﻿Árat:
0.50
forint
Magyar Nemzet
márriuK 22.
UII. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Sütő	SZeMGA rámán kormány megdöbbentő nyilatkozata
A legrosszabb tanácsadó a harag, de nehezen lehet elhessenteni. Mi tagadás, erős indu-dulatokat ébresztett kedden este a tévéhíradó képsora, amidőn repülőgép fedélzetén bemutatta a hordágyén fekvő, kegyetlenül megvert Sütő Andrást. A döbbenet a tetőpontjára hágott az orvosprofesszor szavai nyomán: a vad ütlegek valósággal szétrobbantották az író bal szemét, amely-lyel látni már sohasem fog. Fölidéződtek az ótestamentumi próféta hosszúálló szavai: szemet sze. ért, jogát fogért.
Holott mindenki tudja, hogy népeket ilyen megfontolás soha nem vezethet, még kevésbé a felnőttkorába lépő Európában. Azért, mert Romániában egy csakugyan fasiszta szervezet a Balkánt hozta vissza 1990-ben, a higgadtságnak és a körültekintésnek még megfontoltabb-nak kell lennie, különben tragédiák, láncolata kezdődhet el. De érthető a fölébresztett düh is. Sütő András számunkra nem egyike a huszadik század legnagyobb magyar íróinak, hanem nemzeti jelkép. Szép szava, embersége, európaisága, veretes nyelvezete Illyés Gyula mellé emeli, folytatója, a harmincas esztendők legendás korszakának, amelyben nyelvünk későbbi nemzedékeknek is harci eszköz volt.
Még egészen friss a kép, semmint elfeledhessük. A romániai forradalom csillagporos napjaiban Sütő okosan, higgadtan figyelmeztetett, hogy vigyázzunk, még nagy bajok lehetnek, mert a nemzeti gyűlölködés, a lincshangulat nem veszett végképpen oda. Szorongtunk, bárcsak a valóság megcáfolná jövendölését, de sajnos neki lett igaza, ö a legnevesebb áldozat, de erdélyi magyarok tízezrei, százezrei fenyegetettek, az alkoholos mámorban fölhecceitek nem higgadnak, mert akik buzdítják őket föltehetően készek további olajat önteni a tűzre.
Szerencsére, a honi reagálás bölcs és higgadt volt. A közelibb képek elárulták, hogy a különböző pártokat képviselő szónokok a Hősök terén alig tudták elrejteni megdöbbenésük okozta remegésüket, mégis, érett politikusokhoz méltón uralkodtak a szavaikon. És uralkodni tudtak a joggal föl-hevült tömegen is. Hat nappal a nagy tétet ígérő választás előtt Magyarország kiválóan vizsgázott, önmaga és Európa előtt, megcáfolta azokat a rossz értékelőket, akik apró ügyekből, kis kisiklásokból már-már anarchiától tartottak; erényeinket, demokráciánk fölnőttsé-gét, ha kár volna is eltúloznunk, mégis nemes, lelkében emelkedett ez a nép.
Pedig az egyik legérzékenyebb pontunkon sfebzett meg az aljas marosvásárhelyi merénylet. A huszadik század egyik legnagyobb igazságtalanságától sújtott nemzetet döfték hátba a Vatra Romaneasca minősíthetetlen vezetői; nem is tudjuk minek tekintsük őket? A Vasgárda utódainak-e, a Securitate fattyainak, az elfajzott Ceausescu-bolsevizmus vakbuzgó híveinek; valószínűleg mindegyik keverékének, annyira kavarog bennük mindaz, ami az emberben alantas lehet. Mélyen elgondolkoztató, hogy egyetlen ártatlan szó, a „gyógyszertár" magyar kiírása adta az ürügyet gyűlöletes tettükre, elszabadult indulatukra.
