﻿Árit:
0.50
forint
\ belbiztonsági szolgálatot vizsgáló bizottság dokumentnmának teljes szövege <*■ °,d«l>
Mafiar Nemzet
Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
MSZMP-puccstervet leplezett le a miniszterelnök
A T. Ház elfogadta a Duna-gate botrányról szóló jelentést
Európát foglalkoztatják a lengyel határok
Mitterrand Párizsba várja a varsói vezetőket
Washington nem támogatja a szovjet zsidók letelepítését a megszállt területeken
A külpolitikai helyzet
A NÉMET EGYESÜLÉS FELGYORSULÁSA továbbra is élénkítően hat a nemzetközi diplomáciára. A francia fővárosban bejelentették: a jövő hét végén Párizsba érkezik Jaruzelski lengyel elnök és Mazowiecki kormányfő, hogy Mitterrand államfővel és többi vendéglátójukkal megvitassák a német újraegyesítés módozatait, s összehangolják álláspontjukat. Mitterrand még ezelőtt találkozni óhajt Willy Brandttal, a Szocialista Inter.nacionálé elnökével is, akivel várhatóan ugyanerről a témáról folytat majd eszmecserét. A francia sajtó egyébként növekvő türelmetlenséggel szemléli a határkérdésben kibontakozó bonni politikai huzavonát, de bírálja a párizsi kormányzat halogató magatartását is. A lapok nagy terjedelemben idézik a hosszú idő óta első hivatalos francia megnyilatkozást, Dumas külügyminiszternek Nyugat-Berlinben elhangzott beszédét, amelyben — legalábbis a Le Quotidien de Paris szerint — a politikus Mitterrand elnök helyett intézett figyelmeztetést Bonnhoz. A Libération felhánytorgatja, hogy a kancellár csaknem négy hónapja nem hajlandó kimondani a határozott igent a jövendőbeli német—lengyel határ dolgában. Az újság megjegyzi: Kohl nacionalizmussal kacérkodó pókerjátszmája nem biztos, hogy kifizetődő lesz a választásokon.
A bonni kabinetszóvivő is kifejtette Helmut Kohl nézőpontját Dumas ominózus szónoklatát követően. Dieter Vogel sietett megnyugtatni az amúgy a német egység elkötelezett híveként ismert francia minisztert, hogy az NSZK szövetségi kancellárja már kilátásba helyezte a határszerződés megkötését Lengyelországgal, megerősítve egyszersmind azt a véleményét, a két német állam parlamentje a közelgő NDK^beli szabad választások után fogadjon el azonos tartalmú nyilatkozatot, szavatolandó a lengyel határokat. 'Lech Walesa, a Szolidaritás vezetője egyébiránt egy gdyniai sajtóértekezletén nehezményezte, hogy Moszkva nem támogatja kellőképpen a német rendezésben való részvételre irányuló lengyel törekvést. Nem hiszem, hogy bárki megsérthetné határainkat, de résen kell lenni — jelentette ki Walesa. A témát alighanem megvitatja majd az NDK miniszterelnöke is házigazdáival a hétfőn kezdődő moszkvai látogatásán. Miközben Modrow személyében öt napon belül immár a harmadik vezető NDK-politikus készülődik a szovjet fővárosba, Genscher, a nyugatnémet diplomácia irányítója pénteken Madridban igyekezett tisztázni a német egyesítés körvonalazható hatásait a nyugat-európai integrációra.
A FORRONGÓ KELET-EURÓPA sem kerül le azonban a nagyvilág politikacsinálóinak napirendjéről. Most például az Amerikai Központi Hírszerzési Hivatal igazgatója hívta fel helyzetértékelésével a térségre a figyelmet. William Webster, a washingtoni képviselőház katonai bizottságának ülésén megállapította, hogy a kelet-európai demokratikus változások több kritikus területen elérték azt a mértéket, hogy ne legyenek visszafordíthatók. A OIA vezetője szerint mindössze Romániában és Bulgáriában bizonytalanabbak a kilátások, és persze, magában a Szovjetunióban, ahol a „reakciós ellenzék” akár erőszakos úton is elmozdíthatja Gorbacsovot. Webster mindazonáltal leszögezte, hogy a Szovjetunió egy ilyen esetben sem jelenthet többé veszélyt a Nyugatra nézve. Érdemes megemlíteni, hogy a konzervatív hírében álló Webster decemberben még sokkal óvatosabb hangot ütött meg ugyanebben a kérdésben.
