﻿Félúton
Pénzügyi fedezet a magyar kormányváltáshoz
Elkápráztató újdonságról tudósít a londoni The Economist egyik új száma. Több mamutcég szakértői előrehaladott kísérleteket folytatnak a személyi számítógép, a compact lemezjátszó és a videó „összeházasításáról”. A „multimédia” elnevezésű új termék egyesítené az utóbbi évek korszerű elektronikájának minden előnyét, s a tervek szerint a jövő év nyarán már kapható lenne a boltokban. Amint a londoni hetilap kissé csúfondárosan megjegyezte, fejtörést csupán az okoz — egyelőre —, hogy mire is használják a szuperterméket.
Majd kitalálják. Nyilvánvalóan ebben bíznak a világcé-ek, amelyek egymással versengve dolgoznak a színes televízió nagyságú szórakoztató elektronikai csodán. Ez várhatóan olyan számítógép lesz, amely beszélni és vetíteni egyaránt tud. A komputervilág új korszaka kezdődik? — tehetnénk föl a tűnődő kérdést, de a londoni beszámoló inkább lehangol, mint fölvillanyoz. Eszembe jut a szavazatszámlálások hét eleji csődje, s talán nem alaptalanul gondolom, hogy a videó-számítógépektől fényévnyi távolságra van a Kárpát-medencének ez a darabja.
Persze a távközlés minapi botránya nem változtat azon, hogy a választások első fordulójával közelebb kerültünk az alkotmányos jogállamhoz — ahhoz, hogy megszűnjék a hatalomgyakorlás egypárti, ellenőrzés nélkül működő, diktatórikus rendszere. Az első menet az új pártok sikerét hozta, s nincs okunk azt feltételezni, hogy a helyzet a jövő vasárnap megváltoznék. A szavazó így adta tudtul, hogy a jövőbe tekint — ellentétben a sok pártállásfoglalással, amelyek mintha túl sokat foglalkoznának a múlttal —, és változást akar. Bizalmát pedig megosztotta — végül is bölcsen — a mérsékeltebb ütemű változást szorgalmazó MDF és a radikálisabb fordulatot sürgető SZDSZ között. Az eredmények tüzetesebb vizsgálata — úgy gondolom — azt bizonyítja, mindkét párt országos mozgalommá izmosodott, tehát az MDF-nek van bázisa a városokban és Budapesten is, az SZDSZ pedig tábort tudott szervezni magának vidéken is. Minden pillanatnyi valós vagy vélt nézeteltérés ellenére ez a kettős folyamat előmozdíthatja az áldatlan népi—urbánus viszály csillapodását. Még tovább enyhülne ez a hamis gyökerű és egyre anakronisztikusabb konfliktus, ha a két párt koalícióra tudna lépni.
Csakhogy a politikának kötött szabályai vannak, s bizony, nagy hiba lenne előírni akármelyik pártvezérnek, hogy kivel kössön alkut és kivel ne. A végeredmény ismeretében minden másként alakulhat és egy hét a politikában igazán nagy idő — mondta teljes joggal a tapasztalt brit labourista, Ho-rold Wilson, Az együttműködésre azonban akkor is szükség lesz, ha nem jön létre „nagy-koalíció”, s a kisebbik győztes ellenzékbe szorul. A parlamenti demokrácia játékszabályai kötöttek, felelőssége az oppozíció-nak is van, nemcsak a hatalmat gyakorló kormánynak. Tagadhatatlan, hogy a két győztes két meghatározó ideológiát követ, a keresztény-nemzeti és a szociálliberális hagyományokból táplálkozó áramlatot, de nagyon valószínű, hogy a kormányzás mindennapos teendői elhalványítják az ideológiai elemeket. Az elmúlt években nemegyszer kiderült, hogy a gazdasági gondok enyhítésére nagyon is hasonló módszereket alkalmaztak a brit konzervatívok, a francia szocialisták vagy a nyugatnémet szociáldemokraták, sőt egynémely kelet-európai kormány háza táján is. Ebben
Egymílliárd dollár az Európai Közösségtől
Magyarország és Dél-Afrika érdekképviseleti irodát nyit
A külpolitikai helyzet
A TIZEN KEITEKKEL KÖTÖTT KÖLCSÖNMEGALLAPODAS
brüsszeli aláírásával szinte egy időben üdvözölte a japán kormány az általa korszakos jelentőségűnek tartott magyarországi szabad választásokat. Mind az Európai Közösség, mind a tokiói vezetés elsősorban a Budapest iránt érzett bizalmát juttatta .kifejezésre, azt a reményét, hogy a voksolások második fordulóját kővetően ,erős és szilárd kormányzat kezdi el a reformok felgyorsítását, a piacgazdaság teljes körű kiépítését. A világsajtó kommentárjai azonban némi borúlátással latolgatják a .koalíciós esélyeket. Paradox lenne, 'ha .Magyarország a csendes forradalom után kormányzati válsággal kezdené a demokrácia ünnepét — állapítja meg a francia L’Express A hetilap szerint a magyarok olyan nagykoalícióra vágynak, amely ötvözné az SZDSZ thatcherista ötletességét az MDF mérsékelt liberalizmusával. A L’Express ugyanakkor belátja, hogy ez esetleg „kényszerházasság” lenne, másfelől viszont hangsúlyozza, hogy összeomlása végzetes következményekkel járna az ország számára.
