﻿‘ ' M *n*
iI4r
M

-S3
Magyar Nemzet
Péntek
l»»0.
márriuK '10. Lili. évfolyam
75. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
AMayánéletiit
Tévedés, hogy a demokrácia lényege a szakadatlan politikai készenlét. Csupán ügyeletet követel és játszani is enged. A közéleti részvételt korántsem olyan görcsösen értelmezi, mint ez a múlt rendszerben szokásos volt és nem is olyan formálisan. Miránk azért mégis több politika hárul, mint a begyakorolt, működőképes demokráciák állampolgáraira, akik kiismerik magukat az intézményekben és mechanizmusokban. (Bár a bürokrácia mesterkedéseit és a lobbyk egyekedéseit ők sem látják át.) Nemcsak a még folyó és az ősszel esedékes helyhatósági választások folytán termelünk és fogyasztunk több politikát, hanem, mert az ismerkedés és kipróbálás napjait (heteit, hónapjait, éveit) éljük, tehát nagyobb figyelemmel követjük az eseményeket. De lesz még szabadidő a világon! Az pedig igazságosabban oszlik meg, mint manapság. Mostanában számos embernek túl sok jut belőle — mert munkanélküli —, sokan pedig látástól vaku-lásig dolgoznak, hogy felszínen tartsák magukat. Ezek ugyan . szélsőségek, de szemet szúrnak.
Ismerőseimet három kívánságukról kérdeztem. A válaszok összefüggőek: pénz (idő), nyugalom, magánélet után áhítoznak. A magánéleten nem ugyanazt értették. Ki olykor szórakozni menne a feleségével: mozi vagy színház után kisvendéglőbe vacsorázni; ki az ifjúságából kimaradt éjszakai életről szerezne némi tapasztalatot; ki több időt töltene a gyerekeivel; ki külön szobára vágyik vastag falúra vagy hangszigeteltre, hogy valahol nyugalomra leljen és egy vaskos könyvbe is belefoghasson. Ki az elvált ember „kivert kutya”-lélét családi nyüzsgésre cserélné; ki az idő diktatúráját megdöntve, ötleteinek-szeszélyeinek engedve, mozgalmas életet élne; ki áthangolná a barátaival való együttlétet; zálogot adna az, aki pénzről, politikáról beszél.
Ügy tetszik, hogy ha a politika mágneses teréből kiszabadulunk is, a gazdaság szorítása nem lazul. De egyelőre a politika is fogva tart. A magaslatokon vonszolódó elszámoltatás kismiska ahhoz képest, ami az alsó régiókban folyik. Míg odafent nyugdíjasokat vallatnak, idelent dolgozókat kezdenek ki, akiknek a megélhetése forog kockán. Jaj, a le-győzötteknek! Holott, aki a nyertesekre szavazott, nem nyert, aki a vesztesekre, nem vesztett pozíciót. Az elitcsere kifejezést éppen azért használják, hogy nyilvánvalóvá váljék: a raktári munkások és az iratkezelők között — sőt ennél feljebb — nincs őrségváltásra szükség. Egyelőre azonban egy régi recept szerint átpolitizálják a fúrást, illetőleg újkeletű és más előjelű politikai megbízhatósággal pótolnák a képesség és felkészültség hiányát. Mindez azonban közjáték csupán. A gazdaság változatlansága nagyobb létbizonytalanságot teremt, mint a rendszerváltozás. Ennek okán már a munkahelyeken sem élnek magánéletet. A szokásos pletyka elszürkült, kimúlt. A hivatali szerelmek — ha még vannak — említésre sem méltók. Válási rémtörténeteket sem hallani. Lehet, hogy válások sincsenek, mert sokba kerülnek. Legfeljebb azt firtatják a kollégák, hogy vannak-e titkos prémiumok, és ha nincsenek, mégis miből telik X.-nek és Y.-nak erre-arra. Pletykálkodás helyett azonban inkább árakról, bérekről, vállalati gazdálkodásról, létről-nemlétről beszélgetnek, vitatkoznak.
A választás eddigi eredményeinek ismeretében jó néhá-nyan gazdasági csodát várnak, jelesül azt, hogy az új kormány és parlament a beözönlő kölcsönökből, segélyekből szanálja majd a magánháztartásokat. Ez hiú ábránd. A külső segítség és befektetés, valamint a belső megtakarítások tőkésítése csak közvetve és fokozatosan hat majd az élet-színvonalra. Az új kormánytól mindenesetre az várható, hogy nagyobb működési teret teremt magának. Nem lép be abba a mókuskerékbe, amelybe elődei hagyták betuszkolni magukat. Minek következtében nőtt az államadósság, holott csökkenteni akarták, és felgyorsult az infláció, amelyet lassítani igyekeztek. Az új kormánytól és parlamenttől a várható, hogy a költségvetés szent teheneit a vágóhídra küldi, és a törölt tételeket nem pótolja más haszontalan kiadásokkal. Az új kormánytól az várható, hogy a működő lobbykat kiszorítja a ringből. (Az újak keletkezését aligha tudja megakadályozni.)
