﻿ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
írni • •‘•in
Meghökkentett a politológus nyilatkozata, amely szerint az SZDSZ-ben pártfegyelem van. Szónokaik ugyanis, a választási kanjpányban azonos politikai nézeteket vallottak. Meghökkenésem oka a pártfegye-ktn fogalmának a feltámadása volt, és eszembe jutottak a tanultak, amelyek szerint ez a fajta fegyelem nem vak, hanem önként vállalt. Igaz, ezt akkoriban csupán oktatták, mert a pártfegyelem megtartásának fő oka a megtorlástól való rettegés volt. Ügy tetszik tehát, hogy pártfegyelem demokráciában is van, de az félelem nélküli. A közös célok tartják fenn. Ennek ellenére egy demokratikus párton, vezetőségen belül lehet ellenvélemény. A kisebbség, amely hangoztatja azt, nem kötelezhető hallgatásra. Nem kell a nyilvánosság előtt megtagadnia tanait, sőt mindenkivel tudathatja azokat. A tisztesség azonban megkívánja, hogy a többség vélekedését is hűen ismertesse. Illetőleg saját véleményét ne tüntesse fel pártvonalként. Hozzászoktunk ugyanis, hogy nálunk nincs magánvélemény, és a nyilvánosság előtt mindenki hivatalos álláspontot képvi-
sel.	A közvéleménynek tehát ne maradjon kétsége, hogy az ügyet, a feladatot ki-ki másképp Ítéli meg, és mely érvek győzedelmeskedtek.	Ehhez
.mindannyiunknak hozzá kell szokni, hogy régi gondolkodási sablonjainkat, bilincseinket széttörhessük.
Ha azonban tartóssá válik a vita, a vita kedvéért, az „állíts valamit, hogy ellentmondhassak” attitűdje, akkor megbénul, felmorzsolódik a párt, megka-varodik a közvélemény. Minden vitát le kell zárni. A demokrácia paradoxonja, hogy az ő nevében elnyújtott disputák a létét fenntartó toleranciát kezdik ki. Am az ellenvélemény iránti türelem ellenakciókra nem jogosít fel. A liberalizmus tehát addig terjedhet, amíg a működőképességet, egy hatalmon lévő párt esetén pedig az ország kormányozhatóságát nem gátolja. Igaz, minduntalan megnyugtatnak:	Olaszor-
szágban a kormányválságrekordok ellenére a gazdaság fejlődik. Az ügyintézés, az Igazságszolgáltatás, a test és a lélek ellátása zavartalan. Hogy, hogy nem továbbra is nyugtalankodom. Itt és most a kormányzati stabilitás elengedhetetlen egy életképes gazdaság kialakításához. Hogy legyen minek fejlődnie. Hogy ne kese-sitsék a hanyag szolgáltatások az amúgy sem vidám állampolgárt.
Hézagos fejtegetésem után szakmai problémákkal folytatnám, amelyek — ha nem is első látásra, —, kapcsolódnak a fenti vázlathoz. Képviselők, személyiségek keresztes hadjáratot indítottak a médiák ellen. Már vannak áldozatok. Egy újságírót például kihajítottak budai törzseszpresszójából. Az a kolléga, aki védelmébe vette, először önmagáról jelentette ki, hogy ő mindig pártonkívuli volt, majd a bántalmazottról, hogy nem zsidó. Kérdésem: ha párttag lett volna, nem tiltakozhatna a méltánytalanság ellen? A zsidót ki lehet dobni az eszpresszóból? Van-e helye egy demokráciában az effajta védekezésnek? Üldözési mánia vagy üldözés motiválta?
Egy másik ügy. Demokratikus pártok képviselői és választói egy megyei újság főszerkesztőjét lemondásra kény-ézerítették. A sértett nyilatkozata szerint annak okán. hogy az illetőt az állampárt nevezte
ssíkjf
héttő
ki. (Megjegyzendő: a tüntetők nemcsak a főszerkesztő személyével nem értettek egyet, de azzal sem, ogy a lap az Axel Springer-Budapest Kft. tulajdonába kerüljön.) Egyik laptársunk azt bizonygatta, hogy a főszerkesztő szembeszállt a sajtó egykori szemellenzős irányítóival, felsorolta, hogy annak idején milyen tiltott témákról írt a megyei újság. Vajon kell-e felvonultatni ilyen érdemeket? Vétség-e, hogy e pártlap főszerkesztőjét a laptulajdonos bízta meg? Talán eddig nem minden vezető állás betöltéséről a pártállam döntött? Ha ez ellen fellépnek, abszurddá válik a múlt. Mintha a demokratikus pártok irányítói egyetemi, tanári, kutatói megbízatásukat egy láthatatlan, a köznépnek ismeretlen, a magasságokban székelő grémiumtól kapták volna, amely a kormány ellenére működött. Ha egy lap főszerkesztője „büntetett előéletűvé” lesz azért, mert az állampárt nevezte ki, miként bízzanak a köz-tisztviselők a leendő kormányelnök ígéretében, hogy nem lesz B listázás?
