﻿Áru:
forint
Magyar Nemzet
Fenlek
miírriuKi 211.
UH. rtfolTiini
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
ítélőszék
Most, hogy már kivétel nélkül bemutatkoztak nekünk, választóknak azok a politikai pártok, amelyek negyvennyolc óra múlva harcba indulnak szavazatainkért, megállapíthatjuk: volt itt minden. Monológ-áradat, színes plakátháború, heves szócsaták, megalázó kicsinyes sértegetések, felelősségérzetről tanúskodó nyilatkozatok, politikai dugáru, meg minden, ami a szabad választásoknak természetes velejárója. Pironkodunk is némelyik miatt, holott büszkének is kellene lennünk, hiszen néhány nagy pofont leszámítva, békés körülmények között jutottunk el az első szabad választásokig. Máskor meg büszkélkednek némelyek, amikor szemlesütve kellene járniok a demagóg hordószónoklat segítségével elért kampánysikerek miatt. Szóval alig győztük kapkodni a fejünket, zokszavunk se lehet, mert kijutott nekünk a kampányból, amely helyenként a valósághoz híven tükrözte vissza közéletünk, politikai intézményrendszerünk és morális állapotunk válságát. Mert a kampány is csak olyan lehet, amilyen ennek az országnak az állapota. Nincs ebben semmi meglepő.
Legfeljebb csak mi, választópolgárok, lepődtünk meg oly-
kor.	De ámuldozásunkban tagadhatatlanul szerepe van annak is, hogy bő négy évtizednyi kampánycsend után, egy megnyomorított közéletből és a civil társadalom teljes hiányából kiindulva jutottunk el idáig. Olykor sírásra-kacagás-ra ingerlő tragikomédiák láttán, olykor meg európaihoz illő méltósággal. Verejtékkel, de vér nélkül. Hogy időnként megdöbbentünk, és meglepődtünk, az mit sem számit, hiszen ez is része a politikának.
Volt okunk meglepődni, hiszen március 15-e megünneplése (és az egyenes követítés elmaradása miatt kirobbantott botrány) az előzetes megállapodás ellenére helyenként valódi korteshadjáratra emlékeztetett. Ugyanakkor a marosvásárhelyi események okán rendezett demonstráció — és a megtett diplomáciai lépések — pedig megállapodások nélkül is egy európai nemzetre emlékeztetett.
Az estéről estére rendezett tévéviták során, amennyire a szűkre szabott műsoridő és a szerencse szeszélye megengedte, megismerhettük a pártokat. Felmérhettük, melyik politikai szervezet milyen vita- és kompromisszumkészséggel vesz részt ebben, a helyenként harsány, kiélezett küzdelemben. Megtudhattuk: ki, mit tart a tulajdonreformról, a családról, a kultúráról, a földkérdésről, s ki, milyen realitásérzékkel és valóságismerettel rendelkezik, amikor a falun élő népesség sorsának jobbra fordításáról beszél. Olykor úgy éreztük: tudálékosok beszélgetnek a fejünk fölött.' Máskor meg, a pártokat képviselő szakemberek csendben és kulturáltan elvitatkozgattak — csaknem úgy, mint a Parlamentben a honatyák éveken át. Mi választók pedig olykor csendben ámuldozhatunk azon: a kormányzásból egymást mindenáron kizárni kívánó pártok képviselőinek elképzelései olykor teljesen azonosak voltak. Ez bizony azt sugallhatta az egyszerű választónak, hogy valójában mindegy, kire adja szavazatát, hiszen itt lényegében egyetért mindenki, csak a hatalomért folyik az acsarkodás.
Mert hatalmi marakodásnak sem a tévéviták, sem a kampány során nem voltunk szűkében. Időnként úgy érezhettük, hiábavalónak bizonyult az eti-
kai kódex, mert vannak politikai szervezetek, amelyek saját portékájuk és programjuk dicsérete helyett mások folyamatos becsmérlésével kívántak érdempontokat szerezni majdani választóik körében. A közhangulatot és a közvéleménykutatás eredményeit böngészve azt kell mondanunk — nem eredménytelenül.
Különös fintora a sorsnak, hogy ebben a ricsajban az értékes gondolatok nem mindig jutottak	kellő nyilvánossághoz.
Csak azért, mert meghirdetőik nem tudták „túlkiabálni” politikai ellenfeleiket. Ügy tetszik hát, hogy a hangoskodás ugyancsak	elengedhetetlen eleme
minden választási küzdelemnek. Ennek késői felismerése miatt jó néhány politikai szervezet bizonyára eleve hátránynyal	indul a választásokon.