Az új kormánnyal, parlamenttel szemben reális igény az, hogy stabil legyen, nyugalmat teremtsen. Ezt csak értelmes koalícióval érhető el. Külföldi megfigyelők és belföldi szurkolók több párt, főként az MDF és SZDSZ közös kormányzását várják. Elvégre mindkét párt a politikai demokrácia és a piacgazdaság talaján áll. Választási párbajukat azonban a különbségek uralták. Ami természetes, mert választani kellett közöttük, így számosán az MDF mérsékletére, illetve az SZDSZ radikalizmusára szavaztak. Ügy tetszik, a kettő nem összeegyeztethető. Inkább azt mondanám, hogy egy ügyben, egy politikai döntésben egyidejűleg nem alkalmazható. Ám a kilábaláshoz mindkettőre szükség van. Jóslatom: ha a két említett párt közül bármelyik ellenzékbe kerül, nincs viszonylagos nyugalom. A kormányválságot beprogramozták, az állampolgár ismét az urnák elé járulhat. Hát kell ez neki? Még ki sem élvezte a demokrácia örömeit és máris a keserveiben legyen része?
Az ember magánéletre vágyik. Életörömre. Mikor lesz része benne? Van egy válasz, ami többször elhangzott már. Ne felülről várja senki sem az áldást. Alkossa meg saját élet-stratégiáját, amely nemcsak az az inflációval való lépéstartást célozza, hanem egyéni szabadságának kihívását is. A saját rendelkezésű idő sajátos fel-használását. Némely embernek jövedelme vagy életbölcsessége folytán — ez már sikerült. A magánéletről szólva: hivatkoznék egy választási plakátra. Nemcsak politikai pusziváltás van, hanem szerelem is. Erről egyébként úton-útfélen meggyőződhetünk. A fiatalabb, még nem családos korosztály megőrizte a magánéletét, lásd: diszkóklub, popkoncert, megőrizte még politizálás közben is.
A családosokat pedig azzal biztathatjuk, hogy ha szilárd kormány alakul, a politika kisebb helyet foglal el ott, ahol csak szerény jelenléte ajánlatos: az otthonban és a munkahelyen. Nem telepedik rá a tévé műsoraira, kiszorítva onnan a művészetet, tudományt, szórakozást. Ily módon legalább a magánélet illúzióját nyújtja. Manapság ugyanis gyakran csak a képernyő előtt találkozik a család. S milyenek a kilátások? Egy bizonyos: tévé, tavasz és szerelem jövőre is lesz.
Kovács Judit
A biikaresti külügyminiszter szerint
„biztatók” az erdélyi tárgyalások, kilátásban a megállapodás
A Vatra Romaneasca kitart szélsőséges álláspontja mellett
A külpolitikai helyzet
KÖZVETÍTÉSI KÍSÉRLETEK jelzik, hogy a litván fejlemények változatlanul aggasztják a világpolitikai tényezőket. Edward Kennedy amerikai szenátor, aki Moszkvában tett látogatást, találkozott litván parlamenti képviselőkkel, s közölte velük, hogy hajlandó egyeztetni Moszkva és Vilnius érdekeit, ha erre fölkérik. Landsbergis litván elnök mintegy a feszültséget enyhítendő, Koppenhágát vagy Oslót javasolja a tárgyalások helyszínéül. A dán külügyminiszter támogatja is ezt az ötletet, de csak akkor, ha előbb Moszkva és Vilnius megegyezik. Norvégia hasonló feltételeket támasztott. A svéd kormányfő is felajánlotta segítségét, miközben fölszólította a szovjet vezetést, hogy tartózkodjék a szükségtelen beavatkozástól. Ingvar Carlssonnak ez a megjegyzése egyébként a stockholmi álláspont szigorodására utal, hiszen néhány nappal ezelőtt a svéd diplomácia vezetője még azt mondta, hogy Moszkva felelősségteljesen lép föl Litvániában.
A nagyhatalmak egyébként nem hivatalos csatornákon érintkezésben állnak egymással. A Fehér Ház szóvivője közölte ezt, s nyilván nemcsak Kennedy küldetésére gondolt. Az amerikai elnöki szóvivő igen óvatosan fogalmazott, s közölte, hogy szovjet részről a legnyomatékosabban értésre adták, nem kívánják a kérdést erőszakkal megoldani. Washington „a lehető legerőteljesebb módon” kifejezte véleményét, s föltehető, hogy ennek fényében Moszkvától biztosítékokat is kapott. Azok a kongresszusi körök ugyanis, amelyek határozottabb föllépésre akarták rávenni az elnököt, fehér házi eszmecseréjük után meggyőzve távoztak, és elismerték, Bush helyesen döntött, amikor nem ismerte el az önálló litván államot.
