﻿Ára:
0.50
forint
Magyar Nemzet
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Csütörtök
I9»0.
március 8. UH. évfolyam 57. szám
Kösssi* őszi
Horn hét végi látogatása előtt
Moszkvában áthidalhatnak vélik a csapatkivonási ellentéteket
Nadzsibullah: „Élve vagy holtan kell kézre keríteni” a puccskísérlet szervezőjét
A külpolitikai helyzet
AZ AFGANISZTANI PUCCSKÍSÉRLET szolgáltatta a vezető hírt a szerdai nemzetközi hírösszefoglalókban is. Az imrhár több mint egy évtizedes válság újabb előrukkolása első oldalas eseménnyé ismételten bizonyítja, hogy a szovjet bevonulás, majd .kivonulás önmagában még nem megoldás. Ugyanakkor az a tény, ihogy a változatlanul mély afgán válság csak egy puccskísérlet nyomán válhatott szenzációvá, arra enged következtetni: a megváltozott, enyhülő és együttműködőbb nemzetközi légkörben a figyelem elterelődik a 'helyi válsággócokról, éppen, mert ezek a regionális veszélyzónák mind kevésbé adnak táptalajt a korábbi hagyományos kelet—nyugati konflikus áttételeinek.
A kabuli helyzetről továbbra is meglehetősen ellentmondó jelentések követték egymást. A több helyről érkező információk abban mutattak egységet, hogy egyelőre meghiúsult a puccskísérlet, Nadzsibul-lah elnök a helyén tudott maradni, ugyanakkor a helyzete továbbra is bizonytalan, éppen a belső széthúzó ellentétek miatt. A tudósításokból az is kiderült, hogy a lázadást szervező védelmi miniszter, Sah Navaz Tana), a fővárostól mintegy ötven .kilométerre levő bagrami légi támaszponton bukkant fel, miután rádióbeszédében Nadzsiöullah minden rossznak elmondva őt, elrendelte — élve vagy holtan — kézre-kerítését. A légi támaszpont egyébként a lázadók kezén van, így onnan Tanaj újabb ellenállásra szólította fel Ihívjeit.
A puccskísérlet hátteréről megkérdezett szakértők ugyancsak arra utaltak, hogy a lázadást kiváltó okok mögött olyan belső, történelmitörzsi ellentéteket kell keresni, amelyekhez az egykori szovjet megszállás csak közvetve kapcsolódik. A szovjetek támogatását élvező Nadzsibullah a belső erők közül a mérsékeltebb parcsam frakciót tudhatja maga mögött, elsősorban is a titkosszolgálat révén. Tanaj viszont a radikálisabb — egyesek szerint a marxistáknál is marxistább és ugyanakkor a szovjet megszállást ellenző — Khalk frakció vezetője, és elsősorban a hadsereg egy részének a támogatását élvezte.
KÖZBÜLSŐ ERŐKKÉNT említik a belügyi szerveket, amelyeket Nadzsibullah éppen úgy akar a táborába csalogatni, hogy a volt belügyminisztert, Aszlam Vatandzsart nevezte ki Tanaj helyére. A szakértők által leegyszerűsített képletet igazából az zavarja meg, hogy Tana jt kapcsolatba hozták a mudzsahidek legszélsőségesebbjének tartott vezetőjével, Gulbuddin Hekmatiarral. Ezt a kapcsolatot az elemzők eltúlzottnak vélik, többek szerint jó adag régi marxista propaganda van az ügy mögött. Rámutatnak, hogy Nadzsibullah nem szívesen ismerné el nyilvánosan a belső ellentéteket, ezért kellett külső ellenséget keresnie. Tény, hogy maga 'Hekmatiar már korábban is úgy nyilatkozott, hogy ő is, mint a többi gerillavezér, kapcsolatban áll a kabuli vezetés egyes kulcsembereivel. Ennek ellenére a Tanaj—Hekmatiar tengelyt csak átmeneti érdekszövetségnek tartják az elemzők, amely legfeljebb azt a közös célt szolgálja, hogy Nadzsibullahot mielőbb eltávolítsák.
