﻿Magyar Nemzet
Niierda
l»»0.
március 14. Lili. évfolyam «:i. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
A nyHgati világ óvatosságra int
Gorbacsov jelenlegi formájában elutasította a litván igényt
A palesztin vita szétzilálta
az izraeli koalíciót
AZ ELNÖKI INTÉZMÉNYT bevezetik a Szovjetunióban, erről döntöttek a népi küldöttek kongresszusán. Az előterjesztés könnyedén megkapta a kétharmados többséget. A parlament ülésén törölték az alkotmányból az SZKP vezető szerepéről szóló cikkelyt is.
Meglepetést ez a két moszkvai fejlemény nem keltett, a megfigyelők számítottak mindkettőre. Izgalmasabb azonban, hogy ugyancsak a keddi ülésen Gorbacsov elutasított mindenfajta tárgyalást a vilniusi vezetéssel Litvánia függetlenségéről. Az államfő úgy vélekedett, hogy a litván döntés nem jogszerű, s az 1940-es eseményekről, Litvániának a Szovjetunióhoz kerüléséről politikai, jogi értékelést kell adni, s ezzel a kérdéssel a Legfelső Tanács következő ülésén kell majd foglalkozni. Gorbacsov egyébként azt mondta, hogy szó sem lehet tanácskozásokról Litvániával, sem pedig Lettországgal és Észtországgal. „Idegen államokkal szoktunk tárgyalni” — szögezte le az elnök, szórványos taps közepette.
A LITVÁN LÉPÉSRE igen mértéktartóan reagáltak a fontosabb és érintett fővárosokban. Az Egyesült Államokban azt hangoztatták, hogy csak akkor veszik fel a hivatalos kapcsolatokat egy külföldi kormánynyal, ha az hatékonyan igazgatása alatt tartja az országot, kész nemzetközi kötelezettségeket vállalni, és azokat teljesíteni. Az amerikai külügyi szóvivő hangsúlyozta, a litván kormánynak meg kell felelnie ezeknek a követelményeknek. A fehér házi szóvivő arról beszélt, hogy ez a washingtoni állásfoglalás ösztönözheti Moszkva és Vilnius termékeny tárgyalásait. Nyilvánvaló, hogy a Bush-vezetés nem akarja megnehezíteni Mihail Gorbacsov helyzetét. Rozanna Ridgway, a Rea-pan-korszak külügyminiszter-helyettese kijelentette, hogy véleménye szerint több hónapig tartó eszmecsere-sorozat következik, s végül megteremtik a politikai kereteket az önállósághoz, de figyelembe veszik a kölcsönös gazdasági függést is.
Igen óvatosan nyilatkozott a lengyel kormány is. A keddi Zycie War-szawy azt írta, hogy a litván kihívás az utolsó feszítőpróba lehet a Szovjetunió jelenlegi, rendkívül bonyolult belső helyzetében. A gor-bacsovi politika esetleges összeomlása azonban nemcsak Moszkvában idézhetne elő drámai fordulatot, hanem a Baltikumban, de Lengyel-országban, sőt egész Európában is. Az NSZK kormánya is tartózkodik attól, hogy méltassa a litván függetlenségi nyilatkozatot. Bonnban persze nem akarják megzavarni a német egyesülési folyamatot, s számítanak a szükséges szovjet támogatásnak a megszerzésére. A West-deutsche Allgemeine Zeitung szerint Litvániában is meg kell érteni: Gorbacsov sokkal fontosabb az új európai rend megalapozása szempontjából, semhogy hazai problémáit még újabbakkal szaporítsák. A Frankfurter Allgemeine Zeitung viszont leszögezi, az elnöki rendszer bevezetése annyira ellentmond a beharangozott föderatív államformának, hogy a jövőben nemcsak a litvánok szorgalmazzák majd függetlenségük kikiáltását.	(B.M.)
Moszkvai tudósítónk telexe
A Szovjetunióban bevezetik az elnöki intézményt
Moszkva, március 13.