Több kollégám, több napilapban — és másutt — már megmagyarázta, hogy azért írunk magánügyeinkről, mert nemcsak a szakmát, hanem a demokráciát is fenyegetik azok, akik ismét „államosítanák” a sajtószabadságot. Ügy tetszik, egy jogállamhoz méltó sajtótörvény feleslegessé teszi majd az effajta vitákat. Sőt tisztázza a laptulajdonos és a szerkesztőség közötti viszonyt is, Sprin-gerékre és másokra kötelező érvénnyel. A médiaellenes kirohanásokból azonban más következtetések is levonhatók. Visszatérnék a gyakori állításhoz, hogy közkívánat a szilárd kormány és a kontsruktív ellenzék. Ez általában az ellenzéknek szól: adjon türelmet, segítse a konszolidációt. A koalíciós pártokat pedig arra intik, hogy ne kényszerítsék mellék-vágányra a kormányt. Nos, úgy tetszik, a választás győztes pártja is megosztott, például a sajtó jövőjének a megítélésében. Arról két ellentétes vélemény, magatartás vált ismeretessé. Egy helyütt egy demokratikus, a sajtószabadságot, az emberi jogokat tiszteletben tartó nyilatkozat, más helyütt egy diktatórikus, mintegy leszámolást követelő ítélkezés. E párt leendő képviselője kizárná a tévét a Parlamentből, szóvivője pedig állást foglal a nyilvánosság mellett.
Ha jobbára a médiákra vonatkoznak is a leendő kormánypárt egymásnak ellentmondó nyilatkozatai, mások is megkérdezhetik:	lehet-e egy
szájból hideget és meleget fújni? Azt ugyanis még nehéz felfogni — a külföldi sajtó sem emészti meg —, hogy két szájból áradt a jeges és az enyhe fuvallat, ilyesmi ugyan egy demokráciában elfogadható és egy olyan pártnál, amely több irányzatot egyesít, megérthető is. De: a kormány csak egy szájból, egy nyelven szólhat. A kormánypárt nem lehet a kormány ellenzéke. Ügy tetszik, hogy az MDF-ben időszerű a belső koalíció megteremtése, a demokratikus játék-szabályok — nevezhetjük pártfegyelemnek is — és a kormánypárti magatartás elfogadtatása. Ily módon elejét vehetnék egy kettős hatalom kialakításának, amely emitt törvényes, amott törvénytelen, türelmes és konszolidált idefenn, türelmetlen és zavargást szít odalenn.
Kovács Judit
Amerikai szenátor a romániai viszonyokról
A bukaresti vezetés nem biztosítja a kisebbségi jogokat
Félévi huzavona után Moszkvában aláírták a magvar—szovjet áruesere-forgalmi jegyzőkönyvet
ELZARJAK-E Moszkvában a litván olajcsapot — ezt figyelték feszülten szerdán Vilniusban és a szomszédos tagköztársaságokban, illetve a világ mértékadó fővárosaiban. Az ultimátum határidejének a lejárta óta az idegek háborúja folyt a balti állam és Moszkva viszonyában, de a szovjet kormányzat mind ez ideig nem szánta el magát a blokád megszervezésére. Az illetékes minisztérium egyik vezetője a TASZSZ-nak ki is fejtette szerdán délután, hogy az intézménye mind ez ideig nem kapott olyan utasítást, hogy csökkentse vagy állítsa le a földgáz szállítását Litvániának. Sőt az ügyben érdekes fordulat következett be, hiszen Kazlmiera Prunskiene litván kormányfő Moszkvába utazott, nyilván azért, hogy a viszály rendezéséről tárgyaljon. A vilniusi rádió ugyanakkor bejelentette, a miniszterelnök asszonyt már szerdán késő estére Oslóba várták, mert norvég magáncégek vállalkoznak arra, hogy a szükséges energiahordozókkal ellássák a balti államot. S a válságnak ez a kisugárzása Helsinkiben is visszhangra talált, ahol a konzervatív Nemzeti Koalíciós Párt elnöke leszögezte, hogy törvénytelen volt a balti köztársaságok annexiója. A nyilatkozó, aki jelenleg az ipari és a kereskedelmi tárca tulajdonosa a finn kormányban, először ítélte el e térség erőszakos beolvasztását a Szovjetunióba, de rádiónyilatkozatában Suominen hangoztatta: békés úton kell válaszolni a határokkal kapcsolatos kérdésekre. Koi-visto elnök egyelőre nem fejtette ki, mit tenne Helsinki, ha Moszkva büntető lépésekre határozná el magát.