Más kérdés, hogy ez újabb kizárólagosságra törekvéseket idéz a hamis kampányzajokra összerezzenő választópolgár emlékezetébe.
A	politikai küzdelemnek
egyik sajátossága a mások hibájának kihasználása. Szemérmességért, visszafogottságért, — megkockáztatom: tisztességért — az ígéretekre éhes választópolgár ritkán ad vokso-kat. A szabad választások előtti küzdelemben kimaradt hát az életünkből a hitelesnek hitt személyek múltjának kérlelhetetlen tisztázása. Pedig erre is szükség lett volna, hiszen előbb-utóbb úgy is mindenre fény derül. A mai tisztánlátás alkalmas lett volna a múlt bevallására, a hiteles politikusok kiválasztására.
Persze, azért voltak enpek a kampánynak mulattató történései is. Például az, hogy akadt pártelnök, aki — persze, csak pártja reklámjának erejéig — úgy tegezett le bennünket, mintha mindahányan a gyerekei, a jó barátai lennénk, vagy együtt játszottunk volna a homokozóban ... A plakátokon és az újságok hasábjain fogcsikorgató küzdelem folyt a nyilvánosságért, a pártok alig győzték politikai ellenfelükére ragasztani saját plakátjukat. így aztán némelyik hirdetőoszlop azt a benyomást keltette, mintha a Fidesz kívánná örökbe fogadni a szocialisták boldogságtól repdeső csecsemőjét. Azon pedig már meg sem lepődtünk igazán, hogy a különféle politikai szervezetek másodpercre és sorra és négyzetcentiméterre kiszámították, kinek, mennyi jut a nyilvánosságból. Akadt önmagát demokratikusnak mondó, bírálatot nem viselő pártvezér, aki a neki nem rokonszenves hírlapírót ki akarta tiltani a sajtóból, le kívánta parancsolni a képernyőről. Hiába, élnek még a régi reflexek is.
Ma éjféltől kampánycsend következik. Persze, naivitás lenne azt gondolni, hogy éppen ezen a napon nem szaggatnak le, és nem firkálnak össze újabb plakátokat. De ez a kampánynak velejárója és a plakátfir-kálókat minősíti.
Vasárnap a pártok végre a társadalom ítélőszéke elé állnak. Végre ki-ki megtudhatja, milyen támogatottságot élvez valójában. Jó lenne olyan személyek között választani, akik már tetteikkel, is igazolták hitelességüket. De ez csak keveseknek adatott meg az elmúlt időszakban. A dolgunk csupán annyi, ha már a kínálat és a kampány nem is volt valódi, hogy legalább az ítélőszék legyen igazi, és minél többen válasszunk a valós értékek között. Ezzel nem csupán magunkon, hanem a pártokon is segítünk.
Crtraár N*0 Láss!*
A magyar kormány visszautasítja a román vádakat
Ma lezárul a választási hadjárat
Önbizalom jellemzi a pártok nagygyűléseit
TETŐZÖTT a választási kampány Magyarországon, három nappal a szavazás előtt. A sajtótájékoztatók, nagygyűlések, fórumok végképp elborították a hazai belpolitikai életet. A végső nekibuzdulást nyilván az is magyarázza, hogy szombaton 00 órától teljes szilenciumot kap a kampány. A pártok bele is adtak mindent, ismét rámutattak, újra felhívták a figyelmet, hitet tettek, elhatárolódtak, cáfoltak és ígértek, ahogy illik. Volt, aki még mindig titkolta potenciális koalíciós partnereit, mások visszautasították a megkérdezésük nélkül feléjük tett koalíciós ajánlatokat. Akárhogyan is, tegnap este beérkeztek az utolsó tudósítások, s számunkra, napilapos újságírók számára ez — a mindent elborító híranyagok közepéről szemlélve megléhetősen hosszúra nyúlt és idegfeszítőre sikeredett — választási kampány lezárult. Jöhetnek a szürke, koalíciós hétköznapok ...
