﻿Szerda
l»»0.
április 18.
Ára:
0,50
farint
Törvényeit éve
Ha Litvániát szankciókkal sújtják,
Bush „megfelelő válaszlépéseket” helyezett kilátásba
Brüsszel egyelőre elzárkózik az Európai Közösség kiszélesítése elől
A külpolitikai helyzet
A GAZDASÁGI HÁBORÚ első jelének tekinthető a Szovjetunió és Litvánia viszonyában, hogy a vilniusi parlamentben közölték: Moszkva az energiaszállítások jelentős csökkentéséről értesítette a litván felet. A Reuter szerint, a gázszállítások mennyiségének csökkentéséről szóló hír egyelőre csupán figyelmeztetésnek tekinthető. Hasonló tartalmú táviratot kapott a litván kormány a Barátság-kőolajvezeték illetékesétől is. A elemzők rámutatnak, hogy Litvánia nem kíván gazdasági háborúba keveredni a Szovjetunióval. Az sem kerülte el a szakértők figyelmét, hogy hosszú távon a szovjet gazdaságnak is komoly károkat okozhat a gazdasági blokád. Litvánia fontos a Szovjetuniónak a hús-, a tejtermelés, a televíziókészülék-gyártás és a textilipar szempontjából — állapította meg a The Wall Street Journal. Az amerikai gazdasági lap égy szovjet közgazdászt idézve „átgondolatlannak és ésszerűtlennek minősítette a blokád ötletét. A szakértő rámutatott, hogy Litvániában közvetlen moszkvai irányítás alatt állnak igen fontos katonai és űrkutatási célokat szolgáló vállalatok is. Az amerikai lap szerint kétségtelenül a legsebezhetőbb pont az energiaellátás, ebből Litvánia 97 százalékban importra szorul.
AZ OLASZ KÜLÜGYMINISZTERREL folytatott megbeszélésen Eduard Sevardnadze újólag megerősítette, hogy Moszkva tartózkodik az erőszak alkalmazásától Litvániában. A szovjet diplomácia vezetője ugyanakkor ismételten a politikai párbeszéd feltételének nevezte, hogy az „egyoldalúan hozott döntéseket” függesszék fel a köztársaságban. A moszkvai vezetőség gondjai korántsem érnek azonban véget a litvániai problémákkal. A hét elején Moldávia fővárosában a társadalmi szervezetek és mozgalmak kerékasztal-tárgyalásokat tartottak, amelyeken leszögezték: érvényesíteni kell a moldáviai nép jogát az önrendelkezésre, ami a teljes politikai és gazdasági szuverenitás kivívására való törekvésben fejeződik ki. Az elfogadott nyilatkozat megerősítette a többpártrendszer elvét is. Az AFP talldnni forrásokra hivatkozva jelentette, hogy „egy külföldi cég” még az év végén megkezdi Észtország valutájának, a koronának a nyomtatását. A hírt az Izvesztyija is közölte, megemlítve, hogy az észt korona bevezetéséről korábban döntött a helyi parlament.
AMÍG A FAJÜLDÖZŐ RENDSZER Dél-Afrikában a helyén marad, addig Thatcher asszony nem szívesen látott vendég az országban, hangoztatta Nelson Mandela, még a hétfői Wembley-'koncertet követő sajtóértekezleten. A fekete polgárjogi vezető elvetette, hogy enyhíteni kellene Dél-Afrika nemzetközi elszigeteltségét, amíg Pre-tónia nem számolja fel yéglegesen a faji elkülönítés rendszerét. Mandela egyébként nem fogadta el Thatcher asszony invitálását egy személyes találkozóra, a londoni koncertet követően hazautazott, s emiatt éles támadások érték az alig két hónapja kiszabadult dél-afrikai polgárjogi harcost. Egyes konzervatív képviselők azzal vádolták a BBC-t, hogy „Krisztus formátumú személyiséggé emelik Mandelát, s vizsgálatot követeltek a BBC ellen „szélsőségesen baloldali magatartása” miatt. A BBC-t elsősorban azért érték a támadások, mert közvetítette Mandela londoni köszöntését. Az éles bírálatok mellett higgadtabb vélemények is hangot kaptak: ezek szerint, Mandela huszonhét év börtön után „igen alkotóan közelíti meg a problémákat, s ezt csak dicsérni lehet".	(P. T. R.)
