﻿ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Politikai
illem
Moszkva: „No rom ment"

Ellentmondó beszámolók
Az amerikai kongresszus kevesli
Bush kelet-európai segélyprogramját
A külpolitikai helyzet
A SZEMÉLYEK ELLEN INTÉZETT TÁMADÁSOK lehetné a mottója a napi összefoglalónak, miután Kabulban valóságosan is megtámadták kedden Nadzsibullah elnök palotáját. Egyes jelentések szerint a puccskísérletet visszaverték ugyan, más források azonban úgy tudják, hogy a harcok folytatódnak, s azt is megjegyzik, Moszkvában Geraszimov külügyi szóvivő megkerülte a választ, mit tenne a Szovjetunió a Nadzsibullah utáni időben. Támadások érték, ha csak „szóbombákkal” is, Helmut Kohlt, s Londonban megjegyzik: a nyugatnémet kancellár megnyilatkozásai nyomán igazolva látják Margaret Thatchernek a két német állam egyesítéséről hangoztatott fenntartásait. A The Guardian szerint az a tény, hogy Koihl kancellár vonakodott elismerni az Odera—iNeisse határ sérthetetlenségét, növekvő ellenérzést keltett, és felelevenítette a német területszerzési törekvésektől tartó félelmeket. Ezeknek a külső bírálatoknak, de a belső ellenvéleményeknek a hatására is, Bonnban kedden bejelentették, a kormányzó uniópártok és az FDP megállapodott a lengyel nyugati határok sérthetetlenségéről, s ezt csütörtökön hivatalosan is közük majd.
JELCIN ÉS GORBACSOV PÁRBAJÁNAK értékelik a megfigyelők a szovjet politika radikális fenegyerekének nyugat-európai megnyilatkozásait, miután Jelcin előbb Amszterdamban, majd Stockholmban önéletrajzi írásának a reklámozása közben kifejtette véleményét. A könyve franciául „Mindvégig", németül „Egy kellemetlenkedő feljegyzései”, angolul „Ár ellen” címmel jelent meg. A radikális reform-politikus eszmefuttatásában a többi 'között Gorbacsov szemére veti, hogy visszariad az égetően szükséges, határozott lépésektől. A peresztrojkát — mondja — 1985 áprilisában hirdette meg, ám azóta is folyton kezdetről beszél, holott az Egyesült Államokban ennyi idő alatt lejár egy elnökség, s a Fehér Háznak ez alatt valamennyi ígéretét valóra kell váltania. Gorbacsov mindenütt csak szónokolt, de képtelen volt elméletileg és stratégiailag alaposan átgondolt lépésekre. Jelcin a jelenlegi legfontosabb teendőket a nacionalista követelések kielégítésében látja, s támogatja mintegy fél tucat önkormányzattal rendelkező köztársaság létrehozását. Ügy véli, hogy egyes köztársaságokban szükségessé válhat olyan autonóm területek létrehozása, amelyekben az etnikai kisebbségek megőrizhetnék kultúrájukat, nyelvüket és életmódjukat. „Nehéz fölmérni, hány embert kellene e rendszerben áttelepíteni, ám az autonóm területekre való népvándorlásnak mindenféleképpen teljesen önkéntes alapon kell végbemennie” — jelentette ki Jelcin. Politikai nézeteit illetően a The Times is érdekes információkkal szolgál, miután a londoni lap terjedelmes interjút készített Jelcinnel, aki a beszélgetéskor azt mondta: szíve mélyén sokkal inkább érzi magát szociáldemokratának, mint kommunistának. Tagja ugyan a kommunista pártnak, de valójában egy független orosz párt mellett van. A másik szenzációt Stockholmból keltezték; odaérkezve, Jelcin az otthoni választási eredmények ismeretében megváltoztatta korábbi álláspontját, s úgy nyilatkozott, megpályázza az orosz-országi elnöki tisztséget.
