﻿Krdd
Árit:
0.50
forint
Magw Nemzet
1990. április 10.
Lili. évfolyam
84. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
NayyHét
Elmúlt a virágvasárnapi diadalmenet, megérkeztünk a szent városba, ahova ki tudja, mióta vágytunk: a demokráciába. Előttünk a nagyhét; a böjt, a szenvedés, az árulás napjai — végső reményünkkel, a megváltást hozó feltámadással.
A diadalút szó ezúttal nemcsak átvitt értelemben értendő. Mert diadala ennek a népnek, egyes belátó és önkritikus a hatalomhoz nem foggal-körömmel ragaszkodó politikusoknak, és a térség megértő külső erőinek, hogy békében ment végbe a rendszerváltás — bár a jövendő kormány nem sétálhat vi-rágszirmos úton a célja felé ...
Kialakultak a politikai erőviszonyok. Nagyjából tudjuk, mit nem akar ez a nemzet; de hogy pontosan mit kíván, azt csak sejtjük. Megfogalmazniuk majd azoknak kell, akik immár ott érezhetik magukat a Parlamentben. Túlnyomó többségük ismeretlen — kivéve azt a körzetet, ahol rájuk szavaztak —, eddig nem tudtak, nem akartak részt venni a közéletben, esetleg éveken át illegalitásba kényszerültek. Tőlük várjuk most, hogy megoldják súlyosbodó gazdasági gondjainkat, rendbe tegyék a külhoni és a hazai kisebbségek ügyét, visszavezessék az országot oda, ahová mindig is tartozott: Európába.
Nem irigylem őket. Nemcsak azért, mert eltérő politikai koncepciók ütköznek majd szükségképpen az országgyűlésben, hanem azért, mert a stílusuk is más. És itt nemcsak a munkamódszerekre gondolok, hanem a hangvételre is. Az elmúlt két-három hétben méltatlan vádaskodások, lejá-natási próbálkozások tanúi lehettünk, néha, az átlagpolgár már-már kínosan kellett, hogy érezze magát. Esterházy Péter a Hitel legutóbbi számában nosztalgikusan emlékezik hajdani nyugat-berlini élményére, amikor a tévériporter fontolgatás nélkül felszólította a választási műsorban egymásra acsarkodó Strausst és Schmidtet, hagyják, abba ezt a kiabálózást, ellenkező esetben ő hazamegy. A fröcsögő nyilatkozatok, rágalmazó sokszo-rosítványok, letépett, megcsúfolt plakátok, láttán nekem is gyakran az volt az érzésem: na, én most hazamegyek. Ebből elég. És ki sem dugom a képem,1 amíg ez az egész hecckampány véget nem ér. Úgyhogy követve a jeles berlini tévékommentátort, itt és most felszólítom a feleket, viselkedjenek úgy, mint aki tényleg Európába igyekszik. Különben úgy becsapják az ajtót előttünk, hogy az orrunk is belevérzik.
Beszélő viszony volt a címe annak a riportnak, amelyet a múlt héten közöltünk, s amelyben az MDF és az SZDSZ egy-egy közismert képviselője fejtette ki álláspontját. Bevallom, szorongva ültem le az asztalhoz velük, s fellélegeztem, amikor láttam, hogy mindketten, európai polgárhoz méltón fogalmaznak, nincs számon kérés és fenyegetőzés. Beszélő viszony: igen, erre lesz szükség az új országgyűlésben is már a legelső napokban, a kormány-alakítás során. Mert, ha nem jön létre a sokaktól remélt nagykoalíció, akkor az ellenzéknek valóban konstruktívan részt kell vennie a törvényalkotásban, élnie kell a kisebbség beleszólási jogával, amely nélkül nincs demokrácia. S a kormányzó pártoknak kötelességük figyelembe venni az oppo-zíció szándékait.
A nagykoalíciónak lettek volna előnyei, de kétségtelen hátránya, hogy alig van opponense. A kiskoalíció viszont demokratikusabb, mert az erős ellenzék jobban ellenőrzése alatt
tarthatja a hatalmat, amely ily módon nemigen hozhat eleve hibás és káros döntéseket. És fennáll a politikai váltógazdaság lehetősége; ha az MDF-nek és partnereinek nem sikerülne megtalálnia a helyes lépéseket a bajainkból való kiláboláshoz, még mindig van olyan erő, amelyik képes azonnal új végrehajtó hatalmat állítani.