Moszkvai tudósítónk telexe
A litvániai gázszátlítások csökkentését jelentette be Moszkva
hogy „védjék meg gyermekeink jövőjét”, mivel azt a „tourzsoá nacionalista Litvániában” nem látják biztosítottnak.
Kö2ben Észtországban, ahol egyre gyalkorlatisabb formában valósul meg a többpártrendszer, a legfelső tanács elnöksége rendeletet hozott a jogvédő szervek részleges depolitizálásáról:	a
rendőrök nem lehetnek pártok tagjai. Rigában az elmúlt hét végén formailag is , megtörtént a Lett Kommunista Párt kettészakadása:	létrejött a Független
Kommunista Párt.
Éleződik a politikai helyzet Ukrajnában is. A Krasznaja Zvezda
arról írt, hogy a köztársaság nyugati részén a szovjet- és oroszellenes hangulat a hadsereg elleni fellépésekkel társul. Kedden a TASZSZ az Ukrán KP KB, a köz-társasági legfelső tanács elnöksége és a kormány nyilatkozatát közöl-te; amelyben „határozott intézkedéseket” helyeztek kilátásba Nyugat-Ukrajnában. A címzettek a helyhatósági szervekben a közelmúltbeli választásokon többséget szerzett ukrán nemzetiségi erők, amelyek részéről egyre erőteljesebben vetődik fel az önálló uk-r áh államiság megteremtésének igénye.
Lambert Gábor
Washingtoni tudósítónk telex|eleutése
Megtorló intézkedéseket fontolgat az amerikai elnök
Úgy jutottunk el a szabad választásokig, hogy a történelem jószerivel időt sem hagyott nekünk annak végiggondolására: mi is történt velünk a magunk mögött hagyott esztendőben. Az egészen friss emlékeink között matatva képek villannak elénk az évtizedekkel megkésett méltóságteljes búcsúztatásokról, felidézhetjük a Magyar Köztársaság kikiáltásának sokak számára már-már eufórikus óráit. Mélyre kell azonban ásni emlékezetünkben akkor, ha fel akarjuk idézni — a sajtószabadság bizonyítható jeleként — a nem kis megdöbbenést kiváltó, egy éve megjelent tiltakozások szövegét, tartalmát, a megszegett alkuk magyarázatait.
Közben meggyőződhettünk arról, hogy a politika olykor mulatságos pillanatokat is produkál. Magunk elé idézhetjük a képet, amely arról tanúskodik, hogy a hivatalos állami védnökséggel rendezett páneurópai piknik során miként mászik át az NDK-beli állampolgár a magyar miniszter lába között. Anélkül, hogy bárki is gátolni kívánná őt új hazájának megválasztásában.
’ Jelzés volt ez — csakúgy, mint a múlt év számos egyéb történése — Európának. Jelzés arról, hogy hazánk négy és fél évtizednyi — akarata ellenére bekövetkezett — elsza-kitottság után újfent a kontinenshez kiván tartozni. Alighanem gondban lesznek azok a történészek, akik negyvenegy évvel a fordulat évének kikiáltott 1948-as esztendő után egyetlen jelzővel kívánják minősíteni a tavalyi évet. Mert a mögöttünk hagyott esztendő megítélése igencsak sokszínű lehet. Nevezhetjük a pártoso-dás, az Európához való visszatérés, az igazi fordulat, a jog-államiság évének. Bizonyítja ezt a közelmúltban megjelent Magyarország politikai évkönyve 1990. című könyv is, amelynek már a tavalyi kiadása is kivívta a külhonban élő szakemberek elismerését. Az évkönyv, a tények rögzítése mellett ezúttal is közli számos kiváló politológus és szociológus tanulmányát.
A tények önmagukban is beszédesek és tagadhatatlanok. Így attól függetlenül, hogy ki, mire helyezi a hangsúlyt, a magyar társadalom életében az alapvető fordulatot 1956 eseményeinek népfelkeléssé minősítése jelentette a honi közéletben. Nem azért, mert korábban nem voltak efféle sejtéseink, hanem azért, mert az átminősítés kapcsán egyik pillanatról a másikra, ahogy Lengyel László írja: elvágta a Kádár-rendszer gyökereit és ezzel rámutatott az állampárt identitásának hamis voltára. Így az akkor még monolit hatalom kénytelenkelletlen tudomásul vette a többpártrendszer létét. És alighanem az adhatott alapot arra a miniszteri engedetlenségre is, melynek nyomán (a hatalom legfőbb birtokosainak ellenére) ki-kj zaklatások nélkül ünnepelhette legnagyobb nemzeti ünnepünket.
