﻿/
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Csapda
Gorbacsov szembekerült Gorbacsovval. A lázadó Litvánia ma úgy beszél, lényegében azt fejezi ki a maga nyelvén, amit a gl^sznoszty, és a peresztrojka megindítója mondott, és szíve szerint ma is helyesnek tart: szabad mozgás, törvényesség, az elnyomás minden formájának az elvetése. Ezzel azonban a szovjet vezető kiszabadította a palackból a szellemet. Vajon meg lehet-e oldani, hogy ez a szellem ne forduljon szembe azzal, aki a dugót kihúzta? Csapdába esett, nagy dilemma előtt áll Gorbacsov. De Litvánia is, jószerivel egész Európa, és az itt érdekelt sok más állam: a forradalmi változások sodrában feltört szabadságvágy beilleszthető-e abba a békés folyamatba, amelyet Washingtontól Moszkváig, Oslótól Rómáig oly nagy örömmel köszöntének?
Vita sem lehet arról, hogy minden népnek jussa van az önrendelkezéshez. Ez a nemzetközi jogtétel elvben érvényes volt (bár nem érvényesült) már Sztálin alatt is, a Hruscsov- és a Brezsnyev-korszakban — de a balti államok némán tűrték az elnyomást. Igazi nagy kockázattal, lehet tömeges halállal járt volna a bilincs letörésének minden kísérlete. Most jött el az alkalom, amikor kockázat nélkül (legalábbis a réginél sokkal kisebbel) lehet ezt megtenni. A litván miniszterelnök-asszony külföldön tárgyalhat segítségkérésről, országa más szovjet köztársaságokkal külön kereskedelmet kezdeményezhet. Ez már egészen más miág, mint a régi — itt megvannak a kompromisszum keresésének a feltételei. Ha lehet kockázatról beszélni, úgy elsősorbah Gorbacsov feje fölött lebeg Damoklész kardja. Neki kell szembenéznie azzal a régi (mégis újra és újra megcsúfolt) igazsággal, hogy -kényszerrel nem lehet megnyerni egy nép hajlandóságát. Gorbacsov és kormánya viszont most úgy látja, ha enged Litvánia gyors és teljes kiválási követelésének — elveszti a Szovjetuniót. Feladja a megújulást.
Vagyis, a litván helyzetet tekintve: „Fiat lustitia, pereat mundus?”. így van-e valóban, mint a latin közmondásban, hogy ha a Baltikumban most maradéktalanul érvényesül az igazság — elvész (a szovjet) világ? Játsszuk végig röviden, talán kissé elnagyoltan ezt a változatot, azt a rémfilmet, amely mostanában sok tekintélyes politikus gondolatain átpereg.
A SzovjetuYiió széthullik. Polgárháborús lángok csapnak fel hol az egyik,1 hol a másik sarokban, amelyek vagy véres káoszba, vagy valami diktatúrába torkollanak. A gazdasági katasztrófa szakadékának szélén tántorgó állam nyomorba és zűrzavarba zuhan. S végül e mai világunkban, amelyben a népek sorsa szorosan összekapcsolódik, kihez fordulnak majd segítségért (eltartásért) a tagállamok, mint a jobbmódú-akhoz. Mind több lesz a kérelmező, amint azt a litván kormányfő — csekély sikerrel — már megkísérelte. (Ennél valóban sokkal többet ígér egy fo-kozatos átmenet. valamilyen föderáció, civilizált egymás mellett élés.)
A szovjet változások megindulása és'a közép-kelet-európai fordulat hatására földrészünk országai és az amerikaiak ütemtervet készítettek a térség teljes átalakítására, államok és népek olyan viszony-rendszerére, amely nagyon is eltér a múlt négy évtizedétől, de a korábbi korszakokétól is: Ennek az ütemtervnek az első pontjai már kezdenek megva-
lósulni : kiteljesedtek az emberi jogok, nőtt a bizalom.
Az új Európát teremtő ütemtervnek egyik fő elérne a Szovjetunió, a megváltozott keleti világhatalom, egy belsőleg stabil, nemzetközileg bizalmat élvező, erőszakot soha többé nem alkalmazó demokratikus szovjet állam. Ez teszi lehetővé azt az állapotot, amelyben a fegyverek háttérbe kerülnek.
