﻿Kedd
1990.
március 20. Lili. évfolyam 00. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Mit mond a horoszkóp
A mundán-asztrológia szerint „Magyarországon az 1990-es év második és harmadik negyede lesz a legmozgalmasabb. Az első negyedév a népiélek visszafogott forrongásának az időszaka. A két következő negyedév a jelentős mozgásoké, a harmadik negyedév vége és a negyedik negyedév egésze nagy horderejű változásokat hozhat.”
Az asztrológus szerint a Nyilas csillagképből lehet erre következtetni. A hazai politikai élet tartós mozgalmasságát azonban csillagállások figyelése nélkül is nagy valószínűséggel prognosztizálhatja bárki, ha az új kormány és az új parlament várható ténykedéseire gondol. Megjósolható például — sajnos —, hogy nem lesz hiány ezután sem kemény politikai csatározásokból, valamint sztrájkokból és tüntetésekből. A különböző megmozdulások hajtóereje jórészt a becsapóttság érzése lesz, a kijózanodásé. Például amiatt is, hogy a magyar társadalomnak, a magyar gazdaságnak a fejlett országok nem nyújtanak azonnal mentőövet. Hogy a kátyúból saját magunknak kell kimozdítani az ország szekerét. Ami viszont újabb erőfeszítéseket, áldozatokat kíván. Vagyis az elkövetkező egy-két esztendőben kellene többet nyújtani, amikor sok család már felélte tartalékait. Akkor, amikor a munkanélküliség réme mindjobban fenyeget. Amikor a fiatalok azt tapasztalják: belátható időn belül nem javulhatnak sem a családalapítás, sem a lakáshoz jutás feltételei.
Az igazi nagy nemzeti célok eléréséhez, a forradalmi tettek véghezviteléhez szükség lenne hitre, „mozgósító” ideológiára is. Mert nagy adag igazság volt abban a lenini tételben: „ha az eszme behatol a tömegekbe, anyagi erővé válik”. Erővé vált, sajnos, mert nem kis mértékben hozzájárult ahhoz, hogy negyven évig vakon követtünk irreális célokat. De van-e ma ilyen húzó ideológiánk? Legfeljebb körvonalazódik egyik-másik párt programjában. Ami kivehető belőle az azonban a kisember számára nem valami lelkesítő. A munkástömegeket ma olyan politikával kellene megnyerni, olyan folyamatok támogatására rávenni, amelyek rövid távon nem sok jóval kecsegtetnek. Húzzátok még ösz-szébb a nadrágszíjat, hogy az új rendszer megerősödjön. Hozzatok áldozatokat azért, hogy a középosztály megizmosodjon, az új tulajdonformák kialakuljanak. Lelkesedjetek azért, hogy a jövedelmek ezután még inkább differenciálódnak, hogy tovább nő a szakadék a felső tízezer és a nyomor szélére sodródók között.
A politológusok, a közgazdászok érzékelik ezt a dilemmát, csak éppen használható, gyógyító recepttel nem tudnak szolgálni. Mindenesetre jó, hogy figyelmeztetnek: most már nem a békés átmenet a legfontosabb, hanem a békés folytatás. Ezután is nagy szükség lesz kompromisszumokra és toleranciára. S hogy az emberek megértsék: évekre van szükség ahhoz, hogy a többség életnívója érezhetően javuljon. Az új viszonyok között ki-ki saját szerencséjének lesz a kovácsa, elsősorban szorgalmától, ambíciójától függ, milyen gyorsan tud felkapaszkodni a manapság oly sokat emlegetett középosztályba. S hogy fogyasztói vágyait milyen mértékben tudja kielégíteni.