Szinte egyik pillanatról a másikra a korábbinál sokkal inkább tagolódtak az érdekek. Igaz, gazdasági bajaink még gyötrelmesebbé váltak. És szegényebbek lettünk. Bő évtizede tapasztaljuk már, hogy egyre több honfitársunk küszködik anyagi gondokkal. Ennek kimondásáért azonban először tavaly nem járt hivatalos rosz-szallás, nem járt — titkos utasítások és mondvacsinált ürügyek alapján — évtizedes elhallgattatás. Rádöbbentünk: a tények eltitkolása bizonyára szerepet játszik abban, hogy napjainkban riasztóan emelkedik azoknak a száma, akik a létminimum alatt élnek. A szemérmes hallgatás közrejátszott
abban, hogy a társadalom kénytelen volt lemondani a szolidaritásról. Ennek hátrányait pedig nem csupán a periférián élők érzik még napjainkban is, hanem azok is, akik a segítés kényszerű elmaradása miatt önzőbbé váltak az elmúlt évtizedekben.
De nem csupán anyagiakban lettünk szegényebbek, hanem jó néhány illúzióval is. Mert a demokráciával felszínre került annak mindahány hordaléka is. A mocskolódások és a sárdobálások közben megtanulhattuk, hogy a politikai küzdelmet nálunk sem a spanyol etikett szabályai szerint vívják. Gyakran polgári vitáktól volt .hangos a politika porondja. Nyilvánvalóan azért, mert ez az időszak volt az, amikor minden politikai szervezet a saját legitimitásáért küdve úgy érezte: annál nagyobb lesz az elismertsége, minél nagyobbat rúg politikai ellenfelébe. Nem csupán korábbi tabuk dőlték le, hanem a politikai intézmény-rendszer falai is. S talán sokakat meglepett — a választások még inkább alátámasztják ezt —, hogy a struktúra leomló falai olyan személyiségeket is maguk alá temettek, akik nem kevés kockáztatás árán az utolsó pillanatig a düledező romok alatt maradtak, nehogy bárkinek is módjában álljon aládúcolni a düledező építményt. S mire kikászálódtak a romok alól, kénytelenek voltak tudomásul venni: az új politikai erők értékrendjében máris fölöslegessé váltak.
Igaz, köziben botrányt botrány követett, vagyis elkezdődött a harc a hatalomért. Naponta tanúi lehettünk csúsztatásoknak és egybemosásoknak, rosszkedvűen újra megélhettük a népies-urbánus vitába bújtatott anti- és filoszemitizmust, s álmélkodva hallgattuk, miként kommunistázza le az egyik volt kommunista a másikat. „Csoda, hogy 1989-ben még annyira is vittük, amennyire vittük” — írja Hankiss Elemér.
A hangos csatározások és acsarkodások közben mi, állampolgárok is elveszítettük ártatlanságunkat, mert „Nem támadott fel a tenger — fogalmaz a szociológus. — Méltánytalan volna csak és kizárólag a pártokat hibáztatnunk. Mulasztások terhelnek mindannyiunkat, vagy legalábbis sokakat közülünk. .Miért \nem akobólí-tottuk ki az üzemekből a SZOT hivatalnokait és aktivistáit és miért nem láttunk hozzá a magunk szakszervezeteinek létrehozásához? Volt rá iidő és lehetőség, de nem volt rá bátorság, lendület, szakértelem, közös akarat...
És akik falun élnek? Vajon mire vártak ölbe tett kézzel
1989-ben? Hogy majd a tekintetes Néppárt, a nagyságos Kisgazdapárt, a nagy tiszteletű és demokratikus Fórum, vagy akár az SZDSZ nadrágos, de jó svá-dájú urai megoldják helyettük a megoldandókat? Megzabolázzák a helyi oligarchiák hatalmát s nagy étvágyát, megrendezik az új földosztást, megszervezik helyettük az új fogyasztási és értékesítési szövetkezeteket, helyi takarékpénztárakat, Igazdaköröket, népfőiskolákat ... Miért nem moccantunk vagy miért moccantak csak kevesen?”