Tudjuk persze, mindez sokkal bonyolultabb, ök arra hivatkoznak, hogy március 15-e erdélyi megünneplése sokkolta őket. Számukra ez sokkal rosz-szabb. Mi már tudjuk körültekintőn vizsgáló szemmel, hogy 1848 hordott magában hibákat is, a forradalom lázában az akkori Magyarország egyes nemzetiségeit érték sérelmek, de
nem ezek jellemezték a fölkelt nép lelkesültségét. Európa igazi tavasza volt ez, az első sorban meneteltünk Párizs. Bécs. Brüsszel zendülőivel, és aki a kicsitől nem látja nem is a nagyot, hanem az óriást, az maga a törpe, a vak, a bosszúvágyé. Vele együtt az a kommentátor is — a jelen esetben a TASZSZ-é —, aki elmaradva a maga országának megrendítő átalakulásától, régi beidegzett-ségektől vezettetve, nem átallja leírni, hogy a magyar tüntetések „provokálták ki” a marosvásárhelyi reakciót. Az ilyen újságíró önmagáról árulkodik. Arról, hogy Ceausescu követőivel arról ábrándozik, bárcsak őrződnék meg a sztálinista kövület, bukna meg a demokrácia; a támadása nem annyira Magyarországnak szólt, mint inkább az egész közép-európai változási folyamatnak.
És itt megint lényeges kérdéshez értünk. Marosvásárhely nem egész Erdély, még kevésbé Románia, de visszatükrözi a gondokat és bajokat. A december 22-i forradalom mindenkit lázba hozott, az elsők között bennünket. Hittük, reméltük, hogy csakugyan valami visszafordíthatatlan történt, még akkor is, ha lelkünk mélyén tudtuk jól, a fordulat igencsak törékeny, nem kellően előkészített és megalapozott. Miközben Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon és az NDK-ban is megvolt a demokratikus előzménye, mozgalmi háttere, okos szervezettsége, Bukarestben örömtelién gyorsan, de váratlanul és spontánul következett be. Eufóriára okot adott, ugyanakkor óvatosságra is. Csak becsülni lehet azokat a bátor férfiakat, akik a legsötétebb diktatúra légkörében egyéni aggodalmaiknak és tiltakozásaiknak hangot adtak.
Bukarest mai vezetőinek mindenkinél jobban kell tudniuk, hogy Magyarország és a magyar sajtó hangfogóval, óvatosan, mindössze csupán a híreknek helyet adva, de tartózkodva a minősítésektől, kezelte az onnan érkező eseménybeszámolókat. Ha volt kommentár, inkább azzal az alaphanggal, hogy a vezető forradalmi tanácsnak bárcsak sikerülne gyorsan és határozottan fölülkerekednie az ellentmondásokon. Már annak a tudatában is, hogy a többi erők jobbára a múlt kísérteteit cipelik magukkal, és ez nem sok jóval kecsegtet. Minden elővigyázatossággal is, törekedvén a maximális tárgyilagosságra, sajnos meg kell állapítani, hogy a forradalmi tanács nem ura a helyzetnek. Belebonyolódván vezetőinek gyakran bírálható múltjába, politikai magatartásába, több gyöngeségről, mint határozottságról tesz tanúságot; Iliescu elnök, ha nyilatkozik, a szavaiban még az általánosságoknál is több a kétértelműség, miközben a rendőrség és a hadsereg tétova magatartásával, hogy ne mondjuk tétlenségével, teret ad az atrocitásoknak.
Ezért mondhatjuk joggal, hogy jóllehet, bennnünket magyarokat mindez közvetlenül és mélyen fájdalmasan érint, sokkal többről van szó. Románia jövőjéről; igazán demokratikus lesz-e vagy netán neoceauses-cuista-e, fötámadnak a háborút megelőző ordas eszmék? Következésképpen nemcsak Románia távlata a tét, Európáé is. Nagy fintora volna a sorsnak, hogy miközben földrészünk az egységesítés felé halad, az egyik szegletében megőrizné Balkánját is. Ebből tér vissza a tanulság:	tettekkel,
szívből kell kiállnunk a határainkon túl élő magyarjainkért, de európaiként kell őriznünk higgadtságunkat, a józan ész szavának érvényt szerezni.
Várkonyi Tibor
Bukarest Magyarországot vádolja az erdélyi eseményekért
A nacionalizmus veszélyeire figyelmeztetnek a világlapok
A HADSEREG ELLENŐRZI Marosvásárhelyt és környékét — erről számoltak be a szerda délutáni romániai jelentések. A város központját teljesen megszállta a katonaság, de a feszültség még így is érződik. Kormánybizottság kezdte ímeg munkáját a hét eleji véres események feltárására. A keddi viszonylagos visszafogottság után nagy terjedelemben és immár kommentáló elemeket is tartalmazva foglalkozik a marosvásárhelyi pogrommal a világsajtó. A jelentések többsége hitelesen ismerteti a hétfői, keddi eseményeket, ám továbbra is vannak olyan hírközlő eszközök, amelyek az összetűzések kirobbanásáról a tényeket elferdítő román változatokat veszik át.