A FESZÜLTSÉG kismértékű enyhülését hozhatja magával az a litván engedmény, hogy Landsbergis elnök elvben beleegyezett a népszavazásba. Ezzel kielégítené Moszkva fő követelését, következésképpen ez a döntése jelentős engedménynek tekinthető. A VPl-nak Landsbergis kijelentette, ha Litvánia népe óhajtja a referendumot, ő nem ellenzi, s erről a kérdésről kész véleményt cserélni Moszkvával. Közölte azt is, hogy nem hoznak létre önálló határőrséget, védelmi minisztériumot, és felszólította a polgárokat, ne szegüljenek szembe a szovjet csapatok fegyverbegyűjtő akcióival. Ozolas miniszterelnök-helyettes pedig bejelentette, hogy szovjet illetékesek eloszlatták a vil-niusi aggodalmakat, s a helyi kormány már nem érzi olyan súlyosan fenyegetve a litván függetlenséget, mint eddig. Egyelőre nem tudni, kik és milyen biztosítékokat adtak a katonai fellépés mellőzésére, de ezek valószínűleg meggyőzők voltak, s nyilván ezért váltak békülé-kenyebbé a litván vezetők.
Ebben a rendkívül kiélezett helyzetben ült össze csütörtökön Tal-linnban az új észt legfelső tanács. S várható, hogy már az ülésszak elején szót ejtenek a függetlenségről. A nemrégiben megválasztott Észtország kongresszusa, amely párhuzamos parlamentként működik, a Szovjetuniótól való elszakadást hirdeti, s a legfelső tanácsba delegált tagjai révén elő akarja terjeszteni ezt a felhívást.	(B.M.)
A marosvásárhelyi események kivizsgálását nem engedélyezi Bukarest az ENSZ-megbizoltnak
Párizsból jelenti az MTI: A román külügyminiszter szerint „biztatóan alakul a helyzet” Erdélyben a nemzetiségi problémák megoldására. Sergiu Celac ezt Párizsban jelentette ki újságíróknak, a francia—román vegyes bizottság ülésszakának megnyitásakor. Szerinte a magyar közösség képviselőivel folytatott megbeszélések „máris érdekes megállapodásokhoz vezettek”. Ezekről nem közölt részleteket, azonban azt mondotta, hogy a román többség és a magyar kisebbség közötti megbeszélések légköre „igen konstruktív”.
„Erdélyben most nyugalom van, és építő szellemben, realista módon haladnak az olyan megoldások felé, amelyekben mindkét fél érdekelt” — jelentette ki a román külügyminiszter. Azt is közölte, hogy az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács irodája szerdai ülésén „biztató fejleményekről” kapott tájékoztatást.
Celac nyugtató párizsi szavaival élesen szemben áll a Vatra Romaneasca elnökének a nyilatkozata, amely nyíltan vállalja a szélsőséges nacionalizmust. Radu Ciontea kijelentette, a szervezete nem veti alá magát egyetlen párt érdekeinek sem, s feladatait törvényes eszközökkel kívánja végrehajtani. Célja a valódi demokrácia megteremtése, a történelmi igazságok kiderítése, a nép megismertetése a románok történelmi múltjával, Erdélyben tartózkodásuk folyamatosságával. Nem politikai eszközökkel akarja megvédeni Erdély területi épségét és Romániához tartozását, amelyet az 1918-as történelmi jelentőségű megállapodás is rögzített.
Hozzátette: „Nem politikai jellegű szervezetként állást akarunk foglalni a magyar kisebbségnek az elmúlt hónapokban támasztott szélsőséges, szeparatista és románellenes követeléseivel szemben. Helytelennek tartom, hogy a romániai magyar kisebbség nem jogokat, hanem privilégiumokat követelt, elit kisebbségnek tekintve magát. Nem helyeslem azt a hevességet, amellyel a magyar szélsőségesek vezetői már a forradalmat követő legelső napokban nyomást gyakoroltak annak érdekében, hogy sürgősen, alaptalanul és jogtalanul ne jogokat szerezzenek — ahogy az más demokráciákban szokás —, hanem minden törvényes alapot nélkülöző kedvezményeket.”
