﻿Szt»Mb«i
Áru:
0,50
forint
Imölem
A régi rend ledöntőinék és « hatalom új birtokosainak mindig szembe kellett nézniük azzal a kérdéssel, hogy mi legyen az államszervezettel, a hivatalnoki, igazgatási réteggel. Brutus, Caesar gyilkosainak vezére, („Te is fiam, Brutus?”) nem sokkal a philippi csata előtt („Philippinél találkozunk”) Ciceróhoz írott levelében nagyon figyelemre méltó következtetésekre jutott. Ha elérik a célt, ípármmt Caesar „kikapcsolását”, a többi dolog elrendeződik — gondolta kezdetben. Aztán rá kellett döbbennie az apparátus szótlan ellenállásában megbúvó végzetes veszélyre. Ügy vélte tehát az említett levélben, hogy nem elegendő eltenni az útból azt az embert, aki a respublika hívei szemében megtestesítette a zsarnokságot, hanem meg kell tisztítani az egész államszervezetet és újjá kell építeni az igazgatási gépezetet, amelynek minden alkatrészét Caesar kiválasztottjai mozgatnak. Brutus Caesar hivatalnokait tekintette a rendszer legfőbb felelőseinek. Elképzelései szerint a jövőben 6 ellenük kell irányulnia a megsemmisítő csapásnak. „Vajon hihető-e, hogy a vezér eltűnése után minden munkatársa, nagy és kicsi egyaránt gyökeresen megváltoztatja módszereit, s a saroolás és önkényeskedés helyébe bevezetik • tisztességet és az igazságosságot ...?” — tette fel a kérdést Brutus, szinte önmagának.
A politikusok, hadvezérek és történetírók kétezer év óta jgyekeznék tanulságokat levonni a római köztársaság bukásának körülményeiből.
Általában helytelenítették Brutus felfogását az államigazr-gatási szervezet szétveréséről. Nézetük szerint, Brutus két dolgot nem értett meg, éppen mert catol jellem, moralizáló, filozofikus alkat volt. Egyfelől a Római Birodalom politikai és közigazgatási átalakításának történelmi szükségszerűségét, másfelől a társadalom középrétegeinek, ezzel együtt a középszintű vezetésnek növekvő jelentőségét. Azt, hogy az állam-igazgatás nem csupán a hatalom gyakorlásának eszköze, hanem önmagában véve is hatalom, a maga sajátos, belső mechanizmusával, érdekrendszerével, csoportszerveződésével.
Mindezek előrebocsátásával ugorjunk előre a mába, Magyarországon a választásokkal megtörtént a politikai-társadalmi rendszerváltás.
Nemegyszer hitetlenkedve szemléljük az eseményeket. Ennyire egyszerű a rendszer-váltás? Hogy az emberek elmennek szavazni, s egy csapás-ra megváltozik minden? Oriá-si, egyedülálló teljesítmény volt, hogy a magyar nép ezt a korszakos változást vér nélkül, valóban békésen megoldotta!
Sokan mondják, hogy a neheze még hátravan. Ez igaz, hiszen az egy hónapon belül hivatalba lépő új kormány példátlan csődtömeget örököl elődjeitől.
A politikai válságból országos méretekben megtaláltuk a kiutat. A nagy kérdés azonban — nem beszélve most a gazdasági válságról —, az új kormány és az államigazgatás viszonya, amit csak részben fognak tisztázni a helyhatósági választások. Az egész bonyolult tanácsi, gazdasági, hivatali, intézményi irányító testület több okból is komoly nehézségek előidézőjévé válhat. A rendszerváltás óhatatlanul egzisztenciális bizonytalanságot teremtett ébben a széles társadalmi rétegben, még akkor is, ha a pártok tagadják a B listázás lehetőségét. A bizonytalanság	döntésképtelenséget
szül, mert mindenki óvakodik
a felelősségvállalástól. Az uj
kormány érthetően bizalmatlan
az apparátussal szemben, amely nagyrészt egykori párttagokból áll. S hiába ülteti majd a kulcsállásokba saját embereit, ők aligha lesznek képesek e milliós réteg gondolkodásmódját megváltoztatni.