A nyugatiaknak és a hozzájuk csatlakozóknak nagyvonalú gazdasági és politikai-társadalmi elképzeléseik vannak. Valamennyiüknek alapvető érdeke a kiegyensúlyozott együttitlűkö-dés, nem pedig új hidegháború, esetleg valamilyen lángban álló Kelet. Nem képzelhetők el politikai uniók, közös piacok, ha ez az ütemterv kudarcot vall.
Ezért jelentette ki egy amerikai politikus (megengedhette magának a kissé érdes fogalmazást, nem lévén kormányon), hogy „a megegyezés a Szovjetunióval fontosabb, mint Litvánia”. Ez a megegyezés pedig nemcsak két állam, nem szűk értelemben véve' Moszkva és Washington magánügye, hanem az ütemterv része. Márpedig Bush elnök arra kényszerülne, hogy ugyanolyan nyomást alkalmazzon a Szovjetunióval, amilyet Gorbacsov a litvánokkal szemben elrendelt, megindulna a két hatalom nem kívánatos vitája, viszonyának romlása; Európán belül a nézeteltérések összecsapása, az intézkedések helyességéről, méreteiről. Azoknak az érdekeknek az ütközése, amelyek éppen most kezdenek összehangolódni. Ha Washington halogatja az olyan szankciókat Moszkva ellen, amilyeneket tíz évvel ezelőtt még ingadozás nélkül bevezetett volna, úgy ennek ez az oka.
De hiteles-e ez a rémkép? Vagy eredményesebb lenne a Szovjetunióval szemben a nyomás? Nem tudni, de remélhetően elmarad az összehasonlítás. Nyilván okkal húzódozik mindenki ettől.
Kímélni Gorbacsovot vagy szorítani? A szovjet elnök nagyon nehéz helyzetben van. Fel-fellángol a nemzeti elégedetlenség Moldáviától a Baltikumig, s nem tudni mi történik, ha fölébred a nagyorosz nacionalizmus is. Hol a peresztrojka eredménye? — kérdik balról ép jobbról. Nagy szüksége lepne Gorbacsovnak arra, hogy energiáit az ország gazdasági-társadalmi építésére összpontosíthassa. Ideges, kapkodó intézkedései arra vallanak, hogy az események kezdik elsodorni őt.
Vajon ezek után a külföld azt a tanácsot adja Litvániának, hogy a peresztrojka sikerének a kedvéért mondjon le függetlenségéről? . Ilyen tanácsot nem adhat, úgysem fogadnák meg. A világ nem tehetett eddig okosabbat, minthogy ezt üzente: „Tárgyaljatok, tárgyaljatok!” Litvánia nem ítélte meg döntéshozatalakor' pontosan a nemzetközi helyzetet — Moszkva pedig még mindig birodalmi szemmel nézi az országot. Az aggódó külső szemlélő pedig csak általános bölcsességeket hangoztathat, mint például:	„Nem szabad
megsérteni egy nép önérzetét — de minden népnek figyelembe kell vennie a szélesebb közösség, jelen esetben Európa érdekeit."
S lehet, Moszkva pánikhangulata sem teljesen indokolt. Elvégre a szabadságérzet kielégülése után általában felszínre tör a népek, az államok, a nemzetiségek gazdasági, emberi, kulturális, politikai egymásrautaltsága. S ez nyilván érvényes a Szovjetunió nemzeteire is.
Tatár Imre
Nyakon szúrták Oskar Lafontaine-t
Merénylet a nyugatnémet SPD'kancellárjelölt ellen
Fontos szovjet—amerikai megállapodás: jelentősen esökkentik a vegyifegyver-készleteket
LIÍVÁNIA KIÁRUSÍTÁSÁVAL gyanúsította meg Bush amerikai elnököt Landsbergis litván vezető, a szemrehányás szerint az amerikaiak „telaldozzák” Litvánia szabadságát „mások ' szabadságáért; a szakértők szerint Landsbergis egyértelműen Kozép-Keiet-Európara utalt. A washingtoni kormány magatartásából vélhetően a litván elnök azt a következtetést vonta le, hogy az Egyesült Államok számára fontosabb a kelet-európai átalakulás, mint a litván függetlenség támogatása.