BÍRÁLATOKAT KELL KIVÉDENIE Bush elnöknek Is, akit a kongresszus demokratái azzal támadnak, hogy a kormány nem ragadja meg azokat a történelmi alkalmakat, amelyeket az Egyesült Államok több évtizedig keresett Kelet-Európábán. „Alapvetően megváltozott, új világgal állunk szemben, de a kormány által előterjesztett külföldi segély alig módosult — mondja a segélyekkel foglalkozó képviselőházi albizottság elnöke. — „Olyan elnökünk van, aki nem hajlandó azokba a dolgokba invesztálni, amelyeket szónoklataiban fontosaknak nevez” — fejtegette egy másik képviselő. A külügyi bizottság egyébkén a múlt héten hivatalosan kétmilliárd dollár kiegészítést kért úgynevezett tengerentúli célokra a következő költségvetési évre; az így 22,8 milliárd dollárra növelendő keret magában foglalna mindent, a több tucatnyi baráti országnak nyújtott kétoldalú katonai és gazdasági segélyektől az ENSZ-nek és más nemzetközi szervezeteknek kifizetett összegekig. Az 1991-es költségvetési évre a kormányzat 300 millió dollárt javasolt Kelet-Európának, ám nem világos, hogy ez az összeg a jelenlegi támogatás növelését jelenti-e, vagy a tavaly kezdődött, Magyarországnak és Lengyelországnak nyújtott hároméves segélyprogram folytatása. Ugyancsak egy képviselő fogalmazta meg: „Még erősen antikommunisták vagyunk, csakhogy most már létre kellene hoznunk egy albán-parkot, hogy az emberek láthassák, mi is volt az a kommunizmus.”	(Zs. E.)
Támadás
az afgán elnöki palota ellen
Moszkvában nem foglaltak állást Nadzsibullah esetleges megbuktatásáról
Támadást hajtottak végre
Etikai útmutatást már kínált a pártoknak a Független Jogászfórum. Én lejjebb adom. Politikai illemtant javaslok. Indoklásom; a közélet szereplőinek a viselkedéséből politikai következtetések is levonhatók. Kiélesítheti a szavakat, vitathatóvá teheti törekvéseiket. Ha például egy párt szószólója a tévében — mert rövidlátó vagy diszlexiás — nem tudja felolvasni a programjukat, minduntalan elakad, bakizik, akkor kinevetik, netán szánalmat kelt. Holott egyesek leradírozását hirdetve — erejét fitogtatta. Az illemtan azonban egy bosszúhadjárat tervét nem kifogásolhatja, hanem csak a felolvasást teheti szóvá, mint egy kortesbeszédhez, gyújtó hatású szónoklathoz nem valót* Aki papírról beszél, mozgósít, magyaráz — nemegyszer unottan, darálva, rossz hangsúlyozással —, az. lebecsüli nézőit, hallgatóit, az összegyűlteket.
Ha majd színészek kerülnek a Parlamentbe, bebizonyíthatják, hogy egy szöveg megtanulható is. Példát adhatnak a szép magyar beszédből. A szellemi kényelem azon foka, amely nemcsak a gondolkodástól és riposztozástól kímél meg, hanem a nyelvtani szabályok ismerete alól és a memorizálástól is felment, kifejezetten mo-dortalan. Az illem ugyanis megkívánja: vegyünk erőt magunkon! Ezzel összefüggésben szabályai nem a feltétlen őszinteséget, hanem bizonyos érzések, indulatok elpalástolását ajánlják. Ha a demokrácia az ellenvélemény tiszteletét vallja, akkor egy politikus ne fintorogjon, ne legyintsen, amikor az ellenfél kifejti a nézeteit. A tévé egyébként kiemeli a szavak és a magatartás ellentmondásait. Ezért egy politikai illemtanban a kamerák előtti viselkedésnek külön szabályai vannak. Megtartásuk ajánlatos. A televízió ugyanis azt a hitet kelti a nézők millióiban, hogy részt vesznek a közéletben. Ha papucsban is. A politikusról mindenesetre véleményt alkotnak.