Ugyancsak lehűteni igyekezett a kedélyeket a Washingtonban működő kubai misszió vezetője, aki cáfolta azokat a feltételezéseket, amelyek szerint országában hamarosan a kelet-európai térségben tapasztalt megrázkódtatások mennének végbe. A kínai hadsereg vezérkari főnöke pedig arról cikkezett a Zsenmin Zsipaóban, hogy Kínán belül és kívül a szocializmus tagadásának irányvonala érvényesül; a nyugati eszmék aláássák a kínai hadsereg stabilitását, s ezért felszólította a katonákat, támogassák a pártot. Pekingben akkreditált külföldi diplomaták szerint a tábornok felhívása azt a félelmet tükrözi,, hogy esetleges újabb megmozdulások leverésében a vezetés nem számíthat még egyszer a hadsereg segítségére.	(V. L.)
A Szolidaritás napilapja élesen támadta a nyugatnémet kancellárt
Varsóból jelenti az MTI: Jaruzelski köztársasági elnök, Mazowiecki kormányfő és Skubiszews-ki lengyel külügyminiszter március 9-én Mitterrand elnök meghívására Párizsba utazik, majd €Mazowiecki még szintén márciusban az Egyesült Államokban tesz látogatást — jelentette be pénteki nemzetközi	sajtóértekezletén
Malgorzata Niezabitowska, a lengyel kormány szóvivője.
Utalt arra, hogy a legfelsőbb
lengyel vezetők Párizsban és Washingtonban egyaránt a német egyesülés és nyugati határaik bonni garantálását akarják elsősorban megtárgyalni. Párizs és Washington felkeresésével Mazowiecki immár mind a négy nagyhatalom vezetőivel tudatja a lengyel aggályokat és Varsó részvételi szándékát a „2 -f- 4” tanácskozáson. Niezabitowska szerint az Egyesült Államok kivételével a nagyhatalmak megbarátkoztak a
lengyel részvétel gondolatával és jogosnak tartják a lengyel követelést az ország határainak még az egyesülést megelőző nemzetközi garantálására.
A pénteki Gazeta Wyborcza, a Szolidaritás napilapja az eddigi legélesebb hangú támadást intézte Kohl ellen, „hamis politikai
játszma” folytatásával, taktikázással vádolva a kancellárt, egyben arra figyelmeztetve, hogy amennyiben a német—lengyel véleménykülönbség hosszabb távon fennmarad, annak fatális következményei lehetnek a két ország szomszédi viszonyára.
„Árukapcsolásra** törekszik a bonni diplomácia?
Bonnból jelenti az MTI: Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja kilátásba helyezte határszerződés megkötését Lengyelországgal. Megerősítette egyúttal azt az álláspontját, hogy a két német állam parlamentje az NDK-ban március 18-ra kitűzött szabad választások után fogadjon el azonos tartalmú nyilatkozatot a lengyel határok szavatolása érdekében. Dieter Vogel kabinetszóvivő pénteki sajtóértekezletén annak kapcsán ismertette a kormányfő nézőpontját, hogy Roland Dumas francia külügyi államminiszter előző nap Berlinben a lengyel határokról szólva kifejtette: nem lenne ésszerű megvárni a határkérdésre adandó válasszal az össz-német parlament megalakulását.
A nyilatkozatnak egyidejűleg világossá kell tennie — jelentette ki bonni politikai megfigyelők szerint jelentős állásfoglalásában a kabinet szóvivője —, hogy változatlanul érvényes a lengyel kormány 1953. augusztus 23-án kelt nyilatkozata a Németországgal szembeni jóvátételi követelésről való lemondásról, és a Kohl kancellár és Tadeusz Mazowiecki miniszterelnök november 14-i közös nyilatkozatában jelzett megállapodás értelmében szerződéssel zabályozzák a lengyelországi németek jogait.