Bízzunk abban, hogy erre egyhamar nem lesz szükség. Itáliát szokás fölemelegetni arra, hogy egy ország működhet hosszú ideig úgy, hogy akár minden évben több kormánya van. Működhet: stabil gazdasági háttérrel. De amikor egyszerre van szükség a demokratikus intézményrendszer kialakítására, a gazdasági válság megoldására, a közgondolkodás átformálására, a morális krízisen való felülemelkedésre, akkor nem lenne szerencsés az ilyen sűrű váltás. Azt pedig ne kívánjuk, hogy az elégedetlen tömegek ismét a Kossuth Lajos térre vonuljanak, immár nem a szocialisták és a kommunisták, hanem a szabadon választott parlament és a felelős magyar minisztérium ellen.
A kampány során több politikus panaszkodott, hogy baj lesz, ha az emberek ilyen közönyösek maradnak. Nos, az emberek egyáltalán nem közönyösek, mutatja ezt a magas részvételi arány mind az első, mind a második fordulóban. Csak ülnek, figyelnek, várnak. És bizakodnak — hiszen azért voksoltak a rendszerváltásra. Tudták, látták, hogy az előző hatalom már nem képes az országot „kivinni a mély süllyedésből”, ahová lerántotta. De ez a figyelem és várakozás félelmetessé válhat, ha nem tapasztalnak valódi változásokat.
Az viszont igaz, hogy a magyarok túlnyomó többsége nem akar direkt módon — pártban, ilyen meg olyan mozgalomban
—	politizálni; ezt mutatja, hogy az új szervezeteknek összesen sincs annyi tagja, mint akár két éve az MSZMP-nek. Szeretnének nyugodtan élni, tudva tudván, hogy az a párt és az a személy, akire szavaztak, méltóképpen képviseli majd érdekeiket az ország házában. És a helyi képviselő testületekben, amelyekre ősszel voksolunk. Félek, kicsit sok lesz ez a sza-vazgatósdi nekünk, főleg, ha még a köztársasági elnök kilétéről és a címerről is referendumon kell döntenünk. De Isten neki, egyszer ilyen tizenkét hónap is lehet az ember életében.
Emlékszem, amikor húszesztendősen először mentem „választani”, unottan estem túl a nagy eseményen. A hatvanas évek közepén még a kettős jelölés sem létezett. Fülke sem volt, minek az a nagy felhajtás. Azóta, ha lehetett, mindig elblicceltem ezt az állampolgári jogot és kötelezettséget, unom az unalmas és fölösleges dolgokat. És örömmel látom, hogy húszéves lányom milyen elszántan vonult a szavazókörbe mind november végén, mind a mostani két választáson. Mérlegelt, kérdezett, olvasott, megbeszélte a dolgot velünk meg a barátaival és döntött.
Mi, negyvenesek, kicsit szkeptikusabbak vagyunk a jövő iránt. De kérem, ne feledjék, tisztelt megválasztott honatyák és honanyák, pártvezetők és leendő miniszterek, hogy ez az ország már a gyerekeinknek, az unokáinknak épül. Az ő bizalmukat és hitüket — a jövőt — becstelenség lenne eljátszani.
Nem mondhatjuk nekik ezekben a sovány, bojtos, hús-vétra váró napokban, hogy elnézést, gyerekek, de közbejött akadályok miatt a feltámadás
—	elmarad.
Bálint B. András
Egyelőre a kormányzás esélyeit latolgatják a
Az MDF szilárdan kitart a kiskoalídés szándéka mellett
Erős ellenzék lesz az új parlamentben
A SZAVAZÁS másnapján kétségkívül továbbra is a választási események uralták a magyar 'belpolitikai életet. A kampányközpontokban megállás nélkül dolgoztak a pártgépezetek, egymást érték a sajtótájékoztatók az értékelések. Ezekből egyebek 'között az derült ki, hogy tulajdonképpen minden párt elégedett elért eredményével. Ezen a legkevésbé a Magyar Demokrata Fórum esetében lehet csodálkozni, amely, ha nem is földcsuszamlásszerű, de a várakozásoknál nagyobb, fölényes győzelmet aratott. Mindenesetre az erős kormány megalakítására így megvan a lehetősége, miközben a 'korábban sokak által kívánatosnak tartott nagykoalíció esélye gyakorlatilag nullára csökkent.