A SZOVJET CSAPATKIVONÁSOKRÓL nyilatkozott sajtóértekezletén a moszkvai külügyi szóvivő. Geraszimov bizakodón szólt a magyarországi távozás kapcsán felmerült nézetkülönbségek leküzdésének a lehetőségéről. A szóvivő azt is közölte, hogy szombaton munkalátogatásra Moszkvába érkezik Horn Gyula. A két bejelentés összefüggéseit' firtató kérdésre azonban nem volt hajlandó válaszolni, csak annyit árult el, hogy van lehetőség a kivonás ütemezése körül támadt nézetkülönbségek áthidalására. A Komszomolszkaja Pravda budapesti tudósítója is a csapatkivonásról írt. Elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a kérdés felvetése korántsem volt olyan váratlan, mint azt egyes szovjet vezetők állítják. A beszámolóban arról is szó van, hogy a magyarok többsége — a szerző szerint — nem viseltetik ellenségesen a szovjet nép iránt. Gondot a katonák által okozott balesetek, és olyan incidensek okoznak, mint a taxisok ellen intézett támadások. A tudósító cáfolja azt az állítást, miszerint a csapatok élősködnének Magyar-országon, hiszen a katonák minden szolgáltatásért fizetnek, ráadásul természeti katasztrófák idején még segítséget is nyújtottak. (T. J.)
Kárpáti Ferenc sajtóértekezlete Hollandiában
Napokon belül megkezdődhet a szovjet esapatok kivonása hazánkból
Annyi minden megváltozott az utóbbi időben, hogy már abban sem vagyok egészen biztos, hogy van-e még nemzetközi nőnap. Egyedüli reményem, hogy az uniszex ruhadivat, a fülbevalós fiúk, a piás kocsisok hangján szóló lányok s má9 zavaros képződmények dacára is megmarad a különbség férfiak és nők között. Erről a különbségről ugyanis az a véleményem, hogy nagyon unalmas lenne az élet nélküle.
Nem gondoltam én ezt mindig. Sőt! Eddigi életem nagyobbik hányadában egyáltalán nem is gondoltam rá, s amikor eszembe jutott, akkor bizony a női teherviselés miatt érzett düh volt a késztetőm. A fiúk erősebbek! A fiúk okosabbak! A fiúk olyan pályát választhatnak, amilyet akarnak! A fiúk tőrbe csalják a védtelen lányokat, s a szegény lépre csalt nő élete legszebb éveiben elfor-mátlanodik, ivadékgondozással tölti napjai többségét. Egy negyvenéves férfi — még nyerő. Egy-negyvenéves nő — már néni, sőt romhalmaz. Szóval, ilyesmiket gondoltam én tizenhárom és húszéves korom között. Aztán láttam gyenge férfiakat és fölös számban butákat. Pályatársakat, akik bevallották, hogy nem any-nyira az irodalom miatt lettek tanárok, mint a gyerekek kedvéért, mert a lelkűk mélyén inkább da-duskák, mint literátorok. Én láttam lépre csalt férfiakat, akik: nősülhettek, mert férjül vették őket, és izgultak terhességhosszat, tűrték a szeszélyeskedő ar.yatárs hepciáit, és félájultan kóvályogtak a szülőszoba előtt, mert terhesek ugyan nem lehettek, de már azok is szívesebben lettek volna, csak ne kellene tehetetlenül nézni, mint szenved a hőn szeretett gyengébbik, és éppen őmiattuk. Nem egy atyát láttam oltárképhez méltó mosollyal gyermekét dajkálni, kétségbe esett elszántsággal popsikúpot beadni, és lehülyézetten lapítani, mert nem forrázta ki a cumisüveget. Ritkán hatódtam meg az efféléken. Inkább azt gondoltam: „Na, most legalább megtanuljátok!” Hogy mit kellene a férfiaknak megtanulni? Hát a magyarok Istenét, meg amit mi, nők, elviselünk évezredek óta. Nagyon helyes. Így kell ennek lenni — gondoltam.