Szakértők rámutatnak, hogy Litvánia reményei a tekintetben sem valósulnak meg. hogy a skandináv államok fokozottabb segítséget nyújtanának törekvéseihez. Figyelemre méltó, hogy a vilniusi szándékokkal rokonszenvező Brohislaw Geremek, a lengyel Szolidaritás egyik vezető személyisége washingtoni sajtóértekezletén szintén türelemre intette a litván vezetőséget. Geremek nem vitatta, hogy igazuk van. de a Szovjetunió szemszögéből is meg kell vizsgálni a kérdést, s hozzáfűzte, hogy a vilniusi politikusok még nem rendelkeznek elegendő tapasztalatokkal. A kérdés vitás megítélését bizonyítja, hogy szerdán a két vezető amerikai lap eltérően ítélte meg Bush döntését, amellyél elhalasztotta a .Moszkva-ellenes gazdasági intézkedéseket. '
A The New York Times úgy vélte, hogy Bush lépése helyes, hiszen Gorbacsov csak a függetlenségi nyilatkozat felfüggesztését kívánja, ami jó alap lenne a probléma tárgyalásos rendezéséhez. „Amíg egyes litván vezetők azt hiszik, hogy világválság árán megszerezhetik függetlenségüket, addig kevés ösztönzi őket ésszerű párbeszédre” — írta az amerikai lap. A The Washington Post más álláspontra helyezkedett. Cikkírója szerint nem szabad eltűrni a Litvániára nehezedő szovjet nyomást, mert „ez még keményebb lépésekre ösztönzheti a szovjeteket”. Az engedékenység, belenyugvás, az erőszakos elnyomás visszatéréséhez vezethet — állapította meg a Post. A nagyhatalmi kapcsolatokat, a nyári csúcstalálkozó előkészítését nem akadályozza a Litvánia körül kialakult véleménykülönbség. Ezt bizonyítja, hogy a washingtoni találkozó és a külügyminiszterek moszkvai előkészítő megbeszéléséről tanácskozott a szovjet fővárosban szerdán Matlock amerikai nagykövet és Besszmerthnih szovjet külügyminiszter-helyettes.
A ZAVARTALAN,NAK LATSZÓ nagyhatalmi párbeszéd ellenére, igen kevés esélye van annak, hogy a Nyitott égbolt-konferenciát az eredetileg tervezett május 12-i' határidőre sikeresen be tudják fejezni. Budapesten erről szólt Viktor Karpov szovjet leszerelési szakértő. A delegációvezető a fővárosunkba összehívott tanácskozás kényes kérdésének nevezte, hogy a szabad ellenőrző berepülések alkalmával a repülőgépeken milyen műszereket lehet majd elhelyezni. Eddig három csoportban sikerült megállapodást elérni, az Egyesült Államok azonban hét kategóriába sorolja az-alkalmazandó megfigyelő eszközöket. Fontos vitatéma, hogy mely területeket vonnák be a nyitott égbolt egyezményrendszer hatálya alá, Moszkva szeretné, ha az államok külföldi katonai bázisaira is kiterjedne a szerződés.
John Hawes, az amerikai küldöttség vezetője ugyancsak budapesti sajtóértekezletén összegezte Washington álláspontját. Eszerint az ellenőrző repüléseket napszaktól és időjárási viszonyoktól függetlenül engedélyezni kellene. A nagykövet elmondotta, hogy az amerikai fél további ellenőrző műszerek beiktatását tartaná kívánatosnak, s álláspontja szerint az információk a berepülést végző ország tulajdonába kerülnének. Hawes delegációvezető bírálta a Szovjetuniót, mert szerinte Moszkva egyes területeit ki akarja vonni az ellenőrzés alól. Hawes véleménye megegyezett szovjet kollégájával, hogy bár a munka felét a szakértők már elvégezték, s az amerikai fél még az idén szeretné aláírni az egyezményt, az elvi-politikai ügyekben azonban a minisztereknek kell majd dönteniük.	(p- T. RJ
Nagygyíílésen támadták meg a Saar-vidéki kormányfőt
A imíícrrand-Kohl lalálkoy.ón is a#, újrarg>«**íáé* a kö#.poníi <i:ma
Bonnból jelentette az MTI: Merényletet követtek el Oskar Lafontaine, az SPD kancellárjelöltje ellen. Az első értesülések szerint többször nyakon szúrták a Saar-vidéki miniszterelnököt. Az ismert politikus nagygyűlésen vett részt a köln-mühlheimi városházán.