Azzal kapcsolatban, hogy egyesek szélsőséges, fasiszta típusú szervezetnek tartják a Vatra Ro-maneascát, Radu Ciontea a következőket mondta:
— Romániában nincs még egy társadalmi vagy politikai alakulat, amellyel szemben az országunkban. élő magyarok ilyen dühödt és Indokolatlan gyűlöletet tanúsítanának. Sokan közülük azt sem tudják, mi a Vatra Romaneasca, sőt már megalakulásunk előtt sértegettek minket. Persze érthető, hogy egyesek félnek — hiszen a Vatra Romaneasca — az maga Románia.
Csütörtökön magyar emlékhelyeket rongáltak meg Romániában. A Szatmár megyében levő erdőd! Petőfi-obeliszket ismeretlen tettesek felrobantották Ezen a helyen március 15-én, a várkastély romjánál álló obeliszk-nél, ünnepi megemlékezést tartottak. A gránitból készült obe-liszk darabokra tört, darabjai 15-30 méteres távolságra is elre-
pültek. A robbantás ügyében vizsgálat indult.
Ugyancsak Szatmár megyéb.en, a nagymajtényi síkon megrongálták azt az emlékművet, amelyet a „szatmári békekötés” (1711. április 25.) emlékének állították.
Casimir lonescu, az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács alelnöke az erdélyi románok és magyarok közötti feszültségről szólva azt mondta, hogy nem Erdélyt fenyegető veszélyről van szó, hanem inkább a politikai kultúra hiányáról általában és főleg pedig az igazi demokráciával kapcsolatos kultúra hiányáról. Olyan időszak zajlott le, amikor semmi információt nem kaptunk kívülről. Az emberek nem tudják, hogyan oldják meg másutt a kisebbségek kérdését. E témával kapcsolatban felvilágosító politikára lesz szükség, hogy megértessük az emberékkel: ahol kisebbségek élnek — legyenek magyarok vagy szerbek, németek vagy mások — elemi jogaikat éppúgy tiszteletben kell tartani, mint más országokban.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ideiglenes intézőbizottságának országos elnöksége Bukarestben csütörtökön ülést tartott. Ezen részt vett a nap folyamán amerikai és kanadai jó-szolgálati útjáról Romániába visszatért Tőkés László, Király-hágó-melléki református püspök, aki a szövetség tiszteletbeli elnöke.
Az elnökségi ülésen többek között arról döntöttek, hogy az RMDSZ első országos kongresz-szusát április 21-én és 22-én rendezik meg Nagyváradon. Eredetileg április 7-én és 8-án tartották volna meg a tanácskozást: a ma-rosvásárhelyl fejlemények miatt a román belpolitikai életben bekövetkezett körülmények tették szükségessé a kongresszus két héttel történő elhalasztását.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem párt, mentes az ideológiai kötöttségektől, és nem kötelezi el magát egyetlen romániai politikai szervezet mellett sem, de a demokrácia elveit, az európaiságot elkötelezetten válla-
ló, nemzeti alapon álló szervezet. Kapcsolatai a kormánnyal attól függnek, hogy az miként viszonyul a nemzeti kisebbségi érdekékhez. A parlamentbe beválasztott RMDSZ-tagok támogatnak minden olyan határozatot, amely nem keresztezi a nemzetiségi célokat, s kezdeményezik a kisebbségi jogok biztosítását, kiszélesítését szolgáló döntéseket. Ezt szögezi le az RMDSZ programtervezete, amelynek alapdokumentumát Kolozsvárott létrehozott szerkesztőcsoport készítette el az áprilisban tartandó országos kongresszusra.
Genfi ENSZ-körökből származó értesülések szerint, Románia nem engedélyezi, hogy a romániai emberjogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-megbízott beutazzék az országba. Utazásának célja az lett volna, hogy pártatlanul vizsgálja ki: történtek-e, és ha igen, milyen jogsértések márciusban Marosvásárhelyen.
\ Dnresi.lcríöl a Tiszáig
A fastban megjelenő Timpul című román lap március 24-én közölte a Frontul Popular Román (Román Népi Front) és a Frontul Popular din Moldova (Moldovai Népi Front) közös nyilatkozatát és határozatát. A közös nyilatkozat szerint a román „nemzeti szolidaritás törekvésének” kifejezéseként, a Nagy Európai Ház létrehozása érdekében elhatározták, hogy 1990. június 24-én a „Dnyesztertől a Tiszáig" (de la Nlstru pin’ la Tisa) román mozgalom békés szolidaritási és baráti tüntetést szervez, amelynek során élőláncot alkotnak a Pru-ton és Kárpátokon keresztül. A Kárpátokon keresztül vezető élő-híd északon Suceava—Gyulafehérvár irányába halad.
A közös nyilatkozat aláírói kifejezik, hogy a Romániában és a Moldávai SZSZK-bán érvényben levő törvények alapján, ezt a tüntetést az 1940. június 28-i an-nektálás ötvenedik évfordulójának emlékére szervezik. (A. v.)