Az új hatalomnak ebből legkevesebb három következtetést kelil levonnia. Az első: mindenképpen el kell kerülni az 1945 után elkövetett jóvátehetetlen hibát. Azt nevezetesen, hogy az államigazgatásban, a gazdasági szervezetek és a különféle intézmények vezetésében „ellenségnek” tekintsenek mindenkit, aki a korábbi rendszerben, akkor a Horthy-rendszer-ben szolgált, illetve részt vett a minisztériumok, a vármegyék, a városok és falvak közigazgatási munkájában. Sokan közülük Magyary Zoltán tanítványai voltak, tőle sajátították el a közigazgatás-tudomány korszerű elveit, a modern szervezéselmélet törvényszerűségeit. 1945 után gyanúsnak minősítették őket, s ezzel végzetes károkat okoztak a magyar köz-igazgatás szakszerűségének. Semmiképpen sem szabad tehát ugyanabba a hibába esni. Egyetlen államot sem lehet működtetni képzett államapparátus nélkül. Akik a hatalommal visszaéltek, illetve, akiket a hatalom elzüllesztett, korrumpált, azoknak ügyét természetesen meg kell vizsgálni.
A második következtetést így nevezném: Gólemszindró-ma. Arra a jelenségre gondolok, amikor az ember a munka elvégzésére létrehoz egy teremtményt, amely azután fölébe nő és pusztulással fenyegeti alkotóját is. Ugyancsak a letűnt rendszer súlyos hibája volt, hogy a plirt-, állami és gazdasági bürokráciát hagyta a fejére nőni. „Középen és lenn eltorzítják a politikai vezetés intézkedéseit” —* panaszolták lépten-nyomon a kormány- és pártvezetők,- —, ezzel egyrészt tehetetlenségüket mentegették, másrészt elismerték, hogy az általuk teremtett közigazgatás önálló életre kelt és a maga törvényei szerint működött) s nem a tényleges, a parlament által elfogadott törvények szerint.
Nem tévesztendő ez össze a nyugati parlamenti demokráciák közigazgatási önállóságával. A mi gyakorlatunkban nem lehetett megérteni: miképp működik az egymást követő kormányválságok ellenére az olasz vagy a francia állam. Hogy a pártpolitikától független, szakmailag jól képzett, a törvények tiszteletére nevelt közigazgatás szilárdan intézi az állam és a lakosság ügyeit — ez nálunk szinte elképzelhetetlen volt. Márpedig az új kormánynak és parlamentnek szigorúan depolitizálnia kell az államigazgatást. Ez a tényleges demokratikus hatalomgyakorlás alfája és ómegája.
A harmadik következtetés: a negyven év alatt kialakult igazgatási szervezetet semmiképpen sem lehet egységes egésznek tekinteni. Mert ebben is, mint minden társadalmi és szakmai közösségben különféle emberek dolgoznak, más-más szakmai tudással és erkölcsi tartással. Az igazgatási testületeket is komoly belső feszültségek osztották pneg, a szakmai képzettség, és az úgynevezett politikai megbízhatóság ritkán került egyensúlyba, a viták esetén mindig az utóbbi kere-kedett felül.
így vált az igazgatási rendszer Gólemmé, ellenőrizhetetlen szörnyeteggé. Az új korkormánynak bizonyára nehez feladata lesz az államigazgatas átszervezése. Mert törvénytisztelő, fegyelmezett, a lakosságot szolgáló közigazgatást vár az ország. Nem új Gólemet.
Pefhfi Tibor
Litvániai növekvő nyugati aggodalmak
Gorbacsov visszautasított minden szeparatista törekvést
Az NDK kormányfője német—német államszerződés aláírását sürgeti
SOHASEM VONJA VISSZA Litvánia március 11-i függetlenségi nyilatkozatát, s az nem képezheti semmiféle tárgyalás alapját — jelentette ki a norvég rádióban a vilniusi kormányfő. Kazimiera Prunskiene asszony egyszersmind cáfolta a BBC-nek azt a pénteken hajnalban világgá röpített hírét, amely szerint a litván vezetés hajlandó lenne a függetlenségi nyilatkozat felfüggesztésére, ha garanciákat kapna arra nézve, hogy kél éven belül a köztársaság kiválhat a Szovjetunióból. A Litvániával szemben életbe léptetett szovjet gazdasági blokád következményeit egyébként vezető helyen latolgatta a nemzetközi sajtó, s szóba került — a Bush—Mitterrand találkozóhoz hasonlóan — a nyugatnémet kancellár és az amerikai elnök telefonbeszélgetésében is, amelyről csak pénteken számolt be Vogel kabinetszóvivő. Mint mondotta, mindkét politikus úgy látta, hogy feladatuk a békés kibontakozás támogatása Moszkva és Vilnius között, s a helyzet elmérgesedéséhez semmi esetre sem szabad hozzájárulniuk.