Nem hétköznapi eseményekben persze nyilván lesz még részünk ebben a három napban is. Bizonyára tovább tombol még a plakátháború is, amely tegnap Komlón már könnyű testi sértést okozó incidenshez is vezetett. Amint az MTI jelentette, egy MDF-plakátot elhelyezni akaró nyugdíjassal a Független Kisgazdapárt egv tagja keveredett szóváltásba, azzal vádolván meg az illetőt, hogy más pártok plakátjait átragasztja. A vita hevében a megvádolt úr a kezében levő korongecsettel hadonászva megütötte társát, aki hanyatt esett, és agyrázkódást szenvedett. Az ügy folyománya, hogy az MDF pécsi területi irodája nyilatkozatban jelentette ki: a szemtanúk, s az intézkedő rendőrök tanúsága szerint aktivistájuk nem ragasztotta felül más pla-katjat, továbbá a kisgazdapárt megsérült tjagját nem ütötte meg senki, s főleg nem ütötte le(!)
Kétségtelenül ledőlt viszont a Lenin-szobor és a tanácsköztársaságí emlékmű március 20-án Debrecenben, az ellenzéki pártok akciója során. Ezt az eljárást az MSZMP találta sérelmesnek, s Kertész László, a párt HajdúnBihar megyei koordinációs bizottságának elnöke, pártja és a maga nevében feljelentést tett a megyei főügyészségen a „vandál szoborrongálók ellen”. Az Egri Városi Tanács tegnap több más, a lakók többségét irritáló szobor után, a központban levő Lenin-szob-rot és a főszékesegyház mögötti felszabadulási emlékmű ötágú vörösmárvány csillagát eltávolította.
KALANDOS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT, a már-már meghiúsulni látszó tárgyalások végén, a felszállás előtt néhány perccel végül is a Ferihegyi repülőtéren sikerült aláírni Medgyessy Péternek és csapatának a jövő évi magyar—szovjet gazdasági csomagtervet. Ennek értelmében egy rubelért 92 centet írnak majd jóvá Magyarországnak 1991-től, amikor áttérünk a konvertibilis elszámolásra.
„MINDENKI VIGYÁZZON MAGÁRA” — üzente tegnap Sütő András a kórházból, ahol Németh Miklós és Kárpáti Ferenc látogatásakor készítettek vele rövid interjút a híradó munkatársai. A neves erdélyi író szerencsére jobban van, nem nagyon beszélhetünk azonban javulásról Erdélyben, ahol tovább folytatódnak a magyar nemzetiségűek elleni atrocitások. A kormány nyilatkozatában a leghatározottabban visszautasította a külső beavatkozásra és egyebekre vonatkozó megalapozatlan román vádaskodásokat. A tragikus erdélyi eseményekkel kapcsolatos tiltakozások, felhívások csütörtökön is tömegesen érkeztek szerkesztőségünkbe. Mélységes megdöbbenésének adott hangot állásfoglalásában egyebek között az Országos Béketanács, a Magyar-országi Evangélikus Egyház, a Magyar Pen Club, a Nácizmus Üldözöttéi Bizottsága, továbbá számos párt és más szervezet. (ZS—N)
Antall József (MDF)
Szabad piacgazdaságot, tekintettel a társadalom összérdekeire
Lakitelek neve bevonult a magyar történelembe azzal, hogy 1987-ben innen indult útjára a Magyar Demokrata Fórum. A hőskorszak, amikor kölcsönkért lakodalmas sátorban tanácskoztak a fórum tagjai, már végleg a múlté, emléke azonban elevenen él a gyorsan nagykorúvá érett pártban. Minden politikai szervezetnek, amikor egy nagy próbatétel elé kerül, vissza kell nyúlnia a gyökerekhez, fel kell keresni a helyszínt, ahonnan elindult —, mondta Antall József pártelnök a tegnapi lakiteleki kampányzáróválasztási gyűlésen.
Beszédében összefoglalta a magyar Demokrata Fórum politikai alapelveit: — Az MDF olyan politikai mozgalomként indult, amely a magyar nép, a magyar nemzet szellemi, politikai átalakulását kívánta elősegíteni, és mindent annak kívánt alárendelni, hogy a felemelkedés a falutól a fővárosig végbemenjen. Ez az idő, amit mi akkor hosszabbnak véltünk, felgyorsult.
Hangsúlyozta, hogy a gazdasági élet átalakítása nagy nehézségekkel fog járni. — Ha ebből a válságból ki akarunk lábalni, akkor Magyarországot szabad piacgazdasággá kell tenni, de olyanná, amelyik egyben a társadalom összérdekeire is tekintettel van.
Magyar Bálint (SZDSZ)
Példaként Antall József az MDF-piacokat hozta föl, melyek mint mondta, kicsiben mutatták meg azt, amit a fórum nagyban is szeretne megvalósítani: a termelő és fogyasztó között le lehet rövidíteni az utat, s mindenki jól jár.