A NEMZETKÖZI KICSENGÉSE a moszkvai válságkezelésnek nyilván befolyásolja a szovjet vezetést, bár Ceraszimov külügyi szóvivő azt fejtette ki New York állam fővárosában, Albanyban, hogy a Szovjetunió sem szól bele, miként intézi Kanada a québeci ügyeket. Landsbergis litván elnök viszont az amerikai CAW-hálózatnak adott interjút, s fenyegetésnek, zsarolásnak minősítette a meghirdetett moszkvai intézkedéseket és határozottabb kiállást kért George Bush-tól. Az Egyesült Államok kormánya változatlanul tartózkodóan reagál, de az első washingtoni értékelések szerint az elnök — ha rákényszerül — szintén gazdasági lépéseket tenne, s visszavonná hozzájárulását, hogy a Szovjetunió megfigyelő státust kapjon a GATT-ban, s levennék a napirendről az új, kétoldalú kereskedelmi megállapodást is. Ekként Moszkva elesne a legnagyobb kereskedelmi kedvezménytől. Ha nem enyhülne a helyzet, az amerikai törvényhozás eleve elutasítaná ezt az engedményt. Az amerikai szenátus demokratapárti többségi vezére, George Mitchell, aki nemrégiben Gorbacsovval tárgyalt, s megnyugtató szavakat hallott tőle, most azt kéri Bush elnöktől, hogy vizsgálja felül a folyamatban lévő szovjet—amerikai kereskedelmi tárgyalásokat.	(B. M.)
DeConcini nem bízik a Megmentés! Frontban
„Nemigen bízom abban, hogy a Megmentési Frontnak megvan a lehetősége és a szándéka arra, hogy valóban biztosítsa a romániai kisebbségek jogait” — jelentette ki az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában Dennis DeConcini szenátor. A befolyásos demokratapárti politikus az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó bizottság elnöke, s tagja egy sor kulcsfontosságú szenátusi bizottságnak. DeConcini most érkezett vissza Bukarestből, ahol mindkét törvényhozási pártot képviselő küldöttség élén tett látogatást.
„Tapasztalataink szerint a romániai helyzet nagyon bizonytalan. Nagymértékű a bizalmatlanság a megmentési front iránt, hiszen sok vezetője, köztük a külügyminiszter, a külügyminiszterhelyettes mögött hosszú kommunista múlt áll, akárcsak az ideiglenes államfő, Iliescu esetében. Jóllehet, a front bízik választási győzelmében, személyes véleményem szerint vereséget fog szenvedni a szavazáson, s Románia is arra a politikai útra léphet, mint Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia" — mondotta a szenátor.
A kérdésre, vajon a törvényhozás is osztja-e az amerikai kormány jelenlegi álláspontját,
amely szerint nem lehet a román, vagy a magyar fél egyoldalú felelősségét megállapítani az Erdélyben történtekért, DeConcini kijelentette: „a magunk részéről nehéz lett volna a kérdést érdemben megítélni, tárgyilagos véleményt alkotni, hiszen Erdélyben nem jártunk. A bukaresti amerikai nagykövetség fogadásán találkoztunk a romániai magyarság képviselőivel, akik elmondták nekünk, hogy mind a románok, mind a központi kormány képviselői igen méltatlanul bántak a magyarokkal. Mi most annyit tehettünk, hogy világosan megmondtuk az egyébként szélsőséges elemeket is tartalmazó front vezetőinek: elvárjuk, hogy maradéktalanul eleget tegyenek az emberi jogokra vonatkozó helsinki határozatoknak — beleértve a kisebbségi jogok biztosítását is.” „Őszintén szólva, az volt a benyomásom, hogy a front vezetőinek sem a lehetősége, sem a szándéka sincs meg igazán arra, hogy eleget tegyenek ezeknek a követelményeknek. Ezért is küldi a kongresszus Helsinki Bizottsága vezető szakértőit — részben már a választások előtt — Romániába megfigyelőnek, hogy behatóan tájékozódhassanak és jelenthessenek a nemzeti kisebbségek helyzetéről is" — mondta Dennis DeConcini szenátor.