A japán Mainichi Daily .koalíciós jóslások nélkül vélekedik úgy hogy az új kormány 'talán képes lesz a lakosságtól egy meghatározott ideig további önmérsékletet és takarékosságot kérni. A gazdasági helyzet javítására azonban csak rövid idő áll majd a rendelkezésére ‘ — figyelmeztet az újság. A The independent azt emeli ki, hogy a magyar politikában az igazi választóvonal egyfelől a modern liberális, nyugati irányzatú világi pártók, másfelől a keresztény alapú, nemzeti tömörülések között húzódik- Eszerint, jegyzi meg a brit lap, az MSZP az SZDSZ és a Fidesz oldalán található, szemben az MDF-fel, a KDNP-vel és az FKgP-vel. Az elemzés komoly ellentmondásokra utal: miközben az SZDSZ és a 'Fidesz politikai image-a a szocialistákkal való együttműködés megtagadásán alapul, ha az SZDSZ és az (MSZP leülne egy asztalhoz, tüstént kiderülne, hogy gazdasági programjuk gyakorlatilag azonos. Másrészt „az MDF felmenő szálai vannak teljesen összegabalyodva a szocialista párttal’”; a szabad demokratáktól eltérően az MDF magából a pártból nőtt ki — fejtegeti a The Independent, amely ugyancsak felveti a kérdést, mi szolgálná jobban Magyarország érdekeit: a nagykoalíció, avagy egy gyenge többségű kormány, erős ellenzékkel.
BUSH LEVELET KÜLDÖTT Corbacsovnak, s bár a tartalmáról részleteket egyelőre nem közöltek, feltehető, hogy abban Litvániáról is szó van. Amit máris tudni lehet: az amerikai elnök úgy döntött, nem támogatja jobban a vilnlusi önállósulási törekvéseket, mert el akarja kerülni az olyasfajta szovjet .beavatkozást, mint amilyen 1956-ban Magyarországon volt. A The Washington Post friss értesülése szerint a héten Moszkvában járt Kennedy szenátor beszámolója befolyásolta nagymértékben a Fehér Ház véleményét. George Bush arra a következtetésre jutott, hogy a szovjet vezetés további bírálatát mind Moszkva, mind Vilnius félreértheti, s mélyebb konfliktus bontkozhat ki, amely megszakítja a két nagyhatalom közeledését. A visszafogott washingtoni megnyilatkozással kapcsolatban nem elegendő a Gorba-csovra nehezedő, egyre erőteljesebb belső nyomásra hivatkozni: mint ismeretes, egy hét múlva látogat az amerikai fővárosba Sevardnadze szovjet 'külügyminiszter, hogy Bakerrel a júniusi csúcstalálkozó előkészítéséről tárgyaljon. A Franciaországban tartózkodó szovjet honvédelmi miniszter egyébként a Le Figarónak nyilatkozva .kijelentette, hogy noha a litván parlament egyoldalú döntése érvénytelen, meg fogják találni a megoldást a kiválásra a Szovjetunióból. A szovjet külügyminisztérium egy magas rangú illetékese sajtóértekezletén azt fejtegette, hogy csak népszavazáson lehet dönteni arról, kilépjenek-e vagy sem egy olyan országból, amelyhez évszázados kapcsolat fűzi őket, s amelytől történelmükben csak néhány évtizedig voltaik függetlenek. Miközben Litvánia körül a feszültség némiképpen enyhült, a Komszomolszkaja Pravda pénteken valóságos hadijelentést közölt az előző napok kaukázusi harci eseményeiről.