Antall József beszélt a 15 milliós magyarság összefogásának szükségességéről, a magyarok helyzetéről a világban, s kitért az erdélyi eseményekre is. A koalíciós lehetőségekről szólva, a pártelnök hangsúlyozta, hogy erről csak a választás után, az eredmények ismeretében kívánnak dönteni. Annyit azonban már előzetesen kijelentett, hogy az MSZP-t nem tekintik lehetséges koalíciós partnernek. Az MDF-hez legközelebb álló szellemiségű pártok körét megvonva a Független Kisgazdapártot, a Keresztény-demokrata Néppártot, és a Magyar Néppártot említette.
A hét végi választás esélyeiről a pártelnök és az utána megszólaló Lezsák Sándor is optimistán nyilatkozott, mindketten kijelentették: azt remélik, hogy a Magyar Demokrata Fórum már az első fordulóban az élretör, s mire minden képviselőt megválasztanak, a magyar Országgyűlés legerősebb pártja lesz.
(I. d.)
Csak olyat ígérünk, ami megvalósítható
A zuglói Danuviában, ahol tinédzserkoromban Liversing-kon-certeken őrjöngött a hosszú hajú publikum, előfelvételisként pedig
innen masíroztattak ki a Kalocsára induló katonavonathoz, csütörtökön este a szabaddemokratákat ünnepelte és tapsolta a nagy-
termet megtöltő ezerkétszáz SZDSZ-hívő. Először Bállá Évát búcsúztatták, aki a leköszönt parlament tagjai közül elsőként csatlakozott a párthoz. Ö az orvosi hivatást választotta a továbbiakban, a zuglóiaknak viszont azt ajánlotta: válasszák a két szabaddemokrata jelöltet. Magyar Bálintot és Pető Ivánt.
Mit tesznek azonnal, ha bekerülnek a kormányba? — erről beszélt Magyar Bálint. A hallgatóság különösen viharos tapssal fogadta azt a szándékukat, hogy tárgyalásokat kezdenek a szovjet csapatok kivonásának meggyorsításáról és javasolják a parlamentnek: emelje törvényerőre a Nagy Imre-kormány 1956. november elsejei nyilatkozatát, amellyel Magyarország kilépett a Varsói Szerződéiből. Nagy tetszést aratott az a terv is, hogy kezdeményezik a múlt rendszer törvénysértésben elmarasztalható személyiségeinek felelősségre vonását, megvonják a kiemelt nyugdíjakat, mert áldozatot csak akkor lehet kérni a társadalomtól, ha azok, akik az ország válságba juttatásáért felelősek, nem élnek a lakosságnál sokszorosan jobb körülmények között. Megszüntetné az SZDSZ a rádiót és a televíziót felügyelő kuratóriumot, hogy szabadon, pártbefolyástól függetlenül, szakmai szempontok alapján adjon a
Horn Gyufa (MSZP)
tömegkommunikáció hírt arról, ami valóban hír. Indítványoznák a Helsinki Egyezményt aláíró államok tanácskozását a kelet-európai, köztük a határainkon túli magyar kisebbségek sérelmeinek orvoslására. Üj önkormányzati törvény alapján még az ősszel megtartanák az önkormányzati választásokat.
Magyar Bálint szavaihoz, hogy ők nem ígérgetnek felelőtlenül, csak olyat mondanak, amit meg lehet valósítani, csatlakozott Pető Iván, aki arról beszélt, ho«y kormányra kerülve egyetlen politikai erő sem tud nélkülözésmentes két-három évet teremteni az országnak. A szabaddemokraták szerint három-négy év után viszont elindulhatunk a felemelkedés útján. Ami azonnal megvalósítható: hogy mindenkinek demokrácia lesz. mindenki szóhoz juthat. Elmesélte, hogy a szerda esti tévévita után hazafelé menet barátai azt magyarázták, hol rontotta el a hozzászólását, amikor nagy fékezéssel megállt mellettük egy rendőrautó, s a kiugró rendőr melegen gratulált a szerepléséhez. Jó volna, ha olyan országban élnénk, ahol a barátaink szigorúbbak az eddig ellenségként viselkedő rendőröknél, mondta Pető Iván.
(J. I.)
A szavazófülkéit magányában nem érvényesül a fenyegetettség
A nemzetközi sejtő kitüntetett érdeklődése mellett tartotta csütörtökön a Budapest Sportcsarnokban kampányzáró választási fesztiválját a Szocialista Párt.