A nyugatnémet sajtó első oldalas jelentésekben adott hírt az erdélyi nemzeti gyűlölködésről. A Die Welt rámutatott: a baj gyökerei a Ceausescu-diktatúránál mélyebbre nyúlnak. A románok és magyarok között nincsenek „igazságos határok, bármikor húzták is meg őket, mindig leválasztottak egy részt a másik népből” — írta a Die Welt, amely a „süketek párbszédéhez” hasonlította a magyar—román véleménycserét. Több nyugat-európai elemzőhöz hasonlóan a lap cikkírója is úgy vélte: a kommunizmus utáni Kelet-Európábán hosszan tartó nemzeti konfliktusokra kell felkészülni. A Süddeutsche Zeitung megállapítása szerint „a demokráciához nemigen szokott, és így befolyásolható” román népet könnyű a nacionalizmussal elhódítani. A The Times és a Financial Times is úgy vélte, a második világháború óta a hét elején kirobbant nemzeti összecsapások voltak a leghevesebbek Erdélyben. A brit lapok nagy része a román nacionalista szervezetet, a Vatra Romaneascát teszi felelőssé az erőszakcselekményekért. A The Independent „a maga nemében példa nélküli lépésnek” nevezte, hogy a magyar kormány a| ENSZ-hez fordult.
A MAGYAR NEMZETISÉG JOGAINAK problémája nem tűnt el
diktátor halálával — szögezte le a France-Soir. A nemzetiségi kérdés évek óta mérgezi Budapest és Bukarest kapcsolatát, és „mindkét oldalon a nacionalizmus zászlaja alatt egyesíti a politikai irányzatokat” — írta a francia lap, hozzáfűzve, hogy az Erdélyben történteket a vasárnapi választások előtt a magyarországi pártok „erőteljes mozgósító erőnek” tartják. Mintha egy negyven éve zárt hűtőszekrényt kinyitnánk — ezt a képet festi le a kommunizmustól megszabaduló Kelet-Európáról elmélkedve a belga Le Soir. A nacionalizmus kísértete nyíltan jelentkezik a térségben, állapította meg a cikkíró, márpedig a gazdasági válsággal fűszerezett idegengyűlölet különösen robbanékony keveréket jelent.
Az olasz lapok szintén a szélsőséges román nacionalista szervezetet tartják a véres események kiprovokálójának, megemlítve, hogy a magyarok március 15-én és azt követően békés, fegyelmezett megmozdulásokat tartottak. Figyelemre méltó a L ’Unitá budapesti tudósítójának megjegyzése: „kedden a Hősök terén a szónokok mérsékelt hangvételű beszédeivel szemben olyan érzelmi kitöréseknek is tanúi lehettek a jelenlevők, amelyek alapján a magyaroknak sincs igazán okuk számon kérni a fanatikus románok sovinizmusát”. A bécsi Die Presse arról a veszélyről ír, hogy a magyar kisebbség elleni román fellépések esetleg csak előjátékai azoknak a viszálykodásoknak, amelyek a közeljövőben Kelet-Európa-szerte kialakulhatnak. E helyzetben a szakértő a legfontosabbnak azt tartja: az új Európa gondoskodjék a kisebbségek védelméről, s alaposan gondolja át az önrendelkezési jog követelményeit. A romániai nacionalisták vandál támadásait világszerte nyilatkozatokban ítélték el az egyetemes magyarság különböző szervezetei is.
