﻿■»u*U
3
Árit:
0.5©
forint -L
cmzet
Kzoaabai
Lili. rvfolram
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Szavazóink Ekében
Vasárnap éjjel vagy legkésőbb hétfőn megtudjuk, milyen lesz személyi és pártösszetételében az új magyar országgyűlés. Sajnos a választásra komoly árnyékot vetnek azok a nemzetközi fejlemények, amelyekkel a felkészülési kampányidőszakban a pártok nem a makacs tényeknek megfelelően, hanem a magyar belpolitikai kívánalmak, mondhatnám illúziók szellemében foglalkoztak. És a pártok verejtékes bemutatkozása a tömegtájékoztatási intézményeken keresztül inkább hasonlított a vándorcirkuszi olcsó produkciókra, semmint a világszintű légtornászok lélegzetállító mutatványaira.
Legszívesebben fátylat borítanánk e korántsem dicsteljes időszakra, de a közvéleménynek számolni kell azzal, hogy az ellenzéki pozícióból tett kijelentéseket visszaidézik majd, ha a kormányzati, államvezetői felelősség helyzetéből kell nyilatkozni a legsürgősebben megoldandó kérdésekről.
Ha a parlamentről és az ott szereplő politikai pártokról esik szó, akkor leggyakrabban a „parlamentek anyjára”, az angol törvényhozásra szokás hivatkozni. Érdemes tehát kicsit utánalapozni, annak, hogy a parlamentarizmus fejlődése során egyes angol politikusok és bölcselők miképp vélekedtek a pártokról. Bolingbroke, a 18. századi tory politikus a pártot egyenesen politikai rossznak minősítette. John Stuart Mill, a 19. századi filozófus a következőket mondotta: „A rend vagy stabilitás pártja és a haladás vagy reform pártja az egészséges politikai életnek egyaránt szükséges elemei.” Alexander Popé, a költő elítélően nyilatkozott. Szerinte a „pártszellem legjobb esetben sem több, mint a sokak ostobasága a kevesek előnyére”.
Szigorú szemmel nézve azt lehetett mondani, hogy minden idézett vélekedésben van igazság. Nekem mégis a legrokonszenvesebbnek tűnik John Stuart Mill álláspontja. Mert ez foglalja össze a kétpárti parlamenti váltógazdaság elvét. Vagyis azt az évszázadok során kialakult rendszert, ami máig működőképesnek bizonyult.
Honi viszonyainkra visszatérve március 25-ét több oldalról kell megközelíteni. Histori-záló nép lévén kezdjük a történelmi formációk vizsgálatával. Nálunk a többpártrendszer sajátos alakja fejlődött ki. Ennek jellemzője: egy nagy vezető párt és körülötte a bolygóként keringő kis politikai pártok pályaíve. A kiegyezéstől kezdve az egymást követő magyar parlamentek erre az alapra épültek fel. A Deák Ferenc és Andrássy Gyula által létrehozott párt — a balközép be-
olvadása után Szabadelvű Párt — biztos többséggel kormányzott a fejbólintó „mamelukok” segítségével Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, Bánffy Dezső és Tisza István vezetése alatt, uralmát csak néhány évre törte meg a többpárti koalíció. Az első világháború során Tisza István a Nemzeti Munkapárt vezéreként vasmarkában tartotta a hatalmat 1917-ig. A történelmi Magyarország összeomlását követő időkben, sem a Károlyi-forradalomban sem a Tanácsköztársaságban nem alakultak ki igazi pártviszonyok.
A két világháború közötti korszakot lényegében ugyanolyan struktúra jellemezete — formálisan —, mint a háború előttit. Hangsúlyozom:	formáli-
san. Mert amíg 1918 előtt a kormányzópárt mellett valódi politikai pártok működtek, addig 1920-tól, főleg miután Bethlen István megteremtette az Egységes Pártot, a parlamentben az ellenzéki pártok statisztaszerepre kényszerültek. Az ellenzék — őfelsége nem lévén — őkormányzósága ellenzéke gyanánt tevékenykedett.
A második világháborút követő első, tagadhatatlanul szabad választáson 1945-ben a nép nem valamire, hanem valami ellen szavazott. S ez okozott szinte döbbenetes elkeseredést a kommunisták, de még a többi baloldali párt körében is. Az abszolút többséget szerzett párt vezetőit az emberek alig ismerték. De tudat alatt, ösztönösen érezték, hogy a kommunistákkal szemben az egyetlen lehetséges erőre kell szavazniuk.