Rendhagyó módon bevezető előadások nélkül, kezdődött az esemény, amelyen az első kérdést: milyen eredményt várnak a jelenlevők a választásokon, Polgár Viktor, a párt szóvivője tette fel. Válaszában Pozsgay Imre elmondta: a javuló kampány nyomán az első négy közé várja a pártot, Nyers Rezső szerint a közvélemény-kutatások a választási minimumot mutatják, amely csak felfelé — 15—18 százalékra — mozdulhat el. Szűrös Mátyás személyes tapasztalataira alapozva úgy véli: ma még az indulatok elfedik a valós értékeket, viszont egyre többen ismerik fel, hogy szükség van egy erős baloldalra. Horn Gyula szerint pedig a szavazófülkék magányában nem érvényesül a fenyegetettség, ezért a Szocialista Párt komoly sikereket ér el.
Arra, hogy leszámoltak-e kommunista múltjukkal, mindannyian egyértelmű igennel feleltek, kiemelve, hogy egyes pártok kommunistaellenes hangulatot szítanak, s a szocialistákat igyekeznek összemosni a korábbi pártjukkal. Olyan ez — fogalmazott Pozsgay —, mintha Luther Mártont nem a lutheránus egyház alapítójaként.
Tor gyón József (FKgP)
hanem örökösen volt katolikus papként emlegetnék. Míg Szűrös Mátyás azt emelte ki, hogy korábban is népben-nemzetben gondolkodott, és életét a 15—16 milliós magyarságra tette fel.
Kérdésekre a jelenlevő politikusok kifejtették: az új kormány megalakulásáig ügyvezető kormányként működnek tovább. Pozsgay Imre nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy ma mindenki elzárkózik pártjukkal kötendő esetleges koalíciótól, hiszen március 26-án új helyzet kezdődik. Arra, hogy résztvennének-e a munkában, Pozsgay azt felelte: olcsóbb lenne az országnak, ha kormányzási tapasztalataival egy nagykoalícióban segítené a válságból való kilábalást. Személyes sorsáról szólva, s arról népszerűségének csökkentése miatt nincs-e benne keserűség, elmondta: miután néhány párt olyannyira kitüntette őt megtisztelő figyelmével, hogy ellenfeleinek céltáblájává vált, így csupán a soproni választásokra összpontosítja figyelmét. S bármennyire is jól esne, csupán személyes res-pektusból nem vállalna a kormányban tisztséget. Ezt a kérdést Nyers Rezső még azzal egészítette ki: a keserűség egy politikusnak nem jó tanácsadó, s ha ellenzékbe kerülnek, vállalják a felelős ellenzék szerepét.
(cs. n. I.)
Végérvényesen száműzzük a holsevizmusl
Balassagyarmaton a Művelődési Központ dísztermében tartotta választási nagygyűlését a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Nógrád megyei szervezete. Dr. Torgyán József, a pórt országos főügyésze szokásához híven hatásos mondattal kezdte beszédét: „Már csak három napot kell aludnunk, és hazánkból végérvényesen száműzzük a bolse-vizmust! Mi már most fenn állunk a dobogó legfelső fokán, onnan már nem lehet letaszítani minket! Mi már megnyertük a választásokat." A publikum harsány tapsa után részletesen szólt a szovjet csapatok kivonásáról. A jelenlegi kormány tárgyalásait nem ismerte el legitimnek, s véleménye szerint az új kormánynak új tárgyalásokat kell kezdeményeznie. Mint mondotta: — A szovjeteknek annak idején egyet-
len éjszaka kellett, hogy bejöjjenek, most ugyanennyi idő alatt kell távozniuk!
Szólt a pórt elleni támadásokról is, arról, hogy állandó kereszttűzben állnak. De számára az teljesen érthető, hiszen: — Elsöprő választási győzelem előtt állunk. Ezért támadnak bennünket mindenhonnan. De mi hetvenkét órával a választások előtt nem reagálunk a támadásokra. A választások utón visszatérünk ezekre, és akkor majd válaszolunk! Beszélt még az ún. „nagytakarításról” is — véleménye szerint a pincétől a padlásig! — és a felelősségre vonásról. Külön kitért pártjának földprogramjára, amit szerinte félremagyaráz a többi párt. Véleménye szerint a kisgazdáké az egyetlen megvalósítható földprogram. Részletesen kifejtette véleményét a spontán pri-