Vannak csoportok, rétegek, amelyek azonban a jelek szerint ezután sem lesznek hajlandók semmiféle áldozatra,
erőfeszítésre. A korábbi években róluk szemérmesen hallgattunk. A „nagy nemzeti egység” emlegetése elfedte a szemünk elől azokat, akikre egyértelműen jellemző a lumpen életvitel, az igénytelenség'. Mennyire felelős a társadalom e réteg gyarapodásában, most ne firtassuk. Hosszú fejtegetésekbe bonyolódhatnánk. Elemezhetnénk, miért kedvezett a „langymeleg" szocialista mocsár” a tétlenségnek, az igénytelenségnek, a vállalkozó szellem elsatnyulásának. A rendszer ültette el bennük a gondolkodásra való restséget, azt sulykolva; a dolgozó feladata a végrehajtás, helyettük gondolkodnak a vezérek, a főnökök. Látnunk kell azt is: a lumpen ma nálunk nemcsak a fizikai dolgozók köréből kapja az utánpótlást. A szociológus írja: „Az egalitárius rendszer nálunk kitermelte a szocialista lumpent, melynek képviselői már nem kötődnek osztályokhoz, társadalmi rétegekhez, tagjai megtalálhatók a társadalom minden szegmentumában, a nagyipari munkásság és az értelmiség körében egyaránt.”
Bármilyen koalíciós kormány kerül is hatalomra, számolnia kell ezzel a réteggel, amely továbbra is hangosan elégedetlenkedni fog. Akik nyomban a markukat tartják. Akik semmiféle erőfeszítésre nem hajlandók, az államtól várnak, követelnek mindent. A paternaliz-mus rászoktatta őket. Pedig ha szakmát tanulnának, számos jól fizetett állás megnyílna előttük. Erre azonban képtelenek. Vannak még körzetek, városok, ahol munkaerőhiány van. Oda kellene költözni, de erre sem hajlandók. Valahogy majd eltartja őket az ország. Talán a hazai munkanélküli-segély is elegendő lesz egyszer a tisztességes megélhetéshez. De ezzel a probléma még nem szűnik meg. Ezt a réteget ugyanis, a nálunk sokkal gazdagabb országok sem tudták felszámolni. A bűnözés elsősorban ebből a rétegből kapja a tartalékait. Érzékenyebb szociálpolitikával lehet és kell leválasztani e rétegről azokat, akik a valóban elesettek közé tartoznak, akik önhibájukon kívül kerültek a szegénység alsó bugyraiba.
E réteghez tartozók általában politikailag is alultájéko-zottak. Ezért mindig előszeretettel követnek leegyszerűsítő jelszavakat. S mivel elkeseredettek, olykor jogos követeléseik is deformálódnak. Indulataik olykor már nem a tényleges okok, a valódi felelősök ellen irányulnak, hanem bárki ellen, akinek jobban megy a sora, akinek tele van a bevásárlókosara, jó kocsit tart, kényelmes lakásban lakik. Vagy azokat félemlítik meg, akik másképpen mernek gondolkodni, mint ők.
A politikai, gazdasági, szociális kérdések eldöntését félelem-keltéssel, hőzöngéssel befolyásolni lehet ugyan, de a helyzet gyorsabb javulását aligha segítik elő. Csak azok boldogulnak — és a jövőben ez még inkább így lesz —, akik nem várnak mindent az úgynevezett szociális védőhálótól, hanem munkájukban a legjobb teljesítményre törekszenek. Belátva azt: az ország új berendezkedése — legyen nyugati típusú vagy harmadik utas —, nem hozza automatikusan magával a fejlett országok bőségét. Szorgalmas polgárként, s nagy türelmet tanúsítva lehet csak megközelíteni fokról fokra. És hosszú évek alatt. Más út nincs. Legfeljebb horoszkopiálisan lehet csodákat várni.
Keserű Ernő
A világlapok címoldalán
Kohl személyes sikereként értékelik az NDK-választásokat
Május 20-ra szólítják az urnákhoz Románia szavazópolgárait
AZ NSZK-MÁRKA ÁRFOLYAMA megemelkedett a nyugat-európai pénzpiacokon annak a hatására, hogy az NDK-ban a konzervatív CDÜ győzedelmeskedett a választásokon. A gazdaság érzékeny barométere a derűlátó nemzetközi visszhangot látszik alátámasztani, amely szerint e politikai földcsuszamlást követően a német egyesülés immár végérvényesen a Bonn által diktált feltételeknek megfelelően fog haladni — nyilván egyre sebesebb iramban, ami viszont már korántsem vált ki osztatlan lelkesedést az atlanti szövetségesek és a jövendő Németország keleti szomszédai körében. Hogy mennyire felgyorsulhat az egyesítés, arra jellemző Elmar Pierothnak, a keletnémet gazdasági miniszteri tárca várományosának a kijelentése. A Reuter által idézett nyugatnémet politikus úgy vélekedik, hogy a két Németország valutauniója június végére alighanem megvalósul.