Tévedéseink és tévelygéseink ellenére is, 1989-ben alighanem az volt a legfontosabb, hogy a marakodások közben is megszületett csaknem hatvan olyan törvény, amelyek által közelebb kerültünk Európához, s biztosítva érezzük emberi jogainkat. Így megélhettük a szabadság élményét. Óriási feladatok állnak előttünk. A továbblépéshez azonban nem árt tanulni közelmúltunk történéseiből sem.
Császár Nagy László
Moszkva, április 17.
Kedden a litván parlament megvitatta a választervezetet Mihail Gorbacsov és Nyikolaj Rizs-kov üzenetére, amelyben a szovjet vezetők kétnapos határidőt adtak a vilniusi törvényhozásnak korábban hozott jogi aktusaik érvénytelenítésére. A képviselők szerdán tovább folytatják a válasz megszövegezését.
Közben lejárt az ultimátum határideje. Gorbacsov és Rizskov kilátásba helyezte a Litvániának szánt, konvertibilis valutáért értékesíthető termékek szállításának leállítását. Kedden a Rabo-csaja Tribuna című napilap helyszíni tudósításában arról jelentett, hogy a vilniusi benzinkutaknál óriási sorok állnak. A moszkvai fenyegetés ugyanis éppúgy vonatkozik á kőolajra, gázra, mint a különböző vegyi termékekre, a gyapotra stb.
A litván parlament Információs központjától szerzett értesülés szerint kedden a törvényhozásban egy táviratot olvastak fel, amelynek feladói, a Zapadtranszgaza elnevezésű tröszt vezetői közölték, hogy április 17-től erősen csökkentik a Litvániának szánt gázszállításokat. Az információs központ munkatársa ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy a köztársaságban a helyzet nyugodt. Most információkat gyűjtenek arról, hogy a központ valóban megkezd-te-e az energiaszállítások beszüntetését. A benzinkutak tartalékai mindenesetre elfogytak — így
keddre a sorok is megszűntek. Moszkvai források az esti órákig nem erősítették meg, hogy megkezdődött volna a szállítások leállítása.
Vytautas Landsbergis litván parlamenti elnök a keddi ülésszakon úgy értékelte a helyzetet, hogy a nehézségektől függetlenül előrehaladás mutatkozik a párbeszéd irányába. Am — előlegezve a Moszkvának szánt válasz hangvételét — megvalósíthatat-lannak nevezte, hogy érvénytelenítsék a litván államiság helyreállítását. Kazimiera Prunskiene kormányfő, aki Moszkvába készül a kialakult helyzet megvitatására, hétfő este Gorbacsovhoz és Rizs-kovhoz intézett táviratában a kompromisszumok lehetőségére helyezte a hangsúlyt. Mint kifejtette: a litván vállalatok utasítást (kaptak, hogy teljesítsék szerződéses kötelezettségeiket szovjet partnereikkel szemben.
A szovjet tömegtájékoztatási eszközök viszont továbbra is a konfrontációs eseteket nagyítják ki. A Krasznaja Zvezda arról ír, hogy a helyi hatóságok bojkottál-ják a liván fiatalok behívását Sbrkatonai szolgálatra. A TASZSZ egy vilniusi gyár 41 munkásának Gorbacsovhoz címzett levelének adott fórumot, az aláírók az elnöki irányítás haladéktalan bevezetését követelik Litvániában. A központi hírügynökség arról is tudósított, hogy Minszkben néhány tucat litvániai lakos a belorussz vezetéshez fordult segítségért.
Washington, április 17.
A reggeli, lapok Vilnius kompromisszumkészségét emelték ki, így az amerikai közélet meghökkenten vette hírét Moszkva „blokádlépésének”, s Bush elnök „megfelelő választ” helyezett kilátásba, ha „a fenyegetés megvalósul”. „Nagyon-nagyon odafigyelünk a litván helyzetre, s meglátjuk, megvalósul-e, amit a szovjetek bejelentettek” (vagyis a szállítások jelentős csökkentése), mert e „fenyegetés megvalósulása esetére megfelelő válaszintézkedéseket 'fontolgatunk" — küldte el kedd délelőtt, magyar idő szerint késő délután a maga ultimátumát a Kremlnek George Bush. Az amerikai elnök szóvivője „engedélyével” az éppen vendégül látott hondurasi államfő jelenlétében tett rögtönzött, pár szavas nyilatkozatot a Fehér Házban „fotózási alkalomnak” nevezett tárgyalási nyitányon. Ámde sajtóirodánkat elárasztják a Litvániával kapcsolatos kérdések, mentegetőzött megértő mosollyal ülő látogatójának Bush, aki természetesen tökéletesen tudatában volt annak, hogy az adott pillanatban nem volna elegendő, ha csupán szóvivőire bízná a Mihail Gorbacsovhoz intézett „utolsó figyelmeztetést”. Az elnök utalt is arra, hogy a moszkvai bejelentés „ellenkezik az általunk javallott megközelítéssel”: nagypénteken a bermudai brit—amerikai csúcson intette óva 6 és Margaret Thatcher a szovjet vezetést a Vil-niushoz intézett ultimátum beváltásától. S mivel hétfő este óta az amerikai hírközlés a litvánok megegyezési készségének jeleit nyugtázta (és a két mérvadó lap, a The New York Times és a The Washington Post feltűnő cikket közölt, persze „külső szerzőktől” Vilnius eddigi taktikai hibáiról), Gorbacsov „válasza” kedden még
Bukarest, április 17.