A HATÁROK SÉRTHETETLENSÉGÉRŐL biztosította Kohl kancellár telefonbeszélgetésen George Busht. E kérdés volt a központi téma Mazowieczki lengyel kormányfő és az amerikai elnök washingtoni tárgyalásain is. Az amerika illetékesek közölték, hogy Varsó a német újraegyesítésekről folyó tárgyalásokon csak a határkérdés megvitatásánál lehet résztvevő. Bonn és Washington egyetért abban, hogy a ,.2-j-4” egyesítési eszmecserék külügyminiszteri szintű fordulóját áprilisban rendezzék meg. Erről is tanácskozott a namíbiai fővárosban Baker amerikai és Genscher nyugatnémet külügyminiszter. Az NSZK diplomáciájának vezetője nyilatkozatában arról is szólt, hogy az új NDK-kormánynak állást kell foglalnia: az egyesített Németország tagja legyen-e a NATO-nak. A Zsidó Világkongresszus májusi nyugat-berlini tanácskozásán fogalmazza meg véleményét a német újraegyesítésről. Bronfman, a szervezet elnöke két feltételről már most szólt: „betonba kell önteni Németország határait, s nem szabad megengedni, hogy a németek atombombával rendelkezzenek”. A Nihon Keizai Simbun japán lapnak interjút adva, Szűrös Mátyás is érintette a német egyesítés problémakörét, hangoztatva, hogy véleménye szerint nem áll fenn a német birodalom újjáéledésének a veszélye. Az ideiglenes államfő szerint a két nagyhatalomtól független, összeurópai biztonsági rendszernek a NATO-ra és az Európai Közösségre kell majd épülnie. Szűrös úgy vélte: a KGST-együttműködésnek nincs jövője, s valószínűleg a Varsói Szerződés sem lesz hosszú életű.
(P. T. R.)
A tények leltáriján helyett
régről ismert vádaskodások
Petfre Román ma ismerteti „bizonyítékait’*
Bukarestből jelenti az MTI: Szerda este a román kormány nyilatkozatot tett közzé az ország északnyugati területének egyes részeiben az utóbbi napokban lezajlott eseményekkel kapcsolatban, s ebben egyértelműen Magyarországot vádalja a marosvá-sárhelyl vérengzésben kicsúcsosodó súlyos fejlemények miatt.
A nyilatkozat szerint a március 15-i ünnepségek alkalmából Romániába érkezett magyar állam-
polgárok „a román nép nemzeti érzelmeit sértő nyílt támadásokra ragadtatták magukat”, s ezt követően Marosvásárhelyen eszkalálódott a feszültség és az erőszak. Ennek alapja a Románia ellen irányuló nacionalista, soviniszta és revizionista úszítás.
A dokumentumban foglaltak szerint a román kormány megtette a szükséges intézkedéseket a nyugalom és a közrend helyreállítására a térség helységeiben, de
ezek gyakorlatba ültetését aláaknázták a magyar hatóságok akciói. Ezek — hangzik a nyilatkozatban — Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök március 18-án, a sajtó útján a romániai magyarokhoz intézett felhívásában csúcsosodtak ki. A kormány-nyilatkozat szerint a magyar államfő arra szólította fel a romániai magyarokat, hogy fokozzák tevékenységüket, és annak az elvnek alapján szervezzék meg magukat, mintha Erdély „ősi magyar föld" lenne. Az okok között említi a dokumentum a román kormány a magyar tannyelvű könyvek, különösen pedig a történelmi és földrajzi tankönyvek Romániába küldését, amelyek Erdélyt Magyarország részeként mutatják be. A vádak között szerepel, hogy a magyar hatóságok manipulálják a romániai helyzetet bemutató közleményeket. Ez veszélyesen felszította a kedélyeket, újabb akadályokat állít a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének útjába — mondja a nyilatkozat.
Végezetül a román kormány felszólítja a magyar felet, hogy intse nyugalomra és ésszerű magatartásra állampolgárait, és tartózkodjon a román belügyekbe való beavatkozástól.
„Terveim szerint csütörtökön felhívom Németh Miklós magyar miniszterelnököt, mivel már kellő dokumentum áll rendelkezésemre, amely a magyar beavatkozást bizonyítja Románia bel-ügyeibe” — jelentette ki Petre Román.
sajtótájékoztatón ismertette a román kormány állásfoglalását a „Románia észak-nyugati területének egyes részein az utóbbi napokban lezajlott eseményekkel” kapcsolatban. Ezzel összefüggésben szólt arról, hogy a magyar turisták „beavatkoztak” az ország belügyeibe. Egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy Horn Gyulával Bukarestben jó mederben folytatott tárgyalásokat, utána meglepetéssel tapasztalta, hogy a magyar külügyminiszter kijelentései ellentétesek a közösen kialakított álláspontokkal. A továbbiakban kijelentette: a román kormány még nem gondolt arra, hogy nemzetközi fórumok elé vigye a magyar beavatkozás ügyét, mert lehetőséget lát arra, hogy a kétoldalú kapcsolatok keretében tisztázzák a problémákat, és rábírják a magyar felet, hogy tartózkodjék olyan lépésektől, melyek sérthetik Románia nemzeti méltóságát.