A NÉMETKÉRDÉS JEGYÉBEN kezdődött el pénteken, Londonban, a brit—nyugatnémet csúcstalálkozó. Hivatalos megbeszélései előestéjén egy cambridge-i díszvacsorán Margaret Thatcher „az Atlantióceántól az Urálig terjedő demokratikus szövetség” eszméjét domborította ki, Helmut Kohl pedig Lengyelország határainak szerződésileg kötelező erejű szavatolását hangsúlyozta. Ezintén csütörtökön este Kohl kancellár a francia Antenne—2 egyík vitaműsorában a francia közvéleményt igyekezett megnyugtatni a német egyesítés ügyében. Igen határozottan foglalt állást a nyugat-európai egység megszilárdítása, a gazdasági és pénzügyi unió megteremtése mellett; Párizs óhajától eltérően továbbra is kitartott azonban amellett, hogy csak az egységes Németország törvényhozása tehet pontot végleg a német-lengyel határvita végére. Genscher külügyminiszter, aki a Süd-deutsche Zeitungnak adott interjút, egyebek közt jelezte: a Szovjetunióban is sokasodnak az érvek az egységes .Németország NATO-tagsága mellett.	<v• W
A Nemzeti Bank elnöke megnyugtatta a házigazdákat
Budapest a jövőben is teljesíti fizetési kötelezettségeit
az értelemben a hatalom új birtokosai kényszerpályán mozognak, a gazdasági és nemzetközi kötöttségek szorításában mozgásterük igencsak korlátozott lesz.
Kénytelenek szembenézni a féloldalas magyar polgári fejlődéssel, s véleményem szerint sikerük attól függ, miként tudják mozgósítani a piacot, előrelendíteni a polgárosodás folyamatát. A belső és külső tőkék fölébresztésére és becsalogatására egyaránt szükség lenne, s ebből a szempontból a most távozó pénzügyi kormányzat sok felemás intézkedését szüntethetik meg, vagy igazíthatják egy tényleges kapitalizálódó fejlődés igényeihez. Meg tudják-e tenni? Egyik közgazdászunk a Valóság hasábjain tamáskodik. Bródy András úgy látja, a magántulajdon ereje eltörpül a „mindenható” állammal szemben. Szerinte az aktív magánvagyon az országban nem több mint öt-tíz milliárd forint, az állam reáltőkéje viszont 2000-4000 milliárdra becsülhető, és csaknem ezermilliárdot tesz ki az újraelosztott jövedelem.
A közgazdász azt jósolja, hogy az államapparátust nem gyűri le a társadalom, s végeredményben „a restauráció csalárd, korrupt, panamás, kölcsönös hátvakarásokból szövögetett évtizede áll előttünk”. Azért talán ő sem ilyen borúlátó, joggal sürgeti, hogy a majdani kabinet vizsgálja felül a veszteséges hadianyaggyártást, ami előmozdíthatja a költség-vetés helyrebillentését. A polgárosodás fékjének bizonyulhat a nagyon korlátozott magyar piac, a pálya Közép-Európában tágulhat nagyobbra: nagy kérdés, hogy az egymásra acsarkodó nacionalizmusokat letöri-e a demokrácia, és a közép-európai térségben elindulhat-e egy olyan fejlődés, amely elsöpri a vámokat és megkötéseket. Ha a térség képes lenne erre, alighanem jóval vonzóbbá válhatna a nyugati tőkék számára. S minthogy mindez a stabilitást növeli, ez nem lehet ellenére Moszkvának sem, egyébként is túl sommásak azok a nyugati megjegyzések, amelyek egyikmásik kelet-európai pártot egyszerűen jobboldalinak vagy „nacionalistának” nevezik: véleményem szerint az MDF például „balrább” áll jó néhány nyugat-európai testvérpártjánál, amelyekkel Moszkvának ugyancsak jó kapcsolatai vannak.