Néhány napja azonban megváltozott a vélekedésem.
Történt ugyanis, hogy egy Nagyon Fejlett Ország'feminista nőegyletének 'küldötte látogatott szerény otthonunkba. Mint az érkezését bejelentő telefon hírül adta, azért utazott ilyen messzire, hogy a hajdani vasfüggöny mögötti országok elnyomott asszonyainak helyzetét tanulmányozza. Elsősorban olyan nőket kíván fölkeresni, akik kivívták az egyenlőséget. Nagyon helyes, gondoltam, mert én aztán kivívtam. Gyorsan lenyaltam a szem előtt lévő bútorokról a port (csak ahol a papok táncolnak), felrántottam jobbik házimezem, s a pompa kedvéért némi hegyilevegőt is kentem magamra. A csengetésre a fiam pattant ajtót nyitni és bevezetett egy... Mit mondjak? Amit némán tátogó gyermekem a vendég válla mögül: Szörnyel-la de Frász. Normális asszonyszemély helyett egy veresre festet, kimázolt tanbanya érkezett, annyi csingilingivel fölékszerez-ve, mint egy karácsonyfa.
Ez az agg hetéra akar egyenjogú lenni? Ez, akinek szemmel látható egyetlen ambíciója, hogy kizárólag nőnek nézzék? De leintettem magám: az sem volna jobb, ha férfias szerelésben érkezne. Akkor ugyanis elfuserált férfinak látszana. Bájologtunk egy kört, majd tisztázta, hogy a fiatalember a fiam-e. Igenlő válaszomat hallva megdicsért: bátor nő vagyok, hogy szülni mertem. Nem bátor, boldog vagyok, kellemkedtem olvatag mosollyal, mint minden anya, ha gyermekéről szó esik. Szörnyella azonban nem olvadt. Hosszú fejtegetésbe fogott arról, hogy a nőkkel már a természet is mostoha magatartást tanúsított, ő inkább nem szülte meg a bébijét, mert nem kívánt vak eszköz lenni a biológiai. nem-tudom-micsodá-ban. E láncolatot inkább többször is megszakította, és hetykén a szemembe villantott. Ekkor kezdett derengeni előttem a ven-dégeskedési szcéna szereposztása. Mert persze, közönség is volt: röhögését visszafojtó fiam, aki nálam jobban tudott angolul, te-
hát azt is értette, amit én nem, meg a tolmácskislány, aki valamikor Szörnyella tatvizében keveredett be az előszobából és fordítás helyett cinkos pillantásokat váltott a fiammal. Szóval, arra megy ki a játék, hogy Szörnyella a saját lakásomban felvilágosítson. Hát akkor kapaszkodj, Szörnyella! Van ám ennek a fiúnak apja is! No persze, vette semmibe adumat, ott még nem tartunk, hogy hímneműek nélkül anyává válhassunk, de ezt az alkalmi kényelmetlenséget vagy kellemetlenséget igazán megbocsáthatom magamnak, ha úgy döntöttem annák idején, hogy családot csinálok magamnak. Nem hiszek a fülemnek, visszakérdezek : kellemetlenségről beszélt? Bizonygatja, hogy unplea-sant. A gyerekek hamarabb kapcsolnak, és ékes magyar nyelven megegyeznek a vendég feje felett abban, hogy Szörnyella hazudós. Soha egyetlen bébije sem lehetett. Balgán nem veszem tréfára a dolgot. Újabb aduval jövök elő: A gyermék apja a férjem is. Rengeteg éve az. Ez ült. Most ő kérdez vissza: tiusband? Bezony, husband. Rágyújt, bánatosan fújja a füstöt, aátán megkérdi, hogy hol lakik a férjem. Most kellene azt mondanom, hogy vidéki kastélyában, s havonta onnét küldözgeti a búsás apanázst, hogy én passzióból anya lehessek és újságokba írkálhas-sak. Ha töredelmesen bevallá-nám, hogy az egyenjogúság kedvéért egy gazdag pasival eltartatom magam, Szörnyella talán még meg tudna nekem bocsátani. De eltagadhatom-e azt, akivel jóban és rosszban, hol jól, hol rosz-szul, de azért mégis együtt... Sajnálom, kedves, Szörnyella, de itten