A koalíciós tárgyalások még csak ezután kezdődnek majd, nyilvánvalónak látszik azonban, hogy a legjobb pozíciói a kisgazdáknak és a 'kereszténydemokratáknak vannak. Elégedett tehát a Független Kisgazdapárt is, hiszen választási ígéreteinek teljesítése érdekében ők mindenképpen szerettek volna kormányra kerülni. Ráadásul, a jelek szerint az ominózus föld kérdésiben is közeledni látszik a párt és az MDF álláspontja, sőt — Torgyán József állítása szerint — mind a fórumosok, mind a kereszténydemokraták már el is fogadták a kisgazdák földprogramját.
A Kereszténydemokrata Néppárt méltán vallhatja sikernek, hogy kis párt létére kormányzati tényező lehet. Nehezen képzelhető el ugyanez az új fejlemények ismeretében a Fideszről, akik azonban joggal büszkék az általuk megszerzett huszonkét képviselői mandátumra. Pozíciójukat kedvezőnek tartják ahhoz, hogy liberális vonalukat erősítve, markáns politikai arculatot alakítsanak ki, és hosszú távra megtalálják helyüket a magyar politikai palettán.
AZ ELLENZÉK soraiból megelégedéssel nyilatkozott választási eredményükről a Magyar Szocialista Párt elnöke is: jelentős sikernek könyvelve el a rájuk leadott 530 ezer voksot. Az (MSZP — amely újólag fontosnak tartotta leszögezni, hogy vagyonával a törvényes előírásoknak és a parlament döntésének megfelelően, a határidők betartásával elszámolt —, ígérete szerint konstruktív ellenzékiségre törekszik majd, annál is inkább, mert a szocialisták remélik, egyszer •majd ismét kormánypozícióba jutnak.
Sajátos politikai helyzet, hogy „partnerük” a konstruktív ellenzékiségben várhatóan a szabad demokraták lesznek, akik — bár az első forduló eredményeit figyelembe véve, várakozáson alul szerepeltek — ugyancsak elégedettek azzal, hogy magasan a második legerősebb pártként kerültek ki a küzdelmekből. Nyers Rezső szerint a két ellenzéki párt közötti együttműködésről, netán szövetségről egyelőre nem lehet szó. Erről alighanem a Szabad Demokraták Szövetségének is hasonló a véleménye, bár éppen egyik vezetőjük, Magyar Bálint volt az, aki a tegnapi nemzetközi sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott: az SZDSZ nem szeretné, ha bárkit is joghátrány érne a „tavaszi nagy-takarítás” idején, csupán amiatt, mert valaha az MSZMP tagja volt.
BOSZORKÁNYÜLDÖZÉSRE remélhetőleg más pártok részéről sem kerül majd sor. A nagy győztes, az MDF is az indulatok csillapítására, a sérelmek elfelejtésére, s felelős viselkedésre hívott fel. Ahogy •Lezsák Sándor alelnök nyilatkozta: jó lenne, ha az MDF nyugodt nyerő is tudna lenni, s a győzelemtől nem elvakultan fogna hozzá a kormányalakításhoz ...	(Zs—N)
MDF
Kabinetalakításra leghamarabb egy hónap múlva kerülhet sor
(MTI) A választásokat követően, hétfőn délelőtt nemzetközi sajtótájékoztatót tartott Antall József, a győztes párt elnöke, örömét fejezte ki az MDF nagyarányú győzelme felett, amely, mint mondotta: biztos záloga a leendő kormány stabilitásának. A pártelnök különös jelentőségűnek minősítette, hogy a középpárti választási szövetség, azaz az MDF, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt összességében annyi mandátumot szerzett, amennyit 1945 novemberében az akkori Független Kisgazdapárt.
Hangoztatta: bízik abban, hogy a választások után lecsillapodnak az indulatok, a sértések a múlté lesznek, s mind a kormányzatban részt vevő pártok, mind pedig az ellenzék, egyforma felelősséggel, a nemzet érdekében tevékenykedik.
A koalíciós elképzelésekről szólva kijelentette: az MDF vitathatatlanul az ország legerősebb politikai pártjaként került ki a választásokból, s ez lehetőséget ad arra, hogy koalíciós partnereivel szilárd kormányt alakítson. Az MDF továbbra is fenntartja együttműködési készségét a Független Kisgazdapárttal és a Kereszténydemokrata Néppárttal, de számít a kormányban azoknak a független képviselőknek a részvételére is, akik rokonszenveznek az MDF-fel. Mindent egybevetve, az MDF úgy számítja, hogy sikerül a mandátumok 60 százalékát elérni a kormánykoalícióban.