A két német parlament által elfogadott ilyen nyilatkozat alapján kellene az össznémet kormánynak a lengyel kormánnyal szerződést kötnie, amelyet aztán az össznémet törvényhozás ratifikálna — közölte Vogel szóvivő Kohl kancellár elképzeléseit idézve. Bonni politikai és újságírókörök azt tekintik a nyilatkozat újdonságának, hogy eszerint a kancellár a lengyel határok véglegesítésének kérdését össze kívánja kapcsolni a jóvátételekről való lengyel lemondással és a németek jogainak szerződéses rendezésével. (Annak idején — 1953-ban — a lengyel kormány a háborús kártérítésekről az NDK-val szemben mondott le, de az erről szóló nyilatkozat Németországot említette.)
Egyelőre visszautasítás fogadta Vogel bonni kormányszóvivő péntek délutáni bejelentését arról, hogy az NSZK megpróbálja összekapcsolni Lengyelország nyugati határai garantálását a Lengyelországban élő német nemzeti kisebbség jogainak külön szerződéses biztosításával, valamint egy olyan varsói nyilatkozattal, amely megerősítené érvé-
nyességében a lengyel kormány 1953-as nyilatkozatát.
Niezabitowska a lengyel kormány szóvivője péntek este a varsói televízió híradójában adott hangot meglepetésének és annak a véleményének, hogy a bonni kabinet „árukapcsolás” formájában akar egymással össze nem függő kérdéseket „eladni”.
A mostani szóvivői visszautasítás nem tekinthető Varsó végleges álláspontjának. A lengyel kormány máris sikerként könyvelheti el, hogy — ha nehezen teljesíthető feltételekhez kötve is —, Kohl mégiscsak hajlandónak látszik a lengyel követelésnek megfelelően Lengyelország nyugati határai garantálására még a német egyesülést megelőzően.
James Baker amerikai külügyminiszter pénteken levelet küldött NATO-ikdllégáinak, amelyben közölte: a német újraegyesülés és „más fontos, időszerű kérdések” tanácskozásokat igényelnek — egyúttal pedig kérte véleményüket e kérdésekben. A rendkívüli tanácskozások időpontját, formáját mérlegelik, közölte Baker szóvivője.
Lazulóban az NDK hadserege?
Az NDK állami szerkezetének fellazulásával párhuzamosan bizonyos jelenségek arra vallanak, hogy hadseregét is a szétesés veszélye fenyegeti. Mint arról a Neue Zürcher Zeitung tudósítója beszámol, részben a szolgálati idő rövidítésével kapcsolatos elbocsátások, de mindenekelőtt a nagyarányú szökdösések miatt az eredetileg 170 ezres létszám állítólag mintegy százezerre esett vissza. Kétséges — a lap szerint —, hogy a nemzeti néphadsereg még egyáltalán ütőképesnek számít-e. Kelet-Berlinben annyit hivatalosan elismernek, hogy baj van a katonaság erkölcsi állapotával és fegyelmével, valóban sok katona fordít hátat a szolgálatnak, gyakori az engedély nélküli eltávozás. Negyedév alatt ennek a seregnek a képe „drámaian megváltozott”: alig valamivel több, mint a fele a régi állománynak van szolgálatban — bár hivatalosan ezt nem ismerik el. Bonnban feltételezik, hogy ilyen arányú a csökkenés, s Kelet-Ber-linből e hírekre nem érkezett cáfolat.
(Folytatás a 2, oldalon)
Ki remélhet biankó csekket a választóktól?
Az ellenzéki politikusok még nem eléggé ismertek
Közvélemény-kutatás a népszerűségről
A pártok esélyét a közelgő választásokon jelentősen befolyásolhatja, hogy képesek-e bizalmat élvező, vagy legalábbis annak megelőlegezésére érdemesnek látszó személyiségeket felmutatni. Ezért keltenek egyre nagyobb érdeklődést a politikusok népszerűségét tükröző adatok: ezúttal erről bocsátott rendelkezésünkre felmérést a Magyar Közvéleménykutató Intézet. S mint két héttel ezelőtt, ezt az elemzést is Bihari Mihály politológus értelmezésével, kiegészítő kommentárjával tesszük közre.
A politikusok népszerűségét tükröző adatok első pillantásra nem többek, mint az elvileg lehetséges minimum (0) és maximum (100) között elhelyezkedő számok. Félő azonban, hogy ezen adatok különös természetéről, a mögöttük húzódó társadalmi és szociálpszichológiai mechanizmu-
kivételes az 50'%,-os arány). Minél alacsonyabb társadalmi állású valaki, annál kevesebb személyt minősít, de azt általában kedvezően, aminek folytán még mindig előnyben vannak a nagypolitikár bán régebben jelen levő kevesek. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a közismertségnek pontatlan mércéje az ítéletalkotásra vállalkozók aránya. A politikában jártas és járatlan embereknél egyaránt előfordul, hogy egy alig ismert személyt hajlandóak „leosztályozni”, egy jól ismertet pedig nem, de az okok és így a következmények nem azonosak.