Üj lap jelent meg Bukarestben, a Nemzeti Megmentés Frontjának az újságja, „Ma” pontosabban „Mai Nap" (románul „Azi") címmel. Az első szám cikket közölt „Kisebbségi kérdés" címmel. Alcíme: „Transilvania román föld." A szerzője dr. Ion Co-ja egyetemi tanár.
Valótlan állítás — írja —, hogy az elmúlt 25-45 évben a románok kevesebbet szenvedtek a nemzetiségieknél. Az RKP 1945 után tele volt nemzetiségiekkel, főként magyarokkal, akik azért léptek be a kommunista pártba, hogy így tereljék el a figyelmet a Horthy-fasizmus idején elkövetett rém-
kínosabb helyzetbe hozta a Bush-kormányt.
Most itt befejezem — vágta el a közbekiáltott kérdésre nem is válaszolva, Bush a találgatások fonalát: milyen megtorló lépések következnének Moszkva litvánellenes embargópolitikájának gya-kolati megvalósulása esetén. „Csak azt szeretném ismét tudatni, hogy mi párbeszédet, vitát és békés megoldást akarunk abban a bonyolult helyzetben” — tette még hozzá, önmagát és szóvivőit sokadszor visszhangozva az elnök. így aztán Margaret Tűt-wiler külügyi szóvivő sem óhajtotta persze a legcsekélyebb mértékben sem elárulni a tervezett intézkedések mibenlétét. „Meg kell lelni a módját a helyzet lehűtésének” -- jelezte a State De-partment nevében Moszkvának, ám azt nem közölte, hogyan illenék a Kremlnek válaszolnia Vilnius rugalmasságára. Ekkor természetesen elhangzott a legizgalmasabb kérdés is: „Veszélybe került-e a Bush—Gorbacsov csúcs?” Tutwiler válasza tetszés szerint értelmezhető, és alighanem ez volt a szándéka: „Ameny-nyire én tudom, nem ...”, s még egyszer elhangzott a sajtótájékoztató folyamán, netán más szovjet—amerikai tárgyalás halasztása, lemondása vonatkozásában, hogy „e percben nem tudok ilyesmiről”, ami ismét csak nem — Bush szavával — „vágta el” a találgatásokat, inkább meglódította a megfigyelői fantáziát. Hiszen a külügyi szóvivő tudott, ha akart, egyértelmű és rövid nemmel felelni:	amikor arról
faggatták, képes-e és akarja-e a Nyugat pótolni, közvetlenül szállítva Litvániának, a kiesett szovjet szállításokat, ez ugyanis — a balti partokat ellenőrző szovjet flottajelenlét következtében — akár közvetlen konfliktusba is sodorná Washingtont Moszkvával.
Avar János
tetteikről. Ebben az időben a magyarság jogtalan előnyökre tett szert, s most Sütő András azt követeli, hogy a magyarság ezeket a jogokat újból megkapja.
A magyarok — hangoztatja Co-ja — sokat nyertek a kommunizmus révén, s most, a bukás után még nagyobb előnyökre akarnak szert tenni. A magyar vezetők néhány külföldi modellt is javasolnak: a svájcit vagy a tirolit. De miért nem javasolnak egy sokkal hozzáférhetőbbet: a magyar modellt? 1919 után Magyarországon néhány százezer román maradt. Ma hány román él Magyarországon? Alig néhány tízezer. Az ottani románokat etnikailag szó
Itukamíi telexjelentésünk
Viiriolos magyarellenes támadás a Meg mentési Front lapjában