Akiknek az image-alkotá® a szakmájuk, kioktatják a pacienseiket a rokonszenv megnyerésének módozatairól. Ám a magatartást, az öltözködést, a fésülködést megtervezők nem feltétlenül jómodorpártiak. A fapofájúakat gesztikulálni tanítják, a fiatalok felé forduló, fiatalos politikusnak egy kis pimaszságot, hetykeséget írnak elő. De ugyanennek a közéleti férfiúnak kenetteljes magatartást ajánlanak, ha prüdé-riára hajló csoportokhoz szól. Tanácsaik abban összecsengenek az illemkódexekkel, hogy a viselkedést ahhoz kell alkalmazni, akihez fordulunk. Azt az alapelvet is elfogadják, hogy „ha ketten cselekszik ugyanazt, az nem ugyanaz”. Kivált érvényes ez a különböző nemzedékekre. A hangvétel szenvedélyessége inkább a fiatalokhoz, mint az öregekhez illik. Aggastyánok, kattogó protézissel elmondott tirádái fröcsögésnek ihatnak. Hozzájuk a higgadt érvelés, a méltányosság, a finom irónia illik. A pártállam ifjúsági mozgalma megteremtette az öreges fiatalokat, ami viszolyogtató volt. A" lánglelkű öregek, akik meghaladott eszményeikért és politikai divatokért elavult közhelyekkel lelkesednek, szintén ellenérzést váltanak ki. Az illemtan megkívánta alkalmazkodás arra a korra is vonatkozik, amelyben élünk, és a politikus megnyilvánul.
A mai közéleti modortalan-ságok indítéka egyrészt, hogy el akarják határolni magukat a pártállam íratlan illemszabályaitól, másrészt, hogy azokat
örökérvényűnek fogadják el. A formalizmus, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” életbölcsessége elleni tiltakozás szabadszájúvá tesz. A mindentudás fölényét, amit korábban a politikusok árasztottak, az arrogancia váltotta fel. Sok a fenegyerek. És, hogy-hogy nem: éppen úgy felbőszül az ellenérvek hallatán, mint egykoron az atyáskodó politikus. Ítélete megfellebbezhetetlen. A közvetlenség még nem uralkodott el. De terjed az egykor volt funkcionáriusok leereszkedő nyájassága.
Az akarat másokra való kényszerítése folytatódik. Csak éppen most a demokrácia nevében lépnek fel. Ismert vagy ismeretlen pártok megbízottai követelik lapunktól híreik közlését. Az illemtan nevében csak a stílusukat lehet elítélni. Azt nem, hogy megkívánják az újságírók feltétlen engedelmességét, és ha a tollnok netán holmi csipkelődést engedett meg magának, ami szerintük árt az image-uknak, megtorlással fenyegetőznek. Ez a régi reflexnek tudható be. De az ellentmondást nem tűrő stílus félreérthető. Terjed, hogy az egypárti diktatúrát a kiski-rályságok parancsuralma váltja fel. Ami a nyugati „demokratára” magyar változata. Lám, bizonyos viselkedésekből ilyen messzemenő, abszurd következtetések is levonhatók.
A választásra készülő pártok szent ígéretet tettek, hogy nem járatják le versenytársaikat. Úgy tetszik azonban nincs választási kampány, demagógia, uszítás, ígérgetés nélkül. Ez ugyan az etikai kódexre tartozik. De a közéleti illendőséget még nehezebb elválasztani az erkölcsi 'követelményektől, mint a jómodor mindennapi szabályait.
Tételezzük fel, hogy a dörgedelmes vádaskodás nem marad hatástalan. Elvégre a politikai megnyilvánulás választ vár. A szónok kijelentéseit helyi viszonyokra alkalmazzák. A megélhetésüket vesztett vagy azt féltő, elkeseredett emberek feldühödnek. A piacon randalíroznak, a plakátokat letépik, a kipécézettéket megtépik. Ilyenkor nem illik a vihart keltő politikusnak akként elhatárolnia magát, hogy a békés átmenet hívének a szerepét játssza el a nyilvánosság előtt.
A politikusok fellépéseit árgus szemek kísérik, esetleges kisiklásaikat — amikor elragadja őket a lendület — inkább megjegyzik, mint azt, amit következetesen hirdetnek. Több önmérsékletet! — mondja egy illemszabály. Az okos politikus még elszólásait is megtervezi.