Az első hivatalosnak tekinthető amerikai vélemény szerint egyébként az NDK-beli voksolás azokat erősíti meg, akik az egyesült Németországot a NATO tagjaként képzelik el. A Namíbiába tartó amerikai külügyminiszter kíséretében utazó magas rangú illetékes azt is kiféj-tette, hogy Washington bátoritónak értékeli az NDK-választásokat. Maga James Baker a repülőgépen a sajtó munkatársainak tudtára adta, hogy a német egyesítésről is tárgyalni szándékozik a namíbiai függetlenség kikiáltására ugyancsak Windhoekba érkező Genscherrel és Se-vardnadzéval. Szovjet kollégájával egyszersmind rögzítik a Bush— Gorbacsov találkozó pontos időpontját is.
EGYARÁNT ÓVATOSAN foglalt állást hétfőn a NATO és az Európai Közösség. A NATO szóvivője az MTI tudósítójának kérdésére rendkívül szűkszavúan válaszolt. Eszerint az atlanti szövetség üdvözli az NDK-beli szabad választások tényét. Az EK bizottsága által közzétett nyilatkozat sem taglalja, miként érinti a szervezetet a német egységfolyamat várható felgyorsulása.
Kohl kancellár személyes sikerének minősítette az NDK-beli szavazás végeredményét a francia külügyek irányítója. Roland Dumas, aki hangsúlyozottan nem a hivatalos párizsi álláspontot foglalta össze egy rádióinterjúban, szükségesnek látta kidomborítani, hogy az egyesítésnél meg kell találni a kellő egyensúlyt Németország sajátos érdekei és az európai építés között. A miniszter figyelmeztetett arra: a kisebbségi szavazatok arról tanúskodnak, hogy az NDK lakosságának jelentős része a szociális vívmányok fenntartását óhajtja. A tokiói kormány-szóvivő annak a reményének adott hangot, hogy megszűnik az állampolgárok kiáramlása az NDK-ból. Eyskens belga külügyminiszter színién váratlannak és kedvezőnek nevezte a vasárnapi NDK-beli eseményeket. Meglepd, mert az előzetes közvélemény-kutatások a szociáldemokraták túlsúlyát jósolták, s előnyös, mert így a német egyesítés az NSZK alkotmányának 23. cikkelye szerint megy majd végbe, vagyis az NDK tartományai egyszerűen csatlakozhatnak az NSZK-hoz. A belga politikus szerint egyébiránt a német kereszténydemokraták a szociáldemokratáknál elkötelezettebb hívei a nyugati integrációnak. Miközben Thatcher brit kormányfő személyes üzenetben gratulált Helmut Kohlnak, ez utóbbi amellett szállt síkra, hogy az NDK-ban széles politikai alapokon nyugvó kormányzat alakuljon. A kancellár elsődlegesnek vélte, hogy még az idén befejeződjenek a megbeszélések a pénzügyi és szociális unióról. Vogel, az SPD csalódott elnöke azzal magyarázta a keleti szocdemek gyenge szereplését, hogy a konzervatív politikai erők olyan benyomást tudtak kelteni az NDK-polgárokban: sürgős segítség és támogatás csakis a hatalmon levő bonni kormánykoalíciótól származhat.
KOHL SZEMÉLYES DIADALÁT emeli ki szinte egyöntetűen az NDK-beli fejleményekről beszámoló világsajtó. Az AP elemzése emellett rámutat, hogy a keletnémet választók legalább olyan mértékben a nyugati jólétre voksoltak, mint amennyire az újraegyesítésre. A Reuter aláhúzza, hogy a tősgyökeres reformerek, akik a rendőrállammal szembeszállva lehetővé tették a választások megtartását, most már-már észrevétlenek maradtak. A VPl megalázónak titulálja a szociáldemokraták vereségét és megjegyzi: a CDU annak ellenére nyert,hogy voltaképpen negyven évig kollaborált a kommunista vezetéssel. A Frankfurter Rundschau szerint is a márka-, illetve a piacgazdaság kerekedet felül vasárnap, s nem annyira a demokrácia, hanem a helyzet rosszabbodásától való félelem. Több lap említi, hogy számottevő tényező maradt az NSZEP utódpártja, amelyhez a választási kampány stílusától visszahőkölők is szép számban menekültek. A Frankfurter Allgemeine Zeitung arra utal nyomatékkai, hogy a kereszténydemokrata Szövetség Németországért az 1990-es határok között kívánja megteremteni az egyesült Németországot, és sem keleten, sem nyugaton nem kell a szomszédoknak tartaniuk tőle. A lengyel sajtó mindazonáltal nem fogadta kitörő örömmel az NDK-heli híreket. Az első összecsapás Kohlnak hozott pontot — állapítja meg például a Zycie War-szawu. feltéve a kérdést: vajon mindez Európa számára mit jelent?