Ügy gondolom, nem jogszerű és nem érvényes a litván parlament döntése, mondotta a népi küldöttek kongresszusának keddi ülésén Mihail Gorbacsov. A képviselők felszólították a Legfelső Tanács elnökét, hogy ismertesse a köztársaságban kialakult helyzetet. Hétfőn a litván parlament felhívással fordult a Szovjetunióhoz, hogy kezdjenek tárgyalásokat a döntéssel kapcsolatos kérdések rendezésére. Gorbacsov kijelentette, hogy Litvániával, valamint Észtországgal és Lettországgal „szó sem lehet” semmiféle megbeszélésekről. „Mi idegen államokkal folytatunk tárgyalásokat” — tette hozzá magyarázólag, a küldöttek tapsa közepette.
Nyugalomra intette azokat a képviselőket, akik már a külügyminisztérium állásfoglalását kérték volna számon, arra hivatkozva, hogy Ausztrália és Csehszlovákia állítólag elismerte Litvániát. (Moszkvai diplomáciai források szerint hivatalos csehszlovák elismerésről egyelőre nincs szó.) Gorbacsov kijelentette, hogy a szovjet kormány állásfoglalását idejében meg fogják tudni odahaza és világszerte. Ügy vélekedett, hogy az állásfoglalás szakaszos lesz, először a politikai és jogi értékelés születik meg. „A helyzet teljes feltárásáig a Legfelső Tanács, a Nemzetiségi Tanács és a kormány keretei között úgy fogunk dolgozni, mint eddig. És üdvözöljük, hogy valamennyi köztársaság küldöttei, így a litvánok is jelen vannak."
Algirdis Brazauskas, a Független Litván Kommunista Párt első titkára kedden ugyancsak jelen volt a kongresszuson. Az ülésszak szünetében újságíróknak elmondta, hogy reggel találkozott Gorba-
csovval, akit tájékoztatott a köztársaságban kialakult helyzetről hangulatról. Egyelőre nincs válasz arra, milyen lépések várhatók Moszkva részéről. Nem értett egyet azokkal a kérdésfeltevőkkel, akik kemény, elutasító magatartást véltek felfedezni Gor-bacsovnak a kongresszuson elhangzott szavaiban, mint mondotta, várni kell néhány napot, idő kell a megértéshez, majd a konkrét lépéseken lesz lemérhető a központ állásfoglalása. A Magyar Nemzet kérdésére, hogy tapasztal-e gazdasági nyomást, úgy válaszolt: reálisan ezt még nem érzik. Vannak ugyan „bizonyos tények”, egyes szervezetek, amelyek ezzel megpróbálkoznak, de állami szinten semmi hasonlóra nincs példa. Elmondta azt is, hogy hivatalosan még nem tudnak róla, elismerte-e valamely állam Litvániát, de egyes adatok szerint ma reggelre Lengyelország és Magyarország ilyen lépést tett. (A moszkvai magyar nagy-követségen kapott tájékoztatás szerint félreértésről lehet szó.)
A keddi ülésen a kongresszus szavazott az elnöki poszt felállításáról, és a vártnál jóval meggyőzőbb arányban, 1817 igen, 133 nem és 61 tartózkodás mellett elfogadta azt. A szavazást megelőzően Mihail Gorbacsov még egyszer az elnöki rendszer bevezetése mellett foglalt állást, és többek között azzal érvelt, hogy a baltikumi és néhány más köztár- • saság küldötteinek javaslatára kiegészítették a törvénytervezetet. Ezek szerint az elnöki tisztség létrehozása nem jelent változást a köztársaságok jogi helyzetében. Mint kommentálta, ezzel elhárult az akadály az észt küldöttek részvétele elől a szavazásban. Bejelentette azt is. hogy észt kül-
döttek egy csoportja nyilatkozatot adott át a kongresszus elnökségének, amelyben tárgyalásokat javasolnak „a független köztársaság új állami státusa meghatározásáról”. Gorbacsov javasolta, hogy a Legfelső Tanács a legközelebbi egy-két napban kezdjen hozzá a litván és észt igényekkel kapcsolatos kérdések megvitatásához.