A szerda esti eszmecsere alkalmával is tanúsított bonni óvatosság ellenére a Német Gyáriparosok Szövetségének elnöke még egyszer óva intette a kormányzatot attól, hogy valamiféle különutas nyugatnémet segítséggel álljanak ki Litvánia mellett; a német egyesülés jelenlegi érzékeny szakaszában ugyanis az NSZK-nak minden olyan cselekménytől tartózkodnia kell, amely Moszkva szemében erőszakos tolakodásnak tűnhet. Tokió és Washington is állandóan konzultál az ügyben
—	ez derült ki abból a japán állásfoglalásból, amelyben a kormány mélységes aggodalmának adott hangot a Litvániával szemben alkalmazott szovjet gazdasági megtorló intézkedések miatt. A tokiói külügyminisztériumba kéretett szovjet nagykövetnek azt is tudomására hozták: a kabinet megfontolás tárgyává tette, milyen megfelelő ellenlépések válhatnak szükségessé.
PÁNIKHANGULATNAK EGYELŐRE NINCS NYOMA Vilniusban
—	közölte a litván parlament tájékoztatási hivatala. A törvényhozás által foganatosított benzin- és üzemanyag-korlátozásokat Algirdas Brazauskas miniszterelnök-helyettes ismertette, aki pénteken a bojkottal kapcsolatban is kifejtette véleményét. A független Litván Kommunista Párt első embere szerint két héten belül katasztrofálissá válhat a köztársaság gazdasági helyzete, s miközben kompromisszumra szólította föl Moszkvát, bírálta a Sajudis-többségű parlamentet is ihajt-hatatlanságáért. Ami a központi hatóságok makacsságát illeti, jellemző, hogy Gorbacsov a Lenin születésének 120. évfordulójáról megemlékező beszédében sem mulasztotta el visszautasítani a baltikumi szeparatista törekvéseket. Moszkva szándéka amúgy mind világosabban kirajzolódik: megosztani a három térségbeli államot. Ezt sejteti, hogy a szovjet elnök lett vezetőkkel folytatott csütörtöki megbeszélésein megállapodtak abban, hogy már a jövő héten szakértői szintű tárgyalások kezdődnek Moszkva és Riga között Lettország státusáról. Az Észt Legfelső Tanács elnöke pedig arról egyezett meg Gorbacsovval, hogy az ugyancsak a köztársaság jogállásáról folytatandó tárgyalások idejére az észt parlament elnapolja a függetlenség fokozatos megvalósításáról hozott döntés végrehajtását.
AZ OSTOBASÁG DICSÉRETE című vezércikkében a The Times rámutat arra, hogy a gazdasági szankciók csupán a tekintélymentést szolgálják. A lap szerint Gorbacsov valójában szívességet tesz Lands-bergis elnöknek. Nagy a kockázat — állapítja meg a londoni újság elemzése —, mert ha a litvánok hamarosan nem engednek, akkor súlyos kár érheti Gorbacsov kelet—nyugati politikáját, ha viszont maga Gorbacsov adja alább, éppen azokat a széthúzó erőket bátoríthatja, amelyeknek a legyőzése a célja. A The Guardian egyszerre ítéli elhibá-zottnak a moszkvai lépést és a vilniusi módszert a függetlenség kivívására, majd leszögezi: még van mozgási lehetőség, ha mindenki megőrzi hidegvérét. A The Independent arra emlékeztet, hogy a Nyugatnak érzékeltetnie kell a litván nemzetgyűléssel: nem tud és nem is szabad semmit sem tennie a szovjet blokád megtörésére...	(V. L.)
Moszkvai Indésítónk írieie
Kompromisszumra szólíloiia fel Brazauskas a litván parlamentet
Moszkva, április 20.
A kritikus határhoz közeledik litván gazdaság helyzete, az ajszállítások leállítása és a gáz-állítások minimálisra rsökken-se következtében néhány ipar-illatait napokon belül kénytelen jszüntetni a munkáját. Erről tá-kozlaitta a litván parlamentet :erdán Algirdas Brazauskas Után miniszterelnök-helyettes. A olitikus, aki egyben azt a bi-»ttságot is vezeti, amely a szánkók miatti szükségintézkedése-et dolgozza ki és a készletek el-sztását koordinálja, sürgette, ogy a parlament keressen komp-jmisszumos megoldást Moszk-ával. Mint kifejtette, a zsákut-iból csak politikai döntésekkel ihet megtalálni a kiutat.