A Valra Romaneawra indul a választásokon
At nM»S£ iámogaíja a (cmemvári kiáltványt
Bukarestből jelenti az MTI: A Vatra Romaneasca szélsőséges, nacionalista szervezet kilépett a választás mezejére. A szövetség — brassói székhellyel — Románok Nemzeti Szövetségének Pártja elnevezéssel politikai pártot alapított, s jelölteket állít a május
20-án esedékes választásokon.
Kampánya kezdetén az új párt
felhívást intézett a „román testvérekhez". Ebben összefogásra szólított fel annak érdekében, hogy „megnyerjék a választásokat". Politikai röpirataik egyebek között hangoztatják: „A Marosvásárhelyen, Maros, Hargita és Kovászna megyében lejátszódott tragikus események után arra van szükség, hogy mi. erdélyi ro-
mánok teljes egységben tömörüljünk. Ennek érdekében jött létre Brassóban a Románok Nemzeti Szövetségének Pártja."
A párt felhívta a figyelmet: „amennyiben a románok Erdélyben nem őrzik meg egységüket, a magyarok, amelyek az RMDSZ vezetésével egységbe tömörültek, képviselni fognak bennünket".
A Vatra Romaneasca szinte az utolsó pillanatban jelent meg politikai pártként, miután minden pártnak április 20-ig kell jelöltjeik listáit leadni. A kormányzat viszont gyorsan reagált: szerdán nyilvánosságra hozták, hogy az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács végrehajtó irodája április 22-ig meghosszabbította a politikai pártok részére a jelöltek listáinak leadását.
Silviu Brucan szerint á romániai választásokon Ion Iliescunak jó esélye van az elnöki tiszt megszerzésére, „mivel a parlamenti ülések televíziós közvetítésével megmutatta, hogy képes kézben tartani több mint harminc párt képviselőit". A parlamenti választások viszont „komoly és nehéz problémát jelentenek”. A volt román külügyminiszter, aki jelenleg is.tanácsadói tisztet tölt be Iliescu és az Ideiglenes Nemzeti Egy-ségtartács mellett, a Le Monde című fancia lapnak nyilatkozott.
A román politikus szerint a választásokon a Nemzeti Liberális Párt, a Nemzeti Keresztény Parasztpárt és a front között lesz verseny, de a front látszik legesélyesebbnek. „Végső soron az számít majd, hogy a nagy tömegek óvakodnak a kockázattól. Tudomásul veszik majd, hogy a front szükséges rossz a destabilizációs konjunktúrahullámban" — mondotta.
A fronf gyenge pontja a propaganda, itt „szinte minden csatát elvesztett", nincsenek megfelelő propagandaszervei és emberei. „Hasonlítsák össze a magyar és a román propagandát, s meglátják, mekkora a különbség" — idézi a Le Monde a román politikust.
Bukarestből jelenti az MTI: Az RMDSZ bejelentette, csatlakozik a temesvári kiáltványban meghirdetettekhez, s támogatja annak főként a kisebbségi kérdésre vonatkozó tételeit. A temesvári nyolcpontos dokumentumban leszögezik, hogy a „temesvári forradalom” kezdettől fogva kommunistaellenes megmozdulás volt, s abban részt vett minden társadalmi réteg. Hangsúlyozták, hogy a temesvári forradalom győzelméért románok mellett életüket áldozták magyarok, németek, szerbek és más nemzetiségiek is, akik békében, jó megértésben éltek együtt a városban. „Temesvár európai város, ahol a nemzetiségek elutasították és elutasítják a nacionalizmust.” Javasolja, Románia különböző vidékeiről menjenek a soviniszták Temesvárra „átnevelő tanfolyamra", ahol tapasztalhatják a tolerancia és a kölcsönös tisztelet szellemét, mivel a leendő európai házban egyedül ezek az elvek érvényesülnek majd.