(V. L.)
Az NDK-ban az SPD elnöke elvetette a CDU koalíciós ajánlatát
Berlinből jelenti az MTI:	A
CDU elnöke hétfőn megismételte koalíciós ajánlatát a liberálisok és a szociáldemokraták felé, ám az utóbbiak elnöke elutasítóan reagált a kereszténydemokrata vezér felhívására. Ezáltal jelentősen csökkentek egy széles bázison nyugvó nemzeti nagykoalíció kilátásai az NDK-ban.
A konzervatív-keresztény választási szövetség első sajtóértekezletén Lothar de Maiziere, a CDU elnöke koalíciós tárgyalásokra tett ajánlatot. Mint kifejtette, a koalíciós tárgyalásokon az uniópárti szövetség szerint elsőd-
legesen az alábbi kérdéseket kellene megvitatni:
—	A gazdasági, pénzügyi és szociális unió létrehozása. A kormány folytatni, illetve gyorsítani kívánja a Modrow-kabinet és Bonn között megkezdett tárgyalásokat.
—	A megyékről a tartományokra való közigazgatási átállás mielőbbi végrehajtása, miáltal lehetővé válna demokratikus népképviseleti szervek megválasztása valamennyi szinten.
—	A német egyesülés folyamatának beágyazása az európai egység megteremtését célzó törekvé-
sekbe. Ennek kereteit a helsinki folyamat, illetve a kettő plusz négy tárgyalások adják.
— Az új kormány a szerződéses hűség elvéhez kívánja tartani magát. Egyúttal úgy véli, a CDU, a DSU, és a DA, hogy Németország összeforrásának világos jeleként minél előbb el kell tűnnie a berlini falnak.
Az SPD elnöke hétfőn három és fél perces sajtótájékoztatón oszlatta szét a nemzeti nagykoalíció-
hoz fűzött reményeket. Ibrahim Böhme megismételte a választások előtt tett kijelentését, miszerint pártja számára semmiképpen sem jöhet szóba olyan koalícióban való részvétel, amelynek tagja lenne a DSU, illetve a PDS. Böhme ezzel a párt elnökségének álláspontját hozta a sajtó tudomására. Hátra van még a párt vezetőségének és parlamenti frakciójának állásfoglalása, a koalíciós ajánlatról.
Varsó hűvösen fogadta a berlini végeredményt
Varsóból jelenti az MTI: A lengyel kormány reméli, hogy az NDK-beli első szabad választások után létrejövő kormány „ápolni fogja a lengyel—NDK kétoldalú kapcsolatok pozitív hagyományait • és konstruktív álláspontot fog képviselni a német egyesülés fényében az alapvető lengyel érdekeket érintő kérdésekben, beleértve Lengyelország biztonságát, nyugati határait az Odera és a Neisse mentén. Reméli, hogy tiszteletben fogja tartani az említett határok elismerését tartalmazó Gorzeleci (Gorlitzi) lengyel—
H'udÓM'lwnk (elexe
NDK megállapodást — nyilatkozta a PAP lengyel hírügynökségnek Malgorzata Niezabitowska kormányszóvivő hétfőn.
A szóvivő, aki egyetlen elismerő, vagy jókóvánságot tartalmazó mondatot sem engedett meg magának a kereszténydemokrata választási győztesek címére, kormánya nevében reményét fejezte ki, hogy a választások nyomán, felgyorsuló német egyesülés folyamata „az összeurópai folyamatok részeként, az új európai biztonsági rendszer létrejöttével harmonizálva fog végbemenni”.