Ez már átvezet a második megközelítésre, amely hozzásegít az átlag magyar szavazó lelki alkatának jobb megismeréséhez. Mert most nem valami ellen kell felsorakozni — hiszen az állampárt már szétesett —, hanem valami mellett kell leadni a voksot. De a szavazó valójában nem igazodott el a programokban.
Akkor mit tegyen a szavazó-fülkében? Pártokra szavazzon-e elsősorban vagy személyekre? Ha az utóbbit részesíti előnyben, akkor a parlament többségében olyan emberekből áll majd, akik bírják a helyi közösségek bizalmát, de kérdéses, megvan-e bennük a tartás a népszerűtlen intézkedések vállalásához, s rendelkeznek-e azzal a látókörrel, amely az ország nemzetközi és belpolitikai ügyeinek intézéséhez elengedhetetlen. Ha pedig pártra szavaz, akkor melyiknek az élén látja azt a karizmatikus vezetőt, aki egy államférfi képességeivel vezetheti majd az országot.
Bármennyire is meglepő, létezik egy harmadik lehetőség
is. Hadd hivatkozzam ismét egy angolra, Edmund Burke-re, a 18. századi politikai filozófusra és szónokra. Bristolban küzdött a parlamenti képviselőségért, miközben ezt mondta: „A parlament egy nemzet tanácskozó gyülekezete, amely egyetlen érdeket, az egész ország érdekét szolgálja... Te valójában egy képviselőt választasz, de amint őt választod, már nem Bristolt képviseli, hanem a parlament tagja lesz.” Ez a személyiség átlényegülé-sét jelenti, attól a pillanattól, hogy belép a parlament kapuján. Hasznos lenne, ha a megválasztott képviselők megfogadnák Bürke idézett megállapítását.
És ebből származik a következő kérdés. Milyen kormányra lesz szüksége az országnak? Sokan azt vallják, hogy elsősorban szakértőkre, akik eligazodnak a bonyolult világ-gazdasági viszonyok között, átlátják, a pénzügyi tennivalókat és működtetni tudják az államszervezetet. Mások attól tartanak, hogy a szakemberek nagyon is hajlamosak tudományuk egyoldalú felértékelésére. Minden specialistát fenyeget az a veszedelem, hogy szemmértéke aránytalanná válik. A jó szakember rendszerint csapnivaló államférfi.
Olyan roppant erőfeszítés, mint aminőre a választások után Magyarországon szükség lesz, csak akkor hajtható végre sikerrel, ha minden szakértő a vezető államférfival szemben az eszköz és a cél viszonylatában érzi magát, legyen az közgazdász, mérnök, orvos, bankár, vagy hivatalnok.
A történelem félelmetesen nehéz lecke elé állította a magyar választókat. Mert az áhított Európa közben megváltozott. A Marosvásárhely utcáin kiömlött vér és Sütő András egyéni tragédiája esetleg egy nemzedéknyi időre visszavetette a magyar—román kibékülés ügyét. A Jalta—Potsdam-rend-szer összeomlásával egy merőben új Európa körvonalai rajzolódnak ki. Nemcsak a magyarságnak, de a kontinens minden népének újra kell fogalmaznia a maga Európa-ház koncepcióját, mert az egységes Németország és az átalakulás roppant nehézségeivel küzdő Szovjetunió egy egészen más Európa-képet vetít elénk. De a NATO, a Közös Piac és a semlegesek elé is. Olyan folyamat indult meg, amelyet már a világhatalmak sem tudnak irányítani vagy kezelni.
Ha valamikor, akkor most kell megnyilatkoznia a nemzet államalkotó és államfenntartó tehetségének, józan ítélőképességének, lelki szilárdságának és szellemi bátorságának.
Pethfí Tibor
A választás szabályai
Vasárnap reggel hatkor nyitnak legtöbb helyen a szavazóhelyiségek (ha a helyi körülmények indokolják, már hajnali ötkor elrendelheti a szavazás megkezdését a választási bizottság). Szavazni 18 óráig lehet, de a szavazatszámláló bizottság 20 óráig meghosszabbíthatja a nyitva tartást. Érdemes figyelni arra, hogy vasárnapra virradóra tkell áttérni a nyári időszámításra, vagyis egy órával előre kell tolni a mutatókat.