most őszinteség lesz: A férjem is itt lakik. Csak annyival keres többet, amennyivel idősebb. Nem gazdag. Nem szép. Ha elválnánk, nem fizetne asszonytartást. Ha elválnánk, és ő nagybeteg lenne, akikor én fizetnék tartásdíjat. De nem válnék el. Ha beteg lenne, akkor pláne nem. Nem ugyanarra a pártra fogunk szavazni. Nem büszke rám. Nem is irigy. Én mosom a család szennyesét, ö ablakot mos. Ne nézz a window-ra,úgysem látsz ki rajta. Nem tudom, hogy meg-csalt-e, fiókjaiban sem turkálok. Csak kamaszkoromban akartam férfi lenni inkább.- Most már annak is örülnék, ha nő lehetnék. Jobban. Azért van több miniszter a férfiak közt, mert nagyobb a testi erejük.' Annyit ülésezni csak erős testi adottságok mellett lehet. Nem tréfálok. Igen, történelmi és társadalmi okai is vannak. Indira Gandhi, például,. vagy az angol miniszterelnök, a Vaslédi. Hülyén öltözik. Nem, az a szép fiatalember a Fidesz tagja. Nincs szerepe a székszepilnek a politikában, de lehet vele szavazatokat szerezni. Golda Meir sem volt egy Aphrodité, sem Apolló a De Gaulle, és Churchill se. Csak első pillanatban hat rám, aztán már csak az érdekel, hogy mihez ért. Igen, éreztem már, hogy mellőznek, mert nő vagyok, de később mindig kiderült, hogy tévedtem vagy kifejezetten jó volt, hogy mellőztek. Úgysem lett volna nekem való a dolog. Nem tudom, mert az ösz-szehasonlításhoz férfinak is kellett volna lennem. Hát, Good by, Szörnyella, én is nagyon örültem, de hidd el, ennyi hülyeséget is csak unatkozó nők tudnak ösz-szefecserészni.
Viszont arra jó volt veled lenni, Szörnyella, hogy belássam: ebben a nem-szeretem-egyenjo-gúságban nemcsak feminizmusra nem volt időnk, de arra sem, hogy a tiedéhez hasonló komplexusokat 1 növesszünk. Vittük a ránk osztott terheket, azt az egyenlőségtől biztosított ötven-százalékot, és ... játszottunk közben. Mi azt, hogy ti vagytok az erős férfiak, ti azt, hogy mi vagyunk a gyenge nők. Ti vagytok a család esze, mi a lelke. Nem volt időnk fontossági sorrendet csinálni, s ha előre rangsorolták is az anyákat, már azt is tudjuk, milyen nagyon csonka a család apátlanul. Szegény Szörnyella, kimaradt valamiből: nem kapta meg a rá eső fele részt. Mit mondjak? ö azt választotta, nekünk ez jutott. Nem érzem, hogy mi lennénk a vesztesek. Lám, a nők kapnak ma hóvirágot, nem a férfiak! "Pedig nélkülük nem volna értelme nőnék lenni.
Berkes Erzsébet
Hágából jélenti az MTI: Napokon belül megkezdődhet a szovjet csapatok kivonása Magyarországról — közölte Kárpáti Ferenc. A magyar honvédelmi miniszter hollandiai hivatalos látogatásának végén rendezett sajtó-értekezletén közölte, hogy a szovjet és a magyar tárgyaló küldöttségek megegyezését a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok hazaszállításával kapcsolatos technikai problémák akadályozták csak. A hét végén — mielőtt Hágába indult volna — a szovjet és a magyar katonai szakértők újra átszámolták az adatokat, és ezt a technikai problémát meg-
Berlinböl jelenti az MTI: Az NDK kormányfője az elmúlt hét végén levélben fordult az SZKP KB főtitkárához, illetve az NSZK kancellárjához, az NDK-ban kialakult tulajdonviszonyok sérthetetlenségének szavatolását, il*
oldották. Más probléma nem maradt, szombaton — meggyőződésem szerint — aláírják a szovjet erők kivonásáról szóló egyezményt, és közvetlenül ezután rögtön megkezdődik a csapatok kivonása, tehát még márciusban — mondotta a miniszter.