Szemtanúk közlése szerint az SPD-politikust egy asszony késsel sebesítette meg, miközben virágcsokrot nyújtott át neki a nagygyűlésen. A ZDF televízió jelentése szerint Lafontaine életveszélyben van, az orvosok életéért küzdenek egy klinikán.
Berlinből jelenti az MTI: Legkésőbb a hét végén megkezdődnek az NDK és az NSZK kormánya közötti hivatalos, tárgyalások - az államszerződésről — jelentette be tájékoztatóján a berlini kormány szóvivője. A szakértők már szerdán asztalhoz ültek Berlinben.
A német—német pénzügyi unió kapcsán a kormányszóvivő elmondta: a berlini kormány azon fáradozik, hogy megemelje az 1:1 arányú átváltásra szánt 4000 DDM összeghatárt. Az országban dolgozó 150 000 külföldire — tehát a kormányközi megállapodások alapján az NDK-ba érke-
zett dolgozókra — vonatkozóan „külön rendelkezést fognak kidolgozni" — mondta Gehler szó-
A nyugati hatalmak feladták a nyugat-berliniek választási jogával szembeni fenntartásaikat, amelyeket eddig a város különleges státusára hivatkozva hangoztattak. Ezt közölte szerdán az NSZK külügyminisztériumának szóvivője. Bejelentése szerint erről tájékoztatták a Szovjetuniót is. amely azonban változatlanul arra a véleményre hajlik, miszerint a nyugat-berlini lakosok közvetlen részvétele a Bundestag-választásokon összeegyeztethetetlen a négyhatalmi megállapodással.
Az Egyesült Németország is legyen tagja a NATO-nak a katonai tömbök feloszlatásáig — hosszú vita után ezt az álláspontot fogadta el az NSZK-beli SPD parlamenti csopórtja. A párt a német egység biztonságpolitikai vonatkozásait kívánta tisztázni az európai integráció keretében.
Az SPD elutasítja azt. hogy a NATO és a nyugatnémet Bun-deswehr katonai alakulatai a mai NDK-területén állomásozhassanak a két német állam egyesülése után. Átmeneti időszakra el-
lenben az NSZK területén éppúgy állomásozhatnak csökkentett létszámú amerikai és más szövetséges csapatok, miként szovjet katonák a keletnémet területen.
Mitterrand francia elnök és Kohl nyugatnémet kancellár négyszemközti megbeszélésével kezdődött meg szerdán délután Párizsban az 55. francia—nyugatnémet csúcstalálkozó. Kohl ezt, követően Michel Rocard miniszterelnökkel találkozik. Ezzel pár-
huzamosan megkezdődtek á megbeszélések a szakminiszterek és a szakértők között is.
A napirenden három főbb kérdéscsoport szerepel: a világpolitika időszerű kérdései, ezen belül a német egyesítés témaköre és a kelet—nyugati viszony alakulása, a Közép- és Kelet-Euró-pában bekövetkezett változások értékelése, a Szovjetunió helyzetének áttekintése, különös tekintettel a litván problémára.
Az «*v végére* kidolgozható a vegyi fegyverek teljes betiltása
Genfből jelenti az MTI:	A
Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodott, hogy mindkét nagyhatalom ötezer tonnára csökkenti vegyif^gyver-készletét.
A Genfben folytatott kétoldalú tárgyalások 15. fordulóján létrejött nagy jelentőségű egyezségről szerdán tájékoztatták a sajtót. A közös szovjet—amerikai nyilatkozatot Stephen Ledogar. az amerikai küldöttség vezetője ismertette.
A megállapodás végrehajtása az Egyesült Államok számára vegyi fegyverei nyolcvan százalékának megsemmisítését fogja jelenteni — közölte Ledogar. Az amerikaiak 25 ezer tonnájával szemben a Szovjetunió — mint azt korábban bejelentette — 50 ezer
tonna vegyi harcanyaggal rendelkezik jelenleg. '
A tárgyalófelek reménye szerint a még nyitott kérdéseket a május közepén sorra kerülő moszkvai szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozón sikerül rendezni, s így a május 30-án kezdődő washingtoni csúcstalálkozón aláírhatják a szerződést.
A szovjet és amerikai szakértők már nem is tartanak újabb kétoldalú találkozót. Eddigi megbeszéléseik a vegyi fegyverek általános betiltásáról ugyancsak Genfben zajló sokoldalú tárgyalásokkal párhuzamosan zajlottak. Megfigyelők véleménye szerint az általános betiltásról folyó vita legkorábban ez év végére, vagy jövő évre hozhat eredményt.