Kedden a kongresszus 1771 igen, 164 nem és 74 tartózkodás mellett elfogadta az alkotmány azon cikkelyeinek a megváltoztatását, amelyek eddig a kommunista párt vezető szerepét rögzítették Az új megszövegezés így hangzik:
„Az SZKP, más politikai pártok, valamint a szakszervezet, az ifjúsági és más társadalmi szerveze-
tek és tömegmozgalmak a népi küldöttek tanácsaiba választott képviselőiken és más formákon keresztül részt vesznek a szovjet állam politikájának a kidolgozásában, az állami és társadalmi ügyek irányításában.” Ezzel a Szovjetunióban alkotmányosan is létrejött a többpártrendszer.
A keddi ülésszakon már alternatív jelölések is elhangzottak az elnöki posztra. A mintegy 300 képviselőt tömörítő „Szövetség” elnevezésű, s a Szovjetunió területi egységének megőrzése mellett kardoskodó parlamenti frakció nevében egy felszólaló Gorbacsov mellett Vagyim Bakatyin be'ügyminisztert és Nyikolaj Rizskov kormányfőt ajánlotta jelöltnek.
Lambert Gábor
Összeomlott az izraeli kormánv
Jeruzsálemből jelenti a Reuter: összeomlott kedden a Likud és a Munkapárt alkotta kormány-koalíció Izraelben. A két., párt nem tudott dűlőre jutni a palesztinokkal tervezett tárgyalások ügyében a sorozatos amerikai sürgetések ellenére sem.
A koalíció felbomlásáról a Munkapárt egy illetékese adott tájékoztatást. Miha Haris elmondta:	Samir kormányfő a
keddi kabinetülés kezdetén felmentette pénzügyminiszteri tisztségéből a munkapárti Simon Pe-teszt, aki egyúttal miniszterelnök-helyettes is. A munkapárti miniszterek ezután testületileg lemondtak.
HÍRMAGYARÁZATUNK
Tartani lehetett tőle, Izraelben mégsem vették komolyan, hogy újabb kormányválság szakad a nyakukba. A tizenöt hónappal ezelőtt hosszas egyeztetés után kialakított kényes egyensúlyban a legutóbbi hetekig láttak annyi stabilitást, amely a többpárti koalíciót életben tarthatja. Az események azonban olyan fontos kérdésekben gyorsultak föl, amelyek új helyzet elé állították Samirt, a kabinet fejét. S ő sem azokra nem találta meg a helyes választ, sem az előítéleteit nem tudta átlépni, mint ahogy nagyratörő terveit sem volt képes föladni, s a szélsőséges vallási erőket sem szerelhette le tétován makacs politikájával.
Az újabb válság felelőssége tehát Samirt terheli, miközben az egész konzervatív Likud tömörülés érezhet lelkiismeretfurda-lást. Hiszen a munkapárti Simon Peresz legalább annyiszor elismételte, észre kell venniük a feléjük nyújtott olajágat, mint a nagy politikai változásokat jól érzékelő Washington nem is túl árnyalt figyelmeztetéseit, a környező arab államok követeléseiről és tárgyalási készségéről nem is beszélve. Több összetevője .van annak, hogy mi idézte elő a hangnemváltást a Közel-Kelet amerikai kezelésében, vagy éppen az arab világ mindeddig Izrael-ellenes hangulatának a módosulásában. Ezek közül a legfontosabb, hogy az Egyesült Államok felismerte, a Szovjetuniót túlságosan is lekötik a belső problémái, így kevesebb energiája marad az érdekeit nem közvetlenül érintő kérdésekre, s ettől friss lendületet kapott a diplomácia e térségben. Megszaporodtak az egyeztetések egy tartós , beszélőviszony kialakítása végett, s ebbe a munkába nagy kedvvel kapcsolódott bele Simon Peresz is.
A kabinet tagjaként nem lehetett egyértelműen elhatárolni, mennyi a saját ambíciója, s vni-lyen mértékben képviseli a hi-
vatalos izraeli álláspontot. Mindenesetre Moszkvában, Washingtonban, Kairóban —, ahová egymás után ellátogatott — úgy fogadták, mint a jeruzsálemi politikai élet meghatározóját. Peresz egyetértett és támogatta a Baker nevéhez kapcsolt ötpontos béketervet, s titkos és nem annyira leplezett üzenetváltásaiban annak hasznosságáról igyekezett meggyőzni a palesztin szervezetek képviselőit is. Ök szintén észlelve a moszkvai „figyelemkihagyást”, duzzogva bár, s szemrehányó megjegyzések kíséretében, hogy úgymond, magukra hagyták a „felszabadítási harcukat”, hajlottak a józan megoldásokra. S a Jordán uralkodó, a gazdag olajállamok és Kairó ösztönzésére is, ma már lényegében feltételek nélkül belemennének a tárgyalásokba.