Negyven év sok-sok csődjét egy-két év alatt aligha lehet fölszámolni, de kedvező nemzetközi adottságok esetén egy legitim kormány talán el tudja kerülni az évtizedes „hátvakarást”. Egyet-mást tanulhat elődjétől, hiszen az MSZP reformcsapatának néhány kiemelkedő tagja alighanem helyet kap a magyar és az európai történelemben is. A váltás azonban — éppen a rendszer csődje miatt — elkerülhetetlen, s a választások belső logikája, az önkormányzatok rendje, végső soron a szabadság elvezethet az erkölcsi normák olyannyira áhított megszilárdulásához. Azt gondolom, hogy a választók erre szavaztak — és fognak szavazni egy hét múlva —, és elvetnek minden szélsőséget, hátat fordítanak azoknak, akik végletesek, kérlelhetetlenek, vagy a nemzeti érzelmeket sértő cselekedetekre ragadtatják magukat. S akik majd a hatalom új birtokosainak mondhatják magukat — legyen bármilyen a koalíció —, mihamarabb vessenek véget a mostani bizonytalanságnak a hivatalokban, intézményekben, a társa-dalomszerte elburjánzott szorongásnak, aggodalomnak, sőt félelemnek. Az igazi demokráciától ez éppoly távol áll, mint a diktatúrától a szabadság.
Martin József
Brüsszelből jelenti az MTI: Az Európai Közösségek közipontjában pénteken aláírták az EK által 'Magyarországnak nyújtott 1 milliárd dolláros struktúraváltási áthidaló kölcsön okmányait. A hivatalosan a közösség elszámolási egységében meghatározott összegű, azaz 870 millió ecus kölcsön első, 350 millió dollárt érő részlete mintegy két héten belül jut el a Magyar Nemzeti Bankhoz, és így biztosítja a közvetlen nemzetközi
pénzügyi hátteret a kormányvál-tá'hoz.
Az Európai Közösség bizottságának részéről Henning Chrlsto-phersen alelnök, a pénzügyek felelőse és Karéi van Miért, a bizottság tagja, a kölcsönt közvetlenül megszervező szolgálat f-le-lőse, míg magyar részről Békési László pénzügyminiszter, és dr. Bartha Ferenc, a Nemzeti Bank elnöke írta alá az Európai Közösség történetében is példátlan
kölcsönműveletet rögzítő okmányokat a brüsszeli Bérlaymont-palotában, a bizottság székhelyén.
Az aláírást megelőzőén Chris-tophersen rövid beszédében kiemelte, hogy a közösség története során először nyújt ilyen kölcsönt egy nem tagállamnak, célja hozzájárulni a magyar gazdaság struktúrájának átalakításához, a reformfolyamathoz. Karéi van Miért
—	aki a bizottság belga tagja — kiemelte azt, 'hogy a kölcsönműve-letben Belgium jelentős szerepet játszott, a belga pénzügyiminiszter volt a tizenkettek között a hivatalos kezdeményező.
Békési köszönetét mondott a kölcsönért, amellyel a közösség bátorítja és elősegíti a gazdásági eformokat, átalakulást. Számunkra különösen fontos ez az aktus
—	hangsúlyozta —, hiszen az ország a társadalmi-gazdasági átalakulás döntő szakaszába jutott. Ma már világosan látható, hogy ez az átalakulás tovább fog gyorsulni, s ahhoz, hogy változatlanul konszolidált és eredményes legyen, a közösség most igen nagy segítséget nyújtott. Dr. Bartha röviden vázolta országunk gazdasági helyzetét, biztosította partnereinket arról, hogy Magyarország a jövőben is teljesíti nemzetközi fizetési kötelezettségeit.
Az Európai Közösségek bizottsága a „magyar kölcsön” aláírásával kapcsolatban pénteken kiadott közleményében bejelenti, hogy a 870 millió ECU-s kölcsön első, 350 millió ECU összegű részletét az elkövetkező napokban át-
Bonnból jelenti az MTI: Az NSZK fővárosában félidejéhez ért a helsinki folyamatban részt vevő államok első jelentős kelet-nyugati gazdasági értekezlete: magyar szempontból eredményesen fejezte be munkáját a négy nagy munkacsoportból kettő: az üzletemberek munkafeltételeit, piaci tevékenységének körülményeit tanulmányozó, valamint á vegyes vállalatok alapításának kérdésével foglalkozó munkacsoport.