A magyar fél 1991. június 30-át javasolta a csapatkivonás befejezésére, de a szovjet fegyveres erők legnagyobb része még az idei év végéig elhagyja az országot, a jövő év első felében pedig az anyagi készlet, fegyverzet, és ami még elszállítandó az országból, szintén hazakerül a Szovjetunióba — mondotta a magyar honvédelmi miniszter.
letve tiszteletben tartását kérve a címzettektől.
Mint Wolfgang Meyer kormányszóvivő közölte: nem igaz a nyugatnémet Bild-Zeitung állítása, miszerint a kormányfő a Minisztertanács megkérdezése
nélkül, bizalmas levélben kérte volna Mihail Gorbacsovot arra, hogy a német egység helyreállítását szentesítő szovjet beleegyezés fejében ragaszkodjék az NDK-ban fennálló tulajdonviszonyok rögzítéséhez.
Meyer szavai szerint a Minisztertanács múlt 'hét csütörtöki ülésén nyilatkozatot vitatott meg és fogadott el az országban kialakult tulajdonviszonyokról. Ezt a nyilatkozatot rövidítve, levél formájában juttatta el Hans Mod-row a szovjet államfőhöz és a nyugatnémet kancellárhoz vasárnap.
A Moszkvában átadott levélben
Moszkvából jelenti az MTI: Helmut Kohl Mihail Gorbacsov-nak szóló üzenetét adta át szerdán Anatolij Adamisin szovjet külügyminiszter-helyettesnek Klaus Blech, az NSZK szovjetunióbeli nagykövete. A TASZSZ kétmondato$ jelentése az üzenet tartalmáról semmit sem közölt.
Mindazonáltal biztosra vehető, hogy a nyugatnémet kancellár a német egység kérdésével összefüggő témákkal foglalkozott a szovjet vezetőhöz küldött üzenetében.
Moszkvában rosszallással fogadták Kohl korábbi kijelentéseit, amelyekkel elzárkózott az-elől, hogy Bonn még az egyesítés előtt garanciákat vállaljon az Odera—Neisse-határ elismerésére. A szovjet sajtó éppen ezért nagy teret szentelt Kohl újabb, a korábbi álláspontot korrigáló — s Gorbacsov által is üdvözölt — kijelentésének.
Párizsból jelenti az MTI: Kohl bonni kancellár még hétfőn értesítette Francois Mitterrand francia elnököt arról a szándékáról, hogy korábbi álláspontja megváltoztatásával kész véglegesnek elfogadni Lengyelország és a jövőbeni egységes Németország államhatárát az Odera—Neisse fo-lyóknál. Ezt maga az elnök közölte szerdán a francia minisztertanács ülésén. Mitterrand megelégedéssel fogadta a közlést, formailag azonban nem hangzott el hivatalos francia állásfoglalás az ügyben.
Az NSZK elnöke, szerint a német egyesítés alkotmányos eljárását az NDK-nak kell kezdeményeznie. Richard von Weizsácker ezt abban az interjúban jelentette ki, amelyet a Le Monde című francia lap tett közzé szerdán délután. Az elnök a lap bonni tudósítóját több más külföldi újságíróval együtt fogadta — s ez ritka jelenség az NSZK-ban, ahol az államfőnek nincs közvetlen politikai szerepe.