Az izraeli héják azonban megijedtek a gyors haladástól, s olyan szófejtegetésbe kezdtek, mint például, hogy kik ülhetnének le tanácskozni. S amikor Arafat már addig ment az engedményekben, hogy a PFSZ jelenlétét sem tartotta életbevágóan fontosnak, azaz elismerte: elegendő, ha az Izraelben élő palesztinok rendezik a státusukat, a makacs konzervatívok még egy érvet bedobtak. Szerintük a Kelet-Jeruzsálemben élő arabok sem kaphatnának beleszólási jogot, mert ők „az örök zsidó város lakói”. Vagyis nem arablákta területről valók.
E kifogás viszont már annyira átlátszó volt, hogy a józanabb Peresz is elvesztette a türelmét, s élesebben követelte, Samir adjon egyenes választ a Baker-tervre. A Likud-tömörülés ezt továbbra is halogatta, mire a munkapártiak kivonultak előbb a parlamentből, majd a kormányból. Samir így magára maradt a Washington és az arab államok által is hevesen bírált álmával a „nagy Izrael” megvalósításával. Az érzelmek és az indulatok vannak olyan hevesek e közel-keleti országban, hogy a gondok tető alá hozott többpárti koalíció fölbomlása esetleg e konzervatív indulatoknak engedne utat — egészen a mostanában már sokat emlegetett erőskezű irányítás bevezetéséig. Aminek viszont ellentmond, hogy Izraelen belül is sokan húznak a reál-politika irányába, miután fölösleges megpróbáltatásnak tartják mindkét félre az arabok elszánt engedetlenségi mozgalmát, és az arra válaszul bevezetett rendkívüli állapotot. Ennél is meghatározóbb lehet viszont, hogy Washington minden korábbinál erősebben figyel a Közel-Keletre, a többmilliárdos izraeli segélyek megadása vagy megtagadása fegyver a kezében.
(zsigovits)
Mór készülhetünk a második fordulóra...
Az MDF és az SZDSZ között dől el a verseny
Közvélemény-kutatás az esélyekről
Másfél hét múlva elérkezik a „történelmi nap”: március 25-én szabad választásokon voksol az ország az új politikai és hatalmi rendszerre, annak törvényhozóira, honatyáira. De kikre? Mely jelöltekre, mely pártokra? A Magyar Közvélemény-kutató Intézet harmadik, s egyben utolsó prognózisát — friss, alig pár napja elkészült felmérését — közöljük ma:	Bokor Ágnes
elemzéséhez ezúttal is Bihari Mihály fűz megjegyzéseket.
A választójogi törvény értelmében március 25-e előtt most utoljára van alkalmunk közvéle-
nagysága január óta alig változott. Lényegében azonos eredményeket kapunk, ha azokat tekintjük, akik március első hetében tudtak akartak, egy eléjük tett, 17 pártot magában foglaló listáról választani (77%), és akkor is, ha közülük csak azokat, akik azt mondták: feltétlenül részt vesznek a március 25-i választáson (56%). A törvényben előírt 4%-os határt meghaladó szavazatarányt a következő pártok érték el: (A zárójelben szereplő első szám a megkérdezettek imént említett 77%-ára, a második pedig az 56°(rára vonatkozik.) MDF (21—21»„), SZDSZ (19—20"„), FKGP (16—16" n). MSZP (9—10%),
%-os aránya, akik a három legfontosabb szempont egyikeként veszik figyelembe a szavazáskor, hogy a jelölt...