Nos, a . minap különös panaszt tett egy nagydarab ember, aki berobbant szerkesztőségi szobámba. Szem- és fültanúja volt, hogy a nagy vidéki városban az ismert politikust a gyűlés után egy nő elvtársnak szólította. írjam meg: felháborító, hogy ezt nem utasította vissza! Megnyugtattam, hogy ha ennél többet nem vét senki a demokrácia ellen, akkor nyert ügyünk van. Nem nyugodott meg. Ám most nem az ő modorát akarom kipécézni, pusztán arra utalok, hogy — a belügy közreműködése nélkül is — minden közszereplő megfigyelés alatt áll. Utánozzák is. Ki az arroganciáját, ki a leereszkedő nyájasságát.
Bizonyos illemszabályok megtartása része a politikai kultúrának. Ami nem öncélú. A demokratikus érintkezési formák ugyanis nem alulról felfelé terjednek.
Kovács Judit
kedden Kabulban Nadzsibullah elnök palotája ellen.
A TASZSZ jelentése szerint helyi idő szerint délután két óra körül ismeretlen repülőgépek támadást intéztek az elnöki palota ellen, s szemtanúk szerint a nemzetközi repülőtér, valamint a védelmi minisztérium környékéről is elkeseredett lövöldözés hallatszott. (Iszlámábádi nyugati diplomaták szerint tankok jelentek meg a szovjet nagykövetségnél is, de nem tudni, hogy az épület védelmére, vagy elfoglalására.)
A kabuli rádió szerint mindenesetre a hatalomátvétel! kísérlet
kudarcot vallott, s a kormányzat ellenőrzi a helyzetet. Nadzsibullah elnök maga is beszédben fordult a lakossághoz, s közölte: a puccsot Sah Na váz Tanaj tábornok, védelmi miniszter vezette. Áz államfő felszólította a hadsereget és a lakosságot, hogy „élve vagy halva” fogják el az elmenekült tábornokot. (A rádió egy órával később hasonló felhívást adott közre, s ennek aláírójaként már az új védelmi miniszter szerepelt.)
Hírügynökségi jelentések szerint Kabulban kedden késő délután harckocsik és ejtőernyősök tartottak a nemzetvédelmi mi-
nisztérium épülete felé, a főváros központja tüzérségi tűz alatt volt (egy lövedék például a szovjet hírügynökség irodájának épületét érte, de szerencsére senki sem sérült meg), a rémült lakosság ' pedig menekül a centrumból. Megszűnt az áramszolgáltatás, s mivel a külfölddel megszakadt a telefon- és telexkapcsolat, így a nyugati hírügynökségek is főleg a TASZSZ helyszíni beszámolóira hagyatkozhatnak. (A szovjet hír-ügynökség tudósítói valószínűleg a nagykövetség rádióját használják.)
Időközben a kabuli rádióban felolvasták Nadzsibullah elnök újabb felhívását. Ebben az államfő azonnali fegyverletételre szólította fel a puccsistákat, megígérve, hogy ebben az esetben nem kell számonkéréstől tartaniuk. Nadzsibullah szerint Kabul, illetve tizenöt tartomány fegyveres erői támogatásukról biztosították kormányzatát, s a helyzet nyugodt, bár — mint elismerte — „kisebb mértékben” még folynak a harcok. A kormányzó párt kabuli és Kabul tartományi bizottságai, az ifjúsági szervezetek és a szakszervezetek mindenesetre felszólították tagjaikat, hogy fegyvereikkel együtt jelentkezzenek e szervezetek helyi bizottságainál.
Az afgán rádió mindeddig nem szolgált adatokkal az összecsapások áldozatairól, ugyanakkor
Moszkvai telexünk
Moszkva, március 6.
Ebbe nem egyezhetünk bele. Ez abszolút kizárt — válaszolta Mihail Gorbacsov arra a kérdésre, hogy mi a Szovjetunió viszonya az egyesült Németország bármilyen formájú NATO-részvéte-léhez. A szovjet főtitkár kedden Moszkvában találkozott Hans Modrovo NDK-kormányfővel, és négyszemközti tárgyalásaik végeztével nyilatkozatot adott a TASZSZ-nak, valamint az NDK és az NSZK televíziójának.