Weizsácker azt hangoztatta, hogy korai lenne még — a nyugatnémet — alkotmány módosításával foglalkozni, mert az egyesítési eljárás csak az NDK javaslatát követően kezdődhet meg. Vitatta azonban azt, hogv az egyesítés automatikusan megvalósítható az alkotmány 23. paragrafusa alapján, ahogy azt többek között Kohl kancellár jelezte. A tartományok önálló döntésére vo-
Kairóból jelenti az MTI: A szerdán lejárt munkapárti „ultimátum” ellenére Jichak Samir kormányfő, a Likud elnöke ismét sikerrel védte ki a béketárgyalások felvétele érdekében reá ne-
a berlini kormány kifejezi meggyőződését, hogy „az NDK-beli tulajdonrend, amely, a hitleri fasizmus legyőzése nyomán az akkori szovjet megszállási övezetben kialakult, nem kérdőjelezhető meg az NSZK-val létrejövő pénzügyi és gazdasági közösségben, illetve egy később megalakuló egységes Németországban sem”. Modrovv tolmácsolta a berlini vezetésnek azt a kérését, hogy a Szovjetunió — úgy is, mint a második világháború győztes hatalma — használja fel jelentős nemzetközi befolyását az NDK-beli tulajdonviszonyok biztosítása végett.	i
natkozó paragrafus csak akkor alkalmazható, ha az ellen az NDK nem emel kifogást — mondotta az elnök.
Weizsácker határozottan állást foglalt az Odera—Neisse határ fenntartása mellett.
Bonnból jelenti az MTI: Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter állítólag levélben fejezte ki Hans-Dietrich Genschernek, nyugatnémet hivatali társának amiatti nyugtalanságát, hogy esetleg a túl gyors Németország-politikai fejlemények következtében végleg meginog az NDK belső helyezte. A levél létéről jól értesült bonni körök tettek először említést, a külügyi hivatal a jelentést nem erősítette meg.
Az említett körök úgy tudják, hogy a szovjet diplomácia vezetőjének aggodalmait az váltotta ki, hogy a bonni kormány a német egységet a nyugatnémet alkotmány alapján, vagyis az NDK, illetőleg egyes tartományai csatlakozása révén akarja megvalósítani. Sevardnadze írásában felhívta a figyelmet arra, hogy minden Németország-politikai fejleményt a két német állam és a négy hatalom körében kell megvitatni, miként ezt az ottawai megállapodások előirányozzák.
Washingtonból jelenti az AP: Az amerikai kormányzat mielőbb tárgyalni szeretne a Szovjetunióval azokról az értesülésekről, amelyek szerint a közepes ható-távolságú rakéták leszereléséről kötött 1987-es megállapodás (INF) ellenére az NDK-ban még vannak ilyen rakéták és rakétakilövő állomások — közölte kedden Margaret Tutwiler külügyi szóvivő.
A The Washington Post keddi számában meg nem nevezett amerikai kormánytisztviselőkre hivatkozva azt írta, hogy az NDK-ban amerikai tisztek fényképeket készítették hat SS—23-as rakétákilövő állásról és egytu-catn.vi rakétáról. Az illetékesek szerint, ez megsérti az 1987-es INF-egyezményt, amely a Szovjetuniót kötelezte 239 SS—23-as kilövőállása és 108 SS—23-as rakétája leszerelésére.
Berlinből jelenti az MTI:	Az
NDK területén található SS—23 típusú rakéták nem esnek az Egyesült Államok és a Szovjetunió között megkötött INF-meg-áilapodás hatálya alá — közölte szerdán a berlini nemzetvédelmi minisztérium
hezedő nyomást, és az erről hozandó döntést négy nappal későbbre, vasárnapra halasztotta.
Ezt az izraeli döntéshozók szűk csoportja, a Likud- és munkapárti minisztereket tömörítő „bel-
A tulajdonviszonyok fönntartásának támogatását kérte Alodrow t»orbaesovlól
Kohl üzenetet küldött a szovjet államfőnek
A kanrelliír már hétfőn értesítette n frnnria elnökül álláspont változásáról
I xracl i-pale«#.t in pár beszéd
iSamír négynapos haladékot kapott