A szavazásra jogosult polgárok csak személyesen élhetnek állam-polgári jogúikkal. Az egészségi állapota miatt mozgásában gátolt személyt, kérésére, a szavazat-számláló bizottság két tagja fölkeresi. Választójoga van azoknak a nagykorú magyar állampolgároknak, akik sem cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság, sem pedig a köz-
ügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt nem állnak. Nincs választójoga annak, aki szabadságvesztését tölti, vagy jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt áll.
A polgárok általában állandó lakóhelyükön kialakított szavazókörben szavaznak, ennek pontos helyéről tájékoztatást kaptak az úgynevezett kopogtatócédulán, de a legtöbb helyen általában falragaszokon is közzéteszik ezt. Előfordul, hogy valaki megváltoztatta lakóhelyét, miután már összeállították a szavazók névjegyzékét, ilyenkor az új lakóhely szerint illetékes helyi tanács vb-tit-kárától, vagy a szavazás napján, a szavazatszámláló bizottságtól kérheti a választók nyilvántartásába való felvételét. A kéréshez csatolni kell a korábbi lakóhely szerinti tanácsi vb-titkár Igazolását arról, hogy a kérelme-
ző a választók nyilvántartásában szerepelt. Lehetőség van arra, hogy aki vasárnap állandó lakóhelyétől távol tartózkodik, az állandó lakóhelye szerint illetékes helyi tanács vb-titkárának igazolása alapján kérje ideiglenes lakóhelyén vagy tartózkodási helyén a tanács vb-titkárától, vagy a szavazás napján a szavazat-számláló bizottságtól, hogy vegyék fel a választók nyilvántartásába.
Minden szavazóhelyiségben legalább két szavazófülkét kell felállítani, s a fülkében tollat kell elhelyezni.
A szavazásra érkezőnek a szavazatszámláló bizottság megállapítja a személyazonosságát, ezért a személyi igazolványát mindenkinek magával kell vinnie. Nem árt, ha az úgynevezett ikopogtató-
(Folytatás a 3. oldalon)
A változatlan feszültség ellenére
csillapító hatásúnak vélik a maros vásárhelyi egyezséget
Az izraeli kormány magyarázatot követelt a Malév-járatok leállítása miatt
LITVÁNIA szolgáltatta a vezető hírt valamennyi nagy hírügynökség számára. Kiemelt helyen ismertették a vilniusi kormány drámai felhívását a világ közvéleményéhez, amelyben támogatást kért a „köztársaság ellen készülődő szovjet katonai beavatkozás megakadályozására”. A helyszíni beszámolók szerint kétségtelenül nyugtalanság tapasztalható a litván fővárosban az egyelőre még kiszámíthatatlannak vélt új, kemény gorbacsovi .politika jövőjét illetően. Ugyancsak ez a bizonytalanság jellemzi a nemzetközi közvélemény és a különféle kormányok, felelős .politikusok állásfoglalásait, amelyekben a nyilatkozók egyelőre tartózkodnak az egyértelmű, sommás értékítéletektől.
Vezető kremlinológusok már hónapok óta foglalkoznak azzal az eshetőséggel, hogy Moszkva jegyverhez nyúl, ha az unió helyzete túlzottan veszélybe kerül. A szakértők ugyanis azt már egyértelműen megállapították, a szovjet vezetés végérvényesen szakított azzal a brezsnyevi elvvel, hogy katonai erőt alkalmazzon Kelet-Európábán. Az is nyilvánvaló — vélik —, ha ez mégis megtörténnék, egyértelmű lenne az amerikai diplomácia és a nyugati kormányok állásfoglalása. Ezzel szemben arra egyelőre nincs biztosítók, hogy valamely köztársaság ellen esetleg Moszkva nem folyamodik-e erőszakhoz, és az sem világos, ebben az esetben van-e egyértelmű, előre látható és kiszámítható nyugati reagálás.
A MAROSVASARHELYI ESEMÉNYEK sajtóvisszhangja mindinkább háttérbe szorul éppen a litván fejlemények miatt. Ugyanakkor a magyar—román vita és a magyar kisebbséget ért atrocitások nemzetközi megítélésére jellemző — és ez számunkra egyáltalán nem kedvező —, hogy a kambodzsai eseményektől kezdve a brit toryk parlamenti pótválasztásokon elszenvedett súlyos vereségén át, a québeci újrakezdődő szeparatizmusig szinte minden nagyobb visszhangot kapott, mint a marosvásárhelyi pogrom. Igaz, ennek részben az oka lehet, hogy a beszámolók megemlítik ugyan a feszült helyzetet, a román katonaság jelenlétét, valamint a sztrájkokat és az ellentmondó román hivatalos nyilatkozatokat a magyar kormány állás-foglalásával együtt, mégis elsősorban azt hangsúlyozzák; némi remény van a viszály csillapodására a marosvásárhelyi megállapodást követően.