A jelentés nyomán kibontako-í vitában több képviselő azzal ádolta Brazauskast, hogy enged Kreml nyomásának. A TASZSZ ilentése szerint a felszólalók Ibbsége azt hangoztatta, hogy a lokád szervezői nem tudják ■rdre kényszeríteni Litvániát. Ja-aslat hangzott el, hogy hozza-ak létre blokádalapot. Elhang-ott azonban olyan vélemény is, ogy kompromisszumokat keli
Szombaton tartja kongresszusát a Moszkvához hű kommunista pánt. Mint Vlagyiszlav Svéd, az ideiglenes kb másodtitkára a TASZSZ-nak nyilatkozta, a mintegy negyvenezer párttagot körülbelül nyolcszáz küldött fogja képviselni. „Hogy megakadályozzuk az SZKP platformján maradt Litván Kommunista Pártnak címzett piszkos támadásokat és rágalmakat, a velünk szemben legellenségesebb újságok képviselői nem kapnak akkreditálást a kongresszusra” — jelentette ki.
Az esti híradóban a központi televízió képriportban számolt be arról, hogy újabb középületet, egy .-íyomdát foglaltak el erőszakkal a belügyminisztérium katonai egyenruhát viselő emberei. A képeken látni lehetett, hogy erővel ‘ávolítják el az épületből az ellenszegülni próbáló s az épületet őrző litván önkénteseket. A jelentés szerint az incidensnek sérültjei is vannak. Az épületet a belügyminisztérium felügyeli.
Nemcsak a litván, de a szovjet gazdaság is nehéz időszakot él át. Mint az állami statisztikai bizottság elnöke, a parlament tervezési és pénzügyi költségvetési bizottsága előtt beszámolt róla.
az év első negyedében a tavalyihoz képest egy százalékkal csökkent a megtermelt nemzeti termék, két százalékkal a nemzeti jövedelem, 1,2 százalékkal az ipari termelés. A legélesebb problémát jelenti továbbra is a feszült helyzet a fogyasztási piacon. Semmit sem csökkent, 165 milliárd rubelnyi a ki nem elégített kereslet az áruk és a szolgáltatások vonatkozásában, 25 százalékkal több pénz van forgalomban, mint a tavalyi év első negyedében. A fogyasztói piacon a statisztikai hivatal vezetője szerint nyolc százalékos az infláció.
Ugyanakkor az elnöki tanács és a föderációs tanács szerdai közös üléséről kiadott közleményből az derül ki, hogy a radikális gazdasági reformok bevezetésére mégsem kerül sor olyan hamar és olyan ütemben, mint azt az. utóbbi hetek egy-két hivatalos nyilatkozata kilátásba helyezte. A vitát összegezve Gorbacsov arra helyezte a hangsúlyt, hogy a szabályozott piacra való áttérés (ez az új elnevezés) koncepcióját alaposabban kell kidolgozni, konkrét programmá változtatni. A szociális garanciák szükségének többszöri hangoztatása, a lakossági megértés fontosságának kiemelése arra vall, hogy a jelenlegi feszült társadalmi helyzetben a szovjet vezetés nem akarja megkockáztatni a lengyel „sokkterápiához" hasonló gazdasági kényszerintézkedések bevezetését.
Lambert Gábor
★
Moszkvából jelenti a Reuter: A szovjet vezetés szélesíti a Litvániával szembeni gazdasági blokádot: a kőolaj és a földgáz után a köztársaságnak szánt élelmiszereket is más helyre küldik — jelentette ki pénteken vilniusi sajtóértekezletén Romualdas Ozolas litván miniszterelnök-helyettes. Ozolas példaként azt említette, hogy nem futott be Klaipeda lit-
ván kikötőbe két nyerscukrot szállító kubai hajó, s egy Lettországból Litvániának címzett halszállítmányt is máshová küldtek.
Lenr.art Mert észt külügyminiszter pénteken a finn rádiónak adott interjújában elutasította Mihail Gorbacsovnak azt a követelését, hogy Észtország vonja vissza nyilatkozatát, miszerint „megszállt független állam” lenne. Meri azt is hozzátette, hogy addig nem is folytatják a tárgyalásokat a szovjet vezetéssel, amíg Moszkva el nem ismeri ezt a nyilatkozatot.