Még a megbeszélések megkezdése előtt kifejtette az újságíróknak, hogy a szovjet álláspontban a német probléma megoldását illetően „nincs semmi elvi újdonság". A korábbi és többféleképpen értelmezett szovjet hivatalos nyilatkozatokat azzal oldotta fel, hogy kellő módon figyelembe kell venni a két német állam népeinek óhaját és érdekeit, de ugyanakkor a földrész más országaiét is, különösen azokét, amelyek szorosan kapcsolódnak ehhez a folyamathoz. Gorbacsov alapvető kérdésnek nevezte a háború utáni határok sérthetetlenségét, figyelmeztetvén, hogy a revansista tervek újjáélesztése rendkívül súlyos következményekkel járhat.
A három hírközlő szervnek adott interjúban Gorbacsov egy-
Etonni bejelentés
Bonnból jelenti az MTI: A nyugatnémet kormányzati szövetséget alkotó uniópártok és az FDP vezetői kedden több mint háromórás tanácskozásuk során — korábbi vitájukat félretéve — megállapodtak abban, hogy Lengyelország nyugati határának szavatolására vonatkozóan a Bundestag csütörtöki ülésén közös
szemtanúk már az első percekben legalább 10 halottról beszéltek. Kabulban kedden előrehozták az éjszakai kijárási tilalom kezdetét, s így a korlátozás a szokásos este tíz óra helyett már este héttől érvénybe lépett.
Gulbuddin Hekmatiar, a kormány ellen küzdő felkelők egyik legnagyobb szervezetének vezetője kedden támogatásáról biztosította a puccskísérletet. Bár pakisztáni sajtóértekezletén nem volt hajlandó válaszolni arra a kabuli vádra, hogy ő is közreműködött volna az akció előkészítésében. kijelentette: már utasította harcosait a lázadó egységek támogatására. „Mi támogatunk mindent, ami az istentelen kabuli rendszer ellen irányul” — mondotta.
A hírügynökségi jelentések leszögezik:	egyelőre lehetetlen
megállapítani, hogy Nadzsibullah kormányzata valóban ura-e a helyzetnek. Kabullal kapcsolatban álló iszlámábádi források mindenesetre a harcok folytatódásáról számoltak be, Moszkvában pedig a külügyminisztérium szóvivője egyelőre „tisztázatlannak” minősítette a kabuli eseményeket. Gennagyij Geraszimov mindenesetre megerősítette, hogy az afgán fővárosban valószínűleg puccskísérletet hajtottak végre, azt azonban elhárította, hogy állást foglaljon: milyen lépéseket tenne a Szovjetunió Nadzsibullah esetleges megdöntése után.
értelműén úgy fogalmazott, hogy az újraegyesítés kérdésében „szakaszos megközelítés szükséges", s hozzátette: véleménye szerint az NDK lakossága is ebben érdekelt. Itt is kitért a határok kérdésére, megjegyezve és üdvözölve, hogy az utóbbi napokban Kohl bizonyos korrekciókat hajtott végre az álláspontjában. Nem illenek a komoly politikához a manőverek és a ködösítés az ilyen alapvető ügyekben, tette azért hozzá fed-dőleg.
Gorbacsov az önmaga által feltett kérdést, hogy hol is helyezkedjen el az egységes Németor-ország, így felelte meg: „Ügy gondolom, hogy ha továbbhaladnak az európai és a bécsi folyamatok, úgy eljutunk Helsinki—2-höz, és a NATO és a Varsói Szerződés ka-tonái-politikai szervezetből politikaivá alakul — ez egyfajta szituáció, és akkor nem lesz szükség az ilyen alkudozásokra, hogy hol is legyen Németország”. Vagyis ismét előtérbe került a két katonai blokk együttes feloszlatására vonatkozó javaslat. Gorbacsov szerint a Szovjetunió aktívan és konstruktívan fog részt venni a végbemenő folyamatokban, de nem engedi, hogy megtörjenek a születő és erőre kapó pozitív tendenciák Európában.
<-t -r)
határozati javaslatot terjesztenek elő.
Rudolf Seiters szövetségi miniszter, a kancellári hivatal vezetője egyúttal bejelentette, hogy a koalíciós társaknak sikerült tisztázniuk nézeteltéréseiket, s ily módon képesek megfelelni közös kormányzati felelősségüknek. A közös határozat szerint a két sza-
Gorbacsov kizártnak tartja
Németország NATO-tagságát
Az uniópártok és az FDP megállapodott a lengyel határ vitás kérdésében