt kilenc óra előtt néhány perccel a Tisztelt Házban. Némelyek már amiatt aggódtak, hogy újfent határozatképtelen lesz a képviselőház. Aztán egy varázsütésre benépesültek a padsorok, s a honatyák nyilván átérezték az utolsó döntéssorozat felelősségét.
Vitazárójában a miniszter azt hangsúlyozta: a kormány nem tudja eldönteni, hogy a nemzetiségi, etnikai vagy a vallási kötődés az erősebb. Felhívta a figyelmet, a képviselők bárhogy is döntenek, sokféle érzelem és indulati elem felül-kerekedésére lehet számítani. Az. egyházak képviseletéről elmondta: a kormány nem ellenzi az egyházak képviseletét, ezt a kérdést azonban megnyugtatóan csak a kétkamarás parlament keretében lehet megoldani.
Felhördültek a honatyák viszont akkor, amikor a szabad demokraták képviselője kifejtette abbéli álláspontját: ez a parlament csak akkor hagy szép emlékeket maga után, ha nem módositja az alkotmányt. Első nekifutásra el is vetette a Tisztelt Ház a törvényjavaslatot, majd másodszorra a képviselők hetvenkét százaléka elfogadta, igent mondott a törvényre, igaz, közben elvetették az egyházak parlamenti képviseletére vonatkozó indítványt.
DÖNTÉS döntést követett, elfogadták az oktatásról, a honvédelemről szóló törvényt, így a hadsereget Magyar Honvédségnek hívják. Majd név szerinti szavazás következett a köztó rsaságielnök-választás-ról. Ennek értelmében mégsem a parlament, hanem mi, választópolgárok választhatunk magunknak köztársasági elnököt. Most már csupán az a kérdés, hogy az új parlament — a jelenlegi törvényalkotási lázban — mikor változtatja meg az alkotmányt?
S,	ha már belelendültek a honatyák, akkor egy füst alatt megszavazták a deregulációs törvényt, és újólag elvetették a földtörvény megvitatását. Ez azt sejteti: a képviselőház tagjai közül kevesen érzik annak veszélyét, mit is jelent az, ha a kis helyi hatalmak átmentése a jelenleg olcsón megvásá-
rolható földvásárlás formájában ölt testet az átmeneti időszakban. Persze, megeshet, hogy ennek nyilvános felismerése nem is mindenkinek áll érdekében.
BIZALMI válságot idézett elő két képviselő azon indítványa, amelyben a kamatadó visszavonásának szükségességét indítványozták. Véleményük — és hétköznapi tapasztalataik szerint — a kamatadó bevezetése sérti az állampolgárok igazságérzetét, és a törvény a hatályos joggal is ellentétes. A kormány tisztviselői viszont egyszerű választási kampányfogásnak minősítették az indítványt, amely jó alkalmat adott a decemberi drámai vita megismétlésére, az ellenérzések nyilvános feszege-tésére.
A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy a szünetben sokan bizalmi válságról, a kormány lemondásáról suttogtak. Megerősítette a sejtéseket az is, hogy a kormányzat két hónappal a törvény elfogadása után, nem kínált alternatívát a tervezett bevételek ellentételezésére, s így ragaszkodott az elfogadott törvény végrehajtásához. A kormánytisztviselők érvei között nem csupán külföldi partnereikkel szembeni szótartásuk, hanem a működőképes gazdaság örökül hagyása is szerepelt.
Csak fokozta a drámai feszültséget a szocialista frakció vezetőjének felszólalása, aki megerősítést kért: valóban bizalmi kérdésnek tekinti-e a kormány az indítvány elfogadását vagy elvetését. Jót derültek viszont a honatyák a Szabad Demokraták álláspontján, akik megvédték a Németh-kor-mányt, mondván, a helyén kell maradnia . Ügy tetszett, mintha senki sem vette volna komolyan ezt a bejelentést. A csaknem félórás szünet alatt a pártok kialakították álláspontjukat, s a kormány a maradék hetekre megkapta a szükséges bizalmat. Dr. Tallóssy Frigyes visszavonta indítványát, s ezzel együtt visszaadta mandátumát. Igazán, csak sajnálhatjuk, hogy —legalábbis időlegesen — olyan képviselő lépett le a politika színteréről, aki sokat tett azért, hogy ez a parlament képes volt bejárni a megtett útját.