Az észt külügyminiszter AP által idézett kijelentése éles ellentétben áll azzal, amit Arnold Rüütel észt államfő mondott a tárgyalásokról. Rüütel a Gorbacsovval tartott találkozó után még csütörtökön a taMinni rádióban arról beszélt, hogy a Kremlben megállapodás született: a köztársaság státusáról folytatott tárgyalások idejére az észt parlament felfüggeszti március 30-i, a függetlenség fokozatos megvalósításáról hozott döntésének életbe léptetését.
Meri előre be nem jelentett látogatásra érkezett Helsinkibe.
Ufíe Ellemann-Jensen dán külügyminiszter pénteken felszólította skandináv kollégáit, hogy sürgősen tartsanak találkozót a litván válság megvitatására. Elle-man-Jensen szerint a találkozóra vasárnap Koppenhágában kerülhetne sor, azt követően, hogy Kazimiera Prunskiene litván kormánytó befejezi dániai látogatását.
A Washington Times című lap hivatalos amerikai személyekre hivatkozva azt írja: a washingtoni kormányzat úgy reagálhat a Litvániával kapcsolatos fejleményekre, hogy a május végi Gorbacsov—Bush csúcstalálkozó idejére „nem lesz aláírásra kész a szovjet—amerikai kereskedelmi
Az SZKP nem kíván szakítani a lénia izmussal
- jHenlrlle ki a pari főtitkára
Moszkvából jelenti az MTI: Lenin tanításait nem lehet a mának szóló közvetlen útmutatásnak tekinteni, munkásságából a módszer, a szemléletmód kínál követendő utat a mai politikában
—	jelentette ki Mihail Gorbacsov, aki egyúttal határozottan értésre adta, hogy az SZKP nem kíván tevékenységében szakítani a leninizmussal. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió elnöke a Lenin születésének 120 évfordulója alkalmából pénteken a moszkvai Nagyszínházban rendezett ünnepségen beszélt.
A szovjet vezető igyekezett bemutatni a lenini forradalmi tevékenységtől a mai peresztrojkáig ívelő szellemi „hidat”. Gorbacsov csaknem egyórás beszéde gondosan megválasztott Lercin-idézetekkel is érvelt a jelenkor legidőszerűbb vitáiban. A beszéd
—	szakítva a korábbi évek ünnepi „előírásaival” — ezúttal párhuzamosan emlékezett a forradalmi időkre és a ma sorsfordító feladataira. Gorbacsov azt igyekezett bizonyítani a televízió és a rádió által is élőben közvetített beszédében, hogy megérett a felismerés: új forradalom kell.
A szovjet belpolitika legégetőbb kérdéséről, a föderáció megújításáról szólva kifejtette:	Lenin
föderációs elgondolásai közül számos egyáltalán nem, vagy csak formálisan valósult meg. Utalt arra, hogy Lenin maga is önkéntes alapon, az önrendelkezéshez való jog — benne az eset-
leges kiválás joga — elismerésével tartotta megvalósíthatónak a szovjet föderáció megteremtését.
Ezzel összefüggésben Gorbacsov határozottan elutasította a baltikumi és kaukázusi szeparatista törekvéseket, s az alkotmányos keretek megőrzésére szólított fel.
Ilrformrrek sik«*re Moszkvában
A szovjet reformerek pénteken átütő sikert arattak Moszkvában: az új összetételű városi tanács Gavriil Popov közgazdászt választotta meg elnökévé. A politikust a moszkvai tanácsban többséget alkotó Demokratikus Oroszországért elnevezésű reformpárti tömörülés jelölte a tisztre.
Hivatalosan meg nem erősített hírek szerint Popov egyik helyettesének Szergej Sztankijevicset, a reformer parlamenti képviselők másik vezető alakját választották meg.
Az új moszkvai városi tanács a jövőben a pártapparátustól függetlenül kíván politizálni, ami vitákat eredményezhet a szovjet csúcsvezetéssel is. Az első konfliktus forrása lehet, hogy a szovjet elnök éppen most nyirbálta meg a moszkvai tanács jogait: Gorbacsov rendeletével a szovjet kormányra ruházta át a Moszkva központjában rendezendő tüntetések és megmozdulások engedélyezésének jogát.