A pártelnök kifejtette: ameny-nyiben az MDF kormányra jut, úgy legfontosabb céljának az egységes Európába jutást tekinti.
Kérdésekre válaszolva a pártelnök elmondta, hogy a koalíciós tárgyalások még csak most kezdődnek meg, korai még végleges megegyezésekről beszélni. Az bizonyos: a szóba jöhető koalíciós partnerek és az MDF között nincsenek áthidalhatatlan konfliktusok, s megvan a remény arra, hogy — a nemzet érdekét szem előtt tartva — egyeztessék programjaikat, szervezeti, személyi elképzeléseiket. Elmondta: a Független Kisgazdapárttal elvben egyetértenek a földtulajdon kérdésében, hiszen az MDF is vallja, hogy a magyar parasztságot erkölcsi rehabilitáció illeti meg. Jó esély ígérkezik arra, hogy a föld-tulajdon gyakorlati rendezésében is sikerül közös álláspontot kialakítani.
A kormányalakításról Antall József úgy vélekedett, hogy arra leghamarabb egy hónap múlva kerülhet sor. Addig össze kell ülnie a magyar Országgyűlésnek, meg kell választani annak elnökét, aki egyben az ideiglenes államfői tisztséget is ellátja, s felkéri a kijelölt miniszterelnököt a kormányalakításra.
Feltehetően Antall József pártelnök kapja a miniszterelnöki megbízatást — mondotta Keresztes K. Sándor, az MDF alelnöke a párt székházában tartott hétfő esti sajtótájékoztatón. Egyéb jóslásokba nem bocsátkozott, bár az újságírók főképpen arra voltak
kíváncsiak, kik lesznek a leendő kormány tagjai. Az alelnök valószínűsítette, hogy a mezőgazdasági tárcát a'kisgazdák kapják meg, ha részesei lesznek a kormány-koalíciónak, de ez ügyben még tárgyalni kell.
A sajtótájékoztatón szóba került az alkotmány módosításának szükségessége is. Feltételezhető ugyanis: az al'kotmányerejű döntésekhez megkívánt kétharmados szavazattöbbség megszerzését nehezíti majd az a tény, hogy a koalíciós pártok képviselői együttesen sem érik el ezt a hányadot. Keresztes K. Sándor kijelentette: szükségesnek véli szűkíteni azoknak a jogszabályoknak a körét, amelyekhez minősített több-
SZDSZ
ség kívánatos. Az azonban biztos, hogy az új kormány nem alkotmánymódosítással kezdi ténykedését, így bíznak abban, hogy az ellenzék — felelőssége tudatában — nem gördít majd akadályokat a legelsőként meghozandó gazdasági jogszabályok útjaiba.
Egy kérdés Csurka Istvánnak, a párt elnökségi tagjának egyik nyilatkozatát érintette. Azt közölte ugyanis a Szabad Európa Rádióval, hogy nem tartja kívánatosnak a nyilvánosságot a parlamenti ülésszakokon. Keresztes K. Sándor úgy vélte: ez a megjegyzés Csurka István magánvéleménye. Erről a kérdésről majd az új parlamentnek kell döntenie. Végül leszögezte: ő a maga részéről nem zárná ki a nyilvánosságot
a modern polgári párt eredménye
Magyar Bálint, Pető Iván és Haraszti Miklós vállalta tegnap a nem túl kellemes szerepet: a vereséggel felérő második hely megszerzéséről, a leendő parlamenti szereplésről adtak számot sajtótájékoztatójukon. Természetesen gratulált a vetélytárs győzelméhez az értékelést vállaló Magyar Bálint. Noha volt realitása az első forduló utáni jobb eredménynek, a jelenlegi helyezéssel is elégedett az SZDSZ. Nem kalkulálták be, hogy a második fordulóban leegyszerűsödik a választás a két párt közötti vetélkedésre. Az első fordulóban jobb eredményt elért pártok jóvoltából — a világban általában — a vezető párt növelni szokta előnyét. Ám ez csak két megyében működött a papírforma szerint, Vasban és Komáromban. Számos párt az első forduló után az MDF-hez csatlakozott, számos helyen a helyi megállapodásoknak is hátat fordítva. És ugyanez jellemezte az MSZP szavazótáborát is. Budapesten hasonló volt a helyzet. Az abszolút számokat tekintve — függetlenül attól, hogy a részvételi arány kisebb volt — nőtt az SZDSZ-re adott voksok száma. A szabaddemokraták hosszú ideje azt tervezik, hogy légyen az országnak erős kormányzása, s ez most sikerült is. összegezve: modern polgári párt ilyen sikert még nem ért el Magyarországon, sőt ez a teljesítmény Európában is többé-kevésbé egyedülinek számít.