A harmadik nap
Az Országgyűlés csütörtökön folytatta munkáját. Elsőként az előző napokról áthúzódott törvényjavaslatokkal foglalkoztak. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter reflektált a nemzetiségek képviseletéről szóló törvényjavaslatra, amelyet a jogi bizottság nem támogatott. A miniszter elmondta: az alkotmányt nem sérti, ha a nemzetiségek számára a választójogi törvényben foglaltakon túli jogokat is biztosítanak. Véleménye szerint nem az egyes egyházak képviselőinek, hanem
az egyházi szervezetek egészészének szükséges jelen lennie a parlamentben, az egyházak képviselőiről maguknak az egyházaknak kell döntenie. Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) több ízben is felzúdulással kísért hozzászólásában azt kérte társaitól, hogy tanúsítsanak önmegtartóztatást, és a választások előtt néhány héttel már ne hozzanak alkotmánymódosító törvényeket. Mégis sor került a hatá-
(Folytatás a 3. oldalon)
Nyngati feltételezések Ottawában
Szovjet katonák és diplomaták ellentétei a „Nyílt égbolt” körül
További támogatás ígéretével búcsúzott Budapesttől a brit külügyminiszter
A külpolitikai helyzet
AZ ÁTALAKULÓ EURÓPA jegyében tartanak a pengeváltások a nemzetközi politikában, elsősorban a német újraegyesítés kapcsán, különös tekintettel, hogy Kohl továbbra is egy össznémet testületre bízná a lengyel határok sérthetetlenségének a garantálását. Erről vitáznak egyébként az Európai Közösségben is, s a folyamatot tanulmányozta Budapesten Douglas Hurd brit külügyminiszter, aki sajtó-tájékoztatóján válaszolt a Varsói Szerződés esetleges túl gyors felbomlását érintő aggodalmakra is. iHurd leszögezte: a VSZ jövője a szövetség tagjaira tartozik, majd hozzáfűzte, a NATO teljesen különbözik a Varsói Szerződéstől. Így annak sincs oka, hogy az egyik hanyatlása esetén azt a másiknak is követnie kell. A külügyminiszter szerint a NATO-nak a jövőben is fontos szerepe lesz. iHurd a kormánya nevében támogatást Ígért hazánknak a demokrácia és a szabadpiaci gazdaság irányába mutató reformjaihoz, de nem helyeselte, hogy egy VSZ-tagállam valaha is csatlakozzék a NATO-hoz.
A NYUGATI HÍRÜGYNÖKSÉGEK visszatérnek — éppen a túlzó bizakodás lehűtésére — az eredménytelenül végződő ottawai Nyitott égbolt konferenciához. Amerikai megfigyelők megjegyzik, Moszkva jóval rugalmasabb álláspontot tanúsít ugyan a NATO iránt, mint régebben, de mindmáig nem áll készen arra, hogy megnyissa légterét az észak-atlanti tömb gépei előtt. Ottawában jó alapokról indultak ugyan a tárgyalások, de két hét elteltével a nyugati elemzők nem láttak igazán komoly változást a szovjet álláspontban. Mint utaltak rá, annak idején Sevardnadze külügyminiszter nemcsak támogatta a Nyitott égbolt koncepcióját, hanem még azt is sürgette, hogy e nyitottságot ki kell terjeszteni a haditengerészeti tevékenységre, el kell fogadtatni a „nyitott tenger” szemléletét is. Az egyik francia tárgyaló-partner úgy fogalmazott: „A szovjetek számára az a tény, hogy külföldi gépek szabadon átrepülhetik területüket, felér egyfajta kulturális forradalommal.” A szovjetek így egyelőre nemcsak a veszélyes helyek, így az atomerőművek fölötti átrepülésről nem akarnak hallani, hanem a sűrűn beépített zónák és a „nemzeti érdekkel” összefüggő területek fölötti manőverezésről sem.
Ráadásul azt is ellenzik, hogy nyugati országok maguk választotta gépekkel végezzék a felderítést. iHelyette azt indítványozzák, erre a célra hozzanak létre egy „flottát”, természetesen szovjet repülőgépekből. Moszkva emellett túlzottnak találja az évi átrepülések számát, és azt is korlátozni akarja, hogy különleges, éjjel-nappal egyaránt „látó” fényképezőgépekkel szereljék fel e gépeket. A Nyugat szerint a Szovjetunió ezáltal a lényegétől fosztaná meg a Nyitott égbolt-koncepcióját. A kérdésre, hogy miért történt mindez, a nyugati szakértők abban találták meg a választ, hogy a katonák akadályozzák az egyetértést, miközben a diplomaták szeretnének előrelépni.
KÉSZÜL A VÁLTOZÁSOKRA az Európai Közösség is, sürgetvén, hogy meg kell újítania intézményeit, mert csak így lesz képes a nyugat-európai közösség feloldani a német újraegyesítés okozta „sokkot”. Egyúttal meg kell felelnie több kelet-európai ország várakozásának is. A tizenkettek miniszteri tanácsában ezt fogalmazta meg Jacques De-lors, mondván, ha az EK fenn akarja tartani jelenlegi befolyását, akkor olyan lendületet kell vennie, amely jóval messzebbre viszi az 1993-ban valóra váltandó egységes piacnál, vagy az elképzelt európai monetáris uniónál. Brüsszeli diplomaták szerint a tizenkettek máris tanulmányozzák, miként lehetne kiszélesíteni a csúcstalálkozó mandátumát. A tagállamok közül többen — élükön Margaret Thatcherrel — egyáltalán nem osztják Delors „föderalista” látomását, mások pedig úgy vélik: ma egyik közös piaci ország sem kész arra, hogy a bizottságból valamiféle egységes, európai kormány legyen. (Zs. E.)