A rokonszenvindexekben megjelenő végeredmény mindezek következtében aránylag egyöntetű: 40 és 60 pont között mozog az alsó, a közép- és a felső osztály pártjainak politikusainál. Általában ennyi különbség sincs a leginkább felső státusúakat vonzó SZDSZ, a túlnyomóan közép-osztálybelieknek rokonszenves
EGYES PÁRTVEZETÖK ROKONSZENVPONT5ZÍMA 199D ELEJÉN AZOK KÖRÉBEN AKIK...
úgy gondolják, tudják, mely hogy biztosan párt tagja az elmennek sza- adott politi-
nem tudják,	az adott poli-
mely párt tag- tikus pártjá-ja az adott	ra kívánnak
politikus	szavazni
Prepeliczay István
Tamás Gáspár Miklús 65
sokról kevés az ismeret, s így a közvélemény-kutatások olvasói a dolog pikantériáján kívül egyebet nem fedeznek fel bennük, a pártok és politikusok pedig alulvagy túlbecsülik jelentőségüket.
Mielőtt tehát szemügyre vennénk az adatokat, rövid kitérőt kell tennünk a legalapvetőbb tudnivalók kedvéért: 1. A pontszámok soha nem érik el az elméletileg lehetséges szélső értékeket; az esetek elsöprő többségében 20 és 80 között mozognak. 2. E skálának valóban 50 pont a közepe (ezt módszertani kísérletek igazolják), s egy ilyen érték közömbösséget fejez ki. 3. Határozott rokonszenvről 70 pont felett, ellenszenvről 40 pont alatt beszélhetünk. 4. Igazi különbséget 3—4 pont eltérés jelent, 1—2 pont legfeljebb előrejelez egy későbbi változást.
A rokonszenvpontokat szemlélve vegyük tekintetbe, hogy a falusiaknál, a kevéssé iskolázottaknál, a politikában járatlanoknál általában a nivellált, magás osztályzatok, míg a nagy településeken élőknél, a diplomásoknál, a politika iránt intenzíven érdeklődőknél a differenciált, viszonylag alacsony értékek a jellemzőek. Ellentétes hatást vált ki azonban, hogy egyelőre óriásiak a különbségek az országos szintű politika főszereplőinek közismertségében (az MSZMP és az MSZP vezető egyéniségeinek megítélésére az emberek 80—90%-a vállalkozik, egy ellenzéki politikusnál pedig
MDF, a főként munkásokra, illetve parasztokra hatást gyakorló szociáldemokrata, illetve kisgazdapárti politikus népszerűségi indexe között. A magyar közvélemény ítélete azoknál differenciált és reagál érzékenyen az aktuális szereplésre, akik a társadalom középmezőnyében is ismertek — tehát főként a volt MSZMP tagjainál. Több ellenzéki személyiség igazán népszerű — de csak szűk körben: az értelmiségiek vagy saját párthívei között.
Magyarországnak nincs Walesája vagy Havele — s így az emberek jó részének nincs fogódzója, ami megkönnyítené döntését a választásokon a pártok között. Nagy részük ugyanis a politikát mindenekelőtt személyeken mólónak tekinti, s így a pártokat is azok vezetői alapján minősíti — vagy inkább: szeretné minősíteni, ha ismerné őket. Egyvalakinek: Király Zoltánnak volt esélye, hogy a népszerű MSZMP-, majd MSZP-politikusok mellett az ellenzéket szimbolizáló személyiség szerepét betöltse — de ő ez ideig nem tudott vagy nem kívánt élni e lehetőséggel. Magyarországnak nincs olyan karizmatikus politikusa sem, akit az emberek elfogadnának akkor is, ha őszintén és realistán vért, verejtéket és könnyeket ígérne az elkövetkező évekre. Nem is olyan régen még talán ilyen volt, lehetett volna Imre — s az egyértel-
(Folytatás a 7. oldalon)