A TASZSZ NSZK-beavatkozással magyarázza az NDK-beli „földindulásig'
Moszkva, március 19.
Az újraegyesítés kérdése állt az NDK-választások középpontjában, ismerték el hétfőn a szovjet kommentárok. A TASZSZ diplomáciai tudósítója azt emelte ki, hogy a szavazások kimenetelére nem utolsósorban a nyugatnémet politikai pártok, főként a CDU és a CSU „tömeges beavatkozása” nyomta rá bélyegét. Egy másik hírügynökségi kommentár Kohl kancellár „választási kampányát” emlegeti, ekként fogalmazva meg annak lényegét: 'ha a keletnémetek a kereszténydemokratákat részesítik előnyben, az NSZK bőkezű gazdasági támogatást nyújt, ellenkező esetben viszont nem lesz pénz.
Tiszteljük az NDK, a velünk szövetséges szuverén állam polgárainak akaratát, és tiszteletben tartva jogukat a választásra, abból indulunk ki, hogy kellő mértékben tiszteletben tartják a Szovjetupió törvényes érdekeit, az európai stabilitást, biztonságot és
együttműködést, az összeurópai folyamat fejlődésének széles keretein belül — fogalmazott körültekintően Geraszimov a választásokat kommentálva. A szóvivő ezzel egyidejűleg arra helyezte a hangsúlyt, hogy az egyesülés útja szakaszos, ki kell alakítani az új Németország együttműködési mechanizmusát, úgy a Kelettel, mint a Nyugattal. Emlékeztetett arra, hogy Németország nem lehet NATO-tag, mert ez az európai katonai stratégiai egyensúly felborulásához vezetne. Katonai-politikai státusát az új összeurópai biztonsági keretek közé kell illeszteni, katonai potenciálját az észszerű elégséges elvével összhangba hozni, s a demilitarizálási intézkedéseknek Németország mindkét felére ki kell terjednie, vélte Geraszimov. A szóvivő azt is érzékeltette, hogy a négy hatalom (Anglia, Franciaország, Szovjetunió, Egyesült Államok) ellenőrzési, felügyeleti joga hosszabb távon maradna fenn.
— t —r
A diklalúra szellemi örökségéi kárhozlalla Iliescu elnök
Romániában május 20-án egyszerre rendezik meg a törvényhozási és az elnökválasztásokat. A több mint negyven év utáni első szabad választásokat a Nemzeti Közmegegyezés Ideiglenes Tanácsa írta ki. Az erről szóló rendeletet hétfőn tették közzé.
Románia a jövőben a nyugateurópai szociáldemokrácia példájából kíván ihletet meríteni, de „a külföldi modellek gépies másolása”, helyett saját viszonyaihoz igazítja elképzeléseit — jelentette ki hétfőn Ion Iliescu, az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács elnöke. A választási kampány előestéjén adott nyilatkozatában a Reuter szerint, az ideiglenes államfő hangoztatta, hogy országa az igazi piacgazdaság megteremtésének útján halad, és bizonyos nyugati vezetők szemére vetette, hogy hűvösen kezelik Romániát. Iliescu szerint, a választások közeledtével a Nemzeti Megmenté-si Frontot „mesterségesen szított gyanakvásokkal” szennyezik be,
igyekezvén kétségbe vonni demokratikus ígéreteinek őszinteségét.
„Tárgyilagosan szemlélve a dolgokat, a választások nem sok változást hoznak — jelentette ki. Gazdasági helyzetünk a szavazás után éppen olyan nehéz lesz, mint most. A politikai változás nem tudja módosítani a gazdasági hátteret és egyetlen politikai csoport sem hagyhatja figyelmen kívül a gazdasági valóságot, amelyből ki kell indulnia.”
Az ideiglenes államfő szerint reális elképzelés, hogy Románia tíz év alatt újjá tudja építeni gazdaságát. A front — mondotta — a magánvállalkozások és külföldi beruházások mellett — a szociális gondoskodás biztosítására — erős állami szektort is fenn akar tartani.
Ion Iliescu hangsúlyozta azt is, hogy a gazdasági bajoknál is nagyobb gondot okoz kormányának a diktatúra szellemi öröksége, „az emberek eltorzult gondolkodás-módja és erkölcsi érzéke”.