A konferencián április 9. és 11. között lesz a miniszteri szintű zárószakasz — ismét Helmut Kohl kancellár megnyitójával, majd Helmut Haussmann gazdasági mi-
A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma és a Dél-afrikai Köztársaság Külügyminisztériuma megállapodott aböan, hogy a közeljövőben kölcsönösen állandó képviseleteket (érdekképviseleti irodákat) nyitnak Budapesten, illetve Pretoriában.
Horn Gyula és Pik Botha januári budapesti találkozóján megállapodott a párbeszéd folytatásában. Az államközi kapcsolatok rendezését azonban a magyar fél ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a Dél-afrikai Köztársaság kormánya konkrét lépéseket tesz az apartheid felszámolására és az ottani társadalom demokratizálásé érdekében. A megbeszélések óta eltelt időszakban szabadon engedték Nelson Mandelát, az Afrikai Nemzeti Kongresszus és más apartheidellenes szervezetek legálisan működhetnek, olyan belső fejlődés indult meg, amely lehetőséget teremt a tárgyalásokhoz. Ez utóbbiak sike-
tet a kölcsönmüvelet hátterére. Kiemeli, hogy július 14-én, a párizsi csúcsértekezletén a hét vezető tőkés ország állam- és kormányfői a közösség bizottságát kérték fel a lengyel és magyar reformokat támogatni kívánó országok erőfeszítéseinek összehangolására. Az elmúlt esztendőben, áll a kölcsönnel kapcsolatos közleményben, Magyarország fizetési mérlege romlott, mielőtt még a kiigazító lépésekre sor kerülhetett volna. Ezen túlmenően a gazdasági’ átalakítás várható felgyorsulása előre láthatóvá tette, hogy az országra újabb fizetési kötelezettségek várnak majd. Magyarország ebben a helyzetben 1989. november 15-én hivatalosan kérte az Európai Gazdasági Közösség segítségét, s a közösség gyorsan válaszolt erre: azt az elvi döntést, hogy amint Magyarország megállapodik a Nemzetközi Valutaalappal, a közösség kölcsönt nyújt számára, a strasbourgi csúcsértekezletén hozták meg (december 8—9).
A további feltételek azt szolgálják, hogy a kölcsönnel a strukturális kiigazítást és az ország számára elengedhetetlen gazdasági reformokat támogassák. A közösség továbbra is kapcsolatban marad a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és a magán-hitelezőkkel — hangoztatja a közösség közleménye, amely végül utal arra, hogy a tizenkettek a Magyarország reformját támogató mind a 24 országot meghívták a második és harmadik részletéhez való csatlakozásra, és jelenleg várják a válaszokat.
niszter zárszavával. A magyar küldöttség a záróokmányra vo-javaslatot. Ebben szorgalmazza a működőképes gazdasági rendszer és a demokratikus politikai rendszer szoros összefüggésének határozott kimondását. Szeretné továbbá, ha a dokumentumban helyet kapna a Kohl által is már említett integrált „összeurópai gazdasági térség” fokozatos felépítésének gondolata és ezen belül bizonyos regionális csoportosulások. Magyarország számára ez utóbbit illetően fontos például az Alpok-Adria együttműködés vagy a szorosabb magyar—csehszlovák-lengyel kooperáció.
nyílik és Budapesten
rének hatása túllépne a Dél-afrikai Köztársaság határain, és csökkentené az egész dél-afrikai térségben ez idő szerint uralkodó feszültségeket. A dél-afrikai köztársaságbeli változásokat világszerte elismerés fogadta.
Az intézményes kapcsolatok megteremtését a két ország között több körülmény sürgeti. Körülbelül húszezer magyar él a Dél-afrikai Köztársaságban, és az elmúlt hetekben — a magyar Külügyminisztérium figyelmeztető tájékoztatása ellenére — a magyar állampolgárok ezrei jelentkeztek, hogy munkát vállaljanak a Dél-afrikai Köztársaságban. Számukra biztosítani kell, hogy szükség esetén ott a magyar kormány képviselőihez fordulhassanak. Az állandó képviseletek (érdekképviseleti irodáik), a két állam között hivatalos, közvetlen kapcsolatot teremtenek, lehetővé teszik a diplomáciai kapcsolatok felvételéig az állampolgáraink érdekeivel összefüggő teendők ellátását.
Állandó képviselet nyílik Pretoriában
utalják.
A brüsszeli közlemény emlékez-
IIon nban félidejéhez érkezel I a kelet—nyugati gazdasági konferencia