Vezető nyugati lapok, amelyek erről a megállapodásról csak lapzárta után értesültek, nagy terjedelemben számolnak be a történtekről, és bár a legtöbbjük igyekszik tényszerű maradni, az általános vélemény a teljesen bizonytalan romániai helyzetet teszi felelőssé a történtekért. Még a szovjet sajtó is ezúttal igyekezett immár az Objektivitásra törekedni, a „félresikerült” első TASZSZ-kom-mentárt követően. A Japánból érkező tudósítások szerint tokiói diplomáciai körökben felvetődött az a gondolat, hogy ENSZ-kéksisako-sok kiküldése talán elejét vehetné a helyzet további elmérgesedésének. A magyar—román ellentétekről nagyobb terjedelemben beszámoló lapok esetében is azonban azt is kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a terjedelem nem kizárólag a marosvásárhelyi eseményeknek szól, hanem sok esetben arról van szó, a lapok immár választási beharangozókat közölve szentelnek helyet a témának, arra is keresve a választ, vajon érezhetően befolyásolja-e majd a vasárnapi voksolást az erdélyi kérdés kiéleződése.	(T. J.)
Román kormánynyilatkozat
Bukarestből jelenti az MTI: A román kormány elhatárolja magát a tömegtájékoztatási eszközökben közzétett vádaktól, amely szerint Kovászna és Hargita megye magyar nemzetiségű lakossága szeparatista, nacionalista lenne, Románia területi épségének megcsorbítására törekedne; ezek a vádak megalapozatlanok — hangzik abban a kormányközleményben, amelyet a bukaresti televízió péntek esti híradójában olvastak fel.
A'kormány állásfoglalására az után került sor, hogy Petre Román miniszterelnök Bukarestben tárgyalt a két, magyar nemzetiségiek lakta megye vezetőivel. A kormányközlemény cáfolja, hogy Kovászna és Hargita megyében magyar állampolgárok provokáltak, erőszakra uszítottak volna.
A hivatalos közlemény bejelenti: a tárgyilagos és tényszerű tájékoztatás érdekében intézkedéseket tesznek, hogy felelősségre vonják azokat, akik rágalmakat terjesztenek, gyűlöletet és erőszikot szítanak az etnikai közösségek között.
A kisebbségek követeléseit figyelembe véve az ősztől kezdődő új tanévben a magyar tannyelvű oktatási hálózatot minden fokon újjászervezik a jelenlegi szükségletek szerint. Tiszteletben tartva
a román nyelv hivatalos jellegét, biztosítják a nemzeti kisebbségi nyelvek korlátlan használatát azokban az övezetekben, amelyekben a nemzetiség él. Rendeletileg biztosítják a nemzeti kisebbségek nyelvén megjelenő külföldi kiadványokhoz való jutást. Ezeket az ország egész területén lehet terjeszteni, kivéve az ellenséges, nacionalista-soviniszta jellegűeket.
A kormányközlemény újdonságként bejelenti, hogy megteremtik a műszaki feltételeit annak, hogy a Magyar Televízió műsorát és a román TV második műsorát Kovászna és Hargita megyében is sugározzák.
Mélységes aggodalmát fejezte ki az RMDSZ nevében Domokos Géza Ion Iliescunak, az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács elnökének a marosvásárhelyi fejlemények miatt. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke külön szóvá tette Sütő András súlyos bántalmazását, az RMDSZ Maros megyei vezetői elleni akciókat, és a szövetség székházának megrongálását.
A pénteki találkozóról Bukarestben este kiadott közlemény szerint a felek megvizsgálták a marosvásárhelyi fejleményeket, áttekintették az összecsapásokhoz vezető folyamat szakaszait
Marosvásárhelyen felmentették a városi és megyei vezetőséget
Bukarestből jelenti az MTI: A román és a magyar fél megegyezésével, közös közlemény kiadásával ért véget még csütörtök este Marosvásárhelyen az az eszmecsere, amely Voican Voiculescu miniszterelnök-helyettes elnökletével a köznyugalom helyreállítását volt hivatott előmozdítani.