Kohl megismételte:
Lengyelország halárairól esak egy össznémel lest ölet dönthet
Berlinből jelenti az MTI: Len- I sel felérő döntést — közölte az gyelország nyugati határával I NDK televíziójának adott nyilat-kapcsolatban csak egy Össznémet I kozatában a nyugatnémet kaji-legfelső testület hozhat szerződés- I cellár.
Helmut Kohl ismét megkerülte a konkrét kérdést, az Odera— Neisse határ világos, egyértelmű elismerését. Megfogalmazásából kitűnt, hogy ugyanakkor nem ellenzi a lengyel kormányfő tervét, amelynek értelmében a bonni és a berlini kormány még az egyesítés előtt rögzítse szerződésben a jelenlegi német—lengyel határ nemzetközi jogi elismerését. Ezt a dokumentumot azután az egységes német állam törvényhozása ratifikálná.
Az MTI berlini jelentése szerint a konzervatív-keresztény vá-
lasztási szövetség népszerűsítésére, illetve a fő rivális SPD elleni kirohanásokra használta föl második NDK-beli nyilvános fellépését a nyugatnémet kancellár.
A Karl-Marx-stadti városháza előtt csütörtökön este egybegyűlt, mintegy 80 ezres tömeg lelkes „Helmut, Helmut" kórussal köszöntötte Helmut Kohlt, aki nyíltan dicsérte vendéglátója, a „Szövetség Németországért.” választási programját. Ennek értelmében az NDK-nak mielőbb át kellene vennie a nyugatnémet alkotmányt.
Bukarest cáfolta a könyvek romániai beviteli tilalmát
Szokni intre: A Kiiliigymiiuis'/.icrium nem kapott lifvnlnI»K választ m megkeresésre
A román művelődésügyi és oktatásügyi minisztérium szerint alaptalanok azok a magyar aggodalmak, hogy Románia leállította volna a könyvek behozatalát, avagy meggátolná a küldemények eljutását magánszemélyekhez. Az MTI bukaresti híre szerint az állásfoglalás leszögezi ugyanakkor, hogy a tankönyveket tananyagként nem lehet felhasználni, de szakemberek okulására szolgálhatnak, könyvtárakban is elhelyezhetők. A bukaresti közlemény közben azt hangoztatja, hogy Románia alapelvnek tekinti az eszmék és a szellemi javak szabad áramlását, s ennek az elvnek érvényt kíván szerezni a nemzetek kulturális jellegű párbeszédében is.
A romániai vámszabályok értelmében bármely intézmény vagy magánszemély kaphat lapokat, könyveket, de könyvküldeményt magánszemély nem árusíthat.
Ez a bukaresti közlemény önmagában is ellentmondásos, de nem fér össze a korábbi román rendelkezésekkel sem. Szokai Im-
Douglns Ilur<9 véleménye
re külügyminiszter-helyettes, aki néhány napja felhívta a budapesti román ügyvivő figyelmét a helsinki záróokmányból fakadó kötelezettségekre, azt mondta a Magyar Nemzetnek, hogy a szomszédos országból egymással ellentétes hírek érkeznek. A tények azonban önmagukért beszélnek, hiszen a határon könyvküldemények vesztegelnek. A Máltai Szeretetszolgálat a román vámszervektől azt a tájékoztatást kapta, hogy csak jogi személynek, például minisztériumoknak jutathatják el a szállítmányt.
Szokai Imre kijelentette, hogy követeléseink továbbra is érvényesek, mert úgy látszik, hogy Romániában nem a helsinki elveknek megfelelően értelmezik az emberek és az eszmék szabad áramlását. Egyébként — szögezte le a külügyminiszter-helyettes — Bukarest mind ez ideig nem válaszolt hivatalosan a magyar megkeresésre, nem próbálta meg diplomáciai úton eloszlatni az aggodalmakat.
(b. m.)
A magyar választásokat követően élénkülhet a brit beruházási kedv
(Tudósítónktól)
A szabad választásokon való magas részvételi arányt, valamint a voksolást követően a működőképes kormány mielőbbi felállítását tartotta rendkívül fontosnak a brit külügyminiszter. Elutazása előtt tartott sajtóértekezletén
Douglas Hurd elmondotta, mindezt „Magyarország barátjaként’’ kívánja és reméli. Rövid látogatásának a jelentőségét éppen abban látta, hogy az a választási hadjárát kellős közepére esett. Az ellenzékkel folytatott tárgyalása! arról győzték meg, hogy ezek á