melyik párt színeiben indul		32
kampánya mennyire tetszett		26
egyetemet végzett		25
mennyire népszerű a környéken		24
helybéli lakos		24
fiatalabb vagy idősebb		21
pártjelölt, vagy független		19
ismeri-e hírből vagy személyesen		19
tagja volt-e az MSZMP-nek		17
családos ember		13
férfi vagy nő		13
országosan ismert ember		12
hívő ember		9
helybéli születésű		6
jelenleg képvfsető-e		5
vezető beosztású-e		4
milyen képviselőt szeretnének az emberek?*		
aki nem volt tagja az MSZMP-nek		58
középkorút		52
helyi lakost		50
családos embert		49
egyetemet végzettet		37
férfit		37
helyi születésűt		37
szellemi foglalkozásút		36
nagy párt jelöltjét		31
aki még nem volt képviselő		23
hívőt		13
régóta politizálót		9
pártjelöltet (és nem függetlent)		8
a választókörzetben (és nem országosan) népszerűt		3
a választókörzetben (és nem országosan) ismertet		1
•Minél magasabb a mutató értéke,	donság iránti közönyt, illetve a	
annál egységesebben és erőteljesebben preferálja a közvélemény az adott	mények nagyfokú megosztottságé zik.	
tulajdonságot. A kis számok a tulaj-		
mény-kutatási adatokat, s ezek alapján az első választási forduló várható kimenetelére vonatkozó becslést a sajtóban publikálni. Ez a megkötés azért került bele a törvénybe, mert a többpárti demokrácia és a közvélemény-kutatások tekintetében egyaránt nagy .lagyományokkal rendelkező országok példája azt mutatja, hogy a szavazók döntését befolyásolják a prognózisok. Az emberek egy --•sze (tudatosan vagy öntudatlanul) igyekszik a győztesre szavazni; vagy azért, mert úgy gondolja: mások jobban tudják nála, mely párt érdemes a leginkább a bizalomra vagy pedig egyszerűen azért, mert szeret a többséghez tartozni. Ez a befolyás tehát főként azoknak a pártoknak kedvez, amelyek esélyeit az előrejelzések a legjobbnak mutatják.
Tíz nap múlva az urnák elé járulnak a választásra jogosult magyar állampolgárok. Addig még gőzerővel folyik a kampány, s feltehetően számos olyan politikai esemény is lejátszódik, ami hatással lesz a szavazókra. Március első hetében a felnőtt lakosságnak több mint ötödé még nem határozta el: fog-e élni választójogával. Három ember közül kettő gondolta, ekkor úgy: biztosan részt vesz a szavazáson, de nekik is csak fele részük döntötte már el: mely pártra, s 43° uk, hogy mely egyéni jelöltre adja majd le a voksát. A kutatásunkban megkérdezettek 62"„-os részvételi arányt jósoltak, s a legtöbben az MDF választási győzelmére számítottak.
A pártok preferenciasorrendje és potenciális szavazótáboruk
Fidesz (9—7%), MSZDP (6—6%), KDNP (5—5%).
A megszerzett mandátumok száma azonban a törvény értelmében nem egyenesen arányos á kapott szavazatok számával. A választások eredményének megállapítására elfogadott szabályok a nagy pártoknak kedveznek. A számítási módszert és az egyes területeken induló pártokat figyelembe véve, valamint néhány, az alábbiakban felsorolandó feltételezéssel élve, a március 25-i listás szavazás eredményét a Magyar Közvélemény-kutató Intézet legfrissebb adataiból a következőképpen becsülhetjük. Ha tehát
1.	mind a húsz területen (Budapesten és a 19 megyében) érvényes lesz az első forduló (a jogosultak több mint fele szavaz);
2.	addig már nem alakítanak a pártok új választási koalíciót és nem is kapcsolják listájukat;
4.	a hét legnagyobb pártra leadott szavazatok arányai csak kevéssé különböznek egymástól a 19 megyében; és végül
5.	a választáson részt vevők hasonlóképpen szavaznak, mint a legutóbbi közvélemény-kutatás során, akkor:
—	az első fordulóban területi listán csak a fenti hét párt szerez mandátumot, a többiek nem érik el a 4%-os határt (kívülük esetleg még az MSZMP és a HVK):
—	a megszerezhető 152 mandá-
(Folytatás az 5. oldalon)