Washingtonból jelenti a Reuter: Ion Mihai Pgcepa, a román Se-curitate egykori — jelenleg az Egyesült Államokban élő — főnökének véleménye szerint a Ceau-ses ctí-rezsim hírhedt biztonsági szolgálatának jó része jelenleg is háborítatlanul tevékenykedik az országban.
Pacepa 1978 óta él külföldön, és kedden újságírók előtt arról beszélt, hogy a Securitaténak, még az ő hivatali idejében 20 ezer „hadműveleti tisztje" volt, s számuk közvetlenül a múlt évi forradalom előtt ennél sokkal több
—	számítása szerint negyvenezer
—	lehetett. Az egykori szeku-főr.ök, akinek könyve Vörös Horizontok címmel nálunk is megjelent, úgy véli, hogy Céausescu titkosrendőrségének legalább 17 ezer tagja ma is a helyén van, hiszen a belügyminiszter februári közlése szerint csupán 3700-at bocsátottak el közülük.
Moszkvai tudósítónk telexe
Csökkenő áruforgalom, haladék a gépiparnak
Moszkva, április 18.
A tavalyihoz képest tízszázalékos csökkenést, 7,3 milliárd rubeles forgalmat irányoz elő az idei magyar—szovjet árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyv, amelyet Beck Tamás kereskedelmi miniszter és Konsztantyin Katu-sev, a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatainak minisztere szerdán írt alá Moszkvában.
Közel fél évig tartó tárgyalási huzavona végére került ezáltal pont. Magyar szempontból kedvező, hogy március 22-höz képest, amikor is gépipari exporttételeink még tisztázatlanok voltak, 110 millió rubellel sikerült bővíteni a kontingensünket, s ezt szovjet részről megfelelő ellentételekkel viszonozzák. Gépipari kivitelünk a tavalyihoz képest így is mintegy 26 százalékkal csökken — több mint a felére fogják vissza a szovjetek például a szerszámgépipari, a kőolaj- és gázkitermelési berendezésekre, mezőgazdasági berendezésekre vonatkozó megrendeléseiket.
Mint az aláírást követő sajtó-tájékoztatón Beck Tamás elmondta, az áruforgalom csökkenése elkerülhetetlen, mert a szovjet piacon nem találunk kellő mennyiségű, nekünk szükséges ellentételt, amelynek a kihozatalát engedélyeznék is. A tavalyi helyzetet pedig, amikor közel nyolcszázmillió rubeles aktívumunk halmozódott fel, nem lehet semmiképpen sem megismételni, mert ez szétzilálná a gazdaságunkat. Az idei áruforgalomban ezért az ex-
portszintünk százmillió rubellel alatta marad az importnak.
Az Ikarusnál és más nagyvállalatoknál keletkezett feszültséget enyhítő, 1,7 milliárd rubeles gépipari export mellett a megkötött szerződés másik fontos eleme, hogy lényegében a tavalyi szinten rögzíti az energiahordozók és nyersanyagok behozatalát, amely 2,5 százalékkal csökken. Kőolajat és kőolajtermékeket a hosszú lejáratú előirányzatoknak megfelelően, földgázt pedig ennél 900 millió köbméterrel többet kapunk. A személygépkocsi-behozatal — legalábbis papíron — a tavalyival azonos, de hát a Lada-gyár kapacitása és a központi szerv ígéretei között az előző évben is eltérés mutatkozott.
A sajtótájékoztató írásos anyagából, illetve Beck Tamás szavaiból kibontakozni látszik a kétoldalú engedmények magyar része is. Még a március végi budapesti tárgyalásokon elvi megállapodás jött létre, hogy 1991-től a két ország áttér a konvertibilis elszámolásra. Amerikai dollárra váltjuk át a tavaly év végére kiala-i kult fizetési aktívumunkat is, de ezen összeg, az idei szaldóval összevonva, csak a jövő évtől lesz felhasználható. Beck megemlítette, hogy a transzferábilis rubel — dollárszorzójának a megállapításakor „puhák voltunk”. A KGST-bankok árfolyamaiból kiindulva, azokat különböző megfontolások alapján húsz százalékkal csökkentve is 1,22-es szorzó jött volna ki. Ehelyett azonban az egy transzferábilis rubel= 92 dollár-