VluM/kvai tudósítónk tele«*
IV«*ni volt <«*Ij«*« az egyelérlés U Peng moszkvai tárgyalásain
Moszkva, április 25.
Sikeresnek ítélte moszkvai tárgyalásait nemzetközi sajtó-értekezletén Li Peng kínai kormányfő. A két fél saját külön-külön közleményt jelentet meg a megbeszélésekről. Li Peng szerdán találkozott Lukjanov szovjet parlamenti elnökkel, felkereste a Lenin-múzeumot, valamint meglátogatta csillag-várost.
A kínai kormányfő úgy értékelte, hogy új távlatok nyíltak a kétoldalú kapcsolatokban, s ennek alátámasztására a gazdasági téren aláírt szerződéseket hozta fel. Félmilliárd svájci frank értékben, hitelben szállít közszükségleti cikkeket Kína a Szovjetuniónak, míg Moszkva két, egyenként egymillió kilowattos atomerőmű felépítésében segédkezik.
A valóban jelentős és hosszú távú gazdasági megállapodások ellenére több kérdésben, mindenekelőtt a belpolitikai fejlődési irányokat illetően fennmaradt az egyet nem értés, mint az Li Peng követett utalásaiból, elejtett megjegyzéseiből is kitűnt. A külön kiadott közleményeknek kizárólag technikai okai vannak — magyarázta a kínai kormányfő —, a közös közlemény időigényes, a látogatás pedíg rövid volt, ám a két szöveg alaptartalmában egybeesik, vagy hasonló. (Hozzá kell azonban ehhez tenni: a diplomáciai tapasztalatok azt mutatják, az egyeztetett szöveg elmaradása inkább a szándék, mint az idő hiányát tükrözi.)
A peresztrojkáról szólva Li Peng elismerte, hogy a különböző szocialista országoknak nem egyforma az erről alkotott véleményük. Ez a saját realitásaikból, hagyományaikból, fejlettségi fokukból adódik. Nincs kész, befejezett modell. Megemlítette ugyanakkor, hogy a GorbaCsov-val, Rizskovval, Lukjanovval folytatott tárgyalásai alapján úgy I véli: a peresztrojka a szocializmus
irányában halad. Gorbacsovnak a napokban, a Lenin-évfordulón elhangzott'beszédére is hivatkozva tette hozzá: úgy értelmezi az elnök szavait, hogy a folyamat a szovjet fejlődésre gyakorolt hatását illetően az októberi forradalomhoz hasonló jelentőségű, ám nem tér el más irányban attól.
Az ABC televíziós társaság tudósítója a KKP KB legutóbbi plénumáról kérdezett, amelyen erősen bírálta Gorbacsovot a kelet-európai folyamatokkal kapcsolatban. Válaszában Li Peng nem tért ki Moszkva szerepére, s Kelet-Európáról csak ennyit mondott: valóban hatalmasak a változások, és ezt senki sem tagadja. A kérdés, hogy lemond-tak-e a szocializmus útjáról, politikájáról. Ezt még vizsgálni, tanulmányozni kell. Bármely esetben, akár igen, akár nem, Kína mindenképpen normális államközi kapcsolatokat kíván fenntartani ezekkel az országokkal.
A jelek szerint más jellegű kapcsolatok szorosabbra fűzésével Peking szovjet vonatkozásban sem siet. A két párt között helyreálltak és normálisak a kapcsolatok, csakúgy, mint más országok, más, és nemcsak kommunista pártjaival — érzékeltette egy válaszában a kormányfő, hogy az SZKP nem kap „külön státust". Azt is megemlítette, hogy a KKP főtitkára, akinek érvényes moszkvai meghívása van tavalyról, „megfelelő időpontban”, „de gondolom, nem nagyon hamar” kíván ennek eleget tenni. Hozzátette, hogy most más a főtitkár, mint tavaly volt, „és mi mindnyájan támogatjuk a munkáját”. Csao Ce-jangról Li Peng annyit mondott, hogy Pe-kingben él, továbbra is a KKP tagja, pártvizsgálat folyik ellene, és egyelőre „a fizetése magasabb, mint az enyém”.
A kínai fejlődésre vonatkozó kérdések lehetőségét kínálták Li Pengnek a szovjet állapotokról való elhatárolódásra, sőt, néhány