Az SZDSZ, mely konstruktív és független ellenzéki pártként kíván bevonulná, reményei szerint
már a húsvét után összeülő új parlamentbe, ahol rögvest kidolgozzák a rugalmas lés hatékony működést elősegítő új házszabályt.
Kérdésekre válaszolva az SZDSZ-ügyvivők kifejtették, .milyen személyeskedő támadások érték jelöltjeiket a kampány második fordulója előtt. Tamás Gáspár Miklósról tonnányi papírt dobtak be postaládákba arról, hogy Se-curitate-ügynök volt, illetve tagja a Román Kommunista Pártnak. Ez utóbbi állítást a Magyar Fórumban is kinyomtatták, noha a főszerkesztő tudta, hogy nem igaz. S nem ez volt az egyetlen személyes rágalom.
Kifejtették, hogy túl a parlamenti ellenzék jogi biztonságának garantálásán arra is nagy súlyt kíván fektetni az SZDSZ, hogy a kisebbség védelme is garanciákat kapjon. Amint az is, hogy független sajtó lehessen, maradhasson az országban. Kifejtették, hogy az MDF volt az egyetlen párt, amelyik nem reagált a Springer-botrányra. Az SZDSZ véleménye ezért kiváltképp az, hogy helyénvaló a külföldi tőke magyarországi megjelenése, megelőzendő, hogy az MSZMP monopóliumot kormánypárti érdekeltségű külföldi monopólium váltsa fel. Megjegyezték, hogy a választás éjjelén Csurka István öt másik párt képviselőjének jelenlétében, a Szabad Európának nyilatkozva kijelentette: a jövőben ne közvetítse a televízió egyenes adásban a parlamenti ülésszak eseményeit...
(gergely)
FKgP
A mezőgazdasági (arca nekik dukál
A Magyar Nemzet tegnapi száma a kisgazdapárt főtitkárának szavait tolmácsolta: a vezetőségük megosztott, az egyik csoport az MDF feltétlen híve, a másik pedig döntés előtt áll, s aszerint voksolnak, hogy a két nagy párt közül melyik és milyen mértékben fogadja el az ő agrárprogramjukat. Az éjszaka alatt született volna meg a döntés, vagy tegnap csak a vezetőség másik fele képviseltette magát a kisgazdák sajtótájékoztatóján, ez nem derült ki. Csak az, hogy testben és lélekben követik a győztes MDF-et.
— A Független Kisgazdapárt azt tűzte ki célul, hogy 40 év után végre szabad választások és többpárti kormányzás legyen, sőt, végre Magyarország teljesíthesse ezeréves vágyálámát, hogy a Nyugathoz tartózhasson — jelentette ki Torgyán József, a párt főügyésze. — És ezért jelentős az a győzelem, amit az ellenzék elért.
Majd a kisgazdák Mandátumainak számáról szólva kijelentette: pontosan elég ahhoz, hogy kormánytényezővé váljon pártjuk. Egy kérdésre válaszolva később
kijelentették a kisgazdavezetők, hogy teljesen természetesen a mezőgazdasági tárca nekik dukál. S a mérleg nyelveként mindenképpen felelősségteljes kormányzási szerep vár rájuk. Választási ígéreteiket is kormányzati pozícióból tudják beváltani, s a választási koalíció megkötése során az MDF is és a Kereszténydemokrata Néppárt egyformán biztosította pártjukat: elfogadják a földtörvénykoncepciójukat.
Egy kérdésre válaszolva Torgyán József hangsúlyozta, az MDF olyannyira elfogadta a koncepciójukat, hogy már földet is osztott. A sajátos szónoki stílusáról pedig azt fejtegette, hogy várhatóan más módon, a parlamenti írott és íratlan törvények szerint fog szólni, beszédet mondani a T. Házban. Azaz, ami eddig volt, az „más” volt, mondván, a kampány alatt egy tízperces beszéd másként hangzik el, mint a Parlament lépcsőjéről a szónoklat és megint más egy előadás ... Tehát, most jön a házszabályok szerinti országházi stílus, mert ott nem az érzelmekre, hanem az értelemre