A város magyar és román lakosságának választott képviselői, az RMDSZ és a Vatra Romaneas-ca megbízottai megállapodtak abban, hogy kiegyensúlyozottan kell tájékoztatást adni a marosvásárhelyi eseményekről. A magyar kisebbség kivívta az anyanyelvi oktatás jogának szóbeli elismerését,
ugyanakkor ismételten leszögezte, hogy tiszteletben tartja Románia területi épségét Mindkét fél felszólította sajat híveit: hagyjanak fel a politikai sztrájkokkal.
Marosvásárhelyen pénteken felmentették az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács (INÉT) városi és megyei vezetőségét. Az intézkedést a kormánybizottság hozta azzal az indoklással, hogy a véres események idején sem a városi, sem a megyei vezetőség nem tudott hatékonyan intézkedni, elmulasztotta a gyors és szükséges lépések megtételét. A leváltott vezetők között van loan Judea ezredes, az INÉT városi elnöke, aki ellen már korábban is felmerültek kifogások. Azt hiresztelte ugyanis, hogy „tudomása szerint több változatot készítettek külföldön az erdélyi kérdés megoldására”. Variációi szerint katonai intervenciót készítettek elő Erdély ellen, hogy az ország területi egységét megbontsák.
Voican Voiculescu miniszterelnök-helyettesnek, a kormánybizottság vezetőjének elnökletével történt a testületek újraválasztása. A tanács román tagjait a magyar kisebbség, magyar résztvevőit pedig a románok küldöttei jelölték a tisztségekre. Az INÉT megyei elnöke Valér Galea lett, aki képesítése szerint mérnök. Al-elnökök: Kolozsvári Zoltán, Virág György és Rosu Aurél. A testület megválasztása után azonnal megkezdte tevékenységét, és bekapcsolódott a kormánybizottság által végzett munkába.
Marosvásárhelyen pénteken viszonylagos nvugalom uralkodott, bár a délutáni órákban román nyelvű skandálást lehetett hallani a főtér egyik oldaláról. A magyar lakosok nem vonultak ki a térre, amelyet a katonaság tart ellenőrzése alatt.
A városban — amelyet a hadsereg ellenőriz, és a bevezető útvonalakat továbbra is lezárva tartja — kinyitottak a boltok, az üzemekben a sztrájk után megkezdődött a termelés.
Hitelesen cáfolhatóak azok a külföldi híresztelések, amelyek szerint kiégett volna a Grand Hotel, s az sem felel meg a valóságnak, hogy parasztokat indítottak a városba. A Magyar Televízió stábját megállították és feltartóztatták ugyan, de később továbbengedték őket. Más külföldi forgatócsoportok is * érkeztek Maros-vásárhelyre.
A kormány ígéreteinek hatására és a marosvásárhelyi tárgyalásokon elért eredmények biztató jeleire tekintettel, Hargita és Kovászna megyében szintén felfüggesztették a sztrájkot. Sepsiszent-györgyön csak egyórás figyelmeztető munkabeszüntetésre került sor. Déli 12-kor megszólaltak a városban lévő szirénák és meg-kondultak a templomok harangjai. Egy óra múlva szintén szirénák és harangok jelezték a sztrájk végét. A nap folyamán Petre Román miniszterelnök Bukarestben tárgyalt a Kovaszna megyeiek küldöttségével követeléseikről.
Különböző helyekről magyarellenes akciókról érkeztek hírek. Kolozsváron ismeretlen személyek Mátyás lovas szobrán a íőalak fejét fehér lepellel takarták le; Má-ramarosszigeten a zeneiskola épületét díszítő Pető/i-domborművet vörös festékkel öntötték le; Nagyváradon fenyegető cédulákat helyeztek el magyar lakások ajtajában ; Marosvásárhelyen névtelen telefonálók tartják félelemben a magyarokat.
A Vatra Rornaneasca szervezésében Máramarosszigeten vasárnapra magyarellenes provokációt készítenek elő: ebből a célból a falvakban megkezdődött a román lakosság uszítása és szervezése. Az RMDSZ megyei szervezete és vezetőségének több tagja életveszélyes fenyegetéseket kapott. Az RMDSZ helyi és megyei Szervezetei kérték a rendőrség, a katonaság és az ideiglenes Nemzeti Egységtanács védelmét. Felhívták a magyar lakosokat, hogy vasárnap önvédelmi készültséget tartsanak.