Többször is hangsúlyozta, hogy a Romániában levő magyar nemzeti kisebbség egyértelműen határolja el magát a „szélsőséges magyar állásponttól”. A román kormány pedig biztosítja a romániai magyarságot teljes körű jog-egyenlőségének szavatolásáról, a december 22-én meghirdetett elvek alapján.
Érdeklődő kérdésre elmondta: előfordulhatott, hogy a marosvásárhelyi vérengzések előkészítésében benne van a vasgárdisták keze is, mivel Maros megye egyes településein egykoron erős volt ez a szélsőséges, fasiszta szervezet.
A megerősített katonai jelenlét ellenére
Továbbra is feszült a helyzet Erdélyben
Bukarestből jelenti az MTI: Marosvásárhelyen megkezdte tevékenységét a kormánybizottság, amelyet az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács Végrehajtó Irodája nevezett ki a véres fejlemények okainak feltárására. A délutáni órákban a tanácsháza épületében, erős katonai és rendőri felügyelet mellett ült össze a testület, amely meghallgatja a város vezetőinek beszámolóját és tárgyal a politikai pártok és szervezetek, valamint szövetségek képviselőivel.
A várost reggel óta a hadsereg ellenőrzi. A honvédség egységei a bevezető utakon igazoltatásokat végeznek, a lakónegyedekben járőrök cirkálnak. A város központjában katonai kordont vontak, a főtéren 16 tank áll. A hadsereg vezetői a lakosságból önkénteseket próbálnak bevonni a katonai járőrökbe.
A nap folyamán a Nemzeti Egységtanács Maros megyei bizottsága két közleményt ismertetett. Az egyik a hétfői rendzavarásról számol be, s ismerteti a keddi összecsapás tényeit. A délutáni órákban a főtéren összegyűlt több ezer főnyi tömeg előtt felolvasott közlemény arra kérte a „szemben álló feleket”, hogy március 21-én 15 órától kezdve szüntessék be felvonulásaikat és tüntetéseiket, a sztrájkokat ne terjesszék ki a lakossági ellátási szolgáló tevékenységre, felszólították a lakosságot, hogy oszoljon szét és járuljon hozzá a rend helyreállításához. Ezt követően a romániai Magyar Demokrata Szövetség megyei vezetőinek kérésére a főtéren tartózkodó mintegy kétezer magyar lakos egy főtér melletti utcára vonult, míg a másfél ezernyi román lakos a főtér bal oldalán helyezkedett el. A románok olyan jelszavakat skandálnak, mint „Meghalunk, de Er-
délyt nem adjuk!" „Le Király Károllyal!"’
A helybeli Metalotechnika Vállalat munkaközössége közleményben jelentette be:	a gyár ma-
gyar és román dolgozói együtt akarják építeni jövőjüket, elítélik a soviniszta, nacionalista megnyilvánulásokat, szolidárisak a magyar lakosság törvényes követeléseivel. Felszólították Maros megye üzemeit, csatlakozzanak kezdeményezésükhöz, amely a rendet és nyugalmat kívánja meghonosítani a városban és a megyében.
A katonai beavatkozás jelei látszanak kibontakozni Maros megyében, ahol rendkívül feszült a helyzet. Screciu vezérőrnagy, az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács Maros megyei tanácsának elnökhelyettese rádiónyilatkozatban jelentette be, hogy Maros megyében szükségállapotot vezettek be. Katonai erősítések, elsősorban ejtőernyősök érkeztek Olténiából. Besztercéről rendőri alakulatokat vezényeltek Maros-vásárhelyre. A városban kenyérhiány van — a pékségek sztrájkba léptek, mert az RMDSZ megyei szervezetének követeléseit nem teljesítik.
A kormány továbbra is tétova és engedi, hogy manipulálják. A román tájékoztató szervek meghamisítják a tényeket, elferdítik a kialakult helyzetet, azt állítják, hogy a romániai magyarság robbantotta ki a válságot túlzott követeléseivel. A Nemzeti Parasztpárt, amely a legerősebb nacionalista vonalat képviseli, még ezen a vádaskodáson is túlmegy: kedden éjszaka megszakíttatta a tv előadását és képviselői olyan nyilatkozatot olvastak fel. amely Magyarországot teszi felelőssé a fejleményekért. Azzal vádaskodtak, hogy Magyarországról érke-